EU PIACSZABÁLYOZÁSA ÁLLATTENYÉSZTÉS

EU PIACSZABÁLYOZÁSA ÁLLATTENYÉSZTÉS

FVM KÉPZÉSI ÉS SZAKTANÁCSADÁSI INTÉZET BUDAPEST, 2005

EU PIACSZABÁLYOZÁSA ÁLLATTENYÉSZTÉS

Szerző: POPP JÓZSEF

Lektor: LUKÁCS LÁSZLÓ

Szerkesztő: MARKÓ IVETT

Tartalomjegyzék I. Vágómarha ____________________________________________________________________ 4 1.Az ágazat közvetlen támogatásai Magyarországon (2004-2005) __________________________ 8 1.1.Hízott hímivarú szarvasmarhák tartásának nemzeti kiegészítő támogatása ______________ 8 1.2. Húshasznosítású tehenek tartásának nemzeti kiegészítő támogatása ___________________ 9 1.3. Extenzifikációs kiegészítő támogatás ___________________________________________ 9 II. Tehéntej _____________________________________________________________________ 11 1.Az ágazat közvetlen támogatása Magyarországon (2004-2005) _________________________ 13 1.1.Tehéntejtermelés nemzeti kiegészítő támogatása _________________________________ 13 1.2. Derogáció _______________________________________________________________ 14 III. Anyajuh ____________________________________________________________________ 15 1. Az ágazat közvetlen támogatásai Magyarországon (2004-2005) ________________________ 16 1.1.Anyajuhtartás nemzeti kiegészítő támogatása ____________________________________ 16 1.2. Anyajuhtartás kiegészítő támogatása a kedvezőtlen adottságú területeken _____________ 17 IV. Vágósertés___________________________________________________________________ 18 1. Az ágazat helyzete Magyarországon ______________________________________________ 20 V. Vágóbaromfi és étkezési tyúktojás________________________________________________ 22 1. Az ágazat helyzete Magyarországon ______________________________________________ 23 VI. Horizontális vidékfejlesztési intézkedések _________________________________________ 25 1. Előírásoknak való megfelelés támogatása __________________________________________ 25 2. Állatjóléti intézkedések ________________________________________________________ 25 3. Agrár-környezetgazdálkodási és állatjóléti intézkedések társfinanszírozása________________ 25 VII. Jogszabályok________________________________________________________________ 27 1. Marha- és borjúhús ___________________________________________________________ 27 2. Tehéntej ____________________________________________________________________ 27 3. Juhhús _____________________________________________________________________ 29 4. Sertéshús ___________________________________________________________________ 29 5. Baromfihús és étkezési tyúktojás_________________________________________________ 30 6. Hazai jogszabályok ___________________________________________________________ 30 7. Állatjólét ___________________________________________________________________ 30 8. Környezetvédelem ____________________________________________________________ 31 9. Állategészségügy, takarmányozás ________________________________________________ 31 10. Általános __________________________________________________________________ 31 VIII. Mellékletek ________________________________________________________________ 33 1. Cross Compliance ____________________________________________________________ 33

3

I. VÁGÓMARHA Az Európai Unióban a marha- és borjúhúspiac a közvetlenül szabályozott mezőgazdasági termékpiacok körébe tartozik, a rendtartás alapjait az 1254/1999/EK Tanácsi rendelet fekteti le. A marha- és borjúhús közös piaci szervezetének (Common Market Organisation) szabályozó eszközei a következő csoportokba sorolhatók: – árszabályozás (intervenciós ár), – belpiaci intézkedések (intervenciós felvásárlás és magántárolási

támogatás), – közvetlen jövedelemkiegészítő támogatások (ún. prémiumok), – külkereskedelem szabályozása (export- és importengedélyezés,

harmadik országokba irányuló kivitel támogatása és importvámok alkalmazása). Az uniós marha- és borjúhúspiaci helyzet alakulását az Európai Bizottság a tagállamokban kötelezően működtetett, egységes árjelentési és minősítési rendszer segítségével követi. A vágóhidak és a kijelölt fontosabb lokális piacok folyamatosan tájékoztatják a tagállamok intervenciós ügynökségét a vágómarha aktuális átvételi áráról. Az Európai Bizottság ezen árinformációk alapján állapítja meg a vágómarha hivatalos, közösségi szintű heti piaci árát (ún. referenciaár). A vágott testeket minden tagállamban a SEUROP rendszer szerint minősítik. A SEUROP rendszer a vágást követő osztályozással a féltestek izmoltságáról, faggyúfedettségéről ad információt 1 . Az árfigyelés, árjelentés szempontjából az R3 minőségi osztály a mérvadó, ugyanis piaci beavatkozást (intervenciós felvásárlás és magántárolási támogatás) többnyire az e kategóriára jegyzett árak mozgása indokolhat 2 . Amennyiben ugyanis valamely tagállamban vagy régióban az R3 minőségi osztály piaci átlagára két egymást követő héten az ún. biztonsági háló (safety net) szerepét betöltő, 1.560 euró/vágott testtömeg tonna intervenciós ár alatt marad, az Európai Bizottság intervenciós felvásárlást hirdethet. Az Európai Bizottság és az érintett tagállam együtt dönt az intervencióra felajánlható termékekről, minőségi osztályokról, mennyiségekről stb. Szintén a kínálat visszafogását, a marhahúsfelesleg ideiglenes kivonását szolgáló piaci beavatkozás a magántárolási támogatás, aminek intervenciós felvásárlással szembeni előnye, hogy bizonyos keretek között az árutulajdonos dönthet a tárolás időtartamáról és az értékesítés időpontjáról 3 . A magántárolási támogatás akkor hirdethető meg, ha valamely tagállamban vagy régióban az R3 minőségi osztály piaci átlagára a 2.224 euró/vágott testtömeg tonna alapár 103 százaléka alá süllyed, és a várakozások szerint tartósan alacsony marad.

1

A SEUROP betűi a vágott test izmoltságára utalnak (pl. S = kiválóan izmolt; P = nagyon gyengén izmolt). A betűk mellé rendelt számok jelzik a faggyúfedettség fokát (pl. 1 = egyáltalán nem faggyús; 5 = faggyúval nagymértékben fedett). 2 A különböző minőségi osztályok piaci átlagárát az R3 minőségi osztály piaci átlagárának meghatározott koefficiensekkel történő felszorzásával határozzák meg. 3 A magántárolási támogatásban részesített marhahús 2 hónap után részben vagy teljesen, de legkevesebb 5 tonna mennyiségben kitárolható, amennyiben a kitárolást követő 60 napon belül exportra vagy előre meghatározott feldolgozó üzembe kerül. A támogatott tárolási idő általában 5-6 hónap. 4

A hústermelési céllal szarvasmarhát tartó gazdálkodók elfogadható szintű jövedelmét az Európai Unió nemzeti kvótákhoz kötött közvetlen jövedelemkiegészítő támogatásokkal „garantálja”. A támogatások igényléséhez az Integrált Igazgatási és Ellenőrzési Rendszer (IIER) által előírt nyilatkozatok kitöltése szükséges, ami földterületre és élőállatra vonatkozó kötelező adatszolgáltatást jelent. A marhahústermelőknek folyósított közvetlen kifizetések két alapprémiumból (speciális vágómarha- és húshasznú-tehénprémium), az ezekhez kötött vagy köthető egyéb prémiumokból, továbbá az alapprémiumokat kiegészítő támogatásokból állnak:

1. Speciális vágómarha-prémium: nemzeti kvótához kötött, az Európai Unión belül vágásra vagy más tagállamba, illetve harmadik országba értékesített, hústermelés céljára hasznosított hímivarú (kasztrált és kasztrálatlan) szarvasmarhák után igényelhető, fajtakorlátozás nélkül. – Tinók esetében a termelő e támogatásban az állatok élete során két-

szer részesülhet, először a 9 hónapos, másodszor a 21 hónapos kor elérése után. A támogatás mértéke kétszer 150 euró/egyed. – Bikák esetében e támogatás az állatok élete során egyszer, 9 hónapos kort követően vehető fel. A támogatás mértéke 210 euró/egyed. – A tagállamok dönthetnek úgy, hogy a termelők a speciális vágómarha-prémiumra az állat levágásakor lesznek jogosultak, ez esetben az életkorra vonatkozó feltétel (9 hónap, illetve 21 hónap) helyett a vágott (carcass) súlyra vonatkozó feltételt (legalább 185 kilogramm, ld. később) kell teljesíteni. – A jogosultság feltételei: • Az igénylés napjától számított 60 napos kötelező birtokontartás. • A támogatást igénylő gazdaságban 2003. január 1-jétől legfeljebb 1,8 Nagyállat Egység/hektár takarmánytermő-terület állatsűrűségi mutató 4 (azon termelők, akik 15 Nagyállat Egységnél kevesebb tömegtakarmány-fogyasztó állatot tartanak, mentesülnek a támogatási jogosultsághoz kapcsolódó állatsűrűségi korlátozás alól). • A támogatás a regionális felső határ keretéig gazdaságonként és korcsoportonként legfeljebb 90 állatra igényelhető (e korlátozás alól azonban a tagállamok környezetvédelmi és foglalkoztatási szempontokra hivatkozva felmentést kérhetnek), a regionális felső határ túllépése esetén a támogatásra jogosult egyedek számát arányosan csökkenteni kell, de ez nem érintheti azon kisgazdaságokat, amelyek a tagállam által a támogatási jogosultság kritériumaként előírt minimális állatlétszámra igényelnek támogatást. 2. Húshasznú-tehénprémium: termelői szintre bontott nemzeti kvótához kötött, a tisztán húshasznú, illetve hús- vagy kettőshasznosítású apaállat utódaként született, húsborjak nevelésére tartott tehén, illetve üsző után igényelhető. – A termelő e támogatásban évente részesülhet.

A támogatás mértéke: 200 euró/tehén. – A jogosultság feltételei:

4

A bikák, tehenek és 2 évesnél idősebb egyéb szarvasmarhák 1 Nagyállat Egységnek, a 6 hónapos és 2 éves kor közötti szarvasmarhák 0,6 Nagyállat Egységnek, míg az anyajuhok 0,15 Nagyállat Egységnek felelnek meg. 5

•

•

•

Az igénylés napjától számított 6 hónapos kötelező birtokontartás, amely időszakban a húshasznú tehenek legalább 60 százalékát (az üszők legfeljebb 40 százalékát) kell kitegyék az állatállománynak, amire a termelő támogatást igényelt. A támogatást igénylő gazdaságban 2003. január 1-jétől legfeljebb 1,8 Nagyállat Egység/hektár takarmánytermő-terület állatsűrűségi mutató (azon termelők, akik 15 Nagyállat Egységnél kevesebb tömegtakarmány-fogyasztó állatot tartanak, mentesülnek a támogatási jogosultsághoz kapcsolódó állatsűrűségi korlátozás alól). A termelő tejet vagy tejterméket a kérelem benyújtását megelőző 12 hónapban nem értékesíthetett vagy tejkvótája nem haladhatja meg a 120.000 kilogrammot.

3. Húshasznú-tehénprémiumot kiegészítő (nemzeti) támogatás: a tagállamok – az általuk meghatározott kritériumok alapján – a nemzeti költségvetés, illetve bizonyos esetekben a garanciaalap kísérő intézkedéseinek terhére a húshasznú-tehénprémiumot „megfejelhetik”. – A kiegészítő (nemzeti) támogatás évente adható. A támogatás mér-

téke legfeljebb 50 euró/egyed. Kedvezőtlen adottságú térségekben a kiegészítés részben (24,15 euró/egyed mértékig) a garanciaalap kísérő intézkedéseiből is finanszírozható. Amennyiben azonban a húshasznú tehenek aránya a szarvasmarha-állományon belül legalább 30 százalék, továbbá a vágásra kerülő hímivarú egyedek legalább 30 százaléka az S és E minőségi kategóriába tartozik, a kiegészítés akár 100 százaléka a garanciaalap kísérő intézkedéseiből finanszírozható. 4. Vágási prémium: nemzeti kvótához kötött, minden az Európai Unió területén működő vágóhídnál leadott vagy harmadik országba exportált élő szarvasmarha után igényelhető. – A 8 hónaposnál idősebb bikák, tinók, tehenek és üszők után járó

támogatás mértéke 80 euró/egyed. – A legalább 1 hónapos, de 8 hónaposnál fiatalabb, 185 kilogramm

vágott testtömeg alatti borjak után járó támogatás 50 euró/egyed. – A jogosultság feltétele: •

Az igénylés napjától számított 60 napos kötelező birtokontartás.

