Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Kar

Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Kar Ifjúsági szubkultúrák Anime-manga szubkultúra

Készítette: Sztojanov Nóra

Témavezető: Mészáros György tanársegéd

Budapest 2010.

Hallgatói nyilatkozat Elfogadta az ELTE PPK Pszichológiai Intézet Tanácsa 2007. július 5-diki ülésén Alulírott, Sztojanov Nóra EHA kód SZNPAAP.ELTE az ELTE hallgatója kijelentem, hogy ezt a gyakorlati dolgozatot / műhelymunkát /szakdolgozatot • tanári felügyelet mellett, • a pszichológusi etika szabályainak megtartásával, • saját magam készítettem, és • csak a megadott forrásokat (szakirodalom, eszközök stb.) használtam fel. Minden olyan részt, melyet szó szerint, vagy azonos értelemben de átfogalmazva más forrásból átvettem, egyértelműen megjelöltem, a forrás megadásával. Tudomásul veszem, hogy: 1. az Egyetem elektronikus vagy más úton ellenőrizheti dolgozatomat olyan szempontból, hogy valóban önálló munka-e; 2. plágium, a szerzői jog megsértése gyanújának felmerülése esetén ellenem egyetemi fegyelmi eljárás és/vagy polgári peres eljárás indítható; Kelt: ……………………….. ……........………………. Saját kezű aláírás

2

Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék .................................................................................................................... 3 1. Bevezetés ........................................................................................................................... 4 1.1.Történeti áttekintés – ifjúsági korszakváltás ............................................................... 4 1.2. A szubkultúra.............................................................................................................. 5 2. Szakirodalom elemzés: Matóné Szabó Csilla – Egy japán eredetű szubkultúra: az animék és mangák világa....................................................................................................... 7 3. A szakdolgozat témaválasztásának megindokolása .......................................................... 9 4. Anime-manga szubkultúra terjedése Magyarországon.................................................... 11 4.1. Mi is az manga?........................................................................................................ 12 4.2. Mi is az anime?......................................................................................................... 13 4.3. Anime és manga stílusok.......................................................................................... 15 4.4. Legújabb őrület a Magyar manga és anime piacon: Naruto..................................... 18 4.5. Egy történet, ami komolyabb a halálnál: Death Note............................................... 19 4.6. Kreatív jelenségek az anime-manga szubkultúrában................................................ 21 5. Kutatás bemutatása .......................................................................................................... 23 5. Kutatás bemutatása .......................................................................................................... 24 5.1. A kutatás kérdései..................................................................................................... 25 5.2.Alkalmazott módszerek ............................................................................................. 25 6. Kutatási eredmények ....................................................................................................... 27 6.1. Életpálya ................................................................................................................... 28 6.2. Kreativitás................................................................................................................. 28 6.3. Melegségfelfogás...................................................................................................... 29 6.4 Virtuális példaképek? ................................................................................................ 30 6.5 Deviancia és veszélyek.............................................................................................. 31 7. Milyen egy szubkultúra tagjának lenni?.......................................................................... 33 8. Összegzés ........................................................................................................................ 38 9. Anime-manga szubkultúra – Felhasználói szótár............................................................ 40 10. Bibliográfia.................................................................................................................... 43 11. Mellékletek .................................................................................................................... 44 11.1 Melléklet.................................................................................................................. 45 11.1.1 Félig strukturált interjú ..................................................................................... 45 11.2 Melléklet.................................................................................................................. 46 11.2.1 Fókuszcsoportos interjú.................................................................................... 46 11.2.2 Egyéni interjú 1. ............................................................................................... 54 11.2.3 Egyéni interjú 2. ............................................................................................... 57

3

1. Bevezetés Én is sokáig tagja voltam ennek a szubkultúrának. (Talán mondhatom, hogy még mindig tagja vagyok.) Így első kézből tapasztaltam meg előnyeit és hátrányait annak, hogy mit is jelent egy szubkultúra tagjának lenni. Továbbá a fiatalok életében felerősödni látszik a kortárs csoportok hatásai. Így azoknak az embereknek, akik fiatalokkal foglalkoznak jó eséllyel fognak valamilyen szubkultúra tagjaival találkozni hivatásuk során, és ha már találkoznak, nem árt, ha ismerik az adott szubkultúrát. Természetesen nem lehet és nem is kell az összes szubkultúrát behatóan ismerni. De mivel ez meghatározza a fiatalok érdeklődési körét, ha legalább nagy vonalakban ismerjük, akkor képesek leszünk egy produktívabb kapcsolatot kialakítani; vagy akár a tananyag bizonyos részeit úgy alakítani, hogy egy-egy szubkultúra tagjainak megfelelő érdeklődési köreinek egybe essen. Ez által nem csak motiváltabbak lesznek, de az osztályon belül elősegíthetjük a szocializálódást.

1.1.Történeti áttekintés – ifjúsági korszakváltás A 19. században a gyermek és a család szerepe megváltozik. A család felépítések átalakulnak, a többgenerációs nagycsaládból a nukleáris család lesz a meghatározó. Csökken a születésszám, kevesebb gyermeket vállalnak a szülők, így intenzívebb lesz az érzelmi kapcsolat a szülők és gyerek között, illetve e gyerekek szemszögéből felerősödnek a kortárscsoportok hatásai. Úgyszintén a 19. század vívmánya a kötelező iskoláztatás. Így az állam beleszól a családok életébe, a gyermekek prímér ismeretszerzési helye az iskola, továbbá intézményesül a gyermek elkülönülése a társadalmon belül. A 20. század második felében felerősödnek a posztmodern hatások. Felgyorsult fejlődés miatt, a tudományba vetett hit megingatja régi kitüntetett értékrendeket, erősödik a megismerés bizonytalansága (pl.: eltűnnek a polihisztorok). Változik a társadalom felépítése, és ezzel együtt a gyermek- és ifjúkor. A posztmodernitásra jellemző a széttöredezettség, az egymás mellettiség, a nagy narratívák helyet, kis helyi narratívák kapnak vezető szerepet. Elmosódnak a határok az életkorok között. A fiatalok viszonylag hamar kapnak nagy önállóságot az életük felett, és mégis túl sokáig vannak rákényszerülve arra, hogy a szülőktől függjenek. „Azt állítjuk, hogy ez egyik oldalon konstatálhatjuk a fiatalság életkori szakaszának felértékelődésé – mind a társadalom, mind az egyéni élet vonatkozásában.

4

A másik oldalon pedig az uralkodó ifjúságkoncepciók a szituáció nyomása alatt újra csoportosulnak. Azok a koncepciókat tartjuk helyesnek, amelyek az ifjúságon egy hosszú távú és társadalmilag biztosított individuális fejlődési folyamatot értenek, azokat tartjuk helyesnek. Ebben a kulturális tőkének, mint a modern reprodukciós módok összességében egyénileg elsajátítható hatalmi forrásnak a növekvő jelentősége fejeződik ki.” (Zinnecker, 1992 idézi Gábor, 1993. 5.o.) Ez állandó feszültséget kelt bennük, és emiatt sokan nyúlnak destruktív magatartási formákhoz. Ezt a fajta feszültséget vezeti le az új igényekre épülő szabadidőipar. A szabadidő ipar a XX. Század újítása. A fiatalok, mivel tovább élnek a szüleikkel, valamint tovább tart az iskolák befejezése, és saját különálló élet elkezdése, így a fiatalok a szabadideje megnő. Egyfajta státusz szimbólum is, hogy ki hogyan és hol tölti el a szabadidejét. Megjelenték a fesztiválok, a szabadidő centrumok, a civil mozgalmak. Szinte minden fiatal talál ízlésének megfelelő szórakozási formát. Vannak, akik klubokban, vannak, akik szórakozóhelyeken élik ki a felgyülemlett frusztráltságukat.

Egyesek

destruktív módon keresnek nyugalmat – alkoholban, drogokban, vagy épp szabados szexuális életben. De természetesen a frusztráltságot nem csupán destruktív módon lehet levezetni. Lehet sportolni, vagy épp jótékony cselekedetekben levezetni a feszültséget. Sajnos ez a ritkább. A könnyebb út sokszor csábítóbb…

1.2. A szubkultúra A 20. század második felében egyre inkább különválik a többség által követett mainstream kultúra a kisebbség által követett szubkultúra.

A szubkultúra elsődleges

jelentése: egy „nagyobb, átfogóbb kulturális közegben élő csoporthoz, társadalmi közeghez, […] réteghez köthető kulturális rendszer.” (Mészáros, 2006, 61. idézi: Matóné, 2009. 1. o.) A szubkultúra sokszor ellenkultúraként viselkedik, a deviáns csoportok viselkedési- és magatartási formáit nevezik szubkultúrának. A fiatalokra jellemző, hogy azonos magatartási formákat, közös értékeket és normákat alakítanak ki. Ha valaki tagja lesz egy szubkultúrának, akkor egy szükségletét elégíti ki, hiszen csoportba tartozni, minden ember vágya. Ez többek között azért is alakulhat ki, mert a pedagógiai gyakorlat felismerte, hogy a tekintélyi hatások az átpárolás időszaka után gyakran ellenállásba ütköznek, míg a társak, a közösség hatása igen hatékony, formáló erő a fiatal életében.

5

Az indirekt hatások felerősödésével muszáj felfedezni azt, hogy azzal hogy jobban megismerjük a fiatalok szórakozási szintereit, és tudatosan próbálunk ifjúsági csoportokat létre hozni, nagyobb esélyünk lesz a fiatalok nevelésére. Bár nem szabad azt sem figyelmen kívül hagyni, hogy a spontán alakuló csoportok hatása az értékválasztásokra sokszor nagyobb, mint a pedagógiailag megalapozott csoportok esetében. A szubkultúrákat nem lehet szélesebb társadalmi kontextusuk figyelembe vétele nélkül vizsgálni. Ebben élnek, mozognak, fejlődnek ki, alakulnak. (Mészáros, é.n.) A globalizációs folyamatok miatt- a szociológiai szakirodalom szerint – egyre egységesebb képet mutat társadalmi és kulturális szempontból az egész nyugati világ. (Mészáros, 2006, 89. o.) A szubkultúra kutatások mindezidáig megmaradtak a szociológia és a kulturális antropológia területén. Mégis egyre inkább foglalkozik vele a nevelés tudománya is, hiszen az utóbbi néhány évtizedben meggyengült a hagyományos szocializációs intézmények fiatalokra gyakorolt hatása. Az intézményes nevelés terén egy több pedagógus találkozik a „szubkultúrálódás” folyamatával, és nem tudják kezelni megfelelően. Főleg úgy nem, hogy egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a fiatalok annak, hogy melyik –többnyire zenei- szubkultúra tagjai. „A fiatalok – értem alatta a 12-30 éveseket – életében, mindennapjaiban a zenének élet- és szemléletmód-meghatározó szerepe van. Üzeneteket, életérzést, ideológiát közvetít, az előadók/közreműködők – a zenekar, az énekes, a DJ vagy a mixmester – pedig mintát kínálnak. A felnőttkor határán lévő 17-18 éves fiatalok egyrészt mintakövetők másrészt a fiatalabb korcsoportok számára mintaadók.”(Szapu, 2004. 109. o.) A legtöbb nyugati szubkultúra a zene világából merít, így viszonylag hamar kimerül. Az anime szubkultúra különlegessége abból adódik, hogy nem csupán a zenére hagyatkozik, hanem az egész kultúrára. Így nem csak a fiatalabb, hanem az idősebb korosztályok is megtalálják a nekik szóló, számukra sokat jelentő műveket. Mivel japán ahonnan ez a szubkultúra származik, a Nyugat-Európai fiatalokat egzotikummal kecsegteti. Egy olyan ifjúsági korszakváltást, olyan problémákat mutatnak be ezek a képregények, amikkel az nyugat-európai fiatalok is megbirkóznak, csak épp más köntösben. Ez teszi oly’ vonzóvá szinte minden korosztály számára ezt a szubkultúrát.

6

2. Szakirodalom elemzés: Matóné Szabó Csilla – Egy japán eredetű szubkultúra: az animék és mangák világa Mivel a szakdolgozatom témája nem egy túl közismert, így meglehetősen nehéz volt olyan szakirodalmat felhasználni hozzá, ami lehető legjobban leírja a mai szubkultúra helyzetét a fiatalok világában. Bár sok tanulmány jelent meg a 1990-es években az ifjúsági korszakváltásról, és a szubkultúrákról, sajnos ezek mára már kevésbé használhatók, hiszen a szubkultúrák kialakulása, és elhalványodása is egy fajta folyamat. Folyamatosan változik, és akárcsak világ minden más területén itt is meg vannak az adott korszak „kedvencei”, a leginkább preferált ifjúsági csoportok. Ilyen volt az 1990-es évek elején a gruftik mozgalma, a 90’es évek közepén a rave-, és alternatív csoportok térhódítása, és a 2000’es évek nagy kedvence a techo-társadalom. Ám ezek a 2010’es évekre, bár nem felejtődnek el, de átalakultak, és újabb ifjúsági szubkultúrák alakulnak ki, amiket a fiatalok jobban preferálnak. Ilyen például az elmúlt években egyre jobban hódító „emó” szubkultúra, vagy akár anime-manga térhódítása Magyarországon. Matóné Szabó Csilla cikke pontosan bemutatja a mai anime-manga szubkultúrát az olvasónak. Ismerteti az anime és manga főbb irányvonalait, illetve kitér arra is, hogy Magyarországon hogyan terjed el egyre jobban. Elemzi a legismertebb animéket és mangákat, a magyar nyelvű újságokat, és az AnimeConokat is. A szerző próbálja a rajongók szemén keresztül értelmezni a jelenséget. Rávilágít az adott szubkultúra előnyire és hátrányaira. Fontosnak tartom, hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy milyen hátrányai lehetnek ennek is, mint minden szubkultúrának. Ám lényegesnek tartom, hogy a szubkultúrákat ne csupán úgy értelmezzük, mint egy olyan jelenséget, aminek csak hátrányai vannak. Kevés olyan szubkultúra van, aminek annyi pozitív jelenséget sűrít össze, mint az anime-manga. A rajongókra nem jellemző a drog- és alkoholfogyasztás, nagyban elősegíti az idegen nyelvtanulást, a számítógépek és az internet felhasználó szintű használatát (digitáliskompetencia), az olvasott szövegértés új aspektusait ismerik meg, illetve a kreativitást is fejleszti. Ám mégis, sok olyan aspektust tart a szerző deviánsnak, amelyet, én, mint volt szubkultúra tag, épp ellenkezően látok. Ilyen például az azonos neműek szerelmének ábrázolása, és ezeknek a műveknek az olvasása. Személyes tapasztalatból tudom, hogy ez fejleszti a melegség és a másság elfogadásának folyamatát.

7

A szakdolgozatomban, én nem a friss rajongókat kérdeztem meg, hanem azok az általam jól ismert fiatalokat, akikről tudom, hogy már hosszú évek óta tagjai ennek a szubkultúrának. Így abban reménykedtem, hogy egy bizonyos rálátással és objektivitással képesek már vizsgálni önmaguk az anime-manga kapcsolatát. Egy fiatal, tinédzser, aki csak most kapcsolódott be a szubkultúrába, sokszor megrészegül a rátörő ingertömegtől, és csak nehezen tudja reálisan vizsgálni saját viszonyát a szubkultúrával szemben. Ám azok, akik már hosszú éveken keresztül egészen közelről megismerték ennek az előnyeit, hátrányait, volt lehetőségük eltávolodni, majd ismét visszatérni, más szemszögből vizsgálják a mai a fiatalokat és a mai anime-manga helyzetét Magyarországon. A szerző jól bemutatta a magyar anime-manga szubkultúra térhódítását, és rövidtávú kihatását a fiatalokra, én szeretném azt vizsgálni –bár nem reprezentatívan-, hogy hogyan befolyásolhatja egy fiatal életpályáját a szubkultúrában való részvétele. Így ezekre a kérdésekre szeretném a választ keresni.

