Ész és nem-ész között, avagy az irracionalizmus nimbusza
Tomisla v
Ladán
Bármilyen furcsa, sőt nevetséges történetek k e r e k e d n e k abból, a m i k o r az emberek, szóban v a g y írásban, azt próbálják megmagyarázni, miből k e l e t k e z i k az i r o d a l m i mű — mégsem állíthatjuk, h o g y ez nincs rendjén, h a másért n e m , hát legalább azért, m e r t m i n d e n k i n e k joga v a n , h o g y t u d t u n k r a adja, m i m i n d e n t t u d o t t írás közben felfedezni v a g y megérezni. Igaz, a l e g j o b b esetben csak többé-kevésbé érdekes beszámolókat k a p t u n k bizonyos forrongásokról és mozgolódásokról a vallomás szerzője l e l k i t a r t a l m a i n a k gazdagságát szándékolja k i m u t a t n i . A legtöbb esetben csak képzelt v a g y szándékolt folyamatokról értesülünk, még csak n e m is a tényleges állapot tükörképét k a p j u k . D e még ha ezek a r i p o r t o k m e g is f e n e k l e n e k a szerző önmagán vég zett kísérletének száraz leírásánál, még m i n d i g tudvalévő, hogy miről v a n szó, m i n t ahogy az is tudvalevő, h o g y az i r o d a l m i és az i r o d a l o m körüli e m b e r e k (az önmagának tetszelgő írótól az istenfélő szemlélőig) m i k o r szólnak magáról az írás módjáról, miközben az i r o d a l o m i szöveg meglehetősen egyszerű (bár titokzatos) fogantatását felcicomázzák m i n d a z o k k a l a díszítő részletekkel, a m e l y e k a tisztelet és a gúny hatá rán állnak, m e r t a szóban forgó helyzetjelentés készítőit i l y e n esetek b e n inkább m a g a az írás r i t m u s a köti le, m i n t az, a m i t az alkotás magával hoz. Éppígy m i n d e n r e n d b e n lehet, amíg csak arról értekez nek, h o g y m i t él át az e m b e r (sőt még i l y e n értelemben i s : m i t k e l l e n e átélnie) v a l a m e l y költői a n y a g olvasása közben, n o h a t u d j u k , h o g y épp ezen a p o n t o n tág t e r e nyílik m i n d e n lehető találgatásnak és k o h o l mánynak.
M i n d e z e k a területek (a művészi szó puszta bejelentésének, m a j d jelentkezésének és végül kész kinyilatkoztatásának területi) a képzet társítások és változatok végtelenségébe vesznek. D e h a a határvonalak e l is mosódnak és e g y b e is o l v a d n a k a jóslatok és elmélkedések e l l e n őrizetlen távolságaiban, mégis t u d j u k és érezzük, h o l v a g y u n k , r e n d e l kezésünkre áll a lélek meghatározott topográfiája, h a hiányzanak is róla a részletes és biztos adatok. Ezzel szemben egészen más h e l y z e t b e n találjuk m a g u n k a t , v o l t a képpen elveszítjük a tájékozódás m i n d e n segédeszközét, a m i k o r az e m lített lehetőségeket k e z d i k maguktól értetődőknek t e k i n t e n i , sőt a m i k o r távollétükben jelenvalóknak, m i n d e n n e k és s e m m i n e k , azaz v a l a m i l y e n titokzatos — egynek nyilvánítják őket. M i n d a m e l l e t t , n e m engedjük, h o g y fölkeltsék bennünk á megfog hatatlanság és üresség rossz érzését még azok a m a már annyiszor meghamisított, kifacsart és vértelenné sápasztott külön elhatárolások sem, a m e l y e k ( o l y k o r doktrínák és kánonok tüskésdrótjával is) sok szorosan körülfonják az i r o d a l m i alkotásokat, l e g y e n bár szó szocioló giai, történelmi, lélektani, s t i l i s z t