5. Szezonalitást csökkentő prémium: a speciális vágómarha-prémiumhoz kapcsolódó támogatás, amelynek célja, hogy azon tagállamokban, ahol a tartásmód jellemzően extenzív, a legelőkről rövidebb időintervallumon belül, mintegy „dömpingszerűen” lekerülő állatok vágása időben kiegyenlítettebb legyen. – A hímivarú szarvasmarhák után igényelhető támogatás, mértéke a

vágás időpontjának függvényében differenciált: • az év első 15 hetében 72,45 euró/egyed, • az év 16. és 17. hetében 54,34 euró/egyed, • az év 18-21. hetében 36,23 euró/egyed, • az év 22. és 23. hetében 18,11 euró/egyed. – A jogosultság feltételei: • Az érintett tagállamban az adott évben levágott tinók/ökrök számának meg kell haladnia a hímivarú szarvasmarhák éves vágásának 60 százalékát és

6

•

az adott év szeptember 1. és november 30. között levágott ökrök számának meg kell haladnia az éves ökörvágások 35 százalékát.

6. Külterjes termelésre ösztönző (ún. extenzifikációs) prémium: a két alaptámogatáshoz (speciális vágómarha- vagy húshasznú-tehénprémium) kapcsolódó támogatás, amelynek célja a termelők extenzív tartásmódra ösztönzése. – A támogatás mértéke a tagállam döntése szerint: •

•

alapprémiumonként 100 euró, amennyiben az adott gazdaság állatsűrűségi mutatója ≤ 1,4 Nagyállat Egység/hektár takarmánytermő-terület vagy alapprémiumonként 40 euró, amennyiben az adott gazdaság állatsűrűségi mutatója 1,4-1,8 Nagyállat Egység/hektár takarmánytermő-terület, és alapprémiumonként 80 euró, amennyiben az adott gazdaság állatsűrűségi mutatója < 1,4 Nagyállat Egység/hektár takarmánytermő-terület.

7. Szarvasmarha-tartás kiegészítő támogatása: hímivarú szarvasmarhák, húshasznú és tejhasznú tehenek, valamint üszők után igényelhető, közösségi forrásból finanszírozott támogatás, amelynek nemzeti keretösszegét rendelet rögzíti. A keretösszeg felhasználása nemzeti hatáskörben, a termelési sajátosságok figyelembevételével szabályozható; a kifizetés történhet állatlétszám, illetve takarmánytermő-terület alapján. A közvetlen jövedelemkiegészítő támogatások kifizetésére – a szezonalitást csökkentő prémium kivételével – az ellenőrzés után, az igénylés évének október 16-a és a követő év június 30-a között kerül sor. A szezonalitást csökkentő prémiumot a termelők szintén az ellenőrzést követően, de legkésőbb az igénylés évének október 15-ig kapják kézhez. Az Európai Bizottság 2003. évi reformtervezetében a marhahústermelőknek nyújtott különböző prémiumok termeléstől történő teljes függetlenítését, valamint azok egységes gazdaságtámogatási jogcímbe (Single Payment Scheme, röviden SPS) történő bevonását javasolta. A 2003. június 26-án Luxemburgban született politikai alku eredményeként (elsősorban Franciaország, Olaszország és Dánia nyomására) azonban a tagállamok számára nyitott a lehetőség, hogy a 2005-2007 között, illetve az egyszerűsített kifizetést alkalmazó „új” tagállamok esetében legkésőbb 2009-ig bevezetésre kerülő egységes gazdaságtámogatás mellett a prémiumok némelyikét részben vagy egészben termeléshez kapcsolt támogatásként őrizzék meg (vagyis a fentebb tárgyaltak szerint fizessék ki). Ezen opciók az alábbiak: – a vágási támogatás (borjú) akár 100 százaléka (50 euró/egyed) és

emellett – húshasznú-tehénprémium akár 100 százaléka (200 euró/egyed) és a vágási prémium (felnőtt állat) legfeljebb 40 százaléka (32 euró/egyed) vagy – a vágási támogatás (felnőtt állat) akár 100 százaléka (80 euró/egyed) vagy – a speciális vágómarha-prémium legfeljebb 75 százaléka (bika: 157,5 euró/egyed; tinó: 112,5 euró/egyed). Az egységes gazdaságtámogatás folyósítását az Európai Unió a termeléshez kapcsolódó bizonyos feltételek, előírások teljesítéséhez (cross-compliance) köti (1. melléklet), amelyek többek között a gyepterületeket is érintik. A jövőben számítani lehet arra, hogy az élőállatkivitel támogatásánál az állatjóléti előírások betartását szigorúbban megkövetelik. 7

Megjegyezendő, hogy amennyiben a termeléstől függetlenített húshasznú-tehénprémiumra való jogosultság a gazdaság (holding) átadása nélkül kerül átruházásra, a termelő köteles az átruházásra kerülő hányad legfeljebb 15 százalékát az érintett tagállam (ahol a gazdaság fizikailag található) nemzeti tartalékalapjának átadni. A tartalékalap által átvett támogatási jogosultságért kompenzáció nem jár. A tartalékalap támogatási jogosultságai térítésmentesen kioszthatók az arra jogosultaknak (pl. kezdő agrárvállalkozók stb.). Az export- és importengedélyek kiadása biztosíték letételéhez kötött. Az uniós marha- és borjúhúsfelesleg külpiaci levezetésének legfontosabb eszköze az export-visszatérítés, amelynek összege az aktuális és várt piaci helyzet, a célországok és húsrészek függvénye. A marhaés borjúhús közös piaci rendtartása alá tartozó valamennyi élő szarvasmarha (kivéve a fajtatiszta tenyészállatokat), marha- és borjúhús behozatalát vám terheli. Az import jelentős hányada azonban kedvezményes kereskedelmi megállapodások keretében, nulla vagy csökkentett vámtarifa mellett érkezik a közösség piacára.

1. Az ágazat közvetlen támogatásai Magyarországon (2004-2005) 1.1.Hízott hímivarú szarvasmarhák tartásának nemzeti kiegészítő támogatása E támogatást az Európai Unión belül vágásra vagy más tagállamba, illetve harmadik országba értékesített hímivarú szarvasmarhák után lehet igényelni. A jogcím pénzügyi forrását, a Koppenhágai Megállapodásban rögzített 94.620 egyed (speciális vágómarhakvóta) létszámhatárig, az alábbi közvetlen támogatási jogcímek összevonásával teremtették meg: – speciális vágómarha-prémium (94.620 egyedre), – vágási támogatás (a 141.559 felnőtt egyedre szóló kvótából

94.620 egyedre). E szubvenciók összege 2004-ben (55 százalékos szint) 15,09 millió euró volt. Ebből le kellett vonni a területalapú egyszerűsített kifizetés hízott hímivarú szarvasmarhákra elszámolható részét. Ennek első lépéseként a Nagyállat Egységben (1 egyed = 0,6 Nagyállat Egység) kifejezett speciális vágómarhakvótát el kellett osztani az 1,8 Nagyállat Egység/hektár állatsűrűségi mutatóval, így kapták meg a hímivarú szarvasmarhák takarmányterületének elméleti nagyságát (31.540 hektár). E terület és az egyszerűsített kifizetés (70,22 euró/hektár) szorzata 2,21 millió eurót tett ki – ezen összeggel kellett csökkenteni a jogcímre kalkulált 55 százalékos pénzügyi borítékot. Ezután a megmaradó 12,88 millió eurót a speciális vágómarhakvótával elosztva kapták meg a hízott hímivarú szarvasmarhák után igényelhető nemzeti kiegészítő támogatás 2004. évi maximumát, egyedenként 136,09 eurót. E támogatást az FVM 2004-ben a húsmarhatartáshoz nyújtott nemzeti kiegészítő támogatásként, mint a csatlakozás időpontja után az állattenyésztők által igényelhető egyetlen ágazat-specifikus közvetlen szubvenciót meghirdette (87/2004 [V. 15.] FVM rendelet), összege 34.700 forint/egyed volt. A támogatást 2005-ben (60 százalékos szint) hízottbika-tartás támogatásaként hirdették meg ismét (28/2005. [IV. 1. ] FVM rendelet); a fenti módszerrel kalkulált maximális összege 145,26 euró/egyed, de legfeljebb 34.862 forint/egyed. A támogatás jelenlegi formájában (összevont jogcímek) és a húshasznú-tehéntartás támogatása mellett 2007-től valószínűleg nem, a speciális vágómarha-prémium bizonyos feltételekkel (ld. termeléshez kapcsolt opciók) azonban feltehetően továbbra is adható.

8

1.2. Húshasznosítású tehenek tartásának nemzeti kiegészítő támogatása E támogatást a húshasznú vagy kettőshasznú fajtabesorolásba tartozó, valamint húshasznú marhával (apaállat) való keresztezésből született nőivarú szarvasmarhák után lehet igényelni. A jogcím pénzügyi forrását, a Koppenhágai Megállapodásban rögzített 117.000 egyed (húshasznú-tehénkvóta) létszámhatárig, az alábbi közvetlen támogatási jogcímek összevonásával teremtették meg: – húshasznú-tehénprémium (117.000 egyedre), – húshasznú-tehénprémiumot kiegészítő, nemzeti forrásból finanszí-

rozott támogatás (2004-ben 3,22 millió euró), – szarvasmarhatartás tagállami hatáskörbe rendelt, de brüsszeli

forrásból finanszírozott kiegészítő támogatása (2004-ben 2,94 millió euró), – hízottbika-létszámmal (94.620 egyed) csökkentett vágási támogatásra jogosult állatszám (46.939 felnőtt egyed és 94.439 borjú) 30 százalékára kifizethető vágási támogatás. E szubvenciók összege 2004-ben (55 százalékos szint) 19,10 millió euró volt. Ebből – a hízott hímivarú szarvasmarhák nemzeti kiegészítő támogatásához hasonlóan – le kellett vonni a területalapú egyszerűsített kifizetés húshasznosítású tehenekre elszámolható részét. Ennek első lépéseként a Nagyállat Egységben (1 egyed = 1 Nagyállat Egység) kifejezett húshasznútehénkvótát el kellett osztani az 1,8 Nagyállat Egység/hektár állatsűrűségi mutatóval, így kapták meg a húshasznosítású tehenek takarmányterületének elméleti nagyságát (65 000 hektár). E terület és az egyszerűsített kifizetés (70,22 euró/hektár) szorzata 4,56 millió eurót tett ki – ezen összeggel kellett csökkenteni a jogcímre kalkulált 55 százalékos pénzügyi borítékot. Ezután a megmaradó 14,54 millió eurót a húshasznú-tehénkvótával elosztva kapták meg a húshasznosítású tehenek után igényelhető nemzeti kiegészítő támogatás 2004. évi maximumát, egyedenként 124,25 eurót. E támogatást az FVM 2004-ben a február 25-én született Agrárdemonstrációs Megállapodás nyomán még az uniós csatlakozást megelőzően, ún. előrehozott nemzeti kiegészítő támogatásként, banki faktoring ügylet keretében hirdette meg, összege 40.000 forint/egyed volt. A szubvenciót 2005-ben (60 százalékos szint) anyatehéntartás támogatásaként lehet igényelni (28/2005. [IV. 1. ] FVM rendelet); a fenti módszerrel kalkulált maximális összege 130,21 euró/egyed, de legfeljebb 31.248 forint/egyed. A támogatás jelenlegi formájában (összevont jogcímek) és a hízott hímivarú szarvasmarhák támogatása mellett 2007-től valószínűleg nem, a húshasznú-tehénprémium bizonyos feltételekkel (ld. termeléshez kapcsolt opciók) azonban feltehetően továbbra is adható. 1.3. Extenzifikációs kiegészítő támogatás Azon gazdálkodók, akik a hízott hímivarú szarvasmarhákra és/vagy húshasznosítású tehenekre támogatást vesznek fel, szarvasmarha- és anyajuhprémiumokban részesülő állatállományuk általuk használt, nemzeti kiegészítő támogatásban nem részesülő tömegtakarmánytermőterületre vetített sűrűsége nem éri el az 1,4 Nagyállat Egység/hektár értéket, extenzifikációs kiegészítő támogatást is igényelhetnek. E jogcím pénzügyi forrását, a 211.620 egyed (speciális vágómarha- és húshasznú-tehénkvóta összege) létszámhatárig, az extenzifikációs prémium, aminek összege 2004-ben (55 százalékos szint) 11,6 millió euró volt. Ebből le kellett vonni a hízott hímivarú szarvasmarhákra és húshasznosítású tehenekre az 1,8 Nagyállat Egység/hektár és 1,4 Nagyállat Egység/hektár állatsűrűségi mutatóval kalkulált takarmánytermő-területek különbözetét (27.583 hektár). E terület és az egyszerűsített kifizetés (70,22 euró/hektár) szorzata 1,94 millió eurót tett ki – ezen összeggel kellett csökkenteni a jogcímre kalkulált 55 százalékos pénzügyi borítékot. Ezután a megmaradó 9,70 9

