Euroscepticism in Hungary Zoltán Kész
DISCUSSION PAPER JULY 2014
Euroscepticism in Hungary
New Direction discussion papers are designed to encourage debate on public policy in a European context. They do not reflect the views of New Direction or its members. New Direction receives funding from the European Parliament and is also required to raise a proportion of its funds from additional sources. The views expressed in this publication do not necessarily reflect those of the European Parliament.
July 2014 Printed in Belgium ISBN: 978-2-87555-031-6 Publisher and copyright holder: New Direction Foundation Rue d'Arlon 40, 1000 Brussels, Belgium Phone: +32 2 808 7847 Email:
[email protected] www.newdirectionfoundation.org
1
Tartalomjegyzék Vezetői összefoglaló .......................................................................................................................... 3 Euroszkepticizmus a magyar társadalomban ...................................................................................... 5 Az Európai Unió általános megítélése............................................................................................. 5 Az EU-ról alkotott kép ................................................................................................................ 5 Az Európai Unió iránti bizalom ................................................................................................... 7 Az uniós intézmények iránti bizalom .............................................................................................. 8 Európai Parlament (EP) .............................................................................................................. 9 Európai Bizottság (EB) .............................................................................................................. 10 Európai Központi Bank (EKB) .................................................................................................... 12 Vélemények a monetáris unióról, az euróról ............................................................................. 14 Az Európai Unió jövőjének megítélése.......................................................................................... 15 Magyarország és az Európai Unió viszonyának megítélése ........................................................... 16 Tagság vagy kilépés? ................................................................................................................ 16 Magyarország és az EU konfliktusainak megítélése ................................................................... 18 Euroszkepticizmus a magyar pártpolitikában.................................................................................... 23 Európai kontextus ........................................................................................................................ 23 Régiós kontextus .......................................................................................................................... 24 Magyarországi pártpolitika........................................................................................................... 26 Euroszkepticizmus a magyar külpolitikában ..................................................................................... 30 A második Orbán-kormány euroszkeptikus fordulata ................................................................... 30 A keleti nyitás ideológiája............................................................................................................. 32 A keleti nyitás eredményei ........................................................................................................... 33 A kormány narratívája .............................................................................................................. 34 A keleti nyitás értékelése.......................................................................................................... 35 Melléklet: A magyar kormányfő magas szintű diplomáciai találkozói 2010-2014 .............................. 39
2
Vezetői összefoglaló Tanulmányunk három vonatkozásban vizsgálja a magyarországi euroszkepticizmust: (1) a társadalmi attitűdök szintjén, (2) a pártpolitika szintjén, és (3) a külpolitika szintjén. Az első pontot tekintve a Magyarország 2004-es uniós csatlakozása eltelt időszakra koncentrálunk, a második pont esetében a rendszerváltás óta eltelt időszakot tekintjük át röviden, nemzetközi összehasonlításban, a harmadik pontban pedig főként 2010 és 2014 közötti kormányzati ciklus elemzését adjuk.
1. A magyar társadalom az ország Európai Unióba való belépése óta komoly csalódásként élte meg, hogy az életszínvonal nem javult jelentősen, az ezzel kapcsolatos elégedetlenség pedig összekapcsolódott a rendszerváltásban való csalódással. A társadalmi attitűdök szintjén mindez együtt járt az Európai Unió megítélésének romlásával és az uniós intézmények iránt érzett bizalom csökkenésével. Ez a romlás és bizalmatlanság ugyanakkor még mindig kisebb, mint a régi uniós tagállamokban, azaz a magyar társadalom nemzetközi összehasonlításban nem nevezhető kiemelkedően euroszkeptikusnak. A magyar állampolgárok egyértelmű többsége továbbra is az uniós tagság mellett van. 2. Ugyanakkor konkrét ügyekben a pártpolitikai preferenciák mentén erősen befolyásolható a magyarok EU-ról alkotott véleménye. Ezzel a pártpolitika szereplői időnként élnek is. Különösen fontos ez abból a szempontból, hogy az EU-hoz való viszony 2010 után sokszor belpolitikai vitatémává is vált, és ebben a kérdésben alapvetően mást képviselnek az egyes magyarországi pártok. A Fidesz puha EU-szkeptikus, a Jobbik erős, de mérséklődő EU-ellenes, az LMP baloldali értelemben EU-kritikus, míg az MSZP, az Együtt-PM és a DK egyértelműen EU-barát politikát képviselt. A jobboldalon megjelent egyfajta oroszbarát politika is, a szélsőjobboldali Jobbik esetében egyértelműen az orosz érdekek iránti elköteleződésként, a kormányzó Fidesz esetében pedig egyfajta Oroszország felé nyitott hintapolitikaként, a „keleti nyitásnak” elnevezett külpolitikai stratégia részeként. 3. A külpolitika szintjén a második Orbán-kormány célja a keleti nyitással azonban túl is lépett a hagyományos külpolitikai és külgazdasági célkitűzéseken. A kormány a nyugati és uniós kapcsolatok romlásából következő mozgástér-szűkülést kívánta ellensúlyozni, illetve az EU-tól való pénzügyi, gazdasági és politikai függőséget oldani. Továbbá így kívánt felkutatni alternatív pénzforrásokat az ország finanszírozásához. Mindezek mellett pedig a gazdasági és politikai értelemben egyaránt paternalista és autokrata magyar kormány számára vonzó volt a mintának tekintett hasonló típusú politikai berendezkedéssel rendelkező keleti országok felé való közeledés. Várhatóan a harmadik Orbán-kormány is tisztában lesz azzal, hogy Magyarország számára az Európai Uniónak nincs alternatívája, a konfliktusok és a mozgástér-bővítési kísérletek azonban 3
folytatódni fognak, nem pusztán gazdasági értelemben, hanem azzal a céllal is, hogy a keleti mintákat követő autokratikus ideológiát, politikai berendezkedést és államszervezést elfogadottá, vagy legalábbis megtűrtté tegye az Európai Unión belül.
4
Euroszkepticizmus a magyar társadalomban
A következőkben főként az Eurobarometer1 kutatások segítségével bemutatjuk, hogyan változott a magyar társadalomban az Európai Unió megítélése a tagság tíz éve alatt. Megvizsgáljuk, miként vélekednek a magyar állampolgárok általában az EU-ról, mit gondolnak specifikus kérdésekben, illetve hogyan látják az integráció jövőjét. A nemzetközi összehasonlító kutatásokból kiderül az is, hol helyezkedik el a magyar közvélemény a több tagállamban mért attitűdökhöz képest.
Az Európai Unió általános megítélése Az Európai Unióhoz való viszonyt először távolról közelítjük meg. Erre a rendelkezésre álló kérdőív tételei közül kettő alkalmas leginkább. Az első arra vonatkozik, hogy a megkérdezettben milyen kép alakult ki az EU-ról, pozitív, semleges, vagy negatív. A második pedig az Európai Unió iránti bizalomra kérdez rá. Az EUEU-ról alkotott kép
Az uniós tagság 10 éve alatt meglehetősen hullámzóan változott a magyar lakosság körében az EU-ról kialakult kép. Összességében a kezdethez képest csökkent azoknak az aránya, akikben pozitív, míg nőtt azoké, akikben negatív ez a kép. A tendencia azonban csak 2012 tavaszáig volt romló, akkor történt meg először, hogy többségbe kerültek azok, akik negatívan látták az Európai Uniót. Az utóbbi két évben azonban sokat javult az EU megítélése, 25-ről 37 százalékra nőtt azoknak az aránya, akikben pozitív kép alakult ki. A negatív választ adók részaránya pedig 20 százalékon stabilizálódott.
Az Európai Unióról alkotott általános kép változása Magyarországon, 2004-2014
1
Az Európai Bizottság megbízásából készülő Eurobarometer mérések előnye, hogy rendszeresen (évente kétszer, tavasszal és ősszel) végzik, illetve sztenderd kérdésblokkjait minden alkalommal lekérdezik, így alkalmas a trendek megfigyelésére. A kutatási adatbázis pedig némi késéssel ugyan, de nyilvánosan elérhető, így lehetőség van a kapott adatok mélyelemzésére is.
5
pozitív (nagyon, vagy inkább)
negatív (nagyon, vagy inkább)
50% 40% 30% 20% 10% 0%
(Általánosságban véve nagyon pozitív, inkább pozitív, semleges, inkább negatív, vagy nagyon negatív kép él Önben az EU-ról? kérdésre adott válaszok százalékos megoszlása. Forrás: Eurobarometer kutatások)
A legfrissebb, 2014. márciusi kutatásban a tagállamok háromnegyedében fölényben voltak azok, akikben az EU-ról alkotott kép pozitív. A pozitív és a negatív választ adók részarányának a különbsége Romániában (+47) és Bulgáriában (+40) volt kiugróan nagy, míg Görögországban (30) és Cipruson (-20) kiugróan alacsony. A Magyarországon kapott 17 százalékpontos érték sorrendben a 11. legnagyobb.
Az Európai Unióról alkotott általános kép a tagállamokban, 2014. március 50
RO BG
40 30 20 10
PL LT
MT
EE HR LU DE IE HU SI SE BE
LV SK FI
DK NL CZ FR
0 -10
ES IT
AT PT UK
-20 CY -30 EL -40
(A pozitív [nagyon pozitív, vagy inkább pozitív] és a negatív [inkább negatív, vagy nagyon negatív] választ adók részarányainak különbsége százalékpontban. Forrás: Special Eurobarometer 415)
6
Az Európai Unió iránti bizalom
Az EU iránti általános bizalom a tagság kezdeti éveiben meggyőző volt, jelentős fölényben voltak azok hazánkban, akik inkább bíztak benne. Egészen 2007 végéig 60 százalék körül volt a bízók aránya, míg a bizamatlanok legfeljebb 30 százalékot tettek ki. A 2010-es kormányváltást követően viszont ugrásszerűen megnőtt a bizalmatlanok aránya: 2010 és 2012 tavasza között 30ról 55 százalékra, azaz abszolút többségbe kerültek a bizalmatlanok. Ez a tendencia azonban nem folytatódott tovább, hanem némi korrekció történt. 2013 tavaszára közel azonos szintre került a bízók és a bizalmatlanok aránya, ami az elmúlt három mérésben nem is változott. A társadalom megosztottsága ebben a vonatkozásban rögzült.
A 2010 után meginduló változásoknak két folyamat is állhat a hátterében. Egyrészt a romló bizalmat az EU iránt magyarázhatja a magyar kormány és az Európai Unió között ebben az időszakban zajló konfliktus-sorozat. Másrészt azonban az is, hogy ugyanebben az időszakban a magyar kormány megítélése is gyorsan romlott, és mivel a magyar társadalom körében ilyenkor a növekvő elégedetlenség minden intézményre – így a nemzetköziekre is – rávetül, a bizalom az Unió iránt is csökkent. Amikor 2012 második felétől az Európai Unióval szembeni konfliktusok valamelyest tompultak, vagy legalábbis megszokottá váltak, illetve a magyar kormány népszerűsége is újra erősödésnek indult, az Európai Unió iránt érzett bizalom is ismét javulni kezdett.
Az Európai Unió iránti bizalom változása Magyarországon, 2004-2014 inkább bízik
inkább nem bízik
70% 60% 50% 40% 30% 20% 10%
7
(A Mennyire bízik Ön az Európai Unióban? Kérem mondja meg, hogy inkább bízik benne, vagy inkább nem bízik benne. kérdésre adott valid válaszok megoszlása. Forrás: Eurobarometer.)
Amennyiben kitekintünk a többi tagállamra, korántsem tűnik a magyar bizalmi szint kiugróan alacsonynak, sőt. Az EU-ban bízók és a bizalmatlanok különbségét tekintve a hetedik helyen vagyunk, miközben a tagállamok többségében (20 esetében) fölényben vannak a bizalmatlanok. A déli tagállamokban különösen erős a bizalmatlanság: Görögországban 81/18, Cipruson 74/22, Olaszországban 69/19 a bizalmatlanok/bízók aránya. A 2004-ben és utána csatlakozott országok közül – Ciprus után – a hagyományosan euroszkeptikus csehek körében a legnagyobb (22 százalékpontos) a bizalmi deficit.
Az Európai Unió iránti bizalmi deficit a tagállamokban, 2014. március 30 20 10
EE BG RO MT LT FI
HU BE
0 -10
PL DK LU
-20 -30 -40 -50 -60 -70
SK SE NL
LV HR
AT IE SI CZ DE FR ES PT UK IT CY EL
(A bízók és a a bizalmatlanok részarányának különbsége százalékpontban. Forrás: Special Eurobarometer 415)
Az uniós intézmények iránti bizalom Az EU-ról alkotott képet tovább árnyalható, ha megvizsgáljuk az Európai Unió legismertebb és legfontosabb intézményeiről formált lakossági véleményeket. Ezt az egyes intézményekben bízók, illetve a velük szemben bizalmatlanok arányának alakulásával mérik.
