ERJESZTETT CSALÁNLÉ HATÁSA A NAGY CSALÁN, A CSERESZNYE ÉS A FEKETE BODZA LEVÉLTETVEIRE Bozsik András Debreceni Egyetem, Agrártudományi és MĦszaki Centrum, MezĘgazdaságtudományi Kar, Növényvédelmi Tanszék, Debrecen
A nyolcvanas évek elejétĘl a biológiai gazdálkodás, amelyet a természetes eredetĦ anyagok felhasználása jellemez, megjelent Magyarországon is. Az egyik legjellegzetesebb sajátossága e gazdálkodási módnak a környezetet nem vagy alig károsító növényvédelem alkalmazása. Ez a szándék természetesen helyes és feltétlenül szükséges, azonban némely módszer - , amelyet leginkább jószándékú laikusok terjesztenek - gyakran, mint a csalánkivonatok esetében is, nem mindig tárgyilagos vizsgálatok eredményein alapul. Ennek megfelelĘen jelen tanulmány célja, hogy folytassa a csalánkivonatok levéltetĦ-pusztító vagy -riasztó hatásának objektív leírását és becslését. Irodalmi áttekintés A nagy csalán (Urtica dioica Linnaeus) közismert gyógynövény, amelyet nagyon régóta használnak a gyógyászatban, megfelel emberi és állati tápláléknak, sĘt kitĦnĘ rostot is ad, amely papírgyártásra is felhasználható (Anonim, 2007). Az erjesztett csalánlé a kertészkedĘk körében mint hatékony levéltetvek elleni biológiai módszer ismeretes. A hatékonyságára, elkészítésére, felhasználására jelenleg közkézen forgó információk azonban nem tekinthetĘk egyértelmĦen objektívnek, mivel részben szóbeli közlések, részben laikus egyéni tapasztalatokon alapuló népszerĦsítĘ kiadványok útján jutottak el a felhasználókhoz. Valódi hatására vonatkozó tárgyilagos vizsgálatokat - ismereteim szerint - eddig fĘleg német kutatók (Köllner és Sauthoff (1983) és Köllner (1984)) folytattak. Az elsĘ esetben öt-hét napos, a második esetben 24 órás kivonási idejĦ 1:10 arányban vízzel hígított csalánlé hatását vizsgálták barna spirea-levéltetĦ (Aphis spiraephaga Müller), zöld bogáncs-levéltetĦ (Brachycaudus cardui Linnaeus), barnafoltos salátalevéltetĦ (Nasonovia ribisnigri Mosley) valamint sárga szilva-levéltetĦ (Brachycaudus helichrysi Kaltenbach) fajokon. A csalánkivonat egyik esetben sem gyakorolt semmilyen hatást a levéltetvek egyedszámára. Bozsik (1992) hatnapos erjesztésĦ csalánkivonat tarka dió-levéltetĦre (Callaphis juglandis Goeze) gyakorolt hatását tanulmányozta, s az 1:10 arányban hígított kivonat 199
esetében hatástalanságot tapasztalt. A tömény csalánlé ezzel szemben kifejezetten hatásosnak bizonyult. Noha ez a hatékonyság nem érte el a használatos rovarölĘ szerek szintjét, vélhetĘen a tömény csalánlé kiskertekben, alacsony levéltetĦ-szám esetén helyettesítheti azokat. Bozsik (1996) késĘbbi vizsgálatai során a hideg- és az erjesztett csalánkivonat hatását vizsgálta. A csalán hidegkivonat nem gyakorolt szignifikáns csökkenést a hamvas szilvalevéltetĦre (Hyalopterus pruni Geoffroy) és a ribiszke-levéltetĦre (Cryptomyzus ribis Linnaeus) de a ribiszke-levéltetĦ népességet igen jelentĘsen (90 %) csökkentette. Az erjesztett csalánlé hatása nem volt szignifikáns hamvas szilva-levéltetĦre de a barna spirea-levéltetvek (A. spiraephaga) egyedszámát – nem szignifikánsan -, de 80 %-al csökkentette. Mint látható a kísérletek során tendencia jelleggel megmutatkozott, hogy a hígítatlan erjesztett csalánlé valamint