millió eurót a támogatási felső létszámhatárral elosztva kapták meg a hízott hímivarú szarvasmarhák és húshasznosítású tehenek után igényelhető extenzifikációs kiegészítő támogatás 2004. évi maximumát, egyedenként 45,85 eurót. E támogatást az FVM 2004-ben nem hirdette meg. A szubvenciót 2005-ben (60 százalékos szint) extenzifikációs szarvasmarhatartás támogatásaként lehet igényelni (28/2005. [IV. 1. ] FVM rendelet); a fenti módszerrel kalkulált maximális összege 48,76 euró/egyed, de legfeljebb 11.702 forint/egyed. A támogatás a teljes decoupling miatt 2007-től valószínűleg nem adható.

10

II. TEHÉNTEJ A tej és tejtermékek piaca szintén a közvetlenül szabályozott mezőgazdasági termékpiacok körébe tartozik, a rendtartás alapjait a 1787/2003/EK Tanácsi rendelettel módosított 1255/99/EK Tanácsi rendelet fekteti le, míg a termelést – az illetékfizetési kötelezettség megállapításával – közvetetten a 1788/2003/EK Tanácsi rendelet szabályozza. E rendeletek értelmében a termékpálya egyensúlyi helyzetének megőrzéséhez a következő eszközök állnak a rendelkezésre: – árszabályozás (intervenciós ár), – belpiaci intézkedések (intervenciós felvásárlás és magántárolási – – – –

támogatás), tejtermékek belső felhasználásának támogatása, kvótaszabályozás, közvetlen jövedelemkiegészítő támogatások (ún. prémiumok), külkereskedelem szabályozása (export- és importengedélyezés, harmadik országokba irányuló kivitel támogatása és importvámok alkalmazása).

Az uniós tej- és tejtermékpiaci helyzet alakulását az Európai Bizottság a tagállamokban kötelezően működtetett, egységes árjelentési rendszer segítségével követi, és a szolgáltatott árinformációk alapján dönti el, hogy szükséges-e valamely tagállamban intervenciós felvásárlást vagy magántárolási támogatást meghirdetni. E piaci beavatkozások természetesen feldolgozott termékekre, a tejből kivont zsírt tartalmazó vajra, illetve a fehérjét tartalmazó sovány tejporra terjednek ki. Az intervenciós vaj- és tejporkészletek, valamint a feldolgozók tejtermékfeleslegeinek értékesítését több, a belsőfelhasználást ösztönző közösségi intézkedés segíti: legjelentősebbek az iskolatej-program, továbbá a vajfogyasztás és a fölözött tej takarmányként történő felhasználásának támogatása. A piacszabályozás része az exportvisszatérítés, ami a termékfeleslegek külpiaci levezetését könnyíti. A tej- és tejtermékek piacszabályozásának tejtermelőket közvetlenül érintő, legfontosabb eleme a kvótarendszer. A tagállami és termelői szinten szankciók nélkül értékesíthető éves tejmennyiséget az egyéni szintre bontott nemzeti kvóták határozzák meg. Persze a termelők a nemzeti kvótát meghaladó mennyiségű tejet is termelhetnek, amennyiben az nem jelenik meg az értékesítésben, illetve nem a gazdaságon kívül kerül felhasználásra. Azon termelők, akik a számukra engedélyezett értékesítési kvótát az április 1-jétől március 31-ig tartó ún. kvótaévben túllépik 5 , a piacra került többletmennyiség után büntetőilletéket (korábban a tej irányárának 115 százaléknak megfelelő összeg) kötelesek fizetni 6 . A büntetőilletékekből befolyó pénz a piaci zavarok kezelésére, a tejtermékfeleslegek raktározási és értékesítési költségeinek fedezésére szolgál. A termelőknek a „régi” tagállamokban korábban kétféle kvótát kellett nyilvántartaniuk: az egyik a feldolgozóknak vagy csarnokoknak értékesített mennyiségre vonatkozó feldolgozói kvóta, a másik a fogyasztóknak közvetlenül értékesített mennyiségre vonatkozó közvetlen értékesítési kvóta volt. A nemzeti kvótából minden tagállam képezhet ún. nemzeti kvótatartalékot, ami rendszerint 2-3 százalékra tehető. Ebből fedezik a tejtermelésbe belépők kvótaigényét vagy a már működő gazdaságok esetleges kvótaemelését. A tejtermelő gazdasá5

A kvótaév nem azonos a tejgazdasági évvel, ami július 1-jétől június 30-ig tart.

6

A rendszer rugalmas volta lehetővé teszi, hogy a büntetőilleték kiszámítása előtt a kitöltetlen egyéni kvótákat arányosan felosszák a túltermelők között, így ténylegesen csak a tagállami szintű túltermelésért továbbra is felelős termelőket terheli egyéni nettó túltermelésük után illetékfizetési kötelezettség. 11

gok eladását vagy bérbeadását általában „kvótamozgás” kíséri, aminek szabályait és adminisztrációját a tagállamok nemzeti hatáskörben dolgozzák ki. Az Európai Bizottság 2003. évi reformtervezetének tárgyalása során a tagállamok között élénk vita alakult ki a tehéntej-termékpálya szabályozásának átalakítására tett javaslatokról. Egyesek indokolatlannak tartották, hogy a nemzeti kvóta túllépése miatt kiszabott büntetőilleték teljes összegét a tagállam fizesse be, függetlenül attól, hogy képes-e az egyéni termelőkre kirótt összegeket beszedni vagy sem. Többen is szorgalmazták, hogy a termelő felelőssége e vonatkozásban legyen egyértelműen rögzítve, illetve azon esetben, amikor a tagállam valamilyen objektív okból (pl. csődbement gazdálkodó) kifolyólag nem képes az egyéni büntetőilletéket behajtani, mentesüljön annak befizetési kötelezettsége alól. Az illeték befizetésére megadott időintervallumot (1 hét) túl rövidnek ítélték, ezért meghosszabbítását kezdeményezték. A politikai alku eredményeként az uniós tejkvóta-rendszer – a hivatalos indoklás szerint a tejtermelők helyzetének stabilizálása végett – a 2014/2015. gazdasági évig fennmarad. Ez kompromisszumos megoldást jelent a termelési korlátok 2006. évi eltörlését követelő (később Németország támogatását is élvező), az Egyesült Királyságot, Dániát, Svédországot és Olaszországot tömörítő, úgynevezett Londoni Klub, illetve a limitek korlátlan ideig történő fenntartását javasoló Franciaország, Ausztria, Görögország, Spanyolország és Portugália pozíciói között. A „régi” tagállamok nemzeti kvótái 2007-ben és 2008-ban évi 1-1 százalékkal emelkednek, kivéve Görögországot, ahol a tejkvótát már a 2004/2005. gazdasági évtől 820.515 tonnára növelhették. Az „új” tagállamok Koppenhágai Megállapodásban rögzített nemzeti kvótái csak a speciális szerkezetátalakítási kvótatartalékkal (Magyarország esetében ez 42.780 tonna) emelkedhetnek 2006-ban. A „régi” tagállamokban a beszállítói (felvásárlói) és közvetlen értékesítési kvóták 2005. április 1-jétől összevonásra kerültek. A nemzeti kvóta túllépésének arányában megállapított tagállami büntetőilleték (2004/2005: 332,7 euró/tonna; 2005/2006: 309,1 euró/tonna; 2006/2007: 285,4 euró/tonna; 2007/2008-tól 278,3 euró/tonna) befizetése az Európai Unió „kasszájába” az adott év október 1-jéig a tagállamok felelőssége. A kihasználatlan egyéni termelői kvótákat a tagállamok továbbra is viszszaoszthatják az egyéni termelői kvótát túllépők között, a túllépés arányában. A termelők a gyakorlatban tehát nem az egyéni, hanem a nemzeti kvóta túllépése miatt kirótt büntetőilletéket fizetik. Az illeték befizetése a feldolgozókon keresztül történik. Amennyiben az egyéni kvótatúllépések összege nagyobb, mint a nemzeti kvótatúllépés, ám a tagállam az egyéni beszállítói kvóták tényleges túllépése miatt kiróható illeték beszedése mellett dönt, az illeték beszedéséből befolyt és Brüsszelnek fizetendő összeg különbözetét objektív kritériumok alapján a tejágazatban használhatja fel (pl. szerkezetváltás stb.). Ennek kivitelezése azonban korántsem egyszerű, a maradvány felhasználásához ugyanis konkrét programokat kell kidolgozni, amelyek jóváhagyása az Európai Bizottság hatáskörébe tartozik. Az uniós tejtermelést alapvetően befolyásoló változtatás a tej irányárának 2004. április 1-jei hatállyal történő eltörlése 7 , valamint a tejtermékek intervenciós árának folyamatos, aszimmetrikus csökkentése: a vaj intervenciós ára 2004-2007 között összesen 25 százalékkal (2004: -7%; 2005: -7%; 2006: -7%; 2007: -4%), míg a tejpor intervenciós ára 2004-2006 között összesen 15 százalékkal (2004: -5%; 2005: -5%; 2006: -5%) süllyed (1. táblázat). Az intervenciós készletre felajánlható vaj maximális mennyisége 2004-2008 között évi 70 ezer

7

A tej irányára a termelők által a tejgazdasági évben a bel- és külpiacokon kínálkozó forgalmazási lehetőségek függvényében értékesíthető tejre célul kitűzött ár volt.

12

tonnáról fokozatosan 30 ezer tonnára csökken. Az intervenciós felvásárlási időszak március 1-jétől a tárgyév augusztus 31-éig tart. 1. táblázat:

A vaj és sovány tejpor intervenciós árának alakulása az Európai Unióban Me.: euró/100 kilogramm

Megnevezés

2000-2004

2004/2005

2005/2006

2006/2007

2007/…

Vaj intervenciós ára

328,20

305,23

282,25

259,28

246,15

Sovány tejpor intervenciós ára

205,52

195,24

184,97

174,69

174,69

Tej irányára (3,7%)

30,98

megszűnt Forrás: Európai Bizottság

A vaj és tejpor intervenciós árának csökkentését az Agenda 2000-ben (eredetileg csak 2005-től) előirányzott közvetlen jövedelemkiegészítő támogatásokkal kompenzálják (kb. 60 százalékos szintig). A kvótára fizetett ún. tejprémium összege 2004-ben 8,15 euró/tonna, 2005-ben 16,31 euró/tonna, 2006-tól 24,49 euró/tonna. Tekintettel arra, hogy az Európai Unió egyes térségeiben a termelési feltételek és a jövedelmek igen eltérőek, a tagállamok – közösségi forrásból – tonna vagy hektár alapon kiegészítő támogatást is adhatnak a tejtermelőknek. Ennek maximális összege az előbbi esetében 2004-ben 3,66 euró/tonna, 2005-ben 7,34 euró/tonna, 2006-ban 11,01 euró/tonna, míg az utóbbi esetében 2004-2006 között 350 euró/hektár gyepterület. Az „új” tagállamokban mindkét kompenzációs támogatás fokozatosan kerül bevezetésre. A tejprémium és kiegészítő támogatás a szektort érintő reformok teljes körű végrehajtását követően, legkésőbb 2007. január 1-jétől minden „régi” tagállamban beolvad az egységes gazdaságtámogatásba (teljes decoupling). Amennyiben azonban valamely tagállam úgy döntött, a tejprémiumot és kiegészítő támogatást már 2005. január 1-jétől függetleníthette a termeléstől.

