ERKEL, F.: István király (King István)

ERKEL, F.: István király (King István) www.naxos.com/catalogue/item.asp?item_code=8.660345-46

8.660345-46

Ferenc Erkel (1810-1893) King Stephen (István király) Opera in Four Acts Libretto by Antal Váradi (based on Lajos Dobsa’s drama I. István király) István, the king of Hungary . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . János Gurbán, Baritone Gizella, the queen, his wife . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Jutta Bokor, Alto Imre, the prince, their son . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Zoltán Nyári, Tenor Crescimira, a Croatian princess, his fiancée . . Zsuzsanna Bazsinka, Soprano Vazul, István’s cousin . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Kázmér Sárkány, Baritone Sebős, a courtier . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Tamás Daróczi, Tenor Jóva, a lady-in-waiting . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Jolán Sánta, Alto Zolna, her daughter, a lady-in-waiting . . . . . . . . . . . . . Ildikó Szakács, Soprano Barang, a shaman . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Tamás Szüle, Bass Gellért, a bishop . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Ferenc Valter, Bass Péter, István’s nephew . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Ákos Ambrus, Baritone Hunt, a German knight; Endre, a prince, son of Vazul . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Sándor Kecskés, Tenor Pázmán, a knight; Béla, a prince; Csanád, a general; Asztrik, an abbott . . . . . . . . . . . . . . . János Fátrai, Baritone Vencelin, a knight; Levente, a prince; a soldier; a herald . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .Dömötör Pintér, Bass László Deák, Organ István Király Operakórus (King Stephen Opera Chorus) Ákos Somogyváry (Chorus-master) Budapest Symphony Orchestra MÁV Valéria Csányi

CD 1 ELSŐ FELVONÁS Zajlik Fehérvárott. Terem a királyi palotában No. 1. (István, Imre, Hunt, Pázmán, Vencelin, Gellért, Asztrik, Péter, Vazul, Endre, Béla, Levente, Csanád, püspökök, papok, főurak, nemesek, apródok és udvari nép.) KAR [1] Ég, áldd meg a királyt! Tekints e szép hazára! Hű néped így kiált. Láss itt oltárod zsámolyán Buzgó fohászban leborulva. Vedd jobb kezedbe a jogart, Hogy boldoguljon úr és szolga. Oltárodnál ezt kérve áll A hon, a nemzet, a király! (A király a trónuson ül. Az államtanács rendben elfoglalja helyét.) ISTVÁN Trónom szilárd oszlopai Védői szép hazánknak! Tanácsba hívott a király. Bár elmúlt a harc, viszály, veszély, De súlyos gondok bántnak. FŐURAK (tenorok) Ha tán segíthetünk Rendelkezzél velünk! PAPOK (basszusok) Az Isten küld segélyt annak ki hitt, remélt.

HUNT, PÁZMÁN, VENCELIN A harcban ott valánk veled Ezt a tanácsban sem feledd! PÉTER Mit szóljak én az elhagyott, Kit jobbod védőn felfogott? VAZUL Hadd lássuk, megvígasztalja Az ő keresztény Istene? ENDRE, BÉLA, LEVENTE Számíthatsz mindenkor reánk Királyunk s drága szép hazánk. IMRE Szívemre száll a bánat; Gond bántja jó atyámat. ISTVÁN Halljátok aggodalmam, A nemzet léte bár szilárd, Míg összetartunk, vész nem árt, S megállunk a viharban. Nyugatról tiszta az ég, Ott már barátink laknak. – De délen hallom még Zaját ellenhadaknak. FŐURAK Fegyverre hát! megvéd e kar! PAPOK De nemzetünk békét akar. MIND Fegyverre hát! megvéd e kar! De nemzetünk békét akar.

Page 1 of 14


ISTVÁN Békét kíván az én szívem S én megtartom azt híven, De nem nyugodt az apaszív, Hajlott korom már sírba hív. Szeretném látni még családom Új bimbóját még e világon. MIND Legyen tehát királyi nász! Az ég áldását hinti rá. Árpád családja felvirul! PÉTER A tróntól ismét távolabb. IMRE Oh, Istenem! Lelkem remeg! VAZUL Frigyét Hadúr is áldja meg! ISTVÁN Én hát e két ügyet Egy céllá egyesítem S a harcveszély felett A nász fátylát terítem. Fiam jegyezze el A horvát fejedelem Leányát Crescimirt, S a nász két nemzet között A béke ünnepe légyen! MIND Üdv! Áldás a királyra, Ki a béke malasztját Árasztja a hazára. ISTVÁN S te mit felelsz, Imrém, fiam, reményem? Akarsz-e boldog agg napokat Szerezni nékem? IMRE Atyám, az Isten rendelé Hogy néked szót fogadjak; Főhajtva teljesítni kell Parancsodat fiadnak. FŐURAK, PAPOK Így hát a trón nem ingadoz! LOVAGOK Áldást reá új sarja hoz! VAZUL Magyar arát hát nem talál? ENDRE, BÉLA, LEVENTE Családunk újra fényben áll! PÉTER Délről jön a királyi hölgy! IMRE Ó Isten! nem! nem bírom el! GELLÉRT Itt ellenállni nem lehet! ASZTRIK Ez üdvös mindenek fölött

