EU VIDÉKFEJLESZTÉSI POLITIKÁJA HALÁSZAT

EU VIDÉKFEJLESZTÉSI POLITIKÁJA HALÁSZAT

FVM KÉPZÉSI ÉS SZAKTANÁCSADÁSI INTÉZET BUDAPEST, 2005

EU VIDÉKFEJLESZTÉSI POLITIKÁJA HALÁSZAT

Szerző: GÁBOR JÁNOS

Lektor: PINTÉR KÁROLY

Szerkesztő: MARKÓ IVETT

Tartalomjegyzék I. Bevezetés ______________________________________________________________________ 5 II. A Közös Halászati Politika _______________________________________________________ 6 2. Közös Piaci Rendtartás ________________________________________________________ 10 3. A termelői halértékesítés uniós rendszere __________________________________________ 12 4. A kivonási ár és az irányadó ár __________________________________________________ 14 III. A magyar halászat jelenlegi helyzete _____________________________________________ 16 1. Tógazdasági és intenzív üzemi haltermelés _________________________________________ 17 2. Természetesvízi halászat _______________________________________________________ 19 3. Halfeldolgozás _______________________________________________________________ 20 4. A magyar halászati ágazat belpiaci helyzete ________________________________________ 20 5. A magyar halászati ágazat külpiaci helyzete. Export – Import __________________________ 21 6. Középtávú ágazati MARKETING- stratégia ________________________________________ 21 IV. A magyar halászat támogatása az Európai Unióban ________________________________ 23 1. A halgazdálkodási tevékenységek támogatása ______________________________________ 24 2. Minőségi haltenyészanyag felhasználásának támogatása ______________________________ 26 V. A halászati ágazat strukturális támogatása az AVOP keretében _______________________ 27 1. Az intézkedés céljai ___________________________________________________________ 27 2. Az intézkedés leírása __________________________________________________________ 28 3. Támogatandó tevékenységek ____________________________________________________ 28 3.1. Akvakultúra _____________________________________________________________ 28 3.2. Halfeldolgozók építése, felújítása. ____________________________________________ 29 3.3. Természetesvízi halászat ___________________________________________________ 29 3.4. Promóció________________________________________________________________ 29 3.5. Termelői szervezetek támogatása _____________________________________________ 29 3.6. Innovatív technológiák bevezetése a haltenyésztésben ____________________________ 30 4. Támogatások ________________________________________________________________ 30 VI. Pályázatok __________________________________________________________________ 32 1. A támogatás célja_____________________________________________________________ 32 2. A támogatásban részesíthető tevékenységek ________________________________________ 33 3. A pályázattal elnyerhető támogatás _______________________________________________ 34 4. A támogatás igénylésére jogosultak_______________________________________________ 34 5. A támogatás igénylésének és igénybevételének általános és specifikus feltételei____________ 34 6. A pályázat tartalmi és formai követelményei _______________________________________ 35 7. A pályázat benyújtásának módja _________________________________________________ 35 8. A pályázatok bírálata __________________________________________________________ 35 9. A támogatás felhasználása és elszámolása__________________________________________ 36 10. Elszámolható költségek _______________________________________________________ 36 3

11. Beszámolási kötelezettség _____________________________________________________ 36 12. Ellenőrzés__________________________________________________________________ 37 13. Közbeszerzés _______________________________________________________________ 37 14. Jogorvoslat _________________________________________________________________ 37 15. Egyéb rendelkezések _________________________________________________________ 37 16. A pályázatnál alkalmazandó és az intézkedésre vonatkozó jogszabályok _________________ 38 17. MVH kirendeltségei __________________________________________________________ 40 VII. Összefoglalás ________________________________________________________________ 41

4

I. BEVEZETÉS Az "európai gondolat" mindaddig csak a filozófusok és látnokok számára létezett, amíg politikai koncepcióként formát nem öltött és az Európai Közösség tagállamainak hosszú távú céljává nem vált. Napjainkban az Európai Unió azon erőfeszítések összességét jelképezi, melyeket a közös Európa létrehozásának támogatói már 1950 óta folyamatosan tesznek. Az Unió olyan, számos szektort felölelő magas fokú integrációs képződmény, amely a huszonöt tagállam gazdasági, szociális és politikai területein, valamint az állampolgári jogok, és külkapcsolatok vonatkozásában fejti ki tevékenységét. Ezen vonulatok sorába csatlakozik a halászat szabályozása, amely elsősorban a tagállamok földrajzi elhelyezkedése és a halhoz való viszonyuk miatt a tengeri halászatot jelenti, de az édesvízi akvakultúra szabályozása és támogatása is szerepet kap benne. A gondolat lényegét a Szerződés 158. cikkelye fogalmazza meg, mely szerint:

„gazdasági és szociális kohéziójának megerősítése érdekében, a Közösség célul kell, hogy kitűzze az egyes régiók fejlettségi szintje közötti eltéréseknek és a leghátrányosabb helyzetű régiók – beleértve a vidéki területeket – elmaradottságának csökkentését”. A fejlettségi színvonal kiegyenlítődése azonban együtt jár a folyamatos fejlődéssel. Ahhoz, hogy az elmaradott térségeket fel lehessen zárkóztatni, szükséges azok tervszerű támogatása. Az egyik (talán legfontosabb) terület, a mezőgazdaság belső és külpiaci szerepének szabályozása követeli a legtöbb erőfeszítést az Unión belül. A tervszerűséget és igazságosságot a Közös Agrár Politika biztosítja, melynek szabályait a tagállamok közösen alkotják meg. Az előzőekben már említett sajátosságok miatt a halászatot a mezőgazdaságtól külön kell kezelni és szabályozása a Közös Halászati Politikán keresztül valósul meg.

5

II. A KÖZÖS HALÁSZATI POLITIKA Az Európai Unió halászati politikájának szerződési alapja az Európai Közösségi Szerződés 38. cikke. Célkitűzései a halászati területek fenntartása, valamint védelme, a tisztességes életszínvonal biztosítása a halászattal foglalkozók számára, a stabil átvételi árak elérése és biztosíthatósága. A fogyasztók szempontjából fontos célkitűzés a kínálat kiegyensúlyozottsága és elérhetősége, ésszerű kínálati árak elérése. Eszközei a közös piaci szervezet és a termelők szervezeteinek támogatása. Jelentős eszköze Közösség vizein kihalászható termékek mennyiségének elosztása a tagállamok között. Szándékosan termékekről beszélünk, mert a halakon kívül jelentős az egyéb tengeri élőlények halászata is. A szabályozás részletesen kitér a halászeszközökre vonatkozó előírásokra és a kifogható halak minimális méretére, ami valójában fogási méretkorlátozást jelent. Fontos szerepe van az előírások ellenőrzési rendszerének és a szerződéseknek, illetve megállapodásoknak harmadik országokkal. A KÉK EURÓPA - ahogyan, néhányan a Közös Halászati Politikát szeretik nevezni, viszonylag új szereplője az európai integrációnak. A Közösség északi bővítése jelentékenyen megnövelte a Közösség halászati vizeinek területét, és ez a Közös Halászati Politika szükségszerű újratárgyalását igényelte. A nemzetközi halászati vizek összesített területe ennek megfelelően összezsugorodott. A szomszédos zónák országainak meg kellett egyezniük, hogy miként osztják fel a halászati jogokat. Az EK ezt követően egy sor halászati megállapodást kötött harmadik országokkal. A halászati lelőhelyek megőrzésének módszere az volt, hogy a halászható mennyiséget évenként meghatározták, és ezt azután kvótákra osztották. A „tizek” május elsejei csatlakozásával az említett közösségi halászati vizeinek területe ismét növekedett és az akvakultúrás termelés is több mint a duplájára növekedett, jelentős mértéket képviselve. Fő cél a piac átláthatóságának biztosítása és a nem szabványszerű termékek kizárása. A különböző halfajokra évenként irányárakat határoznak meg. A termelők szervezetei meghatározhatják a visszavonási árakat, amelyek alatt nem értékesítik a tagjaik által kihalászott halakat, ugyanakkor a halászoknak cserébe részbeni kompenzációt fizetnek melynek egy részét az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap finanszíroz a regionális politika keretében. Jelenleg ezek a visszavonási árak csak a vonatkozó rendelet mellékletében felsorolt fajokra vonatkozik és azok között édesvíziek nem szerepelnek. A halászat Európai Uniós szabályozásának rendeleti, határozati és ajánlási szintű dokumentumai a fogási kvóta és harmadik országokkal kötött egyezmények miatt több százas nagyságrendet képviselnek. A támogatásokat és ellenőrzéseket szabályzó dokumentumok közül kiemelnénk néhány fontos, a magyar halászatra is hatással lévő dokumentumot:

A TANÁCS 1999. december 17-i 2792/1999/EK rendelete a halászati ágazat közösségi szerkezeti támogatási rendszerének részletes szabályairól és az azokkal kapcsolatos rendelkezésekről A TANÁCS 2369/2002/EK rendelete (2002. december 20.) a halászati ágazatnak nyújtott közösségi strukturális támogatásra vonatkozó részletes szabályok és rendelkezések megállapításáról szóló 2792/1999/EK rendelet módosításáról A BIZOTTSÁG 366/2001/EK rendelete (2001. február 22.) a 2792/1999/EK tanácsi rendeletben meghatározott intézkedések végrehajtásának részletes szabályairól 6

A TANÁCS 1999. december 17-i 104/2000/EK rendelete a halászati és akvakultúra-termékek piacának közös szervezéséről A TANÁCS 1999. június 21-i, 1263/1999/EK rendelete a Halászati Orientációs Pénzügyi Eszközről Az Európai Unióhoz való csatlakozásunkkal mind gyakrabban merült fel a kérdés, hogy mi is az a Közös Halászati Politika (angolul Common Fisheries Policy, CFP), amelynek részesei és alkalmazói lettünk 2004. május elsejével. Viszonylag könnyű dolgunk lenne, ha a kezünkbe vehetnénk egy sokoldalas művet, melynek borítóján címként ez állna: ”A Közös Halászati Politika”. Sajnos ez nem így van és nem is lehet így, hiszen egy folyamatosan változóformálódó egyezmény gyűjteményről van szó, amely egy időben próbál megoldani (több kevesebb sikerrel) két ellentétesnek tűnő problémát. Egyrészről óvni kell a tengerek élővilágát és annak sokszínűségét, másrészről biztosítani kell a halászok megélhetését, akik gyakorlatilag ellátnak bennünket egészséges fehérje táplálékkal. A látszólagos ellentét harmadik szereplője maga a fogyasztó, aki fogyasztásával és minőségi elvárásaival megszabja a rendszer működésének irányait. Persze a dolog ennél sokkal bonyolultabb. Már az Európai Gazdasági Közösséget megalapító Római Szerződés határozott a Közös Halászati Politika létrehozásáról oly módon, hogy arra ugyan azok a rendelkezések vonatkoztak, mint a mezőgazdaságra. Ennek ellenére a sokszínűség és az ellentétes érdekek miatt a halászat területén lassabban ment az előrehaladás, mint általában a mezőgazdaság területén. A Közös Halászati Politika konkrét felállítására a kísérletek már a 70-es években elkezdődtek, de a teljes rendszer csak 1983-ra épült ki. A Közös Halászati Politika négy pillére épül fel: – – – –

A halállomány közös megőrzése Közös piaci rendtartás Strukturális intézkedések Egyezmények Unión kívüli országokkal

7

Miközben a világ haltermelése az elmúlt 30 év során megduplázódott, az EU produktuma mindössze 1%-kal emelkedett. E jelenség legfőbb oka, hogy a világtengerek haltermő képessége véges, az egyes halállományok kitermelése csak olyan mértékben történhet, amely még nem veszélyezteti az állomány megújulását. Ez az alapelv vezérli az Európai Unió Közös Halászati Politikáját, amelynek középpontjában a tengeri erőforrások védelme és a túlzott mértékű tengeri halászati kapacitások fokozatos leépítése áll. A halállomány csökkenése része Földünk globális problémáinak, és folyamatos veszélyt jelent az emberiségre nemcsak mennyiségileg, hanem a fajok eltűnésével a sokszínűség utódainknak való átadásának felelősségével is. A klasszikus értelemben használt halászati tevékenység - ellentétben a mezőgazdasággal - nem reprodukálja az általa kifogott halmennyiséget. Természetesen az akvakultúra egy más kategória, és szerepe ennek megfelelően egyre inkább felértékelődik. A halállomány fenntartása és megőrzése az EU tagállamainak közös feladata és felelőssége. Ezért a Közös Halászati Politika jegyében meghatározzák a kifogható halak mennyiségét, amelyet évente hosszú tanácskozások és viták keretében országokra és fajokra vonatkozó kvótákra bontanak. Végül a Tanács állapítja meg a kvótákat. Ugyanakkor az EU elismeri a tagállamok kizárólagos jogát a partmenti vizeik felett. A tagállamok hatóságai ellenőrzik, hogy a kvótákat mindenki betartsa, halászhajói a „játékszabályoknak” megfelelően végezzék tevékenységüket. A tagállamok pártatlan ellenőrzését pedig a Bizottság felügyeli, melynek tagjai a tagországok képviselői – biztosítva a magasabb szintű pártatlanságot. Most tekintsük át, hogy mi a lényege a Közös Halászati Politikának és milyen szabályozó mechanizmusok működtetésével igyekszik az Unió a kényes halászati egyensúlyt fenntartani: – – – –

Erőforrások védelme Diszkriminációtól mentes hozzáférés az erőforrásokhoz Tisztességes életszínvonal a halászattal foglalkozóknak Stabil, megfizethető árak biztosítása a fogyasztóknak

A fenti felsorolásból az erőforrások védelmével foglalkozunk részletesebben. Az erőforrások védelme két irányból valósul meg. Egyrészről magának a hal illetve tengeri élőlény-állomány védelméből, melynek eszközei a következők:

Kíméleti területek – nevéből fakadóan olyan intézkedések összessége, ami a halászatot korlátozza – biztosítva a veszélyeztetett populációk védelmét és regenerálódását Tilalmi időszakok – fogási tilalmat térben és időben fajokra lebontva, vagy generálisan meghatározó intézkedések Méretkorlátozások – kifogható minimális méretre vonatkozó fogási korlátozások Teljes fogható mennyiség (TAC) – országokra lebontott fogási kvóták A másik erőforrás védelmi rendszer a halászhajókra és halászeszközökre vonatkozó szabályozás. Ennek elemei:

Kapacitások leépítése – látszólag ellentmondásos intézkedés, hiszen a tagállami halászhajó flották csökkentését jelenti, esetenként szociális zavart okozva a halászatból kikerülő és gyakran munkanélkülivé váló munkaerő miatt. Külön nem térünk ki a szociális 8

intézkedésekre, de itt említjük meg, hogy az Unió a halászat szabályozásában is igen érzékenyen kitér a szociális probléma megoldásra is. Esetünkben a korai nyugdíjaztatás, az átképzés és a kivonási kompenzációk teremtik meg a lehetőségeit a vázolt feszültségek oldására. Motorteljesítmény szabályozása – tulajdonképpen egy fogási potenciál növelés korlátozását jelenti ez az intézkedés. Lényege, hogy egy halászhajó építése esetén előírják, hogy maximálisan milyen motorteljesítmény építhető be a hajóba, vagy felújítás esetén erősebb motor nem szerelhető be. Felvetődik a kérdés, hogy vajon miért. A nagyobb motorkapacitás beépítése fogási előnyt jelent, mert az erősebb motorral nagyobb hálót lehet húzni, vagy mélyebbre lehet ereszteni a meglévőt – ezzel előnyösebb fogási pozicióba lehet kerülni. Hajók száma – az előbbiekhez kapcsolódik. Az Unió a tárgyalások során meghatározza, hogy a tagállam hány hajót működtethet. Erőkifejtés (teljesítmény x idő) szabályozása – az előzővel összefüggő szabályozás, mert a hajók pontos nagyságát problematikus előírni, de a teljesítmény és a halászatra fordított időegységként meghatározva már lehetővé teszi a pontosabb szabályozást. Egyszerű példa: nagyobb teljesítményű hajó rövidebb ideig halászhat, mint a kisebb teljesítményű azonos halászati erőkifejtés mellett. Eszközök fajtái és száma – ezen kérdéskör a hajónként, illetve tagállamonként használható halfogó eszközök fajtáit (aktív, passzív, felszíni, fenék, stb.) és mennyiségüket határozza meg. Szembőségek – a fentiekhez kapcsolódva az engedélyezett eszközök szembőségét, és ezzel gyakorlatilag a kifogható halak méretét határozzák meg.