1. Az ágazat közvetlen támogatása Magyarországon (2004-2005) 1.1.Tehéntejtermelés nemzeti kiegészítő támogatása E támogatást a tejkvótával rendelkező gazdálkodók igényelhetik. A jogcím pénzügyi forrását, a Koppenhágai Megállapodásban rögzített 1.782.650 tonna feldolgozói kvóta és 164.630 tonna közvetlen értékesítési kvóta összegéig, az alábbi közvetlen támogatási jogcímek összevonásával teremtették meg: – tejprémium, – kiegészítő támogatás, – hízottbika-létszámmal (94.620 egyed) csökkentett vágási támoga-

tásra jogosult állatszám (46.939 felnőtt egyed és 94.439 borjú) 70 százalékára kifizethető vágási támogatás. E szubvenciók összege 2004-ben (az adaptációs tárgyalásoknak köszönhetően 85 százalékos szint) 22,81 millió euró volt. Ebből le kellett vonni a területalapú egyszerűsített kifizetés tehéntejtermelésre elszámolható részét. Ennek megállapításához az FVM által 2003-ban nyilvántartott 725 gazdaságból indultak ki: ezek saját és bérelt takarmánytermő-területe 64.220 hektár volt, amit összesített tejkvótájuk és termelésük (1.503.208 tonna) hányadosával felszorozva kapták meg a tejtermelés takarmányterületének elméleti nagyságát országos szinten (83.192 hektár). E terület és az egyszerűsített kifizetés (70,22 euró/hektár) szorzata 5,84 mil13

lió eurót tett ki – ezen összeggel kellett csökkenteni a jogcímre kalkulált 85 százalékos pénzügyi borítékot. Ezután a megmaradó 16,97 millió eurót a tejkvótával elosztva kapták meg a tehéntejtermelésre igényelhető nemzeti kiegészítő támogatás 2004. évi maximumát, tonnánként 8,71 eurót. E támogatást az FVM 2004-ben a február 25-én született Agrárdemonstrációs Megállapodás nyomán még az uniós csatlakozást megelőzően, ún. előrehozott nemzeti kiegészítő támogatásként, banki faktoring ügylet keretében hirdette meg, összege 2.000 forint/tonna volt. A szubvenciót 2005-ben (90 százalékos szint) tejtermelés támogatásaként lehet igényelni (28/2005. [IV. 1. ] FVM rendelet); a fenti módszerrel kalkulált maximális összege 19,43 euró/tonna, de legfeljebb 4.663 forint/tonna. A támogatás a teljes decoupling miatt 2007-től valószínűleg nem adható. 1.2. Derogáció Magyarország – egyedüliként – derogációt kapott a 2,8 százalékos zsírtartalmú fogyasztói tej belföldi kiskereskedelmi forgalmazására a csatlakozást követő első 5 évben. Az ezen átmeneti időszak végét megelőző évben tájékoztatni kell az Európai Bizottságot az érvényes közösségi szabályozás átvételének érdekében hozott intézkedésekről. Magyarország a derogáció hatálya alá tartozó tejet más tagállamnak nem értékesíthet (és más tagállam sem értékesíthet ilyet Magyarországnak).

14

III. ANYAJUH A juhágazat rendtartásának alapjait a 2529/2001/EK Tanácsi rendelet fekteti le. A juhhús közös piaci szervezetének szabályozó eszközei három csoportba sorolhatók: – belpiaci intézkedések (magántárolási támogatás), – közvetlen jövedelemkiegészítő támogatások (ún. prémiumok), – külkereskedelem szabályozása (export- és importengedélyezés, im-

portvámok alkalmazása). A magántárolási támogatás célja, hogy alacsony piaci áraknál a kínálat visszafogásával, a juhhúsfelesleg ideiglenes kivonásával megakadályozza a további árcsökkenést. A magántárolási támogatás meghirdetéséről az Európai Bizottság akkor dönt, ha egy vagy több árjegyzési területen a piaci helyzetet súlyosnak ítéli. A támogatás pályázatos vagy előrögzítéses formában nyújtható 8 . A vágott testeket minden tagállamban a SEUROP rendszer szerint minősítik. Különbséget tesznek kis- (7-13 kilogramm) és nagysúlyú (13-22 kilogramm) vágott testek között. A SEUROP rendszer a kissúlyú vágott testek esetében a faggyúzottságról és színről, míg a nagysúlyú nyakalt törzsek esetében a testalakulásról és faggyúzottságról ad részletes információt. A már legalább egy ízben ellett vagy 12 hónaposnál idősebb, megfelelően azonosított és nyilvántartott nőivarú juhok után jövedelemkiegészítő támogatás igényelhető. A nemzeti kvótához kötött anyajuhprémium húshasznú állatok esetében 21 euró/egyed, míg tejhasznú állatok esetében ezen összeg 80 százaléka (16,8 euró/egyed) 9 . E támogatás mellett az anyajuhok után kiegészítő támogatás is felvehető, amelynek tagállamonként megállapított keretösszegét a 2529/2001/EK Tanácsi rendelet rögzíti. A támogatások feltétele az igénylés beérkezése utáni naptól számított 100 napos birtokon-tartás. Kedvezőtlen adottságú területeken, ahol a juhtartás hagyományos tevékenység vagy lokális gazdasági szerepe jelentős, az anyajuhprémiumon és kiegészítő támogatáson felül a termelők ún. Rural World prémiumot is igényelhetnek, amelynek összege hús- és tejhasznú állatok esetében egyaránt 7 euró/egyed. Bár a Rural World prémium jogosultság kritériumait a tagállamok határozzák meg, alapkövetelmény, hogy a támogatást igénylő gazdaság földterületének legalább 50 százaléka kedvezőtlen adottságú térségben legyen. A prémiumok kifizetésére az ellenőrzés után, az igénylés évének október 16-a és a következő év március 31-e között kerül sor. Az Európai Bizottság 2003. évi reformtervezetében – a szarvasmarha-prémiumokhoz hasonlóan – az anyajuhprémiumok termeléstől történő teljes függetlenítését, valamint azok egységes gazdaságtámogatási jogcímbe történő bevonását javasolta.

8

A magántárolási támogatási pályázatokat az intervenciós ügynökségnél kell benyújtani. A magántárolással járó kötelezettségek teljesítésének szavatolására a pályázó tonnánként 120 euró biztosítékot köteles letétbe helyezni, amit a tárolás előírás szerinti végrehajtása esetén visszafizetnek. A megpályázható tárolási időszak általában és legalább 3 hónap. A tárolási időszak legfeljebb 7 hónapig húzódhat el. Amennyiben a tárolási időszak meghaladja a 3 hónapot, a támogatást tonnánként napi 1,2 euróval emelik. Szerződés legkevesebb 4 tonna csontos hús tárolására köthető.

9

Az anyajuhprémium Ausztria, Franciaország, Görögország, Olaszország, Portugália és Spanyolország egyes régióiban anyakecskék után is igényelhető, összege a tejhasznú anyajuhok után fizetett támogatással egyenlő. 15

A politikai alku eredményeként azonban a tagállamok számára nyitott a lehetőség, hogy az egységes gazdaságtámogatás bevezetését követően e prémiumokat az alábbiaknak megfelelően részben termeléshez kapcsolt támogatásként őrizzék meg (vagyis a fentebb tárgyaltak szerint fizessék ki): – anyajuhprémium legfeljebb 50 százaléka (húshasznú anyajuh:

10,5 euró/egyed, tejhasznú anyajuh: 8,4 euró/egyed), – anyajuhtartás kiegészítő támogatásának legfeljebb 50 százaléka, – Rural World prémium legfeljebb 50 százaléka (3,5 euró/egyed). A termeléshez kapcsolt támogatások feltétele a minimális állatlétszám, amiről a tagállamok saját hatáskörben dönthetnek (ez 10 egyednél kisebb, illetve 50 egyednél nagyobb azonban nem lehet). További feltétel az állatok 21/2004 Tanácsi rendeletben lefektetettek szerinti azonosítása és nyilvántartása. Megjegyezendő, hogy amennyiben a termeléstől függetlenített anyajuhprémiumokra való jogosultság a gazdaság (holding) átadása nélkül kerül átruházásra, a termelő köteles az átruházásra kerülő hányad legfeljebb 15 százalékát az érintett tagország (ahol a gazdaság fizikailag található) nemzeti tartalékalapjának felajánlani. A tartalékalap által átvett támogatási jogosultságért kompenzáció nem jár. A tartalékalap támogatási jogosultságai térítésmentesen kioszthatók az arra jogosultaknak (pl. kezdő agrárvállalkozók stb.). A termeléstől függetlenített anyajuhprémiumokra való jogosultságot a termelő részben vagy egészben önként is felkínálhatja a nemzeti tartalékalapnak, ez esetben a nemzeti költségvetés terhére kompenzációt kaphat. A tagállamok intézkedéseket hozhatnak annak érdekében, hogy bizonyos, a termeléstől függetlenített prémiumjogosultságok ne áramoljanak ki azon régiókból, ahol a juh-, kecske-, valamint húshasznú-tehéntartás lokális gazdasági szerepe viszonylag jelentős. Így például az ún. regionalizáció keretében az anyajuhprémiumból egyedenként legfeljebb 1 euró átcsoportosítható egy másik régióban fizetett Rural World prémium kiegészítésére. Ezen túlmenően az anyajuhok után igényelhető kiegészítő támogatásokat különböző feltételekhez (pl. állatsűrűségi mutató, minőségi termelés, környezetvédelmi előírások, húsfeldolgozás, marketing, racionalizáció stb.) köthetik.

1. Az ágazat közvetlen támogatásai Magyarországon (2004-2005) 1.1.Anyajuhtartás nemzeti kiegészítő támogatása E támogatást a már legalább egy ízben ellett vagy 12 hónaposnál idősebb nőivarú juhok után lehet igényelni. A jogcím pénzügyi forrását, a Koppenhágai Megállapodásban rögzített 1.146.000 egyed (anyajuhkvóta) létszámhatárig, az alábbi közvetlen támogatási jogcímek öszszevonásával teremtették meg: – anyajuhprémium (1.146.000 egyedre), – anyajuhtartás kiegészítő támogatása (2004-ben 1,21 millió euró).