a hideg csalánkivonat a kontrolhoz képest majdnem mindig csökkentette a levéltetvek számát, noha ezt statisztikailag gyakran nem lehetett bizonyítani. Jelen kísérlet során az erjesztett csalánlé hatását vizsgáltuk eddig még nem tanulmányozott fajokon (zöld csalán-levéltetĦ, fekete cseresznye-levéltetĦ, bodza-levéltetĦ). Anyag és módszer Az alapanyagul szolgáló nagy csalán (Urtica dioica) növények föld feletti részeit GödöllĘ-MáriabesnyĘn egy erdĘszélen gyĦjtöttem be. A csalánkivonatok elkészítése Merckens (1973) és Kreuter (1977) leírása alapján történt. Az erjesztett csalánlé készítéséhez 500 g felaprított csalánlevelet kb. egy hétig kell 5 liter vízben áztatni. Ez a keverék 20-25 °Con 2-3 nap múlva erjedni kezd, majd a beáztatástól számított 5-7 nap elteltével szĦrhetĘ, hígítható és kipermetezhetĘ. Jelen esetben a szĦrés és a kijuttatás a 7. napon történt. A receptura vízzel 10-szeresére hígított csalánlé alkalmazását javasolja, azonban korábbi tapasztalataimnak megfelelĘen hígítatlan lével dolgoztam. Nagyjából azonos számú levéltetĦvel fertĘzött nagy csalán (zöld csalán-levéltetĦ: Microlophium carnosum (Buckton), cseresznye (fekete cseresznye-levéltetĦ: Myzus cerasi Fabricius) és fekete bodza (bodza levéltetĦ: Aphis sambuci Linnaeus) hajtásokat választottam ki, amelyeket a növényeken különbözĘ színĦ fonállal és kis kartonlapocskákkal jelöltem meg. A kiválasztott növényi részeknek kb. a 25-60 %-a volt levéltetvekkel fedve, kivéve a bodza hajtásokat, amelyeket csaknem teljesen beborítottak a levéltetvek. A csalán és bodza növények GödöllĘ külterületén egy felhagyott gyümölcsös mellett és egy mezĘgazdasági sövényben nĘttek. A cseresznyefa (Van) szintén GödöllĘn egy házikertben található. Mindhárom helyszín egymástól kb. 300 m-re helyezkedik el.. ElĘször a kontroll leveleket kezeltem vízzel, s azután juttattam ki - közvetlenül a szĦrés után - a kivonatokat. A leveleket és hajtásokat kézi permetezĘvel 200
minden esetben megfolyásig permeteztem le. Minden kezelést háromszor (csalán) vagy négyszer (cseresznye, bodza) megismételtem. A permetezés idĘpontja 2005. május 28. volt. A kezelések után egy nappal majd öt és 12 nappal késĘbb (kivéve a csalánt, a csalánost ugyanis a gödöllĘi önkormányzat öt nappal a kezelés után lekaszáltatta) a leveleken meghatároztam az élĘ levéltetvek számát. Az így nyert adatokból Abbott szerint kiszámítottam a hatékonysági %-ot, valamint statisztikai módszerként egytényezĘs varianciaanalízist alkalmaztam (Sváb, 1981). Eredmények A számszerĦ eredmények az 1., a 2. és a 3 táblázatban vannak összefoglalva. A kivonat a kontrollhoz képest a kezelés másnapján nem szignifikánsan (P = 5 %) csökkentette a csalán-levéltetvek számát (1. táblázat). A csalánleves kezelés kb. kétszer nagyobb statisztikailag nem igazolható csökkenést eredményezett. KésĘbbi értékek sajnos nincsenek, mert a helyi önkormányzat lekaszáltatta a csalánost. 1. táblázat Erjesztett csalánlé hatása a zöld csalán-levéltetĦre (Microlophium carnosum) GödöllĘ, 2005) Kezelés
Egyedszám csökkenés (%) 1 nappal a kezelés után Csalánlé 74,20 Kontroll 38,16 SzD5% 53,469
