ÉSZREVÉTELEK ÉS JAVASLATOK A JELENTŐS VÍZGAZDÁLKODÁSI KÉRDÉSEK A DUNA RÉSZVÍZGYŰJTŐ TERÜLETÉN CÍMŰ DOKUMENTUMHOZ
Általános javaslatok 1. A VGT felülvizsgálata során 2014-ben nyilvánosságra hozott anyagokban azt a javaslatot olvashattuk, hogy a közzétett dokumentum Jelentős Vízgazdálkodási Problémák (JVP) és nem ’Kérdések’ címet fogja kapni. Ezzel a kezdeményezéssel egyetértettünk, mert ebben a dokumentumban valóban problémák és nem kérdések szerepelnek. Emiatt javasoljuk, hogy a teljes dokumentum címét és a 3. fejezet címét is javítsák ki, és itt probléma szerepeljen a kérdés helyett. 2. Javasoljuk, hogy ez a dokumentum egy fejezetben utaljon vissza arra, hogy az előző részvízgyűjtő VGT (a 2010-ben véglegesített anyag 5.5, 5.6 fejezetei) milyen problémákat azonosított, és ezek közül sikerült-e valamelyik problémát kezelni, vagy megoldani. Ebben a fejezetben javasoljuk megmagyarázni, hogy minek köszönhető a probléma megoldása, vagy mi az oka annak, ha nem volt előrelépés és a probléma továbbra is fennáll. Erre a fejezetre azért van feltétlenül szükség, hogy látni lehessen a hat éves tervezési ciklusok közti összefüggést, és a problémák megoldását segítő, vagy hátráltató tényezőket. 3. Jelen vitaanyagban felsorolt vízgazdálkodási problémák között vannak olyanok, melyek kiegészítésre szorulnak, és vannak, melyek teljes egészében hiányoznak. Ezek a részletes javaslataink között szerepelnek és kérjük, hogy a dokumentum véglegesítése során ezeket építsék be a végső anyagba. 4. A 2.3 fejezet megközelítésével nem értünk egyet. Véleményünk szerint itt az eddigi beavatkozásokat és ezek jelen állapotra gyakorolt hatásait kell bemutatni, de nem szabad utalni arra, hogy a jövőre vonatkozóan ebből milyen következtetések vonhatóak le. Ez a vízgyűjtő-gazdálkodási terv feladata. A fejezetben ezért nem fogadjuk el azt a megállapítást, hogy: „A jelentős kölcsönhatás miatt lehetetlen a jó állapot elérése, ha az előzőekben felsorolt, összesítve hidromorfológiai viszonyoknak nevezett állapotjellemzőkben számottevő változás következik be. Az emberi igények kielégítése gyakran vezet ilyen mértékű elváltozásokhoz, és sok esetben ez nem is oldható meg másképpen.” Ebből a két mondatból azzal egyetértünk, hogy a vízfolyásokat érő beavatkozások és vizeink ökológiai valamint kémiai állapota között jelentős a kölcsönhatás, és az is tény, hogy a beavatkozások mértéke miatt vizeink állapota rosszabb, mint korábban volt. Azzal viszont nem értünk egyet, hogy emiatt lehetetlen a jó állapot elérése. Azzal sem értünk egyet, hogy az emberi igények kielégítése nem oldható meg másképpen, csak a környezeti állapot és vizeink állapotának jelentős lerontásával. Bizonyára vannak társadalmi igények, melyek érdekében tettek olyan beavatkozásokat korábban, melyek a vizek állapotában jelentős változást idéztek elő, de ezek az igények folyamatosan változnak és a vizek állapotromlásának folyamata közel sem visszafordíthatatlan. A vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés lényege éppen az, hogy az állapot javítása érdekében szükséges valamennyi alternatívát megvizsgálja és intézkedéseket javasoljon. 5. A jelentős vízgazdálkodási problémák között fontossági sorrend felállítása könnyebbé tenné az eligazodást abban, hogy a vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés során mely problémák megoldása fog előtérbe kerülni, és melyeket tartja leginkább jelentősnek a vízügyi igazgatóság. A JVP átláthatóságát javítaná, ha az egyes problémák közti összefüggéseket jobban kiemelné a harmadik fejezet. Ha egymástól elkülönülve, felsorolásszerűen szerepelnek a problémák, akkor az a kép alakulhat ki bennünk, hogy ezeknek a problémáknak a megoldása egymástól függet-len intézkedésekkel lehetséges. Valójában viszont a problémák megoldására sok esetben összehangolt és közös intézkedésekre van szükség.