E szubvenciók összege 2004-ben (55 százalékos szint) 13,90 millió euró volt. Ebből le kellett vonni a területalapú egyszerűsített kifizetés anyajuhokra elszámolható részét. Ennek első lépéseként a Nagyállat Egységben (1 egyed = 0,15 Nagyállat Egység) kifejezett anyajuhkvótát el kellett osztani az 1,8 Nagyállat Egység/hektár állatsűrűségi mutatóval, így kapták meg az anyajuhok takarmányterületének elméleti nagyságát (95.500 hektár). E terület és az egyszerűsített kifizetés (70,22 euró/hektár) szorzata 6,71 millió eurót tett ki – ezen összeggel csökkentettük a jogcímre kalkulált 55 százalékos pénzügyi borítékot. Ezután a megmaradó 16

7,20 millió eurót az anyajuhkvótával elosztva kapták meg az anyajuhok után igényelhető nemzeti kiegészítő támogatás 2004. évi maximumát, egyedenként 6,28 eurót. E támogatást az FVM 2004-ben a február 25-én született Agrárdemonstrációs Megállapodás nyomán még az uniós csatlakozást megelőzően, ún. előrehozott nemzeti kiegészítő támogatásként, banki faktoring ügylet keretében hirdette meg, összege 1.600 forint/egyed volt. A szubvenciót 2005-ben (60 százalékos szint) anyajuhtartás támogatásaként lehet igényelni (28/2005. [IV. 1. ] FVM rendelet); a fenti módszerrel kalkulált maximális összege húshasznú állatok esetében 6,05 euró/egyed, de legfeljebb 1.452 forint/egyed, míg tejhasznú állatok esetében 5,02 euró/egyed, de legfeljebb 1.205 forint/egyed. A támogatás a részleges decoupling miatt 2007től feltehetően legfeljebb 50 százalékos szinten adható. 1.2. Anyajuhtartás kiegészítő támogatása a kedvezőtlen adottságú területeken Azon gazdálkodók, akik az anyajuhtartás nemzeti kiegészítő támogatását igénylik, és gazdaságuk földterületének legalább 50 százaléka kedvezőtlen adottságú, az anyajuhok után további kiegészítő támogatást is igényelhetnek. E jogcím pénzügyi forrását a Rural World prémium, aminek összege 2004-ben (55 százalékos szint) 1,16 millió euró volt. Ezt az FVM által kalkulált maximum 300.000 jogosult anyajuhlétszámmal elosztva kapták meg a kedvezőtlen adottságú területeken tartott anyajuhok után igényelhető nemzeti kiegészítő támogatás 2004. évi maximumát, egyedenként 3,85 eurót. E támogatást az FVM 2004-ben nem hirdette meg. A szubvenciót 2005-ben (60 százalékos szint) kedvezőtlen adottságú területeken történő anyajuhtartás támogatásaként lehet igényelni (28/2005. [IV. 1. ] FVM rendelet); a fenti módszerrel kalkulált maximális összege hús- és tejhasznú állatok esetében egyaránt 4,20 euró/egyed, de legfeljebb 1.008 forint/egyed. A támogatás a részleges decoupling miatt 2007-től feltehetően legfeljebb 50 százalékos szinten adható.

17

IV. VÁGÓSERTÉS Az Európai Unió történelme során gyakran szembesült túlkínálattal és alacsony termelői árakkal a közös sertéshúspiacon. A KAP létrehozása előtt a fontosabb sertéshústermelő tagállamokban (Németország, Franciaország, Hollandia, Belgium és Olaszország) a felvásárlási árak a termeléssel többnyire ellentétesen mozogtak. Az 1960-as évek óta a termelési ciklusok többé-kevésbé szabályosan, 3-4 évente követték egymást. Az Unió az 1980-as években lett sertéshúsból önellátó. Az 1990-es években a termelői döntéseket mindenekelőtt az üzemek likviditása, valamint a takarmánygabonák áralakulása befolyásolta. Az európai sertésciklusban az 1996/1997-es klasszikus sertéspestis-járvány törést okozott. Az utóbbi években megfigyelhető, hogy a ciklusok időtartama egyre hosszabb, ami elsősorban a termelés koncentrációjának és a „spekulatív”, ad hoc jellegű kistermelői sertéshízlalás elenyésző arányának köszönhető. Az optimális üzemmérettel rendelkező, kizárólag sertéshústermelésre szakosodott üzemek fajlagos termelési költségei egyre csökkentek, aminek köszönhetően a nyomott felvásárlási árak ezeket kevésbé érintették érzékenyen, mint a kis- és középméretű üzemeket. Az Európai Unióban a sertéshúspiac a „könnyű szabályozású” (Light Central Market Organization) mezőgazdasági termékpiacok körébe tarozik, szabályozóelemei 1962-től fokozatosan kerültek bevezetésre. A jelenleg hatályos rendtartás alapját képező feltétel- és követelményrendszert a 2759/75/EGK Tanácsi rendelet fekteti le. Az ágazatban nem alkalmaznak néhány olyan „erős” közvetlen hatású szabályozóeszközt, mint a vágómarha-, tehéntej-, illetve juhágazatban (pl. termelési kvóta, prémiumok stb.). A sertéshús – tekintettel a takarmánygabonák termelési költségben meghatározó súlyára – ún. gabonaalapú terméknek tekintendő, ennek megfelelően a szabályozóeszközök alkalmazásakor a takarmánygabonák uniós és világpiaci ára közötti különbséget, illetve ennek takarmányköltségre gyakorolt hatását veszik számításba. A sertéshús közös piaci szervezetének szabályozóeszközei a következő csoportokba sorolhatók: – árszabályozás (alapár és referenciaár), – belpiaci intézkedések (intervenciós felvásárlás és magántárolási

támogatás), – külkereskedelem szabályozása (export- és importengedélyezés,

harmadik országokba irányuló kivitel támogatása és importvámok alkalmazása). Az uniós sertéshúspiaci helyzet alakulását az Európai Bizottság a tagállamokban kötelezően működtetett egységes árjelentési és minősítési rendszer segítségével követi. A vágott testeket minden tagállamban a(z) (S)EUROP-rendszer szerint minősítik. A hasított testek besorolásának alapja a súly és a színhústartalom százalékos aránya 10 . Legalább 5 minőségi/kereskedelmi osztály (EUROP) alkalmazása minden tagállamban kötelező, a hatodik (S) minőségi osztály bevezetésére a jogszabály lehetőséget ad. A hasított testek besorolásától a következő esetekben lehet eltekinteni: – tenyésztési célú sertések, – éves átlagban heti legfeljebb 200 sertést vágó vágóhidak,

10

Színhústartalom a zsigerelt sertéstest százalékában, minőségi osztályonként: S = 60 százalék, illetve magasabb, E = 55-59 százalék, U = 50-54 százalék, R = 45-49 százalék, O = 40-44 százalék, P = 40 százaléknál kevesebb. 18

– olyan vágóhidak, ahol kizárólag a saját hizlaldából kikerülő állato-

kat vágják, majd az összes hasított testet darabolják. A tagállamoknak hetente közölniük kell a 60-120 kilogrammos, E minőségű és a 120-180 kilogrammos, R minőségű hasított sertések, valamint a 20 kilogramm átlagos élő-testtömegű malacok reprezentatív piacokon megfigyelt árait. Ezzel szemben az U, O és P minőségi osztályok piaci árait csak havonta kell jelenteni. Eseti jelentési kötelezettség írható elő a harmadik országból importált termékek belpiaci árára. Az árjelentés mellett a tagállamokra számos adatgyűjtési és -szolgáltatási, továbbá piacelemzési feladat is hárul: pl. állományfelmérés korcsoportok szerint, üzemek méretkategória szerinti összeírása páratlan években, termelési előrejelzések, havi statisztika a vágóhidakon levágott, emberi fogyasztásra alkalmas sertések számáról és hasított súlyáról, háromhavi prognózis a várható sertéshúskínálatáról. Az uniós sertéshúspiacon a beavatkozást az Európai Bizottság az alapárhoz viszonyított, sertésállománnyal súlyozott reprezentatív piaci árakból képzett referenciaár függvényében mérlegeli. Az Európa Tanács 1999-ig évente vizsgálta felül, illetve állapította meg a(z) (S)EUROP minősítés feltételeinek megfelelő egész vagy félsertések alapárát, 2000. július 1jétől azonban határozatlan időre 1.509,39 euró/tonna (hasított testtömeg) szinten rögzítette azt. Az árcsökkenést előidéző túlkínálat mérséklése érdekében az Európai Bizottság intervenciós felvásárlást vagy a magántárolási támogatást hirdethet. Az intervenciós felvásárlás előfeltétele, hogy a referencia ár huzamosabb időn keresztül az alapár 103 százaléka alatt maradjon. A szokványos minőségű (60-120 kilogrammos hasított testtömegű, E minőségi osztályba sorolt) sertéshús intervenciós ára nem lehet magasabb, mint az alapár 92 százaléka, és nem lehet alacsonyabb, mint az alapár 78 százaléka. Az intervenciós felvásárlás keretében az Európai Bizottság meghatározott mennyiségben, adott minőségű sertéshúst vesz át a vágóhidaktól, majd azt későbbi időpontban értékesíti az uniós piacon vagy harmadik országoknak. Ilyen beavatkozásra utoljára – állategészségügyi okok miatt – 1971-ben került sor. A piaci zavarok elhárítására az intervenciós felvásárlással szemben inkább a magántárolási támogatást alkalmazzák. A magántárolási akciók megkezdésének előfeltétele ugyanaz, mint az intervenciós felvásárlás meghirdetésének. Az Európai Unió sertéságazatát a hazaihoz hasonló szezonalitás jellemzi (az őszi és téli időszakban általában a kibocsátás növekedése, míg a tavaszi és nyári hónapokban csökkenése figyelhető meg), ezért a magántárolási akciókra rendszerint ősszel kerül sor, természetesen a piaci helyzet függvényében. Az Európai Bizottság ilyenkor azon vágóhidaknak vagy kereskedőknek, akik vállalják, hogy meghatározott mennyiségben, adott minőségű hasított testeket vagy húsrészeket bizonyos időre kivonnak a piacról, a mindenkori tárolási költségek figyelembevételével támogatást ítél meg. Alapvető követelmény, hogy a magántárolási akció költsége nem haladhatja meg az intervenciós felvásárlás kiadásait. A magántárolási támogatás összegét előre rögzítik vagy az Európai Unió hivatalos lapjában közzétett ajánlati felhívásban hirdetik meg. Magántárolási támogatás csak a legalább 2 hónapig az Unióban tartott, a betárolási időpont előtt legfeljebb 10 nappal levágott állatokból származó, megbízható és jól értékesíthető, friss húsra adható. A támogatás feltétele a kifizető ügynökséggel kötött szerződés. A kérelmezőnek az igényelt támogatás 20 százalékával egyenlő biztosítékot kell letétbe helyeznie a kifizető ügynökségnél. A támogatható minimális mennyiség kicsontozott hús esetében 10 tonna, csontos hús esetében 15 tonna, a felső határokat a tagállamok nemzeti hatáskörben szabályozzák. A magántárolási támogatásban részesített sertéshús 2 hónap után részben vagy teljesen kitárolható, amennyiben a kitárolást követő 60 napon belül harmadik országok piacán értékesítik. 19

Ha a ténylegesen betárolt mennyiség: – kevesebb a szerződésben vállalt mennyiségnél, de nem kevesebb,

mint a szerződésben vállalt mennyiség 90 százaléka, a támogatást arányosan csökkentik, – kevesebb, mint a szerződésben vállalt mennyiség 90 százaléka, de nem kevesebb, mint a 80 százaléka, a ténylegesen betárolt mennyiség utáni támogatást felére csökkentik, – kevesebb, mint a szerződésben vállalt mennyiség 80 százaléka, a támogatást nem fizetik ki. Az 1995-ben hatályba lépett WTO Megállapodás óta az Európai Bizottság négy alkalommal hirdetett magántárolási támogatást. A piaci zavart más és más okok váltották ki: – 1995. novemberében Japán importkorlátozást vezetett be az uniós

sertéshúsra, – 1998. szeptemberében az uniós sertéshúspiaci túlkínálat miatt az árak az egy évvel korábbi szint 60 százalékára estek vissza, – 2002. augusztusától Japán ismét importkorlátozást vezetett be az uniós sertéshúsra, az esztendő második felében az uniós sertéshúspiacot túlkínálat jellemezte, az árak 2001. decemberéhez képest 11 százalékkal voltak alacsonyabbak, – 2003. decemberében a referencia ár az alapár 103 százalékának mindössze 75 százalékát tette ki; ekkor a magántárolási támogatások igényléséhez a pályázatokat 2004. február 5-ig lehetett benyújtani a kifizető ügynökségekhez, ezzel párhuzamosan az Európai Bizottság 2004. január 27-étől a harmadik országok piacaira szállított hasított félsertések után 400 euró/tonna export-visszatértést nyújtott. A sertéshús közös piaci szabályozása az elkövetkező néhány évben előreláthatóan nem változik.

