Évnyitó egy gyermek szemével

2010. Szeptember

Évnyitó egy gyermek szemével Játékos beszélgetés néhány percben. Aki kérdez: Anya, Nagyné Marcsi – Aki válaszol: Matyi, Nagy Mátyás. – Matyi, mit szólnál, ha játszanánk egyet? – Rendben! Mit játszunk? – Én kérdezek, mint egy riporter, vagy mint Ildikó néni az iskolában és te válaszolsz. Na, tetszik az ötlet? – Nem rossz, de miért akarsz ilyet játszani? – Mert így benne lehetsz az újságban. Szeretnél benne lenni, ugye? – Benne leszek a híradóban? – Nem, nem a híradóban, hanem abban a gyülekezeti újságban, amibe apa is ír. – Oké! Az tök jó! – Arra lennék kíváncsi, hogy emlékszel-e még, amikor elsős korodban hittanra jártál az iskolában? Miért szerettél oda járni? – Mert volt sok barátom. Nagyon tiszteltek engem, és én is tiszteltem őket. Jókat tudtunk játszani. – De nemcsak játszottatok, hanem tanultatok is. Emlékszel történetekre, amiket Éva néni tanított nektek? – Amikor Júdást bekapta a bálna… – Jónást ugye? – Jónást igen. Bekapta egy bálna és kivitte a partra, ezután Jónásnak tovább kellett sétálnia Ninivébe. – Tehát megismertétek Jónás történetét. Emlékszel még másra is? – Hmm… Nem. – Gondolkodj! Tanultatok az ünnepekről is, hogy melyik miről szól? Például a karácsony? – Igen. Akkor született a kis Jézus. Húsvétkor meg, amikor már nagy volt, vagyis felnőtt, keresztre feszítették őt az emberek, mert nem ismerték fel és félreértették. – De tudod miért kellett Jézusnak meghalnia?

– Igen a bűneinkért, mert Isten szerette a világot és Jézusra tette a bűnöket. – De nem maradt ám a halálban, hanem feltámadt és most a mennyben van. – Úgy van. Ügyes vagy! – Mond csak Matyi, az iskolai hittan helyett, miért gondoltad úgy, hogy inkább a Frangepán utcába szeretnél hittanra járni? – Mert szerintem érdekesebb és ott is sok a barátom. Meg ott van a Szloboda Kati néni, és a másik Kati néni, na meg az Álmos bácsi. Vasárnap, amikor együtt megyünk templomba ők is mindig jönnek. – Itt mi mindent tanultál már? – Tanultunk Jézusról és Júdásról. Meg arról, hogy mit nem szabad, és vannak ilyen kérdések, hogy az előző óra miről szólt. – Tanultok énekeket is, ugye? – Igen nagyon sokat. – Hogyan zajlik a hittanóra? El tudod mondani? – Igen. Úgy, hogy először imádkozunk. Tanultuk a Mi Atyánkat. Aztán Kati néni történeteket mesél nekünk, amiket megbeszélünk, azután énekelünk, és mindig vannak játékos feladatok is. Kivágás, ragasztás, színezés, ilyen bibliai képekből. – Gondolom, a Bibliából olvas nektek Szloboda Kati néni történeteket. Emlékszel, hogy kiről hallottál már? – Dánielről, aki az oroszlánok között volt, de nem bántották, mert Isten megvédte. – Melyik játékos feladat tetszett a legjobban? – Egyszer kaptunk egy térképet, amin az volt, hogy milyen a jóknak és a ros�szaknak az útja. – Tehát megtanultok helyesen viselkedni? Igaz? Hányan jártok hittanórára? – Körülbelül tizennégyen, tizenöten. – Szerepelni is szoktatok, mondjuk karácsonykor? Milyen szerepet játszottál már? – Én voltam az egyik tanítvány. Melyik is? Hmm… – Péter? – Nem. János a kedvenc, legkedvesebb tanítvány. – Énekelnél nekem valamit, amit hittanórán tanultál? Persze azt nem lehet az újságban megírni, csak nekem énekelnél egy éneket. – Hát, most nem. – Jól van, akkor imádkozzunk egyet! Jó? – Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben… Nagy Gábor 2

Olvasandó: Filippibeliekhez írt levél 4. rész 11-13 versei

Kedves Testvérek!

