Erdélyi művelődéstörténet helyzete 2. napirendi pont. Sipos Gábor, az Erdélyi Református Egyházkerület Levéltár (Kolozsvár) főlevéltárosa, a kolozsvári BBTE középkortörténeti tanszékének docense, az Erdélyi Múzeum-Egyesület alelnöke, a Mediaevalia Transylvanica folyóirat szerkesztőbizottsági tagja tart beszámolót az erdélyi művelődéstörténeti kutatások helyzetéről. Sipos Gábor az erdélyi művelődéstörténet elmúlt 15-17 évének adta szisztematikus összegzését. Hozzáférhetőséget tekintve a levéltári rendszerben nagyon fontos változás, hogy bár Bukarestben a központ, de nagyobb önállóságot kaptak az egyes levéltári kirendeltségek (a megyei levéltárak), s ez megkönnyíti a kutatást. Már nincs központi engedélyhez kötve a külföldiek kutatása, helyben kiadható számukra is a látogatójegy. Az anyagok feltártságát tekintve az 1960-as években kiadott levéltári kalauzoknak nincs új kiadása, s így csak a helyszínen derül ki a levéltári anyag valóságos feltártsága. E kalauzok magyar vonatkozású anyaga Bárdi Nándor szervezésében magyar nyelven hozzáférhető a Transindex portálon. Az egyházi levéltári anyagokat tekintve az Erdélyi Református Egyházkerület Levéltár ismertető leltára 2002-ben jelent meg, a Gyulafehérvári Főegyházmegyei Levéltár repertóriuma a tavaly jelent meg két kötetben, készül az Unitárius Levéltár és a Királyhágómelléki Református Egyházkerület levéltárának repertóriuma is. Az Erdélyi Múzeum Egyesület levéltárának helyzetét befolyásolja, hogy több ügy is folyamatban van a családi visszaigénylések miatt, de még nincs eredmény. A romániai egyesületi és egyházi könyvtárak államosított történeti gyűjteményeinek helyzete még bizonytalan. A Nagyenyedi Bethlen Kollégium könyvtára újra egyházi kezelésben van 2005 óta, viszonylag liberális a hozzáférhetősége. A gyulafehérvári Batthyaneum és a marosvásárhelyi Teleki Téka jogi helyzete még rendezetlen, az előbbi szinte hozzáférhetetlen, a Tékában viszont akadálytalanul lehet kutatni. A nagyszebeni Bruckenthal-könyvtár szintén használható. A Kolozsvári Egyetemi Könyvtár használhatósága igen jó föltártságát és katalógusait tekintve is, viszont az EME itt őrzött könyv- és kéziratgyűjteményének jogi helyzete még rendezetlen. A kolozsvári Akadémiai Könyvtárba gyűjtött kollégiumi könyvtárak, a ferences könyvtár és a balázsfalvi görögkatolikus érseki könyvtár ősnyomtatvány- és régi könyv-gyűjteménye igen nagy. E könyvtárak RMK-gyűjteményeiről katalógus készült 6 tanulmánnyal Sipos Gábor szerkesztésében. A Teleki Téka antikva gyűjteményének katalógusa két kötetben jelent meg. A Nagyváradi Római Katolikus Püspökség könyvgyűjteményének feltárása folyik Emődi András munkája révén. Készülőfélben van a kolozsvári Egyetemi Könyvtár RMK katalógusa, Kolumbánné Miklós Judit könyvtáros dolgozik rajta. A Kézirattár katalógusa is munkában van. A kolozsvári Unitárius Könyvtár kézirattárának katalógusát Lakó Elemér állította össze, a szegedi Régi magyar irodalmi tanszék adta ki angolul a 90-es években. Az erdélyi könyvtárak egy része már korábban megjelentette saját ősnyomtatványainak katalógusát (Teleki Téka, Brukenthal könyvtár, Kolozsvári Egyetemi Könyvtár), a csíksomlyói ferences kolostor incunabulumait Muckenhaupt Erzsébet dolgozta fel nemrégiben. A szövegkiadások kérdését tekintve is sok lényeges előrelépés történt. Benkő József honismereti kéziratát, a Transsilvania specialist Szabó György rendezte sajtó alá, a Kriterion adta ki 1999-ben. Ugyancsak ő jelentette meg Benkő József levelezését. Árva Bethlen Kata önéletírása Tonk Sándor kiadásában jelent meg, bővített és javított új kiadására régóta van ígéret. Árva Bethlen Kata levelezése Lakatosné Bakó Melinda gyűjtésében és Sipos Gábor szerkesztésében látott napvilágot az Erdélyi Református Egyházkerület kiadásában. Érdemes lenne Bethlen Miklós levelezéséhez újabb kötetet megjelentetni az újabban előkerült levelekből, ezt Jankovics József régóta tervezi. A Bod Péter-szövegkiadás látványosan