8

3. A szakdolgozat témaválasztásának megindokolása • A legtöbb mai fiatal tagja valamilyen szubkultúrának. Ez formálja a világképüket, a szemléletmódjukat, a zenei előadók, a tv- és mozifilmek sztárjai mind követendő mintát adnak az ifjúságnak. Így úgy gondolom, hogy nem elhanyagolható, hogy a diákok életét ilyen nagyban meghatározó tényezővel ne foglalkozzanak a segítőszemélyek és a pedagógusok. Ahogy Don Bosco is mondja „Szeressétek, amit a fiatalok szeretnek, és ők is szeretni fogják, amit ti szerettek.” Nem jó, ha a pedagógus rögtön elutasító módon áll a fiatal zenei ízléséhez. Úgy gondolom, hogy nem kell szeretni a saját ízlésünktől teljesen eltérő zenét, hiába kedveli azt a diák, de semmiképp, ne álljunk elutasítóan hozzá. Természetesen nem elvárható, hogy minden fellelhető szubkultúrát behatóan ismerjenek a fiatalokkal foglalkozó személyek. • Pont ezért szeretném az anime-manga szubkultúrát ismeretezni, mivel napjainkban egyre több fiatalt hódít meg, és lesz egyre többük életének meghatározó eleme. • A szakirodalomban is egyre több kutatás foglalkozik az ifjúsági szubkultúrákkal, és az ifjúsági korszakváltással. • Azért választottam az anime-manga szubkultúra bemutatását, mert ebben forogtam a legtöbb ideig, ezt ismerem a legbehatóbban. Saját tapasztalataimból kiindulva tudom, hogy bizonyos életterülteket nagyban meghatároznak egy szubkultúrához való tartozás. • Napjainkban sok szubkultúrával találkozik az ember. Elég csupán egy bevásárló központban végig sétálni, és az ember máris egy fél tucat szubkultúrával találkozik. Íme, néhány, a teljesség igénye nélkül:

9

o

Emo

o

Rocker

o

Gothic

o

Punk

o

Cyber-punk

o

Steampunk

o

Anime-manga szubkultúra

o

Vámpír szubkultúra

• Az anime-manga világa napjainkban egyre több fiatalt vonz. Ez a szubkultúra nem csupán a zenére korlátozódik, hanem egy nép teljes kultúrájára, így azt gondolom, hogy ez nem csupán egy feltűnő majd fokozatosan elhalványuló jelenséggel állunk szemben. Kimeríthetetlen témaforrás egy távol-keleti kultúra teljes és beható ismeretét adó szubkultúra. Így akaratlanul is megvalósul a mai kompetenciák egyik lényeges pontja, a multikulturalizmus.

• Valamint úgy gondolom, hogy egy olyan kultúra megismerése, ahol megtalálható az azonos neműek szerelmének ábrázolása, nagyban befolyásolja a fiatalok kapcsolatát a mássággal szemben.

10

4. Anime-manga szubkultúra terjedése Magyarországon 1 Az internet hatására már nem csupán az eddig lefordított, és megjelent manga kötetek jelentették az egyetlen olvasási élményt azoknak a nyugaton élő fiataloknak, akiket elvarázsolt a Japánból származó képregény. Scanlation csoportok alakultak (az angol scan és translations (fordítás) szavak összeolvasztásából alakult ki ez a kifejezés). Ezek a csoportok a Japánban megjelent legújabb mangákat scannelték be, majd pedig lefordították, és megosztották egymással. Természetesen ebből számukra semmilyen anyagi haszon nem keletkezett, sőt arra buzdítják az olvasókat, hogyha országukban megjelenik a mangaka (a mangát rajzoló személyt hívják így) munkája vegyék meg. A japánul nem tudó fiataloknak így volt csak lehetősége, hogy a legfrissebb mangákat elolvassák. Ez a tradíció azóta is folytatódik. Lassan Magyarországon is megjelentek scanlation csapatok, akik az angol scaneket és fordításokat használták fel arra, hogy magyarul is lehessen olvasni mangát. Sajnos itt is megmutatkozott a magyar fiatalok szegényes internetkultúrája, mert gyakran elfelejtették megadni az eredeti forrást. De talán elmondhatjuk, hogy magyar manga-fordító kultúra sokat fejlődött az elmúlt években és egyre ritkábban látunk forrás nélküli fordításokat az interneten. „Hasonlóan a másik 21. századi ifjúsági szubkultúrához, az emóhoz, az anime-manga szubkultúra terjedésének legfőbb színtere az internet. A netről számtalan anime letölthető, általában olyanok is, melyek még nem kaphatók a magyarországi kereskedelmi forgalomban. De létezik sok, ehhez a szubkultúrához kapcsolódó honlap is, ahol a rajongók megtudhatják a legfrissebb információkat, megvitathatják véleményüket. Az Interneten kívül láthatók animék bizonyos tv-csatornákon: […]a magyar RTL Klub csatornán vasárnaponként látható az InuYasha, a külföldi Animax csatorna pedig folyamatosan sugároz animékat. Animék természetesen megvásárolhatók DVD-n is speciális boltokban. A mangákat az érdeklődő fiatalok könyvek formában találják meg a piacon – a legtöbbet speciális boltokban, de kaphatók már hagyományos könyvesboltokban is.” (Matóné, 2009, 8. o.)

1

A japán nevek magyaros átírásban és a keleti névsorrend szerint szerepelnek.

11

4.1. Mi is az manga? Történeti áttekintés Ha legegyszerűbben szeretnénk megfogalmazni, mondhatjuk azt is, hogy japán stílusú képregény. A közhiedelemmel ellentétben ez nem egy új keletű dolog. „A megnevezés maga, Hokuszai Katszusika (1760-1849) nevéhez fűződik, aki 13 kötetes vázlatgyűjteményének adta a manga, azaz önkéntelen/folyamatos képek megnevezést. A megnevezést

később

átvették

azok a napilapok és magazinok, amelyek

az

amerikai

első,

többnyire

karikatúrákat

és

képregényeket jelentették meg.” (Meglivorn, 1998.) A manga a klasszikus japán ukijo-e festészet és a nyugati művészeti hatások találkozásából fokozatosan

jött

létre,

míg

mostani jellege kialakult. Csak a nyugati világban használjuk a japánformátumú képregényre a manga kifejezést, míg japánban minden képregényre – legyen az amerikai, vagy akár koreai - a manga kifejezést használják. 1. kép Manga olvasási irány Forrás: internet Bár mint jeleztem ez a szórakozási forma nem újdonság Japánban, az igazi áttörést a „Manga Istene” címmel megtisztelt alkotó hozta létre: Oszamu Tezuka (1928-1989). Ő volt az első, aki nem csupán néhány panelből álló „Jon-koma”-t (négykockás képregény, általában csattanóval a végén. Japánban a négy kocka, írásformának megfelelően, függőlegesen van elhelyezve.) rajzolt, és nem is az amerikai képregényekre jellemző soha

12

be nem fejezett történet áradatot alkotott, hanem az 1949-ben megjelent, 250 oldalas manga története, ami befejezett, teljes cselekménnyel rendelkezett, címe „Új kincses sziget”. A kidolgozott, filmszerű képekkel ábrázolt történet hatalmas sikert aratott, és ezzel Oszamu Tezuka beírta magát japán történelmébe. Élete során több mint 500 mangát rajzolt, és ő emelte a japán vizuális kultúrát egy új, világot meghódító szintre. A mangát másképp kell olvasni, mint a nyugati képregényeket, vagy könyveket. Mivel a japán írás jobbról balra történik, illetve fentről lefele, így a mangát is fordítva hátulról előre, jobbról balra, fentről lefele kell olvasni. Aki életében először vesz kezébe manga kötet igencsak meglepődhet, mert azt hiheti, hogy fordítva vette a könyvet kézébe. Az első igazán híres manga az Tetsuwan Atom volt. Ez nem csupán Japánban ért el kimagasló sikereket, hanem Amerikában is, bár ott nem voltak vele tisztában, hogy mangát olvasnak, és a címe is megváltozott Astro Boyra. Kimagasló sikerét mi sem bizonyítja jobban, hogy a mai napig nagyon sokan rajonganak érte.

4.2. Mi is az anime? Egyszerűen megfogalmazva az anime japán stílusú rajzfilmet jelent. Az anime szó az angol „animated” szóból alakult ki. Ugyanúgy, mint a mangánál, Japánban minden rajz- vagy animációs-filmet animének hívnak, míg nyugaton csak és kizárólag a japánban készült rajzfilmeket nevezik így. Alapvetően az anime és a hagyományos rajzfilmek készítése teljesen megegyezik, de ezzel szinte véget is ér a hasonlóság. Míg nyugaton általában a rajzfilmek gyerekeknek készülnek, addig az animék csupán egy része szól a legfiatalabbaknak. Az animét, akárcsak a mangát minden korosztály szívesen nézi, és minden korosztály megtalálhatja a neki legmegfelelőbb történetet. Bár az elmúlt években egyre több olyan nyugati rajzfilm sorozat készült, aminek elsődleges célcsoportja a felnőttek. (Pl.: Family Guy, American Dad, South Park).

13

Mivel a japán vallás és ideológia nagyban különbözik a nyugati keresztény felfogástól, így sokszor negatívan ítélik meg az animét, mert egy olyan ember számára, aki még nem találkozott a Távol-Keleti eszmékkel, annak az ábrázolás mód furcsa lesz, a történet pedig erőszakos, túl sok és túlságosan nyílt szexuális ábrázolást lát benne. Vagy épp fordítva, a történetet idealizáltnak, és már-már romantikusan giccsesnek érzi. „A ORTT egy 1999. április végi döntése értelmében nyolcmillió-harminc-ezer forint pénzbüntetésre ítélte az RTL Klub kereskedelmi televíziót – immár másodízben- a Dragonball-Z című japán rajzfilm (anime) sugárzásáért. A tévétársaság további döntetésektől tartva levette adásáról a sorozatot. A Dragonball-kártyák árusításával foglalkozó játékboltokban és a trafikokban valamint a Csíki-hegyek és a Törökugrató úti általános iskolákban gyűjtés folyt a sorozat visszaállítását követelő nyilatkozat aláírására, kiskamaszok ezrei boldogtalanok a döntés nyomán.” (Vágvölgyi, 2004, 161. o.) Amint az idézetből is látható, hogy Magyarországon is erős ellenérzések alakultak ki az animével szemben. Az ORTT szerint az RTL Klubon leadott anime „ártalmas” a kiskorúaknak. Ettől függetlenül elég csak néhány ma már huszonéves fiatalt megkérdezni, hogy szerette-e a Dragonball-Z című rajzfilmet, a válasz általában igen lesz. Azóta ez a vélekedés nehezen szűnik meg, a mai egyetlen animét sugározó csatorna (Animax) csak este kilenc óra után kezdi el a sorozatok vetítését. Ettől függetlenül sokan nézik az adásokat, és egyre többen kapcsolódnak be az anime-manga szubkultúrába. Az egyik legismertebb anime készítő stúdió a Ghibli, ami Hajao Mijazaki tulajdona. Az itt készült egész estés animék nem csupán a Japán néző közönség kedvencei, hanem a nyugati világban is nagy népserűségnek örvendenek. Az anime sorozatok áltálában 26 vagy 52 részből állnak, egy rész általában 20-25 perc. Természetesen előfordul az is, hogy egy-egy anime sorozat eléri 200 rész fölötti hosszt is, de ezek a ritkábbak. Vannak egész estét betöltő filmek, illetve vannak kiegészítő történetek is, amelyek egy kész sorozat mellékszálait zárják le, ezeket OVA-nak (Original Video Animation) vagy OAV-nak (Original Animated Video) (magyarul: eredeti videó animáció) nevezik. Nevüket onnan kapták, hogy ezek az animék eredetileg videón jelentek meg; ma már természetesen DVD-n kaphatók.

14

Meglehetősen nehéz az animékről általánosságban beszélni. (Csak úgy, mint a mangákról, vagy például a film-iparról, vagy akár az irodalomról.) Minden anime más, és annyira sok műfaj van, hogy nehéz közös ismertető jegyet találni bennünk, azon kívül, hogy japánok alkották és animáció. 4.3. Anime és manga stílusok Akárcsak a filmnek, itt is sokféle stílus létezik. Ezeken a stílusokon keresztül válogatja mindenki, hogy melyik műfaj áll a legközelebb hozzá, és milyen fajtákat szeret a leginkább nézni vagy olvasni. A legtöbb mangából csinálnak animét is, illetve fordítva is igaz, hogy néha animéből csinálnak később mangát. A sónen mangák és animék főleg fiúknak szólnak. Általában adott egy főhős, akinek valamiben fejlődnie kell, hogy el tudja érni a célját, így a kamaszkorban élő fiatalok jól tudnak azonosulni a főszereplővel. Bár általában fiúknak szól, így nem olyan erős benne a szerelmi a szál, mint a lányoknak szóló sódzsoban, de itt is gyakran a történet szerves része a szerelem. A leghíresebb sónen mangák vagy a sportról szólnak, vagy pedig harcról. Az elmúlt évek nagy kedvencei is ezekből alakultak ki. Ilyen például a Naruto, Death Note, Bleach vagy a Shaman King. A sódzso mangák általában lányoknak szólnak, erős bennük az érzelmi szál. A főhősnő beleszeret a főhősbe, de sajnos nem lehetnek azonnal egymáséi, különféle bonyodalmak adódnak és így csak a történet végére teljesedhet be szerelmük. (Akárcsak a romantikus regényeknél.) A sódzso mangák a 60’as évektől nyertek egyre nagyobb teret, addigra a mangakák között egyre több női rajzoló is megjelent. A 70’es évektől pedig a manga piac nagy szegmensét a sódzso mangák foglalják el. A történet főszereplői általában bisódzsok (bi azt jelenti szép, sódzso azt hogy lány, tehát szép lányok). Ha pedig a főszereplő fiúról van szó, akkor őt bisónenek (szépfiúnak) nevezzük. Az egyik leghíresebb sódzso manga a Sailor Moon, ami a sódzso mangák másik nagy speciális típusába a mahósódzsoba (mágikus sódzso) tartozik. Magyarországon is vetítették, és sokan nézték, nem csak lányok. Ez ilyen műfajú animékban általában az egyszerű főszereplő lány változik át valamilyen csoda folyamán olyan varázserejű lánnyá, aki a hatalmánál fogva képes megmenteni vagy az emberiséget vagy pedig a saját népét. Ennek a műfajnak további képviselői: Cardcaptor Sakura, Wedding Peach, Full Moon o Sagashite.

15

A sódzso egyik altípusa a smut. Ez az elnevezés a brit képregényeknél használják, azokra, amelyek nyíltan ábrázolnak szexuális együttlétet. Ezeknél a mangáknál, bár a történet inkább romantikus sokszor a főszereplők szexuális együttlétét is bemutatja. Ezeket nem szabad összetéveszteni a hentai stílussal, amit egyszerűen rajzolt pornóként lehet aposztrofálni, és a célközönsége a felnőtt férfiak. (Bár ez nem egyedi, hiszen elég a felnőtt ponyvairodalmon belül a romantikus regényekre gondolni, ahol gyakran a szeretkezéseket részletesen leírják.) A dzsószei hasonlít a sódzsohoz, csak ez az idősebb korosztálynak szól, általában a dolgozó nőknek szól. A történetben gyakran ábrázolt téma a szerelem, illetve a házasság, valamint a pályaválasztással járó problémák. A felnőtt férfiaknak a szeinen stílusú képregények készülnek. Ezek hasonlítanak a sónenhez, ám történetük sokszor komorabb, vagy pedig brutálisabb. A gyerekeknek szóló animét, mangát kodomoként (japánul gyereket jelent) szokták nevezni. Ezek a legfiatalabb korosztálynak szóló művekben általában központi helyet foglal el a család vagy a kedves háziállatok, illetve a mindennapi apró történések elmesélése. Ilyenek például a Pokémon –amit hazánkban is vetítettek-, Astro Boy, Yotsubato!. Természetesen a japán kultúrában is megtalálhatóak az általános elnevezések egy-egy animére vagy mangára: dráma, komédia, akció, fantasy, sci-fi. További szegmense a mangáknak illetve kisebb mértékben az animéknek az azonos neműek szerelmének ábrázolása. Ezt, ha férfiak közötti romantikus érzelmeket ábrázoló mű, akkor Boys’ Love-nak (BL), jaoi-nak vagy éppen sónen-áj-nak, nevezik, ha pedig lányok vagy nők közötti romantikus kapcsolatot mutat be, abban az esetében ez juri vagy sódzso-áj neveket kapta. Fontos tudni, hogy ezek általában az ellentétes neműek szokták olvasni, tehát a Boys’ Love mangákat a lányok, a jurit pedig fiúk.

