EU PIACSZABÁLYOZÁSA KERTÉSZET

EU PIACSZABÁLYOZÁSA KERTÉSZET

FVM KÉPZÉSI ÉS SZAKTANÁCSADÁSI INTÉZET BUDAPEST, 2005

EU PIACSZABÁLYOZÁSA KERTÉSZET

Szerző: ZÖLDSÉG- ÉS GYÜMÖLCSTERMESZTÉS: DÍSZ- ÉS GYÓGYNÖVÉNYTERMESZTÉS: SZŐLŐTERMESZTÉS ÉS BOR:

Lektor: DR. GERENDÁS KÁROLY DR. IMRE CSABA DÖMÖTÖR JÓZSEF FODOR ZOLTÁN HARCZ ZOLTÁN

Szerkesztő: MARKÓ IVETT

KRISTÓF LÁSZLÓNÉ SZENCI GYŐZŐNÉ SZTANEV BERTALAN

TARTALOMJEGYZÉK I. A zöldség-gyümölcs ágazat helyzete az Európai Unióban és Magyarországon _____________ 6 1. Termelés_____________________________________________________________________ 6 2. Piac és értékesítés _____________________________________________________________ 6 3. A zöldség- gyümölcspiac szabályozásának főbb területei az Európai Unióban ______________ 8 4. Rendeletek ___________________________________________________________________ 9 5. Minőségi előírások_____________________________________________________________ 9 5.1. A minőségi előírások célja, jelentősége _________________________________________ 9 5.2. A minőségi szabványok tartalma _____________________________________________ 11 5.3. Minőségellenőrzés ________________________________________________________ 12 6. Termelői Szervezetek__________________________________________________________ 13 6.1. TÉSZ-ek főbb jellemzői ____________________________________________________ 14 6.2. A TÉSZ-ek elismerési feltételei ______________________________________________ 15 6.3. A TÉSZ-ek alanyi köre, termékkategóriák______________________________________ 15 6.4. A TÉSZ célja, fő feladatai __________________________________________________ 15 6.5. A TÉSZ tagjainak feladatai, kötelezettségei_____________________________________ 16 6.6. A TÉSZ belső szabályai ____________________________________________________ 16 7. A TÉSZ-ek elismerése és támogatása _____________________________________________ 17 7.1. Az előzetes elismerés feltételei_______________________________________________ 17 7.2. A véglegesen elismert TÉSZ-ek támogatásának feltételei __________________________ 18 8. A tagállamok TÉSZ-szel kapcsolatos feladatai ______________________________________ 18 9. A TÉSZ-ek szövetségei ________________________________________________________ 18 10. TÉSZ-ek az EU-ban__________________________________________________________ 19 11. TÉSZ-ek Magyarországon _____________________________________________________ 19 11.2. Jogi szabályozás _________________________________________________________ 20 11.3. A TÉSZ elismerésének eljárásrendje _________________________________________ 20 12. Támogatások az EU-ban ______________________________________________________ 20 12.1. Feldolgozott zöldség-gyümölcs termékek termelési támogatása ____________________ 20 12.2. Gyümölcsösök telepítésének támogatása ______________________________________ 21 12.3. Kivágási támogatás_______________________________________________________ 21 12.4. Piacról való árukivonás támogatása (intervenció) _______________________________ 21 13. Kereskedelem harmadik (EU-n kívüli) országokkal _________________________________ 22 14. Szakmaközi szervezetek ______________________________________________________ 22 15. Fontosabb jogszabályok_______________________________________________________ 22 II. A szőlő helyzete az Európai Unióban és Magyarországon ____________________________ 24 1. Az átalakult piac új gondolkodást igényel __________________________________________ 24 2. Kilátások a világ borpiacán _____________________________________________________ 25 3. Az Európai Unió borpiaca ______________________________________________________ 26 3

4. A szőlőtermesztés szabályozása__________________________________________________ 27 4.1. Termelési potenciál szabályozása _____________________________________________ 27 4.2. A szőlőtermő terület növekedésének tiltása _____________________________________ 28 4.3. A szőlőtelepítésre engedélyezett szőlőfajták körének meghatározása _________________ 29 5. A szőlőtermesztés szabályozásának nemzeti sajátosságai ______________________________ 29 5.1. A szőlő termőhelyi katasztere________________________________________________ 29 5.2. Szőlőfajta használat _______________________________________________________ 30 6. A nemzeti hatáskörben maradt szabályozási területek_________________________________ 31 6.1. A nemzeti szabályozás elvei _________________________________________________ 31 6.2. Változó szemlélet a szabályozásban ___________________________________________ 31 6.3. A magyar bor szabályozásának felépítése ______________________________________ 32 7. Az intézményrendszerről és az intézmények feladatairól ______________________________ 34 8. A szőlőtelepítés ______________________________________________________________ 36 9. Szőlőültetvények felújítása _____________________________________________________ 37 10. Szőlőültetvények művelése ____________________________________________________ 38 11. Szőlőültetvények kivágása _____________________________________________________ 39 12. Információforrás_____________________________________________________________ 39 III. A bor helyzete az Európai Unióban és Magyarországon _____________________________ 41 1. Bevezetés ___________________________________________________________________ 41 2. Az Európai Unió borpiaci szabályozásának felépítése_________________________________ 41 3. Az Európai Unió borágazatra vonatkozó jogrendszere és a magyar szabályozás kapcsolata ___ 44 3.1. A bortörvény_____________________________________________________________ 44 3.2. Eredetvédelem ___________________________________________________________ 45 3.3. Borászati termékek jelölése _________________________________________________ 45 3.4. Borászati termékek előállítása _______________________________________________ 50 3.5. Borászati üzem engedélyezése _______________________________________________ 51 4. Az Európai Unió borászati termékekre vonatkozó támogatásai__________________________ 52 4.1. Szeszesital-piac ellátását szolgáló lepárlási intézkedés ____________________________ 52 4.2. A borászati melléktermékek felhasználásának szabályozása ________________________ 53 4.3. Krízislepárlás ____________________________________________________________ 54 4.4. A közösségi alkoholintervenció ______________________________________________ 54 4.5. A lepárlásban részt vevő üzemek és begyűjtőhelyek jóváhagyása ____________________ 55 4.6. Szőlőlé készítése __________________________________________________________ 55 4.7. A borászati termékek alkoholtartalmának növelésére használt must támogatása_________ 55 4.8. Magánraktározási támogatás_________________________________________________ 56 5. Borászati termékek tájékoztató és promóciós programjainak támogatása __________________ 56 6. Adatszolgáltatások, nyilvántartások_______________________________________________ 57 IV. A dísznövénytermesztés helyzete az Európai Unióban és Magyarországon ______________ 59 1. Bevezetés ___________________________________________________________________ 59 4

2. Az Európai Unió dísznövénytermesztésének jelenlegi helyzete _________________________ 60 3. A vágott virág kereskedelme ____________________________________________________ 61 4. Az Európai Unió dísznövénypiacának és az egyes dísznövény termékek minőségének szabályozása___________________________________________________________________ 64 4.1. A dísznövény termékek közös piacszervezése ___________________________________ 64 4.2. A szabványokat létrehozó EGK rendeletek áttekintése ____________________________ 65 4.3. Eltérések a minőségi szabványoktól___________________________________________ 67 4.4. Minimális exportárak meghatározása __________________________________________ 67 4.5. Dísznövényvásárlást növelő intézkedések ______________________________________ 68 5. Kereskedelemmel kapcsolatos jogszabályok ________________________________________ 69 6. Megvalósult programok ________________________________________________________ 71 7. Egyéb a dísznövény szakágazatot érintő szabályozások _______________________________ 72 7.1. A dísznövény szaporítóanyag szabályozása _____________________________________ 72 7.2. Növényegészségügy szabályozása ____________________________________________ 73 8. A dísznövény szakágazat hazai helyzete, lehetőségei _________________________________ 74 V. A gyógynövénytermesztés helyzete az Európai Unióban és Magyarországon_____________ 76 1. Az Európai Unió gyógynövénytermesztésének és kereskedelmének helyzete ______________ 76 2. Gyógynövény termékek kategóriái és szabályozásuk folyamata az Európai Unióban ________ 77 3. A gyógynövény termékek hazai szabályozása_______________________________________ 81 4. A gyógynövények gyűjtésének szabályozása _______________________________________ 83 5. A gyógynövénytermesztést segítő szabályozások a Közösségben _______________________ 84 6. A szakágazatot érintő egyéb szabályozások ________________________________________ 84 7. A gyógynövény ágazat hazai helyzete és lehetőségei _________________________________ 85 VI. A dísz- és gyógynövénytermesztés összefoglalása ___________________________________ 87 1. Néhány jelentősebb szervezet címe, elérhetősége ____________________________________ 87

5

I. A ZÖLDSÉG-GYÜMÖLCS ÁGAZAT HELYZETE AZ EURÓPAI UNIÓBAN ÉS MAGYARORSZÁGON 1. Termelés A világ zöldség-gyümölcs termelése 2001-2003 között éves szinten meghaladta az 1.290 millió tonnát, melyből a zöldség 810 millió tonnát, a gyümölcs pedig 480 millió tonnát tett ki. A termelésben Ázsia jár az élen 60%-os részesedéssel, ezt követi Európa 14%-kal, Latin-Amerika és a Karib térség 10%-kal, Afrika 9%-kal és Észak-Amerika 5%-kal. Az EU 15ök részesedése 10% volt. Az említett időszakban meghatározó volt Kína felfutása, ugyanis mára a világ termelésének 35%-át teszi ki. 2001 és 2002 évek átlagában az EU 15 tagállamának éves zöldségtermelése 55 millió tonna volt, melyből 15 millió tonnát a paradicsom tett ki, friss gyümölcsből 75 millió tonnát termeltek, melyből 9,7 millió tonna a citrusfélékből adódott ki. A tíz új tagállam belépésével a megtermelt mennyiség zöldségfélékből 9 millió tonnával, gyümölcsfélékből 6 millió tonnával nőtt. A legnagyobb zöldségtermelő Olaszország, Spanyolország és Franciaország. Gyümölcstermelésben is Olaszország jár az élen, őt Spanyolország és Franciaország követik. A fent említett két mediterrán ország Franciaországgal együtt az EU 15-ök zöldséggyümölcs termelésének több, mint 60%-át adják. A zöldség-gyümölcs ágazat az EU 15-nél a mezőgazdasági termelési érték 17,2%-át tette ki, a 10 új tagállam belépésével az arány 16,8% lett. Magyarország zöldség-gyümölcs éves termése mintegy 2,5-2,8 millió tonna volt 1999 és 2003 között, melyből a zöldség 1,8-1,9 millió tonnát, a gyümölcs 800-900 ezer tonnát tett ki. A megtermelt zöldség mennyiségének kb. 75-80%-a a szabadföldi termelésből, a fennmaradó része a hajtatásból származik. Az utóbbi években a zöldség- és gyümölcstermelés a növénytermelés 12-14%-át tette ki, és fokozatosan emelkedő tendenciát mutat. Az országon belül a kedvező ökológiai adottságokra és az évszázados termesztési hagyományokra épülve speciális termelőtájak alakultak ki. Az összes szántóföldi zöldség-vetésterület 87%-át két régió, Észak-Alföld és Dél-Alföld adja. A gyümölcsfélék termesztése elsősorban az észak- és dél-alföldi régiókban koncentrálódik, de a közép-magyarországi és a nyugat-dunántúli régiók részesedése is jelentős. A négy régió összes termőterület 83%-át és az össztermés 81%-át adja. A zöldség-gyümölcs ágazat a mezőgazdasági műveléssel hasznosított terület mintegy 3,2%-át teszi ki, melyből a zöldségtermelés 2%-kal a gyümölcstermelés 1,2%-kal részesedik. A termelési érték ugyanakkor jóval nagyobb, a teljes mezőgazdasági termelésnek 10-14%-át, a növénytermelés értékének sikeres években mintegy negyedét adja. A termelés elaprózott, ugyanez jellemző valamennyi az EU-hoz újonnan csatlakozott középkelet-európai országra is.

2. Piac és értékesítés Az EU zöldség-gyümölcs piaca meglehetősen összetett. Az USA után a második legnagyobb exportőr, a világkereskedelemből 11,7%-kal részesedik, és ugyanakkor a legnagyobb importőr is 25%-os részaránnyal. Az utóbbi években az EU 15-ök éves frissgyümölcs-exportja több, mint 2,5 millió tonna volt, melynek mintegy harmada az újonnan csatlakozott országokba irányult. A frisszöldség-exportja 2001-2003 közötti időszakban elérte az 1,4 millió tonnát, a tartósítottaké pedig még dinamikusabb emelkedés után 2,5 millió ton6

nára nőtt. Az EU piaca több zöldség-, ill. gyümölcsfajból túltermeléssel küzd. Az EU 15ök zöldség-gyümölcs importja 1999-2001 között 54 millió tonna körül alakult, viszonylag kiegyenlített volt. A legnagyobb importőrök Németország, az Egyesült Királyság, Hollandia, Franciaország és Belgium. Magyarország zöldség-gyümölcs kereskedelmében ugyancsak jelentős az export szerepe, mely a mezőgazdasági ágazat teljes exportbevételének a 20%-át adja. 2002-ben és 2003ban éves szinten mintegy 106.000, ill. 77.000 tonna friss zöldség, 214.000 és 273.000 tonna friss gyümölcs került külpiacra. A legjelentősebb célországok Németország, Olaszország, Ausztria és Lengyelország. Az exportban a feldolgozott termékek aránya magasabb, mint a friss árué. A fenti időszakban az import zöldségfélékből jelentősen megugrott (84 ezer tonnáról 154 ezer tonnára) a hazánkban is termeszthető gyümölcsfélék importja, ugyanakkor viszszaesett (42 ezer tonnáról 36 ezer tonnára), viszont megemelkedett a déligyümölcsök behozatala (178 ezer tonnáról 194 ezer tonnára) (1. táblázat). 1. táblázat:

Magyarország zöldség-gyümölcs kereskedelme (tonna) 2002-2003 Megnevezés

Export

Import

2002

2003

2002

2003

Friss zöldség

106198

76646

83654

153963

Friss gyümölcs (hazai)

213925

272806

42266*

36411*

Tartósított zöldséggyümölcs

425785

436596

87115

112562 *déligyümölcs nélkül

Forrás: FRUITVEB Zöldség-gyümölcs 2003. évi jelentés

Hazánk zöldség-gyümölcs-kereskedelmét EU tagként egészen másként kell kezelni, mint korábban. A csatlakozással teljes körűen bekapcsolódtunk abba az egységes, immár 25 országot magába foglaló piacba, ahol mindenféle korlátozástól mentesen áramolhatnak a mezőgazdasági termékek. Zöldség- gyümölcs piacszabályozás az Európai Unióban és Magyarországon Az EU zöldség-gyümölcs piacszabályozása szervesen kapcsolódik a Közös Mezőgazdasági Politika (angol elnevezéssel: Common Agricultural Policy- rövidítve CAP) rendszeréhez. Ennek alapelvei a következők: – Az egységes piac elve, melynek értelmében az EU-n belül a mező-

gazdasági termékek egységes piacát kell létrehozni. Ez magába foglalja többek között a termékek szabad mozgását. E cél érdekében fogalmazták meg azokat a zöldség-gyümölcs termékekre vonatkozó minőségi előírásokat, amelyek az áruk értékének összehasonlíthatóságát teszik lehetővé. – A közösségi preferencia elve, amely azt tartja szem előtt, hogy az EU belső agrárpiacának védelmet kell élveznie a külső versennyel szemben. Ennek érdekében nyújt az EU bizonyos zöldséggyümölcs termékekre is támogatást az export visszatérítés keretében, ill. védi a belső piacot a belépő árrendszerrel. – A pénzügyi szolidaritás elve pedig azt jelenti, hogy a közös agrárpolitika finanszírozására pénzügyi alapot kell teremteni, amely7

lyel a közös célok segíthetők elő. Ebből a pénzügyi alapból juthatnak támogatáshoz többek között a zöldség-gyümölcs termelők értékesítő szervezetei, ebből finanszírozható a gyümölcsösök telepítésének, kivágásának, az esetleges árukivonásnak ill. bizonyos termékek termelésének a támogatása. A Közös Mezőgazdasági Politika alapelveit még 1958-ban dolgozták ki, de működtetésének szabályait az élethez igazodva többször módosították. A zöldség- és gyümölcspiac szabályozása az EU-ban ugyanakkor jelentősen eltér más mezőgazdasági ágazatétól. Az EU zöldség-gyümölcs piacszabályozásában a friss zöldségek és gyümölcsök nem a korlátozó jellegűen szabályozott termékek körébe tartoznak. Ez azt jelenti, hogy a piacszabályozási rendelet nem állít fel termelési korlátokat, a termékeknek a piaci versenyben kell helytállniuk, elsődlegesen a minőség és az ár a meghatározóak. Ez a szabályozási mód az áruk jellegéből adódik, ugyanis a termékek rendkívül sokfélék, gyorsan romlanak, nehezen tárolhatók, idényjellegűek, érzékenyen reagálnak a kereslet- kínálat változásaira, vagyis az árak gyorsan változnak.

3. A zöldség- gyümölcspiac szabályozásának főbb területei az Európai Unióban Az EU friss zöldség-gyümölcs piacszabályozás rendszerének három pillére van, és azok funkciója a következőkben foglalható össze: – EU rendeletek, amelyek a tagországokban az egységes szabályo-

zást hivatottak biztosítani. – Minőségi előírások, amelyek az egységes piacon szabadon mozgó áruk értékének azonos megítélését, a piac átláthatóságát szolgálják. – A termelői szervezetek létrehozására és működésére vonatkozó szabályok, amelyek feladata a sok kis termelésből származó, és a nagyméretű közös piac között az árukapcsolat harmonikus megteremtése, a kereslet és a kínálat összehangolása. E hármas egységet lebontva az EU az alábbi főbb területekre ad szabályozást: – a zöldség- gyümölcspiac átfogó szabályozása, – részletes szabályok a termelői szervezetek működési programjáról,

– – – – – – –

a működési alapokról és közösség által adott pénzügyi támogatásról, a termelői szervezetek elismerésének szabályozásáról, részletezve az előzetes elismerés témáját, részletes előírások a zöldség- gyümölcságazat intervenciójáról, részletes szabályozás a piacról kivont egyes gyümölcsök lepárlásáról, részletes rendelkezések a feldolgozott zöldség- és gyümölcspiac szervezéséről, a friss zöldség és gyümölcs minőségellenőrzéséről, a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek eredetjelöléséről és földrajzi jelzéséről, a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek hagyományos ill. különleges tulajdonságainak tanúsításáról.

A felsoroltakon kívül még számtalan egyéb területre - termékekre, tevékenységekre - is alkottak jogszabályt. 8

Az EU zöldség-gyümölcs piacszabályozási politikáját a 60-as évek óta folyamatosan korszerűsíti azzal a céllal, hogy a termelőket még inkább a piacorientált termelés irányába vigye. Ennek köszönhetően a jelenben kevésbé kerül alkalmazásra a támogatással történő árukivonás gyakorlata, mint a múltban.

4. Rendeletek A piaci szabályozással kapcsolatos EU alaprendeleteket 1996-ban alkották és 1997. január 1től hatályosak. A zöldség- és gyümölcspiacot szabályozó főbb rendeletek a következők: – EU Tanács 2200/96EK számú rendelete a friss gyümölcs- zöld-

ségpiac közös szervezéséről, valamint a kapcsolódó végrehajtási rendeletek. – EU Tanács 2001/96EK számú rendelete a feldolgozott gyümölcsés zöldségpiac közös szervezéséről, valamint a kapcsolódó végrehajtási rendeletek. A két alaprendeletet módosítja az EU Tanács 2699/2000 EK számú rendelete. A reform óta a piacszabályozás működésének tapasztalatai és a tagállamok javaslatai alapján az EU folyamatosan tökéletesíti rendszerét, az alapvető célkitűzések azonban továbbra is változatlanok. A megjelent módosító rendelet három területet különösen érint: a termelői szervezeteket, az árukivonásokat és az ipari feldolgozásra termelt alapanyagokat (ipari paradicsom, őszibarack- és körtebefőtt). A fontosabb vonatkozó jogszabályokat az 1. számú melléklet tartalmazza. A rendeletek közül kiemelkedő jelentőségű a 2200/96/EK számú rendelet, amely átfogóan szabályozza a friss zöldség és gyümölcs tekintetében a piac szervezését. E rendelet szabályozást ad a:

zöldség, gyümölcs termékek köréről, a termékek osztályba sorolásáról (minőségi előírások), a termelői szervezetekről, a szakmaközi szervezetekről és egyezményekről, az intervenciós intézkedésekről, a közösségen kívüli (harmadik) országokkal folytatott kereskedelem szabályairól, – a nemzeti és közösségi ellenőrzés fontosabb kérdéseiről.

– – – – – –

A rendelet felsorolja azokat a zöldség- és gyümölcsfajokat - szinte valamennyi élelmezési célra termesztett zöldséget és gyümölcsöt - melyekre a rendelet vonatkozik, beleértve a termesztett gombát, a csemegeszőlőt és a déligyümölcsöket is. Kivétel azonban a hazánkban nagy jelentőségű csemegekukorica, továbbá a burgonya.

5. Minőségi előírások 5.1. A minőségi előírások célja, jelentősége A közös és kötelező érvényű minőségi előírások jelentősége elsősorban az áruk szabadpiaci áramlásának biztosításában rejlik. Céljuk továbbá, hogy a kereskedelmet a jobb minőségű áru forgalmazásának irányába tereljék, biztosítsák, hogy a termelők egységes, kiegyenlített minőségű tételeket tudjanak összeállítani, ami kedvezőbb értékesítési árat jelenthet számukra. Az EU minőségi előírások a termelő és a kereskedő között a közös nyelvet je9

lentik, ami megkönnyíti a kereskedelmet, csökkenti a forgalmazás költségeit. Az így garantáltan egységes és állandó minőség növeli a fogyasztó biztonságát és elősegíti az árak összehasonlíthatóságát. Ezen előírások alkalmazásával történő osztályba sorolás olyan referencia keretrendszert biztosít, amely a tisztességes kereskedelmet és a piac átláthatóságát ösztönzi, kizárja a piacról a nem kielégítő minőségű terméket. Az EU mintegy 40 zöldség- és gyümölcsfaj esetében kötelezővé tette a minőségi előírások alkalmazását, a jövőben pedig további fajok esetében is minőségi előírások életbe léptetése várható. A minőségi előírások hatálya alá eső termékeket a 2. táblázat tartalmazza. 2. táblázat:

Minőségi előírások hatálya alá eső termékek ZÖLDSÉG

GYÜMÖLCS

articsóka

alma és körte

bimbóskel

csemegeszőlő

cukkíni

cseresznye

étkezési paprika

dió

fejes saláta, fodros és széles levelű endívia

görögdinnye

fejes- és kelkáposzta

kajszi

fokhagyma

őszibarack és nektarin

halványító zeller

sárgadinnye

karfiol

szamóca

paradicsom

szilva

paraj

avokadó

póréhagyma

banán

sárgarépa

citrusfélék

spárga

kivi

tojásgyümölcs uborka vöröshagyma hajtatott cikória zöldbab zöldborsó gomba Forrás: EU Tanács 2200/96/EK rendelet

Az EU-ban érvényes zöldség-gyümölcs szabványok - melyek harmonizálnak az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága által kidolgozott nemzetközi ajánlásokkal - objektív mércét jelentenek a különböző körülmények között termett és ezért különböző állapotú termékeknek, ami az eladó és a vevő adás-vételi megállapodását könnyíti meg. A minőségi előírások közös volta azt jelenti, hogy az EU valamennyi tagországában egységesen értelmezendők és alkalmazandók. A kötelező érvényesség pedig kiterjed mindazokra, akik az EU területén árut felkínálnak vagy piacra szállítanak. A minőségi előírások egyaránt vonatkoznak az EU-ban megtermelt, az importált és az exportált termékekre. Kivételt jelentenek például a termelő saját gazdaságában közvetlenül a fogyasztónak eladott áruk, illetve a feldolgozóiparnak szállított alapanyagok. 10

Az előírások betartásáért, az áru minőségéért mindig az felel, aki az árut birtokolja. Ez azt is jelenti, hogy a termékeknek a termelőtől a fogyasztóig tartó kereskedelem minden lépcsőfokán meg kell felelniük az érvényes előírásoknak. Magyarország a friss zöldségre és gyümölcsre vonatkozó minőségi szabványok kialakítása során teljes egészében átvette az EU minőségi előírásait, melyeket a Magyar Élelmiszerkönyv tartalmazza. Ennek hazai alkalmazását a 40/1995 (XI.16.) FM rendelet 1996. január 1-től kötelezővé tette. 5.2. A minőségi szabványok tartalma A minőségi szabványok egységes minta alapján épülnek fel, melyek általános tartalma a következő:

I. A termék meghatározása - a faj botanikai megnevezése. II. Minőségi előírások, melyeknek a termékek az előkészítés és a csomagolás után meg kell, hogy feleljenek. Ezek a fogyasztó részére történő átadásig érvényesek. Két csoportot foglalnak magukba, úgy, mint a minimumkövetelményeket és a minőségi besorolásokat. – A minimumkövetelmények az összes termékre azonos formában és minden minőségi osztályra érvényesek, de az alsóbb minőségi kategóriákban csekély eltérés megengedhető. Az áruval szemben tehát minimális követelmény, hogy friss megjelenésű, ép és egész, egészséges, állati kártevőktől és azok nyomaitól mentes, tiszta és gyakorlatilag mentes látható idegen anyagoktól (pl. földtől, trágyától, növényvédő szerek látható nyomaitól), mentes nem természetes felületi nedvességtől (pl. esővíz, mosóvíz), mentes idegen szagtól és/vagy íztől, gondosan szedett ill. kezelt, megfelelően fejlett és érett. – Az osztályozás alapján a zöldségtermékek minőségi tulajdonságaik és a megengedett hibák mértéke szerint legfeljebb négy minőségi osztályba sorolhatók, úgy, mint Extra, I, II és III osztályokba. Az EU-ban kívánalom, hogy az I osztály képezze a kereskedelembe kerülő áru nagyobb hányadát. A III osztály használatát az EU Bizottsága rendkívüli esetekre való tekintettel, korlátozott időtartamra engedélyezheti. III. Méret előírások alapján történő válogatás a termék önmagát kínáló megjelenését szolgálja, lehetővé teszi egyúttal az azonos méretű gyümölcs- ill. zöldségféle kíméletes csomagolását is. A méret szerinti osztályozás történhet átmérő (pl. hagyma, alma), hosszúság (pl. uborka), tömeg (pl. saláta, csemegeszőlő) vagy ezek kombinációja alapján. A méter szerinti osztályozás csak bizonyos fajok Extra és I osztályba sorolt áruja esetében kötelező, a többieknél csak lehetséges. IV. Megengedett eltérések meghatározzák azokat a felső határértékeket, amelyeket csomagolási egységenként az eltérések, hibák nem léphetnek túl, de rendszeresen el sem érhetik azokat. Ezek lehetnek: – minőségi eltérések, melyek semmi esetre sem engedik meg, hogy romlóhibás, vagy pl. erősen zúzódott, esetleg nyílt sérülésű, fogyasztásra alkalmatlan termék kerüljön a piacra, – métereltérések, melyek legfeljebb 5-10 darab- vagy tömegszázalékot tehetnek ki az adott méretkategórián belül. V. A külső megjelenés előírásai leginkább a göngyöleg tulajdonságaira vonatkoznak, melyeknél a legfőbb feltétel, hogy az áruval érintkező anyagok újak és tiszták legyenek, továbbá olyan anyagot (pl. bizonyos ragasztót, festékeket) ne tartalmazzanak, amelyek az 11

olyan anyagot (pl. bizonyos ragasztót, festékeket) ne tartalmazzanak, amelyek az egészségre károsak, vagy a termékben elváltozást okoznak. Ugyanakkor követelmény a csomagolóanyaggal szemben, hogy biztosítsák a termék megfelelő védelmét. Tilos az áru ún. "tükrözött" csomagolása. VI. A jelölés előírásai szerint minden csomagolási egység egyazon oldalára nyomtatva, vagy eltávolíthatatlan címkével ráragasztva, olvashatóan, letörölhetetlenül és kívülről jól láthatóan a következő adatokat kell feltüntetni: – a csomagoló és/vagy forgalmazó neve és címe, – a termék megnevezése, – fajtanév (az Extra és I minőségi osztályoknál), – a termék eredete (származási ország), – kereskedelmi jelölések (minőségi osztály és méret, vagylagosan a nettó súly ill. a darabszám). Ömlesztve szállított termékek esetében az adatokat az árut kísérő okmányokon vagy a szállítóeszköz belsejében jól láthatóan kell feltüntetni. A minőségi szabványok előírásait a kereskedelmi lánc résztvevői kötelesek betartani, azokat nem lazíthatják fel. Az előírásoktól való eltérésre csak rendkívüli esetekben, határozott időre, az EU Bizottság jóváhagyásával van lehetőség. 5.3. Minőségellenőrzés Az EU-ban a Bizottság 1148/2001/EK számú rendelete alapján kötelező a forgalomba kerülő friss zöldség és gyümölcs minőségellenőrzése. A rendelet előírja, hogy a tagállamoknak ki kell jelölniük az ellenőrző szerveket, amelyek felelősek a megfelelőségi vizsgálatok elvégzéséért az értékesítés minden szakaszában. A tagállamoknak biztosítani kell a megfelelést az EU-ba irányuló, de ezen túl a harmadik országba exportált, valamint az onnan importált áru esetében is. Az ellenőrzés szúrópróbaszerű. A jogszabály értelmében a minőség megítélése csak a termék küllemének vagy felvágása utáni belső állapotának szemrevételezésével történik. Láthatatlan növényvédőszer- és károsanyag-maradékok (pl. nitrát), amelyek kimutatásához laboratóriumi vizsgálat szükséges, nem tartozik a minőségi szabványok hatálya alá. Ezeket a növényegészségügyi és az általános élelmiszerellenőrző vizsgálatok keretében ellenőrzik. A magyar hatóságok az EU-ba exportált tételeket 1993 óta minden esetben kötelező jelleggel vizsgálták. A friss fogyasztásra szánt zöldség és gyümölcs esetében 2000. november 1. óta az importáru és a belföldi áru minőségellenőrzése is megkezdődött. A hazai ellenőrzést a 82/2004 (V.11.) FVM rendelet szabályozza, amelynek értelmében a zöldség- és gyümölcsellenőrzés feladatait a Zöldség- Gyümölcs Minőségellenőrzési Szolgálat látja el, melybe beletartoznak az FVM élelmiszer-minőségellenőrzést felügyelő részlege, továbbá a megyei ill. a fővárosi Állategészségügyi és Élelmiszer-ellenőrző Állomások zöldség-gyümölcs minőségellenőrei. A magyar ellenőrző szervezet által kiadott minőségi bizonyítványokat a 2387/2001/EK rendelet értelmében az EU tagállamai is elfogadják, ami könnyíti ill. gyorsítja az exportált zöldség-gyümölcs célba érését. Magyarország tehát időben felkészült az EUban érvényes minőségi előírások bevezetésére és alkalmazására, a 2004 évi csatlakozás így a folytonosságot jelentette. Amint látjuk a zöldség-gyümölcs piac nyitott, szabad verseny van és az EU-n belül semmiféle adminisztratív eszköz nem áll rendelkezésre a piac szabályozásában, a hazai piacok védelmében, a külpiacok megnyerésében. Ahhoz, hogy a magyar zöldség- gyümölcstermelés az EU csatlakozás után is megőrizze pozícióját, csakis a piaci verseny adta lehetőségekkel él12

hetünk, vagyis az egyedi áruminőség, a fogyasztók tudatformálása és a réspiacok kihasználása vezethet eredményre. A jó vagy még inkább a kiváló minőségű áru termelése és a minőségi előírások szigorú betartása alapfeltétele annak, hogy a kibővült EU piacon zöldség-gyümölcs termékeinkkel helytálljunk a versenyben, a magyar áru megőrizze piaci pozícióját külországokban is, de legfőképp itthon. A koncentrálódó és egységesülő piacon a tágabb értelemben vett minőség szerepe egyre meghatározóbb. Az EU a termékek többségéből - legfőképp azokból, melyekből Magyarország is erős - a belső fogyasztást meghaladó mennyiséget termel. A telített piacon a mennyiségi termelésnek nincs esélye, csak az átlag feletti minőségű termékek lesznek eladhatók. Hatékony marketing tevékenységgel kell tudatosítani a fogyasztókban, hogy a magyar zöldség és gyümölcs íze kiváló, - ezt a minőséget ugyan egyetlen szabvány sem tartalmazza, egyetlen laboratóriumi vizsgálat sem igazolja - és ennek alapján lehet és kell felépíteni a magyar áru imázsát. Fontos továbbá, hogy kialakítsuk az eredetvédelem rendszerét a speciálisan magyar termékek, a hungarikumok esetében, élve azzal az EU adta jogszabályi lehetőséggel, hogy az árun jelölhető a termőtáj. A hazai kereskedelemben számos spanyol, olasz vagy francia árun nem az ország, hanem a termőhely megjelölése a szembetűnő, és ha az a termék megnyerte a vásárló tetszését, akkor újra keresi, megveszi, mert bízik az állandó minőségben. A réspiacok akkor nyílnak meg, amikor pl. a déli országokban bizonyos fajok termesztése már lefutott (pl. a dinnye), vagy az északi államokban még nem kezdődött meg az érésük (pl. a meggy). Ilyenkor jó eséllyel lehetünk jelen az EU piacain. A piaci követelmények teljesítéséhez jelentős fejlesztésekre is szükség lesz. Igen sokba kerül az ültetvények, az épületek és egyéb létesítmények korszerűsítése, a tárolás, a csomagolás, az elsődleges feldolgozás infrastruktúrájának kiépítése, azonban a hosszú távú ágazati stratégia mindezektől nem tekinthet el.

