EME ÓNEDÉNYEKA TÖRTÉNELMI ORBAI REFORMÁTUS
EGYHÁZMEGYÉBEN
185
ÓNEDÉNYEK A TÖRTÉNELMI ORBAI REFORMÁTUS EGYHÁZMEGYÉBEN KOVÁCS MÁRIA
E
rdélyben az ónedények használata a 15. század végén kezdett elterjedni, majd a 16-18. században meghatározó szerepet töltött be a mindennapi életben. A protestáns gyülekezetek megalakulásával a l ó . század végétől új művészeti ágként jelent meg az egyházi művészetben. Mivel a zsinati határozatok nem írták elő a nemesfémből készült úrasztali berendezési tárgyak kizárólagosságát, és a református egyház klenódiumai többnyire a hívek adományaiból származnak, ezért a 17. századtól az ónedények száma jelentősen megnőtt az egyházközségekben. A reformáció terjedése mellett az erdélyi ónöntés fejlődésének másik tényezője az erdélyi és német ónművesek között a 16. század második felében és a 17. század folyamán létező szoros kapcsolat, amelyet a mesterlegények kötelező tanulmányútjai magyaráznak. A tanulóévek utáni kötelező vándorlás nem szerepelt a brassói céh szabályzatában, de íratlan szabályként 1639-ig volt érvényben, amikor a Szász Egyetem kimondta, hogy egy inas sem kényszeríthető külföldi tanulmányútra.1 Az ónművesség kutatása szempontjából az egyházi gyűjteményeknek döntő jelentőségük van, mivel sok edény maradt fenn a nagy ónműves központok piackörzetébe tartozó falusi református templomokban. A református egyház ónedény-állományának jelentősége abban áll, hogy az ónedények egykori elterjedtségük ellenére kis számban maradtak fenn. A családi levéltárak leltáraiban szereplő nagy mennyiségű ónedény java része mára teljesen tönkrement, a múzeumi gyűjteményekben többnyire céhedényeket találunk. Ennek oka, hogy a legtöbb múzeum létrejöttének idejére, a 19. század végére, a 20. század elejére, már az óntárgyak jelentős része elpusztult, mivel a 18. század végétől kezdődően a mindennapi életben az ún. keménycserép edények használata terjedt el. Az erdélyi ónedény-állomány legnagyobb részét a protestáns gyülekezetek ládáiban őrzött darabok alkotják. A világi és egyházi használatban lévő ónedények formailag teljesen azonosak voltak, gyakran az addig világi használatban lévő tárgyakat adományozták egyházi célra. A református egyházban az úrasztali edények formavilága és anyaga nem kötött, a forma és nem az anyag határozta meg, hogy a szentség kiszolgáltatásakor milyen szerepet kapott. így az ivóedények szinte kivétel nélkül nemesfémből, a bor tárolására használt kannák, palackok többnyire ónból készültek. A kenyérosztó tányérok közt azonos arányban találunk nemesfémből és ónból készült darabokat. Az orbaiszéki református gyülekezetekben fennmaradt ónedénykészletet vizsgálva elmondható, hogy a legnagyobb számban a boroskannák és a keresztelésre használt keresztelőkannák voltak jelen. Bor tárolására használták a palackokat is, amelyek minden orbaiszéki gyülekezet leltárában szerepelnek. Az erdélyi ónöntők alkotásai elkerültek a legkisebb egyházközségekbe is, szinte azt mondhatjuk, hogy minden református gyülekezet templomi felszerelései között ott találjuk a kannákat, poharakat, kelyheket, keresztelőkancsókat és kenyérosztó tányérokat. A szakirodalom az ónművesség kapcsán eddig elsősorban a múzeumi gyűjteményekre figyelt. Az ónedényeknek a református egyházban betöltött szerepére, az ötvöstárgyaklioz és úrasztali térítőkhöz hasonlóan, az 1934-es református egyházművészeti kiállítás hívta fel a figyelmet.
1
MlTRAN 2002,23.
186
EME
KOVÁCS MÁRIA
Itt több hazai munka is kiállításra került.2 A hazai egyházi ónművesség tanulmányozásában Debreczeni László 1920-1930-as években végzett kutatómunkája jelenti a kiindulópontot. Vázlatkönyveiben a tárgyak leírása mellett az ónedények díszítőmintáiról és mesterjegyeiről készített rajzait is megtaláljuk.3 Vázlatai sajnos nem kerültek nyomtatásba. Egy nagyobb terület egyházi ónedényállományának áttekintésére elsőként Alexandra Săşianu vállalkozott, aki a nagyváradi református egyházmegye gyülekezeteiben őrzött klenódiumokat ismertette.4 Az elmúlt években a hazai kutatók egyre nagyobb figyelmet fordítottak a református gyülekezetekben őrzött ónedényekre, így tíz szilágysági egyházközség klenódiumait ismertette Bajusz István5, Gheorghe Mitran a Brassó megyében található református gyülekezetek ónedényeit mutatta be6, Barabás Hajnalka a kézdiszéki ónedények katalógusát készítette el.7 A közelmúltban megjelent falumonográfiákban is találunk leltárszerű adatokat egy-egy helység református gyülekezeteinél őrzött ónedényekre vonatkozóan.8 A nagy kiterjedésű Háromszéki Egyházmegye felosztása során (1614-1616) jött létre a történelmi Orbai Református Egyházmegye, amely tizenkét gyülekezetből állt, mai nevükön: Barátos, Cófalva, Csomakőrös, Kovászna, Orbaitelek, Papolc, Páké, Páva, Székelytamásfalva, Szörcse, Zabola, Zágon. A 11 anyaegyházból és egy filiából (Szörcse filiája volt Tamásfalva) álló egyházmegye a 20. század elején 8 sepsiszéki gyülekezettel gyarapodott, majd 1951-ben megszűnt, és gyülekezeteit a kézdi egyházmegyébe osztották be.9 Ezek ma a Kézdi-Orbai Egyházmegyéhez tartoznak. Az orbai egyházmegye klenódiumai többnyire ismeretlenek a szakirodalomban, Debreczeni László tanulmányútjaiból is kimaradtak e félreeső vidék eklézsiái. Leltárszerü számbavételükkel Kováts István próbálkozott10, feljegyzései azonban hiányosak és gyakran hibásak.11 Az ónedények tanulmányozásában az esperesi vizitációs jegyzőkönyvek információanyagára támaszkodhatunk, jelentőségük az emlékanyag feldolgozatlansága miatt még nagyobb. Ilyen szempontból szerencsés helyzetben vagyunk, mivel az orbai egyházmegye esperesi vizitációs jegyzőkönyvei az elmúlt századok folyamán kevés pusztulást szenvedtek, 1677-től hiány nélkül fennmaradtak.12 Az 1677 és 1870 közötti időszak változásait nyomon követhetjük a jegyzőkönyvek alapján, részletesebb leírásokat az 1680-as, 1694-es, 1715-ös, 1749-es, 1759-es, 1797-es, 1810-es, 1835-ös összeírásokban találunk.13 Az említett időszak egyik legrészletesebb összeírásokat tartalmazó jegyzőkönyve az 1759-es, ez referencia értékű maradt a 18. század második felében. Az ingatlan egyházi javak számbavétele a későbbiekben mindig az 1759-es évi állapothoz képest történt, igen gyakran csupán megjegyezve, hogy semmiféle változás nincs, vagy csak az új adományokat jegyezték fel. A vizitációk gyakran az
2 3 4 5 6 7
KATALÓGUS 1934. DEBRECZENI 1 9 2 9 - 1 9 3 6 . SĂŞIANU 1986. BAJUSZ-LAKÓNÉ 1999. MITRAN 2 0 0 2 . BARABAS 2 0 0 6 .
8
Az orbai egyházmegyében született falutörténeti munkák: BEDE 2001; KELEMEN 2001; POZSONY 2002.
9
ZOVÁNYI 1977, 4 4 4 .
10
KOVÁTS 1942, 687-688.
11
Például a zabolai gyülekezet kegyszereiről annyit ír csupán, hogy „1675-ből valók", azonban a 12 tárgy közül egyik sem készült ekkor. 1629, 1655-ös évszámokat ismerünk a feliratokból, így valószínűleg a szerző nem ismerte a tárgyakat.
12
ORBAI 2 0 0 1 .
13
Az 1677-1752 közötti időszak jegyzőkönyveit az ORBAI 1-334. oldalán olvashatjuk, az 1759 és 1794 közötti időszak jegyzőkönyvei az Orbai Református Egyházmegye Levéltárának Vizitációs jgyzk. 11/4. (1759-1794) jelzetű protocollumába vannak kötve, az 1797-1824. évi vizitációs jegyzőkönyveket a ü/6. jelzetű protocollum, az 1825-1837. évit a H/7, az 1838-1854. évit a II/8. jelzetű és az 1854-1870. évit a II/9. jelzetű protocollum tartalmazza. KREFEMLVT. AZ 1759-1794-es és az 1797-1810-es protocollum átírt szövegét Csáki Árpádnak köszönöm.
