Énekesek: János Hajnalka Lener Veronika Klapka Ágnes. Zenészek: Kima Norbert dobok Rigó Tamás szólógitár Vida Bálint basszusgitár

Énekesek: János Hajnalka Lener Veronika Klapka Ágnes

Zenészek: Kima Norbert – dobok Rigó Tamás – szólógitár Vida Bálint – basszusgitár

,,

Bevezeto: Üdvözlet! A tervezettnél egy picit hosszabbra nyúlt nyári/őszi szünet után jelentkezik újra (és egyben utoljára) a Magyar Hang, ezúttal egy különszámmal! Ez a kiadás ugyanis teljes egészében a Palmetta zenekarról szól, a hasábokra kizárólag a formáció zenészeivel, énekeseivel, táncosaival, valamint a csapat „mindenesével” készült interjúk kerültek. A következő oldalakon olvasható beszélgetések anyaga e-mail-ben és telefonon keresztül készült, és kb. két-két és fél hónapig tartott az anyaggyűjtés. A zenészek (Kima Norbert, Rigó Tamás, Vida Bálint), és az énekesek (János Hajnalka, Klapka Ágnes, Lener Veronika) – néhány átfedéstől eltekintve – személyre szóló kérdéseket kaptak, a táncosok és a póttáncosok (Mucsi Katalin, Bátori Sándor,

Tartalom: 3 Bevezető, tartalom 4–7 Kima Norbert

Vida Krisztina, Toldi Zoltán, Földesi Réka, Gellén Péter, Csipei Judit, Okányi 3 Mihály) viszont ugyanazt a kérdéssort válaszolták meg. Ahogy a betördelt kérdezz-felelekekből kiderül, mindenki a habitusának, szabadidejének és éppen aktuális hangulatának megfelelő hangnemben és terjedelemben válaszolt a neki feltett kérdésekre, így színes és tartalmas anyag születhetett. Ennek a különszámnak a tervezett célja az, hogy a Palmetta nyáron megjelent, új, harmadik nagylemezének, az akusztikus „Örökség”-nek a részletes bemutatása mellett, alaposan megismerkedhessünk a tizenkét tagú formáció minden tagjával, sőt néhány kulisszatitokra is fény derüljön. Az elkészült újságot végigolvasva, úgy érzem, hogy ez sikerült! Jó szórakozást kívánok! K.T.A.

Fontos! Ennek a különszámnak a megjelenésével egyidőben a Magyar Hang kulturális magazin végleg befejezte működését, a MH honlap (ezáltal az eddigi kiadások letöltésének lehetősége), valamint a hivatalos Facebook-os magazin oldal is megszűnt!

8–10 Rigó Tamás 11 Palmetta produkciók 12–13 Vida Bálint 14–15 János Hajnalka 16–17 Klapka Ágnes 18–19 Lener Veronika 20–21 Palmetta zenekar 22–29 Mucsi Katalin, Bátori Sándor, Vida Krisztina, Toldi Zoltán, Földesi Réka, Gellén Péter, Csipei Judit, Okányi Mihály 30 Salamon Roland

w w w. p a l m e t t a z e n e k a r. h u w w w. f a c e b o o k . c o m /p a l m e t t a z e n e k a r

Interjúk, tördelés: K.T.A. Felhasznált fotók: Apáti-Nagy Lajos, Gazsó János, Nagy Attila, Salamon Roland, Török János Köszönet: Kima Norbertnek, Kimáné Kis Beátának, Salamon Rolandnak, valamint a többi nyilatkozó zenésznek, énekesnek, táncosnak.

Kima Norbert dobok – Mielőtt az új lemezeteket bemutatnánk, egy kérdés erejéig az élő műsoraitokról kérdeznélek, hiszen a közelmúltban színpadra állítottátok a Palmetta akusztikus produkciót, valamint az őszitéli szezonra egy „lájtosabb” verzióját a csapatnak. Légy szíves mutasd már be ezeket! – Köztudottan a Palmetta hagyományőrző népi metal zenekarnak alakult. Ez mit takar? Azt, hogy az autentikus magyar népdalokat metalzenei köntösbe bújtatva adjuk elő. Hangszerelésben ez úgy nyilvánul meg, hogy három énekesnő, szólógitár, basszusgitár és dob hallható együtt. Ami miatt egyedinek és egyedülállónak mondható az országban a zenekar, amivel még ezen felül megspékeltük a produkciót, az a néptánc, amit három pár profi néptáncos mutat be. A Palmetta ezektől a stílusjegyektől egyedi a hazai zenei palettán. Viszont tavaly úgy döntöttünk, hogy életre hívjuk a Palmetta akusztikus formációját is. Ugyanebben a felállásban, de annyi különbséggel, hogy az elektromos gitárt akusztikus gitárokra cseréljük ebben a produkcióban. Ezt a formációját a zenekarnak azért is hoztuk létre, hogy akinek a „fémesebb” megszólalás kemény, meg tudjon minket hallgatni egy lágyabb formában is. Ez a változat – életkortól függetlenül – egyértelműen elnyerte az emberek tetszését, a gyerekektől a nyugdíjasokig minden korosztály képviselteti magát a koncertjeinken. A színpadkép annyiban különbözik a metal formációtól, hogy itt a zenekar tagjai bárszéken ülve adják elő a dalokat, ezzel is egy közvetlenebb kapcsolatot teremtve a közönséggel. Ezzel a formációval leg4 többször színháztermekben és külön-