-2A most véget érő ciklus vízgyűjtő-gazdálkodási terve szerint (országos terv): "A VKI valamennyi célkitűzése, a vizeink jó állapotba helyezése, az ehhez szükséges intézkedések megalapozása mind a monitoring hálózat működésén alapuló állapotértékelésen nyugszik. Egy jól kialakított monitoring rendszer működtetési költségeinek sokszorosát lehet megtakarítani az intézkedések szintjén, mivel az segítséget nyújt az intézkedések megalapozásában és végrehajtásában, valamint hatékonyságuk nyomon-követésében. … Egy víztest állapotának téves meghatározása azt eredményezheti, hogy az állapot javítására irányuló intézkedések hatástalanok, vagy céltalanok lesznek. A javító intézkedések költségei nagyságrendekkel magasabbak, mint a megbízható monitoring költségei. A kellően részletes monitoringra úgy kell tekinteni, mint befektetésre, mely a nagy költségű javító intézkedésekről hozandó döntéseket alapozza meg. … A tervezés tapasztalatai szerint mind a monitoring, mind a minősítési rendszer jelentős fejlesztésre szorul a következő tervezési ciklusban." A fenti idézetek alátámasztják azt a tényt, hogy a jelentős kérdések egyik legjelentősebbike a monitoring témaköre. Az általunk áttanulmányozott JVK anyagokban ez nem szerepel. Kérjük, egészítsék ki a monitoring témakörével legalább a részvízgyűjtők jelentős kérdéseit a hiányzó monitoring-mérések katalógusával, a második ciklusban még szükséges monitoringfejlesztések megalapozásához. 6. Javasoljuk, hogy a dokumentum elején tartalomjegyzék segítse a fejezetek áttekintését.
Részletes észrevételek és javaslatok
Az 1.1.2 fejezetben lévő térkép pontatlan. A Bajától keletre lévő területeken az Igalifőcsatorna, valamint a Ferenc-tápcsatorna a Tisza vízgyűjtőjéhez tartozik a Ferenc-csatornán keresztül. Ha ez a térkép marad az anyagban, akkor javasoljuk pontosítani, hogy a térkép a Duna részvízgyűjtő tervezési egységét ábrázolja, ami nem tökéletesen esik egybe a vízgyűjtő területtel. Ennek indoklását is javasoljuk leírni az anyagban. A 1.1.4 fejezetben az áll, hogy 700 település áll az ártéren. Ez az állítás szerintünk nem igaz. Települések csak a mentesített ártéren találhatók. Javasoljuk, hogy a dokumentumban tegyenek különbséget az alacsony, a magas és a mentesített ártér között. az 1.2.4 Mezőgazdaság fejezetben az öntözési vízfelhasználás jelentőségének megítélése könnyebb lenne, ha az öntözött területek nagyságát nem az ország öntözött területének hányadában adnák meg, hanem a Duna-közvetlen részvízgyűjtő területének arányában. A mostani változatban az alfejezet két mondata ellentétben van egymással, mert az első azt állítja, hogy jelentős az öntözés, a második pedig azt, hogy kevésbé jelentős; az 1.2.4 Ipar fejezetben javasoljuk, hogy sokkal kevesebbet írjanak a vízerő hasznosításról, hiszen ez nem jelentős, és inkább az országos felhasználás 90%-át elérő többi vízhasználatot javasoljuk itt bemutatni; az 1.2.4 fejezet vízközműves részében azt olvashatjuk, hogy a közműolló csökken. Ez helytelen megfogalmazás, mert ez nem csökken, hanem záródik. az 1.2.4 egyéb vízhasználatok fejezetében javasoljuk pontosítani a hajózás korlátjairól szóló mondatot. „A Duna egész magyarországi szakaszán hajózható, bár – vízállástól függően – mély-ségi korlátozással kell számolni azoknak a hajóknak, melyek teljes terheléssel (2,5 m merüléssel) szeretnének rajta közlekedni. A kétirányú forgalmat hajóútszűkületek korlátozzák, ami összesen kb. 50 helyen nehezíti a közlekedést” szintén az 1.2.4 egyéb vízhasználatok fejezetében javasoljuk helyesbíteni a víziturizmusról leírtakat, mert a gyógyfüdők látogatása nem része a víziturizmusnak, a gyógyturizmus külön kategória. Ellenben a horgászat víziturizmusnak minősül, de erről nem esik szó a fejezetben .
