Eszterházy Károly Főiskola Humáninformatika Tanszék
Egy szabadon választott digitalizálási technika bemutatása A dia digitalizálás
Készítette: Budai Petra (TA4N82) Digitális archívum fejlesztő hallgató
Eger, 2015
A dolgozat célja bemutatni egy speciális képdigitalizálási technikát, melyről nagyon kevés tapasztalattal rendelkezem, de a közeljövőben egy egyelőre 1200 tételes oktatási célú diagyűjtemény feldolgozása, archiválása és visszakereshetővé tétele teszi majd ki munkaidőm nagy részét. Erre a nagyszabású munkára az alábbi háttértudás megszerzésével kívánok felkészülni. Egyúttal megköszönöm Széles Éva klinikai fotográfusnak, hogy személyes tapasztalatait megosztotta. A számítógépes prezentációtechnika térhódítása előtt az egyik legnépszerűbb és leglátványosabb szemléltetőeszköz a mindennapi oktatásban a diavetítés volt. Bár népszerűségének csúcsa hazánkban az 1960-as, 70-es évekre esett, nem kevés állami segítséggel támogatva az elterjedését. Maga a képek vetítésének elve és gyakorlata sokkal régebbi hagyományokkal rendelkezik: a távol keleti árnyjátékok évezredes szokásai, Roger Bacon: Perspectiva c. művének 1263-as megjelenése, Leonardo da Vinci camera obscurája, a XVII-XVIII. században feltalált vetítőgépek (laterna magica) színes üvegfestményekkel, a fényképezés technikájának és az optika és az elektromosság tudományának XIX. századi fejlődése mind előzményként szolgáltak a diavetítés tökéletesítéséhez. A XX. század a diavetítés fénykorát hozta. A kezdeti kézzel festett üveglemezeket teljesen felváltották a fotótechnikával készültek. A méretek is standardizálódni kezdtek (legelfogadottabb a 8,5 x 8,5 cm). Nagy áttörést a film anyagú diapozitívok hozták az 1950-es években. Ezeket már papírkeretbe foglalták. A tekercses diafilmek legnépszerűbb felhasználása kétségtelenül a házi mesefilm vetítés volt évtizedeken keresztül, persze ezt a biztonságos, lángmentes filmek elterjedése előzte meg. A kézi adagolású diakép vetítőgépek mellett az 1960-as években megjelentek a félautomata és automata távvezérléses, keretes diákat vetítő készülékek. Ezeket személyes tapasztalatom szerint még a XXI. században is használták a középfokú oktatásban. Ugyanakkor a technikai kísérletezés „egzotikus” készüléket is hozott a hagyományos diavetítők mellett: diamagnók, teledia készülékek, sztereotárcsák – ez utóbbiakat például a külföldi orvosi szakkönyvek mellékleteinek értelmezéséhez szinte kötelező volt alkalmazni.1
1
A diavetítés története [weboldal] / összeáll. Bíró Ferenc ; [közread.] OSA Archivum. Virtuális Diamúzeum. Budapest : OSA Arch., [ante 2015]. URL: http://diafilm.osaarchivum.org/public/index.php?html=6 (2015.05.01.)
