EURO LATIN-AMERIKAI PARLAMENTI KÖZGYŰLÉS ELFOGADOTT SZÖVEGEK. A következő ülésen: december 20. csütörtök

EURO–LATIN-AMERIKAI PARLAMENTI KÖZGYŰLÉS

ELFOGADOTT SZÖVEGEK A következő ülésen: 2007. december 20. csütörtök EUROLAT_DV-PROV(2007)12-20 IDEIGLENES KIADÁS

AP 100.220v02-00

DV\701889HU.doc Külső fordítás

HU

HU

AZ EURO–LATIN-AMERIKAI PARLAMENTI KÖZGYŰLÉS ÁLTAL ELFOGADOTT SZÖVEGEK 1. Az ötödik limai csúcstalálkozó céljából és a demokratikus kormányzásra történő különös hivatkozással az EU és Latin-Amerika közötti kapcsolatokról szóló, 2007. december 20-i állásfoglalás. 2. Az EU és a latin-amerikai országok közötti gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokra irányuló, a globalizációból eredő kihívásokról és lehetőségekről szóló, 2007. december 20-i állásfoglalás. 3. A globális felmelegedéssel összefüggésben az EU-tagállamok és Latin-Amerika közötti kapcsolatokban a fenntartható fejlődésről és a környezeti egyensúlyról szóló, 2007. december 20-i állásfoglalás. AZ EURO–LATIN-AMERIKAI PARLAMENTI KÖZGYŰLÉS ÍRÁSBELI NYILATKOZATAI 4. Az Euro–Latin-amerikai Parlamenti Közgyűlés mexikói küldöttségének nyilatkozata a Tabasco és Chiapas államokban fennálló vészhelyzetre adott reakcióról. 5. Az Európai Unió és a közép-amerikai országok közötti társulási megállapodás megtárgyalása.

DV\701889HU.doc

2/25

Külső fordítás

HU

TA EUROLAT_(2007)001 Az ötödik limai csúcstalálkozó céljából és a demokratikus kormányzásra történő különös hivatkozással az EU és Latin-Amerika közötti kapcsolatokról Az Euro–Latin-amerikai Parlamenti Közgyűlés, –

tekintettel a latin-amerikai, karibi és európai uniós állam- és kormányfők eddig az időpontig Rio de Janeiróban (1999. június 28–29.), Madridban (2002. május 17– 18.), Guadalajarában (2004. május 28–29.) és Bécsben (2006. május 12–13.) megtartott négy csúcstalálkozójának nyilatkozataira,

–

tekintettel a Rio Csoport és az EU Santo Domingóban (Dominikai Köztársaság) 2007. április 20-án tartott 13. miniszteri ülésének közös közleményére,

–

tekintettel az EU-trojka és a közép-amerikai országok között zajló, San José-i párbeszéd Santo Domingóban (Dominikai Köztársaság) 2007. április 19-én tartott miniszteri ülésének közös közleményére,

–

tekintettel a 2006. november 8–9-én Brüsszelben tartott alakuló ülésén elfogadott, 2006. november 9-i nyilatkozatára,

–

tekintettel a 2005. június 14–16-án Limában tartott 17. EU–latin-amerikai parlamentközi konferencia záróokmányára,

–

tekintettel a globális partnerségről és az Európai Unió és Latin-Amerika közötti kapcsolatokra irányuló közös stratégiáról szóló, 2001. november 15-i állásfoglalására1, valamint az Európai Unió és Latin-Amerika közötti szorosabb partnerségről szóló, 2006. április 27-i állásfoglalására,

–

tekintettel eljárási szabályzatának 16. cikkére,

–

tekintettel a Politikai, Biztonsági és Emberi Jogi Bizottság jelentésére,

A. mivel a négy korábbi EU–latin-amerikai csúcstalálkozó által kitűzött végső cél – egy érett biregionális stratégiai partnerség megvalósításának – elérése most fontosabb, mint korábban bármikor, B. mivel hatalmas lépéseket tettek e cél elérése felé, noha – mind a partnerség politikai és biztonsági aspektusai, mind pedig kereskedelmi, társadalmi és költségvetési vetületei vonatkozásában – sok még a tennivaló, C. mivel a kiemelt partnerekké válás közös stratégiai célkitűzésének a fejlődésre, az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartására, a demokratikus kormányzásra és multilateralizmusra irányuló közös és igazolható kötelezettségvállalásra kell épülnie, valamint a gazdasági komplementaritáson és a társadalmi szolidaritáson kell alapulnia, D. mivel a bécsi zárónyilatkozat helyesen hangsúlyozza, hogy a demokrácia a népek – saját politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális rendszerük meghatározása, valamint az életük valamennyi vonatkozásában való teljes körű részvétele során – 1

HL C 140. E, 2002.6.13., 569. o. DV\701889HU.doc

3/25

Külső fordítás

HU

szabadon kifejezett akaratában gyökerező egyetemes érték, és – míg a demokráciák közös jellemzőkkel rendelkeznek – a demokráciának nincs egyetlen modellje és az egyetlen ország vagy térség tekintetében sem kizárólagos; mivel a csúcstalálkozón ennek megfelelően megerősítették a szuverenitás, a területi integritás és az önrendelkezéshez való jog tiszteletben tartásának szükségességét, E. mivel a stratégiai partnerség mindaddig nem fogja teljes mértékben elérni a célkitűzését, amíg nem hoz létre szorosabb kapcsolatokat az érintett társadalmak között, nem javítja társadalmi fejlettségük szintjét és nem járul hozzá határozottan Latin-Amerikában a szegénység és a társadalmi egyenlőtlenség számottevő csökkentéséhez, amely célt a térségben az elmúlt években tapasztalható, folyamatos gazdasági növekedésnek, valamint az EU által felajánlható mindenféle cseréknek és segítségnyújtásnak, továbbá a társadalmi kohézió terén meglévő tapasztalatok átadásának is meg kell könnyítenie, F. mivel Latin-Amerika humán erőforrásokban és nyersanyagokban gazdag, valamint az Unió számára rendkívül fontos piac; mivel az Unió – a jelenlegi aszimmetrikus kereskedelmi kapcsolatok ellenére – kulcsfontosságú partner Latin-Amerika gazdasági, ipari, tudományos és technológiai fejlődése szempontjából, és hozzájárulhat a diverzifikációhoz egy hagyományosan ÉszakAmerikához szorosan kapcsolódó, jelenleg pedig Ázsiával (különösen Kínával) egyre erősödő kapcsolatokkal rendelkező térségben, G. mivel a millenniumi fejlesztési célok elérése mindenekelőtt maguk a latinamerikai országok és társadalmaik erőfeszítését igényli, a némelyikük által már most is követett irányvonalak mentén, H. mivel néhány országban – az autoriter rezsimek bukását követően – egy sor, az igazságról és a megbékélésről szóló jelentést dolgoztak ki, amelyek tekintetében most cselekedni kell annak biztosítása érdekében, hogy az igazság váljon a demokratikus társadalmak fejlődésének alapjává, I.

mivel egyes latin-amerikai országok irányába az EU felelősséggel tartozik a békemegállapodások aláírását követően szükséges nyomon követés elmulasztása miatt,

J.

mivel ahol fegyveres konfliktusok állnak fenn, azokat kizárólag tárgyalásos úton kell rendezni, a megoldáshoz vezető valamennyi lehetséges eszköz teljes körű felhasználásával, a demokrácia, az emberi jogok, a jogállamiság és a társadalmi igazság érvényesülésének biztosítása céljából,

K. mivel az EU–latin-amerikai partnerség határozottan hozzá tud járulni egy, a kevésbé fejlett országok igényeire érzékenyebb világgazdasági rendszer eléréséhez, valamint ezek számára lehetővé tudja tenni, hogy kormányzásuk és társadalmi kohéziójuk javításában valós előrehaladást érjenek el, L. mivel a bécsi csúcstalálkozón elismerték annak szükségességét, hogy a legális migráció előnyeit – mindkét térség és maguk a migránsok tekintetében is – ki kell terjeszteni, valamint kötelezettséget vállaltak egy, a migrációról és a migránsok emberi jogainak hatékony védelméről folytatott, integrált párbeszéd felé való elmozdulásra, DV\701889HU.doc

4/25

Külső fordítás

HU

M. mivel sürgősen megfelelő költségvetési támogatást kell nyújtani az újjáélesztett biregionális stratégiai partnerségből eredő prioritások számára, 1.