M

ostanában talán a legtöbbször elhangzó kérdés: „És, hogy telt a nyarad?” Valahogy úgy tapasztaltam, az emberek többsége nem is a kérdésre válaszol, hanem sokan inkább fanyalognak, hogy megint vége a jó időnek, szabadságnak, kezdődik a munka, az iskola. Én az ilyen gondolkodással – bár emberileg megértem – két dolog miatt nem értek egyet. Először is azért, mert ami elmúlt, legyen az jó vagy rossz, azért hálát kell adni, mert aki tud megköszönni, annak szívében nincs keserűség. Másodszor, mert neki lehet feszülni a jövendő kihívásainak. Szinte hallani vélem az ellenvetéseket: „de én továbbra is kihívások nélkül szeretnék élni!” Azért azt mindenki tudja, ahhoz, hogy az ember célját elérhesse, áldozatot kell, hogy hozzon. Nem mindegy, hogy ezt miként tesszük, fogcsikorgatva, vagy odaszánt szívvel. Az is egyértelmű, hogy életünk mások életéhez van kötve: amit mi teszünk, az másokra is hatással van. De milyen is volt a gyülekezet nyara? Jó volt! Minden nem fér bele ebbe az oldalba, de a legnagyobb örömünk, hogy sok gyermek részt vett a hittanos táborunkban, és jó volt látni, hogy az ifis tábor előtt és után is mennyi fiatal ült a karzaton. Isten sok áldást adott, kísérőknek és résztvevőknek egyaránt! A jövő: folytatjuk templomunk falainak megerősítő munkálatait. Ez előre láthatóan 6-7 millió forintos beruházás lesz, amelyhez kérjük és várjuk a Testvérek adományát is. De talán ennél is fontosabb feladat, hogy minél többen itthon érezzék magukat a gyülekezetben. Ehhez sok programot ajánlunk. Lehetőséget, amellyel lehet élni. Hogy is mondják? Aki kimarad, lemarad. Rajtunk múlik, mire szánunk időt! Én a sok program közül kettőt emelek ki. A hittanos évnyitót szeptember 12-én, valamint a gyülekezeti napot október 2-án. De természetesen minden alkalomra szeretettel várjuk Testvéreinket. A találkozás reményében,

2010 szeptemberében

Szeretettel: Szloboda József lelkipásztor 3

Gyülekezeti évkezdés

S

„Ha Istennek nem lenne Rád szüksége ott, ahová helyezett, akkor nem rendelt volna oda.” Paul Chandel

zeptemberben nemcsak az iskolai tanév veszi kezdetét, hanem számos más program, tanfolyam, edzés stb. is ilyenkor kel új „életre”. Ennek kapcsán Bartal Zsuzsával, diakónusunkkal beszélgettem arról, milyen programokkal, eseményekkel, szolgálási lehetőségekkel várja gyülekezetünk ősztől a testvéreket. Zsuzsa: Úgy gondolom, a gyülekezet nemcsak arról szól, hogy vasárnaponként eljövünk a templomba, hanem azt a lehetőséget is nyújtja, hogy ne legyünk egyedül. Közösséget biztosít számunkra, ahova jó tartozni, amely erősít bennünket a hétköznapokban. Mindenkinek vannak rosszabb pillanatai, lehetnek kétségei, meginoghat a hite. A közösség segíthet átvészelni a nehézségeket, megszilárdítja hitünket, szükség esetén lelki támasszal áll a hátunk mögött. Tapasztalataim szerint sokan vannak, akik szívesen szolgálnának, aktívabban részt vennének a közösségünk életében, csak nem tudják, hogyan és hol tehetik meg mindezt. Ezért idén a már meglévő alkalmak mellé újakat is szervezünk. Terveink között szerepel egy diakóniai csoport – diakónia, azaz szeretetszolgálat – létrehozása, amelynek keretében rendszeresen találkoznánk (pl. havonta egy alkalommal). Ezeken a „diakóniai bibliaórákon” az Ige mellett, együtt imádkoznánk a gyülekezetért, és megbeszélnénk a már elvégzett, illetve a még ránk váró teendőinket. Az ősszel induló alkalmak közül az egyik legkiemelkedőbb kezdeményezés a beteglátogató csoportunk megalakítása. Szeretnénk egy olyan, önkéntesekből álló csoportot szervezni, amelynek tagjai a Nyírő Gyula kórházban rendszeresen látogatják a betegeket, hogy beszélgessenek velük, és számukra lelki támaszt nyújtsanak. Szintén fontos és ugyancsak új gondolat a minden hónap utolsó szombatján megrendezésre kerülő előadássorozat, amely a gyermeklélektan és gyermeknevelés téma köré épül. Az előadásokat a szakterületen dolgozó, külsős meghívott előadók tartják. Szeretettel várunk minden gyermekes szülőt, valamint minden érdeklődőt. Tudjuk, hogy a gyermeknevelés csodálatos dolog, ugyanakkor hatalmas felelősség is. A bennünket bombázó sokféle, jónak hangzó „gyermeknevelési elméletek” labirintusában nagyon nehéz eligazodni. Abban, hogy gyermekeink milyen kamaszokká, majd felnőttekké válnak, igen komoly szerepet tölt be a szülői nevelés, és azok a hatások, külső befolyások, amelyek a kisgyerme4

