PONT A KULTÚRÁÉRT
Csekô Szilvia - Mesterházy Balázs - Zongor Attila
Európa Kulturális Fôvárosa EURÓPA LEGNAGYOBB KULTURÁLIS AKCIÓJÁNAK TÖRTÉNETE, HÁTTERE ÉS A KULTÚRA ESÉLYTEREMTÔ SZEREPE
Tájékoztató kiadvány
K U L T Ú R P O N T
I R O D A
BÕVEBB INFORMÁCIÓ: MESTERHÁZY BALÁZS AZ EURÓPA KULTURÁLIS FÕVÁROSA PROGRAMSOROZAT MINISZTERI BIZTOSA Telefon: 06-1-484-7965 E-mail:
[email protected] NEMZETI KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG MINISZTÉRIUMA 1077 Budapest, Wesselényi u. 20-22.
© Csekô Szilvia – Mesterházy Balázs – Zongor Attila, 2004 KIADJA: KULTÚRPONT IRODA 1075 Budapest, Kazinczy u. 24-26. Telefon: 06-1- 413-7567 • Fax: 06-1- 413-7574 • E-mail:
[email protected] FELELÔS KIADÓ: Zongor Attila FELELÔS SZERKESZTÔ: Zongor Attila LEKTOR: Bulyovszky Csilla FOTÓK: Krizbainé Szabó Éva, Franke Dendooven (7. old.), Ufficio Stampa Genova 2004 (8., 9. old.), Patrick de Speigelaere (13. old.), Jan Vernieuwe (14. old.), Civic Trust House (18. old.), Brugge 2002 (22. old.), Stefaan Ysenbradt (23. old.) KIADVÁNYTERV: Grész Kriszta TÖRDELÉS, NYOMDAI ELÔKÉSZÍTÉS: Molnár Mihály NYOMTATÁS: Creo Kft. Budapest ISBN 963 216 965 4
K U L T Ú R P O N T
I R O D A
Csekô Szilvia - Mesterházy Balázs - Zongor Attila
Európa Kulturális Fôvárosa EURÓPA LEGNAGYOBB KULTURÁLIS AKCIÓJÁNAK TÖRTÉNETE, HÁTTERE ÉS A KULTÚRA ESÉLYTEREMTÔ SZEREPE
Tájékoztató kiadvány
Tartalom Köszöntô 1. Elôzmények. Az Európai Unió kultúrapolitikája 2. Az Európa Kulturális Fôvárosa-projekt története 3. A döntési mechanizmusról 4. A közösségi akció tétje, jogszabályi háttere 5. Hosszú távon gondolkodni. Tapasztalatok és elvárások 6. Mítosz és realitás. A finanszírozás kérdései 7. Honlap-gyûjtemény
3
Köszöntô Tisztelt Olvasó! Még hat év és Magyarország egyik városa egy német várossal együtt Európa Kulturális Fôvárosa lesz. Így csupa nagybetûvel, hiszen a cím maga a védjegy, amelyet ismer a világ, amelynek hallatán milliók kelnek útra. Persze úgy is kezdhettem volna, hogy már csak hat év van hátra, hiszen addig még sokakra rengetek izgalom és munka vár, hiszen ki ne akarna olyan városban élni, amely Európa Kulturális Fôvárosa? Ki ne szeretne büszkélkedni a kincseivel, ki ne örülne annak, ha más városok lakói itthonról és külföldrôl egy évig a csodájára járnának, hogy utána a város neve egy életre beleivódjon az európai fejekbe. 2000-ben Glasgowba több mint 8 millió ember ment el csak azért, hogy megnézze a város múzeumait, beüljön egy színházi elôadásra, élvezzen egy fesztivált, vagy csak sétálgasson az utcákon, felfedezze a mûemlékeket és figyelje a város életét. Ilyenkor minden város lázban ég. A skót városban 20 ezer új munkahelyet teremtettek és a turisták, akik akkor annyit hallottak Glasgowról, ma is özönlenek oda. Tavaly Graz kapta meg a nagy esélyt és tudott is élni vele. Lakói azt akarták bebizonyítani, hogy a kultúra nem valami keveseknek elérhetô luxus, hanem olyan fontos dolog, amely nélkül ma már nem érdemes élni. A kultúra olyan, mint az ennivaló – mondták, és a város sajátos ízeit bizony akkor és azóta is sokak kóstolgatják. És hogy akik nem tudnak odamenni azok számára is érdekes a hely, azt az bizonyítja, hogy a város honlapjára 20 millióan voltak kíváncsiak. Mi mást tehet egy kulturális miniszter, mint hogy minden várost biztat, próbálja meg. Nem lesz könnyû. Hogy melyik magyar város az arra legérdemesebb, arról a pályázó városnak elôször az Európai Bizottságot kell meggyôznie, azután az Európai Parlamentet és végül a Tanácsot. Nem lesz olcsó sem, hiszen ha belelapoznak ebbe a kiadványba látni fogják, hogy mennyibe kerül a munka, a hírverés, de kiderül belôle az is, hogy egy olyan befektetésrôl van szó, amely bôven megtérül. Magyarországnak van mit mutatnia Európának, és van mit üzennie. Kiváló mûvészeink, alkotóink vannak és tapasztalatból tudom, hogy ebben a kis országban a pedagógusoktól a könyvtárosokon, a népmûvelôkön át a kultúra iránt fogékony tömegekig számtalan lelkes munkára fogható ember él. Olvassák el ezt a kis füzetet és ha bíznak magukban és a városukban, vágjanak bele. A lehetôség adott. Szorítok Önöknek!
Hiller István a nemzeti kulturális örökség minisztere
5
1. Elôzmények. Az Európai Unió kultúrapolitikája Az Európai Unió – részben saját létrejöttének elsôsorban gazdasági meghatározottsága okán – sokáig nem tett komolyabb lépéseket a kulturális szektor területén. A gazdasági, politikai megfontolások alatt meghúzódó kulturális mélystruktúrákra irányuló figyelem abban az ütemben kezdett csak nôni, ahogy egyre inkább világossá vált a Közösségnek a gazdasági együttmûködésen túlmutató és egyfajta európai közösségként meghatározható identitás megfogalmazására vagy akár kialakítására irányuló igénye. Ennek a kulturálisan meghatározott folyamatnak a keretei között, pontosabban ennek a kulturális nézôpontnak a felerôsödése következtében vált egyre erôsebbé és láthatóbbá a kulturális szektor szerepe, és a gazdasági, politikai folyamatoknak a képzésre, a kultúrára való ráutaltsága. Míg a tagállamok még az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó Római Szerzôdésben is nemzeti ügynek tekintették a kultúrát, és azt leginkább csak egyfajta, az oktatással és a munkaerôképzéssel kapcsolatban jelentkezô gazdasági következménynek tekintették, addig ma már a 2006 utáni évekre szóló kulturális keretprogramok tervei is a kulturális szektor teljes emancipálódását és jelentôségének tényleges láthatóvá tételét helyezik a középpontba. Európa múltjának rendkívüli gazdagságából kiindulva az egyes politikai és kulturális célok megfogalmazásakor tehát prioritást kell, hogy élvezzenek a múlt kulturális értékeinek megôrzésére irányuló törekvések a kultúrával közvetlenül érintkezô valamennyi szférában: az oktatás, az egyes kulturális iparágak, a média stb. területén. Az ezzel kapcsolatos gondolkodás irányait pedig a sokszínûség megôrzése, a pluralizmus és a kölcsönös megértés támogatása jelentik, amely elveknek minden területen érvényt kell szerezni. A fentiek értelmében a 2006 utáni
6
kulturális politika alakításának alapvetô célkitûzése az, hogy megtalálja a kulturális örökség tôkésítésének megfelelô formáit mind a szolgáltatásfejlesztés, mind a közpolitizálás területén. Az integrációs folyamat során az alapokmányok közül legelôször a Maastrichti Szerzôdésben jelenik meg a kultúra a közösségi politika önálló elemeként, ami egyértelmû jelzése az abban rejlô – akár gazdasági – lehetôségek, a kultúra
esélyteremtô és munkaerô-felszívó képessége felismerésének. Nyilvánvalóvá vált egyben az egymást kiegészítô, segítô, támogató kapcsolat az integráció folyamata és a helyi, lokális kultúrák sokszínûségében rejlô erô között, azaz egyre világosabban megfogalmazottá vált, hogy a gazdasági rendszerek nem választhatók el a kultúrától. Az EU kulturális politikája ezeknek a megfontolásoknak megfelelôen oly módon kellett, hogy kidolgozza a kulturális szektorra vonatkozó szabályokat, hogy azok egyszerre biztosítsák a szektor jelentôségét, és mégse tegyék lehetôvé a tagállamok
