EURÓPAI CIVIL SZERVEZETEK NYILATKOZATA Az április 24-i informális kereskedelmi miniszteri találkozó alkalmából Az EU kormányai és az Európai Bizottság az egyoldalú kereskedelmi liberalizáció legjelentősebb támogatói. E politikák társadalmi, gazdasági és környezeti költségeit látva, a közvélemény nyomására a hivatalos retorika változni kezdett. A változást ugyanakkor nem követik a tettek. Az EU kormányainak és az Európai Bizottságnak meg kell változtatniuk kereskedelem-politikájukat, melyek veszélyeztetik a szegény rétegeket, rombolják a környezetet, növelik a nemek közötti egyenlőtlenségeket, és aláássák az emberi, szociális, kulturális és ökológiai jogokat, délen és északon egyaránt! Az EU kormányainak és az Európai Bizottságnak figyelembe kell vennie a következő pontokat: MANDÁTUM Jelenleg az Európai Bizottság a Tanácstól 1999-ben, a WTO Seattle-ben megrendezett csúcsára kapott mandátum alapján folytatja a tárgyalásokat. Azóta két miniszteri konferencia is kudarcba fulladt. Az 1999-ben Seattle városában, illetve a 2003-as Cancúnban megrendezett csúcs, valamint a dohai találkozón 2001-ben indítottak egy új tárgyalási fordulót is. Mindezek ellenére az EU mandátuma nem változott. Erősen kérdéses továbbá, hogy érvényes-e egy olyan mandátum, amelyet a 10 újonnan csatlakozott ország nélkül alakítottak ki. Az EU kereskedelmi minisztereinek meg kell változtatniuk a Kereskedelmi Biztos mandátumát - az élelmiszerbiztonság szavatolása, - az élőhelyek és a környezet védelme, - az alapvető szolgáltatásokhoz való hozzáférés biztosítása, - az igazságtalan Gazdasági Partnerségi Megállapodások (EPA) megállítása, - a vállalati tevékenységek szabályozása, - a Világbank és az IMF által a hitelfelvevő országokra erőltetett kondíciók megszüntetése, - a kereskedelem hatásainak felmérése, - a vállalatok túlzott befolyásának visszaszorítása, - valamint az átláthatóság és a demokrácia erősítése érdekében! Követeléseink részletesen:
1
1. Élelmiszer-szuverenitás A világ szegényeinek több mint 70 százaléka vidéki területeken él, és jövedelme részben vagy teljes egészében a mezőgazdaságból származik. Sokaknak a helyi piacok jóval fontosabbak, mint a nemzetköziek. Számukra életbevágó fontosságú, hogy terményeiket helyben értékesíthessék. A WTO, a különböző regionális kereskedelmi megállapodások, a Világbank és az IMF által propagált kereskedelmi és mezőgazdasági politikák ugyanakkor e helyi piacok megnyitását jelentik az olcsó, importált termékek előtt. Nyomorba döntve a családi gazdálkodókat délen és északon egyaránt. A WTO-ban jelenleg folytatott tárgyalások az agro-biznisz, a szupermarketek és nagykereskedők érdekeit szolgálják a fenntartható családi gazdaságok, földnélküliek, mezőgazdasági munkások, a fogyasztók és a természet kárára. A jelenleg létező, és a javasolt szabályok többsége veszélyezteti az élelmiszerhez való jogot, valamint annak a jogát, hogy egy ország termelői elsősorban helyi fogyasztásra termeljenek élelmiszert. Ezzel veszélyeztetik az országok élelmiszer-szuverenitását. Az EU és az USA 1994-ben olyan szabályokat fogadtattak el a WTO-ban, amelyek legalizálták az élelem-dömpinget (termékek eladása az előállítás költségei alatt). A problémát orvosolni hivatott jelenlegi javaslatok mit sem érnek, hiszen a hazai támogatások kategorizálásának rendszere lehetővé teszi a mezőgazdasági termékek exportálását, a közvetlen támogatásokon keresztül az előállítás költségénél alacsonyabb áron. További intézkedések hiányában, többek között az export támogatások megszüntetése nélkül, a dömping folytatódni fog. ELSŐ KÖVETELÉSÜNK: Az EU változtassa meg mezőgazdaságpolitikáját, hogy