4/7/2015
9:44 AM
Page 1
1 7 1
2
0
1
h ú s v é t
.
s
5
z
á
m
lepcso 15 husvet.qxd
C
I S Z T E R C I
S
...egy szó, amit mindenképp
szerzetesek, szerzetesnõk,
el akartam nektek mondani:
jelenléte mindig öröm.
az öröm. A megszentelt személyek, fiatal szeminaristák,
I
Z E N T
P
M R E
L É B Á N I A
Ez a frissesség öröme, Jézus követésének öröme; az az öröm, amit a Szentlélek ad... FERENC
L
É P C S Õ
/
2 0 1 5
/
h ú s v é t
1
lepcso 15 husvet.qxd
4/7/2015
fõ
9:44 AM
Page 2
lépcsõ lvastam, hogy valaki meglátogatott egy elmegyógyintézetet s feltûnt neki egy lány, aki senkire sem nézett, senkinek sem válaszolt csak nézett maga elé üres szemekkel. Beszélt az orvossal, tõle tudta meg, hogy mi váltotta ki belõle ezt a betegséget: boldog mennyasszonyként valaki rosszindulatú pletykát terjesztett el róla s amikor legközelebb a võlegényével találkozott, az rendkívül haragosan kiáltott rá: „Takarodj innen… nem akarok többé tudni rólad!” és faképnél hagyta. Ez a gyûlölködõ magatartás váltott ki belõle elmezavart.
törj házasságot! Én azt mondom nektek: mindaz, aki bûnös kívánsággal asszonyra néz, szívében már paráználkodott vele. Mindaz, aki elbocsátja feleségét vagy elbocsátott nõt vesz el feleségül, házasságot tör”. (Mt. 5,27–28;32) A bûn bûn, de aki a bûnösre követ dob, az elõször magára dobja, mert ha éppen nem ebben, akkor másvalamiben vétkes. Ne nyúlj a kövek után, hanem elõször vizsgáld meg lelkiismereted. Jézus szavai megdöbbentõk: „Az vessen rá elõször követ, aki bûn nélkül való.” Egyáltalán van ilyen ember ? Igen, Jézus Krisztus. Neki volna joga, de õt nem a jog, hanem a
O
Ne nyúlj a kövek után! J
É Z U S
V É D E L M É B E
Cikkünk szerzõje piarista szerzetes, 1977–1991-ig mûködött templomunkban, majd 1993–2003-ig rendjének tartományfõnöke volt. Évekig végezte Erdélyben, gyermekkorának színhelyén, Csíkszeredán papi szolgálatát. Templomunkban a vasárnap reggeli szentmisét látja el.
2
V E S Z I
A
B Û N Ö S
E M B E R T
János evangéliumában olvassuk a következõ történetet: „Jézus kiment az Olajfák hegyére, a nép mind köréje sereglett, õ pedig leült és tanította õket. Az írástudók és farizeusok akkor egy házasságtörésen ért asszonyt hoztak oda és elébe állították. Mester, mondták, ezt az aszszonyt éppen most érték házasságtörésen. Mózes azt parancsolta a törvényben, hogy az ilyent meg kell kövezni. Te mit mondasz?” Ezzel próbára akarták tenni, hogy aztán vádolhassák. Ha azt válaszolja: hajtsátok végre a törvényt, akkor mindenki kegyetlennek minõsíti. Ha pedig azt, hogy ne bántsátok, akkor azzal vádolják, hogy izgat a törvény ellen. Jézus lehajolt és ujjával írni kezdett a földön. További faggatásukra fölegyenesedett és így szólt hozzájuk: „Aki bûn nélkül van köztetek, az vesse rá az elsõ követ!” Ennek hallatára azok egymás után eltávoztak, kezdve az idõsebbeken, úgy, hogy Õ egyedül maradt az elõtte álló asszonnyal. Jézus fölegyenesedett: „Asszony – szólt hozzá – hol vannak a vádlóid? Senki sem ítélt el téged? Senki, Uram! – felelte az. Mire Jézus így szólt: Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél.” Jézus a bûn mögött is meglátja az embert és tudja, hogy a szegények, megvetettek, sõt a bûnösök is fogékonyabbak Isten országa számára, mint azok, akik „egocentrikusak”, önteltek, és nem érzik bûnösnek magukat. Jézus is elítéli a házasságtörést, hiszen világosan megmondja: „Hallottátok a régieknek adott parancsot Ne L
É P C S Õ
/
2 0 1 5
/
h ú s v é t
( J
N
. 8 , 1 - 1 1 . )
szeretet vezeti. Jézus azt mondja magáról: „Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ.” Jézus orvosként is jött, gyógyítani, segíteni és megbocsájtani akar. És mi lesz azzal, akinek nem kell sem testi, sem lelki orvos? Azt a saját élete fogja elítélni. Mit mond Jézus a bûnös asszonynak? „Menj, és többé ne vétkezzél!” Nem törlek össze, megbocsájtok neked. Ez a nagy örömhír: „Én sem ítéllek el.” De ez csak úgy lehetséges, hogy a terhedre szóló adóslevelet a keresztre szegezve semmisítem meg. (Sz. Pál: Kol.2,14) Két föltétele van annak, hogy Isten megbocsásson. Az egyik: „Menj és többet ne vétkezzél!” Vagyis kezdj új életet: Bízzál az Úr Jézus kegyelmi segítségében és tanítása szerint élj! A másik pedig az: ahogy neked megbocsájtottak, úgy bocsáss meg te is azoknak akik téged bántottak meg. Szent Pál ezt vési a lelkünkbe: „Mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki a zsidóknak botrány, a pogányoknak ostobaság, de a meghívottaknak Krisztus, Isten ereje és Isten bölcsessége.” (1. Kor.1,23.) Talán soha még így nem irtózott az emberiség a szenvedéstõl és ennyire nem menekült a kereszttõl, mint napjainkban. A XX. században borzalmas szenvedések szakadtak az emberiségre. Mi hittel valljuk: „In cruce salus – A kereszten van az üdvösség.” Gertrud le Fort egyik regényében olvastam, hogy a haldokló pápához így szól az egyik
4/7/2015
fõ
9:45 AM
Page 3
lépcsõ
bíboros: „Szentséges atyám, meg kell szûnnie a földön az igazságtalanságnak” A pápa így válaszolt: „Fiam igazság csak a pokolban van, a mennyben az irgalom, a földön marad a kereszt.”
belsõ szorongást okoz – az elfojtott bûntudat mérgezi a lelkét. Ettõl akar megszabadítani a lélekelemzés. Csakhogy bûneimnek nem csupán belsõ hatásai vannak, hanem láncreakciót vált ki körülöttem is: szeretetlen-
A nagyhét liturgiájában így tekintünk a keresztre: „Ave sancta crux, spes unica – Üdvözlégy szent kereszt, egyetlen reményünk!” Mert mirõl beszél a kereszt? Arról, hogy „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte, hogy mindaz, aki benne hisz, el ne veszszék, hanem örök élete legyen.” (Jn. 3,16.) És „Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért.” (Jn. 15,13) Mirõl beszél tehát a kereszt? Arról, hogy így szeret engem az Isten, igent mond rám és életemre. A szenvedésben sem vagyok egyedül. A Názáreti Jézus ezt mondta övéinek: „Ez az én parancsom: szeressétek egymást, mint ahogy én szerettelek titeket. Nagyobb szeretet senkinek nincs annál, mint aki életét adja barátaiért. Ti barátaim vagytok, ha megteszitek, amit parancsolok nektek.” (Jn. 15. 12-14.
ségem, önzésem mások életét is mérgezi. Mennyi család vérzik, mert beteg benne a szeretet. Nem elég a pszichoanalitikus kezelés. Rá kell ébrednem, hogy bûnös vagyok, és ezzel a bûnbánattal kell tekintenem a keresztre: „Bocsáss meg, Uram, szegény bûnösnek!” Végsõ fokon a készületi idõnek ez a leglényegesebb feladata: rá kell ébrednünk bûnös voltunkra! Legyen vége a mellébeszélésnek, a kibúvóknak, a mások vádolásának. Legyen vége a bûn bagatellizálásának. Legyen vége a szabványgyónásnak, mely mögött nincs õszinte bánat. Föl kell ismernünk saját bûneinket! „Ha azt állítjuk, hogy nincs bûnünk önmagunkat csaljuk meg és igazság nincs bennünk.” (1.Jn.1,8.)
