Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
Erósz Panoptikuma A Modern Idők Erotikus Dekameronja Serfőző Levente Elbeszélései
A mű eredeti címe: Tales of an Irreverent Eros A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: 2008, iUniverse, Bloomington, Indiana, USA. Angol nyelvű szerzői jog: Larry Serfozo 2008 Fordította: Serfőző Levente ISBN: 978-0-595-50457 978-0-595-61520-9 @ Serfőző Levente, 2012 Hungarian Translation
2
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma 1
Tartalomjegyzék A Csapos Lány
5
A Pedofil Bácsi Csapdája
10
A Tiszteletes
20
A Titkárnő
27
Beatrice Nagynéném
33
Borban az Igazság
39
Cassandra
47
Randolph Bácsi
62
Cochecton
83
Dick és Felesége
91
Egy Szánalmas Szerencsétlen Naplójából
96
Elhagyatva
104
Három Partnerem
111
Háziasszonyom
125
Hogyan Áruljunk Görögdinnyét?
136
Internet Kapcsolat
142
Internetes Társkereső
154
Kaland a Metrón
158
Kettős Sorscsapás
165
Mese a Semmiről
174
Mónika
178
Nehéz Izabella
186
3
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma Sandy és a Súrolókefe
214
Téli esték, Csintalan Mulatságok
218
Tengerparti Nászút
225
4
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
A Csapos Lány Tanya Belorussziából jött Amerikába. Legalább is ezt mondta a kocsmai vendégeknek, akik a hosszú bárpult másik oldalán üldögéltek, és akik elé krigli söröket tett ki és erős italokat töltött jégkockákra. Nem mintha bármelyik agyontetovált és megállás nélkül italt vedelő csupa izom patrónus tudta volna a különbséget a szétesett szovjet birodalom részei között, vagy érdekelte volna őket, hogy Tanya melyik országból való. Számukra, ahogy a fiatal nő kiszolgálta őket, csinos arca, formás mellei és barátságos mosolya jelentette a lényeget. Politikai menekültnek Tanya túl fiatalnak látszott, bár Tanya váltig állította, hogy a kommunizmus összeomlásának idején valamiféle kormányellenes tüntetésekben vett részt és saját hazájában nemkívánatos személynek nyilvánították. Más alkalmakkor Tanya huszonegy évesnek adta ki magát, ami tény már zsenge hat esztendős korára forradalmárt csinált volna belőle. Tanya szintén állította, hogy csak egy esztendeje jött ide ebbe az országba, ami éles ellentétben állt közel tökéletes angolságával és az oroszos kiejtés megmaradásának teljes hiányával. Fel kell, hogy tételezzük, Tanya kitalálta ezeket a meséket, gondolom azért, hogy enigmatikus és érdekes egyéniséget varázsoljon magából, aki, bár mint nő megközelíthetetlen, de mégis érdekes és kitűnő képességű társalkodó partner, és a lehető legügyesebb és leghatásosabb módon keresi és kapja a legbőkezűbb borravalókat. —
A bár mellett üldögélve csendesen szemlélgettem Tanya-t, ahogy vidáman végezte a dolgát. Nem tudtam eldönteni, hogy örömlánynak tartsam-e vagy csak egy tisztességes nőnek, aki készen áll használni egyéniségének báját, vagy testének bizonyos részeit, hogy pénzt keressen és egy szebb jövőt építsen magának itt, a lehetőségek hazájában. Természetesen minden magával meghasonlott férfi bármely nőt könnyűvérűnek titulál, akivel nem tud módjára elbeszélgetni, aki túlbeszéli és okosabb, mint amire ittasságtól lassan forgó begyepesedett elméje bármikor is képes lenne. Akárhogyan is vettem, magas intelligencia szintem következményeként, vagy tudatlanság megmérhetetlen mélységéből kifolyólag, én nem bíztam volna Tanya leányzóban jobban, mint egy kecskében, akire rábízták a káposztát. Egyszer, talán, hogy megmeneküljön a két trógertől, akik szemtelenül beszéltek hozzá, Tanya a pult másik oldalán, kerek bárszékemmel szemben parkolta le fenséges lényegét. A túlzott mennyiségben elfogyasztott alkohol vizenyőssé tette tekintetemet és a körülöttem lévő kavargást csak zavaros foltnak láttam, és ahogy nehéz fejemet állam alá helyezett tenyeremmel tartottam és félrecsúszni készülő
5
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
könyökömmel rátámaszkodtam a pultra, értetlen butasággal vigyorogtam bele Tanya arcába. — Hogy mennek a dolgaid, Jack? — kérdezte Tanya és egyenesen a szemembe nézett. Meglepetten és értetlenül bámultam vissza rá. Jól hallottam? Ez a szépség érdeklődik az én dolgaim iránt? — Jobban is mehetnének, — morogtam. — de én csak a mával törődöm. A holnapért majd holnap fogok aggódni. Tanya előrehajolt. Melltartójának csipkés széle kivillant és kerek melle labdáinak rózsaszínű teteje centiméterekre ringott arcom előtt. — Mi mást akarhatna tőlem többet? — gondoltam borgőzösen, — mint egy újabb italrendelést és további nagylelkű borravalókat. Kinyitott egy üveges sört és elém tett. — Ez az én ajándékom, Jack, — mondta és felém villantotta gyöngyszemekre emlékeztető szépséges fogait. — Mond el nekem. Mi bántja a lelkedet? Sértődött hitetlenkedéssel a hangomban feleltem. — Mi késztet arra, hogy feltételezed, hogy valami baj van velem? — Semmi, semmi különös, kivéve az, hogy folyton bámulsz engem és azon kívül, hogy megrendelsz egy-egy italt, soha nem beszélsz. Jack, néma vagy, vagy csak szégyenlős természetű? Milyen vonalon dolgozol? Igaz, beszédem mindig kissé vontatottnak hangzott. Nem éppen a leghatásosabb módszer, ha el akarsz szédíteni egy nőt. De az én szakmámban nem kellett sokat beszélnem és tisztességes jövedelmet sepertem be anélkül, hogy gyorsbeszédű és szemtelen gyengeelméjűekkel kellett volna versenyeznem. — Költöztetési vonalon vagyok. — feleltem. — Két férfi és egy teherautó. Kibérelünk egy bútorszállító kocsit, felhívok egy, vagy néha két barátomat, hogy segítsenek. Rendszerint hosszú távolságokra megyünk, nincs szükségünk, hogy sokat beszéljünk, csak hajtunk, forgatjuk a kormányt és nézzük az utat. Tanya szemi kigyulladtak. — Floridába is szoktál menni, Jack? Csinálsz valami fuvart Tampa környékére a közeljövőben? — Természetesen, — néztem vissza rá és ragyogtam a büszkeségtől. — Gyakran megyünk Floridába. Például a jövő héten is. — Van egy megbízható honfitársam Tampa városában, Borisz. Felkeresnéd őt nekem? — Ezt így nem tudom. — morogtam bele poharamba. — Az idő pénz. Lerakjuk a szállítmányt, alszunk, és másnap hajnalban indulunk vissza. — Nem kívánom ingyen. — Tanya felelte és barátságosan mosolyogva nézegetett, mintha régi bizalmas barátok lennénk, akik tökéletesen megbízhatnak egymásban. — Hogyan? — kérdeztem buta, fel nem foghatom arckifejezéssel és magam elé képzeltem Tanya hosszú lábait rövid sortban és csupasz vállait lenge kombinében. Mivel akarna kifizetni? Nem hiszem, hogy anyagiakkal, tapasztalatom szerint borzasztó nehezen válik meg pénzétől. Természetben? Lehetetlen. Még egy orosz csajnak, bocsánat egy belorussziai csirkének is lealázó lenne egy kispénzű senkiházit intim örömökben részesíteni. — Nem értem, hogyan gondolod? — ismételtem bambán. — Előleget adok neked az út előtt és egy teli zsákra való jutalmat, ha sikeresen elhozol nekem egy csomagot.
6
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
— Miféle csomagot? — nyögtem és szemeimet nem tudtam levenni melleiről, amelyek most annyira előrebuggyantak, hogy mellbimbója sötét udvarának széle kissé kilátszott. — Egy kis csomagot. Csak néhány kiló lenne az egész, — mondta Tanya és megfogta a kezemet. — Rengeteg hely van a kamionodban. Nem? Elmész Boriszhoz, kicsit beszélgetsz vele, átad neked egy becsomagolt dobozt és máris siethetsz ide vissza hozzám. Szánalmasan motyogva, talán hogy visszautasítsam ajánlatát vagy próbára tegyem eltökéltséget, de továbbra is próbáltam ellenkezni. — Holnap reggel béreljük ki a teherautót és az egész nap rá fog menni, hogy felrakjuk a terhet. Három különböző címről kell a bútorokat felszednem. Semmire sem lesz időm. — Semmi probléma, — Tanya rám vetette ragyogó szép mosolygós szemeit és végtelen becsületesség és jó szándék csillogott bennük. — Ha hajlandó vagy Boriszt felkeresni, most azonnal bejöhetsz velem a női vécébe. Nagyot nyeltem, de olyan szárazon, hogy a hangszálaim rátekeredtek a mandulámra és felragadtak a szájpadlásom tetejére. Női vécé? Miket nem akar nekem ez a nő beszuggerálni? Azt, amire én gondolok? Mi vesztenivalóm lenne? Megkefélem most és utána nem megyek el Boriszhoz. Legfeljebb egy másik bárba kezdek járni, ha visszajöttem. Tanya suttogni kezdett a fülembe. — Mit tétovázol, Jack? Én megyek elsőnek és hatvan másodperc múlva utánam jössz. Beengedlek és meglátod, hogy milyen jól elszórakozunk egymással odabent. — Áll az alku. — Bólintottam. Tanya ragyogott az elégedettségtől. — Jack, — suttogta édesen, — te igazán ügyes üzletember vagy. A vécén belül bementünk a tolószékes nyomorékoknak fenntartott fülkébe. Micsoda csodálatos találmány. Micsoda hihetetlen előrelátás. Annak a néhány és nagyon ritka vendégnek, akik egy kizárólag ivásra használt kocsmát tolószékekben frekventálnak, a törvény építtet egy jókora nagyságú szobát, ahol a lakosság egészséges többi része alkalmi szexuális kapcsolatba léphet egymással. Tanya lábai valóban szédületesen hosszúak voltak, és rózsaszín árnyalattal színezett fehéres bőrű mellei sem okoztak csalódást. Valóban volt rajta egy rövid kombiné és farmernadrágja alatt pepitamintás selyem nadrágocskát viselt. Oh, drága teremtőm, Tanya olyan volt, mint egy valódi istennő. Nyaka közepéig leomló sötétszőke hajával, zöld szemeivel és bíborpiros ajkaival teljesen elbűvölt. — Életem szerelme, — gondoltam vágyakozóan. — Hol rejtőztél előlem egész életemben ezen idáig? — Told le a nadrágodat, Jack és ülj le a vécére, — utasított és letérdelt a csempepadlóra elébem. Baráti, a legjobb dudlizás, amit valaha is kaptam. Oroszországban, bocsánat Belorussziában kormány szponzorálta intézményekben kell, hogy tanítsák ezt a magas technikát. Mintha gumikesztyű húzna fel úgy nyúlt meg az arca, ahogy le és felment rajtam, a szerelem eme művészetében, Tanya nagymesternek bizonyult. Miután végeztünk, Tanya néhányszor beleköpött a mosdóba, kiöblítette a száját valami zöldes szájmosó folyadékkel, és a friss víz gyöngyei még mindig ott csillogtak ajkain, ahogy felém fordult és mosolyogva hozzám szólt. — Nem megmondtam? Most már el tudod képzelni, hogy mit kapsz, amikor végtelenül boldoggá teszel azzal, hogy a csomagot gyorsan és minden probléma nélkül elhozod hozzám, a házamba.
7
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
— A te házadba? — Természetesen, ott sokkal kényelmesebben tudjuk majd csinálni és nem kell majd sietnünk, mint itt. Miután kieresztettem töltetemet és még mindig gyorsan végrehajtott kielégülésemnek mennyeien nyugtató hatása alatt lebegtem, eltűnődtem az előttem álló lehetőségeken. Egy ilyen osztályon felüli nővel való állandó viszony túlságosan szép lenne ahhoz, hogy igaz legyen. De a fergeteges vihar után rám telepedett nyugalom okozta józanságom ellenére, még mindig szerettem volna Tanya mezítelen testét látni egy kényelmes ágyban és szerettem volna beléhatolni, mialatt bokái súlyát kulcscsontjaimon érzem. Mi baj lehetne egy kicsi csomagból és egy Borisznál tett látogatásból? Rengetegen költöznek Floridába, egy hónapban kétszer is megtehetem majd az utat. Tanya letörölte a nedvesség legutolsó cseppjeit is szájáról és a kezembe nyomott egy darab papírt. — Itt van a cím. Majd telefonálok Borisznak és számítani fog rá, hogy felkeresed. —
Három nappal később átvettem a csomagot Borisztól. A fiatal és magas, orosz kinézetű legény tüskefrizurára vágva viselte a haját és szájától füléig érő végtelenül barátságos üzletember mosollyal fogadott és azonnal megnyerte a bizalmamat. — Remekül csinálod, golubcsik, — rázta a kezemet sokáig. — Add át üdvözletemet Tanya honfitársnőmnek, és ha nem esik nehezedre, adj neki egy csókot is a nevemben. —
Nagy sietségemben, hogy behajtsam jutalmamat nem álltunk meg éjszakára pihenni és megállás nélkül hajtottunk észak felé. Ahogy dübörögtünk keresztül az I-95 autópálya North Carolina-i szakaszán útlezárást láttam magunk előtt. Több tucat fakabát, nehéz barikádok, vagy hat serif kocsi puskákkal és automatikus géppisztolyokkal megrakva. Nem volt választásunk, le kellett lassítanunk és megálltunk. Állig felfegyverzett rendőrök és vadul csaholó kutyák azonnal körbevették kamionunkat. Letekertem az ablakot és kiszóltam. — Mi van, biztos uraim? — Szálljanak ki a járműből, — utasítottak. — Feltartott kézzel támaszkodjanak neki teherautójuk falának és álljanak terpeszállásba. Mind a hármunkat átkutattak. Két rendőrkutya beugrott a vezető fülkébe. Vad izgalommal csóválták a farkukat, ide-oda járt az orruk és két percen belül megtalálták a csomagot, amit Borisz bízott rám. Hallottam, ahogy az egyik sötét öltönybe öltözött civil, FBI ügynök lehetett, jelentette rádióján. — Elkaptuk őket. Tízkilónyi legjobb minőségű kokainpor. Minden bizonnyal ezek a keleti partvidék hosszában működő hatalmas drogcsempészbanda futárai lehetnek, akiket már évek óta szeretnénk lebuktatni. Bevisszük őket és majd kiszedjük belőlük, hogy kik a bűntársaik és hogy kikkel működnek együtt.
8
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
— Kitűnő munka, — recsegett vissza egy hang a rádióból. — Oldjátok fel az útlezárást és engedjétek menni a forgalmat. —
A Rocky Mount városi FBI főnökségen megkezdett vallatás első órájában mindent elmondtam a detektíveknek, amit tudtam. Tanya-t, Boriszt-t és próbáltam megmagyarázni, hogy én és két társam mennyire ártatlanok vagyunk. — Igen, — vigyorgott a detektívfőnök. — Ezt mi majd mind leellenőrizzük, de addig, mint vendégeink maguk őrizetben maradnak nálunk. Az előzetes fogdában, egy hatalmas fekete fickónak, aki mellettem ült, elmondtam a történetemet. — Ember, — mondta és reszketett a hasa a röhögéstől, — az nem igaz, hogy ti fehérek mennyire hülyék vagytok. Csaléteknek használtak benneteket. Titeket buktattak le, hogy eltereljétek a drog rendőrök figyelmét. Ez a Borisz, de lehet, hogy maga Tanya hívta ki a szövetségieket? Mialatt a drog kontrol veletek volt elfoglalva a főszállítmány sértetlenül átment. Fogadom, hogy százmillió dollár értékben több tonna legfinomabb Kolumbiai kokain volt egy hatalmas teherautóra felpakolva. —
A tárgyaláson húsz évtől életfogytiglanit kaptam. Védőügyvédemtől hallottam, hogy Tanya otthagyta a csaposságot és eltűnt. Borisz címe hamis volt, és a neve sem volt Borisz, hanem valami Enrico és Santiago de Chile városból származott, és mind a két utolsó évben sikerült rájutnia a legkeresettebb bűnözők FBI dicsőséglistájára. — Ha valaha kijutok innen, — ígértem cellatársamnak, George-nak és elkeseredetten ráztam az öklömet, — megkeresem azt a ruszki szukát. — És mit csinálsz vele? —börtönbeli haverom röhögött gúnyosan. — Behajtom a kiegyezett jutalmamat. — feleltem dühödt komolysággal. — Meg kell, hogy feküdjön nekem. — Nem igaz, — George rázta a fejét.— Nem juttattad el hozzá a csomagot és nem kell, hogy lefeküdjön veled. — Többet nem bízok egyetlen nőben sem, — szitkozódtam. — Tökéletes az elgondolás, barátocskám. — George felelte őszinte szimpátiával és szeretettel oldalba bökött. — Sok-sok évig meg kell, hogy legyél elégedve azzal, hogy bennem megbízhatsz.
9
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
A Pedofil Bácsi Csapdája Valéria rossz leány hírében állt és rengeteg bajt okozott. A Darieni középiskolában a végzés előtti évben gyufát adott, hogy marihuána fűből máglyát gyújtsanak az iskolaudvaron és erre summásan kitették az iskolából. Mama és papa gazdag ember létükre nem engedhették, hogy leányuk kimaradjon az iskolából. Beíratták egy Vermont állambeli drága magániskolába, ahol a tanárok híresek voltak szigorúságukról. Valéria ott sem maradt nyugodtan sokáig. Hat hónap múlva az iskola igazgatónője a következő levelet küldte Valéria szüleinek. Valéria javíthatatlan. Idáig már három jelentős verekedésnek volt az okozója. Egyik legkiválóbb végzős diákunknak kitépte a haját, mivel az a menza háta mögötti udvaron elkapta és figyelmeztette, hogy ne gyújtson rá marihuána cigarettára. Valéria úgyszintén tökön rúgta Mrs. Henderson, legkedvesebb agarát. Csak azért, mert a szegény kutya rá merészelt ugatni. A szerencsétlen pára két napig vinnyogott és az incidens óta nem tudjuk rátenni a pórázt. Jelenleg pszichológushoz jár, a kutya, és Mrs. Henderson, karrier tanácsadó aligazgatónk ragaszkodik a példát statuáló szigorú büntetéshez. Kérjük, hogy azonnal jöjjenek be az iskolába és távolítsák el leányukat, mielőtt a dolgok még ennél is rosszabbra fordulnak.
Odahaza Darienben Valéria ideiglenes állást kapott, hogy tudományos folyóiratcikkeket tápláljon bele egy komputer szkennerbe. Rémségesen unalmas elfoglaltság, szegény leányzó kétségbeesetten próbálta kieszelni, hogy hogyan váljon léte némiképpen szórakoztatóvá, ha nem is munkaidő alatt, de legalább a hétvégeken. Volt fiúbarátja, Scott felvételt nyert a Harvard egyetemre. Az esemény megünneplésére hatalmas házibulit szerveztek, ahol Valéria berúgott és gorombáskodni kezdett. Scott kihívta a rendőrséget és a fakabátok utasították Valériát, hogy távozzon önszántából, vagy letartóztatásnak néz elébe. Legjobb barátnője kocsiján hazavitte a magából kikelt leányt és Barbara Conklin, Valéria mamája bedugta az ágyba, hogy ott aludja ki alkoholos mámorát. Minden jó, ha a vége jó, igaz? Nem. Valéria felébredt, ellopta a papa kocsi kulcsát és egy üveg Chivas Regal whiskyt a likőrkabinetből és másodszor is megjelent Scott búcsúztató partiján. Ott azonnal nekifutott Scottnak. — Ki ez a tyúk? Te féleszű fajankó. — Valéria, semmi közöd hozzá. Közöttünk mindennek vége. — Mond meg, azt a kutya teremtette nemjóját. Melyik az a nyakkiszívó művész? — Mit mondtál? — Scott felelte és idegesen tapogatni kezdte a nyakán virító vörös foltokat. — Natalié és én csak jó barátok vagyunk. Ő is Bostonba fog egyetemre járni, nem messze tőlem.
10
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
Feszes, császársárga lovaglónadrágjában, Natalié közellépett hozzájuk és bele akart kapcsolódni a messziről barátságosnak látszó purparléba. Balkarját körbefonta Scott mellén és jobbjával, a legnagyobb gyöngédséggel masszírozni kezdte a fiú kulcscsontját. — Valéria, micsoda meglepetés téged itt látni. Gondolom, szép előmenetelt mutatsz az alkohol elvonókúra tanfolyamon. Ott valóban találkozhatsz kiváló személyekkel. Bocsáss meg, szinte elfelejtettem. Alkalmi állást is kaptál? Remek. Látom, hogy nagyon jól állnak a dolgaid. Erre Valéria bevágott egy jól irányított jobbegyenest Natalié arcába és térdét magasra emelve teljes erőből megrúgta a szeméremcsontját. Natalié marokra fogta megtámadott nemi szervét és fájdalmas hangon kiáltott. — Te aljas trampli, ezért megfizetsz. Valéria karjai cséphadaróként ütötték Natalié mellét és az ellentámadásba ment. Marokra fogva húzta Valéria haját és vadul sikított. — Scott, tüntesd el innen ezt a megvadult mániákust, mielőtt kitaposom belőle a szuszt. Valaki hívta a rendőrséget és három percen belül megérkezett egy rendőr és egy rendőrnő. Ezúttal nem udvariaskodtak, Valéria kezét hátratekerték és csiklandósan gyenge csuklójára rákattintották a bilincset. — Te eszetlen pribék, — Valéria visított és addig tekerte testét megvadulva, amíg zöldszínű szöges bakancsával sikerült sípcsonton rúgnia Malony rendőrtizedest. — Te aljas csatornasöpredék. Veszed le rólam azt a mocskos kezed. Közrendőrnő Douglas, vagy közismert nevén dagadt Bertha kirúgta Valéria lábait alóla és teljes kétszáz kilós súlyával ráfeküdt az egyensúlyát elveszített sovány vétkesre. — Jobb lesz, ha viselkedsz, kisanyám. Minket nem érdekel, hogy ki az apád és ki az anyád, mi letartóztatunk és kiviszünk ebből a házból. Ez a kötelességünk. — Mi a vád, te duplára dagadt víziló, — Valéria ordította teli torokból. Malony rendőrtizedes ráült Valéria vékony lábaira és kövér partnerét majdnem kibillentve egyensúlyából, csontos feneke belenyomódott Bertha iszonyatos méretű ülepébe. Scott érdeklődéssel szemlélte a küzdelmét és késznek látszott segíteni. Egy tekercs ragasztószalagot tartott a kezébe és udvarias hangon tanácsot ajánlott. — Ragasszák be a száját, — vigyorgott győzedelmesen, — de vigyázzanak, köztudomású, hogy harap, ha sarokba szorítják. Gyakorlott kezek és néhány gyors tekerés, Malony körbeszalagozta Valéria két lábát és a házibulizó stréberek, és első tanuló tanár kedvencek, dicsérő tapsolása közepette kicipelte a járőr kocsihoz. —
Egy órával később Valéria, kezei és lábai odabilincselve a székhez Detektív Doherty íróasztala mellett ült és várakozóan szemlélődött. — Valéria, — kezdte Doherty leereszkedő hangon. Doherty gyakran golfozott Jack Conklinnal, Valéria édesapjával és ismerte a leányzót, rakoncátlan, minden bajba belekerülő fiús viselkedésű pelenkás ebadta kora óta. Doherty baráti jóindulattal szerette volna lerendezni a rendzavarást, már amennyire lehetett a törvény megszegése nélkül. — Az ellened felhozott vádak, — folytatta, — erőszakos betörés, verekedés provokálása, rendőrtisztek megtámadása, fizikai tiltakozás a letartóztatás ellen és
11
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
ittasan való autóvezetés. Próbáltuk és beszéltünk velük, de Scott és Natalié nem hajlandók eltekinteni a vádak emelésétől. — Milyen büntetőjogi következmények jöhetnek szóba? — Valéria kérdezte és érezte, hogy sajnos, lassan kezd kijózanodni. — Fiatalkorúak javítóintézete 21 éves korodig. Édesapád, vele is beszéltünk, nem hajlandó megmenteni és kiváltani. — A fekete egekbe, — Valéria sóhajtott. — Ha ki tudnék valahogy mászni ebből a csávából, ígérem, hogy… — Nincs szükség nagy fogadalmakat tenni, — Detektív Doherty elgondolkozva vakargatta az állát, — amit amúgy sem tudsz betartani. Segíts a rendőrség munkáját és mi is segíteni fogunk neked. — Miről lenne szó? — Valéria kérdezte és elmélyülten vizsgálgatta a körmeit, hogy mennyire törtek le, ahogy próbálta Natalié szemét kikaparni. — Dolgozz nekünk. — Doherty lehalkította a hangját és nyálasan kedvesre forduló arcával Valéria felé hajolt. — Mit kellene csinálnom? — válaszolta Valéria gyanakodó hangon. — Hány esztendős vagy? — Doherty kérdezte és szemét nem levéve Valériáról íróasztala középső fiókjából előhúzott egy kitöltetlen rendőrségi munkavállalási űrlapot. — Tizenhét, miért? —Valéria válaszolta és igazított fenekén, mely fájni kezdett a kényelmetlen vasszékben. — Szeretsz komputerezni? — kérdezte Doherty és addig kutatott az íróasztalát borító papírhalmazba, amíg előhalászott egy töltőtollat. — Igen, — Valéria észrevette, hogy Doherty olyanokat kezd kérdezni, aminek semmi köze letartóztatásához. Felbátorodott és magabiztos hangon folytatta. — Levenné a kezemről ezeket a bilincseket és lábamról a vasakat? Tisztára belevágnak a húsomba. Nem látja ezeket a szörnyű véraláfutásokat a bőrömön, amit már eddig is csináltak? — Itt felemelte kezeit és megmutatta. Hangja kérlelt és arcán szánni való esdeklés látszott, de a szeme sarkában mégis ott bujkált a váratlan csínytevés öröme. Doherty hátradőlt székében, megemelte terjedelmes ülepét és nadrágzsebének mélyéből kihalászott egy kulcscsomót, ami idáig ráérősen melegedett tojásainak közelében. Hüvelykjével előkereste a bilincs kulcsát, felmutatta Valériának és magyarázni kezdett. — Leültetünk egy íróasztal melle és adunk neked szélessávú internetes hálózat kapcsolással egy komputert. — Videó játékokkal kell majd szórakoznom? — kérdezte Valéria gyanakodó mosollyal. — Olyasfélével. Be kell iratkoznod mindenféle csevegési szobákba és kapcsolatot kell, hogy keress kiskorú leányok után érdeklődő idősebb urakkal. — Pedofil bácsikat kell vadásznom? — kacagott Valéria. — Így is nevezheted, ha éppen akarod. — Doherty sóhajtott és töltőtollát Valéria keze ügyébe igazította. —Írd itt alá és a többi rubrikát majd mi kitöltjük. — És ha nem írom alá? — Valéria visszahőkölt és dacosan rámeredt a detektívre. — Semmi probléma, — Doherty vállat vont és Harangtorony őrmester felé pillantott, aki készen állni látszott, hogy levigye a második alagsorban lévő fogolyzárkába. — Az ellened szóló vádakat beadjuk a fiatalkorúak bírójánál, akivel már számos más esetben volt bensőséges és eredményes igazságszolgáltatási kontaktusunk, és aki minden bizonnyal el fog küldeni a javítóintézetbe, ahol
12
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
huszonegy éves korodig zárva tartanak. A Darieni jólét és a vidám partizások, a sok gazdag fiatal bizonyára hiányozni fog, de ha ez a te választásod, nekünk mindegy. — Rendben, — Valéria robbant szét a méregtől, de nem látott semmi más kiutat és lemondóan sóhajtott. — Hol kell aláírnom a papírt és mikor kezdek? — Holnap este. Órájára fogod kapni a fizetést, a törvényszabta minimumot, de ha jól végzed a dolgodat lesz lehetőség emelésre is. — felelte Doherty és elgondolkodó arccal nézte, ahogy Valéria, rózsaszínű nyelvecskéjét szája sarkából kidugva, alákalligrafálja nevének elnyújtottan kacskaringós betűit. —
Új munkakörének első napján Valériának fel kellett adnia egy társkereső hirdetést, amiben a következő szöveg állt: Kíváncsi természetű tinédzser vadmacska keresi idősebb férfi barátságát, erotikus eszmecserére vagy e-postázásra. Diszkrét kapcsolat kialakulás lehetséges. Százhatvan centi magas, negyvenöt kiló vagyok, a szemeim zöldek és világosbarnába hajló vörös hajamat lófarokba kötve viselem. Választ a Berthalena69@petrencerúd.com címre kérek. Kövér Bertha átnézte Valéria levelét. Ellenvetése semmi nem volt csak dicsérete. — Remek, — mondta, — küld el és lássuk, hogy ki akad horogra. Majd együtt átnézzük a válaszokat és segítek neked levelező partnert választani. Később Bertha együtt kávézott Valériával és barátságos hangon beszélt hozzá. — Borzasztóan sajnálom, kedves leányom, hogy ráültem az arcodra. Az én testsúlyommal nem olyan könnyű ide-oda ugrálni. Biztosra kellett mennem, hogy az első leteperés sikerül. — Nem neheztelek, — felelte Valéria és apró kortyot ivott a kávéjából, — bár szinte megfulladtam. — A rendőrmunka sok kockázattal jár, — Bertha sóhajtott bocsánatkérően, — de, azért remélem, hogy barátok vagyunk. — Hát, persze, — Valéria mondta megbocsátóan, — csak máskor azért jobb lenne, ha tiszta bugyi lenne rajtad. A komputerhez visszaülve, a két nő, az egyik tapasztalt és számító, a másik fiatal és naiv, hat válaszüzenetet talált. A szövegek lényege teljesen azonos volt, mind azonnal meg akarta dugni a hirdetőt. Kivéve az egyiket, aki egy nagyon szép szerelmes levelet írt. Drága kis vadmacska, Teljesen átérzem rettenetes helyzetedet. Még csak elképzelni is szörnyű, hogy teljesen egyedül vagy a nagyvilágban és senki nem akarja megérteni, hogy mennyire bántanak téged a világ igaz emberei ellen elkövetett igazságtalanságok és mennyire szeretnéd a saját egyéniségedet kibontakoztatni. Túlságosan sokan akarnak korlátokat emelni tevékenységeid köré. Én egy lelkiekben végtelenül gazdag és megértő személy vagyok. Én majd ki fogom elégíteni a vágyaidat és valóra fogom váltani álmaidat. Negyven éves vagyok, 185 cm magas, a hajam sötétszőke és szemüveget viselek. Te mennyi idős vagy?
13
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
Bertha elégedetten bazsalygott az orra alatt. — Ez az, egy igazi csibevadász. Küldj választ neki és írd meg, hogy csak tizennégy éves vagy. Valéria a következőket írta. Helló. Mi a neved? Az enyém Marilyn. Még csak tizennégy éves vagyok, de nemsokára betöltöm a tizenötöt. Alacsony súlyom ne bátortalanítson el. A fontosabb helyeken kellőképpen ki vagyok párnázva. Nem fogok csalódást okozni. Az illető perceken belül válaszolt. Szia, Marilyn. A nevem Dávid. Nagyon kedvelem a kicsi nőket. Te egy érett nő vagy és ne engedd, hogy bárki is másnak tartson. Van szőr a puncidon? Valéria-Marilyn kezdte élvezni a kialakulóban lévő kutya-macska incselkedést. — Ez nagyon jó szórakozás, — vallotta be Berthának, — improvizálhatok egy keveset? — Rendben, de ne engedd, hogy gyanút fogjon, hogy a rendőrségnek dolgozol. Valéria nagyon kuncogott és nekiállt gépelni. — Érdekesnek találom, hogy ilyet kérdezel. A katulámon nincs semmi szőr, legalábbis még idáig nem vettem észre, hogy lenne. Malony tizedes betéblábolt a szobába és próbálta meglesni a képernyőt. — Hord el magad, — Bertha azonnal rákiabált. Közben új üzenet érkezett Dávidtól. — Voltál már valaha férfivel? Oh, ez olyan izgató, már kezdek magamhoz nyúlni. Te is? Valéria fuldoklott a kacagástól és csintalan oldalpillantást vetett Berthára. — Mit javasolsz? Mit írjak neki. — Akármit, csak csigázd tovább az érdeklődését. Próbálj meg vele megbeszélni egy találkát. Valéria-Marylin a következőket írta: Ha jobban meggondolom, mégis van egy kis vöröses pihe a puncimon, de nem tudom mire vélni, hogy mi az. Ugyan nem szeretem az éles dolgokat, de a kedvedért leborotválom. Dávid válasza szinte azonnal érkezett. Még szűz vagy? Kérdezte. Valéria el sem pirult, ahogy visszakézből ő is válaszolt. Az vagyok, ami te akarsz, hogy legyek. David: Találkozhatnánk valahol? Kövér Bertha bólintott. — Valéria, írd meg neki, hogy találkozol vele a Smokey Joe steak house-nál. Pénteken este. A bejárati padon fogsz ülni. Valéria-Marylin ujjai vidáman táncoltak a billentyűkön. A következő pénteken este. Tudod, hogy hol van a Smokey Joe étterem? David: Milyen ruha lesz rajtad?
14
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
Marylin: Rövid kiskockás rakott szoknya, és semmi alatta. Iskolás lány módra. Dávid leköszönt: Ott leszek és várni fogok rád. — Perfekt. — Bertha mondta és leoltotta a komputert. — kezdjünk nekiállni a kelepcevetés megszervezésének és kapjuk el az alávaló pervertet. —
Roy Grabowski néha épületfa asztalos munkás volt, néha munkanélküli és negyvenöt éves korában még mindig a szüleinél lakott. Roy sok mindent megpróbált és csak egyetlen dolognál maradt meg hűségesen, állandó törzsvendég volt a Smokey Joe étterem és bár helyiségben. Számításba jöhető pénzügyi hitele nem volt, de azért vett magának egy új évjáratú Toyota Camry kocsit, uzsorakamatra, az átlag bankkamatláb kétszeresére. A vásár utáni boldogság nem tartott sokáig. Roy éppen hogy csak eldicsekedett összes barátainak, elszószátyárkodta nekik a magas havi részletet és akkor, elvesztette az állását és három hónapi nem fizetés után a kölcsönző visszavette tőle a járművet. Tragédia, nem egészen, ilyen jelentéktelen incidensek soha nem rontották el Roy vidám életkedvét és nem rontották meg optimista életfelfogását és eltökéltségét, hogy teljesen kihasználja gondmentesnek és felhőtlennek hitt létét. Történetünk idején Roy a nehéz szekrények emelgetése és cipelése közben alaposan meghúzta a jobb vállát és munka közbeni sérülésért járó állami segélypénzt szedett. Kezdetben teljes munkaképtelennek nyilvánították, amit a későbbiekben részlegesre változtattak és megengedték, hogy dolgozzon, feltéve hogy nem nehéz fizikai munkát végez a műhelyben és csak négy órát naponta. Roynak nem volt pénze komputerre. Ha lett is volna az internet használati havidíjat semmi esetre sem fizette volna. Roy édesanyja tanácsát követte. — Teljes hatvanöt éven keresztül kiválóan megvoltam komputerek nélkül. — hangoztatta a tisztes matróna. — Nekem senki se mondja, hogy vegyek egyet. Az egész egy nagy humbug, egy becsapás, hogy pénzt szedjenek ki a dolgozóktól. Éppen úgy, mint az alumíniumból készült könnyűfalborítás az ötvenes években. Nem akarok kínlódni semmiféle elektronikával. Három gomb, le-fel, hang és színkeverés, meg a nyuszi fülszerű szobaantenna éppen elég komplikált nekem. Mivel Roynak nem volt komputere, nem tudta, hogyan kellene egyet kezelni, és nem is akarta megtanulni. Viccelődni a csapossal, tollal ellátott hegyes vaspöcköt célba dobálni a füstös ivóban és minden szoknya után füttyenteni, aki a Smokey Joe kocsma közelében elsétál, ezek az egyszerű, de mégis csodálatos gyönyörök töltötték ki Roy életét. Pénteken este, ahogy igyekezett be a kocsmába, meglátott egy leányzót üldögélni a bejárat melletti fapadon. — Hogy és mint van, szépség? — Roy üdvözölte kapásból a csinos és fiatal teremtést. — Dávid? — kérdezte Valéria-Marylin és barátságos mosollyal az arcán oldalra billentette fejét és szemeiben csiklandósan izgalmas bíztatás csillogott. — Aha, — Roy morogta, — régóta vár? — Nem, csak egy perccel ezelőtt jöttem. Tudja, hogy ki vagyok? — Hogyne, galambom, — Roy önbizalma, mint egy holdrakéta lőtt fel a magasba. Teljesen biztos volt benne, hogy bármelyik nő, kor nem számított, imádott bele beszélgetésbe elegyedni. Lezser modorát és bohém kinézetét bizonyára 15
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
ellenállhatatlanul vonzónak találják. Ha mégis nem, hát megérte a próbálkozást. És az újrapróbálkozást. És az esetleges visszautasítás kockázatát. A próbálkozás jobb volt, mint a valódi dolog, a siker maga. Így nem lett kötelezve bármi kapcsolat fenntartására, ami szolgai engedelmességhez vezethetett, egy domináló és erőszakos nőszemély hatalma alatt. Roy kizárólag csak beszélgetni szándékozott, néhány szót csak, néhány kedvességet. Társadalmi pozícióját, pénztelen, munkanélküli, korosodó és kopaszodó kinézetű férfi mivoltát, és hogy nincs kocsija, és nincs hitelkártyája, tíz mondatnál tovább nem lehetett takargatni. De a nyitás, mély baritonja és vicces bemondásai a legmagasabb tökélyen álltak. Legalább is Roy így szerette magát elképzelni. — Leülhetek? — folytatta. — Kérem, — Valéria-Marylin felelte hívogató hangon, és hogy helyet csináljon kicsit odébb csúsztatta zabálnivaló fenekét. — Üljön le, ha akar. Ahogy mondtam, mindent úgy csinálok, ahogy maga rendeli. Azért vagyok itt, hogy tanuljak egy idősebb férfitől. — Tette hozzá és ideges pillantást vetett a bokrok felé, hogy védelmezői észbe vették-e a már a helyzetet és mikor lendülnek már akcióba. Egy levél sem rezdült a bokrokon. — Még soha senki nem írt nekem olyan szépen, mint maga, — ValériaMarylin folytatta, — ahogy láthatja, koromhoz képest fejlett vagyok. És maga nagyon jóképű, ha megengedi, hogy ilyet mondjak. — Tényleg, — felelte Roy csodálkozva. Vajon én valóban írtam volna ennek a leánynak? Talán egy szalvétára valamit a bárpulton? Eszmecsere, húsz kérdésre felelünk egymásnak vetélkedő, a célba dobó játék eredményeinek jegyzése, nem emlékezett, de így kellett, hogy történjen, ha a leány mondja. A leány kuncogni kezdett. — Ne légy szégyenlős, — mondta tegeződve, — ahogy ígértem elmegyek veled. Vagy nem akarod leellenőrizni a punci szőröm színét? Ez nem lehet igaz, Roy gondolta és izzadni kezdett. Ilyen lehetőség csak egyszer adatik meg az életben. — Hogyne akarnám, — morogta, — de hol? — Csacsi, a lábam között. — Úgy értem, hogy nálam vagy nálad. — Persze, hogy nálad. Én a papával lakom. — Felelte Valéria-Marylin és idegesen nézve Royra felállt és türelmetlen hangon kijelentette. — Gyerünk. —
A leány felállása volt a jel. Két civil ruhás detektív kiugrott a bokrokból és nekifutott Roynak. Először ököllel egy hatalmasat bevágtak a pofája közepébe, másodszorra tiszta erőből gyomorszájon ütötték. — A piszkos csillagát, — Roy felordított. — Tudhattam volna. Egy féltékeny bolond volt barátod, de ne félj, angyalkám. Megvédelek. Roy is akcióba lendült. Erős férfi, fagyalu erősítette bicepszekkel és a támadók vékonydongájú legényeknek látszottak. Az elsőt nekilökte a falnak, de a másik hátratekerte Roy bal karját. Roy próbálta sípcsonton rúgni az elsőt, aki meglepő gyorsasággal helyrejött kezdeti meglepetéséből és vad dühvel rontott feléje. Ezúttal csontos öklét használva halántékon ütötte Royt. Roy megingott a rettenetes ütés alatt, elszédült és nem tudta kikerülni a másik fickót. Az kirúgta Roy lábát maga alól és Roy máris a földön hevert. Az első megragadta Roy másik kezét, amelyikkel a húzódási problémák voltak és úgy megrándította, mintha ki akarná tépni forgójából.
16
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
Roy beleharapott támadójának a hüvelykébe, de a másik iszonyú csapást zúdított Roy koponyájára. Roy úgy ordított, mintha elevenen nyúznák. — Azt a mocskos anyádat, te szemétláda. Velem akarsz kikezdeni? Roy kapott egy második, majd egy harmadik ütést is a koponyájára. Kezdte elveszíteni erejét. A küzdelem tárgya, a leány, néhány lépés távolságból csendes közömbösséggel figyelte az eseményeket, mintha neki mindegy lenne, hogy ki nyer. A két támadó férfi puszta öklüket használva és egyetlen szó nélkül megállás nélkül csépelték Royt és beteg és jobb kezét kirángatva a helyéből kegyetlen erővel vonszolták fekete, jelzésnélküli kocsijuk felé. Roy magából kikelten ordított. — A büdös rohadt életbe, valaki, segítsetek. —
Brian O’Shea, a Smokey Joe csárda csaposa hatalmas termetű férfi volt. Szeplős pofájú Írországbeli óriás, teljes skálájú kelta DNA a sejtjeiben, könnyedén verte a skálán a százkilencven centi magasságot és a mérlegen ütötte a százötven kilót. Munka közben fehér buggyos ujjú inget és piros mellényt hordott és hátul az övében egy piszkos törlőruha lógott állandó jelleggel. Brian békés természetű embernek látszott és soha nem kereste a bajt. Szavait szűkre mérte és ritkán mondott bántót vagy rosszat, de jót vagy dicséretet soha. Az ivó törzsvendégei végtelenül tisztelték. Kellő figyelemmel hallgatta bajaikat és nem engedte senkinek, hogy kirúgjon a hámból és üvegpalackokat kezdjen dobálni, vagy felborogassa a székeket és trágárságokat ordítozzon. Brian hallotta, hogy kint valami perpatvar folyik. Abbahagyta a kezében tartott talpas pohár törölgetését, letette a nedves törlőruhát a pultra és kilépett az ajtón, hogy megnézze, hogy mi történik. Látott egy leányt és Roy is ott volt, és két idegen ütötte, ahogy bírta. Soha nem látta ezt a kettőt előzőleg, és Roy, az egy törzsvendég, mérlegelte, aki búsás borravalókat ad, ha pénz van a zsebében. A három dulakodó a nemrégiben beültetett virágágyás felé tartott, és a rendzavarás, ha engedi, hogy tovább fejlődjön, csúnya csetepatéba torkolhat, és bokrok és más állójószág rombolásához vezethet. Brian nem tétovázott. Balkezével megragadta az egyik idegen grabancát és ledobta a folyópart töltésén. Ujjait a másik nyaka köré fonta és a kocsma fala ellen szorította. — Itt nem verekszünk. — figyelmeztette nyugodt hangon. — Mi bajotok van egymással? Béküljetek ki, rázzatok kezet és takarodjatok innen. A fel ellen nyomott idegen hörögve kapkodott a levegőért. Mint csuka a szárazon tátogatta a száját, valamit akart mondani, de egy hang sem jött ki a torkán. Görcsbeszorult ujjaival próbálta lefejteni Brian kezét a torkáról, de sikertelenül, és megállás nélkül egyre csak tovább fuldoklott. Szemei kigúvadtak, színe kék és zöldre vált, nyelve tehetetlenül lógott kifele a száján és a homlokán kidagadt erek repedtek széjjel. A másik, amelyik lebucskázott a folyópart szikláin visszamászott, és a fejét előretartva, mint egy megvadult bika nekirohant Briannak. Koponyájának teteje, éppen a szíve felett teljes erővel belecsapódott Brian mellcsontjába. Brian szíve megállt és most ő kezdett rángatózva kapkodni a levegőért. Ráadásul a szemétláda huligán nem hagyta helyrejönni. Csontos jobb öklét használva vészesen csattogó horogütéseket zúdított Brian halántékára és pofacsontjára. Brian lerázta őket, mint medve a kutyákat és nekiveselkedett, hogy végezzen a két latorral, akik már kezdtek az idegeire menni. 17
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
A második támadó, egyik kezében dühödten markolászva egy tüzelésre kész pisztolyt lengetett és a másikkal egy címeralakú jelvényt tartott előre és teli torokból ordított. — Hagyd abba, rendőrség. — Mi? — Brian rázta a fejét hitetlenkedve. — Miket beszélsz? — Rendőrség, ereszd el a partneremet, mert lelőlek. — Kérlek, ha így áll a dolog, az más. — Brian morogta méltatlankodva és eleresztette az alakot. A kiszabadult rendőr nekirohant Roynak, aki fájdalomgörcsökben fetrengett a földön és rákattintotta a bilincset. Minden további magyarázat vagy szöveg nélkül behúzott neki még egy párat, belerúgott a bordáiba és munkaképtelenségi segélyen lévő karjánál fogva továbbrángatta és betuszkolta a jelzés nélküli rendőr kocsiba. Roy bőgött, mint egy sebzett vadállat. — Mit csináltam? Azt mondják meg. — Szexezni akartál egy kiskorúval. Nem engedted, hogy letartóztassunk. Nekimentél a rendőröknek. — Nem tudtam, hogy maguk rendőrök, — Roy tovább ordított, — Semmi igazolványt nem mutattak és maguk támadtak meg engem. A rendőrök nem vitatkoztak és nem magyarázkodtak. Roy csak azt hallotta, ahogy az egyik elhadarja az őrizetes letartóztatásakor kötelezően felolvasandó Miranda jogokat. — Maga őrizetben van és jogában áll nem válaszolni kérdéseinkre ügyvédi képviselet nélkül. Brian helyrejött a kapott ütések okozta megingásból és segíteni próbált. — Ugyan már, gyerekek. Roy állandó törzsvendég nálunk. Kezeskedek érte. Roy soha át nem hágna semmiféle törvényt. — Roy? — A csúnyán megtépázott álruhás erkölcsrendészeti detektív kérdezte és sóbálvánnyá meredt. — Ki az a Roy? — Ő. — Ennek itt a neve Dávid. — Roynak hívnak, — bőgött Roy, — semmiféle Dávidot nem ismerek. — Pofa be. Dávid a komputer álneved, — ordította a másik rendőr. — Ezt a nevet használod, hogy a komputeren keresztül megronts fiatalkorúakat. — Nincs komputerem, — Roy rázta a fejét. — Mi az én nevem? — Valéria-Marylin agyában rettenetes gyanú kezdett derengeni és közbevágott. — Fogalmam sincs, — Roy morgott. — Kis bogár? Nem? Eresszetek el. A két rendőrnek is gyanús kezdett lenni a dolog. Kétkedő arccal egymásra néztek és az egyik a kocsiban lévő URH rádión felhívta a kapitányságot. — Valami nem stimmel. Azt hiszem valaki mást kaptunk el. — Idióták, — a válasz hangosan és világosan jött a drótnélküli hullámokon, majd egy rémségesen kicifrázott szörnyű káromkodás következett. — A büdös rohadt életbe, eresszétek szabadon. A második álruhás rendőr kinyitotta a kocsi ajtaját és hajánál fogva megragadta Royt. — Kifelé. Beleavatkoztál egy nagyon fontos rendőrségi műveletbe. Most nem viszünk be az őrszobára. De majd a bíróságon felelni fogsz, azért amiket csináltál. Tudod te, hogy felelőtlen viselkedéseddel mekkora kárt okoztál az adófizetőknek? Roy négy kézlábra támaszkodva esett ki a kocsiból, és ahogy odább mászott méltatlankodó hangon tiltakozott. — Be foglak perelni benneteket rendőrségi brutalitásért. Csak kedves akartam lenni a leányzóhoz. Azt hittem, hogy ismerem.
18
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
Az egyik rendőr Roy elé lépett és kidüllesztett mellkasát mellkasa ellen nyomta. — Ha még egy szót mersz szólni bevisszük a koszos irhádat a sittre és ellátjuk a bajodat. — Ebből elég, — a másik partnere és Roy közé lépett. Hagyj neki békét és tűnjünk el innen. —
A következő két hét folyamán a kocsmában Roy számtalan alkalommal és fűnek fának elmondta a történteket. Bátyja ügyvédet szerzett, egy kétes hírnevű zugfiskálist, és az indokolatlan testi bántalmazásért három millió dolláros keresetet adtak be a Darieni rendőrség ellen. Mind a hárman, a testvérbáty, a zugügyvéd és Roy komoly reményeket táplált, hogy nyernek, és komoly összeg üti a markukat. Roy ismét új kocsi vásárlásról beszélt, és állította, hogy többet nem fog dolgozni, állandó és teljes munkaképtelenséget fog kapni, mivel annyira megrendezték már előtte is félig lebénult karját. A rendőrség verziója szerint, Roy az elejétől kezdve tudta, hogy álruhás rendőrökkel van dolga, mert jelvényeiket már az akció előtt kitették övükre és a szabályoknak megfelelően előre értesítették a kocsma tulajdonosát. Ha a bíró a rendőröknek, szigorúan összetartó egyenruhás tanúik falanxszerű sorának hisz, Roy semmit sem fog kapni a polgári perben. De, ha a bíró érvényteleníti a Roy ellen felhozott vádakat, az ügyvéd szavai szerint, Roy zöldhullámú útjelzést kap a gazdagsághoz vezető sugárúton. —
A kerületi főügyész kihallgatta Smokey Joe-t, a bár tulajdonosát. — Kapott maga hivatalos értesítést a várható rendőrségi akcióról? — Nem, — felelte a napfényes Kalábriából származó Joe nehézkes angolságával. — Senki nem telefonálni nekem rendőrőrsről. — Nem mondták meg magának, hogy csapdát állítunk? — Itt mi nem sütni csukahalat. — Joe magyarázta nyugodtan. — Már megmondani telefonon. Mi itt szolgálunk mindenféle tengeri halat, polipot, tintahalat, kalamárit és cannolicchi-t. Nem tudni, hogy főzni meg azt a csapdacsukát. Nem találni olyat a mi étlapunkon. —
Időközben alakult a többiek dolga is. Valériát kitették a rendőrségről és jelenleg másik állást keres, a két álruhás detektív pedig meghatározatlan időre szóló irodai beosztást kapott. Dávid, ha ez az igazi neve, az egész kalamajkát megfigyelte az utca túloldaláról. Most már sokkal óvatosabb, de javíthatatlan pedofil bácsi lévén nem tud megváltozni és reméljük, hogy előbb utóbb elkapják.
19
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
A Tiszteletes A tiszteletes, bár doktorátusa volt elméleti pszichológiából, nem született nagy gondolkodónak. Mélyenszántó gondolatokra nem volt szüksége a vezetése alatt álló kicsiny gyülekezetben. Elég volt, ha szavai kellő orgánummal harsogtak, és hosszú mondatokat egyetlen hiba nélkül elő tudott citálni, és csodálatra méltó szónoki hangja minden áldott keresztény lelket álomba tudott ringatni. — De mi lenne akkor, ha Zwigler Márton tiszteletes úr, a fiatal kálvinista pap Connecticutból, mivel elege lett gyülekezetének romlott erkölcseiből, ami ellen, mint tüzes vérű fiatalembernek kifogása nem volt, elmondaná őszinte véleményét saját, keresetlen szavaival kifejezve. — Gyülekezetem mélyen tisztelt tagjai, a ti erkölcstelen moralitásotokkal, az Úr szemében ti mind szégyentelen paráználkodók vagytok. Ebben az egész három állam által képezett metropoliszban nincs még egy olyan kongregáció, mely túltenne buja, élvhajhászó életviteleteken. De az úrnak legyen hála, a tiszteletes továbbra is üres retorikáját dörgedelmezi a szószékből. Templomának falai között visszhangozva, minden egyes egymást követő vasárnapon ott mondja, amit a régi, pókháló beszőtte könyvekből tanult, de fenséges szavai semmi hatással nincsenek a padokban ülő tiszteletreméltó polgárokra. A nagyra becsült öregek, a tisztes üzlettulajdonosok, a mélyen respektált városi autóbuszvezetők és a becsületes iskolai pedellusoknak halk horkolása, ismételni és kihangsúlyozni látszatja semmitmondó mondanivalóját. Mialatt beszél, a fiatal lányok magukba fojtják kacagásukat és kézzel írott cédulákat adnak kézről kézre, és ott az a bizonyos asszony, egy öreg ügyvéd fiatal felesége, akinek az erkölcseiért a tiszteletes annyira aggódik, és aki egyetlen könnyet sem ejtene meghatottságában, pedig egész tüdejének kapacitását beleadva, egyenesen neki dörgedelmezik. Még csak a szemeit sem emelné fel, hogy reá nézzen. Az istentisztelet végeztével, mint mindig most is, egy bankett ebéd kezdődik és utána ötórai tea jellegű táncos összejövetel lesz a templom alatti díszteremben. A legelső asztalnál, tizenkét személyre megterítve a pódium jobb oldalán, Zwigler Márton tiszteletes úr ott szeret ülni, szemben a kavargó sokasággal, nyájának tagjait ájtatos szemekkel figyelve, és készen állva, hogy hallgassa dicséreteiket és pletykáikat, mialatt a női munkaközösség tagjai remeknél is remekebb ételeket tesznek ki eléje. —
20
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
Ma, a hálaima elmondása után Zwigler Márton, mint mindig máskor is lejön a pódiumról és leül megszokott helyére. Készen áll, hogy elfeledkezzen gondjairól és élvezze a megérdemelt vasárnapi ebédet és pihenést, és akkor meglátja őt, igen azt az asszonyt, és az jön feléje a bejárat irányából. Drága istenem, szinte repül feléje szépséges ruhájában. Alakja formás és arca, mint egy babáé, és mint egy fiatal szűz leányról sugárzik róla a magasztos erény. Oh, de egyáltalában nem, ez a nő egy ártatlan szépségnél sokkal csábosabb és vonzóbb. Bátran mutatja, hogy ő egy igazi, tűzről pattant nő, senki gondja nem fárasztja odahaza, nem kapaszkodik apró gyermek a szoknyája szélébe, semmi mozgásképtelen beteg gondozásának felelőssége nem terheli, öt éve a felesége már annak az öregembernek, egy terméketlen vénségnek, a jóléttől buzogó vitalitás erdejében az egyetlen halott fának. A férj soha nem jön vele a templomba. Az asszony az ő asztala felé tart. Ő legelső az asszonyok között, hosszú lépteivel, karcsú derekával, rugalmas, duzzadó melleivel, szoborszerű alakja inog és himbálódzik lábainak biztos talapzatán, szoknyájának ezer ráncba szedett piros és lila virágos anyaga, erőtől és élettől buzogó ragyogása, ahogy a színes ablaküvegről reá hullik a napfény, mintha egy varázslatos tündér lenne, aki hirtelen megjelenik előtte. Nincs ehhez az asztalhoz híva, de térdeit udvariasan meghajtja és pukedlizik, már ül is le egy székre, és kérdezi. — Zwigler tiszteletes úr, leülhetek a maga asztalához? A szíve vadul dobog, teli erotikával, zabolázhatatlan vággyal, nem érdekli, hogy senki sem dicséri a ma elmondott beszédét, és senki sem idéz szavaiból. Ez a nő vele akar beszélni. Megszólal, torka száraz, inni akar, hogy könnyebben tudjon nyelni, valahogy el kell, hogy titkolja bűnös és istentelen vágyát. — Kérem, Mrs. Jankovics, foglaljon helyet, még van itt üres hely, — mondja, pedig tudja jól, hogy az emberek felháborodnak, és az ellenségeskedésnek csíráját ülteti el. A gyülekezet legkiemelkedőbb tagjai szeretnek az első asztalnál ülni és fiatal lelkipásztoruk fényében dicsekvően sütkérezni. Most ez mind nem számít, ezt az asszonyt nem érdekli a suttogás, a róla terjesztett pletyka, de a saját hírneve sem. Pénze van és rátarti. Mit érdekelné őt, a papot, ha az asszonyt nem, ez a kompromittáló szituáció? Csodálatos nap van, erős, izgató színek, a fű és a fák lombja vad bujasággal zöldell, a fehér meszelés vakít a házak oldalán, és a bádogtetőkről felé verődő sugár elveszi látását. Reámosolyog és hozzászól, gonoszul, mint ahogy azt egy szerelemre kiéhezett férfi, egy ragadózó hímállat csinálná. — Hogy van asszonyok legszebbike? — mondja elfúló hangon. —Maga minden nappal egyre szépségesebb lesz. Az asszony reákacsint. Csalogató, incselkedő, könnyed, semmi szégyen vagy félénkség nincs benne, akárcsak egy flörtölő bakfislány. — Tiszteletes úr, ha maga tényleg ilyen nagy szakérő lenne az ilyesmiben. — mondja fogait mosolyra villantva, — nem csúfolódna velem ilyen módon, hogy mennyire szépséges vagyok. — Miért ne lennék? Minden tudásom és tanulmányom a szépséggel és az élettel van kapcsolatban. — Ezt jól megtanították magának a kollégiumban. — Igen, nagyon jól, s azért bízták rám ezt a gyülekezetet.
21
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
— Nem sokat ér az egész egy feleség nélkül, és még annál is kevesebbet, ha egyedül kell aludnia. — válaszolja a fiatalasszony és a hangja tele van kihívással és merészséggel. — Na, nézzünk oda, hogy ki beszél? — Miért ne beszélnék, ha van nyelvem? — Miért akar velem beszélni? Miért lenne magának papra szüksége? Az asszony egyenesen a szemébe néz. — Kinek lenne szüksége rá, ha nem nekem? — A férje soha nem jön a templomba magával. — Hát éppen ebben rejlik a probléma. A tiszteletes megrökönyödik. Annyira, hogy már nem érdekli, hogy rábámul a nőre. Mintha egy pillanat alatt, egy eget rengető megvilágosodás, mintha mennyei villám csapott volna beléje, az igazság kibontakozik lelki szemei előtt. Megmaradt józansága szeretné, ha a nő most elmenne, mielőtt bárkinek is szembetűnik, hogy beszélgetnek. Végül, nagy sokára, megköszörüli a torkát és kérdez. — Miért nem beszél vele? — Mintha lenne, aki meghallgat. A fiatal nő, Mrs. Jankovics most pajzánul kuncog, apró kis csábos nevetésekkel és arca kigyúl, piros lesz, mint a vadrózsa, ami egy tüskés bokron terem. A tiszteletes, eszét vesztve és bódultan, csak bámul az asszonyra. Nem meri elhinni, hogy érti, amit az akar tőle. Néhány másodpercig a nő állja a tekintetét, kebleinek takaratlan vágása emelkedik és süllyed, lélegzete elmélyül, észbontóan, előre vetítően. A fiatalember az asszony szemébe néz. Az asszony szeme meg sem rebben és mereven mutatja feléje elkomolyodott arcát. A férfi mérges, tartása durva és erőszakos és vad bátorsággal ejti ki szavait. — Akkor miért ment hozzá? — kérdezi és hangja mélyebb lesz és vádoló. — Miért nem ment olyanhoz, aki képes? Tudhatta, hogy egy öreg kiszáradt karótól nem lesz magának gyümölcse. Az asszony felemeli a fejét, gőgös, büszkén, öntelten tagadón. — A pénzéért, a hírnevéért, jól menő ügyvédi irodája van Darienben, a gazdagságért és a pénzért, amit magamra költhetek. — Mit ér ez az egész magának, ha? — kezdi a pap, de nem fejezi be a mondatot. — Mit? — vág közbe a nő, — Az öreg tőkére mindig lehet új hajtást metszeni. Mintha kemény furkóval vágták volna homlokon, a fiatal férfi lehunyja a szemét. Zöld és veres karikák táncolnak rettenetes indulatának homlokzata előtt. Amikor kinyitja a szemét, neki akar rohanni a nőnek. Le akarja teperni az asztalra és le akarja tépni a ruháját. Nem tagadhatja többé, hogy tudja a nő szándékát. A férfi arca őrült, állatias, vad indulatos és ijesztő vágyat mutat és a nő ijedten visszahőköl. — Csinálhatjuk, — lihegi a férfi lélegzetéből kifúlva, — én annak is a mestere vagyok. Az asszony arca megmerevedik, és hideg visszautasítás ül ki rajta. Feláll, és megvető hangon válaszolja. — Ne siessen annyira, még nem tudom, hogy maga mennyire méltó reá. Még nem tudom a maga igazi értékét.
22
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
Elmegy egyetlen további szó nélkül és megdöbbenten, a fiatal pap meredten néz utána. Ahogy az asszony lép, testének izgató vonalaival és telt csípőjének ritmikus himbálódzásával, azokon a tűsarkú cipőkön, amit örökké, még a templomban is visel. —
A tiszteletes nem tud odafigyelni az emberekre, akik az asztalához jönnek. Mindenki el van foglalva a saját problémájával. Dicsekednek sikereikkel, valami távoli rokon beteg, az unokát felvették az egyetemre és ösztöndíjat kapott, olyan gyerekeket dicsérnek neki, akik soha nem jönnek el a templomba. Mrs. Jankovics képe, egészséges, fiatal, kihívó és kívánatos, a nő vonzó képmása nem akar elhalványodni elméjében. Végre az önkéntes konyhások felszolgálják a süteményt. Most már mehet. A félig megevett rétest otthagyja tányérján és feláll. Véletlenül, de micsoda lendülettel, széke felborul és utánakap. Erős marka szinte eltöri a szék ragasztott illesztését és a falábak kellemetlen hangon reccsennek a padló deszkáin. — Mennem kell, rengeteg munkám van, — morog egy ügyetlen bocsánatkérést és próbálja csillapítani a szemében izzó fekete düh lángját. — Tanulmányoznom kell a szentírást és elő kell készítenem beszédemet az egyházi nagytanács jövő heti nagygyűlésére. A tiszteletes keresztülmegy a köves udvaron a parókia épületében lévő lakásáig. Nagy lakás, két hálószoba összkomfort, de száz évesnél is öregebb már és el van hanyagolva. Meglátszik a gondos, női kéz hiánya. Az eklézsia szegény, a hívők kevesen vannak és zsugoriak, nem hajlandók fizetni egy házvezetőnő szolgálatiért. Ráadásul a tiszteletes egyedül lakik, egymagában. Az isten verje meg a buja vágyat, mérgelődik, ez a tiszteletlen kígyó még a saját templomomban sem hagy békét nekem. Puha tréningnadrágba és pamutingbe öltözik és lemegy az alagsorba, ahol súlyemelő padja van és hozzá vasrúd és nehéz, öntöttvas karikák. Kétszáz kilót rak fel a rúdra, hanyattfekszik a padra és kinyomja. Beleadja a dühét és csalódott mérgét, hogy játszottak vele, ingerelték és visszautasították, és egyre nyomogatja felfele a súlyok alatt görbülő acélrudat. Egyszer, kétszer, tízszer, már vadul liheg, arca vérveres és negyven centis bicepsze dagad brutális, kegyetlen, fizikai erővel. Egy órával később megáll, lezuhanyozik, felöltözik a vecsernyére és elővesz egy vastag vallástudományi könyvet, hogy olvassa. Ohióból való, három generáció óta acélgyári munkások és protestáns papok kerültek ki a családjából. A szemei mereven nézik a szent írás feketén ugráló betűit, ma semmi értelem nem tud eljutni elméjéig, csak egyedül az jár a szeme előtt, hogy hogyan nézne ki Mrs. Jankovics, ruhái nélkül, teljesen mezítelen. — Mit akar tőlem ez a züllött nő? Az orromnál fogva vezet? Ha valaha a kezeim közé kerül, megtanítom arra a veszekedett templomi etikettre. Megmutatom neki, hogy milyen is egy igazi férfi. —
Késő délután megszólal a csengője. Odamegy, kinéz és Mrs. Jankovics és férje állnak az ajtaja előtt. 23
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
Az asszony mosolyog, szinte szégyenlősen és álnok álszerénységgel lesüti a szemeit. — Zwigler tiszteletes úr, — mondja halkan és alázatosan. — Ez itt a férjem, Arthur. A tiszteletes zavart érez, kellemetlen bajt, képtelen megszabadulni bűnös gondolataitól, még soha nem látta Mr. Jankovicsot, hát még, hogy bemutatják neki a neves ügyvédet. A férfi idősnek látszik, nyolcvanas éveinek elején, magas és feje tetején a haj dús. A vastag fehér sörény méltóságot add megjelenéséhez. Régebben jól menő ügyvédi gyakorlata volt, ahogy hallotta, a nagyvállalatok peres ügyeivel foglalkozott és rengeteg pénzt csinált. Mit akarhatnak tőle? Zwigler tiszteletes bólint. — Örvendek, — kezdi, — Mrs. — és itt elharapva a szót tétováz. Az asszony ártatlan hangon szól és kisegíti, — Mary, kérem tiszteletes úr, hívjon Marynek. — Miben segíthetek? — a tiszteletes mondja. — Fáradjanak beljebb. A pár bejön és mind a hárman leülnek egy kerek kis kávézó asztal mellé a társalgóban. — Azért jöttünk, — az asszony kezdi, — a tiszteletes úr megszidott minket, engem, — itt szünetet tart és a papra emeli szemeit, — hogy soha nem hozom el a férjemet a templomba. Zwigler tiszteletes elgondolkozik. Miért beszél az asszony most ennyire mesterkélten? Kit akar félrevezetni? Nem volt eléggé szégyentelenül egyenes és szókimondó az ebédlőasztalnál? Ezzel a vén kecskével akar megfélemlíteni? A férje soha nem ad semmit az egyház perselyébe, még egy veres réz garast sem. Majd én megleckéztetem. És akkor hallja, ahogy a fiatal, kikapós és életerővel teli asszony tovább szövi beszédjét. — Arthur szörnyű dolgokon ment keresztül fiatal korában. A Nácik gázzal Auschwitzban megölték az édesanyját és Arthur maga is hat hónapot, hat hideg, téli hónapot töltött ott, meleg ruha, cipő és elégendő élelem nélkül. De fiatal volt és erős, keményen tudott dolgozni és túlélte a haláltábor szörnyűségeit. Zwigler tiszteletes csendesen nyugtatja szemét az asszonyon, hova akar ez a nő kilyukadni? — Honnan tudhattam volna, — gondolja, — hogy férje Európából való. Jankovics, ez nem hallatszik zsidós névnek. Mi köze van nekem és az én egyházamnak az ő szerencsétlenségükhöz? Én Ohióból való vagyok. Megfélemlíteni próbál engem, hogy szégyelljem keresztény mivoltomat. Mintha az öreg férfi olvasná a gondolatait, megszólal. — Hadd el, Mary drágám. Nem azért jöttünk ide, hogy rémtörténeteinkkel ijesztgessük a tiszteletes urat. Én azért jöttem ide, hogy kifejezzem hálámat és köszönetemet neki és az egész gyülekezetnek, hogy te második otthonra találtál náluk itt a templomban. — Itt az idős ügyvéd fáradt, mindent látott öreg szemei lecsukódnak egy pillanatra és elcsendesedik. Hosszú élet, Isten ajándékozta éles ész, vallási megkötöttségektől szabadult gondolkodás, nem érződik hangjában, hogy örökös gyűlöletet hordozna lelkében. Elvégre keresztény nőt vett el feleségül. — Amikor anyámat és engem széjjelválasztottak elvesztettem a hitemet, — Arthur folytatja. — Soha nem felejtem el. Piros pettyes ruhát viselt, és rettenetesen meg volt ijedve, nagyon aggódott, hogy mi lesz velem, a mama kedvencével, a legkisebbel a családban. — Hangja elcsuklik a fájdalomtól. Minden erőfeszítése ellenére, hogy érzéketlennek érződjön, könnyek gyűlnek a szemébe. — Görcsösen markoló kezeit kitépték az enyémből és puskatussal verték, hogy álljon be egy
24
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
csoportba, amit egy perccel később elmasíroztattak, egyenesen a gázkamrák felé. Soha többé nem láttam. A tiszteletes széke szélén kuporog, kényelmetlenül érzi magát. Nem tud semmit sem mondani, hogy félbeszakítsa az öregember fájdalmas lamentálását. Végig kell hallgatnia, amit az akar mondani. — Amikor megtudtam, hogy anyámat megölték elátkoztam az istent. Megfogadtam, hogy többé se zsinagógába, se templomba, de semmiféle egyházba be nem teszem a lábam. Gyűlöltem őt, ha igazából létezett volna nem engedte volna, hogy egy ilyen asszonnyal, mint az én anyám volt ezt tegyék. Azzal, aki feláldozta az életét értem, akinek a mindene voltam, és az egyetlen volt, akit szerettem az életben. Húsz éves voltam, amikor ebbe az országba jöttem. Napközben dolgoztam, este iskolába jártam és ügyvédi diplomát szereztem. A nők és a házasság nem érdekelt. Munka, a betűk és a számok, elkapni a csalókat, ügyfeleim igazát bebizonyítani, ez jelentette nekem a lét értelmét. Nem nősülhettem meg. Nem akartam egy másik asszonyt az életemben, soha, anyám könnyes arca és fájdalmas tekintete több volt, mint amit el tudtam viselni. Amíg nem jöttem össze Maryvel, alkonyodó napjaim drága szerelmével. Szünetet tart és megsimogatja felesége kezét. — Maguk jók voltak hozzá. — folytatja. — Tudom, hogy ez nem sok, de szeretnék ezer dollár összegű adományt adni egyházuknak, hogy vezekeljek a gyűlöletért, amit a lelkemben hordozok. — Igazi keresztény gesztus, — a tiszteletes automatikusan rábólint, de abban a pillanatban, hogy kimondja, már szégyelli is a kifejezést, amit használt, de befejezi a mondatot. — A templomunk és gyülekezetünk nevében elfogadom az ajándékot és köszönetünket fejezzük ki érte. Arthur előveszi a csekket és odaadja Zwigler Márton tiszteletesnek, — Tudom ez a pénz jó helyre fog kerülni, — mondja, majd feleségéhez fordul. — Mary, drágaságom. A tiszteletes úr nagyon elfoglalt ember. Már éppen elegendő sokáig foglaltuk le az idejét. Mennünk kellene. — Menjen, — Mary feleli és lehajtja a fejét, hogy szemeik ne találkozzanak. — Nekem még lenne egy pár szavam a tiszteletes úrhoz. — Akkor mondjad, bátran, jelenlétem ne tartson vissza, — feleli az idős férj kissé bosszankodva felesége váratlan makacskodásán. — Vagy valami titokról van szó, amiről nekem nem szabad tudnom? — Éppen arról, titokról, — az asszony felemeli tekintetét és titokzatosan mosolyog, — és tisztára bolond lennék, ha a maga orrára kötném. Arthur feláll, kezet ráz a tiszteletessel és lassan, térdei, lába, minden ízülete rettenetesen fájhat, és boldog lehet, ha még egy nap elmúlik valami rettenetes betegség nélkül, nehezen vonszolva a lábait kimegy az ajtón. Az ajtót beteszi maga mögött és hallani, ahogy nehéz cipőjében nehézkesen caplat előre az udvar durva macskakövein. A fiatal nő felnéz. Zavartnak látszik, arcán az izgalom piros rózsái égnek és szemeiben lobog a tűz. — A nemjóját, — a tiszteletes, mintha az örök kárhozat lángjai vennék körbe, kényelmetlenül fészkelődik székében. — Zwigler tiszteletes úr, — a megközelíthetetlen díva kezdi mondani és mintha most az egyszer nem lenne biztos magában, és zavarában a selyemkendő széleit kezdi babrálni, ami betakarja szépségesen ívelő patyolatfehér nyakát. — Mit? — kérdezi a férfi, de a saját hangját sem hallja, semmi nem ér el értelméig. — Láttam. Gondolkoztam róla.
25
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
— Miről. — A maga értékéről. Zwigler tiszteletes elveszti erejét. Álla leesik és a belsejében égő tűz megfagy. Ez az orcátlanság, a félre nem érthető pajzán célzás, az erkölcsök felháborító sutba dobása, és mély, rekedtes hangon válaszol. — Ezért jött? Tehát az én fajtám elég jó, hogy a nevet továbbvigye, hogy beörökölje a vagyont, és védelmezője és társa legyen magának, ha már a férje nincs mellette. Fenyegetően felemeli összeszorított öklét és szeme gátlástalan vad indulattal mered a nőre. A nő arcából lefut a vér. Elsápad. A szépséges asszony visszaretten az állatias bikaembertől. Generációk óta Amerikában, egyetemi végzettség, a fiatal férfi még mindig egy zabolázhatatlan vad európai paraszt. Szereti ezt a felingerelt dúvadat, aki izgatóan ijeszti rémítő erejével. Megnyugszik, arca most békét, megbocsátást és feloldozást sugároz. Félrehajtja fejét, melyet aranyló hajának dús koronája vesz körül és kihívó szemekkel kacéran nézi a férfit és a vágynak lángoló rózsái borítják selymes arcbőre bársonyát. Hirtelen elveszi tekintetét és mozdul, hogy felálljon. — Ha nem akarja, — mondja és most komoly arccal néz a férfi szemébe, — hát, akkor, akkor vegye semminek, amit mondtam. A fiatal erős férfi agyában meglobban az észtvesztő férfiindulat. Székét nagy robajjal fellökve felugrik és sietve bezárja lakásának ajtaját. Többet egyetlen szóra sem tud emlékezni a tízparancsolatból. Hogy más feleségét ne kívánd, és ne kövess el házasságtörést, hol lenne az abba beleírva?
26
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
A Titkárnő Cégünk szépen növekedett, és társam, Jason és én elhatároztuk, hogy egy teljes állású alkalmazottat veszünk fel a titkárnői és adminisztrációs teendők elvégzésére. Átmeneti irodavezetőnk és teljes állású főmérnökünk, Rick hirdetést tett fel a Stamford Advocate napilap vasárnapi számában és vártuk a válaszokat. Egy héten belül kaptunk egy halom életrajzot, legtöbbje amatőr, némelyike szentimentális, mások tele voltak gépelési és nyelvtani hibákkal. Döbbent felkiáltások, hasfalrengető röhögések és felháborodott mérgelődések között átnéztük a leveleket és néhányat kiválasztottunk telefoninterjúra. Akiket leginkább kedveltünk, azok túl sok fizetést kértek, másoknak szörnyű telefonhangja volt vagy túlságosan bele látszottak gabalyodva személyes problémáikba, hogy elegendő figyelmet tudjanak szentelni irodai kötelezettségeiknek. Hárman rákerültek a jobbak listájára, de a végső választásban, partnerem, Jason és én sehogyan sem tudtunk megegyezni. Két hét eltelte után, már szinte feladtunk minden reményt, Jason nagy lelkes pofával bejött az irodámba. — Fred, — kezdte, — megvan a tökéletes titkárnőjelölt. Hátradőltem puha bőrből készült irodai forgószékemben és kíváncsi pillantással meredtem társamra. — Ki? — A neve Diána, templomi gyülekezetemnek egyik tagja. Nagyon korrekt fiatal nő. És erősen szüksége van, hogy munkát találjon magának. — Ami alatt értendő? — kérdeztem. — Hogy olcsón megkaphatjuk. — Jason fejezte be vidáman mondatomat. — Gyakorlat? — Majd belejön. Ügyes és értelmes lánynak látszik. Feltelefonáltuk Dianát és behívtuk személyes interjúra. Rick kapásból ellenszenvesnek találta, de véleménye nem sokat nyomott a latba, mert én a másodpercben, ahogy bejött az ajtón megkedveltem a fiatal teremtést. Húszas éveinek közepe fele, csinos kis Írországbeli arc, mosolyra örökké kész kislányos fizimiska, Diána a lehető legkevésbé szofisztikált egyénnek látszott a sok futószalagon tömegprodukált irodás nők között. Kevéssé szofisztikált az irodai zsargonban főként ostobát jelent, de Diána egyszerű becsületessége és mesterkéletlen modora kellemes alternatíva volt a többiekéhez képest és gondoltam, hogy remekül be fog válni és könnyű lesz vele dolgozni. Megmutattuk neki, hogy hogyan csinálja a számlázást, hogyan vezesse be a bevételeket és a kiadásokat és Diána azonnal felfogta a folyamat lényegét és állította, hogy tisztában van komputerhasználathoz szükséges alapvető szoftvere programokkal. Jason beajánlottja, Diána megfelelt nekem és megajánlottunk neki egy mellékjuttatások nélküli minimális fizetést. Minden ellenvetés nélkül elfogadta a szerény ajánlatot és másnap már be is állt munkába.
27
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
Vallásos ember lévén, Jason gondolta, hogy tettével ő már elvégezte kötelező jótékonykodását. Levezekelte bűneinek egy részét, amit nem tudtam elképzelni, hogy valaha is el tudott követni, és a későbbiekben, miután nagyon el volt foglalva üzlet utáni szaladgálásaival, Jason kerülte, de inkább teljesen elhanyagolta a foglalkozást Dianával. Tervezőmérnöki kisvállalatunk produkciós részének irányítása az én feladatom volt, és nekem kellett foglalkoztatni és szemmel tartani új titkárnőnket. A bejárati ajtóból kiinduló folyosó első fordulójánál berendezett titkárnői íróasztalától, ami egyúttal recepciós állomás és irodavezetői székként is funkcionált, Diánának hosszú utat kellett megtennie, hogy eljusson irodánk belső részében felállított mini konyhánkig. Főnöki szobámból, ahol időmet leginkább a telefonon üzleti ügyeket beszélgetve töltöttem tökéletes kilátásom nyílott, hogy megfigyeljem Diánát a konyhába oda és vissza az íróasztalához járni. Az első nap hosszú, cigányos stílusú rakott szoknyát viselt. A tarka textília lezseren hullott alá derekáról, ahogy csípejét ritmikusan riszálva lépkedett, és fenekének gumilabdaszerűen ugráló partjai ingerlően domborodtak át a vékony anyagon. Legnagyobb gyönyörömre azt is megfigyelhettem, hogy széles medencecsontjának és terjedelmes popsijának domború ívét két felségesen gömbölyű és tömött kebel egészíti ki. Nem tudom, hogy hogyan, de a nőknek hátul is létezik szeme. Nemcsak, hogy előre mindent látnak, de a hátuk mögött végbemenő dolgok sem kerülik el figyelmüket. Diána is észrevehette, hogy szépséges fenekének rugalmas mozdulatait szemeimnek sóvárgó figyelmével követem, mert visszafelé jöttében soha nem mulasztotta el, hogy meg ne kockáztasson egy édes kis mosolyt. Zöldes szemeiben ilyenkor előbukkant a huncutság csirája, amit én a szám sarkából felé vetett mosollyal és engedélyt adó fejbólintással viszonoztam. Kevéssel később meg kellett mutatnom Diánának az irodaszekrényt ahol levelezéseinket és klienseink való dolgaink aktatömegét tartottuk. Bementünk a raktárszobába, megálltam közvetlenül a háta mögött, beszívtam parfümének illatát és szőke haja puha selyme izgatón csiklandozta arcomat. Mily kellemetes, gondoltam, és ahogy nyúltam, hogy kiemeljek egy aktacsomót mintának és elmagyarázzam neki irattári szisztémánkat, a kezem véletlenül hozzáért csuklóján a mezítelen bőrhöz. Diána égett a vágytól, hogy tanuljon és megfeleljen a követelményeknek. Nem vette el a kezét és ügyetlenül megbillenve, ahogy igazított pozitúráján, fenekét hozzányomta combom belső falához. Boldog házasságban élek, két gyerekünk van, egy fiú és egy leány Darien város középiskolájában diákok. Feleségem magas és vonzókülsejű, és jó pénzt csinál, mint ismert, helybeli ingatlanközvetítő. Ismerem és betartom az összes munkahelyi szexuális zaklatás elleni törvényeket, és fel kellett tételeznem, hogy az incidensnek semmi köze nem volt egy közöttünk kialakuló szimpátiához, kémiai felépítésen alapuló affinitáshoz vagy szexuális vonzalomhoz. Nem engedhettem meg, hogy eme veszélyes irányvonalak mentén érzelmek alakuljanak ki közöttünk. Ez teljesen hibás és kifejezetten aljas lett volna tőlem. De hiába és nem tagadhattam, éppen ilyen érzéseket kezdtem táplálni Diána iránt. Hetek múltak el. Hősi erőfeszítéssel türtőztettem magam és azon kívül, hogy néha könnyedén csevegtünk semleges témákról, mialatt kávét töltöttem magamnak az
28
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
irodai konyhában, vagy a napi postát néztük át közösen, becsülettel távol tartottam magamat fiatal titkárnőnktől. Ne tételezze fel rólam senki, hogy bármilyen formában bátorítottam őt, de Diána kezdett bejárni a szobámba. Leült a vendégszékemben és nem volt szívem hozzá, hogy faragatlan módon semmibe vegyem jelenlétét, vagy éppenséggel kiküldjem és Diána mesélni kezdett jelenlegi fiúbarátairól és a közelmúltban esett randevúiról. Nagy megkönnyebbülésemre megtudtam, hogy Diánának állandó partnere van, egy Jim nevű fiatal, szociális ügyekkel foglalkozó városi alkalmazott a Bronxból. Motors hajója volt a fiatalembernek, amit egy Rye nevű város melletti kikötőben, a Long Island Sound beltengeren tartott, és joggal, bár kissé elszontyolodva tételezhettem fel, hogy Diána nagyon bele lehet esve ebbe a legénybe. —
Három hónappal később egy hétfő reggelen Diána ismét bejött a szobámba és a könnyek csurogtak a szeméből. — Na, — gondoltam, — itt komoly baj lehet. — Mi a baj? — kérdeztem és letettem a telefont, elhalasztva a tervezett beszélgetést, hogy érdeklődjem feleségemnél napi ügyeinek állásáról. — Jim és közöttem mindennek vége, — zokogta Diána. — Mi történt, beszélj? — kérdeztem aggódva, és reflexszerűen, az ő szemszögéből ítélve meg a történteket, borzasztóan megsajnáltam. — Kimentünk a hajóval és berúgtam. — Na, és, — mondtam, — ebben még nem látok semmi rémségeset. — De igen, rémséges volt, — felelte és törölgetni kezdte szemeit az elázott csipke zsebkendővel, amit vékony kis öklében szorongatott. — South Bostoni ír családból származom és beörököltem azt az elátkozott iszákossági hajlamot. — Mértéletesen mindent lehet csinálni, — próbáltam kibúvót keresni anélkül, hogy pálcát törnék társaságbeli iszogatása felett. — Jim boldog kell, hogy legyen, ha az alkohol jókedvet csinál neked. — Jókedvet? — felelte Diána és rám emelte könnyben úszó szemeit. — Rettenetesen elviselhetetlen leszek, ha beiszom. Lelki szemeim elé idéztem a hajnalokig tartó szex csatákat, amiket feleségemmel, Kathyvel vívtunk, miután társaságban a sárga földig leittuk magunkat. Milyen izgatóan elveszítette minden gátlását és erkölcsi előítéleteit és mindenféle bizarr, parázna és deviáns aktusra hajlandó volt, amit józanul végtelen undorral utasított volna vissza. Láttam feleségem izzadtan tüzelő mezítelen testét és lázas erőfeszítéseit, hogy kielégítse legkülönlegesebb, minden józanságot tagadó kívánságaimat is. Milyen csodálatos is volt, emlékeztem vissza, fiatalnak lenni. Diána hangja riasztott fel ábrándozásomból. — Borzasztóan sajnálom, hogy így magára ömlesztem problémáimat, Mr. Caldwell, — Diána mondta és nagyokat szipogott fitos kis orrából, — de csak most jöttem be és Jason nincs itt. Meg tudná nekem mutatni, hogy hol találhatom meg a karbantartási utasításokat, amit le kell neki gépelnem? — Gyere velem, megmutatom, hogy hol van, — feleltem fenntartva korábbi tegeződésünket, és felálltam és, ahogy kiléptünk az irodámból előre engedtem Dianát. — Úgy emlékszem, hogy a raktárszobában hagyta. Minden bizonnyal az elkészült munkák fiókos fémkabinetjében lesz. 29
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
Mialatt kísértem Diánát irodánk belső szobái felé minden józan érvelésemet elveszítettem, melyet idáig vele kapcsolatban felépítettem magamban. Magam elé idéztem a fiúbarátot, Jim-et. Micsoda egy ostoba fajankó? Berúg és kikezd a nővel. Mit csinálnék én, ha ez a lány, a mi titkárnőnk, most, éppen itten ittas lenne. Kathy, a feleségem magas és nagycsontú asszony és nincs elegendő párnás hús a csontvázán. Itt ez egy kis töltött galamb, és a kövérség tökéletesen van elosztva rajta. Szerettem volna megragadni a pikszisénél fogva és kényszeríteni, hogy üljön rá az arcomra. Éhesen szemléltem kiálló dombos fenekét ringani a ruha alatt és a buja vágy teljesen elvette az eszemet. Megbotlottam, remegni kezdtem és éreztem, hogy valami észbontóan kellemes erekció jön rám és tettre ösztökél. Három rajzolónk és fiatal beosztott mérnökünk, messze az iroda másik részében elmélyülten tanulmányozták komputerjeik képernyőjét. Nem volt egy lélek sem, aki láthatta vagy hallhatta volna, hogy esetleg mi fog végbe menni itt hátul. A raktárszobában engedtem, hogy előttem álljon. Szívizmom a pszichikai nyomás alatt vészesen ugrálni kezdett, mint bárkié, aki végzetesen hibás lépés előtt áll. Közelebb léptem és ágaskodó péniszem hegye hozzáért fenekének rugalmas húsához. Nem reagált. Talán nem érezte. Lehet, hogy túl szégyenlős volt, hogy szóvá tegye a főnök és beosztott közötti viszony normáit áthágó aljas tettemet. Lehet, hogy annyira kedvelt, hogy nem akart megszégyeníteni tettem tudatosításával. Mintha bepréselt szorultságában helyet szeretett volna magának csinálni, megtekerte fenekét és popsi partjait odanyomta ágyékom tájára. Előrehajoltam, beszívtam őrjítő illatát és görcsbe szorult ujjaimat rátapasztottam a melleire. Az alacsony pult széle ellen, ahol postaautomata bélyegzőnk és szkenner masinánk nyugodott, bal kezével tartva feszítette magát és jobbjával hátranyúlt és a dereka közepéig libbentette fel a szoknyáját. Meleg fuvallat csapott meg, nemi szervének édesen savanykás illata orromba emelkedett és megcsiklandozta szaglási idegvégződéseimet. Jobb lábammal gyengéden belöktem az ajtót és hallottam, ahogy a zár halkan bekattant. Tudtam, szerencsére, partnerem, Jason, Diána és rajtam kívül senkinek sincs kulcsa a raktárszobához. Diána keze övem kapcsolója körül matatott. Segítettem neki kikapcsolni és nadrágom egy pillanat alatt halk engedelmeskedéssel lecsúszott a bokámig. A nyakáig húztam fel bő szoknyáját és meglepetésemben elfojtott hangon kiáltottam fel. — Diána, nincs rajtad bugyogó. — Ahogy bejöttem az irodába levettem, — nyögte kéjes hangon, — ott van íróasztalom alsó fiókjának a fenekén. — De miért? — Nem tudtam nem észrevenni szemedben a kielégíthetetlen szerelmi vágyat. Az első perctől kezdve, ahogy megláttál láttam, hogy akarsz, — mondta és fenekének partjait ügyes mozdulattal széjjelhúzta. Gyakorlott péniszem azonnal megtalálta lyukának bejáratát, de feleségemmel eltelt hosszú évek rutin közösüléseinek tapasztalatából kiindulva, ijedten jutott az eszembe, valami olajos kenőkrémet kellene, hogy használjunk. Micsoda felesleges aggódás. Diána tág és sikamlósan csúszós vaginája, mint egy jól olajozott szex automata fogadott magába. A feleségem punciját soha nem éreztem ennyire síkosnak, hogy valaha is ennyire cuppanós szívással fogta volna körbe péniszem. Mélyen beléhatoltam Diánába és ő ritmikusan, mintha egy izgató szerelmi harmóniát követne fel és alá emelte és forgatta fenekét. Benyúltam a blúzába és a
30
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
markom megtelt kebleinek pneumatikus rugalmasságával. Vágytam és reszkettem, mintha a mennyei paradicsomot találtam volna meg nála itt a földön. Mozgatta magát és nyöszörgött, péniszem széles háta erősen dörzsölhette csiklójának sikamlós pöckét. Elnyújtott ki-be lökésekkel és húzásokkal dolgoztam és éreztem, hogy tetőzésem fejvesztetten közelít. Szorított, puncija szinte megmarkolta kőkemény rudamat. Amit idáig csak legendának, pornómagazin mesének hittem, hogy egy nő tud szorítani hüvelyével, most valóságnak bizonyult. És Diána csinálta és vaginájának a szája elkapta a laza bőrt vesszőmön és lehúzta egészen a tövéig. Piszton mozdulatunk legbelsőbb pocizójánál belelőttem az adagomat. Megvonaglott, mint egy elektromos angolna és esküszöm, spermámat egyenesen felszívta a méhébe. Mit érdekelt. Amit most átéreztem kevés férfi kapja meg valaha is az életben. Hátrafordult, és mint két szerelmes csókoltuk egymást. A dráma parázna része véget ért és jött az igaz érzéseken alapuló folytatás. Diána nyilván akarta, hogy nő és férfi közötti, igazi szerelmi viszony alakuljon ki közöttünk. De én, talán inkább csak mutatni azt, hogy respektálom az arcához közel hajolva szerelmes hangon suttogtam neki. — Jobb lenne, ha mennénk, mielőtt valaki rajtakap. — Igazad van, főnök, — felelte csúfondáros hangon, — a te kívánságod itt parancs. Kezdeti egyesülésünket követően több alkalommal is szeretkeztünk, kényelmesebb, biztonságosabb és jobban elrejtett helyeken. Motelokban, a kocsimban egyszer a YMCA jakuzzi medencéjében, de egyik aktus sem volt olyan csodálatos, mint az első. Szerencsénkre Kathy semmire sem gyanakodott. —
Hat hónapon keresztül követtük el parázna házasságtöréseinket és élveztük a vele járó gyönyöröket. Diánát addigra már tutira vettem, Kathyt egy gyanúnélküli agyalágyultnak, amikor Diána, egy esős hétfő reggelen bánatos és aggódó arckifejezéssel bejött az irodámba. — Terhes vagyok, — kezdte és keményen a szemembe nézett. — Már két hetet késett a vérzésem. — Biztos vagy benne? — kérdeztem és arcizmaim idegesen kezdtek rángatózni. — Igen, — felelte és láttam, hogy könnyek áradata tolul a szemébe. — Miért kételkedsz bennem? Megcsináltam az állapotossági próbát. — És? — Kijött a lila sáv. — Hogyan, mi után? — próbáltam az időt húzni. Diána dühbe jön. — Miután rávizeltem a próba papírra, ha pontosan szeretnéd tudni a dolgot. — Lehetetlen, — hebegtem és a féltékenység jéghideg ökle markolta meg a mellemet. — Itt valami tévedés van. — Nincs semmi tévedés, — felelte ellenségesen. — Megtartod a gyereket? — kérdeztem és közömbös arcot vágva próbáltam palástolni a bennem gyorsan növekvő kellemetlen érzést.
