ÉRTÉKEINK VÉDELMÉBEN HAJDU LÁSZLÓ
VELEM EZ NEM TÖRTÉNHET MEG!
KÖSZÖNTÔ
BESZÉDE
TISZTELT KERÜLETI LAKOSOK! A kerületi önkormányzat Képviselôtestülete 2005. október 26.-i ülésén fogadta el Bûnmegelôzési koncepcióját. A testület által elfogadott anyagban kiemelt szerepet kap az egyének, a közösségek önvédelmi képességének fokozása, a lakosság reális tájékoztatása, és az együttmûködési lehetôségek kialakítása, fejlesztése. Ezeknek a céloknak a megvalósítását szolgálja többek között ez a füzetsorozat is. A füzetsorozat eddigi számaiban megjelent a Bûnmegelôzési Koncepció, a kiskorúak jogai és kötelességeirôl szóló tanulmány, a gyermekbántalmazás, családon belüli erôszak témáját körüljáró kerületi konferencia anyaga, a kerületi egyházak bûnmegelôzésben, drogprevencióban betöltött helyét, szerepét tárgyaló tanácskozás anyaga, a gyermekkori és fiatalkori agresszió okait, megelôzésének lehetôségeit vizsgáló szakmai tanácskozás anyaga, az illegális kábítószerekkel, a drogfogyasztással foglalkozó tanulmány, tûzvédelemmel, tûzesetek megelôzésével foglalkozó anyag. A mostani számban a vagyonvédelmi kérdésekkel foglalkozunk. Tény, hogy az ismertté vált bûncselekmények mintegy 60-65%-át a vagyonelleni bûncselekmények teszik ki. Ezek a bûncselekmények azok, melyek leginkább irritálják a lakosságot. Mindenfelé hallani különbözô történeteket betöréses vagy besurranásos lopásokról, csalásokról, zsebelésrôl, autófeltörésrôl, autólopásokról. Arról sajnos kevesebb hallani, hogy mit tett(ek) a tulajdonos(ok) ezek megelôzése érdekében. Véleményem szerint minden tulajdonosnak, legyen az önkormányzat, állam, magánember a saját tulajdona védelmében lehetôségeihez mérten mindent meg kell tennie. Ehhez kíván segítséget nyújtani a füzetsorozat mostani száma. Jó szívvel ajánlom mindenki figyelmébe. „TEGYÜNK EGYÜTT KERÜLETÜNK BIZTONSÁGÁÉRT!”
Hajdu László polgármester országgyûlési képviselô
Sokan unalmasan legyintenek, ha ismét azt hallják a tömegtájékoztatásban, hogy „Vigyázzanak értékeikre!”, vagy „Ne hagyjanak értéktárgyakat a gépkocsiban!”, netán „Tartsák pénzüket bankban!”, stb. Ugye Önnek is ismerôsen hangzik, és inkább zaklatásnak tûnik az állandó ismételgetés, hiszen olyan nehéz elhinni azt,
hogy Önnel is megtörténhetnek ilyen dolgok, mivel Ön általában figyelmes, körültekintô, óvatos, és ami mindenképpen biztos: életvitelét biztonságosnak ítéli. Velem ez nem történhet meg! – jön a frázisszerû válasz. Valóban? Akkor miért van az, hogy manapság is rendkívül sok ilyen jellegû deliktumot követnek el? A –3–
válasz egyfelôl a címben rejlik, hiszen az emberek többsége nem hiszi el, hogy vele is megtörténhet, még a károsultakat sem sajnálják, általában azt mondják: vigyázott volna jobban! De mi van akkor, ha ezek a magabiztos emberek jutnak ilyen, egyébként általuk elképzelhetetlen szituációba. Még kezdô rendôr voltam, amikor az egyik budai kerületben adatgyûjtést folytattunk és arra lettünk kollégámmal figyelmesek, hogy egy Mercedes áll az egyik kapu elôtt, ajtaja nyitva volt és nem láttuk a tulajdonost. Körül néztünk, és akkor vettük észre, hogy bent a kertben, mintegy ötven méterre az autótól két férfi beszélget. Odaköszöntünk és megkérdeztük, hogy kié az autó, de az egyikük dühösen ránk förmedt: Inkább a betörôk után futkossanak, nem kérek a kioktatásukból! – és egy nagyot legyintett. Mi is legyintettünk, és elmentünk. Két óra múlva bent voltunk a kapitányságon, amikor is észrevettük, hogy a dühös úr ott ül az ügyeleten és roppant
–4–
ideges. Mint késôbb megtudtuk, nem sokkal találkozásunk után valaki a kesztyûtartóból kiemelt 300.000 Ft-ot, amíg beszélgettek. Hát ez akkor több havi fizetés volt. Hosszú ideig dolgoztam nyomozóként, majd tíz éve már a bûnmegelôzésben ténykedem. Az a tapasztalatom, hogy idônként fenék nélküli vederbe merjük a vizet, szélhalom-harcot vívunk. Tényleg igaz a mondás: Annak tudsz segíteni, aki hagyja. A Rendôrség Bûnmegelôzési Szolgálata folyamatosan folytat propagandát, felvilágosítást az emberek személy- és vagyonvédelmének fokozására, de ez nélkülük nem lehet sikeres. Az esetek döntô többségében megállapítható, hogy a bûncselekmények nem történhettek volna meg a sértettek „tevékeny közremûködése” nélkül. A Rendôrség nem képes egyedül védelmezni a polgárok vagyontárgyait, nincs erre kapacitása, hiszen erre háromszoros állománnyal sem lenne képes.
Valódi feladata az, hogy kiváltsa az emberekbôl azok önvédelmi reflexeit, rávilágítson arra, hogy mindenki felelôs a saját biztonságáért, személyes érdekük, hogy védjék nehezen összespórolt értékeiket, mivel az ebbôl eredô kár is pusztán az övék. Ismételt kísérletet teszek arra, hogy az újbóli tanácsok, felvilágosítások, ötletek hátha meghallgatásra találnak. Már annak is örülnék, ha csak néhányan egy-két dolgon elgondolkodnak, és környezetükben körülnéznek, mit tehetnének azért, hogy elkerüljék a bajt. A biztonsági intézkedéseket a hatóságok általában nem írhatják elô az embereknek, de gondoljunk bele: ezek az Önök érdekét szolgálják, fogadják hát meg azokat!