ket érik. A keresztelőn fogadalmat tettünk, hogy gyermekeinket hitben neveljük, megismertetjük velük a keresztyén értékrendet és Isten Igéjét. A megrendezésre kerülő előadások megmutatják nekünk, hogy a keresztyén nevelési elvek a XXI. században is időtállóak és követhetőek. Bár az előadások a szülőknek szólnak, szeretettel várjuk a gyermekeket is, hiszen a rendezvény ideje alatt egy külön teremben játszóház működik majd. Végül, de nem utolsó sorban említeném meg a szeretetvendégséget, melyet idéntől szeretnénk újra gyakoribbá tenni, és amelyre hívunk és várunk mindenkit, aki szívesen eltöltene egy kellemes délutánt körünkben. Andrea: Szeptember 19-én az istentiszteletet követően rövid megbeszélést tartunk, azok részére, akik szívesen szolgálnak, és jelentkeznek az alkalmakra. Zsuzsánál telefonon és e-mailben is lehet érdeklődni a lelkészi hivatal telefonszámán: 350-8659; illetve a [email protected] e-mail címen.

Budavári Andrea

Filmklub Szeptember második vasárnapján (12-én) 15 órakor a nyári szünet után újra filmklub. Ez alkalommal egy valóban csodálatos film kerül lejátszásra: Az eskü. A két főszereplőnek, John Brightonnak (Ken Howard) és feleségének, Ellennek (Barbara Babcock) meg kell küzdeniük az asszony könyörtelen betegségével. Házasságuk fordulóponthoz ér, eldől, hogy darabokra hullik, vagy megszilárdul és úgy fogják szeretni egymást, mint még soha. John a betegség elleni küzdelem során érti meg, mit is jelent igazán az oly sok évvel ezelőtt tett házassági esküje. Dióhéjban így lehetne ismertetni a filmet, amely után, mikor először láttam, hos�szú percekig nem tudtam megszólalni. Azután próbáltam megfogalmazni, mit lehetne írni róla, de minden gondolat, még a legszebb is, csak szánalmas közhelynek tűnt. Aki megnézi a filmet, valószínűleg megérti ezt. Tudom, merésznek tűnik, amit most írok, de szerintem ennek a filmnek kevés a lenti kis terem. Bocsánat a szavakért, de vállalom őket. Véleményem szerint a következő filmklubot a templomban kellene megtartani, hatalmas kivetítőkkel, amelyekből az utcára is jutna. Mindenesetre, aki ott lesz, biztosan nem fog csalódni. Szeretettel várjuk a kedves Testvéreket!