31
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
— Természetesen, — nézett rám mérgesen. — És te vagy elveszel feleségül vagy fizeted a gyerektartást. — Azt hittem, hogy szeretjük egymást, — feleltem rekedt hangon. — Hogyne, — villantak meg a szemei, és mint kígyó a mérgét fröccsentette felém a szavait. — A szerelmesek pontosan ezt csinálják. Segítik egymást, ha bajba kerülnek. — Diána, — mondtam lassan, gondosan megválogatva és nyomatékkal kihangsúlyozva szavaimat. — Amit akarok mondani. — és itt elharaptam a szót. Utolsó tétovázásként mielőtt engedek, mielőtt áldozatul esek zsarolásának és megengedem neki, hogy belegázoljon és lerombolja életemet. Családom felé felelősséggel tartozom, fontolgattam felháborodva. Életem lényege otthonom, két szuperkritikus természetű gyerekem és szeretetreméltó feleségem körül forog, egy feleség körül, aki nagyon aggódik jövőjükért és állandóan bejár az iskolába a tanárokkal beszélni. Azért, hogy rosszul ítéltem meg Diánát, hittem a hazugságainak, hagyjak ott mindent, amiért harminc évet dolgoztam. Jason valószínűleg ragaszkodna, hogy mondjak le és fizessem ki neki az üzlet felét. Ez túl nagy ár lenne azért, hogy gyáván meghunyászkodjak, és ne merjem szemébe vágni az igazságot. Rövid elmélkedésem után elhatároztam magam és folytattam. — Diána, én már tíz évvel ezelőtt elkötettem a spermavezetékemet. Teljességgel lehetetlen, hogy tőlem legyél terhes. Diána felugrott és teljes erővel pofonvágott. — Te aljas gazember, miért nem mondtad meg nekem ezt hamarabb?
32
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
Beatrice Nagynéném Beatrice nagynéném mostohaapámnak, Franknak volt az idősebbik nővére. Anyám, Kirsten újraférjezett, amikor tizenhat voltam és óvatosságra intett új rokonunkkal kapcsolatban. — Viola, — figyelmeztetett, — nyomós okunk volt, hogy Beatrice nénit nem hívtuk meg az esküvőnkre. Ha szándékunk ellenére mégis valaha megjelenik, egy hallót mondhatsz neki, de tartsd meg a távolságot. Szorgalmasan munkálkodtam, hogy az iskolába jó jegyeket kapjak és naponta tíz és tíz kilométereket futottam, hogy elnyerjek valami sportösztöndíjat, és semmi időm nem maradt fiúzni. Amúgy is, még a gondolat is szörnyű volt, hogy teherbe eshetek, karrieremet feladjam pelenkacserélgetésért és egy megkeseredett férjjel kínlódjak, aki engem vádol, hogy én ugrattam bele a házasságba. Nem volt könnyű a férfiakat magamtól távol tartani, karcsú testem volt, hosszú lábaim és lapos hasam, egy kis kövérség csak kerek melleimen és csípőmön akadt. Meleg és ártatlan barna szemeim voltak, csinos arcomat gazdag keretként fonta körbe vállig érő gesztenyebarna hajam és elbájoló mosolyomnak egyetlen férfi sem tudott volna ellenállni. Rettegtem a napot, amelyen szépségemet oda kellett adjam egy férfinek, aki azon kívül, hogy testemet birtokba veszi, független gondolkodásomat is majd uralni akarja. —
Két évvel később, mostohaapám fiatalabb férfitestvére, Miklós házasodott Parsipanny városban, New Jersey-ben. Az esküvő előtti napon, mi hárman felrepültünk Tampa városából, Floridából és Beatrice néni, aki Ohio államból érkezett meg ugyanoda vett fel minket a Newark-i nemzetközi repülőtéren. Beatrice nénit most láttam először életemben, és nem láttam rajta semmi okot, amiért anyámnak annyira félnie kellene tőle. Igaz, testes és mély hangú egy nő volt, göndör, világosbarna hajjal, tripla tokával és kigúvadó guruló szemekkel, de nem sokat törődött velem és én is békét hagytam neki. Beatrice vezette a bérelt kocsit, Frank mellette ült elöl, én meg anyámmal ketten a hátsó ülésen nyújtózkodtunk ki kényelmesen. — A messziről jött vendégeknek, — magyarázta Beatrice, — Miklós már foglalt szobákat egy közeli hotelben. Egyszer bejelentkezünk és utána a hotel saját éttermében megvacsorázunk. Frank mély tiszteletet érezhetett Beatrice iránt, mert őszinte respektussal fejezte ki elismerését. — Beatrice, te mindig utánanézel a dolgoknak és mindent elintézel, tudtam, hogy rád számíthatunk.
33
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
Anyám keskenyre harapta felső ajkát és gondterhelten szemlélte az Interstate országúton dübörgő forgalmat. — Beatrice, — kérdezte egy kis idő után, — és te, mikor tehetjük a tiszteletünket a te esküvődön? — Az asszonyságot nem nekem találták ki, — felelte Beatrice magabiztos bár kissé sértődött hangon. — Én el vagyok foglalva a magam dolgaival. A testgyakorló és egészségklub vezetése egész embert igényel. Ez felkeltette az érdeklődésemet és megszólaltam, — Öt perc alatt le tudok futni egy mérföldet. Beatrice hátrafordult vezetés közben és egy másodpercig alaposan végigmért. — Ez nagyszerű, — mondta és nevemre próbálva emlékezni habozott. Szerencsére Frank segítségére jött. — Viola. Az én bűbájos mostohaleányomnak Viola a neve. Elvörösödtem, és magamba fojtottam egy gyerekesnek vélt kitörést. — Micsoda egy kétszínű alak, — gondoltam. — Mostohaapám legjobban szeretné, ha nem is léteznék. Feleségül vette anyámat és most élete végéig cipelnie kell magával, mint egy liszteszsákot, mert úgy látja, hogy nekem aztán egyáltalán nem sietős férjhez menni. Kinéztem az ablakon, de azért hallottam, hogy Beatrice elismerő hangon mondja, — Viola, milyen szép név, éppen olyan szép, mint a virág. Legyél büszke arra, amid van, és ami vagy. —
A hotelnál kiderült, hogy Miklós bácsi csak két szobát foglalt le mind a négyünknek. — Anyu és én, — ragaszkodtam, — mi ketten alszunk az egyik szobában és Frank és nővére alszanak a másikban. Frank leereszkedően mosolygott, — Viola, ne kezd megint ezt a tudatalatti féltékenység komédiádat. Értsd meg, hogy Kirsten és én boldogak vagyunk egymással. Nőjön be már a fejed lágya és kezdj a magad dolgaiddal foglalkozni. Tudtam, anyu nem szerette Beatrice-t. Segítséget keresve Beatrice-re néztem és kijelentettem. — Beszéljen maga ezzel az alakkal, a maga testvére. Mondja meg neki, hogy ne viselkedjen örökké úgy, mint egy seggfej. — Viola, — anyám felemelte a hangját, — a modorod igazán tűrhetetlen. Mindenkit csak idegesítesz vele. Beatrice néni megérintette a vállamat. — Engem biztosan, hogy nem idegesítesz. Nagyon megtisztelnél, ha megengednéd, hogy a szobádban aludjak. — Rendben, — adtam be a derekamat, de hogy bizonyítsam elégedetlenségemet továbbra is durcás arcot vágtam. Vacsoránál Beatrice barátságos akart lenni hozzám és kedvesen kérdezte. — Viola, te még mindig középiskolába jársz? — Nem, a Pasco-Hernando megyei két éves felsőfokún vagyok nappali tagozatos. — Nagyszerű, — mondta Beatrice dicsérően, bár le is tehetett volna, hogy miért nem járok egyetemre, vagy legalábbis egy négy éves főiskolára. — Minek készülsz, milyen tárgyakat veszel? — Angolt, — feleltem makacskodó hangon. Beatrice elismerően bólintott, anyu és Frank egymással voltak elfoglalva. Anyu egy szelet őszibarackbefőttet vett az ajkai közé és Frank próbált harapni belőle. Teljesen megundorodtam a látványtól és Beatrice-re néztem. 34
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
— Szépirodalmi írásművészetet tanulok, — mondtam neki, — író szeretnék lenni. — Csodálatos, — Beatrice arcán őszinte elismerés látszott, — és miről írsz, ha szabad kérdeznem? Ez zavarba hozott. Az más, ha a legféltettebb titkaidat olvasod fel egy hozzád hasonlókból összeállított osztály előtt, de hogyan magyarázzam meg a legbensőbb érzéseimet egy idegennek, akit csak egy pár órával ezelőtt ismertem meg? Valahogy ki kell, hogy bújjak az egyenes válaszadás alól. — Emberekről szeretek írni, mindennapi életből ellesett pillanatképekről, — kezdtem, majd hirtelen ötlettől hajtva hozzátettem, — és boszorkányokról és rémekről. — Fantasztikus, — mondta Beatrice bátorító hangon és kezét a kezemre tette, — egy nap, hamarosan, szeretnék elolvasni valamit, amit írtál. Kezdtem megkedvelni Beatrice-t. —
Fent a szobánkba, amíg Beatrice a fürdőszobában volt gyorsan átöltöztem a pizsamámba és beugrottam az ágyba. Amikor Beatrice kijött megragadtam a paplan szélét, egészen felhúztam az államig és óvatosan lestem, hogy mit fog csinálni. Leült az asztalnál, keresztbe vetette a lábát és furcsa tekintettel nézett rám. Olyanfajta ragadózói tekintete volt, mint amikor idősebb férfiak néznek rád, amikor azt hiszik, hogy nem látod, hogy a melleidet vagy a fenekedet mustrálgatják. — Hány éves vagy, Viola? — kérdezi Beatrice. — Tizenkilenc, és maga? — Negyvenhat. Elcsendesedtünk. Volt egy érzésem, mintha titkos érdeklődéssel mérne fel magának. De ez nem egy antipatikus előérzet volt, sem nem egy ösztönös védekezés, érzelmi állapotom izgalommal teli várakozás volt, az ismeretlent felfedező kutató kíváncsisága hatalmasodott el rajtam. Vajon hova akar kilyukadni ez a Beatrice néni ezzel a nézéssel? Valami lehetett a tekintetemben, ami felbátoríthatta. — Viola, — kérdezte, — ha megengeded, hogy ilyet kérdezzek. Szexeztél már valaha életedben? Görcsösen markoltam a takarót. Valami csiklandós érzés hatalmasodott el a hasamban és hirtelen szaggatottan kezdtem lélegzeni. Mit akar ez tudni? Hogy szexeztem-e. Persze, hogy szexeztem, szóló szexet, de azt ám rengeteget. De mi köze lenne hozzá? — Nem, —feleltem barátságtalanul. — Miért? — Beatrice előrehajolt és szánakozóan mosolygott, mintha sajnálná, hogy idáig sajnálatosan elmulasztottam ezt az életbevágóan fontos dolgot. — Egy ilyen csinos lány, rengeteg lehetőséged kellett, hogy legyen már, internetes ismerkedések, iskolatársak, bárhol ahol megfordultál ajánlatokkal ostromolhattak. — Nem, — törtem ki, — nem próbáltam még meg. Nem mintha nem szeretném a szexet, de nincs időm rá. Tanulok és rengeteget atletizálok. Több kérdéssel nem zaklatott. Azt hittem, hogy kitörésemmel elbátortalanítottam és más témáról akar majd beszélni. Elengedtem a takarót, két tenyeremet ágyékom tájékára helyeztem és szégyenkező mosollyal a számom tegeződve kérdeztem. — És te, neked jut valami? 35
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
— Igen, — felelte Beatrice lassú, vontatott hangon, — most is valamennyi, de amikor a te korodban voltam nagyon is sokat csináltam. Felültem, átkulcsoltam térdeimet és rámeredtem Beatrice-re. — Hogyan történt? — kérdeztem és szinte megfulladtam az izgalomtól. Anyámmal nem lehetet szexről beszélni, a lányok az iskolában eltúlozták tapasztalataikat. Nem volt semmi hátsó szándékom, de szerettem volna tudni, hogyan kezd el valaki nemi életet élni. — Nem féltél? Milyen volt a legelső alkalom? — A zuhanyozóban kezdődött a YWCA-nél. Együtt zuhanyoztunk és valaki fogdosni kezdett. — Ugyan már, Beatrice, — kuncogtam, — férfiak és nők nem zuhanyoznak együtt. Beatrice nem válaszolt. Felállt és köpenye elől széjjelnyílt. Nem volt rajta semmi alsónemű. Rám nézett és szégyentelen hangon kérdezte. — Akarsz kefélni egyet? Nevetni kezdtem, mintha jó tréfát hallottam volna. — Hogyne, de kivel? Beatrice közelebb jött. Az ágyam szélénél megállt és nyitott köpenyének szárnyai látszatni engedték, kiálló hatalmas hasát, csupaszra borotvált punciját alatta, és vastag, rekedtes hangon kijelentette. — Bárkit meg tudok neked szerezni. Az leszek, akit csak akarsz. Joggal gondolhattam, Beatrice már tudta, hogy én tudom, hogy ő leszboszi, de még nem volt benne biztos, hogy én is az vagyok. És ha az is lennék, éppen vele akarnám először megtapasztalni hajlamaimat? Utáltam mostohaapámat és Beatrice a nővére volt. Nem nagyon hasonlítottak egymásra, szerencsére, mert bármi hasonlóság azonnal lehűtött volna. És meg volt az esély, hogy Beatrice beárul anyámnak. És akkor soha nem hallanám a végét az erkölcsi prédikációknak. Sokkal jobb lenne, ha valakivel a saját koromból csinálnám. De az is nagy kockázat lenne, az iskolában mindenki kiközösítene. A fiúk kiröhögnének, és mindenféle nevekkel titulálnának. Próbáltam hangom reszketését palástolni és megjátszani, hogy nem reszketnek a lábaim. Kellet, hogy mondjak valamit, mielőtt engedem, hogy Beatrice fogdosni kezdjen és nem lesz erőm, hogy ellenálljak. — Frank tudja, hogy te… — kérdeztem óvatosan. — Hogy én mi vagyok? — Beatrice hátralépett és az ablak alatti dívány előtt megállt. Ott ledobta köpenyét és most először vettem észre, hogy mennyire izmos és férfias a teste. Vaskos combjai legalább kétszer akkorák voltak, mint az enyém. A hátsója egész estét betöltő nagyságúnak látszott és mellei, mint két vízzel töltött luftballon lógtak alá és akkor bimbók voltak rajta, mint a hüvelykujjam. — Egy nő, tudod, aki más nőket szeret, — szinte kérleltem, hogy őszinte legyen hozzám és biztosítson, hogy én is elmondhatom neki a titkomat, amit gyerekkorom óta rejtegetek mindenki előtt. — Minden nő szereti a nőket, — felelte Beatrice. — A férfiakon nincs mit szeretni. Ezzel egyet kell, hogy érts. Nem? — Ugye nem mondod meg anyámnak, vagy a testvérednek. — Nincs mit megmondani, még nem csináltunk semmit. — Nem félsz, hogy én elmondom anyunak? — Nem, de ha el is mondanám, legfeljebb ki kellene, hogy hagyjak még egy esküvőt és az élet zajlana tovább. Frank tisztában van hajlamaimmal és biztos vagyok benn, hogy már régen elmondta Kirstennek.
36
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
Mialatt beszélgettünk kiszálltam az ágyból és megálltam előtte. — Nézz ide, — mondtam és kezdtem kigombolni a pizsamakabátomat. Beatrice nem tudta levenni szemeit apró kis melleimről. Ahogy pizsamaalsóm lehullott a földre, tekintetét lejjebb vitte és szemei szinte belefúródtak előbukkanó dússzőrzetű szeméremdombomba. — Tetszik? — kérdeztem. — Láttam szőrösebbet is. — morogta és megnyalta a száját. Ez égetés volt és kissé lehűtött. Több lelkesedést vártam tőle. — Nem tudom, — mondtam és megreszkettem, — hogy egyáltalán kellene, hogy ilyesmit csináljak. — Ülj be az ölembe, — Beatrice jobbjával térdem alá nyúlt és baljával megtámasztotta a hátamat. — Kicsit fogdossuk egymást és csókolódzunk. Majd utána gondolkozunk a következő lépésen. Felemelt, leült egy fotelbe és ölébe vett. Szájon csókolt és tapogatni kezdte a fenekemet. Éreztem, hogy ujjai belecsúsznak a lukamba. Elöntött a melegség és hüvelyem tiszta lucsok lett. Nem tudtam többet nemet mondani. — Várj, — mondta Beatrice, — ne siessünk. Van egy kis meglepetésem számodra. Lenyúlt a bőröndjéhez, kivett belőle valami rózsaszínűt, ami egy fekete hevederhez volt erősítve és odasúgta nekem. — Ezt felveszem és leszek én a te férfilovagod. Leszálltam az öléből és néztem, ahogy belelépett a hevederbe és meghúzta a dereka körül. Elöl egy hatalmas dorong bukkant elő és a mennyezet fele ágaskodott. — Ez mi? — kérdeztem. — Felkötős dildó vagy műfasz, ahogy a mocskos szájú köznép nevezi. De én bűvös arany kulcsocskának hívom, mert férfivé varázsol engemet, aki mindig is szerettem volna lenni. — Utálom a férfiakat, — kissé kijózanodva könyörögni kezdtem Beatrice-nek, — és különben is, még szűz vagyok. — Ne tedd magad nevetségessé, — mondta Beatrice és teljes erővel rácsapott fenekem rugalmas húsára. — Csináld, amit parancsolok. Beatrice leült a díványra és a dildó, mint egy indulásra kész rakéta merevedett fel a levegőbe. — Nem, — sikítottam, — nem akarom megérinteni ezt a szörnyűséget. — Le fogod dudlizni, — Beatrice kiáltotta, és fejemet megragadva rányomott mesterséges férfiasságára. — És amikor eleget csináltad, hátulról be fogom tenni neked. Gondoltam, hogy leharapom a péniszét, de eszembe jutott, hogy gumiból van és nem fog semmit sem érezni. A szám megtelt, alig tudtam lélegezni és a dildónak iszonyú gumi és szilikon íze volt. Közbe Beatrice kéjesen nyögött és nagyokat csapott meztelen fenekemre. A csillagát, gondoltam, csak nem fogok szerelembe esni egy vénséges és ronda leszboszival. Kiszabadítottam a fejemet, ajakaimról csorgott a nyál és a szavakat köpködve kifele bejelentettem. — Add ide. Én akarlak megdugni téged. — Nem, — Beatrice ordított, — Én vagyok a férfi, én teszem be neked. Ereszkedj a térdedre és tartsd ki a hátsódat, te ribanc. Négykézlábra állított. Szépséges fenekem centikkel emelkedett szénaboglya nagyságú hasa előtt. A fotelben hátradőlt és csípőmnél fogva egyszerűen beemelt az ölébe. A gumidildót szentélyem bejárata előtt éreztem nyomakodni.
37
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
— Nem így, — sikítottam. Beatrice megemelte ágyékát. Megragadta fenekemen a kövérséget és nagyot taszított, de nedves kezei lecsúsztak és felugrottam. Ahogy voltam, anyaszült meztelenen, egyenesen nekiugrottam a szobaajtónak. Szinte kitéptem a keretéből és kiszaladtam a folyosóra. — Gyere vissza, — Beatrice kiáltotta utánam, — mielőtt lefognak parázna exhibicionizmusért. Végigrohantam a folyosó első szakaszán. A fordulónál a beépített ruhásszekrény ajtaja nem volt bezárva. Kiragadtam egy frottírtörülközőt és futtomban magam köré tekertem. A dohányzók részére fenntartott hotelrészben elértem Frank és anyám szobáját és öklömmel megvertem az ajtót. — Mama, — kezdtem kérlelőn, — eresz be. Anyám kiordított. — Most ne zavarj minket, Viola. Menj vissza a szobádba. — Anyu, — üvöltöttem, — azonnal eresz be, mert különben rátok töröm az ajtót. — Mi folyik itten? — az ajtó kivágódott és ott állt Frank alsógatyában. Meztelen felsőteste egy undorító szőrös szörnyetegre emlékeztetett. — El az utamból, — kiáltottam és félrelöktem. — Majd valami más alkalommal paráználkodj anyámmal. Most öltözz fel és látogasd meg a nővéredet. Mond meg neki, hogy nem vagyok leszboszi, de ha az is lennék, nem egy olyan ocsmány vén döggel próbálkoznék, mint ő. Aludj te vele. Én itt alszom anyámmal egy szobában.
38
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
Borban az Igazság Sokan hazugnak tartanak. Főleg ha első személyben írok le egy történetet, akkor mondják: — Lehetetlenség. Még akkor is, ha többszörös tudathasadása van. Még annak is sok ez a rengeteg üresfejű mese, amiket kitalál. Ezennel be fogom bizonyítani, hogy nincs igazuk. Bevettem egy jó adag igazság szérumot, egy gallonos üveg olcsó rizling formájában és elmondom nekik az igazságot, és semmi mást csakis az igazságot. —
Nehezen tudtam megszabadulni szüzességemtől. Természetesen egy férfi esetében ez egy nevetséges fogalom, politikai szempontokból indítatott, amit még akkor sem, felvilágosultabb és más eszmék iránt fogékonyabb, fiatalabb éveimben sem tudtam megérteni. De ne köntörfalazzak, ki vele, amit akarok mondani, nem tudtam egy olyan leányt keríteni, aki hajlandó lett volna szexezni velem. Már megint miket beszélek? A modern korban a szexuális akt mivolta szélessávú skálán mérhető. Manapság már az ölelkezés és a tapizás is szexnek számít. A csókolódzás és egy leány melleinek a megérintése is szex. Hol van a választóvonal? Nők, ismerősök és barátok feleségei naponta megölelnek és szájon csókolnak. Nem csoda, hogy meg vagyok zavarodva. De a vita körülhatárolása végett, tegyük félre mind azokat a létra alacsonyabb fokán álló felszínes érintkezéseket és beszéljünk csak arról, hogy hogyan, a legelső alkalommal és orvosilag beszélve, ténylegesen betetettem péniszemet egy leány hüvelyébe. Hosszú időbe tellett, hogy végre elérjem ezt a fenséges magaslatot. De a saját magam erejéből kapaszkodtam fel rá, nem vásároltam meg pénzért egy prostituáltat, vagy nem nősültem korán, mint ahogy a legtöbb fiatalember teszi. Az egész ügy a Roseland Dancing City tánchelyiségben kezdődött, ahol egy szombat este belefutottam Joe Bártfaiba, régi gimnazista osztálytársamba. Lányokat felszedni mentem oda, de a túlnyomó többség, akikkel szerettem volna táncolni, nem voltak hajlandók és a többit meg nyilvánvaló okokból én nem akartam felkérni. Joe sem táncolt. A zenekart nézegette elmélyülten, akik Dixieland stílusú muzsikát játszottak. Én pedig, a lábaim szinte maguktól mozogtak az ütemre, ah, mennyire hiányzott nekem, hogy egy leánnyal a karjaimban tudjak a parkettán körben forogni. Joe szánakozó szimpátiával nézett rám. — Larry, neked ugye nincs barátnőd. Vagy van? — Nincs.
39
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
— Nekem volt egy, — Joe felelte és ábrándosra változott arccal tovább bámulta a zenekart. — És úgy megkeféltem, hogy a szeme kigúvadt. — Tényleg? — feleltem legmélyebb elismeréssel átitatott hangon. — Most hol van az a leány? Mi lett vele? — Még mindig jó barátok vagyunk, de többet nem szeretkezünk. — Miért? — Komplikált történet. — Joe felelte és flegmatikusam elgondolkozva vastag bajuszát kezdte csavargatni. — Jegyességre lépett egy másik fickóval, aki, hogy ne vigyék el Vietnámba, önként jelentkezett a légierőhöz és most négy éven keresztül Alaszkában kell, hogy üldögéljen egy radarállomáson. Ez az elméleti nőszemély nem keltette fel érdeklődésemet. Egy magas kékszemű leányt nézegettem, az én igazi esetemet, ahogy csinos fejét rázva nemet mondott egy jóképű legénynek és eszembe jutott a közelgő hosszú és unalmasan egyedüli földalattizás hazáig. — Akarsz menni? — Joe a kijárati ajtó felé intett fejével és titokzatos hangon folytatta. — Utazzunk együtt és mindent elmondok neked Liliről. —
Éjfél utánra járt már és csak néhányan voltak a földalattin. A koszos metró kocsi hosszú padján csak ketten üldögéltünk és bő lére eresztve mondókáját Joe egyre indiszkrétebben locsogott barátnőjéről. — Lili nagyon félt, hogy nehogy terhes legyen és nagyon megkönnyebbültünk, amikor végre megjött a periódusa. Két hétig agyonidegeskedtük magunkat, de a végén Lili boldogan kacagva újságolta az örömhírt. — Szerencsések voltunk. Nem jön a baba. Kilenc hónap múlva nem születik semmiféle kicsi Joe. Fáradt voltam, nem nagyon figyeltem oda dicsekvéseire. Joe váratlanul és lelkes lendülettel fordult felém. — Akarod, hogy összehozzalak vele? Álmos hangon feleltem, — Miért? Mi jó jönne ki belőle? — Ugyan már, Larry. Majd megfogja a farkadat. Az tetszene neked, vagy nem? Valami zsibbasztó érzés árasztott el, egy noszogatás, hogy feladjam a lányokról kialakított idealista felfogásomat. Nem volt elég élettapasztalatom, hogy felmérjem döntésem következményeit és belegyezően bólintottam. — Gondolom, hogy igen. Ha akarod, bemutathatod. —
Két nappal később elmentünk Lilihez. Öt testvére között Lili volt a legidősebb és egy két hálószobás lakásban laktak a Jackson Heights nevű városrészben. Lili keskenyarcú vékonyka leányzónak látszott és tömött, bronzbarna haja leért a válláig. Szenzuális duzzadt szája sarkában, ahogy azonnal észrevettem, valahol a kokettálás és a félszeg tartózkodás között ingadozva egy ravasz és ferde mosoly rejtezkedett. Kezet nyújtott nekem, engedte, hogy másodpercekre az enyémben tartsam és bevezetett minket a hálószobájába. Jókora helyiség volt, a felét egy baby grand zongora foglalta el, amit egy egyszemélyes ágy és vele szemben a fal mellett állva egy elegáns, faragott ruhásszekrény egészített ki. 40
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
Lili és én leültünk az ágy szélére és Joe állva maradt. — Mennem kell, — jelentette be és egy pillanaton belül eltűnt. Életem folyamán, ha nem számítom bele a ligeti padokat és a telefonfülkék magányát most először maradtam kettesben egy leánnyal szobájának rejtekén. De valahogy mégis, Lili társaságában, bár még nem tudhattam, hogy mi vár reám, azonnal könnyednek és magabiztosnak éreztem magam. — Ismerlek már régebbről, — kezdte Lili és az érdeklődés csintalan szikrája villant meg szemében. — Együtt jártunk franciaórára az első középiskolai évben, nem emlékszel rám? Ahogy mondta eszembe jutott. Valóban, ott ült az előttem lévő sorban. Ronda egy kis varas béka volt és buta, aki kimaradt az első év után. Én most már egyetemre járok, és rövid időn belül mérnök lesz belőlem és mégis úgy tekintettem itten ezt a kis nőt, az én védett és értelmiségi szülők által kialakított, de mégis éretlen felfogásomban, mint egy magasabb rendű, gazdag élettapasztalattal rendelkező felnőttet. — Igen, ahogy mondod. Valóban egy tanteremben üldögéltünk hét évvel ezelőtt. Megfogta a kezemet, felállt és odahúzott a zongorához. Leült a padra és én merészen helyet foglaltam mellette. Ujjait végigfutatta a billentyűkön, játszott egy-két lágy d-moll akkordot és elkezdte énekelni a Hulló Falevél nóta örökszép dallamát. Tiszta és kellemes hangja volt és a pillanat édesbús hangulata, és a szerelemről daloló lágy melódia semmivé olvasztotta józan ítélőképességemet. Az ötödik ütem után szájon csókoltam. Hátrahajtotta a fejét, nyelvét mélyen bedugta a számba és visszaadta a csókot. Lényünk egyesülésének elmúló pillanatára az ereimben csordogáló vér mézzé változott és a teljes elolvadás csiklandós érzése vett hatalmába. Szerettem volna tovább csókolni, de elhúzódott, mintha semmi földrengető esemény nem történt volna közöttünk. Tovább játszotta a darabot, utána még egy pár hasonlót és a végén bejelentette. — Ebből elég. Mit mondtál, hogy mivel foglalkozol? — Egyetemista vagyok. Két évem van még hátra a diplomázásig. — Én dolgozom, — sóhajtott. — Idáig már három munkahelyem is volt, de jelenleg nincs állásom. Tíz perc telt el. Közvetlen Lili szoknyája mellett üldögéltem az ágyon, amikor Lili édesanyja minden kopogtatás nélkül benyitott a szobába. Arcán mélyen szántó bizalmatlanság és jól indokolt gyanú ült és acélszürke karvalyszemei élesen fúródtak csacsi szamár kinézetű arcomba. — Ki ez a fiú, Lili? — Kérdezte barátságtalanul. Arcomra öntelt magabiztosság ült ki és rátartin feleltem. — Larry vagyok, Joe barátja. Lili mamája nem vett figyelembe. — Akarom, hogy menjen el innen, — mondta Lilire nézve. — Túl sok fiút hozol ide hozzánk az engedélyem nélkül. Méltóságomban vérig sértve éreztem magamat, én, az egyik legjobb egyetem jeles hallgatója, felálltam és Lili követett a bejárati ajtóig. — Sose törődj a mamával, — mondta és megcsókolta az arcomat. — Majd én megmagyarázom neki, hogy ki vagy és oda és vissza lesz a gyönyörtől. Holnap délután ismét gyere el hozzánk.
41
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
Nem felejthettem el a dalt, amit játszott, és csókja örökké be lett égetve pszichémbe, és éreztem, hogy szerelembe estem különleges, delikáton nőies egyéniségével. Édesanyja és közöttem kialakult kezdeti nehézség gyorsan elsimult és a következő néhány hét tartamára a mama és én jó barátok lettünk. Esti iskolába járt és én szívesen magyaráztam el neki a matematika és a fizika titkait. Viszonzásul a leckék után a mama magunkra hagyott, Lilivel kettesben. —
Késő tavaszba fordult az idő és meleg napok jártak. A kellemes időre való tekintettel Lili rövid szoknyácskát viselt és könnyű blúzt hozzá. Az egyik ilyen forró délutánon, lustán hanyattfeküdt ágyában és behunyta szemeit. Csókot nyomtam a szájára és a pillanat mámorától ösztökélte rettenetes merészséggel, mivel gondoltam, hogy pontosan ezt várja el tőlem, kezemet rátettem puncija párnásan emelkedő dombjára. Combjait elernyesztette, kissé széjjelengedte és életemben először megérintettem a lába között rejlő kincset és megtapasztalhattam a föld legmagasztosabb gyönyörét. Megvonaglott és markom szorítását erősebbre fogtam. Öt másodpercnél semmi esetre sem több, Lili felugrott és felháborodottan felkiáltott. — Te sem vagy más, mint a többi. Te is csak egyetlen dolgot akarsz, de én nem vagyok az a lány, aki ezt megadja neked. A sárga földig lealázva éreztem magam szégyenemben, hogy ennyire aljas vágyaim voltak, de szexuális hormonjaim áradatával mégsem tudtam mit kezdeni és zavartan morogtam az orrom alatt. — Sajnálom, de azt hittem… — Ne higgy semmit, — kiáltotta mérgesen. — és parancsolj a kezeidnek. Lili előtt már egyszer megérintettem egy másik leányt is. Az eset egy ligeti padon történt és a leányzó olyan bátran küszködött szándékaim ellen, hogy szőrös szeméremdombjának tetejét éppen hogy csak meg tudtam érinteni ujjaim hegyével. Ahogy próbáltam más útón elérni célomat, és be akartam csúsztatni egy ujjacskámat alsóneműjének oldalán, annyira szűk bugyit viselt és a szegés olyan erős volt a szélén, hogy még a kisujjam hegye sem tudott átjutni megerősített védelmi vonalán. Most, miután a kezemben, tenyeremnek bizsergető melegében tartottam a teljes koronázási ékszert, Lili punciját, egy olyan mennyei élményt tapasztaltam, amelynek életem végéig örökös rabja lettem. Szegény barátaim, akik egész nap maszturbáltok, és amikor megnősültök és a nászéjszakán a valódi dolog fekszik előttetek, át kell, hogy éljétek életetek legnagyobb csalódását, ami házasságotok sikertelenségének alapjait fekteti le. Mindenre el voltam szánva, hogy elkerüljem ezt a végzetet. Csendesen hallgattam Lili szövegét és eszembe jutott Joe, hogy mennyire áradozott a felséges szexről, ami vele csinált. Lili tovább magyarázta álláspontját. — Biztos vagyok benne, hogy szeretkezni akarsz. A fiúk ragaszkodnak ahhoz, hogy kapjanak valamit, mielőtt az oltárhoz vezetik a nőt. Előbb vagy utóbb te is kapsz egy nőt, aki neked az első lesz. De nem én. Szeretlek és imádlak, de számomra a házasságon kívüli szex teljességgel lehetetlen. — Ha szeretsz, — érveltem félénken, — miért ne? — A havibajom nagyon rendetlenül jön. Soha nem tudhatom, hogy mikor lehetek terhes és melyik napokon kerülhetem el a teherbe esést.
42
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
Természetesen, amikor mi fiatalok voltunk a hatvanas évek elején nem volt fogamzásgátló pirula. Vehettél kakaókrémet vagy bogyót, de ezek a gezemicék nem nyújtottak megbízható védelmet és a gumik, amiket megpróbáltam nagyon kicsinek bizonyultak, és ahogy fel akartam húzni őket széjjelszakadtak. De mindennek ellenére, nem törődve a következményekkel, eldöntöttem, hogy Lili csak megjátssza a nehezen puskacsővégre kaphatót, és tovább udvaroltam neki és tovább frekventáltam otthonukat és bizonygattam neki, hogy mennyire szeretem a testét és a lelkét. —
Hat hónap telt el így. Lili és én játszadoztunk egymással, a szex minden formáját gyakoroltuk, kivéve a tényleges dugást. Lili letagadta, hogy valaha is közösült Joe-val. Joe-t felelősségre vontam hazugságáért és ő hangosan hahotázva kioktatott. — Kinek hiszel inkább, egy lánynak vagy a barátodnak? Hát persze, hogy megdugtam, pontosan itt, a saját ágyamban. Addigra én már fülig szerelmes voltam Lilibe és a lehetőség, hogy szerelmem nem volt szűz, a lelkemet tépte szét ezernyi darabba. Többet nem beszéltem Joe-hoz és halálos ellenségek lettünk. További két éven keresztül Lilivel határtalan mennyiségben csináltuk az előjátékot és időnként gátlás nélküli módon franciáztunk. Egy héten négyszer-ötször kiverte a farkamat és szegény édesanyám el nem tudta képzelni, hogy miért hasad szállakra az alsónadrágom a kukacom felöli baloldalon. Természetesen nem vette számításba Lili vérveres, hosszú körmeit. Az évekig tartó kézimunkázás után, elkerülhetetlenül arra voltam kárhoztatva, hogy amikor a nászéjszakámon végre ott állok a vagina bejáratánál és be kell, hogy tegyem és be kell, hogy hatoljak a hüvelybe, szörnyű módon sikertelen leszek és szégyenben maradok. Meg kellett tanulnom végre, hogy hogyan keféljek meg egy nőt, amiben Lili egyáltalán nem volt hajlandó a tanító mesternőm lenni. —
A második nőm, Anni nem sminkelte magát és körmeit sem festette veresre, de szédítő sebességgel tudott gépelni és gyorsírással jegyezte le a fontos leveleket, amit idős mérnökök diktáltak neki. Még húsz esztendős sem volt, amikor először láttam, ahogy egy paksaméta papírt cipelt egyik helyről a másikra az irodában, ahol apám dolgozott. — Milyen jó lenne, — gondoltam akkor, —ha egy ilyen ártatlan kinézetű édes kis teremtés az enyém lenne. — Abban az időben, Lili és én egy haragost játszó perióduson mentünk keresztül, ami azon a félreértésen alapult, hogy egy jóképű fiatalembert találtam a szobájában. Ennek okáért már három hete távol maradtunk egymástól. — Eljött az ideje, hogy cseréljek, — gondoltam és kedves hangon érdeklődtem Anninál. — Az öregem említette, hogy le szeretnél jönni az egyetemi atlétikai pályára és szeretnél ott tornázni és futni. Szívesen leviszlek, ha akarod. Anni bólintott és elvörösödött, mint valami sárgarépa a rajzfilmekben, amikor a baknyúl bókokat mond neki.
43
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
— Vehetem ezt igennek? — kérdeztem barátságosan mosolyogva, mintha átmeneti beszédképtelensége számomra teljesen elfogadható lenne. Nagyot nyelt erre és halk hangon igent morgott. — Tehát akkor holnap, — vigyorogtam rá bíztatóan. — Holnap délután munka után nekem éppen tökéletesen megfelelne. —
Másnap késő délután kint a pályán kicsit bumliztunk, lassan futottunk egy pár kört és megálltunk, hogy gimnasztikával nyújtsuk ki izmainkat. Anni fekete színű kötött pamuttrikót és hozzá hasonló nadrágocskát viselt. Előrehajolt, kiegyenesedett és egy percen belül ügyesen letette fenekét a fűbe. Hátradőlt, csípőjét a magasba emelte és lábacskáival, mintha egy felfordított kerékpárt hajtana biciklizni kezdett. A lábai között egy duzzadt szilvát vettem észre, egy hasadt formájú zabálnivaló brióst, ami egyidejűleg egy kövér jojó korongra is emlékeztetett. Popsi partjai pedig, mint két zsákba dugott felfújt futball labda, úgy mozgolódtak, mintha egy szellemkéz paskolgatná őket. — Szüneteltessük azt a csalfa és idegbeteg Lilit, — gondoltam, és én is kezdtem lefele hajladozni némileg tornaképen, de főleg azért, hogy közelebbről gyönyörködhessek Anni lábai közül elém táruló látványban. Később, ahogy a földalatti megállója fele sétáltunk, randevút kértem tőle. Szemérmesen szégyenlős arcot vágott, szemeit elfordította és az orra alatt valami ilyesmit rebegett. — Mit fog szólni apukád, ha megtudja? — Semmi köze hozzá, — feleltem hiú gőggel, amivel huszonkét éves önállóságomat szándékoztam bizonyítani. —
Hasonlóan Lilihez Anninak is öt testvére volt, kivéve Anni a legfiatalabb volt a testvérei között és Lili pedig a legidősebb. Anni testvérei már otthagyták a családi fészket, némelyik családot alapított mások a börtönben ültek. Anninak szintén saját szoba állt a rendelkezésére, ami bár kisebb volt, mint Lilié, mégis lényegesen barátságosabbnak érződött. Az édesanya, egy gépek mellett megsüketült nyugdíjas textilgyári munkás, aki erős akcentussal beszélte az angolt, az édesapa, egy megrögzött alkoholista állami segélyen, nem avatkoztak bele, hogy leányuk mit csinál szobájának bezárt ajtaja mögött. Főleg annak okáért, hogy legfiatalabb leányuk volt az egyetlen, aki állásban volt és pénzt keresett. Állítom, hogy nem voltam türelmetlen és nem sürgettem új nőismerősömet. Randevúztunk és első osztályú éttermekbe vittem Annit, zenekarral, táncparkettával és lassú tangót jártunk vagy falrengető rock and rollt. —
Semmi kétség nem állt hozzá, mértem fel a helyzetet, Anni szerelembe esett velem. Az első három hónap gyorsan eltelt és egy vasárnap délután, miközben a földalatti megállója fele ballagtunk és búcsúzkodtunk Anni tudtára hoztam.
44
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
— Anni, én férfi vagyok és kívánalmaim vannak. Megértem, hogy nem akarsz szexezni és, hogy szüzességedet meg szeretnéd őrizni, de akkor ne neheztelj, ha én más nőknél keresek nemi kielégülést. Tisztára csak fizikai kapcsolatról lenne szó és szeretném, hogy világosan lásd és teljesen megértsd, hogy ezzel a tisztára csak elméletben létező személlyel a kapcsolatom kizárólag szex és minden érzés nélküli. Anni csak mosolygott, mintha nem tudná felfogni csalfa cselvetésem aljas szándékát. Következő randevúnkon odabújt hozzám. — Larry, gondolkoztam problémádról. — suttogta. Meglepett. Szándékomban nem állt, hogy egy örömlánynak fizessek vagy kapcsolatba lépjek egy romlott erkölcsű lotyóval. Mindössze Annit szeretem volna egy kissé a helyes irányba noszogatni, tiszteletbe egyáltalán nem véve szüzességét, hogy vegye át Lili szerepét, aki, és ebben már akkor teljesen biztos lehettem, gyakran közösült más férfiakkal, és velem csak a folyton ismétlődő előjátékig volt hajlandó elmenni. Megsimogattam Anni arcát és gyengéd csókot leheltem a szájára. — Sose aggódj miatta, nem olyan fontos az a fizikai kapcsolat. Én mindenféleképpen szeretlek. —
Beszélgetésünket követően Anni határozottan másképpen kezdett viselkedni. Gyakran nem viselt alsóneműt, hanyattfeküdt a díványon és hagyta, hogy akárhol hozzáérjek, és bármiféle szexuális cselekedetet kezdeményezzek. Először kinyaltam a punciját. Soha nem hittem volna, hogy egy nő ennyire tudna élvezni egy ilyen alávaló és visszataszító dolgot, de úgy vettem észre, hogy neki nagyon tetszik a dolog. Arca belepirult az izgató gyönyörbe és ártatlan kíváncsisággal érdeklődött. — Mit csináltál? Hol tanultál ilyesmit? Anni soha nem vett a szájára csúnya szavakat, nyalás, franciázás, nyelvezés, szopás és lerágás, egyszerűen nem voltak kifejezései ezekre a fogalmakra. Soha nem nevezte nevén, amit csináltam vele. Nekem volt némi tapasztalatom a dolgokról, amit a madarak és a bogarak csinálnak egymással, és hogy megelőzzük esetleges teherbeesését érdeklődni akartam nála, hogy mikor végződött legutolsó periódusa. Na, most rajtam volt a sor, hogy szégyenlősen köntörfalazzak. — Ah, igen, nem is tudom, hogyan mondjam. Mikor voltál utoljára? — beszéltem mellé és erősen hebegtem. Ujjai hegyével végigcirógatta arcomat. — Még soha, — felelte. Alaposan félreértettük egymást és ezzel megakadt a beszélgetés. Anni azt hitte, hogy én szexuális kalandjairól és tapasztalatairól tudakolódom. A következő hétvégére több önbizalmat gyűjtöttem össze és magabiztosabban cselekedtem. Ruháit egyenként lehántottam róla, és amikor anyaszült mezítelen volt péniszem hegyét ágyéka közepéhez nyomtam. Kéjesen megvonaglott, megtekerte altestét, szorított és én egy-kettő ellőttem a töltetemet. Az első felvonás beteljesült, függöny le és vége. —
45
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
A következő három hónapon keresztül az első felvonást számos alkalommal újrajátszottuk. A rengeteg kézzel végzett kielégülés következtében, egyedül vagy Lili ügyes és gyakorlott markával, a valódi dolog, egy igazi forró és nedves punci annyira felizgatott, hogy a korai ejakuláció meredek hegyét képtelenek voltunk megmászni. Anni soha nem gúnyolt ki és soha nem tette tapasztalatlanságomat nevetség tárgyává. Anni csak magába szívta és élvezte, amit ő szerelmemnek és odaadásomnak gondolt. Sok-sok alkalom után, már nem tudtam az alkalmakat számon tartani, egy késő éjszakába nyúló estén, egy romantikus francia film megtekintése után, ismét szeretkeztünk. Mint mindig, most is ellőttem magamat ante-porta, Hannibál a kapuk előtt módra, de annyira fel voltam izgulva és annyira acélkemény voltam, hogy nem hagytam abba a nyomogatást. A világ minden lehetséges kenése, az övé és az enyém rendelkezésünkre állt, és minden ellenállás nélkül hatoltam belé egyre tovább. Nem éreztem, hogy mikor és hogyan szakítottam át szűzhártyáját, de egyszer csak minden ellenállás nélkül tudtam ki és befele csúszni. Veres vérfolt buggyant elő hüvelyének bejáratánál és gyengéd, bocsánatkérő hangon szóltam hozzá. — Bocsáss meg, sajnálom, hogy asszonnyá tettelek. — Én nem sajnálom, — felelte Anni, — és te se sajnáld. Kapcsolatunk többi része, legyen az jó vagy viharos egy másik történet lapjaira tartozik. A lényeg és a tanulság viszont, ami ebből a fabulából levonható, hogy elkövetkezendő kapcsolataim és házasságaim sikere ezzel a tapasztalattal végérvényesen biztosítva lett.
46
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
Cassandra Feleségem, Alyssa középtermetű, csinos kis barna nő. Tavaly tavasszal bejelentette, hogy meg akarja látogatni idősebbik nővérét, Beersheba városában, Izraelben. A nővér, Eszter és férje, Ascher, már húsz év óta próbálják rávenni, hogy látogassa meg őket és töltsön velük egy hónapot a sivatagi városban lévő családi otthonukban. — Izrael a legszentebb szent föld az egész világon. — Ascher bizonygatta minden alkalommal. — Három alapvető vallás ősi gyökerei vezethetők vissza erre a bibliai területre. — Hogyan álltok a terroristákkal és az öngyilkos bombarobbantókkal? — ellenkeztem. — Ne félj, mi féltőnél is féltőbben fogjuk vigyázni Alyssát, — Ascher ígérte. — Nálunk biztonságban lesz. El kellett, hogy engedjem feleségemet. Alyssa összepakolt egy bőröndre valót és csinos arcocskája bájos mosolyra derült. — William, — mondta megnyugtatóan, — ne aggódj semmi miatt. Három hónap múlva itthon leszek. Ne csinálj semmi olyat, amit én meg nem tennék, és ha mégis csinálsz, akkor kereszteld az én nevemre. — Mindig imádtam a tréfás természetedet, — feleltem és megcsókoltam pirosra rúzsozott ajkait, — Én soha meg nem tennék… — Na, hagyjuk, — mondta Alyssa és jobbjával megmarkolta az ágyékom táján duzzadó csomagot. — Tudom pontosan, hogy ki vagy. Ha ékszereimből hiányozni fog, vagy észreveszem, hogy ruhásszekrényemben valaki turkált, megkeresem a szukát, összeszabdalom az arcát és téged meg orvosilag kikasztráltatlak. Máskülönben, ezeket a feltételeket magad előtt tartva, azt teszel, amit akarsz. — Hálásan köszönöm a bizalmat, — mondtam és forró szeretettel átöleltem nejemet és útjára eresztettem a Kennedy repülőtéren, az El Al légitársaság biztonsági ellenőrző kapujánál. — Légy jó, William, — pillantott vissza utoljára és kézicsomagját rátette a futószalagra és bátran megindult, hogy átkerüljön az ellenőrzési röntgengép átvilágító kapuján. — Hiányolni foglak, — kiáltottam utána. —
Két nap múlva, azon az alapon, hogyha odahaza nincs mit enni, akkor az ember elmegy a henteshez, ahol a finom husikat árulják, én is elmentem a 82nd utcában lévő katolikus templom alagsori dísztermében tartott ebéd és délutáni tánc összejövetelre. — Az étel náluk ízletes és kiadós, miért főznék én egymagamnak odahaza? — gondoltam és vettem magamnak egy üveg bort és leültem az első üres székre. — Mi lenne, ha táncolnék? — forgattam szememet körbe és ábrándoztam, — csak egy partnert kellene, hogy találjak. — Ahogy így, a biztonság kedviért 47
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
asztalomtól távolabbra szemlélgetem a fiatal nőket, nem vettem észre, hogy mikor ült le velem szembe, de egyszerre csak ott volt. Nem szólt semmit és maga elé nézve elmélázva kavargatta aranyló tyúkhúslevesét. Arcán az ártatlan szerénység nyilvánvaló komolysága ült és szomorkásan dudorászta az éneket, amit a pódiumon ülő zenekar játszott. — Hivatásos énekesnőnek tetszik lenni? — kérdeztem tolakodásnélküli modorban, de elismeréstől átitatott hangon. — Nem, ma már nem. — válaszolta bánatos hangon és egy könnycseppet törölt ki szeme sarkából. — De azelőtt, odahaza és magán összejöveteleken és vállalati mulatságokon, énekelgettem néha és férjem harmonikán kísért. — Miért hagyta abba? Mi történt? — Kérdeztem, nem mintha tényleg érdekelt volna, de egy ilyen kérdés kötelező, ha valaki udvarias, úriember benyomását akarja kelteni. — Szívroham. Öt ével ezelőtt. Mindössze negyvenhét éves volt a drágaságom. A nő nem volt éppen vonzó külsejű. Ötvenes éveinek elejét taposta, ébenfekete szemek, rövidre vágott hasonló színű és természetesen göndörödő haj, de mégis volt rajta valami különös, ami felkeltette érdeklődésemet. — Miért ne? A fenyőbe is, — gondoltam, — még megeshet, hogy ezzel a nővel el lehet csevegni. — Család van? — kérdeztem. — Egy fiú és egy leány, és öt unoka. Mindenki odahaza, Magyarországon. Én pedig teljesen egyedül ebben az országban. — Gratulálok, mármint a családhoz. — bólintottam, — elismerésre méltó eredmény. Az én nevem, William. A magáé, ha szabad kérdeznem? Hosszú szempilláit többször meglebbentette és az asztal felett átnyúlva felém tartotta kacsóját. — Cassandra. — Tölthetek magának egy pohár bort? — kérdeztem kedves hangon. Egy megbocsátó grimasz, egy futó enervált mosoly, Cassandra rosszallóan nézett rám. — Ne haragudjon, de nem iszom alkoholt. Bekanalazta levesét és az egyik önkéntes kiszolgáló, egy idős hölgy és feleségem közvetlen jó ismerőse, letette elénk a menü fénypontját, a kirántott borjúszeletet. Az idős lady rám nézett és szemrehányó hangon kérdezte. — Hogy van Alyssa, William. A feleséged is itt van veled? — Nincs, Alyssa három hónapra elutazott. — feleltem, és elmerülve néztem utána, ahogy a tiszteletreméltó matróna tovább lépett, kezei teli étellel megrakott tányérokkal, és szerencsére nem abban a helyzetben, hogy tovább leckéztessen. Akkor vettem észre először. Cassandra szemében mintha megvillant volna az érdeklődés rejtelmes szikrája. Több szót nem váltottunk, amíg el nem fogyasztottuk a főfogást. Utána, de mielőtt a kávét hozták egy sovány, aszkéta külsejű középkorú férfi lépett asztalunkhoz. Már láttam azelőtt is errefelé. Ernie volt, a táncosok egyik legjobbika ezeken az összejöveteleken. — Akarsz táncolni? — kérdezte Cassandrát. — Nem, — Cassandra felelte, — ma nem. — Egyik barátja? — kérdeztem miután Ernie elment. — Csak egy táncpartner. Ha kedvünk van, néha pörgünk egy keveset. A tányérokat összeszedték és kihozták a kávét meg egy-egy szelet diós és mákos patkót. A sütemény olyan ízletes volt, hogy olvadt el a szádban. A női egylet
48
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
tagjai rengeteg időt és munkát fektethettek bele meggyúrásába, kelesztésébe, kinyújtásába, megtöltésébe és kisütésébe. — Mit csinál itt Amerikában? — kérdeztem kávémat iszogatva. — Egy idős zsidó házaspárnak dolgozom Brooklynban. Az asszonyság munkába jár és én vigyázok az öregre, amíg a nej nincs odahaza. — Főzés és takarítás? — mondtam kissé emelt hangon, mert közben a banda hangosan kezdte húzni a talpalávalót. — Sokat nem kell, hogy főzzek. A háziak ortodox zsidók és nem bíznak bennem, hogy kóser módon tudnám elkészíteni. Még csak be sem hozhatom a házba a saját szendvicsemet. Ki kell, hogy menjek az ajtón és a lépcsőn ülve kell, hogy elfogyasszam az ebédemet. Kezdtem sajnálni. — Az öreg ágyban fekvő rokkant. Ha szorulása van, és ez gyakran megesik, én kell, hogy adjak neki beöntést. Szinte mindennap megkér. — Cassandra, — mondja, — Azt hiszem, hogy eljött az idő. Nagyon felfúvódva érzem magam. — Ez már igazán undorító, — gondoltam, — ez az alak egy vén pervert és elemi erejű felháborodás jött rám, ahogy hallgattam Cassandra keserű beszédét. Hogyan lehet valakit ennyire megalázni? Cassandra az én nemzetem és vérem, és egy tiszteletreméltó nagymama az óhazából. Cassandra tovább mesélt és ártatlan hangon teregette ki előttem titkait. — Az öreg, Mr. Weiss nagyon zsarnok természetű, olyan, mint egy rossz gyerek. Örökké vele kell, hogy legyek, ha a felesége nincs odahaza. Ahogy az asszony hazajön, nekem haza kell mennem. — Maga hol lakik, Cassandra? — Egy pincelakásban. Ketten egy másik asszonnyal, aki hasonló munkát csinál egy másik öreg zsidónak. A lakbért megosztjuk, az én részem háromszáz dollár egy hónapban. Minden dollárt megtakarítok, amit tudok. Sajtos zsömlét eszek ebédre és vacsorára csak egy almát. Micsoda szörnyű lehet így élni? — gondoltam és agyam tekervényeimben forogni kezdtek az ötletek. A következményekre való bármi tekintet nélkül próbáltam valami utat találni, hogy javítsak új ismerősöm helyzetén. Valami jobb munka kellene neki, bejelentéssel és társadalombiztosítási nyugdíjjal, és alapvető emberi jogokkal és tisztességgel. Cassandra nyilvánvalóan nem tudta gondolataimat olvasni és nyugodtan folytatta tovább beszédjét. — Vasárnap az egyetlen szabadnapom. Eljövök ide, áldozok és magamhoz veszem az ostyát. A mise végeztével lejövök ide a jó ebédre és utána táncolok egy kicsit. Ez az egyetlen luxus, amit meg tudok engedni magamnak. Nem látszott rajta, hogy rövidesen abba akarja hagyni panaszkodásait és egyáltalán nem mutatta, hogy érdekli, hogy ki lehetek én. De gondolom, hogy feltételezte, hogy van egy kis pénzem. Ha mondtam is volna neki, hogy főmérnök vagyok Stamfordon, milliódolláros házam van Darienben, nem hitte volna el. Ezeken az etnikumi összejöveteleken mindenki hazudott, legalábbis groteszk módon eltúlozták az igazságot. Kezdtem unni a szövegét. Szerettem volna, ha abbahagyja lelki szemétjének és szerencsétlen sorsának reám ömlesztését. — Szeretne táncolni? — kérdeztem, mialatt csak egyik szememet tartottam Cassandrán, és a másikkal a háta mögött lévő fiatal leányt néztem, akit tulajdonképpen, jobban fel szerettem volna kérni egy fordulóra és erősen reméltem, hogy Cassandra kikosaraz. Hiú remény.
49
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
— Szívesen, — felelte Cassandra sietve és már emelkedett is fel székéről. Tehát rám ragadt, de gondoltam, sebaj, majd mutatok neki egy-két figurát. Alyssa és én a legjobb csárdás táncosok hírében álltunk egész Connecticutban. A banda gyors cigánytáncot kezdett játszani. Cassandra kiszaladt a táncparketta közepére, ott jobbra hajolt és lábával kettőt rúgott balra. Majd körbefordult és a kezei és a lábai úgy lengedeztek, mint egy elszabadult szélmalom szárnyai a viharos forgószélben. Még soha nem láttam senkit idáig ennyire össze-vissza kalimpálni. Próbáltam lépteit követni, de nagyon szánalmasnak nézhettem ki mellette. Cassandra, alacsony kis nő, százötven centi legfeljebb, feszes fekete nadrágot viselt valami fényes anyagból és hozzá egy sötétszínű blúzt ezüstgombokkal. Amennyire meg tudtam ítélni, felül soványnak látszott, de derekán alul szélesnek, mintha valami búbos kemence elevenedett volna meg és kezdett volna táncolni. A harmonikás és a muzsikusnő a hegedűvel jól láthatta küszködésemet, mivel egyre gyorsabb tempót kezdtek játszani és egyik vad cigánycsárdás a másikat követte. — Na, — gondoltam, — tisztára szívrohamot fogok kapni. — Csuromvizesre izzadtam az ingemet, és arcom olyan vörös, mint Belzebubé, aki a poklok tüzeire lapátolja a szenet. Cassandra még csak nem is lélegzett gyorsabban. Utolsó reszketően hörgő leheletemmel könyörögtem táncosom engedélyéért. — Bocsásson meg, de le kell ülnöm. Ernie jött a segítségemre és udvariasan kérdezte, hogy lekérheti-e Cassandrát és táncolhatna-e vele. Bólintottam, visszatámolyogtam az asztalunkhoz, leültem és hirtelen kiittam egy pohár hideg szódával kevert bort. A fejem elkezdett kerengeni, mint valami részeg ringlispíl a nagyra nőtt, aratásidei sárga telehold korongja alatt. A zene nem akart megállni. Ernie egyre forgott körbe Cassandrával. Úgy láttam, hogy kiválóan múlatják magukat egymással és elindultam haza. A ruhatárnál egy slampos öregasszony elállta az utamat. — Nem látja, hogy ki az a nő? — kiabálta és ujjával felém bökdösött. — Az egy ribanc. Mindenki tudja róla csak maga nem. Begörbíti a kisujját és maga, mint egy szerelmes pincsikutya fut utána. Egy pillanatra szemrevételeztem a kofakülsejű felháborodott nőt. — Na, — gondoltam, — ez is erősen féltékeny. Valami gonosz irigység nyilvánvalóan megrontotta az agyát. Tisztára beőrült, hogy nem vele szórakoztam, hanem Cassandrával. Lóg rajta a háj és olyan az arca, mint valami agyondolgozott babuskáé egy ukrajnai kolhozból. — Megundorodtam, otthagytam és felmentem a lépcsőn, ki a hűvös nagyvárosi utcára, ahol az East River folyó vize felől fújó esti szél rögvest józanítóan hatott rám. —
A következő szombaton, bolondultam meg annyira nem volt mit csinálnom, elmentem a református magyar templom aratóbáljára az East 82nd utcában. Leültem az egyik hosszú asztalhoz és balkezem négy ujjával forgatni kezdtem jobbomon a jegygyűrűmet. Évek óta diétázom és alaposan lefogytam és a gyűrű könnyen járt izzadtságtól csúszós bőrömön. A mellettem lévő asztalnál hat fiatal nő ült és egy idősebb, egy madám kinézetű elhízott rondaság. Könnyed modorban csevegtek egymással, mint ahogy a
50
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
magasfeszültségű villanydrótokon ülő vándormadarak szoktak ősz idején csivitelni minden ok nélkül. Feltettem arcomra a legszebb mosolyomat és szemezni kezdtem az egyik kis csinos barnával. A lány észrevette csodáló nézésemet. A szeme sarkából felém lesett, mintha felmért volna magának, hogy érdemes-e velem megismerkedni. Cassandra hangját hallottam. — Hát itt van! — kiáltotta felém egy méterről. A barnácska sértődötten megrázta szépséges loknijait és elfordult. Cassandra meg leült mellém. — Kösz, hogy tartottad a széket. — mondta. — Hol van, Ernie? — kérdeztem. — Nem tudott ma este eljönni. Egyedül vagyok itt. Szombat esténként általában nem tudok eljönni. Valaki, aki itt lakik a közelben, szállást kell, hogy adjon éjszakára. Éjszaka félek a földalattin. Főleg akkor, ha valami bálkirálynői ruhába vagyok öltözve. Ránéztem. Cassandra fekete selyemruhát viselt két sávban felvarrt fehér fodrokkal körben az alján, és nyilvánvalóan nem maradt pénze, hogy Manhattanről a külső kerületekbe vivő hosszú útra taxit fogadjon. — Mi a ma esti különleges alkalom? — kérdeztem, és mivel a múlt héten már egyszer beszélgettünk, régi, megbízható barátságot éreztem közöttünk. Cassandra egy illatos zsebkendővel legyezgette magát és ármányos mosollyal az arcán válaszolt. — Maga mondta nekem, hogy itt lesz. Ezért vonatoztam ide a messzi Brooklynból, csak a maga kedviért. Mintha a hazugsága mulattatott volna, szégyenlősen mosolyogtam a játék kedvéért. — Nem emlékszem, hogy említettem volna. Egészen ma délutánig nem határoztam el, hogy lejövök. — Alábecsüli a képességeimet, — felelte Cassandra és megcsapta a kezemet, amin még akkor mindig rajta volt a jegygyűrű. — Vasárnap délután láttam, ahogy a ma esti bál brosúráját berakja a kabátzsebébe. — Na, nagymama létére, ez itt nagyon jó megfigyelő, — gondoltam és abba akarván hagyni a beszélgetést másfele kezdtem nézegetni. A barna a mellettünk lévő asztalnál már nagyban flörtölt egy férfivel és a madám tréfásan bíztatta őket. — Béla, maga remélem, hogy nem fél a nőktől. Erzsike nem fogja leharapni a fejét. A zenekar, ma este hárman voltak, egy harmonikás, egy dobos és egy hegedűs váratlan erőbedobással játszani kezdtek és Cassandra gyorsan talpra ugrott. — Gyerünk, — kiáltotta és megragadta a kezemet. — Ég alattam a föld és cigánytáncot van kedvem járni. Táncoltunk, Cassandra hátrahajolt és kifeszített karommal keményen kellet, hogy tartsam a forgás húzásától megnövekedett súlyát. Engedtem, hogy produkálja magát, okosabban és tapasztaltabban, mint a múlt hét vasárnap, takarékoskodtam az energiámmal. Kissé beizzadtam, de a szívdobogásom üteme nem lépte át a szívbetegségem korlátozta sebesség határait és nem tette próbára kitartásomat. Tíz perc tánc után leültünk. Öntöttem magamnak egy pohár bort, szódavizet Cassandrának és próbáltam leszárítani ujjaimról a nedvességet. Legnagyobb meglepetésemre a gyűrű hiányzott a kezemről. — Elvesztettem a jegygyűrűmet, — hebegtem hitetlenkedve. Cassandra tágra kerekítette a szemét és mérgesen rám meredt. — Biztos vagy benne, hogy rajtad volt? Nem láttam, hogy viselted volna.
51
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
— Persze, hogy rajtam volt. Mindig hordom, soha nem húzom le. — feleltem és szomorúan dörzsöltem a fehéres bőrt, ahol még nemrégiben házassági elkötelezettségem bizonyítéka trónolt. — Leeshetett a földre, — javasolta egy hölgy az asztal másik oldaláról. — Keressük meg. Keresni kezdtük, a padló minden négyzetcentijét átvizsgáltuk, kiürítettük a vécékben a hulladéktartó kosarat és a tiszteletes bejelentette, hogy egy gyűrű elveszett. — Családi ereklye, — hangoztatta szónoki baritonján, — szentimentális érték a tulajdonosnak, más számára nem reprezentál kézzelfogható vagyont. Senki nem jelentkezett. — Kár ennyit vele foglalkozni, — Cassandra próbálta idegesen lezárni a keresést. — Az élet megy tovább, szórakozni jöttünk ide és nem szemetes kosarakban kutatni. —
A gyűrű elvesztése közel sem rontotta el kedvemet. A vacsora finom volt, a bor eleinte kissé fanyar, de később úgy csúszott le a torkomon, mintha az egy teljes gázzal előre törtető alkoholmasina garatja lenne. Éjfélhez közel kezdték kiárulni a megmaradt finomságokat és én is vettem egy rúd almás rétest. Ketten Cassandrával megettük és utána kitöltöttük a kávéfőző urnából a maradék kávét és azt is bekortyoltuk. Ez annyira kijózanított, hogy megpróbálhattam a hazavezetést. — Mennem kell, — motyogtam bocsánatkérően. — Veled kellene, hogy menjek, — Cassandra mondta és gyorsan bekapta az utolsó darab rétest. — Margót most tudatta velem, hogy nem tud fogadni. — Ki az a Margót? — A nő, aki a 79th utcában lakik a Third Avenue közelében. Tegnap megígérte, hogy nála elalhatok. — És mi történt, most már nem alhat ott? — kérdeztem. A lehetőség, hogy Cassandra hazajön velem felpiszkálta a kíváncsiságomat. Ki ne akarna megtapasztalni egy új puncit? Cassandra annyira tele van élettel, hogy az ágyban is nagyon jó lehet. A feleségem soha nem fogja megtudni. A sötétben a kocsival behúzunk a garázsba és reggel kigurulunk. A szomszédok nem kell, hogy bármit is lássanak. Legalább megmutatom Cassandrának, hogy Amerikában van más élet is, mint vén trottyoknak beöntéseket adni. — Margóthoz váratlan vendégek állítottak be. — Cassandra csevegett tovább mialatt levette cipőjét és masszírozni kezdte lábfejét. — Ebben a tűsarkúban nem tudok elgyalogolni a földalattiig, — mondta és körbehordozta a tekintetét, mintha méregetné a lehetőségeket, hogy kit tarhálhat le egy éjszakai alvás erejéig, majd folytatta. — Egy nagynéni meg a férje váratlanul beállítottak Clevelandból. Margót borzasztóan szabadkozott. Még sírva is fakadt, hogy cserben kell, hogy hagyjon. — Nincs semmi baj, — makogtam, mint egy idióta, — nálam elalhat és a holnap reggeli misére visszahozom. — Igazán? — Cassandra mosolygott csábosan. — Mehetünk, de remélem, hogy nem csak egy hálószobája van. Tudja, én nem vagyok olyan fajta nő. Miután a férjem meghalt, nagyon kevéssel voltam. — Itt felemelte kezét és kinyitotta öt ujját, mint egy kínai legyezőt. — Egy kezemen meg tudom számolni a férfiakat, akikkel lefeküdtem, amióta özvegy vagyok. Táncolok és incselkedek, de nem fekszem le akárkivel. Én tudom, hogy hol a határ. 52
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
Mi közöm hozzá, gondoltam miközben fontolgattam, hogy öt az elég sok, főleg ötnek a többszöröse, ha jobban meggondolom, hogy én soha csaltam meg a feleségemet, még egyetlen egyszer sem. — Ne féljen, — mondtam, — ígérem, hogy külön hálószobában fogunk aludni. A hazavezetés nem volt könnyű feladat. Amíg kikerültünk Manhattanből óriási forgalmon kellet átküszködnünk magunkat, még az éjszaka kellő közepén is teli volt az út, és hosszasan kellett várakoznunk, hogy rákerülhessünk a Bruckner Expressway autópályára. Még mindig kapatos volt a fejem és erősen kellett koncentrálnom, hogy ne csináljak balesetet. Ideges voltam és szótlan és nagyon örültem, amikor végre hazaértünk a házamhoz Connecticutba. — Már nem vagyok egy fiatalember, — latolgattam fáradtan. — Egyszer alszunk, és holnap reggel meglátjuk, hogyan alakulnak a dolgok. —
Vasárnap csodálatosan szép reggel köszöntött ránk. Az aranyló nap átsütött a fákon és ezernyi madár csattogott, csicsergett és énekelt, hogy méltóan üdvözölje az új nap eljövetelét. A Long Island Sound beltengerről lanyha szellő szél fújt a Connecticuti partok felé és finoman hűsítette másnapos fejemet. Elernyedt, békés érzéssel ébredtem és kinyitottam a szememet. A tegnap esti bőséges vacsora és bor hatása kellemes erekciót eredményezett a lábam között. Hol van Cassandra? Bizonyára még mindig mélyen alszik a vendégszobában. Az ajtó megnyílt és Cassandra óvakodott be rajta. Lecsuktam a szememet és tetettem, hogy még mindig alszom és reméltem, hogy bebújik mellém, ide az ágyamba és átölel. Úgy, ahogy a feleségem csinálná egy ilyen istenáldotta szép vasárnap reggelen. Miért kellett neki három hónapos vakációra elmenni és itt hagynia engemet magamra? Nem láttam, de hallottam, ahogy Cassandra keresztüllábujjhegyezik a szobán. Kinyitottam a szememet. Anyaszült mezítelen volt. A hátával felém fordulva nem látta, hogy nézem. Zuhanyozni akarhatott és én szemügyre vehettem a testét. Alacsony növésű, kereken ívelő gyenge váll, keskeny derék és egy feltűnően túlméretezett fenék, ami két erős, oszlopszerű lábon nyugodott. Még életemben nem láttam ilyen széles csípőt és ekkora kerek, bazilika kupoláját meghaladó hátsót. Kövér, lehet, de az egész nő úgy nézett ki, minta csak popsiból lenne összetéve. Végtelenül egy kidudorodó forma. Két kezemre is szükségem lenne, hogy egyik partjának a felét a markomba fogjam. — Cassandra, — szóltam utána halkan. Megperdült a sarka körül, arcán csalafinta mosoly, mintha a helyzet a világ legtermészetesebb eseménye lenne, hogy egy idegen férfi házában tök pucéran sétálgat, és játékosan kihívó hangon szólt vissza. — Szerencsés jó reggelt, William. Remélem jól aludt? Csipásan álmos szemeim egy másodperc ezredrésze alatt kigúvadón éberre változtak és meredten bámultam feléje. Szólni nem tudtam, csak némán csodáltam csökött növésű, fordított hiperbolaszerű alakját. Karjait magasba emelte, meghimbálta csípőjét, és két szabadon ugráló mellei citromsárgára sütött és középen csokoládéval borított eperrel ékesített kuglófra emlékeztettek. Utána körbefordult és szemérmes mosollyal enyhített pajzán kacagásra fakadt.
53
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
— Tetszik, amit látsz? — mondta tegeződően. — Remélem nincs túlságosan ellenedre, hogy egy zuhanyozót keresek? Valami ördögi csábításféle ösztökélhetett ösztökélt, hogy megmutassam neki forrón lüktető erekciómat és ágyamba invitáljam. De eszembe jutott a begyógyulatlan seb a szája sarkában. Lehet, hogy herpesz? Csak öt partnere volt, talán egy öttel osztható többszörös, nem tudhattam. Mit fogok mondani a feleségemnek, ha valaha is kiderül? Orvosi számlák, vírusölő gyógyszerek, egy fertőző nemi betegséget sokáig nem lehet titkolni egy házastárs előtt. — Az ajtón túl, — feleltem a vágytól rekedtes száraz hangon és mutattam neki az ujjammal. Ismét megfordult és megfogta a fürdőszoba ajtó kilincsét. A kelő nap sugarai aranyló fátyolba burkolták meztelen testét, és kiemelték dupla nagyságú fenekének harapnivaló kontúrját, ahogy visszanézett felém és lenéző sajnálkozással a hangjában szólt. — William, légy egy jó kis angyal és készíts kávét mind a kettőnknek. A reggeli dupla feketekávé adagom nélkül teljesen használhatatlan vagyok. — Természetesen, — morogtam megkönnyebbülve. Mégsem fog elcsábítani, legalábbis nem most. —
Mialatt Cassandra zuhanyozott megfőztem a kávét és a kályha tetején kisütöttem egy toronyra való kelt palacsintát, pancake-t. Zuhany után Cassandra lejött a konyhába és feleségem fürdőköpenye lengedezett rajta. — Mennyei, — dorombolta a levegőt szimatolva, mint egy macska, ha kiteszik eléje a mézes tejjel teli tányért. — Szép házad van, — tette hozzá és körbehordozta a tekintetét. — Milyen kár, hogy feleséged van. A szirup és az áfonyabogyók előkészítése lefoglalt figyelmemet és értetlenkedő hangon kérdeztem. — Mi az, mit mondtál? — Tudod, — Cassandra beledöfte villáját, az én ezüst evőeszcájgomnak a villáját ez eléje kitett palacsintákba és nagyot kortyolt tejjel felöntött kávéjából. — Nekem, — kezdte magyarázni, — férjhez kell mennem. Látogató vízumom három hónap múlva lejár. Többet nem hosszabbítják meg. Túl sok alkalommal lett már idáig meghosszabbítva. Félek, ha egyszer kimegyek ebből az országból, többet nem engednek vissza. — Narancslé? — kérdeztem, mintha kötelességem lenne, hogy minden cifra kényét kedvét kielégítsem. — Igen, kérlek, — Cassandra felelte tele szájjal és középső ujjával megkopogtatta az előtte álló üres poharat, majd nagyot nyelt és folytatta tényeket megvilágító papolását. — Vannak egy páran, akik elvennének pénzért, de ilyesmire én nem akarok költeni. Nincs tízezer dollárom, hogy elvesztegessem valami városi strici csaló gazemberre. Én is megraktam a tányéromat palacsintával és leültem vele szemben. A pillanatban, ahogy elhelyezkedtem isteni meglátás, egy mennyei intuíció világította meg elmémet. Cassandra is megkapja, amit akar és én lekerülök a horogról. A barátom, Steve Nyirjessy, a szomszédos New Canaan városából, ő majd ki fog húzni a csávából.
54
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
Steve, a haverom még egyetemi éveinkből, mindig azt hitte magáról, hogy különb, mint én. A beképzelt lator nyíltan célozgatott rá, hogy szebb nőt vett el feleségül, mint az én Alyssám. Feleségének az édesapja neves szívsebész, és az én apósom csak egy épületasztalos és így tovább. Frank atomreaktorok tervezésében doktorátust szerzett a Columbia egyetemről, néhány hónappal mielőtt Nixon leállította az összes atomerőművek építését. Tehát az én véleményem szerint, és legnagyobb megelégedésemre, erőfeszítései teljesen hiábavalóak bizonyultak. Franknak két gyereke volt, egy fiú és egy lány, két ebadta rosszcsont, ha engem kérdeznek, és nekünk Alyssával csak egy gyermekünk, akit Steve dagadt fia, ha összejöttünk szabályszerűen terrorizált. Tehát, lent, valahol a tudatalattim mélyén, gyűlöltem az én Steve barátomat. Különösen akkor, amikor egy apró félrelépési ügyből kifolyólag elvált feleségétől, Olíviától. Az idióta, miért nem lépett félre ő? Olívia bizalmasan bevallotta Alyssának, hogy Steve nagyon buta az ágyban és gyakori lepuhulása a fő ok, hogy megcsalta. Megszámlálhatatlanul sok indokot tudtam volna felsorolni, hogy Steve-t összehozzam Cassandrával. — Idehallgass, — mondtam Cassandrának. — Van egy barátom. Jól kereső mérnök, háza van és az egész hóbelevanc, ami ezzel jön. Tizenöt évvel ezelőtt már elvált feleségétől, és az óta sincs, még csak egy barátnője sem. Bemutatom neked és a többi a te dolgod. — Lehetetlen, — Cassandra felelte és nagyot sóhajtva újabb adag juharfaszirupot öntött áfonyás palacsintájára. — Egy ilyen kaliberű férfinek egy fiatalabb nő kell és nem egy ilyen ötven egynéhány éves nagymama, mint én. — Nem ő, — mosolyogtam magabiztosan. — Steve tipikus mamafia. Olyan nőre van szüksége, aki basáskodik körülötte. Ha ügyesen bánsz vele, a szenvedély szikrájából a szerelem lángja fog abban az emberben lobbanni. Engedd meg, hogy feltelefonáljam. — Nem tudom, hogy hogyan lenne a legjobb? — Mondta Cassandra tétovázva, de láttam, hogy a dolog felkeltette érdeklődését. — Ha ragaszkodsz, hogy ebédre összejöjjünk, engedd meg, hogy kölcsönvegyek valami göncöt feleséged ruhásszekrényéből. — Miféle gondolatokat forgatok a fejemben? — gondoltam félve, de a mámorító bosszú csábítása ellenállhatatlanul a hatalmába kerített. Itt az alkalom, hogy megfizessek. Majd én megmutatom neked te beképzelt pojáca. Szerzek neked egy feleséget, akivel majd nem tudsz dicsekedni. Alyssának majd megmagyarázom a dolgot, amikor visszajön. Ő sem állhatja Steve-t. Meg fogja érteni, hogy miért kellett asszonyi ruhatárát igénybe vennünk. — Alyssa lényegesen magasabb, mint te, — mondtam, — ruhabősége tizenkettes. Nem hiszem, hogy találsz valamit, ami rád illik. — Elasztikus műanyagok, — Cassandra vigyorgott. — Egy nagyság rámegy mindenkire. Biztos vagyok benne, hogy van neki ilyesmije. És valóban. Cassandra egy sárga poliészter nadrágban jött vissza, két számmal kisebb, mint az ő terjedelmes feneke, és húsz centivel hosszabb, mint rövid lábai, de az anyag nyúlt és erősen feszülve valahogy felment rá. Ágyéka táján duzzadt tevepata szerűség domborodott, puncijának nem éppen szemérmes ajkai, mint egy egészséges nagyságú kövér jojó diszkosz, plasztikusan átlátszottak, és hátul fenekének két partja, úgy dagadt és hullámzott, mint tájfunban a déltengeri óceán.
55
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
A nadrág alját felhajtotta és egy biztosító tűvel megtűzte, majd egy átlátszó blúzt vett fel hozzá, ujjai szintén feltűrve, ami alá melltartót nem tett, csak egy vékonyka alsóinget. — Tökéletes az összhatás, — mondtam dicsérő hangon. — Vicces egy dolog, — Cassandra kacagott csiklandósan. — Alsó bugyira már nem maradt hely. Remélem, hogy nem kell egy néhány cseppet pisilnem, mialatt beszélgetek ezzel a te Steved-del. — Akkor hívom, — feleltem és nekiálltam tárcsázni Steve telefonszámát. — — Szia, öregfiú, hogy ityeg, a fityeg? — kérdeztem miután Steve felvette a kagylót. — A mama nincs valami jól, — válaszolta. — nagyon aggódom, hogy már csak egy pár hete van hátra és itt fog hagyni minket. Elfelejtettem megemlíteni, hogy Steve édesanyja évek óta betegeskedett lymphocyctic leukémiával. Nyolcvanéves korában régi erős karakterének csak az árnyéka maradt. Szerettem az idős nagyságát, hatalmaskodó és uralkodni vágyó önző természete ellenére. — Van egy nő, — kezdtem, — akivel szeretnélek összehozni. — Nincs időm nőkre, — Steve felelte lemondó hangon. — Gertrúdra kell, hogy vigyázzak. Szokatlan, szinte visszás módón Steve anyját mindig Gertrúdnak nevezi. — Volna kedved együtt ebédelni? — kérdeztem ártatlanul. — Elmehetnénk a Weeburn Country klubba. Ha tetszik a nő, elviszed valahova és én elmegyek hozzátok vigyázni Gertrúdra. Ha nem tetszik, hazamész, és semmi körülmények között nem kell magad lekötelezve érezned. — Hogy is mondjam, nem tudom. — Steve húzódzkodott az összeismertetés ellen. — Ki ez a nő? — Nagyon kedves természetű hölgy. Vidám, jó természetű, becsületes. — Itt oldalpillantást vetettem Cassandrára és ő belegyezően mosolyogva bólintott. — Özvegy, — folytattam, — remekül főz, tiszta, szorgalmas, pontosan az a típus, akire szükséged van. — Hogy néz ki? — Vonzókülsejű és csinos, kitűnő táncos, — feleltem és akartam folytatni a Cassandra kiválóságainak a dicsérgetését, de Steve a szavamba vágott. — Magas? Igen, most eszembe jutott. Steve kedvelte a magas nőket, főleg az átlátszó tejesköcsög színű fehér bőrűeket. Nem fogom neki elárulni, számítgattam, hogy a bőre barnás, mint a fagyanta, amely karácsony táján szivárog a felszínre a cseresznyefák kérgéből. — Százötven centi, — mondtam, — de még olyan hatalmas szexi popsit nem láttál, mint az övé. — Szexi popsi? — ismételte Steve kérdően. A találat nyilvánvaló volt, Cassandrát sikeresen eladtam Stevenek. Steve szaggatottan kezdte kapkodni a levegőt és hangja tele volt érzékiséggel, kísértésbe kerüléssel és szinte kézzelfoghatóan fájó fizikai kívánással. — Hol van most a nő? — folytatta és jó adag féltékenységet is kivehettem tónusából. — Nálad van? — Nincs, — hazudtam, — a tizenegyes vonattal érkezik New Yorkból.
56
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
Ügyes hazugságom hallatára, Cassandrának egy arcizma sem rándult. Még a lélegzetvételét is visszatartotta, és testtartása valami óvatoskodó macskáéra emlékeztetett, ami lassan közelíti a gyanútlan gerlicét, hogy karmaiba kerítse. — Rendben, — Steve mondta belegyezően. — Eljövök a klubba és ott együtt ebédelhetünk. De egy félóránál tovább nem maradhatok. — majd kis hallgatás után hozzátette. — Gertrúd gyógyszereit azért előkészítem, arra az esetre, ha mégis, de nem hiszem. Tudod, hogy mennyire aggódom miatta. Ne felejtsd el neki időben beadni. —
Steve a klub ruhatára előtt várt reánk. — Szia, Steve, — ráztam meg a kezét. — Engedd meg, hogy bemutassalak Cassandrának. Talán a legjobb lenne, ha kimennénk a teraszra és leülnénk egy kertre néző asztalhoz. — Igen, hogyne, — Steve vigyorgott, mint a fakutya és nem látszott túlságosan meghatva. Ugyanaz Cassandrával. A nő gyakorlatilag semmibe vette a barátomat. — Nem valami jó kezdet, — gondoltam. A Weeburn Country club hátsó terasza legjobban egy Georgiai földbirtokos ház oszlopos frontjára emlékeztet. A magasztos épület lenéz a golfpálya zölden hullámzó lankáira, egy hatalmas 18 lukkal ellátott sportlétesítmény gondosan vágott füvére, az asztalokon frissen vasalt-mosott damaszt, valódi ezüsteszközök és egy disztingvált kinézetű öreg pincér lesi óhajaidat. Leültünk az egyik sarokasztalhoz, ahol a kovácsoltvas díszkorlát közvetlenül az én jobbom mellé került. Biztos voltam benne, hogy Steve behálózása komoly nehézséget fog jelenteni Cassandrának. — Igaza van, — gondoltam, — Steve úrias modora és iskolázottsága jóval az ő színvonala felett áll. Tengeri halsalátát rendeltem; Steve marhasültet zsíros krumplival és Cassandra fölényes hangon utasítgatta öreg barátomat, Jeant, a főpincért. — Zsír és koleszterinmentes diétán vagyok, de ez nem jelenti azt, hogy maga kihozhat nekem bármi íztelen gezemicét. Forraljon ki nekem a legjobb főtt tésztájából, al dente keménységre, — itt ujját figyelmeztetően felemelte. — nekem nehogy túlfőzzék és csirizes legyen. És készítsenek nekem friss olasz paradicsomszószt, húsmentesen, de bőségesen megrakva friss zöldségekkel, gombával és apróra vagdalt petrezselyemmel. Ki ne hozzanak valami bolti üvegből kiöntött olcsó utánzatot. Valódi alapanyagokból frissen készítsenek el mindent. És ne felejtse el a darált sajtot, de az is zsírtalan tejből legyen. Jean tétovázott, mintha nem hallotta volna jól a szóáradatot. Cassandra megbillegtette szemhéjait. — Remélem, hogy nem okozok semmi problémát kérésemmel, — mondta fölényes hangon. — Vagy igen? Még Darienben sem lehet ez valami rettenetes különlegesség. — Nem, asszonyom, semmi esetre sem. —felelte Jean merev mosollyal az arcán, majd sarkon fordult és elment. Cassandra rosszalló pillantás vetett Steve-re. Tekintetében meglepetés és bizalmatlan kételkedés tükröződött. — Néhai férjem a magyar néphadsereg ezredese volt, — kezdte fölényes hangon. — Ezernyi magas színvonalú fogadáson vettünk részt, miniszterek, a kormány tisztviselői, és a Karl Marx Szocialista Politikai Gazdaságtan Egyetem professzorai. Én tudom, hogyan kell beszélni az alkalmazottakkal.
57
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
Kezét kinyújtotta és rátette Steve kezére. — Greg, ugye ez a neved drágám, nem? Mindig szörnyű problémám volt a nevekkel. Mit mondtál, hogy milyen vonalon dolgozol? — Bocsáss meg, Cassandra, — szóltam közbe, — a barátom neve Steve, nem Greg. — Steve, Greg, akármi, minek kell a neveteket össze-vissza cserélgetni Amerikában? De hol is tartottam? Hát persze. A férjemről akartam beszélni. Egy radar állomásra voltunk beosztva valahol nyugat Magyarországon. Férjem kiváló ember hírében állt. Sajnos sokat cigarettázott és gondolom, bár nem állítom, hogy egy kicsit túl sok zsíros ételt főztem neki. Rettenetes angina fájdalmak között halálozott el. Hat hónapig feküdt halálos ágyán és rengeteget szenvedett. A végén már könyörgött, hogy lőjem agyon. Nekem kijárt a sors és én a nehéz úton tanultam meg az élet leckéit. — Itt Frank fele fordult és leckéztető hangon kérdezte. — Te végzel elegendő testmozgást? — Teniszezek és golfozok, — dünnyögte halkan Steve. — Itt ennek a klubnak a pályáin. —
A főételt kihozták. Cassandra elfintorította az orrát és elbiggyesztette a száját, de nem mondott semmit és én megkönnyebbülten sóhajtottam. — Milyen a marhasteaked? — kérdezte Steve-től és a férfi csuklóját megfogva a saját szájába irányította a villára szúrt, ízletes kinézetű, szósztól csöpögő darabot. — Finom, — mondta és nyelvével nagyot cuppantott, — kár, hogy diétán vagyok. Nagyon szeretném kiszívni a nedvet egy ilyen jól bepácolt húsdarabból. Steve nem fogta fel a kétértelmű malacságot, én meg nem mertem megérteni. Később, én fejeztem be elsőnek az evést és bejelentettem. — Ti két kis bülbülmadarak, csicseregjetek csak tovább. Nekem mennem kell megnézni Gertrúdot. Steve bólintott. — Ne félj, majd én biztonságban hazajuttatom Cassandrát. Cassandra felém billegtette ujjait és utánam kiáltott. — Kösz, William, köszönet a semmiért, öregfiú. —
Az öreg hölgyet rossz bőrben találtam. A háta mögött magasra rakott párnákba belesüppedve félig ülőhelyzetben pihengetett ágyában. A levegő után nehezen kapkodott, de ahogy meglátott azonnal Steve után érdeklődött. — Mrs. Nyirjessy, — magyaráztam. — Steve egy nőt vitt ki randevúra és én elvállaltam, hogy vigyázok magára. Gertrúd beszélni kezdett, akadozva és hörögve, a tüdejében felhalmozódott vizenyős ödéma, nehézzé tette, hogy szavakat formáljon. Rekedt hangja érdes volt és fülsértő, mint elcsúszott száraz kréta a fatáblán. Hosszas szüneteket tartott, fájdalmasan köhögött, és vádaskodó krákogások és köpködések áradata között alaposan leszidott. — Stevenek nincs szüksége nőre. Mindene, amije van, — itt megállt és két percen keresztül köszörülte a torkát, — és ami nekem van a két gyereké. Legyen egy rossz házasság bőségesen elegendő neki. 58
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
— Ezt nem fogja elvenni feleségül. Ezzel csak mulatni fogja magát. — Próbáltam nyugtatni az aggódó anyát. — Néha ő is kimehet, biztos vagyok benne, hogy záróra előtt hazajön. Bevallom, hazudtam, hogy takargassam alantas szándékomat. Bántam, amit elindítottam, de egyidejűleg támogattam is barátom jogát, hogy egy pár órára megszabaduljon zsarnokoskodó anyjától és felejtse első házasságának kellemetlen emlékeit. Egy házassági ajánlat és egy egyetlen éjszakára szóló kaland között nagy a különbség. A döntés nem az én dolgom. — Steve még mindig egy nagy gyerek, — Gertrúd folytatta, — te sokkal érettebb gondolkodású vagy nála. Ha már nem leszek, légy oly jó és vigyázz a fiamra. — Na, ez nekem újság. Én vagyok az okosabb? Steve bizonyára nem így gondolja, — gondoltam és hagytam a nénit beszélni. — Steve fel kell, hogy vegye a kapcsolatot Emilyvel, a fiatalabb nővéremmel, Floridában. Emilynek és férjének, Randolphnak nincs gyereke. Steve fogja beörökölni a házukat és a pénzüket. Utána minden a gyerekeké, az én unokáimé kell, hogy legyen. Ez az én végső akaratom. —
A délután estébe fordult. Még a leglángolóbban fényes nyári vasárnapok sem tartanak örökké, és hamar leszáll a sötét miután a lenyugvó napkorong még egy utolsó rőt tűzcsóvát vett a fák koronájára. Gertrúdnak beadtam gyógyszerét és az idős hölgy békés mosollyal az arcán elaludt. Én meg lementem a nappaliba és a díványon kinyújtózva én is lefeküdtem egyet szundítani. Amikor órák múlva felébredtem a sötét házban mély csend vett körül és valami kísértetiesen rossz érzés töltött el. Nem tudtam elképzelni, hogyan viselhette el Steve ezt az elátkozott elzártságot. Ha szeretteid egyike haldoklik a házadban, nem viselkedhetsz zajosan és tele energiával. Nem játszhatsz hangos zenét, nem nézheted a vasárnapi futballmérkőzést és nem rakhatod hűtőszekrényedet tele sörrel. Nem lehet egy nő az ágyadban, bármit csinálsz, az csendes kell, hogy legyen, élet nélküli, és együtt kell, hogy szenvedjél azzal, akinek szembe kell néznie a megváltozhatatlannal. Természetesen, Steve rendszeresen hazavitt munkát az irodából. Soha nem volt ügyes a számítógépeken, mérnöki számításait papíron csinálta, és a ceruza és a zseb kalkulátor jelentette nála a legmagasabb technikát. Hosszasan zuhanyozott és magánosan, soha nem énekelt a fürdőszobában és az anyja, Gertrúd boldog, hogy fiának, egyetlen gyermekének, nincs szüksége egy zajos és bajkeverő nőre, most és amióta életének egyetlen szerelmétől tizenöt évvel ezelőtt elvált A múló idő kegyes jósága, amelyet általában oly hálátlanul elfelejtünk értékelni, végre lehetővé tette a nap végének eljövetelét. A garázsajtó motoros felhúzója zörögni kezdett, a lánc viaskodott a nehéz teherrel és hallottam, ahogy Steve kocsijával behúz a ház alatti teremparkolóba. Sietve, szinte meghajszoltan és fáradtan, de arcán még mindig az átélt nemi izgalom lázrózsáival, a belső lépcső felé nyíló ajtón keresztül belépve, Steve bejött a nappaliba. — Minden rendben van? — kérdezte. — A lehető legjobban, — feleltem álmos szemeimet dörzsölve miután feltápászkodtam a díványról. — Gertrúd alszik. De hogy sikerült a randevú? Hogy mentek a dolgok Cassandrával? 59
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
Jókedvének megmaradt momentuma segítette, hogy leplezze féltékenységét, de azért rövid válaszának gondosan válogatott szavai ott rejtőzködött az irigység, a nő egyedüli birtoklásának a joga. — Jól. Hazavittem és megmutatta, hogy hol lakik. Szerettem volna már otthon lenni, feltakarítani a rendetlenséget, amit Cassandra hagyott és próbáltam hazaindulni. — Majd még beszélünk, — mondtam. — Örülök, hogy jól kijöttetek. Steve váratlanul kitört magából. — Ti ugye nem aludtatok együtt, vagy igen? Nem tudhattam, hogy Cassandra mit mondott a barátomnak, véleményem szerint Cassandra egy megrögzött hazudozó, de még egy féligazság feltárása is alapjaiban rázta volna meg barátom lelkivilágát. Félszemmel a kijárati ajtó felé kacsintva kezet ráztam vele és megnyugtattam. — Természetesen, hogy nem. Mit nem gondolsz rólam? Boldog házasságban élő nős ember vagyok. Kiléptem az ajtón és vállamon keresztül visszapillantottam. Steve vidáman fütyörészgetett egy bolondos dalocskát, egy elégedett, büszke és boldog férfi győzelmi énekét. —
Három hónappal később Alyssa hazajött Beersheba városából. Ahogy belépett az ajtón kíváncsi pillantást vetett a jobb kezemre, sietve átvizsgálta ruhásszekrényét és minden tétovázás nélkül feltette a kérdést. — Mi lett a karikagyűrűddel és ki kutatott a ruháim között? Részletesen elmeséltem neki a Steve-el és Cassandrával történteket. — Még mindig együtt járnak? — kérdezte Alyssa. — Vagy ez is semmi más csak a te egyik agyalágyult összehozási hebehurgyaságod? — Nem tudom, — hebegtem zavartan. — Telefonáljunk Stevenek és kérdezzük meg őt. Tárcsáztam a számot és miután Steve felvette lelkes hangon érdeklődtem. — Hahó, Steve. Mi van Cassandrával? Hallottál felőle mostanában? — William, — felelte Steve és hangja tele volt életörömmel és vidámsággal. Éppen rólad beszélgettünk. Cassandra meg én. Eljegyeztük egymást. Visszajövetele után egy hónappal megtartjuk az esküvőt és szeretném, ha te lennél a vőfély. — Komolyan beszélsz? — Komolyan. Cassandra megy vissza Magyarországra, ott eladja lakását és menyasszonyvízumon visszajön ide az államokba. Már minden hivatalos dokumentumot aláírtam. Visszatérte után egy hónapon belül meg kell, hogy legyen az esküvő, különben el kell hagynia az országot. — Steve, te tudod, hogy mit cselekszel? — Tudom, — felelte büszke pátosszal. — Egész életemben egy ilyen nőre vágytam, mint Cassandra. — Nem viccelsz? Tényleg? Ez aztán fantasztikus. — morogtam hitetlenkedve. Alyssa odakiáltott nekem. — Kérdezd meg Steve-t, hogy értesítsük- e Olíviát. — és utána csúfolódó hangon hozzátette. — És hogy meghívhatjuk-e az esküvőre. Steve hallotta Alyssa kérdését. Mély lélegzetet vett és büszke, szónoki stílusban beszélve határozott hangon bejelentette. — Mondjátok meg Olíviának, annak a frigid, szívtelen bestiának, hogy teljesen működésképes. És hogy borzasztóan sajnálom, hogy elvesztegettem legjobb éveimet vele. 60
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
—
Megígértem, hogy elfogadom a vőfélyi tisztséget és letettük a kagylót. Alyssa rám nézett. — Ez a protekciósod, — mondta kajánul. — Igazi művész lehet abban, hogy hogyan kell egy impotens férfit szuperszeretővé változtatni. — Minden bizonnyal ez így igaz, — feleltem, — bár személyes tapasztalataim nincsenek mesés képességeinek bűvös erejéről. — Hát hogyne, miért is lennének? — Alyssa leült az egyik kerek bárszékre és a szék faülésének szélére helyezte szexi popsijának egyik vékony gerezdjét. Ujjaival körbefonta a poharat, amibe most töltöttem ki neki jégkockás skót viszkit és rosszalló pillantást vetett rám. — A nemi betegségek terjedésének megakadályozása végett, mostantól kezdve, ha paráználkodni akarsz velem, gumit fogsz húzni, drágám, vagy privát testrészeim számodra tiltott terület. A rákövetkező héten Gertrúd elhunyt és ketten Alyssával hatalmas koszorút készítettünk és elmentünk a temetésre. Még egy hónap eltelt, Steve és Cassandra összeházasodtak és én voltam az első vőfély az esküvőn. Ahogy ott álltunk az oltárnál, ők előtte én a pap mellett, odasúgtam Cassandrának. — Gratulálok, ezt ügyesen csináltad. — Fogd be a pofádat, — sziszegte vissza, mint egy vipera, akinek a farkára léptek. — Ugye nem így képzelted el a dolgot és nem ezt akartad, hogy történjen. Csúnyán alábecsülted az én ősi roma bűverőmet.