-3
az 1.4 fejezetben a víztestek jellemzése olvasható. Itt pontos számokat találunk arról, hogy melyik típusba hány víztest tartozik. Ezek szerint a dokumentum összeállítói már tudják, hogy hol vannak a víztestek határai. Feltételezzük, hogy ez megegyezik az előző VGT kijelölésével. Javasoljuk, hogy a víztestek lehatárolását legalább a vízgyűjtő nagy folyóinak esetében csatolják az anyaghoz (pl. Duna, Rába, Marcal, Ipoly, Sió), mert a víztestek határai jelentősen befolyásolják azt is, hogy milyen állapotúra minősítik őket. Javasoljuk bemutatni a víztestek kijelölésének elveit is, mert véleményünk szerint a víztestek lehatárolását több esetben újra lehetne gondolni, ehhez viszont ismerni kell a vízestek lehatárolásának elveit. az 1.4.3 fejezetben bemutatott példát elfogultnak és egyoldalúnak tartjuk. Javasoljuk ellenpéldaként megemlíteni, hogy sok olyan eset is előfordul, amikor jó állapotú víztest néhány mesterséges elem miatt erősen módosított minősítést kap, és emiatt gyengébb feltételeket szabnak a jobb állapot eléréséhez. Ezekben az esetekben a VKI célok elérésének lehetősége csorbul. Ebben a fejezetben inkább azt javasoljuk, hogy a VGT 1-ben természetes, erősen módosított, mesterséges minősítést kapott víztestek számát mutassák be. Véleményünk szerint az a jelentős vízgazdálkodási probléma, ha ezek között nagyon kevés a természetes állapotú víztest. A 2.2-es fejezetből hiányzik a kommunális szennyeződés, az ártereken található illegális szeméttelepek, sittlerakók szennyező hatása. A 2.3 fejezet kapcsán az észrevételeinket az általános javaslatok között soroltuk fel. Ezt kiegészítve tesszük hozzá, hogy nem értünk egyet a 2.3 fejezet második bekezdésében a beavatkozási típusok felsorolásával. Ezek csak általánosan mutatnak be emberi beavat-kozásokat, de közülük nem mindegyik jellemző a Dunára, mellékfolyóira, vagy azok hazai szakaszára. A 2.4, 2.5, 2.6 fejezetekben bemutatott emberi igények és társadalmi igények véleményünk szerint változtak az első VGT elkészítése, de még inkább a folyószabályozások befejezése óta. Azt, hogy a társadalmi igények közül melyeknek érdemes megfelelni, jelentősen kell hogy befolyásolja a beavatkozások és fenntartások költség-haszon aránya. A társadalmi /legtöbbször mezőgazdasági/ igényeket sokszor befolyásolja az, hogy a gazdálkodók mire kapnak támogatást az EU forrásokból, ezért az ilyen társadalmi igényeket jogos lenne felülvizsgálni. A társadalmi igényeket fontos, hogy szakértői elemzések értékeljék, illetve fontos, hogy szakértői elemzések mutassanak be alternatívákat a vízgazdálkodás és területhasználat lehetőségeiről. Ha a társadalom ismeri azokat az alternatívákat, melyek a környezeti állapot javulását is szolgálják, akkor kölcsönös előnyöket kihasználására több lehetőség adódik. A 2.5 fejezetben a belvízelvezetés kapcsán javasoljuk megemlíteni a következő problémákat: a belvízelvezető árkok karbantartásának a hiánya, a települési árkok eltömése lombbal és egyéb szeméttel. A 2.7.1 fejezet utolsó, vastag betűs mondata félreérthető. Az alapeset csapadékos időszak beavatkozás nélkül, viszont nem világos, hogy mit kell érteni ellenkező eset alatt. Csapadékhiányos időszak szintén beavatkozás nélkül, vagy csapadékmentes időszak, de valamilyen beavatkozással? Az sem világos, hogy ez miért fogja fokozni a problémákat és nehezíteni a megoldásokat. a 2.7.2 fejezetben olvasható, hogy a biodiverzitás változását befolyásolja többek között „az egyes térségek ilyen jellegű változásokhoz (éghajlat-változáshoz) való alkalmazkodási képességének mértéke”. Ezt a mondatot javasoljuk úgy kiegészíteni, hogy az egyes térségek alkalmazkodó képességét jelentősen befolyásolja, hogy milyen területhasználat van jelenleg gyakorlatban és ennek érdekében hogyan változtatta meg a vízhálózatot és más földrajzi adottságokat.