8.660345-46

CSANÁD Királyfi arca elborul. ISTVÁN A fejedelmi arát Elhozni Péter indul. Ő déli föld fia Távol határainktól, Vezesse hozzánk Crescimirt, gyorsan vivén a büszke hírt. PÉTER Király, e kegy fölemel! IMRE Megszakad e kebel! GELLÉRT (Imréhez) Fiam, légy hát erős. MIND Indulj hát ifjú hős, Hozd hát a drága nőt! S mi elfogadjuk őt. Vezessen ég kegye Siess, ég légy vele! (István elvonul egész kíséretével) No. 2. (Imre, Gellért maradnak) IMRE [2] Oh, atyám! Szétzúzva boldogságom. Mivé leszek? Én égi liljom tisztaságra vágyom, S e zord kezek Békét hirdetni vágyva Lelkembe nyúlnak, S letépve olajága! GELLÉRT Fiam, remélj. A földi jó mulandó, Ezt elveszíti a halandó, S az ég örök üdve vár. (Gizella hölgyeivel jő) UDVARHÖLGYEK A szárnyas hír Már messze száll, Hogy nászra megy Ifjú király. Öröm sugár Szálljon reád GIZELLA Mindig óhajtám boldogságod, Ezért könyörg atyád, országod. IMRE Oh köszönöm, ha ég akarja, Oltár elé megy István sarja. GELLÉRT Te látod Isten, te intézed, Legyen hát, ha magas végzésed. IMRE Anyám, oh ments meg engem! GIZELLA

Page 2 of 14


Fiam, mi bánt? UDVARHÖLGYEK A szárnyas hír Már messze szállt, Hogy nászra megy Ifjú király. Öröm sugár Szálljon reád Ég áldja Deli arád! (Udvarhölgyek meghajlással el, Gizella, Gellért, Imre maradnak) IMRE (anyjához siet, fájdalommal) Anyám, oh ments meg engem. Üdvöm, lelkem forog veszélyben! GIZELLA Az égre! szólj, mi bánt? GELLÉRT Tégy hát őszinte vallomást. IMRE Halld tehát Bánatom mi okozza? Egy csöndes, enyhe éjszakán Csillagsugár ömölt reám, Térdelve ablakomnál Ép esti imámat végezém, Hogy a sugáros éjből elém Egy csodás tünemény száll. Egy égi nő Arcán varázs, Az Isten anyja. Senki más. Karján egy gyermek álmodik, Arcán az üdvösség lakik. És mond a nő: „Szeretsz-e minket? Keresd fel égi Termeinket. Feledd el szüleid, honod, A menny legyen új otthonod!” És szívem megragadá Egy szent varázs. Szerelmem tárgya ő lesz, Senki más, S megfogadám Ő lesz anyám Égi arám. Hogy így szállok az élten át, Viselvén az ő liljomát. (mintegy látnokszerűleg beszélte el, majd anyja karjába borul.) GIZELLA Szólj, szent atyám, most mit tegyünk? GELLÉRT Az ég tanácsot ád nekünk. IMRE De szentelt frigyre hogyha lépek. GELLÉRT (fönséggel, mintegy parancsolólag) Mégis megtartod esküvésed! GIZELLA Legyen úgy, az Isten rendelé.

8.660345-46

IMRE Oh, én vágyom égi arám felé. GELLÉRT Ez esküvel lépsz oltár elé. No. 3. (Sebős ezalatt belépett, Imréhez közeledik) SEBŐS [3] Hódolva jő ím hű fegyvernököd Megosztani uj örömöd! GELLÉRT Sebőshöz feddőleg) De a kápolnában nem valál, Lelked ott vígaszt nem talál. GIZELLA Csak hölgyeim közt őgyeleg. IMRE Urad ezt többé ne tudja meg! SEBŐS (színlelve) Uram, lemondok a világról S zárdába vonulok. GELLÉRT Ha nem hazug a szád. SEBŐS (félre) Ah, átkozott barát! (künn zaj) GIZELLA Mi jajgatás ez? ki az? Sebős siess! Bocsásd be. IMRE Siess! Tán könyörgő szegény, Megnyugtatom, megvédem én. SEBŐS (a jobb oldalajtót kitárja, dühvel és ijedten lép vissza, látva a berohanni Jóvát, Zolna anyját) JÓVA Éltes nő, dúlt arccal, zilált hajjal rohan be, a királynő s Imre előtt térdre hull) Boszút! fenséges asszonyom! Kegyelmet, jó királyfi! GIZELLA Szólj, mondd, mi késztet ezen napon Boszúért így kiáltani? JÓVA Királyné, te anyák védője! Királyfi! Őre az erénynek! Torold meg a bűnt, hadd lakoljon Intézője egy vad merénynek. Leányom, Zolna, szép, mint angyal Egyetlen drága gyermekem El lőn rabolva, erőszakkal. Adjátok vissza nekem! (Gizella, Imre a felháborodás jelével Gellérthez, Sebőshöz) GIZELLA

Page 3 of 14


Ki tette ezt? IMRE Lakolni fog! GELLÉRT Sejtem a gazt. JÓVA (A hunyászkodó Sebősre) Ím! ő az ott! IMRE Sebős, te vagy? GELLÉRT A nyomorult. GIZELLA Ah! látom, arca elborult. SEBŐS De én imádom e leányt Bálványom, Istenem gyanánt! IMRE Szentségtörő! Isten nevét említed! GELLÉRT Bálványául! a hitszegő! GIZELLA E bűntett A trón előtt boszút kíván! IMRE Felelj! Hol van az ifjú lány? GIZELLA Nőrabló! Őrök! (Őrők jelennek meg) E gonosztevőt Vigyétek – ő mutassa meg Hová rejté el gyermeked? SEBŐS Így meggyalázva – összezúzva Hadúr! te látod!

8.660345-46

No. 4. (Főurak, papok, nemesek, nép tódul be) ASZTRIK [4] A boldog hír szárnyra kelt, Eltöltött minden kebelt. Lásd előtted nemzeted Áldást üdvöt mond neked. CSANÁD Nászod híre hatja át Boldogítva a hazát. PAPOK Mert az ég sugallta ezt, Felragyog a szent kereszt. HUNT, PÁZMÁN, VENCELIN Lelkeink örömre kelnek Vígságán ennyi kebelnek. VAZUL Légy oly nagy, mint apád És szeresd úgy a hazát. ENDRE, BÉLA, LEVENTE Hódolat és szeretet Nagy rokon, hozzád vezet! FŐURAK Üdvözlő szívünk feléd Tárja minden érzetét. NÉP (férfiak) Üdv és boldogság neked! El ne hagyd hű népedet. NÉP (nők) Hozza Isten szép arádat Ékesítse koronádat. GELLÉRT Lásd úr s szolga mind szeret. Ezt szíved tevé s hited!

