85
Arcképcsarnok
Ózer Ágnes
ÉRDUJHELYI MENYHÉRTRŐL, ÚJVIDÉK TÖRTÉNETÍRÓJÁRÓL Avagy: egy monográfia története
A
Zentán született Érdujhelyi Menyhért a tudományos és mindennapi köztudatba Újvidék történetírójaként van jelen. A szintén zentai születésű Dudás Gyulával, a szabadkai Iványi Istvánnal és a zombori Thim Józseffel a 19. és a 20. század fordulóján Bács-Bodrog vármegye történeti kutatásainak kiemelkedő alakja és különleges személyisége. Érdujhelyi (Ellinger) Menyhért 1860. január 4én született Zentán, és az Amerikai Egyesült Államokban, a pennsylvaniai Allentownban hunyt el 1925 szeptemberében. Iskoláit Zentán, Szegeden és Kalocsán végezte, az utóbbiban fejezte be teológiai tanulmányait.1 1882-ben szentelték pappá, ezt követően több bácskai helységben segédlelkészként tevékenykedett. Vezetéknevét 1885-ben magyarosította Érdujhelyire, amelynek okát ő maga politikai elkötelezettségével magyarázta. Pappá szentelését követően már nyilvánvalóvá vált, hogy Érdujehelyi Menyhért teológusi pályafutása nem a szokványos papi pályafutás lesz. Lelkészi pályájának már a kezdetén, 1885ben érseki feljelentést tettek ellene, mert az országos képviselő-választások alkalmával, szántovai káplánként tevékenyen részt vett a korteskedésben, amit a feljelentésben úgy értékeltek, hogy kormányellenes üzelmeket folytatott, és tevékenységével „a község nyugalmát aláássa, és házról házra járva a lakosokat a kormány és a megye ellen drasztikus kifejezésekkel
1
Bővebben Ozer, Agneš: Melhior Erdujhelji, prvi istoriograf Novog Sada. Novi Sad, 1986 /Sveske za istoriju Novog Sada/
88
Ózer Ágnes
bujtogatja.”2 Az Amerikában eltöltött éveiről értekező Kovács Márton szerint: „Érdujhelyi már fiatalon is nagyon határozott volt, erősen ragaszkodott nézeteihez”. Káplánkodása folyamán a családot, így Érdujhelyit is jól ismerő pap, Opitz Sándor azt állította róla, hogy meggyőzése külön erőfeszítést igényel „mert konokul ragaszkodik föltevéseihez”. Érdujhelyi jellemének leírása mellett az idősebb papnak már feltűnt ifjú paptársának a történelmi kutatások iránti fokozott érdeklődése és rendkívüli munkabírása. „Privát kiképzéssel – oláh nyelvtanulással és a múzeumok búvárlásával és breviáriumozással vagy meditatióval foglalkozva, míg azokat be nem végezte, nem csak a házrend követte időben az asztalnál nem jelent meg, hanem bármely funkcióban is várakoztatott magára…”3 Érdujhelyi Menyhért 1887-től segédlelkészként és hitoktatóként Újvidéken tevékenykedett, és történetírói munkásságának fénykorát is itt érte meg. Egyházi teendői mellett az újvidéki ipariskolában szerb-horvát nyelvet is oktatott. Újvidéken töltött évei során inkább történészi és tanári tevékenysége jutott kifejezésre, nem pedig lázadó és a papi életmódot megszegő, feletteseinek jellemzése szerint teológusi szerepre alkalmatlan személyisége. Ez a „csiszolatlan gyémánt” Újvidék város történelmi monográfiájának és a város történetével foglalkozó számos, kisebb történelmi tanulmánynak a szerzőjeként vált közismerté. Újvidékről 1894-ben Kiskőrösre, onnan 1897-ben költözött vissza Zentára, ahol képzettsége és történetírói tevékenysége ismét háttérbe szorulni látszott, és állandóan lázadó, politizáló egyénisége – bizonytalan pénzügyi ügyletekkel párosodva – papi pályájának megszakadását és 1908-ban Európából Amerikába való távozását idézték elő. 2 3
Kovács Márton: Egyház, politika és etnikum a kanadai prérin, In: Mályusz Elemér Emlékkönyv, Budapest, 1984. 225-256. o. Uo. Opitz Sándor jellemzése 1883-ban, a kalocsai érseknek Adáról írt leveléből származik, 232. old.
