ERAsmus hAllgAtói bEszámoló NoRvégiA - voldA – (2009. 08. 18. - 2009. 12. 20)
Készítette: Mucsi Ágota Pedagógia Kar
Nagyon sok szép emlékkel és élménnyel tértem haza Norvégiából, Voldából. Kellemes 5 hónapot töltöttem az esőről és a hidegről híres országban… Az
előttem kinn
lévő
diáktársaim
beszámolóit
olvasván úgy döntöttem,
hogy
élménybeszámolómban inkább a hasznos tanácsokat és a kellemes élményeimet osztom meg az olvasóval. Úgy gondolom, hogy nem tudnék az általános tudnivalókról sok újat írni, ami számomra új volt kiutazásomkor arra természetesen felhívom az utánam következő diáktársaim figyelmét.
Az iskola megkezdése előtt 3 héttel korábban repültem ki az idegen országba. Korábbi kiutazásom oka a norvég nyelvkurzus (EILC) pályázatának elnyerése volt. Az EILC kurzus Trondheimban került megszervezésre.
Trondheim képekben A három hetes nyelvkurzus elvégzése után utam Voldába vezetett, ahová busszal mentem. Trondheimből 09:45-kor indult a buszom és 17:57-re ért be Voldába, ahol egy idős, nagyon kedves bácsi Kjell várt rám. Nagyon szép gesztusnak találtam a fogadtatást, nem kellett azon izgulnom, hogy hogyan találok majd oda a kollégiumhoz, pontosan hol is vagyok és merre kell elindulnom. Kjell kicsit kalauzolt amíg a kollégiumba értünk, kocsival gyorsnak tűnt az
út és minden olyan idegen volt a számomra….Mikor megérkeztünk segített felpakolni és átadta a kulcsokat. Heltne C épület lakója voltam, sajnos kicsit messze volt a várostól (kb.20 perc gyalog, az iskolától 10 perc). A nemzetközi hallgatókat külön kollégiumba szállásolták
el,
hogy
minél
több
barátot
szerezhessenek és norvég diákokkal is ismerkedjenek.
Volda kis város és nagyon barátságos. Nagyon lenyűgöző volt a látvány, ami körül vett. Magas hegyek, friss levegő, tiszta, rendezett utcák.
Örömmel voltam a levegőn és
gyönyörködtem a természet szépségeiben. Szerencsére nem volt sok részem az országra jellemző esőből, nem volt sűrűn szükség esőkabátra és esernyőre. Természetesen volt egy hét mikor folyamatosan esett megállás nélkül, de az talán háromszor volt az 5 hónap alatt. A kicsike városban közel a kollégiumomhoz volt egy tó, ahová szép időben lejártunk beszélgetni, sétálni, bográcsozni (BBQ), röplabda pálya is rendelkezésünkre állt, amit időnként ki is használtunk. A novemberi és a decemberi hónap igen hideg volt. Nagy havazásban is részesültem. Volda nemcsak ősszel gyönyörű, télen sem tud betelni a látvánnyal az odalátogató külföldi diák. Mindenképp javaslom, hogy aki az őszi szemeszterben megy ki olyan cipőt vigyen magával ami nem csúszik és nincs sarka( női csizmára gondolok). A nagy lejtők télen veszélyesek és az utak is helyenként csúszósak. Továbbá azt is ajánlom a túrázásra vágyóknak, hogy vegyenek itthon túracipőt, sokkal könnyebb benne megmászni a magas hegyeket és egész napokat a városban sétálni. Nekem Trondheimben kellett megvenni, de egyáltalán nem bántam meg, nagyon kellemes volt benne járni. Volda ősszel és télen
A tó ahol szebbnél szebb fotókat készíthetünk, gyönyörködhetünk a természetes szépségeiben.
