EU PIACSZABÁLYOZÁSA FÖLDÜGYEK

EU PIACSZABÁLYOZÁSA FÖLDÜGYEK

FVM KÉPZÉSI ÉS SZAKTANÁCSADÁSI INTÉZET BUDAPEST, 2005

EU PIACSZABÁLYOZÁSA FÖLDÜGYEK

Szerzők: FÖLDMINŐSÍTÉS: A TERMŐFÖLD VÉDELME: FÖLDHASZNÁLATI NYILVÁNTARTÁS: INGATLAN-NYILVÁNTARTÁS: FÖLDMÉRÉS ÉS TÉRKÉPÉSZET:

RIPKA JÁNOS MEZEI ATTILA KECSKÉS LAJOS DR. KREZINGER GYÖRGY KOVÁCS GÁBORNÉ

Lektor: HORVÁTH GÁBOR

Szerkesztő: MARKÓ IVETT

TARTALOMJEGYZÉK I. Bevezetés ______________________________________________________________________ 5 II. Helyzetértékelés a hazai földbirtok viszonyokról_____________________________________ 7 III. Földtulajdon és földhasználat az Európai Uniós csatlakozás után ______________________ 9 1. Tulajdonszerzés _______________________________________________________________ 9 2. Termőföld használata__________________________________________________________ 10 IV. A földhasználati nyilvántartás és a Mezőgazdasági Parcella Azonosító Rendszer ________ 12 V. A termőföld védelme ___________________________________________________________ 14 1. A termőföld hasznosítása_______________________________________________________ 14 2. Művelési ág, művelési ág változás________________________________________________ 14 3. A hasznosítási kötelezettség ellenőrzése – a földhivatali határszemle ____________________ 15 4. A termőföld más célú hasznosítása _______________________________________________ 17 5. Más célú hasznosítás engedély nélkül _____________________________________________ 19 6. A földvédelmi járulék _________________________________________________________ 21 7. A földvédelmi bírság __________________________________________________________ 22 8. Nemzeti hatáskörben nyújtott támogatások, a termőföld minőségi védelmére és hasznosítására 23 8.1. A termőföld rendeltetésszerű hasznosításra alkalmassá tételével összefüggő feladatok témakörben a támogatás a következő célokra vehető igénybe __________________________ 23 8.2. Birtok-összevonási célú termőföld vásárlás támogatása ___________________________ 25 VI. Földminősítés ________________________________________________________________ 26 1. Bevezetés ___________________________________________________________________ 26 2. Történeti előzmények _________________________________________________________ 27 3. Jogszabályi környezet _________________________________________________________ 28 3.1. Osztályba sorozás _________________________________________________________ 30 3.2. Mikor kell osztályba sorozást végrehajtani _____________________________________ 30 3.3. A földminősítési térkép ____________________________________________________ 31 3.4. A földminősítési adatokban bekövetkezett változások vezetése _____________________ 31 3.5. Illetékességi és hatásköri rend _______________________________________________ 32 3.6. Eljárási szabályok_________________________________________________________ 32 VII. A földminősítési rendszer megújítási kísérletei ____________________________________ 34 1. Az 1969-1972 között kidolgozott új földértékelési rendszer ____________________________ 34 2. A földminősítés legújabb fejlesztési kísérletei_______________________________________ 35 VIII. Ingatlan-nyilvántartás _______________________________________________________ 36 1. Az egységes ingatlan-nyilvántartás kialakulásáról ___________________________________ 36 2. Az ingatlan-nyilvántartás alapelvei és az azokhoz kapcsolódó szabályozás az Inytv.-ben _____ 37 2.1 A közhitelesség elve _______________________________________________________ 38 2.2. A nyilvánosság elve _______________________________________________________ 38 2.3. Kérelemhez kötöttség elve __________________________________________________ 39 3

2.4. A rangsor elve____________________________________________________________ 41 2.5. Okirati elv és az ahhoz kapcsolódó szabályok ___________________________________ 41 2.6. Bejegyzési elv ____________________________________________________________ 45 3. Termőföld tulajdonjogának megszerzése___________________________________________ 46 IX. Földmérés és térképészet _______________________________________________________ 50 1. A földmérési és térképészeti tevékenységről szóló 1996. évi LXXVI. törvény _____________ 50 2. A Nemzeti Kataszteri Program___________________________________________________ 65 X. Jogszabályok gyűjteménye ______________________________________________________ 66 XI. Mellékletek __________________________________________________________________ 69 1. számú melléklet ______________________________________________________________ 69 1.1. Történelmi visszatekintés: változások a földbirtok-politikában az elmúlt 100 év során ___ 69 1.2. A földtulajdonlásban 1990. év után bekövetkezett változások_______________________ 69 1.3. A földprivatizáció _________________________________________________________ 70 1.4. A földkárpótlás ___________________________________________________________ 70 1.5. A részarány földkiadás _____________________________________________________ 71 2. számú melléklet ______________________________________________________________ 73 2.1. Tulajdonosi struktúra ______________________________________________________ 73 3. számú melléklet ______________________________________________________________ 74 3.1. Használati struktúra _______________________________________________________ 74

4

I. BEVEZETÉS Jelen összeállítás célja, hogy bemutassa a magyarországi „Földügy” helyzetét, amely magába foglalja a földügyi szakigazgatás szervezetét, és azokat a szakterületeket, amelyekkel a földügyi szakigazgatás foglalkozik. A földügyi szakigazgatási tevékenység és szervezet feladatát a földügyi szakigazgatási tevékenységről és szervezetről szóló 68/1990. (IV. 4.) MT rendelet tartalmazza. A földügyi szakigazgatási tevékenység – a földtulajdon, a földhasználat, a földvédelem, az ingatlan-nyilvántartás, földértékelés, a földmérés és térképészet – külön jogszabályokban meghatározott hatósági feladatainak ellátása a földhivatal hatáskörébe tartozik. A földügyi szakigazgatási tevékenység központi irányítását a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter (a továbbiakban: miniszter) látja el. A miniszter jogszabályban határozza meg a földhivatal részletes feladatait, hatáskörét, hatósági jogkörét, szervezeti és működési rendjét. A miniszter a földügyi szakigazgatási tevékenység országos és helyi jelentőségű feladatainak ellátása érdekében földhivatalt létesíthet, megszüntethet, illetve földhivatalokat összevonhat. Földhivatal működik a megyékben, a fővárosban (a továbbiakban: megyei földhivatal) és a körzetekben (a továbbiakban: körzeti földhivatal). A földügyi szakigazgatási feladatokat – ha jogszabály kivételt nem tesz: – első fokon a körzeti földhivatal (a fővárosban: fővárosi kerületek

földhivatala), – másodfokon a megyei földhivatal (a fővárosban: fővárosi

földhivatal) látja el. A megyei földhivatal illetékessége kiterjed a megye területére, a fővárosi földhivatal illetékessége pedig a főváros területére. A megyei földhivatal jogi személy, a miniszter felügyelete és irányítása alatt működő szakigazgatási intézmény. A körzeti földhivatal illetékessége kiterjed a külön jogszabályban meghatározott körzetekben lévő településekre. A körzeti földhivatal jogi személy, részben önállóan gazdálkodó részjogkörű, a megyei földhivatal szakmai irányítása és felügyelete alatt működő szakigazgatási szerv. A földhivatalok tevékenységét, illetékességi területüket és a működésükre vonatkozó előírásokat a földhivatalokról szóló 62/1999. (VII. 21.) FVM rendelet tartalmazza. E szerint a megyei, fővárosi földhivatal (a továbbiakban: megyei földhivatal) területén működő körzeti földhivatalok, valamint a körzeti földhivatal kirendeltsége illetékességi területén alaptevékenységként ellátja a földügyi szakigazgatási tevékenység körébe tartozó, külön jogszabályokban meghatározott hatósági és egyéb állami feladatokat. A megyei, illetve a körzeti földhivatal a rendelkezésre álló adat- és eszközállomány igénybevételével alaptevékenységén kívül megrendelők részére egyéb – földhivatali alapító határozat által megengedett – szolgáltató tevékenységet is végezhet, ha hatósági feladatainak ellátása ezt lehetővé teszi. A körzeti földhivatalok, valamint a körzeti földhivatal kirendeltségének illetékessége – ha jogszabály másként nem rendelkezik – a rendelet mellékletében meghatározott településekre terjed ki. 5

A megyei földhivatal jogi személy, önálló gazdálkodási jogkörű központi költségvetési szerv, megyei szakigazgatási intézmény, szakmai irányítását, felügyeletét és ellenőrzését a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (a továbbiakban: minisztérium) látja el. A megyei földhivatal évi költségvetését a miniszter állapítja meg. A megyei földhivatal látja el az illetékességi területén működő körzeti földhivatalok meghatározott gazdasági és pénzügyi feladatait is. A földhivatal hivatalvezető irányítása alatt működik. A földügyi szakigazgatási szervezet bemutatása után áttérünk a földügyi szakigazgatási tevékenység – a földtulajdon, a földhasználat, a földvédelem, az ingatlan-nyilvántartás, földértékelés, a földmérés és térképészet – külön jogszabályokban meghatározott hatósági feladatainak ismertetésére.

6

II. HELYZETÉRTÉKELÉS A HAZAI FÖLDBIRTOK VISZONYOKRÓL Az 1990-es években a legutóbbi rendszerváltozás egyik legfontosabb célkitűzése a magántulajdonon alapuló piacgazdaság feltételeinek megteremtése volt. Az agrárágazat tekintetében különösen vonatkozott ez a termőföldre (lásd 1. számú melléklet). A termőföld-privatizáció az ország termőterületének 3/4-ét érintette, hozzávetőleg 5,5 millió hektár nagyságú termőföld került mintegy két és fél millió magánszemély birtokába, így a magánszemélyek valódi tulajdonosi pozícióba kerültek. Az új termőföldtulajdonos természetes személyek nagyobbik hányada azonban nem kívánja, illetve nem képes művelni termőföldjét, ezért a termőföld forgalom igen megélénkült, valamint a földhaszonbérlet a termőföld magántulajdonba adásának kezdetétől meghatározó szerepet játszik a honi mezőgazdaságban. Ezzel mind a termőföld tulajdonának, mind használatának újabb koncentrálódási folyamata indult el, mely a versenyképes gazdálkodás egyik nélkülözhetetlen feltétele. Napjainkban a magyarországi földbirtokviszonyok vizsgálatakor meg kell különböztetni a tulajdonosi struktúra szerinti és a használati struktúra szerinti birtokviszonyokat (2. és 3. számú mellékletek). Az adatokból kitűnik, hogy a természetes személyek saját tulajdonaként használt átlagos birtokméret mindössze 6 hektár, mely átlagosan 2-3 darabból tevődik össze. A jogi személyek által használt átlagos birtokméret mintegy 180 hektár, mely átlagosan 30 földrészletből tevődik össze, melyek nagy része a természetben feltételezhetően egymás mellett helyezkedik el, de a tagoltság így is számottevő. Fentiek között foglalnak helyet a 326/2001. (XII. 30.) kormányrendelet alapján kialakított családi gazdaságok, mely saját és egyéb területeket is használnak. Napjainkban kb. 15.000 családi gazdaság működik, mintegy 850 ezer hektáron. Az EU szektorsemleges feltételrendszerében nem állapítható meg optimális gazdaságméret a különböző tulajdonosi struktúrájú, eltérő felkészültségű és közgazdasági körülmények között működő ágazatokra. Az Európai Unió ezért tesztüzemi rendszerben folyamatosan vizsgálja a gazdaságok eredményességi mutatóit. Ebből állapítják meg a standard fedezeti hozzájárulás (SFH) értékét, mely a gazdaság bevétele és a változó költség különbsége, vagy másképpen a nyereség és az állandó költség összege. Az SFH érték figyelembevételével európai uniós méretegységben (EUME) összehasonlítják a gazdaságokat. 1 EUME jelenleg 1.200 euró (306 ezer forint) SFH értéknek felel meg. Jelenleg az unióban a minimálisan 2 EUME értékű gazdaságot tekintik életképesnek és támogathatónak egyaránt. Hazai viszonyaink közötti példát említve ez legalább 5-10 ha intenzív szántóföldi termelést, és amellett legalább 0,3-0,5 ha intenzív kertészettel, szőlészettel, vagy gyümölcsössel történő foglalkozást, vagy 2-3 állategységet és az ahhoz tartozó, állategységenként minimálisan 1,41,5 ha gyepterületet feltételez. E minimális feltételekkel rendelkező gazdaságok azonban csak a támogatás felhasználásával történő egyidejű továbbfejlődéssel maradhatnak életképesek. Fenti adatokból kitűnik, hogy a magántulajdonba került földterületek nagysága sok esetben nem teszi lehetővé a jövedelmező gazdálkodást. Súlyosbítja a gazdálkodók helyzetét, hogy a tulajdonukba került föld, a legtöbb esetben több tagban, egymástól távol található. A családi gazdaságok átlagos mérete megközelíti a 60 ha-t, mely már gazdaságosabban művelhető. A társas vállalkozások gyorsabban képesek megfelelni a korszerű követelményeknek. A földbérlők között megtalálhatók a szövetkezetek, a magánszemélyek és a gazdasági társaságok egyaránt. Tapasztalatok alapján elmondható, hogy a dunántúli megyékben a tár7

sas gazdálkodás, míg az alföldi megyékben az egyéni gazdálkodás jellemző. Az átlagos birtokméret és azok tagoltsága nagy szórást mutat.

8

III. FÖLDTULAJDON ÉS FÖLDHASZNÁLAT AZ EURÓPAI UNIÓS CSATLAKOZÁS UTÁN

Hazánk Európai Uniós csatlakozásával át kellett értékelni a termőföld tulajdon és használat rendszerét. Meg kellett teremteni az uniós jogszabályokkal való összhangot, illetve teljesíteni kellett a „Tőke szabad áramlása” című fejezet tárgyalása során tett vállalásainkat. A termőföld tekintetében ez érintette az Európai Unió tagállamából, illetve velük egy tekintet alá eső államból származó (továbbiakban: tagállami) állampolgárok tulajdonszerzésének lehetőségeit.

1. Tulajdonszerzés Az Európai Unióhoz történő csatlakozási tárgyalások során hazánk el tudta érni azt, hogy fenntarthassa azon jogszabályi rendelkezéseit, melyek a külföldi állampolgárok és jogi személyek földszerzését általában tiltják, s e tilalom a csatlakozás időpontjától számított hét évig (a lent részletezett kivétellel) a tagállami állampolgárokra is kiterjed. Így a csatlakozást követően továbbra sem lehetséges külföldi állampolgár, jogi személy, illetőleg jogi személyiség nélküli más szervezet részére a termőföld tulajdonjogának megszerzése. (Belföldi jogi személyek között kivételt képez a Magyar Állam, az önkormányzat és a közalapítvány.) Az aláírt Csatlakozási Okmány következtében, a fent említett kivétel szerint, a külföldi magánszemélyekre irányadó általános földszerzési tilalom nem vonatkozik azon uniós illetőségű (tagállami) állampolgárokra, akik önálló vállalkozó mezőgazdasági termelőként kívánnak letelepedni Magyarországon (1. feltétel), és legalább három éve folyamatosan, jogszerűen Magyarországon laknak (2. feltétel) és ezidő alatt mezőgazdasági tevékenységet folytatnak (3. feltétel). A tulajdonszerzéshez mindhárom feltételnek együttesen kell teljesülnie. Az 1. feltétel a tulajdonszerzés időpontjához képest a jövőre, míg a 2. és 3. követelmény a tulajdonszerzés időpontját megelőző időtartamra, azaz a múltra vonatkozik. Az a tagállami állampolgár, aki jogosult termőföldet szerezni, a belföldi magánszemélyekre irányadó szabályok szerint a tanya tulajdonjogát is megszerezheti, azaz a tulajdonszerzéshez nem kell a közigazgatási hivatal engedélye. Fontos hangsúlyozni, hogy a termőföld és tanya tulajdon adás-vétel útján csak akkor szerezhető meg jogszerűen, ha az elővásárlási jog gyakorlására vonatkozó eljárás lefolytatásra kerül és annak során a vevőt megelőző elővásárlási jogra jogosult személyek – határidőn belül – a vételi ajánlatra nem tesznek nyilatkozatot vagy lemondó nyilatkozatot tesznek. A védett természeti területek tulajdonjogának tekintetében azon védett természeti területnek minősülő földrészletet, amely egyúttal termőföldnek is minősül, a termőföldre irányadó szabályok szerint lehet megszerezni. A termőföldnek nem minősülő védett természeti területet a tagállami állampolgár, valamint az Európai Unió tagállamában, illetve velük egy tekintet alá eső államban bejegyzett jogi személy vagy jogi személyiség nélküli szervezet engedély nélkül szerezheti meg, míg külföldi magánszemély és jogi személy, vagy jogi személyiség nélküli szervezet még engedéllyel sem szerezheti meg. Mindezeken túl a termőföldről szóló, többször módosított 1994. évi LV. törvény (továbbiakban termőföld törvény) területszerzési korlátozást állít fel annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a termőföld tulajdon túlzott koncentrációja. A belföldi magánszemély és a tagállami állampolgár legfeljebb 300 hektár nagyságú vagy 6.000 aranykorona értékű termőföldet szerezhet meg. Továbbá egy adott településen nem lehet megszerezni a ter9

mőföld tulajdonjogát, ha a településen a tulajdonszerző és közeli hozzátartozója tulajdonában lévő termőföld mennyisége a megszerezni kívánttal együtt meghaladná a település összes termőföld területének egynegyedét vagy az ezer hektárt.

2. Termőföld használata A termőföld-törvény a használat kapcsán – a tulajdonszerzéssel ellentétben – nem állít fel alanyi korlátozást. A földhasználati jogcímek közül azonban a haszonélvezet, a használat joga és a haszonbérlet vonatkozásában vannak a jogalanyok között megkülönböztetések. Külföldi magán-, illetve jogi személy, valamint belföldi jogi személy, vagy jogi személyiséggel nem rendelkező más szervezet szerződés útján termőföldre nem alapíthat haszonélvezeti jogot, vagy használat jogát. A termőföld törvény önálló földhasználati jogcímként nevesíti még a szívességi földhasználatot, a feles bérletet és a részesművelést. A termőföld törvény a haszonbérlet vonatkozásában a Polgári Törvénykönyvtől eltérő, különös, agrárszempontú szabályokat állapít meg. A Polgári Törvénykönyvön alapul, hogy a haszonbérleti szerződés kizárólag írásban lehet érvényes. A termőföld törvény azonban a haszonbérbe vehető termőföld nagyságát, illetőleg aranykorona értékét, valamint a haszonbérleti jogviszony leghosszabb időtartamát korlátozza. A termőföld törvény hatályba lépésével termőföldre vonatkozóan határozatlan idejű haszonbérleti szerződést nem lehet kötni. A jelenleg hatályos rendelkezések szerint a haszonbérlet leghosszabb időtartama 20 év lehet, amely alól kivételt képez az erdő, illetve a szőlő, valamint a gyümölcsös művelési ágú földrészletet érintő haszonbérlet. A termőföld törvény a haszonbérlet minimális időtartamát nem szabályozza. Fő szabály szerint a belföldi és külföldi magán- és jogi személy, illetve a jogi személyiség nélküli egyéb szervezet – a tulajdonán felül – legfeljebb 300 hektár nagyságú vagy 6.000 aranykorona értékű termőföldet vehet haszonbérbe. A Magyar Állam és az önkormányzat vonatkozásában nincs meghatározva területi korlátozás, így ezen jogalanyok korlátlanul haszonbérelhetnek termőföldet. Kivételt képez a belföldi gazdasági társaság és szövetkezet is, melyek legfeljebb 2500 hektár nagyságú vagy 50.000 aranykorona értékű termőföldet haszonbérelhetnek. E korlátozás szempontjából figyelmen kívül kell hagyni azt a termőföldet, amelyet a szövetkezet a tagjától, illetve a gazdasági társaság a tagjától vagy névre szóló részvénye tulajdonosától, illetve a Nemzeti Földalapkezelő Szervezettől haszonbérel. Fő szabály szerint tiltott a termőföld al-haszonbérbe adása. A termőföld törvény azonban lehetővé teszi, hogy termelési integráció megvalósítása érdekében – a haszonbérbeadó hozzájárulásával – a haszonbérlő más személy részére a termőföld használatát határozott időre átengedje. A termőföld törvény elő-haszonbérleti jog gyakorlására vonatkozó rendelkezései a földet ténylegesen használók – ideértve a gazdálkodó szervezetek természetes személy tagjait és részvényeseit – haszonbérletét részesíti előnyben. A hatályos szabályozás mindenekelőtt a haszonbérlő lehetőségét biztosítja a további földhasználatra. Az elő-haszonbérleti jog gyakorlásával összefüggő eljárásra az elővásárlási jog gyakorlására vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni. A szívességi földhasználat alapján a tulajdonos a termőföld vagy tanya használatát közeli hozzátartozójának ingyenesen átengedheti. A feles bérletre és a részesművelésre egyebekben – a haszonbérleti jogviszony időtartamára és a haszonbérelhető terület nagyságára vonatkozó rendelkezések kivételével – a termőföld haszonbérletére vonatkozó szabályok megfelelően irányadóak. 10

11

IV. A FÖLDHASZNÁLATI NYILVÁNTARTÁS ÉS A MEZŐGAZDASÁGI PARCELLA AZONOSÍTÓ RENDSZER A termőföld privatizációját követően a tulajdoni és használati viszonyok élesen elváltak egymástól. A birtokpolitikai elvek érvényre juttatása céljából a döntéshozóknak szükséges a termőföldek tulajdoni és használati viszonyainak ismerete. A termőföldek tulajdoni viszonyaira vonatkozó adatokat az ingatlan-nyilvántartás közhiteles módon tartalmazza. Az 1990-es években azonban a földhasználati viszonyokra nem álltak rendelkezésre adatok, ugyanis nem volt olyan nyilvántartás, amely a földhasználatot rögzítette volna. A földhasználati viszonyok áttekinthetőségének megoldására, a jogszerűség ellenőrzéséhez, valamint a különböző költségvetési kapcsolattal összefüggő ügyekhez (pl. agrártámogatások, adózás, illeték stb.) szükséges adatszolgáltatás biztosítása érdekében, továbbá az Európai Uniós elvárások figyelembe vételével került megalkotásra a termőföld törvény módosításáról rendelkező 1999. évi XLVIII. törvény a földhasználati nyilvántartásról. A földhasználati nyilvántartást 2000. január 1-től a földhivatalok vezetik a Földmérési és Távérzékelési Intézet (FÖMI) által kifejlesztett „FÖNYIR” (Földhasználati Nyilvántartási Rendszer) program segítségével. A jelenlegi szabályok szerint, aki szerződés alapján termőföldet használ, s annak területe - a földrészletek számától függetlenül - az egy hektárt meghaladja, köteles a szerződést annak megkötésétől számított 30 napon belül a földhivatalhoz nyilvántartásba vétel céljából benyújtani. Valamint aki saját tulajdonú vagy olyan termőföldet használ, amely közeli hozzátartozója [Ptk. 685. § b) pont] tulajdonában vagy más jogcímen a rendelkezése alatt áll, a használat tényét – területi korlát nélkül – köteles a földhivatalnál a használatba vételtől számított harminc napon belül bejelenteni a földhasználati nyilvántartásba történő regisztráció érdekében. A szerződés benyújtására és a használat bejelentésére a földhivataloknál rendszeresített, a 184/1999. (XII. 13.) kormányrendelet 2. számú mellékletének megfelelő földhasználati bejelentési adatlap kitöltésével kerülhet sor. A használatban ezt követően bekövetkezett változásokat a földhasználó 30 napon belül köteles a földhivatalhoz bejelenteni. A szerződés benyújtását, illetve a bejelentést elmulasztó földhasználót a földhivatal bírsággal sújtja. Erdő művelési ágú területek használatát nem kell bejelenteni a földhivatalhoz. A földhasználati nyilvántartás során a perszonálfolium elve érvényesül, a földhasználó személyéhez rendeli az adatokat, így személyi alapú ellenőrzéseket tesz lehetővé. Az Európai Unió azonban légifelvételeken alapuló, egyszerűsített, területalapú ellenőrzési rendszer felállítását javasolta a közösségi földalapú támogatások ellenőrzésére. Ezért az uniós csatlakozást követően a közösségi területi alapú támogatások kifizetésének és ellenőrzésének kizárólagos országos azonosító rendszere a Mezőgazdasági Parcella Azonosító Rendszer (MePAR) lett. Támogatást csak az a gazdálkodó igényelhet, aki rendelkezik ügyfél regisztrációs számmal. A regisztrációs szám a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivataltól (MVH) igényelhető. Az MVH a regisztrációs számmal együtt közli az igénylő parcella azonosító számát is, melyek a támogatási kérelemhez nélkülözhetetlenek. A MePAR keretében meghatározott egyes parcellákat országosan egyedi azonosítóval tartja nyilván a rendszer és biztosítja az Integrált Igazgatási és Ellenőrzési Rendszer ellenőrzéseihez szükséges növényazonosítás és területmérés lehetőségét. A TAKAROS (Térképen Alapuló Kataszteri Rendszer Országos Számítógépesítése) rendszer, a FÖNYIR és a MePAR a földrészletek helyrajzi száma alapján összekapcsolható adatrendszerek. Így a földhasználati nyilvántartás biztosítja a közösségi területi alapú

12

támogatások esetében is a személyi alapú ellenőrzések lehetőségét, valamint a MePAR keresztellenőrzéseinek végrehajtásához szükséges adatszolgáltatást.

13

V. A TERMŐFÖLD VÉDELME A termőföld védelméhez két fogalom tartozik. A termőföld minőségi védelme, azaz a talajvédelem – ami a megyei növény- és talajvédelmi szolgálatok hatáskörébe tartozik – és a termőföld mennyiségi védelme, azaz a földvédelem, amellyel kapcsolatos ügyekben a körzeti földhivatalok az illetékesek és amellyel ebben a fejezetben foglalkozunk. A termőföld hasznosítása és védelme szorosan összefüggő fogalmak, amelyek csak együtt értelmezhetőek.

1. A termőföld hasznosítása A termőföld speciális erőforrása a nemzetgazdaságnak. Képes a folyamatos megújulásra, viszont semmi mással nem pótolható. A termőföld jelentőségét mutatja, hogy törvényi szintű szabályozás írja elő hasznosítási kötelezettségét a tulajdonos, illetve a földhasználó számára. A termőföld törvény lehetőséget ad a termelés szüneteltetésére is – ha a piacgazdasági körülmények megkövetelik, – a talajvédelmi előírások betartásával azonban biztosítani kell a termőképesség megőrzését. Az állam – kártalanítás mellett – elrendelheti, hogy a használó a hasznosítási kötelezettségének a termelés folytatása nélkül tegyen eleget.

2. Művelési ág, művelési ág változás A termelő – ha törvény másképpen nem szabályozza – szabadon választhatja meg a művelési ágat. A művelési ágak a következők: szántó, rét, legelő, szőlő, kert, gyümölcsös, nádas, erdő, fásított terület, halastó. (Meghatározza az 1997. évi CXLI. törvény az ingatlannyilvántartásról, egységes szerkezetben a végrehajtásáról szóló 109/1999. (XII. 29.) FVM rendelettel.) A művelési ág megváltozását az illetékes körzeti földhivatalhoz 30 napon belül be kell jelenteni. Külön jogszabályok rendelkezéseinek figyelembevételével kell eljárni: a) Erdő művelési ág létesítésével és megszüntetésével

Szabályozza az 1996. évi LIV. törvény az erdőről és az erdő védelméről (Evt), egységes szerkezetben a végrehajtásáról szóló 29/1997. (IV. 30.) FM rendelettel (Vhr). Evt. 35. § (1) Az erdőtelepítés, valamint a fásítás szakszerűségének, valamint a talajra és a környezetre gyakorolt kedvező hatásának biztosítása érdekében az erdőgazdálkodó erdő telepítését - ha e törvény másként nem rendelkezik - csak az erdészeti hatóság által jóváhagyott telepítési-kivitelezési terv alapján végezhet. Vhr. 55. § Az erdőtelepítés első kivitelének végrehajtása után az erdőgazdálkodó az erdő művelési ágának megváltoztatásához szükséges, az erdészeti hatóság által záradékolt adatokat a külön jogszabályban meghatározott tartalommal és határidőig köteles megküldeni az illetékes földhivatal részére. Evt. 73. § (1) bekezdés b) pontja szerint a földhivatal az erdészeti hatóság előzetes szakhatósági hozzájárulása alapján hivatalból is kezdeményezheti a földterület művelési ágának erdő művelési ágra történő megváltoztatását.

