EURÓPAI NONPROFIT JOGI KÖZPONT SZOLGÁLTAtó NONPROFIT KFT Budapest, Apáczai Csere János u. 17. Tel: Fax:

EURÓPAI NONPROFIT JOGI KÖZPONT SZOLGÁLTAtó NONPROFIT KFT. 1052 Budapest, Apáczai Csere János u. 17. Tel: +36 1 318 6923 Fax: +36 1 266 1479

VÉLEMÉNY AZ EGYESÜLÉSI JOGRÓL, VALAMINT A CIVIL SZERVEZETEK MŰKÖDÉSÉRŐL ÉS TÁMOGATÁSÁRÓL SZÓLÓ TÖRVÉNY TERVEZETÉRŐL A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium honlapján 2011. június 22-én közzétett „Az egyesülési jogról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról” szóló törvénytervezettel (a továbbiakban: „Törvénytervezet”) kapcsolatban az Európai Nonprofit Jogi Központ (European Center for Not-for-Profit Law, a továbbiakban: „ECNL”) a jogszabályok előkészítésében való társadalmi részvételről szóló 2010. évi CXXXI. törvény 7.§ (1) a) pontjában biztosított jogánál fogva ezúton kíván véleményt nyilvánítani az alábbiak szerint. Az ECNL üdvözli a Minisztérium azon törekvését, hogy stabil, átlátható jogi környezetet kíván kialakítani a nonprofit szektorban tevékenykedők számára. A Törvénytervezettel kapcsolatban előrelépésnek tartjuk az egységes nyilvántartási rendszer kialakítását, a nyilvántartásba történő bejegyzés egyszerűsítését, az egyesület megszűnésének részletes szabályozását. Aggályunkat szeretnénk kifejezni azonban a közhasznúság kritériumrendszerével és az állami támogatások feltételrendszerének átalakításával összefüggésben. Örülünk annak, hogy a Minisztérium meghosszabbította a véleményezési határidőt; ugyanakkor úgy véljük, hogy az egyes vélemények benyújtásán túl szükség lenne a tartalmi kérdések többszereplős, azaz mind a kormányzati, mind a civil oldal érintettjeinek részvételével történő megvitatására. A Törvénytervezet ugyanis a magyar civil szektor további fejlődése szempontjából kulcsfontosságú területeket szabályoz, és gyakorlatilag minden civil szervezet működését alapvetően fogja érinteni. Emiatt és ehhez kapcsolódóan a későbbi társadalmi támogatottság érdekében minél szélesebb lehetőséget kell biztosítani a Törvénytervezettel kapcsolatos vélemények megvitatására, ezért támogatjuk a NIOK javaslatát, mely szerint a Törvénytervezet csak ősszel kerüljön benyújtásra a Parlament elé. Javasoljuk, hogy a nyár folyamán nyilvános és érdemi párbeszéd formájában kerüljön sor a Tervezet Parlament elé terjesztendő változatának kialakítására. 1 Az ECNL az elmúlt évtized során a kelet-európai régió minden országában részt vett a civil szervezetek számára kedvező jogszabályi környezet kialakításában, ezen kívül együttműködik az Európai Bizottsággal és az Unió más intézményeivel egy, a civil működést elősegítő jogi és pénzügyi környezet megteremtésében európai szinten is. Jelen dokumentum által az európai normák és jó gyakorlatok fényében kívánjuk a Törvénytervezettel kapcsolatos álláspontunkat kifejteni és megoldási javaslatokat előterjeszteni.

1

Itt kívánunk utalni arra, hogy bár az előkészítő munkába bevontak néhány civil szakértőt, a munka alapvetően zárt ajtók mögött folyt, így a civil szervezetek és állampolgárok mindössze június 22-én szembesültek egy több mint 100 szakaszból álló tervezettel.

1


I.

Definíciók

A Törvénytervezet 2. § g) pontja értelmében “gazdasági-vállalkozási tevékenység a jövedelem- és vagyonszerzésre irányuló vagy azt eredményező gazdasági tevékenység, ide nem értve a bevétellel járó, létesítő okirat szerinti cél szerinti tevékenységet, valamint a közhasznú tevékenységet”. Álláspontunk szerint jelen Törvénytervezet sem oldja fel a bizonytalanságot a gazdálkodó tevékenység, gazdasági-vállalkozási tevékenység és a közhasznú tevékenység értelmezésével és elhatárolásával kapcsolatban. 2 II.

Az egyesülési jog alapján létrejött szervezetek

A Törvény hatálybalépésével a civil szervezetek köre az úgynevezett klasszikus civil szervezetekre korlátozódik, és ily módon számos szervezeti forma kikerül a hatálya alól, míg másfelől új jogi forma jön létre (civil társulás). A Törvénytervezet törekvése a civil szervezetek jogi formáinak tisztázására üdvözlendő, mivel (a) a szektor fejlődését torzította a félállami szervezetek (pl. közalapítványok, köztestületek) „egy kalap alá vétele” a valódi, önként szerveződő civil szervezetekkel; és (b) az elmúlt 20 év tapasztalata azt mutatja, hogy a meglévő jogi formák nem mindenben elégítik ki a civil szervezetek működési igényeit. A tisztázásra tett javaslatok azonban véleményünk szerint további finomításra szorulnak; a továbbiakban a Tervezet ezen szándékával kapcsolatos aggályainkat és javaslatainkat vázoljuk. 1. Nonprofit gazdasági társaság Teljes mértékben egyetértünk a Tervezet azon szándékával, mely szerint az állami/önkormányzati alapítású vagy törvény által létrehozott nonprofit szervezetek ne essenek a civil szervezetekről szóló törvény hatálya alá, hiszen az önkéntes alapítás fogalmi eleme minden civil szervezetnek 3 . A Törvénytervezet ennek alapján kizárja a hatálya alól a közalapítvány vagy a köztestület mellett a nonprofit gazdasági társaságot is, melyek túlnyomó többségét a gyakorlatban költségvetési illetve önkormányzati szervek alapítják meg. A nonprofit gazdasági társaság azonban alapvetően a többi gazdasági társasághoz hasonlóan magánjogi alapon létrejövő szervezet. Léteznek teljes mértékben független, magánalapítású – tulajdonképpen civil - nonprofit gazdasági társaságok, melyek meghatározott indokkal választották ezt a formát. Az indokok közül hármat érdemes ezen a helyen kiemelni: Lásd dr. Aradszky Zsolt ügyvéd részletes fejtegetését a Törvénytervezettel kapcsolatos észrevételei között. E szándéknak ellentmond viszont, hogy a Törvénytervezet 5. számú melléklete a nyilvántartásba szükség szerint bejegyzendő adatok között hivatkozik az állami alapító által alapított alapítványra. 2

3

2


1. A magyar jogban mind a mai napig nem áll rendelkezésre a civil, nonprofit, egyúttal nem tagsági alapú, szolgáltató – programmegvalósító funkciót betöltő szervezet számára megfelelő jogi forma. A nonprofit szervezetek világszerte, így Magyarországon is, elvi szinten három fő szervezeti funkció alapján szerveződnek: 1. Tőkegyűjtés és adományozás 2. Nonprofit szolgáltatás, programmegvalósítás, munkavégzés 3. Közösségi, illetve tagsági alapú tevékenység A három fő funkció mindegyike rendkívül változatos célokat és tevékenységi formákat rejt, emellett azonban mindháromnak megvannak a sajátos szervezeti-irányításifinanszírozási szükségletei, melyekre a jognak megfelelő választ kell adnia. Miként a gazdasági társaságok formáit is a gazdálkodó tevékenység jellege, volumene, irányítási és finanszírozási szükségletei határozzák meg, úgy a nonprofit formák meghatározásakor és azok jogi kereteinek kialakításakor figyelemmel kell lenni azok tényleges funkciójára. A nem tagsági alapon működő nonprofit szolgáltatók (szociális szolgáltatók, think-tank-ek, kutatóintézetek, jogvédő szervezetek) számára sok esetben sem az egyesület, sem az alapítvány nem teremti meg a hatékony, cégszerű irányításhoz szükséges szervezeti kereteket. 4 2. Különösen jellemző ez a szervezeti forma az ún. társadalmi vállalkozások esetében, melyek ugyan fő profilként jövedelemszerzésre irányuló gazdasági tevékenységet folytatnak, azonban a teljes jövedelem közhasznú társadalmi célt szolgál (pl. fogyatékosok munkaerőpiaci foglalkoztatása, környezetvédelem, kisközösségek fejlesztése stb.). Ezek között sok innovatív szervezet van, amelyek a piacra lépéshez szükséges kezdeti támogatást adományokból, pályázatokból szerezték meg és erre piaci alapon nem lett volna lehetőségük. 3. A magyar jogban kizárólag a nonprofit gazdasági társaság formájában lehetséges külföldi nonprofit szervezetnek magyarországi irodát, képviseletet, „leányvállalatot” létrehozni. Az egyesület erre értelemszerűen nem alkalmas forma, az alapítvány esetében pedig mivel az alapító nem szólhat bele meghatározó módon a kuratórium döntéseibe, a külföldi alapító nem tud kellő kontrollt gyakorolni a magyar szervezet felett. Emiatt vette fel ezt a jogi formát mind saját szervezetünk, az ECNL, mind pedig számos Magyarországon székhellyel rendelkező, de régiós szinten tevékenykedő nemzetközi szervezet irodája (pl. NESsT, ISSA).

