Esély füzetek 2. Kötet az öregekről. ESÉLY" Közösségfejlesztő és Családsegítő Szolgálat,

Esély füzetek 2. Kötet az öregekről

„ESÉLY" Közösségfejlesztő és Családsegítő Szolgálat,

AZ ÖREGEDÉSRŐL A H O M E C A R E rendezvénysorozat tapasztalatainak összefoglalójaként született m e g ez a kötet, és jött létre egy kerületi szociális kerekasztal az E S É L Y és a J O I N T kezdeményezésére, amely az idősellátás témakörében érintett s z a k e m b e r e k közreműködésével hatékonyabb intézményi forma és szolgáltatás létrehozásán dolgozik. Ezzel a k i a d v á n y u n k k a l tehát elsősorban az időseket g o n d o z ó szociális m u n k á s o k n a k szeretnénk segítséget nyújtani, akik n e m ritkán reménytelennek tűnő k ö r ü l m é n y e k k ö z é kényszerültek. A kötet első részében megjelenő t a n u l m á n y o k annak a nehéz folyamatnak a m e g é r t é s é h e z nyújtanak támpontot, amelyet egyszerűen öregedésnek szok­ tunk nevezni, és amelynek sokszor a gondolatát is távol tartjuk m a g u n k t ó l . A m á s o d i k részben az idősellátás állami és nem-állami formáinak b e m u ­ tatásával foglalkozunk, hangsúlyozva a k ü l ö n b ö z ő szektorok közötti együtt­ m ű k ö d é s fontosságát. A széthulló univerzális rendszerek helyett m é g mindig nem alakultak ki nálunk olyan jól m ű k ö d ő szociális intézmények, a m e l y e k legalább az elemi jólét biztosítására képesek lennének. Szeretnénk írásaink­ kal felhívni a figyelmet arra, hogy a nem-állami i n t é z m é n y e k helyzetét és további fejlődését nagyon megnehezíti a jelenlegi törvények és j o g s z a b á l y o k által kínált szervezeti formák szegényessége. A kötetben megjelenő tanul­ m á n y o k amellett tesznek hitet, hogy a jóléti törvényalkotás egészének, de m i n d e n e k e l ő t t a szociális törvénynek kell m e g f o g a l m a z n i a azokat a garanci­ ákat, a m e l y e k a szociális szféra bármely területén fellépő szereplők kiszá­ mítható m ű k ö d é s é t és a piaci törvényekkel s z e m b e n i védelmét nyújtják. K ö z r e a d u n k eseteket is, amelyek idős erzsébetvárosi emberekről szólnak. R e m é l e m , hogy a kötetet érdeklődéssel olvassa m i n d e n k i , akinek a kezé­ be kerül, hiszen mindannyiunkat érintő kérdésekről szól. D e használható ké­ z i k ö n y v k é n t is azok számára, akik m i n d e n n a p i m u n k á j u k b a n érintettek. Sze­ retettel ajánlom mindenkinek a figyelmébe. Lévai

Katalin

LOSONCZI ÁGNES

Az öregek sorsa a váltakozó múltak jelenidejében Átélt

idő,

társadalmi

idő,

történelmi

ide?

Bevezetés Lehet-e az öregekről szóló előadást úgy kezdeni, hogy „ragyogó j ö v ő n k : az ö r e g s é g ! " ? A z idősek j e l e n e lesz a mi j ö v ő n k ? Természetesen csak, ha jól vigyázunk magunkra, és hosszú életűek leszünk a Földön. Tény az, hogy a mai társadalomban az élet utolsó szakaszának v é g e r e d m é n y e igen sivár sors­ ra kárhoztatta a sokat megélt idős generáció sok tagját. A z oly sokat han­ goztatott „megérdemelt j u t a l o m " érdemtelen életzárássá változott. A z idős kor elér valamennyiünket, és mi m a g u n k is beérünk arra, hogy öregek legyünk, hacsak előbb el nem ér a halál. M é g s e m s z e m b e s ü l ü n k vele, mint a gyerek, aki, amikor eltakarja a szemét, azt kérdezi: - „hol v a g y o k ? " - , azt hiszi, ha ő nem látja a másikat, a másik sem látja őt. így reméljük, ha mi n e m nézünk oda, akkor talán nincs is, akkor talán m é g a élet törvényét is kijátszhatjuk. N é z z ü n k most s z e m b e az öregséggel, p o n t o s a b b a n azzal, hogy m i l y e n helyzetben vannak az öregek ebben a mai társadalomban. V a l ó b a n sok feltétel összjátéka kellett ahhoz, h o g y az idős koroszályok helyzete ennyire leromoljék. H a vannak is egyéni kivételek, n a g y o b b t ö m e ­ gére v o n a t k o z v a igaz, hogy: egyszerre kell átélniök öregedésükkel szerveze­ tük fizikai romlását és a nyugdíjjal a gazdasági lerobbanásukat, a g a z d a s á g tönkremenetelével a nyugdíjak elértéktelenedését és ezzel az elszegényedést, sőt, pauperizálódást, a társadalmi aktivitás elhagyásával a társadalom perifé­ riájára való kiszorulást, a rendszerváltozásokkal a saját múlt elértéktelenedé­ sét, a tudás szerkezetének változásával és a modernizálódással a tudásuk el­ avulását, azzal, hogy „rászorulttá válnak", az önértékelés, önbecsülés leron­ tását és mindezzel az élet záróidejének, a derűs vagy legalábbis tiszteletre méltó betakarításnak az ellehetetlenülését vagy legalábbis m e g n e h e z e d é s é t . * Az előadás a Home Care Program rendezvénysorozatban hangzott el 1993 szeptemberében.

9

LOSONCZI ÁGNES

A z öregek sorsa a v á l t a k o z ó m ú l t a k j e l e n i d e j é b e n

A z „ i d ő s " szó gyökere az „idő", s ez azt is jelenti, hogy az időseknek ugyan sok hiányuk van, de abból bőségük van, amit elhasználtak: az időből.

A halálozás adataiból statisztikai biztonsággal is tudjuk, hogy a „ m o s ó ­ nők korán halnak", pontosan: a nehéz fizikai m u n k á t végző, szakképzetlen, rosszul ellátott településeken élő csoportok h a l a n d ó s á g a lényegesen n a g y o b b , mint a j ó munkafeltételek között, jól ellátott településeken élő, m a g a s a b b tanultsággal rendelkező társadalmi csoportoké. V i l á g m é r e t b e n a példa: Ja­ pánban a n ő k várható élettartama eléri a 80 évet, m í g egyes afrikai orszá­ gokban 35 év az, ami az élet időtartamából várhatóan j u t a n ő k n e k . A tár­ sadalmi hátrányok növekedése nálunk is együtt jár az életidő csökkenésével is. E g y s z e r ű e n megfogalmazva: akinek kevesebb jut az élet javaiból, annak kevesebb jut a legfontosabból, az élet idejéből is. A m i igaz az élet végére, igaz a kezdetére is: a társadalmi helyzet terhének kockázata a születendő g y e r m e k e k r e is kihat. A koraszüléseknél, a kis súlyú c s e c s e m ő k arányainál szinte lépcsőszerűen követhető a társadalmi helyzet minél m a g a s a b b az anya iskolai végzettsége, tehát m a g a s a b b státuszban van, annál n a g y o b b súlyú csecsemőt hoz a világra, és annál kisebb a koraszülés veszélye. B á r m i t kutattunk, a csecsemőhalandóságot, a g y e r m e k e k egészségi álla­ potát vagy a testminőségét jelző m u t a t ó k különbségeit, u g y a n a z a társadalmi szerkezet tűnt elébünk, mint a korai halál vagy a koraszülések esetében. A k i k a társadalmi hierarchiában, a települési hierarchiában, a képzettség hierarchiájában, az önkifejezés és képviselet hierarchiájában is a legalulra szorultak, azoknak az egészségi állapota is kockáztatott, az átlagnál j o b b a n m e g v i s e l t e őket az idő, erősebben kellett m e g k ü z d e n i , rossz k ö r ü l m é n y e k között az átlagosnál rosszabb életfeltételeikért. A z e m b e r testi-lelki, társadalmi és természeti lény, életfolyamatában a biológiai társadalmivá válik, és a társadalmi biológiailag is kifejezésre jut. Testi, lelki, szellemi teljességével, „holisztikus" mivoltában fogadja a külső hatásokat, és válaszol azokra. A m i a testi, az úgynevezett szervi bajokat illeti - ezt mára m á r m e s s z e ­ m e n ő e n igazolta a tudomány - , az e m b e r teste meglehetősen „összenőtt" a lelkével, s a környezeti hatások sérülékenységeiben a lelki bajokat testi bajjá transzformálja, a testi bajoknak pedig a lélek is viseli a következményeit. Ezért fontos a harmadik idő, amely beleszól a biológiai és társadalmi állapotba, s ez a Jörténelmi idő". A z , hogy az emberek fizikai és lelki állapota, valamint az egészsége is az idő függvényében alakul, azt is jelenti, hogy az átélt idő, mely nem m á s , mint m a g a „a" történelem, építi és koptatja az embert. A nagy fordulatok, k o m o l y hányattatások, a történelmi és társadalmi kataklizmák nyilván elhasz­ nálják az embert, megviselik organizmusát, é r z é k e n y e b b szerveit, szívét, ér-

Elméleti, gondolati megközelítés A biológiai,

társadalmi

és történeti

idő

M i n d e n emberi életidő egyszerre biológiai, történelmi és társadalmi is. C s a k analitikusan nézve bontható fel így, a valóságban az e m b e r egésze, tehát testi-lelki-szellemi és társadalmi mivoltában egyesíti ez idők különbözőségeit. E l ő s z ö r is a testi való: bármelyik korosztály bármely képviselőjének ál­ lapotában a „biológiai életidő" meghatározó. Születik, fejlődik, kiteljesedik, beérik, hanyatlani kezd, majd leépül: e szerint a törvény szerint él ki-ki a saját életidejében. Az idő haladása az élet biológiai idejének értelmében a test koptatását, elhasználását jelenti. Az idő k ö v e t k e z m é n y e az (is), hogy biológiai értelemben szervei és funkciói milyen állapotban vannak, hogy éle­ tének felépülő vagy leépülő szakaszában, stádiumában tart. A z ö r e g e d ő szervezet sok mindent felélt adottságaiból (az orvosok ezt úgy mondják, degenerativ folyamatot él át), korábbi képességei leépülnek, funkciói romlanak, régebben gyakorlott aktivitásai m e g n e h e z e d n e k , majd el­ lehetetlenülnek. Ez a kopás, elhasználódás közel sem egyformán történik m i n d e n k i n é l , különösen nem élik m e g egyformán a „természetes" koptatást, romlást. A biologikum a környezeti feltételekre, valamint azokból épül, és azokra is válaszol. Bármelyik természeti lény csak a környezetével együtt érthető m e g , hiszen az élet minden fázisában a környezet feltételeivel áll szoros öszszefüggésben. A z ember társadalmi, szociális lény, a környezeti hatások túl­ n y o m ó r é s z t társadalmi hatásokat jelentenek, hiszen m é g a természeti k ö r n y e ­ zet is társadalmi átszűrődésen keresztül érvényesíti hatását. A z e m b e r esetében ezért nem értelmezhető ö n m a g á b a n a biológiai-gene­ tikai, illetve a természeti adottságok kizárólagossága, mert társadalmi lény, s a társadalmi környezet befolyásolja életét. Ezért kell t u d n u n k a Jársadalmi idő" szerepéről. A z e m b e r életére, születésére, betegségeire, sőt élettartamára, általában biológiai-genetikai „ m i n ő s é g é r e " a társadalmi feltételek rendszere gyakorol befolyást. így van ez az egészség esélyeinél, a m e g b e t e g e d é s e k b e n és a g y ó ­ gyulás módjánál is, és különösen kiáltó, amikor az élettartamot vizsgáljuk, hogy m e n n y i r e összefügg a születés és a halál a társadalmi adottságokkal.

10

11

LOSONCZI ÁGNES

A z öregek sorsa a v á l t a k o z ó múltak j e l e n i d e j é b e n

rendszerét, izomrendszerét, idegrendszerét. A társadalom története az emberi életutakból válik egésszé, változásához s z ü k s é g k é p p e n „idomítja" az embert, m i k ö z b e n az e m b e r is megkíséreli befolyásolni a környezetét. E z az ú g y n e ­ vezett adaptáció, amely állandó feladat, igénybe vette és veszi, elhasználja és felhasználja az emberek életenergiáit. A történelmi e s e m é n y e k az e m b e r e k l e g s z e m é l y e s e b b életterét is befo­ lyásuk alatt tartották, olykor a megszokott életmenetből kilendítették őket, sokszor egzisztenciavesztéssel, m á s k o r igazi életáldozatokkal, e m b e r p u s z t u ­ lással j á r t a k együtt. A történelmi feltételek alaposan beleavatkoztak abba, hogy milyen öregséghez érkezett el az ember. A z elmúlt időszakok nehéz tapasztalatait m a g u k b a n hordják az öregek, nem csupán e m l é k e z e t ü k b e n , ha­ nem szervezetük egészében, reflexeikben, sőt, zsigereikben. M i n d e n társadalmi és történelmi hatás megtörik a személyiség m ó d o s í t ó erején. A s z e m é l y e s adottságoknak, a belső késztetéseknek, válaszoló és ki­ hívó e n e r g i á k n a k felfogó és alakító hatásuk van. M i n d e n e m b e r egyszeri, egyedi teljesség, korábban soha n e m volt, a j ö v ő b e n s o h a s e m lesz azonos entitás. Ezért is igaz, hogy a mindenki s z á m á r a adott közös sors feltételei között sok egyéni változat lehetséges. A z életutak, a túlélési módok, életstra­ tégiák egyéni variánsainak sokfélesége mutatja m i n d e n k o r és mindenkinél, az ö r e g s é g b e n is, az öregedés módjában is az egyéniség „válaszát", az énerő szerepét.

rendszere a mikrobák, vírusok külső-belső támadásaival szemben az egész­ sége fenntartása vagy helyreállítása érdekében. A m i k o r magyarázatot kerestem a h o n u n k b a n tapasztalható súlyos egész­ ségromlásra, a sok korai halálra, ezt a gondolatot vittem tovább. A társadalmi terhelés, mint m o n d t a m , m e n n y i s é g i l e g is és minőségileg is k ü l ö n b ö z i k a társadalmi hely, az életút és az életvitel módja és a létfenn­ tartás k ü l ö n b ö z ő terhei szerint. A terhelés egyenlőtlen, de a társadalmi kü­ l ö n b s é g e k szerint megosztott a „ v é d e l m e k " , j u t a l m a k köre is. Van, akinek a társadalom anyagiakban, pozícióban, intézményes védelemben, tudásban m i n ­ den társadalmilag lehetséges v é d e l m e t (adottságot) biztosít, s van, akiket részben véd, részben károsít, m i k ö z b e n rájuk hárítja az adott struktúra terheit, és előfordul, hogy e megterhelésre válaszul kialakított elhárítási m ó d o k miatt m é g m e g is bünteti azokat, akiket n e m védett m e g . így nem ott van a leg­ n a g y o b b védelem, ahol a legnagyobb a társadalmi terhelés vagy kockázat, s e kétfajta egyenlőtlenség nem semlegesíti, h a n e m felerősíti egymást.

A társadalom

terhelő

és védő Mi is az a

hatásának

egyensúlytalanságairól

homeosztázis?

Van egy kulcsfogalom a természettudományban és a g y ó g y í t ó t u d o m á n y b a n is, ez a h o m e o s z t á z i s , ami azt jelenti: egyensúlyban tartani, kiegyensúlyozni. „ Á r t ó - v é d ő t á r s a d a l o m " című k ö n y v e m b e n (A társadalom szerepe a m e g b e ­ tegedésben és egészség megtartásban) levezettem e n n e k a fogalomnak az alkalmazását a társadalomra. A l k a l m a s m a g y a r á z a t n a k tűnik az öregek testi, lelki állapotának megértéséhez is. A z eredeti g ö r ö g gondolat az, hogy m i n d e n élő szervezet, így az emberi s z e r v e z e t is, saját e g y e n s ú l y á n a k f e n n t a r t á s á r a t ö r e k s z i k (itt d i n a m i k u s egyensúlyi állapotra való törekvésről van szó), ami állandó készenlétet és k ü z d e l m e t jelent: ilyen például, ahogyan a külvilág változásaival, hideggel, meleggel s z e m b e n megtartja az eredeti testi hőmérsékletét, akár mínusz 15 C , akár plusz 36 C fok van a külvilágban. V a g y ugyanígy küzd az i m m u n -

12

K ü l ö n ö s e n így van ez olyan osztályok, rétegek, csoportok esetében, a m e ­ lyeket súlyosabban megviseltek a társadalmi történelmi folyamatok, és a m e ­ lyeknek erősebben kellett m e g k ü z d e n i ü k a m i n d e n n a p i létfeltételekért, m i ­ közben elhasznált energiájukkal nem volt arányos az elért e r e d m é n y . Van, ahol a társadalom halmozott tehertételei m a g y a r á z z á k a rossz állapotot (lásd társadalmi hely és idő), és van, ahol az életutak, társadalmi történeti folya­ m a t o k hatásában leltük m e g a magyarázatot (történelmi idő). A z elmúlt időben a n ö v e k v ő terhekkel és igénybevétellel s z e m b e n n e m épültek ki megfelelően a védő, elhárító társadalmi rendszerek, m i k ö z b e n le­ gyengült az ember ellenálló, kiegyensúlyozó képessége, amely a belső erők m o z g ó s í t á s á v a l válaszolhatna a környezeti kihívásokra, terhelésekre. N e m alakultak ki azok az önvédelmi reflexek sem, amelyekkel az e m b e r megta­ nulhatta az ártalmakkal szemben adekvát m ó d o n m e g v é d e n i ö n m a g á t .

