1936 106 P o zso n y , 1 9 3 6 . j a n u á r 1 4 . A p o z s o n y i m a g y a r k o n z u l á t u s j e l e n t é s e a m a gyar külügyminisztérium részére a két magyar párt egyesülését szorgalmaz ó fe l h í v á s t k ö v e t õ e n . A j e l e n t é s h e z c s a t o l t á k E s t e rh á z y J á n o s á l t a l k é s z í tett két jelentést is ugyanerrõl. Pozsony, 1936. január 14. 2/fõn/1936 Titkos! Méltóságos báró Bessenyey György követségi tanácsos úrnak Budapest Tárgy: Viharok a létesítendõ egységes magyar párt körül Melléklet: 2 drb. Méltóságos Uram! Az egységes párt körül dühöngõ nagy egységrõl Tamás1 már közvetlenül jelentett, úgy hogy a történtek regisztrálását nem tartom szükségesnek, csupán egy-két momentumra térek ki. A január 8-i elnökségi értekezletet követõleg Bartók találkozott Pállal, aki referált az elõzõ napi pesti tárgyalásokról és elmondta az ülés kiadásra kerülõ kommünikéjének tartalmát. Arról egyetlen szót sem szólt, hogy az egység érdekében milyen nagyszabású sajtódeklarációra készülnek. Tette pedig ezt nyilván azért, mert tartott attól, hogy amint a pesti utasítás utolsó pillanatban megakadályozta az Elemér féle Respice finem2 cikk3 megjelenését, most is megtörténhetnék hatalmi szó-val a deklaráció leintése. 1 2 3
A levélben elõforduló fedõnevek a következõ személyeket rejtik: Tamás Esterházy János, Elemér Szilassy Béla, Pál Jaross Andor, Ádám Szent-Ivány József. L. még a 99. sz. dokumentum 1 sz. jegyzetét. mi lehet az eredménye Szilassy Béla 1935 december végén egy vezércikket akart megjelentetni a PMH-ban, amelyben támadta a keresztényszocialista párt álláspontját a Bene köztársasági elnökké választásánál. Esterházy személyesen akadályozta meg a cikk megjelenését.
"$
Angyal Béla
Pál különben a deklaráció megjelentetése körüli szerepének magyarázatául, értesülésem szerint, azt adta elõ, hogy a nyilvánosságra való hozatal fõmozgatója Elemér volt. Elemért ugyanis nem elégítették ki azok az információk, melyeket január 7-én illetékes tényezõinktõl nyert a Benere szavazás indítékairól4. Nem volt megelégedve továbbá azokkal a biztosítékokkal sem, amelyeket az egységes párt létesítésére vonatkozólag kapott, úgy, hogy január 8-án reggel azzal állított be az elnökségi értekezletre, hogy nem marad más hátra, mint los von Budapest5 és kilépni a ker. szocokkal közös parlamenti klubból. Pál csak úgy vélte a helyzetet menthetõnek, hogy Elemér megnyugtatására az egységes-deklaráció nyilvánosságra hozatalát javasolta, hogy ezzel döntõ lökést adjanak az egység mozgalomnak!!! Ádám Pállal ebben egyetértett, Elemér a megoldást elfogadta, s így született meg a deklaráció, amit Ádám és Elemér még jan. 8-án délután Prágába vittek, azután, hogy megfogadtatták az ülésen résztvevõkkel, hogy 48 óráig, mint a sír hallgatni fognak
Mellékelem Tamás két jelentését 2-2 példányban, azzal a kérelemmel, hogy az egyiket a M.E.höz légy kegyes továbbítani. Tamás kéri, hogy a január 14-i jelentésének utolsó bekezdésében említett utasításokat a következõ futárral legyetek kegyesek megadni, mert õ vasárnap gyûléskörútra indul, és nehezen lesz azután általam elérhetõ. Fogadd, Méltóságos Uram, õszinte tisztelete, jelentését Csopey Dénes A M. E. részére egy másolattal. [Esterházy János 1935. január 10-én kelt jelentése] Pro memoria6 Január 7-én, midõn a külügyminiszter úr elõtt tárgyaltunk, a MNP által felvetett egységes párt gondolatára a külügyminiszter úr a következõképpen határozott: Február hó folyamán készítsen Tibor7 egy elaborátumot, hogy miként látná legcélszerûbben az egységes pártnak megteremtését. Ezt mindkét párt törvényhozóinak meghallgatása után és véleményünk feljegyzése után terjessze elõ, mire majd a külügyminiszter úr újabb megbeszélést fog öszszehívni, hol majd dönt a jövõrõl. Ezzel szemben a külügyminiszter úr a következõ utasítást adta Jaross Andornak és nékem: 4 5 6 7
1936. január 7-én a budapesti külügyminisztériumban lefolyt tárgyalásról van szó. gyerünk Budapestre emlékeztetõ feljegyzés Valószínûleg Pataky Tiborról a miniszterelnökság II. ügyosztályának vezetõjérõl van szó.