Érdujhelyi MEnyhértről...
89
Minden jel szerint Érdujhelyi Menyhért történetírói munkásságának kezdetei szorosan összefonódtak Bács-Bodrog Vármegye Történelmi Társulatának működésével. Első történelmi tárgyú dolgozata, amely Újvidék művelődéstörténetével foglalkozott, a Társulat Évkönyvében jelent meg 1888-ban, majd ismét 1890-ben. Érdujhelyi Menyhért, úgy látszik, jól érezte magát a túlnyomórészt szerb lakosságú városban, mert Újvidék történetével foglalkozó dolgozatait nemcsak magyar, hanem szerb nyelven is megjelentette. 1891-től az Ilija Ognjanović 4 által szerkeszett Javor című folyóirat közölte írásait.5 Az Újvidéki határőrvidék megszüntetéséről szóló írását először szerb nyelven tette közzé, nem úgy, mint a többi dolgozatát, amelyek először magyar nyelven, majd szerb fordításban láttak napvilágot. 1892-ben a Naše doba című lapban látott napvilágot dolgozata a szerb egyházi kongresszusról.6 1891és1893 között pedig a német nyelven megjelenő Bács-Bodrogher Presse is közölte írásait. A legnagyobbrészt Újvidék történetével foglalkozó dolgozatai, kutatásainak erdménye és annak fogadtatása, úgy látszik, annyira felbátorították Érdujhelyi Menyhértet, hogy az 1892. februárjában felajánlotta a városi közgyülésnek, hogy megírja Újvidék történetét.7 Egy későbbi törvényhatósági bizottsági 4 5
6 7
Ilija Ognjanivić-Abukazem (1845-1900) újvidéki orvos, író, szerkesztő. Melhior Erdujhelji: Imenik novosadskih graničara od 1772. Javor, 26-27, Novi Sad, 1891; Od kuda je postalo ime Petrovaradin. Javor, 42, 1891; Stari cehovni pečati u Novom Sadu. Javor, 50, 1892; Ukidanje novosadske granice. Javor, 43, Novi Sad, 1891; Molba. Javor, 30, Novi Sad, 1892. Srpski narodni crkveni sabor u Novom Sadu 1722. Naše doba, Novi Sad, 1892. IA NS (Istorijski arhiv Novi Sad) F.1. kig. 6378/1892 Érdujhelyi Menyhért újvidéki lakos kérvénye Újvidék szab. Kir. Város történetének megírhatása iránt ( 1892, IV/5)
90
Ózer Ágnes
jegyzőkönyv kivonatból kitűnik a város történetének megírása hivatalosan először 1892. február 1-én, merült fel, az ötletet, pedig a városi közgyűlés 1892. április 7-én hagyta jóvá. Újvidék város törvényhatósági bizottsága 1892 májusában „elvben elhatározta”, hogy elfogadja Érdujhelyi javaslatát, és a polgármesterrel egyetemben 6 tagból álló bizottságot nevezett ki. Ez a bizottság „kellő szakértőkkel kiegészítve” arra volt hivatott, hogy a „folyamodó által beszerzett és a város történetének alapjául szolgálandó adatokat és okmányokat behatóan áttanulmányozza”. „Amennyiben azokat a város történetének megírására felhasználhatónak és elégségesnek találná, úgy a munka mikénti megírása valamint folyamodónak a város által leendő anyagi támogatása tekintetében folyamodóval állapodjék meg, s minderről annak idején véleményes jelentést tegyen a törvényhatósági bizottságnak.” A város által kinevezett bizottságot a határozat értelmében a következő szakértőkkel bővítették: Korény-Scheck Vince róm. kath, főgymnasiumi tanár, Patek Béla kereskedelmi iskolai tanár, Jovánovits Milán, szerb főgymnasiumi tanár, Sakrak Szergia, szerb consistoriumi jegyző, Hadzsits Antal, (Szrpszka Maticza titkára). 8 Ezzel a határozattal Újvidék szab. Kir. város történetének megírása elvben elhatároztatott, és ennek szerzője Érdujhelyi Menyhért lett. Minden jel szerint ekkor már Érdujhelyi Menyhértnek nagy mennyiségű adatot sikerült begyűjtenie, de az sem kizárt, hogy a mű jelentős része elkészült, mert 1893. január 23-án a város 12 tagú monográfiabizottsága már értékelte Érdujhelyi munkáját. Érdujhelyi Menyhért 1892. és 1893. között írott műve, Újvidék története 9 a szerencsés városi monográfiák közé tartozott és tartozik ma is. Nemcsak azért, mert szerzője a maga bevallása 8 9
IA NS F.1. Kig 11 249/892 Érdujhelyi Menyhért: Újvidék története. Újvidék, 1894
Érdujhelyi MEnyhértről...