9

Az ellenőrzési rendszer képezi a kulcsát minden szabályozásnak. A fenti és a továbbiakban ismertetésre kerülő halkereskedelem szabályozását rendeleti úton valósítják meg és közös ellenőrzési rendszerrel biztosítják azok betartását. Az ellenőrzési rendszer lényege a nyomon követhetőség, mind a hajók, mind a termékek esetében. A halászhajók, illetve halászflották mozgásának és tevékenységének ellenőrzésére nemzeti és közösségi szinten üzemelő műholdas megfigyelő rendszereket állítottak fel, amelyek bizonyos informatikai szinteken egymással összekapcsoltak. Minden regisztrált és engedéllyel rendelkező halászhajó fedélzetén egy állandóan működő fekete doboz kerül elhelyezésre, amely kapcsolatban áll a legközelebbi műholddal. A halászati tevékenység elkezdésekor egy gomb megnyomásával a kapitánynak el kell indítania a tevékenység regisztrálását. A folyamatos időközönként jeleket kibocsátó jeladó adatainak elemzésekor akár hónapokra visszamenőleg ellenőrizhető az adott hajó mozgása és tevékenysége. A központi megfigyelőben bármikor azonosítható és meghatározható a tagállami halászflotta pillanatnyi földrajzi helyzete. Ezzel a módszerrel és a helyszíni ellenőrzésekkel biztosítható, hogy az engedélyezett területen, az engedélyezett halászati tevékenységet folytassák a közösség halászhajói. A fentiekben említett négy felosztás szervesen összefügg egymással. A diszkriminációmentes hozzáférés az erőforrásokhoz gyakorlatilag azt jelenti, hogy az Európai Unió olyan szabályozási rendszert valósít meg a Közös Halászati Politika keretében, hogy a tagállamok halászhajói akadályoztatás nélkül működhetnek a Közösség vizein, amennyiben rendelkeznek a szükséges kvótákkal és a tagállamok vizein az engedélyekkel.

2. Közös Piaci Rendtartás A szabályozás másik nagy köre a kereskedelem, amelyben biztosítani kell a halászok folyamatos megélhetését a kompenzációs rendszerrel, és ugyanakkor biztosítani kell a fogyasztók részére megfizethető áron a biztonságos termékeket. Felvetődik a kérdés, hogy miért van erre szükség, hisz a piac szabályozza önmagát. Válaszként megfogalmazható, hogy csak az ágazat egészére teljes kitekintéssel rendelkező szervezet képes a különböző és gyakran ellentétes érdekeket összehangolni oly módon, hogy a távoli jövő biztonságát is szem előtt tartsa. A fogyasztók számára megfizethető árak biztosítása összefügg a kifogott halak kereskedelmével és a minőségbiztosítással. A Közös Halászati Politika a kifogott halak kereskedelmét közös piaci rendtartás keretében szabályozza. A kereskedelem nem szűkíthető le egyszerű eladási folyamatra – annál lényegesen több. Ennek megfelelően a piaci rendtartás négy alapvető ágra épül fel:

1. Közös forgalomba hozatali szabályok 2. Termelői szervezetek működtetése (ezek nem azonosak a mezőgazdasági termelői csoportokkal, hanem külön rendeleti szabályozással működő halászati termelői szervezetek) 3. Bizonyos termékekre ár- és kompenzációs-mechanizmusok (tengeri halakra vonatkoznak) 4. Biztonsági intézkedések lehetősége piaci zavarok esetén (szintén a tengeri halak körében)

10

A bevezetőben már említettük, hogy a világtengerek halállománya komoly veszélyben van. Ezt a veszélyt az Unió sem csökkenti, mert a potenciális halászati kapacitásai – egyszerűbben a halászhajó állománya – meghaladja a kihalászható készleteket. Igaz, hogy az utóbbi időben a támogatásoknak köszönhetően csökken a számuk, de még messze nem alakult ki egyensúlyi helyzet. Ugyanakkor ne felejtsük el, hogy a csökkentés munkahelyek megszűnését is eredményezi, és ahol nincs alternatív munkalehetőség, ott bizony ez komoly gondot jelent. A másik oldalon pedig a folyamatos lakossági igények kielégítésére a halfeldolgozók várják a nyersanyagot. Ezt a többszörös ellentmondást próbálja meg részben feloldani, de legalábbis enyhíteni a halászati strukturális intézkedések megvalósítására 1993-ban létrehozott Halászati Orientációs Pénzügyi Eszköz (HOPE), angolul Financial Instrument for Fisheries Guidance (FIFG). Nagyságrendjére jellemző, hogy az Agenda 2000 keretében 2000-2006 között 1,1 milliárd eurót használhat fel, és a halászati ipar átalakítására is többéves programot fogadtak el. A halállomány közös megőrzése és fenntartható halászata érdekében 1976 óta a Közösség tárgyal a tagállamok nevében a nem tag országokkal, és hozza tető alá egyezményeit és megállapodásait. A halállományok védelme mellett a megállapodások fő célja a közösségi halászflották hagyományos területeinek és jogainak védelme. A közös forgalomba hozatali szabályok megismerése és betartása minden tengerrel rendelkező és nem rendelkező tagállam, illetve leendő tagállam feladata. Magyarország a tengeri hal importon keresztül érintett a szabályozásban. A vonatkozó rendeletek betarthatósága érdekében nem csak azok megismerése szükséges, hanem az is, hogy tudnunk kell mit nézzünk, és ellenőrizzünk. Ezt bizony meg kell tanulni. Az uniós rendeletek a fogyasztók védelmében előírják a forgalomba hozott halak minőségi és méret ellenőrzését. Ez nem egyszerű hosszmérést és érzékszervi vizsgálatot jelent. A részletekbe most nem mennénk bele, de gondoljuk el, hogy milyen nehézségek adódnak amikor az előírásoknak megfelelő szabványok alapján kell megmérni egy tengeri állatot és el kell tudni dönteni, hogy a kísérő dokumentumból következő halászati zónának megfelelő minimális méretet határozottan meghaladja. Gyakran előfordul, hogy ugyanazon fajra fogási zónánként különböző a minimális fogható méret. A tisztított halaknál és más tengeri élőlényeknél a méret megállapítása még nehézkesebb, és nem is gyakorolják. A minimális méreteket az EU-ban esetenként már a halászhajókon ellenőrzik, de a kikötőben, a halaukciós termekben a hatósági állatorvosok biztosan mintát vesznek a fogásból. Mivel Magyarországon erre az ellenőrzésre csak az import halak hűtőházi kirakásánál van lehetőség, a vizsgálatokat a hatósági állatorvosok, illetve az általuk kiképzett személyzet végzi. Összefoglalva a méretellenőrzésre a tengeri élőlények állománymegőrzése miatt van elsősorban szükség, a kereskedelmi alulméretezés ellenőrzése a nagykereskedő dolga. A minőség-ellenőrzés a fogyasztóvédelem szempontjából igen fontos. A termékek nyomon követhetősége a többi élelmiszer analógiájára épül, de a termék jellege miatt különbözik is. Legfontosabb, hogy még a legkisebb gyűjtőcsomagolás címkézése is az előírásoknak megfelelő legyen. Egyértelműen derüljön ki a származási ország, a halászati zóna és a kifogott tengeri élőlény beazonosítása és mérete. A címkén szereplő adatokból kiolvasható még az is, hogy melyik hajó mikor és hol fogta a halat. A halászati termékekre vonatkozó közös forgalmazási előírások alapvető célja az, hogy ily módon javuljon a termékek minősége, a forgalmazás pedig mind a gyártók, mind a fogyasztók számára egyszerűbbé váljon.

11

Mivel a halászati termékek gyakran feldolgozatlanul, frissen vagy fagyasztott állapotban kerülnek forgalomba, minőségük jelentős mértékben függ frissességüktől, amely organoleptikus vizsgálattal, objektív kritériumok alapján határozható meg. Ezért frissességi kategóriákat kellett felállítani és az egyes fogásokból származó tételeket azok szerint osztályozni. A témának igen sok összetevője van, de sommázásként álljon itt a minőségi haltermék legfőbb kritérium megfogalmazása: – – – –

Nyomon követhető Címkével ellátott Tanúsítvánnyal ellátott Ellenőrizhető és összevethető információt tartalmazó termék

3. A termelői halértékesítés uniós rendszere Az Európai Unió Közös Halászati Politikája megvalósításának alapvető kereskedelmi rendszerét a halászati termelői szervezetek alkotják, amelyek nem azonosak a mezőgazdaság területén létrejövő termelői szervezetekkel és külön rendelet szabályozza működésüket. Ez a kifogott halak kereskedelmét közös piaci rendtartás keretében szabályozza. A kereskedelem nem szűkíthető le egyszerű eladási folyamatra – annál lényegesen több. Ennek megfelelően a piaci rendtartás négy alapvető eszközre épül: – Közös forgalomba hozatali szabályok – Termelői szervezetek működtetése – Árkompenzációs mechanizmusok (jelenleg csak tengeri halak-

ra) – Biztonsági intézkedések piaci zavarok esetén (jelenleg szintén csak a tengeri halak körében) A napjainkra meglehetősen bonyolulttá vált piaci rendtartás több évtizedes fejlődés eredménye, amelynek kezdetén a tagállamok halászati ágazatában szinte kizárólagosan a hagyományos halászat volt jelen. Változásokat hozott a tengeri akvakultúra megjelenése, majd minden állattenyésztési ágazatot meghaladó ütemű felfutása, és nyilvánvalóan – elsősorban a 2004-ben belépett új tagállamok hatására – a jövőben az édesvízi akvakultúra hangsúlyozottabb szabályozása sem kerülhető el. A tógazdasági és intenzív üzemi haltermelők ugyanis joggal tartanak igényt ugyanarra a jövedelmi biztonságra, amely a hagyományos tengeri halászokat már napjainkban is megilleti. A halászat a Közösség egyes tengerparti régióinak gazdaságában kiemelt fontossággal bír. Az ilyen régiókban élő halászok jövedelmének túlnyomó részét ez az iparág biztosítja, ezért a piac stabilitását megfelelő eszközökkel elő kell segíteni. A halászati termékek termelése és piaci értékesítése során figyelembe kell venni a halászat fenntarthatóságának szükségességét. E termékekre vonatkozóan tehát a közös piacszervezés során megfelelő intézkedésekkel a kereslethez mind minőségben, mind mennyiségben jobban igazodó kínálatot kell biztosítani, valamint a termékek megtérülésének növeléséről kell gondoskodni. Törekedni kell arra, hogy stabil piaci árak biztosítása révén növekedjék a termelők jövedelme. Közös piacszervezést kell megvalósítani, közös forgalmazási előírásokat kell alkalmazni, hogy a nem megfelelő minőségű termékek többségükben kiszoruljanak a piacról. Ezek az intézkedések teszik lehetővé, hogy zavarmentessé váljon a tisztességes versenyen alapuló kereskedelem, és így növekedjék a termelés jövedelmezősége. Ezeknek az előírásoknak az alkalmazása szükségessé teszi azoknak a termékeknek a vizsgálatát, amelyekre az előírások vonatkoznak, és rendelkezéseket kell hozni az ellenőrzésekre is. 12