6. Termelői Szervezetek A zöldség-gyümölcs ágazatban a termelés és a piac közötti kapcsolatot a termelői szervezetek hivatottak biztosítani. Létjogosultságuknak az, az alapja, hogy a termelés - abból adódóan, hogy sokféle, intenzív, kézimunka igényes kultúrákkal foglalkozik - sok kisüzemben folyik, ugyanakkor a kereskedelem országokat, esetenként kontinenseket is átfogó méretekben koncentrálódik, ezért nagy mennyiségű, állandó és azonos minőségű árut igényel. Az ilyen nagyságrendű elvárásoknak az egyéni termelők nem tudnak eleget tenni csak úgy, hogyha termékeik közös áruvá készítésére és értékesítésére szövetkeznek. A szövetkezésnek az egységes piaci fellépésen túl a termesztésben is szerepe van, ugyanis koordinálja a termelés nagyságát, elősegíti a termesztés technológia fejlesztését mind-mind annak érdekében, hogy az egyéni termelő megfelelő mennyiségű, azonos és jó minőségű árut tudjon beszállítani. Ebből is adódik, hogy a friss zöldség-gyümölcs esetében nem kell központilag kvótákat megszabni - amiket a nagyon is gyorsan változó piaci igények mellett amúgy is lehetetlenség előírni - mert a termelést és a piacra kerülő áru nagyságát a termelői szervezetek maguk szabályozzák. Az EU rendeletek a közös piacszervezés alapegységeinek a termelők szervezeteit tekintik. E szervezetek angol nyelvű elnevezése producer organisation, rövidítve PO. E kifejezés magyar rövidítése "TSZ" viszont komoly félreértést okozna, mivel a régi termelőszövetkezetekre emlékeztetne, pedig a PO alapjaiban teljesen mást takar. Itt ugyanis nem a közös termelésre, hanem a közös értékesítésre szövetkeznek a tagok. Mivel az ilyen szervezetek elismeréséről szóló magyar rendelet a zöldség-, gyümölcstermelői, értékesítő szervezet kifejezést, ill., a TÉSZ rövidítést használja, a kiadvány többi részében elsősorban a TÉSZ megnevezést fogjuk használni. A következőkben a 2200/96/EK rendelet fejezeteit követve tekintjük át a TÉSZ-ekre vonatkozó fontosabb előírásokat, szabályozást. 13

6.1. TÉSZ-ek főbb jellemzői A termelői szervezetek termelők (természetes vagy jogi személyek) által, elsősorban termékeik – zöldség és gyümölcs – termelésének megszervezése, közös áruvá készítése, tárolása és értékesítése céljából létrehozott szervezetek. Társasági formájuk nincs megkötve, de többségük szövetkezeti formában működik. A TÉSZ ugyanis nem jelent önálló jogi formát, ezért az elismerést kérő szervezeteket először valamilyen jogi formában (szövetkezet, Kft., Rt.) be kell jegyeztetni a Cégbíróságnál. Beszerző-értékesítő szervezetek, szövetkezetek más ágazatokban is működnek Európában és Magyarországon is. A zöldség- és gyümölcs ágazatban betöltött különleges szerepüket az adja, hogy – más ágazatokkal ellentétben – az EU-piacszabályozás részét képezik, így meglétük hazánk csatlakozásával szükségszerű, valamint támogatáshoz is csak ezeken keresztül fognak jutni a magyar zöldségés gyümölcstermelők. A zöldség- és gyümölcstermesztők által létrehozható termelői szervezetek (TÉSZ-ek), tehát az ágazatban kulcsszerepet töltenek be. Az 1. ábra bemutatja egy TÉSZ működését, azt, hogy miként jut el az áru a termelőtől a fogyasztóig és ezen belül milyen tevékenységeket végez maga a szervezet. 1. ábra:

Az áru útja a termelőktől a fogyasztóig TERMELŐK termék előállítása

TÉSZ

és beszállítása

áruvá készítés −

válogatás (osztályozás)

−

csomagolás

tárolás k

ÁRUHÁZ-LÁNCOK

FOGYASZTÓ

NAGYKERESKEDŐK→KISKERESKEDŐK FELDOLGOZÓIPAR

Az áruvá készítés a válogatást (osztályozást) és a csomagolást foglalja magába. Egyes TÉSZ-eknél a termelők saját válogató ill. csomagoló gépekkel rendelkeznek, és maguk végzik ezt a feladatot, más helyeken a termelők ömlesztve szállítják központi feldolgozásra az árut. A tárolás a folyamatos szállítást szolgálja. A termelt árutól függően a TÉSZ-ek rendszerint rendelkeznek az áru átmeneti hűtésére (például: paprika, paradicsom) vagy hosszabb távú (például: alma, körte) tárolására szolgáló közös hűtőtárolóval. Az értékesítésnek több módja lehetséges. Jól ismert a holland típusú, aukciós értékesítés, ahol az árut a szervezet központjában kialakított aukciós teremben vásárolják meg a nagy- és kiskereskedők. Egyre fontosabbá válik – és a jövőben még jelentősebb lesz – az előre megkötött szerződéseken alapuló, a nagykereskedők és a szupermarket-hálózatok felé történő közvetlen értékesítés. Nagybani piacokra ritkábban szállítanak árut, gyakran azokat, amelyek a szupermarketeknek nem eladhatóak. Az előírásoknak nem megfelelő minőségű, illetve a speciálisan e célra termelt termékek a feldolgozóiparnak adhatóak el, illetve a TÉSZ maga is végezhet feldolgozást (például: savanyúságok készítése). 14

A TÉSZ az értékesítés mellett egyéb tevékenységekkel is foglalkozhat. Ilyen például a közös anyagbeszerzés (vetőmag, növényvédőszer, műtrágya stb.), mivel nagy tételek esetén komoly árkedvezményeket tud elérni, a közös gépbeszerzés (nagy értékű, egy termelő által nem kihasználható gépek esetén), palántanevelés, szaktanácsadó szerződtetése (például: a növényvédelem esetében) stb. 6.2. A TÉSZ-ek elismerési feltételei A TÉSZ-ek elismerése a tagállamok hatáskörébe tartozik. Az elismerés akkor adható meg, hogyha a szervezetek teljesítik a termelésre, a termelési értékekre, a taglétszámra, a tevékenység hatékonyságára és nem utolsó sorban a környezetvédelemre vonatkozó előírásokat. A TÉSZ-ek elismerési feltétele, hogy árbevételük legalább 50%-a származzon saját tagjai zöldség- és gyümölcstermésének értékesítéséből és tagjai kizárólag regisztrált zöldséggyümölcstermesztők legyenek. A TÉSZ jogi formáját tekintve bármilyen jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társaság lehet, azaz nemcsak szövetkezet, hanem Kft. vagy Rt. formájában is működhet. Mivel a TÉSZ-ek feladatai változatosak lehetnek, ennek megfelelően felépítésük is különböző. Annak érdekében, hogy a termelők minél nagyobb arányban alakítsanak ki ilyen szervezeteket, az EU kidolgozta elismerési feltételeiket, és az eszerint működő szervezeteket anyagi támogatásban részesíti. Itt ismételten hangsúlyozni kell, hogy az EUban bármely magángazda vagy szervezet szabadon folytathat zöldség- és gyümölcstermesztést, de csak az elismerési feltételeknek megfelelő szervezeteken keresztül részesülhetnek az EU támogatásaiban. Az EU kétféle szervezetet különböztet meg: a "teljes elismerésben", ill., az "előzetes elismerésben" részesíthető TÉSZ-eket. A TÉSZ-ek minimális méretét a 1432/2003 EK rendelet 4. cikk (1) pontja elismerési kategóriánként legalább 5 tagban és 100 ezer euro tagi forgalomban határozza meg, de a (2) pont lehetőséget ad a tagállamoknak, hogy ezt a határértéket megemeljék. Ennek megfelelően hazánkra vonatkozóan a minimális méretet a 120/2003 FVM rendelet határozza meg (lásd. 2.9.1. fejezet). 6.3. A TÉSZ-ek alanyi köre, termékkategóriák A termelői szervezet az EU rendelet értelmében csak az alábbi termékkategóriákban jöhet létre:

gyümölcs- és zöldségfélék, csak zöldségfélék, csak gyümölcsfélék, feldolgozásra szánt termékek, citrus gyümölcsök, héjas gyümölcsök, gomba. A termékek részletes körét a 2200/96/EK rendelet tartalmazza. – – – – – – –

6.4. A TÉSZ célja, fő feladatai Az EU rendelet a TÉSZ-ek fő feladatait az alábbiakban határozza meg: –

annak biztosítása, hogy a termelés és az áruvá készítés a mennyiség és a minőség tekintetében megfeleljen, 15

a kínálat koncentrálása és a tagok termékeinek elhelyezése a piacon, – a termelési költségek csökkentése, a termelői árak stabilizálása, – olyan termesztési módszerek és környezetbarát hulladékkezelési eljárások (például: a selejt vagy a nem értékesíthető áru megsemmisítése) elterjedésének elősegítése, amelyek védik a környezet (elsősorban a víz, a talaj, a táj) minőségét, és/vagy javítják a környezet biológiai állapotát (például: integrált vagy bio-termesztés). –

6.5. A TÉSZ tagjainak feladatai, kötelezettségei A TÉSZ működéséhez hozzátartozik, hogy a tagok a jogszabályban, valamint az alapszabályban leírtaknak kötelesek eleget tenni. Az EU rendelkezései a következőkre térnek ki:

a TÉSZ által elfogadott szabályok betartása a termelés bejelentésére, magára a termelésre, a forgalmazásra és a környezetvédelemre vonatkozóan, – tagsági viszony kizárólag egy TÉSZ-ben, – termésüket csak a TÉSZ-en keresztül forgalmazhatják, amely alól a szervezet belső szabálya adhat felmentést (a saját termés legfeljebb 25%-át értékesítheti a termelő maga, de csak közvetlenül a fogyasztók számára), – a tagok önállóan vagy másik TÉSZ-en keresztül értékesíthetik azon termékeiket, amelyekkel saját szervezetük nem foglalkozik, – pénzügyi hozzájárulás fizetése (a forgalmazott termék mennyisége vagy értéke alapján), – a TÉSZ által kibocsátott információkhoz statisztikai adatszolgáltatás, különös tekintettel a területnagyságra, a termelt növényféleségre, a hozamra és a direkt értékesítésre. A minimális tagsági idő legalább egy év. Amennyiben egy termelő ki akar lépni a szervezetből, azt május 31-ig írásban be kell jelentenie, és tagsága a következő év január 1-én szűnik meg. (A szervezet ennél hosszabb bejelentési időt is meghatározhat.) Amennyiben a szervezet működési programmal rendelkezik, annak tartama alatt a tag csak a TÉSZ beleegyezésével léphet ki. A gyakorlatban a kilépés ritka, leggyakoribb oka a tag idős kora. –

6.6. A TÉSZ belső szabályai A belső szabályok meghatározásának, elfogadásának és módosításának eljárásai:

A TÉSZ finanszírozásához szükséges pénzügyi hozzájárulásnak a tagokra történő kivetésére vonatkozó szabályok. – A demokratikus ellenőrzés szabályai. – A társulási szabályok által előírt kötelezettségek elmulasztása elleni szankciókról, különösen a pénzügyi hozzájárulás nemfizetéséről és a TÉSZ által leírt szabályok megsértése elleni szankciókról. – Új tagok felvételének szabályairól, különösen a minimális tagsági időtartamról. – A szervezet működéséhez szükséges könyvelési és költségvetési szabályok. A tagokra és a szervezetekre vonatkozó kötelezettségek mind azt a célt szolgálják, hogy a TÉSZ stabil és átlátható szervezet legyen, hogy a termelők ne egymástól függetlenül, hanem –

16

közösen hozzák meg döntéseiket a termelésre és az értékesítésre vonatkozóan. Csak így küszöbölhetők ki a piaci zavarok.

7. A TÉSZ-ek elismerése és támogatása 7.1. Az előzetes elismerés feltételei Azok a szervezetek, amelyek újonnan alakultak, illetve még nem felelnek meg minden elismerési feltételnek (például: minimális méret, a tagok önálló értékesítésének túl magas aránya), előzetes elismerést kérhetnek az állami szervektől. A teljes és az előzetes elismerés közötti fő különbség az, hogy az előzetes elismerést kérő szervezetnek még nem kell rendelkeznie az áruvá készítést végző műszaki háttérrel, nem vonatkozik a tagokra a 100 százalékos beszállítási kötelezettség, illetve nincs szükség termelési és környezetvédelmi szabályok kialakítására. Az előzetes elismeréshez a szervezeteknek részletes, ütemezett elismerési tervet kell benyújtaniuk. A tervnek részletesen, éves bontásban be kell mutatnia, hogyan kívánja a szervezet elérni a teljes elismerés feltételeinek való megfelelést. Az elismerési terv időtartama legfeljebb öt év lehet, és tartalmaznia kell a következő információkat: – – – – – –

a terv időtartamát, a kezdeti helyzet részletes leírását (taglétszám, a tagok termelési adatai, értékesítés, létesítmények stb.), a terv céljait, a célok eléréséhez végrehajtandó feladatokat és megvalósításuk módját, éves bontásban, költség-haszon elemzéssel kiegészítve, azokat a lépéseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a szervezet az összes elismerési feltételnek megfeleljen, a szükséges beruházások megvalósításának tervezett költségeit, éves bontásban.

Az előzetes elismerés öt éve alatt a TÉSZ-ek anyagi támogatást kaphatnak az Európai Uniótól:

a megalakulás segítését és az adminisztratív feladatok megkönnyítését szolgáló támogatás, – a beruházási támogatások mértéke legfeljebb 75 százalék vissza nem térítendő támogatás, pontos mértéke az egyes tagállamok hozzájárulásának nagyságától függ.

–

Az elismerési terv megvalósítása során a TÉSZ bármikor kérheti a végleges elismerést, egyúttal működési programjának tervezetét is beadhatja, így lehetségessé válik az, hogy az elismerés után a kialakulási támogatást azonnal felváltsa a működési alapon keresztül kapható fejlesztési támogatás. Az új csatlakozó országok tekintetében a támogatásban kizárólag azok a termelői csoportok részesülnek, amelyeket az új tagállamok illetékes hatóságai a csatlakozás időpontját követően nemzeti vagy közösségi jog alapján hivatalosan elismertek. A támogatást éves részletekben folyósítják, a termelői csoport elismerésének időpontját követő első öt éven keresztül. A támogatást a csoport éves forgalmazott termelése alapján kell kiszámítani. A támogatás semmilyen esetben sem haladhatja meg a megállapított folyósítható maximális öszszeget. TÉSZ pénzügyi támogatások kifizetése a 1943/2003 EK rendelet 5 cikk (3) pontja szerint a kérelem kézhezvételétől számított 6 hónapon belül fizetik ki a tagállamok. 17

7.2. A véglegesen elismert TÉSZ-ek támogatásának feltételei A támogatásokkal kapcsolatban meg kell ismerkedni két fogalommal: a működési alappal és a működési programmal, mivel ezekhez kötődnek a támogatások. A működési alap

A működési alapot a TÉSZ a tagok befizetéseiből képezi és elsősorban fejlesztési célokra használja fel. A befizetés alapja a tagdíjhoz hasonlóan az értékesített termék mennyisége vagy értéke lehet. A termelők befizetéseit az EU ugyanannyival, – de legfeljebb a TÉSZ által forgalmazott termékek értékének 4,1%-ával – kiegészíti. Azon országokban, ahol a TÉSZ-ek aránya alacsony, a tagállam saját költségvetéséből további támogatást is adhat a működési alaphoz. Ennek mértéke a termelői befizetések fele lehet. A működési alap felhasználható a működési program, illetve részben árukivonás (intervenció) finanszírozására. Működési program

A TÉSZ-ek működési programjukat az illetékes nemzeti hatóságokhoz kell benyújtani, amely a benyújtott programot jóváhagyja vagy elveti. A működési programok és a finanszírozásuk legalább 3, és legfeljebb 5 évre terjedjen ki. A működési programoknak ki kell terjedniük:

a TÉSZ céljainak finanszírozására, a termékminőség javítására, a termékek kereskedelmi értékének emelésére, a megcélzott termékek fogyasztókkal való megismertetésére, az integrált termelés és más, a természetet tiszteletben tartó termelési módszerek elterjesztésére, – a termékkivonások csökkentésére, valamint – a környezetbarát technikák és hulladékkezelés bevezetésére. – – – – –

8. A tagállamok TÉSZ-szel kapcsolatos feladatai Az EU rendeletek valamennyi tagállamra azonos módon vonatkoznak. A szabályok betartatása elsősorban a tagállamok feladata, ezért az elismeréssel, támogatással, ellenőrzéssel kapcsolatban az "állami szervek" illetékesek. Ez a szerv rendszerint a tagország mezőgazdasági minisztériuma, ill., annak valamely hivatala, amely rendszeres kapcsolatot tart az EU Bizottsággal. Az állami szerveknek az elismerés megadásáról valamennyi szükséges dokumentummal ellátott kérelem benyújtásától számított 3 hónapon belül dönteniük kell. Rendszeresen meg kell győződniük arról, hogy a TÉSZ-eknél teljesülnek-e az elismeréskor rögzített feltételek.

9. A TÉSZ-ek szövetségei Egy-egy régió vagy ország TÉSZ-ei gyakran szövetségeket is létrehoznak. Ezek célja rendszerint gazdasági tevékenységük összehangolása. Az EU rendeletei lehetőséget biztosítanak arra is, hogy – amennyiben a tagszervezetek úgy döntenek – a működési alapot a TÉSZ-ek szövetsége kezelje. Ennek közösen megvalósítható programok (például: országos szintű reklámtevékenység) esetében van jelentősége.

18

10. TÉSZ-ek az EU-ban A termelői szerveződéseknek hosszú időre visszanyúló hagyományai vannak az EU-ban. Elég, hogyha csak Hollandiában vagy Belgiumban létrehozott "veiling" típusú árverésekre, aukciókra gondolunk, amelyek mind értékesítő szervezetként működnek. Más tagállamokban a PO-k megalakulását részben a kereskedelem nagyarányú koncentrációja, az áruházláncok nemzetközi elterjedése és nem utolsó sorban az a tény motiválta, ill., gyorsította fel, hogy így a zöldség- gyümölcstermelők EU pénzforrásokhoz juthatnak. Az EU 15-ben napjainkban hozzávetőleg 1.300 TÉSZ működik és ezek értékesítik a nagykereskedelem és az üzletláncok felé a zöldség-gyümölcs mintegy 40%-át. Méretük nagy változatosságot mutat, forgalmuk 5-10 ezer tonnás értékesítéstől, több 100 ezer tonnáig, taglétszámuk 5-10 főtől, több ezer főig terjed. A legtöbb PO taglétszáma 50 fő alatti. Az európai PO-k összesen, mintegy 460.000 tagot tömörítenek. Az utóbbi évekre az jellemző, hogy több kisebb szerveződés összeolvadásával forgalmuk nő. A legkisebb húsz PO átlagos éves forgalma 0,2 millió euró, a legnagyobb húszé pedig 200 millió euró körüli. Általában jellemző rájuk a földrajzi és a termék szerinti szerveződés, egy-egy termesztő körzet, vagy azonos termékcsoportokat termelők (pl. gyümölcs és/vagy zöldség) szövetkeznek. A EU egyes tagországaiban a PO-k részesedése az értékesítésben meglehetősen nagy változatosságot mutat. A legjelentősebb Hollandiában és Belgiumban (70%), míg Portugáliában a legkisebb (5%). A legtöbb PO Spanyolországban (550) és Franciaországban (320) van, míg Ausztriában, Dániában, Finnországban és Svédországban kevesebb, mint 10. Az EU-ban működő POk mintegy fele zöldséggel és gyümölccsel egyaránt foglalkozik. A PO-k vásárlói 60-70%-ban a nagykereskedők, a nagyvásárlók és a szupermarketek, az áruk mindössze 15-20 %-át pedig a feldolgozóknak szállítják. Tapasztalatok szerint a TÉSZ-ek sikeres működésének alapelvei a következők:

az önkéntes tagság, a termelők adott csoportjának fel kell ismernie, hogy a közös értékesítés számukra gazdasági előnyt jelent, – a termelők egyetértésben válasszák meg a szervezet szakmailag és gazdaságilag felkészült vezetőségét.

– –

11. TÉSZ-ek Magyarországon A TÉSZ-ek kormányzati felkarolására 1999-ben került sor, amikor az FVM megalakulásukhoz és működésükhöz támogatást biztosított a költségvetési forrásból. Hazánkban korábban igen lassú volt a TÉSZ-ek megalakulása: 1999-ben egy, 2000-ben három, 2001-ben nyolc szervezet kapott előzetes elismerést. A lassú megalakulásnak 3 fő oka volt: – a termelők bizalmatlansága bárminemű szövetkezéssel kapcsolat-

ban, – az elismerés viszonylag bonyolult szabályrendszere, – a TÉSZ-ek állami támogatásának hiánya.

Ezt követően, a komolyabb támogatások figyelembevételével felgyorsult a folyamat. Ennek köszönhetően 2005 elejéig 101 TÉSZ-t regisztráltak, melyek közül 8 rendelkezik végleges elismeréssel. Ezek napjainkban a teljes zöldség-gyümölcsforgalomnak mintegy 15%-át fedik le. Többségük szövetkezeti formában működik.

19

11.2. Jogi szabályozás A zöldség-gyümölcstermelői, értékesítő szervezeteket érintő hazai szabályozást a 120/2003.(XII.2.) FVM rendelet tartalmazza, amelynek főbb tételei a következők: – a zöldség-gyümölcs TÉSZ-nek tagja csak termelő lehet, – a tevékenység a rendeletben felsorolt termékekre terjedhet ki, – a szervezet taglétszáma legalább 15 fő, előzetes elismerés esetén 8

fő, – a zöldség-gyümölcs értékesítéséből származó tárgyévi árbevétel legalább 250 millió Ft, előzetes elismerésnél 125 millió Ft, – bioterméket előállító és forgalmazó TÉSZ esetén az elismeréshez legalább 15 tag és az értékesített termék értéke éves szinten 150 millió Ft, előzetes elismeréséhez legalább 8 tag és 75 millió Ft szükséges. 11.3. A TÉSZ elismerésének eljárásrendje Az elismerés iránti kérelmet a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumhoz kell benyújtani. A kérelemhez csatolni kell:

a cégbírósági bejegyzést, az alapszabályt, alapító okiratot, vagy társasági szerződést, a termelők saját földterületére vonatkozó adatokat, elismerési tervet a tagok termelésére és a TÉSZ tevékenységét bemutató adatokat, – a Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács véleményét. Az alapszabály a tagok felé ugyanazokat a kötelezettségeket írja elő, amit az EU rendelet is tartalmaz (2.4.5.). – – – –

A tagsági idő min. 1 év. A tag a zöldség- és gyümölcstermésének 100 százalékát a TÉSZ-en keresztül köteles forgalmaznia (megegyezés alapján 25 % kivétel lehet). Hazánkban a több ezer egyénileg gazdálkodó kistermelőnek elemi érdeke, hogy az értékesítésre szövetkezzen, valamely TÉSZ-hez kapcsolódjon, ugyanis egyedül nem tud megfelelni az egyre bővülő áruházláncok igényeinek és a piaci verseny diktálta feltételeknek. Csak összefogással lesznek képesek olyan mennyiséget, választékot és minőséget szolgáltatni, amellyel megőrizhetik, ill. javíthatják piaci pozíciójukat.

12. Támogatások az EU-ban Annak ellenére, hogy az EU zöldség-gyümölcs piacszabályozása igen "laza", bizonyos esetekben támogatást nyújt a közösség a termelői számára. A támogatás kedvezményezettje közvetlenül a termelői szervezet, vagyis a TÉSZ, és ezen keresztül a termelő. 12.1. Feldolgozott zöldség-gyümölcs termékek termelési támogatása Egyes feldolgozóipari alapanyagok termelését az EU ún. termelési támogatással segíti a 2201/96/EK számú rendelet és az ezt módosító 2699/2000/EK számú Tanácsi rendeletek alapján. A támogatott zöldségfajok köre a következő: paradicsom (konzerv- és hűtőipari célra egyaránt), valamint a hazánkban kis jelentőségű őszibarack és körte (kizárólag befőtt készítésre). 20

Eltérően a korábbi gyakorlattól tehát, amikor a támogatás kedvezményezettje a feldolgozó volt, most a TÉSZ és rajta keresztül a termelő kap támogatást. A támogatás kizárólag a TÉSZ és a jóváhagyott feldolgozó üzem közötti, a rendeletben szabályozott tartalmú szerződés alapján vehető igénybe. Az EU a támogatható mennyiségeket szigorúan behatárolja, a közösség szintjén és tagországok részére ún. feldolgozási küszöbértékekre bontva. Így próbálják megakadályozni a túltermelést és ezzel együtt a támogatási kifizetések váratlan növekedését. Az Unióra érvényes feldolgozói alapanyag küszöbértékek az alábbiak:

8.251.455 tonna nettó alapanyag súly a paradicsom feldolgozásra, – 539.006 tonna nettó alapanyag súly a cukorszirupban és/vagy természetes gyümölcslében eltett őszibarack befőttre, – 104.378 tonna nettó alapanyag súly a cukorszirupban és/vagy természetes gyümölcslében eltett Vilmos és Rocha körtebefőttre.

–

Magyarország számára az EU csatlakozási tárgyalások után az alábbi nemzeti küszöb mennyiségek vonatkoznak (friss feldolgozóipari alapanyag nettó tömeg): – ipari paradicsom nemzeti küszöb: 130.790 tonna, támogatás: 34,5

euró/tonna, – őszibarack (befőtt készítésre): nemzeti küszöb 1.616 tonna, támogatás: 47,7 euró/tonna, – körte (befőtt készítésre): nemzeti küszöb 1.031 tonna, támogatás: 161,7 euró/tonna. A "támogatási küszöb" az adott évben a teljes igényelt mennyiségre kifizetésre kerül, de a következő évben a túllépés arányában csökkentik a támogatás mértékét (ellentétben a kvótával, melynek túllépése esetén a támogatás azonnal megszűnik, vagy arányos csökkentésre kerül). A termelési támogatást a kérelem benyújtásától számított 60 napon belül fizetik ki. 12.2. Gyümölcsösök telepítésének támogatása A gyümölcsösök telepítésének támogatását az EU általában véve nem tiltja, mert vidékfejlesztési támogatás keretében, vagyis EU forrásból pályázatos formában, nemzeti társfinanszírozással (EMOGA) adható támogatás. Az egyetlen korlátozást az jelenti, hogy az alma, a körte, az őszibarack és a nektarin esetében új ültetvények telepítése (bővítési tilalom) a jelentős túltermelés miatt nem támogatható, de a meglévő ültetvények felújításának, korszerűsítésének (például fajtaváltás) támogatása megengedett. 12.3. Kivágási támogatás A túltermelés csökkentése érdekében időnként az alma, körte, illetve őszibarack/nektarin ültetvények kivágására ad támogatást az EU (a Bizottság 2200/97/EK számú rendelete). Az érintett területen ez a három gyümölcsfaj 15 évig nem telepíthető, tulajdonosváltás esetén sem. 12.4. Piacról való árukivonás támogatása (intervenció) Az időszakos túlkínálat piaci zavarokat eredményezhet, melyek levezetésének módja lehet az árukivonás. Az árukivonás a TÉSZ-ek hatáskörébe tartozik, és ők kötelesek ezt finanszírozni is. Ugyanakkor 16 termékre az EU kompenzációt nyújt, amennyiben a piacról kivont mennyiség a forgalmazott terméknek legfeljebb 10%-a, almánál és körténél 8,5 %-a. A kivonható mennyiség túllépését büntetik. Kizárólag a minőségi előírásoknak megfelelő áru vonható ki támogatás ellenében. A kivont áru felhasználható adományként, takarmányként, 21

alkoholkészítésre, vagy megsemmisítésre kerülhet. A támogatás iránti kérelmet a TÉSZ nyújthatja be.

13. Kereskedelem harmadik (EU-n kívüli) országokkal A 2200/96/EK rendelet mellékletében felsorolt zöldség- és gyümölcsfajok esetében, hogyha azokat az EU-ba importálják, vagy onnan exportálják, engedélyt kell kérni. Az engedélyt a tagállam adja meg, de az egész közösség területére érvényes. Az EU 5-10% közötti vámokkal védi piacát és exporttámogatást nyújt a harmadik országokkal folytatott kereskedelemben. Az export visszatérítéssel az exportőröket azért kompenzálják, mert az EU-ban általában magasabbak az agrártermékek előállítási költségei, mint a közösségen kívüli országokban. Az export-visszatérítés mértéke célországtól függően eltér. Export-visszatérítésre jogosult termékek: alma, őszibarack, nektarin, paradicsom, egyes héjas gyümölcsök, csemegeszőlő, citrom és narancs. A termelők védelme érdekében egyes, az EU-ban nagy mennyiségben termelt termékekre meghatározott időpontokban belépő árrendszer vonatkozik.

14. Szakmaközi szervezetek A zöldség-gyümölcspiacot szabályozó rendelet lehetővé teszi a tagállamok számára ún. szakmaközi szervezetek elismerését. A szakmaközi szervezet célja, hogy a TÉSZ-eknél általánosabb szinten segítse a zöldség-gyümölcskereskedelmet. Ilyen szervezetet olyan szövetségek, szervezetek hozhatnak létre, amelyek a termelésben, a kereskedelemben vagy a feldolgozásban érdekeltek. Az EU-ban 2003-ig hat szakmaközi szervezet alakult, 2 Franciaországban, 3 Spanyolországban és 1 Görögországban. Magyarországon a Zöldség-Gyümölcs Terméktanács átalakulásával 2003-ban jött létre a FRUITVEB Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács, mely 5 fő bizottsággal állt fel, úgymint a Zöldségtermelői, Gyümölcstermelői, TÉSZ, Feldolgozóipari és Kereskedelmi Főbizottság. A főbizottságokon belül fajokra (pl. ipari paradicsom, alma, körte, stb.), vagy fajcsoportokra (pl. gyökérzöldségek, bogyósgyümölcsök, stb.) termékbizottságok működnek.

15. Fontosabb jogszabályok A TANÁCS 2200/96/EK rendelete (1996. október 28.) a gyümölcs- és zöldségpiac közös szervezéséről A TANÁCS 2201/96/EK rendelete (1996. október 28.) a feldolgozott gyümölcs- és zöldségtermékek piacának közös szervezéséről A TANÁCS 2699/2000/EK rendelete (2000. december 4.) („mini reform”) a gyümölcs- és zöldségpiac közös szervezéséről szóló 2200/96/EK rendelet, a feldolgozott gyümölcs- és zöldségfélék piacának közös szervezéséről szóló 2201/96/EK rendelet és az egyes citrusfélék termelőinek támogatási rendszerének bevezetéséről szóló 2202/96/EK rendelet módosításáról A BIZOTTSÁG 1432/2003/EK rendelete (2003. augusztus 11.) a 2200/96/EK tanácsi rendeletnek a termelői szervezetek elismerésének feltételei és a termelői csoportok előzetes elismerése tekintetében történő alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról 22

A BIZOTTSÁG 1433/2003/EK rendelete (2003. augusztus 11.) a működési alapok, a működési programok és a pénzügyi hozzájárulás tekintetében a 2200/96/EK tanácsi rendelet részletes alkalmazási szabályainak megállapításáról A BIZOTTSÁG 1943/2003/EK rendelete (2003. november 3.) az előzetesen elismert termelői csoportoknak nyújtott támogatás tekintetében a 2200/96/EK tanácsi rendelet alkalmazási szabályainak megállapításáról A BIZOTTSÁG 1535/2003/EK rendelete (2003. augusztus 29.) a feldolgozott gyümölcs- és zöldségtermékek támogatási rendszere tekintetében a 2201/96/EK tanácsi rendelet részletes alkalmazási szabályainak megállapításáról A BIZOTTSÁG 103/2004/EK rendelete (2004. január 21.) a gyümölcs- és zöldségágazatban alkalmazott intervenciós intézkedések és a piacról való kivonás tekintetében a 2200/96/EK tanácsi rendelet részletes alkalmazási szabályainak megállapításáról A BIZOTTSÁG 2001. június 12-i 1148/2001/EK rendelete a friss gyümölcsre és zöldségre alkalmazandó forgalmazási előírásoknak való megfelelési ellenőrzésekről 120/2003. (XII. 2.) FVM rendelet a zöldség-gyümölcs termelői értékesítő szervezeteket érintő nemzeti szabályozásról 126/2004. (VIII. 6.) FVM rendelet a zöldség-gyümölcs termelői értékesítő szervezeteket érintő nemzeti szabályozásról szóló 120/2003. (XII. 2.) FVM rendelet módosításáról 155/2004. (X. 22.) FVM rendelet a feldolgozott zöldség- és gyümölcstermékek támogatási rendszerére vonatkozó nemzeti szabályozásról 82/2004. (V. 11.) FVM rendelet a gyümölcs és zöldség ellenőrzéséről A jogszabályok magyar nyelven a www2.datanet.hu/im/DatabaseSearch.html honlapon érhetőek el. További EU-s információk magyar nyelven a www.euinfo.hu és a www.fvm.hu oldalakon találhatóak.

23

II. A SZŐLŐ HELYZETE AZ EURÓPAI UNIÓBAN ÉS MAGYARORSZÁGON 1. Az átalakult piac új gondolkodást igényel Az 1990-ben kezdődött kelet-európai változások a magyar szőlő-bor ágazatra is jelentős hatással voltak. Az állami tulajdonú szőlőterületek, üzemek, pincék magántulajdonba kerületek. A jelentős bormennyiséget felvevő, minőségre érzéketlen piacokat, a minőségi szempontokat elsődlegesnek tekintő, jelentős bor-ismerettel rendelkező borfogyasztók igényes piaca váltotta fel. Ennek következménye lett a szőlőterületek jelentős csökkenése - Magyarország szőlőtermő-területe 100.000 hektár alá zsugorodott. A Központi Statisztikai Hivatal 2001-es felmérésében minden szőlőtőkével beültetett terület felmérésre került, ezért feltételezhető, hogy az árutermő ültetvények összterülete nem haladja meg az 50.000 hektárt. Ezzel a magyar bortermelés teljes évi mennyisége 3,5-4,5 millió hektoliter. A megtermelt bormennyiség csökkenése és a szétaprózódott ültetvényfelület nem teszi lehetővé a mennyiségi eladással foglalkozó – a boreladásból nagyobbik részt vállaló – nagy áruházláncok kiszolgálását. Ezért a szőlő-bor ágazatnak a rendszerváltást követően teljes fordulatot kellett vennie, hogy átálljon a minőségi szemléletű, a termőhely és a borkészítés egyedi jellegét hangsúlyozó termelésre. Újabb kihívást jelentett az egész ágazat és a törvényhozás számára Magyarország Európai Uniós csatlakozása. A csatlakozásra való felkészülés nem csak az Európai Unió borjogának átvételét, harmonizálását jelentette, hanem a hazai jogalkotásnak figyelemmel kellett lennie az európai és a hazai borpiac stratégiai elképzeléseire, a borpiac új kihívásaira is. Az egyre erőteljesebben globalizálódó borpiacon ugyanis az európai bornak nagy versenyt jelent a liberalizált szabályozású tengerentúli bortermelés. Ezen hatások alól pedig Magyarország is egyre kevésbé képes kivonni magát. A heterogén, de nagy múltú borkultúrával rendelkező Európának is a minőségi bortermelése kell átállni. Az Unió borpiaci szabályozása ezért meglehetősen bonyolult, összetett, amelynek legfőbb célja a jelentős borfeleslegek újratermelődésének megakadályozása, az Unió belső piacának stabilizálása. A szigorú szabályozás elsősorban az asztali borok termelését próbálja mederben tartani, míg a minőségi borok előállításának csak keretet ad, nagy szabadságot biztosítva a nemzeti szabályozásnak a bortermelés helyi jellegének megőrzése érdekében. Az Európai Unió borpiaci szabályozásának fontosabb elemei: – telepítési tilalom: 2010-ig csak a bizonyítottan jelentős kereslettel

rendelkező borok előállításához szükséges szőlőfelület telepítése engedélyezett, – telepítési jogok: új ültetvényt csak egy vele azonos méretű ültetvény kivágásával, vagy telepítési jog birtokában lehet létesíteni, – bormennyiség csökkentése, a minőség javítása: a szőlőültetvények korszerűsítésére közösségi támogatás igényelhető, amennyiben az bizonyítottan a megtermelt mennyiség csökkenésével és a minőség javulásával jár, – kötelező melléktermék kivonás: a szőlő túlpréselésének elkerülésére, a borhamisítás lehetőségének megszüntetésére a szőlőtörkölyt és a seprőt vagy kötelezően le kell pároltatni, vagy ellenőrzött módon meg kell semmisíteni,

24

– az asztali borok termelését, a piac szabályozását az Európai

Unió teljes egészében saját kézben tartja, abba a nemzeti szabályozás csak elenyésző mértékben szólhat bele, – belső piac szabályozása: ha egy tagállamban egy bort (legyen az harmadik országból érkezett, vagy az Európai Unión belül termelt) jogszerűen forgalomba hoztak, akkor az a bor bármely tagállamban forgalomba hozható mindenféle technikai és adminisztrációs akadály nélkül, – a közvetlen támogatások fokozatos leépítése, a versenyképesség javulását segítő ösztönzők előnyben részesítése. A szabályozás kérdésein túl a szőlőtermesztés támogatási feltételei is jelentősen megváltoztak. A termelésbővítésre, kapacitásbővítésre az Unió forrásaiból gyakorlatilag nincs lehetőség. Jelentős változást jelent a termelők számára a támogatási rendszerben az is, hogy a támogatásokat utólag a támogatás alapfeltételéül meghatározott intézkedések végrehajtását követően kapják meg. A közösségi források védelme érdekében, ahol előleg biztosítására lehetőség van, ott biztosíték felmutatására van szükség. Az utólagosan támogatott intézkedések dokumentálására is kellő hangsúlyt kell fordítani, mivel a támogatások igénybevételét szigorúan ellenőrzi az Unió, a jogosulatlanul igénybe vett támogatások szankcióit nem csak a termelőnek kell viselnie, hanem a tagországnak is. Mindezek elkerülése érdekében a támogatások engedélyezésében, kifizetésében, és ellenőrzésében résztvevő hatóságok munkájának hatékonyabb összehangolására, az ellenőrzések szigorítására és az ellenőrzések számának növelésére volt szükség. A fentiekből látszik, hogy az Európai Unió szőlő-bor ágazatának szabályozása és a támogatások rendszere más gondolkodásmódot és hozzáállást követel a szőlőtermelőktől, mint eddig. Az Európai Unióhoz történő fizikai csatlakozást követően a gondolkodásmódbeli csatlakozásra is szükség van ahhoz, hogy a csatlakozás nyerteseinek érezhessük magunkat. A szőlőtelepítésnek, korszerűsítésnek az eddigieknél alaposabb tervezése szükséges, melyből a támogatás egy eleme csupán. A piaci információk, a termőhely alapos ismerete, a szabályozás lehetőségeinek kihasználása, az ésszerű és megtervezett termésszabályozás olyan kikerülhetetlen elemeivé kell válnia a termelők gondolkodásának, amivel a szőlőültetvények a dinamikusan változó borpiacon 15-20 év múlva is képesek megállni a helyüket. A célpiac alaposabb ismeretére van szükség, de ki kell használni a rendelkezésre álló marketingeszközöket is. Marketing tevékenységre az Unió pályázati formában biztosít forrásokat, de csak nagyobb közösségi összefogásban kidolgozott hosszú távú elképzelésekre. Ezért fontos az új típusú piaci alapon szerveződő szövetkezetek létrehozására a piaci sikerek érdekében.

