EURO–LATIN-AMERIKAI PARLAMENTI KÖZGYŰLÉS
ÁLLÁSFOGLALÁS Szegénység és társadalmi kirekesztettség a Szociális Ügyekkel, Cserekapcsolatokkal, Környezetvédelemmel, Oktatással és Kultúrával Foglalkozó Bizottság jelentése alapján Társelőadó az Európai Parlament részéről: Társelőadó a latin-amerikai országok részéről:
Ilda Figueiredo (GUE/NGL) Amelia Herrera (Parlatino)
2008. május 1., csütörtök – Lima (Peru)
DV\719349HU.doc
HU
PE100.313v01-00
HU
EUROLAT – Állásfoglalás, 2008. május 1., csütörtök – Lima (Peru) [a Szociális Ügyekkel, Cserekapcsolatokkal, Környezetvédelemmel, Oktatással és Kultúrával Foglalkozó Bizottság jelentése alapján]
Szegénység és társadalmi kirekesztettség Az Euro–Latin-Amerikai Parlamenti Közgyűlés,
tekintettel a latin-amerikai és karibi (LAC) térség, valamint az Európai Unió állam- és kormányfői között Rio de Janeiróban (1999. június 28-29.), Madridban (2002. május 1718.), Guadalajarában (2004. május 28-29.) és Bécsben (2006. május 12-13.) létrejött négy csúcstalálkozó alapján eddig elfogadott nyilatkozatokra,
tekintettel a 2007. április 20-án a Riói Csoport és az Európai Unió között Santo Domingóban (Dominikai Köztársaság) megrendezett XIII. miniszteri találkozón elfogadott közös közleményre,
tekintettel az Európai Unió miniszteri trojkája és a közép-amerikai országok miniszterei közötti san joséi párbeszéd 2007. április 19-én Santo Domingóban megrendezett miniszteri értekezletén elfogadott közös közleményre,
tekintettel a III. Ibero-Amerikai Parlamentáris Fórumon megfogalmazott Valparaísói Nyilatkozatra, és a 2007 novemberében Santiago de Chilében megrendezett XVII. IberoAmerikai állam- és kormányfői csúcstalálkozó zárónyilatkozatára, melyek a társadalmi kohézió elősegítését állítják középpontba,
tekintettel 2006. november 8-án és 9-én Brüsszelben megtartott alakuló ülésén elfogadott 2006. november 9-i nyilatkozatára,
tekintettel a 2005. június 14. és 16. között Limában megrendezett XVII. Európai Unió– Latin-Amerika Parlamentközi Konferencia záróokmányára,
tekintettel 2007. december 10-én Brüsszelben megtartott plenáris ülésén elfogadott állásfoglalásaira,
tekintettel eljárási szabályzata 16. cikkére,
A. mivel a társadalmi kohézió célja a szegénység, az egyenlőtlenségek és a kirekesztettség elleni küzdelem, és mivel ez lesz a 2008. május 16-án és 17-én Limában megrendezendő V. EU-LAC csúcstalálkozó egyik témája, B. mivel a millenniumi fejlesztési célok elsődleges célkitűzése a szegénységi küszöb alatt élők számának felére csökkentése 2015-ig, C. mivel a 2007. szeptember 23. és 25. között Santiago de Chilében megrendezett, a társadalmi kohézióról szóló EU-LAC fórum következtetései emlékeztetnek rá, hogy az állami DV\719349HU.doc
1/8
PE100.313v01-00
HU
politikáknak támogatniuk kell a szociálpolitikákat és a szociális védelmi rendszereket, különösen olyan józan, megfelelő és méltányos adópolitikák révén, amelyek lehetővé teszik a javak igazságosabb elosztását, és biztosítják a megfelelő szintű és hatékony szociális kiadásokat, D. mivel a szegénység felszámolásához demokratikus részvétel, valamint a javak méltányosabb elosztása érdekében gazdasági szerkezetváltás szükséges, E. mivel az igazságos és progresszív adópolitikák alapvetően fontosak a társadalmi egyenlőség magas szintjének eléréséhez, valamint a társadalmi kohézió előmozdításához, F. mivel azok az országok, amelyek jelentős számú eszközt fordítanak a kollektív szociális védelemre, általában véve a legalacsonyabb szegénységi rátával, valamint a legmagasabb egy főre jutó GDP-vel és a legmagasabb arányú foglalkoztatással rendelkeznek, G. mivel az európai régiók közötti szolidaritás a regionális politikán keresztül lehetővé tette az Európai Unión belüli fejlődési különbségek részleges felszámolását, s mivel ennek ellenére az EU népességének 16%-a e társadalmi transzferek után is szegénységben él, bár ez az arány a társadalmi transzfereket megelőzően (beleértve a nyugdíjakat is) 43% volt, H. mivel Latin-Amerikában és a Karib-térségben a szegénység széles rétegeket érintő, tartós állapot, melyet csak az elmúlt két év során sikerült az 1980-as szintre visszaszorítani; jelenleg a térség lakosságának 36,5%-a él szegénységben, ami azt jelenti, hogy 194 millióan élnek az alapvető szükségletek kielégítéséhez elegendő minimum összegnél kevesebből, képtelenül arra, hogy kitörjenek az egyenlőtlenség ördögi köréből, I.
