ÉRTESÍTŐ
Demokratikus Közéletért Alapítvány XVII. évf. 10. sz., 2011. október Közhasznú Szervezet megjelenik havonta Internetcím: http://bajnok.hu/ertesito • E-mail:
[email protected]
Tartalom • • • • • •
Dr. Bajnok István: Világtörténelmi esemény 1956-ban���������������������������������������� 1 Kárpáti Piroska: El voltam messze�������������������������������������������������������������������������� 4 Mészáros István: Mindszenty és Barankovics�������������������������������������������������������� 5 Mindszenty József: Emlékeztető ������������������������������������������������������������������������������ 6 Lipp László: Ne féljetek! Legyetek derűsek!������������������������������������������������������������ 6 Dr. Bajnok István: Szegény Kertész Ákos���������������������������������������������������������������� 7
Világtörténelmi esemény 1956-ban Ma már félelem nélkül ünnepelhetjük ezt a napot. A magyar forradalmat ugyan a szovjet „barátaink” leverték, de megmutattuk a világnak, hogy az egyik legnagyobb nagyhatalom ellen is fel lehet lépni sikerrel! Győzött a forradalmunk – ezért nevezhető világtörténelmi eseménynek, de november 4-én a szovjet hatalom, magyar árulóik segítségével azt leverték. Érdekes, hogy még 2006-ban, az ötvenéves évfordulón – a rendszerváltás 16. évében (!) – még akadtak emberek, akik hivatalos segítséggel, még ma sem tisztázott módon akadályozták az ünneplőket! Pedig ekkor már munkaszüneti napként ünnepelhettük az évfordulót. Emlékezzünk, mi történt az 1956. október 22-i műegyetemi nagygyűlésen, ami kirobbantotta a forradalmat. Mint jelenlevő szemtanú kívánok beszámolni a történtekről. A budapesti Műegyetemtől meghívást kaptunk az ifjúsági szervezetek és különböző városok, egyetemek ifjúsági szervezőitől a műegyetem aulájában tartandó nagygyűlésre. Akkor a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola fiatal oktatójaként tanszékvezetőinkkel, hallgatóinkkal közösen mentünk a Műegyetem aulájába. A terem és környéke zsúfolásig megtelt. Először arra csodálkoztam rá, hogy mind a vidékről jött felszólalók, mind a fővárosi egyetemek küldöttei milyen nyíltan mertek szólni. Ott hallottam először kimondani, hogy a megszálló szovjet csapatok menjenek haza, hi-
szen a II. világháború már több mint 10 éve befejeződött. Ausztria megszállása 1955-ben megszűnt, a nagyhatalmak egyezsége alapján semleges állam lett. Ezért is mertük követelni, lépjünk ki mi is a szovjet által kreált népköztársasági közösségből, a szovjet csapatok menjenek haza és a kereskedelemben szűnjön meg a magyarok kiszolgáltatottsága. Például az uránt ne kelljen átadni a szovjeteknek. Egyszóval Magyarország legyen semleges állam az osztrák minta szerint. Mindezeket a követeléseket az ifjúság terjesztette elő, ezért merem állítani, hogy az 1956-os szabadságharcot az ifjúság kezdeményezte. Nyilvános helyen először ők mertek beszélni róla, ami az akkori időben büntetést is maga után vont. Fontos témáknak tartottuk a felvetett kérdéseket. A nagygyűlés egyik apropója a lengyelországi események voltak, ami okot adott az ifjúság tiltakozó tüntetésére a Bem-szobornál. Itt jegyzem meg, hogy nyíltan később sem merte senki követelni a szovjet hadsereg távozását. A történelemből ismerjük, hogy ugyancsak az ifjak merték a szovjet hadsereg távozását követelni 1989-ben is! Az újratemetésen sok felszólaló szólt a múlt hibáiról, de csak Orbán Viktor – az akkori fiatal politikus – merte azt kimondani, hogy ruszkik, haza! Ebből is látható, hogy a radikális, forradalmi erőt mindig az ifjúság képviseli! Ma is! Másnap, 23-án a műegyetemi parkban vártunk a tüntetés megindulására. A hangszórókon keresztül közölték velünk, hogy az akkori belügyminiszter, „Piros elvtárs” nem engedélyezte a tüntetést. De mi továbbra is várakoztunk. Végül a hangszóró közölte, hogy Piros elvtárs helyettese, „Fekete elvtárs” engedélyezte a tüntetést, mégpedig „néma” tüntetést, rendőri kísérettel. Elindultunk. Az egyetemista lányok közben kokárdákat osztogattak közöttünk, amiből a rendőröknek is adtak. A rendőrök láthatóan örömmel fogadták a lányok ajándékát. Lassan, némán vonultunk a Bem tér felé, magunkkal víve a 14 követelésünket – amit időközben megfogalmaztunk – egészen a Lánchídig. A lassú, néma vonulást látva a rakpart házait nemzeti zászlókkal kezdték fellobogózni. Ekkor történt az a nevezetes eset, hogy a zászlók kommunista címereit mutogatásokkal kifogásoltuk a zászlókon. A zászlót kitevők megértették kérésünket, és szemünk láttára egy késsel kivágták a kommunista címert a zászlóból. Ez nem kitalált mese, ezt valóban tapasztaltam a rakparti menetünk alkalmával. Óriási éljenzést kaptak és ettől kezdve már nem volt néma a tüntetés. A rendőrök is eltűntek. Akkor a szabadság, függetlenség utáni vágy vezette az embereket. A nemzeti érzés minden más érzelmet (halálfélelmet, aggódást) elfedett. Hihetetlen gyors volt ez az öntudatra ébredés. Merem állítani, hogy az 56-os forradalmat nem a pártbizottság, a Kossuth Klub, Nagy Imre vagy más nagyságok kezdeményezték – össznemzeti és ifjúsági összefogás, kezdeményezés volt. A Bem téren volt versmondás, ének, de mi nem hallottunk semmit. Nem volt hangosítás! De azt láttuk, hogy az akkori Bem téri laktanya ablakában nagy érdeklődéssel nézték a kiskatonák a tüntetést. Elkezdtük kiabálni: gyertek ki! És a kiskatonák egy része sorra ugrált ki az első emeleti ablakból közénk. Ezután a Bem térről a Kossuth térre mentünk, hogy átadjuk követeléseinket a Parlamentben. Közben este lett, kigyulladtak a közvilágítás lámpái. Az első követelésünk az volt, hogy a Parlament csúcsán levő kivilágított vörös csillag kivilágítását kapcsolják ki. Kikapcsolták. Ezután a Parlamentben úgy gondolták, leoltják a téren a közvilágítást, 2DEKA ÉRTESÍTŐ
akkor talán hazamennek a tüntetők. Erre előkerültek a Szabad Nép lapjai, és az emberek meggyújtották, így csinálva világosságot. Kénytelenek voltak ismét bekapcsolni a közvilágítást. Követeltük, hogy Nagy Imre miniszterelnök szóljon hozzánk. Sok unszolásra megjelent Nagy Imre, és e szavakkal üdvözölt bennünket: ELVTÁRSAK! Óriási pfújolás volt erre a válasz, és Nagy Imre azonnal megértette, hogy megváltozott a emberek véleménye, változtatott a megszólításon: BARÁTAIM! – mondta. Sok történész ezt szeretné megváltoztatni, hogy Nagy Imre első köszöntése barátaim volt. Ez hamis állítás. Nagy Imre felejthetetlen érdeme, hogy felismerte az ifjúság hangjában az egész ország nemzeti követelését és azok mellé mert állni. Igen sok fiatal áldozta életét ezért a célért! 1956-ot az öntudatra ébredésnek, a nemzet függetlenségéért folytatott nemes harcnak tartom. Már akkor tudtam, hogy a Nyugat segítsége nélkül az osztrákhoz hasonló semlegességet nem kaphatjuk meg. Ezért amikor kitört a szuezi válság és a nyugati hatalmak megegyeztek a Szovjetunióval, tudtam: a forradalom elbukott! Sajnálom, hogy a Szabad Európa adóból még 1957 márciusában is ösztönöztek bennünket az ellenállásra – mindhiába. Ezt később a magyar adásért felelős szerkesztőnek, Kovács K. Zoltánnak szóvá is tettem – mire ő azt felelte: nem tehetett mást, mint amire „főnökei” utasították! A magyar forradalom leverése orosz katonai segítséggel nem először történt. Emlékezzünk 1849-re, az aradi fegyverletételre. Akkor is nagy tragédia volt az Magyarország számára, de megszálló erőként nem maradtak az oroszok hazánkban, és nem hagytak maguk után győzelmi obeliszkeket. A II. világháború és 1956 után ismerős a történelemből, hogy mennyi emlékművet állítottak, állítottunk dicsőségükre. Ugyan már sok emlékművet lebontottak, de még maradt néhány. Egyik éppen a régi országzászló helyén Budapesten, a Szabadság téren még ma is áll. Hasonló helyzet alakult ki az utcák elnevezésében is, de ebben már sokat megváltoztattak. A forradalom bukása után jött a megtorlás. Visszajött a pártdiktatúra. Joggal vetődik fel a kérdés, miért folytatódhatott a kemény diktatúra után a puha diktatúra? Erről, mint az Értesítő havilap szerkesztője, az egyik számban a „Kaméleon” című versben próbálok választ adni. Az emberek tulajdonsága hasonlít a kaméleonok színváltoztató képességéhez. Az emberek élni akarnak, ezért bizonyos esetekben kényszeríthetők véleményük megváltoztatására. És ez következett be 1956 után, és megismétlődött 2002-ben is. Ugyanennek tudom be azt, hogy az elmúlt 20 évben 5 választási ciklusban a választásokon mindig a korábban hatalmon levők megbuktak, és az ellenzékben levők kerültek kormányra. 1990-ben Antall József lett a miniszterelnök. 1994-ben Horn Gyula váltotta őt, 1998-ban Orbán Viktor. Őt 2002-ben Medgyessy Péter, majd Gyurcsány Ferenc váltotta le. Most legutóbb 2010-ben ismét Orbán Viktor lett a megválasztott miniszterelnök. 2014-ben vajon sikerül-e megtartani a kétharmados újraválasztást? Ma már egyre kevesebben vannak azok, akik tanúi lehetnek az ötvenhatos felejthetetlen napoknak. A ma ifjúsága csak tankönyvekből vagy egy-egy túlélő tanútól (kevesektől) tudhatja a valós, igaz történetét 1956-nak. Jellemző az is hogy az ún. rendszerváltozáskor, 1990-ben az Antall-kormányba egyetlen 56-os szabadságharcos sem került, de pártállami vezetők közül például tervhivatali vezető, fegyvergyári főmérnök, volt XVII. évf. 10. szám
3
kommunista miniszter stb. igen! Antall szavai szerint (nem pontosan idézve): ha cseh mintára olyan rendeletet hozna, hogy 5 évig volt kommunista vezető nem vállalhatna politikai tisztséget, akkor neki a fél kormányt el kellet volna küldeni! 1956. évi tanulságként csak azt tudom mindenkinek ajánlani: mindenki gondolkozzon fontos döntés előtt, ismerje meg a döntés hatását a jövőre, legyen bátorsága, ereje véleménye kimondásához, hiszen a demokráciában mindenki elmondhatja véleményét büntetlenül! Ne váltogassanak pártot, véleményt pillanatnyi előnyök miatt – mint az a kaméleonoknál szokás. Fogjunk ismét össze valamennyien. Ne felejtsük: nekünk csak egy hazánk van, az pedig MAGYARORSZÁG! Dr. Bajnok István
El voltam messze, hazajöttem Üzent az Olt, Maros, Szamos, Minden hullámuk vértől zavaros, Halljátok, ott túl a Tiszán, Mit zúg a szél a Hargitán? Mit visszhangoznak a Csíki hegyek, Erdély hegyein sűrű fellegek?
Üzenik a gyergyói havasok: Megvannak még a régi fokosok! Elő velük, jertek, segítsetek! Székely anya küld egy üzenetet: Hollók, keselyűk tépik a szívünket, Rablóhordák szívják a vérünket!
Ez itt magyar föld és az is marad, Tiporják bár most idegen hadak, Csaba mondája új erőre kél, Segít a vihar és segít a szél, Segít a tűz, a víz, a csillagok, S mi nem leszünk mások, csak magyarok!
Ha nem harcoltok vélünk, elveszünk! E végső harcban: egyedül leszünk! És a honszerző hősök hantja vár, Ha odavész az ősmagyar határ! És ha rablóknak kedvez a világ, Mutassunk akkor egy új, nagy csodát!
Ha szól a kürt, egy szálig felkelünk! Halott vitézek lelke jár velünk. Előttünk száll az ős Turul-madár, Nem is lesz gát, és nem lesz akadály! Ember lakol, ki ellenünk szegül, A székely állja, rendületlenül!
Megmozdulnak mind a Csíki hegyek, Székelyföld nem terem több kenyeret, Elhervad minden illatos virág, Mérget terem minden gyümölcsfaág. Vizek háta nem ringat csónakot, Székely anya nem szül több magzatot!
Vadon, puszta lesz az egész vidék, S végezetül, ha ez sem lesz elég, A föld megindul, a mennybolt leszakad, De Erdély földje csak magyar marad!
Kárpáti Piroska (tanítónő: a románok e verséért 1920-ban felakasztották)
4DEKA ÉRTESÍTŐ
Mindszenty és Barankovics Adalékok a „keresztény párt” problematikájához Könyvünk az 1945 szeptemberétől 1949 januárjáig hivatalosan bejegyzett politikai pártként működő Demokrata Néppárt és a korabeli katolikus egyház viszonyával foglalkozik. A párt vezetője Barankovics István főtitkár volt, a magyar katolikus egyház élén Mindszenty József bíboros hercegprímás állt. Az ország többségét alkotó katolikusok nagy része Mindszenty és a püspöki kar mögött volt vallási-erkölcsi-közéleti-társadalmi ügyekben. Ezt az egységes – kétségtelenül baloldalellenes – tábort politikailag megosztani, onnan jelentős réteget leválasztani csakis egy olyan keresztény világnézeti párt lett volna képes, amely nyílt összeütközésben állt Mindszentyvel. A hatalmat kezükben tartó baloldali politikai erők ennek tekintették a Demokrata Néppártot, amelyek vezetői elkötelezett „haladó katolikusoknak”, „baloldali katolikusoknak”, „neokatolikusoknak” vallották magukat. S a Barankovics István által 1945 szeptembere és 1949 januárja között irányított Demokrata Néppárt az a katolikus-keresztény értékrendű, baloldali („bal-közép”?) szellemiségű vezetés alatt álló párt volt, amely magyarországi új, szocialista társadalmat tervezőépítő politikai pártok sajátos ellenzéki útitársként tevékenykedett. Ennek következtében a párt vezetősége szemben állt Mindszentyvel, őt legyőzendő, kiküszöbölendő ellenfélnek tartotta. Ezt így gondolták Moszkvában s a hazai baloldali pártok vezetői egyaránt. De alighanem mások is. E – hatvan évvel ezelőtti – konkrét témával kapcsolatos oknyomozó, tényfeltáró kutatás, eszmecsere, kritika, baráti beszélgetés és nyílt vita bizonyára a mai XXI. század elejei hasonló hazai jelenségek elemzésében, értelmezésében és értékelésében is hasznos lehet. A megjelent ismertetés: Mészáros István: Mindszenty – bibliográfia szemelvényekkel. című könyvből való. Eötvös József Könyvkiadó. 2011.