GIZELLA, IMRE, GELLÉRT Ah! Pogány!

GIZELLA Drága, drága gyermekem, Mennyi boldogság nekem!

GIZELLA Leányod udvaromba jő Itt meg lesz óva az ifjú nő, Menyemnek új körében.

IMRE Boldogok mind általam, Ó csak én nem, én magam, Én vagyok boldogtalan!

JÓVA Ó hála! Ennyit nem reméltem!

GELLÉRT Lásd úr s szolga mind szeret. Ezt szíved tevé s hited!

GELLÉRT (Sebőshöz, kit körül fogtak) Te meg bűnbánva vezekeljed Le vétkedet! Nem lészen helyed Az Úr templomában Míg bánatod nem láttam. IMRE Körömből is száműzve léssz Míg lelkedből e folt kivész, El – el szememből vétkes! SEBŐS Megyek! de itt benn él boszúm. ’S ezt megtorolja iszonyún! (Az őrök elviszik Sebőst)

A hátsó függöny boltíve előtti szőnyeg szétnyílik) MIND (hódolva közelebb jönnek Imréhez és Gizellához) Tartsa Isten szép hazánkat, Trónunk sarját s koronánkat! Drága országunk egét Fölleg árnya soh’se ülje. S az egész világ becsülje Árpád hősi nemzetét. (A függöny legördül)

Page 4 of 14


8.660345-46

MÁSODIK FELVONÁS

Érette Istennek felel.

Esztergom város parti része, éjjel.

SEBŐS Nem érted, mi a szerelem! Ne vedd el őt, bocsásd velem.

No. 5 SEBŐS (köpenybe burkoltan komoran áll a lépcsőn, a vízre néz) [5] Hullámzó folyam, Habod tűnő És csalfa, mint a sors. Te légy tanúm, nagy éjszaka, Hogy nem bocsátom meg soha Az Árpádok ítéletét. Boldog szeretve voltam én, S most veszve Zolna, a szegény S lelkem mint éj sötét! Hol van boszúmnak eszköze? Ki lesz? E szétdúlt lélek romjain Szörnyű átokra készt a kín Árpádok háza! Átkom, nagy átkom szálljon reátok! Ó Zolna! Mint a hold Ezüstöt hint a sötét habokra, Lelkembe képed fénye hatott. S most, mint a rózsa bokra Mely elveszté virágát Csupán tövise vág át Szívemen. Átok! Átok! No. 6 (Fegyveresek jőnek, Jóva vezeti Zolnát) ŐRVEZETŐ [6] S most merre asszonyom? JÓVA Előre! Ezen úton! SEBŐS (ki köpenyébe burkoltan félre vonult, most eléjök lép szétvetve köpenyét) ZOLNA Ah! Sebős! Te vagy? JÓVA Oh nyomorúlt, te itt? SEBŐS Ne rémülj. Nem bántalak. Csak könyörgök. Leányod, e drága alak Szerelmem! Melyik ördög Szállá meg lelked, hogy szívét Szívemtől el gyötörve tépd? De megtevéd. Boldog nem lesz ő nélkülem Hatalmas úr a szerelem! Szeretsz-e Zolna? ZOLNA Ó anyám! szívünk ne tépd el, Az ég kötötte szent frigyünk, A mely egy érzést alkotott, A melyet, ha boldogított, magunkkal sírba elviszünk. Ne tépd el szíveinket! JÓVA Nem, nem! lányom rabolta el.

ZOLNA Ez érzést Isten alkotá S én elviszem a sír alá. JÓVA Lányom könyörg, de a király – Üdvünk kockára téve áll. SEBŐS Zolna, kövess! ZOLNA Anyám! szívem kettészakad Két nagy érzés terhe alatt. JÓVA Ha engedek?! de hát az ég haragja? (A templomban megcsendül a hajnali harangszó) Hallod ezt! (Zolna imára kulcsolja kezét) Borulj le térdre hát Mond el a bűnbánás szavát. Vezeklő légy, mint Gellért rendelé Úgy léphetzs ismét az oltár elé. ZOLNA Ó tedd meg – tedd, ha szívem néked Óhajtott drága ékesség! SEBŐS Nem én! Fejem meg nem hajol... Hadúr! Te látod! JÓVA Kitört belőle a pogány, Hallod, szegény megcsalt leány! ZOLNA Ó hajtsd meg térded az Úr előtt, Ő nem kedveli a büszke főt! SEBŐS Nem, nem teszem. Enyém leszesz, Ha bár most tiltja a kereszt. JÓVA Úgy hát jer a király elé. ZOLNA Isten veled, Ő rendelé. SEBŐS Meglátlak újra! Áldjon ég! (Jóva Zolnával és az őrökkel eltávozik, Sebős marad. Lassan világosodik.) No. 7 SEBŐS [7] Átok reád! Árpádok háza Mely összezúzott s meggyalázott! VAZUL (jobbról jön, vállára üt Sebősnek) Családomat gyalázod, ember? Ki vagy?