2. Kilátások a világ borpiacán A világ mintegy 7,5 millió hektár szőlőtermő területtel rendelkezik. Ennek nagyobb része Európában, nevezetesen három országban: Franciaországban, Olaszországban és Spanyolországban található. A világ összes szőlőtermő területének csökkenése mellett megfigyelhető bizonyos területek, a világ bortermelésében intenzíven bekapcsolódó országok (Ausztrália, Dél-Amerika, DélAfrika) szőlőfelületének növekedése. Az újvilági bortermelés növekedésének oka a világ borpiacának átalakulása, másrészről okozója is. A borfogyasztás szerkezete ugyanis jelentősen megváltozott, a fogyasztott mennyiség és a fogyasztás gyakorisága csökkent. A borfogyasztásba új fogyasztó rétegek – főként a fiatalok - kapcsolódtak be, akik új fogyasztási szokásokkal rendelkeznek. 25

Jelentős változást eredményezett, hogy a bor már nem mindennapi fogyasztási élelmiszer, zömmel alkalomhoz kapcsolódva fogyasztják, másrészt egyre inkább étkezésekhez kapcsolódóan. A bor elsősorban társasági itallá, divattá válik és egyre fontosabb szempont az egészség is. A fiatalok egyre nagyobb arányban kapcsolódnak be az igényes borfogyasztásba. A csökkenő fogyasztási mennyiség és a változó szokások a jó minőségű borok iránt támaszt keresletet. Felmérések, statisztikák bizonyítják, hogy a magasabb minőségű, földrajzi jelzéssel ellátott borok eladási ára jelentősen meghaladja az asztali és tájborok eladási árát. A borfogyasztás kialakuló, új irányzatának kihasználásában egyértelmű piaci nyertesek az újvilági termelők. A magas technológiai színvonalon folyó, egyenletes minőségű termelés egyértelmű sikereket hozott. A sokszínű európai bortermelés számára új célok és új stratégia kidolgozására volt szükség, amely a versenyelőnyök számbavételével és a bortermelés fejlesztésének lehetőségeivel kezdődött. Európa egyértelmű versenyelőnye abban mutatkozik meg, hogy bortermelésének több évszázados hagyománya van, változatos termőhelyi adottságaival magas minőségű borok előállítására képes. Ezeket a borokat művelt, borismerettel rendelkező, jó vásárlóerővel rendelkező fogyasztók isszák, akik értékelik a bor egyedi jellegét.

3. Az Európai Unió borpiaca Az Európai Unió erőteljes protekcionizmusa, piacainak védelme sem képes kizárni a világ borpiacában bekövetkező változások hatásait. A Világkereskedelmi Szervezetben (WTO) folyó tárgyalások egyértelművé tették, hogy az Unió piacait is fokozatosan ki kell nyitni a világ borpiaca előtt. A világ borpiacának alakulásában bekövetkező változások, az egyre egyszerűbbé és jelentősebbé váló világkereskedelmi kapcsolatok hatásai, és a világ, illetve az Európai Unió által termelt borfeleslegek határozzák meg a közösség közös politikáját a szőlő-bor szektorban. Ezek a hatások tükröződnek vissza a szabályozásban és a támogatások alakulásában is. Általánosságban a szabályozás és a támogatási rendszer is úgy alakul át, hogy az Európai Unió belső piaca versenyképesebbé váljon a világpiacon. Ez azt jelenti, hogy a mezőgazdasági termékek közvetlen támogatása egyre csökken, míg a vidékfejlesztési és egyéb, a mezőgazdaságból élők jövedelempótlására szánt támogatások növekednek. A támogatások összege azonban folyamatosan csökken. Az Európai Unióban a szőlő-bor ágazat nem élvez kiemelt pénzügyi támogatást. A borpiacra szánt támogatási összeg legnagyobb részét a piaci zavarok megszüntetésére alkalmazott különféle lepárlásra fordítja. Mindebből következik, hogy a szőlőtermesztésből élők a jövőben sem számíthatnak a mainál jelentősebb támogatási összegekre. Az Unió évente hozzávetőlegesen 140 millió hektoliter bort fogyaszt el, míg termelése évjárattól függően 150-180 millió hektoliter között mozog. A keletkezett borfelesleget csak részben képes elhelyezni a közösség piacain kívülre, míg a belső piacokra a harmadik országok felől egyre nagyobb importnyomás nehezedik. A jelen időszakot meghatározó Agenda 2000 keretében elfogadott új borpiaci rendtartás középpontjában ezért már nem a borpiac kríziseit kezelő támogatások kaptak nagyobb hangsúlyt, hanem a borpiac szerkezetét, versenyképességét, minőségét javító intézkedések végrehajtását látná szívesebben az Unió Bizottsága. A szőlőtermesztést leginkább érintő támogatási forma: a szőlőültetvények szerkezetátalakítását és átállítását elősegítő támogatások a borpiaci intézkedésekre fordítható pénzek 30%-át teszi ki. 26

Ehhez kapcsolódnak a borpiac közös szabályozásához kapcsolódó mindazon intézkedések, amelyek a feleslegek további kialakulását akadályozzák meg, azaz a szőlőtermesztési potenciál szigorú kontrollja. Ez alól csak abban az esetben lehet kivételt tenni, ha olyan bor előállításához kívánnak szőlőültetvényt létesíteni, melynek piaci keresettsége bizonyítottan meghaladja a jelenlegi termelésmennyiségét.

4. A szőlőtermesztés szabályozása Az Európai Unióban a szőlő-bor ágazat rendelkezik az egyik legösszetettebb szabályozási rendszerrel. Az ágazat szabályozása közös politikára épül, melynek jellemzője, hogy több területet az Európai Unió közvetlenül és egységesen szabályoz. Ennek következménye, hogy egy tagállam saját területére abban az esetben állapíthat meg szabályokat, amennyiben azt az Unió rendeletei lehetővé teszik. A jogszabályok közötti eligazodásban segít az Internet, illetve a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának gondozásában megjelent CD, amely az ágazatra vonatkozó Európai Uniós, illetve hazai jogszabályok teljes körét tartalmazza. A http://europa.eu.int/eur-lex honlapon megtalálható a hatályos jogszabályok jegyzéke, ahol egyrészt a jogszabály száma alapján kikereshető és ellenőrizhető annak hatályossága, másrészt az egy-egy témára vonatkozó jogszabályokat összefoglalva is meg lehet találni. Ezen a honlapon a nyelv kiválasztásának lehetőségénél választható ki a magyar is, és olvashatók az Unió jogszabályai magyar nyelven. A honlapon a jogszabály megjelenési évszámának és számának segítségével kereshetünk, de számos olyan adatbázis létezik, ahol a jogszabályok csak az úgynevezett CELEX-szám alapján kereshetők. A jogszabályok kódolása a következő elv szerint épül fel: A CELEX-szám első száma a szakterületet (szőlő-bor esetében a 3-as), a következő négy szám a jogszabály évszámát jelenti, ezt „R” (rendelet esetében) vagy „L” (irányelv esetében) betűk követik, majd ezután következő négy szám a jogszabály számát jelöli. Az Európai Unió borpiaci szabályozásának alaprendelete a Tanács 1999. május 17-i 1493/1999/EK rendelete a borpiac közös szervezéséről. Ez a rendelet adja meg a keretét a borpiac közösségi szabályozásának. A rendelet pontosan meghatározza a rendelet hatályát, így nem tartozik a közös szabályozás alá a nem bor, vagy szeszesital készítésére telepített szőlő, így a csemege, mazsola, vagy szőlőlékészítés céljából létesített ültetvények. Főbb, szőlőtermesztést érintő részei és az erre épülő hazai jogszabályok: 4.1. Termelési potenciál szabályozása A rendeletnek a termelési potenciálról szóló része több olyan elemet is tartalmaz, amely a korábbi magyar szabályozásban egyáltalán nem volt. Az ágazattal kapcsolatos megfelelő döntések meghozatalához nélkülözhetetlenül szükséges információk rendszerezett összegyűjtését teszi kötelezővé a rendelet. Magyarországon adatszolgáltatás korábban is volt hasonló szerkezetben a borvidékekre vonatkozóan, a hegyközségek feladataként. Az adatszolgáltatási kötelezettség területi hatálya azonban kibővült és nem csupán a borvidéki területekre, hanem minden szőlőtermelőre vonatkozik, akinek tulajdonában, vagy kezelésében 500 négyzetméternél nagyobb, egybefüggő szőlőterület van. Ennek az előírásnak a végrehajtását szolgálta a Központi Statisztikai Hivatal felmérése is, melynek keretében Magyarország teljes szőlőtermő területe felmérésre került. 27

Akiknek korábban nem volt adatszolgáltatási kötelezettségük, mert nem tartoztak borvidéki településhez, azok az adatszolgáltatásra vonatkozó előírásoknak úgy is eleget tehettek, hogy hozzájárultak személyes adataiknak átadásához. Ők ezzel az adatszolgáltatási kötelezettségüknek eleget tettek. Akinek adatszolgáltatási kötelezettsége van, de a szükséges hozzájárulást nem adta meg, annak a 96/2004 (VI. 3) FVM rendelet a szőlészeti és borászati adatszolgáltatás rendjéről és a nem hegyközségi településeken a közigazgatási feladatokat ellátó hegyközségek meghatározásáról szóló rendelet 1. számú melléklete szerinti adatlapot, a rendelet 4. számú melléklete szerinti illetékes hegybíróhoz kell benyújtania. Az adatszolgáltatás kötelező, aki az adatszolgáltatási kötelezettségének nem tesz eleget, az 20.000 – 100.000 Ft-ig terjedő bírsággal sújtható. A bírság több alkalommal is kivethető! 4.2. A szőlőtermő terület növekedésének tiltása Az uniós alaprendelet fontos – talán a legismertebb eleme. Ez a jogszabály több előírással kényszeríti ki az előírás betartását a tagállamoktól: – a telepítés és kivágás szigorú engedélyeztetése és ellenőrzése, – a telepítési jogok alkalmazása (újratelepítési jog és új telepítési

jog), – szankciók alkalmazása.

Az uniós szabályozás több új eljárás megismerését is szükségessé teszi a hazai szőlőtermesztők részéről. A telepítések és kivágások engedélyezése, az ország egész területére egységesen vonatkozik. A végrehajtás pontos szabályait a szőlőtermesztésről és borgazdálkodásról szóló 2004. évi XVIII. törvény és a szőlőtermesztési potenciálra, a szőlőültetvények szerkezetátalakítására és átállítására vonatkozó nemzeti szabályozásról szóló 100/2004 (VI. 3.) FVM rendelet előírásai szabályozzák (a telepítés és kivágás részletes szabályairól későbbi fejezetben lesz szó). A telepítésekhez és kivágásokhoz szorosan kapcsolódó kérdés a kivágások után járó és az új ültetvények létrehozásához szükséges újratelepítési jog. Újratelepítési jog két forrásból keletkezhet: – 2004. május 1. után, a jelenleg érvényes kivágás tényleges megtör-

ténte után az igazolt nagyságú területre, – 1996. május 1. és 2004. április 30. között engedéllyel kivágott

ültetvények után, melyről a területileg illetékes hegybíró igazolást ad ki. A csatlakozás előtt kivágott ültetvények után keletkezett újratelepítési jogokat a jog tulajdonosa 2010. július 31-ig használhatja fel. A csatlakozást követően kivágott ültetvények után létrejött újratelepítési jogokat tulajdonosa a kivágást követő 8. borpiaci év végéig használhatja fel. A fel nem használt újratelepítési jogok feletti rendelkezést a tulajdonos elveszti a határidő lejártát követően. Az újratelepítési jogok ezt követően központi jogtartalékba kerülnek. A központi jogtartalék kezelője a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH), a jogtartalék felhasználásának módjáról az MVH dönt. Az Európai Unió a tagállamok szőlőterületeinek arányában új telepítési jogokat adhatnak. Az új telepítési jog a központi jogtartalékba kerül. Az újratelepítési jog hasonlóan viselkedik más vagyoni értékű jogokhoz. Tulajdonosa Magyarországon bárhol felhasználhatja, eladhatja, veheti. Mivel Magyarországon korábban hasonló

28

intézmény nem létezett, ezért a jogok mozgásáról, adás-vételérő, a jogok piaci áráról csak hosszabb idő elteltével lehet pontosabbat mondani. A telepíteni szándékozók, de újratelepítési joggal nem rendelkezők a területileg illetékes hegybíróktól kaphatnak tájékoztatást, hogy a területen kinek van eladó újratelepítési joga. Az 1493/1999/EK rendelet foglakozik a szőlőterületek támogatás melletti kivonásának lehetőségével is. A kivágási támogatás említésekor fontos hangsúlyozni, hogy az Unió rendelete csak az elméleti lehetőséget adja meg a kivágásra. Mivel a kivágás az adott tagállam szőlőterületének végérvényes csökkenését vonja maga után, ezért minden tagállam csak óvatosan és meglehetősen szűk területen engedélyezi a támogatás melletti kivágást. Az Unió ágazati költségvetésének csak az 1%-át teszi ki a kivágások támogatása. Magyarország Nemzeti Borstratégiájában a szőlőterületek csökkenésének megállítását tűzte ki célul, ezért a jövőben csak célzottan és szűk területen kerülhet kijelölésre szőlőterület támogatási melletti kivágásra. 4.3. A szőlőtelepítésre engedélyezett szőlőfajták körének meghatározása Az Unió átfogó rendelete érinti a termeszthető szőlőfajták körét is. A szabályozás értelmében telepíteni kizárólag Vitis vinifera és a Vitis vinifera és a Vitis nemzetség fajtáinak keresztezéséből előállított fajtákat lehet. Minőségi bort pedig csak a Vitis vinifera nemzetséghez tartozó fajtákból lehet készíteni. Az úgynevezett direkttermő fajták termése forgalomba kerülő borba nem kerülhetnek. Több tagállamban is nagy vitát váltott ki az interspecifikus (Vitis vinifera és más Vitis nemzetség keresztezése) fajták tiltása minőségi bor készítésére. Magyarország számára fontos kérdés az interspecifikus fajták termeszthetősége, ezért több más tagállammal együtt további vizsgálatokat kért az Unió Bizottságától, annak érdekében, hogy az erre alkalmas területeken, megfelelő terméskorlátozással továbbra is minőségi bort adó szőlőfajtaként lehessen termeszteni az interspecifikus fajtákat. Gyors döntés az Unió részéről ebben a témában nem várható, a vizsgálatok jelenleg folynak. Az 1493/1999/EK rendeletének a szőlőtermesztésre vonatkozó részletes végrehajtási szabályait a BIZOTTSÁG 2000. május 31-i 1227/2000/EK rendelete a termelési potenciálra tekintettel a borpiac közös szervezéséről szóló 1493/1999/EK tanácsi rendelet alkalmazása részletes szabályainak megállapításáról tartalmazza.

5. A szőlőtermesztés szabályozásának nemzeti sajátosságai Magyarország belépésének napjától az Európai Unió jogszabályai közvetlenül hatályosak a magyar termelőkre nézve. Mivel az Unió szabályozása 25 tagállam eltérő borpiacaira vonatkozik, ezért a jogszabályok alkotásakor tekintettel voltak az egyes tagországok eltérő jogrendszerére, eltérő piaci törekvéseire. Ezért az Unió jogszabályai számos helyen rendelkeznek úgy, hogy egy adott kérdést a tagállam hatáskörébe utalnak, vagy végrehajtásának részletes szabályait a tagállam határozhatja meg. Magyarország is számos sajátossággal rendelkezik, melyek szabályozása továbbra is nemzeti hatáskörben maradt. 5.1. A szőlő termőhelyi katasztere A szőlőtermesztésre alkalmas területek, ökológiai alkalmassági vizsgálatokon alapuló besorolásának Magyarországon több évtizedes hagyománya van. A szőlőtermesztésre való alkalmasság vizsgálata ebben a rendszerben egyedülállónak tekinthető a tagországok között. 29

Már a korábbi bortörvények is csak a szőlőtermesztésre alkalmas területekre engedélyezte a szőlő telepítését, de a jelenlegi szabályozási és támogatási rendszer sokkal jobban támaszkodik az alkalmassági vizsgálatok szerint elkészített területi besorolásra. Az alkalmassági vizsgálatok rendeleti szintű szabályozását a 95/2004 (VI.3.) FVM rendelete a szőlő termőhelyi kataszterének felvételezéséről, kiegészítésről és módosításáról teremti meg. A termőhelyi vizsgálatokat a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Szőlészeti és Borászati Kutató Intézete Kecskemét végzi el. A vizsgálatok az adott terület ökológiai-, talaj- és kitettség viszonyaira irányul, mely alapján meghatározható a terület szőlőtermesztésre való alkalmassága. Az adott terület szőlő termőhelyi kataszterbe vonásáról a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium határozattal dönt. A termőhelyi kataszterbe vonásnak, vagy a kataszterből történő törlésnek számos következménye van. A szőlőterületek védelme érdekében a szőlőtermesztésre alkalmas földrészletre a hegyközségi tagsággal rendelkezőknek elővásárlási joguk van. A Balaton környékén a szőlő termőhelyi kataszteri besorolás a földterület hasznosítását is meghatározza: szőlőtermesztésre kiválóan alkalmas területen csak szőlőtermesztés folytatható. A szőlőültetvények szerkezetátalakításához és átállításához kapcsolódó tervek is használják a termőhelyi besorolást, a jobb területeket előnyben részesítik. Termőhelyi kataszterbe nem sorolt területekre szőlőt telepíteni nem lehet. A szőlő termőhelyi katasztere irányadó lehet a telepíteni szándékozók, korszerűsítésben gondolkodók számára. A magasabb pontszámmal rendelkező területeken a termelés biztonságosabb, a szőlő minősége jobb. A termőhelyi besorolással kapcsolatos kérelmeket a hegybíróhoz kell benyújtani. 5.2. Szőlőfajta használat Az Európai Unióhoz történt csatlakozásunkkal a szőlőfajták használatában is történtek változások. A magyar szabályozás elsősorban az Unió jogszabályának végrehajtását tartalmazza. Lényeges változás a korábbiakhoz képest, hogy az Unió tagországaiban engedélyezett fajták bármelyike behozható, szaporítható Magyarországon és forgalomba is hozható. Ültetvényt telepíteni azonban csak azokból a borkészítésre alkalmas szőlőfajtákból lehet, amelyek a borkészítésre alkalmas szőlőfajták osztályba sorolásáról szóló 104/2004 (VI.3.) FVM rendelet szerint valamely megyében ajánlott, engedélyezett vagy ideiglenesen engedélyezett kategóriába vannak sorolva. Az Európai Unió területén osztályba sorolt fajtákat, - melyekből ültetvényt kívánnak telepíteni - termesztési vizsgálatok alá kell vonni. A vizsgálatokat - a rendelet 2. számú melléklete szerinti feltételekkel - 5 termőév eredményei alapján a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium tanácsadó, véleményező testületeként működő Szőlőfajta Használati Bizottság értékeli. Az értékelés eredményét követően a Bizottság dönt a szőlőfajta osztályba sorolásáról. A szőlőfajtával kapcsolatos kísérlet időtartama alatt az elkészített bor abban az esetben hozható forgalomba, ha az ültetvényt újratelepítési jog felhasználásával hozták létre. Ennek hiányában a kísérleti ültetvény termését meg kell semmisíteni.

30

6. A nemzeti hatáskörben maradt szabályozási területek 6.1. A nemzeti szabályozás elvei A főként európai piacokban gondolkodó magyar borágazatnak elemi érdeke Európa borstratégiájának figyelembe vétele. A magyar sajátosságok, amelyek a talajadottságokban, klimatikus viszonyokban, szőlőtermesztési és borkészítési jellegzetességekben, több évszázados történelmi hagyományokban fogalmazhatók meg, mindig is színesítői voltak az európai borkultúrának. Ezeknek a megőrzése feladata a hazai jogalkotásnak is. Másrészről viszont kellő rugalmasságot is biztosítani kell, hogy a dinamikusan változó fogyasztói igényekhez a termelők igazodni tudjanak. A stratégiai kihívások a következők: – megfelelni az általános borfogyasztói igénynek, amely a kedvező

árú, de jó minőségű borokat keresi, – kiszolgálni a jó borízléssel rendelkező, magas fogyasztói igényt, amely a történelmi tradícióval rendelkező, eredetvédett, szabályozott, magas minőségű borokat fogyasztja, – kínálatot biztosítani a mindig újdonságot kereső, érdekes – jellemzően helyi fajtákra alapozott – borok kedvelőinek. A jogszabályok több stratégiai cél egyidejű kielégítését nem tehetik lehetővé, ezért a magyar borjog is az európai szabályozás felépítéséhez igazodik. A központi, egységes elveket előíró jogszabály helyett inkább keretjellegű, a szőlő- és bortermelés legfontosabb, elsősorban nemzeti jellegét tükröző törvény szabályozza a magyar szőlő és bortermelést az Európai Unió joganyaga mellett. A legfontosabb szabályokat tartalmazó törvényt egészítik ki a helyi kezdeményezéseken alapuló szabályok. A helyi szabályoknak kellő súlyt az biztosít, hogy azokat a mezőgazdaságért felelős miniszter rendelettel ismeri el. Minél nagyobb piaci értékkel, egyediséggel rendelkezik egy bor annál, inkább érvényesülnek a központi előírásoknál részletesebb helyi szabályok. A központi szabályozás elsősorban a termékek előállításának általános feltételeivel foglakozik, míg a helyi kezdeményezések az eredetvédelemre, területi lehatárolására (pl: dűlők), a borok megnevezésre, névhasználatra koncentrálnak. Ez alól a tokaji bor kivétel, mert a Tokaji borvidék egyedi szabályozása a magyar parlament által elfogadott törvényben kap helyet. A Tokaji borvidék jellegzetességeinek, sajátosságainak megőrzésére kemény harcot kell folytatnunk az Európai Unióval, hogy annak jogrendje is vegye át és védje – mint közös európai értéket – sajátjaként a tokaji borkülönlegességek készítésével, megnevezésével, kiszerelésével kapcsolatos, több évszázad alatt kialakult szabályait. Külön nehézséget jelent, hogy a tokaji névnek és származtatott formáinak használatára több ország is igényt tart (Szlovákia, Franciaország, Olaszország, Ausztrália, USA). 6.2. Változó szemlélet a szabályozásban A magyar borjog a csatlakozás napjáig elsősorban a bor minősége szempontjából közelített a bor előállításának és forgalmazásának szabályozásához. Kevésbé fontos szabályozási elem volt a bor földrajzi eredete szerinti megkülönböztetés. A germán típusú szabályozásban az évjáratnak jut nagyobb szerep, mivel a szőlő minőségét elsősorban az adott évjárat időjárási viszonyai, a szőlő cukor- és savtartalma fogja eldönteni. A latin típusú szabályozás a szőlő termőhelyének, mint a bor minőségét elsősorban meghatározó tényezőnek ad nagyobb hangsúlyt. A germán típusú szabályozás több objektív értékmérőt határoz meg a bor minőségének 31

kategorizálására. A bor minőségi kategóriája kémiai vizsgálatok segítségével könnyen megállapítható. A latin típusú rendszerben több évszázadon keresztül gyűjtött vizsgálati eredmények állnak rendelkezésre (jellegzetesen Franciaország) a termőhelyek értékeléséről, a termőhelynek a bor érzékszervi tulajdonságaira gyakorolt hatásáról. A bor minőségi kategóriáját ezért a termőhely minősége fogja meghatározni. A magyar borpiacot szabályozó, legutóbb elfogadott bortörvényben a földrajzi eredet nagyobb hangsúlyt kap az előző évekhez képest. A termőhely-alapú szabályozásban a helyi jelleg, a helyi előírások nagyobb hangsúlyt kapnak. 6.3. A magyar bor szabályozásának felépítése A borminőség szerinti szabályozási szintek: – Asztali bor: szabályozása követi az Európai Uniós előírásokat. Az

asztali bor Magyarországon márkanévvel, földrajzi eredetre és szőlőfajtára, évjáratra utalás nélkül kerülhet a piacra. Forgalomba hozatal előtt hatósági laboratórium vizsgálja a bor beltartalmát (ez nem kötelező más tagállamokban). A szőlő származására, a termés mennyiségére vonatkozóan nincsenek szabályok, jobban mondva a szőlőnek Magyarországról kell származnia. Minimálisan előírt beltartalmi értékek: a szőlő cukortartalmának a 13 tömegszázalék természetes eredetű cukortartalmat el kell érnie. – Tájbor: Szabályozás az asztali borhoz hasonló. A bor beltartalmi értékeinek előírásai az asztali borral megegyezők. Földrajzi eredete Magyarország egy tájegységére utal (pl: Dél-Dunántúl, Alföld, Felső-Magyarország), amely jellemzően több megye területét foglalja magában. A szőlőfajta, vagy szőlőfajták neve feltüntethető a bor címkéjén. Tájbor csak az adott tájegység megyéiben termesztett és engedélyezett szőlőfajták terméséből készülhet. – Meghatározott termőhelyről származó minőségi bor (minőségi bor): A bor alapanyagául szolgáló szőlő termőhelye pontosan körülhatárolt. Ebben a minőségi kategóriában kapnak helyet az egyedi szabályozással rendelkező termékek is (védett eredetű borok). A minőségi bor legalapvetőbb beltartalmi elvárásai törvényben rögzítettek, a helyi szabályozások ennél csak szigorúbbak lehetnek. Forgalomba hozatal előtt a minőségi bor beltartalmát hatósági laboratórium szintén vizsgálja. A készítés technológiája szerint külön meghatározott termékek, de minőségi borként hozhatók forgalomba a késői szüretelésű, töppedt szőlőből készült borok, a jégbor és a főbor. Új eleme a szabályozásnak, hogy az aszú megnevezést csak a Tokaji borvidék használhatja. Minimálisan előírt beltartalmi értékek: a szőlő cukortartalmának a 15 tömegszázalék természetes eredetű cukortartalmat el kell érnie, ezen kívül az ültetvény termésmennyisége nem haladhatja meg a hektáronkénti 120 hektoliter borral egyenértékű szintet. – Meghatározott termőhelyről származó különleges minőségű bor: az évjárathatás alapján megkülönböztetésre méltó bor. Ennek a kategóriának a beltartalmi értékei szigorúbban meghatározottak az általános minőségi bornál. A bor laboratóriumi vizsgálatán kívül 32

érzékszervi bírálatra is sor kerül. Ebben a kategóriában bort előállítani már nem lehet, forgalomba hozni pedig 2007-ig van lehetőség. – Védett eredetű bor: Ezt a borkategóriát a központi szabályozás csak keretjellegűen határozza meg. A védett eredetű bor lényege, hogy az minden esetben helyi kezdeményezésen alapul és egyedi szabályozással rendelkezik. A szabályozás középpontjában a bor áll, melynek körülhatárolt a termőhelye, meghatározott a szőlőtermesztés és a borkészítés technológiája, az érlelés ideje és a forgalomba hozatal feltételei. A bor egy helyi borbíráló bizottság érzékszervi bírálatát követően válhat csak forgalmazhatóvá. Védett eredetű borral azonos elnevezésű bort más minőségi kategóriában forgalomba hozni nem lehet. Jelenleg az Egri Bikavér és a Debrői Hárslevelű vált védett eredetű borrá, azonban több bor egyedi szabályozása készül: villányi, tihanyi, izsáki sárfehér bor és pezsgő. Az egyes területi kategóriák szerinti szabályozási szintek: – Tájbor termőterülete: területe megyei szinten körülhatárolt, a

meghatározott termőhelynél nagyobb területi egységet fed le. Megnevezésében nem lehet azonos, vagy hasonló egyetlen meghatározott termőhely jelöléséhez sem (pl.: Felső-Magyarország, melyen belül fekszenek a Mátrai, Egri, Bükkaljai és Tokaji borvidékek is, mint meghatározott termőhelyek). – Borvidéki régió: a csatlakozás napjától érvényes magyar bortörvény szerint szintén meghatározott termőhely lehet (jelenleg még nem alakult meg egyetlen régió sem). A területi szabályozás újabb szintjének bevezetését az a cél vezérelte, hogy a nagyobb pincészetek, amelyek alkalmasak arra, hogy nagyobb mennyiségben állítsanak elő azonos minőségű bort, jussanak elég termőterülethez. Ha szőlő az egyéb előírásoknak megfelel, és a borvidéki régió területéről szüretelték, minőségi borként hozható forgalomba. Szakmai körökben az elképzelés nagy vitát kavart. A régió ellen érvelők szerint a magyar borászati szakigazgatásnak nincs kiépült szervezete arra, hogy az új területi szinten ellenőrizhesse a borkészítés feltételeit, mellyel a nem teljesen tisztességes szándékkal termelő cégek jutának előnyhöz az ellenőrzöttebb területi szinteken termelőkhöz képest (pl. borvidék). A borfogyasztói szokásokat kutató felmérések egyébként is azt igazolják, hogy a középkategóriás és az annál olcsóbb borok választásánál – amelybe a régiós szinten előállított borok is beletartoznának – az ár a legfontosabb szempont. Az érvek vagy az ellenérvek helytállóságát a megalakuló régiók működése fogja igazolni. – Borvidék: ez a területi kategória számít a klasszikus meghatározott termőhelynek (Az Európai Unió szabályozása szerint meghatározott termőhelynek azok a területek számítanak, melyek egyedi szabályozással rendelkeznek. Ezt jelenleg csak a borvidékek és a védett eredetű borok termőhelyei teljesítik Magyarországon). Szakmai körökben egyetértés van abban, hogy a 22 borvidék Magyarország szőlőtermő területéhez képest túl sok. A borkereskedelemben erőteljesen felértékelődött bormarketing számára lehetetlen feladat ilyen kis területeket eredményesen kommunikálni. A borke-

33

reskedő számára pedig a bor ismertsége meghatározó, amikor döntenie kell arról, hogy felveszi-e kínálatába az adott bort vagy sem. – Védett eredetű bor termőhelye: meghatározott termőhelynek számít, mert egyedi szabályozással rendelkezik. A védett eredetű bor szabályzatában pontosan körülhatárolt terület. – Meghatározott termőhelynél kisebb területi egység: a borvidéki körzetet, borvidéki települést, borvidéki dűlőt magában foglaló területi kategóriákat önmagában nem lehet feltüntetni a címkén, minden esetben jelölni kell azt is, hogy mely meghatározott termőhelyen belül helyezkedik el. A borvidéki körzet inkább technikai jellegű területi kategória, feltüntetése a borcímkéken nem jellemző. A borvidéki település és a borvidéki dűlő a borok jelölésében és a bormarketingben fontos szerepet töltenek be.

7. Az intézményrendszerről és az intézmények feladatairól

Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Szőlészeti és Borászati Kutató Intézete

Több kutatóintézeti állomás működik az ország területén: Badacsonytomajon, Kecskeméten, Pécsett és Tarcalon. Az egyes kutatóintézetek egyrészt a saját régiójuk aktuális kérdéseivel foglalkoznak, másrészt bizonyos mértékben feladatmegosztás is van az egyes állomások között. A kutatóintézetek fontos információforrást jelentenek a szőlőtermesztésből élőknek. Számos olyan alapvető kutatási feladatot végeznek, melynek eredményeit profitra válthatják a gazdálkodók. Különösen fontos a kutatóintézeti eredmények felhasználása, ha új ültetvény létrehozását, vagy meglevő ültetvények átalakítását tervezik a szőlőtermesztők. A kutatóintézetek alapvető kutatási területei: – a régióra jellemző fajták körének meghatározása, melyek illesz-

kednek a termőhely talaj-, illetve ökológiai adottságaihoz, – új fajták nemesítése, – klónszelekció, melyek egyes értékmérő tulajdonságaikban jobbnak

bizonyulnak az alapfajtához képest: pl.: magasabb sav-, vagy cukortartalom, nagyobb ellenállás a betegségekkel szemben, kiegyenlítettebb hozam, – szárazság-, illetve mésztűrő alanyfajták nemesítése, kipróbálása, – alany-nemes kölcsönhatás vizsgálatok, – termesztéstechnológiai kísérletek, az ezzel kapcsolatos technológiák kidolgozása. A kutatóintézetek végeznek szaktanácsadási tevékenységet is, rendszeresen tartanak fajta-, metszési és növényvédelmi bemutatókat is. A kecskeméti kutató intézet végzi a szőlő termőhelyi kataszteréhez kapcsolódó vizsgálatokat. Szőlőfajta Használati Bizottság

A Bizottság az egyes megyékben termeszthető fajták besorolását végzi. Folyamatosan értékeli a kísérletbe állított, még be nem sorolt fajták termesztési eredményeit. 34

A fajtakísérletbe állítás szándékát a Szőlőfajta Használati Bizottságnak kell bejelenteni. Hegyközségi rendszer

A szőlőtermesztéssel, borkészítéssel foglalkozó gazdálkodók egyik legfontosabb hatósága a hegybíró. A hegybíró foglalkozik a szőlőtermesztők adatainak felvételével, részt vesz a telepítési, kivágási és szerkezetátalakítási és átállítási kérelmek engedélyezési eljárásban, ellenőrzéseket végez, kiadja a szőlő és a bor származási bizonyítványát, amelyek a forgalomba hozatal alapdokumentumai. A hegybíró vezeti a hegyközség munkáját. A hegyközségi szervezetek a területükre saját rendtartással rendelkeznek, amelyben a termeszthető fajták köre, a műveléssel kapcsolatos előírások vannak meghatározva. A hegyközségi szervezetek egyben érdekvédelmi feladatokat is ellátnak. Fontosabb feladataik: – kezdeményezi

a

szőlő

termőhelyi

kataszterrel

kapcsolatos

változtatásokat, – ide kell benyújtani a telepítési, kivágási, és szerkezetátalakítási és – – – –

átállítási kérelmeket, kiadja a szőlő és a bor származási bizonyítványát, betartatja a hegyközség területére érvényes rendtartást, ellenőrzi a jogszabályok betartását, a kijelölt hegyközségek ellátják a nem borvidéki területek szakigazgatási feladatait.

