Európai Unió
A Régiók Bizottsága
Szakmai anyag A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK 74. PLENÁRIS ÜLÉS-ére
2008. április 9., szerda 14.30 órától 20 óráig 2008. április 10., csütörtök 9 órától 13 óráig
Charlemagne épület (Európai Bizottság) 170, Rue de la Loi - 1049 Brüsszel
Készítették: Bejczy Delinke Lakézi Benjámin Major Nikola Székely Balázs
2008. április
1 (6) A FIATALOK TELJES KÖRÛ TÁRSADALMI RÉSZVÉTELE CdR 255/2007 - ECOS-IV-018 Elõadó: Gebhard HALDER (AT/EPP) - a vorarlbergi tartományi közgyûlés elnöke Elõzmények Az Európai Unió megfelelõ gazdasági és társadalmi fejlõdéséhez kulcsfontosságú a fiatalok képzése és olyan kedvezõ körülmények kialakítása, amely lehetõvé teszi, hogy a fiatalok fejleszthessék képességeiket, dolgozhassanak és a társadalomban aktívan részt vehessenek. Többszintû ifjúsági stratégiára van szükség, amely a politikai döntéshozók és az érdekeltek közötti európai, nemzeti, regionális és helyi szintû együttmûködésre épül. Véleménytervezet Az RB támogatja az Európai Bizottság által javasolt horizontális megközelítési módot. Fontos, hogy a fiatalok érdekeit minden politikaterületen folyamatosan figyelembe vegyék és ezáltal elérjék, hogy jobban szem elõtt tartsák a fiatalok speciális igényeit; Az RB hangsúlyozza, hogy az ifjúságpolitika végrehajtására mindenekelõtt helyi és regionális szinten kerül sor; Az RB hangsúlyozza, hogy az európai általános oktatási és szakképzési rendszerek kulcsfontosságúak az EU hosszú távú versenyképességének fejlesztése szempontjából; Az RB hangsúlyozza az egész életen át tartó tanulás uniós program, illetve a „Cselekvõ ifjúság” program jelentõségét, valamint arra kéri az Európai Bizottságot, hogy bõvebben térjen ki a hátrányos helyzetû fiatalok kérdésére; Az RB úgy véli, hogy a munkaviszony folyamatosan növekvõ bizonytalansága, mely alacsony foglalkoztatási biztonsággal jár, elsõsorban a fiatal munkavállalók számára jelent alapvetõ problémát, hiszen õk gyakran éveken keresztül nem képesek stabil és megfelelõ munka-, illetve jövedelmi viszonyok megteremtésére, ezáltal az önálló életvitel biztosítására; Az RB támogatja az Európai Bizottság által a gyakornokságok tekintetében javasolt, ajánlásokat tartalmazó minõségi chartát, fõként mivel az egyre gyakrabban határokon átnyúlóan tevékenykedõ gyakornokokat helyenként „olcsó munkaerõként” kihasználják; Az RB azt kéri, hogy kiemelten kezeljék a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelmet, amelyhez az ifjúságpolitikai kérdések horizontális figyelembevételére van szükség; Az RB hangsúlyozza, hogy az önkéntes tevékenység fontos lehetõséget nyújt a fiataloknak arra, hogy egyrészt aktívan belépjenek a társadalomba, másrészt hogy a jobb szakmai orientáció érdekében már korán munkatapasztalatot is szerezzenek. Ahhoz, hogy a fiatalok vonzóbbnak találják az ilyen tevékenységeket, az ilyen nem-formális tanulás keretében megszerzett képesítések elismerésére van szükség. Ebbõl kiindulva üdvözli az Európai Bizottság által a „Cselekvõ ifjúság” program keretében bevezetett „Youthpass”-t, amely egyéni tanúsítványt jelent annak a munkának a minõségérõl, melyet a fiatalok a programok során végeztek. Javaslat Fontos hogy hiánytalanul lefedjük és minél rövidebb idõn belül bekapcsoljuk a fiatalokat a foglalkoztatási folyamatba. Ehhez a hátrányos helyzetû, munkát keresõ fiatalokat felkaroló hálózatokra és kimondottan a fiatalokat célzó, államilag finanszírozott szakképzési és foglalkoztatási programokra lehet szükség. Az intézményi és képzési struktúráktól eltávolodott fiatalok számára adott esetben könnyen hozzáférhetõ kínálatot kell teremteni, hogy õk is szerezhessenek „munkatapasztalatot”. A vállalatokat a bérköltségek (részleges és) idõben behatárolt átvállalása is ösztönözheti a kezdõ munkaerõ foglalkoztatására.
2 (8) E-INTEGRÁCIÓ CdR 5/2008 - EDUC-IV-021 Elõadó: SZALAY András (HU/ALDE) - Veszprém város önkormányzatának tagja Elõzmények Az e-integráció az integrált információs társadalom, azaz a mindenki számára nyitott információs társadalom megvalósítása érdekében tett intézkedéseket takarja. Ennek célja az, hogy minden személynek – egyéni és társadalmilag hátrányos helyzetétõl függetlenül – lehetõséget biztosítson az információs társadalomban való teljes körû részvételre, ha az illetõ személy úgy kívánja. Az e-integráció a társadalmi igazságosság és a tudásalapú társadalombeli esélyegyenlõség szempontjából is szükséges. Ezenkívül gazdasági szempontból is szükség van rá, hogy az információs társadalomban rejlõ termelékenységnövelési potenciált teljes mértékben ki lehessen használni, és a társadalmi és gazdasági kirekesztésbõl eredõ költségeket csökkenteni lehessen. Véleménytervezet Az RB fontosnak tartja hangsúlyozni a helyi és regionális szintû részvételt a nemzeti és uniós e-integrációs kezdeményezésekben, mivel a mindenkit befogadó digitális társadalom ezen a szinten tud a leginnovatívabb és legmegfelelõbben célzott intézkedésekkel megvalósulni; Az RB kifejezi abbéli meggyõzõdését, hogy a tartósan fennálló digitális szakadék hátráltatja a társadalmi kohézió és jólét megteremtését és fenntartását, társadalmi és gazdasági kirekesztést okoz. Az i2010 kezdeményezés javítani fogja a polgárok, és ezzel általánosságban a társadalom életminõségét; Az RB az elektronikus hozzáférési szakadék áthidalásával kapcsolatban osztja azt a nézetet, miszerint a cselekvési tervben szereplõ intézkedések végrehajthatósága érdekében a közszolgáltatások fejlesztéséért és irányításáért felelõs személyeknek is új készségfejlesztõ programokra van szükségük. Valamint hangsúlyozza a veszélyeztetett csoportok igényeihez illeszkedõ tréningek és oktatás fontosságát; Az RB a korszerû elektronikus közszolgáltatásokkal kapcsolatban hangsúlyozza, egy új, állampolgár-központú elektronikus közszolgáltatásra irányuló megközelítés fontosságát; (IKT megoldások a társadalmilag hátrányos helyzetûek és a kirekesztõdéssel fenyegetett csoportok részére) Az RB kiemeli az érintettek valós szükségleteinek megfelelõ termékek és szolgáltatások kialakításának és nyújtásának fontosságát; Az RB az e-integrációra vonatkozó intézkedések integrációja a lehetõ legtartósabb hatás érdekében hangsúlyozza, hogy a legteljesebb fenntarthatóság és hatásosság érdekében az e-integráció kiteljesedésének útjában álló szabályozási, mûszaki és más korlátok lebontását összehangoltan és következetes módon szükséges végrehajtani; Az RB fontosnak tartja ezen kívül egy egész Európára kiterjedõ regionális hálózat létrehozását; Az RB hangsúlyozza a tripla-nyereséggel járó: az ipar, a felhasználó, a társadalom számára egyaránt hasznot hozó (triple-win) helyzet megteremtését; Javaslat A Régiók bizottsága a szélessávú szakadék áthidalásával kapcsolatban javasolja, hogy az Európai Bizottság különleges figyelemmel kezelje a gazdaságilag kevésbé fejlett régiókat, hogy azok kihasználhassák a tényleges konvergencia IKT-k (információs és kommunikációs technológiák) által nyújtott lehetõségeit, és elkerülhessék a kirekesztettség kockázatát.