16

A jaoi a 1970’es évek végén a 1980’as évek elején kezdte el hódító útját. Elsőként a sónen mangákhoz és animékhez készült dódzsinsikben, (fanok által készített képregények, amelyek már egy meglévő történet szereplőit használják fel, és olyan történeteket alkotnak, amelyek az eredeti történetben nem történhetnek meg) mint egy paródiaként használták az egyneműek szerelmét. Később a jaoi mangák egyre keresettebbek lettek, és már egyedi szereplőket és egyedi történeket alkottak a mangakák. A jaoi mangákban a szerelem a fő téma, épp úgy mint a sódzsoban, csak itt a főszereplők férfiak vagy fiúk. Az ő szerelmüket, kapcsolatuk alakulását mutatja be. Sokszor előfordul, hogy egyes sódzso mangák mellékszálaként két férfi szereplő kapcsolatát is bemutatja a szerző. Úgy gondolom, hogy ebben a szubkultúrában mindenki belebotlik ebbe a műfajba, és természetesen emiatt a megítélése is meglehetősen megosztó a szubkultúrán belül. Mégis nem gondolom, hogy ennek hatására bárki is megváltozatná a nemi identitását. Ha valaki először találkozik Boys Love témájú mangával, az első néhány oldalon sokszor fel sem tűnik az, hogy a két szerelmes főszereplő, fiú. Miért is van ez? Általában az egyik fiút, aki a befogadó fél, nagyon lányosra rajzolják. Nagy szemekkel, általában alacsonyabb, karcsúbb, nőiesebb, mint a másik fél, akit igazán férfiasnak, sokszor erősnek és nemtörődömnek, úgymond „macsónak” ábrázolják. A szereplőket gyakran nevezik ukenak és semenek. Ezek a fogalmak a harcművészetekből származnak, és nem hordoznak semmilyen diszkriminatív értelmet. A seme a japán semeru (támadni) szóból alakult ki, míg az uke a japán ukeru (befogadni) szóból alakult át. Így amikor egy szereplőt uke jelzővel illetünk, sokszor egy vékony, femininebb karaktert kell elképzelnünk. Ha pedig a karakter seme jelzőt kap, akkor egy magasabb maszkulinabb szereplőt képzeljünk el. Természetesen a szereplők a Boys’ Love mangákban és animékben erősen idealizáltak és bisónenként jelennek meg. A leghíresebb és legelterjedtebb Boys’ Love mű a Gravtitation, amit már a magyar Animax is vetített, illetve már az eredeti mangát is lehet kapni a magyar könyves boltokban.

17

4.4. Legújabb őrület a Magyar manga és anime piacon: Naruto A Kisimoto

Naruto Maszasi

című

mangasorozat

alkotása.

1999-ben

adták ki az első fejezetet a Japánban. Eddig összesen 47 kötetnyi mangát adtak ki, és nem csupán Japánban, hanem Amerikában is nagy népszerűségnek örvend. Az angol nyelvű kiadás többször is megjelent az USA Today könyvlistáján, a 7. kötet pedig a fogyasztók szavazati alapján elnyerte a 2006-os

Quill-díjat

képregényalbum

a

legjobb

(Graphic

Novel)

kategóriában. (Bookreporter 2007. 2 ) 2. kép Jelenet a Naruto című animéből Forrás: internet

Később anime is készült belőle, amit a magyar Animax is képernyőre tűzött 2002 októberében. Eddig az animéből Japánban több 350 részt vetítettek le eddig. A történet egy kitalált valóságban játszódik, ahol a világban önálló, elszigetelt politikai egységek, földek találhatóak, melyeket földesurak irányítanak. Az egyes földeken belül rejtek falvak találhatóak, olyan települések melyeket nindzsák lakják. A történet egy kisfiúról szól, Udzumaki Narutoról. A fiú születése idején egy kilencfarkú róka démon pusztít a faluban, amit a Negyedik Hokage 3 képes legyőzni, és a lelkét saját fia testébe zárja, ám ebbe belehal. A falu vezetője megtiltja a faluban élőknek, hogy beszéljenek a végzetes harcról. Emiatt a Narutot a faluban senki nem szívleli, és félnek tőle. A történetben a nindzsákat kiképzik.

2 3

URL: http://www.bookreporter.com/features/awards-quill.asp utolsó letöltési dátum: 2010. április 19. Hokage: A hokage(„tűzárnyék”) Avarrejtek – a Naruto c. sorozat helyszíne- vezetőjének titulusa.

18

Miután az első nagy vizsgán túl jutnak, a nindzsa-tanoncokat háromfős csoportokat osztják. Minden csoport elején egy jól képzett nindzsa lesz a vezető. Naruto csapata a Hetes csapat, tagjai Udzumaki Naruto, Ucsiha Szaszuke, Haruno Szakura. Vezetőjük „másoló nindzsa” Hatake Kakasi. Mindenféle küldetésekre küldik ki a csapatokat, ahol a tagok állandóan fejlődnek. A harcok során megismerjük a szereplőket, a múltjukat, különféle harc-technikákat, illetve azt is, hogy a személyes tragédiájukat hogyan képesek feldolgozni. Szép példát mutat arra, hogy rivalizálásból, hogy alakulhat ki barátság, milyen az igazi önfeláldozás és azt, hogy csapatban dolgozni egy közös célért a valóban fontos, és így képes mindenki kihozni magából a legtöbbet. A legtöbb kritikus szerint a Naruto című sorozatban dicsérendő az állandó karakterfejlődés, nagyon jó benne a harc és komédia egyensúlya még akkor is, ha sokszor túl nagy hangsúlyt kap a sónen mangákra jellemző harcjelenetek. Közkedveltsége révén több más a sorozaton alapuló produktum került napvilágra, például számítógépes játékok, gyűjtögetős kártyák és figurák valamint plüss játékok.

4.5. Egy történet, ami komolyabb a halálnál: Death Note A Death Note (Halál Lista) Óba Cugumi története és Obota Takesi rajzai alapján készült mangasorozat. Bár ez is fiúknak szól, tehát sónen manga, mégis a történet, amit feldolgoz sokkal komolyabb témát feszeget, mint a legtöbb fiatal fiúknak szóló történet. Összesen 12 kötetnyi mangát adta ki belőle, egy 37 részes animesorozat is készült, illetve két kiegészítő OVA, továbbá egy élőszereplős film is, aminek a bevétele a szigetországban meghaladta az akkor debütáló Da Vinci kódét is, továbbá amit 3. kép A Death Note c. manga előlapja Forrás: internet

a magyar mozik is vetítettek.

19

A történet szerint a főszereplő Jagami Raito (egyes fordításokban: Light) egy magas intelligenciával megáldott fiú, akinek az édesapja rendőrfőnök. Egy napon Raito a földön talál egy Halál Naplót, amit egy sinigami (a japán kultúrkörben: halál isten), Rjúku dobott el a földre. A Halál Napló használatának két fő szabálya van: akinek a neve bekerül a naplóba az 40 másodpercen belül szívrohamban meghal, (kivéve, ha valamilyen más halálnemet nem írnak a neve mellé) illetve a napló használója elfogadja, hogy a halála után a két világ között fog örökké bolyongani és soha nem talál megnyugvást a lelke. Raito úgy gondolja, hogy az ő feladata a tökéletes jövő megalkotása, ahol nincsenek bűnözök. Ezért először csupán csak az emberellenes bűntettek elkövetőit gyilkolja meg a Halál Napló segítségével, de később túlságosan ráérez a hatalom ízére, és már mindenkit megöl, aki hátráltatja az ő tökéletes világról szóló elképzeléseit. Ellenfele egy másik magas intelligenciával megáldott nyomozó L, akit a japán rendőrség kér fel, hogy felkutassák a titokzatos haláleseteket, amelyeket Kira (az angol killer szó rövidült és eltorzult változata) névhez fűznek. Itt kezdődik el kettőjük pszichológiai macska-egér játéka. Óba nyilatkozata szerint sorozatával nem szándékozott semmiféle mélyen filozofikus témát feltárni. Ha azonban mégis a sorozat üzenetét kellene megfogalmazni, az véleménye szerint csupán annyi, hogy „egyszer minden ember meghal és többé nem tér vissza, ezért próbáljuk meg kihozni az életből a legtöbbet, amíg tehetjük”. Óba nem szándékozott sorozatával ideológiát létrehozni vagy ítéletet mondani jó és gonosz felett. (Wikipedia 4 ) Ugyanakkor felmerülhet a kérdés, hogy ez mennyire befolyásolja a fiatalokat. Ám úgy gondolom, ahogy lövöldözős számítógép játékot játszó fiatal sem megy ki az utcára lövöldözni, úgy az anime illetve a manga hatására sem kell attól tartatunk, hogy a fiatalok Halál Naplókat írjanak, és öljék meg az igazi vagy vélt ellenségeiket.

4

Sajnos nem találtam más forrást, ahol megfelelően volt leírva Óba Cumugi nyilatkozata. URL: http://hu.wikipedia.org/wiki/Death_Note, utolsó letöltési dátum: 2010. április 16.

20

4.6. Kreatív jelenségek az anime-manga szubkultúrában Talán kevés olyan szubkultúra létezik, amely tagjai ilyen sokrétű, és ilyen színes kreatív tevékenységet folytatnak. Az anime-manga világában nem csupán a vizuális ingerek érik a fiatalokat, hanem a történetre is hasonlóan nagy hangsúlyt fektetnek. A fiatalok képesek megtalálni azokat a kreatív tevekénységeket ebben a szubkultúrában, amiben a legjobban tudnak kibontakozni. Sőt ez a szubkultúra a különösen tehetséges alkotókat kiemeli, és mintegy csoportvezetőnek, egyfajta követendő példaképnek választják. Ha egy tehetséges alkotó azt mondja, hogy ő ezt az animét/mangát szereti, érezhetően megnövekszik annak a specifikus mangának/animének élvezőinek száma. A legtöbb kamasz szeretne valamiben kitűnni a többiek közül, valami egyedit alkotni, egyedit szeretni. Bár emiatt sokszor kialakul az, hogy bár jó egyedinek lenni, rossz, ha senkivel nem tudom megbeszélni a saját élményeimet, megosztani a gondolataimat. Emiatt is alakul ki az, hogy a fiatalok specifikus érdeklődési körrel csoportokba tömörülnek. Rengeteg formája van annak, hogy valaki kibontakozzon az anime-manga szubkultúrán belül. A rajztehetséggel megáldott ifjak fanartokat készítenek. Fanart, olyan rajz, ami az anime stílusjegyeit hordozza. Készülhet saját ötlet alapján, vagy ismert művek másolósával, legtöbbször már kitalált anime és manga szereplőket ábrázol. Más fanok, akik a képzőművészetben nem annyira járatosak, ám tehetségesen írnak, fanfictiont írnak. A fanficition olyan rajongók által írt történet, aminek szereplői már meglévő anime vagy manga szereplők. Az ő karaktereit használja fel a saját maga áltál készítetett történetben. A fanficition lehet teljesen történethű, de történhet kitalált világban, illetve akár ő maguk is találhatnak ki szereplőket, akiket beleírnak a történetbe. A legtöbbször a központi téma a szerelem, és nem egyszer azonos nemű szereplők szerelmét mutatják be. Ha férfiakról van szó, akkor ezt az angol slash szóval szoktál jelölni. Bár meg kell jegyezni, hogy fanfictionokat nem csupán az anime manga szubkultúrán belül alkotnak, hanem rengeteg tv-sorozat, mozifilm és könyvkapcsán is lehet találkozni ilyen írásokkal a neten.

21

A harmadik csoport a cosplay az angol costume play szóból rövidült le, és ez a kifejezés terjedt el, magyarul annyit tesz, hogy jelmezes felvonulás. A cosplay lényege, hogy a kedvenc anime vagy manga szereplő ruháit megvarrják, vagy varratják és magukra öltik. Ebben a ruhában fényképeket készítenek, vagy akár eljátsszák a kedvenc jelenetüket. Később nagyobb nyilvánosságot a már Magyarországon is megrendezésre kerülő AnimeConon kaptak. Itt lehet indulni egyéni versenyzőként, vagy csoportban (Craftmanship), illetve lehet előadásokat is csinálni. Ez lehet ez humoros színjáték, egy táncolós-zenés jelenet vagy, ahogy már jeleztem lehet egy jelenet az adott animéből. Az AnimeConon indul Cosplay verseny, az itt szereplők versenyeznek egymással, és nagy érdem, ha valaki megnyeri az első helyet. Sokan szoktak beöltözni „csakúgy”, nem indulnak versenyen, egyszerűen csak élvezik, hogy a kedvenc szereplőjük bőrébe bújhatnak legalább egy kis ideig. Egy-egy jó kosztüm elkészítése sok időbe telik, nem csupán varrni kell, hanem egyéb anyagokat is kreatívan elhasználni ahhoz, hogy egy szereplő a lehető leginkább hasonlítson a megrajzolt karakterhez. Ezért a cosplay készítők gyöngyöket, tollakat, műgyantát használnak, illetve van, aki már nem használt parabola antennát használt fel a teknőspáncél elkészítéséhez. „A cosplayerek között barátságok is szövődnek, hiszen ők – ahogy a veteránok megfogalmazták – „ellenfelek és nem ellenségek”. Folyamatosan motiválják és segítik egymást ötletekkel és anyagokkal, arra törekszenek, hogy a másik is minél jobb legyen a megmérettetéskor. A családjuk eleinte csodálkozva, sőt megrökönyödve fogadta új érdeklődésüket, később viszont beletörődtek gyermekük hobbijába, és a szülők közül sokan segítenek anyagot keresni, varrni, barkácsolni.” (Matóné, 2009, 15. o.) A negyedik nagy csoport, ahol a legtöbb fiatal kiélheti kreatív vágyait, az AMV készítés. Az AMV (Anime Music Video- zenés anime videó), mindenki számára elérhető, aki legalább felhasználószinten ismeri a számítógépes videó vágó programokat. Általában egy vagy több animéből zenére összevágott klip. Van úgy, hogy a zene határozza meg az elkészült filmmontázst, de van, hogy az anime hangulatához, vagy egy-egy karakter jelleméhez választják a zenét. A zenék lehetnek ismert japán popdalok, vagy közkedvelt nyugati zeneszámok, de egyre gyakoribb a magyar zenepiacról származó dalok felhasználása is. Itt is különféle kategóriákba sorolják az elkészült AMVket, lehetnek: comedy, drama, dance, parody stb.…

22

Összességében elmondhatjuk, hogy az anime-manga szubkultúrában a tagok nem csupán egy új kultúrát ismernek meg, hanem kreativitásukat és tehetségüket is kibontakoztathatják, és ezt a szubkultúra tagjai elismerik.