Nagy Gábor 5

Iskolai hitoktatás

S

„Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket…” Márk:10;14

zeptember 1-jén becsöngettek. Újra sűrűbben járnak a buszok, gyerekhad lepi el az utcákat, az iskolák környékén automatikusan lassítanak a gépkocsivezetők. Az iskolatáskákban atlaszok, nehéz könyvek, vonalzók, ceruzák és tiszta füzetek zsúfolódnak egyelőre szépen rendben. Mindenki lázasan tárgyalja az órarendjét, milyen régi tárgyak maradnak, és milyen újak lesznek majd a 2010/2011-es tanévben. Természetesen az új tárgyakhoz új tanárok is társulnak, akiknek még ismeretlen személye számos talányt rejt. Ilyen új „tanár”, jobban mondva hitoktató Pálfi Viktória, aki idén csatlakozott gyülekezetünkhöz, azzal az eltökélt szándékkal, hogy gyermekeinket a kerület iskoláiban és lehetőség szerint óvodáiban hittanra, Jézus és Isten szeretetére oktatja. Amint Viktóriával a hittanoktatásról beszélgettem, lelkesedése rám is átragadt. Szinte szerettem volna kisiskolás lenni, hogy beülhessek hozzá hittanórára, hogy részt vehessek a bibliai témájú játékokban, a kézműves foglalkozásokban, az éneklésben és a közös színelőadásokban, amik segítségével a kicsiket és nagyobbacskákat a hitre, a Biblia ismeretére tanítja. Kértem Viktóriát, néhány szóban foglalja össze, hogyan képzeli el a hitoktatást, milyen tervei vannak, hogyan épülne fel egy-egy óra. Viktória: A legfontosabbnak azt tartom, hogy mind a szülők, mind pedig a gyerekek személyesen is megismerjenek. Ezért mindenképpen be fogok menni a szülői értekezletekre, illetve néhány tanórára, hogy ott öt percben bemutatkozhassam a gyerekeknek. Másik nagyon fontos célom, hogy a hittanórák ne csak pusztán „tanórák” legyenek, hanem olyan foglalkozások, ahová a gyerekek örömmel jönnek, ahol közösségben érzik magukat, ahol hasznos és életre szóló dolgot tanulnak. Játékos kereteken belül szeretném őket a bibliai történetekkel megismertetni úgy, hogy a megszerzett tudást interaktív foglalkozásokkal mélyítjük el. Például: rajzolás, színezés, kézműves játékok, az adott történet előadása, aminek keretében a bibliai alakokat a gyerekek játsszák el, így sokkal inkább megértik és megjegyzik a történetet. Fontos, hogy a Bibliát már egész kicsi korban megismerjék és megtanulják helyesen használni. Ezért minden órán az aktuális történetet először abból tervezem felolvasni. Természetesen a nagyobbaknál ez az olvasás már a gyerekekre hárulna. A református hittanórák elengedhetetlen részei az énekek, az énekek tanulása, éppen ezért számos gyermek, ifi és református éneket fogok a gyerekeknek tanítani. Folytatás a 11. oldalon

6

Kerti parti (avagy: mi rotyog a bográcsban?)

