EU jog a hallgatók kérésére átnézett és kijavított tételek. A többit nem volt időm már átjavítani V. 22

EU jog – a hallgatók kérésére átnézett és kijavított tételek. A többit nem volt időm már átjavítani. 2003. V. 22.

AZ UTOLSÓ ÓRÁN MEGKÉRTEK, HOGY NÉZZEM ÁT A HALLGATÓK EGY CSOPORTJA ÁLTAL KIDOLGOZOTT TÉTELEKET. AZ IDŐ RÖVIDSÉGE MIATT EZ CSAK RÉSZBEN SIKERÜLT, DE AMIT KIJAVÍTOTTAM, AZT MOST KÖZZÉ TESZEM. (13. tétel) A PIROS BETÜS SZÖVEGEK A MÓDOSÍTÁSOK ILLETVE KIEGÉSZÍTÉSEK. A HONLAPRA FELTETT HÁTTÉRANYAGOKAT FELTÉTLENÜL TUDNI KELL, DE ISMÉTELTEN FELHÍVOM A FIGYELMŰKET, HOGY AZOK NEM FEDIK LE AZ ÖSSZES KÉRDÉST! AMIRE NEM TALÁLNAK EZEKBEN VÁLASZT, AZOKAT A MEGADOTT EGYÉB FORRÁSOKBÓL SZÍVESKEDJENEK ÖSSZESZEDNI!! 1. A közösségi jog elsődlegessége (Van Gend en Loos, Costa Enel) A Szerződések nem mondják, a Bíróság értelmezéséből alakult ki. (Van Gend en Loos ( 1962), Costa-E.N.E.L.-ügy (1964) (Supremacy) Van Gend en Loos ügy (C 26/62) „Az EGK Szerződés célja, azaz egy közös piac létrehozása, melynek a működése a Közösségben lévő érdekelt felek számára közvetlen érdek, azt jelenti, hogy ez a Szerződés több mint egy megállapodás, amely pusztán kölcsönös kötelezettségeket keletkeztet a szerződő államok között. Ezt a nézetet erősíti a Szerződés preambuluma, amely nemcsak a kormányokra, hanem a népekre is utal. Ezt még konkrétabban erősíti meg a szuverén jogokkal felruházott intézmények létrehozása, mely jogok gyakorlása érinti a tagállamokat is és a tagállamok állampolgárait is. Továbbá, meg kell jegyezni, hogy a Közösségben egyesült államok állampolgárait felhívják az együttműködésre e Közösség működésében az Európai Parlament, illetve a Gazdasági és Szociális Bizottság közvetítésén keresztül. Ezen kívül, a Bíróságra a 177. cikk által ruházott feladat, a Szerződésnek a nemzeti bíróságok általi egységes értelmezésének biztosítása, szintén megerősíti, hogy az államok elismerték, hogy a közösségi jognak olyan érvénye van, amelyet állampolgáraik a nemzeti bíróságok előtt felhívhatnak. Ebből azt a következtetést kell levonni, hogy a Közösség a nemzetközi jognak egy új rendszerét alkotja, melynek érdekében az államok korlátozták saját szuverén jogaikat, bár nem minden területen, és amelynek az alanyai nemcsak a tagállamok, hanem azok állampolgárai is. Függetlenül a tagállamok jogalkotói hatalmától, a közösségi jog

1


ezért nemcsak kötelezettséget ró az egyénekre, hanem célja az is, hogy rájuk jogokat ruházzon, amelyek jogi örökségük részévé válnak. Ezek a jogok nem csak ott keletkeznek, ahol ezeket a Szerződés kifejezetten biztosítja, hanem azon kötelezettségek folytán is, amelyeket a Szerződés világosan meghatározott módon egyénekre, valamint a tagállamokra és a Közösség intézményeire ró.” Costa-E.N.E.L.-ügy (1964) „Ellentétben a közönséges nemzetközi szerződésekkel, az EGK Szerződés saját jogrendszert hozott létre, amely a Szerződés hatálybalépésével, a tagállamok jogrendszerének integráns részévé vált, amelyet a bíróságaik kötelesek alkalmazni. Azzal, hogy meghatározatlan időre létrehozták a Közösséget, amelynek saját intézményei, önálló jogi személyisége, nemzetközi jogképessége, és különösen tényleges hatáskörei vannak, amelyek a szuverenitás korlátozásából fakadnak, a tagállamok – bár csak meghatározott területeken – korlátozzák szuverén jogaikat, illetve a tagállamoktól a Közösséghez helyezték át azokat, olyan jogot hoztak létre, amely mind a joghatóságuk alá tartozókat, mind magukat a tagállamokat kötelezi. A Közösség létéből fakadó rendelkezéseknek valamennyi tagállam jogába történő integrálása, vagy még általánosabban, a Szerződés szövege és szelleme lehetetlenné teszi a tagállamok számára, hogy későbbi egyoldalú aktusaiknak elsőbbséget adjanak az általuk elfogadott jogrendszerrel szemben. Az ilyen –egyoldalú és később hozott –aktus, tehát nem lehet ellentétes ezzel a jogrendszerrel. A közösségi jog kikényszeríthetősége nem változhat a később alkotott belső –tehát a a tagállam által egyoldalúan létrehozott – jog függvényében tagállamról tagállamra anélkül, hogy ne következne be a Szerződés 7. cikkében tiltott diszkrimináció. A közösségi jogban vállalt kötelezettségek ugyanis nem volnának feltétlenek, ha a tagállamok később egyoldalú aktusaikkal megkérdőjelezhetnék azokat. …A fentiekből mind következik, hogy a Szerződésből származó jog, lévén önálló jogforrás, speciális és eredeti jellegéből fakadóan, nem írható felül tagállami jogszabályi rendelkezésekkel, legyenek azok bármilyen alakban, anélkül, hogy a Szerződésből származó jogot ne fosztaná meg közösségi jellegétől, és hogy a közösség jogi alapja ne kérdőjeleződne meg…..”