4. kép Cosplayerek az AnimeConon Forrás: www.cosplay.hu

23

5. Kutatás bemutatása Az ifjúsági korszakváltás és a szubkultúrák térhódításával egyre fontosabb, hogy ne csupán a szociológiai és kulturális antropológiai szemszögből vizsgáljuk ezt a kérdéskört, hanem a nevelés tudomány is felfedezze magának ezt az új társadalmi normát. Az intézményes nevelésben résztvevő fiatalok egyre inkább „szubkultúrásodnak”, és sok nevelő úgy érzi, hogy képtelen lépést tartani a fiatalokkal. Pedig az életükben egyre nagyobb teret hódítnak el a szubkultúrák, különösképpen a zenei szubkultúrák. Bár az általam vizsgált anime-manga szubkultúra, nem a zenére épül, hanem egy nép egész kultúrájára, így, nem a megszokott aspektusokat fogom vizsgálni. Mivel jóval többrétegű ez a szubkultúra, mint a legtöbb ezért ritkán történik meg az, hogy valaki véglegesen kikerüljön ebből a szubkultúrából, mert, ahogy az ízlése változik, úgy fordulhat más és más stílusú animékhez, mangákhoz, japán zenéhez, vagy élőszereplős filmsorozatokhoz. Ennek az is a különlegessége, hogy minden korosztály számára készülnek művek, csak úgy, mint az irodalomban, így mindenki megtalálhatja azt a műfajt vagy alkotót, aki legközelebb áll az ízlésvilágához. Az anime-manga szubkultúra segít megvalósítani a multikulturalizmust autodidakta módon. Hogy miért is fontos ez? Azért, mert a mai világban egyre gyakrabban találkozzunk a különböző kulturális csoportok együtt élésének nehézségével. Ritkán képes arra az ember, hogy elvonatkoztasson a saját kultúrájában megjelenő alapvető torzításoktól, melyek az egészséges pszichológiai vagy kulturális mechanizmusok működésének velejárói. (Gaál, 2008.) Mégis azzal, hogy a rajongó elkezd olvasni történeteket, amelyek egy másik kultúrában játszódnak, és főleg, ha ezek a történetek el is nyerik a tetszését, akkor akaratlanul is elfogadja egy másik kultúra értékeit. Rádöbben arra, hogy a nyugati világképtől eltérő világszemlélet is lehet adaptálni, és ahogy egy ismerősöm fogalmazott „ők is olyan emberek, mint mi”. Az interjúkat, csupán néhány általam jól ismert személlyel fogom elkészíteni, így hosszabb és mélyebb feltárásra lesz lehetőségem. 18 és 28 évesek között készítem el a felmérést, ezek a fiatalok, már mind régóta ismerik és tagjai ennek a szubkultúrának. Úgy gondolom, hogy ezeknek a fiataloknak már van egy bizonyos rálátásuk arra, hogy hogyan is befolyásolta az életüket az, hogy egy szubkultúra tagjai (voltak) hosszú időn keresztül.

24

Így egy új szegmensét láthatjuk meg a szubkultúrának: nem a most bekerülő fiatalok érzéseit tárjuk fel, hanem azt, hogy hogyan hat ki az egyén életútjára egy csoporthoz való tartozás.

5.1. A kutatás kérdései A szakdolgozatban döntően kvalitatív metodológiát használok, ezért nem hipotéziseket fogalmazok meg, hanem kutatási kérdéseket. • Hogy látják a szubkultúra tagjai, hogy a japán anime-manga szubkultúrához való kapcsolódás befolyásolja-e az egyén pályaválasztását? • Mit gondolnak az általam megkérdezett interjúalanyok, hogy vajon fejlesztie a kreativitást egy olyan szubkultúra ahol a képi megjelenítés nagyban meghatározza szubkultúra fő elemeit? • Miért szeretnek a szubkultúra tagjai alkotni, és miért olvasnak és néznek más rajongók által készített műveket? • Mi vonzza a fiatalokat az anime és manga szereplőkben? Létezik virtuális példakép szerintük? • Rejlik-e benne deviancia, és ha igen, akkor ezt a tagjai felismerik-e, és elítélik-e? • Vajon fejleszti-e a melegség elfogadását egy olyan kultúra megismerése, ahol elfogadott az azonos neműek szerelmének ábrázolása?

5.2.Alkalmazott módszerek A felvázolt kutatási kérdéseket legjobban az interjú kvalitatív mérésével lehet feltárni, továbbá egy személyes reflexiót is tartalmaz a szakdolgozatom, ahol a saját tapasztalataimat fogalmazom meg. „Mára a reflektív szemléletnek jól kialakult álláspontja van a gyakorlati tevékenységet, a gyakorlati szakember tudását, a tudás és a cselekvés kölcsönhatását és fejlődését, valamint a gyakorlati szakember elméletalkotó szerepét illetően.” (Falus, 2003. 95. o.)

25

Kvalitatív fél strukturált interjú „Az évtizedek folyamán tehát kikristályosodott egy pedagógiai kutatási módszeregyüttes, amely jól elhatárolható a kvantitatív, méréses, empirikus módszerektől. E kutatási módszerek eredetét talán úgy lehet megragadni, ha az emberi viselkedés vizsgálatával kapcsolatos fejleményeket nézzük meg. A viselkedés lélektani megközelítés mellett (mely az

emberi

magatartásváltozás

előidézésének,

mérhetőségének

tulajdonított

nagy

jelentőséget) megjelent egy újabb felfogás, mely szerint az emberi természetről gyűjtött információk nagy része nem rendezhető el mennyiségi mutatók mentén.” (Szabolcs, 1999. 344. o.) „A félig strukturált interjú esetén csak a feltétlenül érinteni kívánt kérdéseket és szempontokat adjuk meg, ezen belül a kérdező szabadságot kap. Vagyis nyitottnak kell lennie a válaszadó feleletire, gondolataira és ennek megfelelően - a megadott tág keretek között - folytathatja le az interjút. Ez a technika az említett fenti két eset között helyezkedik el, magában foglalja a kutatási gyakorlatban alkalmazott interjúk többségét. „ (Sánta, 2009, 66. o.)

26

6. Kutatási eredmények Az eddigi ifjúsági szubkultúrákról szóló kutatásokban általában csak abból aspektusból vizsgálták a kérdést, hogy miként befolyásolja a fiatalok életét a szubkultúrához kapcsolatuk az adott pillanatban. Ritkán vizsgálják azt, hogy ez hogyan hat ki a későbbi életükre, a pályaválasztásukra, munkahelyük megválasztására. Mivel egyre több fiatal lesz tagja különböző ifjúsági szubkultúráknak, így lényeges, hogy ne csak jelenben megjelenő hatásokat vizsgáljuk, hanem megpróbáljuk azt is feltárni, hogy későbbiekben hogyan hat ki rájuk a kamaszkorukban ért behatások. A kutatásom nem reprezentatív, mélyfúrás jellegű. Az interjú alanyokat, mind jól ismerem, közeli ismerőseim, akiket az anime-manga szubkultúra kapcsán ismertem meg. Azért választottam őket, mert tudom, hogy mindnyájuk már régen tagjai ennek a szubkultúrának, és képesek arra, hogy objektíven vizsgálják saját és mások viszonyulását a japán kultúrához. Egy fiatal, aki csupán most került be ebbe a szubkultúrába nem képes objektíven vizsgálni kapcsolatát a frissen felfedezett rajongásával. A rengeteg inger, új élmények elvakítják. Hacsak nem erősen fejlődött kritikai érzékkel van megáldva, nagy valószínűséggel hosszú időnek kell eltelnie ahhoz, hogy reálisan lássa előnyeit és hátrányait. Valamint szerettem volna választ kapni, arra, hogy mennyire befolyásolja a fiatalok életét az anime-manga és japán iránti rajongásuk. Létezhet az, hogy valaki ennek hatására az egész jövőjét úgy alakítja, hogy minél közelebb kerüljön rajongása tárgyához, Japánhoz? Erre kerestem a választ, és remélem, hogy valóban olyan kérdéseket vizsgálok meg, amelyek a neveléstudomány számára hasznosak lesznek. Az interjúkra egy háromfős fókuszcsoportos beszélgetésen és két egyéni interjún került sor, tehát összesen öt emberrel készítettem interjút. Mivel már minden interjú alanyomat jól ismertem, így úgy gondoltam, hogy a bemelegítő kérdésekkel nem szükséges foglalkoznom. Az interjúkat teázókban és kávéházakban készítettem el. Szerettem volna olyan helyet találni, ami semleges, és nem befolyásolja a válaszadók véleményét. Az interjú alanyaimmal régóta egy szubkultúrába tartozunk, így könnyebb volt velük elkészíteni az interjút, hiszen nem kellett semmilyen fogalmat sem elmagyaráznom, illetve amiatt, hogy régóta rajonganak az anime-manga iránt, segített egyfajta objektivitással tekinteni a szakdolgozat témámra. 27

Sok olyan témát is érintettük, ami segített abban, hogy jobban megértsem az esetleges hátrányait és előnyeit ennek a szubkultúrának.

6.1. Életpálya Az első nagy kérdés köröm, az volt, hogy vajon befolyásolja-e az egyén életpályáját egy olyan szubkultúra megismerése, ami nagyban kapcsolódik egy másik kultúra megismeréséhez. Az interjú alanyaim közül négyen mondták azt, hogy befolyásolta a továbbtanulásban őket az, hogy találkozott a japán kultúrával. Saját példámat is felhozhatom, hiszen engem, ha nem is a tovább tanulás során, de például a szakdolgozat témaválasztásnál erősen befolyásolt az a tény, hogy ennek a szubkultúrának sokáig aktív tagja voltam. Az anime-manga szubkultúra nem csupán egy a többség számára idegen, egzotikus nyelven elérhető (japán), de ahhoz, hogy esetleg közelebbről is megismerje, egyéb nyelvek ismerete (például angol) is szükséges. Így az, aki szeretne ebben a szubkultúrában hathatósan részt venni, annak muszáj egyre jobban fejlesztenie az idegen nyelvi kommunikációját. Az egyik interjú alanyom így fogalmazott: „… néha úgy éreztem, hogy kimaradok valamiből, ha nem eredeti nyelven olvasom, vagy fordítom. Ez inspirált.” (23 éves, nő, egyetemi hallgató – japán szakos) Azzal, hogy olyan szabadidős tevékenységet választ magának az illető, ami megköveteli, hogy egy idegen nyelvet is jól ismerjenek, sokszor a tanulmányai eredményeiket is megváltoztathatja. Hiszen, ha valamilyen iskolában elsajátítható tudást a szabadidős tevékenységében is kamatoztathat, akkor szívesebben tanulják azt a tantárgycsoportot. Valamint kihat arra is, hogy a tovább tanulássorán olyan pályát választanak, amihez nélkülözhetetlen az a tantárgy, amiből a középiskolában is jól teljesítettek. A szubkultúra nem csak a zenére épül, hanem egy másik nép kultúrájára, így az, aki megismeri, sok olyan ismeretet szerezz erről a nyugati ember számára oly egzotikus világról, amit később is kamatoztatni tud.

6.2. Kreativitás A következő nagy témaköröm az volt, hogy hogyan látják a szubkultúra résztvevői, hogy azok, akik bekerülnek egy olyan társaságba, ahol számtalan rajongói tevékenységgel találkozhatunk, befolyásolja-e kreativitásuk? Értem ez alatt a fanfictionok, a fanartok és a cosplay megjelenését, és elterjedését a szubkultúrán belül. Személyes tapasztalatom, hogy az anime-manga rajongótábora szereti és igényli az igényes rajongói műveket.

28

Nem hiába írnak ki az AnimeConokon és anime-manga újságokban is mind a három kategóriában versenyeket, pályázatokat. Ugyanakkor én sosem voltam elég tehetséges ahhoz, hogy olyan műveket alkossak, amit büszkén megoszthattam volna a többiekkel. Ezért érdekelt még az is, hogy vajon miért kezdnek írni, rajzolni a szubkultúra résztvevői? Az ismeretségi köröm többsége alkot, egyesek már mióta ceruzát tudnak a kezükben fogni, azóta rajzolnak, mások pedig mióta a betűket ismerik, azóta írnak. De mégis mi miatt írnak már egy kitalált szereplőről? „Más elképzelésem volt egy karakterről, be szerettem volna mutatni, mi motiválhatta egy döntésben, amire az aktuális sztori nem tért ki. Olvasni is a karakterek miatt kezdtem - érdekelt, hogy mások hogyan látják őket, vagy mit gondolnak különböző (meg nem történt, máshogy történt, stb.) szituációkról, eseményekről, kapcsolatokról”(24 éves, nő, egyetemi hallgató). Az idézetből is látszik, hogy a rajongók szeretik az erősen árnyalt karaktereket jobban megismerni, és hogy ezek a karakterek kellően valóságszerűek, így tovább gondolják a cselekedeteik okait. Ez fejleszti a kritikai és elemző kompetenciákat. Egy történet sokszor nem áll meg akkor, amikor az eredeti alkotó befejezi a cselekményt, a rajongók tovább gondolják és megmagyarázzák a történéseket, úgy ahogy ők azt gondolják. Empátiát tanulnak autodidakta módon.

6.3. Melegségfelfogás A japán kultúrában gyakran megjelenik az azonos neműek szerelmének ábrázolása. Nem csupán az animékben és mangákban, hanem az egész kultúrát kezdve a szamurájoktól áthatja az azonos neműek kapcsolata. Ez soha nem volt súlyosan elitélendő dolognak számító tény, hanem a távol-keleti szemléletben hasonló volt a felfogás az antikvitás korában ókori görögöknél. Aki ebbe a szubkultúrába bekapcsolódik, szinte minden műben megjelennek utalások arra, hogy létezik ilyen, bár csupán utalásként, amin a naiv olvasó átugorhat. De ha mondjuk a közösségi életben is részt vesz (értem ez alatt a chat- és fórumbeszélgetéseket) akkor minden esély meg van rá, hogy találkozzon vele. Elképzelhető az illető nem foglalkozik vele, vagy elhatárolódik tőle, de nem lehet nem tudomásul venni, hogy ilyen is létezik. Ha pedig felkelti az érdeklődését és utána néz-e, azt már egyéni ízlés válogatja. Ez a kérdéskör azért is foglalkoztat, mert számomra meghatározó az, hogy hogyan és mennyire fogadom el a másság tényét, erősen befolyásolta az, hogy fiatal tinédzserként találkoztam a homoszexualitással. Nem csupán szexuális felvilágosítás keretében, vagy a tévéadásokból.

29

Hanem az animéken és mangákon keresztül láttam ábrázolva, hogy egy ilyen kapcsolat minden előnyét és buktatóját. Úgy gondolom, hogy a toleranciát jól fejleszti, ha megpróbálunk belelátni egy kapcsolat mögé, nem pedig csak a kirakatot bámuljuk. Úgy gondolom, hogy a mai fiatalok már sokkal elfogadóbbak a mássággal szemben, mint a szüleik, hiszen ez már nem tabutéma, de mégis sokszor nem fogják fel, hogy ez az egyén saját krízise, hiszen elfogadni és belenyugodni abba, hogy „más vagyok, mint a többiek”, nem egyszerű. Bár természetesen tisztában kell lenni azzal, hogy a mangákban megjelenített homoszexuális kapcsolatok, csak idealizáltak, és nem teljesen fedik a valóságot. Az egyik interjúalanyom erről így nyilatkozott: „Tudom, hogy azért sokkal romantikusabb változatban van ábrázolva, úgy, mint ahogy a heteró kapcsolatok sem úgy vannak a real lifeban 5 , ahogy a mangában megjelennek, de azért nyilván nem az jut eszembe, mikor látom, hogy „fúj gusztustalan”, hanem hogy magányügye, a szexuális orientáltság, mint ahogy az is, hogy vegetáriánus vagy sem, dohányzik-e, vagy sem.” (24 éves, nő, egyetemi hallgató)

6.4 Virtuális példaképek? Érdekesnek tartom, még azt a tényt is megvizsgálni, hogy mi vonzza a fiatalokat az animék és mangák szereplőiben. Elképzelhető-e, hogy egy fiatal egy virtuális példaképet válasszon. Ha igen, akkor vajon miért? Két interjú alanyom is megjegyezte, hogy mikor először olvasott bizonyos mangákat, akkor sokszor megtalálta a saját magánéleti problémáit a képregényekben, ahol megoldást is kapott az adott szereplő. Így sokszor azt gondolták, hogy:„ha annak a szereplőnek sikerült, akkor nekem is menni fog!” Így egyfajta útmutatást kaptak. Talán a miatt is örvend nagy népszerűségnek az anime-manga, mert a szereplők között nem igazán találunk tisztán jó és tisztán gonosz szereplőket. Így könnyebb azonosulni a karakterekkel, mert, sokkal komplexebb jellemmel rendelkeznek a karakterek. Valamint a mangákban megjelenő problémák is gyakran közelebb állnak a való világ valós problémáihoz. (például: elvált szülők gyereke, egyetemi felvételik, szerelmi és párkapcsolati problémák) Ha ezek a karakterek képesek leküzdeni bizonyos problémákat, abból az olvasó/néző erőt meríthet, hogy ha a karakternek is sikerült, akkor nekem sem elérhetetlen cél, és meg tudom én is csinálni. Így mint egy önbeteljesedő jóslat kihat az egyén életére, mert elhiszi, hogy nincs olyan helyzet, amit ne lehetne elrendezni.