-4
A 3.1 fejezetben a 24. oldal elején a belvíz-kezelés témájánál fontos lenne idézni azt a korábbi helyes megállapítást a 2.5 fejezetből, hogy a belvíz-elvezetés a területek vízháztartásának sem tesz jót és a vízkészletek csökkenését okozza; A 3.1 fejezetben javasoljuk vázlatszerűen bemutatni a jelentős vízgazdálkodási problémákat és utánuk megemlíteni a példákat illetve az okokat a jó áttekinthetőség érdekében. A mostani változatban nem lehet áttekinteni, hogy mik is a jelentős problémák és ezek okai. Javasoljuk, hogy néhány jellemző víztest példáján táblázatosan mutassák be ezeket. Ekkor egyértelmű lesz, hogy mi a jelentős vízgazdálkodási probléma a különböző méretű, vagy a különböző földrajzi adottságú vízfolyások és víztestek esetében. Ezeket a problémákat azért is érdemes itt tagolni és részletesen bemutatni, mert a következő alfejezetek ezekről szólnak. 3.1.1 o az első pontban a víziszervezetek kifejezés helyett javasoljuk a jobban érthető ’halak és más élőlények’ kifejezést használni. Szintén az első pontban a kék betűvel írt mondatban az ’alsó-felső átjárás’ kifejezést javasoljuk pontosítani. A hosszanti átjárhatóság biztosítása jobban érthető megnevezés. o a negyedik pontban javasoljuk kiegészíteni, hogy a vízhiány előidézője lehet még az, hogy a vízfolyások és a hozzájuk kapcsolódó vizesélőhelyek (holtágak, mellékágak) között a kapcsolat a folyószabályozások miatt megszűnt, vagy jelentősen korlátozott. Sok mellékágat mesterségesen elválasztottak a folyóktól, és ezért sokkal kevesebb víz jut ide akkor is, amikor árhullámok idején elegendően magas a vízállás. o az ötödik pontban a feliszapolódás okát véleményünk szerint pontatlanul azonosították. A túlzott hordalékhozam helyett a folyók hordalékhiánya okoz problémát, ami miatt jelentős a medermélyülés. A feliszapolódás inkább a holtágakban és a mellékágakban jellemző, legtöbbször azért, mert ezek többségét mesterségesen elzárták a folyóktól, és ezért csak akkor folyik keresztül rajtuk a víz, amikor a folyókon jelentős árhullámok folynak le. Ilyenkor a legtöbb a folyók által szállított hordalék, és a mellékágba kilépő lelassuló vízsebesség miatt nagyon gyors szokott lenni a feliszapolódás. A mezőgazdasági területekről zajló talajbemosódás inkább kisvízfolyásoknál okozhat feliszapolódást, o a hatodik pontot nem értjük, hogy miért emelték ki. Az egész alfejezetnek az a hidromorfológiai állapot a címe, ezért ezt külön pontban megemlíteni nem tartjuk szükségesnek. o a hetedik pontban megfogalmazott problémákat pontosítani szükséges. A mi véleményünk szerint a zavart parti sávot a folyószabályozási művek jelenlétének köszönhetjük. Ezek a kőszórások, sarkantyúk a természetes környezet jelentős átalakulását okozzák. A zonáció hiányának oka szintén a mesterséges beavatkozások miatt átalakult növényzet miatt van. A benőtt medrek oka, hogy az egykori mellékágakon nincs megfelelő vízmozgás, jelentős a feliszapolódás, és ezért a növényzet nagyon gyorsan növekedésnek indul. A 3.1.4 fejezetben a felszín alatti vizek vízhiánya esetében sokszor hivatkoznak a túlzott talajvíz kitermelésre. Ismereteink szerint nagyon kevés olyan víztest van, ahol ezt mérésekkel is igazolták, ezért a többi lehetséges ok felsorolását is javasoljuk. Ezek a lehetséges okok: csapadékhiány, klímaváltozás, belvízelvezetés miatt csökkenő felületi beszivárgás, talajszerkezet. A 3.1.3 fejezetben az állóvizeknél nehezen értelmezhető a vízjárás, sebességviszonyok, mederforma, mederállapot felsorolása. Állóvíznél ezek a fogalmak kevésbé jellemzőek. A zavart parti sáv, zonáció hiánya pontoknál javasoljuk megemlíteni, hogy sok állóvíz esetében üzemi vízszintet tartanak fenn, aminek ingadozása általában fél méter és egy méter közötti.