Dokumentumok az OKP történetéhez
"$!
Mivel mindkét pártnak februárban kellene megtartania a szokásos és háromévente esedékes kongresszust, ezt mindaddig halasszák el, amíg nem lesz módja a külügyminiszternek az elõbb említett elaborátum felett döntenie. Ezt azért tartotta szükségesnek, hogy a kongresszusokon egyik vagy másik párt részérõl elmondandó beszédek ne vágjanak elébe az õ döntésének. Ezért felhívja mindkét párt elnökét, hogy olyként vezessék az õ döntéséig az ügyeket, hogy ez a kérdés egyelõre ne kerüljön tapétára. Ezt úgy Jaross, mint én elfogadtuk és kijelentettük, hogy mindketten visszavonjuk a kongresszust és a külügyminiszter úr döntéséig teljes hallgatásba burkolózunk. Január 8-án tartotta elnöki tanácsülését a MNP Pozsonyban. Ezen a gyûlésen szerkesztették meg azt a csehszlovákiai magyarsághoz intézett felhívást, amely a PMH-ban január 10-én látott napvilágot és melyrõl nekünk, mint keresztényszocialista törvényhozóknak elõzõen nem szóltak semmit. Ugyanakkor, amikor a MNP törvényhozói és elnöki tanácsának tagjai 8-án a gyûlésen egymásnak becsületszó mellett 48 órai titoktartást fogadtak, nehogy idõ elõtt kipattanjon puccsuk, nem átallották azt, hogy a budapesti napisajtónak már 9-én errõl a kiáltványról részletes tudósítást küldjenek, amit igazol az is, hogy 10-én megjelent bpesti lapok ezt nagy tálalásban hozták le. A PMH-nál, hogy zavartalanul napvilágot lásson a felhívás, Szilassy Béla méltóságos úr azt a teljesen szokatlan módszert választotta, hogy a lap felelõs szerkesztõjét, aki nékem párttagom, elõzõ nap állásából felfüggesztette és szabadságolta.8 A Magam részérõl és pártom minden számottevõ tagja mindenkor a legszorosabb együttmûködést óhajtotta a MNP-tal és, ha ez nem sikerült teljesen, annak oka a MNP részérõl tapasztalt állandó és mindig fokozódó õszinteség-hiányban kereshetõ. Ezt sokszor említettem az illetékes tényezõknek többé-kevésbé eredménytelenül. Hogy képzelhetõ el egy együttmûködés, hogy bízhatok fegyvertársamban akkor, ha ilyen puccsokat rendeznek meg és nem tartanak érdemesnek arra, hogy ilyen nagyfontosságú lépésrõl elõzõleg informáljanak. Hogy képzelhetõ el, hogy a MNP vezetõ urai vélem szemben õszinték lesznek, ha nem azok az illetékes tényezõk iránt, akik õket eltartják. Huszonnégy órával az elnöki tanács ülése elõtt egy ilyen nagy horderejû dolgot nem tartanak szükségesnek elõterjeszteni az illetékeseknek, magyarán mondva becsapták és nem informálták azokat az urakat, akik a mi politikánkat irányítani tartoznak. Hogy fog kapni garanciát az itt élõ magyarság, de hogy fog kapni garanciát az illetékes fórum, hogy az egypárt-rendszer létesítésekor nem fognak-e puccs-szerûen a legfelsõ intenciók ellenére más vizekre evezni? Mindezeket a kérdéseket, miután most már teljesen tisztán áll az, hogy a MNP nem õszinte és állandóan hazug utakon jár, szükségesnek tartom 8
Forgách Gézáról van szó.