5

Real lifeban = való világban

30

6.5 Deviancia és veszélyek Létezik-e deviancia ezen a szubkultúrán belül? Ha létezik, akkor a rajongók mit látnak annak? Az interjúk során erre a felvetésemre négyen nemmel feleltek. Azt fogalmazták meg, hogyha devianciának tekintjük az extrém öltözködést, akkor azt lehet, annak tartja a többségi társadalom, de a felfogásuk szerint ez inkább csak az egyéniség kifejezése. A 21. században ritkán lehet olyan szintű extrémitással találkozni, amire azt lehet mondani, hogy kitűnik a megszokott közül. Az anime és manga rajongók között nem igazán lehet találkozni deviáns viselkedéssel, felfogással. Ám azért további veszélyek kialakulhatnak a szubkultúra tagjai között. Milyen veszélyek lehetnek ezek? Például, nem ritkán előfordul az, hogy a japán iránti rajongás átalakul egy fajta függősségé. Mint ahogy arról is tudni lehet, hogy sokan lesznek számítógép- játé- és internetfüggők, úgy alakulhat ki az is, hogy egyes tagok, már nem tudják kordában tartani rajongásukat, és az életük egyetlen örömét csak abban lelik meg, ha animét néznek vagy mangát olvasnak. Ezzel együtt jár az is, hogy másoktól eltávolodik az illető, és képtelen az egyéb szociális értekeit a rajongása tárgya fölé helyezni. Ezekre az emberekre kint japánban az otaku kifejezést használják. Bár nyugaton is elterjedt a használata, Japánban nagy sértésnek számít. Talán Magyarországon még nincsenek „igazi” otakuk, mégis fontos, hogyha azt vesszük észre, hogy a környezetünkben lévő fiatal mindjobban bezárkózik, nehezen teremt szociális kapcsolatokat, és tudjuk róla, hogy sokat ül a gép előtt, akkor érdemes mihamarabb érdeklődnünk, és ha szükségesnek látjuk, segítséget nyújtani számára. Véleményem szerint a homoszexuális kapcsolatok megjelenése az animékben és mangákban nem deviancia. Bár Matóné szerint ez már súrolja a deviancia határát. Ezek a művek nem a homoszexuálisok számára íródtak, hanem a heteroszexuális lányoknak, mégsem hiszem, hogy ennek hatására bárki is megváltoztatná a szexuális orientációját. Ebben a korban mindenki keresi a nemi identitását, így talán annyiban befolyásolja a fiatalokat, hogy a férfi ideál már nem az izmos, „macsó” típusú fiúk, hanem sokkal inkább az androgén kinézetű, femininebb karakterű fiúk lesznek az ideálok. Bár úgy gondolom, hogy minden korszaknak meg vannak a maga ideáljai, és az ideál változásokat nem lehet devianciának kikiáltani.

31

Egyedül a japán játékok egy külön műfaját hozták fel, mint olyan extrémitást, ami káros lehet azok számára, akik ezzel játszanak. Szeretném, az egész interjúszöveget közzétenni, mert úgy gondolom, hogy ez egy új, súlyosabb problémára hívja fel a figyelmet. Az internetezési kultúra sajnos nem elég fejlett még Magyarországon, és szülők bele sem gondolnak abba, hogy az aberráció hány formájával találkozhatnak a fiatalok az interneten szörfözve. Az interjú alanyom így fogalmozott ezzel kapcsolatban: „Az egyik ismerősömmel beszélgettem, és ő mesélte, hogy a rape 6 -animék és rape-gamek nagyon, nagyon mennek itt Magyarországon is. Ez azt jelenti, nem tudom, hogy hallottatok róla, hogy van egy szituáció, kiscsaj áll az állomáson és akkor beszáll-e a jövő vonatba vagy sem? Választhatsz, a támadás módját. És kiválasztod a támadás módját, és a játék levetíti. Ugyanez van animében, rengeteg játékban ez most nagyon dívik Japánban, és kezd átjönni az európai kultúrába. Nem mondom, ilyet egy gyerek játszik… Lövöldözős játékra azt mondom, hogy az nekem más, ez biztos egyéni, de az nekem, hogy valaki lövöldözős játékkal játszik az mást jelent, ott vezeti le a feszültséget, majdnem biztos vagyok benne, hogy nem kezd el rögtön az utcán lövöldözni. Viszont, ha egy embernek látja ez a normális, hogy egy animét így kiadnak, játékot így bárkinek… hogy valakit megerőszakolnak? Ez… ebben milyen élvezet van? Hogy valakit lelősz, azt mondom oké, ad ki, küldetés van, hogy megcsináld… de megerőszakolni egy tizennégy éves kislányt?” (24 éves lány, egyetemi hallgató) Én ezt elsősorban szexuális aberrációnak mondanám, ám úgy gondolom, hogy egy átlag anime-manga rajongó nem az ilyen szintű extrémitások miatt kezd bele az animék és mangák megismerésébe, és többség, ha teheti, elkerüli, és viszolygással tekint ezekre a játékokra. Ám nem baj, ha tisztában vagyunk vele, hogy ilyen extrém dolgokat is lehet találkozni az interneten. Ez még inkább felhívja a figyelmünket, hogy fontos megbeszélni a fiatalokkal, azt, hogy amivel az interneten találkoznak, sokszor nem valós, és nem elfogadható érték. Talán többet kellene az internet veszélyeiről beszélni az iskolákban is, és jó lenne, ha több fórumon is foglalkozni. Az idősebb generációk, akik nem olyan szinten és gyakorisággal használják az internetet, mint a gyermekeik, el sem tudják képzelni, hogy milyen veszélyeket rejthet.

6

Rape: angol szó, erőszakot tenni valakit. Raping game – megerőszakolós játék.

32

7. Milyen egy szubkultúra tagjának lenni? Szeretnék kitérni a saját élményeimre, amit ebben a szubkultúrában szereztem. Nem véletlen, hogy a szakdolgozatom témájának is az ifjúsági szubkultúrákat választottam. Számomra meghatározó volt az a több mint négy év, amíg aktívan részt vettem benne. Azt hiszem olyan sok barátot, ismerőst, és élményt szereztem ezáltal, amit soha nem lehet elfelejteni, és amiért mindig is hálás leszek. Azt gondolom, hogy a fiatalok éltében egyre fontosabbak a kortárs csoportok hatásai. Az állandóan fejlődő tudományos világképben nehéz hasonló normákat fontosnak tartani, mint a szüleink. Ezért is fordulnak a legtöbben a kortársaikhoz. Azokhoz az emberekhez, akik magyarázat nélkül is megértik a beszédüket, akiknek hasonló problémáik vannak, és majdnem ugyanazt látják a világból, mint ők. Természetesen a kortárscsoportok nem helyettesíthetik a szülők által megtermett biztonságos hátteret. Ám a serdülőkorban a fiatalok többnyire eltávolodnak ettől a biztos világtól, és saját maguk próbálják felfedezni és megtalálni a számukra elfogadható világnézetet. Kiskorom óta meglehetősen fogékony voltam a társaságban lezajló interakciókra. Szerettem csapatba tartozni, szerettem a közös játékokat, csoportban dolgozni. Mindig kerestem a lehetőséget, hogy közösen, a többiekkel együtt tölthessem el az időmet. A másik jellemző személyiség jegyem, hogy mindig is szerettem álmodozni, és egy másik világba menekülni. Ezért is alakulhatott ki bennem a könyvek szeretete, rengeteget olvastam – és olvasok a mai napig. Az olvasás szeretetétől már csak egy lépés volt az, hogy megpróbálkoztam az írással is. Sajnos rá kellett később döbbenem, hogy nincs hozzá akkora tehetségem, mint szeretném, ám ez nem vette el a kedvem az olvasástól. Amikor először láttam olyan sorozatot ami science fiction volt, meglepődtem, hogy mennyire magával tud ragadni egy olyan világ, ami a valóságban nem létezik. Utána hosszú időn keresztül nem tudtam szabadulni az érzéstől, hogy nekem ilyen történetek valóak, én bármit be tudok fogadni. Bár már elmúlt az igazi nagy rajongásom az animék és mangák iránt, de a mai napig a szubkultúra tagjaként gondolok magamra.

33

Mert bár már nem intenzíven foglalkozom vele, és a szabadidős elfoglaltságaim is megváltoztak, a mai napig szívesen leülök a számítógép elé, és elolvasok egy mangát. Animét már nem nézek. Igazából soha nem is szerettem „animézni”, többek között, mert nem volt elég jó a számítógépen, így állandóan akadozott a kép, illetve az olvasni mindig is nagyobb kikapcsolódás volt számomra. Nem tudom pontosan, hogy az elmúlt hat év alatt, amióta „animés” lettem, pontosan hány animét és mangát láttam. De azt bizton állíthatom, hogy nagyban befolyásolta a világképemet, a felfogásomat bizonyos dolgokról, és hatására sokkal empatikusabb lettem. Tudom, hogy ennek köszönhetően olyan barátokat szereztem, akikkel még sok év után is tudom tartani a kapcsolatot, és bár a fő összekötőszál a mai napig a keleti kultúrák iránti rajongás, a beszédtémáink ennél sokkal bővebbek és személyesebbek lettek. A rajongás igen fontos szerepet játszik az ifjúsági szubkultúrákban. Azokban, ahol valamilyen zenei műfajra helyeződik a hangsúly, ott általában a zenekar(ok) iránt rajonganak a fiatalok. Poszterekkel aggatják teli a szobájuk falát, próbálják a zenekar tagjainak öltözködését, haját, sminkjét, kinézetét másolni. Szeretnének olyan sikeresek, és különlegesek lenni, mint a példaképük. Az anime-manga szubkultúrában ugyanez jelenik meg. Egy-egy anime főszereplőjének a jó tulajdonságait szeretné a rajongó magáénak mondani. Szeretne olyan erős, kitartó lenni, mint - a talán nyíltan meg sem fogalmazottpéldakép. Például, mikor valaki cosplayel, egy ideig egy másik ember bőrébe bújik (épp úgy, mint farsangkor volt szokás), és míg a ruha rajta van, addig ő maga is fel van ruházva azokkal a személyiségjegyekkel, amelyek miatt a szereplőt annyira megszerette. Talán benne van az is, hogy legtöbb anime szubkultúra tag, a saját kortársa között, például az osztályában, sokszor a perifériára szorul. Mivel egy másik kultúra szokásait veszi fel, nehezen lehet beilleszteni ezeket a viselkedésmódokat egy megszokott rendbe. A saját életemben is nehéz volt azokat a felvett magtartás módokat, amelyeket az animékből vettem fel beilleszteni a mindennapjaimba. Hogy milyen viselkedési jegyekre gondolok? Ilyenek voltak például a japán köszönések használata, vagy ha elnézést kértem, sokszor japánul tettem. Természetesen ezt a körülöttem lévők, akik nem voltak benne ebben a szubkultúrában, nehezen fogadták el. Nekik ez természetellenes volt, ám az ember annyira belemerül ebbe a másik világba, hogy szinte nem is veszi észre, hogy másképp viselkedik, mint eddig. Ez persze sok konfliktust szül, aminek sokszor az lehet a hátránya, hogy az illető annyira bele merül ebbe a világba, hogy nem is marad más témája, és így nehezen épít kapcsolatokat a szubkultúrán kívüli emberekkel. 34

De léteik egy olyan előnnyel, főleg régebben, ha az ember egy új animét szeretett volna megnézni, a többséghez nem volt magyar felírat. Így ha érteni is akarta, hogy miről szól a történet, akkor muszáj volt az angol nyelvet egyre jobban elsajátítani. Ha kommunikálni akart külföldi csoportokkal és emberekkel, a kommunikáció nyelve az angol volt. Így azt hiszem, hogy az idősebb korosztály, akik már a kétezres évek elejétől állandó tagjai a szubkultúrának, nem csupán a multikulturalizmust tanulták meg autodidakta módon, de a nyelvtanulást is, ami fontos eleme a kompetencia alapú oktatásnak. A legtöbb szubkultúrában kialakultak olyan platformok, ahol a közös érdeklődési körrel rendelkező egyének találkozhatnak. Ez az anime-manga szubkultúrán belül az egyik nagy budapesti bevásárlóközpontnak a tetőkertje lett - jó időben, rossz időben pedig az étkezőt foglalják el találkozási pontként. Fontos, hogy olyan helyen legyen, ami szinte mindenki által könnyen megközelíthető, illetve az is szempont, hogy lehetőleg a maradásért ne kelljen fizetni. A fiatalok itt gyűltek össze szombat délutánonként, hogy eszmén kívül DVD-re kiírt animét és mangát cseréljenek. Megbeszélik a legújabb részek tartalmát, friss animékről számolnak be egymásnak, közösen rajonganak. Egy ilyen”meet”en (az angol találkozni szó alapján) meglehetősen aktív közösségi életet élnek a fiatalok. Arra emlékszem, hogy mikor én is jártam meglehetősen vártam a szombatokat. Nagyon jó volt olyan emberek között lenni, akikkel megoszthattam a gondolataimat. Valamint arra is emlékszem, hogy mikor találkoztunk, szinte nem is volt példa arra, hogy bárki is alkoholt hozott volna erre a találkozókra. Úgy gondolom, hogy ez ennek a szubkultúrának az egyedi jellemzője, hogy sem a „meet”eken, sem pedig az AnimeConon nem lehet találkozni alkohol mámorban úszó fiatalokkal. Úgy gondolom, hogy számukra sokkal nagyobb élmény a közös „fanolás” (az angol fan, rajongó szóból elkorcsosult szó, jelentése: rajongás), és mivel erre hetente csupán egy alkalom adódik, hogy félig strukturált keretben közösen megbeszélhessük az élményeinket, nem szeretnének akár csupán egy pillanatot sem elmulasztani belőle. Ettől függetlenül, akik távolról szemlélik a csoportot, talán azt hihetik, hogy ezek a fiatalok valamilyen tudatmódosító szer hatása alatt vannak, ez csupán annak a túláradó boldogságnak a megjelenése, amivel az ember ritkán találkozik nyílt színen.

