Európai konszenzus a fejlesztési politikáról: a fejlesztéssel kapcsolatos oktatási és figyelemfelhívó tevékenységek szerepe

Európai konszenzus a fejlesztési politikáról:

a fejlesztéssel kapcsolatos oktatási és figyelemfelhívó tevékenységek szerepe

2007

Bevezetés ........................................................................................... 2 I. A fejlesztés támasztotta kihívásokkal szembeni fellépés, illetve a fejlesztéssel kapcsolatos európai és nemzetközi kötelezettségvállalások: milyen szerepet játszanak ebben a fejlesztéssel kapcsolatos oktatási és figyelemfelhívó tevékenységek?..................................................................................... 3 II.

Közös célok.................................................................................... 6

III Közös elvek ...................................................................................... 8 IV Célcsoportok ...................................................................................10 V. Fejlesztéssel kapcsolatos oktatási és figyelemfelhívó tevékenységek Európában: jellemzés és kihívások ...........................................................................11 VI.

Ajánlások...................................................................................15

Annex I

Notable international and EU development commitments ..................17

Annex II International and European political commitments to Development Education and Awareness Raising..............................................................18

Európai konszenzus a fejlesztési politikáról: a fejlesztéssel kapcsolatos oktatási és figyelemfelhívó tevékenységek szerepe Bevezetés Az Európai Unió Tanácsa, az uniós tagállamok kormányainak az Európai Unió Tanácsa keretében ülésező képviselői, továbbá az Európai Bizottság és az Európai Parlament 2005-ben együttes nyilatkozatot adott ki a fejlesztéspolitikáról („Európai konszenzus a fejlesztési politikáról”), amely számba veszi a szegénység felszámolása és a fenntartható fejlődés támogatása terén jelentkező kihívásokat, és azt, hogy milyen módon kötelezi el magát az Európai Unió az e kihívások elleni küzdelemben. A jelen dokumentum az „Európai konszenzus a fejlesztési politikáról” című dokumentum végrehajtásához kíván hozzájárulni, különös tekintettel arra, hogy a nyilatkozat kimondja: az EU „különös figyelmet fordít majd az uniós polgárokat célzó, a fejlesztéssel kapcsolatos oktatási és figyelemfelhívó tevékenységekre”1. A jelen dokumentum megállapításai keretet kívánnak adni a helyi, a regionális, a nemzeti és az európai szintű stratégiák kidolgozásához. A jelen dokumentum kidolgozói a nemzetközi fejlesztéspolitikában és a fejlesztéssel kapcsolatos oktatási és figyelemfelhívó tevékenységekben érdekelt szervezetek és intézmények munkatársai és képviselői2. E szervezetek között szerepelnek a következők:

CONCORD Fejlesztéssel Kapcsolatos Oktatási Tevékenységek Fóruma, Európa Helyhatóságainak és Régióinak Tanácsa, Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének Fejlesztési Központja – Cseh Köztársaság, Európai Bizottság, Fejlesztési Főigazgatóság, A4. csoport, Európai Parlament, Európai Ifjúsági Fórum, Szövetségi Külügy-, Kereskedelmi és Fejlesztési Együttműködési Minisztérium – Belgium, Európai Globális Oktatási Hálózat (GENE), InWEnt GmbH, Szövetségi Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Minisztérium (BMZ) – Németország, Irish Aid, Külügyminisztérium – Írország, Külügyminisztérium, Fejlesztési Együttműködési Igazgatóság – Luxemburg, Külügyminisztérium – Szlovénia, Európa Tanács Észak-Dél Központja, Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) Fejlesztési Központ, Portugál Fejlesztési Ügynökség (IPAD), valamint Szlovák Nemzetközi Fejlesztési Együttműködési Ügynökség. A jelen stratégiai keret kidolgozásához továbbá támogatást nyújtottak a DEEEP (fejlesztéssel kapcsolatos európai oktatási csereprojekt) munkatársai és tanácsadói. A dokumentum mellékletében a következő két ismertető található: I) Jelentősebb nemzetközi és uniós fejlesztéspolitikai kötelezettségvállalások, valamint II) A fejlesztéssel kapcsolatos oktatási és figyelemfelhívó tevékenységekre irányuló nemzetközi és uniós kötelezettségvállalások. E két melléklet az alább kifejtett szempontok részletesebb bemutatását tartalmazza.

1

Európai konszenzus a fejlesztési politikáról, I. rész, 4.3. szakasz, 18. bekezdés. A jelen dokumentumban kifejtett nézetek nem minden esetben tükrözik a stratégiai keret kidolgozásában együttműködő egyes szervezetek nézeteit. 2

2

I A fejlesztés támasztotta kihívásokkal szembeni fellépés, illetve a fejlesztéssel kapcsolatos európai és nemzetközi kötelezettségvállalások: milyen szerepet játszanak ebben a fejlesztéssel kapcsolatos oktatási és figyelemfelhívó tevékenységek? 1. A XXI. század elején, folyamatosan globalizálódó és változó világunkban, amelyben egyre inkább

egymásra utaltan élünk, a létkérdések közé tartozik a szegénység felszámolása, illetve a fejlődés fenntartható módon való biztosítása. E problémák megoldására már több európai uniós kötelezettségvállalás született, némelyeket ezek közül az „Európai konszenzus a fejlesztési politikáról” című dokumentum fogalmaz meg3.

2. Az Európai Unió, az uniós tagállamok és az európai lakosság fontos szerepet játszanak az egész

világot foglalkoztató kérdések megoldásában és a fenti kötelezettségvállalások teljesítésében a helyi, regionális, nemzeti és nemzetközi szakpolitikák, szervezetek, intézmények, hatóságok, valamint európai és Európán kívüli tevékenységek útján, és fontos, ezt a szerepüket továbbra is megőrizzék. Feladataik a következők:

2.1.

gazdasági kapcsolataik révén hozzá kell járulniuk: 2.1.1. a szegénység, valamint a társadalmi és gazdasági kirekesztettség felszámolásához; 2.1.2. a gazdasági különbségek leküzdéséhez; valamint 2.1.3. a globális gazdaságokkal fenntartott, a jogérvényesülésen, a méltányosságon és a befogadáson alapuló helyi kapcsolatok kialakításához.

2.2.

társadalmi és kulturális kapcsolataik révén hozzá kell járulniuk: 2.2.1. az igazságosság és a népek közötti aktív szolidaritás előmozdításához; 2.2.2. az emberi jogok folyamatos alkalmazásához és alkalmazásának elterjesztéséhez; valamint 2.2.3. a migráció kapcsán való fellépéshez, illetve a multikulturális, de összetartozó társadalmak kialakításához.

2.3.

a természetes világgal kialakított kapcsolataik révén hozzá kell járulniuk: 2.3.1. a fenntartható környezet megtartásához; valamint 2.3.2. az éghajlatváltozás elleni fellépéshez.

2.4.

politikai kapcsolataik révén hozzá kell járulniuk: 2.4.1. a nyilvánosság fejlesztéspolitikai döntéshozatalban való részvételének lehetővé tételéhez és ösztönzéséhez; valamint 2.4.2. a változó és egymásrautaltsággal jellemzett világunkban a globális polgárság alapján a személyes és a közösségi hovatartozás és azonosságtudat kialakításához és fenntartásához.

3. Az „Európai konszenzus a fejlesztési politikáról” című dokumentum szerint az ilyen kérdések

megoldásában és az említett kötelezettségvállalások sikerében nagy szerepet játszanak az uniós polgárok körében a fejlesztéssel kapcsolatban végzett oktatási és figyelemfelhívó tevékenységek4.

4. Az elmúlt három évtizedben a civil társadalom, a helyi és regionális hatóságok, a kormányok és az európai szereplők már megtették az első lépéseket e kihívásokkal szemben: a nyilvánosság különféle csoportjai számára tájékoztatást biztosítanak és tevékenységeket szerveznek. Az ilyen

3

Európai konszenzus a fejlesztési politikáról [2005], együttesen elfogadta az Európai Unió Tanácsa, az Európai Bizottság és az Európai Parlament. Az 1. mellékletben további nemzetközi és európai fejlesztéspolitikai kötelezettségvállalások találhatók. 4 Lásd például: Európai konszenzus a fejlesztési politikáról (2005), I. rész, 4.3. szakasz.

3

5.

erőfeszítések uniószerte erősítik a nyilvánosság fejlesztéspolitikára irányuló figyelmét, érdeklődését és részvételét5. Ezzel egyidőben több szervezet, intézmény és oktató is iskolai és iskolán kívüli tantervi programok vagy projektek kidolgozásába és végrehajtásába kezdett. E kezdeményezések különféle neveken váltak ismertté a „fejlesztéssel kapcsolatos oktatás” elnevezés mellett, és mindannyiukban az a közös, hogy a fejlesztéspolitika kérdéseire és kihívásaira az oktatás keretében igyekeznek választ biztosítani: a globális fejlesztési kérdések vizsgálatával hozzásegítik a tanulókat és az oktatókat egyaránt a kritikai megértéshez, illetve bizonyos készségek, értékek és álláspontok elsajátításához6.