Általános gondok és a hazai csődhelyzet az öregek ellátásában Vívmányok

kudarcai

az életidő

növekedésében

Sok valóságos eredmény és v í v m á n y n a k hitt változás váratlan csapdákat rejt m a g á b a n . A z egyik első nagy v í v m á n y : az életkor meghosszabbítása. E z az e r e d m é n y elsősorban az - ú g y n e v e z e t t - fejlett ipari társadal­ m a k b a n következett be, ahol két generáció életideje alatt az életkor c s a k n e m 13

LOSONCZI ÁGNES

Az öregek sorsa a v á l t a k o z ó múltak j e l e n i d e j é b e n

18-20 évvel hosszabbodott m e g . K ö v e t k e z m é n y e k é n t megváltozott a társa­ d a l m a k korstruktúrája is, az öregek, a hatvan éven felüliek aránya a népesség közel húsz százalékára növekedett, a két generációval korábbi 7%-kal s z e m ­ ben. M é g élesebben jelzi számokkal a folyamatot a nyugdíjasok arányának m e g s o k s z o r o z ó d á s a : 1960-ban nálunk 4 % volt a nyugdíjasok aránya, 1970-re h á r o m s z o r o s á r a , 1980-ra négy és félszeresre, 1984-re ötszörösére nőtt, s vele a nyugdíjasok ellátásának szüksége is. A gyerekszületések csökkenése külö­ nösen megbillentette a demográfia egyébként is törékeny egyensúlyát, amit m é g súlyosbított a középkorú és fiatal férfiak körében n ö v e k v ő korai halál. A z idősek és nyugdíjasok a r á n y n ö v e k e d é s e olyan feladatnövekedést és terhelést jelentett, amelyekre m é g a legfejlettebb országok gazdasági és szo­ ciális ellátó rendszerei sem voltak felkészülve. N e m is tudtak e változásnak megfelelni. Különösen ott vált súlyos válságok forrásává a népességen belüli nagy arányváltozás, ahol - mint a kelet-európai szocialista rendszerekben e g y é b k é n t is válságba került gazdaság és társadalom, és a rendszer belső strukturális ellentmondásai sok társadalmi feszültséget és megoldatlanságot h a l m o z t a k fel. A z idős népesség ilyen növekedési arányára n e m c s a k gazda­ ságilag, h a n e m m é g lélekben sem n e m voltunk és v a g y u n k felkészülve. N e m c s a k a hatékony gondoskodás, h a n e m m é g k o m o l y közös g o n d o l k o d á s , a m e g - és az átgondolás is hiányzik. Ez igaz a társadalom hivatalos szerveire é p p e n ú g y , mint az erre szakosodott professzionalista hálózatra (vagy éppen a n n a k h i á n y á r a ) , d e különösen j e l l e m z ő a k ö z g o n d o l k o d á s r a . E l k é p e s z t ő szemléleti torzulások, ellenérzések tapasztalhatóak, és gyakori a riasztóan uszító h a n g az öregek ellen.

egyenlő) az öregkorig „elsegítette" őket, csődhelyzetbe került; sokkal több öreget sokkal több betegséggel kell kezelni, mivel több a felismert és a ke­ zelhető betegség. Következésképpen az öregek rászorultsága éppen öregsé­ gük miatt egyre nagyobb igénybevételt kíván. (Utolsó kutatásom szerint az idősebbek három negyedének valamilyen állandó kezelésre szoruló, tartós betegsége van.) Az orvosságok, amelyek a korai halál elkerülését, a j á r v á n y o k felszámo­ lását segítették, és hatásuk megkérdőjelezhetetlen az élettartam növelésében, ma a p i a c m e g n y i t á s és az árrobanás miatt az öregek számára lassan hozzá­ férhetetlenné válnak. Az árrobbanás parallel halad az egészségügyi pénztár csődjével vagy legalábbis nehéz helyzetével, e n n e k következtében a g y ó g y ­ szertámogatás tovább szűkül. Visszájára fordul m é g egy vívmány: a c s a k n e m ingyenes gyógyszereket, amelyeket az öregek a boldogtalan szocialista idők­ ben gyakran a gyógyítás és figyelem helyett kaptak, a m e l y e k h e z h o z z á s z o k ­ tak, amelyektől jobban érezték magukat, ha továbbra is szedni akarják (mert tőlük r e m é l i k a javulásukat), m a már alig tudják megfizetni. Orvosságot m a az ennivaló helyett vásárolnak, s nyugdíjuk tetemes részét erre fordítják. (Pe­ dig a legújabb adatok szerint, a támogatott gyógyszerfogyasztás felénél na­ gyobb részét kapják az idős emberek.)

A v í v m á n y o k jóformán minden téren visszaütöttek: az élettartam m e g n ö ­ vekedése nem járt az életképesség idejének m e g h o s s z a b b o d á s á v a l sem az aktivitás, sem az életöröm, sem az egészség megtartása tekintetében. A z e r e d m é n y e k „lerúgják m a g u k r ó l " e r e d m é n y e i k termékeit: itt derül ki a vív­ m á n y o k befejezetlensége és az e r e d m é n y e k társadalmi kétarcúsága, kétértékűsége. Mindazok a feltételek, amelyek megteremtették az életmeghosszab­ bodás lehetőségét, megteremtették önnön korlátaikat is. A kitágított életkor beszűkített élettereken növekvő gondot és megoldatlan keservek sorozatát hozza m a g á v a l . A j a v u l á s egyik ismert összetevője a j o b b táplálkozás és az e g é s z s é g e s e b b lakás. M a az öregek nagy része sivár és lepusztuló anyagi élethelyzete miatt, se a megfelelő étkezés, se a m e g s z o k o t t színvonalú lakás fenntartási költsé­ geit nem tudja viselni. A nyugdíjas helyzet, a s z e g é n y s é g olykor a pauperitás szintjén egyenlíti ki a korábbi társadalmi egyenlőtlenségeket. Az egészségi rendszer, amely gyógykezeléssel (általános, ingyenes,

14

Az állam, amely ki akarta „váltani a családot", és korábban vállalta, hogy megoldja, amit a családok jól-rosszul vagy sehogyan sem oldottak meg, most kétszeresen nyögi vállalásának következményeit. Otthonai inkább el­ fekvők, mint otthonok, az elfekvő betegeknek azonban nincsenek igazi ke­ zelő otthonai. A kórházakban egyes osztályok ágyainak két h a r m a d á n azok az öregek fekszenek, akik nem igényelnének kórházi ápolást, de nincs otthon senki, aki ellátná őket. A mobilitás, a felfelé törekvés, a városiasodás, a szin­ tén v í v m á n y n a k tekintett m o z g é k o n y társadalom sokszoros társadalmi és tér­ beli elmozdulással járt együtt. A k ü l ö n b ö z ő generációk viszont n e m c s a k tár­ sadalmilag és térben mozdultak el egymástól, h a n e m lélekben és érzelmileg is szétszakadtak, olykor behozhatatlan távolságra. S a nagyobbik baj, hogy az u t ó d o k gyakran semmilyen felelősséget nem éreznek a m a g u k r a hagyott, rászoruló öregekért. E n n e k nyilvánvaló e l ő z m é n y e , hogy nem lehetett j ó „mintájuk" a családi szolidaritásban, de azt se feledjük, hogy a mintát a felnövekedő generációnak nyilván a mai idősek adták a saját felnőttkoruk­ ban. A g o n d o k már megoldhatatlanná nőttek, minderre ránehezedik az „átme­ netiség", ezért - mint annyiszor - a tehetetlenség bűntudatba, a bűntudat ingerültségbe, sőt, agresszióba fordul át, és m é g tovább rontja a társadalom öregekkel kapcsolatos hivatalos és nem hivatalos bánásmódját.

15

LOSONCZI ÁGNES

Az öregek sorsa a v á l t a k o z ó múltak j e l e n i d e j é b e n

A hangvétel különbségekben ez a sok ellentmondás tükröződik: ahogyan változik a hibáztatás, a felelősségrevonás vagy a b ű n ö s ö k keresése, hol könnyfacsaró szentimentalizmus, hol s z á m o l ó racionalizmus, hol agresszív elszámoltatás hangja szól. Aszerint, hogy ki kit tesz felelőssé, vagy kinek mivel lehet védekezni. A m i k o r az elhagyott öregek sivár sorsát az ö n z ő g y e ­ rekek s z e m é r e lehet vetni, és az egyéni felelősség kerül szóba, m e n n y d ö r ö g ­ nek a társadalmi felelősök, akik ilyenkor lazíthatnak, szabadnak és j ó n a k érezhetik magukat, mentesnek a felelősségtől. A m i k o r a gazdasági racionalitás érvel, akkor nincs morális könnyfakasz­ tás, de van a „ki kit tart el és ugyan m i b ő l " kiszámolósdi, ridegséggel fe­ nyegető racionalizmus. Kiderül, hogy m é g ez a kevés is sok, hogy túlságosan is s o k b a kerülnek az öregek, más rendszerideálra épült eltartásuk ígérete, a mai társadalom teherbíróképessége n e m tudja elviselni a szocializmus bevál­ tatlan ígéreteit. A z állam nem tud annyi adót beszedni, mint amennyit elkölt. H a a jelenlegi szociálpolitikai hálózat és az ellátás lehetetlensége kerül előtérbe, a reménytelen sajnálkozás uralja a h a n g n e m e t . A tehetetlenül szét­ tárt kar, m u t o g a t á s fel vagy le, múltba vissza vagy előre. Ellehetetlenülő feladatok, üres zsebek kiforgatása, a m e g o l d a t l a n s á g o k sorolása, a negatív verseny, mi m i k o r omlik össze vagy robban fel az egészségügyi, illetve szo­ ciális intézményrendszerben. A h a n g n e m agresszíven felerősödik, ha az aktív-eltartott arányról van szó, a népesség korstruktúrájának borulásáról. Ezért számon lehet kérni az ala­ csony népszaporulatot, felelősségre lehet vonni az ifjúságot, felmutatni az erkölcsi vétkeket, a felelőtlenséget, a néppusztító abortuszt és a szocialista rendszer bűneit a családok szétverésében. M á s és m á s hangnem, más érvrendszer, m á s címzettet illet a felelősségre vonás, j ó l l e h e t a megoldás és terápia csak m i n d e z e k együttlátásában és úgy is igen nehezen lelhető fel és m e g . Ezért indulatok nélkül ássunk le a g y ö ­ kerekig.

niindent m e g m a g y a r á z , hogy m e k k o r a c s ő d t ö m e g e t hagyott az előző rend­ szer az országra. Ebben a c s ő d - c s o m a g b a n ott vannak az öregek is. C s a k h o g y a „múlt korszak bűnei"-nek gyakori emlegetése olyan indula­ tokat is felkeltett, amelyek a szándékokkal ellentétes hatást váltottak ki, és megfordították a közhangulatot. Ez a fordulat teszi szükségessé, hogy márcsak a tisztánlátás kedvéért is átgondoljuk, mi történt, illetve mi n e m történt meg a szocialista korszakban az öregekkel kapcsolatos tennivalók körében. A z ö r e g e k a szocialista rendszer többszörös áldozatai, mint tulajdonosok és mint m u n k á s o k is: kétszeres kisajátítás talaj vesztettjei, és többszöri „ere­ deti f e l h a l m o z á s " kizsákmányolt és cserbenhagyott munkásai és alkalmazot­ tai. M i n d e n ígéretek legjobban becsapott, l e g n a g y o b b tömegű kiszolgáltatott­ jai. R e n d s z e r n e k és rendszerváltozásnak egyaránt áldozatai. M a g y a r o r s z á g o n a háború előtt durván s z á m o l v a hárommillió e m b e r élt kistulajdonból: a mezőgazdasági földtulajdonosok, a kisiparosok és kiskeres­ kedők. A háború után az elpusztult, fogságba esett e m b e r e k és r o m m á lett tulajdonok több százezerrel csökkentették a tulajdonosok körét és m e g é l h e ­ tésük bázisát. A szocializmus kisajátította a kistulajdonokat is, elvette az e m ­ berek birtokait, műhelyeit, kereskedéseit, köztulajdonba vitte vagy felszámol­ ta azokat. Azzal, a társadalom forradalmi átformálását ígérő p r o g r a m m a l most kicsit leegyszerűsítve a szocialista „polgazd"-ot - , hogy a társadalmi tulajdon j o b b a n (hatékonyabban) működteti a termelőeszközöket, és m a g a ­ sabb t e r m e l é k e n y s é g e t biztosít. A köztulajdon m á s i k e r e d m é n y e az lesz, hogy a profitot nem a tulajdonos fordítja saját hasznára, „egyéni kisajátítás­ sal" zsebre téve a hasznot, hanem az állam a közösség érdekében annak közhasznú felhasználását garantálja. A szocializmus programja szerint az ál­ lam n a g y o b b biztonságot ad, mint amilyet valaha is megkaphattak a kapita­ lizmusban, nemcsak a m u n k á s o k n a k , h a n e m m é g a „dolgozóvá tett" volt tulajdonosoknak is. így nemcsak a jelenben biztosítja a szükségletek m a g a s szintű kielégítését, hanem beruházásainak e r e d m é n y e k é n t a j ö v ő b e n is. A m a g a s szintű termelékenység és a közhasznú g o n d o s k o d á s így n e m c s a k egy­ re e m e l k e d ő életszínvonalat (valamint ingyenes iskolát, egészségügyet stb.) nyújt, h a n e m jól ellátott, nyugodt öregséget is. A z általános m u n k a k ö t e l e ­ zettség és a m u n k á h o z való j o g az alapja az átdolgozott élet után ennek a biztonságos, jól megérdemelt n y u g a l o m n a k . E d d i g az ideológia ígérete.