14

Vhr. 93. § (1) Azt a nem erdő művelési ágban nyilvántartott földrészletet vagy alrészletet, amelyet az ingatlan-nyilvántartás szerinti művelési ágban már nem hasznosítanak, és a faállományának fedettsége az ötven százalékot eléri vagy meghaladja, erdőterületnek kell minősíteni. A földhivatal a terület művelési ágát - az erdészeti hatóság szakhatósági hozzájárulása vagy megkeresése alapján, illetve védett természeti területen a természetvédelmi hatóság egyetértésével - az ingatlan-nyilvántartásban erdőművelési ágra változtatja. Evt. 73. § (4) bekezdése szerint, amennyiben az ingatlannyilvántartásban erdőként nyilvántartott földterület nem felel meg e törvény előírásainak, az erdészeti hatóság - a védett természeti területet érintő részre vonatkozóan a természetvédelmi hatóság előzetes szakhatósági hozzájárulásával - a földhivataloknál kezdeményezi a földterület más művelési ágban való nyilvántartását. b) Árutermelő szőlő és gyümölcsös telepítésével vagy kivágásával

Szabályozza a szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról szóló 2004. évi XVIII. törvény. Az összesen 500 m2 területet meghaladó szőlő ültetvény – akár csak egy részének is a – kivágásához – az engedély kérését a területileg illetékes hegybírónál kell kezdeményezni, aki a kérelmet véleményezéssel továbbítja a döntést hozó Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal Központi Hivatala részére. c) Természetvédelmi oltalom alatt álló termőföld művelési ágának megváltoztatásával

A termőföld törvény 42. §-a és a 341/2004. (XII.22.) számú kormány rendelet szerint. A „c” pontban meghatározott esetben a természetvédelmi hatóság engedélyét csatolni kell a művelési ág bejelentéséhez. Ha a termőföld használója a természetvédelmi oltalom alatt álló területen a szakhatóság engedélye nélkül, vagy nem az engedély szerint változtatja meg a művelési ágat, a szakhatóság megkeresésére a körzeti földhivatal határozatban kötelezi az ingatlan-nyilvántartás szerinti állapot visszaállítására – földvédelmi bírság megfizetésével egyidejűleg. A kötelezettség alól felmentést adhat a földhivatal, ha a természetvédelmi szakhatóság arról hozzájáruló állásfoglalást ad ki. Azokhoz a meliorációs munkákhoz, amelyek megváltoztathatják a művelési ágat, már a tervezés időszakában meg kell kérni a földhivatal engedélyét.

3. A hasznosítási kötelezettség ellenőrzése – a földhivatali határszemle A termőföldről törvény előírásai értelmében a használó - ha a törvény másként nem rendelkezik, választása szerint - köteles a termőföldet művelési ágának megfelelő termeléssel hasznosítani, vagy termelés folytatása nélkül a talajvédelmi előírásokat betartani. A termőföldekre vonatkozó hasznosítási kötelezettség rendszeres ellenőrzése a földhivatal feladata. A határszemlék végrehajtását minden évben a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Földügyi és Térinformatikai Főosztálya felhívásban rendeli el. 15

A határszemlék lefolytatásának a szempontjai a következők:

1. A határszemléket évente a megye erdő nélküli termőterületének 25 %-án hajtják végre. A komplex határszemlék a hasznosítási kötelezettség ellenőrzésén felül más feladatok egyidejű elvégzésére is lehetőséget biztosítanak, pl. a termőföld engedély nélküli más célú hasznosításának felmérésére, a művelési ágak egyezőségének ellenőrzésére stb. 2. A határszemlék végrehajtásáról a körzeti földhivatalok a saját illetékességi területükön tájékoztatják az önkormányzatokat, a Nemzeti Földalap megyei koordinátorát, az agrárkamarákat, a mezőőröket, a növény- és talajvédelmi szolgálatokat, a falugazdászokat és a hegybírókat. Segíti a munka hatékony végrehajtását a civil szervezetek tájékoztatása is. 3. A határszemlék helyszíni munkái során, az ellenőrzésbe bevont településen lévő mintaterek felülvizsgálata, és a földminősítési adatok karbantartása is megtörténik. 4. A termőföld hasznosítási kötelezettségének ellenőrzése egész éves feladat, de célszerű a helyszíni szemlék május – június hónapokban történő végrehajtása, mivel arra az időre a tavaszi növények vetése is befejeződik, és egyértelműen megállapítható, hogy az ellenőrzött területen folytatnak-e mezőgazdasági tevékenységet. 5. A fővárosi és a megyei földhivatalok a határszemlék végrehajtásával kapcsolatos számszaki adatokról és a szakmai megállapításokról tájékoztatják az FVM Földügyi és Térinformatikai Főosztályát. A jelentések egységesen tartalmazzák az alábbi adatokat:

Megye (erdő nélküli) termőterülete összesen (ha) A tárgyévi határszemlén ellenőrzött terület nagysága (ha) Hasznosítatlanul talált terület (ha), ebből szántó (ha) Művelési ág eltérés (ha) Termőföld engedély nélküli más célú hasznosítása (ha) Az előző évi határszemlék kapcsán kivetett földvédelmi bírság összege – A földhivatal megállapításai a tárgyévi határszemlék tapasztalatairól 6. A munkák keretében kiemelt cél a parlagfűvel fertőzött, gyomos területek mértékének csökkentése.

– – – – – –

7. Ha a parlagfűvel illetve egyéb gyomokkal erősen fertőzött terület termőföld – és a gyomos állapot egyben a művelési kötelezettség elmulasztását is jelenti – akkor a hasznosítási kötelezettség teljesítése érdekében a földhivatal felszólítja a tulajdonost, vagy a bejelentett földhasználót a mulasztás megszüntetésére. Ha a felszólítás eredménytelen, akkor határozatban földvédelmi bírság kiszabására kerül sor, amely adók módjára behajtható köztartozásnak minősül. A művelési kötelezettség be nem tartása miatt a földvédelmi bírság egymást követően többször is kiróható.

16

4. A termőföld más célú hasznosítása A széles körben ismert kifejezés, a művelésből való kivonás a megváltozott társadalmi- és tulajdonviszonyokat tükröző 1994. évi termőföld törvény hatályba lépésével megszűnt. A földügyi szakigazgatás helyette a más célú hasznosítás fogalmat használja. A települések fejlődése és a tőkebeáramlás nyomán kezdett ipari-kereskedelmi fejlesztések – amelyek közt nagyszámú „zöldmezős” beruházás fordul elő – egyre nagyobb igénnyel lépnek fel a termőföld nem mezőgazdasági célú felhasználása iránt. A termőföld, mint természeti erőforrás mással nem pótolható, így mennyisége folyamatosan csökken. A takarékos felhasználás érdekében a termőföld törvény szigorúan szabályozza a más célú hasznosítás feltételeit. A termőföld hasznosításától eltérni a termőföld törvény 36. § szerint, csak hatósági engedéllyel lehet az alább felsorolt esetekben:

a) Amikor a tevékenység következményeként a termőföld ideiglenesen, vagy véglegesen mezőgazdasági hasznosításra alkalmatlanná válik. Ha a más célú hasznosítás folytán az érintett terület legalább egy gazdasági évben mező- vagy erdőgazdasági termelésre alkalmatlanná válik, a más célú hasznosítás időlegesnek minősül. A termőföld más célú időleges hasznosítása csak meghatározott időre, legfeljebb egy alkalommal öt évre engedélyezhető. Az időlegesen más célra hasznosított termőföldön - a határidő lejárta után - az igénybe vevő köteles az ingatlan-nyilvántartásban rögzített előző állapotot helyreállítani, és a termőföldet mező- vagy erdőgazdasági termelés céljára alkalmassá tenni (eredeti állapot helyreállítása). A végleges más célú hasznosítás esetén az ingatlan elveszíti termőföld jellegét, mező és erdőgazdasági művelésre alkalmatlanná válik. b) Külterületi föld belterületbe vonása. A belterület, a település közigazgatási területének - jellemzően a település történetileg kialakult, elsősorban összefüggő, beépített, illetőleg beépítésre szánt területeket tartalmazó - kijelölt része. A belterületbe vonást az önkormányzati testület döntését követően, a helyi építési szabályzat kidolgozása után kezdeményezheti az önkormányzat a földhivatalnál. Az engedély megadásával egyidejűleg a földhivatal megállapítja a fizetendő földvédelmi járulékot. c) Mezőgazdasági művelés alatt álló belterületi föld céljának megfelelő felhasználása. A termőföld törvény 2.§ (2) bekezdése szerint a termőföldre vonatkozó rendelkezéseket - a haszonbérletre megállapított szabályok kivételével - alkalmazni kell a mező-, erdőgazdasági művelés alatt álló belterületi földre is. Az egy hektár fölötti belterületi termőföldeket az ingatlan-nyilvántartás, művelési águknak megfelelően tartja nyilván és az építési szabályzatban meghatározott felhasználási célig, a művelési ágnak megfelelően kell hasznosítani. Az egy hektárt meg nem haladó belterületi földrészleteket beépített és beépítetlen (művelés alól kivett) területként kell nyilvántartani, függetlenül attól, hogy folyik-e rajtuk mezőgazdasági művelés.

17

d) Nem talajvédelmi jellegű védelmi erdő telepítése. Például hófogó erdősáv, vagy repülőtéri hangfogó erdősáv létesítése esetén. A termőföld törvény 44. §-a meghatározza azokat az alapvető szempontokat, melyeket a más célú használat megtervezésekor és engedélyezésekor érvényesíteni kell. Termőföldet, más célú hasznosítással járó beruházás céljára csak kivételesen – elsősorban a gyengébb minőségű termőföld igénybevételével – lehet felhasználni. A szőlő, a gyümölcsös, az öntözésre berendezett és meliorált terület, valamint az átlagosnál jobb minőségű termőföld csak különösen indokolt esetben – helyhez kötött beruházás céljára – vehető igénybe. Az igénybevételt az indokolt szükségletnek megfelelő legkisebb területre kell korlátozni. Belterületi, illetőleg beépítésre szánt területi felhasználásra kerülő területek folyamatosan, a településfejlesztés megvalósításától függően, vonhatóak a belterületbe. Hulladéklerakó telepek céljára, a környezetvédelmi követelmények betartása mellett, mezőgazdasági művelésre alkalmatlan vagy gyenge minőségű területet kell kijelölni. A más célú hasznosítás lehet végleges, vagy időleges. A termőföld más célú felhasználására sok esetben csak átmenetileg van szükség, s ezt követően az ismét eredeti állapotának megfelelően hasznosítható. Ezekben az esetekben a végleges más célú felhasználásra vonatkozó előírásokat – pl. a földvédelmi járulék itt használatos mértékét – nem lenne méltányos alkalmazni. Természetesen annak érdekében, hogy az eredeti állapot helyreállítása megtörténhessen, bizonyos szempontból a végleges más célú felhasználásra vonatkozónál szigorúbb szabályok előírása indokolt. A termőföld törvény ezért kimondja, hogy az időleges más célú használat időtartama az öt évet nem haladhatja meg, valamint az ilyen engedély iránti kérelemmel együtt be kell nyújtani a helyreállításra készített tervet, amely előirányozza a szükséges munkák elvégzését, ezáltal biztosítva az eredeti állapot helyreállítását. Külön szabályozza a termőföld törvény a 45. § (4) bekezdésében a szolgalmi jog alapján végzett tevékenységek esetében az időleges más célú használat kérdését. Sok esetben olyan halaszthatatlan munkavégzésre van szükség a termőföldön, amely nem teszi lehetővé a hatósági engedély előzetes beszerzését. Ilyenkor is elő kell azonban írni az időleges más célú használat 8 napon belül történő utólagos bejelentését, hogy a földhivatal a fizetendő földvédelmi járulék kérdésében rendelkezni tudjon. Az időleges más célú használat szolgalmi jog gyakorlása alapján történt megvalósulása, nem jelent mentességet a járulék megfizetése alól. A termőföld törvény 46. §-a kimondja, hogy a termőföld más célú hasznosítását a területileg illetékes földhivatal engedélyezi, ezért az erre irányuló kérelmet is oda kell benyújtani. Abban az esetben, ha a más célú hasznosítást egy hektárnál nagyobb területre kérelmezik, akkor a földhivatalokról szóló 62/1999. (VII. 21.) FVM rendeletben kijelölt körzeti, vagy megyei földhivatal illetékes a döntés meghozatalában. Ez vonatkozik a belterületbe vonási eljárásokra is. Külön jogszabályok rendelkezései az irányadóak, ha a más célú hasznosítást fokozottan védett természeti területre, illetve honvédelmi vagy rendészeti feladatok ellátásával kapcsolatban kezdeményezik. A földhivatal a beadott kérelem alapján helyszíni szemlét folytat le és az ott látottak, valamint a rendelkezésre álló adatok alapján dönt a más célú hasznosítás engedélyezéséről. Az engedélyt határozattal hozza meg, amely megadott határidőn belül engedélyezi a kérelemben foglalt cél megvalósítását. Az engedélyező határozat öt év elteltével érvényét veszíti. A földtörvény részletesen rendelkezik arról is, hogy a más célú hasznosítási kérelemnek mit kell tartalmaznia. A beadványban szerepelnie kell a tervezett beruházás teljes területigényé18

nek, amelyet földmérési alaptérképen – terület-kimutatással együtt – fel kell tüntetni. A törvény a kérelmező számára kötelezővé teszi, hogy a beruházás elhelyezésre több változatot jelöljön meg, hogy az engedélyező hatóság a földvédelmi szempontból legkedvezőbb megoldást választhassa. Kivételt képeznek, az úgynevezett helyhez kötött beruházások, amelyek meghatározása a törvény szerint a következő: – A már meglévő létesítmény bővítése – Közlekedési és közmű kapcsolatainak kiépítése – Valamint a bányaüzem és az egyéb természeti kincsek kiterme-

léséhez szükséges létesítmény A más célú hasznosítás engedélyezése során a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőség természet és tájvédelmi szakhatóságként működik közre, ami azt jelenti, hogy állásfoglalását a földhivatal eljárásához, a kérvény érdemi eldöntéséhez be kell szerezni. Ezen a ponton találkozik a termőföld törvény 37. §-a, és a – 340/2004.(XII. 22.) számú kormányrendelet által módosított – 166/1999.(XI. 19.) kormányrendelet. A termőföld törvény hivatkozott paragrafusa szerint: „a táj alaktani és helyi éghajlati jellegét meghatározó elemeit, így különösen a domborzatot és a jellegzetes felszíni alakzatokat, a természetes vízfelületeket, a nádasokat és vizes élőhelyeket (tavak, vízfolyások, holt medrek, források), a mezőgazdasági termelés számára kedvezőtlen termőhelyi adottságú területek természetes növényállományát, a kulturális vagy történeti szempontból jelentőséggel bíró tájértékeket (kunhalmok, földvárak, rommezők stb.) a termőföld hasznosítása, a meliorációs tervek készítése és végrehajtása, valamint egyéb tevékenységek végzése során meg kell őrizni”.

5. Más célú hasznosítás engedély nélkül Az elmúlt évek tapasztalatai alapján – a földvédelmi eljárások során – az engedély nélküli más célú hasznosítások ügyében hozott határozatok okozzák a legtöbb feszültséget a lakosság és a hatóság között. Igen nagy a társadalmi igény a zöldövezeti lakóhelyek megteremtése, valamint a vállalkozások részéről a „zöldmezős” ipari-kereskedelmi beruházások iránt. Ennek megfelelően nagyszámú építkezés kezdődött és kezdődik napjainkban is a belterületen kívül. A termőföld törvény ismeretének hiánya az egyik ok, ami miatt az esetek többségében földhivatali engedély nélkül kezdenek az emberek – külterületen, termőföldön – lakó és gazdasági épület, valamint ipari és kereskedelmi létesítmény, de mezőgazdasági telephely építésébe is. Az elsőfokú építésügyi hatóságnak – az önkormányzatok műszaki, építési osztályának – bizonytalan jogalkalmazása is bonyolítja a helyzetet. A 46/1997.(XII.29.) KTM rendelet 17.§ „f” pontja előírja, hogy „az építési engedély iránti kérelemhez mellékelni kell termőföld vagy belterületi, de mezőgazdasági művelés alatt álló föld felhasználásával járó építési tevékenység esetén a földhivatal más célú hasznosításhoz adott engedélyét 1 példányban.” A tapasztalat azt mutatja, hogy számtalan esetben nem kéri az építésügyi hatóság az építési engedély kiadása előtt a termőföld más célú hasznosítására vonatkozó földhivatali engedélyt, mivel a helyi építési szabályzat övezeti besorolása szerint az adott ingatlanon létesíthető lakóépület, gazdasági épület vagy telephely.

19

Sok esetben találkoztam azzal a kifogással – engedély nélküli más célú hasznosítási eljárás során –, hogy az önkormányzat képviselőtestülete határozatával már belterületbe vonta az ingatlant. Ez valóban szükséges a belterületbe vonási eljárás kezdeményezéséhez, de földügyi szempontból a földvédelmi járulék mértékét is meghatározó engedély kiadását követő ingatlan-nyilvántartási átvezetésig, egy adott ingatlan termőföldként szerepel és a termőföldre vonatkozó előírásokat kell rá alkalmazni. Engedély nélkülinek minősül a más célú használat, ha az már megkezdődött az engedély kiadása előtt, vagy az engedélyben szereplő határidő eltelte után valósítják meg. Az engedélyező határozat – amennyiben az igénybevétel nem kezdődött meg – a jogszabály erejénél fogva öt év elteltével érvényét veszíti. Engedély nélkülinek minősül az időleges más célú hasznosítás, ha az engedélyezett idő elteltével is tovább folytatják. Az engedély nélküli más célú hasznosítás megvalósulásakor, minden esetben a körzeti földhivatalnak el kell rendelnie az eredeti állapot helyreállítását a termőföld törvény 50. § (1) bekezdése alapján. Az építési engedély megléte nem mentesíti az ügyfelet a termőföld törvény törvényben előírt eljárás lefolytatása és jogkövetkezményei alól. Különösen sok problémát jelentenek a volt zártkerti területeken lévő ingatlanok. Ezek nyilvántartása külterületi termőföldként történik, annak ellenére, hogy arculatuk sokszor kertvárosi vagy üdülőövezeti képet mutat. A gyakran kisméretű, keskeny földrészletek és a közöttük vezető keskeny utak nem felelnek meg az országos építési szabályzat előírásainak, így a belterületbe vonásukat sokszor akkor sem vállalják fel az önkormányzatok, ha egyébként lenne rá pénzeszközük. A zártkerti ingatlanok kilencvenes évek előtti különleges megítélése erősen belerögződött a köztudatba és a tulajdonosok nagyobbik része még a mai napig sem tekinti – több, mint tíz évvel a termőföld törvény hatályba lépése után – külterületi termőföldnek. Az eredeti állapot helyreállítását a földhivatal határozata határidő megjelölésével rendeli el. A határozat ellen az államigazgatási eljárás szerint jogorvoslattal lehet élni a megyei földhivatal felé. Amennyiben az eredeti állapot helyreállítását elrendelő határozat jogerőre emelkedik, az ügy kimenetelében két megoldás következhet. Az első, hogy az ügyfél helyreállítja az eredeti állapotot határidőre, amit a földhivatal helyszíni szemlén ellenőriz és átvesz, vagy szükség esetén további munkák elvégzését írja elő. Ha a földhivatal elfogadja az eredeti állapot helyreállítását, arról határozatot hoz és rendelkezik a fizetendő földvédelmi járulékról és bírságról. A lehetséges második megoldás, hogy az ügyfél felmentési kérelmet nyújt be – a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Földügyi és Térinformatikai Főosztályának címezve – a körzeti földhivatalhoz. Ha az engedély nélküli más célú hasznosítást végrehajtó földhasználó nem azonos a tulajdonossal a kérelemhez mellékelni kell a tulajdonos hozzájáruló nyilatkozatát is. A minisztérium a kérelemre – indokolt esetben – felmentést adhat. Ilyenkor a felmentést adó határozatban egyidejűleg rendelkezik a földvédelmi járulékról és az annak háromszorosát kitevő földvédelmi bírságról. A felmentés megadásához szükséges – a 166/1999.(XI.19.) kormányrendelet szerint – a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőség tájvédelmi szakhatósági hozzájárulása.

20

6. A földvédelmi járulék A termőföld törvény 52. § (1) bekezdése szerint a termőföld más célú hasznosítása esetén egyszeri földvédelmi járulékot kell fizetni. A hatósági engedély mellet a földvédelmi járulék is a termőföld védelmét szolgálja. Egyrészt differenciált mértéke miatt a föld minőségét szem előtt tartó területtakarékos felhasználásra ösztönöz, másrészt forrásául szolgál a külön jogszabály szerinti „Termőföld minőségi védelme, hasznosítása előirányzat felhasználási keretszámla”, melyből az állam a földvédelmi szempontból indokolt tevékenységeket támogatja. Minősített esetekben mentesül a földvédelmi járulék fizetése alól a kérelmező. Ezek ismerete fontos, ezért tételesen idézem a termőföld törvény 52. § (3) bekezdését. Nem kell földvédelmi járulékot fizetni, ha a termőföldet engedély alapján és annak megfelelő módon:

a) talajvédelmet szolgáló létesítmény, b) talajvédelmet szolgáló véderdő, c) öntözőcsatorna és belvízcsatorna, d) közüzemi lakossági, ivóvíz- és csatornaellátást szolgáló létesítmények és annak védőterülete, f) a települési önkormányzat által meghatározott gazdasági (tanya, farmgazdaság) területen az indokolt állandó ott-lakáshoz és a mezőgazdasági termeléshez szükséges lakó- és gazdasági épületek létesítése, g) fokozottan védett természeti terület, h) természetvédelmi beruházás, illetőleg természetvédelmi hasznosítás, i) kettő hektárt meg nem haladó nagyságú területen települési vagy megyei szociális intézmény, egészségügyi, sportlétesítmény építése céljára használják fel, j) a más célú hasznosítást a tulajdonos részére, 400 négyzetméternél nem nagyobb területre, továbbá ha k) saját célra történő lakásépítés vagy önkormányzati bérlakásépítés megvalósítása céljából engedélyezik. A „j” és „k” pontban rögzített mentesség nem vonatkozik a budapesti agglomerációhoz és a Balaton Kiemelt Üdülőkörzethez tartozó települések területén fekvő termőföld más célú hasznosítása esetén.

A földvédelmi járulék – forint értékének – kiszámítása a termőföld törvény 1. számú melléklete szerint a következő szorzókkal történik, az aranykorona (Ak) érték alapján

Minőségi osztály

Szántó, szőlő, gyümölcsös, kert művelési ágak esetén

Rét, legelő (gyep), nádas, fásított terület, halastó művelési ágak esetén 21

1.

92 000

48 000

2.

76 000

40 000

3.

60 000

32 000

4.

44 000

24 000

5.

28 000

16 000

6.

20 000

12 000

7.

12 000

8 000

8.

4 000

4 000

A földvédelmi járulék ötven százalékát kell fizetni, ha előzetes engedély alapján és az engedélynek megfelelően a más célú hasznosítás mezőgazdasági tevékenységéhez kapcsolódó beruházás megvalósítására, haltenyésztésre is alkalmas víztározó létesítésére, vagy mezőgazdasági érdekeket is szolgáló árvízvédelmi töltés létesítésére vagy felújításának céljára történik. A földvédelmi járulék ötven százalékkal növelt összegét kell megfizetni, ha a külön jogszabály szerint árutermelőnek minősülő szőlőt, gyümölcsöst, továbbá öntözésre berendezett, illetőleg talajvédelmi létesítményekkel ellátott termőföldet hasznosítanak más célra.

7. A földvédelmi bírság A földvédelmi bírságra, a termőföld más célú hasznosításának hatósági engedélyezéséhez és a földvédelmi járulékfizetési kötelezettséghez hasonlóan - a földvédelem, illetve a termőföldek rendeltetésszerű hasznosításának érdekében van szükség. A földvédelmi bírság részben a hasznosítási kötelezettségek betartásának kikényszerítését, részben pedig a már visszafordíthatatlan kártétel nemzetgazdaság részére történő megtérítését és a Termőföld minőségi védelme, hasznosítása előirányzat felhasználási keretszámlán keresztüli pótlását szolgálja. A termőföld törvény részletesen meghatározza azokat az eseteket, amelyekben földvédelmi bírságot kell fizetni, s meghatározza a kiszabással és megfizetéssel kapcsolatos előírásokat is. Az 55. § (1) bekezdése szerint földvédelmi bírságot köteles fizetni az, aki neki felróhatóan

a) a termőföld hasznosításával kapcsolatos kötelezettségét vagy az ideiglenes, mellék-, illetőleg újrahasznosítást elmulasztja, b) az időleges hasznosítást követően a termőföldet az ingatlannyilvántartás szerinti minőségi osztálynál alacsonyabb minőségi osztályú termőföldként, vagy a határozatban megállapított határidő eltelte után teszi termelésre alkalmassá, c) a természetvédelmi oltalom alatt álló terület művelési ágát engedély nélkül vagy attól eltérően változtatja meg, d) a termőföldet engedély nélkül vagy annak előírásaitól eltérően hasznosítja más célra. A földvédelmi bírság mértékét a termőföld törvény 2. számú melléklete tartalmazza, amelyből most az engedély nélküli más célú termőföld hasznosításhoz kapcsolódva a 3. pontot 22

emelném ki, amely szerint a hivatkozott esetben a földvédelmi bírság a járulék háromszoros összege. A földvédelmi bírságot a földhivatal határozatának jogerőre emelkedésétől számított harminc napon belül kell megfizetni. Annak érdekében pedig, hogy a földvédelmi érdekek maradéktalanul érvényesíthetők legyenek, és az ahhoz kapcsolódó fizetési kötelezettségek ügyében méltányossági alapon ne születhessen döntés, a termőföld törvény 56. § (3) bekezdése kimondja, hogy a járulék és bírság megfizetésének kötelezettsége alól sem mentesség, sem kedvezmény nem adható. A földvédelmi bírságot a földvédelmi járulékhoz hasonlóan, a külön jogszabályban meghatározott 10032000–01220191–53000004 számú Termőföld minőségi védelme, hasznosítása előirányzat felhasználási keretszámlára kell befizetni. A határidőre meg nem fizetett földvédelmi járulék és földvédelmi bírság adók módjára behajtandó köztartozás. Fontos tudni, hogy a földvédelmi bírság - a termőföld ingatlan-nyilvántartás szerinti művelési ágának vagy az engedély nélkül más célra hasznosított termőföld eredeti állapotának helyreállítási kötelezettsége alól adott felmentés esetét kivéve - ismételten is kiszabható.