Kihasználtuk a gyönyörű időt és lementünk a tóra kicsit beszélgetni és röplabdázni…
Az első nap az iskolában rendeztek egy évnyitót az egyetemre járó összes hallgató számára és az ERASMUS-os diákoknak viselniük kellett a Pangaia-as felsőjüket. Pangaia volt az a hely
ahová
a
nemzeti
diákok
és
természetesen a norvég diákok is 11-16 óráig bármikor
ellátogathattak,
egy
jó
beszélgetésre, kávéra, teára. A helynek barátságos hangulata volt. Pangaia
Voldába érkezéskor minden nemzetközi diák kapott egy Pangaia feliratú felsőt és táskát. Az első nap rendezték el a diákigazolványunkat is. Nem kell külön fényképet vinni, ott a helyszínen lefényképeznek és pár perc várakozás után már kézhez is adják a diákigazolványt. Célszerű volt mindég magunknál tartani, mert a hozzá kapott kóddal a nap bármely szakában be lehetett menni az iskolába. Nagyon jó dolognak tartottam, mert előfordult, hogy este is kellett dolgozni a gépekkel. Az iskolában mindenki nagyon kedves és segítőkész volt. Sajnos nem sok pedagógiai tárgy volt meghirdetve, amit angol nyelven tanítottak. A meghatározott kredit miatt még két csoporttársnőmmel felvettük a didaktikán kívül, az építészeti órát, Norvégia kultúráját és a jóléti államokat. Az építészeti óránk norvég nyelven folyt, a tanár nagyon segítőkész volt és hármunknak angolul mindig lefordította a fontosabb tudnivalókat. Sok eszközre volt szükség, amivel mi nem rendelkeztünk, nem kellett megvenni, mert a tanár úr abban is a segített. Kölcsönkaptuk a körzőt, vonalzót, rajzlapokat, vágóeszközöket. Ha akkor nem veszem fel azt ezt a tárgyat akkor lehet, hogy sosem próbáltam volna ki és tanultam volna meg a famunka rejtelmeit. Aki kicsit is szeret kézműveskedni, fával dolgozni és kreatív annak mindenképp javaslom, hogy használja ki a lehetőséget. Ebből a csoportból szereztem a norvég barátaimat, lehetőségem volt fejleszteni a norvég nyelvtudásom. Csoportokra voltunk osztva. Öröm volt együtt dolgozni a norvégokkal, mindig mosolyogtak, kedvesek voltak és nagyon értettek a fához. Szebbnél szebb dolgokat készítettek. A munkákba sok erőt és energiát kell fektetni. Nem elég az óra, hétvégén vagy esténként is be kell menni a műhelybe és kicsit barkácsolni. A munkának időre el kellett készülnie.
Építészeti óra néhány képben
Kedves norvég csoporttársak egyik fele, itt még csak terveket készítenek. Előbb a rajzok és a makettek és utána jöhet a famunka, fúrás, faragás…
Műhelyben ahol a nagy gépek segítségével szebb és pontosabb munkát tudtunk készíteni. Számomra az egyetemen hallgatott órák érdekesek voltak. A tanárokat a keresztnevükön szólítottuk, olyan barátságos volt a légkör. Nem volt az a szigorú tanár - diák viszony. Mindenki elmondhatta a véleményét az adott órán elhangzott témakörről. Az órákhoz az iskola honlapján fronter-en (nálunk ETR) regisztrálni kellett és a pedagógusok oda töltötték fel az órájuk anyagát. Mindig kész anyaggal mentünk az órára, csak kiegészítésképp volt szükség jegyzetelésre, így tudtunk figyelni és könnyebben lehetett követni a tanárt.
A nemzetközi iroda (Pangaia) szervezésében eljuthattunk a Geiranger fjordoz teljesen ingyen. Reggel busszal indultunk és délután jöttünk vissza. Odafelé megálltunk egy suvenir boltnál, ahol relativ jó áron lehetett venni szebbnél szebb norvég emléket. Hazafelé pedig egy étteremben
megvendégeltek
bennünket finom levessel és desszerttel.