Urbányi Zoltán: Pillantás
lepcso 15 husvet.qxd
Kállay Emil piarista
Mirõl beszél a kereszt? Arról, hogy „Nem azért küldte Isten a Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözítse” (Jn. 3,17.) Az ember, ha rosszat tett, ennek emlékét igyekszik elfojtani, a tudat alá szorítani, elfelejteni. Ezzel azonban L
É P C S Õ
/
2 0 1 5
/
h ú s v é t
3
lepcso 15 husvet.qxd
4/7/2015
belsõ
9:45 AM
Page 4
lépcsõ zerettem azt az ötszobás házat, amely még a 18. században épült, méteres vastagságú falakkal, boltíves szobákkal, sötét folyosókkal, víz és áram nélkül. A baromfi udvart, felette galambdúcokkal, az istállókat a kocsiszínnel, a nagy kutat és a cirmos cicát. Vele néztem az utcán zajló életet, ahonnan bekiabált a drótostót, foltozni való edényt keresve. A folyosókon kukoricafosztásra gyûltek a környékbeliek, mi, gyerekek töklámpásokat készítettünk, nagyanyám pedig úgy idõzítette a kenyérsütést, hogy bõven maradjon belõle tészta a lángosnak.
S
tüntették a fiúgyermekeket, a templomban így lettem én a ministráns és az orgonista, a fújtatót pedig a húgom taposta. Dermesztõ télben, korcsolyával a kezünkben, a befagyott tóhoz igyekeztünk, az út mellett felpuffadt hasú lovakat láttunk, némelyikbõl hiányzott egy-egy darab hús. 1945 január közepén leköltöztünk a pincébe, s miközben Nyírõ Jézusfaragó ember c. könyvét olvastuk, a ház tetejét két akna vitte el. Egy napon bevonultak az oroszok, majd a románok; utóbbiaknak örültük jobban, mert elvittek ugyan mindent, de a nõket nem
Egy gömöri lány emlékei C
S A L Á D
,
T Ö R T É N E T
Az idõsebb nemzedékek fontos feladata, hogy azon generációkat is emlékeztessék, sõt figyelmeztessék, akiknek tapintható élményük már nem lehet a história egyegy metszetérõl. Erre tekintettel jelent meg a Szent Imre Alapítvány pályázata Családi történet címmel, amely arra biztat, hogy egy személyes történet hordozója lehessen a múlt század jelentõs pillanatainak. Jelen írás e pályázat 2014. évi díjazottja, e rövid változat a szerzõ nagyívû visszaemlékezésébõl készült. (a szerk.)
4
/
R É S Z L E T E K
Csaknem hetven éve élek az anyaországban, s közel húsz esztendõ hiátus után utazhattam vissza a Felvidékre, szülõföldemre, a Gömör megyei Csetnekre. Nem ezen írás témája a sok szálon futó családtörténet, a számos mellékszereplõ, mint például Petru Groza, Boldog Battyhány Strattmann László, és a változó helyszínek sajátos világa, mint Csetnek, Eger, Dunaújváros, Budapest – és Rozsnyó. Miután szüleim elváltak – anyám pedagógus, apám földbirtokos volt – ide költöztünk, 10 évesen itt ért az 1938. esztendõ, amikor október végén elterjedt a hír, hogy a Felvidék egy része visszakerül az anyaországhoz. Aznap este a litánián állni is alig lehetett a tömegtõl, zengett a Himnusz, édesanyám éjszaka varrta magának és a három kislánynak a magyar ruhát, remélve, hogy ebben fogadjuk majd a bevonuló magyar katonákat. Ez idõben Rozsnyón csak néhány százaléknyi szlovák lakott, ez aztán a Benes-dekrétumok és a mesterséges lakosságcserék következtében alaposan megváltozott. Az Eucharisztikus Világkongresszus alkalmával hozzánk is megérkezett az „aranyvonat”, Szt. István jobbjának ereklyéjével. A küldöttséget Serédy Jusztinián hercegprímás vezette, bíbor ruhában, egyenruhás testõrök kíséretében. 1944 nyarán, három testvéremmel, Csetneken töltöttük a szünidõt, de mivel a határt Csetnek és Rozsnyó között húzták meg, nem tudtunk visszamenni. A partizánok kihajtották a 16 éven felüli lányokat, csákánnyal ásattak velük lövészárkot. Engem, kiskorúként ért ez a megtiszteltetés – kibírtam, nem voltunk soha elkényeztetve. A szovjet körgyûrû lassan zárt körülöttünk, az anyák elL
É P C S Õ
/
2 0 1 5
/
h ú s v é t
bántották. Szállóvendégünk egy román tiszt lett, a hozzá tartozó prostituáltakkal. Mikor elment végre, sokáig szellõztettük és sokáig takarítottuk emlékét. Húsvét után csendesedtek el a harcok, arra lehetett gondolni, hogy ismét visszatérhetünk a régi keréknyomba. Bár az iskola termeit lóistállónak használták, de néhány szorgalmas nap után megkezdõdhetett a tanítás. A zárda nõvérei elmenekültek, az egykor patyolattiszta épület kitört ablakait unottan lengette a szél. Megalakult a Szlovák Köztársaság. Mivel édesanyám nem bírta a nyelvet, 1945 májusában Egerbe kötöztünk, az engedélyezett 50 kg poggyásszal. Késõ este érkezvén, szinte találomra nyomtunk meg egy csengõt, ahol a háziasszony megengedte, hogy a kapu alatt, a porba terített kabáton lefeküdjünk. Másnap régi ismerõs karolt fel, néhány hét tájékozódás után édesanyám tanítani kezdett, de mire megkapta a havi fizetését, az óriási infláció egy skatulya gyufát adott érte. Amikor házigazdánk krumplit vagy tésztát fõzött, anyám elkérte a levét, amikor barackot hámozott, akkor a héját. A piacon kasmír kendõinket dohányra cseréltük, majd ezt tovább, melaszra, lisztre. Pulóvert kötöttünk, én frizurát csináltam a szomszédoknak, papírból hajtott hajcsavaróval, ezekért kaptunk némi zsírt, gyümölcsöt. 1945 õszén a szlovákok megengedték, hogy azok, akik korábban 50 kg poggyásszal menekültek, elvihessenek egy szoba-konyhára való bútort. Stráfkocsikra raktuk ezen ingóságokat valamint a Petrof pianínót és a Singer varrógépet, és a két öreg ló – rengeteg gyaloglás után, némi szerencsével – áthúzta a határon. Édesanyám éjszakánként fehérnemût varrt a parasztasszo-
lepcso 15 husvet.qxd
4/7/2015
belsõ
9:45 AM
Page 5
lépcsõ
nyoknak, a hangszer pedig a magánoktatás ígérete lett. Én is tanítványnak álltam – a Legényegylet épülete melletti zeneiskolában egy Bartók-tanítvány, Gyárfásné Hubert Jolán felügyelete mellett. Szigorúan oktatott, de türelmesen várt, ha késett a természetbeni tandíj. Nõvéremmel minden szabadidõnkben a várossal ismerkedtünk, így kerültünk a ferences templom kórusába, itt orgonatudásomat is hasznosíthattam, és az atyák a sem nélkülözték a dalosokat. Vidám életnek látszott.