6. A tapasztalatok szerint a fejlesztéssel kapcsolatos figyelemfelhívó és oktatási tevékenységek csak akkor képesek maradandó hatást gyakorolni a nyilvánosságra, ha az európai polgárok, illetve a déli országok polgárai párbeszédet folytatnak egymással, amelynek során a hangsúlyt nem a „déllel” kapcsolatos kérdésekre, hanem az észak és dél közös tapasztalataira és közös emberi mivoltára helyezik. Az ilyen párbeszédek fontosak ahhoz, hogy az európai nyilvánosság felismerje: a fejlesztéspolitikai döntések és fellépések mind az északi, mind a déli emberek számára jelentőséggel bírnak, és e párbeszédek ösztönzésében és elősegítésében jelentős szerepet játszanak az európai nemkormányzati szervezetek, civil társadalmi szervezetek és állami szereplők.

7. Az Európai Unió szintjén a fejlesztéssel kapcsolatos figyelemfelhívó és oktatási tevékenységek több helyütt, különböző kijelentések kapcsán kaptak politikai figyelmet: az EU hangsúlyozza a tevékenységek jelentőségét a fő uniós értékek – a szolidaritás, a tolerancia, a befogadás, az emberi jogok és a demokrácia – előmozdításában, a nemzetközi fejlesztésre tett erőfeszítések létfontosságú támogatásának fokozásában és Földünk lakóiként fennálló erkölcsi kötelességeink teljesítésében7.

8. A fejlesztéssel kapcsolatos figyelemfelhívó és oktatási tevékenységek jelentős mértékben

hozzájárulnak a fejlesztéspolitika nyilvános támogatottságának növeléséhez. Ugyanakkor hozzásegítik a nyilvánosságot ahhoz, hogy olyan kritikai megértésre, készségekre és értékekre tegyenek szert, amely változó és egymásrautaltsággal jellemzett világunkban lehetővé teszi a kielégítő életet, és ez nem kevésbé fontos. Azok a figyelemfelhívó és oktatási tevékenységek, amelyeket minőségi szinten hajtanak végre, hozzájárulnak ezen igények kielégítéséhez.

9. A fejlesztéssel kapcsolatos korábbi oktatási és figyelemfelhívó tevékenységek nyomán a XXI. század elején elsősorban a következő – új és régi – kihívások jelentkeznek:

9.1.

jobban kell tudatosítani az európai nyilvánosság körében a nemzetközi fejlesztés, illetve a globális egymásrautaltság és a fejlesztés közötti összefüggés jelentőségét, valamint azt, hogy a fejlesztés és az egymásrautaltság hogyan befolyásolja a személyes, helyi, nemzeti és európai megértést és fellépéseket és viszont;

9.2.

az európai nyilvánosság fokozódó igényének megfelelően hatékonyabbá kell tenni a fejlesztési politikát, illetve általában a fejlesztési együttműködést, beleértve az állami vagy magánforrásokból finanszírozott, fejlesztéssel kapcsolatos oktatási és figyelemfelhívó tevékenységeket is;

9.3.

a fejlesztéssel kapcsolatos oktatási és figyelemfelhívó tevékenységeket be kell illeszteni a jelentősebb, már működő formális és informális oktatási és tájékoztatási rendszerek és

5

Példa erre a Make Poverty History (Legyen a szegénység a múlté) (2005) kampányban való nyilvános európai részvétel és a Global Call to Action against Poverty (Globális felhívás a szegénység elleni küzdelemre) iránti folyamatos nyilvános érdeklődés, lásd: www.whiteband.org. 6 Például számos uniós tagállam iskolai, felnőttoktatási, ifjúsági és felsőoktatási szférájában alakulnak ki ilyen irányú tantervi kezdeményezések és programok. További információk az e területen uniószerte folyó munkáról: www.deeep.org. 7 A fejlesztéssel kapcsolatos oktatási és figyelemfelhívó tevékenységek iránti politikai kötelezettségvállalások többek között a következők: az EU Fejlesztési Miniszterek Tanácsának fejlesztéssel kapcsolatos oktatásról szóló állásfoglalása (2001), a Maastrichti Nyilatkozat (2002), az észak-déli szolidaritásról és a fejlesztéssel kapcsolatos nyilvános figyelemfelhívó és oktatási tevékenységekről szóló brüsszeli konferencia (2005), Az európai konszenzus a fejlesztési politikáról (2005), a fejlesztéssel kapcsolatos oktatási tevékenységekről szóló helsinki konferencia (2006. július), valamint a német, a portugál és a szlovén EU-elnökség 18 hónapos (2007-8) fejlesztéspolitikai programja. E kötelezettségvállalások részletes ismertetését lásd a 2. mellékletben.

4

folyamatok áramlatába, és teljes körűen ki kell használni az európai nyilvánosság elérésére alkalmas didaktikai és pedagógiai megközelítéseket; valamint

9.4.

a tevékenységek hatókörének és eredményeinek növelése érdekében megfelelő szakmai jártassággal, módszerekkel és eszközökkel értékelni kell és meg kell vizsgálni a tevékenységek hatását és minőségét, fokozni kell az európai, állami és civil társadalmi szereplők közötti együttműködést, és meg kell osztani e szereplők között a tapasztalatokat8.

10. A fenti kérdések kapcsán ez a stratégiai keret olyan önálló és közös alapelveket, célkitűzéseket

és jellemzőket ajánl, amelyek lehetővé teszik, hogy az állami, nemkormányzati szervezetek, egyéb civil társadalmi szervezetek, valamint az európai szereplők felvállalják a fejlesztéssel kapcsolatos nyilvános figyelemfelhívó és oktatási tevékenységekkel kapcsolatos kihívásokat, és kihasználják az azokban rejlő lehetőségeket. E dokumentum az „Európai konszenzus a fejlesztési politikáról” című dokumentum kiegészítése, amely teljessé teszi és megerősíti a folyamatban lévő nemzeti és európai kezdeményezéseket, ugyanakkor nem kívánja helyettesíteni azokat.

11. Ez a dokumentum nemcsak azoknak szól, akik valamilyen fejlesztéssel kapcsolatos oktatási vagy

figyelemfelhívó tevékenységben vesznek részt, hanem azoknak a kormányoknak, uniós intézményeknek, nemkormányzati szervezeteknek és más civil társadalmi szervezeteknek is, amelyek még nem kezdtek hozzá az ilyen irányú munkához, de olyan szerepet töltenek be a nemzetközi fejlesztésben vagy az európai oktatásban, amely latba vethető lenne a tevékenység elterjedésének és hatásának növelése érdekében.

8

Például a fejlesztéssel kapcsolatos oktatási tevékenységekről szóló európai konferencia zárójelentése, Helsinki, 2006. július 3–4.

5

II.

Közös célok

A FEJLESZTÉSSEL KAPCSOLATOS OKTATÁSI ÉS FIGYELEMFELHÍVÓ TEVÉKENYSÉGEK HÁTTERE

12. A fejlesztéssel kapcsolatos oktatási és figyelemfelhívó tevékenységek azáltal járulnak hozzá a

szegénység felszámolásához és a fenntartható fejlődés előmozdításához, hogy különböző olyan figyelemfelhívó és oktatási megközelítéseket alkalmaznak és tevékenységeket végeznek, amelyek mind a következő értékeken alapulnak: az emberi jogok, a társadalmi felelősségvállalás, a nemek közötti egyenlőség és az egy világhoz való tartozás érzése; az emberi életkörülmények közötti különbségekkel és az azok leküzdésére tett erőfeszítésekkel kapcsolatos képzetek és elgondolások; valamint az olyan demokratikus fellépésekben való részvétel, amelyek befolyásolják a szegénységre és a fenntartható fejlődésre hatást gyakorló társadalmi, gazdasági, politikai vagy környezetvédelmi állapotokat.

A FEJLESZTÉSSEL KAPCSOLATOS OKTATÁSI ÉS FIGYELEMFELHÍVÓ TEVÉKENYSÉGEK CÉLKITŰZÉSE

13. A fejlesztéssel kapcsolatos oktatási és figyelemfelhívó tevékenységek célja, hogy az európaiak

egész életükön át tájékozódhassanak a globális fejlesztési problémákról és e problémák helyi és személyi jelentőségéről, megértsék ezeket a jelenségeket, az egymásrautaltsággal jellemzett, változó világ lakóiként éljenek jogaikkal és teljesítsék kötelességeiket, és igazságos, fenntartható irányba befolyásolják a világ változását.

A JELEN STRATÉGIAI KERET SZEREPE

14. A fejlesztéssel kapcsolatos oktatási és figyelemfelhívó tevékenységekre irányuló jelen stratégiai

keret a következőkhöz kíván a hozzájárulni: 14.1. az európai nyilvánosságnak a globális fejlesztéssel, illetve a helyi körülmények, a változás és a fejlesztés összefüggéseivel kapcsolatos tudatosságának, kritikai megértésének és kreatív részvételének elmélyítése – az Európai Unióban és másutt;

14.2. annak lehetővé tétele, hogy az európai nyilvánosság hatékonyabban éljen a fejlesztéshez fűződő jogaival, és hatékonyabban támogassa mások fejlesztéshez fűződő jogait; valamint

14.3. a szegénységet állandósító és a fenntartható fejlődést hátráltató állásfoglalások, szakpolitikák és gyakorlatok nyilvános megkérdőjelezése.