i k a i v a g y s t a t i s z t i k a i meghatározások ról. Hiszen egy o l y a n b o n y o l u l t valamiről, m i n t az i r o d a l m i mű, miért ne mondhatná e l a magáét (persze, beavatva az ésszerű mértéket) a történész, a lélekbúvár v a g y v a l a k i más is, természetesen: m i n d a z o k k a l a természetes elhatározásokkal és kockázatokkal, a m e l y e k n e k m i n den i l y e n f a j t a vizsgálódás k i t e s z i magát. I g e n ám, de f e l f o g h a t a t l a n u l magas és vastag, úgyszólván áthág h a t a t l a n falként m e r e d elénk a teljes bizonytalanság, a m i k o r a k r i t i k a i vizsgálódásnak mindezekből a felsorolt és f e l n e m s o r o l t válfajaiból magát az efféle szertartások bűvköréből, s h a szerencséje v a n és fölfelcsípnek i t t - o t t v a l a m i t , méghozzá téves helyről, ebből aztán e g y egé szen különleges v i s z o n y a l a k u l k i a művészi alkotás iránt. Különleges már azért i s , m e r t ez a fő jellemvonása m i n d a z o k n a k a fél kézzel össze csapott és kétségbeejtően rövid távra beállított irományoknak, a m e l y e k a m i n d e n t felölelés t a r k a és vakító mezében, a természetfölöttiség nimbuszában tetszelegnek. I g e n nehéz tehát k i n y o m o z n i , m i m i n d e n r e j l i k az e g y r e g y a k o r i b b s z i n t a k t i k u s sziporkázások, a szárnyas és szárnyatlan kifejezések való ságos raja és csordája mögött. Annál kevésbé, m e r t o l y k o r a vízesések dübörgéséhez hasonlóan r o n t rá az e m b e r érzékeire a megdicsőültek p r o f e t i k u s kitöréseit és kinyilatkozásait kísérő kürtrivalgás, talambaszcsörgés és a díszletek csillogása. Csak h a az e m b e r n a g y nehezen kitépi tudja fogni, h o n n a n ez a féktelen lárma és szemkápráztató villogás, f e l i s m e r i a magas p y t h i a i jósszéken az élveteg kényelmes ősi szószóló ját, rádöbben, h o g y a kábító öntömjénezés mögött az e m b e r i egyéniség felső és alsó emelete közötti n e m is o l y a n összeütközés bűiik meg. Végül is, m i n d e n n e k a megértéséhez n e m is k e l l o l y a n n a g y erőfeszítés, m e r t n e m e g y esetben egészen nyíltan történik az e m b e r animustől m e g fosztott, tehát animális részének ez a szembeszegülése a racionális, résszel, a m e l y e felfogás szerint n e m más, m i n t az eredeti természet talaján tenyésző csúf mérges gomba. Több-kevesebb fenntartással és engedménnyel boncolgathatjuk, m i l y e n és m e k k o r a a különböző i r o d a l m i áramlatok és mindennapos
felfogások kölcsönhatása, de úgy látszik, még a r o m a n t i k u s révület paroxizmusában sem tekintették az eszelősséget a n n y i r a bóknak, m i n t k o r u n k b a n , ha egy k i f i c a m o d o t t nézet leereszkedhetett az utca n y e l véig (bár egyes j o b b eszmék is j u t o t t a k már i l y e n sorsra), s e n n y i r e e l f a j u l h a t o t t . í g y aztán m a már n y u g o d t lélekkel állíthatják — írásban és az íráson kívül —, h o g y az ész n e m az, a m i lehetővé teszi az i r o d a l m i alkotást, n e m az a palló, a m e l y — az értelmetlenség szakadéka fölött — átível a látszattól az igazságig, az alkotótól az alkotásig: az átgondoltság: a t u d a t és a l e l k i i s m e r e t útján. A z ész h e l y e t t e g y új