4

Erről bővebben lásd: Bullain Nilda: Alapkérdések az Alapítványokról, Civil Szemle, 2008/4, V.évf 4. Szám http://www.civilszemle.hu/downloads/CSZ-17.pdf

3


A jogi formától eltekintve azonban ezek a nonprofit szervezetek teljes mértékben civil szervezetként működnek, küldetéssel, kollektív irányító testületi kontroll alatt, pályázatokból, adományokból és közhasznú tevékenység bevételeiből. Tehát nevük ellenére nem elsősorban gazdasági tevékenységet végeznek, nem erre jöttek létre. Az itt felsorolt szervezetek mindegyike magas színvonalon, átláthatóan működve, hosszú évek óta segíti a magyar társadalom és a civil szervezetek fejlődését. Véleményünk szerint méltánytalan lenne, ha a fenti három kategóriába eső szervezetek elesnének a civil szervezeteket megillető kedvezményektől pusztán azért, mert szervezetiirányítási szükségleteik alapján nem alapítványi vagy egyesületi formában jöttek létre. Különösen káros lenne, ha elvesztenék a közhasznú státuszra való jogosultságukat, mely a nemzetközi támogatásokra való jogosultságukat is veszélybe sodorná. A közhasznú státusz lényege, hogy szervezeti formától függetlenül megkaphatja azt a nonprofit szervezet, ha közhasznú tevékenységet végez és bizonyos feltételeknek megfelel. Ami azt illeti, a common law országokban (Anglia, Irország, USA), a nonprofit gazdasági társaságnak megfelelő jogi forma a „charity”, azaz közhasznú státusszal rendelkező szervezet alapesete. Javasoljuk ezért, hogy a törvény a magánalapítású (államtól független természetes és jogi személyek által alapított) nonprofit gazdasági társaságot sorolja fel a civil szervezetek között a 2§ d. pontban. 2. A civil társulás A civil társulás, mint új jogi forma bevezetése üdvözlendő, az ECNL által már régóta hangoztatott szükséglet. Azonban a Törvénytervezet értelmében a civil társulásnak nem csak jogi személyisége, hanem magánjogi jogalanyisága sem lenne (6§. 1), azaz a jogviszonyokban félként nem szerepelhetne, jogokkal és kötelezettségekkel nem rendelkezhetne. Ennek alapján nem egyértelmű számunkra, hogy ténylegesen milyen szerepet tölt majd be és miért éri majd meg a helyi civil köröknek, kluboknak bírósági nyilvántartásba vételt kérni. (Hiszen az egyesülési jog alapján „identitásukat” névvel, közös fellépéssel anélkül is felvállalhatják.) A jogi személyiség hiánya a civil társulás, mint tagjaitól elkülönült szervezet felelősségének hiányát jelenti (azaz a korlátozott felelősséget zárja ki). Ugyanakkor jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet lehet magánjogi jogalany, erre számos példa van a magyar jogban 5 – ezáltal „forgalomképessé”, gazdálkodásra és kötelezettséggel járó közéleti szerepvállalásra 6 alkalmassá tehetők olyan szerveződések, melyek nem igénylik a jogi személyiséggel járó korlátozott felelősségvállalás előnyeit és kötelezettségeit.

5 6

Lásd dr. Bíró Endre észrevételeit (pjt, kkt, társasház, diákönkormányzat stb.) Pl. részvétel a helyi civil kerekasztal munkájában

4


Elképzelésünk szerint a civil társaság 7 a polgári jogi társaság mintájára létrehozott olyan személyegyesülés lenne, amely az alapszabályában meghatározott közösségi cél elérésére irányul, de működése nem igényli a jogi személyiséget, s az ezzel együtt járó adminisztrációs, pénzügyi, szabályozási és működési terheket. A civil társaság létrehozásához egy fő képviselő megválasztása szükséges, aki a civil társaság képviseletében eljár és a keletkezett jogviszonyokban viseli a jogi felelősséget. A civil társaság álláspontunk szerint a polgári jogviszonyok alanya lehetne, de vállalkozási tevékenységet nem folytathatna. E forma lehetővé tenné, hogy a hobbikörök, művészeti alkotóközösségek, eseti érdekvédelmi szerveződések stb. saját jogon részt vegyenek a helyi közéletben. Figyelemmel arra, hogy a jogi személyek abszolút jogképességével szemben a jogi személyiség nélküli szervezeteket csak kifejezett jogszabályi felhatalmazás esetén illetik meg jogok és kötelezettségek, a konkrét jogosítványokat (perképesség, szerzési képesség, tulajdonjogi és kötelmi jogi jogalanyiság) a Törvénytervezetben kifejezetten rögzíteni szükséges. A jogi személyiség nélküli civil nonprofit szervezeti formára jó példa Lengyelország, ahol 3 fővel úgynevezett egyszerű egyesületet lehet létrehozni. Az 1989. évi egyesületekről szóló törvény 8 értelmében az egyszerű egyesület tagjainak az alapításkor meg kell határozniuk az egyszerű egyesület nevét, célját, tevékenységét, székhelyét és képviselőjét és ezekről a felügyelő szervet értesíteniük kell. Az egyszerű egyesület tevékenységéhez a pénzügyi hátteret a tagok hozzájárulásai biztosítják. Az egyszerű egyesület azonban az egyesülettől eltérően nem 1. hozhat létre helyi kirendeltséget; 2. csatlakozhat szakszervezethez; 3. tarthat nyilván tagként jogi személyt; 4. folytathat vállalkozási tevékenységet; 5. fogadhat el adókedvezményre jogosító adományt, örökséget, illetve állami támogatást. A civil társulásra vonatkozó különös szabályok nem egyértelműek a tekintetben, hogy milyen jogkövetkezmény fűződik ahhoz, ha a bíróság a 21.§ (3) bekezdése szerinti vizsgálata során arra a megállapításra jut, hogy a civil társulás megalapításának célja nem felel meg a törvényben foglaltaknak. Ezzel ellentétes ugyanezen paragrafus (1) bekezdése, mely szerint a A „társaság” szó véleményünk szerint a magyar jogban jobban kifejezi a magánszemélyek egyesülését, mint a „társulás”,mely elsősorban jogi személyek egyesülésére utal (lásd dr. Bíró Endre észrevételeit). 8 Parliamentary Act of April 7, 1989 Law on Associations. http://www.usig.org/countryinfo/laws/Poland/Poland%20Law%20on%20Associations.pdf 7

5


civil társulás létrejöttét a bíróság tudomásul veszi. Mivel itt nincs szó komolyabb alkotmányellenességi, állambiztonsági stb. kockázatról, véleményünk szerint nem szükséges a cél törvényességének előzetes vizsgálata. (Ennél nagyobb kockázatot rejthet pl. a tömegmozgalom, amely semmilyen regisztrációra nem kötelezett, és a nemzetközi jog alapján nem is kötelezhető.) Ehelyett, ha egy civil társulás a működése folyamán az Alaptörvénnyel ellentétes tevékenységet fejt ki, a többi civil szervezethez hasonlóan törvényességi felügyeleti eljárással orvosolható a helyzet. 3.

Egyesület, szövetség alapítói taglétszáma

A Törvénytervezet 5§-a alapján az egyesület alapításához legalább 10 alapító tag szükséges. Az ECNL régóta érvel amellett, hogy csökkenjen az alapításhoz szükséges tagok száma, amely jelenleg a legmagasabbak között van Európában 9 . A legtöbb EU tagállamban 2-3 fő elegendő az egyesület létrehozásához. A 10 fő követelménye a szocialista törvényhozási szemlélet maradványának tűnik, mely szerint a társadalmi szervezetnek nagy társadalmi bázissal kell rendelkeznie. A XXI. századi modern demokráciákban semmi sem indokolja a polgárok önszervezôdésének számszerű korlátozását. Mi több, a minimum 10 fős feltétel alapot adhat az Az Emberi Jogok és Alapvető Szabadságok Védelméről szóló Egyezmény 11. szakasza megsértésének kimondására is. Bár az Európai Bíróság esetjogában még nem született határozat arra nézve, hogy mennyi lehet az alapító tagok minimum létszáma, a bíróság szigorú feltételeket szabott a 11. szakaszban foglalt egyesülési jog korlátozására, amelyeknek a szóban forgó létszámkorlátozás valószínűleg nem felelne meg. A tapasztalatok szerint sok – helyi és országos – egyesület küzd azzal, hogy bár az alapításhoz össze tudtak hívni tíz vagy tizenegynéhány főt, az egyesületi közgyűlésekre már nehéz elhívniuk a tagokat, mivel valójában 3-5 fő mûködteti az egyesületet, amely az általuk megszerzett pályázatokból, adományokból fontos és jó dolgokat valósít meg. A kistelepüléseken, falvakban különösen segítené a társadalmi önszerveződést, ha már 3-5 aktív, lelkes polgár megalapíthatná az egyesületet. Emellett előfordul, hogy egy kisebb városban sem találnak elég alapító tagot egy ellentmondásos társadalmi ügy, például a roma integráció ügyének elősegítésére létrehozandó egyesülethez. (A kisszámú alapító, akár a falvakban, akár a városokban, természetesen nem zárná ki a további tagok csatlakozását és az egyesület növekedését.) A civil társulás mint jogi forma bevezetése ezt a problémát egyáltalán nem oldaná meg, ha nem lehetne jogalanyisága; és csak részben oldaná meg, ha rendelkezne azzal. Ugyanis

9

Magyarországon kívül az összes EU és nem EU tagállam közül (idértve a Balkánt és a Keleti Partnerség országait is) csak Szlovénia (10 fő) és Lengyelország (15 fő) követel legalább 10 főt az egyesület alapításához.