A JELEN STRATÉGIAI KERET CÉLKITŰZÉSEI

15. Az „Európai konszenzus a fejlesztési politikáról” című dokumentummal összefüggésben a fejlesztéssel kapcsolatos oktatási és figyelemfelhívó tevékenységek konkrét célkitűzései a következők:

15.1. a globális szegénység és igazságtalanság okainak és következményeinek az európai

nyilvánosság általi alaposabb kritikai megértése, illetve a szegénységnek és az igazságtalanság jelentőségének jobb megértése a személyes, helyi, nemzeti, európai és globális egymásrautaltság és a fenntartható fejlődés szempontjából;

15.2. annak előmozdítása és lehetővé tétele, hogy az európai nyilvánosság elkötelezhesse magát a szegénység felszámolása és a fenntartható fejlődés tekintetében tett helyi és nemzetközi lépések iránt, és tájékozott módon részt vehessen azokban;

15.3. a döntéshozók bevonásával annak megvalósítása, hogy gyökeret verjenek a fejlesztéssel kapcsolatos oktatási és figyelemfelhívó megközelítések végrehajtása tekintetében releváns szakpolitikák és gyakorlatok – különösen a szubnacionális, nemzeti és uniós szintű formális és informális oktatás terén;

15.4. párbeszéd kialakítása azokkal az európai, állami, média- és civil társadalmi szereplőkkel,

akik elkötelezettek vagy elkötelezettek tudnának lenni a fejlesztéssel kapcsolatos oktatási és figyelemfelhívó tevékenységek célkitűzéseinek előmozdítása iránt;

15.5. Európa-szerte különböző programok és tevékenységek indításának ösztönzése és

kölcsönös támogatása, többek között a fejlesztéssel kapcsolatos oktatási és figyelemfelhívó tevékenységekben és a fejlesztési együttműködésben szerepet játszó különböző régi és új szereplők; a nemzeti és az uniós szint; valamint az északiak és a déliek között; továbbá az 6

alacsony és közepes jövedelemmel rendelkező, Európai Unión kívüli országok kormányzati és civil társadalmi szereplőinek bevonásával; valamint

15.6. az alkalmazott eljárások és az eredmények javítása érdekében a más európai országokban zajló, fejlesztéssel kapcsolatos oktatási és figyelemfelkeltő tevékenységek tanulságainak hatékonyabb levonásának elősegítése.

7

III Közös elvek VÁLLALT ÉRTÉKEK ÉS HOSSZÚ TÁVÚ CÉLKITŰZÉSEK

16. A fejlesztéssel kapcsolatos oktatási és figyelemfelhívó tevékenységeket folytató szervezetek,

intézmények és egyéb szereplők sokféle cél megvalósítását tűzik ki maguk elé, és különféle megközelítéseket alkalmaznak. Tevékenységük során azonban egyértelműen kifejezésre juttatják a szegénység felszámolása, a fenntartható fejlődés, a figyelemfelhívás, az oktatás és az élethosszig tartó tanulás tekintetében vallott értékeiket és hosszabb távú célkitűzéseiket.

PARTNERSÉGBEN VÉGZETT MUNKA

17. A fejlesztéssel kapcsolatos oktatási és figyelemfelhívó tevékenység alapja a partnerségben

végzett munka: a fejlesztésben érintett északiak és déliek; szervezetek, intézmények és kormányok; adományozók és kedvezményezettek; hírközlők és a tájékoztatottak; illetve oktatók és hallgatók együttesen törekszenek a közös felfogás kialakítására és a globális fejleményekre adott megfelelő válaszlépések kidolgozására.

A NÉZŐPONTOK ÉS PERSPEKTÍVÁK SOKFÉLESÉGÉNEK TÁMOGATÁSA

18. A fejlesztéspolitika olyan összetett kérdésekkel és folyamatokkal foglalkozik, amelyek nem

egyszerűsíthetők le egy-két „helyes” megoldásra, illetve egyetlen ideológiai megközelítésre. A fejlesztéssel kapcsolatos oktatási és figyelemfelhívó tevékenységek szereplői különösen ügyelnek arra, hogy minél több vélemény és különféle elképzelés hangot kapjon, hatásukat veszítsék a „fejlesztéssel”, a „támogatással” és a „déllel” kapcsolatos közismert mítoszok és általánosítások, és az európai közvélemény átérezze a problémákat és megértse a különböző álláspontokat. Különös hangsúllyal kell bemutatni a globális fejlesztésből kiszorultak, illetve a fejlesztés veszteseinek véleményét és nézőpontját.

A FEJLESZTÉSI FOLYAMATOK KÖZÖS VONÁSAI: AZ „ITT” ÉS AZ „OTT” ÖSSZEKAPCSOLÁSA

19. A globalizáció és az egymásrautaltság következtében a „fejlesztés” nem kizárólag és nem

elkülönülten csak „délen”, a saját európai környezetünktől és társadalmainktól távol zajlik. A fejlesztéssel kapcsolatos oktatási és figyelemfelhívó tevékenységek keretében megkülönböztetett figyelmet szentelnek az „itt” és „másutt” végzett fejlesztéssel kapcsolatos kérdések és kihívások összefüggéseinek: olyan tapasztalatokkal és kreatív válaszlépésekkel ismertetik meg a nyilvánosságot, amelyek rámutatnak, miért fontos a helyi körülmények szempontjából a globális fejlesztés és viszont, és ezáltal megismertetik a résztvevőkkel a világ különböző részein zajló fejlesztési folyamatok közös vonásait és közös érdekeit.

A JELENLEGI RENDSZEREKKEL ÉS FOLYAMATOKKAL VALÓ EGYÜTTMŰKÖDÉS ÉS EZEK KIHASZNÁLÁSA

20. Európában számos olyan kiterjedt és többnyire jól berendezett struktúra és folyamat működik, amely fontos a tevékenységünk szempontjából: oktatási rendszerek, nemkormányzati szervezetek és más civil társadalmi hálózatok, kormányzati és kormányon belüli intézmények és folyamatok, médiaszervezetek és megnyilvánulási lehetőségek. A fejlesztéssel kapcsolatos oktatási és figyelemfelhívó tevékenységek résztvevői törekednek az ezen struktúrákkal és folyamatokkal való együttműködésre és azok kihasználására annak érdekében, hogy erősítsék és támogassák a fejlesztéssel kapcsolatos figyelemfelhívó és oktatási tevékenységek végrehajtására rendelkezésre álló kapacitásukat. Emellett kísérletek történnek más európai és Európán kívüli oktatási megközelítésekkel való közös programok kidolgozására: ilyen például az aktív polgárságra nevelés, a rasszizmus elleni nevelés, a környezeti és fenntartható fejlődésre való nevelés, a nemek közti egyenlőségre való nevelés, a globális nevelés, az emberi jogok oktatása, az interkulturális és multikulturális nevelés, a részvételi tanulás és tevékenység, valamint a békére való nevelés.

A KUTATÁSHOZ VALÓ HOZZÁJÁRULÁS ÉS A KUTATÁSBÓL LEVONHATÓ TANULSÁGOK

21. A fejlesztéssel kapcsolatos oktatási és figyelemfelhívó tevékenységek keretében ösztönzik és támogatják a mindennapos tevékenységben részt nem vevő egyetemi körökkel és más érintettekkel való együttműködést, illetve az ilyen szereplőktől való tanulást: ezen belül hozzájárulnak a világ más részein alkalmazott, társadalmi változásra irányuló nyilvános kampányokkal, közösségi fejlesztéssel, a szociális marketinggel, valamint oktatási megközelítésekkel való összehasonlításhoz, illetve tanulnak mindezekből. 8

A TAPASZTALATOK MEGOSZTÁSA ÉS ÉRTÉKELÉS

22. A fejlesztéssel kapcsolatos oktatási és figyelemfelhívó tevékenységek szereplői saját eljárásaik javítása érdekében közösen megvizsgálják és értékelik programjaikat, és az érdekelt felek és a szélesebb értelemben vett nyilvánosság rendelkezésére bocsátják az értékelési jelentéseket. A jelentésekben kiemelik az elvégzett munka minősége, a végrehajtási folyamatok gyakorlata, a szervezeti és nyilvános kapacitásépítés, az eredmények és a tartós hatás tekintetében levont tanulságokat.

NEM PR-RÓL VAN SZÓ

23. A félreértések elkerülése végett le kell szögezni, hogy a fejlesztéssel kapcsolatos oktatási és

figyelemfelhívó tevékenységek nem önérdekből vagy meghatározott szervezetek vagy intézmények felkérésére mozdítják elő vagy ösztönzik a fejlesztési erőfeszítések nyilvános támogatását. Sem jótékonysággal, sem szervezeti nyilvánossággal, sem közkapcsolatokkal nem foglalkoznak.