nemzetközileg, szociálisan és környezetileg is elfogadhatóvá váljék (méltányos földárakkal, fenntartható termeléssel, a kínálati oldal alakításával, a helyi és lokális piacoknak biztosított prioritásokkal)! Száműzzön minden támogatást, mely lehetővé teszi a termékek előállítási költség alatti exportját (a zöld doboz jelenlegi használatát beleértve); támogassa az országok jogát arra, hogy megvédhessék magukat a túl olcsó mezőgazdasági importtal szemben; álljon ki az országok vagy azok szövetségeinek joga mellett, hogy nem dömping céllal támogassák a mezőgazdaságot! Az európai polgárok 70 százaléka nem akar genetikailag módosított (GMO) élelmet. Az ilyen termékek korlátozzák a fogyasztói választás lehetőségét. A kistermelőket olyan nagy cégektől teszik függővé, melyek az egész szektort ellenőrzik, valamint aláássák a „fejlődő” országok élelmiszer-szuverenitását. Egyre több tanulmány bizonyítja, hogy a GMOk súlyosan károsítják a vadvilágot és a biológiai sokszínűséget. Hogy megnyissa a világpiacokat a GMO-k előtt, egy amerikai vezetésű koalíció jogvitát kezdeményezett a WTO-nál, azzal vádolva az Európai Uniót, hogy akadályozza a kereskedelmet azzal, hogy nem engedélyezi a GMO-k forgalmazását. Döntés az ügyben 2005 nyarán várható, és ha az USA
2
sikerrel jár, nem csak az EU-nak kell megbarátkoznia a genetikailag módosított élelmiszerekkel, hanem az egész világnak. MÁSODIK KÖVETELÉSÜNK: az európai kormányoknak az állampolgárok, fogyasztók jól-létét és a környezeti érdekeket a biotechnológiai ipar hatalmasai, és az USA érdekei elé kell helyezniük! Az európai állampolgárok kívánalmainak megfelelően az EU-nak meg kell állítania az genetikailag módosított termékek terjedését, érvényben kell tartania a nemzeti szintű korlátozásokat annak érdekében, hogy Európa és a világ GMOmentes maradhasson! Az EU-nak egyértelműen vissza kell utasítania minden olyan WTO döntést, mely a genetikailag módosított élelmiszerek európai piacra történő beengedését okozná! 2. AZ ÉLŐHELYEK ÉS A KÖRNYEZET VÉDELME A WTO-ban folytatott nem mezőgazdasági piacra-jutási (NAMA) tárgyalások súlyos hatással vannak a foglalkoztatásra, a környezetre és a fenntarthatóságra. A júliusi csomag B melléklete figyelmen kívül hagyja a legtöbb fejlődő ország érdekét, ezért tárgyalási alapként nem fogadható el. Ahogy az iparosodott országok, velük együtt az EU a „fejlődő” országok piacainak megnyitására törekszik a NAMA keretében, egyre több harmadik világbeli ország számíthat iparának leépülésére. Hátrányosan befolyásolva a munkahelyek minőségét, valamint súlyos vámbevétel kieséseket okozva kormányaiknak, amit többek között alapvető szolgáltatások biztosítására is fordíthatnák. Ez tovább növelné a fejlődő országok árufüggőségét, és nem kedvezne a diverzifikációnak sem. Sőt mi több, a NAMA keretében minden természeti erőforrás potenciális liberalizációnak van kitéve, különösen a halak és haltermékek, drágakövek és ásványok. Az országok természeti kincseit és a környezet védelmét szolgáló politikát súlyos veszély fenyegeti. A jelenleg folyó NAMA tárgyalások keretében egy sor európai környezetvédelmi standard forog kockán. HARMADIK KÖVETELÉSÜNK: Az EU állítsa meg a nemmezőgazdasági piacra-jutási tárgyalásokat. Készüljön teljeskörű, független hatástanulmány a NAMA potenciális következményeiről, szociális, társadalmi és nemi-egyenlőség szempontjából! Az EU környezetvédelmi, szociális és egészségügyi standardjai nem válhatnak áldozatául semmilyen alkunak! Az EU-nak biztosítani kell a kormányok politikai terét olyan intézkedések meghozatalára, beleértve a vám és nem-vám jellegű szabályozókat, melyek a fenntarthatóság megvalósulását szolgálják!