fellendült az utóbbi másfél évtizedben, műveinek bibliográfiája és kéziratainak repertóriuma jelenik meg a Magyarságtudományi Társaság segítségével. Egyik kiadatlan kéziratát, a Consistorialiat Buzogány Dezső és Sipos Gábor rendezte sajtó alá, a Brevis historia valachorum pedig Ana dumitran és Gudor Botond közös könyvében jelent meg. A Kriterion kiadó Fehér könyv sorozata, amelyben Benkő munkája mellett a kolozsvári emlékírók válogatása (Pataki József–Bálint-Pataki József) és a kolozsvári harmincadjegyzékek (Papp Ferenc) jelentek meg, remélhetőleg folytatódik. Papp Klára adta ki Debrecenben a 18. századi erdélyi arisztokrata asszonyok levelezéséből gr. Csáky Kata leveleit. A forráskiadások között jelentős szerepe van a református kollégiumok diáknévsorai közzétételének. A folyamatot Jakó Zsigmond indította el a 1970-es években a nagyenyedi Bethlen Kollégium névsorának kiadásával, megcáfolva Vita Zsigmond véleményét, miszerint a kézirat kiolvashatatlan. Tonk Sándor a marosvásárhelyi diákok névsorát rendezte sajtó alá, Albert Dávid pedig a székelyudvarhelyi református és katolikus gimnázium hallgatóinak névsorát adta ki. Bura Lászlónak köszönhető a szatmári diáknévsor megjelentetése, Ősz Sándor Előd pedig a szászvárosi névsort rendezte sajtó alá. E diáknévsorok jó része a szegedi Fontes Rerum Scholasticarum sorozatban látott nyomdafestéket. Kolozsvárra vonatkozóan még van tennivaló, az 1905/06-os Értesítőben megjelent névsorban, akárcsak a kéziratban, nem lehet pontos évszámokhoz kötni a neveket. Érdemes lenne évszámokkal is ellátott modernebb kiadást készíteni, többek között Herepei János hagyatékára is támaszkodva. A zilahi Weselényi Kollégium névsora hozzáférhető, csak át kell írni a másolatot. A római katolikus iskolákra vonatkozóan is megindult a kiadás. Az egyetemjárás sokféle forrástípusának a feltárása is jelentős. Tonk Sándor a középkori erdélyi egyetemjárást írta meg külön kötetben, Szabó Miklóssal közösen a 16–17. századra vonatkozó összegzés is napvilágot látott. Szabó Miklós és Szögi László a 18. századtól 1848-ig írta meg a következő kötetet, G. Henk van de Graaf Kolozsvárott doktorált rotterdami lelkipásztor pedig a 18. századi erdélyiek hollandiai egyetemjárását írta meg. Az egyháztörténeti kutatások a katolikus, református és unitárius felekezeteket tekintve is nagy lépésekkel haladnak előre. Külön munkacsoportokban dolgoznak a kolozsvári BabesBolyai Tudományegyetem református és katolikus vallástanárképző szakán a magiszteri hallgatókat, a doktorandusokat és a Protestáns Teológiai Intézet végzettjeit is bevonva, hisz így különböző tudásanyag egyaránt mozgósítható. Marton József a római katolikus, Buzogány Dezső a református egyháztörténeti kutatást irányítja. Református vonatkozásban két kötetben jelent meg az erdélyi zsinati iratok 18. századra vonatkozó része, a 17–18. századi időszakra vonatkozó két köteten még dolgoznak. E forrásrekonstrukciós munkát az indokolja, hogy a zsinati jegyzőkönyvek 1849 januárjában Enyeden elégtek a püspöki levéltárral együtt, de a zsinati határozatok másolataiból, az egyházi felső vezetés irataiból és a zsinathoz kapcsolódó