35

Az életemet erősen befolyásolta az, hogy megismerkedtem ezzel a szubkultúrával. Meglepődtem azon, hogy mennyire másképp, és mégis ugyanúgy látják a világot a japánok, mint az európaiak. Úgy gondolom, hogy erősen meghatározó élményem volt számomra, amikor az első olyan animét néztem meg, amiben biztos voltam, hogy anime. Ezután már nem volt más lehetőségem, minthogy újabb és újabb animéket kutassak fel az interneten. Mint már korábban is írtam, a japán anime-manga kultúra egy nagy szegmensét elfoglalja az azonos neműek szerelmének ábrázolása. Aki ebben a szubkultúrában mozog, biztos, hogy találkozni fog ezzel a jelenséggel. A leghíresebb Boys’ Love mű a Gravitation. Természetesen mindenki másképp reagál: van aki undorodik tőle, mások tudomást sem vesznek, és vannak azok, akiknek megtetszik, és szívesen olvassák ezek a történeteket. Sokan, még a szubkultúrán belül is megkérdezik, hogy miért jó két férfi szerelméről olvasni? Nem elég, ha férfi és egy nő szerelmének harcát olvassák? Úgy gondolom, hogy aki Boys’ Love történeteket olvas, nem kizáró ok, hogy ne olvasson sódzso mangát is. Csupán egy Boys’ Love történetben nagyobb hangsúlyt kap az, hogy ez a társadalom által nehezen elfogadott dolog, így a szereplőknek nem csupán a társadalmi hátrányokat kell leküzdeniük, hanem saját maguk ellenérzéseit is. A legtöbb serdülő fiatal keresi az identitását, és ebbe a keresésbe a szexuális orientáció is beletartozik. Nem mondhatjuk azt, hogy azonos neműek kapcsolatáról való olvasás megváltoztatná az egyén szexuális orientációját. Sokkal inkább toleránssá teszi, hogy elfogadja a másságot és melegséget, és ezen ne meglepődjön meg, hanem teljesen természetes dolognak vegye azt, hogy két ember szereti egymást, nemüktől függetlenül. (Ezt pán szexualitásnak hívják. Nemtől függetlenül, az egyik egyén a másik személyiségébe szeret bele, nem pedig abba, hogy melyik nemhez tartozik.) Bevallom, hogy az azonos neműek kapcsolatát ábrázoló művek iránti rajongást nem tartom devianciának. Mint minden társadalmi csoportosulásban itt is fellelhetők deviáns magatartásformák, ám ezek nem térnek el nagyban a többi szubkultúrában (gót, vagy emó) is megtalálható formáktól. Természetesen, ha valaki a japán zenét hallgat, ugyanúgy, mint egy gót, szeretne hasonló ruhákat hordani. Nem sokan mernek úgy öltözködni, a japán „goth-lolik”, sokan csak az AnimeConokon mernek így felöltözni. Ám azok, akik nem tartanak sokszor nem könnyű feltűnés miatt kapott bántásoktól, azok bátran viselik érdekes ruhájukat a hétköznapokon is. Az talán a konvencionális társadalom számára deviáns lehet, ám a mai világban alig számít bármi is meglepőnek… 36

Engem nem befolyásolt annyira a japán iránti rajongásom, mint a legtöbb ismerősömet. Bár sokan választottak úgy egyetemet, hogy ezt a nyelvet tanulják, megint mások úgy választottak pályát, hogy a keleti világgal kapcsolatban maradjanak. Bár én nem választottam olyan élet utat, ami szorosan kapcsolódik a japán kultúrához, de a szubkultúrához való kötődést első kézből tapasztaltam meg, és talán segít abban, hogy választott hivatásomban is tovább kutassam hatásait. Vajon ki lehet-e ebből nőni? Abba lehet-e hagyni a szubkultúrához való tartozást? Tapasztalataim szerint nem igazán. Ha valaki bekerül ebben a szenzitív periódusban, nagyban meghatározza a világszemléletét. Természetesen módosulhat, megváltozhat, de hacsak nem szerez valami negatív élményt hatására, nagy valószínűséggel meghatározó marad egész életében. Konszolidálódik majd az évek elteltével, de teljesen nem szűnik meg a szubkultúrához kötődni.

37

8. Összegzés A szubkultúra kutatások mindezidáig megmaradtak a szociológia és a kulturális antropológia területén. Mégis egyre inkább foglalkozik vele a nevelés tudománya is, hiszen az utóbbi néhány évtizedben meggyengült a hagyományos szocializációs intézmények fiatalokra gyakorolt hatás. Az anime-manga szubkultúra igazán különleges, mert nem csupán egy dologra épül – pl.: zenére-, hanem egy egész nép kultúrájára. Így az, aki egyszer megismeri, nem csak érintőlegesen, hanem foglalkozik vele, egy teljesen új világot ismer meg. Ennek is vannak hátrányai, hiszen ez a szubkultúra erősen kötődik az internethez, így a rajongók sokat ülnek a számítógép előtt, ami egészségkárosító hatású lehet. Illetve, ha túl fiatal a rajongó olyan extrém művekhez is hozzáférhet, amit bizonyos szintű érzelmi érettség nélkül, nem képes megfelelően értelmezni. Mégis rengeteg pozitív dolog fedezhető fel benne. Az Európai Unió kompetencia alapú oktatásából autodidakta módon elsajátítható a multikulturalizmus, az idegen nyelvek használata és az információs kommunikációs technikák felhasználói szintű ismerete. Továbbá a fiatal rajongók közül sokan kreatív tevékenységbe is belekezdenek a szubkultúra hatására, gondolok itt a fanfictionok a fanartok és cosplay megjelenésére és térhódítására. A nem reprezentatív kutatásomban választ kaptam azokra a kérdésekre, amelyek a fiatal felnőtt életét befolyásolják, ha kamaszként egy szubkultúrába tartoznak. Gondolok itt arra, hogy a többség olyan területen tanul tovább, ami közvetve vagy közvetlenül kapcsolódik a szabadidős tevékenységéhez.

Továbbá választ kaptam arra is, hogy a

szubkultúra tagok hogyan látják, hogy fejleszti-e a kreativitást ez a rajongói kör, illetve azt is, hogy miért szeretnek a tagok alkotni. A szereplőkhöz való kapcsolatukat is megvizsgáltam, és azt a választ kaptam, hogy az animékben és mangákban fellehető karakterek az árnyaltabb személyiségük miatt közelebb tudnak kerülni az olvasó, nézőhöz. Továbbá saját tapasztalataimból kiindulva választ kerestem arra is, hogy a melegség témaköréhez mennyivel állnak toleránsabban azok, akik olyan műveket olvasnak, amelyekben az azonos neműek szerelme megjelenik. Utolsó témaköröm pedig az volt, hogy vajon az anime-manga szubkultúra tagjai felfedeznek devianciát a szubkultúrában.

38

Itt hívták fel a figyelmemet, hogy az internet, komoly veszélyeket rejthet magában, és egyre fontosabb, hogy az oktatásban is megjelenjen a felelős és biztonságos internet használat. Számomra is hasznos volt, hogy újra értékeltem a kapcsolatomat a szubkultúrával. Így jobban átlátom azt, hogy ez erősen befolyásolta az életem bizonyos döntéseit. Meghatározta hosszú ideig azt, hogy mivel töltöm el a szabadidőmet, honnan választom a barátaimat és azt is, hogy milyen szintű toleranciával vagyok képes elfogadni az embereket, és kultúrákat. Úgy gondolom, hogy mindenki számára, aki fiatalokkal foglalkozik, egyre fontosabbá válik, hogy esetenként megpróbáljon a fiatalok értékrendszerén keresztül tekinteni a világra, így közelebb tud kerülni, ahhoz a zárt világhoz, amit szubkultúrának nevezünk.

39

9. Anime-manga szubkultúra – Felhasználói szótár 7 AMV: Anime Music Video – Zenés Anime Videó. Általában egy vagy több animéből zenére összevágott klip Anime: Japán stílusú rajzfilm. Animax: Az első magyar tévécsatorna, ami kizárólag animéket sugároz. Bisódzso: (bishoujo) Szép lány. (Bi: szép, sódzso: lány) Bisónen: (bishouen) Szép fiú. (Bi: szép, sónen: fiú) Boys’ Love: Azonos neműek szerelmét bemutató mű. A Boys Love férfiakról szól, de a női közönség számára készül. Cosplay: az angol costume play szóból rövidült le, és ez a kifejezés terjedt el, magyarul annyit tesz, hogy jelmezes felvonulás. A cosplay lényege, hogy a kedvenc anime vagy manga szereplő ruháit megvarrják, vagy varratják és magukra öltik. Dódzsinsi: (doujinshi) Kezdő rajzolók által készült amatőr manga, főkent sikeres anime és manga sorozatok karaktereinek felhasználásával készül. Dzsószei: (josei) Fiatal felnőtt nőknek szóló művek. Hasonlít a sódzsora. Fan: Rajongó, angolul. Magyar szlengben is gyakran használják. Fanart: olyan rajz, ami az anime stílusjegyeit hordozza. Készülhet saját ötlet alapján, vagy ismert művek másolósával, legtöbbször már kitalált anime és manga szereplőket ábrázol.

7

A japán nevek a magyar helyesírásszabályait betartva kerültek leírásra, de használom a hepburn-féle angol név átírást is.

40

Fandom: rajongói tábor, egy bizonyos téma iránti rajongás által összetömörült csoport; vagy a másik jelentése az említett csoport által kreált kultúra Fanfiction: olyan rajongók által írt történet, aminek szereplői már meglévő anime vagy manga szereplők. Az ő karaktereit használja fel a saját maga áltál készítetett történetben. A fanficition lehet teljesen történet hű, de történhet kitalált világban, illetve akár ő maguk is találhatnak ki szereplőket, akiket beleírnak a történetbe. Fanservice: A történet szempontjából mellékes elem, amelyet a közönség szórakoztatására tesznek bele a történetbe. Ilyenek lehetnek a férfirajongók számára rajzolt lenge ruhában mutatkozó hölgyek, kivillanó alsóneműk. Hentai: A szó eredeti jelentése „perverz”. Azokat a művek jelöljük ezzel a kifejezéssel, amelyek 18 éven felettieknek készül, gyakran pornográf tartalmú animék és mangák. Jaoi: (yaoi) A Boys’ Love műfajú művek másik gyakran használt elnevezése. Jon-koma: Négy panelből álló, rövid humoros képregény. Juri: (yuri) Azonos neműek szerelmének ábrázolásnak elnevezése, általában két nő kapcsolatát mutatja be. Mahó-sódzso: (Mahou-shoujo) „Mágikus lány”, a sódzso egyik ága, a történetben általában egy vagy több mágikus képességekkel megáldott lány játszik szerepet. Manga: Röviden: japán stílusú képregény. Mangaka: Mangát rajzoló személy. Otaku: Azok az illetőkre szokták ezt a szót használni, akik rajongásuk tárgyát a szociális értékek fölé helyezik. Japán nagyon sértő kifejezés, ellenben nyugaton a megszállott rajongók, szívesen használják magukra.

41

OVA: kiegészítő történetek is, amelyek egy kész sorozat mellékszálait zárják le, (Original Video Animation – eredeti videó animáció) Scanlation: (az angol scan és tranlations (fordítás) szavak összeolvasztásából alakult ki). Ezek a csoportok a Japánban megjelent legújabb mangákat scannelték be, majd pedig lefordították, és megosztották egymással az interneten keresztül. A mai napig nagyon sokféle scanlation csoporttal lehet találkozni az interneten. Sódzso: (shoujo) Fiatal lányoknak szóló animék és mangák. Sódzso-áj: (shoujo-ai) Jelentése „lány szerelem”. Nyugaton használt kifejezés, melyet a lányok/nők közötti romantikus viszonyt ábrázoló művekre használnak. Sónen: (shounen) Fiatal fiúknak szóló történetek. Sónen-áj: (shouen-ai) jelentése „fiú-szerelem”. Nyugaton használt kifejezés, melyet a fiúk/férfiak közötti romantikus viszonyt ábrázoló művekre használnak. Szeinen: (seinen) Felnőtt férfiaknak készült animék és mangák. Hasonlít az sónenre, de témájuk sokszor komorabb, vagy brutálisabb.

42

10. Bibliográfia Falus Iván (szerk) (2003): Didaktika – Elméleti alapok a tanítás tanulásához, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest Gaál Roland (2008): Munkaerőpiaci kulcskompetenciák újszerű megközelítése, Tessedikkel a XXI. Századba Második Esély Népfőiskola Fejlesztési Partnerség, Szarvas URL: http://kompetencia.tessedik.hu/kompetencia.php, Utolsó letöltési dátum: 2010. április 15. Gábor Kálmán (1993): Civilizációs korszakváltás és az ifjúság, OI, Budapest Gábor Kálmán, Jancsák Csaba (2004): Ifjúsági korszakváltás, ifjúság az új évezredben, Belvedere Kiadó, Szeged Matóné Szabó Csilla (2009): Egy japán eredetű szubkultúra: az animék és a mangák világa, In: Iskolakultúra, 12, 3-22 Mészáros György Iskolakultúra, 9, 4–64

(2003):

Techno-house

szubkultúra

és

iskolai

nevelés.

Mészáros György (2006), Az ifjúsági szubkultúrák kihívása a hitre nevelésben, in: Tőzsér Endre (szerk.), Hit és élet a felnőttkor küszöbén, Új Ember, Budapest, 85-118. Szabolcs Éva (1999): A kvalitatív kutatási módszerek megjelenése a pedagógiában, In: Magyar Pedagógia 99. évf, 3. sz. 343.-348. Sántha Kálmán (2009): Bevezetés a kvalitatív pedagógiai kutatás módszertanába, Eötvös József Könyvkiadó, Budapest Szapu Magda (2002): A zűrkorszak gyermekei. Mai ifjúsági csoportkultúrák. Századvég, Budapest Vágvölgyi B. András (2004): Tokyo Underground, Ulpius-ház Könyvkiadó, Budapest További felhasznált oldalak: www.manga.hu utolsó letöltési dátum: 2010. április 14. http://aoianime.hu utolsó letöltési dátum: 2010. április 14.

43

11. Mellékletek

44

11.1 Melléklet 11.1.1 Félig strukturált interjú 1. Mesélnél magadról? Hány éves vagy, hol laksz, milyen a családi állapotod, mivel foglalkozol? 2. Mikor találkoztál először az animével/mangával! Japán kultúrával? 3. Mi volt ami megfogott benne? 4. Valahogy megváltoztatta az addigi életed, és ha igen, akkor hogyan? Kérlek, meséld el! 5. Vannak olyan ismerőseid, akikkel a közös téma – az anime - hozott össze? Hol találkoztatok először? (személyesen, chateles közben, emailen, fórumon) 6. Esetleg ez kultúra megváltoztatta a zenei ízlésed, öltözködésed és viselkedésed? Ha igen, akkor hogyan? 7. Belekezdtél valamilyen kreatív tevékenységbe az anime és manga hatására? (Esetleg már előtte is csináltál valami, és csak arra késztetett, hogy még többet csináld? Pl.: Írás, rajzolás, stb.) 8. Úgy érzed, hogy az, hogy megismerkedtél a japán kultúrával befolyásolta a későbbi döntéseidet a továbbtanulás és pályaválasztás során? 9. Találkoztál azonos neműek kapcsolatát ábrázoló művekkel? Mit éreztél mikor először láttál ilyet? Gondolod, hogy másképp állsz hozzá a másság kérdésköréhez, emiatt? 10. Szerintetek mindenki belebotlik az azonos neműek szerelmének ábrázolásába, aki animét vagy mangát néz? 11. Van olyan virtuális példakép? Egy anime/manga karaktert lehet példaképként szeretni, és tisztelni? 12. Szerinted ki lehet ebből a nőni? Vagy ki kell nőni ebből? 13. Van olyan dolog az anime-manga „fanságban” ami pozitívan befolyásolja a „fanokat”? Ha van, akkor mi az és miért? 14. Van olyan dolog az anime-manga „fanságban” ami negatívan befolyásolja a „fanokat”? Ha van, akkor mi az és miért? 15. Rejlik benne deviancia? És mi tartasz annak? 16. Mit gondolsz, ha a tanárok az iskolában több olyan feladatot adtak volna, aminek köze van japánhoz, akkor jobban teljesítettél volna?

45

11.2 Melléklet

11.2.1 Fókuszcsoportos interjú Itt ülünk a Vörös Oroszlán teaházban, és az első kérésem az lenne, Mesélnél magadról? Hány éves vagy, hol laksz, milyen a családi állapotod, mivel foglalkozol? Bemutatnám az interjú alanyokat: Miya, Ruka és Suz Miya: Miya vagyok, jelenleg utolsó éves a főiskolán, tovább tanulási lehetőségeken gondolkodok jelenleg külföldön, busniess studeis-on vagyok. Tovább tanulás pedig valószínűleg Ázsia. Ruka: Ruka vagyok 21 éves, most végeztem jaunárban BSc, mérnők hallgató vagyok, most csinálom a MsC. Suz: Suz vagyok, 23 éves. Bölcsész vagyok, japán szak, és most szeretnék, mscre jelentkezni jövőre. Mikor találkoztál először az animével/mangával! Japán kultúrával? Miya: 4 évesen, az anyukám rendszeresen berakta a szivárványocska és a Csillag törpe című eposzt a videó lejátszóba, mindig azt néztük. Utána a kishableány japán változatát láttam, ami hatévesen elég sokkoló volt, mert ugye ott meghal a kishableány, és nem voltam hajlandó megnézni Disney változatot sokáig miatta. (nevet) Ruka: Én azt hiszem először a Kimbával és a Candy-Candyvel találkoztam, utána jött a Sailor Moon, de a Kimba nagyon meghatározó volt! Suz: Nekem szerintem az elsők ilyen Andersen meséket néztünk. Mindig voltak ilyen mesedélutánok. Az első ami igazán megtetszet az, az Ezüst Nyíl volt. Azt non-stop néztem. Akkor volt egy szünet, és akkor jöttek az RTL KLUBon a Sailor Moon, Dragon Ball… Mi volt ami megfogott benne, rajz stílus, történet, vagy kisgyerekként minden más volt? Miya: A rajzsílus más volt, ez nagyon befolyásolt.