böző ülő közönséges rendezvényeken szoktunk fellépni, nem kis sikert aratva. Majd egy kicsit később még tovább gondoltuk a zenekart, és így született meg a Kisakusztikus és a Mini-akusztikus produkciónk is. Ez a következőt takarja: a kisakusztikus a táncosok számában különbözik, ugyanis ebben a felállásban a három pár helyett, csak egy pár néptáncos van. Ezt a kisebb színpadigény és kedvezőbb költségvetés igénye hívta életre. Illetve az volt még egy fontos szempont, hogy ne csak fesztivál zenekarként tudjunk működni, ahogyan az elmúlt években, hanem ősszel, télen is tudjunk koncertet vállalni kisebb helyeken. A mini-akusztikus verziónk pedig abban különbözik az előzőektől, hogy nincs komplett dobfelszerelés, hanem cayont, táltos-dobot, csörgőket, shaker-eket használunk benne. Ez hangosítás-technikailag is jóval egyszerűbb és kevesebb technikát igényel, könnyen, kis helyen is elhelyezhető a zenekar. Néhány hónapja ennek a mini-verziónak életre hívtuk a gyermek műsorát is. Így most már bölcsődék, óvodák, iskolák is bevonhatják programjaikba a Palmettát. Így mára már hétféle produkciót tudunk bemutatni a közönségnek, a legkülönbözőbb igényeket is kielégítve. – A már említett költséghatékonyság mellett miért van szükség ennyiféle változatra, műsorra? – Azért, mert a mai világban egy zenekarnak is jót tesz, ha több lábon áll, ahogy ez az élet más területeire is igaz. – Legújabb albumotok, a nyáron megjelent „Örökség”, ami egy teljesen akusztikus kiadvány. Stílusotok a megalakulásotok óta népi metal, most hogyhogy mégis elhagytátok a torzított hangszereket, a rockosabb megszólalást? – Nem hagytuk el, csak bővítettük a produkció lehetőségeit, és mivel a magyar népdal erre egy kimeríthetetlen kincsünk, így mi is ki szeretnénk próbálni magunkat egy más zenei stílusban is. Az „Örökség” című albumunkat azért jelentettük meg akusztikus hangszerelésben, mert maradandó nyomot akartunk ennek a felállásnak is hagyni, valamint a közönségünk lemezen is igényelte ezt a megszólalást. – Az egyik énekesnőtök, Ági említette, hogy már többen is javasolták nektek, hogy vegyetek be népi hangszereket is a repertoárotokba. Miért ragaszkodtok kizárólagosan a rock-os instrumentumokhoz? – A Palmettát nem véletlenül alakítottuk meg népi hangszerek nélkül. Folk formáció rengeteg van az országban és nem állt szándékunkban sok száza-

diknak csatlakozni ehhez a táborhoz. Éppen ettől vagyunk mi egyediek, és ragaszkodunk a zenekar jelenlegi hangszereléséhez, mely a védjegyünkké vált! – Volt/van egy olyan vélekedés, hogy egy zenekar harmadik lemeze a vízválasztó. Neked mi a véleményed erről?

tesszük rá a dobokat és a basszust, majd a végén az énekeket pontosítjuk 5 rá. Tehát a zeneírásnál is érvényes a demokrácia. Én ezt mindig is jó dolognak tartottam, mert minél több ember ötlete alapján áll össze a repertoár, annál színesebb, változatosabb lesz.

– Én ezt úgy tudtam, hogy mindenben az első hét év a vízválasztó. Lehet, hogy a harmadik lemez is az, de ezt mi nem érezzük, de ha így van, a visszajelzések alapján megállapíthatjuk, hogy a zenekar „átesett” rajta!

– A Palmetta lemezei eddig a szolnoki Denevér Stúdióban készültek. Ez számomra azt bizonyítja, hogy mind a szakmai munkájukkal, mind az ottani szolgáltatásokkal meg vagytok elégedve. Mégis, mi az a plusz, ami miatt őket választjátok?

– Az első két albumotokon jó néhány közismert népdal (is) hallható volt, de ahogy nő a repertoárotok egyre fogynak ezek a „populárisabb” nóták. Mennyire volt nehéz feladat az összegyűjtés, válogatás ehhez a harmadik lemezhez?