levelezésből fontos forrásbázis állítható össze. A református egyházmegyei vizitációs jegyzőkönyvek közül a hunyad-zarándi kiadása elkészült, a küküllői anyaggyűjtése folyik. E forrásfeltárás a magyarországi hasonló munkához kapcsolódik, ahogyan például Dienes Dénes Sárospatakon kiadta a Zemplén megyére vonatkozó vizitációs jegyzőkönyvet. Erdély 17–18. századi egyháztörténetére igen bőséges a forrásanyag. Az egyházlátogatási protocollumok anyagát egyházközségek szerint csoportosítva, a helytörténeti kutatások igényei szerint jelentették meg. Mindezek az Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok sorozatban jelentek meg. Buzogány Dezső irányításával XX. századi egyháztörténeti forráskiadványok is készülnek. Gudor Botond magyarigeni lelkész a román ortodox egyházat ért protestáns hatások szerepét térképezi fel, Ana Dumitran gyulafehérvári muzeológussal írt közös, román-magyar nyelvű kötetük úttörésnek számít. Az unitárius egyháztörténet kutatása Balázs Mihálynak köszönhetően kapott lendületet, munkatársaiként Molnár B. Lehel és Kovács Sándor szerepe emelendő ki. Boros György naplója az Unitárius Levéltár és Nagykönyvtár Kiadványai sorozatban jelent meg.
A szegedi Adattár-sorozatban sok erdélyi vonatkozású kötet jelent meg, az Erdélyi Református Egyháztörténeti Füzetek 17 kötetében nagyobb terjedelmű munkák és szövegkiadások láttak nyomdafestéket. Az erdélyi könyvkultúra feltérképezése az erdélyi és szegedi közös kutatásoknak köszönhetően élénkült meg. Jakó Zsigmond, Kiss András, Tonk Sándor szerepét kell itt kiemelnem. Könyvtártörténeti kiadványok közül kiemelendő Jakó Klárának a kolozsvári jezsuiták könyvállományára vonatkozó kutatása. A Bisterfeld könyvtár, melynek könyvjegyzékét Viskolcz Noémi készítette el. Árva Bethlen Kata könyvtárát Enyedi Rácz Emese rekonstruálta. A könyvtártörténeti kutatásokban nagyon fontos a szerepe Monok Istvánnak és a szegedi hatásnak. Emődi András nagyváradi könyvtáros a könyvtárleltárak és a nyomdák kutatása szempontjából is jelentős szerepet játszik. Nemrégiben jelent meg a nagyváradi püspöki nyomda történetéről szóló összegző munkája. Jelentősek az olvasmánytörténeti kutatások is. A 17–18. századi erdélyi olvasmánytörténeti kutatások Gábor Csilla munkáját dicsérik. A Cserei Mihály olvasmányairól írt összegzés mutatja, hogy elsősorban egyes emberek olvasmányait térképezték fel. A szegedi könyves műhely segítségével és a Babes-Bolyai Egyetem Magyar Irodalom Tanszéke együttműködésével folyik tervszerű munka. A Teleki Téka megalapításának 200 éves évfordulójára készült konferenciakötet tanulmányai magas tudományos színvonalon tekintették át a 17–19. századi erdélyi könyves kultúra kérdéseit. Sajtótörténeti kutatások Huber András irányításával folynak, Dánielisz Endre Nagyszalonta környékének helyi sajtóját dolgozta fel. A művészettörténeti kutatások Kovács András vezetésével a már említett Entz Géza Alapítvány keretében folynak, ahol doktorandusok, magiszteri hallgatók és más ösztöndíjasok dolgoznak együtt egy-egy téma feltárásán. Az Entz Géza Művelődéstörténeti Alapítvány Kovács András irányításával Kolozsvárra és környékére, a Székelyföldre vonatkozó művészet- és művelődéstörténeti adatokat tett közzé. A 18. századi római katolikus püspöki jegyzőkönyvek plébániákról adott helyzetjelentése 1720-ból igen értékes forráskiadvány műemlékvédelmi szempontból is. A mentalitástörténeti forrásfeltárások fáradhatatlan irányítója Kiss András nyugalmazott főlevéltáros, akinek saját érdeklődése elsősorban az intézménytörténet és a