-5-
Ez nem használ a változatos parti zonáció kialakulásának. Ezen kívül az állóvizek partjának túlzott beépítése az egyik előidéző tényező. a 3.2 fejezet címét javasoljuk kiemelt vizek helyett kiemelt víztestre módosítani. A szigetközi Duna-szakasz egyetlen víztestként lett nevesítve, holott hidromorfológiai szempontból négy, jelentősen eltérő tulajdonságú szakaszra osztható: o az országhatár - dunakiliti fenékküszöb közötti duzzasztott szakasz (10 km); o Dunakiliti - Dunaremete között egy átlagosan húsz százaléknyi dunai hozammal rendelkező szabad folyású szakasz (18 km); o Dunaremete - Szap között ismét egy duzzasztott szakasz (14 km); o végül a Szap alatti rész, melyben már a teljes dunai hozam folyik.
A jelentős kérdések vitaanyaga is tükrözi a különbségeket a már megvalósított beruházások és a problémák ismertetésénél egyaránt. Már az első VGT társadalmasítási folyamatában javasoltuk a szigetközi szakasz részekre osztását. Arra vonatkozó ígéret is elhangzott, hogy a második VGT-ben tekintettel lesznek erre. Ezért a mostani JVK vitaanyagába kérjük belevenni, hogy az alapvető különbségeket mutató szigetközi Duna-szakaszok egy víztestként történő meghatározása jelentős problémák forrása, mind a szakaszok monitoringja és minősítése, mind a szükséges intézkedések meghatározása szempontjából. A 3.2.1 fejezet hidromorfológiai problémák fejezetének utolsó bekezdéséhez a következő megjegyzést fűzzük. „Ennek keretében a nagyvízi mederre vonatkozóan a kockázatok csökkentését és a védképesség fenntartását szolgáló intézkedési terv születik.” – a mondatot javasoljuk kiegészíteni azzal, hogy a mentett oldali kockázatok csökkentését és védképesség fenntartását szolgáló intézkedési terv születik. A bekezdés úgy fogalmaz, hogy „A nagyvízi mederkezelési tervek és a VGT2 párhuzamosan kerülnek kidolgozásra és uniós követelmény a két terv összehangolása.” Véleményünk szerint a nagyvízi mederkezelési terv az árvíz irányelv bevezetése során készülő árvízi kockázatkezelési terveknek csak egyik lehetséges intézkedési típusa. Számos más intézkedésre van lehetőség, melyeket a természeti környezet állapota, a társadalmi igények, az ökológiai vízigény, a költség-haszon elemzés, a kockázatok értékelése alapján kell kiválasztani. Az uniós követelmény nem a nagyvízi mederkezelési terv és a VGT2 tervezésének és végrehajtásának összehangolását követeli meg, hanem a két irányelv bevezetésének összehangolását, amiben a nagyvízi mederkezelés csak az egyik lehetséges alternatíva. A 3.2.1. fejezetben a hajózóút biztosítása és természetvédelem alfejezet jól bemutatja a lehetséges konfliktus-forrásokat. Ezt javasoljuk kiegészíteni azzal, hogy a hajózás fejlesztéséhez a folyó hajózhatóságának fejlesztése és a hajóút állapota csak az egyik feltétel, és más intézkedések alkalmazásával (vízállás-előrejelzés fejlesztése, navigációs rendszerek fejlesztése, kikötők állapotának javítása) minimalizálni lehet ezeket a konfliktusokat. Helytelen az ’Istenheg’ helységnév, az említett Duna szakaszon Istenhegyi-gázló van. A 3.2.1 fejezetben a Mosoni-Duna esetében az ökológiai állapot romlásában a mederszabályozási, kotrási és főképpen mederszélesítési tevékenységek, illetve az általuk okozott egyes meder-szelvényeknél a medererodálódás, míg másutt a jelentős iszapkiülepedés problémája tapasztalható. Jelentős gond a Dunacsúnyi tározóból bekerülő lebegtetett hordalék, ami a Lajta, Rábca, de elsősorban a Rába feletti szakaszokon ülepedik ki intenzíven. Itt kell megemlíteni a Nagy-Dunán érkező árhullámok visszaduzzasztó hatásából fakadó kiülepedéseket is. Egyébként a vitaanyagban leírtak a további problémákat (Duna leszívó hatása, időszakos szennyvízterhelés) pontosan ismerteti.