A belépést követően a magyar társadalom tagjainak is egyfajta tanulási folyamaton kellett végigmenni, amelynek során többé-kevésbé megismerhették az EU működésében szerepet játszó intézményeket. Mivel azonban az ezekkel kapcsolatos hírekről, eseményekről a többség csak a belföldi médián keresztül tájékozódik, ezért a vélemények kialakításában a legnagyobb szerepe 8
annak van, hogy (1) mennyire hangsúlyosan jelennek meg ezeken a csatornákon az intézményekkel kapcsolatos beszámolók, (2) a hazai politikai szereplők milyen tónusú megállapításokat, üzenetek fogalmaznak meg, miként pozícionálják az uniós intézményeket Magyarország, illetve az EU kontextusában. A három legfőbb uniós intézmény tárgyalásánal röviden megemlítjük, hogy melyek voltak azok a legfontosabb események a Magyarország-EU viszonyban, amelyek hatással lehettek a közvéleményre.
Európai Parlament (EP)
Az EP iránti bizalom az Európai Unió egészét tekintve lényegében 2007 óta folyamatosan gyengül. 2008-ig még abszolút többségben voltak azok, akik inkább bíztak az intézményben. 2011 őszétől ugyanakkor már többségbe kerültek a bizalmatlanok. Az idén márciusban felvett legfrissebb Eurobarometer kutatás során pedig az európaiaknak az abszolút többséget jelentő része, 53 százaléka nyilatkozott úgy, hogy inkább nem bízik az Európai Parlamentben. Mindössze harmaduk (34%) nyilatkozott úgy, hogy inkább bízik benne.
A magyar lakosság körében 2010-től figyelhető meg a bizalomvesztés, melynek mélypontja 2012 májusában volt. Akkor 53/38-ra szűkült a bízók/nem bízók közötti olló. Az ezt követő javulás után idén márciusra ismét gyengült a bizalom. A magyarok 51 százaléka bízott csak az EP-ben, míg 42 százaléka inkább nem.
Az Európai Parlament iránti bizalom változása Magyarországon, 2004-2014 inkább bízik
inkább nem bízik
70% 60% 50% 40% 30% 20% 10%
(A Mennyire bízik Ön az Európai Parlamentben? Kérem mondja meg, hogy inkább bízik benne, vagy inkább nem bízik benne. kérdésre adott valid válaszok megoszlása. Forrás: Eurobarometer.)
Bár ez az eddigi legalacsonyabb bizalmi szintet jelenti, lényeges eltérés az EU átlagához képest, 9
hogy míg ott többségben vannak a bizalmatlanok, hazánkban a bízók aránya mindig érdemben meghaladta a bizalmatlanokét.
A magyar lakosság véleményére minden bizonnyal hatással voltak a 2010 óta regnáló kormány konfliktusai az EP-vel. Ezek közül is kiemelendő volt a Tavares-jelentés és az arról tartott vitanap az EP-ben, amely jelentős figyelmet kapott a hazai médiában.
Amennyiben a bízók/nem bízók arányának a különbségét nézzük a legfrissebb Eurobarometer kutatásban, akkor kiderül, hogy 12 tagállamban van többsége az inkább bízóknak (Magyarország a 10. a sorban), 16 országban pedig az bizalmatlanoknak. Görögországban a legerősebb az ellenérzés, ahol a megkérdezettek háromnegyede (74%) inkább nem bízott az EP-ben. Kiugróan gyenge a bizalom az Egyesült Királyságban is, valamint a Dél-európai tagállamok esetében.
Az Európai Parlament iránti bizalmi deficit a tagállamokban, 2014. március 30
BG
RO EE
20 10
MT FI DK LT LU SE HU BE PL
0 -10 -20 -30 -40 -50
SK HR NL
LV AT
DE IE
SI
CZ
FR
CY IT PT ES UK EL
-60
(A bízók és a bizalmatlanok részarányának különbsége százalékpontban. Forrás: Special Eurobarometer 415)
Európai Bizottság (EB)
A Bizottság iránti bizalom az EU egészét tekintve az elmúlt években folyamatosan romlott. 2011 tavaszáig rendre relatív többségben voltak azok, akik bíztak az EB-ben. Az idén márciusban felvett legfrissebb Eurobarometer kutatás szerint viszont az európaiak 51 százaléka inkább nem bízik az intézményben, míg mindössze harmaduk (33%) nyilatkozott úgy, hogy inkább bízik benne.
A magyar lakosság körében – az EP esetében tapasztalthoz hasonlóan – 2010-től figyelhető meg a bizalomvesztés. Az EU átlagához képest azonban két fontos eltérés mutatható ki: (1) nálunk 10
mindig relatív többségben voltak az inkább bízók, a bízók/nem bízók különbsége sosem volt 10 százalék alatt; (2) a bizalomvesztés trendje megtört, a tavaly őszi 50/40 százalékos arányról idén márciusra 54/38-ra javult a bízók/nem bízók aránya.
A Bizottság és a magyar kormány viszonyát is áthatotta a „szabadságharcos” konfliktus-sorozat. A kötelezettségszegési eljárások mellett a gazdaságpolitikára vonatkozó uniós javaslatok is rendre napirendre kerültek az elmúlt években.
Az Európai Bizottság iránti bizalom változása Magyarországon, 2004-2014 inkább bízik
inkább nem bízik
60% 50% 40% 30% 20% 10%
(A Mennyire bízik Ön az Európai Bizottságban? Kérem mondja meg, hogy inkább bízik benne, vagy inkább nem bízik benne. kérdésre adott valid válaszok megoszlása. Forrás: Eurobarometer.)
A bízók – bizalmatlanok különbségét tekintve Magyarország a hetedik helyen áll a 28 tagállam sorrendjében. A Bizottság iránti bizalom 13 országban szufficites, míg 15-ben deficites. Utóbbi leginkább Görögországban jellemző, ahol a megkérdezettek 80 százaléka inkább nem bízott, a bízók aránya pedig mindössze 17 százalék volt.
Az Európai Bizottság iránti bizalmi deficit a tagállamokban, 2014. március
11
30 20
RO BG EE MT LT LU HU FI SE DK PL
10
BE NL
0 -10 -20 -30 -40 -50
SK
HR LV
IE AT
SI
DE CZ FR CY IT PT UK
ES
-60 -70
EL
(A bízók és a bizalmatlanok részarányának különbsége százalékpontban. Forrás: Special Eurobarometer 415)
Európai Központi Bank (EKB)
Bár Magyarország még nem tagja az Eurózónának, hazánkban több esetben is a közbeszéd egyik fontos szereplője volt az EKB. Az európai válságkezelésben alkalmazott megoldásai, illetve a magyar jegybanktörvénnyel kapcsolatos aggályai miatt is döntően negatív kritikát kapott a 2010ben hivatalba lépett kabinettől.
Az intézmény iránti társadalmi bizalomban 2004-2014 között alapvetően két folyamat figyelhető meg: (1) a véleménnyel nem rendelkezők aránya jelentősen (33-ról 11 százalékra) csökkent; (2) a bizalmatlanok aránya 17-ről 48 százalékra emelkedett. 2014 márciusában hét százalékpont volt a nem bízók fölénye, ami megegyezik a 2011 végén mért eddigi legnagyobb értékkel. Ellentétben a jelen tanulmányban vizsgált másik két intézmény (EP, EB) megítélésével, az EKB esetében az elmúlt két évben nem történt javulás a lakosság bizalmi szintjében.
Az Európai Központi Bank iránti bizalom változása Magyarországon, 2004-2014
12
inkább bízik
inkább nem bízik
50% 40% 30% 20% 10%
(A Mennyire bízik Ön az Európai Központi Bankban? Kérem mondja meg, hogy inkább bízik benne, vagy inkább nem bízik benne. kérdésre adott valid válaszok megoszlása. Forrás: Eurobarometer.)
Nem Magyarország volt az egyetlen olyan tagállam 2014 márciusában, ahol a lakosságban relatív többségben voltak az EKB iránt bizalmatlanok. A 16 bizalmi deficites ország között egyaránt vannak eurózóna tagok és aspiránsok is. Az öt legkevésbé bízó tagállam mindegyike olyan Déleurópai ország, amelyeket súlyosan érintett az adósságválság, melynek kezelésében kulcsszereplő az EKB. Legnagyobb mértékben a dánok és a finnek bíznak az intézményben. A bízók és a bizalmatlanok részarányának különbségének sorrendjében Magyarország a 16. helyen szerepel a 7 százalékpontos deficittel.
Az Európai Központi Bank iránti bizalmi deficit a tagállamokban, 2014. március
13
40
DK FI LU MT SE
30
BG
20
NL
EE LT RO PL SK
10 0
LV AT
-10
BE HU
-20
CZ HR DE
-30
SI IE FR
-40
UK PT
-50
IT
-60
CY ES
-70
EL
-80
(A bízók és a bizalmatlanok részarányának különbsége százalékpontban. Forrás: Special Eurobarometer 415)
Vélemények a monetáris unióról, az euróról A közös valuta megítélését alapvetően írta át a válság. Míg 2004-2009 között stabil célja volt a hazai kormányoknak is az euró bevezetése (igaz, a céldátum mindig az annak bejelentését követő 4-5 év volt), 2010 után nemcsak a tervezett bevezetés dátuma tolódott ki, hanem az eltökéltség is csökkent. A forint gyengülése ugyanis némi javulást eredményezett a versenyképességben.
Az Európai Gazdasági és Monetáris Unió és az euró támogatottsága a tagállamokban, 2014. március Támogatja
80
Ellenzi
70 60 50 40 30 20
UK
PL
CZ
SE
DK
IT
LT
PT
BG
LV
CY
HU
EU28
ES
HR
EL
FR
AT
RO
IE
DE
SI
MT
NL
LU
EE
BE
FI
0
SK
10
(A támogatók és az ellenzők aránya. Forrás: Special Eurobarometer 415)
2014 tavaszán a magyarokat erős megosztottság jellemezte az euróval kapcsolatban. Bár minden második megkérdezett támogatta az Európai Gazdasági és Monetáris Uniót a közös 14
fizetőeszközzel, 40 százalékuk ellenezte azt. Ezek az arányok megfelelnek az EU átlagának, ezzel 17. helyen szerepel Magyarország az EU-s tagállamok sorrendben.
Az egyes országok között azonban jelentős eltérések tapasztalhatók. Finnországban, a BENELUX államokban és a legfiatalabb eurózóna tagállamokban, Szlovákiában és Észtországban és Szlovéniaában 70 százalék feletti a támogatók aránya. Az ellenzők ugyanakkor kiugróan sokan vannak két visegrádi országban, Csehországban (71%) és Lengyelországban (65%).
Az Európai Unió jövőjének megítélése Az európai válságkezelés lehetséges megoldási útjai kapcsán az utóbbi időben ismét előtérbe került az Európai Egyesült Államok ideája. Először Victor Hugo fogalmazta meg ezt a víziót még a 19. század közepén és egészen 1992-ig több politikus is támogatója volt ennek az elképzelésnek, például Winston Churchill, Jacques Santer, vagy Helmut Kohl. 1993-tól azonban gyakorlatilag eltűnt a napirendről az Európai Egyesült Államok gondolata, ezért sokáig a közvélemény-kutatások sem fókuszáltak erre. Egészen mostanáig, a legfrissebb Eurobarométerfelmérésben ugyanis ismét előkerült ez a kérdés, ami így érdekes összehasonlítást tesz lehetővé az egyetlen rendelkezésre álló korábbi, 1984-es szintén Eurobarometer kutatással.
Az Európai Unióban jelenleg egyértelműen azok vannak többen, akik úgy vélik, hogy az Európai Egyesült Államok gondolata rossz ötlet – a válaszadók 40%-a gondolkodik így, a támogatók pedig a válaszadók egyharmadát teszik ki.
Lakossági vélemények az Európai Egyesült Államok gondolatáról a tagállamokban, 2014. március Jó ötletnek tartja
18
20 34 38 40
53
42 45
29 31
attól függ/NT/NV
39 44 43
Rossz ötletnek tartja
26 33 29 28 37
32 52
44
33 38 63 60
47 75 74 75
45 44 44 43 42 41 39 38 37 36 36 35 34 34 33 33 31 31 28 27 24 24 23 21 16 16 11
RO HR HU PL BG BE CZ ES LT SK FR EL IT DE PT SI CY LU MT IE AT LV UK NL EE DK SE FI
15
(Ön jó, vagy rossz ötletnek tartja, hogy az EU tagállamai az USA államainak, vagy Kanada provinciáinak mintájára politikai unióba, Európai egyesült Államokba szerveződnének? kérdésre adott válaszok megoszlása a tagállamokban. Forrás: Special Eurobarometer 415) A tagországokat részletesebben összehasonlítva jelentős eltéréseket találunk a 2014-es véleményekben. Az egyik végletet Finnország, valamint Dánia és Svédország jelenti, ahol jóval az átlag alatt van azok aránya, akik támogatják az elképzelést (Finnország 11%, Dánia és Svédország 16%). Ez egyben azt is jelenti, hogy mindhárom ország esetében meglehetősen magas, 75% körüli a koncepciót egyértelműen elutasítók aránya. A skandináv országok mellett jóval meghaladja a 40%-os átlagos elutasítási arányt az Egyesült Királyság (63%), Hollandia (60%) és Luxemburg (52%) is. Azért is figyelemre méltóak ezek a számok, mert az 1984-es felvételhez képest Dániát, Luxemburgot, Hollandiát és az Egyesült Királyságot tekintve közel másfélszeres emelkedésre utalnak a jelenlegi elutasító véleményt mutató adatok. Ezzel szemben Romániában abszolút többsége kerültek 2014-ben az Európai Egyesült Államok ötletének támogatói. 53 százalék gondolkodik így, míg mindössze 20 százalék van ellentétes véleményen. Az átlagot meghaladó mértékű támogatás leginkább a kelet-közép európai országokban látszódik, köztük Magyarországon is, ahol 44 százalékos az elképzelés támogatottsága, ugyanakkor ehhez képest meglehetősen magas, 38 százalékos az elutasítás is. Hasonló, nagyjából kiegyenlített megoszlás látszik a pro és kontra vélemények tekintetében Csehországban, Horvátországban, Lengyelországban, Szlovéniában és Szlovákiában is.