9

IV Célcsoportok 24. El kell érni, hogy a szegénység felszámolása és a fenntartható fejlődés támogatása Európa

valamennyi lakosa számára kiemelt fontosságú legyen. A fejlesztéssel kapcsolatos oktatási és figyelemfelhívó tevékenységek elsődleges érdekeltje tehát az európai közvélemény. A nyilvánosság egyszerre célcsoportja a fellépéseknek, ugyanakkor jelentős részben és elsősorban résztvevője is, hiszen részt vesz a fejlesztési kérdésekre adott válaszlépések megtalálásában.

25. A jelen fejlesztéssel kapcsolatos oktatási és figyelemfelhívó tevékenységekkel kapcsolatos keret

azonban elsősorban azoknak az európai uniós és tagállami szervezeteknek, hatóságoknak, intézményeknek, a nyomtatott sajtónak és a műsorszolgáltatóknak, valamint a szakpolitikai döntéshozóknak szól, amelyek a szívükön viselik az oktatás, a tájékoztatás vagy a fejlesztés szempontjából fontos tevékenységek, projektek, programok és politikák megtervezését, irányítását, koordinációját vagy finanszírozását. Elsősorban – de nem kizárólagosan – olyan szervezetekről, hatóságokról, intézményekről és szakpolitikai döntéshozókról van szó tehát, amelyek fontosnak tartják a formális és informális oktatási rendszereket, vagy részt vesznek azokban.

26. Elsősorban ezeken az érdekelteken múlik, hogy az európai nyilvánosság fejlesztési

erőfeszítésekre irányuló tudatossága, elképzelése és részvétele milyen témakörökre terjed ki, és milyen mélységű lesz. A jelen stratégiai keretben kifejtett cél megvalósítására tett erőfeszítéseink sikerét az határozza meg, hogy a nyilvánosság milyen mértékű figyelmet és kritikai megértést szentel a globális fejlesztésnek, milyen mértékben vesz abban kreatív módon részt, és mindez milyen kölcsönhatásban áll a helyi változással.

10

V.

Fejlesztéssel kapcsolatos oktatási és figyelemfelhívó tevékenységek Európában: jellemzés és kihívások

A FEJLESZTÉSSEL KAPCSOLATOS OKTATÁSI ÉS FIGYELEMFELHÍVÓ TEVÉKENYSÉGEK FOLYAMATAI

27. A fejlesztéssel kapcsolatos oktatási és figyelemfelhívó tevékenységek keretében számos olyan folyamatot alkalmaznak, amelyek célja az emberek bevonása a fejlesztéspolitikába, annak segítése, hogy személyesen átérezzék a globális fejlesztés lényegét, tudakozódási és részvételi készségeket alakítsanak ki, elsajátítsanak egyes, az igazságos társadalomban és a fenntartható világban központi szerepet játszó értékeket, megismerjenek különböző elképzeléseket és tapasztalatokat, és készek legyenek az igazságos és fenntartható világ létrehozása érdekében a fejlesztés támogatására. A fejlesztéssel kapcsolatos jelenlegi oktatási és figyelemfelhívó programok és projektek keretében többé-kevésbé, kimondottan vagy hallgatólagosan ügyelnek ezekre a szempontokra vagy legalábbis ezen szempontok némelyikére. A cél megvalósítása érdekében az egyik legfontosabb kihívás olyan programok és projektek kidolgozása, amelyek rendszeres formában figyelembe veszik valamennyi szempontot.

VÁLTOZATOSSÁG ÉS VÁLTOZTATHATÓSÁG

28. Az Európai Unióban zajló, fejlesztéssel kapcsolatos oktatási és figyelemfelhívó tevékenységeket a kezdeményezések sokfélesége jellemzi: a szereplők együttműködnek az iskolákkal és felsőoktatási intézményekkel, ifjúsági munkát végeznek, részt vesznek a felnőttoktatásban, fellépnek a nagyobb nyilvánosság figyelmének felhívása érdekében, kampányokat folytatnak, és nyilvánosan hirdetik a fejlesztés fontosságát. A tevékenységeket ugyan némelyik tagállam jelentős mértékben támogatja, de összességében a támogatás mértéke tagállamonként változó.

A KOORDINÁCIÓ SZÜKSÉGESSÉGE

29. Bár az Európai Unió tagállamainak többségében és európai szinten is létezik eszme- és

tapasztalatcserét szolgáló hálózat, a programok közötti – kezdeményező jellegű – koordináció még mindig hiányzik. A jelenlegi koordináció elsősorban a kormányzati szakpolitikák keretében alakul ki, kezdeményezője gyakran valamelyik külügy- vagy fejlesztési minisztérium, és jellemzően a formális oktatásra irányul.

30. A fejlesztéssel kapcsolatos oktatási és figyelemfelhívó tevékenységek sokfélesége miatt nem

könnyű kezdeményező koordinációt végezni, különösen mivel szinte még senki nem foglalkozott tudatosan az e tevékenységekhez szükséges koherens keret kidolgozásával. Amennyiben azonban fokozni kívánjuk a nyilvánosság bevonását, elengedhetetlen ilyen keret kialakítása.

31. Ez a keret csak akkor lehet hatékony, ha felhívja a figyelmet azokra a – különösen itt említett – kihívásokra is, amelyeket a magas színvonalú és maradandó hatású programok, projektek és tevékenységek szervezésekor fel kell vállalni.

32. Szakpolitikai szinten fontos továbbá, hogy ez a keret lehetővé tegye az európai, a nemzeti és az egyes ágazati, illetve ágazatok közötti megközelítésekkel való gyakorlati együttműködés kialakítását. Olyan megközelítésekről van szó, amelyek például a környezettel, a kultúrával, a migrációval, az oktatással, a tisztességes kereskedelemmel vagy a mezőgazdasággal foglalkoznak: ezeket a kérdéseket jelenleg többnyire külön-külön kezelik, holott összefüggnek egymással, és a fejlesztés, illetve a fejlesztéssel kapcsolatos oktatási és a figyelemfelhívó tevékenységek szempontjából igen jelentősek.

A HOSSZABB TÁVÚ HÁTTÉR KIALAKÍTÁSÁNAK SZÜKSÉGESSÉGE A NYILVÁNOSSÁG ÁLTALI MEGÉRTÉS ÉS ELKÖTELEZETTSÉG KIALAKÍTÁSA ÉRDEKÉBEN

33. A keret kidolgozásakor tisztában kell lenni azzal, hogy amennyiben a tevékenységek során kizárólag a fejlesztési kérdésekkel kapcsolatos figyelemfelhívásra összpontosítanak, nem fog kialakulni kritikus tájékozottság a nyilvánosság körében, és a nyilvánosság nem lesz tartósan elkötelezett a fejlesztés iránt. 11

33.1. Amennyiben egy bizonyos fejlesztési kérdés kapcsán igyekeznek felhívni a nyilvánosság

figyelmét, illetve nyilvános kampányt folytatnak, akár széleskörű támogatottságot is szerezhetnek az említett kérdés megoldásának. 33.2. Jóllehet az ilyen támogatás életbevágó fontosságú, csak kiindulópontként szolgálhat a fejlesztés iránti tartós elkötelezettség kialakításához: a támogatott ügyet szélesebb összefüggésben kell tekinteni, és meg kell állapítani, hogy más globális jelenségek, személyes tapasztalatok és helyi kérdések szempontjából is jelentős-e (itt és délen is). 33.3. A folyamat akkor lesz fenntartható, ha tájékoztatás és a tudakozódás olyan keretben zajlik, amely lehetővé teszi, hogy a nyilvánosság fokozatosan gazdagítsa a szegénységgel és a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos ismereteit, készségeit és gyakorlati válaszlépéseit. A fejlesztéssel kapcsolatos oktatási és figyelemfelhívó tevékenységek ilyen szempontból kihívást jelentenek, ugyanis meg kell teremteni annak a lehetőségét, hogy a nyilvánosság a részvétel különböző szintjein fokozatosan váljon elkötelezetté. Amennyiben nem mélyül el az elkötelezettség, a fejlesztéssel kapcsolatos oktatási és figyelemfelhívó tevékenységek várhatóan megmaradnak a jó szándék szintjén, és nem ismétlődnek meg, így a nyilvánosság továbbra is támogatói szerepben marad, és nem válik a globális fejlesztés résztvevőjévé. A GLOBÁLIS ÉS A HELYI SZEMPONTOK KÖZÖTTI KAPCSOLAT

34. A folyamatos globalizáció, a fokozódó egymásrautaltság, a nemzetközi migráció és az

éghajlatváltozás hatása csupa olyan jelenség, amely a világon mindenfelé visszhangra talált. Ezek (és nemcsak ezek) a fejlesztéspolitikai kérdések annyira nemzetközi jellegűek és annyira összefüggenek egymással, hogy nem lehet elválasztani egymástól az „ottani” és „itteni” fejlesztést. A fejlesztéssel kapcsolatos oktatás és figyelemfelkeltés szempontjából az ilyen jelenségek helyi megnyilvánulása remek példát – és nem kevés kihívást – jelent abban a tekintetben, hogy hogyan lehet összekapcsolni a helyiek és a világ más tájain élők – különösen, de nem kizárólag a déliek – tapasztalatait.