EME ÓNEDÉNYEK A TÖRTÉNELMI ORBAI REFORMÁTUS EGYHÁZMEGYÉBEN
187
ónedények javíttatásáról vagy eladásáról rendelkeznek. Az 1810-es összeírás nyújtja az utolsó átfogó képet az orbaiszéki gyülekezetek klenódiumairól, ennek alapján próbáltam azonosítani a fennmaradt edényeket. A tárgyi emlékanyag és a források összehasonlítása után elmondhatjuk, hogy az orbaiszéki gyülekezetekben jelentős pusztulás tapasztalható. Helyszíni vizsgálódásom során nyolc gyülekezet 28 ónedényét mértem fel, két gyülekezetben nem maradt fenn régi klenódium, a pávai eklézsia ónedényeinek egy részét a kolozsvári történelmi múzeum gyűjteményében tanulmányozhattam.14 A székelytamásfalvi és orbaiteleki egyházközségek ónedényeit csupán a jegyzőkönyvekből ismerjük, mindkét esetben a 19. század eleji jegyzőkönyvek még ónedények egész sorának leírását adják, óntányérok, palackok és kannák szerepelnek a feljegyzésekben. A teleki gyülekezet 1810-ben még öt ónedénnyel rendelkezett, amelyek közül 1848-ban hiányzik a keresztelő kanna.13 A tamásfalvi gyülekezetben a vizitáció 1810-ben három ónedényt számlált, amelyek még 1853-ban hiány nélkül számba vétettek, azon megjegyzéssel, hogy a „keresztelő kanna nagyon elavult és romlott".16 E két eklézsia ónedényei a 19. század végén és a 20. század folyamán nyomtalanul eltűntek. A pávai eklézsia klenódiumait 1911-ben vásárolta meg az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtára. A pávai gyülekezet presbitériuma 1910-ben határozott úgy, hogy használaton kívüli úrasztali poharát eladja, régi ónedényeit pedig egy ezüst keresztelő készletre cseréli.17 Az eladásra szánt három ónedényt 1911-ben küldték fel Kolozsvárra, az egy keresztelő kannát, egy tányért és egy palackot tartalmazó együttes ma a kolozsvári Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeum tulajdonát képezi.18 A barátosi eklézsia ónedényei közül ma csupán egy palack található a gyülekezet tulajdonában. Az 1797-es vizitációs jegyzőkönyvben még ónpalackról, két óntányérról, keresztelő ónkannáról és romladozott kannácskáról olvashatunk, amelyek közül az ónkanna 1810-re eltűnt19, majd 1826-ban új kannát adományoztak helyébe.20 A 19-20. század folyamán a gyülekezet ónedénykészlete egy palackra csökkent. Kisebb pusztulásokat tapasztalhatunk a többi orbaiszéki gyülekezetben is: a zabolai keresztelő kannát utoljára az 1810-es leltárban említik21, a zágoni tányért 1810-ben „viseltes"-nek mondják, a kovásznai keresztelő kannáról és pohárról szintén csak az 1810-es jegyzőkönyvből tudunk22, a papolci ónedény készlet az 1810-es állapothoz viszonyítva egy keresztelő kannával apadt, egy kehellyel pedig gyarapodott.2, A szörcsei egyházközségben két tányér és egy
14
Mihály Melinda segítségét ezúton is köszönöm. 1848. febr. 6. Telek: „[...] gyk. Zakariás Elek egy ón keresztelő kannát át vett volt igazíttatás végett és most se igazítva, se igazítatlan nem kaphatni elő. Melly kannáért egyházi szemlénk eleibe hívattatván, nevezett Zakariás Elek egyházfi gyk. Zakariás Andrástól azt izente, hogy Brassóba igazítás végett bé adta, mentől előbb bé megy, és ha el talált volna veszni, mást veszen helyibe." Vizitációs jgyzk. (1838-1854). 16 1853. febr. 6. Tamásfalvi leányegyház: „[...] az Úr asztalára tartozó ékszerek tiszták, épek, nem szaporodtak és nem is apadtak, azon megjegyzéssel, hogy a keresztelő kanna nagyon el avult és romlott, tehát újat igényel venni." Vizitációs jgyzk. (1838-1854). 17 1910. dec. 18-i presbitériumi határozat: „használhatatlanná vált régi ezüst úrasztali poharát az Erdélyi Nemzeti Múzeumnak 630 kor. eladni s annak árából megfelelőbb és újabb kehelyt beszerezni kíván, továbbá 3 db szintén használatlan ón-kannáját és 1 db kis ezüst tányérját ugyancsak az Erdélyi Múzeumnak adná cserébe 1 db tiszta ezüst keresztelő kannáért és 1 db ez alá szükséges ezüst tálacskáért." EREGyLvt - Igazgatótanácsi levelek. 18 ENTM, Kolozsvár, F. 4610, 4620, 4683.
15
19
20
Inventarium 1810. BREFLVT.
1826. jan. 19. Barátos: „Az Úr Asztalára tartozó jók az 1810-k esztendőbeli Inventarium szerent tanáltattak, tsupán tsak egy 3 fertályos ón kannával szaporodott, mellyet az Eclesiának conferalt K. G." Vizitációs jgyzk. (1825-1837). 21 Vizitációs jgyzk. (1797-1824). 22 Uo. Egy régi kannából 1809-ben a gyülekezet egy palackot és egy poharat készíttetett. 23 Feltehetően a keresztelő kanna anyagából készült a kehely. A papolci gyülekezet 1776-ban hasonlóan járt el, régi keresztelő és boros kannájából két tányért, egy poharat és egy új keresztelő kannát készíttetett.
188
EME
KOVÁCS MÁRIA
keresztelő kanna enyészett el, de meg kell jegyeznünk, hogy a fennmaradt kanna is sürgős restaurálást igényel. A pákéi gyülekezet ónedényei a 18. század végén és a 19. század elején kicserélődtek, ugyanis a vizitáció 1788-ban elrendelte, hogy használaton kívüli edényeit adja el, árát pedig fordítsa az eklézsia hasznára.24 A 19. század folyamán újabb ónedényeket adományoztak a hívek. Ugyanakkor a megmaradt ónedények javíttatására és tárolására vonatkozóan is határozott a vizitáció25, s e határozatok tették lehetővé a tárgyak fennmaradását. A csomakőrösi egyházközség ónedényei hiány nélkül megőrződtek. Az orbai egyházmegye kilenc gyülekezetének templomi felszerelései között máig ott találjuk a kannákat, palackokat, kenyérosztó tányérokat, poharakat. A vizsgált emlékanyag legnagyobb része ma nincs használatban, így gyakran előfordul, hogy szekrény vagy láda aljában, méltatlan körülmények között találjuk.
Kannák A református egyház klenódiumai között a legnépesebb tárgycsoportot az úrvacsorai bor tárolására szolgáló kannák és a velük azonos felépítésű, csupán méretükben különböző keresztelő kannák alkották, amelyek nagy számban maradtak fenn. A tárgyalt tizenkét gyülekezet leltárában kivétel nélkül megtaláljuk az ónkannákat, néhol két-három darabot is. Az összeírások „ónkanna", csatornás ónkanna"-ként írják le, méretüket tekintve megkülönböztetnek „ejteles", „félejteles", „másfél ejteles", „fertályos" és „kupás" kannákat.26 A kannák formailag a legösszetettebb csoportot képezik, alkotóelemeik is kormeghatározók. Az ónöntők a reneszánsz folyamán az ötvösségben elterjedt kannatípusokat vették át és fejlesztették tovább. A 16. században a karcsú, magas, hengeres, lefelé kissé ívesen szélesedő kanna terjedt el, amely a 17. század első felében is kedvelt forma maradt. A 17. század második felében jelentek meg a zömök testű, hengeres kannák, amelyek különösen a szász városok műhelyeire jellemzők. Ez a forma a 18. században is továbbélt. Ezt a két alaptípust fejlesztették tovább, kiöntővel ellátva egy újabb formát hozván létre. A fejlődés irányát jelzi a kanna felületének tagoltsága is, a korai példányok sima felületétől a későbbi vésett övekkel tagolt, majd öntött gyűrűkkel ellátottakig.27 Az egyes alkotóelemek (fül, billentő, fedélgomb) is koronként változtak, különböző formáik ismertek. Az orbai egyházmegye gyülekezetei által őrzött úrasztali kannák díszítését tekintve három kanna kivételével (a zabolai, zágoni és szörcsei kannák) valamennyi felületét vésett és flechelt28 ornamentika díszíti. A díszítés szigorúan szerkesztett, egy tengelyhez viszonyítva szimmetrikusan helyezkednek el a motívumok. A kannák esetében a fő díszítőmotívumok az edény szembenéző, központi oldalára kerültek. A korai kannák díszítése szerény, csupán néhány vésett öv vagy
24
1787. dec. 19. Páké: „Observálta pedig a Particularis Visitatio, hogy az ecclesia ládájában sok szükségtelen kendők, megavult abroszok és romladozott edények vágynák, mellyekből több hasznot venne az ecclesia, ha pénzzé tenné. Erre nézve ítélte a Particularis Visitatio, hogy el adassanak és árrok az ecclesia hasznára fordíttassanak." 1788. márc. 13. Páké: „Az ecclesia bonumiból a tavalyi Visitatio rendelésiből eladattak: 1-mo. Egy el törött ezüst pohárocska és kicsin tángyérocska cum fl. hung. 8 den. 76. 2-do. Két ón kanna és réz tángyérocska fl. hung. 1 den. 44." Vizitációs jgyzk. (1759-1794). 25 1837. Páké: „ [...] egy az Úr asztalához tartozó kupás ón kanna oldala meg jukadott, melyre nézve határozás, a Pákei Nemes DConsistoriumnak exactoraly Visitationktól kötelességévé tétetik ezen meg hibázott on kannát Brassóba bé küldvén egy ahhoz értő óngyártó által használható állapotba helyeztetni." Vizitációs jgyzk. (1825-1837). 26 Egy ejtel 1,4 liternek felel meg. 27
NÉMETH 1981,178-179.
28
A „flechelés" az ón lágyságából adódó zegzug vonalas vésés.