3 (9) ZÖLD KÖNYV A VÁROSI KÖZLEKEDÉSRÕL CdR 236/2007 - COTER-IV-012 Elõadó: Sir Albert BORE (UK/PES) - a birminghami városi tanács tagja Elõzmények A konzultációk azt mutatják, hogy a városi és nagyvárosi környezetben a közlekedési dugók jelensége az egyik legégetõbb probléma. A dugók negatív gazdasági, társadalmi, egészségügyi és környezeti hatással járnak és károsítják a természetes és az épített környezetet. A dugók sok esetben a városi körgyûrûket érintik, következésképpen befolyásolják a transzeurópai közlekedési hálózatok (TEN-T) mûködõképességét is. Egy dugómentes közlekedési hálózat lehetõvé tenné, hogy az emberek és az áruk idõben megérkezzenek, és korlátozott mértékben jelentkeznének a fent említett negatív hatások. Helyi szinten hatalmas kihívást jelent a dugók okozta negatív hatások csökkentése anélkül, hogy a városi területek gazdasági szempontból hátrányt szenvednének. Elismeréssel kell megemlíteni azokat a nagyvárosokat, amelyek elsõként próbálnak szembeszállni a közlekedési dugókkal. Véleménytervezet Az RB politikai prioritásai elismerik, hogy a versenyképesség döntõ fontosságú a gazdasági növekedés szempontjából, valamint azt, hogy a versenyképesség hozzájárul a területi kohézióhoz; A városok és a városi területek lehetõséget kínálnak a versenyképesség fokozására és az éghajlatváltozás kezelésére. Ennek érdekében a városokban és a fontosabb városi területeken az elérhetõséget javító intézkedéseket kell hozni, és meg kell oldani a környezeti problémákat. Az RB összehangolt fellépésre szólít fel annak érdekében, hogy eredményesen kezelhetõvé váljanak a városokat érintõ, közlekedésbõl eredõ jelentõs problémák: a zsúfoltság és a környezetvédelmi kérdések, és hogy megvalósíthatóvá váljon a közúti szállítás „szén-dioxid-mentesítése” 2050-ig; Az RB felkéri az EU-t a környezetvédelem, a területrendezés és a mobilitás köré szervezett integrált politikák kidolgozására; Különösen támogatandók az ún. „tiszta zónák” (vagyis újonnan kijelölt, légszennyezés- és forgalmidugó-mentes területek, amelyek abban különböznek az ún. „zöld zónáktól”, hogy ez utóbbiak csupán alacsony légszennyezési értékekkel rendelkeznek); Az RB amellett foglal állást, hogy az EU a „példaértékû, bevált gyakorlatokat alkalmazó városok” és a „bemutatóvárosok” révén mutassa meg európai és világszinten egyaránt, hogy hogyan keres és valósít meg innovatív és komplex megoldásokat aktuális problémáinkra és lehetõségeinkre; Az RB kiemeli, hogy jobban meg kell érteni a magánszektor szerepét az alternatív szállítási módok jövõbeli rendelkezésre bocsátásában; (A közlekedési dugóktól mentes városok és nagyvárosok felé) Az Unió párosíthatná az „EU-szerte érvényes kékzászló-rendszer” irányvonalait követõ címkézést a (légszennyezés- és forgalmidugó-mentes) „tiszta zónák rendszerének” bevezetésével; Az egyetlen lehetõség arra, hogy a gyaloglást és kerékpározást az autóhasználat igazi alternatívájaként támogassuk, az utak hosszának következetes csökkentésében, illetve átfogó, magas színvonalú, akadálymentes gyalog- és kerékpárutak kialakításában és kiépítésében rejlik; A közlekedésimód-váltás a fenntartható módozatok által kínált utazási élmény javítására, és ezáltal vonzóbbá tételére, valamint a fenn nem tartható módok vonzerejének csökkentésére irányuló, integrált megközelítést igényel; A zöld zónák európai motorszabványokon és normatív kivételeken alapuló meghatározásáról szóló európai uniós iránymutatások, nem pedig útmutatás nagymértékben hozzájárulna az egyértelmûséghez és a konzisztenciához, és különösen ahhoz, hogy
4 általánosan elismert jármûkategóriák jöjjenek létre az energiafogyasztás és a kibocsátásszintek minõsítése alapján; Ahol csak lehetséges, ösztönözni kellene a gazdaságos vezetést. A gazdaságos vezetés társadalmi és pénzügyi értékét népszerûsíteni lehetne, és szempontjait be lehetne venni az autóvezetõi tanfolyamok anyagába; (Az intelligensebb városi közlekedés felé) Az utazás elõtt és alatt nyújtott jobb utastájékoztatási szolgáltatások jelentõsen hozzájárulhatnak a fenntarthatósághoz; (Az akadálymentesen hozzáférhetõ városi közlekedés felé) A keresletközpontúság úgy lenne ösztönözhetõ, hogy a közfinanszírozást az ügyfelek elégedettségének magas szintjéhez kötik; Az RB úgy véli, hogy a nagyvárosokba vezetõ utak tehermentesítése érdekében a környezõ kerületek helyi hatóságaival egyeztetve megfelelõ számú parkolóhellyel (P+R, „parkolj és utazz” létesítménnyel) rendelkezõ fontos csatlakozási pontokat kell kialakítani a város bejáratainál. Így a városba autóval érkezõk otthagyhatják jármûveiket, és idõveszteség nélkül szállhatnak át tömegközlekedési eszközökre; (A biztonságos és biztonságérzetet adó városi közlekedés felé) A gyalogosok és a kerékpárosok különösen sérülékenyek a városi területeken, és a közúti biztonság folyamatos fejlesztése elengedhetetlen, ha ösztönözni akarjuk e közlekedési módokat; Pénzügyi források: - A városi útdíjak a városi hatóságok által alkalmazható eszközök lehetnének. A helyi és regionális önkormányzatok csak akkor oldhatják meg a forgalmi dugókkal és a környezetvédelemmel kapcsolatos problémákat, ha ehhez hatékony eszközökkel rendelkeznek. A dugódíj igen hatékony eszköz lehet. Ezért fontos, hogy a helyi és regionális önkormányzatok maguk dönthessenek e díj bevezetésérõl és a befolyó összegek felhasználásáról. - A célzott támogatás eredménye lehet a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére irányuló célkitûzések jobb teljesítése, az új technológiai alkalmazások gyorsabb elterjedése, továbbá a legjobb gyakorlatok szélesebb körû átvétele. Ez pedig mérsékelhetné a forgalmi dugók gazdasági költségét is az EU számára. Javaslat Az RB ajánlja, hogy az Európai Bizottság bocsásson ki iránymutatásokat a szállítási módok összköltségének és hasznának (beleértve az olyan externáliákét is, mint a közlekedési dugók, a környezeti kár, a társadalmi befogadás, valamint a foglalkoztatásra és a városközpontok szociális életképességére gyakorolt hatás) a kiszámítását célzó módszerekre irányuló közös normák formájában, a módköziség ösztönzésének alapjaként. Javasolja továbbá olyan fogyasztóbarát ökológiai normák bevezetését a gépjármûvekre vonatkozóan, amelyek az életciklus teljes hosszában felmerülõ, valamennyi környezeti költséget tükrözik;
(10) A JÖVÕBENI KÖZÖS EURÓPAI MENEKÜLTÜGYI RENDSZER CdR 177/2007 - CONST-IV/013 Elõadó: Savino Antonio SANTARELLA (IT/UEN-EA) - Candela polgármestere Elõzmények A szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének térsége szerves részeként létrehozandó Közös Európai Menekültügyi Rendszer (KEMR) abból az elképzelésbõl ered, hogy az Európai Uniót a menekültek számára a Genfi Egyezmény teljes és mindenre kiterjedõ alkalmazásán és az összes tagállam által vallott, közös humanitárius értékeken alapuló, egységes védelmi területté kellene tenni. A hágai program cselekvési terve értelmében a KEMR-re vonatkozó javaslatot 2010 végéig kell elfogadni.
5 Véleménytervezet A HELYI ÉS REGIONÁLIS ÖNKORMÁNYZATOK SZEREPE Az RB hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális önkormányzatok lesznek az elsõk a Közös Európai Menekültügyi Rendszerrel kapcsolatos európai jogszabályok végrehajtásában; Az RB hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális önkormányzatok munkáját megkönnyítené egy olyan közös menedékjogi eljárás, amely minden egyes tagállam szolidáris és felelõsségteljes részvételét elõfeltételezi; Az RB felhívja a figyelmet arra a tényre, hogy befogadással és integrációval kapcsolatos projektek, illetve stabil munkahely híján még a menedékjogosultként elismert személyek is beleeshetnek a kizsákmányolás és a bûnözés csapdájába, aminek hátrányos következményei lehetnek a biztonságot és a társadalmi kohéziót illetõen; JOGALKOTÁSI ESZKÖZÖK Az RB úgy véli, hogy a nemzetközi védelem elismerését célzó eljárás alkalmazása során az Európai Unió két különbözõ elvárással szembesül, amelyek nem állíthatóak szembe egymással: - a menedékkérõk hatékony védelme; - a külsõ határok ellenõrzése; TÖBB TERÜLETET ÉRINTÕ KÉRDÉSEK A sebezhetõség helyzetére adott megfelelõ válasz: az RB úgy véli, hogy a sebezhetõséget az adott egyén vagy az általa átéltek jellemzõi alapján kell meghatározni; kivételt képeznek a bizonyos típusokba sorolható, önmagukban speciális befogadási és védelmi intézkedéseket igénylõ személyek (kísérõ nélküli kiskorúak, testi vagy szellemi fogyatékkal élõk); Az RB alapvetõ fontosságúnak tartja, hogy növekedjen a helyi szociális szolgálatok hatásköre a sebezhetõ helyzetben lévõ személyek elismerése és gondozásba vétele tekintetében; Integráció: az RB hangsúlyozza, hogy az integráció olyan folyamat, amelynek elsõdleges célja az érintett menekültek valódi önállóságának elérése. Valamint lényegesnek tartja, hogy a második generációs bevándorlóknak az integrációs politikák kapcsán Európa különbözõ részein megélt esetleges rossz tapasztalatai figyelembevételekor a menekültekre (meghatározott esetben) ne mint idegenekre vagy vendégekre tekintsenek Az RB a sikeres beilleszkedés érdekében szükségesnek tartja, hogy a menekültek úgy érezhessék, részt vesznek a negyedek, városok, országok, az Európai Unió, azaz lakóhelyük életében; MEGVALÓSÍTÁS – KÍSÉRÕ INTÉZKEDÉSEK Az RB konkrét menekültjogi kérdésekben szorosabb koordinációt ösztönöz a tagállamok között; SZOLIDARITÁS ÉS A TERHEK MEGOSZTÁSA Az RB úgy ítéli meg, hogy az eljárási, befogadási, integrációs és a helyi közösségekben való részvételre vonatkozó szabályok harmonizációja az elsõ visszatartó erõ a nemzetközi védelmet kérelmezõ vagy abban részesülõ személyek másodlagos helyváltoztatásaival szemben az Európai Unió területén belül; A 2003/109/EK IRÁNYELV HATÁLYÁNAK KITERJESZTÉSE A NEMZETKÖZI VÉDELEMBEN RÉSZESÜLÕKRE AZ RB alapvetõen fontosnak tartja, hogy a nemzetközi védelemben részesülõ személy megkaphassa a „huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkezõ” jogállást ugyanabban a tagállamban, amelyik elismerte a védelmet, továbbá joga legyen egy második tagállamban tartózkodni; Javaslat A Régiók bizottsága javasolja: a harmadik országok nemzetközi védelmet kérõ állampolgárai azonosítására vonatkozó közös eljárások szabályozását;
6 -
-
egy olyan európai rendelet elfogadását, mely a tagállamok között szabályozza a megadott védelem kölcsönös elismerését; a jogállás átszállására vonatkozó eljárásokat és az egységes jogállást a menekültek és a kiegészítõ védelmet élvezõk számára; hogy azok az államok, amelyekben a menedékjog iránti kérelmek száma növekedést mutat, vagy állandó marad, valamint a határ menti államok a megvalósítandó intézkedésekkel arányos finanszírozásban részesülhessenek.