A DÉLI TAPASZTALATOK TANULSÁGAI

35. Az európai kezdeményezések és programok kidolgozása során sokat lehet tanulni a délen szerzett

tapasztalatokból és a délen működő szervezetektől: a globális jelenségeket ki lehet vetíteni a helyi fejlesztési kérdésekre, a helyi fejlesztési kérdéseket pedig a globális jelenségekre. Ez alkalmazható a déli társadalmakkal kapcsolatos információszerzésre és az ilyen információk széles körben való elterjesztésére, valamint a déli országokban a szegénység ellen tett fellépési kísérletekre. Bár ezeknek az információknak egy része elsősorban a katasztrófákra és a látszólag szakadatlan nyomorra vonatkozik (azt a benyomást keltve, hogy „délen” elterjedt és általános a szegénység), a fejlesztéssel kapcsolatos oktatási és figyelemfelhívó tevékenységek célja az ilyen képzetek kontextusba helyezése, és olyan tapasztalatok bemutatása, amelyek azt mutatják, hogy ezek a társadalmak sokfélék, összetettek, és éppúgy változnak, mint a mieink.

36. Sokkal kevesebb figyelmet kapott Európában az, hogy milyen tapasztalatok születtek délen (ezen

belül a migránsok körében) a nyilvánosság figyelmének felhívása és fejlesztéssel kapcsolatos oktatási programok tekintetében. A fejlesztéssel kapcsolatos kihívásoknak való megfelelés érdekében, és azért, hogy teljesüljenek a fejlesztéssel kapcsolatos oktatási és figyelemfelhívó tevékenységek céljai, fontos, hogy az európai kezdeményezések során valós párbeszéd alakuljon ki az európaiak és a déliek között arról, hogy milyen közös, illetve eltérő tapasztalatokat szereztek a fejlesztésről, illetve a fejlesztéssel kapcsolatos figyelemfelhívó és oktatási tevékenységekről.

A FEJLESZTÉSSEL KAPCSOLATOS OKTATÁSI ÉS FIGYELEMFELHÍVÓ TEVÉKENYSÉGEK INTEGRÁLÁSA A KÖZÉLETBE

37. A fejlesztéssel kapcsolatos jelenlegi európai oktatási és figyelemfelhívó tevékenységek többsége

valamely civil társadalmi szervezet kezdeményezésére indult el, és civil társadalmi szervezetek tartják kézben. Néhány uniós tagállamban és az Európai Bizottságnál emellett léteznek pénzügyi és – esetenként – stratégiai támogatási keretek. A fejlesztéssel kapcsolatos oktatási és figyelemfelhívó tevékenységek tartalmának és megközelítéseinek meghatározásában jelenleg tehát ezek a helyi, nemzeti és európai érdekeltek játsszák a főszerepet. Ugyanakkor amennyiben elkötelezetté kívánjuk tenni a nyilvánosságot a fejlesztésben való részvétel iránt, fontos, hogy a fejlesztéssel kapcsolatos oktatási és figyelemfelhívó tevékenységek a meglévő rendszerek releváns és szerves részét képezzék, amelynek keretében a nyilvánosság találkozik, 12

megbeszéléseket folytat egymással és fejleszti készségeit és tapasztalatait. Fontos, hogy ezt a szerepet a résztvevők elismerjék.

38. Életünk valamelyik szakaszában jóformán mindannyian részt veszünk formális vagy informális

oktatásban. A fejlesztéssel kapcsolatos oktatási és figyelemfelhívó tevékenységek kedvezően járulhatnak hozzá a nyilvánosság tanulási tapasztalataihoz (néhány országban ez már működik is), és segíthetnek olyan megértések és készségek kialakításában, amelyek társadalmi, gazdasági és politikai szempontból támogatják az egyén teljes élet iránti igényét. Célszerű ezért a fejlesztéssel kapcsolatos oktatási és figyelemfelhívó tevékenységek – valamint a kezdeményező módon koordinált európai keret – hangsúlyát a formális oktatás elsődleges, másodlagos és harmadlagos szakaszára, valamint az egész életen át tartó tanulást támogató programokra és intézményekre helyezni. Ennek feltétele, hogy a jelenlegi érdekeltek alakítsák ki azokat a képességeket és kapacitásokat, amelyek segítségével együtt tudnak működni az oktatókkal és az egész életen át tartó tanulás támogatásában részt vevő egyéb szereplőkkel: tartsák meg a fejlesztési tapasztalatok finanszírozása terén fennálló szakértelmüket, ugyanakkor tegyenek szert új szaktudásra a változási folyamatok elősegítőiként és külső támogatóiként. A munka fő célja az, hogy az oktatók, a képzők, az ifjúsági szakemberek, az oktatási intézmények (beleértve a vezetőket és igazgatókat), a tanulók, a szülők (és a közösség), a tantervek kidolgozói (és az oktatáspolitika kialakítói) stb. mind magukénak érezzék és nagyra értékeljék a fejlesztéssel kapcsolatos oktatási és figyelemfelhívó tevékenységeket.

ÉRTÉKELÉS ÉS HATÁSVIZSGÁLAT

39. A fejlesztéssel kapcsolatos oktatási és figyelemfelhívó tevékenységek szempontjából végzett

értékelésnek és hatásvizsgálatnak elsősorban három célja van: tanulhassunk a tegnap tapasztalataiból és holnap jobban teljesítsünk; felmérhessük a közönség vagy résztvevők körében jelentkező rövid és hosszú távú előnyöket; valamint tájékozódjunk arról, a jövőben milyen megközelítésekkel és tevékenységekkel aknázhatók ki a lehetőségek és küzdhetők le az akadályok. A folyamatok és eredmények kimenetelének, hatásának és minőségének értékelése, ha nem is kizárólagos, de igen fontos kérdés. Az értékelés sajnos gyakran a mennyiségi értékelés irányába tolódik el: hány fellépésre került sor, hányan vettek részt a figyelemfelhívó, illetve oktatási tevékenységben, hányan jelentkeztek valamely tevékenységre stb. Előfordul, hogy az ilyen értékelés is hasznos, amennyiben például a finanszírozók, a politikai döntéshozók vagy maga a szervezet elsősorban mennyiségi jellegű teljesítménymutatókat határoznak meg. Olyankor is előnyösnek tűnhetnek, ha egy program vagy projekt azon a feltételezésen alapul, hogy a figyelemfelhívó tevékenység automatikusan a megértés elmélyítéséhez és onnan a konkrét cselekvés irányába vezet. A részvétel mennyisége azonban önmagában nem jelzi a részvétel minőségét, és igen ritka az ok-okozati összefüggés a figyelemfelhívó tevékenységek és a nyilvánosság tartós viselkedése között.

40. A sikeres értékelésnek és hatásvizsgálatnak feltétele, hogy egyértelmű célokat kell kitűzni a

program vagy projekt kezdetekor; meg kell határozni a célokat, célkitűzéseket és stratégiákat; folyamatosan ellenőrizni kell a megvalósítást; ki kell alakítani a kritikus gondolkodást támogató szervezeti kultúrát; valamint ehhez megfelelő időt, személyzetet és pénzügyi forrásokat kell biztosítani. Fontos, hogy az e tevékenységben részt vevő érdekeltek előre beépítsék ezeket a forrásokat a programjaikba és projektjeikbe. A tapasztalatok szerint már a projekt tervezési szakaszában meg kell határozni az értékelés célját, és a források 3–5 %-át kifejezetten az értékelésre kell elkülöníteni. Az értékelés és a hatásvizsgálat sikerének további feltétele az eredmények széles körben való megismertetése: elő kell segíteni a más munkákkal kapcsolatos tájékoztatást, és elő kell segíteni a fejlesztéssel kapcsolatos oktatási és figyelemfelhívó tevékenységeket végzők körében zajló közös tanulás kialakítását.

KÉNYES TERÜLETEK: A NYÍLT ESZMECSERE FONTOSSÁGA

41. A távlatokban való gondolkodás, a nyilvánosság elkötelezettségének fokozatos elmélyítése és a

„harmadik felekkel” való együttműködés feltétele egyaránt az, hogy az állami és nem állami szereplők tisztában legyenek azzal, miért vesznek részt a fejlesztéssel kapcsolatos oktatási és figyelemfelhívó tevékenységekben, és ezt nyíltan ki is mondják. Fel kell tárniuk, hogyan kívánnak részt venni a nyilvánosságnak a globális és a helyi fejlesztéssel kapcsolatos jogaik gyakorlása és kötelességeik teljesítése iránti elkötelezetté tételében. Ezek néha igen kényes kérdések, mivel a szervezeti célok és szempontok (például egy álláspont kommunikálása vagy a pénzgyűjtés) nem mindig egyeztethetők össze a fejlesztéssel kapcsolatos oktatási és figyelemfelhívó tevékenységek célkitűzéseivel, sőt néha kifejezetten ellentmondanak azoknak. Az ilyen, olykor kényes 13

kérdésekről folytatott őszinte eszmecsere nélkül aligha alakulhat ki bármilyen összefüggő elképzelés vagy keret.