BOSSZANTÓ! Ha számba vesszük a vagyont támadó jogsértések struktúráját, azt láthatjuk, hogy azok nagy százaléka lopás. A lopás olyan jellegû bûncselekmény (vagy éppen szabálysértés), amikor valaki egy idegen (nem saját tulajdon) értékkel bíró tárgyat mástól elvesz azért, hogy azt felhasználja, elfogyassza, tovább értékesítse, birtokában, tulajdonában tartsa, stb. A lopás akkor valósul meg, ha az elkövetô az idegen tárgyat magához veszi (birtokolja), és azt annak feltalálási helyérôl elviszi. Ha csak birtokba veszi, de onnan nem viszi magával, akkor lopás kísérletérôl beszélhetünk. Ha az eltulajdonított tárgy forgalmi (kiskereskedelmi) értéke a 20.000 Ft-ot nem haladja meg, akkor lopás szabálysértésérôl, szabatosabban tulajdon elleni szabálysértésrôl beszélünk. A bûnügyi statisztikák azonban csak a húszezer forint feletti elkövetéseket regisztrálják. Ha a szabálysértésekkel növelt esetszámokat is figyelembe ven-
–5–
nénk, bizony akkor nem lenne ilyen kedvezô a bûnügyi mutató. Mondom ezt azért, mert a lopások javarésze a kisebb kárértékû tárgyak eltulajdonításából áll össze! Roppant kellemetlen, ha a boltban éppen a fizetés során derül ki, hogy valaki a zsebünkbôl kivette a pénztárcánkat, vagy éppen a táskánkból emelte el a brifkót. Ezek néha csak néhány ezer forintos károk, ezért gyakran az emberek nem is tesznek feljelentést, mert úgy gondolják, hogy nem éri meg a procedúra. Bemenni a Rendôrségre, sorban állni, ahol kérdésekkel zaklatják, amikor amúgy is ideges. Ráadásul csekély az esély, hogy elkapják az illetôt és visszakerüljön a pénz. Vagy ha el is fogják a tolvajt, akkor újra kihallgatás, szembesítés, neadj' isten a tolvaj megfenyegeti, aztán bíróságra is be kell menni, nem ér annyit az egész! Tehát inkább be sem jelentik. Most pedig fussunk át néhány valóban bosszantó körül-
–6–
ményt, melyet könnyû lett volna megelôzni. Hol, hogyan történhetnek ilyenek?
…TÖMEGBEN
Ezzel a „tevékenységgel” az elkövetôk egész szép pénzre tehetnek szert. A zsebtolvajlás szakmává „nemesedett”. Családok élnek belôle és a mesterség apáról-fiúra száll. A Rendôrség több zsebes családot ismer és kiterjedt a rokonságuk is. A veszélyt tovább fokozta, hogy a rendszerváltás után a keleti országokból rengeteg szerencsevadász érkezett, akik kéregetéssel, kisebb lopással és nem utolsósorban zsebeléssel keresték meg az élelemre valót. Aztán a bolt beindult. Kisebb maffia-jellegû csoportok alakultak nemcsak a kéregetôknél, hanem a
zsebtolvajoknál is. Leginkább a nagy tömegben tudnak aratni, ahol a figyelem megoszlik, egymáshoz érnek az emberek, tolakodnak, tülekednek, tehát nem arra figyelnek, hogy meglökik ôket, vagy szorosabb testi kontaktusba kerülnek másokkal, mert ez ott természetesnek tûnik. Ezt használják ki a tolvajok. Leggyakrabban tömegközlekedési eszközökön, piacokon, sport-, zenei rendezvényeken, utcai bálokon találkozhatunk velük. Mindig többen vannak. Ki kell szúrniuk azt az embert, akinél lehet nagyobb érték, kellôképpen figyelmetlen, nem tartja figyelemmel a táskáját, elbambul, nagyobb zsebei vannak és láthatólag tart is bennük valamit. Általános trükk, hogy van a kezükben egy ruhadarab, általában pulóver, és ezt az alkarjukra teszik. Amikor szorosan a kiszemelt áldozat mellé állnak, a pulóver elfedi a kézfejét. A tettes gyorsan meglöki az óvatlan személyt, és ezalatt a keze dolgozik. Amint kivette a zsebbôl, nyitott táskából a pénztárcát, azonnal a mellette álló társának adja, aki vagy rögtön
leszáll a villamosról, vagy igyekszik a helyszínrôl távolabb kerülni, esetleg ô is tovább adja az ajtó közelében álló másik társuknak. A gyanútlan ember csak annyit vesz észre, megint megtolták, meglökték, és csupán kényelmetlenül érzi magát, hogy másokkal kell érintkeznie, nem is gondolja, hogy kirabolták. Legtöbb esetben csak órákkal az eset után észleli a lopást. Veszélyben vannak azok az értékek, melyek a farzsebben, a zakó, kosztüm külsô zsebeiben vannak, vagy nyitott táskában, jól látható, elérhetô helyen. Másik módszer a pengézés. Itt a tolvaj kezében fogja, vagy gyûrûjébe illeszti az eltört pengét, majd hirtelen mozdulattal elmetszi a táska anyagát és a nyíláson keresztül benyúlva, elveszi a tárcát. Ezt a tulajdonos észre sem veszi, nem kell, hogy meglökjék, csak tömeg, amiben észrevétlen maradhat az elkövetô. A farzsebbôl való kivételt, a tárca kihúzását is csak annak a személynek van esélye észrevenni, aki nagyon erre kon-
–7–
centrál és még akkor sem biztos, hogy észleli. Így járt apósom és egyik rendôr kollégám is, aki pedig nagyon is tudta, mire kell figyelni tömegben. Apósom jobban járt, mert csak azt akartuk bebizonyítani neki, hogy észrevétlenül ki tudjuk venni a farzsebébôl a tárcáját, amit rendre ott hordott, és folyton hangoztatta – csak egy hülyétôl lehet elvenni. Nekünk gyakorlatunk sem volt, mégis kivettük és csak órákkal késôbb vette észre, nincs meg a pénztárca. Erre úgy jött rá, hogy felesége – tudva, hogy kivettük a pénztárcát, elküldte a boltba. Kellemetlen szituáció volt, azóta mindig máshol, táskában tartja a pénzét.
Kollégám már nem volt ilyen szerencsés. A fizetés napján a be-
–8–
teg, otthon lévô kollégája fizetését is felvette, hogy elvigye neki, de hazafelé a 6-os villamoson eltûnt a pénztárcája. A sors pikantériája, ilyen jellegû ügyeken dolgozott. Eltûnt a rendôrigazolványa és mindkettejük fizetése, melyet – mivel a tettest nem sikerült feltalálni – neki kellett kifizetnie. Az igazolványait három nap múlva postaládájában találta meg. Persze a profik nemcsak a nagy tömegben próbálkoznak, hanem más módon is. A cél a figyelem elterelés. A buszon egyikük – mondjuk egy gyermek – elesik a kiszemelt személy mellett, aki igyekszik segíteni neki, és amíg ezzel van elfoglalva, a többiek akcióba lendülnek. Egyéb esetekben elegendô a célszemély óvatlanságát kihasználni. Elalszik a vonaton, ott hagyja a csomagját, amíg kimegy a folyosóra cigarettázni, vagy beszélgetni és máris megtörténik a bosszantó eset. Az ügyeskedések tárháza ezzel természetesen még korántsem merült ki. Vegyük csak számba, még hogyan vernek át
bennünket olcsó, apró trükkökkel. És bár a módszerek hasonlók, sokkal nagyobb károkat tudnak okozni a már említetteknél.
Vagy esetleg nyitva hagyja, és ezzel a besurranásos lopás lehetôségét teremti meg. Az ajtó, lakás elôtt céltalanul bóklászó, látszólag érdektelen személyek, amikor ilyen helyzetbe kerülnek, azonnal aktívakká válnak, belépnek az ajtón, és amit találnak az elôszobában, vagy ha lehetôségük van a belsô szobában elôl hagyott értékeket zsebre vágják, és már mennek is. A zárt lakásba bejutáshoz számos trükk van a kalandorok tarsolyában, fel sem lehet sorolni ezeket. Nézzünk néhányat. Az idôsebb emberek, vagy éppen a gyermekek, esetleg a nincstelenek könnyû célpontoknak tûnnek.