Szerkesztő megjegyzése: A könyv anyagának összeállítása tényeken alapul. 1948 novemberében Dinnyés Lajos miniszterelnök autóján valóban sorra felkereste a püspököket a DN főtitkára, hogy a püspökök között véleményüket kérje, esetleg közöttük szakítást szítson. 1948. május 15-én államosították az egyházi iskolákat. Az ún. haladó katolikusokat, Ortutay Gyulát, Károlyi Mihályt, Szegfű Gyulát, Boldizsár Ivánt, Cavallier Józsefet, sőt Kodály Zoltánt is igyekeztek megnyerni, de ő elhallgatott. Tény, hogy a végső döntés előkészítésében Rákosiék igénybe vették a katolikus oldal neves személyiségeit is. 1948. december 2-án tartott értekezleten – Mindszenty letartóztatásának kezdetekor – jelen voltak: Révai József, Kádár János, Barankovics István, Czapik Gyula és Jánosi József jezsuita és elhatáXVII. évf. 10. szám
5
rozták, hogy Mócsy Imre jezsuita atyát Rómába küldik Mindszenty Rómába való vis�szarendelése céljából. XII. Pius pápa nem teljesítette a kérést. Ezután történt Mindszenty letartóztatása. A szavak elszállnak, a tények megmaradnak. Ez igaz nemcsak a XX. században, de a XXI. században is. Ez figyelmeztető lehet jelen helyzetünkben is.
Emlékeztető Felelőssé teszek minden magyart Főként a katolikusokat, Csak olyan jelöltre Adhatják szavazatukat, Akikben gyermekeik Jövőjét biztosítva látják (Mindszenty József)
Ne féljetek! Legyetek derűsek! II. János Pál pápa kezdő és befejező gondolata Mi minden feszül e két gondolat között! Ma már egyre többünknek egyértelmű és világos, hogy ez egyszerű gondolatok mögött személyes keresztény – Krisztus-követő – meggyőződés húzódik. Egy embert búcsúztatunk, aki megváltoztatta a világot. Nemcsak a hívők, hanem mindenki elfogadhatja tőle a félelem nélküli derűs élet örök értékű filozófiáját. Mit kapott tőle a világ? 1. Az ember személyi méltóságának egyértelmű következetes tiszteletét. 2. A félelem nélküli életet. 3. A Krisztus-követő hit világító szeretetét. 4. A tökéletes, férfias Mária-tiszteletet. 5. A család értékeinek újraelismerését. 6. A következetes, alku nélküli elkötelezettséget a békére. 7. K övetkezetes „politikai diakóniát”, ahol az egész emberiségnek atyai kezet nyújt. 8. A fiatalok rajongó szeretetét. 9. A hitvestársi szerelem méltóságának visszaállítását. 10. Az élet minden körülmények közötti tiszteletét. 6DEKA ÉRTESÍTŐ
11. A vallások feletti kiengesztelődést, anélkül, hogy semmisnek tekintsük a különbözőségeket. 12. A „nemet” mondás művészetét, amellyel nem sértünk meg másokat. 13. Alázatos elismerését annak, hogy sok kérdést még nem tudtunk megoldani. 14. A bocsánatkérés és megbocsátás magasiskoláját. 15. A tekintély és szeretet harmóniáját. 16. A művészet és a sport embert formáló értékeinek szeretetét. 17. A történelemben kialakult kultúrák megbecsülését. 18. A természet Assisi Szent Ferenc szerinti szeretetét, századunk városi túlburjánzásakor. 19. Az időskor terheinek alázatos viselését. 20. Az élet befejezésének művészetét. Lipp László atya
Szegény Kertész Ákos A magyar közvéleményt nagyon felháborította Kertész Ákos cikke, amit az Amerikai Népszavában közölt. Annyit tudni kell róla, hogy Kossuth-díjas író, Budapest díszpolgára volt. Hogy marad-e? Majd látni fogjuk! Egyenlőre a budapesti díszpolgárságot már megvonták tőle. Sajnos voltak, akik ezt nem szavazták meg. Remélem, Kertész Ákos saját véleményét mondta el, és nem valamiféle közvetítő szerepet vállalt, mint sokan mások. Ugyan kijelentette, hogy „már az sem érdekel, milyen a magyar” és „ami engem még érdekel, az a baloldal”, de ezekből messzemenő