A szocialista rendszer vétkei és örökségének terhei a mai öregeken V a l a m e n n y i mai nehézségre válasz lehet, ha minden bajok gyökerét a szo­ cialista rendszer működésére vezetik vissza. A z elmúlt három évben m e g l e ­ hetősen „használták", sőt, elhasználták ezt a magyarázatot. Mindig elő lehe­ tett húzni érvként, akkor is, amikor a k o r m á n y z a t saját intézkedéseinek bal­ gaságát ezzel próbálta elfedni. V a l ó igaz, hogy a mai helyzet gondjaiból sok

16

A valóságban az alacsony szintű biztonság a függőségre és szabadság­ hiányra épült. A termelési eredmény h a t é k o n y s á g a és minősége alatta állt a h a s o n l ó fejlettségű, m a g á n g a z d a s á g o n alapuló társadalmaknak. A z öregség idejére u g y a n meglehetős egyenlőséggel biztosították mindenki számára az alacsony szintű nyugdíj kifizetését, de ez az aktív életidő keresete után nagy

17

LOSONCZI ÁGNES

Az öregek sorsa a v á l t a k o z ó múltak j e l c n i d e j é b e n

anyagi életszínvonal zuhanással járt, a későbbiekben pedig fokozatosan, majd az inflációval rohamos mértékben romlott. M a az öreg háztartások t ú l n y o m ó része, az ö r e g e k otthona előbb-utóbb szinte s z e g é n y o t t h o n n á válik. M i r e is használták a mai öregek aktív idejében munkaerejüket, mibe is fektették felhalmozott többlettermékeik értékéti Valójában mindenki az állam alkalmazottja volt, és az elvonás és újra­ elosztás é r d e k é b e n a béreket alacsonyan tartották. A profit és extraprofit n e m a „tőkés z s e b é b e vándorolt", h a n e m egy nagy központi zsákba, ahol először is olyan nagy beruházásokra fordították, mint Sztálinváros, Ózd, L e n i n v á r o s , Kazincbarcika, a hírhedt E O C É N program, B ő s - N a g y m a r o s , továbbá a hadi­ iparra, a katonaságra, a Nagy Testvér szövetségi feladatainak kielégítő m e g ­ oldására és a hatalmat fenntartó apparátusokra. A szocialista iparosodás - m a gyakran mondják m o d e r n i z á c i ó n a k - min­ den súlyával megterhelte a lakosságot. A m e z ő g a z d a s á g b ó l és a kisiparból sokszor kényszerrel terelték át a „dolgozókat" olyan iparágakba, a m e l y e k már létrehozásukkor is elavultak voltak. A 19. századi iparosodási ideált, a „füstös ipar"-t hozták be a modernizáció j e g y é b e n az iparosítás halványaként. A nehézipar ósdi Molochját etették pénzzel, emberrel, erővel. Ezt nyögték, n y ö g t ü k évtizedeken át - és ezt fogjuk m é g évekig m e g s z e n v e d n i , amíg át n e m áll az ipar a korszerű struktúrára. A múltban e n n e k az elavult struktú­ rának az érdekében dolgoztak évtizedeken keresztül az emberek, erre vonták el a m e g t e r m e l t j ö v e d e l e m nagy részét. A z állam ezért nem bízhatta m a g u k r a a „ d o l g o z ó k r a " , hogy befizessék saját nyugdíjukat, azt kötelező m ó d o n fi­ zette be a vállalat, ezért nem engedtek többféle biztosítást, csak az államilag garantált központi SZTK-t. H a ennyi elvégzett m u n k a megtermelt értékét h a t é k o n y a n fektetik be, ma nyereségével biztosíthatná az öregek békés, nyu­ godt életét, az élet betakarításának örömeit. Dehát ez volt az a bizonyos aranytojást tojó tyúk ügye. Ez volt a befektetés a j ö v ő érdekében.

eredménytelensége, hogy nem felvirágzás következett belőle, hanem válság és csőd. A kapitalizálódás a vágyott N y u g a t o n is embertelen eszközökkel történt, gazdasági és jogi kényszerek szörnyűségeitől visszhangzik a 19. szá­ zadi irodalom, megmutatva, hogy a „jóléti á l l a m " m e k k o r a emberi n y o m o r ­ ból épült fel, s a mai embertisztelő, emberi jogi rendszereket mennyi e m b e r ­ sértő, emberiességet s e m m i b e v e v ő kegyetlenség alapozta meg. A szocializmusban az elvonásoknak és visszatérítéseknek az útja teljesen rejtve volt. Senki nem tudta, milyen adót fizet, mit vonnak el tőle, honnan van az államnak pénze. E z mind a mai napig visszaüt, s az e m b e r e k nem tudják, h o v á is lett az évtizedek alatt befizetett pénzük, és mi lett a befek­ tetésekkel, mi volt a profit, a többlettermék útja. M i lett a fizetésükől levont összegből és a felvett kölcsönökkel? így n e m c s a k szegények lettek, hanem többszörösen megfosztottak is: megfosztották őket attól az önbecsüléstől is, hogy ők termelték meg azt, ami létrejött, és azt kapják vissza, amit a m a g u k öregségére takarékoskodtak. Megfosztották őket attól a tudattól is, hogy ér­ demes volt dolgozni. A m i pedig nem pénzben j ö n vissza, azt m e g k a p j á k a gyerekeik, az unokáik iskoláztatásában, az egészségügyi ellátásukban. M o s t kiderült teljes védtelenségük: nem önként választották a befektetések útját, a m u n k a h e l y e t , a biztosítási rendszert, a bankot. Sokszoros kényszerrel te­ relték őket. A kényszer pedig n e m c s a k gazdasági, h a n e m sokszor politikai, sőt, rendőrségi kényszer is volt. (Gondoljunk akár a m u n k á s p e r e k r e , a ván­ d o r m a d a r a k büntetésére, a falusi m u n k a e r ő t o b o r z á s r a , a különféle biztosí­ tópénztárak felszámolására, a saját döntések teljes lehetetlenségére stb.) Rá­ kényszerültek arra, hogy részt vegyenek önnön kisemmizésükben. A védte­ lenség folyamatos: ma, a magánosítás idején is mindenből kiszorítva, bele­ szólásuk nélkül, bevonásuk nélkül, önvédelmi lehetőségük nélkül, a fejük felett történik minden.

A z iparosodáshoz szükséges n é p m o z g á s keserveiért beígért j u t a l o m & fej­ lettség és a jólét megteremtése volt, illetve lett volna. E h h e z képest jött létre - m i n t kiderült, értelmetlen szenvedés megtestesítőjeként - a rossz iparstruk­ túra, az elavult minőség. Az elmaradottságot konzerválta a kötelező kelet­ európai orientáció, s mindennek k ö v e t k e z m é n y e a gazdaság súlyos válsága, a m e l y e t m é g kilátástalanabbá tett az, hogy elfedésére egyre növekvő külföldi k ö l c s ö n ö k e t vett fel a kormányzat, újra és újra hiába t ö m k ö d v e a gazdaság lyukas zsákját. A z iparosodás érdekében elviselt szenvedés nem szocialista kizárólagos­ ság, „ c s a k " az, hogy végrehajtása ideologikus alapon, autarkiás céllal és erő­ szakszervezetek segítségével történt, és v é g e r e d m é n y e , illetve inkább vég18

M a n e m c s a k nem „téríti vissza" a gazdaság az elvont j ö v e d e l m e t , a be­ fektetett m u n k á t , nemcsak hogy nem „tartotta szinten" - bár az is elképzel­ hető lehetett volna, hogy megduplázza j ó befektetésekkel - , hanem a „vissza­ térítés" m é g a sivár szegénység szintjéhez sem tud a nyugdíjasok n a g y o b b részének elegendő fenntartó összeget adni. U g y a n a k k o r a szégyenletes ellátási szintet a nyugdíjasoknak úgy kellett megélniök, hogy az „társadalmi juttatás", állami jóság, adomány, melyet j ó vagy k e v é s b é j ó Állam A p u k á n a k köszönhetnek, vagy ha nem, akkor a mai d o l g o z ó k n a k , akik súlyos adóikból „eltartják őket". E n n e k a folyamatnak az ismeretében kell látni a mai kárpótlások egyol­ dalúságát. A legnagyobb méltánytalanság ugyanis a szocializmusban nem ki­ zárólag a m o s t sokat emlegetett kis- és nagytulajdonosokat érte, h a n e m hoz-

19

LOSONCZI ÁGNES

Az öregek sorsa a v á l t a k o z ó m ú l t a k j e l e n i d e j é b e n

zajuk lehet sorolni azokat az iparba bekényszerített, illetve bevont, a m e z ő ­ g a z d a s á g kollektivizálásába terelt, függőségben tartott m u n k á s o k a t és alkal­ mazottakat is, akiknek többszörös megcsalatottsága igazi kárpótlásra szorul­ na. Ki rehabilitálja őket? Ki fizet jóvátételt nekik életük többszörös gyökértelenítéséért, zsákutcába vitt reményeikért, e r e d m é n y e i k aláaknázásáért, cél­ jaik k á t y ú b a futtatásáért, életidejük elvesztegetéséért? E z legalább olyan traum a t i k u s , ami felér a tulajdonok kisajátításának megrázkódtatásával. A z öregek nagy része a perifériára került. A társadalom intézményes m ű ­ ködése következtében került oda, m é g p e d i g a most visszasóvárgott szocia­ lista k o r s z a k idejében. A nyugdíjtörvény körüli h a m i s p r o p a g a n d a hatására lettek az állam „eltartottjai", sokszor kijátszották ellenük a hangulatot m a g a s adók kivetésekor. Önérzetüket megtépázza, hogy végigdolgozott életük elér­ t é k t e l e n e d e t t , m u n k á j u k v i s s z a m e n ő l e g é r t e l m e t l e n n é vált. A szocialista rendszer elpackázott gazdasága mára már az elviselhetőség szintjén sem tud­ j a m e g ő r i z n i legalább részben értékálló m ó d o n a felhalmozott, befektetett, „megtakarított" j ö v e d e l m ü k érdemes nyugdíjjá váltását.

Az áldozatok: háborúban és békében

M i n d e n szűkösségben élő társadalom m á s k é p p e n kegyetlen a m a g a öreg­ jeivel, ha azok rászorultakká válnak, különösen, ha kicsi az elosztható j a v a k köre. (Kivétel a gerontokrácia, amikor az öregek másokkal szemben g y a k o ­ rolhatják kiszorító hatalmukat.) Gondoljunk az öregek kényszerített, sőt, oly­ kor rituálissá tett „önként vállalt" öngyilkosságára, a hideghegyre (japán ha­ g y o m á n y ) , a büdösbarlangra (Sipos G y u l a írja le), a talicskán egyik gyerektől m á s i k h o z tolt, ott „felejtett" öregapára (Darvas emlékei), és a többi múltbéli öregkezelési „technikákra". Pedig oly korból valók ezek a példák, amelyről az hírlik, hogy akkor még fontos volt a család, és volt tisztelete az öregnek. A z öregek munkája benne van az élő és a holt tőkében, amelyet hasz­ nálnak és használunk, és amely használhatatlanná vált, mert rossz helyre for­ dították. A z idősek aktív életük során teremtették m e g azt, ami a mai lét alapja, amiből m a élünk. A felhalmozott érték befektetéséről, az érték m e g ­ tartásáról nem gondoskodhattak. L á m , L e a r király önként vállalt sorsa, aki m é g életében átadta birodalmát leányainak és koldusbotra jutott, nálunk a szocializmusban államilag végre­ hajtott kényszerönkéntesség vette rá az öregeket minden „ b i r o d a l m u k " átadá­ sára. Itt van a sok állam és botcsinálta Lear királya, aki m a állami kegyekre szorul. Ezért n e m c s a k azt a kérdést kell feltenni, amelyet oly gyakran hallunk, hogy mibe kerülnek az öregek a társadalomnak, h a n e m tegyük fel úgy a kérdést, hogy mibe került az öregeknek ez a társadalom.

20

A békés(?)

társadalmi

átalakulások

adaptációs

terhei

A század során több generáció élt át olyan g y ö k e r e s változást, ahol minden életalakító társadalmi feltétel elmozdult: gazdasági, politikai, technikai, de eszmei rend is, erkölcsi értelem robbant vagy felborult. A változások osztá­ lyok, e m b e r c s o p o r t o k elmozdulásával, olykor erőszakos elmozdításával jár­ tak együtt. A z embereknek újra kellett tanulni j ó f o r m á n mindent a m i n d e n ­ napi életben is: m u n k a m ó d o k a t , technikákat, városi életet, közlekedést, idő­ kezelést, kapcsolatépítést, információk értelmezését stb., és újonnan kellett felépíteni az életstratégiákat is. A változások olykor súlyos traumatizációval j á r t a k együtt, ami rendkívüli mértékben igénybe vette az adaptációs készséget. A változásokhoz való kényszerű alkalmazkodás okozta a túlterheltséget, az adaptációs képesség kimerülését és következményeit: a sok betegséget, lelki, testi bajt. A feltételek változása mellett a tartalom és a cél is megváltozott, páratlan cél- és értékválság következett be. E z e k gyakran voltak ellentmondásosak, vagy érvénytelenítették egymást, megbénították a cselekvést, vagy elmosták a célok értelmét, így amit a célratörés kezdetén jutalmaztak, azt az elérése­ kor, a beérkezéskor büntették, többszörös ellentmondással nehezítve m e g a m i n d e n n a p i létfeltételek m e g t e r e m t é s é n túl az orientációt is, túlterhelve, frusztrálva az embereket. A sokféle és mélyreható változás állandó feszültségben tartotta az e m b e ­ reket. Életkérdés volt, hogy egy új hullámmal fennmaradhatnak-e, vagy az elsodorja őket. Ez egyrészt alkalmazkodóképességet és rendkívüli r u g a l m a s ­ ságot fejlesztett ki: a legkisebb életlehetőségre talpra tudtak állni, másrészt rossz alkalmazkodással (maladaptációval) t ö m e g e k e t betegített m e g , súlyos ártalmakat hozott, megroppant a test, a lélek vagy a morál. E k k o r a változással, ennyi változó feladattal s z e m b e n nem tudtak kiala­ kulni az életvédő módszerek: mire az egyik feladatra felkészültek, m á r újak jelentkeztek, és a korábbival szembeszegezett m ó d s z e r e k az újonnan b e k ö ­ vetkezett változás miatt már nem voltak alkalmasak az aktuális bajok elhá­ rítására. K ü l ö n ö s e n megterheltek voltak és maradtak a társadalmi hierarchia alsó lépcsőin, ú g y m o n d talpazatán élő emberek. M e g v i s e l t s é g ü k azért is olyan erős, mert minden társadalmi rendben, történelmileg is a l e g n e h e z e b b felté­ telek között a legsúlyosabb terheket cipelték. Ők kerültek minden társadalmi

21

LOSONCZI ÁGNES

Az öregek sorsa a v á l t a k o z ó m ú l t a k j e l e n i d e j é b e n

átalakulásnál a tömeges áldozatok sorába. Közülük vitték a legtöbbet a D o n ­ kanyarba, ők azok, akiket bekényszerítettek az iparba s e g é d m u n k á s k é n t , a termelőszövetkezetekbe az erőszakos kollektivizáláskor, és a legalacsonyabb szintű m u n k á k a t végeztették el velük. Ők azok, akiknek léte és egzisztenciája állandó bizonytalanságban, állandó függésben volt. Érdekérvényesítési ké­ p e s s é g ü k n e m alakulhatott ki, szerveződni ö n m a g u k védelmére n e m vagy csak alig tudtak, önrendelkezésük és beleszólásuk saját sorsukba gyakorlati­ lag alig terjedt túl az elviselésen. Köztük a l e g n a g y o b b arányú a társadalmi áldozatok köre. A másik oldalt se feledjük: m a az idősek között vannak azok is, akik az á l d o z a t h o z a t a l r a kényszerítették a többieket. A t á r s a d a l m i m e g o s z t o t t s á g anyagiakban, hatalomban, a „bent" és a „kint, a „fent" és a „lent" mindig erős volt, e n n e k mindenoldalú következményei az öregek között is m á i g él­ nek. A z is, hogy az áldozatokat sohasem azok hozzák, akik megkövetelik, akiknek p e d i g m e g kell hozni az áldozatot, azokat s o h a s e m kérdik m e g , hogy akarnak-e áldozatokká válni. Ezek az áldozathozók szinte „genetikusan örök­ lődnek", u g y a n a z o k b a n a társadalmi csoportokban adják tovább a családok áldozati helyüket, helyzetüket az utódoknak.

tulajdonfosztás, egzisztenciális ellehetetlenítés a m a m é g élő idősebb gene­ rációk s z á m o s tagjának és családjának életútját megtörte, olykor megjelölt emberként szakította ki őket normális életük keretei közül. Volt, hogy „csak" pályájuk g y a k o r l á s á t lehetetlenítené el, volt, hogy életüket veszélyeztető g y kifejezetten életvesztő helyzetbe hozta őket. A traumatizáltak köre sokrétű: a történelem forgandósága miatt többször változott a „fent" és a „lent": rab és rabtartó helyet cserélhetett, d o m i n á n s helyzetből alávetetté válhattak az emberek, és alávetettekből m e g d ö n t é s r e érett e l n y o m ó k lehettek. A „történelmi i g a z s á g t e v é s " szándéka gyakorta szült uj, k é s ő b b m á s jóvátételt kívánó igazságtalanságokat, megfosztásokat.