E

gy szép júliusi napon a máskor általában csendes templomkertben egyszerre nyüzsgés támadt. Asztalok, székek kerültek elő, elkészült a tűzrakóhely, helyére került a bogrács, és hamarosan ínycsiklandozó illatok lengték körbe az öreg fákat. Gondnokunk, Goldbach Feri, és tűzről pattant felesége látta vendégül a gyülekezetet. Goldbach Zsuzsi, a „szakácsné”, mesterien forgatta kezében a fakanalat, és a gondosan előkészített nyersanyagok hamarosan pompás marhapörköltté álltak össze. A kertben egyre gyarapodott a létszám. – Pörköltszagra gyűl az éhes had, te tetted ezt Zsuzsi. Az érkező testvéreket már terített asztal fogadta. Sokan hoztak magukkal finomabbnál finomabb házi süteményeket, melyek receptjei természetesen gazdát cseréltek. Ásványvízzel, üdítővel hűsíthette ki-ki magát, de előkerült a szőlőtőnek nemesebb nedve is, jófajta házi bor formájában. Míg az ebéd elkészült, jó alkalom nyílt a gyülekezet dolgait megbeszélni, vagy csak egyszerűen kötetlenül beszélgetni. A legjobban talán a gyerekek érezték magukat, hiszen a nagy kertben remekül lehetett bújócskázni. Ám mindennek a koronája az marhának lába szárából készült vörösboros perkelt volt, főtt kolompérral és minden nemű házi savanyúságokkal. Szem nem maradt szárazon, ha valakit megcsapott a füst, ám száj sem maradt éhesen. Jóllakott apraja és nagyja. Kellemes, vidám délután volt. Eközben a kórus is lázas munkát folytatott odabenn a gyülekezeti teremben. Felvételre került az első CD. Válogatott klasszikus művek és spirituálék voltak repertoáron. Kontreczky Csaba hangmérnök kezelte a technikát. Néhány ének második vagy harmadik nekifutásra sikeredett csak. Csaba igen vájtfülünek bizonyult, még az előadás mikéntjében is tudott hasznos tanácsot adni, hiszen valamikor ő is énekelt kórusban. Hosszas előkészület és próbák előzték meg a felvételt, ám a technika ördöge mégis csúnyán közbeszólt. A felvett anyagot tartalmazó SIM kártya egy szerencsétlen véletlen során úgy megsérült, hogy semmi esély nem maradt az anyag lementésére. Nagy volt az elkeseredés. Egymást, de leginkább Csabát vigasztaltuk. Bár többen mindent megtettek, hogy mentsék a menthetőt; sajnos hiába, a kártya teljesen tönkrement. A felvétel szeptember 11én kerül megismétlésre, amihez kérjük a testvérek imatámogatását. Nagy Gábor 7

Jónás könyve, avagy hittantábori napló 2010. július 19. hétfő Hajnali 7.30-kor gyülekezett kicsinynek éppen nem mondható csapatunk a Déli pályaudvaron. Kegyetlenség egy magamfajta 11 évest nyári szünetben ilyen korai órán kirángatni az ágyból, de be kell látnom, a felnőtteknek kivételesen igazuk volt. 8.30-kor indult a vonatunk, de már olyan forróság öntötte el a várost, hogy alig lehetett megmaradni. Kész szerencse, hogy a Balatonra jöttünk táborozni, és nem mondjuk az Alföldre. Ha később indulunk, szerintem pont ropogósra sülünk a légkondi nélküli fülkékben, amiket az egyik lány anyukája segített lefoglalni. Utólag is hálásan köszönjük, mert ha nincs foglalásunk, komoly harcokat kellett volna vívni a többi nyaralni vágyóval. Így csak vigyorogtunk a pancserekre. Az is szuper dolog, hogy a csomagjainkat a Nagytiszteletű úr kocsival lehozta, különben cipelhettük volna a negyven fokban. Rettenetesen sokan jöttünk az idei hittantáborba. Ha jól számoltam, majdnem negyvenen. Persze felnőttekkel meg az ifivel együtt, de akkor is jó sokan. A hely mit sem változott tavalyhoz képest, a kőház ajtaján a zár ugyanúgy nem működik, Andi néninek – ő új arc, még nem láttam – sikerült is majdnem beletörnie a kulcsot; és persze a pókok sem lettek kevesebben. Hiába, a vidéki élettel együtt járnak ezek a rusnya jószágok is. De Ildi néni nagyon előrelátó teremtés, mert háromfajta rovarriasztót is bevásárolt, ipari mennyiségben, úgyhogy nem aggódom a csúszómászók miatt. A kaja miatt kicsit izgultam, de az már biztos, hogy éhen halni nem fogunk, sőt! A gyülekezetből a nénik olyan finomakat sütöttek nekünk, és Kati néniék is annyi mindent vásároltak, hogy két hétig is kihúznánk. Az idei téma nagyon érdekesnek ígérkezik. Jónás könyvét dolgozzuk fel, csupa jópofa kézműves foglalkozással kísérve. Már ma el is kezdtük; az Á-HITAT címe: „A menekülő Jónás.” Régi hittantáboros szokáshoz híven csapatokra osztottak minket, így az elkövetkező héten együtt gyűjthetjük a pontokat a csokikért. Most is kell a napi eseményekről és az Igéről közös naplót írnunk, mert majd azt is pontozzák a tábor végén, akárcsak a kézműves alkotásainkat. Mindenkinek kell saját naplót is vezetnie, amibe beírja az adott napi témát, az aranymondást és az esti „B-HITAT” témáját is. Illusztráljuk is a naplóinkat, ma például kis papírból kivágott hajókat kaptunk, amiket be kellett ragasztani a füzetünkbe, utalva arra, hogy Jónás egy ehhez hasonló bárkán menekült az Úr parancsa elől Tarsisba. Ki is színeztem, és tengert is rajzoltam köré. Mégiscsak úgy szép. Az a vicces, hogy az ifik és a felnőttek is ugyanúgy színeznek, mint mi, Álmos bácsi például saját színes filctollkészletet is hozott magával, amit persze mindenki próbál tőle elkunyerálni. Most megyek, mert lassan vége a csendes pihenőnek és indulunk a strandra, de előtte még kötelezően bekennek mindannyiunkat több tonnányi naptejjel, ami nem kétperces művelet ennyi gyereknél. 8