újólag megismétli az európai és latin-amerikai regionális integrációs szervek munkájának támogatására, valamint az arra irányuló kötelezettségvállalását, hogy minden tőle telhetőt megtesz annak biztosítására, hogy a limai csúcstalálkozó valódi előrehaladást jelentsen a stratégiai partnerség tekintetében; felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő egy, a csúcstalálkozó estéjén a kihívásokat, valamint a kapcsolat és a biregionális stratégiai partnerség állapotát meghatározó és értékelő közleményt;

2.

megerősíti a biregionális megközelítés, valamint – az Atlanti-óceán mindkét partján a felek értékei és érdekei megóvásának, továbbá a multilateralizmus megerősítésének legjobb eszközeként – a biregionális stratégiai partnerség előnyben részesítése iránti elkötelezettségét; úgy véli, hogy e célból létfontosságú a különféle regionális integrációs folyamatokkal meglévő és az azok közötti kapcsolatok előmozdítása, valamint a kétoldalú partnerekkel – mint például Mexikóval, Chilével és Brazíliával – kialakult politikai párbeszéd egyedi mechanizmusainak az EU–latin-amerikai kapcsolatok ilyen globális fogalmának tükrében való értelmezése;

A partnerség politikai és biztonság dimenziójának elmélyítéséről 3.

ennélfogva egy olyan átfogó stratégiai elképzelést javasol a partnerség vonatkozásában, amely nem korlátozódna elszigetelt javaslatokra vagy intézkedésekre és amely – végső célkitűzésként – egy európai–latin-amerikai globális régióközi partnerségi térség 2012 körüli létrehozására törekedne, amely magában foglalja a politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális területeken az érett stratégiai partnerség végrehajtását, valamint a fenntartható fejlődés közös folytatását;

4.

ajánlja, hogy a politikai és biztonsági partnerség egy rendszeres, ágazati és hatékony politikai párbeszédre, valamint egy európai–latin-amerikai béke-és biztonsági chartára épüljön, amely – az ENSZ chartájához hasonló módon – lehetővé tenné politikai, stratégiai és biztonsági javaslatok közös előkészítését;

5.

ajánlja ezen túlmenően a tömegpusztító fegyverekről szóló, meglévő nemzetközi szerződések megerősítésére irányuló intézkedések előmozdítását, beleértve egy új atomsorompó-szerződést, valamint a más fegyvertípusokra vonatkozó nemzetközi egyezmények megtárgyalását; támogatja az EU fegyverexportról szóló magatartási kódexének a biregionális menetrend politikai párbeszédre vonatkozó fejezetébe történő felvételét;

6.

ehhez hasonlóan ajánlja az intézményi mechanizmusok javítását, beleértve a következőket: a) a stratégiai partnerség parlamenti szerveként a biregionális stratégiai partnerséggel kapcsolatos valamennyi kérdés tekintetében tárgyalási, ellenőrzési és nyomon követési parlamenti fórumként kigondolt, új Euro– Latin-amerikai Parlamenti Közgyűlés (EuroLat) intézményesítése;

DV\701889HU.doc

5/25

Külső fordítás

HU

b) belső koordinációs mechanizmus létrehozása a különböző parlamenti küldöttségek munkája számára a latin-amerikai országokkal meglévő kapcsolatok vonatkozásában (elősegítve ezzel az EUROLAT tevékenységével való szoros kapcsolatokat), a cél pedig az EP-n belül a már meglévő szinergiákra való építkezés, c) továbbra is EU–latin-amerikai csúcstalálkozók megtartása kétévente, valamint egységességük és hatékonyságuk megerősítése érdekében szervezetük, felépítésük, módszereik és munkaritmusuk összehangolása; d) a riói és San José-i miniszteri ülések valódi közös döntéshozatali fórumokká történő átalakítása a biregionális partnerség érdekkörébe tartozó politikai kérdések tekintetében, ezzel még inkább szakmai fórummá téve és új háromszög-jellegű megközelítések (EU–latin-amerikai–egyesült államokbeli, EU–latin-amerikai–ázsiai, EU–latin-amerikai–afrikai) előtt megnyitva azokat, amennyiben a szóban forgó kérdések, összefüggések és kihívások ezt indokolják; e) egy Állandó Euro–Latin-amerikai Titkárság létrehozása, amelynek feladata a partnerség munkájának csúcstalálkozók közötti irányítása, és amely a Tanács elnökségének, a Bizottságnak, a magas rangú tisztviselők csoportjának, (felváltva az ibériai–amerikai csúcstalálkozók megszervezéséért felelős) SEGIB-nek, valamint – amennyiben lehetséges – az Euro–Latin-amerikai Parlamenti Közgyűlésnek a képviselőiből áll, ily módon igénybe véve és koordinálva a különböző szereplők szinergiáit, valamint elkerülve a források megkétszereződését; 7.

ösztönöz a biregionális politikai párbeszéd megerősítésére annak valamennyi vonatkozásában, előidézve különösen a következőket: a) az ágazati miniszteri politikai párbeszéd dinamizmusának és hatékonyságának növelése, amelynek magában kell foglalnia az EU-s és latin-amerikai védelmi és külügyminiszterek és – adott esetben – a rangidős tisztviselők rendszeres üléseit, ily módon biztosítva, hogy a békével és biztonsággal kapcsolatos kérdésekkel a legmagasabb szinteken is foglalkoznak; b) mindkét térség közös felelősségének elve alapján az új megközelítések meghatározásával és az illegális kábítószerek elleni küzdelemmel kapcsolatos javaslatok, elgondolások és tapasztalatok cseréjével foglalkozó egyetlen biregionális fórumként a kábítószerekre vonatkozó EU–latinamerikai együttműködési és koordinációs mechanizmus éves találkozóinak folytatása és fejlesztése; c) a különböző nemzetközi szervezetek és tárgyalások – főként az ENSZ és a WTO – keretében az európai–latin-amerikai konszenzusra való módszeres törekvés;

8.

ezzel összefüggésben a következőket ajánlja: a) egy, az esetleges erőszakos és fegyveres konfliktusok okainak korai feltárására, továbbá megelőzésük, valamint fokozódásuk megállítása legjobb

DV\701889HU.doc

6/25

Külső fordítás

HU

módjainak meglelésére irányuló konfliktus-megelőzési biregionális központ létrehozása; b) katasztrófa-megelőzési biregionális központ létrehozása az éghajlatváltozásból és annak megnyilvánulásaiból – beleértve a vulkánkitöréseket, földrengéseket, hurrikánokat és árvizeket – eredő természeti katasztrófákkal kapcsolatos kölcsönös sebezhetőség csökkentésére irányuló közös stratégiák és vészhelyzeti, előrejelzési és előkészítő intézkedések kidolgozása céljából; c) egy Euro–Latin-amerikai Alap létrehozása az állami és magánpartnerek közötti párbeszéd előmozdítása érdekében, az olyan földrajzi területek, mint például Ázsia vagy a Földközi-tenger térsége vonatkozásában már meglévő, hasonló irányvonalak mentén; felszólítja a Bizottságot, hogy erre vonatkozóan dolgozzon ki részletes javaslatot; d) a Régiók Bizottságának égisze alatt a helyi és regionális közigazgatások közötti rendszeres biregionális párbeszéd intézményesítése; e) egy, a biregionális vállalkozási és kereskedelmi unióra vonatkozó párbeszéd intézményesítése az EU-ban meglévő civil társadalmi tanácsadó testületek égisze alatt (a Gazdasági és Szociális Bizottság és a latin-amerikai integrációs szervek – Mercosur (Gazdasági és Szociális Tanácsadó Fórum), az Andok Közösség, a Közép-amerikai Közösség), valamint a civil társadalomnak a partnerség nyomon követésében való részvételét elősegítő mechanizmusainak javítása; 9.

hangsúlyozza, hogy az EU–latin-amerikai párbeszédnek erősítenie és támogatnia kell a multilateralizmust a világpolitikákban, egyidejűleg pedig meg kell erősítenie mindkét partner nemzetközi fórumokon és szervezetekben meglévő politikai súlyát;

10. újólag megismétli abbéli meggyőződését, hogy számos partnerország belső stabilitása továbbra is az állam reformjától és – még pontosabban – a képviseleti struktúrák, intézmények és politikai pártok korszerűsítésétől, a népesség különböző csoportjainak – mint például az őslakosoknak – a döntéshozatali folyamatokba való integrálásától, valamint a demokratikus kormányzás megerősítésétől függ, különös hangsúlyt helyezve a nők szerepének megerősítésére; továbbá függ még – néhány esetben – az állami és katonai jellegű struktúrák és más illegális fegyveres csoportok tényleges feloszlatásától, ezek tagjainak a jog alapján történő pártatlan megítélésétől, továbbá valamennyi polgár – mind a nők, mind pedig a férfiak számára – az igazságszolgáltatáshoz való hozzáféréstől; 11. felszólítja a partnereket különösen arra, hogy fogadjanak el konkrét kötelezettségvállalásokat valamennyi regionális integrációs parlament közvetlen legitimációjának megerősítésére, a lehető leggyorsabban haladva afelé, hogy tagjaikat közvetlen és általános választójog alapján válasszák meg; Szorosabb gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok megteremtéséről DV\701889HU.doc