"$"
Angyal Béla
mielõbb tisztázni. Itt most még csak egyet szeretnék leszögezni, amirõl mostanáig nem szólottam határozott formában, ez pedig az, hogy együtt dolgozni Szent-Iványval ezek után nem fogunk, nem pedig azért, mert politikáját helytelenítjük, de azért, mert sem én, sem pártomhoz tartozó komoly emberek olyannal együtt mûködni nem fogunk, akit a mentelmi bizottság elõtt kauciósikkasztás miatt és csalások miatt adnak ki9. Lehet, hogy idõközben az elsikkasztott kauciót az illetékes jóvoltából SzentIvány visszafizette, ez ellenben magán a tényen nem változtat és egy nagy és intelligens, de tisztességes és jellemes közülettõl nem lehet megkívánni azt, hogy egy moral insanity10-val együtt dolgozzék. Ismétlem, az egységet robbantani nem akarom, a dolgokat kiélezni nem akarom, ezért kérem az illetékeseket, hogy Szent-Iványt az itteni közéletbõl eltávolítani szíveskedjék és pedig rögtön. Van erre elég indoka Szent-Iványnak (gyomorfekély, gyomorvérzés, szívgyengeség, stb.) Hogy úgy távozzon, hogy legalább kifelé tiszta maradjon és gáncs nélküli lovag. Ha az illetékeseknek nem fog sikerülni ezt keresztül vinni, legnagyobb sajnálatomra az operációt magunknak kell majd elvégezni, ami természetesen nem minden veszteség nélkül fog menni. [Esterházy János 1935. január 14-én kelt jelentése] A Magyar Nemzeti Párt által ideje elõtt kihozott kiáltvány meglehetõsen nagy zûr-zavart okozott egész Szlovenszkóban és Ruszinszkóba. Tömegesen kapom a különbözõ leveleket, melyben részint már most szeretnõk tudni végleges álláspontomat, de van aztán olyan is, aki egyenesen megfenyeget azzal, hogy amennyiben nem utasítjuk vissza Szent-Iványék pucscsát, akkor õk külön utakra fognak menni, azaz egy új pártot fognak alapítani több mint valószínû katolikus párt néven. Lehet, hogy egyesek ezen állításomat kézlegyintéssel fogják elintézni, mondván, hogy ez az akció nem veszélyes, de természetesen nekünk az az érdekünk, hogy ha már egységrõl van szó, akkor lehetõleg az újonnan alapítandó pártba tömörítsük mindazon elemeket, akik tisztességesen és magyarul gondolkodnak. Párhuzamosan e mellett nagyon kérem egyszer, hogy a németekrõl és szlovákokról, ruszinokról és románokról ne mondjunk önként le, mert ezen szavazatokkal pótoljuk egyrészt a más pártokba tévelygõ magyarokat, amit elkerülni nem tudunk, másrészt nem lehet nekünk vezetõ magyar egyéneknek becsapnunk azon nemzetiségi egyéneket, akik testületileg mellettünk álltak a magyar eszme mellett 17 év nehéz küzdelmei alatt. Az egyszer elvesztetteket soha vissza nem kapnók, ami pedig végzetes hiba volna, mert 9
Szent-Ivány anyagi gondjairól és eladósodásáról a rendõrségi jelentések is beszámolnak. L. a 109. sz. dokumentumot. 10 erkölcsileg beszámíthatatlan
Dokumentumok az OKP történetéhez
"$#
ezzel egyrészt annak a lehetõségét is magunk dobjuk el magunktól, hogy adott esetben, ha mondjuk a Hlinka párt teljesen a kormány vizeire evez, ellensúlyozni próbáljuk az õ táboraiban a tótoknak a csehszlovák állameszme mellett való százszázalékos beszervezését. Ruszinszkóban ugyanez a helyzet, ahol például az ott lévõ románok majdnem százszázalékosan velünk tartanak, olyan kitartással, amilyet ritkán tapasztalni még színtiszta magyar vidéken is. A magyart soha úgy beszervezni nem lehet, mint lehet tegyük föl a németeket és ezért bár mindent el fogok követni az egység sima elérésére, nem hallgathatom el azt, hogy annak eredményében nem tudok bízni. Nem tudok bízni az eredményében pedig azért, mert a létesülendõ egységes magyar pártnak becsületes ellenzéki politikát kell folytatni és nem állhat be a kormánytámogatók táborába, mert ezzel elvesztené teljesen erkölcsi alapját. Tudvalevõ dolog az, hogy a csehszlovák agrárpárt, a szociáldemokrata pártnak, a kommunista pártnak van magyar osztálya, mely