…BESURRANÁSSAL Az emberek a személyes tárgyaikat testi közelségükben (zseb, kéz), vagy a lakásukban tartják. A támadások másik célpontja tehát a lakás. Be kell jutni. Az elkövetôk egyik része nem használ dolog elleni erôszakot, nem betörô. Miért bíbelôdjön vele, kinyitja az ajtót a tulajdonos magától is!
A belvárosi bérházak ideális terepei ennek a mûfajnak, hiszen napközben a szomszédok sincsenek otthon, néha nehéz rálátni a szomszéd ajtajára, nem is ismerik jól egymást az ott lakók, ezért remek hely az ilyen jellegû elkövetésre. Kis gyermekekkel kérnek bebocsátást a lakásba, mert
–9–
is akarja beengedni, hiszen ô nem hívta, de az csak erôsködik, hogy már pedig ide küldték, és akkor tisztázzák a helyzetet, és telefonálni kéredzkedik be.
tisztába kell rakni, egy pohár vizet kérnek, vagy rosszullétet színlelnek, esetleg vízvezeték szerelônek adják ki magukat, vagy akár hivatalos eljárást színlelnek. A gyanútlan sértett segítôkész, neki is voltak gyermekei, tudja, milyen kényelmetlen, ha a gyermek bekakil a pelenkába, vagy éppen a rosszul lévô személyen akar segíteni. A megérkezô telefonszerelô ugyan gyanús lehet, ezért nem
–10–
Az önkormányzattól „érkezô” ügyintézô jó hírrel jön. Felemelik a nyugdíjat, vagy egyszeri, nagy összegû juttatást ígér, csak a nyugdíjszelvényt kell ellenôriznie. További trükk, hogy valamit eladni szeretnének. Roppant olcsón és még alkudni is lehet. Kérdezôbiztosok érkeznek, felmérést szeretnének készíteni az életkörülményekrôl – legyünk velük is bizalmatlanok. A céljuk: bejutni. A trükk elsô része tehát erre irányul. Gyôzködik az embert, rámenôsek, igyekeznek nagyon hitelesnek látszani, és rendkívüli, kihagyhatatlan lehetôséget kínálnak. Nagyon fontos tudni, hogy roppant veszélyes idegen személyeket a lakásba engedni, mivel más, súlyos bûncselekmény is történt már ilyen esetekben, például emberölés, maradandó fogyatékosságot okozó testi sértés, nemi erôszak.
pénzt, de minden esetre elmennek a lakásból. Az alkudozás közben a másik társa dolgozott és kiderült: nem hogy pénzhez jutott volna a tulajdonos, hanem még kára is származott.
Ha bent vannak, akkor következhet a figyelem elterelés. Egy pohár vizet kérnek, megkerestetik az ott lakóval az utolsó nyugdíjszelvényét, és amíg a tulajdonos a másik helyiségben van, ôk már akcióba is lépnek. Ha többen vannak, akkor az egyik elkezd nézelôdni, mindent megfogdos, kérdezôsködik, leköti a tulajdonos figyelmét, és ezzel segíti társát. Meg akarja venni az egyik régiséget, erre alkud, sok pénzt ígér, és amikor a hosszú egyezkedés után a tulajdonos végre rááll az üzletre, akkor vagy eláll a vételtôl, vagy másnap hozná a
Tehát ne engedjünk be a lakásba ismeretlent, még hivatalos embert sem. Az önkormányzat, vagy más hivatal nem ilyen módszerekkel intézi az ügyeket, de ha mégis, akkor ôk mutatnak igazolványt és a fellépésükbôl, az ügy milyenségébôl következtethetünk arra, hogy kik is valójában. Kérjük el igazolványaikat, ellenôrizzük vissza ôket, és írjuk fel az adataikat is. Önálló kategória a besurranásoknál az éjszakai besurranás. Fôleg nyáron hagyják nyitva szellôzni az ablakokat, és ez jó terep a tolvajok számára. Különösen, ha emeletes a ház és van bokrokkal, fákkal teli udvar is.
–11–
Az otthoniak fenn alszanak és a földszinten is gyakran nyitva hagyják az ablakokat, ezzel is enyhítve a meleget. Ma már egyre több a légkondicionált lakás, ami erôsíti a biztonságot. A földszinti ablakra szerelt rács sokat segíthet.
…GÉPKOCSIK
A trükkös elkövetések további válfajában a gépkocsik a célpontok. A kertkapun kiálló kocsit az utcán járó motorral, nyitott ajtóval hagyják, amíg visszamennek a bejárati ajtó, vagy a kertkapu bezárására. Az elkövetôk kifigyelik a szokásokat, és néha utaznak erre. Beugranak a kocsiba és elhajtanak vele. Az autók nagy része alkatrészként beépítésre kerül
–12–
más, hasonló színû, márkájú kocsiba, vagy éppen az alváz-, és motorszám átütése, kicserélése után más rendszámmal forgalomba kerül, jó pénzért értékesítik. Másként is lehet erôszak nélkül autóhoz jutni. Az ellopott táskában megtalált slusszkulcs, vagy a zsebbôl célirányosan kilopott indítókulcs mellett a trükkök következô elemét mutatom be. A gépkocsival történô utazás közben elhagyatott útszakaszokon, vagy autópályán a cél az autós megállítása és természetesen figyelmének elterelése. A kiszemelt gépkocsi mellé érve, mutogatni kezdenek: lapos a gumi, megsérült az autó, nyitva maradt a tanksapka. Megállítják a közeledô gépkocsit, mert rosszul lett a társuk és segítséget kérnek, rázuhant a fa az útra és egyedül nem tudja elhúzni, nem tudja folytatni az utat. Az óvatlan sofôr megáll, a motor természetesen jár, megnézi az autóját, az elkövetô még segít is neki, amíg a társa beugrik, és már viszik is az autót.
Néha, ha nem megy másként, erôszakot alkalmaznak. Leütik a vezetôt, kicibálják az ülésbôl és így veszik el az autóját. Egy másik elkövetési forma a motorral, biciklivel autóból elkövetett lopás. A piros lámpánál várakozó autó mellé érve a motoros felrántja az ajtót és kiveszi az ülésen lévô aktatáskát, más értéket és már el is robog vele. Ablakbetöréssel is végzik ezt a módszert. Lényeg, hogy látható helyen, jobb elsô ülésen, vagy a hátsó ülésen értékes tárgyat tart a sofôr. Ô védekezni sem tud, mert hirtelen a támadás, be van kötve, vagy éppen csúcsforgalomban van és nem tud a tolvaj után eredni.
az elkövetôk. Bandák „szakosodtak” erre. Késôbb, talán a Rendôrség offenzív bûnmegelôzési kampányainak hatására, csökkentek a feltörések. Ehhez persze kellett az is, hogy a tulajdonosok meghallgassák az intelmeket és meg is fogadják azokat. Mára viszonylag kevés ilyen jellegû bûneset történik, de még ma is nagy károkat okoznak a bûnözôk. Az autókba nehezebb bejutni, de továbbra sem lehetetlen. A bosszantó eseteknek koránt sincs még vége, hiszen az erkélyen, a bejárati ajtó elôtt, a tárolóban, a kertben hagyott tárgyak eltûnése is okozhat fejtörést, kellemetlenséget, de mindenképpen kárt.