Az egyre szélesedő kínálat – elsősorban a friss és hűtött halászati termékek esetében – elengedhetetlenné teszi, hogy a vásárlók a termékek alapvető jellemzőiről minimális mértékű információt kapjanak. A tagállamok feladata tehát, hogy elfogadják területükön az érintett termékek kereskedelmi neveinek listáját. A közös piacszervezés gerincét a már említett termelői szervezetek alkotják, melyeknek biztosítaniuk kell annak decentralizált működést. Ugyanakkor a termelői koncentrációnak önkéntesnek és célszerűnek kell lennie mind a termelői szervezetek által tagjaiknak nyújtott szolgáltatások körében, mind azok hatékonyságának tekintetében. A termelői szervezetek egyes tagállamokban való elismertetésére egységes kritériumrendszert kell kidolgozni. Egy tagállam egy adott termelői szervezetet csak akkor fogadhat el, ha annak alapító okirata kötelezettséget fogalmaz meg a közös piaci célkitűzések elérésére mind maga a szervezet, mind pedig annak tagjai számára. A termelői szervezetek tevékenységének támogatása, valamint a nagyobb piaci stabilitás biztosítása érdekében a tagállamoknak lehetőséget kell biztosítaniuk arra, hogy az adott régióban működő szervezet tagjai által elfogadott előírásokat kiterjesszék – bizonyos feltételek mellett – minden olyan, a szervezeten kívüli termelőre is, aki egy adott régióban termékeket forgalmaz, különös tekintettel a termelést és értékesítést szabályozó előírásokra, beleértve az intervenciót is. Ezt a folyamatot a Bizottság ellenőrzi, amely ellenőrzés bizonyos körülmények között e kiterjesztéseket hatályon kívül helyezheti. Minden esetben rendelkezni kell arról, hogy az adott termelői szervezet ne kerülhessen a Közösség területén erőfölénybe. Az olyan piaci helyzetek elkerülése érdekében, amelyek egyes kiemelten jelentős halászati termékek esetében olyan árakat eredményezhetnek, amelyek megzavarhatják a Közösség piacát, minden halászati évre a legfrissebb technikai adatok felhasználásával olyan irányadó árat kell rögzíteni, amely jellemző a Közösség egyes termelési térségeire. Ezek alapján a piacon alkalmazandó intervenciós árszínvonal is meghatározható. Ennek figyelembevételével olyan irányadó árat kell rögzíteni, amely tükrözi a valós piaci helyzetet, és amellyel elkerülhetők az egymást követő halászati évek között tapasztalható áringadozások. Ez az irányadó ár olyan központi tényező, amelyre további intervenciós intézkedések sora épül. Megjegyezzük, hogy jelenleg a rendelet mellékletében csak tengeri halakra illetve más élőlényekre vonatkozóan állapítanak meg irányadó árakat, illetve kivonási árakat. A rendelkezések lehetővé teszik, hogy a termelői szervezetek lényegesen csökkentsék a piacról kivont áru mennyiségét. A szabályozott termékekre, illetve ezek csoportjaira vonatkozóan közös forgalmazási előírásokat határoznak meg a minőség, méret, súly, csomagolás, kiszerelés és címkézés szerinti osztályozásra vonatkozóan. A tagállamok a forgalmazási előírásoknak való megfelelőség tekintetében folyamatosan ellenőrzik azokat a termékeket, amelyekre közös forgalmazási előírásokat határoztak meg. Ez az ellenőrzés történhet a forgalmazás bármely szakaszában, illetve szállítás közben is. A felsorolt termékek – értékesítési módszertől függetlenül – kizárólag akkor kínálhatók fel a végső fogyasztóknak kiskereskedelmi értékesítésre, ha megfelelő megjelölés vagy címke jelzi, amely tartalmazza a halfaj kereskedelmi megnevezését, az előállítás módját (tenger- vagy belvizekből halászott, illetve tenyésztett) és a halászati területet. A halászati év kezdetén minden termelői szervezet köteles az adott halászati évre vonatkozó, az érintett fajok halászatára és értékesítésére operatív programot összeállítani, és azt az adott tagállam illetékes szerveinek megküldeni. Az operatív program tartalmazza a kínálatnak a piaci követelményekhez való minőségi és mennyiségi hozzáigazítása érdekében a szervezet által követendő piaci stratégiát, a halászati és akvakultúra-termékek piacának közös szervezéséről szóló 104/2000/EK számú rendelet I. IV. és V. mellékleteiben felsorolt halakra – és különösen a halászati kvóták által érintett – fajokra vonatkozó halászati tervet, amennyiben e 13

fajok a tagok fogásainak jelentős részét teszik ki, az édesvízi fajokat is tartalmazó mellékletben felsorolt fajokra vonatkozó termelési tervet (itt szerepel a ponty, a fehér- és pettyes busa, az amur, a pisztráng és az angolna). Megjegyezzük, hogy az édesvízi fajokra nincs kompenzáció megállapítva. Az operatív programhoz, valamint annak minden módosításához a tagállam illetékes hatóságainak hozzájárulását kell kérni. Amennyiben a termelői szervezet elmulasztott az adott halászati évre vonatkozó operatív programot összeállítani, az adott halászati évben végrehajtott beavatkozásokra juttatott pénzbeli támogatásban egyáltalán nem részesülhet. Amennyiben a termelői szervezet nem hozta meg az operatív programban szereplő intézkedéseket, akkor az adott halászati évben az intézkedések elmulasztásának első előfordulásakor csupán a beavatkozásra megítélt pénzbeli támogatás 75%-ára jogosult, a második hasonló esetben a fenti pénzbeli támogatásnak csupán 50%-ára jogosult, és minden további ilyen esetben elesik a fenti pénzbeli támogatás egészétől. A tagállamok minden olyan esetről kötelesek a Bizottságot haladéktalanul értesíteni, amikor a fenti szankciókat alkalmazták.

4. A kivonási ár és az irányadó ár A termelői szervezetek a zavartalan kereskedelmi működés érdekében a rendeletben felsorolt termékek esetében olyan kivonási árat rögzíthetnek, amely alatt a tagjaik által szállított termékek nem értékesíthetőek. Ez esetben a termelői szervezet a piacról kivont meghatározott fajok mennyisége tekintetében tagjainak kártalanítást köteles fizetni és egyéb termékek esetében kártalanítás fizetéséről határozhat. A piacról kivont termékek értékesítéséről a termelői szervezetek úgy kötelesek határozni, hogy az a kérdéses termékek rendes piaci értékesítését meg ne zavarja. E kivonási intézkedések finanszírozása céljából a termelői szervezetek vagy intervenciós alapot hoznak létre, amelyet az értékesítésre felkínált mennyiségek alapján megállapított hozzájárulásokból töltenek fel, vagy pedig kiegyenlítési rendszert alkalmaznak. A halászati év kezdetét megelőzően a mellékletekben felsorolt minden egyes termékre, és termékcsoportok mindegyikére irányadó árat állapít meg a Közösség. Ezek az árak az egész Közösségben érvényesek, és azokat halászati évenként – vagy olyan időszakonként, amelyekre az adott évet felosztották – határozzák meg. Az irányadó ár alapja az ár rögzítésének évét közvetlenül megelőző három halászati évben a nagykereskedelmi piacokon és a kikötőkben értékesített közösségi termelés jelentős részére érvényes árak átlaga. Az irányadó ár érvényességének időszakában a tagállamok tájékoztatni kötelesek a Bizottságot a felsorolt termékeikre nagykereskedelmi piacaikon, valamint kikötőikben érvényes árakról. A Közösség kivonási árat határoz meg a vonatkozó mellékletben felsorolt termékek mindegyikére azok frissességét, méretét, súlyát és kiszerelését is figyelembe véve, amely célból a meghatározott irányadó árra átváltási tényezőt kell alkalmazni. A közösségi kivonási ár semmi esetre sem haladhatja meg az irányadó ár 90%-át. A tagállamok akkor nyújthatnak a kivonást foganatosító termelői szervezeteknek pénzügyi támogatást bizonyos halászati termékek esetében, ha az e szervezetek által alkalmazott kivonási ár megegyezik a közösségi kivonási árral, míg a piaci árak – elsősorban szezonális – ingadozására való tekintettel ezen ár felett és alatt 10–10%-os tűréshatár megengedett. A kivont termékeknek meg kell felelniük a meghatározott forgalmazási előírásoknak, illetve a meghatározott minőségi követelményeknek. Pénzügyi támogatás csak akkor ítélhető meg, ha a piacról kivont termékek emberi fogyasztástól eltérő céllal, vagy oly 14

meg, ha a piacról kivont termékek emberi fogyasztástól eltérő céllal, vagy oly módon kerülnek forgalomba, amely nem zavarja más termékek rendes értékesítését. A pénzügyi támogatást csökkenti a nem emberi fogyasztásra szánt termékek átalányösszegben megállapított értéke, illetve az emberi fogyasztásra szánt és értékesített termékek tiszta bevétele. A fenti értéket a halászati év kezdetén kell megállapítani. Ki kell azonban igazítani abban az esetben, ha a Közösség piacán jelentős és tartós ármódosulások tapasztalhatók. A termelői szervezetek mindazonáltal a belső szankciórendszer keretében az elrendeltnél alacsonyabb kártalanítást nyújthatnak tagjaiknak, amennyiben a különbséget a kizárólag a későbbi intervenciós intézkedésekre létrehozott tartalékalapban helyezik el. A tagállamok – az egyéb közösségi rendelkezések sérelme nélkül – kötelesek minden szükséges intézkedést megtenni annak érdekében, hogy a tagállamok bármelyikének lobogója alatt hajózó halászhajók mindegyike azonos feltételekkel használhassa a kikötőket és az elsődleges értékesítés létesítményeit, valamint minden ezekhez tartozó felszerelést és műszaki berendezést. A tagállamok és a Bizottság a szükséges információkat kötelesek egymással kölcsönösen közölni. E célból kötelesek a szükséges kommunikációt és információcserét lehetővé tevő rendszereket létrehozni, azokat működőképes állapotban tartani, illetve az ezzel kapcsolatos költségeket viselni. A tagállamok kötelesek a vonatkozó rendelet betartását megfelelő intézkedések elfogadásával biztosítani, illetve mindennemű csalásnak gátat szabni, és véget vetni. Ennek érdekében rendszeresen ellenőrzik a pénzbeli támogatás jogosultjainak tevékenységét. A Bizottságot a Halászati Termékek Irányítóbizottság segíti munkájában, amelyben Magyarország is képviselteti magát. A termelői szervezetek elsősorban a tengeri halászatban érdekelteket fogja össze, akik a tengeri halászatra jellemző fogási és keresleti piaci ingadozások negatív hatásainak kivédését és kompenzációját várják tagságuktól. A magyar halászati termelői csoportok a szerveződésüktől várják a piac átláthatóságának és tervezhetőségének javulását, de a forgalmazás után járó kompenzáció és más támogatás is jelentős szempont. A jelenlegi szabályozás valószínűleg csak a 2004-2006-ig tartó EU-s tervezési időszakra vonatkozik és a 2007-2013-as időszakra már az EU-s szabályozást kell majd figyelembe venniük. Itt említjük meg, hogy a következő tervezési időszakra a HOPE már nem strukturális alapként fog szerepelni, hanem helyét az Európai Halászati Alap veszi át. Az Alap a többi hasonló támogatási rendszernek megfelelően a fenntartható fejlődést, a vidékfejlesztést és nem a kompenzációkat és a kiegyenlítéseket fogja szolgálni. Mindezek alapján a termelői szervezetek is át fognak alakulni, de a tengeri halászat szabályozásának bonyolultsága a sokszínű érdekrendszer miatt vélelmezhetően nem fog lényegesen megváltozni.

15

III.

A MAGYAR HALÁSZAT JELENLEGI HELYZETE

Mielőtt rátérnénk a halászat EU-s támogatási rendszerére és ezen belül a magyar halászat támogathatóságára a rendszeren belül, tekintsük át röviden a magyar halászat jelenlegi helyzetét. A halgazdálkodás nem tartozik a gyorsan megtérülő és nagy munkahelyteremtő képességű ágazatok közé. A tógazdasági haltermelésbe való befektetés jellemzően nagy tőke-igényű és viszonylag hosszan megtérülő vállalkozás, de például egy tógazdaság létrehozása a konkrét termelési lehetőségeken kívül számos egyéb pozitív hozadékkal rendelkezik (pl. mikroklima javítás, ár- és belvízmentesítésben játszott szerep, kultúrkörnyezet javítása, horgásztatás stb.). Magas színvonalú és tervszerű gazdálkodás esetén a hosszantartó jövedelemtermelő képesség szól a halászati beruházások mellett. Összefoglaló adatok: – Magyarország összes halfogása kb. 26 ezer tonna évente – Hazai állattenyésztés bruttó termelési értékének kb. 2,0-2,5%-

át adja – Legfontosabb halfaja a ponty, mely az éves haltermelésből 62-

65%-al részesedik – Bruttó tógazdasági haltermelés 18 ezer tonna, ebből étkezési

hal 11 ezer tonna – A teljes üzemelő halastóterület nagysága 24 ezer hektár – Az intenzív üzemek mintegy ezer tonna étkezési halat állítanak – – – –

–

– –

16

elő A természetesvízi halgazdálkodás 140 ezer hektáron folyik és kétirányú - kereskedelmi és rekreációs halászat A természetesvízi halászat 6,5 ezer tonna halat zsákmányol évente A horgászok zsákmánya évek óta több és értékesebb, mint a kereskedelmi halászaté Magyarországon jelenleg 17 halfeldolgozó üzem működik (elsődleges halfeldolgozás, pácolt hal gyártás, halfüstölés, átcsomagolás) A kapacitás a legnagyobb üzemben 5,2 tonna/8 órás műszak. A legkisebb kapacitású üzem 0,4 tonna/műszak élőhal feldolgozására alkalmas A halfeldolgozó kapacitás kihasználtsága átlagosan mintegy 30%-os Magyarország halimportja, mind volumenében, mind értékében jelentősen meghaladja a kivitelt, és ez elsősorban fagyasztott tengeri hal, halkonzerv és egyéb feldolgozott haltermékek behozatalát jelenti a feldolgozatlan élőhal exportunkkal szemben

A halászat a mezőgazdaság speciális ágazata, melyben egyszerre vagy elemenként kapcsolódva jelentkeznek a környezetvédelem, a rekreáció, a termelés és a kereskedelem aspektusai. Ezek mindegyike egyedi megközelítést és értékelést igényel, feltételezve szoros egymásra utaltságukat. A magyarországi halhús-termelés alapvetően a tógazdasági termeléshez kötődik. Sajátossága, hogy az ország egyes térségeiben jellemző gazdálkodási tevékenység, míg másutt szinte teljesen hiányzik. A domborzati és az éghajlati viszonyok mellett az őshonos halfauna összetételének is tulajdonítható, hogy a pontyos tógazdálkodás vált Magyarországon a haltermelés legfontosabb területévé, de a tógazdasági és természetesvízi halgazdálkodáson kívül egyre nagyobb szerep jut az „iparszerű” intenzív haltermelésnek is. Magyarország halfogása a következő év telepítési anyagával együtt mintegy 26 ezer tonna. A magyarországi halászat nemzetgazdasági súlyának megítélésekor az egyik leggyakrabban használt mutató a kibocsátáshoz, illetve a GDP-hez való hozzájárulás. A magyar halászat (termelés + természetesvízi halfogás) éves bruttó termelési értéke, a hazai állattenyésztés bruttó termelési értékének kb. 2,0-2,5%-át adja. Hazánk gazdaságilag legfontosabb halfaja a ponty, mely az éves haltermelésünkből 6265%-al részesedik. Szerepe nem csak a tógazdaságokban meghatározó, hanem a víztározók és a holtágak, illetve egyéb élővizek halgazdálkodásában is. A ponty után tógazdaságainkban a második legjelentősebb hal a fehér busa. Tógazdasági termelésünk 2-3%-át, természetesvízi halfogásunk 10-12%-át adják a ragadozó halak (csuka, harcsa, süllő). A halászati szakigazgatás legfelsőbb szerve a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Vadászati, Halászati és Vízgazdálkodási Főosztályának Halászati Osztálya. A területegységek feladatait a megyei Földművelésügyi Hivatalok (19) Vadászati és Halászati Felügyelőségeinek halászati felügyelői végzik. A szakapparátus szoros együttműködésben dolgozik az ágazati érdekképviseleti szervezettekkel, így a Haltermelők Országos Szövetsége és Terméktanácsával, valamint a Magyar Országos Horgász Szövetséggel és a regionális horgászati szövetségekkel.