7/25

Külső fordítás

HU

12. javasolja, hogy a gazdasági és kereskedelmi területen az Euro–latin-amerikai globális régióközi partnerségi térség létrehozása olyan mintára épüljön, amely mind a WTO-val, mind pedig a regionalizmussal összeegyeztethető, és amelyet a következő két szakaszban kell elvégezni: a) az alábbiakkal jellemzett első szakasz: – az EU–Mercosur régióközi tárgyalások befejezése;

partnerségi

megállapodásra

irányuló

– az Andok Közösséggel és a Közép-amerikai Közösséggel partnerségi megállapodások megkötése; – a CARIFORUM-országokkal – szintén tárgyalás alatt álló – gazdasági partnerségi megállapodások megkötése; – arra irányuló döntés, hogy e partnerségi megállapodásokat nem teszik a WTO-tárgyalások befejezésétől függővé, az érintett gazdasági és fejlettségi szintek tekintetében meglévő aszimmetriák szükségszerű tudomásul vétele alapján; – az SGP „plusz” modell andokbeli és közép-amerikai országokra történő alkalmazása mindaddig, amíg a megállapodások hatályban vannak; – az EU és Mexikó, valamint az EU és Chile közötti meglévő megállapodások továbbfejlesztése, amelyeknek túl kell lépniük a mezőgazdaságra, a szolgáltatásokra és a befektetésekre vonatkozóan meglévő rendelkezéseken (a már meglévő felülvizsgálati záradékok alapján), továbbá amelyeknek – mindenekelőtt – a partnerség politikai aspektusait kell fejleszteniük, valamint a fejlesztési együttműködésre és az ismeretek közepes bevétellel rendelkező, felemelkedő országokkal – mint például Mexikóval és Chilével – történő kölcsönös cseréjére irányuló, fejlettebb minták felé kell elmozdulniuk; b) az alábbiakkal jellemzett és 2012-ig befejezendő második szakasz: – egy régióközi partnerségi globális megállapodás létrehozása, amely jogi és intézményi támogatást, valamint teljes körű földrajzi lefedettséget biztosít a biregionális stratégiai partnerség különféle vonatkozásai tekintetében; – az emberek szabad mozgása és a biregionális kereskedelem ösztönzése mind a Latin-Amerikán belüli integrációs megállapodások, mind pedig az uniós partnerségi folyamat valamennyi országgal és regionális csoportosulással történő elmélyítésével; – az emberek, áruk, szolgáltatások és a tőke szabad mozgásának megkönnyítésére irányuló általános hatályú közös szabályok és rendelkezések létrehozása, és ezáltal a lehető legátfogóbb partnerség megteremtése, ugyanakkor sosem ásva alá a helyi és regionális iparok és piacok fejlődését;

DV\701889HU.doc

8/25

Külső fordítás

HU

– a társadalmi kohézió, a kulturális fejlődés és a tudás előrehaladásának célkitűzései felé történő, határozott előrehaladás biztosítására irányuló intézkedés; 13. ennek megfelelően javasolja, hogy a limai csúcstalálkozónak megbízást kell adnia egy, a globális régióközi partnerségi megállapodásról szóló megvalósíthatósági tanulmány elvégzésére, a globális partnerségi térség létrehozása céljából; A társadalmi, kulturális és fejlődési együttműködés új mintáinak kidolgozásáról 14. a szociálpolitika, a tudásalapú társadalom és a fenntartható fejlődés területein egy teljes mértékben kidolgozott partnerséget javasol, amely olyan intézkedésekre is kiterjed, mint például a következők: –

a millenniumi fejlesztési célok 2015-ig történő elérését célzó közös célkitűzésre irányuló közös fellépések;

–

a tisztán támogatási irányultságú megközelítésen túllépve haladni a LatinAmerikával való fejlesztési együttműködés felé, áthelyezni a hangsúlyt a technológia, a felsőoktatás és az innováció területeire, valamint a hetedik keretprogram értelmében az e területen rendelkezésre bocsátott forrásokra építeni;

–

ezen intézkedéscsomag keretében végrehajtani a fejlesztési együttműködésre vonatkozó új pénzügyi eszközt vagy – szükség esetén – új, egyedi eszközt elfogadni az Unió felemelkedő és közepes bevétellel rendelkező latinamerikai országokkal folytatott együttműködésének – beleértve a gazdasági együttműködést is – az ilyen országok valódi szükségleteihez igazított módon történő szabályozására;

–

az EU képzés, oktatás, kultúra, egészségügy és migráció területein meglévő programjainak a latin-amerikai országok számára történő megnyitása;

–

a tudósok, mérnökök és diákok közötti tudományos és műszaki együttműködésre, technológiaátadásra és cserére irányuló programok, valamint az Atlanti-óceán mindkét partján élő társadalmakban a szorosabb partnerségi tudatosság elősegítéséhez szükséges tevékenységek előmozdítása; e célból javasolja egy, az Eurolat társadalmi ügyekkel, humánerőforrás-cserékkel, környezettel és kultúrával foglalkozó bizottságához kötődő, a tudománnyal, technológiával és innovációval foglalkozó munkacsoport létrehozását;

–

az intézményi és adóügyi reformra irányuló programok támogatása;

–

a regionális piacok és a tisztességes kereskedelmi rendszerek előmozdítása;

–

biregionális szolidaritási alap létrehozása;

–

a kitűzött céloknak megfelelő szintű költségvetési finanszírozás;

15. teljes körű támogatását ajánlja fel a Bizottság által javasolt „közös EU–latinamerikai felsőoktatási térség” létrehozásához; úgy véli azonban, hogy a 2007– 2013-as időszakra létfontosságú megháromszorozni az európai egyetemeken DV\701889HU.doc

9/25

Külső fordítás

HU

jelenlevő latin-amerikai diákok és tanárok számának jelenlegi 4000 fős célkitűzését, ha egy ilyen hatalmas térségben valós hatást kívánnak gyakorolni a kulturális és politikai percepciókra; 16. a közhivatalnokok, valamint a stratégiai partnerség regionális és nemzeti parlamenti testületei által alkalmazott tisztviselők és egyéb személyzet készségeinek és képzésének javítása céljából javasolja egy, az Unió által 2006 decemberében létrehozott, a demokrácia és az emberi jogok világszintű előmozdításának pénzügyi eszköze és/vagy a fejlesztési együttműködési pénzügyi eszköz által finanszírozandó parlamentközi képzési és csererendszer létrehozását; 17. felszólítja a partnereket, hogy a társadalmi kohézió fokozása és a szegénység, az egyenlőtlenség és a kirekesztettség csökkentésének céljából fogadjanak el szilárd és működőképes politikákat a demokratikus kormányzás, a társadalmi ügyek, az államháztartás és az adózás terén; 18. úgy véli, hogy létfontosságú konkrét és kézzelfogható eredmények elérése a következőkből: a környezeti kérdésekkel kapcsolatos biregionális ágazati párbeszéd; a környezetvédelmi miniszterek részvételével zajló csúcstalálkozókat, valamint – főként az éghajlatváltozásra és a vízkészletek megfelelő kezelésére vonatkozó – nemzetközi fórumokat megelőző konzultációk; és a környezetre, éghajlatváltozásra és a biológiai sokféleségre vonatkozó nemzetközi egyezmények végrehajtása; 19. üdvözli az első két EU–latin-amerikai közös szakértői ülés migrációra vonatkozó ajánlásait, amint azokat a guadalajarai és bécsi csúcstalálkozók nyilatkozatai is tükrözik; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az ötödik limai csúcstalálkozót megelőzően a migrációra vonatkozóan egy harmadik szakértői ülést kell tartani a párbeszéd és az együttműködés konkrét területeinek meghatározása érdekében; a kábítószerekre vonatkozó EU–latin-amerikai együttműködési és koordinációs mechanizmuséhoz hasonló irányvonalak mentén javasolja egy, a migrációról szóló módszeres biregionális párbeszéd elindítását; 20. javasolja, hogy 2012-re vegyenek fontolóra általános hatályú közös szabályokat és rendelkezéseket nemcsak az áruk, a szolgáltatások és a tőke, hanem az emberek szabad mozgásának megkönnyítése érdekében is, ily módon olyan partnerséget teremtve, amely a lehető legkiterjedtebb, mindkét oldal előnyére szolgál és amelyet a migrációs kérdések vonatkozásában az ENSZ által javasolt globális megközelítés jellemez; 21. javasolja mindeközben az emberek szabad mozgásának területén a latin-amerikai származási és tranzitországokkal a nemzetközi együttműködés és párbeszéd kiegyensúlyozott globális kritériumok alapján történő fokozását és elmélyítését, amint az már az afrikai, földközi-tengeri és az Unióval szomszédos más keleti és dél-keleti országokkal történik; ezért felszólít arra, hogy e párbeszéd során kezeljék prioritásként az illegális bevándorlással és a legális migrációs lehetőségekkel kapcsolatos kérdéseket, különösen – az illegális bevándorlók esetében – a származási és/vagy tranzitországok tekintetében; DV\701889HU.doc