1946-ban érettségiztem, jeles eredménnyel. A tablóképért liszttel és olajjal kellett volna fizetnem, amit néhány jólelkû osztálytársam intézett el. Az egri Érseki Jogakadémiára vezetett az utam, kiváló professzorok táraságába. Amikor 1948-ban az intézményt államosították, õk is eltûntek; a leggyengébb képességû tanár lett a dékán, gondosan figyelve a marxista irányzékot. Ezt én is megéreztem 1949. május 1-jén, amikor egy Rákosi-fejet ábrázoló plakátot kaptam feladatul a kezembe. Letettem a földre, megfordultam s hazamentem. Sosem vonultam fel – kivéve 1956. felejthetetlen októberét. Az abszolutórium után mégis a zenei pálya mellett döntöttem, a jog inkább kényszerûség, a muzsika viszont gyönyörûség volt, így kerültem a fõvárosba, Jolán tanárnõm biztatására és anyagi segítségével. Itt albérletben, 8 órás munka mellett igyekeztem helyt állni. Édesanyámnak pedig hivatalos levelet hozott a posta: Benke Valéria kultuszminiszter ebben közölte, hogy áthelyezik Andornaktályára. Pedagógiai tevékenységét senki nem említette, döntõ érvként a napi áldozó hûsége szerepelt. Egy sárfészek, a falu szélén álló iskolaépület, egyetlen teremben négy osztály, kukoricaföld, egy kút és egy komondor várta. Törékeny anyám belevetette magát a munkába, éjszakánként rongyjátéko-
kat varrt, jutalomként a szorgalmas tanulók számára. 89 éves korában, húgom karjában aludt el örökre. Közben férjhez mentem s mivel családot szerettünk volna, a Zeneakadémia magassága már nem tûnt reálisnak. A gólya igencsak megváratott, ezért folytattam jogi tanulmányaimat levelezõ szakon. 1956 tavaszát írtuk, amikor végre kiderült: gyermekáldás elé nézünk. Október 23-án a 3-as villamosról szálltam le a Visegrádi utcánál, a sarki tejvendéglõben körülnézve tûnt fel: mindenki kokárdát viselt. Nem szóltak sem-
mit, én nem mertem kérdezni. Amikor kiértem a kör- A képek illusztrációk útra, a Margit-híd felõl hömpölygött a tömeg, lyukas zászlók lobogtak, teherautókon fiatalok. „Aki magyar, velünk tart” – felejthetetlen élmény volt hallani ezt s részt venni benne. A rádiót rövidesen elfoglalták, Simándy énekét – „Hazám, hazám” – valamint Beethoven Egmont-nyitányát játszották gyakran. A hetedik hónapban jártam, férjem egy vidéki szanatóriumban, ezért unokanõvéremék jöttek értem, hogy magukhoz vegyenek. Gyalog mentünk át a Köztársaság téren, a fákon félmeztelen emberek lógtak, a földön testek feküdtek. Ezt az állóképet sosem felejtem el. A kislányom december végén született meg Dunaújvárosban – édesanyám akkor már ott élt – a kórházban lévõ hét kismamának egy villanyrezsón melegítették a vizet. Petróleumlámpa fényénél foglalkoztam a paragrafusokkal, és a baba 6 hónapos korában avattak doktorrá... Nagy áldása a Jóistennek, hogy a Szent Imre-templom közelében lehetek, s Emil atya révén lelki gondozásomat is jó kezekben tudhatom. Igyekszem felkészülten várni a napot és az órát.
Dr. Sebõk Judit
L
É P C S Õ
/
2 0 1 5
/
h ú s v é t
5
lepcso 15 husvet.qxd
4/7/2015
csiga
9:45 AM
Page 6
lépcsõ annak olyan népszerû zenemûvek, melyek évrõl évre visszatérnek a húsvéti idõszakban; legtöbbünk számára ilyen emblematikus alkotás például Johann Sebastian Bach két Passiója, Pergolesi Stabat Matere, vagy Haydn-tól a Krisztus hét szava a keresztfán. Természetes, hogy a már ismert mûvek felidézése a visszatérés jólesõ élményét adja, és az sem kétséges, hogy a remekmûvek minden alkalommal más és más arcukat mutatják. Hadd ajánljak most néhány, ritkábban játszott, de mégis nagyszerû alkotást, mely akár idei ünnepünket is szebbé, tartalmasabbá teheti!
V
vonul végig, elég csak a következõ basszus-ária táncos ritmusait vagy a második alt-tenor duett élénk mozgású hegedûszólóját kiemelni. A két duett különlegessége, hogy a tételek elején a két szólista egymással pontosan ellentétes szöveget énekel, mintha vitatkoznának, és csak a utolsó néhány sorban jutnak egyetértésre. A kantáta Alleluja kezdetû korállal zárul. FRANZ IGNAZ VON BIBER (1644–1704), a 17. század egyik legjelesebb hegedûvirtuóza különleges távlatot adott a saját hangszerére komponált szonátaciklusának, amikor az egyes darabokat a rózsafüzér titkaival kapcsol-
Mintha egy másik dimenzióba kerültünk volna Ü
N N E P I
D A L L A M O K
A szerzõ csellót és zenetudományt tanult a budapesti Zeneakadémián, elõbbibõl doktori fokozatot is szerzett 2008-ban. A Magyar Állami Operaház gordonkása, és sokat foglalkozik régebbi korok zenéivel; az Orfeo Zenekarban barokk csellón játszik. Néhány rövidebb kitérõt leszámítva mindig a Szentimrevárosban lakott, és a plébániához is sok szállal kötõdik: a korábbi években lelkes kisközösségi tag és vezetõ volt, mostanában inkább a zenei eseményeken mûködik közre szívesen.
FELIX MENDELSSOHN-BARTHOLDY (1809–1847) két nagy oratóriuma, az Éliás és a Paulus nagy népszerûségnek örvend, kisebb léptékû egyházi mûveit azonban jóval kevésbé ismerik; jó részük modern kottakiadása sem készült még el. Érdemes pedig megismerkedni velük: a szerzõ megzenésített 42. zsoltárja (Wie der Hirsch schreit, Op. 42) azóta kedvenceim közé tartozik, hogy módom volt elõadásában közremûködni. Ez a zsoltár a nagyszombati szertartásban a hetedik ószövetségi olvasmány utáni válaszos zsoltárban tûnik fel: „Ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóvízhez, úgy kívánkozik a lelkem hozzád, Istenem!” Az 1838-ban komponált darab gerincét a három kórustétel adja: az igen kifejezõ nyitótétel a zsoltár fenti soraira íródott, a másik kettõ pedig a szövegben refrénszerûen visszatérõ két szakaszt dolgozza fel, zeneileg is hasonlóan. A kórusok között elõször többrészes szoprán-áriát hallunk, melyben különösen magával ragadó az oboa gyönyörû szólója. A második kórus után pedig négy férfiszólista és a szoprán kvintettje csendül fel a zsoltár következõ soraira: „Nappal szeretetét rendeli mellém, éjjel éneket ad számba az Úr; imádságot életem Istenéhez.” JOHANN SEBASTIAN BACH (1685–1750) elsõ Lipcsében töltött húsvétján, 1724-ben szólalt meg elõször az Erfreut, ihr Herzen kezdetû kantátája (Örvendjetek, ti szívek, BWV 66). A húsvéthétfõre komponált darab alapjául egy néhány évvel korábbi, a szerzõ weimari éveibõl származó, világi mû szolgált; a feltámadás örömérõl és a fájdalmak elillanásáról szóló, élettõl pezsgõ, nagyszabású nyitótétel például eredetileg a korábbi darab végén szerepelt, természetesen más szöveggel. A kantáta további részén is a vidám, önfeledt karakter
6
L
É P C S Õ
/
2 0 1 5
/
h ú s v é t
4/7/2015
csige
9:45 AM
Page 7
lépcsõ
ta össze. Az 1676 körül írott, megkapó szépségû hegedûszonáták eredeti kézirata Münchenben található. A kottában minden darab kezdetén – mintegy cím helyett – egy-egy aprólékosan kidolgozott metszetet látunk, mely az adott titok tartalmát ábrázolja. Az örvendetes, a fájdalmas és a dicsõséges rózsafüzér egymás után megjelenített, összesen háromszor öt titkából tulajdonképpen Krisztus életének fõbb eseményei rajzolódnak ki, az angyali üdvözlettõl egészen a passióig, majd a feltámadás és a Szentlélek elküldése után Mária mennybevételéig. A tizenöt, basszuskíséretes szonáta után a 16. egy szólóhegedûre komponált passacaglia (variációs forma), melynek ismétlõdõ baszszusmenete egy korabeli himnuszra utal. A Rózsafüzér-szonáták nagy ívû egységét egy különleges technikai megoldással is erõsíti Biber: az elsõ és az utolsó darabot leszámítva, melyeket a szokásos, kvintekre
(öt hang távolságra) hangolt hegedûn kell elõadni, az összes többinél egyedi hangolást kell alkalmazni. Az „elhangolt” húrok (olaszul scordatura) – amellett, hogy az amúgy is virtuóz darabok eljátszását még nagyobb kihívássá teszik – kiemelik a darabok karakterét: az örvendetes titkok hangolásai leginkább a fényes, zengõ hangoknak kedveznek, a fájdalmas titkoknál viszont összeszûkítik a hangterjedelmet, és sötétebb hangszínt adnak. A feltámadás titkához kapcsolódó szonátában kell a legkülönösebb hangolást alkalmazni: a két középsõ húrt keresztezni kell, így a húrok magassági sorrendje is megcserélõdik – mintha szó szerint egy másik dimenzióba kerültünk volna.