6


továbbra is fennállna az akadály az olyan szervezetek előtt, amelyek kisebb létszámmal ugyan, de a jogi személyiség nyújtotta előnyöket kihasználva kívánnak működni. 10 Nem világos továbbá a Tervezet 5§ (4) bekezdése alapján, hogy miben különbözik a Szövetség az egyesülettől azon túl, hogy más névvel illeti magát. A 5§ (4) bekezdése szerint “A szövetség formájában működő egyesület megalapításához az szükséges, hogy az (1) bekezdés szerinti tíz tag között legalább két – már nyilvántartásba vett – szervezet határozza el a szövetség megalapítását.” Ezek szerint azonban a szövetségnek is lehet természetes személy tagja, és megalapításához 10 alapító személy szükséges, amelyek közül két – nem szükségszerűen civil szervezet - jogi személy tag (“szervezet”) elhatározhatja, hogy szövetség formájában alakuljanak meg. Amennyiben ez a jogi személy tagok által választható lehetőség, milyen többlet illetve eltérő jogosítványt jelent a szövetségi forma a kezdeményező jogi személyek illetve a többi tag számára? Amennyiben a Szövetség illetve a tagjai által “duplán” megpályázott támogatások kiszűrése a cél, úgy arra véleményünk szerint nem a Szövetség, mint külön jogi forma szabályozása, hanem a támogatásra vonatkozó megfelelő összeférhetetlenségi feltételek meghatározása a megfelelő jogi eszköz. Az ECNL a jelenlegi Törvénytervezet alapján nem látja a Szövetség mint civil szervezeti jogi forma megkülönböztetésének indokoltságát. Ha azonban mégis sor kerülne erre, akkor a szövetségi forma vélhetően a jogi személy tagokra – esetleg csak civil szervezet tagokra – szűkülne le. Ebben az esetben még inkább indokolt az alapítói létszám csökkentése, hiszen itt még gyakoribb, hogy nincsen 10 azonos céllal létrejött, közös érdekeket felvállaló szervezet az országban, mégis társadalmi szükség mutatkozik a szövetség megalakítása iránt. 11 Javasoljuk tehát az egyesületek alapítói létszámát három főre csökkenteni. 12 4. Egyesület ügyintéző tagjainak cselekvőképessége Egyetértve az ÉFOÉSZ, a Központ a Mentális Sérültek Jogaiért Alapítvány, és más civil szervezetek által benyújtott javaslatokkal, szükségesnek tartjuk a cselekvőképességi feltétel törlését a 11§ (1) bekezdésből.

10

Ez ismét visszavisz a nem tagsági alapon működő, szolgáltató-programmegvalósító jellegű jogi forma hiányához. 11 Ilyen volt pl. a Magyar Adományozói Fórum, mely eleinte kénytelen volt magánszemélyeket is bevenni az egyesületbe, hogy meglegyen a 10 alapító tag; pusztán abból adódóan, hogy néhány éve még nem volt tipikus a civileket támogató magánalapítvány léte Magyarországon. 12 Ehhez kapcsolódóan szükséges lesz majd, hogy az egyesület alapszabálya rendelkezhessen egyszemélyes ügyintéző és képviseleti szerv választásáról; azonban meghatározott létszám (pl. 15 fő) felett, továbbá közhasznú státusz esetén már kötelezővé lehet tenni ezen szerv testületi jellegét.

7


Számos nemzetközi egyezmény garantálja a fogyatékkal élők (ideértve a gondokság alá helyezett mentális sérülteket is), illetve a gyerekek és fiatalkorúak jogát a közéletben való teljes körű részvételre. 13 A cselekvőképességi feltétel az egyesület ügyintéző és képviseleti szerve tagjának esetében sértené ezeket az egyezményeket, melyeket Magyarország is aláírt. Az eddigi gyakorlatban sem adódott abból probléma, hogy egy középiskolai diákegyesület vezetői középiskolai diákok, vagy egy önálló életet szorgalmazó fogyatékos szervezet vezetői enyhén értelmi fogyatékosok voltak. III.

Nyilvántartásba vétel

1. Szeretnénk felhívni a figyelmet a 9.§-ban található azon ellentmondásra, hogy míg az f) pont értelmében az ügyintéző szerv tagjainak név szerinti megjelölése a nyilvántartásba vételnek nem feltétele, a c) pont alapján az ügyintéző és a képviseleti szerv tagjainak nyilatkozniuk kell arról, hogy a 11.§ (1)-(2) bekezdésében foglaltaknak megfelelnek-e, és ily módon név szerint fel vannak tüntetve. 2. A Tervezet nem tartalmazza a nyilvántartásba vétel „alapértelmezett” határidejét, mely most maximum 60 nap. Üdvözöljük, hogy a nyilvántartásba vételi eljárás időtartama felére csökken 14 , de a létesítő okirat minta alkalmazása esetén a 15 napos határidőt indokolatlanul hosszúnak találjuk. Szerződésminta alkalmazása esetén a cégeljárás során a cégbíróság a bejegyzési kérelem beérkezését követő egy munkaórán belül határoz szemben az általános eljárás esetére kikötött 15 munkanapos határidővel, így a szerződésminta alkalmazása jelentős kedvezményt jelent a cégek számára. Jelen esetben a 30 napos határidőhöz képest a 15 nap nem annyival kedvezőbb, hogy a szervezeteknek megérje egy mintához kötötten megkezdeni a működésüket. Ugyanakkor a 9.§-ban szereplő vizsgálatra minta esetén néhány munkanap is elegendő lehet, így javasoljuk a 15 napot 8 munkanapra csökkenteni. 3. A nyilvántartásba vételi eljárással kapcsolatban az egységes bírói gyakorlat megteremtése érdekében nem tarjuk szerencsésnek a 32.§ (4) bekezdés szerinti „kiskaput” és helyette a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (Ctv.) szerinti taxatív felsorolást látnánk szívesen a nonprofit szervezetek esetében is. A Ctv. a valamennyi cég bejegyzéséhez (változásbejegyzéséhez) szükséges okiratok mellett jogi formánként további dokumentumok benyújtását írja elő, illetve az alapító okirat tartalmára tekintettel további kötelező mellékleteket sorol fel.

13

Egyebek között A Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ Egyezmény, Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének a 1642(2009) számú határozata, Az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának az R(2006)5. számú ajánlása, A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, az ENSZ Gyermekek Jogairól szóló Egyezménye, stb. 14 Erre irányuló utalás szóban hangzott el a Minisztérium képviselőitől.

8


4. Figyelemmel arra, hogy a civil szervezet nyilvántartásba bejegyzett adatai nyilvánosak, érthetetlen, hogy a 39.§ értelmében miért csak a civil szervezet képviselőjének kérelmére ad ki a bíróság kivonatot a civil szervezet bírósági nyilvántartásba bejegyzett hatályos adatairól.

IV.

Névkizárólagosság

A Törvényjavaslat 10.§ (4) bekezdése értelmében “az egyesület elnevezésének az ország területén hasonló működési körben tevékenykedő, korábban bejegyzett egyesületek elnevezésétől különböznie kell”. A fenti rendelkezés értelmezése jogbizonytalanságot okozhat, mivel i) nem egyértelmű, hogy mi minősül hasonló működési körnek, illetve ii) a jelenlegi Törvényjavaslat alapján akár egy betű eltérés is elegendő a név bejegyzéséhez iii) más jogi formában akár ugyanolyan elnevezésű civil szervezet is létrehozható. A fentiekre tekintettel érdemes lenne a cégeljárásban előírt névkizárólagossági szabályokat átemelni a nonprofit szervezetek nyilvántartási szabályai közé. A Ctv. 3.§ (4) bekezdése értelmében “a cégnévnek (rövidített névnek) az ország területén bejegyzett más cég elnevezésétől, illetve a …..lefoglalt elnevezéstől - a cégforma különbözőségén túlmenően is - egyértelműen különböznie kell, és nem kelthet olyan látszatot, ami - különösen a cég tevékenységi körét és a választott cégformát illetően - megtévesztő.” A fentiek alapján az általunk javasolt szabályozás a következő lenne: “Az egyesület elnevezésének (rövidített nevének) az ország területén nyilvántartásba vett más civil szervezet elnevezésétől- a szervezeti forma különbözőségén túlmenően is - egyértelműen különböznie kell, és nem kelthet olyan látszatot, ami különösen az egyesület tevékenységi körét illetően - megtévesztő.” Hasonló szabályozást tartalmaz az Észtországban 1996-ban elfogadott Nonprofit Egyesületekről szóló törvény 4.§-a is, mely szerint a nonprofit egyesület elnevezésének egyértelműen el kell térnie más, Észtországban bejegyzett nonprofit egyesület és alapítvány elnevezésétől. A nonprofit egyesület elnevezése nem lehet a nonprofit egyesület célját, tevékenységi körét vagy jogi formáját tekintve megtévesztő. 15 V.

Csődeljárás, felszámolási eljárás

A Törvényjavaslat 16.§ (3) bekezdése értelmében “a felszámolás elrendelésekor az egyesületnek haladéktalanul el kell különítenie az eljárás dologi és személyi ráfordításait fedező összeget. Ennek elmulasztása esetén az eljárás során a tagok pótbefizetésre kötelezhetők”. 15

http://www.icnl.org/knowledge/library/files/Estonia/ngo_eng.pdf

9


A fenti rendelkezés ellentmond a Törvényjavaslat 41.§ (2) bekezdésében foglaltaknak, mely szerint a civil szervezet tartozásaiért saját vagyonával felel és a civil szervezet alapítója, tagja — a vagyoni hozzájárulásának megfizetésén túl — a civil szervezet tartozásaiért saját vagyonával nem felel, ezért javasoljuk e rendelkezés törlését. VI.