fogalom ült a trónra, s n e m csupán azzal az igénnyel, h o g y megteste sítője l e g y e n e g y tényleges állapotnak, h a n e m h o g y az e g y e t l e n kibé kíthetetlen és kizárólagos alkotói e l v n e k tekintsék: magának az élet nek, a m e l y önmagában o l y a n , a m i l y e n , és o l y a n n a k k e l l lennie, a m i l y e n . Jött egy új h i e d e l e m és v e l e együtt egy új nézet: a vitaiizmus. Ez egyszerűen felöleli az egész életet. Márpedig: m i n e m az élet, azaz: m i t ne lehetne az élet fogalmába b e l e f o g l a l n i . Á m d e g y a k r a n nevetsé ges, ha n e m szomorú az efféle i g e n tág elnevezésnek és f o g a l o m n a k sorsa, m e r t n a g y o n g y a k r a n szűk és törpe d o l g o k a t fednek. O l y a n a v i t a l i s t a ebben a v i t a i i z m u s b a n , m i n t a kisgyerek, n y a k i g merülve v a l a m i óriás csizmába a m i n t magával együtt próbálja e m e l n i a nehéz szárat. Fellépése heves és lelkes, t e l v e v a n i n d u l a t t a l , o l y k o r a n n y i r a elragadtatja magát, h o g y dicsekszik a bűneivel, m i n t h a szégyellné az erényeket. Felcserélve a kényszert a r e n d d e l , a mesterségest a művé szivel, állhatatosan h a j t o g a t j a a m a legelésre szólító négylábú felhívást, a m e l y e t V o l t a r i e a n n a k idején o l y a n maróan kifigurázott. Egyszóval: őfelsége az Élet egyedüli, igazi felhatalmazottjának tünteti f e l magát. D e bárhogyan bizonygassa is ez a gyanús meghatalmazott, hogy pél dául égy Vénusz-szobor többet ér a labdarúgópályán, m i n t a múzeum b a n ( m e r t o t t a szurkolók e z r e i k n e k a k a d m e g a szeme rajta), v a g y h o g y e g y szerelmes v e r s pontosan a n n y i t ér, a m e n n y i segítséget nyújt a hódítónak ahhoz, h o g y meghódítsa a meghódítandót, — mégsem őróla v a n szó, h a n e m v a l a k i másról: a paizsvivő v i t a l i s t a széles vállai mögött rendszerint e g y k i c s i n y gonosz vitéz húzódik m e g — az i r r a c i o n a l i s t a . Ez az utóbbi f o g a l o m (az i r r a c i o n a l i z m u s ) még kevésbé világos és még kevésbé szálárd, m i n t a másik, de talán épp ezért a n n y i r a k e d v e l t cafrangja az i r o d a l m i vitáknak és p e r p a t v a r o k n a k . A m e n n y i r e h e l y t álló megállapítás az, h o g y az eredeti, n e m kikövetkezett f o g a l m a k ne hezen jönnek létre, épp a n n y i r a áll az is, h o g y emezek, a már m e g levők mintájára gyártottak — m i n d e n különösebb erőfeszítés nélkül születnek. Általában, a f o g a l m a k születésében (tehát: az értelmek és sejtések új m e g új tájainak felderítésében is) n a g y szerepe v a n az e l lentéten v a g y hasonlóságon alapuló levezetésnek. Bármennyire csupán n y e l v i ötletnek tűnik f e l , mégis i g e n k o m o l y jelenség — méghozzá o l y a n jelenség, a m e l y számos jelentős megmozdulást és áramlatot i n dított e l — az „ész" és „értelem" névszóhoz fűződő szavak valóságos tömkelege. Í g y aztán, h a már v a n n a k észbeli jelenségek, l e h e t n e k n e m és?beliiek (amelyek egyébként valószínűleg m i n d i g v o l t a k is), azután é^zen kívüliek, v a l a m i n t észellenesek is, a m e l y e k e t nemegyszer úgy szólván értelmen felülieknek is t e k i n t e n e k .