61
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
Randolph Bácsi Randolph bácsiról senki nem állíthatta volna, hogy ez aztán egy nagy huszonnyolcas nőcsábász. Már negyvenkét éve élt feleségével, Emily nénivel boldog, gyermektelen házasságban, két magas iskolát végzett értelmiségi, akik csak egymásnak és munkájuknak szentelték minden energiájukat. Önző? Ebben aztán biztos lehetsz. Randolph bácsi nagyon büszke volt felsőbbrendű intelligenciájára és arra, hogy pszichiáteri diplomája van az orvosi egyetemről; és gőgösen megtartotta a távolságot maga és a nálánál kevésbé értelmes vagy kevesebb iskolával rendelkező emberi lények között. Huszonhárom éves korában Randolph elvette a nálánál három évvel fiatalabb Emilyt. Akkor még mind a ketten egyetemre jártak és a család meg tudta engedni, hogy bőséges anyagiakkal támogassa és eltartsa a fiatal házaspárt. Randolph apja, egy gazdag nagybani fakereskedő, a felvidékről vette a szálfákat és a Dunakanyarban, ahol a Duna folyása keletről délre fordul tartott fent egy hatalmas fűrész és raktár telepet. A papa temérdek fát adott el a Budapesti és környékbeli kiskereskedőknek. Randolph és Emily ilyen körülmények között nevelkedett és járt egyetemre. —
Ez, ahogy már előre jeleztem, nagyon régen történt és egy országban messze, nagyon messzire innen. Jelenleg Randolph házának nappali szobájában üldögél és Emilyvel beszélget. A ház csinos és újépítésű, az exkluzívé jellegű Timber Greens nyugdíjas lakótelepen, New Port Richey városában, Floridában. Randolph panaszkodik és Emily hallgatja. — Idefigyelj, drágám, —mondja feleségének. — Az élet itt borzasztóan unalmas és üres. Micsoda egy provinciális hely, nincs színház és nincs semmi kulturális élet. Emily ráérősen elengedi magát a puha bőrdíványon és a televízión nézi a véget nem érő hirdetéseket és csak hosszú idő után szólal meg. — Elő tudnánk fizetni a Showtime vagy az HBO programokra, —válaszolja Emily, — és nézhetnénk jó filmeket. — Hollywoodi szemét, semmi más csak vad krimi és kábítószerek. Amiből már nekem New Jersey-ben teljesen elegem volt. — Aki keres, mindig talál valami műsort, ami megfelel ízlésének. — Emily vitatkozik és a széles üvegablakon keresztül kedvtelve nézegeti a fehér íbiszeket, ahogy a madarak a portájuk háta mögött lévő festői szépségű tó partján nyugodtan keresgélnek. — Légy szíves és hozz egy csésze teát, — Randolph int Emilynek, és hogy kényelmesebb el tudjon feküdni hátrahajtható foteljában megigazítja terjedelmes ülepét. — És ha már a konyhában vagy, vágnál nekem egy szelet almás lepényt. 62
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
Emily feláll, nem szívesen, de próbálja takargatni kelletlenségét. Nehezére esik elfogadni, hogy nyugdíjas férjének cselédjévé alacsonyodott le. Ahogy lassan vonszolja öreg csontjait, nagy kedve lenne, hogy leteremtse a vén lajhárt. De nem teszi, csak ha már a konyhában van, akkor mer a válla felett visszabeszélni. — Abba kellene, hogy hagyjad a mértéktelen zabálást. Húsz kilót híztál mióta leköltöztünk Floridába, nem egészen egy évvel ezelőtt. — Pontosan erről van szó, — Randolph helyesli felesége szavait. — Már régóta akarok veled erről beszélni. Be vagyok zárva ebbe a házba. Itt nem lehet semmi mást csinálni csak enni. Ez a tunya életmód öl meg engem. — Igen, — gondolja Emily, — mindennap kellene sétálnunk egy pár mérföldet a szomszédos Starkey parkban. Lemehetnénk úszni a klub medencéjébe, ha fel tudnád venni azt a lusta ülepedet a sezlonról. De ez teljességgel lehetetlen, Mr. Pszichiáter. Maga nem tenne semmit, ami bármi erőfeszítésébe kerül. Emily ráilleszti a recézett élű szeletelőkést a még meg nem vágott almás lepény tetejére, kiválaszt egy pontot és levág férjének egy jókora szeletet és magának semmit. Utána visszacsoszog a nappaliba. — Itt van, — mondja, és a szeletet leteszi a férje elé az alacsony kávéasztalra. — de ne kezd el enni, amíg a tea nincs kész. Randolph nem tud várni, a gyönyör neki azonnal kell. Villáját beleszúrja a porhanyós süteménybe és megszólal. — Emily, gondolkoztam. — Ideje volt, — feleli a felesége csúfondárosan. — Melyik évben esküdtünk össze? — Ezerkilencszáznegyvenkilencben. — Hol volt az esküvőnk? — Budapesten, de miféle kérdések ezek? Kezd az agyad meghibbanni öregségedre? A teáskanna fütyülni kezd. Emily visszamegy a konyhába és kotorászik a teás zacskókkal, műcukros tasakokkal és elővesz egy citromot. Egy tálcára kirakja az ezüst teáskannát, mellétesz két csészét, kanalakat és szalvétát és behozza a szobába. — Itt van, — mondja lemondóan, — akarod, hogy ki is töltsem neked? — Igen, kérlek, ha nincs nehezedre, — Randolph feleli szórakozottan. — De hova is akartam eredetileg kilyukadni? Mind a ketten Budapestről valók vagyunk. Ott ismerkedtünk össze az orvosi egyetemen. Gyökereink Magyarországra nyúlnak vissza. Emlékszel a barátainkra, a nagy összejövetelekre, az éjszakába nyúló intellektuális vitákra? — Igen, — Emily tölti ki a poharakba a teát és kérdezi. — Cukrot óhajtasz vagy műcukrot? — majd szünetet tart és furcsálló arccal néz férjére. — Mond már, hogy mit akarsz? — Cukrot, — Randolph ma különösen nem szereti a folytonos közbevágásokat és hangja haragosan felcsattan. — Hol tartottam? — Budapestnél. — Hát persze, hol máshol? Akarom, hogy költözzünk vissza Budapestre. — Átmenetileg? Hosszú vakációra? — Nem. Végleg. Veszünk egy lakást a környéken ahol felnőttem. Új életet kezdünk. Évi bérletet veszünk az operába. Egy héten kétszer igazi színházba megyünk. Az újságomat fogom olvasni egy pesti bisztró utcai asztalánál. Járunk a gőzfürdőkbe. Mindenkivel magyarul fogunk beszélni. — Jól hangzik, — Emily összecsücsöríti aszalt szilva kinézetű száját és ráilleszti a teáscsésze peremére, és egy apró, óvatos próbakortyot iszik italából. Még
63
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
túlságosan forró, nem tudja inni és leteszi. — Egy hiú álom, — mondja. — Itt minden kényelmünk és biztonságunk megvan. Szépen berendezett otthonunk, elsőrendű orvosi biztosításunk. Mit akarsz csinálni a dolgainkkal és a temérdek összegyűjtött emléktárggyal és csecsebecsékkel, amit ötven év alatt összeszedtünk? — Eladjuk a házat és mindent, ami benne van. A többit berakjuk egy konténerbe és áthajóztatjuk az óceánon. Semmi probléma, csak el kell határozzuk, hogy mit akarunk. Emily nem felel. Hosszú házasságuk alatt mindig Randolphé volt az utolsó szó. —
Röviddel esküvőjük után Steve and Cassandra meglátogatták Emily nénit és férjét, Randolphot. A szubtropikus környezet buja szépsége, amiben rokonaik éltek, őszinte csodálattal teli benyomást gyakorolt rájuk. A pasztellszínűre festett stukkó falak, a piros cseréptetők és a temérdek virágzó narancs és pálmafa. Cassandra alig tudta titkolni örömét, amit a gazdagság látványa nyújtott neki, és a vagyon, amibe házassága révén belecsöppent. Semmi gond, Cassandra könnyen hozzá tud igazodni bármi, még alapjaiban megváltozott körülményekhez is. Most is ügyesen azzal kezdte, hogy Emily néninek adott egy nem túlságosan költséges arany fülbevaló készletet, mindkét oldalon megcsókolta az arcát és úgy csacsogott hozzá, mintha ezer éve felszentelt ismerősök lennének. — Mennyire örülök, hogy végre találkoztunk. Steve annyi sok szépet és jót mesélt magukról. Igazán megtalálták otthonukat itt lent Floridában. Egy életen át dolgozhattak és takarékoskodhattak, hogy egy ilyen gyönyörű helyen tölthessék nyugdíjas éveiket Emily tartózkodó arckifejezéssel mosolygott. Ki ne örült volna az arany ajándéknak? A pénzbeli érték nem számított, de a gondolat, az volt a valami. De Gertrúdot, Steve édesanyját nem szerette túlságosan, sőt ki nem állhatta, így Emily még nem döntötte el, hogyan is kezelje unokaöccse második feleségének váratlan látogatását. Ötven egynéhány évvel ezelőtt, Emily még mindig jól emlékezett, Gertrúd váratlanul otthagyta katonaférjét. A férfi a keleti fronton szolgált, egy hősies, de mégis hiábavaló küzdelem részeseként, a mínusz harminc fokos hidegekben verekedett elkeseredetten az oroszok ellen. Az a bizonyos nap, amikor kisbabával a karján idősebbik nővére megjelent a szülői házban, örökké belevésődött emlékezetébe. Az ebből eredő túlzsúfoltság, Gertrúd basáskodó természetének veszélye nagyban hozzájárult Emily döntéséhez, hogy otthagyják hazájukat, szeretett városukat és az életmódot, amit imádtak és oly nagyra értékeltek. Mit akar itt az egykori csecsemő, most már egy felnőtt, középkorú férfi, és ez a nagyszájú lepcses idegen, aki állítólag a felesége? Mit akarnak itt az ő házában és miért taposnak bele önfenntartó, másokra nem szoruló, minden szempontból kielégítő életükbe? Randolph másként fogta fel a találkozást. Neki tetszett a vidám és elbűvölő modorú nő, lehet, hogy ötvenéves és öt unoka nagyanyja, de mégis jóval fiatalabb, mint Randolph. Randolph szerette a fiatal nőket. Különösen ezt itt, hiszen olyan könnyűvé teszi, hogy szeressék. Dicsérni kezdte hát és széles mosollyal és ölelő karokkal közeledett feléje. 64
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
— Steve, — ragyogott az öreg a gyönyörtől. — Neked rettenetes disznó szerencséd van. Hol találtad ezt a ragyogó ékszert? Ez az asszony egy a sok millió között. Cassandra szájon csókolta Randolphot, és kebleit a férfi mellkasához szorította, és egész felső testét engedte ölelésébe szinte beleolvadni, de nem sokáig, hiszen ismerte és tartott férje, Steve erősen féltékeny természetétől. Jelenlétében korlátok közé kellet szorítania kacér flörtöléseit, legyen az egy baráttal hálából vagy egy vetélytárssal, annak megnyerése végett. Beljebb a házban, takarosan felrakva a falak mentén és feltornyozva a sarkokban, jókora papundekli dobozok álltak tömötten, de a falakon semmi nem volt és a szekrények polcai üresen tátongtak. Cassandra, aki éles megfigyelőképességgel és választékos észrevételezési tehetséggel lett megáldva, óvatos hangon jegyezte meg. — Emily néni, még most tetszettek ideköltözni? Gondolom, még nem volt idejük széjjelpakolni? Bizalmas információt közölni azzal, akit oly gyorsan és felelőtlenül fogadunk be a család legmegbízhatóbb tagjai közé, nem okozott fejfájást Randolph bácsinak. — Nem, — mondta, — inkább kifele áll a rudunk és költözünk vissza Budapestre. — Ez fantasztikus. Hogy ezt mi nem tudtuk? — itt Cassandra ravasz oldalpillantást vetett Steve-re. — Legalább is én nem, tudtam. Még mindig rengeteg emberrel tartom a kapcsolatot magyarban. A gyermekeim Magyarországon élnek. Három bátyám van odahaza és két nővérem, számtalan unokaöcsém, unokahúgom és temérdek más rokonom, üzletfelem és barátom. Ezek mind egytől egyik örömmel segítenek majd nektek. Ígérem, hogy nem lesztek egyedül. — Természetesen, hogy nem, — felelte Randolph bácsi nyájasan mosolyogva. — Ha úgy gondoltuk volna, hogy egyedül leszünk nem határoztuk volna el, hogy hazamegyünk. Nekünk is sok barátunk van Budapesten. Arra a környékre fogunk visszaköltözni ahol felnőttem. Emily hitetlenkedő pillantást vetett férjére és haragosan morogta az orra alatt. — Nem lesz az olyan könnyű. — Majd hangosan folytatta. — Készíthetek kávét vagy teát? Össze vagyunk pakolva, de azért még akad még valami szárazsütemény vagy keksz a konyhában. — És választ nem várva kicsoszogott a nappaliból. Randolph Cassandrához kezdett beszélni. —Előre lefoglaltunk egy átmeneti lakást, amíg találunk, valami véglegest. Itt van az ideiglenes címűnk. Gondoljuk, hogy legalább hat hónapra lesz szükségünk, amíg találunk egy helyet, ahol életünk hátralévő részét nyugodtan eltölthetjük. — Nagyszerű ötlet. — Cassandra bólintott és elvette a cédulát Randolphtól. — Feltétlen tartani szeretnénk a kapcsolatot. Egy évben legalább egyszer, — itt megállt és Steve-re pillantott, mintha belegyezését konstatálná, majd folytatta. — Mi is hazalátogatunk, és akkor felkeresünk benneteket. Randolph, mint valami fogadatlan prókátor Steve helyében, rázta a fejét és közbeszólt. — Nem tudtam, hogy Steve ennyire szentimentális, ha Magyarországról van szó. Harminc év alatt egyetlenegyszer sem látogatott haza. A teáskanna fütyült. Emily egy tálcán behozta a csészéket és a süteményeket és letette a kávéasztalkára a nappaliban, ami hirtelen üresnek és barátságtalanul kitöltetlennek kezdett kinézni. Mialatt Emily citromot csavart teájába, Randolph beleharapott egy csokoládés kekszbe. A fenséges íz megtöltötte tarisznya nagyságú száját, a cukor ráragadt boltíves szájpadlására és nagyképű magyarázatba kezdett.
65
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
— Nyilvánvalóan nem tudunk mindent magunkkal vinni. Az ok, amiért ide kértünk benneteket az, hogy összeszedtünk számotokra néhány kartondoboz értéktárgyat. Szokatlan, de hasznos dolgokat, amiket a hosszú évek alatt gyűjtöttünk össze egyenként. Festményeink nagy részét visszük magunkkal, de van egy néhány, amit szeretnénk nektek adni. Jutassátok az eszembe, hogy mielőtt elmentek pakoljuk be a nektek szánt dolgokat a dzsipetekbe. — Örömmel, előre is köszönjük, — Steve arca felragyogott és eszébe jutott az örökség, Emily néni és Randolph bácsi legendás vagyona. Bólintott az idős házaspár felé és legmegnyerőbb, de mégis hamisnak vehető mosolyát erőltette arcára. — Kincseiteket a legnagyobb becsben fogjuk tartani, számunka az értékük felbecsülhetetlen. Festményeitek klasszikus eleganciával fogják díszíteni lakásunk falait. —
A színültig megrakott dzsippel Cassandra és Steve visszahajtottak a motelba. Az egyik dobozt puszta kíváncsiságból kiválasztották mintának és felvitték a szobába. Cassandra egy műanyag késsel elvágta a vastag csomagoló szalagot, kinyitotta a dobozt és kellemetlenül meglepve, nagyot sóhajtott. A dobozban nem látott semmi mást csak kidobnivaló hulladékot. Kopott és régi divatú zománcozott agyagedényeket, tányérokat, kávéscsészéket, értéktelen üvegkristályokat, agyonhasznált társasjátékokat, emléktárgyakat valami régi falusi búcsúból, egy özönvíz előtti lemezjátszót, egy működésképtelen rádiót, foltokkal teli régi abroszokat és más textilanyagokat, melyek a húsz év alatt meg nem bolygatott tárolásban kirojtosodott rongydarabokká foszlottak szét. — A fenyő vigye el, — Steve mondta, ahogy odanézett és ajkait berregtetve kieresztette tüdejéből a fáradt levegőt. — Ez nem érte meg a benzint, amit ide lejövet elhasználtunk. — Ne félj, — Cassandra nedves csókot nyomott férje szőrös tarkójára. — Nem fogják a sírba magukkal vinni. Erről majd én gondoskodom. —
Hat hónap telt el. Randolph és Emily, miután eleinte egy hotelben laktak megvásároltak és beköltöztek egy elegáns budapesti lakásba. Ablakaik a Dunára néztek, a Margitszigetre és azon túl a messzeségben, a kéklő Budai hegyek erdő borította fenséges panorámájára. Kint a zöldövezetben, de mégis közel a nyüzsgő belvároshoz, a színházakhoz és a nagyvárosi élethez, otthonuk tágas volt és modern elrendezésű. Bútoraik és más minden ingóságuk hajón és vonaton utazott és éppen időben érkezett meg. Emily és Randolph fészekrakó ösztöne sikeresen segített újraépíteni otthonuk régi szülőhazájukban. Jókora összegű megtakarított pénz állt rendelkezésükre, és automobilt sem kellett tartaniuk. — A tömegközlekedés elsőrendű, — hajtogatta Randolph állandóan, — Busszal fogunk járni és villamossal. Évi bérletet veszünk, amerikai pénzben egy bagatell összegért. Megtaláltuk mennyországunkat, mostantól kezdve csak élveznünk kell jól megérdemelt nyugdíjas éveinket.
66
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
De egy hideg őszi napon, a szitáló ólmos eső síkossá tette az utcák aszfaltját, és Emily próbált felszállni egy trolira. Lába megcsúszott, a vezető megindult mielőtt az ajtók bezáródtak, és Emily visszaesett, és lábát beütötte a járda éles szélébe. Rettenetes fájdalmat érzett, vénséges és kiszáradt csontok könnyen repednek, Emily nem tudott felállni a lábára. Leült a járda szélére, a piszokkal teli elázott lefolyó mellé és sírt. — Randolph, attól félek, hogy eltörtem a lábamat. Óh, azok a drága szép meleg napok Floridában, és az ő saját motoros járművük biztonsága. Mennyire szerette volna Emily, ha még mindig ott lennének és soha nem jöttek volna ide. —
Eltört öreg csontok nem forrnak össze könnyen. Három hónappal később Emily még mindig nem tudott járni. Négylábú járókára kellett támaszkodnia, a lábai annyira gyöngék voltak, hogy napjának javarészét az ágyban kellett töltenie. Cassandra a telefonon keresztül fejezte ki részvétét. — Testvérbátyám második feleségének, — magyarázta, — van egy nővére. Annak a leánya, mindössze huszonegy éves, munkát szeretne találni Budapesten. Ha lenne egy tartalék priccsetek és hozzá egy kis hely, nem több mint egy beépített szekrény, bármi, amíg jobban nem leszel, Emily néni, a leány vigyázna reád. Nem is kellene, hogy fizetést adjatok neki. — Helyünk van. A konyhából nyílik egy cselédszoba, amit nem használunk. — felelte Emily. Tetszett neki az ötlet, ahogy jobban meggondolta, mennyire aggódó és segítőkész is ez a Cassandra. Vissza tudom-e valaha adni jóságát? Egy másodpercnyi gondolkodás után, nem több, Emily készen állt a válasszal. — Ez csodálatos lenne, ha az a leány ki tudna engem segíteni, amíg jobban leszek? Pontosan erre lenne szükségem. Mi a neve a fiatal hölgynek? — Rosamund, és ahogy a neve jelzi, ártatlan és üde, mint a frissen esett hó. — Máris megnyerte a tetszésemet, — Emily mondta belegyezően. — El tudna jönni hozzánk, hogy meginterjúvoljuk? — Drága, aranyos Emily néni. Engedd meg, hogy azonnal hívjam bátyám unokahúgát. — mondta Cassandra boldogságtól teli bizakodó hangon. — Még egyszer, a leányzó neve Rosamund. Egy napon belül fel fog benneteket hívni, ezt én ígérem nektek. —
Ahogy jelezték és telefonon megbeszélték, Rosamund eljött Emily és Randolph lakására. Fiatal és enigmatikus szépség, dús ébenfekete haj, olajbarna bőr, megmérhetetlen mélységű éjfekete szemek és egy titokzatos mosoly a szája sarkában, ami, ha a tulajdonosa úgy akarta bűvös fegyverré változhatott egy lelkiismeretlen, és gátlások nélküli, végzetasszonya fémmé fatale birtokában. Ott állt az ajtóban, kicsiny koffer a lábánál, bal karjában egy cserepes oleander növény és arcán félszeg, szerény és bocsánatkérő mosoly. — Rosamund vagyok, — kezdte, — nagynéném, Cassandra. — Itt megállt a beszédben, habozott és elégedetten konstatálta Randolph tárgyilagosságának teljes összeomlását. — A nénikém említette, hogy segítségre lenne szükségük… — itt arca kislányosan félőssé vált és finoman megköszörülte torkát. — Aminek fejében itt maradhatnék, ha lenne egy üres szoba, ami az enyém lehetne? Nem okoznék senkinek semmi bajt. 67
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
— Lépjen beljebb, gyermekem, hallottunk már magáról és nagyon örvendek. — Randolph felelte és szélesre tárta az ajtót. — A feleségem, Emily ágyban fekszik, de ő is nagyon szeretné végre személyesen is megismerni magát. Rosamund belépett az ajtón. Randolph elvette tőle kofferját és bevitte a nappaliba. — Emily, — kiáltotta. — Rosamund van itt. Fiatal, és ártatlan, mint a nyíló rózsabimbó, és édesebb és kedvesebb, mint valaha is el tudtad volna képzelni. — Köszönöm a bókot, — Rosamund mondta és a füle tövéig elpirult, idáig lesütött szempilláit kinyitotta és ártatlan tekintetével elfogadta, és mint egy szent ostyát, szinte magához vette a férfi szerelem sújtotta és álmodóan csodáló tekintetét. Emily felkelt az ágyából, óvatosan ránehezedett alumínium rudakból készített járókájára és centiméterenként óvatosan csoszogva előre, lassan eljutott a nappaliig. Az ajtóban megállt, hogy csillapítsa kapkodó lélegzetét és szemügyre vette Rosamundot. Nyugodt, de tüzetesen felmérő tekintet, és mosolytalanul komoly arc, a hangja rekedtes a fájdalmas erőfeszítéstől, ahogy beszélni kezdett Rosamundhoz. — Olyasvalakire van szükségünk, aki jártas és gyakorlata van a rokkantak és a magukat ellátni képtelenek ápolásában. — Drága, Emily néni. — a fiatal leány arckifejezése, mint a kelő nap sugarai jobb életet és gondos figyelmet ígért és mosolya elárasztotta és fénybe borította az egész szobát. — Drága Emily tanti, — búgta tovább elbűvölő hangon. — A karjaimban fogom hordozni magát. Bármit megfőzök, amit a szeme szája kíván. Én leszek a maga igazi társa és legjobb barátnője. — Csak addig, amíg jobban leszek, — Emily bólintott tétován. — Csak addig maradhat. A virágot meg tegye ki a hátsó erkélyre. Az a hely védve van és tavasztól őszig bőséges déli napot kap. —
Rosamund gondos szeretettel vigyázta Emilyt. Főzött neki, süteményeket sütött, az ételt tálcán hozta az ágyába, lecserélte a lepedőket, és hogy öregedő bőrét fiatalosra és hiba nélkülire varázsolja, minden másnap lemosta a zuhanyozóban, megsamponozta a haját és testét bekente finom krémekkel. Ártatlan szégyennélküli a nudizmust illetően, Rosamund együtt levetkőzött Emilyvel, ketten álltak a zuhany alá és utána még mindig mezítelenen meleg törülközőkkel szárította le a néniről a nedvességet. Ekkor történt és így, a tisztes férjnek szemébe ötölhetett a sok levetett ruhadarab és a miniatűr rózsaszínű alsónadrágocska, Randolph kiókumlálta, hogy mi folyik a betett ajtó mögött. Mintha tévedésből történne a dolog, az öreg férfi rájuk nyitott. Micsoda látvány, karcsún ívelő keskeny derék, finoman kerekedő vállak, alabástromból faragott almaformájú mellek, Rosamund kerekded feneke egy felnőttek számára írt tündérmeséből valónak látszott. Ruganyosan feszes, kitöltve domborodó kontúrokkal, ahogy a leány kissé előrehajolt, puncijának szőrzete ott sötétedett fenekének zabálnivaló partjai között. Nemi szőrzete bozótszerűen dús, talán még soha le nem vághatta, szeméremajkai duzzadtak és a nemrégen vett fürdő meleg nedvességétől csillogók, tisztára úgy látszott, mintha a leány még soha tapasztalta volna meg a közösülés gyönyöreit. — Takarodj innen, Randolph, — kiáltotta Emily, — és máskor kopogj, te faragatlan fajankó. 68
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
Rosamund is megfordult; szemei egy pillanatra egybefonódtak Randolph kéjvágytól elgyötört nézésével, és oldalvást, hogy Emily ne láthassa, kacsintott egyet a férfinek. Randolph a hetedik mennyországban érezte magát, térdei elgyengültek és szinte elszédült, most már biztosan érezte, tudta, halálosan beleszeretett Rosamundba. —
Rosamund becsületes és szorgos erőfeszítéseinek ellenére, Emily nem lett jobban. Az idős néni egyre jobban rászorult a fiatal lányra, és amikor két hónap után először, Rosamund elkéredzkedett és hétvégére elutazott vidéki rokonait meglátogatni, Emily nagyon hiányolta Rosamund szerető gondoskodását és segítő kezeit. De a leány visszajött, ahogy ígérte, vasárnap késő délután, miután mindössze csak másfél napig maradt távol. A két nő, idős és fiatal, megölelték és jobbról-balról megcsókolták egymást és Rosamund a néni fülébe súgta. — Emily néni, én jobban szeretem magát, mint a saját nagymamámat. Ki ne hitt volna egy ilyen őszinte és becsületes beszédnek? — Készíthetek magának egy csésze teát valami kis süteménnyel? — folytatta Rosamund. — A nagymamám sütötte egy régi családi recept alapján. Dugjuk el Randolph bácsi elől. Nem akarom, hogy egyen belőle. Neki a boltban vásárolt gyári sütemény is jó. Rosamund kiment a konyhába és feltette a teavizet. Majd kilépett a balkonra, megöntözte az oleandert és összegyűjtötte alóla a lehullott, elszáradt leveleket és szárakat és abból készítette Emily teáját és magának pedig egy boltban vásárolt tasakból. —
Reggelre Emily halott volt. Az oleander halálos leveléből készített tea és a mérgezett sütemény egyesített ereje megtette a hatását, és kémiai jelenlétük megállapítása lehetetlennek bizonyult a helybeli halottkémi szakértők máskülönben hibátlan módszereivel. A temetés a Rákoskeresztúri Köztemetőben lett megtartva, a széles kiterjedésű nekropoliszban, mely a szürke és nyomasztó ipari kerület, Kőbánya legkiesőbb szélén nyújtózott el a messzeségbe. A hatalmas kovácsoltvas kapu mindkét oldalán, mely a vigaszt nyújtó Feltámadunk feliratot viselte állott az elöl nyitott ravatalozó épület, mint afféle betonból készült és fedett óriási karám. A fekete bársonnyal letakart katafalk tetején, a rengeteg virág és balzsamosan édeskés szagú fenyőgally között feküdt Emily teste, földi maradványainak megmosdatott és díszruhába öltöztetett porhüvelye. A ravatal négy sarkánál, mintha az alvilág bejáratát őriznék négy kandeláber lángja lobogott és bocsátott ki tömjénes és minden mást elnyomó illatot. Rosamund teljesen összetörtnek látszott. Tetőtől talpig gyász-feketébe öltözve, csinos arcát is fekete csipkefátyol takarta, a fiatal leány vigasztalhatatlanul zokogott és, hogy össze ne essen, erős karjainak szorításával Randolph kellett, hogy tartsa gyenge termetét.
69
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
Kevesen jöttek el a temetésre. Steve és Cassandra nem repülhettek át az óceánon ilyen hirtelen. Különösen Steve, aki nagyon el volt foglalva a munkájával. Tehát a lutheránus pap, két fekete egyenruhás gyászhuszár, ahogy a budapesti zsargon nevezte a fizetett gyászolókat, és néhány savanyú pofájú temetői alkalmazottan kívül senki nem állt a koporsó közelében. A ravatalépületen kívül, tisztelettudó néhány méternyi távolságra álltak és várakoztak Rosamund rokonai. A nagymama, a papa és a négy testvérbáty, néhány együtt érző másodpercre megrázták Randolph kezét és bánatos hangon fejezték ki részvétüket és szimpátiájukat a gyászoló férjnek. — Szörnyen sajnáljuk veszteségét. Rosamund húgunk annyira megszerette Emily nénit. Sokszor említette nekünk, hogy az ön felesége mennyire kedves és jó volt hozzá. Micsoda rettenetes csapás, ilyen szerencsétlenség nem érhetett volna egy nálánál drágább és aranyosabb teremtést. Az idő telt, a pap rövid gyászbeszédet mondott, és utána el kellett, hogy menjen más sürgős ügyek elintézésére, és a kicsiny gyülekezet ott maradt némán, gyászos csendben, mindössze egy-egy imát mormolva száraz ajkaik között. Amikor az előre kifizetett óra lejárt, négy, szürke huszárzsinóros egyenruhába öltözött sírásó érkezett, beszegelték a koporsó fedelét, leszedték a virágokat és a gallyakat és Emilyt koporsóstul együtt elvitték a fal háta mögött lévő magas fallal körbekerített udvarra. Az egyik odavetette a csodálkozó rokonoknak. — Ott biztonságban lesz. Reggel jön a teherautó a krematóriumból. Később, ahogy visszahozzák az urnát a hamvaival, behelyezzük a mauzóleum falában számára fenntartott rekeszbe. Odahaza, kettesben maradva, Rosamund rokonai mind visszavonatoztak falujukba, Randolph, egy kedves nagyapóhoz illő aggódással a hangjában, leültette a fiatal leányt a nappalijában. — Konyakot? — kérdezte és tétova lépést tett a likőrkabinet felé. — Kérem, — a leány bólintott elmerengően, mintha gondolatai valahol nagyon messze járnának, talán valahol a másvilágon, ahol most Emilynek léteznie kellett. Majd leült a díványra, levette csipkés fátyolát, keresztbevetette lábát és kissé felhúzta ruháját, éppen eléggé hogy rózsaszín térde kalácsát kivillanni engedje. — Egy pohár ital bizonyára segítene, uram, — tette hozzá kisvártatva. — Ne légy ilyen hivatalos, — Randolph kitett két kis poharat és töltött mind a kettőjüknek. — Nyugodtam mondhatod nekem, hogy Randolph. Rosamund finoman koccintott a férfivel; mind a ketten ittak egy apró kortyot és a szájpadlásukat tűzként égető italt elgondolkodva lötykölgették szájukban. Mintha jövője folyásának titkai kutatná, Rosamund a zajos belváros utcáin túl, a messzi távolban kéklő hegyek domborulatait tanulmányozta. Beszélni kezdett, hangja tétovának hangzott és reszketett. — Nem tudom, hogy mihez fogok kezdeni? A falumba nem mehetek vissza. Elviselhetetlen családom és négy bátyám zsarnokoskodását többé nem tűrhetem. Azt hiszik, hogy a cselédjük vagyok. Minden kényüket-kedvüket és egyre lehetetlenebb kívánságaikat kell, hogy majd kielégítsem. — Itt maradhatsz. — Randolph mondta és megfogta a leány kezét, és ahogy az nem rettent el tőle, folytatta. — Nálam elegendő hely van. Ötvenéves boldog, az én drága Emilymmel való együttlét után, rettenetesen hiányozna nekem a női társaság. — Nem szeretnék senkinek a terhére lenni.
70
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
— Soha nem lennél. — Randolph mondta és leült a leány mellé. Kezével átfogta a derekát és folytatta. — Nálam maradhatsz, ameddig csak akarsz. — Igazán? — a leány mosolya áttört könnyeinek vékony felhőfátyolán. — valóban maradhatnék? Nem tetszene bánni, ha mindennap látni tetszene, és örökké itt lábatlankodnék? De állást keresek és elmegyek dolgozni és napközben nem fogok zavarni. A leány hátradőlt ültében és nagyot sóhajtott és utána mélyen beszívta a levegőt. Keble emelkedett, és Randolph bácsi gyengéden megérintette őket kezeivel, átérezte rugalmas puhaságukat, és megmarkolta és összeszorította Rosamund, ugyan hajadont illető méretű, de azért igen jól fejlett és tejcsárdaszerű emlőit. Rosamund hátraengedte a fejét, szája kissé széjjelnyílt és engedte, hogy a férfi a rászorítsa erőszakos és követelődző ajkait. Visszacsókolta és kéjesen felnyögött, izgalma valódinak tűnt és Randolph már be is hódolt az ősi szerelemisten, Erósz hatalma előtt. Emilyt már húsz év óta nem csókolta meg. Havi bajának elhagyása után a törékeny asszony nem szerette, ha a férje hozzáért, nem engedte, hogy mezítelen lássa, ahogy falsul állította, hogy sovány testén és ráncos bőrén nem volt semmi csodálnivaló. Randolph tiszteletben tartotta felesége kívánságát és a meztelen női testeket kizárólagosan az interneten nézegette. Elégedett volt a másodkézből vett, nevezzük a nevén nyugodtan, az öt ujj segítségével végrehajtott szóló szexszel. De most itt, ez a váratlan ajándék valóságos volt. Egy meleg, hús és vér és lélegző, finoman beillatosított fiatal teste az örök asszonyi nősténynek. Egy tapintására megrezzenő, érzékien vonagló szépséges nő, ujjain érezte bőrének selymes tapintását, a forróságot, a lángokat melyek lövelltek feléje belsejének izzó vulkánjából. A nő akarja őt, csak ki kell, hogy nyúljon és le kell, hogy szakítsa az érett gyümölcsöt, az ifjúság fájának zamatos termését. Randolph még egyszer újra fiatal férfinek érezte magát. A nő térdei kissé széjjelcsúsztak, fenekét kényelmesebb pozícióba helyezte, talán, hogy egyensúlyát tartsa, de combjai széjjelnyíltak és ruhája felcsúszott, és mindössze néhány rövid centiméterrel alsó bugyijának szegélye alatt takarta el bájait. Randolph óvatosan megérintette Rosamund combjának belső oldalát, tenyere rátapadt bőrére és lassan csúszott egyre feljebb, a nő még mindig nem tiltakozott, és a férfi ujjainak hegye már el is érte a piciny bikini bugyi csipkés szegélyét. Egy izgatott dobbanás, egy lágy, pneumatikus markolás, egy csalogatóan köré fonódó odaadás, a csípő sürgető felemelése, és Randolph máris a markában tartotta egy nálánál félévszázaddal fiatalabb nő lágyan rugalmas és csiklandós érintésű nemi szervét. Lihegően, odaadóan és még többet akarva, követelve, megállapodásokat félredobva és korlátokkal nem törődve, a leány olyan hangon suttogott Randolph fülébe, amit az idős férfi az óta nem hallott, amióta majdnem hatvan évvel ezelőtt egy ligeti padon elcsábította Emilyt. — Randolph, kérlek, szeretném, ha kinyalnád a puncimat. — súgta a fülébe a fiatal nő. Rosamund hanyattfeküdt a sezlonon, hátát és karjait a puha karfa támasztotta, térdeit szélesre tárta és Randolph belefúrta fejét combjai puhasága közé. Micsoda illat és micsoda íz, a nyelve lázasan kutatott és már meg is találta a nő szerelmi alagútjának nedves bejáratát.
71
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
Egy másodperc, talán kettő, de lehet, hogy egy perc is volt, Randolph ezt meg nem tudta volna becsülni, de mindenesetre túlságosan hamar, és mielőtt bele tudott volna rendesen jönni és érezte volna erekcióját, Rosamund elnyomta magától Randolphot és sírástól elfojtott hangon könyörögni kezdett. — Kérlek, ezt nem folytathatjuk. Meg kell, hogy álljunk, én ezt nem tudom megtenni. Még szűz vagyok, nem adhatom magam oda senkinek esküvő előtt. Még csak nem is szedek fogamzásgátló tablettát. Randolph térdeire rogyott, a leány ruhájának széle még mindig rendetlen csomóba volt összegyűrve valahol fent annak a derekán és ő még mindig lázas hevességgel csókolta combjait, és vágytól reszkető hangon könyörögni kezdett. — Rosamund, drágám, szeretlek, légy a feleségem. A pillanatban, ahogy bejöttél a házunkba beléd szerettem. Nagyon restellem, de nem tudom megtagadni irántad való érzéseimet. Ez az Erósz, ha valaha egy ilyen isten létezett, ez valóban egy gonoszszívű és könyörtelenül kegyetlen felsőbbrendű hatalom volt. És sajnos manapság is, hogy kiszórakozza magát fertelmes csínyjeiben, kihasználja gyengéinket és markában tartja józan eszünket és megakadályozza saját akaratunk gyakorlását. Rosamund felült és lesimította ruháját. Megsimogatta Randolph kopasz feje tetejét és ritkásszürke hajszálakkal borított tarkóját. — Hozzád megyek, Randolph, és hűséges kis feleséged leszek. —
Az esküvő, egy polgári szertartás az előkelő Barabás villa házasságkötő teremben két hét múlva zajlott le. Rosamund földig érő hófehér ruhát viselt, leányos vállai teljesen csupaszon kirakva hozzá és Randolph speciálisan varratott éjfekete szmokingba díszelgett mellette. A belvárosi szabó, aki a munkát végezte, rendkívülien magas árat kért. — Uram, — magyarázta, — nem csak a sürgősségi felárat veszem számításba, hogy a standard hathét helyet öt nap alatt kell elkészítenem a ruhát, de beleszámítom az ön méreteit, különösen az ön 125 cm méretű derekát. Dupla mennyiségű anyagot kell, hogy használjak a legjobb angol szövetemből. Randolph megvette az eljegyzési gyémántgyűrűt is, két karátos egyedi kő platina keretbe befogva és felajánlotta Rosamundnak. Rosamund nagylelkűen elfogadta a mesés ajándékot és megmutatta a nagymamának, aki rögvest kifejezte szakérői véleményét. — Nem rossz, — a vén boszorkány mondta és elgondolkozva forgatta a kezében a gyűrűt, — Biztosak lehetünk benne, hogy jókora stósz pénzt fogunk kapni érte Rosenstein Gemuntlich úr zálogházában. Az após és az anyós, valamint a négy férfitestvér és egész családjuk, mind eljöttek az esküvőre és utána a Hilton Hotel dísztermében tartott fogadásra. Randolph fizette a teljes költséget, beleértve két teljes napra a szobát és az ellátást, Rosamund minden pereputtyának, szélesebb kiterjedésű, távoli és közeli rokonait és ismerőseit is beleértve. A házasságkötés előtti jogi egyezmény magába foglalt egy zárlatot, ami Rosamundot Randolph lakásának társtulajdonosává tette. Szintén, ugyanabban az okmányban foglaltatott, hogy Randolph összes vagyona, bankbetétjeinek és börzei értékpapírjainak tulajdonjoga feleségével közös névre lesznek átírva.
72
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
A csodálatos érzés és büszkeség, amely Randolphot eltöltötte, ahogy a karjára nehezedő szépséges és fiatal új asszonnyal jött el a Házasságkötő Bíróasszony pulpitusától, megért minden kockázatot és a temérdek költséget, amit a gazdag amerikai vőlegény ki kellett nyögjön érte készpénzben. A királyian bőséges vacsora, a felejthetetlenül elegáns terülj asztalkám terítés, amit a hagyományos csárdás és cigánytánc követett, utána az éjszakába nyúló vad mulatozás és, hogy másnap korán kellet kelniük, hogy elérjék repülőjüket, amely Costa del Sole üdülőhelyre Spanyolország déli részén kellett vigye őket nászútra, nem adott nekik elegendő és megfelelő alkalmat, hogy egybekelésük fizikai részét is annak rendje módja szerint megtegyék és tisztességesen kiélvezzék. Rosamund restelkedve kért bocsánatot, — Borzasztóan sajnálom, drágám, majd holnap bepótoljuk. Most rengeteget ittam és forog a fejem és nem vagyok hangulatban, hogy elveszítsem szüzességemet. —
Andalúzia hófödte hegyei és lankás dombjai, a régi Córdoba és Granada szépsége, a déli mediterrán tenger azúrkék vize, amennyire nyugtató és léleknemesítő hatásúk voltak, sem tudták csökkenteni Randolph csalódottságát, amikor Rosamund bejelentette. — Micsoda kellemetlen meglepetés, egy szörnyű véletlen, éppen ma reggel érkezett meg a periódusom. Semmit nem tudunk ellene tenni. Néhány napon belül elmúlik, és a tiéd leszek, ígérem. — Itt a fiatalasszony szemérmesen lesütötte szemeit és restelkedve súgta a férje fülébe. — Légy oly jó kis angyalka, és legyél még egy pár napig türelmes hozzám. Másnap reggel, amikor már nyilvánvalóvá lett, hogy Rosamund nem tud éjszaka rendesen pihenni, mivel Randolph túlságosan hangosan horkol, és az ágy ő felöli oldalában, túl gyakran forgatja és dobálja gigantikus nagyságú testét, és prosztata problémája miatt minden két órában kimegy a fürdőszobába pisilni, Rosamund javaslatot tett. — Drágám, mi lenne, ha kivennél még egy szobát és külön aludnánk? Nagyon sajnálom, de szépségem megóvására nekem alvásra van szükségem, és hogy reggel üde legyek és friss, mint a frissen nyíló nárciszvirág. Egy ennyire nyomos ok, és ügyes rábeszélés, Randolph belegyezett, vonakodva ugyan, és lassan kezdte a dolgokat ifjú felesége szempontja alapján megérteni. —
Paradicsomi boldogságuk napjai után, melyek szex nélkül, de máskülönben méztől csepegően teltek el a lángoló spanyol nyár napsugarai alatt Randolph ifjú feleségét hazavitte Budapestre. Ott türelmi időt adott neki, két nap pihenést, hogy akklimatizálódjon a szubtrópusi vakáció után, kipihenje a semmittevés fáradalmait, melyet a medence mellett a nyugágyban napozva kellett elviselnie. A két nap eltelt és mintha kerülni akarná férjét Rosamund figyelmen kívül hagyta Randolph udvarlási kísérleteit és gyengéd figyelmességét. Randolph türelme egyre fogyott. Orvoslásként bevett két tabletta dupla erős Viagrát, és egy órával később, mellőzve minden udvarlási etikettet és szokást, kissé nyerses hangon, egyenesen nekiszegezte a kérdést feleségének. 73
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
— Kicsi galambom, itt az ideje, hogy szexezzünk. Tekintete a kíváncsiból gúnyosra átváltozva, hangjának tónusa a meglepettből a felháborodottba átlényegülve, Rosamund visszafelelt. — Miért nyomakszol annyira erősen? Nem elég, hogy férjhez mentem hozzád? Randolph megragadta Rosamund kezét. — Vedd le a ruhádat, meztelenen akarlak. — kiáltotta elfojtott hangon és görcsösen szorító ujjai belemélyedtek a nő bőrébe és mély nyomokat hagytak húsában. — Aljas gazember, — ugrott el Rosamund a férjétől. — Mit durváskodsz? Hogyan akarsz szerelmet tőlem, ha goromba vagy? Te brutális tróger, te dagadt, undorító vén pervert. — Rosamund, — válaszolta Randolph izzó vággyal a hangjában, mintha a nő szavai nem is bántották volna, — egy férfi azért vesz el egy nőt feleségül, hogy szexezhessen vele. Azért vettelek el feleségül, mert szerettelek és elvárom, hogy te is ugyanígy érezz irántam. Ármányos mosoly terjedt el a feleség arcán. — Vehetnénk úgy is, — kezdte. — Eszerint is felfoghatnánk kapcsolatunkat, ha én úgy akarnám. De nem akarom úgy. Nem kell, hogy automatikusan szeresselek. Szerelmemet minden egyes nap, minden egyes órában ki kell érdemelned, és nem szabad, hogy erőszakkal akarj a magadévá tenni, ha rád jön a disznólkodási vágy. Randolph elvesztette nyugalmát. Mindent megadott ennek a fiatal nőnek, amit kért, és amit valaha is akarhatott. Lakásának a felét, a jogot, hogy hozzáférhessen a pénzéhez, költséges esküvőt és a méregdrága nászutat. — Mi mást akarhat még? — fontolgatta. — Jól láthatta, hogyan nézek ki. Kövér vagyok, de nem titkoltam el előle. Öreg vagyok, soha nem állítottam, hogy fiatal lennék. Inkább ő hazudott nekem. Ez a nő csak egy vagyont kutató ravasz némber. Be kell, hogy bizonyítsa nekem, és most rögtön, hogy hajlandó bármiféle szexuális vágyamat kielégíteni. Alá kell, hogy vesse magát magasabb rendű intelligenciámnak. Elvégre az összes vagyon az enyém. Mögöttem hosszú, erkölcsös élet és feddhetetlen értelmiségi karrier áll. Feltétel nélkül meg kell, hogy adja magát. Randolph lenyomta Rosamundot a díványra és próbálta letépni ruháját. — Vetkőzz le, te lotyó, — nagy pofont kevert le neki. — ha annyira félted a szüzességedet a seggedbe fogom betenni. Rosamund nem adta meg magát. Vadul karmolta Randolph arcát és hosszú körmeit belevájta a hátába. Megfeszítette magát és küszködött, hogy kiszabaduljon, de Randolph, kihasználva legalább háromszoros súlyát, ránehezedett és széjjelfeszített a lábait. A dupla Viagra dolgozott. Kutató kíváncsisággal, mint ahogyan egy teknősbéke dugja ki hosszú nyakát páncéljából, Randolph hosszú és vékony fütyköse előbukkant rejtekéből. A végét Rosamund vaginájának a bejáratához tette, az asszony sikított és Randolph teljes erővel benyomta neki. Rosamund tehetetlen volt. A súlykülönbség önmagában mozdulatlanná tette. Randolph keményen dolgozott. Nagyokat lélegzett, tüdeje hörgött és gurgulázott, és szíve elkeseredett vert, hogy tartsa az iramot. Emelte fenekét, és lenyomta és ritmikusan ki és becsúsztatta dorongját Rosamund puncijába. Rövid időn belül érzete orgazmusának korai megérkezését. Vége volt. Kihúzta elernyedt fütykösét és elengedte feleségét. Lenézett, de vért nem látott. Mindegy, gondolta, most már ellőtte magát, megkapta, amit akart és szinte közömbös hangon, csak a tények megállapítás végett kérdezte.
74
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
— Mi lett a szűzhártyáddal? Ki vette el az ártatlanságodat? Mert, hogy nem én voltam, az biztos. Rosamund semmi szégyenérzetet nem mutatott. Kiugrott Randolph alól és dühödt, gyűlölettel teli hangon kezdett ordítani. — Te aljas, megbecstelenítő vadállat. Ezért megfizetsz, amit velem tettél. Randolph felháborodva kapkodott a levegőért. — Azt állítottad, hogy szűz vagy. Mi lett a te híres ártatlanságoddal? Amivel annyira dicsekedtél. Cassandra beszaladt a hálószobába és mielőtt bevágta az ajtót visszakiabált. — Te kövér vén idióta. Csak képletesen beszéltem a szüzességről. —
A hálóból Rosamund feltárcsázta a rendőrséget és jelentette, hogy férje megütötte, megverte, megerőszakolta és megfenyegette, hogy megöli, ha továbbra is ellenkezik beteges szándékai ellen. Öt percen belül megjelent két rendőr, és Raymond, nem gyanítván semmi bajt kinyitotta nekik az ajtó. — Miben állhatok, Budapest legkiválóbbjainak szolgálatára? — kérdezte ártatlanul. — Lustig Randolph? — Igen, kérem, de el nem tudom, képzeli, hogy milyen ügyben lehetnék a maguk segítségére. Forduljon meg és tegye össze hátul a kezét. Őrizetbe vesszük garázdaságért, ütlegelésért, tartós testi sérülés okozásáért, nemi erőszakért és paráznaságért. Bármit, amit mond, a maga elleni vád részese lehet és felhozható a törvény előtt, de joga van, hogy hallgasson. — Semmi ilyet nem követtem el. — Randolph felelte visszafojtott dühvel és arca elsápadt. Rosamund kijött a hálószobából. — Ön Mrs. Lustig? — kérdezte az idősebbik rendőr. — Igen, én. — Bólintott a fiatalasszony. — Ez az illető miatt hívott ki minket? — Kérdezte a rendőr és fejével Randolph felé intett. Rosamund rámutatott Randolphra és dühödt, vádló hangon kiáltotta. — Igen, ez ütött meg. Megbecstelenített, megerőszakolt és elvette a szüzességemet. —
Egy priccsen aludva a többi csavargó, iszákos, tolvaj és csaló és apagyilkos között, Randolph két napot töltött a Markó utcai börtön ideiglenes őrizetesek fogdájában. Ahhoz volt elég esze, hogy ne árulja el amerikai mivoltát, azt hogy gazdag volt, és hogy összevert és megerőszakolt egy fiatal magyar nőt. Nem érte volna meg a másnapot. Végül, miután negyvennyolc órája a műanyag ibrikben kiadott börtönkoszton kellett élnie, ami leginkább valami disznóknak való moslék maradékára emlékeztetett, és csíkos börtönruhában fagyoskodott hozzá, visszakapta ruháját és pénztárcáját és felvezették az emeletre egy bírósági terembe. — Bírósági eset BP-13-348759, — a törvényszolga kiáltotta. — A Budapesti városi tanács vádja Randolph Lustig ellen. 75
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
— Fizikai bántalmazás súlyos testi sértés okozásának szándékával, — olvasta a szigorú arcú, kockafejű és lelógó bajuszú bíró, — Zsarolás, fenyegetés és fajtalankodás egy huszonegy év alatti kiskorú személlyel. Beismeri bűnösségét? — A vádakból semmi nem igaz, — kiáltotta Randolph és két egyenruhás őr közelebb lépett hozzá, hogy lefogják, ha megvadul. — A feleségemmel történt a dolog. Szexezni szerettem volna és szerelmeskedésünk intenzitása talán némileg túllépte a határt. A bíró rendreutasító pillantást vetett rá. — Ügyvédje van? — kérdezte. — Nincs, tisztelt bíró úr. — Még senkivel nem volt alkalmam konzultálni amióta két nappal ez előtt behoztak. A bíró felemelte fakalapácsát és fülsüketítő robajjal rácsapott az erre a célra az asztalra odatett keményfadarabra. — Ötmillió forint biztosíték. — Majd körbehordozta tekintetét és szemrevételezte a terem végében összegyűlt sötétöltönyös férfiak csoportját és enyhébb, szinte leereszkedő hangon folytatta. — Fizesse ki és keressen magának egy jó ügyvédet. A maga ellen felhozott vádak nagyon súlyosak. Randolph kővé meredt. Lázas sietséggel próbálta kiszámítani, hogy a kaució menyi lehet amerikai pénzben. Húszezer dollár, talán ki is tudja fizetni, ha az összes hitelkártyáját teljesen leterheli. A bíró ránézett. Nézése bosszankodó volt és hangja ellenséges, ahogy megszólalt. — Még mindig itt van? Intézze el az óvadékot a bírósági jegyzővel vagy visszavitetem a fogdába. A két egyenruhás bírósági rendész elvezette Randolphot egy apró négyszögletes asztalkához, ahol egy rettenetes rossz szabású ruhában egy karvalyorrú és görbe hátú alak ült és közömbös nézéssel meredt feléje. — Van valaki, aki kiváltja, — kérdezte a görbe hátú, — vagy van magánál elégséges készpénz? Randolph előhalászta zsebe mélyéből Viza és Master hitelkártyáit. — Ezen a kettőn kell, hogy legyen elég, — mondta alázatos hangon, — hogy büntetésemet fedezze. — Nem büntetés, csak biztosítéki letét, hogy kiereszthessük, — az idős bürokrata figyelmeztette és a mágnesen leolvasó masinán egyenként keresztülhúzta a két kártyát. Mialatt várt, a gép nagyon lassan dolgozott, dudorászni kezdett egy bolondos kis népdalt és az ujjaival dobolta hozzá a ritmust az asztal furnérján. Neki mindegy volt, hogy Randolph hitelképes-e vagy sem. Félóra múlva reggeli műszakja lejár és elmehet kirántott bécsi szeletéhez és zsíros tört krumplijához a kantinnak azon a részére, ami kizárólag a bírósági tisztviselők számára tartanak fenn. Öt percen belül mind a két hitelbank cég engedélyezte a jelzett összeget. Az aktakukac bólintott és Randolph elé nyomott egy stósz papirost. — Itt írja alá, — bökött oda csontos mutatóujjával. Randolph engedelmesen aláírta a nevét. — És itt, — a hivatalnok mutatott még egyszer és még vagy öt alkalommal hasonlóképpen utána, de más oldalakon. Az aláírások után, szúró szemekkel Randolphra nézve a horgas orrú közalkalmazott végtelenül közömbös hangon kezdett magyarázni. — Mehet. Az előzetes tárgyalás három hónap múlva veszi kezdetét. Budapestet nem hagyhatja el. Ha nem jelenik meg a bíró letartóztatási parancsot fog maga ellen kiadni és a második alkalommal, nem fogja tudni magát ilyen könnyen kiváltani.
76
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
—
Randolph taxiba ült és egyenesen hazahajtatott. Felment a liften és lakáskulcsát beillesztette a zár lyukába. A kulcs nem talált. Idegesen matatott a kulcsok között és megpróbált egy másikat. Majd becsöngetett és öklével megverte az ajtót. Valaki máris kicserélte a zárat. Zajokat hallott belülről. Döngő léptek közeledtek felé komótosan és az ajtó nyitottra csapódott. Rosamund legidősebb testvére, azonnal felismerte, állt az ajtóban előtte. Jéghideg szemekkel meredtek egymásra. — Maga az? Randolph. Hogyan szabadulhatott ki? — Mondta a nagydarab báty barátságtalan hangon. — Mit óhajt? — Itt lakom. — Többet nem. — Ez a lakás az én tulajdonomban van. — Dolgozunk rajta, hogy ne legyen. — Ugyan már, álljon félre az utamból. Beszélni akarok a feleségemmel. Rosamund hangja hallatszott a nappali irányából. — János. Engedd be. Valamikor el kell, hogy mondjuk neki, hogy tudja, miheztartás végett. Randolph bejött a lakásba, vulkánként kitörő dühét próbálta csillapítani és körbehordozta tekintetét, hogy egy szilárd pontot találjon, ahonnan racionális módon felbecsülheti a szituációt. Rosamund a hatalmas fotelban ült, amit Randolph Emilynek vásárolt nem olyan régen. A fiatal nő elhunyt felesége állat és virágképekkel teleszőtt kínai selyem-pongyoláját viselte. Szereti a luxust, gondolta és nem tudta elképzelni, hogyan szerethetett valaha is egy ilyen aljas, manipuláló nőt. Késő bánat, a légy beleakadt a hálóba, sajnos, és a pók előjött, hogy a saját feltételei szerint kezdjen tárgyalni a dolgokról. Jánoson kívül egy másik férfi is volt a szobában. — Bodzsár Géza a nevem, — mutatta be magát a szürke öltönybe öltözött egyén. — Ügyvéd vagyok, és a következőket kell, hogy közöljem magával. Aktatáskáját letette az asztalra, a zárat nyitottra pattintotta és jókora vastagságú hivatalos kinézetű papírpaksamétát húzott elő. — A kliensem, — itt Rosamund felé biccentette a fejét, — Rosamund Lustig asszony kérésére, három polgári per elindítását kezdeményeztük ön ellen a Pest megyei bíróságon. Randolph térdei elgyengültek; megragadta a nagy ebédlőasztal szélét és nagyon vacakul kezdte magát érezni. Az ügyvéd sunyi oldalpillantás vetett Randolphra. — Ha akar, leülhet. — mondta. Randolph egyetlen hang nélkül lerogyott egy székre és az ügyvéd folytatta. — Először: A megígért anyagi és érzelmi támogatás elmulasztása, később meghatározandó összeg. — Itt szünetet tartott és egy adag papirost Randolph orra alá tolt. — A maga példánya, — mondta és egy másik hasonló nagyságú adatot besüllyesztett aktatáskájának mélyébe. — Másodjára: — folytatta ismét. — A kliensemnek, — itt Randolphra vetette a szemét egy pillanatra és lényegesen kihangsúlyozottabb tónusban folytatta, — a maga feleségének, okozott fizikai és lelki sérülésekért, pereljük magát, beleértve az
77
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
orvosi és büntető jellegű költségeket, egy mindent magába foglaló kombinált összegre, ötszázezer amerikai dollárra. Legyűrve kezdeti megdöbbenését, Randolph némileg visszanyerte erejét. Felemelkedett a székéből és tiltakozott. — Ez teljességgel hallatlan lehetetlenség, ez semmi más, mint egy bizarr fantazmagória. — Nem kérem, — Bodzsár szúrós szemeivel rámeredt Randolphra. — Éppen ellenkezőleg, megcáfolhatatlan bizonyítékaink vannak állításunk alátámasztására. Hallgasson és kövesse figyelemmel az elmondandókat. Mintha Rosamundtól várna magyarázatot, Randolph a feleségére nézett. A vádoló hitvestárs összekulcsolta a kezeit a mellkasán és éles, gyűlölettel teli hangon kezdett beszélni. — Elmentem az orvoshoz. Kezelésbe vette sebeimet és fényképeket csinált sérüléseimről. Van elegendő látleletem bestiálisan aljas ütlegeléseidről. Bodzsár emelt hangon folytatta. — És végül, de nem a legkisebb mértékben, a harmadik perbefogás. Brutális és embertelen bánásmód, erőszakkal kikényszerített nemi közösülés és huszonegy éven aluli személy erkölcseinek megrontása, ami egy életre kiható súlyos lelki sérüléseket okozhat. Egymillió amerikai dollár. — Közel sincs ennyi pénzem, — hebegte ijedten Randolph. — Amije van, azért mind perelni fogjuk. — Bodzsár felelte ügyet lezáró hangon és benyúlt táskájába és újabb paksaméta papirost húzott elő. — Itt van a maga ellen megítélt bírósági kitiltás és korlátozási végzés másolata. Százötven méternél közelebb nem jöhet ehhez az épülethez. Kivéve, — és itt Bodzsár arcán jóságos mosoly áradott szét, összeszedhet magának egy bőrödre való személyes tárgyat és apróságokat, semmi bármit, ami értéket képvisel, és elviheti magával. — Itt megint szünetet tartott majd folytatta. — Természetesen és kizárólagosan az én jelenlétemben és mialatt itt vagyunk. János felfújta hordónagyságú mellkasát és ijesztő testtartásba helyezkedett. Az idős és gyengecsontú férfi, Randolph félt a fizikai bántalmazástól, összehúzta magát és szánalmas hangon kérlelni kezdte az ott lévőket. — Bemehetek a hálószobába a ruhásszekrényemhez és az íróasztalomhoz? — Mehet. — Bodzsár bólintott engedékenyen. — De figyelmeztetem. Bankkönyveit és pénzbeli kimutatásait már lefoglaltam és átvittem a cégem páncélszekrényébe. Ne is keresse őket. Randolph feladta. Most már csak az számított, hogy innen komoly testi sérülések nélkül kikerüljön. — Én is fogadhatok ügyvédet, — gondolta, — és megcáfolhatom ezeket a vádakat. Nyilvánvalóan egy hazug tolvajbandával van dolgom. Valahogy ki kell, hogy jussak ebből az országból és mentsem, ami menthető. A társadalombiztosítási nyugdíjamat továbbra is fogják folyósítani. Semmi körülmények között nem kényszeríthetnek, hogy eltartsak egy fiatal nőt. Egy fiatal kell, hogy tudjon állást találni, akármilyen szemszögből is nézzük az ügyet. Randolph sietve pakolta bőröndjét. Szerencsére megtalálta amerikai útlevelét, cím és névkönyvecskéjét és egy köteg pénzt, ami tárgyakat alsóneműi alatt tartott a sifonér legfelső fiókjában elrejtve. Kihátrált, mint az a bizonyos tengeri rák, és bocsánatkérő arcán szégyenlős mosollyal elindult a bejárati ajtó fele. Minden mozdulatát jeges tekintetek vigyázták, amíg a hálóból a nappalin keresztül végre ki tudott somfordálni a saját lakásából. —
78
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
Az utcán azonnal taxiba ült és egyenesen a repülőtérre hajtatott. A repülőtérről megfordított fizetéses telefonhívást kezdeményezett és felhívatta a központtal Mr. Steve Nyirjessy urat, New Jersey-ben. — Hello, Steve, — kezdte, — itt Randolph bácsi. — Randolph bácsi, milyen meglepetés. Hogy vagy és hogy van Rosamund? — Steve! — Randolph udvariatlanul félbeszakította unokaöccse lelkesedését, — Ne akard, hogy mindent elmagyarázzak, de bajban vagyok. Kellene, hogy egy kis pénzt kölcsönözzek tőled. — Pénzt, — Steve ismételte megdöbbenten. Randolph rámenőssége erősen bosszantotta. Nem szeretett pénzt kölcsönadni, hallgatott és latolgatta az okokat és a visszautasítás lehetőségét. Miért nem hív Randolph egy bankot, miért nem megy egy ATM masinához? Egy dúsgazdag ember, mint Randolph? Korlátlan hitel kellene, hogy álljon rendelkezésére. Majd hangosam folytatta. — De miért, hogyan? Azt hittem, hogy Budapest tele van pénz automatákkal. Remélem, hogy onnan hívsz, vagy valahol máshol vagy? — Steve, — magyarázta Randolph. — Köztem és Rosamund között nem állnak jól a dolgok. Menekülnöm kellett. Ügyvédekkel perelnek, hitelkártyáim átmenetileg teljesen le vannak terhelve és bankszámláim be vannak fagyasztva. Steve, könyörgöm, ezer dollár, mindössze ennyi kellene. Valahogy vissza kell, hogy jussak az államokba. Repülőjegyet kell vennem. Cassandra lépett be Steve irodájába. Melleit a székében ülő férfi vállaihoz dörzsölte és homlokon csókolta. — Kivel beszélsz, drágám? Látom, hogy kezded magad nagyon felizgatni. Akarod, hogy tanítsam rendre én az illetőt? Randolph hallotta Cassandra hangját. Nem értette, hogy mit mond, de az is elég volt, hogy ott tartózkodott a közelben. Suttogóra fogta a hangját. — Steve, az istenre kérlek. Meg ne mond Cassandrának, hogy én vagyok. Steve benyúlt Cassandra szoknyája alá és alaposan belemarkolászott feneke puha partjaiba. — Cassy, csillagocskám, tudnál nekem egy teát csinálni? A főnököm, Kenneth van a telefonon, a Gibbs and Hill cégtől. A feleség elment, Steve a szpíker köré fonta ujjait és bosszankodó, türelmetlen hangon suttogta. — Beszélj, de gyorsan, legfeljebb két percünk van. — Vedd igénybe a Western Union távirati szolgálatot és küldj ezer dollárt. Kamatostul visszafizetem. Jövök vissza a Kennedy repülőtérre, New Yorkba. Rosamund testvérbátyjai meg akarnak ölni. Rosamund letartóztattatott, ügyvédet fogadott és több mint egy millió dollár nagyságú polgári pervádat indított ellenem. A lakásomat is elvesztettem. — Szörnyű. — Steve felelte bár a felét sem hitte el Randolph bácsi rémtörténetének. Egyre jobban bosszantotta a dolog, de úgy érezte, hogy nem tagadhatja meg a kérést. Elvégre kutya kötelessége kisegítenie rokonát. —Hová akarod, hogy küldjem a pénzt? — kérdezte végül. — Ferihegyre, Budapestre, az én nevemre. Steve hallotta a teáskanna fütyülését. Be kellet, hogy fejezze a beszélgetést. — Egy órán belül feladom a kért összeget. — Mondta ingerülten. — Számíthatsz rám. De most le kell, hogy tegyelek. Cassandra egy pillanaton belül jön vissza a teával. — Köszönöm, fiam, — Randolph mondta elcsukló hangon az óceánt átívelő műhold kapcsolaton keresztül tisztán hallatszott, ahogy sírni kezdett. — Még valami. Rosamund meggyilkolta Emilyt. Biztos vagyok benne. A helyedben nagyon óvatos lennék a feleségeddel.
79
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
— Ez alatt mit értesz? — Steve kérdezte és kíváncsisága az egekig csapott. Szeretett volna még valami magyarázatot kapni, de Cassandra már kiabált befele a konyhából. — Steve, kész a tea, akarod, hogy odavigyem? Randolph hallotta a kiáltást és felakasztotta a kagylót. Steve tovább beszélt a most már megszakított vonalba. — Rendben van, főnök, hétfőn találkozunk az irodában. — mondta és lassan, óvatosan a helyire tette a telefonkagylót. Cassandra bejött és a lehető legmézesebb, legbájosabb és legártatlanabbul szerelmes mosollyal kérdezte. — A tea igazán finomra sikerült. Akarsz hozzá egy-két teasüteményt is? — Nem, — felelte Steve, felállt és hátratolta süppedős irodaszékét. Most jutott eszembe. El kell, hogy menjek a Staples üzletbe és tintát kell, hogy vegyek. Éppen kifogyott a nyomtatógépemből és hétfő reggelre be kell, hogy fejezzek, és ki kell, hogy nyomtassak egy tanulmányt, amit megígértem Kennethnek. — Értem, ezért telefonál ide hétvégén is. — Igen, pontosan eltaláltad. Borzasztóan sajnálom, de mennem kell. Kenneth nagyon komolyan követeli a tanulmányt. — Ahogy jónak látod. — Cassandra vállat vont. — Lett volna hangulatom egy kis pajzánkodásra, de ha neked mindig dolgoznod kell? — Sajnálom, ismételten, de most engedd meg, hogy eltegyem máskorra az ígéretedet. Hamarosan visszajövök. — Hát jó, — Cassandra csalódottan elbiggyesztette a száját és útjára engedte férjét. — Ilyesmi hangulatot nem lehet eltenni máskorra. — Itt kis szünetet tartott, majd folytatta. — Hogy van Randolph bácsi? Hallottál valamit róla az utóbbi időben? Rosamund telefonált nem sokkal ezelőtt. Randolph otthagyta és a szerencsétlen fiatalasszony teljesen össze van törve. Nagyon aggódik, hogy mi van a férjével, és hova is mehetett és kért, ha jelentkezik okvetlenül és azonnal értesítsük. —
Steve kocsival elhajtott a legközelebbi élelmiszer nagybolthoz, kivette a pénzt az automatából és kitöltötte a szükséges kérdőívet a Western Union asztalnál. Miután végzett, lelkiismerete megnyugodott és könnyebben kezdte szedni a levegőt. De a kellemetlen idegességet, ami görcsösen rátelepedett sehogyan sem tudott magától elhessegetni. Mi van akkor, ha igaz? Aztán legyintett. Cassandra szeret engem, gondolta, már temérdek alkalma lett volna, hogy megöljön. Miért kellett, hogy Randolph elvegye azt a fiatal nőt? Az élet megy tovább, Randolph problémája nem szabad, hogy tönkretegye az én életemet. Meg kell mondanom Cassandrának, hogy Randolph jön vissza Amerikába. Férj és feleség között nem lehetnek titkok. Tudatnom kell Cassandrával, hogy Randolph rövidesen megérkezik a Kennedy repülőtérre. —
Randolph Lustig diplomás orvos végre normálisan kezdte látni a dolgokat. Odament a jegypénztárhoz, de útirányát illetőleg megváltoztatta szándékát. — Atlanta, Georgia államba kérek egy jegyet.
80
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
— Budapestről Atlantába nincs közvetlen járat, — a jegykiadó tisztviselőnő felelte, és kíváncsi szemekkel kezdte vizsgálgatni az előtte álló idős úriembert. A hölgy ötvenes éveinek utóját taposhatta, ahogy Randolph szemügyre vette, festett szőke, de túlságosan sok sminket nem kent fel az arcára, és kissé összecsucsorítva száját, és mosolynak is mondható grimasszal kérdezte. — Bármely út megfelel, kivéve a New Yorkon keresztülmenő. A nő egy darabig veregette komputerének billentyűzetét és mereven nézte az előtte álló képernyőt. — Mehetne Zürichen keresztül, — mondta, ma délután indul egy gép és holnap reggel folytathatja útját a Delta légitársaság Atlantába tartó csatlakozásán. — Tökéletes, adhatja a jegyet. A hölgy tovább gépelt, — Százkilencvenötezer magyar forint, — mondta kisvártatva, — hogyan akar fizetni érte? — Készpénzzel. A hölgynek nem tett semmi megjegyzést és Randolph megkönnyebbülten lélegzett fel. — Kérem az útlevelet. — mondta a hölgy és felnézett. — Csinos, — Randolph gondolta, bár kissé sok a szarkaláb a szeme körül. Jobb lett volna egy ilyen becsületes arcú nővel kezdenem, minta egy aljas faluvégi szeméttel. Késő a bánat, — tette hozzá és kiszámolta a húsz darab tízezrest, szép magyar bankókban, rajtuk Szent István királlyal, ahogy ül a fehér lován. A pénztárosnő visszaadott és a nyomtatógép halk zümmögéssel dolgozni kezdett. Egy perccel később kezében volt a jegy és a beszálló kártya. —
Két nappal később Steve bevallotta Cassandrának, hogy pénzt küldött Randolphnak. Az asszony gyilkos pillantást vetett rá. — Te nagy bű bivalyember, micsoda egy ostoba pojáca vagy? Ha azonnal megmondod nekem letartóztathattuk volna a Ferihegyi repülőtéren, amíg még Magyarországon volt. Szegény kis unokahúgom, hogy fogja behajtani a neki járó pénzt, ha nem tudjuk a férjét előkeríteni. Steve nem tudta, hogy erre mit feleljen. Cassandra visszafordíthatatlanul rá volt ragadva. Fogalma sem volt, hogy felesége mire nem lenne képes és magának sem volt hajlandó beismerni, hogy a nő veszélyes is lehet. Hogyan magyarázza meg ezt a barátainak? Olíviának, volt feleségének? Panaszkodjon nekik, hogy második házassága sem sikerült? Semmi körülmények között, túl rátarti volt és makacs, hogy bevallja tévedését. Akárhogy is vesszük, Cassandra jó feleség, gondoskodó, jó az ágyban, főz rá és mossa a ruháit, éppen úgy, mint ahogy Gertrúd mama csinálta, amíg élt. Nem lehet felelősségre vonni azért, amit unokahúga Rosamund esetleg tett. Ha valami igaz is, ki tudja, hogy Randolph milyen csúnyaságokat csinált? És hogy kinek lehessen hinni? Dőre badarság, tegyünk úgy, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. —
Tehát, ez volt, amit Steve tett, és döntésével kell élnie, amíg végre be nem adja a kulcsot és leteszi a lantot. És én, mea culpa és ezer bocsánat, én ártatlan vagyok. Nem az én hibám, hogy Steve elvette Cassandrát feleségül. Én csak bemutattam őket egymásnak, hogy megmentsem a saját házasságomat. Ki hibáztathat engem, ha a saját 81
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
érdekeimet tartom a szemem előtt. Soha nem szexeztem Cassandrával. Vagy igen? Hála a fenn való jó Istennek, hogy nem. Ami Randolph doktor urat illeti? A szóbeszéd váltig állítja, hogy Savannah városában, Georgia államban telepedett le. Neves, jó képességű ügyvédet fogadott, kifagyasztatta leállított bankszámláit és Amerikából polgári ügyekben nem adnak ki senkit magyarba. A jogtalan vádakon alapuló pereket megszüntették ellene. A Visa és Master hitelkártya konglomerátum levette számláiról a jogtalan kiváltási ráterheléseket és továbbra is kapja Social Security nyugdíját a Medicare orvosi biztosítással együtt. Budapesti lakását azonban elveszítette. Az ifjúság iránt érzett szentimentalizmusa és szerelmes természete okozta ballépés körülbelül háromszázezer dollárjába került. Reméljük, hogy tanult tévedéséből. De ez csak szóbeszéd. Én nem tudhatom az igazságot és nem is tudom. Lehet, hogy Randolph valahol egy híd alatt lakik, mint csőlakó. Steve és Cassandra többet nem hajlandóak szóba állani velem. Amit tudok azt mind Olíviától, Steve első feleségétől hallottam, aki olyan jókedvűen nevet az egészen, hogy alig tud egyenesen megállni a két szépséges lábán.
82
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
Cochecton Cochecton rövid autóútra van Port Jervis városától a Delaware folyó felső folyása mentén, a Catskill hegyvonulat nyugati oldalán. Aprócska kis város, ha nem tudnád, hogy ott van, észre sem vennéd, ahogy elhajtasz mellette. Lent a völgyben egy folyó csillog, széles, lassú folyású, tele homokfövenyekkel, kavicságyakkal és apró szigetekkel melyeken dús növényzet tenyészik, és a táj szépsége a földi paradicsom békéjét sugározza rád. Ősrégi, hatalmas fák vastag ágai nyúlnak be a kristálytiszta víz fölé és árnyakban tartják a vizet, mely alattuk a nyár legforróbb hevében is jéghideg. A folyó mellett húzódó sínpáron napjában egyszer tehervonat dübörög alá a magas északról, három dízel lokomotív húz száznál is több kővel, szénnel és szálfákkal megrakott tehervagont. A varázslatos táj felett a domboldalban apró vadászház rejlik, mely a völgy és a kanyargó folyó legszebb perspektívájába néz alá és álmélkodva csodálja az erdő borította hegyek egymásra tornyosult gerincét melyek a lila köd megnyugtató távolságába vesznek el, a messzibe, amerre csak a szem ellát. A házikóban két nő lakik és három kisgyerek, két fiú és egy kislány, és hétvégeken egy férfi csatlakozik hozzájuk, aki a messzi távolból, New York City városából kocsizik ide. Nyár van. Az erdei tisztásokon vadalma, áfonya, galagonya és a tüskés bozótokon szédítő bőségben temérdek vadmálna terem. A városi üzletekben meglepően bőséges a sör és az ital választék, a sporthorgászok és nyári tanfolyamokra itt maradt diákok legnagyobb örömére, akik az alkoholtilalmas Pennsylvania államból nagy számban hajtanak át érte. Televízió nincs, de még telefon sem, csak egy rádió, de a gyerekek szabadon játszhatnak és vidáman múlathatják magukat a házat körülvevő tízholdas pagony füves tisztásain és bokros területein. A ház mögötti sima területen, gondosan eltakarva az úttól, Vera fekszik egy kényelmes nyugágyon kinyújtózva. Szemeit csukva, combjait kissé széjjelcsúsztatva tartja, a fiatal nő teljesen meztelenen élvezi a forró nap tüzes sugarait. —
Vera nehéz életsorsáról tűnődik. — Az élet nem volt jó hozzám, — gondolja, — mindössze huszonnyolc éves vagyok és özvegy. Egy évvel ezelőtt szegény Imrém, néhai férjem meghalt operálhatatlan agydaganatban és itt hagyott két óvodáskorú kisgyerekkel. Lindikével és Andykével, és most egyedül kell, hogy felneveljem őket. Halála előtt jól ment nekünk, lakásunk volt Manhattan belvárosában, hozzá hatalmas
83
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
Mercury Cougar kocsink és férjem jól keresett. Imre házakat állított helyre a gazdag Upper East Side kerületben. De jött az agydaganat, fiatalabb korában valaki fejbe verte egy baseball husánggal és tíz évvel később az okozta súlyos betegségét. Kétévi rettenetes szenvedés után költözött el az élők sorából. Halálos ágyán azzal vádolt, hogy nem ápolom kellőképpen. Haldokló férjem lekurvázott, pedig soha nem voltam egy romlott nő. Igaz, szédületesen szexi duzzadt ajkaim vannak és mandulavágású csalfa szemeim és alakom pontosan a legfontosabb helyeken van kerekdedre kipárnázva. Vonzó külsőm nem kellene, hogy azt jelentse, hogy erkölcstelen vagyok. Hites férjemet soha meg nem csaltam, főleg nem akkor, amikor beteg volt. Pedig bárkit megszerezhetnék magamnak, a férfiak tucatszám koslatnak utánam. Már többen akkor megkérték a kezemet, amikor még férjem életben volt. Tudták, hogy életbiztosítási pénzt fogok kapni utána és Social Security özvegységi nyugdíjat, elegendőt, hogy ne kelljen állásba mennem, és hogy iskolába járhassak, és diplomás ápolónő legyen belőlem. Tarthatsz önzőnek, de az én egyetlen felelősségem, hogy anyagilag lerendezett, nyugodt jövőt biztosítsak magamnak. A gyerekek, majd eltartják magukat, ha felnőnek. Ahogy betöltik a tizennyolcat, nem leszek többé a rabszolgájuk. Ezért a nyaralóért is kifizettem a fele bérletet. Akkor használjam is ki, a lehető legnagyobb mértékben, ahogy csak jólesik. A spanyol Harlem szélén az East 94th utcai városi lakónegyedben, ahova Imre betegsége után kényszerültünk költözni, nem gyönyörködhetek ilyen szépséges erdőkben. Ott csak a rendőr kocsik szirénáit hallgatom, a pisztolydurranásokat és azon aggódom, hogy melyik szomszédom rabol ki, fog rám pisztolyt vagy tesz rajtam erőszakot. Ki kell, hogy használjam a nyári szünidő csendes napjait. És így tovább, így kavarogtak Vera gondolatai, hogy neki milyen szomorú sors is jutott. —
Egy méhecske, talán egy vaddarázs zúgott el mellette és nedvességet keresve puncijának redőjére szállt. Vera elhessentette a rovart, de az többször visszajött. — Valami ronda here lehet, — morogta rosszallóan a fiatalasszony, — ezek a férfiak még az erdő közepén sem hagynak békét nekem. A darázs elment és Vera tovább ábrándozott. — Ennek a nyaralótársnőmnek, Melanie-nek, ha jobban meggondolom, micsoda remek dolga van. Csak egy gyerek, egy kisfiú, Ricsi és egy jó egészségnek örvendő férj, Ted. Aki éppenséggel nem is rosszképű és sziporkázóan viccelődő természete van, egy vidám alak, aki állandóan a társaság központja akar lenni. Mi mind a ketten és a gyerekek is rászorulunk, ha el akarunk menni a bevásárló központba Callicoon városba, mivel csak neki egyedül van kocsija. Amikor itt van, jól érezzük magunkat, elmegyünk kuglizni, megiszunk egy sört valahol és táncolunk egyet a kocsmában, vagy elmegyünk a moziba, az egyedülibe, ami húsz kilométeres körzetben létezik. Eszem ágában sincs, hogy flörtöljek vele. Melanie nem kellene, hogy féltékeny legyen. Én betartom a távolságot, pedig biztosan tudom, hogy férjének szerelmetesen vágyakozó érzései vannak irántam. —
84
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
Az ördögbe, a darázs visszajött, — sikított Vera, — a szemétláda dög megcsípte a pikszisemet. Melanie kiszaladt a házból és kacagva kérdezte, — Mi csípett meg és hol? — Ne csak állj ott, — kiabálta Vera, — keresd meg a fullánkot és húzd ki. Melanie leguggolt Vera lábai közé, félresimította szeméremszőrzetét és hunyorítva nézegetett, — Hol van? Nem látom. — Pontosan a lukamnál, a csillagát, — Vera nyögött fájdalmasan. Érzem, hogy máris feldagadt. — Megvan, — kiáltott fel Melanie és körmei szélével próbálta a bőrbe ágyazódott apró fegyvert kihúzni. De körmei vastagok voltak és nem tudott biztos fogást találni a csúszós felületen. — Fáj, — Vera kiabált és sírni kezdett, — csinálj már valamit. — Mit? — Melanie próbálta a ráncos, laza bőrt összecsípni és úgy kiugrasztani a tüskét. — Mit akarsz, hogy tegyek? — Szívd ki, nagyon kérlek, jó barátnők vagyunk. Soha senki nem fogja megtudni, hogy rátetted a vaginámra a szádat. Melanie belefúrta szőke fejét Vera lába közé és csücsörített szájával felcsípte Vera szeméremajkát. Nagyot szívott rajta és az apró fullánk kipattant. — Még mindig fáj, — kérdezte aggódóan. — Nem annyira, — Vera érezte, hogy szűnik a fájdalom, de még valami mindig nem volt tökéletes. — Ki tudnád szívni belőle a mérget, — folytatta könyörgő hangon. Melanie nem válaszolt. Fejét ismét lehajtotta és ajkait kissé széjjelnyitotta. Nagyon szívott és nyelve gyorsan megtalálta Vera duzzadt csiklóját. Vera kéjesen nyögött, megtekerte csípőjét és Melanie úgy érezte, hogy nagyon is jólesik barátnőjének a dolog és két nő közötti aktust nagyon is elfogadhatónak találja. A pillanat mámorában hozott döntés vagy a ki nem hagyható alkalom varázsa, amiből bármelyikjük még mindig könnyen kihátrálhatott és úgy tehetett, hogy az erotikus incidens soha nem történt meg, ezt egyelőre nem lehetett tudni. Vera lenyúlt és simogatni kezdte Melanie szőke fejét. — Csak nyald nyugodtan. Szeretem azt a finom, érzéki módot, ahogy csinálod. Nem hallották a Chevrolet kocsit, ahogy az behúzott a zúzottköves behajtóra. Péntek volt és, hogy a hétvégi csúcsforgalomnak elejébe kerüljön Ted levette a délutánt és váratlanul megérkezett. A házban csend uralkodott, az ajtók nem voltak bezárva, a hely végeredményben egy elhagyott kabin volt a rengeteg erdő közepén. Ted bement, kinézett a hátsó hálószoba ablakán és a kertben meglátta feleségét és Verát. Felesége fejét néhai barátja özvegyének szélesre tárt combjai közé nyomta és vadul rázta, hogy az majdnem esett ki a nyugágyból. Ted kiváló mérnök volt, esze örökké el volt foglalva a számokkal és tervrajzokkal, de a magasabb technika tudása mégsem csinált belőle egy féleszű tökéletlen férjet, akinek tetteit egyedül a féltékenység vezérli. Lábujjhegyen elóvakodott az ablaktól, kiment a házból, beült kocsijába és elhajtott a Callicoon-i likőrüzletbe. A beavatottak titokzatos mosolyával arcán, és mint aki jó mulatságot remél vásárolt egy láda sört és egy üveg édes Triple-Sec italt, hogy leitassa az asszonyokat, hogy azok bevegyék szerelmetes játékukba. Vissza a kabinnál, ma délután már másodszor is, Ted biztosra ment, hogy elegendő zajt csinál, bevágta a kocsiajtót, utána a házajtót és nagyot kiáltott. — Lányok, idehaza vagyok, itt a hétvége. 85
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
A gyerekek is előkerültek, valahonnan az erdőből futottak és, apró ajándékok után kutatva majd fellökték Ted-et. — Papa, — Ricsi kiáltotta, — hoztál nekünk új Csillagok Háborúja katonákat? Ted mindegyiknek adott egy-egy ajándékcsomagot és elővett egy vastag könyvet. — Nézzétek, mit hoztam, — mutatta nekik, — mesekönyv. — Olvasni fogsz nekünk? — Lindike megfogta Ted kezét és fiatalabb testvére segítségével húzni kezdték a ház belseje felé. A két asszony kijött a tornácra. Mind a ketten kétrészes, szexi fürdőruhát viseltek, teljesen nyugodtan és normálisan viselkedtek, mintha minden rendben lenne és egy felhőtlen családi vakáció haszonélvezői lennének. Melanie karjait férje nyaka köré fonta és alaposan szájon csókolta. Vera pár lépéssel hátrább álldogált, szerény és barátságos mosollyal az arcán. Ted, miután derekasan kiélvezte felesége szokatlanul szeretetteljes ölelését, nem mulasztotta el, hogy dupla csókot ne adjon Vera mindkét orcájára. Egy végtelenül elégedett, bár nagyon éhes férj mézédességével, aki éppen most érkezett haza Ted kijelentette. — Ma este grilles húst sütünk, gyorsan álljunk neki csinálni a flekkeneket. Később, amikor a nap korongja már alábukott az erdős hegygerincek magaslata alá, és a három gyerek még mindig vadul pocskolt az udvarra kitett kacsaúsztató medencében, a három felnőtt leült sörözni a szúnyoghálóval elkerített ámbituson, a ház elején. — Történt valami említésre méltó, — kérdezte Ted, — mialatt én izzadva kerestem a pénzt abban a forró és piszkos nagyvárosban. Melanie kacagott egyet és lábujjaival megcsiklandozta Ted csupasz lábfejét, — Semmi, hacsak nem tartod érdekesnek, hogy Verát megmolesztálta egy vaddarázs. Ted nem kapcsolt, nem fogta fel a darázs és a látottak közötti összefüggést. Korlátozott gondolkodásával csak egyetlen probléma foglalkoztatta, hogyan fektessék le a gyerekeket korán, és hogyan szexezzen feleségével, vagy Verával, vagy esetleg mind a kettővel egyszerre. — Nem volt senki látogató? — kérdezte és kinyitotta a második doboz sört. — Senki, kivéve azt a fekete medvét, aki minden hajnalban körbesétálja a kertet. — El kellene, hogy menjünk az élelmiszerüzletbe, — Melanie javasolta és abbahagyta a nevetgélést, — teljesen üres a kamra és a hűtőszekrény. — Gyerünk, — visították a gyerekek és kiugráltak a medencéből, — és utána menjünk el a moziba. —
Éjfél is elmúlt mire hazajöttek. Egyszer az élelmiszerboltot járták meg, utána visszakocsiztak a fagylaltoshoz, majd megnézték a Hamupipőke filmet a Callicooni duplex mozi házban. A sok izgalom után a gyerekek még sokáig nem aludtak el. Ted egy teljes órát kellett olvasson neki az ijesztő Grimm mesékből. Hosszú napja volt, legszívesebben azonnal befeküdt volna felesége mellé a duplaágyba, de ahogy bement a nagyobbik, kétszemélyes hálóba a két nőt találta a nagyágyban egymással aludni, amíg reá a kisebbik szobában a keskeny, egyszemélyes ágy várt üresen.