Könyvvezetési, beszámolási szabályok

A Törvényjavaslat 56.§ a beszámoló nyilvánosságra hozatalával összefüggésben az alábbiak szerint rendelkezik: „(2) A civil szervezet köteles az (1) bekezdés szerinti beszámolót – kötelező könyvvizsgálat esetén a könyvvizsgálói záradékot vagy a záradék megadásának elutasítását is tartalmazó független könyvvizsgálói jelentéssel együtt – a bíróságon papír alapon, vagy az oldalhű digitális másolatot elektronikus úton letétbe helyezni, amelyet követően a bíróság a Nyilvántartáshoz kapcsolt módon közzétesz. (3) A civil szervezet az (1) bekezdés szerinti beszámolót, kötelező könyvvizsgálat esetén a könyvvizsgálói záradékot vagy a záradék megadásának elutasítását is tartalmazó független könyvvizsgálói jelentéssel, valamint elektronikus űrlappal együtt köteles a kormányzati portál útján a Civil Információs Portál részére elektronikus úton megküldeni.” A fentiek értelmében az összes civil szervezet köteles a beszámolóját a bíróságon papír alapon vagy elektronikus úton letétbe helyezni, továbbá a kormányzati portál útján a Civil Információs Portál részére elektronikus úton megküldeni. Indokolatlannak tartjuk, hogy a beszámolót két helyre is el kell küldeniük a civil szervezeteknek, ahelyett, hogy a bíróság továbbítaná a beszámolókat a Civil Információs Portál részére. Figyelemmel arra, hogy a fenti előírás nem közhasznú szervezetek részére is mindenféle ellentételezés nélkül- további terhet ró, fontosnak tartjuk, hogy bármely adminisztratív szigorítás indokolt és arányos legyen. VII.

Közhasznú státusz

A közhasznú szervezetekről szóló törvény és a kapcsolódó jogszabályok reformjával kapcsolatos elemzésünkben 16 (Közhasznúsági Tanulmány) már korábban hangsúlyoztuk, hogy időszerűnek tartjuk a közhasznúság jogpolitikai céljának újragondolását, mivel a jelenlegi kritériumrendszer formálissá vált és a közhasznúság jelentéstartalma kiüresedett. Fontos leszögezni azonban, hogy a közhasznúság céljának, fogalmának és feltételrendszerének kialakításakor elengedhetetlen a széles körű, valódi társadalmi párbeszéd;

Bullain Nilda-Gazsi Adrienn-Csanády Dániel (2011): Ki érdemes a KÖZ bizalmára? Elemzés és koncepció-javaslat a közhasznú szervezetekről szóló törvény és a kapcsolódó jogszabályok reformjához. Ökotárs Alapítvány, Budapest. http://www.ecnl.org/dindocuments/358_Study%20on%20PBO%202011.pdf

16

10


illetve hogy a reform alapvető feltétele, hogy a közhasznú státuszhoz valódi, a civil szervezetek működését és forrásszerzését érdemben könnyítő kedvezmények járuljanak. Álláspontunk szerint az állam bizalmának kiérdemlése helyett a közhasznúságnak a civil szervezetek iránti közbizalom erősítését és elismerését kellene szolgálnia annak érdekében, hogy nőjön az állampolgári felelősségvállalás és a társadalmi tőke. Sajnálatos módon a jelenlegi Törvénytervezet egyáltalán nem szolgálja ezeket a célokat és a Törvénytervezet jelenlegi formában történő elfogadása esetén nemhogy előrelépést, de beláthatlan károkat okozhat a civil szektor számára az alábbiak miatt: 1. Közhasznú tevékenység definíciója A Törvénytervezet 2§ (k) pontja alapján a közhasznú tevékenység: „minden olyan tevékenység, amely a létesítő okiratban megjelölt – törvényben nevesített állami vagy önkormányzati feladat megvalósítására irányuló – célkitűzés elérését közvetlenül szolgálja, ezzel hozzájárulva a társadalom és az egyén közös szükségleteinek kielégítéséhez”. Az ECNL ezen definíció elvetését javasolja. Bár a közhasznúság semmilyen nemzetközi egyezményben nem szerepel és nincsen nemzetközi előírás annak meghatározására, a nemzetközi és az európai hagyomány alapján ez egy adójogi státusz, amely a szervezetek közösségért tett erőfeszítéseit ismeri el. A közösségért számos területen és módon lehet tenni, nem csak az állam által előírt területeken vagy módokon. A közhasznúság alapvetően a szervezet céljához, társadalmi hatásához kötődő fogalom, melynek az állami feladatok megvalósítására való leszűkítése álláspontunk szerint hibás megközelítés. Olyan, mintha az állam azt mondaná, csak az válhat a köz javára, amit én, az állam látok el (akár közvetlenül, akár civil szervezeteken keresztül). Holott a civil szervezetek legnagyobb hozzáadott értéke minden nemzetközi szakirodalom – és a magyarországi gyakorlat - szerint éppen az állami szolgáltatások kiegészítése, az innováció, a hiányzó szolgáltatások felvállalása – mindaz, ami nem a törvény által előírt feladatok ellátása. Nincsen törvényben állami feladatként előírva – például - a gyermekek nevetés általi gyógyítása, a rákos gyermekek élményterápiája, az önkéntes segítés megszervezése, a társadalmi vállalkozók támogatása vagy a fiatalok pénzügyi tudatosságának növelése. 17 Mégis ki tagadná, hogy e tevékenységek közhasznúak? Az e tevékenységeket

17

A szövegezés értelmezhető szűken és tágabban is, és ennek kapcsán számos értelmezési kérdést felvet. Az élményterápia például az egészségügyi törvény (1997. évi CLIV.tv.) 3.§ e) pontja alapján nem lehet egészségügyi szolgáltatás – holott az egészségromlás mérséklését szolgálja – amennyiben a civil szervezet nem szolgáltatói működési engedély birtokában végzi a tevékenységet. A közhasznú önkéntes tevékenységről ugyan van törvény, ám az csupán lehetőséget ad bizonyos közintézményeknek önkéntesek fogadására, de nem írja elő állami feladatként. A nemzetközi fejlesztés ugyan a Magyarország által aláírt nemzetközi szerződések értelmében feladata a magyar államnak, de törvény nincsen róla. Kérdés lehet az is, hogy noha a korrupció ellen számos törvény született, „állami feladat”-nak minősül-e azoknak az állami szervekkel szembeni érvényesítése?

11


végző szervezetek jelentős eredményeket tudnak felmutatni a „társadalom és az egyén közös szükségleteinek kielégítésében”. A lista pedig a nagyon hosszan folytatható. A közhasznú tevékenységnek a törvényben nevesített állami és önkormányzati feladatokkal való egyenlővé tétele a civil szervezetek szerepének és jelentőségének súlyos félreértelmezése, és bevezetése igen negatív hatással járna a szektorra, melynek épp elismerését és támogatását kívánja elérni a Törvény, legalábbis a preambuluma szerint. Itt jegyeznénk meg, hogy a Törvénytervezethez mellékelt Előzetes hatástanulmány lényegében értékelhetetlen, miközben egy ilyen, alapjogokat érintő törvény esetében igen nagy szükség lenne egy komoly hatástanulmány elvégzésére. Amennyiben a közhasznú tevékenység a Törvénytervezetben foglalt definíció értelmében az állami és önkormányzati feladatellátásra szűkül le, a közhasznú fokozattal rendelkező szervezetek száma várhatóan a jelenlegi 34.000 körüli számhoz képest drasztikusan csökkenne (jelenleg a nonprofit szervezetek mindössze 5%-a, közel 3300 szervezet kiemelkedően közhasznú, és a megfelőségi kritériumok valószínűleg ezt a számot is tovább csökkentik). Ugyanakkor több ezer, akár több tízezer szervezet, amely az állami ellátórendszerek működését a gyakorlatban ténylegesen segíti, feladatának bárminemű – jelképesen, kedvezménnyel vagy támogatással történő - elismerése nélkül maradna. Még a Törvénytervezet definíciójának legtágabb, legmegengedőbb értelmezése esetén is – ha a szervezetek nagyobb köre tartozna továbbra is a közhasznú kategóriába - a közhasznúság ilyen meghatározása megkérdőjelezhető hatással lenne a szektor imidzsére és társadalmi támogatottságára, mivel annak a civil jellege helyett az államhoz való kötődését erősítené meg a nagyközönségben – így a potenciális támogatók, adományozók körében is. Sok támogató van, akik kifejezetten arra szeretnének pénzt adni, amire nem jut az adókból, számukra a közhasznúság állami feladatként való definiálása kifejezetten ellenösztönző. 2. Közhasznú státusz feltételei További probléma, hogy a közhasznú státusznak megfelelő erőforrás rendelkezésre álláshoz való kötése indokolatlan korlátot állít a civil szervezetek elé és semmilyen formában nem szolgálja a kívánt célt. Jelenleg egyetlen EU tagállamban sem köthető a közhasznúság alapvetően gazdasági, erőforrás alapú definícióhoz. Kérdés, hogy mit kíván a jogalkotó biztosítani az erőforrások meglétével – amennyiben az állami feladatok ellátására való kapacitást, alkalmasságot, akkor még talán érthető ez a kezdeményezés, de mint kifejtettük, nem tartjuk helyesnek ezt az irányt. Ugyanakkor a Törvénytervezet maga úgy fogalmaz, hogy a „célok megvalósítása érdekében” van szükség a kellő erőforrásokra.