1. Tógazdasági és intenzív üzemi haltermelés A politikai és gazdasági rendszerváltozás a 90-es évek elején úgy tűnt, hogy alapjaiban fogja megváltoztatni a magyar tógazdasági haltermelést. Mind az üzemelő tóterület, mind az előállított halmennyiség vonatkozásában jól követhető, hogy az állami gazdaságok vezető szerepét a magánszektor vette át, miközben a termelés visszaesett. A halastavak döntő része műszakilag elavult, sőt vízgazdálkodási szempontból veszélyes állapotban került privatizálásra. A privatizáció során létrejött kisebb-nagyobb önálló halgazdaságokban már a hal képezte a fő terméket, de hiányzott a műszaki beavatkozásokhoz szükséges tőke. Ahogyan csökkentek az új gazdaságok pénzügyi terhei, úgy konszolidálódtak a viszonyok. 1997-től már a termelés növekedése jellemezte a magyar tógazdálkodást, és a következő években is folyamatos a bővülés. Agrárpolitikai szempontból egy gyorsabb ütemű bővülés is kívánatos volna, mivel a tógazdálkodás alternatív lehetőséget kínál a más mezőgazdasági kultúrák számára kedvezőtlen földterületek hasznosítására. A piaci lehetőségek azonban az óvatosabb fejlesztés mellett szólnak.

17

A tógazdasági és az intenzív üzemi haltermelés legfontosabb adatait a statisztikai törvény előírásainak megfelelően a termelők minden lezárt év után megadják az Agrárgazdasági és Informatikai Intézetnek, ahonnan összesítés után a szükséges elemzésekkel együtt a főbb mutatók publikálásra kerülnek. A tógazdaságok tóterületeinek megállapítása során figyelembe kell venni, hogy az összes tófelület egy része felújítás illetve pihentetés miatt nem vesz részt az adott év haltermelésében. Az egyéb statisztikákban megjelenő magasabb adatok a tógazdaságok teljes területét tartalmazzák, amelybe a gátak, utak és egyéb létesítmények is beleértődnek. Az utóbbi évekre közel azonos területek a jellemzőek. A teljes halastóterület nagysága 24 ezer hektár míg az üzemelő halastó terület 21 ezer hektár, ami megfelel az éves 10-15 százalékos terület pihentetésnek, felújításnak. A tógazdasági haltermelés az intenzív üzemi termelés eredményeit is beleértve az utóbbi években közel 12 ezer tonnát képvisel. Az ország tógazdasági területének és az összes haltermelésnek mintegy 80 %-a, míg az étkezési hal termelésnek szintén közel 80%-a az ország három régiójára, azaz a dél-dunántúli régióra, az észak-alföldi régióra és a dél-alföldi régióra korlátozódik. Az üzemelő halastó terület tulajdonosi forma szerinti összetétele a következő: állami gazdálkodó szervezetek 25%, mezőgazdasági szövetkezetek 4%, halászati szövetkezetek 4%, horgászati szervezetek 4%, Kft-k, Bt-k, Kht-k, Rt-k és kistermelők 60%, valamint az egyéb szervezetek 3%. A hozamok vizsgálata során feltétlenül el kell választani a lehalászott hal mennyiséget az éves szaporulattól, (szaporulat = lehalászás - kihelyezés). Az utóbbi években, országos átlagban az egy hektárra jutó kihelyezések a hazai tógazdaságokban 280-350 kg körül, míg a szaporulatok 400-600 kg között alakul. A halastavak közel 70%-a régen létesített, korszerűsítésre, technológiai fejlesztésre szorul. Az árualap biztosításához és a választék bővítéséhez nem elegendő a jelenlegi tóterület, és a meglévő intenzív haltermelő üzemek száma. A halállomány utánpótlásához hazánk ugyan rendelkezik megfelelő számú halkeltetővel, de azok műszaki állapota nem megfelelő. Hazánk gazdaságilag legfontosabb halfaja a ponty, mely az éves haltermelésből 65-75%-kal részesedik, ami az akvakultúrában megtermelt mennyiségben közel 8 ezer tonnát jelent. A második legjelentősebb, a termelés 15-18%-át adó halfaj a busa (fehér és pettyes) és az amur, a termelt mennyiség fehér busából 1,5 ezer, pettyes busából 0,3 ezer és amurból 0,5 ezer tonnának felel meg. A fennmaradó mennyiség a 100 tonna harcsából, 30 tonna süllőből 10 tonna compóból, 40 tonna csukából és 500 tonna egyéb halból tevődik össze. Az intenzív üzemi haltermelés meghatározó hal faja az afrikai harcsa közel ezer tonnás produktumával. A fennmaradó 80 tonnát a pisztráng, a tokfélék, az angolna és egyéb halak tették ki. Az étkezési haltermelésértékesítés éves árbevétele kb. 6,5 milliárd forint. A tógazdasági haltermelésben és intenzív üzemi gazdaságokban foglalkoztatottak száma közel ezerötszáz fő, akik közül a nők aránya kevéssel haladja meg az öt százalékot. A foglalkoztatottak tizenöt-húsz százaléka részmunkaidőben foglalkoztatott, vagy alkalmi jelleggel szerződtetett és főleg a lehalászási időszakban a nagy fizikai munkás létszámot igénylő időszakra jellemző. Az ágazatban foglalkoztatott munkaerő mennyiségének megállapítása csak becslés útján lehetséges, mivel a statisztikai nyilvántartások csak a tíz főnél többet foglalkoztató vállalkozások adatait tartják nyilván. A halászati ágazatban jellemzően a kevesebb főt foglalkoztató vállalkozások a jellemzőek. Ezen megállapítás a továbbiakra is vonatkozik.

18

A termelő alapokat biztosító beruházások támogatása az önálló strukturális alapként működő Halászati Orientációs Pénzügyi Eszköz (HOPE) keretében EU-s társfinanszírozott támogatásként magában foglalja az új termelő halastavak létesítésének és a meglévők korszerűsítését-felújítását és a telepen belüli infrastruktúra fejlesztését. Az intenzív üzemek felújításának illetve létesítésének támogatását a geotermikus energia felhasználásához köti a támogatási forma. A magas genetikai értékű szaporító állományt csak korszerű halkeltetetőkben lehet biztosítani. Mivel rendelkezünk megfelelő számú halkeltetetővel, csak azok felújítása illetve korszerűsítése támogatott.

2. Természetesvízi halászat A halászati ágazat másik termelő bázisa a természetes víz. Ennek hasznosítása kétirányú, kereskedelmi és rekreációs halászat. A kereskedelmi célú halászat éves szinten mintegy 2–3 ezer tonna halat zsákmányol, melynek kb. 35%-a ponty, 3%-a amur, 30%-a busa, 5%-a ragadozó és 27%-a egyéb hal. A természetes vizek éves összes fogása 6,5 ezer tonna, ebből több, mint hatezer tonna étkezési hal. A természetes vizek területe közel ezer adminisztratív egységre, úgynevezett halászati vízterületre tagolódik, melyek halászati jogát általában 15 éves időtartamra pályázat útján nyerhetik el a hasznosítók. Az utóbbi években a halászati vízterületek (az állam halászati joga érvényesül) mérete mintegy 140 ezer hektár volt, ami közel azonos a természetes vizek területével. Az üzemi halászat nagyobb és kisebb szereplőinek eszközállománya elöregedett, pótlásuk a munkahelymegőrzés és a tradíciók fennmaradása szempontjából is indokolt. Magyarországon a természetes vízterületen és víztározón folyik kereskedelmi célú halászat, részben a hagyományos halászati módszerekkel, részben a tógazdasági haltenyésztés bizonyos elemeinek átvételével (elsősorban víztározókon és néhány holtágon). Ez utóbbi területek kivételével a vizek döntő többségén egyszerre folyik kereskedelmi célú és rekreációs halászat. Hosszú ideje megfigyelhető, hogy a kereskedelmi halászat egyazon vízterületről az értéktelenebb, míg a horgászat az értékesebb fajokat termeli ki. Ugyanakkor az utóbbi években a horgászok zsákmánya meghaladta a kereskedelmi halászat mennyiségét. A halászatban teljes munkaidőben foglalkoztatottak száma kb. félezer fő, akik közül a női foglalkoztatottak száma eléri a tíz százalékot. A természetesvízi halászatot folytató vállalkozások egy része tógazdasági tevékenységet is folytat és a halászati engedélyt kiváltók egy része nem főállásban végzi tevékenységét. A részfoglalkozású halászok száma a kiadott engedélyek alapján közel háromezer fő. A természetesvízi halfogásból származó éves árbevétel 2,7 milliárd forint, ami tartalmazza a horgászfogások fogási naplókba beírt adatait is értékesítési áron számolva. A halászati ágazat alapvető feladatai közé tartozik a megfelelő feltételek biztosítása 360 ezer hazai és a hozzánk érkező mintegy 10 ezer vendég horgász számára. A közvetlenül a természetesvízi halgazdálkodásból képződő költségvetési bevételek (haszonbérleti díjak, állami horgászjegyek és halászjegyek díja, bírságok) pályázatos támogatás formájában visszaforgatásra kerülnek a halállomány védelmére és fejlesztésére, illetve élőhelyi rehabilitációs programokra. Itt kell említést tenni arról, hogy a horgászat a családtagokat is figyelembe véve egy millió állampolgárt érintő szabadidős tevékenység, amely jelentős vállalkozói és állami bevételek (horgászturizmus, horgászcikkkereskedelem, közlekedés stb.) forrása. A magyarországi horgászat fejlődésében az utóbbi évtizedben két irányzat volt megfigyelhető. A környezetet magasabbra értékelő, esetenként szerényebb zsákmánnyal is beérő horgászok a nagyobb természetes vizeket keresik fel. Ugyanakkor kialakult egy olyan – hazai és külföldi – horgászréteg, amely nagy zsákmányigénnyel érkezik, és ezért anyagilag is többet hajlandó áldozni. Őket szolgálja ki a kisebb természetes vizeken, bányatavakon és az üdülőterületekhez közeli halastavakon kifejlődött bérhorgásztatás.

19

Mindkét horgászati irányzatra jellemző, hogy megfelelő szinten csak akkor tartható, ha a vizekbe évenkénti rendszerességgel megfelelő mennyiségű népesítő anyag kerül kihelyezésre. A népesítő anyag iránti bővülő kereslet a tógazdasági haltermelés számára nyújt hosszú távon is bíztató perspektívát, ezzel is bizonyítva a kétféle halgazdálkodási mód egymásrautaltságát. A magyar halászat irányítása új prioritások meghatározásával igyekszik a természetes vizek kereskedelmi célú halászatát fenntartani. E tevékenység csak akkor lehet sikeres, ha a hagyományos halászat vívmányait és a kapcsolódó tudományterületek eredményeit a gazdaságos élelmiszertermelés mellett a környezet védelmének és szabályozásának szolgálatába állítja. A halászat fontos szerepet játszik az alapvetően horgászati célokat szolgáló vízterületek hasznosításában. Egyrészt kitermeli a horgászat számára nehezen hozzáférhető halkészleteket, és ezzel hozzájárul a teljes halgazdálkodási tevékenység gazdasági életképességéhez, másrészt javítja a horgászat feltételeit. A HOPE a hozzá kapcsolódó és támogatási céljait meghatározó rendelkezéseivel a belvízi halászatot csak korlátozott mértékben támogatja.

3. Halfeldolgozás Az élelmiszeripari vállalatok között a halfeldolgozó szakágazatban működő cégek kivétel nélkül a kisméretű üzemek közé tartoznak és általában termelő tevékenységet is végző vállalkozásokhoz kötődnek. A feldolgozási tevékenységet vizsgálva megállapítható, hogy az ágazat a különböző fajú édesvízi és import tengeri halak (hekk, tonhal, makréla, hering stb.) feldolgozását végzi, üzemenként változó feldolgozottsági szintig, változó végtermék kibocsátásig. A megtermelt, illetve megfogott hazai mennyiségnek kb. 10-15%-át dolgozzák fel üzemi keretek között. Magyarországon jelenleg 17 halfeldolgozó üzem működik, melyből 11 elsődleges halfeldolgozással foglalkozik, további 6 üzem a halfeldolgozás különböző formáit (pácolt halgyártás, halfüstölés) végzi. Az üzemek közül négyben importhal átcsomagolással is foglalkoznak. Az elsődleges halfeldolgozási kapacitás a legnagyobb üzemben 5,2 tonna/8 órás műszak. A legkisebb kapacitású üzem 0,4 tonna/műszak élőhal feldolgozására alkalmas. Összességében megállapítható, hogy a hazai éves halfeldolgozó kapacitás kihasználtsága átlagosan mintegy 30%-os, mely köszönhető a haltermelés és halfogyasztás szezonális jellegének és esetenként a túlméretezett kapacitásoknak. Mindezek alapján a HOPE felhasználása során előtérbe kell helyezni a meglévő kapacitások modernizálását és kihasználtsági fokuk növelését, valamint a halfogáshoz közeli helyeken a kis kapacitású kevés munkaerőt igénylő feldolgozók építését. Az évente feldolgozott halmennyiség körülbelül 4 000 – 5 000 tonna, melynek 65-70%-a a hazai édesvízi hal és 30 – 35%-a import eredetű hal. A hazai feldolgozó üzemek által előállított termékek közül legjelentősebb a csomagolt, a fagyasztott és az előhűtött haltörzs. További termékek: halszelet, halfilé friss és fagyasztott formában, halkonzerv, halászléalap és kocka, pácolt hal, füstölt hal, halpép, valamint hidegkonyhai készítmények, úgymint különböző pástétomok és halsaláták.