(11) Az európai kikötõi politika A Bizottság közleménye COM(2007) 616 final CdR 237/2007 rév. 2 - COTER-IV-013 Elõadó : Rolf HARLINGHAUSEN (a hamburgi tartományi parlament európai ügyekkel foglalkozó bizottságának tagja, DE/EPP) Elõzmények Európa mintegy 100 000 km-nyi partszakaszát 1 200 kereskedelmi kikötõ tagolja; és több száz más kikötõ jelzi 36 000 km-es belsõ vízi útvonalainkat. E kikötõk a modális szállítás kulcspontjai és életbevágó fontosságúak Európa nemzetközi kereskedelme 90%-ának lebonyolításában. Emellett és általános szállítási politikánkat alátámasztva1, rajtuk keresztül bonyolódik a Közösségen belüli kereskedelem tonnakilométereinek 40%-a. Az utas- és kompforgalom fejlesztése révén a kohézió kulcsát jelentik Európán belül. A szabadidõs hajózási iparág fejlõdése néhányukat városok, illetve egész régiók idegenforgalmi fókuszpontjává alakította át. Alapvetõek a rövid távú tengeri szállítás fejlõdése és sok esetben a belvízi hajóutak forgalma tekintetében is. E két módozat gazdaságos és hosszabb távolságok esetén felválthatja a kevésbé fenntartható módozatokat. A kikötõk közvetlenül és közvetve több mint félmillió munkahelyet jelentenek és a lisszaboni stratégiának megfelelõen biztosítják egész régiók dinamizmusát és fejlõdését, ideértve a legkülsõbb régiókat is. Európa kikötõin 2005-ben 3 milliárd tonnánál több áru haladt át. Az ömlesztett áruk ennek felét tették ki. Az árumennyiség ugyanolyan sebességgel nõ, mint az ásvány-energiai termékektõl, különösen a cseppfolyósított földgáztól való függõségünk. Az élénk ro-ro forgalom a teljes forgalom 14%-át tette ki. Az általános teherszállítás alig 10%-ot képviselt. Az erõsen növekvõ konténeres forgalom közel egyharmadot tett ki. Jelentõsebb, hogy 2005ben a világon 250 millió konténermozgás (üres és tele) történt, ennek több mint negyede Európában. A szakértõk 2010-re 50%-os növekedést jeleznek elõre. Az Európai Unió (EU) harmadik országokkal folytatott kereskedelmének 90%-át a kikötõkön keresztül bonyolítják. Az Unión belüli közlekedés 40%-áért a kikötõkön át zajló hajózás felelõs. További fontos adat, hogy az Unión belül évente több mint 200 millió utas utazik hajón. Véleménytervezet A Régiók Bizottsága kiemeli, hogy a jövõbeli európai kikötõi politika kialakítása és megvalósítása a szubszidiaritás és arányosság elvein kell, hogy alapuljon. Az RB kiemeli, hogy a kikötõk igen fontosak a gazdasági és társadalmi fejlõdés, valamint Európa – és nem csak a part menti régiók – versenyképessége és jóléte szempontjából. A kikötõk, a tengeri közlekedés és az ehhez kapcsolódó logisztika Európában a leggyorsabban fejlõdõ ágazatokhoz tartozik. A Bizottság úgy véli, hogy azoknak a közösségi intézkedéseknek, amelyek hatással lehetnek a forgalomra (például a transzeurópai közlekedési hálózattal foglalkozó politika, vagy a kikötõi ágazat fejlesztési környezetére vonatkozó közösségi jogszabályok végrehajtásával kapcsolatos iránymutatások), a kikötõi stabil beruházási és kedvezõ szociális környezet megõrzésének igényén, a kikötõk fenntartható fejlesztésén, a Szerzõdés rendelkezéseinek
1
COM(2006)314
7 egységes alkalmazásán, valamint a nemzeti, regionális és helyi önkormányzatokkal való egyeztetésen kell alapulniuk. Mivel a Bizottság tudatában van annak, hogy a kikötõket a környezetvédelmi szempontoknak, valamint a kikötõvárosokban lakók érdekeinek és igényeinek figyelembevételével kell fejleszteni ezért támogatja az Európai Bizottság arra irányuló szándékát, hogy iránymutatásokat bocsásson ki a környezetvédelmi jogszabályok kikötõi fejlesztésekre történõ alkalmazása és értelmezése tekintetében. Ennek során elengedhetetlen, hogy egy konzultációs eljárás keretében újra széles körben kikérje a kikötõi ágazat és a kikötõi fejlesztésben döntõ jelentõségû regionális és helyi hatóságok véleményét. A kikötõi fejlesztésre és környezetvédelemre irányuló intézkedéseket összhangba és egyensúlyba kell hozni egymással. A RB üdvözli a „kikötõi illetékek” fogalmának definiálását, valamint az általános infrastruktúrára való korlátozásukat, és ennek kapcsán a kikötõi illetékek alkalmazásának differenciált tisztázását kéri a támogatásról szóló említett iránymutatásokban a versenyt akadályozó ellenkezõ irányú támogatások megakadályozása érdekében. Továbbá a Régiók Bizottsága hangsúlyozza, hogy Európa csak akkor tudja megállni a helyét a globális versenyben, ha átlagon felüli mértékben innovatív és minõségi szempontból más régióknál jobb, valamint kiemeli a felsõoktatási képzés és a szakmai továbbképzés alapvetõ jelentõségét e cél elérése érdekében Javaslat A Régiók Bizottsága szükségesnek tartja, hogy a tengeri gyorsforgalmi utakra fordítandó pénzügyi támogatásokról szóló jövõbeli szabályozások esetében formálisan vegyék figyelembe a régiók részvételét, és ebben az összefüggésben általánosan egy egyszerûsített eljárás mellett érvel, amely jobban megfelel a vállalatok érdekeinek és így hozzájárul a környezetbarát tengeri forgalom nagyobb elterjedéséhez és elfogadottságához. javasolja, hogy a területrendezés és az integrált partiövezet-kezelés eszközeit a jövõben fokozottan használják fel a kikötõk vízi és szárazföldi megközelíthetõségének tervezése során. A RB sürgeti a „Clean Ship” (tiszta hajó) és a „Clean Port” (tiszta kikötõ) projektek fejlesztésének és támogatásának folytatását. Szükségesnek tartja a hajók üvegházhatásúgáz-kibocsátásának csökkentése (pl. a parti áramhoz való csatlakozás révén) céljából tett erõfeszítések elsõsorban nemzetközi szintû elõmozdítását annak érdekében, hogy az európai kikötõk ne szenvedjenek hátrányt a globális versenyben; kiegészítésképpen európai szintû intézkedéseket is ajánl, hogy a kikötõk környékén haladéktalanul javuljon a lakosság életminõsége. Továbbá az RB szükségesnek tartja a közvélemény eddiginél jobb tájékoztatását arról, milyen nagy jelentõségûek a kikötõk és a tengerek a gazdaság növekedése és a munkahelyteremtés szempontjából Európában. Ezt a feladatot messzemenõen a tagállamokra, régiókra és kikötõkre kell bízni. Végül, de nem utolsó sorban olyan struktúra létrehozását ajánlja, amely lehetõvé teszi a valamennyi érdekcsoporttal történõ rendszeres konzultációt, amelynek révén az eredmények beépíthetõk az európai kikötõi politika további fejlõdésébe, elkerülhetõk a konfliktusok, és lehetõvé válik a bevált gyakorlatokról szóló tapasztalatcsere, valamint ennek kapcsán utal a helyi és regionális testületek támogatásának és ösztönzésének lehetõségére, amely széles körû elfogadottságot biztosít.