12


A „megfelelő erőforrás” és „megfelelő támogatottság” a „célok megvalósítása éredekében” relatív fogalmak, melyeket nem lehet törvényi úton minden civil szervezetre vonatkozóan deklarálni. Ezek megfelelősége ugyanis a céltól függ. A jogalkotó legfeljebb arra vállalkozhatna, hogy azt határozza meg, milyen minimális feltételek kellenek bizonyos állami feladatok ellátásához; azonban ezek a feltételek is jobban artikulálhatók a konkrét feladatátvállalási és támogatási szerződésekben. A felsorolt erőforrás – és támogatottság kritériumok erősen megkérdőjelezhetők, még ha a vagylagosság ad is némi mozgásteret az ezeknek való megfelelésben. Megfelelő erőforrás: A 2009. évre vonatkozó Statisztikai Tükör szerint az 500 ezer forintnál kisebb bevételű szervezetek aránya még mindig 44 százalék. A jelenlegi gazdasági körülmények közepette a civil szervezetek számára továbbá nehezen lesz teljesíthető a másik kritérium, a pozitív adózás utáni eredmény is. Fontos ezzel összefüggésben megjegyezni, hogy a mérleg szerinti eredmény ugyan fontos mutatója egy szervezet pénzügyi helyzetének, de a nonprofit szervezetekre (mint „egyéb szervezetekre”) vonatkozó hatályos számviteli szabályok nem adnak teljes és valós képet a civil szervezetek anyagi helyzetéről. Ennek csak legkiemelkedőbb példája, hogy jelenleg nem kötelező kimutatni a szervezet saját tőkéjében azt a részt, mely jövőbeni programok, projektek finanszírozására szolgál, illetve azt, amely szabadon felhasználható, esetleg tartalékot képez. Így egy szervezetnek lehet egy évben nagy összegű eredménye, mely mindössze egy nagy projekt megvalósítására szolgál, és nem járul hozzá a szervezet pénzügyi stabilitásához (például nem lehet a működéssel kapcsolatos költségeket fedezni belőle); ugyanakkor lehet, hogy egy szervezet kellő tartalékot felhalmozva akár több éven át is tud úgy működni, hogy a nehéz gazdasági körülmények ellenére közhasznú céljait megvalósítja, ami által ugyan veszteségessé válik, de működése stabil. Mindez azonban nem derül ki a számviteli beszámolóból, mivel ott a projekt és a működési vagy felhalmozási célú tőkenövekedés nem különül el. Megfelelő támogatottság: A közhasznúságnak a közösségi támogatottsághoz kötését járható útnak tartjuk, de a Törvénytervezetben foglalt feltételek közül a személyi kiadásokra vonatkozó rendelkezés véleményünk szerint nem helyénvaló. Álláspontunk szerint a személyi jellegű kiadás nem feltétele a közhasznú tevékenység elvégzésének, és nem is tükrözi a társadalmi támogatottságot, mivel önkéntesek bevonásával a munkák jelentős részét el lehet látni. Ezt támasztják alá a 2009. évre vonatkozó statisztikai adatok, mely szerint a szektorban tevékenykedő önkéntes segítők becsült száma 427 ezer fő volt és az általuk teljesített közel 60 millió munkaóra több mint 28 ezer főállású foglalkoztatott munkaidejének felelt meg. Az önkéntesek munkájának becsült értéke megközelítette az 56 milliárd forintot, és épp az egyesületeknél és magánalapítványoknál tevékenykedett az önkéntesek több mint 93 százaléka. 18 18

http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xftp/stattukor/nonprofit/nonprofit09.pdf

13


Ha már valamit, inkább a szervezet (adminisztratív) kapacitását tükrözi a személyi kiadások nagysága. Ez azonban ismét csak relatív, nem fejezhető ki egy általános százalékos nagyságrenddel. Egy 500,000 Ft éves költségvetésű szervezetnél személyi kiadásra fordított 50,000 Ft (jellemzően szakértői honoráriumok formájában) semmit sem mond a szervezet emberi erőforrás kapacitásáról, hiszen nyilvánvalóan önkéntesekkel látja el a munkáját; míg egy 300 millió forint éves költségvetésű alapítványnál akár a költségvetés 5%-át kitevő 15 millió forintos éves keret is elegendő lehet a szükséges személyi kiadások fedezésére. 3. Lehet-e objektív mércéje a közhasznúságnak? Értelmezésünk szerint a közhasznúsági feltételek gazdasági mutatókhoz történő kötése abból a szándékból fakad, hogy minél objektívebb legyen a közhasznú státusz megítélése. Azonban ez az elvárás félrevezető. Nincsen olyan ország, ahol a közhasznúságot pusztán gazdasági vagy más „objektív” mérőszámmal állapítanák meg. A közhasznúság jellegéből adódóan szubjektív fogalom, hiszen minden társadalomban az adott történelmi-politikai-gazdasági környezetben alakul ki egyfajta társadalmi konszenzus arról, mi a közhasznú és mi nem. A legnagyobb múlttal rendelkező angliai közhasznúsági fogalom (charitable organization) első, 1601-es törvényi szabályozása alapján közhasznúnak bizonyult az az erdőgazdálkodási társaság, amely a boszorkányégetéshez szükséges fát termelte ki. Közelebbi példával élve, a balkáni országokban a háború után közhasznúnak tekintették az angol tanítást, hiszen az segített mind az országok gazdasági fejlődésében, mind az etnikai ellentéteket áthidaló egymás közötti kommunikációban. Magyarországi példa pedig a nemzetközi fejlesztés, mely az EUhoz való csatlakozásunk előtt nem volt releváns tevékenység, 2004 óta viszont már állami kötelezettség is, és számos civil szervezet specializálódott erre (s véleményünk szerint közhasznúnak tekintendő, mégsem szerepel a közhasznú tevékenységek jelenleg hatályos listáján. 19 ) A jelenlegi közhasznúsági rendszer elleni legnagyobb kifogás, hogy formálissá, tartalom nélkülivé vált, hogy a közhasznú státusz nem tükrözi a szervezet társadalmi hasznosságát. Ebben egyetértenek a szervezetek, az őket támogató állampolgárok, a cégek és a kormányzati, önkormányzati szervek is. 20 Tényként állíthatjuk, hogy a jelenlegi tervezet ezt a problémát nem orvosolja, hiszen a közhasznúságot alapvetően két, formális feltételrendszerrel definiálja: állami vagy önkormányzati feladat megnevezésével, és gazdasági-infrastrukturális mutatók alkalmazásával. Nem tart majd sokáig, amire a szervezetek azon fognak dolgozni, hogyan érjenek el 10%-nyi bevételt az 1%-ból, vagy 10%-nyi személyi kiadást, függetlenül attól, hogy küldetésük 19 20

Ksztv 26§ (c) Ezt széleskörű kutatás támasztja alá, lásd a Közhasznúsági Tanulmányt.

14


megvalósítása szempontjából tényleg erre van-e szükség, vagy hogy mivel jár ez a célcsoportjuk szempontjából. Az objektívnek szánt mutatók hátulütője, hogy formálisak, tehát valós tartalom nélkül teljesíthetők. Továbbá, a mutatók óhatatlanul, elkerülhetetlenül önkényesen lesznek megállapítva. A civil szervezetek magas szintű komplexitása miatt, szemben a for-profit szervezetekkel, nem lehet a valós teljesítményüket, közhasznú mivoltukat gazdasági mutatókkal jellemezni. 21 Például, a központi forrásokból származó 50%-os limit tekintetében: önmagában a központi forrásoktól való nagyobb függetlenség ösztönzése pozitív szándék, amellyel mi is egyetértünk. Ám ez nem szabad, hogy azt jelentse, hogy fontos közösségi szükségletet ellátó szervezetek finanszírozás nélkül maradnak. Márpedig, bár a normatív támogatásokat és a feladatellátási szerződéseket (ha jól értelmezzük a 82.§-t) nem érti ide a törvény, a „politikai és megélhetési civileken” kívül 50% feletti központi forrásból származó bevétele van sok olyan szervezetnek is, amely időszakos állami pályázatokból tart fenn létfontosságú szolgáltatásokat – amelyeket az állam nem tud törvényi feladatként felvállalni, mert nincsen rá állandó költségvetési forrás. Ha a cél a központi forrásokkal való visszaélés, és az azoktól való függőség csökkentése, akkor azt a forrásoldalon kell szabályozni, a pályázati kiírások tartalmában és feltételrendszerében – nem pedig a civil szervezetekre általánosan vonatkozó, végsősoron önkényesen megállapított feltételekkel. 4. Javaslataink Az európai államokban elfogadott közhasznú tevékenységi definíciók alapvetően a kölcsönös hasznú tevékenységtől való megkülönböztetést szolgálják, azaz annak biztosítását, hogy a szervezet ne elsősorban a tagok vagy alapítók saját érdekeit szolgálja. A definíció része így csaknem minden esetben (i) a tevékenység típusa (többnyire nyitott végű lista), (ii) a célcsoport jellege (társadalom, vagy annak egy része, rászorulók), (iii) a közhasznú tevékenység elsődlegessége (dominanciája). Jogrendszertől függően további elemek: (iv) a tevékenység hatása, eredménye illetve (v) a társadalmi támogatottság megléte. 22 Ebból is látszik, hogy a közhasznúságról döntést hozó állami szerv feladatának része a státuszra való jogosultság bizonyos szintű mérlegelése. Az egyes országokban a hagyománytól függően más és más szerv látja el a közhasznúság felügyeletét (adóhatóság, minisztérium, bíróság, külön szerv), de mindegyik esetben egyfajta „esetjog” alakult ki, amelynek alapján a szervezeteket minősítik. A rendszer fontos része, hogy a minősítés megtagadása ellen bírósági úton is lehet fellebbezni, így alakul ki lassanként az a társadalmi konszenzus, amely a közhasznúságot az adott kontextusban definiálja.