ÓNEDÉNYEK A TÖRTÉNELMI ORBAI REFORMÁTUS EGYHÁZMEGYÉBEN
EME 189
palmettasor díszíti. A 17. század második felében készült kannák a legdíszesebbek, ornamentikájuk rokon a hímzések és festett kazettás mennyezetek motívumaival. A palástot egyre inkább betöltik a vésett reneszánsz növényi motívumok: rozetta, tulipán, nárcisz, szegfű, mindezek egyenként vagy vázában. A növényi környezetbe helyezett fekvő szarvas vagy oroszlán az ónművesség kedvelt motívuma. Gyakoriak a lendületesen futó kacsok, levelek, a hosszanti elrendezésű, hullámzó indák. A 17. századi növényi motívumokra erőteljes stilizáltság jellemző, a 18. századra egyre hangsúlyosabbá válik a naturalista vonalvezetés. A 17. század folyamán az állatfigurákat statikus helyzetben ábrázolták, a 18. századtól mozgásban is. Az erdélyi és felvidéki kannák díszítőmotívumai közt gyakran megjelenik a stilizált, kitárt szárnyú kétfejű sas. Sasos ábrázolás leggyakrabban az eperjesi, lőcsei kannákon látható, így valószínű, hogy e motívum az erdélyi ónöntőkhöz eperjesi közvetítéssel jutott el. A kannák ornamentikáján gyakoriak a világias öltözetű emberalakot ábrázoló kompozíciók is, nem véletlenül, tekintve, hogy e tárgyak eredetileg világi használatra készültek. A korra jellemző viseletű emberalak növénydíszes környezetben vagy városkép előterében jelenik meg. A 17. század második felében készült kannák alakjai kivétel nélkül nyugatias öltözetűek, ami a nyugati központok hatásának és a közkézen forgó mintakönyveknek tulajdonítható. Csak a 18. századtól jelennek meg a korabeli erdélyi viseletben ábrázolt alakok.29 A vésett és flechelt díszítés mellett öntött ornamentikával is találkozunk, elsősorban a kannák fenekén és fedelében elhelyezett érméken, valamint a füleken. Az orbai egyházmegye kannái közül a zabolai fenekén van reneszánsz vázában virágcsokrot ábrázoló fenékrózsa (1. tábla / 1). E kanna fedelébe a mester gyöngysoros keretbe egy másik, sisakos emberfőt ábrázoló plakettet helyezett el (1. tábla / 2). A rozettás érméjű (1. tábla / 3) csőrös kanna szintén a zabolai egyház tulajdona. A kannák fülének díszítésére az erdélyi mesterek is öntött domborműveket alkalmaztak. Az öntőformák drágasága és a keskeny díszített felület indokolja, hogy a 17. század végén megjelennek a kimondottan erre szakosodott mesterek, s a 18. század folyamán ez a gyakorlat általánossá vált. A brassói ónöntők közt ilyen mester volt Lukas Meldt. A fül öntött díszítését tekintve különböző típusokról beszélhetünk: van virágmotívumos fültípus, amely lehet két vagy több vízszintes sávban elhelyezett díszítés vagy meanderbe foglalt virág; a virágmotívumok mellett megjelenő maszkokkal vagy angyalfejekkel kombinált fültípus; végül szimbolikus, fiait tápláló pelikánt, kakast ábrázoló típus. Az orbaiszéki ónkannák közül a zágoni csőrös kanna és a szörcsei kanna fülének díszítése azonos (1. tábla / 4), mindkettő két mezőre tagolt: a felső regiszterben az LM (Lukas Meldt) mesterjegy által közrezárt brassói városjegy alatt kitárt szárnyú kakas látható, az alsó regisztert arabeszk díszíti. Lukas Meldt azonos munkáját a szentkirályi és kilyéni kannák fülén ismerjük fel.30 Szintén növényi motívumok közé elhelyezett szimbolikus ábrázolás a papolci kanna fülének díszítése, ahol az angyalfej, a virágtövek közé ékelt, fiait tápláló pelikán vízszintes sávokban jelenik meg (2. tábla / 1). A kovásznai kanna fülének domborműves díszítése a virágmotívumos fültípusba sorolható, amellyel azonos a pákéi gyülekezet két kannájának füle, mindhárom két mezőre osztott, felső regiszterében tulipán, az alsóban egymással szembefordított tulipán- és négyszirmú virágtő látható (2. tábla / 2). A fül díszítésében az erdélyi mesterek munkáin a német központok hatása érezhető.31 Az orbaiszéki gyülekezetek tulajdonában lévő 17. századi ónedények jelentős része kicserélődött vagy megsemmisült az idők során, csupán két kanna és egy tányér maradt hírnökként a század első feléből. Az ónkannák kiemelkedő darabja a zabolai (3. tábla / 1), amely mai formáját a 17. század közepén nyerte. Készítője a fül vállán beütött mesteijegy szerint - félköríves záródású pajzsban
29
HALDNER 1 9 7 2 , 9 .
30
KOVÁCS 2 0 0 6 , 7 1 5 .
31
HALDNER 1969, 3 4 6 .
190
EME
KovÁcs MÁRIA
összekapcsolt UK monogram alatt kancsó, azonos pajzsban Brassó városjegye (3. tábla / 2) — a brassói HK mester, aki a 17. század elején működött32, a fül alsó illesztésénél látható AN monogram eddig feloldatlan, elképzelhető, hogy a század közepén végzett átalakítás kivitelezőjének nevét jelzi. A kanna a Basa család háztartási edényei közül került az egyház tulajdonába 1655-ben, miután gazdag vésett díszítéssel és felirattal látták el. Enyhén csonka kúp alakú teste tagolatlan, felületét flechelt növényi ornamentika díszíti. A lapos fedél ráilleszkedik a szájperemre, közepén egy kissé kiemelkedő elem töri meg a sima felületet. A fedélen rögzített, stilizált hármas alakú billentője öntött, az íves fül sima. A kanna fenekébe gyöngysoros keretbe foglalt, egyszerű fenékrózsát helyeztek el, a reneszánsz vázából kihajló tulipánból és négyszirmú virágból alkotott csokrot indadísz szegélyezi. Fedelében öntött, sisakos emberfőt ábrázoló érmét láthatunk. A hullámvonalas keretbe foglalt feliratot „VERBVM DOMINI / MANET IN AETERNUM / BASSA TAMAS /1655" - egy-egy tulipán szegélyezi. A felirat alatti mezőben vésett rozetták által közrezárt lambrekin látható. A fül két oldalán fekvő szarvasmotívuma (3. tábla / 4). A kanna testének díszítése szimmetrikus. Basa Tamás a Gelencéről származó Basa család tagja volt, aki jelentős funkciókat töltött be a 17. század politikai életében.33 A kanna első említését az 1694-es vizitációban olvashatjuk, később minden részletesebb jegyzőkönyv számba vette.34 A 16. század végének kiemelkedő alkotása a zabolai csőrös kanna (3. tábla / 3). Korai készítésére utal a magas, karcsú, lefelé erőteljesen kiülő, csonka kúp alakú kannatest, amely még a gótikus formákra emlékeztet, díszítetlen, tagolatlan felülete szintén a 17. század elejére utal. Egyetlen dísze a fedelében elhelyezett, öntött rozetta. A domború fedélen orsó alakú fedélgomb található, billentője stilizált hármas alakú. A sarló formájú fül vállán beütött két jegy szerint - félköríves záródású pajzsba helyezett GK monogram alatt kancsó, azonos pajzsban Brassó városjegye (3. tábla / 5) - a brassói Gerg Kannegiesser alkotása, aki a 16. század végén és a 17. század elején működött.35 Gerg Kannegiesser 1583-ban lépett be a brassói ónöntő céhbe, munkái közül még egy kannát ismerünk, amely a feketehalmi evangélikus egyházközség tulajdonában van. A zabolai kanna adományozója ismeretlen. Első írásos említését az 1694-es vizitációs jegyzőkönyvben találjuk.36 A csomakőrösi kanna a 17. század második felében készült (4. tábla / 3). Talpa domború, henger alakú testét két öntött öv tagolja. Az enyhén domború fedélen nyugvó gomb egymásra helyezett korongokból kialakított, a gyöngysorra] díszített leveles billentő a fedélre támaszkodik. A palást egyszerű díszítésű, virágmotívumos, csipkés szélű félkörívek által szegélyezett hatszögű, sima mezőkből szerkesztett. A kígyóvonalas, díszítetlen címerpajzsban végződő fül vállán hitelesítő jegy töredéke látszik, amely alapján brassói alkotásnak tekintjük. Feliratát szintén az említett drapériába 32
CSÁNYI 1919, 93. Basa Tamást I. Rákóczi György 1636-ban Vasile Lupu vajdához küldte követként, ugyanazon évben Rákóczi békebiztosaként tevékenykedett a Zaránd vármegyei Borosjenőnél, ahol Rákóczi és a budai pasa egyezséget kötött. Basa Tamást 1642-ben Háromszék főkapitányának választották, 1645-ben már tanácsos, később Konstantinápolyban volt portai követ. II. Rákóczi György 1653-ban jelentős birtokokat adományozott neki Márkosfalván. A továbbiakban is fontos tisztségeket, illetve közéleti szerepet töltött be. Például 1657. november l-jén az Erdélyi Fejedelemség részéről ő írta alá a II. Rákóczi Györgynek adott assecuratoriumot, vagyis garancialevelet. Ott volt a török által kezdett erdélyi hadjárat szerdárja (főparancsnoka), Ali pasa táborában is, akinek nyomására az erővel Marosvásárhelyre egybeterelt 1661. szeptember 14-i országgyűlés Apafi Mihályt emelte Erdély trónjára. A fejedelem a következő évben a Mikes testvérek „megnótáztatása" miatt ideiglenesen birtokos nélkül maradt zabolai, pávai, kovásznai és lécfalvi jószágokat Basa Tamásnak adományozta. PÁLMAY 2000, 54. A Basa család 1671-ben leányágon is kihalt, birtokai a Kun, a Naláczi és a Pálfíy család tagjaira szálltak. 34 „Vagyon egy harmadfél ejteles onn kanna, kivül virágos, idvözült Basa Tamás uram neve rajta." ORBAI 2001, 34. 35 MITRAN2002, 130. 36 „Vagyon egy egy ejteles csatornás szájú onn kanna." ORBAI 2001, 34.