91
szerint „bő anyagban duskálhatott”, és mert Újvidék mindenkor fontos szerepet játszott a történelemben: „mint határ, átkelő és a vidék empóriuma, réges-régi időktől fogva egyike volt a déli Duna-mellék legkiválóbb pontjainak. Az ősi hajdanban nomád népek viaskodásának szintere; a középkorban egy országos drámának emlékével fűződik, egyűvé; hazánk múltjának legszomorúbb emlékű korszakában itt dől el az ország sorsa. Az enyészet után üde ébredés, párját ritkító, gyors fejlődés keletkezik; Újvidék főhelye lesz a granicsároknak, vármegyei székváros; a Bácska első szab. kir. városa. A mint [a] nemzetiségi ellentétek kiélesedtek hazánkban, Újvidék felé irányul az ország figyelme, hol az izgalmak tűzlángja először csap fel és elárad a déli részeken. A legújabb korban az ipar, kereskedelem és kultúra életerős fejlődését szemléljük itt: erő és tevékenység tárul a figyelő szemek elé. – Megannyi tanulságos momentum, mely a historikusnak teméntelen anyagot szolgál.” Hála a szerző nem mindennapi jellemének és szemléletmódjának. Művének előszavában Érdujhelyi nemcsak felsorolta történelmi forrásainak lelőhelyét, hanem szükségesnek találta megmagyarázni kutatási és történetírói módszerének lényegét is. Saját bevallása szerint „óvakodott a sablonok és előírások szolgai követésétől”, tehát nem tartotta magát a Magyar Történelmi Társulat 1872-ben kiadott szabályzatához, mely előírta nemcsak a vármegyék, hanem a szabad királyi városok monográfiájának megírásához szükséges adatok feldolgozásának módját is. Ezeket Érdujhelyi túlzottnak és céltalannak ítélte meg. De kitért magának az újvidékieknek jellemzésére is: „egyébbiránt oly finomult ízlésű közönséggel állok szemben, mely a lényeget keresi, s erősen hiszem, hogy, azért sohasem fog elítélni, hogy a merev sablonokhoz nem ragaszkodtam…”. „Újvidék múltjának hű képét akartam festeni, hogy azt gyönyörrel szemlélhesse mindenki, a ki hajdanunk iránt érdeklődik. Azt akartam, hogy művemet élvezettel és haszonnal olvashassák a szakférfiak épp úgy, mint a nagyközönség, hogy
92
Ózer Ágnes
fejtegetésemnek tudományos értéke mellett tetszetős formája is legyen.” Oknyomozó történetet volt szándéka írni, a dolgok mozgató erejét, az események szülőokának felfedését tartotta céljának, melyet szigorú kritikának vetett alá. Arról is vallott, hogy miért szentelt különös figyelmet a szerbség történetének Úgy tartotta, hogy Újvidék város történetében két dologra kell odafigyelnie. Először nem tudta szem elől téveszteni, hogy a város a magyarországi szerbség szellemi középpontja, másodszor pedig, hogy „épp ezen nemzetiség szereplésének és irodalmának története a legkevésbé ismeretes a magyar közvéleménynél”. Majd – talán politikai nézetei ellenére – a következőképpen vallott: „Pedig mindkét részről óhajtandó volna, hogy ismerjük egymás múltját, s megértsük egymást, a történelem, a magistra vitae megtanítana bennünket arra, hogy érdekeink közösek, tehát előzékenységgel s atyafiságos indulattal kell egymáshoz