21

Bár ez nem könnyíti meg a jogalkotó dolgát, a nemzetközi szakirodalom egyértelműen és egyhangúlag ezt támasztja alá. 22 Ezekről további információ található a Közhasznúsági Tanulmányban és az ott hivatkozott szakirodalomban.

15


Véleményünk szerint az Európai Unió tagjaként és a magyar civil szektor fejlődésének elősegítése végett sem lenne szerencsés eltérnünk ettől a jogalkotói-jogalkalmazási gyakorlattól. Javaslataink ennek alapján: (1) Elsődlegesen azt javasoljuk, hogy kisebb módosításokkal a jelenlegi tevékenységi lista szerepeljen a közhasznú tevékenység fogalmának meghatározásában. A meghatározás kezdődhetne egy átfogó jellegű mondattal, pl. „közhasznú azon tevékenység, amely a társadalom közös szükségleteinek kielégítését szolgálja”. 23 Az átfogó meghatározást véleményünk szerint követnie kell egy részletesebb tevékenységi listának (kisebb módosításokkal: 21. és 22. pont törlése, ugyanakkor a településfejlesztés és közösségfejlesztés, valamint a nemzetközi fejlesztés beemelése), mely útmutatóul szolgál ahhoz, milyen tevékenységek végezhetőek közhasznú módon; de nem szűkíti le azokat törvényben nevesített közfeladatokra. A lista természetesen nem véglegesnek hanem irányadónak tekintendő és néhány évente egy felülvizsgálatot – az eddigiekkel ellentétben – el kell végezni. (2) A továbbiakban szükségesnek tartjuk a célcsoport körülhatárolását, amely a közhasznúságnak a „köz”-re, azaz a közösségre vonatkozó részét definiálja: a közhasznú szervezet a társadalmat vagy annak egy részét szolgálja („the public or a part of it”); illetve a közhasznú szervezet a rászorulókat szolgálja („the vulnerable”; „those in need”). A két kitétel együttesen alkalmazva biztosítja, hogy ne csak a teljes társadalom javát szolgáló tevékenységek (melyek többnyire országos szintű szervezetet feltélteleznek), hanem a kis létszámú - akár zárt körű, pl. csak szenvedélybetegek -, ám rászoruló csoportok segítése is a közhasznúság fogalmi körébe essen; ugyanakkor kizárja a kis létszámú, de nem rászoruló közösségeket segítő tevékenységek (a kölcsönös hasznú szervezetek) körét. Természetesen a konkrét megfogalmazás lehet cizelláltabb, és több szempont is szóba jöhet- pl. a helyi közösségek, vagy a társadalom más részeinek nevesítése is-, ám ezek már szövegezési részletkérdések. A Ksztv. jelenleg egy negatív kitételt tartalmaz a célcsoporttal kapcsolatosan, melyet a Törvénytervezet az 58.§ a) pontban átvett: a közhasznú szervezet nem csak a tagoknak 23

Ilyen átfogó mondatra több példát is találni Európában, pl. a német adótörvény (Abgabenordnung, AO) 52.§-a alapján a szervezet közhasznú célokat (gemeinnützige Zwecke) szolgál, ha a tevékenységei a társadalom haladását szolgálják önzetlenül, anyagi, szellemi vagy erkölcsi téren.

16


szolgáltat. Ez a jogtechnikai megoldás több szempontból is problematikus: egyrészt csak a tagsági szervezetekre nézve fogalmazza meg a kölcsönös hasznúság tilalmát 24 , másrészt nem ad további eligazítást a célcsoportot illetően. Ugyanakkor a Törvénytervezet javasolt definíciója a célcsoportot lényegében az állami feladatok célcsoportjaival teszi egyenlővé, esetlegesen kizárva ezzel olyan rászoruló célcsoportokat, amelyek ellátására nincsen állami infrastruktúra kiépítve (pl. a végstádiumban lévő betegek hospice gondozása). (3) Szükségesnek tartjuk rögzíteni a közhasznú tevékenység dominanciáját, amellyel elkerülhető, hogy alapvetően kölcsönös hasznú szervezetek közhasznú státuszt szerezzenek egy-egy „megfelelő” tevékenység alapszabályba iktatásával (pl. egy hobbisport egyesület az ismeretterjesztés révén). Ennek több módja lehet; a legtöbb esetben a megfogalmazás általános (pl. a szervezet „elsődlegesen közhasznú tevékenységet végez”), de ez konkrét százalékos arányban is kifejezhető. Erre példa Hollandia, ahol a közhasznú, ún. „ANBI”- státusz feltétele, hogy a szervezet tevékenységének legalább 90%-a a közjót - és ne egy szűkebb kört - szolgálja 25 . Ilyen megfogalmazás esetében természetesen szükség van arra, hogy meghatározzuk, milyen alapon „mérhető” a tevékenység volumene – pl. a ráköltött pénzt lehet mérni az összkiadások arányában vagy bevételarányosan is. Más országok ezt a problémakört „egyszerűen” azzal oldják meg, hogy a közhasznú szervezet kizárólagosan közhasznú tevékenységet végezhet (pl. Anglia, Németország, Lengyelország). (4) Elvileg már a fenti három elem is elegendő lehetne a közhasznú státusz definiálására, azonban az eddigi tapasztalatok azt mutatták, hogy igény van egy további, tartalmi elemre is, amely a szervezet tevékenységét, akár önbevalláson alapuló módszerrel, de minősíti és nyomon követi. Ezért támogatjuk az Ökotárs Alapítvány javaslatát arra nézve, hogy a szervezet tevékenységének kulcselemeit (célcsoport, erőforrások és eredmények leírása) mutassa be a bíróságnak, mely ennek birtokában dönt a közhasznú státusz odaítéléséről. Kétségtelen, hogy ezáltal az eddigieknél nagyobb mérlegelési jogkör kerülhet a bíróság kezébe, de a kutatásokból az tűnik ki, hogy éppen erre van társadalmi igény. Mint azt fentebb említettük, bármilyen hatóság feladatkörébe tartozik a közhasznúság, valamilyen szintű mérlegelésre szükség lesz. Ma Magyarországon a bíróság tűnik a célnak leginkább megfelelő, a kérdésben már tapasztalattal rendelkező, pártatlan szervnek, de ha ez nem lehetséges, akkor másik szervet kell erre kijelölni. A mérlegelési jogkört mérsékelni lehet annak leszögezésével, hogy (a bejegyzéshez hasonlóan) a feltételeknek való megfelelés esetén a státusz nem tagadható meg; arra adott 24

Noha a kölcsönös hasznúság alapvetően tagsági szervezetekkel kapcsolatos fogalom, alapítványokra vagy nonprofit gazdasági társaságokra is értelmezhető, hogy szolgáltatásaikból ne egy zárt kör részesüljön. 25 http://www.belastingdienst.nl/variabel/niet_commerciele_organisaties/niet_commerciele_organisaties04.html#P46_3105

17


iránymutatással, hogy mit kell vizsgálni; és/vagy annak taxatív felsorolásával, hogy milyen esetekben nem adható meg a közhasznú státusz (pl. ha a benyújtott dokumentumok nem támasztják alá a feltételeknek való megfelelést). Rendkívül fontos továbbá, hogy legyen olyan jogorvoslati eljárás, amely a kérdéses esetekben legitim döntést eredményez, és így lehetővé teszi a közhasznú szervezet fogalmának további fejlődését. 5. Kedvezmények Álláspontunk szerint a rendszerszintű reformnak- és ezen belül az adminisztratív terhek illetve a felügyelet növelésének- együtt kell járnia az adó- és egyéb kedvezményrendszer érdemi javításával illetve a társadalmi támogatottság növelésével. 1. Sajnálatos módon a jelenlegi Törvénytervezet mellett semmi garancia arra, hogy bármilyen adótörvény felülvizsgálatra kerül és az új, immár szigorúbb közhasznúsági feltételeknek megfelelő szervezetek számára a jelenleginél kedvezőbb adójogi környezetet teremt. Kutatásunk egyértelművé tette, hogy jelentős adó- és egyéb kedvezmények bevezetésére – illetve visszaállítására – lenne szükség ahhoz, hogy a közhasznúság valóban növelje a civil szervezetek társadalmi támogatottságát. 26 A társadalmi támogatottság fontosságát maga a Törvénytervezet is elismeri, sőt maga a Tervezet írja elő, hogy közhasznú szervezeteknek bizonyos szintű társadalmi támogatással, így adományi bevétellel kell rendelkezniük; ráadásul a Nemzeti Együttműködési Alapból nyújtandó „normatív kiegészítés” révén is ösztönözni kívánja az adománygyűjtést (84.§ (1) a.). Véleményünk szerint nem megengedhető, hogy ugyanakkor a Tervezet – a 61.§-ban a jelenlegi Ksztv-ből átvett, általános kitételeken kívül - semmilyen utalást ne tegyen arra, milyen irányban változtatná meg a közhasznú, illetve a civil szervezetek részére elérhető közvetett kedvezményeket. Javasoljuk ezért, hogy a Nemzetgazdasági Minisztériummal egyeztetve, a Törvénytervezet a Módosuló jogszabályok között meghatározott adótörvényeknek a közhasznú szervezetek számára kedvező módon módosuló változtatásait is sorolja fel – lehetővé téve legalább a magánszemély által közhasznú szervezetnek juttatott adomány adóalapból történő levonását. 2. Mint arra korábban már utaltunk, a közhasznúság a fejlett demokráciákban elsősorban adójogi státusz, mely a civil szervezetek iránti közbizalom erősítését és elismerését szolgálja, és amelyben az állam közvetett kedvezmények biztosításával egyfajta „közvetítői” szerepet játszik a közhasznú szervezetek és az őket támogatni kívánó polgárok között. A közvetett kedvezmények kedvezményezetti köre nyilvánvalóan tágabb lehet, mint a közvetlenül finanszírozott szervezeteké. Emiatt rendkívül méltánytalannak tartanánk, ha a 26

Lásd a Közhasznúsági Tanulmányt.