Sebek,

A történelem úthengere sérülések, megrázkódtató

veszteségek

A hatvan év feletti generáció élte át a század l e g n a g y o b b hányattatásait. A történelem úthengere átgördült rajtuk, de az utat m é g velük sem tette s i m á b ­ bá a k ö v e t k e z ő generációk számára.* A z úthenger nemcsak egyirányba tarolt és döngölte be az életeket az éppen aktuálisan kényszerített „simításba", h a n e m ide-oda járt, rendszerek, n a g y h a t a l m a k , v i l á g u r a l m a k és világuralmi t ö r e k v é s e k szerint, k é s z s é g e s e g y ü t t m ű k ö d ő k vezették, és az alákerülők szenvedték m e g . E g y m á s t váltó hatalmi rendszerek és ideológiák diktátumai és zárványai jelölik ki az üldözendők és j u t a l m a z a n d ó k körét, és kialakítanak új, vagy átvesznek m á r kidolgozott módszereket az éppen aktuális példaképektől és választott vagy kény szerszövetségesektől. A k ü l ö n b ö z ő indítékú jogfosztás, * A gondolatot az ismert és a szocialista időkben újra előhívott mese- és viccfigura adta, a nyuszi, aki a maga örök nyusziságával áll szemben a rókával, medvével. Ide is vonatkoztatható az egyik, természetesen nyuszoíil (nyuszibarát) kérdés: „Hol tud a kisnyúl a legjobban megla­ pulni? - ,,Hol? Hát az úthenger alatt. ' - így a válasz. 11

22

1

v a

A sérelmek

tényszerű

felsorolása

A 90-es é v e k rendszerváltoztató feladatai között egyszerre zúdult ránk a fel­ dolgozatlan, eltitkolt, eltagadott múlt. Előtérbe került a szembenézés a múlt traumáival, az elszenvedett társadalmi, történelmi sérülésekkel, azok k i m o n ­ dásával és orvoslásának szükségességével. Előtérbe kerültek a nemzeti traumák, a nemzeti önérzet és ö n b i z a l o m sérülései. N é g y évtized elhallgattatása, eltiltása után lehetett beszélni Tria­ nonról, a szétdarabolt ország máig élő fájdalmáról, az elszakított m a g y a r s á g sokszorosan korlátozott életlehetőségeiről, megtörténhetett e l n y o m a t á s u k ki­ m o n d á s a és képviseletük vállalása. Felszínre kerülhettek a nemzeti önérzet gyógyíthatatlan törései, hogy öt évtized alatt két megszállást és két nagyhatalmi kényszerszövetséget kellett elszenvedni: a német szövetséget, megszállást és a háborúba sodródást, majd a szovjet megszállást (felszabadításként) és a szovjet b l o k k h o z kötöttség minden következményét. M á r az is traumatikus volt, ahogyan u g y a n a n n a k a történésnek kötelező dicshimnusza kötelező g y a l á z k o d á s b a fordult és vissza. így szenvedték el a //. világháborúban harcoló és elpusztult katonák és családjaik tényleges szenvedéseiken túl, többször változó minősítéseiket: vol­ tak b ű n ö s ö k , és váltak áldozatokká, legutóbb hősként köszöntötték őket. Aszerint, hogy a hivatalos megjelölés az „utolsó csatlós", a „fasiszta h a d s e ­ r e g " volt, vagy történelmi „vétlen á l d o z a t o k k á " váltak, illetve az utóbbi idők­ ben a „szovjet szörny" bukása következtében h ő s ö k k é próbálta igazolni őket a s z ü k s é g e s rehabilitáció és az olykor efölé k e r e k e d ő restauráció. A szovjet megszállás vagy győzelem, amelyet felszabadulásnak m o n d a t ­ tak - túl a nemzeti érzés sérelmein mélyen örökített sebeket hagyott a m e g e r ő s z a k o l t asszonyokban, a v é d e l m ü k b e n m e g ö l t férfiak és családjuk e m -

23

LOSONCZI ÁGNES

Az öregek sorsa a v á l t a k o z ó múltak jelenidejében

lékezetében, a hadifogságba hurcolt, ott elpusztult vagy életük végéig m e g ­ n y o m o r o d o t t e m b e r e k és családjuk körében. Pedig a háború vége igazi m e g ­ szabadulás volt a pokoltól, a német összeomlás is valóságos felszabadulás volt és lehetett volna. így el kellett viselni a megaláztatást a németektől, a vereséget az oro­ szoktól és „az utolsó csatlós" iránti ellenszenvet, az ország bűnössé nyilvá­ nítását a békecsináló nagyhatalmaktól. Nyíltan k i m o n d h a t ó v á vált most a szocialista, illetve kommunista rend­ szer j o g f o s z t ó , tulajdonfosztó, ideológiai hegemóniájának sok traumatikus k ö v e t k e z m é n y e is. Napfényre került minden j o g - és tulajdonfosztás, valamint elszenvedett üldözés. L e g n a g y o b b t ö m e g b e n a parasztság, a m e z ő g a z d a s á g i népesség szenvedte meg az ötvenes éveket: kezdődött a szegényparasztság földhözjuttatása után a kapott föld elvételével, folytatódott a kuláklistákkal, a kitelepítéssel, tetőzödött a kétszeres erőszakos szövetkezetesítés keservei­ vel. E g y m á s i k széles társadalmi réteget érintett a kispolgárság (kisiparosok, kiskereskedők, kistulajdonosok) megfosztása a tulajdontól, az egzisztenciától és a s z a k m a gyakorlásától. A társadalom felső régióiban az osztályidegenek „kiiktatása" ezekkel egyidőben történt. Kiszorításuk a munkásosztály hatal­ ma nevében egyaránt érintette a történelmi családokat, a polgári tulajdonos osztály tagjait, az onnan származó értelmiségieket, megfosztásuk v a g y o n u k ­ tól, gazdasági, „művelődési m o n o p ó l i u m u k " megtörése k e m é n y e b b időkben emberi j o g a i k megsemmisítésével is járhatott, de e n y h ü l t e b b időszakban is el kellett viselniük osztályidegenségük miatt mindenféle gyanúsítgatást, ami hol m u n k a l e h e t ő s é g , hol mozgástér korlátozást jelentett a járulékos létbi­ zonytalansággal együtt. A szülők „büntetése" és megfosztásuk kihatott gye­ rekeik életpályájára is, „másod- vagy h a r m a d í z i g l e n " sújtotta őket a diszkri­ m i n á c i ó , mint az X-esek és „ e g y e b e k " leszármazottait, köztük olykor az ér­ telmiségi gyerekeket is.

rakk"), u g y a n a k k o r együtt járt az ötvenhatosok kíméletlen büntetésével, ki­

N e m c s a k a megjelölt érintetteket érinthette ez a sok sérelem. A z „inkább vesszen száz ártatlan, mintsem egy bűnös is m e g m e n e k ü l j ö n " bolsevikká tett ige, vagy „ahol fát hasogatnak, hull a forgács i s " népi bölcsesség, a „nagy c é l o k " - n a k áldozott, másképpen ártatlan meghurcoltakért szóló, ö n m a g u k n a k adott feloldozó szövegek tanúskodnak erről. Ujabb súlyos társadalmi, történelmi csapást jelentett az 56-os forradalom leverése és megtorlása, a szovjet csapatok m á s o d i k bevonulása és a vissza­ állított k o m m u n i s t a uralom bosszúálló m e g e r ő s ö d é s e , miközben a forradalom tapasztalata figyelmeztette a hatalmat, hogy enyhíteni kell az e m b e r e k ter­ hein, gazdasági kedvezményekkel lépegetni a jobblét felé. N e m vitás, hogy ez tette országunkat a legélhetőbb szocialista országgá („legvidámabb ba-

24

végzésekkel, hosszú börtönökkel, minden forradalmi és ellenzéki - vagy an­ nak minősített - gondolat és m o z g á s ellenséggé nyilvánításával és üldözésé­ vel. A r e n d s z e r t végigkísérte az uralkodó ideológiától és hatalomtól eltérő eszme üldözése, kemény időszakokban k e m é n y eszközökkel, e n g e d é k e n y e b b periódusokban erősebb-gyengébb korlátozással. M á s politikai nézetek, vallá­ sos intézmények, gondolatok, de még a n e m - k o n f o r m baloldali nézet és ér­ zésvilág is elfogadhatatlan volt, az utóbbi abszurditását az adta, hogy balol­ dalinak maszkírozott hatalom tette az eltérő baloldaliságot üldözötté. A konkrét történelmi-társadalmi sérelmek mellett a rendszer mélystruk­ túráját l e k é p e z ő viszonyok kiszolgáltatottsággal és függőségi rendszerekkel szőtték át a mindennapi életet. Szabadsághiány, a m o z g á s és kifejezés kor­ látozása fogta hálóba az élet különböző síkjait. M i n d e z megjelent a klientúra viszonyaiban, a függőségi rendszerekben, olyan m i n d e n n a p o s sérelmekben, amelyek személyessé tették a rendszerjellemző elnyomást. A m i n d e n n a p i vá­ laszlehetőség nélkül elviselt sérelmek fordultak rendszerellenes erővé, váltak politikai indulatokká. V a l ó b a n olyan volt ez a század, hogy m i n d e n k i n e k van valami felejteni, megbocsájtani, rejtegetni vagy éppen mutogatni való emléke, amely igazság­ tételt, jóvátételt, rehabilitációt vagy legalábbis meghallgatást kívánna, sőt, vannak, akik az átéltek miatt megtorlást kívánnának sérelmeikért. Újabban éles fénybe került a társadalmi köztudatban amnéziával leborí­ tott kérdés, a deportált, elhurcolt, elégetett zsidó áldozatok emléke. M á s k é p ­ pen, m á s é r t alakult a szocialista korszakban az elhárító, kínos feszengés a zsidók m e g s e m m i s í t ő lágerei (ma emelkedetten H o l o c a u s t n a k mondják) ál­ dozatai előtt. Másként hallunk erről m o s t a n á b a n , 1993-ban, az évfordulók idején, a m i k o r feltámadtak eltűntnek remélt, megfélemlítő jelek és érzelmek, és k ü l ö n ö s hangsúlyt kaptak a II. világháború igazságának újraértelmezésétől és a H o r t h y - k o r s z a k rehabilitáló, restaurálási törekvéseinek sokak s z á m á r a hátborzongató múltidézésétől. Ezért is kell m o s t beszélni erről.

A Holocaust

túlélőiről

s a zsidó

útelágazásokról

Az önök területén, a szociális gondozottak között ott vannak a Holocaustot átélt e m b e r e k , és azok a pesti, idős emberek, akik m e g s z e n v e d t é k a zsidó­ üldözést. M o s t lesz ötven éve annak, hogy a hitleristák tökéletes, kidolgozott t ö m e g g y i l k o s technikájukkal, a m a g y a r adminisztráció és csendőrség segít-

25

LOSONCZI ÁGNES

A z öregek sorsa a v á l t a k o z ó m ú l t a k j e l e n i d e j é b e n

ségével, m e g s e m m i s í t ő lágerekbe hurcolták a m a g y a r zsidók százezreit. A m á r 1938-ban törvényekkel legalizált és e s z k a l á l ó d ó zsidóüldözési folyamat ekkor, 1944-ben ért az „Endliche E r l ö s u n g " utolsó fázisához, a „ V é g s ő M e g ­ o l d á s " zárlatához, és beteljesedhetett a n é m e t e k p r o g r a m j a a m a g y a r hivata­ los e g y ü t t m ű k ö d ő k segítségével. A „végső m e g o l d á s " a háború utolsó évében érte el hazánkat, amikor a németek m á r évek óta folytatták a megjelölt, al­ s ó b b r e n d ű n e k kimondott emberfajták és n é p e k szisztematikus kiirtását: kö­ zöttük voltak az „alsóbbrendű, elpusztítandó szlávok", a németek, lengyelek, csehek, hollandok, cigányok megjelölt e m b e r e i n e k és a k ü l ö n b ö z ő n e m z e t i ­ ségű z s i d ó k n a k a milliói. M o s t lesz ötven éve annak, h o g y a háború legutolsó évében k ö v e t k e z t e k a m a g y a r zsidók.

Aki öreg, az sokakat túlélt, nem kellett h o z z á a háború és láger, elég szoros sűrűségben követték e g y m á s t az e m b e r p u s z t u l á s o k hányatott vidéke­ inken. Ezért is kerülhetett elő sokszor a kérdés: a „kikkel éltük t ú l " 44-et, az 50-es éveket, 56-ot, az egész múlt-időt, és a folyamatos jelent? M i t jelent kint lenni, relatíve szabadon, amikor a többiek, a barátaink bent v a n n a k ? M i az, kint lenni a lágerből, amikor a többiek bent vannak, utcán járni, a m i k o r másokat bezárnak, szabad levegőt szívni, a m i k o r m á s o k n a k n e m j u t csak börtönlevegő, j ó t enni, amikor m á s o k éheznek, élni, amikor olyan sok a ha­ lottunk. L e h e t - e élvezni a világot, a m i k o r nincsenek azok, akiknek velünk, őt, talán helyettünk élniök kellene? A z életöröm gyásza és a g y á s z b a n az életöröm feldolgozhatatlanul együtt él az „én élek diadalában", sokak halála, meggyötrése között.

HOGYAN LEHETETT TÚLÉLNI?

M i n d e n túlélő ismeri ezt a kínt. Hadifoglyok, börtönviseltek, ö t v e n h a t o ­ sok, háború, de még a magánélet, a béke túlélői is. A „hogyan m a r a d h a t t u n k életben é p p e n m i ? " Ilyenkor j ö n az eskü, az ígéret, a „soha többet", a „nem feledünk", a „mindig veletek", - amit aztán kikezd az ö n v é d ő felejtés, a mindennapok - az idő és az élet.

E z volt az a kérdés, melyet feltettek, és ki-ki feltett m a g á n a k is, aki hazajött a haláltáborból. N e m csak a testi-lelki kínzást, amelyről akkor és azóta is sokat hallottunk, hanem az utána k ö v e t k e z ő életet. P o n t o s a b b a n : h o g y a n le­ hetett a túlélést túlélni. Erről beszélek most. E l ő s z ö r is túl kellett élni azt a kétoldalú, m i n d m á i g égető (és itt helyén­ való a H o l o c a u s t kifejezés) szégyent, melyet azok is éreztek, akik áldozatok voltak, amiatt, hogy áldozatokká váltak, és elszenvedték ellenállás nélkül. A z o k is, akik passzívan hagyták és elviselték, hogy megtörténjék. A z o k szé­ gyenéről m á s k é p p e n kell szólni, akik aktívan segítették, majd r á d ö b b e n t e k m i h e z j á r u l t a k hozzá, különösen, ha rá se döbbentek, vagy azokról, akiket a világ ítélete vitt arra, hogy képesek legyenek átélni saját tettük rettenetét. M á s o d s z o r túl kellett élni a saját életben maradást, ami diadal és kétség­ beesés e g y s z e r r e , mert a m e g m a r a d á s ö r ö m e került s z e m b e a többiek elpusz­ tulásának gyászával. A z o k n a k akik 1945-ben hazajöttek (hazajöttünk) a láge­ rekből, e g y s z e r r e kellett átélniük a m e g s z a b a d u l á s valóságos csodáját, és a s z e m b e s ü l é s t azzal, hogy ki m i n d e n k i pusztult el, hogy hányan n e m j ö t t e k haza. L e h e t - e az életnek ilyen gyászban örülni? A z ö r ö m ö n mindig átcsapott a g y ö t r e l e m , a túlélő bűntudata azokkal s z e m b e n , akik ottmaradtak. Akikkel együtt voltunk, azok nincsenek, akikkel együtt éltünk, nincsenek, akikkel együtt tartottunk, akikkel együtt küszködtünk, nincsenek. „A miért éppen én, és ő miért n e m é l " gyógyíthatatlan seb az ö r ö m ö n . A h o l esetleges, hogy kit ért a halál, megoldhatatlan válság az életörömöt tisztán átélni, azzal mintha elfogadná a többiek halálát. É l e t ö r ö m b e n gyá­ szolni é p p e n annyira nehéz, mint gyászban nem tudni örülni a m e g m a r a d t életnek.

26

s

Ezt is kell tudni az öregekről, hogy b e n n ü k hol h a n g o s a b b a n , hol csen­ desebben, d e állandóan lüktető lelki seb az életben m a r a d á s sokszor kétes öröme mellett a halottak m e g g y á s z o l á s a . ELÁGAZÁSOK, ÚTVÁLASZTÁSOK A HAZAJÖVETELTŐL MÁIG

Amikor egy e m b e r számot vet az életével - és ez öregkorban g y a k o r i b b , mert a tudat a j ö v ő helyett a múltban bóklászik - , visszapergeti a döntéseit, a válaszutakon gondolatban m e g - m e g á l l , s bár m ó d o s í t á s r a nincs esély, vagy megerősödik döntéseiben, vagy jóvátehetetlenül rossz döntései marják j e l e n ­ tősen befolyásolva közérzetét és viszonyát élethez, halálához, többiekhez. J e ­ lenlegi k u t a t á s o m b a n különösen élesen tárultak fel a különböző elágazások, ahogyan szociológiailag teljesen azonos helyzetből h o m l o k e g y e n e s t ellenté­ tes irányú életutak következtek, s szétvittek, sőt, szembeállítottak g y a k o r t a korábban összetartozó embereket. Beszéljünk most a zsidó választások útjai­ ról röviden, inkább jelzésszerűen. A h á b o r ú után és azután is m é g sokszor kellett vagy lehetett újra válasz­ tani. A h o g y a n m é g m a is. V a l ó s á g o s utakban és szimbolikus utakban. Tér­ ben, h o g y itt vagy másutt éljenek. Társadalmi hováállásban, hovatartozásban és é r z e l m i l e g is. Politikai utakat, hatalom menti választásokat, hatalomért, hatalomtól távol vagy annak ellenében élni. A „ b e n n e l é t b e n " (miben is?) vagy kívülállásban (mitől is?). A z utak politikailag is elágaztak, a h o g y a n

27

LOSONCZI ÁGNES

A z öregek sorsa a v á l t a k o z ó m ú l t a k j e l e n i d e j é b e n

társadalmi térben is. Elváltak a zsidóság vállalásában, a vallás vállalásában s a n n a k k ü l ö b ö z ő minőségeiben, árnyalataiban is. így változhatott a „mivel és kikkel a z o n o s u l n i " kérdése az énazonosság választásában, az identifikálódás tartalmában is. (Ezekről a kérdésekről, így a háború előtti zsidó útvá­ lasztásokról T á b o r alapművében, a jelenre vonatkozóan pedig Erős Ferenc, K o v á c s A n d r á s , Lévai Katalin m u n k á i b a n olvashatunk.) A z első elágazás és az első útválasztás a háború befejeztével m á r a lá­ gerekben kezdődött: hazamenni, vagy nem h a z a m e n n i , és egyáltalán: haza-e a haza? N e m mindenki jött haza a táborokból, aki életben maradt. Voltak, akik súlyos betegen, csontsoványan, valamennyire feltáplálva az amerikai vagy angol k a t o n á k kórházaiban, nem „ t u d t a k " elindulni Kelet felé, m e r t azt m o n d t á k : „Én többet M a g y a r o r s z á g r a nem m e g y e k . Ahol engem csendőrök fogtak el, hurcoltak, ütöttek, vertek, vittek, ahol az út szélén kárörvendő ar­ cok v i g y o r o g t a k a csendőri kíséret mögött, ott nem lehet élni. A z nem h a z a . " És n e m jöttek vissza sohasem. Hazajöttek, akik azt mondták: ez a haza, és m i n d e n e k után is az maradt. „Ez a h a z á m , ez a nyelvem, itt tanultam élni." Hogy ez a nyelv Ady, Babits vagy Radnóti nyelvét jelenti-e, hogy a szegedi ő-zést vagy a pesti szlenget ( m o n d j u n k jídlizést?), hogy a hazát idéző dallam a népdal, a cigányzene vagy K á l m á n I m r e operettje, hogy Bartók vagy Zerkovitz, az nem változtat a von­ zódás erején. Hogy az a hazai vidék, az az egyetlen, ahol otthon érezheti magát, a táj a debreceni, nagylétai alföldi, dunántúli táj, vagy éppen a D o b utca és a T e r é z körút, nem az a m é r t é k e a kötés erősségének. H a n e m a táj m a g a , a h a n g , a szín, a szag, az íz, a megfoghatatlan „otthon érzése", valami, ami e g y s z e r ű e n : lételem. Hazajöttek az érzelmileg ide kötődő emberek, akik végre m e g n y u g o d v a itt akartak élni, egyszerűen élni, gyűlölet, rosszindulat, fenyegetettség nélkül.