Scholz Anna
L
É P C S Õ
/
2 0 1 5
/
h ú s v é t
A megújult Zeneakadémia
lepcso 15 husvet.qxd
7
lepcso 15 husvet.qxd
4/7/2015
tûz
9:45 AM
Page 8
lépcsõ
Velünk az Isten! Ez Húsvét üzene- Velünk az Isten! A kereszt a bûn
tének a lényege, amit ha igazán meg akarunk érteni, következményeinek megrázó szimbóluma, amelyen az akkor azt Izrael történelmének összefüggésrendszeréEmber mezítelenül, tehetetlenül vonaglik (ágyékkötõt be is el kell helyeznünk, hiszen Jézus, az Úr felkentje, csak a szemérmes utókor illesztett az elítéltekre, a az Izraelnek megígért Megváltóként született, és megalázó kivégzés fontos eleme volt, hogy az elítélekként is halt meg. Izrael elsõsorban politeket teljesen meztelenül feszítették meg). A Fõpapunk ugyanis tikai szabadítót várt, aki révén Isten bûnbeesés történetét idézi ez a kép, a nem olyan, hogy ne tudna megszabadítja a római uralomtól. bûn gyümölcseként termett szörnyû együtt érezni gyöngeségeinkkel, Nem mintha a rómaiak különötapasztalást: „Erre felnyílt a szemük, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan sebben kegyetlenek lettek volna észrevették, hogy meztelenek.” (Ter mindenben kísértést szenvedett, a bûn(bár tudtak kegyetlenek is len3,7). Ezt a meztelenségét most tõl azonban ment maradt. Járuljunk tehát mindenki láthatja (fügefalevél ni, mint amikor hatezer farizebizalommal a kegyelem trónjához, hogy ust feszítettek keresztre elretsincs, ami eltakarhatná), és bárki irgalmat találjunk és kegyelmet kaptentésül), de uralmuk vallásilag nyugodtan gúnyolódhat rajta, hijunk, amikor segítségre szorulunk. megmagyarázhatatlannak tûnt: szen „Isten átkozottja az, aki a fán (Zsid 4,15-16) Izrael nem tért vissza a bálványokfügg” (MTörv 21,23); ez az emberihoz, mégis elvesztette nehezen kivíség valóságos állapota, amely a bûn vott szabadságát. Sõt, csaknem száz éve rabságában szenved. Mégis, a kereszt így próféta sem lépett fel Izraelben, ezért sokan úgy válik a remény jelévé, mert aki teljes kiszolgáltaérezték: „elhagyott minket az Úr!” tottságában szenved a kereszten, az maga az Isten.
Nem azért, hanem, hogy E
S Õ T
A D
I G A Z A K N A K
I S
,
B Û N Ö S Ö K N E K
I S
Velünk az Isten! Ezt jelenti az a
név, amellyel Izajás próféta megjelöli a születendõ Messiást: „az Úr maga ad nektek jelet: Íme, a szûz fogan, fiút szül, és Immánuelnek nevezi el.” (Iz 7,14). Ezt a jövendölést Máté evangélista Jézusra vonatkoztatja (Mt 1,23), teljes joggal, hiszen Jézusban valóban az Isten jött el közénk, lett emberré és vállalt sorsközösséget velünk. Jézus azonban nemcsak a betlehemi jászolban, hódoló pásztorokkal és bölcsekkel körülvéve a köztünk élõ Istenember, hanem (és ez az, amit a doketisták {Krisztusnak csak látszólagos testet tulajdonító tévtanítások összefoglaló neve} vagy a muszlimok nem mernek elhinni) a Golgotán a keresztre felszegezve, gúnyolódó fõpapok, bámészkodó tömeg, érzéketlen katonák és síró asszonyok között is. Isten nemcsak az ünnepeinkben, a sikereinkben akart velünk lenni, hanem kudarcainkban és kétségbeesésünkben is. Akkor is, amikor kibukik belõlünk a keserû panasz: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?”
8
L
É P C S Õ
/
2 0 1 5
/
h ú s v é t
Velünk az Isten! Az Isten leszállt az emberi lét mélységeibe; nem kért a bûn csalóka örömeibõl, de vállalta a bûn iszonyú következményeit, hogy elesettségünkben közel kerüljön hozzánk. Jézus sorsa így a mi sorsunk, az õ mezítelensége így a mi mezítelenségünk, ami Húsvét hajnalán elveszti fenyegetõ jellegét. Jézus feltámadásával helyreáll az õsi rend, amikor „mezítelenek voltak, de nem szégyenkeztek” (Ter 2,25): Jézus sorsában nyilvánvalóvá válik, hogy az Isten mindenható oltalma õrködik az ember sorsa felett, és Isten az emberi értelmet meghaladó bölcsességgel segíti az embert végsõ célja, az örök élet felé. A megváltott ember tudja, hogy sebzett és kiszolgáltatott, de hittel vallja, hogy Isten szereti és gondoskodik róla.
lepcso 15 husvet.qxd
4/7/2015
tûz
9:45 AM
Page 9
lépcsõ
Velünk az Isten! Jézusnak ezt a ha- Velünk az Isten! Jézusban Isten
Haidegger Tamás: Magányos fa
talmas tettét azonban sokan – a gyerekes moralizálás oltárán feláldozva az örömhírt – félreértelmezik: úgy gondolják, hogy miután Isten személyesen megtapasztalta a szenvedést, és bûnt nem követett el, szigorodott a mérce, hiszen „ha Jézus kibírta, nekünk is ki kell bírnunk”. Ez azonban vaskos tévedés, hiszen Jézus világosan megmondta: „Nem azért küldte el Isten a Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvösséget szerezzen a világnak.” (Jn 2,17). Jézus emberi tapasztalatból is tudja, mit jelent a kiszolgáltatottság, érti és érzi, hogy minden erõszakosságunk, kapzsiságunk, mohóságunk, érzékiségünk mögött ott munkál a félelem, amely a kiszolgáltatottság érzésébõl táplálkozik. Az eredeti bûn megsebezte a szívünket, megtörte a bizalmunkat abban, hogy Isten minden vágyunkat idejében betölti, és megoltalmaz minket a ránk leselkedõ veszélyektõl. Jézus azonban Istenként azt is tudja, hogy a bûn, amit elkövetünk, milyen pusztító hatással van személyiségünkre, kapcsolatainkra, és a bûn következményei által ûzött emberiség hogyan gabalyodik egyre jobban a bûn hálójába. Ez az a legmélyebb szolgaság, amelybõl Isten ki akarja menteni a népét, hiszen minden más idegen uralom és megszállás ebbõl forrásozik és ebbõl nyeri erejét.
nem izzó haraggal néz a bûnös emberiségre, hanem irgalmat termõ szánalommal és megértéssel, néha talán bosszankodva, hogy ártalmára vagyunk magunknak. De Isten szeretetét nem teszi függõvé attól, hogy mi mennyire vagyunk bûnösök, hanem „fölkelti napját jókra is, gonoszokra is, esõt ad igazaknak is, bûnösöknek is” (Mt 5,45). Isten minden embert üdvözíteni akar, és mindenkinek felkínálja kegyelmét; az ember pedig választhat, hogy igyekszik-e ezt a lehetõséget jól kihasználni, vagy elszalasztja az alkalmakat. Isten kegyelmi adományai révén mintegy fegyvert ad a bûn és következményei elõl menekülõ ember kezébe; az már az emberen múlik, hogy felveszi-e a harcot Isten oldalán üldözõjével, vagy inkább a fegyvert eldobva tovább menekül, míg kimerülten lerogyva zsákmányul nem esik, hiszen „aki folyvást azon fáradozik, hogy életét megmentse, elveszíti, aki ellenben elveszíti, az megmenti” (Lk 17,33).
Velünk az Isten! Üldözõink nem
lettek kevésbé ádázak, de már tudjuk, hogy nem állunk egyedül a harcban, mert Jézusban maga Isten jött közénk, hogy sorsunkat megossza velünk, most pedig szószólónk az Atya jobbján (Jn 14,1214), ahogyan a Szentlélek is Szószólónk a világban (Jn 16,7-11). Sõt, Jézus az Eucharisztiában ténylegesen is köztünk maradt, hogy általa örök életünk legyen (Jn 6,51). Vessük tehát reményünket a köztünk élõ Istenbe, és kérjük bizalommal az Õ segítségét; az Õ gondviselõ szeretete, mindenható ereje és felmérhetetlen bölcsessége megtart minket, és majd megadja számunkra a végsõ gyõzelmet. Ha Isten velünk, ki ellenünk?