14

VI. A FEJLESZTÉSSEL KAPCSOLATOS OKTATÁSI POTENCIÁLIS KÉSŐBBI ÉRDEKELTJEINEK

Ajánlások ÉS

FIGYELEMFELHÍVÓ

TEVÉKENYSÉGEK

JELENLEGI

ÉS

42. A fejlesztési politikáról létrejött európai konszenzus végrehajtási folyamatának részeként

ajánlatos, hogy az Európai Unió szervei, intézményei és hatóságai, a tagállami kormányok, a helyi és regionális hatóságok, a civil társadalmi szervezetek és más e dokumentumban említett érdekeltek lépéseket tegyenek az e dokumentumban meghatározott célkitűzések, elvek és kihívások kapcsán.

A fentieken kívül az alábbiak ajánlottak: AZ EURÓPAI BIZOTTSÁGNAK

43. Készítsen jelentést a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek a fejlesztési politikáról létrejött európai konszenzusban megfogalmazott, fejlesztéssel kapcsolatos oktatási és figyelemfelhívó tevékenységekre irányuló kötelezettségvállalás végrehajtásának eddigi eredményeiről; valamint a végrehajtás minőségéről, tekintettel a fejlesztéssel kapcsolatos oktatási, illetve figyelemfelhívó tevékenységek megszervezésére, eredményeire és hatására.

44. Tegye a vonatkozó európai bizottsági programok, különösen a fiatalokra és az oktatásra alkalmazandó programok szerves részévé a fejlesztési elképzeléseket és a fejlesztéssel kapcsolatos oktatási és figyelemfelhívó tevékenységek támogatására irányuló fellépéseket.

45. A fejlesztéssel kapcsolatos oktatási és figyelemfelhívó tevékenységekkel foglalkozó más állami és

civil társadalombeli érintettekkel közösen vizsgálja meg az olyan folyamatok kidolgozásának és végrehajtásának lehetőségét, amelyek alapján meg lehet vitatni a fejlesztéssel kapcsolatos oktatási és figyelemfelhívó tevékenységek támogatására irányuló nemzeti stratégiákkal kapcsolatban legjobban bevált gyakorlatokat, és amelyek lehetővé teszik az ilyen viták és gyakorlatok tanulságainak az egész Európai Unióban, és különösen az új tagállamokban történő alkalmazását.

46. A kormányokkal és az érintett civil társadalmi szereplőkkel együttműködve dolgozzon ki

javaslatokat az „Európai konszenzus a fejlesztési politikáról” című dokumentumban foglalt, a fejlesztéssel kapcsolatos oktatási és figyelemfelhívó tevékenységekre irányuló kötelezettségvállalások további végrehajtása tekintetében, beleértve a szolgálatok közötti konzultációt, a fejlesztéssel kapcsolatos oktatási és figyelemfelhívó tevékenységek előmozdítását célzó, Európát átszelő együttműködést, releváns programok, projektek és tevékenységek kezdeményezését, és a fejlesztéssel kapcsolatos oktatási és figyelemfelhívó tevékenységek további fokozását, különösen az új tagállamokban.

47. Biztosítsa a Közösség által kezdeményezett vagy támogatott, fejlesztéssel kapcsolatos oktatási és figyelemfelhívó közzétételét.

programok

és

projektek

értékelését

és

az

értékelések

eredményeinek

AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK

48. Az érintett parlamenti bizottságok (pl. DEVE) bevonásával kezdeményezze jelentés készítését a

fejlesztéssel kapcsolatos oktatási és figyelemfelhívó tevékenységekről és azoknak a fejlesztési politikáról létrejött európai konszenzus végrehajtása szempontjából betöltött szerepéről. A jelentésben ki kell emelni a fejlesztéssel kapcsolatos oktatási és figyelemfelhívó tevékenységek tényleges, illetve potenciális szerepét az európai formális és informális oktatásban és az egész életen át tartó tanulásban.

AZ EURÓPAI UNIÓS TAGÁLLAMOK KORMÁNYAINAK ÉS A HELYI ÉS REGIONÁLIS HATÓSÁGOKNAK

49. Kezeljék megkülönböztetett figyelemmel a fejlesztéssel kapcsolatos oktatási és figyelemfelhívó

tevékenységeket a fejlesztési politikákban, programokban és költségvetésekben, illetve a formális és informális oktatási politikákban, programokban és költségvetésekben.

15

50. Ahol még nem alakítottak ki olyan, hosszú távú perspektívák és rövidebb távú együttműködési

programok kidolgozására irányuló strukturált és szakadatlan folyamatokat, amelyek előmozdítják a fejlesztéssel kapcsolatos oktatási és figyelemfelhívó tevékenységeket, alakítsanak ki ilyeneket, és támogassák azok működését. Ebbe a munkába vonják be a külügyekért és a fejlesztési együttműködésért, valamint a formális és informális oktatásért felelős kormányzati szerveket és ügynökségeket, továbbá a szegénység globális és nemzeti szinten történő felszámolásában és a fenntartható fejlődésben érdekelt nem kormányzati fejlesztési szervezeteket és egyéb civil társadalmi szervezeteket.

51. Biztosítsanak politikai, pénzügyi és szervezési támogatást ahhoz, hogy a fejlesztéssel kapcsolatos

oktatási és figyelemfelhívó tevékenységek beépülhessenek a formális és informális oktatási rendszerekbe, tantervekbe, programokba és a média tevékenységeibe, törekedjenek a formális és informális oktatásban dolgozó oktatók, illetve a médiaszemélyiségek megnyerésére az új projektek és programok, hálózatok, kutatás kidolgozása iránt; valamint tegyék lehetővé, hogy a hatóságok, az ügynökségek és az intézmények is kivegyék a részüket a szegénység felszámolásával és a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos kihívások elleni küzdelemből. Olyan szakpolitikai, finanszírozási és szervezési kötelezettségvállalásokat kell tenni, amelyek észrevehető változást idéznek elő a fejlesztéssel kapcsolatos oktatási és figyelemfelhívó tevékenységek céljainak megvalósulása irányába.

52. Biztosítsák a kormányzatok és a helyi vagy regionális hatóságok által kezdeményezett vagy

támogatott fejlesztéssel kapcsolatos oktatási és figyelemfelhívó programok és projektek értékelését és az értékelések eredményeinek közzétételét.

A CIVIL TÁRSADALMI SZERVEZETEKNEK

53. Kezeljék megkülönböztetett figyelemmel a fejlesztéssel kapcsolatos oktatási és figyelemfelhívó

tevékenységeket a szervezeti stratégiáikban, költségvetéseikben és nyilvános kommunikációs programjaikban, projektjeikben és tevékenységeikben, és tegyék lehetővé, hogy a nyilvánosság nagyobb kritikai tájékozottsággal rendelkezzen a fejlesztéssel kapcsolatban, és fokozottan, jól értesülten és képzettséggel vegyen részt a fejlesztésben – globális és helyi szinten.

54. Dolgozzanak ki és hajtsanak végre stratégiákat, és különítsenek el megfelelő forrásokat a fejlesztéssel kapcsolatos oktatási és figyelemfelhívó tevékenységek hatékony és célzott marketingjére, különösen a formális és informális oktatási szektorok és szakemberek, valamint a média körében.

55. Hozzanak létre partnerségeket és valódi együttműködést a formális és informális oktatási

rendszerekben, illetve a médiában dolgozó szakemberekkel és a döntéshozókkal, lehetővé téve a fejlesztéssel kapcsolatos problémák és a fejlesztéssel kapcsolatos oktatási és figyelemfelhívó tevékenységek elveinek beépítését az alkalmazott szakpolitikákba és az oktatási rendszerek, illetve a média által alkalmazott eljárásokba.

56. Biztosítsák az együttműködési folyamatok strukturáltságát, folyamatosságát és támogatását a déli

emberek és szervezetek, valamint az európai formális és informális oktatók, kutatók és média között, lehetővé téve, hogy a nyilvánosság fellépjen a szegénység felszámolása és a fenntartható fejlődés terén jelentkező kihívásokkal szemben, és részt vegyen az ilyen kihívások elleni küzdelemben.

57. Értékeljék a fejlesztéssel kapcsolatos oktatási és figyelemfelhívó tevékenységekre irányuló

stratégiákat, programokat és projekteket, valamint végezzenek hatásvizsgálatokat ezek kapcsán, és az eredményeket tegyék nyilvánosan elérhetővé. Az értékelésekben és hatásvizsgálatokban meg kell említeni, milyen konkrét minőségi standardokat értek el, illetve kívánnak elérni az alkalmazott bevonási folyamatok, a hatékonyság, eredményesség, átláthatóság és ár/érték arány tekintetében.

58. Valamennyi uniós országban ösztönözzék és támogassák a fejlesztéssel kapcsolatos oktatási

tevékenységek kritikus és tudományosan megalapozott kutatását és az azokra irányuló egyetemi képzést, valamint támogassák a fejlesztéssel kapcsolatos oktatási és figyelemfelhívó tevékenységek terén szerzett tapasztalatok megosztását és cseréjét az egyetemek, egyetemi körök és kutatóközpontok körében.