2


a Costa ENEL ügyben hozott döntés alapelvét továbbfejlesztette a Simmenthal ügy (C-106/77) „…A tagállami bíróság, amelyet hatáskörében a közösségi jog alkalmazására hívtak

fel,

köteles

teljes

mértékben

érvényt

rendelkezéseknek, ha szükséges hivatalból

szerezni

megtagadni

ezeknek

bármely

a

olyan

tagállami rendelkezés alkalmazását, amely azzal ütközik, még ha később is keletkezett a közösségi jog rendelkezéseinél, és nincs szükség arra, hogy a bíróság ilyen esetekben előzetes törvényi vagy bármilyen más alkotmányos eszközt, közbejöttét kérje vagy várja be a félretételt illetően.” Komoly ellenállást fejtett ki ezzel az elvvel szemben Németország, amely több ügyben (ún. Solange ügy, Maastricht döntés, Banana ügy, Alcan ügy) vitatta a közösségi jogrend elsőbbségét. Hasonló képen, Franciaország Alkotmánybírósága másként értelmezte ezt az elvet, ugyan elismerte a közösségi jog elsőbbségét, de a francia Alkotmány 55. cikkére hivatkozással, miszerint: „Franciaország által vállalt nemzetközi kötelezettségek összessége a belső törvények felett állónak tekintendő, beleértve a másodlagos közösségi jogot is.” Olaszország a múltban szintén elutasította a közösségi jog elsődlegességét, a nemzeti jog felett. Azóta ez az álláspont változott, elismerik a közösségi jog szupremációját,

feltéve,

hogy

a

Közösség

biztosítani

tudja

az

alapvető

szabadságjogokat a közösség jogrendjében. UK 1973-ban egyértelműen elismerte a közösségi jogrend elsőbbségét a saját joga felett. Ma inkább a születendő EU Alkotmány kapcsán érintik ezt a kérdést. Önálló jogrendszer, szupremácia a tagállami joggal szemben, ütközés esetén a tagállami jogszabály nem alkalmazható, nem alkotható és nem tartható hatályban. (összeegyeztethetőnek kell lennie a közösségi joggal) 2. A közösségi jog területi és időbeni hatálya Az ESZAK szerint (79. cikk):” a tagállamok európai területére korlátozódik” Euratom Szerződés: „tagállamok európai területeire, valamint a fennhatóságuk alatt álló Európán kívüli terültekre „terjeszti ki. EK Alapszerződés:” rendelkezéseit konkrétan megnevezett egyes tagállamaira alkalmazza (299. cikk): „A jelen Szerződés a Belga Királyságra, a Dán Királyságra, a Finn Köztársaságra, a Francia Köztársaságra, a Görög Köztársaságra, a Holland Királyságra, Írországra, a Luxemburgi

3

EU jog – a hallgatók kérésére átnézett és kijavított tételek. A többit nem volt időm már átjavítani. 2003. V. 22. Nagyhercegségre, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságára, a Német Szövetségi Köztársaságra, az Olasz Köztársaságra, az Osztrák Köztársaságra, a Portugál Köztársaságra, a Spanyol Királyságra és a Svéd Királyságra alkalmazandó. (2) A jelen Szerződés rendelkezései a francia tengerentúli francia megyékre, az Azori-szigetekre, Madeirára és a Kanári-szigetekre alkalmazandóak.

…….A jelen Szerződés II. számú mellékletében felsorolt tengerentúli országokra és területekre e szerződés negyedik részében rögzített különleges társulási rendszer érvényes. A jelen Szerződés nem alkalmazandó a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságával különleges kapcsolatot fenntartó, a fentebb említett listán nem szereplő tengerentúli országokra és területekre. (4) A jelen Szerződés rendelkezései alkalmazandók azokra az európai területekre, amelyek külkapcsolataiért valamely tagállam felelős. (5) A jelen Szerződés rendelkezései alkalmazandók az Aland-szigetekre, az Osztrák Köztársaság, a Finn Köztársaság és a Svéd Királyság csatlakozásának feltételeire vonatkozó dokumentum 2. számú jegyzőkönyvében szereplő rendelkezéseknek megfelelően. (6) Az előző bekezdésektől eltérően: a) a jelen Szerződés nem alkalmazandó a Feröer-szigetekre; b) a jelen Szerződés nem alkalmazandó a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának szuverenitása alá tartozó ciprusi területekre; c) a jelen Szerződés rendelkezései a Csatorna-szigetekre és Man-szigetre csak az új tagállamoknak az Európai Gazdasági Közösséghez és az Európai Atomenergia Közösséghez történő csatlakozásáról szóló 1972. január 22-én aláírt szerződés által ezen szigetekre előírt szabályrendszer alkalmazásának biztosítására szükséges mértékben alkalmazandók.”

Időbeli hatály nem korlátozott (unlimited), azaz korlátlan időre szól. Kivétel volt az ESZAK Szerződés, amelyet 50 évre kötöttek, 1952-ben lépett hatálybra, és 2002.ben megszűnt, jogutódja a Közösség lett. 3. A közösségi jog közvetlen hatálya és alkalmazhatósága Közvetlen hatály: Nem igényel további tagállami jogalkotást. A másodlagos jogforrások közül a rendeletnek mindig, az irányelvnek és a határozatnak gyakran van közvetlen hatálya, a rendelkezés tartalmától függ. Közvetlen alkalmazhatóság: természetes és jogi személyek által is hivatkozható, kikényszeríthető tagállami bíróságok előtt is. Feltétel: adott rendelkezés világos, feltétel nélküli legyen. Automatikusan a nemzeti jog részévé válik a kihirdetés napján v. az azt követő 20. napon Vertikális (magánszemély-tagállam viszonyban hivatkozható) és horizontális (magánszemélyek között) közvetlen hatály Van Gend en Loos ügy(1963): VGenL úr (holland) cége vegyi terméket importált Németországból, a behozatal során a korábbitól eltérő, magasabb vámtarifa alá sorolták. Szerinte ez vámemelés volt. (a SZ. 12. cikke értelmében ez tilos, felmerül a cikk közvetlen alkalmazhatósága) Kérdés a Bírósághoz: van-e a Szerződésnek közvetlen hatálya egy tagállam területén? Bíróság:

4


„ A Szerződés általános szabályai vonatkozásában, ami a vámokat és a velük egyenértékű illetékeket illeti, hangsúlyozni kell, hogy a 9. cikk, amely a Közösséget egy vámunióra építi, tartalmaz egy alapvető fontosságú rendelkezést az ilyen vámok és vámmal azonos hatású díjak kiszabásának és alkalmazásának tilalmáról. Ez a rendelkezés a Szerződés azon részének elején található, amely a "Közösség alapelveit" határozza meg. A vámunióról további szabályokat a 12. cikk tartalmaz. A 12. cikk megfogalmazása világos és feltétel nélküli tilalmat tartalmaz, amely nem egy pozitív, hanem egy negatív kötelezettség. Ezt a kötelezettséget nem módosítja semmiféle fenntartás az államok részéről, amely végrehajtását valamely, a nemzeti jog szerint végrehajtott pozitív jogalkotási aktustól tenné függővé. E tilalom jellege ideálisan alkalmassá teszi arra, hogy közvetlen hatásokat hozzon létre a tagállamok és az állampolgáraik közötti jogviszonyban. A 12. cikk végrehajtása nem követel meg semmiféle jogalkotói beavatkozást az államok részéről. Az, hogy e cikk alapján a tagállamok a negatív kötelezettség (valamitől tartózkodás) alanyai, nem jelenti azt, hogy állampolgáraik ne élvezhetnék e kötelezettség előnyeit. A Szerződés 169. és 170. cikkére épülő érv, amelyet a Bíróságnál észrevételeket előterjesztő három kormány adott elő az ügyre vonatkozó megállapításaikban, téves értelmezésen alapul. Az, hogy a Szerződés e cikkei lehetővé teszik a Bizottság, illetve a tagállamok számára, hogy a Bíróság előtt pert indítsanak a kötelezettségeit nem teljesítő állammal szemben, korántsem jelenti azt, hogy egyének ne hivatkozhatnának ezekre a kötelezettségekre, valamely nemzeti bíróság előtt. Ezen kívül az a körülmény, hogy a Szerződés módot ad a Bizottságnak, hogy biztosítsa a Szerződés alanyaira rótt kötelezettségek betartását, nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy valamely nemzeti bíróság előtt egyének közötti perek során hivatkozni lehessen e kötelezettségek megsértésére.” . 4. A közösségi jog elsődleges jogforrásai (Primary law) A Közösségeket létrehozó Szerződések: EGK Szerződés, ESZAK, Euratom, Uniós Szerződés. Pontosabban: ESZAK , Párizsi Szerződés, 1951. IV. 18.-1952. VII 23. /2002. VII. 23./ EGK Szerződés+ Euratom Szerződés = Római Szerződés 1957. III. 25.-1958. I. 1. Single European Act 1986. II. 28.-1987. VII. 1. 5


Maastrichti Szerződés II. III. IV. címei. 1992. II. 7.-1993. IX. 1. Amszterdami Szerződés 2. 3. 4. 5. cikkek: 19997X. 2-1999. V. 1. Nizzai Szerződés 2. 3. 4. cikkei: 2001. II. 26.-2003. II. 1. Beleértve ezek jegyzőkönyveit és nyilatkozatait is!!! (EK. 311. cikk) Európai Bíróság Alapokmánya (2001. II. 26.-2003. II. 1) A Közösség kiváltságairól és mentességéről szóló Jegyzőkönyv (1957. IV. 17. Központi Bankok Európai Rendszere Alapokmánya (Maastricht) Az Európai Központi Bank Alapokmánya (Maastricht) Csatlakozási szerződések. -

Dánia, Írország, UK 1972. I. 22. -1973. I. 1.

-

Görögország, 1979. V. 24. -1981-I. 1.

-

Spanyolország, Portugália 1985. VI. 12. -1986. I. 1.

-

Ausztria, Finnország, Svédország 1994. VI. 24-25. -1995. I. 1.

-

Az ún. „Laekeni tízek”csatlakozási szerződései 2003. IV: 16. – ratifikációk folyamata még nem zárult le

Merger Treaty ( egy Tanács, egy Bizottság)1965. IV. 8. egészen Amszterdami Szerződésig Luxemburgi Szerződés 1970. IV: 22 és a Brüsszeli Szerződés 1975. VII. 22. (.(Számvevőszék létrehozása is!) az Európai Parlament költségvetéssel kapcsolatos hatásköreiről A Közösség saját forrásairól szóló határozat 1970. IV. 21. -1971. I. 1. Az Európai parlament tagjainak közvetlen választásáról szóló, 1976. IX. 20. 1978. VIII.1. határozat . Az alapszerződés módosítása: „Bármely tagállam kormánya vagy a Bizottság javaslatokat tehet a Tanácsnak az Unió alapító szerződéseinek felülvizsgálatára.” Ha a Tanács - az Európai Parlamenttel és adott esetben a Bizottsággal való konzultáció után kiadott állásfoglalásában - pozitív véleményt bocsát ki a tagállamok kormányainak képviselőiből álló konferencia összehívásához, a Tanács elnöke összehívja a konferenciát a fent említett Szerződésekre vonatkozó módosítások közös egyetértésben történő meghozatala céljából. A monetáris területre vonatkozó intézményi módosítások esetében az Európai Központi Bank Tanácsával szintén konzultálnak.

6


A módosítások azután lépnek hatályba, miután azokat valamennyi tagállam saját alkotmányjogi előírásainak megfelelően ratifikálta.” Ezek hozták létre az intézményrendszert és biztosítják a működési alapokat. Kormányközi konferenciákon születtek, konszenzusos döntéssel. Belső alkotmányos rend szerint mindenki ratifikálta. A módosítások előkészítése, elfogadása hasonlóképpen. 5. A közösségi jog származtatott jogforrásai: a rendeletek és határozatok Rendeletek (standard szárm. jogforrás) -

teljes egészében kötelező a tagállamok számára, közvetlenül kell alkalmazni közösségi intézménynek meg kell indokolnia, miért hoz rendeletet beépül a tagállam joganyagába a kihirdetést követő 20. napon lesz érvényes (ha nem utalnak rá másképp) rendeletek hozása hosszadalmas (ld. fordítások), tagállamok nem érdekeltek még több rendelet hozásában Æ inkább (keret)irányelvek

3 esetben kell rendeletet hozni: 1. munkavállalók jogai 2. állami támogatások 3. költségvetés elfogadásáról szóló speciális szabályok esetén + versenyrendeletek: természetes és jogi személyek jogos érdeke esetén, az EB-nek kiterjedt hatásköre van versenyjogi kérdésekben 1612/68. rendelet: - külföldi munkavállaló családja hogyan követheti a munkavállalót - tilos a munkavállalók megkülönböztetése állampolgárság szerint (kivéve: nyelvtudás) - munkakörülmények szabályozása (egészséges környezet, munkaképtelenség esetén való teendők, azonos bérezés belföldiekkel, …) 4064/89. rendelet: - merger, vállalkozások összeolvadása, fúzió Határozatok (standard szárm. jogforrás) -

teljes egészében kötelező a címzettjei számára Å címzett nemcsak tagállam, hanem pl. vállalat is lehet átmenet rendelet és irányelv között ritkább és adminisztratívabb jellegű a rendeletnél olykor szankciójellegű: ha egy tagállam önállóan lép kapcsolatba egy 3. országgal és olyan intézkedést hoz, ami összeegyeztethetetlen a közösségi joggal Æ határozat