33
ÓNEDÉNYEK A TÖRTÉNELMI ORBAI REFORMÁTUS EGYHÁZMEGYÉBEN
EME
191
foglalták: „Kőrösre. Tem / Plomba aian / dekosta / NAGY / ISTVÁN / 1679". Adományozójáról e szövegen és az 1694-es vizitáció feljegyzésén kívül semmit nem tudunk.37 Mestere is ismeretlen. A fülön utólagos illesztés nyomai fedezhetők fel. A kis számban fennmaradt 17. századi kanna nem teszi lehetővé általános következtetések levonását, csupán annyit mondhatunk el, hogy valamennyi brassói munka. Az orbai egyházmegye 18. századi kannái nagyobb számban maradtak fenn, és szintén a brassói ónöntők alkotásai. A 18. századi brassói ónöntésről nem beszélhetünk a Meldt család tevékenysége nélkül, amelynek tagjai közül Lukas, II. és III. Michael, valamint Sámuel gyakran dolgozott az orbaiszéki református hívek megrendelésére. II. Michael Meldt alkotása a pákéi ónkanna (4. tábla / 1), amelyet a brassói tímárcéh tagjai ajándékoztak az eklézsiának. A hengeres testű kanna talpa lépcsős kialakítású, testét két öntött öv tagolja. A lépcsős fedelén helyezkedik el a korlátbábos gomb és a gömb alakú billentő. A kígyóvonalas, domborműves díszítésű fül címerpajzsban végződik, növényi motívumokból (tulipán és négyszirmú virágtő) szerkesztett ornamentikája két mezőre tagolt (2. tábla / 2). A kanna testén stilizált levélkoszorúban a tímárcéh jelvénye: cserzőkád felett két keresztbe tett színelőkés. A céhjelvényt az adományozók nevét tartalmazó felirat szegélyezi: „SAMUEL BEYER / MARTIN BEYER / 1742". Samuel Bayer ajándéka a lécfalvi boroskanna is 1777-ben.38 A pákéi kanna adományozását az 1746-os vizitációs jegyzőkönyv is megörökítette.39 A kanna fedelébe beütött mesterjegy értelmében — sarkainál lekerekített négyzetes keretben Brassó városjegyét a 20-as szám fogja közre, felső része elmosódott, (4. tábla / 2) - a brassói II. Michael Meldt munkája.40 II. Michael Meldt 1720-ban lett mester, amit a jegyébe foglalt évszám is igazol, 1735-ben céhmester volt, és egészen 1772-ig tevékenykedett. A Sepsi és Orbai egyházmegyében több munkájával találkoztunk. A papolci gyülekezet ónedénykészlete 1776-ban jelentősen gyarapodott, egyrészt az eklézsia régi ónedényeit öntették újra, másrészt Ugrón Pál és Vajna Kata adományaiból. Az Ugrón Pál által adományozott kanna a 18. század jellegzetes darabja mind formailag, mind díszítését tekintve (5. tábla / 1). Domború talpának pereme erőteljesen kihajlik, a henger alakú testet két hullámvonalas öntött öv tagolja. A letört, gömb alakú ujjtámasz hullámvonalas övvel díszített, a fedélgomb egymásra helyezett korongokból szerkesztett. A lépcsős fedél széle csipkézett. A kanna palástját két ágaskodó oroszlán díszíti (5. tábla / 2), köztük koronával lezárt, stilizált levélkoszorúban elhelyezett adományozó felirat olvasható: ,,H[omoród]: SZ[ent]: M[ártoni] / UGRÓN PÁL / 17 ES SIMENFALI 76 / KRISTINA". 41 A bukaresti Szépművészeti Múzeum gyűjteményében azonos díszítésű (két egymással szemben ágaskodó oroszlán által tartott koronás levélkoszorúban céhjelvény) kanna található, amelynek mestere III. Michael Meldt; ezt felirata 1772-re datálja. Ilyen ágaskodó oroszlánok díszítik a szilágyborzási kanna palástját is, amelynek mestere a brassói II. Michael Meldt.42 Mindez azt bizonyítja, hogy nem egy egyedülálló díszítéssel van dolgunk, hanem a brassói műhely ónöntői - itt elsősorban a Meldt család tagjaira gondolok - által kedvelt ornamentikáról van szó, amelyhez a mesterek kétségtelenül mintakönyvet használtak. Kannánkat a fedél belsejében (Brassó városjegyét 37
„Egy virágos fél ejteles ón kanna az Úr asztalához, mellyet Nagy István conferalt, rajta a neve." ORBAI 2001, 43. 38 BARABÁS 2006, 254. A lécfalvi kanna palástját a pákáihoz hasonlóan a tímárcéh jelvénye díszíti, amelynek ábrázolását a szerző hibásan, a színelőkést kardnak, a cserzőkádat mozsárnak írta le. 39 „[...] két betsületes brassai civisek, Beer nevüek conferáltak egy ejteles ón ujj kannát." ORBAI 2001, 275. 40 CSÁNYI1919, 93; MITRAN 2002, 98. 41 Ugrón Pál Udvarhelyszéken a legtöbb jobbágyot tartó nemes volt, 1805-ben a homoródi járás első kapitányaként jelenik meg a Henter Antal udvarhelyszéki főkirálybíró által készíttetett összeírásban. A magát Ábránfal várói író Ugrón család egyik ága Ko vásznára szakadt, és Papolcon voltak birtokaik. PÁLMAY 2000. 42
DEBRECZENI 1 9 3 2 , 2 5 3 .
EME
KOVÁCS MÁRIA
192
SM monogram szegélyezi) és a kanna fenekén elhelyezett mesterjegy (Brassó pálmaágakra helyezett városjegyét alul a PROB ZINN felirat, 43 felül a SAMUEL MELDT név szegélyezi) alapján szintén a Meldt család egyik tagjának, Samuel Meldt alkotásának tekintjük. Samuel Meldt 1759-ben fejezte be tanulmányait, céhmester.
44
de csak
1773-ban vált mesterré, majd
1794-ben
Arra vonatkozóan, hogy meddig tevékenykedett, nincs pontos adatunk. A
kézdiszéki Mátisfalván találjuk a mester egy
hasonló munkáját 45 , a sepsiszéki Bikfalván
pedig egy kenyérosztó tányérját. 46 A papolci kanna adományozását az 1780-as vizitáció jegyezte fel. 47 A kovásznai kanna adományozására egy évvel később, 1777-ben került sor (5. tábla / 3). A kanna henger alakú teste két öntött öv által tagolt, a domború talp pereme kihajtó. A lépcsős kialakítású fedél letört, a fedélgomb balluszteres, a gömb alakú billentő a zsanérra támaszkodik. Az öntött övek közé elhelyezett vésett díszítését levéldíszből kibontakozó angyalalak alkotja, a fül két oldalán egy-egy felívelő tulipántő látható (5. tábla / 4). A kígyóvonalas íül domborműves díszítése két mezőre tagolt, tulipántőből és négyszirmú virágtőből szerkesztett (2. tábla / 2). A szájperem alatt olvasható az adományozási felirat: „A KováSznai Ref[o]r[mata] Eccl[esia] csináltatta / Máttyus Susána 1777". Az 1780-as vizitáció az adományozó nevét Batzoni Sophiaként jegyezte fel48, aki Máttyus Mihály kovásznai lelkész özvegye volt49. A kanna mestere ismeretlen, de formáját tekintve mindenképpen brassói munkának látszik. Az úrvacsorai bor tárolására használt kannák csoportjának érdekes darabja a szörcsei kanna (6. tábla / 1), amely egy sajátos jelenségre hívja fel a figyelmünket. Míg az ötvösmunkák adományozói minden esetben az egyházmegye tehetősebb tagjai voltak, addig az óntárgyak donátorai közt a társadalom minden rétegével találkozunk. A szörcsei kanna esetében figyelhetünk fel arra, hogy milyen széles az adományozók társadalmi hovatartozási skálája, mivel adományozója nem más, mint egy pásztor. Erdei János, akinek kilétére az 1805-ös vizitáció világít rá.50 A kanna feliratán csak annyi olvasható, hogy „EGy IDEGEN PÁSZTOR VETTE 1803". A kanna hengeres teste két öntött övvel tagolt, a domború talp pereme kihajtó, a lépcsős fedél nagy felületen meglyukadva, fedélgombja hiányzik. A billentő gömb alakú, a kígyóvonalas fül domborműves díszítésű, amelynek felső regiszterében a mesterjegy alatt fiat tápláló pelikán látható, alsó regiszterét arabeszk díszíti. A kanna készítője ismeretlen, csupán a fül mesterének nevét ismerjük, aki a brassói Lukas Meldt. Lukas Meldtet 1701-ben vették fel a brassói ónöntő céhbe, 1716-ban céhmester volt, 1735-ben halt meg.51 A kanna egyetlen díszét adományozó felirata alkotja.