18


közhasznúsági tevékenység szűkítő értelmezése miatt több ezer, valójában közhasznú munkát végző szervezet elesne nem csak a közvetlen, hanem a közvetett állami kedvezményektől is. (Még akkor is ha jelenleg igen limitált ezen kedvezmények köre.) Fontos felismerni, hogy a közvetett és a közvetlen állami támogatások juttatásának más a logikája 27 . Az állami forrásokhoz való közvetlen hozzájutásnak a forrás típusától, rendeltetésétől függően minden alkalommal külön feltételrendszere van. A pályázati rendszerben mindig más, konkrét feladatoknak és feltételeknek kell megfelelni és a szerződések révén direkt ellenőrzésre van lehetőség, míg a közhasznúság általános feltételrendszer, és nem feltételezi minden tranzakció (pl. adomány) külön ellenőrzését. Az általános feltételrendszer elviekben nem az állami, hanem a közösségi, állampolgári hozzájárulást hivatott megalapozni illetve ösztönözni, segíteni. Ez nem zárja ki azt, hogy a közhasznúság valamilyen formában a közvetlen forrásátadásnak is alapjául szolgáljon, hiszen sok az átfedés az állam által és az állampolgárok által támasztott átláthatósági elvárásokban (pl. a működés nyilvánossága, a források cél szerinti felhasználása stb.). Ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy más és más szempontok kapnak hangsúlyt a szabályozási rendszerben, ha a társadalmi elismerés-közbizalom „vonalat” vagy az állami elismeréstámogatás „vonalat” követi a mögöttes jogalkotói szándék. 28 Ez utóbbi szempontokat, így például az állami feladatok sikeres ellátásához megkövetelhető minimális kapacitást, vagy a szövetségek és tagjaik dupla pályázatának kizárását stb., hatékonyabban lehet forrásoldalról szabályozni, mint általános elvárásként feltüntetni. 6. Egyéb javaslatok A konkrét Törvényszöveggel összefüggésben a további megjegyzéseket szeretnénk tenni. 1. A Törvényjavaslat 62.§ (4) bekezdése értelmében „az egy tagból (személyből) álló legfőbb szerv esetén a döntéshozatalt megelőzően e tag (személy) köteles a felügyelő szerv, valamint a felelős személyek véleményének megismerése érdekében ülést összehívni, vagy írásos véleményüket beszerezni.” Közhasznú szervezetek esetében nem tartjuk kívánatosnak az egy tagból álló legfőbb szervet, ezért ezt és a következő bekezdést törölni javasoljuk.

27

A fejlett nyugat-európai demokráciákban épp emiatt sehol sem függ össze a közhasznúság és a közvetlen állami támogatások feltételrendszere. 28 Erre egy példa a civil szervezetek adminisztratív kapacitásának kérdése. Minden közhasznú szervezettől elvárható egy minimális professzionalizmus (pl. könyvelés, éves jelentések elkészítése). Ugyanakkor egy állami pályáztató további jelentős adminisztratív-bürokratikus kapacitást vár el a szervezettől a sikeres pályázathoz, a szerződéskötéshez, a kellő monitoringhoz és a hiánytalan elszámoláshoz. Ezzel szemben az egyéni adományozók könnyen érthető és könnyen hozzáférhető információkat kívánnak kapni a szervezetektől, és legfőbb elvárásuk legtöbbször az, hogy az adományból minél kevesebbet fordítson a szervezet az adminsztrációra. Ám attól, hogy nem minden megmozdulása projektszerűen dokumentált, esetleg nem is projektalapon, hanem akciók sorozatával működik, még nem lesz kevésbé közhasznú egy szervezet.

19


2. A Törvényjavaslat 72.§ (2) bekezdése értelmében „a közhasznú szervezet közhasznú jogállását az ügyészség kezdeményezésére a bíróság megszünteti, amennyiben a szervezet nem teljesíti a) a számviteli beszámoló 56.§-ban szabályozott letétbehelyezési, közzétételi kötelezettségét, illetve b) a közhasznúsági jelentés 71.§-ban szabályozott letétbehelyezési, közzétételi kötelezettségét. Fontosnak tarjuk, hogy a fokozatosság elve érvényesüljön oly módon, hogy ilyen drasztikus következményekre kizárólag megfelelő határidőt biztosító előzetes írásbeli felszólítás elmulasztása esetén legyen lehetőség. VIII. Civil szervezetek állami támogatása 1. A Törvénytervezet 79.§ (3) bekezdése értelmében “A központi költségvetési forrás terhére – ide nem értve a Nemzeti Együttműködési Alap forrásait – kizárólag közhasznú civil szervezet részesülhet támogatásban.” Fontosnak tartjuk, hogy az 1%-os felajánlást nem közhasznú szervezetek részére is lehessen tenni (különös tekintettel arra, hogy a megfelelő támogatottság első kritériumának teljesítéséhez az 1%-s felajánlások is szükségesek), ezért a fenti mondatban a kivételt szükséges az 1%-os felajánlásokkal kiegészíteni. 2. A Törvénytervezet 79.§ (4) bekezdése értelmében “A költségvetési törvényben nevesítetten kaphat központi költségvetési támogatást az a közhasznú civil szervezet, amelynek tagjai között jogi személy, vagy jogi személyiség nélküli szervezet van.” Egyrészt a megfogalmazás nem egyértelmű 29 ; másrészt a vélhető szándék alapján nem világos számunkra, hogy mi a jogalkotói megfontolás a mögött, hogy csak jogi személy vagy jogi személyiség nélküli tag esetében kaphat egy közhasznú szervezet költségvetési törvényben nevesítetten központi költségvetési támogatást, ezért javasoljuk ezen rendelkezés törlését. 3. A Törvénytervezet 79.§ (5) bekezdése szerint: „Az államháztartás központi alrendszerének terhére – a (4) bekezdés szerinti kivétellel – civil szervezetnek kizárólag a Nemzeti Együttműködési Alapból nyújtható támogatás.” ellentmond a korábbi, (4) bekezdésnek amennyiben minden civil szervezetnek kizárólag a NEA-ból enged támogatást nyújtani. A civil szervezeti kör tágabb, mint a közhasznú civil szervezeti kör, a helyes megfogalmazás tehát vélhetően az lenne, hogy a „nem közhasznú civil szervezetnek”. Mindazonáltal nem értünk egyet azzal, hogy központi forrás terhére nem közhasznú civil szervezetek részére csak a NEA-ból adható támogatás, amikor a Tervezet egyúttal várhatóan 29

Lásd dr. Bíró Endre észrevételét: A (4) bekezdés célja nem egyértelmű: csak olyan civil szervezet kaphat nevesítetten költségvetési támogatást amely jogi személyt és jogi személyiség nélküli szervezetet is tagjai között tudhat? Vagy pedig csak a költségvetési törvényből kaphat az ilyen szervezet és máshonnan nem?

20


rendkívül leszűkíti a közhasznú szervezetek körét. Amint az fentebb kifejtettük, jelenleg számos közhasznú tevékenységet végző szervezet részesül a tárcáktól és más központi költségvetési szervektől pályázati (projekt) támogatásban, amellyel a támogató az állami ellátás hiányosságait kívánja kipótolni. Ha a közhasznú szervezetek száma az új definíció nyomán aránytalanul szűkül, sok szervezet méltánytalanul esne el ezen támogatások lehetőségétől. Amennyiben a Tervezet nyomán tágabb kör maradhat közhasznú, akkor egyetértünk a 79.§ (3)-ban megfogalmazott rendelkezéssel. 4. A Módosuló jogszabályok között a 109.§ alapján az Áht a következőképpen módosul: „(3) A fejezeti kezelésű előirányzatból – törvény, kormányrendelet, vagy a Kormány nyilvános határozata eltérő rendelkezése hiányában – civil szervezet részére akkor nyújtható támogatás, ha a szervezet közhasznú vagy a támogatás nyújtása pályázati úton történik. E rendelkezést nem kell alkalmazni az éves költségvetési törvényben név szerint (címzetten) nevesített civil szervezetek részére biztosított támogatásokra.” A vagylagos feltétel ellentmondani látszik a 79.§ (3) pontnak, mely alapján a pályázati formától függetlenül kizárólag közhasznú szervezetek részesülhetnek központi költségvetési forrásból származó támogatásban. IX.

