SZEGEDI TUDOMÁNYEGYETEM Állam- és Jogtudományi Kar Szeged
ÉVFOLYAMDOLGOZAT A honvédelmi kötelezettség alkotmányjogi problémái
Konzulens: Dr. Tóth Károly Egyetemi Docens Alkotmányjogi Tanszék
Készítette: Borsos Balázs Jogász Szak Nappali Tagozat
SZEGED, 2006
Tartalomjegyzék:
Bevezetés.............................................................................................................. 2. I. A honvédelmi kötelezettségről általában.......................................................... 2. /1. A honvédelmi kötelezettség hatálya ..................................................... 2. /2. A honvédelmi kötelezettség helye a jogi szabályozásban .................... 4. II. Az egyes részkötelezettségek .......................................................................... 5. /1. A hadkötelezettség ................................................................................ 5. /2. A polgári védelmi kötelezettség ......................................................... 11. /3. A honvédelmi munkakötelezettség..................................................... 11. /4. A gazdasági és anyagi szolgáltatási kötelezettség.............................. 11. III. Egyes alapjogok ütközése a honvédelmi kötelezettséggel .......................... 11. /1. Élethez, emberi méltósághoz való jog ................................................ 13. /2. Lelkiismereti és vallásszabadsághoz való jog .................................... 15. /3. Diszkrimináció tilalma........................................................................ 20. Összegzés ........................................................................................................... 23. Irodalomjegyzék................................................................................................. 24.
1
Bevezetés A minden szempontból egységes Európa kialakításának részeként, hazánk is csatlakozott az Észak Atlanti Szerződés Szervezetéhez, és az Európai Unióhoz. Ennek következményeként – a jogrendszerünk fokozatos átalakítása nyomán – a honvédelmi kötelezettségek rendszere, és Alkotmány- illetve törvénybeli szabályozása is jelentősen megváltozott. Dolgozatommal – a honvédelmi kötelezettségek rendszerének ismertetése mellett – be szeretném mutatni az alkotmánybírósági határozatokban e témakörben érintett fontosabb kérdéseket. I. A honvédelmi kötelezettségről általában A Magyar Köztársaság állampolgárait az Alkotmányban meghatározott kötelezettségek terhelik, ezek egyike a honvédelmi kötelezettség. Ez a szabályozás történeti alapokra vezethető vissza.
A hon védelmét, mint általános állampolgári
kötelezettséget már a XVIII. századtól kezdve több állam is szabályozta. Hazánkban 1868-tól került sor a hadkötelezettség, majd 1939-től a honvédelmi munkakötelezettség, illetve a légvédelem-légoltalom (mint a polgári védelem elődje) bevezetésére. 1. A honvédelmi kötelezettség hatálya A honvédelmi kötelezettség személyi és területi hatálya a Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező, nagykorú magyar állampolgárokra – illetve gazdasági és anyagi szolgáltatási kötelezettség esetén állampolgárságra való tekintet nélkül az ország területén lakóhellyel rendelkező természetes személyekre, az ott működő jogi személyekre, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetekre – terjed ki. Az egyes részkötelezettségek alkalmazásának időbeli hatálya eltérő. A hadkötelezettség, a honvédelmi munkakötelezettség és a gazdasági-anyagi szolgáltatási kötelezettség – az Alkotmány által konkrétan meghatározott – egyes minősített időszakokban, míg a polgári védelmi kötelezettség akár békeidőszakban is terheli a kötelezetteket. A békeidőszaknak nincs egyik jogszabályban sem fogalmi szintű meghatározása, de az Alkotmányban szereplő egyes minősített időszakokon kívüli
2
időszakot értelemszerűen békeidőszaknak kell tekinteni. Így tehát fogalom nélkül is pontosan behatárolható a tartama.1 Jelenleg az Alkotmány öt, a békeidőszaktól eltérő állapotot, minősített időszakot ismer: - a rendkívüli állapotot hadiállapot vagy idegen hatalom fegyveres támadásának közvetlen veszélye (háborús veszély) esetén hirdeti ki az Országgyűlés. [Alk. 19.§ (3) h)] Célja a haza védelmének szervezett keretek közötti – a megváltozott helyzetre tekintettel levő – biztosítása. - A szükségállapotot az alkotmányos rend megdöntésére, vagy a hatalom kizárólagos megszerzésére
irányuló
vagyonbiztonságot
fegyveres
tömeges
cselekmények,
méretekben
továbbá
veszélyeztető,
az
élet
fegyveresen
–
és vagy
felfegyverkezve elkövetett súlyos erőszakos cselekmények, elemi csapás vagy ipari szerencsétlenség esetén az Országgyűlés hirdeti ki [Alk. 19.§ (3) i)]. (Az előbb felsorolt eseteket összefoglaló néven szükséghelyzetnek nevezik.) Célja a fennálló veszély mielőbbi megszüntetése érdekében szükséges intézkedések megtétele. - A megelőző védelmi helyzetet külső fegyveres támadás közvetlennek nem minősíthető veszélye esetén vagy szövetségi kötelezettség teljesítés érdekében meghatározott időre az Országgyűlés hirdeti ki, illetve hosszabbítja meg, [Alk. 19.§ (3) n)] egyben felhatalmazza a Kormányt a szükséges intézkedések megtételére. Ha az Országgyűlés a fenti állapotok kihirdetésében akadályoztatva van, akkor erre a köztársasági elnök jogosult. - Veszélyhelyzet (az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető elemi csapás) idején a Kormány
a
közrend
és
közbiztonság
védelme,
valamint
veszélyhelyzet
következményeinek elhárítása érdekében megteszi a szükséges intézkedéseket. [Alk. 35.§ (1) i)] - Az Alkotmány 19/E. § (1) bekezdése szerinti átmeneti állapotban – azaz külső fegyveres csoportoknak Magyarország területére történő váratlan betörése esetén – a Kormány a támadás elhárítására, illetőleg az ország területének a honi és szövetséges légvédelmi és repülő készültségi erőkkel való oltalmazására, az alkotmányos rend, az élet- és vagyonbiztonság, a közrend és a közbiztonság védelme érdekében – a támadással arányos és erre felkészített erőkkel – a szükségállapot vagy a rendkívüli állapot kihirdetésére vonatkozó döntésig azonnal intézkedni köteles.
1
Csapody: Önkéntes…, Fundamentum: 2002/1., 89.
3
2. A honvédelmi kötelezettség helye a jogi szabályozásban A honvédelmi kötelezettségnek háromszintű szabályozása van a magyar jogban. Az első szintet az Alkotmány jelenti. A 70/H. § foglalkozik e kötelezettséggel, meghatározza annak rendszerét. Az első bekezdés kimondja, hogy a haza védelme a Magyar Köztársaság minden állampolgárának kötelezettsége. A második bekezdés a hadkötelezettséget, mint immáron – a Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező, nagykorú magyar állampolgár férfiakat terhelő – csak megelőző védelmi helyzet, vagy rendkívüli állapot idejére vonatkozó kötelezettséget említi. Alkotmányi szinten tesz említést a jogalkotó a lelkiismereti meggyőződés alapján esetlegesen választható polgári szolgálatról. A következő bekezdés szól a polgári védelmi kötelezettségről, illetve a rendkívüli állapot idejére bevezethető honvédelmi munkakötelezettségről.
A negyedik bekezdés a természetes személyek, a jogi
személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek gazdasági és anyagi szolgáltatási kötelezettségét deklarálja. A honvédelmi kötelezettségről szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. Az Alkotmány részletesebben e témakört nem szabályozza. A második szintet lényegében jelenleg két törvény alkotja, melyekben az egyes részkötelezettségek szabályozásra kerülnek. A nagyobb terjedelmű törvény a 2004. évi CV. törvény a Honvédelemről és a Magyar Honvédségről [a továbbiakban Ht.]. A jogszabály első részének második fejezetében található a honvédelmi kötelezettségek rendszerének részletes szabályozása. A törvény a polgári szolgálatra és a polgári védelmi kötelezettségre vonatkozó szabályokat nem részletezi, ezeket külön törvényre hagyja. Ezek közül a ma is hatályos 1996. évi XXXVII. törvény szabályozza a polgári védelemre vonatkozó szabályokat. A polgári szolgálat szabályairól szóló törvény jelenleg nincs hatályban. A szabályozás harmadik szintjét az egyes részkötelezettségek teljesítésének a feltételeit, az eljárások részleteit, és az egyéb, törvényben nem szabályozott részletkérdéseket taglaló, törvényi szintnél alacsonyabb jogszabályok, illetve az állami irányítás egyéb jogi eszközei alkotják, alkothatják.