A r e m é n y tartotta itthon azokat is, akik - mikor a veszteségük kiderült, és végzetes bizonyossággal m e g s e m m i s ü l t a r e m é n y ü k - keserűségükben oly niesszire mentek, amennyire lehetett. Volt olyan, aki, miután m i n d e n t túlélt és hiába várt, öngyilkos lett. Volt, aki súlyos letargiájában nem akart tovább élni, de nem tudott meghalni. Voltak, akik itthon maradtak és éltek. A kér­ dés: hogyan éltek tovább. Sarkalatosán eltértek az utak abban, hogy gyászolni, megbocsájtani, a múltat lezárni, vagy gyűlöletre gyűlölettel válaszolni, bűnöket megtorolni, bűnösöket megbüntetni kell-e.

Hazajöttek azok, akik keresték a családjukat. A munkaszolgálatban élet­ ben m a r a d t férjek, apák és fiúk keresték haláltáborokba vitt családtagjaikat: gyerekeiket, asszonyaikat, anyáikat, apáikat. Hazajöttek a haláltáborból az életben maradottak, és keresték a m u n k a ­ táborba elvitt apáikat, párjaikat, fiaikat. A keresés a kétségbeesés és r e m é n y ideje volt: a „ki tud róla?", „ki látta?", „ki volt vele e g y ü t t ? " H o s s z ú - h o s s z ú listák: kiragasztva templomnál, segélyhelyeken, állomásokon, listát listára ra­ gasztva, újságapróhirdetések oldalakon át: „ki tud róla?". Faggatózás, re­ m é n y k e d é s , „mikor látta utoljára?", „ m é g élhet", „ m é g ott lehet, talán hadi­ fogságban, talán kórházban, talán valaki elbújtathatta, ugye m é g élhet, ugye senki n e m látta biztosan, hogy m e g h a l t ? "

28

SOKFÉLE VÁLASZ A MEGBOCSÁJTÁSTÓL A MEGBOSSZULÁSIG

Az érzelmi skála minden fokozata élt, és kísérte az életet a továbbélés le­ hetséges lelki elágazásaival is. Voltak a megbocsájtók, mert n e m lehet to­ vább és együtt élni, ha bosszút őrzünk a lelkünkben. Volt feloldozó, hiszen olyan sok a vétek és a bűn, m a g u n k is sokat vétettünk, a büntetés és a m e g bocsájtás is Isten kezében van. „Mi v a g y o k én, ember, hogy átkozzak, vagy oldozzak?" Volt, aki az elszenvedett gyűlölettől m a g a is gyűlöletbe dermedt, büntetést kívánt, megkereste az elérhető bűnösöket, megtorlásra, bosszúra készült: ki vitte, ki jelentette fel, ki kínozta m e g , ki kísérte, ki foglalta el a lakását, és ki adta fel a bujkálókat. És voltak, akik m a g u k b a n tartották gyá­ szukat, sérelmüket, és éltek valami új életformát, tartalmat keresve, s minden gyászt és indulatot átvittek valamilyen m á s k é p p felépíthető életbe. N a g y lelki m u n k a és érzelmi teher a felejtés-emlékezés kettős kötése. Felejtés nélkül lehetetlen tovább élni, és felejteni tudni kell, ami egyszerre történik a nem-feledéssel. A z élőnek kötelessége emlékezni a holtakra, de nem engedheti, hogy a múlt kínja rátelepedjen az életre, mert megölheti az életerejét, elzárhatja őt a kapcsolatoktól, eltorlaszolhatja nyitott útját a másik felé, lezárhatja az élet és a j ö v ő akarását magát. A kiutat segítette a háború utáni reményteli légkör, a rossztól megsza­ baduló katartikus élmény. A h á b o r ú iszonyat volt, és egyben tisztítótűz is. Befejeztével mintha a levegő is megtisztult volna. A világ m e g s z a b a d u l t az öldökléstől, a haláltól, a fasizmustól, a tomboló gonoszságtól, a gyilkolástól, a hadseregektől, a fel­ szabadító csapatok vandalizmusától. Aki ekkora kataklizmát túlélt, mint ami­ lyen a m á s o d i k világháború volt, az mintha minden rémtől m e g s z a b a d u l h a ­ tott volna. N a g y remények ébredtek fel ekkor, pátosszal és hittel telítetten. A háború után, a megtisztult légkörben a m e g s z a b a d u l o k r e m é n y k e d ő képzeletében megnyílt a tettek és az újfajta élet lehetősége, s a m e g s z ű n ő

29

LOSONCZI ÁGNES

Az öregek sorsa a v á l t a k o z ó m ú l t a k j e l e n i d e j é b e n

m e g k ü l ö n b ö z t e t é s e k után az e g y e n l ő s é g r e m é n y e beválthatónak látszott. A fájdalom után a gyászt a r e m é n y k e d é s oldotta, s a horizont, mint minden világméretű nagy változás után, szabadnak és nyitottnak tetszett. M i n t h a el­ érkezett volna a t á r s a d a l o m m e g v á l t ó elképzelések beváltásának ideje.

megosztottság határait a k o m m u n i s t a hatalom húzta m e g : az „osztályharc", kizsákmányolók", a polgár-proletár ellentét volt a zászlón, s ezzel új, éle­ sen eltérő utakat vágott az ötvenes é v e k k e m é n y diktatúrája.

A

POLITIKAI VÁLASZTÁSOK S A ZSIDÓZÁS NÉHÁNY JÓL HASZNOSÍTHATÓ

SZTEREOTÍPIÁJA

A társadalmi elágazások a politikai utakon is sokfelé vitték a hazatért, lágert megjárt vagy korábban üldözött e m b e r e k e t . Sok egyszerűsítés torzítja el, vagy n a g y o n sok torzítás egyszerűsíti le az utak valóságos ága-bogait. Véle­ mények, mítoszok és hiedelmek sora idézhető, a m e l y e k e t j ó c s k á n táplál elő­ ítélet és vád, látens és nyílt antiszemitizmus: m i n d e n zsidó elment, m e r t a zsidó hazátlan, mindegy neki, hol él, csak p é n z e legyen. Ismert szlogen volt, hogy „többen jöttek vissza, mint amennyit elvittek", akik pedig hazajöttek, azok eltorlaszolják az utat az egészséges m a g y a r e l e m e k elől. Politikai ér­ v e k h e z is m i n d i g j ó volt valamelyik kézreeső előítéletet előhúzni. Ezekkel megfelelő m ó d o n lehetett táplálni az indulatokat, és mindig segített az érve­ lés m e g g y ő z ő erejében, ha az éppen esedékes ellenfelet vagy ellenséget m é g z s i d ó n a k is lehetett minősíteni. H a a n t i k o m m u n i s t a volt az érvelő, nyilván adódott, hogy minden zsidó k o m m u n i s t a , hogy a k o m m u n i z m u s a zsidók bosszúja az elhurcolásukért és megaláztatásukért. (Itt a példa az Á V O mint a zsidók bosszújának d e m o n s t ­ rálható r é m eszköze.) H a k o m m u n i s t a volt az érvelő, kézenfekvő volt az o s z t á l y g y ű l ö l e t b e csomagolt antiszemitizmus: a zsidó tulajdonos (bankár, tő­ kés, bérlő) mindenekelőtt burzsoá, rohadt k i z s á k m á n y o l ó , vesszenek, pusz­ tuljanak. T u d u n k 1945-47 között szervezett p o g r o m o k r ó l , amelyek több h e ­ lyen is a hazatérő zsidók ellen lángoltak fel, a k o m m u n i s t á k vezetésével és a k o m m u n i s t a rendőrség hallgatásával vagy segítségével. M á r későbbi fejle­ m é n y , h o g y a zsidók valóságos, létező és feltételezett nemzetközi kapcsolatai miatt k ö n n y e n válhattak a „nemzetközi i m p e r i a l i z m u s ü g y n ö k e i v é " , de újra h a s z n á l h a t ó érv volt az 56-os forradalom leverése után a zsidózás s az anti­ s z e m i t i z m u s , melyet a forradalom előkészítői és résztvevői ellen lehetett for­ dítani a t ö m e g s z i m p á t i a megnyeréséért. A KOMMUNISTA HATALOM: AZ ÚJ RENDSZER ÚJ MEGOSZTÁSA

A h á b o r ú után a nagy r e m é n y k e d é s e k beváltásának ideje ugyan m e g s z a b a ­ dította az e m b e r e k e t a zsidó-nem zsidó m e g k ü l ö n b ö z t e t é s t ő l , az új ö n k é n y v i s z o n t új megosztottságot, másfajta erejével m á s e r ő s z a k o t teremtett. A

30

Az osztály hovatartozás, a világnézet és a k o m m u n i s t a h a t a l o m h o z való viszony lett így a következő m e g o s z t á s alapja. A m i k o r a magántulajdon ki­ sajátítása megtörtént, a zsidó származású tulajdonosok, kis- és n a g y p o l g á r o k _ már akik m e g m a r a d t a k és akik folytatni tudták a háború után az életüket _ megdöbbenéssel szembesültek m o s t m á r a k o m m u n i s t a üldözéssel. O s z ­ tályellenségnek vagy kispolgárnak bélyegezték őket, többeket közülük kite­ lepítettek n e m sokkal azután, hogy a deportálásból hazaérkeztek. A kelet-eu­ rópai abszurd szerint az a k o m m u n i s t a rendőrség végezte a kitelepítésüket, amelyikben ott volt vagy lehetett a m u n k a s z o l g á l a t b ó l megjött vagy m e g ö l t fivér bajtársa is. Új menekülési hullám indult. A k i k tudták közülük, elhagy­ ták az országot: „itt nem lehet élni, nácik vagy a k o m m u n i s t á k , egykutya, g o n o s z t e t t e i k elől m e n e k ü l n i k e l l " . A k o m m u n i s t á k o l y a n o k v a g y m é g rosszabbak - állították - , mint a fasiszták voltak, azok pusztulást ígértek, és azt is hoztak, e m e z e k az ígéret földjének r e m é n y é t mondták, és pusztulást hoztak. A z e l l e n k e z ő társadalmi oldalra vezetett a kommunista út, amely elsősor­ ban a radikális társadalomátalakítókat vonzotta, a szegények, e l n y o m o t t a k sorsával a z o n o s u l ó embereket. Egy ideig nyitott volt a hajdan v a g y o n o s vagy tulajdonos zsidó polgárok számára is, akik m e g h a s o n l o t t a k saját osztályuk­ kal. Eltek is vele mindazok, akik ebben látták életük biztonságát, e s z m é i k beteljesítését s a társadalmi igazság e földi megvalósítását. Sok érzelmi, ér­ telmi, társadalmi és társadalomlélektani m a g y a r á z a t a van annak, hogy az ül­ döztetést m e g s z e n v e d e t t zsidók közül mi és kiket vonzott a k o m m u n i s t a útra. A messianisztikus megváltástanokhoz való mély kötöttség megfért a szuper­ racionalista társadalmi forradalmi p r o g r a m o k k a l ; az elnyomottságból és ül­ döztetésből fakadó érzékenység m a g á b a n h o r d o z z a a többi elnyomottal átélt szolidaritást; az elvi szolidaritás megfért a m i n ő s é g i elkülönülés arisztokra­ tizmusával (élcsapat elv). M e g o l d á s n a k tűnik m i n d e n eddigi v é s z t h o z ó m e g ­ különböztetéssel szemben, hogy nincs k ü l ö n b s é g e m b e r és e m b e r között se faji, se vallási alapon, s az első időben m é g nem látszik az ö n k é n y e s s é g az újfajta megkülönböztetettségben. N e m k e v é s b é kötötte az e m b e r e k e t a k o m ­ m u n i z m u s h o z az, hogy az a hatalom hozta a l e g n a g y o b b áldozatot a h á b o ­ rúban, a m e l y gyakorlatilag „megvalósította a k o m m u n i z m u s t " , ez volt a leg­ k ö v e t k e z e t e s e b b e n antifasiszta hatalom, s az a m e g k e v e s b e d e t t zsidóság, amely m e g m a r a d t , neki köszönheti az életét. A zsidó üldözöttség egyik sza­ b a d u l ó útjának a háború után a k o m m u n i z m u s mutatkozott.

31

Az öregek sorsa a v á l t a k o z ó m ú l t a k j e l e n i d e j é b e n

LOSONCZI ÁGNES

Aki a megaláztatást és az üldözöttséget átélte, attól mindenáron és vég­ képp szabadulni akart. A z elképzelt utak egyike, a többi megalázottal együtt felülkerekedni, másik, az élre kerülni (az élcsapat védettsége), s a harmadik, a kevesek útja, hogy a felülkerekedést a hatalmi erő birtoklásának oly kétes biztonságában gondolta elérni. A Z ÖTVENHATOS FORRADALOM

volt a k ö v e t k e z ő új, éles választóvonal, amely a forradalmárok, a forrada­ l o m m a l r o k o n s z e n v e z ő k és a hatalom folyamatos fenntartói között mély sza­ kadékot robbantott. A forradalom valóban „tisztító vihara" katartikus szem­ benézést kívánt az ötvenes évekkel, a k o m m u n i z m u s tetteivel és bűneivel. Ismét többféle útra terelte az e m b e r e k e t általában, köztük a háborút átélt zsidókat is. Volt, aki j o b b szocializmust akart, és volt olyan, aki egyáltalán n e m akart semmiféle szocializmust. Volt, aki a m a g y a r s á g megszabadulását remélte az oroszok kiűzésével, és igazi szabadságharcot élt át, és voltak a zsidók között olyanok, akik féltek, mi lesz velük, ha k i m e n n e k az oroszok, és volt, aki a világnak ezen a térfelén m á r nem remélt semmit. Sokan igye­ keztek minél messzebbre, még Európától is a lehető legtávolabbra jutni. A kétszázezer ötvenhatos emigráns útja sokfelől sokfelé vezetett. Elmenekültek innen, ahol nincs megoldás, ahol e g y m á s t váltó diktatúrák, a nagyhatalmi politika, területek el- és átadásának játékszereként m á s és más indítékú m e g ­ fosztásokat kell elviselni. Kifejezi a hangulatot az 56-ban ismert vicc is: „Mi a k ü l ö n b s é g 1944 és 56 között? Az, hogy most mindenki z s i d ó . . . " A politikai utaktól függetlenül két ellentétes habitusa volt még az itthon továbbélt életeknek: egyfelől voltak a „ b e o l v a d ó " és eltűnő, másfelől a kü­ l ö n b ö z é s ü k e t vállaló, fenntartó emberek. A m e g k ü l ö n b ö z t e t é s megalázottsága vitt sokakat ahhoz az úthoz, amely került m i n d e n kiemelkedést, minden eltérést. A cél az volt, hogy teljesen beleolvadjanak környezetükbe, hogy ne tűnjenek ki és ne tűnjenek fel, ne legyenenek „ m á s o k " . Ez is védekező m ó d volt, egyik lehetséges válasz a folytatható élet érdekében. Ezzel ellentétes magatartás volt m i n d a n n a k a m e g ő r z é s e , ami miatt m e g ­ különböztették őket, ami felhívta rájuk a figyelmet, ami oka volt a szenve­ désüknek. Ez a hűség a különbözőséghez, a „ m á s s á g h o z " , a megőrzése és fenntartása az elkülönültségnek egyúttal a zártság minden k ö v e t k e z m é n y é n e k a vállalása is volt. A megőrzött függetlenséget jelentette, mentességet min­ denfajta bekebelező kisajátítástól, amelyhez én- és öntudatot adó szellemi, értelmi értékek védelme adott szükséges belső biztonságot.