Talán említenem sem kéne a parkoló gépkocsikban hagyott tárgyakat. A '90-es években rengeteg gépkocsi feltörés volt a fôvárosban. Ezek nagy részét ablakbetöréssel követték el, vagy a keleti autók silány ablakainak, zárjainak felnyitásával. Egy mozdulat és nyitva volt az autó. Olykor érthetetlenül nagy értékeket hagytak az felügyeletlen autókban és nagy károkat is okoztak
–13–
Ugye, hogy mennyire bosszantó? És milyen csekély odafigyeléssel el lehetne kerülni? Ugye Ön is tudja, hogyan kellene ezt a továbbiakban csinálnia? Folytassuk tovább a felsorolást.
nák, hogy lopni szándékoznak, hiszen természetesen viselkednek. Könnyen meg lehet ôket figyelni. Általában felöltözöttek, figyelnek, mintha keresnének valamit, valakit, sokszor megfordulnak a fürdôzôk között, többször céltalanul végig sétálnak a strand területén.
…STRANDON A mindenre kész rosszfiúk máshol is lesben állnak és kisebb károkozással további bosszúságokat okozhatnak. Ide sorolhatók a strandlopások. A család szórakozni megy a strandokra, felhôtlenül, semmivel sem törôdve eltölteni néhány órát a napon, a hûs vízben. A lubickolás alatt azonban az értéktárgyak a pléden maradnak. Fényképezôgép, kamera, telefon, pénztárca, karóra és sok más tárgy tûnt már el. Az elkövetôk azt lesik, ki, mikor hagyja ott a napozóágyat, a leterített plédet és már indulnak is. Gyorsan, határozottan cselekszenek, sokan nem is gondol-
–14–
Tanácsoljuk, hogy csak a legszükségesebb tárgyakat vigyük magunkkal. Használjuk a strand, uszoda értékmegôrzôjét, vagy valaki mindig tartsa szemmel az értékeket, netalán kérjük meg a mellettünk napozókat, hogy amíg távol vagyunk, figyeljenek a csomagjainkra.
…MUNKAHELYEN De figyelnünk kellene akár a munkahelyen is és ezek az esetek bosszantóak csak igazán! Hiszen némi figyeléssel, törôdéssel elkerülhetô lenne, hogy ilyen szituációba kerüljünk!
Az irodában sokszor marad pénztárca, táska és egyéb, értékes tárgy, amíg nyitva hagyott ajtó mellett WC-re megyünk, elugrunk a büfébe, vagy csak átlépünk a szomszéd irodába pár percre. Az elkövetôk egyik köre természetesen az épületben dolgozók közül kerülhet ki, de gyakran derített fel a Rendôrség külsô elkövetôket is. Ügyintézésre váró ügyfél, pizza-futár, házalók, kézbesítôk is találhatók ezen a listán. Gondoljuk meg, mit viszünk a munkahelyre és védjük azokat. Zárjuk a szekrényt, ajtót és akkor sok gondot elôzhetünk meg. Az emberek gyakran szeretnek büszkélkedni, néha dicsekedni értékes dolgaikkal. Ezek ráirányíthatják az elkövetôk figyelmét a karácsonyi, névnapi aranyláncra, méregdrága mobiltelefonra, és a többi értékre.
…UTCÁN És ez igaz az utcai esetekre is. A nyílt utcai támadások során már
megjelenik a rablás, az értéktárgyak megszerzéséhez gyakran erôszakot is alkalmaznak. Itt a sértett az elkövetôvel kapcsolatba kerül, láthatja, néha sérülést is szenvedhet. Az elkövetôk mindig biztosra mennek. Vagy kifigyelik a járókelôk közül azokat, akiknél számukra érdekes, könnyen megszerezhetô tárgyak vannak, vagy pedig a jól látható helyen viselt, hordott tárgyak válnak célponttá. A tolvajok, rablók gyorsan, határozottan dolgoznak. Hirtelen kapják ki a táskát az elmélázó kezébôl, kiszakítják a nyakláncot, kicsavarják a kézbôl a mobiltelefont. Ha ellenállásba ütköznek, akkor lefogják, megütik, leütik és így veszik el az értékeket. A fiatal elkövetôk leginkább csoportban, háromnégy fôvel követik el tetteiket. Sokszor nincs erôszak, csak körülállják az embert, és ezzel kényszerítik a tárgyak átadására ôket. Ez már rablás, hiszen a pszichés erôszak alkalmazása is ide sorolandó. Fiatalok között gyakori a
–15–
márkásabb ruhanemû, cipô elvétele, vagy éppen a kerékpár lopás, rablás is.
…BANKBAN A bankokban, postahivatalokban, esetleg az utcai ATM környékén szintén legyünk éberek. A Rendôrség az egyes ügyek nyomozása során megállapította, hogy sok elkövetô itt figyeli ki késôbbi áldozatát. A pénzfelvételre várókat érdeklôdéssel figyelik, néha észrevétlenül közelükbe férkôznek, hogy megtudják, mennyi készpénzt vettek fel. A pénzintézetek ma már igyekeznek ennek lehetôségét leszûkíteni. Az ügyintézô ablakhoz csak a soron következô ügyfél fér oda, székre ültetik, távolabb kordonnal jelzik, hogy ott várakozzon a következô személy. Ilyen módon csökkenteni lehet annak esélyét, hogy illetéktelen személy információhoz jusson arról, ami az ügyintézés során történik. A készpénz felvételt úgy végezzük, hogy még az ügyintézés
–16–
során rakjuk el a bankókat a táskánkba, ami legyen zárható, így mások nem látják, hogy mennyi pénzt vettünk fel, vagy hogy egyáltalán pénzfelvételt eszközöltünk-e. Ez persze nem igaz az utcai ATM automatákból történô pénzfelvételre. Legyünk körültekintôk, nézzünk szét, figyele valaki bennünket. Ha gyanús személyt látunk, inkább máshol, például banképületben vegyünk fel pénzt. Az automatától távozó személyt követi az elkövetô, kevésbé forgalmas útszakaszon indítja meg a támadását, vagy éppen tömegben próbálkozik a zsebesek módszereivel. Legyünk óvatosak!
LAKÁSUNK VÉDELME A lakás, családi ház az emberek kényelmét, a pihenését, intimitását hivatott szolgálni. Egyfajta védelmet, elszigeteltséget nyújt a külvilágtól, biztonságot sugall. De tényleg biztonságban vagyunk és védettek az értékeink?
A betörési módszerek kimeríthetetlenek és felsorolhatatlanok az eddig alkalmazott módszerek. A zár befeszítése, a zártörés, a savazás, ablakbetörés a leggyakoribb módszer. Ezért a mechanikai védelemben a zárak, bejárati ajtók megerôsítése fejlôdött a legtöbbet.
A bejutásnak több módja van. Rávenni a tulajdonost, engedje be a késôbbi elkövetôt, a nyitva maradt ajtó kihasználása, és ha másként nem megy: be kell törni, feszíteni azt. A besurranásról már beszéltünk, azonban érdemes megemlíteni a nyitva hagyott nyílászárókat. Az emeleten lévô WC, fürdôszoba ablakot rendszeresen hagyják a tulajdonosok nyitva a szellôztetés miatt, gondolván azok magasan vannak, oda nem tudnak bejutni. Dehogynem, csak macerásabb.
