Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Kar

Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Kar

9.30-10.00 Megnyitó (407) Köszöntő: dr. Szabolcs Éva A Tudományos Diákkör: dr. Falus Iván 10.00-12.00: Műhelymunka 1. műhely (407)

2. műhely (415)

3. műhely (416)

4. műhely (418)

5. műhely (419)

Ötletbörze: kezdődő kutatások

Iskolák, életvilágok, innovációk

Együttnevelés

A felnőttkori tanulás sajátosságai Szabóné dr. Molnár Anna

Műhelyvezetők: Czető Krisztina és dr. Lénárd Sándor

Műhelyvezetők:

Műhelyvezetők:

Az andragógia informális színterei, önművelés, kultúra

dr. Busi Etelka és dr. Golnhofer Erzsébet

Schiffer Csilla és dr. Borosán Lívia

Műhelyvezető:

Műhelyvezető:

dr. Arapovics Mária Faragó Nikolett Állatmenhelyek és az önkéntesség

Czirfusz Dóra Online szociometria - avagy osztályközösség a Facebookon

Csiki Marietta Petra A halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek kompetenciáinak fejlesztése játék segítségével

Horváth László Művészet és filozófia a 20. század elején

Földesi Krisztina RENDŐR=REND+ŐR

Igerth Zs. Lilla Egy mese - a Piroska és a farkas - különböző változatai; annak pedagógiai és pszichológiai hatásai, terápiás lehetőségei a gyermeki fejlődés során

Dióssy Emese Don Bosco

Guld Beáta Krónikus vesebeteg gyermekek gyógypedagógiai vizsgálata és iskoláztatása

Márki Anita Szülés, otthonszülés

Földesi Krisztina Esélyegyenlőség a rendőri pályán. A rendőrök megítélése és annak befolyásolhatósága különös tekintettel a rendőrnők testületen belüli és társadalmi elfogadottságára

Klicsu Anna és Sallai Fruzsina Szexuális felvilágosítás

Drienyovszki Eszter A hipster szubkultúra megjelenése a középiskolában

Hegedűs Szandra Gyógypedagógusok megítélése a metaforák tükrében

Stéber Andrea Sorozat(os) tanulás

Oláh Bernadett Az életstratégia-váltás okai és mértéke Magyarországon a felsőoktatásban az andragógia területén. A pályaelhagyás megelőzésének lehetőségei

Szente Dorina Az iskolai rituálék oktatási jelentősége

Fehérvári András Az informatika tanárképzés problémái

Kalmár Andrea A magyar hanghasználati karakter

Szabó Orsolya Az egészségtudatos életmód megjelenése és fejlesztési lehetőségei a magyarországi fiatal felnőttek körében

Réti Annamária Felsőoktatási tanulmányok abbahagyásának okai - egy fiatal felnőttek körében végzett andragógiai vizsgálat tükrében

Toldi Ádám

Horváth László Az iskola mint tanulószervezet

Kardos Bernadett Felnőttkori diszlexia

Varga Ildikó Önkéntesség a felsőoktatásban

Tálas Ágnes Fiatal felnőttek a népfőiskolán - Népfőiskolai munka az Apor Vilmos Közéleti Kollégium, a Lakiteleki Népfőiskola és a Kárpát-medencei népfőiskolai program tükrében

Velkey Kristóf Tábortüzek a cserkész és úttörő mozgalomban

Molnár Beáta Halogatás és lemorzsolódás jelensége a felsőoktatásban

Pap Anna Sajátos tanulási igényből adódó nehézségek és ezek enyhítése, megoldása- az andragógusi hozzáállás

Vicze Gabriella A sport értékközvetítő és kompetencia fejlesztő hatása

Zakupszki Tünde Hálózati tanulási modellek a gyakorlatban

Rajj Nóra A tanulási technikák, stratégiák, stílusok összehasonlítása az alternatív általános iskolák, a többségi általános iskolák és az enyhén értelmi fogyatékos gyermekek általános iskoláinak tanulói és pedagógusai körében 12.00-12.30 Műhelyvezetők műhelybeszámolói (407)

2

Műhelyvezetők: Czető Krisztina és dr. Lénárd Sándor

3

Faragó Nikolett, [email protected] ELTE – PPK, Andragógia BA, II. évfolyam Témavezető: dr. Arapovics Mária

Állatmenhelyek és az önkéntesség Kulcsszavak: állatmenhely, állatvédelmi törvény, önkéntesség

Kutatás célja: • • •

az állatvédelmi törvény (Ávt) rövid ismertetése az aktualitások figyelembe vételével a budapesti állatmenhelyek felsorolása és egy kiválasztott menhely részletes bemutatása a kiválasztott állatmenhely önkéntes-programjának bemutatása

Hipotézisek: • • •

az állatvédelmi törvényt nem ismerik az emberek, csak néhány módosításról tudnak, ami esetleg jobban érinti őket (pl.: „ebadó”) nem is tudják, hány állatotthon található Budapesten és vonzáskörzetében nem tudják, mekkora ajándék az önkéntes segítség a menhelyeken tekintve a szűkös anyagi kereteket.

• • • • •

Módszer: törvények ismertetése, internetes tartalomelemzés, interjú, helyszínbejárás és dokumentáció.

Várt eredmények: • • •

a törvény elemzése és közérthetővé tétele bővíti a hallgatóság ismereteit állatvédelem terén is, képet kapnak a magyarországi állatmenhelyek helyzetéről, betekintést nyerhetnek az önkéntes-program részleteibe egy kiválasztott helyszínen.

Azzal a szándékkal vágtam bele ebbe a témába, hogy felvilágosítsam az embereket arról, hogy Magyarországon milyen törvény rendelkezik az állatok védelméről, és milyen a hazai menhelyek állapota. Összehasonlításként mutatni fogok külföldi példákat, illetve ajánlom mindenki figyelmébe az Animal Planet műsorán menő műsorokat, melyek amerikai és angol állatvédő ligákat mutatnak be. Fontosnak tartottam, hogy egy menhelyet részletesebben bemutassak, hogy képet kapjanak a mindennapjaikról, hogy hány állatról kell gondoskodnia mennyi alkalmazottnak, és mennyi pénzből kell gazdálkodniuk. Ebből látszani fog, hogy miért van nagy szükségük az adományokra. Minden menhely szinte a fennmaradásért küzd, a legtöbb nem éri el a külföldi színvonalakat, pedig minden állat megérdemelné a maximális segítséget, ha már néhányukat nem csak elhagyják, hanem bántalmazzák is.Szeretném felhívni a figyelmet azokra a szervezetekre, akikhez az állatbántalmazást lehet bejelenteni, illetve azokat, akiket csak bajba jutott állatok esetén lehet elérni, mert csak ezekben tudnak segítséget nyújtani. Minden telefonszám és forró drót nagy segítséget jelent egy-egy kis állatnak.Sajnálatos módon tavaly tapasztaltam egy súlyos állatkínzást az egyik zuglói óvoda hátsó kertjében, de amikor ott voltam, nem tudtam lefényképezni, mire pedig visszamentem, az állatot nem találtam a helyén. Feljelentést tettünk az ügyben hivatalos úton, és azt mondták, majd értesítenek az ügy fejleményeiről, vizsgálatot indítanak. Azóta is várom a választ, hogy vajon mi lett szegény csontsoványra éheztetett kutya sorsa. Feltételezem, hogy más is hallott szomorú történetekről, amikor nem tudtak már segíteni a megkínzott állaton, vagy csak nem tudta, hogyan segíthet rajta, kit hívjon, kihez forduljon. Ezen az állapoton szeretnék változtatni a prezentációmmal, hogy valamelyest felvilágosítsam az embereket, és közelebb hozzam a segítő szervezeteket mindenkihez.

4

Igerth Zs. Lilla, [email protected] Neveléstudományi MA, koragyermekkor pedagógiája szakirány, I. évfolyam Témavezető:dr. habil. Trencsényi László

Egy mese - a Piroska és a farkas - különböző változatai; annak pedagógiai és pszichológiai hatásai, terápiás lehetőségei a gyermeki fejlődés során Kulcsszavak: „Piroska és a farkas”, mese, mesepedagógia, mesepszichológia, meseterápia

Kutatási célom a „Piroska és a farkas” című mese különböző történeti változatainak felkutatása, és azok értelmezése. Eme változatok pedagógiai hatásrendszerének, a szocializációban betöltött szerepének vizsgálata. Fontosnak tartom még a mesében megjelenő szimbólumok állandóságát, avagy eltéréseit, az egyes szereplők jelenlétét, illetve hiányát kiemelni. Érdekes lehet az egyes szereplők jellemváltozásaival foglalkozni egy mesén belül éppúgy, mint a különböző változatok közötti különbségek vizsgálatakor. Továbbá a mese pszichológiai értelmezéseinek, mondanivalójának, és jelentőségének feltárását is szeretném elvégezni. Foglalkoztat még, hogy a „Piroska és a farkas” terápiás lehetőségei miket rejtenek magukban. A mese felhasználása hogyan és kik számára lehet ajánlott, hasznos. A kutatás végére szeretném a mesét a lehető legkomplexebb módon megismerni és bemutatni az egyes szempontok mentén.

5

Szente Dorina, [email protected] ELTE – PPK, pedagógia II. évfolyam Témavezető: prof.dr. Németh András

Az iskolai rituálék oktatási jelentősége Kulcsszavak: rituálé, oktatás, résztvevő megfigyelés Alapgondolatom abból a tényből született, miszerint a rituálé oly sok száz évvel ezelőtt, a mimetikus kultúra korában a tudás és ismeretátadás eszköze volt. Ezt követte egy fontos súlypont áthelyeződést, amikor is a rituális koherenciából textúrálisba való átmenet már nem tette szükségszerűvé a rituálék központi jelentőségét, mint a kollektív emlékezet kialakításának eszközét. Az írásbeliség elterjedésével a rituálé más jelentéssel bírt, elvesztette eredetiségét. Ha ezen ismeret birtokában neveljük, oktatjuk a gyermekeket, nem csak szociálisan érettebbek lesznek, de tudásuk mélyebb rétegekben is meggyökerezhet. A kutatás során két intézményt vizsgálok meg, aszerint, hogy a munkájukban megjelennek e a rituálék, mind mikro (osztály), mind makro (iskolai) szinten. Minden esetre szeretnék választ kapni arra a kérdésemre, hogy megjelenik –e a rituálé az oktatásban, és ha igen, akkor milyen formában?Úgy vélem ezek mindenképpen megjelennek a kérdés az, hogy hogyan, ugyanis manapság a rituálék megjelenése spontán módon jön létre, gyakran észre sem vesszük. Persze ez abban az esetben igaz, ha eltekintünk a formális rituáléktól, amikről tudjuk, hogy azok. A kutatás jellege résztvevő megfigyelés, fenomenológiai vizsgálat,dokumentumelemzés és egy egyszerű kérdőív kiegészítésnek. Kutatási előfeltevéseim közé tartozik, hogy a mai oktatás eleme az erkölcsi, műveltségi nevelés, és annak egyik eszköze a rituálé. A rituálék megjelenése az iskolákban rejtett, mégis fontos alapjai az egyéni és a társadalmi élet egészséges kialakításának. Mintámnak egy vallási és egy reformpedagógiai alapokon működő középiskolát választottam (Szent Margit Gimnázium, Közgazdasági Politechnikum). Kutatási kérdéseimet szempontok alapján szeretném megválaszolni. Miszerint a tanárok tisztában vannak a rituálék fontosságával az oktatás során, megjelenik a ritualitás a mindennapokban, a tanév során, milyen módszerekkel? Mindezt az intézményes ünnepek (tanévnyitó tanévzáró, emléknapok, érettségi), iskolai sajátosságok (gólyatábor, gólyaavató, iskolai születésnap, nyílt nap stb.) és az osztályon belüli megfigyelés (tanóra) keretén belül.