32

AZ ÜLDÖZÖTTSÉG MEGMARADÓ FÉLELME

jsjehéz m a elmagyarázni a felnövekvő fiataloknak, hogyan történhetett m e g z , ami megtörtént. Hogyan történt társadalmi m é r e t e k b e n a m e g e n g e d é s e , elviselése és az elszenvedése, hogyan szorították ki fokról fokra a „ m e g ­ jelöltet" egy érthetetlen és elfogadhatatlan döntés n y o m á n , amelyet nincs aki és ami megállítson, s melyet először csak egyes helyeken törvényszerűen előírt, vigyázatos jogszerűséggel hajtottak végre. M é g „csak" b i z o n y o s kis korlátozások vannak, m é g „ c s a k " nem vállalhat bizonyos állásokat, m é g „csak" b i z o n y o s boltok rossz helyen vannak, m é g „ c s a k " egyes iskolákba nem j u t h a t n a k be, „lássuk be: az arányok miatt". S ahogyan halad előre fok­ ról fokra, lépésről lépésre a megalázás, a kiközösítés, egyre több helyről kirekesztve, egyre mélyebbre taszítva: m á r nem tekintik embernek, m á r egy m e g s e m m i s í t e n d ő massza egyik káros e l e m e lesz, a világ terhe, salakja. Olyan „ v a l a m i " , akit - vagy inkább amit - m i n d e n eszközzel irtani kell. a

a Z

A m i k o r elmúlt - ahogyan akkor m o n d t á k - a „vészkorszak", és felülke­ rekedett a j ó z a n ész, akkor az is képtelenségnek tűnt, ami volt, de az is, hogy elmúlhatott, ami elmúlt. El a félelem, hogy a mélyrétegekben t o v á b b forr mindaz, ami volt, és van valószínűsége annak, hogy m é g s e m múlt el, ami egyszer e k k o r a erővel feltörhetett. A t o v á b b é l é s bizonyosodik be abban, hogy m á s alakot és célt öltve fennmaradt másutt - vagy ugyanitt - , hiszen új, m á s áldozatokat követelő veszedelmek sebzik újra a világot. A h o g y a n minden eszköz, intézmény, alakítható j o g és törvény, technika és erőszak­ szervezetek csakúgy készenlétben állanak, a h o g y a n mindig felkelthető és emberek ellen fordítható az emberi lelkek „sötét felének", a gyűlölködésnek a képessége. Aki nem élt át valamilyen hasonló érthetetlen megfélemlítést, n e m tud­ hatja, hogy m á r az egyszerű hangok, jelek, m á s n a k k ö z ö m b ö s j e l e n s é g e k is hogyan robbantják ki a felejtés vékony rétege alatt t o v á b b élő rettegést. Egy barátnőnk, aki átélte Auschwitzot, fegyelmezett, derűs tanárnő volt. A m i k o r látogatóba jött, kérte, hogy zárjuk el a kutyánkat. (Voltak ilyen barátok A u s c h w i t z é l m é n y e nélkül is.) Családi kutyánk közismerten j á m b o r és köz­ m o n d á s o s á n szelid, játékos volt. E g y s z e r a kutya véletlenül kitört, barátnőnk iszonyatos sikollyal kirohant, és sokáig n e m tudott m e g n y u g o d n i . H i á b a volt a m i e n k a világ legjámborabb kutyája, számára a n é m e t őrökkel együttjáró négylábú szörnyet jelentette. A u s c h w i t z b a n ilyen kutyákkal martak halálra heftlingeket, ilyenekkel tették egy életre sebesültté barakktársát, akinek ki­ tépték a húst a lábából. N e m lehet olyan mélyre elásni az emlékeket, hogy az emlékezetet fel ne

33

LOSONCZI ÁGNES

Az öregek sorsa a v á l t a k o z ó múltak j e l e n i d e j é b e n

hasítsa egy j á m b o r szándékú kutya vagy korántsem j á m b o r szándékú szim­ b ó l u m o k fenyegető felidézése: a horogkereszt, a nyilaskereszt, a begyógyult e m l é k e k e t felvillantó hangok, de m é g a nyírott tarkó, a kopasz fej, a fekete csizmás láb, a fenyegetettség hangjai, egy kürtszó vagy egy disznókat szállító zárt vagon képe is elég. Csupán egy kis emlékeztető j e l r e az egész élmény válaszol, a sebek felületi érintésére is felszakad a teljes élmény rémülete. A megviseltség ott van a zsigerekben, aki s z e m é l y é b e n túlélte, abban a félelem is túlélte, s továbbhurcolja akarata ellenére is. M o s t megint minden túlélőről írok, aki megjárt valamilyen, bármilyen poklot. H a n e m azonosítható is a zsidók kiirtásának módja más néppusztítással, mégis emlékeztetni kell a sztálinista időkben az osztályidegenek „kiiktatásá­ ra", tényleges likvidálásukra, a sztálinista diktatúra kiszámított, őrült pereire és egyáltalán minden ártatlan, útban lévő eltávolítására, az „imperialista ké­ m e k v e s z e d e l m e i r e " , az ellenük indított gyilkos hadjáratra; egész etnikumok, népek „áttelepítésére, leölésére", ami mind a Holocaust után következett.

ő hazájuk. A minden öregeket érintő társadalmi kisemmizettséggel, minden zsidókat érintő, újonnan keletkező megfélemlítéssel, a minden perifériára szorult e m b e r t érintő méltánytalansággal szemben ide kötődnek, e h h e z ra­ gaszkodnak, akarva, tudva vagy tehetetlenül elviselve sorsukat. A külső válaszutak mellett ugyanis ott vannak a belső választások: hogy az elmúlt időszakban és ma ki, merre kereste identitását, mennyire találtak támaszt a zsidóságukban vagy éppen a m a g y a r s á g u k b a n , a volt vagy újraél­ hető polgárvoltukban, vagy a volt és újraélhető vagy újraélhetetlen baloldaliságukban, vagy fellépő vonzó vagy taszító jobboldaliságban és konzer­ vativizmusban. S hányféle eltérés van az újra át- és továbbélhető zsidóság vállalásában vagy a különféle vállalás-elutasítás érzékeny kombinációiban. Hogy önazonosságuk vajon megtalált, újragyakorolt vallásosságukban él-e, vagy éppen ellenkezőleg, szabadon, kényszer nélkül átérzett, átgondolt sza­ badgondolkodásukban, vagy új m í t o s z o k h o z kötődnek, vagy vallás nélkül is keresik a h a g y o m á n y t , a gyökereket, az ősöket, vagy m e g k a p a s z k o d á s u k so­ ha n e m gyakorolt rítusok felfedezésében talál-e talajra. Sok különbözés, sok különbség. H o g y hányféle módon jutnak t á m a s z h o z és erőhöz, biztonsághoz vagy megerősítéshez, a változatok sora a m e g o l d á s o k (vagy feloldhatatlan­ ságok), variánsok sokféleségéről tanúskodik. A z biztos, hogy a nyíló emberi szabadság terein a sokféleség választásai itt is azért növekedhettek, mert a külső k é n y s z e r oldódott, és legalábbis részben a belső választás s z a b a d s á g á v á vált. V i s s z a t é r v e a közös szembesülésre:

V a g y gondoljunk csak most és itt a boszniai háborúban zajló etnikai tisz­ togatásra. Vajon nem a hitlerista likvidálások, felszámolások módjaival azo­ nos-e m i n d e n ? Bár technikája és intézményeinek g ö r d ü l é k e n y s é g e kevésbé kidolgozott, m é g i s , nem a hitleristákat idéző m ó d o n történt-e és történik m é g m i n d i g ? Ott is embereket fosztottak meg emberi mivoltuktól és az életüktől, mert fölöslegeseknek és ártalmasaknak tartották őket, csupán mert más n é p ­ hez és valláshoz tartoztak. A világ pedig és mi m a g u n k ismét átélhetjük, mit jelent tehetetlenül nézni, hagyni, hogy megtörténjék, ami megtörténik. És nyugodtan aludni tudni éjjel. Ezért n e m szűnik a félelem, és újra feléled: visszajön, ami mintha el sem ment volna. H a nem is ugyanazokat érinti, más színek, más idők, más e m ­ berek, nációk teszik gyökerében mégis ugyanazt. U g y a n mikor támadhat fel és mire t á m a d h a t a csendesnek látszó felszín alatt a mélyben tovább élő, rejtegetett gyűlölet? És akkor mire volt j ó a rettenetes tanulság és tapasztalat? Hol lehet biztonsága annak, hogy m e g lehet szabadulni félelemtől és m á s o k féltésétől is?

Akikkel m o s t találkoznak a szociális munkájuk során a Holocaust túlélői közül, azok azok az emberek, akik minden elágazásnál itthon maradtak, és itt élnek a Terézvárosban, az Erzsébetvárosban, Kispesten. T u d n i o k kell ró­ luk, hogy minden útválasztás után: a háború után, az 50-es évek után, 56 után és a 60-as évek megint korlátozott szabadsága után, 89-ben, a világ m e g n y i t á s a után még mindig itthon vannak, az útjuk nem vezetett el, ez az 34

A múlt felszakadása és a feldolgozás nehézségei A 90-es évek eleje, a nyílt szembenézés a múlttal, a korábban kimondatlan, titkolt, tilos és feldolgozatlan sérelmek összesűrűsödése szinte emlékezetd o b b a n á s s a l " járta át a gondolkozást. K i m o n d á s a , a múlt felidézése, a bű­ nök, sérelmek elhallgatott tömegeinek újraélése, a kései g y á s z m u n k a és a titkok felnyílása egyszerre volt felszabadító és m e g t e r h e l ő élmény. A z elviselt sérelmek nagy részét az elmúlt n e g y v e n évben vagy titkolni kellett, vagy elhallgatni. A visszafojtott és halmozódott, némán elviselt mél­ tánytalanságok elhallgattatása és elfojtása után elérkezett a k i m o n d á s lehető­ sége és szabadsága, s a kibeszélés belső kényszere, m i n d e z fokozta a feltörés erejét, és ennyi idő után szinte gátszakadással törte át a korábbi hallgatást. M i n d e n e k előtt került sor a meggyászolatlan halottaink tisztes gyászára. A tiltott g y á s z és az elhallgattatott tabuk terhei miatt sokáig hurcoltunk ma-

35

LOSONCZI

ÁGNES

g u n k k a l és m a g u n k b a n m e g g y á s z o l a t l a n holtakat. Sok temetetlen halott, akiknek g y á s z a nemcsak a háborúból maradtak ránk, h a n e m megterhelte a társadalom lelkiismeretét azok halála is, akik eltűntek internálótáborokban, rendőrségi pincékben, akikről tudni sem lehet, h o g y a n haltak m e g , és hol vannak eltemetve. Temetésekkel indultunk az új szabadságba, többször elte­ metett ötvenhatosok meggyászolása kezdte a sort. A mítoszok és ősvallások tudják, hogy a halottakat tisztességben el kell temetni, m e g kell gyászolni, el kell siratni. Ezzel tartozunk nekik és a ma­ gunk tisztességének is. „A g y á s z m u n k á t e! kell v é g e z n i " - tanácsolja a lé­ lekgyógyász. A z elmúlt időszak nem kedvezett a gyásznak sem. Sokszor nem vállalta halottait m á s és m á s okból az életet és halált egyaránt csonkító közemlékezet. Pedig ennyi veszteséget túlélni, amennyit itt öregek és k ö z é p k o r ú a k együtt éltek, ennyi halott mindenkinek veszteség, ennyi e m b e r értelmetlen pusztu­ lása, egy n e m z e t ilyen csonkulása mindnyájunk gyásza, sebe. Létsúlyosbító lelki teher, hogy m o s t a n á b a n egyre több „titok" szakad fel, de ezek k ö z ö s e n tudott titkok vagy közösen tudott tudatlanságok. M e g h u r c o l t falvakról, elhurcolt emberekről, bebörtönzöttek sokaságáról van szó, m á r fennhangon. Titkok, amelyekről sokan tudtak, mégis nemtudásként hallgattak sokan együtt róluk, mert már a tudásuk is b ű n n e k minősült, amelyet m e g t o ­ rolhattak. A titkok tehát most feltárultak. Mert sok titkot kellett magukban horda­ niuk az e m b e r e k n e k , sebeket elfedni, fájdalmat nem mutatni: megkínzott és megölt apák gyerekei simultak karrierrel a rendszerhez. M e g g y a l á z o t t anyák leányai tanulták az erőszaktevők nyelvét, ideológiáját, viselték el s z u p r e m á ciáját. E k ö z b e n mindenki próbálta elfelejteni, amit tudott, mert valóban h o ­ gyan lehetett volna ennyi minden tudás nemtudássá váltása nélkül tovább élni? A nyílt k i m o n d á s kevésnek bizonyult, a kárpótlás és az igazságtétel aka­ rata volt, hogy rámutathassanak a bűnösökre, felmutassák az áldozatokat, s t o v á b b l é p v e j o g i , gazdasági és erkölcsi igazságtétellel rendezzék múltban el­ szenvedett sérelmek ügyeit. A m e g o l d á s o k útja, a revansok és rehabilitációk, k ü l ö n b ö z ő idők ellenol­ dalon szenvedett áldozatai egyszerre ugyanott találkoztak, és e g y m á s mellett szembekerültek egymással: hiszen egyszerre várt jóvátételt a fordulatok k ö ­ vetkeztében üldözőből lett üldözött, így például a k o m m u n i s t a rendszer által üldözött c s e n d ő r és a csendőrök által üldözött áldozatok. Együtt, egy helyről kapták a kárpótlást és a rehabilitációt. N e m csupán a második világháborús veszteségek, bántalmak megítélése-

36

Az öregek sorsa a v á l t a k o z ó múltak j e l e n i d e j é b e n

inek ellentétei váltak új sérelmek forrásává, hanem azzá vált a közelebb lévő Ötvenhatosok szembesülése egymással és mából viszontlátott múltjukkal. Ki­ derült, hogy sokféle ötvanhat volt, és az igazságnak és az é r d e m e k n e k utó­ lagos osztogatásában abszurd m ó d o n kerültek s z e m b e egymással az együtt küzdő vagy együtt szenvedő bajtársak. A z vált velőkig ható i z g a l o m m á , hogy azok és úgy kaptak-e jóvátételt, igazságtételt, kárpótlásokat, akik és ahogyan megszenvedték a múltat, az, hogy ki mit érdemel vagy érdemelne s z e n v e d é ­ sei után, ez megosztó erővé vált. Az adott válaszok és kapott elégtételek mintha többet kavartak volna fel, mint a m e n n y i r e gyógyírt adtak. M é g a kimondás olyannyira áhított és szükséges felszabadító érzését is megkeserí­ tette, hogy ki mondta ki, ki adta át, h o g y a n , mi a k ö v e t k e z m é n y e , és kit hogyan érint. A kérdés itt is ugyanaz: lehet-e kárpótolni, j ó v á t e n n i azt, ami történt. Lehet-e az elvett életet pénzben megfizetni, vagy az elvett évekért szép cí­ meket adni. A z öregek elkeseredése abból is fakad, hogy úgy érzik, mintha a sok igyekezet, hogy egyszerre oldjanak m e g mindent, n e m enyhítette volna a fájdalmakat, nem oldotta volna a görcsöket, hanem mintha újra belehasított volna a nem teljesen begyógyult régi sebbe. A csalódás a kárpótlásban, a rehabilitálásokban, az igazságtétel k ü l ö n b ö z ő jóvátehetetlen útjaiban olykor nem lezárta, hanem prolongálta a megoldatlanságokat. M i n d i g kérdés, hogy hová vezet a régi sebek feltépése. H o g y az elhall­ gatás vagy elfojtás nagyobb veszedelem annál, m i n t h a ki lehet mondani azt, ami fájdalmas, ezt tudjuk. D e hogy hol a határ a szükséges beszéd és a szükséges hallgatás között, hogy lehet-e ezeket a történelmi traumákat, oly­ kor e p i d é m i á k a t e g é s z s é g e s e n „kezelni", arra nincs recept. H o g y hol az egészséges arány az emlékezetben tartás és felejtés között, hogy a m e g b o csájtás és a felhánytorgatás mikor, kinek árt és kinek használ, azt talán még utólag is n e h é z eldönteni. M o s t felszakadhatnak az elhallgatott dolgok, az elfojtott tudás, az elnyo­ mott érzelmek, indulatok, és beláthatatlan, hogy mi lesz m i n d e n n e k a követ­ k e z m é n y e . M i t szabadít fel, és mit sodor el, beláthatatlan. Hogy az újra átélés katartikus é l m é n y e a megtisztulás felé vezet-e, hogy tényleg belső felszaba­ dulást hoz-e, s hogy merre fordítja az indulatok élét? Vajon az e g y m á s ellen fordított indulatok jutnak-e kifejezésre, úgy, a h o g y a n ez a század eddig is olyan jól begyakorolhatta, vagy a k i m o n d á s valamilyen gyógyító, konstruktív erővé változik? Beláthatatlan. A z idősebbek, akik több korszak rendszerváltását élték át, most figyelik: ki sürgeti, ki féli a láncreakciók következményeit. M ö g ö t t ü k az a tapasztalat

37

LOSONCZI ÁGNES

Az öregek sorsa a v á l t a k o z ó múltak j e l e n i d e j é b e n

m u n k á l , hogy csak két vagy három emberöltő egymásutánjában is hogyan folyt le a megtorlások megtorlásának megtorlása. S vajon ez a folyamat m e d d i g s merre forog tovább? H o g y ez erőt ad, vagy erőt vesz el? Valóban, hány generáció fogja még átélni erénynek jutalmazott tetteik bűnné válását, vagy b ű n n é minősített erényeik j u t a l m á t ?