Örök téma, milyen a jó védekezés. A mechanikus eszközök, vagy az elektronikus védelem biztonságosabb? Vannak, akik erre, mások pedig arra esküdnek. Én úgy gondolom sok szempontot kell figyelembe venni az ideális biztonság kialakításához. A lakás, családi ház jellegét, annak környezetét, a védendô értéket, az anyagi lehetôséget mind figyelembe kell venni. Érdemes szakemberhez fordulni, akik felmérik a házat, és a tulajdonossal egyeztetnek, milyen védelmet építsenek ki.
A földszinten lévô erkélyajtóra csak soproni zárat tesznek, néha csak ráfordítót(!!), mert az nem bejárati ajtó, ott meg sem próbálnak betörni. Ehhez nem fûzök kommentárt.
Ma már nagyfokú biztonsági eszközök, rendszerek vannak és ezeket a szakmai szervezetek, a biztosítók és a Rendôrség is minôsíti. A Rendôrség Bûnmegelôzési Szolgálatánál ingye-
–17–
nesen kaphatnak felvilágosítást, tanácsot. Vidéken is sokfelé nyílnak tanácsadó irodák, keressék a megyeszékhelyeken a Rendôrség bûnmegelôzési egységeit. Mint említettem a betörési módszerek szerteágazóak, és kijelenthetjük, hogy tulajdonképpen nincsen olyan zár, amelyen ne lehetne keresztül jutni. A kérdés csak az, hogy mennyi idôbe telik és milyen technikai felszereltség, tapasztalat kell hozzá. Ma azt mondhatjuk, hogy egy átlagos zár kinyitása, egy átlagos védettségû ajtó befeszítése kb. két-három perc. A korszerûbb eszközök ezt az idôt nyújtják meg, vagy a felkészületlen elkövetônek komoly kihívást jelentenek, sokszor megoldhatatlant.
–18–
Ha egy idô alatt nem sikerül bejutni, a legtöbb elkövetô a lebukástól való félelem miatt inkább feladja a próbálkozást. És az ördög is szóljon belôlem: az ablak betörése persze gyors, hatékony bejutást tesz lehetôvé, ha a zaj nem számít. A biztonsági üvegek itt is megoldást jelenthetnek, de hát ugye, ezeken keresztül lehet jutni. Az elektronikai távfelügyeleti rendszerek a biztonsági ajtók és más mechanikai eszközök (pl. rácsok) mellett a legnagyobb védettséget jelentik. Az érzékelôk egy diszpécser szolgálathoz jeleznek, akik visszaellenôrzik a jelzést és értesítik a Rendôrséget. Leggyakrabban ôk maguk sietnek a helyszínre, ellenôrizni azt, hogy mit történt, vagy addig megakadályozni a tettes elmenekülését, amíg a Rendôrség meg nem érkezik. Sok a téves riasztás is, de inkább jelezzen, mint hogy eltûnjenek az értékeink. Megoldás lehet – bár drága – az élôerôs ôrzés. Ebben az esetben a családi háznál, lakásnál biztonsági ôrt alkalmaz-
nak, vagy járôrszolgálattal idôszakos visszatéréssel biztosítják az otthon biztonságát. A térfigyelô kamerák is magas szintû biztonságot – és ne felejtsük el – bizonyítékot szolgáltatnak. A biztonság kialakítása minden esetben egyedi módon történjen és kérjünk segítséget szakemberektôl. És még egy kiemelendô kérdés. Az elkövetôk sok energiát fordítanak arra, hogy felkutassák azokat a lakásokat, ahol nagy értékek találhatók. Figyeljünk azokra az apró jelekre, melyek szokatlanok, az adott helyzetben értelmezhetetlenek, nem tudjuk, miért történtek. Ilyenek az ismeretlen személyek általi kérdések a szokásainkról. Mikor megyünk el otthonról, meddig dolgozunk, van-e otthon napközben valaki, stb. Néha a gyermekeinknek teszik fel ezeket a kérdéseket, tehát jó, ha ôket is felkészítjük: ne adjanak felvilágosítást senki idegennek az otthoni dolgokról! Amit már mondtam: ne
engedjünk be a lakásba gyanús idegent! Ezek között lehetnek olyanok, akik terepszemlét tartanak és a tippeket adják el a profi végrehajtóknak. Több elkövetôt, megrendelôt fogtunk már el, akik régiséget akartak felvásárolni. A betörôk célja az értékkel bíró vagyontárgyak megszerzése. Ezért fontos, hogy ne tartsunk otthon ilyeneket, és ezzel a lehetséges kárt tudjuk minimalizálni. Persze mit ér az ékszer, ha nincs a kezünk ügyében, vagy nincs valamennyi készpénz a vásárláshoz és az értékes festmény is a falon a szép. De a készpénznek a bankban a helye, a nagy értékû ékszereket pedig vagy otthon zárható, rögzített széfben, vagy éppen egy banki széfben érdemes tartani. Az értékesebb tárgyainkról vegyünk fel listát, melyben rögzítsük azok leírását, ismertetôjegyeit, sorozatszámát, esetleg képet róla, valamint azok kiskereskedelmi forgalmi értékét. Ezzel segíthetünk a Rendôrségnek azok felkutatásában, az ismert orgazdák elszámoltatá-
–19–
sában, vagy amennyiben kereskedelmi forgalomba hozzák, intézkedések során feltalálják másoknál, akkor az segíthet az azonosításban, és így remény maradhat arra, hogy a tulajdonos visszakaphassa eltulajdonított értéktárgyait. Minden esetben tegyenek feljelentést! Figyeljenek meg minden apró részletet, elváltozást, ezzel is segítve a Rendôrség munkáját. A rendôrök helyszínelni fognak, nyomokat kutatnak, és ebbôl indulnak el a nyomozás során. Bízzunk bennük, lelkiismeretesen dolgoznak. A sorozat elkövetés felderítéséhez minden, a tulajdonos számára akár érdektelen részletre is szükség van, és lehet, hogy ez a csekélynek ítélt adat, információ viszi el a hatóságokat a megoldáshoz. A Szomszédok Egymásért Mozgalom (SZEM) egy olyan bûnmegelôzési program, melyet elsôsorban a Polgárôrség folytat és célja, hogy a lakóközösségekben elôforduló bûncselekményeket megelôzze. További céljai, hogy csökkentsék a helyi
–20–
bûnözési lehetôségeket, közösségi szellemet alakítsanak ki, hogy az emberek együttmûködve legyenek képesek egymás értékeit védelmezni. Ez persze csak akkor mûködhet eredményesen, ha ismerik a lakótársak egymást, odafigyelnek a másik értékeire és együttmûködnek egymással. Ébernek kell lenni és összehangolni a tevékenységet. A közösségi típusú rendészeti tevékenység során olyan szervezetek, magánszemélyek mûködnek együtt, akik feladatukból adódóan, vagy önként felvállalva tesznek a biztonságért. A tevékenységet a Rendôrség fogja össze. Tagjai a Polgárôrség, közterület felügyelô, mezôôr, vadôr, környezetvédelmi ôr és más személyek. Ez lehet az egyik módszer arra, hogyan fokozhatjuk a biztonságot lakókörnyezetünkben, ha nem vagyunk a lakásunk közelében (munkaidô, nyaralás alatt, stb.). Ez a példa a közösség összefogását feltételezi, de mi, saját magunk is tehetünk a biz-