10/25

Külső fordítás

HU

22. ennek megfelelően felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő egy – a 2005. decemberi Európai Tanács által megállapított, a 2006. decemberi Európai Tanács által pedig továbbfejlesztett –, a migrációra vonatkozó globális megközelítés prioritásait, eszközeit és előrejelzéseit a latin-amerikai és a karibi-országokra kiterjesztő közleményt; javasolja egy, a migrációról folytatott EU–latin-amerikai párbeszéd intézményesítését a bevándorlókat fogadó európai országok, valamint a származási és tranzitországok között, továbbá a 2006. évi rabati és tripoli miniszteri konferenciák irányvonalai mentén miniszteri konferenciák megrendezését az együttes fejlődésben gyökerező, érett partnerség alapjainak lefektetése céljából; * *

*

23. utasítja társelnökeit, hogy továbbítsák ezt az állásfoglalást az ötödik EU–latinamerikai csúcstalálkozó elnökségének, az Európai Unió Tanácsának, az Európai Bizottságnak, valamennyi EU-tagállam és valamennyi latin-amerikai és karibi ország parlamentjének, a Latin-amerikai Parlamentnek, a Közép-amerikai Parlamentnek, az Andok Parlamentnek és a Mercosur Parlamentnek.

DV\701889HU.doc

11/25

Külső fordítás

HU

TA_EUROLAT_(2007)002 Az EU és a latin-amerikai országok közötti gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokra irányuló, a globalizációból eredő kihívásokról és lehetőségekről Az Euro–Latin-amerikai Parlamenti Közgyűlés, –

tekintettel a 2006. november 9-i nyilatkozatára,

–

tekintettel a latin-amerikai, karibi és európai uniós állam- és kormányfők eddig az időpontig Rio de Janeiróban (1999. június 28–29.), Madridban (2002. május 17– 18.), Guadalajarában (2004. május 28–29.) és Bécsben (2006. május 11–13.) megtartott négy csúcstalálkozójának nyilatkozataira,

A. mivel az Európai Unió és Latin-Amerika közös történelemmel és kultúrával rendelkezik, valamint közös kötelezettségvállalást tettek az emberi jogokra, a demokráciára, a multilateralizmusra és a globalizáció gyümölcseinek tisztességes elosztására vonatkozóan, a fenntartható gazdasági fejlődés és a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentésének elérése során; mivel a nemzetközi színtéren létrejött szorosabb szövetségesi kapcsolatok nyilvánvalóan minkét fél javát szolgálják majd, B. mivel az Európai Unió Latin-Amerika legnagyobb külföldi befektetési partnerévé, a térségnek juttatott pénzeszközök legnagyobb adományozójává és a térség számos országának legfontosabb kereskedelmi partnerévé vált, C. mivel – a két térség közötti kereskedelemben az elmúlt években bekövetkezett jelentős növekedés ellenére – a kereskedelemben rejlő növekedési potenciál továbbra is súlyosan kiaknázatlan, D. mivel néhány latin-amerikai ország már felemelkedő globális hatalom, E. mivel a globalizáció olyan elkerülhetetlen folyamat, amelyet megfelelő szabályozásnak kell kísérnie és amely a gazdasági munkamegosztás egész világon történő újbóli elosztásával jár, továbbá amely valamennyi országot és ágazatot érint (ipar, szolgáltatások, mezőgazdaság, technológia, pénzügyek stb.), F. mivel a megfelelő regionális integráció hozzájárul az egyenlőtlenségek leküzdéséhez és az egyes folyamatokban érintett országok belső gazdasági és társadalmi fejlődésének dinamikussá válásához, kedvezve a felek között a függetlenségnek, az egyensúlynak és a fenntartható gazdasági fejlődésnek, G. mivel a többoldalú szabályokkal összhangban lévő regionális és biregionális integráció a gazdasági globalizációra adott legjobb válasz, valamint a demokrácia megszilárdításának, a szegénység és társadalmi egyenlőtlenségek csökkentésének, továbbá a mindkét térség világszíntéren betöltött szerepe növelésének kulcsfontosságú eszköze is, H. mivel az európai és latin-amerikai országok közötti gazdasági és kereskedelmi kapcsolatoknak a gazdasági növekedéshez és a szegénység csökkentéséhez is DV\701889HU.doc

12/25

Külső fordítás

HU

hozzá kell járulniuk a millenniumi fejlesztési célok gyors elérésével összefüggésben, I.

mivel az Európai Unió és Latin-Amerika erősen támogat egy olyan szabad és tisztességes többoldalú kereskedelmi rendszert, amely ösztönzi a kereskedelmet és hozzájárul a fenntartható fejlődéshez és a globalizáció hatékony kezeléséhez mindenki javára,

J.

mivel az Európai Unió és a latin-amerikai országok közötti gazdasági és politikai kapcsolatot a szabadkereskedelmi megállapodásoktól kezdve a regionális szabadkereskedelmi megállapodások és stratégiai partnerségek kilátásáig terjedő, különféle megközelítések alakítják,

K. mivel az Európai Unió és Latin-Amerika kulcsfontosságú szereplők a WTO dohai fordulójában, amelynek sikeres, kiegyensúlyozott és tisztességes lezárására van szükség a többoldalú szabályok javítása, ily módon pedig világszerte a gazdasági növekedés, a fejlődés és foglalkoztatás, valamint a környezet nagyobb mértékű tiszteletének ösztönzése érdekében, hatékonyan járulva hozzá a fejlődő országok világgazdaságba történő integrációjához; 1.

hangsúlyozza, hogy Latin-Amerikában és a Karib-térségben a globalizáció egyik legnagyobb kihívása a térségben a súlyos gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségek és a szegénység – megfelelő regionális integrációval és az Európai Unióval való együttműködés révén történő – csökkentése, mivel a becslések szerint a szegénység aránya a vidéki térségekben megközelítőleg 65%;

2.

elismeri, hogy a kereskedelem és fejlődés, valamint a szegénység megszüntetése és a társadalmi egyenlőtlenség csökkentése közötti kapcsolat rendkívül összetett és sokrétű tényezőkből – mint például a hazai piac mérete, a természetes erőforrások, a távolság és a fizikai feltételek – ered, különös körülményektől, valamint mindenekelőtt attól függően, hogy a kiegészítő hazai politikák megfelelő kölcsönhatásban vannak-e a külkereskedelemmel;

3.

hangsúlyozza, hogy a civil társadalomnak, a vállalkozásoknak és valamennyi érdekelt félnek létfontosságú szerepe van az Európai Unió és Latin-Amerika közötti gazdasági kapcsolatok megerősítésében; reméli, hogy egy ilyen jellegű párbeszéd hozzá fog járulni az éves csúcstalálkozóhoz;

4.

hangsúlyozza, hogy ha az Európai Unió és Latin-Amerika közötti kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok mindkét fél javát akarják szolgálni, akkor azoknak: - hozzá kell járulniuk a latin-amerikai nemzeti termelő-berendezések diverzifikálásához és korszerűsítéséhez – amelyek még mindig erősen függnek attól a kevés exportterméktől, amelyek közül sok elsődleges vagy félig ipari termék –, hatékony, valamint pozitív társadalmi és gazdasági hatásokkal – például munkahelyteremtéssel és magasabb háztartási jövedelemmel – járó technológiai alternatívák felhasználásával; - el kell mozdulniuk a tisztán kereskedelemorientálttól a gazdasági szemlélet felé, figyelembe véve a két térség gazdaságaiban fennálló aszimmetriákat és a társadalmi és környezeti szférára helyezett szükségszerű hangsúlyt, beleértve a környezeti szempontból tiszta technológiák átadására és az azokkal

DV\701889HU.doc

13/25

Külső fordítás

HU

kapcsolatos képzésre vonatkozó terveket, nemcsak vegyes biregionális befektetések, hanem közös termelési rendszerek létrehozásával is, lehetővé téve a két térség összehasonlítható és versenyelőnyeinek kihasználását a fenntarthatóság összefüggésében; - figyelembe kell venniük a viszonylagos fejlettségi szintekben meglévő különbségeket, ami azt jelenti, hogy az EU-nak egyedi differenciált elbánást kell alkalmaznia a latin-amerikai és a karibi országokkal – különösen a térségben a legalacsonyabb gazdasági és társadalmi fejlettségi szinten lévő országokkal – meglévő kereskedelmi kapcsolataiban és a velük folytatott együttműködésben; - ösztönzőket kell kínálniuk a latin-amerikai integráció vonatkozásában; 5.

emlékeztet arra, hogy a környezeti szempontból megfelelően orientált társadalmi és gazdasági integráció óriási jelentőségű politika a fenntartható fejlődés előmozdítása, a szegénység csökkentése és a népesség gazdasági és társadalmi jogainak tiszteletben tartása tekintetében; hangsúlyozza, hogy az integráció már igen korán előnyöket hoz, segítve az országokat abban, hogy diverzifikálják és szélesítsék a nemzeti és regionális piacokat, rövidítsék a termelési láncokat, valamint a termelés és fogyasztás közötti távolságot, és hogy megnyissák exportpiacaikat, vonzzák és megfelelően szabályozzák a külföldi befektetést, lehetővé tegyék a termelési technológiák átadását és elmélyülését, továbbá hogy előmozdítsák a versenyt és a hatékonyságot;

6.