Page 5 of 14


SEBŐS (örömmel) Vazul, a pogány! (fenn) Igen, gyalázom a keresztet S annak vivőit, én pogány vagyok. VAZUL Üdvöz légy, úgy jogosan átkozódol. SEBŐS És te csak átkozódni tudsz? VAZUL Mit tegyek? Fölkent király! SEBŐS Árpád vagy te is, vitéz Kardod hatalmas, A nemzet igába vész, A barátok cselszövénye, A kereszt vakító fénye, Ez a pusztulás, halál. VAZUL Van hát még, ki így érez velem? SEBŐS Egész nagy nemzeted Fegyvert ragad veled! Lenn, a bérc tövében Hűs erdők sötét mélyében Hadúrnak áldoz egy sereg, Csak vezetésed nyerje meg Szabad lesz a magyar! VAZUL Ha én! Óh hatalmas Hadúr! Ez a te szózatod! Megyek lerázni a szolgaságot. Az ősi szabadságot Megmenti jobb karom! SEBŐS Előre ifjú hős vezér, Ki lelkesen küzd, célhoz ér. VAZUL Ha nagy Hadúr velem leszen, Úgy győzni kell nekem! SEBŐS Lobogtasd üszkömet Hadúr! S az ország lángra gyúl! (mindketten el) No. 8 (Hajnalodik. A nép gyülekezik. Távoli harsonaszó. A kikáltók előlépnek) KIKIÁLTÓK [8] Megértse mindenki szavunkat, Mit a király nevében hirdetünk. Ma érkezik meg Crescimira, Imre királyfi szép arája. István király meghív szerette vére Nászünnepére! NÉP Legyen áldás e frigyen! Az időnek minden habja Friss virágokat vigyen. Legyen boldog mint az apja.

8.660345-46

Éljen népe üdveért Mely készen ont értte vért. (Hercegek, apródok, püspökök, papok, velük a király. Jobbján vezeti Gizellát. Utánuk Asztrik, Gellért, Csanád. Apródok, zászlósok, heroldok) ISTVÁN E nagy napon, Az ég segélyét kérve, Készüljünk jó fiam Nászának ünnepére. Az ég legyen velünk, És áldja meg frigyét, Hogy boldogsága hírét Nagy messze elvigyék! MIND Az ég legyen velünk, És áldja meg frigyét, Hogy boldogsága hírét Nagy messze elvigyék! (Imre nászi díszben, fiatal nemes urak kíséretében. Atyja előtt meghajol, anyjának kezet csókol, fogadja Gellért áldását.) MIND Üdv a királyi jegyesnek! Fény koronázza fejét! KÜLSŐ KAR (a templomban) Ég, áldd meg a királyt! Tekints e szép hazára! Hű néped így kiált. Láss itt oltárod zsámolyán KAR (kinn a színpadon) Ég, áldd meg a királyt! Tekints e szép hazára! Hű néped így kiált. Láss itt oltárod zsámolyán KÜLSŐ KAR (a templomban) Buzgó fohászban leborulva. Vedd jobb kezedbe a jogart KAR Hogy boldoguljon úr és szolga KÜLSŐ KAR (a templomban) Oltárodnál ezt kérve áll A hon, a nemzet, a király! KAR Oltárodnál ezt kérve áll A hon, a nemzet, a király! (Crescimira és Péter gályái a folyón érkeznek. Díszmenet. A kórus az első hajóhoz) KAR (a harmadik hajóban érkező Crescimirához) Áldva légy Árpád honában Várva várt ifjú ara, Szálljon véled áldás, béke, Te, nemednek legszebb éke! ISTVÁN [9] És most az Úrnak templomába! Kössön össze szent áldása

Page 6 of 14


Ifjú mátka pár! MIND És most az Úrnak templomába! Kössön össze szent áldása Ifjú mátkapár! (Bevonulnak a templomba. Künn kevés nép és kíséret marad.) PÉTER (Szomorúan nézi a bevonulókat) SEBŐS (Vállát érinti a merengő Péternek) [10] Szíved titkát meglestem, Te szereted a szép arát. PÉTER Te vagy! s nem az ünnepélyen? SEBŐS Ah, megalázva mélyen Száműzve vagyok én E násznak ünnepén. És minden óhajtásom Hogy szép jövőt ne lásson E pár, sem az Árpádok családja. Szívem haragját Isten látja! PÉTER Segítő jobbot nyújtasz-e? Sötét tervem van, – boszúddal rokon. SEBŐS (Kezét nyújtja) Itt van, rendelkezzél velem, Boszúnk családjok zúzza szét S mi örvendjünk a romokon. PÉTER Ha bájos Crescimir enyém lesz közelgek a trón lépcsőjéhez s nagy tervem kiviszem, De csak titokban, éjhomályban Ott győzünk, én hiszem. SEBŐS De csak titokban, éjhomályban Ott győzünk, én hiszem. KAR (a templomban) Isten áldd meg a királyt S ez ifjú mátkapárra Add üdvöd sugarát! PÉTER (haraggal) Váljék átokká ez ima! SEBŐS Dőljön le hitük temploma. (el ketten balra. A menet visszatér a templomból) CRESCIMIRA (Fején korona. Imre körülvezeti.) KAR E hazának új leánya, Üdvözlégy ez ősi földön, Feléd lobog szívünk lángja! CRESCIMIRA [11] Drága magyar föld, új hazám,

8.660345-46

Dicső, nagyhírű földeden A nap szebben mosolyg reám, Az élet édesebb nekem. Hol minden szív egy kincsesbánya, leszek magyarhon hű leánya. MIND Hol minden szív egy kincsesbánya, Leszen magyarhon hű leánya. KAR Isten áldd meg a királyt, És ez ifjú mátka párra Add üdvöd sugarát, Szálljon veled áldás, béke Szálljon áldás, béke reád! (a függöny legördül) HARMADIK FELVONÁS Oszlopcsarnokos terem a királyi palotában. No. 9 (Imre, Crescimira, násznép) KAR [12] Most elhagyunk, Maradjatok Nászéjszakán Ti boldogok, Míg felderül A hajnal fénye, Maradjon béke Kíséretül. (Elvonulnak, Imre, Cresimira maradnak) IMRE A sors betelt, Meg kell törnöm Esküm, vagy e kebelt... CRESCIMIRA Óh, én férjem – haldd ifjúságom álmát. Álmodtam egy édes éjszakán, Hogy egemen egy angyal száll át, S csodálatos fényt hint reám. "Jer" - mond az angyal – "Megmutatom jövőd!", S fényes felhők között Mutat egy ifjú hőst. Büszke homlokán királyi fenség, Arcán magasztos, szent varázs, Egész lényén az égi ihlet, Megragadó, csodás. Az édes álom teljesült, Mihelyt megláttalak. Mely álmaimban egykor fölmerült, Te vagy, kiért szívem hevült Az ifjú szép alak... Óh meg ne ítélj, Hogy arcom felragyog, Szerelmi pír az, Hisz már tied vagyok! IMRE [13] Boldogtalan leány, Te nem tudod, hogy én nekem Sötét titok, baljós talán, Takarja életem. Föl nem fedem, De érzem azt,