3
3. AZ ALAPVETŐ SZOLGÁLTATÁSOKHOZ VALÓ HOZZÁFÉRÉS Az Általános Szolgáltatáskereskedelmi Egyezmény (GATS) egy olyan WTO egyezmény, mely a közszolgáltatások, beleértve a közlekedés, egészségügy és az oktatás piacosítását készíti elő, és betonozza be nemzetközi szinten. Különös veszélyeket hordoz magában az EU azon törekvése, hogy a vízszolgáltatások is váljanak az egyezmény közvetlen részévé. Egy milliárd ember nem jut tiszta vízhez világszerte. Az ENSZ célul tűzte ki, hogy e szám 2015-re felére csökkenjen. E közben a GATS egyezmény keretében az EU 72 fejlődő országtól követeli vízszektora megnyitását. Ez könnyedén alááshatja az ENSZ kitűzött céljait, még több hatalmat adva a cégek kezébe, miközben a kormányok ellenőrzési lehetősége tovább csökken. A Suez Lyonnais, a világ legnagyobb víz-cége szerint, a víz „olyan termék, mellyel normális esetben szabadon lehetne kereskedni, a mi feladatunk pedig, hogy eladjuk.” Az EU GATS-követelései egy alapvető jószág visszafordíthatatlan piacosításához vezetnének. A WTO keretében jelenleg zajló Dohai Forduló céljai szerint, a dél országainak fejlődősét szolgálná. Ezzel szemben most óriási nyomás nehezedik a „fejlődő” országokra, hogy nyissák meg szolgáltatószektorukat az iparosodott országok profitorientált befektetői előtt. Az EU továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy a fejlődő országok nyissák meg többek között a pénzügyi, energia, környezeti, víz, turisztikai, posta illetve a közlekedési szektorukat. Épp ezek azok a szektorok, ahol az Európai Unió az otthona a világ legnagyobb profitorientált vállalatainak, melyek globális piacaik kiterjesztésére várnak. Nincs bizonyíték arra, hogy e szektorok megnyitása szolgálná az ENSZ által is kitűzött fejlesztési célok elérését. Ezeken túl mára nyilvánvalóvá vált annak a gyakran hangoztatott érvnek a tarthatatlansága, mely szerint a GATS egyezmény egy rugalmas keretet ad, amelyben az aláíró országok szabadon dönthetik el piacosítási felajánlásaik mértékét. A tárgyalások menetének felgyorsítására az Európai Bizottság teljesítménymérők felállítását szorgalmazza. NEGYEDIK KÖVETELÉSÜNK: A GATS tárgyalások folytatása előtt teljeskörű és független hatástanulmányt kell készíteni a szolgáltatások piacosításának környezeti, szociális, fejlesztési és gender hatásairól; az olyan alapvető szolgáltatásokat, mint a víz, energia, oktatás, egészségügy, ki kell vonni az egyezmény hatásköre alól!