6

Velkey Kristóf, [email protected] ELTE – PPK,tanári MA, Matematika, játék és szabadidő-szervező, I. évfolyam Témavezető: dr. habil. Trencsényi László

Tábortüzek a cserkész és úttörő mozgalomban Kulcsszavak: tábortűz, cserkész, úttörő, élmény

A dolgozatom célja a tábortűzi módszertan alakulásának vizsgálata. Hol a helye az úttörő és cserkészmozgalomban, mik a két mozgalomban a tábortüzek hasonlóságai és különbségei. Keresem a választ a kérdésre, hogy kiknek, mikor, miért és milyen tábortüzet tartunk. Mi a tábortűznek, mint nem formális nevelési eszköznek a szerepe a mozgalmakban. A kutatás két szálon fut, egyrészt az írott irodalomban (Úttörővezető, Vezetők lapja), másrészt személyes interjúkban megjelenő élmények, visszaemlékezések és tapasztalatok alapján.

7

Műhelyvezetők: dr. Busi Etelka és dr. Golnhofer Erzsébet

8

Czirfusz Dóra, [email protected] ELTE – PPK, pedagógia II. évfolyam Témavezető: Tóth Mózer Szilvia

Online szociometria - avagy osztályközösség a Facebookon Kulcsszavak: online, szociometria, osztályközösség, oktatás

Az osztályközösségben zajló folyamatok feltárásáról, az egyes osztályok belső szerkezetéről számos tudományos munka készült már, a 21. században azonban egy új terepet is érdemes vizsgálni, az online portálokat, melyek lehetőséget nyújthatnak az osztályközösség erősítésére. Kutatási kérdésem a virtuális térben kirajzolódó osztályközösség jellemzőire irányul, a Facebook nevű közösségi portál nyújtotta lehetőségek kihasználását, a diákok egymás között zajló, illetve az iskola dolgozói felé irányuló interakcióit és a portál használatának tudatosságát is vizsgálom kérdőíves módszerrel. Bármely pedagógust megkérdezhetünk, a tapasztalatok azt fogják mutatni, hogy a fiatalok az iskolában eltöltött idő alatt is aktívan megjelennek a már okostelefonról is könnyedén hozzáférhető közösségi portálon. Az osztályközösség szempontjából fontos kérdés lehet, hogy annak tagjai hogyan szervezik online életüket. Az osztályfőnök szerepe az online térben szintén több érdekes kérdést vet fel: megjelenik-e ott egyáltalán, figyelemmel követi, amit diákjai a szabadidejükben tesznek, csökkenhet-e a tanár-diák közötti távolság az „ismerőssé válás“ által, illetve az iskolai dolgozók kihasználják-e a portál nyújtotta lehetőségeket. Fontos kérdés lehet, a tudatos portálhasználat felmérése a fiatalok körében, mert úgy gondolom sokan nincsenek tisztában azzal, hogy egy-egy bejegyzésüket kik olvassák, és, hogy ez a későbbiekben kellemetlen helyzeteket teremthet számukra, mivel a világhálón megjelenő tartalmak visszakereshetőek, amelyet sokan nem tartanak szem előtt használat közben. Az iskolán kívüli és azon belüli világ összemosódása a külsős barátokkal való kapcsolattartási lehetőségek kiterjedésével feltehetően gyengíti az osztályon belüli kapcsolatokat, ugyanakkor a peremhelyzeten levő diákok esetében akár pozitívumként is megjelenhet. A kutatás során felvett szociometriák összehasonlítását a tekintetben is érdemes vizsgálni, hogy a hagyományos osztályközösség miként vetítődik le az online térben, az internetes identitáshoz kapcsolódó virtuális közösségek erősebbek-e, mint az iskola falain belüliek, bevonnak-e olyan tanulókat a közösségbe, akik a hagyományos kereteken belül peremhelyzetre kerülnek, vagy a digitális szakadék következtében fennmarad a marginalizálódás. A pedagógusok számára a kutatás betekintést nyújthat a fiatalok életébe. Azok az osztályfőnökök, akik nem regisztráltak a Facebookon, talán nem is értik mivel töltenek el a diákok órákat a neten lógva. A kutatás eredményeinek ismeretében lehetőségük nyílik a terep megismerésére, akár az „órai facebookozás“ okozta konfliktusok megfelelő kezelésére.

9

Dióssy Emese, [email protected] ELTE – PPK, pedagógia III. évfolyam

Don Bosco Kulcsszavak:megelőző módszer, intézmények vizsgálata, Don Bosco módszerei

Don Bosco nevelésének módszereinek (megelőző) ismertetése valamint elemzése. Az általa kialakított technikák mennyire működőnek és állják meg a helyüket a mai világban. Kutatásom során szeretném felkeresni a magyarországi Don Bosco intézményeket (Albertfalva és Kazincbarcika) és megismerni az ott tanuló diákokat és tanárokat.

10

Drienyovszki Eszter, [email protected] ELTE – PPK, Magyartanári és Játék- és szabadidőszervező MA, I. évfolyam Témavezető: dr. Mészáros György

A hipster szubkultúra megjelenése a középiskolában Kulcsszavak: hipster, szubkultúrakutatás, középiskola, nézetütközés, életút-interjúk

A hipster szubkultúra az elmúlt 3 évben jelent meg, Angliából indult, és nagyjából 1 éve van számottevően jelen Magyarországon. Először 20-30 év közötti, általános ellenzéki, értelmiségi fiatalok tartoztak bele, de pár hónapja, mióta egyre többet lehet hallani róla, elkezdett divattá alakulni, és öltözködésben, zenei világában bekerült a középiskolás korosztályba is. A kutatás során annak szeretnék utána járni, hogy miként írható le pontosan a szubkultúra, mennyire a gyökerektől veszik át a látásmódot a diákok, hogyan hat ez a gondolkodásmódjukra, tanulási szokásaikra, illetve hogy magukat "igazi" hipstereknek tartó réteg hogyan reagál arra, hogy az ideológiájuk puszta öltözködési és zenei divattá alakul a fiatalok körében. A dolgozatot főként életút-interjúk alapján készítem, részben szubkultúra-kutatásnak, részben csoportdinamikai kutatásnak szánom.

11

Fehérvári András, [email protected] ELTE – PPK, pedagógia, II. évfolyam

Az informatika tanárképzés problémái Kulcsszavak: informatika, tanárképzés, tanárkép Az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Informatika karán (IK) informatikatanár-képzésben oktató tanárok és az ebben az intézményben zajló minor képzésben részt vevő diákok informatikatanár képeinek összehasonlítása. A fellelhető képek közötti különbségek feltérképezése, okok feltárása, és a levonható tanulságok kimondása.

Első éves pedagógus hallgatóként a tanév végén a pedagógus asszisztensi szakirány helyett felvettem az informatikatanár minort, mellyel megnyílt az út a tanári MA felé. Pedagógia alapszakos hallgatóként óhatatlanul is szakmai szemmel néztem az informatika tanári képzés egészét. Sokféle tapasztalatra tettem szert ez idő alatt, több problémába is beleláttam a képzés kapcsán. Szembesültem adminisztratív jellegű akadályokkal, hiányoltam a szakon a rugalmasságot a tanárok részéről, folyamatos információhiányban szenvedtem, alapvető pedagógiai hiányosságokkal találkoztam. Ezek és más okok késztettek arra a döntésemre, hogy feladjam az informatika tanári képzést. Véleményem szerint a pedagógia szak nagyon jól szervezett, logikus, átgondolt, módszereiben is megtervezett, jó hangulatú képzés, azonban tapasztalataim szerint az informatika szakról ez nem mondható el. Nincs semmi összefüggés, összehangoltság hogy mit, mikor, miért, hogyan, kik tanulnak. Nincs megtervezve, hogy milyen készségeket, képességeket, tudást szerezzenek a leendő tanárok. Dolgozatomban a fenti percepció okait kutatom. Hipotézisem, hogy a tanárok és a diákok informatika tanár képében igen nagy az ellentmondás, véleményem szerint nincs közös értelmezési keret, amelyben láthatóvá vált volna számomra és néhány diáktársam számára a képzés logikája. Célom, hogy betekintést nyerjek az oktatók és a hallgatók informatikatanár-képébe, továbbá, hogy megismerjem a képzéshez való hozzáállásukat, motivációikat, siker és kudarc kritériumaikat. Szeretnék támaszt és eszközöket nyújtani a képzésben nehézségeket megélő oktatóknak, diákoknak. Kutatás menete: Terveim között szerepel mind kvantitatív, mind kvalitatív módszereket használata. A szakirodalom részletes tanulmányozása után két különböző kutatási irányban két eszközt dolgozok ki. Egyrészt kérdőíves kikérdezéssel szeretném feltérképezni a jelenlegi sés volt hallgatók Informatikatanár-képét. Egy hasonló kérdőívvel az oktatók informatikatanár-képét mérem fel. Másrészt, részben a kérdőívek eredménye alapján, néhány hallgatóval és tanárral félig strukturált mélyinterjúkat készítek. Az eredményt egy esettanulmányként állítom össze.

12

Horváth László, [email protected] ELTE-PPK, pedagógia BA II. évfolyam, andragógia BA III. évfolyam Témavezető:dr. Szivák Judit és dr. Vass Vilmos