Az 1984-es felmérésben résztvevő 10 tagországot tekintve Dánia kivételével mindenhol csökkent a támogatók aránya, átlagosan 20 százalékkal. Ez Luxemburg esetén a legmagasabb: Míg 1984ben a válaszolók 69 százaléka gondolta úgy, hogy jó ötlet az Európai Egyesült Államok koncepciója, idén már csak 31% vélekedett így. Ezzel párhuzamosan rendkívül nagyarányú a növekedés a korábbi adatfelvételhez képest az ellenzők között. Legkisebb mértékben, 11 százalékkal Olaszország és Németország esetén lett több az ötletet elvetők száma, legnagyobb mértékben pedig Dániában (59%) és az Egyesült Királyságban (55%). Az átlagot jóval meghaladó mértékben nem tudnak egyértelmű állást foglalni a témában a német, a lett, az osztrák és a szlovén válaszolók. Az is látszik továbbá, hogy leginkább Európa déli országai, Bulgária, Spanyolország, Olaszország, Málta és Portugália esetében a legmagasabb az egyáltalán nem válaszolók aránya.
Magyarország és az Európai Unió viszonyának megítélése megítélése Tagság vagy kilépés? kilépés?
A válságot megelőzően annyira meggyőző volt a tagállamokban az EU-tagság támogatottsága, hogy a közvélemény-kutatásokban nem is szerepelt erre vonatkozó kérdés. Az elmúlt években azonban nem direkt megfogalmazással és a válságkezeléshez kötötten felkerült egy kérdés az Eurobarometer kérdőívre. Ez arról kérdezte a kutatásban résztvevőket, hogy szerintük az országuk jobban szembe tudna-e nézni a jövővel az Európai Unión kívül, vagy sem. 16
Kilépésről alkotott vélemények a tagállamokban, 2014. március Teljes mértékben egyetért
Inkább egyetért
NT/NV
Inkább nem ért egyet
Egyáltalán nem ért egyet
24
34
25 8 EE NL BG LT LU DK MT ES DE IE RO BE SK FI FR LV HU PL SE PT IT HR EL AT CZ SI UK CY
(A Milyen mértékben ért egyet - az országom jobban szembe tudna nézni a jövővel az EU-n kívül kijelentéssel? kérdésre adott válaszok megoszlása a tagállamokban. Forrás: Special Eurobarometer 415)
2014 márciusában a magyarok harmada értett egyet azzal, hogy jobb lenne kívül, míg az abszolút többség, 58 százalék nem értett ezzel egyet. Az egyetértést tekintve a 33 százalékos hazai arány a 12. legnagyobb. Két tagállamban, Cipruson és az Egyesült Királyságban voltak relatív többségben a kilépés pártiak. A velünk együtt csatlakozott tagállamok között a magyar értéknél magasabb egyetértés arányt regisztráltak még Szlovéniában, Csehországban és Lengyelországban.
Mindez nem egyértelműen, de valamelyest összefügg az életszínvonal percepciójával. A 2014 márciusi Eurobarometer kutatásban a magyarok 73 százaléka rossznak ítélte meg az életszínvonalat Magyarországon, csupán 26 százalékuk mondta azt jónak. Szinte ellentétes arányokat kapunk viszont akkor, ha az Európai Unió életszínvonalról van szó, amit a magyarok 69 százaléka tartott jónak. Tehát miközben sok tekintetben kritikus a lakosság az EU-val, vagy annak intézményeivel kapcsolatban, az észlelés szintjén erősen megjelenik az életszínvonalbeli lemaradás. Figyelembe véve, hogy immár 10 év telt el a csatlakozásunk óta, a lakosság döntően csalódásként élheti meg azt, hogy a 2004-ben megfogalmazott elvárása (mielőbbi felzárkózás az európai életszínvonalhoz) nem teljesült. Ez a frusztráció minden bizonnyal kihat az EU-tagság megítélésére is, amennyiben az elmaradást nem csak belföldi, hanem az EU működésében rejlő okokkal magyarázzák. Még a magyarországinál is szélsőségesebb eltérés mérhető a három utoljára csatlakozott tagállamban. Bulgáriában 65, Romániában 56, Horvátországban 46 százalékponttal többen gondolták érezték jónak az életszínvonalat az EU-ban, mint a saját országukban.
A saját ország, illetve az EU életszínvonalának megítélése a tagállamokban, 2014. március
17
90
a tagállamban
az EU-ban
80 70 60 50 40 30 20 10 0 LU DE SE DK UK AT BE FR NL MT IE FI CY ES IT CZ PT EE SI EL PL SK LT HU LV HR RO BG
(Az életszínvonalat nagyon jónak, vagy inkább jónak tartók aránya. Forrás: Special Eurobarometer 415)
Magyarország és az EU konfliktusainak konfliktusainak megítélése
Ahogy már említettük, a magyarok Európai Unióról alkotott véleményét valószínűleg érdemben formálták azok a konfliktusos ügyek, amelyek az utóbbi időben kerültek napirendre és a kormány „szabadságharcos” retorikája miatt nagy visszhangot kaptak a hazai közéletben.
Annak érdekében, hogy megvizsgálhassuk, ezek az ügyek mennyire rombolták a társadalom EUképét, illetve a pártszimpátia milyen mértékben határozza meg azt, áttekintjük azokat a felméréseket, amelyeket ezekkel az ügyekkel kapcsolatban készítettek hazai közvélemény-kutató intézetek.
A „szabadságharc” szükségessége A Medián 2012-2013 között több alkalommal is kutatta országos reprezentatív mintán az EU-val szembeni „szabadságharc” megítélését. A 2013. májusi mérés során a megkérdezettek alig negyede (24%) tartotta szükségesnek a „szabadságharcot”, 64 százalékuk mondta azt, hogy erre nincs szükség. A három alkalommal történt felmérésben csak mérsékelten változott a szabadságharc támogatottsága: 2012 januárjában 27%, 2012 szeptemberében 20 százalék volt azoknak az aránya, akik szükségesnek látták a szabadságharcot.
Az eredményekből a Medián három olyan következtetést is levon, amelyek a jelen tanulmány szempontjából fontosak:
1. A szabadságharc szükségességének megítélése elsősorban a pártkötődéstől függ. 2. Az egyébként legradikálisabban unió- és nyugatellenes retorikát hangoztató Jobbik szavazói is csak az országos átlagnak megfelelő arányban képviselik a harcias véleményt. 18
Ez valószínűleg a párt támogatóinak ellenzéki identitásával magyarázható, azaz a jobbikosok még sokszor akkor is ellentmondanak a kormánynak, amikor az az ő szájuk íze szerint beszél. 3. Az ismétlődő pengeváltások következtében az Európai Uniót a korábbinál többen látták ellenségesnek Magyarországgal szemben. A szabadságharc szükségessége, 2013. május szükség van rá
nem tudja
nincs rá szükség
32 64
64 87
89
57 26 8 Fidesz szavazók
MSZP szavazók
24 8
Jobbik szavazók
Együtt-PM szavazók
teljes népesség
(A kormány azt állítja, hogy szabadságharc van. Ön szerint szükség van erre a szabadságharcra, vagy nincs rá szükség? – kérdésre adott válaszok megoszlása a pártpreferencia csoportokban. Forrás: Medián)
A kohéziós források felfüggesztése 2012 tavaszán az Európai Unió részlegesen felfüggesztette a kohéziós források kifizetését. A Századvég ennek a megítéléséről készített közvélemény-kutatást 2012 áprilisában. A felmérés szerint a magyar lakosság közel négyötöde (79%) hallott a döntésről. A határozatot a véleménnyel rendelkező választópolgárok abszolút többsége, 65 százaléka nem tartotta jogosnak, mert megítélésük szerint Magyarország a jelen gazdasági körülmények között mindent megtett, hogy csökkentse az államadósságot és a költségvetési hiányt. Mindössze a megkérdezettek 35 százaléka vélte igazságosnak az Európai Unió lépését, szerintük ugyanis az ország nem tette meg a megfelelő intézkedéseket az adósság és a hiány megfékezésére.
A politikai önbesorolás és pártpreferencia csoportok véleménye jól elkülönült: a jobboldaliak és magukat középre helyezők többsége nem tartotta jogosnak a kohéziós források megvonását, míg a baloldalon helyet foglalók többsége inkább jogosnak tartotta azt. A pártpreferenciák szerint pedig elmondható, hogy a Fidesz szavazói tartották a legnagyobb mértékben jogtalannak (90%), ugyanakkor érdekes, hogy a Jobbik és az LMP szimpatizánsainak többsége (52 ill. 53 százalék) is
19
a források felfüggesztésének jogtalansága mellett tette le a voksát. A legnagyobb arányban a DK (64%) és az MSZP (63%) szavazói vélték inkább jogosnak a határozatot.
A eredményekből levonható következtetések megerősítik a Medián kutatásánál megfigyelteket:
1. A politikai önbesorolás és a pártpreferencia nagy mértékben befolyásolja a vélekedést. 2. Az események hatására jelentősen romlott az EU megítélése a magyar választók körében. 3. A hazai politikai szereplők kiemelt hangsúlyt helyeztek a témára. Ennek következtében a hírek a lakosság túlnyomó többségéhez eljutottak, befolyásolva ezzel az EU-ról alkotott képüket. Tavares-jelentés Az Európai Parlament 2013 júliusában fogadta el az úgynevezett Tavares-jelentést, mely az alapjogok magyarországi helyzetét vizsgálta és fogalmazott meg súlyos kritikákat. A dokumentum széles körű vitát indított el mind a hazai, mind a nemzetközi politikai színtéren.
Az ügyben a Századvég által készített közvélemény-kutatás szerint a magyar lakosság 65 százaléka találkozott a jelentéssel, körükben 67 százalék részben vagy teljesen tisztában volt azzal, hogy a dokumentum mire vonatkozott, mit kritizált. A kutatási jelentés megállapította, hogy a témát ismerő és véleményt formáló lakosság többsége (61 százaléka) igazságtalannak (nem korrektnek) tartotta a Tavares-jelentést Magyarországgal kapcsolatban, és 39 százalék volt azok aránya, akik szerint igazságos volt a dokumentum tartalma.
A pártpreferencia csoportokban kapott eredmények hiányában annyi következtetés vonható le az adatokból, hogy az eset jelentős ismertséget ért el, így érdemben formálhatta a társadalmi vélekedést.
A témában a Medián is végzett kutatást, amely részletesebb eredményekkel szolgált az előzőekben említettnél. A kérdésfeltevés módszere is eltérő volt, annak érdekében, hogy egyértelmű legyen, miről van szó, a felmérés következő kérdését a kutatók kicsit hosszabban fogalmazták meg: „A jelentés többek között felszólítja a magyar kormányt és az Országgyűlést, hogy maradéktalanul állítsák vissza az Alaptörvény elsőbbségét, törölve belőle azokat a rendelkezéseket, amelyeket az Alkotmánybíróság a korábbiakban alkotmányellenesnek nyilvánított, illetve állítsák vissza az Alkotmánybíróság kivétel nélkül valamennyi jogszabály felülvizsgálatához való jogát”.
20
A részletes magyarázat után felkínált két válaszlehetőség közül a relatív többség azzal értett egyet, hogy „az Európai Parlamentnek nincs joga ilyen mértékben beavatkozni Magyarország belügyeibe (48 százalék), de azok sem voltak kevesen, akik szerint „az Európai Parlament teljes joggal bírálja a magyar kormányt, amiért visszaél a kétharmados törvénykezéssel” (39 százalék).
A pártszimpátia mentén a leginkább egységesen a Fidesz-szavazók álltak ki az első válaszban megfogalmazott szuverenitás-elv mellett (85 százalék szemben a kormányzatot bíráló 9 százalékkal). Az átlagnál többen kérdőjelezték meg az Európai Parlament illetékességét a Jobbik szavazói közül is (63 százalék), míg a többi ellenzéki párt hívei körében a kormánykritikus álláspont kapott többséget (72 százalék).
A kutatás megállapítja, hogy a konfliktus végiggondolása nem vette el a többség kedvét az EUtagságtól. Egy feltételezett népszavazás a Medián akkori becslése szerint érvényes és eredményes is lett volna, és a bennmaradás kapott volna többséget. Ugyanakkor a felmérésben igennel szavazó 59 százalék jócskán elmarad a 2004-es népszavazáson a csatlakozás mellett leadott 84 százaléknyi vokstól.