Page 7 of 14


Hogy nem lehetsz enyém. CRESCIMIRA Hisz rajtunk már az ég áldása, Eggyé kötött Isten, család... Vagy nem szeretsz? s szülőid, Istent, Hamis esküvel megcsalád? IMRE Esküm csak összeköt, De eggyé nem forraszt soha. CRESCIMIRA Ó égi irgalom! Miért Vagy hozzám mostoha? IMRE Más az én jegyesem, Kié e lélek. Övé valék már, Midőn nem ismerélek. Atyám akarta, Engedék, De esküm törni Tilt az ég! CRESCIMIRA Ah, ég örök hatalmai Így meggyaláztok engem, Hogy nászi fővel, égő szívvel Így hasztalan esengem A boldogságot, mely enyém S amelyet így elvesztek én! IMRE Ne okozd az eget, Onnét csak üdv jöhet. Felém már integet Égi arám; neked Szolgáljon vigaszul, Hogy mindenik napon Testvéri szívvel én Érted imádkozom. CRESCIMIRA Te nem szeretsz! te megvetsz! Szívedben más lakik! IMRE Mit mondjak, óh! remeg szívem, valóm, Eskümet el nem árulhatom! CRESCIMIRA Királyi vér buzog eremben – Ez vérig sérti büszkeségem. Szívem fellángol, lelkem ég E megalázó hitszegésen IMRE Isten! te adj most szent erőt, Hogy megnyugtassam őt CRESCIMIRA Királyi vér buzog eremben – Ez vérig sérti büszkeségem. Szívem fellángol, lelkem ég – IMRE Te aki hallád eskümet, Amelyet szívem nem feled, Adj szívének vigasztalást, Maradjak én Uram! veled CRESIMIRA

8.660345-46

Eltépve a nászkoszorú, Öröm helyett sötét ború IMRE Borulj le térdre, kérd az Istent, Hogy adjon lelkednek vigaszt. Megenyhít mindig az imádság, Az égi enyhítő malaszt... Én fájó szívvel távozom És éretted imádkozom! (El balra, Crescimira utána indul, térdre roskad) CD 2 No. 10 CRESCIMIRA (lassan felemelkedik, visszajön) [1] Óh, bosszúálló égnek Istene! Én dél bővérű, büszke lánya, Ó így megvetve, megalázva! Ó így megvetve, meggyalázva! Ó bár a sírba döntene E megalázás, égő szégyen De eltiport szívem bosszúlva légyen! Hol vagytok? leányi álmaim? Az álom rózsa fátyolán Nem mosolyogtok már reám, Az ábránd eltűnt, és a kín Szívem gyötörve marja. Lelkem ború takarja. Dél büszke lánya, mivé lettél? Ébredj, meghalni nincsen erőd? Alázva a világ előtt... Mi nyomorúbb az ilyen életnél? Óh jaj nekem... Eltiport szívem bosszúlva legyen! Óh jaj nekem... (egy ágyra roskad. Zolna belép.) ZOLNA Te szenvedsz, asszonyom? Nász éjjelén miért a bánat, Miért e könny? CRESCIMIRA Te vagy? Távozzál, hogy búmmal egyedül – ZOLNA Ah! Bánatoddal. CRESCIMIRA Hagyj el – harag és maró szégyen Dúlnak szívem zajgó mélyében Menj, hadd legyek magam. ZOLNA (félre) Itt az idő. – Péter jöhet. Sebős megyek, hívem, veled. (Zolna a rejtekajtó felé megy. Kinyitja, Péter és Sebős lépnek be. CRESCIMIRA (Térdepelve az imazsámolyon könyörög) Adj bosszút, örök Istenem, E megvetett szívért nekem! (Fejét az imazsámolyra hajtja. Péter távozást int Sebősnek, aki Zolnával a rejtekajtón távozik)

Page 8 of 14


8.660345-46

A láng lobog, közelb vagyok! CRESCIMIRA Ég! ki az? ez órában? e helyt? PÉTER [2] Boszúdnak angyala, Az ég meghallgatá imád, Ím most kezedbe ád Engem, boszuló eszközül. CRESCIMIRA Ó, hát tudod?! Szárnya van-e A gyalázatnak, hogy íly hamar Bejárja a földet körülem? Mindenki tudja, azt hiszem... PÉTER Mindenki tudja, hogy Imre A galád, szíved megcsalá... Átkot hozott híveimre, S reád is. Ő mást szeret, Téged megvet, kigúnyol, S máshol élvezi szerelmét.

CRESCIMIRA Ha nem enyém, ne bírja más! Muljék el minden, törjön össze Boldogság, szerelmi varázs! PÉTER Az Árpádok szívébe oltom E mérget, most csak egyik dőljön, Aztán Crescimira enyém lesz! (künn zaj, fegyverzörej) KAR (külső férfikar) Fegyverre vitézek, Közelg a pogány, Fel a csatabárdot! Eléjök, eléjök, A harc tüze vár! CRESCIMIRA Hát e zaj mit jelent?

CRESCIMIRA Villámos ég, hogy nem szakad fejére! Omoljon fajtalan, átkozott vére, Pusztuljon el családja s ő maga, Ki a násznak szentelt éjjelén Ily hitlenül gyalázva megcsala.