RSZ 76. cikk:

7


fuvarozás területén még nincs egységes szabályozás Æ ET határozattal hozzájárulhat, hogy egy tagállam egy másik tagállam fuvarozóját kedvezőtlenebb elbánásban részesítsen RSZ 97. cikk: a közösségi elvekkel nem kompatíbilis állami támogatások esetén határozat által tájékoztatja a tagállamot az ET vagy az EB RSZ 145. cikk: az ET átengedheti az EB-nak a határozatok hozásának a jogát 6. A közösségi jog származtatott jogforrásai: az irányelvek (EK. 189. cikk) Irányelvek (standard szárm. jogforrás) -

a kívánt cél elérése tekintetében kötelező azon tagállamok számára, melyek az irányelv címzettjei, de a végrehajtás módszereit, formáit a címzett dönti el Å a címzettek a kívánt célt még nem érték el akkor is születik irányelv, ha a tagállamok közül már van aki elérte a célt jogharmonizációs kötelesség jelentést tenni a határidő lejártakor, hogy történtek-e előrelépések adott irányelv megvalósítása kapcsán

3 korlátozás az irányelv végrehajtására: 1. az irányelvben foglaltakat hűen kell tükröznie a tagállami intézkedésnek 2. a kívánt célt meghatározott időn belül kell megvalósítani (ált. több év) 3. mindig a legmegfelelőbb eszközt kell a legmegfelelőbb módon használni Irányelvek típusai: • direktívák • keretirányelvek (rugalmasabb, tendencia erre irányul) EGK Szerz.: nem rögzíti az irányelv kihirdetését, tagállamokat csak tájékoztatni kell Maastrichti Szerz.: a közösség hivatalos lapjában ki kell hirdetni az irányelvet Ugyanazt a kérdéskört szabályozhat rendelet és irányelv is (pl. munkavállaló családjának letelepedése: 1612/68. rendelet és 68/360. irányelv). Példák irányelvekre: - letelepedés szabadsága; - diplomák, oklevelek, szakképesítést bizonyító okiratok kölcsönös elismerése; szolgáltatások szabadsága; - verseny torzításának tilalma; - államokkal folytatott kereskedelempolitikai tárgyalások 7. A közösségi jog származtatott jogforrásai: az állásfoglalások és vélemények Ajánlások (standard szárm. jogforrás)

8


-

nincs kötelező érvényük (soft law)

Például: - határátlépéseknél kivethető díjakra - tisztességtelen verseny megakadályozására - költségvetési hiány megakadályozására - közegészségügyre, kultúrára, oktatásra vonatkozó ajánlások - az EB ajánlásokat tejet az ET-nak (tárgyalási elvek 3. országokkal) Vélemények (standard szárm. jogforrás) -

nincs kötelező érvényük (soft law)

RSZ 155. cikk: ha az EB indokoltnak tartja, ajánlásokat és véleményeket fogalmazhat meg Grimaldi ügy(C-322/88.) Salvatore Grimaldi v. Fonds des maladies professionnelles : „. Ahhoz, hogy a nemzeti bíróság által feltett kérdésre átfogó választ adjunk, hangsúlyozni kell, hogy a kérdéses intézkedések( ajánlások) nem tekinthetők olyanoknak, mintha nem lenne semmilyen jogi hatályuk. A nemzeti bíróságok kötelesek figyelembe venni az ajánlásokat az eléjük terjesztett jogviták eldöntése során, különösen akkor, amikor az ajánlások fényt vethetnek a végrehajtásukra meghozott nemzeti intézkedések értelmezésére, vagy amikor céljuk, hogy kiegészítsék a kötelező érvényu közösségi rendelkezéseket.” RSZ 288. cikk: az Európai Bíróság is mondhat véleményt Å az ET, az EB, egy tagállam kikérheti a Bíróság véleményét, hogy egy új megállapodás összhangban van-e a közösségi rendelkezésekkel Æ a Bíróság véleménye kötelező! 8. A közösségi jog származtatott jogforrásai: az ún. nem-standard szabályok = nem tipikus = nem nevesített szabályok, elvben jogerő nélküli okmányok, bár kivételesen lehetnek kötelezőek is. 1. Intézmények belső működését szabályozó normák (SZMSZ-ek) 2. Általános jogharmonizációs programok (Fehér Könyvek: megoldandó feladatok eszközök megadása nélkül; Zöld Könyvek: konkrét intézkedések) 3. A Parlament, a Tanács és a Bizottság által tett általános nyilatkozatok ill. intézményi megállapodások az ET és az EB által (politikai, külpolitikai események kapcsán) 9. A közösségi jog egyéb forrásai: a bírósági döntések (EK. 164. cikk)

9


164. cikk:” A Bíróság biztosítja a jelen szerződés értelmezése és alkalmazása során a jog tiszteletben tartását” - Luxemburgi Bíróság: Európai Közösség Bírósága, (CJ) - nem EU Biróság!Elsőfokú bíróság (CFI)1989. július 17. óta működik) -

Csak közösségi kérdésekkel foglalkozik:

9 Tagállamok közötti jogvíták, 9 A Közösség és a tagállamok közötti jogvíták, 9 A közösségi intézmények közötti jogvíták, 9 Közösség és a magánszemélyek közötti jogvíták, -

kettősség a tagállami bíróságok mellett, nem a nemzeti bíróságok fellebbviteli szerveként működik. Kiemelkedő a Közösségi Bíróság és a nemzeti bíróságok együttműködése, az ún.177. eljárás, ahol a közösségi jog értelmezése és érvényessége kérdéseiben a CJ számtalan kiemelkedő ítéletet hozott, pl. Cassis de Dijon ügy: a kölcsönös elismerés és arányosság elveit mondta ki. ( C120/78. ReweZentral AG v. Bundesmonopolverwaltung für Branntwein) „14. A fentiekből kitűnik, hogy a szeszesitalok minimális alkoholtartalmára vonatkozó

követelmények

nem

szolgálnak

közérdekű

célt,

amelyek

elsőbbséget követelhetnének az áruk szabad forgalmával szemben, ami viszont a Közösség egyik alapelve. A gyakorlatban az ilyen jellegű követelmények elsődleges hatása a magas alkoholtartalmú szeszesitalok előtérbe kerülése, azzal, hogy az e meghatározásnak meg nem felelő, más tagállamokból származó termékek kirekesztődnek a nemzeti piacról. Úgy tűnik tehát, hogy a szeszesitalok értékesítése területén a minimális alkoholtartalomra vonatkozó szabály egyoldalú előírása valamely tagállam részéről kereskedelemkorlátozásnak minősül, ami nem egyeztethető össze a Szerződés 30. cikkének rendelkezéseivel. Következésképpen, nincsen jogszerű indoka, hogy alkoholtartalmú italokat amennyiben azokat a tagállamok egyikében jogszerűen állították elő és forgalmazták - miért ne lehetne bármely más tagállamban is forgalmazni. Az ilyen termékek értékesítésével szemben nem alkalmazható a nemzeti szabályokban meghatározott értékhatár alatti alkoholtartalmú italok forgalmazásához kapcsolódó jogszabályi tilalom.

10


15. Következésképpen, az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy az EKSzerződés 30. cikkében megfogalmazott, "az import mennyiségi korlátozásával azonos hatású intézkedések" fogalmát úgy kell értelmezni, hogy az emberi fogyasztásra szánt szeszesitalok minimális alkoholtartalmának a meghatározása egy tagállam jogszabályaiban a fenti rendelkezésben megfogalmazott tilalomba ütközik, ha egy másik tagállamban jogszerűen előállított és forgalmazott alkoholtartalmú ital importjáról van szó.” -

az EK bírósági ítéletek nem minden esetben precedensek a Bíróság jogosult a korábbi ítéleteit felülbírálni (Ùcommon law) a Bíróság a jogszabályokat értelmezi, ha többféle értelmezési lehetőség van Æ kötelező érvényű döntést hoz Æ felügyeli a jogszabály betartását ezzel befolyásolja a közösségi jog fejlődését a nemzeti és a közösségi jog harmonizációjának előmozdítója

10. A közösségi jog egyéb forrásai: az általános jogelvek Az általános jogelvek, olyan általában elfogadott szabályok, amelyek előmozdítják a közösségi jogrend legmegfelelőbb érvényesülését. Bármilyen átfogó jellegűek, nem vonatkoznak egyformán minden közösségi jogi kérdésre. Tulajdonképpen íratlan szabályok, mivel a Szerződések felhatalmazzák az Európai Bíróságot, hogy biztosítsa, hogy a Szerződések értelmezés és alkalmazása során a jog általános szabályai betartásra kerüljenek. Az Európai Bíróság így ítélkezési és értelezési gyakorlatában figyelembe veszi az olyan általános jogelveket. Forrása: a tagállamok alkotmányos hagyományai Főbb jogelvek: -

Szolirdarítás elve. Mivel a tagállamok élvezik a tagság előnyeit, be kell tartaniuk annak szabályait is

-

audi alteram partemi: ez nem csak az egyénekre, hanem a tagállamokra is vonatkozik, pl. Bizottság előtti eljárások

-

a hatékony jogi felülvizsgálat elve: jog nem zárhatja ki a jogorvoslat lehetőségét

-

az egyenlőség elve: az összehasonlítható helyzeteket a jog azonos módon kezelje, míg az eltérő helyzeteket nr szabályozza azonosan (RSZ. 7. cikk a nemzeti alapon történő diszkrimináció tilalmáról, RSZ. 119. cikk egyenlő munkáért egyenlő bér tekintet nélkül a nemre stb.)

11


-

A diszkrimináció megítélésének feltételei: a helyzetek összehasonllíthatósága, illetve a különbbségtétel indokolhatósága (Sabbatini ügy C- 20/71, Defrenne ügy C-43/75)

-

Jóhiszeműség elve. Az EK szervei nem járhatnak el önkényesen, aktusaiknak megfelelő jogi alappal kell rendelkezniük

-

A jogbiztonság elve: lényege az előre láthatóság, a visszamenőleges hatály tilalma (csak kivételesen szabad). A jogalkotókra vonatkoztatva: biztosítani kell, hogy a jog könnyen megállapítható legyen az érintettek által, és azoknak, akikre a jog vonatkozik ésszerű határokon belül képesnek, kell lenniük annak létezését, illetve alkalmazását és értelmezését megjósolni

-

Jogos elvárás: a jogbiztonság elvéből következik. Célja azt biztosítani, hogy amennyiben az egyén joggal remélheti, hogy valamilyen meghatározott eredményt fog elérni a szabályok betartásával, akkor ez a várakozás védve legyen. Feltételei: ésszerűség, jogosság (nem spekulatív elvárás)

-

Arányosság: az EK szervei az uniós állampolgárokra csak közérdekből és csak olyan mértékben róhatnak kötelezettségeket vagy büntetést, amit az elérni kívánt cél indokol. Az egyén szabadsága csak közérdekből korlátozható. Az arányosság elvének megsértése az intézkedés érvénytelenségével járhat.

. 11. Az egyenlő bánásmód elve: A Tanács 2000/43/EK irányelve Alap: EK: 13. cikk „A jelen Szerződés alkalmazási területein - és az abban foglalt különleges rendelkezéseket fenntartva - tilos az állampolgárságon alapuló bármilyen hátrányos megkülönböztetés. A Tanács a 251. cikkben meghatározott eljárásnak megfelelően szabályokat hozhat az ilyen hátrányos megkülönböztetés megtiltására. A jelen Szerződés egyéb rendelkezéseinek sérelme nélkül, és azon hatáskörök keretei között, amelyeket jelen Szerződés a Közösségre ruház, a Tanács - a Bizottság javaslata alapján és az Európai Parlamenttel való konzultáció után egyhangúsággal olyan intézkedéseket hozhat, amelyek a nemre, fajra vagy etnikai hovatartozásra, vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, korra vagy szexuális irányultságra alapított mindenfajta megkülönböztetés elleni küzdelem érdekében szükségesek.” 12