Összességében a Tavares-jelentésről kialakult polémia hatásáról elmondható:
1. a pártszimpátia ebben az esetben is alapvetően meghatározta a véleményeket, 2. az eset rontotta ugyan az EU megítélését, de nem tudta átbillenteni az alapvetően tagságpárti közvélekedést. IMF tárgyalások A Bizottság szerepe miatt az EU megítélését is befolyásolhatta, hogy 2012-ben a kormány folyamatosan fenntartotta az IMF-fel történő tárgyalások látszatát. A kormányzati kommunikáció külső és belső hangsúlyai jelentősen eltértek. Kifelé a cél a piacok megnyugtatása, míg a lakosság irányába a fő üzenet a „szükség van a hitelre, de csak a mi feltételeink szerint” volt.
A Századvég 2012 júliusában készített közvélemény-kutatásának tanúsága szerint a magyar állampolgárok többsége (58%) támogatta Magyarország és a Nemzetközi Valutaalap közötti megállapodás létrejöttét. 22% nyilatkozott elutasítóan, 20% pedig nem tudott, vagy nem kívánt állást foglalni a témában.
A kutatási jelentés megállapította, hogy viszonylag egységesen vélekedtek a jobb- és baloldali, valamint a magukat középre helyező szavazók is. A pártokat tekintve egyedül a Jobbik 21
szavazóinál volt tapasztalható, hogy közel másfélszer annyian ellenezték, mint támogatták az egyezmény aláírását.
Bár az IMF-hitel támogatottsága nem kapcsolódik tehát közvetlenül a tanulmányunk témájához, mégis van egy fontos tanulsága. Az a tény, hogy az IMF-et 2010-ben még „hazazavaró” kormány két évvel később át tudta fordítani szimpatizánsainak álláspontját a kérdésben jól mutatja, hogy a magyar társadalom pártokkal szimpatizáló csoportjai mennyire rugalmasan képesek követni a választott pártjuk által kommunikált irányokat.
Mi alapján döntenek a választók az EP-választáson? Az Ipsos tizenkét uniós tagállamban – köztük Magyarországon – végzett felmérést 2014 tavaszán az uniós választásokról. Az eredmények azt jelezték, hogy a választók többsége belpolitikai szempontokat vesz figyelembe az EP-választásokon. Ez minden más országnál jobban igaz Magyarországra, ahol a választók 55 százaléka azt mondta: arra a pártra szavaz, amelytől az ország fellendülését várja, 15 százalék pedig olyan pártra adja le voksát, amely leginkább kifejezi kritikájukat az országban zajló folyamatokkal, és a kormányzati teljesítménnyel kapcsolatban.
A magyaroknak csak 5 százaléka utalt arra, hogy a pártok Európai Unióhoz való viszonya alapján mérlegel majd, ezzel azon országok között szerepel, akik számára a legkevésbé fontos ez a szempont. Ugyanakkor az átlagos 35%-hoz képest a magyaroknak csak 26%-a nem válaszolt arra, hogy milyen szempontok alapján dönthet május 25-én.
Az Ipsos kutatása is azt mutatja tehát, hogy alapvetően a hazai pártkötődés határozza meg az Európai Unióhoz való viszonyt. A pártválasztók könnyen azonosulnak és elfogadják a választott pártjuk EU-val kapcsolatos álláspontját.
22
Euroszkepticizmus a magyar pártpolitikában Európai kontextus Az európai egységgondolat társadalmi támogatottságának csökkenésével párhuzamosan a politika kínálati oldalán is erősebbé váltak az euroszkeptikus nézetek. Az európai pártpolitikában főként a radikális jobb- és baloldali pártok állították politikájuk középpontjába az EU kritikáját. A Political Capital szélsőjobboldal iránti társadalmi keresletet mérő DEREX2 mutatójának egyik alindexéből is kiderül, az EU-val és általában a képviseleti rendszerrel szembeni egyre szélesebb körű elégedetlenség adja nemcsak a szélsőjobboldali formációk, de több országban a mainstream pártok EU-ellenességének a fő társadalmi felhajtóerejét. A szélsőségesen rendszerellenesek aránya az utóbbi években 28 európai (többségében uniós) ország közül 17-ben nőtt, a korábbi átlagosan 15-ről 24 százalékra.3 A kifejezetten az Európai Parlament (EP) iránt szélsőséges bizalmatlanságot tápláló válaszadók aránya is egyértelmű emelkedést mutatott. 28 európai ország közül 22-ben nőtt az EP-ben egyáltalán nem bízók aránya, míg két országban stagnált, és csak négyben csökkent minimálisan (döntően a skandináv államokban). Az egy évtizeddel ezelőtti állapothoz képest a rendszerellenesség sokkal erősebb ma Spanyolországban, Portugáliában, Magyarországon, Csehországban, Szlovéniában és Görögországban (ez utóbbiban tíz év alatt a lakosság egyötödéről közel kétharmadára nőtt a rendszerellenesek aránya). Nyugat-Európa több országában is előretörőben van a szélsőjobb, a társadalom azonban általában továbbra is kevésbé fogékony a teljes kirekesztést és a rendszer radikális átalakítását ígérő ideológiákra. Leginkább ezzel magyarázható, hogy Nyugat-Európa szélsőjobboldali pártjai bár euroszkeptikusok vagy egyenesen EU-ellenesek, egyidejűleg kizárják az együttműködés lehetőségét Kelet- és Dél-Európa sokszor általuk is neonácinak bélyegzett erőivel: a Jobbikkal, a bolgár Atakával, a görög Arany Hajnallal vagy a szlovák ex-neonáci, Marian Kotleba pártjával. Ez utóbbi formációkat nevezhetjük Európa legszélsőségesebb erőinek, bár őket is nehéz volna egy kalap alá venni. Egyedül az Arany Hajnal nevezhető nyíltan neonáci pártnak, de mindannyian harsányan EU-ellenesek, még ha a kilépést nem is vállalják fel minden fórumon nyíltan. Az euroszkeptikus jobboldal másik, „puha” végletét ugyanakkor a David Cameron vezette Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) EP-frakciója tömöríti. Bár a britek hagyományos integráció-ellenessége egészen más tőről fakad, mint a frakció másik két meghatározó erejét képező közép-európai országok pártjainak (a lengyel Jog és Igazságosságnak [PiS] és a cseh Polgári Demokrata Pártnak [ODS]) szkepszise, ennek a formációnak a 2009-es megalakítása volt a legfigyelmeztetőbb jele annak, hogy az EU-ellenesség már nem a szélsőséges pártok privilégiuma. 2
„Demand for right-wing extremism” – a European Social Survey adatbázisa alapján a társadalom szélsőjobboldali eszmékre fogékony csoportjának kiterjedtségét vizsgáló, a Political Capital által fejlesztett index. Bővebben: Juhász Attila, Krekó Péter, Molnár Csaba – Rendszerhibák, in: HVG, 2014/17., http://hvg.hu/hvgfriss/2014.17/201417_erosodo_euellenesseg_europaban_rendszerhiba 3 A DEREX honlapja: http://derexindex.eu/
23
A 2014-es EP-választás után heterogén EU-ellenes-euroszkeptikus kínálat miatt – e tanulmány írásának időpontjában még – bizonytalan, hány ilyen frakció alakulhat. Az érték- és érdekkülönbségek ellenére a korábbi szélsőjobboldali képviselőcsoportoknál a mostani folyamatok szervezettebbnek és tudatosabbnak tűnnek, így hosszabb életűek lehetnek a frakciók is. A szélsőjobboldal, miközben a globalizációval és az EU-val hadakozik, látványosan egyre „páneurópaibbá” válik – bár Kelet-Európa pártjai nemigen szerepelnek az együttműködésbe bevonni kívánt erők között, az európai szintű együttműködés szándéka, legalábbis Nyugaton, erősebb, mint korábban. Annyi bizonyos, hogy az EP-választás eredményeként kétségtelenül erősödött az EP-ben az euroszkeptikusok képviselete. A mintegy 27%-os EU-elleneseuroszkeptikus blokk ijesztően nagynak is tűnhet – de ha megfordítjuk, az EP mandátumainak 73 százalékát továbbra is dominánsan EU-barát erők adják: a néppártiak, a szociáldemokraták, a liberálisok és a zöldek. Az is bizonyos, hogy az EU-val többé vagy kevésbé kritikus pártok erősebb képviselete Oroszország európai befolyását is erősíti. Az orosz világhatalmi és regionális érdekek mellett ugyanis ezeknek a pártoknak egy része elkötelezett4 és feltűnően elszántan védelmezik az Oroszország számára kulcsfontosságú energetikai-ipari érdekeket is. A szélsőséges pártok megerősödése nehezíteni fogja továbbá az ukrán krízis megoldására irányuló európai törekvéseket. Az EAF, a GUE-NGL és az EFD vonzáskörzetébe tartozó pártok szavaztak például az Európai Parlamentben az Oroszországot a krími agresszió miatt elítélő határozat ellen.
Régiós kontextus A régiós mintázatokat tekintve, ha van a visegrádi négyek euroszkepticizmusára egyszerre vonatkozó jellemző, akkor az legfeljebb annyiban ragadható meg, hogy minden EU-val szemben politizáló párt az EU intézményes válságára épít. Ennek azonban van egy korlátja, nevezetesen a társadalom relatíve pozitív hozzáállása az Európai Unióhoz. Ahogy ugyanis a tanulmány első részében láthattuk, az új tagállamokban még jóval kedvezőbb az EU megítélése, mint a régiekben. Magyarország északi szomszédjában a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) a nemzeti parlamentből való kihullását követően a szlovák szélsőjobboldalon így új erőként jelentkezhetett A Mi Szlovákiánk Néppárt (ĽSNS), amelynek vezetője, Marian Kotleba etnicista és romaellenes retorikájával egy 2013-as helyi választáson 55 százalékos támogatottsággal lett a Banská Bystrica Régió vezetője. Kotleba EU-ellenességét szimbolizálja, hogy 2014. március 14-én, a – nem éppen folytonos – szlovák államiság 75. évfordulóján döntött az EU-s lobogó leakasztásáról. A szlovákiai és a magyarországi helyzet különbségét érzékelteti, hogy míg Szlovákiában a mainstream pártoktól távol áll az ilyesmi, Magyarországon a Parlament épületéről levették az uniós zászlót, és Kövér
4
Lásd Az Orosz Kapcsolat című korábbi elemzésünket: content/uploads/pc_elemzes_20140410_az_orosz_kapcsolat.pdf
http://www.politicalcapital.hu/wp-
24
László házelnök is megerősítette, hogy nincs szándék annak visszahelyezésére.5 Annyiban viszont mégis hasonló a helyzet a két országban, hogy a vezető kormánypárt Szlovákiában is hajlamos EU-ellenes megnyilvánulásokra, ha politikai érdeke úgy kívánja. Az SNS meggyengülésében oroszlánrésze volt a Smerrel való koalíciós éveknek, amihez az kellett, hogy a legnagyobb kormánypárt, idomulva attitűdjeikhez, átcsábítsa magához a szélsőséges szavazók jelentős részét. A klasszikus szélsőjobb jóval kevésbé hatékonyan tudott így megszerveződni Szlovákiában, mint Magyarországon, az EU-val szkeptikus érzelmeket tápláló szavazók pedig eloszlanak a szélsőséges pártok és a Smer között. Ugyanez a taktika nem működött Magyarországon. A Jobbik 2010-es programjának számos pontját megvalósító Fidesz nem tudott Jobbik-szavazókat magához vonzani, sőt, a szélsőjobboldali párt 2014-re bő 150 ezerrel még növelni is tudta 2010-es szavazóinak számát. Ehhez persze kellett a Magyarországon nyolcéves kormányzása során meggyengült és 2010 utáni ellenzéki évei során magára találni képtelen baloldali ellenzék tehetetlensége is. Utóbbi szempontot tekintve sokkal inkább a lengyel helyzetre hasonlít a magyar pártpolitikai tér, mégsem feleltethető meg egymásnak tökéletesen a kettő. A legnagyobb visegrádi országban már 2005 óta gyengélkedik a baloldal, egy nagy támogatottsággal rendelkező jobboldali párt kormányoz, amely jelentős támogatottságú, tőle jobbra helyet foglaló ellenzékkel kénytelen szembenézni. Eddig nagyjából-egészében megállna a párhuzam, de míg Lengyelországban a vezető kormánypárt, a Polgári Platform (PO) centrista, legfőbb ellenzéke, a PiS pedig jobboldalipopulista politikát folytat, addig Magyarországon, inkább ez utóbbinak megfeleltethető párt (Fidesz) van a kormányrúdnál, amelynek Európa egyik legszélsőségesebb pártjával (Jobbik) kell farkasszemet néznie. Különösen az EU-hoz való viszonyban hasonlatos a PiS és a Fidesz kritikus álláspontja: az EU-t az elmúlt években mainstream európai pártcsaládból legélesebben kritizáló Fidesz több rendezvényére is PiS-aktivistákat utaztattak. Egy olyan párt aktivistáit, amelyek a magukat épp az Európai Néppárttal (EPP) szemben meghatározó ECR frakciójában foglalnak helyet, nyíltan EU-szkeptikus agendával. Időről időre felmerül, hogy a Fidesz is otthonra lelhetne ebben a képviselőcsoportban, az EPP számára azonban fontosak a magyar párt képviselői, ahogyan azt a 2014-es EP-választás eredménye is mutatja. Orbán Viktor mozgásterét ez a tény és az EPP megosztottsága is tágítja. Van azonban egy ennél jelentősebb különbség is a lengyel és a magyar euroszkepticizmus között: az Oroszországhoz fűződő viszony6. Történelmi sérelmek miatt Lengyelországban továbbra is elképzelhetetlen az orosz orientáció, míg Magyarországon a Jobbik nyíltan Oroszország-barát politikát folytat. Ezen a nyomvonalon haladva hirdette meg a magyar kormánypárt is a keleti nyitás politikáját, amelynek leglátványosabb és legvitatottabb eredménye a paksi atomerőmű bővítésére tendereztetés nélkül létrejött orosz-magyar megállapodás. A jobbikos európai parlamenti képviselő, Kovács Béla „kémügyének” kipattanása ugyanakkor javíthatja a magyar kormány európai elkötelezettségének megítélését, miközben persze nem zárható ki az az értelmezés sem, hogy az orosz fél hallgatólagos beleegyezésével