Mivel ez a technológia mondhatjuk hobbiszintre szűkült felhasználását tekintve, a diaképek mentése és tartalmuk digitális rögzítése sokszor feledésbe merül, vagy egyszerűen igény hiányában gazdaságtalan a megvalósítása. Ugyanakkor a digitalizálás a tartalom esetleges egyediségét tekintve nélkülözhetetlen lehet. A diadigitalizálás egyfajta képdigitalizálás, mintha egy 24 x 36 mm nagyságú képet szkennelnénk, így többféle készülék is alkalmas lehet a beolvasásra: diaszkennerek, fotószkennerek, síkágyas lapszkennerek diafeltéttel/diafedéllel, technikailag felkészültebbek kísérletezhetnek a digitális fényképezőgép makró funkcióival is. Fontos megjegyezni, hogy a lapszkennerek felbontását rendszerint egy A4-es lapra adják meg, míg a diaszkennerek felbontása a 24 x 36 mm-es képkockára vonatkozik. A folyamat általában úgy zajlik, hogy a behelyezett képekről - többről is általában 6 vagy 10-12 darabról egyszerre, szkennertípustól függően - gyorsszkenneléssel egy előnézeti képet kapunk, ezen bizonyos beállításokat pl. élességet lehet javítani, majd a készülék újraszkenneli a képet. Ez már általában időigényesebb feladat, a kívánt felbontástól függően. Itt kell felhívnunk a figyelmet arra, hogy a diaképek és a fotónegatívok szkennelése nem ugyanaz az eljárás, hiszen a diapozitív már színhű, reális képet mutat, a negatívot pedig pozitívba kell fordítanunk egy képszerkesztő (pl. Irfanview) segítségével; ugyanakkor az eredeti hordozó tulajdonságai miatt általában együtt kezelik őket. Ha fotónegatívot szeretnénk digitalizálni, a legjobb megoldás a dobszkenner, de ez csak professzionális szinten gazdaságos. A hagyományos lapszkenneres negatívszkenneléskor a készülék átvilágítja a filmet, és fényáteresztő képességét használja. Erre persze a legcélszerűbb eszköz a diaszkenner, melynek lényegesen jobb a felbontása, mint egy lapszkennernek, de csak dia illetve fotónegatív helyezhető bele, mondhatjuk „célszerszám”. Kiváló, kisméretű diaszkennereket lehet vásárolni pár tízezer forintért, ezek előnye a kicsi, kompakt méret, felbontásuk ár arányában változik, pl. a SilverCrest SND 3600 A2 filmszkenner 5 MP (2592 x 1680) felbontású ára mindössze 15 000 Ft egyszerre 6 képpel boldogul, nagyon népszerű az Epson Perfection modellje, a legtöbb profi digitalizáló vállalkozás ezt használja. Ez tudja a 4Dmax optikai sűrűséget, ami a legjobb teljesítmény a sötét és a világos árnyalatok megkülönböztethetőségében ára 45-50 000 Ft körül mozog. Komolyabb nagy, automatizált szkennerek akár 10 000 000 Ft-ba is kerülhetnek, de ezek megtérülése kétséges. A felbontás a képdigitalizálás egyik kulcskérdése ebben az esetben is. Ez a mérőszám azt jelenti, hogy a szkenner hány képpontra bontja fel az egy inchnyi területet a képen. Mértékegysége a dpi, dot per inch. A diaszkennelésnél általában minél nagyobb felbontás
ajánlott, de mindig szükségszerű figyelembe venni a háttértár kapacitását és a lehetséges későbbi megjelenítési igényeket. Diát, negatívot 1200-tól 6400 dpi (valós optikai, nem interpolált) felbontásig szoktunk szkennelni, persze ha van megfelelő eszköz. Az optikai felbontás a készülék által valóban megkülönböztetett képpontokat mutatja, míg az interpolált felbontás alatt a gyártók által megadott felbontási teljesítményt értjük. A negatív és pozitív filmszalag (35 mm) vagy keretezett dia befogadására alkalmas, korszerű diaszkennerek optikai felbontása 1800x1800, 3600x3600, 7200x7200 dpi, de szoftveresen akár 19 200x19 200 dpi felbontás is lehetséges2, színmélységük 24 - 48 bit, filmkímélő ledes megvilágítással rendelkeznek.3 Képernyőn való megjelenítéshez az 1200-1500 dpi tökéletesen megfelel, ha azonban nagyobb poszter méretben szeretnénk kinyomtatva látni a diaképet 4800 esetleg 6400 dpi felbontást választhatunk. A 2400 dpi hasznos lehet, ha A/4-es fotót nyomtatnánk, vagy esetleg nagyításhoz nagyon jó minőségű digitális mentésre van szükség. Az alábbi táblázat a felbontás és a méret kapcsolatát mutatja be.4 Felbontás Méret pixelben Fájlméret (JPG, 24 bit) Fájlméret (TIFF, 48 bit)
1200 dpi 1600 x 1100 2,6 MB
2400 dpi 3200 x 2200 7,8 MB
4800 dpi 6400 x 4300 28,1 MB
10,7 MB
43,9 MB
163 MB
A diaképek szkennelése előtt, főleg archiválási célzat esetén több előkészületre is szükség lehet: 1) Ellenőrizzük a digitalizálandó anyag állapotát, tartalmát, állítsunk fel fontossági, sürgősségi sorrendet! 2) A keretezett diaképekről távolítsuk el a keretet és az üveglapokat, ezek fölös plusz rétegek, amik rontják a végeredmény minőségét, ráadásul az esetleges karcok többletmunkát
okoznak
a
retusálásban,
képjavításban.