Az iskola mint tanulószervezet Kulcsszavak: tanulószervezet, professional learning community, szervezeti kultúra, vezetési stílus, GLOBE Jelenünkben különböző kihívásokkal kell szembenéznünk, mint a globális verseny, a magas munkanélküliség és az öregedő populáció. Ezek kezelésére a megfelelő képességallokáció és annak megfelelő felhasználása és optimalizált fejlesztése kulcsfontosságú a gazdasági növekedés és a társadalmi integráció szempontjából, főleg egy olyan időszakban, ahol a fiskális konszolidációt legjobban a képességekbe történő beruházások szenvedték meg. A képességek fejlesztése fontos a gazdasági fejlődés szempontjából (nagyobb termelékenység, munkavállalók és cégek adaptivitásának javítása, innováció támogatása), hiszen ha a kereslet és a kínálat nem találkozik a munkaerőpiacon, akkor az pazarláshoz és gyenge hatékonysághoz vezet. A képességek fejlesztése hozzájárul az egyén életének javításához is (magasabb képzettség gazdasági haszna, továbbképzés, felnőttképzés), hiszen az alulképzettek vagy a munkanélküliek támogatása nagyon költséges. A képességformálás egyik legfontosabb formális terepe az iskola, a közoktatás, amely az emberi, tudástőke egyik központi termelője, az információs tudásalapú társadalom központi eleme. Daniel Bell állítása szerint az információs társadalom kialakulásának egyik feltétele, hogy a munkaerő szektorok közötti áramlás, a szolgáltató szektort hozza domináns helyzetbe. Ezzel összefüggésben változik a termelékenység és a technológia is, azaz az energiahordozók helyett az információ, a tőkejavakkal szemben a tudás kerül előtérbe. A kultúra, a tudás, az információ, azaz a kulturális tőke, mely eddig látens szerepet töltött be, most főszerepbe lép az információs társadalomban, Vitányi alapján. Következésképpen az információt és tudást termelő intézmények, például a közoktatási intézmények, előtérbe kerülnek. Manuel Castells az információs társadalom kialakulásának három független forrását látja. Az információs-kommunikációs technológia forradalmát, a gazdasági válságot és a kulturális és társadalmi mozgalmak felvirágzását. Az IKT eszközök kapacitásán nyugszik a vagyon, a hatalom és a kultúra is. A gazdaság újrastrukturálta magát, a szervezett munka helyett a flexibilis munka kerül előtérbe, mely nagyfokú alkalmazkodóképességet kíván. Újfajta társadalom jön létre tehát, mely kapcsolatháló alapú és anyagi alapja az információ, a kultúrát pedig egyfajta reális virtualitásként éli meg. Vajon ezen kihívásokra megfelelő felkészítést kapnak az emberek? A Delors-jelentés is megfogalmazza, hogy olyan embereket kell képezni, akik gyorsan tudnak alkalmazkodni a változó világhoz. Az információs-kommunikációs technológiák forradalma révén kialakult új rögzítési, közvetítési és terjesztési eszközök megsokszorozták a kulturális objektivációk számát. Ez hozzájárul ahhoz, hogy idővel megszűnjön az egyetlen identitás parancsa ezáltal több azonosságtudat jön létre egyszerre. Létrejön Robert Jay Lifton szerint a posztmodern ember ideáltípusa, azaz az önmagát változtatni képes próteuszi személyiség. Természetesen a tudásalapú társadalom kritikusai is megjelennek. Például Tamás Gáspár Miklós egyenesen lehetetlennek tartja a tudásalapú társadalom létrehozását, utalva a funkcionális analfabetizmus jelentős arányára, mely valóban fennálló probléma, melyre több globalizációval és a digitális szakadékkal kapcsolatos szakirodalom is utal. A fenti folyamatok fényében érthető és indokolt a közoktatási intézmények fejlesztése, méghozzá a tanulást támogató, segítő iskola, a tanulóközpontúság, a tanulószervezet koncepciója felé, hiszen ahogyan arra már Széchenyi István is rámutatott: „A kiművelt emberfő mennyisége a nemzet igazi hatalma.”, illetve Aery De Geus, a Royal Dutsch/Shell stratégiai vezetője is megfogalmazta: „Az egyetlen fenntartható versenyelőny a versenytársaiddal szemben, ha képes vagy gyorsabban tanulni, mint ők.” A tanulószervezet Senge–féle koncepciójának alapelemei (rendszergondolkodás, személyes önirányítás, gondolati minták, közös jövőkép, csoportos tanulás) és a professional learning community szemlélet főbb sarokpontjai (kommunikáció, együttműködés, coaching, változás, konfliktus, kreativitás, bátorság) együttesen mutatnak abba az irányba, hogy egy tanulószervezetként vagy professional learning communityként működő iskolában, a tanulóközpontúság gyakorlatával élve hatékony működést produkálva megfelelhetnek a kor kihívásainak.

13

Molnár Beáta, [email protected] Neveléstudományi Doktori Iskola, I. évfolyam Témavezető: Kraiciné dr. Szokoly Mária

Halogatás és lemorzsolódás jelensége a felsőoktatásban Kulcsszavak: felsőoktatás, lemorzsolódás, oktatásszervezés, tanulástomagtás

Az európai felsőoktatási térség kialakításával az európai felsőoktatási intézmények azzal a kihívással szembesültek, hogy részben hagyományaikra építve, részben nyitottan a bátor, új kezdeményezésekre fokozzák nemzetközi versenyképességüket. A felsőoktatás expanziója következtében megnövekedett hallgatói létszám akkor biztosíthatná, hogy az Európai Unió „Európa 2020” stratégiájának a diplomások részarányára vonatkozó célkitűzése megvalósuljon (Európa 2020) és tíz éven belül 40 százalékra emelkedjen a 30-34 éves diplomások aránya, ha a felvettek jelentős része diplomát szerezne, és nem morzsolódna le a tanulmányai folyamán. A lemorzsolódás a felsőoktatásban többé-kevésbé mindenütt jelen van, mértéke azonban országonként eltérő. Hazánkban a lemorzsolódás kockázata a felsőoktatás egészére jellemző olyan aktuális probléma, amely több szempontból is megközelíthető (pedagógia, szociológia, oktatáspolitika). E téma súlya és jelentősége ellenére nem kapott kellő figyelmet az elmúlt évek felsőoktatás-politikájában. A lemorzsolódás a közoktatás teljes folyamatában jelenlevő probléma, az iskolakötelezettség fennállása alatt azonban viszonylag jól nyomon követhető és kezelhető. Az iskolakötelezettség megszűnését követően, tehát jellemzően a felsőfokú tanulmányok idején a lemorzsolódás átalakul, mintegy „magánüggyé” válik, melytől a tanintézmények szinte elhatárolódnak, mondván, ők minden szükséges feltételt biztosítanak a tanuláshoz, ha a hallgató nem tud ezzel élni és feladja, akkor nyilván nem volt helye a felsőoktatásban. Általánosságban az oktatást befejezett végzettség nélkül elhagyókat tekinthetjük tehát lemorzsolódóknak. Ebben a kategóriában a korai iskolaelhagyók még fontosak az oktatáspolitika és az oktatáskutatás számára, a felsőfokú oktatásból kimaradó hallgatók azonban már nem. Annak, hogy egy hallgató abbahagyja megkezdett tanulmányait, számtalan oka lehet. Az okok feltárása, a lehetséges lemorzsolódók előzetes azonosítása és az ez ellen ható intézkedések megtétele fontos a hallgatók és az intézmények számára egyaránt. Magyarországon a felsőoktatásban tapasztalható lemorzsolódás igen magas amennyiben az OECD 2008-ban megjelent Education at a Glance adatait vesszük figyelembe. Abban a lemorzsolódás mértékét 45%-ra becsülték hazánkban. Az előadás célja, hogy felderítse, mi lehet ennek a magas lemorzsolódásnak az oka, és milyen megoldások születhetnek rá. A megoldási javaslatokban az innovatív pedagógia szemlélet hangsúlyosan megjelent, melynek egyik alapfeltétele az interjú alanyok szerint az oktatásszervezés és a tanulástámogatás fejlesztése a felsőoktatásban. A téma kapcsán megjelent javaslatok, elősegíthetnék a jó gyakorlatok elterjedését, ezzel esetleg csökkentve a lemorzsolódás mértékét intézményi és kurzus szinten egyaránt.

14

Műhelyvezetők: dr. Borosán Lívia és Schiffer Csilla

15

Csiki Marietta Petra, [email protected] ELTE PPK és BTK, tanári mesterképzés, II. évfolyam Témavezető: dr. Lénárd Sándor

A halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek kompetenciáinak fejlesztése játék segítségével Kulcsszavak: játék, halmozottan hátrányos helyzet, kompetencia, fejlesztés, iskolán kívüli nevelés

Évek óta foglalkozom hátrányos helyzetű gyermekcsoportokkal. Legtöbb élményemet, tapasztalatomat e téren a pilisi gyermekotthon lakóival való rendszeres foglalkozás révén szereztem. Azt tapasztaltam, hogy a hátrányos helyzetű gyermekek számos kompetenciája (például a szövegértési és –alkotási, vizuális és szociális kompetenciája) elmaradott a kortársaikhoz képest. Dolgozatom fő célkitűzése megvizsgálni azt, fejleszthetők-e ezen kompetenciák iskolán kívül, a játék segítségével. Dolgozatom két pillérre épül. Egyrészt kísérletet teszek a releváns szakirodalom feltérképezésére és interpretálására, melyet dominánsan három szempont vezérel: • • •

vizsgálom a (halmozottan) hátrányos helyzet fogalmát, ismérveit, velejáróit; a játék fogalmát, funkcióit, a nevelésben és a fejlesztésben betöltött szerepét; az adott kompetenciák sajátosságait, fejlesztési lehetőségeit.

Másrészt egy kutatás bemutatására vállalkozom, mely során: • • •

feltérképezem a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek kompetenciáinak fejlettségi szintjét; felépítek egy „játéksorozatot”, mely tudatosan kíván hatni az adott kompetenciákra; vizsgálom a „játéksorozat” megvalósulását, hatásait, eredményeit, különösképp az adott kompetenciák szempontjából.

16

Guld Beáta, [email protected] ELTE-BGGYK, gyógypedagógia MA, II. évfolyam Témavezető: Vargáné dr. Molnár Márta

Krónikus vesebeteg gyermekek gyógypedagógiai vizsgálata és iskoláztatása

Kulcsszavak: kórházpedagógia, krónikus betegség, gyógypedagógia, kognitív képességek, viselkedés

Célkitűzés: Célom, hogy a kis hazai populációt jelentő krónikus vesebeteg (dializált és transzplantált) gyermekek kognitív képességeinek felmérésén és viselkedésének vizsgálatán keresztül, valamint már meglévő kutatási eredmények felhasználásával megismerjem és bemutassam, hogy gyógypedagógiai szempontból milyen következményekkel járhat ez az igen ritka betegség. Emellett célom volt az is, hogy az elérhető szakirodalom, illetve az érintett betegcsoporttal foglalkozó pedagógusok kérdőíves felkeresésével megismerjem hazai kórházpedagógiai ellátásuk, gyógypedagógiai megsegítésük sajátosságait összehasonlítva a nemzetközi szinten tapasztalható tendenciákkal. Hipotézis, kérdésfeltevés: Azt feltételeztem, hogy a krónikus vesebeteg gyermekek kognitív képességei általában elmaradnak az átlagtól, emellett különbséget tapasztalhatunk dializált és transzplantált gyermekek teljesítménye között is, az utóbbiak javára. A viselkedés tekintetében azt feltételeztem, hogy a vesebeteg gyermekeknél gyakoribb a magatartási problémák előfordulása. Az iskoláztatással kapcsolatban felmerülő kérdés a kórházpedagógiai hálózat kiépültségére, a vesebeteg gyermekekkel foglalkozó pedagógusok felkészültségére, szülők igényeire vonatkoztak. Módszerek: Dializált gyermekek viselkedését és kognitív képességeit hasonlítottam össze korban és nemben, valamint szocioökonómiai státuszban részben megegyező transzplantált és egészséges gyermekekével. A vizsgálati mintába a betegség hazai alacsony prevalenciájára tekintettel összesen 11 fő került. A vizsgálati eszközök a következőek voltak: alapadatokat rögzítő kérdőív, Child Behavior Checklist, Hiskey-Nebraska Tanulási Alkalmasság Teszt, Rey-Osterreich-féle összetett figura teszt, Bender-próba, Goodenough-féle emberrajz-teszt. A magyarországi, illetve német nyelvterületen megjelenő kórházpedagógiai törekvések megismeréséhez nemzetközi szakirodalmi áttekintéssel próbáltam eljutni, illetve kérdőívvel kerestem meg krónikus vesebeteg gyermekekkel foglalkozó pedagógusokat, érintettek szülőket. Eredmények: Az általam mért eredmények, ha szűk mintán is, de mutatják a betegségnek azt a káros hatását, mely a kognitív képességek fejlődésében, illetve a viselkedésben mutatkozik meg, s melyet már nagyobb mintán is tapasztaltak itthon és külföldön egyaránt. A hazai kórházpedagógiai gyakorlatban tetten érhetőek azok a törekvések, melyek az érintett gyermekek nevelését-oktatását hivatottak elősegíteni, azonban komoly hiányosságok vannak még a rendszerben. Összefoglalás: A kapott eredmények, és a kórházpedagógiai ellátásban megmutatkozó hiányosságok mind felhívják a figyelmet a betegcsoport (gyógy)pedagógiai megsegítésének szükségességére. A kutatás gyógypedagógiai szempontú folytatásaként elsődleges feladat lenne a vizsgálati minta kibővítése, valamint intervenciós vizsgálatok kipróbálása a terápiás ellátás, oktatási programok fejlesztése érdekében.