8 (12) Az Európai Unió integrált tengerpolitikája A Bizottság közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának COM(2007) 575 final CdR 22/2008 rév. 1 - DEVE-IV-024 Elõadó: Saima KALEV (Jogeva polgármestere, EE/UEN-EA) Elõzmények A tengerek Európa nélkülözhetetlen részét képezik. Európa tengeri területei és partvidékei központi jelentõségûek jóléte és prosperitása szempontjából – ezek Európa kereskedelmi útvonalai, éghajlatának szabályozói, élelem-, energia- és nyersanyagforrásai, valamint a polgárok kedvelt lakó- és pihenõhelyei. A tengerrel való kapcsolatunk intenzívebb, változatosabb és Európa számára minden eddiginél több értéket teremt. A feszültség azonban megmutatkozik. Keresztúthoz érkeztünk az óceánokkal való kapcsolatunkban. Egyfelõl a technológia és a know-how lehetõvé teszi számunkra a tengerbõl egyre több érték kinyerését, és egyre többen áramlanak Európa partvidékeire ezen értékek kihasználása érdekében. Másfelõl mindezen tevékenység összeadódó hatása a felhasználás konfliktusaihoz és a minden másnak alapját képezõ tengeri környezet romlásához vezet. Európa 70.000 km partvonallal rendelkezik egy óceán és négy tenger: az Atlanti-óceán és a Jeges-tenger, a Balti-tenger, az Északi-tenger, a Földközi-tenger és a Fekete-tenger mentén. Az EU tengeri régiói a GDP és a lakosság nagyjából 40%-át teszik ki. Európa jóléte ezért egyértelmûen összefonódik a tengerrel. A hajóépítés és a szállítás, a kikötõk és a halászatok a legfontosabb tengeri tevékenységek maradnak, de a nyílt tengeri energia (beleértve a kõolajat, gázt és a megújuló energiaforrásokat), valamint a parti és tengeri turizmus szintén jelentõs bevételeket generál. Európa tengeri kikötõi és a szállítási ágazat lehetõvé teszik, hogy élvezze a nemzetközi kereskedelem gyors növekedésébõl adódó elõnyöket, és vezetõ szerepet töltsön be a globális gazdaságban, míg az ásványkészlet, az akvakultúra, a vízi biotechnológia és a fejlõdõ tengeralatti technológiák szintén egyre nagyobb üzleti lehetõségeket képviselnek. Ugyanilyen fontosak a tengerek és az általuk biztosított ökoszisztémák által nyújtott szolgáltatások szabadidõs, esztétikai és kulturális felhasználásai. Véleménytervezet A Régiók Bizottsága felhívja a figyelmet arra, hogy a tengeri környezet egy lényeges elemérõl, mégpedig a tengerfenék hasznosításának és védelmének kérdésérõl, amely az egyes tagállamok illetékességi köréhez tartozik, az integrált tengerpolitikáról szóló közleményben nem esik szó. Az RB szerint ehhez a politikához tartoznak a csõvezetékek és kábelek tengerfenékre való lefektetésével és áthelyezésével, valamint hasznosításával kapcsolatos általános stratégiai elõírások is. A RB folyamatos erõfeszítéseket tesz a helyi és regionális önkormányzatok kapacitásainak kiépítéséért, az eszközök kötelezõ rendelkezésre állásának biztosításáért, és ennek érdekében egy parti területeket és szigeteket támogató európai alap létrehozásáért. A Régiók Bizottsága megismétli „Az Európai Unió jövõbeni tengerpolitikája felé” címû véleményében megfogalmazott kérését, mely szerint meg kellene vizsgálni azt a lehetõséget, hogy az Európai Unió finanszírozási eszközeinek felülvizsgálatával létrehozható-e egy egységes egyszerûsített rendszer, mely valamennyi vagy a legtöbb tengeri vonatkozású kérdést összefogja egy parti területeket és szigeteket támogató európai alap keretében. Az eszközöket úgy kell felhasználni, hogy az elõnyös legyen a tengerek környezeti és ökológiai helyzetének szempontjából. A Bizottság rendkívül fontosnak tartja az atlanti, a jeges-tengeri, a földközi-tengeri, a feketetengeri, a balti- és északi-tengeri régiókban uniós keretek között tevékenykedõ regionális és e területtel foglalkozó munkacsoportokkal és szervezetekkel való együttmûködést,
9 véleményük kikérését és tevékenységeik támogatását. Felkéri az Európai Bizottságot arra, hogy szervezze meg az integratív tengerészeti politika végrehajtását az említett területeken. A Régiók Bizottsága javasolja a helyi és regionális önkormányzatokkal való párbeszéden alapuló döntéshozatali folyamatok felgyorsítását tengerpolitikai kérdésekben. Utal arra, hogy a tagállamokat, valamint a helyi és regionális önkormányzatokat is közvetlenül be kell vonni a végrehajtási stratégia kidolgozásába. A stratégia céljait velük együtt kell meghatározni, ami megerõsíti, hogy minden tevékenység elõsegítse az egyes területeket átfogó integrációt. Ugyanilyen módon lehetne a feladatokat meghatározni és a pénzügyi források kérdését kezelni. A Régiók Bizottsága támogatja a kikötõben tartózkodó hajók által okozott kibocsátás mérséklésére irányuló javaslatot, amely fõként a parti energiaellátást sújtó adóhátrányok megszüntetését érinti, valamint az uniós, illetve világszintû, a part menti elektromos áram hajókra történõ vezetésére vonatkozó mûszaki szabványok kifejlesztését és támogatását. Javaslatok A Régiók Bizottsága javasolja, hogy a régiók számára minél elõbb dolgozzanak ki egy listát a legjobb gyakorlatokról, esetleg a legjobb tengerpolitikai gyakorlatokat tartalmazó, már létezõ európai listák alapján, különösen az alábbiakra vonatkozó példákkal: általános tengerpolitikai célkitûzések meghatározása, jó kormányzás, ágazati politikák és azok integrációja, regionális tengerpolitikai cselekvési tervek. A RB lényegesnek tartja a fenntartható part menti és tengeri turizmus támogatását a tervezett idegenforgalmi kezdeményezés keretében. Végül de nem utolsó sorba az Bizottság lényegesnek tartja az Európai Bizottság döntését, amely szerint támogató intézkedésekkel elõ fogja mozdítani a legkülsõ régiók és szigetek lehetõségeinek fejlesztését.
(13) Fehér könyv – Együtt az egészségért: Stratégiai megközelítés az EU számára 2008-2013 COM(2007) 630 final Elõadó: Karsten Uno Petersen (Dél-Dánia régió regionális tanácsának tagja, DK/PES) Elõzmények Az egészség az emberek életének központi jelentõségû kérdése, hatékony támogatása tagállami, EK és globális szintû politikákkal és fellépésekkel elengedhetetlen. Az egészségügyi szabályozás és az egészségügyi ellátás biztosítása az európai polgárok számára elsõsorban tagállami felelõsség. Vannak azonban olyan területek, ahol a tagállamok önálló fellépései nem lennének hatékonyak, ezért a közösségi szintû együttmûködés elengedhetetlen. Ide tartoznak az egészséget komolyan fenyegetõ, határokon átnyúló jellegû tényezõk, például a járványok és a bioterrorizmus, valamint az áruk, szolgáltatások és személyek szabad mozgásával kapcsolatos kérdések. Az EK Szerzõdés 152. cikke kimondja, hogy â01Evalamennyi közösségi politika és tevékenység meghatározása és végrehajtása során biztosítani kell az emberi egészségvédelem magas szintjétâ01D. Az EK egészségügyi politikában betöltött fontos szerepét a reformszerzõdés is megerõsíti, amelyet az EU állam- és kormányfõi 2007. október 19-én Lisszabonban fogadtak el, és amelynek célja az egészségügy politikai dimenziójának megerõsítése. Az Európai Közösség egészségügyi fellépéseinek alapelvei: 1. Közös egészségügyi értékekre alapozott stratégia: 2006 júniusában a Tanács nyilatkozatot fogadott el az EU egészségügyi rendszereinek közös értékeirõl és alapelveirõl, felsorolva az egyetemesség, a jó minõségû ellátáshoz való hozzáférés, az azonos bánásmód és a szolidaritás átfogó értékeit. Alapvetõ érték továbbá a polgárok
10 felelõsségének ösztönzése, valamint az egészség területén fennálló egyenlõtlenségek csökkentése (a születéskor várható élettartam a nõk esetében 9, a férfiak esetében 13 év különbséget mutat a tagállamok között, a csecsemõhalandósági ráta pedig hatszoros különbséget.) 2. Az egészség a legnagyobb kincs: az egészséges népesség a gazdasági jólét és termelékenység elõfeltétele is. 2005-tõl az egészségben eltöltött életéveket a lisszaboni strukturális mutatószámok közé sorolják, hangsúlyozva, hogy a gazdasági növekedés kulcstényezõje a népesség várható jó egészségben eltöltött élettartama â013 és nem csupán az élet hossza. 3. Egészség minden politikában 4. Az EU szerepének erõsítése a globális egészségügyben Véleménytervezet A Régiók Bizottsága: csatlakozik ahhoz a nézethez, mely szerint az egészség az emberek életének központi jelentõségû kérdése, és támogatása tagállami, uniós és globális szintû hatékony politikai stratégiákkal és intézkedésekkel elengedhetetlen; elismeri, hogy új igények merültek fel, amelyek egy erõteljesebben stratégiai jellegû koncepció kidolgozását teszik szükségessé közösségi szinten; Az ilyen eljárást a népesség elöregedése, az emberi egészséget fenyegetõ új veszélyek (a járványok, a biológiai balesetek, a bioterrorizmus és az éghajlatváltozás okozta kihívások), az új technológiák, az egészségügyi rendszerek számára új fejlesztési kilátásokkal, illetve az általános jóléttel összefüggõ helyzetek igazolják; utal arra, hogy a stratégia nem érinti a gyógyszerkészítmények kérdését, noha azt az európai egészségügyi stratégia részeként kellene kezelni, mivel a betegek és polgárok számára messzemenõ következményekkel jár, ha ez a terület nem a tényleges egészségügyi stratégia alá tartozik, hanem csak a gazdaságpolitika egy részének tekintik; arra szólít fel, hogy a kohéziós politikában és a közös agrárpolitikában a jövõben nagyobb figyelmet kapjanak az egészségügyi szempontok. Javaslat Az egészséget érintõ problémákat az EK-szakpolitikákon keresztül kellene kezelni, csökkenteni kellene az egyenlõtlenségeket, szükséges lenne a globális egészségügyben meghatározó szerepet játszani, és az egészségfejlesztésre és az egészséggel kapcsolatos tájékoztatásra nagyobb figyelmet fordítani. Továbbá támogatni kellene azokat a tagállamokat, amelyek problémákba ütköznek az egészségügyi intézkedések kidolgozása és a társadalom egészségügyi állapotának felmérése során, hogy az EU-ban ki lehessen egyenlíteni az egészségügy területén létezõ különbségeket és torzulásokat.