A
felgyülemlő
port,
szennyeződéseket ráadásul nem tudjuk eltávolítani az üveglemezke és a film közül. Bizonyos esetekben – például, ha dia súlyosan sérülne, megsemmisülne a tartalom – az 2
Médiaelemek tervezése [elektronikus dok.]: módszertani útmutató / Antal Péter [et al.]. Eger, 2011. pp.13-14. URL: http://tarsadalominformatika.elte.hu/wpcontent/uploads/2013/10/modszertaniutmutato_tarsinf_eger_fuzet_3.pdf (2015.05.13.) 3 Gyuris Károly: A számítógép felépítése : beviteli egységek : a szkenner és csatlakozásuk : [mukaanyag] [elektronikus dok.] [Bp.] : NSZFI, [2011]. URL: http://www.kepzesevolucioja.hu/dmdocuments/4ap/7_1173_010_101215.pdf (2015.05.13.) 4 Dia szkennelés, negatív szkennelés [weboldal]/ Emlékmentő Kft. Bp. : Emlékmentő Kft., 2009-2015. URL: https://emlekmento.com/hu/dia-szkenneles-negativ-szkenneles
üveg eltávolítása helyett meg kell próbálni megtisztítani azt, erre a legcélszerűbb izopropil alkohol és desztillált víz keveréke 30-70 %-os arányban, persze, ha biztosan tudjuk, hogy üvegről van szó. Használhatunk még kétszeresen desztillált vizet is. A diaszkennerek közül több is kezeli a keretes diákat, így az eltávolítás nem kötelező jellegű, de nyilván rákényszerülünk, ha a beolvasó tálca nem fogadja be az 50 x 50 mmes tokot. 3) A diaképeket speciális vegyszerrel és pormentes filmtisztító kendővel kell megtisztítani. Nem optimális tárolás esetén por és más szennyeződések rakódhattak az évek során az állományra. (Persze optimális tárolás esetén is előfordul.) Ha kevésbé szennyezett, csak kissé porosak a diáink elegendő lehet a kompresszoros sűrített levegővel való tisztítás, még finomabb megoldásként áttörlés mókusszőr ecsettel, amit kis pumpával láttak el. Ha nem tisztítjuk meg őket, sajnos a szkenner is poros lesz, ami a minőséget és a szkenner élettartamát is befolyásolja. A digitális „tisztítás” persze segíthet megszüntetni a karcolásokat, poros szennyeződéseket, a zajt (szemcsésséget), sőt segíthet a megfakult színeken is. (Erre a Digital ICE szoftvert szokták ajánlani.) 4) A diaszkennerek tálcájába nagyon óvatosan tegyük a diát, főleg ha eltávolítottuk a tokot. Számos karcolás, ujjlenyomat és szennyeződés éppen ilyenkor kerül a filmre. Használjunk gumikesztyűt! 5) Gondoskodjunk megfelelő tárhelyről a számítógépen! A nagyfelbontású képek szkennelése nemcsak idő-, de háttértár-igényes tevékenység is. 6) Ha lehetőség van, a szkenner programjában hozzunk létre sablont/profilt, mellyel az azonos állapotú, származású diákat egységesen tudjuk majd kezelni, ez jelentősen megkönnyítheti az utómunkát. A diaszkennerekhez általában a gyártó szoftvert is mellékel, de önálló célszoftverek ilyen pl. Silverfast szoftvercsalád, VueScan – is vásárolhatók, ingyenes a Photomizer, PCPhoto. A szkennelt képek utómunkálataihoz használhatunk GIMP (ingyenes), Lightroom, Photoshop vagy más képszerkesztő programot.