86
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
— Mi folyik itt? — Ted vakarta a fejét tanácstalanul majd eszébe jutott. Hiszen ő mondta nekik, hogy aludjanak együtt, akkor az éjszakai erdő reccsenései nem fognak olyan félelmetesen hangzani és mielőtt elalszanak, kibeszélgethetik magukat mindenféle női dolgokról. — Igaz, — gondolta hozzá mélabúsan, — az én ötletem volt, de az nem jelenti, hogy akkor is együtt aludjanak, amikor én itt vagyok. Próbálta felébreszteni feleségét. A takaró lecsúszott és mind a két nő meztelen volt és átölelve tartották egymás egy teljesen félreérthetetlen és bizalmas pózban. Lábaikat áttették egymáson, az egyiknek dús szőrzetű puncija rászorult a másik simára borotvált nemi szervére, négy alabástrom kebel egymás mellkasán összefonódva nyugodott, nagyon jól érezhették magukat valahol az örömök álomvilágába elmerülve. Nem volt szíve, hogy befeküdjön melléjük és megzavarja őket. Úgyis hiábavaló lett volna, brutálisan kiebrudalták és alaposan elverték volna. — Holnap, — morogta magában, — holnap majd mind a kettőt puskacsővégre kapom. —
Másnap reggel, miután bőséges és zajos reggelijüket elfogyasztották a gyerekek vad csatakiáltással támadtak neki Tednek. — Gyerünk le a folyóhoz. — Okos ötlet, délre már harminchárom fokos kánikula lesz, — Melanie és Vera lelkesen támogatták az ötletet és rövid időn belül a két család készen állt, hogy megkezdjék a dombról lefele vivő sétájukat. Ted cipelte a két strandszéket és egy nagy halom törülközőt. Melanie a temérdek mennyiségű játék transzportálását vállalta magára és Vera vitte a piknikkosarat, és libasorban lépkedve a menet megindult. Le a dombon, keresztül az országúton, át egy kolóniakor idejéből itt maradt temetőn, majd átgázoltak a Felső Delaware folyó egy sekély mellékágán, majd kiértek egy kavicsos szigetre, melynek túl oldalán már ott zúgott a gyorsfolyású hegyi folyam főága. Itt meg kell, hogy említsük, a nyár Pennsylvania és New York határán csodálatos szép és a lét mennyeien gyönyörű. A folyó tele van pisztránggal és lazaccal és horgászok sétálnak az erdős partok mentében, és a lángsugarú nyár hétvégéin széles kenuk tucatszám csorognak lefele a habokon és bátran veszik a gyors csurgókat és a sziklás zuhatagokat a Hancock és Port Jervis városok közötti szakaszon. —
Vera félig betette az egyik széket a vízbe és a három gyerek várkastélyokat kezdett építeni a sziget alsó csücskében felgyülemlett föveny apró kavicsaiból. Ted Vera mellé tette a második széket, leült és úgy tett mintha ő is a gyerekeket vigyázná. Kissé kívülállónak érezve magát, Melanie magához vette az egyik hatalmas frottírtörülközőt és bejelentette. — Beljebb megyek a bokrok közé, ahol nyugodtan napozhatok anélkül, hogy bárki is meglátna az útról vagy a folyóról. — Egy percen belül csatlakozom hozzád, — mondta Ted mialatt nem vette le szemét Vera ágyékának tájáról, ahol, mivel a fiatal nő soha nem tépette ki nemi szőrzetét, fekete bozontja vastagon kibuggyant az apró bikini mind a két oldalán. Vera látta Ted szemének mereven beirányított állását, és puszta véletlenül, természetesen 87
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
csak azért, hogy kényelmesebben üljön, kissé széjjelebb engedte combjait és jobb belátást engedett. Melanie nem mulasztotta el észrevenni férje szemének félrelépését, de nem akarta a sértett feleség felháborodásával férjének barátnője iránt érzett látszólagos vágyát az aktualitás szintjére emelni. Hátrament, egy kis tisztáson letaposta a magas füvet és leterítette a törülközőt a puha, homokos talajra. A nap lassan kezdte elérni pályájának zenitjét, kissé távolabb lévén a víz hűvösségétől a tisztás levegője átforrósodott és, hiszen senki sem láthatta, Melanie levette fürdőruháját. Meztelen testét kitárta a nap felé és a hideg folyó felől fúvó finom szellő gyorsan leszárította izzadtságát. Napolajat kent magára és nézte, ahogy olajossá váló bőre csábító csalogatással kezd fényleni. Behunyta a szemét, de rövidesen felneszelt, mintha valaki nézné, érezte. Csiklandós izgalom fogta el, résnyire nyitotta szemét és mintegy ötvenméternyi távolban meglátott egy fiatalembert, egy ifjú pisztránghorgászt, ahogy az a vízbe térdig belegázolva, lassan halad előre a folyót szegélyező bozót szélében. — Nézzen, ha akarja, a csillagába, — gondolta Melanie, — férjem borzasztóan el van foglalva egy nőnek a bámulásával, aki hivatalosan nem is tartozik hozzá. Elengedte magát, hanyattfeküdt és hasa apró pihegésekkel emelkedett és süllyedt, lélegzete meggyorsult és remegő izgalmat érzett a gyomrában. — Jön, vagy túl szégyenlős, — fontolgatta, — hogy meglessen egy meztelenen napozó nőt a rengeteg vaderdő kellős közepén? Egyetlen zavaró hangot sem hallott, csak a fű sustorgott, ahogy széjjelvált, és ahogy felnézett a fiatalember egy méternyire állt tőle. — Bocsánat, nem vettem észre, hogy itt van, — motyogta a fiú szemérmesen, de szemét le nem vette volna meztelenségéről és nem tett volna egy lépést sem hátra. — Nincs semmi baj, — Melanie mondta, megemelte felső testét és megtámaszkodott a könyökén, — kedvelem, és nem bánom, ha valaki néz. Miféle kis ördög mondathatta ezt vele. Vagy talán inkább Cupid, a szárnyas szerelemisten lőtte belé nyilát és buja erotikájának mérgével beoltotta Melanie-t. Vagy talán a nyár melege, a teremtésnek és a szaporodásnak ez a rövidre szabott ideje, ez tette azt, hogy örömét lelje abban, hogy kívánják. Vagy, hogy bosszút álljon férje csalfaságáért, egy másik nővel való szégyen nélküli flörtöléséért. Ki mérhette volna meg abban a pillanatban az örök Éva indítóokait, hogy a teremtés első emberének felajánlja a tudás tiltott almáját. Egy tűzbejött nőstényoroszlán, egy váratlan vágy, hogy megbecstelenítsék, Melanie bátorította, követelte, hogy a fiatal férfi tegye a magáévá, most és itt ezen a helyen, a szabad ég alatt és az öreg Delaware folyó hűs vizének sustorgó hangjára. Szemét a férfin tartotta, hangja rekedten méllyé változott és bűnös bujasággal lett teli, ahogy mondta, — Vegye le maga is a ruháját, én is akarom látni magát meztelenen. A jóképű fiatalember, szőke, dúsan göndörödő hajával, sovány volt, kisportolt és alig hagyhatta el huszadik évét, letette horgászbotját és hüvelykujjaival lepattintotta vállig érő farmeroveralljának pántjait. Alatta nem viselt alsóneműt, sem inget sem nadrágot és férfiasságát azonnal láttatni engedte. A hosszú, vékony és fityma nélküli szerszám kissé balra kanyarodott és legalább húsz centi magasba ágaskodott a levegőbe. — Gyere, — Melanie nyögött sóváran, — Ereszkedj rám és szeress, amilyen féktelenül csak tudsz.
88
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
A férfi letérdelt és Melanie lábfejét a vállaira helyezte. Teste izzadt volt és csúszós, a nő nem talált rajta biztos fogást és körmeit bele kellett, hogy mélyessze a férfi hátába. A fiú a nő feneke alá nyúlt és erősen megmarkolta popsijának gömbölyűn duzzadó partjait. Rugalmas és lágy, mint két keményre fújt röplabda, Melanie az ellenkezésnek a legkisebb maradványait is feladta, izmaiban nem volt többé merev visszautasítás, és engedte, hogy a férfi beléje hatoljon és őrjítő gyönyörrel kiáltott, ahogy az vadul magáévá tette. A behatolás semmi ellenállásra sem talált, a szerelem édes nektárja csuszamlósan síkossá tette a nőt, ahogy vaginájának fala ritmikusan összezáródott és kiengedett. Melanie szerette volna, ha Ted láthatta volna, hogy milyen gyönyörrel adja oda magát az erdei Faun kéjének, aki ezen a forró nyári napon teljesen varázslatos hatalmába ejtette. Ted kihagyta felesége Szentivánéji álmának beteljesülését. Az asszony nem csalta meg, csak a házasság erejét megsokszorosító természetes gyönyörrel gyarapította asszonyi ügyességét. — Ereszd a hasamra, — suttogta Melanie siettető hangon, — akarom, hogy a hasamra lődd ki magadat. — Mindjárt ott vagyok, — nyögte az idegen férfi. — Húzd ki, nagyon nem lenne szép tőlem, és bántaná a férjemet, ha engedném, hogy belém ereszd ondódat. A fiatalember engedelmeskedett és hosszú fehér sugárban a nő szíve magasságáig lőtte ki sugarát. A folyadék lefolyt és mellétől szeméremdombjáig beborította Melanie hasát. — Menj utadra, — mondta Melanie, — menj és emlékezz erre a pillanatra, amennyit csak akarsz, mert ilyen hatalmasan és nagyon, többet soha nem fogsz szeretni az életben, mint amilyen most ez a mi rövid, de egeket megrázó egyesülésünk volt ezen az apró kis kavicsszigeten. A fiatalember felöltözött, felvette a horgászbotját és lassan lépkedve eltűnt a part menti bozótban. Száz méterrel odább meglátta Verát, Ted-t és a gyerekeket, barátságosan intett nekik és ment tovább, hogy kifogja a nagy halat, melyet ki tud tömetni és szülei Long Island-i kúriájának kandallója fölé fel tud majd szereltetni. Melanie hanyattfeküdt és elengedte magát. Hosszú percek teltek el, amíg elegendő akaraterőt gyűjtött össze, hogy végtelen kielégültségének varázsát megtörje. Lélegzete normálisra lassult és felhevülésének izzadtságát szinte teljesen felszárította a nap. Felvette bikini fürdőruháját és keresztülgázolt a magas füvön, fel a sziget felső csücskére. Ott beült a jeges vízbe, lemosta magát és próbálta eltüntetni álomszerű szeretkezésének nyomait. A hideg víz nagyon alacsony volt, hogy alámerüljön. Feladta a tisztálkodást és a part mentén visszagyalogolt a sziget alsó részére, hogy megnézze, hogy mit csinál férje és Vera. Szemeit keskenyre húzta a vízről visszaverődő csillogó napfényben, lábait tocsogva csúsztatta a bokáig érő sekélyesben, mintha még mindig aludna, és mintha még mindig hallgatná az erdei faunok és szatírok fuvolájának bódító zenéjét, mely a fiatal szerelmeseket őrjítő vágyakkal és mézédes érzékiséggel töltik el. Lábait óvatosan rakta, hogy ne lépjen rá éles kavicsokra, perceken belül visszaért a többiekhez, és barátságosan köszöntötte őket. — Ted és Vera, milyen csodálatos napunk van, ugye ti is élvezitek?
89
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
Vera elnyúltan pihent székében, ránézett Melanie-re és barátnője hasának meztelen bőrén éktelenkedő fehér folt megfogta a tekintetét. — Melanie, — kérdezte, — mi van a hasadon? — Ez? — Melanie nézett oda és vérveresre pirult, — napolaj lehet, túlságosan sokat kenhettem belőle magamra. Leguggolt és nem számított többet, hogy a víz mennyire hideg, gyors mozdulatokkal ledörzsölte magáról az áruló nyomokat. A nap elbágyasztott mindenkit a kis csoportból, a magukkal hozott szendvicseket megették és az italokat megitták és a nap is lefele kezdett hanyatlani. Össze kellett pakolniuk és lassan meg kellett indulniuk hazafelé. Fent a kabinban a kimerült gyerekek azonnal ágynak estek és Vera, amikor Melanie nem hallhatta bölcs tanácsot súgott Tednek. — Menj oda feleségedhez, hidd el, én ismerem a női lelket. Légy hozzá gyöngéd és figyelmes. Tedd magadévá, azt várja tőled. Te meg én, ami vonzalmunk semmi más csak egy pillanatnyi flört, vigyázz a kincsre, ami igazából a tied. —
Csend borult a kis erdei házikóra, bezárták a zsalugátereket és összehúzták a függönyt, hogy kívül rekesszék a nap még mindig forró melegét. De mégis, a fülledt bezártságot csakis teljesen levetkőzve lehetett kibírni, és Ted így, teljesen mezítelenül tette feleségét a magáévá. Az asszonyt nem érdekelt a zaj, amit csináltak, hogyan recsegett és rázkódott az ágy és mekkorákat nyögtek és sóhajtottak, és hogy ki aludt és, hogy ki volt ébren. Mozgott, mint egy akrobata vagy egy tornász a felemáskorláton, harcolt az örökkévalóság szerelem általi folytatásának eléréséért, mindent akart, és egyszerre kívánta magába szívni a szerelem összes gyönyörét. Háromszor ismételték meg aktusukat mielőtt a hajnal rájuk köszöntött. Annyiszor ahányszor kellett, hogy áldott állapotba kerüljön második gyerekükkel. Ted nem merte firtatni felesége indítóokait.
90
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
Dick és Felesége Nap-nap után múlatva magát a több száz meztelen fenekű nudista között, egy üdülőhelyen ahol hét medence és egy mesterséges vízeséssel ellátott hatalmas lagúna áll a fürdőzők rendelkezésére, és ahol homokos röplabdapálya, tornaterem, éjszakai mulató és zongora presszó is van és ahol a pincérlányok egy szál bugyiban szolgálnak fel, Dick egy mélynövésű és végtelenül megkeseredett ember volt. Dühös volt, hogy öregedett, bosszantotta, hogy nem ő volt a legjobb teniszjátékos a klubban és úgy általában és legnagyobb erőfeszítései ellenére sem, hogy szeressék és népszerű legyen, senki nem állt le vele beszélgetni két percnél hosszabb időre. Dick temérdek összegeket íratott fel kontójára, italokat vett barátainak és ellenségeinek, és mialatt be volt szeszezve megjátszotta, hogy ő a nők kedvence. Amikor bemutattam neki feleségemet, Alice-t, Dick tetőtől talpig végigmustrálta nejem meztelen testét. — Végtelenül elbájoló, — mondta és az etikett szabályait meghaladó időnél lényegesen hosszabban tartotta szőrös markában feleségem kacsóját. Más alkalmakkor teljesen elfelejtkezett az alapvető illendőségről, és ahogy feleségemmel kéz a kézben elsétáltunk nyugágya mellett, nem adta vissza barátságos mosolyunkat, sőt úgy tett, mintha észre sem venné közeledésünket. Dick mindenben a legkiválóbb akart lenni, ő tudott mindent a legjobban és megállás nélkül leckéztetett, hogy hogyan javítsak teniszjátékomon. Feleségemet vád alá fogta, hogy nem ad nekem elegendő szabadidőt, rávett, hogy írni kezdjek, de munkáimból soha nem volt hajlandó egyetlen oldalt sem elolvasni. Tömören kifejezve, Dick undorítóan szőrös alak volt és varangyos békaszerű természetes kellemessége volt legszembetűnőbb jellemvonása. Ez volt az én barátom. Mindig tudtam, hogy valami nem stimmel vele egészségileg. Súlyos leukémiája volt, de ahhoz túlságosan rátarti volt, hogy betegségét bárkinek is beismerje. Egy napon, miután elvesztette teniszmérkőzésünket, Dick reményvesztett hangulatba esett és bizalmas vallomást tett nekem. — Garry, én már nem vagyok az a kemény férfi, aki voltam. Feleségemet már nem tudom magamévá tenni, lehet, hogy egy nap ki kell, hogy segíts ezen a vonalon. Megértően bólintottam, — Ahogy akarod, Dick. Csak szólj, és készségesen állok a rendelkezésedre. —
Dick felesége, Nicki alacsony termetű, de formás kis középkorú nő volt. Húszcentis sarkú cipőiben még mindig egy fél fejjel alacsonyabb volt, mint én. Egyszer kettesben találtam magam vele. Feleségem vízi tornaórán vett részt a felső teraszon lévő sekély medencében, és én megálltam Nicki nyugágya mellett és beszédbe elegyedtünk. Ahogy ott álltam előtte, tiszta szerénységből egymásra tette lábait, de még mindig jól
91
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
láthattam, hogy mennyire vonzó szeméremdombja van. Zsírlerakódás gödröcskék még nem csúfították el tökéletes bőrét és kihívó kacérságot véltem látni kék szemeiben, ahogy várakozóan nézett rám és akarta tudni kíváncsiságom okát. — Dick nagyon jó ember, — próbáltam egy banális udvariassággal nyitni. — Az, valóban, — felelte Nicki és ártatlan kíváncsisággal szemlélte izmos felsőtestemet, lapos hasamat és életerős kis barátomat, mely hivalkodva lógott lábaim között. — Dick még mindig fiatalosan néz ki, — sziporkáztam tovább üres bókjaimat. — Ugyan már, — Nicki kacagott, — Dick csak azt hiszi, hogy ő fiatal, valójában közel hetven éves. Szemeimet nem tudtam levenni Nicki keményen álló, kerekded kebleiről. Ez a nő még ötven sem lehet, állítottam volna, ha valaki kérdezi. —
Teljesen kimerülten a harmadik játszma után Dick a teniszpályáról egyenesen a bárpult fele tartott. — Egy Kuba Libra kevertet, — utasította a csaposlegényt, a népszerű nagydarab és kövérkés selyemfiút és utána felém fordította figyelmét. — Garry, — mondta, — te soha nem iszol alkoholt, mi rejlik e mögött? — Narancslevet, — intettem a selyemfiúnak, aki egy törlőronggyal poharakat fényesített, — túl sok alkohol nem egyezik a Lipitor gyógyszerrel, amit szednem kell. — Lipitor? — Igen, Lipitor. Magas a koleszterin szintem, — ismertem be és Nicki felé néztem, aki a háttérből figyelt minket. — Más betegséged nincs? — Dick kérdezte elgondolkodva és szivart vett elő. — Amiről esetleg tudnom kellene. — Tette hozzá és a csapos tüzet adott neki. — Nincs, egészséges vagyok. Dick hosszú slukkot szívott szivarjából. — Láttam, hogy beszélgettél Nickivel, — mondta és rám nézett. — Szerencsés egy fickó vagy. — feleltem és kortyintottam egyet narancslevemből. — Én is úgy vélem, — mondta Dick és arcomba fújta a füstöt. — Nicki jó asszony. Haza szeretne menni, de én már megígértem a haveroknak, hogy Texasi rablópókert játszunk. Lennél olyan jó és hazakísérnéd feleségemet. — És utána, mi másban lehetek őnagysága szolgálatára? — kérdeztem cinikus hangon. — Szórakoztasd, te gyagyás és gyere ide vissza két óra múlva. — Dick felelte, lecsúszott a bárszékről és leült a kerek kártyaasztalhoz. Odamentem Nickihez és az asszony rám mosolygott. — Mit mondott a férjem? — kérdezte. Nem tudhattam, hogy Nicki tud-e férje és közöttem létrejött kis egyezményről. Óvatosan kellett, hogy beindítsam a dolgokat. — Dick kártyázni fog vagy két óra hosszat. — néztem rá várakozóan. — Nagyon tolakodónak tartana, ha addig beszélgetni szeretnék magával? — Nincs kifogásom ellene, — Nicki felelte és rámutatott a mellette lévő üres nyugágyra. — Hozza ide a törülközőjét, tegye a feneke alá és meséljen nekem az írásairól.
92
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
Nem akartam törülközőmet elhozni a felső teraszi helyről, hogy feleségem, amint véget ér a vízi jóga órája észrevegye, hogy magára hagytam. Két óra bőségesen elegendő idő, Alice még legalább egy teljes óráig el lesz foglalva a jógásokkal, és ha addigra nem jöttem még vissza mindig mondhatom neki, hogy ide-oda lófráltam és mindenféle alakokkal elegyedtem szóba és üres témákról csevegtem velük. A lehetőséget nem lehetett kihagyni. Nicki arcán aranyos mosoly ült, és nagyon kívántam, hogy megmarkolászhassam cicijeit. Birka módjára ajánlottam fel neki. — Dick azt javasolta, hogy magácska mutassa meg nekem a házukat, amíg ő el van foglalva a kártyajátékkal. — Nem igaz, Dick nem mondott ilyet, — Nicki felelte és alaposan elnyújtotta a magánhangzókat. Meg tudtam volna esküdni, hogy kissé ellazította a lábait és combjai néhány centiméternyire széjjelcsúsztak. Szeméremszőrzete semmi nem volt. Hajhagymáit már nagyon régen kitépethette, nemi szervén a bőr sima volt és napbarnított. A floridai nap szép munkát végzett rajta. Középen a vágás, kétoldalt duzzadt és élvetegen zabálnivaló ajkakkal körbevéve mély szakadék látszatát mutatta és a tetejében, mint egy királynő a trónján ült igazgyöngyformájú csiklója. Nem tudtam semmit se tenni ellene; és biztos vagyok benne, hogy Nicki sem mulasztotta el észrevenni, tisztességtelen vágyakozásom eredményét, fallus szövetem nyilvánvaló megduzzadását. Szerettem volna valami frappáns bókot mondani, hogy Nicki mennyire kívánatos volt és ifjúian szép, de ajkaim megmerevedtek és csak egy ostoba banalitás jött ki a számon. — Magácska nagyon csinos, ha megengedi, hogy így fejezzem ki magamat. Pimasz blődségem nem ijesztette meg. — Lehet, hogy az várja tőlem, hogy rámenősen tolakodó legyek, — találgattam, ahogy Nicki felállt a székéből és intett. — Mehetünk. Kérdő pillantást vetettem a törülközőre, de Nicki fölényesen legyintett. — Azok maradhatnak, akkor is itt lesznek, amikor végeztünk. Végeztünk, mivel? Gondoltam és reménykedésem, mint egy kilőtt rakéta emelkedett a magasba. Kigyalogoltunk. Meztelenen keresztül a klub helyiségein, meztelenül át a széles parkolón, meztelenen át az alligátorok lakta folyó feletti gyaloghídon. Egymás mellett, nő és férfi, minden ruha nélkül, két jó ismerős, még csak kezeinket sem tartottuk egymáséiba, mintha Amerika bármelyik városának főutcáján bandukolnánk hazafele. A feleségek mintaképe otthonát akarta nekem megmutatni, ameddig férje Texasi rablópókert játszik a barátaival. Tökéletes a kép, csak egyetlen hiba csúszott bele a számításba, egyetlen apró, előre nem várható részlet borította fel örömöm egyensúlyát. A jógaoktató nem érkezett meg. A tornaóra le lett mondva, és tétován álldogálva a felső terasz párkánya mellett feleségem, Alice meglátott minket, ahogy Nicki és én, nyilvánvalóan valami szerelmi rejtekhely meglelésének céljából igyekezünk valamerre kettesben. —
Dick és Nicki egy lakókocsiban éltek. Kerekeit leszedték, betontéglákra helyezték, tornácot építettek eléje és a bukolikus miliőt megtetézve petúniákkal és muskátlikkal ültették körbe. Felkapaszkodtunk a falépcsőkön, és mivel a hosszú sétában elfáradhatott, Nicki ledobta magát az egyik ott álló nyugszékre. 93
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
— Na, miért is jöttünk ide? — kérdezte kissé kifulladva. — Még nem döntöttük el, hogy miért, — feleltem, — minden azon múlik, hogy mit szeretnénk a legjobban csinálni. — Üljön le, — mondta Nicki rosszalló hangon és nem mozdult volna, hogy kinyissa a bejárati ajtót. Leültem, kényelmesen elhelyezkedtem és csupasz lábfejemet Nicki lába mellé helyeztem. — Ez az én barátom, Dick, féltékeny természetű férj? — Kérdeztem egy percnyi kényelmetlen csend után és Nickit szemlélgetve a hajlandóság áruló jelei után kutattam nézésében. — Semmi oka rá, — felelte Nicki elodázva az egyenes válaszadást. Egy centivel közelebb nyomtam lábamat az övéhez és bőrünk összeért. Szívem vadul ugrált, mintha lázas beteg lennék, a lélegzetem elfúlt, mint egy asztmabetegé és alig tudtam beszélni. — Természetesen, hogy nincs oka, de maga olyan csinos. Ha én lennék a maga férje, a nap minden órájában és a hét minden napján féltékenyen őrizném magát. Nicki nem húzta el a lábfejét. Hagyta, hogy egyik lábujjam ráfonódjon az övére, és a másik lábfejét felemelte és rátette az enyémre. — Mindent valamikor egyszer el kell kezdeni, — mondta és szégyenlős mosollyal nézett rám. Kezemet ráhelyeztem a térdére. A párás melegben bőre puhának és nedvesnek érződött, mint a mézzel lelocsolt friss kalácstészta. Megsimogatta arcomat és rekedtesen izgatott hangon beszélt hozzám. — Garry, maga egy jóképű férfi, meg ne vessen azért, amit most csinálni fogok magával. — Ha megérinthetem az már mennyei ajándék. — Jöjjön be a házba, — mondta Nicki és lehajolt, hogy a virágcserépből kiszedje a házkulcsot. Feneke fényesen ragyogott a napsütésben és kinyúltam, hogy megérintsem popsi partjai között. Kezem beljebb csúszott, ujjaim elérték hátsó bejáratát és Nicki gyönyörteljesen sóhajtott. — Majd bent, — mondta, — ne siessük el a dolgot. A szűkre méretezett nappaliban dívány volt, egy televízió és a sarokban egy beépített konyharész. Nicki a hálószoba felé mutatott, — maga döntse el, hogy hol akarja. Az egész ház nem volt több mint negyvenöt négyzetméter. Nem volt kedvem, hogy abban az ágyban szeretkezzek Nickivel, melyben szőrös majom teniszpartnerem, Dick hortyog és szellentget egész éjszaka. — A dívány is megteszi, — mondtam. — Egy feltétellel, — nézett rám Nicki és tegezni kezdett, — mindent úgy csinálsz, ahogy én mondom neked, máskülönben nem vagyok semmire sem hajlandó. Leültünk a kerevetre. Már eleve meztelenek voltunk, levetkőzni nem kellett. Tele voltunk vággyal, de nem tudtuk mi lesz a következő lépésünk. Nicki lenyúlt és ujjait dorongom köré fonta. Kemény volt, vastag és tele kirobbanó energiával nem hiszem, hogy csalódást okozott neki. Nicki néhányat húzott rajta, majd váratlanul egészen a tövéig rántotta le rajta a bőrt. Lehet, hogy ez volt az első házasságon kívüli kalandja, de nagyon tudta, hogy mit csinál. Kéjesen nyögtem, és áldott öregkoromnak köszönhetően nem lőttem el magamat azonnal. — Maradj nyugodtan, — mondta Nicki és száját péniszem végére helyezte. Fejét lejjebb nyomta és cuppanós hangokat hallatva többször végigment rajta és
94
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
bőséges nyála sikamlóssá tett. Majd felemelte fejét, szemei forogtak a kéj gyönyörétől és lucskosan kívánatos ajkait csábosan felajánlotta nekem. Száján bőségesen csurgott a váladék, az én elő-nedvem és az ő nyálmirigyeinek közös terméke, és ahogy megcsókoltam, nyelvét mélyen bedugta a szájamba. — Nyeld le, — suttogta, — te lenyeled az enyémet és én le fogom nyelni a tiédet. — Ha tudtam volna, — fuvoláztam vissza, — hogy ennyire hiányolod a fenséges szexet, már próbálkoztam volna nálad. — Még a dandárja hátravan, — Nicki felelte titokzatos mosollyal, — amilyen pózban csak akarod, úgy teszel a magadévá, de előbb van egy meglepetésem, amit szeretnék neked megmutatni. — És a kis barátommal mi lesz? — mutattam a vágytól szinte széjjelrepedő hímvesszőmre. — Majd megnyugszik a kis barátot. Nem akarom, hogy ellőjed töltetedet, mielőtt az igazi örömök mezejére érünk. Nicki felállt, megmarkolta tojásaimat és heréimnél fogva kivezetett a házából. —
Átvágtunk a hátsó kerteken és a nudista telep északi fala mellett kanyargó aszfaltozott ösvényen folytattuk utunkat. Fél kilométernyi távolságra megláttam a házamat. Három nagy hálószoba, két kocsinak elegendő nagyságú garázs, otthonom egy sárgára festett Floridai csodaszépség volt, és hívogató örömmel integetett felénk. A ház hátában fedett terasz feküdt, vagy, ahogy Floridában nevezik egy lanai, ami mellett földbe süllyesztett medence lapult. Hátsó kertünk a nudista telep két és fél méter magas falára rúgott ki és két oldalról sűrű, magas sövény határolta. Az elrejtett elhatárolódás tökéletes mesterműve volt elrendezésünk. — A maguk otthona sokkal szebb, mint a mienk, — Nicki állapította meg nevetgélve és házunk fele haladva egyre húzott maga után. — Maga főmérnök volt egy neves tervezőintézetnél. — csicseregte. — Az én férjem évtizedekig karbantartó technikus volt egy északnyugat partvidéki hőerőmű cégnél. Az egész közművet, amihez a telep tartozott megvette az Enron financiális konglomerátum és minden megtakarított nyugdíjunkat elcsalták. Ahogy beléptünk elzárt fürdőmedence részünkre, azonnal rájöttem, hogy Alice miféle meglepetésről beszélt. Mélynövésű szőrös kanmajom Dick a medence meleg vizében kutyus pozícióban kefélte hátulról aranyos kis feleségemet, Alice-t. Alice kimerevített karjaival a rozsdamentes acél korlátba kapaszkodva tartotta magát és kéjesen kiabált. — Még, beljebb, egészen a méhemig, Dick. Tömjed csak keményen, ahogy csak bírod. Nicki a nyakamba fonta karjait. — Maradj csöndben drágám. Ma van Dick hetvenedik születésnapja. Remélem, hogy nincs ellene kifogásod. Majd én busásan kárpótollak érte, ha nem leszel féltékeny és jó fiú maradsz. — Azt hittem, hogy impotens, — hebegtem. — Dick? — Nicki kacagott önfeledten, — Dick farka acélkemény és legalább kétszer olyan hosszú, mint a tied. — Erre nincs, hogy mit mondjak, — gondoltam és Nickivel kettesben leültünk a medence mellé, hogy alaposan kiélvezzük az ajándék bemutatót. 95
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
Egy Szánalmas Szerencsétlen Naplójából Vannak ismétlődő rémálmaid? Hogy ismét ott ülsz a gimnázium padjaiban? Miután doktorátust szereztél nukleáris atomreaktorok tervezésében a Columbia egyetemről, ott találod magadat, hogy még mindig le kell érettségizned, ami teljesíthetetlen feladatnak érződik. Rengeteg a házi feladat, vizsga vizsgát követ és szánalmasan kínlódsz, hogy meg ne buktassanak, és képtelen vagy megérteni a matematika és a geometria és a fizika legelemibb törvényeit. Számomra, egy szomorú napon, a rémálom valósággá lett. A baj azzal kezdődött, hogy feleségem közölte velem, hogy elege volt beképzelt önteltségemből, és el kell adnunk a házat és meg kell, hogy felezzük a vagyont, és hogy inkább a három kutyájával lakik együtt, mintsem velem. Igen, három kutyája volt, egy német juhász, egy nagytermetű dán agár, és egy dobermann pinscher. Mind a három dög hím és fiatal. Nem piszkálom indítékait, meg kellett, hogy legyenek az okai és öregségére már eléggé benőhetett a feje lágya, hogy tudja, hogy mit cselekszik és, hogy mibe keveredik bele. Elment, eltűnt az életemből, vett magának egy házat és két hold földnyi telket hozzá, Pound Ridge városban, New Yorkban. De mit érdekel engem, semmi közöm hozzá. —
De nem akarok nagyon eltérni a témától. Kicsit vissza kell, hogy curukkoljak. Másnap, miután közölte velem döntését, otthagytam az állásomat. Délelőtt beadtam a felmondólevelemet és már délután jött is egy indiai mókus, aki szemrevételezte irodámat, mert a cégnél betöltött pozíciómat ő fogja átvenni. Ennyi volt az egész, miután harmincöt évig minden energiámat beleadtam a munkámba és becsülettel dolgoztam a cégnek. Utódom bocsánatkérő mosolyt erőltetett barnaképű arcára, de az ügyvezető igazgató, akit hat hónappal korábban még csak nem is ismertem, végtelenül elégedettnek látszott. Igen, még csak a nevét sem hallottam ennek az arrogáns félbevágott törpének, addig a napig, amíg a mi kis tervezőirodánk el nem adták a partnerek egy államilag támogatott kisebbségi vállalkozásnak. Cégünket gazdag indiai maharadzsa család tagjai vették meg, eredetileg Calcutta városából, Ázsiából, és országunknak törvényei a legzsírosabb és legjövedelmezőbb tervezési munkákat juttatták nekik, amit az adófizetők pénzén a szövetségi kormány és a katonaság csak ki tudott fundálni és írásba foglalni. Sam, az ügyvezető igazgató, arcáról sugárzott az üres önteltség bárgyú mosolya, a következőket mondta nekem búcsúzás helyett.
96
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
— Maga nagyon kedvelheti a csupasz testeket. Ugye azért költözik le Floridába? Belebámultam az arcába és elgondolkoztam. — Az ördög vigye azt az ostoba mosolyt azon a kikent-kifent pofádon. Nincs mit csodálkoznom, hogy ennyire örvendezel. Az enyémnél fele fizetésű és tizedannyi tudású valakinek adod oda a munkakörömet. Jól jártál, mondhatom, de engedd meg, hogy emlékeztesselek. Tíz évvel idősebb vagy, mint én. Ott leszek a temetéseden és leköpöm a sírodat. Te pénzéhes ostoba barom. —
Tehát, ez a rövid összefoglalása az elmúlt és régen elfelejtett eseményeknek, idehoz minket ehhez a mai reggelhez. Pénzünk engem illető felén, amiért hosszú munkás életem során oly szorgalmasan dolgoztam, vásároltam egy kis házat, kizárólag saját magamnak, Ocala városában, Floridában. A naptól barnára égetett gazok burjánja között és a haldokló pálmafák sárga levelei alatt, a betontéglából épített kicsiny kaliba jelentette nekem a nyugdíjas élet kényelmét. Öregségemre ez minden, amit magamnak mondhatok, két hálószoba, apró nappali és egy szűk, folyosószerű konyha a hátsó oldal felöl. Nem akartam feleslegesen vesztegetni megmaradt pénzemet. Jövedelmem drasztikusan lecsökkent, és a kamatláb, amit a bankok a hosszú lejáratú betéteken fizettek még a legrosszabb időkben sem volt ilyen alacsony. Pénzügyi tanácsadóimat mind egy szálig elcsaptam, velük együtt neves anyavállalataikat is. Véleményem szerint, mind csak a pénzemet akarták elcsalni, és komplikáltabbnál komplikáltabb évjáradékokat, kétes értékű kötvényeket, hamis pénzügyi alapítványokat, a régi időbeli országúti fegyveres rablásnak egy modern, legalizált és ügyes verzióját ajánlgatták. Csökkentett összegű, korán nyugdíjba ment Social Security csekkek, minden orvosi biztosítás nélkül, Isten óvjon meg, hogy beteg legyél vagy gyógyszerre legyen szükséged, valahogy ki kellett, hogy jöjjek alacsonnyá vált jövedelmemből. Ne értsetek félre, nem estem depresszióba és nem aggódom minden semmiség miatt. Pragmatikus gondolkozásom van, és nem költök többet, mint amennyi a bevételem, de ha más szempontból mérlegeljük, zsugori sem vagyok a végletekig. Beiratkoztam a helybeli főiskolába, ahol alapfokú irodalmi írástechnikát tanulok. Ma reggel is, miután megsütöttem áfonyás lepényeimet az elektromos főzőrácson, az iskola az, ahová szerény reggelim után igyekszem. Az óra tizenegytől negyedegyig tart, pénzembe kerül, de a lecke az utolsó veres réz garast is megéri, amit ráköltök. —
Harminc hallgatóra menő fiatal, leginkább lányok húsz és huszonöt év között, én vagyok az egyetlen, aki a hatvan éven felüliek korosztályát képviseli. Az első alkalommal egy szót sem merek kiejteni a számon, nehogy tolakodónak tartsanak, és akaratom ellenére eláruljam, hogy mennyire csodálom női osztálytársaimnak mennyei kinézetű alakját. Kétszer egy héten kell megjelennem, leülök a második sorban és úgy teszek, mintha el lennék mélyedve a tanfolyamra kijelölt irodalmi könyv tanulmányozásában, amit harminc dollárért vettem a főiskola könyvüzletében. Csak néha merek lopva körbenézni, oldalvást és észrevétlenül, de a füleimet tágra nyitom, mert magamba
97
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
akarom szívni, megérteni, belemerülni és mohón habzsolni, a körülöttem elhangzó érdekfeszítő csevegést és a sziporkázó bemondásokat. Bízom, hogy bronz barnára sült bőröm takarni fog, ha pirulok, és arcom elszíneződése nem lesz mindenki számára szégyenteljesen nyilvánvaló. Pontosan előttem ül egy lány. Nem magas, legfeljebb negyvenöt kiló, olyan alacsony szabású farmer van rajta, hogy látom feneke partjainak tetejét. Nem kevesebb, mint tizenöt centinyi rózsaszín bőr látszik ki blúzának alja és babos mintájú pántos-bugyija teteje között. Hátrafordul és valakihez beszél a hátam mögött, üvegként átnézve fizikai jelenlétemen, mintha ott sem volnék. Babaarc és édesen csilingelő hang, és drága istenem, két kerek melle rugalmas labdaként buggyan ki felém csipkés melltartójából. Egy másik leány, az első balja felöl, feláll és kinyújtózva előrehajol, hogy megnézzen valami iratot a professzor íróasztalán. Széles csípőcsont, keskeny derék, fenekének domborulata tisztességtelen élvetegségre csábító; küldi, ömleszti felém a testéből kiáradó erotikus energiát. Remélem, hogy senki sem figyel engem; mert szemeimet nem tudom levenni a szenzuális gyönyörök eme felségesen elém teregetett látványáról, amivel nyilvánvalóan a leány próbára teszi az erkölcsös életmód betartására tett szent fogadalmamat. Tengernyi múzsa, ha találni óhajtasz egyet magadnak. Az első leány, Cindy, valaki éppen hívta a nevén, fennhangon magyarázza, tárja elénk szexuális tapasztalatait. — A barátnőmmel és fiúbarátjával, — meséli gesztikulálva, — az érem mind a két oldalát megtapasztaltuk. — Tényleg? — egy kórusnyi csodálattal átitatott hang feleli neki bíztatóan. — Pazar. Milyen volt? Mesélj. — Cuki, — válaszolja Cindy és halványrózsaszínre pirul. — Nagyon kedveltem csinálni. A hátam mögött, kissé a baloldalam felé, egy másik negyvenöt kilónyi megveszekedett elevenség buzgólkodik, hogy magára hívja a figyelmet. Laura, az ő nevét is hallottam már valakitől. — Lányok, — mondja, — szorítani kell a fenekemet. Örökké szorulásom van. Vetnek széjjel a szelek és nem tudom tovább tartani, ha ki nem eresztem egy másodpercen belül. Soha ki nem ereszt semmit, még csak egy apró vakkanásnyit sem. Tiszta kell, hogy legyen belül, mint valami frissen irrigált gumicső. Beszéde csak afféle játékos bolondozás, hogy csodálatba ejtse osztálytársait. Gyors mozdulatokkal megdörzsöli a mellette ülő kövérkés fiú kopasz fején a ritka tüskéket és kihívó hangon cukkolni kezdi. — Kevin, éppen most szakítottam a fiúbarátommal. Ki akarnál vinni szombat este táncolni? Kevin rázza a fejét. — Nem. Nagyon sajnálom, de el leszek foglalva. Laura kiabálni kezd, hangosan, hogy az egész osztály hallja. — Gyerekek, Kevin homokos, tegnap este bevallotta nekem. Kevin közömbös pofával vállat von a többi meg minden reagálás nélkül elereszti a megjegyzést a füle mellett. Laura megismétli a vádat, hangosan és a lényegre szorítkozva. — Kevin homokos. Tudom, Kevinnek szép kis felesége van, egy elismerésre méltó becsületes sztriptíz táncosnő az egyik helybeli cici bárban. Az elmúlt héten Kevin leült mellém a kantinban és elmondott nekem mindent a családjáról. Van egy ötéves kislányuk is, akit
98
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
imádattal szeret. De nem szólok semmit, nem az én dolgom, ha védelmembe veszem, ki tudja mivel fognak engem vádolni. Ma rajtam a sor, hogy felolvassam házi feladatomat. Az egész osztály előtt, egy magas pulpitus mögött állva, előttem egy komputer képernyő, egy kihúzható lapos fiók tetején billentyűzet, és írásom ki van vetítve egy rolószerűen lehúzható fehér mozivászonra. Az osztály analizálhatja, darabokra szedheti és nevetségessé teheti minden egyes leírt szavamat. Kezdek ideges lenni, valahogy jobban kellene összpontosítanom az előttem álló, közönség előtti első, fellépésemre. —
A legtávolabbi sarokban, az ajtótól és a professzortól messze, ül egy fiatal pár. Mind a ketten kövérkések és jókedvűek. A parkolóban hagyott kocsijukból a kantinig kéz a kézben andalognak, ahol szorosan egymáshoz bújva leülnek egy komputer elé és vidáman kuncognak, ahogy közösen írják házi feladatukat. A leány arról ír, hogy családja hogyan lett otthon nélküli, és néhány hónapos motelszobai és néha a furgonjukban eltöltött éjszaka után, hogyan találtak és költöztek be végre egy ócska lakókocsiba. A kerekeket már évekkel ezelőtt leszedte róla valaki, jelenleg téglákon áll és a gyerekek kutatnak az előző lakók által kidobott és a padló alatti és föld feletti részben felhalmozódott szemét között. Néha kincseket találnak ott, például törött játékokat, üres krumpli-szirom dobozokat, drog tartozékokat és szamárfülesre nézegetett pornó magazinokat. Doreen professzor kedves hangon jegyzi meg. — Kollégák, ne kuncogjatok, nem mindenki lakhat háromszázezer dolláros házakban. Felcsigázott figyelemmel csendesedik le ez az éles nyelvű, tűzrőlpattant forgatagos kavalkádja a fiataloknak és elfogadja és magáévá teszi az író önlebecsülő őszinteségét. A kövérkés leányzó ideges, magabiztos kuncogása most nincs sehol; és bejelenti, hogy ő tulajdonképpen nem akar író lenni, de még csak lektoráló editor sem. Mindössze egy kétéves junior diplomát szeretne, egy dicséretre méltó eredményt, amit családjából idáig még senki nem tudott felmutatni. A leány társa, a duciarcú fiúbarát rémesen ijesztő szándékkal fogalmazott, és a legborzasztóbb véres részletekkel csordultig telített vérfagyasztó melodrámai eseménysort olvas fel egykedvű és rémségesen közömbös hangon. A kormány kutatóintézetet hozz létre a történetben, ahol önkénteseken végrehajtott végtagok levágásával és visszavarrásával kísérleteznek. Borzalmas történetében, egy jövendőbeli Science Fiction jellegű társadalom iszonyú képe bontakozik ki, ahol a szegények végtagjaikat adják el pénzért, mintha a jelenkor engedelmes véradói lennének és a kerekeken járó vérbegyűjtő szolgálat kocsija előtt várakoznának. Jobboldalam felől ül egy nagytermetű leányzó, Mary Lou. Amilyen magas és impozáns, éppen annyira egy szelíd bárány. Telt keblek, terjedelmes csípő, kellemesen meleg aranyszínű bőr, mely alul merészen buggyan elő rövid és szűk sortnadrágjából és fent mélyen dekoltált blúzából, ami darabokat, úgy tűnik, hogy örökké magára vesz, ha az iskolába jön. Tehetséges író, nyilvánvalóan személyes tapasztalatai alapján írja történeteit, amikben a központi probléma, ahogy elemzi és darabokra szedi a benne foglalt bonyodalmakat, hogy az a fiú, a szerelmem, aki most mellettem mezítelenül fekszik, megérdemelte-e azt, hogy odaadtam neki vágytól forró szűz testemet. — Ki ne hálálná meg egy ilyen fiatal nő földi kincseit? — tűnődöm magamban. — Ki lenne olyan ostoba, hogy eldobná szerelmét magától? Egy életre szóló elkötelezettség, az teljesen más dolog. Vajon, — ábrándozok kíváncsian, — 99
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
hogyan viszonyulnának ezek egymáshoz és hogyan bírnák ki egymást negyven éves házasság után? — De most minden lelkiismeret furdalás nélkül tudnám neki vallani, őszinteségem bármi kétségbevonása nélkül, és a szívem legmélyéből jövően. — Az idők végtelen végéig és örökké foglak téged szeretni és számomra te jelented a mindenséget. Egy hét erejéig, amíg nem veszek észre egy másikat, ez az életfogytiglanra szóló fogadalom, minden bizonnyal állna, de azt követően, a jövőt semmi körülmények között nem garantálhatom, különösen nem az én koromban. Miután felolvasta rövid elbeszélését, Mary Lou érzelmileg teljesen összetörtnek látszik, az incidens gyötrelmes emléke teljesen lesújtja. Mennyire kegyetlen és barátságtalan volt az a jóképű és tehetős családból származó fiú, hogy nem kérte meg a kezét, és még csak egy hónap erejéig sem volt vele hajlandó kijárni. Mary Lou az én kedvencem, ha valaha alkalmam lenne még egyszer az életben választani, vagy kellene választanom, mielőtt bevisznek a mozgásképtelen öregek szeretetotthonába. Vajon gonosz és követelődző hárpiává változna ő is, miután elvettem feleségül és egyedüli örökösömnek neveztem ki végrendeletemben? Mary Lou a Loews Vas és Fémárú üzletben dolgozik, mint pénztárosnő. Tegnap arra jártam és kedvesen köszönt nekem, mintha régi ismerőse lennék. Szinte elolvadtam nézésétől, elgyengült lábaim reszketőn bizseregtek, és randevút szerettem volna kérni tőle, ha legkisebb jelét is adta volna hajlandóságának. Hogy érdeklem őt azon a túl is, hogy kedves öreg bácsi vagyok, akitől nincs mit félni, és aki egyáltalán nem rámenős, tehát egy semmibe sem veendő, harmadrendű férfi. Az osztály, a fiatal értelmeknek és érzéseknek ez az egyesített ereje, előrelendül, visszahúzódik, és irgalmat nem ismerő erővel követeli minden egyes alkalommal, igaz-e a felolvasott történet, és személyes tapasztalatokon alapul-e. — Nem a gyóntatószékben vagyunk, — szólalok meg, talán most először és védelmembe veszem Mary Lou-t. — Talán az igazságnak egy porszeme ott rejlik a történet mélyén, de a többi, az nem más, mint az alkotó elme kitalált meséje. A rámenősen követelő és csalódott hangok kórusa halk mormolással elcsendesül, és várakozó csend veszi át a helyét. Egy csalétekkel telirakott csapda az, hogy elkapják szórakozási vágyuk kielégítésének következő áldozatát, hogy legyen, akit ki tudnak gúnyolni, és akit nevetség tárgyává tudjanak tenni. De szándékuk soha nem éri el a durva szemtelenség határát és soha nincs rosszindulattal senki iránt. Csak tanulni szeretnének, magukba szívni a képzettséget, hogy más kárából tanuljanak, és maguknak ne kelljen átmenni hasonló nehézségeken. Minél többet akarnak befogadni és minél gyorsabban akarják elsajátítani a dolgok lényegét. Istenem, miért is olyan jó fiatalnak lenni és romlatlan elmével és nem megkeseredett öregként járni a világot? Ma reggel is, mint mindig máskor szokásos tíz perces késlekedése után, Doreen professzor megjelenik és bejön a tanterembe. Keresztüllibeg a nyitott ajtón; egy láthatatlan szellemi jelenség váratlan megtestesülése, de senki nem veszi figyelembe, és senki nem törődik jelenlétével. A tanári olvasó állvány mögé áll és rakosgatja, zörgeti a halom füzetlapot, amit magával hozott. Finom köhintéssel megköszörüli torkát, az osztály zaja emelkedik és csillapodik, mint valami rejtett nagyzenekar zenéje, vagy mint a Csendes óceán közepén emelkedő és süllyedő hullámzás játéka. Az ifjú irodalmi szakosok még nem fogadták el jelenlétét, nem adták be a derekukat, nem egyeztek meg egymás között, mint egy egyöntetű, egyet akaró csoport. A tanárnő vár egy percet, majd
100
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
türelmetlenebbül, most már komolyan szeretné magára terelni a figyelmüket. Én keresem a tekintetét, egy bíztató, szimpatizáló pillantást vetek feléje, hálásan visszatekint, talán még azon egy lépéssel túl is, mintha a vággyal telt tantétel, melyet róla alkottam igaz is lehetne. Nem mintha nem lenne a professzornő kezében hatalom. A jegyeket ő dönti el és ő osztja ki, buktathat vagy dicsérhet, a legjobbat vagy a legrosszabb jegyet is adhatja. Doreen professzornő éles meglátású, mélyrehatóan alapos és hosszú évek során összegyűjtött tanári tapasztalat áll mögötte. Feltételezem, ha akarná, egy pillanaton belül rendet tudna teremteni ebben a kaotikus összevisszaságban. Doreen elismerésre méltóan kiváló olvasó. Rövid elbeszéléseket választ ki a könyvekből, amit a szupermega nagyságú óriási könyvüzletek hangárszerű belsejében felkutat. Három héttel ezelőtt kezdte, három gondosan kiválasztott elbeszélésből, ügyesen és mély szakmai tudásra vallóan megírva, ami mércét nekünk is el kell érni, a Legjobb Amerikai Elbeszélések sorozat évkönyvéből olvas fel az osztálynak. Professzornőnk soha nem pirul el, vagy nem akad meg, ha a b… szóra vagy valami más obszcén szó felolvasására kerül a sor. Egy őszinte jellemű hallgató, egy fiatal és csinos leány kérdezte tőle az elmúlt héten, hogy használta-e valaha az életében a b… szót az irodalmi vagy akadémikus jellegű felolvasásokon kívül is. Az én irodalmi tanárnőm és bálványozott jelképem, Doreen, kissé restelkedve ugyan, de beismeri a kíváncsiskodónak, hogy soha ilyesmi trágárságot a szájára nem vett, annak ellenére, hogy három felnőtt fia van, akik közül az egyik osztályának állandó résztvevője. Kissé vigyorgó mosolyom segítségével, én is jelzem neki akadémikus beleegyezésemet. Bíztatóan bólintok feléje, a szemem sarkában egy rejtett kacsintás, de mégis világosan jelzem, hogy én halálosan komoly veszem, amit mond, és szavai súlyát alátámasztom, és hitelességét bármikor megerősítem. Jóságomat viszonozza, lehet, hogy egy másodpercnél is kevesebb időre, de figyelmét egy pillanatra nekem szenteli. Rövid, de mégis sokkal hosszabb, mint amennyit én, a jelentéktelen féreg, aminek én érzem magamat, megérdemel az ő jelenlétében. Doreen professzornő karcsú és sudártermetű, de mégis vonzóan kipárnázott testű barna nő. Arcán kora ellenére nincsenek ráncok és csak minimális sminkelést használ. Véleményem szerint negyvenöt és ötven között lehet. Szeretném, ha idősebb lenne, közelebb az én korosztályomhoz, hogy reményeket dédelgethessek keblemben, bármi hiúak és hiábavalóak is legyenek azok, hogy egy napon majd lesz elég bátorságom, hogy randevút kérjek tőle. Szégyen a fejemre, szemem előtt kellene tartanom eredményeit, hiszen állandósított professzor az egyetemen, a fakultás kitüntetett tagja, és az a temérdek csodálatraméltó tudás a fejében, de én még mindig csak a vonzókülsejű nőt látom benne, szerelmes vágyaimnak elérhetetlen tárgyát. Nem tudom, de még csak el sem merem képzelni, mit gondolna rólam, ha tudná, hogy miket el nem ábrándozgatok róla. Fantáziálgatom, hogyan nézne ki, milyen kellemetes meglepetés lenne az arcán, ha egyszer összeszaladnánk a nudista strandon. Apró mellei vannak, nem nagyobbak, mint két banándió mini kuglóf, amit csak a cukrászda üvegpultja alatt merek szemlélgetni, aminek fogyasztásától el vagyok tiltva, túl sok vaj van benne, egy harapás és az izgalom végzetes angina rohamot, halálos szívtrombózist idézne elő mellkasomban. De nem harapnék bele keblei kuglófjába. Csak csodálnám őket tisztes távolból, talán csak az ujjaim hegyével simogatnám meg domborulatukat. Apró csókokat
101
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
lehelnék selymes bőrére, szájam megnedvesítené melleinek sötétbarna udvarát, és csücsörített ajakim közé venném bimbóinak hengerszerű málnáját. Engedélyem van, hogy csodálattal bámuljam. Én hallgató vagyok és ő tanár. Annyit nézegethetem, amennyit akarom. Csak az a szégyenteljes vágy ne lenne annyira nyilvánvaló az arcomon. Borzasztóan restellem, de szerelmes szemeimet nem tudom levenni róla. Tudja, láthatja, de nem jön zavarba. A zsúfolt tanteremben mi kettőnkön kívül senki más nem létezik. A farkasszemező játék csak egyedül közöttem és professzor Doreen között egzisztál. —
Ma különlegesen fontos nap van. Ma rajtam a sor, hogy felolvassam házi feladatra kiadott irományomat. Az egész osztály előtt, pellengérre téve, semmit visszatartva, mélységesebben, mint egy gyónás, akár önkéntesen suttogva egy papnak akár a vallató kamrában kényszerítve egy letartóztató detektívnek és pribékjeiknek. A listán az én nevem a következő és Doreen most már csak rám figyel. Kijön a pulpitus mögül és feneke partjait leteszi a tanári asztal szélére. Hosszú lábait előre kinyújtja, bézsszínű nadrág van rajta, vékony acetátselyem anyagból, combjainak formája formásan feszül benne, sokat tornázhat, teniszezhet, kocoghat és gimnasztikázhat a sportpályán, a legszebb nők hibátlan testének a mintapéldányát látom benne. Bátorítóan rám mosolyog. Tudja jól, hogy én következem, rögtön azután, ahogy az előttem lévő diákfiú kábítószerekről, fekete csuklyákról, többszörös fülbevalókról és orrba fűzött ékszerekről és tetoválásokról és a hivatalos közegek iránt érzett ellenszenvről szóló jelentéktelen története nyomán kialakult vita véget ért, és miután az író sértődötten végre elhallgat, hogy senki sem értékeli kellőképpen a társadalomról előadott sötét nézeteit. Én következem és szívem a torkomban ver, vadul ugrál és szabadulni próbál, ki mellkasom összeszorító, csontrácsos börtönéből. Doreen asszony kissé előre csúszik, egy szinte észrevehetetlen siklás az egész lefele a lejtőn, popsijának alján a ruha hozzátapad az íróasztal széléhez, nyúlékony nadrágja szárai között a beszegett varrás megfeszül, a keskeny pánt belenyomódik, belevési magát puncija partjai között rejlő mély árok nedves közepébe. Tisztán látom vaginájának delikát domborulatait és felette puhán párnázott szeméremdombjának izgató halmát. Semmi mást nem látok, a világ egyetlen ködös gomolyagban kavarog előttem és eddig vidám környezetem visszahúzódik a csendes semmi homályába. Doreen professzor asszony, az Isten szerelmére, könyörgök magamban, kérem, ne kínozzon ingerkedéseivel tovább. Tisztul a látásom, ismét fókuszba tudom állítani szemeimet, de egyedül és ismételten, kizárólag a lábai között kibontakozó felséges látványban gyönyörködöm. Egyedül pubisának domborulatát látom, alatta egy sivatagi púpú teve patájára emlékeztető jól fejlett briós, mélyen besüllyedt hasadék a partok taréjos vonulata között, melyek kövérkésnek, duzzadtnak és zabálnivalón kívánatosnak látszanak. Oh, mily gyönyör lenne megízlelni őket. Talán képzeletem játszik velem csalfa tréfát, betegesen fantáziadús és erkölcstelenül buja, de lehetséges lenne az, hogy Doreen professzornő nem hord nadrágja alatt semmiféle fehérneműt? Lehetetlen. Mézédes hangja ébreszt fel ábrándozásaimból. — Vladimír, — csicsergi felém, — Nem magán a sor, hogy felolvassa írását? Mit készített elő számunkra? Ne
102
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
szerénykedjen túlságosan. Látom, hogy magával hozta a diszket és a kinyomtatott példányt. Adja ide a kezembe a papírt és álljon fel a katedrára, nyomja be a diszkjét a nyílásba és lássuk, hogy mit alkotott. Halljuk legbensőbb gondolatait, egymás között vagyunk, itt semmi oka restelkedésre. Az osztály vár, olyan csend van, hogy egy szúnyog döngését meg lehet hallani a parkoló ablaküvegen túli távlatából. A fiatal irodalmárok izgatott, reménykedő arccal lesnek felém. Mit fogok mondani, mit írtam le dolgozószobám egyedüli magányában? Mozdulnom kell. Felállok és felmarkolom mesterművemet. Célba veszem a katedrát, lábaim megbicsaklanak, a közönség elé kell állnom. Először hosszú életemben, egy osztály előtt fogok állni és el fogom nekik mondani rejtett megfigyeléseimet és ki fogom nekik tárni legtitkosabb gondolataimat. Legyen az eredmény jó vagy a legrosszabb, rúgjanak ki fertelmes tettemért, kiabáljon rám Doreen professzor, hogy a legocsmányabb gazember vagyok, akit valaha is látott, az emberiség legsértőbb szégyene, de fel fogom neki olvasni irodalom szakos társaim osztálya előtt, ezt a történetet, ezt az igaz fabulát, egy vágyakozás sújtotta hallgatóról és szexi professzornőjéről szóló édesbús és sajnos soha be nem teljesedett szerelmi történetet.
103
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
Elhagyatva Trícia, az elvált, harmincas éveinek közepén még mindig vonzókülsejű, jólöltözött, nyúlánk termetű és izgatóan zöldes szemű és veres hajú nő, egy banknál dolgozott, mint pénzügyi tanácsadó. Komoly viselkedésű egyénnek látszott, tartózkodó mosolyát is, ha volt csak a betéteseknek és a kölcsönt felvevő klienseknek mutatta, nem vett részt pikáns, irodai flörtölgetésekbe, nem vette tudomásul formás alakjára vonatkozó megjegyzéseket és ritkán, ha egyáltalán valaha is fejezett ki bármi véleményt a modern erkölcsökről. Neve és fényképe gyakran megjelent a bank faliújságján, mint a cég legkiválóbb és legeredményesebb alkalmazottja. Szombaton a bankfiók hamarabb zárt és Walter, a menedzser késznek látszott, hogy abbahagyja a munkát. Vállára vetette zakóját, meglazította nyakkendőjét, hogy kényelmesebben érezze magát a kocsiúton, mely egyenesen családjához és gyerekeihez vitte haza és odalépett Tríciához. — Van a hétvégén valami jó szórakozás kilátásban, Trícia? — kérdezte közömbös udvariassággal. — Nincs. — Talán valami titkos találka? — Semmi olyasmi. — Ugyan, Trícia, egy ilyen bámulatosan csinos nő, mint maga? Kell, hogy legyen valaki a maga életében. — Miért kellene? Walter megvonta vállát. El sem tudta volna képzelni életét töltött ruca kinézetű felesége, Lúcia és három gyerekük, és a népes családdal járó örökös zaj és tolongás és az állandó jelleggel küszöbönálló tragédiák nélkül, és anélkül, hogy evés közben ne hallgatta volna az iskolában történt izgalmas eseményeket, a tanárok pikkelését és a meg nem érdemelt rossz osztályzatokat, és a verekedős iskolatársakról szóló rémtörténeteket. Nem folytatta a vitát, nem az ő feladata volt, hogy megváltoztassa Trícia életfelfogását. Trícia hangja térítette magához gondolataiból. — Van még valami teendő? — kérdezte a csinos és megbízható beosztott kissé türelmetlen hangon és látszott rajta, hogy ő is szeretne menni. — Nincs. A maga dolga, hogy mit csinál szabadidejében, — válaszolta Walter némi gúnnyal. — Sajnálom, ha tolakodásnak vette kérdésemet és ne haragudjon. Hétfőn ismét találkozunk, és folytatjuk a termelőmunkát. — Kora reggel és kipihenten, — Trícia válaszolt és ajkának érzékien duzzadt vonalát keskeny, vértelen csíkra húzta. —
104
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
Tríciának tágas és kényelmes otthona volt, három hálószoba, két kocsi részére elegendő garázs és egy terjedelmes úszómedence a ház mögött. Szendvicset készített magának, kivett a hűtőből egy doboz sört és leült, hogy megebédeljen. Váratlanul a magányosság kellemetlen érzése fogta el. A ház végtelenül csendesnek érződött és hétfő reggelig semmit nem volt mit csinálnia. — Talán kint a teraszon jobb lesz, — gondolta. A levegő simogatni fogja bőrét, fogja hallgatni a madárcsicsergést, a tücsköket, a halk kutyaugatást a távolból és a szomszéd gyerekek zaját. A nap melegen fog sütni, majd lefekszik a nyugágyba és behunyja a szemét. Finom, pamutból kötött frottírtörülközőt terített egy nyugágyra és kényelembe helyezte magát a medence mellett. Két méter magas labdarózsa sövény takarta el a szomszédok szeme elől és nem sokáig kellett, hogy tétovázzon, hogy ledobja magáról köntösét és a puha anyag máris összegyűrve hevert a földön mellette. Meztelen napozás, egy kora délutáni cicaalvás, ezek voltak a pillanatok amiért Trícia élt és ezért utasította vissza a férfiak közeledését, nem adta meg a telefonszámát, vagy e-posta címét senkinek, és egymagában szerette élvezni a magányosság szenzuálisságát. Trícia fiatalon ment férjhez, mind a menyasszony és mind a vőlegény még érintetlenek voltak, és az első éjszakák lázasan várt felfedezése óriási csalódást okozott mind a kettőjüknek. Házastársi kötelezettségeinek teljesítését Trícia soha nem sorolta kedvenc tevékenységei közé. Ahogy a nap melegítette, megfiatalította testét, gondolatai elkalandoztak a múltba. Emlékek és mámorító vágyak, amikből táplálkoznia kellett, hogy a jelenben fenntartsa magát, ebből a megállapodott és sekélyes jelenből és ebből az elszigetelt életmódból, melybe bezárta magát. Ingerlő ösztönzésre volt szüksége, hogy visszajöjjön az életbe, hogy tegyen magáért valamit, és kiemelkedjen elhagyottságának üszkös hamvaiból. Tipikus elvált asszony, bátortalan és nem jár ki senkivel, nem talál új ismerősökre, félénk és visszahúzódó, egy magányos virág, akinek többé barátra nincs szüksége. Egy férfi pénze sem kellett neki. A férfiak szükségessége nem foglalta magában az anyagi megfontolásokat. Szerezhetett volna vagyonához többet is, de könnyen el is veszíthette volna mindenét. Talán egy társ, egy élettárs, de nem lenne az ár túl magas? Miért adja fel a függetlenségét? Mi előny származhatna abból? Manapság könnyen lehet találni párt, internetes világhálózat, húszkérdésnyi kérdez-felelek a sarki söntésben, terefere klubok a számítógépen, legbensőbb gondolataidat elmondhatod egy vadidegennek, anélkül, hogy tudnád leigazolni, hogy az illető az igazat beszéli-e. Túlságosan kockázatos lenne az ilyesmi. A fertőző nemi betegségek, herpesz, AIDS, halálos ítélet egyetlen éjszaka öröméért. — Milyen szörnyű is, — sóhajtott Trícia keservesen, — manapság egyedülálló nőnek lenni. Volt férje, Sean, emlékezett, mennyire csalódott volt a férfi a nászéjszakán. Miért annyira fontos a férfiaknak a nemi közösülés aktusa? Megadta neki, ami a férfinak kellett, de saját magát nem tudta izgalomba hozni. Nem tudta neki mutatni, hogy ő is gyönyört talál szeretkezésükben. Sean úgy csinálta, mint egy gép, mintha ők ketten két lélektelen alkatrész lennének. Az egész nem tartott sokáig és semmi szenvedély nem volt benne, és utána Sean a hátára fordult és perceken belül mélyen aludt.
105
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
Borzalmas. Trícia órákig fent maradt szeretkezéseik után. Próbálta behunyni szemét és úgy még rosszabb volt. Az unalom és a félelem, hogy a férfi álmát megzavarja szinte fizikai erővel gyötörte. Sean ragaszkodott, hogy Trícia bugyit viseljen hálóinge alatt. Amikor férje beléhatolt és félrehúzta az alsóneműt, ha kötött anyag volt szakadt, ha nylon, akkor belevágott érzékeny redőinek húsába. Sebeket kapott, melyek napokig nem gyógyultak, mély vágásokat melyekbe fürdés közben belemart a szappan sava, minta ezernyi csalán vagy vadméhek fullánkjai szurkálnák. —
Pontosan emlékezett, hogy mikor tette meg először az elképzelhetetlent. Miután már öt éve férjnél volt és férfivel aludt minden éjszaka, felújította régi, gimnazistalány korabeli szokását. Mennyire meg volt rettenve, szinte megfulladt, úgy szorította vissza lélegzetét, mennyire félt attól, amit oly merészen megpróbált. Először a bugyin keresztül és csak az ujja hegyeit használva érintette meg ágyéki háromszögének lefele fordított csúcsát. Tenyerét rászorította szeméremdombjára és lassú, körszerű mozdulatokkal simogatni kezdte magát. Mennyire izgató volt a tiltott kaland. Bűntudatot érzett és reszkető teste szinte égett el a vágytól. Jobb térdét felhúzta és egy centivel beljebb nyúlt. Merészen széjjeltárta lábait és megérintette őrjítően érzékeny csiklóját. Mennyire közel került akkor, hogy elélvezzen, hogy elérje azt a rég elfelejtett magaslatot, melyet, mint tinédzser annyiszor megmászott és olyan nagyon értékelt. Az éjszaka csendjében figyelte férje egyenletesen lélegzését, a kielégült és önző ember, mint mindig, akkor is mélyen aludt. Hetekkel később, ami Trícia első igazából való merész lázadása volt, közölte Seannal, hogy bugyi nélkül akar aludni. Nemi szerve bepállott és viszketett, soha nem száradt ki rendesen, baktériumok telepedtek meg rajta és habos fehér váladék csorgott ki belsejéből, mintha egy ocsmány kutyának csorogna a nyála le a földre. Férje elvitte egy nőgyógyászhoz, mennyire megalázó volt, hogy két férfi beszélgetett előtte legkényesebb női dolgairól, de a végén Sean bele kellett, hogy egyezzen, hogy Tríciának egészségesebb lesz, ha csak egy könnyű hálóinget visel éjszaka. A bugyi nélkül sokkal könnyebb volt játszania magával. Combjait csak kicsit kellett széjjeltennie és két ujját mélyen be tudta nyomni a közöttük rejlő nedves alagútba. Finoman forgatta csuklóját, nehogy a hatalmas duplaágyat recsegtetni kezdje és két középső ujját tövig beledugta hüvelyének virágkehelyként széjjelnyíló mélyébe. Felfedezte, hogy vaginája mennyire engedelmesen nyúlékony, a fala mennyire rugalmas és milyen erősen tud szorítani annak gyűrűszerű izmaival. Az égető gyönyör reszketeg szikrái, az elragadtatás, amit végre megtapasztalt, vérpezsdítő örömmel tetőzte meg a tiltott gyümölcs élvezetét. A kéjvágyó gondolatok melyek eltöltötték elméjét, és a mennyeien fenséges élmény, ami bőven megérte a kockázatot. Rövidesen egyetlen éjszaka sem múlt el, hogy ne elégített volna ki önmagát és ne érte volna el orgazmusát, legalább egyszer, de néha kétszer is. —
Tríciának eszébe jutott, hogy milyen szörnyű is volt, amikor Sean először megfogta. Férje felült az ágyban és hangosan ordított. — Mit csinálsz? 106
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
Nem tudott válaszolni, és mozdulni sem mert. Keze a lába között volt, két ujja bent a hüvelyébe, mintha megállítottak volna egy filmet, rettenetesen restellte magát. Mégis a kompromittáló helyzet belső megkönnyebbülést adott neki, többet nem kellett szokását titkolnia. — Semmit, — felelte, de hangjában elfojtott kéjes sóhaj rejlett, — viszketett és megvakartam. — Hazug szuka, úgy ráztad az ágyat, mint egy nagysebességű turmix gép. Trícia kihúzta a két ujját és érezte, ahogy a fejébe tóduló vér a szégyen lángjaival égeti az arcát. Sean nem láthatta színeváltozását a sötétben, de az asszony hangjának remegése, mereven ijedt testtartása és megrettent visszahúzódása erkölcsi erőt adott neki, hogy megleckéztesse. — Mióta nyúlsz magadhoz? — kérdezte éles hangon. — Nem nyúltam magamhoz, — tiltakozott az asszony és próbálta elodázni bűnösségének beismerését. — Nem csoda, hogy nem tudsz normális szexet élni, — a férj a lámpa kapcsolója felé nyúlt. — Beteges hajlamú nő vagy. Van neked fogalmad arról, hogy mennyire undorító, amit csinálsz a hátam mögött? Trícia lerúgta a takarót, odébb csúsztatta lábait és leült az ágy szélére. Az erős lámpafény szúrta szemét, hunyorított, sötéthez szokott pupillája még mindig kerekre nyílva, belehelyezte lábfejét a papucsába, mely hűségesen várt rá az ágy innenső oldalán elterülő zöld bundaszőnyeg tetején. Bensője forrongott, fojtogató szorongás marcangolta szívét, ellentámadásba kellett, hogy menjen, gondolta, valami megcáfolhatatlan visszavágásba. — Nem kell, hogy együtt aludjunk. — mondta. — Tudok Katalinnal való viszonyodról. Talán éppen ő az oka annak, hogy annyira nem érdekel téged, hogy az én igényeim kielégítsd. — Katalin? Miket beszélsz? Ki ez a nő? Nincs senkivel sem semmiféle viszonyom. — Tényleg? Akkor magyarázd meg, hogy Edna, az unokahúgod felhív telefonon és közli, hogy Katalint anyád lakásába viszed, és a vendégszobában szeretkezel vele. És ha az üzleti ügyben utazol, nem engem viszel magaddal, hanem őt. — Az aljas dög, — Sean is kiugrott az ágyból és egy lábon egyensúlyozva próbálta felhúzni nadrágját. — Az a liba zsarolni akar engem. Hallgatási pénzt követelt tőlem és én nem voltam hajlandó fizetni. — Igen? Várjunk csak egy kicsit. Ki zsarol téged és miért? Ismételd meg csak. — Edna. Érzékcsalódásai vannak és komoly agybetegsége. Edna Thorazine gyógyszert szed, azért hízott meg háromszor akkorára, mint volt. — Dagadt és bolond, lehet, de nem ostoba. Elmondta nekem, hogy Katalin légi kísérő kisasszony; skizofréniás apjával lakik egy lakásban és te fülig szerelmes vagy bele. — Ebből elég, — Sean befejezte inge begombolását és teljes hangerővel ordított bele az éjszaka csendjébe. — Itt hagylak. Te beteges hajlamú parázna nő, még csak egy valamirevaló kurva se vagy. A kurvák legalább tudják, hogy hogyan elégítsenek ki egy férfit. — Értem, — Trícia nyugodtsága lassan kezdett visszatérni. — Neked csakugyan bőséges tapasztalataid lehetnek a prostituáltakra vonatkozólag.
—
107
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
Sean még aznap éjszaka elköltözött. Trícia szakavatott fiskálist szerzett és hűtlen elhagyás és házasságtörés alapján közös vagyonuknak megkapta a felét. A házra jelzálogkölcsönt vett fel, főnöke ajánlására kissé alacsonyabb kamatlábra, és kifizette a férjének járó részt. Válása óta Trícia mindenkitől elzárkózott. Most már annyit játszhatott magával amennyit akart. Senki nem mondhatta neki többet, hogy undorítóan beteges alak, egy degenerált önimádó, vagy egy fertelmes deviánsa a normálisnak. Imádta, amit most nyugodtan csinálhatott, a szexet csak egyedül, saját magával szerette. Két ujját mályen bedugta és Vénusz dombját széles körökben simogatta. Ujjai egyre sebesebben jártak, vértől duzzadó csiklóját, mint tavaszi szél a barackfavirágot rázta és dörzsölte fékezhetetlen kéjében. Megragadta saját mellét, ujjai közé csípte mellbimbóját, tenyerét húsa rugalmasságára nyomta és ölelte, csókolta és masszírozta magát ahol érte. Sean soha nem csinálta neki ezeket az édes ingerkedéseket, a boldogító előjátékot, melyet annyira örömteljesen és boldogan maga is tudott csinálni Tríciának a magányos nőnek nem volt turbános idegenvezető pásztorra szüksége, hogy felvezesse a szenzuális Mont Everest legmagasabb csúcsára, oda maga is fel tudott jutni.
—
A ház mögött, a medence és a felette magasló drótháló keret mögött terül el egy romantikus tavacska, nádassal, kócsagokkal, kopasz fejű erdei gólyákkal és tucatnyi piros csőrű vízi csirkével. A víz sima tükrén túl sűrű cipruserdő magaslik és szálfái között még a legfényesebb napon is titokzatos sötétség uralkodik. Egy halászsas lebeg a levegőben és könyörtelen pontossággal és kimerevített lábaival csap le, mint az utolsó ítélet végrehajtója, a víz hatalmasat csobban és a ragadozó már emelkedik, és karmaiban ott vonaglik egy fényes pikkelyű potyka. Szárnyaival keményen dolgozik, a levegőbe emelkedés nehéz, a hal túl súlyosnak látszik az éhes ragadozónak. Trícia elmerülten élvezte a természet harmóniáját és nem hallotta a vastag fű tompította lépéseket, melyek a hátsó kerten át óvatosan közeledtek feléje. Ernie, Trícia idős bácsi szomszédja jött át, hogy meglesse, hogy mit csinál ez a vonzókülsejű és zárkózott nő örökké magában. Ernie már régen elhagyta nyolcvanadik születésnapját. Sovány, aszkétakülsejű öregember, bőre az aszalt szilvára emlékeztet, de nem kopasz, sőt feje tetején fehér sörényre emlékeztető terjedelmes hajzat díszeleg. Felesége már régen ágyban fekvő krónikus beteg, de Ernie-nek soha nem volt szíve, hogy elfekvő öregotthonba tetesse. Ő maga ápolta, etette és fürdette a tehetetlen nénit és gondosan cserélte még az ágytálját is. Viszonzásul felesége nem panaszkodott, nem vált megkeseredett és rossztermészetű beteggé, és derengős hajnaloktól bele az ijesztő fekete éjszakákba, egyfolytában nézte a televíziót. Délutánonként nagyot aludt, és Ernie, mialatt felesége csendesen szendergett, kimehetett a házból és figyelhette, hogy mi történik a közvetlen környéken. Ernie már régen felfedezte Trícia szokását, hogy meztelenen szeret napozni. A hölgy nem vette észre, vagy nem törődhetett vele, hogy Ernie, a kíváncsiságtól és a vágytól megszállottan egyre merészebb lett leselkedési próbálkozásaiban. Zajos perpatvar támadt egy kékkócsag, egy gólya és egy jókora alligátor között és Ernie kihasználta a hangoskodást és annak leple alatt óvatosan kinyitotta a védő 108
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
dróthálókeret ajtaját és beosont. Trícia szemei csukva voltak és a nő nagy élvezettel gyömöszölte magát a lába között. Két ujja ki és bejárt és nagy gyönyörrel és teljesen szégyentelenül nyöszörgött kéjes örömében. Mámorából Ernie hangja ébresztette fel, — Trícia, kérem, tegye egy kicsit széjjelebb, had gyönyörködjek a látványban. Mintha egy másik világból bukkanna elő, ahol buja élvezetek nincsenek tiltva és nincsenek beszennyezve gonosz megjegyzésekkel, azoktól, akik képtelenek átadni magukat a szenzuális gyönyörök élvezésének, a finoman kiejtett csendes kérés nem ijesztette meg Tríciát. Résnyire kinyitotta szemét és meglátta öreg szomszédját, Erniet. Az öreg kérlelő hangon esdekelt, — Trícia, maga a legszebb nő, akit valaha is láttam. Nem tudott megállni. A férfi megjelenése átszakította élvezetének gátját, közép és mutatóujja, mint egy őrült piszton mozogtak ki és be, széjjeltárta lábát, ahogy tudta és tüdeje mélyéből szakadt fel a kéjes sóhaj. — Ahhhhh… Ahhhh… — Sajnálom, Trícia, hogy megzavartam, — Ernie kérlelte a bocsánatot. — De ez volt a legizgatóbb és a legszexesebb dolog, amit valaha is láttam. Soha nem gondoltam volna, hogy egy nő ennyi gyönyört tud találni a szexben. Nem tudtam megállni, hogy ne jöjjek be. — Nincs semmi baj, Ernie. — Trícia felült és kétoldalt a nyugágy mellett széjjeltéve lábait letette a kövezetre. — De, hogy biztosítsam, hogy maga ezt a kis ügyet úriember módjára titokban tartja, akarom látni, hogy mije van magának. Ernie kioldotta fürdőnadrágja madzagát és a ruhadarab tompa puffanással hullott le a földre, és ismét bocsánatot kellett kérnie. — Elnézését kérem, Trícia, öregember vagyok. Nagyon kevés szex maradt meg bennem. — A maga nudlija elég nagy, még így puhán is, ahogy ott lóg. — kuncogott a nő, és a vidámság amilyen szokatlan volt tőle annyira csábos volt és kihívó. Ernie lenyúlt és ujjait kolbásza köré fonta. A laza bőrkét tövig lehúzta és makkjának rózsaszín karimája előbukkant, mintha egy teknősbéka dugná ki fejét iszappal borított páncéljából. Trícia kacagott, — Ernie, mikor volt maga utoljára nővel? — Régen, húsz évvel ezelőtt, de talán már harminc is van. Nem emlékszem pontosan. — De, Ernie, maga harminc évvel ezelőtt még fiatalember volt. Hogyan tudott meglenni nő nélkül? Maga homokos lenne? — Nem, Tícia, nem hiszem, hogy homokos vagyok. Hacsak nem akarja azokat is belevenni a ferdehajlamúak közé, akik a markukat részesítik előnyben a szép dámákkal szemben. — Én sem tartom magamat leszboszi melegnek, — Trícia közelebb hajolt Ernie-hez, — pedig már nagyon régen maszturbálok, és teljesen boldog vagyok, ha senki sem avatkozik bele az én saját privát gyönyörömbe. — Akkor rokonlelkek vagyunk, — Ernie felelte, és ahogy a keze egyre gyorsabban járt csontkemény rúdjának hengerén egyre nehezebben lélegzett. Ernie ellőtte magát. A fehér habszerű váladék kirepült, nagy ívben szállva leesett a betonra és Ernie rémségesen bután, de elégedetten kezdett vigyorogni. — Üljön le, Ernie. — Trícia utasította a férfit megértő, bár kissé lenéző hangon. — A délután melege fojtogató és a nap ereje egyenesen brutális. Üljünk le az
109
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
asztal mellé az árnyékba. Van egy kancsó jeges limonádém és ünnepeljünk, hogy hosszú évi házasságnélküli elhagyatottság és magányosság után felfedeztük, hogy szexuális érdeklődési területünk mennyire közös és hasonló.
110
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
Három Partnerem Hiszed-e vagy nem, életemben volt egy időszak, amikor egyidejűleg három szeretőm is volt. Évtizedekkel később, ahogy ábrándosan visszaemlékezve nézegetem a megfakult egykori fényképeket, ma már mindegyik szkennerrel belerögzítve a komputerbe, eltűnődöm, hogy miféle predesztináció vitt bele engem egy ilyen veszélyes helyzetbe, mely minden bizonnyal nem az én hibámból eredt és semmiféle szerelemre való könnyed hajlandóságnak nem volt betudható. Némely egyének teljesen visszataszítóan tökéletes életet élnek. Tökéletes családokból jönnek, első tanulók a magániskolában, temérdek barátjuk van és sportösztöndíjakat kapnak a legjobb egyetemeken. Édesapjuk imádja őket, édesanyjuk a legszebb nő a környéken, saját leányszobájuk van és semmi más gondjuk nincs csak, hogyan válasszák ki és járjanak a lehető legjobb partinak számító legényemberrel. Nekem ebből semmi sem jutott. Nekem Charlie jutott, a férjem, egy öreg kopasz bika. Harmincöt évvel volt idősebb, mint én. Egy rámenős, magával teljesen eltelt vén gazember, akinek ereiben túlságosan bő mennyiségben folydogált a tesztoszteron. —
Ifjú feleség koromban mindent elkövettem, hogy kedvébe járjak páromnak. Hatalmas fazék töltött káposztát csináltam és egy púposra rakott gőzölgő tányérral kitettem eléje. Nem volt ebédlőasztalunk és a konyha túl kicsi volt, hogy ott lehessen enni. Ha Charlie leült kicsiny reggeliző asztalunkhoz a hűtőszekrény ajtaját nem lehetett kinyitni. Charlie általában a nappaliban ült le ebédelni, meztelenen, hátát nekivette a sezlonnak, térdeit felhúzta és lábát széjjelterpesztette és most is, mint mindig valami buta futball játékot nézett rozoga televíziónk fehér-fekete képernyőjén. Étellel, egy korsó sörrel és evőeszközökkel megrakott tálcát letettem a szőnyegre a lába közé és vártam, hogy mikor kezdi villájával belapátolni a szájába. De Charlie nem lehetett éhes. Soha nem tudhattam, hogy mikor evett és hol, és azon a vasárnapon hozzá sem nyúlt a finom ételhez, amit főztem neki. — Egyél, — figyelmeztettem, — temérdek időmbe és pénzembe került ez az ebéd. — Egye meg a fütykösöm, — felelte Charlie tréfás hangon és két ujjával felcsípte a bőrt hosszú péniszén és annak fényesen ragyogó makkját beletunkolta az ételbe melyet oly sok munkával készítettem és állítottam össze. — Charlie, — szinte sírtam mérgemben, — tudod te, hogy mit csinálsz? Ez isten ellen való bűn. Ne szentségteleníts meg az ételt. Férjem gyorsan keményedő rúdjával megkavarta a piros paprikaszószt, félrelökdöste a káposztalevélbe csavart töltelékeket és nyugodt hangon válaszolt. 111
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
— Nem akarom, hogy főzz. Ezt most komolyan mondom. Szerezz munkát és keress pénzt, azt akarom, hogy csináld. — Milyen munkát és hol, — kérdeztem és nézegettem, hogyan tudnám elvenni előle a tányért és későbbre eltenni a drága ételt, és ismét odaadni neki, amikor megéhezik. — A 42-ik utcában találsz munkát. Azok a kukucskáló helyek mindig alkalmaznak csinos nőket. — Charlie, — mondtam neki rendreutasító hangon. — Én nem megyek el semmi olyasféle helyre dolgozni. Semmi szándékomban nincs, hogy sztriptíz lány legyen belőlem. — Miért ne mennél el? — felelte. — Vannak annál sokkal rosszabb munkahelyek is. —
Charlie-nak apró kis lakása volt a 45-ik utcában a Ninth és a Tenth Avenue között. Másnap, szavait követően bevitt egy tőlünk mindössze három utcasaroknyi távolságra lévő pornó üzletbe. — Az üzletvezetővel szeretnénk beszélni. — kezdte és hosszú orrát szinte belenyomta a pult másik oldalán álldogáló férfi arcába. — Miről? — felelte a férfi és egyetlen arcizmát sem mozdítva nyugodtan támaszkodott a háta mögött lévő nyitott vitrinhez, ami tele volt rakva műfaszokkal és mindenféle más gumiból készült szex szerszámokkal és játékokkal. — Róla, — a férjem rám mutatott, — munkára van szüksége. — Aha, értem, — felelte a férfi, egy fiatal, mediterrán típusú, inkább görög, mint olasz jellegű, göndör fekete hajú, elhízott és kövérkés alak, és rám vetette fekete olajbogyó szemeit. — Az más, én vagyok a tulajdonos és a menedzser. Jöjjenek be az irodámba és megmagyarázom, hogy miféle pozíciót tudunk ajánlani a fiatal hölgynek. Irodájában leült egy íróasztal mögé, minket nem kínált hellyel és betette az ajtót. — Hogy hívják? — kérdezte felém fordulva. — Lisa. — Szép név. — mosolygott és kezemet finoman a keze közé fogta. — Az én nevem Ilea. Ne féljen semmitől, ez a munka is csak olyan, mint bármi más munka. Én garantálom magának, hogy nálunk semmi bántódása nem lesz. Két tiszta izom kidobó legényem van, egyik sem kevesebb, mint százhúsz kiló. Rettenetesen buta arcot vághattam, mert Ilea megállt a beszédben és kérdően Charlie-ra tekintett. — Tudja Lisa, hogy mit kell majd csinálnia? Charlie gyorsan igent mondott, de én ráztam a fejemet, — Bocsánat, de nem tudom. — Rendben, — Ilea arcára leereszkedően barátságos mosoly derült. — Lisa, mi le fogjuk magát ültetni egy kényelmes, légkondicionált, tiszta és nem dohányzó fülkébe, ahol lefüggönyözött nagy ablak lesz az egyik falon. Férfiak fognak jönni és az üvegen keresztül megnézik magát. — Hogyan? — nyeltem nagyot ijedtemben, pedig tisztára száraznak éreztem a számat. — És miért akarnának engem megnézni? — Maga megmutatja nekik, mindenét, amije van, elölről is és hátulról is. — Ruhástól, — feleltem tiltakozóan, — ugye ruhástól?
112
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
— Nem, sajnos nem, — Ilea kedvesen megcirógatta az arcomat. — Ruha nélkül. Nem számít, hogy maga mennyire csinos ezek az alávalók tiszta pucéran akarják magát látni, beleértve a lába közötti lényeg szemrevételezését is. — Nem, ezt nem tudom csinálni, — feleltem és megindultam kifele, de Charlie visszahúzott. — Legyen eszed, Lisa, — mondta. — Ez az úriember remek állást ajánl neked. — Mennyi lesz a fizetség? — kérdeztem szégyenlősen. — Fele-fele, — Ilea tovább mosolygott. — A nézegetési díj egy dollár percenként. Mi megtartunk ötven centet belőle, a többi a magáé. Egy héten negyven órát kell, hogy itt legyen, de ha akar, és ez a legnagyszerűbb az egész ajánlatban, annyi órát dolgozik, amennyit akar. Ez tetemes summának hangzott. Kicsit még gondolkoztam a tisztesség látszatáért és utána megkérdeztem. — Mikor kezdhetek? — Ebédidő alatt, tizenkettő és három között a legjobb a forgalom. — Ilea bólintott és bíztató hangon folytatta. — Most tíz óra van, ha döntött és készen áll a kezdésre jöjjön vissza délben vagy esetleg holnap. Addigra találok magának valami lenge ruhácskát, amit könnyen magára tud venni, és ahogy felmegy a függöny gyorsan le is tud dobni. —
Hazafele mentünkbe Charlie végig magyarázott. — Lisa, nehogy azt hidd, hogy nem szeretlek téged, és, hogy nem vagyok féltékeny és örülök neki, hogy idegen férfiak bámulnak. A feleségem vagy és vannak elveim, amiket nem szeretnék megsérteni. Ha valaki, bárki is szexezni akar veled, arról szó sem lehet. Te nem vagy egy utcalány és én nem vagyok selyemfiú. Bólintottam és ezzel belegyeztem, hogy fekete szőrű puncimat és alabástromfehér bőrű fenekemet megmutatom bárkinek, aki beledob egy dolláros pénzérmét a magánfülkém üvegfala mellett elhelyezett automatába. Az első nap vége felé Ilea bejött, rám nézett. — Jobb lenne, ha levágná a szőrzetét. — mondta jóakaratú hangon. — A férfiak jobban szeretik a borotvált puncit. Még képzeletben is nagyobb örömmel nyalnak, ha nem kell hozzá egy gyapjúszőnyegen is rágódniuk. De ha nem akarja levágni, mindig tartsa tökéletesen tisztán az afrikját. Máskülönben minden rendben van, maga nagyon kívánatosan néz ki. Rengeteg állandó jellegű kuncsaftja lesz. Charlie éjszakai műszakban dolgozott a Bellevue Kórház baleseti osztályán. Este tíz óra fele ment el otthonról és másnap reggel nyolckor jött haza. Én délelőtt tizenegytől délután négyig, és este nyolctól éjfélig dolgoztam. Vasárnap kivételével nagyon ritkán láttuk egymást. Charlie-nak volt egy undorító szokása. Ahogy reggel hazajött a munkából bebújt mellém a kétszemélyes ágyunkba és nem egy alkalommal arra ébredtem a legjobb álmomból, hogy már be is tette. Ne értsetek félre. Szerettem a szexet. Fiatal voltam, de az már mégis csak túlzás volt, hogy egy félórán keresztül egyfolytában kibe huzigálja. Minek akar az olyan közösülni, aki olyan rettenetesen nehezen tudja magát ellőni. Más alkalmakkor, ahogy zuhanyoztam és munkába készülődtem Charlie több alkalommal is teljesen váratlanul és hívatlanul belépett mellém a zuhanyozóba és anélkül, hogy belegyezésemet kérte volna elkezdett engem szappanozni. Kiugorhattam volna és magára hagyhattam volna, de nem tettem. Hogy finom illatom legyen, és 113
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
bőröm fényesen csillogjon, amit a fizető kliensek annyira szeretnek, finom szappanokkal és fürdőolajokkal kellett lemosni magamat. Rengeteg időt kellett a fürdőszobában töltenem. Nem volt időm, hogy majd máskor zuhanyozzak. Charlie beszappanozta hatalmas fütykösét és előreálló pókhasával nekinyomott a csempézett falnak. Megmarkolta a hasam alját és széjjelfeszítette lábaimat és szappanos farkát belenyomta gyenge kis hüvelyembe. Bizony mondom neked, fiatal barátom, ha valami csípett, akkor ez a szappanos füttyök igen. Eleinte annyira csúszós volt, hogy nem éreztem semmit, de miután néhányszor ki-be húzta a szappan beledörzsölődött belső szeméremajkaim finom redőibe és a lúgos anyag marása ezernyi tűvel szurkált össze-vissza. De nem veszekedtem. Odaadtam Charlie-nak a fele keresetemet, nem emeltem kifogást beteges szokásai ellen és abban az időben úgy tűnt, hogy a csend és a béke kedvéért sok mindenről lemondva, kiegyensúlyozott érdekházasságban élünk a férjemmel. —
Ilea végtelenül aranyos embernek bizonyult. Egy tucat lány dolgozott neki, de úgy éreztem, hogy engem kiemelten kedves bánásmódban részesít. Pár hét múlva, ebédidői műszakom után ajánlatott tett, hogy szeretnék-e vele ebédelni. — Hogyne, — feleltem. — Charlie napközben alszik. Ha hazamegyek, olyan csendesen kell, hogy viselkedjek, mint egy templomi egér. A férjemet nem érdekli semmi más csak a saját kényelme és nyugalma. Abszolút nem törődik vele, hogy otthon vagyok-e vagy se. Ilea a Morton’s Steakhouse étterembe vitt az East 45th utcában. Egy üveg francia burgundit rendelt. Isten a tanúm, a bor annyira finom volt, hogy szinte az egész üveggel én ittam meg. — Hogy van ez a házasság dolog maga és a férje között. — kérdezte Ilea ahogy kihozták az ételt. — Milyen ember ez a Charlie? — Charlie nem rossz ember, ha úgy vesszük, — feleltem és köszöntőre emeltem poharamat és mivel már erősen spicces voltam hozzátettem. — De én inkább a jószívű szórakoztatóipari főnökök egészségére szeretek koccintani, mint vele lenni. Ilea hiú volt, mint bármelyik férfi, de semmi esetre sem volt ostoba, hogy egyből bevegye a hízelgést. — Férje jóval idősebb, mint maga. — mosolyodott el leereszkedően szavaimra és rám nézett. — Hogyan kerültek maguk össze? — Én Iowa államból kerültem ide. Charlie életbiztosításokkal házalt a környéken és szemet vetett rám. Apukám, akinek nyolc leánya volt, ahogy észrevette Charlie szándékát így szólt hozzám. — Lisa, itt a soha vissza nem térő alkalom. Menj férjhez ehhez az emberhez és többet nem kell leülnöd a tehén farához tejet fejni. — Te szeretted akkor ezt a Charlie-t? —Ilea kérdezte tegeződve. — Persze. Mozijegyet vett a család összes tagjának, kivéve nekem és kölcsönadta mini buszát, hogy papa elvigye az egész családot az ötven kilométerre lévő városba. — Ennek meg mi köze van a leánykéréshez? — Odahaza Charlie levetette velem az összes ruhámat, hanyatt fektetett a díványon és kinyalta a pikszisemet. Ilea villája megállt a levegőbe. Egy darabig nézegette a rászúrt hatalmas húsdarabot, majd hitetlenkedő hangon megszólalt. — Ez az egész? Csak ennyi kellett hozzá, hogy meggyőzzön?
114
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
Lehajtottam még vagy két decinyi bort és próbáltam megmagyarázni a dolgot. — Óriási hatással volt rám, amit tett. Tudod, Iowa-ban senki sem csinál ilyenfajta szexet. Nekem nagy újdonság volt. Azt hittem, ha egy férfi ilyet csinál, az örökké rettenetesen szeretni fogja a nőjét. Senki sem foghatja rám, hogy nem vagyok egyenes természetű szókimondó egyén. Ha elegendő bort itatsz velem, olyan vagyok, mint egy nyitott könyv. Ilea teljesen meglepődött. Gondolom, hogy idáig cseles és ármányosan alattomos városi lányokhoz volt dolga. Erősen hiszem, még most is annyi év után, hogy Ilea ebben a pillanatban, legalábbis azon az ebéden szeretett belém, főleg egyenes és ártatlan természetembe. Ebéd után felvitt a kukucskáló fülkék feletti emeleten lévő magán lakosztályába. Ott fent, hogy mutassa, hogy mekkora tisztelettel viseltetik irántam, legalább egy fél órán keresztül nyalta a puncimat. — Gondolod, hogy most már én is örök szerelembe estem veled? — kérdezte miután befejezte. — Csacsi, — feleltem és alaposan szájon csókoltam. — Iowa óta sokat okosodtam, de azért biztos vagyok benne, hogy szeretsz. Első intim együttlétünk után Ilea gyakran felvitt a lakásába, legalább hetente kétszer. Szeretkeztünk amennyi belefért, ajándékokat vett nekem és részesedését is levitte huszonöt százalékra. A többi lányok nagyon irigyek lettek, de Ilea megnyugtatott, hogy ne törődjek velük, ő imádja az én fényesen csillogó rózsaszínű bőrömet és nem nagyon kedveli a hozzá hasonló sötétbarnákat. A lelkiismeretem tiszta volt. Ilea játékos kis szerszámja vékony volt és rövid és nem tett semmi kárt sem a puncimban. Azzal a fáradsággal az ujjamat is dugdosgathattam volna bele, az sem rontott volna rajta többet. —
Tiszta unalomból, semmi más dolgom nem volt csak az üvegfal mögött levetkőzni és felöltözni, és a telefonon hallgatni azt a sok ocsmányságot, amiket a férfiak mondanak, mialatt húzogatják előttem a farkukat, kifigyeltem magamnak egy fiatalembert. A száját félig kitátotta úgy bámulta a szőrös lukamat, és miután már harmadik vagy negyedik alkalommal is bejött a fülkémbe végre felvette a telefonkagylót és beleszólt. — Van fiúbarátod? — kérdezte. — Sok fiúbarátom van, és mindegyiket egyformán kedvelem — feleltem neki incselkedő hangon és lassú köröket leírva tenyeremmel masszírozni kezdtem a szeméremdombomat. Bedobott még egy dolláros érmét és önkéntelen mozdulattal megsimogatta dagadozó péniszét. — Ne légy szégyenlős, — turbékoltam neki és markomba fogva melleimet megszorítottam őket. — Mutasd meg, hogy mid van? Lehúzta a zipzárját, de nem volt ideje hogy kivegye a szerszámot, mert leereszkedett a roló és nem dobott be újabb pénzérmét. Gondolom lejárt az ebédideje és vissza kellett mennie irodájába. Másnap délben megint megjelent. Egy egész rúdnyi egydolláros érmét mutatott nekem, felvette a kagylót és beleszólt. — Még életemben nem láttam ilyen szép szőrös puncit, mint a tied.