(14) Bõvítési stratégia és a legfontosabb kihívások 2007-2008 – tagjelölt országok A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak COM(2007) 663 final CdR 245/2007 rév. 2 - RELEX-IV-009 Elõadó: Alin Adrian NICA (Dudeºtii Noi település polgármestere, RO/ALDE) Elõzmények 2007-ben Románia és Bulgária csatlakozásával lezárult egy bõvítési hullám. Ezáltal a közép-európai posztkommunista államok is tagjai lettek az Európai Uniónak, ami ennek következtében 27 tagra bõvült. 2007-ben nem zárult le az Európai Unió bõvítése. Az valóban tapasztalható, hogy 1995, 2004 és 2007 után lelassul a bõvítés, de jelenleg is folynak csatlakozási tárgyalások és vannak tagjelölt státusszal rendelkezõ államok is, amellett, hogy
11 vannak olyan államok, amelyek szeretnék ezt a tagjelölt státuszt megkapni. 2005-ben kezdõdtek meg a csatlakozási tárgyalások Törökországgal és Horvátországgal, valamint Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság megkapta ebben az évben a tagjelölt státuszt. Ebbõl is látszik, hogy a következõ bõvítési hullám fõként a Nyugat-Balkán térségre koncentrálódik. Jelenleg Ukrajna vagy Belarusz Uniós csatlakozásnak nincs reális esélye a következõ 10 évben. Javaslatok A Régiók Bizottsága hangsúlyozza, hogy az Európai Uniónak a bõvítés vonatkozásában folytatnia kell a nyitott kapuk politikáját, hogy az EU jelenlegi határain kívül is alapot adjon a demokratikus reformok és a gazdasági fejlõdés ösztönzéséhez. Az RB kiemeli, hogy az integráció sikere mindenekelõtt attól függ, hogy az adott tagjelölt ország hogyan készíti elõ a csatlakozását, hogy mennyire tartósak a reformok, valamint hogy mennyire pontosan valósítják meg õket. A Régiók Bizottsága rámutat arra is, hogy az 1990-es évek elsõ felének háborúja mély nyomokat hagyott a balkáni népek kollektív tudatában, ezért fontos, hogy a térség országainak minden helyi, regionális és nemzeti szintû szereplõje együttmûködjön a múltbeli konfliktust okozó problémák megoldása érdekében. Törökország A Régiók Bizottsága kiemeli, hogy nem szabad megtörni Törökország európai dinamizmusát, illetve az Európai Uniónak be kell tartania azokat a kötelezettségeket, amelyeket a tárgyalások megnyitásakor vállalt magára. Az RB mindazonáltal egyetért abban az Európai Bizottsággal, hogy a Törökországgal folytatott tárgyalások olyan nyitott végû folyamatot jelentenek, amelynek kimenetelét nem lehet elõre meghatározni. Az Unió által támasztott csatlakozási feltételek tiszteletben tartását kell Törökország EU-s csatlakozásánál egyedüli kritériumként figyelembe venni. Egyébiránt fontos, hogy Törökország – a csatlakozási tárgyalások során ismertetett rendelkezéseknek megfelelõen – kötelezze el magát a jószomszédsági kapcsolatok ösztönzése mellett. Mindazonáltal Törökországtól az EU elvárja, hogy vessen véget a gazdasági blokádnak és a határok lezárásának, valamint, hogy a szomszédos országok irányában tartózkodjon a fenyegetésektõl, illetve katonai tevékenységektõl. Az RB üdvözli az alkotmány módosítását célzó legutóbbi intézkedéseket, és úgy ítéli meg, hogy a javasolt változtatások, amennyiben elfogadják õket, ösztönözni fogják a haladást a koppenhágai kritériumok betartása területén. A Régiók Bizottsága javasolja, hogy végezzenek vizsgálatot több olyan modell meghatározására, amelyek – az Unió tagállamainak példája alapján – a török területi önkormányzatok regionális fejlesztését szolgálják, amelyek lehetõvé tennék a regionális stratégia és politika kidolgozását és megvalósítását, a helyi és regionális fejlõdés prioritásainak a meghatározását, valamint azoknak a programoknak a megvalósítását, amelyek az európai elõcsatlakozási alapok, továbbá a strukturális alapok támogatását élvezik. Ezen pontban az RB hangsúlyozza, hogy a területi önkormányzatok közigazgatási hatáskörének bõvítésével egyidejûleg az új felelõsségei köreik gyakorlásához megfelelõ pénzügyi eszközt kell biztosítani. A Régiók Bizottsága felhívja a figyelmet a Törökországban állandósult megkülönböztetésre, amely az államigazgatás, valamint az igazságszolgáltatás területén közhivatali feladatokat ellátni kívánó nõket érinti, mindannak ellenére, hogy a jogi keret ebben a tárgyban már részben megfelel az európai szintû jogi szabályozásnak; külön hangsúlyozza a nõkkel szembeni megkülönböztetést az oktatáshoz való hozzáférés vonatkozásában. Számos nõnek – a vallási hagyományok súlyából kifolyólag – valójában nincs lehetõsége az alapfokú oktatás végeztével folytatni tanulmányait.
12 Horvátország A Régiók Bizottsága üdvözli a Horvátország által a koppenhágai politikai és a gazdasági kritériumok teljesítése, valamint a közösségi vívmányok átvétele, illetve a stabilizációs és társulási megállapodás megvalósítása területén elért figyelemre méltó haladást. A horvát példa azt tükrözi – különösen a szomszédos országok számára –, hogy milyen elõnyökkel járhat az Európai Unió struktúrái és értékei melletti szilárd gazdasági és politikai elkötelezõdés; örömmel fogadja, hogy 2007-ben a csatlakozási tárgyalások során valódi áttörést sikerült elérni, és arra kéri az újonnan alakult horvát kormányt, hogy fokozza erõfeszítéseit annak érdekében, hogy mielõbb teljesüljenek a még hiányzó fejezetek megnyitásához szükséges feltételek. Az RB üdvözli a Horvátország és a Nemzetközi Büntetõtörvényszék közötti teljes mértékû együttmûködést, és hangsúlyozza, hogy fokozni kell a háborús bûnösök felkutatásáért, valamint különösen a tanúvédelem területén tett erõfeszítéseket. A Bizottság hangsúlyozza, hogy a felelõsségteljes államigazgatás biztosításához lényeges speciális cselekvési eszközökkel rendelkezni, különleges figyelmet fordítva a korrupció elleni harcra; ezzel összefüggésben kifejezetten üdvözli a Korrupció és Szervezett Bûnözés Elleni Hivatal (USKOK) megbízatásának meghosszabbítását, valamint azt, hogy nagyobb számban kerültek korrupciós esetek a horvát igazságszolgáltatás elé. A horvát kormányt arra kérjük, hogy fokozott erõfeszítéssel vegyen részt a 2006 és 2008 közötti nemzeti korrupcióellenes programokban. Végül Horvátország tekintetében a RB üdvözli a nemrégiben a regionális politika és a strukturális eszközök összehangolása területén elért haladást; mindamellett más intézkedések is szükségesek, hogy az állami hatóságok hatékonyabban mûködjenek, és jobb közigazgatási kapacitással rendelkezzenek a közösségi alapok eredményes kezelése érdekében. Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság A Régiók Bizottságának megítélése szerint Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság jelentõs haladást ért el a koppenhágai politikai kritériumok, valamint a gazdasági kritériumok teljesítésében, azonban sajnálatát fejezi ki a 2007-ben megvalósított reformok lassúsága miatt. A Bizottság megállapítja, hogy az ohridi keretegyezmény megvalósítása mély változásokhoz vezetett a társadalomban, amely azóta teljes mértékben elismeri, hogy többnemzetiségû és többkultúrájú, ami egyébiránt az Európai Unióhoz való csatlakozás politikai kritériumainak egyik fontos eleme. Újra emlékeztet arra, hogy teljes egészében alkalmazni kell a BADINTER-elvet, és hogy minden félnek kölcsönösen tisztelnie kell a másikat, valamint együtt kell mûködniük a – sok erõfeszítés árán felállított – demokratikus intézmények keretén belül. Az RB ugyanakkor sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az etnikai kisebbségek beilleszkedése továbbra is korlátozott marad. A Régiók Bizottsága értékeli a közigazgatás decentralizációja érdekében tett helyi szintû erõfeszítéseket, valamint azt a szándékot, hogy hatékonyabbá tegye azt több körzet átcsoportosítása által, racionális és fejlõdési okokból kifolyólag. Ugyanakkor emlékeztet arra, hogy sürgetõen fel kell gyorsítani a pénzügyi decentralizáció folyamatát a helyi és regionális szintû önkormányzatok tekintélyének megerõsítése érdekében. Végül az RB üdvözli Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság kormányának azon hivatalos felkérését, hogy a Régiók Bizottságával közösen állítsanak fel egy tanácsadó vegyes bizottságot; kéri, hogy adminisztratív szempontból mindent tegyenek meg annak érdekében, hogy e bizottságnak az elsõ ülésére a 2008. év elején kerülhessen sor.