Sartogrilu
L
É P C S Õ
/
2 0 1 5
/
h ú s v é t
9
lepcso 15 husvet.qxd
4/7/2015
9:45 AM
Page 10
lépcsõ … és egyszer csak megszületik egy mély vágy a teljesebbre, egyszer csak tettenérem magamban, hogy valami, Valaki vonz… és onnantól születik bennem a rend, a harmónia, a remény, az új élet, a húsvét. A vonzásnak ez az útja a katekumenátus, álljon itt most pár vallomás. KATÓ-BELLAVICS ÁGOTA, KATEKÉTA A KATEKUMENEK SEGÍTÉSE számomra óriási kihívás. Közös alkalmainkon számtalanszor merült fel bennem húsbavágó módon a kérdés: vajon hiteles keresztény ember vagyok-e? Olyan, akit valóban boldoggá tesz Krisztus örömhíre? Sokszor átéreztem: amíg cseleke-
lás vagyok a szerda estékért, a lelkinapokért, a kismarosi lelki hétvégékért és azért, hogy nem elsõsorban tudást és szisztematikus ismereteket kaptunk ezeken az alkalmakon, hanem életre szóló lelki muníciót: szeretetet, elfogadást, hiteles, õszinte példát. A megtérésem óta több meghatározó, sorsfordító esemény is történt az életemben, ezekben mind ott érzem Jézus végtelen szeretetét és a Gondviselést. Ez a szeretet és a Gondviselés vezetett el minket férjemmel a plébánia kápolnájának oltára elé, ahol Ipoly atya közremûködésével megszenteltük az éppen 26 és fél évvel korábban megkötött polgári házasságunkat. Isteni kegyelemként
A húsvét vonzásában… S
Z E M B E N É Z N I
K O R Á B B I
É N Ü N K K E L
deteim nem beszélnek az élõ Istenrõl, addig szavaim sem fognak tudni. A katekumenátus tehát fejlõdésre hívott, és e mellett különleges örömöt adott: katekétaként ugyanis mély vágyam, hogy tanúja lehessek a megtérésnek. A katekumenátusban ez megadatott. A katekumenekkel ott lehetek annál a célnál, ami felé minden tanítványomat igyekszem vezetni, de ahova nem biztos, hogy velem fognak megérkezni. PÉCELI GÁBOR, KATEKÉTA
vers mindenkinek Minden titok kibomlik: Jézus manopellói arcát nézem; belémhatol ez a pillantás; számba veszi bûneimet, és teljes bocsánatot ígér... DENCSIK LÁSZLÓ
10
ÖTVEN ÉVES IS ELMÚLTAM MÁR, amikor a megtérés útjára léptem. Akkoriban találkoztam valakivel, akinek a példája elementáris erõvel hatott rám. Mélyen megérintett a hitelessége, és az, ahogy a hit az életét átjárja. Az õ segítségével, az õ biztatására indultam el – mertem elindulni – a Jézus felé vezetõ úton. Tõle hallottam elõször, hogy „életkor, család, mit sem számít”, ha az ember érzi a hívást, és azt, hogy bármilyen helyzetbe kerüljek is az életben, soha nem vagyok egyedül. Ennek a találkozásnak köszönhetõen ismertem fel, hogy nincs veszve semmi, hogy nem maradtam le semmirõl – ahogy korábban gondoltam – amiatt, hogy nem hívõ családban nevelkedtem. Felszabadító felismerés volt! Aztán megtaláltam Ágotát és társaimat, akikkel együtt növekedhettem, formálódhattam, akikkel megoszthattam az úton járás örömeit és nehézségeit. Nagyon háL
É P C S Õ
/
2 0 1 5
/
h ú s v é t
éltem meg azt a pillanatot, amikor kiderült, hogy a férjem, aki irtózik minden formaságtól és szertartástól, akit reformátusnak konfirmáltak ugyan kiskorában, de aki semmilyen formában nem gyakorolja és nem éli a hitét, nem gördít akadályt szentségi házasságunk útjába. Ahogy közeledik az idõ, egyre mélyebben vágyom arra, hogy az Eucharisztia és a bérmálás szentségében részesüljek, de tudom azt is, hogy azok vételével nem érek célba, sõt talán éppen akkor kezdõdik majd számomra az igazi jézusi út. SÁRÁNDI ÁGNES, KATEKUMEN TINÉDZSER KOROMBAN kereszteltek meg, és – habár nem voltam fiatal és az értelmemmel már be tudtam fogadni mindazt, ami körbevett – mégsem gyakorolt rám olyan hatást Isten háza, szeretete, oltalma, mint a napokban – különösen itt a katekumenátusban. Több, mint 10 éve élünk Újbudán és ebbõl 6 éve tartozunk a Szent Imre-templomhoz. Ez idõ alatt teljesen kicserélõdtem. A közösségbe még Ákos atya idejében kezdtünk el járni, már akkor is a vasárnapi családi szentmisén vettünk részt elsõsorban. A plébánia által tartott jegyes képzés elvégzése után, 2008. augusztusában kötöttünk házasságot, melynek celebrálására Ipoly atyát kértük fel, akinek családi miséit már jól ismertük, és a jegyes képzés alatt is volt alkalmunk személyesen találkozni. Közben, 2012-ben
lepcso 15 husvet.qxd
4/7/2015
9:45 AM
Page 11
lépcsõ
megszületett az elsõ gyermekünk. Nagy öröm volt számunkra, hogy 2013. tavaszán fiunk, Olivér keresztelését Ipolya atya vállalta. De valami hiányzott az életembõl, jobb emberré akartam válni, sokáig hiába kerestem a választ, nem találtam a helyemet, sem itt, sem ott. Végül az Isteni gondviselés vezetett el a katekumenátus csoportjába. A szentimrevárosi katolikus közösség különösen öszszetartó és fantasztikus ide tartozni, de mindezt a legjobban a katekumenátusban érhettem el, teljesedhettem ki, nyílhattam meg, mindennapi öröm lett számunkra Jézus jelenléte az otthonunkban is. A katekumenátus csoport – és itt szeretném a csoport vezetõit, Ágotát, Zsuzsát, Melindát, Pétert és Gábort is kiemelni áldásos munkájukért – különösen sokat tesz és hatalmas hangsúlyt fektet a keresztény értékrend kialakítására. Természetes lett a családunkban az egyensúly és a harmónia, szinte észrevétlenül lopta be magát otthonukba a „fény”.... És mindazt amit itt „tanulok” és átélek, már kamatoztatni is tudom gyermekünk mindennapi életében, nevelésében. Köszönöm Neked Istenem és katekumenátus! KOVÁCS ÁRON, KATEKUMEN
A SZÜLÕK, AKIK NEM KERESZTELIK MEG ÚJSZÜLÖTTJEIKET, talán nem is sejtik, mekkora felelõsséggel ruházzák fel õket. Mert felnõttként elkötelezõdni, felnõttként tenni le voksunkat az Úr mellett, komoly felelõsség. Az ember úgy érzi, ennél bûnösebben – ennyi világi tapasztalattal a háta mögött – nem is járhatná a szeretet útját. Hiszen nem Istent nehéz megtalálni. Az igazán nagy feladat a bensõnk formálása. Szembenézni korábbi énünkkel, s tiszta szívvel, odaadással, reménnyel, bizalommal járulni a Teremtõ elé. Mielõtt elkezdtem a katekumen csoportba járni, féltem az Úr útjára lépni. Féltem, mert tudtam, hogy az életem távolról sem felel meg az „eszményi” élet képének. Azóta tudom: nem is kell feltétlenül megfelelnie. S már tudom azt is, mennyire felszabadító érzés õszintének lenni az Úrral, s így õszintének lenni önmagammal; hogy mennyire jó érzés rábízni magam. A szülõk, akik nem keresztelik meg gyermekeiket, valószínûleg nem sejtik azt sem, mekkora lehetõséget adnak „újszülöttjeik” kezébe. Az utóbbi két évben sokat haladtam afelé, hogy ne (csak) felelõsségként, lehetõségként értelmezzem a felnõttkori keresztséget. Hogy merjek bízni, remélni, hinni. Mert félelmetes dolog megnyitni a szívünket, de még ennél is félelmetesebb bezárt szívvel, Isten nélkül élni. LADÁNYI ÁGNES,
vers mindenkinek Nyiladoznak a virágok a gesztenyefán. Bomlik a tavasz... Enyhe szellõ fújdogál a fák között! Lágyan, szinte nesztelen léptekkel oson felénk a május... DENCSIK LÁSZLÓ
KATEKUMEN
L
É P C S Õ
/
2 0 1 5
/
h ú s v é t
11
lepcso 15 husvet.qxd
4/7/2015
9:45 AM
Page 12
lépcsõ