8. Nemzeti hatáskörben nyújtott támogatások, a termőföld minőségi védelmére és hasznosítására A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló 1997. évi CXIV. törvény 10.§ (2) bekezdésének b) pontjában kapott felhatalmazás alapján FVM rendelettel meghatározza az adható támogatási formákat, azok mértékét és az azokhoz való hozzájutás módját. A minisztérium évek óta két témakörben tesz pályázati felhívást közzé a termőföld minőségi védelmének és hasznosításának támogatására. Az első a „termőföld rendeltetésszerű hasznosításra alkalmassá tételével összefüggő feladatok támogatása”, a második a „birtok-összevonási célú” termőföld vásárlás támogatása. 8.1. A termőföld rendeltetésszerű hasznosításra alkalmassá tételével összefüggő feladatok témakörben a támogatás a következő célokra vehető igénybe a) gyepterületek művelési ág változást nem eredményező hasznosításra való alkalmassá tétele, b) a birtok-összevonási célú önkéntes földcserék lebonyolításának elősegítése, c) engedéllyel selejtezésre kerülő ültetvények (szőlő, gyümölcsös) felszámolása, d) az erdő és fásított terület művelési ágú területek közötti utakat kivéve, a termőföldek megközelítését szolgáló, nem szilárd burkolatú utak és hozzájuk kapcsolódó vízelvezető árkok működő képességének felújításnak nem minősülő fenntartása. A pályázati felhívás alkalmazásában nem minősül szilárd burkolatú útnak a legfeljebb tíz centiméter vastagságú kőzúzalék borítással rendelkező út. A támogatás mértéke az igazolt költségek ÁFA nélküli értékének negyven százaléka. Ugyanazon célra és területre támogatás ismételten nem igényelhető. A d) pont szerinti célra azonban a pályázatban megjelölt megtérülési időt követően, de legalább 5 év után ismételt 23

pályázat benyújtására van lehetőség. Elutasítás esetén a pályázat a következő évben ismételten benyújtható. Az a), b), c) pontokban meghatározott célokra pályázhat minden termőföldtulajdonnal rendelkező vagy termőföldet használó, mezőgazdasági termelést folytató jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező /gazdasági/ társaság és gazdálkodó magánszemély, aki a 184/1999. (XII. 13.) kormányrendelet alapján a földhasználati nyilvántartásban szerepel. A d) pont szerinti, utak és hozzájuk kapcsolódó árkok működőképességének fenntartására irányuló pályázatot csak az út tulajdonosa vagy kezelője, illetve az általa megbízott nyújthat be. Az erre a célra benyújtott pályázathoz mellékelni kell legalább három, a munkák költségeire vonatkozó árajánlatot. A föld bérlője /használója/ által benyújtott pályázathoz mellékelni kell a föld tulajdonosának írásbeli egyetértő nyilatkozatát. Az FVM rendeletben meghirdetett határidőig beérkezett pályázatokat a megyei földhivatalok –az adatok ellenőrzése és helyességük igazolásával együtt – szakvélemény kíséretében rangsorolva továbbítják a minisztériumhoz. A hiányosan, vagy hibásan benyújtott pályázatokat a földhivatalok határidő megjelölésével kijavításra, illetőleg hiánypótlásra visszaküldik. A minisztériumhoz beérkezett pályázatokat a Földvédelmi Bíráló Bizottság vizsgálja felül. A bizottság öt tagból áll, véleményező, döntés-előkészítő és javaslattételi joggal rendelkezik. A pályázatok elbírálásáról a minisztérium – a bizottság javaslatának mérlegelésével – a rendeletben rögzített határidőig dönt. A pályázatok elbírálása során előnyben részesülnek azok, akik a kivitelezés során kitermelésre kerülő anyagok értékesítéséről gondoskodnak és az ebből származó bevételekkel – a pályázat költségvetésében – költségcsökkentő tényezőként számolnak. A pályázat elutasítása esetén a minisztérium döntéséről a földhivatal útján értesíti a pályázót. A pályázat elfogadása esetén a minisztérium az odaítélt támogatásról kifizetést engedélyező okiratot állít ki, melyet megküld a földhivatalnak. A földhivatal a kifizetést engedélyező okirat alapján a pályázóval támogatási szerződést köt. Nem veheti igénybe a támogatást az a pályázó, aki a földhivatal szerződéskötésről szóló kiértesítésének kézhezvételét követő 30 napon belül a támogatási szerződést nem köti meg. A támogatás teljes összegének kifizetésére csak a szerződésben rögzített munkák teljesítését követően, a földhivatal igazolása alapján kerülhet sor. Az átvételről szóló igazolást a földhivatal küldi meg a minisztériumnak. Ennek alapján a minisztérium intézkedik a támogatás öszszegének a pályázó által megjelölt számlára történő átutalására. Jogosulatlanul felvett támogatásnak minősül, ha a pályázó a pályázatban szereplő ingatlanok pályázat szerinti célnak megfelelő művelési ágát öt éven belül megváltoztatja. A jogosulatlanul igénybe vett támogatást a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeres mértékének megfelelő kamattal növelve vissza kell fizetni. A visszafizetésről a minisztérium az államigazgatási eljárás általános szabályai szerint határoz.

24

8.2. Birtok-összevonási célú termőföld vásárlás támogatása Támogatásban az a termőföldvásárlás részesíthető, ahol a földrészlet az ingatlannyilvántartásban szántó, szőlő, gyümölcsös, kert, rét, legelő, erdő vagy fásított terület művelési ágban van nyilvántartva. A vásárolt ingatlan a vevőnek legalább egy éve meglévő tulajdonával azonos, vagy − a település határától függetlenül − ahhoz csatlakozó dűlőben van. Erdő esetében a meglévővel azonos településen fekszik vagy a már meglévő erdőnek az erdőterv szerinti része, vagy ahhoz csatlakozik. Az osztatlan közös tulajdonban lévő részarány a pályázatban nem vehet részt. A pályázatban való részvétel feltétele, hogy a vevőnek már legalább egy hektár – szőlő és gyümölcsös művelési ágú termőföldből legalább 5.000 m2 – nagyságú termőföldtulajdona van a vásárolt földdel azonos, vagy a település határától függetlenül, de ahhoz csatlakozó dűlőben. A meglévő és a támogatással megszerzett termőföldterületének együttes nagyságának erdő esetén a 6 hektárt, szőlő és gyümölcsös művelési ágú termőföld esetében a 2 hektárt, egyéb művelési ágú termőföld esetén pedig, a 210 aranykoronát meg kell haladnia. A vevőnek kötelezettséget kell vállalnia arra, hogy a támogatással tulajdonul megszerzett termőföldet a támogatás folyósításától számított öt éven belül nem idegeníti el, más célra nem használja fel és a művelési ágának megfelelő tényleges mező,- illetőleg erdőgazdasági termeléssel saját maga hasznosítja. A pályázónak igazolnia kell, hogy vállalkozása megfelel a gazdasági életképesség kritériumainak. Vállalnia kell, hogy a termőföldszerzéssel megvalósult fejlesztés megfelel a minimális környezetvédelmi előírásoknak, és követi a külön jogszabály szerinti helyes gazdálkodási gyakorlatot. A pályázó meglévő és támogatással megszerzett termőföldterületének együttes nagysága a 300 hektárt nem haladhatja meg. A támogatás mértéke az adásvételi szerződésben kikötött vételárnak legfeljebb 20 százaléka, de pályázatonként maximum hárommillió forint. Pályázhatnak azok a nyilvántartásba vett magánszemélyek és gazdálkodók, akik: – Mezőgazdasági termeléssel foglalkozó vállalkozói, illetőleg őster-

melői igazolvánnyal rendelkeznek, – Az erdészeti hatóság által nyilvántartásba vett egyéni erdőgazdál-

kodónak minősülnek, – Mezőgazdasági, erdőgazdasági, vadgazdasági, illetve halászati te-

vékenységet folytató jogi személynek tagjai, vagy tulajdonosai, – Nyilvántartásba vett családi gazdaság tagjai.

A pályázatot az FVM rendeletben rögzített határidőig, de minden esetben az adásvételi szerződés keltétől számított 90 napon belül kell a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Földügyi és Térinformatikai Főosztályához benyújtani. (1055 Budapest, Kossuth tér 11.).

25

VI. FÖLDMINŐSÍTÉS 1. Bevezetés A termőföld hazánk nemzeti kincse, mással nem pótolható, de folytonosan és feltételesen megújuló-megújítható természeti erőforrásunk. Adottságainak legmegfelelőbb hasznosítása és sokoldalú funkcióképességének fenntartása a földtulajdonos, a földhasználó és az állam elsőrendű közös feladata. Megkövetelik ezt gazdasági érdekeink mellett a természet- és agrárkörnyezetvédelem elvárásai és az a felelősség is, melyet a következő generációkkal szemben viselünk. Magyarország ásványi erőforrásai szűkösek, természeti adottságai azonban a mezőgazdaság számára kedvezőek. Agráradottságaink, köztük a talaj- és a termőhelyi tulajdonságok objektív minősítése, valamint valós értékelése az agrár- és vidékfejlesztés kiindulópontja. Az összes földhasználó közül a mezőgazdaságnak a legnagyobb a felelőssége a föld és környezete állagának megóvásában. A fenntartható fejlesztés döntő alapelve e természeti erőforrások hosszú távú védelmének biztosítása, amely nem csupán a nemzetközi egyezményekből és a nemzeti törvényekből származó kötelezettség, hanem a vidéki gazdaságunk versenyképességének egyik fontos tényezője. Ellentétben a mezőgazdaságban működő egyéb tőke-javakkal, a termőföld nem emberi munka eredményeként jött létre, hanem külső erőforrásként jelenik meg. A termőföld a mezőgazdasági termelésnek egyidejűleg színtere és eszköze. A természeti folyamatoknak kitett, földrajzi elhelyezkedése nem változtatható meg. A föld termőképességgel, termékenységgel rendelkezik, ami más tőkerészekre szintén nem jellemző és ez az a tulajdonsága, amely alapvetően befolyásolja a gazdálkodás hatékonyságát. A föld használata rugalmasnak tekinthető, mivel több növényi kultúra termesztése megoldható rajta sikerrel. Bár megjegyzendő, hogy a föld minősége behatárolja a jövedelmezően előállítható növényi és állati termékek körét. A rossz minőségű földek limitálják a gazdaságos termelés lehetőségeit. És ezen a ponton kapcsolódik be a folyamatba a földminősítés. A talaj „minősége”, a föld „értéke” a talajjal szembeni társadalmi elvárásokat kifejező fogalmak. Minden földminősítési rendszer magán viseli az elvárásokat megfogalmazó természeti adottságait, függ az adott kor gazdasági helyzetétől, a történelmi hagyományoktól és a politika által megfogalmazott társadalmi igényektől. Emiatt nem is létezhet egy általános érvényű, teljesen objektív földminősítési rendszer. A termőföld ingatlanok földminősítési adataként a kataszteri tisztajövedelem szerepel az ingatlan-nyilvántartásban. A földminősítés hozadéki rendszerében a földminőség mérőszáma az aranykorona érték (Ak), amely mint a termőföld értékmérője hivatalosan, de társadalmilag is elfogadott jellemző.

26

2. Történeti előzmények A földminősítést az állami bevételek fokozásának szándéka hívta életre, tette szükségessé. A nemesi adómentesség megszüntetése nyitotta meg az utat a földadó kivetéséhez, és ennek megalapozására indult meg a földek mennyiségi és minőségi felleltározása. Hazánkban a földbirtokok megadóztatását II. József határozta el és elrendelte az ország területének felmérését, kataszterbe foglalását. A munkálatokat 1786-ban elkezdték, de befejezésére nem került sor, mivel a császár halálos ágyán ezt a rendelkezését is visszavonta. A kataszteri nyilvántartás alapján a hozadéki adózást az 1850. évi március 4-én kelt császári pátens terjesztette ki Magyarország területére. Ekkor ideiglenes katasztert készítettek községenként hat művelési ágra és 3-5 minőségi osztályra. Az ideiglenes kataszter, az un. „földadó ideiglen” készítését 1850-ben, Erdélyben 1867-ben fejezték be. Ez alapján vetették ki a földadót 1884-ig. Az 1875. évi VII. törvénycikk (a továbbiakban: Tc.) alapján állandó jellegű kataszteri nyilvántartás váltotta fel a „földadó ideiglen”-t, amelynek célja volt egy új, az időszaki változások átvezetésére is alkalmas földadó-kataszteri nyilvántartás elkészítése a kataszteri tiszta jövedelem alapján. A Tc. tárgya volt minden gazdaságilag hasznosítható földterület. Az aranykoronás földminősítési rendszer a Tc. végrehajtásának részét képezte, ahol is a minősítés alapját és így a földadó nagyságát, a területegységről átlagos agrotechnika mellett nyerhető tiszta hozadék képezte. A föld tiszta jövedelmének vették a közönséges gazdálkodás mellett tartósan elérhető középtermés értékét, levonva belőle a gazdálkodás rendes költségeit. Az így nyert érték a talaj minőségén túl függött, pl. az út-, vasúthálózattól, a szállítási feltételektől, a piac távolságától. Ez a talaj gazdasági szempontú megközelítését jelenti, mivel a tiszta jövedelmet a talaj- és általában a természeti viszonyok, valamint a közgazdasági körülmények szétválaszthatatlanul együttesen alakították ki. Az ország területét körzetekre, és ezeken belül lehetőleg egyenlő nagyságú becslőjárásokra osztották. Ez utóbbiakat szükség esetén tovább bontották osztályozási vidékekre. Az adóztatható területeket kezdetben 7, majd 6 művelési ágba (szántó, rét, szőlő, kert, gyümölcsös, legelő) sorolták be. Az elért terméseredmények figyelembevételével becslőjárásonként/osztályozási vidékenként minőségi osztályokat létesítettek. A minőségi osztályok száma művelési áganként legfeljebb 8 lehetett. Becslőjárásonként/osztályozási vidékenként, művelési áganként és minőségi osztályonként un. mintatereket jelöltek ki és a talajtulajdonságokat, adatokat mintatér jegyzékbe foglalták. A mintaterek kitűzéséről és vizsgálatáról részletes előírások rendelkeztek. Az un. járási mintaterek esetében becslőjárásonként/osztályozási vidékenként a művelési ágon belül felállított minőségi osztályokra külön-külön tiszta jövedelmi számításokat végeztek. E számítások eredményeként állították fel a kataszteri tisztajövedelmi fokozatokat. Ezek az adott időszak termelési színvonalának megfelelően egy kataszteri hold nagyságú földön több év átlagában elérhető tiszta jövedelem pénzben (aranyfedezetű forintban, később koronában) kifejezett gazdasági eredményt mutatták. A járási mintaterek alapján községenként végzett részletes osztályba sorozás útján állapították meg minden földrészlet minőségi osztályát és az annak megfelelő kataszteri tiszta jövedelmet. A községi minősítési munkálatok során jelölték ki az un. községi mintatereket, amelyeket a községi mintatér jegyzékekbe vezették be. A munka irányítását, szervezést és végrehajtását a Tc. a pénzügyminiszterre bízta. 1885-ben lépett érvénybe. A becslőjárásokra és mintaterekre, valamint a becslőbiztosok tapasztalataira alapozott földértékelés a kor színvonalán igen jó volt, bár módszeréből fakadóan a szubjektív megítélésnek is teret biztosított.

27

A gazdálkodásban és a művelési ágakban bekövetkezett változások a századfordulóra szükségessé tették a Tc. kiigazítását. Az 1909. évi V. törvénycikk alapján a földadó arányosabbá tétele céljából a földadókataszteren kiigazításokat hajtottak végre. Az 1909. évi V. tc. előírta a változások bejelentési kötelezettségét, és intézkedett arról, hogy a kataszteri tisztajövedelmi fokozatot koronában kell kifejezni. Ez szükség szerint új számításokat, illetve jelentős területen újbóli osztályba sorozást jelentett. Az „Ak” megnevezést a kataszteri tiszta jövedelemre 1924-től használják. A földadókatasztert az illetékes hatóságok a két világháború között és azt követően tovább vezették. Az állami földnyilvántartásról szóló 1963. évi 32. tvr. kimondta, hogy a földrészletek talajának minőségét talajosztályozással kell megállapítani és értékszámmal kifejezni. A tvr. végrehajtására kiadott 37/1963. (XII. 24.) korm. sz. rendelet fenntartotta a kataszteri tiszta jövedelem Ak-ban kifejezett értékelését, azonban a Tc., az 1881., 1885., 1909. évi V. tc. és az 1922. évi vonatkozó törvények és jogszabályok földnyilvántartással kapcsolatos rendelkezéseit hatálytalanította. Az Ak a földadókataszter részeként korábban kizárólag adóztatási (földadó) célokat szolgált. A felhasználási terület időközben bővült (kisajátítás, földvédelem, kedvezőtlen adottságú térségek támogatása), mert más földminőség mutató nem állt rendelkezésre. A bevezetés óta eltelt százhúsz évben a hozadéki rendszer és módszer nem változott, a vele szemben támasztott igényeknek többé-kevésbé megfelelt.

3. Jogszabályi környezet A földminősítés jelenleg hatályos jogszabályi alapját a termőföld törvény és a földminősítés részletes szabályairól szóló 105/1999. (XII. 22.) FVM rendelet jelentik. Az ingatlannyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (Inytv.) 91. § (2) bekezdés c) pontja egészítette ki a termőföld törvényt a földminősítésről rendelkező 56/A.-56/D. §-okkal. A módosítás 1999. január 1-én lépett hatályba. A termőföld törvény meghatározza a termőföld fogalmát: az a földrészlet, amelyet a település külterületén az ingatlan-nyilvántartásban szántó, szőlő, gyümölcsös, kert, rét, legelő (gyep), nádas, erdő, fásított terület művelési ágban vagy halastóként tartanak nyilván. Tekintettel arra, hogy a földminősítés szempontjából a termőföld törvény mellett az Inytv. több szakasza is kiemelt jelentőséggel bír, ezért szükséges a főbb kapcsolódási pontokat áttekinteni. Az ingatlan-nyilvántartás a termőföldnek minősülő ingatlan adatai között tartalmazza annak művelési ágát, minőségi osztályát és kataszteri tisztajövedelmét is (Inytv. 14. §), és ezen adatokat az Inytv. végrehajtásáról szóló 109/1999. (XII. 29.) FVM rendelet (Inyvhr.) 2. §-a értelmében a tulajdoni lap I. részén tünteti fel.

28

Az Inytv. 23. §-a alapján a mező- és erdőgazdasági művelés alatt álló földet - a rendszeres földhasznosítási módra tekintettel, a természetbeni állapotnak megfelelően - szántó, rét, legelő, szőlő, kert, gyümölcsös, nádas, erdő és fásított terület művelési ágban, illetve halastóként kell nyilvántartani. Művelés alól kivett területként kell nyilvántartani a mező- vagy erdőgazdasági művelés alatt nem álló földet. A mező- és erdőgazdasági művelés alatt álló vagy arra alkalmas, illetőleg alkalmassá tett föld minőségét osztályba sorozással - a természetbeni állapotnak megfelelően - kell megállapítani. A föld minőségeként a minőségi osztályt és az annak megfelelő kataszteri tiszta jövedelmet kell feltüntetni. A területegységre vonatkozó kataszteri tiszta jövedelmet, továbbá egyes települések földminősítési szempontból történő besorozását, a besorozás megváltoztatását a pénzügyminiszterrel a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter határozza meg. A Inyvhr. 40-49. §-ai az egyes művelési ágak ismérveit, tartalmi elemeit részletezik. A földminősítés fogalmát a termőföld törvény 56/A. §-a az alábbiakban határozza meg: az az eljárás, amelynek során a termőföldek minőségi osztálya és kataszteri tiszta jövedelme (aranykorona értéke) megállapításra kerül. A földminősítés módjáról az 56/B. § bekezdései rendelkeznek. Az 56/C. § írja elő, hogy a termőföld kataszteri tiszta jövedelmét (Ak) a minőségi osztály, a kataszteri tiszta jövedelmi fokozat és a területnagyság figyelembevételével kell meghatározni. Az 56/D. § a végrehajtás törvény szintű szabályait tartalmazza: a földminősítéssel kapcsolatos feladatok végrehajtását az érintett ingatlan tulajdonosa tűrni köteles. A földminősítési munkák végzéséről az ingatlan tulajdonosát/használóját előzetesen értesíteni kell. A földminősítést végzőnek erre való jogosultságát igazolnia kell. A földminősítési munkák során az ingatlan tulajdonosának okozott kárt a földminősítést végző szervezet köteles megtéríteni. A földminősítés részletes szabályairól szóló 105/1999. (XII. 22.) FVM rendelet A végrehajtásról szóló miniszteri rendelet 2000. január 1-jén lépett hatályba. A legalapvetőbb fogalmak közül a becslőjárás a földminősítési rendszer olyan területi egysége, amelyben a termelési feltételek megközelítően hasonlóak. Az egyes becslőjárásokhoz művelési áganként és minőségi osztályonként különböző kataszteri tiszta jövedelmi értékek tartoznak. Ha a becslőjáráson belül a gazdálkodási vagy talajviszonyok a becslőjárás egész területére nem általánosíthatók, a becslőjárás további területegységekre: osztályozási vidékekre oszlik. Az egyes osztályozási vidékekhez művelési áganként és minőségi osztályonként különböző kataszteri tiszta jövedelmi értékek tartoznak. A kataszteri tiszta jövedelem: az az aranykoronában (Ak) kifejezett viszonyszám, amely az azonos művelési ágú területek termőképessége közötti különbséget fejezi ki. Minőségi osztály: a becslőjáráson és az osztályozási vidéken (a továbbiakban együtt: becslőjárás) belül művelési áganként a különböző minőségű területek megkülönböztetésére egytől legfeljebb nyolcig terjedő értékszám. Az alacsonyabb számértékű minőségi osztályok a jobb, a magasabb számértékűek pedig a rosszabb talajminőséget mutatják. Járási mintatér: az a terület, amely a becslőjáráson belül - a gyümölcsös, a fásított terület és a halastó művelési ág kivételével - művelési áganként és minőségi osztályonként az ott előforduló különböző minőségű földek jellemző tulajdonságainak (feltalaj vastagsága, fizikai félesége, szerkezete, színe, fekvése, vízgazdálkodása stb.) a termelés feltételeinek és természeti adottságainak szemléltetésére szolgál, s alapját képezi a községi mintaterek kijelölésének.

29

Községi mintatér: a településen belül - a halastó és a fásított terület művelési ág kivételével művelési áganként és minőségi osztályonként az ott előforduló különböző minőségű földek jellemző tulajdonságainak szemléltetésére szolgál. A községi mintaterek a településen belül előforduló különböző művelési ágú földek részletes osztályba sorozásának alapját képezik. Járási és községi mintatérjegyzék: a becslőjárásban előforduló különböző minőségű földek jellemző talajtulajdonságait, a termelés feltételeit és természeti adottságait művelési áganként és minőségi osztályonként a járási mintatérjegyzék, a településen belül előforduló különböző művelési ágú és minőségű földek jellemző talajtulajdonságainak, a termelés feltételeinek és természeti adottságainak leírását a községi mintatérjegyzék tartalmazza. A becslőjárások és osztályozási vidékek felsorolását a rendelet 1. számú melléklete, a települések becslőjárások, illetve az osztályozási vidékek szerinti besorolását pedig a 2. számú melléklete tartalmazza. 3.1. Osztályba sorozás Az osztályba sorozás helyszíni földminősítési eljárás. A mező- és erdőgazdasági művelés alatt álló vagy arra alkalmas, illetve alkalmassá tett föld minőségi osztályát és kataszteri tiszta jövedelmét osztályba sorozással kell megállapítani. Az osztályba sorozás célja a külön jogszabályban meghatározott művelési ágakban hasznosított különböző minőségű termőföldek egytől nyolcig terjedő minőségi osztályának megállapítása. Az osztályba sorozás alkalmával a minőségi osztályt a vizsgált földterület jellemző talajtulajdonságainak, a termelés feltételeinek és természeti adottságainak a községi mintatérjegyzékben feltüntetett adatokkal történő összehasonlításával kell meghatározni. Az összehasonlításnak ki kell terjednie a talaj termőképességét befolyásoló legfontosabb adatokra: a talaj felső rétegének vastagságára, színére, fizikai féleségére, szerkezetére, a szervesanyag jelenlétére, a vízgazdálkodási tulajdonságokra, a terület domborzati adottságaira; az altalaj jellemző talajtulajdonságaira és hidrológiai viszonyaira; a különböző művelési ágakban hasznosított területek növénykultúrájára kedvező vagy kedvezőtlen hatással bíró talaj, domborzati, éghajlati, vízgazdálkodási és agrotechnikai adottságokra. A talajt a minőségi osztályra jellemző mélységig, legfeljebb száz centiméterig kell megvizsgálni. Az egy művelési ágba tartozó földterületen belül előforduló eltérő minőségi földek (a továbbiakban: talajfoltok) természetbeni elhelyezkedését, kiterjedésének határvonalát egyszerű méréssel vagy becsléssel kell megállapítani. 3.2. Mikor kell osztályba sorozást végrehajtani – A település külterületére új állami földmérési alaptérkép készítése, – A különböző becslőjárásba tartozó települések közigazgatási hatá– – – –

30

rának egymás közötti megváltoztatása, A földrészlet, alrészlet (a továbbiakban együtt: földrészlet) határvonalának vagy művelési ágának megváltoztatása, A más célra hasznosított föld mező- vagy erdőgazdasági művelésbe vonása, újrahasznosítása, A becslőjárás, illetve a település területén új művelési ág megállapítása, A járási, illetve községi mintatérjegyzékben nem szereplő minőségi osztály megállapítása,

– A település belterületén egy hektárt meg nem haladó területű

beépítetlen ingatlanok összevonása útján egy hektárt meghaladó kiterjedésű ingatlan keletkezése, – A termőföld minőségének megváltozása (talajjavulás, talajromlás), – Az ingatlan-nyilvántartás átalakítása esetén. Nem kell helyszíni földminősítési eljárást végrehajtani a földrészlet határvonalának megváltoztatása esetén, ha a település külterületének osztályba sorozása már korábban megtörtént, és a földminősítési térkép a minőségi osztályok határvonalát tartalmazza. 3.3. A földminősítési térkép Az osztályba sorozás eredményét az eljárás során földminősítési térképen (munkatérkép) kell feltüntetni. Munkatérkép céljára a külön jogszabályban meghatározott ingatlannyilvántartási térkép egy másolati példánya szolgál. A munkatérképen - a földrészletek határvonalára tekintet nélkül - az 5.000 m2-t elérő vagy azt meghaladó talajfoltok határvonalát fel kell tüntetni. Az eltérő minőségű területeket a természetbeni elhelyezkedésüknek és alakjuknak megfelelően - a munkatérkép méretarányának figyelembevételével - szabadkézzel húzott szaggatott vonallal kell egymástól elhatárolni. Az elhatároló vonal mindkét oldalán fel kell tüntetni a talajfoltok minőségi osztályát. A munkatérképen a természetbeni helyüknek megfelelően a járási és községi mintatereket és az általuk képviselt minőségi osztályt is jelölni kell. Több minőségi osztályba tartozó, külön jogszabály szerint erdő művelési ágú földrészletek esetében a minőségi osztályok elhatároló vonalait nem kell a munkatérképen feltüntetni. Az egyes minőségi osztályok területét és kataszteri tiszta jövedelmét, - ha területe nem változott az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett adatokkal egyezően kell megállapítani. A külön jogszabály szerint telepítés folytán erdő művelési ágban nyilvántartandó földterület minőségi osztályát és kataszteri tiszta jövedelmét a mintatérjegyzékben foglalt adatok alapján kell megállapítani. A fásított terület művelési ágba felvételre kerülő, valamint a nádas művelési ágban nyilvántartott földterületek esetében a minőségi osztály és a kataszteri tiszta jövedelem megállapítása során az erdő művelési ágra vonatkozó rendelkezések szerint kell eljárni. Az osztályba sorozás eredményét az ingatlan-nyilvántartásban fel kell tüntetni. A különböző minőségi osztályokba tartozó földrészletek minőségi osztályának és kataszteri tiszta jövedelmének megállapítása során az egyes minőségi osztályokba tartozó területek közül azokat, amelyeknek a területe a földrészleten belül a 400 m2-t nem éri el, a mellette lévő nagyobb területű minőségi osztály területénél kell figyelembe venni. 3.4. A földminősítési adatokban bekövetkezett változások vezetése A mintatér megszüntetésével, új mintatér kijelölésével, a földterület művelési ágával, a föld minőségével, a földrészlet, valamint a minőségi osztály határvonalával kapcsolatos változást a munkatérképen érvényesíteni kell. Az ingatlan földminősítési adataiban bekövetkezett változásról a külön jogszabály rendelkezései szerint a körzeti földhivatal, illetve a fővárosban a Fővárosi Kerületek Földhivatala (a továbbiakban együtt: körzeti földhivatal) külön jogszabályok rendelkezései szerint bejelentés alapján, ellenőrzése során vagy hivatalból szerez tudomást.