115
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
— Tényleg? — feleltem neki végtelenül unott pofával. — Nem csak azért mondod, hogy felizgass? — Nagyon tetszel nekem, — mondta és kissé kapkodott a levegőért. — Szeretnék találkozni veled a műsor után. — Szó sem lehet róla, — feleltem fagyosan. — A cégszabályzat tiltja. Nézhetsz, amennyit csak akarsz, de ne merészeld azt gondolni rólam, hogy könnyű nő vagyok, aki pénzért szeretkezik. — Nem, természetesen nem, — a fiú dadogta és paprikaveres lett. — Nagyon is tisztességes leánynak talállak. — Tényleg? — feleltem gúnyosan, — Ne udvarolj, inkább mond meg mi a neved? — Brian, és a tiéd? — Lisa, — nem tudom, hogy mi késztetett, de megmondtam neki az igazi nevemet. — Három órakor végzek és elkísérhetsz a földalatti állomás lejáratáig. A földalatti pontosan az ellenkező irányban volt, mint ahol laktam, de úgy véltem, hogy nem kell mindent tudnia. Egyáltalában nem éreztem, hogy a hazugság bűnébe esek ezzel a füllentésemmel Három órakor Brian hatalmas csokor piros rózsával várt rám a teátrum előtt. Elpirultam, — Nem kellett volna, — néztem rá rosszallóan, — nem randevún vagyunk. — Lisa, — Brian rám nézett, — szeretlek. A szavába vágtam. — Menjünk gyorsan innen tovább. Nem akarom, hogy a színházból bárki is meglásson. — Lisa, — hajtogatta a fiú szívósan, — Az első alkalommal, hogy megláttalak beléd szerettem. Könyörgöm, hogy ne kételkedj a szavaimban. Tőzsdeügynök vagyok a Wall Street-en. Rengeteg pénzt keresek és nagyon szép lakásom van a Park Avenueen. — Akkor, Mister Nagy Főnök, mi dolga van magának meztelen lányokat nézegetni a pornó kukucskálón? — Kérdeztem nem viszonozva tegezését és próbáltam rettenetesen barátságtalan arcot vágni. — Komplikált dolog, — felelte és próbálta odaadni nekem a rózsákat. — Nagyon megtisztelne, ha lehetőséget adna, hogy elmagyarázzam. Hirtelen ötlettel, talán valami rokonszenvet éreztem ez iránt az esetlen modorú fiatal észkombájn iránt. Elvettem tőle a rózsákat és megfogtam a karját, hogy némi önbizalmat csöpögtessek bele. — Rendben, imádom a francia borokat. Vigyen el egy francia étterembe. Nem kellett kétszer mondanom neki, odaintett egy taxit, beültünk és utasította a sofőrt. — A La Marais étteremhez, a 46th utcában a Sixth és a Ninth között. —
Láttál már valaha egy elegáns helyet? Kívül csinos terrakotta homlokzat, belül mahagóni faburkolat, patyolatfehér abroszok minden asztalon, valódi ezüst evőeszközök és bordószínű bőrszékek. Ugye nem? Na, hadd folytassam. A főpincér ismerte Brian-t és azonnal egy sarokasztalhoz vezetett az étterem egy intimen eldugott részén. Leültünk, Brian gondosan ráigazította szalvétáját a nadrágjára és büszkén felém mosolygott. — Remélem, hogy nem okozok csalódást és ez a hely megfelel az ízlésének?
116
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
Annyira el voltam ájulva a csodálkozástól, hogy teljesen elfelejtkeztem, hogy mennyire meg akartam tartani az illendő távolságot Brian és közöttem. Rátettem a kezemet a kezére és elfúlva fuvoláztam neki. — Remeknek látszik ez a hely, ügyesen választott. Csak egy pár utcasarok a 42-ik utcától és mégis mintha két különböző világban lennénk. Francia hagymalevest rendelt magának és roston sült halétel tálat. Nekem a mustárszószban pácolt szűzérméket ajánlotta. Nem viselkedett szemtelenül vagy tolakodóan, tisztára úgy kezelt mintha szofisztikált üzletasszony lennék és nem egy lány, akit egy sztriptíz fülkéből szedett fel. — Monsieur, — hajolt felénk a pincér, — hozhatok valami italt a Madame-nak is? — Rendelhetek én? — Brian rám nézett és most először megfogta a kezemet. Szemérmesen bólintottam és Brian a pincér fele fordult. — Milyen a Medok választékuk? — Monsieur, a mi Medok boraink kiemelkedően különlegesek. A Bordeaux régióból importáljuk, és ahogy a bor etikett előírja kissé behűtve szolgáljuk fel. — Rendben, hozzon egy palackkal és hozzon hozzá két talpas poharat. Mielőtt az ételt kihozták Brian exkuzálta magát és elment telefonálni a hátsó kijárat melletti fülkékhez. Füleltem, hogy mit mondhat és hallottam, ahogy valakinek jelenti. — Későn fogok visszajönni. Nagyon fontos klienssel ebédelek. —
Az illatosan gőzölgő étel megérkezett, és ahogy az első falatot a számba tettem teljesen elfelejtkeztem Ilea-ról és Charlie-ról, az egész undorító másodkézből megvásárolt szex iparról és egész elfuserált életemről, ami a csak a semmibe és a városi nyomor felé vezetett, ha valahova. Abban a pillanatban királynőnek éreztem magamat. Brian észrevehette az arcomra kiülő végtelen elégedettséget, töltött a borból mind a kettőnknek egy félpohárnyit és köszöntőre emelte a sajátját. — Kincskeresőnek érzem magam, — mondta fennkölt pátosszal, — aki hosszú éveken át kutatott a prérin és a vad hegyekben és a sok értéktelen hulladék között végre talált egy értékes gyémántot, ami még a tűző napnál is fényesebb. — Oh, Brian, — feleltem tiltakozóan, bár olvadtam el a gyönyörtől, — Ne űzzön belőlem gúnyt. — Komolyan beszélek, és komolyan szeretlek, — mondta és továbbra is tegezett. — Férjes asszony vagyok, — feleltem neki lemondóan. — Tudom, — felelte, — leellenőriztettelek a Dun & Bradstreet szolgálattal. Erre már elnevettem magam — Kivel, te széltoló? — mondtam és az asztal alatt gyengéden sípcsonton rúgtam. — Senkivel, csak egy buta tréfa volt, semmit sem tudok rólad csak azt, hogy szép vagy és szeretnélek jobban megismerni és szeretném, ha megengednéd, hogy bebizonyítsam neked, hogy én ki vagyok. — Nincs időm semmi ilyesmire, — tiltakoztam, — nagyon szépeket mondasz, és igazán lenyűgözöl, de én hatszor egy héten este nyolctól éjfélig dolgozom. Brian nem adta fel. — Eljöhetnék érted munka után? — kérdezte, — és elvihetnélek valahova? 117
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
A medok nagyon finom volt és édes. Zamatosan testes bukéja volt és finom fűszerek voltak belekeverve. Ízlelő mirigyeimen keresztül egyenesen a fejembe szállt. — Rendben, — mondtam, — de később ne siránkozz, hogy nem figyelmeztettelek. ♣
Éjfél után, miután a mutogató program befejeződött egy nyitott tetejű Cadillac kocsiban ülve várt rám a sarkon túl. Ez teljesen levett a lábamról. Csak annyit tudtam kinyögni, hogy. — Hova megyünk? — Hozzám. — felelte, kiugrott a kocsiból, körbeszaladt és szélesre tárta előttem az utas-oldali ajtót. Nem tudtam normálisan gondolkozni. Menjek, vagy ne menjek? Charlie soha nem jön haza reggel nyolc előtt. Ilea éjfél után soha nem zavar. Te jó ég, a térdeim teljesen elgyengültek és rám jött a pisilés. Minden erőmmel össze kellett szorítani a combjaimat, hogy ne kezdjek el csorgatni. Nyár volt és lengén voltam öltözve. Fakult farmernadrágot viseltem, hozzá vékony műselyem blúzt és tornacipőt. Nem voltam semmiféle elegáns ruhába öltözve és a lábamon sem volt tűsarkú cipő. Semmi vonzó nem lehetett rajtam, kivéve a hosszú szőke hajam, ami mint valami zászló lobogott, ahogy szerencsémben hitetlenkedve és tele sanda gyanúval ráztam a fejemet. Brian óvatosan vezetett a lassan elnéptelenedő belvárosi utcákon és nem tudta levenni a szemét rólam. Főleg nem formás lábaimról, amelyek szélesen széjjelterülve az ülésen szinte szakították ki szűk nadrágomat. Brian a 72-ik utca és a Park Avenue sarkán lakott egy toronyházban. Felmentünk. Huszonkettedik emeleti lakásából hihetetlen kilátás nyílott az éjszakai városra. Ahogy megláttam, hogy milyen helyen lakik, és hogyan van berendezkedve, késznek éreztem magamat, hogy azonnal beleugorjak az ágyába és teljes szívemből és minden fizikai mivoltomból odaadjam magam neki. Brian a hűtőszekrényhez lépett, kivett egy palack pezsgőt és fennkölt hangon bejelentette. — Ma éjszaka muszáj ünnepelnünk. A buborékos italból kitöltött két magas pohárba. Az egyiket odaadta nekem és balkezét rátette vállamra. Akart valamit mondani, de hirtelen elsírtam magam. — Brian, ezt nem érdemlem meg. — Badarság, ne sírj. Hozzám képest nincs semmi szégyellnivalód. — mondta kedvesen és megsimogatott. — Idd ki a poharad és elmondom neked, hogy ki vagyok én. Nem tudom, hogy mit tett a pezsgőbe, de az első korty után valami szédítő boldogság kezdett széjjeláradni a belsőmben. Lábaim elszakadtak a talajtól és rózsaszínű felhőkön lebegni éreztem magamat. A számat vágyakozóan odatartottam neki és szerelemmel teli hatalmas csókot vártam tőle. De nem, Brian csók helyet egy fotelhez irányított és leültetett. — Lisa, — kezdte, — vallomással tartozom neked. — Beszélj, hallgatlak. — feleltem és tartottam üres poharam, hogy töltse újra tele. Lehunytam a szemem, az ital finoman csobogott bele a pohárba és Brian, halkan beszélve elkezdte kiönteni a lelkét. — Lisa, — mondta, — huszonnyolc éves vagyok és még soha nem voltam nővel.
118
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
Nem nyitottam ki a szememet, éreztem, hogy a fejem kábultan kereng. Ahogy Brian beszélt megfogtam a kezét, és nem szóltam semmit. — Nem mintha nem lennék képes, — folytatta. — Nagyon is kívánom a szexet, de nem tudom áthágni a láthatatlan falat, ami a férfiakat a nőktől elválasztja. Arra gondoltam, hogy ez a kezdeti lépés nekem mennyire könnyű volt és csodálkozva kérdeztem. — Mit értesz ez alatt? — Nem tudok hazudni. — Semmi szükséged, hogy hazudj. Csak mond meg nekik, hogy ki vagy. Észre kell, hogy vegyék, hogy mennyire nagyszerű egyéniség vagy. Mi többet akarhatnának ennél? — Mindig többet akarnak. Én nem tudom nekik megadni, amit elvárnak tőlem. Ittasságom örvénylő ködfátyolán keresztül, elszédítve az életformától melynek létezéséről idáig fogalmam sem volt, hirtelen nem tudtam, hogy mit tegyek miközben egy kicsi irigy ördög, aki most hívatlanul a vállamra telepedett, tüzes vasvillájával szurkálni kezdte a nyakamat és figyelmeztetett. — Nem látod, hogy ez csak egy rutin szöveg, hogy megfektessen? Ez egy olcsó Casanova karakter, mindenkinek ugyanezt a mesét adja be. — Tétováztam, de női logikámra hallgatva csendre intettem az akadékoskodó kis ördögöt. Sorsom a mostaninál rosszabb már nem lehet, érveltem. Rajta hát. Mi vesztenivalóm lenne? Közben, szinte észre sem vettem, Brian tovább beszélt. — A nők elvárják tőlem, hogy udvarlási szertartást játsszak velük. Figyelembe sem veszik, hogy anyagilag befutott üzletember és jóképű férfi vagyok. Azt akarják, hogy férfias vagány is legyek, tetoválásokat szeretnének látni a bőrömön, dagadó izmokat, azt akarják, hogy szteroidokat szedjek, és úgy viselkedjek, mint egy rendőr vagy speciális kommandó katona. — Oh, nem várnak el semmi ilyesmit. — Feleltem kissé bizonytalanul. Féltem, hogy saját bizonytalankodásának súlya alatt beroppan és taxit hív és hazaküld. Itt az ideje, hogy én kezdeményezzek, gondoltam és ravasz nőiességemet ügyesen alkalmazva óvatosan vetkőztetni kezdtem. — Vedd le a kabátodat, — mondtam neki gyengéden, — ha te leveszel egy ruhadarabot én is leveszek egyet. Ijedt rettegés volt az arcán, de mint egy jó magaviseletű kisfiú engedelmeskedett. — A cipőket, — mutattam a lábára és ledobtam az én esetlen tornacipőimet. Legalább így, gondoltam, hosszabb ideig tart felöltöznöm, ha a taxi megérkezik. Kigomboltam az ingét és ő reszkető kezekkel lehántotta rólam a blúzt. A cicijeim majd szétvetették melltartómat, és úgy láttam a látvány némi önbizalmat ad neki. Az alsó atlétaingét saját magától vetette le. Kezemet végigfutattam szőrös mellén és alaposan megcsíptem mellbimbóit. Kéjesen nyögött és én nem tudtam elhinni, hogy más nők ennyire ne vették volna észre remek tulajdonságait. Lehúztam a farmernadrágomat és szigorú arccal rászóltam. — Mutasd meg a hálószobádat te alávaló kékszakáll, te fiatal és ártatlan leányok elcsábítója. Tetszhetett neki az előjáték, amire rákényszerítettem, mert engedte, hogy bármit csináljak vele. Még mindig nem tudhattam, hogy mennyi igazság volt meséjében, hogy még mindig szűz, de ahogy mondtam korábban. Mi vesztenivalóm volt? Az enyémet elvesztettem már évekkel ezelőtt, egy brutális, finom dolgokra érzéketlen férjnek engedtem meg, hogy bimbóban tépje le az ártatlanságomat. Brian-ét elvenni most, olyan érzés volt, mintha a sajátomat veszíteném el újra.
119
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
Lábujjhegyen besurrantunk a hálószobába. Miért? Sietnünk vagy félnünk nem kellett. Nem téptük egymást vad hevességgel, mint ahogy a mozikban mutatják. Inkább egy bűvös varázsló barlangjába való besurranáshoz és titkainak felfedezéshez hasonlított az egész. — A nadrágot is, — követeltem, — ide vele a kezembe. Ledobta magáról a nadrágot és azonnal beugrott az ágyba és magára húzta a takarót. Én állva maradtam és levettem utolsó darab alsóneműimet is. — Itt nem kell pénzérmét bedobni, — mondtam és hangom hirtelen elcsuklott. Ismét sírni kezdtem. Brian gyorsan felfoghatta elérzékenyülésemnek okát és megjött az esze. Felemelte a takarót és magához hívott. Csókolóztunk. Ügyesen és szakértelemmel csinálta. — Honnan tanult meg ilyen jól csókolózni? — gondoltam kétkedően, ha azt állítja, hogy nem volt még nővel. Lehúztam az alsónadrágját és megérintettem hosszú és mereven álló dákóját. — Na, ezen az osztályon nincs probléma, — mondtam és megkönnyebbülten sóhajtottam. Átöleltem a nyakát és a fülébe súgtam. — Ne félj, tedd be, sokkal egyszerűbb, mint gondolnád. Valahova a lukam tájékára tette péniszének a végét és erősen nyomni kezdte. Természetesen a szerszám nem csúszott be sehova. — Egyszer meg kell találnod a bejáratot, — gondoltam, és vártam, hogy kutasson és lelje meg magától. De nem kutatott. Elkeseredett lelkesedéssel egyre csak nyomta befele, ahol nem volt semmi bejárat. Fontos pillanat volt ez, tudtam biztosan, ha nevetségessé teszem, vagy megijesztem, örökre elveszíthetem barátságát, vagy még valami rosszabb is történhet. Lenyúltam, könnyedén és érzéssel, mint egy értékes hegedű vonóját tartanám a kezemben, körbefontam ujjaimat rúdja körül és odavezettem lukam bejáratához, mely mélyen elbújva rejtőzködött vérrel teli, duzzadt redőim között. Hajlékony ujjaimmal, egy nedves lebernyeget a másik után félrehajtva az útból, pontosan odatettem vesszejének a hegyét ahova kellett. — Most nyomhatod, drágaságom, — kérleltem vágytól eltelt könyörgő hangon és nagyon reméltem, hogy sikerülni fog neki. Könnyed cuppanással belém csúszott és olyan kéjeset nyögött, hogy biztos lehettem benne, hogy soha életében nem érzett még ilyen gyönyört. Lassan mozgattam a fenekemet, kicsit fel és le és néha körbe, és szinte elélveztem, de visszatartottam magam, hogy engedjem neki a csúcsát előttem elérnie. Nagyot lökött, szűk fitymabőre hátrahúzódott és elszakadt. Fájdalmában felkiáltott, de nem állt meg, egyre csak nyomogatott és dolgozott, mint egy igazi szakértő. Éreztem, hogy hamarosan ellövi magát. Megragadtam a fenekét és elengedtem a magam áradatát. Brian nagyot kiáltott, én torkaszakadtából sikítottam, és egyszerre élveztünk. Tüdőnk hatalmasakat zihált, a szívem, és az övé is majd kiugrott a helyéből, legalább öt percbe tellett, hogy lecsillapodjunk és izgalmunk elapadjon. — Nagyon köszönöm. — Brian szólalt meg elsőnek. — Soha nem hittem volna, hogy egy szerelmes nő ilyen csodálatos gyönyört tud nyújtani egy férfinek. — Örömmel tettem, — feleltem és homlokon csókoltam. — ha akarod, rövidesen csinálhatjuk ismét. — Esetleg, ma reggel? — Nézett rám kérdően. — Holnap éjszaka, — mondtam és apró csókokat leheltem a szájára. — Most jobb lenne, ha hazavinnél. Férjem van és keresni fog, ha reggel nem talál az ágyában.
120
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
Milyen naiv is voltam. Talán tündérmese befejezést vártam tőle. Szerettem volna, ha marasztal, hogy nem kell hazamennem. Örökre nála maradhatok, mondhatta volna, és válásom költségeit kifizeti, és a válás utáni nap már el is vesz feleségül. De az élet nem olyan rózsás végű és sokkal bonyolultabb, mint bármi varázslatos fabula. Egyszerűen belegyezett abba, amit javasoltam. — Tehát akkor holnap este, — mondta. — Éjfélkor, a műsor végeztével felveszlek. Nem feleltem, de gondoltam. — Te hálátlan disznó. Hat hónapig tartott, hogy Brian elhatározza, hogy mit akar. Hat hónapig eltűrte, hogy egy öregemberrel aludjak egy ágyba, hogy férjem alvásom alatt szeretkezzen velem és hetente egyszer megerőszakoljon a zuhanyozóban. Nem bánta, hogy meztelen testemet megmutattam bárkinek, aki egy dollárt fizet, és ha nem volt sok a kuncsaft, Ilea emeleti irodájának rejtekén a magáévá tegyen. —
Egy éjszaka, miután Brian letett a West 45-ik utcánál, otthon találtam Charlie-t. — Hol voltál? — förmedt rám követelően. — Túlóráznom kellett. Felkapta a seprűt, amivel a lakást szoktam takarítani és nekem támadt. — Te hazug, — ordította, — Kerestelek a burleszk show-nál, de az utolsó bemutató már éjfélkor véget ért. Még egyszer kérdezem. Hol tekeregtél éjféltől mostanáig? Négy teljes óra hosszat. Lebújtam egy sarokba és kezemet a fejemre szorítottam, hogy védjem magam a seprű éles cirokszálaitól. Charlie megfordította a seprűt a kezébe és a nyelével akart megütni. Szinte már hallottam csontjaim repedő törését és félelmemben vadul sikítottam. — A piszkos csillagát neki. Te nem fogsz engem itt megverni. Te tetves vén bolond, mit gondolsz, hogy ki vagyok én? Egy disznó vagy egy tehén, akit ütni lehet? Ki akartam futni a lakásajtón, de Charlie elállta az utamat. Nem tudtam menekülni, döntenem kellett, Charlie lesz-e az áldozat vagy én? Néhány héttel korábban a burleszk show-ban az egyik leánytól vettem egy pisztolyt. Az apró kis gyöngyház nyelű szerszám könnyen belefért a táskámba. Sokat kellett éjszaka járnom az utcákon, önvédelemből, az erőviszonyok egyensúlyozására vásároltam a fegyvert magamnak. Ahogy leguggoltam táskám a térdem alá került. Jobb kezemmel továbbra is védtem a fejemet az ütések ellen, de a ballal benyúltam a táskába és kezembe kaparintottam a pisztolyt. Gyűlöltem a disznó gazembert és nem figyelmeztettem. Habozás nélkül céloztam és meghúztam a ravaszt. Az első golyó a vállát súrolta. Nem adta fel, a seprű nyelét használva ütni kezdett. Ismét lőttem, a golyó ezúttal a torkán ejtett könnyű sebet. Erre Charlie beőrült és minden erejét beleadva nekem támadt. Megint lőttem, bele a mellkasába. Megállt és térdére zuhant. Beleeresztettem egy golyót a fejébe. Többet nem mozdult. Felkaptam a táskámat és marokra fogtam a pisztolyt. — A szomszédok hallhatták a lövéseket, — gondoltam — és kukucskáló üvegeiken keresztül sietve kezdenek nézegetni kifele. — Két kézre fogtam a pisztolyt és úgy céloztam. Három pukkanásra kilőttem a lépcsőházat megvilágító összes villanykörtét. Bezártam magam mögött a lakásajtót és nyugalmat erőltetve magamra kisétáltam az épületből.
121
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
Az utcán senki nem volt. Átmentem a keleti oldalra és felültem a Lexington Avenue-i földalattira. A 68-ik utcánál leszálltam és miután letöröltem ujjlenyomataimat a pisztolyról bedobtam az állomáson lévő szemétgyűjtő kannába. Már majdnem hajnalodott. A 74-ik utcában találtam egy nyitva tartó kávéházat és a telefonfülkéből felhívtam Brian-t. A hatodik kicsöngetés után felvette és álmos hangon beleszólt. — Hello. Ideges hangon hadartam neki. — Brian, itt vagyok a Bistro kávézóban a Second Avenue-n, nem messze a 74-ik utcától. — Mit akarsz? — Gyere értem. Nehéz éjszakám volt, valahol végre aludni akarok. —
Becsületére legyen mondva, öt percen belül megérkezett. Zakót vett pizsamája fölé és teljesen ébernek látszott. Hazahajtottunk. A parkoló nehéz ajtaja automatikusan kinyílt és senki nem vette észre bemenetelünket. Lakásába beérve azonnal és barátságtalan hangon kérdezgetni kezdett. — Mi történt? Hogy kerültél ide? — A férjem megtámadott és agyonlőttem. Brian elkezdett reszketni, mint a nyárfalevél. — Mit, miket nem beszélsz? Mit fogsz csinálni most? — Visszamegyek Iowába. — Egyszer kellene hívnunk a rendőrséget. Önvédelemből tetted. Azt mondtad. Nem? — Pontosan, és ki fogja nekem elhinni? Házasságon kívüli viszonyom volt és hidegvérrel együtt terveztük ki a gyilkosságot. Ezt fogja mondani a vád ügyésze. — Mit segít, ha elmenekülsz Iowába? Ki fognak adni. — Nem, ha alibim van. — Milyen alibid? — Te tanúskodni fogsz, hogy veled töltöttem az egész éjszakát. — Itt szünetet tartottam és néztem, ahogy hitetlenkedve rázza a fejét. — Ne félj, nem fognak hazugságon fogni, — folytattam. — Eldobtam a pisztolyt és úgy rendeztem el a dolgokat mintha rablás lett volna. A férjem verekedni kezdett a betörővel. Az pánikba esett és lelőtte. Ez lesz a történet, amit mindenkinek mondunk. — Jobb lenne, ha keresnél egy jó ügyvédet. — Milyen jó lenne, — gondoltam erre, — ha nem dobtam volna el a pisztolyt és most Brian-t is agyonlőhetném. Jó ügyvédet, milyen pénzből? Hat hónapig használt, mint szeretőjét és most semmi felelősséget nem érez az iránt, ami történt. — Brian, — mondtam neki vészjósló hangon. — Jó voltam hozzád. Ha nem akarsz engem többet, visszamegyek az apám farmjára és vállalom a következményeket. Dönts el, te nagy okos tőzsdeügynök szakértő, vagy egy percen belül elveszted az összes becsületedet és a tiszteletet, amit valaha is éreztem irántad. Brian elsápadt. — Ne menj el, — mondta könyörgő hangon. — Akarom, hogy itt maradj velem. — Elveszel feleségül? — Természetesen. — Kell beszélned Ileá-val is, hogy ott fogom hagyni a burleszk show munkámat is. 122
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma — Rendben, de mindent sorjában. — Ugyan Brian, én kell, hogy a szájadba rágjak mindent. —
A rendőrség egy teljes hétig nem jött rá, hogy Charlie halott. Kórházbeli állását elveszítette, azért volt hajnal fele otthon. Én megjátszottam, hogy semmiről sem tudok és már régen átköltöztem Brianhoz. Brian arról is tanúvallomást tett, hogy a rablógyilkosság éjszakáján egészen reggelig nála voltam. Semmi nyoma nem volt annak, hogy köztem és Charlie között valaha is tettlegességre került volna a sor és semmiféle vád nem lett ellenem emelve. Brian beleegyezett, hogy bejön a pornó üzletbe és beszél Ileá-val. A gyilkosság után két hétre, hogy sietségünkkel ne keltsünk gyanút, ketten együtt felmentünk Ilea irodájába és bekopogtunk az ajtaján. Ilea nem válaszolt és benyitottunk. Az egyik csokoládé bőrű szépség éppen Ilea gyomrán trónolt. Mind a ketten teljesen mezítelenek voltak és nagyon elfoglaltaknak látszottak. Elnevettem magamat és ránéztem Ileá-ra. — Kösz az állást, nagytermészetű barátom, — mondtam neki. — de az élet halad tovább és nekem tovább kell lépnem. A kis nő nem hagyta abba fenekének le és felemelgetését és Ilea meg, behemót kövér férfi lévén egyre jobban szuszogott. — Vedd fel az utolsó fizetésedet, — mondta levegőért kapkodva. — A csekk ott van a kimenő levelek kosarában. Nagyot kacsintottam Priszcillára, akitől a pisztolyt, amivel Charlie-t agyonlőttem vettem, és ujjaimat billegtetve búcsút intettem az én drága kis barna bőrű barátnőmnek. — A legjobbakat, cukorfalatkám, — viszonozta kedvességemet mosolyogva és végtelen szeretet és megértés ragyogott felém csinos kis arcocskájáról. —
Az esküvő Iowában lett megtartva. A templomi szertartás utáni fogadáson, a menyasszonytáncnak atyai jogán gyakorolt kezdeti lépései közben, apám farmeri jellemének minden bölcs és gyakorlatias boldogságával súgta a fülembe. — Látod, drága kis Lisám. Ha nem mentél volna férjhez ahhoz a vén szarzsákhoz, ma még mindig a többiekkel együtt lapátolnád a műtrágyát a tehénistállóban. — — Na, most már mindent tudsz, és nyugodtan pálcát törhetsz erkölcseim felett. — Mondtam a kis ápolónőnek, aki az elfekvő öreg betegek otthonában rendszerint kicseréli az ágytálamat. — Ugyan már, Lisa nagymama. — felelte. — Hagyja már abba a füllentgetést. Amikor maga fiatal volt senki nem járt farmernadrágban és nem voltak gumiból készült műdákók. Kanalamat belenyomtam a forró tejbekásába és sértődötten ráztam a fejemet. — Te csak úgy hiszed. Mi hasznom lenne belőle, ha hazudnék?
123
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
A kis fiatal nővér csiklandósan felkacagott és csókot lehelt ezernyi ráncba töpörödött homlokomra. — Tökéletesen egyetértek magával, Lisa nagyi. Most már legalább tudom, hogy mit hívnak kényszerházasságnak Iowa módra.
124
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
Háziasszonyom Borzasztóan restellem, hogy le akarom írni a velem történteket, de volt háziasszonyom olyan különleges karakter volt, hogy egyszerűen nem engedhetem, hogy örökre eltűnjön a feledés süllyesztőjében. Drága jó Istenem, mennyire más lelkületű fiatalember voltam, amikor huszonhat évesen egy szál bőrönddel a kezemben beköltöztem a legkisebb szobába, amit Viktória királynő korabeli öreg és tűzveszélyes faszerkezetű házában kiadott nekem a Bronxban. Ő is ott lakott, a földszinti lakásban, férjével és három gyerekével és a felső két emeletet szobánként kiadta albérlőknek. Margaret, Mrs. Margaret Peters, ez volt háziasszonyom becsületes neve. Akik ismerték, istenfélő, templomba járó asszonynak tartották, de én első látásra egy olyannak láttam, aki egyáltalán nem néz ki templomba valónak. De nem volt igazam, mert vonzó és csábos külseje ellenére, Margaret a szíve mélyén valóban vallásos érzelmű asszony volt. Arról már igazán nem tehetett, hogy duzzadó mellbősége 92 centiméterre, karcsú dereka hatvankettőre és gömbölyű feneke terjedelmes száztízre teremtődött. A szobára szükségem volt és nem az én dolgom volt, hogy méreteit bíráljam. — A szobákat kizárólag férfiaknak adjuk ki. — közölte komoly arccal, mialatt kilakatolta az ajtót. — A férjem, Mike és én, nagyon szigorúan vesszük és betartatjuk a házi szabályokat. Zajongani nem szabad, TV nézés este tizenegy után nincs, de ami a legfontosabb, ide semmi körülmények között sem hozhat fel nőt. Bólintottam. — Hát persze, ez magától értetődik, — gondoltam hozzá, a szoba jól néz ki és a lakbér nagyon alacsony és készséges mosollyal feleltem fennhangon. — Csak aludni fogok hazajárni. Én is szeretem a csendet és a magányt, rengeteg kell tanulnom orvosi diplomám megvédésére. Magamnak is a legnagyobb nyugalomra van szükségem. —
Nyár volt, klímaberendezés nem tettek be a szobába, és szokásom szerint meztelenen feküdtem az ágyamban és szorgosan tanultam jegyzetfüzeteimből. Fiatal és nő nélküli, természetes tendenciaként jött, hogy a fütykösöm végét borító laza bőrkével gyakorta játszadoztam. Be kell, hogy ismerjem, néha elkapott a gépszíj, addig izgattam magamat ilyen módon, hogy rettenetesen kemény erekció jött rám és jókat maszturbáltam mialatt próbáltam bemagolni mindenféle emberi csontok és testrészek komplikált Latin neveit. Néhány hét is elmúlott mielőtt észrevettem, hogy időnként egy kíváncsi szem leselkedik rám a kulcslukon keresztül. Gondoltam, a kukucskáló valamelyik agyalágyult öreg lakótársam lehet és anélkül, hogy különösebb módon aggódtam volna, hogy ki az érdeklődő pimasz, a kilincsre dobtam ingemet és így állítottam helyre magántevékenykedéshez való jogomat. 125
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
Fél óra múlva Mrs. Peters kopogott az ajtómon. — Danny, — kérdezte, — bejöhetek? — Egy pillanat, — kaptam fel ingemet és rövidnadrágomat és próbáltam gyorsan felöltözni, — azonnal készen vagyok. Kinyitottam az ajtót. Mrs. Peters arcán a házigazda felsőbbséges mosolya ült, ami, ahogy kérdezte, némi váddal és gyanúval is keveredett. — Zavarhatom néhány percre? — Semmi probléma, — néztem kissé restelkedve bevetetlen ágyamra. — A most éppen olyan jó vagy rossz, mint a máskor. — Le szeretném cserélni a függönyöket. — mondta Mrs. Peters és belépett. — Legalább egy éve nem voltak kimosva. — Kérem, — feleltem és félreálltam az ajtóból, hogy bejöhessen. Háziasszonyom egyenesen az ablakhoz sietett ahol egy apró asztalka állt az ablakpárkány alatt, és ami akadályozta, hogy elérje a függönytartó rudat. Ahogy próbálta arrébb mozdítani az asztalt előrehajolt és szépségesen terjedelmes feneke, váratlanul és nagy hirtelen gyarló szemeim előtt, a magasba emelkedett. Baráti, Mrs. Peters nem sietett. Rakott szoknyát viselt derekán, a puha anyag finoman követte alakjának kerekedő kontúrját és húsos fenekének partjai párnásan domborodtak széles csípőcsontjának kecsesen ívelő alapzatán. Kísértésbe akart volna vinni? Arra bíztatott volna, hogy hátulról belemarkoljak lábának puha közepébe és tenyerembe fogjam punciját? Na, nem, egy jó viseletű és tanult fiatalember, mint amilyennek magamat tartottam, ilyen gazember kihágást még egymásra halmozott bűneimnek keménykötéses könyvében sem lelhettem. Mrs. Peters végre kiegyenesedett, erősen lihegve és kapkodva a levegőt, és elkapta tekintetemet, ahogy oly szemtelenül és gyalázatosan és nyilvánvalóan orcátlan módon szemrevételeztem popsija erőteljes izmainak pajkos játékát. Lehet, hogy hazudni jól tudok, és meg tudom játszani a tisztességet, és soha nem fognék meg valamit, ami nem engedtetett meg, de szemeim tekintetét nem tudom, olyan könnyen kordában tartani. Nem tagadhattam le parázna nézelődésemet. Oh, Istenem, fontolgattam ijedten, még a végén elveszítem ezt az olcsó szállást, azon a címen, hogy buja természetű szexuális pervert vagyok és pimasz és tiszteletlen, ha a női nemről esik szó. — Szinte elfelejtettem, — búgta Mrs. Peters barátságosan, — a férjem odacsavarozta a lábakat a padlóhoz. Fel kell, hogy hozzam a franciakulcsot és meg kell lazítanom a csavarfejeket. Mélyen zavarodottan, ah, ez az alávaló vágy, mely felgyúlt bennem és reszkető hangon suttogtam. — Nálam biztosan meglelheti a szerszámot, amire szüksége lehet. — Valóban? — Válaszolta Mrs. Peters és kifele mentében, próbálta illatos testét átpréselni, ahogy hátammal szorosan a sifonér elejéhez nyomódtam, közöttem, és az ágy között. — Mutassa meg, amije van, — mondta és a szemembe nézett. Kerek hasa az enyémhez szorult. Kemény szerszámom, mely idáig gondosan elrejtve lapult farmernadrágom durva vászna alatt, tiszta véletlenül és ártatlanul belenyomódott szeméremdombjának rugalmasan ellenálló és mégis oly csábosan befogadó kövérségébe. — Bocsánat, — nyögtem, — borzasztóan sajnálom. Mrs. Peters elpirult és elfúló hangon suttogta, — Egyikünknek meg kellene mozdulnia.
126
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
Erre, minden további teketóriázás nélkül, teljesen spontán ötlettől indíttatva, lenyomtam Mrs. Peterst az ágyamra. Nem állt ellen, összecsuklott, mint egy rongybaba és számat a szájára tapasztottam. Drága Istenem, felkiáltásom nagyon is helyénvaló volt, a templomban betöltött fontos szerepét megfontolandón, visszacsókolt, de lelkesen ám. Ajkai kissé széjjelnyíltak és én előreestem, hassal előre, egyenesen rá Mrs. Petersre. Puha ajkak, édesebbek, mint a csorgatott akácméz és sokkal jobban izgatóbb, mint akármilyen illegális doppingszer, Mrs. Peters lenyúlt és lehúzta a zipzáram. Csípőjének egyetlen erőteljes lökésével és szépségesen habfehér karjainak gyors általfogásával, Mrs. Peters a hátamra fordított. Lecsúszott az ágyról, meghajlott térdei a szőnyegen nyugodtak, és egy tökéletesen koordinált és kivitelezett mozdulattal egészen le a bokámig, egyetlen rántással lehúzta rólam a nadrágot. Mrs. Peters ráhelyezte rózsaszín ajkait erekcióm makkszerű végére és egyetlen csúszós szívással lehúzta felségesen izgató száját hímvesszőm tövéig. Hogyan tiltakozhattam volna? Mit kellett volna, hogy tegyek? Megsértsem drága háziasszonyomat és visszautasítsam a parázna gyönyöröket, melyet oly jó szívvel ajánlott fel? Nem, uram. Ezt én nem tehettem, ez nem egyezett volna akkori egyéniségemmel. Mi mást tehettem, kényelmesen hanyatt vetettem magamat és élveztem a meg nem érdemelt gyönyört. Ajtóm félig nyitva maradt. Mrs. Peters felismerte, hogy mennyire vigyázatlanság az ilyesmi és felállt. Ajkain habos nedvesség csillogott szexi bőségben, és tévedését helyrehozandóan magyarázkodni kezdett. — Danny, — suttogta pironkodva, — rettenetes hibát követtem el. Ne ítélkezz felettem tettemért. Hidd el, férjemen kívül még egyetlen férfivel sem voltam, nem soha, egyetlen egyszer sem az életben. Nagylábujjam gyors és határozott lökésével megrúgtam az ajtót és az bezáródott. Utána, kifeszítve sovány és izmos testemet, mint egy olimpiai bajnok tornász a magas korláton, és karomat messze kinyújtva bezártra csúsztattam a reteszt. Mrs. Peters előrehajolt és egyik szemét a kulcslukra tapasztotta, hogy nem-e leskelődik be a folyosóról valamelyik öreg. Felemeltem szoknyáját, és megláttam, egek ura, hogy nincsen rajta bugyogó. Először és akkor életemben nézegethettem az övét, de még ekkora és ilyen gyönyörűséges mezítelen feneket soha, szavamra mondom, ilyen szépséget még soha nem láttam. Ha egy férfinek elhízott segge van, az undorító és gusztustalan, de Mrs. Peters formás és borzasztóan zsíros feneke, és a forró aroma mely áradt belőle, mint a legnemesebb trópusi virágparfümök illatfelhője, minden gátlásomat elvesztettem és többet nem törődtem, hogy durva és obszcén házasságtörésemmel talán megsértem Mr. Peters érzelmeit és egy hűséges és vallásos férj lelkivilágába taposok bele. Nem vagyok pervert, aki felesleges részletekkel untatna, kedves barátom, hogy hogyan keféltem meg Mrs. Peters hátulról. Nem voltál ott és nem a te gyönyöröd volt. Mi értelme lenne ecsetelni, hogy milyen magasra kapaszkodtam fel a parázna örömök mércéjének fokain és mennyire puhának és cuppanósnak érződött a puncija. Más nőket is megtekertem már hátulról, de még olyant nem tapasztaltam, mint Mrs. Peters engedelmes vaginalyuka. Ember, valami felsőbbrendű intelligens hatalom tervezhette testrészét ilyenre, pusztán azért, hogy kielégítse a férfiak örömét. Nem csoda, hogy három gyereket szült. Egyes nők negyvenig is várnak, amíg kipottyantják az elsőt és mit tudják, hogy mit hiányolnak, hogy istenadta fenséges testüket nem bocsájtják a férfiak rendelkezésére.
127
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
De miről is beszélek én? Nem én vagyok vele összeházasodva. Nem valami rettenetes bajba keverem magam itt bele? De késő bánat, kéjesen felordítottam és kieresztettem töltetemet és gyönyörének tetejét ő is elérte. Mrs. Peters úgy vonaglott előttem, mint egy macska, aki befogódott a veszett bujaság parázna satujának pofái közé. Ahogy végre visszanyertük normális lélegzetünket. Mrs. Peters lesimította szoknyájának összegyűrődött ráncait és finom hangon kérdezett. — Danny, mit csinál maga következő vasárnap? — Semmi különöset. Tanulni fogok, már csak négy hetem van a bonctani szigorlati vizsga letevési határidejéig. — Jöjjön el velünk a templomba és istentisztelet után ebédeljen nálunk. Be szeretném mutatni magát leányunknak, Patsy-nek. A váratlan irányból jövő előrenyomulás teljesen ledöbbentett. Idegesen dadogtam miközben próbáltam magamra rángatni farmernadrágomat. — Menyi idős a kedves leányuk, Patsy? — kérdeztem idegesen, gondolván, hogy valami éretlen fiatalkorúról van szó, és biztosra kellett, hogy menjek, hogy nem keveredek bele valami törvénytelenségbe. — Patsy az én elsőszülöttem. — Mrs. Peters felelte miközben kizárta az ajtót. — Huszonkét éves. Az idén tavasszal már főiskolai diplomás lesz. — Na, ez nem olyan veszélyes, — gondoltam, — ha Patsy bármely tekintetben is édesanyja hajlamait örökölte, még a végén lesz valami jó szórakozásom, mielőtt el kell, hogy kezdjem nyári kórház gyakorlatomat, ki tudja hol és melyik városban. — Mrs. Peters, — kezdtem. Bár a lehető legközelebbi intim kapcsolat történt meg közöttünk, nyilvánvalóan nemileg közösültünk, és mégis, tiszta udvariasságból, és szerénységből kiindulva, mivel erre Mrs. Peters nem adott nekem engedélyt, nem nevezhettem a keresztnevén és nem tegezhettem le. Nem volt más választásom, csak a tartózkodó formalitás. — Hogyan van az, hogy még nem találkoztam kedves leányával, Patsyvel? — Patsy lent jár iskolába, délen, a Délvidéki Biblia Intézet Kollégiumában, Florence városban, Dél Karolinában. Karácsony óta nem volt idehaza. Gondoltam, hogy maguknak ketten, hiszen korban annyira közel állnak egymáshoz, sok közös témájuk lehet. Maga nagyon fogja Patsy-t kedvelni. Patsy végtelenül kedves teremtés. —
Patsy valóban végtelenül kedvesnek bizonyult. Vasárnap reggel, fekete ruhámba öltözve, fehér ingben és bordópiros nyakkendővel hozzá ott ültem Patsy mellett, édesapja Rambler márkájú kombi kocsijának hátsó ülésén. Templomba ment a család és engem is vittek magukkal. Patsynek be nem állt a szája. Gyakorlatilag levegőnek nézett és egyre csak fújta a magáét. — Anyu, kellene, hogy lássad a football csapatunk tagjait. A legtöbb tag Alabamából vagy Tennessee-ből való. Átlagmagasságuk százkilencven és senki sem, kivéve a quarterback-et, nincs százhúsz kiló alatt. És azok a lányok, akik virágjaikkal és pomponjaikkal bíztatják őket és adják a hacacárét, a cheerleader-ek, tisztára egy üresfejű és tökéletlen csirkebanda. Egyetlen játékos sem akar kimenni velük randevúra. Rettenetesen örülök, hogy nem vettek be maguk közé. Soha életükben ki nem olvastak egy könyvet; talán egy-egy divatlapot vagy illatszer brosúrát, ha egyszer-egyszer a kezükbe vettek. A szobatársam olyan végtelenül
128
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
aranyos és megértő és zabálnivaló fiúbarátja van. Anyu, ha nem járnának jegyben, biztosan hogy azt a legényt leakasztanám saját magamnak. Mindent letaroló szóbeli kirohanásában Patsy lélegzetvételnyi szünetet tartott. A levegőt sustorgó zajjal szívta le tüdejére és felém fordult. — Neked meg mi a neved? Miért nem mondasz valamit? Szégyenlős vagy és félsz a lányoktól? Van egyáltalán valami barátnőd? Vagy süketnéma vagy? Meglepődtem, kinyitottam a számat, de mielőtt egyetlen hang kijött volna a torkomon Patsy újabb szóáradattattal hengerelt le mindenkit — Anyu, miért nem a meggypiros kosztümödet viseled? Sokkal jobban állna a hajad színéhez, — hadarta majd mérgesen kifújta tüdejéből a levegőt és hátravetette magát az ülésbe. — Miért nem megyünk valami közelebb lévő templomba, ami nincs egy milliárd mérföldre tőlünk? Unatkozom. Ezzel a kocsikázással akarjátok vesztegetni a drága időmet? Mr. Peters hátrapillantott és bíztatóan rám mosolygott. — Patsy, — mondta leányának, — Danny orvosnak tanul a Columbia egyetemen. — Igazán? — Patsy rám nézett. — Maga nem gondolja, hogy fontosabb lenne az Urat szolgálni? Miért nem tanul inkább papnak vagy miért nem lesz magából misszionárius? Van saját bibliája? Olvassa-e mindennap? — Nincs időm rá, — makogtam félénken és Patsy kiabálni kezdett. — Anyu, miféle ügyefogyott, szánalmas alakkal akarsz te engem összehozni? Többre is becsülhetnéd képességeimet. —
A templomban Patsy az orgonán muzsikált mialatt nagyapja harsogva hirdette a szószékről az igét. — Jézus megment a pokloktól, — kiabálta fenyegetően kiterjesztett karokkal. —Fizessétek be a kilencedet, adjátok meg az Úrnak, ami az övé és minden héten bőkezűen adakozzatok a templom javára. Patsy el volt foglalva az orgonasípokkal és végre megnézhettem magamnak. Erőteljes, vastag termetű lány volt és derekát nem lehetett kivenni a sok háj között, de csinos arcával és vállig érő gesztenyebarna hajával és a barna szemeiben villogó temperamentummal nem lehetett nem észrevenni. Egész mise alatt úgy tett, mintha ott sem lennék. Mise után ünnepi ebédet tartottak az emeleti díszteremben és engem is meghívtak. Mrs. Peters Patsy mellé ültetett és Patsy minden mozdulatomba belekötött. — Nem tudod, hogy hogyan kell tartani a kést és a villát? Az evőeszközöket a markoddal ragadod meg, mint egy vadember. A kést és a villát az ujjaid között kell tartani. Miért nem cseréled meg őket miután elvágtad a húst? Hol tanultál asztali etikettet? Próbáltam szemtelenségeit elereszteni a fülem mellett. Margaret, bocsánat Mrs. Peters, Patsy édesanyja és az én háziasszonyom jóságos pártfogói arccal nézegetett minket. — Kimondhatatlanul örülök, —mondta, — hogy ennyire jól megértitek egymást. Eszembe idéztem, hogy alig pár nappal ezelőtt milyen lelkesen mozgatta és tartotta oda nekem széles tomporát, mialatt szobámból kukucskált kifele a kulcslukon. Nem szeretek elhamarkodottan ítélkezni, de Mrs. Peters sokkal kívánatosabbnak nézett ki, mint leánya. Fenékméretük egyforma lehetett, de legalább Margaretnek volt dereka 129
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
és tiszteletteljes udvariassággal beszélt, ha szólt hozzám. Milyen kár, hogy már férjnél van. Margaret noszogatta a leányát. — Patsy, mutasd meg Dannynek a zeneszobát és játsszál neki valamit a zongorán. — Anyu, — felelte Patsy visszautasító hangon, — Miért nem foglalkozol te a fiúcskával, ha annyira kedveled? —
Két hét telt el. Az anatómia szigorlat gyorsan közeledett és éjjel-nappal tanulnom kellett. Pénteken este késő éjszakáig magoltam és a reggeli nap már a hasamra sütött, amikor a telefon éles csengője felriasztott szendergésemből. Hason fekvő helyzetemből felkászálódtam, átbotorkáltam ágyam és a komód közötti szőnyeges részen és felkaptam a kagylót. — Helló, — szóltam bele óvatosan. Nem jött válasz és kis idő után, lassan, udvariasan elnyújtva a hangomat ismét beleszóltam. — Helló. A csend folytatódott. Most már végtelenül kedves és a lehető legbátorítóbb hangon próbáltam a hívót szóra bírni. — Helló, akárki vagy, ne félj semmitől, nem fogok rád kiabálni. — Danny? — Igen. — Én vagyok. Nem ismertem meg a női hangot, de búgott, mint az orgona az alt skálában és kellemesnek találtam. — Patsy? — mondtam, ahogy végre felismertem a hangot — Mama és a papa kivitték a két ebadtát valami templomi piknikre a Bear Mountain állami parkba. Én nem akartam velük menni. — Aha, — mondtam és ujjaimmal kitapogattam arcomon a borostákat. — Feljöhetek? — Patsy rettenetesen lehalkította a hangját. — Szeretnék veled beszélni. — Semmi akadálya, — feleltem, — ha el tudod nézni szombat reggeli rendetlenségemet. —
A villanyborotvával gyorsan leszedtem a fekete tüskéket arcomról és kevés kölnit spricceltem a hónom alá. Éppen idejében, Patsy már meg is kopogtatta az ajtómat. — Nyitva, — kiáltottam és próbáltam magamra rángatni farmeromat. Patsy benyomult, mint egy bulldózer. Kissé ki volt fulladva, kettesével szedhette felfele a lépcsőket, és leült a kis íróasztalom előtti székre. — Impozáns, — nézegette orvosi tankönyveimet és jegyzeteimet, — tényleg orvostanhallgató vagy? — Anatómia, — morogtam és restelkedő pofával nyúltam pólóingem után. — Ne zavartasd magad, — mondta, — rövid leszek. Összehúztam a szememet és gyanakodó hangon kérdeztem. — Mi késztetett rá, hogy felkeress? Azt hittem, hogy teljesen ellenszenvesnek találsz. — Anyu, — kezdte és ereimben megtúrósodott a vér. Csak nem jutott valahogy Patsy tudomására, hogy az ő anyuja és én, hm, hát igen, közösültünk, 130
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
akarom mondani nemileg egyesültünk, de inkább dugtunk. Vajon ki akar oktatni az erkölcsökről? Meg akarna zsarolni? Talán jobb lenne, ha minél hamarabb egy másik szoba után néznék? — Én nem vagyok olyan, mint anyu. — Patsy folytatta. A vér teljesen leszaladt az arcomból és halálsápadt lettem. Készen álltam, hogy valljak és meggyónjam Patsynek a rettenetes kihágást, amit elkövettem és bocsánatáért esedezzek. — A te anyud és én, — kezdtem remegő hangon. — Mi ketten csak jó barátok vagyunk. Már úgy értem, hogy nagyon kedvelem Mrs. Peters-t. Biztos vagyok benne, hogy valaki túlságosan sokat és csúnyákat feltételez kapcsolatunk természetéről. Patsy közbevágott. — A mama egy vallásos szentfazék. A templom mindent jelent az életében. El sem hinnéd, hogy micsoda egy álszent, erkölcscsősz és hamisat papoló perszóna. Most én intettem le Patsyt és kezét a kezembe vettem. — Ne légy olyan szigorú hozzá. Anyukád csak azt gondolja… Patsy felállt és anélkül, hogy elengedte volna a kezemet közelebb lépett hozzám. — Én nem vagyok olyan, mint anyu. Nem is vagyok vallásos. Nem tartom helyesnek, hogy a vallás körül forogjon az egész életem. Patsy egyre csak beszélt és kezemet tiszta véletlenül az egyik mellére helyezte. Megsimogattam neki és elpirult. — Danny, — kezdte pironkodva. — Én még mindig szűz vagyok. El tudod-e ezt te hinni? A mama követeli, hogy ártatlanságomat tartsam meg az igazival való esküvő utáni nászéjszakára. — Szüzesség, vagy annak hiánya, nekem teljesen egyre megy, — morogtam, ahogy hanyatt estem az ágyamba és Patsy felülről rám nehezedett. Olyan nehéznek éreztem, mintha egy téglakemence omlott volna rám. És olyan forró is, csak sokkal izgatóbb. Lovagló ülésbe helyezte magát ágyékomon és én engedtem, hogy a súlya teljesen belenyomjon az öreg afrikmatrac puhaságába. Mi mást tehettem, csapdába estem, mozdulni alig tudtam, csak vonaglottam, mint kukac a félbevágott almában. Patsy tovább folytatta végtelenül felvilágosult és modern életfelfogásának ecsetelését. — Ha megígéred, — mondta, — hogy nem veszed el a szüzességemet, levetkőzöm neked meztelenre. Jó ötletnek találtam javaslatát. — Így, — gondoltam, — legalább leszáll rólam és ismét lélegezni tudok. — Rendben, — feleltem belegyezően. — Vetkőzzünk le mind a ketten anyaszültre. Patsy pőre teste nagyon meglepett. Nem volt valamiféle formátlan dagadtság, egy örökké a díványon gubbasztó liszteszsák. Hurkás lebernyegek, melyek rétegekben függenek alá hasáról, és kövér mellek, melyek a köldökéig lógnak le laposan, nem barátocskám, Patsy olyan volt, mint egy párnástestű görög istennő, aki a legfontosabb helyeken volt ruganyos hússal kitöltve, és akinek minden dekáját, pardon minden kilogrammját elevenen szerettem volna felzabálni. Markomba fogtam punciját. Hatalmas volt, szőrös és ruganyos, mint a legfinomabb kelt tészta. Két ujjamat mélyen belesüllyesztettem lyukába és kitapintottam piciny kis szűzhártyáját. Nem hazudott, egy huszonkét esztendős szűzleánnyal volt dolgom.
131
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
Patsy kéjesen felnyögött és száját péniszem végére tapasztotta és olyan lelkesedéssel kezdett szopni, mintha szegény fütykösömről le akarná súrolni a finom idegvégződéseket. Ígéret szép szó, ha betartják úgy jó, gondoltam és türtőztettem magamat, hogy megfordítsam, és hátulsó behatolással szakítsam el szüzességének erős hártyáját. Inkább így suttogtam a fülébe. — Patsy, megígértem, hogy nem szakítom le féltett virágodat, ha megígéred, hogy erről, amit most csinálunk, egy szót sem említesz senkinek. — Egy mukkanást sem, — felelte, — anyunak nem szabad tudnia, hogy szerelembe estünk. Rá fog kényszeríteni, hogy hozzád menjek feleségül. Gondoltam, szavakba kellene öntenem szóhasználata elleni tiltakozásomat. Én nem estem szerelembe vele. Mindössze feljött a szobámba és szexeztünk. Semmiféle nagy ügy nem történt. Patsy orvosilag bizonyíthatóan szűz maradt. Biztos vagyok benne, hogy már játszadozott hasonlóképpen másokkal is. A házasság az komoly dolog. A szerelem nemes gerjedelem, egy mély érzelmeket magába foglaló koncepció, melyet nem lehet egyetlen buja incidensre alapítani. Természetesen, ezt mondanom sem kell, az orvostanhallgató okoskodott bennem ilyesféleképpen. A házasodás említése lehűtötte lelkesedésemet. — Tanulnom kell, — mondtam, próbálván megmagyarázni további érdeklődésem hiányát. — Semmi probléma, — Patsy felelte és lemászott az ágyról. — majd még visszajövök, amikor anyu elmegy hazulról. Ilyenféleképpen nyugodtan játszadozhatunk. Ne légy mindig olyan komoly. Néha kell, hogy egy kicsit lazíts is. —
Ha Margaret nem volt odahaza Patsy gyakran feljárt hozzám, és ha Patsynek volt valahol dolga a házon kívül, akkor Margaret jött fel hozzám, és mintha leányának a szüzességét óvná tőlem, még az agyamat is kitoszta belőlem. Néhány nappal nagy anatómiai szigorlatom előtt, ahogy készen álltam lemenni a Columbia egyetemre, hogy megnézzem a kirakott vizsgarendet elhaladtam a Peter család nyitott ajtaja előtt. Margaret utánam szólt az ajtóból, — Danny, lenne egy perce? Sietve, hogy minél hamarabb végezzek velük és menjek dolgomra, beléptem az ajtón és megláttam Mike-t, aki összefont karokkal állt és hátával a konyhakredenchez támaszkodott és Patsy-t, aki olyan merev arccal, mint egy festett fababa ült a reggeliző asztalnál. Bólintottam és villanásnyit elmosolyodtam, mintegy jelezve, hogy rettenetesen sürgős dolgom van és nincs időm bájtársalogni. — Danny, — kezdte Margaret rémségesen ünnepélyes pofával, — Patsynek férjhez kell mennie. Patsy a mi legidősebb gyermekünk, már huszonkettedik életévet is betöltötte és komolyan kell gondolnia a férjhez menetelre. Ránéztem Patsy arcára és választ keresetem. Ezek komolyan beszélnek vagy viccelnek? Merev, mosolytalan tekintete semmiféle válasszal nem szolgált. Úgy hiányzott nekem ez az összecsapás, mint az a bizonyos púp a hátamra, vagy egy golyó a fejembe. Hosszú évek kemény diáksága állt előttem, tanulás, vizsgák, szigorlatok, negyvennyolc órai szolgálatok az elsősegélyen, hogy orvos legyen belőlem minimális költségekkel és a lehető legrövidebb időn belül. Kizárt dolog, hogy megnősüljek, még legalább öt évig, de inkább tízig. És mi lesz a mi szerelmi háromszögünkkel? Kivel 132
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
kell majd, hogy elsőnek közösüljek az esküvőt követően, a feleségemmel vagy az anyósommal? Csapdába esve éreztem magam, minden vér lefutott az arcomból és próbáltam nem mutatni heves zihálásomat. Az egyedüli férfitől reméltem némi megértést és Mr. Peters-re vetettem tekintetemet. Hiába, a zord apa készen állt, hogy hátracsavarja kezemet vagy duplasörétes puskát húzzon elő és beleeresszen egy töltetet a mellembe. Mérges lettem. Ez a két nő, ennek a süketnéma izomkolosszus félkegyelműnek a hallgatólagos támogatásával, alaposan be akar húzni engem a csőbe. Mondják, a fuldoklóknak, mielőtt meghalnak, egész életük átvillan lelki szemeik előtt. Előttem egész jövőm futott végig. A jövőm ezzel az álszent és bigottan erkölcsös családdal. Rémségesen megijedtem egy rám kényszerített házasság szörnyű következményeitől. Szerencsére megmaradt józanságom, mint egy isteni gondviselés segítő szelleme gomolygott elő értelmem szinte teljesen kiszáradt kútjából. Egy rossz döntés e pillanatban és életem végéig el leszek kárhoztatva. Dühöm egyre nőtt és felkiáltottam, mint egy őrült, aki le akarja rázni láncait. — Ha Patsynek férjhez kell mennie, menjen. Semmiféle szándékomban nincs, hogy megakadályozzam házasságkötési terveit. Sarkon fordultam és próbáltam az utca biztonságát minél hamarabb elérni. De nem lehetett, Mike lábával becsukta az ajtót és elzárta menekülésem útját. — Várjon, — szólalt meg végre. — Maga elcsábította a mi lányunkat. Maga azt hitte, hogy mi nem tudjuk, hogy mi folyik kettőjük között? — Semmi sem folyik, — minden esélyemet Margaret titoktartására tettem fel és szemrebbenés nélkül hazudtam. — Semmi több mint, ami történne bármi egyetem kollégiumi szobáiban. Margaret farkasszemekkel meredt rám. Gondoltam, hogy tönkretehetném házasságát tiltott szerelmi viszonyunk feltárásával. De félig leeresztett szemhéjai árnyékában cinkos fényt láttam felvillanni és rájöttem, hogy számíthatok segítségére. Nekem jutatott önzetlen adományozásai viszonzásául megsajnáltam és így szóltam beismerő hangon. — Igen, Patsy és én, zsenge virágként kibontakozó korai kapcsolat jött létre közöttünk, egy kötelék melynek erősítésére szülői beleegyezésre és támogatásra van szükség. — Itt én is egyenesen Margaret szemébe néztem. — És ha Patsy bármi tekintetben is édesanyja példáját követi csodálatos asszony és hozzám méltó feleség lesz belőle. Margaret elvörösödött. Mike-nak, nyilvánvalóan, halvány fogalma sem lehetett, hogy miért. Talán tetszett neki a szívből jött dicséret, lehet, de a pillanatnyi késlekedés nem oldotta meg a fő problémát, Patsy küszöbön álló férjhezmeneteléhez a vőlegény biztosítását. Margaret vette át a szót. — Danny, ha annyira kedvelitek egymást Patsyvel, ne habozzatok sokáig. Legyetek boldog tagjai a mi csodálatos családunknak. A templom, a vasárnapi felséges ebédek, imaesték és a bőséges isteni áldás, mely rátok fog szállni felülről. Szégyenemben lehajtottam fejemet. — Hát éppen ez az, — ismertem be fogaim között morogva, — kigyógyíthatatlan ateista vagyok. — Oh, Danny, drága fiam, — Margaret kezemet kezébe fogta és könnyek gyűltek a szemébe. — Imádkozni fogunk a lelkedért. Minden rendben lesz. Kirakjuk az emeleti bérlőket és a fenti lakás Patsy-é és a tied lehet. Lakbért fogunk kérni tőletek, bár csak egy csökkentett jutányos összegnyit, de mégis, költségeink vannak, és Mike nem keres olyan rengeteg pénzt.
133
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
Mike arckifejezése leereszkedő vigyorba torzult. — Szombatonként elviszlek dolgozni magammal, — mondta és azt hittem, hogy nagy jólelkűségében a keblére akar ölelni. — Lakásokat fogunk festeni, és ami extra pénzt keresünk, azt belefizetheted a lakbérbe. Na, ez volt az utolsó csepp a pohárba. Ebből elég volt. Újult erővel tántorogtam vissza a fenyegető mélység széléről, ahova le akartak taszítani és ígéreteket vártak tőlem. Nem fogok egy ilyen bunkóval falakat mázolni és tapétákat ragasztani. — Hát akkor megegyeztünk, — jelentettem be álnokul és egy félelmében nyüszítő kutya hanghordozásával beszélve. — De most mennem kell, majd kiokoskodjuk a részleteket, ha visszajöttem. Szemem sarkából láttam, hogy Mike arrébb mozdította az ajtót zárva tartó bakancsos lábát. Nem öleltem és nem csókoltam meg egyik nőt sem és kezet sem ráztam senkivel, és óvatos mozdulatot tettem a kijárat felé. Akciójuk eredményét sikeresnek vélhették, mert a három közül egyik sem próbálta megakadályozni távozásomat. Kiléptem az ajtón és egy pillanatra visszafordulva rákacsintottam Patsyre. — Cukorbogárkám, rövidesen itthon leszek. —
Kint az utcán elsétáltam a földalattihoz és a Broadway vonal helyi járatán lementem a West 168th utcáig. Onnan bementem a Sebészek és Orvosok épületbe, ahol belefutottam jó barátomba és kollegámba Robert Greenbergbe. — Robi, — minden bevezetés nélkül könyörögni kezdtem neki, — elaludhatnék nálad néhány napig? — Mi történt, öreg szivar? — Kérdezte Robi mialatt nézegette a faliújságra kirajzszegezett anatómia szigorlat vizsgarendjét. — Azt hittem, hogy van egy olcsó és jó szobád a Bronxban. — Az megszűnt, — feleltem mialatt leírtam, hogy rám következő hétfő délelőtt kerül sor, mindössze négynapi időre mostantól. — Váratlan komplikációk merültek fel köztem és a háziasszony között. — Ha így áll a dolog, — Robi rám nézett, — beköltözhetsz. Van egy felfújható matracom és elegendő hely a padlón feltornyozott könyveim és halomba rakott ruháim között. — Csak néhány napról van szó, amíg találok valami másik szobát. — Hol, megint a Bronxban? — Nem, New Jerseyben, a folyó túloldalán. Inkább buszozni fogok az egyetemre a hídon keresztül. —
Vasárnap reggel, mialatt a Peters család elment az Upper East Side városnegyedben lévő templomukba, Robert és én elmentünk Margaret albérlőszobás házába és összeszedtem a könyveimet és más dolgaimat. Két hetes lakbért beletettem egy borítékba és otthagytam nekik az ágyon. Ennyi összeg elegendő felmondás kell, hogy legyen, gondoltam és ezzel áthajtottunk Englewood városba, New Jersey-be, ahol az előző nap már szobát béreltem egy nyolcvanhat éves és gyermektelen özvegyasszonynál, Mrs. Nyírjessynél. 134
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
Kell, hogy tovább részletezzem? Külön díjat fizettem, hogy telefonszámom titkos legyen és napokon belül beadtam a kérvényemet, hogy az őszi szemesztert a Dartmouth Collegeban, New Hampshire államban kezdhessem és ott is fejezzem be orvosi tanulmányaimat.
135
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
Hogyan Áruljunk Görögdinnyét El tudja maga képzelni, hogy mennyire tűz a nap, ha valaki egy poros út oldalán áll és görögdinnyéket árul Floridában? Joe, a férjem a teherautó árnyékában vár és én, egy ötkilós dinnyével a hónom alatt, álldogálok az út napos oldalán. Nézem és várom az elmenő kocsikat, de egyik sem akar megállni. —
Joe tízholdnyi földet örökölt az apjától, aki nem volt hajlandó földjét eladni a szövetkezetnek, amely vagonszámra adja el a sárgadinnyéket, görögdinnyéket, paradicsomot, epret és minden más zöldséget és gyümölcsöt, amire éppen szezon van, egy nagykereskedelmi konglomerátumnak. A konglomerátum illegális mexikói bevándorlókat használ gyümölcsszedésre és a zöldségek begyűjtésére, akik megrakják a faládákat és felteszik kamionokra, amik a Kissimmee város melletti repülőkifutóra viszik terhüket. Joe mindössze huszonöt éves, és én húsz. Gondolod, hogy lenne valami halvány gőzünk, hogy hogyan kell egy sikeres kereskedelmi vállalkozást működtetni? Mi csak elegendő pénzt akarunk csinálni, hogy megéljünk, bármi úton, amilyen módon tudunk. Amerre a szem ellát a föld lapos, mint a tenyerem. Van egy kicsiny házunk, ott a távolban a cipruserdő mögött, a poros földútnak a végén a jobb kezem felől. Joe apja megtanította fiát, az egyetlent, aki öt fiútestvére közül érdemlegesnek találta a földműves életet, hogy soha ne írja le a nevét egyetlen papírra sem, ahol már egy uzsorásnak vagy a banknak az aláírása van, és soha ne tegye fel a földet és a házat, mint jelzálog biztosítékot. Joe megfogadta apja tanácsát, és megmaradt földtúró parasztnak, amíg testvérei eladták jussukat és elköltötték az érte kapott pénzt. Kettő a hadseregnél kötött ki, egy börtönben van, csak a negyedik művelte ki magát és beköltözött Tampa városába. Ott az orvoslás tudományát gyakorolja, és semmit nem akar tudni közvetlen családjának többi tagjairól. Ketten vagyunk egyedül, meg a száz tehén, ami ott legelget a farm megmaradt mezein. A lehetőségek országa, mondják. De kinek, kérdem. Több száz munkahelyre beadtam kérelmemet és Joe is ugyanazt tette. Semmi. Mi nem beszélünk eléggé úriasan, hogy felvegyenek eladónak az üzletplázába, de még csak egy fűszerüzletbe sem. Gyári munka meg nincs, soha nem is volt. És hogy bejussak egy gyorsétel étterembe, mint egy Mc Donald, ahhoz spanyolul is kellene beszélnem. Mi szénát termelünk, a tehenek megeszik és kérődznek, mi meg a fejőgéppel megfejjük őket, ötöt egyszerre. Van egy régi fejőgép szerkentyűnk, csövekkel és egy hűtött tárolótartállyal. Naponta egyszer egy tankautó jön és kiszívja a megtermelt tejet.
136
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
Este, fejés után ki kell mosnunk gépeinket, csöveinket és sterilizálnunk kell mindent, ami teendővel gyakran éjfélig is elfoglalatoskodunk. Kint a messzi földeken való mezei munkákhoz Joe-nak van egy traktora, hozzá egy széles ekéje és egy teherautója. Joe ügyes autószerelő. A hadseregnél megtanulta, hogyan kell egy motort megjavítani, két teljes évet húzott le katonáéknál, mielőtt megismerkedtünk. Már az első randevúnkon megmondta nekem. — Erzsi, a katonaságot nem nekem találták ki. Akár hiszed akár nem elvittek egy helyre ahol a helybeliek agyon akartak lőni. Minden ok nélkül lövöldöztek rám. Soha életemben nem láttam azt az embert szemtől szembe, fogalmam sincs, hogy hogyan néz ki, egyáltalában nem érdekel, hogy milyen a pofája és milyen vallásban hisz, és egyszerűen lesből rám lőtt. Láttam, ahogy tányéraknákat ástak be az út közepébe, hogy leszakítsák vele a lábaimat. Bizony mondom neked, a toborzó, aki középiskola végén rávett, hogy iratkozzak fel katonai szolgálatra, egyetlen szóval sem említette, hogy az ellenség ennyire rosszindulatú lesz. Nem tudtam mit mondani, csak szégyenlősen mosolyogtam. — Erzsi, nagyon sajnálom, — folytatta Joe miután nem szóltam egy szót sem. — Ha egy háborús hőst keresel magadnak, akkor az a srác nem én vagyok. — Én téged akarlak, — mondtam és gyengéden megfogtam kérges kezeit, — és ne beszélj sokat. Inkább mutasd meg a farmodat. —
Joe bőrén sehol sem találsz tetoválást és nincs neki Harley Davidson motorbiciklije sem. Ez, azt hiszem, hogy csodabogárnak állítja be a többiek szemében, de Joe börtönben sem volt sohasem és soha nem iszik a kocsmában és nem vesz magának erős italokat vagy whiskyt. De mégis Joe a kiemelkedő egyén a többiek között, mert nem érdekli, hogy társai mit gondolnak róla, nem akarja őket lenyűgözni és nem akarja felvenni magára a mi korabeli floridai farmerifjúságunk előre megszabott típusképzetét. Ma Joe nagyon mogorvának néz ki. Rettenetes sokat dolgoztunk, hogy elültessük a dinnyét. Apró kupacokat csináltunk a homokos meleg talajból, belenyomkodtuk hüvelykujjunkkal a magokat, hónapokon keresztül öntöztük a palántákat, és örökké huzigáltuk kifele a gyomokat és a gazokat. Most itt van előttünk egy hegynagyságú halom görögdinnye és sárgadinnye, amit el kellene, hogy adjunk. Ránk fognak rohadni, ha nem teszünk túl rajtuk elégendően hamar. De ki törődik a mi bajunkkal? És nap tüzel, mint egy begyújtott vaskályha. Reggel farmernadrág volt rajtam és egy vászonblúz, de most, kora délután csak egy sárgacsíkos ujjatlan trikó és egy piros pöttyös miniszoknya. A hajam puha, finom és ébenfekete, és egészen legöndörödik a vállamig. A nyakamban, mint mindig fehér hamisgyöngy lánc függ, ami nagyon élesen kiemeli napbarnított bőröm bronzszínű sötétjét. Több kocsi is elhalad előttünk az úton, a népek mennek északnak vagy délnek, mennek a tengerparti strandra, családi összejövetelekre, de senki nem áll meg, még csak le sem lassítanak. Joe arcokat vág, és időnként idegesen végigsimítja rövidre vágott frizuráját, melynek színe és anyaga leginkább a learatott búzatarló szőke tüskéire emlékeztet.
137
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
Próbálom nem elejteni izzadt jobb karomon tartott nehéz és csúszóssá vált dinnyét, és édesen mosolyogni próbálok, amilyen kedvesen csak tudok aranyos kis gyöngyfogaimmal. Egy Chevrolet kocsi száguld el mellettünk, de ahogy elhagyja standunkat, féklámpái kigyulladnak és nagyot csúszva a köves útpadkán, fertelmesen csikorgó féket vág. Első vásárlónk? Egy férfi kiszáll a kocsiból, közelebb jön hozzám, rám vigyorog, de nem szól semmit. — Görögdinnye tetszik? — kérdezem, — válassza ki, amelyik legjobban tetszik. — Én azokat akarom, — feleli és kimerevített mutatóujjával egyenesen felém bök. — Ezeket? — csodálkozom érthetetlenül. Legjobb tudomásom szerint csak egy dinnye van a kezemben. És akkor észreveszem, ujjatlan trikóingem felcsúszott, és az összegyűrődött ruhaanyag alatt két cicim takaratlanul meredezik előre. Kerek és rugalmas, mellbimbóim, mint két érett eper, vastag a tövük és csúcsos a hegyük, soha nem voltam még terhes, kisbabák még nem szopogatták bimbóimat formátlanul vastagra, és ifjúi büszkeségeim úgy állnak előre, mint két tömött csokoládé mignon. A kakaószínű udvar, mely széles ívben veszi körül bimbóimat, kerek és ruganyos, és lágy és puha is egyúttal, és éles ellentétben áll fényesen csillogó feszes cici bőröm szinte tejfehér színével. Nagy melleim vannak, annak ellenére, hogy még fiatal lány vagyok és méhemben még soha nem hordoztam gyermeket. — Azok is eladók? — kérdezi a férfi és egyre csak bámul rám, mint a borjú az anyjára. Szemrevételezem, zömök, középkorú férfi, úri öltönybe öltözve, ügyvéd lehet, vagy tisztviselő a megyénél. Odaadom neki a dinnyét és mondom, — a férjem leméri magának, neki kell, hogy majd fizessen. A férfi megfogja a dinnyét. Én várok, amíg biztos fogása van rajta, és akkor lehúzom az ingecskémet. — Elnézést, — mondom neki szégyenlős mosollyal. Joe felénk néz, elveszi a dinnyét és leméri. — Kilenc kiló, — mondja a férfinek, — nyolc dollár. Betehettem a kocsijába? Az ügyvédkinézetű pofa kihalász a zsebéből nyolc dollárt. A férjem mélyen belehajol a Chevrolet hátsó ülésére és leteszi a dinnyét a padlóra. Kuncsaftunk, az első a mai napon odaadja Joe-nak a pénzt, beül a kocsijába, és ahogy húz kifele, kacsint nekem. — Nagyon tetszetős portékájuk van, — mondja, — Majd még visszajövök. — Kérem, jöjjön, várni fogjuk, — mondom és ravasz kofamosollyal útjára eresztem, és ott maradok állva az út szélén. Ahogy az illető látótávolságon kívülre került. Merészen felhúzom a blúzomat és a jobb mellemet kirakom. Hónom alá veszek egy dinnyét és néhány lépésnyire továbbsétálok útszéli bodegánktól. Másodperceken belül két kocsi is megáll. Csikorgó féket vágnak a sóderen és jókora porfelhőt kavarnak fel. Az első egy öregebb kinézetű férfi és egy ősz hajú néni az útitársa, aki a kocsiban marad. A második kocsiban fiatal pár ül, két ebadta lurkóval, akik a hátsó ülésre erősített gyerekszékekben rugdalóznak.
138
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
Mind a két esetben a férfi bonyolítja le a vásárlást. Joe zsebreteszi a pénzt és halvány gőze sincs, hogy rozoga sufninknál miért kezd egyszerre megállni egyik kocsi a másik után. Három óra alatt eladunk ötven görögdinnyét és legalább száz sárgát. A délutáni nap könyörtelen meleggel tűz le kobakomra, hegynagyságú dinnyehalmazunk némileg kisebb lett, de még mindig rengeteg kell eladnunk és a tehenek nemsokára jönnek haza, és bőgve követelik a fejést. Valami merészet kellene tennem, hogy felgyorsítsam üzletünk menetét. Úgyszintén, már eléggé elfáradtam egy nehéz dinnyével a karomon álljak az út mellett, mint egy maneken, akinek nem jutott árnyék. Le kellene ülnöm. Csukott teherautónkban van egy kis pottyantós vécé. Tíz perccel ezelőtt, miután egésznap izzadtan ittam a hűtőnkből kivett vizet, mennem kellett. Belül felrángattam szoros miniszoknyámat, leeresztettem fenekemet a hűvös fajansz peremre, és kicsi fehér pamut bugyimat lehúztam a bokámig. Micsoda megkönnyebbülés. Dolgom végeztével felálltam, de elfelejtettem a bugyit visszahúzni. Minek izgassam magam vele, gondoltam, és kiléptem a gyűrött és csuromvizesre izzadt és erősen szagos alsóneműből. Kint a szabadlevegőn lanyha szellő kezdte simogatni kiszabadított alsó felemet és gyorsan felszárította a lábam között megmaradt nedvességet. Egésznapi álldogálás után már teljesen ki voltam merülve. Behúztam egy kemény műanyag gyümölcsös ládát az árnyékba és ráültem felfordított oldalára. Joe odalép a mérleghez, kötényzsebe dugig van pénzzel, el van foglalva egyik vásárlónkkal és miközben az utat lesi, hogy jönnek e még a kocsik. Egy jókora görögdinnyét ráegyensúlyozok a jobb combomra; súlya hátranyomja felső testemet és fejemet, és fáradt és sajgó lábaimat kissé széjjelebb eresztem. Bugyi nincs rajtam. Tíz másodpercen belül öt kocsi áll meg mellettünk és lehúznak az országútról. Sor formálódik, hogy megvegyék maradékunkat, minden egyes kliens férfi, és mind meredten bámulnak rám. Én nem változtatok ülésemen, csak mosolygok rájuk, édesen és ártatlanul. Nem vagyok egy magas lány, talán százötvenöt centi jobb napjaimon, de nyolc centis sarkú szandált viselek és a bokáimon színes gyöngyökből font háromszoros láncsor ragyog. De ma, senki nem nézi se lábbelimet se ékszereimet. Egyetlen dolog érdekli őket, az én borotvált puncim látványa. Lapos és izmos a hasam, a rengeteg mezei munka tette ilyenné és a minimális étkezés, amit a farmon magunknak megengedünk. Sovány húsomat alig-alig lehet megfogni egyes helyeken, kivéve a szeméremdombomat, mely bőségesen ki van párnázva, de egy dekával sem többel, és ami vágásom dús redőinek tetején most leheletnyire kilátszik. A férfiak néznek és én fel sem tudom fogni, hogy mi lehet az én pisilőmben annyira érdekes. Erősen a nap vége fele járunk. Bágyadtnak érzem magam és tekintetem fáradt, de azért csalfa mosoly bujkál a szájam sarkában és nem mozdulok, és nem húzom összébb a lábaimat. Mindez idő alatt, Joe, aki sokkal kitartóbb és erősebb, mint én, keményen dolgozik és egyik dinnyét a másik után adja el. —
139
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
A nap lemenőben van. Veresen izzó korongja lángcsóvát vet a ciprusfák tetejére és azok egybeolvadnak a gyülekvő felhők lila párájával. A levegő még mindig reszketően forró és egyetlen darab ruhára sem lenne szükség, ha nem lenne tiltva a meztelenség. Joe boldog vigyorral az arcán dörzsöli össze kezeit és odalép mellém. — Eladtunk az összes dinnyét, — közli. — Ma kétezer dollárt zsebeltünk be. — Még van egy-két óránk sötétedés előtt, — felelem. — Siessünk haza, jólesne egy kis mártózás a kútkáva hideg vízében. Most először a nap folyamán Joe észreveszi jelenlétemet. Kíváncsi tekintettel, de nem vádaskodóan kérdezi. — Rajtad meg mi van? Mikor vetted le a farmernadrágot, amit reggel magadra húztál? Huncutul kacagok és körbepördülök, hogy mutassam magam. — Ott van a farmer az első ülésen, — felelem. — Levettem, mert nagyon beleizzadtam. De mi gondod van vele? Talán nem tetszik az üzletasszony egyenruhám? Nem válaszol, csak rosszallóan rám pillant és kezdi rakni a ládákat, a dobozokat és a mérleget vissza, fel a teherautóra. Amikor befejezi, bemegy a pottyantóba és egy perc múlva ismét megjelenik, és kimerevített mutatóujjáról lógatja lefelé szegény kis bugyimat. — Remélem, hogy hoztál magaddal egy másikat is. — mondja vádaskodó hangon. — Nem, — sikítok és pucér popsimat kimutatva neki nekilendülök, hogy a teherautó másik oldalát irányba véve elfussak előle. — Elkaplak, te kis huncut csibe, — Joe kiáltja és teljes kilencven kilóját sebesen utánam veti. A teherautó mezőfelőli oldalán kap el. Hátsómat maga felé tartva nekinyom a járgány oldalának. Tenyeremet a fémlapon tartva kifeszítem magamat, miközben kifulladva kapkodom a levegőt. Érzem, hogy mögöttem nyomakodva izgalma szinte széjjelrobban. Rekedtes mély hangom morog valamit és forró lehelete égeti nyakbőrömön. — Meg kell, hogy büntesselek, — suttogja fülembe, — hogy szemérmetlenül mutogattad magadat országnak, világnak. Sikítok és megtekerem a fenekemet, kettőbe akarom törni megmerevedett vesszejét, és vágyakozóan felelem vissza. — Mit akarsz tenni velem, te brutális bika? — Büntetést kapsz, ami legjobban illik bűnöd természetéhez, — nyögi hörögve és csíkos kis ingemet fejemen keresztül lehúzza rólam. Jobbjával marokra fogja mellemet, mialatt balja a földig rántja le rólam a szoknyát. —
Anyaszült mezítelen vagyok, a kocsik egymást követve suhannak el teherautónk másik oldalán, és hátranyúlok, hogy pontosan beállítsam a végét, oda ahova gondolom, dákójával bele akar döfni. — Joe, — kiáltok követelően. — Miért van a zipzárad még mindig felhúzva? Vedd elő azt a szemérmetes hímvessződet, de most és azonnal. Válasz nem jön. Felemel a levegőbe, és mint egy rongybabát, mintha egy élettelen tárgy lennék, vagy egy engedetlen kisgyerek, és elvisz és betesz teherautónk ülésére.
140
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
Lenyom a vezetői ülésbe, bemászik a mellettem lévő utas ülésre és ijesztően komoly pofával közli velem. — Ezennel arra ítéllek, hogy teljesen ruhátlanul vezesd a teherautót haza, és utána szeretkezz velem az esővizes hordóban. Puha csókot nyomok a szájára, egy röpke másodpercre tenyeremmel megsúrolom csontkeményre dagadt péniszének lüktető végét, és beteszem a sebváltót az egyesbe. — Micsoda csodálatosan egy boldog életünk van, — gondolom hazafele, — itt ezen a drága Floridai földön, a korlátlan lehetőségek és szabadságok országában.
141
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
Internetes Kapcsolat Twila a komputer képernyőjén keresztül, ami ott ült a 19-es úton lévő zálogházamnak pultján, lépett be életembe. A kit-lehetne-ma-éjszaka-az-ágyamba-vinni hirdetések között keresgéltem és ott találtam személyes információját. A saját maga szerkesztett szövegben ez állt: Harminc éves egyedülálló nő vagyok gyermek és férfibarát nélkül. A termetem közepes, hajam sötétbarna, melleim kicsik, de a csípőm széles és fenekem kerek, nagy és formás a javából. Nemi szőrzetemet sűrű és fekete és soha nem vágom, és egyenesre metszett tetejéről egy vékony vonal egészen a köldökömig húzódik. Imádok meztelenen napozni, testem egyenletesen barnára van lesülve és nincsen rajta semmi fürdőruha alatt megmaradt fehérség. Előretartva figyelmeztetésül, hogy szándékomban áll minden tulajdonát elvenni, beleértve bankszámláit, esetleges vállalatát és házát, tettre hívom magát, hogy mer-e velem megismerkedni. Maga belém fog szeretni és érzelmeit kibogozhatatlan csomóba fogom kötni, amit soha többé nem fog tudni kioldozni. Ha pénzről van szó, nem ismerek sem irgalmat sem határt és semmi szégyenérzetem nincs, hogy kihasználjalak téged, te szexuálisan kiéhezett gyengeelméjű pervert. Az én véleményem szerint megérdemled, hogy mindenedet elveszítsed. Választ a
[email protected] címre kérek. Biztos voltam benne, hogy ezt a hirdetést csakis egy férfi adhatta fel. Kit merészel ez szexuális pervertnek hívni? Inkább ő maga lehet a legdegeneráltabb és saját nemi hovatartozásába legjobban belezavarodott köcsög, akiről valaha is hallottam. De választ küldeni neki és ide-idetologatós lelki sakkjátszmát játszani vele, nem kerül nekem semmibe. Már eleve tagja vagyok ennek a társkereső web hálózatnak. Kérhetek fényképet róla, ha tényleg nővel van dolgom. Nem vagyok beteges hajlamú homoszexuális és nincs szándékomban randevúzni szarszagú buzikkal. De ha tényleg nő, és ezt ismételten kihangsúlyozom, a világ legbutább libája lehet, hogy azt hiszi, hogy manipulálni tud majd egy ilyen okos férfit, mint én, hogy feladjam mindenemet puncija birtoklásáért. Megropogtattam mind a tíz ujjamat és nekiálltam kopogtatni komputerem billentyűzetén a betűket. Drága Twila, Dávid a nevem, jóképű, középkorú és kissé testes férfi vagyok. Saját üzletem van, és anyagilag jól állok. Megvan mindenem, csak az igazi nő nem, akivel megoszthatnám életemet. Elvált vagyok és két fiúnk volt feleségem fennhatósága alatt él. Vele nem lesz semmi probléma, egyáltalán nem kell majd vele törődnie. Kérem, küldjön fényképes választ.
[email protected]. Nem válaszolt. Vártam egy hetet és küldtem neki egy újabb levelet.
142
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
Twila. Maga szerintem legalább negyvenöt éves, öt gyereke van, ronda és rettenetesen el van hízva. Háziura kikapcsoltathatta az elektromosságot a lakókocsijában, mert a maga részeges férje hónapok óta nem fizette ki a számláit. Válaszoljon, de azonnal. Twila másodszorra sem reagált. Mi az, megjátssza nekem itt a nehezen hozzáférhetőt? Hogy jobb belátásra bírjam fogalmaztam neki egy harmadik levelet is. Kedves Twila69. El nem tudom képzelni, hogy mit gondoljak magáról. Fel kell, hogy tételezzem, hogy maga egy férfi. Talán férfi is meg nő is, egy hermafrodita, akinek vaginája is van és hímvesszeje is. De nem számít, nem érdekel a dolog se így se úgy. Felejtse el, hogy valaha is írtam. Legnagyobb meglepetésemre erre jött válasz. Dávid. Hívhatom magát Dávidnak? Borzasztóan sajnálom, de rettenetesen elfoglalt voltam. Akár hiszi akár nem három nap alatt 187 válaszlevelet kaptam hirdetésemre. Észbontó munka volt átválogatni és kiszortírozni őket. Maga el sem tudja képzelni, hogy mennyi hóhányó gazember van a világon. Remélem, hogy maga nem közülük való. Van web kamerája? Nekem van. U.I. Feltételezhetően, ha nem olyan régen vált el nincs semmiféle fertőző nemi betegsége. Ez sokat nyomna nálam a latba, mert nagy egészség mániás vagyok és semmi szándékomban nem áll, hogy felszedjek bármiféle vírust vagy bacilust. Levelének olvasása annyira felizgatott, hogy ki kellett mennem a vécére ahol kivertem a farkamat. Miután végeztem elmentem a Radio Shack elektronikus üzletbe és vettem egy web kamerát. Felszereltem komputerem mellé és választ gépeltem Twila címére. Van web kamerám. Szeretném látni, hogy ki maga és hogyan néz ki a valóságban. Azonnal visszaírt. Menjen rá az MSN Messenger oldalra. A címem
[email protected]. Indítsunk be egy magánbeszélgetést. Néhány percen belül ott volt a képernyőmön. Első pillantásra nőnek nézett ki, be kell, hogy ismerjem egy nagyon csinos kis nőnek. Mandulavágású fekete szemek, ovális arc és keskeny orrocska és göndör, fekete loknikban aláomló hosszú haj. Arckifejezésén ragyogott a zabálnivaló ártatlanság, kimondottan az én zsánerem, gondoltam, és nagyot sóhajtottam, a drága jó isten legyen jó hozzám és ne engedje meg, hogy ez az egyén nőnek öltözött férfi legyen. Valamit gépelt és nem nézett bele a kamerába. Egy perccel később befejezte és üzenete rögvest megérkezett.
143
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
Dávid, te tényleg jóképű férfinek látszol. A bozontos körszakállat és hozzá a kopaszodó koponyát mindig szenvedélyesen imádtam. Mondta már neked valaki, hogy az a duzzadt szád ellenállhatatlanul érzéki? Szédületes lehet a csókod és a nők be lehetnek őrülve érted. Állj fel, hadd lássam, hogy milyen magas vagy. Felálltam és körbefordultam. Igaz, mindössze 165 centi magas vagyok és 115 kilónyi háj van csontjaimra és belső szerveimre lerakódva, de nagyon büszke vagyok úri tekintélyt kölcsönző messze kiálló pocakomra. Tisztába vagyok értékemmel. Egy jól menő zálogház-ékszer üzlet tulajdonosa vagyok és komoly értékű árukészletem van, és nem számít, hogy hónom alatt örökké vastag izzadtságfoltok díszelegnek. De nézzük csak, hogy ki is ez a nő? Merem remélni, hogy nem egy férfi. Válaszul a következőket írtam neki. Twila, én is szeretnélek látni. Már úgy értem, hogy biztosra akarok menni, bocsánat a kifejezésért, tudni akarom, hogy valójában nő vagy? Néztem, ahogy olvassa üzenetemet. Ajkai mosolyra biggyesztette és sebesen gépelni kezdett, mint aki jól szórakozik azzal, hogy rendreutasít. Dávid, ez valami becsapós kérdés? Így veszed rá a nőket, hogy levetkőzzenek neked? Rövid ujjú könnyű köpenyt viselt. Az élénkpiros színű anyagot elöl lazán kötött öv fogta össze. A kamera felé fordult és a köpeny alatt marokra fogta a melleit. Lassú mozdulattokkal masszírozni kezdte magát, és ahogy vontatottan beszélt szájáról le tudtam olvasni szavait. — Megmondtam előre, hogy kicsik a melleim. Felállt és körbefordult. Uram segíts, a frottíranyag alatt a szépségesen hatalmas fenék rejtezett. Ha volt valaha bármi nőnek észbontóan kívánatos és formás hátsója, akkor neki. Gyorsan gépeltem és már küldtem is a választ. Mutasd meg a tiédet és én megmutatom az enyémet. Erősen koncentrálva figyeltem a képernyőt. Arca elkomolyodott, mint valaki, akinek a jó és rossz között életbevágóan fontos döntést kell hoznia, aki szeretne erkölcsös maradni, de képtelen elhessegetni magától a gonosz bujaságra hívó csábítását. Bal kezét a lába közé helyezte és jobbjával lassan széjjelhúzta slafrokja elejét. Nem láttam alsóneműt rajta, de valamit eltakart, mit. Mégiscsak férfi lenne? Mit takargatsz, írtam egy kézzel gépelve, mert a másikkal a cipzáramat húztam lefele. A szerszámom előbukkant, vastag volt és szőrös és egyre nőtt, ahogy a tojásaimat is kivettem, hogy azokat is láthassa. A kamerát hasa alja felé vitte és lassan, mialatt köntöse lebernyegeit jobb kezével nyitva tartotta balját csigalassúsággal elhúzta ágyékáról. Nem hazudott. Puncija szokatlanul szőrös volt, de semmi pénisznek sem volt sehol semmi jele. Egy valódi, minden kétségen kívül állóan női egyén mosolygott rám a képernyőről. Egy másodpercig tartott az egész, talán kettőig, összezárta lábát, a köpeny eleje bezárult és üzenetet gépelt nekem. Meg vagy elégedve? — jött a kérdés. Hogy erekcióm le ne lohadjon bal kezemmel tovább játszottam kakasommal, mialatt két ujjat használva a jobb kezemen válaszüzenetet próbáltam gépelni.