Kedves Szentatya! A Budai Ciszterci Szent Imre Plébánia plébánosa, munkatársai, ifjúsága és az egész magyar katolikus ifjúság nevében szeretettel köszöntjük! Nagy örömöt és reményt ad számunkra, hogy az Ön személyében nagyon hiteles, ugyanakkor nyitott és közvetlen vezetõt tudhatunk az egyház élén. Közvetlenségét ismerve fogalmazódott meg bennünk, hogy személyes levélben forduljunk Önhöz egy kéréssel. Magyarország egyik legnagyobb plébániájáról, a Budai Ciszterci Szent Imre Plébánia ifjúságának nevében írunk Önnek, amely plébánia templomába vasárnaponként több, mint 5000 hívõ tér be, hetente katekézisre járó fiataljainak száma pedig több, mint 250 fõ. Plébániánk ifjúsága számára az év egyik fénypontja az idén 21. alkalommal, minden évben tavasszal megrendezésre kerülõ „Effeta” nevû evangelizációs hétvége, amely egy – fiatalok tanúságtételei, beszélgetések és közös imák révén – ifjúságunkat hitében megerõsítõ közösségi program, és évrõl évre hihetetlen kegyelmi adományok forrása. Tavaly, az „Effeta” 20. évfordulója alkalmából, a kezdeti évek több résztvevõje is visszaemlékezett arra, hogy milyen hatással volt rá ez a találkozás annak idején. Szeretnénk egyet megosztani abban a reményben, hogy bepillantást adhatunk, mit is jelent ez az esemény közösségünk számára: „Mit kaptam? Elõször is egy családot a nagy, idegen városban. Aztán sok nyitott szívû, tanúságtevõ keresztény fiatal barátságát, megismerését. De ami a legfontosabb számomra, hogy a hétvégék kihívásai elgondolkodtattak, kérdéseket tettek föl, melyeket meg kellett válaszolnom magam és mások elõtt: mit jelent nekem a hit? Akarok-e felnõtt keresztény életet élni? Mit jelent nekem az egyház?... És a válaszok közben lassan felnõttem, megerõsödtem és sok lelki bajomból meggyógyultam. Így aztán elég erõs lettem ahhoz is, hogy haza jöjjek, és abban a faluban éljek és tegyek tanúságot Krisztusról, melyrõl fiatalon kijelentettem: soha! Az én életemben az Effeta volt a legnagyobb átalakító, persze általatok, akik részt vettetek benne.” Ezt a hétvégét minden évben más ifjúsági csoport rendezi meg az egész fiatalság számára, katekétáink segítségével. Idén nekünk – a huszonhárom évesek PöFH közösségének – jutott a márciusi hétvége szervezésének megtisztelõ feladata, mi pedig a személyes hitben való fejlõdést választottuk a hétvége témájaként, és Assisi Szent Ferencet, mint útitársunkat. Megfogalmazódott bennünk, mennyire nagy ajándék lenne az egész ifjúság számára, ha a Ferenc nevet választó pápánk személyesen nekünk üzent gondolatai segíthetnének minket a hétvége lelki átélésében. A készülõdést a Szent életének megismerésével kezdtük, amiben az nyûgözött le minket, hogy milyen következetesen elengedett mindent, ami gátolta volna a szeretetben. Radikális ragaszkodása a szabadsághoz már az adventi készülõdésben is inspirált minket, hogy szabadabbá váljunk a szeretetre. Példája megmutatta számunkra azt, hogy – a mindenütt megtalálható Isteni jelenlétnek köszönhetõen – mindannyiunk személyes tapasztalatot szerezhet Istenrõl. Arra szeretnénk tisztelettel megkérni, hogy amennyiben sûrû programja engedi, küldjön számunkra válaszként néhány személyes, bátorító sort, amelyben leírja, mit üzen nekünk, magyar fiataloknak, valamint hogy véleménye szerint ma miben lehet számunkra leginkább példa Szent Ferenc. Úgy gondoljuk, hogy válasza nagyon nagy erõforrást jelentene ifjúságunk minden tagja számára! Nagyon köszönjük a ránk fordított figyelmét, és azt, hogy jó példával jár elõttünk! Életét, szándékait és egész apostoli munkáját imáinkban hordozzuk! Hálával és üdvözlettel a PöFH közösség nevében: Dávid Margit / Medvey Boldizsár / Ménesi Kristóf Urr Zsolt Ipoly O. Cist. plébános
12
L
É P C S Õ
/
2 0 1 5
/
h ú s v é t
lepcso 15 husvet.qxd
4/7/2015
lépcsõ
9:45 AM
Page 13
ház
„Feltámadt a halálból, elõttetek megy Galileába. Ott viszontláthatjátok…” – adta a két Mária értésére a villámtekintetû, ragyogóan fehér ruházatú illetõ, amikor az asszonyok hajnalban a sírhoz mentek, de azt már üresen találták. Aztán maga a feltámadott személyesen is megerõsítette ezt a tájékoztatást a magdalaihoz
A rejtõzködõ
/ . . .
csüggedés, sõt hitetlenkedés (v. ö. Tamás esete) ellenére is. Ám valóban, többé már semmi se lett olyan, mint korábban. A Mester ettõl kezdve „új edzésmódszereket alkalmazva folytatta a kiképzést és felkészítést”. Elõször is, már nem volt velük állandóan, hanem ismételten „megjelent” csupán, sõt sokszor csak
A B S C O N D I T U S
szólván, és ezzel lényegében „sínre tette” egyházát, amelyik ettõl még „nem indult be”, de haladásának iránya kijelöltetett. Vagyis, hogy továbbra is lehet és kell követni a Mestert oda, ahová õ tart. És ebben nem volt semmi megrázóan új. Mármint a követésben. Akkor már jó három éve követték a tanítványok (köztük az asszonyok). Hallgatták szavait, amelyekhez hasonlót még a próféták földjén sem hallott senki korábban, látták-tapasztalták megrendítõ csodáit, egyáltalán nem konvencionális, sokszor döbbenetes „viselkedését”, amivel viszont valami – eleddig soha nem érzett – reménységet keltett mindenkiben, aki „odafigyelt” rá. A hihetetlenül új az volt a dologban, hogy ezúttal egy „hullától” kapták a felszólítást; mégpedig nem arra, hogy Seólba (héber kifejezés, jelen esetben talán sírhelynek fordíthatnánk, a szerk.) Galileába. Vagyis egy természetes módon ismert terepre, „hazai pályára” (Kafarnaum, Magdala, Názáret, Tibériás, Kána, Naim stb. (ahonnan a „virtigli” zsidók szerint nemigen jöhetett semmi különösen jó. A „fõváros”, a Templom felõl nézve a kétes státusú szamaritánusok földje mögötti, „tengerentúli”, periférikus területrõl van szó, ahová legfeljebb visszavonulni (=eltûnni) lehet a jeruzsálemi-golgotás „fiaskó” után. Hanem mégis, micsoda öröm és reménység forrásává válhattak ezek az „információk”, minden emberi gyengeség, félelem,
Családi történet / pályázati felhívás A Szent Imre Alapítvány pályázatot hirdet olyan visszaemlékezések, történetek megfogalmazására, amelyek a szerzõ saját családjának életérõl szólnak. Tartalmukat tekintve megkötés nélkül várjuk ezen írásokat, annyi kívánsággal, hogy a szerzõ mindezt a kívülálló számára is érthetõen fogalmazza meg, 2-3 oldalnyi terjedelemben. Minden család múltja, jelene egy-egy le nem zárt folyamat, általában generációk tapasztalata, törõdése, öröme-bánata rejtõzik benne. Gyökereink nagyobb része még a XX. századba kapaszkodik, annak minden viharával bõvítve a családi históriát, vagyis nem csak a személyes életút, hanem a társadalomban betöltött szerep is tükrözõdik benne. Szeretnénk íly módon is elõse-
felismerni lehetett, vagy rájönni: hiszen ez Õ. Nem is egészen úgy „nézett ki”, mint korábban. Izzadtak is eleget az evangélisták, hogy érzékeltetni tudják a feltámadottság-megdicsõültség „külsõ és tartalmi jegyeit” a Mennybemenetelig hátralévõ 7 hét eseményeivel összefüggésben. Galilea az erõgyûjtéshez, a „sorok rendezéséhez”, a küldetésre való elõkészülethez kellett, ami csodálatosan emberi gesztusa Istennek. Hogy aztán ismét „fel lehessen menni” Jeruzsálembe, de már az egyház-küldetésre felkészülve, amire Jézus ki is adja az „utasítást” (ráleheléses módszerrel): Menjetek! Tanítsatok! Kereszteljetek!, Bûnöket bocsássatok vagy tartsatok meg! És egy mindent eldöntõ megerõsítés ígéretét fûzte hozzá: a Szentlélek kiáradását. Ám csak akkorra, amikor Õ már nem lesz jelen úgy, ahogy megszokták, lévén az Istenember küldetése véget ért és életbe lép a Gondviselés „Új Szövetség”-e, amelyik a világ végezetéig tartóan érvényes. És Õ velünk lesz mindodáig. És azóta a múltunk is, jelenünk is, jövõnk is – ma van, mint ahogy Galilea és Jeruzsálem is. Idén korán volt, van, lesz Húsvét. A helyzet változatlan. A határidõ folyamatos.