17

Hegedűs Szandra, [email protected] ELTE-BGGYK, gyógypedagógia, IV. évfolyam

Gyógypedagógusok megítélése a metaforák tükrében Kulcsszavak: gyógypedagógus; metafora; pedagógus; orvos; megítélés Kutatásom célja az volt, hogy közelebbi képet kapjak a gyógypedagógusok megítéléséről. Nem csupán arra voltam kíváncsi, hogy az emberek mit tudnak a gyógypedagógusokról, hanem egyfajta belső viszonyulást, hozzáállást, attitűdöt szerettem volna feltérképezni. E kérdés kiderítésére a metaforakutatást választottam, hiszen ezzel a módszerrel valóban olyan válaszok születnek, melyek éppen ezt a belső (olykor akár tudatalatti) nézetet hozzák felszínre. A metaforákat kérdőív segítségével gyűjtöttem be. A kérdőíveket úgy állítottam össze, hogy szerepeljenek benne olyan kérdések, amik mentén - előzetes feltevéseim alapján – a gyógypedagógusokról alkotott kép változhat. Úgy gondoltam, ahhoz, hogy pontosabb képet kapjak, nem elég, ha csupán azt tudom, hogyan vélekednek az emberek a gyógypedagógusokról, azt is látnom kell, hogy ez a vélemény milyen lényeges pontokban tér el más - gyógypedagógiával kapcsolatos - tudományágak szakembereiről alkotott véleményektől. Ezért a vizsgálatban a gyógypedagógus metafora mellett a pedagógus és az orvos metafora is szerepel, így érzékelhetővé válik, hogy hol vannak azok a lényegesebb pontok, amelyek mentén az emberek a pedagógusoktól és az orvosoktól különbözőnek látják a gyógypedagógusokat. Szintén abból az okból, hogy minél több oldalról megvizsgálhassam e kérdéskört, a metaforakutatás elvégzéséhez különböző vizsgálati csoportokat állítottam össze (gyógypedagógusok, pedagógusok, gyógypedagógusnak vagy pedagógusnak készülő hallgatók, illetve kontroll csoportok), válaszaikat pedig összehasonlítottam. A fenti kérdések megválaszolásán túl a kutatás olyan többleteredményeket is hozott, amelyekből következtethetünk a fogyatékos személyek megítélésére, vagy az integrációval kapcsolatos kérdésekre.

18

Kalmár Andrea, [email protected] ELTE – BGGYK, gyógypedagógia terapeuta, II. évfolyam Témavezető: Fehérné Kovács Zsuzsanna

A magyar hanghasználati karakter Kulcsszavak: felnőttek, hanghasználat, hangképzési zavarok

Napjainkban a logopédia aktuális és jövőre vonatkozóan egyre nagyobb jelentőségű kérdése a felnőttek logopédiai ellátásának szükségessége. A felnőttek ellátásának megszervezése előfeltételezi a lakosság hanghasználatának állapotát. Kutatásom a magyar hanghasználati karaktert vizsgálja közel 1000 véletlenszerűen választott felnőtt esetében. Vizsgálati módszerem online kérdőíves kikérdezés volt, melyben különböző életkorú (18-72 év), nemű (569 nő, 321 ffi) , lakóhelyű (város-falu), státusú (tanuló, dolgozó, nyugdíjas, munkanélküli), végzettségű (általános iskolától a doktori iskoláig) személyt sikerült megkérdeznem. Hipotéziseim a nemi karakter megjelenésére, kibontakozására, a korosztályi profil körülhatárolására, a hang korosztályon belüli terhelhetőségére, a hangképzési zavarok eloszlására, és a zavar kezelését megoldó szakember ismeretének lakóhely valamint végzettség szerinti összefüggéseire keresték a választ. Az eredmények jól mutatják, hogy a válaszadók hang-önképe alapján különböző hangkarakterű csoportok rajzolhatók meg. A hölgyek általában nőiesnek, érettnek és csengőnek érzik hangjukat, míg a férfiak férfiasnak, mélynek és rekedtesnek. A nők átlagosan jobban terhelik a hangjukat (napi 3-4 óra vagy többet beszélnek), mint a férfiak (legfeljebb 3-4 órát beszélnek naponta), különösen azok akiknek munkaviszonyuk van. A nagyvárosban élők, illetve a fiatalabbak több hangképzési gonddal küzdenek, mint a kisvárosban élők és az idősebbek. A hangképzési zavarok kezeléséhez szükséges szakember választása a lakóhely és a végzettség szerint változik. A felmérés a személyes megítélésre alapoz, és csak a lakosság egy meghatározott csoportját érintette, de az adatok tájékoztató jellegéből kifolyólag további kutatási irányokat vetítenek ki. Az eredmények igazolják, hogy a logopédiai, foniátriai ellátásnak helye lenne a magyar felnőtt társadalomban. A megfelelő ellátás biztosítása során lényeges szempont a szakemberek együttműködése, hisz a különböző beszéd- és hangképzési zavarok terápiájában és kezelésében több szakma együttes munkája nélkülözhetetlen.

19

Kardos Bernadett, [email protected] ELTE –PPK, andragógia MA, I. évfolyam Témavezető: Kraiciné dr. Szokoly Mária

Felnőttkori diszlexia Kulcsszavak: diszlexia, felnőttkor, tanulás A kutatás célja: 1. Képet kapni a felnőtt diszlexiásoknál alkalmazható tanítási-tanulási módszerekről. 2. Képet kapni a felnőttképző intézmények diszlexiás felnőttekhez való hozzáállásáról. A kutatás célcsoportja: 1. 18 - 25 év közötti fiatal diszlexiás felnőttek (szükség esetén 25 év felettiek is), mely célcsoportnak két alcsoportja lesz: − gyermekkorban felismert diszlexiások − gyermekkorban nem felismert diszlexiások 2. felnőttképzéssel foglalkozó intézmények a forprofit szektorból A kutatás módszerei: •

Dokumentumelemzés: diszlexiával kapcsolatos szakirodalmak áttanulmányozása a tanításitanulási módszerekre fókuszálva. • Félig strukturált interjú vagy fókuszcsoport: 4-5 diszlexiás felnőtt segítségével. Ennek eredménye segítségével kérdőív elkészítése diszlexiás felnőtteknek. • Kérdőív diszlexiás felnőtteknek: önkitöltős online vagy irányított papíralapú kérdőív kifejezetten a diszlexiások tanulási módszereikkel, tanulási környezetükkel kapcsolatos kérdésekkel. Célja: képet kapni arról, hogy a felnőtt diszlexiások a gyakorlatban hogyan tanulnak, milyen módszerek segítik, és milyen módszerek hátráltatják a tanulásukat. Főbb témakörök: - alapadatok: nem, születési idő, hely, iskolázottság - felismerték-e a diszlexiát, volt-e vizsgálaton - tanulással kapcsolatos emlékei, tapasztalatai, élményei az óvodától kezdve - tanulási sikerei, kudarcai - pedagógus személyisége - család, barát, iskola hozzáállása - gátlások, és annak kezelése - tanítási-tanulási módszerek, melyek segítik, melyek hátráltatják - javaslatai • Kérdőív felnőttképző intézményeknek: online kérdőív diszlexiával kapcsolatos kérdésekkel, melynek célja, hogy információkat kapjunk az intézményi háttérről, az intézmények diszlexiás felnőttekhez való hozzáállásáról. Főbb témakörei: - alapadatok: regisztrációs szám, akkreditációs szám, tevékenység formája, tevékenység köre - diszlexiás felnőttek lehetséges előfordulása - támogatások, segítségnyújtás lehetőségei - javaslatok A kutatás hipotézisei: 1. A fiatalkorban felismert diszlexiások könnyebben és tudatosabban tanulnak felnőttkorban. (Vizsgálni lehet a vidéki és a nagyvárosokban élők közötti különbségeket.) 2. A felnőttkori diszlexia tünetei enyhíthetők speciális tanulási környezet biztosításával. VAGY: A diszlexiás felnőttek tanulása segíthető speciális tanulási környezet biztosításával.

20

Pap Anna, [email protected] ELTE – PPK, andragógia,II. évfolyam

Sajátos tanulási igényből adódó nehézségek és ezek enyhítése, megoldása- az andragógusi hozzáállás Kulcsszavak: sajátos tanulási igény, ELTE-PPK, andragógia, tanulási probléma

A sajátos tanulási igényről szóló kutatásom hatókörének az ELTE-PPK-t választottam. Részeredményekkel már rendelkezem, de nagymértékben szándékozom bővíteni, folytatni ezt TDK munkaként. Kutatásom olyan általános célokhoz igyekszik hozzájárulni, mint az esélyegyenlőség megteremtése a hátrány leküzdésével vagy a sajátos tanulási igényűek életminőségének javítása. Konkrét céljaim közé tartozik, hogy szeretném felhívni a figyelmet a sajátos tanulási igénnyel élőkre. Úgy vélem, a sajátos tanulási igénnyel élők felnőttként, a felsőoktatásban, de leginkább a felnőttképzésben jelentkeznek, így szükséges megfelelő, hatékony segítséget nyújtó szakembergárda ezen a területen. Éppen ezért szeretném az andragógusok hozzáállását megvizsgálni a problémával szemben, hiszen ők azok, akik a felnőttoktatás során kompetensek az akadályok leküzdésében való támogatásban. Úgy gondolom, az összefogásuk elengedhetetlenül szükséges lenne más szakemberekkel is. Kutatásomat alapvetően két hipotézisből indítottam ki, melyekre kutatási kérdéseim is épülnek. Véleményem szerint az andragógusok nincsenek felkészülve a felnőttképzésben is egyre nagyobb számban megjelenő sajátos tanulási igényű felnőtt hallgatókra. Valamint a sajátos tanulási igény jelentős hátrányt jelent az érintetteknek, azonban ez a hátrány a megfelelő, támogató hozzáállással jelentősen csökkenthető. Az oktatók, tanárok számára a tanulási nehézségek köre halmozódó probléma, ráadásul saját tapasztalatom szerint nem is rendelkeznek megfelelő információkkal. Kvalitatív módszerem volt a szakirodalom feltérképezése, melyet főként a fogalom meghatározásához használtam, kvantitatív pedig a kérdőív, melyet a hozzáállás és a vélemények megismeréséhez használtam. Így egyelőre csak részeredményekhez jutottam, de szeretnék még interjúkat készíteni az érintettekkel, valamint eljuttatni a kérdőívet a gyógypedagógus hallgatókhoz és több az andragógus csoporttársaimhoz, szaktársamhoz. Kutatási kérdéseim igyekeztek lefedni a témakört, több aspektusból érintve az STI fogalmát, beleértve a sajátos tanulási igényűek terheit, a megoldási, könnyítési lehetőségeket, az andragógusok reakcióját és a képzésük során lévő érzékenyítési esélyeit, valamint azt, hogy milyen indokokkal támaszható alá az andragógia létjogosultsága. Így kutatási kérdéseim a következők: • • • • • •

Milyen plusz terhet jelent az STI a tanulási folyamat során? Milyen megoldási lehetőségek vannak erre? Milyen könnyítést, segítséget lehetne még adni az STI hallgatóknak (az andragógus részéről)? Hogyan reagálnak az andragógusok az STI-re? Hogyan lehetne őket érzékenyíteni és felkészíteni a képzésük során? Miért az andragógia feladata?

Kérdőívemet eddig 12 személy töltötte ki, de már ennyi válaszból is kiderül, hogy hipotéziseim nagyjából helytállóak, ezért is érzem úgy, hogy fontos lenne ezzel a témával mélyebben és hosszasabban foglalkoznom!