31

Ha a művelési ág, a földrészlet területe vagy határvonala, a föld minősége, valamint a minőségi osztály határvonalának változása miatt a mintatér megszűnik, akkor helyette helyszíni eljárással új mintateret kell kijelölni, és a változást a mintatérjegyzéken át kell vezetni. A több megye területére kiterjedő becslőjárás esetén a járási mintaterek felülvizsgálatával, újak kijelölésével kapcsolatos munkálatokat illetékességi területükre kiterjedően az érintett megyei földhivatalok végzik. A változásról szóló értesítést, illetve új járási mintatér kijelölése esetén annak leírását valamennyi érintett megyei földhivatalnak meg kell küldeni. A földterület nyilvántartott művelési ágának más művelési ágra változtatása, illetve az eddig más célra szolgáló földterület mező- és erdőgazdasági művelésre alkalmassá tétele esetében a természetbeni állapottal egyező új művelési ág minőségi osztályát és kataszteri tiszta jövedelmét osztályba sorozással kell megállapítani. A földminőség változást abban az esetben kell az ingatlan-nyilvántartásban érvényesíteni, ha a korábbi állapothoz képest a jellemző talajtulajdonságokban beállott tartós változás alapján a földterület új besorolása legalább két minőségi osztállyal, vagy egy minőségi osztállyal és hektáronként legalább nyolc aranykoronával tér el. Az Inyvhr. 62-63. §-ai szintén tartalmaznak a művelési ág és a földminőség változására vonatkozó rendelkezéseket. A települések közötti közigazgatási határváltozás esetében, ha a növekvő és a csökkenő település azonos becslőjárásba tartozik, a földek minőségi osztályát - ha azok a természetbeni állapottal egyezőek - nem lehet megváltoztatni. Ha a települések különböző becslőjárásba tartoznak, a területátcsatolással kapcsolatos földminősítési kérdésekben a megyei, illetve fővárosi (továbbiakban: megyei) földhivatal dönt. A különböző becslőjárásba tartozó települések összevonása esetében a település földminősítési szempontból történő besorolása céljából a megyei földhivatal - a természeti és gazdasági adottságokra, a kataszteri tiszta jövedelemben bekövetkező változás mértékére és az összevonással járó feladatokra figyelemmel - javaslatot készít a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter részére. A besorolás megváltoztatásáról a külön jogszabály (Inytv. 23. §) rendelkezése szerint a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértésben határoz. 3.5. Illetékességi és hatásköri rend A földminősítési feladatokat is az általános illetékességi szabályok szerint végzik a körzeti és a megyei földhivatalok. A megyei földhivatal látja el a járási mintaterek kijelölését, felülvizsgálatát, a mintatérjegyzék vezetését és őrzését, valamint arról adatok szolgáltatását, a település új felmérését követő osztályba sorozási munkák végrehajtásának ellenőrzését, továbbá a másodfokon hatáskörébe utalt földminősítési ügyek intézését. 3.6. Eljárási szabályok A körzeti és a megyei földhivatal helyszíni földminősítési eljárása során a földminősítést végző személy - lakások és lakás céljára szolgáló helyiségek kivételével - bármely ingatlanba beléphet, illetve osztályba sorozási tevékenységet végezhet, amelyet az ingatlan tulajdonosa a termőföld törvény 56/D. §-ában foglaltak szerint tűrni köteles. A földhivatal a földminősítési eljárás időpontjáról köteles nyolc nappal megelőzően írásban értesíti a tulajdonost. Azonban az értesített tulajdonos távolmaradása a földminősítési eljárás lefolytatását nem akadályozza. 32

Az osztályba sorozás során a talajfeltárási munkákat természetesen úgy kell végezni, hogy az ne járjon az ingatlan szükségesnél nagyobb mértékű igénybevételével. Kár okozása esetén jegyzőkönyv, feljegyzés készítése után az érintett ingatlan fekvése szerint illetékes körzeti földhivatal a kár bekövetkeztéről, mértékéről és a kártalanításról határozatot hoz, amelyet a károsultnak megküld. Az ingatlan-nyilvántartás naprakészsége érdekében nem lehet eléggé hangsúlyozni az állampolgároknak a változások bejelentésére vonatkozó kötelezettségük fontosságát. Az Inytv. 27. §-a értelmében az ingatlan tulajdonosa, illetőleg a használó a változás bekövetkezésétől, illetőleg a tudomásszerzéstől számított harminc napon belül köteles bejelenteni az ingatlan fekvése szerint illetékes körzeti földhivatalnak mások mellett a földrészlet művelési ágában ideértve a művelés alól kivett területet is - és a föld minőségében bekövetkezett változást is. Kiemelendő, hogy külön jogszabályok rendelkezései figyelembevételével kell eljárni az erdő művelési ág létesítésével és megszüntetésével, árutermelő szőlő és gyümölcsös telepítésével vagy kivágásával, természetvédelmi oltalom alatt álló termőföld művelési ágának megváltoztatásával kapcsolatos ügyekben. Ezek hatósági engedélyhez (jóváhagyáshoz) kötöttek.

33

VII. A FÖLDMINŐSÍTÉSI RENDSZER MEGÚJÍTÁSI KÍSÉRLETEI 1. Az 1969-1972 között kidolgozott új földértékelési rendszer A Pénzügyminisztérium megbízásából, az Agárgazdasági Kutató Intézet irányításával kezdődött kutatási munka eredményeként Fórizs Józsefné - Máté Ferenc- Stefanovits Pál 1972-ben új termőhelyi értékelési rendszert dolgozott ki. A termőhelyi értékelési rendszer elvi alapja az, hogy a természeti tényezők: talaj, domborzat, éghajlat és a hidrológiai tényezők külön-külön értékelhetőek és az értékelés eredménye is egy értékszámban, a termőhelyi értékszámban (a továbbiakban: TÉSZ) kerül kifejezésre. A hosszabb távon állandó természeti tényezők összhatását, valamint a tényezők által meghatározott termékenységet 1től 100-ig terjedő TÉSZ-szel fejezték ki. A talajok termőképességét a genetikus talajrendszertan alapján 1-100 pont közötti viszonyszámmal értékelték. Az új földértékelési rendszer bevezetését megelőzően 1979-ben két módszer közül választottak az akkori döntéshozók. A „mintateres” módszer az Ak-rendszer mintatereinek laboratóriumi vizsgálatán és talajgenetikai minősítésén alapult. Mivel az új módszer részben a hozadéki rendszerre épült, átmentette annak hibáinak jelentős részét is. Bevezetése csak 4 évet és - akkori áron - 115 millió Ft ráfordítást igényelt. A „talajtérképes” módszer teljesen független az Ak-rendszertől. Bevezetéséhez a jövedelemszabályozáson kívül más célokra is felhasználható, tudományosan megalapozott 1:10.000 méretarányú országos talajtérképezés végrehajtása vált volna szükségessé. Megvalósítása az akkori körülmények között 8 évet és 650 millió Ft ráfordítást igényelt volna. A döntést követően a földhivatalok a növényvédelmi és agrokémiai hálózat közreműködésével - a földértékelésről szóló 1980. évi 16. számú törvényerejű rendelet és az annak végrehajtásáról szóló 26/1980. (XI. 9.) MÉM számú rendelet, valamint az 5/1981. (IV. 2.) MÉM számú rendelettel kiadott földértékelési szabályzat alapján - 1984. év végére a mintateres földértékelést az ország területén végrehajtották. A földértékelés eredménye, a mintateres TÉSZ, az Ak helyére beépült az ingatlannyilvántartásba. Végül azonban a mintateres TÉSZ nem került bevezetésre, mivel az Akhoz viszonyítva jelentősen megváltoztatta az akkori mezőgazdasági nagyüzemek jövedelemszabályozási pozícióit, ami az érintettek tiltakozását váltotta ki, valamint megoldatlan maradt a földek közgazdasági értékelése. A komplex (ökológiai-ökonómiai) földértékelési rendszer kialakításával kapcsolatos kutató tevékenység ugyanis 1988 végéig sem hozott megnyugtató eredményt. Az 1986 és 1990 közötti években a hivatkozott törvénynek az 1986. évi 27. törvényerejű rendelettel történt módosításával megkezdődött a mintateres földértékelés továbbfejlesztése a nagyméretarányú talajtérképes termőhelyi értékelés szintjére. A módosított törvény rögzítette, hogy a földértékelés alapjául szolgáló részletes, országosan egységes talajtérképezést a pénzügyi lehetőségekkel összhangban kell végrehajtani. Ennek eredményeként több, mint egy millió hektár korszerű talajtérkép (1:10.000 méretarányú) készült és több száz településen az ingatlan-nyilvántartásba beépült a talajtérképes módszerrel meghatározott TÉSZ is. Szükséges azonban jelezni, hogy ebben az időszakban is - a továbbvezetésének megszüntetésétől függetlenül – az Ak értéket kellett használni valamennyi hatósági eljárásban, illetve a 34

pénzügyekkel összefüggő kérdésekben. Mivel a komplex (természeti és közgazdasági) mérőszám kimunkálása nem vezetett eredményre a TÉSZ pedig önmagában nem volt alkalmas a hozadéki rendszer felváltására, az ingatlan-nyilvántartásból a TÉSZ törlésre, az „új földértékelés” pedig leállításra került. Tekintettel arra, hogy a földminősítés aranykoronás rendszerének fenntartásával legalább középtávon számolni kell, ezért a földhivatali hálózat folyamatosan gondoskodik a hozadéki rendszer karbantartásáról.

2. A földminősítés legújabb fejlesztési kísérletei Széles tudományos együttműködésben a közelmúltban földminősítési kutatások indultak. A korszerű földminősítés és termőhely-értékelés a piacgazdaság viszonyai között nélkülözhetetlen az elvonások és támogatások rendszeréhez, a mezőgazdasági hitelbiztosítási rendszerek kialakításához, nem hiányozhat a termelés- és környezetpolitika eszköztárából, de a gazdálkodók számára is szükséges a racionális földhasználat és a jövedelmező gazdálkodás mindennapi gyakorlatában, valamint szerephez jut a földforgalom, föld haszonbérlet területén is. A fejlesztés eredményeként a földminősítés kialakuló információs rendszere a fentieken túl szolgálná a fenntartható erőforrás-gazdálkodás és a környezetminőség javítás céljait.

35

VIII. INGATLAN-NYILVÁNTARTÁS Jelen fejezet arra vállalkozik, hogy az Olvasót végigvezesse az egységes ingatlannyilvántartás alapelvein, illetve az azokhoz kapcsolódó főbb jogszabályi rendelkezéseken, bemutatva ezzel az elsőfokú ingatlan-nyilvántartási eljárás egyes mozzanatait. Nyilvánvalóan e rövid tartalmi összefoglaló nem pótolhatja a Polgári Törvénykönyv és más jogszabályok ingatlan-nyilvántartási eljárást is érintő szabályainak, illetve az ingatlannyilvántartási jogszabályoknak a kellő ismeretét. Célja ezért elsősorban az, hogy az Olvasó az egységes ingatlan-nyilvántartás kialakulása történetének rövid bemutatása mellett, általános képet kapjon az ingatlan-nyilvántartási eljárást meghatározó alapvető rendelkezésekről. Mindazonáltal a szaktanácsadók agrárgazdaság területén nyújtott tevékenységére figyelemmel, e fejezet kiegészül a termőföldvásárlással, az elővásárlási jog gyakorlásával kapcsolatos és az ingatlan-nyilvántartási eljárást is érintő szabályok ismertetésével.

1. Az egységes ingatlan-nyilvántartás kialakulásáról Hazánkban az ingatlanok adatainak, az ingatlanhoz kapcsolódó jogoknak és jogilag jelentős tényeknek a nyilvántartása, valamint az előbbiekkel összefüggő a változások vezetése jelenleg egységes jogi és intézményi kereteken belül történik, az ingatlan fekvése szerint illetékes körzeti földhivatalok hatáskörébe tartozik. Nem mindig volt ez így. Az ingatlanok nyilvántartását egészen 1972-ig párhuzamosan több szervezet, eltérő szabályok alapján végezte. A telekkönyv hazai története egészen az 1800-as évek közepéig nyúlik vissza. 1855. december 15-én az osztrák igazságügyminiszter rendeletet adott ki a telekkönyvi rendtartásról, amelynek alapvető rendelkezései több mint száz éven át voltak érvényben. A telekkönyvet vezető hatósági feladatokat a királyi törvényszékek, majd 1912-től a járásbíróságok látták el. Ez előbbiekkel párhuzamosan az 1875. évi VII. törvénycikk általános földadókataszter készítését rendelte el. E nyilvántartás alapvető célját a földadó kivetéséhez szükséges adatok megállapítása képezte. A telekkönyvi intézményrendszer 1960-as újraszabályozását hamarosan követte a földadókataszter újraszabályozása is az állami földnyilvántartásról szóló 1963. évi 32. számú törvényerejű rendelettel. Így tehát telekkönyvvel párhuzamosan létrejött egy teljesen független, és eltérő célokat szolgáló nyilvántartás, az állami földnyilvántartás. Az állami földnyilvántartás és a telekkönyv tartalma részben átfedte egymást. Bár az ingatlanok meghatározó adatait (helyrajzi szám, fekvés, művelési ág terület) mindegyik tartalmazta, valamint mindkettőben szerepelt az ingatlan tulajdonosának, kezelőjének és használójának a neve, ugyanakkor egyik nyilvántartás sem volt teljes. Az állami földnyilvántartásnak nem voltak tárgyai sem az öröklakások, sem a szövetkezeti lakások, a telekkönyv pedig nem tartalmazta a közterületeket, és a földek tényleges művelési ágára és minőségére vonatkozó adatokat. Míg az állami földnyilvántartás csak a földek adataiért szavatolt, addig a telekkönyv csak a bejegyzett tulajdonjogot és egyéb jogokat tanúsította hitelesen, ezzel szemben a földek adatait már nem. A két nyilvántartás ráadásul teljesen eltérő szervezeti rendszerben működött. A párhuzamosság okán a két nyilvántartás naprakészen tartása számottevő többletmunkát igényelt. Mindemellett a két nyilvántartás külön-külön nem volt teljes, valamely ingatlan közhiteles állapotát is csak a telekkönyv és az állami földnyilvántartás egybevetésével, azok együttes használatával lehetett megismerni. Ez előbbiek okán a kormány 1971-ben határozott az egységes ingatlan-nyilvántartási szervezet kialakításáról, valamint a földügyi szakigazgatási tevékenység továbbfejlesztéséről. Az egyesítéssel a bírósági telekkönyvi hivatalok a földhivatali szervezetbe tagolódtak.

36

Az egységes ingatlan-nyilvántartás létrehozása szerkesztéssel történt. A szerkesztési eljárás tulajdonképpen egy új ingatlan-nyilvántartás készítését jelentette a korábbi két nyilvántartás adatainak összevetésével és helyszíni felmérésekkel. A két nyilvántartásban feltüntetett adatok, jogok és tények közötti ellentmondások olyan nagyságrendet képviseltek, mely miatt majdnem tíz évet igényelt a rendezést eredményező szerkesztési folyamat. Végül is az ingatlan-nyilvántartás vezetése és a földügyek intézése, valamint a földügyi szakigazgatási feladatok ellátása egyetlen szervezetnél összpontosult: a földhivatalok hatáskörébe került. Az ingatlan-nyilvántartás, földtulajdon, a földhasználat, a földvédelem, földértékelés, a földmérés és térképészet egységes szervezeti keretek közé történő integrálásának az oka elsődlegesen tehát az volt, hogy e területek egymásra épülnek és egy közös információs bázison alapulnak. Az így létrejött egységes nyilvántartás jogi kereteit az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1972 évi 31. törvény (a továbbiakban: Inytvr.), valamint az ennek a végrehajtására kiadott 27/1972. (XII. 31.) MÉM rendelet adta. Az Inytvr. közel harminc évig volt hatályban, mígnem 1997. december 2-i ülésnapján az országgyűlés elfogadta az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvényt (Inytv.). Az Inytv., valamint a végrehajtásáról szóló 109/1999.(XII.29.) FVM rendelet (Inyvhr.) csak az elfogadását követő két év múlva, 2000 január 1-én lépett hatályba. Az egységes ingatlan-nyilvántartás vezetésére vonatkozó alapvető rendelkezéseket azóta is e két jogszabály öleli fel.

2. Az ingatlan-nyilvántartás alapelvei és az azokhoz kapcsolódó szabályozás az Inytv.-ben Az Inytv. a bevezető rendelkezései körében rögzíti az ingatlan-nyilvántartás alapelveit. E rendelkezések ismerete több okból is jelentősséggel bír. Egyrészt a szóban forgó alapelvek az ingatlan-nyilvántartási eljárás esszenciáját adják. Némi túlzással ugyan, de mondhatjuk, hogy az Inytv. részletszabályainak többsége nem más, mint az alapelvek részletező kifejtése. Másrészt pedig egyes ingatlan-nyilvántartási alapelvek csöppet sem új keletű, a telekkönyvtől örökölt és az Inytvr. által megtartott jogi tradíciókat hordoznak, kiegészítve azokat új elemekkel. Bár a jogirodalom többféle ingatlan-nyilvántartási alapelvet is kidolgozott, jelen fejezet azonban gyakorlati megfontolásból csupán az Inytv. által meghatározott alapelvek és az azokhoz kapcsolódó részletszabályok ismertetésére szorítkozik. Ezek a következők: – – – – – –

Közhitelesség elve Nyilvánosság elve Kérelemhez kötöttség elve Rangsor elve Okirati elv Bejegyzési elv

37

2.1 A közhitelesség elve Az ingatlan-nyilvántartás egyik legfontosabb alapelve a közhitelesség [Inytv. 5. §]. Ennek keretében az Inytv. többirányú rendelkezést fogalmaz meg. Az ingatlan-nyilvántartás – ha törvény kivételt nem tesz – a bejegyzett jogok és a feljegyzett tények fennállását hitelesen tanúsítja. Így az ellenkező bizonyításáig az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jogról és feljegyzett tényről vélelmezni kell, hogy az fennáll, és az ingatlan-nyilvántartás szerinti jogosultat illeti meg. A jogok, tények törlése esetén pedig – az ellenkező bizonyításáig – azt kell vélelmezni, hogy azok nem állnak fenn. Leegyszerűsítve a kérdést, a közhitelesség elve tehát nem más, mint egy megdönthető vélelem, miszerint az ingatlan-nyilvántartás tartalmát ellenkező bizonyításig valónak kell tekinteni. Az előbbiek mellett, illetőleg azzal összefüggésben az Inytv. speciális szabályokkal védi a jóhiszemű szerzőket. Az Inytv. az ingatlan-nyilvántartási eljárásban jóhiszemű jogszerzőnek tekinti azt, aki az ingatlan-nyilvántartásban bízva, ellenérték fejében szerez jogot. A jóhiszemű szerző javára az ingatlan-nyilvántartást – az ellenkező bizonyításáig – az oda bejegyzett jogok és feljegyzett tények tekintetében akkor is helyesnek és teljesnek kell tekinteni, ha az a valóságos helyzettől eltér. Továbbá az ingatlan-nyilvántartáson kívül jogot szerző személy, illetve az ingatlan-nyilvántartásból törölt jog vagy tény jogosultja nem érvényesítheti megszerzett jogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett, illetőleg az őt rangsorban megelőző, jóhiszemű jogszerzővel szemben. A közhitelesség elve kapcsán indokolt utalni arra is, hogy az nem önmagában érvényesülő alapelv, hanem szorosan összefügg a nyilvánosság elvével, sőt ez utóbbi bizonyos szempontból feltételét is képezi a közhitelesség elvének. Ugyanis az Inytv. a közhitelesség körében rögzíti, hogy amennyiben valamely jogot az ingatlan-nyilvántartásba bejegyeztek, illetve, ha valamely tényt oda feljegyeztek, senki sem hivatkozhat arra, hogy annak fennállásáról nem tudott. Ellentétben a korábbiakban említettekkel, jelen esetben a törvény megdönthetetlen vélelmet állít fel amellett, hogy az ingatlan-nyilvántartás tartalma a jogszerzők előtt ismert (cognitio vélelme). Ugyanakkor, ezen törvényi vélelem önmagában öncélúvá válna a nyilvánosság elvének törvényi megfogalmazása nélkül. A cognitio vélelme szükségszerű következményeket von maga után a jogszavatosság körében, hiszen az ingatlan eladása esetén a vevő nem hivatkozhat arra, hogy az ingatlanon olyan jog áll fenn, amelyről nem tudott és a tulajdonszerzését akadályozza vagy korlátozza. (Természetesen nem vonatkozik ez arra az esetre, ha az eladó a vevő korlátozástól mentes tulajdonszerzéséért jótállott. [Ptk. 370. § (4) bekezdés]) Mindebből kifolyólag egységes a bírói gyakorlat abban, hogy az ingatlan-adásvételi szerződés megkötése előtt az ingatlan-nyilvántartás megtekintésének elmulasztása a vevő kockázata. Az együttműködési és a tájékoztatási kötelezettség elmulasztásának nincs kártérítési következménye, ha a vevő – az ingatlan-nyilvántartás megtekintése útján – meggyőződhetett volna az eladó tulajdonjogi helyzetéről, de ezt elmulasztotta 1 . 2.2. A nyilvánosság elve Miképp az a korábbiakban már említésre került, az Inytv. az ingatlan-nyilvántartás nyilvánosságának elve alapján áll, de teljes körű nyilvánosságot a törvény csak a tulajdoni lap tartalmának megismerhetősége vonatkozásában biztosít [Inytv. 4. §]. Tehát a tulajdoni lap feltétel nélkül nyilvános, azt bárki megtekintheti, arról feljegyzést készíthet vagy másolatot kérhet, és csupán a bejegyzés, feljegyzés alapjául szolgáló okiratok, a tulajdoni lapról törölt bejegyzések jegyzéke, illetve a jogosult személyazonosítója tekintetében van a

1

a Legfelsőbb Bíróság BH2000. 501 számon közzétett eseti döntése

38

nyilvánosságot korlátozó szabály. Ezért törvény eltérő rendelkezése hiányában az ingatlannyilvántartás szerinti jogosult, illetőleg kötelezett teljes bizonyító erejű magánokiratba vagy közjegyzői okiratba foglalt engedélyével ismerhető meg az okirattárban lévő és a jogosult, illetőleg kötelezett bejegyzése alapjául szolgáló magán- és közokiratok, hatósági határozatok tartalma, a jogosult személyi azonosítója, valamint a tulajdonosok jegyzéke (névmutató). Ugyanakkor az okirattárban lévő okiratok és határozatok, illetve a tulajdonosok jegyzéke az ehhez fűződő jogi érdek valószínűsítése esetén is megismerhetők. A földhivatal a tulajdoni lap nyilvánosságát a jelenleg hatályos rendelkezések alapján többféleképpen is biztosítja. Egyrészt az ügyfeleknek díjmentesen lehetőségük van a tulajdoni lapba történő betekintésre. Ekkor a földhivatalnak az érintett tulajdoni lap tartalmát számítástechnikai eszközzel, olvasható formában kell megjeleníteni, amely egyúttal magában foglalja a feljegyzés készítésének lehetőségét is. [Inytv. 67. § (1) bekezdés] A másik lehetséges mód a tulajdoni lap hiteles, illetve nem hiteles másolatának kiadása. Ez történhet papír alapon, illetve számítástechnikai adathordozón egyaránt, de az informatika területén végrehajtott fejlesztések eredményeképpen nem hiteles tulajdoni lap másolat adatátviteli vonalon keresztül is szolgáltatható. 2.3. Kérelemhez kötöttség elve Az ingatlan-nyilvántartási eljárásban a jogok és jogilag jelentős tények bejegyzésére illetőleg feljegyzésére irányuló ingatlan-nyilvántartási eljárás – amennyiben törvény másként nem rendelkezik – az ügyfél kérelmére vagy hatósági megkeresésre indul, és az ingatlannyilvántartásba csak az a jog, jogilag jelentős tény jegyezhető be, illetőleg kerülhet feljegyzésre, amelyet a kérelem vagy hatósági megkeresés megjelöl. [Inytv. 6. § (1) bekezdés] Következésképp az eljárás során a kérelemhez kötöttség kétirányú. Egyrészt vonatkozik az eljárás megindítására, másrészt pedig a döntés tartalmi körére, hiszen a földhivatal a kérelemben foglaltakon döntésével nem terjeszkedhet túl. Az előbbiekben ismertetett rendelkezések főszabályként érvényesülnek, azzal kapcsolatban az Inytv. mindössze két vonatkozásban tartalmaz eltérő rendelkezéseket. Az egyik ilyen esetkör az adatváltozások átvezetése. Az ingatlan adatainak, valamint az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jogosult nevének (cégnevének), illetve lakcímének (székhelyének, telephelyének) a megváltozását a földhivatal nem kérelemre, hanem az érdekelt bejelentése alapján vagy hivatalból vezeti át az ingatlan-nyilvántartásban. Az ingatlan határvonalában, területében, továbbá a földrészlet művelési ágában - ideértve a művelés alól kivett területet is - és a föld minőségében bekövetkezett változás, a nyilvántartás tárgyát képező épület, építmény létesítése, illetve lebontása, valamint a lakcím (székhelyének, telephely) megváltozása tekintetében a törvény ugyan bejelentési kötelezettséget ír elő, de a földhivatal bejelentés hiányában átvezetheti az adatváltozást, amennyiben arról ellenőrzése során vagy hivatalból tudomást szerez. [Inytv. 27. §] A fentiek mellett az Inytv. a jogok bejegyzése és a tények feljegyzése tárgyában folytatott eljárás kapcsán is meghatároz egy jól körülhatárolt esetkört, amikor is a földhivatal érdemi intézkedése meghaladhatja a kérelemben foglaltak tartalmi határait. Így be kell jegyezni a tulajdonjog átruházására irányuló okiratban kikötött haszonélvezeti jogot, használat jogát, tartási vagy életjáradéki jogot, elő- vagy visszavásárlási jogot, telki szolgalmi jogot, vételárhátralék biztosítására alapított jelzálogjogot, elidegenítési és terhelési tilalmat akkor is, ha az akire a tulajdonjogot átruházták csak a tulajdonjog bejegyzését kéri. Nem vonatkozik azonban ez arra az esetre, ha a tulajdonjog bejegyzése iránti kérelem benyújtásáig a jogosult ezeknek a jogoknak, illetve tényeknek a bejegyzéséről lemondott, vagy azok megszűntek. Mindemellett törölni kell az ingatlan-nyilvántartásból a kisajátítási, illetőleg a telekalakítási 39

eljárás megindítására vonatkozó bejegyzést az eljárás során hozott határozat alapján történt tulajdonváltozás, az elő- és visszavásárlási jogot, a vételi jogot, valamint a tulajdonjog fenntartásával történő eladás tényére vonatkozó bejegyzést az ezeken alapuló tulajdonszerzés, a zálogjog ranghelye előzetes biztosításának tényét az ezen alapuló valamely zálogjog, továbbá a jelzálogjog ranghelye fenntartásának tényét az ezen alapuló jelzálogjog, önálló zálogjog bejegyzésével egyidejűleg. Az öröklési szerződésen alapuló elidegenítési és terhelési tilalmat a szerződési örökös tulajdonjogának bejegyzésével egyidejűleg szintén törölnie kell a földhivatalnak, kivéve persze, ha az örökhagyóval szerződő fél az örökhagyó előtt halt meg. [Inytv. 50. §] Az említett kivételektől eltekintve azonban az ingatlanhoz kapcsolódó jog vagy tény keletkezését, módosulását, illetve megszűnését kérelemre vagy megkeresésre kell az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezni. A kérelmet a bejegyzés alapjául szolgáló szerződés (jognyilatkozat) keltétől számított 30 napon belül kell az ingatlan fekvése szerint illetékes körzeti földhivatalhoz benyújtani. Amennyiben a szerződés (jognyilatkozat) létrejöttéhez harmadik személy beleegyezése vagy hatósági jóváhagyás szükséges, a benyújtási határidőt beleegyezéstől, illetve a jóváhagyástól kell számítani. E határidő elmulasztásának ingatlannyilvántartási szempontból egyetlen szankciója van, miszerint a határidő elmulasztása esetén az illetékekről szóló törvény szerinti mulasztási bírságot kell fizetni. A bejegyzést (feljegyzést) jogszabály vagy a felek megállapodásának eltérő rendelkezés hiányában annak kell kérnie, aki ezáltal jogosulttá válik, de kérheti a bejegyzést (feljegyzést) az is, akinek ez bejegyezett jogát érinti. A kérelemnek tartalmaznia kell a kérelmező nevét, az érintett ingatlannak, valamint annak a jognak, ténynek vagy adatnak a megjelölését, amelynek bejegyzését kérik. [Inyvhr. 60. § (1) bekezdés] Abban az esetben, ha a bejegyzési kérelemben szereplő külföldi személy Magyarországon lakóhellyel nem rendelkezik, a bejegyzési kérelemhez mellékelni kell magyarországi kézbesítési meghatalmazottjának nevét és lakóhelyét (székhelyét), illetve a meghatalmazásnak elfogadását tartalmazó okiratot is. [Inytv. 26. §] A földhivatalnak el kell utasítania a bejegyzés iránti kérelmet a hiány pótlására való felhívás nélkül, ha a kérelem érthetetlen, valamint az okiratnak, illetve önmagának ellentmondó, továbbá, ha olyan jogra vagy tényre vonatkozik, amely nem tárgya az ingatlan-nyilvántartásnak, illetőleg az az ingatlan, jog vagy tény, amelyre a bejegyzést kérték az ingatlannyilvántartásban nem szerepel. Elutasítja a földhivatal a kérelmet akkor is, ha azt nem az arra jogosult nyújtotta be. [Inytv. 39. (4) bekezdés] A kérelem az ingatlan-nyilvántartási eljárás során visszavonható. Erre a szerződő feleknek közös nyilatkozatukkal mindaddig lehetőségük van, amíg a kérelem tárgyában a földhivatal nem hozott határozatot. Ha pedig a bejegyzés folytán harmadik személy vált volna jogosulttá, a kérelem visszavonásához az ő hozzájárulása is szükséges. [Inytv. 26. § (8) bekezdés] A kérelem visszavonása esetén a földhivatal az eljárást megszünteti és a kérelem összes mellékletét visszaküldi a kérelmezőnek. [Inyvhr. 61. §] Végezetül kiemelendő, hogy a kérelemhez csatolni kell a bejegyzés alapjául szolgáló okiratot, valamint annak másolatait, amelyeknek szintén tartalmaznia kell az okiratra vezetett záradékot (jóváhagyást, igazolást stb.) is. [Inytv. 26. § (5) bekezdés] Az Inytv. e rendelkezésének hangsúlyozása indokolt már csak azért is, mivel az szervesen kapcsolódik két másik ingatlannyilvántartási alapelvhez, a rangsor elvéhez és az okirati elvhez.