4. A magyar halászati ágazat belpiaci helyzete Magyarország jelenlegi egy főre jutó éves halfogyasztása az utóbbi évek adatai alapján 2,8-3,1 kg között alakul (50-55% élőhal, 20-25% fagyasztott és a maradék a konzerv és az egyéb módon feldolgozott hal), mely az összes húsfogyasztásunkon belül kb. 4-5%-ot jelent. Ez a mennyiség egyaránt magában foglalja a saját termelésű, valamint import eredetű halászati termékeket is. 20

Magyarországon az 1990-es évek végére általánossá vált, hogy a hazai és import eredetű hal, illetve halászati termékek legnagyobb részben a szuper- és hipermarketeken keresztül jutnak a végső fogyasztóhoz, mely különösen a városokra jellemző. Mindezek mellett továbbra is jelentős a horgászfogások élelmiszerként való megjelenése a háztartásokban. Az élelmiszerkereskedelem nagy része (hetven százalék) a láncokon keresztül bonyolódik és valószínűsíthető, hogy a jövőben piaci részesedésük növekedni fog. A gazdasági növekedés a fogyasztói szokások változását is eredményezi és a halfogyasztás mennyiségi növekedésén kívül az igények a félkész- és késztermékek irányába fog eltolódni, mint azt a jelenlegi tendencia is mutatja. Ez új kihívásokat jelent az ágazat számára. Az egészséges táplálkozáson belül a halfogyasztás növelését közösségi marketing akciókkal és termékfejlesztésekkel is támogatni, ösztönözni szükséges. Ehhez a termelőalapokat is bővíteni szükséges, bár a fogyasztás-növekedést nem a hazai termelésű hal fogja teljes mértékben biztosítani, hanem az import hal mennyisége is növekedni fog. A közösségi marketing akciók elsősorban a hazai termelésű halak fogyasztására fog ösztönözni. Nyilvánvaló, hogy eredményessége esetén a halfogyasztás általában fog növekedni. Cél, hogy a spontán generálódó halfogyasztás-növekedést ezekkel a módszerekkel is elősegítsük. A hipermarketek számának továbbra is gyors növekedésével, valamint a speciális halszaküzletek számának lassú növekedésével lehet számolni. A növekvő számú hal és haltermék árusító hely, a hal és haltermék értékesítés színvonalának korszerűsödése, egyre növekvő termékfelvevőként a halfeldolgozók termelésének minőségi és mennyiségi növekedését vonja majd maga után. A halászati ágazatban a csatlakozásunkat követően valószínűleg még inkább csökkeni fog a természetes vizekben történő kereskedelmi halászati tevékenység, míg a hagyományos tógazdasági termelés esetében kismértékű bővüléssel és az intenzív geotermikus energiát hasznosító telepeken történő termelés esetében új beruházások megjelenésével lehet számolni.

5. A magyar halászati ágazat külpiaci helyzete. Export – Import Magyarország halimportja az utóbbi években halliszt nélkül közel 35 millió €-ra növekedett, és főleg fagyasztott halból, halfiléből, valamint konzervált termékekből áll. Ugyanakkor a kivitel - szintén halliszt nélkül számítva - csökkenő tendenciát mutat és közel 5 millió € értéket képvisel. Az export mennyiségben és értékben felerészben az élőhal (elsősorban étkezési ponty) szállítások tették ki. Az import túlsúlya és növekedése az étkezési szokások változásával magyarázható, mely szerint a lakosság egyre jobban igényli a feldolgozott termékeket és a bővebb választékot. A halászati ágazat ugyan szerény mértékben, de kiszámíthatóan járul hozzá a nemzetgazdaság szempontjából kiemelkedő fontosságú exportbevételek realizálásához. A magyarországi halászati vállalkozásoknál megfigyelhető volt, hogy az export legnagyobb része néhány külkereskedelmi vállalaton keresztül bonyolódott, de napjainkban már szinte mindegyik nagyobb termelő (mintegy 35 vállalkozás) közvetlenül is bekapcsolódik a külpiaci értékesítésbe. Az export belső szerkezetében az lenne a kedvező, ha a magasabb feldolgozottsági szintű termékek aránya növekedne, és az élőhalé csökkenne. Magyarország halimportja, mind volumenében, mind értékében jelentősen meghaladja a kivitelt, és ez elsősorban fagyasztott tengeri hal, halkonzerv és egyéb feldolgozott haltermékek behozatalát jelenti a feldolgozatlan élőhal exportunkkal szemben.

6. Középtávú ágazati MARKETING- stratégia

21

Az európai akvakultúra, beleértve a hazai ágazatot, napjainkban számos problémával küzd. Elsődleges gond, hogy egyre nehezebb értékesíteni az édesvízi halat, s csak erőteljes és hatékony marketing munkával lehet javítani a helyzeten. A közösségi szintű marketing tevékenységek megvalósítását a létrehozásukban támogatott szakmai szervezet vagy szervezetek, termelői csoportok támogatott akcióikkal tudják elérni. Ezek a csoportok a folyamatos halellátásban és a piaci zavarok elhárításában fognak nagyon fontos szerepet képviselni.

22

IV. A MAGYAR HALÁSZAT TÁMOGATÁSA AZ EURÓPAI UNIÓBAN A halászat szabályozását és ellentmondásait az előzőekben már kifejtettük. Most a Közös Halászati Politika megvalósításához nyújtott támogatási rendszert tekintsük át. A tagországok többsége tengerrel rendelkezik és halászatukban a zsákmányt a tengeri halak és a többi élőlény - „tenger gyümölcsei” néven összefoglalva - teszik ki. A tengeri halászat az akvakultúrával ellentétben, ahol is a kihelyezett és továbbnevelt állományt „aratják” le, a populációk tudományos alapossággal felmért „fölös” részét termeli ki. Örök kérdés és a szabályozás fontos része, hogy a populációk megmaradó része képes-e a jövő „fölös” részét megtermelni és ezzel a halászzsákmányt biztosítani. A Közös Halászati Politika megvalósításának keretében a célok eléréséhez nyújtják a támogatásokat. Ezekről már részben említést tettünk, de komplexitásuk miatt most nem térünk ki rájuk részletesen. A magyar halászat EU társfinanszírozott támogatási rendszerének kidolgozása során az elsősorban tengeri halászatra kialakított palettáról kellett választani. A kiválasztás során tekintettel kellett lenni arra, hogy lehetőleg a más támogatási formákból kikerülő támogatási jogcímek fennmaradjanak, sok jogcímmel ne terheljük le a pályázatkezelő szervezetet, - és nem utolsó szempontként - ne aprózzuk el a támogatásokat. A csatlakozásunkkal két nagy támogatási csoport jött létre. Az egyik az EU-s rendeletekkel szabályozott keretek között kialakított un. társfinanszírozott támogatások köre, amit röviden HOPE támogatásnak nevezünk és a teljes egészében nemzeti forrásból biztosított támogatások köre. Ezzel kapcsolatban meg kell ismerkednünk egy új fogalommal – a notifikációval. A csak nemzeti forrásból támogatott tevékenységek esetében meg kell felelni az EU-s előírásoknak és olyan támogatás nem nyújtható, amely versenytorzító hatású, azaz előnyösebb helyzetbe hozza az adott tagállam termelőit a többiekhez képest. Nem elég, hogy az EU Bizottságnak egyet kell érteni, vagyis engedélyeztetni kell ezeket a támogatásokat, hanem még a tagállamokkal is egyeztetni kell. Szerencsére ezt a Bizottság végzi és adott határidőig be nem nyújtott tiltakozás egyetértésnek minősül. Mindezek miatt, a csatlakozás előtti agrártámogatási rendeletből a csatlakozás miatt kikerült néhány támogatási forma és az előírások miatt az Agrár és Vidékfejlesztési Operatív Program (AVOP) halászati fejezetébe kerültek át. Ezek az EU által társfinanszírozott támogatások körében kerültek meghirdetésre. Mivel ebben az esetben közösségi pénz is bevonásra kerül, ennek a támogatási konstrukciónak nagyon bonyolult pályázati és ellenőrzési rendszere van. Ezekre a támogatásokra a későbbiekben még kitérünk. A fogalomkör egyik fontos új eleme az önerő értelmezése. Az EU által társfinanszírozott pályázatok esetében gyakorlatilag teljes egészében hitellel is kiváltható az önrész. Másik fontos elem az un. mérföldkő. A strukturális alapok forrásai döntő többségükben pályázat útján vehetők igénybe. A támogatások utófinanszírozás formájában jutnak el a nyertes pályázókhoz. Ami azt jelenti, hogy a pályázónak meg kell finanszíroznia az egész projektet vagy saját forrásaiból, vagy hitelből és csak a sikeres elszámolás után részesül a támogatásból kifizetés formájában. Ez meglehetősen nagy terhet ró a pályázókra, főleg nagy összegű fejlesztéseknél. Ezt kívánja feloldani a mérföldkő intézménye, mely szerint bizonyos összeghatár felett a pályázat megvalósítását illetve elszámolását szakaszolni lehet és egy előre kitűzött szakasz teljesítése esetén a szakasz utófinanszírozásra kerül, gyakorlatilag részelszámolás történik. Először nézzük a már notifikált, azaz a tagállamok és a Bizottság által jóváhagyott nemzeti támogatásokat.

23

1.

A halgazdálkodási tevékenységek támogatása

A támogatást a természetesvízi halgazdálkodásra jogosult, vagy a halgazdálkodás területén oktatási és kutatási feladatokat ellátó természetes és jogi személyek, valamint a halgazdálkodást folytató szervezetek érdekképviseletei vehetik igénybe. A támogatás jogcímei:

a) Természetes vizek halállományának védelme, pótlása, élőhelyek javítása b) Természetesvízi halászattal összefüggő kutatási és ismeretterjesztő tevékenység támogatása A támogatás pályázat alapján vehető igénybe. A pályázati felhívást a minisztérium a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Értesítőben, szaklapban, valamint a minisztérium honlapján teszi közzé. A pályázati úton elnyerhető támogatás mértéke az a) pont esetében legfeljebb a teljes megvalósítási költség 50 százaléka, a b) pont esetében a teljes megvalósítási költség legfeljebb 75 százaléka. A pályázatot az a) pontban meghatározott jogcímre az illetékes FM Hivatal Vadászati és Halászati Felügyelőségéhez lehet benyújtani és változásként az elszámolást szintén ide kell benyújtani. Ez utóbbi változás az egyik EU-s célkitűzés – a szubszidiaritás elvének érvényesülését jelenti, azaz a döntéseket minél közelebb az érintettekhez kell meghozni. További változás, hogy a haltelepítések esetén csak a halgazdálkodási terven felüli kihelyezés támogatható. A b) pontban foglalt jogcímre a pályázatokat és a nyertes pályázatok elszámolását közvetlenül az FVM-hez lehet benyújtani. A pályázatok bírálatát és támogatási javaslattételt 2005-ig az Országos Halászati Bizottság végezte. A halállomány-védelemmel, a haltelepítéssel és az élőhely-fejlesztéssel kapcsolatos pályázatok esetében benyújtott pályázatok bírálata során figyelembe vételre került, hogy a pályázó zárt, vagy természetes vízfolyással kapcsolatban lévő vízterület halászati jogát gyakorolja-e. A kis zárt vizeknél figyelembe vételre került az adott vízen működő horgászegyesület létszáma is. A támogatási összegek meghatározása során arra törekedtek, hogy inkább programcsökkentésekkel a szakmailag megalapozott pályázatot benyújtó támogatottak számát növeljék, elérve azt, hogy minél több vízterületen javuljon a halállomány, szolgálva a rekreációs érdekeket is. A bírálati koncepció az „a” kategóriában összességében a természetes vizek halállományának és élőhelyüknek komplex javítását szolgálja. A megyei hatáskörben létrejövő bizottságok a helyi jellegzetességek és adottságok figyelembe vételével fogják kialakítani bírálati koncepciójukat, de általánosságban követni fogják az eddigi gyakorlatot. A rendelkezésre álló forrás megyénkénti keretének megállapítása során egy sor meghatározó paramétert kellett figyelembe venni. Nehézséget okozott, hogy objektíven nem mérhető, de jogosnak tűnő megyei sajátosságokat nem lehetett figyelembe venni. Az elosztási elvnek minden egyes megyére nézve objektívnek kellett lennie, hiszen nem azonos elvek alapján az egyedi többlet keretet csak valamelyik másik megye, vagy megyék rovására lehetett volna megállapítani. Több paraméter vizsgálata után a megyei halászati felügyelőkkel és az érdekvédelem képviselőivel történt egyeztetés után öt azonos súllyal mérlegelt paraméter alapján kerültek a megyék értékelésre, majd a pontszámok összegének a teljes adható pontszámhoz viszonyított százaléka alapján kerültek meghatározásra a megyei kereteket meghatározó arányok.

24

A paraméterek a következők voltak: – A megyékben az elmúlt öt évben benyújtott és eredményes pá-

–

–

–

–

lyázatok száma. Ez a mutató tulajdonképpen a pályázati intenzitást mutatja, mert a programcsökkentések és nem az elutasítások mennyisége miatt a megyék esélyei azonosnak tekinthetők. Az Országos Halászati Bizottság azon tagjai, amelyek érintettek voltak egyes pályázatok kapcsán, minden esetben kimaradtak az adott szavazásból és még tartózkodó szavazatukkal sem befolyásolták a döntéseket. A megyénkénti és elmúlt öt év átlagában számított elnyert támogatás mértéke az adott megye támogatási igényét reprezentálta. Ebben az esetben a nagyobb támogatási igénnyel fellépő szövetség jellegű szervezetek az előző paraméterben jelentkező hátrányukat kompenzálhatták. A harmadik paraméter a megyében lévő halászati vízterületek száma szerint állította sorba a megyéket. Ez a paraméter az esetleg kisebb méretű, de nagyobb egységszámmal rendelkező több pályázó, illetve kezelő súlyát növelte. Az előző analógiára a következő paraméter a halászati vízterületek teljes összes nagysága szerint rangsorolta a megyéket. Ez a paraméter ellensúlyozta a kis számú, de nagy vízterület halászati jogát gyakorló pályázók előző paraméter szerinti esetleges hátrányát. Ötödik paraméterként, elsősorban a horgász szervezetek érdekvédelmének kérésére a megyei befizetések nagysága szerint kerültek besorolásra az érintettek. Ez a paraméter az előző néggyel megegyező súllyal került mérlegelésre és alakította a végeredményt. Viszonylag könnyen belátható, hogy a befizetések nagysága nem döntően meghatározó tényező, hiszen az állami horgászjegyet kiváltók (mert ez a befizetés képezi a halgazdálkodási támogatások forrásának gerincét) nem csak abban a megyében horgásznak, ahol azt kiváltották).