21

Rajj Nóra, [email protected] Laukonidesz Anna, [email protected] ELTE BGGYK, tanulásban akadályozottak pedagógiája, IV. évfolyam Témavezető: dr. Szekeres Ágota

A tanulási technikák, stratégiák, stílusok összehasonlítása az alternatív általános iskolák, a többségi általános iskolák és az enyhén értelmi fogyatékos gyermekek általános iskoláinak tanulói és pedagógusai körében Kulcsszavak: tanulási technika, pedagógus, tanulók Tudományos Diákköri Kutatásunk témájául az eddigi tanulmányainkra és gyakorlati tapasztalatainkra építve választottuk ezt a témát. Arra voltunk kíváncsiak, hogy a többségi általános iskolákba járó, az alternatív általános iskolákba járó és az enyhén értelmi fogyatékos gyermekek általános iskoláiba járó 7-8. osztályos tanulók milyen tanulási technikákat és stratégiákat alkalmaznak, ismerik-e a saját tanulási stílusukat, pedagógusaik megtanítanak-e nekik olyan tanulási módszereket, amelyekkel hatékonnyá, sikeressé tudják tenni az egyéni tanulási folyamatukat. Vizsgálatunk másik fontos pillére volt, hogy a tanulókkal foglalkozó pedagógusoknak milyen ismereteik vannak a tanulási stílusok, stratégiák témában, mennyi segítséget tudnak diákjaiknak nyújtani a tanulásban, továbbá, hogy milyen mértékben valósul meg az egyéni szükségletekre épülő tanítás-tanulás folyamata. Kutatásunk ismeretanyagát kérdőívekkel szereztük budapesti többségi általános iskolákból, alternatív tantervű általános iskolákból és enyhén értelmi fogyatékos gyermekek általános iskoláiból. Készítettünk a tanulók számára egy egységes kérdőívet, amelyben a fent említett tanulási technikákra, stratégiákra kérdeztünk rá, illetve egyéb a tanulásukat befolyásoló szokásokra, például, hogy mi befolyásolja a tanultak elmélyülését, hogyan készítenek házi feladatot, hogyan készülnek fel másnapra, illetve hogyan szeretnének tanulni? A pedagógusok számára készült kérdőív jórészt a szakmai ismereteikre kérdezett rá: mennyire ismerik a tanulási stílusokat, stratégiákat, milyen tanulási technikákat tanítanak meg a diákoknak, milyen tanulásszervezési módszereket alkalmaznak a tanítás során, milyen mértékben differenciálnak, stb. A kérdőíveket összesen 158 tanuló és 42 pedagógus töltötte ki eddig. Az eredményeket összegezve érdekes és tanulságos következtetésekre jutottunk. Mindkét minta (tanulói, pedagógusi) iskolatípusonként jellegzetes mintázatokat mutat, amelyek többékevésbé megfelelnek az általunk felállított hipotéziseknek. Egyik legfőbb eredményünknek tekintjük, hogy a pedagógusok nagy részének nincsenek megfelelő ismeretei ahhoz, hogy diákjaikat az egyéni tanulási stílusuknak, stratégiáiknak megfelelően differenciáltan tanítsák. Ezen probléma megoldására készítettünk egy már működő blogot (www.hatekonytanulas.blogspot.com), amelyet hasznos szakmai információkkal (mind elméleti, mind gyakorlati tanácsokkal) kívánunk ellátni és folyamatosan bővíteni, illetve folyamatban van egy a blognál komplexebb honlap szerkesztése, amelyet a szakemberek, a szülők és a tanulók (különböző korosztályúak) egyaránt használhatnak. Dolgozatunk bővítéseként még az ebben a témában született, külföldi témájú kutatások lefordítását, az általunk kapott eredményekkel való összevetését végezzük el.

22

Műhelyvezető: dr. Arapovics Mária

23

Horváth László, [email protected] ELTE-PPK, andragógia BA I. évfolyam Témavezető:dr. Striker Sándor

Művészet és filozófia a 20. század elején Kulcsszavak: avantgarde, 20.század, filozófia, pszichológia, művészetek

Ebben a kutatásban szeretném feltárni a 20. század első felének művészete és a kor világképe, filozófiai irányzatai, társadalmi problémái közti kapcsolatokat. Különösen az egyetemes művészetre és az avantgarde irányzatokra koncentrálnék. Ennek a kornak egyik fő jellemzője, hogy a művészetekben sokkal erősebben megjelennek politikai és társadalmi üzenetek, programok, mint korábban. A korábbi művészeti hagyományokat lerombolják, újra- és átértékelik, egyáltalán a művész-befogadó viszony is megváltozik. Az első világháború előtt, valamint a két világháború között a művészet nem igazán tud, és nem is akar elszigetelődni a politikától, inkább eszköze lesz. Nem propagandisztikusan, hanem általában inkább az emberi kiábrándultságot megragadva alkotnak, és újfajta eszméket képviselnek, amelyeket széles társadalmi körben igyekeznek eljuttatni. Ezek általában a kor filozófiai és/vagy pszichológiai gondolataiból indulnak ki, ezekre reflektálnak valamilyen módon. Megvizsgálnám a különböző filozófiai irányzatokat (pl. pozitivizmus, életfilozófia, marxizmus, fenomenológia, egzisztencializmus, freudizmus) és gondolkodókat (Nietzsche, Bergson, Dilthey, Marx, Husserl, Heidegger, Freud, Jung). Ezeket összevetném a művészeti stílusirányzatokkal (elsősorban képzőművészettel), olyan szempontból, hogy miket vettek át ezekből a gondolatrendszerekből, valamint hogy hogyan egészítették ki, támasztották alá, cáfolták meg, ültették át vizualitásba stb. Főbb irányzatok az expresszionizmus, futurizmus, dadaizmus, szürrealizmus, konstruktivizmus stb. Részben kitérnék a magyarországi vonatkozásokra is, Kassák Lajos munkásságával a középpontban. Szintén említés szintjén jelenne meg a 60-as, 70-es évek környékén felerősödő neo-avantgarde alkotók, valamint az ezzel megjelenő új stílusirányzatok (pl. pop-art). Szakirodalom mellett tartalomelemzés lenne a módszertani központban. Mivel a téma önmagában hatalmas mennyiségű, szeretném leszűkíteni az egyes irányzatoknak arra a részére, amelyre a művészet reflektál. Az avantgarde lenne a középpontban, nem a filozófiai irányzatok. Ezekből csak annyit jelenítenék meg, amelyre valahogyan építenek az alkotók, a stílusirányzatok. A kutatás fő kérdése, hogy mit, milyen mértékben és hogyan vettek át a filozófiából a művészek, valamint hogy mennyire lehet objektívan és egyértelműen megfeleltetni egy-egy gondolatmenetet a vizuálisan megjelenő motívumokkal. Hipotézisem szerint – éppen az irányzatok sokféleségéből – gyakran nem egyértelmű egy-egy konkrét motívum, viszont az általános jellemzők könnyen fellelhetők, akár magukból az alkotásokból, akár a művészektől, akár egy-egy irányzat kiáltványából.

24

Márki Anita, [email protected] ELTE – PPK, andragógia, II. évfolyam Témavezető: dr. Arapovics Mária

Szülés, otthonszülés Kulcsszavak: otthonszülés, nő, kismama, bába, önművelés TDK-dolgozatom témáját azért választottam, mert hosszú évek óta érdekel az otthonszülés. Figyelemmel kísérem az ezzel kapcsolatos magyarországi eseményeket. Én is otthon szültem, és több ismerősöm, barátnőm is. Így van személyes tapasztalatom is, ill. a környezetemben is tapasztaltam, hogyan élik meg nők az áldott állapotot és a szülést. Dolgozatomban arra fogom keresni a választ, hogy a nők hogyan szereznek ismereteket életük folyamán a szülésről. Otthon az édesanyjuktól, nagymamájuktól, barátnőktől, tanfolyamokon, könyvekből? Az önművelés nem formális formái közül melyik/melyek működnek ebben a témában? Hogyan jut egy nő arra a döntésre, hogy biztosan otthon akar szülni, ill. hogyan választja azt, hogy ő biztosan kórházban? Kutatási módszeremnek az életút-interjút választom. Igyekszem olyan lehetőségeket találni, hogy beszélhessek olyanokkal, akik otthon szültek, olyanokkal, akik otthon is és kórházban is, olyanokkal, akik esetleg külföldön is és itthon is szültek (akár kórházban, akár otthon). Továbbá igyekszem interjút készíteni itthon dolgozó bábákkal. Ez lehet, hogy nehézségbe fog ütközni, mert jelenleg Magyarországon legálisan egyetlenegy bába praktizál. Én viszont két másik bábát céloztam meg.

25

Stéber Andrea, [email protected] ELTE-PPK, andragógia MA, I. évfolyam Témavezető: dr. Kereszty Orsolya

Sorozat(os) tanulás Kulcsszavak: informális tanulás, (ön)művelődés, tömegkommunikáció, elektronikus média, sorozatok

A szabadidőben végzett informális tanulás a legszámottevőbb és legsokszínűbben végezhető tanulási forma, ebben valósulhat meg az egyén autonóm tanulása a mindennapokban. (H. Horvát, 2011) Nem csak az egyén, de az egész társadalom számára is fontos a szabadidő hasznos eltöltése, hiszen a társadalom humán tőkéjét nem csak az iskolában, formális keretek között kell gyarapítani, hanem azon túl is. Hager és Halliday (2006) szerint akkor a legjobb és a leghatékonyabb az informális tanulás, ha nem szándékos, hanem esetleges, ebből adódóan szinte bármi, tehát a szabadidős médiafogyasztás is lehet hatékony tanulás. Kutatásomban azt vizsgálom, hogy hogyan, mennyire tudatosan viszonyulnak a (fiatal) felnőttek az informális tanuláshoz, ez milyen szokásokban és tevékenységekben manifesztálódik, és hogyan befolyásolja „médiafogyasztásukat” (Kenyeres, 2009). A kutatásban részletesen bemutatom az elektronikus médiumok informáló, az (ön)művel(őd)ést elősegítő hatását illetve a médiaandragógia (Nagy, 2006) lehetséges szerepét a felnőttkori tanulásban. Külön kitérve a sorozatok mint médiatermékek fogyasztásának hatására. A tömegmanipuláció eszközei közé tartoznak a sorozatok, szappanoperák (Szretykó, 2005). Nem lehet megalapozatlanul értékítéletet mondani, hiszen ami valakit manipulál, abból más akár tanulhat is. Számos tanulmány foglalkozik a szappanoperák világképével és azok befolyásoló hatásával a nézőkre vonatkozóan. A szakirodalom már részletesen elemezte a hazai gyártású sorozatok egy részét, (Antalóczy, 2001) illetve foglalkoztak elsősorban amerikai sorozatok által közvetített nő ideálok/ női szerepek vizsgálatával (Genz és Brabon, 2009). Építkezve a szakirodalmi megállapításokra kutatásomban a sorozatok felnőttekre gyakorolt hatását vizsgálom. Tudható, hogy az informális tanulás mértéke nehezen kimutatható (Horváth H., 2011, Hager és Halliday, 2006), ezért többféle módszer alkalmazása szükséges. A kutatás alapját egyfelől egy kérdőíves mintavétel adja, melyben a televízió és sorozatnézési szokások mellett, a sorozatokban látottak hatását is mérni próbáljuk, például a sorozatokból vett konkrét esetpéldákkal. A kutatási alapot másfelől pedig egy bizonyos sorozat adott részének megtekintése után készített strukturált interjúk adják, ezeket pedig egy általános tartalomelemzés egészíti ki. A szappanoperák sajátosságai (Geraghorty,1997) a közösségi dimenzió, a valahova tartozás érzetének az előidézése, a mindennapi személyes ügyek taglalása mint a család, a szerelem, a munka, és mindezek mellett a valóság és a fikció keverékének megteremtése. A kutatás során a sorozatok valószerűségét is szeretném vizsgálni, milyen élethelyzeteket jelenít meg és ezek kezelésére ad-e “útmutatót”, bővíthetők-e általa az életvezetéshez szükséges kompetenciák. Ebben a vetületben érdemes lenne foglalkozni az esélyegyenlőség kérdésével is, hiszen sokaknak még mindig a televízió a leginkább hozzáférhető médium. Segít-e az esélyegyenlőség leküzdésében a televízió vagy inkább újratermeli az egyenlőtlenségeket?