40

2.4. A rangsor elve Az ingatlan-nyilvántartásban egy-egy bejegyzés ranghelyét és ezzel a bejegyzések rangsorát – az Inytv. eltérő rendelkezése hiányában – a bejegyzés, feljegyzés iránt benyújtott kérelem vagy megkeresés iktatási időpontja határozza meg, az független a földhivatali határozat meghozatalának időpontjától. A beadványokat a földhivatalnak az iktatószámok sorrendjében kell elintézni. A földhivatalnak a beadvány iktatószámát a kérelem rövid tartalmával együtt a benyújtás napján a tulajdoni lapon fel kell jegyezni (széljegy), és ennek megtörténtét a beadványra rá kell vezetni ezzel tanúsítván az ingatlan-nyilvántartási eljárás megindítását. [Inytv. 48. § (1) és (2) bekezdések] A bejegyzés alapjául szolgáló okiratok keltezésének időpontja határozza meg az egyidejűleg érkezett beadványok bejegyzésének ranghelyét. Egyidejűleg érkezettnek azokat a beadványokat kell tekinteni, amelyek ugyanazon napon érkeztek vagy kerültek benyújtásra. [Inytv. 7. § (1) bekezdés, Inytv. 44. § (1) bekezdés, Inyvhr. 83. § (1) bekezdés] Az előzőekben már említésre került, hogy a kérelemhez csatolni kell a bejegyzés alapjául szolgáló okiratot is. Ennek a tárgybani alapelv vizsgálata kapcsán atekintetben van jelentősége, hogy a bejegyzés alapjául szolgáló okiratnak nem tekinthető iratot a rangsor megállapításánál nem lehet figyelembe venni [Inytv. 44. § (1) bekezdés], és így ranghelyet is csak olyan kérelemmel lehet alapítani, amelyhez a bejegyzés alapjául szolgáló okiratot is mellékelték [Inytv. 7. § (1) bekezdés]. A rangsor elve tehát teljes mértékben meghatározza az egyes beadványok intézésének sorrendjét, amelytől a földhivatal eljárása során nem térhet el, kivéve ha az ügyfelek kérik. A beadványok rangsora valamennyi érdekelt hozzájárulásával változtatható meg, amelyet közokiratba, ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba vagy olyan magánokiratba kell foglalni, amelyben az érdekeltek névaláírásának valódiságát közjegyző tanúsítja. [Inytv. 44. § (2) bekezdés] A rangsor elve első pillantásra egyszerű technikai jellegű szabálynak tűnhet, egy rendező elvnek, mely a földhivatalnak szolgál zsinórmértékül a beadványok intézésekor, azok sorrendje, illetőleg a bejegyzések ranghelye tekintetében. A rangsor elve azonban ennél jóval több. „A rangsor elve jelenlegi jogunkban azt jelenti, hogy egymást kizáró jogok, tények vagy körülmények közül az az erősebb, amelyet később jegyeztek be, egymással összeférő jogok, tények vagy körülmények közül pedig az, amelyiket előbb jegyeztek be. (Egymást kizáró jogok pl.:az egész ingatlanra vonatkozó két tulajdonjog; összeférők pl.: két jelzálogjog) Ennek megfelelően a bejegyzések egymáshoz viszonyítva rangsorban állnak, míg egy-egy bejegyzésnek ranghelye van.[…] Miben nyilvánul meg az, hogy valamely jog, tény vagy körülmény erősebb mint a másik? Ha egymást kizárják, abban nyilvánul meg, hogy a korábban bejegyzett nem áll fenn többé, ha pedig összeférnek, akkor abban, hogy a rangsorban hátrább álló csak akkor és annyiban érvényesülhet, amikor és amennyiben az érvényesülést az előbb álló lehetővé teszi, megengedi. 2 ” Jóllehet az idézett sorok a rangsor elvét még, mint telekkönyvi alapelvet tárgyalják, azonban annak kifejtett tartalma az egységes ingatlannyilvántartási rendszerben egyaránt változatlanul irányadó 3 . 2.5. Okirati elv és az ahhoz kapcsolódó szabályok

2

Dr. Kampis György: Telekkönyvi jog, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1963. 104. oldal

3

Lenkovics Barnabás: A dologi jog vázlata, Eötvös József Könyvkiadó, Budapest, 1996. 151. oldal

lásd még Tóth Lajos: Az ingatlan-nyilvántartásunk alapelvei, a szegedi József Attila Tudományegyetem Államés Jogtudományi Kara tudományos bizottságának kiadványa 41

Mint már többször, többek között rangsor elvének tárgyalása kapcsán is említésre került, a kérelemhez (megkereséshez) csatolni kell a bejegyzés alapjául szolgáló okiratot. Az okirati elv alapján ugyanis az ingatlan-nyilvántartásban jog és jogilag jelentős tény bejegyzésére, adatok átvezetésére csak jogszabályban meghatározott okirat vagy hatósági határozat alapján kerülhet sor. [Inytv. 8. §] Az Inytv. különböztet az adatváltozás átvezetése alapjául szolgáló okiratok és a jogok bejegyzése, illetve tények feljegyzése alapjául szolgáló okiratok között. Az Inytv. 28. §-ának (1) bekezdése alapján az ingatlan adataiban bekövetkezett változás átvezetéséhez a külön jogszabályban meghatározott hatósági engedély (jóváhagyás) és igazolás, az ingatlan-nyilvántartási térkép tartalmát érintő változás átvezetéséhez pedig jogszabályban meghatározott változási vázrajz is szükséges. Ezzel szemben jogok bejegyzésének és tények feljegyzésének olyan közokirat, teljes bizonyító erejű magánokirat vagy ezeknek a közjegyző által hitelesített másolata alapján van helye, amely a bejegyzés tárgyát képező jog vagy tény keletkezését, módosulását, illetve megszűnését igazolja, továbbá tartalmazza a bejegyzést, feljegyzést megengedő nyilatkozatot az ingatlan-nyilvántartásban bejegyzett, vagy közbenső szerzőként bejegyezhető jogosult részéről (bejegyzési engedély). A bejegyzési engedélyt nem kell minden esetben a bejegyzés alapjául szolgáló okiratba foglalni, az Inytv. alapján azt a jogosult külön, a bejegyzés alapjául szolgáló okirattal azonos alakisággal rendelkező okiratban is megadhatja. [Inytv. 29. §] Bejegyzés alapjául egyaránt szolgálhat a bíróság ítélete, illetőleg a hatóság határozata, ha bejegyezhető jogra és tényre vonatkozik. A tulajdonjog bejegyzésének törléséhez és az eredeti ingatlannyilvántartási állapot visszaállításához hatósági határozat szükséges, kivéve ha a felek utóbb a bejegyzés alapjául szolgáló szerződéstől elállnak, azt felbontják vagy megszüntetik, illetve érvénytelennek ismerik el. A szerződő felek ilyen megállapodása esetén a tulajdonjog törlésére a változások bejegyzésére vonatkozó szabályok az irányadóak [Inytv. 30. §]. A törvény tételesen meghatározza az okiratok kellékeit, amelyek minimálisan szükségesek ahhoz, hogy az okirat alapján bejegyzés, illetőleg feljegyzés teljesíthető legyen. Az okirati kellékek meghatározása mind a tartalmi, mind pedig az alaki elemekre kiterjed. Az Inytv. 32. § (1) bekezdése alapján a belföldön kiállított okiratnak, tehát mind a magánokiratnak, mind pedig a közokiratnak – ahhoz, hogy az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés, illetve feljegyzés alapjául szolgálhasson –tartalmaznia kell a következőket:

a) az érdekelt magánszemély családi és utónevét, születési családi és utónevét, születési évét, anyja nevét, lakcímét, továbbá a személyi azonosítóját, b) a statisztikai számjellel rendelkező szervezet megnevezését, székhelyét és törzsszámát, valamint bírósági, illetőleg cégbírósági bejegyzésének számát, c) az érintett ingatlan pontos megjelölését (település neve, helyrajzi szám), d) a jog vagy tény pontos megjelölését, e) a jogváltozás jogcímét, f) az érdekeltek megállapodását, a bejegyzett jogosult bejegyzést engedő nyilatkozatát, g) a szerződő felek állampolgárságra vonatkozó nyilatkozatát, továbbá, ha a devizabelföldi a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény alapján külföldinek minősül, e minőség feltüntetését. 42

A belföldön kiállított magánokirat esetében további tartalmi követelmény, hogy az okiratból kitűnjön a keltezés helye és ideje. Ez esetben is csak akkor fogadható el a bejegyzés alapjául a magánokirat, ha

a) a nyilatkozattevő az okiratot saját kezűleg írta és aláírta, vagy b) két, az okiraton névvel és lakcímmel megnevezett tanú aláírásával igazolja, hogy a nyilatkozattevő a nem általa írt okiratot előttük írta alá, vagy aláírását előttük saját kezű aláírásának ismerte el, vagy c) az okiratot ügyvéd ellenjegyzéssel látta el, továbbá, ha d) az okiratot a jogi személy nevének feltüntetésével szabályszerűen aláírták, e) több lapból álló okirat esetén a szerződő felek, a készítő és ellenjegyző, illetőleg a tanúsító személyek kézjegyét minden lapon tartalmazza, közjegyzői okiratoknál a külön jogszabály által megállapított alaki kellékkel rendelkezik, f) a meghatalmazottaknak és a feleknek az okirat alapján nyilvánvalóan azonosítható aláírását tartalmazza. [Inytv. 32. § (2) bekezdés] Az aláírás akkor tekinthető nyilvánvalóan azonosíthatónak, ha a meghatalmazottak, illetve a szerződő felek aláírásuk alatt olvashatóan megjelölték nevüket és az okirat szerinti ügyletkötői minőségüket (pl. eladó, vevő, haszonélvező stb.). [Inyvhr. 69. §] Amennyiben az okiratot nem a szerződő fél, hanem helyette meghatalmazott írta alá, csatolni kell a meghatalmazást is, amelyet a bejegyzés alapjául szolgáló okiratra előírt alakszerűségek szerint kell kiállítani. A magánokirat alakiságai körében az Inytv. speciális szabályok alkalmazását rendeli el a tulajdonjog, haszonélvezeti jog, a használat joga, szolgalmi jog, vételi jog, jelzálogjog (önálló jelzálogjog) keletkezésének, módosulásának és megszűnésének bejegyzéséhez szükséges magánokiratokat illetően. E jogok keletkezésére, módosulására, illetve megszűnésére vonatkozó bejegyzésnek közokirat, ügyvéd által ellenjegyzett magánokirat alapján van helye. Ugyanakkor nem alkalmas a bejegyzésre az olyan okirat, amelyen a készítő és ellenjegyző ügyvéd, illetőleg a közokiratba foglaló közjegyző szerződő félként van feltüntetve. [Inytv. 32. § (3) bekezdés] Az ellenjegyzéssel ellátott magánokirat esetében az okiratnak tartalmaznia kell az ellenjegyző személy nevét, aláírását, irodájának székhelyét, az ellenjegyzés időpontját és az „ellenjegyzem” megjelölést. Az ügyvéd által teljesített ellenjegyzés érvényességének további feltétele a szárazbélyegző lenyomata, amelyet nem csak az eredeti, hanem a földhivatalnál maradó másolati példányokon is el kell helyezni. Ha a szerződő felek valamelyike jogtanácsos által képviselt szervezet, akkor ellenjegyzésként a jogtanácsos ellenjegyzését is el kell fogadni. Mindemellett a hitelezés megkönnyítése érdekében az Inytv. lehetőséget biztosít arra is, hogy jelzálogjog (önálló jelzálogjog) alapítására és megszűnésére vonatkozó bejegyzés olyan magánokirat alapján is teljesíthető legyen, amelyet a nyilatkozattevő hitelintézet – nevének feltüntetésével – szabályszerűen írt alá. Természetesen az Inytv.-ben rögzített tartalmi és alaki kellékeken túlmenően a magánokiratnak tartalmaznia kell azokat a további tartalmi és alaki kellékeket is, amelyeket külön jogszabályok írnak elő. A bejegyzés alapjául szolgáló jogerős hatósági (bírósági) határozat tartalmára egyaránt a magánokiratra vonatkozó rendelkezések az irányadóak azzal az eltéréssel, hogy a felek megállapodását a hatóság rendelkezése pótolja. Ez utóbbiak azonban a bíróság által okiratba foglalt jognyilatkozatra nem vonatkoznak. [Inytv. 34. § (1)] 43

A fentiek mellett speciális szabályokat állapít meg az Inytv. a külföldön kiállított okiratokra. Külföldön kiállított magánokirat esetében, amennyiben nemzetközi megállapodás másként nem rendelkezik, vagy eltérő viszonossági gyakorlat nem áll fenn, a nyilatkozattevő aláírását (kézjegyét) a magyar külképviseleti hatósággal hitelesíttetni kell, illetőleg az aláírás (kézjegy) hitelesítésére jogosult külföldi szerv által történt hitelesítést kell a magyar külképviseleti hatósággal hitelesíttetni (diplomáciai hitelesítés, illetve felülhitelesítés). Azokban az országokban, ahol magyar külképviseleti hatóság nem működik, az aláírást (kézjegyet) a magyar állam érdekeit képviselő állam külképviseleti hatóságával kell hitelesíttetni. Ilyen hatóság hiányban a nyilatkozattevő aláírását (kézjegyét) csak az okirat kiállítása helyén érvényes jogszabályok szerint erre jogosult szervnek kell hitelesíteni. Nincs szükség a külföldön kiállított magánokirat diplomáciai hitelesítésére, illetőleg felülhitelesítésére abban az esetben, ha az okiratot hitelesítési záradékkal (Apostille) látták el. [Inytv. 35. §] Amennyiben a külföldi magánokirat hitelesítéssel vagy hitelesítési záradékkal (Apostille) nincs ellátva, a földhivatal állásfoglalás végett a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter útján az igazságügyminiszterhez felterjeszti. Minden esetben az igazságügyminiszterhez kell felterjesztenie a földhivatalnak a külföldön kiállított közokiratot annak megállapítása végett, hogy alakilag alkalmas-e a bejegyzésre. [Inytv. 36. §] Ha külön jogszabály azt előírja, a bejegyzéshez – az alapul szolgáló okiraton felül – meghatározott hatósági engedély (jóváhagyás), igazolás, illetve vázrajz is szükséges. Külön jogszabályi rendelkezés hiányában is szükséges változási vázrajz csatolása, amennyiben a változás az ingatlan-nyilvántartási térkép tartalmát is érinti. Jogi személyeknek és jogi személyiség nélküli, de ingatlan-nyilvántartásba bejegyezhető jogra ügyleti képességgel rendelkező szervezeteknek a bejegyzés alapjául szolgáló okiraton túl csatolniuk kell a keletkezésüket tanúsító, illetőleg konstituáló bejegyzési határozat, illetve a képviseleti jogosultságot igazoló, a regisztráló hatóságnál (cégbíróság, megyei bíróság) bejegyzés alapjául szolgáló okirat (aláírási címpéldány és cégmásolat) eredeti vagy közjegyző által hitelesített példányát. Ha ezek valamelyikét a körzeti földhivatalhoz már korábbi ügyben benyújtották, az újabb bejegyzési kérelemben – a korábbi benyújtáskor kapott iktatószámra hivatkozással – elegendő erre utalni. [Inytv. 37. §] Az Inytv. jelen cím alatt hivatkozott rendelkezései, illetve az okiratokra vonatkozó cizellált szabályozás is jól tükrözi, hogy az eljárás középpontjában, mint kizárólagos „bizonyítási eszköz” az okirat áll. A földhivatal a hozzá benyújtott kérelem és az ahhoz csatolt okiratok, mellékletek kapcsán elsősorban a bejegyezhetőség kérdésében dönt, vagyis azt vizsgálja, hogy az a jogszabályban előírt alaki és tartalmi kellékekkel rendelkezik-e, illetve nincs-e olyan bejegyzés, illetve feljegyzés a tulajdoni lapon vagy olyan jogszabályi rendelkezés, mely kérelem teljesíthetőségét kizárná. A hiány pótlására kell, hogy felhívja az érdekelteket a körzeti földhivatal, ha a bejegyzés alapjául szolgáló okiratnak olyan hiányosságaira derült fény a vizsgálat során, amelyek pótolhatóak. Vannak azonban olyan okirati fogyatékosságok, melyek egyből a kérelem hiánypótlási felhívás nélküli elutasítását vonják maguk után. Az Inytv. 39. § (3) bekezdése taxatív meghatározást ad az előbbiekben említett okirati hiányosságokról. Így nem alkalmas hiánypótlásra a bejegyzés alapjául szolgáló okirat, és a bejegyzési kérelmet el kell utasítani, ha

a) a benyújtott okirat tartalmát, illetőleg az abban megjelölt jogcímet kellene módosítani, b) a szerződő vagy jogosult, illetőleg kötelezett felek személyét kellene megváltoztatni a jogutódlás kivételével, c) a település megjelölése, az ingatlan fekvése és helyrajzi száma módosulna, vagy ezeket együtt kellene utólag megjelölni, 44

d) a szerződő, jogosult, illetőleg kötelezett felek bármelyikének az aláírását kellene utólag pótolni, e) az okirat ellenjegyezéséről, az aláírás közjegyzői hitelesítéséről, tanúk általi aláírásáról kellene gondoskodni, f) a bejegyzési engedélyt kellene utólag pótolni, g) okirat keltezésének helyét vagy az időpontját kellene feltüntetni, h) a körzeti földhivatal által záradékolt változási vázrajzot kellene pótolni. 2.6. Bejegyzési elv Végezetül, de nem utolsósorban szót kell ejteni a bejegyzési elvről és az ahhoz kapcsolódó ingatlan-nyilvántartási rendelkezésekről. Az Inytv.-ben meghatározott jogok az ingatlannyilvántartásban a tulajdoni lapra történő bejegyzéssel keletkeznek. Így az okiraton alapuló bejegyzés keletkezteti az átruházáson alapuló tulajdonjogot, továbbá a szerződésen alapuló vagyonkezelői jogot, földhasználati jogot, haszonélvezeti jogot és a használat jogát, a telki szolgalmi jogot, a jelzálogjogot (önálló zálogjogot). [Inytv. 4. § (2) bekezdés] A hivatkozott rendelkezés azt is egyértelműen tükrözi, hogy a konstitutív hatály csak az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezhető egyes jogok esetében, és akkor is csak azok keletkezésére vonatkozik. Vagyis azok módosulása, illetve megszűnése az ingatlan-nyilvántartáson kívül is végbemehet, igaz harmadik személy irányába csak akkor hatnak, ha azt az ingatlannyilvántartásba bejegyezték (deklaratív hatály). Az Inytv. 4. § (2) bekezdésének megfogalmazásából egyaránt következik az is, hogy amennyiben az ott felsorolt jogok nem átruházáson, illetve szerződésen alapulnak 4 , úgy a bejegyzés nem konstitutív, hanem csak deklaratív hatállyal bír majd. Hasonló a helyzet az előbbiekben nem említett, de az ingatlannyilvántartásba egyébként bejegyezhető jogokkal kapcsolatban, melyek a következők: lakásszövetkezeti tagot megillető állandó használati jog, bírósági határozaton alapuló földhasználati jog, állandó jellegű földmérési jelek, földminősítési mintaterek, valamint villamosberendezések elhelyezését biztosító használati jog, továbbá vezetékjog, vízvezetési és bányaszolgalmi jog, valamint törvény rendelkezésén alapuló közérdekű szolgalmak és használati jogok, elő- és visszavásárlási, valamint vételi jog, tartási és életjáradéki jog, végrehajtási jog. [Inytv. 16. §] A bejegyzések hatálya kapcsán feltétlenül hangsúlyozandó, hogy a konstitutív hatályú bejegyzések egyaránt bírnak deklaratív hatállyal is, hiszen amellett, hogy a bejegyzés keletkezteti az adott jogot, a jog a bejegyzéssel harmadik jogszerzők irányába is kihat, mivel – amint az a közhitelesség elve kapcsán már kifejtésre került – amennyiben valamely jogot az ingatlan-nyilvántartásba bejegyeztek, illetve, ha valamely tényt oda feljegyeztek, senki sem hivatkozhat arra, hogy annak fennállásáról nem tudott, továbbá az ingatlan-nyilvántartáson kívül jogot szerző személy, illetve az ingatlan-nyilvántartásból törölt jog vagy tény jogosultja nem érvényesítheti megszerzett jogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett, illetőleg az őt rangsorban megelőző, jóhiszemű jogszerzővel szemben. Akárcsak az előbbiekben a jogokat az ingatlan-nyilvántartásba feljegyezhető tényeket is két csoportba sorolhatjuk: a deklaratív hatályú feljegyzésekre, illetve az informatív feljegyezésekre. Ez utóbbi esetben a feljegyzéshez joghatály nem fűződik, vagyis ezen tények feljegyzésének elmaradása az egyébként a hozzájuk fűződő joghatást nem érinti. Ellentétben a

4

Például a tulajdonjogot elbirtoklás, ráépítés, öröklés esetén törvény keletkezteti 45

deklaratív hatályú tényfeljegyzésekkel, ahol is a tény feljegyzésének elmaradása esetén a jogosult azokat nem érvényesítheti a jóhiszemű harmadik jogszerzővel szemben. A deklaratív hatályú feljegyzések körébe tartozik a következő tények feljegyzése: a bírósági ítéleten alapuló tulajdoni korlátozás, a bírósági vagy hatósági határozaton alapuló telekalakítási és építési tilalom elrendelése, valamint egyéb építésügyi korlátozás, a szerződésen vagy végintézkedésen alapuló elidegenítési és terhelési tilalom, a perfeljegyzés, az árverés és a nyilvános pályázat kitűzése, a zárlat, zár alá vétel, zár alá vételt megelőző biztosítási intézkedés, a tulajdonjog fenntartással történt eladás, a törölt zálogjog ranghelyének fenntartása, illetve a ranghellyel való rendelkezés jogáról történő lemondás, a jelzálogjog ranghelyének előzetes biztosítása, a ranghely megváltoztatása, az ingatlan egészségügyi célvagyoni jellege. Nem fűződik joghatály az alábbi tények feljegyzéséhez vagy azok elmaradásához: a jogosult kiskorúsága vagy gondnokság alá helyezése, a jogosulttal szemben megindított felszámolási eljárás, végelszámolás, a külföldi székhelyű vállalkozás fióktelepének, kereskedelmi képviseletének cégjegyzékből történő törlése, kisajátítási és telekalakítási eljárás megindítása, a fellebbezés és a földhivatali határozat elleni bírósági jogorvoslati kérelem benyújtásának ténye, a bejegyzés alapjául szolgáló vagy azzal kapcsolatos bírósági határozat elleni bírósági felülvizsgálati kérelem benyújtásának ténye, az ingatlan jogi jellege, a bejegyzés iránti kérelem elutasításának ténye, az épület létesítésének vagy lebontásának a ténye, az eljárás felfüggesztésének a ténye és végül a jogerős hatósági vagy bírósági határozattal megállapított tartós környezetkárosodás ténye. Az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezhető jogok és feljegyezhető tények körének fentiekben részletezett ismertetése több okból is indokolt. Egyrészt azért, mert a bejegyezhető jogok és feljegyezhető tények köre zárt, így a felsoroltakon kívül további jogok bejegyzését és tények feljegyzését csak törvény rendelheti el. Másrészt pedig azért, mert a konstitutív hatályú bejegyzésekre hivatkozással visszatérő jelleggel és váltakozó hevességgel látnak napvilágot olyan jellegű jogelméleti megközelítések, melyek az egységes ingatlan-nyilvántartás megbontását és a telekkönyvi rendszer kialakítását szorgalmazzák. Ezen törekvések érvrendszerének fő gerincét általában az adja, hogy a konstitutív hatályú bejegyzések okán az ingatlannyilvántartás magánjogi jogviszonyok alakítását szolgálja, a polgári anyagi jogban szabályozott alanyi jogokat juttat érvényre. Anélkül, hogy hosszasabb jogelméleti fejtegetésbe kezdenénk szükséges rámutatni, hogy bár a legfontosabb jogokkal kapcsolatban valóban konstitutív a bejegyzés, azonban ezek az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezhető jogoknak, illetve feljegyezhető tényeknek csak a töredékét teszik ki, és a dologi jogok nyilvántartása mellett a közjogi korlátozások nyilvántartásának legalább annyira kiemelkedő szerep jut.