Írásunk szerzõje 1963ban, a József Attila Gimnáziumban érettségizett, majd a következõ évtizedben ezen intézmény tanára lett. 1992-tõl igazgató, e minõségében tanúja és segítõje a „rendszerváltás“ éveinek. Négy gyermek édesapja, felesége szintén pedagógus.
Párdányi Miklós
gíteni, hogy kisebb közösségeink tapasztalata fennmaradjon, tanúságul szolgáljon. Az írásokat a Lépcsõ c. folyóiratban folyamatosan közöljük. A beérkezett anyagok elfogadásában és az olvasószerkesztõi teendõkben az Alapítvány a Szt. Imre Gimnázium szaktanárainak segítségét kérheti. A pályázat jeligés, az anyagot tartalmazó borítékra a „Családi történet” valamint egy jelige kerüljön. Ebben egy zárt boríték tartalmazza a pályázó nevét, telefonszámát és/vagy drótpostacímét, melyet csak a döntés után bontunk majd fel. A szerzõknek a Szt. Imre Alapítvány 25.000 Ft értékben könyvutalványt és/vagy hangverseny- és/vagy színházjegyet biztosít, saját döntésük függvényében. / tisztelettel, köszöntéssel az Alapítvány kuratóriuma
L
É P C S Õ
/
2 0 1 5
/
h ú s v é t
13
lepcso 15 husvet.qxd
4/7/2015
páros
9:45 AM
Page 14
oldal
Idõzsonglõrök B
E M U T A T K O Z I K
14
A
D
O B A Y
- S
E M S E I
H Á Z A S P Á R
Eszter Mivel a XII. kerületben éltem korábban, ezért gyerekkoromban a Városmajori plébániához kötõdtem, ott kereszteltek meg és lettem elsõáldozó. Kamasz koromban a Lékai téri templomba jártam misére és itt részesültem a bérmálás szentségében is. 2001. évi esküvõnkön izgalmas élmény volt, hogy az a Zoltán atya adott össze bennünket Rudival a Városmajori templomban, aki engem keresztelt. Elsõ gyerekünk, Anna születése után kezdtünk járni a Szent Imre-templom kilences miséjére, ahova most már közösségi szinten is kötõdünk. Viccbõl meg szoktam jegyezni: annyira jól érezzük itt magunkat, hogy négy gyermeket is vállaltunk, nehogy túl gyorsan ki-
öregedjünk ebbõl a társaságból. Ennek köszönhetõen az elmúlt 12-13 év alatt néha le kellett mondanom a nemes borok kóstolásáról, mert éppen szülés elõtt vagy a szoptatási idõszakban jártam, viszont ilyenkor – Rudi legnagyobb örömére – nem volt kérdés, hogy ki vezeti az autót hazafele. A gyerekek születése elõtt egy fejvadász (személyzeti tanácsadó) cégnél dolgoztam. Amikor megszületett elsõ lányunk – immár több mint 12 éve – éreztem, hogy az anyaság a legcsodálatosabb hivatás, és ezért az addigi izgalmas munkámat is gond nélkül feladtam pelenkás munkáltatóim kedvéért.
Rudolf Születésem óta a kerületben élek. A 80-as évek második felében ping-pongozás közben ismerkedtem meg Patrik atyával vagy, ahogy sokan ismerik: TiBával, a vasúti töltés focipályái között. Édesanyám meg is ijedt elõször, hogy esetleg egy „cukros bácsi” szólíthatott le bennünket. Aztán késõbb én is átestem TiBá „híres” grafológiai elemzésén, és olyannyira mellette ragadtam, hogy éveken keresztül ministráltam miséin a Szent Imre kápolnában. Máig nagyon szoros vele a kapcsolatom, ha egy kicsit ritkábban megyek hozzá, már csörög is a telefonom. Mindenkinek ilyen csodálatos lelki atyát kívánok. A vendéglátás iránti szerelmem egészen általános iskola hatodik osztályáig visszavezethetõ, már akkor magabiztosan állítottam orosz órán, hogy szállodaigazgató leszek. Bár a szállodaipartól a fõiskola után messzire elkalandoztam, a vendéglátás szeretete megmaradt.
Társaimmal egy rendezvényszervezõ vállalkozás mellett ma már számos éttermet üzemeltetünk, több mint 200 alkalmazottal. Sokszor felmerül, hogy az ember mennyire lehet egyszerre keresztény és vállalkozó. Viccesen azzal nyugtatom magam, hogy még mindig sokkal könnyebb, mintha keresztény politikus lennék. A vállalkozások mellett a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Fõiskolán és a kamarai mesterképzésben vagyok óraadó, illetve vendéglátó szakközépiskolában segítem a fiatalok elsõ szakmai lépéseit. Több szakmai szervezetben töltök be tisztséget. Társadalmi szerepvállalás tekintetében mégis arra vagyok legbüszkébb, hogy a Szent Gellért Óvoda fenntartó egyesületét vezethetem.
L
É P C S Õ
/
2 0 1 5
/
h ú s v é t
lepcso 15 husvet.qxd
4/7/2015
9:45 AM
Page 15
Együtt Szerelmünk meglehetõsen kalandosan indult. Megismerkedésünkkor még Rudi barátja udvarolt éveken keresztül Eszternek. Aztán lehet, hogy éppen egy közös motorbalesetnek köszönhetõen, de késõbb kettõnk között lobbant lángra a szerelem. 2001-ben házasodtunk össze, négy gyermekünk született; négy különbözõ test, négy különbözõ lélek. Az elsõ születése után már azt hittük, mindent tudunk a gyereknevelésrõl, és az azzal járó gondokról, majd minden egyes testvér érkezése után kiderült, hogy az addig bevált gyakorlatot elfelejthetjük, és új módszereket kell alkalmaznunk. Gyermekeinkben közös vonás, hogy mindannyian apjuk domináns génjeit örökölték. Eszterrel történt, hogy a játszótéren odament hozzá egy ismeretlen anyuka, és egy bocsánatkérés után az iránt érdeklõdött: „ezek a kismanók Semsei gyerekek, ugye?” Néhány hónapja az egyik Házas esten hallottuk Varga Péter (a Spielhózni írója) gyermeknevelésrõl szóló elõadását. Ez az alkalom megerõsített minket abban, hogy továbbra is a legfontosabb szülõi törekvésünk: jóban lenni a gyermekeinkkel. Az összes többi mellékes. Ez elsõre nagyon egyszerûnek tûnhet. De ehhez számtalan alkalommal fel kell adnunk vágyainkat, terveinket, melyeket gyermekeink életében szeretnénk megvalósítani. Ez pedig így már nem könnyû feladat… és a kamaszkorukhoz közeledve egyre nehezebb. Alig egy hónapja tartottuk az Idõzsonglõrködés a családban címû elõadásunkat szintén a Szent Imre Házas estek keretén belül. Valóban elég sûrû az életünk, nemcsak a gyermekek miatt, hanem mert szeretjük kettesben is tartalmas programokkal megtölteni napjainkat, estéinket. Szeretünk a családdal, barátokkal lenni. Mindenki megkérdezi tõlünk, hogy Rudi a munkája és társadalmi elfoglaltsága mellett miként tud otthon is helyt állni. Az tény, hogy hétköznap kora délután ritkán látni otthon, de vacsorára – ami nálunk különösen
fontos alkalom – általában hazaér, és a hétvégéket is együtt tölti a család. Az ilyen értékes családi pillanatokat pedig azzal a tudattal kell megélnünk, hogy a Jóisten egy percet sem ad már vissza a földi idõnkbõl. Úgy érezzük, hogy a Gondviselés a tenyerén hordoz bennünket. Ez párosul Rudi állandó energiával teli optimizmusával, ami nem engedi, hogy a nehezebb pillanatokat depressziósan éljük meg. Megrázzuk magunkat és jókedvvel lépjük át ezeket a megpróbáltatásokat, feladatokat. Ferenc pápát idézve: „Idõnként a melankolikus keresztényeknek többnyire ecetes uborkához hasonlítanak, arcuk nem örömmel teli, amely azt sugározza, hogy szép életük van.” Mutassuk meg tettekben, hogy a keresztények az öröm emberei. Persze a Jóisten ajándéka sem hullik csak úgy az ölünkbe. Kérjünk és dolgozzunk azokért. A megkapott adományokat pedig óvjuk és gyarapítsuk. Fontosnak tartjuk, hogy legyenek céljaink, legyen küldetéstudatunk. Lépjünk és tegyünk magunkért, családunkért, társadalmi kapcsolatainkért. Egyik évben Ipoly atyát kértük meg a házszentelésre, aki egy jó kávé mellett – vagy lehet, hogy azért – felajánlotta nekünk, hogy csatlakozzunk egy nemrég indult házas közösséghez, a Házas Sátorhoz. Nagy örömmel ragadtuk meg az alkalmat. A gyereknevelõs-párkapcsolati témák átbeszélése mellett, egyre mélyebb vizekre evezünk, és egyre jobban kezdjük megismerni egymást és a hitünket. Úgy érezzük, most már igazán otthonra találtunk a plébánián. Az elmúlt pár év megerõsítette bennünk, hogy közösségben sokkal erõsebb az ember, mint egyedül. Sosem gondoltuk volna, hogy felnõtt korunk derekán – ennyi idõsen – még ilyen mély és õszinte barátságokat tudunk kötni. Hálásak vagyunk a Gondviselésnek mindezért!