természetesen az itt lévõ rossz gazdasági viszonyok folytán egy csomó szavazatunkat elhalássza. Az új egységes párt létesítésével kizártnak tartom, hogy az elõbb említett pártokat ki tudnók ütni a nyeregbõl és náluk beszervezett magyarokat át tudnók hozni mihozzánk anélkül, hogy mi magunk is kormánytámogatókká ne válnánk, amit ellenben én magam részérõl nem vagyok hajlandó tenni és ehhez a nevemet sohasem fogom odaadni. Ha vesszük most azt, hogy az egységes párt létsítésével a keresztényszocialista párt erõsebben katolikus része, különösen a papság, akiknek itt ma befolyásuk van, lehet hogy ki fognak válni és létesítenek egy új katolikus pártot, mellyel természetesen azonnal le fognak csatlakozni a rámek-féle cseh katolikus néppárthoz, akkor egy szép napon azon fogjuk magunkat észre venni, hogy a már elõbb említett három csehszlovák párti magyar alosztály, mely eredményesen mûködik vidékeinken, megszaporodott eggyel négyre úgyhogy körül leszünk bástyázva minden oldalról ellenséges magyarnyelvû agitátorokkal és az utolsó pozitív fegyver, ami a kezünkben volt mostanáig és ahova nem tudtak betörni ellenségeink a keresztény és katolikus táborba, szintén szét fog esni és különbözõ irányokba fogja létének jobbulását keresni. Hátra van még azonkívül az, hogy mostanáig a magyar munkások szakszervezetileg a zwittaui német keresztény szakszervezeti központhoz voltak csatolva, úgyhogy anélkül, hogy bármit is tettünk volna, a munkanélküli párthíveinknek tudtunk munkanélküli segélyt biztosítani. Nem tartom kizártnak azt, hogy az egységes magyar párt megszületésekor Zwittau nekünk föl fogja mondani a mostanáig tanúsított baráti szívességet, minek folytán elõ fog állni az a helyzet, hogy beszervezett munkásaink tekintettel arra, hogy mi nekik munkanélküli segélyt máról holnapra elõteremteni nem fogunk tudni, korgó gyomruk parancsára egyszerûen más szakszervezetekben fognak átmenni, mely természetesen nem lehet más, mint vagy a szociáldemokrata párt, vagy a kommunista párt szakszervezete. Ezt a pár aggályomat azért tartom szükséges-
"$$
Angyal Béla
nek papírosra vetni, mert ezen indokok vezettek engem akkor, mikor az illetékes tényezõket magyar egységes pártbeli elgondolását nem tudtam százszázalékos örömmel elfogadni. Ez volt az oka annak, hogy kértem, hogy döntés elõtt még különbözõ mérvadó tényezõket meghallgatni szíveskedjenek, amibe a külügyminiszter úr akkor bele is ment. SzentIványék puccsa tehát nézetem szerint hihetetlen káoszt idézett elõ itt, aminek káros hatását csak hónapok multán esetleg csak egy új választás alkalmával fogjuk számbelileg kimutathatni. Ezt is meg tudom indokolni azzal, amikor kifejtem abbeli nézetemet, hogy egy egységes magyar párt lehet, hogy nagy vonzóereje lesz egyes még ma tévelygõ férfiaknál, de határozottan az ellenkezõjét fogja kiváltani az asszonyszavazóknál, akik nem annyira a nemzeti részét nézik a politikának egy választásnál, mint inkább a vallási oldalt. Az asszonyok általában 17 év tapasztalatai alapján, mondhatom jobban viselkedtek, mint a férfiak és jobban tartottak ki az ellenzéki pártok mellett, mint a férfiak, és pedig azért, mert õk a keresztényszocializmusban lelkük üdvösségét is látták amellett, hogy tudták róla azt is, hogy magyar. Ezért nem tudom eléggé hangsúlyozni azt, hogy az új létesítendõ egységes pártnak nevébõl nem szabad hiányozni a keresztény szónak, ami mégis nagyban fogja tudni csillapítani, a jelenleg háborgó kedélyeket. Ami pedig a most jövõ taktikámat illeti, bátor vagyok a következõket kijelenteni, bár helyzetem nem kellemes, mert mindenki azzal gyanúsít, hogy elveimet föladtam, haladéktalanul értekezletet tartok azért, hogy híveinket megnyugtassam, miszerint semmi baj nincsen. Teszem ezt legfõképp azért, hogy ezzel elõkészítsem pártunk végrehajtó