A hegyközségeket borvidékenként a Borvidéki Hegyközségi Tanács fogja össze. A Borvidéki Hegyközségi Tanácsok a hegyközségekhez hasonló feladatokat látnak el borvidéki szinten, felügyelik a hegyközségek munkáját. A hegyközségi határozatok ellen a Borvidéki Tanácshoz lehet fellebbezni. A Borvidéki Tanácsban a hatósági feladatokat a titkár látja el. A tanácsok a különleges minőségű és a védett eredetű borokkal kapcsolatos hatósági feladatok ellátásában is részt vesznek. A hegyközségek törvényességi felügyeletét a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter látja el a megyei földművelésügyi hivatalok útján. A hegyközségek országos szintű szervezete a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa. Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal

Az Európai Unió szőlőpotenciálra vonatkozó szabályozásának betartatásában és ellenőrzésében van fontos szerepe. Mind az Európai Unióból érkező, mind a nemzeti támogatások kifizetését és ellenőrzését az MVH végzi. Mindezért a telepítési, kivágási engedélyek kiadása, a szerkezetátalakítási és átállítási kérelmek elbírálása az MVH feladata. Az MVH felel a telepítési, kivágási engedélyek és a szerkezetátalakítási és átállítási intézkedések végrehajtásának ellenőrzéséért. A kifizetések és elszámolások ellenőrzését maga, míg a szakmai ellenőrzést delegált feladatként az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet végzi. Az MVH területi szervekkel és központtal rendelkezik. A telepítési, kivágási engedélyek kiadását, a szerkezetátalakítási és átállítási kérelmek elbírálását az MVH központja végzi. Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet

35

A szőlőültetvények telepítésének és kivágásának ellenőrzését végzi. Ellátja továbbá a szőlő szaporítóanyag előállításával, forgalmazásával és felhasználásával kapcsolatos hatósági feladatokat. Az Intézet ellenőrzései során vizsgálja, hogy a telepített ültetvények érvényes forgalomba hozatali engedéllyel rendelkező szaporítóanyagból létesültek-e. A szőlőtelepítő az ültetvényhez szükséges szaporítóanyagot saját faiskolájában is előállíthatja, ennek azonban feltétele, hogy igazolt szaporítóanyag felhasználásával, az Intézet és a Növényegészségügyi Szolgálat rendszeres szemlézése mellett végezze az előállítást. A szaporítóanyag előállításával, forgalmazásával, és felhasználásával kapcsolatos szabályokat a növényfajták állami elismeréséről, valamint a szaporítóanyagok előállításáról és forgalomba hozataláról szóló 2003. évi LII törvény, valamint a szőlő szaporítóanyagok előállításáról, minősítéséről és forgalomba hozataláról szóló 90/2004 (V.18.) FVM rendelet határozzák meg. Magyar Szőlőszaporítóanyag Termesztők Szövetsége

Tevékenységével a szaporítóanyag-termesztőket fogja össze. Segítséget nyújthat a telepítőknek a szükséges szaporítóanyag beszerzésében. Megyei Növényegészségügyi és Talajvédelmi Szolgálat

A telepítéshez és a szerkezetátalakítási és átállítási kérelmekhez kapcsolódóan vesz részt hatóságként az engedélyezési eljárásban. A talaj vizsgálatát követően javaslatot tesz a szükséges tápanyagfeltöltésre, a növényegészségüggyel kapcsolatos hatósági feladatokat látja el. Egyéb hatóságok

A fent fel nem sorolt hatóságok mellett egyes esetekben a különféle engedélyek kiadásához más hatóságok beleegyezése is szükséges lehet. Ha a telepítést, kivágást vagy szerkezetátalakítást, átállítást belterületté nyilvánított, de mezőgazdasági művelésű földterületen kívánják végrehajtani, akkor a területileg illetékes építési hatóság is részt vesz az engedélyezésben. Ha a telepítés természetvédelmi területre esik, akkor a természetvédelmi hatóságnak is részt kell venni az engedélyezési eljárásban.

8. A szőlőtelepítés Szőlőtelepítésre 2004. május 1. után csak újratelepítési, vagy új telepítési jog birtokában van lehetőség. Az újratelepítési jog beszerzése a szőlőtelepítést tervező termelőknek valószínűleg az elkövetkező években nem fog különösebb nehézséget okozni, mivel körülbelül 11.300 hektárra érvényes kivágási engedélyt adtak ki 1996 óta, mely után újratelepítési jog érvényesíthető. Az újratelepítési jognak jelenleg irányadó értéke nem alakult ki, ára az eladó és a vevő alkuján alapul. A szőlőtelepítésre nincs támogatás, ebben mindenki a saját forrásaira számíthat. A telepítés a beruházás kezdetétől – a földterület előkészítése is már ennek minősül – a 4. év végig, rendkívüli időjárás esetén az 5. év végig tart. Telepítésnek minősül a művelés alatt álló szőlőültetvényben a szőlőtőkék 25%-nál nagyobb pótlása is. A telepítési engedély kiadásától számított 3. év végéig használható fel.

36

A telepítés iránti kérelmet az ültetés megkezdése előtt 2 hónappal kell a hegybíróhoz benyújtani. A telepítési kérelem részletes tartalmát az MVH közleménye tartalmazza, mivel a kérelmet a hegybíró véleményének figyelembe vételével az MVH bírálja el, és adja ki az engedélyt a telepítésre. A szőlőtelepítésre vonatkozó szabályokat a 2004. évi XVIII. törvény, és a 100/2004 (VI.3.) FVM rendelet tartalmazzák.

9. Szőlőültetvények felújítása

A szőlőültetvények átfogó korszerűsítésére több mint 20 éve nem került sor. Azóta az ültetvények nagy része elöregedett, a mai igényekhez képest korszerűtlenné vált. A korábbi, menynyiségre beállított, a könnyebb gépi művelhetőség érdekében kedvezőtlen adottságú területekre telepített ültetvények a borpiac jelenlegi követelményeinek egyre kevésbe felelnek meg. Az Európai Unióhoz történt csatlakozásunkat megelőzően jelentős állami támogatás segítette a hazai szőlőültetvények átlag életkorának javítását. Az Európai Unió szabályozásából következően szőlőterületek növelésére nincs mód, viszont a szőlőültetvények borpiachoz alkalmazkodó korszerűsítésére a közösség jelentősnek mondható támogatást biztosít. A támogatás összege többféle célra is felhasználható a szerkezetátalakítás és átállítás keretében. Lehetőség van a teljes ültetvény áthelyezésére egy kedvezőbb adottságú termőhelyre. Ez az intézkedés végrehajtható úgy is, hogy a régi ültetvényt előbb kivágják, majd az új helyen egy vele azonos méretű ültetvényt hoznak létre, de úgy is, hogy a régi ültetvényt a telepítéstől számított 3. év végéig kell csak kivágni. Ez az ültetvény átállítása. Az ültetvények szerkezetátalakítása több részből is állhat. Lehetőség van az ültetvény átoltására is, melynek keretében a tőkék a helyükön maradnak, de más fajta kerül ráoltásra. Az ültetvény szerkezetének átalakítása keretében lehetőség van a művelésmód megváltoztatására, a tőkeszám növelésére, támberendezés kiépítésére, kerítés építésére. A fent említett műveletek külön-külön is megvalósíthatók. Ebben az esetben csak az egyes műveletekhez kapcsolódó támogatási összeg kerül kifizetésre. A korábbi, szőlőtelepítésekhez kapcsolódó állami támogatás igénybevételéhez képest a közösségi forrás eltérő módon vehető igénybe. A támogatási kérelem benyújtására a végrehajtott, befejezett műveleteket követően van lehetőség. A támogatási kérelemben jelölni kell, hogy mely műveletek kerültek végrehajtásra. A támogatás kifizetése előtt történik meg az ellenőrzés. Az ellenőrzést egyrészt a kérelem benyújtásakor elvégzi a hegybíró, aki igazolja, hogy a területre érvényes szerkezetátalakítási és átállítási terveknek megfelelnek-e a végrehajtott műveletek. Az ellenőrzésben részt vesz az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet, amely ellenőrzi, hogy a műveletek az arra vonatkozó jogszabályok szerint, szakmailag elfogadható módon, a bejelentett nagyságú területen kerültek végrehajtásra. A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal pedig ellenőrzi, hogy a bejelentett műveletek költségeit a termelő tudja-e számlákkal, hitelt érdemlően igazolni. Ha az ellenőrzések pozitív eredménnyel zárultak, a támogatás kifizetése megtörténik. A támogatások igénybevételekor ezért fontos, hogy az ültetvények felújításának megkezdése előtt a termelő ismerje meg a területre érvényes szerkezetátalakítási és átállítási tervet, a támogatás igénylésének részletes feltételeit. 37

Szerkezetátalakítási és átállítási kérelmet az egyes műveletek elvégzése előtt is be lehet nyújtani, előleg igénylése mellett. A közösségi forrás ebben az esetben csak megfelelő biztosítékok nyújtása esetén vehető igénybe. Biztosítéknak az előleg 120%-ának megfelelő készpénz letétbe helyezését, vagy erre az összegre kiállított bankgaranciát fogadja el az MVH. A biztosítékot az MVH a vállalt műveletek végrehajtását követően felszabadítja. A bankgaranciára vonatkozó általános szabályokat a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékekhez kapcsolódó biztosítékrendszer szabályairól szóló 17/2004. (II. 13.) kormányrendelet tartalmazza. Az Európai Unió támogatása – néhány kivételtől eltekintve – mindenkinek jár az adott borpiaci évre hektárban megadott keret erejéig, akik az elfogadott (MVH által elbírált) kérelemnek megfelelően, számlákkal igazoltan végezte el a műveleteket. A szőlőterületek megújítására adott támogatás azt a célt szolgálja, hogy a termelt szőlő mennyisége lehetőleg csökkenjen, minősége pedig a piaci igényekhez igazodjon. Ezt a támogatásban részesülőknek a kérelem benyújtásakor nyilatkozatban vállalniuk is kell. A szerkezetátalakítási és átállítási támogatás igénybevételének részletes feltételeit, a rendelkezésre álló keretet, az egyes műveletekre adható támogatási összegeket az MVH az adott borpiaci évre vonatkozóan (a borpiaci év: augusztus 1-től július 31-ig tart) közleményben hirdeti meg. Ha a termelő nem az adott borpiaci évben, hanem később szeretné a támogatást igénybe venni – és előleget sem kívánja igénybe venni -, akkor a szerkezetátalakítási műveleteket elvégezheti. Ha a műveletek a szőlőtőkék 25%-ának pótlását, vagy átoltását érinti, akkor ez telepítésnek minősül és telepítés iránti kérelmet kell benyújtania. A műveletek elvégzését követően kell indítani a támogatás iránti kérelmet.

10. Szőlőültetvények művelése A szőlőültetvények művelését általánosságban nem határozzák meg jogszabályok. A művelésre vonatkozó szabályokat a helyi viszonyoknak megfelelően kell kialakítani, ezért ez rendszerint a hegyközségek feladata. A hegyközségek rendtartásukban meghatározhatják a művelésmódot, a maximális terméshozamot, a szüret kezdetét. A hegyközségek hegyrendje foglalkozik olyan általános kérdésekkel is, mint a rézsük, a művelőutak tisztántartása, a talajvédelemmel (talajerózió elleni védekezés) kapcsolatos feladatok meghatározása. Ha a szőlőtermelő védett eredetű borhoz felhasználható szőlőt kíván termelni, akkor a szőlő művelésére vonatkozó szabályokat a védett eredetű borra vonatkozó, földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter által kiadott rendeletben találja meg. Művelési kötelezettséget írnak elő a jogszabályok a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet Területrendezési Tervének elfogadásáról és a Balatoni Területrendezési Szabályzat megállapításáról szóló 2000. évi CXII. törvény hatálya alá tartozó, I. termőhelyi kataszteri osztályba sorolt területekre. Kizárólag integrált növénytermesztési módszereket engedélyeznek a jogszabályok a természetvédelmi területeken művelt szőlőkre. Nem jogszabályok írják elő, de józan gazdasági megfontolások teszik szükségessé a szőlőtermelőknek az adott területre alkalmazott, ésszerű termésszabályozás alkalmazását. A termésszabályozás célja, hogy a szőlő a szüretkor a készülő bornak megfelelő beltartalmi 38

értékekkel rendelkezzen. Az egészséges, jól kezelt, megfelelő cukorfokot elérő szőlőnek egyrészt mindig lesz kielégítő árat ígérő felvásárlója, másrészt – ha saját feldolgozásra szüretelik – jó minőségű bort ad. A csak szőlőtermesztéssel foglalkozók lehetőség szerint kössenek hosszú távú szerződést a felvásárlókkal. A biztosabb árbevétel megalapozza a szakszerű szőlőművelést. A szőlőt felvásárlók meghatározott műveléshez köthetik a megállapodásban rögzített felvásárlási ár kifizetését. A kutatóintézetek számos tanáccsal szolgálhatnak a szőlőműveléssel, növényvédelemmel kapcsolatban. Az integrált növényvédelem alkalmazása megfontolásra ajánlható minden szőlőtermelő számára. Alkalmazásához egyrészt támogatás igényelhető, másrészt a korlátozottabb vegyszerhasználat csökkenti a környezet terhelését. Az Európai Unió több tagállamában a mezőgazdaságilag művelt területek jelentős részét bevonták az integrált növényvédelembe, amely a gazdáknak évente biztos bevételi forrást jelent támogatások formájában. Az FVM Szőlészeti és Borászati Kutató Intézete Badacsony ezzel a témával kimerítően foglalkozik, mivel a Balaton északi részén fekvő borvidékek jelentős része nemzeti parki területen vannak, ahol az integrált növénytermesztés alkalmazása kötelező. Az integrált növénytermesztés nem egyenlő a biológiai- vagy bioműveléssel, melynek alkalmazása Magyarországon – a magas művelési költségek és az alacsony kereslet miatt – csak korlátozott mértékben ajánlott. Az integrált, illetve az ökológiai termesztés támogatására pályázható összegeket és feltételeket a Nemzeti Vidékfejlesztési Terv tartalmazza.

11. Szőlőültetvények kivágása

Mivel a szőlőtermesztési potenciál változásának nyomon követésére szigorú szabályok vonatkoznak, ezért a szőlőültetvény megszüntetésére, kivágására is a korábbinál részletesebb előírások vonatkoznak. A kivágás a kérelem benyújtásával kezdődik, melyet a művelet megkezdése előtt 2 hónappal kell a hegybíróhoz benyújtani. A kivágási engedélyt az MVH adja ki. A kivágás a szőlőtőkék és a támberendezés eltávolítása után az ellenőrzést követően fejeződik be. Az ellenőrzést az OMMI végzi, és igazolást ad a művelet elvégzéséről. A tényleges kivágást követően a hegybíró igazolást állít ki a keletkezett újratelepítési jogról. A kivágásra vonatkozó szabályokat a 2004. évi XVIII. törvény, és a 100/2004 (VI.3.) FVM rendelet tartalmazza.

12. Információforrás Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium

39

Tájékozódni lehet az aktuális pályázati kiírásokról, a frissen megjelent jogszabályokról. 1055 Budapest, Kossuth tér 11. www.fvm.hu Telefon: 301-4000 Hegyközségek Nemzeti Tanácsa

1076 Budapest, Thököly út 18. www.hnt.hu Telefon: 06-1-413-7527 Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal

www.mvh.gov.hu Telefon (ügyfélszolgálat): 06-1-374-3603 Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet

A területi felügyelőségek és állomások elérhetőségei megtalálhatók a honlapon: www.ommi.hu

FVM Szőlészeti és Borászati Kutató Intézete

FVM-SZBKI (Kecskemét) 6000 Kecskemét, Urihegy 5/A Telefon: 76/494-888/115 FVM-SZBKI (Pécs)

7634 Pécs, Pázmány Péter u. 4. Telefon: 72/517-930 FVM-SZBKI (Eger)

3301 Eger, Kőlyuktető Telefon: 36/310-533 FVM-SZBKI (Badacsony)

8260 Badacsonytomaj, Római út 165. Telefon: 87/532-200

40

III. A BOR HELYZETE AZ EURÓPAI UNIÓBAN ÉS MAGYARORSZÁGON 1. Bevezetés Az Európai Unió bortermelésére és borkereskedelemére vonatkozó joganyag igen terjedelmes és szerteágazó. Ennek a kiadványnak ezért nem lehet célja a téma kimerítő ismertetése, elsősorban az Európai Unió és a magyar szabályozásban való könnyebb eligazodás segítését kellett célul kitűzni. Európa szőlő-bor ágazatát érintő világpiaci tendenciák, az Európai Unió borpiacának alakulása, illetve a magyar borpiac alakulására ható legfontosabb hatások a szőlőtermesztést érintő fejezetben már említésre kerültek, ezért ennek részletesebb kifejtésére itt nem kerül sor. Az Európai Unió közös borpiaci politikájában - a világpiaci tendenciákat figyelembe véve, és a Világkereskedelmi Szervezetben (WTO) folyó tárgyalások megállapodásait alkalmazva – egyre nagyobb hangsúlyt kap a minőségi termelés szerepének növelése. Erre azért van szükség, mert az Európai Unió borpiacának szerkezete nem igazodik a fogyasztás igényéhez. A nagy mennyiségben termelt asztali borokra egyre kisebb kereslet mutatkozik, míg a minőségi termelésnek a felvevőpiaca növekszik. Ezt a tendenciát az EU termelési adatai hűen tükrözik vissza. Az 1980-2002 közötti időszakban az asztali borok mennyisége stagnáló-csökkenő tendenciát mutat, mialatt a földrajzi árujelzővel ellátott borok mennyisége közel a háromszorosára növekedett. Ezért a közös borpiacot érintő szabályozás és a hozzá kapcsolódó támogatási rendszer is egyre erőteljesebben a versenyképesség feltételeinek javítására irányul, és csökkenő mértékben a borpiacon keletkező feleslegek kivonására. A borpiacon érvényesülő tendenciákat követve ezért az Európai Unió ágazati szabályozásának is változnia kell, alkalmazkodva a Közös Agrárpolitika célkitűzéseihez: a közvetlen támogatások fokozatos csökkenése és a világpiacon versenyképesebb termelés ösztönzése. A borpiaci szabályozás reformjának küszöbén ezért a feleslegek kivonására nyújtott támogatásokról a magyar termelőnek úgy kell gondolkodniuk, hogy azok a versenyképesebb termelés felé vezető úton az átmeneti nehézségek kezelésére lehet elegendő. A jelenleg nyújtott támogatás elsősorban a veszteségek mértékének csökkenésére szolgál, mintsem a termelők jövedelempótlására. A szőlő-bor ágazat egyébként sem rendelkezik olyan jelentős támogatással, mint például a gabona. A fogyasztás szerkezetéhez igazodó termelés megszervezését könnyíti, hogy a szabályozás és a támogatás összege, igénybevételének feltételei hosszú időre – jellemzően az Európai Unió egy költségvetési időszakára – előre ismertek a termelők számára. A borpiaci szabályozás átalakítását pedig hatástanulmány készítésének kell megelőzni, így a várható változásokról a termelők is időben tudnak tájékozódni.

2. Az Európai Unió borpiaci szabályozásának felépítése A borpiac szabályozásának legfontosabb elemeit, a szőlőtermesztéshez hasonlóan, a TANÁCS 1999. május 17-i 1493/1999/EK rendelete a borpiac közös szervezéséről határozza meg. Az alaprendelethez kapcsolódnak azok a rendeletek, melyek egy-egy terület részletes szabályozásával foglakoznak.

41

A szőlőtermesztésről szóló fejezet az Unió ágazati alaprendeletének első felével foglalkozott részletesebben, amely a szőlőtermesztésre vonatkozó általános közösségi szabályokat tartalmazza. A rendelet további részei foglalkoznak az úgynevezett piaci mechanizmusokkal (a támogatás rendszerével és a támogatási formákkal), a borászati eljárásokkal, a borászati termékek jelölésével és kiszerelésével, a meghatározott termőhelyről származó minőségi borok keretszabályozásával, és a harmadik országokkal történő kereskedelemmel. Az Európai Unió borpiaci alaprendelete a következő területeket határozza meg, adja meg a szabályozás keretét: I. Támogatás rendszerére vonatkozó főbb irányvonalak: – Az Uruguayi Forduló 1995-ös megállapodásainak végrehajtása

–

–

–

–

42

egyfelől azt eredményezte, hogy a Közösség piaca — amelyben a hagyományos intervenciós intézkedések már elveszítették potenciális hatásukat — nyitottabbá vált, másfelől a támogatott export köre lecsökkent, ami azt jelenti, hogy a közösségi termelőknek javítaniuk kell versenyképességüket; az export túlnyomó része ma már támogatás nélkül történik. A borpiac közös szervezésére vonatkozó szabályozás rendkívül összetett, egyes esetekben a regionális eltéréseket nem képes egységes szabályokkal figyelembe venni; ezért a szabályozás keretjellegű, hogy a lehető legközelebb álljon a Közösségen belüli termelőkhöz. Ez a szabályozási módszer teszi lehetővé Magyarországnak is, hogy a saját hagyományainkon alapuló bortermelésünk szabályait magunk alkothassuk meg. Általánosságban elmondható, hogy a minőségi, támogatást nem igénylő bortermelésre vonatkozó szabályok megállapítása a tagállamok hatáskörében maradtak, míg a feleslegek kialakulását megakadályozó intézkedések szinte kizárólag a közösségi szabályozás részei. A helyi, termelőkhöz minél közelebbi szabályozás azt is jelentheti, hogy az általános rendelkezéseknél szigorúbb, a helyi jellegzetességekhez igazított jogi keret alakítható ki. Annak érdekében, hogy az intervenció lehetősége, mint a többlettermelés mesterséges levezetése megszűnjék, a következő lepárlási formákat határozta meg az Unió: a borkészítés melléktermékeinek kötelező lepárlása, a nem kizárólag borszőlőfajtának minősített szőlőből készített borok kötelező lepárlása, egy borpiacot támogató lepárlási intézkedés, amely biztosítja a borból készülő párlattal való folyamatos ellátást az élelmiszer célú finomszeszt előállító ágazat olyan részei számára, amelyek hagyományosan ilyen alkoholt használnak. A különböző lepárlási intézkedések szolgálnak egyrészről a feleslegek keletkezésének megakadályozására, másrészt a feleslegek programszerű levezetésére. A támogatások elsősorban a feleslegek keletkezésének megelőzésére szolgálnak, kisebb mértékben a borpiacon kialakult krízishelyzetek kezelésére. Krízislepárlási intézkedés. A borpiacon bekövetkező súlyos zavarok enyhítésére alkalmazott eseti intézkedés, mely a szüretet követően, a pontos borkészletek ismeretében kerül meghatározásra mind a mennyisége, mind a támogatás mértéke. Ezért sem a mértéke, sem a mennyiség nem ismert előre. Támogatás nyújtása a mustnak a borkészítéstől eltérő célokra történő felhasználására annak biztosítása érdekében, hogy a közösségi bortermékek megtarthassák hagyományos felvevő piacaikat. A fe-

leslegek keletkezésének megelőzésére: must formában történő kivonás. A borpiac tehermentesítése a feleslegek keletkezésének megakadályozásával. Az EU borpiaci rendtartásának piacszabályozási intézkedései a csatlakozás napjától érvényesülhetnek Magyarországon is. Az Unió azonban jelenleg is borfeleslegekkel küzd és egyes évjáratokban az uniós költségvetésből biztosított piaci támogatások nem elegendőek a piaci egyensúly helyreállításához. A magyar termelőknek középtávú célként mindenképpen a borpiaci igényekhez való igazodást, az eredetvédelmi rendszer erősítését, a helyben fogyasztás fokozását és a kommunikációt kell előtérbe helyezniük. A nyitottá vált piac - a tengerentúlról származó borok piaci betörése - azoknak a boroknak fog helyet hagyni, melyek a fogyasztók tudatában stabil, megbízható, helyi értékekhez köthető termékekké fejlődnek. A támogatások kihasználása fontos, mivel az európai piacon versenyző magyar bornak az ugyanolyan támogatási formákat elérő termelőkkel kell felvenni a versenyt. A támogatások nem kellő kihasználása további hátrányt jelent. Az Európai Unióban a támogatások rendszeréhez jelentős adminisztratív feladatok is kapcsolódnak, mégis a támogatási rendszer stabilitása, a feltételrendszer változatlansága segítség a felkészülésben a támogatások minél nagyobb arányú kihasználása érdekében. II. Az Európai Unió tagállamaira vonatkozó egységes szabályok: – A meghatározott termőhelyről származó minőségi borok ter-

–

–

–

– –

melését és ellenőrzését meghatározó közösségi keretszabályozás, amellyel a tagállamok által elfogadott jogszabályoknak összhangban kell lenniük. A meghatározott termőhelyről származó minőségi borok készítésére és forgalomba hozatalára vonatkozóan a tagállamok kiegészítő vagy szigorúbb szabályokat alkalmazhatnak. Ez teszi lehetővé Magyarországon, hogy a védett eredetű borok számára a helyi viszonyokra és termelési hagyományokra alapozott, egyedi szabályozás jöhessen létre. Annak érdekében, hogy figyelemmel lehessen kísérni a harmadik országokkal folytatott borkereskedelem volumenét, bizonyos termékek esetében behozatali és kiviteli engedélyek rendszere működik. Ezzel az előírással változott meg Magyarországon is a borkereskedelem szabályozása. Külpiacnak az Unión kívüli országok tekinthetők, Uniós szemszögből az EU országai közötti kereskedelem belkereskedelemnek minősül. Figyelembe véve a borágazatra vonatkozó szabályok szükségszerű komplexitását, betartásukért a tagállamok hatóságai tartoznak felelősséggel. A magyar gazdákat továbbra is a magyar hatóságok ellenőrzik. A Bizottság ellenőrzése a magyar hatóságok ellenőrzési rendszerét ellenőrzi. A borok jelölésére, a tisztességtelen piaci magatartás, és a fogyasztók tájékoztatása érdekében egységes szabályozás készült. A szakszerű borkészítés biztosítása érdekében a Közösség rendeletekben szabályozza a borászati eljárásokat, valamint a borászati adalék- és segédanyagok használatát. Ez a csatlakozás előtti hazai szabályozást csak annyiban érintette, hogy bizonyos borászati eljárásokra vonatkozó szabályok az EU rendeleteiben részletesebben vannak meghatározva. 43

– Az Unió rendeletei a Magyarországon korábban érvényes előírá-

soknál részletesebben szabályozzák a címkéken, a kísérő okmányon és a számlákon feltüntethető kifejezések használatát. Ennek célja egyrészt a fogyasztók védelmét szolgálja, másrészt az egységes belső piacon a tisztességes piaci versenyt kívánja erősíteni.

3. Az Európai Unió borágazatra vonatkozó jogrendszere és a magyar szabályozás kapcsolata 3.1. A bortörvény A magyar szabályozás alapját a szőlőtermesztésről és borgazdálkodásról szóló 2004. évi XVIII. törvény teremti meg. Tartalmát tekintve olyan rendelkezéseket tartalmaz, melyek kifejezetten a magyar szabályozás része maradt, tehát az Európai Unió rendeletei az adott területeket nem szabályozzák, vagy a szabályozás végrehajtásának részletes szabályait minden tagállam maga állapítja meg. A törvény borral foglalkozó részei: – Borászati termékek meghatározása (pl.: jégbor, likőrbor, muzeá-

lis bor). Azokat a termékeket tartalmazza, melyet Magyarországon bor megjelöléssel elő lehet állítani. Változás a korábbiakhoz képest például, hogy az aszú kategóriája kizárólag a Tokaji borvidék számára van fenntartva. Számos, korábban már ismert és készített bortípus meghatározása és készítésük szabályozása bekerült a törvénybe, illetve annak végrehajtási rendeleteibe. – A borászati termékek forgalomba hozatalának szabályai. Ez a rész tartalmazza azokat az adminisztratív tevékenységeket, melyek a bor előállításától a forgalomba kerülésig szükségesek, továbbá szabályokat állapít meg a bel- és külkereskedelmi (Európai Unión belüli és kívüli) forgalomba hozatal feltételeiről. Végrehajtási szabályokat állapít meg a származási bizonyítványok kiadásának rendjéről, a bor szállításához szükséges okmányok használatáról. – A tokaji borvidékre vonatkozó legfontosabb rendelkezések. Magyarország számára továbbra is kiemelt jelentőségű a tokaji borral kapcsolatos szabályozás, ezért az továbbra is a törvény része maradt. – A borászati szakigazgatás szervei. A szőlőtermesztéssel kapcsolatos szabályozást tárgyaló részben nem került említésre az Országos Borminősítő Intézet. Feladata a borászati termékek forgalomba hozatalához szükséges vizsgálatok elvégzése, a forgalomba hozatali engedély kiadás. Ellenőrzi a Magyarországon forgalomba hozott borokat. Engedélyezi a borászati üzem működését, ellenőrzi, hogy a borászati üzem az érvényes jogszabályok szerint működik-e. Ellenőrzést végez a már forgalomba hozott termékek között. A bortermelőket érintő, a 2004. évi XVIII. törvény és az Európai Unió rendeleteinek magyarországi végrehajtásáról rendelkező hazai jogszabályok a következők:

44

3.2. Eredetvédelem A borok eredetvédelmi szabályairól szóló 97/2004. (VI. 3.) FVM rendelet, mely a BIZOTTSÁG 2000. július 24-i 1607/2000/EK rendelete különösen a meghatározott termőhelyről származó minőségi borra vonatkozó cím tekintetében, a borpiac közös szervezéséről szóló 1493/1999/EK rendelet végrehajtása részletes szabályainak megállapításáról magyarországi végrehajtásáról intézkedik. A 97/2004. (VI. 3.) FVM rendelet számos új elemet tartalmaz a bortermelők számára: – rendelkezések a védett eredetű bor szabályozásának elfogadásá-

ról, – a borvidéki régió megalakításának feltételeit írja elő, – a tájbor megnevezésére használható földrajzi elnevezéseket tar-

talmazza. A rendelet melléklete sorolja fel a borvidékeket, a borvidéki településeket és a jelenleg használható tájbor elnevezéseket. Az eredetvédelem szakmai kérdéseivel a Bor Eredetvédelmi Bizottság foglalkozik. Feladata a hazai eredetvédelmi rendszer összehangolása, a helyi kezdeményezéseken alapuló eredetvédelmi szabályzatok tervezeteinek véleményezése, a hazai eredetvédelmi rendszerbe illesztése. 3.3. Borászati termékek jelölése A borászati termékek jelöléséről szóló 98/2004. (VI. 3.) FVM rendelet, mely a Bizottság 753/2002/EK rendelete az egyes borászati termékek leírása, jelölése, kiszerelése és oltalma tekintetében az 1493/1999/EK tanácsi rendelet alkalmazásra vonatkozó egyes szabályok megállapításáról határoz meg végrehajtási intézkedéseket. Ennek a rendeletnek az alkalmazásakor különösen is fontos a hazai és az Uniós jogszabály együtt olvasása, ugyanis a magyar rendelet csak azokat a szabályokat tartalmazza, melyekről az EU rendelete úgy határoz, hogy azt a tagállam maga állapíthatja meg. Az Európai Unió jelöléssel és kiszereléssel kapcsolatos szabályozási elve, hogy tilalmi elv helyett mindaz feltüntethető a címkén, ami nincs kifejezetten tiltva, amennyiben nem áll fenn annak a veszélye, hogy az adott jelölés a fogyasztót félrevezetheti. Azzal, hogy az Európai Unió rendeletei a magyar termelőkre is közvetlenül alkalmazandók, számos új eddig nem ismert fogalommal is tisztában kell lenniük a bortermeléssel foglalkozóknak. Az alábbiakban a különböző borászati termékek kiszerelésére és címkézésére vonatkozó előírások kerülnek bemutatásra összefoglalóan: Kötelező jelölések: A címkéken az 1493/1999/EK rendelete értelmében az alábbi adatokat kell kötelező érvénynyel feltüntetni:

1) A termék kereskedelmi jelölése A kereskedelmi jelölés a következőkből áll: (a)

Asztali bor esetén, „asztali bor” kifejezésből (az előállító ország nevénél kisebb földrajzi egység neve nem írható fel a címkére). 45

(b)

Tájbor esetén a „tájbor” kifejezésből és a 97/2004. (VI. 3.) FVM rendelet 1. mellékletében meghatározott földrajzi névből,

(c)

Minőségi bor esetén a „meghatározott termőhelyről származó minőségi bor” vagy „m.t. minőségi bor” kifejezésből vagy a hagyományos egyedi kifejezésekből: 1. minőségi bor, 2. védett eredetű bor, 3. tokaji borkülönlegesség.

Meghatározott termőhelyről származó minőségi borra földrajzi eredet jelölésére használható földrajzi egységek nevei, mint származáshely-megnevezések a címkén önállóan használhatók. A körzet, a település és a dűlő nevei csak a borvidék vagy a borvidéki-régió nevével együtt jelölhető a bor címkéjén. A meghatározott termőhely neve, mint földrajzi eredet jelölésére használható földrajzi egység neve használható – ha m.t. minőségi bor készítésére alkalmas szőlőből készült (minőségi bor készítésére alkalmas szőlőfajtákat a borvidékek maguk határozhatják meg). A borvidékek és a hozzájuk tartozó körzetek és települések listáját a 97/2004. (VI. 3.) FVM rendelet 2. számú melléklet tartalmazza. (d)

Védett eredetű bor esetében a Districtus Hungaricus Controllatus (magyar ellenőrzött körzet) kifejezés, vagy ennek rövidítése a DHC, vagy a Védett Eredetű Bor, vagy ennek rövidítését VEB, vagy a Védett Eredetű Bor megjelölés, ami kiegészülhet a bor származáshely-megnevezésével, és a fajtajelöléssel.