Kedves Olvasó, a Lépcsõ a szentimrevárosi közösség folyóirata, amelybõl természetesen következik, hogy ápolni és növelni törekszik azt a szellemi mûhelyt, amely lapunkat tartalommal tölti meg. Ezért szeretnénk ez úton is jelezni, hogy szívesen látjuk a kedves Testvérek írásait e hasábokra, hiszen számos hivatás, tapasztalat, gondolat lehet Önök között, amely mindannyiunk számára rejtve marad, amíg tulajdonosa nem jegyzi le, s nem teszi közkinccsé. Buzdítjuk tehát Önt is, legyen a Lépcsõ szerzõje, ahogy a 2014. esztendõben Aknay János, Bartók István, Benkõ Andrea, Bethlenfalvy Gábor, Biacs Péter, Csányi Tamás, Csikós Éva és Tamás, Dencsik László, Eõry Brigitta és Ákos, Embey-Isztin Antal, Erdõ Péter, Fülöpp Róbert, Gálffyné Katalin, Kiss Gy. Csaba, Kontra Jenõ, Korzenszky Richárd, Légár Erzsébet, Makovecz Imre, Malina János, Maurer György, Olofsson Placid, Oltvai Kristóf, Palotás Rozina, Pácz Orsolya, Sartogrilu, Sándor András, Süveges Gergõ és Margit, Szili Melinda, Sziráki Márton, Ungváry Zsolt, Urr Ipoly, Valter Ilona, Varga Zs. András, Vasbányai Ferenc József, Várhelyi Gábor, Vékes Bertalan, Wilde György, Wodianer-Nemessuri Zoltán volt. Szeretettel várjuk érdeklõdését, írását. Urr Ipoly O. Cist. plébános / Csányi Tamás
[email protected], 20 4675 495
L
É P C S Õ
/
2 0 1 5
/
h ú s v é t
15
lepcso 15 husvet.qxd
4/7/2015
hátsó
9:45 AM
Page 16
lépcsõ „Új elevenség, új élet Pesten. / Alig ismerhetni többé rá. / Nagyobb birtokosaink, kik hazánkban csak néha fordultak meg, most Pesten akarnak lakni.” Így kezdõdik a Szerelem és hiúság címû regény (az író maga novellának nevezte). Az idézett sorokból is hamar nyilvánvaló, hogy a történet a reformkorban játszódik. A fõvárossá formálódó ikervárosban. Nem utolsó sorban pedig a város vidékéhez számító Kelenföldön. Akkor,
A regény terének központi helye az akkor pusztának számító Kelenföld. „Coranini falun lakott ugyan, de Pesthez közel... Csinos kastélya az angol hajhára (értsd: hajtóvadászat) legalkalmasabb puszta közepén feküdt. Az egész vidéken sehol nem lehetett egy eleresztett szarvast száguldó paripákon halálra oly dicsõn kergetni, mint itt, mégpedig anélkül, hogy emiatt a pesti hangversenyeket, operákat és estélyeket föl
Csak képzelje nagysád E M É N Y
Z
S I G M O N D
Cikkünk szerzõje mûvelõdéstörténész, a Varsói Egyetem tanára, József Attila-díjas író, 12 önálló könyve látott napvilágot. Az egykori József Attila (most Szent Imre) Gimnáziumban érettségizett 1963-ban, szûkebb hazája a Szentimreváros. Szenvedélye a csavargás az Adriától a Balti-tengerig. Többek között a József Attila-díj és a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje tulajdonosa. A Nap Kiadónál április elején lát napvilágot Budapest-Zágráb-odaoda-vissza címû új kötete a mai és egykori magyarhorvát kapcsolatokról
A
K E L E N F Ö L D I
P U S Z T Á R Ó L
amikor minden ígéretes mozgásban van, nemzeti színház készül, és fontos eseményekkel zajlik a közélet. A háttérben föltûnik Széchenyi István és Wesselényi Miklós alakja, több utalásból kiderül, közelebbrõl az 1830-as években járunk. Kemény Zsigmond kitûnõ ismerõje, Szegedy-Maszák Mihály szerint: „…a kor általánosított életképét kell látnunk a mûben”. Bálokkal, vadászatokkal, estélyekkel, fürdõélettel. Társasági szenzációkkal. A történet egy szerelmi háromszög. Ha a kulcsszereplõket nézzük: Coranini Róbert a férj, „egy vonzó külsejû, mûvelt modorú idegen”, polgár, aki a maga erejével jutott a felsõ körökbe. Vetélytársa, a csábító pedig az érdekes arcú arisztokrata Romvay, aki elõkelõségével, kapcsolataival a társaság példaképe. A két férfi szembenállásában ott látszik a polgár és a nemes eltérõ értékrendjének különbsége. A központi hõs – talán az õ személyéhez áll a legközelebb a regény elbeszélõje – a titokzatos Sarolta. Az úri világ mindenki által csodált szépsége, az elõkelõ bálok királynõje. Akinek szinte egész udvartartása van, hódolnak neki a férfiak, irigyek rá a hölgyek. Csak saját érzelmeivel nincs mindig tisztában. Az emberi viszonyok lélektani motivációját, a két nem kapcsolatának finom rezdüléseit mesterien világítja meg a mai olvasónak néha talán nem könnyen emészthetõ Kemény Zsigmond. „Csábítás és kacérság – mint a férfi és nõ közötti örökös kielégíthetetlenség és titokzatos vágyódás megjelenése és létmódja” – foglalja össze a mûrõl Bényei Péter debreceni irodalomtörténész.
kellessék áldozni.” Vagyis ez a terület elérhetõ távolságban volt. Társasági összejövetelekre, lovak idomítására, vadászatokra gyülekezésre alkalmas hely. Hogy jobban érzékelhessük a távolságot, idézzük, miként dicsekedik Saroltának lovasteljesítményével Tasziló gróf: „Csak képzelje nagysád, a sóháztól (a késõbbi vámház mellett volt, a mai Corvinus Egyetemnél) eddig harminchat perc és ötvenkilenc másodperc repült el!” Nehéz volna pontosan rekonstruálni, hol is lehetett ez a kastély, a reformkori Pest és Buda, a mai fõvárosnak csupán viszonylag kis területét jelentette. Honnan juthatott az író eszébe éppen a kelenföldi puszta, nem könnyû a magyarázat. Talán járt kezében olyan történeti forrás, amely beszámolt arról, hogy 1525-ben, II. Lajos idejében a magyar és a cseh király, a krakkói vajda és mások lovai futottak versenyt a kelenföldi síkságon. Mindenesetre az erdélyi Kemény Zsigmond csak 1847-ben költözött végleg Pestre, a Szerelem és hiúságot 1853-ban írta, amikor a reformkoritól nem sokban különbözött Pest-Buda és környéke.
Kiss Gy. Csaba A szerzõ jelen írása az általa „Szentimrevárosi Athenas” címmel most indított sorozat második része, amely kerületünk irodalomtörténeti múltjáról készít tartalmas pillanatfelvételeket.
Felelõs kiadó: Urr Ipoly O. Cist. plébános / A szoborportrékat Ágostházy Imre fényképezte. / Szerkesztette, tervezte és készítette Csányi Tamás
16
[email protected] / E számunk a Barankovics Alapítvány, a Szent Imre Alapítvány és az olvasók szíves támogatásával jelent meg.
A külön nem jelzett képek forrása: Fortepan
K