4
II. Az egyes részkötelezettségek A Ht. szerint az állampolgárok a nemzeti és szövetségi védelmi feladatok végrehajtása érdekében általános honvédelmi kötelezettségként személyes szolgálat és vagyoni szolgáltatás teljesítésére kötelezhetők. A személyes honvédelmi kötelezettségként megelőző védelmi helyzet és rendkívüli állapot idején hadkötelezettség; rendkívüli állapot idején honvédelmi munkakötelezettség, valamint minden időszakban polgári védelmi kötelezettség terheli az
állampolgárok
meghatározott
csoportjait.
A
honvédelmi
kötelezettségek
szabályozásában lényeges változás, hogy rendszerét 2005 óta az Alkotmány határozza meg. E részkötelezettségek további szabályozása nagyrészt a honvédelmi törvényben található. 1. A hadkötelezettség A hadkötelezettség békeidőszakban immár nem terheli a férfi állampolgárokat. Rendkívüli állapot idején bevezetése automatikus, míg megelőző védelmi helyzetben az Országgyűlés külön kétharmados többségű döntésétől függ. A hadkötelezettség teljesítésével járó szolgálatot lelkiismereti okból nem vállalók számára polgári szolgálat teljesítésére van lehetőség. A hadkötelezettség teljesítése sem jelent feltétlenül fegyveres szolgálatot, hiszen kérelem alapján teljesíthető fegyver nélküli katonai szolgálat is. Bár ezt a szolgálati formát jelenleg nem szabályozza egyik törvény sem, a hadkötelezettség újbóli bevezetése esetén várható az erre vonatkozó szabály megalkotása. A hadkötelezettség minden nagykorú magyar állampolgárságú férfit terhel, aki Magyarországon lakóhellyel rendelkezik – 18-tól 40 éves koráig. A hadkötelezettség magában foglalja a tájékoztatási (adatszolgáltatási), bejelentési, megjelenési és szolgálati kötelezettséget. A honvédelmi törvény szerint adatszolgáltatási kötelezettség meghatározott szervezet, intézményeket terhel, akik a hadkötelesek illetve a potenciális hadkötelesek meghatározott adatait szolgáltatják a honvédség
központi
adatfeldolgozó
szervének,
illetve
a
hadkiegészítő
parancsnokságoknak. Tájékoztatási kötelezettség terheli a hadkötelest rendkívüli állapot és megelőző védelmi helyzet idején a róla nyilvántartott adatok pontosítása érdekében – feltéve, ha ez iránt a jogosult szervek megkeresik. Ezeket az adatokat a hadkötelezettség bevezetése után a
5
hadkiegészítő parancsnokság kezeli a Honvédség központi adatfeldolgozó szervének adatszolgáltatása alapján. Bejelentési kötelezettség terheli a hadköteleseket a törvényben meghatározott hét adat tekintetében – a változást követő 8 napon belül – , kivéve azt, aki a szolgálat teljesítése alóli felmentéséről értesítést kapott. A bejelentési kötelezettség annyiban tér el a tájékoztatási kötelezettségtől, hogy míg a hadköteles az előbbi kötelezettségének felhívás nélkül – addig az utóbbinak csak a hatóság konkrét felhívására köteles eleget tenni. A megjelenési kötelezettség keretében a hadkötelesnek a hadkiegészítő parancsnokság felhívására az ott megjelölt helyen és időben kell megjelennie adatainak ellenőrzése és egyeztetése, katonai alkalmasságának megállapítása, orvosi vizsgálat, valamint gyógykezelés céljából. A Ht. szerint
a szolgálati kötelezettség keretében a hadköteles fegyveres katonai
szolgálatot teljesít. A katonai szolgálat időtartama a megelőző védelmi helyzet idején legfeljebb 12 hónap, rendkívüli állapot idején határozatlan idejű. Ezután a törvény szabályozza a behívás és bevonulás intézményét, a katonai szolgálat félbeszakítását, a leszerelést, a hadkötelezettségből való elbocsátást, illetve a polgári szolgálat teljesítésének engedélyezését. Az Alkotmánybíróság elé került többször is a sorkatonai szolgálat megszüntetését népszavazási kérdésként feltevő aláírásgyűjtő ív mintapéldányával kapcsolatos OVB2 határozat, amely ellen egyesek kifogást emeltek. Először 2000-ben történt ez meg, de ekkor formai okokra hivatkozva, érdemi vizsgálat nélkül semmisítette meg az Alkotmánybíróság a határozatot, mivel az aláírásgyűjtő ív mintapéldányán egyszerre négy kérdés szerepelt.3 Később külön kérdésként is benyújtottak mintapéldányt az OVB-hez, amely így szólt:
„Akarja-e Ön, hogy békeidőben a
sorkatonai szolgálat megszűnjön és azt önkéntes hivatásos haderő váltsa fel?” Az aláírásgyűjtést az OVB ez esetben is engedélyezte. Ez ellen a határozata ellen is kifogást emeltek
az
Alkotmánybíróságnál
mondván,
hogy
a
kérdés
burkolt
alkotmánymódosításra irányul. Az Alkotmánybíróság ezt az érvet el is fogadta, a határozatot megsemmisítette, és új eljárás lefolytatását rendelte el.4 Ez az alkotmánybírósági határozat a bírákat is megosztotta, hiszen több különvélemény is 2
Országos Választási Bizottság 32/2001. (VII.11.) AB h.; ABH. 2001, 287-296. 4 50/2001. (XI. 29.) AB h.; ABH. 2001. 3
6
született. Az Alkotmánybíróság úgy vélte, hogy azért kell megsemmisíteni az OVB határozatát, mert az több helyen alkotmánymódosításra irányul. Mivel a honvédelmi kötelezettséggel kapcsolatos alkotmányos szabályozás 2001-ben még elég pontatlan volt, így e szabályozás alapján5 véleményem szerint a különvéleményben foglaltak szerint kellett volna az Alkotmánybíróságnak döntenie. Mindegyik különvélemény rávilágít az alkotmánybíróság többségi döntésének szerintük téves pontjaira: Dr. Bihari Mihály szerint „az Alkotmány értelmében a haza védelme, illetve az általános honvédelmi kötelezettség általános jellegű alkotmányos deklarációt jelent”.6 Az
alkotmányozó
nem
kívánta
a
kötelezettség
érvényesítéséhez
szükséges
részletszabályokat is megfogalmazni, hanem a törvényhozót hatalmazta fel erre: az általános honvédelmi kötelezettség terjedelmének, részelemeinek, illetve az egyes konkrét kötelezettségek címzettjeinek meghatározására. Így szerinte a haza védelmének megszervezése, valamint a haza védelmére vonatkozó állampolgári kötelesség nem alkotmányozási, hanem törvényhozási tárgykör. „Az alkotmány tehát mozgásteret hagy a törvényalkotónak arra vonatkozóan, hogy az általános honvédelmi kötelezettség alapján milyen részkötelezettségeket állapít meg, illetve azokat – így a sorkatonai szolgálati kötelezettséget – korlátozza-e vagy sem.”7 Dr. Holló András az Alkotmánybíróság eljárását kérdőjelezte meg, miszerint most már az alkotmányvédelem tárgya nem csak a pozitív alkotmányi normaszöveg önmagában, hanem az értelmezett alkotmányi rendelkezés. Ezt a kijelentését abból vezeti
le,
hogy
az
Alkotmánybíróság
eddigi
gyakorlata
szerint
burkolt
alkotmánymódosításnak azt ítélte, amely kérdés – tartalma szerint – új, az Alkotmányban nem szereplő norma beépítésére irányult. Ez a tilalom így tehát az Alkotmány népszavazás útján való kiegészítésére vonatkozott. Jelen határozatában az Alkotmánybíróság azt is burkolt Alkotmánymódosításként értékelte, miszerint az általa értelmezett alkotmányi rendelkezés – az értelmezéssel összefüggésben – eredményezett volna Alkotmánymódosítást. Mert, ha csak a konkrét normaszöveg alapján vizsgálták
5
2001 novemberében hatályos szöveg: 70/H. § (1) A haza védelme a Magyar Köztársaság minden állampolgárának kötelessége. (2) Az állampolgárok az általános honvédelmi kötelezettség alapján fegyveres vagy fegyver nélküli katonai szolgálatot, illetőleg törvényben meghatározott feltételek szerint polgári szolgálatot teljesítenek. (3) A honvédelmi kötelezettségről szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. A továbbiakban tárgylásra kerülő határozatokkal kapcsolatos, e szakaszt érintő alkotmányi hivatkozások a fenti szöveg alapján értendők. 6 50/2001. (XI. 29.) AB h.; ABH. 2001, 372. 7 50/2001. (XI. 29.) AB h.; ABH. 2001, 373.