2010. július 20. kedd Ebben a táborban nincs ébresztő, ennek ellenére az ember szeme már 7 órakor kipattan. Otthon miért nem tudok felkelni? Gőzöm sincs, hogy csináljuk, de fél 8-ra mindenki fogat mosva, megmosakodva és felöltözve serénykedik a reggelikészítésnél. Nagyon fontos segíteni, mert ezért is pontokat kapunk, na meg, ha előbb végzünk a szendvicsgyártással, hamarabb ehetünk. A mai menetrend hasonló, mint a tegnapi. Reggeli, Á-HITAT, a téma: Jónás a halban. „Amikor elcsüggedt a lelkem, az Úrra gondoltam, és imádságom eljutott hozzád.” Én ugyan nem csüggedek, de ez az aranymondás nagyon tetszik, ezért ide is leírom, biztos, ami biztos. Papírbálnát kellett hajtogatnunk, és azt beragasztani az füzetünkbe. Ilona néni tartja a kézműves foglalkozásokat, nagyon ügyes, és egy csomó ötlete van. Miután befejeztük az Á-HITAT-ot, mentünk ebédelni. Az a zöldséglevesnek titulált valami nem volt túl bölcs ötlet a szakács részéről, de még az ehető kategóriába tartozott. A második fogás már sokkal finomabbra sikerült, ráadásul a strandon kaptunk fagyit, meg nutellás kenyeret, így mindenki feledte a leves feletti csalódását. Különben is úgy érzem, mi gyerekek nem szeretjük a levest. Legalábbis a felnőttek szerint. Tudják is ők! Strand után közös vacsi, majd B-HITAT. A B-HITAT-ot, az ifi tartja, remélem, ha nagyobb leszek én is tarthatok majd ilyesmit. Jézusról beszélgettünk, meg arról, hogy mi történt vele a Gecsemáné kertben. Az idei tábori ének a „Hinni taníts”, amit nagyon szeretek. Esténként elénekeljük azt is, meg a csapatok himnuszait is, amit minden társaság magának választ, akárcsak a csapatnevet. Álmos bácsi gitározik, Kati néni este pedig orgonán kísér minket. B-HITAT után nagyokat sétálunk, aztán fürdés és alvás. Persze senki nem alszik el rögtön villanyoltás után, bár a felnőttek mindent megtesznek ennek érdekében.