közelednünk. Akár a balkáni szerbséggel való szomszédságunk, akár a hazánkban élő szerb nemzetiség tekintetéből vesszük szemügyre a dolgot, reánk nézve a magyarországi szerbség középpontjának históriája fölöttébb érdekes. Újvidéken élnek a legeminensebb szerbek, vagyonuk is erősen aránylik értelmiségökhöz.” Újvidék történetét Érdujhelyi Menyhért három fő korszakban írta meg. Ókor (8 alcímbe foglalva – a magyar honfoglalásig), középkor (a honfoglalástól a szabad királyi városi rang megszerzéséig, 23 alcímben) és az újkor (1748-tól a kiegyezés utánig, 23 alcímben). A város újkori történetének ismertetésében a szerző elrugaszkodik a történetírás talajától és a történelmi események ismertetésétől. Sajátos társadalmi körképet fest az általa is megélt Újvidékről, ahol központi helyen foglalkozik az újvidéki szerbségnek a 19. század második felében jellemző életmódjának, szokásainak, művelődési és oktatási intézményeinek ismertetésével. Annak ellenére, hogy a terjedelem bizonyos aránytalanságokra utal, a könyv függelékében közzé tett 1748-as szabadalomlevél közlésével a mű kerek, meg-
Érdujhelyi MEnyhértről...
93
komponált egységként hat. Újvidék város 1748-ból származó szabadságlevelét ő fordította latin eredetiből magyar nyelvre, majd ebből a változatból fordították szerb és német nyelvre is. Érdujhelyi a bőséges eredeti forrásanyagon és az akkor magyar, német és szerb nyelven megjelent történeti irodalmon kívül, az általa folytatott régészeti ásatások eredményét is felhasználta az akkor még nyitott és megválaszolatlan kérdések bizonyításához. Művének 5. fejezetében Ó-Péterváradjáról értekezve, a következőket írja: „ A jelzett történelmi nyomokon indulva, ásatásokat rendeztem az újvidéki határban, a temerini országút mindkét oldalán, hol a lőporos-torony áll, mely hely hajdan a Duna partját képezte…” „Hozzáláttam a domb átvizsgálásához, s a kutatás feltevésemet sokban megerősítette. Az ásatások kétségtelenné tették, hogy e helyen valaha község létezett. Körülbelül a mostani talaj alatt középkori téglák törmelékei sűrűn találhatók…”. A helyet, ahol az ásatásokat végezte, egyértelműen az egykori Vásáros-Váradként határozta meg. Ezeken az ásatásokon Érdujhelyi Menyhértet Vulkó Sándor, újvidéki városi főmérnök kísérte.10 Érdujhelyi Menyhért Újvidéken végzett ásatásairól Takács Miklós régész összehasonlításai alapján arra a következtetésre jutott, hogy a szerző 19. századi megállapításai – a kisebb eltéréseket nem számítva – ma is helytállóak.11 Az Érdujhelyi Menyhért életművének számító Újvidék története 29 ívnyi terjedelmű lett. 10
11
Vulkó Sándor – Aleksandar Vulko városi földmérő. Érdujhelyi Menyhért nemcsak Újvidéken és környékén folytatott ásatást, hanem a Bács-Bodrogh Vármegye Történelmi Társulatának megbízásából Titelen (1903-ban) és a zentai Oromon ( 1902). Lásd Káich Katalin: Bács-Bodrogh Vármegye Történelmi Társulata (1883-1918). Újvidék, 1980 Takács Miklós: A bélakúti/péterváradi ciszterci monostor. Újvidék, 1989. 8.o.