úgy véli, hogy az integráció a következő három közös célkitűzés elérését teheti lehetővé: 1) egy olyan nagyobb belső piac megteremtése, amely lehetővé teszi a méretgazdaságosságot, előmozdítja a versenyt és vonzza a közvetlen külföldi befektetést és a nyilvános együttműködést az olyan kulcsfontosságú horizontális ágazatokban, mint az energetika, a pénzügyi szolgáltatások, a környezetvédelem, a felsőoktatás és a kutatás, valamint az infrastrukturális hálózatok összekapcsolódása; 2) a többoldalú és kétoldalú fórumokon és a multinacionális társaságokkal meglévő kapcsolatokban a tárgyalóképesség fokozása; 3) a politikai konvergencia – más szóval az együttműködés vagy akár a makrogazdasági koordináció és együttműködés – elérése az olyan reformprogramokban, amelyek közvetett pozitív hatásokat teremthetnek az egész térség számára a növekedés és a társadalmi kohézió tekintetében;

7.

úgy véli, hogy az EU és Latin-Amerika közötti, jellegüket tekintve átfogó, messzemenő és kiegyensúlyozott, a népesség gazdasági és társadalmi jogainak tiszteletben tartásához, valamint a kölcsönös fenntartható fejlődéshez és a társadalmi egyenlőtlenség csökkentéséhez hozzájáruló, a WTO multilateralizmusát kiegészítő társulási megállapodások megkötése és hatékony végrehajtása stratégiai célkitűzés egy olyan nemzetközi környezetben, amelyet az egyre növekvő egymásrautaltság, a gazdasági növekedés és új gazdasági hatalmak megjelenése jellemez, és amely egyre növekvő számú világszintű kihívást idéz elő;

8.

úgy véli, hogy a társulási megállapodásoknak a következő három pillére kell épülniük: egy, a demokratikus párbeszédeket megerősítő politikai és intézményi

DV\701889HU.doc

14/25

Külső fordítás

HU

fejezet; egy, a fenntartható gazdasági és társadalmi fejlődést előmozdító együttműködési fejezet; és egy széleskörű programokat magában foglaló kereskedelmi fejezet, a két térség gazdasági szerkezetében rejlő aszimmetriák és a két térség fejlettségi szintjének figyelembe vételével; 9.

hangsúlyozza a kutatással kapcsolatos témákban és területeken való szorosabb együttműködés fontosságát; ajánlja ennélfogva a kutatók számára a hozzáférés kölcsönösségi alapon történő biztosítását;

10. úgy véli, hogy az EU-nak és Latin-Amerikának – kiemelt partnerekként – szorosabban együtt kell működniük az olyan többoldalú kereskedelmi tárgyalásokban – különösen a WTO keretében – ahol közös érdekeik vannak egy, az emberi jogi és környezetvédelmi nemzetközi egyezményeket tiszteletben tartó, tisztességes, nemzetközi kereskedelmi rendszer megszervezése tekintetében, valamint a dohai fejlesztési forduló esetleges lezárása tekintetében; felszólítja őket arra, hogy tegyenek közös kezdeményezést egy WTO-reformra, amelynek célja a WTO működésének hatékonyabbá tétele; 11. hangsúlyozza, hogy egy, az EU és a Mercosur közötti, a WTO multilateralizmusát kiegészítő és teljes Latin-Amerika kiemelt érdekeit tiszteletben tartó társulási megállapodás megkötését stratégiai célkitűzésnek kell tekinteni az EU külkapcsolatai vonatkozásában, hogy azok valóban kikövezzék az EU és Latin-Amerika közötti gazdasági kapcsolatok kialakításának útját; 12. megállapítja, hogy az EU és a latin-amerikai országok kulcsfontosságú szereplők a doha fejlesztési forduló sikeres lezárásában és azonosultak a WTO Hong Kongi miniszteri konferenciáján elfogadott kötelezettségvállalással, miszerint 2006ban elérik a Dohában indult tárgyalások sikeres lezárását, valamennyi tárgyalt terület vonatkozásában előretekintő és kiegyensúlyozott eredmények alapján; 13. hangsúlyozza, hogy a nemzeti parlamenteknek, az Európai Parlamentnek és a parlamenti szervezeteknek – a polgárok legitim képviselőiként – vezető szerepet kell játszaniuk a két térség közötti kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokban és az olyan kérdésekről folytatott vitákban, mint a többoldalú kereskedelem, amelyek a társadalom életének valamennyi vonatkozására kihatnak, miközben egyidejűleg támogatják a civil társadalom és a kormányhatságok közötti párbeszéd fokozódását; 14. úgy véli, hogy a nemzeti parlamenteknek, az Európai Parlamentnek és a parlamenti társulásoknak szerveket kell létrehozniuk a nemzetközi kereskedelem és együttműködés területén elfogadott kötelezettségvállalások, ajánlások és állásfoglalások végrehajtásának nyomon követésére és ellenőrzésére; 15. alapvető fontosságúnak tartja, hogy mindkét partner együtt dolgozzon a kereskedelemmel és éghajlatváltozással kapcsolatos témákon; ajánlja, hogy mindkét oldal határozzon meg pontos célokat az energiaorientált stratégiai együttműködésben; együttműködést ajánl a bioüzemanyagokra vonatkozó, globális szinten alkalmazandó szabványok meghatározásában, amelyeknek globális szinten kell működniük és támogatniuk kell a fenntarthatóságot; DV\701889HU.doc

15/25

Külső fordítás

HU

ennélfogva ajánlja, hogy dolgozzanak keményen a WTO Kereskedelmi és Környezetvédelmi Bizottsága menetrendjének kialakításán; * *

*

16. utasítja társelnökeit, hogy továbbítsák ezt az állásfoglalást az ötödik EU–latinamerikai csúcstalálkozó elnökségének, az EU Bizottságának és Tanácsának, az EU-tagállamok és valamennyi latin-amerikai és karibi ország parlamentjének, a Latin-amerikai Parlamentnek, a Közép-amerikai Parlamentnek, az Andok Parlamentnek és a Mercosur Parlamentnek, a SICA Főtitkárságának, a CARICOM-nak, a CAN Főtitkárságának, a Mercosur Állandó Képviselői Bizottságának és a SELA Állandó Titkárságának.

DV\701889HU.doc

16/25

Külső fordítás

HU

TA_EUROLAT_(2007)003 A globális felmelegedéssel összefüggésben az EU-tagállamok és Latin-Amerika közötti kapcsolatokban a fenntartható fejlődésről és a környezeti egyensúlyról Az Euro–Latin-amerikai Parlamenti Közgyűlés, –

tekintettel a latin-amerikai, karibi és európai uniós állam- és kormányfők eddig az időpontig Rio de Janeiróban (1999. június 28–29.), Madridban (2002. május 17– 18.), Guadalajarában (2004. május 28–29.) és Bécsben (2006. május 12–13.) megtartott négy csúcstalálkozójának nyilatkozataira,

–

tekintettel a Rio Csoport és az EU Santo Domingóban (Dominikai Köztársaság) 2007. április 20-án tartott 13. miniszteri ülésének közös közleményére,

–

tekintettel az EU-trojka és a közép-amerikai országok miniszterei között zajló, San José-i párbeszéd Santo Domingóban (Dominikai Köztársaság) 2007. április 19-én tartott miniszteri ülésének közös közleményére,

–

tekintettel a 2006. november 8–9-én Brüsszelben tartott alakuló ülésén elfogadott, 2006. november 9-i nyilatkozatára,

–

tekintettel a 2005. június 14–16-án Limában tartott 17. EU–Latin-amerikai Parlamentközi Konferencia záróokmányára,

–

tekintettel a globális partnerségről és az Európai Unió és Latin-Amerika közötti kapcsolatokra vonatkozó közös stratégiáról szóló 2001. november 15-i állásfoglalására2, valamint az Európai Unió és Latin-Amerika közötti erősebb partnerségről szóló, 2006. április 27-i állásfoglalására,