26

Szabó Orsolya, [email protected] ELTE – PPK, andragógia BA, I. évfolyam Témavezető: dr. Kereszty Orsolya

Az egészségtudatos életmód megjelenése és fejlesztési lehetőségei a magyarországi fiatal felnőttek körében Kulcsszavak: egészségtudat, prevenció, egészségfejlesztés, informális tanulás, kompenzáció

Számtalan kutatás született, mely a magyarországi fiatal felnőttek egészségi állapotát vizsgálta. Kimutatták, hogy a fiatalság egészségi állapota nem kielégítő (Asszmann, 2003 id: Huszár és Bognár, 2006), többségük döntéseiben nem jelenik meg az egészség figyelembevétele, nem alakítják tudatosan életmódjukat, kevés a tudásuk az egészségügyi ellátórendszerről, illetve e területen való felelősségéről, összességében tehát nem nevezhetők egészségtudatosnak. A média befolyása a testképre jelentős (Becker, 2002), előzetes kutatásom (2012) alapján elmondható, hogy megnyilvánulásaiban nem a tényleges egészséges életmódra, hanem az egészséges életmóddal reklámozott termékek fogyasztásának növelésére teszi a hangsúlyt, melyek azonban nem minden esetben felelnek meg a valóban egészséges termékek elvárásainak, és valószínűsíthetően a tudatot csak kevéssé formálják az egészség szempontjából optimális irányba. Számos kutató mutatott rá a prevenció fontosságára (Pikó, 2002; Woolf és Atkins, 2002), ám tényleges megvalósulási formái kevéssé jelennek meg. A pedagógia területén születnek ugyan programtervek (Benke és Szabó, 2009; Meleg, 2009), ám a felnőttek esetében gyakran csak akkor kerül előtérbe ez a téma, ha már egy kialakult betegség kezelésére kerül sor. Mindezek alapján kutatási kérdésem az, hogy hogyan lenne javítható a fiatal felnőttek egészségtudata? Milyen forrásokból szerzik az egészséggel kapcsolatos információikat ma a fiatalok? Kutatások támasztják alá, hogy a több, mélyebb tudás bizonyos lelki betegségek esetében nem feltétlenül szolgál preventív tényezőként (Striegel-Moore, Silberstein és Rodin id: Csaba és Erős, 2000). További kérdésem, hogy mennyire meghatározó az informális tanulás e téren? Az egészséggel kapcsolatos hiteles információk forrásának hiánya pótolható-e, és ha igen, hogyan pótolható andragógiai eszközökkel? Kutatásomban – építve a média reklámkampányait a tartalomelemzés módszerével vizsgáló kutatásomra – a szakirodalom és a szakértőkkel készített félig strukturált interjúk alapján vázolom fel a problématerületet és a lehetséges további kutatási irányokat. A fiatal felnőttek egészséggel kapcsolatos gondolkodását, abban az informális tanulás szerepét elsősorban kérdőíves vizsgálattal térképezem fel. További szakértői interjúk és a fiatalokkal folytatott interjúk alapján pedig arra a kérdésre keresem a választ, hogy milyen módon kompenzálhatóak az esetlegesen felhalmozott hátrányok. A kutatás távoli célja egy, a felvázolt igények alapján kidolgozott, és szakértők bevonásával megvalósított program.

27

Varga Ildikó Zsóka, [email protected] ELTE PPK, andragógia, III. évfolyam Témavezető: dr. Arapovics Mária

Önkéntesség a felsőoktatásban Kulcsszavak: Önkéntesség Európai Éve 2011, közérdekű önkéntes tevékenység, felsőoktatási hallgatók, munkaerőpiac

Az önkéntesség témája sok szállal kapcsolódik az andragógia, az egész életen át tartó tanulás, és a felsőoktatás területéhez. Dolgozatomban arra a keresem a választ, hogy milyen felsőoktatási önkéntes programok léteznek Magyarországon, illetve ezekben mennyire aktívak a hallgatók. Kutatásom aktualitását a 2011-ben lezajlott Önkéntesség Európai Éve adja. Célom az volt, hogy megvizsgáljam a felsőoktatási hallgatók körében az önkéntesség ismertségét és elterjedtségét, valamint véleményeiket a témával kapcsolatban. Kutatásom során kortársaimra, a 18-25 éves felsőoktatási hallgatókra koncentráltam. Az általam megkérdezett felsőoktatási hallgatók témával kapcsolatos ismeretei és attitűdjük egyaránt érdekelt. Kutatásom első részében a kvalitatív módszerek közül a fókuszcsoportos interjút választottam, melyet négy felsőoktatási hallgató részvételével készítettem. Ezt követően, 2012 márciusában ötven felsőoktatási hallgatót vontam be standardizált kérdőíves kutatásomba. Hipotézisem az volt, hogy a hallgatók nem elutasítóak az önkéntességgel kapcsolatban, még ha nem is vesznek részt benne nagy arányban. Ismereteiket a médiából, az internetről és baráti körüktől szerzik. A kvantitatív kutatás főbb eredményei a következők: a megkérdezett hallgatók 10 %-a nem hallott még az önkéntességről. Az igennel válaszolók közül (45 fő), a legtöbben az ismerősöket, a médiát, illetve az egyetemet, főiskolát jelölték meg információforrásként Az általam megkérdezettek 56%-a (28 fő) válaszolta azt, hogy már végzett önkéntes tevékenységet. A hallgatók a leginkább azzal az állítással értettek egyet, hogy „Az önkéntességnek teret kell biztosítani az egyetemeken, főiskolákon.” Azzal is egyet értettek, hogy „Az önkéntesség az egész életen át tartó tanulás egy formája.” A kutatást tovább lehet fejleszteni több alany bevonásával, illetve reprezentatívvá alakításával.

28

Vicze Gabriella, [email protected] ELTE-PPK, andragógia MA, II. évfolyam Témavezető: dr. Arapovics Mária

A sport értékközvetítő és kompetencia fejlesztő hatásai Kulcsszavak: sport, érték, közösség, kompetencia, személyiség

Kutatásom célja, hogy vizsgálja a rendszeres sporttevékenységet végzők körében, milyen kompetenciák fejlődnek, milyen erősségeket fejleszt a sport, milyen értékeket közvetítenek az edzők. Valamint a sporttevékenység által milyen társas kompetenciák fejlődnek, mivel a sportközösségeket szociális színtereknek tekinthetjük. Emellett az emberek a sportban is megőriznek és továbbadnak kulturális, társadalmi értékeket; követnek társadalmi normákat, amelyek sajátos jelentést hordoznak számukra. A témával kapcsolatban 4 hipotézist állítottam fel. A kickbox révén növelhető az önbizalom. Az edzőnek nevelő- és értékközvetítő hatása van a sportolókra. A szociális kompetencia fejlesztésében szerepet játszik a rendszeresen végzett sporttevékenység, a kick boksz. A kick boxnak nevelő hatása van és hozzájárul a személyiségjegyek pozitív fejlődéséhez a felnőttek esetében egyaránt. Témaválasztásom aktualitását abban látom, hogy a sporttal kapcsolatosan vannak pozitív hatások, viszont emellett jelen vannak a negatív hatások is. A sport lehetővé teszi a személyiség önmegvalósítását, de előfordulhat az egyén kizsákmányolása is. Fejlesztheti, de rombolhatja is a személyiséget. Az azonosulás, a közösségi érzés formálásához hozzájárulhat, de elidegenedéshez is vezethet. A politikai is a saját céljaira kezdte el felhasználni, ezáltal ellentmondásos társadalmi jelenséggé vált. Dolgozatomban be szeretném mutatni a sport pozitív hatásait. A sport nemcsak az egészséges életmód egyik eleme, hanem értékközvetítő és kompetenciafejlesztő hatása sem elhanyagolható. Mivel aki rendszeresen, legalább heti két alkalommal eljár edzeni, akár amatőr, akár profi szinten, közösségbe lép más emberekkel. Az edzők, sporttársak mind hatással vannak az egyénre. Ennek meghatározó szerepe nemcsak gyermekkorban érezteti hatását, ezért kutatásomban a 18-45 éves korosztályt vizsgáltam. Az edzőknek nagy felelősségük van ebben a tevékenységben. Tanulmányozni fogom az edzéselméletet is, annak kiderítésére, hogy milyen lehetőségeik vannak az edzőknek és milyen eszközök állnak rendelkezésre az értékközvetítés és kompetenciafejlesztés területén. A velük készített interjúk alapján valós kép fog kirajzolódni, hogy milyen szerepet töltenek be az edzők és milyen személyiségfejlesztő hatásuk van. Kutatásom során két sportklubot kerestem fel. Interjút készítettem az edzőkkel és ennek a két klubnak a sportolóival töltettem ki kérdőívet. A kérdőív kérdéseinek egy részét Batta Klára A tornasport nevelő hatásairól szóló empirikus kutatásából adaptáltam. A megvizsgált két sport klub esetében megmutatkoznak a sportolás pozitív hatásai. Az edzők meghatározó szerepet játszanak a sportolók életében, példamutató magatartást tanúsítanak. A szociális kompetencia egyes összetevői fejleszthetőek a sportolás által. Fontosnak tartom, hogy minél több felnőtt vegyen részt sporttevékenységben. Szükségesnek látom további sportklubok és sportágak vizsgálatát, mivel minden sport más és más kompetencia fejlesztésében játszhat szerepet.