144
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
Szeretnék veled találkozni. Twila lekapcsolta a kamerát és én tűkön ülve vártam, hogy milyen válaszüzenetet fog küldeni. Rendben. Találkozhatunk vacsorára, a Bernié’s Steak House étteremben, Tampa belvárosában. Be kell, hogy ismerjem első reagálásra ajánlata megdöbbentett. Miért kellett Tampában és egész környékén a legexkluzívabb és legdrágább éttermet kiválasztania? Már hallottam annak a helynek az árairól, egyedülálló francia borlistájukról a különálló cukrászda részlegről. De nem engedhetem, hogy Twila azt gondolja, hogy nincs pénzem. Rendben, meg kell, hogy tapasztaljam, hogy hogyan él a felső tízezer. Egyszer kiviszem oda, hogy meg tudjam fektetni. Sőt, azt kell, hogy feltételezze, hogy rengeteg pénzem van. A raktárkészletem egyedül több milliót megér. Nem olyan régen utasítottam vissza egy kétmilliós ajánlatot üzletemért és árukészletemért. Volt feleségem semmit sem fog kapni vagyonomból. A boltot a szüleimtől örököltem be és a vagyon az én családomban fog maradni. Talán valamelyik fiam, ha felnő, beáll hozzám társnak. Mindent meg fogok neki tanítani, amit tudok az üzleti életről, hogy vásárolj olcsón és add el drágán. Mennyibe kerülhet az a vacsora? 200 dollár, és a nő az enyém. Nagy hatással lesz rá extravaganciám, biztos vagyok benne, hogy valami ócska lakókocsiban lakik a város szegénynegyedében. Készen álltam, hogy válaszolt írjak, de Twila útjára eresztett egy második üzenetet. Dávid, írta, csukd le a kamerádat és tett el dorongodat. Ez nem igazságos. Te csak felizgatsz engem, én pedig nem merlek téged ennél jobban biztatni. Szeretnék veled személyesen találkozni mielőtt fizikai kapcsolatba lépünk az interneten keresztül. Elrestelltem magamat és a szerszámot visszatettem a nadrágomba. Amúgy is kezdett már lepuhulni. Elvégre már ötven éves vagyok. — Mit vár? — gondoltam és nekikezdtem a válasznak. Holnap este, nyolc órakor. Általában este hétig tartom az üzletet nyitva. Remek, akkor megegyeztünk, válaszolta. Alig várom, hogy találkozzunk, de most mennem kell. És ezzel képe már el is tűnt a komputeremről. —
A bárszék tetején kuporogva a Bernié’s Steak House étteremben úgy lestem az ajtót, mint egy öregedő cukros bácsi, hogy belép-e már rajta valami csinos kinézetű lány. Pontosan nyolc órakor egy észbontóan szexi nő jött be az ajtón. — Ez csakis Twila lehet, — gondoltam. Kissé magasabb, mint középtermet, jóval válla alá leérő dús fürtökben aláhulló gesztenyebarna haj, mélytengeri korall színűre festett telt ajkak, bájos mosoly, ami kimutatta tökéletes fogait, oh, mennyire kívántam, hogy az idegen az én internet diskurzus partnerem legyen. Égszínkék nadrágkosztümöt viselt virágos kabátkával, és ahogy közelebb ért parfümjének édes illata szinte megvadított. Bátortalanul, de reménykedően néztem rá és meredten bámultam csókos száját, ahogy nevemet suttogta. — Dávid? — Twila? — hebegtem. — Végtelenül örvendek, — bólintott magabiztosan. — Leülhetnénk valahol egy eldugott magánfülkébe? 145
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
Előttem ment és magamba szívtam őrjítő illatát. Micsoda egy szédületes nő, gondoltam és eszembe jutott a feleségem. Az utóbbi időben rengeteg túlsúlyt szedett fel magára, tíz kilót minden egyes gyerek után. Hatalmas vállai lettek, ami növekedésen csak szája nagyobbodása tett túl. Többet soha nem beszélt hozzám, a velem való üvöltést és visítást nem nevezhettem emberi beszédnek. A feleségem ocsmánynak és büdösnek tartott és hangosan annak titulált is, és a végén, amikor kezemet felemeltem és öklömmel az arcába csaptam a tetovált trógernek, akit váratlanul hazajőve az ágyában találtam, kihívta a rendőrséget, elvitetett és bíróságilag kitiltatott a saját házamból. Száz méteren belül többet meg sem közelíthetem házamat, bár megjegyzem, ilyen ostobaságot semmi körülmények között nem akarnék még egyszer elkövetni. Leültünk és Twila a kezébe fogta a kezemet. — Dávid, — fuvolázta felém mézédes hangon, — te valóságban sokkal jobbképű vagy, mint a képernyőn. Ezzel felbátorított és merészen viszonoztam bókját. — Te meg olyan vagy, mint egy valóra vált álom. — Tudom, — felelte leplezetlen szerénytelenséggel. Marhafelsálból sütött steak-et rendeltem és hozzá egy üveg francia burgundit. A pincér töltött mind a kettőnknek és én köszöntőre emeltem poharamat. — A kettőnk barátságára, — mondtam átszellemülten és koccintottunk. — Elválásodat már véglegesen kimondták, ha megengeded, hogy ilyen személyes dolog után érdeklődjek,— kérdezte Twila. — Vagy csak most folyik az előzetes széjjelválasztó tárgyalás? — Nyugodtan kérdezhetsz. Feleségem már hat hónappal ezelőtt kidobott, de az eljárás még mindig folyamatban van. Nagyon csúnya dolog. Feleségem mindent akar, a házat és a boltot is. — Gondolod, hogy megkapja mind a kettőt? — Lehet, kitűnő ügyvédje van. Twila közelebb dugta szépséges arcát hozzám és megértő hangon suttogta. — Ne beszéljünk a volt feleségedről, inkább beszéljünk mi kettőnkről. — Erre iszunk, — mondtam és felemeltem poharamat. A második pohár burgundi után Twila javaslatot tett. — Dávid, ülj át az én oldalamra. Tőlem nem kell félni. Én nem vagyok afféle férfikínozó, mint feltételezem a feleséged volt. Átültem melléje. Szorosan egymáshoz közel, úgy éreztem, mintha bűnös testünk egybeforrt volna vékony ruháján keresztül. Arcomat simogatta és ajkai az enyémekhez centiméternyi közelségbe kerültek. Először egy finom érintés, szájam reszketett az élveteg vágytól, és olvadtam el, ahogy ajkait az enyémekre szorította. A nyelve, édes erőszakkal nyomult előre, és mintha kanállal táplálná belém a mézet, széjjelfeszítette az ajkaimat és mélyen behatolt a számba. Kezemet csípőjére helyeztem és Twila csábító odaadással engedte, hogy közelebb húzzam magamhoz. Mintha nem is bánta volna, hogy mégiscsak egy félig-meddig nyilvános helyen vagyunk. Nem engedett el. Nem tudott belőlem eleget kapni. Éreztem belső remegését és vágyát, hogy erősítse virágba boruló kezdeti vonzalmunk hosszú, korlátlan és kéjesen buja kapcsolatba való érlelődését. — Nálad, vagy nálam folytassuk? — suttogta lázasan a fülembe. Nem hagyott beszélni. Csak némán csókolt és csak akkor engedte fel bódító szorítást, amikor ajkaim már fájtak, veresre gyúltak és sebesre rágódtak.
146
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
— Merrefele laksz, Dávid? — kérdezte reszketően. Tudtam, hogy most már az enyém. Kívülről belülről ismerem a nők lelkét, a tekintetüket, ahogy szánalmasan nyöszörögnek, ha rájuk jön a szerelmi vágy. Ha megtetszik nekik valaki könnyű az ágyba vinni őket és készségesen kielégítik legtitkosabb vágyaidat is. Itt volt a lehetőség és a jól választott alkalom, hogy kitárjam előtte átmeneti lakásproblémámat. — A lakásom pillanatnyilag kissé rendetlen. Tudod, mint minden férfi én is hanyag vagyok. Pillanatnyilag csak bérelek valamit egy lakókocsi parkban. Talán jobb lenne, ha a te házadhoz mennénk. — Csacsi, — kacagta, — Nekem nincs házam. Tengerparti öröklakásom van a Clearwater Beach üdülőhelyen. Ahogy hajtottunk nyugat fele a Courtney Campbell tengeri töltésúton és utána a Gulf to Bay bulváron Twila néhány nemtörődöm kérdést intézett hozzám. — Mennyi az üzlet és árukészleted összértéke? — Néhány millió, — feleltem büszkén. — Alapjában véve ékszerész vagyok, de veszek és adok antik értéktárgyakat, elektronikát és fegyvereket. Olcsó dolgokkal és hulladékkal nem foglalkozom. Értéktelen dolgokra nem pazarolok időt. — Ügyes, — felelte és veszélyesen közel csúsztatva kezét ágyékomhoz simogatni kezdte ballábam belső oldalát. —
Twila lakása csodálatos volt. Három szoba összkomfort a huszonkettedik emeleten, a nappali berendezése, mint egy luxus bútorüzlet bemutatóterme, és hozzá egy óriási terasz, ahonnan pazar kilátás nyílott a csillagos égre és a Mexikói Öböl végtelenbe nyúló vizeire. Nem tudtam felmérni szerencsém nagyságát, hogy Twila vonzónak talált. De soha nem voltam afféle alak, aki alábecsüli saját értékét. Megjátszottam, mintha ezt a gazdagságot természetesnek találnám és ez volt a minimum, amit elvártam valakitől, aki szerelmi társam akart lenni. Twila egy palack Hennessy konyakot vett elő a likőrkabinetből és fejével felém intett. — Menjünk ki a teraszra és igyunk ott egy kupicával. Szeretem nézni a vizet és szeretem hallgatni az éjszakai tenger titokzatos mormolását. Leültünk két puhára párnázott luxus kivitelű gyékényszékbe és aprókat kortyoltunk italunkból. Twila elgondolkodva forgatta poharában az aranyló folyadékot és álmodó hangon kérdezett. — Dávid, lenne valami ellenvetésed, ha valami otthoniasabbra cserélném utcai ruhámat. — Nem lenne, — feleltem és a mennyországba éreztem magam emelkedni. — Semmi kifogásom nem lenne ellene. Twila bement a szobába és visszajött ugyanabban a könnyű köpenyben, amit a komputer előtt gépelve viselt, de mielőtt be tudtam volna csukni tátva maradt számat, azt is ledobta magáról és beleült az ölembe. — Rettenetesen párás meleg van, — suttogta és közben apró harapásokkal rágta a fülemet. — Legszívesebben meztelenen szeretek lenni. Senki sem láthat meg minket itt a teraszon. Szennyes kezemet selymes bőrére tettem. Twila engedelmesen belesimult ölelésembe és megcsókolta arcomat. Feneke két partját jobb és bal tenyerembe fogtam, 147
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
benyúltam feneke közepébe és mutatóujjam hegye elérte hátsó bejáratának pneumatikus peremét. Gyűrűizma puhán elernyedt és kitágult és Twila óvatosan igazított hátsója pozícióján, hogy egyengesse felfedező kutatásaim útját. — Dávid, drágám, — nyögte kéjesen, — légy oly jó és csináld finoman. Mocorgott, forgatta magát és megtekerte fenekét, mint egy kukac melyet becsípett a harapófogó. Egyre erősebben dörzsölődött hozzám és dicséretesen növekvő péniszem végre elérte punci lyukának bejáratát. Popsiját lejjebb nyomta, kemény férfiasságom tűzforróra gyúlt és elfojtott nyögéssel ellőttem magamat. — Neked is olyan jó volt, mint nekem? — súgta szerelmesen a fülembe. — Milyenek találsz feleségedhez viszonyítva? — Soha nem öleltem hozzád hasonló gyönyörű és ilyen szexi nőt, mint te, Twila. — suttogtam vissza neki. — Végzetesen beléd szerettem. — Melyik mozzanatot szeretted a legjobban? — kérdezte és nem éreztem, hogy sürgős neki leszállnia a hasamról. — Az egészet. A teljes mivoltodat, ahogy vagy és amilyen vagy, ahogy itt élsz ebben a felséges mennyországban, ebben a tenger melletti szerelmi fészekben, és az elegáns éttermeket, ahova jársz. Soha nem hittem volna, hogy az élet ilyen szép is lehet. Túl sokat dolgoztam, felesleges dolgokra vesztegetettem az időmet. Miért nem jelentél meg az életemben hamarabb, sok-sok évvel ezelőtt? — Évekkel ezelőtt nem volt internet és nem létezett elektronikus társkeresés, — kacagott. — Egész életemben egy idősebb, érett férfira vágytam. Már tinédzser koromban, amikor még csak álmodoztam a szerelemről és a férjhez menésről. — Voltál valaha férjnél? — kérdeztem, de ahogy kiejtettem a szavakat szerettem volna visszaszívni őket. A féltékenység tüzes acélfogai martak bele húsomba és vadul marcangolni kezdték szívemet. — Soha, — felelte Twila megnyugtató hangon, — a házaséletet nem nekem találták ki. — De én el szeretnélek venni téged feleségül. — válaszoltam könyörgő hangon. Lecsúszott az ölemből. — Dávid, — mondta rosszallóan, — egyszer ki kell, hogy mondják a válásodat. És azután, feltéve, ha feleséged hagyott neked bármi vagyont is, majd akkor gondold meg, hogy szeretnéd másodszor is egy nővel lekötelezni magadat. Micsoda tökéletes nő, gondoltam, szép, fiatal és nem akar belekényszeríteni egy elhamarkodott házasságba. —
Több alkalommal is meglátogattam Twilát. Ő is eljött a boltomba és nagy hatással volt rá, amit látott. — Dávid, — mondta elismerően, — rengeteg olyan ékszered van, ami egyenként megér tízezret. Te olyan fajta ember vagy, akire vágytam. Tudod, ahogy az ének mondja, a gyémántok a lányok legjobb barátai. A feleségem megszagolta, hogy egy fiatal nővel léptem kapcsolatba. Az üzenetrögzítőmön rémségesen ronda fenyegetést hagyott. — Mindenedből ki foglak fosztani, — fogadkozott, — mindenedet elveszem, amid van. Tíz évet dolgoztam az üzletedben, fizetés nélkül, mint egy rabszolga. Az üzlet az enyém. Két fiúnkat én kell, hogy felneveljem, beleértve egyetemi tanulmányaik
148
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
költségét is. Úgy látszik, hogy te elfelejtkeztél a te kötelességeidről. Az a fiatal kígyó teljesen elvette az eszedet. Az agyad teljesen meglágyult, amióta azt a lotyót keféled. Az üzenetet és a fenyegetést megbeszéltük Twilával. Twila, ahelyett, hogy megsértődött volna és vadul szitkozódni kezdett volna, a legaranyosabb módon elmosolyodott, de olyan édesen, mint amilyet még soha nem láttam. — Dávid, — kezdte és nyugtatóan simogatta a kezemet. — Mi ketten együtt kell, hogy küzdjünk az egész világ ellen. Te bejöttél az én házamba, az én ágyamban aludtál, vacsorát készítünk egymásnak, kanállal etetjük egymást és ugyanabba szendvicsbe harapunk bele. Ha coca-colás üvegből iszunk, ugyanazt a szalmaszálat használjuk. Mi egyek vagyunk és elválaszthatatlanok. Én rád bízom az életemet és te is mindenedet reám bízhatod. Ketten együtt le tudjuk győzni azt a ravasz vén szukát. Abszolúte bíztam őszinteségében. Hátralévő éveimet kizárólag neki akartam szentelni. A barátaim máris befogadták őt társaságukba. Belépett zsinagógánkhoz és a rabbi felettébb kedvelte komoly magatartását és a jókora adományokat, amiket hetente a perselybe tett. Senki nem tud megjátszani egy ilyen önzetlen odaadást. Világot járt, tapasztalt ember vagyok. Jól ismerem az apró jeleket, amikkel egy hazug nő elárulja magát. Ahogy visszarettennek, ha megfogod a kezüket. Ahogy az ágyban elhúzódnak, ha hozzájuk nyomod mezítelen testedet. Ha fagyosra fordulnak közösülés közben. Amikor unott szemekkel, csak a mennyezetet bámulják, amikor te szinte szívrohamot kapsz az erőfeszítéstől, hogy kielégítsd őket. Azok a hamis nyögések és azok az álnok sikolyok, amikor megjátsszák a kielégülést. Az én Twilám nem tartozott az ilyen nők közé, ő száz százalékosan mindig velem volt, ha szükségem volt segítségére. Ajándékokkal halmoztam el, értékes ékszerekkel, ezerdolláros gyűrűkkel és nyakékekkel. Twila soha nem fogyott ki a köszönetből és a hálacsókokból és soha nem tett célzást, hogy többet is adhatnék neki. Álmaim asszonya volt. Ahogy kimondják a válásomat, ígértem magamnak, el fogom venni feleségül. Meztelenen szerettünk az ágyban egymás mellett feküdni. A teraszra nyíló ajtó szélesre volt húzva és a homokföveny felől hallgattuk a sirályok vijjogását, ahogy az ételmaradékokért marakodtak egymással. Beleharaptam egy almába, és ahogy az édessavanykás puha belsejét rágtam kikértem szerelmem véleményét. — Lenne valami ötleted, hogy hogyan védjem meg üzletemet volt feleségem kapzsiságától? A házzal nem tudok mit csinálni. A bíróság rá fogja bízni a két fiú nevelését és ezzel meg fogják kapni a házat is. — Van állása? El tudja tartani magát? — Twila kérdezte, elvette tőlem az almát. — Nem dolgozik, — feleltem és lenyeltem a számban péppé rágott almadarabokat, — és nincs semmi jövedelme. — Ami azt jelenti, — Twila pontosan ott harapott bele az almába ahol az én fogaim nyoma látszott. — Neked asszony és gyerektartást kell fizetned. — Vagy az övé lesz az egész üzlet. — Fejeztem be szomorúan a gondolatot. — Hacsak el nem adod a boltot és az árukészletet mielőtt volt feleséged rá tudja tenni a kezét. — Twila felelte titokzatos, mintha valami kiutat látott volna. Helyre kellet igazítanom az én drágaságomat. — Nem számít, hogy eladom vagy megtartom. — mondtam. — Ha eladom, a pénzt fogják behajtani rajtam, és se üzletem nem lesz se vagyonom. Twila kikelt az ágyból, és anyaszült meztelenen, olajbarnára sült bőre aranylón csillogott a telehold fényében, kiment a konyhába és az almacsutkát bedobta a szemétbe. Majd felém fordult. Istenemre mondom, szőrös macskáját már ezerszer is
149
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
láttam, de nemi szőrzetének dzsungelszerű dús bozótja, mint minden egyes alkalommal, most is elszédített. A szám kiszáradt, lélegzetvételem meggyorsult és vágytól elfúló hangon kérdeztem. — Twila, te még soha nem borotváltad le a nemi szőrzetedet? Soha nem csináltak neked legalább egy bikini viaszstuccolást? — Ez, — kacagott csilingelő hangon és puncija felé nézett. — A büszkeségemről beszélsz? — Lenyúlt és tíz ujját használva fésűnek széjjelválasztotta a göndörödő szállakat. — Fürdőruhát soha nem viselek. Egyetlen darabom nincs belőle. Kizárólag nudista klubokba vagy nudista tengerparti strandokra járok. Naturista vagyok a javából. El tudod képzelni az elismerő pillantásokat, amiket kapok, hogy nekem van a legdúsabb és legfeketébb bozontom az összes közül. — Jónak hangzik, — bólintottam, — és ahogy válásom megvan újra kezdhetett nudista életviteledet velem. A válás előtt az ilyesmi erkölcstelen liberalizmusnak vehető és felhasználhatják ellenem a bírósági tárgyaláson. — Hol tartottunk? — mondta és finom mozdulattal leeresztette meztelen fenekének súlyát pőre hasamra. — Hogy hogyan mentsük meg a boltodat? Ugye az volt a téma? Ha át akarod íratni üzletedet a nevemre, ismerek egy ügyvédet, aki elkészíti a szükséges dokumentumokat és korábbi dátumot ír rá. Nem sokkal korábbit, hat hónap bőségesen elegendő lesz. Ennyi az egész. Senki nem fog gyanakodni. Mi csak nem siettünk bejegyeztetni tranzakciónk megtörténtét a városnál. Eladod az üzletet nekem egy dollárért. Volt feleségednek odaadhatod a dollárt és vehet rajta egy autóbuszjegyet, hogy elmenjen egy állásinterjúra. Zseniális okossága teljesen megdöbbentett. Micsoda sziporkázó észtehetség. Micsoda őszinte lelkesedés az én ügyemért. A házon hatalmas jelzálogkölcsön van, kölcsönök utáni tiszta értéke nem több mint százezer. Szegénységet kiabálok, régóta anyagi problémáim vannak, hazárdjátékokat játszom, és nem kell, hogy fizessek asszonytartást. Valóban egy Nobel díjas elgondolás. —
Ékszerüzletem és bizományi áruházamat eladtam Twilának. Egy dollárért. Utána pezsgővel ünnepeltünk és szexszel. Csodálatos volt. Elvitt a Caliente nudista klubba és egész nap meztelenen sétáltunk fel és alá. Éjszakára is ott maradtunk és éjjel kettőig táncoltunk a salsa zene vérpezsdítő ritmusára. Micsoda egy hely. Rengetegen ismerték az én Twilámat, de nem voltam féltékeny. A vágyakozóan ránéző férfiak engedelmes szemében tisztelet volt és elismerés, mintha felszentelt királynőjüket csodálták volna személyében. Válási tárgyalásomat néhány héttel később tartották. A bíró, egy középkorú termetes fekete asszonyság, lecsapott fakalapácsával és döntött. — A ház a feleségéé és a gyerekeké. A volt férj, jelenleg munkanélküli és nincs semmi pénze vagy jelentős vagyona, de ennek ellenére havi hatszáz dollár asszony és gyerektartást kell fizetnie, ameddig a gyerekek fel nem nőnek, vagy be nem fejezik felsőoktatási tanulmányaikat. Bagatell, gondoltam, és szájam sarkában cinikus mosoly bujkált. Ítélethozatal után a bíró egyenesen hozzám kezdett beszélni. — Dávid Hirsch, maga állást fog találni magának ahol eleget tud keresni, hogy, teljesítse családja iránti kötelességét. Ha nem, becsukatom magát, mint valami utcai csavargót.
150
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
Ezzel a feltétellel végre szabad ember lettem. Megszabadultam egy szörnyű házasság fojtogató kötelékeiből és készen álltam, hogy örök hűséget esküdjek az egyetlennek és az igazinak, akivel tiszta szívből szeretjük egymást. —
Minden rendben ment. Bérelt lakókocsimat kiadtam albérletbe két tetovált narkósnak. Szüleiktől jelentős pénzt örököltek, de eszet nem. Ingóságaim javát átvitettem Twilához. — Nálam nincs elég hely, mondta mosolyogva és kezét kezemre helyezte. — Jobb lenne egy különálló raktárhelyiséget bérelnénk. Egyes helyeken még légkondicionálás is van és a dolgaid biztonságban lesznek ott, amíg eladom ezt az öröklakást és egy nagyobb helyre költözünk. Ismét, micsoda éles eszű előrelátás. Twilához mindössze kétbőröndnyi ruhát vittem és a többi mind ment a kibérelt, kockaszerű raktárba. —
Két hónapnál kevesebb idő telt el. Vasárnap reggel, sábesznap után, kimentem a lakásból, hogy kinyissam az üzletemet. Négy férfit találtam az üzletben, akik éppen leltároztak. Amikor dühödt hangon kérdőre vontam őket a leghatalmasabb termetű, magas, izmos és vállai szélesek, mint egy díjbirkózóé pisztolyt rántott és rám fogta. — Új tulajdonos van és az üzlet zárva, — közölte velem ellentmondást nem tűrő hangon. — Két millió dollárért megvettük az előző tulajdonostól egy Twila Szmolenszkaja nevű hölgytől. Az átírás tegnap lett véglegesítve és be lett íratva a megyei jegyzőnél. Új alkalmazottakat pedig nem veszünk fel. — Ez az én üzletem, — ordítottam, — takarodjanak innen. A nagytermetű arcomba nyomta a pisztoly csövét és két másik hátratekerte a kezemet. — Nyugi, öregúr, — mondták határozottan oroszos kiejtéssel. — Jobb lesz, ha elhordja magát mielőtt valami bántódása lesz. Vadul rángattam magam, hogy szabaduljak harapófogószerű szorításukból és tovább kiabáltam. — Elmegyek, de visszajövök, és a rendőrséggel fogom magukat innen kidobatni. — Ne fáraszd magad, köcsög, — mondta az orosz hangosan röhögve. — Eladtad az üzletet Szmolenszkájának és ő meg eladta nekünk. Az üzlet legálisan a mi tulajdonunkba ment át. — Egy titkos záradék szerint, — mondtam kissé nyugodtabban, — ha kérem, Szmolenszkaja vissza kell, hogy adja nekem a tulajdonjogot. — Egy titkos micsoda? — Az oroszok, vagy akármilyen más nemzetiségűek voltak, szórakozni látszottak kétségbeesett dühkitöréseimen. — Mutassa meg nekünk, hogy mi az? — A banknál van, a páncélszekrény magánfiókjában, — feleltem és próbáltam magamra nyugalmat erőltetni. — Eresszenek el és rövidesen visszajövök a szükséges bizonyítékokkal, hogy a bolt még mindig az enyém. — Csinálhatja, — a nagytermetű vállat rándított és kilökött az ajtón. Ahogy tántorogva próbáltam visszanyerni az egyensúlyomat a parkolóban dühösen nézett utánam és fenyegető hangon figyelmeztetett.
151
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
— És ne felejtse visszahozni a kétmillió dollár készpénzt sem, amit Szmolenszkájának adtunk. —
Szinte masszív szívinfarktust kaptam. Paprika vörös arccal és magamból kikelve rohantam be a bankba. — Nyissák ki a páncélszekrény fiókomat. — Követeltem a tisztviselőtől, akit arrogáns hangom felbosszantott és nem mosolygott rám barátságosan, mint máskor. Nagy kényelmesen előkereste mágnesen olvasókártyáját és erőltetetten nyugodt léptekkel menve előttem levezetett a pincébe, a páncélszobához. Bent mind a ketten elővettük a kulcsunkat, kinyitottuk a fiókomat és egy magánfülkében magamra hagyott. A kezeim reszkettek a méregtől és fojtogatott az indulat, ahogy feltéptem a hosszú fémdoboz fedelét. Üres volt, legértékesebb gyémántjaim és legfontosabb irataim, közöttük a titkos záradék mind eltűntek. Mint sósav forrt bennem a düh. Belerúgtam az ajtóba, az kinyílt és ráordítottam a tisztviselőre, aki türelmesen várakozott az ajtó másik oldalán. — A páncélszekrény kazettámat kirabolták. Járt itt valaki az utóbbi pár napban? Az undorító modorú aktakukac rendreutasítóan nézett rám és elfojtott indulattól reszkető hangon válaszolt. — A felesége volt itt két nappal ezelőtt. — Nincs feleségem, már hetekkel ezelőtt kimondták a válást. — Akkor az ágyasa. A neve és az aláírása rajta volt az adatkártyánkon és nála volt a kulcs. A banknak nem állott a jogában, hogy kérdezze, hogy mi a szándéka a kazetta tartalmával. A kazettában lévő értékek éppen annyira az övé voltak, mint a magáé. Maga hozta ide és maga cseréltette át a kazettát kettős tulajdonjogra. Hirtelen visszaemlékeztem. Hát persze. Twila vett rá erre az átírásra, arra az esetre, ha meghalok, vagy szellemileg képtelen vagyok a dolgaimat intézni, még azt is megemlítette, ha volt feleségem meggyilkoltat, a hagyatéki bíróság minden tulajdonjogot a volt feleségnek ítélne. Mekkora idióta voltam, mindenemet rábízni, egy ismeretlenre? Lecsaptam az üres kazettát az asztalra és elrohantam az ügyvédemhez. Kell, hogy legyen nála egy példány a Twilával történt eladási szerződésről és a hozzácsatolt titkos záradékról. Irodájában, kényelmesen himbálva magát a hintaszékében, ügyvédem széttárt karokkal és sajnálkozó hangon kezdett magyarázni. — Valóban, nálunk van a szerződésből is és a záradékból is egy másolat. De semmi haszna nem lesz belőle, ha csak Twila, tiszta jóságból és szívének önzetlen szeretetéből önként hajlandó visszaadni a kétmillió dollárt, amit felvett az üzletért, ami szándék létezésében erősen kételkedem. Te, kedves barátom, megtartottad magadnak a jogot, hogy visszacsináld a Twilával történt üzletkötést, amikor és ahogy te óhajtod, de nem foglaltál írásban semmiféle províziót, hogy Twila nem adhatja el a saját üzletét a te aláírásod nélkül. — Hogyan, miért? — dühödt lendülettel ugrottam fel ültemből és teli torokból beleordítottam az öreg zugügyvéd pofájába. — Miért nem tanácsolta nekem, nagyokos tanácsos úr, hogy biztosítsam be az érdekeimet ez ellen a lehetőség ellen is? — Mert, — kezdte, és dühödt mérgem ködfátyolán keresztül most először láttam némi szimpátiát máskülönben cápaszerűen hideg szemeiben. — Mert, Dávid, te úgy határoztál, Twila tanácsát követve, ha a te volt feleségednek az ügyvédje szagot 152
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
kap, hogy neked még mindig beleszólásod van, volt üzleted értékesítésében, bírói úton kényszerítettek volna, hogy eladd, add át nekik a pénzt, vagy fizess nekik lényegesen több asszony és gyerektartást. — A pokolba, — vertem kezemmel az asztal és sírni kezdtem. — Mit tegyek? — Javasolhatnám, hogy esetleg, — az én drága régi jó zsinagógabeli barátom válaszolta, egyetértő és végtelenül sajnálkozó, de azért kaján hangon, — keresd fel személyesen Twilát és kérj tőle magyarázatot. Felrúgtam a széket, bevágtam magam mögött az ajtót, és mint egy őrült hajtottam a kocsimat az ügyvéd irodájától Twila Clearwater Beach-i épületéig. Az ajtónálló sanda tekintetet vetett rám, de nem akadályozta meg, hogy nekirohanjak a felvonó ajtajának, ahol, mint aki Twila szemét akarja ujjaival kivájni, hevesen nyomogattam a hívógombot. A huszonkettedik emeleten, ruháimmal degeszig tömve ott találtam két bőröndömet Twila ajtaja előtt. Becsengettem és idegesen próbáltam bedugni a kulcsomat a zárba. Senki nem válaszolt és a kulcs sem illett bele a lyukba. Kicserélték a lakatot, gondoltam rémülten. — Twila, szerelmem, — könyörögtem és öklömmel kezdtem verni az ajtót. — Eressz be. A pokolba is. Beszélnem kell veled. — Segíthetek valamiben? — Hallottam egy mély hangot a hátam mögül. Arra fordítottam a fejem, hogy ki az. Egy egyenruhás biztonsági őr állt ott, az ajtónálló értesíthette. Az idegességtől reszkető hangon lélegzetemből kifúlva kérdeztem tőle. — Twila idehaza van? — Ki? — Miss. Szmolenszkaja. — Nem ismerem, fogalmam sincs, hogy ki az. — A fiatal hölgy, akié ez az öröklakás. — Sajnálom, de ez a lakás Ricky Castillo, a salsa énekes tulajdonában van. Tizenkét hónapja világkörüli úton van és ma reggel táviratozott, hogy jön haza és tegyük rendbe itteni otthonát. A következő néhány hónap folyamán Tampa és környékén szándékozik pihenni. — Akkor ki ez a Twila Szmolenszkaja? — Végtelenül sajnálom, uram, de azt nem tudom.
153
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
Internetes Társkereső A harmadik vagy negyedik alkalom után, hogy közösülés közben lepuhultam, feleségem, Nancy így szólt hozzám. — Joe, drágaságom, nekem nem hiányzik a szex. Sose bántson a dolog, a szerelem a fiataloknak való. Feküdj a hátadra és nyugi, majd én játszok veled. Néhány év elmúlt, egyszer egy héten hanyattfeküdtem és hol a jobb kezét használva, hol a balját, Nancy gyengéd huzigálással kielégített. Ha én akartam hozzányúlni utálkozva elhúzódott tőlem. — Nem mondtam már, hogy útálom a szexet? Nincs többet rá szükségem. Franciázást javasoltam, de hallani sem akart róla. — Sajnálom, drágám, — mondta, — de én csak az igazi dolgot szeretem. Rövidesen alkalmam adódott, hogy korai nyugdíjba menjek. Elfogadtam, leköltöztünk Floridába és vettünk egy jókora házat három hálószobával. — Legyen a tiéd a mester lakosztály, — Nancy javasolta. — Az enyém pedig az egyik kisebbik hálószoba és a harmadikat majd berendezzük komputer irodának. —
Tehát így állunk pillanatnyilag. Külön hálószobában alszunk, szex nincs közöttünk, és nagyon boldogok és elégedettek vagyunk egymással. Mondhatnánk, tökéletes idősödő párnak való házasság. Válásról szó sincs. Ilyesféle badarság teljesen tönkretenne minket anyagilag. Minden reggel csókot lehelek feleségem arcára és egymással szeretően csevegve együtt fogyasztjuk felséges reggelinket. Háromszor egy héten, miután ettünk elrohanok teniszezni egy nudista klubba, ami körülbelül harminc kilométerre van tőlünk. Esténként zongorázom, mialatt Nancy nézegeti a komputert és keresgél az interneten. Béke van, csend és tele vagyunk pénzzel. Unalmas, nem? Rendszerint délután két óra fele jövök haza a teniszezésből és Nancy mindig finom ebéddel vár. Nem főz mindennap. Talán egy héten egyszer, más napokon az előző napi maradékokat esszük. Nem panaszkodhatom, tenisz, ebéd és egy korsó sör után, nagyot alszom délutánonként és tökéletesen elégedett vagyok sorsommal. Nancy sem bánja a dolgok állását. Úgy nézem, hogy örül, hogy békét hagyok neki. Gyakran megesik Floridában, mialatt az egyik helyen, teszem a házunk környékén ragyogóan süt a nap, harminc kilométerrel odább, például a klubnál hatalmas felhőszakadás zuhoghat alá. Ezen a napon is ez történt, a teniszezés abbamaradt és hazakocsiztam.
154
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
A kocsit a garázs előtt hagytam és a szúnyoghálós keretstruktúrával védett medence irányából közelítettem meg házunkat. A csúsztatós oldal üvegajtó el volt húzva és a legkisebb zajt sem okozva bementem. Nancy nem láttam a konyhában, és kíváncsian bekukkantottam a hálószobájába, hogy hátha ott van. Nancy, az én drága feleségem, életem párja és örök szerelmem, valóban ott tartózkodott. Anyaszült meztelenen és négykézlábra ereszkedve ágyának a tetején, gyönyörű gesztenyebarna haja hullámos fürtökben és alabástrom melle egyenesen lefele lógva, Nancy kimerevített karjaival támasztva tartotta magát hátulról jövő lökések ellen. Magasra tartott feneke mögött egy teljesen pucér afrikai fekete térdelt, aki két kezét gyengéden feleségem csípőjén tartotta és annak rendje módja szerint hátulról közösült vele. Mint mindig, Nancy most is szépségesnek és vonzónak látszott és szinte pontosan olyan fiatalnak, mint harminc évvel ezelőtt és ugyanúgy tartotta ki a popsiját, mint ahogyan azt házasságunk kezdeti éveiben nekem csinálta. Mit tehettem volna? Jelenetet csináljak, bevágjak az idegen férfinek, magyarázatot követeljek és mindent elveszítsek, amiért harminc éven át dolgoztam? Ennél sokkal jobban imádtam nyugdíjas éveimnek kényelmét és biztonságát. Óvatosan kihátráltam. Csendesen, egyetlen árva hang nélkül beültem a kocsimba és visszahajtottam a nudista klubhoz. Ott finom ebédet rendeltem magamnak és vidám beszélgetést folytattam mosolygós kis pincérlányunkkal, Sissyvel, aki felül nem viselt semmi ruhát és nem takarta el mini kuglófra emlékeztető kecskecsöcsű melleit. Később, rendes időben, amikor általában meg szoktam érkezni teniszből hazamentem és leültem konyhaasztalunkhoz. Nancy legédesebb mosolyával üdvözölt. — Hogy ment ma a tenisz? — Nagyszerűen. — Beszélgettél valakivel? — Nem, de már megebédeltem. Mit csináltál te? — Én, — Nancy felelte álmodozó arckifejezéssel és kissé panaszos hangon. — Egyedül bánkódtam és nagyon hiányoltalak. — Tényleg? — kérdeztem és kinyúltam, hogy megfogjam a derekát és közelebb húzzam magamhoz. Rövid pamutruhácska lengedezett rajta, és ahogy ujjaimmal körbefontam csípője kerekségét engedelmesen követte mozdulatomat. A kezem lejjebb csúszott feneke felé és örömmel suttogtam a fülébe. — De hiszen nincs rajtad bugyi. Könnyed mozdulattal térden jóval feljebb húzta ruháját és betelepedett az ölembe. Karjait nyakam köré fonta és szemem nézését várakozóan kutatva gyengéden megcsókolt. — Szoros volt és elzárta a vérkeringésemet. De máskülönben is, sokkal szellősebben érzem magam alsónemű nélkül. — Felelte majd ujjaival végigcirógatta államat és hozzátette. — Szeretnél enni, esetleg valami finoman nyalakodni egy kicsit? Combjai ránehezedtek az enyémre. Évek óta nem ült már az ölemben. Kezdődő izgalmat érezve bánatosan gondoltam, hogy milyen régóta hiányolom mezítelen testének érintését. Ruhája alá nyúltam és megsimogattam fenekén a selymes bőrt. — Nem vagyok éhes, — mondtam, — inkább ledőlnék egy kicsit. Nancy apró csókot nyomott a számra. — Nagyon ellenedre lenne, ha veled tartanék?
155
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
Eszembe jutott a fekete férfi a szobájában. Ahogy Nancy beállta a pózba, mintha nagyon is szerette volna, amit az csinál vele. Kíváncsivá tett, aranyos feleségem vajon miben törheti csinos kis fejét. — Gyere velem. Egyáltalán nem lenne ellenemre, — bólintottam, — aludhatunk ketten az én ágyamban. Hálószobámban az ágy még nem volt bevetve. Mialatt ledobtam a ruháimat Nancy kiegyenesítette a lepedőket. Pizsamám után nyúltam, de megfogta a kezemet. — Ne vedd fel, — mondta, — meztelenen akarlak. Megvontam a vállamat. Miféle kegyetlen játékot űz velem életem párja? Hiszen jól tudja, hogy impotens vagyok. Ő is levette a ruháját. Mikor mind a ketten pucérak voltunk hanyatt befeküdt az ágyamba és szélesre tárta combjait és meglepően ordenáré módon utasított. — Nyald ki, mire vársz? Mindig szerettem volna a szex francia módját kipróbálni. Már régóta könyörögtem neki, hogy mutassa meg nekem a punciját. Már tíz éve azt sem engedte meg, hogy megszagoljam a lyukát. Mire véljem ezt a nagy változást? Mit tettem, hogy kiérdemeltem, hogy feleségem szeretkezni akar velem? Letérdeltem az ágy melletti szőnyegre. Nancy közelebb csúszott az ágy széléhez, térdei egyre jobban eltávolodtak egymástól és teljes panorámában elém tárult szőrös vaginájának észbontó szépsége. Az orrom szinte hozzáért, húztam az időt, hogy beszívhassam izgató illatát és csodáljam a sűrű bozótot, ami szeméremajkainak mind a két oldalát vastagon beborította. Hosszú évek önmegtartóztatása után, amikor utoljára láttam, vagy tizenöt évvel ezelőtt, ajkainak lebernyegei szorosan egymáshoz tapadtak, szárazon és bevehetetlenül és meg nem mutatva semmit beljebb rejlő nedves titkaiból, mintha cerberus őrként védelmeznék hüvelyének magántitkait. Ma másféle látvány tárult elébem. Szeméremajkai szélesen elálltak egymástól, szerelmi járatának mélysége nedvesen csillogott felém. Beláttam, egészen fel, szinte alagútjának rózsaszín fordulójáig. — Valami szokatlant látsz? — kérdezte miközben gyengéden simogatta tüskefrizurás kopaszodó koponyám tetejét és mély gurgulázó hangon nevetett hozzá. Hosszú másodpercekig nem szóltam. Habozásomat sértésnek vehette, mert felült az ágyban és dühödten nekem támadt. — Mi bajod van? Azt hittem, hogy mindig nyalni szerettél volna. — Nem látszik elég tisztának, — morogtam bátortalanul. Könyökére támaszkodott és megvető arccal mustrálni kezdte arcomat. — Nem tudtam, hogy ilyen finnyás vagy. Óvatosan kidugtam a nyelvemet és megérintettem a hegyével a fehéres nedvet, ami vaginájából lassan szivárgott kifelé. A szaga és az íze tisztára pállott spermára emlékeztetett. — Mi ez? — kérdeztem és szörnyű érzés fogott el. Ezt azért csinálja, hogy megalázzon. Szemeimet nem vettem le nemi szerve redőiről és kissé vádló hangon kérdeztem. — Fürödtél ma? — Mikor? — Nancy vágott vissza éles hangon, — előtte, vagy utána? — Nem akarok tudni róla, — nyögtem fájdalmasan miközben éreztem, hogy a farkam acélkeményre merevedik. — Miről nem akarsz tudni? — Nancy kiabálta. — Beszélj, Joe. Mit gondoltál, hogy én miket fogok csinálni, amíg te nem vagy itthon? — Nem érdekel, hogy mit csináltál.
156
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
— Akkor nyaljad. Te nagy erős izompacsirta teniszező, akkora fütykösöd van, mint egy elefántnak. Ne próbáld nekem azt állítani, hogy nem tudsz egy nőt a magadévá tenni. — Jól tudod, hogy impotens vagyok. — Reggel láttál engem egy idegen férfival szexezni és nem szóltál semmit, hanem kikotródtál, mint egy megrémült kutya. Szégyellhetnéd magadat. Szemtelenségével rettenetesen felmérgesített. Felegyenesedtem, megragadtam a bokáit és lábát a vállaimra tettem. Nem érdekelt, hogy fájni fog-e neki, vagy csak játszadozik velem, hogy bosszantson, tövig, egészen a méhszájáig benyomtam neki kőkemény péniszemet. Nancy sikított, — Széjjelszakítasz. Teljes erővel csattogtatni kezdtem a feneke partjait. Csípőjét vadul tekergetve próbált megszabadulni a karmaimból. Karjait leszorítottam a matracra és belekiabáltam az arcába. — Miért nem mondtad idáig, hogy szereted a durva szexet. Úgy harcolt ellenem, mint egy mezítelen amazon. Csavarta és rázta a derekát és vaginájának száját egészen nemi szervem tövéig nyomta le. Még mindig kőkeményen, ejakulációm úgy jött, mint valami hegyi tarackágyúból leadott repeszgránátlövés. Nem hagyta abba, tovább szorította és dörzsölte szerelmi lázban izzó testét az enyémhez és erekcióm semmit sem lohadt. Vadul beleordítottam a fülébe. — Hányszor csaltál meg? — Mit számít, hogy hányszor, — sikította vissza, — úgy veszem észre, hogy az egyetlen dolog, ami felizgat, ha más férfival, ha az egy az internetről való idegen is, látsz paráználkodni.
157
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
Kaland a Metrón Még a gondolat is ijesztő, hogy ebből az írásból valaha is nyomtatott szöveg lesz. Egy kisregény melyet százak, sőt ezrek fognak gúnyos mosollyal a szájuk sarkában olvasni. Hogy ez nem lehet igaz, ilyen a valóságban nincs, és az embereket nem így ábrázolják a televízión. Ennek a történetnek semmi köze a napközbeni szirupos szerelmi drámák szereplőihez. Ez egy banális förmedvény, ami ellent mond a magas profitért produkált kommersz irodalom bevett szabályainak és messze elmarad a szóbeli vetélkedők zseniális bemondásai mögött. Mi lehetne érdekes a Metrón töltött órák egyformaságában, ahogy valaki a Bronx és a Manhattan között ingázik oda és este jön haza? Reggel egy óra lefele és este egy óra vissza, teljes időpocséklás, mégis milliók csinálják. Unott szemekkel bámulják az ablakok fölé kiragasztott hirdetéseket, ezerszer is elolvassák és mégsem értik, lógnak alá a bőrszíj és rozsdamentes acélrúd kapaszkodóról, még állóhely is alig van, szánalmas szükségesség az ingázás, hogy megkeresed pénzed és kifizesd számláidat. Be kell, hogy valljam bűnömet, miután körmömet rágva órákig töprengtem, hogy mit tegyek, mialatt lelkiismeretem megállás nélkül hajszolt és sürgetett, hogy elbeszéljem történetemet, hogy mi esett meg velem a földalattin. Egyike voltam, most is az vagyok azoknak, akik üres tekintettel bámulnak bele a semmibe, a mellettünk elszáguldó alagútfal feketeségébe, mialatt karjaim hordozzák súlyomat, mely imbolyogva lóg alá a fejem feletti kapaszkodó rúd hosszáról. Ez az én napi tornagyakorlatom. Lángforró augusztusi nap, vékony fodrokba szedett selyemruha van rajtam, ébenfekete színű anyagból. Egy kereskedelmi hirdetéseket készítő cégnek dolgozom, igazgatósági titkárnő vagyok, ami egy nagyon respektálható pozíció zsenge huszonhat éves leányzó létemre. Néha álomba szenderülök, ide-oda ingok a száguldó vonat ritmikus kilengését követve és szinte észre sem veszem, hogy valaki hozzámér, valaki fenekemhez dörzsöli magát. Nincs hely, hogy a lábamat odébb mozdítsam. Ismerem a trükköt, rád nehezednek, nyomnak, és ha engedsz egy centimétert, újra kezdenek nyomakodni és mielőtt észreveszed, egyensúlyodat elvesztve az ülésen újságot olvasó utas felé hajolsz, aki dühödten mered rá, mivel nem tudja lepedőnagyságú újságját eléggé kényelmesen széjjelteregetni. Nem mozdulok. Az expresszvonat nem áll meg az 59th és a 125th utcák között, a távolság nagy és a vonat zsúfolásig van tömve, némán hallgató, érdektelen és közömbös New Yorki emberekkel. Óvatos pillantást vetek a hátam mögé. Egy fiatalember áll mögöttem, fekete businessöltönyt visel, szőke hajú, sokkal magasabb, mint az én százhetven
158
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
centiméterem. Már láttam máskor is. A Columbus Circle megállóban száll fel és a Fordham Road-nál száll le. Itt valami tévedés lehet, tisztességes embernek látszik. A kihagyott helybeli megállók fényei gyorsan villognak el mellettünk. Kevesen állnak a platformokon, tehetős yuppi népség, fiatalok és városiak és több idősebb a lakbérszabályozott régi lakásokból, a Természettudományi Múzeum környékéről. Nem tágítok és megmerevítem a testemet. Nem fogom hagyni magam. Erre egyre erősebben nyomja magát hozzám. Vékony ruhám alatt nincs más csak egy semminek való keskenypántos selyem bikini, semmi nem védi terjedelmes fenekemet, csak egy apró háromszögnyi ruha van szeméremdombom körül. Bőrömön érzem ruhájának finom anyagát, és hogy egyensúlyomat biztosabban tartsam, lábaimat kissé széjjelterpesztem. Keményedést érzek. A pimasz gazember, mit gondol, hogy kivel van dolga? Egy másik állomás rohan el az ablakon kívül. Mozdul és ágyékának elejét fenekem partjaihoz dörzsöli. Most már félelmetesen kemény, hosszú és vastag. Olyan közelinek érzem a ruhán keresztül, mintha semmi határ nem lenne közöttünk. Vőlegényem van, Greg. Greg végzett vízvezeték szerelő, jóképű munkásfajta, egy erőszakos tróger. Tulajdonképpen nem vagyunk hivatalosan eljegyezve, szeretném úgy venni, hogy a vőlegényem és, hogy komolyan veszi kapcsolatunkat. Már régóta kijárok vele. Nagyon régóta, teljes három éve már, hogy vesztegetem vele az időmet. Még azt sem ajánlotta fel, hogy költözzek be hozzá. Így még mindig albérletet, egy kis szobát bérelek a házmesteri lakással szemben, egy Bedford Park Boulevard-i bérházban. Saját zuhanyozóm van és vécém, de konyhám nincs. De minek, soha nem főzők. Tavaly ősszel a vőlegényem, az aljas lator, három hónapra eltűnt. Később kiderült, hogy eljegyzett egy ringyót New Brunswickból, New Jersey államból, a Hudson folyó túlsó partjáról. Szerencsére az oszloplábú ribanc kitette a szűrét és Greg minden pénz nélkül és hosszú lógó orral visszajött, ide a Bronxba. Nekem csak ennyi magyarázatot adott. — Tudod mit mondott nekem az a disznó szuka? — Mit? — Hogy vessem magam be egy jeges folyóba. Sokáig tartott, hogy túltegyem magam csalfaságán. De most ismét együtt vagyunk, bár nem tudom, hogy bízhatok-e benne. Ha közvetlenül mellettem áll, akkor is folyton más nőket nézeget. Nem mintha én nem lennék csinos és kívánatos, vagy nem adok neki elegendő szexet. Ő már csak ilyen, semmi nem elég neki. A fiatalember a hátam mögött egyre jobban nyomja vesszejét fenekem partjai közé. Legalább tizenöt centi hosszú kőkemény rudat érzek, amit harapófogóba tudnék kapni, ha elég erősen összeszorítom a tomporom két pofáját. Hirtelen szorítok, vadul megtekerem balra és jobbra és kettőbe töröm a péniszét. Majd máskor jobban meggondolja, hogy molesztáljon egy leányt. Megrántom magam, megvan, sikerült. Forró leheletet érzek a nyakam bőrén, és odasúgja nekem. — Még egyszer, ez nagyon jól esett, csinálná még egyszer, kérem, szépen kérem. Borzasztóan elrestellem magamat. Mit tegyek? Nincs hova mozduljak, és nem akarok jelenetet csinálni. Pofon vágjam? Nincs hely, hogy megforduljak, vagy a karomat felemeljem. És a következő megálló, a 125th Street legalább ötpercnyi idő. Hogy kínozzam és megleckéztessem, még egyszer megpróbálom az összetörést. Semmi, egyre keményebb lesz. A szoknyám alja feljebb csúszik. Érzem,
159
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
hogy nyúl, és húzza le a cipzárját. Kétségbeesetten nézek körbe segítségért. A fiatalember kéjesen nyög, de a kerekek csattogása között senki nem hall semmit. A pénisze kint van a nadrágból és a bőrömön érzem, hogy mennyire forró. Te drága jó Istenem, mi lesz, mit tegyek, még a végén be fogja tenni. A 116th utca fényei villannak el mellettünk. A fékek csikorognak és az utasok leszállni mozdulnak. Az újságos ember előttem összehajtja újságját és karom alatt átbújva feláll üléséről és az ajtó felé furakszik és én gyors mozdulattal ledobom magam az üresen maradt ülésre. A hátam mögött álló fiatalembernek kiáll a nadrágból a hímvesszeje. Kemény, hosszú, vékony és körül van metélve, más körülmények között talán vonzónak találnám. Paprikapirosra veresedik, és maga elé rántja az aktatáskáját. Senki nem lát meg semmit. Rámeredek. Ha szemeim gyilkolni tudnának, már régen halott lenne. — Kérem, — morogja, — bocsásson meg. — Hülye seggfej, — felelem. Az ajtó bezáródik, és a vonat előrelendül. Kevesebb az utas, több a hely, de az én emberem nem mozdul. A zipzárját már felhúzta és leengedi aktatáskáját. Próbál beszédbe elegyedni velem. A szája mozog, de hangot nem hallok. — Mit akar? Ki vele. — mondom mérgesen. — A nevem Frank, — morogja és a hangja teli van kínnal és vágyódással. — Hordja el magát. — mondom olyan jegesen, hogy a hangom a forró vizet megfagyasztaná. — Gondolja, hogy érdekel? — Biztos benne, hogy nem érdekli? — feleli olyan könyörgő hangon, mint egy nyálas gyengeelméjű. — Hagyjon nekem békét. — felelem és, hogy tudtára adjam, hogy nem kívánok vele közelebbi ismeretséget kötni, a térdem alul húzom a szoknyám szélét. — Mindig így szokott a lányokkal ismerkedni? A vonat befut a 145th utcai állomásra és a mellettem lévő ülés megürül. Leül mellém és nyugodtabban, szinte teljesen normális hangon folytatja. — Sajnálom, de elragadott a hév, amire nincs bocsánat. De nem vagyok rossz ember, mérnök vagyok a Sysska and Henessy tervező intézetnél. — Meg legyek hatódva? — Válaszolom és magam is csodálkozom, hogy még nem ugrottam fel a helyemről és nem mentem a szerelvény másik végére. Sokáig megint nem áll meg a vonat, egészen a Tremont Avenue megállóig. Most már van hely, kényelmesen elférünk. A fiatalember úgy ül mellettem, mintha régi ismerősök lennénk. Végül is összeszedem magam és odamondom neki. — Magának semmi szégyenérzete nincs. — Ez alatt mit ért? — Ha a maga helyében lennék, már átmentem volna egy másik kocsiba vagy leszálltam volna a vonatról. — Szeretném magát jobban megismerni, — mondja, — hogy hívják magát? — Hogyne, — felelem. — A telefonszámomat ne adjam oda? — Nem lenne rossz ötlet, legalább felhívhatnám magát és randevút kérhetnék. — Nézze, Frank, — mondom én erre, — vagy akármi a maga igazi neve. Honnan tudjam, hogy maga nem egy szexuális őrült, egy beteg deviáns vagy egy kéjgyilkos. Egy normális ember nem tapogat nőket a villamoson. — Férjnél van? — kérdezi.
160
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
Nem felelek, erre megint kérdez. — Fiúbarát, vőlegény, van állandó kapcsolata valakivel? Kezd bosszantani a tolakodása, felé fordulok és gyilkos szemekkel meredek rá. — Vőlegényem van, és ha maga nem hagy nekem békét összeveretem magát vele. Elhallgat, de nem húzódik odébb. Elhagyjuk a 170-es utcai helyiérdekű megálló fényeit és jön a Tremont a 175-ik utcánál és ismét megszólal. — Hol lakik, hazakísérhetem? — Nem, — mondom neki, szálljon le a Fordham Road-nál, ahol rendszerint leszáll és tegyünk úgy, mintha semmi nem történt volna. Nem fogom a rendőrséget kihívni, ha megígéri, hogy mostantól fogva tisztelettel fog irányomban viselkedni. — Ezt hogyan kellene csinálni maga szerint? — kérdezi pimasz, kihívó hangon. — Többet nem áll közel hozzám, és ha mégis, nem dörzsöli magát hozzá semmiféle testrészemhez. Világos az elgondolás? Úgy nézem, ezt bátorításnak veszi és indokolgatni kezdi aljas viselkedését. — Borzasztóan sajnálom, de azt hittem, ahogy maga reagált közeledésemre, maga úgy mozgatta magát, mintha tetszene magának a dolog. Bocsásson meg, ha tévedtem. — Nahát, most még engem hibáztat, — gondolom, és még egyszer utoljára a tudtára akarom adni, hogy mekkora ordenáré gazember. — Hány éves? — kérdezem. — Harminckettő. — Volt már valaha maga nővel? Már úgy értem, hogy hozzáért már valaha egy nőhöz a földalattin és nyilvános helyeken való tapogatásokat nem számítva. Elvörösödik és lehajtja a fejét. — Már egyszer voltam nős, — morogja az orra alatt szégyenkezve. — Négy évig, és nagyon régen ezelőtt és soha nem érintettem meg senkit, akit nem ismertem. Borzasztóan restellem, amit csináltam. Nem vagyok az, akinek gondol. Tisztességes ember vagyok. Most először kezd lelkiismeret furdalásom lenni vele kapcsolatban. El kellett volna húzódnom tőle vagy pofon kellett volna, hogy vágjam, rá kellett volna kiáltanom és megszégyenítenem mindenki előtt. Amellett, hogy jóképű még ráadásul mérnök is. Talán mégis kellene, hogy adjak neki lehetőséget? Mi a különbség, hogy valaki egy mulatóban csíp fel egy nőt vagy tapogat a földalattin? A férfiak mind szexuálisan őrült vadállatok. — Frank, — mondom neki és idegesen fontolgatom, hogyan is fejezzem ki magamat, — soha gondoltam, hogy ilyen merész leszek, de megmondom magának az igazi nevemet. Nicole, és csak egy mikrohullámú sütőm van odahaza. Konyhám nincs és, pillanatnyilag különösebben nem vagyok éhes, de ha akarja, vacsorázhatunk együtt és utána meglátjuk a továbbiakat. Afféle próbára teszem, latolgattam, ha nem kap az ajánlaton, hazudik. Ha ki akar mászni belőle, akkor felesége van és gyerekei, és csak valami ingyen kalandot akart. Ami esetben feljelentem a rendőrségen. Frank egy percig habozik, majd kijelenti. — Elvihetem magát a Jimmy’s Bronx Coffee étterembe. Szédületesen impozáns méretű hely és a koszt első osztályú. Jimmy’s-nél biztonságban érezheti magát és minden kérdésére válaszolni fogok. —
Leszállunk a Fordham Road állomáson és a két utcasarkot legyalogolunk Jimmy’s-ig. Mielőtt bemegyünk az ajtón, Frank javaslatot tesz.
161
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
— Nem messze van innen az öröklakásom és a Camry kocsim ott áll a garázsban. Mehetünk bárhova, ahova szeretne. — Nem vagyok agyalágyult, — mondom hidegen, — hogy beüljek egy olyan férfi kocsijába, aki nőket tapogat a villamoson. Bemegyünk, leültetnek és jön a pincér. Frank kirántott csirkemellet rendel spanyolosan és hozzá dél amerikai yucca rizs és bab kotlettet. Én pedig töltött osztrigát és aszparáguszt. — Hozathatnék egy üveg bort is? — Frank kérdezi, — és együtt megihatnánk. Bólintok, — Rendben, semmi jónak elrontója nem vagyok. Pattint az ujjával a pincérnek és odakiált. — Egy üveg Francia Cabernet Sauvignon-t, Bordeaux vidékéről. — Igen, uram, — ugrik a pincér. Eszünk és bort iszunk hozzá. Két pohár után felteszem a kérdést. — Volt már valaha pszichiáternél? — Nem, — feleli magabiztosan, mintha rendben lenne a szénája, — kellett volna, hogy menjek valamiért? — Hogy elmondja neki a problémáját, hogy impulzív és nem tudja kontrollálni szexuális rohamait. — Semmi szükség nem volt ilyesmire. — feleli és spicces szemekkel reám kacsint. — Már régóta kiszemeltem magát magamnak. Tudja, mind a ketten ugyanazon a vonaton ingázunk ide és oda, szinte mindennap láttam, néha követtem magát hazáig és tudom, hogy hol lakik. Ez rettenetes, gondolom, ez sokkal betegesebb alak, mint hittem. Lopakodik utánam és még mit nem? Nagyon ijesztő, amiket csinál. Szigorúan rámeredek, és jeges hangon kérdezem. — Fantáziálgatni is szokott rólam? — Igen, — bólint, megfogja a kezemet és tovább szószátyárkodik. — De nem tisztességtelen módon, kérem, maga gyönyörű és én beleestem magába. — Hazug disznó, — gondolom, — ennek bőven lehet tapasztalata nőkkel, tudja, hogy mit kell nekik hazudoznia. — A kezemet a kezébe hagyom. Az ital kissé a fejembe ment és kellemesen szédülök. — Akkor miért alázott meg arcátlan viselkedésével? — kérdezem. — Miért nem próbált velem egyszer beszédbe elegyedni? — Megközelíthetetlennek látszott, — válaszolja. — Kótyagos bolond, — gondolom, de választékos modora van és pénze is lehet. Talán nem kellene végérvényesen visszautasítanom. Kellene, hogy jobban kételkedjek bűnösségében. Hát így állunk. Vacsorázok és iszok egy idegennel, akinek a furulyáját már láttam, aki már benyomta tűzforró hímvesszejét popsi partjaim közé, aki már tudja, hogy mennyire semmi alsóneműt viselek, akinek kemény rúdját nem tudtam kettőbe törni. És akit szinte elvitettem a rendőrséggel. Tudni fogom-e valaha tisztelni és megbecsülni? Lehetek-e neki egyszer bizalmas, régi barátja? Lehet-e valaha a vőlegényem, gyermekeim apja? Túl fogjuk-e tenni magunkat első találkozásunk szégyentelen ordenáréságán. Csuklani kezdek és üres poharam után nyúlok. A pincér ugrik és újratölt. Kifut a számon, akaratlanul, hiszen zúg a fejem és gondolkozni nem tudok, — Frank, ne gondolja, hogy kurva vagyok.
162
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
— Természetesen, hogy nem, — mondja és üléséből emelkedve felém hajol, hogy megcsókolja arcomat. — Maga az én vágyaim angyala. — suttogja, — Áldom a földet, amerre jár és megcsókolom a szoknyája szegélyét. — Gúnyolódik velem? — Kérdem magamtól. Abba kellene, hogy hagyjam az iszogatást. Kissé alkoholista vagyok. Az első két pohár után nem tudom abbahagyni. Minden gátlásomat elveszítem, ha részeg vagyok, a vőlegényem tanúskodhat erről a legjobban. Ő szereti kihasználni a legjobban ezt a gyengémet. Akaraterőm utolsó morzsáit kaparom össze a földről és kérlelve mondom, — Frank, mennem kell. A vőlegényem, Greg tűkön ülve vár. — Ne törődjön vele, — feleli, — jöjjön fel hozzám. — A kanos szatír, — gondolom, —jobb lesz, ha túladok rajta. — Nincs mobiltelefonom, hogy értesítsem Greg-et. Kelepcébe estem, érzem és intek a pincérnek. Az idős főpincér szinte vigyázóba állva pattan hozzám. — Igen, madám. — kérdezi figyelmesen. — Hívna egy taxit? Nagyon kérem. Frank tiltakozik, felemeli a kezét és leinteni a pincért. — Semmi szükség a taxira. Van kocsim, majd én hazaviszem a fiatal hölgyet. Ököllel csapok az asztalra, a poharak táncolnak és az üres Cabernet palack felborul. — Hívja azt a taxit, — kiabálok. Frank kérlelni kezd. — Nicole, kérem, szeretem magát, legyen a feleségem. — Ebből elég, — mondom, és erősen tántorogva felállok a székemből. — Keressen egy magához való lotyót, maga diplomás pervert. Dühkitörésem még engem is meglep. Ha spicces vagyok, viccesen viselkedem, szexisen, kétértelmű szavakat használok és most, kiállhatatlan vagyok és goromba. Meggyaláztak és ezt a lealjasítást túl sokáig tűrtem, és ide jutottam. Kivágok negyven dollárt az asztalra és amilyen kemény hangon csak tudok beszélni, odamondom. — Itt van az én részem, bár nem érdemli meg, de mostantól kezdve semmi közöm magához. A taxisofőr megérkezik és kérlelően nézek rá. — Kérem, segítsen felállnom. Fogjon meg a karomat és támogasson ki a taxijáig. — Majd a pincérhez szólok. — Főpincér úr, lenne olyan kedves és megakadályozná, — itt Frankra mutatok, — hogy ez a pervert disznó utánam jöjjön. Ha megteszi az egyik húszas a magáé. —
Minden baj nélkül hazaérek. János, a házigazdám meghallja a taxit és kijön a lakásából. A két férfi betámogat a szobámba és a taxisnak adok még egy húszast. — A fészkes fekete fenyőbe, — gondolom, — ez a vacsora hatvan dollárba került, több mint egy félnapi keresetembe. A taxis elmegy és János aggódó arccal kérdezi. — Nicole, mi baj van? Mi történt magával? Rázom a fejemet. — Semmi. — Majd kezdem a ruhámat a fejemen keresztül lehúzni. János tágra nyílt szemekkel néz. Nézzek oda, hiszen csak egy vénember. Közel a hatvanhoz, régóta elvált és magánosan él. Még idáig nem mutatta semmi jelét, hogy a nőt látja bennem, valami piszkos férfifantázia tárgyát. Nagyon jó lelke van. Néha, ha nem volt mit ennem megosztotta velem a vacsoráját. Soha nem hányta a szememre, ha késtem a lakbérrel. Még mindig tökrészeg vagyok. Ránézek és a
163
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
szememben csalogató hívogatás csillog és levetett vékony ruhámat összegyűröm és behajítom a sarokba. Készen állok, hogy hatalmasat keféljek vele. Mostanra minden önbecsülésemet teljesen elvesztettem. Érzem, hogy okádnom kell. János odatámogat a mosdóhoz. Tartja a fejemet, amíg a drága vacsora és a francia bor széles sugárban kifröccsen belőlem. Megmosom az arcomat és kiöblítem a számat. — Aludni szeretnék, — morgom és szédelegve botorkálok az ágyam felé. Leülök a szélére és kigombolom a melltartómat. Nézem Jánost. Semmi szégyent nem érzek, hogy teljesen mezítelenen meglát és lehúzom a pántos kis bikini bugyimat is. — Legyen már férfi, — nyögöm, — vagy nem tetszik a látvány? János tétovázik és hallom, hogy valaki kizárja a bejárati ajtót és egy pillanattal később Greg jelenik meg az ajtóban. Szemeiben fellobban a düh, álla leesik, a feje céklavörös lesz és ordítani kezd. — Nicole, mi folyik itt? Részeg agyalágyulthoz méltó nyálas hangon nyafogom neki. — Mit gondolsz, hogy mi? Láthatod, ha van szemed. — Semmi, Greg, — János mondja aggódóan, — higgye el, hogy semmi. Csak vigyáztam, hogy Nicole épségben belekerüljön az ágyába. — Be van rúgva? — feleli Greg. — Dehogy vagyok, — kiáltom és nagyot csuklok. — Gyere te, fatökű buta kandúr, dobd le a ruhádat és búj be ide mellém. János lassan kihátrál és az ajtót csendesen beteszi maga után. —
Másnap reggel elmondom a történteket Gregnek. Már régen lecsillapodott, megjött az esze és bocsánatkérő hangon kérlel. — Szeretném, ha átköltöznél hozzám. Tőlem a másik földalatti vonalat, a Woodlawn járatot használhatod munkába járni. —
Egy évvel később férjhez mentem Greghez. Kisbabánk is lett, egy fiú. Greg jó férj és odaadóan szerető apa. Tisztában vagyok vele, hogy bolondja a nőknek, de amióta férjem csak nézegeti őket, de egyikhez sem ér hozzá, kizárólag csak engem tapogat. Még egy másik évvel később a Daily News újságban a rendőrségi hírek között olvastam, hogy Frank Dokkert, a Sysska and Henessy cég fiatal tervező mérnökét letartóztatták. Egy álruhás detektívnőt molesztált és fogdosott a D járat földalattiján. A cikk a fényképét is hozta. — A szerencsétlen bolond, — sóhajtom kellemes vonásait nézegetve. — Szinte hittem neki.
164
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
Kettős Sorscsapás Ért-e már téged valaha kettős sorscsapás? Nem? Engem igen. Először kidobott a férjem. A szó szoros értelmében. Verőfényes október délután volt és a Bronx parkban sétáltunk vele és barátnőmmel, Maryvel és férjével, Tonyval. Minden lében kanál Mary éppen férjemet, Lászlót leckéztette, hogy miképpen kell bánni egy feleséggel. A férj felelősségéről magyarázott neki, hogy elegendő pénzt kell, hogy keressen, az asszonyt el kell tartania, és meg kell vennie, amire asszonyának szüksége van és így tovább. László felmérgelődött, otthagyott minket és gyors léptekkel hazasietett. Mire én is hazaértem már összeszedte a dolgaimat és kidobta lakásunk bejárati ajtaja elé. Becsöngettem és László kikiabált, — Carmen, ha neked nem tetszik, ahogy én bánok veled, költözz be a barátaidhoz és majd meglátod, hogy azok milyen jók lesznek hozzád. Igaz, már régen elegem volt Lászlóból, és már legalább hat hónapja egyfolytában és rendszeresen megcsalogattam férfibarátommal, egy jóképű fiatalemberrel. Felcsattantam és visszakiabáltam, mint egy tengerészgyalogos őrmester. — Nincs semmi szükségem rád, nagyon jól el tudom látni saját magamat. Ez a te szánalmas lakásod, egy egyszobás luk abban a hatemeletes proli-házban, félig lent a pincében, ahol jön fel a bűz a szeméttárolóból és svábbogarak ezrei mászkálnak a konyhaszekrényben. Kinek kell egy ilyen hely? Ha máskor nőt akarsz, vegyél neki új bútort, ne csak egy utcán talált matracot és bogarak lakta konyhaasztalt és székeket, darabokat, amit már valaki régen kidobott a szemétre. Bevándorolt fiatal nő létemre nagyszájú és szemtelen voltam. Még a huszonötöt sem töltöttem be és máris úgy éreztem, hogy kezemben tartom a világot, legalább is azt a felét, ami az Atlanti óceán innenső oldalán terül el. Ez az én fiúbarátom, Avery volt a neve, ő is aztán szánalmas balszerencsének bizonyult. Miután négyszer egy héten, hat hónapon keresztül rendszeresen a magáévá tett, elment anélkül, hogy egyetlen búcsúszót mondott volna. Na, ez volt az én második sorscsapásom. Tehát László nem kellett volna, hogy féltékeny legyen, legalább is nem abban az időben, amikor kiebrudalt. Akkor éppen senki mással nem közösülgettem csak vele. László, az a gazember lator, annyira féltékeny természetű volt, mivel harminc évvel idősebb volt, mint én, hogy egyszer olyan rövidre vágatta a hajamat, hogy úgy néztem ki, mint azok a francia lányok, akiket a háború után a La Resistance lekopaszított. — Ilyenképpen, — magyarázta nekem, — olyan csúnya vagy, hogy senki sem fog rád nézni. Ebben aztán teljesen nem volt igaza. —
165
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
Marynek volt egy barátnője, Elaine. Elaine immunis volt az alkoholra és mérhetetlen mennyiségű szeszesitalt be tudott vedelni anélkül, hogy berúgott volna. Semmi mennyiségű whisky vagy sör nem rontotta meg az agyát és nem vette el ítélőképességét és ügyesen el tudta látni házmesteri állását egy hatemeletes háború előtt épült bérházban a Decatur Avenue-n. Csinos kis alagsori szolgálati lakása volt, két gyereke, egy tízéves leányka és egy hároméves fiúcska és egy férje, aki egy igazi, sajátságosan különleges mókus volt. Andy, ez volt a férj neve, egy magas, sovány és füstös bőrű negyven év körüli alak, valaha jóképű férfi lehetett, akinek az agyát az állandó jellegű mértéktelen ivás már régen használhatatlanná tette. Szombat délután, miután műszakom a helybeli kórház takarító brigádjánál lejárt, vettem egy literes üveg Seagram Seven whiskyt és elmentem meglátogatni Elaine-t. Leültünk a nappalijába és bejelentettem neki, — Elaine, szabad vagyok. — Végre, — bólintott elégedetten, — igyunk egyet a jó hírre. Mind a ketten felhajtottunk egy vizespohárnyi whisky és szódavíz keveréket, megnyaltuk a szánkat és Elaine rám nézett. — Hol fogsz aludni? — Marynél. — Csak két hálószobája van. Kivel fogsz együtt aludni? — Mary, a kisleánya és én alszunk az egyik hálószobában, a másikban meg Tony és a kisfiú. — Nem lesz ez egy kicsit zsúfolt, erősen összébb kell, hogy húzódjanak miattad. — Nem érdekli őket. Megkapják a havi háromszáz dollár lakbért tőlem és az nagyon alkalmazkodóvá teszi őket. Andy hazajött és azonnal megakadt a szeme a whiskys üvegen. Töltött magának is egy vizespohárral és kérdően rám nézett. — Mi van veled, Carmen? Hallom, hogy szakítottál Lászlóval. Fanyar mosolyt erőltettem a szájam sarkába. Nem jött, hogy a részletek elmondására méltassam Andyt. Eszembe jutott, amikor össze akart hozni a sarki fűszerbolt undorító tulajdonosával anélkül, hogy előzetes hozzájárulásomat kikérte volna. Gyanútlanul bementem az üzletbe, hogy vegyek néhány darab káposztafejet, retket és uborkát és a gurulószemű dagadt és állandóan izzadt olajbarna bőrű tulajdonos, legalább százötven kiló volt, ha egy deka, ráfektette hatalmas hasát a pult tetejére és minden szégyenérzet nélkül megmutatva nekem sárguló és csorba agyarait rám vigyorgott. — Hallom, hogy néha kijársz. — Hova? — kérdeztem vontatottan mialatt a dolgaimat bevásárló szekeremből a pultra raktam eléje. — Hát, tudod. Nagyon elfoglalt ember vagyok és a feleségem már régen elhagyta a havibaját. Nem érdekli a szex, nekem meg barátnőre van szükségem. Mennyit kérsz? — Ki mondta magának, hogy ilyesmit csinálok? — Andy, tudod, néha dolgozik nekem. Andy azt mondta, hogy te és a férjed nem vagytok jól. Azt mondta, hogy kijársz férfiakkal egy kis mellékkeresetre.
166
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
Gyengéden megpaskoltam a hasamat. — László és én, mi ketten nagyon boldogak vagyunk és első gyerekünkkel várandós vagyok. Andy egy idióta barom, ha ilyeneket állít. A kövér olasz mélységes tisztelettel nézett rám, — Egy kis bambino, az más. Nagyon kérem, bocsássa meg szemtelenségemet. — Semmi baj, — feleltem nyugodtan, — mennyivel tartozom ezért a halom zöldségért? —
Andy, ahogy neszét vette, hogy ismét facér vagyok, egyre erőszakosabb lett. — Carmen, — mondta, — sose fájjon a fejed László miatt. Mi majd gondodat viseljük. Bennünk megbízhatsz, állásod van, légy büszke arra, aki vagy. — Minimális órabérért dolgozom, — vágtam közbe, — és mellékjuttatásokat sem kapok. — Szeretném, ha nekem lenne munkám a kórháznál, — Andy felelte és újratöltött magának. — Egy férfi el kell, hogy tartsa a családját. Hogyne, — gondoltam, — ezért nem volt soha egyetlen egy munkád sem, ami egy hétnél tovább tartott volna. Még az élelmiszer áruháztól is kirúgtak, miután a kihordó furgonoddal elütöttél egy öregasszonyt. A rendőrség megállapította, hogy be voltál rúgva és hajtási engedélyedet már egy évvel korábban, valami más kihágásért bevonták. — Én bármilyen munkát elvállalok, — dicsekedett Andy. — Elintézek dolgokat, csapokat javítok és képeket aggatok, bármit, ami ételt tesz az asztalra feleségemnek és két gyerekemnek. És amin tütüt veszel magadnak, — tettem hozzá magamban, — te szerencsés hóhányó. Van hol aludnod, mivel a házigazda megsajnálta a kétgyerekes anyát és feleségednek van ez a házmesteri állása. Ha ez nem lenne, csőlakó lennél a Bruckner gyorsforgalmi út árkádja alatt. Andy nem adta fel és folytatta. — Carmen, adj ide ötszáz dollárt és szerzek neked egy szabályozott bérű lakást ebben az épületben. A lakbér olyan alacsony, hogy te is meg tudod engedni. Lesz saját otthonod, és ha idejében kifizeted a számláidat, senki sem szólhat bele az életedbe. Így beszélgettünk vagy két óra hosszat és az én Seagram Seven üvegem kiürült. Elaine éppen javasolni akarta, hogy ugorjunk ki a sarki likőrüzletbe és vegyünk egy második palackkal, amikor Andy fiatalabb testvéröccse, Chuck jelent meg feleségével, Rozinával és két ebadta kiskölkükkel. Chuck Andyvel homlokegyenest ellenkező karakter volt. Kemény akaratú, zömök termetű agresszív fickó, és állítólag a maffiával voltak kapcsolatai. Valami alacsony beosztású gengszter lehetett, aki maga is házmester volt egy bérházban, szintén a Bronxban, a közeli Pelham Parkway fasorban. Ahogy Chuck bejött a lakásba jobbról-balról páros csókot adott és olyan szerelmesen ölelt magához, hogy teljesen elrestelltem magamat felesége előtt. Rozina mélynövésű, olajos bőrű olasz szépség volt, széles csípővel, nagy kerek villogó szemekkel és vállig göndörödő gesztenyeszínű hajjal. Rozina valamikor katolikus apáca volt. Hogyan történt és hogyan nem, teherbe esett és el kellett, hogy hagyja az apácazárdát. Nagybácsija, magas beosztású maffia végrehajtó kápó, határozottan állította, hogy Chuck volt a tettes, mivel Chuck akkoriban a viceházmesteri teendőket látta el a közeli templomban. A bácsi
167
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
nyilvánvaló utalást tett, hogy Chuck nem fog élni sokáig, hacsak eleget nem tesz kötelességének és el nem veszi szegény Rozinát feleségül. Ahogy a fenyegetés Chuck fülébe jutott, több kifogása nem volt, hogy oltárhoz vezesse a gömbölyödő hasú unokahúgot. Chuck leült mellém a díványra. Rozina a szoba másik sarkába húzódott a négy gyerekkel és Elainnel együtt igazgatták őket. Chuck egy üveg Johnny Walker Red skót whisky húzott elő táskájából és kedvesen hangon szólt hozzám. — Nem helyes, hogy veled vetetik az összes italt, engedd meg, hogy töltsek neked az enyémből. Ne törődj azzal a vén kappannal. Örülj, hogy megszabadultál tőle és élvezd a szabadságodat. Ittunk és arcomat megsimogatva Chuck hozzátette. — Szeretnélek bemutatni egy régi barátomnak. — Kinek? — Hans a neve. Hans egy német nemzetiségű magyar. Esztergályos és szép lakása van a Bronx park átellenes oldalán. — Felesége és gyerekei is vannak? — kérdeztem. — nem akarok senki szeretője lenne, és nem akarom senki házasságát felbontani. — Ezzel nincs baj és ez a legjobb az egész szituációban. Hans felesége halott. Chuck cinikus hangneme teljesen megdöbbentett. A halál iránt mindig borzongató tiszteletet éreztem. Összerázkódtam és kibontakozva ölelő karjaiból elhúzódtam tőle. — Hogyan halt meg a felesége? — Kérdeztem. — Autóbaleset. Késő este hajtottak haza egy házibuliról és valaki egy hatalmas Cadillac kocsival oldalba trafálta őket a Park Avenue-n, a Manhattanen. Az asszony három nappal később agyvérzésben meghalt. Elgondolkoztam, — egy másik idősebb férfi? Nem annyira öreg, mint László, de valószínűleg még mindig gyászolja elhunyt feleségét és lakása tele lehet a nővel együtt összegyűjtött emlékekkel. Lehet, hogy kórházban dolgozom, de azért még nem vagyok képzett lélekgyógyász. Chuck lelkesen próbált meggyőzni. — Hans egy befutott ember. Huszonöt éve dolgozik ugyanannak a cégnek. Látnod kellene a bútorait, a vitrinje tele van Armani porcelánokkal és Hummel szobrocskákkal. Bekeretezett Rembrandtok borítják a falait. Közbevágtam. — Valóban, és mond, mivel akadályozzák meg, hogy tovább ne terjedjen? — Mit, — Chuck értetlenkedve néz rám, — Mit akadályozzanak meg? — A Rembrandtokat, az nem valami falgomba fajta. Chuck erre semmit nem tudott mondani. Tudatlanságom teljesen gátat vetett szóáradatának. Később felállt, bement Elaine and Andy hálószobájába és hallottam, hogy telefonál valakinek. —
Chuck feltárcsázta régi cimboráját, Dávidot. — Dávid, — mondta neki, — gyere át Andyékhez. Elmegyünk meglátogatni Hans-t. — Ingyen pia, — Dávid röhögött vidáman, — ügyesen csinálod, drága haverom. — Még annál is jobb. Bemutatjuk Carment Hansnak. Tudod, hogy a német menyit siránkozik, hogy mennyire hiányzik neki a felesége és nőre lenne szüksége. Amióta az asszony meghalt nem feküdt le senkivel. 168
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
— Hat hónapja? — Valami olyasmi. Hansnak beadjuk, hogy Carmen egy osztályon felüli hetéra és mi már kifizettük a díját, hogy megháláljuk a rengeteg ételt és italt, amit nála örökké elfogyasztunk. — Nem rossz. Jövök, rám mindig számíthatsz. — Várj, ezzel nincs vége. Carmen már most alaposan be van rúgva. Adunk még neki egy-két pohárral és mind a négyen megdugjuk. — Négyen? — Négyen, igen. Hans elsőnek, én leszek a második, te a harmadik és Andy a negyedik. Ha egyszer Carmen belejön fehérmájú szex őrült lesz belőle. Mind a négyünket ki fog elégíteni. —
Chuck visszajött a hálószobából és megfogta a kezemet. — Gyere ki velem a konyhába és készíts nekem egy szendvicset, — súgta a fülembe és húzott maga után. Akarok neked mondani valamit anélkül, hogy Rozina kihallgatna minket. Úgy nagyjából kedveltem Chuck-ot és mindig csodáltam kakaskodó magabiztosságot. Korban az összes többi között a legközelebb állt hozzám, kivéve a fiúbarátomat, a gazembert, aki bezárta maga mögött a lakását és hollétéről abban a pillanatban halvány gőzöm sem volt. Bíztam Chuck-ban, gondoltam, hogy ő is kedvel engemet, és meg fog védeni a többi bevadult parázna férfi ellen. Ha tetszem neki, gondoltam, meg fogja akadályozni, hogy valaki más megfektessen. Esetleg csak vele, aminek a megtörténését Rozina fogja a leghatásosabban meghiúsítani. A konyhában Chuck magához húzott. — Menjünk át Hans-hoz. — súgta mézédes hangon a fülembe. — Andy és Dávid is velünk jönnek. Meglepetésnek szánjuk a látogatást. Nem akarom, hogy valami összehozásnak látszódjon. Úgy kell, hogy kinézzem, mintha csak valami jó haverok állítanának be és te tiszta véletlenül velünk vagy. Az agyam erősen kezdett ködösödni. Gondoltam, hogy a következő műszakom a kórházban csak hétfő délután, két nap múlva lesz, és bármi program jobb kell, hogy legyen annál, hogy a hétvégét Mary szűk lakásában két éktelenül rakoncátlan kölkivel és férjével töltsem, aki örökké éhes szemekkel bámul rám, mintha le akarná rólam hámozni a ruhát. Chuck kiordított a nappaliba. — Andy, gyere ide. Hova dugtátok el a felvágottakat. Andy bejött, — miféle felvágottakat, — kérdezte csodálkozva, — nincs itthon semmiféle felvágott. — Nem baj, — Chuck vigyorgott. — Nem azért hívtalak. Kiruccanunk. Dávid már vár ránk a ház előtt. Meglátogatjuk Hans barátunkat. Andy tisztába volt a dologgal. Hans neve házibulit, ingyen italokat, minőségi skót whiskyt jelentett és nem azt az olcsó rizsből és krumpliból főzött keveréket, vagy a magyarból jött fertelmes borhamisítványt, amiket ők ittak idehaza. Teljesen készségesnek látszott, hogy részt vegyen a kalandban. A ház előtt Dávid csatlakozott hozzánk és Chuck kocsiján mind a négyen elhajtottuk Hans lakására a Holland Avenue-en. Késő szombat délután lévén Hans otthon tartózkodott. A három férfivel kezet rázott és felém meghajtotta a fejét, mintha kezet akarna csókolni, akár csak egy tisztességes, régi vágású európai úriember. Nem látszott rettenetesen öregnek, 169
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
legfeljebb negyvenöt lehetett, könnyűcsontú nem éppen jóképű, de tiszta embernek nézett ki és finom kölni illat áradt róla. Leültem a társalgóba mialatt három kísérőm nekiesett a hűtőszekrénynek és egy percen belül egy-egy Heineken sörrel a kezükben ők is bejöttek. — Adhatok magának is valamit? — kérdezte Hans tőlem kissé tartózkodó, de kiegyensúlyozott modorban. — van finom Triple Sec likőröm. — Inkább keverj neki egy margarita italt, — Chuck nyerített, mint egy ló, —és önts bele dupla tequila adagot. A kinézetem erősen kábult lehetett, és felfogó készségem veszélyesen megromlott, de bólintottam. — Köszönöm, Hans. Örülök, hogy megismerhettem magát. Mialatt Hans öntögette a Margaritát körülnéztem. Gyerekképek sehol nem voltak, vettem észre, de legfőképpen az volt a különös, egyetlen női kép sem volt, ami esetleg Hans feleségéről lehetett fotózva. Nagyot csuklottam, könyökömmel oldalba böktem Chuck barátomat és odasúgtam neki. — Hogyan van az, hogy egy fényképet sem lehet látni az elhunyt feleségről? — Kellemetlen emlékek, — Chuck felelte elkomolyodva, — az asszony Hans-t hibáztatta a balesetért. Mielőtt meghalt ezt vágta a fejéhez. — Hans, te meggyilkoltál engem. Be voltál rúgva és körbe kellett volna, hogy nézzél, még akkor is, ha lámpa nekünk zöldet mutat. — És Chuck folytatta. — Hans olyan rettenetesen hibáztatja magát, hogy nem tudja elviselni fiatalkori szerelmének vádló tekintetét, még ha az a fényképről is néz rá. Egy ezüsttálcán egyensúlyozva Hans hozta a Margaritát és a kezembe adta. Kicsit körbeforgattam az italt a pohárban és beledugtam a nyelvemet. Felszívtam és elnyeltem egy kortyot és mosolygósan spicces arccal bejelentettem. — Remek, édes és finom. — Éppen olyan, mint Carmen, — Chuck nevetett gúnyos hangon és polipszerű karjával átfogta a derekam. — Hát nem egy zabálnivaló aranyos teremtés ez a mi kicsi Carmen virágunk? Kavargott a fejem és nem törődtem semmivel. Vállamat odanyomtam Chuck mellkasához és csintalanul kuncogtam. — Elhallgass, te Casanova, maffiás. Nincs szükségem a segítségedre. — Hans, — mondta Chuck és várt. — Mi van? — Kérdezte Hans egy kis szünet után. — Mutasd meg Carmennak a bélyeggyűjteményedet. Vidd be a hálószobába, ugye ott tartod? Nagyot kortyoltam a Margaritából. Ajkaim nedvesen csillogtak és arcom veresre gyúlt. Fejem zúgott a rengeteg elfogyasztott alkoholtól és próbáltam lejjebb húzogatni a szoknyámat, ami egyre csúszkált jóval a térdemen felülre. — Nincs ok a sietségre, —Hans mondta halkan. — Carmennak kell eldöntenie, hogy mit akar. Egyik lábamat áttettem a másikon és Hans tiszta belátást nyert égszínkék színű csipkés bugyim kellős közepébe. Úgyszintén láthatta meztelen combjaimat is, ellenállhatatlanul csábos és hosszú táncosnői izmaimat, azt a halvány kukoricaolaj színű bőrömet, mely csillogón simán és hívogatóan integetett feléje, pontosan úgy, mint a mély vágás almaszerű melleim között, melyet most kibuggyanni engedtem a blúzból.
170
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
Chuck Hansra kacsintott. — Mozdulj már, Hans! Ne légy szégyenlős. Carmen szeretné látni a hálószobádat. Azért hoztuk ide, hogy tedd a magadévá. Először te, amilyen hosszan csak akarod, mi türelmesek vagyunk. Be kell, hogy hozzuk ital lemaradásunkat. Aztán majd mindegyikünkre sor kerül. Chuck felém fordult és gyengéden oldalba taszított. — Rajta hát, Carmen. Ne légy szégyenlős. Barátok között vagy, mi mind a négyen nagyon szeretünk téged. Próbáltam gondolkodni. — Miről beszél ez a lator? — Találgattam, de felfogóképességem teljesen elgyöngült. A helytelen és a helyes közötti különbség teljesen elmosódott. Miért iszom tovább, ha az alkohol megszünteti összes gátlásomat? Egy rossz indítás, egy vigyázatlan döntés, senki nincs itt ebben a lakásban, aki jó útra térítene engem. A szoba lassan forogni kezdett körülöttem, próbáltam koncentrálni, de felemelkedtem a levegőbe és valami lila felhőn lebegve rettenetesen kívántam, hogy megérintsenek, megfogdossanak és minden lehető legaljasabb módon megbecstelenítsenek. Próbáltam érvelni magammal. Még ha teljesen be is vagyok rúgva, racionálisan kellene, hogy gondolkozzak. Ha egyszer beadom a derekamat onnan nincs többé visszatérés. Dávidot alig ismerem, Hansszal csak most találkoztam, a másik kettő barátnőim férjei. Én nem vagyok egy romlott erkölcsű nő. Állásom van. Volt egy fiúbarátom, akit igaz szívből szerettem, és volt egy férjem, akit utáltam, de mégis működőképes házasságban éltünk. Ha ezzel a néggyel itt csoportos szexet csinálok, ki fog engem valaha is elvenni feleségül? Ki fog valaha is respektálni? Az ország túlsó oldalára kell, hogy átköltözzem, és mindent elölről kell majd, hogy kezdjek. Valahogy húznom kellene az időt, gondoltam, el kellene, hogy odázzam a dolgokat. Lehajtottam a maradék Margaritámat és kijelentettem. — Kaphatok még eggyel? — Csak így tovább, Carmen, — Chuck és David bíztattak röhögve. — Hans, hallottad a hölgyet. Ugorj és keverj neki még egy erőset. Igyunk mindannyian annyit, amennyi belefér. Hans felállt, megfogta a tequila üveget és tisztelettudó, udvarias hangon szólt hozzám. — Carmen, kérem, jöjjön velem. — Majd karját felém nyújtotta és felhúzott Chuck mellől. Chuck elengedett, de nézése, mint egy harapós komondor szemei követettek, mintha egy fenyegető szörnyeteg lenne, aki készen áll, hogy vadul nekem támadjon, ha nem engedelmeskedem akaratának. — Menj, Carmen, — utasított mély, távoli menydörgésszerű hangon és végighúzta kezét fenekem párnáin. — Hansnak elsőbbségi joga van. Végigbotladoztam a dívány és a koktélasztal között és Hans tartotta a kezemet, hogy el ne essek. Elértük a hálószobát, bementünk és Hans becsukta mögöttünk az ajtót. Lerogytam az ágyra és kezemmel megtámasztottam magam. Ruhám felcsúszott, csupasz combjaim szexisen szélesre nyomódtak a paplan tetején és várakozóan, merev szemekkel bámultam Hans felé. Rettenetesen be voltam rúgva. Fel sem tudtam felfogni, hogy mi is történik velem. Nem tudtam, hogy ki ez a férfi és hogyan kerültem ide a hálószobájába. Lehunytam a szememet és jobban éreztem magam. Fekete örvénylő sötétség ereszkedett rám és összekeveredett a fejemben zúgó kábult örvényléssel. Hans leült mellém. Az ágytámla felé araszoltam, mint valami hernyó és felhúztam a lábaimat. Tegyen a magáévá, mit számít? Essünk túl a dolgon, mit
171
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
törődöm azzal, hogy mi lesz azután. Majd fejem felett áthúztam szoknyámat és kigomboltam a blúzomat. Hans nem mozdult. Csak nézte vetkőződésemet és lassan, óvatosan megválogatva szavait beszélni kezdett. — Carmen, kérlek, erre nincs semmi szükség. Zokogni kezdtem és Hans megfogta a kezemet. — Carmen, — kezdte, — már hallottam rólad és tudom, hogy ki vagy. — Hogyan keveredtél bele ezeknek az aljas gazembereknek a társaságába? Nem tudtam megszólalni, csak a fejemet ráztam. Hans simogatni kezdte az arcomat és próbálta letörölni könnyeimet. — Carmen, — folytatta és hangja gyengéd volt és törődő, — a feleségemre emlékeztetsz, amikor még a drágám fiatal volt. — Borzasztóan sajnálom, — sírtam tovább. — Nem is tudom, hogy mi ütött belém. Nagyon ritkán iszom, de a férjem most tett ki az utcára és a fiúbarátom is elhagyott. — Carmen, — Hans finoman megcsókolta könnyes szemeimet, — megbotlottál és elestél, de az nem jelenti azt, hogy aljas emberek eldobott szemétnek nézzenek. A mi kettőnk balsorsa több szempontból hasonlóbb, mint ahogyan te gondolod. Én is elvesztettem feleségemet és látod ezeket a szemétládákat? Kéretlenül megszállják otthonomat és úgy harapják húsomat, mint a dögkeselyűk a harcban elbukott oroszlánét. Eltakartam az arcomat, — Szégyellem magam, — szipogtam, — nem vagyok egy utcai lotyó, vagy egy házhoz jövő örömlány, aki pénzért árulja szerelmét. — Tudom, — felelte Hans, — én tudom a különbséget egy könnyen megfektethető részeges tyúk között és egy igazi nő között, aki egy napon jó édesanya lesz, szeretni fogja férjét, akinek ő lesz a lelkesítő ereje és reménye, hogy kibírja a mindennapi élet küzdelmeit. — Mit gondolsz, melyik vagyok én? — Kérdeztem orromon keresztül szipákolva és kezembe összefogott ruháimmal eltakartam meztelenségemet. Hans felállt és az egyik fiókból kivett egy hálóinget. — Ezt vedd fel. — Mondta és ideadta nekem. — A feleségemé volt. Búj be a takaró alá és aludt ki a mámorodat. Holnap délelőtt hazaviszlek. — Mi lesz a többiekkel? — Kérdeztem és éreztem, hogy reszketni kezdek és ráz ki a hideg. Felvettem a hálóinget, tiszta volt, meleg és puha, és legalább két számmal nagyobb, mint az én méretem. — Azokkal ne törődj, — felelete Hans és leoltotta az éjjeli szekrényen a lámpát, — majd én kidobom azokat a baromállatokat. Lehunytam a szememet, minden fekete lett és azonnal elaludtam. —
Később, egy másik alkalommal, amikor józan voltam, szexeztem Hansszal. Hans jóérzésű, tisztességes embernek bizonyult, de négy hónap múlva visszaköltözött Németországba. Szerencsére addigra fiúbarátom Avery is előkerült. Avery nagyon meglepődött, hogy otthagytam Lászlót, és hogy egy férfibarátom is akadt, Hans. Szinte nem is akarta elhinni, hogy Mary lakásában lakom, és annak a férje fülig szerelmes belém. A szerelem csodálatosan egy ritka adomány, különösen akkor és olyan helyeken ahol a csinos fiatal nők vészesen kevés számban akadnak. És Avery nagyon 172
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
bölcs és józangondolkozású egyén volt. Összebarátkozott Hansszal, és amikor az elutazott Németországba kocsiján kivitt minket a repülőtérre. A repülőtérről visszafele jövet, Avery és én, kettesben ülve elegáns kocsijában, amit jól fizető mérnöki állásából vett, mert Averynek az én mércém szerint rengeteg dohánya volt, óvatosan, de közömbös hangon szólva, tudtára adtam a dolgot. — Avery. Megfeküdtem Hansnak és szexeztünk. — Hányszor? — kérdezte. — Amennyi belefért, — bólintottam és ránéztem. Avery megkereste a kezemet és finoman, megértő módon megszorította. — Nem baj, rá se ránts. Én ebből nem csinálok nagy problémát. Ha úgy esett, csak magamat hibáztathatom érte. Viszont Tony, az már egy sokkal komolyabb probléma. Szeretném, ha kiköltöznél tőlük és beköltöznél hozzám. —
Tony az öregedő bakkecske még sokáig koslatott utánam. De én rövidesen boldog házasságban éltem Averyvel, és soha egyetlen egyszer sem, meg sem csókoltam Tony undorító pofáját. Chuck Rozinával volt elfoglalva és hűségét biztosítandóan a szicíliai maffia tartotta rajta a szemét. Andyt kidobta a felesége és csőlakó lett belőle. Dávid munka közben, részegen, mint a kapanyél, leesett az állványzat tetejéről és kitörte a nyakát. Volt férjem, László a molesztáló, hazaköltözött Erdélybe ahol letartóztatták, mivel nevéhez méltóan egy fiatalkorú lánnyal szexezett. Nagyszerű emberek, mondhatná valaki gúnyos iróniával, de mit lehetett tenni? Az ember leánya túlságosan nem válogathatta meg, hogy mint honfitársak, kik jutottak neki az idegenben.