5
Kövér nem teszi ki az uniós zászlót a Parlamentre, in: Index, 2014. május 13., http://index.hu/belfold/2014/05/13/kover_nem_teszi_ki_az_unios_zaszlot_a_parlamentre/ 6 Political Capital Institute – Az orosz kapcsolat, http://www.politicalcapital.hu/wpcontent/uploads/pc_elemzes_20140410_az_orosz_kapcsolat.pdf
25
vádolja orosz érdekek képviseletével a Jobbikot a magyar kormánypárt, hiszen a Fidesz jóval fontosabb kapcsolat lehet Putyin számára, mint a Jobbik. Csehország akkor még legnagyobb pártja, az ODS mind a kilenc képviselőjével az újonnan alakult ECR-frakcióhoz csatlakozott a 2009-es EP-választás után. A korábbi államfő, Václav Klaus euroszkepszise közismert, az általa alapított párt pedig az első mainstream formációk egyike volt a visegrádi négyek országaiban, amely nyíltan euroszkeptikus szólamokat pengetett. Az euroszkepticizmus azonban a baloldali pártok retorikájában is megjelent, majd a 2013. októberi, a szociáldemokraták számára győzelmet hozó parlamenti választással valamennyire a kormányzat szintjére emelkedett (ráadásul egy új szélsőjobboldali, romaellenes formáció is bejutott a parlamentbe). A győztes Cseh Szociáldemokrata Párt (ČSSD) a Keresztény és Demokratikus Unióval – Csehszlovákiai Néppárttal (KDU–ČSL) és a második helyezett, az új erőként bejutó jobboldali liberális Igen 2011 (ANO) alakított kormányt. A politikai pártok a balés jobboldalon egyaránt „meg akarják védeni” az embereket Európától. Még a felvállaltan Európa-párti kereszténydemokraták is „Megvédjük a cseh érdekeket” táblákkal kampányoltak, noha nem specifikálták a kérdéses érdekeket, és a pártban is vita előzte meg az euroszkeptikus plakátkampányt. Az európai választások legnagyobb esélyeseként az ANO 2011 a földműveseket akarja megvédeni, miközben alapítója, Babiš a legnagyobb agrár-szubvenció élvező üzletember az országban. Az ANO 2011 jelöltje, Pavel Telicka, Csehország volt első uniós biztosa pedig brüsszeli megbízatásának lejárta után évekig kemény üzleti lobbistaként működött Brüsszelben. A szociáldemokrata szociológus listavezető, While Keller a társadalmi egyenlőtlenségeket a jóléti állam és a kapitalizmus krízisének tulajdonítja. Mindezek ellenére a cseh kormány komoly fordulatot hajtott végre, amikor 2014. márciusban mégis az Európai Fiskális Paktumhoz való csatlakozásról döntött. Bohuslav Sobotka miniszterelnök interpretálásában, ezzel „visszatérünk az európai integráció mainstreamjébe, fontos lépés a közös európai fizetőeszköz, az euró bevezetéséhez vezető úton.” A magyar kormánypárt ezzel éppen ellentétes üzeneteket hangsúlyozott az elmúlt években, ami jól mutatja az EU-hoz való viszony regionális mintázatainak különbségét.
Magyarországi pártpolitika pártpolitika Közelebbről és önmagában vizsgálva a magyar pártok európai integrációhoz való viszonyát még inkább világossá válik, hogy Magyarország sajátos esetet jelent a kelet-közép-európai országok között. Ahogy több a témával részletesen foglalkozó tanulmány (Kopecky-Mudde (2002)7, Göncz (2011)8, MET (2012)9) is leszögezi: a magyar politikai elit volt az ezredfordulón a leginkább Európa-barát a visegrádi országok közül. Az ország uniós csatlakozásáról szóló népszavazás kampányában gyakorlatilag elmaradt a vita, a politikai döntéshozók egy a 7
Kopecký, Petr–Cas Mudde: The Two Sides of Euroscepticism. Party Positions on European Integration in East Central Europe, European Union Politics, 3. September 2002, pp. 297-326 8 Göncz Borbála: Az Európai Unió megítélése Magyarországon,. Doktori (PhD) értekezés, Budapesti Corvinus Egyetem, Szociológia Doktori Iskola, 2011 http://phd.lib.unicorvinus.hu/542/1/goncz_borbala.pdf 9 Hol áll a PERC-mutató? avagy az EU-destruktívoktól a föderalistákig: a pártok viszonya az Európai Unióhoz, Magyarországi Európa Társaság, 2012. http://www.europatarsasag.hu/images/2012dec/perc_web.pdf
26
rendszerváltást követő természetes folyamat lezárásának tekintették az Európai Unióba való belépést, és ezzel ellentétes álláspontot csak az akkor még marginálisnak számító politikai erők, a szélsőjobboldali MIÉP és a szélsőbaloldali Munkáspárt képviseltek. Ahogy azonban korábban a rendszerváltás, úgy a 2004-es uniós csatlakozás után is erős csalódás uralkodott el a magyar társadalmon. Mindkét alkalommal jóléti fordulatot, erős életszínvonalemelkedést várt ugyanis a többség, amire jócskán ráerősítettek a meghatározó politikai erők. Így például az osztrák – pontosabban a „bécsi” – életkörülmények utáni vágyakozás egyaránt megjelent a rendszerváltás, majd az Európai Unióba történő belépés idején is. Amikor azonban világossá vált, hogy a jóléti fordulat automatikusan nem következett be, az Európai Unióhoz való viszony is kezdett megváltozni és ez rányomta a bélyegét a pártpolitikára is. Bár igaz, hogy már az uniós csatlakozás környékén „a Fidesz választói bázisán belül kimutathatóvá vált egy markánsan nacionalista és EU-ellenes tábor”10, ekkor még aligha beszélhetünk arról, hogy fontos politikai hívó szóvá vált volna az EU-val kapcsolatos fenntartások hangsúlyozása. Ez nem jelenti azt, hogy a sajtó egy részében ne jelentek volna meg euroszkeptikus vélemények vagy álláspontok, az Európai Unióhoz való viszony azonban nem vált a politikai teret élesen megosztó kérdéssé. Ez csak később, a Magyarországon 2006-ban kezdődött és lényegében azóta tartó gazdasági válsággal egyidejűleg erősödött fel. 2006 őszétől kezdődően megindult a szélsőjobboldal ujjászerveződése is. Ez pedig 2-3 év alatt magával hozta a nyíltan unióellenes politikát képviselő Jobbik Magyarországért Mozgalom (Jobbik) előretörését. Bár a szélsőjobboldali párt számra nem az EU-ellenesség témája szolgáltatta a legnagyobb sikert, a cigányellenesség és az antiszemitizmus mellett a minden más politikai szereplőnél erőteljesebb euroszkepszis és oroszbarátság az a jellemző, amellyel a Jobbik megkülönbözteti magát a többi párttól. Igaz ez akkor is, ha a 2010-es országgyűlési választások után rendkívül látványossá vált a kormányzó Fidesz Európai Unióval szembeni önmeghatározása, valamint oroszbarát fordulata. A magyar kormánypárt politikája – Kopecky és Mudde tipológiáját (ld. a lenti ábrát) alapul véve11 – minden erősen EU-ellenes szólama ellenére sem utasítja el azonban az európai integráció alapelveit és az uniós tagság szükséges voltát, ugyanakkor kétségtelenül pesszimista az EU jelenlegi működésével, fejlődési irányával és jövőjével kapcsolatban. A 2014-es EP választáson mandátumot szerzett pártok besorolása EU irányultságuk szerint a Visegrádi országokban (a pártok után a választási eredményük és zárójelben az elnyert EP mandátumok száma szerepel)
10
Hegedűs István: Amit nem láttam előre, Vasárnapi Hírek 2013. március 31. http://www.vasarnapihirek.hu/fokusz/amit_nem_lattam_elore_25_eves_a_fidesz 11 Kopecký, Petr–Cas Mudde: uo.
27
Ahogy a szerzőpáros rámutat: az általuk felvázolt rendszerben a pártok általában a függőleges tengely mentén mozdulnak el, azaz az eurofil pártok általában nem válnak eurofóbbá, és ez fordítva sem jellemző (a kevés kivétel közé tartozik a korábban említett holland Szabadságpárt esete). A Fidesz mozgása is ennek megfelelően írható le: az Orbán Viktor vezette magyar kormánypárt lényegében éppen ellenkező változást vitt véghez 2010 után, mint a szlovák Fico vezette Smer. Előbbi eurorajongó politikai erőből vált euroszkeptikussá, míg utóbbi épp fordítva. Hasonló következtetésre jutott a Magyarországi Európa Társaság is, amikor az általa kidolgozott PERC (Party EU-attitude Report Card) mutató alapján a Fideszt „EU-pragmatistaként” írja le a saját kategóriái alapján, és ezzel lényegesen közelebb helyezi a Fideszt a többi parlamenti párthoz, mint a „kemény EU-szkeptikusként” meghatározott Jobbikhoz. Ugyanakkor ez az elemzés is utal arra, hogy a magyar kormánypárt alapvető változáson ment keresztül az elmúlt években, az EU-hoz való viszonya pedig meglehetősen ellentmondásos, ami az írott programok és szóbeli nyilatkozatok különbségében is megragadható.
28
Fontos tehát, hogy a magyar kormánypárt politikája euroszkepszisként, és nem EUellenességként jellemezhető. Ennek alapja pedig a – nem jelentéktelen – pártpolitikai és hatalmi érdekeken túl egyfajta Európai Unióval és annak centrumával kapcsolatos pesszimizmusként határozható meg. Mindez kiviláglik a magyar miniszterelnök uniós ügyekkel kapcsolatos érveléséből is. Orbán Viktor a nemzeti és az uniós érdekeket szembeállítva a legtöbbször vagy (1) a keresztény és a szekuláris világnézet konfliktusának keretében vagy (2) a válságkezelés sajátos magyar modelljeként írja le politikai törekvéseit. Ezeken az érvelési kereteken belül a kormány a következő kritikákat fogalmazza meg az Európai Unióval szemben. •
•
A magyar kormány elleni gyakori uniós kritikák Magyarország elleni támadások, amelyek főként csak az EU jelenlegi szekuláris, értékvesztett programját adó nemzetközi baloldal és a liberálisok, valamint a zöldek részéről fogalmazódnak meg. A külföldi bírálók csak úgy tesznek, mintha a magyar alkotmányt támadnák, valójában viszont egyszerű gazdasági érdeksérelemről van szó: arról, hogy az ő országukhoz tartozó nagy nemzetközi cégeket, bankokat megadóztatták Magyarországon.
A magyar kormánypárt érvelése belpolitikai szinten hatásos, mivel kvázi-ellenzéki pozíciót foglal el a nemzetközi színtéren: a Fidesz „szabadságharcos” önpozicionálása miatt rendszerellenzékinek, az „áldozat” Magyarország védelmezőjének állítja be magát. A magyar ellenzék is nehezen tud ezzel szemben érvelni, hiszen ha Magyarország uniós szankcionálást helyeselnék, akkor még erősebbé tennék a Fidesz által egyébként is rájuk sütött „nemzetellenesség” bélyegét. Az euroszkepticizmust a belpolitikai stratégiájával ezen a módon ötvöző Fidesz számára így az sem jelent különösebb problémát, hogy a következő időszakban is mind több bírálatra számíthat az Európai Unióhoz fűződő viszonya miatt. Összességében megállapítható: Orbán Viktor pártja 2010-es kormányra kerülése óta sikerrel építgeti azt a képet, hogy Magyarország szabadságharcot folytat a nemzetközi tőke és az Európai Unió ellen. Ez népszerű narratíva a magyar választók, azon belül is főként a jobboldali szavazótábor számára. A nemzetközi mozgástér szűkülése pedig nem hatott negatívan a kormány megítélésére, sőt a 2014-es választási eredmények szerint megerősíti a kormánypárti szavazók elkötelezettségét. A Fidesznek ehhez a politikai „sikerhez” persze a magyarországi ellenzék gyengeségére is szüksége van. Ettől függetlenül azonban annyi bizonyos: ma fennáll a veszélye annak, hogy a sajátos „magyar eset” minden eddiginél jobban felerősíti a magyar közvéleményben az euroszkeptikus attitűdöket.