1. Az ágazat helyzete Magyarországon A hazai sertéshizlalásban súlyos gond a koncentráció alacsony foka, a szervezetlen, elaprózódott üzemi struktúrára, valamint a technológiai hiányosságokra, a termelésből jelentős hányadot képviselő kistermelői sertésállomány minőségére visszavezethető gyenge hatékonyság. A legnagyobb sertéshústermelő uniós tagállamokhoz képest lemaradásunk jelentős. A termelési költségek terén Magyarország elenyésző tartalékokkal rendelkezik a legnagyobb versenytársakkal szemben. A termékpálya strukturális problémákkal is küzd, amelyek alapvetően befolyásolják a vertikum versenypozícióját. A húsfeldolgozásban többek között a kihasználatlan vágókapacitások jelentenek gondot. Az elmúlt évtizedben nem ment végbe a kívánatosnak mondható koncentráció, sőt, éppen ellentétes tendencia érvényesült: a korábbi időszakhoz képest számottevően gyarapodott a vállalkozások száma. A feldolgozóiparban az életképesség legfontosabb feltétele a higiéniai-, élelmiszerbiztonsági-, állatjóléti- és környezetvédelmi előírásoknak való megfelelés. Az üzemek műszaki állapotára – néhány újonnan épült, illetve az utóbbi években felújított egység kivételével – jellemző a technológiai homogenitás hiánya: egyaránt megtalálhatók a legmodernebb és a már 20-30 éves elavult felszerelések. A sertéshús közöspiaci szervezetének átvételével a hazai szabályozás lényegesen egyszerűsödött. A közvetlen ágazat-specifikus nemzeti támogatások (beleértve az árhoz kötött minőségi támogatást) többsége megszűnt, ám az uniós tagságunk első három évére érvényes 20

speciális notifikációs lehetőséggel élve a termelők továbbra is részesülnek állatjóléti normatív támogatásban (1.800 forint/egyed). A sertéstartók csak minősített esetben számíthatnak központi beavatkozásra, aminek hatása közvetett (magántárolási támogatás). A magyar sertéstermelőknek a korábbinál élesebb versenyben kell helytállniuk a közös piacon. Helyzetüket nehezíti, hogy a harmadik országokból behozott sertéshúsok vámszintjei csökkentek, de megemlítendő emellett az euróval és dollárral szemben túlértékelt forint termékpálya alsó (up-stream) szakaszára begyűrűző kedvezőtlen, árleszorító hatása is. A racionalizálódási folyamat a mezőgazdasági fázisban és a feldolgozásban felgyorsult, az ehhez kapcsolódó szelekció során sok állattartó kiszorult az árutermelésből, a sertésállomány 2005 áprilisának végére 3,9 millió egyedre, ezen belül az anyakocák száma 293 ezer egyedre csökkent. A csatlakozás óta mind nagyobb mennyiségben érkezik sertéshús (elsősorban olcsóbb árfekvésű termékek és húsipari alapanyagok, továbbá apróhúsok, de élő állatok is) a hazai piacra. Mind a kivitel, mind a behozatal vonatkozásában egyformán gondot, illetve versenyhátrányt jelent, hogy Magyarországon a vertikum szervezettsége, koncentráltsága elmarad a legfontosabb sertéshústermelő tagállamokétól. Az ágazat szereplőinek maguknak kell megszervezniük a termékpályát. A szervezettség javításában komoly előrelépést jelentene a hosszú távú szerződéses kapcsolatok kiépítése, valamint – a fejlett sertéshús-termelő országokhoz hasonlóan – a kölcsönös biztosítási alapok létrehozása, amelyek a kedvezőtlen piaci helyzetek kezelésében nyújthatnak segítséget. A hazai vágósertés-ágazat közvetett támogatásokban továbbra is részesülhet (pl. állategészségügyi költségek csökkentése, állati eredetű hulladékok ártalmatlanításának költségtérítése).

21

V. VÁGÓBAROMFI ÉS ÉTKEZÉSI TYÚKTOJÁS A baromfihús és étkezési tyúktojás piaca – a sertéshúspiachoz hasonlóan – a „könnyű szabályozású” mezőgazdasági termékpiacok körébe tarozik. Ennek megfelelően az uniós piaci viszonyok alakulása döntően a kereslet és kínálati változásának függvénye. A baromfihús közöspiaci rendtartásának alapjait a 2777/75/EGK Tanácsi rendelet, míg az étkezési tyúktojásét a 2771/75/EGK Tanácsi rendelet fekteti le. Az alaprendeletek ugyan kizárják a piaci beavatkozás (intervenciós felvásárlás, magánraktározási támogatás stb.) minden formáját, de lehetőséget adnak olyan intézkedésekre, amelyek közvetetten elősegíthetik a kínálat kereslethez történő igazodását. Ilyenek az alábbiak: – alaprendeletekben felsorolt termékek előállításának, feldolgozásá-

nak, értékesítésének szervezettségét javító intézkedések, – minőségjavító fejlesztési intézkedések, – piaci árfigyelést könnyítő intézkedések, – árprognózisok elkészítésére hozott intézkedések. A tagállamok heti rendszerességgel küldenek jelentést az Európai Bizottságnak az A osztályú („65 százalékos”) vágott csirke vágóhídi eladási áráról, továbbá az A osztályú, L és M kategóriába sorolt étkezési tyúktojás csomagolóhelyi eladási áráról 11 . A baromfihús és étkezési tyúktojás közöspiaci rendtartása egységes előírásokat fogalmaz mind a húsárura, mind az étkezési tyúktojásra vonatkozóan. A baromfihúsok esetében ezek közül mindenekelőtt a megnevezések, szakkifejezések definícióját, továbbá a feldolgozottságra és jelölésre vonatkozó előírásokat (vágóhíd nyilvántartási száma, kereskedelmi osztály, értékesítési ár), a minőségi követelményeket és a hatósági ellenőrzés szabályait, míg az étkezési tyúktojásnál a minőség és súly szerinti osztályba sorolást kell kiemelni. A baromfihús forgalmazására vonatkozó részletes szabályozás a feldolgozottsággal, súly szerinti osztályozással és megjelenéssel kapcsolatos követelményeket rögzíti. Előírja többek között a minimális tárolási hőmérsékletet, az ellenőrzés módját, a csomagolt termékek súly és mennyiség szerinti előkészítését. A csomagoláson fel lehet tüntetni a tartásmódot, a vágási kort vagy a hízlalási idő hosszát, továbbá bizonyos adalékanyagok tartalmát. Az étkezési tyúktojás forgalmazásának általános szabályai értelmében az előírásoknak nem megfelelő tojás az Európai Unióban nem értékesíthető üzleti, illetve kereskedelmi csatornán. Ez nem vonatkozik a termelő által a saját gazdaságában, helyi nyilvános piacon (kivéve az aukciós piacot) vagy házhozszállítással közvetlenül a fogyasztónak értékesített tojásra. A tagállamokban tojásgyűjtő és -csomagoló állomások működnek. A kis- és nagykereskedelembe kerülő tojásokat súlykategóriák szerint válogatják és csomagolják. A tojásforgalmazás részletes szabályozása rögzíti a gyűjtő- és csomagolóközpontok nyilvántartásba vételének feltételeit, rendelkezik a csomagolók nyilvántartási számmal történő ellátásáról, a termékazonosításról, a begyűjtés gyakoriságáról, a tojás szállításáról, kezeléséről és csomagolásáról, a tojásokon és csomagoláson használt jelölésekről és jelzésekről (pl. baromfitartás típusa, tojás eredete, minőségi osztály és súlykategória, csomagoló száma és neve stb.), továbbá a hatósági

11

Tojások minőségi osztályai: A = friss, héjas tojás; B = másodosztályú, illetve tartósított tojás; C = gyenge minőségű, élelmiszeripari hasznosításra szánt tojás. Súlykategóriák: XL = legalább 73 gramm; L = 63-73 gramm; M = 53-63 gramm; S = legfeljebb 53 gramm. 22

ellenőrzésekről. Az A osztályba sorolt tojásokra 2004. január 1-jétől kötelező a termelői kódot rápecsételni.

1. Az ágazat helyzete Magyarországon A hazai baromfihús-vertikum mezőgazdasági fázisa nem olyan erőteljesen koncentrált, mint a legfejlettebb uniós tagállamokban, lemaradásunk azonban nem jelentős. A szükséges beruházások, rekonstrukciók és korszerűsítések az elmúlt évtizedben azonban többnyire elmaradtak. A telepek jelentős hányada elavult, korszerűtlen, csak részben képes megteremteni az egyébként világszínvonalat képviselő genetikai potenciál kihasználásának optimális feltételeit. Ennek következtében alacsony a napi súlygyarapodás, magas a fajlagos takarmányfelhasználás, ami a termelési költségek emelkedéséhez, illetve a baromfiágazatok versenyképességének gyengüléséhez vezet. Emellett fontos körülmény, hogy a szervezett kapcsolatok, a koordinált, de még az integrált termelés területén is komoly problémákat okozó szürke és fekete gazdaság felvásárlásai számottevően gyengítik a hatékonysági mutatókat. Az illegális kereskedelem miatt az értékesítés gyakran kiszámíthatatlan, a szereplők ugyanis nem rendelkeznek megbízható információval, hogy mikor, milyen mennyiségű, illetve minőségű termék forog a piacon. A hazai feldolgozóipar koncentrációja a legerősebb piaci pozícióval rendelkező tagállamok szintjét ugyan még nem éri el, az üzemek műszaki felszereltsége, technológiai színvonala és megfelelősége általában kielégítő, az elmaradások rövidtávon pótolhatók lennének. Jóllehet, az uniós tagságunk első három évére érvényes speciális notifikációs lehetőséggel élve átmenetileg a baromfitermelők is részesülnek állatjóléti normatív támogatásban (9,50 forint/kilogramm élősúly), a közösségi állatjóléti intézkedések érvényesítése és a harmadik országokból származó import vámvédelmének csökkenése igen kedvezőtlenül érinti a baromfihús-termelést. Komoly fenyegetést jelent az Unióból érkező olcsó (a jelenlegi tagállamok fogyasztásában kevésbé meghatározó) csirke- és pulykacomb, valamint a fejlődő országokból importált fagyasztott, illetve továbbfeldolgozott baromfitermékek várhatóan tömeges megjelenése a hazai piacon. A hazai piac fokozott védelmet igényel, ami közvetett eszközökkel is megoldható. Nagyon fontos, hogy a magyar fogyasztó tudatában legyen annak, melyik a magyar termék az üzletek polcain (a címkézés megengedi az uniós vagy magyar termék megjelölést). A behozatallal szemben a szigorú minőségi és élelmiszerbiztonsági ellenőrzéssel, a címkézési szabványok megalkotásával és a közösségi marketing támogatásával lehetne védekezni. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy az Európai Unió exporttámogatási rendszere a hazai termékekre is érvényes. Az exportáló már nemcsak a fagyasztott egész csirke, hanem a baromfitermékek szélesebb köre (beleértve a tenyésztési és tojástermékeket) után részesülhet visszatérítésben. A tojástermelésben az uniós állatjóléti követelmények komoly versenyhátrányt okoznak 12 , mivel a WTO ezeket regionális és nem általánosan elfogadott szabályoknak tekinti, és ezért importtermékekkel szembeni követelményként történő alkalmazásukat nem engedélyezi.

12

Magyarországon összesen 21 üzem (ezek együtt a hazai tojástermelés mintegy 10 százalékát állítják elő) kapott derogációt a ketrecek lejtésszögének és belmagasságának átalakítására 2009. december 31-ig. A tojótyúktartás állatjóléti követelményeit (minimális férőhely a különböző tartásmódok mellett) az 1999/74/EK Tanácsi 23

A hazai vágóbaromfi- és étkezési tyúktojáságazat közvetett támogatásokban továbbra is részesülhet (pl. állategészségügyi költségek csökkentése, állati eredetű hulladékok ártalmatlanításának költségtérítése).

irányelv rögzíti. Ez nem vonatkozik a 350 tojótyúknál kevesebbet tartó gazdaságokra és a tenyész-tojótyúkokat nevelő telepekre.

24

VI. HORIZONTÁLIS VIDÉKFEJLESZTÉSI INTÉZKEDÉSEK A 2003. évi KAP-reform a vidékfejlesztési intézkedések számát 22-ről 26-ra emelte. A Garancia Alapba sorolt 4 kísérő intézkedés (agrár-környezetvédelem, kedvezőtlen adottságú területek, erdősítés, korai nyugdíjazás) mellett 4 új intézkedést vezettek be, amelyek közül 2 az élelmiszerminőség javítását, 2 az uniós környezetvédelmi, közegészségügyi, növény- és állategészségügyi, állatjóléti és munkavédelmi előírások teljesítését (amennyiben a közösségi jogszabályokat nem ültették át a nemzeti törvényekbe) hivatott elősegíteni. Ezen új intézkedések már 2003-tól hatályosak, tagállami alkalmazásuk opcionális.