3. Termőföld tulajdonjogának megszerzése Mielőtt a termőföld tulajdonszerzésére vonatkozó részletszabályok ismertetésére kitérnénk, nélkülözhetetlen tisztázni a termőföld, valamint ahhoz kapcsolódóan a tulajdonszerzés fogalmát. A termőföld törvény szerint termőföldnek minősül az a földrészlet, amelyet a település külterületén az ingatlan-nyilvántartásban szántó, szőlő, gyümölcsös, kert, rét, legelő (gyep), nádas, erdő, fásított terület művelési ágban vagy halastóként tartanak nyilván. A termőföld törvény egyúttal azt is meghatározza, hogy szabályai alkalmazásában mit tekint tulajdonszerzésnek. A törvény e körbe tartozóan tekint bármely jogcímen történő tulajdonszerzésre, kivéve a törvényes örökléssel, az elbirtoklással, a ráépítéssel, a kisajátítással és a kárpótlási célú árverés során történő tulajdonszerzést. [termőföld törvény 4. §] Értelemszerűen a kivételként felsorolt esetekre a tulajdonszerzési korlátozások és tilalmak nem vonatkoznak. A termőföld törvény - a haszonbérletre megállapított szabályok kivételével - a termőföldre vonatkozó rendelkezéseket rendeli alkalmazni a mező-, erdőgazdasági műve46

lés alatt álló belterületi földre is, azaz azon földrészletekre, amelyeket szántó, szőlő, gyümölcsös, kert, gyep, nádas, erdő művelési ágban vagy halastóként tartanak nyilván a rendeltetésszerű felhasználásig (az Országos Településrendezési és Építésügyi Követelmények szerinti építési telekké, építési területté alakításig). Tekintettel arra, hogy a termőföld tulajdonszerzési korlátozásokat, valamint a tagállami állampolgár termőföldszerzésére vonatkozó rendelkezéseket jelen kiadvány korábbi fejezete már érintette, így most csak az elővásárlási joggal kapcsolatos rendelkezések kerülnek ismertetésre. Termőföld vagy tanya eladása esetén az alábbi sorrendben elővásárlási jog illeti meg:

a) a haszonbérlőt, felesbérlőt és részesművelőt; jogi személy vagy jogi személyiség nélküli más szervezet haszonbérlő esetén annak helyben lakó természetes személy tagját, illetve helyben lakó részvényesét, b) a helyben lakó szomszédot, c) a helyben lakót, d) a magyar államot a Nemzeti Földalapról szóló törvényben foglaltak szerint. Az említett jogosulti csoportok vonatkozásában a termőföld törvény további szabályokat határoz meg. Eszerint az a) pont alapján az elővásárlási jogot akkor lehet gyakorolni, ha a haszonbérleti jogviszony (felesbérlet, részesművelés) legalább három éve fennáll. Ha a haszonbérlő (felesbérlő, részesművelő) jogi személy vagy jogi személyiség nélküli más szervezet, ennek tagja, illetve részvényese esetén további feltétel a legalább hároméves tagi, illetve részvényesi jogviszony. A b)-c) pontjában meghatározott jogosulti csoportokon belül a törvény további alcsoportokat állapít meg, melyek esetében az elővásárlási jog gyakorlásának sorrendje a következő:

a) a családi gazdálkodó, b) nyilvántartási (regisztrációs) számmal rendelkező őstermelő, illetőleg egyéni mezőgazdasági vállalkozó, c) jogi személy, illetve jogi személyiség nélküli más szervezet esetén annak helyben lakó természetes személy tagja vagy helyben lakó részvényese. Az elővásárlásra vonatkozó szabályok alól a termőföld törvény négy esetben enged eltérést. Az első, amikor külön törvény is rendelkezik termőföldnek minősülő ingatlan elővásárlási jogáról [termőföld törvény 10. § (1) bekezdésének első fordulata]. Ekkor a külön törvény szerinti elővásárlási jog jogosultja, amennyiben él elővásárlási jogával, rangsorban megelőzi a termőföld törvényben rögzített elővásárlási jogosultakat. Ilyen rendelkezést tartalmaz például a Tisza-völgy árvízi biztonságának növelését, valamint az érintett térség terület- és vidékfejlesztését szolgáló program (a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése) közérdekűségéről és megvalósításáról szóló 2004. évi LXVII. törvény 5 , a Magyar Köztársaság gyorsforgalmi

5

A VTT vonalas létesítményeinek (tározógát, csatorna) az előzetes környezeti tanulmány, örökségvédelmi hatástanulmány, valamint a területrendezési tervtanulmány alapján 1:10.000 méretarányú helyszínrajzon elfogadott és kijelölt 200 méter szélességű területsávjában a Magyar Államot - termőföld esetében a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvényben megjelölt más jogosultakat megelőzően - elővásárlási jog illeti meg a nyomvonalon található földrészletek tekintetében. 47

közúthálózatának közérdekűségéről és fejlesztéséről szóló 2003. évi CXXVIII. törvény 6 , a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény 7 , az erdőbirtokossági társulatról szóló 1994. évi XLIX. törvény 8 és a hegyközségekről szóló 1994. évi CII. törvény 9 . Ellentétben a fentiekkel, amikor is a külön törvény rendelkezése csak az elővásárlásra jogosultak sorrendjét érinti, a törvény meghatároz további három esetet, melyeknél termőföld törvény szerinti elővásárlási jog fenn sem áll. Ide tartozik a közeli hozzátartozók [Ptk. 685. § b) pont] és a tulajdonostársak közötti adásvétel, valamint olyan külterületi földrészlet eladása, amely a termőföld törvény hatálybalépéséig zártkertinek minősült. Ha a tulajdonos az elővásárlási joggal érintett ingatlanát el kívánja adni, úgy a Ptk. 373. § (1) bekezdésének rendelkezése alapján a kapott ajánlatot a szerződés megkötése előtt köteles az elővásárlásra jogosulttal közölni. A termőföldre vonatkozó elővásárlási és előhaszonbérleti jog gyakorlásának részletes szabályairól szóló 16/2002. (II.18.) kormányrendelet (a továbbiakban: kormányrendelet) az elővásárlási jog gyakorlása kapcsán speciális szabályokat vezet be a vételi ajánlat közlésére. Az elővásárlásra jogosultak nagy számára figyelemmel az ajánlat közlése „hirdetményi” úton történik. A termőföld törvény, valamint a Ptk. alapján fennálló elővásárlási jog esetén ugyanis, a termőföld vagy a tanya tulajdonosa az ingatlanra vonatkozó vételi ajánlatot a szerződés megkötése előtt a polgármesteri hivatal hirdetőtáblájára való kifüggesztéssel köteles közölni az elővásárlásra jogosultakkal, kivéve, ha az ajánlat az első helyen álló elővásárlási jogosulttól érkezett. Ekkor a vételi ajánlatot nem kell kifüggeszteni. Fontos rendelkezése a kormányrendeletnek, hogy nemcsak a termőföld törvény alapján fennálló elővásárlási jog kapcsán kell ezt a fajta közlési módot választani, hanem akkor is, ha a termőföldre nemcsak a termőföld törvény, hanem a Ptk. alapján egyaránt elővásárlási jog áll fenn. Így például egy külterületi szántó hiába is van harminc tulajdonostárs tulajdonában, a tulajdonos tulajdoni illetőségének eladása esetén nem kell a tulajdonostársakat külön írásban is megkeresni a vételi ajánlat közlése végett, jóllehet a tulajdonostársaknak a termőföld törvényben meghatározott jogosultakat követően a Ptk. alapján elővásárlási joga lenne, hanem elegendő a vételi ajánlatot a polgármesteri hivatal hirdetőtáblájára kifüggeszteni. A kormányrendelet értelmében az ajánlatot teljes terjedelmében kell közölni. A közlésből ki kell tűnnie annak is, hogy az ajánlattevő elővásárlásra jogosult-e, és ha igen, a termőföld törvényben meghatározott melyik jogcímen. Az eladó a szerződés megkötése előtt a kapott vételi ajánlat egy eredeti és egy másolati példányát – a kifüggesztésre irányuló kérelemmel együtt – a települési önkormányzat jegyzőjének postai úton, tértivevénnyel köteles megküldeni, vagy az átvétel dátumát feltüntető átvételi igazolás ellenében átadni. A jegyző az ajánlatot a beérkezéstől, illetve az átvételtől számított 8 napon belül a polgármesteri hivatal hirdetőtáblájára 15 napra kifüggeszti, egyúttal a benyújtott ajánlat mindkét példányára rávezeti a kifüggesztés, 6

A Magyar Államot - termőföld esetében a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvényben megjelölt más jogosultakat megelőzően - elővásárlási jog illeti meg a külön rendelettel meghatározott nyomvonalon található földrészletek tekintetében. Az elővásárlási jogot a Magyar Állam nevében az építtető gyakorolja.

7

Védett természeti érték és terület tulajdonjogának változásakor az államot elővásárlási jog illeti meg, amelyet az igazgatóság - más jogosultakat megelőzően - jogosult gyakorolni. Helyi jelentőségű védett természeti terület esetében - sorrendben az igazgatóságot követően - a települési önkormányzatot is megilleti az elővásárlási jog.

8

A társulati tag tulajdonának (tulajdoni hányadának) élők közötti jogügylettel történő átruházása esetében e sorrendben elővásárlási joga van a többi társulati tagnak. Közös tulajdon esetén a tulajdonostárs elővásárlási joga mindenki másét megelőzi. Ha a társulat használatában természetvédelmi oltalom alatt álló erdőterület van, arra a jogosultakat megelőzően - elővásárlási jog illeti meg az államot. Az államot megillető elővásárlási jogot - ha jogszabály másként nem rendelkezik - a természetvédelemért felelős miniszter által kijelölt szervezet gyakorolja. 9

A hegyközség tagját elővásárlási, valamint előhaszonbérleti jog illeti meg a szomszédos, a szőlő termőhelyi kataszterében nyilvántartott földrészletre.

48

valamint a levétel időpontját. A kifüggesztés kezdőnapját követő 15 napon belül az elővásárlásra jogosultak az ajánlatot elfogadó, illetve az elővásárlási jogáról lemondó jognyilatkozatot tehetnek. Amennyiben az elővásárlásra jogosult nem nyilatkozik azt az elővásárlási jogról való lemondásnak kell tekinteni. A nyilatkozatot legalább teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni és az elfogadó nyilatkozatnak tartalmaznia kell azt is, hogy a nyilatkozattevő a törvényben felsorolt mely jogcímen gyakorolja az elővásárlási jogot. Nem köti az eladót az olyan elfogadó nyilatkozat, amelyet az elővásárlásra jogosult határidőn túl, illetve az ajánlattól eltérő tartalommal tesz meg. Több elővásárlásra jogosult elfogadó nyilatkozata esetén a szerződés a rangsorban előrébb állóval, több, azonos helyen álló elővásárlásra jogosult esetén pedig az eladó választása szerinti személlyel jön létre. A nyilatkozattételre nyitva álló határidő leteltét követő 8 napon belül a jegyző a beérkezett, illetve átvett nyilatkozatokról iratjegyzéket készít, és azt az ajánlat eredeti példányával, valamint a nyilatkozatokkal együtt az eladónak postai úton, tértivevénnyel megküldi, vagy az átvétel dátumát feltüntető átvételi igazolás ellenében átadja. A tulajdonjog ingatlannyilvántartási bejegyzésére irányuló kérelemhez – a bejegyzés alapjául szolgáló okiraton kívül – mellékelni kell még a vételi ajánlatot, amelyre a jegyző rávezette a kifüggesztés és a levétel időpontját, az ajánlatra tett nyilatkozatokat, valamint az iratjegyzéket. A földhivatal ugyanis csak ezen iratok birtokában tudja ellenőrizni, hogy a vételi ajánlat közlése az elővásárlási jogosultakkal a jogszabályi előírásoknak megfelelően megtörtént, és az eladó valóban a rangsorban előrébb álló elővásárlási jogosulttal kötött adásvételi szerződést. Miképp az a korábbiakban már említésre került, a kifüggesztéssel történő ajánlatközlés a termőföld törvény alapján fennálló elővásárlási jog sajátja, a más jogszabályban meghatározott elővásárlási jog esetén azonban a jogosultat az ajánlatról írásban kell értesíteni. Ebben az esetben az Inyvhr. 75. §-a alapján a kérelemhez, illetve a bejegyzés alapjául szolgáló okirathoz csatolni kell a jogosult nyilatkozatát arról, hogy az elővásárlás jogával nem kíván élni, feltéve, hogy a tulajdonjog bejegyzést nem az elővásárlásra jogosult javára kérik. Ha a jogosult nem nyilatkozott, annak nyilatkozattételre való írásbeli felszólítását és a kapott vételi ajánlat közlését az átvételt igazoló irattal (tértivevény, átvételi elismervény) kell igazolni. A fentiekhez képest speciális helyzetben van a Magyar Állam, mint elővásárlási jogosult két okból is. Az államot megillető elővásárlási jogot a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet gyakorolja, és bár az állam elővásárlási joga ugyancsak a termőföld törvényen alapul, azonban a kifüggesztéssel történő ajánlatközlés mellett a Nemzeti Földalapról szóló 2001. évi CXVI. törvény (a továbbiakban: Nfatv.) alapján a tulajdonos minden esetben köteles külön is megküldenie a vételi ajánlatot a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet részére. A másik specialitás a fentiekhez képest, hogy az állam elővásárlási joga nemcsak adásvétel jogcímén történő tulajdonátruházás esetén áll fenn, hanem – a hozzátartozó [Ptk. 685. § b) pont] javára történő tulajdon-átruházás kivételével – termőföld, illetve tanya tulajdonának részben, vagy egészben ingyenes átruházása esetén is gyakorolható. Ebben az esetben az ingyenesen, vagy részben ingyenesen szerző fél kötelezettsége helyébe a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet – kisajátítási kártalanításra irányadó szabályok szerinti – fizetési kötelezettsége lép.

49

IX. FÖLDMÉRÉS ÉS TÉRKÉPÉSZET A földmérési és térképészeti tevékenységet a földmérési és térképészeti tevékenységről szóló 1996. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Fttv.), valamint annak végrehajtási rendeletei – A földmérési és térképészeti tevékenységről szóló 1996. évi

LXXVI. törvény végrehajtásáról szóló 16/1997. (III. 5.) FM rendelet, – A földmérési és térképészeti tevékenységről szóló 1996. évi LXXVI. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 21/1997. (III. 12.) FM-HM együttes rendelet, és – A földmérési és térképészeti állami alapadatok kezeléséről, szolgáltatásáról és egyes igazgatási szolgáltatási díjakról szóló 63/1999. (VII. 21.) FVM–HM–PM együttes rendelet szabályozzák.

1. A földmérési és térképészeti tevékenységről szóló 1996. évi LXXVI. törvény A földügyi szakigazgatás történetében mérföldkő volt az, hogy a földmérési és térképészeti tevékenységre törvényi szabályozás született. További újdonság, hogy a törvény a polgári és a katonai földmérési és térképészeti tevékenységre egyaránt vonatkozik. Ez a magyarázata annak, hogy – mint azt az előzőekben láttuk – a végrehajtási rendeletek közül kettő a két terület együttes rendelete. A földmérési és térképészeti tevékenységről szóló 1996. évi LXXVI. törvény célja, hogy a földmérés és térképészet területén az állam feladatainak meghatározásával, valamint a földmérési és térképészeti tevékenység végzése feltételeinek szabályozásával olyan feltételrendszert hozzon létre, amelyben a földmérés, valamint a térképellátás iránti igények egységes szakmai követelmények szerint és gazdaságosan elégíthetők ki. Ez a törvény szabályozza a

a) a földmérési és térképészeti állami alapfeladatokat, b) az ország területének egységes elvek szerinti felmérésen alapuló térképezését (kivéve a földtani, geofizikai, bányászati célú felméréseket, illetve a felszín alatti természetes képződmények, üregek és mesterséges létesítmények térképezését), c) a földmérési és térképészeti munkák alapját képező alapponthálózatok létesítését és fenntartását, d) az ingatlan-nyilvántartás és a térinformatikai rendszerek térképi alapjainak létrehozását és kapcsolatát, e) az állami alapadatok kezelésének, felhasználásának és szolgáltatásának rendjét, f) a földmérési és térképészeti tevékenység végzésének feltételeit, g) a földmérési és térképészeti igazgatás rendszerét, h) a földmérési és térképészeti állami alapfeladatok költségeinek forrásait. Állami alapfeladatnak minősül:

a) az ország állami térképekkel való ellátásának biztosítása, b) a honvédelem térképellátása,

50

c) az állami alapadatok kezelése, tárolása, karbantartása és szolgáltatása, d) nemzetközi kötelezettségből származó feladatok ellátása, e) a magyarországi hivatalos földrajzi nevek megállapítása, nyilvántartása és abból adatok szolgáltatása, f) az a)-e) pontokkal kapcsolatos kutatás és műszaki fejlesztés. Törvény további alapfeladatokat is meghatározhat. Az állam a térképellátás érdekében gondoskodik az állami alapmunkák végzéséről. Állami alapmunkának minősül:

a) az állami földmérési alaptérképek és átnézeti térképeik készítése és folyamatos felújítása, b) az állami topográfiai térképek készítése és folyamatos felújítása, c) az alapponthálózatok létesítése és fenntartása, valamint d) az államhatár földmérési munkái. A földrajzi nevek megállapítása és nyilvántartása – külön jogszabály szerint – Földrajzinév Bizottság működtetésével történik. Az állami alapadatok meghatározása a következő:

Az állami alapmunkák során keletkezett adatokat és az elkészített térképeket, azok vizsgálatát, minősítését és állami átvételét követően földmérési és térképészeti állami alapadatként kell kezelni. A sajátos célú földmérési és térképészeti tevékenység során keletkezett adatok és térképek állami átvételi vizsgálat alapján kapott minőségi tanúsítást követően válhatnak állami alapadattá. Az állami alapadatokat, valamint a külön jogszabály szerint megállapított hivatalos földrajzi neveket az állami alapmunkák és alapfeladatok végzése és ellátása során, illetve a sajátos célokat szolgáló földmérési és térképészeti munkák végzése során – a munka jellegétől függően – fel kell használni. Az állami alapadatokat országos adattárban, térképtárban, űrfelvétel- és légifilmtárban, illetve helyi adat- és térképtárakban kell tárolni. Az ország teljes területére kiterjedően a polgári földmérési és térképészeti tevékenység végzése során előállított állami alapadatok, valamint a hivatalos földrajzi nevek kezelését a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter által kijelölt központi földmérési szervezet látja el, a katonai földmérési és térképészeti tevékenység végzése során előállított állami alapadatokat a honvédelmi miniszter által kijelölt szervezet kezeli. A helyi vonatkozású állami alapadatokat illetékességi területükön a körzeti földhivatalok, illetve a Fővárosi Kerületek Földhivatala (a továbbiakban együtt: körzeti földhivatal), vagy a megyei földhivatalok, illetve a Fővárosi Földhivatal (a továbbiakban együtt: megyei földhivatal) kezelik. Az állami alapadatok szolgáltatása:

Az állami alapadatok tekintetében az Fttv. egyik legfontosabb rendelkezése az állami alapadatok szolgáltatására vonatkozik. Az állami alapadatokba, ideértve a hivatalos földrajzi neveket is bárki betekinthet, azokról másolatot igényelhet. Az állami alapadatokat kezelő

51

szervek külön jogszabályban meghatározott díj ellenében szolgáltatnak adatot. Az adatszolgáltatási díj az adat egyszeri és egy eljárásban való felhasználásának jogát foglalja magában. Az állami alapadatok katonai érdekből készült változatának felhasználását jogszabály a Magyar Honvédségre korlátozhatja. Hatósági eljárásban csak az állami alapadatok kezelésére jogosult szervek által szolgáltatott hiteles állami alapadatok használhatók fel. Az állami alapadatok előállításakor készült mérési és számítási adatokba, vázlatokba, továbbá egyéb munkarészekbe és a forgalomból kivont állami alapadatokba kizárólag földmérési, illetve térképészeti tevékenység végzésére jogosultsággal rendelkező személy tekinthet be és igényelhet másolatot. Ez a jog megilleti a műszaki szakhatóságot, a bíróságot, az ügyészséget, valamint a nyomozó hatóságot is. Az Fttv., – mint láttuk – előírja, hogy az állami alapadatokat kezelő szervek külön jogszabályban meghatározott díj ellenében szolgáltatnak adatot. Ez a külön jogszabály a földmérési és térképészeti állami alapadatok kezeléséről, szolgáltatásáról és egyes igazgatási szolgáltatási díjakról szóló 63/1999. (VII. 21.) FVM–HM–PM együttes rendelet (a továbbiakban: együttes rendelet) szabályozza a földmérési és térképészeti állami alapadatok (a továbbiakban: állami alapadat) kezelését, szolgáltatásának rendjét és az adatszolgáltatással, a sajátos célú földmérési munkák vizsgálatával és záradékolásával, valamint az egyéb hatósági eljárásokkal kapcsolatos igazgatási szolgáltatási díjakat. Az együttes rendelet a következő állami alapadatokra és tevékenységekre terjed ki:

a) az alapponthálózatok pontjainak adataira, b) az állami földmérési alaptérképekre és azok átnézeti térképeire, c) az ingatlan-nyilvántartási térképekre, d) az állami topográfiai térképekre, e) az államhatár pontjaira és azok földmérési munkarészeire, f) az állami alapadatok előállításakor készült mérési és számítási adatokra, vázlatokra és egyéb munkarészekre, g) a forgalomból kivont állami alapadatokra, h) az ország teljes területére kiterjedően az állami átvételt követően a sajátos célú földmérési és térképészeti tevékenység végzése során előállított adatokra és munkarészekre. Az együttes rendelet előírásai vonatkoznak továbbá

a) a földmérési és térképészeti szakigazgatási szervezeteknél űrfelvétel- és légifilmtárban tárolt, állami alapadatnak minősített légifényképekre és távérzékelési adatokra, azok munkarészeire, b) a földminősítés során készült térképi és leíró adatokra, valamint c) a Földrajzinév-tár adataira. E rendelet tartalmazza:

a) az ingatlanrendező földmérői minősítés, b) a földmérő igazolvány kiadásával kapcsolatos eljárás, c) a mérőkamarás légifényképezéssel kapcsolatos egyes eljárások, 52

d) a sajátos célú földmérési és térképészeti munkák hatósági vizsgálatának igazgatási szolgáltatási díjait, valamint e) a térképi alapú nyilvántartási és térinformatikai rendszerek, valamint a sokszorosított térképek kiadásához felhasznált állami alapadatok adatfelhasználási díját. Az igazgatási szolgáltatási díjakat (a továbbiakban: díj) e rendelet és annak 1. számú melléklete tartalmazza. A Nemzeti Kataszteri Program (a továbbiakban: NKP) keretében készült földmérési és térképészeti állami alapadatokból szolgáltatott, egy földrészletre vonatkozó térképmásolat (helyszínrajz) díját az 1. számú melléklet 3. táblázat 31. tételszám szerint kell megállapítani. Az ország teljes területére kiterjedően a polgári földmérési és térképészeti tevékenység végzése során előállított állami alapadatok kezelését és szolgáltatását – kivéve a Nemzeti Kataszteri Program keretében készült adatállományokat – FÖMI látja el. A katonai földmérési és térképészeti tevékenység végzése során előállított állami alapadatok szolgáltatása területén adatszolgáltató a Honvédelmi Minisztérium Térképészeti Közhasznú Társaság (a továbbiakban: HM Térképészeti Kht.). Állami alapadatot hitelesített vagy hitelesítés nélküli formában lehet szolgáltatni. Az adatszolgáltatás iránti kérelmet az igényelt állami alapadat azonosítására alkalmas módon, a 3. számú melléklet szerinti igénylési lapon kell benyújtani. A díjat készpénzben, vagy az adatszolgáltató szervezetnek a 4. számú mellékletben megjelölt számlájára készpénz-átutalási megbízással, vagy banki átutalással legkésőbb a szolgáltatás teljesítésekor kell megfizetni, illetve az átutalást igazolni. Ha a kérelmező fizetési kötelezettségét az erre vonatkozó felhívástól számított nyolc napon túl teljesíti, az adatszolgáltató a befizetéstől számított harminc napon belül tesz eleget a kérelemnek. Díj visszatérítésére kizárólag abban az esetben kerülhet sor, ha az adatszolgáltatás az igénylőlapon szereplő megrendeléstől eltérő módon történt. A díjak az egyes díjtételeknél meghatározott adathordozón történő adatszolgáltatásra vonatkoznak. E rendelet alkalmazásában különleges külterületeken a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény hatálybalépéséig zártkertnek minősült területeket kell érteni. Az állami alapadatok kezelése és szolgáltatása során az államtitokról szóló 1995. évi LXV. törvény, valamint a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni. Az adat- és térképtárakban, az űrfelvétel- és légifilmtárakban (a továbbiakban együtt: adattár) a biztonsági és tűzvédelmi szabályokat fokozottan be kell tartani. Az adattárakban elhelyezett anyagokról nyilvántartást kell vezetni. A nyilvántartásban az NKP keretében készített DAT adatállományokat el kell különíteni. A nyilvántartás módjáról, valamint a tárolás rendjéről külön szabályzat rendelkezik. Az adatszolgáltató számítógépes rendszeréhez – földmérési és térképészeti adatok vonatkozásában – csak abban az esetben lehet csatlakozni, ha az adatszolgáltatónál a technikai feltételek e tekintetben is adottak. Az ingatlan-nyilvántartás tartalmában változást eredményező földmérési munkákhoz, valamint a kitűzési munkákhoz igényelt földmérési és térképészeti állami alapadatok csak hitelesítve szolgáltathatóak. Hitelesített adat igénylése esetén az adatszolgáltató záradékban igazolja, hogy a kiadott adat a kiadást megelőző napig megegyezik a nyilvántartott állapottal, eredeti iratok és térképek esetében az eredetivel. Az 1. számú melléklet a hitelesített adatok 53

szolgáltatásának díját tartalmazza. Hitelesítés nélküli adat igénylése esetén – kivéve a csökkentett adattartalmú adatszolgáltatást – az adatszolgáltatási díj 80%-át kell megfizetni. Az ingatlan-nyilvántartási térképről kiadott másolat hitelességét kizárólag a területileg illetékes körzeti földhivatal tanúsíthatja. A hitelesítési záradékkal ellátott és kiadott adatot, illetve térképmásolatot – kérelem esetén – az adatszolgáltató az érvényben lévő adatszolgáltatási díj 50%-ának megfizetése ellenében ismételten hitelesíti, amennyiben annak tartalma időközben nem változott. Hitelesítés nélkül kiadott adatot, illetve térképmásolatot – kérelem esetén – az adatszolgáltató az érvényben lévő adatszolgáltatási díj 70%-ának megfizetése ellenében hitelesíti, amennyiben annak tartalma időközben nem változott. Amennyiben az állami alapadatokon a változások még előzetesen sincsenek átvezetve, de a változásra vonatkozó munkarészek már beérkeztek az adatszolgáltatóhoz, a változásokat az adatigénylést követő 30 napon belül előzetesen érvényesíteni kell a szolgáltatandó adatokban. Az ingatlan-nyilvántartás tartalmában változást eredményező földmérési munkákhoz, valamint a kitűzési munkákhoz igényelt állami alapadatok díjtételei a változással érintett terület földminősítési térképe másolatának szolgáltatását is magukban foglalják. Az állami alapadatokba és a Földrajzinév-tár adatbázisába való betekintésért – kivéve az utca, házszám, valamint a régi helyrajzi szám szerinti keresést és azonosítást – nem kell díjat fizetni. Az utca, házszám, valamint a régi helyrajzi szám szerinti keresésért és azonosításért – az 1. számú melléklet, 3. számú táblázat 39. tételszám alatti díjat (800 Ft) kell megfizetni. Sajátos célú földmérési és térképészeti tevékenység végzéséhez – digitális állami alapadatok adatállományából csökkentett adattartalmú adatszolgáltatás is teljesíthető. A fizetendő díjat a csökkentett adatállománynak a teljes adatállományhoz viszonyított százalékában kell megállapítani. Csökkentett adattartalmú adatszolgáltatást csak hitelesítés nélkül lehet teljesíteni. Sajátos célú földmérési és térképészeti munkavégzés esetén, ha a munkát a szakmai szabályzatok szerint kétféle térképi állapotnak megfelelően kell elkészíteni, csak a forgalomban lévő adatokért kell díjat fizetni. Adatszolgáltatás szempontjából egy eljárásban egy munkának kell tekinteni:

a) az egy településen és egy fekvésen belül azt az összefüggő területet, melyet a munkavégzés során érintett, egymással közvetlenül határos földrészletek alkotnak, b) település, illetve fekvéshatár módosításánál (területátcsatolás) a területátcsatolást. Minden arra épülő munkát azonban már külön kell elszámolni, még akkor is, ha a munkafázisokat egy eljárás keretében hajtják végre. A körzeti és a megyei földhivatalok, a Földmérési és Távérzékelési Intézet, valamint a honvédség térképész szolgálata egymás közötti adatszolgáltatása – ha az a hatósági feladataik ellátására szolgál – díjmentes. Az állami alapmunkák végzéséhez szükséges állami alapadatokat – ideértve az NKP keretében készített adatokat is – a körzeti és a megyei földhivatalok, a Földmérési és Távérzékelési Intézet, valamint a honvédség térképész szolgálata díjmentesen bocsátják egymás rendelkezésére. Az adatszolgáltató nem fizet adatszolgáltatási, illetve vizsgálati díjat hatósági feladatai ellátása során. Az adatszolgáltató díjmentesen szolgáltatja:

a) az állami statisztikai beszámolási rendszer keretében meghatározott adatokat, b) az állami alapmunkák végzéséhez szükséges adatokat. Szakirányú iskolarendszerű oktatási és tudományos kutatási célra a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, illetve a honvédelmi miniszter a hatáskörébe tartozó földmérési és térképészeti adatok vonatkozásában díjmentes adatszolgáltatást engedélyezhet. A külön 54