29
Euroszkepticizmus a magyar külpolitikában A második OrbánOrbán-kormány euroszkeptikus fordulata A 2010-es kormányváltást megelőzően a Fidesz és Orbán Viktor külpolitikája is egyértelmű nyugat-orientáltságot tükrözött, még nem volt nyoma a későbbi „keleti nyitásnak”. 2008-ban Orbán Viktor még elítélte a Grúziát érintő orosz agressziót. Az ellenzék vezetője a „nagyon erős európai és transzatlanti együttműködést” sürgette, amely szerinte nem csak a függetlenségében fenyegetett Grúzia, hanem Magyarország nemzetbiztonsága miatt bír kiemelkedő jelentőséggel. Orbán az agresszióval szembeni „helyes erkölcsi alapállást” nem csak az 1956-os magyar forradalom analógiájával indokolta, hanem az energiapolitikai racionalitással is, számolva az orosz katonai műveletek mögött meghúzódó energia-monopóliumra való törekvéssel – amennyiben sikerül ellehetetleníteni a Grúzia területén át húzódó, Oroszországot elkerülő energiavezetékeket.12 Az akkor ellenzékben lévő Fidesz az euroatlanti és uniós együttműködés hangsúlyozásán túlmenően saját kelet-európai cselekvési tervet is felvázolt, Orbán Viktor a thüringiai kormány ülésén 2009. január 20-án egy „Lengyelországtól Horvátországig tartó” biztonságpolitikai együttműködést vázolt fel, amely lehetővé tenné az alternatív energiaforrások közös kiaknázás révén a térség orosz-gázfüggőségének enyhítését.13 A 2010-es országgyűlési választást követően a második Orbán-kormány és az Európai Unió közötti több éves konfliktus-sorozat első lépése vélhetőleg a 2010-es költségvetés hiányának megállapításával kezdődött. Habár Orbán Viktor a sikeres választás másnapján magabiztosan kijelentette, hogy „sem az IMF, sem az EU nem a főnökeim”, az előző kormányok elhibázott gazdaságpolitikájával magyarázott várható 7 százalékos hiányszámot az új kormány nem tudta elfogadtatni az ország számára 2008-ban válság-hitelt nyújtó Brüsszellel és az IMF-fel, különösen a déli országok akut finanszírozási helyzetére tekintettel.14 Majd kibontakozott egy másik vitás pont is az új médiatörvénnyel kapcsolatban, amelynek törvényjavaslata már megszavazása előtt komoly belföldi emberi jogi kritikákat kapott a szólás- és sajtószabadságot potenciálisan korlátozó tartalma miatt.15 A média-szabályozás uniós kontrollját és kritikáját az AVMS (Audiovizuális médiaszolgáltatások) irányelv biztosította az Unió Alapvető Jogok Kartája mellett, előbbit az EP és az ET 2007-ben fogadta el, a nemzeti jogrendszerekbe történő beillesztése pedig pont 2010-ben fejeződött be.16 A magyar kormánypárt által többé-kevésbé diplomáciai és politikai vereségként is elkönyvelt 2010-es júniusi brüsszeli találkozók, illetve a kétharmados politikai hatalom külső pénzügyi és jogi korlátainak felismerése után következett be Fidesz euroszkeptikus fordulata. A 12 13
http://www.miniszterelnok.hu/cikk/civilizalt_bekes_valaszlepeseket_lehet_tenni http://www.miniszterelnok.hu/cikk/magyarorszag_tevuton_jar
14
http://www.origo.hu/itthon/20100608-az-orbankormany-az-europai-unio-targyalasai-a-gazdasagpolitikarol.html http://tasz.hu/politikai-szabadsagjogok/12-pont-mediaszabalyozasrol 16 http://www.mediakutato.hu/cikk/2011_03_osz/05_magyar_mediatorveny 15
30
miniszterelnök 2010. július 24-én tartott tusnádfürdői beszédében a „nyugati típusú kapitalizmus válságáról” beszélve kifejtette, hogy a nyugati társadalmak válságbeli „szívinfarktusa”, a munka helyett spekulációra építő, korábbi morális alapjait elvesztő kapitalizmusnak köszönhető, és ezzel szemben Magyarországon 2010-ben az erkölcsi értékek helyreállítására törekvő „kétharmados forradalom történt”. Orbán Viktor mindezt azóta is következetesen képviseli. A Fidesz euroszkeptikus fordulatának megértéséhez szükséges azt látni, hogy az nem egy folyamat végeredménye volt, hanem éppen ellenkezőleg: a kormány külpolitikai mozgásterének bővítését szolgáló kiinduló lépés. A miniszterelnök 2010 augusztusában, a külképviseletek vezetőinek tartott értekezleten már a „hagyományos Nyugattal” szembenálló sajátos középeurópai érdekeket hangsúlyozta, magyar külpolitikai feladataként – az integráció szemléletétől eltérő – két- vagy többoldalú együttműködési rendszereket kialakítását jelölve meg.17 Szeptemberben, az Európai Néppárt rendezvényén tartott előadásában a miniszterelnök egy olyan európai paradigmaváltást említette, amely egyaránt felismeri a nyugati civilizációk hanyatlását és a „más kontinensek és más kultúrák” jelentőségét a globális versenyben.18 A későbbi „keleti nyitás” politikájára keresztelt irányváltás megtörténtét de facto rögzítette a Vlagyimir Putyinnal történt 2010. november 30-i találkozó, melyen Orbán a magyar-orosz kapcsolatok hosszú távú rendezésének reményét fejezte ki és kijelentette, hogy „Magyarország Oroszországot jelentős katonai, politikai és gazdasági hatalomnak tekinti” egy 21. századi partnerség keretében.19 Mindez jól mutatja, hogy a kormány külpolitikai irányváltása már jóval a komolyabb, alkotmányozáshoz kapcsolódó, uniós konfliktusok előtt megtörtént, még a kormány számára diplomáciai lélegzetvételt biztosító európai uniós elnökség 2011. január 1-i megkezdését megelőzően. Az uniós intézmények és a magyar kormány alkotmányozási és jogállami konfliktus-sorozata számos területre kiterjedt a már említett médiatörvénytől, a társasági különadókon át a bírók korhatár-limittel megoldott kényszer-nyugdíjazásáig. A 2010. decemberre elkészült új alkotmány-koncepció már a kezdetektől számos jogállami aggályt felvetett, főként a független hatalmi ágak és intézmények közötti viszonyt a függetlenség csorbításával átrendező hatása miatt. Magyarország európai uniós elnökségét 2011. január 1-től július 1-ig beárnyékolta a nemzetközi színtérig terjedő jogállami vita, amely az új alkotmányról szóló 2011. júniusi EPvitában20 és a Velencei Bizottság szintén júniusban publikált jelentésében csúcsosodott ki. Az Európa Tanács jogi szakértői testülete számos alkotmányozási kérdésben aggályokat és ajánlásokat fogalmazott meg a „demokrácia működésére gyakorolt potenciális hatás fényében”.21 A nyugat-európai lapok meglehetősen felemásan értékelték az ország uniós elnökségi teljesítményét, egyrészt elismerték például Horvátország csatlakozásának előremozdítását, vagy 17
http://www.miniszterelnok.hu/cikk/magyarorszag_visszanyerte_a_hangjat http://www.miniszterelnok.hu/cikk/az_utopiak_kora_lejart 19 http://www.miniszterelnok.hu/cikk/a_magyarorosz_kapcsolatokrol_targyalt_orban_viktor_vlagyimir_putyinnal 20 http://www.origo.hu/itthon/percrolpercre/20110608-az-uj-magyar-alkotmany-az-europai-parlament-elott-elotudositas.html 21 http://www.bumm.sk/56866/a-velencei-bizottsag-velemenye-az-uj-magyar-alaptorvenyrol.html 18
31
az uniós romaintegrációs keretstratégia megalkotását, másrészt viszont a közjogi átalakításokat a jogállam elleni „őrjöngésként” írták le. Az uniós elnökség nyújtotta diplomáciai figyelem tehát a legrosszabbkor jött a magyar kormánynak, és hatásában éppen az ellenkezőjét érte el, mint amit a soros elnökségtől a nemzeti kormányok várnak: presztízs-növekedés helyett elidegenedés és jelentős nemzetközi imázsromlás következett be. A kormány és az Unió közötti alkotmányozási konfliktus legutolsó fejezetét az európai parlament által 2013. július 3-án elfogadott Tavares-jelentés jelölte ki. Rui Tavares európai uniós képviselő az alapvető jogok magyarországi helyzetéről szóló – egyébként jogilag semmilyen kényszerítő erővel nem bíró – jelentése a megszokottnál sokkal erősebb kritikai megjegyzéseket tartalmazott. Többek között támadta például az alkotmányozás folyamatát és magát az alaptörvényt is. Kifogásolta azt is, hogy a Fidesz a törvénytervezeteket rendre egyéni képviselői indítványként nyújtotta be, és így színjátékká silányította a parlamenti munkát, a társadalmi egyeztetést. Nem tartotta szerencsésnek a negyedik alkotmánymódosítás Alkotmánybíróság jogait korlátozó intézkedéseit sem, miként az MTI, valamint a közmédia szerinte monopolhelyzetét sem tartotta jónak. A dokumentumban megfogalmazott ajánlások többek között az Alkotmánybíróság és a Költségvetési Tanács jogköreinek visszaállítására, az elmozdított tisztségviselők visszahelyezésére és a bírák nyugdíjazásának visszavonására tettek javaslatot. A kormány az Európai Unióval szemben sajátos védekezési technikát alakított ki. Az Orbán Viktor által „pávatáncnak”, más leírások által pedig „kettőt előre, egyet hátra” módszernek22 hívott folyamat menete a következő. A kormány először elfogad az uniós szabályozás szempontjából problémás törvényt, majd a nemzetközi kritikákra válaszul gyors törvényhozási kényszerekre és más uniós tagállamok szabályozási példájára hivatkozik. Amennyiben ez nem bizonyul elegendőnek a kritikák ellen, a parlament végrehajt kisebb utólagos módosításokat, melyek segítségével továbbra is megőrződik a hatalom számára fontos változtatások lényege. Ezzel a technikával szemben az uniós intézményrendszer többnyire tehetetlennek bizonyult, így de facto elfogadta a kritizált változtatások többségét.
A keleti nyitás ideológiája A magyar kormány diplomáciai vitáit kül- és belpolitikai szinten is sokszor a diplomáciai párbeszéd helyett a számára kedvező és pártpolitikai értelemben jól eladható ideológiai síkra terelte. Ehhez kitűnő értelmezési keretet biztosított a „hanyatló nyugat” gondolata. A miniszterelnök egy 2011-es nyilatkozatában a „keleti nyitás” a Nyugat által is igényelt gazdasági és társadalmi változtatások, reformok részeként jelenik meg, ezáltal az új és EU-val szembenálló külpolitika a folyamatban lévő belföldi és külföldi kritikákat kiváltó jogállami és gazdasági 22
Daniel Hegedűs: From Front-runner’s ‘EUphoria’ to Backmarker’s ‘Pragmatic Adhocism’?, DGAPanalyse, May 2014 N° 7 - https://dgap.org/en/article/getFullPDF/25438
32
átalakítások igazolásaként szolgál.23 Ebben az értelemben az alkotmányozás és rendszerátalakítás nem csupán a magyar kormány szuverén és saját érdekeit szolgáló kezdeményezés többé, hanem európai, sőt globális változások kikényszerítette alkalmazkodás és mintakövetés, ahogyan a „keleti nyitás” is a világban zajló változásokhoz, a realitáshoz való alkalmazkodás. Ehhez a globális dimenzióhoz tartozik, hogy a „hanyatló Nyugattól” való távolodás nem pusztán az uniós válságkezelés és az európai jogállami normák elutasításában nyilvánult meg, hanem az euroövezethez való csatlakozás kormányokon átívelő konszenzusának megkérdőjelezésében is. A miniszterelnök szerint a magyar parlamentnek és a magyar döntéshozóknak a magyar közvélemény teljes nyilvánossága előtt újra kell vitatniuk ezeket a kérdéseket, és újra bizonyítani kell, hogy a megváltozott feltételek mellett még mindig érdeke Magyarországnak a csatlakozás.24 A Tavares-jelentés elfogadása után a magyar miniszterelnök azt is mondta, hogy azzal az Európai Unió csorbítja egy tagállam szuverenitását, veszélyeztetve egész Európa és az Unió jövőjét. A kormányfő megfogalmazása szerint: „a szovjet birodalom fennállása óta egyetlen más külső hatalom sem vette a bátorságot, hogy nyíltan, jogi formát választva korlátozni akarja a magyarok függetlenségét". Hozzátette azt is, „mi nem akarunk egy európai birodalomban élni, amelynek van egy központja Brüsszelben, és megmondják, hogy mi itt a periférián vagy a tartományokban mit csináljunk”. Az EU birodalomként való lefestése és Magyarország mélyebb uniós integrációjának szuverenitás alapú elvi elutasítása már jóval túlmegy az egyszerű gazdasági, diplomáciai és külpolitikai érveken és kiteljesíti a „keleti nyitás” alapját képező ideológiát, amely Nyugatot immár a szabadság, mint érték ellentéteként állítja be. Ez pedig voltaképpen pont a fordítottja annak a magyar közgondolkodásban is mélyen benne lévő felfogásnak, amely a Nyugatot a szabad világgal és Magyarország számára otthon jelentő kultúrkörrel azonosítja. Ennek fényében nem is meglepő, a valójában a magyar szélsőjobboldali eszmetörténeti hagyományból (turanizmus) átemelt keleti orientáció erőteljesen megosztja a magyar közvéleményt és politikai elitet egyaránt, mivel a baloldali ellenzék számára a diktatúra és szélsőjobboldal felé való elmozdulást jelent.25 Erre válaszul a kormányoldal és pártfogói sokszor csupán azzal a haszonelvű megfogalmazással érvelnek, hogy a keleti nyitás nyomán kiaknázhatók komolyabb gazdasági előnyök, és komoly befektetőkre lehet szert tenni. A kormányoldal miközben tehát időnként ideológiaként is megfogalmazza a keleti orientációt, mintha maga sem lenne biztos annak sikerében és társadalmi támogatottságában.