4j 44
A PROB ZINN az ötvözet minőségére vonatkozik, a 9:1 (9 rész ón és 1 rész ólom) összetételű ötvözetet jelöli. MlTRAN 2002, 98.
45
BARABÁS 2 0 0 6 , 2 5 6 .
46
KOVÁCS 2 0 0 6 , 7 2 4 .
47
1780, Papolc: „Vagyon egy Úr asztalára tartozó igen szép öt fertályos ón kanna, homoródszentpáli Ugrón Pál úr és Simen Krisztina asszony Isten dicsőségéhez való buzgóságok mellett conferáltanak Anno 1776." Vizitációs jgyzk. (1759-1794). 48 1780, Kovászna: „ in Anno 1777 tekintetes néhai Mátyus Mihály relictaja, Batzoni Sophia asszony őkegyelme conferált kegyességbeli indulattya szerint egy ejteles virágokkal két oldalán díszített fedeles és csücsörkés onn kannát, nem különben egy keresztelő onn kannát." Vizitációs jgyzk. (1759-1794). 49 Mátyus Mihály 1747-ben kovásznai pap. DÁNÉ 2002. Máttyus Mihályné nevével találkozunk az 1746-os vizitációs jegyzőkönyvben is, amikor a „kovásznai megyebírák papnéjokot, Máttyus Mihálynét holmi templombeli dologért megh zálagolván meg is büntették". ORBAI2001, 290. 5(1 1805. febr. 15., Szörcse: „Idejárul egy ón kanna, fedeles, egy kupás, melyet egy itt jövevénykedő Erdei János pásztor ember ajándékoza". Vizitációs jgyzk. (1797-1824). 51 MlTRAN 2002, 98.
EME ÓNEDÉNYEK A TÖRTÉNELMI ORBAI REFORMÁTUS EGYHÁZMEGYÉBEN
193
A zágoni csőrös kanna csupán a 19. század első felében került egyházi tulajdonba, azonban a 18. század derekán készült (7. tábla / 1). A domború talpú, felfelé enyhén szűkülő testű kanna fedele lapos, közepének kidomborodó tagozatán nyugszik az egymásra helyezett korongokból kialakított fedélgombja. A gömb alakú billentő a fedélre támaszkodik, a kígyóvonalas fül domborműves díszítése megegyezik a szörcsei kanna fülének díszítésével (2. tábla / 2), mestere a fül vállán elhelyezett mesterjegy alapján Lukas Meldt. A fül visszahajló végére díszítetlen címerpajzsot helyeztek. A kanna készítője a fedél belsejében látható mesterjegy alapján - kör alakú pajzsban összekapcsolt IG monogram (7. tábla / 2) - a brassói Johannes Gokesch, aki 1739-1775 között tevékenykedett, 17311735 között tanult, de csak 1739-ben vették fel a brassói ónöntő céhbe.52 A mester hasonló munkáit ismerjük a sepsiszéki Szentkirály egyházi gyűjteményében53, valamint a bírladi Vasile Párvan múzeum gyűjteményében54. Mindkét csőrös kannát a mester jegyével látta el, ugyanakkor mindkettő fülének készítője Lukas Meldt. A Párvan-múzeum gyűjteményében lévő kanna a szövőcéh megrendelésére 1763-ban készült, néhány évvel később, 1766-ban a szentkirályi kanna, így feltételezzük, hogy a zágoni is az 1760-as évek munkája. Adományozója az 1816-os leltár szerint báró Szentkereszty Zsigmond,55 aki nyugalomba vonulása alkalmából több klenódiummal ajándékozta meg a zágoni református egyházat. Az erdélyi központok közül csak a brassói kannagyártók alkotásai kerültek el az Orbai egyházmegye gyülekezeteibe. Az elemzett ónkannák palástját szinte kivétel nélkül gazdag növényi és figurális ábrázolás díszíti. Az ábrázolások a kor ízlésvilágát tükrözik, beilleszkednek a kedvelt motívumok sorába. Palackok Az orbaiszéki református gyülekezetekben fennmaradt ónedények közt népes csoportot alkotnak az úrvacsorai bor tárolására használt palackok. E tárgytípus elsősorban világi használatban terjedt el, Erdély más egyházmegyéivel összehasonlítva csak a háromszéki eklézsiákban tapasztalható a palackoknak ilyen nagyszámú jelenléte. A hunyad-zarándi, nagysajói egyházmegyék kegyszereit e tárgycsoport teljes hiánya jellemzi, a küküllői egyházmegye gyülekezeteiben is csak elvétve találunk néhányat, mivel inkább nagyméretű kannákat használtak a bor szállítására. E gyülekezetek vizitációs jegyzőkönyveiben sem szerepelnek a palackok, így hiányuk nem az enyészet rovására írandó. Ezzel szemben az orbai egyházmegye vizitációs jegyzőkönyvei már a 17. századtól minden gyülekezetben feljegyzik az ónpalackokat. A tizenkét orbai gyülekezet közül ma hét eklézsiában 10 ónpalackot találunk. A 17-18. századi palackok poligonális formát mutatnak, hasáb, szabályos négyszög alakú, hat- és nyolcszögű palackokkal is találkozunk, felépítésükben nem észlelhető külföldi hatás.
52
MlTRAN 2002, 98. KOVÁCS 2006, 727. 54 www.cimec.ro. Bunuri culturale mobile clasate în tezaurul patrimoniului cultural naţional. 55 1816. márc. 8., Zágon: „[...] ezüst keresztelő pohár megújíttatott, nagyíttatott meg fedeleztetett Mltgs. L. B. Szentkereszti Sigmond Generalis Ev. Excefiliája [ti. Eo Excellenciája] Kegyességéből. Járul az Ur asztalához tartozó jókhoz egy fedeles fél ejteles on kanna a fen Tisztelt Ur kegyes gratiajabol." Inventarium. ZRefLvt. A Szentkereszty család 1717-ben kapta adományul a zágoni Mikes család jószágát, miután a nagyszebeni országgyűlés zágoni Mikes Kelement örökös hűtlenségben elmarasztalta, fő- és jószágvesztésre ítélte. KALvt. Az árkosi Szentkereszty család levéltára. I. Zsigmond 30 évig katonáskodott, 1792-től a francia háborúk alatt számtalan érdemet szerzett, mint ezredes vett részt 1796-ban a würzburgi csatában, vitézségéért Mária Terézia lovagrenddel tüntették ki. A liméville-i béke után altábornagyi rangot kapott, majd 1814-ben lovassági tábornokként vonult nyugalomba. NAGY I. 649.
53
194
EME
KovAcs MARIA
A palackok oldallapjai nagy díszítési felületeket biztosítottak, ezért gyakran vésett növényi és figurális ábrázolásokkal díszítették őket. Az orbaiszéki egyházközségek által őrzött palackok legkiemelkedőbb darabjai a 17. század végén készült zágoni (8. tábla / 1) és a papolci (9. tábla / 1) palackok, amelyek hasáb alakú teste a vállon lekerekített, rövid nyak és csavaros fedél jellemzi őket. Mindkét palack adományozója zágoni Mikes Pál, a feliratok értelmében a papolci palackot 1686-ban, a zágonit egy évvel korábban ajándékozta. A papolci palack felirata: „PAVLVS MIKES / DE ZAGO[n] 1686", a zágonié: „PAVLVS MIKES D[e] Z[agon] / 1685".56 A papolci palack szélesebb oldallapjait bibliai ihletésű jelenetek díszítik: a Teremtés története és Mózes a táblákkal (16. b, c ábrák). A szarvakkal, középkori öltözetben ábrázolt Mózes stilizált növényi környezetben, bal kezében tartja a törvénytáblákat. Azonos Mózes-ábrázolással találkozunk a micskei református egyházközség (váradi egyházmegye) tulajdonában lévő kanna testének díszítésén.57 A palack másik oldallapján, a stilizált levélkoszorúba helyezett Mikes-címer alatt a teremtés-történet ábrázolása látható, amint Isten Ádám oldalbordájából megteremti Évát. A kép előterében a meztelenül fekvő Ádám; a szarvakkal, idős emberként ábrázolt Atya, amint megáldja Évát; a kép hátterében két fa, madár és kecske. A palack keskenyebb oldallapjainak díszítése megegyezik: domboldalon fekvő szarvas alakja tűnik fel, amely mellső lábait maga alá húzza, büszke tartású fején agancsából rózsaág bontakozik ki (9. tábla / 4). Mellkasát, nyakát, testének vonalait nagyon aprólékosan rajzolták meg. A palack ornamentikáját pontosság, rajzosság, az apró részletek kidolgozása jellemzi. A zágoni palack lovas alakja a kerethez simuló egyszerű levelek között jelenik meg (8. tábla / 3). A stilizált, lapos vésésű levélkoszorúba helyezett Mikes-címer alatt ovális keretbe foglalt, középkori ruházatú lovagló vitéz látható. A jelenet finom vonalú, kis átmérőjű flechelése gyakorlott kéz munkájára utal. A palack másik oldallapjának központi motívumát stilizált, megkoronázott, kitárt szárnyú kétfejű sas alkotja (8. tábla / 4). A sas két feje közt korona jelenik meg, teste és farka elvesztette naturális jellegét, teste szív, farktollai növényszerűen megfogalmazottak. A kétfejű sasábrázolás az ónöntés kedvelt motívuma volt, gyakran megjelenik az erdélyi alkotásokon is, de általános a felvidéki kannák díszítésén, amit a nagyváradi egyházmegye érkeserűi, ottományi, tóti kannái, valamint a kárpátaljai balazséri és csetfalvi kannák igazolnak. Valamennyi felvidéki (az utóbbiak eperjesi, az ottományi a lőcsei IB mester alkotása)58 munka. Szintén ezzel a motívummal találkozunk az ugrai evangélikus egyház tulajdonában lévő kanna ornamentikáján, amely a segesvári MH mester munkája59, valamint az erzsébetvárosi kannán, amely szintén segesvári alkotás. Az alakos ábrázolások a 17. század második felében tűntek fel, többnyire a felvidéki mesterek alkotásain. Erdélyi jelenlétük mindenképp felvidéki hatást igazol. A zágoni palack keskenyebb oldallapjainak díszítése megegyezik, stilizált tulipán-motívum (8. tábla / 2). A teljes felületet beborító, jól szerkesztett díszítések készítőjük mesterségbeli tudását igazolják. A papolci és zágoni palackok első említését az 1680-as vizitációs jegyzőkönyvek bejegyzésében találjuk.60 Mindkét palack készítője ismeretlen, feltételezzük csupán, hogy felvidéki munkákról van szó. A palackok ornamentikájának keskeny 56
NAGY I. 475. Mikes Pál Thököly híve volt, az ő nevéhez fűződik Zágon 1690. évi feldúlása, aminek következtében Fogaras várába zárták, majd kivégezték. Birtokait 1691-ben elkobozták, örököse, a Törökországi levelek későbbi írója, Kelemen csak 1699-ben kapta vissza. Mikes Pál felesége abafáji Torma Éva. VERESS 1976, 2 2 - 2 6 .