13 (16) A vízhiány és az aszály jelentette kihívás kezelése az Európai Unióban Com(2007) 414 final Elõadó: Francisco Camps Ortiz (a Valenciai Regionális Kormány elnöke, ES/EPP) Elõzmények Az emberek mindennapi életéhez és a legtöbb gazdasági tevékenységhez alapvetõ fontosságú, hogy jó minõségû víz elegendõ mennyiségben álljon rendelkezésre. A vízhiány és az aszályok azonban egyre nagyobb kihívást jelentenek, az éghajlatváltozás pedig várhatóan tovább ront a helyzeten Ez egy világméretû probléma, mely az Európai Uniót sem kíméli. Az aszály által érintett területek és emberek száma 20%-kal emelkedett 1976 és 2006 között. Az egyik legnagyobb kiterjedésû aszály 2003-ban következett be, ez több mint 100 millió embert és az EU területének egyharmadát érintette. Az európai gazdaságban okozott kár legalább 8,7 milliárd EUR volt. Az elmúlt harminc évben felmerült aszályok teljes költsége 100 milliárd eurót tesz ki. Európa népességének legalább 11%-át és területének legkevesebb 17%-át érintette már vízhiány. A legújabb tendenciák a vízhiány jelentõs terjedésére utalnak Európa-szerte. Az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi munkacsoport szerint az éghajlatváltozás miatt 1,1-3,2 milliárd embert érintene a vízhiány, ha a hõmérséklet 2,3 °C-kal megemelkedne, és az aszállyal sújtott területek is növekednének. Véleménytervezet A Régiók Bizottsága: hangsúlyozza, hogy a vízhiány és az aszály elleni küzdelem terén a legfontosabb az, hogy elkezdjünk hatékonyan gazdálkodni, és takarékosan bánni a vízzel. A víztakarékosság energia-megtakarítást is jelent. Az energiához hasonlóan a víz is szükséges minden emberi, gazdasági és társadalmi tevékenységhez úgy véli, hogy a földhasználat-tervezés, amely a helyi és regionális önkormányzatok hatásköre, a helyes vízgazdálkodás kulcseleme, és hogy fontos a stratégiai környezetvédelmi értékelési irányelv szigorú alkalmazása és azon európai vízgyûjtõ területek meghatározása, amelyek idõszakos vagy strukturális vízhiányban szenvednek. Emellett a vízfelesleggel rendelkezõ területek feltérképezése is lényeges úgy véli, hogy a kiegészítõ vízellátási infrastruktúrák (átterelések, víztározók, sótalanítók) nemcsak a súlyos aszályból eredõ helyzetek enyhítését szolgálhatják, hanem vízhiány esetén is javíthatnak a helyzeten, nem pótolják azonban a meglévõ vízkészletekkel való felelõsségteljes gazdálkodást. Javaslat Annak érdekében, hogy meg lehessen birkózni a vízhiánnyal és az aszállyal, elsõként azt kellene elérni, hogy a gazdaság vízfelhasználása hatékony és takarékos legyen. A víztakarékosság energiatakarékosság is egyben, mivel a víz kivétele, szállítása és kezelése magas energiaköltséggel jár. Ebben az összefüggésben alapvetõ fontosságú a vízigénygazdálkodás javítása. A „felhasználó fizet” elvet alig alkalmazzák az ivóvízellátás és a szennyvíztisztítás ágazatain kívül. Ennek az elvnek az uniós szintû bevezetése véget vetne a szükségtelen pazarlásnak, biztosítva azt, hogy az alapvetõ felhasználás számára maradjanak hozzáférhetõ vízkészletek egész Európában, beleértve a határokon átnyúló vízgyûjtõ területek minden részét. A víz használatának és a víz értékének következetes gazdasági értékelésén alapuló vízdíjat kellene bevezetni, amely megfelelõ ösztönzõket nyújt a vízkészletek hatékony felhasználásához. A „felhasználó fizet” elvet kell szabállyá tenni, függetlenül attól, hogy honnan származik a víz. A magánháztartásoknak azonban rendelkezésre álló pénzügyi erõforrásaiktól függetlenül hozzáférést kell biztosítani a megfelelõ vízszolgáltatáshoz.
14 (18) „A villamos energia és a földgáz intézkedéscsomag” COM(2007) 528-532 final Elõadó: Michel Lebrun (Vallon képviselõ, BE/EPP)
európai
piacai:
harmadik
Elõzmények A villamos energia és a földgáz Európa jólétének központi tényezõje. Versenyen alapuló és hatékony európai villamosenergia- és fölgázpiac hiányában Európa polgárai aránytalanul magas árat fognak fizetni e szolgáltatásokért, amelyek legalapvetõbb napi szükségleteik közé tartoznak. A villamosenergiaés földgázpiac Európa versenyképességének is alapvetõ fontosságú eleme, mivel az energia fontos nyersanyag az európai ipar számára. Mindenekelõtt egy jól mûködõ piac szükséges egy valóban mûködõ kibocsátáskereskedelmi rendszer kialakításához és olyan megújulóenergia-ipar megteremtéséhez, amely meg tud felelni az Európai Tanács által jóváhagyott nagyratörõ feladatnak, hogy 2020-ban az EU energiahordozó-összetételének 20%-át megújuló energiaforrások képezzék. 2005 végén a Hampton Court-i Európai Tanács valódi európai energiapolitika létrehozására szólított föl. E felhívásra a Bizottság 2006. március 8-án közzétette a közös, összefüggõ európai energiapolitika létrehozásáról szóló zöld könyvet. A 2003-ban létrehozott villamosenergia- és gázirányelv a tagállamoktól szabályozó hatóságok létrehozását követeli meg. Más tagállamokban a szabályozó hatóságokat csak újabban hozták létre, hatáskörük gyengébb vagy különbözõ testületek között oszlik meg. A Bizottság által elvégzett átfogó országjelentések feltárták az egységességnek ezt a hiányát és sok esetben a szabályozó hatóság gyengeségét. Egyelõre sem a villamosenergia-, sem a földgázpiacon nem beszélhetünk európai kiskereskedelmi piacról, hiszen a kisfogyasztók (háztartások, kisvállalkozások), ha egyáltalán rendelkeznek választási lehetõséggel, kötelesek olyan szolgáltatót választani, amely velük azonos országban rendelkezik székhellyel. A villamos energia és a földgáz belsõ piacának végsõ célja a valódi európai végfelhasználói piac kialakítása: a versenypiacok létrehozása és a lehetõ legnagyobb hatékonyság elérése egyaránt ezt igényli. A kiskereskedelmi piac liberalizációja azért is fontos, hogy valamennyi uniós polgár élvezhesse a verseny elõnyeit.