4
4. A GAZDASÁGI PARTNERSÉGI MEGÁLLAPODÁSOK ÉS EGYÉB REGIONÁLIS KEREKEDELMI EGYEZMÉNYEK MEGÁLLÍTÁSA Az afrikai, karibi és csendes-óciáni (ACP) államok jövőbeni fejlődését súlyosan alááshatják az egyenlőtlen gazdasági, partnerségi megállapodások (EPA), melyeket jelenleg tárgyalnak az EU és az ACP országok képviselői. Az EU által javasolt, a WTO-ban tárgyaltaknál jóval alaposabb liberalizációs törekvések széleskörű és drámai hatású piacnyitáshoz vezethetnek. Az ACP országokban alig 10-15 év leforgása alatt. Mindezek mellett az EU olyan területeken erőlteti a tárgyalások folytatását, melyeket az ACP országok rég visszautasítottak a WTO keretein belül. Ez gyengíti az ACP államok tárgyaló pozícióját a WTO-ban, fokozva a szegénységet ezen országokban. ÖTÖDIK KÖVETELÉS: Az EU ejtse a reciprocitás elvére épülő kereskedelmi liberalizációs követeléseit. Zárja ki a szingapúri követeléseket, és tegyen eleget azon vállalásának, hogy az ACP országokkal nem reciprok megállapodásokat köt a 2005-ös EPAtárgyalásokkal párhuzamosan! 5. A VÁLLALATI TEVÉKENYSÉGEK SZABÁLYOZÁSA Az EU bilaterális kereskedelmi megállapodásaiban olyan befektetési szabályozásokat erőltet, melyek jelentősen növelnék a cégek jogait az emberek és a környezet rovására. Az ilyen befektetés-védelmi szabályok jelentősen csökkentenék a kormányok lehetőségét a gazdaság szabályozására, miközben tovább növelnék a külföldi cégek jogait. A befektetés-védelmi megállapodások hátrányos környezeti, társadalmi hatásaira egyértelmű példát nyújt Kanada, USA és Mexikó között megkötött Észak-Amerikai Szabadkereskedelmi Megállapodás (NAFTA). A megállapodás értelmében, több cég nyújtott be keresetet demokratikus úton meghozott közegészségügyi és környezetvédelmi szabályozások eltörlésére. A globális gazdaság nagy hatalommal rendelkező transznacionális vállalatain jelenleg senki nem kéri számon működésük negatív következményeit. A kormányoknak és választott képviselőiknek, a parlamenti képviselőknek biztosítaniuk kell, hogy a közösségek, melyek elszenvedik e cégek tevékenységeinek nem kívánatos mellékhatásait, felelősségre vonhassák a károkozókat. Jogilag kötelező elszámoltathatósági és felelősségi szabályok alapján. Az ENSZ Fenntartható Fejlődési Világcsúcsán a kormányok megállapodtak abban, hogy „aktívan támogatják a vállalatok társadalmi felelősségvállalását és elszámoltathatóságát, a riói elvek szellemében, beleértve a kormányközi
5
megállapodások alkalmazását…”
és
intézkedések
életbeléptetését
és
hatékony
HATODIK KÖVETELÉSÜNK: Az EU-nak fel kell hagynia azzal törekvésével, hogy a kétoldalú kereskedelmi megállapodások részeként befektetés-védelmi megállapodásokat is kössön, és lépjen fel jogilag kötelező számonkérhetőségi szabályok megalkotása érdekében! 6. A VILÁGBANK ÉS AZ IMF ÁLTAL A HITELFELVEVŐ ORSZÁGOKRA ERŐLTETETT KONDÍCIÓK MEGSZÜNTETÉSE A Világbank és az IMF kockázatos, és ki nem próbált gazdasági reformokat kényszerít rá a fejlődő országokra, az adósság elengedéshez és a segélyezéshez kötött feltételekkel. Az országokat arra kényszerítik hogy csökkentsék az állami kiadásokat. Nyissák meg piacaikat a nemzetközi kereskedelem és befektetések előtt, csökkentsék az állami támogatásokat és privatizálják az állami tulajdonban lévő vállalatokat, a közüzemeket is beleértve. Számos „fejlődő” országnak engedélyt kell kérnie az IMF-től még abban az esetben is, ha más államoktól szeretne hitelt felvenni. Óriási befolyást biztosítva ezzel az IMF-nek a színfalak mögött. Az EU kormányai, akik az IMF és a Világbank legjelentősebb részvényesei is egyben, azt állítják magukról, hogy ellenzik a hitelfeltételek alkalmazását, és a „saját tulajdonú” fejlesztési stratégiákat támogatják. Ennek ellenére a Valutaalap és a Világbank továbbra is él nyomásgyakorló erejével. Politikai tanácsadással befolyásolva az országok stratégiáját, gyakran egyoldalúan propagálva a szabad kereskedelmet. A segélyek fejében kereskedelmi szankciókat erőltetni az országokra nem méltányos, nem demokratikus és nem hatékony eljárás. A szegény államoknak saját fejlődésüket maguknak kell irányítaniuk. HETEDIK KÖVETELÉS: Az EU kormányainak használniuk kell a befolyásukat annak érdekében, hogy a Világbank és Valutalap felhagyjon a kereskedelmi feltételek alkalmazásával! 