57
SĂŞIANU 1 9 8 6 , 8 2 .
58
SÂŞIANU 1986, 58. MlTRAN 2002, 141. A zágoni vizitáció jegyzőkönyvében: „Vagyon ismét egy másfél ejteles ón palack", a papolci jegyzőkönyvben így szerepel: „Tekintetes nemzetes Mikes Pál uram ő kegyelme kegyess és isteness indulattyából conferala az papolczi ecclesiahoz, az Úr vacsorájához, egy szép más fél ejteless palackot, mellyért az Úr Isten ő kegyelmét megh áldgya és őrvendetess életben sokáigh megh tartcsa." ORBAI 2001, 9-11.
59 í,n
ÓNEDÉNYEK A TÖRTÉNELMI ORBAI REFORMÁTUS
EGYHÁZMEGYÉBEN
EME
195
átmérőjű flechelése eltér a családi címer és az adományozási feliratok lapos vésésétől, így arra következtethetünk, hogy később került a tárgyakra, minden bizonnyal brassói ónöntő által. A pávai gyülekezet 17. század második felében készült palackját ma a kolozsvári történeti múzeumban őrzik (6. tábla / 2).61 A négyszögletű, oldallapjainak felső részén lekerekített palack egyetlen díszét az oldalára vésett tulajdonjelzés alkotja: ,,PA[vai] / EK[lesiae]". Csavaros fedelének fogantyúja letört, hiányzik. A palack készítője és donátora ismeretlen, akárcsak adományozásának körülményei. A 17-18. század elején készült palackokat mesterük ritkán látta el mesterjeggyel, így kevésnek az alkotóját ismerjük. A pávai palack első említését az 1680-as jegyzőkönyvben olvashatjuk62, amely korábbi adományként írja le, adományozóját nem említi. A palackot 1911-ben vásárolta meg az Erdélyi Múzeum Erem- és Régiségtára, majd az Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeum tulajdonába került. A 17-18. században a palackok általában kis- és középméretűek voltak (leggyakoribb a 20-25 cm közötti magasság), ritkán találkozunk ennél nagyobb edényekkel. A kovásznai egyházközség tulajdonában lévő palack a nagyméretűek sorába tartozik (7. tábla / 3). A 17. század második felében készült palack oldallapjait vésett és flechelt növényi ornamentika díszíti. Két szemközti oldallapját azonos, vázába helyezett tulipánból és kinyílt négyszirmú virágból szerkesztett csokor díszíti, másik két oldallapjának díszítése különbözik. A központi bazsarózsa és négyszirmú virágmotívum levél- és stilizált napmotívumok által szegélyezett. Csavaros fedelének fogantyúja letört, a fogantyú tartórészét kétoldalt öntött puttó-fővel díszítették (7. tábla / 4). Mestere és adományozója ismeretlen. Először az 1715-ös jegyzőkönyvben olvasunk róla63, mivel az 1680-as és 1694-es összeírások korábbi leltárra hivatkoznak, így feltételezzük, hogy 1680 előtt került a gyülekezet tulajdonába. A csomakőrösi hatszögű palack datálására is csupán a vizitációs jegyzőkönyvek bejegyzései alapján következtethetünk (6. tábla / 3). Az 1680-as leltár nem új adományként vette számba, tehát kétségtelen, hogy 1680 előtt került a gyülekezet tulajdonába.64 Az egyszerű kivitelezésű hatszögü palack oldallapjai díszítetlenek, csavaros fedelének fogantyúja letört. Mestere, adományozója ismeretlen. Az orbaiszéki református gyülekezetekben nagyszámú 18. századi palack maradt fenn. A század közepén került egyházi tulajdonba a szörcsei hatszögü palack (6. tábla / 4), amely korábban a Szörcsei család tulajdonát képezte. Az egyszerű, hétköznapi használatra készült edény egyetlen díszét később bevésett adományozó felirata alkotja: „ SZÖRCSEI / SIGMOND / BARTA ÉVA / ATA SZÖRCSEI / ECCLESIÁNAK / DICSŐSÉGIRE / ISTENNEK / 1743". A palackok jelentős része mindennapi használatra készült, elsősorban funkcionális szerepet töltöttek be, így felületüket nem díszítették. A szörcsei palack is ezt példázza, feliratának szövege utal arra, hogy eredetileg családi tulajdonban volt. Az adományozást a felirat szövege mellett az 1746-os vizitáció is megörökítette.65 Készítője ismeretlen. A 18. század második felének gazdagon díszített alkotása a papolci nyolcszögű palack (10. tábla / 1). A testének felső része lekerekített, fedele csavaros, fogantyúja letört. Oldallapjain virágtövek és fekvő szarvas-motívum váltakozik, a lendületesen felívelő tulipán, nárcisz, sokszirmú virágtövek naturalista megfogalmazásúak (10. tábla / 2). A keskeny átmérőjű flecheléssel készült motívumok közé, a korona által lezárt, stilizált levélkoszorúba ékelték a palack adományozó feliratát: 61 62
ENTM, ltsz. F 4610.
„Egy őregh onn palack az communiora". ORBAI 2001, 16, 37. „Edgy onn palack két ejteles". ORBAI 2001, 81. 64 „Egy onn palaczk az Úr asztalához". ORBAI 2001, 18. 65 „Tekintetes nemzetes Szörcsei Sigmond ur feleségével Barta Éva asszonnyal hat szegü ejteles ón palaczkot és egy ón tángyért az Úr asztalára conferáltanak, melyekre a nevek ki van meczve ő kegyelmeknek". ORBAI 2001,283.
63
196
EME
KOVÁCS MÁRIA
„T: VAINA KATA OSVEGY KÜS MDCLOSNE 1776".66 Az adományozásról az 1780-as vizitáció emlékezik meg.67 Mestere ismeretlen. A barátosi eklézsia egyetlen fennmaradt ónedénye a Tamás József által adományozott ónpalack (10. tábla / 3). A hasáb alakú test felső részén lekerekített, a fedél csavaros, fogantyúja öntött. A palack oldallapján olvasható az adományozási felirat: „ISTEN DITSŰSEGIRE TSINALTATA TOMÁS JOSEPH 1789". Tamás József 1780-ban a barátosi egyház kurátora volt.68 Az adományozást az 1790-es vizitáció örökíti meg.69 A palack fedelébe beütött mesterjegy értelmében - ovális keretben koronás rózsa, két oldalán SM monogram (10. tábla / 4) - a brassói Samuel Meldt munkája, akinek több alkotása ismert az orbai református gyülekezetekben. A palack anyagának jó minőségére utal a koronás rózsa.70 A mester különböző jegyeivel találkozunk az orbaiszéki ónedényeken, annak függvényében, hogy alkotója milyen minőségű ötvözetből dolgozott. így a papolci kannán ProbZinn feliratú jegyét látjuk, a papolci tányéron a barátosival azonos jegyet használt. A bemutatott palackok közül, mesterjegy hiányában, csupán a barátosi köthető mesterhez. A kovásznai gyülekezet 1809-ben régi ónkannájából kisméretű palackot készíttetett (4. tábla / 4). A hasáb alakú palack felső részén lekerekített, csavaros fedele fogantyú nélküli. Oldallapjainak sima felületét az alábbi vésett felirat töri meg: „B: S: / 1809". A monogram feloldatlan, a palack öntetőjének nevét jelöli. 71
A palackok készítési helyének meghatározása mesteijegyek és városjegyek hiányában lehetetlen, így csupán feltételezhetjük, hogy az elemzett példányok, a többi tárgycsoporthoz hasonlóan, jelentős részben brassói ónöntők alkotásai. Tányérok A tányérok esetében a formai és díszítésbeli eltéréseknek kisebb a jelentősége. Megkülönböztetünk széles, keskeny peremű tányérokat, a szélesebb perem, az ötvöstárgyakhoz hasonlóan, a korábbi darabok jellegzetessége. A 18. században jelent meg a szegélyhímzéses peremű tányértípus, amely a barokk sajátossága. A tányér formáját meghatározta az is, hogy funkcionális vagy dekoratív célra készült-e. A funkcionális célra készült tányérok jellemzőek a kutatott terület emlékanyagára, ezek egyszerű, a maiakhoz hasonló darabok. A dekoratív célú tányérok megkülönböztető jegyei a széles perem és a jellegzetes, vésett vagy domborműves ornamentika. A forrásokban „ón tángyér", „recés ón tángyér", „lábas ón credentia" megnevezéssel találkozunk. Az orbai református egyházmegye gyülekezeteiben őrzött tányérok közül a pákéi talpas tál dekoratív célra készült (11. tábla / 1). A tál adományozói a tímárcéh tagjai, akik 1742-ben kannával együtt ajándékozták a pákéi eklézsiának. A széles átmérőjű tál talpának domború tagozata és keskeny pereme öntött levélmotívumokkal díszített. A tál lapos öblében a stilizált levélkoszorúba helyezett tímár céhjelvényt (11. tábla / 2) az adományozók neve szegélyezi: „SAMUEL BEYER/ MARTIN
66
A papolci Kis család székely nemesi család volt, nemességét 1630. dec. 16-án, a maksai gyűlésen hirdették ki. PÁLMAY2000, II. 253. 67 1780. febr. 16., Papolc: „Néhai tiszteletes Kis Miklós uram özvegye néhai Vajna Kata asszony maga életében gyakorlani szokott kegyessége mellett készíttetett 8 szegletü virágokkal ékesült ón palackot". Vizitációs jgyzk. (1759-1794). 68 1780, Barátos. Vizitációs jgyzk. (1759-1794). 69 1790. jan. 21., Barátos: „Barátosi Tamás Josef őkegyelme conferált Anno 1789 az ecclesianak az Úr asztalára egy szép új ón kannát, srófos fedelűt". Vizitációs jgyzk. (1759-1794). 70 A koronás rózsa a minőségi ónt jelöli, az ötvözetben kevés vagy egyáltalán nincs ólom. 71 1810. jan. 16., Kovászna: „egy régi ón kannából 1809-be lapos négyszegre újonnan öntetett fél kupás palack". Vizitációs jgyzk. (1797-1824).