A kutatási és ismeretterjesztő tevékenység támogatásánál megmarad a központi pályázatkezelés és az Országos Halászati Bizottság szerepe és továbbra is az alábbi szempontokat fogják elsősorban figyelembe venni: – Lehetőleg nagy vízterületek kutatásának támogatásával a horgá–

–

–

–

szok széles körét érintő területek kerüljenek vizsgálat alá. A rendszeres kutatási témák, illetve monitoring tevékenységek támogatásával lehetővé válik többéves adatsorokból hosszú távú következtetések levonása. A halászati ágazat részére fontos kiadványok megjelentetésével és szakfolyóiratok beszerzésének támogatásával az adatok rögzítettségét és a munkákhoz szükséges irodalmi források meglétét teszik lehetővé. Az ágazattal kapcsolatos szakmai rendezvények támogatásával a szakemberek folyamatos ismeretszerzését és tapasztalatcseréjét tudjuk biztosítani. Az ismeretterjesztő rendezvények támogatásával az ágazat társadalmi elfogadottságát növeljük.

25

2. Minőségi haltenyészanyag felhasználásának támogatása A feltételek gyakorlatilag megegyeznek a korábbiakkal, azzal a különbséggel, hogy a Halászati Terméktanács helyébe a szervezeti változások miatt a Haltermelők Országos Szövetsége és Terméktanácsa lép és a támogatás mértéke 80 Ft/kihelyezett egynyaras ponty kg. A rendelkezésre álló forrás változatlan támogatási szint mellett 1000 tonna egynyaras ponty kihelyezését támogatja. A csak nemzeti forrásból támogatható lehetőségeket és azok feltételeit teljes formájában a vonatkozó rendelet és mellékletei tartalmazzák, annak megismerése a sikeres pályázat alapja. A sikeres pályázat elkészítésének elengedhetetlen feltétele az adott támogatásra vonatkozó részletes szabályozás, valamint a pályázati jogosultság előzetes megismerése. Az agrártámogatások és így a nemzeti halászati támogatások igénybevétele során az egyik legfontosabb változás az egységes regisztrációs szám beszerzésének kötelezettsége. Az Európai Unió Közös Agrárpolitikája magyarországi végrehajtásában, illetve a nemzeti agrártámogatási rendszerben érintett ügyfelekkel összefüggő ügyfélregiszter létrehozásáról és az ezzel kapcsolatos nyilvántartásba vételről a 141/2003. (IX. 9.) kormányrendelet rendelkezik. Az ügyfélregiszter alapfeladata a közösségi támogatást, illetve a nemzeti támogatást igénylő személyek nyilvántartása, további feladata a szakrendszerben szereplő személyek - a közösségi agrárpolitika végrehajtásához szükséges - egységes nyilvántartása. Közösségi támogatást, valamint a nemzeti támogatást az e rendelet alapján nyilvántartásba vett és regisztrációs számmal rendelkező ügyfél igényelheti. A nyilvántartásba vétel iránti kérelmet az ügyfél lakóhelye, illetőleg székhelye szerint illetékes Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) kirendeltségnél kell benyújtani, függetlenül az ügyfél által folytatott tevékenység helyétől. A szakrendszerbe történő bejelentkezés az ügyfél kérelme esetén magában foglalja az e rendelet szerinti nyilvántartásba vétel iránti kérelmet is. Az ügyfél hozzájárulása esetén az e rendelet szerinti nyilvántartásba vétel más jogszabály alapján vezetett nyilvántartás adatai alapján is megtörténhet. Az ügyfél nyilvántartása annak megszüntetéséig hatályos. A nemzeti támogatási rendelet nem tartalmazza azokat a támogatási formákat, amelyek az AVOP keretében kerülnek támogatásra. Így nem szerepelnek az eddigi halászati célú beruházási támogatások a tógazdaságok és halfeldolgozók területén. A csatlakozásig a SAPARD pályázatok keretében volt lehetőség halfeldolgozókra és halászat marketingre vonatkozó támogatások igénybevételére.

26

V. A HALÁSZATI ÁGAZAT STRUKTURÁLIS TÁMOGATÁSA AZ AVOP KERETÉBEN A csatlakozási folyamat során a csatlakozó országoknak az érintettek teljes és széleskörű bevonásával egy, az adott időszakra, a 2000-2006-os programozási időszakra esetünkben a 2004-2006-os részére kellett egy országos stratégiai tervet kidolgozni. Ez a dokumentum volt a Nemzeti Fejlesztési Terv. Zárójelben jegyezzük meg, hogy már most folyik a 2007-2013as programozási időszak stratégiai tervezése NFT II. néven, vagy ahogy ismertebb az EURÓPA TERV. Az NFT alapján került meghatározásra az un. Közösségi Támogatási Keret, amely a pályázatokkal és más módon felhasználható Közösségi támogatást keretösszegben jelenti. Az NFT terjedelmi okok miatt csak igen röviden foglalkozhat az ágazatokkal részletesen. Ez így volt a halászat esetében is – mindössze néhány mondat foglalkozott vele. Az NFT alapján kerültek kidolgozásra az ágazati fejlesztési tervek a strukturális alapoknak megfelelően, melyeket Operatív Programoknak nevezünk. A halászat társfinanszírozott támogatási lehetőségei és fejlesztési célkitűzései, mint önálló strukturális alap (Halászati Orientációs Pénzügyi Eszköz – HOPE) az Agrár és Vidékfejlesztési Operatív Program rövidítve AVOP részeként került kidolgozásra, majd az Európai Bizottság által elfogadásra. Ebben a dokumentumban már részletesen kidolgozásra kerültek a halászat fejlesztésének stratégiai vonatkozásai. Részletesebben az Operatív Programhoz kapcsolódó un. Program Kiegészítő Dokumentum (PKD) taglalja a támogatási rendszer technikai részleteit. Ebben már részletesen meghatározásra kerületek, hogy ki mikor hogyan mire és mennyi támogatáshoz juthat. A következő még részletesebb kibontásban - a pályázati felhívásokban - egyedi tevékenységekre lebontva került kidolgozásra a támogatási rendszer gyakorlati megvalósíthatósága. A pályázati felhívás alapos megismerése (ennek gyakori ismétlése szándékolt), az abban foglaltak szigorú követése és betartása teheti lehetővé a sikeres pályázást. Mivel a HOPE elsősorban tengeri halászattal foglalkozik a támogatható tevékenységek meghatározásánál csak a meglévő lehetőségeket lehetett figyelembe venni. Ezért nem kerültek a támogatási körbe méltán jogosnak ítélt tevékenységek. Ezek támogatása más nemzeti és társfinanszírozott forrásokból lehetséges pl. az agrár-környezetvédelmi támogatások köre. Itt kell felhívni a figyelmet (amelyet már a korábbi években is megtettünk), hogy a „halászat” fejezetekben szereplő támogatásokon kívül számos más halászattal is kapcsolatos támogatási forma létezik, nemcsak az agrártámogatások körében, hanem más tárcák lehetőségei között is. A hatályos szabályozás alapján a HOPE szerint meg kellett nevezni a magyar halászati intézkedés címét (a Közösségi terminológia szerint alkalmazott intézkedés kifejezés alatt gyakorlatilag a HOPE-ból támogatható nemzeti halászatfejlesztést kell érteni), mely a Bizottsággal történt konzultáció után a következő lett: „A halászati ágazat strukturális támogatása”

1.

Az intézkedés céljai

Globális célok: – A jövedelmi helyzet javítása a halászati szektorban – A halfeldolgozó egységekben és a támogatott gazdaságokban a

hozzáadott érték növelése – Munkahelyek létrehozása és megtartása a halászati szektorban – Az alacsony hazai halfogyasztás növelése Specifikus célok: 27

– A versenyképesség növelése – A halászati termékek minőségének javítása – A termelékenység, hatékonyság növelése Operatív célok: – A halászati termékek feldolgozásának, marketingjének és

promóciójának fejlesztése – A tógazdaságok halastavainak, halkeltetőinek és azok berendezése-

inek, műszaki, technológiai korszerűsítése – Iparszerű haltermelő rendszerek építése és felújítása

2.

Az intézkedés leírása

Az intézkedés a tógazdaságok halastó építéseire, korszerűsítésére, telepi infrastruktúrájának fejlesztésére, a korszerű (innovatív) haltermelési technológiák bevezetésére, továbbá a környezetvédelmi követelmények messzemenő figyelembevétele mellett a geotermikus energiát hasznosító, iparszerű haltermelő rendszerek építésének és korszerűsítésének támogatására irányul. Ezeken kívül a már meglévő halfeldolgozók kapacitásának kihasználtság javítását és új kis méretű „mini halfeldolgozók” létesítését, valamint a halválaszték bővítése mellett, az új termékek piacra történő bevezetését is szolgálja. A halászati ágazat szereplői, a halászati termelői szervezetek és más halászati csoportosulások egyénileg és közösen megvalósított akcióinak keretében marketing és egyéb tevékenységek támogatásával az intézkedés hozzájárul a halfogyasztás növeléséhez. A hagyományos természetes vízi halászat tradíciójának megőrzését és az ebből élő helyi lakosság megélhetését a halászati felszerelések beszerzésének támogatása szolgálja.

3.

Támogatandó tevékenységek 3.1. Akvakultúra

Tógazdaságok és iparszerű haltermelő rendszerek építése, felújítása és halkeltetők korszerűsítése. Halastavak (beleértve a telelőt, halágyat, haltároló medencét, lehalászó helyet), és geotermikus energiával üzemelő intenzív haltermelő rendszerek építése, illetve azok és a halkeltetők értéknövelő felújítása a hozzájuk tartozó telepi infrastruktúrával együtt. Az új tavak építésének és meglévők felújításának támogatását csak a már legalább 30 hektár halastó területtel rendelkező termelők vehetik igénybe (a rendelkezés lehet bérleti forma is).

28

3.2. Halfeldolgozók építése, felújítása. Meglévő halfeldolgozó üzemek hatékonyságot és kapacitáskihasználtságot növelő fejlesztése, korszerűsítése. Termelőhelyhez közeli, korszerű, kiskapacitású halfeldolgozók építése. Nem jogosultak támogatásra a kiskereskedelmi tevékenység és azok a beruházások, amelyek nem emberi felhasználásra irányuló termékek előállítására vonatkoznak, kivéve, ha azok kizárólag a halászati melléktermékek feldolgozását és forgalmazását végzik. 3.3. Természetesvízi halászat A hagyományos természetes vízi halászati tevékenységet folytatók új halászati eszköz beruházásai (nem siklótestű halászcsónak, függesztett motor, hűtőláda, jéggyártó gép). A támogatást halászati szervezetek kollektíven, vagy halászok egyénileg vehetik igénybe. 3.4. Promóció A közös érdekeket szolgáló, a kereskedelem résztvevőinek saját aktív hozzájárulásával vagy a termelők nevében eljáró szervezetek által, vagy az irányító hatóság által elismert egyéb szervezet által végzett, a Közös Halászati Politika megvalósulását célzó tevékenységek támogatása. Ide tartoznak az új piaci lehetőségek keresésének ösztönzésére megvalósított tevékenységek támogatásai is: – Minőségi tanúsítványokkal, termékcímkézéssel, szabványosí-

tással kapcsolatos tevékenységek – Reklámkampányok, kiadványok és fogyasztásösztönző rendez-

vények támogatása – Kereskedelmi vásárok szervezése, azokon való részvétel – A fogyasztó és a piac reakcióit vizsgáló projektek, piaci elemzé-

sek és felmérések készítése – Új, forgalomban még nem lévő, halhús tartalmú termékek promóciója 3.5. Termelői szervezetek támogatása A 2369/2002 EK rendelettel módosított 2792/1999. EK rendeletnek és a 104/2000 EK rendeletnek megfelelően a Magyarországon létrehozott termelői szervezetek számára az alapítást követő három év időtartamra nyújtható támogatás:

a) Termelői szervezetek megalakulásának és működési költségeinek támogatása b) Termelői szervezetek által forgalmazott termékek értékesítésének támogatása

29

3.6. Innovatív technológiák bevezetése a haltenyésztésben A halgazdálkodással kapcsolatos innovatív technológiák (pilot project) bevezetése, mely vonatkozik az állami tulajdonban lévő, vagy állami tulajdonrésszel rendelkező vállalkozásokra is. Korszerű technológia bevezetése, illetve kísérleti vállalkozás (pilot project) alatt olyan vállalkozást kell érteni, amelyet a halászati ágazat valamely szereplője, egy szakirányú kutatóintézmény, vagy más erre illetékes hajt végre a nagyüzemi méreteket megközelítő módon, és eredményeiket nyilvánossá teszik.

4. Támogatások A támogatások legalacsonyabb és legmagasabb összegei projektenként (pályázatonként) megadva

Legalacsonyabb

Legmagasabb

(e. Ft)

(e. Ft)

Tóval még nem rendelkező

75 000

150 000

Legalább 30 ha tóval már rendelkező

10 000

150 000

Halastó

5 000

100 000

Keltető

5 000

20 000

Tevékenység Akvakultúra –Új építés

–Felújítás

–Iparszerű haltermelő rendszerek geotermikus energia hasznosításával Új építés

20 000

150 000

Felújítás

10 000

75 000

Új kisüzem építése

10 000

50 000

Meglévő felújítása

5 000

50 000

Természetesvízi halászat

1 000

20 000

Promóció

1 000

20 000

Normatív

Normatív

10 000

75 000

Halfeldolgozók építése, bővítése és korszerűsítése

Termelői szervezetek támogatása Innovatív fejlesztések

30

A közpénzek (támogatás) és az önerő megoszlásának százalékos arányait az alábbi táblázat tartalmazza

Tevékenységek

HOPE

Nemzeti

Privát

Akvakultúra

35

11

54

Halfeldolgozók építése, bővítése és korszerűsítése

35

11

54

Természetes vízi halászat

35

11

54

Promóció/ egyéni

35

11

54

Promóció/ kollektív

75

25

0

Termelői szervezetek támogatása

75

25

0

Innovatív fejlesztések privát részvétellel

75

5

20

Innovatív fejlesztések állami vállalatok részvételével (20% a vállalat hozzájárulása)

75

25

0

Innovatív projektek beruházási jellegű része

35

11

54

Pénzügyi terv, 2004-2006 Megnevezés

Milliárd forint

Millió euró

Strukturális Alapok – HOPE

1,1

4,40

Központi költségvetési forrás, FVM

0,3

1,34

Tervezett magánforrás

1,5

5,73

Összes költség

2,9

11,46

31

VI.