A fekete cseresznye-levéltetvek esetében az egyedszám csökkenés nagyon látványos, de sajnos nem szignifikáns mindkét értékelési idĘpontban (2. táblázat). A magas SzD5% értékek valószínĦ oka az alapadatok nagy szórásában kereshetĘ. 2. táblázat Erjesztett csalánlé hatása a fekete cseresznye-levéltetĦre (Myzus cerasi) (GödöllĘ, 2005) Kezelés
Egyedszám csökkenés (%) 5 nappal a kezelés után 12 nappal a kezelés után
Csalánlé Kontroll SzD5%
75,37 16,00 68,837
73,37 7,77 80,431 201
A csalános kezelés hatására nem szignifikánsan kb. másfélszer nagyobb volt az bodza-levéltetvek egyedszám-csökkenése, mint a kontrollnál. A kisebb különbség ebben az esetben kevésbé az adatok szórásának, mind inkább a kontroll kezelés egyik ismétlésénél a levéltetvek teljes eltĦnésének tudható be (3. táblázat). 3. táblázat Erjesztett csalánlé hatása a bodza-levéltetĦre (Aphis sambuci) (GödöllĘ, 2005)
Kezelés
Egyedszám csökkenés (%) 5 nappal a kezelés után 12 nappal a kezelés után
Csalánlé Kontroll SzD5%
69,36 52,32 57,154
83,62 49,81 55,172
Az értékelések folyamán a kivonattal kezelt leveleken vagy azok alatt elpusztult levéltetveket nem találtam. Ezért valószínĦleg a zöldesbarna színĦ, rendkívül bĦzös kivonat maró- és szaghatásánál fogva riaszthatta el a tetveket. Az 1. és 2. és 3. táblázatban egyaránt megfigyelhetĘ, hogy a kontroll esetében is az idĘ folyamán fokozatosan csökkent a leveleken a levéltetvek száma. Ugyanezt figyelte meg Bozsik (1996) korábbi vizsgálatai során a szilva, ribiszke és gyöngyvesszĘ levéltetvei esetében is. Ezt a csökkenést feltehetĘen a levéltetvek népességmozgalmaiban egyáltalán nem szokatlan, spontánnak tĦnĘ változások okozhatták (populációdinamikai pl. a szaporodási fázis, a tápnövények összetétele stb, és fizikai pl. heves zápor stb.). Ugyanakkor ez a jelenség arra is rámutat, hogy a kontroll nélküli, laikus megfigyelések gyakran téves következtetésekhez vezethetnek, és indokolatlan hiedelmeket indíthatnak el. Figyelembe véve, hogy a megfigyelt hatékonysági különbségek statisztikai bizonytalanságát az adatok nagy szórása okozhatta, érdemes lenne nagyobb számú ismétlésben, közel azonos egyedszámú kezelésekkel/ismétlésekkel a vizsgálatokat több növényen is ismét elvégezni. Összefoglalás Hatnapos erjesztésĦ csalánlé (Urtica dioica) hatását vizsgálták nagy csalán (zöld csalán-levéltetĦ: Microlophium carnosum), cseresznye (fekete cseresznye-levéltetĦ: Myzus cerasi) és fekete bodza (bodza levéltetĦ: Aphis 202
sambuci) növények levéltetvein. A kivonat a vizes kontrollhoz képest a kezelés másnapján nem szignifikánsan (P = 5 %) csökkentette a csalánlevéltetvek számát. A csalánleves kezelés kb. kétszer nagyobb statisztikailag nem igazolható csökkenést eredményezett. A fekete cseresznye-levéltetvek esetében az egyedszám csökkenés nagyon látványos, de sajnos nem szignifikáns egyetlen értékelési idĘpontban (5 és 12 nap) sem. A magas SzD5% értékek valószínĦ oka az alapadatok nagy szórásában kereshetĘ. A csalános kezelés hatására nem szignifikánsan kb. másfélszer nagyobb volt a bodza-levéltetvek egyedszám-csökkenése, mint a kontrollé. A kisebb különbség ebben az esetben kevésbé az adatok szórásának, mind inkább a kontroll kezelés egyik ismétlésénél a levéltetvek teljes eltĦnésének tudható be. Az eredmények érzékeltetik, hogy a kontroll esetében is az idĘ folyamán fokozatosan csökkent