2010. július 21. szerda Felforr az agyam és borzalmasan álmos vagyok. Éjfélig vadásztuk a szúnyogokat. Muszáj volt, mert hemzsegtek a szobában. Megmondták, hogy csak azokat az ablakokat nyissuk ki, amiken van szúnyogháló, de valamelyik okos persze kitárta azt is, amelyiken nem volt, ráadásul égve hagyta a villanyt. Az agy. Komolyan mondom, néha úgy tűnik, hogy itt nem mindenki ért magyarul. Egyébként a mai foglalkozás különösen jól sikerült. Zsákruhát csináltunk, hasonlót ahhoz, amit Ninive lakosai meg a király hordtak, miután meghallgatták Jónás prófétálását, és bocsánatot akartak kérni az Úrtól. Ezután fel kellett építenünk Ninivét. Persze papírból. A miénk igazán remekre sikerült, hidat és parkot is építettünk, meg kiköveztük a folyópartot. A városainkat is lepontozták. Bár nem mi kaptuk a maximum 26 pontot, nekem akkor is nagyon tetszik. A B-HITAT-on a tékozló fiúról beszélgettünk. Nem egyszerű dolog szülőnek lenni. Ezt majd meg is mondom anyuéknak, biztos örülnek majd a felismerésemnek. 9

2010. július 22. csütörtök Ma befejeztük Jónás könyvét. Arról beszélgettünk, hogy mire tanította meg Isten Jónást, és hogy mennyire fontos a megbocsátás. Ékszerfát készítettünk, olyat, amilyet árulni is szoktak a vásárokon. Én hármat is csináltam, anyunak, is meg a nagyiknak is egyet. Állítólag holnap hűtőmágneseket fogunk készíteni az akadályversenyen, de ez még szupertitkos, csak véletlenül hallottam, amikor a felnőttek erről beszélgettek a vacsorakészítésnél. A vacsora. Arról mindenképpen érdemes pár szót írni, már csak azért is, hogy el ne felejtsek szólni anyunak, hogy kérdezze meg Kati nénit, hogyan kell tojáskrémet készíteni. Olyan, de olyan finom volt, hogy öt szelet kenyeret ettem. Nagy szeletet. De nem csak én, mindenki tömte magába, az egyik srác nyolcszor repetázott. Nem kell attól félni, hogy megmarad, mert kb. tíz perc alatt eltűntettük az összeset. Ez a tábor slágere, még a majonézes kiflit is übereli, pedig azt nem könnyű. Nem is tudom, az ifinek meg a felnőtteknek maradt-e. Ja igen, nem írtam még az ifiről. Azt mesélték, valamikor ők is gyerekként csöppentek a hittantáborba, és most már, hogy középsuliba mennek, jönnek segíteni a felnőtteknek. Jó fejek, bírom őket. Meg viccesek is, főleg, amikor B-HITAT-ot tartanak, látszik, hogy mennyire izgulnak, pedig tőlünk aztán nem kell félniük, ezt tudhatnák. Majd kiment a fejemből a vízibombacsata, amit délután vívtunk strand előtt. Jól megdobáltuk egymást, úgyhogy az egész társaság csuromvizesen caplatott le a Balcsihoz. Este Álmos bácsi vezetésével elmentünk fogócskázni valami parkba, úgyhogy leragad a szemem. Majd holnap folytatom.

2010. július 23. péntek. A mai az utolsó nap, ez tetszett a legjobban. Elmaradt az Á-HITAT és a B-HITAT is, helyettük akadályversenyt rendeztünk és tábortüzet gyújtottunk. Az akadályverseny természetesen Jónás köré épült, sok vicces játékkal tarkítva. Ilona néni állomásán hűtőmágneseket készítettük és lyukas szöveget töltöttünk ki, Kati néninél kockát hajtogattunk aranymondásokkal, majd kanálban pingpong labdákat egyensúlyoztunk. Ildi néninél meggymaggal célbaköpést gyakoroltunk, és két kép közötti eltéréseket kutattunk, Álmos bácsinál kicsiket lepedőben hurcolászva végig jártuk Jónás útját. Vera állomásán – aki maga is táborlakó – keresztrejtvényt fejtettünk. Este a tábortűznél pedig minden csapat előadta a színdarabját, amit Jónás történetéből állított össze. Annyit nevettünk, hogy most is fáj a hasam. Kiosztották a „legek” díját is. Ez, mint a neve is mutatja, arról szól, ki miben a „leg”. Én a „legcserfesebb” címet kaptam némi csoki kíséretében, majd az is kiderült, ki nyerte az egész heti pontgyűjtő versenyt. Nem mi, de ezen nem akadtam fent különösebben. Holnap megyünk haza, már most elhatároztam, hogy jövőre is jövök, ha törik, ha szakad. Budavári Andrea 10