-6
A 3.2.2 Rába problémái között meg kell említeni a Nick alatti szakaszokon (Rába 1.3 alegység és Kis-Rába 1.2 alegység) vízkészlet-gazdálkodását, vízhozam-megosztását. A vitaanyag a nicki duzzasztó és erőmű hosszirányú átjárhatóságát a kiépült hallépcsővel megoldottnak ítéli, de az üzemeltetési szabályzat kötelező érvényű betartása nélkül véleményünk szerint ezt nem lehet egyértelműen kijelenteni. Problémaként illett volna bemutatni a hallépcsőkkel rendelkező duzzasztóknál tapasztalható helytelen üzemeltetést, valamint a hallépcsők nagyon gyenge hatásfokát. Az anyaggal ellentétben a Magyarlak-Csörötnek és a Körmendi duzzasztók átépítése ökológiai szempontból kimondottan károsnak ítélhető. Átjárhatóságuk nem biztosított, feliszapolódást okozó hatásuk jelentős. A Rába JVP anyaga az Alsószölnöki duzzasztónál keletkező, az előzőekhez hasonló problémákat nem is említi. A folyó alsó, túlszabályozott, túlkotort medre is hangsúlyozott problémák okozója. A 3.2.3 fejezet számozása rossz helyen van. A Sió-csatorna elé kell tenni az alfejezet számát. A Duna-Tisza-közi vízhiány problémáit jól bemutatja az alfejezet. Nem emeli ki egyik okot sem, ami azért helyes, mert erre nem voltak megfelelő felmérések. Jól szerepel az is, hogy a megoldásra már tettek próbálkozásokat, és N2000 kezelési tervek készítése folyamatban van. a 3-as fejezetből kimaradt a bányatavak számának elképesztő mértékű növekedése, amely potenciális párolgási felület, és emiatt jelentős talajvízcsökkentő hatása van. Ez leginkább a Pesti-síkságon jellemző (Délegyháza és környéke), de máshol is előfordul a tervezési egységen. Ezt mindenképpen javasoljuk kiegészíteni az anyagban. Szintén hiányzik a 3-as fejezetből a dunai hajóforgalom hatásainak bemutatása. A nagy merülésű, és viszonylag nagy sebességű hajók által okozott hullámzás és környezetükben a folyók sebességviszonyainak változása jelentős problémákat okoz, és rontja az ökológiai állapotot és az ökológiai potenciált. A hajóforgalom növekedésével, ami a közlekedési szakpolitikák célja, ez a probléma várhatóan egyre nagyobb lesz. A 3-as fejezetben javasoljuk megemlíteni, hogy a folyóvízi környezet állapotának megőrzésében és fenntartásában jelentős szerepe van annak, hogy különböző terepi beavatkozásokat mikor végeznek. Érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy a terepi beavatkozásokra a fészkelési időszak befejezése után van lehetőség, ezért minden terepi beavatkozással járó projekt előkészítése és ütemtervének készítése során figyelembe kell ezt venni. A jó állapot megőrzése, fenntartása vagy kialakítása szempontjából ez az adminisztratív felkészülés fontos kritérium.
A magyar civil „vgt. munkacsoport” közreműködésével összeállította:
Győr, 2015. március 19.
Gruber Tamás, WWF Magyarország Hajósy Adrienne, Nők a Balatonért Lajtmann József, Reflex Környezetvédő Egyesület Szávoszt-Vass Dániel, Dunaiszigetek blogspot Tóth Balázs, Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság
