2. ÉVFOLYAM 2. SZÁM
2015. DECEMBER
Erasmus scholarship: Université Bordeaux Montaigne, France
My name is Kitti Németh, I’m a third-year student of the University of West-Hungary, Savaria Campus, studying English in the BA programme with a specialization in translation. I spent the last semester in Bordeaux with Erasmus scholarship and I can say that applying for Erasmus was one of the best decisions I’ve ever made in my life. Why France? I’ve been planning to apply for a master course in Translation and interpreting after finishing my BA studies, which requires a second foreign language besides English. As I’ve learned French at grammar school and really liked it, it was obvious that I have to go to France and improve my French knowledge. Our university had an agreement with the University of Bordeaux Montaigne and even though it was signed between the Departments of Geography, thanks to the cooperation of the universities and the extension of the agreement with the Department of English Studies I was able to continue my studies there. So, my first aim was to improve my French knowledge, but this 3 and a half months gave me so much more. I try to share my experiences, though so many things happened to me during these few months that I could write a book..(: After I received my letter of acceptance I started looking for accommodation, which wasn’t very easy as I had to write letters and fill in application forms in French. At the beginning I had some trouble with the language but I soon got used to it. After I managed to apply for university accommodation I ‘required’ a mentor via the ‘Erasmus Buddy’ program. I only had a week before leaving so I was a bit worried, but after a few days I got the first message from my mentor, a French student studying at my receiving university. She helped me a lot in the beginning, she picked me up at the airport, helped to find my dormitory and gave me several useful pieces of advice. I lived in the neighbourhood of the university, it took only 3-4 minutes by foot to get there. The dormitory was quite new, we had individual rooms with bathroom and there was a shared kitchen for every 5 people. My flatmates were 3 French and a Hungarian boy (to my surprise). Although the French spoke only French and I had some difficulties understanding them they were cooperative and helped me to improve my speaking skills a lot. Our kitchen often served as a meeting point, we invited our friends before going on to gatherings or simply into the city. It took us about 20 minutes by tram to go to the city centre (as we lived in Pessac, situated in the suburb of Bordeaux), but the public transportation is really good so it wasn’t a problem. I soon fell in love with the city of Bordeaux as it is so beautiful and there was always something to do. No matter which day we went to the centre, the pubs were always full of people, the majority of whom were university students.
1
At the university, we, Erasmus students attended the classes along with the French students. Sometimes it was difficult, because they often switched to French so I had to concentrate which time which language to use. However, it was interesting that even with the other Erasmus students we usually spoke French rather than English even if it was our ‘weaker’ language. At the university I also got the chance of becoming a member of the university’s symphony orchestras a a clarinettist. I really enjoyed going to rehearsals and we had a big concert before the end of the semester. There were associations (ESN, Caravan, Babaoc) that organised gatherings, parties and journeys for Erasmus students and French students together. Students from every nation had the possibility to organise a national evening presenting their own culture, sponsored by the Caravan association. There were for example French, Italian, German, Greek, Spanish evenings with music, dance, drinks, and specialties. As weeks went by I met more and more Hungarian students in Bordeaux with whom we became a really good team and organised a Hungarian evening which was a great success.
During these few months I travelled a lot. There were journeys organised especially for Erasmus students by the ESN organisation, including a one-day-trip to Saint-Emilion and a two-day trip to Biarritz (in France) and San Sebastian (in Spain) which were really cool. These journeys gave us 2
opportunity to get to know other Erasmus students, many of whom we stayed in touch with later as well. I met students from all over the world, including German, Georgian, Swiss, Italian, Spanish, Belgian, Mexican, Canadian, Turkish etc. Besides, on our free weekends we also organised some journeys for ourselves with other Erasmus students. We spent 2 days in Toulouse, also called ‘The Pink City’, visited Arcachon, where we climbed Europe’s tallest sand dune, the Dune of Pilat and went to the surfers’ paradise, Lacanau. The weather was so good, that we went to the ocean shore several times and it was at the beginning of November that I first swam in the ocean. Taking advantage of the cheap flight tickets, with 3 Hungarian girls we spent 4 adventurous days in Amsterdam. It also gave me my first couchsurfing experience that I really enjoyed. I will never forget the lifelong experiences these journeys gave to me… Last but not least I want to mention food and drink. Of course that’s the wine which comes to everyone’s mind if you mention Bordeaux and it’s not accidental. Bordeaux has magnificent wines! And the supermarkets provide a ‘heaven’ of wines… along with cheese that I really loved. Baguette and croissant were also part of our everyday meal. France is known for its distinctive gastronomy, and even though we couldn’t go to restaurants very often because they were really expensive we tried a few traditional French food (no, not snails). However, the university restaurants offered various delicious dishes at cheap prices that I really liked. The only thing I missed were the soups… French don’t eat soups… To put it in a nutshell I think I used my time in France as effectively as I could. I felt like being on a 3-months holiday, whilst improving a lot in all walks of life. I can only encourage everyone to take advantage of the opportunity and apply for an Erasmus scholarship.
Szerző: Németh Kitti, NYME, Berzsenyi Dániel Pedagógusképző Kar, Szombathely
Cataniából szeretettel Az utazási lehetőségeket próbálom megragadni, így az Erasmus csábításának nem tudtam ellenállni. Egyébként is oly sok diák lelkes beszámolóját hallottam már a külföldi tanulmányi időszakukról, így amikor felmerült bennem az ötlet, hogy megpályázom az ösztöndíjat, nem is kételkedtem, hogy jó döntés-e. Cataniara esett a választásom, mert lehetőségként kínálkozott az olasz nyelv tanulására, amelyre már több ízben tettem próbálkozásokat előzetesen, ugyan összeszámolva másfél évig. Őszintén szólva, még a beilleszkedésnél is nehezebb, és hosszadalmasabb folyamat volt az ügyintézés, de hát a szicíliaiak… És valóban, mihelyst megérkeztem, láttam, hogy itt egy teljesen más élet vár majd rám, mint idehaza. Ha nyugalmat akarok találni a zajos, forgalmas (ezt körülírni sem lehet) nagyvárosban, alkalmazkodnom kell az itteniek életmódjához, és amennyire lehet, 3
utánozni őket. Megszoksz vagy megszöksz. Persze, olvastam, hogy a zebrán parkolnak, vagy egymás mellett az úttesten, hogy a vespás fenegyerekek lekapják a táskádat, ha az út felé eső oldalon hordod, hogy a boltosok kapnak az alkalmon, ha egy turista téved be a boltjukba, és rászedik. Hallottam, hogy itt más társadalmi szabályok vannak, hogy könnyen kerülhetsz olyan helyzetbe, hogy rájössz: az újdonsült olasz barátod maffiózó, hogy este egyedül egy tapodtat se, és hogy az utcai szemétszobrokon ne botránkozz meg. De hogy ez tényleg így van, azt nem gondoltam. Mindezzel csak az a baj, hogy amikor megérkeztem ez volt az első benyomásom, és elkezdtem kételkedni, hog valyon jól választottam-e. Még jó, hogy a szállásról internet hiányában nem tudtam segélykérő üzenetet írni a szüleimnek. Persze idővel ezek a rémképek elhalványultak. Többen is ajánlották, hogy ide jöjjek, hiszen itt annyi a látnivaló, a tengertől kezdve az ókori emlékeken keresztül a barokk pompán túl az Etna csúcsáig. Süt a nap, úton-útfélen lédús gyümölcsöket, friss zöldségeket, téged bámuló halakat és még meleg húsokat áruló kofákat találsz. Tanácsolták, hogy a napodat kezdd a kávéházban, vagy a cukrászdában egy kis granitaval és briosch-sal, közben a szicíliaiakhoz hasonlóan nézheted a korzózó embereket, akik mindenki szerint elég szép embertípust képviselnek, ebédre egy gyors és olcsó tavola calda: arancino, péktermékek, pizza, és még nem próbáltam ki mindent. Aztán siesta… És valóban a hatalmas káosz, vásárlás, illatok, szagok, miegymás után ebédidőben beköszönt a viszonylagos nyugalom. Legalábbis boltba vagy ügyet intézni hiába sietsz, mert zömmel zárva tartanak négyig, amikor újra beindul az élet egészen késő estig. És hát a vacsora: mi szem-szájnak ingere. Nem tudtam például, hogy ennyi féle tészta létezik. Még van időm néhány kulináris körutat tenni. Csak olaszokkal kell barátkozni. Nincs olyan téma, amiről lelkesebben beszélnének, mint a nemzeti konyhájuk, és szívesen osztják meg veled a kedvenc helyeiket. Tehát ehhez az egészen új életmódhoz kell alkalmazkodnom. És valóban a szó ‘alkalmazkodni’ a legfontosabb. Ezt akartam megtanulni, amikor kijöttem, és ennél jobb helyet nem is találhattam volna képességem fejlesztésére. Akármilyen segítőkészek is a szicíliaiak, nem fognak veled máshogy viselkedni, pláne nem angolul beszélni. Megtudtam például, hogy miért használnak ennyi gesztust. Olyan nagy jövés-menés volt a szigeten népek tekintetében, hogy valahogyan szót kellett érteniük egymással. Mi volt kéznél? A kezük. Ez a nagy jövés-menés látszik meg a történelmi hagyatékon is, mert itt tényleg sokminden egyesül. De azért Cataniában a barokk uralkodik köszönhetően egy Etna kitörésnek, ami után gyakorlatilag újraépült a város. Azonban biztosítottak minket, hogy a mi tartózkodásunk alatt pont nem várható lávapaplan. Megnyugtató.
4
Ezen felbuzdulva egy AEGEE-nek nevezett szervezet - amely az erasmusos diákokat hivatott segíteni - Siracusa, Taormina, Palermo, és Málta mellett az Etnára is szervez nekünk túrát. A Siracusai kirándulás már megtörtént, és várom a továbbiakat, mert egyre több izgalmas helyet, és embert ismerek meg a csoportnak köszönhetően. És ez az egy garantált, bármelyik külföldi országot is választja az ember. Annyi kultúrával ismerkedhetsz meg, hogy csak győzd feldolgozni az ingereket. Azon kaptam magamat, hogy az alvásigényem megnőtt, mert ennyi élményt, új szót, szokást, tudást befogadni napról-napra csak kiadós pihenéssel lehet. Még jó, hogy van szieszta. Hasznos találmány. Melegen ajánlom mindenkinek. Apropó, meleg. Október 22-ét írunk. Sajnos a tegnapi strandolásról lemaradtam, de holnapután garantáltan csobbanunk. A tengerpartról nézzük az Etnát, aminek a tetején jövő hónap végére már lesz hótakaró, mögöttük a város, ami a távolból nem is tűnik olyan koszosnak, és a sós víz után másra nem is vágyunk csak egy kiadós gelatora, amit a sziklás vagy a homokos parton el is fogyasztunk. Az emberekről röviden, hogy bár megértésükhöz a közép-, - és észak-európai embertípus ismerete vajmi kevés, azért nagyon szeretetre méltóak, hangosan örülnek, két kanállal fogyasztják a Dolce Vitat – ami itt délen egyáltalán nem egyszerű – és ha a szívükbe akarok férkőzni, csak össze kell tákolnom egy olasz mondatot. Talán ezért van az, hogy két héttel az érkezésem után olyan otthonosan érzem magam, hogy szívem szerint meghosszabbítanám a tartózkodásomat még egy félévvel. Persze, még mindig szúrja a szememet a szemét, szorosan magamhoz szorítom a táskámat egyes utcákon és néha megfájdul a fülem az állandó szirénától. Mindennek ellenére a véget nem érő napsütés, az ízek, illatok, színek, zömmel életvidám emberek a zajos utcákat is kedvessé tudják varázsolni, és a belváros szépségét pedig nem hogy megszokom, hanem újra-és újra rácsodálkozom. 5
Ezenfelül a lehetőség, hogy egy helyen ennyiféle nép kultúrájával ismerkedhetem meg, egyszerre több nyelvet gyakorolhatok, és fürdőzhetnék a programokban (ha akarnék) egyszerűen fantasztikus. De amit még ennél is jobban élvezek, az az, hogy milyen kíváncsian hallgatnak a külföldiek, ha a saját kultúrámról beszélek. Kuriózum a magyar, és alig várom, hogy a Nemzetközi Vacsora programon belül meggyőzzem a többieket, hogy azért Magyarországra is érdemes ellátogatni. Tudunk mi jobbat, mint az arancico. Ami pedig a tanulmányokat illeti, az olasz lazaság az egyetemet sem kerülte ki. Szerencsém van, mert pont olyan kurzusokat sikerült felvennem, amik az első héten (igen, csak két hete kezdtük az egyetemet) színvonalasnak ígérkeznek, de nagyon változó véleményeket hallok a többiektől az övéket illetően. Tanulni mindenképpen fogok, de biztos vagyok benne, hogy az egyetem épületén kívül megszerzett tudás lesz túlsúlyban. Angol-és rajztanárszakos diákként az angolt a többi erasmusossal gyakorlom, a rajz terén pedig nem kell messze mennem inspirációért. Az oktatási rendszer itt egészen más, de mivel még csak néhány óránk volt, így nem tudok megalapozott véleményt formálni. Mindent összevetve nagyon örülök ennek a lehetőségnek, és a kezdeti nehézségek után úgy érzem, hogy egy igazán izgalmas félév vár rám köszönhetően az Erasmusnak. Ha tehetitek, éljetek ti is a lehetőséggel! Szerző: Teleki Blanka NYME, Berzsenyi Dániel Pedagógusképző Kar, Szombathely
Farkas Eszter: Mein Erasmus-Aufenthalt in Graz
Mein Name ist Eszter Farkas, ich studiere Germanistik an der Westungarischen Universität, Campus Savaria und jetzt, in meinem fünften Semester studiere ich mit einem Erasmus-Stipendium auch an der Karl-Franzens-Universität in Graz. Erasmus ist eines der besten Stipendien, die ich bisher bekommen habe. Ich habe mein Studium im Jahre 2012 begonnen und am Endes des ersten Jahrganges habe ich mich entschlossen, meine Kenntnisse auch im Bereich der Anglistik ein bisschen zu vertiefen – ich möchte später Deutsch und Englisch unterrichten –, so habe ich als zweites Fach das Lehramtmodul Englisch gewählt. Der Stadtteil, wo sich die Karl-Franzens-Universität befindet – die hier nur „Uni Graz“ genannt wird – kann man als „Universitätsviertel“ bezeichnen, da hier fast alle Disziplinen bzw. Fächer ihr eigenes Gebäude und eine Bibliothek haben. Diese Institutsgebäude sind durch kleine Parks und Straßen voneinander abgegrenzt. Ich besuche hier englisch- und deutschsprachige Vorlesungen und Seminare, die entweder beim Schreiben meiner Abschlussarbeit oder bei der Vertiefung meiner Kenntnisse nützlich sind. Bei diesen Lehrveranstaltungen geht es um die
6
deutsche und österreichische Literatur, um deutsche Linguistik, um altenglische Morphologie und Phonetik, und um die britische Aussprache. Ich war glücklich, weil ich einen Platz in dem Studentenheim gefunden habe, das am nächsten zur Universität liegt, und so muss ich nicht viel spazieren, wie andere Studierende, die entweder zur Untermiete oder in einem Studentenheim am Rande der Stadt wohnen. Aber das wäre auch kein Hindernis, weil die verschiedenen Verkehrsmittel (Bus und ‚Bim’ – so nennt man die Straßenbahn in Graz) sehr oft verkehren. Fahrräder werden auch von vielen benutzt. Die Stadt ist weder zu groß, noch zu klein – sie ist stimmungsvoll und liebenswert. Nicht nur die Altstadt und die unter Denkmalschutz stehenden Häuser sind wunderschön, sondern auch die Gebäude neben dem Flussufer bzw. die modernen Gebäude – wie zum Beispiel das ein bisschen bizarr aussehende Kunsthaus – sind sehenswert. Wenn man die Stadt Graz erwähnt, dann denkt man sofort an den Uhrturm. Er schlägt seit 1712 jede Stunde pünktlich. Ich habe ihn schon mehrmals angesehen. Von dem Schlossberg, wo der Turm steht, hat man auch einen herrlichen Blick auf die ganze Stadt.
Der Uhrturm und ich (links) und die Aussicht (rechts)
Graz ist immer fabelhaft, aber besonders in der Adventszeit, wenn die ganze Innenstadt geschmückt wird. Ähnlich wie in der Hauptstadt Österreichs gibt es hier auch Christkindlmärkte und Kunstmärkte, wo man Glühweinspezialitäten (z.B. Beerenpunsch, Glühmost, Apfelpunsch usw. ), österreichische Wurstarten und Maroni kosten und verschiedene Weihnachtsbaumschmucke, Kuscheltiere und andere Kleinigkeiten kaufen kann. Das alles verzaubert sowohl die Bewohner der Stadt als auch die Besucher. Literatur und Theater habe ich schon immer gemocht, deshalb möchte ich zuletzt über die kulturelle Seite meines Erasmus-Lebens erzählen.
7
Die Stadt strotzt von kulturellen Veranstaltungen, von denen einige auch ich besuchen konnte. Ich war noch nie in meinem Leben in einer Oper – hier, in Graz konnte ich das Stück „Evita“ anschauen, das mir so sehr gefallen hat, dass ich auch weitere Stücke anschauen werde. Ich hatte die Möglichkeit, auch an einer Lesung von Daniel Glattauer im Literaturhaus Graz teilzunehmen, was für mich wirklich sehr viel bedeutet hat. An meiner Heimatuniversität werden immer wieder ähnliche Leseabende mit berühmten ausländischen und ungarischen Autoren – meistens vom Österreichischen Kulturforum Budapest unterstützt – organisiert. Da ich solche Veranstaltungen mag, habe ich sie auch in Graz gesucht, so fand ich die Lesung von Daniel Glattauer. Durch die Werke „Gut gegen Nordwind“ und „Alle sieben Wellen“ habe ich den Autor schon vor der Lesung gekannt. Hier konnte ich einige Passagen aus seinem neuesten Buch „Geschenkt“ hören. Ich kann das Erasmus-Austauschprogramm jedem wirklich nur empfehlen, niemand sollte die Erlebnisse verpassen, die dieses Programm bietet: die zahlreichen kulturellen Veranstaltungen, die internationalen Freundschaften, die Begegnung mit anderen Kulturen, usw. Ich habe viel davon profitiert und viele Erfahrungen gesammelt.
Szerző: Farkas Eszter, NymE Berzsenyi Dániel Pedagógusképző Kar, Szombathely
8