Közlemények • Mint ahogy már egy régebbi lapszámunkban arról beszámoltunk, gyülekezetünknek ismét állagmegóvási munkákba kellett kezdenie, mely újfent nagy anyagi megterhelést jelent egyházközségünk számára.  Valószínűleg a környéken folyó nagyszabású építkezések miatt több év szünet után megint elkezdett süllyedni a templomunk. A megerősítéshez szükséges munkálatok több hónapos tervezés és egyeztetések után augusztus 23-án kezdődtek. Először a gyülekezeti termünkben kellett 3 feltáró gödröt készíteni, hogy az építészünk még pontosabban meg tudja határozni a további menetrendet. Ezt követően kerülhet sor az alapozás megerősítésére, gyakorlatilag az összes építményünknél. Lehetőségeinkhez mérten igyekszünk majd a gyülekezet tagjait informálni az éppen folyó munkálatokról újságunk következő számaiban.

Tervezett programok, hitéleti alkalmak • Szeptemberben újraindulnak a gyülekezeti hittanórák, amelyekre a lelkészi hivatalban lehet jelentkezni. • Szeptember 12-én, vasárnap 10 órakor tartjuk ünnepélyes tanévnyitó istentiszteletünket. • Ebben az évben is újra indítottuk filmklubunkat. A következő vetítés szeptember 12-én lesz. A filmklubról szóló cikkünk az 5. oldalon olvasható. • Szeptember 14-én este 6 órakor folytatjuk Biblia-iskolánkat, melynek témája Náhum és Zakariás könyve. • A nyári bográcsozás nagy sikere után többen kérték, hogy ősszel is szervezzünk egy hasonló összejövetelt. Amennyiben az időjárás engedi, úgy október 2-án, szombaton ismét közös főzésre invitáljuk a testvéreket. Kérjük, hogy aki szeretne jönni, szeptember 26-áig jelezze a lelkészi hivatalban, vagy hivatali időben telefonon, vagy e-mailen az [email protected] címen, mert fontos tudnunk, hogy hány főre készítsük el az ebédet. Ha az időjárás miatt a program elmarad, arról időben értesítünk mindenkit. • Október 16. szombat őszi gyülekezeti buszos kirándulás. Ennek részleteiről és az indulás pontos időpontjáról következő lapszámunkból tájékozódhatnak a testvérek. • Gyülekezetünk Huszár Gál kórusa október 31-én ünnepi kocertet ad a reformáció napja alkalmából. • December 10-e és 12-e között télváró gyülekezeti csendes hétvégét tartunk, sokak kívánságára ismét Mátraházán. A részletekről következő lapszámunkból tájékozódhatnak a testvérek. 11

Ifitábor

„A tavaszi árvíz nyomait még itt-ott föl lehet fedezni, bár a tábor végében csörgedező patakról nehezen lehetett elképzelni, hogy néhány hónappal korábban még micsoda pusztítást végzett. Az első esti vihar azért megmutatta, mire is képes a hegy, áram híján pedig valóban hangulatos, gyertyafényes áhítatra került sor.” – Az ifitáborból augusztus végén hazatért fiatalok részletes beszámolóját az októberi számunkban olvashatják a kedves testvérek.

Folytatás az 6. oldalról

Iskolán kívüli programokkal is szeretném érdekesebbé tenni az órákat. Egyik tervem, hogy ellátogatunk majd a Frangepán utcai templomba, ahol a gyerekeknek megmutatom a templomot, elmagyarázom a gyülekezeti szokásokat és a református szertartásokat. Először az általános iskolákban fogok oktatni, de később, ha lehetőség nyílik rá, az óvodákban is szerveznék játékos hittanfoglalkozásokat. Szeretettel várom a kicsinyeket és a nagyokat, valamint a szülőket, akik kérdéseire örömmel válaszolok. Az iskolák listáját, ahol egyházkerületünk hittanórákat szervez az újsághoz mellékelt szórólapon találják meg. Budavári Andrea 12