29

Műhelyvezető: Szabóné dr. Molnár Anna

30

Földesi Krisztina, [email protected] ELTE-PPK, andragógia MA, II. évfolyam Témavezető: dr. Kereszty Orsolya

RENDŐR=REND+ŐR? (a különböző korosztályok részére tartott rendőri prevenciós előadások , illetve előadói technikák tökéletesítésének lehetősége, ezzel a rendőrök megítélése és annak befolyásolhatósága ma, a társadalmi változások fényében, illetve a rendőrnők testületen belüli és társadalmi elfogadottsága, esélyegyenlősége)

Kulcszavak: rendőri előadó, felnőttoktatás, prevenció, közbiztonság

Az alkotmányos jogállamban a közbiztonság össztársadalmi produktum. A közbiztonság állapotának szemléltetéséhez abszolút objektív mérőszámok állnak rendelkezésünkre, hiszen a rendőrségi statisztikák (ERÜBS) naprakészen produkálják a releváns bűnügyi mutatókat. Objektíve jó a közbiztonság ott, ahol a lakosságot legjobban irritáló bűncselekmények száma 100 ezer lakosra vetítve nem haladja meg a 3000-3500-at. Ugyanakkor a közbiztonság szubjektív megítélése nagymértékben kapcsolódik a rendőri fellépés, intézkedés mennyiségi, minőségi paramétereihez. Az objektív mérőszámokhoz mérten szubjektíve a lakosság közbiztonság érzete lehet sokkal rosszabb, éppen azért, mert ezt az érzetet nem csak a bűncselekmények száma határozza meg, hanem sok minden egyéb – mellesleg a rendőrségi munkától független, de például a lakóközösségek minőségétől, a sajtótól nagymértékben függő - tényező is. Tehát a közbiztonság nem más, mint amit a szó jelent: a „köz” biztonsága, vagyis az állampolgárok mindenkori közbiztonság-érzete, amely általában szubjektív, ugyanakkor ezt a szubjektivitást jellemzően a különböző – a közbiztonságérzetet befolyásoló - objektív események és állapotok határozzák meg. E gondolatmenetben a bűnügyi tényezőket a szűkebb és tágabb lakóhelyen történt (lakosság-közeli) bűncselekményszám alakulása, valamint a bűncselekmények „minősége” jelenti. Érdekes megállapítás, hogy a szubjektív biztonságérzetet nagyban befolyásoló tényező a közlekedési helyzet, morál állapota is, amelybe beletartozik a közvetlen lakóhelyen, valamint az egyén által a legtöbbet használt útvonalak közlekedési állapota. Tapasztalatok szerint a lakosság „közbiztonsági hangulatát” a legjobban az emberölés, a betöréses lopás, egyéb lopásfajták (pl.trükkös lopások), a jármű önkényes elvitele (továbbiakban gépkocsi-lopás), a gépkocsi-feltörés, vagyis az egyént és az egyén tulajdonát fenyegető cselekmények befolyásolják. Ezeket a cselekményeket nevezzük „lakosság-közeli” cselekményeknek. Természetesen van több ilyen bűncselekményi tényállás is, de – szerencsére – ezek száma nem releváns (szemérem elleni cselekmények, testi sértés stb.) A „közbiztonsági hangulatot” más eszközökkel is tudjuk befolyásolni, amely tevékenység a rendőrség hármas alapfeladatának első szegmenséből, a bűncselekmények megelőzéséből következik. Ez a feladat a bűnmegelőzési előadások tartása, amelyre egyre nagyobb az egyes korosztályok igénye. Ezen előadások minél hatékonyabbá, hitelesebbé tétele fontos feladat, mivel tartalmazza mind a rendőrségről alkotott véleményalkotás javításának esélyét, mind a fegyelemfelhívás és tájékoztatás lehetőségét. Természetesen csak abban az esetben, ha az ott működő előadó „jól végzi a dolgát”. Szolgálati helyemen, a Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság illetékességi területén átlagosan hetente 2 előadás kerül megtartásra nyugdíjas klubok tagjai részére, és további előadások fiatalkorúak számára. A megye teljes területét lefedik ezek a megjelenések, a legkisebb falutól a megyeszékhelyi klubokig egyaránt. Ezeken az előadásokon a lokális adatoktól, bűnelkövetés legújabb formáiig minden szóba kerül. A dolgozat alapvetően épül az általam 2011. október-november hónapokban lefolytatott kutatásra, amelynek egyik alapeleme a közbiztonságérzet személyes vonatkozása, melyben a 31

rendőrök megítélését vizsgáltam két korosztály tekintetében, az 59 évnél idősebbek és a középiskolás korúaknál. A dolgozat alapját képező kutatás célja, hogy némi utat mutasson a felnőttek és fiatalkorúak előtt fellépő előadónak abban, hogyan tegye még hatékonyabbá, érdekesebbé és befogadhatóbbá az ezen előadásokon elhangzottakat. Cél, hogy az előadó eredményesebben tudjon fellépni egyrészt a felnőttek tekintetében tartott tájékoztatókon, másrészt a gyerekek előtt, tehát fontos kérdés, hogy a két korosztály, egy rendőrelőadó tekintetében milyen eltérő technikákat, fellépést, előadásmódot, esetleg tartalmat igényel. A kapott eredmények a hatékonyabb kommunikációban, tudatosabb fellépésben, a különböző korosztályok eredményesebb együttműködésre bírásában használhatók fel. A megállapítások egyik fontos eleme az is, hogy az állampolgárok tudatában vannak azon elvnek, hogy a közbiztonság össztársadalmi produktum, ám gyakorlati alkalmazása hiányos. Tehát a régi szemlélet, amelyben a bűncselekményszám alakulása kizárólagosan a rendőri erők produktuma kezd annulálódni, ahogy az is, amelyben az utcákon kizárólag férfi rendőrök teljesíthetnek szolgálatot. Ennek lakossági tudatosságát egyértelműen alátámasztotta az elvégzett kutatás, amelynek egyik fontos eleme, hogy maga a kutatást végző is nő. Éppen ezen elvből kiindulva, már nem értékelhető a rendőri munka pusztán represszív tevékenységek folyamatának, amelyben a legitim fizikai erőszak alkalmazásához kizárólag férfias attitüdök köthetők. A rendőrség hármas alapfeladata, a bűncselekmények megelőzése, megszakítása és felderítése, amely meghatározza a közbiztonsági stratégia alakulását is. Az ezen feladatok megoldásához rendelt rendőri állomány összetétele pedig, már korántsem csak demográfiai kérdés. Ez a „közösségi rendőrség” filozófiája, amelyben a nemekhez kapcsolódó előítéletek kevéssé kapnak hangsúlyt. Erre építve tervezem egy, az előbbire ráépülő kutatás lebonyolítását, amelyben a magyar rendőrnők helyzetével foglalkozom. Kutatásomban bemutatom a magyar rendőrnők jelenlegi helyzetét a csatlakozást követő évek, egy rendőri területi szerv illetve az illetékességébe tartozó hat rendőrkapitányság, helyi szervek tekintetében. Szeretném feltárni, hogyan is valósul meg mindez a „harctéren”, a mindennapokban. Mindezzel a rendőrség történetének gazdagítását és az esélyegyenlőséghez kapcsolódó elméleti kutatási megállapítások gyarapítását szeretném elérni, amellyel áttételesen a lehetőségekhez képest a mai magyar gyakorlat pozitív irányú változtatását is célzom. A vizsgálat által megállapítottak esetlegesen hozzájárulhatnak a modern humánerőforrás menedzsment optimálisabb működéséhez a mai magyar rendőrségen belül.

32

Földesi Krisztina, [email protected] ELTE-PPK, andragógia MA, II. évfolyam Témavezető: dr. Kereszty Orsolya

Esélyegyenlőség a rendőri pályán A rendőrök megítélése és annak befolyásolhatósága különös tekintettel a rendőrnők testületen belüli és társadalmi elfogadottságára Kulcsszavak: társadalmi egyenlőtlenség, rendőrök, karrier, tájékoztatás

Az alkotmányos jogállamban a közbiztonság össztársadalmi produktum. A közbiztonság állapotának szemléltetéséhez abszolút objektív mérőszámok állnak rendelkezésünkre. Jó a közbiztonság ott, ahol a lakosságot legjobban irritáló bűncselekmények száma 100 ezer lakosra vetítve nem haladja meg a 3000-3500-at. Ugyanakkor a közbiztonság szubjektív megítélése nagymértékben kapcsolódik a rendőri fellépés, intézkedés mennyiségi, minőségi paramétereihez. A „közbiztonsági hangulatot” jelentősen befolyásolják például a bűnmegelőzési előadások, melyekre egyre nagyobb az egyes korosztályok igénye. Ezen előadások minél hatékonyabbá, hitelesebbé tétele fontos feladat, mivel tartalmazza mind a rendőrségről alkotott véleményalkotás javításának esélyét, mind a fegyelemfelhívás és tájékoztatás lehetőségét. Kutatásom az általam 2011. október-november hónapokban lefolytatott előkutatásra épül, melyben a rendőrök megítélését vizsgáltam két korosztály tekintetében. A szakirodalom már foglalkozott a rendőrnők pozíciójának kutatásával, azonban az EU-hoz való csatlakozást követő időszak vizsgálata még nem történt meg. Kutatásomban – kérdőíves módszerrel feltárom a magyar rendőrnők jelenlegi helyzetét az EU-hoz való csatlakozást követő évek, egy rendőri területi szerv illetve az illetékességébe tartozó hat rendőrkapitányság, helyi szervek tekintetében. Kutatási kérdésem, hogy érvényesül-e a kompetencia alapú humánerőforrás menedzsment a rendőrségen, a rendőrnők tekintetében? Megfelelően standardizált-e a követelmény és értékelési rendszer, amelynek megléte esetén mindkét nem azonos eséllyel pályázhat és láthatja el szolgálati feladataikat? Mennyiben változott a közép- és felsővezetői pozíciókba történő vezető-választás rendszere, a vezetők rendszeres továbbképzése? Mennyiben változott a női állomány szolgálatellátásban való helyzete, saját állapotának megítélése, szakmai jövőjével kapcsolatos képzetei a mai gyakorlatban? Kutatásomban kitérek arra is, hogy ezen tudások mennyiben hasznosíthatóak a lakosság tájékoztatásában, véleményének formálásában. Hipotézisem szerint (1) bár a nemek formális jogi egyenlősége szinte teljes mértékben megvalósult, mindez a gyakorlatban igen hiányosan van jelen, vagyis a rendőrnők „beilleszkednek ugyan a struktúrába, de nem a kultúrába”…, illetve (2) A közvélemény nagyrészt elfogadja a női rendőröket, ám sok esetben a közvetlen kollégák nem. Kutatásom jelentősen hozzájárul az esélyegyenlőséghez kapcsolódó elméleti kutatási megállapítások gyarapításához, amellyel közvetve a mai magyar gyakorlat pozitív irányú változtatását is célzom. A vizsgálat által megállapítottak esetlegesen hozzájárulhatnak a modern humánerőforrás menedzsment optimálisabb működéséhez a mai magyar rendőrségen belül.

33

Oláh Bernadett, [email protected] ELTE – PPK, andragógia, II. évfolyam Az életstratégia-váltás okai és mértéke Magyarországon a felsőoktatásban az andragógia területén. A pályaelhagyás megelőzésének lehetőségei Napjaink felgyorsult világában egyre több dolog válik fontossá, mindenekelőtt a naprakész tudás, az élethosszig tartó tanulás és a tájékozottság, amelyek meghatározzák mindennapjainkat. Azonban azt gondolom, hogy ennek ellenére a szükségesnél sokkal kevesebb figyelmet szentelünk arra, hogy a középiskolás diákok tudását bővítsük a továbbtanulásukkal kapcsolatban. Hazánkban sajnos nagyon kevés helyen valósul meg a pályaorientáció szakszerű formája. Ennek következményeképpen pedig a fiatalok tudása kevésnek mondható, annak ellenére, hogy az érettségi után sokan szeretnék különböző felsőoktatási intézményekben folytatni tanulmányaikat. A kutatásom éppen ezeket a fiatalokat célozza meg az andragógia szakon, annak érdekében, hogy minél átfogóbb képet lehessen alkotni a tájékoztatás szükségességéről és lehetőségeiről. Emellett azt gondolom, hogy nagyon fontos összegezni az új törvényi változásokat, amelyek hatást gyakorolhatnak a diákok pályaválasztására, valamint azt, hogy a változás hatásai kimutathatóak-e. A nagyon tágas elméleti háttérből szükséges összeszedni a jelen korra aktuális adatokat és információkat, majd ezek alapján a gyakorlatban is megvalósítható és sikeres tervet lehet kialakítani, amely alapján a tájékoztatás és felkészítés sokkal könnyebb lehet az illetékesek számára. Vizsgálatomban arra is kitérek, hogy a fiatalok milyen okból hagyják félbe már megkezdett tanulmányaikat, és ha újrakezdik, milyen motiváló erő segít ebben. Amennyiben ebben a kérdésben jobban jártasak lennénk, talán sokkal kevesebb fiatal kényszerülne tanulmányainak korai befejezésére, illetve az eredeti pálya elhagyására. Ezek a kérdések pedig társadalmi vonatkozásokat hoznak felszínre, azaz nem csak az egyén számára fontos az előre megfontolt, tudatos választás. Kutatásomat főként Szilágyi Klára1 irodalmai mentén kutatom, mivel egyetértek azon nézőponttal, mely szerint a pályairányultság dinamikusan fejlődő rendszer2, életünk során folyamatosan alakul és változik a pályánkról való elképzelésünk, és nagyon sok külső és belső tényező hatással van erre. Ennek csak kicsi, de jelentős részletét mutatom be a kutatásom során, hiszen a tényleges pályaválasztás az a motívum, amikor-ha nem is véglegesen, de-hosszabb időre kell döntenie a fiatalnak, hogy melyik irányt választja, mi az, ami valóban közel áll hozzá. Az egyéni megszólalásokat elemezve remélhetőleg fény derül több olyan hiányosságra, melyeket könnyen lehet kezelni a jövőben, így a további generációk számára már sokkal egyértelműbb és könnyebb kérdés lehet a pályaválasztás.