a leveleken a levéltetvek száma. Ugyanezt figyelte meg Bozsik (1996) korábbi vizsgálatai során a szilva, ribiszke és gyöngyvesszĘ levéltetvei esetében is. Ezt a csökkenést feltehetĘen a levéltetvek népességmozgalmaiban egyáltalán nem szokatlan, spontánnak tĦnĘ változások okozhatták Irodalom Anonim (2007): http://www.umm.edu/altmed/articles/stinging-nettle000275.htm Bozsik A. (1992): Erjesztett csalánlé hatása a tarka diólevéltetĦre. Növényvédelem, 28 (2), 71-73. Bozsik A. (1996): Studies on aphicidal efficiency of different stinging nettle extracts. Anz. Schädlingskde., Pflanzenschutz, Umweltschutz, 69 (1): 21-22. Bozsik A. (2001): Studies on aphicidal efficiency of “Green Dew”, a new preparation containing stinging nettle extract and chamomille oil. 6. Tiszántúli Növényvédelmi Fórum, Debrecen, 2001. november 6-8. ElĘadások, 163-168. Köllner, V. (1984): Untersuchungen über die aphizide Wirkung von Brennesselbrühe. Mitteilungen aus der Biologische Bundesanstalt für Land- und Forstwirtschaft, Berlin-Dahlem No. 223, 281. Köllner, V.; Sauthoff, W. (1983): Untersuchungen über die Wirkung von Brennesselbrühe auf Blattläuse. Nachrichtenbl. Deut. Pflanzenschutzd., 35 (3): 56-58. Kreuter, M.L. (1979): Der biologische Garten. Heyne, München, pp. 158. Merckens, G. 1973: Nessel-Kaltwasserauszug und Läuse. In: BiologischDynamischer Land und Gartenbau Bd. 1. Darmstadt: Forschungsring für Biologisch-Dynamische Wirtschaftweise, 212. 203
Sváb J. (1981): Biometriai módszerek a kutatásban. Mezõgazdasági Kiadó, Budapest, pp 557. IMPACT OF FERMENTED STINGING NETTLE EXTRACT ON THE APHIDS OF STINGING NETTLE, SWEET CHERRY AND ELDERBERRY A. Bozsik University of Debrecen, Centre of Agricultural and Technical Sciences, Faculty of Agronomy, Department of Plant Protection, Debrecen, Hungary
Effect of six day fermented undiluted stinging nettle (Urtica dioica) extract were investigated on the aphids of European stinging nettle (stinging nettle aphid: Microlophium carnosum), sweet cherry (black cherry aphid: Myzus cerasi), elderberry (elder aphid: Aphis sambuci). The extract decreased - in comparison with the control - not significantly (P = 5%) the number of M. carnosum one day after treatment. The stinging nettle treatment caused about a two times greater statistically not verifiable decrease in the number of M. carnosum. In case of black cherry aphids the decrease in the number of individuals was spectacular but not significant in any time of the estimations (5 and 12 days after treatment). The reason for the very high value of SD5% could be the important standard deviation of the data. As a consequence of the nettle extract the drop in the number of elder aphid individuals was one and half times larger than that of the control. The smaller difference could be due rather to the fact that the aphids disappeared in one of the repetition than to the high standard deviation. The results show that also in case of the control, the number of aphids decreased continually in the course of time. The same thing was observed by Bozsik (1996) when examined the aphids of plum, red currant and spirea. This decrease could be due to the rapid spontaneous changes in population dynamics of aphids.
204