V a n n a k persze racionális dolgok, m i n t ahogy v a n n a k irracionálisok, ematívak, intuitívak i s . A teremtő t u d a t s e m m i képpen sem egye nes v o n a l v a l a m i l y e n elképzelt, tökéletes történelmi g r a f i k o n , de n e m is görbe (bármennyire összetördelik v a g y kacskaringózzák). Ez a t u d a t kép, a legenyhébben szólva, k i b o g o z h a t a t l a n és ezerszínű g o m b o l y a g , a m e l y n e k vezérfonalát csak s e j t e n i l e h e t m i n t távoli fénypontot a mély sötétben. Nemcsak h o g y n e m v a g y u n k azonosak az egész világgal, h a n e m csak egy egészen k i c s i n y részecskéjét a l k o t j u k , s még ez a k i c s i n y részecskéje is l e g n a g y o b b részében nekünk i s m e r e t l e n köd és föld, melyből a legrégibb t u d a t u n k i g is csak v a l a m i l y e n titokzatos mozgások távoli h a n g j a i és j e l e i h a t o l n a k e l . Teljes j o g g a l állíthatjuk tehát: „Alles i s t gleichmássig i r r a t i o n a l , u n d alles i s t gleichmássig raitionabel. M i azonban az i r o d a l m i alkotásról beszélünk; tehát: h a tény és való is az, h o g y m i n d e n egyes szó, az értelem számtalan körei és szálai révén, magában h o r d j a a t u d a t m i n d e n zugának és elágazásának t a r t a l mát, ez ösztönök párás talajától az ész ragyogó csúcsaiig, m e g k e l l kü lönböztetnünk (s erről az állandó figyelmeztetések ellenére is f o l y t o n megfeledkezünk) az u t a t az alkotástól, továbbá magát az alkotást attól a hatástól, a m e l y e t az olvasóra g y a k o r o l , h o g y v a l a m i l y e n támponthoz, szilárd talajhoz j u s s u n k és megkezdhessük a vizsgálódást, legalább azt a veszélyt elhárítva, h o g y m a g u k alá temessenek a zagyva fogalmak h o m o k d o m b j a i , jóllehet kívánatos észben t a r t a n i A . E. H o u s m a n f i g y e l meztetését is — h o g y az e m b e r s e m m i v e l sem t u d j a j o b b a n m e g f o g a l m a z n i a költészetet, m i n t a k u t y a a patkányt. A v i t a l i s t a , i l l e t v e az irracionaljsta, n e m c s a k h o g y n e m hajlamos megkülönböztetni ezt a három dolgot, h a n e m még azt sem a k a r j a be látni, hogy n e m azonos a művészet m i n d e n n a p j a és valósága. Termé szetesen v a n n a k átmenőitek és összefüggések. A z e g y i k átömlik a má sikba. Ezenkívül más színű a szellem fénye a vers előtt, és más színű magában a versiben, ez p e d i g m e g i n t csak különbözik attól a színtől, a m i l y e n n e k az olvasó látja, összeköttetésbe kerülve a verssel. Ez tehát: a kisugárzás kisugárzása, a szó csodás útja a közös szótártól a versig, a szó átlényegülése a v e r s b e n és egy h a r m a d i k , imaginárius világ k i alakulása a befogadó t u d a t b a n . H a tehát ( F . C. S. N o r t h r o p alapján) egész t u d a t u n k a t „aesthetic c o n t i n u u m " - r a és „theoretic c o n t i n u u m " - r a osztjuk, a költői szó n e m lesz v a l a h o l a kettő között, h a n e m mindkettőjükben, méghozzá m i n d eredetét, m i n d formáját és hatását illetően. M i n d e n n e k , a m i t az e m b e r i szellem a l k o t (márpedig a legmegrögzöttebb irracionalisták is ezzel a l k o t n a k ) , indítékai m e l l e t t célja és r e n deltetése is v a n , tehát: v a l a m i l y e n szándéka és elgondolása, még akkor is, ha v a l a m i t tudatosan t u d a t a l a t t i n a k akar feltüntetni. Igenis érte l e m m e l formált dolog ez, még h a hiányzik is belőle az értelem. M i n d e n i r o d a l m i alkotás szándékos és v a l a k i n e k szánt, akár m i n d e n k i n e k , akár csak egy személynek.A k u t y a sem csupán a f a r k a m i a t t k e r g e t i a far kát, h a n e m — egyszerűen — a bolhák m i a t t . . . . A szavakkal v a g y szavakban való alkotás — művészet, azaz értés, tudás, s n e m véletlen verbális szituációk lejegyzése. Szóval a h ,,