Véleménytervezet hangsúlyozza, hogy az energia mind a polgárok, mind pedig a vállalkozások versenyképessége számára létfontosságú. A helyi és regionális önkormányzatok mint a polgárokhoz közeli szervek, azt szeretnék, ha a fogyasztók folyamatosan, versenyképes áron és hatékony szolgáltatási színvonalon jutnának hozzá a villamos energiához és a földgázhoz megállapítja, hogy számos tagországban még váratnak magukra az energiapiac liberalizációjától várt eredmények, valamint hogy a villamos energiának és a földgáznak nincs valódi egységes piaca az EU-ban egyetért az Európai Bizottság azon elemzésével, amely szerint a villamos energia és a földgáz piacán a következõ mûködési zavarok figyelhetõk meg: erõs piaci koncentráció, az energiapiacon mûködõ vállalkozások magas fokú vertikális integrációja, a piacok szétszabdaltsága, az átláthatóság hiánya (többek között az árképzéssel kapcsolatban), az átviteli/szállítási rendszerüzemeltetõk közötti koordináció hiánya örömmel veszi tudomásul, hogy az Európai Bizottság a versenyképességet, az ellátásbiztonságot és a fenntarthatóságot tekinti az európai energiapolitika céljainak, hangsúlyozza azonban, hogy ez a három cél nem feltétlenül egyeztethetõ össze, ezért egyensúlyt kell kialakítani közöttük
15 véleménye szerint a helyi és regionális önkormányzatokat arra kellene ösztönözni, hogy váljanak aktív részvényesekké a szállítási és elosztási hálózat üzemeltetõ vállalataiban, amelyek kulcsszerepet játszanak az energiapiacon. felhívja azonban az Európai Bizottság figyelmét arra, hogy a jelenlegi hálózatok általában nem alkalmasak nagyarányú megújuló energiaforrás fogadására, ezért beruházásokra, tehát pótlólagos pénzügyi forrásokra van szükség a megújuló energiaforrások fejlesztésére történõ hálózatadaptáláshoz Javaslat A villamos és a földgáz ágazatra is egyformán igaz, hogy a szolgáltatói és termelõi tevékenységek alapvetõen összeférhetetlenek a hálózati üzemeltetéssel és fejlesztéssel. Az átviteli/szállítási rendszerüzemeltetõk és a szolgáltató vállalkozások közötti világos tulajdonjogi elválasztás lenne a leghatékonyabb és legszilárdabb módja az átviteli/szállítási hálózat tényleges szétválasztásának, és ennélfogva a belsõ összeférhetetlenség feloldásának is. Továbbá fontos megjegyezni, hogy a szállítási hálózatok tulajdonjogi szétválasztására vonatkozó rendelkezések nem vonatkoznak azon tagállamokra, amelyeknek nincs földgáz- vagy villamosenergia-szállítási hálózata, csak elosztó hálózata. Az átviteli/szállítási rendszerüzemeltetõk európai szinten történõ együttmûködését ki kell még egészíteni regionális szintû együttmûködéssel a tényleges gyakorlati eredmények, a hálózatok optimális üzemeltetése, és a megfelelõ beruházástervezés illetve végrehajtás biztosítása érdekében. A piacba vetett bizalom megerõsítése, a piac likviditásának javítása és a piaci szereplõk számának megnövekedése a piacról rendelkezésre álló információk körének bõvítését igényli. Hogy a szabályozó hatóságok hatékonyabban és egységesebben tudják elvégezni feladataikat, ahhoz egy Energiaszabályozói Együttmûködési Ügynökség létrehozására lenne szükség, ami európai szinten kiegészítené a nemzeti szabályozó hatóságok által nemzeti szinten ellátott szabályozási feladatokat. Döntõ szerepet játszhatna az európai földgáz- és villamosenergia-piacok szabályainak fejlesztésében és végrehajtásában.
(19) „Bõvítési stratégia és a legfontosabb kihívások 2007-2008 potenciális tagjelölt országok” Com(2007) 663 final Elõadó: Martin Heatley (önkormányzati képviselõ, Warwickshire megyei tanácsának tagja, UK/EPP) Elõzmények A bõvítés az Európai Unió egyik leghatékonyabb politikai eszköze. Az EU stratégiai érdekeit szolgálja a stabilitás, a biztonság és a konfliktus-megelõzés terén. A jelenlegi bõvítési menetrend a Nyugat-Balkánra vonatkozik, hiszen ezen országok számára nyílt meg az EU-tagság lehetõsége a szükséges feltételek teljesítése esetén. A 2008-as év nagyon fontos lesz a Nyugat-Balkán átalakulási folyamatának konszolidációja szempontjából. Az országok átvállalják a regionális együttmûködés ösztönzésének felelõsségét a Stabilitási Paktumból, ami központi szerepet játszik a megbékélésben és a jószomszédi viszonyok létesítésében. A Nyugat-Balkán minden állama haladást ért el az EU felé vezetõ úton, bár ez a haladás különbözõ sebességû. Horvátország már csatlakozási tárgyalásokat folytat az EU-val, és Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság tagjelölt státuszt kapott. Az EU nemsokára megköti a stabilizációs és társulási megállapodásokat a régió összes országával, és a gazdasági integráció is elõrehaladott stádiumban van. A Nyugat-Balkán országai vízumkönnyítési és visszafogadási megállapodásokat is kötöttek az EU-val.
16 Véleménytervezet A Régiók Bizottsága úgy véli, hogy míg a gazdasági növekedés lehetõségeit, a kulcsfontosságú szállítási és energia-útvonalak biztosítását, illetve egyéb stratégiai megfontolásokat tekintve a bõvítés lényeges mind az EU, mind pedig a tagjelölt országok számára, a csatlakozás lehetõsége kulcsfontosságú eleme különösen a nyugat-balkáni országok békéje és stabilitása biztosításának is; ugyanakkor elismeri, hogy nyilvánvaló a „bõvítési fáradtság” az EU-országokban a nemrégiben zajlott bõvítési hullámokat követõen, és következésképp úgy véli, hogy a közvélemény figyelmét jobban fel kellene hívni a további bõvítés lehetõségeire és kihívásaira megjegyzi, hogy további kapacitásépítésre van szükség a helyi hatóságok és a helyi önkormányzati szövetségek között a potenciális tagjelölt országokban, mivel a helyi és regionális önkormányzatokat jelenleg nem vonják be kellõ mértékben az EU csatalakozási folyamatába Országspecifikus megjegyzések Albánia üdvözli a hatékonyabb közigazgatás, fõképp a népesség-nyilvántartó hivatalokhoz kapcsolódó fejlesztések, a személyazonossági igazolványok és a biometrikus útlevelek bevezetése terén elért eredményeket üdvözli, hogy a kormány stratégiaibb módon közelít a korrupció elleni küzdelemhez, ugyanakkor Albániában a korrupció még mindig nagyon komoly problémát jelent. Ezenkívül az igazságügyi rendszer igen gyenge, különösen a függetlenség, átláthatóság és hatékonyság vonatkozásában. Ezért különösen fontos, hogy a 2007–1013 idõszakra tervezett korrupcióellenes stratégiát szigorúan az Európa Tanács GRECO csoportjának ajánlásaival összhangban valósítsák meg és hajtsák végre javulást sürget az emberi jogok és a véleménynyilvánítás szabadsága vonatkozásában sürgeti az albán hatóságokat, hogy továbbra is munkálkodjanak a kisebbségek helyzetének javításán kéri, hogy a kisebbségek képviselõit is vonják be az albán parlamentbe, továbbá annak biztosítását, hogy a kisebbségi nyelvek oktatását az egész országban az etnikai csoportok minden tagjára kiterjesszék Bosznia-Hercegovina üdvözli a bosznia-hercegovinai rendfenntartó erõk átalakítására tett szándéknyilatkozatot, és sürgeti, hogy valamennyi szerzõdõ fél a rendõrség reformját az EU elveivel összhangban valósítsa majd meg. úgy véli, hogy a közigazgatási kapacitások további fejlesztésére van szükség üdvözli az elõrelépést, amely a menekültek és az országon belül lakhelyüket elhagyni kényszerült személyek visszatérését illetõen történt üdvözli a volt Jugoszláviával foglalkozó nemzetközi büntetõtörvényszékkel történõ együttmûködésben tapasztalt javulás Szerbia sürgeti Szerbiát, hogy a jövõben is tegyen meg mindent a volt Jugoszláviával foglalkozó nemzetközi büntetõtörvényszékkel szembeni kötelezettségeinek teljesítéséért megjegyzi, hogy Szerbia a stabilizációs és társulási megállapodásról folytatott tárgyalások során bebizonyította, hogy hatékony közigazgatási kapacitásokkal rendelkezik üdvözli az Igazságügyi Minisztérium által útjára indított kezdeményezést, amely az igazságügyi rendszer mélyreható elemzésére irányul, mivel az új alkotmány keretében rögzített jogi keretrendszer átültetésére még mindig nem került sor.