2) A névleges térfogat A borforgalmazásban felhasználható palack és kanna űrtartalmát EU rendelet és az ez alapján kihirdetett, az előre csomagolt iparcikkek és élelmiszerek megengedett tömeg- és térfogatértékeiről és azok ellenőrzési módszereiről szóló 25/2000. (VII. 26.) GM-FVM együttes rendelet tartalmazza. 3) A tényleges alkoholtartalom Az alkoholtartalom jelölést egész vagy fél %-ban kell megadni és az értéket „% vol” jelzés kell, hogy kövesse. Az alkoholtartalmat 1 l felett 5 mm-es, 2 dl és 1 l között 3 mm, az alatt 2 mm-es betűnagysággal kell feltüntetni. 4) A tételszám Annak a tételnek a jelölésére szolgál, melyhez a bor tartozik. A tételszám használatának szempontjából egy tétel olyan, több eladási egységből álló mennyiség, amely gyakorlatilag azonos termelési, előállítási és csomagolási jellemzőkkel bír. A termelő vagy a palackozó szabadon dönthet a tétel meghatározásáról és a jelölés megfelelő módjáról, a tételszám-használatért ő felel. A tételszámnak „L” betűvel kell kezdődnie, kivéve, ha az világosan megkülönböztethető a címkén található többi jelöléstől. A tételszámot a palackon vagy a rajta található címkén kell feltüntetni, s annak jól láthatónak, könnyen olvashatónak és letörölhetetlennek kell lennie. 5) A palackozó nevének vagy cégnevének, a település és a tagállam nevének feltüntetése

46

Palackozó az a természetes vagy jogi személy, illetve ilyen személyek csoportja értendő, aki palackozást végez vagy végeztet saját nevében. Bérpalackozás esetén a palackozásnak - a kísérő okmányok és a pincekönyv alapján – nyomon követhetőnek kell lennie. 6) Importált borok esetében az importőr vagy – ha a palackozás a Közösségben történt – a palackozó neve Importőrön az a Magyarországon telephellyel rendelkező természetes vagy jogi személy, illetve ilyen személyek csoportja értendő, aki felelősséget vállal a Magyarországon kívüli országokból származó árucikkeknek a Magyarország vámterületén történő forgalomba hozataláért. A harmadik országokból érkező borászati termékek engedélykötelesek. Az engedélyeket a tagállamok adják ki bármely kérelmezőnek. Az import engedély köteles termékkört 1493/1999/EK rendelet 1. cikke szabályozza. Az engedélyezés részletes szabályait általánosan a BIZOTTSÁG 2000. június 9-i 1291/2000/EK rendelete a mezőgazdasági termékekre vonatkozó behozatali és kiviteli engedélyek és előzetes rögzítési bizonyítványok rendszerének alkalmazására kialakított részletes közös szabályok megállapításáról tartalmazza. A borászati termékekre vonatkozó engedélyezési szabályokat a BIZOTTSÁG 2001. április 24-i 883/2001/EK rendelete 1493/1999/EK tanácsi rendeletnek a szőlő- és borágazati termékek harmadik országokkal való kereskedelme tekintetében történő 1493/1999/EK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályokról határozza meg. A kiadott engedélyek a Közösség egészére érvényesek. Az engedélyek kiadását Magyarországon a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal végzi. A Közösségen belüli forgalmazás esetén engedélyezési eljárás nincs. Ha a borászati terméket Magyarországon (vagy bármely tagállamban) jogszerűen forgalomba hozták, azt az Európai Unió egész területén forgalomba lehet hozni. A Közösségen belül a szőlő és az 1,2 térfogatszázalékot meg nem haladó tényleges alkoholtartalmú szőlőmust, szőlőbor csak borkísérő okmánnyal szállítható. A borkísérő okmányt az állítja ki, aki a termékét szállítja vagy szállításra átadja. Ez alól kivétel a szőlőnek a szőlőterületről 40 km-en belüli, illetve borvidéken belüli szállítása. 7) A kötelező jelölések megjelenési formája A kötelező jelöléseket a tárolóedényen egy és ugyanazon látómezőbe kell csoportosítani, és olyan könnyen olvasható, letörölhetetlen írásjelekkel kell feltüntetni, amelyek elég nagyok ahhoz, hogy jól kitűnjenek abból a háttérből, amelyre azokat nyomtatták, és egyértelműen megkülönböztethetők legyenek a címke minden más (írott vagy grafikus) elemétől. (Az importőrre vonatkozó kötelező jelölések és a tételszám azonban a többi kötelező jelölést tartalmazó látómezőn kívül is megjeleníthető.) Választható jelölések Asztali borok, tájborok és m.t. minőségi borok esetében:

•

Az értékesítésben részt vevő személyek neve, beosztása és címe – a palackozó vagy a feladó, vagy az értékesítésben részt vevő sze-

mélyek tevékenységére vonatkozó jelölésekkel egészülnek ki a „szőlőtermelő”, „szőlész”, „szőlő- és bortermelő”, „vincellér”, „bortermelő”, „borász”, „termelte”, „szüretelte”, „kereskedő”, „forgalmazza”, „importőr” illetve „importálja” kifejezések egyikének használatával,

47

– választható jelölések kizárólag az érintett személy vagy személyek

•

•

beleegyezésével használhatók, – külön előírások vannak a betűméretre és a cím feltüntetésére. A termék típusa (édességi foka) – 4 g/l-ig száraz jelölés, – 4-12 g/l között félszáraz jelölés, – 12-45 g/l félédes, – 45 g/l fölött édes jelölés használható a borok címkéjén. Sajátos szín (pl.: rosé).

Tájborok és m.t. minőségi borok esetében:

•

A szüret éve Szüreti év feltüntethető a tájborok vagy az m.t. minőségi borok címkéjén, feltéve, hogy a bor készítéséhez használt szőlő legalább 85%-át a szóban forgó évben szüretelték, az esetleges édesítésre használt termékek mennyiségét nem beleértve. Jégbor esetén a szüreti év helyett a folyó borpiaci év kezdetének évét kell feltüntetni.

•

A szőlőfajta neve A tájbor vagy m.t. minőségi bor készítéséhez használt szőlőfajták neve vagy azok szinonimái feltüntethetők a szóban forgó bor címkéjén, feltéve, hogy

48

(a)

a szóban forgó fajták — és szinonimáik — megtalálhatók a borkészítésre alkalmas szőlőfajták osztályba sorolásáról szóló 104/2004. (VI. 3.) FVM rendelet 1. mellékletében a megyei fajtahasználati listában,

(b)

a szóban forgó fajták használata az adott meghatározott termőhely vagy tájbor illetve tájbor készítésére körülhatárolt terület esetében engedélyezett,

(c)

a fajta neve, illetve szinonimáinak valamelyike nem tartalmaz Magyarországon vagy az Európai Unióban m.t. minőségi bor vagy asztali bor leírására használt földrajzi jelzést. Ha más földrajzi kifejezés kapcsolódik hozzá, akkor a címkén e földrajzi kifejezés nélkül jelenhet meg (ez alól vannak kivételek, melyek a BIZOTTSÁG 2002. április 29-i 753/2002/EK rendelete az egyes borászati termékek leírása, jelölése, kiszerelése és oltalma tekintetében az 1493/1999/EK tanácsi rendelet alkalmazására vonatkozó egyes szabályok megállapításáról, és annak módosításaiban található mellékletben vannak felsorolva. Ilyenek például a Budai, Izsáki, Cserszegi fűszeres szőlőfajtáink. Mivel ebben a mellékletben nem szerepel a Kékoportó és a Kék Medoc, így az nem tüntethető fel a címkén. Ennek oka, hogy a Medoc és a Portó olyan földrajzi nevek, melyeket a tagállamok védeni kívánnak. A Kékoportó helyett, pl.: a Portugiser, mint szinonimanév használható. Ez természetesen csak azt jelenti, hogy ezek a fajták továbbra is termeszthetők, csak nevük – a nálunk korábban alkalmazott formában - nem tüntethetők fel a címkén. Ez a szabály igaz mindazon, más tagállamokban termelt, Tokaj megnevezésre utaló szőlőfajtákra is, mint pl.: a Tocai fliurano.);

(d)

egyetlen szőlőfajta nevének vagy szinonimájának használata esetén a terméknek legalább 85%-a a megnevezett fajtából áll, az esetleges édesítésre használt termékek mennyiségét nem beleértve. E fajtának meghatározónak kell lennie az adott bor jellege szempontjából; ha azonban a szóban forgó termék kizárólag az említett fajtából készült, beleértve az esetleges édesítésre használt termékek menynyiségét, a finomított szőlőmust sűrítmény kivételével, akkor feltüntethető, hogy a termék kizárólag az adott fajtából készült,

•

(e)

két vagy három szőlőfajta nevének vagy szinonimájának használata esetén az érintett termék 100%-ban a megnevezett fajtákból készült, az esetleges édesítésre használt termékek mennyiségét nem beleértve, ebben az esetben a fajtákat részarányuk szerinti csökkenő sorrendben, azonos méretű írásjelekkel kell feltüntetni,

(f)

háromnál több fajta nevének vagy szinonimájának használata esetén a fajtaneveket, illetve szinonimákat a kötelező jelöléseket tartalmazó látómezőn kívül tüntetik fel; ezeket 3 mm-nél nem nagyobb írásjelekkel kell megadni.

A tájborok és m.t. minőségi borok címkéin feltüntethetők díjak és érmek A feltüntetés feltétele, hogy azokat az érintett díjazott borok Magyarország vagy más országok által engedélyezett versenyen nyerte, ahol az objektív eljárás a diszkrimináció teljes kizárását biztosította. Magyarország részéről a versenyeket és az odaítélésért felelős testületeket a 98/2004. (VI. 3.) FVM rendelet 2. melléklete tartalmazza.

•

Borkinyerés módjára vagy az előállítás módszerére vonatkozó jelölések Magyarországon termelt tájborokhoz vagy m.t. minőségi borokhoz a borkinyerés módjára vagy az előállítás módszerére vonatkozó jelölések és ezek használatának feltételeit 98/2004. (VI. 3.) FVM rendelet 3. melléklete tartalmazza.

•

Kiegészítő hagyományos kifejezések, melyek különösen jellemzők a borra vonatkozóan A „kiegészítő hagyományos kifejezés” olyan, a tájborok és m.t. minőségi borok leírására Magyarországon hagyományosan használt kifejezést jelent, amely különösen a termelés, a készítés és az érlelés módjára vagy a minőségre, a színre, a termőhely típusára, vagy az érintett bor történetével kapcsolatos valamely történelmi eseményre vonatkozik. A borok hagyományos kifejezését a 98/2004. (VI. 3.) FVM rendelet 4. melléklete tartalmazza.

•

Vállalkozás neve Egy vállalkozás neve akkor használható, ha a vállalkozás részt vett a termék kereskedelmi forgalmazásában és beleegyezett nevének használatába. Amennyiben ez a vállalkozás olyan szőlőbirtok vagy szőlőgazdaság, amelyben a bort kinyerték, e vállalkozás nevét csak akkor lehet használni, ha a bor kizárólag az ugyanezen gazdaság szőlőültetvényében szüretelt szőlőből származik és a borkészítés ezen a gazdaságon belül történt. A szőlőbirtok és a szőlőgazdaság kifejezés csak akkor használható, ha a szőlő kizárólag az adott gazdaságban termett, illetve ha azt a szőlőbirtok illetve szőlőgazdaság hosszú távú (legalább hároméves) felvásárlási szerződés alapján vásárolta fel. o Palackozásra vonatkozó egyéb előírások

A Magyarországon termelt tájbor és m.t. minőségi bor palackozása esetén: – a „termelői palackozás” kifejezés akkor használható, ha a palac-

kozást az adott termelő végzi és a bor 100%-ban saját szőlőjéből származik, illetve ha a palackozást végző gazdaság a szőlőt legalább hároméves szerződés keretében vásárolja fel, – a „pinceszövetkezetben palackozva” vagy a „pinceszövetkezet által palackozva” kifejezés akkor használható, ha a bor 100%-ban a

49

tagok szőlőjéből származik és a palackozást a pinceszövetkezet maga végzi, – a „borvidéken palackozva”, illetve a „termőhelyen palackozva” kifejezés akkor használható, ha a bor 100%-ban az adott borvidékről, illetve termőhelyről származik, és a palackozás az adott borvidéken, illetve termőhelyen belül történik. o A címke nyelve A címkézésben használt információknak a Közösség egy vagy több hivatalos nyelvén kell szerepelniük annak érdekében, hogy a végső fogyasztó könnyedén megérthessen minden jelölést. A meghatározott termőhely nevét, a hagyományos különleges kifejezéseket és a további hagyományos megnevezéseket, a szőlészeti-borászati üzemek vagy társulásaik nevét és a palackozás adatait azonban kizárólag annak a tagállamnak egyik hivatalos nyelvén tüntethetik fel, amelynek területén a termék készült. A címkék tartalmát az Országos Borminősítő Intézet ellenőrzi. A borászati üzemekben és a borértékesítő helyeken is a tartályokon fel kell tüntetni a bor termőhelyét, fajtáját és évjáratát, hogy az ellenőrző hatóságok azt ellenőrizhessék. A borok jelölését ellenőrizheti az Országos Borminősítő Intézet, a Vámhatóság, az APEH, és a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség. 3.4. Borászati termékek előállítása A borok előállításáról szóló 99/2004. (VI. 3.) FVM rendelet szabályozza a must és bor előállítására és kezelésére felhasználható kiegészítő és segédanyagokat, illetve eljárásokat, a tartósított must, a sűrített must, a szeszezett must, a töményített must és bor, továbbá a párlási bor előállításának szabályait, a borpárlat kezelésénél felhasználható anyagok és eljárások szabályait, a mintavétel rendjét, valamint a borok vizsgálatának módszereit. A rendelet tartalma szerint részletesen foglalkozik az egyes borászati termékek definiálásával, az előállításra vonatkozó részletes szabályozással, és azokkal az értékekkel, melyeket az egyes borászati termékeknek el kell érniük ahhoz, hogy az adott megnevezést jogosan viselhessék. Részleteiben: – az egyes borászati termékek kémiai jellemzőit a rendelet 1. számú – – – –

50

melléklete, a borok általános vizsgálati eljárásait a rendelet 2. számú melléklete, a borok mikrobiológiai vizsgálati eljárásait a rendelet 3. számú melléklete, a borászati eljárások és kezelések meghatározását a rendelet 4. számú melléklete, a technológiai kiegészítő, segéd- és adalékanyagokat a rendelet 5. számú melléklete tartalmazza.

3.5. Borászati üzem engedélyezése A borászati üzemek működésének engedélyezésével kapcsolatos szabályokat a szőlészeti és borászati üzemek működésének engedélyezési rendjéről és tevékenységének higiéniai szabályairól szóló 101/2004. (VI. 3.) FVM rendelet tartalmazza. A borászati üzemek a szakmai ellenőrzés és az adatszolgáltatási kötelezettségek figyelembevétele mellett csak engedéllyel üzemelhetnek. Működési engedélyt minden borászati üzemre kérni kell, de szakhatósági engedélyeket csak az évi 80 hektoliter kapacitásnál nagyobb üzemek engedélyezési kérelméhez kell csatolni. Viszont minden olyan üzemnek működési engedéllyel kell rendelkezniük, akik borászati termékek letöltésével és palackozásával foglalkoznak. A borászati üzemek működéséhez szakhatósági engedélyként az ÁNTSZ és a Környezetvédelmi Hatóság hozzájárulása szükséges. A borászati üzem működési engedélyét az Országos Borminősítő Intézet a szakhatóságok engedélyei alapján adja ki. A borászati üzem létesítésére irányuló engedélyezési kérelemhez csatolni kell (a rendelet 2. § alapján): – cég esetén a cégbíróságon a cégjegyzékbe bejegyzett nevet, szék-

helyet, – a kiszerelést (előállítást) végző vállalkozás telephelyének nevét, – – – –

címét, az illetékes hegyközség nevét és címét, a szakmai tevékenységért felelős személy nevét, a telephelyen végzett tevékenységi körök felsorolását, a szakhatósági engedélyeket.

A működési engedély birtokában a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény alapján, az 1.000 hl éves forgalomnál kisebb üzemeknek egyszerűsített adóraktári engedélyt (82. §), míg az 1.000 hl/év forgalomnál nagyobb borászati üzemeknek adóraktári engedélyt (84. §) kell kiváltaniuk. Ez a szabály nem vonatkozik azokra, akik nem értékesítési céllal, saját szőlőből, legfeljebb 1.000 liter bort állítanak elő, illetve vásárolt szőlő esetén legfeljebb 500 kilogramm szőlőt dolgoznak fel saját felhasználásra. Az egyszerűsített adóraktári engedély iránti kérelemnek tartalmaznia kell (a törvény 82. § (3) bekezdése alapján): – a kérelmező nevét, gazdálkodási formáját, hegyközségi kódszámát,

adóazonosító számát vagy adószámát, – a kérelmező címét, székhelyét, 2 – a megművelt szőlőterület helyét, helyrajzi számát, nagyságát (m ),

használati jogcímét (saját tulajdon, haszonbérlet, egyéb), telepítésének évét, – a kérelmező telephelyét vagy telephelyeit, az ott folytatott tevékenységek megjelölését, a felelős üzemvezető nevét, címét, – a kérelmező nyilatkozatát az (1) bekezdésben foglalt feltételek teljesüléséről, továbbá arról, hogy végez-e a külön jogszabály szerinti termelői borkimérés keretében értékesítést, valamint értékesít-e, illetve felhasznál-e nem szőlőbor előállítására szőlőt.

51

Az adóraktári engedély iránti kérelemnek tartalmaznia kell: (a törvény 37. § (1) bekezdése alapján): – a tevékenység és a jövedéki termék megjelölését, – az éves szinten várhatóan előállításra kerülő adóköteles jövedéki

– – – – – – –

termék mennyiségét, valamint az adó megfizetése nélkül betárolt, raktározásra, tárolásra kerülő jövedéki termék mennyiségét, a kérelmező nevét, megjelölését (adóraktár engedélyese), a nyilvántartási és bizonylati rend bemutatását, az adóraktár címét, helyrajzi számát, helyszínrajzát és berendezésének, valamint a technológiának a leírását, a termékkísérő okmány aláírására jogosultak körét, a kérelmező nyilatkozatát a felajánlott jövedéki biztosíték összegéről és teljesítésének módjáról, a kérelmező nyilatkozatát arról, hogy vállalja az engedély kiadását követő évtől a mérleghitelesítési kötelezettséget, a kérelmező nyilatkozatát a közvetlen számítógépes kapcsolati rendszernek a 35. § (1) bekezdés f) pontja szerint történő kialakításáról.

4. Az Európai Unió borászati termékekre vonatkozó támogatásai 4.1. Szeszesital-piac ellátását szolgáló lepárlási intézkedés Az Európai Unió Közös Agrár Politikájának hatálya alá tartozó borpiaci rendtartás szabályai alapján támogatás vehető igénybe a Közösségben előállított asztali borok lepárlásához. Az ebben a lepárlási intézkedésben való részvétel lehetősége minden évben nyitva áll a termelők számára. Az intézkedés olcsóbb alapanyagot biztosít a szeszesital-gyártóknak, és segít az asztali bor feleslegek levezetésében. Az intézkedés keretében egy-egy termelő a legutóbbi három év legnagyobb termésének meghatározott részét pároltathatja le. A termelő a lepárlásra beszállított borért nagyságrendileg 2,4 €/térfogat%/hektoliteres minimális felvásárlási árat kap a lepárlótól. A lepárló az intervenciós hivataltól a lepárlásáért (nyersalkoholra és borpárlatra 1,7 /térfogat%/hl, semleges alkoholra 1,8 €/térfogat%/hl) támogatást, a készített párlatok raktározásáért pedig kiegészítő támogatást kap. Az erre az intézkedésre felhasználható közösségi keret évente 11 millió hl bor lepárlását fedezi, melyen az Európai Unió bortermelő államai a termelésük nagysága szerint részesülnek. A támogatást a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal által jóváhagyott lepárlóüzem igényelheti, amennyiben a termelővel asztali bor szállítására vonatkozóan szerződést kötött. A termelőre vonatkozó előírásokat, illetve a lepárló adminisztrációs kötelezettségeit az MVH közleménye tartalmazza. A támogatás kifizetésében résztvevő, jóváhagyott lepárlóüzemeket szintén az MVH közleménye tartalmazza. A termelőknek a támogatás igénybevételéhez biztosítékot kell letenniük. Támogatás vehető igénybe a lepárolt termékek tárolásához is. Tárolási támogatást az a lepárlóüzem vehet igénybe, amelynek benyújtott szállítási szerződéseit az MVH jóváhagyta, és a borokat lepárolja nyersalkohollá, borpárlattá, borból lepárolt szeszesitalokká, vagy semleges alkohollá. A pályázó köteles az előírásokban rögzített meghatározott feltételek szerint lepárolt alkoholt a lepárlást követően tárolni. A támogatásban részesíthető tárolás időszaka 6-12 hónap. A támogatható minimális alkoholmennyiség 100 hl. A tárolni kívánt alkoholokat minimum 100 hl kapacitású tárolóedé52

nyekben kell elhelyezni. A tárolt alkoholok a tárolás ideje alatt nem hozhatóak forgalomba. A lepárlóüzem a tárolás ideje alatt a tárolás alatt lévő alkoholokra adásvételi szerződést köthet, amely azonban csak a tárolási időszak lejártával léphet hatályba. A lepárolt alkoholok tárolásához nyújtott támogatás mértéke 0,00042 €/ térfogat%/hl/nap.

4.2. A borászati melléktermékek felhasználásának szabályozása Az Európai Unióban kötelező a borászati melléktermékek ellenőrzött hasznosítása. Ezen intézkedés célja a melléktermékek túlzott kipréselése során keletkező gyenge minőségű bor készítésének, az eladhatatlan borfeleslegek képződésének megakadályozása. A piacszabályozási intézkedésekben (raktározási támogatás, bor lepárlása, stb.) csak azok a termelők vehetnek részt, akik esetleges kötelező lepárlási kötelezettségeiknek eleget tettek! Az ellenőrzés melletti forgalomból való kivonást követően a melléktermékeket a gyakorlatban takarmányként, szervestrágyaként, szőlőmag olaj készítésére, törkölypálinka, seprőpálinka készítésére, borkősav vagy más értékes anyagok kivonására hasznosítják. Magyarországon jelenleg mentesülnek a melléktermék-lepároltatás alól azok a termelők, akik a borkészítés vagy a szőlő más feldolgozása során 500 hl-nél kevesebb bornak megfelelő mennyiséget termelnek. Ezen felmentések alapja az, hogy a kis mennyiségben keletkező melléktermék összegyűjtése aránytalanul nagy költségekhez vezetne, a kapott támogatás nem fedezné a beszállítás költségeit. A borkészítésből származó vagy a szőlőnek borkészítéstől eltérő feldolgozása révén keletkezett összes mellékterméket le kell adni lepárlásra. A melléktermékekben levő alkohol menynyiségének el kell érnie a bor alkoholtartalmának legalább 10%-át. A közösségi jog szőlőtermő zónánként rögzítette a melléktermékek formájában lepárlásra beszállítandó alkohol mennyiségének meghatározásához alapul veendő átalány természetes alkoholtartalmat. Ez a C I zónában – melybe Magyarország besorolásra került – 9,0 térfogat%. Ha a beszállított melléktermékek alkoholtartalma a megadott százalékmennyiségeket nem éri el, a lepárlásra kötelezetteknek a saját maguk által termelt borból le kell adniuk akkora mennyiséget, hogy biztosítani lehessen az előírt százalékmennyiséget. A melléktermék-lepárlásra kötelezett termelők az adott piaci év július 15-ig adhatják le melléktermékeiket. Ha a melléktermékeket ellenőrzött módon vonják ki a forgalomból, a kivonásnak mielőbb, de legkésőbb a piaci év végéig kell megtörténnie. A kivonás tényét a pincekönyvbe be kell jegyezni vagy igazoltatni kell az illetékes hatósággal. A seprő kivonása akkor tekinthető megtörténtnek, ha azt denaturálták annak érdekében, hogy azt borászati célra ne lehessen felhasználni, és ha az így denaturált seprőnek az elszállítása a pincekönyvbe be van jegyezve. A melléktermékek lepárlásával semleges alkohol, borpárlat, törkölypárlat, nyersalkohol, seprőpárlat, semleges alkohol, ipari célú alkohol készíthető. A beszállított melléktermékért a lepárló fizet a termelőnek. A szőlőtörköly, a borseprő és a lepárlásra leadott bor felvásárlási ára térfogat-százalékonként és hektoliterenként 0,995 €. Ha a szállításról a lepárló üzem gondoskodik, akkor az a szállítási költségeket levonhatja a termelőnek fizetendő felvásárlási árból. Ha a melléktermékeket a termelő szállítja be, akkor az egész felvásárlási ár őt illeti meg. A melléktermékek kötelező lepárlására biztosított közösségi támogatást az MVH által jóváhagyott lepárló üzem igényelheti. A lepárlónak igazolnia kell az átvett melléktermékek típu53

sát, mennyiségét, színét és alkoholtartalmát minden beszállított tételre vonatkozóan. A feltételek teljesítését az MVH helyszíni szemle során is ellenőrizheti. Az MVH helyszíni ellenőrzésétől függetlenül az Országos Borminősítő Intézet, illetve a Vám és Pénzügyőrség egyéb jogszabályi felhatalmazás alapján bármikor ellenőrizheti a lepárlás folyamatát és annak dokumentumait. Az MVH a lepárlónak a tárgyhónapra vonatkozó támogatást legkésőbb a kérelem és a csatolandó iratok együttes benyújtásától számított három hónap múlva utalja át. 4.3. Krízislepárlás Jelentős piaci zavarok esetén, ha a szeszesital-piac ellátását szolgáló lepárlási intézkedés keretei kimerültek, a borfelesleg által sújtott területeken az Európai Bizottság meghirdetheti a krízislepárlást. Az intézkedés a termelők számára önkéntes. Annak érdekében, hogy a krízishelyzetek sajátosságait figyelembe lehessen venni, a támogatás mértékét és formáját a Bizottság eseti rendeletek kihirdetésével határozza meg. Az eddig meghirdetett egyes krízislepárlási intézkedések során a termelőknek fizetett minimális felvásárlási ár megközelítőleg 1,9 €/térfogat/hl volt. Az alkoholt kötelező az intervenciós hivatalnak beszállítani, ahol a lepárló üzemnek a 92 térfogat%-os alkoholért 2,2812 €/térfogat%/hl árat fizetnek. 2001/2002-ben – hasonlóan az előző évhez – a különösen nagy borpiaci feleslegekre és az igen nyomott piaci árakra való tekintettel a Miniszterek Tanácsa lehetővé tette, hogy a közösségi támogatást az érintett országok tagállami pénzügyi forrásból megnöveljék. A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal szerepe a borlepárlások végrehajtásában A Magyarországon kialakított Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal a lepárlási támogatásokhoz kapcsolódó feladatait az alábbiakban lehet összefoglalni:

• ellátja a kifizetések alapjául szolgáló adatok ellenőrzését, • a pályázati felhívások elkészítését és közzétételét, • a támogatásra benyújtott pályázatok értékelését és kiválasztását, • a Központ és a kedvezményezett (pályázó) közötti szerződéskötést, • a benyújtott dokumentumok vizsgálatát és helyszíni ellenőrzések végzését, • a kifizetések engedélyezésével kapcsolatos feladatokat. 4.4. A közösségi alkoholintervenció Az intézkedések keretében a lepárolt és felajánlott legalább 92 térfogat% alkoholtartalmú nyers alkohol felvásárlásával, az intervenciós készletek tárolásával és értékesítésével, valamint a közösségi intézkedések végrehajtásával kapcsolatos feladatok tartoznak ide. Az intervenció folyamata három részből áll:

• az intézkedések során lepárolt alkohol felvásárlása, • az intervenciós készletek tárolása, • majd értékesítése. Az intézkedések alapján felvásárolt készletek tárolását az MVH a tárolóhelyek üzemeltetőivel kötött intervenciós alkoholtárolási szerződés alapján biztosítja.

54

A tárolásra pályázóknak nyilatkozniuk kell arról, hogy

• a tárolóhely alkalmas legalább 92 térfogat% alkoholtartalmú termék tárolására, • egy adóraktár területén legalább 4.000 hl nyers alkohol tárolását vállalja, • valamennyi felajánlott tárolótartály kapacitása legalább 1.000 hl, • a felajánlott tárolótartályok tűzvédelmi és katasztrófavédelmi előírásoknak megfelelnek. 4.5. A lepárlásban résztvevő üzemek és begyűjtőhelyek jóváhagyása A tagállam illetékes hatóságai adják meg az engedélyt a lepárlásban resztvevő lepárlóknak. A közösségi szabályoknak meg nem felelő lepárlók engedélyét az illetékes hatóság időlegesen vagy véglegesen visszavonhatja. Az 1493/1999/EK és a 1623/2000/EK rendelet értelmében az MVH hagyja jóvá a Magyarország területén működő azon lepárlóüzemeket, amelyek az 1623/2000/EK rendelet III. címében szabályozott lepárlási műveleteket (melléktermékek kötelező lepárlása, krízislepárlás, szeszesitalpiac ellátását szolgáló lepárlás) kívánnak végezni. A szabályozás értelmében az Európai Unió borpiaci rendtartásának lepárlási intézkedésiben csak az MVH által jóváhagyott lepárlóüzemek vehetnek részt. 4.6. Szőlőlé készítése A támogatást olyan feldolgozók kaphatják, kik maguk is termelők vagy közvetlenül, illetve közvetve vásárolnak leszüretelt szőlőt, szőlőmustot, vagy sűrített szőlőmustot, hogy teljes egészében szőlőlévé vagy más, ilyen szőlőléből készített élelmiszertermékké dolgozzák fel. A felhasznált nyersanyagok kizárólag a Közösségben termelt szőlőből származhatnak. A kapható támogatás összege:

• szőlő esetében 100 kilogrammonként 4,952 euró, • szőlőmust hektoliterenként 6,193 euró, • sűrített szőlőmust hektoliterenként 21,655 euró. 4.7. A borászati termékek alkoholtartalmának növelésére használt must támogatása Az asztali borok vagy meghatározott termőhelyről származó minőségi borok (m.t. minőségi borok) termelőinek, akik a Közösségben termelt sűrített szőlőmustot és finomított szőlőmustsűrítményt használnak fel borászati termékek alkoholtartalmának növelésére, támogatás adható. A támogatás összege sűrített szőlőmust esetében 1,466 euró/térfogat%/hl, finomított szőlőmust-sűrítmény esetében 1,955 euró/térfogat%/hl. A borászati termékek alkoholtartalmának növelésekről, a hazai jogszabályokra is figyelemmel kell lenni.

55

4.8. Magánraktározási támogatás A raktározási támogatás a következő naponkénti és hektoliterenkénti átalányáron került megállapításra:

• szőlőmustra 0,01837 euró, • sűrített szőlőmustra 0,06152 euró, • finomított szőlőmust-sűrítményre 0,06152 euró, • asztali borokra 0,01544 euró. A támogatást olyan termelők kaphatják, akik a támogatásban részesült termékeket maguk állítják elő, vagy az előállított termék a saját tulajdonukat képzi. A szőlőmustra, sűrített szőlőmustra és finomított szőlőmust-sűrítményre vonatkozó raktározási támogatások augusztus 1. és november 30. között, az asztali borokra vonatkozó raktározási támogatások szeptember 1. és november 30. között érnék véget a szerződésben vállaltaktól függően. A fent felsorolt, egyes támogatási formák tekintetében a részletes szabályokat a BIZOTTSÁG 2000. július 25-i 1623/2000/EK rendelete a borpiac közös szervezéséről szóló 1493/1999/EK rendelet végrehajtásának részletes szabályainak megállapításáról a piaci mechanizmusok tekintetében határozza meg. Az MVH közleményei a hazai végrehajtás során alkalmazott eljárás részleteit tartalmazza. A támogatásra vonatkozó összegek előre meghirdetett módon a rendeletben kerültek meghatározásra, így azok a termelők számára biztosabb alapot jelenthetnek a jövő tervezését tekintve.

5. Borászati termékek tájékoztató és promóciós programjainak támogatása A mezőgazdasági termelők, a kereskedők, exportőrök, az élelmiszeripar és valamennyi tagállam közös érdeke a mezőgazdasági termékek népszerűsítése, promóciója. Az Európai Unió egy részfinanszírozott intézkedéssel járul hozzá ehhez, melynek keretén belül az Európai Unió mezőgazdasági és élelmiszeripari termékeiről – többek között a borokról – tájékoztató és promóciós programokat támogat a belső piacon, valamint harmadik országokban, vagyis az Európai Unión kívül. Az intézkedés jogi alapját harmadik országokba irányuló programok esetén a Tanács 2702/1999/EK és a Bizottság 2826/2000/EK rendelete (valamint azok módosításai), a belső piacon a Tanács 2879/2000/EK és a Bizottság 94/2002/EK rendelete (valamint azok módosításai) teremtik meg. A hazai végrehajtásban illetékes hatóságként az Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) és a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) vesznek részt. Az intézkedés keretében reprezentatív szakmai/szakmaközi szervezetek pályázhatnak támogatásra egytől három évig tartó, több akcióból álló, komplex stratégia mentén felépített tájékoztató és/vagy promóciós programmal. Előnyt élveznek azok a programok, melyeket több tagállam szervezetei együtt nyújtanak be, és amelyek több termékre vonatkoznak (bor mellett például a sajtra is). De kedvezőbb a fogadtatása azoknak a pályázatoknak is, amelyek komplex, hosszú távra tervezett, egymásra épülő programokra kérnek EU-s támogatást. A tájékoztató és/vagy promóciós program magában foglalhat PR és promóciós akciókat, hirdetéseket (médiában, sajtóban, Interneten); vásárokon, kiállításokon való részvételt, valamint rendezvények szervezését. Támogatásban részesülhetnek tájékoztató kampányok is, a megha-

56

tározott termőhelyről származó minőségi borok, illetve a földrajzi eredet-megjelöléssel ellátott asztali borok és szeszesitalok közösségi rendszerére vonatkozóan. Az akciók nem irányulhatnak márkanév vagy cégnév népszerűsítésére. A reklámozott termékek eredete abban az esetben jelölhető meg, ha az a program szempontjából nélkülözhetetlen, és ha a közösségi eredet-megjelölés szabályainak megfelel. Az eredet-megjelölésnek azonban ekkor is másodlagosnak kell lennie, a kampány fő üzenetéhez képest. A pályázó szervezetek a Tanács 2060/2004/EK rendelete értelmében a programnak csak egy részét bonyolíthatják le, a végrehajtáshoz versenyeztetési eljárással végrehajtó szervezetet (marketing-, médiaügynökséget) kell választaniuk. A versenyeztetési eljárás lebonyolításakor a közbeszerzési törvény rendelkezéseit figyelembe kell venni. A korábbi szabályozástól eltérően azonban a végrehajtó szervezetet nem feltétlenül kell a program benyújtása előtt kiválasztani. Mire azonban a nyertes pályázóval szerződést köt az MVH, a kiválasztási folyamatot le kell zárni és a végrehajtó szervezetet kiválasztását igazolni kell. A promóciós programok finanszírozása két vagy három részből tevődik össze. A programok elszámolható költségeinek legfeljebb 50%-át finanszírozza az EU, a források másik felét a pályázó szervezet, vagy a pályázó szervezet és a tagállami költségvetés közösen biztosítja. A programokat az MVH-hoz kell benyújtani. A hazai Pályázatértékelő Bizottság vizsgálata alapján a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter dönt a pályázatok elfogadásáról és az EU Bizottság felé történő továbbításáról. A támogatásra vonatkozóan az EU Bizottsága hoz végső döntést, mely után két hónapon belül az MVH szerződést köt a nyertes szervezetekkel. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a pályázatbenyújtást követően kb. fél év múlva kezdhető meg a vállalt program. A jelenleg hatályos uniós rendeletek szerint évente kétszer nyújtható be pályázat mind a harmadik országokba irányuló programok támogatására (április 30-ig és október 30-ig), mind a belső piacra vonatkozó programokra (január 31-ig és július 31-ig), melyhez kapcsolódó pályázati felhívás rendszeresen megjelenik mind a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, mind az Agrármarketing Centrum (AMC) és az MVH honlapján. Borral kapcsolatos rendezvények, kiadványok támogatása nemzeti forrásból is történhet. Az FVM Agrármarketing Centrum Kht. a magyar mező- és élelmiszergazdasági termékek piacbővítése céljából létrehozott közhasznú társaság minden évben keretprogramot állít össze a támogatott programokról és a hozzá kapcsolódó összegekről.