PÉTER Siess Imrédhez e zaj Őt is érdekelni fogja.

PÉTER Így! pusztuljon el családja s ő maga! Jusson méltóbb kezekre a trón, S méltóbb szív legyen a tiéd. Fogadd el hódoló szívét Péternek, aki hőn szeret!

SEBŐS (A rejtekajtón át Péterhez siet) Uram! Zolna biztonságban. Vazul s a pogányok készek!

CRESCIMIRA Ah, csak boszúra adj kezet!

SEBŐS (álnokul) Tudtul adám Istvánnak Hogy kedves vére, Vazul, Kit én bőszíték ellene, Fegyveresen közelg Ledönteni a keresztet.

PÉTER Légy csendesen, a zaj nem kedvező, Mutass lemondást és nyugalmat, Ő elhiszi, s akkor e sötét nedű (üvegcsét ad) boszút áll rajta mindenért. CRESCIMIRA Oh szerelmem! forró szerelmi lángom, De én őt bírni vágyom! PÉTER Nem bírhatod, de bírja más, Ha majd álmában ajakán Szerelmesének neve lebben el.

CRESCIMIRA El! El! (Elsiet)

PÉTER Mit jelent e lárma?

PÉTER Áruló? SEBŐS Igen. Az Árpádok árulója. Egymásra uszítom őket. Hogy pusztuljon a faj. S te hogy végezél?

CRESCIMIRA Oh hallgass, megszakad e kebel!

PÉTER Legjobban. Féltékeny szíve lángol, Előbb Imre bukik, Aztán szíve is enyém lesz. Most el, munkára.

PÉTER Ha téged megvet, eltaszít,

SEBŐS Még találkozunk?

CRESCIMIRA Ne kísérts!

PÉTER Holnap éjjel.

PÉTER és te kedvesének rabszolgája léssz...

SEBŐS Holnap éjjel. (El a rejtekajtón)

CRESCIMIRA Soha! (elkapja kezéből az üveget) Soha, inkább ketten halunk!

CRESCIMIRA (Zavartan, tétovázva jő. Pétert láttára összerezdül)

PÉTER (félre)

Page 9 of 14


PÉTER [3] Nos, miért e zavart tekintet? Hol hitvesed, az áruló? CRESCIMIRA (Elfödi arcát kezeivel) Oh irgalmas ég! PÉTER Mit tettél? Mondd, beszéld el Hű szövetségesednek, Ki honodból elhozott. CRESCIMIRA Imazsámolyára dőlten Elszunnyadva leltem őt Egy kép előtt. Arca, ajka lázban égett És suttogott szerelmi igéket, Egy nő neve lebeget ajakán. Szerelmének nevezte, Karjaival övezte... Ó! A nászéjszakán... Hozzá menék. Forró fejét Kezembe véve, fölébred, Ijedten néz reám, „Kihez beszélsz?” így kérdem én. S ő mondá: „Szomjazám.” Én oda nyújtám italát Boszúmnak égető hevében, Mert megalázott a galád, Megfűszereztem ama nedűvel. A kép haraggal néze rám, Hogy a nászéjszakán A hitves mit mível, PÉTER (hévvel, izgatottan, hirtelen) Megitta? Szólj, felelj, beszélj! CRESCIMIRA Oh átkozott nász! Mit tevél! PÉTER Hah! Diadal! Diadal, hah Árpádok Házatokban az átok Ütött tanyát! CRESCINMIRA Az Isten anyját Esengve kérte Könyörögjön értte, PÉTER Szerelme az volt, Ígyen fogadta Oltár előtt, Sebős vallá meg, Hogy esküvése Nem venni nőt. CRESCIMIRA Oh irgalomnak örök Istene Reám tekint az üldöző Angyal szeme. PÉTER Vigasztalódjál. Nemsokára Felharsan ujra A nász-zene, Én foglak kísérni Oltár elé És onnan tovább is

8.660345-46

A trón felé. CRESCIMIRA Az Isten nem bocsátja meg De én sem szenvedek. Szívem többé már nem beteg. Ide a nászkoszorút! PÉTER Szemében milyen láng lobog, Tán végre célomnál vagyok. Szép Crescimira és a trón, Szívem és valóm ez hatja át. KAR (külső férfikar) Fegyverre vitézek, Közelg a pogány, Fel a csatabárdot! Eléjök! eléjök! (Crescimira ájultan omlik az imazsámolyra. A függöny legördül) NEGYEDIK FELVONÁS Első kép (Dunapart Esztergom vidékén. Éj) No. 11 ZOLNA (A fák közül kémlelve előlép) [4] Itt a hely, itt kell várnom reá. Mi ez? Sírkő, temetőhely ez? Nem, oltár. De vajjon kié? Akárkinek emelte földi kéz, Én előtte szívem Istenéhez Imádkozom. Oh fönséges éj Ura, Ki a csillagok arany fonalát Csodás kezekkel szőtted, Egy lányka áll előtted. Kérve kér, Boldogítsd szívét s bocsásd meg Vétkét szerelmeért. Tündéri fény az égen, Isten virasztó szeme Az alvó világ felett, Ezüst világú hold, Te őrizd kedvesem, Vezéreld őt felém, S én áldalak, Ha meglelém... KAR (külső női kar, Visszhang az erdőben) ... s én áldalak, ha meglelém. ZOLNA Mi volt ez? Csak a viszhang Elzsongó zenéje Dalolok tovább. Jer, óh hajnal bíbor árja, Hints fényt a fák lombjára, sírj a fűre harmatot. S kinek Isten dalt adott, Kismadárka csicseregj... KAR ... kinek Isten dalt adott (Ez alatt a holdfényt hajnal váltja fel, Zolna távozik az utóbbi dal után) ZOLNA