46

Ruka: Én alapból szerettem a meséket. Disneyt is nagyon, de ez is más volt. Különleges. Suz: Más feelingje volt, látszik rajtuk, hogy nem igazán gyerekeknek készültek, most az Ezüst Nyílről beszélek. Ruka: Milyen érdekes, hogy a mesékben általában nem szeretik a szomorút, ám az anime sorozatokban olyan ritkán van olyan, hogy legalább egy valaki ne halna meg. Suz: Nekem lehet, hogy pont ezért maradtak meg… Vannak olyan ismerőseid, akikkel a közös téma – az anime - hozott össze? Hol találkoztatok először? (személyesen, chateles közben, emailen, fórumon) Miya: Suzzal mi először egy oldallal kapcsolatban találkoztunk, én írtam neki egy emailt, de vagy egy oldalasat, és ennek már 10 éve. A mag baráti társaságom ebből került ki. Persze vannak máshonnan is, de akikről tudom, hogy 10, 20 év múlva is kapcsolatban leszünk. Meg sokkal nyitottabb is lettem dolgok iránt, bármire értem, kulturális szempontból, etikai szempontból, szociális szempontból. Ruka: Nekem is, olyan barátaim vannak, akikre tudom hogy számíthatok, meg olyan barátok, akiket már olyan régóta, meg szerintem ez… sok mindent megéltünk, és nem csak az anime mangának köszönhető, hanem ennek a kapcsolatnak. Suz: Igen, ugyanez, hát kb. nekem onnan van a baráti köröm, és emiatt is orientálódtam japán, japánszak felé…tizenhárom éves koromban elhatároztam, hogy én japánul fogok tanulni, és azóta is, mint egy örült hülye. (nevet) ” Ruka: Vannak még barátink, de ez egy biztos pont. Miya: Azért is alakultak ki ezek a mély barátságok. 15-16 évesen, tudod mikor az ember tényleg így akkor akarja kialakítani. „Engem senki nem ért meg”… de közben meg közösségbe vágyik. Akkor mi ezt kialakítottuk, és ez velünk marad, és ez egy jó dolog. Ruka: Meg aki elvisel 15-16 évesen, az valószínűleg el fog viselni bármikor máskor. (nevet) Belekezdtél valamilyen kreatív tevékenységbe az anime és manga hatására? (Esetleg már előtte is csináltál valami, és csak arra késztetett, hogy még többet csináld? Pl.: Írás, rajzolás, stb.) Miya: Igen, határozottan. Blogot vezettem. Ha már blogom van, akkor legyen dizájnja is, és akkor nagyon beleástam magam a web-dizájnba, később lett is saját domainem, 47

oldalam. Ugye, amikor én kezdtem el animézni, akkor olyan, hogy magyar fandom nem nagyon volt, ezért külföldi mintára, tehát külföldi honlapokat kellett néznem, aminek a legtöbbje angolul volt, azért ha érteni akartam, hogy miről szól az oldal, vagy akartam kommunikálni, akkor meg kellett tanulnom angolul. Hogyha pedig honlapot készítettem, akkor Photoshop használat, és ha Photoshop használat, és akkor automatikusan jött a scanlation, először külföldi csapatoknak scanneltem, és akkor jó gondoltam, hozzuk át magyarra is, és akkor magyarul. Web-dizájn szempontjából jó volt. Amit most tudok kamatoztatni. Ruka: Szintén, a web-dizájn, html-szerkesztés, meg programozással is foglalkozom most, ez nekem is sokat adott, az angol szintén, meg hát a kreatív tevékenység, írni én nagyon szeretek, már előtte is írtam, már hat éves koromban is írtam, de így a fandomokban ugye az anime-mangákból már csak egy lépés volt a fanfiction, amiben a mai napig aktívan részt veszek. Azaz amit nagyon… úgy kell. Néha mondjuk elég… Suz: Hát én, honlap szerkesztés, de nekem az még html-ben volt, és Photshop. Én rajzolok, amióta kezemben ceruza van, és akkor jött az anime-manga és akkor átmentem ebbe a stílusba, és azóta is így rajzolok és nem tudok belőle ki kecmeregni, és ez egy kicsit gáz, de tök jó. Miért gáz, miért érzed gáznak? Suz: Mert ha original is rajz, egyből mindenkit bekategorizálnak egyből, hogy ez biztos anime-manga, és akkor biztos fanart. Mert szerintük, csak a japán a mangakák képesek eredeti rajzot rajzolni. Én is írtam, meg rajzolok, azóta is. Főleg rajzolok. Mi miatt kezdtetek el olvasni/írni/rajzolni fanficet/fanartot? Miya: 13 évesen Sailor Moon kapcsán. Más elképzelésem volt egy karakterről, be szerettem volna mutatni, mi motiválhatta egy döntésben, amire az aktuális sztori nem tért ki. Olvasni is a karakterek miatt kezdtem - érdekelt, hogy mások hogyan látják őket, vagy mit gondolnak különböző (meg nem történt, máshogy történt, stb.) szituációkról, eseményekről, kapcsolatokról. Azután gyakorlatilag az emberek miatt ragadtam a fandomban. Pár évvel később jött az, hogy írni valójában szeretek (még akkor is, ha hobbi szinten) és tudatosan figyelek rá/arra törekszem, hogy stilisztikailag fejlődjek a ficeimben, vagy kilépjek a komfort zónámból és olyan stílusokat próbáljak ki, amik távol állnak tőlem.

48

Suz: Sailor Moon miatt kezdtem el olvasni/írni és a DragonBall Z illetve Sailor Moon miatt a rajzot. Mármint mangát rajzolni, mert előtte is sokat rajzoltam már, de a fanartot és manga stílust akkor kezdtem el. Ruka: Azóta írok, amióta írni tudok, nekem ez létszükséglet. a fanficet inkább eszközként kezelem. Úgy érzed, hogy az, hogy megismerkedtél a japán kultúrával befolyásolta a későbbi döntéseidet a továbbtanulás és pályaválasztás során? Miya: Igen. Most bussnies studies-on vagyok, és ezért akarok az ázsiai részre menni, hogy nem biztos, hogy ebben a közegben, sőt majdnem biztos, hogy nem ebben a közegben valamilyen ázsiai, japán orientációval szeretnék foglalkozni. Ruka: Nekem nem nagyon befolyásolta ez a tovább tanulásomat, mert a mérnöki BAnak nem sok köze van ehhez, úgyhogy hobbinak maradt nálam. Suz: Hát én csak azért akartam japánul tanulni, mert betiltották a dragonballt, és csak japánul voltak részek, és akkor elhatároztam, hogy basszus én meg fogok tanulni japánul, és ez igazából azóta tart. Úgyhogy én igazából nem a kultúra miatt, hanem a nyelv miatt, hanem mert nem tudom, kijöttek ezek a fanfordítások, és nem tudom, néha úgy éreztem, hogy kimaradok valamiből, hogyha nem eredeti nyelven olvasom, vagy fordítom, és ez inspirált. Azzal tisztában vagyok, hogy mindnyájan találkoztatok azonos neműek kapcsolatát ábrázoló művekkel. Engem az érdekelne, hogy szerintetek másképp álltok hozzá a másság, a melegség kérdésköréhez, emiatt?

Miya: Igen, igen. Tudom, hogy azért sokkal romantikusabb változatban van ábrázolva, úgy, mint ahogy a heteró kapcsolatok sem úgy vannak a real lifeban, ahogy a mangában megjelennek, de azért nyilván nem az jut az eszembe, mikor, legelőször amikor látom, hogy „fúj, gusztustalan”, hanem hogy magánügye, a szexuális orientálság, mint ahogy az, hogy vegetáriánus vagy sem, dohányzik-e, vagy sem” Ruka: Tizenegy évesen láttam egy filmsorozatban, hogy két lány csókolózik, és akkor azt gondoltam, hogy „hogy lehet ilyet csinálni?!” Aztán bekerültem ebbe a közegbe, és

49

olvastam, folyamatos inputok értek az agyamat... és hát mindenkinek a magányügye. Hadd döntse el maga, hogy ő milyen. Suz: Igen csak most az a gond, hogy 15-16 évesen kezdtük el ezt az egészet, és nem az a gond, hogy „fú de jól néznek ki együtt”, mert két lány már egy kicsit zavaró volt. Most már persze ugyanaz a kettő, de akkor tinédzserként, akkor más volt. Miya: Két lányra nem tudtam átvinni, mert két fiú, az „hú de hot!”, meg milyen jó a kapcsolatuk. Ruka: Sokkal elfogadóbbak vagyunk, meg szerintem az is hozzátartozik, hogy a fi 8 c világában, a slahsek 9 komolyabbak, mint a het 10 ek, mert számítasz rá, hogy nagykorúak olvassák, és sokkal több mindent meg mersz mutatni. Szerintetek mindenki belebotlik az azonos neműek szerelmének ábrázolásába, aki animét vagy mangát néz? Miya: ha úgymond 'csak néz és olvas', nem feltétlenül. sóne és sodzsó mangákban van utalás vagy esetleg még homoszexuális karakter, de inkább „comic relief”-ként vagy fanservice-ként, amin a naiv olvasó simán átugrik. Ha mondjuk, közösségi életben veszel részt (chat, fórum, meet, con, etc) vagy fandomban (fic, art, discussion), akkor minden esély megvan rá - szerintem elkerülhetetlen, maximum nem foglalkozik vele az illető csak tudomásul veszi, hogy ilyen is van. Ruka: Teljesen egyetértek az előttem szólóval. Például amikor az NG 11 E-t néztem, nagyon nem esett le, hogy lehet több is két szereplő között, mint közeli barátság. Aztán a fandom (kritikák, ficek, esszék) döbbentettek rá, hogy mégis. Suz: Hát a jaóiba lehet, hogy nem is, de a sónen-ájba lehetséges, illetve mostanában egyre több alkalommal van a sódzsoban boys’ love vonal. Szóval igen találkozik vele... de lightosan, mivel csak fanservice-ként van jelen. Van olyan virtuális példakép? Egy anime/manga karaktert lehet példaképként szeretni, és tisztelni?

8

Fanfiction rövidítése. Slash: a fanfiction terminológiában az azonos neműek kapcsolatát ábrázoló műveket nevezik így. 10 Het: hetero kapcsolatot ábrázoló fanficiton. 11 Neon Genesis Evangelion: az egyik leghíresebb anime eposz a magyar (ős)rajongók között. 9

50

Miya: Simán. A japán animék szerintem ezért (is) népszerűek: sokkal könnyebb azonosulni karakterekkel, mert sokkal komplexebb, „élethűbb” problémáik vannak, mint például Disney társaiknak. Jó, itt nem világmegmentésről beszélek, hanem például elvált szülők gyereke, egyetemi felvételik, szerelmi problémák, stb. Ha a karakter leküzdött bizonyos problémákat és fejlődött a történet folyamán, szerintem simán példaképpé válik sok olvasó szemében - hogy na, ha neki sikerült, nekem is fog és ez a célom, követem XY karakter példáját. Ruka: Szerintem lehet, és nem csak belsőleg, hanem külsőleg is. Én például kifejezetten szeretem, ha egy női karakter erős. Vagyis, van egyéni véleménye, értelmes és nem lehet egykönnyen manipulálni. Suz: A példaképet mindenki maga válogatja. Talán vannak olyanok, hogy „olyan erős/okos/menő/népszerű akarok lenni, mint ő”. Esetemben nem volt olyan, aki példaképnek tekintettem volna, maximum annyi, hogy ezzel meg azzal a kijelentésével tökre egyetértek. Szerintetek ki kell ebből nőni? Ki lehet belőle nőni? Miya: Biztos, hogy ki lehet ebből nőni, ha úgy állsz hozzá, hogy gyerekeknek való nem úgy álltam hozzá, hogy gyerekeknek való, bár most már mást nézek, az ízlésem változott, más érdekel. Más témák érdekelnek. Ami 5 éve érdekelt, azt már nem tudom elolvasni, gyerekesnek tartom, túlléptem ezeken a problémákon. Én azért olvastam, hogy lássam, hogy a szereplő hogyan oldja meg a problémáit, mert ha neki is sikerült, akkor nekem is menni fog. De például ma már kikapcsolódásként olvasok nagyon sok magát, de talán kevésbé élem bele magam. Más stílusok foglalkoztatnak. Ruka: Mondhatjuk, hogy kinőttem belőle, a fandomból, de a barátaimmal erős a kapocs, és ez fura… Én csak kikapcsolódásként olvasok csak (mangát), de nagyon ritkán, félévente egyszer… Suz: Nem azt mondom, hogy kinőttem belőle, de átalakult, akárcsak Miyánál, hogy melyik része érdekel jobban. Például az a jaoi, sónen-ái, már nem köt le… Miya: Most már inkább olyanokat olvasunk, amiben mondjuk, kapcsolatban vannak, dolgozik, abortusza volt, nem volt abortusza… ilyeneket. Ruka: Sokan úgy vannak, a fandomban, hogy leragadnak egy-egy korosztálynál, és mindig abban írnak.”

51

Szerintetek van olyan, ami pozitívan befolyásolja a rajongókat? Suz: Arra törekedik, hogy kreatív legyen. Mert mindenki rajzol, ír, cospleyel, és akkor ő is akarja. Van ez a versenyszellem…és akkor megmutatja, hogy ő a Jani… és tényleg az lesz!(nevet) Ruka: Felelőséggel és szabályokkal jár, hogy bekerül. Szerintetek van olyan, ami negatívan befolyásolja őket? Miya: Birka szellem sajnos sokszor megjelenik, mert, ha van egy „bigname” fan akire felnéznek… és ő azt mondja, hogy mit szeret, új animét, mangát, akkor mindenki hirtelen elkezdi azokat szeretni. Ruka: Az íróknál sokszor is megjelenik, hogy azok írnak sokat, akiknek nincs életük…és ők ott vannak mindenhol. Meg fontos az is, hogy ez a net. Itt mindenki azt mondhat, amit akar.” Miya:Vannak nagyon sokan akik teljesen elvesztik a valóságérzésüket. Ismerek olyan embereket, akik azért buktak meg egy vizsgán, mert beadandó helyett, fanficitont írtak, vagy azért rúgták ki a munkahelyükről, mert a fanfictiont olvasott és roleplayt játszott. Vagy azért mondott le egy randit mert neki valami dolga volt a roleplayen… ez azért nem normális.” Bár ez nem csupán az anime-mangara jellemző, hanem az összes internetes fandomra is, nem? Ruka: Sajnos, igen. Van szerintetek deviancia ebben a szubkultúrában? Miya: Az egyik ismerősömmel beszélgettem, és ő mesélte, hogy a rape 12 -animék és rapegamek nagyon, nagyon mennek itt Magyarországon is. Ez azt jelenti, nem tudom, hogy hallottatok róla, hogy van egy szituáció, kiscsaj áll az állomáson és akkor beszáll-e a jövő vonatba vagy sem? Választhatsz, a támadás módját. És kiválasztod a támadás módját, és a játék levetíti. Ugyanez van animében, rengeteg játékban ez most nagyon dívik Japánban, és kezd átjönni az európai kultúrába. Nem mondom, ilyet egy gyerek játszik… Lövöldözős

12

Rape: angol szó, erőszakot tenni valakit. Raping game – megerőszakolós játék.