EME
ÓNEDÉNYEK A TÖRTÉNELMI ORBAI REFORMÁTUS EGYHÁZMEGYÉBEN
197
BEYER/ 1742". Az adományozás körülményére az 1746-os vizitációs jegyzőkönyv is rávilágít.72 A tálat készítője nem látta el mesterjegyével, de a kanna jegye értelmében a brassói II. Michael Meldt munkájának tekintjük. A zabolai kenyérosztó tányér (11. tábla / 3) adományozása a már korábban ismertetett Basa Tamás és felesége, Mikes Kata nevéhez fűződik. A keskeny peremű, lapos öblű tányér peremén stilizált levélkoszorúban helyezték el az évszámot és tulajdonjelzést tartalmazó feliratot: „ B.T. / 1629 / MK". A család tulajdonában lévő tányér adományozási körülményeit nem ismerjük, mivel első említését csupán az 1694-es vizitációban találjuk.73 A tányér peremére beütött eredeti mesterjegyek kör alakú pajzsban Brassó városjegyét I és olvashatatlan betűből álló monogram szegélyezte, kétszer beütve (11. tábla / 4) - részletekben maradtak meg, így az első jegyből csupán az I betű és Brassó címerének maradványai láthatók, a második jegy jobb felső sarka károsodott. A két jegy tartalmazta a mester monogramját. A tányér átalakításakor a brassói jegyre ütötték rá a ma látható Kolozsvár városjegyet. A kör alakú pajzsban elhelyezett mesterjegy tányérunkat a 16. századra datálja74, átalakítására a 17. század folyamán került sor, ezt igazolja az utólag beütött városjegy pajzsa. A 17. század második felének alkotása a csomakőrösi kenyérosztó tányér (12. tábla / 1). A sekély öblű, széles, enyhén felívelő peremű, kerek tányér peremén olvasható az adományozó felirat: „GECSE JÁNOS VETTE I[ste]N[nek] DICSSŐSSEGERE 1695". A tányér donátorát csupán a feliratból és a leltár bejegyzéséből ismerjük. Tányérunkat az esperesi vizitáció az 1715-ös jegyzőkönyvben említi először.7' Peremén beütött mesterjegye alapján (Brassó városjegye fölött MM monogram) a brassói Mellt Mechel munkájának tekintjük, aki 1664-1701 között tevékenykedett, 1678-ban céhmester volt.7(> Mellt Mechel munkája a budapesti Nemzeti Múzeumban található díszítés nélküli tányérka, amelyet a mester 1692-ben készített.77 A csomakőrösi egyház tulajdonában lévő második tányért (12. tábla / 2) 1760-ban adományozta Dants Ferenc lelkész. Az egyszerű tányér fenekére vésték adományozó feliratát: „Coll. Rev. Dni Franc[iscus] dants in usum Eccl[esiae] R[e]f[orma]t[a]e Körös 1760". A tányér fenekére beütött jegye alapján (ovális pajzsban Brassó hitelesítőjegyét IG monogram szegélyezi, PROB ZINN felirat zárja le) a brassói Johannes Gokesch munkája. Itt figyelhetjük meg, hogy a korábbi, egyszerűbb mesterjegyek hogyan bővülnek a 18. század folyamán, a városjeggyel és mesterjeggyel összekapcsolva lâthaţjuk a minőséget igazoló PROB ZENN feliratot is. A tányér adományozását az 1762-es jegyzőkönyv örökítette meg.78 A papolci eklézsia 1776-ban egy szegélyhímzéses tányérral (12. tábla / 3) és egy sima felületű kenyérosztó tányérral (12. tábla / 4) gyarapodott. Mindkettőt Kis György készíttette az egyházközség két régi ónkannájából. A tányérok peremére vésett monogram állít emléket készíttetőjének: „K. Gy. 1776". Az 1776. évi adományokról részletesen olvashatunk az 1780-as vizitációs jegyzőkönyvben. 79 72
„[...] két betsületes brassai civisek Beer nevüek conferáltak [...] egy pártázot lábas ujj credentiat az Ur asztalára." ORBAI 2001, 275. 73 „Vagyon egy ónn tányér, ugyan Basa Thamás uram neve rajta". ORBAI 2001, 34. 74 MITRAN 2002, 42. 75 „edgy onn tangyér Getse János adta". ORBAI 2001, 86. 76 MlTRAN 2002, 97. 77
78
HINTZE 1931,419.
1762. február. 9., Csomakőrös: „Tiszteletes loci minister Dants Ferentz atyánkfia őkegyelme is conferált egy tisztességes ón tángyért az Úr asztalára, melyre fel is vagyon a neve metzve." Vizitációs jgyzk. (1759-1794). 79 1780. febr. 16., Papok: „Vagyon egy recés szép ón tángyér. Ismét egy kisded sárga festékű ón tángyérka és egy kis ón pohárka, kívül festett, betegek számára, melly 4 darab újjanon készült ón edények, az ecclesia massajából készíttetett ugyan, dc kiváltatásokot Kis György uram vitte végben tulajdon maga pénzével. Vagyon egy Úr asztalára tartozó igen szép öt fertályos ón kanna, homoródszentpáli Ugrón Pál úr és Simen Krisztina asszony Isten dicsőségéhez való buzgóságok mellett conferáltanak Anno 1776. Néhai tiszteletes Kis Miklós uram özvegye néhai Vajna Kata asszony maga életében gyakorlani szokott kegyessége mellett készíttetett 8 szegeletű virágokkal ékesült ón palackot." Vizitációs jgyzk. (1759-1794).
EME KOVÁCS MÁRIA
198
Mindkét tányér készítője a brassói Samuel Meldt, jó minőségű ónról tanúskodik a jegybe foglalt koronás rózsa. A kenyérosztó óntányérok bemutatása megerősíti azt a korábbi megállapítást, hogy a református egyházban mindennapi használati edényeket találunk liturgikus funkcióban. Ezt támasztja alá a tányérok egyszerű külseje, a díszítetlen felületek. Díszítésük az adományozási feliratokra korlátozódik. Funkciójukat tekintve megállapíthatjuk, hogy jelentős arányban őrizték meg szerepüket az úrvacsoraosztásban, ellentétben a palackokkal vagy a kannák jelentős részével, amelyek ma már ritkán kerülnek elő az eklézsia ládájából. Az orbaiszéki gyülekezetekben fennmaradt tányérok készítési helye valamennyi esetben megállapítható: a brassói ónöntők alkotásai. Az orbai egyházmegye gyülekezetei viszonylag nagyszámú ónedényt őriznek. Fennmaradásuk okát abban látjuk, hogy míg az olvadékony, lágy, könnyen horpadó, tehát a háztartásokban hamar deformálódó ónedényt gyakran újraöntötték, az egyházi célra használt darabokat nem fenyegette a mindennapi használat veszélye, mivel évente csupán néhány alkalommal kerültek elő. Egyszerű külsejük, olcsóságuk nem csábította a fosztogatókat sem. Egy másik tényezőként említem, hogy a 19. század folyamán a vizitációk megkülönböztetett figyelmet szenteltek a kegytárgyaknak, mivel amellett, hogy leltárszerüen összeírták őket, tárolásukra, javíttatásukra is határozatokat hoztak. Erre vonatkozó döntéseket olvashatunk a jegyzőkönyvekben is.8" Az egyházmegye vezetői kötelezővé teszik, hogy a kegytárgyakat kettős zárú, jó ládában tárolják az illető egyházközségek, és ha ezt elmulasztanák, károsodás esetén a származott károkat a belső személyek kötelesek megfizetni.81 Mindezek a határozatok tették lehetővé, hogy az elemzett emlékanyag mind a mai napig fennmaradt, azonban meg kell jegyeznünk, hogy sajnos nem minden esetben jó állapotban. IRODALOM BAJUSZ I.-LAKÓNÉ HEGYI É.