érkezve humorral elegy irigységgel mondta el, hogy ugyanaz a szappan volt a fürdőszobában, mint a háború előtt, ugyanaz a keksz u g y a n a h h o z a teához, és barátja ugyanabban az állásban dolgozott, nagyjából ugyanannyi fizetésért, niint harminc éve, és a gyerek u g y a n a b b a az iskolába jár, mint az apja, na­ gyapja stb. N o s , nálunk még a ház se marad a helyén, nemhogy a gyár, az iskola vagy a keksz. N á l u n k nincs a megszokottnak unalma, m i n d e n átalakul, pusztul, új kerül elő. A m e g s z o k o t t j ó éppenúgy átmegy valami m á s b a , mint a m e g - n e m - s z o k ható rossz. A reménytelenségben ott a kilátás a j o b b r a , de a félelem is a ritkán elért j ó törékenysége és m ú l a n d ó s á g a miatt. Billenékeny a világ, vál­ takozó m i n ő s é g e k adnak és vesznek el reményt, bár a pesszimista felfogás szerint, m i n t h a csak a „rossz"-nak lenne kontinuitása. A z „állandó" az, hogy ahogy van, úgy nem marad m e g s e m m i . Sok fordulat történt a társadalmi célkitűzésekben, és gyökeres változásuk csalódottságot, elbizonytalanodást hozott. Ez is kettős értékű: az egyik, hogy orientációs zavarokat okoz, és a honorált értékek változékonysága bizonyta­ lanná teszi az emberi cselekvések értelmét, ha n e m erősíti m e g a társadalom „visszaigazolása". Viszont éppen ezzel ad teret az a u t o n ó m emberi törekvé­ seknek. A z , aki alapértékeit mindig az éppen u r a l k o d ó értékekhez köti, és nincs m á s belső mértéke, az könnyen elveszítheti a stabilitását. Aki viszont nem függeszti életvezérlő értékeit a változékony, kívülről diktált társadalmi értékekre, m é l y e b b , tartós igazságok felé törekszik, az független és erős lehet belső igazságaiban a bizonytalan külvilági d i k t á t u m o k tünékeny j u t a l m á v a l vagy büntetésével szemben.

Ellensúlyok, ellenerők Erőt

adó

megpróbáltatások.

A megterhelés

edzettsége

A megértés és empátia érdekében talán kicsit hosszabban taglaltam az idő társadalmi terheit, mint a kiegyensúlyozás képességét s a terhekkel szemben kialakított ellenállóképesség erejét. A megterhelés és válaszoló ellenerő az időseknél nem is mindig választható el. M i n d a z o k n a k , akik átélték e század sokszorosan pusztító fordulatait, a nagy történelmi kataklizmákat, megerősítő tapasztalatuk az, hogy minden m o n s t r u m , történelmi szörny összeomlik egy­ szer. Két hatalmas birodalom omlott ekként össze, elengedték kelet-európai foglyaikat, akik megszabadultak e l n y o m ó , sokszor gyilkos kényszerű k ö v e ­ tésüktől. Aki életben megérte regnálásukat, és m e g é r t e összeomlásukat is, berögzíthette azt a történelmi tanulságot, hogy véges az e l n y o m ó diktatúrák és „ g o n o s z h a t a l m a k " történelmi ideje. Ez nem egyszerű tudás, ez valóságos, átélt, felszabadító tapasztalat. Aki ennek a tapasztalatnak birtokába került, már ö n m a g á b a n is életerősítő forrással rendelkezik. A fájdalmak, keservek súlyával s z e m b e n ellenerőt és életkedvet táplál. M é g a szenvedés is erőt ad. A túlélés minden szenvedést megőriz a lélek mélyén. B e n n e a megaláztatás elviselésének a tudását is, de u g y a n a k k o r a felülkerekedés, továbbélés valóságos képességét is. A szenvedés sokat visz el, és sokat is gyarapít. Aki képes mélyen eltelni, amit megszenvedett, utána feláll, felemeli a fejét és továbbmegy, annak m é l y s é g e k tudása van a birto­ kában. A szenvedés erőt is ad, a megmerítkezés tudását más szenvedésében is. M á s t lát a világból, másképpen azonosulhat, és m á s k é p p e n különbözhet. É r z é k e n y s é g e a szenvedés tudásának szépségével több, részévé válik a világ szenvedéseinek, és megemelkedik általa. A permanens változásokról tudjuk, hogy a rossz adaptáció (maiadaptáció) sok betegség testi-lelki forrása. Tudni kell a „jó a d a p t á c i ó d r ó l is. A válto­ zások „állandósulása", következésképpen az állandóság hiánya, terhelő és reménytkeltő egyszerre. Egy j ó b a r á t u n k n a k rokonai éltek Angliában. A láto­ gatások nyilván csak nagy időmegszakításokkal történhettek. Barátunk haza-

38

A változásokról is tudni kell, hogy n e m c s a k erőt vesznek el, h a n e m erőt is adnak. A képességek fejlődnek, mert új és új helyzetekhez kell alkalmaz­ kodni. Új v á l a s z m ó d o k kialakítására kényszerítik az embereket. Új feladato­ kon úrrá lenni, nehéz helyzetekben m e g o l d á s t találni, mindezt a m i n d e n n a ­ pokban megvalósítani: szakmát váltani, gyereket nevelni, otthont teremteni, ezek kibontakoztatják a képességet, és e r e d m é n y t u d a t o t adnak. Önérzetet erősítő önbizalom forrása: kibírtam, megtettem, elviseltem, túléltem, m e g o l ­ dottam m i n d e n átalakulás, hányattatás mellett és ellenére. A t a l p o n m a r a d á s ereje és az erő tudata, az é r d e m e s élet tudata. C s u p a pozitív állítás, pozitív érzés, amivel sok idős e m b e r rendelkezik. Az erő próbája is és az erő fej­ lesztése, az idő próbája és az időt álló k é p e s s é g e k é is. A k ü z d e l m e k ered­ m é n y e a m e g k ü z d é s maga: itt a legkevesebb a legtöbb, hogy él, és megállta a helyét. A megterhelt emberi élet érdemes vagy inkább érdekes ellensúlyai közé tartozik a gyönyörködés a világban, m i n d a b b a n , amit a természet adott - m á r 39

LOSONCZI ÁGNES

Az öregek sorsa a v á l t a k o z ó m ú l t a k j e l e n i d e j é b e n

aki e n n e k élvezetére képes és m i n d a b b a n , amit az e m b e r produkált - már a m i h e z és ahogyan hozzájuthat - ezek a csodák a világ akaratlan vagy akart ajándékai.

Montesquieu szerint a távoli világ közelsége azt is magával hozza, hogy fáj neki, ha egy tevehajcsárra bottal ráhúznak. M o s t a karosszékből „show műsorrá" válnak a háborúk, az erőszak. M o s t sokkal több fájhat, kinek-kinek, fliint Montesquieu-nek: egyszerre fájhat B o s z n i a és Szomália, az éhezés és gyilkosságok, a rettenet és a tehetetlenség. A m i k o r m á r túl sok m i n d e n kezd fájni, akkor fellép az önvédő érzéketlenség - mert feldolgozhatatlan, amit az e m b e r lát és ahogyan vele láttatják - , s az sem érinti m á r m e g , ami egyébként kétségbe ejtené. Többet tud a világról, mint valaha, a világ bejön az otthonába, b e h o z v a niinden r é m e t és mocskot is, felnagyítva vagy bagatellizálva, rázúdítva vagy szűken adagolva. Viszont soha n e m látott eszköz a bezárulás ellen, védettség a magány ellen, gyógyszer a saját bajok, g o n d o k valóságos arányának átér­ é s é r e is. H a nincs, aki szóljon az e m b e r h e z , szól h o z z á a rádió, ha nincs, aki látogassa, bejön a b e m o n d ó n ő , és r á m o s o l y o g . I d e g e n s é g e és a m a g á n y a g y a n m é g erősebb lesz, viszont nálunk, abban az országban, ahol a statisz­ tika szerint a legtöbb m a g á n y o s e m b e r él, különösen az idősek között, tény­ leg segít a b b a n a - sokszor alpári - tévés látványvilág, hogy nem k o n g olyan visszhangtalanul üresen az öregek elhagyatottsága, m a g á n y a . M i n d e n , ami létrejön, magában hordja a j ó és a rossz lehetőségét is. Vív­ mányokból ártalom, ártalmakból épülés lehet. Itt s e m érvényesül a fekete-fe­ hér, i g e n - n e m játék, n e m lehet rubrikázni, a nyereség vagy a veszteség ol­ dalára könyvelni. N e m lett sem kevesebb, sem üresebb a világ az új e s z k ö ­ zökkel: ingergazdagság, sokféleség, nyitottság, tágasság éppen az öregség becsukódásával szemben nyit kaput. H o g y hová, ezen lehet vitatkozni. a

Az idősek

és a század

adományai

A történelmi hányattatások és fordulatok mellett a 20. század valóságos cso­ dákat is teremtett. Az idő és a tér kitágult. Új „játékok" hoztak új élvezeteket. A fantázia és a mese világából valóságossá váltak álmok, elképzelések. A hétmérföldes csizma, a távolba látó varázsszem, a varázsgömb, melyben látni a messzi világokat is. A technikai fejlődés kitágította a világot, kézközeibe hozta. L e h e t távoli emberekkel beszélni, kapcsolatot teremteni, gyorsan el­ jutni olyan távoli földekre, ahol korábban csak kalandor felfedezők jártak. L e h e t szidni, hogy mivé váltak a csodák, mit hozott magával az önjáró kocsi: az autó, mi lett a távbeszéddel: a telefonnal, a távolbalátó készülékkel: a televízióval, évezredek vágyával, hogy levegőbe lehet szállni, szárnyra kel­ ni, és „ h i p p - h o p p , ott legyek, ahol akarok": a repülőgéppel. A társadalom a m a g a é p í t m é n y é n e k jegyeit és lenyomatát mindenen otthagyja: a hatalom, a g a z d a s á g t ú l n y o m á s a minden eszközt saját rendelkezésére állított be, bár va­ lamit azért hagyott az e m b e r e k játékos kedvének, mindennapi használatra, életkönnyítésre és örömére is. A technikai eszközök csodái közül sok minden kiábrándítóvá vált. Vala­ mi valahogyan elromlott. G o n d van azzal, ahogyan létrejött, vagy ahogyan birtokolják, vagy ahogyan használják és elterjesztik. Itt a környezetrombolás, az ökoszféra tönkretétele, az ipari világ felülkerekedése. A külső, belső rom­ lás az emberi viszonyokban, a szellem koptatásában. M é g s e m változtat a sok rossz azon, hogy évezredek m e s e v á g y a ebben a században valósult m e g . Az öregek pedig használóivá válhattak a fantáziából technikává változtatott esz­ k ö z ö k n e k . A z oly sokat szidott technikai fejlődés valóban ennek a generáci­ ó n a k az életében hozta be m i n d e n n a p i játékait, eszközeivel az ő életüket alakította át gyökeresen. Példa erre egyik legellentmondásosabb közös „játékunk", a televízió. El­ lentmondásai felsorolhatatlanok: a televízió központi helyet foglal el az ott­ h o n o k b a n , betölti csaknem az egész szobát és az időt. M i k ö z b e n b e h o z z a a világot, bezár a négy fal közé, de kizár a részvételből. Olyan látvány része­ sévé válik a néző, melyet enélkül soha nem láthatott volna, talán nem is tudhatott volna, most viszont, hogy megtudhatta, akkor sem tud mit kezdeni az ismereteivel, és nem tud s e m m i t se befolyásolni.

40

u

A kérdés: Lehet-e jól A jó

vagy

rossz

öregség

megöregedni? forrása

Az e m b e r öregkorát egész életével építi fel, ki-ki m a g a készíti elő. N e m c s a k a betakarítás értelmében, hanem minden életviszonyával együtt. A h o g y a n vo­ násai kiélesednek, karakter-ráncai m é l y e b b e k lesznek, úgy élesedik ki m e g ­ lévő természetéből is az, ami j ó és az, ami rossz volt. Az öregség n e m ad új karaktert, új személyiséget, nem tesz képessé arra, amire fiatalkorában is képtelen volt az ember, de m e g l é v ő természetében személyiségének össze­ tevői m é g i s átrendeződhetnek jól és rosszul is: hangsúlyosabbá válnak az ön-, esetleg környezet- és életrontó, valamint az ön-, esetleg környezet- és életjavító képességei is.

41

LOSONCZI ÁGNES

Az öregek sorsa a v á l t a k o z ó m ú l t a k j e l e n i d e j é b e n

A kérdés az, hogyan viseli az idős és idősödő e m b e r mindazt, ami az öregséggel jár: - hogy romlik az egészsége, és rosszabb lesz a szerveinek a m ű k ö d é s e (betegségek, egészség romlása, csökkenő képességek); - h o g y anyagilag lesüllyed, és elveszti korábbi létfeltételeinek bázisát (pauperizálódás veszélye, az „eltartott helyzet" m e g a l á z ó volta); - hogy m e g s z ű n n e k begyakorlott feladatai, c s ö k k e n n e k tennivalói, koráb­ bi aktivitásához képest képes-e esetleg új tereket találni; - hogy kikerült az évtizedek során m e g s z o k o t t közösségeiből, és növek­ szik a m a g á n y a (elmagányosodás, beszűkült élettér, hiányzó e m b e r e k ) ; - hogy korábbi köreiben megszűnt fontossága, és nyugdíjazása után egyre inkább a perifériára kerül (fontosság-vesztés, fölöslegesség érzése). A m i k o r a társadalomból kikopik az ember, és az átélt történelem sem ad sok vigaszt, akkor onnan kell mozgósítani az erőt, ahonnan m é g lehet merí­ teni, a h o n n a n a veszteségeket ellensúlyozni lehet. S ez a belső erő forrásvi­ déke. A biológiai, társadalmi, történelmi idő veszteségei e g y m á s r a épülnek, e g y m á s t erősítik. A veszteségekre a válasz csak egy másik életsíkon életre­ hívott g y a r a p o d á s lehet. Az ellensúlyozásban csak a belülső világból előhí­ vott erők segíthetnek. Itt az énerőre, a lelki-szellemi-érzelmi energiákra térek vissza, arra a képességre, amely mindig is egyensúlyt próbál teremteni a külvilág tehertételei és belső világ képességei között. A belső erő nélkül általában sincs tartalmas élet, bármelyik életkort tekintjük is, ám különösen feltételévé válik a „jó" öregségnek. A j ó öregséget a rossz és romló k ö r ü l m é n y e k között n e m lehet „kívülről" bevinni, n e m lehet tanácsokkal megoldani, kívülről „betáplálni". N e m lehet senkit rábeszélni, hogy ugyan tessék már élvezni az életből azt, amit m é g lehet, addig, amíg lehet. Ehhez mély, belülről fakadó élet- és emberviszony kell, e l ő z m é n y e az egész élet kultúrájában van, kora gyerekkortól megépített élet- és emberviszonyaival. A „jó m e g ö r e g e d é s h e z " legalább annyi belső erő kell, mint a m e n n y i súly terheli a külvilágból az idős és idősödő embert. Egyáltalán lehetséges-e jól m e g ö r e g e d n i ? N é h á n y j e l l e m z ő vonást emelek ki csupán, hiszen az időskornak külön t u d o m á n y a van, úgy hívják: gerontológia. Egyik kutatásomban (egészségügyi témájú volt) külön megvizsgáltuk, hogy az idős e m b e r e k hogyan viselik az életet, az öregséget. A j ó és rossz öregség között n e m az egészség-betegség a határ, ahogy a jólétben sincs kizárva a rosszul lét eshetősége. így egy c s a k n e m teljesen béna, idős, nyolcvan felé közeledő férfi m o n d t a kérdésünk-

e derűsen: „ Ó , én nagyon jól vagyok, ízlik m é g az étel, m e g úgy tudok Örülni a kis napsütésnek is." A másik idős e m b e r n e k semmi baja nem volt, még anyagilag is j ó helyzetben volt, de arra a kérdésre, hogy „Hogy v a n ? " , válasza az volt: „Jól vagyok, de m i n e k ? " . A k ö v e t k e z ő tanulságokat ebből a munkából szűrtük le. A „jó ö r e g s é g " magatartás gyakorlata és a rossz öregség kiúttalan csapdái azonos rugóra járnak. A k ö v e t k e z ő kis csokrot csak az igazságtartalma védheti m e g bana­ litásától. A világ valóban beszűkül, viszont m o z g á s b a n tarthatja és tágíthatja a kö­ rülményeket az, aki szüntelen kíváncsisággal képes követni a külvilág m e ­ netét. A k k o r is, ha már nem „érdekelt" benne, ha nincs is semmi közvetlen haszna belőle. Az érdek nélküli érdeklődés és kíváncsiság segítheti az e m ­ bert, hogy ne záruljon be a világ előtte. Az érzékelés romlása: az idős e m b e r rosszabbul lát, rosszabbul hall, roszszabbul m o z o g . Viszont a kevesebbet alaposabban szemlélheti, j o b b a n érzé­ kelheti, ízlelheti, figyelheti. Aki képes növelni belső látását és belső hallását, az m é l y e b b megértéshez juthat. A felületes b e n y o m á s o k sokfélesége helyett a felfogott, érzékelt világ intenzív érzékelése növelhető. Észrevehet olyan dolgokat, a m e l y e k r e nem figyelt eddig. Választhatja azt, hogy csak a fontosra figyeljen, de arra komolyan. A lehetőségeken belül kiteljesíteni azt, amit el­ érhetett, és ami elér hozzá.