17 üdvözli a korrupcióellenes nemzeti stratégia további végrehajtását, azonban megjegyzi, hogy a korrupció még mindig általánosan elterjedt, és komoly problémát jelent Szerbiában üdvözli a kisebbségi jogok tiszteletben tartásának és védelmének tekintetében elért haladást, és arra biztatja a kormányt, hogy erõfeszítéseit összpontosítsa az olyan csoportok jogi helyzetének javítására, mint a romák, különösen az oktatás, a szociális védelem, az egészségügyi ellátás, a lakhatás és a foglalkoztatás területén Koszovó üdvözli a 2006–2011-es idõszakra vonatkozó, a közigazgatás reformjáról szóló stratégia és cselekvési terv bevezetését, mivel a közigazgatás gyenge és nem hatékony, és a reformok még kezdeti szakaszban vannak üdvözli a Koszovói Korrupcióellenes Ügynökség létrehozását, azonban úgy véli, hogy hiányzik az egyértelmû politikai akarat a korrupció leküzdéséhez, amely így továbbra is problémát jelent sajnálatának ad hangot amiatt, hogy csak csekély elõrehaladás történt a civil és politikai jogok és szabadságok terén, és sürgeti a koszovói hatóságokat, hogy folytassanak további vizsgálatokat több mint 2000 eltûnt személlyel kapcsolatban Montenegró üdvözli az új alkotmány elfogadását üdvözli a kormány által a szervezett bûnözés és korrupció elleni küzdelem érdekében bevezetett intézkedéseket, azonban megjegyzi, hogy ezek a kérdések még mindig komoly problémát jelentenek, és sürgeti a kormányt, hogy tegyen fokozott erõfeszítéseket a pénzmosás elleni küzdelem érdekében. Különös hangsúlyt kell helyezni az igazságügyi rendszer reformjának folytatására Javaslat Mindenképpen szükséges egyértelmûbb üzenetet közvetíteni a potenciális tagjelölt országok felé az Európai Unióhoz való csatlakozásuk módozatát illetõen. A nyugat-balkáni országokkal elért eredményeket meg kell szilárdítani, és visszafordíthatatlanná kell tenni. Több párbeszédre és nagyobb mértékû toleranciára van szükség az egész NyugatBalkánon, nem utolsósorban az etnikumokkal kapcsolatos kérdésekben. Végezetül az is alapvetõen fontos, hogy fenntartsuk ezen országok csatlakozási kilátásaik láthatóságát és hihetõségét.
(20) A legkülsõ régiókra vonatkozó stratégia: eredmények és kilátások A Bizottság közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának COM(2007) 507 final CdR 309/2007 rév. 1 - COTER-IV-015 Elõadó: Paulino RIVERO BAUTES (a kanári-szigeteki autonóm közösség elnöke, ES/ALDE) Elõzmények Az EK-Szerzõdés 299. cikkének (2) bekezdése, valamint a Bizottság két 2004-ben elfogadott közleménye2 egyaránt hangsúlyozza, hogy szükség van a legkülsõ régiók3 sajátos jellegének elismerésére, és támogatásuk érdekében tényleges európai stratégia 2 3
COM(2004) 343 ; COM(2004) 543. A legkülsõ régiók (az Azori-szigetek, Madeira, a Kanári-szigetek, és a négy francia tengerentúli terület) a következõ sajátos, a Szerzõdésben felsorolt problémákkal küzdenek: távoli fekvésük, szigetjellegük, kis méretük, kedvezõtlen domborzati és éghajlati viszonyaik és néhány terméktõl való gazdasági függésük
18 létrehozására. E stratégia három fõ alkotóeleme a következõ: a megközelítési nehézségek és az egyéb kényszerûségek hatásának csökkentése ezekben a régiókban, versenyképességük javítása és regionális integrációjuk megerõsítése. A stratégia az európai intézmények, a tagállamok és a legkülsõ régiók aktív partnerségén alapul. Az Európai Parlament, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók Bizottsága a stratégiát jóváhagyta és a Bizottságot felkérte annak gyakorlati megvalósítására4. Ennek érdekében a Bizottság a 2004-es stratégia megerõsítését javasolja rövid távon megvalósítható új intézkedések útján.
Véleménytervezet A legkülsõ régiók elõnyt is jelentenek az Európai Unió számára. Földrajzi elhelyezkedésük következtében ugyanis stratégiai szempontból fontos helyszínekké válhatnak, amelyek nagyban hozzájárulhatnak az Európai Unió által a világban játszani kívánt szerep kialakításához. A Régiók Bizottsága üdvözli, hogy az Európai Bizottság 1986-ban kezdeményezte – a legkülsõ régiók távoli és szigetjellegén alapuló Opciós Programok (POSEI) alapján – megfelelõ keretek kialakítását ezen régiók számára a közösségi jog átvételére és a közös politikák végrehajtására. A RB kifejezi megelégedését, hogy 2004. május 26-án elfogadták A partnerkapcsolatok erõsítése a legkülsõ régiókkal címû európai bizottsági közleményt, illetve 2004. augusztus 6án A partnerkapcsolatok erõsítése a legkülsõ régiókkal: helyzetjelentés és perspektívák címû európai bizottsági jelentést. Megállapítja, hogy elismerik ezeknek a régióknak az egyedülálló helyzetét, amely teljes mértékben indokolja a különleges bánásmódot a különféle közösségi politikákban; ugyanakkor azt is észrevételezi, hogy mindez csupán részben – és ezáltal nem elegendõen – veszi figyelembe a sevillai Európai Tanács által adott megbízatást és a régiók, illetve tagállamaik által megfogalmazott igényeket. A Bizottság hangsúlyozza, hogy a legkülsõ régiókat érintõ hátrányok tartósak, és valamennyi ilyen régiót érintenek függetlenül azok bevételeitõl. Emellett emlékeztet arra, hogy a legkülsõ elhelyezkedés problematikája nem merül ki a bevételek kérdésében, hanem olyan összetett strukturális helyzetet jelent, amely alapvetõ hatással van az adott régió lakosaira és a vállalatok versenyképességére. Továbbiakban a Régiók Bizottsága emlékeztet rá, hogy a legkülsõ régiók kettõs kihívás elõtt állnak: integrálódniuk kell a belsõ piacba, egyben közvetlen földrajzi környezetükbe is. Geostratégiai helyzetük egyébként rendkívüli lehetõségeket jelent az EU számára, és olyan kiemelt helyszíneket jelentenek, amelyekrõl kiindulhatnak az EU külsõ tevékenységei azokon a területeken. A RB sajnálatát fejezi ki, amiért az Európai Bizottság nem fogalmazott meg konkrét intézkedésjavaslatokat a legkülsõ régiókbeli kkv-k által a külsõ területeken folytatott befektetési tevékenységek támogatására, pedig maga az Európai Bizottság jelentette ki korábban, hogy ez segítséget jelentene ezeknek a régióknak a földrajzi környezetükbe történõ sikeresebb integrációjában. A Régiók Bizottsága hangsúlyozza, hogy átfogóan kell foglalkozni a migráció egyre erõteljesebb jelenségével, hiszen ez – az Európai Unió aktív határterületei lévén – speciálisan érinti a legkülsõ régiókat. Ennek kapcsán emlékeztet A régiók és városok szerepe a migrációs áramlások kezelésében címû, 2007. október 30-án Adejében (a spanyolországi Tenerifén) megrendezett konferencia következtetéseire és kiváltképp arra, hogy nagyobb mértékben be kell vonni a nemzeti és európai hatóságokat a jelenség kezelésébe, a vele járó anyagi terhek megosztásába, illetve a legkülsõ régiók gazdasági és társadalmi kohéziójára gyakorolt hatásának elemzésébe. Végül a Bizottságnak szilárd meggyõzõdése, hogy a legkülsõ régióknak a jövõben is szükségük van valamennyi közösségi politika támogatására, annak érdekében, hogy 4
Az Európai Parlament 2005. szeptember 28-i határozata a legkülsõ régiók megerõsített partnerségérõl A60246/2005 HL C 227. E/110, 2006.9.21., 110. o.
19 versenyképességük javuljon, és tovább haladjanak a gazdasági fejlõdés, valamint a polgáraik és a többi európai régió lakossága közötti esélyegyenlõség tekintetében zajló konvergenciafolyamatban. Javaslatok A Régiók Bizottsága arra kéri az Európai Bizottságot, hogy folytassa a legkülsõ régiókra vonatkozó 2004-es stratégia elmélyítését úgy, hogy a gyakorlatba is átülteti a közleményben megfogalmazott intézkedéseket, illetve hangsúlyt fektet a nagyobb koherenciára és a különbözõ közösségi politikák jobb összehangolására annak érdekében, hogy a stratégia új szakasza valóban globális és koherens legyen. A RB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a KAP küszöbön álló állapotfelmérése és a jövõbeli esetleges reformok során vegye figyelembe a legkülsõ régiók sajátosságait, fenntartva e régióknak a támogatások függetlenítése és a moduláció alkalmazása alóli mentességeit, valamint az ottani mezõgazdaság támogatására szánt költségvetési keret megfelelõ szintjét. Mindemellett a Régiók Bizottsága arra kéri az Európai Bizottságot, hogy az elkövetkezendõ programozási idõszakokban egyedi vidékfejlesztési politikákat dolgozzon ki a legkülsõ régiók számára, és ezekhez biztosítson megfelelõ költségvetési forrásokat. A RB hangsúlyozza, hogy a legkülsõ régiók mind a távolsági, mind pedig a szigetek közötti közlekedést tekintve, egyéb lehetõség hiányában, teljes mértékben a légi közlekedéstõl függnek, ugyanakkor az ezeken az útvonalakon történõ szén-dioxid-kibocsátás csekély mértékékûnek tekinthetõ az uniós összkibocsátás szempontjából. Végül a Régiók Bizottsága arra kéri az Európai Bizottságot, hogy egymástól elkülönítve kezelje a demográfiai változások és a migrációs áramlások problematikáját. Hangsúlyozza, hogy két különbözõ, összetett problémáról van szó, amelyek fokozottan érintik a legkülsõ régiókat, így kiemelt figyelmet kell fordítani mindkettõre.
This document was created with Win2PDF available at http://www.win2pdf.com. The unregistered version of Win2PDF is for evaluation or non-commercial use only. This page will not be added after purchasing Win2PDF.