6. Adatszolgáltatások, nyilvántartások Szőlőt, szőlőmustot, bort csak származási bizonyítvány birtokában lehet forgalomba hozni. A származási bizonyítványt a hegybíró állítja ki. A borászati termékek forgalomba hozatalakor a származási bizonyítványt az Országos Borminősítő Intézet vonja be, és adja ki a forgalomba hozatali engedélyt (94/2004. (VI. 3.) FVM rendelet a szőlő és bor származási bizonyítványok kiadásának rendjéről). Lényeges, hogy származási bizonyítvány annak a termelőnek állítható ki, aki adatszolgáltatási kötelezettségeinek eleget tett. Az adatszolgáltatás teljesítését a szőlészeti és borászati adatszolgáltatás rendjéről és a nem hegyközségi településeken a közigazgatási feladatokat ellátó hegyközségek meghatározásáról szóló 96/2004. (VI.03.) FVM rendelet határozza meg. 57

Ezek szerint az adatszolgáltató a következőkről köteles adatot szolgáltatni:

• szőlőterméséről a szüret befejezését követő nyolc napon belül, de legkésőbb a tárgyév december 5-ig a szőlőterület szerinti hegybírónak, • a felvásárolt szőlőről a felvásárlást követő nyolc napon belül, de legkésőbb a tárgyév december 5-ig a szőlőterület szerinti hegybírónak, • a bor előállításáról a november 30-i állapotnak megfelelően a tárgyév december 5-ig a szőlőterület szerinti hegybírónak, • a bor felhasználásáról és borkészletéről évente kétszer a december 1.-július 31. közötti felhasználást, illetve a július 31-i készletet augusztus 5-ig, az augusztus 1.-november 30. közötti felhasználást, illetve a november 30-i készletet december 5-ig a továbbfeldolgozást végző borászati üzem helye szerinti hegybírónak, • a keletkezett borászati melléktermékek készletéről, leadásáról évente kétszer, a július 31-i állapot szerint augusztus 5-ig, a november 30-i állapot szerint december 5-ig a továbbfeldolgozást végző borászati üzem helye szerinti hegybírónak. Az adatszolgáltatás teljesítése a termelő a folyamatosan vezetett, szigorú számadású bizonylatnak minősülő, pincekönyvből tudja teljesíteni. A pincekönyvre vonatkozó előírásokat a borászati termékek egységes bizonylatolási, nyilvántartási és elszámolási rendjéről szóló 52/2001. (VIII. 2.) FVM-PM együttes rendelet (módosította a 136/2004. (IX. 18.) FVM-PM együttes rendelet) határozza meg. Aki az adatszolgáltatási kötelezettségeinek nem tesz eleget, az bírsággal sújtható!

58

IV. A DÍSZNÖVÉNYTERMESZTÉS HELYZETE AZ EURÓPAI UNIÓBAN ÉS MAGYARORSZÁGON 1. Bevezetés Az Európai Unió a Közös Agrár Politika keretében végrehajtott termelői kifizetéseket és az agrárpiaci beavatkozások költségeit az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alapból fedezi. A kifizetések lebonyolításáért és ellenőrzéséért elsősorban a tagállamokat tette felelőssé. Ennek alapján hazánkban is szükség volt a kifizetéseket végző hivatal kijelölésére, mely a SAPARD Hivatal és az AIK összevonásával jött létre. Az így megalakult Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Hivatal és megyei hivatalai végzik az EU támogatások kifizetését és ellenőrzését. A Tanács 3508/92/EGK rendelete értelmében a tagállamoknak egy integrált igazgatási és ellenőrzési rendszert (IIER) szükséges felállítaniuk, melybe a támogatást igénybe vevőknek be kell jelentkezniük. A rendszer négy alapadat nyilvántartó rendszerre osztható, melyek:

a mezőgazdasági parcella-azonosító rendszer (MePAR), mely a földterületek nyilvántartási rendszere, – az állatok azonosítási- és nyilvántartási rendszere (ENAR), mely az állatok egyedi nyilvántartásán és jelölésén alapul, – az integrált rendszer által érintett ügyfelek regisztrációs rendszere, mely biztosítja az ügyfelek (termelők, feldolgozók, TÉSZ-ek, stb.) egyértelmű azonosítását és megfelelő kezelését, továbbá – a támogatási kérelmek nyilvántartási rendszere, mely végrehajtja kérelmek adatainak adminisztratív ellenőrzését, valamint a szakmai jogosultság elbírálását.

–

A 2002. decemberében az Európai Unióval aláírt Csatlakozási Szerződés felkínálta az újonnan belépő tagországok számára a területi alapon történő közvetlen termelői támogatások egyszerűsített rendszerben történő kifizetését, az EU tagállamokban alkalmazott standard eljárás helyett. A fenti lehetőséget kihasználva a tárgyalások során hazánk az egységes területalapú kifizetés lehetőségét választotta, mely az ország lejelentett 4.355 ezer hektáros mezőgazdasági bázisterületére biztosítja a támogatást a csatlakozástól (2004. május 1.) számított három évre - mely további két évvel meghosszabbítható. A Bizottság 2003. december 16-i 2199/2003/EK rendelete „az új tagállamok esetében alkalmazott egységes területalapú kifizetési rendszerre vonatkozó 1259/1999/EK rendelet alkalmazásához szükséges átmeneti rendelkezések meghozásáról” biztosította a kiegészítő, nemzeti szintű közvetlen kifizetések lehetőségét az új tagállamoknak. Ennek alapján az egy birtokra jutó, támogatásra jogosult terület minimális mérete hazánkban 1 ha, mely alól a szőlő és gyümölcs kultúrák kivételt képeznek, ahol ez a határ 0,3 ha. A jogalkotó a támogatás feltételeként szabta meg a területek jó mezőgazdasági és környezetvédelmi állapotban tartását. Ha ez a feltétel nem, vagy csak részben teljesül, az a támogatás mértékének rendelet szerinti csökkentését vonja maga után. Ugyanígy a támogatás csökkentését, vagy megvonását eredményezheti az, ha az ellenőrzés során megállapítást nyer, hogy a bejelentett és a tényleges terület nagysága eltér egymástól.

59

A fentieknek megfelelően termelőink jelenleg a közösségi SAPS (Single Area Payment Scheme) és a nemzeti kiegészítő (Top-up) támogatást egyaránt élvezhetik. Hazánk 2004-ben a közvetlen termelői támogatások 25%-át kapta meg uniós forrásból, melyet még nemzeti forrásból további 30%-kal kiegészített. A jóváhagyott uniós forrás 2004-re 305.810 EUR (79,51 milliárd Ft), mely hektáronkénti 70,22 EUR-t jelent. A fenti egyszerűsített támogatási rendszer előnye az, hogy egyszerűbb a kifizetés a standard rendszerrel szemben, független a termeléstől, EU támogatás a kvóta, illetve referencia értékek alapján, nincs területpihentetés, kisebb a visszafizetés kockázata. A rendszer további előnye az is, ami a kertészet szempontjából nem elhanyagolható, hogy az ágazatok szélesebb körének támogatását, így a kertészet támogatását is lehetővé teszi. A fenti támogatáson túlmenően az Agrár és Vidékfejlesztési Operatív Program (AVOP) kínál lehetőséget a kertészek számára, mely közösségi és nemzeti szinten együttvéve 2004-re 24,5 milliárd, 2005-ben 35 milliárd, 2006-ban 45,4 milliárd Ft támogatást biztosít. Ennek jogcímeit és pályázati felhívásait az FVM honlapján (http://www.fvm.hu) megtekinthetik. A füzetnek is címet adó Európai Unió piacszabályozása a dísz- és gyógynövénytermesztés szakágazatban nem nagy jelentőségű. A dísznövénytermesztés területén ugyan a dísznövénytermékek közös piacszervezése megtörtént, azonban a többi ágazathoz képest kevesebb piaci intézkedést ölel fel. A gyógynövénytermékek tekintetében pedig az úgynevezett piacszervezés hiányzik. Az Európai Unióhoz való csatlakozás a hazai termelői és kereskedelmi tevékenységekben, a kertészeti ágazaton belül a dísznövény és gyógynövény esetében is nagymértékű változást eredményezett. Jóllehet e két szakágazat kismértékben szabályozott, de egyes területein fontos és következetesen betartandó előírásokat tartalmaz. Ebben az összefoglaló munkában mindkét szakterületen elsőként azt a piacot és termelési hátteret ismertetem, mely meghatározza, mely szegmensek esetében nyílhat lehetőség a magyar termelők és kereskedők számára termékeik értékesítésére. Ezt követően a termékek minőségi követelményeit meghatározó jogszabályokat, rendelkezéseket tárom az olvasó elé, hogy világossá váljék az, hogy most már EU tagállamként milyen árut forgalmazhatunk a Közösség piacán, beleértve hazánk belső piacát is. Ismertetem azokat a piaci, kereskedelmi, termelési rendelkezéseket, melyek jelenleg érvényesek az Unióban és szabályozzák ezeket a területeket. Végül nagyon röviden áttekintem az ágazatok jelenlegi helyzetét és várható kilátásait.

2. Az Európai Unió dísznövénytermesztésének jelenlegi helyzete Az Európai Unió dísznövénytermesztése több mint 80 ezer hektáron és közel 80 ezer gazdaságban folyik. Az ágazat szerteágazó tevekénységeket foglal magában (vágott virág, vágott zöld, cserepes virág, díszfaiskola, évelő, egy- és kétnyári, balkon növények, stb.), ennek hatásaként a termelési adatok is nagyon sokfélék. A dísznövény kertészet termesztési értéke 16-17 milliárd EUR, mely az EU teljes mezőgazdasági termelésének 6%-át teszi ki. Amenynyiben ezt összehasonlítjuk más ágazatok adataival (friss gyümölcs: 6,3%, friss zöldség: 8,4%, bor: 5,0%) látjuk igazán, e néha mellőzött szakágazat valódi jelentőségét. A szakágazat helyzetének bemutatására az AIPH (Kertészek Nemzetközi Szövetsége) 1 évkönyvét vettem

1

International Association of Horticultural Producers, http://www.aiph.org/

60

alapul, mert itt érhetők el a legszélesebb körű információk. A 2004-es évkönyv főbb mutatószámai alapján az alábbi néhány jellemző változás érdemel említést. Általánosságban elmondható, hogy az elmúlt években jelentősen nem változott sem a dísznövénytermesztés területe, sem termelési értéke az Európai Unió tagállamaiban, így a piacok jól kiszámíthatóak. Növekedés csak az Európán kívüli országokban volt tapasztalható. A szakágazatba történő tőkebefektetés mértéke általában csökkent, csak Hollandiában és hazánkban volt az előző évekhez képest azonos mértékű, az árak pedig csekély mértékben csökkentek, vagy nem változtak. Nagyobb túlkínálat (5% feletti) alig fordult elő. Vágott virág esetében Németországban, Svédországban, Angliában és Norvégiában volt némi növekedés, a cserepes virágok esetében kevés kivétellel megmaradt az előző évek szintjén. A faiskolai termesztés területén Hollandiában és Belgiumban csökkent, míg virághagyma esetében nőtt a kínálat Hollandiában és hazánkban. A piaci kereslet általában stagnált, csupán Ausztriában és Luxemburgban a vágott virág esetében, míg Németországban és Angliában a cserepes virágok tekintetében mutatott 5%-nál nagyobb növekedést. Ugyanígy a faiskolai termékek iránti kereslet is Angliában és Luxemburgban 5%-ot meghaladóan növekedett. A virághagyma iránti kereslet Finnországban, Luxemburgban és Angliában is ugyanilyen mértékben nőtt, de ugyanakkor a virághagyma-termesztésben első Hollandiában, több mint 5%-kal csökkent.

3. A vágott virág kereskedelme Az ITC (Nemzetközi Kereskedelmi Központ) 2 által a vágott virág főbb piacairól készített széleskörű tanulmány 3 adatai szerint 1995-ben 87 ország exportált vágott virágot, a vágott virág export 56%-át Hollandia bonyolította. A fejlődő országok részaránya a világkereskedelemben 28% volt (Kolumbia 14 %). A rózsa volt a legkeresettebb áru a világpiacon (23%), ezt követte a szegfű (15%), a krizantém (10%), és az orchidea (2%). Ezek a fajok tették ki a világ vágott virág kereskedelmének felét.

2

3

International Trade Centre UNCTAD/WTO Cut Flowers: A study of major markets

61

3. táblázat:

A holland virágárveréseken 2003-ban a legnagyobb értékben forgalmazott vágott virágok Növény Bevétel Változás ‫ ٭‬Eladott mennyiség Változás ‫٭‬ Átlagár (Euró) millió Euró % millió szál % 2003 2002 Rózsa 681 - 2,6 3400 + 2,8 0,20 0,21 Krizantém 299 - 2,6 1418 - 4,3 0,21 0,21 Tulipán 186 + 8,6 1311 + 1,8 0,14 0,13 Liliom 160 - 4,8 398 - 2,7 0,41 0,41 Gerbera 106 - 1,7 771 + 1,5 0,14 0,15 A holland virágárveréseken 2003-ban a legnagyobb értékben forgalmazott cserepes dísznövények Növény (Euró)

Bevétel

millió Euró Phalaenopsis 83 Dracaena 42 Kalanchoe 41 Anthurium 36 Ficus 36

Változás ‫ ٭‬Eladott mennyiség Változás ‫٭‬ % + 29,0 + 9,3 + 8,9 + 5,2 - 9,5

millió db 17 22 61 10 21

% + 41,0 + 24,2 + 0,8 + 3,0 - 5,8

Átlagár

2003 2002 4,78 5,23 1,91 2,17 0,68 0,63 3,50 3,42 1,70 1,77

Forrás: VBN (Holland Virágárverések Szövetsége) Statistiekboek 2003.

A kiválasztott holland (Flora Holland, VBA-Alsmeer, Oost Nederland, Vieuten) és német (NBV/UGA) virágárveréseken a 2003. évi forgalom 4 mindenütt magasabb volt az előző évhez képest, a németeknél a forgalom 10% felett növekedett. Ezzel szemben az állandó nagybani piacokon (Pescia, Olaszország, Blumenbörse, Zürich) a forgalom 10% körüli mértékben csökkent, ugyanilyen csökkenés volt tapasztalható a nagybani termelői piacokon (Dortmund -8%, Düsseldorf -2%, Berlin -12%, Frankfurt -30%) is, egyedül a mannheimi piacon volt 5%-os emelkedés. A Flora Holland aukción közel 2 Mrd EUR, míg Aalsmeerben (VBA) 1,6 Mrd EUR volt a forgalom 2003-ban.

4

AIPH/Union Fleurs: International Statistics Flowers and Plants, 2004.

62

2. ábra:

Az EU tagállamok 2003. évi import és export értékei (millió EUR)

5000 4500 4000 3500 3000 2500 2000 1500 1000 500 0

Import

Svédo.

Spanyolo.

Portugália

Olaszo.

Németo.

Luxemburg

Írország

Hollandia

Görögo.

Franciao.

Finno.

Dánia

Belgium

Ausztria

Anglia

Export

Virághagymából a legnagyobb importőrök 2003-ban Anglia, Franciaország, Németország és Hollandia voltak. Vágott virág esetében a legjelentősebb importot Anglia, Németország, Hollandia és Franciaország bonyolították. Vágott zöldből 2003-ban a legnagyobb importja Hollandiának, Németországnak és Franciaországnak volt. Virághagymát legnagyobb értékben 2003-ban Hollandia, Franciaország, Anglia és Belgium exportált. Vágott virág exportban az első Hollandia, majd követik Spanyolország és Olaszország. Vágott zöldből a legnagyobb értékben Hollandia, Olaszország és Németország exportált. A dísznövény ágazatot jól szemléltető adat az egy főre eső dísznövényvásárlás 5 , mely 2002-ben az alábbiakban alakult 4. táblázat:

Egy főre jutó dísznövényvásárlás 2002-ben 100 EUR felett 80-100 EUR között 60-80 EUR között 40-60 EUR között 20-40 EUR között 10-20 EUR között 10 EUR alatt

5

Európai országok (EUR) Svájc (136), Norvégia (114) Hollandia (93), Dánia (83) Ausztria (78), Svédország (77), Belgium (70) Finnország (62), Franciaország és Anglia (52), Olaszország (43), Írország, Szlovénia (41) Spanyolország (30), Görögország, Portugália (23) Magyarország (19), Horvátország, Csehország (14), Lengyelország, Szlovákia (10), Oroszország (4)

AIPH/Union Fleurs: International Statistics Flowers and Plants, 2004 63

A táblázat jól szemlélteti a volt szocialista országok lemaradását a dísznövényvásárlásban. Az európai átlagos dísznövény vásárlás 40 EUR/fő (ebből vágott virág 25 EUR/fő), míg Japánban kizárólag a vágott virágok egy főre jutó vásárlása 31, az USA-ban 26, Kínában pedig 1 EUR. Az életszínvonal növekedésével a dísznövények iránti kereslet lényegesen megnő, így a jövőben ezekben az országokban a kereslet folyamatos növekedése és az ágazat fejlődése várható.

4. Az Európai Unió dísznövénypiacának és az egyes dísznövény termékek minőségének szabályozása A dísznövény szakágazat szabályozását meghatározó uniós jogszabályok eddig hazai publikációkban nem jelentek meg, de azok ma már magyar nyelven is, az Igazságügyi Minisztérium honlapján 6 elérhetők. A jelenlegi kiadvány terjedelme azonban csak a hatályos joganyag kivonatos ismertetésére ad lehetőséget. 4.1. A dísznövény termékek közös piacszervezése A Tanács 234/68/EGK rendelete az élő fák és egyéb növények, hagymák, gyökerek és hasonló részek, vágott virágok és lombdíszek piaci közös szervezésének létrehozásáról a dísznövény szakágazat piacszervezésének alaprendelete, mely meghatározza mindazokat az eszközöket, amelyekkel a piac zavartalan működése biztosítható. Az élő növények és egyéb dísznövények, hagymák, gumók, hagymagumók, gyöktörzsek, vágott virágok és vágott zöldek (a továbbiakban dísznövények) termesztése a Közösség egyes területein nagy jelentőséggel bír és a gazdák jövedelmének jelentékeny forrása, így a rendelet olyan intézkedéseket határoz meg, melyek elősegítik e termékek értékesítését és az állandó, szilárd piaci viszonyok biztosítását. A közös piacszervezés egyik ilyen intézkedése a minőségi szabványok bevezetése, mely lehetővé teszi a minőségileg nem megfelelő áru kizárását a piacról és elősegíti a tisztességes versenyen alapuló kereskedelmi kapcsolatok létrejöttét, valamint a termelés jövedelmezőségének emelkedését. Az áru minőségére, méret szerinti osztályozására, csomagolására, külső megjelenésére és jelölésére e termékek vonatkozásában szabványokat határoz meg, valamint megállapítja e szabványok alkalmazási területét. Azokat a termékeket, melyekre szabvány vonatkozik, csak akkor lehet felajánlani eladásra, értékesíteni, szállítani, vagy bármi más módon értékesíteni, ha azok megfelelnek a vonatkozó szabvány előírásainak. A kötelező szabvány alá eső termékek esetében a reklámanyagokban, katalógusokban, árjegyzékekben, ahol ár is szerepel, a termék megjelölését (fajtanevét) és osztályozott méretét is fel kell tüntetni. A szabványok megjelenésével együtt e termékek minőségi ellenőrzését is el kell végezni. A tagállamok feladata a szabványok betartásának ellenőrzése, az ellenőrző hatóságok munkájának összehangolása, valamint a szabványok egységes értelmezésének és alkalmazásának a biztosítása. A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot és többi tagállamot az egyes termékeket ellenőrző hatóság nevéről és címéről. A virághagymák harmadik országba történő exportja a Közösség számára jelentős bevételt biztosít, így e termékek exportjának megszilárdításához és fejlesztéséhez az árak stabilizálására volt szükség, ezért minimálárak meghatározását írja elő a szóban forgó termékek exportjára. Kimondja, hogy a Közös Vámtarifa 06. 01 fejezetébe tartozó termékek exportja

6

http://www2.datanet.hu/im/DatabaseSearch.html

64

esetében még az értékesítési szezon előtt évenként egy, vagy több minimumárat kell meghatározni, mely áron, vagy afelett lehet csak a terméket exportra bocsátani. A Közös Vámtarifa alkalmazása segíti a virágkereskedelem piacszervezését, eszközeivel koordinálja és egységesíti a harmadik országból származó importot. Kizárólag a Közös Vámtarifa szerinti egységes vámtételek alkalmazhatók. A rendelet, - figyelembe véve a fenti célokat - kimondja, hogy a Közös Vámtarifa 6. fejezetébe tartozó dísznövénytermékek esetében szükséges a közös piacszervezés létrehozása, mely minőségi szabványokból és kereskedelmi szabályokból áll. A közös piacszervezés magában foglalja a Közösségen belüli vámok eltörlését, így az áruk szabad mozgását biztosítja. A Közösség belső kereskedelmében tilos a vámok, vagy azzal azonos hatású díjak kivetése, valamint a mennyiségi korlátozások, vagy azzal azonos hatású intézkedések meghozatala. A közösségi piac védelme és a rendkívüli zavarok elhárítása érdekében a rendelet felhatalmazza a tagállamokat az exportot és importot szabályozó intézkedések megtételére. Az egyes tagországok harmadik országokkal szemben alkalmazott importszabályozásait a koordinálás és egységesítés érdekében a Bizottság javaslatára a Tanács állapítja meg. Ha az import, vagy export miatt a közös piacon zavar keletkezik, intézkedéseket tesznek annak elhárítására. A Tanács a Bizottság javaslatára meghatározza azokat az eseteket, amelyekben az egyes tagállamok védekező intézkedéseket hozhatnak. A Szerződés megengedi a tagállamok által folyósított támogatások nyújtását, de tiltja azokat, melyek összeférhetetlenek a dísznövényekre vonatkozó közös piac érdekeivel. A fenti intézkedések megvalósítására a tagállamok képviselőiből álló szakbizottság létrehozását írja elő, mely biztosítja a szoros együttműködést a tagállamok és az EGK Bizottsága között. A rendelet ismerteti a szakbizottság eljárásrendjét is. A kereskedelem ösztönzésére fenti termékek vonatkozásában a következő közösségi intézkedések hozhatók: – – –

minőségjavító és keresletet ösztönző intézkedések, a termelés és értékesítés jobb szervezésének elősegítése, a piaci ártrendek regisztrálásának megkönnyítése.

A fenti rendeletet módosító 3336/92/EGK tanácsi rendelet szerint a 0601 20 10 KN kód alá tartozó cikórianövényeket és gyökereket, azok hasonló tulajdonságai miatt, 1993. január 1-től kezdődően e rendelet hatálya alá tartozónak kell venni. 4.2. A szabványokat létrehozó EGK rendeletek áttekintése Az Európai Unió dísznövény minőségi szabványait a Tanács máig is hatályos 1968-as rendeletei alkották meg, melyeket elterjedten használnak a nemzeti szabványokban, valamint a legnagyobb dísznövény piacok legtöbbjén. A fenti 234/68/EGK rendelet 3. cikke felhatalmazza a Tanácsot minőségi, méret- és csomagolási szabványok meghatározására. A szabványok 1995-ben Dr. Bene László fordításában már megjelentek (Mezőgazdaságunk útja az Európai Unióba 6. füzet). A dísznövények három szakterületén létezik közösségi, az Európai Unióban mindenütt érvényes szabvány: a virághagymákra, a friss vágott virágokra és a friss vágott zöldekre. A Tanács 315/68/EGK rendelete a hagymák, hagymagumók, gumók és gyöktörzsek (továbbiakban: virághagymák) minőségi előírásainak rögzítéséről határozza meg a virághagymákra vonatkozó kötelező szabványt a Közös Vámtarifa 06. 01 pontjában felsorolt termékekre. Minimális követelményeket ír elő e termékekre, melyeknek fajtaazonosnak, egészségesnek, épnek és gyakorlatilag sértetlennek, tisztának, rendellenes külső nedvességtől 65

mentesnek, jól fejlettnek és gyakorlatilag hibátlannak kell lenniük. A jelenleg forgalomban levő fajokra és fajtákra azok nagysága szerinti részletes méretelőírásokat tartalmaz, meghatározva az egyes termékek osztályozási módszerét (kerület, rostaméret, átmérő vagy súly szerinti, normál vagy kézi osztályozás), minimális méretét és méretosztályát. Rendelkezik a méretbeli tűréshatárokról, s pontosan szabályozza a csomagolás és kiszerelés, valamint a jelölés (csomagolt és ömlesztett áru esetében) területeit is. A rendelet alábbi kiegészítései és módosításai: – a Tanács 448/69/EGK rendelete a Hippeastrum, Muscari és Scilla

fajokkal történő kiegészítése, – a Tanács 184/75/EGK rendelete a nárciszhagymák csomagolása és

kiszerelése tekintetében történő változtatása, – a Tanács 338/77/EGK rendelete további nemzetségek egyes fajai

(Allium, Anemone, Chinodoxa, Endymion, Fritillaria, Puschkinia, Tigridia, Triteleta, Scilla), a Tanács 2530/80/EGK rendelete az Allium, Ixia, Eranthis, Fritillaria, Sparaxis nemzetségek bizonyos fajai, kultivárjai és hibridjei esetében nagyság szerinti osztályozás megállapítása, – a Tanács 4112/88/EGK rendelete a tarifális megnevezések, a minőségi előírások követelményként való megszabása Közösségen belüli értékesítés és export esetében, illetve a csomagoláson szereplő adatok feltüntetése, – a Tanács 949/75/EGK rendelete az értékesített liliom fajok, fajták és hibridek tekintetében növénytani és minimális méret, a Tanács 2971/76/EGK rendelete az Iris danfordiae és Iris reticulata hagymáira vonatkozó, a Tanács 1159/84/EGK rendelete egyes írisz-és tulipánfajtákra vonatkozó minimális méret megváltoztatása, – a Tanács 538/70/EGK rendelete az Anemone coronaria, a Tanács 1793/73/EGK rendelete az egyes tulipánfajták méret szerinti osztályozásának megváltoztatása, területén eredményeztek változtatásokat. A Tanács 316/68/EGK rendelete a friss vágott virágok és friss vágott zöldek minőségi előírásainak rögzítéséről. A rendelet a vágott virágokra, ezen belül külön a mimózára, valamint a vágott zöldekre tartalmaz minőségi előírásokat. Módosításai és kiegészítései a csomagolás, kiszerelés (802/71/EGK rendelet) és a jelölés (309/79/EGK rendelet) vonatkozásában jelentettek változtatást. A rendelet 1976-ban kibővült az Asparagus sprengeri és Asparagus plumosus minőségi szabványával (1155/76/EGK rendelet). A Tanács 2991/78/EGK rendelete az alaprendelet 2. (1) cikkében jelentett változtatást. A rendelet hatálya kiterjed: – a Közös Vámtarifa 06. 03. sz. alfejezetének a pontjában felsorolt

friss termékekre: virágokra és virágzatokra, ezek bimbóira - vágottan, kötészeti és díszítési célra, – a Közös Vámtarifa 06. 04. sz. alfejezetének a II. pontjában felsorolt friss termékekre: levélzetre, levelekre, ágakra és más növényi részekre, virág és virágbimbó nélkül. A fenti minőségi előírásokat a rendelet mellékletei tartalmazzák, melyek az egyes dísznövény csoportokra, vagy fajokra nézve eltérő részletességgel meghatározzák a minimális követelményeket, az egyes osztályok- (vágott virág esetében: I, II, extra osztály) és nagyság szerinti osztályozás (szálhossz alapján), a csomagolás, kiszerelés és a jelölés előírásait, valamint a minőségi tűréshatárokat. 66

Ezeket a termékeket 1968. július 1-től csak akkor lehet a Közösségben a kereskedelem különböző szintjein forgalmazni, a harmadik országokból importálni, vagy azokba exportálni, ha megfelelnek a minőségi szabványok követelményeinek. Az egyes tagországok engedélyezhetik, hogy bizonyos harmadik országokba történő export esetén eltérjenek a szabványoktól. 4.3. Eltérések a minőségi szabványoktól A Bizottság 801/71/EGK rendelete felhatalmazza a tagállamokat, hogy hozzanak bizonyos intézkedéseket a minőségi szabványoktól való eltérésre a friss vágott virág harmadik országba történő exportja esetén. A rendelet hivatkozva a friss vágott virág minőségi szabványt létrehozó 316/68/EGK rendelet 2. cikkelyének 2. bekezdésére - mely lehetővé teszi az egyes tagországok számára, hogy bizonyos harmadik országokba történő export esetén eltérjenek a szabványoktól - felhatalmazza a tagországokat arra, hogy az USA-ba és Kanadába történő friss vágott virág export esetében a csomagolás és a kiszerelés tekintetében a hivatkozott rendelet előírásaitól (1. melléklet VI. A. pont) eltérjenek. A Bizottság 537/70/EGK rendelete felhatalmazza a tagállamokat, hogy hozzanak bizonyos intézkedéseket a minőségi szabványoktól való eltérésre a virághagymák harmadik országba történő exportja esetén. A rendelet hivatkozva a fenti termékek minőségi szabványát létrehozó 315/68/EGK rendelet 2. cikkelyének 2. bekezdésére, felhatalmazza a tagországokat arra, hogy a hivatkozott rendelet előírásaitól kizárólag a méret vonatkozásában, a melléklet szerinti feltételekkel és határokkal a következő termékek esetében eltérjenek. Freesia Ragioneri

Gladiolus Heraut

Tulipa "Cordell Hull"

Freesia Refracta Alba

Gladiolus Papillon

Tulipa "American Flag"

Freesia Buttercup

Iris "Wedgwood"

Tulipa "Montgomery"

Gladiolus, nagyvirágú

Iris reticulata

Gladiolus primulinus

Tulipa

4.4. Minimális exportárak meghatározása A Bizottság 1767/68/EGK rendelete a virághagymák harmadik országokba irányuló kivitelére vonatkozó minimálár rendszerről kimondja, hogy - a 234/68-as rendelet 7. cikkelyének megfelelően - minden év október 31-ig meg kell határozni a következő évre vonatkozó minimum exportárakat. Ez alól kivételt jelentenek a Begonia, a Sinningia, a Gladiolus, a Dahlia és a Lilium fajok, melyeknél azt legkésőbb december 31-ig kell rögzíteni. Ez alatt az ár alatt tilos árut megvételre felkínálni, harmadik országba értékesíteni, vagy szállítani. Készpénzfizetés esetén maximum 2%-kal lehet az árat csökkenteni. Annál a terméknél, ahol nincs minimum exportár meghatározva egy méret esetében, a termékre meghatározott legalacsonyabb minimum árat kell figyelembe venni. Export esetében a kísérő okmányokon fel kell tüntetni a termék árát és méretét, a csomagolás és a biztosítás költségét, valamint az egyéb rárakodó költségeket. Az 1946/70/EGK rendelet megszüntette a rendelet érvényességi időpontját, a 688/72/EGK rendelet módosította az export minimálárak megküldésére meghatározott határidőket. A 468/74/EGK rendelet kivette a liliomot a kivételt élvező termékek köréből.

67

4.5. Dísznövényvásárlást növelő intézkedések A Bizottság 1997. május 7-i 832/97/EK rendelete az élő növényekre és virágkertészeti termékekre vonatkozó különleges intézkedések bevezetéséről szóló 2275/96/EK tanácsi rendelet alkalmazása részletes szabályainak megállapításáról. A 2275/96/EK rendelet közösségi pénzügyi hozzájárulásról rendelkezik, hivatkozva annak 1. cikkelyére, mely kimondja, hogy mind a Közösségen belül és kívül növelni kell az élő növény- és dísznövényvásárlást, e cél elérése érdekében programokat tesz lehetővé. (Ugyanígy a közös piacszervezésről szóló 234/68/EGK rendelet is megengedi a keresletet ösztönző intézkedések bevezetését.) Rámutat arra, hogy ezek az intézkedések csak megfelelő stratégia mentén érik el a céljukat. A program voltaképpen egymással összefüggő intézkedések sorozata, melyek csak együtt képesek a kívánt cél elérésére, mely végül is a termesztés segítése és annak a piaci igényekhez való közelítése. A programok a következő intézkedéseket fogják össze: – – – – – – –

reklámkampányok a rádióban, TV-ben, sajtóban, plakátokon, információs kampányok az elárusító helyeken, kiállításokon való részvétel és az arról szóló tudósítások, valamint különböző rendezvények, kiadványok és audiovizuális információs anyag előállítása és közzététele, PR (public relations) szervezetek véleményformáló és a széles nyilvánosságot megszólító kampányai, módszertani, oktatási anyagok készítése. Ezeket az intézkedéseket további kísérő intézkedések egészítik ki: – piaci tanulmányok és fogyasztói felmérések, – a piackutatás eredményeinek terjesztése a piaci szereplők körében, – a csomagolás és megjelenés fejlesztése.

A fenti intézkedésekre a Közösség hozzájárulást ad a tagállamoknak, a rendelet tartalmazza az e célra előirányzott összeg 1997. évi felosztását a tagállamok között (amíg Hollandia az előirányzott összegből 4, 32 millió ECU-t, 29,6%-ot, Németország 17,6%-ot kapott, addig Portugália, Írország és Luxemburg csak 0,68%-ot). Ez az összeg a kiválasztott intézkedés tényleges költségének maximum 60%-áig vehető igénybe. 1997-99-ig ezen intézkedésekre nemzeti és térségi támogatásokat is engedélyeztek, amire a teljes összeg 20%-ig lehetett csak támogatást igénybe venni. E támogatási címet az élőnövény- és dísznövény kereskedelem szereplőinek olyan képviselő csoportjai vehetik igénybe, akik annak egy, vagy több területén tevékenykednek, így a termelői szervezetek, vagy termelői egyesületek, kereskedői szervezetek, illetve szövetségek. Az igénylést minden év március 31-ig kell beadni. Előnyt élveznek az egynél több tagállamot érintő intézkedések. Fenti rendelethez kapcsolódik a Tanács 2000. december 19-i 2826/2000/EK rendelete a mezőgazdasági termékek belső piacon történő megismertetésével és promóciójával kapcsolatos intézkedésekről. Kimondja, hogy a Közösség finanszírozhat a területén mezőgazdasági termékekkel kapcsolatban végrehajtott tájékoztató és promóciós intézkedéseket. Ezek az intézkedések azonban nem helyezhetnek előtérbe egyes márkákat, és nem ösztönözhetik egyes termékek fogyasztását azok származási helyére való hivatkozással. Fenti intézkedések többek között az alábbiakat foglalhatják magukban: – PR tevékenység, promóció és reklám, mely a közösségi termé-

keknek különösen olyan sajátosságaira hívja fel a figyelmet, mint a 68

termékek minősége, biztonságos volta, sajátos termelési módok, a címkézés és a környezet kímélése, – részvétel országos és európai jelentőségű rendezvényeken, vásárokon és kiállításokon, különösen a közösségi termékekről kialakult képet javító standok segítségével, – tájékoztató intézkedések, különös tekintettel a védett eredetmegjelölések (PDO), védett földrajzi jelzések (PGI), és garantált hagyományos specialitások (GTS), a biogazdálkodás, a címkézés közösségi rendszerére, – promóciós és tájékoztató intézkedések eredményeit felmérő tanulmányok. Az intézkedések hatálya alá eső ágazatokat az alábbiak szerint kell kiválasztani: – az érintett termékek minőségére, sajátos jellemzőire, különleges

termelési módszereire, környezetvédő jellegére való figyelem felkeltés, – a fogyasztókat tájékoztató címkézési rendszer, valamint a termék nyomonkövetési- és ellenőrzési rendszerek megvalósítása, – az egyes ágazatok sajátos vagy rövidtávú problémáinak kezelése, – a közvélemény tájékoztatása a Közösség PDPO/PGI, GTS és biogazdálkodási programjairól. A Bizottság kétévente elkészíti a témakörök és termékek jegyzékét, majd a kiválasztott ágazat és termék esetében előírja a stratégiai iránymutatásokat, melyekkel a javaslatoknak összhangban kell lenniük. Felsorolja azokat az általános utalásokat, - mint célok, témák, intézkedések típusai, program időtartama, rendelkezésre álló közösségi hozzájárulás felosztása piacok és intézkedéstípusok szerint - melyeket az iránymutatásoknak tartalmazniuk kell. Az érintett ágazatot képviselő szakmai, vagy szakmaközi szervezetek összeállítják a maximum 36 hónapra vonatkozó tájékoztató és promóciós programot, és a tagállamok vállalják, hogy hozzájárulnak a program finanszírozásához és megküldik a Bizottságnak a kiválasztott programok listáját véleményükkel együtt. A Közösség hozzájárulása egy programhoz nem haladhatja meg a tényleges költségek 50%-át (kivéve a tanulmányok készítését; 100%). A tagállamok a tényleges költség 20%-át fedezik, a fennmaradó részt a javaslattevő szervezetek fedezik. A Tanács 2004. november 22-i 2060/2004/EK rendelete a mezőgazdasági termékek harmadik országokban történő megismertetésével és promóciójával kapcsolatos intézkedésekről szóló 2702/1999/EK rendeletet és a mezőgazdasági termékek belső piacon történő megismertetésével és promóciójával kapcsolatos intézkedésekről szóló 2826/2000/EK rendeletet módosítja. A rendelet meghatározza a benyújtott programok minimális és maximális tényleges költséghatárát, a közösségi hozzájárulást egységesen 50%-ban állapítja meg, meghatározza a javaslattevő általi minimális önrészt (20%), lehetővé teszi ad hoc munkacsoportok működését. A Bizottság 1999. március 4-i 481/1999/EK rendelete az egyes mezőgazdasági termékek promóciós programjainak irányítására vonatkozó általános szabályok megállapításáról, az élőnövények és virágkötészeti termékek promóciós programjaira vonatkozó általános, közvetett irányítási szabályokat állapít meg.