42

r

a

H a s o n l ó m ó d o n épen tarthatja a embert az öröm képessége. E z fontos választóvonal a rossz és a j ó öregség között. B e c s e s „tudás" és elemien fon­ tos. E b b e n is kísértenek az igazi közhelyes válaszok, melyek sokszorosan igazoltak: akinek képessége van az ö r ö m ö k r e , az m e g is találja azokat. A n ­ nak elég a napfény, a zöldülő világ, az ősszel színesedő fák, egy mosoly, egy dallam és mindenek fölött a gyerekek, u n o k á k és általában a fiatalok, akik az élet folyamatosságának, a mindig megújuló életerőnek a bizonyságát adják, és e m e l l é azt az elégtételt is, hogy m á s o k folytatják azt, aminek mi már a végén vagyunk. M i n d e z e k h e z több kell a bölcsességnél, túl a szellemi, tudati szférán, az érzelmek és érzékek bölcsessége. N e m kíván rendkívüli adottságokat, nem függ anyagiaktól, iskolázottságtól, de függ a belső világ érettségétől és tel­ jességétől. Szerencsére mind a kutatásaim, mind a mindennapi élet során nem egy olyan idős emberrel találkoztam, aki birtokában van e z e k n e k a ké­ pességeknek. V a n nyereség abban a veszteségben is, hogy valaki „inaktív" lesz. Az aktív élet befejezésének jó oldala igazi felszabadultság érzetet is adhat: az ember végül is számos feladatot megoldott, amit pedig nem oldott m e g , azzal

43

LOSONCZI AGNES

Az öregek sorsa a v á l t a k o z ó m ú l t a k j e l e n i d e j é b e n

már ú g y s e m tud mit kezdeni. Új feladatnak nem kell, meri nem is lehet nekifutni. V é g e a „nyüzsgés" kényszerének is. N e m kell már mindenáron „ott" lenni, kívül kerülhet a versenykényszeren. A pénz, a presztízs, a hata­ lom körein alul-, fölül-, kívülmaradhat. Szemlélődhet, nézheti, „mint a mo­ ziban", m á s o k mit tesznek a Nagy Tolongásban, az egymással birkózó, egy­ mást lefőzni akaró emberek. Szemlélőjévé válhat annak, aminek részese volt. N e m rángatják tovább külső kényszerek. Viszont odafigyelhet végre mind­ arra, a m i r e eddig „nem ért rá", amit elmulasztott a múltban sok kényszerű befogottsága miatt. Maga válogathatja m e g figyelme tárgyát. Sok tapasztalat beérik ilyenkor, ha nem is mindig vigasztaló, mégis élet­ tartalombeli gazdagodást hoz. A külső kényszerrel diktált életmezőktől való m e g s z a b a d u l á s , a felszínen játszódó csaták, a sok kívülről szabályozott hú­ zás-vonzás után most végre befelé is figyelhet, a belső lényegre összponto­ síthat, így az életnek önértéke lesz. N e m kell hozzá külső megerősítés, talmi igazolás. M á s oldalról viszont nagy veszély a teljes passzivitásba süppedés. A ke­ serűségtől, a bezárulástől megmentheti az öregeket az aktivitás, vagy egy­ szerűen szólva a cselekvő élet, a mindennapi dolgosság is, annak érzete, hogy m é g tud tenni bármit, hogy m é g szükség van arra, hogy valamit tegyen. M é g fontos, m é g hasznos lehet akármiben. N e m a m u n k a tartalma dönti el a fontosságot, hanem a hívás a lényeg, ami itt kihívást is jelent. Bármi fon­ tossá válhat, ami feladat, ami kiemelheti csak ö n m a g á b a zárult életéből és másfelé irányulhat. (A nők előnye olykor hátránynak tartott feladataik közül az, hogy m i n d i g is gondoskodniuk kellett másokról, hogy nemcsak a külvi­ lágban betöltött szerepük alapján minősítették őket. A férfiak ezért is élik m e g olyan nehezen az inaktivitásukat, kiesésüket a világból, különösen, ha fontos szerepet töltöttek be, mert külvilágbeli feladataikkal szemben nehe­ zebben t u d n a k ellensúlyt, önerősítő cselekvéseiknek m á s területeket találni.)

másik iránti érdeklődését, és szeretné megérteni a másikat, az már nem maradhat kapcsolatok híján. A képesség: odafigyelni másra, m e g ó v a m a ­ gánytól. M i n d e n k i rászorul a figyelemre, mindig sokkal több e m b e r kívánja figyelmet, mint ahányan ezt m á s o k n a k m e g a d n i képesek. Aki m á s o k r a tud figyelni, az sohasem magányos, m é g h a egyedül van is. A kérdés az, hogyan építette m e g emberi viszonyait, hogyan érez a töb­ biek, m á s o k iránt. Egyáltalán, képes-e „kilátni" ö n m a g á b ó l , vagy csak ön­ maga horizontjáig terjed a világa. A bezárkózás életveszélyes. A saját ego teljes világgá tágítása mindig veszélyes, de öregkorban tragikussá válhat. A múlt feldolgozásának buktatói is c s a p d á b a ejthetik. Nagy veszteség éri azt, aki elveszti a múltját, mert ezzel elvesztheti az életét. Ez akkor követ­ kezik be, ha nem tudja elfogadni azt, amit átélt, különösen, ha e b b e a törté­ nelmi, társadalmi átalakulás is többször „besegített", megfosztva az e m b e r e ­ ket saját múltjuktól. Ezért is válaszút az öregségben, hogy elfogadja-e vagy elhárítsa eddigi életét. A z öregség egyben betakarítás is. Ha ez a betakarítás nem ad nyugalmat, ha az eredmény n e m igazolja az élet erőfeszítéseit, ha az élet m u n k á j a hiábavalónak tűnik, ha a hit, amely az élet tartóoszlopa volt, megrendül, és az ember nem talál tartalmat, mely célt és értelmet ad a léte­ zésnek, a k k o r az öregség keserves lesz. Az az e m b e r viszont, aki úgy érkezik el az öregkor küszöbére, hogy nincs feloldhatatlan harcban az életével, és m é g vannak szándékai és tettei, az nem kesereg afölött, hogy hiábavaló volt az élete, az hibásnak ítélt tetteivel is s z e m b e n é z , akár van feloldás, akár nincs. N e m azon bánkódik, mi m i n d e n t nem tett m e g , hanem elviseli ö n m a g a múltját, ha sok mindent m á s k é p p e n tenne is a mai fejével. A m i k o r valaki tudja, hogy a lejátszott életnek nincs új próbája: ez az öregség n y u g a l m á n a k egyik kulcsa. A tettek tények, a m e ­ lyek segítettek megállni. „Ne a sorsa szerint ítéld m e g az embert, h a n e m hogy h o g y a n tudott megküzdeni vele" - mondja egy régi orosz k ö z m o n d á s .

H a a m i n d e n n a p i kreativitás véget ér vagy elveszti jelentőségét, ha az idős e m b e r kirekeszti a külvilágot, és a külvilág sem mutat érdeklődést irán­ ta, ha a külső környezet csak ellenségességet vált ki belőle figyelem és ér­ zelmi k ö t ő d é s helyett, akkor az elszigetelődés és passzivitás e r ő s b ö d ő ha­ nyatlással párosul. A feladat életben tart értelmileg és érzelmileg is, m é g a szervezetet, a b i o l o g i k u m o t is felerősíti. M á s k é p p e n öregszenek azok, akik megtalálják ér­ d e k l ő d é s ü k és cselekvéseik terét, mint azok, akik m i n d e n t abbahagynak, ebbe belekeserednek, és várják a halált. Ők már élőként feladják az életet. A kapcsolatokról szólva igaz, hogy a külső kapcsolatok m i n d e n k é p p e n szűkülnek, különösen akkor, ha valaki csak várja a figyelmet. Aki megőrzi

A m ú l t n a k értelmet adhat az e m b e r azzal is, hogy tapasztalatait, bölcses­ séggé, vagy legalábbis érettséggé növelheti, ha m á s n a k nem, ön vigaszként, magának. S a jövő? Csökkenő és nehezedő jövővel kell szembesülni: a h o g y a n az élet lezárulóban van, már nincs annyi a j ö v ő b ő l , mint amennyije van a múlt­ ból. S a j ö v ő n e k is szűkülnek, romlanak a távlatai. Ezért j ó egyensúlyt ta­ lálni: a múltat elfogadni, mert é r d e m e s volt élni, a jövőt, mert m é g mindig történhetnek érdekes dolgok, van mit látni, mit tenni, van mi iránt érdeklődni. A j ö v ő tudata, akár a holnapi napé, akár távolabbi időké, kilátást adhat, ki­ m o z d u l á s t a beszűkült jelenből. H a a hosszabb táv nem olyan biztató a koros e m b e r n e k (mindig is kérdés, hogy m e n n y i r e biztató a j ö v ő egyáltalán), akkor

44

a

45

LOSONCZI ÁGNES

válik r e m é n y t e l i b b é , ha „kilát" ö n m a g á b ó l , ha a többiekre néz, az utódokra, a g y e r e k e k r e , a most lábra kelő, induló generációkra. E h h e z j ó a folyama­ tosság tudása, hogy az élet örök, és j ó élni. Aki az élet folytatására figyel, az erőt kap. Végül is j ó tudni, hogy az élet m e g y tovább, emberek, tárgyak, gondolatok, akaratok tovább élnek, to­ vább viszik, ami elindult. Van, ami sikerült, van, ami nem. Tudni, hogy ami n e k ü n k n e m sikerült, azt talán megoldják az utánunk következők, ez biztató. A j ó ö r e g s é g ezért tágít a jelenen, nem zárja le saját énjének időhatáránál a világ határát. Kilát m a g á b a z á r t s á g á b ó l , ezért nem keserű, nem válik go­ nosszá, n e m irigy az új indulókra, és nem válik gyűlöletté benne a m e g k e ­ seredett élet. A keleti bölcsek a kontempláció gazdagító lehetőségét, az igazi elmélye­ dést csakis ebben az életszakaszban látják elérhetőnek. Szerintük ez az iga­ zán „boldog korszak", amikor sok evilági feladattól megszabadulhat az e m ­ ber, s az idő és tér kitágul. A modern világ, az európai e m b e r erősen rászo­ rulna erre a tudásra, különösen, ahol ilyen m a g a s az életkor, és ahol a m e g ­ h o s s z a b b o d o t t életkorral sokszor nem tud mit kezdeni sem az idős ember, sem a társadalom. M e g kellene tanulni felkészülni a hosszú öregség tartalmas és h a r m o n i k u s elviselésére. Erre pedig a modern világ nem készíti fel az embert, a h o g y a n a halálra sem, hacsak saját belső bölcsességük nem teszi ezt m e g . A m o d e r n világban, ahol a fiatalság kultusza uralkodik, ahol látható, m e g m a r k o l h a t ó anyagi értékek megszerzéséért folyik a küzdelem, az ag­ resszió a fűtőerő, a felülkerekedés az érték, a külső siker a mérce, anyagi­ akban, elért pozíciókban és hatalomkreálta presztízsben mérik az emberi ér­ tékeket. A k i k nem állják a versenyt, s így az öregek is, térvesztésüket érték­ vesztésként élik meg, és sokan még azt is feladják, amire még képesek len­ nének, elpusztítják magukat, megelőzik ön- és életrontásban a saját halálukat. „ T u d n i " szeretni az életet, megbékülni a saját életidővel, szeretni az utá­ nunk következőket, örülni tudni, de haragudni is, hiszen minden érzelem átélése fontos, jelen lenni résztvevőén, de már távolabbról, elnézően, lehet dühösen, de kinevetve magunkat és másokat is, és örülni, hogy m é g élünk, m é g itt a ma, van j ö v ő , holnap, nekünk és m á s o k n a k is. Ez fontos tudás. A halállal az tud szembenézni, aki szereti az életet. Azt is, amit ő m a g a átélt, és azt, ami utána következik. A z öregséget az tudja elviselni, aki az élet szeretetével igazolja az itt eltöltött időt.

SZÉMAN ZSUZSA

A társadalmi öregedés és következményei az idősgondozásban Állami - nem-állami

szereplők

A társadalmi öregedés és következményei Magyarország lakossága, a fejlett t á r s a d a l m a k h o z hasonlóan, demográfiailag egyre i n k á b b elöregszik. 1994 j a n u á r elsején a 60 éven felüliek aránya 1 9 , 3 % volt ( M a g y a r Statisztikai Z s e b k ö n y v ' 9 3 , 1994:11). A társadalmi öregedés, a nyugdíjasok jelenléte m é g ennél is m a g a s a b b értékeket mutatott, 1994-ben 27,7%-ot ért el (Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság adatai). E n n e k hátterében - a nők alacsony nyugdíjkorhatárán (55 év) túl - a korai nyug­ díjazás különféle formáinak fölerősödése áll. a) A rokkantnyugdíjasok aránya 1980 és 1989 között 46,7%-kal nőtt, de ennek a növekedésnek közel két harmada ( 6 5 % ) 1987 és 1989 k ö z é esett (Nóvák, 1990:25). 1990-re a nyugdíjas á l l o m á n y n a k már J9 4%-a volt rok­ kantnyugdíjas ( O T F Statisztikai jelentés 1990:95). A 90-es évek elején a rok­ kant nyugdíjasok aránya az újonnan nyugdíjazottak egy h a r m a d á r a rúgott. A rokkantak s z á m a tovább növekedett 1993 d e c e m b e r e és 1994 januárja között. 1994 első felében az újonnan nyugdíjazottak 3 6 , 7 % - a rokkantnyugdíjas volt (Statisztikai Tájékoztató 1993:1, 1994:1., 1994/1:7-8). b) 1990-től (a rendszerváltás kezdete) a nyíltan jelentkező, az addigi tel­ jes foglalkoztatási struktúrát felváltó munkanélküliség kezelését enyhítette a korai nyugdíjazás másik formája, az un. előnyugdíj. E b b e n az 1991-ben be­ vezetett ellátási formában azok részesülhettek, akiknek a nyugdíjkorhatár el­ éréséhez m i n d ö s s z e három év hiányzott, és legalább hat hónapig m u n k a n é l ­ küliek voltak. A munkanélküliséggel fellépő p r o b l é m á k - elsősorban a tartós m u n k a n é l k ü l i s é g - állandósulásával p á r h u z a m o s a n (1992-ben az egy éven túli m u n k a n é l k ü l i járadékot kapók aránya a m u n k a n é l k ü l i ellátásban része­ sülőknek m i n d ö s s z e 8,9%-át alkotta, 1993 januárjára ez az arány 3 1 % - r a nőtt; 1993 szeptemberében a munkanélküliségi ráta 12,4% volt / N e s p o r o v a Simonyi 1994:14, Munkaerőfelmérés 1992, 1993:57, Munkaerőpiaci infor­ mációk 1993/1:7/) tért hódított az előnyugdíj. 1994-ben az összes újonnan nyugdíjazott 16,2%-a tartozott ide. y

47