PÁLYÁZATOK

A Közös Halászati Politika célkitűzéseit egy komplex és igen nagyszámú joganyagból álló rendszer szabályozza. Ezek egy része a támogatásokhoz való hozzáférést szabályozza. A támogatások egy része normatív jellegű, ami azt jelenti, hogy egy meghatározott feltételrendszer teljesítése esetén azok kifizetésre kerülnek. Nagyobb részük azonban pályázatos formában áll rendelkezésre. Mindkét formára jellemző, hogy a tagországok befizetéseiből álló keretből egy előzetesen lefektetett program alapján vehető igénybe. A pályázatok elbírálásának és a kifizetések megítélésének legfelsőbb szervei az un. Irányító Hatóságok. Az Irányító Hatóságok a támogatások stratégiai részeit végzik és létszámuk, valamint a támogatások kezelésének szabályozása nem teszi lehetővé a pályázat kezelést. Erre a feladatra Közreműködő Szervezet kerül felállításra. Mivel a halászat területén a Halászati Orientációs Eszköz (HOPE), mint önálló strukturális alap a csatlakozási időszakra (2004-2006) az Agrár és Vidékfejlesztési Operatív Programban szerepel – Közreműködő Szervezete az agrártámogatásokat kezelő Agrár és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH). A következő programozási időszakban (2007-2013) a halászat területén önálló Nemzeti Halászati Stratégiai Tervet kell majd készíteni, de valószínűleg önálló közreműködő szervezet nem kerül majd felállításra. A támogatási döntéseket az Irányító Hatóság vezetője hozza meg. Munkáját minden intézkedés esetében önálló Döntés Előkészítő Bizottság segíti. Ez a halászat támogatása esetében is önálló bizottság tevékenységét jelenti. Mivel a támogatások esetében közpénzekből és ezen belül is nagyrészt közösségi forrásokból történnek a kifizetések, a szabályozást az igen részletesen meghatározott közösségi előírások alapján kellett kidolgozni, ami meglehetősen bonyolult eljárásrendet jelent. A szabályozásból két nagyon fontos elvet emelnénk ki. A FIFO (first in first out) elv szerint a pályázatokat beérkezésük sorrendjében kell kezelni. A kezdeti időszakban ez az elv a halászat esetében azt jelentette, hogy a beérkezett kis számú pályázatot a sokezres AVOP rendszer szerint kezelték, de az önálló strukturális alapként való kezelés miatt ezt megváltoztatták és a FIFO elvet betartva külön kezelik azokat. Másik igen fontos elv a tévedések kiküszöbölésére és a visszaélések elkerülésére alkalmazott „négy szem” elv, ami azt jelenti, hogy a pályázatkezelés során minden egyes lépést egy magasabb pályázatkezelői szinten lévő felülvizsgál, illetve ellenőriz. A továbbiakban röviden tekintsük át a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program (AVOP), az EURÓPA TERV „A vidék és a mezőgazdaság fejlesztéséért” részprogramja „A halászati ágazat strukturális támogatása” pályázati felhívását. (Kódszám: 1.3) A Pályázati felhívások és egyéb fontos tudnivaló megtalálhatóak a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium honlapján www.fvm.hu a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal címszónál, vagy az MVH önálló honlapján.

1. A támogatás célja A támogatás célja részben a rendeleti hivatkozásokkal felsorolásra kerülnek az AVOP és a PKD-ban az EU-s szabályozás szerint kidolgozott támogatási célok. A pályázatban legalább egy célt meg kell jelölni.

32

2. A támogatásban részesíthető tevékenységek A támogatásban részesíthető tevékenységek PKD kódszám szerinti felsorolásban részletezésre kerülnek a támogatható tevékenységek, ami gyakorlatilag a támogatási jogcímeknek felel meg. – Akvakultúra.

(Kódszám: 1.3.1) – Halfeldolgozók építése, bővítése, felújítása és korszerűsítése

(Kódszám: 1.3.2) – Természetes vízi halászat

(Kódszám: 1.3.3) – Promóció

(Kódszám: 1.3.4) – Halászati termelői szervezetek támogatása

(Kódszám: 1.3.5) – Innovatív technológiák bevezetése a haltenyésztésben

(Kódszám: 1.3.6)

33

3. A pályázattal elnyerhető támogatás A pályázattal elnyerhető támogatás rész tartalmazza a támogatás formáját, a meghirdetéskor rendelkezésre álló tevékenységenkénti éves keretösszegeket és a tevékenységek szerinti támogatási százalékokat. Az állami tulajdonban illetve résztulajdonban lévő vállalkozások innovatív fejlesztéseinek támogatási százalékaiban az EU-s szabályozás szerint nem szerepel un. önrész csak EU és nemzeti támogatás. Ennek oka, hogy a vállalkozási formában működő állami tulajdonban, illetve résztulajdonban lévő cégek hozzájárulását nemzeti résznek tekintik. Ezek a vállalkozások azonban önálló gazdasági egységek és saját költségvetéssel és mérleggel rendelkeznek, nemzeti sajátosságként a 25%-os nemzeti részből a vállalkozás önrésze 20%. Ugyancsak ez a pont tartalmazza a pályázható projektek minimális és maximális támogatási összegét. Ez azt a célt szolgálja, hogy néhány un. „nagy pályázat” ne tudja lekötni a támogatási keretet, behatárolva a kisebbek lehetőségeit és a nagyon kis pályázatok, amelyek messze esnek az elfogadott üzemméretektől ne lassítsák a pályázatkezelési folyamatot. Mivel a tervezési időszakra meghatározott teljes összeg adott és az éves, valamint a tevékenységenkénti lebontás bizonytalan, az esetleges belső átcsoportosítás lehetséges és így az egyik tevékenység keretének kimerülése esetén, az egy még fel nem használt tevékenység keretéből átcsoportosítható. Egy pályázó évente tevékenységenként csak egy pályázatot nyújthat be és azonos fejlesztési célra tervezési ciklusonként csak egy pályázat nyújtható be. Az általános forgalmi adóval kapcsolatos eljárásrendet ugyancsak ebben a pontban részletezik.

4. A támogatás igénylésére jogosultak A támogatás igénylésére jogosultak a Magyarországon bejegyzett egyéni vállalkozók, jogi vagy jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok, halászati termelői szervezetek és csoportosulások akik/amelyek a támogatott fejlesztést Magyarországon valósítják meg, és a részletezett TEÁOR számok szerinti szakágazati tevékenységek valamelyikét jogosultan folytatják

5. A támogatás igénylésének és igénybevételének általános és specifikus feltételei A támogatás igénylésének és igénybevételének általános és specifikus feltételeit sorolják fel ebben a pontban. Az általános feltételek közül kiemelnénk, hogy támogatást a 141/2003 (IX. 9.) kormányrendelet alapján nyilvántartásba vett és ügyfélregisztrációs számmal rendelkező pályázó igényelhet és egy pályázat csak egy támogatási jogcímet (tevékenységet) tartalmazhat. Lényeges kitétel, hogy egy pályázó az AVOP (2004-2006) forrásból ugyanarra a projektre támogatást csak egy alkalommal vehet igénybe. A pályázónak rendelkeznie kell saját forrással, amelybe az államháztartás alrendszereiből nyújtott támogatás nem számítható be. Ennek meglétéről, hitel vagy kölcsön esetén a rendelkezésre állásáról és összetételéről a pályázónak nyilatkoznia kell a pályázat beadásakor. A saját forrás teljes mértékben hitelből és kölcsönből is biztosítható, melyet szerződéskötéskor a pályázónak érvényes, a rendelkezésre tartás idejét tartalmazó és az AVOP beruházáshoz kapcsolódó hitelígérvénnyel, hitel- vagy kölcsönszerződéssel bizonyítania kell. A hitelhez kamattámogatás nem vehető igénybe.

34

Nagyon lényeges momentum, hogy a pályázatot mikor lehet megkezdeni. Generális szabályként kell leszögezni, hogy a pályázatok szerinti tevékenységeket a befogadó nyilatkozat kézhezvételétől lehet saját felelősségre megkezdeni, ugyanis a befogadó nyilatkozat csak azt jelenti, hogy a pályázó eleget tett a formai követelményeknek és jogosult, azaz potenciális címzettje a támogatásnak. Meg kell állapítani, hogy a befogadó nyilatkozat kibocsátása lényeges momentuma a pályázatkezelésnek, mert ez az a választóvonal ahonnan a tényleges szakmai bírálat elkezdődik. A beszerzések esetén csak az új, kereskedelmi forgalomban, vagy gyártótól beszerezhető, első üzembe helyezésű gépek, technológiai berendezések, eszközök, anyagok beszerzése és beépítése támogatható. Ugyancsak ebben a pontban került szabályozásra a speciális feltételek részletezése, amelyeket a támogatható tevékenységek különbözősége miatt külön-külön meg kellett adni és részletesen ki kellett fejteni a tiltó rendelkezéseket – azaz a pályázatok nem támogathatóságát.

6. A pályázat tartalmi és formai követelményei A pályázati adatlapot magyar nyelven kitöltve, hiánytalanul, minden kérdésre választ adva, minden oldalon aláírva és a mellékletek csatolásával kell benyújtani. A pályázati adatlap szerkezete, fejezetcímei, formája nem változtatható. Amennyiben a pályázati adatlap egy adott kérdése nem vonatkozik a pályázatra, a megfelelő helyen a „pályázatomra nem vonatkozik” megjegyzést szükséges bevezetni. A pályázatokat a jogszabályban foglaltaknak, a pályázati felhívásnak, valamint az ahhoz tartozó pályázati csomagnak megfelelő, a pályázat sajátosságaihoz, követelményeihez igazodó tartalommal kell elkészíteni. A legfontosabb előírásokon kívül még további igen fontos követelményt tartalmaz ez a pont, melyeknek betartása és követése a sikeres pályázatbefogadás és bírálat alapja. Kézzel írt pályázat, illetve hiánypótlás nem nyújtható be.

7. A pályázat benyújtásának módja A pályázat benyújtásának módjáról rendelkező rész tartalmazza azokat a technikai részleteket és feladatokat, amelyeknek eleget kell tenni a pályázat benyújtásakor. Lényeges, hogy a pályázatokat folyamatosan és nem egy megszabott határidőig lehet benyújtani. Gyakorlatilag a benyújtási határidő megegyezik a tervezési időszak végével és figyelembe véve az n+2es szabályt ez 2006. december 31-ét jelenti. Az n+2-es szabály azt jelenti, hogy a benyújtási határidőhöz, vagyis a tervidőszak végének dátumához képest még maximum két év áll rendelkezésre, hogy a pályázat megvalósítását a megkötött támogatási szerződésnek megfelelően befejezzék. A pályázatokat postai úton tértivevénnyel a megvalósítás helye szerint illetékes (regionális) MVH Kirendeltségre lehet benyújtani.

8. A pályázatok bírálata A pályázatok bírálata az előzőekben már részletezett okok miatt meglehetősen bonyolult folyamat és arra most részletesen nem térünk ki. Inkább tekintsük át a bírálati eljárás legfontosabb szakaszait: – A befogadásra való jogosultság vizsgálata – befogadás - hiány-

pótlásra való felszólítás – elutasítás. – A befogadott pályázatok alintézkedések, illetve tevékenységek szerinti szakmai és pénzügyi értékelése egy előre megadott pontozási rendszer alapján. 35

– A pályázatok pontozása, rangsorolása és a rangsor szerint a pá-

lyázatok előterjesztése a Döntés Előkészítő Bizottság bírálatára, majd az Irányító Hatóság vezetőjének támogatási döntésére. – Nem bírálati szakasz, de szervesen kapcsolódik a folyamathoz a szerződés kötés előkészítése a nyertes pályázókkal, melyet az Irányító Hatósági döntés után az MVH végez és az előbb említett hatóság vezetője ír alá. A szerződés aláírása után a megvalósítás bonyolítását az MVH végzi.

9. A támogatás felhasználása és elszámolása A támogatás felhasználása és elszámolása során a pályázó a tételes elszámolás után veheti igénybe (hívhatja le) a támogatást. A műszakilag illetve meghatározhatóan elkülöníthető és a minimális összeghatárt elért szakaszok (mérföldkövek) után részelszámolás is lehetséges, ami lehetővé teszi a pályázónak, hogy a végső pályázat lezárás előtt hozzáférhessen a pályázati forrásokhoz. Az egy millió forintot meg nem haladó pályázat nem szakaszolható, egyébként egy pályázatnak maximum négy mérföldköve lehet. A kedvezményezett számára történő kifizetéseket a Magyar Államkincstár forintban, a kedvezményezett bankszámlájára teljesíti.

10. Elszámolható költségek Ez a pont az elszámolható költségeket sorolja fel nem a tevékenységek szerint. Kiemelnénk az utolsó pontot, mely szerint a projekthez közvetlenül kapcsolódó egyéb költségek, ráfordítások: mint például az építészek, mérnökök, tanácsadók, Megyei Közigazgatási Hivatalokban regisztrált műszaki ellenőrök díjai, közjegyzői, közbeszerzési eljárás díja, illetékek, megvalósíthatósági tanulmányok, szabadalmak és licencek vásárlása költségeinek összege, amely nem lehet több, mint a projekt – ezen egyéb költségekkel csökkentett – összes elszámolható költségének 12%-a.

11. Beszámolási kötelezettség A beszámolási kötelezettség rész tartalmazza a pályázók azon kötelezettségeit, amelyek a támogatott projektek előrehaladásával, illetve eredményességével foglalkozó előrehaladási jelentéssel kapcsolatosak. A pályázatok nem érnek véget a végső kifizetéssel, mert a kedvezményezettnek a végső kifizetés teljesítését követően az üzemeltetési / üzemben tartási kötelezettség ideje alatt minden évben éves fenntartási jelentést kell benyújtania. Az első fenntartási jelentést a végső kifizetéstől számított első év végén kell benyújtani.

36

12. Ellenőrzés Az ellenőrzés és a támogatás rendeltetéstől eltérő felhasználásának következményei részben részletesen szabályozva van és a pályázó számára ezáltal előzetesen ismertek azok a szabályok, illetve szankciók, amelyek a visszaélések elkerülésére lettek a rendszerbe bevezetve. Ebben a részben vannak szabályozva a helyszíni ellenőrzések, illetve szemlék előírásai. A költségvetési és európai uniós forrásokból származó támogatások kedvezményezettje köteles az ellenőrzés érdekében az Európai Számvevőszék, az Európai Bizottság illetékes szervei, az Állami Számvevőszék, a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal, a Magyar Államkincstár, a Kifizető Hatóság (PM), az Irányító Hatóság (FVM) és a Közreműködő Szerv (MVH) képviselőivel együttműködni ellenőrzési munkájukban, az ellenőrzés feltételeit a helyszíni ellenőrzés alkalmával biztosítani, a megfelelő dokumentumok (számlák, engedélyek, tanúsítványok, építési naplók, szerződések, kiviteli tervek, géplisták, stb.), a projekt megvalósítását igazoló okmányok (tulajdoni lap, bérleti szerződés, stb.), bizonylatok (pénzügyi, minőségi, szállítási, stb.) rendelkezésre bocsátásával. A visszaélés megállapítása miatt elrendelt visszafizetésről szóló döntés alapján, a támogatást a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeres mértékének megfelelő kamattal növelten kell az MVH számlájára visszafizetni. A jogosulatlanul felhasznált támogatás adók módjára behajtandó köztartozásnak minősül.