jogszabályban meghatározott veszélyhelyzet és katasztrófaelhárítás esetén honvédelmi jellegű feladatokhoz szükséges állami alapadatokat a veszélyhelyzet és katasztrófaelhárítást irányító szervezet díjmentesen igényelheti az adatszolgáltatótól. A kiadott, de fel nem használt állami alapadatokat a veszélyhelyzet vagy katasztrófa megszűnése után – a megszűnéstől számított 30 napon belül – az adatszolgáltatónak vissza kell szolgáltatni. A nagyméretarányú térképi állami alapadatok felhasználásával előállított és működtetett nyilvántartási és térinformatikai rendszerek (önkormányzati, központi közmű, szakági közmű és bármely egyéb térképi alapú nyilvántartás) tulajdonosai a nyilvántartási és térinformatikai rendszerek állami alapadat tartalmáért – minden év június 30-ig – az 1. számú melléklet 6. számú táblázatában meghatározott díjat fizetik az illetékes megyei földhivatalnak, illetve a FÖMI-nek. Állami alapadatokat tartalmazó térképekből átdolgozott (értéknövelt) vagy azonos tartalmú térképek készítéséhez az FVM, az NKP keretében készült adatállományok esetében az NKP Kht., illetve a honvédelmi miniszter képviseletében eljáró MH TÉSZ vezetőjének engedélye szükséges. Az adatfelhasználás engedélyezését az engedélyezésre jogosult megtagadhatja, ha a felhasználó a kérelmet megelőző két év során jogosulatlanul használt fel állami alapadatot, és a jogosulatlan felhasználást jogerős államigazgatási határozat vagy jogerős bírói ítélet megállapította. Minden olyan térképművön – megjelenési formájától függetlenül –, amely az adatszolgáltató szervek által rendelkezésre bocsátott adatok felhasználásával készült, fel kell tüntetni az adatfelhasználási engedély számát, az adatfelhasználást engedélyező nevét, a kiadás sorszámát, valamint a következő szöveget: „Készült az állami alapadatok felhasználásával”. A térképmű egy példányát változatlan utánnyomás esetén is annak elkészülte után 15 napon belül az engedélyező részére le kell adni. Az együttes rendelet tartalmaz egyéb, nem igazgatási jellegű szolgáltatási díjakat is. A változások bejelentésének ismételt elmulasztása esetén a földhivatal által elrendelt bemérésért a tulajdonos a „Mérnöki Szolgáltatások Ajánlott Díjszabása” (MÉDI) szerinti munkadíj 130%-át köteles megfizetni, mely teljes egészében a földhivatalt illeti. Az így számított öszszegen felül az adatszolgáltatás és a földhivatali vizsgálat díját is meg kell téríttetni. Az ingatlanrendező földmérői minősítés elbírálásának díja 5.000 Ft. Az elveszett, megrongálódott, megsemmisült oklevélről kiállított másolat díja 1.500 Ft. A földmérő igazolvány kiadásának, kicserélésének és pótlásának díja 4.000 Ft. Az ingatlan-nyilvántartás tartalmát érintő sajátos célú földmérési és térképészeti munkák – ideértve a szolgalmi jog, illetve egyéb jog vagy tény bejegyzéséhez készített vázrajzot is – hatósági vizsgálatának díját a 2. számú melléklet tartalmazza. A vizsgálati díjat a munkarészek vizsgálatra, illetve záradékolásra történő benyújtásakor kell megfizetni. A vizsgálati díj teljes összege a vizsgálatot végző földhivatalt illeti meg. A vizsgálati díj a szakmai szabályzat betartására irányuló vizsgálatra vonatkozik. Ismételt hibajavítási felhívás nem vonatkozhat a munka korábban vizsgált és nem kifogásolt tartalmi elemeire. A külön jogszabály alapján megállapított javítási határidő be nem tartása esetén késedelmi díjat kell fizetni. A késedelmi díj mértéke munkanaponként a vizsgálati díj 5%-a, de legfeljebb húsz napi késedelmi díj összege. A hibajavítás utáni ellenőrzésért külön díj nem számítható fel. Amennyiben a hibajavítás csak a munka átdolgozásával és új munkarészek készítésével végezhető el, a vizsgálat díját újra meg kell fizetni. Ha a készítő a vizsgálati jegyzőkönyvben tételesen felsorolt hibák több, mint 15%-át nem javította ki, az ismételt vizsgálatért a teljes vizsgálati díjat kell megfizetni. Az együttes rendelethez 4 melléklet tartozik, ezek részletes ismertetését azonban ezen összeállítás terjedelme sajnos nem teszi lehetővé. A rendelkező rész ismerete viszont azért lénye55

ges, mert a földhivatalok fontos feladata az adatszolgáltatás, és az állampolgárok is legtöbbször adatigényléssel keresik fel földhivatalokat. Az Fttv. új fogalmat vezetett be, az állami földmérési alaptérkép fogalmát. Az állami földmérési alaptérkép (a továbbiakban: alaptérkép) az egységes országos térképrendszerben készült olyan nagy méretarányú térkép, amely állami alapadatként tartalmazza a közigazgatási határokat, a földrészleteket, azok határvonalait, helyrajzi számait és egyéb azonosítóit, művelési ágait, a művelés alól kivett területeket, a földrészleteken lévő épületeket és a névrajzot. Tartalmazza továbbá a szakmai szabályzatokban foglalt módon a különféle építményeket és létesítményeket. Az alaptérképhez a földrészletek területi adatait tartalmazó területjegyzék tartozik. Az e törvény hatálybalépése előtt forgalomba adott, nem az egységes országos térképrendszerben készült földmérési alaptérképeket is – az új alaptérkép elkészültéig – állami földmérési alaptérképnek kell tekinteni. Az alaptérképet úgy kell elkészíteni, hogy az ingatlan-nyilvántartás igényeinek teljes körű kielégítése mellett a hatósági feladatok, a nemzetgazdaság, továbbá a honvédelem általános igényeinek is megfeleljen. Az alaptérkép az ingatlan-nyilvántartás kötelező alapja. A földmérési és térképészeti tevékenységről szóló 1996. évi LXXVI. törvény végrehajtásáról szóló 16/1997. (III. 5.) FM rendelet (a továbbiakban: FM rendelet) szerint az alaptérképet egységes országos vetületi rendszer egységes országos térképrendszerében (EOTR), egységes és összefüggő szelvényrendszerben kell készíteni. Az alaptérkép adatbázisát közigazgatási egységenként (településenként) elkülöníthető módon kell szervezni. Az EOTR méretarány-rendszere:

a) az alaptérkép méretaránya belterületen 1:1.000 vagy 1:2.000, külterületen 1:1.000, 1:2.000 vagy 1:4.000, b) az alaptérkép átnézeti térképének méretaránya – a belterület, illetve a belterület és a külterület együttes ábrázolása esetében – 1:4.000 (kivételesen 1:5.000), a külterület ábrázolásakor 1:10.000. A forgalomba adott digitális alaptérképet – a forgalomba adáskori állapotnak megfelelően – hagyományos adathordozón (papír, fólia) is meg kell jeleníteni, és a továbbiakban a megfelelő számítógépes adathordozóval együtt változatlan tartalommal meg kell őrizni. Az alaptérkép szabványban, illetve szakmai szabályzatokban előírt módon tartalmazza az állami alapadatokat. Az állami alapadatokon túli tartalmat a megrendelő (igénylő) költségére – az állami alapadatoktól elkülöníthető módon – lehet az alaptérképen ábrázolni, és az adatbázisban kezelni. A földrészlet területét négyzetméterre kerekítve kell az alaptérkép területjegyzékébe felvenni. A területszámítást a szakmai szabályzatokban meghatározott módon kell végezni. Az alaptérkép állami alapadat-tartalma kötelező alapul szolgál nagy méretarányú térképekre alapozott közigazgatási és törvény által előírt önkormányzati nyilvántartásokhoz. Az alaptérkép állami alapadat-tartalma hiteles alapul szolgál a nagy méretarányú térképi ábrázolással, az ehhez kötődő földmérési feladattal, a területnagysággal, a helyrajzi számmal vagy egyéb azonosítóval kapcsolatos bírósági vagy más hatósági eljáráshoz. Az Fttv. az állami alaptérképek kezelésével és készítésével kapcsolatban a következőket tartalmazza. Az alaptérkép kezelése, tárolása, a változások feldolgozása, valamint az ezekkel kapcsolatos szolgáltatás az állami alapadatok kezelésére jogosult szervek feladata. 56

Új alaptérkép készítésének előkészületi munkálatairól az állami alapadatok kezelésére jogosult szervek által feljogosított felmérő (a továbbiakban: felmérő) értesíti a települési (fővárosban a kerületi) önkormányzatot, amely azt, a helyben szokásos módon kihirdeti. A földrészlet tulajdonosa (használója) köteles együttműködni a felmérővel annak érdekében, hogy az alaptérkép a földrészletek határvonalait a tényleges tulajdoni viszonyoknak megfelelően ábrázolja. A földrészletek tulajdonosai kötelesek a földrészlet-határ állandó módon meg nem jelölt töréspontjait megjelölni (cövekkel, oszloppal), és a nevüket, lakcímüket jól látható módon feltüntetni. Ha a tulajdonos nem vagy egyértelmű azonosításra nem alkalmas módon jelöli meg a határt, a felmérő felhívja a tulajdonost mulasztása pótlására, illetve figyelmezteti a mulasztás esetleges jogi következményeire. A tulajdonos felróható magatartásából származó térképezési hibák kijavításának költségei a tulajdonost terhelik. A költségeket a körzeti földhivatal határozattal állapítja meg. A települési – a fővárosban a kerületi – önkormányzat jegyzője együttműködik a felmérővel – a rendelkezésére álló adatok szolgáltatásával és az adatok egyeztetésével – a közigazgatási határ, a belterületi határ, illetve az önkormányzat tulajdonában álló ingatlanok határvonalainak megállapításában. A térképkészítés és annak használata tekintetében egyedülálló rendelkezése a törvénynek, hogy a felmérési, térképezési vagy területszámítási hiba esetén az illetékes körzeti földhivatal az alaptérképet, illetve a hozzá tartozó területi adatokat bármikor, hivatalból is kijavíthatja. A felmérési, térképezési, területszámítási hiba kijavításának alábbiak szerinti módja azért fontos, mert a térképkészítés során elkövetett hibát a földhivatal hivatalból kijavíthatja, sem annak költsége sem ügyintézése nem terheli az ingatlan tulajdonosát. Az FM rendelet szerint a felmérési, térképezési, területszámítási hiba kijavítása nem érinti és nem változtatja meg a természetbeni határvonalat és a birtoklási viszonyokat. A hiba kijavításához nincs szükség előzetes hatósági (bírósági) határozatra vagy engedélyre. Bejelentési kötelezettség elmulasztása miatt elmaradt változásátvezetés nem pótolható felmérési vagy térképezési hiba kijavítása jogcímén. A hiba kijavításáról a földhivatal határozattal értesíti az érdekelteket. A hiba kijavítását nem zárja ki a hibával terhelt földrészleteket érintő, folyamatban lévő bírósági eljárás. Ha a folyamatban lévő bírósági eljárásról a földhivatal tudomást szerzett, a hiba kijavításáról szóló határozatot az eljáró bíróságnak is meg kell küldeni. Az Fttv. úgy rendelkezik, hogy a térképi változásokat az alaptérkép egy, kiemelt példányán, a nyilvántartási térképen kell átvezetni. Ez szolgál ingatlan-nyilvántartási térképként is. Ha az alaptérkép számítógépes adatállományként áll rendelkezésre (digitális alaptérkép), ezt a térképet kell nyilvántartási térképnek tekinteni. Ilyen esetben az ingatlan-nyilvántartásban a digitális adatokból számított területeket kell érvényesíteni. Az ingatlan-nyilvántartási térkép a közigazgatási határokat, a földrészleteket, azok határvonalait, helyrajzi számait, és egyéb azonosítóit, művelési ágait, a művelés alól kivett területeket, a földrészleteken lévő épületet és a névrajzot – az adathordozótól függetlenül – valósághűen tartalmazza, és hitelesen tanúsítja. A térkép tartalmát érintő változásokat a földrészlet tulajdonosa az ingatlan-nyilvántartási jogszabályok előírásainak megfelelően köteles bejelenteni a körzeti földhivatalnak. A bejelentési kötelezettség az ingatlan-nyilvántartás tartalmát nem érintő térképi változásokra is kiterjed. Ha a körzeti földhivatal olyan változást észlel, amelyet nem jelentettek be, felszólítja a tulajdonost a változást tartalmazó munkarészek benyújtására. Ismételt mulasztás esetén a földhivatal intézkedik a változás beméréséről. A földhivatal által elrendelt bemérésért a tulajdonos külön jogszabályban meghatározott díjat köteles fizetni, amelyet a földhivatal határozattal állapít meg. 57

A földrészlet határvonalának változását elrendelő, megállapító vagy engedélyező államigazgatási és bírósági határozatokat – az illetékes körzeti földhivatal által a helyrajzi számozás és a területszámítás helyessége szempontjából záradékolt – az alaptérkép méretarányában készített térkép (kisajátítási térkép, változási vázrajz) alapján kell meghozni. A földhivatal a változást a jogerős határozat alapján vezeti át. Az FM rendelet kimondja, hogy a nyilvántartási térkép állami alapadat tartalmában bekövetkezett változásokról szakmai szabályzatokban és az ingatlan-nyilvántartási jogszabályokban meghatározott, az alaptérkép pontosságának megfelelő változási vázrajzot kell készíteni. A változásokat a változási vázrajz vizsgálata és záradékolása után kell a nyilvántartási térképen átvezetni. Többlet tartalom változásainak vezetéséről a megrendelő (igénylő) — a saját költségére – gondoskodik. Az ingatlan-nyilvántartási jogszabályokban foglalt jogokat is érintő térképi változásokat a földhivatali vizsgálat (záradékolás) után előzetesen kell a nyilvántartási térképen átvezetni. A végleges térképi átvezetést az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéssel egyidejűleg kell elvégezni. Ha a változás érinti az ingatlan-nyilvántartás adatait, de nem érinti az ingatlan-nyilvántartási jogszabályokban foglalt jogokat, akkor a változást – a földhivatali vizsgálat és záradékolás után – véglegesen kell átvezetni a nyilvántartási térképen, de egyidejűleg intézkedni kell a változás ingatlan-nyilvántartási átvezetéséről is. Az ingatlan-nyilvántartás tartalmát nem érintő változást – a földhivatali vizsgálat és záradékolás után – közvetlenül kell átvezetni a nyilvántartási térképen. Ha az alaptérkép nem számítógépes adatállományként áll rendelkezésre, a nyilvántartási térképen érvényesített változásokat – időszakonként – az állami földmérési alaptérképen és átnézeti térképén is át kell vezetni. A nyilvántartási térkép állami alapadat tartalmát a földhivatal esetenként végzett helyszíneléssel ellenőrzi. Az Fttv. azonban nem csak az állami földmérési alaptérképekről, hanem az állami topográfiai térképekről is rendelkezik az alábbiak szerint. Az állami topográfiai térkép papírlapon, fólián, többszínnyomással vagy számítógépen kezelhető formában, az ország egész területéről nagy, közepes és kis méretarányban készülő térkép, amely a földfelszín természetes és mesterséges alakzatainak síkrajzi és domborzati elemeit, továbbá a névrajzot tartalmazza a tulajdoni viszonyokra vonatkozó információk nélkül. Az állami topográfiai térképet úgy kell elkészíteni, hogy az alkalmas legyen különösen

a) a közigazgatásban való felhasználásra, b) védelmi, elsősorban a katonai feladatok térképigényének biztosítására, c) az országos és regionális térinformatikai rendszerek térképi alapjainak létrehozására, d) a domborzat ábrázolásához kapcsolódó általános igények kielégítésére, és e) a területi, illetve az általános műszaki tervezésre. Az állami topográfiai térkép méretarányrendszerét, tartalmát, pontossági követelményeit, valamint alapfelületét és vetületi rendszerét a felhasználói igényeknek megfelelő szakmai szabályzatban, illetve szabványban kell meghatározni. Bár az előzőekben már volt szó az állami alapadatok kötelező felhasználásáról, az Fttv. rendelkezik a térinformatikai rendszerek térképi alapjairól is, amikor kimondja, hogy az állami és 58

helyi önkormányzati térinformatikai rendszerek alapjául az állami térképeket és állami alapadatokat kell felhasználni. Az állami és a helyi önkormányzati térinformatikai rendszerek összekapcsolhatósága érdekében e rendszerek térképi adatbázisaiban, az egységes országos vetületi rendszerben és annak koordinátarendszerében meghatározott, vagy az abba átszámított koordinátákat, továbbá az egységes országos magassági alapponthálózatra vonatkozó adatokat kell használni. Az állami és helyi önkormányzati térinformatikai rendszerek térképi adatbázisaiban az ingatlan-nyilvántartási térképen érvényesített változásokat át kell vezetni. Nemzetközi egyezmény alapján, az országhatáron túlnyúló térinformatikai rendszerek alapjául az egyezményben előírt térképi alapot, vetületi és koordinátarendszert is fel lehet használni. Az Fttv. foglalkozik továbbá a sajátos célú földmérési és térképészeti tevékenységet folytatókra vonatkozó szabályokkal, a földmérési jelek elhelyezésével és a mérésről az ingatlanokon, a földmérési jelek tulajdonjogáról és kezelésérő, valamint a földmérési jelek védelméről. Ezek közül az ingatlan tulajdonosok szempontjából legfontosabb az a rendelkezés, mely szerint a földmérési, illetve térképészeti munkák végzésére jogosult személy (a továbbiakban: földmérő) a mérés helyét, illetve a földmérési jelet bármely ingatlanon át megközelítheti, azokon mérést végezhet, és ideiglenes földmérési jelet helyezhet el. A mérés végzése érdekében bármely ingatlanra – a lakás és lakás céljára szolgáló helyiségek kivételével – beléphet. Erről az ingatlanok tulajdonosait előzetesen értesíteni kell. A földmérési és térképészeti tevékenység végzéséről szóló paragrafus felállítja a munkavégzéshez szükséges szakmai követelményeket az alábbiak szerint. A földmérési és térképészeti munka külön jogszabályban meghatározott szakképzettséghez kötött tevékenység. A földmérési és térképészeti munkákat, az érvényben lévő szabványokban és szakmai szabályzatokban előírt minőségben kell elkészíteni. A földmérési és térképészeti munka minőségét a vállalkozó földmérő, illetve a gazdálkodó szervezet tanúsítja. A bányatérképek minőségét hites bányamérő tanúsítja. Az alaptérkép, illetve az annak tartalmában változást eredményező földmérési munka irányítását, illetve a hatósági eljárás lefolytatásához szükséges térkép, változási vázrajz minőségének tanúsítását csak ingatlanrendező földmérői minősítéssel rendelkező földmérő végezheti. Az Fttv-ben előírt földmérési és térképészeti szakképzettségre, az ingatlanrendező földmérői minősítésre, a földmérő igazolványra a mérési jogosultságra és a földmérési munka végzésére vonatkozó részletes szabályokat a földmérési és térképészeti tevékenységről szóló 1996. évi LXXVI. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 21/1997. (III. 12.) FM-HM együttes rendelet (a továbbiakban: FMHM rendelet) tárgyalja. E szerint földmérési és térképészeti szakképzettség:

a) az okleveles földmérőmérnöki, az okleveles földmérő szakos építőmérnöki, illetve az okleveles földmérő és térinformatikai mérnöki végzettség, b) a földmérő, a földrendező üzemmérnöki, illetve a földmérő, a földrendező mérnöki végzettség, c) az okleveles építőmérnöki, az okleveles erdőmérnöki, illetve az okleveles bányamérnöki vagy az okleveles térképész (kartográfus)

59

végzettség, továbbá az építőmérnöki szakterületen szerzett üzemmérnöki vagy mérnöki végzettség, d) földmérő technikusi, térképész technikusi, földmérő és térképész technikusi, földmérő szaktechnikusi, illetve kataszteri szaktechnikusi végzettség, e) olyan egyéb szaktechnikusi, technikusi, illetve szakközépiskolai végzettség, ahol a képesítő (érettségi) tárgyak között a földmérés vagy a kartográfia szerepel, f) a korábban a MÉM Országos Földügyi és Térképészeti Hivatala, illetve az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal által szervezett földmérési tanfolyami végzettség. Az alaptérkép, illetve az annak tartalmában változást eredményező földmérési munka irányítását, illetve a hatósági eljárás lefolytatásához szükséges térkép, változási vázrajz minőségének tanúsításán kívül

a) a földrészlethatár kitűzési munkáinak végzéséhez, b) a változási vázrajz vizsgálatához és záradékolásához, c) az állami földmérési alaptérkép állami átvételi vizsgálatának irányításához, valamint d) a külön jogszabályban meghatározott földmérési szakfelügyelői feladatok ellátásához ingatlanrendező földmérői minősítés szükséges. Állami alapadatokat tartalmazó térképekből átdolgozott vagy azonos tartalmú térképek minőségét – megjelenési formájuktól függetlenül – felsőfokú szakirányú végzettséggel rendelkező személynek kell tanúsítania. Ingatlanrendező földmérői minősítést az a büntetlen előéletű személy kaphat, aki szakirányú felsőfokú szakképzettséggel és legalább ötéves földmérői gyakorlattal, továbbá referenciamunkákkal rendelkezik. Földmérői gyakorlati időnek kell elfogadni:

a) a munkáltató által igazolt földmérési munkakörben eltöltött időt, b) földmérési és térképészeti szakképesítést nyújtó közép- és felsőfokú oktatási intézményben végzett szakmai oktatói tevékenységet, c) a szakképesítés megszerzése után egyéni vagy társas vállalkozásban folytatott földmérési tevékenység idejét. Földmérési referenciamunkának kell tekinteni:

a) a földhivatalnál végzett földmérői tevékenységet, vagy b) a földrészlethatár kitűzése érdekében végzett, valamint az ingatlannyilvántartási térkép tartalmában változást eredményező, legalább 30 db földmérési munkát, az átvevő földhivatal megnevezésével, vagy c) legalább 100 ha belterületről vagy 1.000 ha külterületről készített állami földmérési alaptérképet, az átvevő földhivatal megnevezésével. 60

Az Fttv. tárgyalása során már megállapítottuk, hogy a földmérőnek munkája során mérési jogosultságát igazolnia kell. Ezt a mérési jogosultságot – az FMHM rendelet szerint – földmérő igazolvánnyal és az adott munka végzésére szóló megbízással vagy megrendelést tanúsító okirattal lehet igazolni. Földmérő igazolványt a már fentebb felsorolt földmérési szakképzettség birtokában lehet kapni. A földmérő igazolványt a közigazgatási államtitkár aláírásával az FVM adja ki és elkészítéséről a FÖMI gondoskodik. A földmérési és térképészeti munkarészek selejtezésének rendjét is tartalmazza a törvény. Az Fttv. a piacgazdaságban nagyon lényeges dolgot, a földmérési és térképészeti tevékenységgel kapcsolatos tulajdonjogi kérdéseket is tárgyalja. Az állam a földmérési és térképészeti állami alapadatokkal kapcsolatos jogokat az illetékes miniszterek útján gyakorolja. Az alapadatok állami átvételét követően az adatok előállításával és szolgáltatásával kapcsolatban az előállító térítésre nem tarthat igényt. A földmérési és térképészeti adatok, termékek, munkarészek továbbfelhasználás céljából történő másolásához az azon feltüntetett tulajdonos hozzájárulása szükséges. A továbbfelhasználás céljából történő másolásért vagy bármilyen célú felhasználásért az adathordozón feltüntetett tulajdonost díj illeti meg. Másolásnak minősül a térképek, valamint a földmérési és térképészeti alapadatok digitális átalakítása is. A földmérési és térképészeti igazgatás ágazati irányítását a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter látja el. A katonai földmérési és térképészeti tevékenységet a honvédelmi miniszter irányítja. A két illetékes miniszter felelős a földmérési és térképészeti állami alapfeladatok összehangolt végzéséért. Az országos térképellátás összhangjának megteremtése érdekében véleményező, javaslattevő és egyeztető jogkörrel Térképellátási Koordinációs Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) működik. A Bizottságba két-két tagot jelöl ki a földművelésügyi miniszter és a honvédelmi miniszter, egy-egy tagot jelöl ki a belügyminiszter, az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter, a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter, a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter, a pénzügyminiszter, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító tárca nélküli miniszter, valamint a Központi Statisztikai Hivatal elnöke, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke és a Kutatási és Technológiai Innovációs Tanács elnöke. Az Fttv. szerint a földmérési és térképészeti szakigazgatás szervezetei első fokon a körzeti földhivatalok, másodfokon a megyei földhivatalok, valamint országos illetékességgel a központi földmérési szervezet. A védelmi célokat szolgáló földmérési és térképészeti szakigazgatás szerve a honvédség térképész szolgálata. Jogszabály hatósági feladatokat állapíthat meg a központi földmérési szervezet, illetve a honvédség térképész szolgálata számára. A központi földmérési szervezet hatáskörébe utalt ügyekben a földművelésügyi miniszter, a honvédség térképész szolgálatának hatáskörébe utalt ügyekben a honvédelmi miniszter jár el másodfokon. Az FM rendelet a földhivatalok és a központi földmérési szervezet feladatait az alábbiak szerint határozza meg.

61

A körzeti földhivatal és a Fővárosi Kerületek Földhivatala (a továbbiakban együtt: körzeti földhivatal) illetékességi területén első fokú hatósági jogkörébe tartozó földmérési és térképészeti feladatok a következők:

a) a földmérési és térképészeti állami alapadatok (a továbbiakban: állami alapadatok) kezelése és szolgáltatása, b) az állami alapadatok nyilvántartása és az azokban bekövetkezett változások folyamatos vezetése, c) a földmérési tárgyú beadványokkal kapcsolatos ügyek intézése, d) a sajátos célú földmérési munkák vizsgálata és záradékolása, e) a felmérési, térképezési és területszámítási hibák kijavítása, f) az állami alapadatokban bekövetkezett hivatalból észlelt változásokkal kapcsolatos feladatok végzése, g) a földrészlethatárok megjelölésével és megállapításával kapcsolatosan rá háruló feladatok ellátása, h) az ingatlan-nyilvántartás tartalmát nem érintő térképi változásokkal összefüggő bejelentési kötelezettség betartásának ellenőrzése, i) a hatáskörébe utalt szakfelügyeleti tevékenység ellátása, j) állami alapmunkákkal kapcsolatos feladatok, illetve részfeladatok elvégzése. A körzeti földhivatal hatósági tevékenységén kívül egyéb, az állami alapadatok előállításával és kezelésével kapcsolatos szolgáltató tevékenységet is végez, illetve végeztet. A megyei földhivatal és a Fővárosi Földhivatal (a továbbiakban együtt: megyei földhivatal) illetékességi területén hatósági jogkörébe tartozó földmérési és térképészeti feladatok a következők:

a) állami alapadatok kezelése és szolgáltatása, b) másodfokú eljárás a körzeti földhivatal hatáskörébe tartozó földmérési és térképészeti ügyekben c) földmérési és térképészeti szakfelügyelet ellátása, d) az alaphálózatok megjelölésére szolgáló állandó földmérési jelek helyszínelése, karbantartása és védelme, pontpusztulás esetén a károkozóval szemben külön jogszabály szerinti eljárás megindítása, e) az állami alapmunkákkal kapcsolatban a megyei földhivatalra háruló hatósági feladatok ellátása, f) az alapponthálózatok megjelölésére szolgáló állandó földmérési jelek által elfoglalt területre vonatkozó használati joggal kapcsolatos ügyekben való eljárás, g) a közigazgatási határok központi nyilvántartásával kapcsolatos, rá háruló feladatok ellátása, h) közreműködés a földmérési munkarészek selejtezésében, i) szakmai szabályzatokban meghatározott nyilvántartások vezetése,