94
Ózer Ágnes
1893. február 3-án a város törvényhatósági bizottsága elfogadta a városi monográfiabizottság jelentését, a Magyar Királyi Belügyminisztérium pedig 1893. április 23-án hagyta jóvá. A határozat szerint Érdujhelyi Újvidék történetét „szakértőleg megbírálta. A városi törvényhatósági bizottság ekkor Újvidék szabad királyi város közönsége nevében a művet „tulajdonjogilag is elfogadta, és a kizárólagos kiadási és elárusítási jogot” a város részére „fenntartotta”. Ugyanakkor utasította a városi tanácsot, hogy a város monográfiáját szerb és német nyelven is kinyomtassa. Ennek a munkának a felügyeletére egy háromtagú állandó városi bizottságot alakítottak. A törvényhatósági bizottság Érdujhelyi Menyhért munkáját fáradságosnak, költségesnek és szakértelmet igénylőnek értékelte, s ezért a jegyzőkönyvi elismerésen és köszöneten kívül 1000 forint tiszteletdíjat szavaztak meg, amelyet a városi „költségelőirányzat előre nem látható kiadások rovatából” fedeztek.12 Az állandóan anyagi gondokkal küszködő Érdujhelyi Menyhért, úgy látszik elégedetlen volt a számára megítélt honoráriummal, mert a feltehetően hozzá közelálló Molnár György és Bruck Ferenc városi tanácstagok a javasolt 1000 forint helyett a városi tanács értekezletén azt 1500 forintra emeltették. Molnár György javaslatát azzal indokolta, hogy „a monographia szerzőjének, tekintettel arra, hogy a szükséges adatgyűjtés neki tetemes anyagi áldozatába került”, a megítélt 1000 helyett 1500-ra emeljék. Bruck Ferenc pedig azt javasolta, hogy a város a munka tulajdonjogának formaszerű megszerzésére szerződést kössön a szerzővel, s a kinyomtatott könyvből 100 példányt adjon neki. A városi tanács a határozatot az idézett kiegészítésekkel elfogadta. Így 1893. február 3-án a város törvényhatósági bizottsága Érdujhelyi Újvidék történetét „szakértőleg megbírálta, és elfogadásra dícsérőleg ajánlotta 12
IA NS F. 1. kig 2284/1893
Érdujhelyi MEnyhértről...
95
azzal a kitétellel, hogy az idézeteket a szerző azon a nyelven közölje, amelyen eredetileg íródtak, nem pedig fordításban”. Az Érdujhelyi Menyhért által megírt városmonográfia „kizárólagos kiadási és elárusítási joga” így Újvidék város közönségét illette meg. Ugyanezen az értekezleten intézkedtek afelől is, hogy a művet szerb és német nyelvre lefordítsák, s az ne a kéziratból, hanem a kinyomtatott szövegből történjék. Úgy látszik azonban, hogy rövidebb ideig tartott Érdujhelyi Menyhértnek a monográfia megírása, mint annak könyv alakban való megjelenése, mert az csak 1894. második felében jelent meg magyar nyelven. Újvidék történetét a város a helybeli Popovits testvérek nyomdájában nyomtatta, melynek leszállításakor a nyomdatulajdonos számlát állított ki. Az 500 darab, magyar nyelven nyomtatott mű nyomtatása és szállítása Újvidék városának 913 forint 50 koronájába került. Ezt a számlát a város 1894. augusztusa és novembere között fizette ki a városi számvevőség előírása alapján havi kiadások formájában. Az erről szóló végleges nyugtát pedig a városi pénztár 1895. január 22-én adta ki. Érdujhelyi Menyhért Újvidék történetét szerb nyelvre Milan A. Jovanović, az újvidéki szerb gimnázium tanára fordította le 1894. októberében, amiért 580 forint honoráriumot kapott a városi pénztárból.13 A könyv német változata majd csak a következő évben, 1895-ben jelent meg. A millenniumi vármegye-monográfiákban Újvidék története az Érdujhelyi Menyhért által összegyűjtött forrásanyagból került be, de minden más, nem tudományos jellegű publikációban is az őáltala megszövegezett várostörténet lett Újvidék „hivatalos” története.
13
Milan Jovanović honoráriumát megegyezéssel („pogodbom”) állapította meg a fordító és Petzy Popovits István, a polgármester (lásd IA NS F. 1. kig 18588/894.)