1. Előírásoknak való megfelelés támogatása Az első intézkedés az egyes tagállamok nemzeti törvényeibe át nem ültetett környezetvédelmi, közegészségügyi, növény- és állategészségügyi, állatjóléti és munkavédelmi előírások bevezetéséhez nyújt támogatást. A legfeljebb 5 éven keresztül adható, fokozatosan csökkenő átalánytámogatás célja az előírások bevezetésével kapcsolatos költségek, illetve pótlólagos beruházások által előidézett jövedelemveszteség részbeni ellensúlyozása. A támogatás alapját (hektár, foglalkoztatott stb.) a tagállamok határozzák meg. A támogatás éves összege gazdaságonként nem haladhatja meg a 10 ezer eurót, függetlenül attól, hogy az igénylő az adott évben hány előírás teljesítéséhez igényli a támogatást. A támogatás nem jár, ha az igénylő az előírást a nemzeti törvények figyelmen kívül hagyása miatt nem teljesítette, vagyis ha a vonatkozó közösségi jogszabályokat már átültették a nemzeti törvényekbe. Ugyanakkor, ha a tagállam olyan létező direktívát érvényesít, amely nemzeti szinten történő bevezetésének határideje lejárt, illetve az irányelvet csak részben vette át, a gazdálkodók jogosultak a támogatásra. Ez esetben legfeljebb a rendelet hatályba lépését követő 5 évig igényelhető a szubvenció, vagyis lényegében egyszeri, kivételes és korlátozott idejű társfinanszírozott támogatási lehetőségről van szó, olyan létező előírások tiszteletben tartása érdekében, amelyek bevezetése néhány tagállamban nehézséget okozott. A második intézkedés a szaktanácsadási szolgáltatás igénybevételét támogatja. Szaktanácsadói segítséggel a gazdaságok jobban tervezhetnek, pontosabban becsülhetik tevékenységük eredményét az egységes gazdaságtámogatás feltételeként szabott 18 előírás (1. melléklet) alkalmazása mellett. A szaktanácsadási szolgáltatást igénybevevők a szolgáltatás költségének legfeljebb 80 százalékáig részesülhetnek támogatásban. A szubvenció felső határa gazdaságonként évi 1.500 euró. Az önkéntes alapon igénybe vehető szaktanácsadási rendszer bevezetése a tagállamok számára 2007-től kötelező. A szaktanácsadási szolgáltatás előnyben részesíti azon gazdálkodókat, akik éves szinten 15 ezer eurót meghaladó támogatásban részesülnek. A rendszer bevezetést követően az adminisztrációs keresztellenőrzéseket (cross compliace) kiegészítik a helyszíni ellenőrzések.

2. Állatjóléti intézkedések Az agrár-környezetgazdálkodási intézkedések bővítésének jegyében lehetőség nyílt az általánosnál szigorúbb állatjóléti feltételek teljesítését vállaló gazdálkodók támogatására. A támogatás a felmerülő pótlólagos költségeket és kieső jövedelmet hivatott kompenzálni; legfeljebb 5 éves időszakra igényelhető, éves összege legfeljebb 500 euró/Nagyállat Egység.

3. Agrár-környezetgazdálkodási és állatjóléti intézkedések társfinanszírozá25

sa Az agrár-környezetgazdálkodási és állatjóléti intézkedések alkalmazásának elősegítése érdekében az uniós társfinanszírozási hányad az 1-es célterületeken 75 százalékról 85 százalékra, míg az egyéb területeken 50 százalékról 60 százalékra nőtt.

26

VII. JOGSZABÁLYOK 1. Marha- és borjúhús – 1208/81/EGK Tanácsi rendelet a hasított kifejlett marhák közös-

ségi osztályozási rendszerének meghatározásáról – 2930/81/EGK Bizottsági rendelet a hasított kifejlett marhák kö-

– –

–

– –

–

–

zösségi osztályozási rendszerének alkalmazására vonatkozó kiegészítő rendelkezések elfogadásáról 1186/90/EGK Tanácsi rendelet a hasított kifejlett marhák közösségi osztályozási rendszere alkalmazási körének kiterjesztéséről 344/91/EGK Bizottsági rendelet a hasított kifejlett marhák közösségi osztályozási rendszere alkalmazási körének kiterjesztéséről szóló 1186/90/EGK Tanácsi rendelet alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról 1445/95/EK Bizottsági rendelet a marhahús- és borjúhúságazatban a behozatali és kiviteli engedélyekre vonatkozó alkalmazási szabályokról és a 2377/80/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről 1254/1999/EK Tanácsi rendelet a marha- és borjúhús piacának közös szervezéséről 2730/1999/EK Bizottsági rendelet a marha- és borjúhús piacának közös szervezéséről szóló 1254/1999/EK Tanácsi rendelet 4. cikkében előírt, hím szarvasmarhafélékre vonatkozó jövedelemtámogatási rendszerek alkalmazásával kapcsolatos átmeneti szabályozás bevezetéséről 562/2000/EK Bizottsági rendelet a marhahús-felvásárlásra vonatkozóan az 1254/1999/EK Tanácsi rendelet alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról 907/2000/EK Bizottsági rendelet a 1254/1999/EK Tanácsi rendeletnek a marha- és borjúhús ágazatban való magántárolás támogatása tekintetében történő alkalmazására vonatkozó részletes szabályokról

2. Tehéntej – 1787/2003/EK Tanácsi rendelet a tej- és tejtermékek közös szer-

vezéséről szóló 1255/1999/EK rendelet módosításáról – 1788/2003/EK Tanácsi rendelet a tej- és tejtermékágazatban al-

kalmazandó illeték megállapításáról – 2217/2004 Tanácsi rendelet a közös agrárpolitika keretébe tartozó

közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági termelők részére meghatározott támogatási rendszerek létrehozásáról szóló 1782/2003/EK rendelet, valamint a tej- és tejtermékágazatban illeték megállapításáról szóló 1788/2003/EK rendelet módosításáról – 595/2003/EK Bizottsági rendelet a tej- és tejtermékágazatban alkalmazandó illeték megállapításáról szóló 1788/2003/EK Tanácsi rendelet alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról

27

– 2571/97/EK Bizottsági rendelet a vaj csökkentett áron történő ér-

–

– –

–

–

–

–

–

–

–

–

– – –

28

tékesítéséről, valamint a cukrászati termékek, jégkrém és egyéb élelmiszerek előállítása során felhasznált tejszínre, vajra és vajsűrítményre vonatkozó támogatás nyújtásáról 174/1999/EK Bizottsági rendelet a tejre és tejtermékekre vonatkozó kiviteli engedélyek és export-visszatérítések tekintetében a 804/68/EGK Tanácsi rendelet alkalmazására vonatkozó különös részletes szabályainak megállapításáról 1255/1999/EK Tanácsi rendelet, valamint módosításai a tej- és tejtermékpiac közös szervezéséről 2771/1999/EK Bizottsági rendelet a vaj- és tejszínpiaci intervenció tekintetében az 1255/1999/EK Tanácsi rendelet alkalmazásával kapcsolatos részletes szabályok megállapításáról 2799/1999/EK Bizottsági rendelet a takarmányozásra szánt fölözött tejre és sovány tejporra és az ilyen sovány tejpor értékesítéséhez nyújtott támogatásra vonatkozóan az 1255/1999/EK Tanácsi rendelet alkalmazásával kapcsolatos részletes szabályok megállapításáról 1068/2000/EK Bizottsági rendelet a tartós sajtokra nyújtott magántárolási támogatásra vonatkozó részletes szabályok megállapításáról 2707/2000/EK Bizottsági rendelet az iskolai tanulók tejjel és egyes tejtermékekkel való ellátására irányuló közösségi támogatás tekintetében az 1255/1999/EK Tanácsi rendelet alkalmazásával kapcsolatos szabályok megállapításáról. 816/2004/EK Bizottsági rendelet az iskolai tanulók tejjel és egyes tejtermékekkel való ellátására irányuló közösségi támogatás tekintetében az 1255/1999/EK Tanácsi rendelet alkalmazásával kapcsolatos szabályok megállapításáról szóló 2707/2000/EK rendelet módosításáról 179/2001/EK Bizottsági rendelet a vajra és tejszínre nyújtott magántárolási támogatásról szóló 1255/1999/EK Tanácsi rendelet alkalmazásának részletes szabályainak megállapításáról 214/2001/EK Bizottsági rendelet a sovány tejpor piacán történő intervencióról szóló 1255/1999/EK Tanácsi rendelet alkalmazásának részletes szabályainak megállapításáról 2535/2001/EK Bizottsági rendelet a tejre és tejtermékekre vonatkozó behozatali szabályok és a vámkontingensek megnyitása tekintetében az 1255/1999/EK Tanácsi rendelet alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról 1/2003. (I. 8.) FVM-EszCsM együttes rendelet a nyers tej, a hőkezelt tej és a tej alapú termékek előállításának, forgalomba hozatalának élelmiszer-higiéniai feltételeiről 68/2004. (IV. 29.) FVM rendelet a tej és tejtermékek piaci szabályozásáról 69/2004. (IV. 29.) FVM rendelet a tehéntej termékpálya szabályozásában alkalmazott kvótarendszerről 29/2004. (III. 10.) kormányrendelet a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek exportjával összefüggő intézkedések végrehajtásának általános szabályairól

3. Juhhús – 2529/2001/EK Tanácsi rendelet a juhhús és kecskehús piacának

közös szervezéséről – 21/2004/EK Tanácsi rendelet a juh- és kecskefélék azonosítási és nyilvántartási rendszerének létrehozásáról, valamint az 1782 /2003/EK rendelet, továbbá a 92/102/EGK és a 64/432/EGK irányelv módosításáról

4. Sertéshús – 2042/98/EK Bizottsági rendelet a sertéshús magánraktározási tá-

mogatására vonatkozó különleges feltételekről – 2123/89/EGK Bizottsági rendelet, valamint módosításai a Közös-

– – – –

–

–

–

– –

–

–

– – –

ségen belüli sertéshús piacokra vonatkozó képviseleti piaci lista összeállításáról 2179/2002/EK Bizottsági rendelet a sertéshús magánraktározási támogatására vonatkozó különleges feltételekről 1365/2000/EK Tanácsi rendelet a sertéshús piacának közös szervezéséről szóló 2759/75/EGK rendelet módosításáról 2759/75/EGK Tanácsi rendelet, valamint módosításai a sertéshús piacának közös szervezetéről 2763/75/EGK Tanácsi rendelet, valamint módosításai a sertéshús magánraktározási támogatására vonatkozó általános szabályok megállapításáról 3574/86/EGK Bizottsági rendelet a sertéshúsra vonatkozó egyes információk tagállamok és Bizottság közötti cseréjére vonatkozó 2806/79/EGK rendelet módosításáról 2806/79/EGK Bizottsági rendelet, valamint módosításai a Tagállamok és a Bizottság közti, sertéshúsra vonatkozó információcseréről 2967/85/EGK Bizottsági rendelet, valamint módosításai a hasított sertések közösségi kereskedelmi osztályba sorolásának részletes szabályaitól 3220/84/EGK Tanácsi rendelet, valamint módosításai a hasított sertések közösségi kereskedelmi osztályba sorolásáról 3444/90/EGK Bizottsági rendelet a sertéshús magánraktározási támogatása nyújtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról 3537/89/EGK Bizottsági rendelet, valamint módosításai a piacra vitelnek a hasított sertések átlagára kialakításához figyelembe veendő szakaszáról 1572/95/EK Bizottsági rendelet a piacra vitelnek a hasított sertések átlagára kialakításához figyelembe veendő szakaszáról szóló 3537/89/EGK rendelet módosításáról 391/68/EGK Bizottsági rendelet, valamint módosításai a sertéshús intervenciós felvásárlásának részletes szabályozásáról 93/23/EGK Tanácsi irányelv a sertéstermelés statisztikai felméréseire vonatkozóan 94/432/EGK Bizottsági határozat a Tanács 93/23/EGK irányelvében foglaltak végrehajtására vonatkozó részletes szabályozásról