Az egyenlõ bánásmód elvéhez elengedhetetlen a faji, etnikai és nemzeti kisebbségek törvény elõtti egyenlõséghez való joga, illetve a törvény által biztosított azonos fokú védelemhez való jog. A nemzetközi jog tiltja a faji diszkriminációt többek között az oktatás, egészségügy, lakhatás, munkaügy, illetve a közjavakhoz és közszolgáltatásokhoz való hozzáférés és azok nyújtása területén. Az államnak kötelessége megelõzni, büntetni, és hatékony jogorvoslatot nyújtani a faji megkülönböztetéssel szemben. Az irányelv a megkülönböztetés tilalmát harmadik országok állampolgáraira is alkalmazza,

de

nem

vonatkozik

az

állampolgárság

alapján

történő

eltérő

bánásmódra, és nem érinti a harmadik országok állampolgárainak beutazását és tartózkodását

szabályozó

rendelkezéseket,

illetve

a

munkavállaláshoz

és

foglalkoztatáshoz való hozzáférésüket. Az nemzetközi jog elveit követve, az irányelv különbséget tesz “közvetlen” és “közvetett” diszkrimináció között, és tartalmazza a „zaklatás” fogalmát is A nemrégiben elfogadott az Európai Unió Faji Egyenlõségrõl szóló Irányelve szerint (A Tanács 2000. június 29-i 2000/43/EK irányelve, “a személyek közötti, faji- vagy etnikai

származásra

való

tekintet

nélküli

egyenlõ

bánásmód

elvének

alkalmazásáról”), “közvetlen megkülönböztetés” áll fenn, “ha egy személlyel szemben faji vagy etnikai alapon kevésbé kedvezõen járnak el, mint ahogyan egy másik személlyel szemben hasonló helyzetben eljárnak, eljártak vagy eljárnának”. Erre jó példa, ha egy munkaközvetítõ iroda a roma jelentkezõket konzekvensen elutasítja, vagy egy ingatlanközvetítõ szándékosan és készakarva rossz minõségû lakást juttat a romáknak. “Közvetett hátrányos megkülönböztetés” áll fenn, “ha egy látszólag semleges rendelkezés, feltétel vagy gyakorlat az egy faji vagy etnikai származású személyeket más személyekhez képes különösen hátrányosan érint, kivéve, ha ez a rendelkezés, feltétel vagy gyakorlat jogszerû céllal objektív módon igazolható, továbbá e cél megvalósításának eszközei megfelelõek és szükségesek.”. „Zaklatás” megkülönböztetésnek minősül, amikor faji vagy etnikai származáshoz kapcsolódó nem kívánt magatartás történik azzal a céllal vagy hatással, hogy egy személy

méltóságát

megsértse,

és

megfélemlítő,

ellenséges,

megalázó,

megszégyenítő vagy támadó környezetet alakítson ki. Ebben az összefüggésben a zaklatás fogalma a tagállamok nemzeti jogszabályaival és gyakorlatával határozható meg”

13


Az eltérő bánásmód nem jelent hátrányos megkülönböztetést, ha az érintett foglalkozási tevékenység jellege vagy végrehajtásának feltételrendszere ilyen jellemző valódi és meghatározó foglalkozási követelményt kíván meg, feltéve, hogy a cél jogszerű és a követelmény arányos. Hatálya: privát és közszféra, foglalkoztatás, szociális védelem, szociális előnyök, oktatás, árukhoz, szolgáltatásokhoz való hozzáférés Pozitív intézkedések: különleges intézkedések elfogadása vagy fenntartása a hátrányok kiküszöbölése és ellensúlyozása érdekében Minimális követelmények: A már elért védelmi színt nem csökkenthető a dir. miatt Jogorvoslat és a végrehajtás: bírói vagy közigazgatási út Egyesületek, szervezetek, egyéb jogi személyek, a sértett nevében vagy támogatójaként, ANNAK BELEEGYEZÉSÉVEL, az eljárásban részt vehetnek A bizonyítási teher: az alperesnek kell bizonyítania, hogy az egyenlő bánásmód elve nem sérült (bizonyítási teher megfordítása!) Megtorlás elleni védelmet biztosítani kell. Hatékony és visszatartó erejű szankciók. Tájékoztatási kötelezettsége van a tagállamoknak. Az érintett személyek tudomására kell hozni az irányelvnek megfelelően elfogadott intézkedéseket Társadalmi

párbeszéd

szükségessége:

pl.

munkahelyi

gyakorlat,

kollektív

szerződések. NGOk! Egyenlő bánásmód előmozdítását szolgáló szervek: egy vagy több szerv Határidő 2003. július 19. Jelentés 2005. +5

12. Az egyenlő bánásmód elve: A Tanács 2000/78/EK irányelve Alap: EK: 13. cikk ebben az esetben is „A jelen Szerződés alkalmazási területein - és az abban foglalt különleges rendelkezéseket fenntartva - tilos az állampolgárságon alapuló bármilyen hátrányos megkülönböztetés. A Tanács a 251. cikkben meghatározott eljárásnak megfelelően szabályokat hozhat az ilyen hátrányos megkülönböztetés megtiltására. A jelen Szerződés egyéb rendelkezéseinek sérelme nélkül, és azon hatáskörök keretei között, amelyeket jelen Szerződés a Közösségre ruház, a Tanács - a Bizottság javaslata alapján és az Európai Parlamenttel való konzultáció után egyhangúsággal olyan intézkedéseket hozhat, amelyek a nemre, fajra vagy etnikai 14