Geiranger fjord
Egy hajótúra is szervezve lett a számunkra. A hajóról Volda környékét lehetett csodálni. Nagyon szép volt a táj, megérte elmenni. Aki részt szeretne venni egy ilyen hajózáson mindenképp vigyen sapkát és öltözzön melegebben. Képek a hajóról
Néhány szó a vásárlásról és az esti életről…. Norvégia nagyon drága ország és nagyon meg kellett gondolnom, hogy mit vegyek olyat amit szeretek és nem olyan drága. Többnyire a first price feliratos dolgokat vásároltam. Az iskolában nem igen vettem semmit, mert eléggé drágának tartottam az ottani árakat, inkább én magam főztem valami ebédet. A főzés megoldható volt, mert az edényt a Pangaia biztosította számunkra. Az elején nem igen kellett vásárolnom, mert itthonról elég sok kaját vittem. Például: különböző zacskós leveseket, tésztákat, kolbászt, sonkát, májast, csokikat, kekszet. Igaz nyomta a táska súlyát, de a spórolás szempontjából megérte. És néha azért jó volt felidézni az itthoni ízeket. Az utánam kiutazóknak is javaslom, hogy ha tehetik, akkor itthonról vigyenek olyan élelmiszert, ami nem romlandó. Néha a magyar társaimmal sütöttünk palacsintát, pogácsát. Összeadtuk a pénzt és közösen megvettük a hozzávalókat. A vásárlást többnyire igyekeztem bankkártyával megoldani. Nekem dombornyomott (Master Card) kártyám volt. Az iskolához közeli kisboltban nem tudtam vele fizetni, kénytelen voltam készpénzt felvenni. Egy automatát találtam Voldában, azt is a városban. Többnyire a központban található boltban vásároltam, mert az olcsóbb volt és tudtam a kártyámmal fizetni. Nem érte meg, hogy levegyek a kártyámról pénzt, mert sokkal több kezelési költséget számoltak rá. Igyekeztem egyszerre több pénzt levenni és csak akkor fizetni készpénzzel ha nagyon muszáj. Voldában egy szórakozó hely volt, ahová a fiatalok többsége járt. Jobbnál jobb koncertek kerültek ott megrendezésre, szombatonként disco, szerdán és csütörtökönként quizeket szerveztek, sajnos ezt a nemzetközi diákok nem annyira díjazták, mert norvég nyelven volt és sokat nem értettek. A koncertekre és a discoba ingyen jártam. Az év elején volt egy olyan lehetőség, hogy önkéntesként havonta kétszer lehet dolgozni (hétköznap és hétégén 20 órától - 02 óráig). Nem kaptunk érte fizetést, a koncertek és a disco ingyen volt, korlátlan mennyiségben ingyen fogyaszthattunk teát és kávét, a munkanapunkon pedig pizzát kaptunk. Három különböző munka közül választhattunk: Technikus, báros és soron levő (jegyszedő, ruhatáros, pohárszedő). Én a soron voltam. Nagyon élveztem a munkát, nem volt megerőltető, ugyanakkor zenét hallgattunk és új barátokat szereztünk. Sokat félre tudtam tenni a szórakozásból, a koncertek nagyon drágák voltak és a kávé tea sem tartozott az olcsó kategóriába. Munkám során képet kaptam a norvég emberek szórakozási stílusáról. Mindenki
tud angolul, de azért szívesebben szólalnak meg a saját nyelvükön norvégul. A kedvesség és a segítőkészség mindenkire jellemző volt.
Norvégiában töltött 5 hónapom alatt igyekeztem minél több helyre eljutni. Két magyar csoporttársammal megnéztük Bergent, Oslot, Tromsot. Mind három helyen két napot töltöttünk. Voldából Bergenbe busszal mentünk, onnan Osloba az éjjeli vonattal. Tromsoba Voldából Osloig, szintén busszal utaztunk, majd Osloból repülővel.
Bergen
Bergen város képekben
Kilátóról az egész várost be lehetett látni.
Oslo
A főváros nevezetességei
Opera ház
Parlament
A híres királyi palota
A hatalmas Vigeland park
Tromso
Az északi városban már délután 3 kor sötét volt.
Tromso híres templomai
Kilátóról az egész várost beláttuk
Nagyon hideg volt fenn, de megérte felmenni, a látványt soha nem felejtem el…
Gyönyörű naplemente….
Mindhárom városban nagyon sok élményben volt részünk. Sok olyan emlékkel tértem haza amelyekre örömmel emlékszem vissza… Mindezt leírni nem lehet, átélni kell!
Természetesen Voldához közeli helyekre is ellátogattunk.
Alesund
Orsta
Óceán (Runde)
Standal
Nagyon hiányzik ez a gyönyörű ország!! Sok barátot szereztem, megismerkedtem a különböző kultúrákkal, fejleszthettem angol nyelvtudásom. Nagyon gyorsan elrepült az 5hónap, sokat utaztunk, partykat szerveztünk és természetesen a vizsgaidőszakban tanultunk. Olyan volt mintha egy álomvilágban élnék és decemberben mikor elérkezett a hazautazás pillanata akkor tudatosult benne, hogy ideje felébredni… A repülőm felszállásakor félhangon csak ennyit mondtam: „Ha det Norge!!”