saját kultúrapolitikai rendszereibe való beavatkozást. Ennek a kettôs elvárásrendszernek megfelelôen a kultúrát a Maastrichti Szerzôdésben közösségi politikai szintre emelô 128. cikk alapvetôen a szubszidiaritás, azaz a kiegészítô jellegû támogatás elvére épülve fejti ki az egyes tagállamok saját(os) kultúráinak támogatását és az azok közötti együttmûködés elôsegítését deklaráló téziseit, amelynek hogy „[a] Közösség hozzájárul a tagállamok kultúráinak kibontakoztatásához, tiszteletben tartva azok nemzeti és regionális különbözôségét, ugyanakkor elôtérbe helyezve a közös kulturális örökséget.” Ugyanezen cikk (4) bekezdése – a kultúrának a maga nemében kivételes jelentôséget biztosítva – deklarálja, hogy a kulturális szempontokat, különös tekintettel a kulturális sokszínûségre a Szerzôdés valamennyi (tehát nem csak a kulturális tematikájú) rendelkezésének végrehajtása során figyelembe kell venni. A Lisszaboni Stratégia célkitûzéseinek – miszerint az Európai Uniónak 2010-re a Föld legdinamikusabban fejlôdô régiójának kell lennie – megfelelô erôs és egységes gazdasági egység elképzelése is nagyban elôsegítette az egységes európai tudat kialakítására vagy még inkább a kétségtelenül létezô, a közös európaiság tudatára épülô kulturális identitás megfogalmazására irányuló törekvéseket. Az integráció kezdetétôl az Európai Uniót létrehozó Szerzôdésig ívelô folyamatok során tehát – nem utolsósorban a folyamatos bôvítések és az egyes, globális méretû kulturális kihívások által ösztönözve – egyre nagyobb szerepet kapott az identitás kérdése és az európai polgár fogalma. Ezek a jelenségek, illetve problémakörök, sok más között arra kényszerítették az Európai Unió intézményeit, hogy további és jelentôsebb erôfeszítéseket tegyenek a kultúra népszerûsítésére, jelentôségének hangsúlyozására. Ennek eredményeként született meg 1974-ben
az Európai Parlament elsô határozata az európai kulturális örökség védelmérôl, majd indult útjára a nyolcvanas években az Európa Kulturális Fôvárosa-kezdeményezés, hogy azt 1992-tôl az Európai Kulturális Hónap-akció is kövesse. 2000 februárja óta az egyes kulturális tevékenységek, programok (így tehát az Európa Kulturális Fôvárosa-projekt is) a Kultúra 2000 Program keretében kerülnek megrendezésre, amely jelenleg az egyetlen közösségi keretprogram a kulturális szektor területén. A Kultúra 2000 program egyesítette a korábbi három, kulturális téren mûködô európai uniós programot, név szerint a Kaleidoscope (1996–1999), az Ariane (1997–1999) és a Raphaël (1997–2000) programokat. Tartalmát tekintve leginkább talán a Kaleidoscopeprogram tekinthetô a mostani keretprogram elôdjének, hiszen az Ariane-program az irodalmi fordításokat és az olvasáskultúra elômozdítását helyezte a középpontba, a Raphaël-program pedig a mûemlékvédelem támogatását és fejlesztését volt hivatott segíteni. A mûvészeti és kulturális
7
együttmûködés elôsegítését célzó Kaleidoscopeprogramot 1996-ban fogadták el az 1996–1998as idôszakra, amelyet az Európai Unió kultúrapolitikájának folyamatossága érdekében aztán egy évvel meghosszabbítottak. A program legfôbb célja a mûvészeti és kulturális aktivitásnak az országok közötti együttmûködés fokozásán keresztül történô megvalósítása volt, de ennek a programnak a keretében juthattak támogatáshoz az olyan, Európára kiterjedô nagyprojektek is, melyekben legalább három tagországból származó szervezet vett részt (az akkoriban még tagjelölt országok negyedik résztvevôként csatlakozhattak), ezzel segítve elô a különbözô európai kultúrák egymás számára való közvetítését és a kulturális tapasztalatok hatékony cseréjét. A program feladatául tûzte ki egyben a mûvészek és más kultúrával foglalkozó állampolgárok szakmai fejlôdésének, a mûvészeti alkotások cseréjének, valamint a kulturális érdekek védelmének elôsegítését, illetve hozzáférhetôvé kívánta tenni a kultúrát az összes európai polgár számára. A program a kultúra és a mûvészet szinte valamennyi területét átfogta, a színpadi mûvészetektôl a képzômûvészeteken át az alkalmazott mûvészetekig.
8
Struktúrájában a Kaleidoscope-program két akciócsoport köré szervezôdött: – társasági vagy hálózati úton kivitelezett kulturális projektek, események támogatása; – nagy volumenû európai együttmûködési projektek, azaz kiváló minôségû, szerteágazó, a gazdaságra közvetlenül hatást gyakorló projektek támogatása, úgymint, Európa Kulturális Fôvárosa, Európai Kulturális Hónap, Európai Unió Ifjúsági Zenekara és az Európai Unió Barokk Zenekara. Mivel az Unió felismerte, hogy sok kis program helyett olyan nagyobb, átfogó, de minden részletre kiterjedô és a közösségi politikába illeszkedô programot kell kidolgozni, amely egyszerre teszi lehetôvé az egyének és a közösségek termékeny megszólítását, az Európai Bizottság az Maastrichti Szerzôdés már idézett 128. cikke alapján hozta létre a kulturális terület támogatására szolgáló egyetlen, tartalmát tekintve kizárólag kulturális tematikájú keretprogramot, amelynek a Kultúra 2000 nevet adta. A keretprogramot 2000. február 14-én fogadta el az Európai Parlament, a Tanács és a Régiók Bizottsága. Az elnevezés ellenére az Európai Bizottság a programot eredetileg a 2000 és 2004 közötti idôszakra fogadta el, ám érvényességi idejét 2003ban két évvel, azaz 2006-ig meghosszabbították. Hazánk 2001-tôl, az EU-tagállamok pályázóival azonos jogokkal vehet részt a kiírásban. A Kultúra 2000 program létrejöttének okai abban keresendôk, hogy egyre inkább nyilvánvalóvá vált a kultúra gazdasági és társadalmi jelentôsége az integráció során. Nemcsak az vált nyilvánvalóvá, hogy a kulturális termékek és egyáltalán: a kulturális közösség fontos szerepet játszik az olyan, új típusú kihívásokra adható válaszok kidolgozásakor, mint például a globalizáció vagy az ökológiai paradigma politikai tényezôként való középpontba kerülése (adott esetben ennek elmaradása). A humántudományi diskurzusok eredményeinek fényében egyben az is világossá vált, hogy hosszabb távon (és egy szélesebb horizont-
ból tekintve) maguk a primér módon gazdaságiként vagy politikaiként leírható folyamatok is rendelkeznek egyfajta kulturális mélystruktúrával. Azaz ezek a folyamatok mindig csak az adott kulturális kontextus (vagy még inkább paradigma) elveinek megfelelôen, annak keretei között mehetnek végbe, amennyiben a kultúrát szélesebb értelemben, a világhoz való általában vett viszony artikulációjaként és alakításaként fogjuk fel. Ezen elgondolások irányából sokkal világosabban látszott immáron a kultúra munkahelyteremtô, befektetôi tôkét vonzó, azaz esélyteremtô és integráló képessége is, vagyis az, hogy annak a gazdaságra gyakorolt hatása hosszú távon valószínûleg elengedhetetlen a bôvülô Unió számára. Mindezek mellett, vagy tán éppen ezek miatt, szükségessé vált egy olyan program kidolgozása, amely azt a kettôs célt szolgálja, hogy az Európában élô népek sokszínûségét kifejezésre juttatva
tárja fel az egyes európai kultúrák közösségét, a sajátnak a másikban és a másikon keresztül való fel- és megismerése által. A Kultúra 2000 keretprogram ezeknek az elveknek megfelelôen három akciócsoport köré szervezôdik: az egyéves együttmûködési projektek, a többéves együttmûködési projektek, valamint a speciális kulturális események köré. Az utóbbi akciócsoportba tartozik az Európa Kulturális Fôvárosa-akció, az Európai Kulturális Hónap-rendezvénysorozat; itt találhatók az egyes, a Közösségen belüli és annak határain kívülre irányuló kulturális párbeszédet elôsegítô szimpóziumok; olyan újító események támogatása, amelyek összekötik a kultúra területét az oktatással (fiatal, tehetséges mûvészek felfedezése, díjak átadása stb.), valamint külön programok a kulturális örökség megóvására.