hoz, h o g y v a l a k i e g y verset, elbeszélést, drámát, regényt és esszét m e g írhasson, értenie k e l l hozzá, márpedig a művészet, a tudás, értés stb. f o g a l m i körének alapjában az áll, h o g y ésszel, értelemmel beavatkozni, ésszel r e n d e l k e z n i . Í g y már a szó gyökerében rejtő értelem is u t a l a költői alkotás valódi természetére, a m e l y nincsen az ész alatt, az ész fölött v a g y az észen kívül, h a n e m b e n n e magában f o g l a l t a t i k , az egész alkotói t u d a t terméke. M i t k e l l h o g y j e l e n t s e n ezek után, h a v a l a k i azt írja, hogy Shakes peare is irracionális, v a g y h o g y v a l a k i más nagyszerű dolgokat csinál, de irracionális, v a l a k i m e g már a n n y i r a nagy, h o g y „tisztán" i r r a c i o nális. Mindezeknél a kitételeknél n e m t u d n i , azt akarják-e m o n d a n i , h o g y az író irracionális, v a g y h o g y a mű o l y a n irracionális elemeiket t a r t a l m a z , a m e l y e k az olvasóban v a l a m i hasonlót váltanak k i , v a g y h o g y az illető szöveg o l y a s m i t t a r t a l m a z , a m i irracionális benyomást képes kiváltani, v a g y — . . . I g e n , egyszerűen ránk bízzák, h o g y m e g sejtsük, m i a k a r az l e n n i , akárcsak abban az esetben, a m i k o r például k i e j e l e n t i k , h o g y az i r o d a l m i hagyományoknak k i k e l l t e k e r n i a n y a kát, m i n t e g y rühes macskának, bár ezek az i r o d a l m i f o j t o g a t o k t u d hatnák, h o g y az i r o d a l m i átadás n e m árulás. D e úgy látszik, az „irracionális" szószólóit n e m érdekli s e m m i más, csak a m a g u k pátosza és a m a g u k fecsegései, a m e l y e k b e n az i r o d a l o m kérdéseit kiegyenlítik az ösztönök egyszerű kiélésével. A z t sem tudják tehát pontosan és kimerítően, m i b e n különbözik az alkotás a műtől v a g y a n n a k befogadásától, mégis m i n d e z t e g y k a l a p a l a t t könnyelműen — irracionálisnak nevezik!? Éppen azért, m e r t o l y s o k m i n d e n t n e m t u d u n k , talán mégse v á lasszuk a legkönnyebb, de áruló megoldást, úgyhogy m i n d a z t , a m i f o n tos, e g y látszólag m i n d e n t átfogó, de valójában átfoghatatlan, áthatol h a t a t l a n b u r o k b a csomagoljuk. H a már egyszer sohasem t u d t u n k és n e m is f o g u n k m e g t u d n i m i n d e n t , legalább a z t a keveset, a m i t f e l f o g h a t u n k , a művészi szó esetében, n e homályosítsuk e l szándékosan. H a m i r egyszer az a helyzet, h o g y m i n d e n egyes új alkotással találkozva a nullaponttól k e l l e l i n d u l n u n k , n e m kerülhetjük m e g az örököt k r i t i k a i szertár kellékeit, de legalább megpróbálunk áttörni r a j t u k . Csak h o g y ez n e m j e l e n t i azt, h o g y m i n d e z e k után vissza k e l l térnünk u g y a n a r r a a n u l l a p o n t r a , m e r t h a kiindulópont l e h e t i s , végállomásnak még sem kívánatos. Végül, a v i t a i i z m u s ( m i n t e g y jelenség fonákja) és az i r r a c i o n a l i z m u s ( m i n t u g y a n e n n e k a jelenségnek színe), valahányszor