96
Ózer Ágnes
Újvidék város történetének megjelenését a Bács-Bodrog Vármegye Történelmi Társulata, amelynek Érdujhelyi Menyhért 1890-től volt tagja, örömmel fogadta, a monográfia három nyelven való megjelenését a társulat Évkönyvében Dudás Gyula méltatta. Szerinte nemcsak azért kell megdicsérni Újvidék város törvényhatóságát, mert a „legtöbb vidéki törvényhatóságot megelőzve, megjelentette millenáris monográfiáját”, hanem azt a tényt is, hogy azt három nyelven adta ki. „Ekként nem magyar ajkú honfitársainknak is alkalma nyílik e város és e vidék történelmének tanulmányozására és megértésére”. Véleménye szerint Érdujhelyi nemcsak hogy „derekasan megfelelt a rábízott nagy és szép feladatnak, mert műve nemcsak a legszélesebb körű kutatások alapján s a legnagyobb szakavatottsággal készült, hanem egyúttal oly tárgyilagosságról és kiváló judiciumról tesz tanúságot, amely szerzőjét immár a hazai elsőrangú monografia íróink sorába emeli”.14 Érdujhelyi Menyhért életrajzi adataiból úgy tűnik, hogy az Újvidékről való távozását követően nemcsak a nehezen beilleszkedő, lázadó pap, de kiváló kutató és történetíró sorstörténete lett, hanem az anyagiakkal küzdő, helyét nem lelő emberé is. Életrajzírói Újvidékről való 1894. évi távozását követően őt Zentára való visszatéréséig, 1897-ig Kiskőrösön tudják, míg a kutatásairól szóló jelentések alapján arra lehet következtetni, hogy a Történelmi Társulat megbízásából 1896-ban a római levéltárakban is kutatott.15 Egyháztörténeti kutatásainak eredményeit a Történelmi Társulat Évkönyvében jelentette meg.16 Érdujhelyi neve, Újvidék történetének megírását követően állandóan jelen volt a magyar történészek között,1894-ben a Karlócai pátriárkátus és a boszniai görög-keleti egyház cím14 15
Dudás Gyula: Ujvidék monografiája. Bács-Bodrogh Vármegye Történelmi Társulatának Évkönyve, IV, Zombor, 1894 Érdujhelyi Menyhért: Kutatásaim a római levéltárakban. Évkönyv, Zombor, 1896
Cím
97
98
Ózer Ágnes
mel olvasta fel dolgozatát a Magyar Történelmi Társulat választmányi gyűlésén, majd 1898-ban Szilágyi Sándorral levelezett a választmányán ülésén való újabb felolvasásról.17 Munkájának elismeréseként a szintén zentai Dudás Gyulával, a szabadkai Iványi Istvánnal, 1898-ban, az Akadémia levelező tagjává való megválasztásra javasolták.18 Érdujhelyi Menyhért a vármegye Történelmi Társulatának Évkönyvében 1903-ig közölte rendszeresen tudományos dolgozatait, e mellett ismét aktívan politizálni kezdett. A papi szolgálatból 1908-ban szuszpendálták, majd 1911-ben papi státusát teljesen megszüntették (suspensione absolutus). Az első ideiglenes szuszpenzálás alkalmával 1908-ban hirtelen elhatározástól vezérelve Kanadába, majd onnan az Egyesült Államokba, majd ismét Kanadába költözött, s ott a kanadai magyarok első szélesebb körű társadalmi mozgalmában vállalt szerepet.19 Újvidék első modern történelmi monográfiájának szerzője, a zentai születésű Érdujhelyi Menyhért emberi jelleme amenynyire megkeserítette és hányatottá tette életét, annyira jó és termékeny hatással volt történészi alkatára, történeti kutatásainak pedig a javát szolgálta. Erről legjobban az Újvidéken eltöltött évei és az életműnek számító Újvidék története című műve tanuskodik, mely telyes fényében csillogó gyémántja a 19. századi magyar monográfiaírás mozgalmának. 16
17 18 19
A dersi prépostság (1898), A gediri prépostság (1899), Báthmonostori apátság ( 1899), Ferenc-rendűek a Bácskában a mohácsi vész előtt (1900), Dömötör, választott kalocsai érsek (1900), A garábi apátság székhelye (1900), Utolsó szavam a garábi apátság ügyében (1903), A kalocsai-bácsmegyei klérus honvédelmi tevékenysége a mohácsi vész előtt (1903) stb. OszK (Országos Széchényi Könyvtár) Kt Érdujhelyi Menyhért – Szilágyi Sándornak, IX/174 Pejin Attila: A Dudás család krónikája. Zenta, 2006. 40. o. Lásd Kovács Márton id. mű