9
2. Az Európa Kulturális Fôvárosa-projekt története
„A kultúra, a mûvészetek és a kreativitás nem kevésbé fontos, mint a technológia, a kereskedelem és a gazdaság.” (Melina Mercouri, 1983)
A Kulturális Miniszterek Tanácsa 1985 júniusában a fenti idézet szellemében indította el az akkor még Európa Kulturális Városa címet viselô programot, Melina Mercouri akkori görög kultuszminiszter kezdeményezésére. A Kulturális Fôvárosprojekt a keretprogram célkitûzéseinek megvalósulását tekintve rövidesen a legsikeresebb és leghatékonyabb programok egyikének bizonyult. A programsorozat nemcsak beváltotta a hozzáfûzött reményeket, hanem az európai polgárok egyik kedvenc programjává vált, és mint ilyen – legsikeresebb megvalósulásait tartva persze szem elôtt – komoly mértékû gazdasági, társadalmi és kulturális fejlôdést indított el az adott városban éppúgy, ahogy az érintett régió egészében is. A történet kezdetén, 1983-ban az akkori görög
10
kultuszminiszter Athénba hívta a Közösség kultuszminisztereit, hogy hangot adjon azon véleményének, miszerint a kultúra nem kapja meg azt a kellô tiszteletet és odafigyelést, amely megilleti. Kifejtette, hogy a mûvészeteknek és a kulturális szektorban tevékenykedô embereknek ugyanúgy jelen kellene lenniük a közszférában, mint a gazdaságnak, a gazdasággal foglalkozóknak, a politikának és a politikusoknak. Erre a problémára mintegy válaszként született meg az Európa Kulturális Fôvárosa-akció gondolata, melyet a görög színész- és politikusnô az imént említett találkozón terjesztett az illetékes miniszterek elé. Felszólalásával meggyôzte kollegáit, hogy évente egy várost nevezzenek ki Európa Kulturális Városának. A programsorozat célja, hogy az európai városok kulturális és mûvészeti sokszínûségét demonstrálja, valamint hangsúlyozza közös kulturális örökségüket és ezek kreatív erejét. A kultúra sokszínûségén és különbözôségén kívül a programnak nagy súlyt kell fektetnie az adott kultúrák kölcsönös megismerésének és megismertetésének elôsegítésére. Ezekkel a célkitûzésekkel próbál a program megfelelni az ôt életre hívó alapgondolatnak, miszerint az egyes nemzetek közeledésének egyik módja, ha megismerik egymás kultúráját. Melina Mercouri javaslata alapján a Tanács 1985. június 13-án fogadta el a programtervezetet, és így útjára indulhatott az azóta is nagysikerû programsorozat. Egyáltalán nem meglepô, hogy a címet elsôként a kultuszminiszter asszony szülôvárosa, a görögországi Athén kapta 1985-ben.
3. A döntési mechanizmusról
Fôvárosa, Cork már az új kiválasztási rendszer eredményeként nyerte el a címet. EURÓPA KULTURÁLIS FÔVÁROSAI IDÔRENDBEN
A kulturális fôvárosokat 2000-ig kormányközi megegyezés alapján választották ki, tehát a tagállamok kormányai közvetlenül döntöttek a programot érintô valamennyi fontos kérdésben. A Maastrichti Szerzôdés azonban változtatott ezen a gyakorlaton, és az Európai Parlament valamint az Európai Unió Tanácsa 1419/1999/EK határozatával közösségi szintre emelte a korábban kormányközi keretek között mûködô programot. Ez azt jelentette, hogy a Európai Bizottság és az Európai Parlament nagyobb szerepet kaphatott a program mûködési rendjének meghatározását illetôen, de a változás a kiválasztási rend módosulását is eredményezte, hiszen míg korábban négy évvel az adott esemény elôtt, kormányközi megállapodás alapján, egyhangúlag választották ki a tagállamok, hogy melyik város kapja meg az említett rangot, addig az 1999. május 25-ei tanácsidöntés alapján 2005-tôl olyan kiválasztási rendszer lépett életbe, amely a rotáció elvét juttatván érvényre, már a várost jelölô tagállamok sorrendjének meghatározásán alapul. A 2004-es év kulturális fôvárosa Genova és Lille az utolsó városok, melyek kiválasztása még kormányközi megállapodás alapján történt, a 2005-ös év Kulturális
1985 • Athén
1999 • Weimar
1986 • Firenze
2000 • Avignon,
1987 • Amszterdam
Bergen, Bologna,
1988 • Berlin
Brüsszel, Helsinki,
1989 • Párizs
Krakkó, Reykjavík,
1990 • Glasgow
Prága, Santiago
1991 • Dublin 1992 • Madrid 1993 • Antwerpen 1994 • Lisszabon 1995 • Luxembourg
de Compostela 2001• Porto, Rotterdam 2002 • Bruges, Salamanca
1996 • Koppenhága
2003 • Graz
1997 • Theszaloniki
2004 • Genova, Lille
1998 • Stockholm
Az egyes tagállamok közötti sorrend megállapításának tekintetében el lehet mondani, hogy a rotáció elvének érvényre juttatásán kívül ennek a folyamatnak mind a mai napig nincsen igazán kialakult és intézményesített rendje, az egyes évek „lefoglalása” elsôsorban az egyes, Brüsszelben mûködô állandó képviseletek vezetôi, esetleg a tagállamok miniszterei közötti egyezkedések eredménye. Az ezek következtében kialakult „állam-sorrendet” az elôbbiekben említett határozat melléklete rögzíti 2005-tôl
11
2019-ig. A korábbi szabályok azonban a bôvítés következtében olyan értelemben módosultak, hogy 2009-tôl – a 2009–2019 közötti idôszakban – egy adott ország helyett már két ország (egy 1999-ben már uniós tagállam és egy akkor még csatlakozásra váró tagállam) egy-egy városa tandemrendszerben szervezi az eseményt. Ennek értelmében a 10 újonnan csatlakozó ország brüsszeli képviseletei és kulturális kormányzatai között történt informális egyeztetések alapján alakult ki az a lista, amelyet a Kulturális Miniszterek Tanácsa 2004. május 27-ei ülésén aztán jóváhagyott. A határozat eme megváltozott táblázatot tartalmazó mellékletének (formálisan is) végleges módosítása 2004 végére várható. Amint azt korábban jeleztük, Magyarország 2010-re jelentkezett, amely évben Németországgal lehet párban.
A FENTIEK SZERINT A LISTA JELENLEG A KÖVETKEZÔKÉPPEN ALAKUL: 2005 • Írország 2006 • Görögország 2007 • Luxemburg 2008 • Egyesült Királyság 2009 • Ausztria Litvánia 2010 • Németország, Magyarország 2011 • Finnország, Észtország 2012 • Portugália, Szlovénia
2013 • Franciaország, Szlovákia 2014 • Svédország Lettország 2015 • Belgium, Cseh Köztársaság 2016 • Spanyolország, Lengyelország 2017 • Dánia,
És bár nincs általános elôírás arra nézve, hogy egy adott ország miképpen hozzon döntést a város kijelölése tekintetében, az utóbbi évek példái között egyre nagyobb számban szerepel a pályáztatás gyakorlata. Fontos szabály azonban, hogy a tagállamon belül kiválasztott városnak a hivatalos pályázatot a rendezvény megvalósulása elôtt legalább 4 évvel kell benyújtania. A pályázatot vagy (több város jelentkezése esetén) pályázatokat, lehetôleg ajánlással ellátva, az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Bizottságnak és a Régiók Bizottságának is meg kell küldeni. Ezt követôen: 1. A Bizottság által felállított bíráló testület jelentést készít a pályázatról vagy pályázatokról. A Bizottság minden évben felállít ugyanis egy olyan nemzetközi bírálati fórumot, amely véleményezi az egyes pályázatokat és értékelést ad ki a jelölt városokról. A bíráló testület voltaképpen egy hét tagból álló, független, a kultúra területén tevékenykedô szakértôket tömörítô testület. A hét fô a következôképpen oszlik meg: két fôt delegál az Európai Parlament, két fôt a Tanács, két fôt a Bizottság és egy fôt a Régiók Bizottsága, amely struktúra a demokratikus deficit csökkentését hivatott támogatni a kulturális döntéshozatal területén. Az általuk készített értékelô véleményt a Bizottság megküldi a Parlamentnek. 2. A Parlament a neki megküldött pályázati anyag kézhezvételétôl számított max. 3 hónap alatt megküldi saját véleményét a Bizottságnak. 3. A Tanács a Parlament és a Bizottság döntôfóruma véleményét figyelembe véve kijelöli, hogy a kérdéses évben melyik város adhat otthont a rendezvénysorozatnak. Amennyiben az adott tagállam csak egyetlen város pályázatát terjeszti Brüsszel elé, vagy a pályáztatás mellôzésével kijelöli a várost, a brüsszeli bírálati jogkör az adott kulturális koncepció és az eseményt szabályozó 1419/1999/EK határozatban foglalt alapelvek megvalósulásának ellenôrzése vonatkozásában folyamatosannáll, vagy talán még pontosabban: ebben az értelemben áll fenn.