Page 10 of 14


Ah, csalfa viszhang, Felkereslek Az árnyas bokrok aljában. (El) No. 12 (Barang, táltosok, fehérbe öltözött leányok, virágot szóró nők, vértes harcosok, aggok, végül Vazul) BARANG [5] A hajnal érkezik, Kelet világa közelg, Jertek áldozatra Hadúrnak, a Magyarok Istenének. KAR (Táltosok) Lobogjon a láng Zendüljön az ének Leigázott hazánk Haragos Istenének! (Hadúr oltárán lángot gyújtanak, körülállják) BARANG Hadúr még áll az oltár, Még van körüle nép Mely jobbodból segélyt vár, Jer áldd meg fegyverét! VAZUL Te döntsd meg ármányt És a keresztet, add buzogányunkra Villámodat, Hogy a keresztek helyébe Állítsa Árpád népe Oltáridat! MIND Hogy a kereszt helyébe Állítsa Árpád népe Oltáridat! BARANG Hadúr tiéd az élet Tiéd a vér. Az erős semmivé lett A’ kit villámod ér! Mutasd meg, hogy hatalmasabb Fényes napod szeme S előtte porba hulljanak István s a keresztnek Istene! MIND Mutasd meg, hogy hatalmasabb Fényes napod szeme S előtte porba hulljanak István s a keresztény Istene!

8.660345-46

Mit énnekem a puszta élet. ISTVÁN FEGYVERESEI Az árulóknak gyűlhelye! Királyi jobbod sujtja le. Az árulóknak gyűlhelye! Királyi jobbod sujtsa le. KERESZTÉNYEK (szólisták) Az árulóknak gyűlhelye Királyi jobbod sujtja le. Itt fegyver dönthet, semmi más. Ez pártütés, ez lázadás! POGÁNYOK (férfikar) Hah! István és kísérete. Veszélyben mindünk élete. Ó most segíts adj erőt nekünk, Hadúr! Hatalmas Istenünk. BARANG Király! te megtagadtad Apáink ős hitét, Papok kezébe adtad Árpádnak örökét. Mi híven őseink hitéhez Kimondjuk azt, mit szívünk érez. VAZUL, POGÁNYOK (férfikar) Mi híven őseink hitéhez POGÁNYOK MIND Kimondjuk azt, mit szívünk érez. VAZUL Amit szívünk sugall, Azért megállunk, Kezünkben kardjainkkal Várjuk halálunk, De megtagadni ős hitünk Nem kényszeríthetsz minket! POGÁNYOK (férfikar) Ki kard, halálig védjük őt! Hadúr segít! halál reájok. ISTVÁN FEGYVERESEI Fegyverre! Pártütés! Csatára, vér vért kíván, Fel lovagok! Harcra! VAZUL Fegyverre hát! BARANG Hadúr segíts! Te légy velük! Védd őket, gyógyítsad sebük! VAZUL Fegyverre hát István király, Vazul csatázni készen áll!

(István király, Gellért, Asztrik, püspökök, Csanád, hercegek, lovagok megjelentek, hátul fegyveresek)

TÁLTOSOK (basszus) Pusztítsa őket szent tüzed, Döntse halálba bal kezed!

ISTVÁN Hazudsz! Hadúr üres név, semmi más. Rideg pogány, sujtó vasaddal A’ mit hirdetsz, árulás!

GELLÉRT, ASTZRIK Béke hatalmas Istene, Rajtuk legyen lelked szeme!

VAZUL Hát szembenézek végre véled!

POGÁNYOK Pusztítsa szent tüzed, Halálig védjük őt!

Page 11 of 14


8.660345-46

ISTVÁN FEGYVERESEI Vér vért kíván! Fegyverre, pártütés! Csatára, lovagok!

Nékem az Úr dicsőségem! Ámen!

POGÁNYOK Ki kard! Hadúr segít! Mi védjük őt! Halálra! Csatára! Harcra!

Második kép

ISTVÁN FEGYVERESEI Ki kard! Hadd vesszen a pogány! Hulljon csapás, csapás után! Csatára! Harcra! ISTVÁN (előlép) Megálljatok! A fegyvert elvetem, Kardom, paizsom az én Istenem! (Kardját elvetve keresztet ragad) Győzni fogok fegyvertelen A béke szellemében, Az Úr sugára lesz velem. Megyek az ő nevében Az Úr nevében, S ti zendítsétek a bércen át A szent keresztnek himnuszát! KERESZTÉNYEK Én erősségem és énekem, nékem az Úr üdvösségem, Az Úr az én üdvösségem! Adj diadalt a te híveidnek, és Döntsd le a pogányok oltárait, Hogy áldassék a Te neved, Áldva legyen szent neved! ISTVÁN Meglátom, ki mer Fegyvertelen István királyra fegyvert emelni, amidőn Hadúr tüzét kioltni kél! VAZUL, BARANG, POGÁNYOK (férfikar) Hadúr! ne hagyd szent lángodat, Emeld villámos jobbodat, Adj győzedelmet minekünk Kereszt fölött, mert elveszünk!

(A bércek mögül kibukkan a fénylő nap. A függöny legördül.)

(István terme a királyi palotában Gizella és hölgyei) GIZELLA [6] Ó hozza vissza diadallal A nagy királyt az ég Hajoljon meg szavára minden És legyen békesség. (István, Endre, Béla, Levente, Csanád, Asztrik, Gellért, néhány főúr) ISTVÁN Az ég volt velünk. A béke áll, És egyetért nemzet, király. MIND Az ég volt velünk. A béke áll És egyetért nemzet, király. ISTVÁN De hol szeretett jó fiam, Hol Imre s fejedelmi nője? Mért nem jön, hogy örvendjen Boldogságán szülője? JÓVA (belép) Uram, király! Fiad ne várd, Megirígyelte az ég. A sors csalárd S a nászi koszorú díszét Fagyos kezekkel tépi szét. GIZELLA Ah! ISTVÁN Mindenható! MIND Szomorú nász, (indulni akarnak)

(István az oltárhoz lép, Keresztes botjával a tűzre vág, az elalszik. A pogányok térdre hullanak.)