A keleti nyitás eredményei
23
http://www.miniszterelnok.hu/cikk/folytatodik_a_keleti_nyitas http://www.miniszterelnok.hu/cikk/orban_viktor_olaszorszagrol_az_eurovalsagrol_egyuttmukodesrol_targyalt_l ondonban_cameronnal 25 http://diplomaci.blog.hu/2012/09/20/a_keleti_nyitas_politikaja_nyugatrol_nezve 24
33
A kormány narratívája
A kormány szerint a Kelet felé nyitó külpolitikának a legfontosabb eredményei közé tartozott az Azerbajdzsánnal, Kínával és Oroszországgal kötött gazdasági kapcsolatok felélénkülése. A kormányzati kommunikáció alapján Azerbajdzsánnal intenzívebbé vált a mezőgazdasági és az élelmiszer-ipari termékek exportja-importja, állami vízügyi vállalatok működnek együtt, és különböző azeri beruházásokban magyar vállalatok is részt vehetnek. Mindezek mellett a két ország egy közös gazdasági vegyes bizottságot is működtet.26 A kormány Azerbajdzsán és más közép-ázsiai államok esetében is hangsúlyozta, hogy az utóbbi időben – kőolaj és földgázkészleteiknek köszönhetően – ezek a gazdaságok rohamos fejlődésnek indultak, amelyből érdemes lehet részesednie Magyarországnak legfontosabb gazdasági termékeinek értékesítésével (mezőgazdasági fejlesztésekkel, műszaki szakértelemmel, sikeres cégek indirekt támogatásával).27 A keleti nyitás másik fontos célpontja Oroszország volt. A nehezen kibontakozó orosz-magyar kapcsolat a 2010 és 2014 közötti kormányzati ciklusban akkor érte el csúcspontját, amikor néhány hónappal a választás előtt Vlagyimir Putyinnal nukleáris energetikai megállapodást írt alá Orbán Viktor. Ennek a – nyilvánosság számára teljes egészében nem megismerhető – paktumnak a keretében megegyeztek egy lényegében új paksi atomerőmű energiablokkjainak megépítéséről, amely munkálatainak 40 százalékát magyar beszállítók fogják elvégezni. A két új reaktor megépítéséhez Oroszország hitelt nyújt Magyarországnak, amelynek felső határát tízmilliárd euróban állapították meg. A kormányoldal érvelése szerint amellett, hogy a munkálatok munkahelyeket teremtenek, az ország energetikai függősége is csökkenni fog, mivel a magyar áramtermelés jelenleg 40 százalékát adó erőmű 2 gigawattos teljesítménye meg fog duplázódni.28 A magyar miniszterelnök a Putyinnal folytatott tárgyalásokat követően elmondta, hogy bátorítani fogják az orosz beruházást, az orosz ipar jelenlétét Magyarországon.29 Végül a szintén világpolitikai és gazdasági nagyhatalomként számon tartott Kínával meglévő kapcsolatokban is sikereket kommunikált a magyar kormány. Többek között újranyitották az ország hongkongi főkonzulátusát, felavatták a pekingi Magyar Kereskedőházat. Komoly figyelmet kapott a nyilvánosságban például a Huawei Technologies magyar kormánnyal létrejött stratégiai megállapodása, a Wizz Air és a kínai ICBC lízing cége által kötött hitelszerződés, vagy az Eötvös Loránd Tudományegyetemen létrejövő regionális Konfuciusz Intézet szerződése. A Kelet-Közép-Európa – Kína csúcstalálkozón a Budapest-Belgrád vasútvonal korszerűsítése
26
http://www.kormany.hu/hu/miniszterelnokseg/hirek/viztarozo-es-adatkozpont-epiteserol-is-targyalt-bakubanszijjarto-peter 27 http://diplomaci.blog.hu/2012/09/20/a_keleti_nyitas_politikaja_nyugatrol_nezve 28 http://www.kormany.hu/hu/miniszterelnokseg/hirek/orosz-magyar-nuklearis-energiai-megallapodast-irtak-ala 29 http://www.kormany.hu/hu/miniszterelnokseg/hirek/magyarorszag-teljesiti-a-deli-aramlattal-kapcsolatoskotelezettsegeit
34
érdekében kezdődött együttműködés.30 2013 február 12-én egy magyar delegáció Orbán Viktor vezetésével Pekingbe látogatott, hogy több kétoldalú megállapodást írjon alá Kínával.31 Magyarország ígérete Kína számára már a korábbi kormányok részéről is az volt, hogy a kínai áruk be tudnak áramolni az EU-ba, mivel Magyarország uniós tagállam.
A keleti nyitás értékelése
Ahogy azonban már említettük a második Orbán-kormány célja a keleti nyitással túllépett a hagyományok külpolitikai és külgazdasági célkitűzéseken. A „kettős együttműködés politikájával” a kormány a nyugati kapcsolatok romlásából következő mozgástér-szűkülést kívánta ellensúlyozni, illetve az EU-tól való pénzügyi, gazdasági és politikai függőséget oldani. Továbbá így kívánt felkutatni alternatív pénzforrásokat az ország finanszírozásához Mindezek mellett gazdasági és politikai értelemben egyaránt paternalista és autokrata magyar kormány számára vonzó volt a hasonló típusú politikai berendezkedéssel rendelkező országok felé való közeledés. Ha a külpolitikát a számok tükrében szemléljük, akkor a keleti nyitás eredményei egyelőre inkább csak a diplomáciai találkozók számában látszanak, gazdasági értelemben sok előrelépésről nem beszélhetünk. A magas szintű diplomáciai találkozók alakulását tekintve (lásd melléklet) érzékelhető a keleti nyitás hatása. A Fidesz vezetésének külkapcsolatait illetően az adatokból kiolvasható, hogy a 2010 áprilisi választásokig, azaz az ellenzékben töltött időt alapvetően euroatlanti és kelet-középeurópai találkozók jellemezték. Ha a 2010-es év egészét nézzük, a trend folytatódik, az időszakra eső 32 találkozóból 13 nyugati országokhoz, 12 kelet-európához, míg csak 3 kötődik a Balkánhoz és 4 keleti államokhoz. Noha a kormányzati pozícióba került Fidesz euroszkeptikus fordulata a fent említetteknek megfelelően – gyorsan, már 2010-ben megtörtént, és az Unióval való kapcsolat romlása 2011 elején határozottan elindul, mindezek politikai következménye még nem igazán tapasztalható 2011-ben Magyarország uniós elnökségének köszönhetően. Az adott év 25 találkozójából 11 euroatlanti, 3 pedig kelet-európai jellegű, ám nem meglepő módon a balkáni és keleti országokhoz fűződő találkozók majdnem kiegyenlítik a nyugatiakat, hiszen utóbbiak száma eléri a 11-et. A következő két év már mutatja a fagyosabbá váló nemzetközi kapcsolatrendszert Magyarország körül, a miniszterelnök magas szintű találkozói mind volumenükben, mind összetételükben 30 31
http://diplomaci.blog.hu/2013/12/10/fokuszban_a_keleti_nyitas_politikaja http://www.kormany.hu/hu/miniszterelnokseg/hirek/a-cel-a-kinai-magyar-kapcsolatok-megerositese
35
átalakultak. A nyugati országokkal folytatott tárgyalások száma felére csökkent, a változás még látványosabb Kelet-Közép-Európát, azaz az ország szűkebb geopolitikai környezetét tekintve: az uniós elnökséget megelőző 2010-es év 12 találkozója 2013 végére 2-re olvad, ami durván 85 százalékos csökkenésnek felel meg. Az euroatlanti találkozók számának stabilizálódása is komoly elszigetelődésre mutat rá, ha a találkozók jellegét nézzük, hiszen a tárgyalások egy része nagy nemzetközi szervezetekhez (EU, NATO) kapcsolódó protokolláris és automatikus kapcsolattartást jelent, másrészt Anglia és Németország, azaz David Cameron és Angela Merkel maradt meg nyugati partnerként. Az euroatlanti kapcsolatrendszer fagyosságára legjobb példa a miniszterelnök washingtoni meghívásának elmaradása, amelyről Martonyi János leköszönő külügyminiszter a Le Monde kérdésére azt állította, hogy Orbán Viktor nem önhibájából nem járt Washingtonban az elmúlt négy évben. "Tény. Sajnálom. De nem ő tehet róla" - fogalmazott. Arra a kérdésre, hogy nem hívták meg, Martonyi így válaszolt: "Kár. Én azt mondom a minket bíráló sajtónak, hogy kinek jó ez? A radikális jobboldalnak. Önök erősítik a szélsőséget".32 A változást látszólag kompenzálják a megélénkülő balkáni és keleti találkozók, ugyanakkor a ezek rámutatnak a magyar kormánynak a közvetlen szomszédokkal, azon belül is a V4 országokkal fennálló kapcsolatok kiürülésére, amely abból is adódott, hogy térség országainak érdekei és külpolitikai mozgásai korántsem voltak azonosak. A közel- és távol keleti kapcsolatokkal pedig hasonló a helyzet, mint a nyugatiakkal, ha az egész időszakot nézzük, akkor csak pár keleti ország marad a nagyszabású „keleti nyitás” helyén: Ukrajna, Oroszország, Grúzia, Libanon, Kína és Szaúd-Arábia. Ezek közül Ukrajna, Grúzia, Libanon nem jöhet szóba komoly gazdasági partnerként fejletlenségük miatt, Oroszország energiapolitikailag Magyarország számára egyoldalúan ugyanolyan fontos, mint korábban – így lényegében a „keleti nyitás” két országra szűkült le, és bármifajta látványos gazdasági áttörést Kínával és Szaúd-Arábiával sem tudott elérni a kormányzat, a magas szintű kapcsolatok gazdasági kooperáció helyett jórészt megmaradtak a diplomácia vagy kultúra szintjén. A kormányzat igyekezett intézményhálózattal is elősegíteni a kereskedelmi kapcsolatok alakulását, hiszen 2013-ban nyolc országban33 (Azerbajdzsán, Kazahsztán, Oroszország, Kína, Törökország, Egyesült Arab Emírségek, Szaúd-Arábia és Jordánia) nyíltak meg magyar kereskedőházak, ugyanakkor a számok nem támasztják alá az expanziós terveket. A Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara adatai alapján34 2013-ban a magyarországi import 84,2%-a európai országokból származott, ezen belül az EU-28 aránya 71,6% volt – mindkét eseten 2012-höz képest 3%-os bővülés volt tapasztalható. Az Európán kívüli országok tekintetében az amerikai import 3,7%-ot tesz ki, 2012-höz képest 3,7%-os növekedéssel. Ázsia a magyar importban 12%-os részesedéssel bírt 2013-ban, amely -6,6%-os csökkenést szenvedett el 2012-höz képest. A magyarországi export 88%, ill. 77,1%-a irányult európai, azon belül EU-28 32
http://hvg.hu/itthon/20140418_Martonyi_aki_Orbant_biralja_a_szelsojobbo http://www.tradehouse.hu/index.php?mid=417 34 http://www.ahkungarn.hu/hu/orszagismerteto/gazdasagi-adatok/ 33
36
tagállamokba 2013-ban, 2,1 és 1,7%-os növekedéssel 2012-höz képest. Az amerikai export a magyar export teljesítmény 4,4%-át tette ki 2013-ban, amely 21,9%-os bővülést jelent 2012-höz képest. Az ázsiai exportunk 6%-os részaránnyal bír, amely -4,2%-os csökkenést mutatott 2012höz viszonyítva. A hosszú távú trendeket tekintve 2009-ben a magyarországi importnak 18%-a származott ázsiai országokból, 2013-ra ez az arány 12%-ra csökkent. Az export tekintetében a magyar export 6%-a irányult mind 2009-ben, mind 2013-ban ázsiai országokba, azaz az export trend stagnált. Ha a 2013-as adatokat országokra lebontva tekintjük, akkor Magyarország legfontosabb első 20 import-partnere közé 3 ázsiai ország tartozik csak Kína (5,4%), Japán (1,2%), Tajvan (1%). Magyarország első 20 export partnere között szintén csak 3 ország található Oroszország (3,1%), Kína (1,8%), Törökország (1,7%). A direkt tőke-befektetések vonatkozásában 2014 március 13-ig a legfontosabb 20 ország közé csak 3 ázsiai ország került be, és azok sem a szomszédos ázsiai országokból kerültek ki, hanem a ténylegesen fejlett államok közül: Dél-Korea, Japán, Szingapúr. Összevetésképpen az 1. helyen álló Németország 19 330 millió eurót, míg a kiemelt gazdasági-politikai partnerként számon tartott, 29. befektetési helyen álló Kína csak 65 millió eurót fektetett be Magyarországon. Ven Csia-pao kínai miniszterelnök 2011. júniusi budapesti látogatásakor a jelentettek be több nagyszabású fejlesztést, többek között egy egymilliárd dolláros vegyipari befektetést, ugyancsak ekkora kerettel infrastruktúrafejlesztési hitelkeretet, ám ezek megvalósulásra azóta sem került sor. Emellett közös vasúti projektek is szóba kerültek. Olyan befektetési lehetőségeket ajánlottak azonban a kínaiak figyelmébe, amelyekről korábban is leginkább azért kellett letenni, mert nem tűntek igazán gazdaságosnak. Az egyik legjobb példa az évtizedes álom, a ferihegyi reptérre vezető gyorsvasút. A kormány szerint Oroszország az EU-n kívüli országok sorában a legfontosabb külkereskedelmi partnere Magyarországnak, tavaly a külkereskedelmi forgalom meghaladta a 11,5 milliárd dollárt, ezzel Oroszország Magyarország harmadik legfontosabb külkereskedelmi partnerévé vált. A valóságban azonban ez főként import-tevékenységet jelent, tavaly Magyarország mintegy 3,3 milliárd dollár értékben exportált, és 8,3 milliárd dollár értékben importált Oroszországból, ez az 5 milliárd dolláros negatív szaldó mára mérséklődött.35 A számok tükrében tehát nem csak a diplomáciailag maga szinten kezelt gazdasági partnerek száma kevés, hanem a szóba jöhető gazdaságilag jelentősebb országok (Oroszország, Kína) részesedése is a magyar külkereskedelmi forgalomnak csak töredékét teszik ki NyugatEurópához képest, míg az egész ázsiai régió trendszerűen veszít gazdasági jelentőségéből az ország számára. Összességében a magyar külpolitikában lezajlott euroszkeptikus fordulat és a „keleti nyitás” felfogható egyrészt az Európai Unióval folytatott csatározás sikeres ideológiai eszközeként, másrészt pedig mozgástér-bővítési kísérletként, amely a nyugat-európai és regionális (egyelőre még csak) diplomáciai elszigetelődésre kívánt választ adni. Előbbit tekintve – főként belpolitikai szinten – jóval sikeresebb volt a második Orbán-kormány, míg utóbbi vonatkozásban csak 35
http://www.magyarhirlap.hu/szijjarto-ujabb-sikerpont-a-keleti-nyitasban
37
részeredményeket könyvelhetett el. Talán ennek is köszönhető, hogy a 2014-es országgyűlési, majd az európai parlamenti választás után Orbán Viktor egyszerre igyekezett hangsúlyozni pártja „különutas” nemzeti irányultságát, valamint az Európai Unió iránti elkötelezettségét. Várhatóan a harmadik Orbán-kormány is tisztában lesz azzal, hogy Magyarország számára az Európai Uniónak nincs alternatívája, a konfliktusok és a mozgástér-bővítési kísérletek azonban folytatódni fognak, nem pusztán gazdasági értelemben, hanem azzal a céllal is, hogy a keleti mintákat követő autokratikus ideológiát, politikai berendezkedést és államszervezést elfogadottá, vagy legalábbis megtűrtté tegye az Európai Unión belül is.
38
Melléklet: A magyar kormányfő magas szintű diplomáciai találkozói 20102010-201436
Időpont
Helyszín
Tárgyalófél
Pozíció
Ország
2010. június 1.
Varsó
Donald Tusk
miniszterelnök
Lengyelország
2009. június 3.
Brüsszel
Herman Van Rompuy
ET elnök
EU
2010. június 3.
Brüsszel
José Manuel Barroso
EB elnök
EU
2010. július 21.
Berlin
Angela Merkel
miniszterelnök
Németország
2010. szeptember 13.
Budapest
Mari Kiviniemi
miniszterelnök
Finnország
2010. szeptember 14.
Baku
Miheil Szaakasvili
államfő
Grúzia
2010. szeptember 16.
Brüsszel
Iveta Radicová
miniszterelnök
Szlovákia
2010. szeptember 16.
Brüsszel
Petr Necas
miniszterelnök
Csehország
2010. szeptember 16.
Brüsszel
Donald Tusk
miniszterelnök
Lengyelország
2010. szeptember 16.
Brüsszel
Herman Van Rompuy
ET elnök
EU
2010. szeptember 17.
Budapest
Alvaro Uribe
államfő
Kolumbia
2010. november 12.
Kijev
Viktor Janukovics
államfő
Ukrajna
2010. november 12.
Kijev
Mikola Azarov
miniszterelnök
Ukrajna
2010. november 17.
Brüsszel
Herman Van Rompuy
ET elnök
EU
2010. november 20.
Lisszabon
José Zapatero
miniszterelnök
Spanyolország
2010. november 20.
Lisszabon
Bronislaw Komorowski
államfő
Lengyelország
2010. november 26.
Belgrád
Mirko Cvetkovic
miniszterelnök
Szerbia
2010. november 30.
Moszkva
Vlagyimir Putyin
miniszterelnök
Oroszország
2010. december 13.
Athén
Jeórjiosz Papandreu
miniszterelnök
Görögország
2010. december 14.
Bécs
Werner Faymann
miniszterelnök
Ausztria
2010. december 14.
Pozsony
Iveta Radicová
miniszterelnök
Szlovákia
2010. december 15.
London
David Cameron
miniszterelnök
Anglia
2010. december 16.
Brüsszel
José Manuel Barroso
EB elnök
EU
2010. december 17.
Brüsszel
Mark Rutte
miniszterelnök
Hollandia
36
Jelmagyarázat: Kék - euroatlanti országok, Fehér - kelet-közép európai országok, Szürke - balkáni országok, Sárga - közel- és távol-keleti országok
39
2010. december 17.
Brüsszel
Angela Merkel
miniszterelnök
Németország
2011. január 24.
Kairó
Hoszni Mubarak
államfő
Egyiptom
2011. január 31.
Budapest
Herman Van Rompuy
ET elnök
EU
2011. február 3.
Brüsszel
José Manuel Barroso
EB elnök
EU
2011. február 17.
Budapest
Dan Meridor
miniszterelnök-hely.
Izrael
2011. április 11.
Budapest
Gjorge Ivanov
államfő
Macedónia
2011. április 18.
Budapest
Ban Ki-Moon
ENSZ-főtitkár
ENSZ
2011. május 5.
Berlin
Angela Merkel
miniszterelnök
Németország
2011. május 23.
Budapest
Mihail Szaakasvili
államfő
Grúzia
2011. május 25.
Budapest
Kim Hvang Sik
miniszterelnök
Dél-Korea
2011. június 3.
Tirana
Sali Berisha
miniszterelnök
Albánia
2011. június 8.
Bécs
Werner Faymann
miniszterelnök
Ausztria
2011. június 8.
Bécs
Heinz Fischer
államfő
Ausztria
2011. június 8.
Bécs
Tigran Szargszján
miniszterelnök
Örményország
2011. június 14.
Belgrád
Boris Tadic
államfő
Szerbia
2011. június 14.
Belgrád
Mirko Cvetkovic
miniszterelnök
Szerbia
2011. június 15.
Szarajevó
Nikola Spiric
miniszterelnök
Bosznia-Hercegovina
2011. június 16.
Pozsony
Vladimir Filat
miniszterelnök
Moldávia
2011. június 23.
Brüsszel
José Manuel Barroso
EB elnök
EU
2011. június 23.
Brüsszel
Herman Van Rompuy
ET elnök
EU
2011. június 25.
Budapest
Ven Csia-pao
miniszterelnök
Kína
2011. június 28.
Hannover
David McAllister
miniszterelnök
Alsó-Szászország
2011. július 1
Varsó
Donald Tusk
miniszterelnök
Lengyelország
2011. szeptember 29.
München
Horst Seehofer
miniszterelnök
Bajorország
2011. október 3.
Rijád
Abdallah bin Abdel-Aziz
miniszterelnök
Szaúd-Arábia
2011. november 11.
London
David Cameron
miniszterelnök
Anglia
2012. január 24.
Brüsszel
Herman Van Rompuy
ET elnök
EU
2012. január 24.
Brüsszel
José Manuel Barroso
EB elnök
EU
2012. január 26.
Bejrut
Najib Mikati
miniszterelnök
Libanon
40
2012. január 30.
Brüsszel
V4
miniszterelnökök
Szlovákia, Csehország, Lengelország
2012. április 26.
Varsó
Robert Fico
miniszterelnökök
Szlovákia
2012. május 4.
Asztana
Nurszultan Nazarbajev
államfő
Kazahsztán
2012. június 30.
Baku
Ilham Aliyev
államfő
Azerbajdzsán
2012. június 30.
Baku
Artur Rasizade
miniszterelnök
Azerbajdzsán
2012. szeptember 27.
Kutaiszi
Miheil Szaakasvili
államfő
Grúzia
2012. október 11.
Berlin
Angela Merkel
miniszterelnök
Németország
2012. október 12.
Budapest
Ivica Dacic
miniszterelnök
Szerbia
2012. november 6.
Budapest
Nadzsíb Mikáti
miniszterelnök
Libanon
2012. november 14.
Budapest
Nikola Gruevszki
miniszterelnök
Macedónia
2012. november 22.
Brüsszel
Herman Van Rompuy
ET elnök
EU
2012. november 28.
Tirana
Sali Berisha
miniszterelnök
Albánia
2013. január 30.
Brüsszel
Herman Van Rompuy
ET elnök
EU
2013. január 31.
Moszkva
Vlagyimir Putyin
államfő
Oroszország
2013. február 5.
Budapest
Recep Tayyip Erdogan
miniszterelnök
Törökország
2013. február 27.
Budapest
Herman Van Rompuy
ET elnök
EU
2013. február 28.
Bejrút
Nadzsíb Mikáti
miniszterelnök
Libanon
2013. március 7.
Budapest
Susilo Bambang Yudhoyono
államfő
Indonézia
2013. március 28.
Budapest
Mikola Azarov
miniszterelnök
Ukrajna
2013. április 16.
Madrdi
Mariano Rajoy
miniszterelnök
Spanyolország
2013. május 13.
Helsinki
Jyrki Katainen
miniszterelnök
Finnország
2013. június 16.
Varsó
Abe Sindzó
miniszterelnök
Japán
2013. július 1.
Budapest
Anders Fogh Rasmussen
NATO-főtitkár
NATO
2013. szeptember 16.
Budapest
Truong Tan Sang
államfő
Vietnám
2013. október 9.
London
David Cameron
miniszterelnök
Anglia
2013.október 14.
Újdelhi
Manmohan Szingh
miniszterelnök
India
2013. október 14.
Újdelhi
Pranab Mukherdzsi
államfő
India
2013. november 08.
Budapest
Vjekoslav Bavanda
miniszterelnök
Bosznia
2013. november 13.
Budapest
Tony Tan Keng Jam
államfő
Szingapúr
41
2013. november 25.
Bukarest
Ivica Dacic
miniszterelnök
Szerbia
2013. december 05.
Skopje
Nikola Gruevszki
miniszterelnök
Macedónia
2013. december 05.
Skopje
Gjorge Ivanov[10]
államfő
Macedónia
2013. december 18.
Ankara
Recep Tayyip Erdogan
miniszterelnök
Törökország
2013. december 18.
Ankara
Abdullah Gül
államfő
Törökország
2014. január 10.
Apátistvánfalva
Alenka Bratusek
miniszterelnök
Szlovénia
2014. január 14.
Novo-Ogarjovó
Vlagyimir Putyin
államfő
Oroszország
2014. január 29.
Budapest
Donald Tusk
miniszterelnök
Lengyelország
2014. február 12.
Peking
Li Ko-csiang
miniszterelnök
Kína
2014. feburár 13.
Peking
Hszi Csin-ping
államfő
Kína
2014. március 22.
Rijád
Mokrin bin Abdel-Aziz
miniszterelnök-hely.
Szaúd-Arábia
2014. május 5.
Varsó
Donald Tusk
miniszterelnök
Lengyelország
2014. május 8.
Brüsszel
José Manuel Barroso
EB elnök
EU
2014. május 8.
Berlin
Angela Merkel
miniszterelnök
Németország
2014. május 15.
Pozsony
Donald Tusk
miniszterelnök
Lengyelország
2014. május 15.
Pozsony
Robert Fico
miniszterelnök
Szlovákia
2014. május 15.
Pozsony
Bohuslav Sobotka
miniszterelnök
Csehország
42