5. Kereskedelemmel kapcsolatos jogszabályok A Tanács 1994. december 22-i 3290/94/EK rendelete a többoldalú kereskedelmi tárgyalások uruguayi fordulója során megkötött megállapodások végrehajtásához a mezőgazdasági ágazatban szükséges kiigazításokról és átmeneti intézkedésekről kimondja, hogy 69

amennyiben átmeneti intézkedésekre van szükség, azokat a mezőgazdasági piacok közös szervezéséről szóló rendeletek megfelelő cikkei alapján kell meghozni, figyelembe véve az egyes ágazatok sajátosságait. A Bizottság bármilyen szükséges intézkedést megtehet, hogy megvédje a Közösség piacát olyan mezőgazdasági termékek behozatalától, amelyekkel szemben a Közösségnek nincsenek kötelezettségei. A szabályozás XIX. melléklete vonatkozik az élő fákra és egyéb növényekre, gumókra, gyökerekre és hasonló részekre, vágott virágokra és lombdíszekre. Kimondja, hogy ezek behozatala a tagállamok által kiadott engedély bemutatásához kötött. A behozatali engedélyek a Közösség egészére érvényesek. A felsorolt termékekre a közös vámtarifa vámtételeit kell alkalmazni. Piaci zavar esetén megfelelő intézkedések hozhatók a harmadik országokkal való kereskedelemben. Ezekről az intézkedésekről azonban a tagállamokat értesíteni kell. A Tanács 1987. december 21-i 4088/87/EGK rendelete a Ciprusból, Izraelből és Jordániából (továbbá a módosításoknak köszönhetően Marokkóból, Ciszjordániából és a Gázai övezetből) származó egyes virágok kedvezményes vámok alkalmazására vonatkozó feltételek meghatározásáról, valamint annak módosításai (3551/88/EGK, 539/96/EK) a virágkereskedelem áruinak behozatalát segítve, kedvezményes vámok alkalmazását teszik lehetővé a Közösség és a fenti országok között létrejött egyezmények alapján. Lehetővé teszik, hogy kedvezményes vámokat alkalmazzanak a Közösségbe irányuló rózsa és szegfű import esetében. A kedvezményes vámkvóták fenti államokból származó minden egyes vágott virág importjára vonatkoznak a megnyitott vámkontingensen belül. Egy származási ország egy meghatározott termékére csak akkor érvényes a kedvezményes vám, ha a behozott termék ára legalább 85%-a a közösségi termelői árnak. Az import termék ára a reprezentatív közösségi import piacokon kerül megállapításra a kedvezményes vám levonása nélkül. A kedvezményes vám felfüggesztésre kerül és a Közös Vámtarifa szerinti vám kerül alkalmazásra, ha

A) a reprezentatív import piacokon egy adott származási ország egy adott termékére a mennyiség legalább 30%-át figyelembe véve melyre az ár elérhető - két egymást követő piacnapon a behozott termék ára a Közösség termelési árának kevesebb, mint 85%-a, vagy B) a reprezentatív import piacon 5-7 sikeres piacnapból három napon keresztül az importtermék ára a jegyzett mennyiség legalább 30%át figyelembe véve alacsonyabb a fenti szintnél. A kedvezményes vámot egy bizonyos országból származó egy bizonyos termék esetén újból bevezetik, ha az importált termék ára - a vám levonása nélkül - a Közösség reprezentatív piacain jegyzett mennyiség legalább 70%-át figyelembe véve - a Közösség termelési árának legalább 85%-át teszi ki a felfüggesztés óta eltelt időszak két sikeres piaci napján a fenti A pont szerint, vagy három sikeres piaci napján a fenti B pont szerint számolva. Mivel a fenti országokkal a virágok importjáról kötött különböző megállapodások rendelkezései nem határoznak meg semmiféle módszert a termelői- és az importárak meghatározására, valamennyi import termék vonatkozásában, biztosítani kell azt, hogy a 4088/87/EGK rendeletben szereplő mediterrán országokból származó összes import esetében alkalmazzák a 4088/87/EGK rendeletet módosító 1300/97/EK tanácsi rendelet előírásait. A Bizottság 700/88/EGK rendelete a Ciprusról, Izraelből és Jordániából származó egyes virágok Közösségbe történő behozatalára vonatkozó rendelkezések alkalmazására részletes szabályokat határoz meg. A Bizottság figyelembe véve a 4088/87/EGK rendelet 5. cikkelyének 1. pontját, kedvezményes vámokat határoz meg a Ciprusból, Izraelből és Jordániából származó hagyományos és spray szegfű, valamint a kis- és nagyvirágú rózsa vo70

natkozásában akkor, ha az importár megfelel a Közösség termelői árai alapján kialakított minimálárnak. Az alkalmazás során a termelői árakat a Közösség termelését legjobban reprezentáló I. osztályú fajták alapján állapítják meg. Kiszűrik a túl nagy áringadozásokat azáltal, hogy a 4088/87 rendelet 3. cikkelyének megfelelően figyelmen kívül hagyják azokat az árakat, melyek egy három éves időszak figyelembe vételével több, mint 40%-kal eltérnek az adott piacon megfigyelt átlagáraktól. A rendelet konkrétan meghatározza a legnagyobb forgalmat bonyolító, figyelembe veendő import- és termelői piacokat (Import piacok: Németországban Köln és Neuss; Franciaországban Rungis; Hollandiában Aalsmeer és Westland; Angliában: Covent Garden, Termelői piacok: Németországban Neuss; Franciaországban Hycres-Ollioules, Nice és Rungis; Olaszországban Pescia és San Remo; Hollandiában Aalsmeer és Westland). A fenti rendeletet módosító 1239/97/EK bizottsági rendelet meghatározza a reprezentatív fajtákat, valamint új reprezentatív termelői- és importpiacokat sorol fel, míg a 2062/97/EK bizottsági rendelet a termelői és import árak kiszámításának módjában hoz változást. A Bizottság 53/89/EGK rendelete a Marokkóból származó nagyvirágú rózsafajtákra a kedvezményes vámokat megszüntette, majd a Bizottság 1989. február 13-i 358/89/EGK rendelete azt 1989. február 14-i hatállyal újra bevezette. A Bizottság 2002. december 23-i 43/2003/EK rendelete az Európai Unió legkülső régióiban a növényi termékek helyi termeléséhez nyújtott támogatás tekintetében az 1452/2001/EK, az 1453/2001/EK és az 1454/2001/EK tanácsi rendelet alkalmazása részletes szabályainak megállapításáról részletes szabályokat határoz meg speciális intézkedések alkalmazására a francia tengerentúli megyék javára a gyümölcsök, zöldségek, élőnövények és virágok vonatkozásában. Meghatározza a helyi forgalomba hozatal (IV.) cím alatt (39-44. cikk) a helyben előállított és az adott termelői térség piacának ellátására szánt virágra- és élő növényre nyújtott támogatás alkalmazására vonatkozó részletes szabályozásokat a Közösségbe integrálódott területekre. A támogatásra jogosult termékek jegyzékét a II. (Franciaország tengerentúli megyéi), a III. (Azori-szigetek), a IV. (Madeira), az V. (Kanári-szigetek) melléklet 2. oszlopa tartalmazza. E mellékletek 3. oszlopa tartalmazza a támogatást élvező éves mennyiséget, míg annak 5. oszlopa pedig a támogatási összeget. A termelői régión kívüli forgalomba hozatal (45. cikk) szintén szabályozásra kerül, s részletes szabályokat határoz meg az ellenőrzési rendszer vonatkozásában is.

6. Megvalósult programok Az Európai Unióban több dísznövény ágazatot érintő fejlesztés valósult meg különböző Bizottsági határozatok alapján, mely ma már csak történelem. Így a 355/77/EGK rendelet alapján, mely a friss és feldolgozott mezőgazdasági termékek feltételeinek fejlesztését szolgálta, Németországban Rajna-Pfalz tartományban (86/616/EGK határozat) és Észak-RajnaVesztfáliában (80/1326/EGK határozat) a termékek gyűjtésének, osztályozásának, feldolgozásának, raktározásának, kezelésének, csomagolásának fejlesztésére, Hamburg vidékén pedig egy nagybani piac átépítésére (82/872/EGK határozat) került sor. De ellenkező intézkedésekre is volt példa. A Holland Kormány 1975-től kezdődően környezetvédelmi okokra hivatkozva támogatta a kertészet földgázra való átállását és azt használó termesztők kedvezményes adót fizettek a földgázért, melyet a Bizottság azzal az indokkal, hogy ez a holland kertészek számára előnyt nyújt és zavarja a tagállamok közötti versenyt 1985 március 15-től 85/215/EGK határozatával megtiltott.

71

7. Egyéb a dísznövény szakágazatot érintő szabályozások 7.1. A dísznövény szaporítóanyag szabályozása 1998/56/EK Tanácsi irányelv a dísznövény szaporítóanyagok forgalomba hozataláról rendelkezik. Meghatározza: – a dísznövény szaporítóanyag, a forgalmazó, a forgalmazás, az ille-

tékes hatóság és a tétel fogalmát, – a szaporítóanyag forgalmazókra (termelők, kereskedők) vonatkozó

követelményeket, – a regisztrációra (engedély) köteles forgalmazók körét (a dísznö-

– – – –

vény készárut végfelhasználónak értékesítőkre nem terjed ki a regisztrációs kötelezettség, azonban ezeknek is meg kell felelniük jelen irányelv követelményeinek), a szaporítóanyag forgalmazását és jelölését, az engedményes és a harmadik országban termelt szaporítóanyagra vonatkozó követelményeket, az illetékes hatóság által elvégzendő ellenőrzési feladatokat és általános rendelkezéseket, a Dísznövény és Szaporítóanyag Állandó Bizottság eljárásrendjét.

Az irányelv hatálya nem terjed ki a kísérleti, tudományos, nemesítési vagy génmegőrzés célját szolgáló növényanyagra. A Dísznövény és Szaporítóanyag Állandó Bizottság 2005. február 17–i ülésén a görög javaslatot megvitatva - és jogászaival előzetesen konzultálva - az irányelv hatálya alá tartozónak vélte a gyógynövényeket is, mivel azok máshol nincsenek szabályozva. Az 1993/63/EGK Bizottsági irányelv a dísznövény szaporítóanyagot forgalmazó üzemek, és berendezéseik ellenőrzését szabályozza. Tételesen meghatározza: – az ellenőrizendő forgalmazók körét (a kizárólag viszonteladással

foglalkozókra nem vonatkozik az irányelv), – az illetékes hatóság ellenőrzési feladatait, – a forgalmazó által kötelezően vezetett termesztési adatok, nyilvántartások, és a termesztési folyamat kritikus pontjainak (kiindulási növényanyag származása, minősége, a vetés, tűzdelés, cserepezés, ültetés, termesztés-technológia, ápolás, szaporítás, növényvédelem, csomagolás, tárolás és szállítás részletei) ellenőrzését, – a minőségvizsgálathoz szükséges mintavétel, ellenőrzés, kiértékelés felügyeletét. 1993/49/EGK Bizottsági Irányelv a dísznövények szaporítóanyagaira és a dísznövényekre vonatkozó feltételek jegyzékének kidolgozásáról. Az 1999/67/EK Bizottsági Irányelv módosítása értelmében a 3. cikkely 1. pont (a helyszíni ellenőrzés alkalmával a dísznövény szaporítóanyagnak mentesnek kell lenni a mellékletben szereplő kórokozóktól és kártevőktől) és a 4. cikkely 1. pont (a dísznövény szaporítóanyagnak kielégítően nemzetség, faj, vagy fajtaazonosnak és homogénnek kell lennie) maradtak csak érvényben. A Dísznövény és Szaporítóanyag Állandó Bizottság 2005. február 17-i ülésén javasolta az Irányelv megszüntetését arra való hivatkozással, hogy az Irányelv megmaradt előírásait a 1998/56/EK Irányelv 5. 1. pontja is tartalmazza. A szakértő csoport a 93/49/EGK Irányelv mellékletét is megvizsgálta és megszüntetését javasolta. 72

Az 1999/67/EK Bizottsági Irányelv az előző 1993/49/EGK a dísznövény szaporítóanyagokkal szemben támasztott követelmények módosításáról rendelkezik. Az Irányelv hatályon kívül helyezte az 1993/49/EGK Bizottsági Irányelv 1-2. cikkelyét, a 3. és a 4. cikkely 2-4. pontjait, illetve az irányelv 5-6. cikkelyét. Az 1999/68/EK (1993/78/EGK helyett) Bizottsági Irányelv a dísznövény szaporítóanyag forgalmazók által vezetendő dísznövény szaporítóanyag fajtalistáról határoz. Tartalmazza a dísznövény szaporítóanyag forgalmazók által kötelezően vezetett nyilvántartás (fajtalista) részleteit: a fajta nevét, szinonimáit, a fajta fenntartására, szaporítására vonatkozó technológia részleteit, a fajtaleírást (a fajtaelismeréshez szükséges bejelentőlap részletességi szintjének megfelelően), a fajta hasonló fajtáktól való különbözőségének leírását. Az 1999/66/EK Bizottsági Irányelv a dísznövény szaporítóanyag megjelölésének és dokumentációjának kívánalmairól rendelkezik. Részletezi a dísznövény szaporítóanyag forgalmazó által kötelezően használandó címkén vagy bizonylaton (növényútlevélen) feltüntetendő adatokat: az EU minőségi jelzést, a tagállam kódját, az illetékes hatóság kódját, a forgalmazó regisztrációs számát, egyedi sor- vagy tételszámot, botanikai nevet, fajtamegjelölést, mennyiséget stb. 7.2. Növény-egészségügy szabályozása A Tanács 2000/29/EK irányelve a növények vagy növényi termékek károsítóinak Közösségbe való behurcolása és Közösségen belüli terjedése elleni védelmi intézkedésekről a növény-egészségügyi szakterület keretjogszabálya, mely szigorú növény-egészségügyi előírásokat tartalmaz az alábbi területekre vonatkozóan:

A) a károsítók Közösségen belüli mozgásával kapcsolatos terjedése elleni növény-egészségügyi intézkedésekre, B) a károsítóknak Franciaország más részeiből a francia tengerentúli megyékbe, valamint fordítva, a francia tengerentúli megyékből Franciaország más részeibe történő behurcolása elleni növényegészségügyi intézkedésekre, C) károsítóknak Spanyolország más részeiből a Kanári-szigetekre, valamint fordítva, a Kanári-szigetekről Spanyolország más részeibe történő behurcolása elleni növény-egészségügyi intézkedésekre. A belső piac keretében a harmadik országokból származó termékeket elvileg a Közösségbe történő első belépésükkor kell növény-egészségügyi ellenőrzésnek alávetni. Amennyiben az ellenőrzés eredménye kielégítő, a harmadik országok termékei számára növényútlevelet kell kiadni, mely biztosítja azok a közösségi termékekkel megegyező szabad mozgását. A növény-egészségügy rendszere a csatlakozás után kicsit meg fog változni. A termelők majd az EU egységes piacára termelnek, s így egységes előírások vonatkoznak rájuk. A fenti direktíva értelmében az ellenőrzések - a belső határok megszűnésének következtében - áthelyeződnek a belső határokról a termőhelyekre. Az ellenőrzésköteles termékek termelői és forgalmazói nyilvántartásra kötelezettek, s egyedi nyilvántartási számot kapnak, mely alapján lehetővé válik a növényútlevél kibocsátása, mely az ellenőrzésköteles termékek mozgását biztosítja a belső piacon.

73

8. A dísznövény szakágazat hazai helyzete, lehetőségei Magyarországon közel ötezer taxon van termesztésben, melyből a díszfaiskolai kultúra mintegy 1.900 taxonnal részesedik, emellett 1.800 szabadföldi lágyszárú növény, és üveg és fólia alatt további, mintegy 1.200 taxon termesztését végzik. A dísznövénytermesztés hazánk legintenzívebb kertészeti szakágazata: 2.500 ha szabadföldi és 320 ha fedett területen 2004-ben 80-100 milliárd forint értékű árut termelt, és ezáltal 8-10 ezer családnak nyújtott megélhetést. Az ágazat külkereskedelmi mérlege passzív, 2004-ben exportunk 2,5-3 milliárd forint, importunk 8-10 milliárd forint volt. A legfőbb exportcikkeink: a rózsatő, a szárazvirág, a faiskolai termékek, legfőbb importcikkeink: a vágott virág, a virághagyma, a virágmag, a szaporítóanyag és a dugvány. Üvegházi dísznövénytermesztés: E szakterület tőkeszegény, az üvegházak nagy része elavult, s nem alkalmas a pontos időzítésre, a műszaki- technikai háttér korszerűtlen, magasak a fűtési költségek. További fejlesztésre van még szükség a technológiák, az áruvá készítés, a marketing, valamint a környezetvédelem területén is. Európa nyugati felén általánosan elterjedt a kőgyapotos termesztés, ahol a hozamok 20%-kal is magasabbak lehetnek. Ma már hazánkban is terjed. Jelentős tartalék rejlik még a termálenergia kiaknázásában és felhasználásban. Megszűnt a védővám, mely 1999-ben még 35% körüli volt, s védelmet nyújtott az importtal szemben. Gondot jelent EU tagállamként a termékek szabad áramlása is. A csatlakozás előtt a nyugati áru csak hazai importőrökön keresztül került be az országba, most a külföldi kereskedő maga hozhatja be az árut, mely várhatóan a hazai importőrök számának csökkenését fogja előidézni. A fenti nehézségek leginkább az üvegházi dísznövénytermesztést érintik, ahol amúgy is nagy a verseny. A holland árutól és kereskedőktől, erőteljes marketing munkájuktól egész Európa retteg, emellett az afrikai és dél-amerikai államokban is erőteljesen nő a termelés és olcsó áruikkal megcélozzák az EU piacait. A szabadföldön termeszthető dísznövények területén jók a kilátásaink. Díszfaiskolai termesztésünk (beleértve a rózsatőtermesztést is), a száraz virág- és virágmagtermesztésünk az elkövetkezendő években várhatóan fejlődőképes marad. Jó esélyeink vannak a cserepes dísznövénytermesztés és a palántanevelés területén is. A díszfaiskolai termesztés területén fontos az egyes faiskolák növekedése, szakosodása, az értékesítési mennyiség növelése és a folyamatos, megbízható minőség biztosítása. Nagy szükség van új, ígéretes, várostűrő és betegségekkel szemben ellenálló hazai fajtákra, azonban a faiskolák java része nem eléggé tőkeerős ahhoz, hogy a nemesítési munkát felvállalhassa. A külföldről behozott fajták ára meglehetősen magas, sokszor nem is felelnek meg a hazai éghajlati viszonyoknak, további honosításuk szükséges. Növekszik a szabadalmi oltalommal védett fajták száma (főként a rózsa esetében). A magyar díszfaiskolai termesztés, beleértve a rózsatőtermelést is a magyarországi jó klimatikus- és talajadottságoknak, az olcsó, jó munkaerőnek köszönhetően várhatóan versenyképes marad. Relatív alacsony tőkeigény mellett, versenyképes áron állítjuk elő termékeinket, ennek köszönhetően jók az export lehetőségeink, bár a piacok az EU-ban már eléggé telítettek. A jövőben nagyobb szerepet kell kapnia a faiskolák tőkekoncentrációjának, mely megnyilvánulhat területnövekedésben, a termesztő berendezések korszerűsítésében, vagy speciális eszközök vásárlásában, stb., melynek eredményeképpen nagyobb és olcsóbb árumennyiség előállításával, gazdaságosabb termeléssel biztosítottabbá válik piacon maradásuk. Számítások szerint ahhoz, hogy a díszfaiskola egy családot eltartson, kb. 5 hektáros faiskolai méret szükséges. 74

A faiskolák termékszerkezetének kialakításakor figyelemmel kell lenni arra, hogy a vevők zöme a konténeres, szinte egész évben kiültethető, jól szállítható növényeket igényli, s egyre kisebb a szabadgyökerű növények iránti kereslet. A fajtaválaszték mellett nagy az igény a méretben eltérő szaporítóanyag iránt, az egy éves csemetétől a sokszor átültetett 15-20 éves fákig. A jövőben valószínűsíthető, hogy növekedni fog a többször iskolázott növények iránti kereslet. Jelenleg a faiskolák a hazai igényeket e növényekből még - főként lombos fák esetében - ki tudják elégíteni. Az utóbbi időben egyre nagyobb a kereslet a kis termetű, törpe, miniatürizált növények iránt, melyek balkonládába, tetőkertbe, sziklakertbe, edényekbe, vagy temetőkbe kiültethetők. E növénycsoportnál is várható a kereslet további növekedése. Jelenleg igen nagy az igény az örökzöld növények iránt, bár a hazai flórába, tájba a lombos fák és cserjék sokkal inkább beleillenek. Rózsatőtermesztés: Elvileg a díszfaiskolai tevékenység részét képezi, valójában azonban elkülönült szakterület. Hazánkban évente 2-3-millió db rózsatövet termelnek mintegy 30-35 hektáron. Az országban megtermelt tövek 75-80%-át Szőregen és környékén családi gazdaságokban állítják elő. A nagyüzemek közül az Alsótekeresi és a Borbási faiskolában (200-300 ezer db-os mennyiségben) termesztik. 90%-ban nyugati exportra kerül, a többi belföldi értékesítésre. Évelő dísznövények: A termelés jelenleg 10-15 hektáron folyik, a több, mint ezer 2-2,5 millió darabot állítanak elő. Felhasználási területük az igényes közparkok, zöldtetők, balkonládák, sziklakertek és temetők. Szárazvirág termesztés: A szárazvirágnak alkalmas fajok elsősorban a meleg nyarat és könnyen felmelegedő, laza talajokat kedvelik. Termesztésük és feldolgozásuk nagy munkaerőt igényel. Szárazvirág termesztésünk jelenleg 30-40 hektáron folyik, közel 500 taxonnal. A termesztett mennyiség több, mint felét szállítják külföldre. A szárazvirágok feldolgozása felfutóban van, mintegy 15%-a kerül így exportra. Hagymás-gumós növények: Jelenleg mintegy 50-60 hektáron, mintegy 65 taxont termesztenek. Fő termesztési körzetek: az Alföld, Dunakanyar és Debrecen. Jelenleg a dísznövénytermesztés területén 14 szövetség, egyesület működik, melyből jelenleg 11 tagja a Dísznövény Szövetség és Terméktanácsnak. Az együttes fellépés, az összefogás, a közös lobby rendkívül fontos. Az országban már működnek külföldi érdekeltségű üzemek, melyek nagy méretűek és tőkeerősek, s egyre nagyobb kihívást jelentenek az áruházláncok, gartencenterek, csomagküldő szolgálatok is, nem beszélve a nagy holland importról. A környező országok piacain is érdemes értékesítési bázisokat kiépíteni, melyeket folyamatosan áruval kell ellátni, szükség esetén akár importból is. A magyar igény 2-3-szorosa is előállítható, megtalálható a piaca. Tradícióinknak, szaktudásunknak, kapcsolatrendszerünknek köszönhetően jó esélyünk van arra, hogy a vidék népességmegtartó szerepében és a környezet szépítésében kiemelkedő szakágazat a jövőben is tovább fejlődhessen.

75

V. A GYÓGYNÖVÉNYTERMESZTÉS HELYZETE AZ EURÓPAI UNIÓBAN ÉS MAGYARORSZÁGON Napjainkban egyre inkább a természetes anyagok felé fordul az érdeklődés, a gyógynövénytermékek szerte a világon reneszánszukat élik. A gyógy-és fűszernövények már a középkori kolostorkertekben is megtalálhatóak voltak. A gyógynövényeket, mint gyógyító, egészségmegőrző növényeket már évszázadok óta gyűjtik és termesztik, de az árutermelés kialakulása csak a múlt század végére tehető. A fejlett nyugati országokban az 1960-as években jelent meg a természethez való visszatérés gondolata. Új kezdeményezések láttak napvilágot, mint az organikus termesztés, a növényvédőszerek használatát háttérbe szorító környezetkímélő technológiák bevezetése, vagy a rekreációt segítő, sokszor gyógymasszázst is tartalmazó programok térhódítása. A fokozódó környezetszennyezés és stressz keltette fel az érdeklődést az önmagunkkal való törődés és e természet közeli anyagok iránt. Századunkban a nemzetközi előrejelzéseknek megfelelően folyamatosan nőni fog az egészségmegőrző, táplálkozás-kiegészítő, és az életminőséget javító termékek fogyasztásának aránya. A gyógynövény szakágazat nagyon összetett, több tárcát is érintő terület, mely magában foglalja a gyógyászati-, a kozmetikai-, valamint az élelmiszeripar bizonyos alapanyagainak előállítását, így kapcsolódnak hozzá a homeopathia, az aromaterápia, a táplálékkiegészítők és a wellness is.

1. Az Európai Unió gyógynövénytermesztésének és kereskedelmének helyzete Az Európai Unió tagállamaiban a 10 új tagállam csatlakozása előtt mintegy 70 ezer hektáron termesztettek gyógy-, aroma- és fűszernövényeket. 7 A legnagyobb termesztő Franciaország volt 25 ezer hektárral, de jelentős volt még Spanyolország 19 ezer hektárral, Németország, Ausztria és Görögország (4 ezer ha) is. Franciaországban - hazánkhoz hasonlóan - jelentős a magas alkaloid tartalmú mák gyógyászati célú termesztése, valamint a parfümgyártáshoz szükséges illóolaj előállítása. Németországban több, mint 8 ezer hektáron termesztettek gyógynövényeket, melyből 10-15 faj tette ki a termesztés háromnegyedét. 8 A skandináv államok közül Finnország tűnt ki gyógy-és aromanövények termesztésével, főként hidegtűrőket termeltek, a termesztő terület elérte már az ötezer hektárt és az organikus termesztés is megindult mintegy 150 hektáron. 9 Ezek a számok a csatlakozást követően az adott tagállamokban jelentősen nem változtak, bár közösségi szinten - az új tagállamok termesztését is figyelembe véve - jelentősen növekedett a Közösség gyógynövény termesztésének területe. Lengyelország és Magyarország különösen nagy tradíciókkal rendelkezik a gyógynövénytermesztés területén. Az Európai Unió gyógynövény szükségletének jelentős része ma is importból származik. A európai gyógynövény piacokon mintegy 1.200-1.300 gyógynövény drog jelenik meg, melyeknek közel 90%-a gyűjtésből származik. A tíz legnagyobb értékben forgalmazott gyógynövény a páfrányfenyő (ginkgó), az orbáncfű, a szágópálma, a macskagyökér, a ginzeng, a fokhagy-

7

Forrás: Európai Bizottság Mezőgazdasági Főigazgatóság D.G. VI.F.II.3. Concerted Action AIR3-CT-94-2076

1995-1996 Towards a Model of Technical and Economic Optimazation of Spezialist Minor Crops Forrás: ZMP Marktbericht Arznei-und Gewürzpflanzen 2000. 3. évf. 3. szám

8

9

Forrás: Galambosi Bertalan: Possibilities and limitations for herbs production in nordic countries (A gyógynövénytermesztés lehetőségei és korlátai az északi államokban) Acta. Hort. 576, ISHS 2002

76

ma, a kasvirág, a vadgesztenye, a poloskavész és a barátcserje. Az EU piacainak legjelentősebb beszállítói még ma is a volt szocialista országok közül tevődnek ki (Bulgária, Románia és Horvátország). Az ár mellett napjainkban egyre inkább a minőség az elsődleges szempont. Jelentős gyógynövény import érkezik még a távol-keletről és a dél-amerikai és afrikai fejlődő országokból is, de ezek minősége sokszor nem megfelelő. Az elmúlt időszakban egyre nagyobb kereslet mutatkozott a gyógy- és fűszernövény piacokon az organikus termékek iránt. A megnövekedett kereslet miatt ezek ára is kedvezőbb szinten alakult, mint a hagyományos termékeké.

2. Gyógynövény termékek kategóriái és szabályozásuk folyamata az Európai Unióban Az Európai Unióban gyógynövény termékekre vonatkozó egységes piacszabályozás nincs. A gyógynövények minőségét felhasználásuk szerint a gyógyszerekre, az élelmiszerekre, illetve a kozmetikumokra vonatkozó előírások határozzák meg. A növényi drog, mint alapanyag minősítését az érvényes gyógyszerkönyvi előírásoknak és szabványoknak megfelelően az egyes tagállamok maguk végzik, bár ennek egységesítésére már megindult a folyamat. Ezt jelezte az Európai Parlament és Tanács 2001. november 6-i irányelve az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek közösségi kódexéről, illetve annak 2004. március 31-i módosítása a növényi gyógyszerek tekintetében. A kódex magában foglalja a területet addig szabályozó valamennyi irányelvet. A gyógyszerek szabad kereskedelmének és a gyógyszeripar fejlődésének biztosítása, valamint az egészség védelme céljából 1995. december 20-án a Miniszterek Tanácsa felszólította az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja meg a növényi gyógyszerek aktuális helyzetét az Európai Unió tagállamaiban. Majd 1996. április 23-án a Miniszterek Tanácsa egy további határozatot hozott, melyben felkérte a Bizottságot, hogy - a tagállamok együttműködésével - vizsgálja meg a nem engedélyköteles növényi gyógyszerek helyzetét. Továbbá az Európai Parlament 1996. április 16-i határozatában felkérte a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a növényi és homeopátiás gyógyszerek forgalmazásának fejlesztésére és egy a hagyományos gyógyszerek értékelését végző különleges bizottság létrehozására. Mivel a Tanács 75/319/EGK irányelve szerinti kölcsönös elismerési eljárás 1998. január 1én kötelezővé vált, a kölcsönös elfogadás céljából szükség volt a növényi gyógyszerek meghatározására, értékelésük elfogadására, egységesítésére. A nemzeti rendelkezések, különösen a gyógyszerekre vonatkozó szabályozások közötti eltérések akadályozták a Közösségen belüli gyógyszerkereskedelmet, és ezek a különbségek közvetlenül befolyásolták a belső piac működését. A fenti határozatok alapján az Európai Közösség Bizottsága pályázatot írt ki egy tanulmány elkészítésére „Növényi gyógyszerek a gyógyszerészeti ágazatban” címmel. Ennek fő céljait az alábbiakban jelölte meg:

a növényi gyógyszerek aktuális jogi helyzetének tisztázása az egyes tagállamokban a 65/65/EGK, a 75/318/EGK, valamint a 75/319/EGK Tanácsi irányelvek beépítését figyelembe véve, – a tagállamok valóságos értékelési gyakorlatának összehasonlítása a minőség, a hatásosság és a biztonság szempontjából,

–

77

felbecsülni a lehetséges eltérések következményeit a növényi gyógyszerek értékelését és azok jogi helyzetét illetően és egységesíteni azokat a Tanács 75/319/EGK irányelve szerinti kölcsönös elfogadás céljából, – javaslat tétel arra vonatkozóan, hogyan lehet az egészséget a legjobban megóvni a növényi gyógyszerek Európai Unión belüli szabad mozgásának engedélyezésével. –

A tanulmány elkészítésére az AESGP-t 10 (Európai Öngyógyászati Iparszövetséget) választották ki. Az 1998-ban készült tanulmány áttekintette a gyógynövények és gyógynövénytermékek meghatározását és szabályozását az egyes tagállamokban azzal a céllal, hogy a tanulmány helyzetértékelését figyelembe véve egyszerűsítsék a jelenlegi szabályozást, s a Közösségen belül egy, a tagállamok által is elfogadható, egységes szabályozás alakulhasson ki a növényi gyógyszerekre vonatkozóan. A tanulmány átfogó képet mutatott az egyes tagállamok gyakorlatát illetően. A törzskönyvezett gyógyszerkészítményekre vonatkozó törvényi, rendeleti vagy közigazgatási kérdésekben megállapított rendelkezések közelítéséről szóló, 1965. január 26-i 65/65/EGK Tanácsi irányelv 11 szerint gyógyszernek minősül minden olyan anyag, vagy azok kombinációja, amely emberi, vagy állati betegség elhárítására szolgál. Továbbá kimondja, hogy minden anyagot vagy azok kombinációját, amelyet az emberi, illetve állati szervezet orvosi diagnózisának megállapítása, vagy felgyógyulása érdekében, illetve valamely emberi, vagy állati testfunkció fenntartása, javítása, vagy módosítása érdekében alkalmaznak, gyógyszernek kell tekinteni. Meghatározza magának az anyagnak a fogalmát is, mely lehet emberi, állati, vagy növényi eredetű, ez utóbbinál felsorolja a mikroorganizmusokat, a növényeket, illetve azok részeit, a növényi váladékokat és kivonatokat. A 65/65/EGK irányelv, mely 2002-ig 37 éven át a Közösségi szabályozás alapját jelentette, minden egyes tagállam nemzeti szabályozásába beépült, és kimondta, hogy a gyógyszereket piacra kerülésük előtt engedélyezni kell, egyik tagállam piacán sem lehet egy bizonyos gyógyszert az adott tagállam forgalomba hozatali engedélye nélkül forgalmazni. Szinte minden tagállamban a növényi gyógyszerek bekerültek a gyógyszerek közé, így alapvetően a rájuk vonatkozó általános szabályozás alá esnek. Annak ellenére, hogy a 65/65/EGK irányelv a gyógyszerek vonatkozásában az alapvető kritériumokat meghatározta, általában nehéz a határvonalat meghúzni a gyógyszer és nem-gyógyszer kategória között. A növényi gyógyszerek gyógyszernek minősülnek, ha azok terápiás, vagy betegségmegelőző jelzéssel vannak ellátva. A növényi készítmények nem gyógyszerként kerülnek besorolásra, ha élelmiszerként, kozmetikumként, illetve gyógyítási célra nem utaló megjelöléssel kerülnek forgalmazásra, akkor is, ha néha farmakológiai tulajdonsággal rendelkező növényt is tartalmaznak. Például Belgiumban a szennatermést élelmiszerként lehet értékesíteni. E növényi készítmények esetében nem szükséges az illetékes hatóság jóváhagyása. A törzskönyvezett gyógyszerkészítmények vizsgálatával kapcsolatos analitikai, farmakotoxikológiai és klinikai előírásokra és vizsgálati tervekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1975. május 20-i 75/318/EGK Tanácsi irányelv 12 alapján a fenti termékeket minőség, hatásosság és biztonság szempontjából vizsgálni és engedélyezni kell.