CERSCIMIRA (az őrület zavarával lép be)

ISTVÁN (Int, a papok, lovagok, kik előre nyomultak, visszavonulnak) Vissza! Bocsánat mindenkinek S királyi kegyelem, Ilyen fegyverrel harcol István S győz vértelen!

CRESCIMIRA [7] Csak daloljatok, csak daloljatok! A nászi dalt – a nászi dalt Mindjárt jön a vőlegény, Csak hófehérbe öltözik, Szegény! De csöndesen, de titkosan! Mert néki már arája van Az égben oda fenn. Ha az megtudja ezt a nászt, Küld rá halált és pusztulást! Azért csak csöndesen, azért csak titkosan! Mert néki már arája van Az égben oda fenn. Csak csendesen a nászi dalt Mindjárt itt lesz a vőlegény Csak hófehérbe öltözik Szegény – Szegény

MIND Bocsánat mindenkinek S királyi kegyelem! Én erősségem és énekem, nékem az Úr üdvösségem, Az Úr az én üdvösségem! Adj diadalt a te híveidnek, és Döntsd le a pogányok oltárait, Hogy áldassék a Te neved, Áldva legyen szent neved!

MIND Ó fájdalom – a szomorú ara...

Page 12 of 14


(El. Gizella hölgyeivel Crescimira után távozik István és Gellért maradnak) ISTVÁN [8] Megtört szívemnek Első gondja hazám, Ki fog követni engem Az ország trónusán? Bár szívem ellenére, De ő is Árpád vére, Vazul az, a pogány. MIND Az Isten megtéríti őt, És hozhat honunkra szép időt. CSANÁD (belép, komoran) Oh Uram! Vazult, midőn hódolni jönne néked S szilárdítani a békességet, Útközben bérgyilkos nép rohanta meg, Fülébe forró ólmot öntének S kiszúrták szemeit. Vérben fetrengve leltük ott A nyomorút, Könyörögve, hogy Isten Vegye magához őt. MIND Ó irtózatos galádság! Átok, romlás! ó rémítő eset. ISTVÁN (Térdre rogyott, szünet után) Ti menjetek! (Mind el. Endre, Béla, Levente hátul maradnak) ISTVÁN (A hercegekhez) Ti maradjatok! ENDRE, BÉLA, LEVENTE Az Árpádokra gyászos nap virradt, Eldől egy sarj a más után Gonosz csapás alatt. ISTVÁN Figyeljetek reám. István megaggott, érzi jól. Titkos gazoknak tőre ellen Megvédeni nem tud, Ez fáj szívemnek véghetetlen. De mert féltelek, családom Ifju nemes sarjadéki, Kérlek, hagyjátok el e földet, Más ország vidékei Rejtsenek addig, Míg itt a gazt Isten boszúlja meg! Az Isten veletek! KAR (külső vegyeskar) Ifjú királyfi koporsóban Arája mint siratja, Szülője tépett szívvel nézi S keserg az édesatyja. ENDRE, BÉLA, LEVENTE (el balra) ISTVÁN Oh irgalomnak atyja Isten! Mért kelle ősz fejemnek Agg napjaimra Fenékig innom az ürömpohárt?

8.660345-46

Hozzád fordulok Vigasztalásért, Mindenható! SEBŐS (be balról) [9] Most a végcsapást! ISTVÁN (imáját folytatva) Uram, bocsáss meg mindazoknak, Kik engem bántanak, megsebeznek, És áldd meg őket, áldj meg engem... SEBŐS (tőrét elejti) ISTVÁN (Felegyenesedik, kardját felragadja) SEBŐS (térdre rogy) Oh, ölj meg engem Uram, Nyomorú gyilkos vagyok, A magam s Péter boszújának Silány eszköze. De lelked fönsége A porba tiport, Halálom esengem Szent kezeidtől S engedd saruid nyomában Csókolni a port. ISTVÁN Menj, légy szabad, de eltagadd, Hogy nemzetedhez tartozol, Orgyilkos nem lehet magyar! Menj, s merre bujdosol, Kérd Istened, Hazád, hogy óvja meg. SEBŐS (magában) Te győztél, Szent István király! (megtörten el) ISTVÁN (visszaroskad) Oh Isten, kezedben a világ Hatalmas mérlege! Mutasd meg, szenvedésimet Egy szebb jövő követi-e? Tárd föl a jövendőt nekem, Hogy boldogul-e nemzetem? (Víziók. Közzenék) (első kép: Péter bukása) Uram, bosszúd irtóztató! (második kép: II. Endre átadja népének az aranybullát) Óh, áldassék a Te neved, Családomat naggyá teszed! De, hogyha Árpád vére kihal, Mi lesz a nép utódival? Uram, szemed időkbe lát, Tépd szét jövendőnk fátyolát! (harmadik kép: Mátyás király bevonulása Budán) Holló van címerében, De lelkének sas-szárnya van! (Negyedik kép: Mária Terézia a pozsonyi országgyűlésen) [10] Uram, bocsásd el hű szolgádat,

Page 13 of 14


8.660345-46

Szemeim látták a jövőt! (Főurak, lovagok, papok lépnek be. István trónján székére roskad. Körüle Asztrik, Gellért, Hunt, Pázmán, Vencelin, Csanád, püspökök) Időm lejárt. Jó harcot harcolék. Szilárdul áll a nemzet és a trón, Csak egyetértsetek! Nagy, fényes századok közelgnek, vérrel, babérral ékesek. De én reájok csupán Az égből nézhetek. (visszaroskad) MIND Ó légy néped őre mindenképen, Szent István király, ott fenn az égben! (A függöny legördül)

Page 14 of 14

ERKEL, F.: István király (King István)

Recommend Documents