62

j) az Fttv-ben meghatározott állami földmérési alaptérképek és azok átnézeti térképeinek műanyag másolatain a változások időszakos átvezetése. A megyei földhivatal irányítja, ellenőrzi és felügyeli az illetékességi területéhez tartozó körzeti földhivatalok földmérési és térképészeti tevékenységét. A megyei földhivatal a hatósági feladatain kívül egyéb, az állami alapadatok előállításával és kezelésével kapcsolatos földmérési és térképészeti feladatokat is végez, illetve végeztet. A körzeti és a megyei földhivatal az illetékességi területére vonatkozó állami alapadatok kezelésére és tárolására adat- és térképtárat létesít és működtet. A központi földmérési szervezet a Földmérési és Távérzékelési Intézet (a továbbiakban: FÖMI). A FÖMI hatósági jogkörében ellátja:

a) az államhatár és földmérési munkarészeinek nyilvántartását, változásvezetését, az azokból történő adatszolgáltatást, b) az alapponthálózatokkal kapcsolatos állami átvételi, nyilvántartási, változásvezetési, adatszolgáltatási és egyéb feladatokat, c) a hatáskörébe utalt földmérési és térképészeti szakfelügyeleti tevékenységet, d) az állami földmérési alaptérképek előállításával kapcsolatos központi minőségbiztosítási feladatokat, e) külön jogszabályban meghatározott állami topográfiai térképek állami átvételét és e térképek nyilvántartását, f) közreműködőként a számszerű (numerikus) meghatározással készülő, adatbázisba szervezett állami földmérési alaptérképek állami átvételét, g) külön jogszabály szerint a Földrajzinév-tár vezetését és az abból történő adatszolgáltatást, h) az általa értékesített állami térképek tematikus célú felhasználásához a sokszorosítás engedélyezését, i) az Országos Széchényi Könyvtárnak leadandó állami földmérési alaptérképek és az állami topográfiai térképek jogszabályban meghatározott típusai kötelespéldányainak gyűjtését és az átadásig történő őrzését, j) a külön jogszabályban meghatározott földmérő igazolványok kiállítását és a nyilvántartás vezetését, k) a külön jogszabályban foglaltaknak megfelelően az Ingatlanrendező Földmérői Minősítő Bizottsággal kapcsolatos teendőket. A FÖMI további feladatként ellátja:

a) az ország teljes területére vonatkozó állami földmérési alaptérképek eladási példányainak őrzését, valamint a külön jogszabályban meghatározott állami topográfiai térképek eredeti és eladási példányainak őrzését, kezelését, szolgáltatását, illetve értékesítését, b) az államhatárral kapcsolatos helyszíni földmérési feladatokat, 63

c) az államhatár jeleivel kapcsolatos tulajdonosi feladatokat, d) a közigazgatási és fekvéshatárok adatbázisba szervezett központi nyilvántartását és az adatok értékesítését, e) az állami alapmunkákkal összefüggő, a feladatkörébe utalt megrendeléssel és szerződéskötéssel kapcsolatos feladatokat, f) az állami térképek készítésével kapcsolatos – feladatkörébe utalt – mérőkamarás légifényképezésre és az űrfelvételek beszerzésére vonatkozó koordinációs, megrendelői, előfeldolgozási feladatokat, g) az ingatlan-nyilvántartás központi számítógépes rendszerének üzemeltetését, a változások – földhivatalokkal együttműködésben megvalósított – vezetését, az adatok szolgáltatását, illetve értékesítését, h) a magyarországi hivatalos földrajzi nevek nyilvántartásából és megállapítási eljárásából eredő egyes feladatokat, i) az Fttv-ben meghatározott kutatási és műszaki fejlesztési feladatokat, ezen belül különösen a szakmai információs rendszerek fejlesztését, irányítását, rendszerfelügyeletét, valamint a földügyi igazgatást érintő földmérési, térképészeti, távérzékelési és térinformatikai tudományos kutatások végzését, országos összhangjának megvalósítását; j) nemzetközi kötelezettségből származó feladatokat. A FÖMI országos adat- és térképtárat, valamint űrfelvétel- és légifilmtárat létesít és működtet. A FÖMI az alapponthálózatokkal kapcsolatos feladatok ellátása érdekében távérzékelési központot, illetve kozmikus geodéziai obszervatóriumot üzemeltet, valamint egyéb, az állami alapadatok előállításával és kezelésével kapcsolatos szolgáltató tevékenységet is végez, illetve végeztet. Az Fttv. kimondja, hogy a földmérési és térképészeti tevékenység összhangját és a szakmai követelmények érvényesülését a szakigazgatási szervezetek a földmérési szakfelügyelet útján biztosítják. A szakfelügyeleti ellenőrzés kiterjed a földmérési és térképészeti tevékenységet folytató, valamint az állami alapadatokat felhasználó jogi személyekre, a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdálkodó szervezetekre és a természetes személyekre. A szakfelügyeleti ellenőrzésre az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezéseit kell alkalmazni. A megyei szakfelügyeleti hatósági ügyekben másodfokon a FÖMI jár el. A szakfelügyeletet az általa ellenőrzött szervezetet, illetve személyt az ellenőrzés során feltárt hibák kijavítására, illetve a hiányosságok megszüntetésére kötelezi, indokolt esetben szabálysértési eljárást kezdeményez. A szakigazgatás feladatait áttekintve azt találjuk, hogy a szakigazgatás szervei:

a) az állam alapfeladatai körébe tartozó földmérési és térképészeti munkákat végeznek, illetve végeztetnek, b) őrzik és kezelik az állami alapadatokat, alaptérképeket és topográfiai térképeket, c) állami alapadatokat és térképeket szolgáltatnak,

64

d) a földmérési szakfelügyelet útján ellenőrzik a földmérési és térképészeti tevékenységet, e tevékenység végzésére vonatkozó jogosultsági előírások betartását, és a jogkörükbe utalt más hatósági feladatokat is ellátnak. Végezetül az Fttv. az állami alapfeladatok költségeinek forrásait sorolja fel, amelyek a központi költségvetés, az állami térképek térinformatikai célú felhasználására az adatszolgáltatóval kötött megállapodás alapján meghatározott különdíj, valamint az állami alapadatok soron kívüli vagy az előírtnál részletesebb és pontosabb előállításáért a megrendelő által fizetett költség vagy költség-hozzájárulás.

2. A Nemzeti Kataszteri Program Végezetül szólni kell a Nemzeti Kataszteri Programról (a továbbiakban: NKP) és a Nemzeti Kataszteri Program Kht-ról (a továbbiakban: NKP Kht.). Az NKP keretében készülnek azok a számítógépen kezelhető korszerű digitális térképek, amelyek alapul, szolgálnak a nemzetgazdaság különböző területein felmerülő térképi igényeknek. A térképkészítés fedezetét hitel képezi, melyet az NKP Kht. vett fel. Az NKP keretében 2005. év végére az ország teljes területén a külterületekre, 2007. év végére a belterületekre és a volt zártkertekre elkészülnek a digitális térképek.

65

X. JOGSZABÁLYOK GYŰJTEMÉNYE – 1957. évi IV. törvény az államigazgatási eljárás általános

szabályairól – 1991. évi XXV. törvény a tulajdonviszonyok rendezése érdekében,

– – – – – – – – – – – – – – – –

– –

– – –

–

– – –

66

az állam által az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról, egységes szerkezetben a végrehajtásáról szóló 104/1991. (VIII. 3.) kormányrendelettel 1992. évi II. törvény a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról 1993. évi II. törvény a földrendező és földkiadó bizottságokról 1994. évi XLIX. törvény az erdőbirtokossági társulatról 1994. évi LV. törvény a termőföldről 1994. évi CII. törvény a hegyközségekről 1995. évi XCIII. törvény a védett természeti területek védettségi szintjének helyreállításáról 1996. évi LIII. törvény a természet védelméről 1996. évi LIV. törvény az erdőről és az erdő védelméről 1996. évi LXXVI. törvény a földmérési és térképészeti tevékenységről 1997. évi XXXIII. törvény a vagyoni kárpótlási eljárások lezárásával összefüggő egyes kérdésekről 1997. évi LXXVIII. törvény az épített környezet alakításáról és védelméről 1997. évi CXIV. törvény az agrárgazdaság fejlesztéséről 1997. évi CXLI. törvény az ingatlan-nyilvántartásról 1999. évi LXIX. törvény a szabálysértésekről 2000. évi XXXV. törvény a növényvédelemről 2000. évi CXII. törvény a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet Területrendezési Tervének elfogadásáról és a Balatoni Területrendezési Szabályzat megállapításáról 2001. évi CXVI. törvény a Nemzeti Földalapról 2003. évi LXXIII. törvény a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdéseiről és az ezzel összefüggő törvénymódosításokról 2003. évi CXXVIII. törvény a Magyar Köztársaság gyorsforgalmi közúthálózatának közérdekűségéről és fejlesztéséről 2004. évi XVIII. törvény a szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról 2004. évi LXVII. törvény a Tisza-völgy árvízi biztonságának növelését, valamint az érintett térség terület- és vidékfejlesztését szolgáló program (a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése) közérdekűségéről és megvalósításáról 1976. évi 24. törvényerejű rendelet a kisajátításról, egységes szerkezetben a végrehajtásáról szóló 33/1976. (IX. 5.) MT rendelettel 166/1999. (XI. 19.) kormányrendelet a tájvédelmi szakhatósági hatáskörbe tartozó engedélyezési eljárásokról 184/1999. (XII. 13.) kormányrendelet a földhasználati nyilvántartás részletes szabályairól 218/1999. (XII. 28.) kormányrendelet az egyes szabálysértésekről

– 16/2002. (II. 18.) kormányrendelet a termőföldre vonatkozó elő-

–

–

–

–

–

–

–

– –

– –

– – –

– – – –

vásárlási és előhaszonbérleti jog gyakorlásának részletes szabályairól 254/2002. (XII. 13.) kormányrendelet a Nemzeti Földalap vagyonnyilvántartásának, vagyonkezelésének és hasznosításának részletes szabályairól 141/2003. (IX. 9.) kormányrendelet az Európai Unió Közös Agrárpolitikája magyarországi végrehajtásában, illetve a nemzeti agrártámogatási rendszerben érintett ügyfelekkel összefüggő ügyfélregiszter létrehozásáról és az ezzel kapcsolatos nyilvántartásba vételről 6/2004. (I. 22.) kormányrendelet az Európai Unió közös forrásaiból származó agrártámogatások, az azokhoz kapcsolódó, nemzeti költségvetésből nyújtott kiegészítő támogatások, valamint a nemzeti hatáskörben nyújtott agrártámogatások igénybevételének általános feltételeiről 276/2004. (X. 8.) kormányrendelet a természet védelmét szolgáló egyes támogatásokra, valamint kártalanításra vonatkozó részletes szabályokról 340/2004. (XII. 22.) kormányrendelet a környezetvédelmi és vízügyi miniszter irányítása alá tartozó szervek feladat- és hatáskörének felülvizsgálatáról 341/2004. (XII. 22.) kormányrendelet a környezetvédelmi és vízügyi miniszter irányítása alá tartozó területi szervek feladat- és hatásköréről 63/2005. (IV. 8.) kormányrendelet a részarány földkiadás során keletkezett osztatlan közös tulajdon megszüntetésének részletes szabályairól 68/1990. (IV. 4.) MT rendelet a földügyi szakigazgatási tevékenységről és szervezetről 46/1997. (XII. 29.) KTM rendelet az egyes építményekkel, építési munkákkal és építési tevékenységekkel kapcsolatos építésügyi hatósági engedélyezési eljárásokról 16/1997. (III. 5.) FM rendelet a földmérési és térképészeti tevékenységről 21/1997. (III. 12.) FM-HM együttes rendelet a földmérési és térképészeti tevékenységről szóló 1996. évi LXXVI. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról 29/1997. (IV. 30.) FM rendelet az erdőről és az erdő védelméről szóló 1996. évi LIV. törvény végrehajtásáról 62/1999. (VII. 21.) FVM rendelet a földhivatalokról 63/1999. (VII. 21.) FVM–HM–PM együttes rendelet a földmérési és térképészeti állami alapadatok kezeléséről, szolgáltatásáról és egyes igazgatási szolgáltatási díjakról 105/1999. (XII. 22.) FVM rendelet a földminősítés részletes szabályairól 109/1999. (XII. 29.) FVM rendelet az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény végrehajtásáról 85/2000. (XI. 8.) FVM rendelet a telekalakításról 41/2002. (V. 14.) FVM rendelet az egyes, a számítógépes adatbázisból történő lekérdezés útján szolgáltatható ingatlan-

67

– –

–

–

–

68

nyilvántartási adatok igazgatási szolgáltatási díjáról és az adatátviteli vonalon történő adatszolgáltatásról 115/2003. (XI. 13.) FVM rendelet a Mezőgazdasági Parcella Azonosító Rendszerről 25/2004. (III. 3.) FVM rendelet a 2004. évi nemzeti hatáskörben nyújtott agrár- és vidékfejlesztési támogatások igénybevételének feltételeiről 86/2004. (V. 15.) FVM rendelet az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap Garancia Részlegéből finanszírozott egységes területalapú támogatás 2004. évi igénybevételével kapcsolatos egyes kérdésekről 87/2004. (V. 15.) FVM rendelet az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap Garancia Részlegéből finanszírozott egységes területalapú támogatásokhoz kapcsolódó 2004. évi kiegészítő nemzeti támogatás igénybevételével kapcsolatos egyes kérdésekről 4/2005. (II. 22.) KvVM-FVM együttes rendelete a Vásárhelyiterv I. ütemében megvalósuló Cigánd-Tiszakarádi és Tiszaroffi árvízi tározók területével érintett földrészletek jegyzékéről, valamint az egyszeri térítés az igénybevétel és a kártalanítás részletes szabályairól

XI. MELLÉKLETEK 1. számú melléklet 1.1. Történelmi visszatekintés: változások a földbirtok-politikában az elmúlt 100 év során Magyarországon az utóbbi 100 évben három agrárpolitikai irányváltás, ezzel együtt három átfogó és ellentétes irányú földreform történt. Ez igen megrendítette az agrárnépesség bizalmát a politika iránt. A XX. század első felében a polgári átalakulás folyamataként – több hullámban – a feudális latifundiumok állami kisajátítása és állami gazdaságokká szervezése, valamint a földigénylők közötti szétosztása valósult meg. Magyarország az I. világháborút követően elveszítette földterületének kétharmad részét. A rendkívüli bajokkal küzdő ország agrárgazdaságának stabilizálására több sikertelen kollektivizálási kísérlet történt. Majd az 1950-60-as években a földhöz juttatottak és eredetileg földtulajdonnal rendelkezők (sokszor állami kényszerrel, sőt fizikai erőszakkal történő) szovjet mintára létrehozott, kolhoz típusú termelőszövetkezetekbe szervezése következett be. A szövetkezeti mozgalom fejlődésének sajátos magyar útja révén, továbbá az állami gazdaságok – szovjet mintától eltérő – fejlesztése következtében, az 1980-as évek végéig igen sikeres és magas színvonalon működő agrárgazdaság alakult ki Magyarországon. Az 1990-es rendszerváltás az állami irányítású szövetkezetek és állami gazdaságok helyett piaci alapon működő szektorsemleges, de főként magántulajdonon alapuló, változatos összetételű és birtokméretű agrárstruktúrát irányzott elő. 1.2. A földtulajdonlásban 1990. év után bekövetkezett változások A rendszerváltást megelőzően a földtulajdon-földhasználati viszonyokat a mezőgazdasági nagyüzemek dominanciája jellemezte. A mezőgazdasági nagyüzemek két jellemző típusa az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek voltak. Az állami gazdaságok összefüggő, nagy kiterjedésű, az állam tulajdonában levő földterületeken alakultak ki, általában egyes korábbi nagybirtok állami kisajátítása következtében. A szövetkezetek által használt termőföld részarány tulajdonból, szövetkezeti tulajdonból és a szövetkezet használatába ingyenesen átengedett állami tulajdonból tevődött össze. A részarány tulajdon a szövetkezetet alapító és később belépő tagok által a szövetkezet használatába adott termőföldek összessége alapján keletkezett. A szövetkezet használatába adott földterület eszmei tulajdonná vált, mely fölött a szövetkezet rendelkezett. A szövetkezeti tulajdon a szövetkezetek 1950-60-as években történt alakulása óta eltelt évtizedek alatt keletkezett azáltal, hogy az alapító és később csatlakozó tagok többsége nyugdíjas lett, vagy meghalt. A részarány földtulajdont az elhalálozott személyek után a leszármazottak csak akkor örökölhették, ha mezőgazdasági szövetkezetben, vagy állami gazdaságban dolgoztak. Különben a földterületet törvényi előírás alapján a szövetkezet pénzben megváltotta, amely így a szövetkezet tulajdonába került. Az állam tulajdonába különböző módon került, állami gazdaságok által nem hasznosított termőföldeket az állam a helyi szövetkezetek kezelésére bízta. A részarány földtulajdont, a szövetkezeti tulajdont és a szövetkezetek használatában levő állami termőföldtulajdont a szövetkezetben és a földhivatalban speciális módon tartották nyilván. A

69

nyilvántartás alapja a termőföld minőségére és nagyságára jellemző aranykorona (Ak) érték volt. Az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek használatában volt 1990-ben az ország termőföld területének csaknem egésze. A termőföld-forgalom államilag korlátozott volt, a termelési és fejlesztési hitelek fedezetéül nem szolgálhatott. A termelési folyamatok és fejlesztések állami irányítás alatt álltak. Magyarországon az 1990-ben bekövetkezett legutóbbi rendszerváltás legfőbb célja a tervutasításos szocialista rendszerről a piacgazdaságra való áttérés volt. Az agrárágazat tekintetében a legfontosabb célkitűzés a termőföld újraprivatizálása, a magántulajdonon alapuló piacgazdaság, a modern farmgazdasági rendszer alapjainak megteremtése volt, a későbbi Európai Uniós csatlakozás egyik feltételeként. A termőföld esetében a privatizációs folyamatot a kárpótlás és a részarány-földkiadás jelentette, azonban a mezőgazdasági nagyüzemek is a piacgazdaság igényei szerinti átalakuláson mentek keresztül. Sajnos ez az átalakulási folyamat az agrárgazdaság – mind vagyoni, mind erkölcsi, mind szociális szempontból – igen súlyos vesztesége mellett ment végbe, elveszítve évtizedek alatt kiépített gazdasági pozícióit és relációit, mely megrendítette a nemzetgazdaságot is. 1.3. A földprivatizáció A földprivatizáció kezdetén társadalmi ellenőrzéssel, állami jóváhagyással és bírósági jogorvoslati lehetőséggel földalapokat kellett képezni a kárpótlás és a részarány kiadás céljára. Ugyanakkor a szövetkezeteknek át kellett alakulniuk új típusú, piacgazdasági alapon működő szövetkezetekké, végre kellett hajtaniuk a szövetkezeti vagyon felosztását a tagok és alkalmazottak között, és lehetővé kellett tenni, hogy egyének vagy csoportok kiválhassanak a szövetkezetből, és egyénileg gazdálkodjanak a vagyonrészükkel. A földprivatizáció az ország termőterületének mintegy ¾-ét érintette, és az eredetileg 3-5 évre tervezett folyamatot a mai napig nem sikerült lezárni. 1.4. A földkárpótlás A kárpótlási eljárás elsősorban a szövetkezetek területét érintette. Később azonban, az igényeknek megfelelően, a földhiány ellensúlyozására az állam is komoly mennyiségű termőföldet biztosított az árverésekre az állami gazdaságok területéből. A kárpótlási törvény alapján lefolytatott kárpótlási eljárás keretében mindazok, akik tulajdonában az állam a rendszerváltást megelőzően igazságtalanul kárt okozott, elvett ingatlanaik után részleges kárpótlásban részesülhettek. Termőföldek vonatkozásában ez azt jelentette, hogy az arra jogosultak elvett, megváltott földjük után, annak minőségére utaló Ak-érték 1.000-szeres szorzatának megfelelő névértékű kárpótlási jegyet kaptak. A kárpótlási jeggyel – a törvényben előírt feltételek megléte esetén – árverésen vehettek részt és a kárpótlásra kijelölt ingatlanokból szerezhettek termőföld tulajdont. A kárpótlási árveréseket egy külön erre a feladatra létrehozott állami szervezet hajtotta végre a földhivatalok adatszolgáltatása alapján. Az eljárás során megszerzett földterületről az egyes személyek ideiglenes igazolást kaptak az árverési jegyzőkönyvnek megfelelően. Később a földhivatalok elvégezték a földmérési munkákat és mindenkinek a helyszínen bemutatták a földterületét, végül bejegyezték az ingatlannyilvántartásba. Minden kárpótolt önálló földrészletként kapott termőföld-tulajdont, mely igen megnövelte a nyilvántartott földrészletek számát.

70

A reprivatizáció helyetti privatizáció a kárpótlás mind a mai napig vitatott módja főként azért, mert az egymást követő, különböző indíttatású kárpótlási eljárások eredményeként kiadott kárpótlási jegyek fedezetét elsősorban a termőföld jelentette. A folyamat elején jellemző volt az árverés résztvevőinek árverést megelőző egyezsége. Így alacsony értéken, sokan, de kis területű termőföldhöz juthattak. Később a befektetési célú földvásárlások kerültek előtérbe, mely az árverési árak emelkedését eredményezte. Ekkor a kisebb összegű kárpótlási jegy tulajdonosok már nem tudtak földhöz jutni. A kárpótlási folyamat során sok természetes személy szerzett termőföldet, a folyamat azonban mégsem teremtette meg a modern farmgazdaságok területi alapját. Az árverésen megszerzett földterület nagysága egy főre vetítve a 3 hektárt sem érte el. Továbbá egy személy korlátlan földrészletre licitálhatott, míg a kárpótlási jegye el nem fogyott. Így a kárpótlás többnyire végletesen szétszórt, eredményes gazdálkodásra alkalmatlan birtokszerkezetet eredményezett. Kárpótlási árverésen 2.261.443 hektár mennyiségű termőföld, az ország termőterületének közel 30%-a került természetes személyek, mint alanyi kárpótoltak tulajdonába. Az árverésen megszerzett földet a tulajdonszerzéstől számított 5 éven belül nem vonhatták ki a mezőgazdasági művelésből és rövid időn belüli értékesítésük felemelt adófizetési kötelezettséget vont maga után. 1.5. A részarány földkiadás A földprivatizáció másik fő módja a részarány kiadás volt. Itt meg kell jegyezni, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezését követően az 1970-es évektől kezdve a szövetkezet régi tagsága folyamatosan nyugdíjassá vált, részarány tulajdonuk viszont megmaradt. A szövetkezet taggyűlése új tagokat vehetett fel a tagság körébe az aktív alkalmazottak közül. Azonban ők már tulajdonukban levő termőfölddel nem tudták gyarapítani a szövetkezet vagyonát, csak a lehető legjobb munkájukkal. A tagság megszerzésének azért volt jelentősége, mert a tagok különféle juttatásokra és kedvezményekre voltak jogosultak. A tagok továbbá vásárolhattak maguknak a szövetkezet vagyonrészéből egy minimális értéken felüli hányadot, mely a jövedelem egy részének elosztási alapja volt. Az agrárpolitika céljának elérése érdekében alkalmazott eszközök az 1950-es évektől a 80-as évek végéig folyamatosan haladtak az állami erőszak alkalmazásától a kedvezmények szélesítéséig. A rendszerváltás idejére az a helyzet állt elő, hogy a szövetkezeti tagság nagy része már nem dolgozott a szövetkezetekben, nyugdíjas lett, de ők rendelkeztek a legnagyobb részarány– földtulajdonnal és szavazati aránnyal a közgyűléseken. Továbbá egyes szövetkezetek részarány tulajdonának jó része – az öröklések folytán – olyan személyek tulajdonába került, akik egyébként nem kötődtek a szövetkezethez, de igényt tartottak a földtulajdon utáni járadékra. Ugyanakkor a mezőgazdasági termelőszövetkezetben alkalmazottak nagy része nem rendelkezett részarány-földtulajdonnal, és egyáltalán nem rendelkezett szövetkezeti vagyonrésszel és nem szólhatott bele a közgyűlés döntéseibe. Ezért az érdekellentétek kiéleződtek, és a változás hangulata megérlelődött. A termőföld-privatizáció kezdetén a szövetkezetek átalakulása során az ellentmondások tompítására törvényi előírás alapján biztosítani kellett minden mezőgazdasági alkalmazottnak 20 Ak értékű részarány földtulajdont, valamint a tagok részarány tulajdonát ki kellett egészíteni 30 Ak-ra, amennyiben azt nem érte el. A részarány kiadás alapja így a szövetkezeti tagok szövetkezetbe bevitt, továbbá a tagoknak és a mezőgazdaságban dolgozó alkalmazottaknak a fenti módon juttatott, Ak értékben a szövetkezetnél és a Földhivatalnál nyilvántartott részarány tulajdona volt. A részarányföldkiadás nem keletkeztetett új tulajdont és nem vont el tulajdonjogot sem, csupán a részarány tulajdon intézményének megszüntetésével egyidejűleg konkrét földrészleten jelölte 71

intézményének megszüntetésével egyidejűleg konkrét földrészleten jelölte ki az eszmei földtulajdon természetbeni helyét. A földprivatizáció kezdetén feloldották a termőföld-forgalom korlátozását, így a konkrét termőföld-tulajdon mellett a részarány tulajdon is forgalomképes lett. A földbirtok-politika e változása a privatizációs folyamat elhúzódása következtében számos, máig is gondot jelentő problémát okozott. Az eredeti tulajdonnal rendelkező agrárnépesség nagy része a szövetkezetek átalakulása következtében nehéz helyzetbe került. Ezen személyek tömege rászorultságukban, illetve a gazdálkodási feltételek hiánya miatt, továbbá az egyes szövetkezetekhez nem kötődő részarány-tulajdonosok nagy része megvált földtulajdonától és a kárpótláshoz hasonlóan elkezdődtek a befektetési célú földvásárlások. A magyar agrárnépesség tőkeereje minimális volt, így fennállt a veszélye, hogy a reális földpiaci értékek kialakulása előtt külföldiek, vagy jogi személyek befektetési céllal túlzott arányban olcsón felvásárolják a termőföldeket, mely később akadálya lehet az agrárnépesség termőföldhöz jutásának. Ezért 1994-től az állam korlátozta a külföldiek és jogi személyek termőföldszerzését. A részarány-földkiadást társadalmi szervezetekre bízták, akik a társadalmi és állami kontrollal kijelölt földalap kiosztását végezték. A kiosztás két fő elv alapján történt:

a) A részarány tulajdonosok nagy része megjelölte, mely földrészleten kívánja megkapni földtulajdonát. Amennyiben ennek megvolt a lehetősége, vagy egyezség született, a kiadás megtörtént. Ellenkező esetben sorsolással döntötte el a földkiadó bizottság, ki kerül a megjelölt földrészletre. b) Akik nem jelölték meg igényüket, a földkiadó bizottság sorsolással állapította meg, mely földrészletre kerülnek. A földkiadás okirata alapján a tulajdonjog bejegyzésre került a Földhivataloknál a részarány tulajdon egyidejű csökkentésével, illetve törlésével. A részarány tulajdonosok kérhették földtulajdonuk önálló ingatlanná alakítását. Ennek hiányában az egyes földrészleteket közös tulajdonba kapták. A földkiadást végző társadalmi szervezetek nem teljesítették kellőképpen 1992-ben elkezdett feladatukat, ezért 1996. év végével a törvény megszüntette azokat. Ekkorra a feladat kb. 30%át végezték el. 1997-től állami szervezet (földművelésügyi hivatalok) folytatta a tevékenységet. Az eljárás szabályozása gyakran, csaknem évente változott napjainkig. Az eljárás célja a részarány tulajdon teljes felszámolása. A termelőszövetkezeti részarány-földtulajdonosok részére 3.466.616 hektár termőföld került kiadásra 2004. év végéig. Ez az ország termőterületének mintegy 44 %-a. A földprivatizáció az ország termőterületének ¾-ét érintette. Az eredetileg 3-5 évre tervezett folyamat elhúzódása, a szövetkezetek időközbeni megszűnése következtében egyre súlyosbodó akadályok hátráltatják a folyamat lezárását. 2005. évben még mintegy 140 ezer ha termőföld tulajdonviszonyának rendezése van hátra. A rendezetlen tulajdoni állású területek végső soron állami tulajdonba kerülnek, melyek kezelését a Nemzeti Földalap végzi. A magánszemélyek később a Nemzeti Földalapnak jelenthetik be jogos igényüket.

72

2. számú melléklet 2.1. Tulajdonosi struktúra A tulajdonosi földbirtok viszonyok struktúrájáról a teljes termőterületre vonatkozóan pontos információk nyerhetők az ingatlan-nyilvántartás adatai alapján. Természetes személyek tulajdonában levő termőterület Jogi személyek tulajdonában levő termőterület

5.583.360 ha

71 %

2.298.760 ha

29 %

A jogi személyek megoszlása a következő 1.360.509 ha

17 %

Szövetkezetek termőterülete

307.756 ha

4%

Gazdasági társaságok termőterülete

507.999 ha

6%

Egyéb (önkormányzat, egyesület, egyház stb.)

122.496 ha

2%

Állami tulajdonú termőterületek

(Forrás: FVM 2002.)

73

3. számú melléklet 3.1. Használati struktúra A használati struktúráról a földhasználati nyilvántartásból nyerhetők információk. Az ingatlan-nyilvántartás és a földhasználati nyilvántartás egymástól független adatbázis, azonban a földrészlet helyrajzi száma közös azonosítójuk, így ennek alapján összekapcsolhatók. Természetes személyek által használt termőföld

Jogi személyek által használt termőföld

2.819.351 ha

46 %

Bejelentkezett személy Bejelentett földrészlet Átlagos birtokméret Átlagos földrészlet-szám

484.239 fő 265.535 db 6 ha 2,6 db/fő

3.273.885 ha

54 %

Bejelentkezett jogi személy Bejelentett földrészlet Átlagos birtokméret Átlagos földrészletszám

74

18.274 db 559.078 db 179 ha 30,6 db/db (Forrás: FVM 2002.)