tonságunkért. Jó tudni, hogy az elkövetôk nemcsak azokat a lakásokat kutatják fel, ahol valószínûsíthetô a nagy értékû fogás, hanem azokat is, ahol nagyobb biztonságban követhetik el a bûncselekményeket. Sok apró jel mutathat arra, hogy a tulajdonos nincs otthon, esetleg huzamosabb ideig felügyelet nélkül maradt a lakás. A levélszekrény tele van újsággal, levéllel, esténként nem gyullad fel a lámpa, nincs mozgás a kertben, és ezek a jelek azt mutathatják, hogy a betörô nyugodtan tevékenykedhet, nem fogják megzavarni. Kérjük meg a szomszédot, valamely rokont, hogy ürítse a levélszekrényt, öntözzék a virágokat, és ezzel csökkenhetik ezt a veszélyt. Vannak elektronikai eszközök, fényforrások, melyek programozhatók arra, hogy idôszakonként bekapcsoljanak, és máris nem látszik elhagyatottnak az otthonunk. Vagyonvédelmi cégek járôrszolgálatokat vállalnak, mely során az elôre megbeszélt idôpontokban ellenôrzik a lakást,
vagy éppen távfelügyeleti rendszer telepíthetô, amely jelzéseket továbbít egy diszpécser központba, ahonnan visszaellenôrzik azok valódiságát, és ha kell, intézkednek. Fenti lehetôségekrôl a Rendôrség Bûnmegelôzési Szolgálata kézséggel tájékoztatja a hozzájuk forduló érdeklôdôket. A napokban nyílik meg az Országos Rendôr-fôkapitányság által vezetett Bûnmegelôzési Tanácsadó Iroda, melynek mûködéséhez segítséget ad a Személy-, és vagyonôri, valamint magánnyomozói Szakmai Kamara, a Magyar Bankszövetség, a Magyar Biztosítók Szövetsége és a Fôvárosi Közgyûlés Városrendészeti Bizottsága. Az Irodában a szakmai szervezetek által minôsített, megbízható eszközök és szolgáltatások kerülnek kiajánlásra. Külön kérésre felmérik az ingatlant, és javaslatot tesznek, igény szerint ki is építik a leghatékonyabb védelmi rendszert.
–21–
A LAKÁSMAFFIA Az ún. „lakásmaffiás” ügyek során az elkövetôk valamilyen trükkel, csalással, ritkább esetben pedig erôszakkal, kényszerítéssel veszik rá a tulajdonost lakásának eladására, cseréjére. Nézzünk meg néhány jellemzô módszert. Az elsô a bérelt lakás eladása. A tulajdonos által meghirdetett lakást akár több hónapra bérbe veszik. A szerzôdéshez, ha egyáltalán ilyen készül, a személyük igazolására hamis, hamisított okmányokat használnak fel, így ezzel a késôbbi felderítést nehezítik, vagy teszik lehetetlenné. A már kibérelt lakást, mint annak tulajdonosai eladásra hirdetik meg. Alkalmasint több vevônek is eladják. Az értékesítés másik módja, hogy régebb óta nem lakott lakást, építési telket hamis, vagy meghamisított okmányokkal magukat tulajdonosként kiadva, sajátjukként adják el az érdeklôdôknek. Ilyen okmány a személyi igazolvány, vagy éppen a min-
–22–
denki által kiváltható tulajdoni lap. Leginkább azok az ingatlanok vannak veszélyben, amelyeket a tulajdonosaik elhanyagolnak, több éve nem törôdnek velük, így fel sem tûnik a szomszédoknak, hogy el akarják adni, és ki emlékszik már jól a tulajdonosra? A további módszereknél az elkövetôk már jelentkeznek a tulajdonosnál, és ôket próbálják rávenni az eladásra, bérbeadásra, cserére. Leginkább idôs, egyedülálló, rokkant, sokszor magatehetetlen emberek a célpontok. Ezek a személyek gyakran nagy összegû közüzemi díjhátralékot is felhalmoztak már, vagy egyéb módon terhelték meg (pl. magánkölcsön felvétellel) lakóingatlanjaikat. Az elkövetôk felajánlják, hogy elcserélik a lakást egy kisebbre, és emellett rendezik a hátralékot is, esetleg felújítják a cserelakást, és még sok kedvezôk ajánlatot is „bevetnek”. Az ilyen kényszerhelyzetben lévô tulajdonosok rendszerint vakon aláírnak mindenféle
szerzôdést. Az ügy bonyolítását természetesen átvállalja a cserepartner ügyvédje. Késôbb derülhet csak ki, hogy a csereszerzôdés tulajdonképpen adásvételi szerzôdés volt és a cserelakással is gondok vannak. Nemcsak annak értékével – ami rendszerint sokkal alacsonyabb, mint az elcserélt lakásé –, hanem mondjuk a cserelakás szükséglakás volt, amit lebontanak, vagy sürgôsen el kell hagyni. Veszélyes ügylet a lakás fedezetül adása más személy részére. Ismerôsök, távoli rokonok keresik fel a tulajdonost, hogy hitelfelvételükhöz szükség volna egy terheletlen lakáshoz. Az adós aztán általában nem fizeti a részleteket, a hitelezô (szinte kivétel nélkül magánszemély!) saját nevére íratja a lakást. Hosszú idô elteltével derül ki, hogy nem megfelelô szerzôdést kötöttek. Az ügyletet itt is az ismerôs ügyvédje intézi és ô azt a felvilágosítást adta, hogy ugyan kezességvállalásról van szó, mégis jobb lenne – csupán papíron –, de adásvételi szerzôdést aláírni, de ennek nincs jelentôsége. Aztán egyszer csak nagy jelentôségûvé válik ez az okirat.
A következô módszernél is magatehetetlen, kiszolgáltatott helyzetben lévô személyek válhatnak jobban áldozattá. Felkutatják az egyedül élô, idôs nyugdíjasokat, alkoholista, kábítószeres, vagy éppen mentális gondokkal küzdô tulajdonosokat, akik életvitelükbôl adódóan szintén jelentôs tartozást halmoztak fel. Az elkövetôk a sértettek bizalmába férkôznek hamis ígéretekkel, kisebb ajándékokkal, megtévesztéssel, de gyakran erôszak, fenyegetés alkalmazásával. Adásvételi szerzôdést, öröklési szerzôdést íratnak alá a megfélemlített, vagy leitatott, elkábított tulajdonossal, majd a megszerzett lakást gyorsan tovább értékesítik, a tulajdonos pedig az utcára kerül. Utolsó módszerként említeném azt, amikor a rászorulókat, mint az önkormányzat, vagy más segélyszervezet nevében keresik fel, és segélyt osztanak a kiszemeltek részére. Alkalmanként akár 40–50.000,– Ft-ot is és ezt néha meg is ismétlik. Csupán azt kérik cserébe,
–23–
hogy írják alá az egyébként csak feleslegesnek tûnô papírokat, amiket nem is érdemes elolvasni, csak gyorsan egy szignót kérnek a tulajdonostól. Jó az ilyen papírokat átolvasni, mert ezek között adásvételi szerzôdés is megbújhat. A trükk az, hogy meglehetôsen jól csengô, kihagyhatatlannak tûnô feltételeket ígérnek és ezzel a tulajdonos gyanakvását oszlatják el, vagy másképpen fogalmazva: a tulajdonost elvakítja a lehetôség. Kérjük Önöket, jól gondolják meg, mit írnak alá. Olvassák el figyelmesen, és mindenképpen kérjenek tanácsot ismerôstôl, rokontól vagy hozzáértô személytôl, például egy ügyvédtôl. Ne higgyék el azt, hogy mindenki Önöknek akar segíteni és ezek az ügyletek csak az Önök számára kedvezôek. Legyenek gyanakvóbbak, kérjenek segítséget! A Rendôrség ismert zöld számain további felvilágosítás is kérhetô.