7. A KERESKDELEM HATÁSAINAK FELMÉRÉSE Az Európai Bizottság Kereskedelmi Főigazgatósága költségvetésének 10 százalékát fordítja fenntarthatósági hatástanulmányok készítésére. Az ilyen hatástanulmányok elengedhetetlenek ahhoz, hogy felmérhetővé váljon a kereskedelmi szabályok környezeti fenntarthatóságra, fejlődésre, demokráciára, a nők és a bennszülött népek jogaira gyakorolt hatása, és ahhoz, hogy a létező megállapodásokat módosíthassuk. Sajnos azonban e hatástanulmányok egyelőre csak szűk terület elemzésére koncentráltak, és semmilyen hatással nem voltak az Unió kereskedelempolitikájára. A
6
jelenlegi módszertan egyértelműen a kereskedelmi liberalizáció irányába torzított. A gazdasági, szociális és környezeti hatások szeparált vizsgálata elkendőzte az együttes hatások súlyosságát. A fenntarthatósági hatástanulmányok eddig nem váltak az EU politikák szerves részévé, annak ellenére, hogy egyértelmű céljuk lenne a tárgyalók informálása, az EU kereskedelempolitikájának befolyásolása. Ezért erősíteni kell a fenntarthatósági hatástanulmányok e képességét, javítani kell az elkészítés módszerét. A minisztereknek és a Bizottságnak pedig egyértelmű vállalásokat kell tenniük a folyamat erősítésére, valamint arra, hogy a hatástanulmányok a döntéshozatal részévé váljanak. NYOLCADIK KÖVETELÉS: Az EU biztosítsa a fenntarthatósági hatástanulmányok módszertanának felülvizsgálatát, a vizsgált területek kiszélesítését. Szüntesse meg az egyoldalú liberalizációpártiságot! Az EU gondoskodjon arról, hogy fenntarthatósági hatástanulmányok készüljenek minden tárgyalás előtt és közben, továbbá hogy a tanulmányok eredményeit a felek elfogadják, és a mandátum részévé váljon! A kereskedelmi miniszterek rendszeresen kapjanak értesítést a tanulmányok eredményeiről, biztosítva az EU fenntarthatósági politikájának átfogó koherenciáját! 8. A VÁLLALATOK TÚLZOTT BEFOLYÁSÁNAK VISSZASZORÍTÁSA Brüsszelben mintegy 15.000 lobbysta dolgozik, nagy részük üzleti érdekeket képvisel. Az EU kereskedelempolitikájában a vállalati lobbysták befolyása még nagyobb. Jelenleg nincsenek kötelező érvényű átláthatósági és etikai szabályok az EU intézményeiben való lobbyzásra. Ez az EU kereskedelempolitikájának demokratikus deficitjéhez vezet. A közelmúltban a Bizottság Kereskedelmi Főigazgatósága privilégiumokat, és ezzel a jogosnál nagyobb befolyást biztosított az üzleti lobby csoportoknak, beleértve az Európai Szolgáltatói Fórumot (ESF) és a Transz-Atlanti Üzleti Párbeszéd (TABD) nevű szervezeteket. E privilégiumokat vissza kell szorítani. KILENCEDIK KÖVETELÉS: Felszólítjuk az EU tagállamait, hogy támogassák az ’Európai Transzparencia Kezdeményezést’, melyet Siim Kallas biztos indított 2005 márciusában. Különösen az EU intézményeiben folyó lobbytevékenységek regisztrációjára vonatkozó kötelező szabályok meghozatala tekintetében! E szabályokat úgy kell kialakítani, hogy lehetővé tegyék a vállalati befolyás és az EU politikák felett gyakorolt demokratikus kontrollt! Fel kell számolni az óriásvállalatok és az EU közötti privilegizált kapcsolatok rendszerét, hogy az EU politikái a közérdeket szolgálják, ne csak a szűk kereskedelmi érdekeket!