Ciprus 2018 • Hollandia, Málta 2019 • Olaszország
12
4. A közösségi akció tétje, jogszabályi háttere Az Európa Kulturális Fôvárosa-program célja kezdetben nem volt más, mint hogy elôsegítse az egyes európai kultúrák egymással való megismertetését, a jobb és alaposabb megismerés egyszerû tényén keresztül téve az Unió állampolgárai számára is ténylegessé, láthatóvá, egyben mélyebbé is az integráció tényét. Az 1999-es határozat ennek értelmében az Európa Kulturális Fôvárosa-program céljaként az európai kultúrák gazdagságának és sokféleségének, valamint ezen kulturális sokféleség közös európaiságának hangsúlyozását, a kulturális diverzitás elemeinek az európai városok lakosai körében való mélyebb megismertetését határozza meg (1. cikk). Az eseménysorozat által követendô célokat a határozat 3. cikke jelöli ki. Ezek a célok egyben azt is meghatározzák, hogy az adott város pályázatának mely súlypontok köré kell épülnie. Az akció alapelgondolását körvonalazó célok a következôk: – azon közös európai mûvészeti mozgalmak és stílusok elôtérbe helyezése, amelyek létrejöttében és történetében a város generáló szerepet játszott, vagy amelyek születéséhez jelentôs mértékben hozzájárult; – elôsegíteni azoknak az eseményeknek a megrendezését, amelyekben a tagállamok más városainak a kultúra területén tevékenykedô személyiségei is részt vennének, és amelyek tartós kulturális együttmûködésre vezetnének, illetve támogatni az Európai Unión belüli ez irányú mozgalmukat; – az alkotómunka támogatása és fejlesztése; – a lakosság minél nagyobb részének mozgósítása és minél nagyobb fokú részvétel biztosítása; – bátorítani az Unió állampolgárainak fogadását és a különféle eseményekre vonatkozó információk lehetô legszélesebb körû terjesztését a multimédia minden formájának felhasználásával;
– az európai kultúrák és a világ más kultúrái közötti párbeszéd ösztönzése; – a városban rejlô történelmi örökség, az építészeti alkotások feltárása és a városi életminôség javítása. A kultúraközvetítés technológiai feltételrendszerének az utóbbi évtizedben történt rendkívül gyors és jelentôs átalakulása következtében ugyanakkor nemcsak az egyes kulturális javakhoz, ismeretekhez való hozzáférés módjai változtak meg (gondoljunk például az internetre), hanem annak következtében a kulturális közlekedés kódjai és céljai is számottevôen módosultak. Az egymás kultúrája jobb megismerésének szempontját (ami a másik, az eseménynek otthont adó város oldaláról mindig a saját, meglévô kultúra
13
bemutatását jelentette) felváltották a város karakterének, arculatának formálására, a város gazdasági szerkezetének módosítására és a lakóhelyhez való közvetlen viszony meghatározására vagy éppen újra-meghatározására irányuló törekvések. Középpontba került a város regionális szerepe, a város és a helyi civil szervezôdések viszonya, a vidék és a nagyvárosok (esetleg a fôváros) közötti különbségek mentén megfogalmazódó kérdésekre adható válaszok. Ennek értelmében a kulturális fôvárosok mai kérdései a kölcsönös megmutatkozás helyett (vagy mellett) már leginkább a kultúra városképet alakító és a város
14
gazdasági szerkezetét elônyösen befolyásolni képes ereje, a hosszú távú fejlôdés lehetôsége, a területfejlesztés és – mint ahogy arról már szó volt – a kultúra esélyteremtô képessége körül látszanak kikristályosodni. Laurent Dréano, a 2004-es lille-i Kulturális Fôváros-projekt általános koordinátora a következôképpen fogalmaz egy tanulmányában: „A program nagy célokat tûzött ki maga elé, és ennek megfelelôen nagynak kell lennie a befektetésnek is: a 2004-es évnek a 21. század egyik regionális fôvárosában [Lille-ben] élhetô új élet eredményeket produkáló laboratóriumává kell válnia. Ezen a ponton az igen kedvezô lehetôség kihívássá változik: a kultúrát el kell ültetni a lakosság szívében, a kultúrának olyan faktornak kell lennie, amely hosszú távon képes megváltoztatni egy vidéket.” A tét nem kevesebb, mint hogy „olyan fejlôdést gyorsító elemeket találjunk, amelyek képesek egy regionális fôváros arculatát hosszú távra megalkotni.” A kultúra identitásképzô teljesítményének feltárása tehát egyszerre van jelen magának a kultúrának az újradefiniálására irányuló törekvésekkel, azaz a kulturális teljesítmények éppúgy építik a várost, ahogy a város által lehetôvé tett kultúra is visszahat magára a kultúrafogalomra. Nem véletlen például, hogy a legsikeresebbnek ítélt Kulturális Fôváros-akciók igen markáns, a kulturális örökség összegyûjtésén és bemutatásán jóval túlmutató filozófiával, a kultúra fogalmát minduntalan szélesítô alapkoncepcióval léptek színre. A 2003-as Fôváros, Graz például egészen nyíltan vállalkozott a kultúra mibenléte újragondolásának feladatára, amikor központi „üzeneteinek” egyikévé a következô jelmondatot választotta: „a kultúra olyan, mint az élelmiszer”. Ezzel arra hívta fel a figyelmet, hogy a kultúra tényleges – a gazdasági szektorban is komolyan érzékelhetô – szerepe és jelentôsége mindaddig nehezen válik beláthatóvá, amíg azt valami különlegesként, extraként, luxusként, mintegy a mindennapi létezéshez szükséges dolgok biztosítását követôen szóba hozhatóként fogjuk fel és kezeljük.
5. Hosszú távon gondolkodni. Tapasztalatok és elvárások Az egyes pályázó városok és a kulturális szektor valamennyi érdeklôdôje számára talán az a legfontosabb, hogy éppúgy tisztában legyen ennek a nagyméretû közösségi akciónak a jelentôségével, ahogy annak jellegével is! Jelentôségét tekintve talán úgy lehetne leginkább érzékeltetni a dolgot, hogy Európában a kultúra területén a Kulturális Fôváros-akció lebonyolítása megközelítôleg olyan a város számára, mint a sportszektorban az olimpiáé. Csak kiragadott példaként érdemes megemlíteni Glasgow-t (ugyanakkor némi tendenciózussággal is, hiszen az 1990-es glasgow-i Kulturális Fôváros-akció volt az elsô, mai értelemben vett és egy rendkívül eredményes új paradigma mentén megszervezett eseménysorozat), ahol a rendezvények összlátogatószáma elérte a 8,3 millió (!) fôt, a magánszektorból 350 vállalkozás szállt be az akcióba, több mint 10 millió font tiszta bevételt