1

Szilágyi Klára(2005): A fiatalok és felnőttek pályaorientációs és karrierépítési készségeinek szintje, fejlesztésének lehetőségei, kutatási záró tanulmány, Bp., Nemzeti Felnőttképzési Intézet, 117.p. 2 Papula Lászlóné(2008): Mi leszel, ha nagy leszel? A pályaválasztást meghatározó tényezők http://portal.zmne.hu/download/bjkmk/bsz/bszemle2008/1/02_papula.pdf Utolsó letöltés: 2012.04.18

34

Réti Annamária, [email protected] ELTE-PPK, andragógia MA, I. évfolyam Témavezető: Feketéné dr. Szakos Éva

Felsőoktatási tanulmányok abbahagyásának okai - egy fiatal felnőttek körében végzett andragógiai vizsgálat tükrében Kulcsszavak: fiatal felnőttek, tanulmányok abbahagyása, életút feltárás

A kutatás témája és céljai: A vizsgálat témája a felsőoktatási tanulmányok abbahagyásának okait tárja fel. Fiatal felnőttek korosztályában végzett adatgyűjtés alapján, megkíséreljük feltárni azokat az okokat, amelyek a fiatal felnőttek jelenlegi, képzésen kívüli állapotához vezettek. A kutatás azokat a felsőoktatási képzésben részt vett felnőtteket vizsgálja, akik valamilyen okból a képzést megszakították illetve nem folytatják tovább. Előzetes feltevések, amelyek a probléma kialakulásához vezethetnek: • • •

A képzést abbahagyó fiatal felnőttek életében, az élethosszig tartó tanulás, mint társadalmi kényszer jelenik meg. A munkavállaláshoz szükséges megfelelő családi és felnőtt dolgozói modellek hiánya negatívan hat a fiatal felnőttek tanulási-képzési igényeire. A fiatal felnőtteket hátráltatják a képzés során, az addig szerzett negatív iskolai tapasztalatok, amelyek sok esetben a sikerélmény, ill. a megfelelő motiváció hiánya miatt alakulnak ki. A változáshoz való attitűd befolyásoló tényezőként hat a felsőoktatási tanulmányok végzésére.

Kutatási metodológia: Életútinterjúk készítése a fiatal, képzést abbahagyó felnőttek körében. Az interjúk főbb témakörei közé tartoznak az eddigi életút megismerése, a jelen problémákhoz vezető út feltárása, valamint a fiatal jövőjével kapcsolatos céljai és elvárásai. A téma mélyebb feltárása érdekében, a képzést abbahagyó tanulók tanáraival fókuszcsoportos interjú készül, melyben az ő szemszögükből próbálunk meg még közelebb kerülni a probléma kialakulásának okaihoz. Előzetes feltevéseink közé tartozik, hogy a felsőoktatási képzés abbahagyását erősen befolyásolhatja az egyén változáshoz való attitűdje. Ezért az interjúkon kívül végeznénk kérdőíves kutatást is, amelyen belül attitűd vizsgálatra kerülne sor. A vizsgálat ezen része a fiatal felnőttek változáshoz való viszonyát próbálja meg feltárni.

35

Tálas Ágnes, [email protected] ELTE PPK, andragógia BA, II. évfolyam Témavezető: dr. Arapovics Mária

Fiatal felnőttek a népfőiskolán - Népfőiskolai munka az Apor Vilmos Közéleti Kollégium, a Lakiteleki Népfőiskola és a Kárpát-medencei népfőiskolai program tükrében Kulcsszavak: népfőiskola, fiatal felnőttek, Lakiteleki Népfőiskola, Apor Vilmos Közéleti Kollégium, Kárpát-medencei népfőiskolai program

Az elmúlt félévben az Apor Vilmos Közéleti Kollégium képzését vettem alapul kutatásomhoz, amelynek a Lakiteleki Népfőiskola ad otthont. A kollégium résztvevői 18-35 év közötti fiatal felnőttek, a cél keresztény szellemű közéleti vezetők „képzése”, egy közösség, kapcsolati bázis kiépítése, amely értékrendet képvisel a kollégium hallgatói számára, olyan értékeket, amihez jövőbeli hivatásuk gyakorlása közben is igazodniuk „kell”, és olyan kapcsolatokat, amelyek segítik őket e céljuk elérésében. Két éves képzésről van szó, ez nyolc hétvégét és két nyári tábort foglal magába. Kutatásom első fázisában azt vizsgáltam, hogy hogyan és milyen mértékben jelennek meg a grundtvigi gondolatok a képzésen, továbbá érdekelt, hogy valójában kik is a hallgatók, kiket lehet ma utolérni egy népfőiskolai képzéssel, s van-e arra lehetőség, hogy ez szélesebb körben elterjedjen. A kutatás ezen részében hét hallgatóval készítettem interjút, valamint a képzés két vezetőjével, továbbá terepkutatást végeztem a képzés két hétvégéjén. A jövőben kiterjesztem a kutatást a Lakiteleki Népfőiskolára, vizsgálatom tárgya, hogy mennyire tekinthető népfőiskolának, továbbá, hogy milyen egyéb lehetőségeket kínál a fiatalok számára. Június végén kerül megrendezésre a Kárpát-medencei Szabadegyetem - amelyen mind a hat kollégium hallgatói részt vesznek - itt szeretnék tevékenykedni, mint önkéntes vagy szakmai gyakorlatos, ezáltal jobban átlátnám a folyamatokat, a szervezést. Mind a különböző kollégiumok hallgatóival, mind pedig a szervezőkkel szeretnék interjút készíteni. A kutatás harmadik fázisában a Kárpát –medencei népfőiskolai programot helyezném középpontba, melynek keretében 14 Lakitelek méretű népfőiskola létrehozását tervezik. Kérdéseim főként arra irányulnak majd, hogy hogyan fog beindulni a munka ezeken a népfőiskolákon, mennyire lesz céljuk, hogy a fiataloknak művelődési lehetőséget kínáljon, most, amikor az egyetemeken az államilag támogatott helyek száma jelentősen csökkent, és feltehetően többen kényszerülnek majd kihagyni egy évet, továbbá, hogy mennyire fognak létjogosultságot szerezni ezen intézmények. A kutatással szeretnék rávilágítani arra, hogy mennyire fontos lehet egy ember életében, hogy a tanulással kapcsolatos tapasztalatainak ne csupán a közoktatás és a felsőoktatás világa legyen az egyetlen forrása. Már fiatalon szükség van arra, hogy lásson valami mást az ember, ugyanakkor, ahhoz, hogy valaki népfőiskolás legyen, talán kell egyfajta érettség és nyitottság. Az, hogy a népfőiskola szellemisége beszivárogjon az állami oktatás keretein belülre, az egyelőre több szempontból is lehetetlen, s talán nem is ott van a helye, egyik sem helyettesítheti a másikat, mindkettőre szükség van, de nem szabad hagyni, hogy a nem formális oktatás olyannyira háttérbe szoruljon, mint napjainkban Magyarországon. Nem csupán az egyénnek, hanem ez által a társadalomnak is szüksége van népfőiskolákra.

36

Zakupszki Tünde, [email protected] ELTE – PPK, andragógia MA, I- évfolyam Témavezető: dr. Fehér Péter

Hálózati tanulási modellek a gyakorlatban Kulcsszavak:hálózati tanulás, konnektivizmus, új tanulási környezetek, tudásépítés, web2 A hálózati tanulás egyre népszerűbbé válik a 21. század elején. Érdemes tehát körüljárni, mit is jelent ez a fogalom, különös tekintettel arra, hogy több különböző értelmezés is fellelhető a szakirodalomban. A hálózatba szerveződés lehetősége a tanulói csoportok számára új tanulási környezetek kialakítását kínálja. Az előadásban röviden áttekintünk három elméleti modellt és néhány hálózati tanulás alapú tanfolyam tapasztalatait. Az első értelmezés szerint “hálózatban tanulni”, hogy a tanulók szakmai közösséget alkotnak és a szervezeti tanulási folyamat eredményeként - a szervezet egy tagjának a tudása - a “szervezeti tagok többségének közösen értelmezett tudásává válik”. (Tanulás hálózatban, OFI 2011). Bessenyei István szerint “a tudás mindig valamilyen kommunikációs hálózatban, az egyéni és a közösség tudások egymásra hatásából alakul ki” valamint a “hálózatról szóló és a hálózatok által létrehozott tudás, sőt, a konnektivista tudás lényegében az interakcióról való tudás”. (BessenyeiSzirbik, 2011). A konnektivizmus Siemens és Downes által összefoglalt ismeretelmélet, a hétköznapi és rendszerszintű tudásokat “tapasztalatinak” és “racionálisnak” nevezi, és ezen a tudásfajták mellé önállóként a hálózati tudást is hozzárendeli. (Downes, 2008). Kulcsár Zsolt többek közt a hálózati tanulás alapelvei közé sorolja a következőket: 1. Minden tudás leírható hálózatként. 2. A hálózati tanulásnak legalább két szintje van: személyközti (interperszonális) és személyen belüli (intraperszonális). (Kulcsár, 2010). A definíciókból látható, hogy a hálózati tanulás fogalmát különböző értelmezési lehetőségekkel használják, amelyek alapján lényegesen különböznek az egyes képzések módszertani megoldásai is. Gyakorlati példák: 1. A NETIS (Network for Teaching Information Society, Hálózat az információs társadalom tanításáért) projekt keretében került kidolgozásra az a tananyag, amelyet az információs társadalom témakörében a felsőfokú tanulmányaikat végzõ diákoknak készült. 2. A TENEGEN olyan képzési modell, amely e-learning alapú innovációtranszfer elven működő tanár-továbbképzési program. A pilot képzés elvei szerint együttműködésen alapuló tanításitanulási környezet; hálózati kommunikáció és tudásmegosztás, a konnektivista tanuláselmélet gyakorlati adaptációja 3. Közoktatás - “Tudod-e,hogy? wiki!” egy online, kollaboratív és kreatív környezet, ahol a tanulás, a tudásalkotás a tanulók közötti interakciók segítségével jön létre. 4. KONNEKT 2012. Az ELTE PPK által konnektivista csoportként szerveződött, a facebook pedig olyan nyílt oktatási környezetet biztosított, amely kommunikációs felületként is szolgált. A példák jól illusztrálják a hálózati tanulás különböző formáinak alkalmazási lehetőségeit a közoktatás/felsőoktatás/felnőttoktatás területein. További kutatások szükségesek annak megállapításához, hogy kiknek előnyös a hálózati tanulás, és milyen eszközök és módszerek alkalmazásával lehet a leghatékonyabban megvalósítani.

37

Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Kar 2012. június 8.

38