Nemzeti Együttműködési Alap

1. A Törvénytervezet, megtartva a Nemzeti Civil Alap korábbi rendelkezését, a 84.§ (2) bekezdése alapján NEA költségvetésének 60%-át a civil szervezetek működési költségének támogatására rendeli fordítani. Az NCA tapasztalatai alapján rendkívül nehéz a működési költség hasznosulását számonkérni, nyomon követni, és a szervezetek könnyen „függővé” válhatnak az ilyen támogatástól. 30 Az ÁSZ az NCA első éveiről írt jelentésében komoly kritikát fogalmazott meg ezirányban, melyre csak részben született válasz a későbbi változtatásokkal. Nem véletlen, hogy a nyugati demokráciákban is csak igen korlátozottan ad az állam működési támogatást – különösen a kicsi, nem közhasznú civil szervezeteknek, amire tulajdonképpen nincs is példa Magyarországon kívül -, ez a támogatási forma biztosítja ugyanis a legkevésbé az adófizetők pénzével való elszámoltathatóság követelményét. A kelet-európai hasonló alapok működése 31 és a fejlett demokráciák példái alapján az eddigi, kiadás-orientált működési költség támogatás helyett, de legalábbis mellett, a befektetési szemléletű működési támogatás megvalósítására lenne szükség. Ez esetben a szervezet 30

Ezen önmagában a kétéves korlát sem segít, hiszen nem vélelmezhető, hogy egy szervezet képes két év alatt további egy éves működéshez szükséges forrást összegyűjteni. Ha például a bérkifizetést más forrásból nem tudja megoldani, akkor valószínűbb, hogy egy évig nem lesz fizetett alkalmazottja, és aztán ismét pályázhat bérköltségre. 31 Horvátország, Észtország

21


nem a folyó kiadásaira kap támogatást (melyeket előbb utóbb más forrásból úgyis meg kell oldania), hanem projektszerűen, tehát eredmény-orientált, elszámoltatható módon a szervezet kapacitásának fejlesztésére, egyszeri és befektetés jellegű kiadásokra (pl. adománygyűjtési terv kidolgozása, könyvelési vagy szervezetirányítási szoftver bevezetése, minőségfejlesztés, promóciós anyagok kidolgozása stb.). Noha ilyen támogatást az NCA is adott, ez nem mindig egységes elvek alapján és szakmailag megalapozottan történt, holott erre nagy szükség lenne minden szervezetnél, mérettől és közhasznú fokozattól függetlenül. Javasoljuk ezért a „működési költség” helyett a „működési és fejlesztési kiadások” kifejezés használatát a Törvénytervezetben, amely egyúttal rendelkezhet arról, hogy ennek a részletei hogyan kerülnek kidolgozásra (alsóbbrendű jogszabályban vagy a Tanács által). 32 2. A Törvénytervezet 84.§ (4) alapján „A pályázati kiírás megjelenését megelőző lezárt üzleti évben ötmillió forintot meghaladó összegű éves bevételt elérő, közhasznú jogállású civil szervezet közvetlenül saját működése céljára csak visszatérítendő támogatás iránti kérelmet nyújthat be.” Érthető és elviekben támogatható a jogalkotó szándéka, hogy a NEA elsősorban a kisebb szervezeteket támogassa. Azonban az 5 millió forintos értékhatár e tekintetben vitatható, és véleményünk szerint a „nagyobb” szervezet kritériumainak megállapítása további elemzést igényelne. Itt utalnánk vissza arra, hogy a hatályos számviteli jogszabályok alapján a szervezet bevételnagysága nem ad útmutatást annak pénzügyi stabilitására, fenntarthatóságára vonatkozóan. Egy szervezet rendelkezhet jelentős bevétellel, amelyet azonban nem fordíthat adott esetben működési célra. 3. Fontosnak tartjuk, hogy a Nemzeti Együttműködési Alap forrásai átlátható módon, nyilvános pályázati úton kerüljenek szétosztásra, ezért határozottan visszalépésnek tartjuk azt a körülményt, hogy a Törvénytervezet értelmében a vissza nem térítendő támogatások 30%-a felett nem nyilvános pályázatok útján lehet döntést hozniamellett, hogy nem egyértelmű számunkra, hogy ez miért kizárólag a vissza nem térítendő támogatásokra vonatkozik. Különösen aggályos, hogy a fennmaradó 30% vonatkozásában sem egységes elvek alapján kell döntést hozni, így 10% kiosztása a miniszter diszkrecionális jogkörébe tartozik. Nem világos továbbá, hogy a határon túli magyarokkal kapcsolatos programokra a támogatásokat miért nem lehet nyilvános pályázat útján kiosztani. Ezen a ponton érdemes visszautalni a Törvénytervezet 19.§ (3) bekezdésére, melynek értelmében „jogszabály eltérő rendelkezése hiányában a megszűnt egyesület vagyonát a bíróság a Nemzeti Együttműködési Alap támogatására köteles fordítani”. A fentiek értelmében nincs biztosítva, hogy ezek az összegek az eredeti rendeltetésüknek megfelelően célt érnek. 4. A Törvénytervezet 87.§ (1) bekezdése értelmében „Az Alap terhére nyújtott támogatás kedvezményezettje kizárólag az e törvény szerinti egyesület (ide nem értve a tömegmozgalmat, szakszervezetet és pártot), illetve alapítvány lehet.” 32

A kategória koncepcionális kidolgozását az ECNL számos példával tudja segíteni.

22


A fenti rendelkezés kizárja a lehetőségét annak, hogy szövetségek az Alapból részesüljenek. Értjük azt a hátsó megfontolást, hogy ugyanazon szervezet ne jusson két úton- a szövetség tagjaként illetve közvetlenül is- támogatáshoz, de ezt a törvényalkotónak más módon, összeférhetetlenségi szabályok kikötésével kellene biztosítania. 5. Nem világos, mi a jogalkotói szándék amögött, hogy közhasznú szervezetek ne részesülhessenek működési támogatásból (87.§.(2)). Noha azzal még egyet lehet érteni, hogy a NEA kifejezetten a kisebb szervezeteket kívánja támogatni, nincs arra megfelelő indok, hogy ezeken belül miért ne támogassa a közhasznúakat; sőt, tekintettel arra, hogy a közhasznú szervezetek más költségvetési forrásokat is igénybevéve nagyobb társadalmi hozzájárulást tesznek, elvileg az államnak több érdeke fűződik a közhasznú, mint a nem közhasznú szervezetek működésének támogatásához. Javasoljuk ezt a rendelkezést törölni. 6. A Törvénytervezet 88.§ értelmében „Az Alap tárgyévi bevételei terhére legfeljebb két egymást követő évben nyújtható vissza nem térítendő támogatás adott civil szervezet részére.”

A fenti rendelkezés következményeképp nemcsak a működési támogatásból, de értékes és társadalmilag hasznos projektek megvalósításából lennének kizárva a szervezetek 3 évenként. 7. A civil delegáltak jelentős csökkentését, illetve a Kollégium elnökének megválasztásakor a Kollégium javaslattételi jogának megvonását aggályosnak tartjuk. A delegálás módjától függetlenül fontosnak tartanánk azonban, hogy a tagok kiválasztásánál megfelelő szakmai kritériumok érvényesüljenek (pl.: civil szektor ismerete, pályáztatási tapasztalat). Egyértelmű visszalépést jelent továbbá az is, hogy a Törvénytervezet a Kollégium ügyrendjének és a Tanács működésének részletes szabályainak az elfogadását a miniszter jóváhagyásához köti. Ellentmondást látunk továbbá abban, hogy míg a 91.§ (1) bekezdése szerint “A kollégium döntéseiben nem vehet részt a Tanács elnöke és tagja”, addig a 90.§ (7) bekezdése értelmében a Tanács a kollégium pozitív döntését bármikor tartalmilag felülvizsgálhatja. A rendelkezés szerint “Amennyiben a Tanács elnöke a kollégiumnak a pályázat elbírására vonatkozó döntésével nem ért egyet, akkor azt – a döntés végrehajtásának felfüggesztésével egyidejűleg, indokolássalvégleges elbírálás végett a Tanács elé terjesztheti, melyről a Tanács 15 napon belül Köteles ülésén dönteni” X.

Záró rendelkezések

1. A Törvénytervezet 105.§ (3) bekezdése értelmében „Ha a törvény hatálybalépését követően a civil szervezet bármely adatában változást jelentettek be, de ez nem tartalmazza az (1) bekezdés szerinti adatait, ez utóbbi hiány pótlására – tizenöt napos határidő tűzésével – a bíróság a kérelmet benyújtó személyt felszólítja.” Álláspontunk szerint a 15 napos határidő rövid a hiánypótlásra, 30 napot tartanánk indokoltnak. 23


2. A Törvénytervezet 105.§ (5) bekezdése értelmében “Az e törvény hatályba lépése előtt nyilvántartásba vett közhasznú, illetve kiemelkedően közhasznú jogállás esetében az (1) bekezdés szerinti adatait bejelentő – civil társulásként tovább működő – civil szervezet továbbra is igénybe veheti a bejelentés előtt megszerzett és a hatályos jogszabályok által biztosított kedvezményeket 2012. december 31. napjáig.” Nyilvánvaló elírás a „-civil társulásként tovább működő-„ mondatba illesztése, melynek törlése szükséges. XI.

Mintaszerződések

A mintaszerződések tartalmával összefüggésben röviden az alábbi konkrét észrevételeink lennének: 1. Álláspontunk szerint a létesítő okirat mintáknak több választási lehetőséget kellene biztosítani csakúgy, mint a Ctv.-ben rögzített szerződésminták esetében. Indokolatlan például, hogy a képviseleti jog vonatkozásában miért nincs választási lehetőség önálló és együttes képviselet között. 2. A létesítő okirat minta ugyan tartalmazza a könyvvizsgálóra vonatkozó összeférhetetlenségi szabályokat, de nincs lehetőség a könyvizsgáló személyének és adatainak rögzítésére. 3. A létesítő okirat minta indokolatlan korlátokat szab például azáltal, hogy a tagdíj összegét a szervezet bankszámlára kell befizetni, illetve a megismételt kuratóriumi ülést legkorábban egy nap múlva lehet megtartani. 4. A Törvénytervezet 5. számú melléklete a nyilvántartásba szükség szerint bejegyzendő adatok között tévesen hivatkozik az állami alapító által alapított alapítványra.

24

EURÓPAI NONPROFIT JOGI KÖZPONT SZOLGÁLTAtó NONPROFIT KFT Budapest, Apáczai Csere János u. 17. Tel: Fax:

Recommend Documents