eredményezett, kb. 5200 kulturális, valamint sportesemény került megrendezésre és összesen kb. 22 000 ember (!) vett részt annak lebonyolításában.∗ Roppant fontos ugyanakkor megérteni, hogy a Kulturális Fôváros-akció nem fesztivál jellegû megmutatkozás, azaz nem szabad azt egy 11–12 hónapra kibôvített fesztiválként elképzelni. Egyrészrôl ugyanis fontos szempont, hogy a város lakossága együtt tudjon élni az eseménnyel, mi több, szeresse azt és aktívan vegyen részt benne; másrészrôl magának a vállalkozásnak az alapelvei egészen mások. Az ugyanis nem a reprezentativitás elve szerint szervezôdik. Nem elsôdleges célja az, hogy szisztematikus keretek között, arányosan biztosítson lehetôséget pl. egyes nemzetek bemutatkozásának. A projekt sokkal inkább úgy képzelendô el, mint egy nagy mûalkotás, amelynek anyaga maga a város és a város élete. Ebbe a mûalkotásba pedig „a mûvész” (a projektigazgató és a kuratórium) azt vesz be, amit akar, döntésének egyetlen motiváló elve a város köré megálmodott koncepcióba és filozófiába való illeszkedés (Graz esetében ez például a „Graz darf alles” [Graznak mindent szabad] és a – már említett – „Kultur als Lebensmittel” [A kultúra mint élelmiszer]-jelmondatok köré építkezés volt). Ahogy a hivatalos grazi honlapon Wolfgang Lorenz intendáns fogalmaz: „Az ezredforduló után egy kulturális fôváros nem egyszerûen egy hely, ahol egy évig jelen van a mûvészet, hanem egy toposz, amely európai kulturális értéktöbbletet állít elô.” A mûvészeti fesztiválok hagyományos szerkezete helyett elsôsorban a köztérhasználat, az építészet, az új mediális mûvészetek és a kutatás-fejlesztés különbözô formáinak egyfajta jól átgondolt koncepcionalitás mentén való összjátékát szükséges tehát
15
megvalósítani. Éppen ezért az Európa Kulturális Fôvárosa-projekttel szembeni elvárások nagymértékben épülnek az infrastruktúra-fejlesztés, a városkép-átalakítás, az innováció, a kulturális és turisztika-politika fejlesztésére, egy ország kulturális, tudományos és mûvészeti tôkéjének mobilizálására. Alapvetô elvárás a kandidáló város pályázatával kapcsolatban, hogy az legyen képes a város kulturális hagyományait, örökségét és a hosszú távú kulturális folyamatokban betöltött szerepét európai kontextusban megjeleníteni és feldolgozni. A koncepcióval és az azt megvalósító programsorozattal szemben elvárásként fogalmazódik meg tehát, hogy egyfajta európai dimenzióval bírjon. Juttassa kifejezésre az adott városnak az európai kultúra és mûvészet kialakulásához, fejlôdéséhez való hozzájárulását a múltban és a jelenben. Legyen képes a várost az európai kultúra és mûvészet térképén elhelyezni, a város önnön európaiságát meghatározni. Központi eleme a pályázatokkal szemben támasztott követelményeknek a regionalitás hangsúlyos jelenléte. A pályázati elképzeléseknek meg kell tudni mutatniuk, hogy a város miképpen kívánja a Kulturális Fôváros-év által kínált presztízs-értéket és infrastrukturális beruházásokat az
16
adott régió egésze fejlôdésének elôsegítése érdekében felhasználni. Az akció tehát nemcsak hogy nem állhat meg a „várostáblánál”, de a pályázatnak egyértelmûvé kell tennie régiófejlesztésre vonatkozó elképzeléseit is. A pályázatnak ezen kívül hangsúlyt kell helyeznie az eseménysorozat alatt vagy annak megvalósítása során létrehozott (felújított) intézmények és intézményrendszerek további mûködtetésével és hasznosításával kapcsolatos tervekre, valamint az eseménnyel összefüggésben mutatkozó szociális-gazdasági fejlôdés lehetôségeire. A pályázatnak tehát tartalmaznia kell a város elképzeléseit a kultúra régióban betöltött szerepének hosszú távú erôsítését és az ezáltal várható hatásokat illetôen csakúgy, mint a nagyberuházások gazdaságélénkítô hatása és a kulturális, turisztikai infrastruktúra általános fejlesztése következtében mutatkozó gazdasági növekedés fenntarthatóságára és hosszú távú kihasználására vonatkozó elképzeléseket. Az Európa Kulturális Fôvárosa-programsorozat már lassan két évtizede van életben, és azóta sikere egyre nô az Unió polgárainak körében. Az eseménynek elsôkként otthont adó városok elképzelései még gyakran kiforratlanok voltak, és általánosságban elmondható, hogy csak kevéssé voltak képesek a kulturális szektorban rejlô lehetôségek komplex és hosszú távú kiaknázására. Az adott városban megrendezésre kerülô programok a pozitív gazdasági, társadalmi és kulturális hatásokat generáló projekt helyett inkább csak egy, adott éven át tartó kulturális fesztivál lendületét mutatták. Az elsô város, amely gyökeresen új megközelítést alkalmazott, a már említett Glasgow∗ volt 1990ben. A város példáján keresztül jól érzékelhetô, milyen lehetôségeket rejt magában úgy kulturálisan, mint gazdaságilag egy Európa-szerte elismert kulturális rendezvénysorozat. A skót város arra használta fel a kitüntetést, hogy a kultúrát mint eszközt alkalmazza a hanyatlóban lévô iparváros szociális és gazdasági szerkezetének – elsôsorban
a szolgáltatóipar fejlesztésén keresztül történô – átalakításához. A kultúra középpontba helyezésével a 20. század végi idôszak egyik nagy, a szolgáltató szektor fejlôdésén alapuló megújulásának lehettünk szemtanúi. A rendezvénysorozat nagy lendületet adott a város kulturális életének. A színházak és múzeumok látogatottsága 1990-ben 40%-kal nôtt 1986-hoz képest: 4,7 millióról 6,6 millióra. A szabadtéri eseményekkel is számolva a rendezvényeket látogatók száma elérte a 8,3 millió fôt! Fontos megemlíteni a helyi lakosság részvételének növekedését. A kulturális év öt lakosból négyet érintett valamilyen formában. A felnôtt lakosság 54%-a ment színházba vagy koncertre legalább egyszer az év során, 61%-a pedig múzeumba vagy galériába látogatott el. A glasgow-i lakosság a mai napig magasabb arányban vesz részt kulturális eseményeken, mint a brit átlag. A helyi gazdaság szinte valamennyi szektora bôvülést tapasztalt a kulturális év során. A foglalkoztatottak száma 5350–5580 fôvel nôtt, arról pontos adatok nem állnak rendelkezésre, hogy pontosan mely szektorokban és milyen típusú új munkahelyek jöttek létre. A program 10,3–14,1 millió font tiszta gazdasági bevételt eredményezett a helyi gazdaságban. A város imázsának javulása hosszú távon pozitív hatással volt a beruházási kedvre. 1992 és 2000 között mintegy 102 beruházás 20 000 (!) új munkahelyet teremtett Glasgow-ban, elsôsorban a szolgáltató szektor területén (pénzügyi szektor, telekommunikáció stb.). A városban a munkanélküliek száma 49 650 fôrôl (1990-es adat) 18 456 fôre (2002-es adat) csökkent. Ez sokkal nagyobb arányú csökkenés, mint amekkorát Skócia egészének tekintetében mutatott a munkanélküliségi ráta. A kedvezô üzleti környezet következtében számos nagyvállalat választotta Glasgow-t székhelyéül a 90-es évek közepe táján, így például az Excell, az NTL, a Compaq, a J.P. Morgan, az AXA, a Siemens, az Interbrew és az Accor. A város szabadidô- és üzleti turizmusának fellendülésével együtt nagymértékû szállodai beruházások valósultak meg az elmúlt években. A szolgáltatóipar
1991 és 2001 között 38%-kal bôvült, jelenleg Glasgow GDP-jének 78%-át adja, és az aktív lakosság 84%-át foglalkoztatja. Ahogy az a fentiekbôl is kitûnik, a város turizmusa igen jelentôs változáson ment keresztül az elmúlt évtizedben. A turizmus fejlôdésének egyértelmûen az 1990-es kulturális év adott lendületet, amikor is a külföldi turisták száma 1989-rôl 1990-re 50%-kal, 320 000 fôrôl 450 000 fôre emelkedett. Fontos megemlíteni, 71%-uk elôször járt Glasgowban. A Kulturális Fôváros-évben a város mindemellett 120 konferenciának adott otthont, mintegy 48 000 résztvevôvel, ami majdnem duplája az 1989-es adatoknak.