bizottságának és pártvezetõségének ülését is. Ezen ülés természetesen simán menni nem fog és ennek sima lefolyásáról gondoskodnom kell nekem, de erkölcsi támogatásban kell részesüljek hivatalos tényezõk részérõl is, hogy ott az egység meg ne bomoljon. Ezért én, ki az egység kedvéért még a puccsnak kellemetlen hatásait is lenyelem, kérem az illetékeseket, hogy az egység kedvéért nyugtassák meg személyemen keresztül országos vezetõségünket oly módon, hogy garanciát vállal azért, amit elõadtam szóbelileg és írásbelileg, hogy az egységes párt létesítésének elõfeltétele az, hogy SzentIvány József az itteni közéletbõl vonuljon teljesen vissza és menjen át11. Ha az egység kedvéért ezt a kellemetlen missziót a hivatalos tényezõk megcsinálják, akkor garantálni tudom, hogy a pártvezetõségnél az egységet én össze fogom tudni tartani. Ha az illetékes tényezõk ezt nekem garantálni nem tudják, akkor én nem tudom az egységet garantálni egyszerûen azért nem, mert nem fogok tudni a pártvezetõségnek semmit sem nyújtani. Az egész ügyet csendesen és feltûnés nélkül kell megcsinálni és ezt egyedül az illetékes tényezõk tudják keresztülvinni. Ha ez nem történik meg, akkor beláthatatlan következményei lesznek ennek, mert ha elõbb nem, úgy a 11 Magyarországra gondol.
Dokumentumok az OKP történetéhez
"
%$pártvezetõségi ülésen különbözõ elégedetlen elemek fejére fogják olvasni Szent-Iványnak különbözõ hibáit, ami pedig, ha a magyar lapokban nem jelenik meg, röpiratok formájában fog napvilágot látni még pedig amint sejtem egy pár nagynevû papnak aláírásával. Ezt mindenképpen szeretném elkerülni, de ezért kérem az illetõknek az erkölcsi támogatását, mert nem bírom elhinni azt, hogy személyes érdekekbõl megbukhasson a magyar egység gondolata, aminek mérhetetlen következményei volnának úgy Csehszlovák, mint magyar külpolitikai viszonylatban. Összefoglalva tehát röviden az elõbb részletesen elmondottakat, tisztelettel kérem, hogy a pénteki postával olyan megnyugtató választ kapjak, hogy a pártvezetõséget nyugodt lelkiismerettel összehívhassam, mert ezen garancia nélkül semmiért felelõséget vállalni nem tudok. Végezetül pedig kérem azt, hogy ugyancsak a pénteki postával kapjon a jelenlegi hivatalvezetõ olyan instrukciót, miszerint adott esetben 15 000 koronáig rendelkezésemre áll, mely összeghez csak akkor nyúlnék, ha valakinek szájbetömésére hirtelen ezt a formát kéne kiválasztanom. Természetesen hangsúlyozom, hogy ez csak legutolsó eset s ezért nem akarom az összeget magamnál, csak egy keret biztosítását kérem, amelyhez lehetõleg nyúlni nem akarok. MOL K 64, 66. csomó, 7. tétel, 36/res/1936. f. 74-79. A pozsonyi konzulátus levele gépelt tisztázat Csopey Dénes aláírásával, Esterházy két jelentése keltezetlen aláíratlan tisztázat. A konzulátus levelének elsõ oldalára ráírták az iktatószámot és az érkezés dátumát 36/res pol/1936. I. 15., valamint a II és a ME megjelöléseket. Esterházy elsõ jelentésének elsõ oldalának tetejére, valószínûleg a konzulátuson, kézzel ráírták a dátumot Január 10, a második jelentés elsõ oldalán ugyanattól a kéztõl származik a Január 14 feljegyzés. A nemzeti párt vezetõi már régóta szorgalmazták a két magyar párt egyesülését és errõl folytak is óvatos tárgyalások. A Bene elnökké választását követõ ideges légkörbe robbant bele a PMH-ban megjelent felhívás. Esterházy elsõ reakciója január 10-én az volt, hogy puccs történt és kérte Szent-Ivány azonnali eltávolítását a politikából. A pártegyesítésre vonatkozó felhívással kapcsolatban nem foglalt állást. A néhány nappal késõbb írt jelentése már arról tanúskodik, hogy Magyarországról nyomás nehezedett rá, hogy a két párt egyesülése most már valósuljon meg. Esterházy aggodalmai ellenére már ebbõl a jelentésbõl is sejthetõ, hogy a pártegyesülés hamarosan létre fog jönni.