7
volna a kérdést, akkor – mint arra többen is rámutattak – Alkotmánymódosítás nélkül is megoldható
lett
volna
a
szabályozás
megváltoztatása.
Így
szerinte
az
Alkotmánybíróságnak alkotmányvédelmi szerepkörét – a népszavazás intézménye vonatkozásában
–
az
eddigi
gyakorlatnak
megfelelően
kizárólag
a
pozitív
normavédelem szintjén kellene megtartani, hisz különben a népszavazás intézménye túl szigorú korlátokba ütközne. Kitért arra – ahogy egyébként Bihari is – , hogy alapvető kötelezettségek lényeges tartalmának nincs alkotmányossági mércéje. Ezeket a kötelezettségeket korlátozni lehet, csak megszüntetni nem. Mivel a feltett kérdés sem a honvédelmi kötelezettség megszüntetésére, sem a haza védelme fegyveres szolgálat útján történő megvalósításának megszüntetésére irányult, hanem csak a sorkatonai szolgálatnak – mint egy részkötelezettség egyik elemének – minősített időszakokra való korlátozására, így nem jöhetett szóba burkolt alkotmánymódosítás.8 Dr. Kiss László és Dr. Czúcz Ottó alkotmánybírák véleményem szerint tévedtek akkor, amikor úgy ítélték meg, hogy az Alkotmány 70/H. § (2) bekezdésében (vagyis a hadkötelezettségről szóló szabályozásban) szereplő „katonai szolgálat” önkéntes, hivatásos úton is teljesíthető. Hiszen – mint arra maga a határozat is rámutat – ekkor már nem beszélhetnénk kötelezettségről, vagyis ilyen megközelítésből értelmezve tényleg Alkotmánymódosításra irányulna a kérdés.9 Mivel a kérdés nem a haza védelmének fegyveres szolgálat útján történő megszüntetésére irányult, hanem csak a hadkötelezettség módosítására, ezt viszont a törvényhozó Alkotmánymódosítás nélkül – az akkor hatályos Alkotmány 70/H § (3) bekezdésének felhatalmazásával – megtehette volna.10 Dr. Kukorelli Istvánnak több ellenvetése is van a határozattal szemben. Először is kifejti, hogy a bíróság téves előfeltevésből indul ki, amikor a sorkatonai szolgálatot az Alkotmányban megnevezett kötelezettség lényeges elemének, fő tartalmának minősíti. Hiszen ez csak egy részkötelezettség egyik teljesítési módja. Mint azt ma már az Alkotmány is szabályozza – de akkor még csak a honvédelmi törvény fejtette ki – a honvédelmi kötelezettség a hadkötelezettségből, a polgári védelmi kötelezettségből, a honvédelmi munkakötelezettségből és a gazdasági, anyagi 8
50/2001. (XI. 29.) AB h.; ABH. 2001, 373-377. Így véleményem szerint az előbbi különvélemény, de a határozat is úgy értelmezte a 70/H. § (2) bekezdésben szereplő szolgálatot, mint az Alkotmány 40/A § (1) bekezdésében szereplő kötelezettség egyedüli teljesítési módját. Ez nem helytálló, hiszen a honvédelmet kötelezettség nélkül, önkéntes alapon szerveződő hadsereggel is lehet biztosítani. De ennek jogilag nincs köze a hadkötelezettség alapú szolgálathoz, hisz ezt nem a 70/H.§-ban kell szabályozni. A levont következtetés viszont a § értelmezésétől függetlenül ugyanaz 10 50/2001. (XI. 29.) AB h.; ABH. 2001, 377-378. 9
8
szolgáltatási kötelezettségből áll; a sorkatonai szolgálat csak a hadkötelezettség egyik eleme a tájékoztatási, bejelentési és megjelenési kötelezettség mellett. Így véleményem szerint sem tekinthető pusztán azért a honvédelmi kötelezettség fő tartalmának a sorkatonai szolgálati kötelezettség, mert azt az Alkotmány kifejezetten említette, míg a többit nem. Kukorelli is említést tesz a kötelezettség tartalmának korlátozhatóságáról. Szerinte az egyes kötelezettségeket nem is kellene mindenáron alkotmányba foglalni. Ezek „…esetleges alkotmánybeli megjelenítése elsősorban arra szolgál, hogy az így nevesített kötelezettség létjogosultsága (szükségessége) alkotmányos szempontból megkérdőjelezhetetlen legyen, és így a törvényhozó a kötelezettség végrehajtása érdekében az alapvető jogok – arányos mértékű – korlátozását rendelhesse el”11 Másik észrevétele az volt, hogy a határozat újabb téves előfeltevése szerint, ha egyszer az állampolgárok népszavazás útján a sorkatonai szolgálat békeidőben való megszüntetéséről döntenek, ennek az állapotnak a fenntartása „alanyi joguk” lenne. Ez szerinte azért nem helyes, mert a törvényhozó az Alkotmány keretei között bármikor megváltoztathatja
a
népszavazás
útján
módosított
törvényt,
bármikor
újabb
népszavazást tűzhet ki a kérdésben, illetve a parlamentben bármikor újabb vita tárgya lehet az adott rendelkezés. Így álláspontja szerint a „sorkatonai szolgálat ˝megszüntetésére˝ irányuló kérdés nem tekinthető végleges döntésre irányuló kérdésnek”.12 A szerint értelmezi az Alkotmány rendelkezését, hogy a „70/H § (2) bekezdésének elsődleges címzettje a törvényalkotó: amennyiben fegyveres katonai szolgálatra kötelezi az állampolgárokat, illetve azok egyes csoportjait, köteles alternatív magatartást is lehetővé tenni…”13. Ennek alapján ez a kötelezés csak egy lehetőség, amivel vagy él a törvényalkotó, vagy nem. „Tehát a törvényalkotó az Alkotmány 70/H. §-a alapján rendelkezhet úgy, hogy az állampolgároknak csak törvényben meghatározott rendkívüli körülmények vagy újabb, eltérő jogalkotói rendelkezés esetén kell kötelező fegyveres szolgálatot, illetve annak alternatívájaként fegyver nélküli katonai szolgálatot vagy polgári szolgálatot teljesíteniük.”14 Így „alkotmányos keretek között a törvényhozó szabadon dönthet arról, hogy kik (mely állampolgárok), mikor (rendkívüli jogrend esetén, békeidőszakban), meddig és milyen formában kötelesek eleget tenni a haza
11
50/2001. (XI. 29.) AB h.; ABH. 2001, 380. 50/2001. (XI. 29.) AB h.; ABH. 2001, 381. 13 50/2001. (XI. 29.) AB h.; ABH. 2001, 382. 14 50/2001. (XI. 29.) AB h.; ABH. 2001, 383. 12
9
védelmére irányuló kötelezettségüknek.”15 Kukorelli osztja azt az álláspontot, hogy a haza védelmének kötelezettségét (Alk. 40/A §) nemcsak sorkatonai szolgálattal lehet megvalósítani; sőt, több – velünk katonai szövetségben levő – országban is hagyományosan vagy a közelmúlt óta önkéntes professzionális haderő látja el ezt a feladatot.16 A jelen határozat szerinte „nemcsak a törvényhozó hatalomtól vonta el a jogot a haderő ilyen
irányú
átalakítására,
hanem
megkérdőjelezte
az
alkotmánymódosítás
létjogosultságát is ebben a kérdésben.”17 Ezek után foglalkozott még az indítványozók egyéb kifogásaival. Egyesek szerint a kérdés a költségvetési törvény módosítására irányul, így tiltott tárgyat képez. Mások szerint pedig a nemzetközi szerződésekben lévő kötelezettségekről szóló törvények módosítását jelentené; illetve szervezetátalakítást jelentene. Ezek az indítványok véleménye szerint megalapozatlanok. Így szerinte mindaddig lehetséges népszavazás útján korlátozni a sorkatonai szolgálatot, míg ezt a felhatalmazást az alkotmányozó nem szünteti meg.18 Erre sor került 2005ben,19 így a jelenleg hatályos alkotmányi szabályozás már konkrétan meghatározza a honvédelmi kötelezettségek rendszerét, kizárva ezzel azt, hogy erről a kérdésről – és egyébként a honvédelmi kötelezettséggel kapcsolatos kérdésekről – népszavazás útján dönteni lehessen. A határozat születése idején viszont megítélésem szerint már csak azért is lehetett volna a kérdésről népszavazást tartani, mert egy ugyanolyan mértékű korlátozás jött volna létre egy ügydöntő és kötelező erejű népszavazás esetén, mint ami már akkor is létezett törvényi szinten. Nevezetesen az Alkotmány akkoriban az állampolgárok hadkötelezettségét mondta ki, míg az 1993: CX. tv. – azaz az akkor hatályos honvédelmi törvény – [továbbiakban Hvt.] a személyi-területi hatályt szűkítette a férfiak meghatározott csoportjára. Az új szabály – ami a népszavazás következtében jött volna létre – pedig a hadkötelezettség időbeli hatályát korlátozta volna rendkívüli állapot, illetve szükségállapot idejére. Így véleményem szerint ha a személyi – területi hatály korlátozása törvényhozói jogosultság volt, akkor az időbeli hatályt is a törvényhozó korlátozhatta volna!
15
50/2001. (XI. 29.) AB h.; ABH. 2001, 383. Véleményem szerint hazánkban eddig sem kizárólagosan a sorkatonák látták el a haza védelmét, hiszen mindvégig ott voltak mellettük a hivatásos állományú katonák is. 17 50/2001. (XI. 29.) AB h.; ABH. 2001, 387-388. 18 50/2001. (XI. 29.) AB h.; ABH. 2001, 391. 19 A 2004. évi CIV. tv. által 16
10
2. A polgári védelmi kötelezettség A polgári védelmi kötelezettség békeidőben, és minősített időszakokban egyaránt terheli az állampolgárokat. A férfiakra 18-tól 55., nőkre 18-tól 50. éves korukig terjed ki. (A polgári védelmi törvényben viszont még a Hvt. szerinti 16-tól 60., illetve 18-tól 55 éves korhatár szerepel(!), ami esetleg problémákhoz vezethet.) E kötelezettség Ht.-beli célja fegyveres összeütközés, vagy annak veszélye, és katasztrófahelyzet estén a lakosság életének megóvása, az életben maradás feltételeinek biztosítása, valamint az állampolgárok felkészítése azok hatásának leküzdésére, és a túlélés feltételeinek megteremtésére. Részletes szabályait a polgári védelemről szóló 1996. évi XXXVII. törvény állapítja meg. A polgári védelmi kötelezettség az adatszolgáltatási – a bejelentési – a megjelenési kötelezettséget és a polgári védelmi szolgálatot foglalja magában. 3. A honvédelmi munkakötelezettség A honvédelmi munkakötelezettség rendkívüli állapot esetén rendelhető el. E kötelezettség alapján a férfiak 18-tól 60., a nők 18-tól 55. éves korukig tartósan vagy időlegesen, képességeiknek és egészségi állapotuknak megfelelő fizikai vagy szellemi munka végzésére kötelezhetők. 4. A gazdasági és anyagi szolgáltatási kötelezettség A gazdasági és anyagi szolgáltatási kötelezettség keretében a természetes és jogi személyek, valamint a jogi személyiség nélküli szervezetek meghatározott gazdasági és anyagi szolgáltatás teljesítésére vagy szolgáltatás igénybevételének tűrésére, valamely tevékenységtől való tartózkodásra, a szolgáltatás igénybevételéhez szükséges előkészületi tevékenységre, valamint az igénybevétel tervezéséhez szükséges adatok közlésére kötelezhetőek.
III. Egyes alapjogok ütközése a honvédelmi kötelezettséggel Az embereket és az állampolgárokat az Alkotmányban és más törvényekben meghatározott jogok illetik meg, és kötelezettségek terhelik. Az egyes Alkotmányokban szabályozott alapvető emberi jogok a felvilágosodás korától kezdve alakultak ki. „A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait,
11
ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelezettsége”.
20
Az
Alkotmány XII. fejezete teljes egészében az alapjogokról és kötelezettségekről szól. Van azonban néhány olyan alapjog, amely az első fejezetben kerül megfogalmazásra, pl. a tulajdonhoz való jog. Az Alkotmányon túl egyes törvények állapítanak meg alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatják. 21 Az Alkotmánybíróság a jogok három csoportját különbözteti meg. Az élethez való jog abszolút érvényű, fogalmilag korlátozhatatlan. Minden más jog bizonyos mértékben törvényben korlátozható. Az alkotmányos alapjogok pl. a lelkiismereti és vallásszabadsághoz, tulajdonhoz való jog. Ezeket az Alkotmány szigorú védelemben részesíti, mert kimondja, hogy alapvető jog lényeges tartalmát törvény sem korlátozhatja. Egyéb alkotmányos jogok, amelyek az Alkotmányban szerepelnek, és nem alapjogi fontosságúak (pl. vállalkozáshoz való jog), nem részesülnek ilyen védelemben. Az Alkotmánybíróság kialakította a szükségességi és arányossági tesztet annak
tisztázására,
hogy az
egyes
törvényi
korlátozások
megfelelnek-e
az
Alkotmánynak. Az egyes alapjogok korlátozása nem lehet önkényes. A magyar Alkotmány szerint rendkívüli állapot, szükségállapot, vagy megelőző védelmi helyzet idején egyes alapjogok gyakorlása felfüggeszthető, vagy korlátozható. Még ilyenkor sem lehet korlátozni például az élethez, emberi méltósághoz, vallásszabadsághoz való jogokat. [Alk. 8.§ (4)] A mai hatályos szabályozás következtében a honvédelmi kötelezettségek java része ezekben a rendkívüli időszakokban kerülhet bevezetésre. Ez a fenti szabály garantálja, hogy még ilyen esetekben is a jogállamiság keretei közötti, önkénytől mentes szabályozás alapján terhelik az állampolgárokat az egyes kötelezettségek. A Ht. alapelvként rögzíti, hogy a honvédelmi kötelezettség teljesítése az érintettek számára békeidőben nem okozhat aránytalan megterhelést, hátrányt. Aránytalanság az egyes minősített időszakokban is csak olyan esetben lehetséges, amely nem érinti az így védett alapjogok körét. A következőkben három fontos alapjoggal – az élethez, emberi méltóághoz, a lelkiismereti szabadsághoz való joggal, és a hátrányos megkülönböztetés tilalmával – kapcsolatos alkotmánybírósági határozatokkal kívánok foglalkozni, a honvédelmi kötelezettséggel való ütközésük tekintetében.
20 21
1949. évi XX. tv. 8.§.(1) bekezdés Alkotmány 8. § (2) bekezdés
12
1. Élethez, emberi méltósághoz való jog Ez az alapvető emberi jog a magyar és nemzetközi bírósági gyakorlat szerint is korlátozhatatlan, abszolút jellegű. A honvédelmi kötelezettséggel kapcsolatban többször is felmerült, hogy az egyes szabályok esetleg korlátozzák, korlátozhatják. 1993-ban merült fel a kérdés, hogy az Országgyűlés által kiadott határozat22 – amely melléklete hazánk honvédelmi alapelveit tartalmazta – egy mondatában korlátozza-e az élethez való jogot. A határozat I/6. pontjának egy része az állampolgárok támogatására és áldozatkészségére utalt a Magyar Köztársaság megfelelő védelmi készültségének fenntartása érdekében. Az Alkotmánybíróság szerint ez a rendelkezés nem állt összefüggésben az Alkotmány szabályával, mert állami irányítás egyéb jogi eszköze nem állapíthat meg állampolgárokra kötelező rendelkezést, a jelen határozat pedig nem írt elő az állampolgárok számára semmilyen kötelezettséget. Az Alkotmánybíróság utalt arra, hogy a kifogásolt fordulat szerepel a honvédelmi törvény alapelvei között, aminek kapcsán viszont a 46/1994. AB határozat kimondta, hogy az nem alkotmányellenes.23 A 46/1994-es AB határozatban a honvédelmi törvény több rendelkezését is támadták
indítványozók
a
honvédelmi
kötelezettséggel
kapcsolatban.
Az
alkotmánybírósági eljárás alatt megszületett egy új honvédelmi törvény (1993. évi CX. tv.), amely a kifogásolt pontok közül többet változtatás nélkül átvett. Így az Alkotmánybíróság ennek alapján folytatta az eljárást. Az egyik kifogásolt rendelkezés (Hvt. 1. § (1) bekezdés) szerint a Magyar Köztársaság az ország honvédelmi képességeinek fenntartásakor a polgárok haza védelme iránti hazafias
elkötelezettségére
és
áldozatkészségére
épít.
E
mellett
még
alkotmányellenesnek tekintették a honvédelmi törvény melléklete első pontjának második mondatát, amely a katonát az esküben akár az élete feláldozására is kötelezi. Az Alkotmánybíróság megalapozatlannak találta és elutasította a fenti kifogásokat. Hivatkozott a halálbüntetés eltörlésével és a terhesség-megszakítás alkotmányosságát vizsgáló határozataival kapcsolatban kifejtettekre. Ezek értelmében az élethez és emberi méltósághoz való jog egységes és feltétlen, illetve az állam nem rendelkezhet az emberi élet elvételéről. „Csupán olyan esetekről lehet alkotmányosan szó, amikor a jog eltűri az emberi életek közötti választást, és ennek megfelelően nem bünteti az emberi élet 22
682/B/1993. AB h.; ABH. 1994, 764-769. Az előzőleg hivatkozott határozat, bár számában megelőzi az 1994-est, de időben később került megállapításra.
23
13
kioltását”24 Ezután kifejti, hogy az állam nem feltétlenül várja el a fegyveres szolgálatot végző katonáktól az életük feláldozását, hiszen a katona az esküben ennek csak a kockázatát vállalja arra az esetre, amikor hazánk és az alkotmányos rend védelme érdekében végső esetben a honvédség bevetése szükséges. „Mindezek olyan szituációk, amelyben a katona élete értelemszerűen veszélyben van, és amelyben a jog eltűri, hogy a katona a támadók életét kioltsa.”25 Ezután a határozat említi, hogy az Alkotmány lehetővé teszi a katonai szolgálat helyett a polgári szolgálatot azoknak, akik lelkiismereti okok miatt nem vállalják a hadkötelezettséget. Ők a kifogásolt esküt sem tehetik le. Véleményem szerint az Alkotmánybíróság nem foglalkozott érdemben az indítványozók azon felvetésével, hogy a Hvt. 1 § (1) bekezdése is sérti az élethez, emberi méltósághoz való jogot. Hiszen az indokolásban részletesen csak a Hvt. mellékletével kapcsolatos dilemmáról tesz említést. Erre talán egy elfogadható indok lehetne nevezetesen az, hogy - többről a kevesebbre való következtetés elve szerint ha az élet feláldozását nem tartották alkotmányellenesnek, akkor az áldozatvállalást, elkötelezettséget sem. Ez az eset azért nem állja meg a helyét, mert a Hvt. melléklete csak a hadkötelezettség keretén belül szolgálatot teljesítő katonától várta el az élete végső soron történő feláldozását, míg ezzel szemben a Hvt. 1 § (1) bekezdése állampolgárokat említ, vagyis a Magyar Köztársaság minden állampolgárát. Ebben a vonatkozásban már nem állja meg a helyét az az érvelés, hogy csak végső esetre, a hadsereg alkotmányos felhasználása esetére
vonatkozik a vitatott szabály, hanem
általában a honvédelmi kötelezettséggel terheltekre. Ilyenkor viszont nincs meg minden esetben az alternatívaválasztási lehetőség – vagyis a polgári szolgálati teljesítésének lehetősége – sem. Hiszen például polgári védelmi szolgálat vagy honvédelmi munkakötelezettség teljesítése esetén sem lehet más szolgálati módot választani. Ennek alapján úgy látom, a határozat nem adott megfelelő választ arra, hogy a Hvt. említett bekezdése mennyiben korlátozza az élethez és az emberi méltósághoz való jogot. Mivel a szóban forgó rendelkezés még a mai napig is szerepel a Ht.-ben, ezért álláspontom szerint indokolt lehet egy esetleges felülvizsgálata is.
24 25
ABH. 1991, 315. 46/1994. (X. 21.) AB h.; ABH. 1994, 263.
14
2. Lelkiismereti és vallásszabadsághoz való jog Az Alkotmány szerint a Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságra. Ez a jog magában foglalja a vallás vagy más lelkiismereti meggyőződés szabad megválasztását, vagy elfogadását. [60 § (2) bekezdés]
A lelkiismereti és vallásszabadságról az 1990. évi IV. tv. tartalmaz
rendelkezéseket. Ez a jogszabály mondja ki, hogy a lelkiismereti és vallásszabadság gyakorlásában senkit sem szabad akadályozni, a jog gyakorlása azonban nem mentesít az állampolgári kötelezettség teljesítése alól.26 Magyarországon is létezett a hadkötelezettség egyik elemeként a fegyver nélküli katonai szolgálat, valamint a hadkötelezettség alól mentesítő polgári szolgálat intézménye. Így tehát az állampolgár soha sem kerülhetett olyan helyzetbe, hogy honvédelmi kötelezettségének valamilyen formában ne tudott volna eleget tenni. Ezen intézmények és a lelkiismereti szabadság vonatkozásában több alkotmánybírósági döntés is született. A 682/B/1993. AB határozatban a már említett honvédelmi alapelvekkel kapcsolatosan is felmerült két esetben ilyen jellegű probléma. Az alapelvek között szerepelt többek között a védelem elve, amely azt tartalmazta, hogy „eltökélt szándékunk az országot ért fegyveres támadás esetén a fegyveres ellenállás és önvédelem”. Az indítvány szerint ez kizárólagossá tenné a fegyveres katonai szolgálatot (az indítványozó ezt ugyan nem írta le, de ez egyben sértené a lelkiismereti szabadságot is). Az Alkotmánybíróság rámutatott, hogy az említett mondat nem a honvédelmi kötelezettség formáit határozza meg, hanem azt, hogy fegyveres támadás esetén a védelmi tevékenység lehet fegyveres ellenállás is. Az indítványozó kifogásolta a határozat azon rendelkezését, amely szerint a társadalom honvédelemre való felkészítéséhez elengedhetetlen az állampolgárok tudati felkészítése minden területen. Ez az indítványozó szerint a személyi szférába – többek között a lelkiismereti szférába való – „manipulatív hatalmi beavatkozás”. Az Alkotmánybíróság azzal utasította el a kifogást, hogy mivel a határozat nem tartalmaz kötelezettségeket az állampolgárra, és mivel nem jogszabály,27 így nem állhat összefüggésben az Alkotmány 60. §-ával sem. Véleményem szerint amellett, hogy nem jelent kötelezettséget, még fontos is a rendelkezés, hiszen ha ez megvalósulna, akkor az állampolgárok jobban tisztában 26
Nemzetközi egyezmények sem tiltják azt, hogy az állam azoknak is előírjon valamilyen kötelező szolgálatot, akik nem vállalják a hadkötelezettséget. 27 Mint állami irányítás egyéb jogi eszköze ugyanis nem írhat elő kötelezettséget az állampolgárokra; 46/1994. (X. 21.) AB h.; ABH. 1994, 767-769.
15
lennének kötelezettségeikkel. Tapasztalatom szerint ennek a rendelkezésnek sajnos eredményes gyakorlati megvalósulása nincs, hiszen az embereket nem tájékoztatják kellőképpen honvédelmi kötelezettségeikről, nincsenek tisztában azok tartalmával. A legfontosabb határozat ezen alapjoggal kapcsolatban a 46/1994. AB határozat.
Több
különböző
rendelkezést
kifogásoltak
az
indítványozók:
a) Egyikük szerint a polgári szolgálat és a fegyver nélküli katonai szolgálat teljesítésének engedélyhez kötése sérti a lelkiismereti szabadságot, mert nem enged szabadon
választani
az
állampolgároknak
meggyőződésük
szerint.
Az
Alkotmánybíróság szerint önmagában az, hogy ezek a fent említett szolgálati módok az Alkotmányban mint alternatívák szerepelnek, nem jelenti feltétlenül alanyi jogon választhatóságukat. Kifejti a határozat, hogy a fegyver nélküli katonai szolgálat és a polgári szolgálat intézménye – nemzetközi viszonylatban is – a lelkiismereti szabadság érvényesülését szolgálja. Ezen szolgálati formák kialakításánál az állampolgárok számára
biztosítandó
szabadság
mellett
figyelembe
kellett
venni
az
állam
kötelezettségét is, nevezetesen a haza védelmének megfelelő biztosítását. Fontos megállapítás, hogy hazánk védelmi képességének fenntartása a lelkiismereti szabadságot biztosító alkotmányos rend fennmaradásának is feltétele. Ennek alapján az állam köteles biztosítani megfelelő létszámú fegyveres szolgálatot teljesítő katona rendelkezésre állását is. Így a lelkiismereti ok, mint feltétel „…az intézmény bevezetésének okával és alkotmányos indokával összhangban van”.
28
Fentiek alapján
az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította. A polgári szolgálat szabályozása során nem a kötelesség és a jog közötti választásról, hanem a kötelesség elsőbbsége mellett a lelkiismereti szabadság, mint alapvető emberi jog érvényesülésének biztosításáról van szó. Így tehát a polgári szolgálat teljesítésének lehetősége nem alanyi, hanem elismert és érvényesíthető jogként jelentkezik.29 b) Egy indítványozó szerint az a szabályozás, miszerint a fegyver nélküli katonai-, illetve polgári szolgálat csak és kizárólag lelkiismereti okból engedélyezhető, nem megfelelő, mert így az egyéb vallási, etikai, morális stb. indokok alapján előterjesztett kérelmek mérlegelés nélkül, automatikusan elutasításra kerülnek. Az alkotmánybíróság megállapította, hogy a Hvt. valóban nem tartalmazta a lelkiismeret definícióját, de az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlata alapján az levezethető. Egyik határozatban kifejtette az Alkotmánybíróság, hogy „az állam senkit nem kényszeríthet olyan 28 29
46/1994. (X. 21.) AB h.; ABH. 1994, 269. A Ht. indokolása a 28-30§-hoz
16
helyzetbe, amely meghasonlásba vinné önmagával, azaz amely összeegyeztethetetlen a személyiséget meghatározó valamely lényeges meggyőződésével. Az államnak nemcsak az a kötelessége, hogy ilyen kényszertől tartózkodjék, hanem az is, hogy lehetővé tegye – ésszerű keretek között – az alternatív magatartást.”30 Egy másik határozat szerint a lelkiismereti szabadság joga azt ismeri el, hogy a lelkiismereti meggyőződés
az
emberi
minőség
része,
szabadsága
a
személyiség
szabad
kibontakozásához való jog érvényesülésének feltétele.31 Így „a lelkiismeret fogalmának ez az értelmezése lehetővé teszi, hogy a hadköteles minden olyan indokra hivatkozhasson fegyver nélküli katonai, illetve polgári szolgálat kérelmezésekor, amely összefüggésbe
hozható
a
személyiségét
meghatározó
valamely 32
meggyőződéssel, legyen az vallási, erkölcsi vagy egyéb természetű.”
lényeges
Ezek alapján a
lelkiismereti okot kellően tág kategóriának tekintette az Alkotmánybíróság, és az indítványokat elutasította. c) Az indítványozó a lelkiismereti szabadságba ütközőnek vélte a Hvt. azon rendelkezéseit, amelyek szerint ha a kizáró okok miatt sorkatonai szolgálat alól mentesített hadköteles a szolgálatról értesítést, behívó parancsot kapott, a mentesítési kérelme ellenére eleget kellett tegyen a behívóparancsnak. Ez szerinte ellentétes a Hvt. azon rendelkezésével is, miszerint a kérelem elbírálásáig a hadköteles nem hívható be. Bár az Alkotmánybíróság osztotta az indítványozó álláspontját abban, hogy az említett szabályok ellentétben állnak egymással, valamint hogy a kifogásolt szabály önmagában véve sérti a kérelmező lelkiismereti szabadságát. Azonban megállapításra került, hogy a Hvt. végrehajtási rendelete úgy rendelkezik, hogy a bevonulási helyről el kell bocsátani az ilyen kérelmet benyújtott hadkötelest. Így tehát semmiképpen sem kerülhet olyan helyzetbe, hogy sorkatonai szolgálatot kelljen teljesítenie, és önmagában a megjelenési kötelezettség viszont nem tekinthető alkotmányellenesnek. Ennek alapján az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította, ugyanakkor megjegyezte, hogy az esetleges Alkotmányellenességet kizárólag a polgári, illetve fegyver nélküli katonai szolgálat iránti kérelmet előterjesztettek vonatkozásában vizsgálhatta. Viszont a más okból mentesült hadkötelesek tekintetében ez nem jelenti azt, hogy a kifogásolt szabály bizonyosan alkotmányos lenne. 33
30
64/1991. (XII. 17.) AB h.; ABH 1991, 297, 313. 4/1993. (II. 12.) AB h.; ABH 1993, 48, 51. 32 46/1994. (X. 21.) AB h.; ABH. 1994, 270. 33 46/1994. (X. 21.) AB h.; ABH, 272-273. 31
17
A mai hatályos szabályozásban megjelenik az a szabály, miszerint a kérelem benyújtása a hadkötelest a megjelenési és bejelentési kötelezettség alól nem mentesíti.34 A törvény viszont tartalmazza még azt a szabályt is, amely szerint nem hívható be katonai szolgálatra az a hadköteles, aki polgári szolgálat iránti kérelmet nyújtott be, annak elbírálásáig. Véleményem szerint ezt a szabályt is át kellett volna fogalmazni oly módon, hogy a kérelem elbírálásáig a hadköteles nem teljesíthet fegyveres katonai szolgálatot. d) Az indítványozók kifogásolták azt is, hogy a Hvt. alapján fegyver nélküli katonai és a polgári
szolgálat
engedélyezése
iránti
kérelemhez
csatolni
kellett
egy
formanyomtatványt, amelyben szerintük a kérelmező kénytelen volt megvallani a lelkiismereti, vallási vagy egyéb meggyőződését, amely ellentétes az Alkotmány 60. §ában foglaltakkal. Az Alkotmánybíróság az indítványokat megalapozatlannak találta, és elutasította. Álláspontja szerint a lelkiismereti okra való hivatkozás megalapozottsága nem állapítható meg anélkül, hogy a kérelmező meg ne vallaná lelkiismereti okait. Így tehát a lelkiismereti szabadság ilyen korlátozása szükséges és nem aránytalan ahhoz, hogy a kérelmező érvényesítse e szabadságát.35 e) Több indítványozó kifogásolta, hogy a Hvt. időben korlátozza a fegyver nélküli katonai illetve polgári szolgálatra vonatkozó kérelmek előterjeszthetőségét, és ebben a lelkiismereti szabadság sérelmét látják. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy valóban korlátozza a fenti rendelkezés azok lelkiismereti szabadságát, akik meghatározott időpont (eskü letétele, illetve tartalékosok esetén a behívás) után változtatták meg lelkiismereti meggyőződésüket. „Erre a korlátozásra azonban egy Alkotmányban foglalt állampolgári kötelezettség teljesítése érdekében olyan időpontban került sor, amikor az állampolgár esküjével már kötelezettséget vállalt a fegyveres katonai szolgálat teljesítésére.”36 Ennek alapján a határozat szerint nem tekinthető aránytalannak és szükségtelennek sem a korlátozás, hiszen a törvényhozó a hadsereg fegyelmezett működéséhez fűződő érdek mellett az állampolgárok lelkiismereti szabadsághoz való jogát is kellő mértékben figyelembe vette. f) Két indítványozó támadta a Hvt. azon rendelkezését, amely szerint meg kell tagadni a polgári illetve fegyver nélküli katonai szolgálat iránti kérelmet abban az esetben, ha a lelkiismereti okra való hivatkozás alaptalansága megállapítható. Ilyen oknak tekintette 34
2004: CV.tv. 28§.(3) 46/1994. (X. 21.) AB h.; ABH, 273-274. 36 46/1994. (X. 21.) AB h.; ABH. 1994, 274. 35
18
például, ha a kérelmező lőfegyvertartási kérelemmel rendelkezik, vagy egy éven belül rendelkezett, illetőleg tartott lőfegyvert vagy robbanóanyagot. Az Alkotmánybíróság az indítványokat
megalapozottnak
ítélte.
Álláspontja
szerint
a
lőfegyvertartók
szükségképpeni kizárása a polgári illetve fegyver nélküli katonai szolgálat köréből indokolatlanul tág korlátozást jelent. Hiszen lőfegyver tartható pl. vadászat vagy sportlövészet céljából is, amitől függetlenül fennállhat az illetőnek olyan lelkiismereti meggyőződése, amely alapján elutasítja a fegyveres szolgálatot. Ugyancsak nincs tekintettel a szabályozás arra, hogy esetleg megváltozhat ezen illető személyisége is. A fentiek alapján az Alkotmánybíróság a Hvt. említett rendelkezését megsemmisítette.37 A jelenleg hatályos törvény csak azt határozza meg, hogy akkor kell elutasítani a kérelmet, ha a lelkiismereti okra való hivatkozás alaptalansága megállapítható. Véleményem szerint ezt a rendelkezést pontosítani kellene, hiszen ez így túlságosan szubjektív megítélésre adhat okot, ugyanakkor persze a törvényhozó újból könnyen beleeshet abba a hibába, hogy indokolatlanul tágra szabja a kérelmet automatikusan elutasító okok körét. Főleg rendkívüli állapot idején lesz várható, hogy többen igyekeznek erre az okra hivatkozva kibújni a sorkatonai szolgálat alól. Egy, a fenti szempontoknak megfelelő szabályozás kialakítása nehéz, de ugyanakkor szükséges. g) Indítvány támadta a Hvt. azon rendelkezését, hogy az a hadköteles, aki polgári szolgálat teljesítésére kapott engedélyt, katonai szolgálatot kérelmére sem teljesíthet. Az indítványozó szerint ez a rendelkezés nincs tekintettel a hadköteles lelkiismereti meggyőződésének esetlegesen bekövetkező változására. Az Alkotmánybíróság a kifogást alaptalannak találta és elutasította. Álláspontjában kifejtette, hogy a törvény biztosítja a lelkiismereti szabadság érvényesülését, hiszen megfelelő időkeretet hagy a hadköteles számára, hogy eldöntse melyik szolgálati formát válassza. „A szolgálati kötelezettség teljesítéséhez, fegyelmezett végrehajtásához fűződő érdek a polgári szolgálat teljesítésére engedélyt kapott hadköteles esetében is kielégítően indokolja, hogy az engedély megadása után szolgálati idejét töltse le…”38 Ugyanis, ha bárki bármikor átkérhetné magát másik szolgálati formába, akkor az rendkívüli állapot vagy megelőző védelmi helyzet idején különösen jelentős gondokat okozna a tervezésben, ezáltal veszélyeztetné a honvédelmet. Véleményem szerint már csak azért sem járhat ez a szabály – ami a mai hatályos honvédelmi törvényben is változatlan formában szerepel – a lelkiismereti szabadság sérelmével, hiszen a polgári szolgálat semmilyen olyan 37 38
46/1994. (X. 21.) AB h.; ABH. 1994, 275. 46/1994. (X. 21.) AB h.; ABH. 1994, 276.
19
többletkényszert nem ró az állampolgárra, amit ő ne tudna elfogadni. Hiszen azért választotta ezt a legenyhébb szolgálati formát, mert ez megfelel a lelkiismereti meggyőződésének. Így ha már számára a fegyveres szolgálat is összeegyeztethető meggyőződésével, akkor a polgári szolgálat ugyan úgy meg kell feleljen, tehát nincs ilyen szempontból jogsérelem. h) Az indítványozó gyakorlatilag a Hvt. azon rendelkezését kifogásolta, amely a Hadkiegészítő Parancsnokság parancsnokának – mint esetleges ügyfélnek kérelem elbírálása iránti közigazgatási eljárásban – fellebbezési jogot ad, így szerinte ezzel döntési helyzetbe kerül. Az Alkotmánybíróság szerint a fellebbezési jog nem jelent döntési helyzetet, és önmagában nem sérti az Alkotmány 60. §-át, ezért az indítványt elutasította.39 i) Az indítványozók egyike a Btk. honvédelmi kötelezettség elleni bűncselekményeit tartotta többek között a lelkiismereti szabadsággal is ellentétesnek. Az indítványt az Alkotmánybíróság nem találta megalapozottnak, ezért elutasította. Szerinte ezek a büntetőjogi tényállások a honvédelmi kötelezettség nem teljesítésének szankcióit tartalmazzák, így ezek pontosan azóta nem lehetnek ellentétesek a lelkiismereti szabadsággal, amióta az Alkotmány is garantálja a fegyveres szolgálat helyett más szolgálati forma teljesítését. Így csak azok kerülhetnek olyan helyzetbe, hogy bűncselekményt követnének el cselekedeteikkel, akik a civil szolgálatot is elutasítják. „Az Alkotmánybíróság megállapítása szerint a haza védelmének érdekével arányban áll az az alapjogsérelem, amelyet azok a hadkötelesek kénytelenek elszenvedni, akik a honvédelmi kötelezettség teljesítésének az Alkotmány 70/H. § (2) bekezdésében biztosított egyik lehetőségét sem fogadják el.”40 3. Diszkrimináció tilalma A hátrányos megkülönböztetés tilalma szintén alkotmányos alapelv, amelyet több nemzetközi egyezmény is említ, és a magyar jogrend is átvett. Ennek alapján csak a szükséges és arányos korlátozás, megkülönböztetés a megengedett. A honvédelmi kötelezettséggel kapcsolatban is több esetben merült fel, hogy némely rendelkezés hátrányos megkülönböztetést tartalmaz. a) A 46/1994 AB határozat a diszkrimináció tilalmával kapcsolatban is tartalmaz megállapításokat. Több indítványozó kifogásolta, hogy a nőkre nem vonatkozik a 39 40
46/1994. (X. 21.) AB h.; ABH. 1994, 277. 46/1994. (X. 21.) AB h.; ABH. 1994, 279.
20
hadkötelezettség, így sérül az egyenjogúság.41 Az Alkotmánybíróság szerint a nők hadkötelezettségének
megszüntetése
nem
jelent
önmagában
hátrányos
megkülönböztetést, az állampolgári kötelezettségekre tekintettel, hiszen a honvédelmi kötelezettség egyéb részelemei ugyan úgy vonatkoznak rájuk is. Az, „… hogy a törvényhozó
a
honvédelmi
kötelezettség
körébe
tartozó
részkötelezettségek
meghatározásakor tekintetbe veszi a női nem sajátosságait, valamint azt a történelmileg kialakult hagyományt, amely szerint a hadviselés a férfi nem képviselőinek feladata.”42 Az ilyen pozitív diszkrimináció tehát nem sérti az Alkotmányt, ezért az indítványt az Alkotmánybíróság elutasította. b) Indítvány kifogásolta a Hvt. azon rendelkezését, mely szerint azok a sorkötelesek, akik polgári vagy fegyver nélküli katonai szolgálat iránt kérelmet terjesztettek elő, de azt elutasították, a főszabály szerinti 25 éves kor helyett 30 éves korukig voltak behívhatóak,
de
legfeljebb
két
évvel
az
akadály
megszűnte
utánig.
Az
Alkotmánybíróság szerint éppen az lenne ellentétes az egyenlő teherviseléssel, ha azok, akiket korábban nem lehetett behívni, de később már igen, mentesülnének a szolgálati kötelezettség alól. Rámutatott arra, hogy a hivatkozott bekezdés [Hvt. 100. § (5) ] nem tesz különbséget aközött, hogy kit milyen okból nem sikerült behívni (az indítványozó itt csak az egyik okot kifogásolta) és az abszolút korhatár kitűzése illetve az objektív két éves határidő „…kellőképpen mérlegeli a hadköteles, illetve a behívások tervezésének szempontjait.”43 Ezek alapján az indítvány elutasításra került. c) Az indítványozó szerint a diszkrimináció tilalmába ütközik az a rendelkezés, amely szerint a gyakorló lelkészek és egyes művészi hivatást gyakorlók mentesülnek a sorkatonai szolgálat teljesítése alól. Az indítványok elutasításra kerültek. Az Alkotmánybíróság szerint „…megalapozhatja a pozitív diszkriminációt, ha alapjogok gyakorlásához az állam biztosítja az anyagi feltételeket. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint ilyen…alapjogok az önkormányzáshoz való jog és a vallásszabadság joga”.44 Ez alapján részesülnek mentesítésben a különböző képviselőjelöltek, illetve az, aki hivatását gyakorló lelkész. Hiszen ezekben az esetekben az állampolgárok nem tudnák megfelelően gyakorolni a fent említett állampolgári jogaikat, ha az említett személyi körök nem kapnának mentesítést. Ezt az álláspontját az Alkotmánybíróság 41
A régi RHvt.(1976:I. tv.) Meghatározott szakképzettségű nőkre 18-tól 45 éves kor között írt elő hadkötelezettséget egészen 1993-ig, amikor a Hvt. ezt a részkötelezettséget csak a férfiakra korlátozta. Ez a mai hatályos Ht.-ben is így szerepel. 42 46/1994. (X. 21.) AB h.; ABH. 1994, 267. 43 46/1994. (X. 21.) AB h.; ABH. 1994, 271. 44 46/1994. (X. 21.) AB h.; ABH. 1994, 272.
21
még a fennálló lelkészhiánnyal is megerősíti (mivel kevés a lelkész, nem engedhető meg, hogy akár csak néhányan közülük ne tudná gyakorolni a hivatását). Ez az érvelés véleményem szerint is helyes, éppen ezért tartom érthetetlennek, hogy a hatályos Ht. a hivatását gyakorló lelkészt nem mentesíti a bevonulási kötelezettség alól. Hiszen hiába vonulna csak be néhány ezer hadköteles rendkívüli állapot idején – hisz az alacsony létszámigény miatt biztos, hogy lelkészeket nem fognak behívni – , a privilégiumot indokolt lenne törvényi szinten is említeni, már csak azért is, mert a képviselőjelöltek esetén a jogalkotó bővítette is – az európai uniós csatlakozás következtében - a mentesített kört. A művészi pályát hivatásszerűen gyakorlók pozitív megkülönböztetését azzal indokolta az Alkotmánybíróság, hogy „ezen az életpályán helyre nem hozható törést okozhat”a hadkötelezettség teljesítése, a „művészi fejlődés folyamatosságát” még a polgári szolgálat intézménye is megtörné.45 Véleményem szerint ez a megkülönböztetés túlságosan diszkriminatív volt a többi hadkötelessel szemben. Nem hinném, hogy ez a néhány hónapos szolgálat idő valóban helyrehozhatatlanul nagy törést okozott volna a művészeknek, vagy akár nagyobbat, mint más hivatást gyakorlóknak. Minősített időszakokban pedig egyenesen elvárható lett volna a művészektől is, hogy eleget tegyenek honvédelmi kötelezettségüknek. Az Alkotmánybíróság határozatában felhívta a jogalkotó figyelmét a privilegizált kör kibővítésére. A mai hatályos szabályozásban ez a rendelkezés már nem szerepel. (Hiszen azt a jogalkotó is belátta, hogy például rendkívüli állapot idején ez a kedvezmény már végképp túlzott megkülönböztetést jelentett volna.) d) Egy indítványozó a jogegyenlőség szabályával ellentétesnek ítélte azt, hogy a polgári szolgálatot teljesítők eltérő összegű illetményben részesültek, mint a sorkatonai szolgálatot teljesítők. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a szolgálatot teljesítők illetménye nem alapjogi kérdés, és mivel a megkülönböztetés nem önkényes, ezért az indítványt elutasította.46 e) 2000-ben az Alkotmánybíróság előtt támadták meg indítványozók a Hvt. több rendelkezését, mert szerintük azok a férfi –női jogegyenlőséget sértik. Így szerintük az, hogy a tájékoztatási kötelezettség csak férfiakra vonatkozik, alkotmányellenes. Az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy mivel a tájékoztatási kötelezettség a hadkötelezettség része, így értelmetlen lenne olyan személyek adatait tárolni, akiknél a hadkötelezettség 45 46
46/1994. (X. 21.) AB h.; ABH. 1994, 272. 46/1994. (X. 21.) AB h.; ABH. 1994, 277-278.
22
fel sem merülhet. Ez a kifogásolt rendelkezés tehát folyománya a korábban Alkotmányosnak nyilvánított rendelkezésnek, amely a hadkötelezettséget meghatározott férfiakra korlátozza. Sérelmezte az indítványozó azt is, hogy a polgári védelmi kötelezettség és a honvédelmi munkakötelezettség
eltérő
életkorban
terheli
a
férfiakat
és
a
nőket.
Az
Alkotmánybíróság szerint a polgári védelmi kötelezettség elsősorban munkavégzést jelent (pl. árvíz elleni védekezés), ahogy a munkakötelezettség is. Az Alkotmány védelemben részesíti a nőket és a fiatalkorúakat munkavégzés esetén, illetve a női nem sajátosságai is indokolhatják ezt a fajta pozitív diszkriminációt. Ezek alapján az indítvány elutasításra került.47
Összegzés Az Alkotmánybíróság döntései, és a szakmai publikációk sora jelentősen befolyásolták a jogalkotót a 2004-es, Alkotmányt módosító normaszöveg megalkotásában. A mai hatályos szabályozás már nem ad okot téves következtetésekre, értelmezésekre. A honvédelmi kötelezettség alkotmányos szabályozása rendszerezett, egyszerű, vele összhangban állnak a törvényi szabályok is. Az egyes törvényekben ugyan néhol fellelhetőek kifogásolható rendelkezések, de összességében kijelenthető, hogy a mai szabályozás megfelel a korábban támasztott követeléseknek, az állampolgárok számára is kielégítő, hiszen nem ró aránytalan terhet senkire. Ugyanakkor szükség esetén a szabályok biztosítják az adott helyzetnek megfelelő, szervezett cselekvés lehetőségét.
47
28/2000. (IX. 8.) AB h.; ABH. 2000, 182-183.
23
Irodalomjegyzék
•
Csapody Tamás: Önkéntes, hivatásos haderőt békeidőben?, Fundamentum: 2002.1.szám, 87-89.
•
Csapody Tamás: Hadkötelezettség és szabadságjogok, Collega: 1997. I.évf. 3.szám, 33-35.
•
Csapody Tamás: Szolgálni, vagy védeni? (A polgári szolgálat és a polgári védelem összefüggései), Jogtudományi Közlöny: 54.1999., 37-42.
•
Hortobágyi István: A honvédelem jogi szabályozása, Budapest, 1986.
•
Kevés István Dr.: A polgári védelem korszerűsítése, Rendészeti Szemle: 29.1991., 56-61.
•
Kotász Zoltán: Hadkötelezettség kontra alkotmányosság, Társadalmi Szemle: 49.1994., 40-45.
•
Pataki Iván Dr.: Gondolatok a polgári védelem korszerűsítéséről, Rendészeti Szemle: 30.1992., 97-100.
•
Puskás Dóra: A hadkötelezettség és az állampolgári jogok, Budapest, 2000. ELTE.-Szakdolgozat
•
Sári János: Alapjogok (Alkotmánytan II.), Budapest, Osiris Kiadó, 2005. 358.
•
Till Szabolcs Dr.: Az Alkotmány honvédelmi novellája, illetve a kapcsolódó közjogi és biztonságpolitikai problémák, Magyar Közigazgatás: 50.2000. 10., 627-636.
24