Az „Európa Kulturális Városa 1990”-akció európai szinten is világossá tette, hogy Glasgow igazán figyelemre méltó turisztikai potenciállal rendelkezô kulturális célpont. Miután bebizonyosodott, hogy egy ilyen nagyszabású, nemzetközi érdeklôdésre is számot tartó esemény milyen pozitív hatásokkal jár(hat) együtt, a város igyekezett és igyekszik minél több hasonló rendezvénynek otthont adni. Az egyik legsikeresebb ezek közül az 1999-es Építészet és Design Éve volt, amely 200 000 látogatót vonzott és 21 millió font bevételt eredményezett. Glasgow
17
jelenleg is az Egyesült Királyság második legnagyobb és leglátogatottabb városa. A 2000-es esztendô különlegesnek számít a programsorozat életében, hiszen – az év történelmi jelentôségére tekintettel – egyszerre kilenc városnak adományozták a címet. A 2000-es év eseményeit Robert Palmer, a glasgow-i év fôszervezôje és koordinátora elsôsorban a kelet-európai országok szempontjából értékelte. Véleménye szerint, egy ilyen kulturális cím odaítélése garantálja a gazdasági, társadalmi jólét fejlôdését, miközben a város újra felfedezi történelmi kincseit, illetve a város lakosainak büszkesége, öntudata egyre nô. Mindezek mellett kiemelte, hogy egy ilyen programsorozat kapcsán nem csak a pénz játssza a fôszerepet, sokkal inkább arra van szükség, hogy a városok felismerjék, hogy bekapcsolódhatnak egy olyan hálózatba, amely számos új lehetôséget kínál számukra. A pénzügyi nehézségek ellenére Robert Palmer határozottan állítja, hogy a programsorozat komoly hasznot jelent az adott városnak. Bôvül a kulturális infrastruktúra, fejlôdik az építészet és a kulturális intézményeknek alkalmuk nyílik arra, hogy tapasztalatokat szerezzenek nagyszabású programsorozatok szervezése és lebonyolítása terén. Összességében tehát elmondható, hogy a beruházások megtérülnek, hiszen, mint fogalmaz: világos összefüggés van a
kulturális projektekbe beruházott pénzek és egy város késôbbi gazdasági és társadalmi jóléte között. Azt a tényt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy amint az adott közép- és kelet-európai település megkapja a kiemelkedô eseménysorozat megrendezésének jogát, megteremtôdik az elôfeltétele annak, hogy kilépjen a fejlettebb, „nyugati” országok árnyékából. Robert Palmer azt is hangsúlyozta összefoglalójában, hogy tartós elônyt csak úgy lehet az eseménysorozat megrendezésébôl kovácsolni, ha a Kulturális Fôváros-címet a város nem egyszeri alkalomnak tekinteni, hanem azt inkább egy fejlôdési folyamat alkotórészeként kezeli. A programsorozatot illetôen nem lehet nem szólni a 2003-as év Kulturális Fôvárosáról, Grazról. A város alapkoncepciója a kultúra fontosságának hangsúlyozásán és fogalmának, jelentôségének újragondolásán alapult. Wolfgang Lorenz, akkori polgármester, beszédében kiemelte, hogy a kultúra a legjelentôsebb árucikk, amit az emberek képesek elôállítani, és az emberiség legszerteágazóbb emlékeit tárja elénk. A kultúra tôkeként és a hétköznapok nélkülözhetetlen „használati cikkeként” való felfogása pedig Graz esetében sem pusztán koncepcionális elgondolásként jelentkezett a Kulturális Fôváros-év során. A 2003. januártól októberig terjedô idôszakban (10 hónap alatt) 2,5 millió regisztrált vendég érkezett a városba, ami az elôzô évi turisztikai adatokhoz képest 28%-os növekedést jelent. A Kulturális Fôváros hivatalos honlapját ez idô alatt 22 millióan (!) látogatták meg. Graz város vezetôi mindemellett a projekt legnagyobb sikerének azt tartják (és voltaképpen ebben ragadható meg az Európa Kulturális Fôvárosa-projekt szellemisége), hogy megváltozott a város lakóinak saját életterükhöz, városukhoz való viszonya, átalakult a „Grazban élés” jelentôsége és megítélése, sôt a graziak önbizalmának növekedésével nagymértékben csökkent a Béccsel szembeni – osztrák kontextusban régóta erôsnek számító – kisebbrendûség érzése.
* A Glasgow-ra vonatkozó rész Keresztes Dóra „Európa Kulturális Fôvárosai. Közösségi kulturális programok az Európai Unióban és azok idegenforgalmi vetületei” címû szakdolgozata részeinek felhasználásával készült.
18
Európa Kulturális Fôvárosai idôrendben CÉLOK, „ÜZENETEK”
VÁROSOK 1985: Athén 1986: Firenze 1987: Amszterdam 1988: Berlin 1989: Párizs 1990: Glasgow 1991: Dublin 1992: Madrid 1993: Antwerpen 1994: Lisszabon 1995: Luxembourg 1996: Koppenhága 1997: Theszaloniki 1998: Stockholm 1999: Weimar 2000: Avignon, Bergen, Bologna, Brüsszel, Helsinki, Krakkó, Reykjavík, Prága, Santiago de Compostela 2001: Porto, Rotterdam 2002: Bruges, Salamanca 2003: Graz
2004: Genova, Lille
Találkozási pont kialakítása mûvészek, mûvészettel foglalkozók számára A város fesztivál keretében történô bemutatása Az európai népek kulturális identitásának bemutatása Kelet és Nyugat közötti találkozási pont, középpontban a kortárs mûvészetek A meglévô kulturális kapcsolatok erôsítése A város kreatív átalakítása, gazdasági, társadalompolitikai és szociális célok megvalósítása Írország és a Közösség egymáshoz való közelítése Intézmények kulturális együttmûködésének erôsítése Mûvészi önállóság, innováció A kulturális infrastruktúra fejlesztése A multikulturalizmus szerepe a szociális kirekesztésben Az építészet és a természet összekapcsolása A város bemutatása A kultúra szerepe a gazdasági folyamatokban A város megismertetése Az európai kultúra legszélesebb értelemben való bemutatása
Porto: urbanitás és identitás, a kultúra mint eszköz a jelen és a jövô megértéséhez; Rotterdam: kulturális sokszínûség Bruges: a modern mûvészetek jelentôsége Salmanca: a tudás és a képzés jelentôsége A kultúra mindennapi életünk elengedhetetlen része. A város hagyományos szerkezetének modern mûvészeti elemekkel való ötvözése, városkép-átalakítás. A kultúra szerepe a város- és régiófejlesztésben, korábbi ipari létesítmények átfunkcionalizálása. Építészet és design, városi kultúra. Kultúra, turizmus és közlekedés összefüggései.
Forrás: http://europa.eu.int/comm/culture/eac/other_action/cap_europ/historic_en.html
19
6. Mítosz és realitás. A finanszírozás kérdései Az Európa Kulturális Fôvárosa-programok finanszírozása kapcsán nagyon sokan úgy gondolják, hogy a rendezvény jelentôs európai uniós forrásokat hozhat a lebonyolító városnak. Ám a realitás mást tükröz: az EU ugyan minden esetben megjelenik anyagi támogatóként, ám ha egy polgármester az uniós források reményében kezdene a vállalkozásba, legjobb, ha bele sem fog a tervezésbe. A program történetébôl az derül ki, hogy elsôsorban országos (40%) és helyi (50%) költségvetési pénzekbôl támogatják a rendezvényeket. Az Uniónak ugyanis nem célja egy ekkora horderejû rendezvény teljes finanszírozása (de nincs is lehetôsége erre). Hiszen az eredeti cél 1985-ben egy jelképes eseménysorozat beindítása volt, s ennek megfelelôen rendszerint a közösségi támogatás is megmarad jelképesnek. Az Európa Kulturális Fôvárosa-rendezvények ugyanakkor legtöbbször sikeresen keltették fel az érdeklôdést a kulturális szektor iránt, s többnyire az országos és helyi hatóságok, valamint a magánszektor között létrejött partnerség révén többletbevételeket tudtak szerezni. A rendezvények jelentôségeként szokták megjegyezni, hogy azok erôteljesen vonzzák az üzleti támogatókat, így gyakran olyan intézményeket sikerül rábírni a szponzorálásra, amelyek korábban nem támogatták a kultúrát. Lássuk, mik az elmúlt évek tapasztalatai a kiadások, a bevételek, s ezen belül az Európai Unió támogatási gyakorlatának területén. A kiadások A kiadások jellege, struktúrája természetesen elválaszthatatlan a megvalósult programtól, projektektôl, az adott év Európa Kulturális Fôvárosa
20
koncepciójától. Tekintve, hogy a programstruktúrával írásunk más részeiben kimerítôen foglalkozunk, itt csak a tendenciákra, a kiadásstruktúrára hívnánk fel külön a figyelmet. Az Európa Kulturális Fôvárosa-projektek összköltségvetése leggyakrabban 30–35 millió euró (pl. Bologna, Brüsszel, Salamanca, Santiago de
Compostela), de megvalósítható akár 7,9 millió euróból is (Reykjavík). Helsinki vagy Graz esetében pedig – a rendezvény kapcsán eszközölt nagyberuházások nélkül – az 58 millió eurót is meghaladta. Elmondható, hogy a rendezvények kiadási struktúrája rendszerint négy kategóriára bontható: beruházások, projektköltségek, marketing/reklám, illetve mûködtetés. GRAZ 2003 KIADÁSAI
(millió euró)
Projektköltség
36,0
Marketing-, reklámés kommunikációs költségek
14,2
Általános személyi kiadások Üzemeltetési költségek
5,1 3,9
Összesen
59,2
(Forrás: Graz 2003 – Kulturhauptstadt Europas Organisations GmbH)
A kiadások leghangsúlyosabb részét – érthetôen – az Európa Kulturális Fôvárosa rendezvényeivel kapcsolatos projektköltségek teszik ki: a legkülönfélébb mûvészeti programok, színházi és táncelôadások, kiállítások, videó és zenei programok, szemináriumok stb. Graz esetében a projektköltségek meghaladták az összes költség 60%-át, a 36 millió eurót. Ne gondoljuk azonban, hogy a rendezvények finanszírozása minden esetben könynyedén, az eredetileg eltervezett módon megoldható. 2001 ôszén, szûk másfél évvel a kezdés elôtt az osztrák kormány és az EU a beígért támogatást összesen 4,1 millió euróval csökkentette, amelynek kompenzálására a tartomány „csak” 1,4 millió eurót tudott kilátásba helyezni. A támogatás megkurtítása miatt a projektköltségek és a marketing területén megtakarításokat kellett eszközölniük. Ám a megígért 1,4 millió euró 2003 ôszén – tehát javában a rendezvény alatt – 0,8 millióra apadt, ami szintén a rendezvények, nevezetesen a tervezett zárórendezvények és reklámok mértékének csökkentéséhez vezetett.
A marketinggel, reklámmal, kommunikációval kapcsolatos kiadások képviselik a rendezvényköltségek után a ráfordítások második legjelentôsebb kategóriáját; mértékük elérheti a 20–22%-ot is. Mire költik ezeket a jelentôs összegeket? Salamanca 2002 esetében ez 61 különbözô kiadvány 1,5 millió példányszámban való megjelentetését, 3 millió darab prospektus legyártását jelentette, a Salamanca 2002-t hirdetô reklámszpotot 120 000-szer sugározták. A rendezvénnyel kapcsolatban mûködô 1500 újságíró (ebbôl 237 külföldi) összesen 496 sajtóközlemény és 352 sajtókonferencia segítségével 15 ezer cikket, közleményt, riportot, interjút készített. Salamanca 2002 hivatalos honlapján több mint 10 millió, Graz 2003 honlapján 28 millió látogatót regisztráltak. A mûködtetési költségek kategóriájába azok a kiadások tartoznak, amelyek a rendezvényt lebonyolító intézmény fenntartásával, mûködésével kapcsolatosak. Graz 2003 esetében erre a célra a város 35 000 euró törzstôkével alapított egy társaságot „Graz 2003 – Kulturhauptstadt Europas Organisations GmbH” néven, melynek a társaság tevékenységének 2004-ben történô befejezéséig egyetlen tagja maradt. Esetükben a mûködtetésre
21
Salamanca a 2002-es évtôl a kultúrának szentelt öt új épülettel gazdagodott (Santo Domingo Kiállítóterem, Liceo Színház, Salamancai Mûvészeti Központ, Színházmûvészeti Központ és Mûvészetek Pavilonja). Grazban egyebek mellett új Kunsthalle, új, multifunkcionális koncertterem és új mûcsarnok épülhetett. Helsinkiben új modern mûvészeti és városi múzeum készült, Bolognában a sóraktár épületét alakították át multimédia könyvtárrá. Megemlítendô továbbá, hogy az Európa Kulturális Fôvárosa-programot elôkészítô hatástanulmányok sem elhanyagolható összeg fejében, 30–40 000 eurós nagyságrendû értékben (Helsinki 40 000, Reykjavík 32 295, Bergen 39 949) készültek. A bevételek
fordított személyi és üzemeltetési költségek nem érték el az Európai Kulturális Fôvárosok összköltségvetésének 7%-át. Többnyire az Európa Kulturális Fôvárosa projektköltségvetésétôl függetlenül, attól elkülönítetten kezelik a rendezvénysorozattal összefüggésben eszközölt infrastrukturális beruházásokat. Ennek egyik oka, hogy így a megvalósult rendezvényekrôl sokkal reálisabb képet kaphatunk. Egyre inkább az a tendencia érvényesül, hogy a városok, kihasználva a rájuk irányuló reflektorfényt, az év elôkészítése során komoly erôforrásokat szentelnek új épületek, intézmények létrehozására, hogy az Európa Kulturális Fôvárosa-program az emlékeken túl maradandó nyomot is hagyjon maga után. Kisebb városok esetében éppen az új infrastruktúra teszi lehetôvé, hogy a városban folyamatosan biztosítani lehessen az év különleges jellegének megfelelô programokat. Az Európa Kulturális Fôvárosának köszönhetôen
22
A kiadások után megvizsgálva a bevételi struktúrát elmondható, hogy az Európa Kulturális Fôvárosa-akció lebonyolításával kapcsolatban felmerült források általában az alábbi négy kategóriába sorolhatók: költségvetési támogatások (helyi, regionális és nemzeti), egyéb támogatások, szponzoráció, árbevétel, illetve az EU által nyújtott támogatás. GRAZ 2003 BEVÉTELEI
(millió euró)
Graz város hozzájárulása
18,2
Steiermark tartomány hozzájárulása 19,0 Osztrák állami támogatás
14,6
EU-támogatás
0,5
Szponzori bevételek
3,2
Árbevétel (jegyeladásból, merchandisingbôl)
1,9
Egyéb bevételek
1,8
Összesen (Forrás: Graz 2003 – Kulturhauptstadt Europas Organisations GmbH)
59,2
Költségvetési támogatások A múltbeli Európa Kulturális Fôvárosa-rendezvények fô támogatója leginkább az állami szektor volt. A Salamanca 2002 Konzorcium által kezelt teljes költségvetés 30 904 692,21 euró volt, amely összegbôl 15 474 801,63 euró, azaz az összköltségvetés 50,1%-a volt az állami/önkormányzati hozzájárulás. A költségvetési támogatásokon belül jellemzôen a kormányzat hozzájárulása a legnagyobb az Európa Kulturális Fôvárosa finanszírozásához. A központi költségvetés aránya Krakkóban 56%; Avignonban 49%; Bergenben, Reykjavíkban 35–38%; Helsinkiben, Prágában 31–33% volt. Ugyanezt a szerepet Brüsszelben és Bolognában a regionális hatóságok töltötték be, amelyek a kulturális évet mintegy 40%-os mértékben támogatták. A központi források mellett legtöbbször jelentôs a város hozzájárulása is. Ez Avignonban 25%, Prágában 51%, Reykjavíkban 45%, Santiago de Compostelaban kb. 40% volt.
Köztársaság testületei már az uniós döntés évében határoztak arról, hogy a kulturális évet közösen finanszírozzák. A tervek szintjén a közpénzbôl rendelkezésre bocsátandó forrás 750 millió ATS (54,5 millió euró) összegben, az összes költség több mint 90%-ban került megállapításra. Ebbôl a városnak, a tartománynak és a szövetségnek a tervek szerint egyenként 250 millió ATS (18,2 millió euró) összeget, egyenként 30,7%-ot kellett volna viselniük. Amint arra már korábban is utaltunk, 2001 ôszén az Osztrák Köztársaság a hozzájárulását 3,6 millió euróval, 14,6 millió euróra, 2002 decemberében az EU a hozzájárulását 0,5 millió euróval, 0,5 millió euróra csökkentette. Ennek részleges kiegyenlítéseként Steiermark tartomány késznek bizonyult további 1,4 millió euró rendelkezésre bocsátására, ám 2003 ôszén, nem sokkal a program befejezése elôtt a tartomány hozzájárulása az ígért 1,4 millió euró helyett 0,8 millió euróra csökkent. Egyéb támogatások, szponzoráció
Az EU 1998. májusi döntése alapján, mely szerint Graz megkapta az Európa Kulturális Fôvárosa 2003 címet, Graz város, Steiermark és az Osztrák
Az Európa Kulturális Fôvárosa-akciók költségvetésének számottevô részét a vállalatokkal, alapokkal és alapítványokkal kötött együttmûködési/ támogatási megállapodások fedezték. Az intézményi kapcsolatok kiterjedt hálózatán keresztül az Európa Kulturális Fôvárosainak rendezvényeibe jelentôs számú bel- és külföldi intézmény, egyesület és szövetség is bekapcsolódott, gazdagítva és sok esetben meg is könnyítve a programok kidolgozását. A szponzorok – a teljes kulturális év alatt jelen lévô intézményi szponzorok (befektetô szponzorok) és az egy vagy több eseményt támogató projektszponzorok – jellemzôen az összköltségvetés 10–18%-át állták, Bergenben a kiadások 23%-át, Helsinkiben 16%-át, Reykjavíkban pedig 13%-át biztosították. Az elmúlt évek rangsorát minden bizonnyal Santiago de Compostela vezeti, ahol az intézményi szponzoráció 63%-os volt. Nem véletlenül, hiszen a spanyol jogszabályok különleges jogi környezetet biztosítottak a vállalatok bevonása érdekében.
23
A mechanizmus lényege az volt, hogy a szponzorálási megállapodást aláíró vállalatok 15%-os adókedvezményt vehettek igénybe. A kedvezmény feltétele volt, hogy a hivatalos szponzorok kötelezettséget vállaljanak arra, hogy reklám- és kommunikációs kampányukban a „Compostela 2000” emblémáját népszerûsítik. Mind Avignonban, mind Helsinkiben a szponzoráció – nem túl sok – 10% körüli volt, ám ennek Avignon esetében 4/5-ét, Helsinkiben majd felét nem intézményi, hanem magánadományozók adták össze. Graz 2003 a százalékokat tekintve a sereghajtók közé tartozik, ahol a szponzori bevételek „mindössze” 5,4%-ot tettek ki, abszolút értéken viszont ez elérte a 3,2 millió eurót. Salamanca 2002 rendezvényeivel sikerült felkelteni az ország legjelentôsebb cégeinek érdeklôdését, s nem utolsósorban meghozni azok befektetési kedvét is. A rendezvénysorozat 44 támogató és együttmûködô vállalat támogatását élvezte, amelyek 14 millió euró összeggel, vagyis a teljes költségvetés 47,5%-ával járultak hozzá a finanszírozáshoz. A támogató vállalatok által a kultúra évének népszerûsítésére biztosított propaganda révén Salamanca képe az egész világon több mint 400 millió coca-colás palackon volt látható, a Telefónica propagandakampányának köszönhetôen a spanyol népesség 95%-ához jutott el, az El Corte Inglés Spanyolországban és Portugáliában mûködô 40 nagy áruházában pedig 351 millió látogató tekinthette meg. Az említett vállalatok által nyújtott közvetlen szponzori befektetéseken kívül meg kell említeni a közvetett befektetésnek nevezhetô támogatásokat, azaz az egyes cégek propaganda- és marketing-befektetéseit, amelyekhez hozzátartozott az esemény népszerûsítése, összesen 360,6 millió euró értékben. Árbevétel Az Európa Kulturális Fôvárosa-eseménysorozatok árbevétele jellemzôen két tényezôbôl adó-
24
dik össze. Egyrészt találkozhatunk a különbözô rendezvények jegybevételével, másrészt a Kulturális Fôváros-év kapcsán közvetlenül értékesített egyéb termékekkel (kezdve a könyvekkel, poszterekkel, kiadványokkal, egészen az év logóját tartalmazó esernyôkig, kulcstartókig, vagy akár rendszámtáblákig). A közvetlenül felmerülô bevételek mellett természetesen nem szabad megfeledkezni a közvetetten jelentkezô bevételekrôl sem, hiszen a 2–2,5 millió vendég nemcsak a rendezvényeken költ, hanem az éttermekben, a szállodákban és más kereskedelmi és szolgáltatási egységekben is. Több mint 196 286 nézô, a programok összesen több mint 1 900 000 résztvevôjének 10,18%-a fizetett be a Salamanca 2002 alatt szervezett 306 fizetôs elôadás valamelyikére, amelyek belépti díja 1,20 és 22 euró között mozgott. Annak ellenére, hogy a programok több mint kétharmada ingyenes rendezvényként került megrendezésre, és az egész évre tervezett rendezvények közül 180-at Salamanca utcáin, illetve a város valamely szabadtéri helyszínén tartottak meg, az árbevétel az összes bevétel 4%-a, 1,2 millió euró volt. Újszerû rendszert alakított ki a jegyeladás számára a Bergen 2000: a kulturális eseményekre szóló minden jegyet közvetlenül a kulturális évad internetes oldalán lehetett megrendelni. Ez volt az elsô olyan kísérlet, amelynek során kulturális fôváros ilyen méretekben „online” árulta a jegyeket. Az értékesítés lebonyolítására együttmûködési megállapodásokat írtak alá élelmiszer-ipari és divat-, illetve tervezôcégekkel. A város központjában különleges, helyreállított épületet alakítottak ki a termékek értékesítése céljából. Az Európa Kulturális Fôvárosa-programok árbevételének nem elhanyagolható részét adják a jegybevétel mellett az egyéb termékek árusításából befolyt bevételek. Feljegyezték, hogy Salamancában 50 millió bélyeget, 16,3 millió emlék-
tárgyat vásároltak, emellett 8 sorozat, egyenként 40 millió darabos lottókupon kelt el, továbbá 37 510 sorsjegy. Helsinki 2000 a kulturális év logójának használatát 12 nagyvállalat termékei számára engedélyezte. A termékek borok, kitûzôk, textiláruk, képeslap, bankkártya, kerámia és üveg, ékszer, játékok, klasszikus CD-k és kabalafigurák voltak. Megjegyzendô, a teljes árbevétel 64%-át a borértékesítés tette ki. Egyéb források Végül az Európa Kulturális Fôvárosa-cím lehetôséget nyújtott a helyi kulturális infrastruktúra fejlesztését szolgáló jelentôs és nagyszabású
program elindítására. Mind az állami, mind a magánszektor részt vett ebben a törekvésben, amelynek költségvetése jelentôs volt, sokkal magasabb, mint az ugyanezen hatóságok által magának a kulturális eseménynek a finanszírozására elkülönített összeg. Ezek az infrastruktúrára szánt kiadások azonban nem szerepelnek elemzésünkben. Az EU által nyújtott támogatás A közösségi támogatás forrását kezdetben a Kaleidoscope-program, majd 2000-tôl 2006 végéig a Kultúra 2000 keretprogram biztosítja, azon belül is az európai és/vagy nemzetközi dimenziójú különleges kulturális eseményeket támogató, ún. 3. Akció. Az Európai Parlament és a Tanács a Kultúra 2000 program létrehozásáról szóló 2000. február 14-ei 508/2000/EK határozat I. melléklete alapján (Európai Közösségek Hivatalos Lapja 2000. 03. 10. L 63. szám) az Európa Kulturális Fôvárosa-akció esetében a támogatás éves összege nem lehet kevesebb 200 000 eurónál, és nem haladhatja meg az 1 millió eurót, ezen kívül a közösségi támogatás összege nem haladhatja meg az esemény költségvetésének 60%-át – nem mintha ekkora vagy akár ezt megközelítô nagyságrend valaha is elôfordult volna. A Kulturális Fôváros-akciónak otthont adó város részére az EU csak az elismerést, a jó hírnevet adja, pénzt annál kevesebbet. Az elmúlt évek tapasztalata szerint a közösségi hozzájárulás a rendezvények összköltségének jellemzôen 1–3%-át teszi ki, ahol a százalékos összeg az összköltségvetéssel fordítottan arányos: mennél nagyobb a teljes költségvetés, annál alacsonyabb az EU százalékos támogatása. Érezhetô viszont az az örvendetes tendencia, hogy a támogatás összege 1985 óta évi 108 000 euróról 800 000 euróra emelkedett.
25
AZ EU TÁMOGATÁSA ÉV 1985 1986 1987 1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999
ECC Athén Firenze Amszterdam Berlin Párizs Glasgow Dublin Madrid Antwerpen Lisszabon Luxembourg Koppenhága Theszaloniki Stockholm Weimar
ECU/EURÓ 108 000 136 000 137 000 200 000 120 000 120 000 120 000 200 000 300 000 400 000 400 000 600 000 400 000 600 000 600 000
Támogatást többnyire a rendezvény egésze kap, de találhatunk arra is példát, hogy az Unió egyes projekteket a rendezvényen belül külön is támogat. Ilyen volt 2000-ben a több Európa Kulturális Fôvárosa által megvalósított Netdays-program által támogatott Café9.net projekt, vagy a Walk about Stalk, a Kultúra 2000 támogatásában. Így fordulhatott elô, hogy Helsinki támogatása meghaladta az 1 millió eurót.
26
ÉV 2000
2001 2002 2003
ECC ECU/EURÓ Avignon 514 000 Bergen 307 000 Bologna 217 000 Brüsszel 303 000 Prága 282 000 Krakkó 394 000 Helsinki 1 160 000 Reykjavík 474 000 Santiago de Compostela 349 000 Rotterdam 475 000 Porto 475 000 Bruges 500 000 Salamanca 500 000 Graz 800 000
7. Honlap-gyûjtemény http://europa.eu.int/comm/culture/eac/other_actions/cap_europ/cap_eu_en.html http://europa.eu.int/comm/culture/eac/culture2000/cult_2000_en.html http://www.graz03.at/ http://www.lille2004.com http://www.genova-2004.it/default.asp?id=285&lingua=ENG http://www.cork2005.com http://www.pecs.hu/index.php?oldal=ispa http://www.budapest.hu/engine.aspx?page=schifferprogajanl http://www.kultura.hu/nkom http://www.kulturpont.hu/eu_kult_fov.php
BÕVEBB INFORMÁCIÓ: MESTERHÁZY BALÁZS AZ EURÓPA KULTURÁLIS FÕVÁROSA PROGRAMSOROZAT MINISZTERI BIZTOSA Telefon: 06-1-484-7965 E-mail:
[email protected] NEMZETI KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG MINISZTÉRIUMA 1077 Budapest, Wesselényi u. 20-22.
27
A KULTÚRPONT IRODA AZ EURÓPAI UNIÓ „KULTÚRA 2000" KERETPROGRAMJÁNAK HIVATALOS MAGYARORSZÁGI KOORDINÁTORA, MÛKÖDÉSÉNEK FÔ TÁMOGATÓJA AZ EURÓPAI UNIÓ BIZOTTSÁGA ÉS A NEMZETI KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG MINISZTÉRIUMA.