1999
Szilágysági református úrasztali felszerelések a 16-18. századból. In: Szilágysági magyarok. Bukarest-Kolozsvár. 56—139.
2006
Ónedények az egykori Kézdi Református Egyházmegye egyházközségeiben. Acta (Siculica).
2001
Papolc-Păpăuţi. Székely falvak 2. Debrecen.
1941
Zágon 1690. évi feldúlása és következményei. EM. 3-4. füzet.
1919
Ónjegyek az Erdélyi Nemzeti Múzeum óntárgyain. Dolgozatok-Travaux X.
2002
Az Erdélyi Református Főkonzisztórium levéltárának mutatója 1700-1750. Kolozsvár.
BARABÁS H.
BEDE E. BOGÁTS D. CSÁNYI K . DÁNÉ V.
DEBRECZENI L.
1928-1936
Vázlatkönyvek 1928-1936. Az Erdélyi Református Gyűjtőlevéltára, Darkó-Debreczeni gyűjtemény.
Egyházkerület
HALDNER, A.
1969
1972 80 81
Câteva probleme în legătură cu influenţa „cositorului nobil" asupra atelierelor transilvănene. Studii şi comunicări. Arheologie-istorie, nr. 14. Sibiu. Colecţia de cositoare. Catalog, Sibiu.
1837, Páké. Vizitációs jgyzk. (1825-1837). 1843. január 30. Vizitációs jgyzk. (1838-1854).
EME ÓNEDÉNYEK A TÖRTÉNELMI ORBAI REFORMÁTUS
199
EGYHÁZMEGYÉBEN
HLNTZE, E.
1931
Die deutschen Zingiesser und ihre Marken. VI. Leipzig.
KATALÓGUS
1934
Az országos református kiállítás alkalmára a Magyar Nemzeti Múzeumban rendezett református történelmi kiállítás katalógusa. Budapest.
2001
Barátos. Sepsiszentgyörgy.
2006
Óntárgyak a Sepsi Református Egyházmegye gyülekezeteiben. Református Szemle 6. sz.
1942
Magyar református templomok. II. Budapest.
2002
Cositorul transilvănean. Braşov.
KELEMEN J. KOVÁCS M .
KOVÁTS J. I. MITRAN, GH. NAGY I.
Magyarország családai czímerekkel és nemzedékrendi táblákkal. Digitális reprint, Arcanum Digitéka, Budapest. NÉMETH G.
1981
Felső-Magyarország ónművessége a XVI-XVII. században. Egyházi használatban lévő ónedények, különös tekintettel a kassai kannagyártó céhre. In: MÉ 1981. 3.
2001
Az Orbai református egyházmegye vizitációs jegyzőkönyvei. I. (1677— 1752). Közzéteszi Csáki Árpád és Szőcsné Gazda Enikő. Sepsiszentgyörgy.
2002
Ónművesség. Az Erdélyi Történelmi Múzeum gyűjteményének figurális ábrázolású edényeinek díszítése. Kézirat.
2000
Háromszék nemes családai. Sepsiszentgyörgy.
2002
Zabola. Budapest. (Száz magyar falu könyvesháza)
1986
Ezüst- és ónművesség a XVl-XIX. században. A nagyváradi református egyházmegye kegyszerei. Nagyvárad.
SEPSI
2005
A Sepsi Református Egyházmegye vizitációs jegyzőkönyvei 1728-1790. S. a. r., bevezető tanulmány és jegyzetek Kolumbán Vilmos József. Kolozsvár.
VERESS D.
1976
Mikes és a szülőföld. Bukarest.
ORBAI
PÁRDI K.
PÁLMAY J. POZSONY F. SĂŞIANU, A .
LEVÉLTÁRI FORRÁSOK
BARÁTOSI REFORMÁTUS EGYHÁZKÖZSÉG LEVÉLTÁRA, BARÁTOS [ = B R e f L v t ]
Inventarium sive Conscriptio omnium Bonorum tam Mobilium, quam Immobilium Ecclesiae Refonnatae Baratosiensis 22 jan. 1810. KOVÁSZNAI REFORMÁTUS EGYHÁZMEGYEI LEVÉLTÁR [ = K R e f E m L v t ]
II/4 II/6 U/7 II/8 II/9
Vizitációs jegyzőkönyv Vizitációs jegyzőkönyv Vizitációs jegyzőkönyv Vizitációs jegyzőkönyv Vizitációs jegyzőkönyv
(1759-1794) (1797-1824) (1825-1837) (1838-1854) (1854-1870)
EME
200
KOVÁCS MÁRIA
A z ORSZÁGOS LEVÉLTÁR KOVÁSZNA MEGYEI IGAZGATÓSÁGA - ARHIVELE NAŢIONALE DIRECŢIA JUDEŢEANĂ COVASNA [ = K A L v t ]
48
Az árkosi Szentkereszty család levéltára
ZÁGONI REFORMÁTUS EGYHÁZKÖZSÉG LEVÉLTÁRA, ZÁGON [ = Z R e f L v t ]
1/37
Inventarium sive Conscriptio omnium Bonorum tam Mobilium, quam Immobilium Ecclesiae Reformatae Zagoniensis 24 jan. 1810.
ERDÉLYI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET GYŰJTŐLEVÉLTÁRA, KOLOZSVÁR [ = E R E G y L v t ]
Igazgatótanácsi levelek. Műemlékeinkről, klenódiumainkról (1910-1911).
TLNWORKS IN THE HISTORICAL ORBAI DLOCESE (ABSTRACT)
In Transylvania an important and valorous role had the art of the tin founders. As an expression of a flourishing, artistic trade one can find numerous tinworks in ecclesiastical inventories. The present study gives us a general view tinworks of the Orbai diocese: forms, techniques of tin founding and ornaments, marks, stylistic evolution. At the beginning, tinworks were seen as luxury objects and only later were accepted for general use. In the Orbai congregations remained different tinworks: tankards, dishes, falcons. The cans are classified in more categories: conic, truncated cone, cylindrical and cylindriform. Plates and dishes had festooneries, thin margins and the falcons were polygonal. Specific for the Transylvanian craftsmen are the engraved flowers and geometric motives. The ornaments of the handles are characterized by fine details, equality of composition and predilection for floral motives. On the piece, the place of the stamps differed from one town to another. For example the workshop from Braşov put their can marks inside the tankard and those from Sighişoara and Sibiu put them on the handle shoulder.
EME
1. t á b l a
1. A zabolai ónkanna fenékrózsája, 17. sz. eleje; 2. A zabolai ónkanna fedelében elhelyezett érem, 17. sz. eleje; 3. A zabolai csőrös ónkanna fedelében elhelyezett érem, 16. sz. vége-17. sz. eleje; 4. Azágoni csőrös és a szörcsei ónkanna fülének domborműves díszítése, 18. sz.
EME
2. t á b l a
1. A papolci ónkanna fiilcnek domborműves díszítése, 18. sz. 2. A kovásznai és pákéi ónkannák fülének domborműves díszítése, 18. sz.
EME
3. tábla
1. A zabolai ónkanna, 17. sz. eleje, HK mester; 2. HK mester jegye, Brassó; 3. Az zabolai ónkanna vésett díszítése; 4. A zabolai csőrös kanna, 16. sz. vége-17. sz. eleje; 5. Greg Kannegiesser mesterjegye, Brassó
EME
«fi,:. IliKI
4. tábla
1. A pákéi ónkanna, 1742, II. Michael Meldt; 2. II. Michael Meldt mesterjegye (1720-1772); 3. A csomakőrösi ónkanna, 17. sz. második fele; 3. A kovásznai ónpalack (1803)
EME
5. tábla
1. A papolci ónkanna, 1776, Samuel Meldt; 2. A kanna vésett díszítése; 3. A kovásznai ónkanna, 1777; 4. A kanna vésett díszítésé
EME
6. tábla
1. A szörcsei kanna, 18. sz. második fele; 2. A pávai ónpalack, 17. sz. második fele; 3. A csomakörösi ónpalack, 17. sz. második fele; 4. A szörcsei ónpalack, 18. sz. első fele
EME
7. tábla
1. A zágoni csőrös ónkanna, 18. sz. második fele, Johannes Gokesch; 2. Johannes Gokesch mesterjegye, Brassó (1739-1775); 3. Akovásznai ónpalack, 17. sz. második fele; 4. A palack fedelének öntött díszítése
EME
8. tábla
1. A zágoni Mikes Pál-féle ónpalack, 17. sz. második fele; 2-4. A palack oldallapjainak vésetei
EME
9. t á b l a
1. A papolci Mikes Pál-féle palack, 17. sz. második fele; 2-4. A palack oldallapjainak vésett díszítése
EME
10. t á b l a
1. A papolci ónpalack, 1776; 2. A palack vésett díszítése; 3. A barátosi ónpalack, 1789, Sámuel Meldt; 4. Sámuel Meldt mesterjegye, Brassó
EME
11. t á b l a
1. A pákéi talpas tál, 1742, II. Michael Meldt; 2. A tímár céh jelvénye; 3. A zabolai Basa Tamás-féle óntányér, 16. sz. vége-17. sz. eleje; 4. A tányér feloldatlan mesterjegye
EME
12. tábla
1. Acsomakőrösi óntányér, 1695, MelltMechel; 2. Acsomakőrösi óntányér, 1760, Johannes Gokesch; 3. A papolci szegélyhímzéses óntányér, 1776, Sámuel Meldt; 4. A papolci óntányér, 1776, Samuel Meldt