13. Közbeszerzés Figyelembe véve, hogy az elnyert támogatás folyósításakor költségvetési források kerülnek felhasználásra, a Közbeszerzésről szóló 2003. évi CXXIX törvény és a kapcsolódó jogszabályok rendelkezései szerint kell eljárni. Ezt részletesen a pályázati csomag közbeszerzési tájékoztatója tartalmazza

14. Jogorvoslat Az MVH elutasító döntésével szemben a pályázó írásban az MVH elnökéhez címzett, de a Kirendeltséghez benyújtott kifogást terjeszthet elő a döntés kézhezvételétől számított 15 napon belül. Az MVH elnöke a kifogást a benyújtástól számított 30 napon belül bírálja el. A döntés ellen további jogorvoslatnak helye nincs. Az Irányító Hatóság vezetőjének döntésével szemben a pályázó a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszterhez címzett, és az AVOP Irányító Hatósághoz (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Irányító Hatósági Főosztálya) benyújtott kifogást terjeszthet elő a döntés kézhezvételétől számított 15 napon belül. A miniszter a kifogást a benyújtástól számított 30 napon belül bírálja el. A döntés ellen további jogorvoslatnak helye nincs.

15. Egyéb rendelkezések Az egyéb rendelkezések tartalmazzák azokat a más részhez nem sorolható fontos szabályokat és tudnivalókat, amelyek ismerete szükséges a sikeres pályázáshoz.

37

16. A pályázatnál alkalmazandó és az intézkedésre vonatkozó jogszabályok – – – – – – – – – – – – –

–

– – – – – – – – – – – – –

– –

– – –

38

1260/1999/EK rendelet 1263/1999/EK rendelet 1268/1999/EK rendelet 104/2000/EK rendelet 366/2001/EK rendelet 438/2001/EK rendelet 445/2002/EK rendelet 448/2002/EK rendelet 2369/2002 rendelettel módosított 2792/1999/EK rendelet 1145/2003/EK rendelet 1783/2003 /EK rendelet Iránymutatás a halászat és akvakultúra számára nyújtott állami támogatás vizsgálatához HL 2001/C 19/05 69/2001/EK bizottsági rendelet az Európai Közösséget létrehozó Szerződés 87. és 88. cikkének a csekély összegű támogatásokra alkalmazásáról 70/2001/EK bizottsági rendelet az Európai Közösséget létrehozó Szerződés 87. és 88. cikkének a kis- és középvállalkozásoknak nyújtott támogatásokra történő alkalmazásáról 1957. évi IV. törvény az államigazgatási eljárás általános szabályairól 2003. évi XCII. törvény az adózás rendjéről 1992. évi I. törvény a szövetkezetekről 1992. évi XXXVIII. törvény az államháztartásról 1992. évi LXXIV. törvény az általános forgalmi adóról 1995. évi LIII. törvény a környezetvédelem általános szabályairól 1996. évi LIII. törvény a természet védelméről 1997. évi LXXVIII. törvény az épített környezet alakításáról és védelméről 1997. évi CXIV. törvény az agrárgazdaság fejlesztéséről 1998. évi XXVIII. törvény az állatok védelméről és kíméletéről 2000. évi C. törvény a számvitelről 2000. évi CXLI. törvény az új szövetkezetekről 2003. évi LXXIII. törvény a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdéseiről és az ezzel összefüggő törvénymódosításokról 2003. évi CXXIX. törvény a közbeszerzésekről 2004. évi LXVI. törvény a Tisza-völgy árvízi biztonságának növelését, valamint az érintett térség terület- és vidékfejlesztését szolgáló program (a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése) közérdekűségéről és megvalósításáról 158/1997. (IX.26.) kormányrendelet az építési, műszaki ellenőri tevékenységről 217/1998. (XII.30.) többször módosított kormányrendelet az Államháztartás működési rendjéről 49/2001. (IV.3.) kormányrendelet a vizek mezőgazdaság eredetű nitrát szennyezéssel szembeni védelméről

– 104/2001. (VI.21.) kormányrendelet az MVH célelőirányzat fel– –

– – –

– –

–

–

–

– –

–

– –

–

használásának általános feltételeiről 81/2003. (VI.21.) kormányrendelet a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalról 141/2003. (IX.9.) kormányrendelet az Európai Unió Közös Agrárpolitikája magyarországi végrehajtásáról, illetve a nemzeti agrártámogatási rendeletben érintett ügyfelekkel összefüggő ügyfélregiszter létrehozásáról és az ezzel kapcsolatos nyilvántartásba vételről 163/ 2001. (IX.14.) kormányrendelet a vállalkozásoknak nyújtott állami támogatások tilalma alóli mentességek egységes rendjéről 81/2003. (VI.7.) kormányrendelet a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalról 141/2003. (IX. 9.) kormányrendelet az Európai Unió Közös Agrárpolitikája magyarországi végrehajtásában, illetve a nemzeti agrártámogatási rendszerben érintett ügyfelekkel összefüggő ügyfélregiszter létrehozásáról és az ezzel kapcsolatos nyilvántartásba vételről 193/2003 (XI. 26.) kormányrendelet a költségvetési szervek belső ellenőrzéséről 233/2003. (XII.16.) kormányrendelet az Európai Unió Strukturális Alapjai és a Kohéziós Alap támogatásainak fogadásához kapcsolódó pénzügyi lebonyolítási, számviteli és ellenőrzési rendszerek kialakításáról 280/2003. (XII.29.) kormányrendelet az Államháztartás működési rendjéről szóló 217/1998 (XII. 30.) Kormányrendelet módosításáról 1/2004. (I. 5.) kormányrendelet az Európai Unió strukturális alapjaiból és a Kohéziós Alapjaiból származó támogatások hazai felhasználásáért felelős intézményekről 6/2004. (I.22.) kormányrendelet az Európai Unió közös forrásaiból származó agrártámogatások, az azokhoz kapcsolódó, nemzeti költségvetésből nyújtott kiegészítő támogatások, valamint a nemzeti hatáskörben nyújtott agrártámogatások igénybevételének általános feltételeiről 32/1999. (III.31.) FVM rendelet a mezőgazdasági haszonállatok tartásának állatvédelmi szabályairól 2253/1999. (X.7.) Kormányhatározat a Nemzeti Agrárkörnyezetvédelmi Programról és a bevezetéséhez szükséges intézkedésekről 51/2000. (VIII.9.) FVM–GM–KÖVIM együttes rendelete az építőipari kivitelezési, valamint a felelős műszaki vezetői tevékenység gyakorlásának részletes szakmai szabályairól és az építési naplóról 85/2002. (IX.18.) FVM rendelet a termelői csoportokról 124/2003. (VIII.15.) kormányrendelet az Európai Unió által nyújtott egyes pénzügyi támogatások felhasználásával megvalósuló programok monitoring rendszerének kialakításáról 14/2004. (VIII.13.) TNM-GKM-FMM-FVM-PM együttes rendelet a strukturális alapok és a Kohéziós Alap felhasználásának általános eljárási szabályairól

39

17. MVH kirendeltségei Az alábbiakban nem külön pontkén felsoroljuk a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal illetékes regionális hatáskörrel rendelkező megyei kirendeltségeinek címeit és illetékességi területeit: Csongrád megyei Regionális Kirendeltség, Szeged székhellyel, Csongrád, Békés és Bács-Kiskun megyei illetékességgel: – 6720 Szeged, Tisza Lajos krt. 2–4. – 6701 Szeged, Pf. 504. – Tel.: (62) 814 – 900, Fax: (62) 814 - 901 Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Regionális Kirendeltség, Miskolc székhellyel, BorsodAbaúj-Zemplén, Nógrád és Heves megyei illetékességgel: – 3530 Miskolc, Mindszent tér 1. – 3501 Miskolc, Pf. 646. – Tel.: (46) 814 – 902, Fax: (46) 814 - 901 Somogy megyei Regionális Kirendeltség, Kaposvár székhellyel, Somogy, Tolna és Baranya megyei illetékességgel: – 7400 Kaposvár, Fő u. 16. – Tel.: (82) 814 – 900, Fax: (82) 814 - 901 Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Regionális Kirendeltség, Nyíregyháza székhellyel, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Jász-Nagykun-Szolnok és Hajdú-Bihar megyei illetékességgel: – 4400 Nyíregyháza, Hősök tere 9. – 4401 Nyíregyháza, Pf. 44., illetve 422. – Tel.: (42) 814 – 900, Fax: (42) 914 - 901 Veszprém megyei Regionális Kirendeltség, Veszprém székhellyel, Veszprém, KomáromEsztergom és Fejér megyei illetékességgel: – 8200 Veszprém, Levendula u. 1. – 8202 Veszprém, Pf. 791. – Tel.: (88) 814 – 900, Fax: (88) 814 - 901 Zala megyei Regionális Kirendeltség, Zalaegerszeg székhellyel, Zala, Vas és GyőrMoson-Sopron megyei illetékességgel: – 8900 Zalaegerszeg, Kosztolányi u. 10. – 8900 Zalaegerszeg, Pf. 142. – Tel.: (92) 814 – 900, Fax: (92) 814 - 901 Fővárosi és Pest megyei Regionális Kirendeltség, Budapest székhellyel, Budapesti és Pest megyei illetékességgel: – 1132 Budapest, Váci út 18. – 1394 Budapest, Pf. 309. – Tel.: (1) 814 – 8900, Fax: (1) 814 – 8901 Központi Ügyfélszolgálat: – Tel: (1) 374-3603, (1) 374-3604 – e-mail: [email protected]

40

VII. ÖSSZEFOGLALÁS Mint ismeretes Magyarországon a halászat legfontosabb termelő alapjai a mesterséges tógazdaságok, amelyeknek kiemelt jelentősége van a más mezőgazdasági kultúrák számára kedvezőtlen földterületek hasznosításában, ugyanakkor a kultúrtáj részei és természetvédelmi, vizes élőhely szerepet is betöltenek. A tógazdaságok esetében tehát nehezen választható el egymástól a halászati és a mezőgazdasági politika. A vonatkozó EU jogszabályok is tudomásul veszik ezt a helyzetet, és lehetővé teszik, hogy e területek – a már bemutatott – HOPE-n kívül más közösségi forrásokból is támogatásban részesüljenek. A halászat számára legfontosabb ilyen támogatási lehetőség az agrártámogatások vidékfejlesztési pilléréhez kapcsolódik. A Magyarországon 2002-ben beindított vizes élőhely támogatási program folytatásaként lehetőség nyílik a környezetvédelmi és természetvédelmi célokat is betöltő halastavak fenntartásának és üzemeltetésének évenkénti rendszeres támogatására. Magyarországon a természetes vizek, víztározók, bányatavak, holtágak halászati hasznosításából származó állami bevételeket (így az állam halászati joga után fizetett haszonbérleti díjakat, az állami horgászjegyek és halászjegyek díját, a halgazdálkodási és halvédelmi bírságokat) a Magyar Államkincstár elkülönítetten kezeli. Az így képződő pénzeszközök képezik a forrását a magyar agrártámogatási rendszerben szereplő és előzetes már részletezett halgazdálkodási támogatásoknak, amelyek pályázati úton nyerhetők el. E támogatások nem a halászati kapacitások bővítését vagy a halászati termelést szolgálják, tehát nem sértik az Európai Unió halászati támogatásokra vonatkozó korlátozó rendelkezéseit. Arról van szó, hogy az ágazat szereplőinek befizetései kerülnek társadalmilag indokolt célokra visszaforgatásra, ezért ez a támogatási rendszer nemzeti támogatásként tartósan fennmaradhat, nem csak a 2006-ig terjedő átmeneti időszakban, hanem azon túl is. A korlátozások nélküli egységes piac létrejötte a halászati termékek esetében is rendkívül nagy jelentőségű. Annak ellenére, hogy az Európai Unió jelenleg a világ legnagyobb halimportőre és önellátási szintje a halászati termékekből az új tagállamok csatlakozása után sem fog lényegesen változni, nem állíthatjuk, hogy haltermelésünk korlátlan lehetőségek előtt áll. Legfőbb termékünket, a pontyot ugyanis csak Nyugat-Európa egyes régióban valamint a csatlakozó államokban fogyasztják, mely utóbbiak e halfajból önellátók, sőt esetenként a belföldi igényeket meghaladó többlettel is rendelkeznek. Pontytermelésünket alapvetően tehát csak olyan mértékben tudjuk majd növelni, amilyen mértékben a hazai kereslet növekedni fog. Az export volumene várhatóan nem haladja majd meg a jelenlegi szintet. A hatalmas európai piac azonban számos olyan lehetőséget kínál a magyar haltermelőknek, amelyeket összességükben talán még fel sem tudunk mérni. A magyar halgazdaságokban előállított különböző fajú édesvízi halak a választék bővítését szolgálhatják, különösen akkor, ha piacképes termékekké tudjuk azokat feldolgozni. Néhány halfaj (például az afrikai harcsa, az európai harcsa vagy a tokfélék) intenzív termelésében technológiai előnnyel rendelkezünk, amelyet megfelelő piaci munkával feltétlenül ki tudunk használni. Fontos előnyünk az édesvízi halfajok mesterséges szaporítása és ivadéknevelése terén, amit az európai halgazdaságok tenyészanyag ellátásában és a természetes vizek népesítési programjaiban hasznosíthatunk. Az érem másik oldala, hogy a tengeri halászat termékei az eddigieknél kedvezőbb feltételek mellett jutnak majd el a magyar fogyasztókhoz. Azokhoz, akik jelenleg évente olyan kevés halat fogyasztanak, mint talán sehol Európában. A hal iránti kereslet a magyar piacon az elkövetkező években jelentősen bővülni fog, emellett szól az életmód változása, az egészsége-

41

sebb táplálkozás iránti igény, a nyugat-európai étkezési szokások részbeni átvétele és mindenek előtt a lakosság vásárlóerejének bővülése. A magyar halászat előtt álló nagy kihívás, hogy a növekvő kereslet mekkora hányadát tudjuk majd versenyképes hazai termelésből kielégíteni, értve ez alatt mind az élő alapanyag előállítását, mind annak feldolgozását és felkínálását a fogyasztóknak.

42