29

– 97/77/EK Tanácsi irányelv a sertés-, szarvasmarha-, juh- és

kecsketenyésztés területén végzendő statisztikai felmérésekről szóló 93/23/EGK, 93/24/EGK és 93/25/EGK irányelvek módosításáról

5. Baromfihús és étkezési tyúktojás

– 1538/91/EGK Bizottsági rendelet, valamint módosításai a barom-

– – – –

fira vonatkozó egyes forgalmazási előírásokról szóló 1906/90/EGK rendelet végrehajtása részletes szabályainak bevezetéséről 1906/90/EGK Tanácsi rendelet, valamint módosításai a baromfira vonatkozó egyes forgalmazási előírásokról 1907/90/EGK Tanácsi rendelet, valamint módosításai a tojásra vonatkozó egyes forgalmazási előírásokról 2771/75/EGK Tanácsi rendelet, valamint módosításai a tojás piacának közös szervezéséről 2777/75/EGK Tanácsi rendelet, valamint módosításai a baromfihús piacának közös szervezéséről

6. Hazai jogszabályok – 28/2005 (IV. 1.) FVM rendelet az Európai Mezőgazdasági Orien-

–

– –

–

– – – – –

tációs és Garancia Alap Garancia Részlegéből finanszírozott egységes területalapú támogatásokhoz kapcsolódó 2005. évi kiegészítő nemzeti támogatás igénybevételével kapcsolatos egyes kérdésekről 87/2004 (V. 15.) FVM rendelet az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap Garancia Részlegéből finanszírozott egységes területalapú támogatásokhoz kapcsolódó 2004. évi kiegészítő nemzeti támogatás igénybevételével kapcsolatos egyes kérdésekről 41/2004 (IV. 7.) FVM rendelet a mezőgazdasági termelők földhasználatának és állattartásának támogatásáról 12/2003 (II. 7.) FVM rendelet a haszonállat tartásra vonatkozó előírások betartása mellett előállított vágósertés termelési támogatásáról 20/2002 (III. 14.) FVM rendelet a mezőgazdasági haszonállatok tartásának állatvédelmi szabályairól szóló 32/1999 FVM rendelet módosításáról 23/2002 (IV. 5.) FVM rendelet a tojástermékek előállításának és forgalomba hozatalának élelmiszer-higiéniai feltételeiről 32/1999 (III. 31.) FVM rendelet a mezőgazdasági haszonállatok tartásának állatvédelmi szabályairól 40/1995 (XI. 16.) FM rendelet, valamint módosításai a Magyar Élelmiszerkönyv kötelező előírásairól 49/2001 (III. 3.) kormányrendelet a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméről 70/2002 (VIII. 15.) FVM rendelete a friss baromfihús előállításának és forgalomba hozatalának élelmiszer-higiéniai feltételeiről

7. Állatjólét – 2001/88/EK Tanácsi irányelv a sertések védelmének minimális

előírásait meghatározó 91/630/EGK irányelv módosításáról – 2001/93/EK Bizottsági irányelv a sertések védelmének minimális előírásait meghatározó 91/630/EGK irányelv módosításáról 30

– 91/630/EGK Tanácsi irányelv a sertések védelmére vonatkozó – –

– – –

minimumkövetelmények megállapításáról 1999/74/EK Tanácsi irányelv a tojótyúkok védelmére vonatkozó minimumkövetelmények megállapításáról 91/628/EGK Tanácsi irányelv az állatok szállítás közbeni védelméről, valamint a 90/425/EGK és a 91/496/EGK irányelv módosításáról 91/629/EGK Tanácsi irányelv a borjak védelmére vonatkozó minimumkövetelmények megállapításáról 93/119/EGK Tanácsi irányelv az állatok levágásuk vagy leölésük során való védelméről 98/58/EK Tanácsi irányelv a gazdasági haszonállatok védelméről

8. Környezetvédelem – 91/676/EGK Tanácsi irányelv a vizek mezőgazdasági eredetű nit-

rát-szennyezéssel szembeni védelméről – 96/61/EK Tanácsi irányelv a környezetszennyezés integrált meg-

előzéséről és csökkentéséről – 97/11/EK Tanácsi irányelv az egyes köz- és magán projektek kör-

nyezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló 85/337/EGK irányelv módosításáról

9. Állategészségügy, takarmányozás – 1774/2002/EK Európai Parlamenti és Tanácsi rendelet az állati

– –

–

–

eredetű melléktermékek nem humáncélú felhasználásának egészségügyi szabályairól 2001/89/EK Tanácsi irányelv a klasszikus sertéspestis elleni védekezésre irányuló közösségi intézkedésekről 2002/C 324/02 Közösségi iránymutatás a TSE-tesztek, állati eredetű-, valamint a vágóhídi hulladékok ártalmatlanításának állami támogatásáról 270/2002/EK Bizottsági rendelet a 999/2001/EK Európai Parlamenti és Tanácsi rendeletnek a meghatározott veszélyes anyagok tekintetében és a fertőző szivacsos agyvelőbántalmak járványügyi megfigyelése tekintetében történő módosításáról, valamint az 1326/2001/EK rendeletnek az állatok takarmányozása, továbbá a juhok, kecskék és termékeik forgalomba hozatala tekintetében történő módosításáról 999/2001/EK Európai Parlamenti és Tanácsi rendelet, valamint módosításai az egyes fertőző szivacsos agyvelőbántalmak megelőzésére, az ellenük való védekezésre és a felszámolásukra vonatkozó szabályok megállapításáról

10. Általános – 796/2004/EK Tanácsi rendelet a közös agrárpolitika keretébe tar-

tozó közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági termelők részére meghatározott támogatási rendszerek létrehozásáról szóló, 2003. szeptember 29-i 1782/2003/EK Tanácsi rendelet által előírt kölcsönös megfelelte31

–

–

–

– –

–

32

tés, moduláció, valamint integrált igazgatási és ellenőrzési rendszer végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról 1782/2003/EK Tanácsi rendelet a közös agrárpolitika keretébe tartozó közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági termelők részére meghatározott támogatási rendszerek létrehozásáról, továbbá a 2019/93/EGK, 1452/2001/EK, 1453/2001/EK, 1454/2001/EK, 1868/94/EK, 1251/1999/EK, 1254/1999/EK, 1673/2000/EK, 2358/71/EGK és a 2529/2001/EK rendeletek módosításáról 1783/2003/EK Tanácsi rendelet az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalapból (EMOGA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról szóló 1257/1999/EK rendelet módosításáról 1257/1999/EK Tanácsi rendelet az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalapból nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról 1268/1999/EK Tanácsi rendelet (SAPARD) 1750/1999/EK Bizottsági rendelet a vidékfejlesztés részére az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalapból nyújtott támogatásról szóló 1257/1999/EK Tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályokról 2000/C 28/02 Közösségi iránymutatás a mezőgazdasági szektor állami támogatásáról

VIII. MELLÉKLETEK 1. melléklet

1. Cross Compliance A.

2005. január 1-jétől alkalmazandó

Környezetvédelem 3. cikk, a 4. cikk (1), (2) és (4) bekezdése, 5., 7. és 8. cikk

1.

A Tanács 1979. április 2-i 79/409/EGK irányelve a vadon élő madarak védelméről (HL L 103., 1979.4.25., 1. o.)

2.

A Tanács 1979. december 17-i 80/68/EGK irányelve a felszín alatti vizek egyes veszélyes anyagok okozta szennyezés elleni védelméről (HL L 20., 1980.1.26., 43. o.)

4. és 5. cikk

3.

A Tanács 1986. június 12-i 86/278/EGK irányelve a szennyvíziszap mezőgazdasági felhasználása során a környezet, és különösen a talaj védelméről (HL L 181., 1986.7.4., 6. o.)

3. cikk

4.

A Tanács 1991. december 12-i 91/676/EGK irányelve a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméről (HL L 375., 1991.12.31., 1. o.)

4. és 5. cikk

5.

A Tanács 1992. május 21-i 92/43/EGK irányelve a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről (HL L 206., 1992.7.22., 7. o.)

6., 13., 15. cikk és a 22. cikk b) pontja

Köz- és állategészségügy Állatok azonosítása és nyilvántartása 6.

A Tanács 1992. november 27-i 92/102/EGK irányelve az állatok azonosításáról és nyilvántartásáról (HL L 355., 1992.12.5., 32. o.)

3., 4. és 5. cikk

7.

A Bizottság 1997. december 29-i 2629/97/EK rendelete a 820/97/EK Tanácsi rendeletnek a szarvasmarhafélék azonosítási és nyilvántartási rendszerének keretében létrehozott füljelzők, állomány-nyilvántartások és marhalevelek tekintetében történő végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról (HL L 354., 1997.12.30., 19. o.)

6. és 8. cikk

8.

Az Európai Parlament és a Tanács 2000. július 17-i 1760/2000/EK rendelete a szarvasmarhafélék azonosítási és nyilvántartási rendszerének létrehozásáról, továbbá a marhahús és marhahústermékek címkézéséről, valamint a 820/97/EK Tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 204., 2000.8.11., 1. o.)

4. és 7. cikk

33

B.

2006. január 1-jétől alkalmazandó

Köz-, állat- és növényegészségügy 9.

A Tanács 1991. július 15-i 91/414/EGK irányelve a növényvédő szerek forgalomba hozataláról (HL L 230., 1991.8.19., 1. oldal)

10.

A Tanács 1996. április 29-i 96/22/EK irányelve az egyes hormon- vagy tireosztatikus hatású anyagoknak és a ß-agonistáknak az állattenyésztésben történő felhasználására vonatkozó tilalomról, valamint a 81/602/EGK, a 88/146/EGK és a 88/299/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 125., 1996.5.23., 3. o.)

11.

Az Európai Parlament és a Tanács 2002. január 28-i 178/2002/EK rende14. és 15. cikk, a 17. cikk lete az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai (1) bekezdése, 18., 19. és Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra 20. cikk vonatkozó eljárások megállapításáról (HL L 31., 2002.2.1., 1. o.)

12.

Az Európai Parlament és a Tanács 2001. május 22-i 999/2001/EK rendelete egyes fertőző szivacsos agyvelőbántalmak megelőzésére, az ellenük való védekezésre és a felszámolásukra vonatkozó szabályok megállapításáról (HL L 147., 2001.5.31., 1. o.)

3. cikk

3., 4., 5. és 7. cikk

7., 11., 12., 13. és 15. cikk

Megbetegedések bejelentése 13.

A Tanács 1985. november 18-i 85/511/EGK irányelve a ragadós száj- és körömfájás elleni védekezésre irányuló közösségi intézkedések bevezetéséről (HL L 315., 1985.11.26., 11. o.)

3. cikk

14.

A Tanács 1992. december 17-i 92/119/EGK irányelve az egyes állatbetegségek elleni védekezésre irányuló általános közösségi intézkedések, valamint a sertések hólyagos betegségére vonatkozó külön intézkedések bevezetéséről (HL L 62., 1993.3.15., 69. o.)

3. cikk

15.

A Tanács 2000. november 20-i 2000/75/EK irányelve a kéknyelv betegség elleni védekezésre és felszámolására vonatkozó külön rendelkezések megállapításáról (HL L 327., 2000.12.22., 74. o.)

3. cikk

C.

2007. január 1-jétől alkalmazandó

Állatjólét

34

16.

A Tanács 1991. november 19-i 91/629/EGK irányelve a borjak védelmére vonatkozó minimumkövetelmények megállapításáról (HL L 340., 1991.12.11., 28. o.)

3. és 4. cikk

17.

A Tanács 1991. november 19-i 91/630/EGK irányelve a sertések védelmére vonatkozó minimumkövetelmények megállapításáról (HL L 340., 1991.12.11., 33. o.)

3. cikk és a 4. cikk (1) bekezdése

18.

A Tanács 1998. július 20-i 98/58/EGK irányelve a tenyésztés céljából tartott állatok védelméről (HL L 221., 1998.8.8., 23. oldal)

4. cikk