következtetést levonni nem lehet. Ha a magyarokról, esetleg magyarul írt, magyar kitüntetéseket kapott, akkor valamiképpen magyarnak tekinthető, de lehet más állampolgár is. Például „nemzetközi”, amerikai, izraelita vagy más állampolgár. Amit rólunk – magyarokról – írt, arra következtethetünk, valami köze mégis van Magyarországhoz. De ha így van, akkor igaz magára is, amit a magyarokról írt: „a második világháború borzalmaiért, a holokausztért egyedül a magyar a felelős”, vagyis ő is felelős! Az elmúlt időben tiltakozott-e nyilvánosan ezen tettek ellen? Vagy csendesen meghunyászkodott a háttérben? 1956 után helyeselte-e a baloldal tetteit, a forradalom utáni akasztásokat, elnyomásokat? A baloldal túlkapásai ellen fellépett-e? „A magyar genetikusan alattvaló” – írja. Bizonyára ez alapján lehetnek „genetikusan” liberális vezetők, „genetikusan” uralkodó, tulajdonságú nemzetek, fajok is! Jó lenne, ha ezekről is nyilatkozna, kik ezek – „akik munkával, tanulással, innovációval vitték valamire”, mint az angolok, amerikaiak, németek, franciák, zsidók –, míg mi, buta magyarok, semmire sem vittük. Egyébként én mint biológus érdekesnek tartom azt is, hogy egy szakmailag irodalmár személy genetikus problémákkal is foglalkozik, ami nem szakmája. Nem kívánom kioktatni a genetikáról, de furcsállom határozott nyilatkozatát ebben a kérdésben. XVII. évf. 10. szám
7
Mint írja, „a magyar nép nem vallotta be, nem gyónta meg bűneit, nem tanúsított bűnbánatot, nem esdekelt bűnbocsátásért”. Ehhez csak annyit lehet hozzáfűzni, hogy a történelem tanúsága szerint Horthy Magyarországa volt Európában a zsidók utolsó mentsvára egészen 1944. március 19-éig, a német megszállásig. Iskoláinkban pedig kötelező minden évben megemlékezni a zsidó holokausztról. A megemlékezésen nem dicsérik, hanem sajnálkoznak a holokauszt borzalmaiért. Ugyanekkor a cigány holokausztról és a magyar „holokausztról” (a pici robotról, hadifogságról, Gulágról stb.) nem tartanak külön megemlékezést. Vagy ezeket is „genetikusan alattvalók” tették? Vajon miért írta Kertész Ákos a cikkét? Két szempontból látom indokoltnak. Egyrészt sértettségből (ki tudja, mi okozta ezt – kevés pénzzel járt a Kossuth-díj? A díszpolgárság sem hozott a konyhára sokat? stb.), másrészt megjelenési kényszerből, hogy figyeljenek már rám – én is vagyok valaki! Nincs értelme hosszasan taglalni írását, de felvethető, milyen következtetést, tanulságokat vonhatunk le ezekből. – Jutalmazásnál, kitüntetések adományozásánál jobban meg kell vizsgálni, kinek adjuk a megtiszteltetést – hátha nem érdemli meg az, akit javasolnak. Több szervezettől, személytől kell kérni javaslatot. – Nem helyes, ha egy problémát csak egy oldalról vizsgálunk, és a tényeket csak egy oldalról, elfogultan értékeljük, mint ő tette. Vizsgálni kell azt is, hogy a témát miért vetette fel, kinek az érdekét szolgálja és miért most veti fel? – Ha valaki A-t mond, mondjon B-t is. (Ki alattvaló, ki uralkodó?) Merjük nyíltan megvallani, miért is nyúlt íráshoz, mi ösztönözte: a jóakarat, a segítőkészség vagy valami más? Dr. Bajnok István
Az Értesítőt olvasása után add tovább ismerőseidnek, barátaidnak.
TERJESZD AZ ÉRTESÍTŐT! Ha több példányt kívánsz, vagy nem kívánod további küldését ingyenes havilapunknak, kérem, jelezd – kívánságod teljesítjük. Ha támogatni kívánod megjelenését, bankszámlaszámunk: OTP 11711034-20833390. A Demokratikus Közéletért Alapítvány (DEK A) lapja. Felelős szerkesztő: dr. Bajnok István. Szerkesztőség: 1111 Budapest, Bartók Béla út 18. Tel./fax: 386 4476 8DEKA ÉRTESÍTŐ