16

Annex I

Notable international and EU development commitments

1. Paris Declaration on Aid Effectiveness (2005), [www.aidharmonization.org]. 2. European Consensus on Development (2005), (14820/05 DEVGEN 229 RELEX 678 ACP 155) 3. G8 Gleneagles Communiqué (2005), [http://www.g8.gov.uk/]. 4. Cotonou Agreement (2005), [http://ec.europa.eu/development/Geographical/CotonouIntro_en.cfm]. 5. Beijing Declaration: Action for Equality, Development and Peace (1995), [http://www.un.org/womenwatch/daw/beijing/beijingdeclaration.html]. 6. United Nations (2000), Millennium Declaration, [www.un.org/millenniumgoals]. Reaffirmed in 2002 and 2005. 7. United Nations (2003), Monterrey Consensus on Financing for Development.

17

Annex II

International and European political commitments to Development Education and Awareness Raising

1. STRENGTHENING THE EUROPEAN UNION’S ROLE AS A GLOBAL PARTNER FOR DEVELOPMENT: THE 18-MONTH PROGRAMME ON DEVELOPMENT POLICY OF THE EU PRESIDENCIES OF GERMANY, PORTUGAL AND SLOVENIA (JANUARY 2007 – JUNE 2008), JANUARY 2007 In the field of development policy, Germany, Portugal and Slovenia have decided to outline their common priorities and to conduct common initiatives during this period. The three Presidencies are committed to pursue these priorities both jointly and individually under their respective presidencies. They are committed to closely cooperate in order to build more awareness and support for development issues as well as to create added value in promoting them together within the European framework and in the international arena, (p. 2). Full programme: www.bmz.de/en/service/infothek/buerger/TrioPrsidentschaft.pdf. 2. HELSINKI CONFERENCE ON EUROPEAN DEVELOPMENT EDUCATION, 3-4 JULY 2006 Organised by the Finnish NGDO Platform to the EU in cooperation with CONCORD and with support of the Finnish Ministry for Foreign Affairs and the European Commission. 1. The European Consensus on Development states that the EU will pay particular attention to development education and awareness-raising in the efforts to enhance civil society engagement in global development, Other European structures and political commitments are similarly inclined. To realise this and ensure that all people in Europe have access to quality development education, a strong European and national Strategy Framework is required. 2. In this Strategy Framework priority should be given to supporting planning, quality, partnership, mutual learning and peer exchange of strategies and experience, in development education and awareness-raising; particularly between new member states, acceding and candidate countries, and countries seeking to strengthen national support mechanisms. 3. The Strategy Framework should support existing mechanisms for coordination, international shared learning of national strategies though, interalia Concord and DEEEP, OECD DAC Heads of Information, GENE Peer Reviews, the North-South Centre’s Global Education Week network and other networks working in this area. 4. In order to move this European strategy forward, a multi-stakeholder task force will work to develop a common perspective on the European Strategy framework for development education. Member states will be consulted about existing and emerging national strategies, to ensure coherence and to move the process forward from Helsinki. 5. Development education, public awareness and media strategies should be based on a model of solidarity and global interdependence. This means working with Southern partners at all stages of the processes. It also means avoiding passive images of the South, in line with best practice and the recommendations of the Code of Conduct on Images and messages. Linking local and global dimensions of issues is also necessary. 6. Integration of global and development perspectives into education systems requires the development of coordinated strategies by Ministries of Education and Ministries of Foreign Affairs, and other relevant Ministries, Civil Society actors, Local and Regional Authorities, and national curriculum bodies. In this process, the European Global Education Peer Review system has proven useful at national level. Particular emphasis and resources should be allocated to training: both initial and in-service teacher training, and training of DE trainers. 7. Increased quality and impact in development education is also required. This necessitates greater clarity and coherence regarding the differences along the continuum from development education to awareness raising to information and campaigning. Appropriate mechanisms of evaluation in these related, complementary but differing spheres are essential. Partners from the South should be involved at all stages. 8. Recalling previous commitments, the Conference recognises the efforts of countries to increase funding to development education. A target of 3% of ODA to development education is endorsed by NGDOs and some member states. The Conference calls on member states, local and regional 18

authorities, NGDOs and the Commission to commit to a staged series of increases in financial support for development education, to ensure pro rata strengthened support as member states approach targets of 0.56%, 0.7%, of GNI to ODA and beyond, and develop inclusive, consultative strategies for disbursement. 9. In the context of ongoing discussions on the reform of European Commission financial instruments, due regard should be given to the European Consensus on Development and reform should be informed by the findings of the Brussels and Helsinki Conferences. The reform should aim at clearer and more coordinated European Commission support structures for DE, that are coherent with member states support structures. These recommendations are addressed to all actors of society who are able and interested in further improving the impact and quality of development education. This includes among others the EU institutions, national ministries, and international and civil society organisations, research institutes working for active and informed global citizens. Final conference report and presentations: http://www.kehys.fi/Materials_DE_030407. 3. THE EUROPEAN CONSENSUS ON DEVELOPMENT, DECEMBER 2005 4.3 Participation of civil society 18. The EU supports the broad participation of all stakeholders in countries’ development and encourages all parts of society to take part. Civil society, including economic and social partners such as trade unions, employers’ organisations and the private sector, NGOs and other non-state actors of partner countries in particular play a vital role as promoters of democracy, social justice and human rights. The EU will enhance its support for building capacity of non-state actors in order to strengthen their voice in the development process and to advance political, social and economic dialogue. The important role of European civil society will be recognised as well; to that end, the EU will pay particular attention to development education and raising awareness among EU citizens. 4. EUROPEAN COMMISSION WHITE PAPER ON A EUROPEAN COMMUNICATION POLICY (PLAN D FOR DEMOCRACY, DIALOGUE, DEBATE), OCTOBER 2005 Objectives of Plan-D: The Commission has proposed a Plan D for Democracy, Dialogue and Debate, not as a rescue operation for the Constitution, but to stimulate a wider debate between the European Union’s democratic institutions and citizens. It has to be seen as complementary to the already existing or proposed initiatives and programmes such as those in the field of education, youth, culture and promoting active European citizenship. Plan-D dovetails with the Action Plan on communicating Europe1 which seeks to improve the way that the Commission presents its activities to the outside world and the forthcoming White Paper on communication strategy and democracy which will start a consultation process on the principles behind communication policy in the European Union and the areas of co-operation with the other European institutions and bodies. Together with Plan-D these initiatives set out a long-term plan to reinvigorate European democracy and help the emergence of a European public sphere, where citizens are given the information and the tools to actively participate in the decision making process and gain ownership of the European project. More details: http://ec.europa.eu/communication_white_paper/index_en.htm. 5. EUROPEAN CONFERENCE ON PUBLIC AWARENESS AND DEVELOPMENT EDUCATION FOR NORTHSOUTH SOLIDARITY, BRUSSELS, 19-20 MAY 2005 Jointly organised by Belgian Development Co-operation Directorate-General and the European Commission. A. As part of an ongoing debate, participants from national, European and international administrations, non-governmental organisations and other actors of civil society, together with members of different media, took part in a conference on public awareness and development education for North-South solidarity in Brussels on 19/20 May 2005. B. The participants, meeting in both plenary and specific working group sessions, have drawn up the following recommendations. Further specific proposals and suggestions from different participants are outlined in the conference papers.