–

tekintettel az 1997-ben aláírt és eleddig 175 ország által megerősített Kiotói Jegyzőkönyvre,

–

tekintettel az Éghajlatváltozási Kormányközi Testületet (IPCC) 2007-ben közzétett negyedik jelentésére,

–

tekintettel az ENSZ fejlesztési programjának keretében közzétett 2007/2008-as emberi fejlődési jelentésre (amelynek alcíme: „Az éghajlatváltozás elleni küzdelem: emberi szolidaritás egy megosztott világban”),

–

tekintettel eljárási szabályzatának 16. cikkére,

–

tekintettel a társadalmi ügyekkel, az emberi cserékkel, a környezettel, az oktatással és a kultúrával foglalkozó bizottságának jelentésére,

A. mivel az egészséges környezethez való jog olyan harmadik generációs emberi jog, amelynek mind a polgárok, mind pedig a szabályozók demokratikus tudatosságának középpontjában kell elhelyezkednie, B. mivel most – a XXI. század elején – egyre nagyobb az egyetértés arra vonatkozóan, hogy az éghajlatváltozás az emberiség előtt álló egyik legnagyobb kihívás, 2

HL C 140 E., 2002.6.13., 569. o. DV\701889HU.doc

17/25

Külső fordítás

HU

C. mivel az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) jelentése arra a következtetésre jutott, hogy ha a dolgok elszabadulnak, az éghajlatváltozás 2050re drámai méreteket fog ölteni; mivel valószínű, hogy a latin-amerikai országok – amelyek jobbára az Egyenlítő tájékán helyezkednek el és amelyek tekintetében a hőmérsékletnövekedést 2,5 °C-ra becsülik – óriási kárt szenvednek majd el, D. mivel „Az éghajlatváltozás közgazdaságtana” című Stern-jelentés becslései szerint az éghajlatváltozás a GDP 20%-os teljes veszteségét okozhatja; mivel a Stern-jelentés azt a következtetést vonja le, hogy a világ GDP-jének évi 1%-át kell befektetni az éghajlatváltozás legsúlyosabb hatásainak elkerülése érdekében; E. mivel az IPCC alkalmazkodási és csökkentési intézkedésekből, technológiai fejlesztésből és (az éghajlattal foglalkozó tudományágra, annak hatására, az alkalmazkodásra és a csökkentésre irányuló) kutatásból álló stratégiacsomagot ajánlott, amelynek célja az éghajlatváltozással kapcsolatos kockázatok csökkentése, F. mivel a jelenleg létező legfontosabb nemzetközi jogalkotási keret a Föld Charta részét képezi, amely – noha pusztán nyilatkozat és jogilag nem kötelező erejű – történelmi fordulópontot jelent a környezet vonatkozásában, és amelyet jelentős számú nemzetközi szerződéssel egészítettek és terjesztettek ki, G. mivel a Kiotói Jegyzőkönyvvel létrehozott tiszta fejlődési mechanizmus (CDM) most valamelyest lendületre kapott, de csak kevés fejlődő ország részesült ténylegesen annak előnyeiből, H. mivel a 2012-ben lejáró Kiotói Jegyzőkönyvnek az a célkitűzése, hogy az üvegházhatást okozó gázok 1990. évi szintjeit a 2008–2012-es időszakban 5,2%kal csökkentse, és mivel ezen időpont után folyamatos erőfeszítéseket kell majd tenni a globális felmelegedés ellenőrzésére, amelyre a 2007 decemberében Balin tartandó ENSZ éghajlatváltozási keretegyezményről (UNFCCC) szóló konferencia kitűnő lehetőséget kínál, I.

mivel – jóllehet a latin-amerikai országok az elmúlt években növelték kibocsátásaikat – valószínű, hogy az EU-tagállamok a kiotói célokat nemcsak a szigorúbb környezetvédelmi politikáik végrehajtásán keresztül, hanem az energiát és természetes erőforrásokat felhasználó számos tevékenység kevésbé fejlett országokba történő áthelyezése révén fogják elérni,

J.

mivel az éghajlatváltozás közvetlen fenyegetést jelent a fenntartható fejlődésre nézve, a hetedik millenniumi fejlesztési cél (MFC) pedig a fenntarthatóbb környezet elérésére irányul,

K. mivel a biológiai sokféleség olyan közös erőforrás, amelynek megőrzése mindenki feladata; mivel a biológiai sokféleség a kérdéssel kapcsolatban különös érdekkel rendelkező egyes országok számára szintén erőforrást képez, emlékeztetve különösen arra, hogy jelentős idegenforgalmi előnyöket szerezhetnek ebből, L. mivel a fejlődő országok éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodását lehetővé tevő intézkedésekre eddig szétosztott összeg nem haladja meg a 232 millió USD-t, DV\701889HU.doc

18/25

Külső fordítás

HU

noha a Világbank becslései szerint évi 10–40 milliárd USD összegre volna szükség ezen országok közvetlen alkalmazkodási igényeinek kielégítésére, M. mivel a bioüzemanyag-előállítás túlzott mértékű növekedése jelentős erdőirtáshoz vezethet és növelheti a műtrágyák és növényvédő szerek használatát, valamint hátrányosan érintheti az élelmiszerárakat, N. tekintettel a regionális integráció által az európai környezeti politika létrehozásában és a nemzeti környezetvédelmi politikák javításában játszott szerepre, 1.

felszólít arra, hogy az EU és a latin-amerikai országok közötti politikai menetrend vegye figyelembe a nemzetközi aggályokat és biztosítson elsőbbséget az éghajlatváltozással kapcsolatos együttműködésnek és a globális felmelegedés megelőzésére irányuló politikáknak;

2.

felszólítja a nemzeti kormányokat, hogy az éghajlatváltozás tekintetében fogadjanak el csökkentési és alkalmazkodási stratégiákat, nemzeti fejlődési tervekbe beépítve és/vagy különböző kormányzati politikákba foglalva azokat, nyilvánosan hozzáférhetővé téve az éghajlatváltozásra, az energia és a természetes erőforrások fenntartható használatára vonatkozó szükséges információkat; felszólítja a helyi közösségeket – és különösen az őslakosok közösségeit, valamint az e területen elismert munkát végző, nem kormányzati szervezeteket –, hogy vegyenek részt a tervezési folyamatban, megerősítve ezzel a nyilvános részvételt a környezetvédelmi döntéshozatalban;

3.

felszólít a CO2-kibocsátásokra irányuló, nagyra törő célkitűzések nemzeti és nemzetközi szinten történő elfogadására, valamint technológiai partnerségekre és a tiszta fejlődési mechanizmusra (CDM) annak érdekében, hogy hozzá lehessen járulni a fenntartható gazdasági fejlődéshez; úgy véli, hogy a kibocsátások csökkentésére irányuló, jelentős erőfeszítés gazdasági fejlődéssel járhat, továbbá hogy az valójában az elkövetkező évtizedekben a fenntartható gazdasági fejlődés egyik feltétele;

4.

emlékeztet arra, hogy – ökológiai tőkéjük miatt – Latin-Amerika és a Karibitérség pozitív helyzeteket teremthet az európai–latin-amerikai kapcsolatok számára a társadalmi fejlődés szempontjából, valamint hogy a multilateralizmus a nemzetközi környezetvédelmi egyezmények egyetemessé tételére irányuló közös törekvéseket von maga után, biztosítva azon kulcsfontosságú nemzetközi szereplők részvételét, akik mindeddig vonakodtak támogatni az emberiség e közös ügyének bizonyos eszközeit;

5.

emlékeztet arra, hogy az EU és Latin-Amerika ilyen értelemben vett szövetsége alapvető fontosságú, tekintettel mindkét félnek a fenntartható fejlődés és a környezeti egyensúly előmozdításához fűződő érdekére, amely szövetségnek a felek saját környezetvédelmi kezdeményezéseinek kölcsönös támogatásához kell vezetnie nemzetközi szinten; ennek megfelelően hangsúlyozza, hogy dolgozni kell a nagyobb, kibocsátó nemzetek Kiotói Jegyzőkönyvhöz való csatlakozásán, amely nemzetek ahhoz eddig nem csatlakoztak, valamint hogy meg kell erősíteni és koordinálni kell a globális felmelegedésről szóló nemzetközi jogi eszközök

DV\701889HU.doc

19/25

Külső fordítás

HU

tárgyalásával kapcsolatos álláspontokat, miközben erőteljesen elő kell mozdítani a két térség közötti kibocsátás-kereskedelmet; 6.