7
9. AZ ÁTLÁTHATÓSÁG ÉS A DEMOKRÁCIA ERŐSÍTÉSE Az EU kereskedelempolitikája, a 133-as Bizottság belső folyamatait beleértve, átláthatatlan és mélyen antidemokratikus. A fenntarthatóságnak minden szektor és részpolitika központi céljává kell válnia. Annak érdekében, hogy az EU kereskedelempolitikája e célt tükrözze, első lépésként biztosítani kell az átláthatóságot és az számonkérhetőséget. A fenntarthatósággal foglalkozó részlegeknek biztosítani kell a döntések nagyobb koherenciáját mind EU-s, mind tagállami szinten. A 133-as Bizottság belső folyamatait átláthatóbbá kell tenni, biztosítva ezzel a számonkérhetőséget. A parlament alaposabb bevonása elengedhetetlen, amit nem lehet hosszas kereskedelmi tárgyalások eredményeként létrejött megállapodások exposzt értékelésére szűkíteni. Az európai ipari érdekek különös előnyöket élveznek az EU kereskedelempolitikájának befolyásolásában, míg egyéb érintettek, a munkások, a környezet, az egészség érdekeinek képviselői közel sincsenek oly mértékben integrálva a döntéshozatalba, mint az óriáscégek. TIZEDIK KÖVETELÉS: Az EU biztosítsa a kereskedelempolitika átláthatóságát, a számonkérhetőséget, és a döntéshozatalban való részvétel lehetőségét minden érintett fél tekintetében! A tagállamoknak nemzeti szinten vállalásokat kell tenniük az átláthatósági és elszámoltathatósági előírások felülvizsgálatára. Egyeztetve és konzultálva más kormányzati szervekkel, a parlamenttel és a civil társadalom képviselőivel! E konzultációkat annak az elvnek a figyelembevételével kell lefolytatni, hogy a kereskedelempolitika csak egy eszköz egyéb politikai célok elérésére! Tekintettel a kereskedelempolitika fenntarthatóságra gyakorolt kritikus hatására, állandó konzultációt kell folytatni a kereskedelmi tárgyalások során a környezettel, a fejlődéssel foglalkozó további hivatali egységekkel és csoportokkal. Továbbá biztosítani kell a 133-as Bizottság munkájának teljes átláthatóságát!
8
Aláírók 40 Zöld, fejlesztési, béke, vallasi, tudományos és feminista és jogvédő szervezet több mint 10 különböző európai országból 1. Alternativa3, Spain 2. Africa-Europe Faith and Justice Network
AEFJN
3. Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetsége/Federation of Hungarian Associations for Asthmatic & Allergic Patients, Hungary 4. Attac Austria 5. Attac Denmark 6. Attac France WTO Commission 7. Attac Germany 8. Attac Hungary 9. Attac Luxembourg 10. Attac Poland 11. Attac Spain 12. Attac Switzerland 13. Bothends, the Netherlands 14. Bündnis für eine Welt/Alliance for One World, Austria 15. Campaign for the Reform of the Word Bank – CRBM, Italy 16. Center for Environmental Public Advocacy, Slovakia 17. Christian Aid, UK 18. Coordination Paysanne Européenne – CPE 19. Corporate Europe Observatory, the Netherlands 20. Coalition of the Flemish North South Movement in Belgium – 11.11.11, Belgium
9
21. Dachverband entwicklungspolitischer Organisationen in Kärnten/Network of Development Groups in Carinthia, Austria 22. Estonian Green Movement, Estonia 23. FAUNA EGYESÜLET, Hungary 24. Friends of the Earth Europe (with members in 31 European countries) 25. Greenpeace 26. KEPA, Finland 27. Intermediate Technology Development Group – ITDG, UK 28. Környezeti Nevelési Hálózat Országos Egyesület/National Network of Environmental Education, Hungary 29. Levegő Munkacsoport/Clean Air Action Group, Hungary 30. New Economics Foundation, UK 31. The Gaia Foundation, UK 32. Roba dell Altro Mondo Fair Trade. Italy 33. SZIKE Environmental and Health Association, Hungary 34. Védegylet/ Protect the Future, Hungary 35. Vegetarian Economy & Green Agriculture, UK 36. War on Want, UK 37. WEED, Germany 38. Women in Development Europe – WIDE 39. Zöld Fiatalok, Hungary 40. Zöldgömb Sport Klub/Green Globe Sport Club, Hungary
10