19

1. The renewed commitment by the European Union and the member states to increase ODA levels adequately for 2010 and the achievement by 2015 of the level of 0.7% by most, as advanced by the United Nations in 1970, should be welcomed and propagated as widely as possible throughout the Union. Effective development education and awareness raising are essential conditions to mobilise support to reach these targets. 2. Noting that the assistance provided is a question of finance, effectiveness and quality, as well as sustainable development, the Millennium Development Goals should be included as a major facet of public awareness and development education activities throughout the Union. 3. Comprehensive and coherent development education and awareness-raising strategies should be designed or reviewed at both national and European levels. The relevant authorities should ensure that these strategies are fully integrated into their development and education policies. This will require close co-operation with NGOs and other relevant civil society organisations. 4. Awareness-raising and development education should be integrated into the curricula of the formal and informal educational systems throughout the current and future members of the Union. Such programmes, aimed at all levels and ages of society, are necessary to foster the greatest possible North-South solidarity. 5. National and European authorities should ensure there is adequate funding for development education and awareness raising in their planning. It is proposed that the European Commission and Member states move towards or beyond a figure of 3% of ODA, as proposed in a UNDP Report. This increase in funding implies the necessary quality, efficiency and effectiveness of development education and awareness-raising activities. 6. As part of the overall need to raise both quality and efficiency, best practices should be actively encouraged and supported, particularly between Member states but also internationally. Ongoing coordination and co-operation, learning from past experiences at the widest possible level, are therefore essential to ensure coherence and maximise effectiveness. 7. It should be stressed that both awareness raising and development education are distinct from publicity and fundraising. Equally development education and awareness-raising activities should be rooted in the realities of Northern societies and take into account the interdependency between North and South as well as the need for policy coherence in the North. 8. Assistance towards achieving effective development education and awareness raising in new Member States should be provided. In order to enable new and future Member States to access EU funding for development education and awareness-raising, current thresholds on financial capacity requirements and eligibility criteria should be adapted in their favour. 9. Recognising that international development co-operation issues were not properly discussed in the course of the last accession rounds, further rounds should address it in a much more proactive way. In the case of the new Member States and acceding countries, ad hoc development education and awareness-raising activities should partly make up for the lost opportunities. 10. The contribution of national and local authorities, parliamentarians, NGOs and other civil society actors in North-South co-operation should be strengthened with a view to boosting capacity, awareness and commitment in the current and future Union, as well as outside. 11. Emphasis should be given to how, following natural or man-made catastrophes, there is a process of linking relief to provide initial stability, rehabilitation and development which should be on a sustainable and environmentally friendly basis. 12. A comprehensive press strategy for North-South solidarity should cover the broad range of existing media but focus on channels with the widest coverage where resources are limited. Development and humanitarian actors should make more efforts to provide useful, clear and appealing material and opportunities to journalists to enable them to offer independent and accurate information on North-South issues. The press has a fundamental role in preventing crises becoming forgotten both by governments and European civil society and should be recognised as a development actor. 13. Images and articles are best if they respect the dignity, beliefs and traditions of the peoples of the “South” in their presentation. 14. Monitoring and evaluation of humanitarian and development programmes must therefore cover not only the effect in the field but also the evolution of public perception in the North and the South of the progress accomplished. Building on existing experiences, increased efforts have to be made to 20

improve monitoring and evaluation of development education and awareness-raising activities in order to systematically enhance their overall relevance, efficiency and effectiveness. 15. It is proposed that the recommendations of this Conference, particularly those pertaining to the role and place of development education and awareness-raising, be integrated into the new EU Development Policy Statement before its adoption and coherently translated in other relevant policy processes and instruments. 16. A group of representative stakeholders be established, following this conference, in order to ensure the follow-up of the outcomes of this Conference throughout the current and future Union. This representative group should also be aware of the need for accountability - in the widest sense – and appropriate evaluation of what is a long-term process of improving North-South solidarity. It would then organise further meetings and discussions as appropriate. In this context, it particularly welcomes the offer of the Chairman of the Development Committee of the European Parliament to draw up a report on the matter. C. While these recommendations are addressed above all to the representatives of the European Parliament, the European Council, the European Commission, as well as the national authorities at the conference, they are also directed to all members of society, individuals and organisations who are able to increase awareness of and strengthen North-South solidarity in all its aspects. D. The participants note with pleasure that certain authorities are already actively pursuing these goals. The recent communication of the Commission to the Council and the organisation of this conference by the European Commission and the Belgian authorities are recent positive examples. Full report http://www.euforic.org/awareness-sensibilisation/. 6. UNITED NATIONS DECADE OF SUSTAINABLE DEVELOPMENT (2005-2014) The goal of the United Nations Decade of Education for Sustainable Development (2005-2014, DESD), is to integrate the principles, values, and practices of sustainable development into all aspects of education and learning. This educational effort will encourage changes in behaviour that will create a more sustainable future in terms of environmental integrity, economic viability, and a just society for present and future generations. The primary goal for the DESD is laid out in the United Nations General Assembly resolution 59/237 in which the General Assembly “encourages Governments to consider the inclusion … of measures to implement the Decade in their respective education systems and strategies and, where appropriate, national development plans”. Furthermore, the General Assembly “invites Governments to promote public awareness of and wider participation in the Decade, inter alia, through cooperation with and initiatives engaging civil society and other relevant stakeholders, especially at the beginning of the Decade”. Within the broad goals established by the General Assembly, subgoals for the DESD at the national level are to: • Provide an opportunity for refining and promoting the vision of and transition to sustainable development – through all forms of education, public awareness and training. • Give an enhanced profile to the important role of education and learning in sustainable development. The objectives for the DESD are to: • facilitate networking, linkages, exchange and interaction among stakeholders in ESD; • foster an increased quality of teaching and learning in education for sustainable development; • help countries make progress towards and attain the millennium development goals through ESD efforts; • provide countries with new opportunities to incorporate ESD into education reform efforts. Recognising that how sustainable development, and related educational processes are attained will vary from context to context, these objectives will share the key tasks for UNESCO to perform in support of Member States through its role as lead agency of the Decade. UNESCO’s leadership role and, in fact, the task of Member States are also defined by the four major thrusts of education for sustainable development: • improving access to quality basic education; • reorienting existing education programmes; 21

• •

developing public understanding and awareness. providing training.

More details: http://portal.unesco.org/education/en/ev.phpURL_ID=27234&URL_DO=DO_TOPIC&URL_SECTION=201.html. 7. THE MAASTRICHT GLOBAL EDUCATION DECLARATION, 17 NOVEMBER 2002 In November 2002, the Europe-wide Global Education Congress, held in Maastricht, has led representatives from governments, parliaments, local authorities and civil society organisations of Member States of the Council of Europe to commit them to increase support to Global Education, through the so-called "Maastricht Global Education Declaration". The following commitments were agreed: 5.1 Take forward the process of defining Global Education and ensuring that a rich diversity of experience and perspectives (e.g. Southern, Minorities, Youth and Women’s perspectives) is included at every stage. 5.2 Develop, in cooperation with the competent authorities and relevant actors, (or build on existing), national action plans, starting now and to 2015, for increased and improved Global Education towards the target date of the Millennium Development Goals. 5.3 Increase funding for Global Education. 5.4 Secure the integration of Global Education perspectives into education systems at all levels. 5.5 Develop, or where developed, improve and increase national structures for funding, support, coordination and policy-making in Global Education in all Council of Europe member states, as appropriate to national conditions. 5.6 Develop, or where developed improve strategies for raising and assuring the quality of Global Education. 5.7 Increase support for Regional, European, and International networking of strategies for increased and improved Global Education; between policymakers and practitioners. 5.8 Test the feasibility of developing a peer monitoring/peer support programme, through national Global Education Reports, and regular peer reviews, in a 12-year frame. 5.9 Contribute to the follow-up to the World Summit on Sustainable Development and to the preparations for the United Nations Decade for Education for Sustainable Development. Download the Declaration: http://deeep.org/english/europe/strategy/Maastricht_Declaration.pdf 8. COUNCIL OF EU WORKING PARTY ON DEVELOPMENT COOPERATION RESOLUTION ON “DEVELOPMENT EDUCATION AND RAISING EUROPEAN PUBLIC AWARENESS OF DEVELOPMENT CO-OPERATION”, (13323/01 DEVGEN 157), NOVEMBER 2001 The Council 6. Wishes to encourage increased support for development education, and for the corresponding communication policy, by the Commission and the Member States through the establishment of closer links between the various sectors which may help promote development education in areas such as NGOs, schools, universities, adult education, training for trainers, audio-visual media, the press, collective organisations and youth movements. 7. Encourages the European Commission and the Member States to sustain their support for NGO development education initiatives and for initiatives taken by the national coordination centres of development NGOs. 8. Underscores the importance of the "fair trade" factor which is effective in development education. The Council considers that it would be worth studying, in consultation with the bodies concerned, the possibilities of promoting further the idea of fair trade. 9. Wishes to encourage the exchange of information and experience on development education between governments and civil society actors, as well as within those entities. 10.Encourages the initiatives of the NGOs and European and national institutions aimed at raising awareness amongst the population of the candidate countries for accession to the EU of the importance of supporting international solidarity in the fight against world poverty, as well as promoting development education in general. 22

11.Calls on the Commission to reinforce its information and communication activities in order better to heighten the awareness of the public in the Member States, and in the candidate countries for accession, of European development cooperation policy. 12.Welcomes, on the one hand, the Council of Europe's development education work carried out by its North-South Centre which enables all Council of Europe Member States to be involved, including candidate countries for accession to the EU, and, on the other, welcomes the development education work conducted by the OECD. 13.Calls for an evaluation (a) firstly of development education and the raising of European public awareness of development issues with regard to the implementation of the budget heading for NGO cofinancing (B7-6000), (b) secondly, with regard to the means of information on cooperation with the developing countries implemented by the Commission where heightening public awareness is concerned. Such an evaluation should enable a further increase in the efficiency of these information and awareness raising policies in the future. 14.Underlines the importance of conducting regular opinion polls among the citizens of the EU and of the candidate countries so as to gauge their understanding and support of development cooperation. Such a poll will allow the targeting of development education towards population groups in which the need is felt most, involving, if necessary, a review of the methodology and the defining of new synergies.

23

“The Consensus on Development: the Contribution of Development Education and Awareness Raising” was financially supported by

Co-financed by the German Ministry for Economic Cooperation and Development

For more information on the Consensus and its process, please contact [email protected]

This document was kindly translated by the Directorate General Translation of the European Commission (June 2008)

The contents of this document are the sole responsibility of the Multi-stakeholder group and can under no circumstances be regarded as reflecting the position of the European Union.