hangsúlyozza, hogy sürgősen megállapodásra van szükség a kiotói rendszert követő időszakra vonatkozóan, amely megállapodást az ENSZ éghajlatváltozási keretegyezményéről (UNFCCC) szóló, 2007 decemberében Balin (Indonézia) tartandó konferencián kellene elfogadni; ezért felszólítja az EU-t (a Bizottságot és tagállamokat), valamint a latin-amerikai kormányokat, hogy képviseljenek egy álláspontot Balin annak érdekében, hogy egyetlen erőteljes tömböt képezzenek a globális felmelegedés elleni küzdelemre irányuló, tevékeny politika támogatására;

7.

hangsúlyozza, hogy a bali konferenciának sikeresnek kell lennie annak érdekében, hogy az ipar számára olyan megfelelő jogi keretet biztosítson, amelyben a 2012 utáni kibocsátás-kereskedelmi rendszerben is működhet;

8.

ragaszkodik ahhoz, hogy össze kell egyeztetni a gazdasági fejlődést és a fenntartható fejlődést, és e tekintetben támogatja a legkevésbé fejlett országokat a szennyező kibocsátások csökkentésére és előrehaladásuk, valamint társadalmi jólétük előmozdítására irányuló, kétszeres erőfeszítéseikben;

9.

emlékeztet arra, hogy ha a millenniumi célokat ebben az évszázadban el akarják érni, akkor sürgősen biztosítani kell bizonyos politikák – főként a hetedik céllal (környezeti fenntarthatóság) kapcsolatos politikák – határozott végrehajtását, mivel e nélkül az éghajlatváltozás felgyorsul, más célok elérése pedig lehetetlenné válik;

10. hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozás rendkívüli időjárást és természeti csapásokat (árvizek, aszály és tüzek) okozhat és súlyosbíthatja is azokat, amint az egyre gyakrabban tapasztalható a világban, komoly károkat okozva az emberi életek elvesztése, a környezetromlás és a csökkentett mértékű gazdasági tevékenység tekintetében; 11. emlékeztet arra, hogy az éghajlatváltozás és a környezetromlás első áldozatai a legszegényebbek és mindenekelőtt az őslakos népek; 12. hangsúlyozza, hogy a biológiai sokféleséget tőkének kell tekinteni, megőrzését pedig szorosan figyelemmel kell kísérni; úgy véli, hogy nem szabad megengedni azt, hogy a rövid távú gazdasági érdekek a környezet hosszú távú megőrzésének előnyei fölé kerekedjenek; 13. rámutat, hogy egy, az energiafogyasztás racionalizálására irányuló terv létfontosságú az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásaiban bekövetkező növekedés elhárítására – különösen a közlekedés, az építőipar és az ipar területén –, amely terv a kutatásra, a nagyobb mértékű energiahatékonyságra és a fenntartható fejlődésre összpontosít; 14. emlékeztet arra, hogy még mindig sokat kell tenni az energia-megtakarítással kapcsolatban, továbbá kitart a megújuló energiák, az energiahatékonyság, az energia iránti csökkent mértékű kereslet, a biogazdálkodás, a tömegközlekedés, valamint – az éghajlatváltozás elleni küzdelem hasznos eszközeiként – az új típusú motorokra és üzemanyagokra irányuló kutatás előmozdításának fontossága DV\701889HU.doc

20/25

Külső fordítás

HU

mellett; hangsúlyozza ennélfogva, hogy a hatóságoknak a nyilvánosság rendelkezésére kell bocsátaniuk az energiahatékonyságra és a mindennapi életben a megújuló energiák felhasználási lehetőségeire vonatkozó, hasznos információkat; 15. hangsúlyozza a bioüzemanyagok és a bioalkohol által a globális felmelegedés elleni küzdelemben tőkeként játszott szerep fontosságát; emlékeztet azonban annak jelentősségére, hogy nem szabad elhanyagolni a bioüzemanyagok által az erdőirtás, a túlzott mértékű gazdálkodás, az egyre növekvő műtrágya- és növényvédőszer-használat vagy bizonyos térségek egyetlen növény termesztésére történő áttérése tekintetében felmerülő potenciális kockázatokat; javasolja a bioüzemanyag-előállítás előnyeinek és esetleges negatív hatásának, valamint a bioüzemanyagok életciklusa által a környezetre gyakorolt hatások felmérését; úgy véli, hogy különös fontosságot kell tulajdonítani a biomassza – különösen a városi eredetű biomassza – biogáz előállítására való felhasználásának; 16. kitart amellett, hogy nem elegendő a fejlett országokat arra kérni, hogy nézzenek szembe feladataikkal; hangsúlyozza, hogy mivel az éghajlatváltozás globális okokkal és következményekkel járó globális probléma, az globális reakciót is igényel; 17. úgy véli, hogy a víz magánjellegű kisajátítása nehézzé teszi a népesség számára, hogy biztosítsák a vízhez való hozzáférést és egy létfontosságú erőforrást képező dolog minőségének romlásához vezet – mivel egyre több olyan ember van, akit megfosztottak az élelmiszerkészítés és a higiéniai célokra használható, valamint alapvető termelési erőforrást képező, jó minőségű vízhez való hozzáféréstől; felszólít valamennyi európai, latin-amerikai és karibi országot, hogy biztosítson egyetemes hozzáférést a vízhez, mozdítsa elő a vízgyűjtés és -ellátás fejlesztését, valamint hogy ezt alapvető közszolgáltatásként jelölje meg, noha a vízgazdálkodás – közigazgatási koncesszióval – magánkezdeményezésre is bízható; 18. rámutat, hogy a kereskedelem a CO2 termelésben lehet nagyobb vagy kisebb tényező, a termelés típusától, a közlekedési eszközöktől és a megtett távolságoktól függően, valamint hogy a kereskedelempolitikáknak és a kereskedelmi jogszabályoknak – minden szinten, beleértve a többoldalú szintet is – ennélfogva a lehető legkevesebb széntartalmat igénylő termelési és közlekedési formák támogatására és előmozdítására kell irányulniuk; 19. intézkedést javasol annak biztosítására, hogy a polgárok és a parlamenti képviselők – egyéni vagy szervezett formában – tanúsítsanak aktív és a részvétellel jellemzett hozzáállást, valamint hogy az intézkedési hatáskörrel rendelkező személyek tudatosan, felelősen és gondosan járnak el az ökológiai kérdésekben, a nemzeti, nemzetközi és szupranacionális szinten hatékonyan működő tisztviselők mellett; 20. felszólít arra, hogy vázolják fel pontosabban az éghajlatváltozás fejlődő országokban jelentkező társadalmi, gazdasági és egészségügyi költségeit, továbbá hogy tegyenek lépéseket egy „globális megállapodás” elérése érdekében az erkölcsi és történelmi elkötelezettség, a nemzetközi együttműködés és a két DV\701889HU.doc

21/25

Külső fordítás

HU

térség között a technológia átadása alapján, figyelembe véve az országok fejlődési potenciálját és korlátaikat; 21. emlékeztet arra, hogy a Közösség környezetvédelmi politikája lehetővé tette valamennyi EU-tagállam számára, hogy előrelépést tegyenek a környezetvédelem területén; hangsúlyozza, hogy a közösségi költségvetés létfontosságú szerepet játszott a közös politikák támogatásában és a Közösségen belüli szolidaritás mozgósításában; a kibocsátási kvóták fontos, innovatív és határozott kezdeményezést képeznek, amelyet az EU-ban és a világ többi részén is elfogadtak; 22. a latin-amerikai és karibi nemzetközi szerveken (mint például az Amazonasi Együttműködési Szerződés Szervezete) belül közös mechanizmusok és együttműködés létrehozását javasolja döntéshozatali és finanszírozási célokból a latin-amerikai országokban elhelyezkedő nagyobb, világszintű természetvédelmi területek (mint például az Amazonas térsége) védelme és fenntartható fejlődése tekintetében; 23. emlékeztet arra, hogy az EU és Latin-Amerika között a megfelelő integrációs folyamatok előmozdítása, a lényeges ökológiai aspektusok megszerzése, az egyes térségekben a közös környezetvédelmi politikák kialakítása, finanszírozása és végrehajtása, valamint a környezetvédelmi jogszabályok harmonizálása céljából folytatott együttműködés az európai–latin-amerikai stratégiai szövetség alapvető kifejeződése; 24. felszólítja az Európai Bizottságot, hogy segítsen ösztönözni a latin-amerikai országokban a környezetvédelmi politikák kidolgozását; meg kell erősíteni az együttműködést és a legjobb gyakorlatok szintjét, továbbá azoknak tükröződniük is kell az EU finanszírozási és fejlődéstámogatási politikájában; ezen túlmenően az európai politikák nem vezethetnek a környezeti teljesítmény csökkentéséhez, beleértve a nem EU-s országok biológiai sokféleségének megsemmisülését; 25. üdvözli az Európai Parlament éghajlatváltozással foglalkozó ideiglenes bizottságának 2008. évi munkaprogramjában szereplő, az éghajlatváltozás kérdésének megvitatása céljából egy latin-amerikai országba (valószínűleg Brazíliába) történő ellátogatásra irányuló javaslatot; * *

*

26. utasítja társelnökeit, hogy továbbítsák ezt az állásfoglalást az ötödik EU–latinamerikai csúcstalálkozó elnökségének, az Európai Unió Tanácsának, az Európai Bizottságnak, valamennyi EU-tagállam és valamennyi latin-amerikai és karibi ország parlamentjének, a Latin-amerikai Parlamentnek, a Közép-amerikai Parlamentnek, az Andok Parlamentnek és a Mercosur Parlamentnek.