–24–
VÉGEZETÜL Volt idô, amikor azt hirdették, hogy a bûnözés kirekeszthetô az emberi társadalomból. Mára mindenki számára érthetô, hogy ez illúzió. A bûnözés, a társadalom által elállított normák, szokások, erkölcs ellen ható magatartás, cselekvés a társadalom „terméke” és csakis a társadalom tud ellene hatékonyan fellépni. Ezért mindenki érdeke, sôt felelôssége is, hogy a rendelkezésre álló lehetôségekkel gazdálkodva elôzze meg a jogsértéseket. A bûnözés kiismerhetetlen, mindig más-más arcát mutatja, újabb és újabb formában jelenik meg, a harcot tehát nem adhatjuk fel. A bûncselekményeket ott lehet megelôzni, ahol keletkezik, ahol megvalósul és leginkább azok tehetik meg, akiket érint, akiket veszélyeztet, vagy akik már károsultak voltak. A bûnözôk ott érhetik el céljaikat, ahol a közöny, a nemtörôdés, a figyelmetlenség és az óvatlanság az úr, ahol nincs összefogás, az emberek nem figyelnek egymásra.
Miért adunk ekkora elônyt nekik?
bármikor megpróbálhatják a villamoson kizsebelni.
Pedig egészen kis dolgokon múlik a biztonság. Az utcai biztonság például már attól fokozható, ha rend, tisztaság uralkodik a környezetünkben. A rendezettség odafigyelést, gondoskodást sugall, feltételezi a „gazda” ôrzô, vigyázó szemeit. A megfelelô köztéri világítás, a metszett növényzet szûkíti az elkövetés terét és ez bizonyítottan távol tartja az elkövetôket.
Az igazolványok mellé ne tûzzék be bankszámlához tartozó pin-kódot és nagy odafigyelést igényel az utcai készpénzfelvétel is.
A teraszon, kertben alkalmazott idôzáras lámpák szintén meglepetésként hatnak a betolakodóra és távozásra késztetheti ôket. A bejárati ajtóra felszerelt nagyobb látószögû kémlelônyílás, a több ponton záródó hevederzárak is nehéz feladat elé állíthatják a betörôt. A pénztárcát a táska alján kell tartani, amelyet mindig zárva kell tartani. Ha nincs a személynél táska, akkor a pénzt több zsebben kell elhelyezni és mindig ébren kell figyelni arra, ha meglökik, vagy hozzáérnek a tömegben, és felkészülni arra,
Nem tudom elégszer hangsúlyozni, hogy legyenek bizalmatlanok, óvatosak a nagyon kedvezô, kihagyhatatlannak tetszô ajánlatokkal. Ne engedjenek be lakásukba idegent! Az ilyen jellegû próbálkozásokat zárt ajtó mellett, a kitekintô ablakon keresztül is el lehet intézni. Ez biztonságosabb. Mindenki figyeljen a saját és a lakókörnyezetére, vegyék észre azokat a személyeket, akik nem tartoznak oda, akik szemmel láthatóan keresnek valamit, fûrkésznek, többször indokolatlanul jelennek meg a környéken. Jegyezzék meg személyleírását, az autója rendszámát, stb. Nézzenek rá szomszédjuk lakására, ajánlják fel, hogy amíg hosszabb ideig távol van, Önök majd éberen ôrködnek, idôn-
–25–
ként leellenôrzik, történt-e valami a lakással. Ugyanezt elvárhatják majd a többiektôl is. Minden gyanús mozgást, esetet jelentsenek be a hatóságoknak. Ha van a környékén polgárôrség, önvédelmi mozgalom, hívják erre fel a figyelmüket, akik majd utána járnak a dolognak és kapcsolatban állnak a Rendôrséggel is. Ha mindezek ellenére mégis betörnek lakásába, kérjük ne menjenek be, hanem azonnal értesítsék a Rendôrséget. A rendôrök a helyszínelés során nyomot rögzítenek, ha összejárkálják a helyszínt ezek megsemmisülhetnek, értékelhetetlenné válhatnak. Az is lehet, hogy a betörô még benn van, ezért sem célszerû bemenni. Inkább figyeljenek meg minden fontos részletet, ha valaki távozik, vagy a környéken gyanúsan viselkedik, jegyezzék meg ezek személyleírását, társait, autóját, stb. és ezeket közöljék a kiérkezô rendôrökkel. Minden esetben tegyenek feljelentést a Rendôrségen. Apró
–26–
részletességgel, minden lényeges és lényegtelennek tûnô momentumot tárjanak fel, mert nem tudni, mi segíti majd a hatóságokat a nyomozásban. Lehet, hogy egy kis érdektelen mozzanat, körülmény segít az eset felgöngyölítésében, egy sorozat bûncselekmény felderítésében. A magyar jog ismeri a jogos önhatalmat. Ez azt jelenti, hogy a tulajdonos, a tulajdonában és birtokában lévô tárgyat, az ez ellen irányuló támadást, a birtok megvédéséhez elégséges mértékben önhatalommal is elháríthatja. Ez csak közvetlenül fenyegetô veszélynél alkalmazható, tehát, ha valaki elveszi Öntôl, az Önnél lévô táskát, pénztárcát, egyéb értéket. Ez az elhárítás akár erôszak alkalmazását is jelentheti, tehát a tulajdonos, vagy az adott tárgyat jogosan birtokló személy (pl. kölcsön kapta, vigyáz rá, stb.) megvédheti a birtokában lévô tárgyat. Kivételes esetben a már birtokából kikerült tárgyat is visszaszerezheti ily módon, de azonnal, tulajdonképpen látóhatáron belül és csak akkor, ha más
intézkedés idôveszteség miatt nem lenne eredményes (pl. segítségkérés). A jogszabályok természetesen az eltulajdonított, a birtokból elvett tárgyak visszaszerzésére a jogi utat preferálja, és ez az egyetlen lehetôség arra, hogy védjük testközelben lévô értékeinket attól, hogy megfosszanak tôle. Az erôszak alkalmazásának két kritériuma van: az egyik, hogy a tett helyszínén és az arányos erôszakot lehet csak alkalmazni. Ha valaki kiveszi a zsebünkbôl a pénztárcát, amiben kb. 5.000,-Ft van, akkor a fegyverhasználat, a súlyos testi sértés túlzott erôszak alkalmazásának minôsül. De utól lehet érni a tolvajt, lefogni, földre teperni, kicsavarni a kezébôl a pénztárcát, vagy kisebb ütés is jogosnak ítélhetô. Az utóbbi években több eset is borzolta a kedélyeket, amikor a tulajdonos végsô elkeseredettségében meg nem engedett eszközöket vetett be értékei védelme érdekében. Ilyenek
voltak a lakásban szabadon engedett veszélyes kígyók, pókok, vagy éppen a kerítésbe a termés védelmére vezetett áram. Ezekbôl súlyos sérülések, haláleset is történt. Bár kétségtelen, hogy a hatóságok nem minden esetben képesek védelmezni, visszaszerezni az elvitt értéktárgyakat, azonban a túlzott erôszak miatt akkor is felelni kell, ha ez látszólag jogosnak tûnt. (hosszú idôn keresztül a folyamatos lopásokat nem lehetett megelôzni, felszámolni) A jogos önhatalom mellett – ami nem önbíráskodás – a jogos védelem már büntetôjogi védelmet nyújt. A saját, vagy mások személye, javai, vagy közérdek ellen intézett, illetôleg ezeket közvetlenül fenyegetô jogtalan támadás elhárításához szükséges védekezés nem büntethetô. Ez a védekezés, erôszak alkalmazása azonban nem lépheti túl a támadás elhárításához feltétlenül szükséges mértéket, és amennyiben a támadó abbahagyja cselekményét, a védekezés sem folytatható. Tehát
–27–
bosszút nem állhatunk. Ez az eset is csak ott, abban az idôben alkalmazható, amikor a támadás történt. Késôbb már nem.