173
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
Mese a Semmiről Honeymoon Island park egy keskeny homoksziget, mely hat kilométer távolságra nyúlik bele a Mexikói öböl vizébe. Az utolsó öltözőépülettől kifele, hosszú magányos gyalogsétával lehet eljutni a sziget végéig. Alig emelkedve a víz felszíne fölé, a lapos és növénytelen föveny csak itt-ott van tarkítva alacsony homokdűnékkel és az éles fényben csillogó horpadásokkal, melyekben a nap forróra melegíti a tengertől elzárt belvizet. Az éjszakai dagály emelkedéséből és a szél kergette hullámok bezúdulásából itt ragadt sekélyesben gázlómadarak és homokfutók százai nyüzsögnek, és amerre a szem ellát, béke uralkodik, azúrkék az ég és kellemes meleg simogatja a mezítelen bőrt. A magasból időnként egy-egy pelikán vagy halászsas csap alá és kiragad egy vergődő halat, mialatt prédára vadászó delfinek fekete háta emelkedik és süllyed a véget nem érő hullámok puhán gördülő barázdái között. Linda a helybeli postafiók szabadnapos alkalmazottja imádja ennek az elszigetelt tengeri mennyországnak harmonikus békéjét. Már ötvenes éveinek elején jár és kétszer elvált, de a dereka még mindig keskeny és csípője széles. Alakja még mindig csábos, hogy kétrészes bikinit, vagy talán keskenypántos bugyit is viseljen. Ha nem lát senkit a közelben szereti melltartóját kigombolni és levetni és engedi, hogy a nap egyenletesen barnára süsse a bőrét. Szeretne teljesen meztelenen napozni, de az kockázatos lenne. Magányos férfiak jönnek a szigetre és Linda tudja, hogy kívánják a testét és néha, apró semmitmondó udvariaskodással kezdve, barátságot szeretnének vele kötni. Lindának nincs szüksége ilyen barátokra. Ma, nem messze a parttól a zöldeskék vízben egy lehorgonyzott fehér hajó himbálódzik a hullámokon. Méretes hajó, inkább egy jacht, mellette egy fiatalember vállig bent a vízben és szorgosan kaparja le a hajó oldalára telepedett apró kagylók és moszatok sikamlós rétegét. Linda behunyja a szemét, a nap lassan hagyja el magas delelését, elmúlt a délelőtt, talán ideje lenne elindulnia hazafelé. A meleg elbágyasztotta és enervált végtagjai nehezen mozdulnak, hogy felüljön és nekiinduljon a hosszú útnak. A gyaloglás nehéz a melegben, szandálja csúszik és bokája bicsaklik a homokban, mezítláb meg túlságosan forró lenne a talaj. Senki sincs a láthatáron, pedig kilométerekre ellát. Mennie kellene, egy nőnek nem biztonságos egy ilyen magányos helyen egyedül lenni. Talán a fiatalember nem jelent veszélyt. El van foglalva a munkájával, de Lindát nem érdekli, hogy mennyire drágának is látszik a hajója. Elegendő pénzt keres a postánál, hogy kifizesse lakókocsijának bérletét és ételt tegyen az asztalra. Két durva és alkoholista férjtől kellett már menekülnie, de élete ma már nyugodtnak, sőt kényelmesnek és biztonságosnak mondható. 174
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
Havibaját nemrégiben hagyta el és a szex már többet nem érdekli. Szex veszélyt és kötelezettséget jelent, barátnői közül sokat megvertek a férfiak és egyedül kellett gyerekeiket felnevelniük, és mások nemi betegségeket, gyógyíthatatlan herpeszt vagy annál is súlyosabb vírusfertőzéseket kaptak. Linda szereti a csendet és a magányt. A fiatalember csak a maga dolgaival törődik, és ahogy a delfinek és a madarak, ő is csak a táj tartozékának látszik. Néhány percre elszenderedik, és ahogy szemét ismét kinyitja, látja, hogy a fiatal férfi gázol ki a partra. Messze van, és Lindának hunyorítania kell az erős napfényben, de úgy tűnik, a napsütötte alak nem visel fürdőruhát. Törülközőt tart a feje felett, és határozottan lépked kifele, izmos, sovány és mezítelen, és szemtelenül és merészen viselkedik, mintha Linda ott sem lenne. Linda elengedi magát, hanyatt fekszik, és nem néz arra. Mit érdekelné a dolog? A fiatalember leül egy fapadra, a magas tengeri fű ritka szálai félig elrejtik, Linda nem látja, hogy mit csinál. A nap lángja erősen éget, a sustorgó hullámok sorban gördülnek ki a partra, sirályok vijjognak, máskülönben csend van, csak a forró déli szél suttog gyengéden a homokbuckák irányából. Talán békét hagy neki? Talán nem? Szeretné megtudni. Egy csiklandó bizsergés fut végig köldökétől hasa aljáig, felül és hátranyúl, hogy kigombolja melltartóját. Na, ezt már nem kellene, hogy csinálja. A magas fű szélben lengedező szálai között átlesve a fiatalember minden mozdulatát figyeli. Egy óra telik el. A fiatalember jön feléje. Feje alig látszik ki a magas növényzetből és hirtelen, mindössze néhány méterre tőle bukkan elő. Linda rámered és próbálja felvenni melltartóját. A férfi teljesen mezítelen. Semmi ruhadarab nincs rajta, csak egy fekete napszemüveg és egy széles karimájú szalmakalap. Linda készen áll, ha kell, foggal-körömmel megvédi magát és vádaskodó arccal néz a férfi szemébe. — Meg tudná mondani hány óra van? — A férfi kérdezi, és rekedtes hangja reszket az elfojtott izgalomtól. Linda lenézően mosolyog. — Hát ezért somfordáltál ide? — gondolja és felhúzza a lábait és kezével átkulcsolja a térdeit. Félelme elrepült, a fiatalembernek nincs rossz szándéka, ahhoz túl félénk modorú, inkább valami magányos és excentrikus alak lehet. — A hajóján nincs óra? — kérdezi hitetlenkedve. A férfi nem válaszol, csak szégyenlősen bámulja. Káló szemeit nem tudja levenni Linda melleiről, melyek dúsan buggyannak elő a hevenyészve rádobott melltartóból. Sietségében a pántot nem kapcsolta be jól, a fémcsat nem akadt be, és ahogy a tolakodó tovább beszél Linda zavartan elpirul. — Van errefele valami nudista strand? — kérdezi a fiatalember. — Na, ez valami bolond nudista, — Linda gondolja és kissé rendreutasító hangon válaszol. — Ez egy állami közterület, egy State Park, a törvény nem engedi a nudizmust. — Senki nem lát minket, remélem, hogy nem zavarja, ha én ádámkosztümben vagyok. Linda tudja, hogy a parkőr terepjárója már két órája elment és holnap reggel előtt nem tér ide vissza, a sziget vége fele több ember nincs és késő délután újabb
175
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
látogatók ritkán jönnek. A fiatalember nagyon jóképű és izmos, miért ne engedné meg, hogy csinálja, amit valóban akar. — Tiltják, az igaz, — mondja, — de a törvény betartását senki sem ellenőrzi. Ez bíztatásnak hangzott és a fiú veszi a lapot, és készségesen ajánlkozik. — Ha akarja maga is leveheti a fürdőruháját. Majd én figyelem, hogy jön-e valaki, csak feküdjön nyugodtan és élvezze csupasz bőrén a nap sugarait. Linda szeretné elengedni magát és szeretne meztelenül napozni, de nem bízhatja egy idegenre, hogy vigyázza pőreségét. Elengedi a füle mellett a javaslatot és meg szeretne szabadulni a férfi szemtelenül vizsgálódó szemeitől. Zavartan rázza a fejét és halkan suttogja. — Köszönöm ajánlatát, de inkább nem. A férfi nem mozdul. Többet nem is beszél hozzá. Linda felnéz és barátságtalanul kérdezi. — Még van valami, amiben segítségére lehetek? A fiatalember nemet int, és lassan hátrálni kezd és a magas fű rövidesen eltakarja meztelenségét. —
Linda röpke pillantást kockáztat meg a szeme sarkából. A fiatalember visszaült a padra. Meleg van, a nap még mindig kegyetlenül tűz; valahogy le kellene, hogy hűtse ezt a buja kísértés okozta váratlan felhevülést. Visszafekszik, hanyatt a törülközőre. Lehetetlen, hogy a férfi idelásson. Felemeli a fenekét és lehúzza a bikini alsót. Sötétbarna hajú nő, nemi szőrzete erős és göndör, egy sűrű bozót mely védelmezi nőiességének rejtekhelyét. Micsoda gyönyör. A szél leszárítja izzadtságát a nap áthatol vaginájának féltett redőin, melyek fejlettek és erősek, és erőteljesen duzzadnak régen használt hüvelye bejáratának mindkét oldalán. Felül és kigombolja a melltartóját. Érett szamócaszerű bimbói tenyér nagyságú barna udvar közepén merednek és megkoronázzák, fejlett, asszonyos kebleit. Mellei, mint két érett sárgadinnye buggyannak elő, és rugalmasan kemények és kerekek, ahogy gyenge vállai és kerekded hasa között finoman remegve megállnak. A fiatalember, már amennyire Linda látja, nem csinál semmit a padon, csak ül és ábrándozik. A tengervíz meleg és hívogató. Innen már nem lehet visszafordulni, Linda egyedülálló nő, se férje, se állandó férfibarátja, aki féltékenyen parancsolná neki, hogy mit tehet testével. Egyedül Linda döntése, hogy mire használja. Miért ajándékozna neki valamit, amiért még a férfi nem szolgált meg? Gyomrában az a bizsergető reszketés nem akar megállani, van annak már tíz éve is, hogy utoljára férfivel volt. Talán nem kellene, hogy idejárjon erre az elhagyott tengerparti strandra. Behunyja a szemét és vár. Reméli, hogy a férfi ismét feléje jön és egymás meztelen testét fogják csodálni. Lehet, hogy hozzá is ér és remegő hangon fogja mondani, hogy mennyire kívánja. Mozdulatlanul fekszik, de tüdeje mégis zihál. Nem látja ez a férfi, hogy levette a fürdőruháját? Nem hallja, hogy a férfi mozdulna, a hullámok sustorgása és a madarak vijjogása elnyom minden más hangot és a nap annyira rettenetesen erős. Be kellene, hogy fusson a vízbe, nyakig bemerüljön és a férfi utána kellene, hogy jöjjön és átölelje lángoló testét, mely annyira ég a bűnös bujaság forró hevétől. 176
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
A férfi magáévá kellene, hogy tegye, itt kint, a tengerparti fövenyen. Vár és nem mer mozdulni, nem akar még több bíztató jelt adni, a férfinek, akinek készen áll, hogy odaadja magát. —
Halk motorzúgás töri meg a tenger monoton mormolását. A békesség kristálypalotája millió darabra törik és Linda felnéz, hogy lássa, mi is történik. A fiatalember hajója megy el és távolodik, egyre kijjebb, kifele a nyílt tengerre. Messze távolra, el a parttól, ahol a ködös láthatáron delfinek csapatai játszanak, és cápák tucatjai vadásszák gyanútlan áldozataikat. Linda megkönnyebbülten sóhajt. Az érzéki vágy rövid pillanata eltűnt és lenge párává lett, mintha a részvétlen nap szárította volna fel a homokra kiloccsant vizet. Visszaveszi bikini fürdőruháját, összepakolja törülközőjét és bezárja piknik kosarát és megindul visszafele, a parkoló fele. Holnap megint egy hosszú és unalmas nap lesz a postahivatalnál. Valahogy ki kell, hogy bírja, amíg ismét kijöhet ide.
177
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
Mónika Legtöbb férfi ott követi el a hibát, hogy azt hiszi a nőkről, hogy nincs eszük. Ez lehet, hogy igaz némi ritka esetben, de Mónikára vonatkozóan ennek a hiedelemnek éppen az ellenkezője a valóság. Mónika nyitott szemmel jár a nagyvilágban. Elöl lapos, mint a palacsinta, testét elrejti a Floridai napnak barnító hatása elől és bőre olyan világos, hogy színe egy piros almában ficánkoló fehér kukacra emlékeztet. De ha hosszú vékony lábait nadrágba vagy bokáig érő szoknyába bújtatja, Mónika kissé szebb, mint elfogadható. Legszembetűnőbb vonzóereje ügyesen kezelt mosolya, ami őszintének és szívből jövőnek látszik, ha Mónika úgy akarja, és amit gyakran alkalmaz is, mint leghatásosabb nőies fegyverét. Az átlagférfi képtelen Mónika ártatlanságának ellent állani. Drága barátom, te, aki a mama sütötte almás lepényeken nőttél fel és örökké tisztelted az Amerikai életforma erkölcsi értékrendszerét, neked fogalmad sem lenne, hogy kivel is állasz szemben, ha egyszer találkoznál vele. —
Werner, ugye jól mondom, ez a maga neve, nem? — Nyugodtan üldögélve klubunk túlméretezett teraszán egy napernyő alatt Mónika indította a kérdezősködést. — Maga nem is tudja felfogni, hogy mennyire különlegesen örömteljes, hogy találkozhatok valakivel az óhazából. Mi itt lent Floridában kényelmesen és jól élünk, de rettenetesen unatkozunk. Igen, valóban, — feleltem és gondterhelten kavargattam poharamban a jégkockákat. Mónika bántóan erős akcentussal beszélte anyanyelvemet és kissé ingerült hangon kellett, hogy javasoljam. — Jobb lenne, ha maradnánk az angolnál, ha meg nem sértem kérésemmel. Nem vette rossznéven közbeszólásomat és minden zökkenés nélkül folytatta előadását. — Egyetlen gyermekemet tíz hónapos korában vesztettem el. — Odapillantottam, arca bánatos lett és könnyek gyűltek szemeibe, de azért tovább részletezte a tragédiát. — Az én kis egyetlen drágaságom tüdőgyulladást kapott és meghalt. Eltemettük és azóta abban a jeges Chicagói temetőben pihen, messze fent az északon, egyedül. — Sajnálom hallani, — mondtam és gondoltam, hogy soha nem tudnám felfogni egy gyászoló anya bánatának mélységét. — Rettenetes szomorúság lehetett. Első kelepce. Nyerd el áldozatod szimpátiáját. Még öt perce sincs, hogy ismerjük egymást és máris megvallotta életének legnagyobb katasztrófáját. — A férjem, Fred, — folytatta, — még csak rám sem néz többet. Egy szobában alszunk ugyan, de két külön, egyszemélyes ágyban. Második kelepce, az elhanyagolt feleség esete.
178
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
— Második terhességem elvetéléssel végződött, — Mónika közelebb hajtotta arcomhoz hajkoronával keretezett bájos kis pofiját. — Szinte belehaltam, bevettem egy abortusz tablettát és vérezni kezdtem. Egy tucat doktor kellett, hogy kikaparja méhemből a halott magzatot. Elegem volt a gyerekekből, helyrejövetelem után közöltem a férjemmel, hogy több gyereket nem gyilkolok meg. El fogom köttetni a petevezetékemet. Harmadik kelepce. Kikorrigálhatatlan balszerencse. Már akkor meg kellett volna vizsgáltatnom öregedő agyamat, hogy akkor, abban a pillanatban, nem álltam fel és nem hagytam ott ezt a nőt. De nem, inkább vigasztalni próbáltam. — Nem nagydolog. Én is elvágattam az ondóvezetékemet, húsz évvel ezelőtt, harmincöt éves koromban. A fontos problémákat megbeszéltük, léphetünk tovább, fel a következő szintre. — Beszéljünk valami kellemesebbről, — mondta Mónika és whiskyiét átöntötte az én poharamba. — Én fontosnak tartom, hogy jó feleség legyek. Patyolat tisztán tartom a lakást, finom édességeket sütök és borzasztóan étvágycsinálóan tálalom ízletes főztjeimet. — Remek lehet, — mormogtam tartózkodva, — ez a maga férje… — Fred. — Mónika segített ki udvariasan. Folytattam, és közben próbáltam rögzíteni a nevet emlékezetembe. — Igen, persze, Fred. Nagyon szerencsés ember lehet ez a Fred. — Az, — Mónika bólintott álmodó ködökbe vesző tekintettel, mintha fogalmam sem lehetne, hogy mennyire szerencsés is a férj. — De ne törődjünk vele, — folytatta, — Inkább azt mondja meg nekem, Werner. Mi a maga legkedvencebb étele? — Lazac, imádom a grillen sütött lazacszeleteket. — Akkor tehát, legyen lazac, — Mónika kezemre helyezte kézfejét. — Maga eljön hozzánk lazacvacsorára és utána valódi német túros rétesre. Ki tudott volna nemet mondani egy ilyen kedves meghívásnak. Negyedik kelepce. A legeslegfinomabb hazai koszt. —
Mónika és Fred egy mesébe illő ház tulajdonosai voltak a Timber Greens Dzsentri Klub üdülőtelep területén, New Port Richey, Floridai városban. Kizárólagosan ötvenöt éven felülieknek fenntartott hely, legalább egyike a házaspárnak, be kellett, hogy töltse a korhatárt. Fred hatvanöt és Mónika negyvenkilenc és így vásárolhattak maguknak ott egy kisebb kastélynak is beillő otthont. Házuk felé haladva felséges szépségű fákkal szegélyezett utak és utcák kanyarognak, amerre a szem ellát. Három oldalról dúslombú erdő veszi körbe luxuslakótelepüket, én is ott lakom, és amerre a szem ellát, egy terjedelmes golfpálya smaragdzöld mezői nyugtatják meg az ott lakók elfáradt, öreg szemeit. Magasztosan tökéletes nyugdíjas élet. Ötvenöt éves vagyok, anyagilag teljesen független tőzsdemanipulációkból meggazdagodott, de jelenleg munkanélküli bűvésze a magasabb rendű pénzszerzési módszereknek. Kedves barátom, nem szeretnélek untatni a felséges vacsora apró részleteivel, a fényesen csillogó és tökéletesen elrendezett asztalterítéssel, a gyertyák titokzatosan lobogó fényével, az óhazából való páratlan ízű sütemény leírásával, amit Mónika
179
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
feltálalt nekünk, de mesébe illő emelkedett hangulatban éreztem magam, amikor vacsora után egy jókora pohár burgundi társaságában leültünk Freddel sakkozni. Mónika leszedte az asztalt, berakta a tányérokat és az ezüstöt a mosogatógépbe, és dolgát elvégezve lehúzta kecsesen hosszú ujjairól a védő gumikesztyűt, kioldotta surcának kötőjét és visszajött az ebédlőbe, ahol mi ketten férfiak, az imádattal való csodálat határán lebegve végtelenül elégedetten éreztük magunkat, hála a ház asszonya ügyességének és vendégszeretetének. — Esténkénti kártyapartid nemsokára kezdődik a klubházban. — Mónika emlékeztette férjét kedvesen. — Nem fogsz elkésni? — Oh, igen, természetesen, hát hogyne. — Fred morogta és futóját a lehető legrosszabb kockára mozdította. — Ma szerda van. Nem? Borzasztóan sajnálom, Werner, de mennem kell. Mónika majd megmutogatja neked a fényképalbumokat és feltesz neked valami eredeti német zenét. — Nincs baj, megértelek, — feleltem gondosan válogatva szavaimat miközben királynőmmel bemattoltam Fred-et. — Nagyon élveztem társaságodat és őszintén hálás vagyok a fenséges fogadtatásért és a remek vacsoráért. —
Fred elment és Mónikával leültünk a nappaliban lévő díványra. — Fred nem jön haza éjfél előtt, — Mónika kezdte és mintha szomorú bánat szőtt volna szemei elé ködös fátylat. — Werner, maga el sem tudja képzelni, hogy mennyi magányos estét töltök ebben a hatalmas házban, egyedül, minden öröm és társaság nélkül. — Rendkívüli megtiszteltetésnek tartom, hogy társaságommal szórakoztathatom. — Feleltem udvariasan és őszintén együtt éreztem Mónika végzetesen szomorú elhagyatottságával. — Egy szép napon ki fogom dobni, — mondta Mónika és keresztbevetette lábait. Szoknyája szélét kissé térdei felett rendezte el és vádló hangon fojtatta. — Egyetlen fillér nélkül fog innen elmenni. — Hova menne? — Vissza Bécsbe, ahonnan jött. Van ott egy testvérbátyja. Ahhoz beköltözhet. Egy múló pillanatig fontolgattam, talán igazságosabb lenne egy fele-fele megosztás, de ki szállna vitába egy nővel, akinek tenyérbeillő cukrászmignon nagyságú mellei vannak és hozzá varázslatos mosolya, és közelebb hajoltam hozzá. — Fred sokkal jobban kellene, hogy értékelje magát. Maga egy őszinte, csodálatra méltó személyiség, Mónika. Szép, elragadó, és kifinomult viselkedésű, senki nem lenne szabad, hogy letegye magát. Maga tisztába kellene, hogy legyen a saját értékével… — ah, és egyre locsogtam tovább a banálisabbnál is banálisabb és olcsóbb dicséreteket. Minden egyes egyiket bevette. Néha elhúzta a száját, máskor csücsörített, bizony mondom neked barátom, ha egy nő szája valaha is kívánatosan csókolni való és késznek látszott, hogy fogadja a csókot, akkor az Mónikáé volt, azon a díványon és akkor este. Közelebb húzódtam hozzá és Mónika nem rettent el. Lábam hozzá ért az övéhez és vállaink összenyomódtak. Éreztem parfümének bódító illatát és izgalmam azonnali volt és kőkemény. — Mónika, — rebegtem neki, — szeretném magát megcsókolni.
180
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
Lehunyta acélkék szemeit és feje enerváltan hanyatlott hátra a szófa támlájának puha párnájára. Számat rátettem a szájára. Ajkai széjjelnyíltak, és nyelve kutatóan bukkant elő és csuszamlósan nedves kanyarintással hatolt bele szájam mélyébe. Lenyúlt és megérintette ágyékomat. — Olyan jó tudni, — suttogta buja vággyal hangjában, — hogy férfias vagy és acélos. Már évtizedek óta kívánok egy férfit, aki fel tudna vinni engem a gyönyörök legmagasztosabb Parnasszusára. Ötödik kelepce. A felségesen élvezetes szex ígérete, egy célzás a buja vágyak kielégítetlenségére, és ott ficánkoltam a horgon és Mónika lassan kezdte felfele tekerni képletes horgászzsinórját. — Érezzük magunkat otthonosabban, — Mónika suttogta nekem ötpercnyi nonstop ölelkezés után. — Szégyenteljes meztelenséget akarok, lázadni akarok a rabszolgaság ellen amiben Fred tart. Soha hozzám nem nyúlna, és mégsem engedi meg, hogy szeretőt tartsak, akivel nyugodtan múlathatnám magamat. Mint egy kígyó a kelepcéből kivonaglott karjaim közül és gyors mozdulattal kibújt ruhájából. Én is ledobtam öltözékemet és a társalgó homályos fényében Mediterrán vidéki olajbarnaságom éles kontrasztot adott bőrének fehérségéhez. Nyaka kényelmesen feküdt a dívány karfáján, szenzuális megadással elnyúlt és ott feküdt előttem védtelenül. Egyik lábam a szőnyegen, a másikkal térdelően a dívány kipárnázott szélén, közelebb araszoltam hozzá és hegyesen álló merevségemmel készenlétben állva vártam, szinte egyenes vonalra széjjelterpesztett lábai közé feszesen beállva. Hosszúak és vékonyak a csontjai, sovány teste megengedte a ruganyosan hajlékonyságot, Mónika úgy mozgott, mintha akrobata tornásznő lenne a felemás korláton. Puncija nem volt leborotválva, nemi szőrzete természeteses szőkeséggel fényeskedett, apró göndör fürtök melyek ritkásan borították ágyéka kívánatos dombját, hívott, kért, követelte, hogy megérintsem, megsimogassam és csodáljam meztelenségét lelkem legalantasabb és legbujább paráznaságával. Combjainkat összenyomtuk, már ott álltam a felséges bejárat nedves alagútja előtt és bele akartam nyomni, de Mónika lenyúlt és hosszú ujjait forrón lüktető acéldorongom köré fonta. — Jobb lesz így, — Mónika egy karnál összeesküvő bűnös mosolyával nézett felém. — Engedd meg, hogy én játsszak veled. Ujjaim között akarom érezni keménységedet. Akarom érezni férfias erődet és akarom érezni beteljesülő örömöd gyönyörteljes reszketésit. Ki állhatott volna ellen egy ilyen kérésnek, és ki tudta volna megtagadni egy hölgy parázna örömét? — Bocsásson meg, — nyögtem kéjesen, — tíz éve nem voltam nővel. Nem tudom tovább visszatartani, ki kell, hogy engedjem. Ellőttem magam és habosra vert krémem fehér tavat formált Mónika köldöke körül és vékony sugárban folyt belőle a nedv, le, egészen csiklója tetejéig. — Én régen várt igazi férfim, — kerekre tágult őzike szemeivel Mónika szerelmetesen nézett rám, — Remélem nem bántad meg, hogy összeismerkedtünk. — Szeretlek Mónika, — mondtam én is tegeződve és ezzel végképpen belestem a hálóba melyet körülöttem szőtt. — Tudom, hogy maga férjnél van és egy életet töltött férjével együtt és rengeteg boldog emlék köti magukat össze. De engedje meg, hogy bevalljam magának, nagyon bánom, hogy nem találkoztunk össze fiatalon.
181
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
— Sose törődj Freddel, — Mónika kihúzta magát alólam. — Menjünk át a Jakuzzi fürdőbe, áztassuk ki egy kicsit magunkat és hajtsunk le egy-egy pohár Napóleon konyakot. Kint, ruhátlanul, mint őseink a paradicsomban, kéz a kézben csodáltuk az ég firmamentumára felpingált csillagokat, melyek a fekete éjszakában, mint gyémántok csillogtak a szerelem és a szenzuális vágy mennyei bársonyán. Beleszerettem Mónikába. —
Az elkövetkezendő hónapok folyamán megszokott házibarát lettem Mónika és Fred otthonában. Fred mélyhűtött pizza ételeket sütött, gyakran ettünk együtt svédasztalos éttermekben, sűrűn frekventáltuk a klub gyakori táncestéit, ahol a férj szeme láttára, szorosan összeölelve egymást tangót és szédítően mámoros bécsi keringőket jártam feleségével a karjaim között. Fred soha még csak nem is gyanította, hogy Mónika és én szerelmi viszonyban vagyunk. Amíg Fred agyoncigarettázott vén satrafákkal kártyázott, bele a füstös és mámoros éjszakákba, addig én kétszer egy héten házában a magámévá tettem hites feleségét. Mónika a Jakuzzi medencét kedvelte, a víz felhajtó ereje semmiféle pozíciót nem tett fizikailag megerőltetővé. Valami csodálatos mennyei létben éreztem telni napjaimat és nem tudtam semmi másra sem gondolni csak rá. Testem minden folyadéka fortyogott bőségben zubogó hormonjaim izzó melegétől. Mónika hangja, testének illata, szívének verdeső dobbanása, hajának titokzatos lebegése az éjszakai szellőben, és puha szoknyájának melegítő susogása, minden, amiből ez az asszony volt éltette, növelte iránta érzett odaadásomat és szerelmemet. —
Elmúlt a tél és jött a tavasz és már június eleje volt, amikor egy este, ahogy Fred egyik kártyaestélyén átmentem meglátogatni Mónikát, szerelmemet sápadtan és magából dühödten kikelve találtam. Hangja remegett a felháborodástól, ahogy bejelentette. — Kidobtam a semmirevaló csavargót. — Mónika, az Isten szerelmére, mi történt? Beszélj. Fred hozzád ütött? — Nem, csak elegem volt belőle. — Most hol van? — Fent a levegőben, úton Bécs fele. — El fogsz válni tőle? Legnagyobb meglepetésemre Mónika leült a konyhaasztal mellé és a legnyugodtabb hangon adta a tudtomra. — Már megtörtént a válás. Fred többé nem a férjem. Körbehordoztam tekintetemet. A lakásból semmi sem hiányzott, megvoltak a bronz szobrok, a Hummel figurák, az Armani és a Ladro porcelánok, a régi mesterek festményei, melyek magukban százezreket értek. Úgy néztem, Fred semmivel, egy szál ruhában hagyhatta itt pazarul berendezett otthonát. Megdöbbenésemben hosszasan haboztam.
182
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
Mónika nyakam köré fonta karjait és érzéki csókot nyomott a számra. — Nem örülsz a nagyszerű hírnek, drágám? A zsarnok elment, mi ketten végre összeházasodhatunk. Nem emlékeztem, hogy Fred valaha is zsarnokként viselkedett volna. Fred a lehető legválasztékosabb modorú és joviálisabb természetű igazi úriember volt, akivel valaha is találkoztam. Hiányolni fogom a sakkjátszmákat és a könyveket, amiket kölcsönadott. De gondoltam, belenyugodva egy felsőbb hatalom döntésébe, egy intelligens tervező elhatározásából talán Fred volt a szerencsésebb kettőnk közül. Mónika felséges vacsorát készített. Ettünk, egymáséi lettünk és miután egymás mellett feküdtünk az ágyban, most már a kettő egymás mellé tolva a közelség és a kényelmes komfort kedvéért, Mónika részletesen elmondta nekem a következő pár nap várható eseményeit. — Holnap délelőtt dr. Fekete orvos úr vérmintát fog venni tőlünk. Utána elmegyünk a megyei kormányzat épületébe és kiváltjuk házasodási engedélyünket és hétvégére már férj és feleség is lehetünk. A szerelemtől és a vágytól elvakulva mindkét oldalról megcsókoltam Mónika orcáját, ő leheletnyi puszit nyomott homlokomra és minden további vita és a kételkedés bármi árnyalata nélkül, megállapodtunk, hogy lehető leghamarabb frigyre lépünk és a szent stólával összeköttetjük kezeinket. —
Rövid idővel esküvőnk után, amit a klubház helyiségeiben tartottunk, Mónika így szólt hozzám. — Nincs értelme, hogy két külön házunk legyen. Egy szerelmi fészek bőségesen elegendő nekünk. Miért nem adod el a házadat és miért nem teszed be a pénzt jól jövedelmező tőzsdepapírokba? Mónika javaslata nagyszerű ötletnek hangzott. Tisztában voltam, hogy hogyan csinálják, vagy mások hogyan veszítik el a pénzt a tőzsdén, mindig voltak első kézből jött információim, járatos voltam a pénzügynökök kifürkészhetetlen módszereiben, esetleg csalásaiban is, és tudtam, az egyetlen biztonságos befektetés a banknál bebiztosított hosszúlejáratú betétkönyves letét. A házat eladtam és a kapott összegből egy helybeli banknál közös számlát nyitottunk Mónikával. A későbbiekben, ahogy teljes vagyonomat és értékpapírjaimat pénzé tettem, összeraktuk minden pénzünket és közös vagyonbizományi alapítványt alakítottunk belőle. Egy szinte elhanyagolható részlet, hogy Mónika hozzájárulása mindössze százezer dollár volt, ha annyi, és az enyém négy millióra rúgott, nem látszott egy aggasztó problémának, mert én szívemmel-lelkemmel szerettem őt és teljességgel rábíztam életemet és jövőbeli anyagi jólétemet. —
Hat hónap telt el. Mónika főtt tésztákat forralt, fagyasztott ételeket olvasztott ki a mikrohullámú sütőben, konzervbabot és dobozos leveseket lökött elém ebédre, és a konyhában étkeztünk, gyertyafény és konyak nélkül. Házasságunk első néhány hónapja után Mónika közösülés alatti fájdalmakra kezdett panaszkodott. Fekete doktor úr alaposan megvizsgált, hogy hüvelyében nincs e rákos szövődmény. Semmi pozitív bizonyítékot nem talált, de javaslatára azért abba kellett hagyjuk nemi egyesüléseinket. 183
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
Addigra már nagyon megkedveltem csontos testét. Szenvedélyesen imádtam kecses vékony alakját, ahogy bordái kilátszottak a bőr alatt, és ahogy köldöke alatt mélyen besüllyedt vékony kis hasacskája, és amilyen kívánatos ívben emelkedett párnás szeméremdombja abból felfele. Ah, milyen rettenetesen kívántam, csókolni, nyalni, megzabálni és szopogatni duzzadt csiklóját ajkaim között. Rettenetesen szerettem volna ismét bejutni a mennyei éden földi paradicsomába, ahova rövid időre beengedett boldog egybekelésünk hajnala előtt és után, és nap-nap után könyörögtem neki vágytól elgyötört hangon. Semmi eredmény, Mónika hideg maradt és hajthatatlan, mint a jéghegy mely széjjelzúzta a Titanic hajót. Egy alkalommal, teniszjátékomból hazajövet, ágyainkat széjjelhúzva találtam. — Sajnálom, drágám, — Mónika magyarázta szenvtelen hangon, — fájások álltak bele a fenekembe és egyedül kell, hogy aludjak. Az éjszaka arra való, hogy kipihenjem magamat. —
Még egy hat hónap telt el, Mónika minden előzetes figyelmeztetés nélkül reggeli után, amit én készítettem mind a kettőnknek, valami iratokat tolt az orrom alá, hogy írjam alá őket. — Arra az elhatározásra jutottam, — kezdte rideg hangon és keskenyre húzta felső ajkát, — miután házasságunk nyilvánvalóan elromlott, és azon az alapon, hogy te érzelmileg elhagytál és embertelen kegyetlenséggel bántál velem, legjobb lesz, ha elválunk. — Miket beszélsz, Mónika? — Az állam leesett és tátottra húzódott a szám. — Sokkal jobban szeretlek, mint saját magamat. Ha van valami baj közöttünk, beszéljünk róla és korrigáljuk ki. Csak mond meg, hogy mi a kívánságod és én azonnal teljesítem. — Késő bánat, — jelentette ki zordonan és közelebb tolta az iratokat. — Problémáink megoldhatatlanok. Ez az utolsó lehetőséged, hogy házamból békés úton távozz. A következő alkalommal nem fogok neked könyörögni, hanem a rendőrség fog vasba verve keresztül rángatni a küszöbön. Ezekben a dokumentumokban én nagylelkűen beleegyeztem, hogy közös vagyonunkat igazságos fele-fele alapon kettéosztjuk. A ház az enyém, mivel az a házasságunk előtt is az enyém volt. És tiszta szívjóságból, és hogy ne pazaroljunk feleslegesen pénzt az ügyvédi költségekre, megengedem, hogy megtartsd a pénzünk felét. — Mónika, — kiáltottam és öklömmel rácsaptam az asztalra. — A pénz az enyém volt, legalábbis nagy része. És alig egy éve, hogy összeházasodtunk. Mónika a telefon után nyúlt. — Ha úgy hiszed, hogy fizikai erőszakot alkalmazhatsz velem szemben, nagyon tévedsz, és jól gondol meg a dolgot, Hívom a rendőrséget és a serif öt percen belül itt lesz. Akkor aztán nem kapsz semmit, csak egy ötéves börtönbüntetést feleségverésért. Elhallgattam, át kellett gondolnom lehetőségeimet. Mónika olyat visított, egyenesen bele a fülembe, hogy majd széjjelszakadt a dobhártyám. — Beszélj, Werner. Nem voltál megelégedve azzal, amit kaptál? Mindent megadtam neked, amit egy szerelmes nő megadhat egy férfinek és így hálálod meg. Józanodj ki és viseld galádságodnak következményeit. Mónika felegyenesedett és egy golyóstollat dobott elébem az asztalra. — Írd alá, — mondta fenyegető hangon.
184
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
A hihetetlenség jege megfagyasztott, nem hittem, hogy valaki ennyire gonosz lehet. Csak ültem némán és néztem magam elé mialatt Mónika tárcsázta a rendőrséget. Két percen belül megérkezett egy járőr kocsi. Mónika ajtót nyitott nekik és röviden elmagyarázta a helyzetet a két, egyik egy férfi a másik egy nő, fakabátnak. Én a konyhában maradtam, fejemet lehajtottam és szomorúan néztem magam elé, hosszú orrom szinte az asztalt súrolta. A nem várt események súlya valami depressziós érzés fenekére taszított és fogam vacogásán és libabőrös reszketésemen kívül meg sem tudtam mozdulni. A rendőrnő bejött a konyhába és jeges hangon utasított. — Sír, álljon fel és forduljon hátra. Kulcsolja össze hátul a kezét és engedje, hogy rátegyem a bilincset. Alázatos módon és iszonyatos szégyent érezve engedelmeskedtem szavainak. A társadalom igazságszolgáltatásának egyenruhás képviselője zordon hangon folytatta szavait. — Felesége bejelentése alapján, és abból kiindulva, amit elmondott nekünk én magát ezennel családi erőszakoskodás vádjával letartóztatás alá helyezem. Partnerem felolvassa a magának törvény szerint járó jogokat és hallgassa meg azokat figyelmesen. A házból kifele mentemben, fejem mélyen lesújtva és teljesen legyőzetve, Mónika csinos arcán ott láttam a győzelem kevély mosolyát. Furcsa módon, bár mosolyát rettenetesen utálatosnak találtam, de itt be kell, hogy ismerjem, mégis észrevettem apró cicijeit és vastag, hengerszerű bimbóit, ahogy azok, mivel a legszemérmetlenebb módon nem viselt melltartót, szinte kiszúrták selyemblúzának vékony anyagát. —
Újabb három hónappal később, hogy ne kelljen keservesen hosszú időt töltenem a börtönben, és hogy Mónika szüneteltette a vádakat, elválásunk megtörtént. Két millió dollárt visszakaptam, mínusz bírósági költségek, és nem éreztem, hogy rettenetesen sokat veszítettem. A pénzt én is úgy csaltam el másoktól, kisberuházóktól és nyugdíjra spórolóktól. A tárgyalás után Mónika kezet nyújtott. — Ugye nem haragszunk egymásra, — mondta, — örök asszony és gyarló ember, most már kvittek vagyunk. Nem volt mit maradjak Floridában. Az interneten keresgélve találtam magamnak egy házat Las Vegasban, Nevadában. Bérbe vettem és végső távozásom előtti utolsó napon belefutottam Fred-be, a Publix élelmiszer áruház bejáratánál. — Hallottál valamit Mónikáról? — kérdeztem tőle barátságosan. Fred arcán felragyogott a szokásos joviális mosoly. — Köszönöm kérdésed, — mondta, — Mónika remekül van. Ismét együtt élünk. Én meg? Ne is kérdezd, remekül éreztem magamat Ausztriában. Síeltem, sétahajóztam a Dunán. Igazán jólesett a rövid kis kikapcsolódás.
185
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
Nehéz Izabella Nehéz Izabella már tíz éve ült a mesebeli birodalom, Eszemiszom királyság trónján. Jóságos uralkodása és áldásos nép iránt érzett szeretete eredményeképpen hamburger sütödék és süteményes cukrászdák úgy szaporodtak országában, mint eső után gombák a trágyadombon. Birodalmába való belépéshez nem kellett vízum és Izabella határőröket sem tartott. Csak egyetlen belépési módszer létezett, az érkezők alagutat kellett rágjanak maguknak egy édes, kakaóporral megszórt tejberizshegyen keresztül. Látogatók és állandó letelepedést keresők semmi mást nem kellett, hogy tegyenek, csak rágjanak, nyeljenek és gyorsan növekvő hasukon araszolva csússzanak egyre beljebb és előre. A pudinghegyen túl Izabella birodalma maga volt a földi paradicsom. A városban nem létezett semmi más csak étkezdék, éttermek és szállodák. Természetesen, és ezt mondanunk sem kell, a város alatt milliónyi alagút és kiszolgáló létesítmény szolgálta ki a föld felettieket. Hadseregnyi szakács, kukta és konyhai cseléd dagasztott, vágott, tisztított, sütött és főzött bármi számításba jöhető vagy elképzelhető ételféleséget. A diétás megszorítások elméletét senki sem kellett, hogy gyakorolja. Izabella minden egyes alattvalója rettenetesen kövérre hízott. Ha testükben a zsír aránya nem érte el a kívánt mértéket, Izabellának gondja volt, hogy korrigálja a mulasztást és az illető hamarosan ismét hízásnak indult. Izabellának nem volt szüksége, hogy pénzért importálja a hozzávalókat. Energiából önfenntartó volt, minden háztetőn napelemek hektárjai és lent szélmalmok tízezrei termelték a villamosságot és hajtották gépeit, fűtötték kemencéit, infraveres melegítőlámpáit, lassan forgó rőt nyársait és forró zsírral teli főzőüstjeit. A nyersanyag a környékbeli vidék farmjairól érkezett, gépesített nagykiterjedésű földekről, melyet csak néhány faragatlan bunkó kinézetű paraszt irányított, akikkel Izabella cserekereskedelmet folytatott és eladta nekik nagybecsben tartott és messze földön híres szerves trágyaproduktumát és állatetető műtakarmányát. Röviden és világosan értelmezve, Izabella mindenkit szarral és húggyal fizetett. Nem mintha Izabellának nem lett volna pénze, Izabella minden képzeletet felülmúlóan gazdag volt. Ezrek és ezrek, akik az ő életmódját dicsőítették és választották, írták át a nevére és adták neki minden vagyonukat. —
Joe, egy sovány, gyors metabolizmussal rendelkező átlagos kinézetű fiatalember rábukkant és elolvasott egy tudományos cikket Izabelláról egy kövérek részére szerkesztett speciel magazinban. Joe nemrégiben maradt ki a felsőfokú népiskolából, ahol a tandíjat az állam fizette neki, jutalmul, mivel a haditengerészetnél helikopterpilótaként szolgált két évig. Az iskolából kihullottak és a tanulatlanok részére munkalehetőség nem volt és Joe-nak választania kellett lehetőségei között, 186
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
hogy újra beálljon a hadsereghez, az apján élősködjön vagy Eszemiszom ország polgára legyen. — Egy ilyen elhatározáshoz sok ész nem igényeltetik, — magyarázta Joe legjobb barátjának, Bobnak. — A haditengerészet dicsőséget ígér, lehet, hogy még valami hasznos szakmára is kioktatnak, amellett, hogy megtanítanak egy lebegő helikopter ajtajából tüzelni, de mielőtt észbe kapsz, és a te jól felfogott érdekeddel homlokegyenest ellentétben, háborút indítanak, ahol téged könnyen lelőnek és helikoptered felrobban, akárcsak egy tűzijáték petárda. Joe rövid szünetet tartott beszédjében, aprót kortyolt whiskys kávéjából, amit már előzőleg rendelt magának és kebelbarátjának és folytatta. — De, ha felteszem, hogy megtalálnánk nehéz Izabella birodalmát, révbe érkezettek lennénk. Ha egyszer bekerültünk, többet nem kellene dolgoznunk, nem kellene folyton munka után szaladgálnunk és más lehetetlen marhaságokat csinálnunk. Mindössze csak ennünk, pihennünk, majd ismét ennünk kellene. — Ez túlságosan hihetetlen, hogy igaz legyen. — mondta Bob és fejével Dupla Tokás Roy, a csapos fele intett. — Roy, hamar ide egy dupla adag Chivas Regal whiskyt. Nem veszed észre? Mi itt ketten életünk legjelentősebb felfedezésének küszöbén állunk. Roy kitette a whiskys palackot a pultra, mellé három zömök poharat törölt tisztára és mialatt öntötte beléjük az italt, próbált belekapcsolódni a beszélgetésbe. — Hallottam, hogy miről beszéltetek, Joe. Én is veletek mehetnék? Kérlek, vigyetek magatokkal. — Milyen súlyos ez a nehéz Izabella? — tenyerét felemelve Bob csendre intette Roy-t és Joe fele fordult. — Van róla valami fogalmad? — Talán négyszáz kiló, vegyél el belőle vagy adj hozzá ötvenet, — Joe beledugta nyelvét a tüzes italba, megízlelte és fennhéjázó hangon kijelentette, — Hosszú kutatás után a laptopomon találtam róla fényképeket. — De mégis, hogy néz ki ez a kövér uralkodó? — Roy vágott közbe izgatottan, — Fiatal? Be lehet neki nyalni? Rengeteg srác van az elektronikus hullámokon, akik imádják a nagytermetű nőket. — Izabella, hm, — Joe válaszolta ábrándos hangon, — amit olvastam róla, babaarcú Izabellának becézték mielőtt elérte a százötven kilót. De ahogy növekedett nagysága és tekintélye, jobban szerette használni a magasabb tiszteletet és respektálást kifejező Nehéz Izabella címet és ma már nem bánja, ha leglényegesebb jellemvonása szerint nevezik. De bárhogy is van, arca még mindig csinos, bár feje aránytalanul kicsi a testéhez képest. Feje nagysága tisztára normálisnak mondható. — Mit nevezel normálisnak? — Bob közbevágott és idegesen húzta végig ujjait koponyája körül. — Gondolod, hogy az én fejem is abnormálisan kicsi? — Hallgass, — csattant fel Joe, — hadd írjam le kinézetét. A képen heveder volt rajta. — Miért? — Dupla Tokás Roy kérdezte felcsigázott hangon és előrehajolt, — beszélj, halljuk a részleteket. — Teljesen anyaszült meztelenen üldögélt egy fényes bőrökkel kicafrangozott hintán. — De a heveder? — Roy kéretlenül is töltött Joe-nak, hogy beszédre bírja. — Miért volt rajta heveder? — Nem tudsz várni? Mindjárt mondom, — Joe vigyorgott és keze fejével megtörölte a száját. — Adj lehetőséget, hogy kellő szavakat találjak. A combjai,
187
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
egyenként olyan vastagok, mint az én derekam. Segge partjai egy-egy valóságos sóderhegy. Azokat tartja fel a széles bőrövből és láncokból összeállított heveder. — Miért? — Roy lihegett az izgalomtól. — Hogy jobban láthassa a nép az uralkodó felséges punciját. — Hogyan néz ki egy királynői punci? — Nagy, legnagyobb meglepetésemre borotvált, valami komornyik felelőssége lehet, hogy simán és szőrtelenül tartsa. — Egyik alattvalója, — Roy bólintott mohón, mintha erősen szeretett volna aktív részvevőjévé válni a műveletnek és mintha minden erejével hozzá akart volna járulni a vállalkozás sikeréhez. — Mi mást láttál? — kérdezte és kezdte kioldani italkimérő surcát. — Sima és feszes bőrt, egyetlen ránc és egyetlen visszér nélkül. És egy óriási kerek hasat, ami széles lebernyegben omlik alá vastag derekáról, és rémisztő nagyságú csöcsöket, de akkorákat, hogy duplanagyságú tollpárnának is lehetne használni őket. — Határozottan nekünk való hely, — Roy és Bob egyszerre kiáltottak fel, — egy gigantikus méretű meztelen királynő, és annyit ehetsz-ihatsz, amennyi beléd fér. Gyerünk legények. Mire várunk? Miért haboztok még mindig? — Van néhány technikai nehézség, — Joe próbálta barátai lelkesedését kissé hűteni. — Nem adtak meg semmiféle útirányt, hogy hogyan kell arrafele menni. Csak egyetlen dolgot tudok biztosan, valahol meleg éghajlaton lehet a hely, pálmafák vannak, kaktuszok és hegyeket lehetett látni a háttérben. — Dél Kalifornia vagy Arizona, — Bob kiáltott. — Tettre hát, amúgy is közel a záróra. — Roy döntötte el a dolgot. — Induljunk és addig meg sem álljunk, amíg meg nem találtuk ezt az Eszemiszom királyságot. —
A három fiatalember egy héten keresztül éjt nappallá téve hajtották kocsijukat. Többször keresztezték a magas Sierra Nevada hegyvonulatot, minden svédasztalos étteremnél és gyorsbüfénél megálltak és érdeklődtek, hogy hallott-e valaki egy édes rizspudingból emelt hegyről. A legtöbb helyen ezt a választ kapták: — Próbálja ki a mi svédasztalunkat, nálunk is töméntelen van mindenből. Talán túlzás lenne csodálatos ételkirakodásunkat hegynek hívni, és kissé meghamisítanánk vele az igazságot, de a mi pudingunk is édes és annyiszor szedhet magának, ahányszor csak akar. Végezetül, talán már a századik helyen egy idősebb matróna kinézetű pincérnő, nem egy vén boszorkány, inkább csak egy jóindulatú nyugdíjas, odasúgta nekik. — Menjenek hátra, az étterem végében meglátnak egy zöld ajtót. Lépjenek be azon és ott találnak egy kizárólag felfele menő mozgólépcsőt. Álljanak rá és fent a tetején… — itt a hölgy megállt, körülnézett, nehogy valaki hallgatódzón és még halkabbra fogta hangját. — A tetőn, ahogy rebesgetik, ott van az a hegy, amit maguk keresnek. —
A mozgólépcső szédítő magasságba vitte fel őket és fentről nem volt lefele visszaút. Szorosan beágyazódva az óriási bércek közé, teljesen kitöltve az egyetlen járható szurdokot, és hosszan elnyúlva a meredek emelkedők aljában ott volt a keresett 188
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
tejberizshegy. Nemzetközi határjelzést nem láttak, csak egy égig emelkedő falat, mely kemény-puhára főzött, finoman édes és csokoládéporral beszórt krémszerű tejberizsből állt. Joe kóstolót harapott belőle, — Tökéletes, nincs elfőzve és agyoncukrozva, tehát a legenda igaz. Bob támogatta a véleményt. — Megéheztem, kezdjük el hát evészeti kalandunkat. Mindegyik fiatalember választott magának egy alkalmas helyet, ahol kényelmesen a hasukra fekhettek és nekiálltak enni. Mint afféle alagútvágó acélpajzs lelkesen fúrták egyre beljebb magukat és bíztató ütemben haladtak előre. Amikor eleget ettek megálltak pihenni, és ahogy étvágyuk visszatért, újra kezdték a pudingzabálást. Az alagút bezárult mögöttük és innen már nem volt visszaút. Ettek, pihentek és ettek újfenten, hét teljes héten, hét napon és hét órán át. Amikor végre kibukkantak a hegy másik oldalán nem akarták elhinni, milyen hatalmasra híztak. Aszkéta sovány Joe nyolcvan kilós Adoniszra hízott, Bob megkétszerezte eredeti súlyát, és Roy, őróla ne is beszéljünk, egy dekával sem volt kevesebb, mint kétszáz kiló. Körülnéztek. Minden sarkon amennyi-csak-belefér-annyit-ehetsz étterem állt. A levegőben, azoknak, akik nem akartak vesztegetni idejüket vagy nem volt elegendő motiválásuk, hogy leüljenek egy asztalhoz, sült kacsák, töltött pulykák és nyárson sütött csirkék tucatjai lebegtek a levegőben. Csak ki kellett nyújtani a kezüket, megfogni egy ropogósra sült madarat és máris beleharaphattak annak ízletesen elkészített húsába. A tereken faragott márvány kutak várakoztak rájuk, és a legfinomabb üdítőitalok és gyümölcslevek csorogtak alá belőlük. Mellettük papírpohár tartó volt odaerősítve és a kivett poharat, a kövérség és az áldott egészség kútforrásának hétféle csapjából lehetett feltölteni. Boldog, kövér és kiegyensúlyozott emberek sétáltak nagy számban és mindenfele. Egy lassú, sietség nélküli miliő árasztotta el az utcákat és a tereket. Joe próbált beszédbe elegyedni valamelyikkel. — Hé, öreg, mi nemrégiben kerültünk ide. Mik a szabályok itt? Valahol be kellene, hogy jelentkezzünk és tudassuk, hogy megérkeztünk? Az első, egy dagadt és mélatekintetű alak, akivel Joe direkte szembeállt, szabadon maradt balkezével csak tovább hessentgette. — Nem látja, hogy éppen eszek? — morogta. — Hagyjon nekem békét. — És ezzel levett a levegőből egy nyársonsült szárnyast. Dupla Tokás Roy, akit most már nyugodtan nevezhetünk háromtokásnak is, elégedettnek látszott. Megfogott egy feléje lebegő csirkét, jókora darabot tépett a mellehúsából, beletömte a szájába és tele pofával beszélve így szólt. — Hagy békét neki. Éhesnek érzem magam. Túlságosan sok édeset ettünk idefele és most valami sósat és borsozottat kívánok, amiből csöpög a zsír. Joe nem volt megelégedve elhízott kinézetével. Régebben csontos testére rétegekben rakódott le a háj és a kövérség. — Idefigyelj, — oktatta Bob-t. — Csak azért mert az étel bőséges és ingyen van, nem kellene, hogy többet együnk, mint amennyi kell, hogy megtartsuk eredeti átlagsúlyúnkat. A magam részéről le szeretném adni a felesleget, amit felszedtem a pudinghegy közepén. És te is, jobban tennéd, ha leadnád felesleges dagadtságodat és figyelnéd, hogy mennyi kalóriát veszel magadhoz.
189
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
— Semmi esetre sem, — Bob és Roy egyszerre röhögtek. — Az életben csak egyszer van egy ilyen alkalom. Addig eszünk, amíg el nem fogy az élelem. Utána keresünk egy másik tejberizshegyet és elölről kezdjük az egészet. — Ahogy gondoljátok, — Joe megvonta vállait. — Nekem kell a testgyakorlás. Valahogy ki kell, hogy egyensúlyozzam ezt a semmittevő életvitelt. Szeretnék találni egy tornatermet, vagy egy atlétapályát ahol ugrálhatok és szaladhatok. — Bolond, — Roy kijelentette magabiztosan. — Minek izzadni, ha nem muszáj. Javaslom, inkább fedezzük fel, ezeket a terülj asztalkám büféket. Bementek az első étterembe. Belül egy csinos, az utcai kövérekhez képest nagyon sovány és anyaszült meztelen pincérlány üdvözölte őket. — A nevem Tabitha, — mondta szerényen. — Borzasztóan sajnálom, de a házi szabályokat mindenkinek be kell tartani. Ez egy nudista hely, felöltözve itt nem lehet leülni. De látom, hogy maguk nemrégiben érkezhettek meg. A ruhájuk még mindig tiszta rizspuding. Szabaduljanak meg rongyaiktól. A vécészoba mellett van egy szennyes-ruhatartó. Emeljék fel a tetejét és dobálják bele bűzös és elázott ruhájukat. Ne feledjék kivenni belőlük pénztárcájukat, hitelkártyáikat és más értéktárgyaikat, például ingatlan tulajdont igazoló papírjaikat, ha van olyasféle. Azokat mind tegyék bele a mellette lévő légiposta csőbe. Levetkőztek és a pincérlány, aki némi sorstársi szimpátiával méregette Joe-t, így szólt hozzá. — Maga fél-soványság, úgy nézem, hogy idefele jövet felszedett magára néhány kilót, de ha van magában elegendő önfegyelem, le is adhatja és beállhat közénk. Ez nagyon bíztató, — gondolta Joe és állta a leány tekintetét. — Édes kis Tabitha, milyen szép vékony derekad van és alatta a széles csípőcsontod. — tűnődött. — Lapos hasi és zsemlenagyságú cicik, szeretnélek az ágyamba fektetni, és remélem, hogy nem gúnyolódsz velem. Mit értesz alatta, hogy beállhatok közétek? Amikor nyilvánvalóan te dolgozol itt, ahol senki más nem erőlteti meg magát munkával. Miből gondolod, hogy csatlakozni akarok a munkásosztályhoz? Mivel kérdésére nem kapott választ, csak egy semmitmondó tekintetet, Tabitha elbiggyesztette a száját és eltávozott, de egy titokzatos mosoly még mindig ott bujkált a szeme sarkában. Joe csalódottan nézett a lány után és vágyakozóan morogta. — De, ha úgy érted, hogy incselkedsz, mert kapcsolatot szeretnél kialakítani velem, én nagyon is benne vagyok a játékba. Joe csak egy tányér zöldsalátát evett, és még ízesítő körítést sem tett rá, de Bob és Roy, nem kevesebbszer, mint egy tucatszor töltötték újra tányérjukat és addig zabáltak a legnagyobb mohósággal, amíg hasuk háromszorosára nem dagadt. Később Tabitha visszajött. Megnézte a rengeteg üres tányért és elismerően mosolygott. — Menjenek át a szomszéd épületbe, ott szoba van maguknak előkészítve három ággyal. Zuhanyozzanak le, ugorjanak bele a meleg vizes úszómedencébe és utána pihenjenek le. Ha kiürült a gyomruk jöjjenek ide vissza és kezdjék elölről az evést. Roy valahonnan kiszedett egy fogpiszkálót és mélyen bedugta agyarai közé.— Minek a medence? — Érdeklődött tűnődő arccal, — és gondosan piszkálta a porcdarabot, ami makacsul beleragadt egyik zápfogának odvába. — A medence extra öröm. — Tabitha megpaskolta Roy feldagadt gyomrát. — Csak próbáld ki és rögtön felfogod a szándékát. A víz felhajtó ereje felemeli tele gyomrodat és könnyíti a túltáplálkozás okozta nyomást.
190
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
— Micsoda zseniális koncepció, súlytalanság könnyíti a súlygyarapodást, — Roy és Bob adták a komplimentet dicsérően. — Vajon kitől ered ez az éles észre valló ötlet? — A mi királynőnktől. — Felelte Tabitha büszkén. — Hát persze, — felelte a három fiú egyidejűleg, kórusban. —Izabella, ki más lenne ez a genius? — Nehéz Izabella, — Tabitha tette hozzá tisztelettel, meghajtotta fejét és megcsókolta a nyakában függő arany amulettet. — A nagy és hatalmas és a legjóságosabban mindenható. —
A nap forrón tűzött és a délután a végtelenbe nyúlt. Miután egy darabig tunyán lézengtek a medence körül a fiúk elálmosodtak. Bob és Roy bementek a szobába, lefeküdtek és a hűvös sötétben gyorsan elaludtak. Joe nem tudott napközben aludni és kimerészkedett, hogy minél többet tudjon meg erről a nagyon is különlegesnek látszó helyről és társadalomról. A medence melletti bárnál egy pálmalevelekből font ernyő alatt Tabitha ült egy magas forgószéken. Elrejtőzve a nap brutálisan tűző sugarai elől a leányt erősen lefoglalta a semmittevés. Begörbítetett mutatóujját mozgatva jelt intett és így szólt, — Gyere-ide, te idegen, kettesben jobb lesz, mint egyedül. Joe vonzókülsejűnek és szeretetreméltóan kedvesnek vélte a leányt. Közelebb lépett és üdvözölte, — Helló, tündérszépség. — Helló neked, — viszonozta a köszönést a leány, könnyed, semmire sincs gondom modorban, ahogy lábait keresztbetéve tartotta és meztelen lábfejét centikre hintáztatta Joe ágyéka tájától. Joe nem tudta levenni szemét Tabitha meztelenségéről és nem talált szavakat, hogy valami értelmeset mondjon. Tabitha arcán barátságos mosoly jelent meg és kedves hangon kérdezte. — Mindenki más alszik. Neked mi bajod, hogy egyedül itt kint a napon ténferegsz? — Majd levett egy fehér frottírtörülközőt egy tartóról, letette a bolyhos anyagot egy székre maga mellé és tenyerével finoman megveregette és folytatta hívogató szavait. — De mivel itt vagy, ülj le és beszélgessünk. Vacsoraidő úgyis csak este hat óra után kezdődik. — Reméltem, — Joe hebegett zavartan, — gondoltam, hogy valahol errefele megtalállak. — Miért akartál megtalálni? — Kérdezte Tabitha ártatlanul. — Barátra lenne szükségem. — Miért? Neked már van két barátod, a legtöbb embernek mifelénk egyetlen barátja sincs. — Nem olyan fajta barátot keresek, hiszen tudod, egy fiatalembernek, mint én is vagyok, női barátnőre van szüksége. Tabitha rosszalló pillantást vetett Joe-ra. — Nem olvastad a viselkedési és miheztartási szabályzatot és törvényeket? — Nem. Hol lehet azt megtalálni és elolvasni? — Ott van a falitáblán a hátad mögött. Olvasd el a tizenkettes cikkelyt. Joe odafordult és ajkait mozgatva félhangosan olvasott: — Szemtelen vagy tolakodó viselkedés azonnal jelentendő a vezetőségnek. Nyilvánvaló nemi vagy érzéki 191
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
tevékenykedés, vagy akár a látszata az ilyesminek szigorúan be van tiltva. A királynő nem tűr el semmiféle szexuális aktivitást, kivéve saját palotájának erre kijelölt részeiben. — Mindenki anyaszült pucér, — Joe tiltakozott. — ki volna képes betartatni egy ilyen kegyetlenül szigorú előírást? Az emberek csak esznek és pihennek. Nem kell, hogy dolgozzanak, minden bizonnyal rettenetesen kívánják a szexet, ha másra nem, hát testgyakorlás céljából. Nem látok semmiféle erkölcsrendészetet, hogy betartassák ezt az értelmetlen szabályzatot. — Nincs semmi szükség ilyen szigorúságra, — felelte Tabitha leereszkedően. — Például nézzük meg az én esetemet. Semmiféle reproduktív nemzőszervem nincs. — Lehetetlen, — Joe felkiáltott, — te vagy a legegészségesebb és legnőiesebb nő, akivel valaha is találkoztam. De máskülönben is, honnan a szaporulat, ha nem szexeznek az emberek? — Engedd meg, hogy elvigyelek egy a helyre, — Tabitha lecsúszott a székről és felállt, — és megmutatom, hogy mi hogyan oldjuk meg a szaporulatot. Joe nem tudta elhinni a hallottakat és próbált bekukucskálni Tabitha lába közé, de a leány olyan ügyesen cserélte a combjait, hogy semmi evidenciát, se így se úgy nem látott, kivéve egy sűrű bozótra való nemi szőrzetet. Tabitha követte Joe tekintetét és megvetően elbiggyesztve száját nem reagált kíváncsiságára és csak ennyit mondott éles hangon. — Gyerünk tehát. —
Tabitha egy hatalmas légkondicionált épületbe kalauzolta Joe-t. Puha, barnapiros fény alatt, precíz sorokban elrendezett polcokon több száz jókora nagyságú palack állt és több tucat szorgosan foglalatoskodó fehérköpenyes alkalmazott rendezte és vigyázta őket. — Ez a szoba, — Tabitha magyarázta, — az úgynevezett első harmados szekció. A mi tápanyag specialistáink, — és itt a köpenyesek csoportjára mutatott, — királynői méhpempő tápanyagot adagolnak az embrióknak. Az emlőikből fakadó folyadék rendkívülien tápanyag dús. Ezzel meg tudjuk kettőzni a növekedési rátát és az eredeti háromhónapnyi időtartamot negyvenkét napra csökkentjük. — Hihetetlen, — felelte Joe őszinte elismeréssel. — A következő teremben, — Tabitha nyitottra lökött egy duplaszéles csapóajtót, — módosítják a babák diétáját. Joe körbenézett. Semmi mást nem látott csak egy masszív mesterségesen tápláló gépezetet. Hosszú műanyag csövön keresztül minden egyes palack hozzá volt kapcsolva egy terjedelmes tápanyag tartályhoz. Kényelmesen gubódzva palackjaik belsejében egy egész hadseregre való cuclis baba szopta a csövek végét. Többen a babák közül már pépes darabokat majszoltak a szájukkal, melyek nyilvánvalóan szándékosan voltak belekeverve a formulába. — Itt, ebben a reprodukciós folyamatot meghatározó laboratóriumban, — magyarázta Tabitha növekvő lelkesedéssel, — mi valójában gátoljuk a legtöbb embrió normális fejlődését. Itt biztosítjuk, hogy sovány, kövérszövet nélküli és szorgalmas dolgozók lesznek belőlük, — itt a leány büszkén magára mutatott, — olyanok, mint amilyen én vagyok. Én is itt születtem alig kevesebbel, mint egy évvel ezelőtt. — Lehetetlen, — kiáltott fel Joe.
192
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
— Miért? — Tabitha mosolygott leereszkedően, — a modern tudomány, őssejt kutatás és a felgyorsított klónozási technika csodákat tud művelni. Nem bízhattunk jövőnket arra, hogy elegendő szaporulat rágja magát keresztül a pudinghegyen. Akik át is jönnek, ellustulnak és nem hajlandók dolgozni. Sokan egyszerűen belefulladnak a finom tejbekásába és mi kell, hogy kiszedjük tetemeiket. Businessünk gyorsan növekedett, de a profit ráta erősen csökkent. A produktivitást növelnünk kellett és szükségünk volt egy megbízható és olcsó munkaerő rétegre. Joe közelebbről próbálta szemrevételezni a palackokat, de nem tudta kivenni az embriók nemét. Tabitha észrevette zavarodottságát és készségesen magyarázatot adott. — A speciális tápformula segítségével, amit a királynő központi laboratóriumában fejlesztettek ki, mi a legtöbb babát terméketlen nőnemű egyénekké változtatjuk. Ennek a szándéka kettős, — és itt Tabitha sóhajtott és mintha egy kevés bánat keveredett volna hangjába, ahogy folytatta. — Elsősorban kontrolláljuk a korlátlan népességnövekedést, másodszor megakadályozzuk a genetikai lenyomorodást. Hogy megelőzzük DNA kódunk tönkremenetelét, meg kell, hogy előzzünk kromoszóma ellátásunk újracirkulálását. Határnélküli variánsokból álló új genetikai anyagforrásra van szükségünk. A lelkesedés sutba dobhatta az óvatosságot és a titoktartást, ezt a kormány belénevelte két jellemsajátosságot, ahogy Tabitha minden félelem jele nélkül egyre csak beszélt. — Temérdek megfizethetetlen mellékeredménye is vannak ennek a politikának. Például a mi szex nélküli munkaerő seregünkkel, a férfiak rettenetes tesztoszteron hajtotta agresszivitása nélkül, — itt Tabitha megállt egy másodpercre és undorral kevert félelemmel rázta meg szépséges fejét. — Tesztoszteron, még a hangzása is rettenetes ennek a veszélyes anyagnak. De hiányában, a mi királyságunkban nincs bűnözés. Se szex, se bűn. Egyszerű, nem? Úgyszintén, mi nem használunk pénzt. Nincs ok, hogy valaki az anyagiakért raboljon vagy csaljon. Az étkezés és az elszállásolás ingyenes. Ruhára nincs szükségünk és ékszereket sem viselünk. Nincs televízió, se újság, se lázító folyóiratok. Senki sem agitál a mi életformánk ellen. — Tökéletes társadalom, — növekvő csalódást érezve, Joe gúnyosan morogta. — Kivéve az én véremben temérdek tesztoszteron folyik, és őrületesen kívánatosnak tartalak. De máskülönben is, ha nincsenek férfiak, akkor honnan jönnek a megtermékenyített peték? Erre még nem kaptam választ. — Azt is megmutatom, — Tabitha nyitottra nyomta a következő csapóajtót. — a következő teremben neveljük a dongókat. — Itt lehalkította hangját és mély tisztelettel a hangjában suttogta. — A második és a harmadik terhességi perióduson keresztül tiszta királynői méhpempővel tápláljuk őket. Ettől majdnem akkorára nőnek, mint a mi saját királynőnk. — Már születésnél? — Joe kérdezte kétkedően. — Nem, amikor lefejtjük a dongókat a palackokból normális méretűek. Éppen akkorák, mint mi voltunk. De utána fejlődésük teljesen más útra tér. Amiket ott látsz, azok a dongó inkubátor egységek. Azokba eredetileg a mi rendes, átlagcsecsemőinket rakjuk, de rengeteg helyet hagyunk nekik a növekedésre. Huszonöt kiló súlynagyság körül áthelyezzük őket a dajkaszobába. Mindezen idő alatt folyamatosan és kizárólag királynői méhpempővel táplálkoznak, és sokkal gyorsabban növekednek, mint a többiek. — Nagyon érdekesnek hangzik, — Joe kíváncsian hordozta körbe a szemeit. — De mire lesznek használva a dongók? Miért van itt szükség férfiakra?
193
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
Tabitha közbevágott. — Dongókra. Joe rosszalló pillantás vetett a leányra és élcelődő hangon kiigazította magát. — Legyenek dongók, tehát, aminek csak akarjátok nevezni őket, de mi a szerepük ebben a tökéletes szex és bűnözés nélküli társadalomban? — Ők a fogyasztói réteg. Szükségünk van olyanokra is, akik korlátlan mennyiségben képesek bekebelezni a mi mérhetetlen mennyiségű élelmiszerellátásunkat. — Tehát, ide lukadtunk ki. Nem dolgoznak, csak esznek, ennek meg mi értelme van? Tabitha megperdült a sarka körül és villogó szemekkel meredt Joe-ra. — Éppen te mered kérdőre fogni a mi alkotmányos koncepciónk érvényességét. Te, aki hetekig kutattad, hogy hogyan találd meg a mi országunkat? Te, aki keresztülrágtad magad egy tejberizshegyen, hogy ne kelljen dolgoznod, csak egyél és aludjál? Mi problémád lehet neked a mi életformánkkal? Kétségbe vonod az elveinket? Ezt én nem értem. — Tabitha itt váratlanul sírva fakadt. — Nem tudom a választ. A dongók itt vannak és kész. Együtt a mi látogatóinkkal csak élvezik a mi nehéz munkánk gyümölcseit. Ne kérdezz tőlem többet. Már mindent elmondtam neked, amit tudok. — De még mindig nem adtál választ az első kérdésemre. Ha nincs szex, honnan vannak az embriók? Tabitha megrándította a vállát. — Azt nem tudom, de különben is, közeledik a vacsoraidő és vissza kell, hogy menjek dolgozni. Te is jobban teszed, ha visszatérsz a barátaidhoz. — Találkozhatnánk máskor is, ha lenne kedved hozzá? — Joe próbálta megfogni Tabitha kezét. — Felhívhatnálak esetleg telefonon? Add meg a számodat. — Itt nincs telefon. — Tabitha felelte és eltolta Joe kezét, majd megindult az étterem felé és egy pár lépés után visszaszólt. — Eszemiszom királyságban nem használunk telefont vagy bármiféle más elektronikus kommunikációs szerkentyűt. Ez az első szabály, ott olvashatod a bulletin táblán. —
Közvetlen a vacsoraidő előtt, Eszemiszom ország egyik annyit ehetsz, amennyit akarsz éttermében, hosszú sor formálódott a bemenetelnél. Együtt várakozva Bobbal és Royyal, Joe is ott állt a sorban. Barátai kipihentnek néztek ki és türelmetlenül várták, hogy megízlelhessék az esti ételválasztékot. Egy fiatal pincérlány ültette le a vendégeket asztalonként, kettesével, vagy négyesben esetleg hatot is egyszerre. Roy előtt terebélyesedve egy behemót nagyságú nő zárta el a kilátását. Roy akaratlanul, ahogy egyik lábáról a másikra igazította egyensúlyát, szinte leheletszerű közelségben hozzáért a nő messzire kidudorodó hátsójához. — Maga agyonnyom engem. — kiáltotta a nő felháborodottan és Roy fele fordult. — Én? — válaszolta Roy meglepődve, — hozzá sem értem magához. — Maga istenátka jövevény. Csak most jött ide és máris azt hiszi, hogy maga uralja ezt az egész helyet? — Senki nem nyomja magát agyon. — Joe próbálta megvédelmezni barátját. — Mindenkinek van elegendő hely és hamarosan mindannyian asztalnál fogunk ülni.
194
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
— Nem magához beszélek, maga szemétláda külföldi, — a dagadt nő üvöltött. — Maga mit keres itt? Maga valami szökött konyhaalkalmazott? Maga degenerált soványság. — Ha én egy idegen külföldi vagyok, akkor maga egy műveletlen és elhízott helybeli vadnémber. — felelte Joe hideg nyugalommal. Menjen és egyen valamit, talán az étel lecsillapítja reszkető idegeit. A kövér nő teljes erőből pofonvágta Joe-t. — Én már hat hete itt vagyok, senki se merészeljen engem vadnémbernek hívni. A zaj és a kiabálás nem maradt észrevétlen. Két sötétbarna bőrű és rettenetes széles vállú férfi jelent meg. Khakiszínű rövidnadrágot viseltek és hozzá rövid ujjú barna inget. Ők voltak az egyedüliek, akiken ruha volt. — Mi folyik itt? — Meresztgették a szemüket és mennydörögtek rémisztő hangon. — Semmi, — a nagydarab nő remegett, mint a nyárfalevél. — Abszolúte semmi. — Viselkedjenek csendesen, — az egyik izomember mondta figyelmeztetően és partnerével egyszerre tették kezüket a bikacsökre, mely ijesztő módon lógott le derékszíjukról. — Máskülönben kénytelenek leszünk magukat levinni a kazamatákba, ahol egy teljes hétig nem fognak ételt kapni. — Tették hozzá majd sarkon fordultak és amilyen hirtelen előbukkantak olyan gyorsan el is tűntek. — Borzasztóan sajnáljuk a történteket, — Joe próbálta békíteni a kövér nőszemélyt és hozzá hasonlóan elhízott férfikísérőjét. Nem volt szándékunkban bajt okozni. Kik voltak ezek a barnaingesek? Egy meztelen pincérnő jött és jelentette, — Egy hatszemélyes asztal készen áll. A kövér nő hevesen bólintgatni kezdett. — Öten vagyunk, — mondta sietve. — Mutassa az utat. És gyorsan szedegetve oszlopszerű lábait már ment is, követte a pincérnőt és két lépés után futtában visszaszólt. — Maga és a barátai. Jönnek már? Evés közben mindent elmondok. —
Bertha a nevem, — kezdte a kövér nő miután egy púpozott tányérral rakott magának a Stroganoff módra elkészített tejfeles marhapörköltből, és egy másikat megtöltött hozzá kolbászokkal és sült krumplival. — Ez itt a férjem, Leviathán, vagy Lev röviden. Mind a ketten beneveztünk a bajnokságra. Annyit kell, hogy együnk amennyi belénk fér. Két héttel ezelőtt majdnem dobogóra kerültünk, másfél kilón múlt az egész. A következő alkalommal, biztosra akarunk menni, hogy nyerünk. — Miről beszél, ha megbocsátja tudatlanságomat? — Joe kérdezte, és hogy valami legyen a szájában, amit rágni tud villájára szúrt egy szelet nyers uborkát. — Ma este, vacsora után mindannyian átmegyünk az Auditórium Maximumba, — Bertha felelte, és beszéd közben megállás nélkül tömte magába az ételt. — A pódiumon van az elektronikus mázsamérleg és minden versenyző súlyát megmérik. A három legsúlyosabb lesz a győztes és elnyeri a jogot, hogy meghívják a királynő budoárjába. Lev egy vastag marhafelsál szeleten rágódott és lelkesen helyeselt feleségének. — A ma esti versenyen Bertha nyerni fog a női kategóriában és én is biztosra fogok menni. — Itt szünetet tartott és gondosan megrágott egy nagyobb darabot mielőtt
195
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
lenyelte. — Még akkor is, ha fakanállal kell letömnöm az ételt a torkomon, de én is benne legyek az első három között a férfikategóriában. Bertha komoly arccal bólogatott. — Mi minden körülmények között, mint férj és feleség csapat szeretnénk eljutni Nehéz Izabella palotájába. Nincs szándékunkban, hogy akárkivel összefeküdjünk. Némely házaspárokat az ilyesmi nem zavar. Szeretnek csereberélni. Nekik teljesen mindegy, hogy kivel csinálják. — Ha nekem nem sikerül az első három közé bejutnom, — Lev átölelte feleségének iszonyatosan vastag vállait. — Életem párja le fog mondani nehezen szerzett első helyéről és kiáll a versenyből. — Verseny, miért folyik a verseny? — Joe kérdezte és eltolva magától tányérját hátradőlt székében. Ma este már nem akart többet enni. Egy tányér zöldsalátát bőségesen elegendőnek érzett. Bertha pajzánul kuncogni kezdett, mintha hirtelen ismét pirulós gimnazista lány vált volna belőle. — Ismered a tizenkettes szabályzatot? — Igen, a szex be van tiltva. — Joe felelte csodálkozva és kérdően ráncolta a szemöldökét hozzá. — Abban az van írva, — Bertha felemelt ujjal emlékeztette Joe-t. — Kivéve saját palotájának erre kijelölt részeiben. A három legsúlyosabb minden kategóriában elnyeri a jogot, hogy beköltözzenek a királynői rezidenciába és ott annyit szexezzenek, amennyi belefér. — Már alig bírjuk kivárni, — mondta Lev és felállt, hogy tányérját újrarakja spagettivel és húsgombócokkal. Amikor visszajött folytatta. — Ha beleszámítom a pudingalagútban töltött hetet, feleségemmel már három hónapja gyakorlunk önmegtartóztatást. — De egy szobában alusztok, — vágott közbe Roy hitetlenkedve. — Miért nem szeretkeztek éjszaka? — Nem lehet, — Lev sóhajtott lemondóan. — Ahogy hozzáérünk egymáshoz, megszólal egy vészjelző és két dongó rohan be a hálóba. — Dongók? — Joe játszotta a tudatlant. Szerette volna hallani Bertha véleményét is róluk. — Dongók, — Bertha folytatta, — azok a termetes izomkolosszusok, sötét bőr és zordon arc, teli vannak tesztoszteronnal, ha nem tudnám másképpen, állambiztonsági rendőrségnek nevezném őket. — És itt Bertha lesunyta a fejét és aggódva körbenézett, hogy nem e hallgatódzik valaki. — Ugyanazok, akik a bejáratnál megjelentek, ahogy vitatkoztunk. — Joe kérdezte elővigyázatosan. — Igen, azok. A királynőnknek több száz főnyi őrsége van belőlük. Minden szempontból kiszolgálják, minden igényét kielégítik. Valósággal tejben-vajban fürdetik. — Azt beszélik, hogy a királynő közösül velük, — Lev suttogta Joe fülébe. — Megtermékenyítik, és a királynő minden hónapban teherbe esik. Bob felröhögött. — Te, Lev, te ugratsz engem. Minden megtermékenyülést kilenc hónap viselősség követ. Egyetlen nő sem termel petéket terhessége alatt. — Ez nem így van, — Bertha felelte, mintha mindenre lenne válasza. — Ahányszor csak megtermékenyül, de legkésőbb két napon belül, kipottyantja az embriót egy Petri csészébe. — Hihetetlen, — Joe kezdett idegesnek látszani. Gyomra süllyedni kezdett és ijedten realizálta, ez a hely semmi más, mint egy túlméretezett méhkolónia. Miféle emberek ezek, miféle kitekert szaporodási szisztémát fejlesztettek ki?
196
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
— Hiszed vagy nem, — Lev nem tudta megállni, hogy ne dicsekedjen tovább. — Odahaza kutató embriológus voltam, és tökéletesen ismerem a folyamatot. Nálunk nem volt kormány szubvencionálta kutatóalap, hogy ennek a nemes ügynek a rejtelmeit kutassuk, erkölcsi védelmező csoportok meggyőzték az elnökünket, hogy vétózzon meg minden anyagi támogatást célzó törvényt. De itt, mi fényévekkel előbbre vagyunk. Joe okádási ingert érzett. Lev folytatta, — a királyi Petri csészét sietve átviszik a Szaporodási Laboratórium intézetbe. Hat órán belül az eredeti embrió két különböző egyénné osztódik, újabb hat óra múlva néggyé, majd nyolccá. Kettes haladvánnyal szaporodva néha egészen tizenhat vagy harminckét egyénig is felmennek. — Klónok. Most már értem a több száz újszülöttet. — Joe ajkai reszkettek a felháborodástól. Nagyon nehezen tudta visszatartani a gyomra mélyéről előre toluló félig emésztett ételmaradékot. — Nem egészen klónok, — Lev tiltakozóan emelte a kezét, hogy hallgatásra bírja Joe-t. — Ezek ugyan egypetés ikrek, de mégis határozottan megkülönböztethető egyének. Tizenhat, talán harminckettő belőlük egy hónapban, ez nem is olyan sok. — Honnan jön a többi baba? — Joe kérdezte ijedt hangon, — én több százat is láttam egyszerre. Igaz női büszkeséggel a hangjában Bertha sietve közbe vágott. — Itt válunk mi, a nyertesek fontossá. Izabella szerelembarlangjában mi is közösülünk és mi is terhesek leszünk. Mi is feladjuk a magzatot, ugyanolyan módon, mint a királynő és a párosodási folyamat újra és megállás nélkül ismétlődik. — A szisztéma tökéletes. — Lev lezárni látszott a témát. — A vetélkedést, ahogy szükséges alapon tartják. A lefejtett magzatokat csak annyi egyénné sokszorosítják, amennyire szükség lesz a közeljövőben. Ez egy kitűnően megtervezett társadalom. Ha tápanyag vagy királynői méhpempő hiány van, Nehéz Izabella leállítja az egész szaporodási folyamatot. — Valóban kitűnő, — ismételte Joe rekedtes hangon és rettenetes okádhatnék érzésén könnyíteni lecsúszott két szék alá, ahol taccsra dobta gyomrának teljes tartalmát. —
A versengés a nagy színházteremben lett megtartva. Kétezer ülőhelyre méretezve a hatalmas teremben lépcsőzetesen kialakított padsorok voltak és nem székek, ami elrendezés egy modern templomra emlékeztetett. A színpad és az ülőhelyek között süllyesztett bemélyedésben egy hússzemélyes katonai rezesbanda helyezkedett el. A zenészek mind dongók voltak. A kövér emberekből álló nézőközönség zsúfolásig töltötte meg a nézőteret. Az első három sor a versenyen résztvevők részére lett fenntartva. Legtöbbjük még mindig szendvicseket evett, mintha az utolsó pillanatban is próbálták volna súlyukat növelni. A többiek izgatottan beszélgettek, gesztikuláltak és fogadásokat kötöttek az esélyekre. Fél óra telt el, majd egy hatalmas termetű, hordómellű dongó jelent meg a bejáratnál. Kezében három méter magas aranyozott furkósbotot tartott. Irtózatos döngést hallatva megütötte a padlót és zengő, erős hangon bejelentette. — Őfelsége, Nehéz Izabella. Kegyes és jóindulatú királynője a varázslatos Eszemiszom ország birodalomnak.
197
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
A négy méter magasságú bejárati csapóajtók kicsapódtak, tucatnyi harsona jelentette be érkezését és hordozható trónját vállukra emelve tizenhat izmos dongó hozta be a királynőt. Trónjának selyem és bársony párnáin kényelmesen elnyúlva, mintha a termetes hordozók vállán súlytalanul lebegne a levegőben, akik méltóságteljes lassúsággal és jól begyakorlott mozdulatokkal léptek és haladtak előre az ülésterem két oldala között, és a zenekar harsogó győzelmi indulójának ütemére egyszerre vágták ki csattogó díszlépteiket. A királynő leereszkedően mosolygott és rózsaszirmokat dobált az őt nyilvánvalóan végtelen csodálattal imádó alattvalóknak. A széles színpad két oldalán, vékonytermetű fiatal nők serege dalolt mennyei énekeket. Az első sorban, mint egy földöntúli angyal az úr oldalán állt Tabitha. Kékes pókháló vékony anyagból szőtt hosszú díszköpönyeget viselt és csodálatosan gyönyörűnek és elragadóan szépségesnek látszott. Nehéz Izabella intett a kezével és a tömeg elcsendesedett. — Kezdődjenek a játékok, — mondta a királynő csengő hangján és valami földöntúlian nagylelkű arckifejezés ült ki az arcára. — Ismeritek a szabályokat. Minden résztvevő a saját erejéből kell, hogy feljöjjön a színpadra vezető lépcsőkön. Csörlők, kötelek, csigák és villástargoncák használata szigorúan tilos és diszkvalifikálást von maga után. Az első versenyző, egy termetes nő nehezen szuszogva és lihegve a saját súlya alatt hamarosan kapaszkodott is felfele a lépcsőn. Szép példány volt, óriásian kerekedő háttal, felsőkarjai, mint egy-egy liszteszsák, és hozzá lábai, mint a híres Pantheon oszlopai az ókori Rómában, és a hatalmasra duzzadt hátsórész, melynek két partja úgy duzzadt és emelkedett, mint a nyílt Csendes óceán toronymagas hullámai. A színpadon többször keresztülsétált, karjaival integetett és csókokat dobott a padlót elragadtatásukban lábaikkal rugdosó cirkuszt és komédiát imádó nézőknek. A zenekar harsogott, a trombiták és a tubák zengedeztek, hozzá kürtök, üstdobok melyek menydörgésként dübörögtek és tetőpontjára emelték a hangulatot. A versenyzőnő rálépett az elektronikus mérlegre. Kettőszáznegyven kilogramm, egy hatalmas neonlámpás eredményjelző tábla közvetlenül a királynő feje felett azonnal mutatta az eredményt. Számos több más résztvevő is követte az elsőt és a legnagyobb súly ezen idáig 262 kilón állt. Bertha jelent meg a dobogón és döngő léptei alatt a kemény fapallók mélyre hajlottak. Utcahossznyira ő volt a legzsírosabb és a legpufókabb, Bertha nemcsak hogy kerek volt és kövér, de arányos is, mint egy valóságos, mindenütt egyformán párnázott, zsírral kitöltött fürdőkád. Miután kellőképpen parádézta, egész estét betöltő terjedelmes és teljesen mezítelen alakját, miközben fensőbbséges és áldást szóró és saját fontosságát kellőképpen kidomborító tekintetetek vetett az őrült lelkesedésbe korbácsolt nézőseregre, Bertha rálépett a mérlegre. Kettőszáz és nyolcvannégy kiló. A tömeg ordított, Bertha felemelte szalonnásan dagadt karjait, tapsra ütötte párnásra hízott tenyerét, megfordult és óriási valagát megrázta a korlátokat többé nem ismerő és vadul tomboló közönség felé. Bertha nyerte meg az első díjat. Leviathán, Bertha férje, aki sikerre jutott az óriásinál is óriásibb férfiak között, akik mellett a világ legnagyobb nehézsúlyú birkózói is eltörpültek, harmadiknak végzett a férfiak kategóriájában.
198
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
A győztesek megölelték és megcsókolták egymást, a zenekar menydörgő összhangzatot húzott, ami egyesült a kórus koloratúrszoprán előénekesének égies tüneményként mennyekbe szálló nagyáriájával. A hat első helyezet, három férfi és három nő követték a királynőt és felséges kíséretét, és a vigyázóba állt nézősereg vastapsának ütemére büszkén lépkedve elhagyták az előadótermet. Joe próbálta meglelni Tabithát. Törpévé degradálódva a körülötte tolongó masszív kövérség között, nem tudta elkerülni, hogy hozzá ne érjen az izzadt bőrök lebernyegeihez és a kifele dudorodó fenekek és hasak szalonnás rétegeihez. De elszántan és kitartóan nyomakodott és rövidesen kijutott a Királyi Előadóterem épületét körülvevő park területére. Ott megtalálta Tabithát, aki egy kőpadon üldögélt egy gránátalma fa alatt. — Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen gyönyörűen tudsz énekelni. — Próbálta Joe beindítani a társalgást. — Csak egy vagyok a sok közül, — felelte a leány szerényen. — Ne kicsinyeld le individualitásodat, — mondta Joe és vágyódó pillantást vetett a leányra. — Én nagyon is egyéninek és különlegesnek talállak téged. — Joggal tételezhetjük fel, hogy legalább tizenöt azonos ikertestvérem van, — felelte Tabitha nem reagálva az udvariaskodásra. — Bár soha nem találkoztam velük. Senki nem vezet nyilvántartást, hogy ki kinek a rokona. Eredetem nem érdekel engem. Nálunk azt tartják, hogy a tudás hiánya áldásos. Elvégzem a munkámat és az éneklés örömöt ad. Véleményemet magamban tartom, és senki nem foghat vád alá, hogy különleges és veszélyesen más elképzeléseim vannak. — Leülhetek melléd? — Joe kérdezte. Nagyon szeretett volna a Tabithával hosszasan elbeszélgetni és remélte, hogy a leány nem fogja visszautasítani. Tabitha volt az egyetlen, aki némi hajlandóságot mutatott, hogy fényt vessen a helybeli titokzatosságokra, vagy egyáltalában is, beszéljen vele. Odahaza egy ilyen szép leány minden bizonnyal pénztelen szerencsétlennek tartaná. Egy annyira csinos leány, mint Tabitha, és akinek ennyire szépséges neve van, soha, még csak észre sem vette volna őt, és ha egy bárban italt ajánlott volna fel neki, hogy fizessen, nem fogadta volna el. — Tabitha, — suttogta a nevet és ajkai reszkettek a gyönyörtől. Utálta azt az undorító és képmutató parádét, amit a kövérek előadtak. Micsoda egy pojáca képmutatás, hogy ki hízik meg a legkövérebbre és kinek lesz joga, hogy paráználkodjon egy hegynagyságú zsírszalonnával? Begyűjteni a beérett petéket és aljas módon szaporodási folyamatnak nevezni, aminek célja és eredménye semmi más csak olcsó munkaerő a konglomerátum kiszolgálására. — Tabitha, — ismételte kissé hangosabban, de nem tudta, hogy hogyan mondja el a lánynak, hogy mit akar tőle. — Igen, Joe, hallak, mit szeretnél mondani? — Kérdezte Tabitha és megigazította átlátszó tüllruháját, hogy kényelmesebben üljön. Gyűrődések és ráncok nélkül kisimulva a ruha kiemelte combjának térde felett kivillanó csábosan zabálható szépségét. — Tabitha, szeretlek téged. — Joe esdekelt, és a gyengéden szárba szökkenő szenzuális vágy, mely lelkében rögvest lángvirágba nyiladozott, reszketővé tette hangját. A leány a fiatal férfi felé fordult. Szempillái reszkettek és szemei tágra nyíltak a meglepetéstől. — Semmi esélyünk arra, — kezdte válaszát, — hogy te meg én, mi ketten bekerüljünk a három legnehezebb közé. Nekem semmi étvágyam, te is csak salátákat eszel. De máskülönben is, a szeretkezés semmilyen formája sem kelti fel érdeklődésemet. Én boldog vagy megmaradni annak, aki vagyok.