DV\701889HU.doc

22/25

Külső fordítás

HU

DC_EUROLAT_(2007)001 AZ EURO–LATIN-AMERIKAI PARLAMENTI KÖZGYŰLÉS MEXIKÓI KÜLDÖTTSÉGÉNEK NYILATKOZATA A TABASCO ÉS CHIAPAS ÁLLAMOKBAN FENNÁLLÓ VÉSZHELYZETRE ADOTT REAKCIÓRÓL Az Euro–Latin-amerikai Parlamenti Közgyűlés első plenáris ülésén részt vevő mexikói küldöttség megragadja az alkalmat, hogy a mexikói emberek nevében őszinte köszönetét nyilvánítsa ki mind a latin-amerikai, mind pedig az európai uniós valamennyi baráti kormánynak és népnek, nemzetközi szervezetnek és civil társadalmi szervezetek, a tabascói és chiapasi árvizek alkalmával tanúsított szolidaritásuk felbecsülhetetlen kinyilvánításáért, valamint humanitárius és technikai segítségnyújtásukért. Ez a támogatás tette lehetővé a tabascói és chiapasi emberek által a veszélyhelyzetben elszenvedett súlyos károk csökkentését. A küldöttség szintén ezt az alkalmat szeretné megragadni arra, hogy üdvözölje a különféle nemzetközi fórumok által a természeti csapásokra adott hatékony válaszmechanizmusok létrehozására vonatkozóan tett javaslatokat, és különösen a 2007 novemberében Santiago de Chilében tartott XVII. ibériai–amerikai csúcstalálkozón előterjesztetteket, valamint az e közgyűlés Politikai, Biztonsági és Emberi Jogi Bizottsága által előterjesztett állásfoglalás 8. bekezdésének b) pontjában meghatározott, katasztrófa-megelőzési biregionális központ létrehozására irányuló javaslatot.

DV\701889HU.doc

23/25

Külső fordítás

HU

DC_EUROLAT_(2007)002 AZ EURO–LATIN-AMERIKAI PARLAMENTI KÖZGYŰLÉS NYILATKOZATA

MIVEL: Az Európai Parlament elfogadta AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS A KÖZÉP-AMERIKAI ORSZÁGOK KÖZÖTTI TÁRSULÁSI MEGÁLLAPODÁS MEGTÁRGYALÁSÁRÓL szóló, P6_TA-PROV(2007)0079 sz. dokumentumot, amely a tárgyalási folyamat során figyelembe veendő ajánlásokat tartalmazza, és amely kiemeli a jelenlegi aszimmetriákat, valamint bizonyos elemeket, beleértve a fenntartható fejlődéssel és a társadalmi kohézióval kapcsolatban folytatott együttműködésre vonatkozó különös rendelkezéseket is; MIVEL: a Közép-amerikai Parlament 2007. május 24-én kiadta a AP/4-CXCI-2007 sz. állásfoglalását, amelyben AJÁNLJÁK A KÖZÉP-AMERIKAI ELNÖKÖK ÜLÉSÉNEK, HOGY A KÖZÉP-AMERIKA ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZÖTTI TÁRSULÁSI MEGÁLLAPODÁS TÁRGYALÁSI MENETRENDJE TARTALMAZZON A KÖZÉP-AMERIKAI TÁRSADALOM KÜLÖNBÖZŐ RÉTEGEI ALAPVETŐ JOGAINAK ELŐMOZDÍTÁSÁRA ÉS GARANTÁLÁSÁRA IRÁNYULÓ INTÉZKEDÉSEKET, AZ EMLÍTETT TÉRSÉG FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉSE CÉLJÁBÓL, megállapítva így a biregionális társulási megállapodás megtárgyalásával, aláírásával és végrehajtásával kapcsolatos folyamatra vonatkozó álláspontját; MIVEL: Közép-Amerika és a Dominikai Köztársaság Közgyűlései és Jogalkotó Kongresszusai Integrációs és Külkapcsolati Bizottságai elnökeinek a Közép-amerikai Parlament Integrációs, Kereskedelmi és Gazdasági Fejlődési Bizottságával a dominikai köztársaságbeli Santo Domingóban 2007. június 27-én tartott IV. találkozója, a „SANTO DOMINGÓ-I PARLAMENTI NYILATKOZAT”-ban feltétlen támogatását fejezte ki a PARLACEN által az EU és Közép-Amerika által kötendő társulási megállapodásról folytatott tárgyalásokra vonatkozóan elfogadott állásfoglalása iránt, hangsúlyozva, hogy ennek túl kell mutatnia azon a lehetőségen, hogy értékes eszközül szolgáljon a „közös jólét” elve értelmében, és népeink önrendelkezési jogának teljes körű tiszteletben tartása, az integrációs folyamat és a demokrácia megszilárdítása, a jogállamiság, az emberi jogok feltétlen tiszteletben tartása, valamint a biregionális stratégiai szövetség létrehozása alapján, amely lehetővé fogja tenni, hogy népeink jobb életkörülményekhez jussanak; MIVEL: a Közép-amerikai Parlament az Európai Unió és Közép-Amerika közötti társulási megállapodással kapcsolatos tárgyalási folyamatról szóló, 2007. október 25-én kiadott AP/1-CXCV-2007 sz. nyilatkozatában felkérte a tárgyalásokban részt vevő regionális DV\701889HU.doc

24/25

Külső fordítás

HU

szerveket annak biztosítására, hogy a folyamat során garantálják a Közép-amerikai Integrációs Rendszer alapvető célkitűzését; hogy előmozdítják a tájékoztatásra és a széles körű részvételre irányuló mechanizmusokat; hogy a PARLACEN előzetes véleményt tesz közzé az elfogadási folyamat részeként; valamint hogy – KözépAmerika parlamenti szerveként – maga a PARLACEN és az azt alkotó államok jogalkotó szervei között összhang jöjjön létre; MIVEL: a közép-amerikai integrációs rendszerrel foglalkozó tanácsadó bizottság – a civil társadalmat regionális szinten képviselő szervként – javaslatokat terjesztett elő az EU és Közép-Amerika közötti társulási megállapodás megtárgyalására vonatkozóan, amelyek az „Egy társulási megállapodás felé” címmel 2007 márciusában, a hondurasi Tegucigalpában megrendezett második EU–Közép-amerikai C i v i l Társadalmi Fórumból eredtek; MIVEL: a PARLACEN, amelynek – politikai szervként – az a feladata, hogy természetes szócsőként ténylegesen képviselje polgáraink integrációra vonatkozó ügyekkel kapcsolatos kéréseit, előmozdította az alapítószerződésének módosításáról szóló jegyzőkönyvre irányuló javaslattal kapcsolatos munkát, amely lehetővé fogja tenni számára, hogy – új hatáskörökkel felruházva – nagyobb és hatékonyabb szerepet játsszon, és amelyet a közép-amerikai országok állam- és kormányfői ülésének ezért a lehető leghamarabb jóvá kell hagynia; AZ EURO–LATIN-AMERIKAI PARLAMENTI KÖZGYŰLÉS: 1. Fontosnak tartja hangsúlyozni az Európai Unió és Közép-Amerika közötti társulási megállapodás tárgyalási folyamatában részt vevő felek számára, hogy az említett tárgyalások nyomon követése tekintetében számíthatnak azokra a megfelelő parlamenti szervekre, amelyek – a saját térségeik népeinek természetes politikai szócsöveként – hozzájárulhatnak a folyamat előrelendítéséhez. 2. Szükségesnek tartja, hogy – mindkét térség civil társadalma strukturált részvételének biztosítása érdekében – a megállapodásba foglalják bele a két térségbeli civil társadalmak közötti politikai párbeszéd intézményesítésére és nyomon követésére irányuló, egyedi mechanizmusok tervét. 3. támogatását fejezi ki a Közép-Amerikai Parlament felé az alapítószerződés módosításának folyamatában, valamint felszólítja az Integrációs Rendszer döntéshozó szervét, hogy a lehető leghamarabb foglalkozzon ezzel a kérdéssel.

DV\701889HU.doc

25/25

Külső fordítás

HU