10

Association Européenne des Spécialités Pharmaceutiques Grand Public

11

A legutóbb a 93/93/EGK irányelvvel módosított irányelv.

12

A legutóbb az 1999/83/EK bizottsági irányelvvel módosított irányelv.

78

Minden tagállam a növényi gyógyszerek feldolgozásánál figyelembe veszi a törzskönyvezett gyógyszerkészítményekre vonatkozó törvényi, rendeleti vagy közigazgatási kérdésekben megállapított rendelkezések közelítéséről szóló, 1975. május 20-i 75/319/EGK Tanácsi irányelvet 13 és a növényi gyógyszerek kiindulási anyagát az Európai Gyógyszerkönyv alapján vizsgálja. Az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek címkézéséről és a csomagolásban elhelyezett betegtájékoztatóról szóló, 1992. március 31-i 92/27/EGK Tanácsi irányelv szerinti szabályozás a megjelölés és csomagolás vonatkozásában is a tagállamok jogrendjébe beépítésre került. A nemzeti követelmények a növényi gyógyszerekre vonatkozó megjelölés esetében megegyeznek a gyógyszerekre vonatkozó követelményekkel. Az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek reklámozásáról szóló, 1992. március 31-i 92/28/EGK Tanácsi irányelv a címe szerint a reklámozásról, a promóciós célból forgalmazott ingyenes minták terjesztésének szabályozásáról rendelkezik. Ez az irányelv vonatkozik a növényi gyógyszerként engedélyezett termékekre is. Probléma csak az egészségvédő termékek esetében jelentkezik, melyeket nem gyógyszerként engedélyeztek, de jelölésük arra utaló, ami azonban nem megengedett. Az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek nagykereskedelmi elosztásáról szóló, 1992. március 31-i 92/25/EGK Tanácsi irányelv a gyógyszerek nagykereskedelméről minden gyógyszerre és engedélyezett növényi gyógyszerre egyaránt vonatkozik. A növényi gyógyszerek (gyógynövénytermékek) kiskereskedelme Belgiumban, Franciaországban, Görögországban, Írországban, Olaszországban, Luxemburgban, Portugáliában és Spanyolországban a gyógyszertárakra korlátozódik. Bizonyos növényi gyógyszerek esetében megengedett azok egyéb kereskedelmi csatornákon való értékesítése is Dániában, Németországban, Finnországban, Angliában, Hollandiában, Ausztriában és Svédországban. A „Növényi gyógyszerek az Európai Unióban" című AESGP tanulmány főbb megállapításai az alábbiak voltak: Az Európai Unió tagállamaiban megtalálhatók a növényi gyógyszerek, bár jelentőségük országonként nagy különbséget mutat. Nem képeznek egységes csoportot, vagy engedélyezett gyógyszerek, melyeknek hatásosságát klinikai tesztek, illetve bibliográfiai adatok támasztják alá, vagy pedig hatásosságuk nemzeti felhasználásuktól függően csak többé-kevésbé bizonyított. Jóllehet e két kategória sok tagállamban létezik, nagy azonban az eltérés hovatartozásukat és engedélyezésük követelményeit illetően. A tanulmány szemlélteti azt, hogy a 65/65/EGK irányelv megjelenésével a gyógyszerkészítmények ugyan egységes szabályozás alá kerültek, az egyes tagállamok gyakorlata mégis különbözően alakult. A tagállamok közötti szabályozási eltérések megszüntetésére, illetve a módosítások jelentős száma miatt már nehezen áttekinthető irányelvek összefoglalására jelent meg az Európai Parlament és a Tanács 2001/83/EK irányelve az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek közösségi kódexéről, mely hatályon kívül helyezte a fent említett összes irányelvet (II. melléklet), bár azok mind beépítésre kerültek a fenti új jogszabályba. A könynyebb tájékozódást a III. mellékletben található megfelelőségi táblázat segíti, mely mutatja azt, hogy a hatályon kívül helyezett jogszabályok egyes részei az új irányelv mely cikkelyébe kerültek beépítésre. A fenti irányelv átvette a 65/65/EGK irányelv meghatározását a gyógyszer és az anyag fogalma vonatkozásában. A gyógyszerek szabad mozgásának megkönnyítésére és annak elkerü-

13

A legutóbb a 2000/38/EGK irányelvvel módosított irányelv.

79

lésére, hogy az egyik államban lefolytatott vizsgálatot egy másik tagállamban meg kelljen ismételni, a gyógyszerek gyártására, azok harmadik országból történő behozatalára, valamint engedélyezésükre minimumkövetelményeket határozott meg. A növényi gyógyszerek a homeopátiás gyógyszerekkel együtt az irányelv hatálya alá kerültek, utóbbiak szabályozására azonban a jogszabály külön fejezetet szentelt, melyben meghatározza az azokra alkalmazandó közös rendelkezéseket. Ez elmaradt a növényi gyógyszerek vonatkozásában. Ezt a hiányt kívánta pótolni az Európai Parlament és a Tanács 2004. március 31-i 2004/24/EK irányelve az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek közösségi kódexéről szóló 2001/83/EK irányelvnek a hagyományos növényi gyógyszerek tekintetében történő módosításáról, mely a homeopátiás gyógyszerek után egy külön fejezetet (2/a) iktatott be - „a hagyományos növényi gyógyszerekre alkalmazandó különös rendelkezések” címmel - a hagyományos növényi gyógyszerek pótlólagos szabályozására. A kódex értelmező rendelkezéseit kiegészítette a „hagyományos növényi gyógyszer”, a „növényi gyógyszer”, a „növényi anyag”, illetve a „növényi készítmények” fogalmának meghatározásával. Ezek vonatkoznak a gyógyszer, mint késztermék kiindulási anyagára, a gyógynövényekre vagy egyéb növényekre, vagy azok keverékeire, illetve azok készítményeire, aprított, porított részeire, tinktúrákra, kivonatokra, illóolajokra, feldolgozott váladékokra és kisajtolt levekre. A fent említett beillesztésre került 2/a fejezet lehetővé teszi a hagyományos növényi gyógyszerek egyszerűsített törzskönyvezési eljárását az összes alábbi feltétel együttes teljesítéséhez kötötten: – – – – –

kizárólag olyan szerek esetében, melyeket orvos felügyelete nélküli használatra szántak, kizárólag meghatározott hatáserősség és adagolás szerit alkalmazhatók, szájon át, külsőleg és/vagy belélegezve alkalmazhatók, a hagyományos használat (16c. cikk) szerinti időszaka letelt, az adatok kellőképpen bizonyítják ártalommentességét, a termék farmakológiai hatása egyértelmű.

Emellett további feltételeket szab meg a kérelmezőt és a kérelmet illetően. A hagyományos használat – 16c cikk (1) c) pontja - azt jelenti, hogy irodalmi adatok, illetve szakértői jelentések támasztják alá azt, hogy az adott termék legalább 30 éven keresztül gyógyászati használatban volt, és ebből legalább 15 évig a Közösségben. A benyújtott dokumentumok alapján a bizonyítékok helytállóságáról a növényi gyógyszerekkel foglalkozó bizottság alakít ki véleményt. Amennyiben a termék jogosult az egyszerűsített törzskönyvezésre, de a Közösségben 15 évnél rövidebb ideig használták, a kérelem benyújtása szerinti tagállam a terméket a növényi gyógyszerekkel foglalkozó bizottság elé utalja. Amennyiben a Bizottság elfogadja, a 16h cikk szerinti közösségi növény-monográfiát készít, melyet az érintett tagállam a végső határozat meghozatalakor figyelembe vesz. (Ez jelentős lehet hazánk szempontjából.) Kimondja, hogy a hagyományos növényi gyógyszerekben felhasználandó növényi anyagok, növényi készítmények és ezek kombinációinak jegyzékét a 121. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban el kell készíteni, mely az egyes anyagok vonatkozásában tartalmazza a javallatot, a meghatározott hatáserősséget, az adagolást, az alkalmazási módot és egyéb olyan információt, mely a termék biztonságos alkalmazásához szükséges. További megkötéseket tartalmaz ezek címkézésére, hirdetésére, betegtájékoztatóra. A 16h cikk foglakozik a Bizottság feladataival (kérelmek elbírálása, biztonságosság értékelése, növényi anyagok, készítmények és ezek kombinációinak jegyzéke tervezetének elkészítése, monográfiák előkészítése) és összetételével. A tagállamoknak az irányelv intézkedéseit 2005. október 30-ig kell saját jogrendjükbe beépíteniük. A tagállamok közötti értelmezési különbségek megszüntetésére - melyet az 1998-ban készült tanulmány is alátámaszt – a Tanács 2309/93/EGK rendeletével létrehozott Európai Gyógy80

szerértékelő Ügynökség (EMEA) keretén belül egy növényi gyógyszerekkel foglalkozó bizottságot (HMPC – Committee on Herbal Medicinal Products) alakítottak. A HMPC elsődleges feladata az Európai Parlament és a Tanács 2004. március 31-i 2004/24/EK irányelve az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek közösségi kódexéről szóló 2001/83/EK irányelvnek a hagyományos növényi gyógyszerek tekintetében történő módosításáról szóló szabályozásban foglaltak végrehajtása. Konkrét feladatait az irányelv 16h cikke határozza meg. A Bizottság 2004. november 12-én fogadta el eljárásrendjét, mely az EMEA honlapján a Bizottság üléseiről készült jegyzőkönyvekkel, a Bizottság tagjainak névsorával és az ülések tervezett időpontjával (2005, 2006-ban) együtt megtalálható. Három területen kívánnak szakértőt kinevezni: a klinikai farmakológia, a gyermekgyógyászati gyógyszerek és a toxikológia területén. Megfontolásra javasolják még egy további szakértő kinevezését a hagyományos kínai gyógyszerek kivizsgálására. Három, a minőség, a biztonság és hatékonyság, illetve a szervezeti ügyekkel foglalkozó állandó munkacsoportot kívánnak felállítani. Az Európai Parlament és a Tanács 2004. március 31-i 726/2004/EK rendelete 55. cikkelye az Ügynökséget tette felelőssé azért, hogy a meglévő tudományos források figyelembe vételével tegye meg a növényi gyógyszerek értékelésével, ellenőrzésével és gyógyszerészeti biztonságával kapcsolatos rendelkezéseket, s 56. cikkében meghatározza a keretében működő 4 bizottságot. Ennek egyike a fent említett növényi gyógyszerekkel foglalkozó bizottság (HMPC). Az Európai Parlament és a Tanács 2002. június 10-i 2002/46/EK irányelve az étrendkiegészítőkre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről közösségi szabályokat vezet be e termékek tekintetében. Meghatározza az étrend-kiegészítők és tápanyagok (vitaminok, ásványi anyagok) fogalmát, az étrend-kiegészítők készítéséhez felhasználható tápanyagokat, azok formáit, tisztasági követelményeit és maximális mennyiségét, valamint a címkézés előírásait. A tagállamoknak 2009. december 1-ig engedélyeztetniük kell a területükön az I. mellékletben nem szereplő, vagy a II. mellékletben nem szereplő formában forgalmazott tápanyagok használatát. Az irányelvnek nem megfelelő termékek forgalmazását a tagállamoknak 2005. augusztus 1-jétől be kell tiltaniuk. A kozmetikai termékekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 1976. július 27-i 76/768/EGK Tanácsi irányelv 14 a kozmetikai termékek kereskedelmének technikai akadályait felszámolva és a termékek szabad kereskedelmét segítve közösségi szabályokat határoz meg a kozmetikai termékek összetételére, címkézésére és csomagolására vonatkozóan. Meghatározza a kozmetikai termék fogalmát (1. cikk), közzéteszi a kozmetikai terméknek minősülő termékek listáját (I. sz. melléklet), azon anyagok felsorolását (II. sz. melléklet), amelyet a kozmetikai termékek nem tartalmazhatnak, valamint azoknak anyagoknak a jegyzékét (III. sz. melléklet), amelyek csak az itt megállapított korlátozások mellett használhatók. Meghatározza továbbá a felhasználható színezőanyagokat, valamint a csak ideiglenesen engedélyezett anyagok és színezőanyagok listáját (IV. sz. melléklet).

3. A gyógynövény termékek hazai szabályozása A hazai, az emberi felhasználásra kerülő gyógyszerekről szóló 1998. évi XXV. törvény (Gyógyszertörvény) gyakorlatilag átvette a 2001/83/EK irányelv (Kódex) gyógyszer meghatározását. A gyógynövények az emberi szervezetre gyakorolt pozitív hatásuknak köszönhetően gyakorlatilag a közösségi jog szerint a gyógyszerek körébe tartoznak. A hazai jogi szabályozás szerint a gyógyszernek nem minősülő termék gyógyhatású termékként, élelmi-

14

Módosítva a 2005. január 28-i 2005/9/EK irányelvvel 81

szerként vagy kozmetikumként hozható forgalomba. A gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású anyagok és készítmények nyilvántartásáról és forgalomba hozataláról szóló 10/1987. (VIII. 19.) EüM rendelet meghatározza a szabályozás címében is szereplő készítmények fogalmát, melyek három alapvető kritériumnak kell, hogy megfeleljenek: kedvező biológiai hatással rendelkeznek, orvosi előírás nélkül is alkalmazhatók, illetve egészségi ártalmat nem okoznak. Mellékletében meghatározza az egyes készítmények kategóriáit. A Gyógyszertörvény 25. § (5) bekezdése 5 éves átmeneti időt engedélyezett e készítmények fennmaradására, majd annak módosítása 2008. december 31-i hatállyal kívánják e termékeket megszüntetni. Addig el kell készülnie az átminősítési rendeletnek és e termékeket át kell minősíteni. Az átminősítésnél elsődleges szempont az, hogy a termék megfelel-e a gyógyszerfogalomnak, illetve hivatkozunk-e a termék gyógyhatására, ha igen, gyógyszerré kell azt átminősíteni. A rendelet kimondja, hogy előállításukhoz engedély szükséges és szabályozza megadásának, valamint a termék regisztrálásának és forgalmazásának feltételeit. A kiskereskedelmi forgalomba hozható gyógynövények körét a 4/1997. (I. 22.) kormányrendelet az üzletek működéséről és a belkereskedelmi tevékenység folytatásának feltételeiről 6. számú melléklete határozza meg. Eszerint a gyógynövényeket és a gyógynövény alapú készítményeket a gyógyhatású készítmények szaküzletében lehet forgalomba hozni (1. sz. melléklet 129. pont). A 6. sz. melléklet megjelöli azokat a készítményeket, melyeket élelmiszer jellegű boltokban is lehet forgalmazni. A jogszabály 12 § (1) pontja meghatározza a gyógynövények, illóolajok és gyógyszernek nem minősülő készítmények kiszerelésének, csomagolásának, valamint 19 §-a a csomagküldő vállalkozások előírásait. A gyógyszertárak létesítéséről és működésük egyes szabályairól szóló 1994. évi LIV. törvény 12 § (1) bekezdése szerint gyógyszert és diagnosztikumot kizárólag gyógyszertárak szolgáltathatnak ki. A 37/1976. (X. 29.) MT rendelet a gyógynövények és illóolajok vizsgálatáról, minősítéséről, forgalomba hozataláról és ellenőrzéséről, egységes szerkezetben a végrehajtásáról szóló 2/1978. (III. 16.) NIM rendelettel határozza meg a gyógynövény, és az illóolaj fogalmát, a gyógynövények felvásárlásához szükséges képesítést, a belföldi kiskereskedelmi fogyasztói forgalomba kerülő gyógynövények és illóolajok vizsgálatára, minősítésére, valamint ezek forgalmazásának ellenőrzésére vonatkozó előírásokat. A közvetlen lakossági fogyasztásra szánt hagyományos gyógynövény drogokról és azok kiskereskedelemben szokásos kiszerelési egységeiről szóló 81/2003. (XII. 23.) ESzCsM rendelet melléklete tartalmazza a címben szereplő 97 termék kiszerelési egységeinek menynyiségi határát. A témához kapcsolódik még az emberi felhasználásra kerülő gyógyszerek, gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítmények reklámozásáról és ismertetéséről szóló 64/2003. (X. 31.) ESzCsM rendelet, mely meghatározza e termékek ismertetésének és reklámozásának feltételeit. Kitér az ingyenes orvosi minták átadására, termékismertető rendezvények szponzorálására, lakossági reklámra és a médiákban történő reklámozásra. A jogszabály harmonizál az Európai Parlament és a Tanács 2001/83/EK irányelve az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek közösségi kódexének 86-100. cikkeivel. A kozmetikumok fogalmát a kozmetikai termékek biztonságosságáról, gyártási, forgalmazási feltételeiről és közegészségügyi ellenőrzéséről szóló 40/2001. (XI. 23.) EüM rendelet határozza meg. Az élelmiszerekről szóló 2003. évi LXXXII. törvény határozza meg az élelmiszerként forgalmazható termékek előírásait. Az étrend-kiegészítőkről szóló 37/2004. (IV. 26.) ESzCsM rendelet határozza meg az étrend-kiegészítők fogalmát, valamint az előállításukhoz felhasználható vitaminokat és ásványi anyagokat. A rendelet harmonizál a vonatkozó EU szabályozással. A 2000/131. APEH iránymutatás tartalmazza a gyógynövények, a mákgubó, a 82

gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású anyagok és készítmények, a humán gyógyászati célú galenusi készítmények és gyógyszerek alapanyagainak általános forgalmi adó kulcsát. A 2001/30. APEH iránymutatás a teák, ezen belül gyógyszerként felhasználható teafélék általános forgalmi adó tételének meghatározásához (ÁFA törvény 28. § 1. sz. melléklet) határozza meg a különféle alapanyagokból készült teaféleségek (gyümölcstea, fekete-, zöldtea, növényi részek, monoteák, kevert termékek általános forgalmi adó kulcsát.).

4. A gyógynövények gyűjtésének szabályozása A gyógynövények gyűjtését az Európai Unió a vad fajok védelmén keresztül korlátozza, s a gyűjtött gyógynövények importját a vadon termő gyógynövények kereskedelmének korlátozásával szabályozza. A Washingtonban, 1973. március 3-án elfogadott, a veszélyeztetett vadon élő állat-és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény (CITES) 15 a vad fajokat három függelékbe sorolja. Az első függelék tartalmazza a kipusztulással fenyegetett fajokat, melyek kereskedelmét csak rendkívüli körülmények között szabad engedélyezni. A II. függelék azokat a fajokat tartalmazza, amelyeket nem feltétlenül fenyeget kipusztulás, de ez bekövetkezhet. A III. függelékben szereplő fajok felvételét valamely részes fél kérte. Hazánk 1985-ben csatlakozott az egyezményhez, melyet a 2003. évi XXXII. törvény hirdetett ki. A Tanács 338/97/EK rendelete a vadon élő állat- és növényfajok kereskedelmének szabályozása által biztosított védelméről szigorúbb kereskedelmi-ellenőrzési intézkedéseket hozott a Közösség külső határainál a dokumentumok és az áruk ellenőrzése révén azoknál a határ menti vámhivataloknál, ahol ezeket az egyezmény védelme alatt álló fajokat behozzák. Ezen intézkedések meghozatalát az egységes piac kialakítása indokolta, mely megszüntette a belső határokon való ellenőrzést. Objektív kritériumokat határozott meg arra, hogy mely természeti állat- és növényfajok sorolhatók be e rendelet mellékleteibe. Hatálya az A-D mellékletekben felsorolt fajokra terjed ki. Az A és B mellékletben felsorolt, veszélyeztetett fajok Közösségbe történő behozatalának feltétele a szükséges ellenőrzések teljesítése, és a rendeltetési hely szerinti tagállam hatósági szervezete által kiadott behozatali engedély előzetes bemutatása a behozatal helye szerinti határ menti vámhivatalban. A C és D mellékletben felsorolt, kevésbé veszélyeztetett fajok esetében is szükséges az ellenőrzések teljesítése és a behozatali nyilatkozat előzetes bemutatása. A Közösségből történő export, vagy újrakivitel (re-export) esetén a szükséges ellenőrzések teljesítése mellett a lelőhely szerint illetékes tagállamban eljáró hatóság által kiadott exportengedély, vagy újrakivitel igazolás előzetes bemutatása szükséges abban a vámhivatalban, ahol az export formalitások teljesítése megtörténik mindegyik melléklet vonatkozásában. A rendelet szabályozza még az eltéréseket, a tranzitot és még számos egyéb területet. A fenti rendelet módosítására jelent meg a Bizottság 2003. augusztus 18-i 1497/2003/EK rendelete a vadon élő állat- és növényfajok számára kereskedelmük szabályozása által biztosított védelemről szóló 338/97/EK tanácsi rendelet módosításáról, melynek A, B, C, D mellékletei léptek a jogszabály ugyanezen mellékleteinek helyébe. A veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló Egyezmény részes feleinek 2002. november 3. és 15. között a chilei Santiagóban megtartott 12. ülésén módosították az Egyezmény függelékeit egyes fajok vagy egyes fajok populációinak áthelyezésével, így ezek módosítása elkerülhetetlenné tette a 338/97/EK rendelet mellékleteinek módosítását.

15

Convention on International Trade in Endangered Species of Wild Fauna and Flora

83

A Bizottság 1808/2001/EK rendelete a 338/97/EK rendelet végrehajtására vonatkozó részletes előírások megállapítását tartalmazza. A rendelet a 338/97/EK egységes végrehajtásának biztosítása érdekében az engedélyek és igazolások iránti kérelmek elbírálásához, illetve az említett dokumentumok kiállítására, érvényességére és használatára vonatkozóan részletes előírásokat és kritériumokat állapít meg, továbbá űrlap mintákat határoz meg. Utasításokat és magyarázatokat ad az import- és export engedélyek, valamint re-export igazolások vonatkozásában. Részletes szabályokat állapít meg a mesterségesen szaporított növényfajok egyedeire, a fajok egyedeinek jelölésére és még számos egyéb területet érintően.

5. A gyógynövénytermesztést segítő szabályozások a Közösségben A Tanács 1765/92/EGK rendelete egy új támogatási formát vezetett be, mely lehetővé tette az egyes szántóföldi növények termelői számára, hogy a pihentetett területek után területalapú támogatásban részesüljenek. Időközben a fenti rendelet helyébe lépett a Tanács 1251/1999/EK rendelete 16 , mely az egyes szántóföldi növények termelői számára támogatási rendszert hozott létre. E rendelet 6. cikkelyének (3) bekezdése lehetővé teszi a pihentetett területek hasznosítását az elsődlegesen nem emberi, vagy állati fogyasztásra szánt termékek Közösségen belüli előállítására szolgáló anyagok termelésére, feltéve, hogy eredményes ellenőrzési rendszereket alkalmaznak. A területpihentetésbe bevont területek hasznosíthatók gyógynövény alapanyagtermelésre, annak részletes szabályait a Bizottság 2004. október 29-i 1973/2004 rendelete tartalmazza. E rendelet hatékony ellenőrzés mellett lehetővé teszi a pihentetett területeken kizárólag a nem közvetlenül emberi, vagy állati fogyasztásra szánt termékek gyártásához szükséges gyógynövény alapanyag termesztést - a levendula, a lavandin és a zsálya kivételével - a rendeletben meghatározott feltételek között. A szabályozás 16. fejezete tartalmazza az alapanyag-termelés céljából pihentetett terület használatával kapcsolatos előírásokat. A rendelet XXIII. melléklete határozza meg az alapanyagokból előállítható késztermékeket, és XXII. melléklete a termeszthető alapanyagok körét. A XXII. mellékletben szereplő alapanyagok azzal a feltétellel termelhetők pihentetett területeken, ha azokat a XXIII. mellékletben felsorolt késztermékek előállítására szánják. Ez a támogatási forma számos uniós országban fellendítette a gyógynövénytermesztést, s mintegy 6.000 ha-t érintett. Mivel hazánk az EU tárgyalások során az egységes területalapú kifizetés lehetőségét választotta, jelenleg ez az unióban meglevő támogatási forma a magyar gazdák számára nem elérhető.

6. A szakágazatot érintő egyéb szabályozások A Tanács 1257/1999/EK rendelete 17 az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalapból (EMOGA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról szól. Fontosnak tartom a VII. fejezetben rejlő lehetőségeket a szakágazat számára. A beruházási támogatás megkönnyíti a mezőgazdasági termékek feldolgozásának és forgalmazásának javítását és ésszerűsítését, és ezáltal hozzájárul e termékek versenyképességének és hozzáadott értékének növeléséhez. A támogatás mértéke az 1. célkitűzés alá tartozó (fejlődésben lemaradt) régiókban a támogatható beruházás értékének maximum 50%-a, a többi régióban maximum 40%-a. 16

A legutóbb a Tanács 1728/2003/EK rendelettel módosítva

17

A legutóbb a Tanács 583/2004/EK rendelettel módosítva

84

A Tanács 2092/91/EK rendelete foglalkozik az organikus termékek előállításával. Jó lehetőség rejlik a szakágazat számára az organikus termékek előállításában, melyek a Közösségi piacokon jó áron értékesíthetők. Termesztésük kevésbé intenzív földhasználatot feltételez és hozzájárulhat a környezetvédelemhez és a vidéki környezet megőrzéséhez. A rendelet meghatározza a minimális alapkövetelményeket a termékek vonatkozásában, a termelés alapelveit, a művelési módszereket, jelentős korlátozásokat ír elő a trágyázásban és a növényvédő szerek használatában. Meghatározza a termékek jóváhagyására vonatkozó alapelveket, a termékek megjelölését, csomagolását, valamint a termelés és értékesítés minden szakaszára vonatkozó ellenőrzést. Rendelkezik a harmadik országokból történő behozatal és a termékek Közösségen belüli szabad mozgása tekintetében is.

7. A gyógynövény ágazat hazai helyzete és lehetőségei A gyógy- és fűszernövény szakágazat, több mint 150 ezer embert foglalkoztat, szociális szerepe jelentős. A vidékfejlesztési programok keretében két fő irány látszik fejlesztésére. Egyrészt a vidéki munkahelyteremtésben és a lakosság megtartásában van szerepe, mely alternatív jövedelemtermelési lehetőséget biztosít az ottlakók számára, másrészt az életminőség és egészségügyi színvonal javításában, gondolok itt az egészségkultúrára alapozott idegenforgalmi rendszer megteremtésére, a gyógyturizmusra. Míg az előbbi az alulképzettek számára jelenthet megoldást, főként a gyógynövénygyűjtés területén, de akár a termesztés, a feldolgozás és csomagolás elsajátításával is, addig ez utóbbi a feldolgozott, minőségi termékeink hazai elhelyezésében, valamint a termelésre ráépülő iparágak további kiépítésében segíthet. A szakágazat elismertetése szempontjából fontos az a tény, hogy 1915-ben Magyarországon létesült a világ első Gyógynövény Kísérleti Állomása. Munkájának köszönhetően a 20-as években a Tihanyi-félszigeten megindult a levendula telepítése, s egyre több hungarikum termékünk tette hazánkat híressé. A jól szervezett Állomás tevékenységének köszönhetően hazánk Európa vezető gyógynövénytermesztő országává vált. Termékeink még ma is elismertek és keresettek a nemzetközi piacokon. Az ágazat becsült termelési értéke 12-15 Mrd Ft, mely feldolgozva ennek többszöröse. A termesztett és gyűjtött drog mennyisége közel 50 ezer tonna, melynek 60-70%-át külföldön értékesítjük. Az évente előállított illóolaj mennyisége 80-100 tonna. Jelenleg hazánkban mintegy 45-50 ezer hektáron termesztünk gyógynövényeket, melyből jelentős területet foglalnak el a mustár, a koriander és a mák. Az ország agroökológiai potenciálja kiválóan alkalmas minőségi áru előállítására, több száz gyógynövény faj megtalálja a számára szükséges feltételeket. A Közösség országaihoz hasonlóan hazánkban is több növényfaj, köztük 30 gyógynövény faj vált veszélyeztetetté, így szükség van a gyűjtés feltételeinek szabályozására a védett fajok, illetve a természetvédelmi területek esetében. A gyógynövénytermesztésben alternatív lehetőségként mutatkozik az ökológiai gazdálkodásra való áttérés és a környezetkímélő technológiák alkalmazása. A magyar gyógy- és fűszernövények versenyképességének megőrzése érdekében szükségesnek látszik az Unióban már általánosan működő önkéntes minőségbiztosítási rendszer bevezetése, mind az alapanyag előállításban (GAP -helyes termelési gyakorlat), mind a feldolgozásban (GMP, GLP). A HACCP minőségbiztosítási rendszer és az EU-ban kidolgozott ISO EN 9000 rendszer bevezetése fontos szerepet kap termékeink uniós elfogadtatásakor. 1992 óta az EU piacain fontos a termékek eredet-megjelölése, származásának földrajzi megnevezése is. A magyar termékek piacra segítésénél ezeket a szempontokat is figyelembe kell venni.

85

Az európai piacokon a vetélytársak fokozódó jelenlétének köszönhetően hosszú távon csak az igazoltan jó minőségű, alacsony áron kínált termék értékesíthető. A piacpolitika kialakításakor nem csak az exportot kell szem előtt tartania, hiszen az egészséges életmód, a falusi turizmus a hazai felvevő piacot is fokozatosan bővíti. Hazánk gyógynövény termesztési hagyományainak és kutatási eredményeinek köszönhetően a gyógynövény szakágazat várhatóan a jövőben is versenyképes marad, s mint nagy elődökkel és termékeit illetően jó hírnévvel rendelkező ország a csatlakozást követően szerephez juthat a Közösség ágazati szabályozórendszerének kiépítésében is.

86

VI. A DÍSZ- ÉS GYÓGYNÖVÉNYTERMESZTÉS ÖSSZEFOGLALÁSA A kiadványban ismertettem az egyes területeken meglévő uniós jogszabályokat, melyeket a két szakágazatban tevékenykedő termesztőknek és kereskedőknek fontos ismerni, röviden felvázoltam az egyes területek lehetőségeit. Mindkét szakágazat számára a bővülő piac új lehetőségeket nyújt, ugyanakkor a termékekkel szembeni magas minőségi követelményeket támaszt. Az Európai Unióban egyik ágazat sem erősen szabályozott, mennyiségi korlátozások nincsenek. A megfelelő piaci ismeretek, előtanulmányok birtokában előállított olcsó, minőségi áru elhelyezhető a Közösség piacain. A dísznövények közül a szabadföldi termesztésből kikerülő termékek (faiskolai termékek, rózsatő, szárazvirág, virágmag, stb.) várhatóan versenyképesek maradnak, míg az üvegházi vágott virágok estében nagy a kihívás, csak a versenyképes árral rendelkező, I. osztályú termékek esélyesek a piacokon. A hazai termálkincs kiaknázása nagy lehetőséget nyújtana e terület számára. A gyógynövény termékeinknek, hagyományainknak, hírnevünknek köszönhetően a jövőben is megmaradnak a piacon, fontos azonban az, hogy ne csak alapanyagként értékesítsük drogjainkat. A fejlesztések során a termékek további feldolgozását kell szem előtt tartani, mert a magasabb hozzáadott értékkel rendelkező termékek biztosítanak megfelelő bevételt a szakágazat számára, s nagyobb a kereslet irántuk a piacon. Mindkét szakterületen fontos a beszerző–értékesítő szövetkezetek és egyesületek megerősödése, mert ezek képesek az ágazati fejlesztések megvalósítására, szakmailag megalapozott javaslattételre, lobbyzásra.

1. Néhány jelentősebb szervezet címe, elérhetősége Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium 1055 Budapest, Kossuth tér 11. Tel: 301-4000 http://www.fvm.hu/ Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet Főigazgató: Dr. Neszmélyi Károly 1024 Budapest, Keleti Károly u. 24. Tel: 336-9100 http://www.ommi.hu 1. Dísznövény

Dísznövény Szövetség és Terméktanács Elnök: Gerbár József Főtitkár: Kardos Gábor 1118 Budapest, Villányi út 35-43. Tel: 209-6389 Email: [email protected] AIPH (International Association of Horticultural Producers) Főtitkár: Mr. Ton Blom P.O. Box 280 2700 AG Zoetermeer, Hollandia; http://www.aiph.org Email: [email protected]

87

Bundesverband der österreichischen Gärtner Draschestr. 13-19 1239 Wien, Österreich; Email: [email protected] Zentralverband Gartenbau e.V. Godesberger Alee 142-148, Postfach 201463 53175 Bonn-Bad Godesberg, Germany; Email: [email protected] ITC International Trade Center UNCTAD/WTO Palais des Nations1211 Geneva 10. Switzerland; Email: [email protected] 2. Gyógynövény

Gyógynövény Szövetség és Terméktanács elnök: Fogarassy József főtitkár: Dr. Tóth Zoltán 1118 Budapest, Ménesi út 44. Tel/Fax: 372-6372 Gyógyhatású Termékek Előállítóinak és Forgalmazóinak Egyesülete elnök: Dr. Tóth Zoltán 1034 Budapest, Tímár u. 21. Tel: 250-6312 Fax: 250-9122 Email: [email protected] ICMAP (International Counsil for Medicinal and Aromatic Plants) Email: [email protected] EUROPAM (European Herb Growers Association) Az EUROPAM hivatalos székhelye: FNPAPAM, 49 Avenue de la Grande Armée - 75116 Paris - Franciaország. EMEA (European Agency for the Evaluation of Medecinal Products) 7 Westferry Circus, Canary Wharf, London, E 14 4HB, UK Tel: (44-20) 74 18 84 00, Fax: (44-20) 75 23 70 51 E-mail: [email protected]; http://www.emea.eu.int AESGP (Assotiation Européenne des Spécialités Pharmaceutiques Grand Public) Avenue de Tervuren, 7 – B- 1040 Brussels – Belgium Tel: +32 2 735 51 30, Fax: +32 2 735 5222 E-mail: [email protected] ; http://www.aegsp.be ESCOP (European Scientific Cooperative on Phytotherapy) Argyle House, Gandy Street, Exeter, Devon EX4 3LS, United Kingdom; http://www.escop.com Association of Delegates of the Professional Organizations of Producers and Collectors of Medicinal and Aromatic Plants of the EEC 6bd Marechal-Joffre, F-91490 Milly-la-Foret, France

88

European Confederation of Distributors, Producers Importers of Medecinal Plants 23 Rue du Peintr Lebrun, F-78000 Versailles, France

and

ONIPPAM (Office national interprofessionnel des plantes á parfum, aromatiques et médicinales 5 rue du Maréchal Foch, 04130 VOLX http://perso.wanadoo.fr/onippam.net/

89