hovatartozásra, vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, korra vagy szexuális irányultságra alapított mindenfajta megkülönböztetés elleni küzdelem érdekében szükségesek.” Számos nemzetközi dokumentum tartalmaz rendelkezéseket, amelyek megtiltják a fogyatékosokkal kapcsolatos diszkriminációt, vagy őket előnyben részesítő bánásmódot követelnek. A legfontosabb diszkriminációellenes rendelkezések: • az Amszterdami Szerződés (1999) 13. cikkelye, amely már nevesíti a fogyatékos embereket • az Emberi Jogok Európai Egyezményének 12. Jegyzőkönyve (2000), amely a diszkriminációval szembeni védelmet általános joggá teszi. • a Tanács 2000. november 27-i, 2000/78/EK irányelve általános keret létrehozásáról az egyenlő bánásmód biztosítására a foglalkoztatás és a munkavállalás terén. Ez az irányelv méltányos foglalkoztatási politika kialakítására törekszik és jogilag minden tagállamra kötelező dokumentum. Az irányelv 5. cikkelye a megfelelő munkahelyi feltételekkel foglalkozik, előírja a munkáltatók számára, hogy kedvező feltételeket teremtsenek,, amelyek szükség esetén biztosítják a fogyatékossággal élők számára a munkához jutás, a munkában való részvétel, a szakmai előmenetel, vagy képzésben való részvétel lehetőségét. Ez az irányelv olyan munkavállalói környezet kialakítására törekszik, amelyben a fogyatékos emberek nem tehertételt jelentenek a társadalom fennmaradó része számára, nem jótékonysági alapítványok juttatásaitól és állami támogatásoktól függenek, hanem az 2000/78/EK Irányelv (Foglalkoztatási Keretirányelv):a vallásra, meggyőződésre, fogyatékosságra, korra, szexuális irányultságra terjed ki. Tárgyi hatálya a foglalkoztatásra és a szakképzésre korlátozódik Az irányelv nem érinti a nyugdíjkorhatárt, megállapító rendelkezéseket, sem a családi állapotra és attól függő ellátásokra vonatkozó nemzeti törvényeket. Az eltérő bánásmód nem jelent hátrányos megkülönböztetést, ha az érintett foglalkozási tevékenység jellege vagy végrehajtásának feltételrendszere ilyen jellemző valódi és meghatározó foglalkozási követelményt kíván meg, feltéve, hogy a cél

jogszerű

és

a

követelmény

arányos.Közös

a

2000/43.

irányelvvel

a

megkülönböztetés fogalmának meghatározása. (lásd ott!) Közös tárgyi hatály: 9 a munkavállaláshoz, önálló vállalkozáshoz, a foglalkozáshoz való hozzájutás feltételei, beleértve a kiválasztási és toborzási feltételeket, bármely tevékenységi ágban és a szakmai hierarchia minden szintjén, beleértve az előmenetelt is; 9

a pályaválasztási tanácsadás, a szakképzés, a szakmai továbbképzés és az átképzés – beleértve a szakmai gyakorlatot – minden formájához való hozzájutás;

15


(az egyetemi képzés legtöbb formája szakképzésnek minősül ( C- 24/86, Blaizot v University of Liege ügy) 9 alkalmazási és munkakörülmények, beleértve az elbocsátást és a díjazást; 9 tagság vagy részvétel a munkavállalók vagy a munkaadók szervezeteiben vagy bármely szervezetben, amelynek tagjai egy bizonyos szakmát gyakorolnak, beleértve az ilyen szervezetek által nyújtott ellátásokat is. Nem minősül diszkriminációnak a 20000/78. EK. dir. szerint, ha az előírás, feltétel vagy gyakorlat törvényes cél által objektíve igazolható és a cél elérésére irányuló eszközök megfelelők és szükségesek. C- 170/84 sz., Bilka-Kaufhaus ügy: Egy intézkedés objektíve akkor igazolható, hogyha: -

valóban szükséges

-

a cél eléréséhez megfelelő

-

és a cél eléréséhez szükséges A hátrányos megkülönböztetésre adott utasítást hátrányos megkülönböztetésnek kell tekinteni.! Az EKSZ 141. cikke – amely a férfi és női munkavállalók közötti hátrányos megkülönböztetéssel foglalkozik – a következőképpen határozza meg a bérezés fogalmát: minden olyan szokásos alap- és minimálbér, illetve fizetés, valamint minden olyan egyéb juttatás, amelyet a munkaadó a munkavállalónak közvetlenül vagy közvetetten, pénzben vagy természetben kifizet. Ahhoz, hogy egy juttatás bérnek minősüljön, munkaviszonnyal kapcsolatosnak kell lennie, vagyis közvetlenül vagy közvetetten a munkaadótól kell származnia. Munkaviszony esetén a juttatásokat nem kell belefoglalni a szerződésbe, s a juttatások nemcsak a munkaviszony fennállása alatt nyújthatók a munkásnak. Az egyes foglalkozási ágakban működtetett biztosítások hozzájárulásai és juttatásai bérnek minősülnek. Az állami társadalombiztosítás kifizetései nem minősülnek bérnek. A fogyatékos személyek igényeihez való ésszerű alkalmazkodás: ”Az egyenlő bánásmód elvének a fogyatékos személyekkel kapcsolatban történő végrehajtása céljából ésszerű intézkedéseket kell bevezetni. Ez azt jelenti, hogy a munkaadóknak meg kell tenniük a megfelelő és az adott esetben szükséges intézkedéseket, hogy a fogyatékos személy számára lehetővé váljon a munkához jutás, a munkában való részvétel, az előmenetel, az át- vagy továbbképzés, kivéve, ha az ilyen intézkedés 16


aránytalanul nagy terhet ró a munkaadóra. Ezt a terhet nem lehet aránytalanul nagynak tekinteni, amennyiben az adott tagállam fogyatékosügyi politikájának intézkedései ezt kielégítően ellensúlyozzák.” Az ésszerű alkalmazkodás példái - a Preambulum 20. bekezdése szerint: Megfelelő, azaz hatékony és gyakorlati intézkedéseket kell tenni azért, hogy a munkahelyeket a fogyatékosok igényeinek megfelelően alakítsák ki, például az épületek és a munkaeszközök megfelelő átalakításával, a munkaidő beosztásának és a feladatok szétosztásának a fogyatékosok igényeihez igazításával, illetve a képzés vagy beilleszkedés biztosításával. Annak meghatározása érdekében, hogy a kérdéses intézkedések nem jelentenek-e aránytalanul nagy terhet, figyelembe kell venni a felmerülő pénzügyi és egyéb költségeket, a szervezet vagy vállalkozás nagyságát és pénzügyi erőforrásait, valamint a köztámogatások vagy bármely más támogatás lehetőségét. Az életkoron alapuló eltérő bánásmód nem jelent hátrányos megkülönböztetést, ha az – a nemzeti jog keretein belül – egy törvényes cél által objektíven és ésszerűen igazolt, beleértve a foglalkoztatáspolitikát, a munkaerőpiaci és a szakképzési célkitűzéseket, és ha a cél elérésének eszközei megfelelők és szükségesek. A tagállamok rendelkezhetnek úgy,

hogy mindaddig amíg a megkülönböztetés

fogyatékosság és életkor alapján történik, ezt az irányelvet nem kell alkalmazni a fegyveres erőkre.