mentalitástörténet felé irányul. A Kriterionnál jelent meg több összefoglaló tanulmánykötete. Kutatásai közül a boszorkányság forrásfeltárása jelentős, de Szenczi Molnár Albert helyi támogatói körét is feltérképezte Viczei Máté és kolozsvári polgártársai személyében. Kutatásszervezés, kiadási lehetőségek A kolozsvári Sapientia Egyetem és a hozzá kapcsolódó Kutatási Programok Intézete próbálja a különböző kutatási témákat összefogni, finanszírozni és az eredményeket megjelentetni. A művészettörténeti sorozatban az Entz Géza Művészettörténeti Alapítvány munkatársai tanulmányai rendszeresen jelennek meg. A művészettörténeti kutatások között a római régiségek feltérképezése is zajlik, közelebbről Téglás Istvánnak a dél-erdélyi római maradványokat megörökítő 19. sz. végi rajzainak kiadása Bajusz István szerkesztésében. Fontos műhely a Sapientia Csíkszeredai Filológiai Tanszéke, Balázs Lajos néprajzi, mentalitástörténeti kutatása most jelenik meg nyomtatásban. Fontos műhelyek az erdélyi múzeumok, melyek állami tulajdonban vannak, s évente, kétévente jelentetnek meg évkönyveket fontos tanulmányokkal: Marosvásárhely, Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy, Gyergyószentmiklós, Szatmár, Zilah múzeumainak román és magyar munkatársai közös köteteket jelentetnek meg. Kutatásszervezési és kiállítási lehetőségeket is kínálnak. A kolozsvári BBTE magyar nyelv és irodalom tanszéke mellett a magyar néprajzi és antropológiai tanszékeken is fontos munka zajlik, ebben Pozsony Ferenc, Tánczos Vilmos és Keszeg Vilmos szerepe meghatározó. A Kriza János Alapítvány külön is jelentős munkát végez mint a tanszék háttérintézménye.
Az Erdélyi Múzeum-Egyesület másfél évszázados hagyományaihoz híven a tudományszervezés mellett megjelenési lehetőséget is biztosít, szempontunkból elsősorban az Erdélyi Tudományos Füzetek sorozatban, főként a humántudományok számára. Az EME emellett az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár kiadásának a befejező köteteit készíti elő, a Romániai Magyar Magyar Irodalmi Lexikon befejezésével pedig a XIX–XX. századi erdélyi értelmiség körképét szeretnék adni, a tudományos irodalmat is áttekintve, egyfajta szélesen vett művelődéstörténeti összegzésként. Az utolsó kötet mellett egy pótkötet kiadását is tervezik a korábbi cenzúra miatt. A közlési lehetőségeket tekintve az Erdélyi Múzeum mellett a Székelyföld című folyóirat jelentős, a Korunk különszámaiban például Kolozsvár történetéről adott jelentős képet, a Keresztény Magvető, a Református Szemle a 90-es évektől játszik fontosabb szerepet a művelődéstürténeti jellegű tanulmányok közlésével. A Református és a Római Katolikus Vallástanárképző Fakultás évente 1–2 folyóirat-számot jelentet meg. A székelyudvarhelyi Aeropolis könyvsorozata Zepeczáner Jenő és Róth András Lajos szerkesztésében jelenik meg. Nagyon fontos szerepet játszanak a magyarországi együttműködésben a ReBaKucs közös konferenciái, egy részüknek Erdély adott otthont. Érdekes kérdéskör a kölcsönhatások kutatása, elsősorban a kevert lakosságú területeken. Bitay Árpád, Engel/Köllő Károly munkája kiemelendő e témában. Egyháztörténeti vonatkozásban a református-ortodox hatást Juhász István vizsgálta több kötetében és tanulmányában. Román részről is nagy az érdeklődés a kutatásai iránt ma is. Nehezíti az együttműködést, hogy a román kutatók túlnyomó része nem tud magyarul, leginkább a szász kutatókkal lehet együttműködni, de egyelőre csak alkalomszerűen alakultak ki kapcsolatok, például Szebenben erdélyi szászok és román-magyar együttműködés.