ezt a két dolgot i r o d a l m i kérdésekben cibálják elő, e g y közös n a g y fogyatékosságot árul el, mármint azt, h o g y túl s o k m i n d e n t a k a r n a k tőle és vele, d e n e m tudják, m i t , h o g y túlsókat p a z a r o l n a k e l abból, a m i mindennél k e v e sebb, v a g y éppen lesújtóan — s e m m i . M e r t mégsem lesz az úgy, h o g y az írás egyedüli értelme és célja: szavakba gyömöszölni a t u d a t egész tartalmát (vagy csupán azt, amát a t u d a t pincéjéből elő lehet k o t o r n i ) , i l l e t v e m i n d a z t , amiről a szónban forgó t u d a t b i r t o k o s a úgy véli, hogy benne f o g l a l t a t i k . Külön kérdés, h o g y egyáltalán lehetséges-e i l y e s m i , pláne „automatikusan". D e még h a lehetséges is, az n e m művészet. T o vábbá, még h a „a lélek abszolút valósága" alapján e l is v e t h e t n e k m i n -
dent, a m i ez a l a t t v a n , következésképpen a r r a törekedve, a m i fölötte v a n , az, a m i létrejön — sajnos — , ellen-művészet, sőt nem-művészet, m e r t közben a legelső követelményük az, h o g y „félre k e l l d o b n i az egész kulturális örökséget" és „szét k e l l törni a l o g i k a láncait" — márpedig örökség és l o g i k a nélkül ( a m e l y n e m dogma, d e n e m is a logika) nincs kommunikáció, nincs művészet, tehát nincs m e g az a híres „korlátlan, el n e m f o j t o t t fantázia" sem, a m e l y n e k ezekben a g y a k r a n bejelentett, de soha m e g n e m írt művekben u r a l k o d n i a k e l l e n e . H a feldúlnak m i n dent, a m i t előttünk t e r e m t e t t e k , m a r a d a semmi, márpedig ex n i h i l o n i hil... Azonkívül a művészeti alkotás n e m is m a r a d h a t f e n n h e r m e t i k o n gyanánt... Célja és értelme n e m ugyanaz, m i n t a húsevő növényeké: h o g y valamiképpen kelyhébe csalja és megeméssze az áldozatot. N e m öncél, h a n e m önmagával h o r d o t t cél: a felfedezés és feltartóztatás t e t t e az örök elfolyasban és eltűnésben: az e m b e r ellenállása a mulandóság nak. A z i r r a c i o n a l i z m u s híve pedig i g y e k e z n i f o g , többé-kevésbé ál cázva, h o g y minél inkább meggyőzzön bennünket: számára m i n d e n eset ben a közvetlenség a legfontosabb, és elhalmoz bennünket m i n d e n n e l , a m i csak kapcsolatban állhat a verssel. Valóban m i n d e n t megad, s csak egyet m u l a s z t e l : magát a verset. És a m i k o r a l e g j o b b a n igyekszik, h o g y méltónak lásék k o r a nagy pillanataihoz, n e m r e t t e n vissza attól, h o g y — példának okáért — a gödörásást v a g y a tornát ( a m i bekerülhet a versbe) azonosítsa magával a verssel. H a azt m o n d j u k — emlékezve az ősi találós kérdésre — , h o g y E g y M i n d e n és M i n d E g y , azért mégsem lesz m i n d e g y , ha az i r o d a l m i művet kiegyenlítik h o l m i szappanreklám m a l v a g y izomerősítő szerrel. Í g y aztán — egyes kortársainkat szemlélve — a v i t a l i z m u s t , a m e l y n e m más, m i n t i r r a c i o n a l i z m u s , g y a k r a n n a g y o n is racionális, d e vulgáris — p r a g m a t i z m u s n a k találjuk, s a m e l l e t t még a zenitistákra is emlékeztet. Ez az i r o d a l m i félfilozófia tehát, bár túl tág (a nevében), túl szűknek találtatik (álláspontjaiban és törekvései ben), sőt o l y k o r még nevetségesnek i s , m i n t m i n d e n a m i m i n d e n akar lenni. Ács
Károly
Ladán a fiatalabb horvát írónemzedékhez sát Zoon graphicon című kötetéből
fordítása
tartozik. vettük.
írá