mivel, bár a régió jó irányba tart, hogy megvalósítsa a szegénység csökkentésére vonatkozó millenniumi célkitűzéseket (ODM 1), a társadalmi-gazdasági egyenlőtlenség mértéke nem sokat változott; Latin-Amerika továbbra is egyike a világ azon térségeinek, ahol a legkevésbé érvényesül a méltányosság, és a legfontosabb probléma – amely rendszeresen akadályozza a társadalmi kohézió felé való előrehaladást – a jövedelmek, a képességek és a lehetőségek eloszlásában megnyilvánuló egyenlőtlenség,
J.
mivel a természeti erőforrásokhoz – a vízhez, a földhöz és az energiához –, az alapvető szolgáltatásokhoz – az orvosi ellátáshoz, egészségügyi ellátáshoz és oktatáshoz –, valamint az alapvető termékekhez – így az élelemhez és a gyógyszerekhez – való hozzáférés a legszegényebbek számára akadályokba ütközik,
K. mivel a súlyos szegénységben élő 1 milliárd 300 millió személy 70%-a nő és mivel a szegénység a tulajdonból, az erőforrásokból, a piaci erőből és a döntéshozatali jogkörből eredő jövedelem egyenlőtlen elosztásának nem csupán tünete, hanem következménye is, és e miatt a nők nem rendelkeznek a gazdasági és szociális helyzetük javításához szükséges lehetőségekkel, miközben rájuk hárul a gyermeknevelés és a háztartás vezetésének felelőssége, L. mivel a Pekingi Cselekvési Platform beépítette az összes politikába a nemek közti esélyegyenlőség elvét, amely a férfiak és nők közti egyenlőség előmozdításának hatékony módja, és megállapította, hogy a kormányoknak és egyéb szereplőknek a nemek közti DV\719349HU.doc
2/8
PE100.313v01-00
HU
esélyegyenlőség elvének minden politikába és programba való beépítésére irányuló aktív és látható politikát kell szorgalmazniuk, abból a célból, hogy annak nőkre és férfiakra gyakorolt hatását minden döntés előtt elemezzék, M. mivel a nemek közti esélyegyenlőség elvének az összes politikába való beépítése hozzájárulhat az olyan igazságosabb és demokratikusabb társadalmak kialakításához, ahol a férfiakat és a nőket az élet minden területén egyenlőnek tekintik, ugyanakkor a nemek közti egyenlőség elérésére irányuló, kettős megközelítés egyik komponenseként nem helyettesíti sem a specifikus egyenlőségi politikákat, sem a pozitív fellépéseket, N. mivel a szegénység felszámolása és a betegségek terjedésének elkerülése érdekében vívott harc keretében kulcsfontosságú a fiatalok és nők korai oktatása és képzése (beleértve a széleskörű szexuális oktatást), ennek révén biztosítva a nők ismereteinek, képességeinek és önbizalmának növekedését azzal a céllal, hogy teljes mértékben részt tudjanak venni a társadalom életében és a politikában, O. mivel az, hogy a nők teljes mértékben élvezhessék egészségüket és a szaporodással és szexualitással kapcsolatos jogaikat, a nemek közötti egyenlőség megvalósításának előfeltétele, és mivel az, hogy a nők irányíthassák saját termékenységüket, alapvető fontosságú ahhoz, hogy befolyásgyakorló képességük megerősödjön, hiszen azok a nők, akik meg tudják tervezni családjukat, meg tudják tervezni hátralévő életüket is; mivel az egészséges nők termékenyebbek lehetnek, tekintettel arra, hogy a szaporodással kapcsolatos jogok védelme – mint például a családtervezés, valamint a szaporodással kapcsolatos döntések megkülönböztetés, kényszer vagy erőszak nélküli meghozatala – olyan szabadságot nyújt, amely lehetővé teszi a társadalomban való jobb és egyenlőbb részvételt, 1.
kéri az államokat, hogy lépjenek előre az egyetemes lefedettséget biztosító szociális védelmi rendszerek fokozatos fejlesztésében, járulékfizetésen alapuló, nem járulékfizetésen alapuló és szolidaritáson alapuló eszközök az adott ország helyzetének függvényében való felhasználásával; továbbá arra kéri őket, hogy alkalmazzanak aktív politikákat és azokhoz szabott végrehajtó mechanizmusokat a megfelelő finanszírozású szociális védelmi rendszerek létrehozása érdekében; hangsúlyozza, hogy a szegénység és a különbségek elleni küzdelem érdekében alapvető fontosságú a minőségi oktatásban való részvétel és az egészségügyi ellátáshoz való hozzájutás mindenki számára való biztosítása; rámutat annak fontosságára, hogy minden országban jó minőségű állami és egyetemes társadalombiztosítás működjön;
2.
kéri az államokat, hogy támogassák a vállalkozások létrehozását, és ezzel együtt a munkahelyteremtést;
3.
kéri az államokat, hogy információs tevékenységek révén támogassák és ösztönözzék a gazdasági érdekek érvényesítését célzó együttműködési és társulási formákat;
4.
az egyes országok sajátosságainak figyelembe vétele mellett elismeri az adóreformok, mint a források megfelelő, kiegyensúlyozott és hatékony beszedését biztosítani képes eszközök egyikének fontosságát, amely lehetővé teszi, hogy az állam hatékonyan csökkentse a meglévő társadalmi egyenlőtlenségeket; emlékeztet arra, hogy az igazságos és progresszív
DV\719349HU.doc
3/8
PE100.313v01-00
HU
adórendszeren alapuló adópolitika megkönnyíti a források megfelelő újraelosztását a polgárok között és a szegénység csökkentését; 5.
hangsúlyozza, hogy bár az Európai Unió bizonyos tagállamaiban a minimumjövedelem és a speciális ideiglenes szociális és munkaügyi juttatások létezése nem volt képes teljes mértékben felszámolni a szegénységet, hozzájárult a szélsőséges esetek enyhítéséhez; úgy véli, hogy a törvényben szabályozott minimálbér a jövedelem-újraelosztási politika alapvető mechanizmusa, amely garantálja a bérek és a jövedelmek minimum szintjét, valamint hozzájárul a bér- és jövedelemegyenlőtlenség, a „dolgozó szegények” jelensége és a szegénység elleni küzdelemhez;
6.
emlékeztet az őslakosságok Latin-Amerika történelmében és területi fejlődésében játszott jelentős szerepére;
7.
kéri a közszolgáltatások megerősítését és fejlesztését, különös tekintettel az integrációs politikákra, a szegénységhez kapcsolódó nagy csapások, úgymint a járványok, az írástudatlanság, az ivóvízhiány és a szennyvíztisztítás hiányának orvoslása érdekében;
8.
hangsúlyozza a feltételhez kötött transzfer rendszerekben megvalósuló helyes gyakorlat értékét, mely a szegénység és az egyenlőtlenség nemzedékről nemzedékre való újratermelődése elleni küzdelem latin-amerikai stratégiáját képezi, mely a szegénység okait veszi célba, és a lakosságnak a szegénység végleges leküzdésére való képességét kívánja fejleszteni a humán tőke felhalmozásával, a gyermektáplálkozás javításával és az egészségügyi programokhoz való folyamatos, egész életen át tartó hozzáférés biztosításával;
9.
hangsúlyozza a gazdasági és szociális tanácsok tapasztalatai Latin-Amerikában való terjesztésének szükségességét a társadalmi kohézió megerősítése céljából;
10. emlékeztet arra, hogy a szegénység leküzdésének feltétele a minőségi munkához való hozzájutás, amelyhez szociális jogok is társulnak; mivel a foglalkoztatás – amennyiben méltányos és megfelelő bért és munkafeltételeket biztosít – hatékony szociális védelmi rendszerrel párosulva a szegénység elleni egyik, de nem egyetlen védőpajzsnak tekintendő; 11. emlékeztet arra, hogy a szociális ágazatban nagyobb demokratikus kormányozhatóságra és szilárdabb intézményi keretekre van szükség; 12. megjegyzi, hogy szükség van a társulási megállapodások megkötésére irányuló tárgyalások támogatására, különös tekintettel a társadalmi és intézményi szempontokra, illetve az emberi jogok védelmére; 13. megállapítja, hogy a mezőgazdaság továbbra is a legfontosabb jövedelemforrás és munkalehetőség a legszegényebbek többsége számára, elsősorban bizonyos latin-amerikai országok őslakos népessége számára, és hangsúlyozza a vidéki szegénység csökkentésére irányuló megfelelő politikák valamint a földhöz jutás fontosságát, amennyiben a vidéki szegénység fő oka a föld tulajdonlásához kapcsolódik; hangsúlyozza, hogy az EU és LatinAmerika, valamint nemzetközi szinten a WTO között érvényben lévő kereskedelmi megállapodások vonatkozásában biztosítani kell az élelmiszertermelés és az
DV\719349HU.doc
4/8
PE100.313v01-00
HU
élelmiszerbiztonság elsőbbségét, és meg kell védeni a kis- és középgazdaságok ahhoz való jogát, hogy méltányos áron termeljenek; 14. hangsúlyozza, hogy a gazdaság produktív ágazatait támogatni és ösztönözni kell a javak és jogokat biztosító minőségi munkahelyek megteremtése érdekében, és kiemeli a kis- és középvállalkozások támogatásának szükségességét a helyi és területi fejlődés érdekében, valamint a kereskedelem – beleértve a méltányos kereskedelmet is – a szegénység elleni küzdelemben való fontosságát; 15. rámutat Latin-Amerikában a digitális megosztottság csökkentésére irányuló intézkedések és az információs technológiának a társadalmi egyenlőtlenség csökkentése eszközeként történő használatának jelentőségére, annak biztosítása céljából, hogy az emberek részesüljenek a globalizáció előnyeiből. ezzel kapcsolatban elismeri az európai @LIS program és a LatinAmerikai és Karib-térségbeli Információs Társadalomért regionális cselekvési terv közötti együttműködésben foglalt bi-regionális együttműködés fontosságát (az eLAC2007 és az eLAC2010); 16. kéri, hogy a vállalkozói tevékenység minden esetben a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet előírásainak, a szociális és környezetvédelmi egyezményeknek és egyezségokmányoknak, valamint a nemzetközi emberi jogi megállapodásoknak megfelelően működjön, a mezőgazdasági ágazatot is beleértve; támogatja a különböző vállalati szociális felelősségvállalási eszközök fejlesztését, valamint a vállalatok aktív részvételét a nemzetközi CSR fórumokban, és különösen a multinacionális vállalatok részéről világszintű keretmegállapodások aláírását az alapvető munkaelőírások tiszteletben tartásáról; 17. hangsúlyozza, hogy a szegénység leginkább a nőket érintő jelenség, és emlékeztet arra, hogy szükség van az állami politikák hatásának nemek szempontjából történő vizsgálatára, beleértve a jövedelemelosztási politikát is, és emlékeztet arra is, hogy a társadalmi beilleszkedésnek, a nők jogainak és az emberkereskedelem elleni küzdelemnek a legnagyobb prioritást kell biztosítani; 18. kéri az Európai Unió, Latin-Amerika és a Karib-térség kormányait, hogy határozottan ítéljék el a nők elleni erőszakot és az asszonygyilkosságokat mint a nők megkülönböztetésének szélsőséges kifejeződéseit, és hogy stratégiai partnerségük keretében megfelelő pénzügyi és technikai források igénybevételével támogassák a nők elleni erőszak terén a megelőzési és védelmi politikákat, így a nemi hovatartozás problematikájával kapcsolatos figyelemfelhívó és képzési programok létrehozását és erősítését; növeljék az emberölésekre vonatkozó nyomozati munkát végző szervek költségvetését, hozzanak létre hatékony védelmi rendszereket a tanúk, az áldozatok és családjaik számára, és erősítsék meg a bíróságoknak, a biztonsági testületeknek és az ügyészeknek a felelősök üldözésére és elítélésére irányuló kapacitását; e területeken a jobb intézményi koordináció előmozdítását is ösztönzi valamennyi kormányzati szinten; 19. hangsúlyozza, hogy az egyazon ország régiói közötti vagy egy regionális egység szintjén jelentkező fejlettségbeli eltéréseket olyan újraelosztási rendszer révén kell csökkenteni, amelyben meghatározott hatáskörén belül részt vehetne az a biregionális szolidaritási alap, amelynek létrehozását mindkét régió parlamenti képviselői számos alkalommal, így a XVII. Európai Unió–Latin-Amerika Parlamentközi Konferencián is kérték; emlékeztet arra, hogy a DV\719349HU.doc
5/8
PE100.313v01-00
HU
regionális integrációs politikának tiszteletben kell tartania a nemzeti szuverenitást és az államok közötti egyenlőséget, ambiciózus társadalompolitikán kell alapulnia, és olyan irányt képviselnie, amely számításba veszi az egyes, elsősorban a legkevésbé fejlett országok fejlődési igényeit, és elősegíti az EU és a latin-amerikai országok közötti valódi közeledést; 20. üdvözli a víz – mint szűkös erőforrás – közszolgáltatási jellegének védelmezését; úgy véli, hogy a munkavállalók jogait és szociális biztonságát garantálni kell, és hogy minden egyes ország maga határozza meg annak módját, hogyan optimalizálja és biztosítja hatékonyan a gazdálkodást, az elosztást és népesség számára a teljes körű hozzáférést; 21. hangsúlyozza a határokon átnyúló együttműködés ösztönzésének szükségességét a béketeremtési folyamatok, valamint a területi és helyi fejlődés elősegítése érdekében; 22. emlékeztet arra, hogy a szegénység elleni küzdelemnek több dimenziót kell felölelnie, és kéri az államokat, hogy vegyék figyelembe a háztartások eladósodásának problémáját, valamint határozzanak meg és finanszírozzanak egy ambiciózus szociális lakáspolitikát; megítélése szerint alapvető fontosságú az, hogy a legszegényebbek – esetleg mikrohitelek útján – hozzáférhessenek a bankrendszerhez; 23. hangsúlyozza, hogy az Európai Unió együttműködési programjainak a szegénység elleni küzdelemre kell összpontosítaniuk, és elő kell segíteniük az EU és Latin-Amerika közti aktív együttműködést, és a fejlesztési együttműködési eszköz félidős felülvizsgálata kapcsán kéri a közösségi programok hatásának konkrét értékelését a szegénység elleni küzdelem és az egyenlőtlenségek csökkentése szempontjából; 24. hangsúlyozza a két régió közötti tapasztalatok, módszerek és helyes gyakorlatok megosztása elősegítése folytatásának szükségességét a társadalmi kohézió előmozdításával összefüggésben, kiváltképp az oktatás, az egészségügy az igazságügy, az adózás és a foglalkoztatás terén; 25. emlékeztet arra, hogy az egészséges környezet, és az ahhoz hozzájáruló politikák nem csupán a jobb egészségi állapot és életminőség miatt fontosak, hanem azért, mert azok meghatározó gazdasági és szociális jóléti tényezők; 26. sürgeti az olyan közpolitikák alkalmazását, amelyek olyan – mind az infrastruktúrával, mind pedig a létesítményekkel és a közszolgáltatásokkal kapcsolatos – feltételek létrehozását biztosítják, amelyek garantálják mindenki hozzáférését a szexuális oktatáshoz és a családtervezéshez, amelyek tiszteletben tartják a nők szexuális és reproduktív jogait, beleértve a saját termékenységük feletti irányítást, és amelyek támogatják az anyaságot és az apaságot, hogy a nők megtervezhessék családjukat és hátralevő életüket, támogatva az összes olyan feltétel megvalósítását, amely lehetővé teszi, hogy a nők nagyobb mértékben és egyenlő feltételekkel vehessenek részt a társadalomban; 27. úgy véli, hogy a szegénység csökkentésére irányuló új befektetések ösztönzéséhez szükséges egy jobb és szorosabb szociális integráció – különösen a szomszédos országok között –, valamint a kereskedelem előmozdítása a tarifális és nem tarifális akadályok folyamatos csökkentésén keresztül;
DV\719349HU.doc
6/8
PE100.313v01-00
HU
28. rámutat arra, hogy Európa, Latin-Amerika és a Karib-térség népességét érintő szegénység csökkentésének, valamint az egyenlőtlenségek és a szociális különbségek orvoslásának célja magában foglalja az Európában élő latin-amerikai és karibi bevándorló közösségek társadalmi helyzetének javítását. E célból a bevándorlók emberi jogait minden államban teljes mértékben biztosítani kell, és helyzetüket a származási-, az átutazási- és a célországuk közötti közös felelősség alapelve alapján, és a nemzetközi fejlesztési együttműködés keretén belül kell megközelíteni; 29. elismeri a bevándorlók emberi jogai feltétel nélküli tiszteletben tartásának szükségességét, amely mind az emberkereskedelem elleni közvetlen intézkedést, mind pedig a migránsok társadalmi integrációjának elősegítésére irányuló intézkedéseket – szociális védelemhez való hozzáférésük és nyugdíjuk biztosítása – magába foglalja; ezért meg kell vizsgálni a családegyesítést megkönnyítő alternatívákat, az átutalások és nyugdíjak a migránsok származási országaiba történő folyósítását; 30. nagyra értékeli a szociális biztonságról szóló latin-amerikai többoldalú megállapodás elfogadása által e tekintetben elősegített biregionális előrelépést, és felhívja az aláíró államokat, hogy a lehető leghamarabb tegyenek eleget a megállapodás gyors végrehajtására vonatkozó kötelezettségvállalásaiknak; másrészt sürgeti az államokat, hogy ratifikálják az ENSZ Közgyűlésének 1990-es 45/158 sz. határozatával elfogadott, a migráns munkavállalók és családtagjaik jogainak védelméről szóló nemzetközi egyezményt; 31. kéri, hogy a szegénység és a társadalmi kirekesztettség elleni küzdelem európai éve keretében 2010-ben az EU és Latin-Amerika, valamint a Karib-térség fogadjon el közös intézkedéseket; * *
*
32. utasítja társelnökeit, hogy továbbítsák ezen állásfoglalást az V. EU-LAC csúcstalálkozó Elnökségének, az Európai Unió Tanácsának és az Európai Bizottságnak, valamint az Európai Unió tagállamai nemzeti parlamentjeinek, valamennyi latin-amerikai és karibtérségi országnak, a Latin-amerikai Parlamentnek, a Közép-amerikai Parlamentnek, az Andoki Parlamentnek és a Mercosur Parlamentjének.
DV\719349HU.doc
7/8
PE100.313v01-00
HU