13. Emberi jogok – a Luxemburgi Bíróság joggyakorlata Az emberi jogoknak, mint közösségi alapelvnek az elfogadtatásához nagymértékben hozzájárult a Luxemburgi Bíróság joggyakorlata is, amely érdekes tendenciát mutat. Az emberi jogokkal kapcsolatos problémát a közösségi jog közvetlen hatálya, elsőbbsége okozta, amely egyértelműen megfogalmazódott a Római Szerződés 189 és az Európai Uniós szerződés 169. cikkeiben. Ez azt jelenti, hogy magánszemélyek a nemzeti bíróságok előtt hivatkozhatnak a közösségi jogra és kérhetik, hogy a nemzeti bíróság az ítéletét a közösségi jogra, továbbá a közösségi jog alapján értelmezett nemzeti jogra alapítsa. A nemzeti bíróságnak tehát a közvetlenül hatályos közösségi joggal ellentétes nemzeti jog helyett a közösségi jogot kell alkalmaznia. Az Európai Unió közösségi jogának közvetlen hatálya és elsőbbsége értelmében a közösségi jog hatékonyabban alkalmazandó a nemzetközi jognál, így a nemzetközi egyezményekben foglalt emberi jogok védelme is alárendelt helyzetbe kerül a közösségi joggal szemben. Az Európai Unió, olyan hatáskörökkel rendelkezik, amelyek hagyományosan az egyes államokhoz kapcsolódnak, ill. az egyes államok belső és külső szuverenitásába tartoznak.

17


Ehhez a problémához kapcsolódik az, hogy az Európai Közösséggel szemben az egyén nem élvezhette emberi jogainak közösségi szintű védelmét és a közösségi jog, melynek közvetlen hatályát és elsőbbségét a szerződések biztosítják - mint már erre utalás történt – 1997-ig nem tartalmazott közvetlen és kifejezett módon alapszerződési szinten emberi jogi szabályokat. A közösségi jog elsőbbségének következményeként, az egyén – az Unión belül kiszolgáltatott helyzetbe került, mivel a közösségi jog a tagállamok alkotmányait és törvényeit, melyek az emberi jogok védelmét biztosítják, nem kívánta a közösségi jog forrásává tenni. - Az Európai Közösség Bírósága, az Európai Bíróság az 1997-es évekig nem is vállalta az emberi jogok védelmét, mivel álláspontja szerint a bíróságnak és más közösségi intézményeknek sem feladata a nemzeti jogszabályok érvényesítése. A bírósági ítéletek azonban azt mutatták, hogy ha lassan is és araszolgatva is, de a bíróság állást foglalt az alapvető jogok tiszteletben tartása mellett, melyet fokozatosan a közösségi jog általános jogelvének minősített. Utalás történt így arra, hogy az emberi jogok közösségi szint védelmét a tagállamok közös alkotmányos hagyományai ösztönzik és továbbmenve még ezen a felfogáson is az 1997-ben a Bíróság, kimondta, hogy a tagállamok által kötött emberi jogi egyezményeket iránymutatónak és követendőnek kell tekinteni a közösségi jog szempontjából is. - Stauder ügy C 29/69- az EK védelemben részesíti az alapvető emberi jogokat, amelyek tiszteletben tartása a közösségi jog általános alapelve. -

Internationale Handelsgesellschaft C 11/70: a z emberi jogok EK birósági védelmét a tagállamok közös alkotmányos hagyományai inspirálják

-

Nold ügy C 4/73.: a tagállamok alkotmányos hagyományai mellett az általik kötött emberi jogi egyezményeket is olyanoknak kell tekinteni, mint amelyek ebben a kérdésben iránymutatással szolgálnak, és amelyeket a közösségi jognak követnie kell.(Ez egy tág értelmezés: olyan nemzetközi. Szerződésekre utal a Bíróság, ahol a tagállamok „együttműködnek”, tehát nem biztos, hogy ratifikálták is)

-

-

Az egyezmények közül a Bíróság elsősorban az Emberi Jogok Európai Egyezményére és Kiegészítő Jegyzőkönyveire, az Európai Szociális Chartára, ill. az ILO egyes egyezményeire utalt, majd egy 1998-as ítéletében a Bíróság az ENSZ Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára is hivatkozott. A Bíróság az emberi jogok kérdésével kapcsolatban azt is deklarálta, hogy a tagállamok a közösségi jog végrehajtása során kötelesek az emberi jogokat is tiszteletben tartani. Ellentétben a Strasbourgi Emberi Jogi Bírósággal, az EK bírósága elutasította azt a hatáskört, hogy megvizsgálja azt, hogy az egyes tagállamok jogrendszere összhangban áll-e az Európai Egyezménnyel, illetve ezt csak olyan összefüggésben tartotta elfogadhatónak, amely a közösségi jog hatáskörét érinti.

18


-

-

Az EK bírósága ítéleteiben több eljárásjogi elvet is deklarált, így pl. a jóhiszeműség elvét, a hatékony jogi felülvizsgálat elvét, a jogbiztonság elvét, a meghallgatáshoz való jogot, az igazságossághoz és a méltányossághoz való jogot (equity), és kimondásra került a visszaható hatály tilalma is, amely összefügg az ún. legitim elvárások védelmével, melynek lényege, hogy az Európai Közösségnek döntéseit megfelelő jogalap és átmenet biztosításával, előre látható módon lehet csak megváltoztatni. A Bíróság az arányosság elvét is többször megfogalmazta, miszerint az EK intézményei a tagállamok állampolgárai csak közérdekből és csak olyan mértékben róhatnak kötelezettséget, korlátozást vagy büntetést, ami az elérni kívánt céllal arányban áll. Az EK Bírósága az általános jogelvek közé emelte a diszkrimináció tilalmát is, melyet a közösségi jog közvetlenül is tartalmaz, így az EGK szerződés 7. cikk, amely az állampolgárság szerinti különbségtételt tiltja, a 40. cikk 3. bekezdése, amely a fogyasztók közötti különbségtételekről rendelkezik a mezőgazdaság tekintetében, a 11 7O 8. cikkek a szakképzés, javuló életszínvonal, társadalombiztosítás, a szervezkedési és a kollektív alku tekintetében mondják ki a diszkrimináció tilalmát, végül a 11 9. cikk hivatkozással az ILO idevágó 1 00 és 111 egyezményeire – kimondja az egyenlő munkáért egyenlő bért a férfiak és nők esetében.

19

EU jog a hallgatók kérésére átnézett és kijavított tételek. A többit nem volt időm már átjavítani V. 22

Recommend Documents