52

játékra azt mondom, hogy az nekem más, ez biztos egyéni, de az nekem, hogy valaki lövöldözős játékkal játszik az mást jelent, ott vezeti le a feszültséget, majdnem biztos vagyok benne, hogy nem kezd el rögtön az utcán lövöldözni. Viszont, ha egy embernek látja ez a normális, hogy egy animét így kiadnak, játékot így bárkinek…hogy valakit megerőszakolnak? Ez…ebben milyen élvezet van? Hogy valakit lelősz, azt mondom oké, ad ki, küldetés van, hogy megcsináld…de megerőszakolni egy tizennégy éves kislányt?” (24 éves lány, egyetemi hallgató) Suz: Nekem a 4chan 13 , az a deviancia. Akárhányszor felmegyek, kész lelki sérüléseket szerzek. Ne menjetek fel! Mit gondolsz, ha a tanárok az iskolában több olyan feladatot adtak volna, aminek köze van japánhoz, akkor jobban teljesítettél volna? Miya: Száz százalék, én tartottam olyan előadást, ami a Meiji korszakról szólt, mert láttam két animét, ami ebben a korszakban játszódott, és nagyon érdekelt. Szóltam a tanárnak, és később tartottam egy előadást. Ruka: Nálam is, mert a hobbi mindig motiválja az embert, kreatív feladatok. De például Japánt kaptam volna földrajzból, biztos, hogy sokkal jobban kidolgoztam volna, mint Lichtensteint. (nevet) Suz: Akkor még nem volt ennyire lusta, akkor bizots, hogy csináltam volna, Meiji korszak engem is érdekelt, például tudtam az összes évszámot, nem úgy, mint most… Köszönöm szépen az interjút!

13

http://www.4chan.org/: egy olyan website, ahol képeket lehet megosztani. Különböző kategóriák vannak, és sokszor aberrált/gusztustalan képeket is feltöltenek. Megnézése csak saját felelősségre!

53

11.2.2 Egyéni interjú 1. Itt ülünk, a Monyó nevű pubban, és elkezdjük az interjút. Szia, mesélnél nekem magadról, hány éves, mit tanulsz? Ayumi: 19 éves vagyok, taposom a húszan lassan, Budapesten lakom, egyetemista vagyok, az ELTE-n Mit tanulsz az ELTÉN? Ayumi: Informatikus-könyvtáros lesz belőlem, és mellette korait is tanulok Mikor találkoztál először az animével, magával? Ayumi: Hát beleszámítjuk azt is, hogy magyar csatornán is ment, akkor 96-7, lehettem6, 7 éves. Igazándiból. 2004 2005, amikor lett internetünk. Mi az ami megfogott benne? Ayumi: Az, hogy más, mint a nyugati kultúra. Miben volt más? Ayumi: A kultúrájuk, más a nyugati másféle az ünnepeik vannak. Meg a nyelv érdekesnek hangzott, és meg akartam tanulni, mindenféleképpen Már akkor? Ayumi: Igen. Valahogy megváltoztatta az életed? Ayumi: Direkt azért mentem el olyan gimnáziumban tanulni, ahol lehet japánul tanulni, és az a célom, hogy egyszer kimenjek japánba dolgozni. Vannak olyan ismerőseid, akikkel az anime-manga hozott össze? Vannak, nagyon sok. Hol találkoztatok először? Ayumi: Internetet, cseten, meg fórumokon. Mit gondolsz, megváltoztatta az ízlésed? Ayumi: A zeneit, elsősorban a zeneit, már csak jóformán ázsiai zenét hallgatok, meg úgy a világra való rálátásomat is. Azt hogyan? Ayumi: Úgy, hogy van élet Európán kívül is, és a japánok nem furák… bár de furák, de olyanok mint mi, csak sárga színük van. (nevet) Belekezdtél valamilyen kreatív tevékenységbe a hatására?

54

Ayumi: Nem, semmibe. Nem tudok írni, sem fordítani, mert magyartalanok a mondatatim, de szuportálok mindenkit. Befolyásolta a későbbi döntéseidet, hogy hova mész tovább tanulni? Ayumi: Egyetemen szerettem volna japánszakra menni, de nem vettek fel. De erről nem tettem le, de keresek valami megoldást. Találkoztál azonos neműek kapcsolatát ábrázoló művekkel? Mit éreztél mikor először láttál ilyet? Gondolod, hogy másképp állsz hozzá a másság kérdésköréhez, emiatt? Ayumi: Máshogy állok hozzá. 15 évesen találkoztam először. A fiúk lányoknak néznek ki inkább, és tudtam, hogy van ilyen, így nem volt annyira sokkoló. És milyen volt az első? Kérlek meséld el! Ayumi: Nevesítsek? Forest Rain (ami az első boys’love mangákat fordító oldal volt Magyarországon) 2003 óta vannak, és ott találkoztam először. Meglepődtél? Ayumi: Nem annyira. Jobban elfogadod a melegeket szerinted hatására? Ayumi: Jobban elfogadom, nincs velük problémám, csak ne mutogassák, ne verjék a mellüket, én meleg vagyok. Szerinted mindenki belebotlik az azonos neműek szerelmének ábrázolásába, aki animét vagy mangát néz? Ayumi: Valamilyen formában igen. Nagyon sok anime/manga rendelkezik egy homoszexuális karakterrel (még a Card Captor Sakura is!) úgyhogy, akarva, akaratlanul is, de belebotlik az ember a yaoiba. Aztán, hogy felkelti-e az érdeklődését és utána néz-e, azt már egyéni ízlés válogatja. Van olyan virtuális példakép? Egy anime/manga karaktert lehet példaképként szeretni, és tisztelni? Ayumi: Persze. Mindenki maga válogatja, hogy ki a példaképe, és ha teszem azt, neki bejön, hogy Ami a Sailor Moonból milyen okos/kedves/jószívű stb. akkor, Ami lesz a példakép. Nekem soha nem volt olyan karakter, akit példaképnek tekintenék maximum annyi, hogy bizonyos kijelentésével értek egyet. Szerinted, ki lehet belőle nőni? Ayumi: Ki lehet nőni, de inkább másféle kezd el érdeklődni. Ezt hogy érted? 55

Ayumi: Hát hogy, én is kezdtem az animvel mangával, aztán jött a zene, a filmek, élőszereplős filmsorozatok. Most ez érdekel. Szerinted pozitívan befolyásolja az embereket? Ayumi: Vannak, vannak, hogyha értelmesen és felnőtten viselkednek. Nyitottabbak lesznek az emberek. A világ felé. Például az egyik AnimeCon után Death Note filmet levetítették a Corvinban. Valami negatív? Ayumi: Játsszák, hogy 5 évesek, sikongatnak. Tök rossz, hogy a fordító csoportok között nincs kapcsolat. Ha valaki elkezd valamit fordítani, és más és szeretné, akkor kitör a háború… Rejlik benne deviancia? Mit tartasz annak? Ayumi: Nincs, nem igazán, nem igazán találkoztam vele. Mit gondolsz, ha a tanárok az iskolában több olyan feladatot adtak volna, aminek köze van japánhoz, akkor jobban teljesítettél volna? Ayumi: Igen, de a legtöbb tanárban nincs az benne, mert sietni kell, meg haladni, és nincs bennük vágy, hogy elkalandozzunk másfelé is. Sajnos. Köszönöm az interjút!

56

11.2.3 Egyéni interjú 2. Itt ülünk a Garzonban, és akkor el is kezdenénk az interjút. Kérlek mesélj magadról, mit csinálsz, hol laksz, hány éves vagy? Dev: Dev vagyok, 21 éves, Egerbe járok fősikolába, harmad éves vagyok, és 2005 óta érdeklődőm a manga és az anime iránt. Már egy kicsit alább hagyott, de még mindig érdekel, Mit tanulsz az egyetemen? Dev: Anglisztikát. Mikor találkoztál az animével és a mangával? Dev: Hát amikor bekerültem egy új középiskolába, harmadikban, volt egy osztálytársam – igen, Te voltál az- aki letámadott, hogy de szépen rajzolok, és hogy érdekel az anime és manga. És szép lassan beszőttél az anime-manga világába. Mi fogott meg benne először? Dev: Először a romantika, romantikus lelkületű vagyok. Mit gondolsz, valahogy meg változtatott? Dev: Nagyon nagy lelki gazdagságot adott, csöpögősen hangzik, de érzelmi olyan intelligenciák vannak benne, amit magyar mesékben nem nagyon találkozunk. A kapcsolatok, a szerelmek más mentalitással állnak homoerotikus szerelemhez. Sokkal zártabb is egyben. Vannak olyan ismerőseid, akikkel emiatt találkoztál? Dev: A baráti köröm 50% innen van, és örülök is neki, meg nem is. Közös az érdeklődési körünk, és elmentünk szórakozni, volt egy közös témánk, és vagy ki alakult belőle barátság vagy nem. Hol találkoztál velük először? Fórumon, vagy személyesen? Dev: Ami személyesen volt, az véletlen volt. Ami fórumon, az változó. Esetleg ez a kultúra meg változtatta a zenei ízlésed, öltözködésed, viselkedésed? Dev: Persze, feltétlenül, a zenei ízlésem, öltözködési stílusom, van ami megváltozott, van amit elhagytam, hála az égnek. Itt mire gondolsz? Amire azt mondod, hála az égnek? Dev: Hát tinédzser korom része volt, a színes öltözet, és a japán utcai divat. Tehát a magyar tinédzserek ízléstelensége keveredett a japán színes öltözettel. Különleges összhatást kölcsönzött nekem. (nevet)

57

A viselkedésedet is megváltoztatta? Dev: Nehéz kérdés, szerintem igen. Befolyásolta nagyon nagy mértekben az életem, sokat gondolkodtam rajta, és úgy érzem hogy nagyon sokat tanultam. Azt tudom, hogy rajzoltál már előtte is, de ez valahogy befolyásolta a többi kreatív tevékenységedet? Dev: Rajzoltam már előtte is anime manga szerettem előtt is, hasonló stílusban még mielőtt tudtam volna, hogy mi az anime-manga, és ezt csak erősítette bennem, mást stílust, stílust váltottam, formáztam egy kicsit, kifejlesztettem és serkentette bennem a kreativitást. Igen…és azóta is űződ ezt? Tehát ez nem maradt annyiban? Dev: Hobbi szintem űzöm, igen. Mit gondolsz, befolyásolta a pályaválasztásod? Dev: Ha befolyásolni nem is,de módosította egy kicsit, mivel az animék ugye magyarul nem igen voltak elérhetőek, nézhetőek az én időmben, tehát rá voltam szorulva, kényszerülve arra, hogy angolul nézzem, vagy olvassam őket és nagyon sokat fejlesztettek az angoltudásomon például, és ezért is könnyebb a dolgom anglisztika szakon, mert megismerkedtem jobban az angol nyelvvel a japán kultúra kapcsán.” Találkoztál azonos neműek kapcsolatát ábrázoló művekkel? Mit éreztél mikor először láttál ilyet? Gondolod, hogy másképp állsz hozzá a másság kérdésköréhez, emiatt? Dev: Mint említettem, hogy be lettem dobva a mély vízbe, mert talán a második anime, amit megnéztem, az ilyen volt. Eleinte olyan volt, mint egy melegnek a gőzfürdőben, én még ilyet az életemben nem láttam, lerajzolva egy homoerotikus kapcsolat, egy rajzfilmben, gyakorlatilag szemléltetve. Nagyon szégyelltem magam, hogy ilyeneket nézek, és nagyon zavarban voltam, hogy úristen, mit látok most! De nagyon hamar rákaptam és rájöttem, hogy ez igazából csak érdekes, és nagyon sokat lehet belőle tanulni, nagyon mély tartalma van. Érzelmileg, tehát persze meg lehet tapasztalni a japán kultúrát, a homoszexuális kultúrát, nagyon sok szubkultúrát gyakorlatilag, de a lényeg az elfogadás szerintem, tehát a tolerancia. Hogyan hogy viszonyulnak férfiemberek, vagy akár lányok, ahhoz hogy ők most felfedezik a nemi identitásukat és a szexualitásukat. Nagyon érdekes szerintem. Jobban elfogadom azóta a különféle kapcsolatokat, és toleránsabb vagyok nem csak nemi téren, hanem tolerancia téren. A melegséghez való kapcsolatodat is befolyásolta? Dev: Befolyásolta, jobban elfogadom a különféle kapcsolatokat, és toleránsabb is vagyok, nem csak nemi téren. 58

Szerinted mindenki belebotlik az azonos neműek szerelmének ábrázolásába, aki animét vagy mangát néz? Dev: Az attól függ, milyen körökből szerzi az anime/manga adagját az illető. Bár nehezen tudom elképzelni, hogy a mai világban ne találkozna minimum, utalásokkal, amiket ugye a fanficek, AMV-k, fanartok, és egyéb más, rajongók által kreált művek ne erősítenének meg benne. Érdekes például az a tendencia, hogy hivatalosan nem meleg karaktereket mindenáron összeboronálnának a rajongók, bár ez már kitérő… Van olyan virtuális példakép? Egy anime/manga karaktert lehet példaképként szeretni, és tisztelni? Dev: Véleményem szerint képtelenség végignézni egy animét/végigolvasni egy mangát anélkül, hogy azonosulna valamelyik karakterrel az olvasó, legyen az bármekkora mértékű azonosulás. Nagyon sokat tud segíteni egy ember erkölcsi fejlődésében, de ugyanannyit árthat is, akárcsak egy könyvbéli szereplő. Tehát igen, van. Szerinted ki kell ebből nőni? Dev: Ez nem egy betegség, egy mánia, ez egy hobbi, max. félre teszed nem foglalkozol vele, nincs is értelme, és nem is lehet megunni. Ez egy kultúra, ennyi erővel az egész elétet is megunhatod. Van valami, ami szerinted pozitívan befolyásolja a rajongókat? Dev: Fantáziai dús, toleranciára tanít, érzelmekre tanít. Azt a hatást kelti, mintha tapasztalatot szereznél. Elgondolkodtat, akár egy könyv, és film. Valami negatívum? Dev: A magyar rajongói tábor úgy érzem nálunk nagyon tapasztalatlan, és úgy érzem… Nyugodtan mond ki, amire gondolsz! Dev: Buta a rajongói köre ennek a dolognak. Nem nőtt föl még fel a magyar társadalom, ahhoz hogy egy nagyobb rajongókat is magába foglaló klub, mint anime-manga, megjelenjen. Azt mondtad, magyar fanok buták, hogy érted ez? Dev: Nincsenek ránevelve arra az érzelmi mélységre, ami ezekben a mesékben megjelenik. Ők úgy gondolják, a mesék, azok csak gyerekeknek szólnak. Nem tudják hova tenni a megjelenő szexualitást, és bár nekünk is vannak magyar népmeséink, azokban is vannak igen csak szexuális tartalmúak, de olyan szimbolikusan, hogy nem veszik észre. A japánoknál más szimbólum rendszer szerint mutatják be a szexualitást. Rejlik benne szerinted deviancia?Te mit tartasz annak?

59

Dev: Nem a rajzfilmekben, hanem az emberekben jelenik meg, ami felismeri az ember, hogy rejlik benne valami deviancia, ahogy te hívnád, ez nem felétlenül rossz dolog, mert egyéniséget lehet vele fejleszteni, Lehet, azért mondom, mert rossz irányba tereli el az embert, mindenkinek meg van az a témakör amit szívesen néz. Ennek megvan az oka, preferenciák, és a társaság, de mindenkinek először magának kéne megnézni, hogy ez tetszik nekem, én tudok ebből okulni vagy sem… és csak utána menni a társaság után. Valamilyen viselkedésforma? Dev: Lehet olyanokat hallani, hogy a kisgyerek kiugrik az emeletről, mert azt hiszi, hogy érte is érte jön a varázsfelhő, mint Son Gokuért 14 , de erről szerintem nem a rajzfilm tehet, hanem a szülők és társadalom. Gyerekről beszélek, mert egy tini más vár egy rajzfilmtől, képregénytől. A ma már ez Magyarországon divat, és sokan azért kezdenek el vele foglalkozni, hogy bekerüljenek egy társaságba. Ez baj. Szerinted, ha kaptál volna óra feladatot, ami ehhez kapcsolódik, akkor szívesebben tanultál volna? Dev: Nem hinném, pont egy ellenkező dolgot váltana ki belőlem. Régen voltam például, egy rajz órán. Szerintem én pont azért szeretem, mert ezzel soha nem foglalkoztam direkt, ezt magam találtam meg, és ezért is szeretem. Köszönöm az interjút!

14

A Dragonball c. animesorozat főszereplője.

60