Monok István megköszönte a széleskörű és nagyon jól strukturált összegzést. Stratégiailag fontosnak nevezte az erdélyi művelődéstörténeti kutatásokkal, műhelyekkel való együttműködést.
Karasszon Dénes kérdése: Megköszönte az átfogó képet, de szeretné megtudni, hogy az orvostörténeti kutatások mennyire jelentősek, mert Pataki Jenő, Péter Mihály korábbi munkái mennyire találtak folytatásra. Kapronczay Károly Péter Mihály szerepét emelte ki, aki 30 éve kutatja Erdély orvostörténetét, s a gyógyszerészettörténetet is színvonalasan kutatták Marosvásárhelyen. Magyarnyelvű gyógyszerészettörténet jelent meg Péter H. Mária tollából. Péter Mihály a Trianon utáni Erdély természettudományos életét is vizsgálta. Meg lehetne hívni, hogy tartson előadást ősszel. Érdekes lenne megvizsgálni, hogy mennyire a francia és mennyire a német orientáció a jellemző kapcsolódási irány. Victor Babes a Ferdinand egyetemen románul és magyarul is kérdezte a szaknyelvet. Érdekes lenne a természettudomány mellett a technikatudományra is nagy hangsúlyt fektetni. Monok István is kiemelte az együttműködés fontosságát, angol nyelvű konferencia kötetek készítését, mint például a Collecta színvonalas tanulmányai. A szászoknál, úgy tűnik, van egy tudatos váltás a magyar műhelyek irányában. A román fiatalok tanulnak németül, esetleg ez lehet egyfajta közvetítő kapocs. Szeben mint Európa kulturális fővárosa (2007) nagy lehetőség. Érdekes kérdés, hogy a románok francia kapcsolatrendszere mennyire hatott a magyarokra, mennyire jött be a francia eredetű szakirodalom, például Jakó Zsigmond
kutatásai már 1957 után reagáltak a francia tudományos újdonságra. Valentin Wagner, Andreas Müller kutatási jelentősek a Kárpátokon kívül és azon belüli kommunikációra. Köpeczi Béla élvezettel hallgatta az előadást. Érdemes lenne az erdélyi művelődéstörténetet megírni az új adatok ismeretében a felekezeti és kulturális kölcsönhatásokat is hangsúlyozva. Szivós Mihály: Mennyire színvonalasak a helytörténeti kutatások? Érdemes lenne erősíteni az erdélyi filozófiai kutatásokat, akár a korai teológiai vitákat áttekinteni, melyeket a hollandiai Mikes Kelemen kör is fontosnak tart. R. Várkonyi Ágnes. Fontos lenne egy bibliográfiai tájékoztató. Azt kérdezte, hogy külföldre mennyire jutnak el az eredmények. Úgy tudja, hogy a történeti ökológia iránt is van érdeklődés, a dendrokronológiai vizsgálatok is jelentősek. A Tudománytörténeti Világkongresszuson 2008-ban érdemes lenne ezt a kérdést is bevonni. Sipos Gábor válaszai: A helytörténeti munkák igen változó színvonalúak, mert sokszor évfordulókra, rohammunkával és nem alapos kutatással készülnek el, de Pál-Antal Sándor vagy Szabó Miklós munkái példamutatóan jók. A filozófia területén az erdélyi Bőhm-iskola munkája fontos. A Tavaszy Sándor filozófiai eredményeit feltáró munkacsoportjában Tonk Márton, Veres Valér, Veres Károly munkájával jelentős filozófiai történeti kutatások zajlanak. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület folyamatos bibliográfiai tájékoztatás ad, s lehetőségei szerint rövid szemléket is közöl. Szigethy Rudolf és Meister Róbert társadalomtudományi bibliográfiát készített. A régészeti kutatások is jelentősek Erdélyben elsősorban a Pósta Béla Régészegyesület irányításával. Az Erdélyi Múzeum Egyesületnek is vannak kifejezetten a régészetre vonatkozó kiadványai, például az újraindult Dolgozatok az Erdélyi Múzeum Érem- és Régiségtárából. Az Orvostudományi Értesítőben rendszeresen jelennek meg Péter Mihály és felesége tanulmányai.