199
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
— Nem szeretkezésről beszélek. — Joe próbálta magyarázni és könnyek gyűltek a szemébe. — Másfajta szerelem is van? — Kell, hogy legyen. Én sem tudom. Soha nem gondoltam, hogy igaz szerelem is létezik mielőtt veled találkoztam. — Én nem tudok szexezni. Nem is akarok. — Itt sokkal többről van szó. Ez az, amit szerelemnek neveznek. Hogyan is tudnám megmagyarázni neked? — Joe megállt a mondat közepén és két keze közé vette Tabitha kezét. Tabitha mintha megijedt vagy megsértődött volna. — Mit értesz azalatt, hogy igaz szerelem és mielőtt veled találkoztam? Ezek számomra teljesen ismeretlen fogalmak. — Engedd meg, hogy megöleljelek és az érzés majd elmondja neked. Ha nem fogod érezni, hogy mi a szerelem elmegyek és többé nem foglak zavarni. — Nem tehetem, — a leány eltolta magától. — Ne felejtkezz el a tizenkettes szabályról, semmi ölelkezés, tapogatás, semmi gyengéd fizikai kapcsolat, még csak a látszata sem. A dongók… — Lenne valamilyen hely, akár éjszaka, akár napközben, ahol kettesben zavartalanul beszélhetnénk és megmutatathatnám neked, hogy mit érzek. — Van egy sikátor a királynő palotája mögött. Egy rémségesen ijesztő és tiltott hely. A hely valami ipartelep, a dongók rendszeresen ellenőrzik, de nem most a versengés után. Jelenleg az összes dongó a királynő lakosztályát szépíti és Izabellát és a nyerteseket készíti elő a paráználkodás és az azt követő megtermékenyített pete lefejtésének teljes hétig tartó ünnepségre. A többi dongók, akik nem a királynő mellé vannak beosztva, soha nem hagyják el megfigyelőhelyeiket az általános étkezési és alvási létesítményeknél. — Nem bánom, menjünk, — Joe mondta határozottan. — Én semmitől sem félek. —
A sötétség leple alatt, amíg legtöbben még mindig nassoltak és éjszakára speciálisan előkészített csemegéket fogyasztottak, a fiatal pár lopva elhaladt a fényesen kivilágított királynői rezidencia mellett és beértek az ipari részbe, ahol magas és szögletes kockákra emlékeztető ablaktalan épületek álltak. Penetráns bűz gomolygott elő az épületekből és itatta át az éjszaka hűvös levegőjét. Csend uralkodott, kivéve hatalmas hűtőgépek véget nem érő soraiból halk és monoton motorzúgás hallatszott, mely teljesen idegen volt a nappalok gondtalan hedonizmusához hasonlítva, amit a meztelen és mérhetetlenül mohóan zabáló és semmi hasznot nem hozó vagy termelő polgárai Eszemiszom országnak nap-nap után élveztek. — Kiráz a hideg, olyan ijesztő ez a hely. — Joe panaszolta és vacogtak a fogai. Tabitha megfogta Joe kezét és maga után húzta. — Másszunk fel a tetőre. Azok a gépek ott fent rengeteg hőt bocsájtanak ki és el is bújhatunk közöttük. Elsőnek a leány kezdett felfele kapaszkodni egy szolgálati acéllétrán. — Mire vársz? — szólt le félútról, — Gyere utánam, fent biztonságban leszünk. Joe felnézett; ahogy Tabitha a létra tetejéről étlépett a védőfalon meglátta a leány nemi szervét. A gyenge fényben, ahogy az ideverődött a palota fényesre világított ablakaiból, a leány nőiessége anatómiailag tökéletesnek látszott. Minden ott
200
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
volt, a keskeny vágás és a duzzadt lebernyegek és a redők és tetejükben az érett makkra emlékeztető jól fejlett csikló. — Miket nem beszél ez a leány, hogy nincs reproduktív nemzőszerve? — gondolta, és ráhelyezte lábfejét az első létrafokra. Fent a lapos tetőn leültek két nagyátmérőjű szigetelt csőre és összebújtak. Egymás közelsége biztonsági érzést adott nekik és kevésbé féltek. — Rengeteg munka és szakértelem kell, hogy összeszereljék és karbantartsák ezeket a gépeket. — Joe jegyezte meg szakértő módon. — Ezek nagyon komplikált szerkezetek és könnyen lerobbannak, ha elhanyagolják őket. — Már amennyire én tudom, és én csak kiszolgálás közben néha, ha elkapok egy-egy mondatfoszlányt, szószátyár dongók szájából, akik a királynő személyes testőrei, — magyarázta Tabitha és engedte, hogy Joe válla köré fonja karjait, és hogy megfogja kezeit. — Külországi vállalkozók és szakértő mesteremberek jönnek ide ellenőrizni a mi gépeinket és Izabella arannyal fizet nekik. — Miért nem tanulják meg a dongók a szükséges szakmákat? Nem gondolod, hogy a királynő hűséges munkásai el kellene, hogy sajátítsák a modern technikát? Nem gondolod, hogy veszélyes ennyi idegent beengedni? — A külországi vállalkozók és a helybeliek között nincs semmiféle közvetlen érintkezés. A karbantartók helikoptereken jönnek ide, elvégzik munkájukat és elmennek. Soha nem találkoznak a királynő vendégeivel vagy munkásaival. Ha bejönnek a konyhába, mindenki más ki kell, hogy menjen. Az idegen szakértőknek fogalma sincs, hogy hol vannak. Megcsinálják a feladatukat és eltűnnek. — Ez tiszta dekadencia, — Joe felkiáltott. — Teljesen rá lesztek szorulva az idegen szakérőkre és csak képzetlen segédmunkára használjátok a helybelieket. Egy ilyen társadalom vissza fog degenerálódni a kőkorszakba. — Nem, ez nem így van, — Tabitha tiltakozott az egyetlen életformának a védelmében, amit ismert. Joe piszkálódó kíváncsisága a részletek iránt felettébb bosszantotta. — A helybeliek imádják ezt a kényelmes és semmittevő élvezetét a bőségnek. Hisznek abban, hogy mindenkinek van lehetősége, hogy megnyerje a vetélkedőt és élvezze a felsőosztálynak kijáró életet Nehéz Izabella palotájában. — Vissza is jönnek abból a palotából? — Joe közbevágott kissé felpaprikázva. — Mi lesz azokkal, akik oda bejutottak? Szerintem már több ezerre is tehető a számuk. — Senki nem hagyja ott a királynőt. — Tabitha felelte és felállt. Lesimította ruháját és selyemsálját átdobta a vállán. — Ha egyszer már valaki bejutott oda nincs szükség arra, hogy visszajöjjön, és mindent elölről kezdjen. De eleget beszéltem, már így is többet elmondtam, mint amennyit szabad lett volna. Menjünk haza. Holnap kora reggel műszakom kezdődik. — Elszalasztottam a lehetőséget, hogy megcsókoljam, — gondolta Joe sajnálkozva. — Nem azért jöttünk ide, hogy megmutassam neki, hogy mi a szerelem és mi a testek gyengéd összeérésének a gyönyöre? — Kezénél fogva próbálta visszahúzni a leányt és kérlelni kezdte. — Tabitha, ne haragudj rám. Szeretlek és engedd meg, hogy megcsókoljalak. — Rendben, — bólintott a leány, és engedte, hogy a fiú könnyű csókot leheljen a szájára. Joe azt hitte, hogy a leány nem érzett semmit, kivéve egy leheletnyi reszketést, mely elektromos áramként vibrált keresztül Tabitha egész testén. Szerette volna közelebb szorítani magához, hogy a leány megérezze a rettenetes vágyat, ami tüzel benne, és vegye észre a benne lángra gyúlt szenzuális őrületet és szívének bolondító kalapálását.
201
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
Rozsdás vaslemezek fülsértő csikorgása zavarta meg őket. Két dongó kapaszkodott felfele és bukkant elő az egyik felnyitható tetőnyílásból. — El kell rejtőznünk, — Tabitha lekuporodott két cső közé és maga után húzta Joe-t. A fiú érezte a leány melegét és szívének gyors dobogását, mely úgy vert, mint egy ijedt, kicsiny madárka apró szárnyai. A dongók ellépdeltek mellettük. Mindössze rutinszerű járőrtevékenységüket látszottak végezni. Joe odasúgta Tabithának. — Menj vissza le a létrán, vissza a szálláshelyedre. Ne félj, biztonságban vagy. Pillanatnyilag az őrök a tető túlsó sarkában vannak. Holnap reggelinél találkozunk. Én leereszkedem azon a tetőnyíláson. Meg kell tudnom, hogy mit folyik ezeken a falakon belül. A leány rettenetesen félt, hogy észreveszik és elfogják. A belenevelt engedelmesség nem engedte, hogy bármit is megkérdőjelezzen. Vissza akart jutni emeletes ágyába, ki akarta pihenni magát és reggel üdén és frissen akart megjelenni kijelölt munkahelyén, hogy ellássa pincérnői kötelességét. — Bármit is tervezel tenni, — súgta vissza. — Vigyázz, hogy a dongók el ne kapjanak. — Itt félelemmel telített rettegés keveredett hangjába. — A dongók rettenetesen kegyetlenek. Joe nézte, ahogy a leány gyorsan eltűnt a tető korlátfala mögött. Ahogy az eltűnt, meghajolt és térdein guggolva gyorsan odamászott a nyitva hagyott tetőnyíláshoz. Ahogy leugrott a vaslétráról, egy óriási mélyhűtött teremben találta magát. Jobb keze felől kéttucatra menő tisztított tetem függött galvanizált horgokon és mennyezet alatti szórófejekből vékony vízsugár permetezett rájuk hangtalanul. A levegő csontfagyasztóan hidegnek érződött és tele volt nedves párával. Először azt hitte, hogy egy mirelit raktárházban van, ahol a környékbeli farmokról ideszállított félbevágott disznó és marhadarabokat tartanak a konyha részére. Az egyik darabot megérintette. A levegő hidegségéhez hasonlítva a tetem melegnek érződött. Nem sokkal, talál tíz-tizenöt Celsius fokkal többel, de mégis furcsának találta, hosszabb ideig történő raktározás céljára hidegebb hőmérsékletet várt egy mélyfagyasztott marhaoldaltól. Nem látott elegendően tisztán. Kékes árnyalattal alig izzva a lámpák csak tompa fényt adtak, és ahogy a vízcseppek kerek gömböcskékké formálódtak a tetemek oldalán, valami feléje vetülő transzcendentális varázsfény vette körül őket. A tetemek kicsinek tűntek, hogy marhák legyenek. Disznók vagy bárányok lehetnek gondolta és közelebb lépett, hogy jobban lásson. Látta a fél fenékpartot, a hosszú hátsó lábat és a vékony kart elöl, ahogy egyik a másik mellett lógott alá a görbe acélkampókról. És akkor rájött. Emberi tetemek voltak felfüggesztve, azokat nézte. Kibelezve és megtisztítva, lemosva és leforrázva, hogy a szőröket leszedjék róluk, fejeik levágva és csonka nyakakkal, de minden kétséget kizáróan Joe egy lemészárolt emberi maradványok élelmezésipari raktárházában állt. Rettenetesen hideg volt. Meztelen teste gyorsan veszített hőtartalmából. Látott egy falra akasztott véres pufajkakabátot. Magára vette és felhúzta a vastag halinacsizmát is, amit a kabát alatt talált. Készen állt, hogy felfedezze az épület többi részét is. A legtöbb tetem kövér, zsíros emberek hullája volt, férfiak nők vegyesen, de volt közözzük néhány sovány is. A soványak egytől egyig nők voltak.
202
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
Megrázkódott, azok lehettek, akik túl sokat jártatták a szájukat vagy megtagadták kötelességük elvégzését. Tabithának igaza volt, a dongók vérszomjasak, és ők is és mindenki más, lakos és polgár Eszemiszom királyságban emberevő kannibál. Hála a fenn valónak, — gondolta, — hogy nem ettem húst mióta idejöttem, — és rövid hálaimát rebegett. — Vajon Tabitha tudja ezt és mégis eszik húst? Honnan kerül elő a rengeteg szárnyas és a hal, és hogyan lebegnek a sült szárnyasok szinte súly nélkül a levegőben? Innen élve kell, hogy kikerüljek. Ha felfedezik ittlététemet én is ott fogok függeni a horgokon, együtt a többi szerencsétlennel. Halálra váltan keresett egy kijárati ajtót. Ide-oda ugrált a nyálkás hullák, a fehérre meszelt oszlopok között és spirálcsöves hűtőtestek között és bejutott a következő szobába. Itt még minden eddiginél is rettenetesebb látvány fogadta, lapos, rozsdamentes acélból hegesztett boncoló asztalok, motorizált vágókések és gépfűrészek, csigák és egy mélyhűtő terem, ami színültig tele volt rakva a kész produktummal, nyúzott és letisztított emberhús darabokkal, precízen és tisztán bepakolva vákuummal lezárt és celofánnal borított csomagokba. Hallotta, hogy jönnek le a dongók a tetőről. Ha nem sikerül kijutnia, perceken belül elkapják és másnap már az ő kipreparált darabjai és készen állnak a szállítmányozásra és közfogyasztásra. Végre talált egy kijárati ajtót. Ledobta magáról a vastag mészáros kabátot, és lehúzta a csizmát és amilyen hangtalanul csak tudta kinyitotta az ajtót és kibújt rajta. Ijedten és a léttől is megundorodva futott, árnyéktól árnyékig, fáktól a következő bokorig, néha teljesen négykézlábra ereszkedett, bele az esőcsatorna árkokba, vissza a szálloda és éttermi rész biztonságába. Valahogy értesíteni kellene Tabithát, Bob-t és Roy-t. Innen el kell, hogy menjenek, amilyen gyorsan csak tudnak. Ez a félkegyelmű Roy, ez a baromállat még be akar nevezni a következő kövérségi vetélkedőre. —
Joe eljutott a bungalóig. Az ajtó nem volt bezárva, személyes tulajdona senkinek sem volt, bűnözés nem létezett, ahogy szomorúan eszébe jutott a társadalom értékek helybeli elrendezése, és lábujjhegyen beosont a hálószobába. A sötétben hallotta Roy és Bob erős horkolását és maga is lefeküdt a saját ágyába. A horkolás robaja egy erős gépfűrész zajára emlékeztette és rohant a fürdőszobába, hogy okádjon. Gyomra tartalmát belehányta a vécékagylóba, és ahogy ott térdelt fejével előre, szinte a beleit is kiköpte. Megragadta a hideg fajanszcsészét, reszketett és szerette volna, ha otthon maradt volna és állást vállalt volna, bármilyen állást, betonkeverést, téglarakást, ennél bármi nehéz munka jobb lett volna. Mikor már csak keserű epe jött ki a száján abbahagyta az öklendezést és lezuhanyozott. A meleg víz felmelegítette és ismét tisztának érezte magát. Marcangoló félelem és rettenetes előérzett kerítette hatalmába, hogy nem fogja tudni elkerülni, hogy húsáért le ne mészárolják, és el ne fogyasszák. Szíve őrülten vert és a fogai vacogtak, ahogy bebújt a takaró alá. Onnan segítséget remélve vagy, hogy beszéljen valakivel erről a szörnyű helyzetről, a barátai felé pillantott. Roy és Bob békésen hortyogtak. Az este ismételten telezabálták magukat és felfújt gömböclabdára emlékeztető feldagadt hasuk, mint egy hatalmas fujtató emelkedett és süllyedt és rózsaszín bőrük alatt rengett a temérdek háj és a vastag szalonna. 203
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
— Na, ezektől nem sok segítséget várhatok, — gondolta. — A hajnal fénye még hosszú órákkal arrébb van és fogalmam sincs, hogy Tabitha emeletes ágy fekvőhelye merre lehet. Amíg meg nem virrad, nyugodtságot kell színlelnem és úgy kell tennem, mintha minden rendben lenne. Halálosan kimerülve is csak órák múlva tudott elaludni. Reggel Bob és Roy már előtte felkeltek, éhesek voltak és sóvárak, hogy minél hamarabb megízlelhessék a minden lehetséges reggeli ételt magába foglaló kirakodó asztal finomságait. Roy megrázta Joe vállát. — Ébredj fel, te csipa gyáros. Tekintsük meg, hogy mit készítettek reggelire. Nagyon szeretném megkóstolni azt a cowboy stílusú vadnyugati rántottát és hozzá a zsíros krumplit és a szeletelt sonkát. A szó szinte mellbe ütötte Joe-t. Kinek a sonkájáról lenne itt szó? De felkelt, megborotválkozott, vízzel megpocskolta arcát, fogat mosott és követte barátait az étkezdébe. Leült melléjük, de csak egy vajazatlan zsömlét és teát vett magának és lassan, óvatosan beszélni kezdett. — Srácok, ne nagyon egyetek a kolbászokból és a szalonnából. Nem hiszem, hogy USDA engedélyezett alapanyagokból és kormány ellenőrizte húsokból lettek csinálva. — Miről beszélsz? — Roy kérdezte kétkedő és bizalmatlan hangon és pislogott hozzá feldagadt és bezsírosodott szemhéja alól. — Arról, amit akarok mondani, valami nem stimmel ezzel a hellyel. — Mi? Én mindennel elégedett vagyok és maradok. — Mondta Bob, levágott egy vastag darabot bifsztekéből és villájára tűzve szája felé irányította. — Pucoljunk el innen, — Joe lehajtotta a fejét és az álla alatt dörmögte, — amíg lehet. — Ember, ugyan már, kiijeszted belőlem az úrjézust. Végre valami sikerült nekünk, rendben vannak a dolgok és te el akarod rontani. Legyen eszed, beszélj világosan vagy fogd be a szádat. — Tegnap este, — Joe szerette volna, ha valamilyen idegen nyelven tudna értekezni a barátaival és más ne értené őket, mert valahogy el kellett, hogy mondja, amit látott. — Tegnap este kimentem tekeregni és láttam egy teljes vágóhidat teli feldarabolt emberi testekkel. A hús, amit most a szádba tömsz, könnyen valami emberi személy teste lehetett. Bob keze megállt a levegőben. Szemével gondosan megvizsgálta a húst, hunyorított, megszagolta majd kijelentette. — Nekem úgy tűnik, — harapott bele a húsdarabba és folytatta, — és, ahogy ízlelem, ez marhahús. A proteinhiány káros hatással van az agyműködésedre, Joe. Tisztára ellágyult az agyad és rémeket látsz. — Bob, kérlek, nagyon kérlek, — Joe valósággal könyörgött, — tűnjünk el ebből az országból. Itt szexezni sem lehet, hacsak meg nem nyered a kövérek versenyét. — Mi maradunk, — Roy beszélt Bob helyett is, majd felállt és másodszor is telerakta tányérját. — Engem nem zavar, hogy nem szexezek. Odahaza sem szexeztem senkivel. — Na, eleget magyaráztam nekik. — Joe gondolta és mérgesen morgott a barátai után, akik egyenesen az illatos és fűszeres felvágottaktól és sajtoktól roskadozó ételkirakodáshoz tartottak. — Ne hányjátok a szememre, hogy nem figyelmeztettelek. Ne higgyetek nekem és hamarosan a saját húsotok lesz ide az asztalra kirakva.
204
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
Amikor barátai már kellő távolságra voltak és háttal álltak neki, Joe felugrott és elrohant, hogy megkeresse Tabithát. —
Tabithát a nagyétterem fő étkezőtermében találta meg, ahogy a leány az asztalterítékeket rakta ki. Szépen sorban letette a késeket, a villákat és a kanalakat, mellé a tányérokat, és asztalról asztalra haladva vasalt damasztszalvétákat és kristálypoharakat tett melléjük. — Tabitha, — szólt oda neki. Tabitha nem állt meg és nem fordult feléje. — Mit akarsz tőlem? — kérdezte. — Nem látod, hogy dolgozom? — És hangja félően remegett és keze idegesen reszketett. — Tabitha, innen el kell mennünk. — Ez az egyetlen hely, amit ismerek. Én a mi társadalmunk produktuma vagyok. Azért élek, hogy a vendégeink kényelmét szolgáljam és nagyon is elégedett vagyok sorsommal. — Ugyan már, Tabitha, te nem vagy produktum. Te egy emberi lény vagy, akinek lelke van és független akarata. Tabitha rémülete egy pánikroham méreteit kezdte elérni és a tányérok és a poharak disszonáns zajjal kezdtek csörögni a kezében. — Szépen kérlek, Joe, — könyörgött. — Hagyj nekem békén. — Tabitha, tegnap este mindent láttam. Embereket mészárolnak és élelmiszert csinálnak belőlük. Innen meg kell, hogy szökjünk és be kell, hogy jelentsük Izabellát az FBI rendőrségnek. — Az FBI? Mi az? Soha nem hallottam ezt a fogalmat. — Hidd el nekem. Azok be fogják zárni ezt a bűnbarlangot. Beküldenek ide egy egész hadsereget, ha kell. — Miféle hadsereget? A világon az egyetlen fegyveres erő a dongók karhatalma. A dongók bármely betolakodott megölnek, aki a királynőt bántani merészeli. — Tabitha, — Joe felemelte a hangját. — Ezek itt mind kannibálok. A királynő, a dongók, mindenki, ezek a végén megeszik a vendégeket és az összes becsapott betelepedőt. Most először érezte, mintha a leány kezdene hinni neki. — Mit tudnánk tenni? — Tabitha mondta és nagyon ijedtnek hangzott. — Se írni se olvasni nem tudok, a számokat tíz után nem ismerem. Nem is hiszem, hogy van egy másik világ is a mi világunkon kívül. — Mi hárman, — Joe nézett a leányra kérdően, — Bob, Roy és én, mi kellett, hogy jöjjünk valahonnan. — Tudom, — Tabitha felelte és sírva fakadt. — Teljesen összezavarsz azzal, amiket beszélsz. Joe megfogta Tabitha kezét és próbálta a leányt elhúzni valamerre. Nem tudta, hogy merre, de valahol el kellett, hogy kezdjék. Elmenekülni vagy meghalni, mindegy, de ennek a szörnyű társadalomnak nem maradhattak részesei. Tabitha habozott, engedett a húzásnak, és ahogy közelebb hajolt hozzá érezte, hogy egy iszonyatosan erős kar ragadja meg. Kezeit hátracsavarták, Joe próbált küszködni és verekedni, de két drabális termetű dongó keményen megragadta őket.
205
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
— Ne mozduljatok, — ordították, — és ne ellenkezzetek. Már régóta megfigyelés alatt tartunk mind a kettőtöket. Tervezgettek és szervezkedtek a királynő ellen. Mialatt a nehéz bilincseket rákapcsolták Joe lábára, az egyik dongó leckéztette. — A mi csodálatos társadalmunk kegyes királynőjének vendégszeretete nem volt elég neked? Az ingyen szoba és az ingyen étel nem elégítette ki kapzsiságodat? A másik dongó, miután megkötötte a lábait és kezeit, és ragasztó szalaggal betapasztotta a száját menydörgő hangon oktatta ki a leányt. — És te, ahelyett, hogy dolgoztál volna rendesen, jártattad a szádat, te hálátlan sovány patkány, te. Minden további hűhó nélkül, a fejükön keresztül két százliteres fekete műanyag zacskót húztak rájuk és a hátsó kijáraton kicipelték őket, mint két rugdalózó és rángatózó, megelevenedett konyhai szemetes iszákot. —
A hátsó kijárat egy földalatti alagúthoz vezetett. A dongók rádobták terhüket egy elektromos targoncára és elhajtottak vele. Ide-oda fordultak és kanyarogtak a lenti labirintusban és körülbelül húsz perc múlva megérkeztek valahova. A dongók leszálltak az ülésről, és mint egy zsák rongyot megragadták a csomagokat és Tabithával és Joe-val bennük durván ledobták valami kemény kőpadlóra. Majd beledugták hosszú karjaikat a zsákok mélyére, levették róluk a bilincseket, kioldották a kötést és rájuk parancsoltak. — Álljatok rá arra a mozgójárdára, ha elértek a végére csatlakozzatok a többiekhez. A mozgójárda, időnként mozgólépcső lett belőle, többször irányt változtatott, emelkedett és végül felértek valahova a magasba. Az út alatt, Joe lukat tépett a zacskó felső varratába, kiharapta a sarkokat a karjainak, majd ugyanazt megcsinálta Tabithának is. A mozgójárda megállt és leléptek róla. Valahol a legfelső emeleten lehettek és az egyetlen lehetséges úton előttük, egy hosszú, keskeny folyosón, melyet két és fél méter magasságú betonfal határolt két oldalon és teteje nyitott volt fent, teljesen meztelen és kövér férfiak és nők sorakoztak és lassan lépkedtek előre. A sorbeliek sokkal kövérebbek néztek ki, mint lent az üdülővárosban a legtöbb. Túltáplálva és elégedetten, sorsukba bele törődöttnek, de inkább nyugodt várakozónak látszottak és alig tudtak mozogni a kövérségtől. — Hol vagyunk? — Joe kérdezte egy rettenetesen kövér férfitől, akiben látszólag elegendő szusz volt, hogy egy néhány szót ki tudjon nyögni. A férfi büszkén válaszolt. — Hét teljes hetet töltöttünk a királynő palotájában. Magjainkat beadtuk a közösbe, hogy a felséges Izabella nemes alattvalói szaporodhassanak. Most méltó jutalmunkra várunk. Rövid időn belül belépünk a mennyek legmagasabb paradicsomába. — Minden bizonyára, — gondolta Joe, ahogy feje és karjai szánalmas látványként döfődtek kifele a műanyag zsákból. Körülnézett, de nem látott semmit, csak meztelen fenekek, keblek és széles vállak tömegét, mindenfele, amerre csak ellátott.
206
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
— Jobban teszem, ha személyesen leellenőrzöm ezt az ultima maximum paradicsomot. Az a sanda gyanúm, ez a jutalomutazás valami teljesen más, — morogta magában, majd odasúgta Tabithának. — Maradj közel hozzám, felmászok annak a dagadt nőnek a vállaira és meglesem, hogy merrefele is megyünk. Elsőnek egyik lábát a nő derekára tette, majd megragadta fejét és felhúzta magát és átlépett egy toronymagasságú férfi vállaira. A fal teteje legalább fél méter széles lehetett, dupla betonkockákból volt összemalterezve. Rálépett és onnan messzire ellátott. Körülbelül hatvan méter távolságban, az egyre sűrűsödő meztelen emberi hús és zsírtömegen túl, meglátta a paradicsomba vezető bejáratot. A folyosó vége elkeskenyedett, a falak összezárultak és az emberek csak egyesével tudtak tovább haladni. Két termetes dongó elektromos tehénösztökélő rudakkal tartotta fel a rendet. A folyosó legvégén forgóbejárat tartotta vissza tömeget és a dongók csak egyesével eresztették át a várakozókat. A fal fordult a forgózár után. Joe megragadott egy szerkezeti acélrudat és magasabbra húzta magát, hogy lássa, mi van utána. A sarkon túl két dongó megragadta az odaérkezett illetőt és egy harmadik légdugattyús pisztolyt tartott a halántékához vagy a tarkójához, majd meghúzta a ravaszt. A dugattyú acélhengere beleszaladt az áldozat agyába és vértől csurogva azonnal ki is jött, és az élettelen test alázuhant egy csúsztatókürtőbe. Másodperceken belül átengedték a következőt és minden tülekedés vagy ellenkezés nélkül, némán, egyetlen jajkiáltást sem engedve a meggyilkoltak részéről, a folyamat gyilkos precizitással megismétlődött. A folyosó magas falának túloldalán hatalmas üres térség húzódott és végében Joe meglátott egy ajtót. Lekuporodott a fal tetején és kereste Tabithát. Két hatalmas fenék közé beszorítva ott állt a leány és reszketett és alig tudott lélegezni Joe lenyújtotta a kezét érte és leszólt. — Add ide a kezedet és engedd, hogy felhúzzalak. Ne restellj valakinek a fejire vagy a kulcscsontjára lépni. Nagyot rándított, és a leány kicsúszott a beizzadt, sikamlós testek közül és egy másodperc múlva ott állt vele a fal tetején. A fiú rekedtes hangon súgta a leány fülébe. — Innen ki kell törnünk. Ez az utolsó lehetőségünk. Joe leugrott a falról és karjaival elkapta Tabithát, aki habozás nélkül vetette magát utána. Mindenre elszántan vágtáztak az ajtó felé. Az ajtó nyitva volt az ő oldalukról, de behúzták maguk mögött és többet visszatérés nem volt. Egy lépcsőház tetejében találták magukat, ami lefele, talán tíz emelet mélységbe vezetett le. Le az ismeretlenség feneketlen gyomrába. Ismeretlen és félelmetes, de még így is jobb volt, mint az ütés, amit a dongók dugattyús pisztolyától kaphattak volna a tarkójukra, vagy a halántékukra. Kettesével szedve a lépcsőket lerohantak a legalsó emeletre. —
Egy MH-53E Tengeri Szörny helikopter készen állt az indulásra a Bullhead City, Nevada állambeli város kereskedelmi repülőterén. A rakománytér hat tonna hasznos terhet tudott vinni és színültig volt rakva gépalkatrészekkel, liszteszsákokkal, rizzsel, ládákban elraktározott főzőolajjal és más nagytömegű háztartási tisztító folyadékokkal
207
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
és kellékekkel. A maximális leterhelése a gépnek tíz tonna is lehetett, de ezúttal háromszáz mértföld távolságot kellett megjárjanak oda és vissza és nem volt ajánlatos a gépet teljesen megrakni. A repülési feladatnapló a következő bejegyzést tartalmazta. A célpont egy megközelíthetetlenül elzárt terület az Arizonai Buckskin Hegyvonulat vidékén. Ellátmányok oda, melléktermékek és hulladék vissza, Petrovics kapitány főparancsnoksága alatt. Petrovics kapitány kurta eligazítást adott beosztottjainak, Wilsonnak, a másodpilótának és két segédmunkásának, Robinsonnak és Musztafának. — Emberek, maguk először repülnek velem. Berepülünk és kirakjuk a rakományt a helikopterből. A leszállópályáról a helybeliek viszik tovább. Senkihez nem szabad beszélni. Van valami kérdésük vagy világos az elgondolás? — Van, sír, — Robinson a nemrégiben felvett alkalmi munkás kérdezte, mialatt vastag szakállában elvakart egy tetűcsípést. — Minek tartjuk hűtve a rakodóteret? — Konyahulladékot hozunk vissza, maga remélem, hogy nem akarja egész úton visszafele szagolni a bűzös, rothadó anyagokat, amiket a konyháról kidobnak. — Minek helikopteren visszahozni a szemetet? — Robinson körmei között tartva kihúzott egy rovart a szakállából és elgondolkozva vizsgálgatta. — Nem egy kicsit túlságosan költséges helikopter szolgálatot használni szemétszedésre? — A pokolba, ha tudom, és még kevésbé érdekel. — Petrovics kapitány beindította a forgószárnyakat. — A mi munkákat busásan megfizetik. — Kaphatnék egy kis előleget? — Kérdezte Robinson elgondolkozva és elnyomta az ízeltlábút, bolhát, avagy tetűt a hüvelyke és a mutatóujja között. Lepöccintette a véres maradékot a betonra és hozzátette mondatához. — Erős pénzhiányban szenvedek. Petrovics mérgesen rámeredt. — Mi mindannyian csak akkor kapunk fizetést, ha letettük a visszahozott rakományt a Barstow, Kalifornia állambeli város határában lévő futópályára. Ott újra töltjük a benzintankokat és visszarepülünk Bullhead City városba. A Tengeri Szörny, Sea Dragon amerikai nevén, eredetileg egy haditengerészeti felesleg, ami három évvel ezelőtt a feketepiacon került a cég tulajdonába, levegőbe emelkedett, egy ideig lebegett az irányítótorony és a hangárok felett majd rövidesen eltűnt a messzeségben, mint egy porszem, amit elfújt a szél —
Joe az ajtóhoz tette a fülét és hallgatódzott. A másik oldalon minden csendes volt. Balról tűzvédő szekrényt látott, amiben fúvófej volt és feltekercselt lapos vászoncső. Az ajtókilincsre kemény műanyagból kivágott azonosítási jegy volt erősítve dróttal. Földszint, 32-es ajtó. Joe gyorsan kezdte kifele bontani a drótot, de Tabitha a nyaka köré fonta a karjait és sírni kezdett. — Tégy a magadévá, most rögtön és itt. Akarom tudni, hogy mi hiányzott az életemből. Akarom érezni, hogy mi a szerelem, legalább egyszer mielőtt meghalunk. Joe kibontotta a drótot és kezébe vette a kemény kártyát. A zárnál benyomta a keret és az ajtó közé, mozgatta egy keveset és a lakat záróretesze éles hangot hallatva kattant. Megnyomta az ajtó és az kinyílt.
208
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
Átfogta Tabitha vállát, beléptek és a leány fülébe súgta. — Nem itt és nem most. Nem fogunk meghalni. Elviszlek Connecticut államba és el foglak venni feleségül. — Feleségül, hallottam már férj és feleségekről, mi is olyan kövérek leszünk, és annyira unni fogjuk egymást? — Nem, legalábbis még nagyon sok hosszú évig nem. — Joe átsegítette Tabithát a küszöbön. — De most engedd meg, hogy kiókumláljam, hogy hol is vagyunk. Körülnéztek, egy medencékkel teli hatalmas gőzfürdőteremben voltak. Középen a nagymedence látszott, világoskék csillogású tiszta víz, valami földalatti hőforrás táplálhatta. Mellette egy kisebb medence feküdt, széles márványlépcsőkkel és vize forró lehetett, mert felszínéről sűrű gomolyagokban emelkedett a pára felfele. Kigömbölyödött kövérre hízott alakok ültek a víz alatti kőpadokon, vagy álldogáltak egymáshoz közel és fogdosták egymás testét, hátukon úsztak szétvetett lábakkal, egy a másik feneke mögött térdelt, vagy semmit nem téve csak nézték, ahogy mások önfeledten szeretkeztek. A háttérben ajtónélküli szobák voltak, szaunák, masszázs priccsek, zuhanyozók, vécék és később egy nagy terem teli ágyakkal. Semmi jele nem volt a dongóknak. Emberek kimentek és visszajöttek színültig megrakott tálakkal, gyümölcsök, étvágycsinálók, nassolnivalók és kosárszámra mindenféle más különleges csemegék. Annyira élvezték gyönyörüket, hogy észre sem vették a hívatlan betolakodókat. — Vessük le ezeket a fekete műanyag zsákokat, — Joe nekiállt lehúzni a magáét. — Úgy nézünk ki, mint két kapucnis dögkeselyű, akik betévedtek az albínó tengeri tehenek pároztatási főgyűlésére. — Ez a királynő szerelembarlangja, — Tabitha suttogta megilletődve, bőrének sötét árnyalata éles kontrasztban állott a piacra kész dagadt gyülekezet rikító fehérségével. Kecskecsöcsű cicijei egyenes szögben állottak előre, hosszú bimbói kecses ívben kanyarodtak felfelé és nádszál dereka felségesen emelte ki formás csípőjének nőies szélességét. — Ismerek lányokat, akik errefele teljesítenek szolgálatot, — folytatta, — mosnak, szárítanak, vasalnak és hajtogatják a törülközőket és a lepedőket és sokat meséltek nekem erről a helyről. — Jó lenne, valamelyiket megtalálni, talán segítenének nekünk elbújni. — Joe kérdezte és idegesen nézelődött. Tudta, hogy nagyon közel állnak, hogy ismét elkapják és megbilincseljék őket. — Ott, — Tabitha egy ajtóra mutatott, amin piros betűkkel ez állt. Tilos a belépés. Kizárólag személyzeti bejáró. Az ajtó nem volt bezárva. Bementek. Egy raktárhelyiségbe jutottak ahol hegyszámra voltak a nedves törülközök, tisztítószerek és összemocskolt lepedők felhalmozva. Hátul egy felvonóajtó látszott és előtte egy vászonoldalú targonca, mely szintén tele volt szennyes ruhával. — Másszunk fel a targoncára és bújjunk el a törülközők alá, —javasolta Joe és már kapaszkodott is felfele és Tabitha engedelmesen követte. A targoncában, hogy helyet adjon a fiú hanyattfeküdt és a leány hosszában, ha akaratlanul is, ráesett a mellére és a hasára. Testük egymáséhoz szorult és a fiú mozdított csípején és lábain, hogy kényelmesebben legyenek. De fordulnia kellett, nem akarta, hogy kéretlenül ágaskodó veszője szemtelenül nyomódjon bele a leány ágyékába.
209
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
— Tabitha, szeretlek téged. — Kezdte suttogni a leány fülébe. — Szeretnélek a magamévá tenni és foglak is. De ahogy mondtam, nem itt és nem most. Majd fogunk szeretkezni, egy óceánra néző luxus hotelszobában, Floridában. — Óceán, Florida, mikről beszélsz? — leheletnyi távolságra arcától a leány finom, puha, de mégis, izgatott hangon válaszolt. — Soha nem hittem volna, hogy érzésekre vagyok képes. Mindig utáltam a szexet és a szeretkezést, közönséges ordenáré és rettenetesen utálatos dolognak tartottam, amit csak a kövérek csinálnak. — Csacsi, — Joe felelte és megcsókolta a leány arcát. — Ezeken a falakon túl egy feddhetetlen és csodálatos nagyvilág van és én szeretném megmutatni neked, annak minden szépségét. Még csevegtek volna több efféle édes-kedves ígéreteket, de a teherfelvonó ajtaja kinyílt és valaki behúzta a targoncát. Néhány emeletet emelkedtek, egy cikcakkban forduló folyosón sokáig zötyögtek és a végén kiborították őket. Kigurultak és egy rakás egyenruha, lepedő, konyharuha és párnahaj halomban találták magukat. — Öltözzünk be az egyenruhákba, — javasolta Tabitha. — A lányok ugyanezt a kék szerelést viselik, amikor a konyhahulladékot hordják ki a helikopterhez. — Helikopter, hol, merre? — Joe hirtelen csupa fül lett és reményei teljesen újraéledtek. — Kint, az épület tetején, egyszer egy héten egy helikopter idejön, hozz dolgokat és el is visz. — Gyerünk, tettre hát, — kiáltotta Joe lelkesen és lerázta magáról a ragadós és bűzös törülközőket. Felöltöztek klóncselédnek és egy percen belül már toltak is kifele egy púposra rakott szemetes talicskát. A nagy lapos tető sarkában meglátták a landolásra használt betonnégyszöget és mellette vagy száz lezárt fémhordót. A közelben állt egy hulladékos konténer is, beálltak mellé, beledobálták a rongyokat a talicskáról és ők is bemásztak. Bent, közel a fenékhez, elrejtőztek két ötvenliteres elhasznált zsírt tartalmazó hordó mögött. Összegyűrt és elhasznált papírhulladék tömege, krumpli hajak és hagymahéjak nedves zacskói, nektáros és gyümölcsleves papírdobozok vették őket körül, amikből magukra húztak egy halommal és vártak. Több, valószínűleg ellenőrzésre kijelölt dongó tevékenykedett a közelükben. Tucatnyi leplombált fémhordót görgettek ki, és odaállították őket a többi mellé. A folyamat ismétlődött és a harmadik turnus után hallották a közelgő Sea Dragon helikopter félelmetes robaját. Joe megkockáztatott egy pillantást. Kerekre nyílt szemgolyóival kipillantott a tartály vaspereme felett, és ahogy begörbített ujjaival a fal tetejét fogta, most ő volt Rolf the Gan’ger a kíváncsi bandavezér. Megfigyelő helyéről jól látta, hogy a dongók egyre több vashordót tolnak kifele, de ezúttal nem csak gumibot lógott le a derekukról, de géppisztolyok voltak átvetve vállukon és a pisztolytartóban övük mindkét oldalán fegyver lapult. Néhány vékonytermetű nő is előkerült, arcban mind hasonlítottak egymásra és kék egyenruhájukban teljesen egyformának néztek ki. Tömött bálákban kifakult törülközőket, szakadt lepedőket és puding áztatta ruhákat cipeltek, és végtelen igyekezettel és néma csendben dolgoztak, mintha egy jól olajozott gépezet alkatrészei lennének. A dongók megálltak és vártak, hogy a helikopter leszálljon és letegye kerekeit a betonra. A nehézkes gépmadár erős zökkenéssel szilárd talajt ért, a kapitány üres járásba lassította a motort és az óriási forgószárnyak éles sustorgással körbe keringve
210
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
vágták a levegőt, mintha egy pokolbéli ringlispíl óriáskereke lenne a cirkuszi rémek karneválján. Amikor a suhanó keringés végre megállt Petrovics kapitány parancsot adott legénységének. — Wilson, te a pilótaülésben maradsz és járatod a motort. Robinson és Musztafa, ti kezdjétek kirakni a magunkkal hozott rakományt. Ne engedjétek, hogy bárki is azok közül a fegyveres alakok közül közel jöjjön gépünkhöz. Helyezzétek a ládákat három méter távolságra a helikopter baloldalától. Ha bárki bármi szándékot mutat, hogy átvegye gépünk felett a hatalmat, azonnal lőjétek le és te Wilson emelkedj a magasba. Én itt maradok a jobboldali ajtóban és vigyázom, hogy ezek a fegyveres piszkok ne okozzanak nekünk semmi problémát. — Elővigyázatosság, — röhögött Wilson, — még a Közel keletnél is vadállatibbnak látszik ez a hely. — Teljesen igaz, — Petrovics válaszolta nyers hangon. — A társaság ugyan fizet, de a szállítmány, amit Barstow városba kell, hogy vigyünk, azt sugallja, hogy fegyverem hordtávolságán túl ne bízzak bennük. — Hogyan kezeljük azokat a kék egyenruhában? — kérdezte Robinson vigyorogva, miután rájött, hogy neki csak nőkkel lesz dolga. — Azok, — Petrovics kapitány megvetően beleköpött a szélbe. — Azok eszetlen zombik, azoktól semmit se félj. —
A rakodási munka megkezdődött. A teherfelvonó széles ajtaja kicsapódott és négy dongó szigetelt és mélyhűtött tartályokat kezdett kigördíteni belőle. Musztafa egy összehajtható vászonkonténert rakott ki a betonra és Robinsonnal egyetemben kezdték beledobálni a királynő szemetét és hulladékát. Joe félig felkapaszkodott a vastartály peremére és észrevette, hogy a helikopter bal ajtaja időnként őrizetlen. Musztafa mélyen a tehertér belsejében dolgozott és Robinson kint a betonon flörtölt a női munkásokkal. — Tabitha. — mondta Joe utasítóan. — Keveredj össze azokkal a munkásnőkkel és vond el annak a helikopteres férfinek figyelmét és a többit bízd rám. Félve és reszketve, de teljes bizalommal Joe iránt Tabitha követte az utasítást és megrázta kerek fenekét a férfi felé. Az kinyúlt, hogy megmarkolja a leány melleit és Joe abban a pillanatban megragadta a vigyázatlan strázsa pisztolyát. Joe a férfi tarkójához tartotta a pisztoly csövét és elfojtott hangon sziszegte a fülébe. — Mássz bele a szemetes tartályba és számolj százig. Ha egy hangot hallatsz vagy kidugod a fejedet, lelőlek, mint egy patkányt. Guggoló helyzetben közelebb araszoltak és elrejtőzködtek a helikopter alatt. Ahogy meglátták Musztafa csizmáit, aki magabiztosan lépkedett felfele a lehajtható lépcsőkön, a háta mögé kerültek és jól irányzott lökéssel oldalba taszították. Musztafa elvesztette egyensúlyát, keze tele volt nehéz ládákkal, felbukott és a gép mellet az arcára esett. Joe a másodpilóta mellé ugrott és a fülébe ordított. — Teljes gázt a motornak. Váratlan veszély. Azonnali indulás. A pokolba a nemjóját, átvertek minket, nyomás, el innen. Wilson behúzta a botkormányt, a helikopter vadul megpördült és oldalra fordult. Szinte teljesen függőlegesen felemelkedett a betontól és együtt többtucatnyi ládával, zsákkal és vashordóval Petrovics kapitány is kibukott a nyitott ajtón. 211
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
Mint egy béka a hasán kiterült, de duplaszaltót vetve talpra ugrott és vadállati hangon ordított. — Tüzelj, a kutya úristenit neki, valaki lopja helikopteremet. A dongók lőni kezdtek. Golyók fütyültek mindenfele és pattantak le a gépmadár páncélozott oldalától. Wilson másodpilóta nem tudhatta ki lő és kire, egyetlen ésszerű dolgot tehetett, el innen, minél gyorsabban. Tövig nyomta a gázpedált és a hatalmas motor felüvöltött, mint egy sebzett vadállat. A forgószárnyak tehetetlen súlya megcsavarta a hajtótengelyt, visszatartó reakciós erő nem állt ellent, és a helikopter vadul forgott gravitációs középpontja körül. Gyakorlatilag leterheletlenül, a rakományt már kirakták és az újat még nem hozták be, a gép gyorsan emelkedett, fel a kék egek felé. De nem elég gyorsan, a golyók még mindig pattogtak és gellert kapva csúsztak le az oldaláról és ütötték a forgószárnyakat. Tabitha sikított, ahogy a torkán kifért, többször is kivágta a magas ct, erőteljes hangja a legmagasabb zenei skála felső régióiban vibrált ide-oda. Joe megragadta a nehézgépfegyvert; oh, az ellenséges vonalak hátában régebben mennyire imádta csinálni ezt a mozdulatot, és a tető fele célozva alaposan megszórta az ottmaradottakat. Petrovics kapitányt ledekkolt egy vashordó mögé és onnan lövöldözve a saját gépére, kilőtte szolgálati revolverének összes golyóját. A huszonnégy hengeres motor köhögött, akadozott, iszonyatos mennyiségű fekete füstöt bocsátott ki a kipufogóján, megállt és újraindult, és Joe megállás nélkül tüzelt lefelé. A dongók két csoportja elérte a tető sarkaiban elrejtett légelhárító ágyút. Lerántották róla a takarót, beugrottak az ülésbe és a négycsöves gyorstüzelő köpni kezdte a fehérfoszforral bevont speciális golyókat a menekülők után. Joe elengedte a gépfegyvert és felvett egy vállról indítható hő-kereső rakétafegyvert. Célzott és elengedte a ravaszt. Majd felvette egy másikat és azt is útjára indította. Két rakéta, két találat, két hatalmas robbanás és a légelhárító fegyverek elhallgattak. Már vagy ezer méterre is lehettek Nehéz Izabella királynői rezidenciájától, amikor abbahagyta a tüzelést és lenézett. — A büdös életbe, — dörmögte büszkén, — még nem felejtettem el, hogyan kell valakiket szitává lőni. Kéttucatnyi dongó hevert kicsinálva a tetőn és Petrovics kapitány vadul rázta az öklét feléje. — Elkaplak te szemétláda, akárki is vagy, és elevenen nyúzom le a bőrödet. —
Joe odalépett a másodpilótához és megveregette a vállát. — Ember, mi a maga neve? — Wilson. — Nem baj, legyen Wilson, de idehallgasson, ha nem gördít az utamba akadályt, megvédem magát a bíróság előtt, hogy nem tudta miféle portékát szállítanak. Ezzel éveket lefaraghat büntetéséből. — Sir, ez az első utam velük. Még mindig nincs semmi fogalmam, hogy milyen szállítmányt kellett volna visszahoznunk. — De tudnod kell az eredeti célirányt. Nem te vagy a navigátor? — De én vagyok, sir. — Akkor hova, mentetek volna? 212
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
— Barstow városba, Kaliforniába. — Neve a címzettnek? — Közel Keleti Kereskedelmi KFT. — Jegyezd be a hajónaplóba, hogy útirányt cserélünk. — Hova megyünk, uram? — Luke Légitámaszpont, Phoenix, Arizona mellett. Majd a katonaság meg a légierő elintézi a többit. —
Joe és Tabitha sikeresen visszatértek a civilizált világ biztonságába. Joe forgatókönyvet írt történetükből és eladta a Sony Pictures filmstúdiónak. A filmnek óriási sikere volt, Joe rettenetesen meggazdagodott és vett egy hatalmas palotát, New Port Richey városában, Floridában. A fényűzően berendezett luxusépület a Mexikói öböl meleg tengervizére néz ki és Joe úgy érzi, hogy ott megtalálta a saját mennyországát, azt a helyet, amit a történet elején indult el megkeresni. A két fiatal szerelmes a Walt Disney World esküvői pavilonjában kelt egybe. Ami a két turbékoló galamb szerelmi életét illeti? A részletekről e történet elmesélőjének közelebbi adatai nincsenek. Intim mozzanatok és pikáns apróságok, hogy Joe végül is hogyan fékezte meg Tabitha látszólag kielégíthetetlen szexuális kéjvágyát, tiszta találgatás és képzeltszülemény lenne a részéről, és teljesen elrontaná ennek a történetnek a valósághoz máskülönben hűségesen ragaszkodó szavahihetőségét.
213
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
Sandy és a Súrolókefe Feleségem Gretchen és én, magunk között kettesben Sandy-t, kis árva Vízi Hamupipőkének neveztük. Sandy nap-nap után fáradhatatlanul dolgozva, a medencék falát tisztította a Caladesi klubban, Floridában. Medencétől medencéig hordozta kicsiny fehér vödrét, súrolókeféjét és a hozzávaló tisztítószerek nagyszámú palackjait. Lévén egy nudista hely, Sandy felül soha nem viselt ruhát, hogy eltakarja tenyérbe illő kicsiny melleit és gyenge vállait, de medencék között, ha lassan andalgott egyiktől a másikig rövid sortnadrágot vett magára. Valaki mondhatná, Sandy a medence falát tetőtől talpig felöltözve és kívül a betonszélén letérdelve is súrolgathatta volna, de Sandy sokkal gyakorlatiasabb volt annál, hogy ennyire kényelmetlen pozitúrában és erősen izzadva a ruha alatt dolgozzon. A medence szélén ledobta az apró nadrágocskát és a teljesen anyaszült meztelenségében ereszkedett be a habokba. Munkája végzéséhez gyakran ki kellett szállnia a vizekből, és akkor vidáman és gondtalanul, és pucéran díszelegve, ment a helyhez ahol folytatni akarta a szorgos kefélést. Sandy egy angyal türelmével lett megáldva, munkáját megállás nélkül és dicséretreméltó eredményességgel végezte. Forró nyári napokon, a meleg, ismerkedésnek és társalkodásnak fenntartott hosszú keskeny medencében és a mellette lévő forró vizű jakuzziban, a széles kiterjedésű, kies felső terasz kevés vendéget csábított hosszas tartózkodásra. Feleségem, Gretchen és én, általában csak kettesben voltunk ott, akik reumás öreg csontjainkat áztatgattuk és tűrtük a delelőre hágott szubtrópusi napnak égető tüzét. Örökké mosolyra készen, ha feljött a lépcsőn a felső teraszra, Sandy kivétel nélkül mindig kedvesen fogadta udvarias köszönésemet vagy örömteljes Good Morning üdvözlésemet. Szemrevételezvén és felfogván szomorú sorsát gyakran fejeztem ki iránta érzett szimpátiámat. — Egy magához hasonló őstehetségnek nem kellene ilyen alacsonyrendű és alantas munkával gyötörnie magát és nagy szégyen, hogy így kell hervadoznia a súrolókefe mellett. Sandy szomorúan bólintott. — Tökéletesen egyetértek véleményével, de valakinek ezt a munkát is meg kell csinálnia. Káló szemeim, feledékenyen vagy szándékosan szemtelenül, állandóan odaoda tévedtek és csodálták ennek a fiatal nőnek természetes szépségét. Harmincas éveinek vége felé, karcsú és sovány, természetesen szőke haj, csinos kis arc és tökéletes fogak. Mi lehet a probléma vele, hogy medencéket kell takarítania? Egyszer fültanúja voltam egyik kijelentésének. — Annyira szeretek ezen a helyen dolgozni, hogy sikítva és rugdalódzva kell majd innen engem eltávolítaniuk. Más alkalommal ilyeneket mondott: — Elvált magányos nő vagyok, egy tizenhat éves leánynak az édesanyja. Ha elmegyek a tanító-szülő találkozókra, kiközösítenek, mivel egy nudista klubnál vagyok állásban.
214
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
És kacagott hozzá kristálytiszta szopránhangján. — Nem értem, hogy mi köze lenne munkahelyemnek leányom bizonyítványához? Leányom első tanuló és valahogy el kell tartanom és fizetnem kell taníttatási költségeit. Minden szimpátiám Sandy felé koncentrálódott. — De Sandynek volt rossz oldala is. Szabadnapjainak egyikén három kétes külsejű alakkal jelent meg a klub medencéinél. Az egyik, Lófarok Frizura néven neveztük el rendetlenül vágott és homlokába hulló haja után; a második, Szőrmók Arc, soha nem stuccolt és elhanyagolt két oldalt lelógó bajusza volt névadó jellegzetessége és a harmadik egy aszkéta külsejű csontokból és inakból összedrótozott tipikus Floridai mocsárfarmer, akit vad színekkel és tetovált képekkel kicifrázott felső karjai utána Tetovált Bicepsz névre kereszteltünk. Undorító pofájukon megvető vigyorral és végtelen önteltséggel viselkedve egy olyan helyen ahol nyilvánvaló pénzhiányuk miatt semmi keresnivalójuk nem volt, a csoport tagjai egyik magas alkoholtartalmú italt a másik után rendelték. Sandy hangos lett és obszcén szavakat kezdett használni. Meztelen fenekét letette a medence terrakotta téglából kirakott peremére és combjait engedte széjjelcsúszni. Tisztes távolságból figyeltem az eseményeket. Nedves és csábító hüvelyének lába közül elém táruló sikamlós és zabálnivaló alagútja egy frissen kibontott osztrigára emlékeztetett. Néhány lábnyira elhúzódva tőlük tinédzser leányának nagyon nem tetszett anyja viselkedése. Duzzogó arcán elégedetlenség ült, ahogy próbálta édesanyját lebeszélni, hogy ne tegye magát köznevetség tárgyává. — Mama, elég volt, hagyd abba. — morogta és duzzogva biggyesztette száját. A három férfi közül a legidősebb rendreutasította. — Ugyan már, Bridget, engedd, hogy anyád lazítson, és egy kicsit érezze magát jól. Szegény túl sokat dolgozik, és közel sem fizetnek neki eleget. Későbben Sandy beült Szőrmók Arc ölébe. Meztelenen és önfeledten pocskolva a meleg vízben a férfi elmélyülten masszírozta Sandy csípejét mialatt a másik kettő, szintén meztelenen, kinyújtott hosszú lábaival játszadozott. Feleségem, Gretchen eltéblábolt valahova. Kereken formás fenekével, izmos combjaival és keskeny derekával, mintha valahol az érett hölgyek divatbemutatójának dobogóján parádézna, temérdek elismerő pillantást kapott számos férfitől, akikkel semmi más közös dolga nem volt, minthogy egy forró vasárnapon együtt élvezték meztelenül a napsütést és a vizet egy Floridai nudista klubban. Kíváncsi természetűen, mintha egy ostoba kóbor macska lennék, és sötét napszemüvegem árnyéka mögött elrejtve tekintetemet, centiméterenként közelebb csúsztam és próbáltam kihallgatni, hogy Sandy és kísérői miről is beszélgetnek. Szőrmók Arc, ellenvéleményt nem ismerő rábeszélő hangon egyre szövegelt Sandy fülébe. — A weboldal már készen áll. Berni tűkön ül, hogy készíthesse az első fotográfiákat. Egyedülálló érett nő és két férfibarátja, temérdek pénz fog beömleni az ötletből. — De még annál is sokkal több, ha rá tudjuk venni Bridget-et, — javasolta Lófarok Frizura. — Szó sem lehet a lányomról, — tiltakozott Sandy, — Bridget még kiskorú.
215
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
— Természetesen csak akkor, ha betöltötte tizennyolcadik születésnapját. — Tetovált Bicepsz tette hozzá tudálékosan, mint valami megfontolt üzletember. — Nem is kell már sokat várni, becslésem szerint húsz hónapon belül nagykorú lesz. — Gondoljátok, hogy továbbra is dolgozhatok itt? — kérdezte Sandy és alaposan megtekerte fenekét pártfogója-tanácsadója ölében. — Természetesen. — Lófarok Frizura válaszolta magabiztos hangon. — Ez tisztára tőled függ. A képek készítése nem vesz sok időt igénybe, talán hetente egy napot, ha annyit kellene majd eltöltened a stúdióban. Mint a három közül a legértelmesebb, Tetovált Bicepsz kizárólagosan az anyagiak nézőpontjából beszélve ajánlotta véleményét. — Távol álljon tőlem, hogy mondjam neked, hogy mit és hogyan tegyél, de ha én a helyedben lennék, nem mutogatnám mezítelen testemet ingyen ezeknek a vén pervert disznóknak. Meg kellet játszanom az unott érdektelenséget. Tovább kellett, hogy menjek mielőtt észrevették, hogy túl közel ülök hozzájuk és ez a három félelmetes kinézetű tróger közül valamelyik durván nekem támad. Felálltam és elindultam megkeresni feleségemet. Meztelen fenékkel, súlyuk alatt kissé megereszkedett lökhárítói még mindig takarosan meredezve előre, nejem a vízszűrő gép szivattyúháza mellett állt, ahol Steve, a fiatal uszoda gépész igazította a szelepeket és ellenőrizte a nyomás és hőmérő műszereket. — Van valami tartós kapcsolata valakivel? — hallottam feleségem hangját. — Nincs, — morogta Steve és erősen próbált munkájára összpontosítani és próbálta nem észrevenni, hogy feleségem, természetesen önkéntelenül, mennyire csodálja a lába között lengedező hosszú és sötétbarnára pácolt dorongot. Leültem a padkára a közeli társalkodó medencében, fél szememet rajtuk tartottam és közben úgy mosolyogtam, mint egy államilag bárcázott gyengeelméjű. Steve kisvártatva lecsukta a gép fedelét, vállára vette szerszámos ládáját, megértően és udvariasan megbiccentette a fejét felém és elment, hogy a következő szűrőgépezeten dolgozzon. Feleségem bejött a medencébe, mellém telepedett és miközben ábrándosan nézett Steve után szigorú hangon figyelmeztetett. — Még csak egy rossz szemmel se merj nézni rá. —
Hetek múltak el. Sandy az utóbbi időkben nem jött be dolgozni és tisztára udvarias kíváncsiságból megkérdeztem John-t, a sportügyek menedzserét, aki mindenről rendszerint mindent tudott. — Mi lett Sandy-vel? Már hetek óta nem láttam. John maga is egy érdekes figura volt. Fiatalabb korában a hatvanas évek észbontó korszakában részt vett a hippi mozgalomban. Testvérbátyja hajóskapitány volt a Key West környéki vizeken és export-import kereskedelemben tevékenykedett. Kérdésemre, mint a helybeli titkok mindentudójának, a beavatottak széles és fensőbbséges mosolya jelent meg John arcán. — Sandy, hm, hogy is mondjam, hogy ne mondjak túl sokat. Más érdeklődési területet talált magának. — Mit értesz ez alatt? — néztem rá a világ legostobább arckifejezésével.
216
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
Mintha némi irigység bujkált volna a szeme sarkában, John rám nézett és kimondhatatlan élvezettel tudtomra adta az igazságot, már amennyire tudhatta. — Pornó weboldalt nyitott meg. Azt mondta, hogy lényegesen kevesebb munkával, jelentősen több pénzt tud keresni. Leesett az állam és úgy is maradt. Nem mertem közbevágni, hagytam, hogy John fejezze be a történetet. — Az igazgatóság tudomást szerzett Sandy mellékkeresetéről, —John folytatta sajnálattal, amibe szerintem némi kárörvendés is keveredett, — és elbocsájtották. — Mi az, a Caladesi igazgatóság pornó weboldalak vizsgálgatásával vesztegeti az idejét? — csóváltam a fejemet rosszallóan. — Legalább egy fél millió pornóoldal van az interneten. Maguktól nem jöhettek rá. — Valami jóakarója beárulhatta Sandy-t. —John bólintott és otthagyott.
217
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
Téli Esték, Csintalan Mulatságok A New York állambeli Philipstown erdős hegyeiben nagyon kemény tud lenni a tél. Süvítő szelek két méter magas hótorlaszokat fújnak az ajtók elé és a város hókotrói és homokszóró teherautóinak legnemesebb erőfeszítései ellenére napokig nem lehet közlekedni a meredek utakon. Különösebben nem veszélyes dolog, hacsak be nem kell, hogy menj munkába vagy elfelejtettél elegendő élelmet behozni. De ha karácsony fele járja, a vidéket beborító méteres hó nem zavar, sőt kellemes. Eltompítja a külvilág zajait, kitisztítja a levegőből a szennyezést és időt ad, hogy közeli szomszédok összejöjjenek, elfogyasszanak egy üveg bort és elmélyülten nézzék a lángok lobogását a kandallóban. Közvetlen szomszédom, Elaine egy magas termetű és beképzelt német hárpia. Idősebbik fiáról kiderült, hogy kokain nagykereskedő és jelenleg tizenöt évre kiszabott büntetését tölti New York felvidékén, az Attica-i börtönben. Fiatalabbik fia becsületes ember. Kitűnő eredménnyel elvégezte a West Point katonai akadémiát és jelenleg hazáját szolgálja valahol Koreában. Nem tudni, hogy mi lett Elaine férjével, vagy férjeivel, mert több is lehetett neki, a lényeg az, hogy jelenleg a vén trampli egymagában lakik. Kivéve egy dolgot. Elaine a pincéjét lakássá alakítatta, hátul a telke lejtett és a pincelakás ablakai jóval a föld felé kerültek, és amikor teljesen elkészült kiadta Barninak. Barni, és itt ne nevess, mert ez így igaz, temetkezési vállalkozó. Ahogy a vicc mondja, ő Barni, a barátságos sírásó. Nemrégiben vált el feleségétől. Garrison városbeli temetkezési vállalat üzletét eladta és utána beállt a vevőhöz, halottakat mosni, kikészíteni és bebalzsamozni. A végtelenbe nyúló téli esték folyamán házunkban, csinos kis feleségemmel, Laurával töltött csendes, valójában végtelenül unalmas elzártság, könnyen fejlődheted társaság utáni csüggedt vágyakozássá. A TV antenna elfordulva és behavazva, a képernyő zavaros és a műsor élvezhetetlen, az órákig tartó olvasásos kimeríti a szemedet, és az aktivitás nélküli ház az idegeidre megy. Egy ilyen este felvettem a csizmámat és a térdig érő hóban, lefele egy szakadékba és a sűrű tujafák között tapogatózva, ami telkemet Elaine portájától elválasztja, átmentem és bekopogtam Barni ajtaján. — Gyere át hozzánk, Barni.— mondom neki. — Százpalackos borgyűjteményünk van a pincében és rengeteg mulatságos történetünk, amit szeretnénk valakinek elmondani. Igyál velünk a tűzhely melege előtt egy fanyar pohárral. A hóba mélyen belenyomódott lépteimet visszafele követve áttapostunk hozzánk és a magas terasz alatti üveges csúszó ajtón keresztül bementünk a házibuli termünkbe, ahol a kandalló volt és egy rusztikus kinézetű, de kényelmes dívány, duplafotel és karosszék elrendezés állt.
218
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
Mialatt Laura kihúzta a dugót az első másfél liter nagyságú borosüvegből tölgyfahasábokat tettem a tűzre és felszítottam a lángokat. A lángok újult erővel kezdték nyaldosni a tűzálló téglákból rakott hátsó falat és örömmel hallgattam, ahogy Laura szakértő kezeinek munkája után az aranyló folyadék vidáman gurgulázik kifele a poharakba. Koccintottunk és minden további időhúzás nélkül nekikezdtem. — Barni, elmondhatom neked a történetet Jackről, a barátomról? Barni félrebiccentette fejét, poharában meglötykölte a bort, kortyolt egyet belőle és pimaszul rákacsintott Laurára. — Mondhatod, de asszonyról is legyen benne szó. — Természetesen, ez magától értetődik— válaszoltam és magam alá húztam lábaimat és meredten néztem a lángok rőt lobogását. — A történet Jackről és feleségéről szól. — Halott is van benne? — Barni kérdezte és nem tudtam mást feltételezni, hogy érdeklődése kizárólagosan üzleti jellegű. — Egyelőre nem, — mondtam szemrehányóan. — Hadd kezdjem el az elején és kérlek, nagyon kérlek, hogy ne szakíts félbe. — Beszélj, nem foglak belezavarni. — bólintott Barni és pimaszul cinikus arcvonásai gyermekien érdeklődővé változtak. — „Egyszer, még a régi szép időkben, a barátomnak, Jacknek, aki a híres Burns and Roe cégnél volt mérnök volt egy csodálatosan csinos felesége és két szép gyermeke. De Jack, valami buta félrelépési ügyből kifolyóan kidobta kis feleségét és a következő tizenöt év folyamán magányos férfi létére maga nevelte két gyermekét. Jack mindent tudni akaró és kontrolláló édesanyja elhalálozott, és mivel Jack annyira egyedül volt, megsajnáltam.” — Milyen formában fejezte ki magát ez a sajnálat? — kérdezte Barni. Gyilkos pillantást vetettem Barnira. — Nem megmondtam, hogy ne szakíts félbe. Elvesztem a történet fonalát. — Bocsáss meg. — Barni felelte és a szája sarkában megjelent leereszkedő vigyort alátámasztotta a kuncogó kacagás, ami Laura irányából érkezett felém. — De mintha valami szégyenteljes vádaskodást éreztem volna ki szavaidból, ami a te drága Laurádat látszott igazságtalanul kompromittálni. Laura haragosan rázta meg fejecskéjét és jókorát csapott Barni vállára. — Mit nem gondolsz rólam? Valami portékának vagy magántulajdonnak nézel, akit bérbe lehet adni beleegyezése nélkül. — Semmi ilyesfélét, — Barni morogta és álmélkodva tanulmányozta a pohár fenekét, amit már addigra üresre ivott. — Csak gondolnám, hogy ez a Jack, mivel annyira jó barátja a családnak, és mivel feltételezem, hogy egy jóképű fickó is, hogy te Gaszton, mivel te egy igazi vidéki úriember vagy, nem jönne rád semmi féltékenységi roham, ha a feleséged flörtölne vele és a nőtlen férfiak más legjobbjaival. — Semmi ilyesminek a taglalása nincs szándékomban. És ha megengeded, szeretném folytatni, —utasítottam rendre felháborodott hangon Barnit és méltóságomban vérig sértődve hordoztam körbe gőgös tekintetemet. A feleségem, Laura életem szerelme és párja rendkívülien vonzó külsejű nő. Szinte eléri az én 178 centiméter magasságomat, vékony alakjával, de mégis telt idomaival, szilikon betét nélküli természetesen kerek melleivel, melyek most is, mint 219
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
máskor feszesen szorongnak a rajta lévő kötött felsőrész alatt. Laura nagy szemei, melyek szinte dúvadtan gurulnak előre arcából, és bennük az örökké kíváncsian vizsgálódó acélkék írisz, izgatón egészítik ki bőrének csorgatott mézszínű selymes szövetét. Ahogy emlékszem Laura felállt, fél térddel az alacsony koktél asztalkára nehezedett és kinyúlt, hogy egy szalvétát adjon Barninak. Laura feneke nincs túlméretezve, de felettébb formás és aranyos. Beleszorítva a szűk farmernadrágba, aminek erős anyagát csak hanyatt fekve és keserves húzogatások között tudja magára erőltetni, feleségem édes kis popsija messze a magasba emelkedett akkor és mindössze néhány tantaluszi centiméterre lebegett Barni tátott szájjal csodálkozó arca előtt. — Bocsánat, — mondta elpirulva, — borzasztóan ügyetlen háziasszony vagyok. Pohár alátéteket kellett volna adnom mindenkinek, hogy a veres bor ne csöpögjön a terítőre. Még egy keveset tovább nyújtóztatta magát és két szépséges ujjával kicsípett egy papírszalvétát a tartóból. Nadrágja hátulján a cifrára vart zsebek csábosan csiklandozták Barni szimatolódó orrát és Laura, hogy megtámassza magát rá kellett, hogy ereszkedjen a másik térdére is. Mint egy akrobata a kötélen, ügyesen egyensúlyozott és próbálta megakadályozni, hogy bele ne huppanjon Barni reménykedve várakozó ölébe. — Remélem, — mondta és elnyomott egy csuklást, — hogy egy egyszínű fehér papírszalvéta meg fog felelni a célnak. A szalvétát odanyújtotta Barninak. Barni, figyelmes úriember lévén, készségesen segített Laurának, hogy visszahátráljon a billenős asztal szélén végbevitt művészies kuporgásából. Hosszú és finoman hajlékony ujjainak alig észrevehető simogató érintésével, Barni, mind a két kezével, szerintem szándékosan persze, egy pillanatig a markában tartotta Laura kerekded popsiját. — Vigyázz aranyoskám, — suttogta figyelmeztetően, — meg ne üsd magad. Véremben éreztem magam megsértve. Mindig olyan becsületes lelkesedéssel akarok előadni egy történetet. Vicces akarok lenni és érdekes részleteket akarok belefoglalni és frappáns párbeszédeket és duzzogó arccal jelentettem ki. — Folytathatom a történetet? Ha ti ketten megengednétek? — Beszélj, — felelte Barni nagylelkű hangon és tágra nyílt orrlyukakkal mélyen a tüdejére szívta Laura szagát, ahogy feleségem, szinte ráhúzva a nadrág szövete alatt rejlő punciját az orrára, átlépett messzire kinyújtott lábai felett. Önérzetemben vérig sértve, de szándékomtól nem elállva folytattam megkezdett mesémet. — „Mi ketten, Laura és én összeismerkedtünk egy Marika nevű asszonnyal. Marika leült az asztalunkhoz a templom dísztermében tartott táncos vacsora összejövetelen és néhány különböző változatban is, de mindig könnyes szemekkel mesélte el nekünk férjének tragédiáját, szívrohamát és rettenetes szenvedésekkel teli agonizáló halálát.” Laura megint félbeszakított. — Gaszton, emlékszel, amit Marika mondott neked. Hogy ő még egy fiatal nő 53 éves korával. És nem sok férfivel volt dolga amióta özvegy lett. Nem annyival, amennyit kaphatott volna. Csak néhánnyal és egy keze ujjain meg tudja számolni, hogy mennyivel. Nem gondolod, hogy ez vicces volt, amit mondott? — Miért lenne az vicces? — kérdeztem méltatlankodó hangon. — Hát, — vágott vissza Laura. — Marika mindenkivel csinálta, és mindenkinek a testvérével is, és az idióta Jack, aki elvált a szép kis feleségétől
220
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
egyetlen félrelépés miatt, azt mondta Marika múltjára, hogy szerelmének korábbi szex élete nem az ő businesse. Széttártam a kezeimet. — Feladom. Nem tudok elmondani egy történetet, ha nincs türelmetek végighallgatni. Laura összecsücsörítette a száját. Csúfolódni szándékozott vagy békítő csókot akart felém dobni, nem tudom, de mókázó hanghordozással kijelentette. — Tegyünk fel egy pornó mozit ahelyett, hogy másoknak a szex életét tárgyalgatjuk és igyuk le magunkat, mialatt hármasban nézzük a műsort. Leguggoltam a háromkabinetes könyvszekrény előtt és válogatni kezdtem a több tucatnyi szexfilm között, ami a tulajdonunkban volt. — Titok a Zöld Ajtó Mögött, — javasoltam elsőnek. — Nem, — rázta a fejét Laura. — már ezerszer láttuk. — Mrs. Jones Ördöge? — Keress valami újabbat. — A Hátsóbejárat Kedvelői. — Ne légy már olyan pervert disznó. — Sikamlós, Ha Nedves. — Az jó. Hozd ide. Betettem a szalagot a képmagnóba és beindítottam a filmet. Közben Laura kihozott még egy másfél literes burgundit, letett három legalább fél liter méretű talpas poharat és töltött mindenkinek. Emeltük poharainkat, koccintottunk és a tűz helyet a képernyőt kezdtük bámulni. A film kezdetén egy hatalmas mellekkel rendelkező szőke nő kinyitotta az ajtót és két kitornázott, tiszta izom fiatalember kérdezte, hogy használhatják-e telefonját. Valahonnan még két nő került elő és az egyik fiatalembert minden különösebb hercehurca nélkül elvitték az épület mögötti teraszon lévő jakuzzi medencébe, ahonnan felséges kilátás nyílt a környékbeli hegyek és a sivatag panorámájára. A trió tagjai ledobálták ruhadarabjaikat, beereszkedtek a vízbe, ahol tapogatták egymást és hozzá kéjesen nyögtek és sóhajtoztak, miközben a háttérben lassan pergő vontatott ritmust ütöttek a dobok és lomha hangon fújtak a trombiták. Az elsőnek megjelent szőke a hátsó szobában maradt a másik fiúval. Egy darabig ölelgették egymást, majd a nő hanyatt lefeküdt az ágyban és szélesre vetette lábait. A fiatal csődörnek hosszú és egyenesen felálló palavesszője volt, nyelvével lassan nedvesre nyalta a nő punciját és a félelmetes méretű szerszámot bedugta neki. Laura nagyot ivott poharából, újratöltött magának és lelkes hangon felkiáltott. — Na, ez aztán egy fütykös. Szeretném, ha egy ilyen hatolna belém. Ez a tag tudja, hogy mi kell egy nőnek. Barni meglepettnek és zavartnak nézett ki. Rám nézett és bárgyún pislogott, mint az a bizonyos béka a kocsonyában. Elvörösödtem és félig lehunyt szemmel lopva visszanéztem rá, és szégyenkezve morogtam. — Micsoda lekicsinylő kritika. Laura nyilvánvalóan be volt rúgva. Már két üres borospalack állt a koktélasztalon. Laura felállt és két jó lábán alaposan ingadozva a boros állvány felé botorkált a harmadikért. Férji kötelességemnek éreztem, hogy megóvjam bármi bajtól és részegségének következményeitől. A képernyőn pajzánkodó nő elővett egy óriási sárga műfarkat és bedugta a lyukába. Laura felvisított, — Gaszton, miért nem vettél nekem soha egy ilyen játékot? — Laura, — figyelmeztettem, — Elég volt, már a soknál is többet ittál.
221
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
— Éppen ellenkezőleg, — nevetett a feleségem visongva. — Ti ketten nem ittatok még eleget. Teljesen le vagytok maradva. Kezdjetek inni, ti buta fajankók. — Laura, kérlek, — könyörögtem. Laura abbahagyta a nevetést. Egy hatalmas alkoholszagú böffentés hagyta el a torkát és ismét felvette a poharát és fenékig kiitta. Nagyokat hadonászott a kezével és követelni kezdte. — Akarom, hogy kinyújtsanak egy bebalzsamozó asztalon és akarom, hogy Barni készítsen ki. Akarom tudni, hogy milyen érzés, ha valakit bemosdatnak a temetés előtt. Barni is kiitta a poharát és felemelt kézzel tiltakozott. — Lehetetlen. Garrison tizenöt kilométerre van ide és az utak járhatatlanok. Itt is éppen olyan jól tudunk partizni, mint akárhol máshol. Laura belevetette magát Barni ölébe. — Ne légy már olyan jókedvrontó kukac, — mondta neki és megharapta a fülét. Próbáltam érvelni a feleségemmel. — Laura, ne pattogj össze vissza ilyen illetlenül. Barninak komoly szakmája van, és munkaköre több tiszteletet érdemel. Laura kiugrott Barni öléből és lekapta a kocsi kulcsot a szegről. — Viszem a kocsit, — jelentette ki durcásan. — Ha ti nem jöttök, megyek én egyedül. Kiszedtem a kulcsot a kezéből és szájon csókoltam. Puha ajkai reflexszerűen körbefonták az enyémet és szenvedélytől remegő vággyal szívtak, tapadtak és csókoltak, mintha a világ vége közeledne. Ízük, mint az ambróziával kevert méz, még soha nem éreztem ennyire édeset és mennyeit. Minden nőiességét beleadta, hogy visszaszerezze tőlem a kulcsot, de nem adhattam oda neki, nem engedhetem el, hogy súlyos balesetbe kerüljön a behavazott utakon. — Nem mész sehova, — mondtam neki ellentmondást nem tűrő hangon. — Túlságosan mámoros vagy, hogy autót vezess. Egyre csókolt tovább. Csilingelő hangon kacagott és nyelvét bedugta a számba. — Ki fog engem megakadályozni, te? Barni jött a segítségemre. — Hej, ti két vadgalambok, ne küszködjetek egymással. Nem olyan nagy ügy az egész. Felállítunk egy összehajtható asztal a bár mellé és te, Gaszton, csavard fel a termosztátot. A többit meg bízzátok rám. Laura átcsúszott Barni ölébe és fenekét megtekerve alaposan odadörzsölte a partjait a combjához. — Barni, — mondta neki. — Biztosan tudod, hogy mit csinálsz? Itt egy élő valakivel lesz dolgod. Testem forró lesz, mint a tűz és nem vághatsz bele. Ez csak egy afféle próba bebalzsamozás, érted-e te ezt? — Hogyan, persze, hogy értem. — Barni bólintott magabiztosan. — nem lesz semmi bántódásod. — Barni, — Laura nevetett kihívóan. — Már csináltad valaha? — Valaha? Mit? — Hát, tudod. — Nem tudom. — Dehogy nem tudod. Jött-e rád valaha az inger, hogy betedd egy hullának? Barni felháborodottan tiltakozott. — Minek nem nézel engem. Nem vagyok egy necrophiliás hullagyalázó. — Ugyan már. — Laura nem adta fel. — Kellett, hogy kikészítsél fiatal nőket. Bizonyára többet is. Nem jött, hogy megfogdosd a puncijukat meg a mellüket. — Ilyet még csak feltételezni is teljes blődség. Soha ilyesmi nem jutott az eszembe. — Na, akkor most itt az alkalom. — Laura kiugrott Barni öléből és rám nézett. — Gaszton, te meg állítsd fel a preparáló asztalt mialatt én levetkőzöm.
222
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
— Barni és én behoztuk a garázsból az összehajtható nagyasztalt és felállítottuk a bár és a sztereókabinet között. Puha pokrócot tettem a tetejére és lepedőt mialatt Laura egy lábon egyensúlyozva lerúgta magáról összegyűrt farmerját és bugyiját. — Gaszton, hozz egy lavór meleg vizet, — fontoskodott Barni körülöttem, — és hozzá egy puha mosóruhát. Egyszer tisztára kell mosnom a testet. Engedelmesen, mint egy jó kiskutya kimentem a kazánház melletti mosószobába és csináltam, ahogy Barni utasított. Mire visszajöttem Laura anyaszült mezítelen volt. Csipkés bugyijával megcsapkodta Barni arcát, ivott még egy jó korty bort és pucér fenekét billegetve felmászott az asztalra. Ahhoz képest, hogy halott volt nagyon sokat hadonászott és nevetgélt. Az asztal tetején addig araszolt ide-oda, amíg elhelyezkedett a közepén. Karjait egyenesen letette maga mellé és behunyta a szemét. — Gyerünk, legények, — kezdődjön hát a művelet. Barni felemelte Laura egyik lábát. Másik kezét ágyékára tette és gyengéden széjjelnyomta combjait. — Bocsáss meg, csillagom, — mormolta, — rutin procedúra, hozzá kell férjek a kényesebb részekhez is. Laura nem tiltakozott. Én a melleit igazítottam egyenesre és szájon csókoltam. Barni bevizezte a kis törülközőruhát és mosogatni kezdte Laura testét. Ahova ért Laura bőre megrándult és libabőrösnek látszott. Én is felvettem egy mosóruhát és gyengéden kimostam Laura köldökét és egyenként megcsókoltam mellbimbóit. Forró keblei arcom ellen nyomódtak és büszkén konstatáltam, hogy mennyire szépséges, ahogy itt fekszik szemeink előtt meztelenen kinyúlva. Barni feleségem punciján dolgozott. Lassú kör alakú mozdulatokkal masszírozta és ujjait beledugta a közepébe. Azután elvette a rongyot és arcát tette Laura szőrös szeméremdombjára. Laura felhúzta a térdét és széjjeltárta a lábait. A pornó mozi folytatódott a képernyőn és most már mind az öt szereplő, három nő és két férfi disznólkodtak együtt egy ágyon. A szenzuális háttér zene egyre játszott és valahogy nem bántam, hogy feleségem élvezgeti magát Barnival. Felizgultam, ledobtam a nadrágomat, felkapaszkodtam az asztalra és szerettem volna, ha Laura dudlizni kezdi a nudlimat. Kemény farkamat ajkai közé szorítottam, de csinos kis fejecskéje elernyedten oldalra fordult. Gyengéden utánanyúltam és megpróbáltam a száját ráigazítani a péniszemre. Izmai ereje teljesen elment, szinte teljesen élettelen lett és elkezdett dorombolni, mint egy jóllakott cicamacska. Laura olyan részeg volt, mint egy kapanyél és álomországba látszott eltávozva. — Fejezd be! — kiáltottam Barnira. — Nem látod, hogy elaludt? Barni felnézett, arca bambán ragyogott és szája körül vastagon csillogott a nyál. — Mi? Mi van? — kérdezte. — Hagyd abba, ez nem helyes, amit csinálsz. — Miért? — Eszméletlenül részeg. Nem tudja, hogy mit csinál, és nem adhatja a beleegyezését.
223
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
— Ez alatt mit értesz? — Ez annyi mintha megerőszakolnád. Mind a ketten komoly bajba kerülhetünk. — De neked a feleséged. — Éppen azért, Barni. Szállj le róla és takarjuk be valamivel. Fel kell, hogy vigyem az emeletre és le kell, hogy fektessem az ágyába. Nagyon be van rúgva és ki kell, hogy aludja a mámorát. Barni nem törődött vele, amit papoltam, előrehajolt és újfent benyomta a fejét Laura lábai közé. — Te aljas gazember, — kiáltottam. Eleresztette a füle mellett. Felrángattam a nadrágomat, bekapcsoltam az övemet és ugrottam, hogy beverek egy balegyenest neki. Először nyakszirten vágtam, de csak folytatta tovább a nyalást. A gatyájánál és a hajánál fogva megragadtam, felemeltem és levettem a feleségemről és kicipeltem az üvegajtó kijáratig. Ott a lábfejemmel nyitottra húztam az ajtót és ráordítottam. — Kifele, menj haza. A mulatságnak vége. Nem, mozdult magától. Erre kidobtam, bele egyenesen a vastag és puha porhóba. — Micsoda egy szomszéd. — morogta és négy kéz lábon mászva elkotródott, mint egy elűzött kóbor korcskutya. Másnap reggel visszatettem az összehajtható asztalt a helyére, bedobáltam az üres borospalackokat a szemétbe és kitakarítottam az alagsori parti szobát. Utána kávét főztem és bevittem Laurának. Laura, mintha nagyon jó álma lett volna álmosan dörzsölgette fekete pilláit és nagy kerek szemeivel végtelen ártatlansággal nézett rám. — Hogy aludtál, Gaszton? — kérdezte. — Mit álmodtál? Nekem rettenetesen vicces álmom volt. — Én is nagyon furát álmodtam, — feleltem. — Barni átjött hozzánk, meg akart erőszakolni és kidobtam. — Barni? — felelte Laura tágra nyílt, csodálkozó szemekkel. — Lehetetlen. Az elzárkózott magányos bolond? Fogadom, hogy egész éjszaka ott túlórázott a halottasházban.
224
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
Tengerparti Nászút Hotel Islander Clearwater Beach-en, a kicsiny motel a többiekkel együtt már régen lebontva, hogy helyt adjanak a méregdrága luxus lakótornyoknak, a kedvence helyünk volt, amióta évtizedekkel ezelőtt ott töltöttük nászutunkat. Tudom, maga nem hisz el ilyen csacsi állításokat, de tizenkilenc esztendős fiatal hormonjaim ellenére, ahogy a taxi a Tampa nemzetközi repülőtérről letett engem és ifjú férjemet szállásunk bejárata előtt, még mindig szűz voltam. A hiba nem bennem rejlett; a férjem, Johhny volt a ludas. Huszonhárom éves kora ellenére ő is még mindig szűz volt. Az esküvő után, első éjszakánkon, mint házaspár, leánykori szobánkban aludtunk, keskeny, egyszemélyes ágyamban. Erősen össze kellett szorulnunk, kényelemről szó sem lehetett, és Johhny, azon az alapon, hogy túlságosan részegek vagyunk mind a ketten, visszautasította kezdeményezésemet. —
Korai júniusi idő volt. Az azúrkék égen egyetlen felhő sem lebegett, a finom kvarckristály szemcsékre emlékeztető homok olyan forró volt, hogy mezítláb tíz lépést sem lehetett volna rajta tenni. — A földi paradicsomba érkeztünk, — gondoltam. Reméltem, hogy ahogy betesszük magunk mögött az ajtót, férjem azonnal lerángatja a ruháimat, de hiú reményeket melengettem szívemben, Johnny kijelentette, hogy éhes és pizzát kíván enni. — Nem gyalogolok kétszer oda és vissza, — mondtam. — Remek pizza éttermet láttam a tengerparti strandhoz közel. Megyek, de egy strandtáskában magukkal visszük a törülközőket és fürdőruháinkat. Rögtön ebéd után megmártjuk magunkat a tengerbe és a napra kifeküdve megkezdem bőröm szorgos barnítását. A pizza isteni volt. Görög módszer szerint elkészítve, zöldpaprika és gombadarabokkal megszórva, fejenként egy kancsó sörrel hozzá, az ebéd nagyszerű hangulatba hozott mind a kettőnket. Azokban az időkben, Clearwater Beach más volt, mint ma. Az úttal párhuzamosan a város fából készült öltöző kabinokat állított fel, ahol felvehetted fürdőruhádat és ahova bezárhattad a dolgaidat. Kivettünk egyet és miután kissé spiccesen érezve magunkat az ajtót berigliztük magunk után, nekiálltunk levetkőzni. Ahogy húztuk lefele lenge ruhadarabjainkat Johnny felfedezett egy, a mellettünk lévő kabin falába fúrt kerek lukat. Lehajolt és bekukucskált. Egy másodperccel később, elvette a fejét és rendkívülien buta arckifejezéssel az arcán rám nézett. — Emily, ezt nézd meg. Addigra én már teljesen mezítelen voltam. Jobbszememet rászorítottam a lukra és bekukkantottam. A másik kabinban egy idősebb férfi ült a fal melletti lócán és 225
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
játszadozott hosszú és vékony fütykösével. A laza barna bőrkét le és felhúzta, és gyors ütemű rándításai között körbemetélt makkjának rózsaszínű vége nedvesen csillogott a fél sötétben. Józan gondolkozásomat teljesen elveszítettem. Napok óta őrülten kívántam a szexet, felizgultam a látványra és hevesen kezdtem lélegezni. Az öreg meglátta kíváncsi szememet. Elugrottam a luktól, megfordultam és nem törődve azzal, hogy hites férjem magáévá akar-e tenni abban a pillanatban, lenyomtam a padkára és lihegve suttogtam a fülébe. — Maradj ülve, te, le akarom rágni a szádat. Johnny hátradőlt az ülésen, háta szorosan a fal ellen, én meg karjaimat válla köré fontam és számat a szájára tapasztottam. Tizenkilenc éves koromban sem voltam valami soványság. Felül nem voltam erős, apró melleim még mindig növekedőfélben látszottak, de büszkeségem széles csípőm volt és terjedelmes fenekem. Kényelmesebb helyzetbe kívánván kerülni feltérdeltem Johnny mellé a padra és fenekem partjai az oldalfalhoz nyomódtak. Gyengéd lökést éreztem a hátsómon. Egy kifele álló csökevényszerűség, ami melegnek és nedvesnek érződött, csúszott ide-oda sikamlós bőrömön. Eleinte nem törődtem vele, Johnnyval voltam elfoglalva, mélyen lementem rajta és próbáltam egészen a tövéig számba venni a nudliját. Johnny kéjesen nyögött és fejemet mélyen az ölébe nyomta. Erős karjaiban fogva tartott, mozdulni nem tudtam miközben a másik oldalról a hátsó felemen éreztem egy egyre jobban követelődző nyomást. Az én fiatal Johnnym gyorsan elérte klimaxát. Ahogy töltetét belelőtte számba egy forró petrencerudat éreztem belém hatolni hátulról. Csak akkor jöttem rá, hogy mi az. Megijedtem és nem törődve, hogy mekkora fájdalmat vagy sérülést okozhatok, megtekertem a fenekemet, hogy kettőbe töröm a pimasz idegen fütykösét. Hiába, az idegen kéjesen nyögött, — Még egyszer, drágám, mozgasd csak a feneked. Elugrottam a faltól, de későn. Egy másodperc tört része alatt az idegen belém nyomta forró falloszát. Szűzhártyám elrepedt és fájdalmas gyönyörben térdeimre estem a padlón. Ahogy ott kuporogtam Johnny egyre csak nyomta a fejemet le a péniszére. Remegve és töltetét kispriccelve, mint egy vulkán a magmát másodszor is elélvezett. Gondolom, ez volt a pillanat, amikor az én ifjú férjem felfedezte az ifjú házastársak közötti öröm kimeríthetetlen forrását. Az öreg gyorsan kisiethetett kabinjából. Mire felvettük fürdőruháinkat és a víz irányába igyekeztünk, a mellettünk lévő kabin üres volt és tárva-nyitva állt az ajtaja. Kevéssel később, ahogy felültem a napon való fekvésemből, terjedelmes sötétpiros foltot vettem észre a lábam között a fürdőruha anyagán. A nemjóját, gondoltam, saját hibámon kívül és szándékom ellenére odaadtam a szüzességemet egy vadidegennek, esküvőm és nászéjszakám beteljesülése között. A nap kezdett aláereszkedni. Vérveres felhők borították be a horizontot, a napsugarak, mint tűzijátékok sziporkái lövelltek minden irányban a nyugati ég végtelennek látszó boltozatán. A tenger csendes volt és meleg, mintha egy óriási termálfürdőkádban úszkálnánk. Kissé aggódtam, hogy hogyan magyarázzam meg szüzességem elvesztését férjemnek. Nem hazudhattam neki, hogy már szexeztem régebben is más fiúkkal. Johnny kíváncsi természetű volt és szeretett szaglászni és nézegetni és többször is, de még a házasságunk előtti napon is leellenőrizte
226
Serfőző Levente
Erósz Panoptikuma
szűzhártyám meglétét. Hímenem érintetlen volt és erős és tréfálkozva jegyezte meg, hogy nászéjszakánkon meglesz vele a gondja. A probléma nem látszott megoldhatatlannak. A lényeg az volt, hogy szex hormonjaink tökéletesen funkcionáltak együtt és Johnny hajlandó volt és képes, hogy naponta kétszer megdugjon produktív éveinek legvégéig. Később a Hotel Islander szobájában, hátamon feküdve és lábaimat szélesre tárva, Johnny annak rendje módja szerint tisztességesen betette. Fájdalmamban nagyot szisszentettem, kemény pénisze újra szakította hüvelyem bejáratánál a friss sebet, és legnagyobb megelégedésére bőségesen véreztem, és szüzességemet sikeresen elveszítettem másodszor is. Négy gyermek után és megszámlálhatatlan unokával körülöttünk, még mindig nem mondtam el Johnnynak a teljes igazságot. Mint afféle álszent erkölcscsősz, nem tudta volna elhinni, hogy mennyire jó és hűséges ifjú felesége akartam neki lenni, ott Clearwater Beach-en, negyven évvel ezelőtt.
227