Ehhez annyi kell Öntôl, hogy vigyázzon saját értékeire és egy keveset törôdjön embertársaival is. Higgye el, megéri!
Senki sem köteles eltûrni, hogy bántalmazzák. Megvédheti magát. A túllépés azonban fontos szabály. Magyarán szólva: egy pofonért, ökölcsapásért ne késsel, fegyverrel, súlyos sérüléssel, halál okozásával válaszoljunk, hanem csak védekezésként, az újbóli támadás elhárításaként alkalmazhatjuk az erôszakot. Az idôbeli túllépés pedig azt jelenti, hogy addig alkalmazhatjuk, amíg a támadás fennáll. Ha véget ért a támadás, az elkövetô felhagyott az erôszakkal, vagy elment a helyszínrôl, akkor késôbb jogos védelemre hivatkozva már a megtámadott személy nem ütheti meg, nem szervezhet barátaiból csoportot, hogy egy félórával késôbb elégtételt vegyen a sérelemért. Illetôleg, ha megteszi, akkor azért büntetôjogi felelôsséggel tartozik.
Dr. Diószegi Gábor r. alezredes ORFK Bûnmegelôzés
Csak közösen van esély a bûnözés visszaszorítására, életterünkbôl történô számûzésére.
–27–
–29–
Közérdekû telefonszámok: Segélyhívó: 112 Rendôrség: 107 Tûzoltóság: 105 Fôvárosi Áldozatsegítô Szolgálat 1116 Budapest. Hauszmann Alajos u.1-3., Rónayné Dr. Vojnovics Ibolya 371-8923 Egyesített Szociális Intézmény 1153 Széchenyi tér 10. 306-3184, Osgyány Éva 306-6263 Gondozóház 1157 Erdôkerülô u. 34. 417-4893 Csatári Katalin Felvételt Elôkészítô Csoport 1054 Bajcsy Zs. u. 38. (Szoc. otthoni elhelyezés) 374-0077 Házi Gondozó Szolgálat 1158 Klebelsberg K. u. 206A. 418-1713 Majdán Ferencné Idôsek Klubja 1158 Klebelsberg K. u. 206A. 418-1713 Csíki Rozália Idôsek Klubja 1156 Kontyfa u. 3. 418-2274 Vágó Józsefné Idôsek Klubja 1154 Arany J. u. 51. 307-6326 Kató Lászlóné Értelmi Fogyatékosok Napközi Otthona (ÉNO) 1157 Árendás köz 4-6. 418-9631 Szabóné Busi Julianna Fejlesztô Napközi Otthon (FENO) 1158 Molnár V. u. 94-96. 417-3380 Kádas Endréné Újpalotai Családsegítô Szolgálat 1157 Árendás köz 4-6. 417-3380 Gráczer Irma Speciális Étkezde és Nappali Melegedô 1156 Kontyfa u. 3. 418-3315 Radich Ollé Brunó Tamás Szociális Gondozási Központ 1153 Aporháza u. 63. 308-1301 Carlos Lattes Pavez 306-1488 Mûködteti: Szociális és Rehabilitációs Alapítvány „Fióka” Ifjúsági és Gyermekjóléti Központ 1155 Kolozsvár u. 4/b. 410-3077 dr. Révész Magda 410-0001 Szociális Foglalkoztató 1158 Szûcs I. u. 27. 419-7476 Fekete Jánosné 410-8683 Fax: 419-2016 Egészségügyi Intézmény 1152 Rákos út 77/a. 307-6262 Dr. Neszt Kálmán 307-6267 Addiktológiai Gondozó 1151 Fô u. 71. 307-7469 dr. Peti Erzsébet Magyar Vöröskereszt 1153 Deák u. 2. 307-7312 XV. ker. Szervezete Szögyényi Ferencné Munkanélküli Fiatalok Tanácsadó Irodája (MUFTI) 1156 Kontyfa u. 3. 418-2055, 418-3349 Háztartási Adósságkezelô Tanácsadó (HAT) 1157 Árendás köz 4-6. 414-0878 Péterfi Mária
–30–
BRFK XV. kerületi Rendôrkapitányság 1152 Budapest, Széchenyi tér 5. Postacím: Budapest, pf. 8. 1601 Tel.: 231-3450 BRFK XV. kerületi Rendôrkapitányság Újpalotai Rendôrôrs 1157 Budapest, Kontyfa u. 4-6. Tel.: 231-3471 Kerületi KMB irodák: 1. Dobó u. 9. (307-6930) 2. Kinizsi u. 83. (307-7194) 3. Pestújhelyi út 9. (410-7151) 4. Károlyi S. u. 41. (307-6930) 5. Szentmihályi út 131. (Pólus Center) 6. Erdôkerülô u. 39. (410-8667) 7. Neptun u. 100. (410-3125) Fôváros Önkormányzat hajléktalanok segélyezése Hétfôtôl - péntekig (csütörtök kivételével) 8.00 - 15.30 1076 Baross u. 126. Tartós Munkanélkülieket Segítô Szolgálat 1156 Kontyfa u. 3. 416-0733 Fôvárosi Munkaügyi Központ Ifjúsági Iroda 1061 Andrássy út 10. 302-1347 Fax: 302-2017 302-1469 Munkanélküli Diplomások Irodája 1061 Andrássy út 10. 311-1227 Fax: 269-0154 Fôvárosi Munkaügyi Központ 1043 Kassai u. 24/b. 390-2400 IV. ker. Kirendeltsége Balla András Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat XV. ker. 1151 Bartók B. u. 23-25. 307-7112307-6246 dr. Szénási Mária Szenvedélybetegeket Gyógyító Központ 1154 Budapest, Arany János u. 74. Tel.: 306-2584
Budapest, 2008. szeptember 12.
www.bpxv.hu
Ügyfélszolgálat: Budapest XV. kerület, 1153. Bocskai utca 1-3. Felelôs kiadó: Hajdu László Felelôs szerkesztô: Dr. Németh Péter tanácsadó