– Helyesbítenem kell egy kicsit, mert a bemutatkozó maxi CD-nk, illetve a „Hagyomány” című első nagylemezünk a békéscsabai SongSong Stúdió munkatársait dicsérik. 2010-ben a „Merengő” audio korong zene anyaga, illetve a DVD melléklet hangjának keverése készült már a szolnoki Denevér Hangstúdióban, majd tavaly az „Örökség” című akusztikus, harmadik sorlemezünk. Egészen egyszerűen nagyon meg vagyunk elégedve velük, és a jövőben is velük szándékozunk dolgozni.

– Szerintünk a populáris népdalok nem fogynak el soha, mind zseniális. Az ország különböző pontjain mindig vannak olyan nóták, melyek ott közismertebbek, mint például a mi régiónkban. Nyilvánvaló, hogy vannak alap népdalok, de szerintem nekünk az új lemez anyagának összeállításánál most sem volt nehezebb dolgunk, mint korábban. – Kinek a szava dönt a válogatás során? Ki vagy kik azok, akik kitalálják, hogy a Palmettában hogyan is szólaljanak meg a dalok? – Elmondhatjuk, hogy a zenekar ezen a téren teljes demokráciában működik. Közösen szoktuk kiválasztani, hogy melyik népdalokat dolgozzuk fel, aztán, ha valakinek még van valami egyedi vagy jó ötlete, azt is mindig szívesen vesszük. Illetve van még egy dolog a dalok feldolgozásával kapcsolatban, hogy hiába szeretnénk mi egy népdalt mindenáron feldolgozni, ha az egyszerűen „nem hagyja magát”. A zenekar hat éves fennállása alatt egy-két esetben már volt erre példa. A zene írása azzal kezdődik, hogy a kiválasztott népdalokat a lányok feléneklik a gitárosunknak, és ő először leakkordozza ezeket. Ezt még a saját ötleteivel kiegészítve hozza le a próbaterembe és ott

– Mint dobost kérdezlek először, aztán mint zenekarvezetőt. Egy akusztikus album elkészítése merőben más feladat, mint egy hagyományos rockzenei lemez rögzítése. A dobokkal többet kellett a felvételeken dolgozni, mint egy betorzított produkció esetében? – Igen, több odafigyelést és munkát igényelt ez a lemez, de ez azért annak is betudható, hogy a Palmettának ez volt az első akusztikus felvétele. Személy szerint nekem is ez volt az első ilyen jellegű stúdió munkám, pedig már közel húsz lemezen doboltam, de ezek mind metal albumok voltak. A hangszerek beállítása is több időt igényelt, például a dobokat egy napig hangoltuk, állítgattuk a felvétel előtt. Zenekarvezetőként a munkálatok koordinálásakor is sokkal aprólékosabban kellett minden részletre figyelni! – A zenésztársaid, és az énekesek hogyan vették ezt az akadályt, ez az új feladat mennyire volt szokatlan, esetleg megterhelő a számukra?

– Mindenki jól vette az akadályokat, ha ezt egyáltalán annak lehet nevezni! Teljesen gördülékenyen ment a felvétel, ahogy az általában lenni szokott. – Egy rádióinterjúban azt nyilatkoztad, hogy 220 munkaórát töltöttetek a stúdióban. Ez a mai világban egy bődületes szám! Emellett önerőből videóklipeket is forgattok, nívós külalakkal adjátok ki a lemezeiteket. „Megéri” ez egyáltalán? – Ha nem érné meg, akkor nem jelennének meg ezek az albumok. Itt nem csak az számít, hogy mennyi lemezt tudsz eladni, és abból milyen bevételt képez az együttes. Amit ezekkel a kiadványokkal az embereknek adunk és látjuk az arcukon a boldogságot, ez már mindent megér egy zenekar számára. Vagy ha csak néhány ember folytatja ezt a missziót a Palmetta ösztönzésére, ez már mindent megért. Az elmúlt években nagyon sok visszajelzést kaptunk, hogy sok kicsi gyermek, illetve korosabb emberek is a Palmetta hatására kezdtek el néptáncolni, népdalokat énekelni, vagy hangszeren tanulni. – A Palmetta főként fesztiválokon, falunapokon, egyéb rendezvényeken lép fel. Szerinted eljön az az idő, amikor fő produkcióként, egy-két nyitóbandával önálló turnéra indulhat? Egyáltalán milyen pozícióban van szerinted a rendezvényszervezőknél a zenekar és a műsora? – A Palmetta eddig jellemzően egy fesztiválzenekar volt, de ahogy telnek az évek, és a csapat híre egyre több helyre eljut, így mind közelebb vagyunk ahhoz, hogy önálló koncert körutat tudjunk szervezni. Az világosan látszik, hogy a közönségbázisunk folyamatosan növekszik, de még mindig szükséges néhány év ahhoz, hogy teljesen beivódjon minden ember tudatába a Palmetta. Azért is kínálunk ennyiféle produkciót, hogy minden réteget meg tudjunk szólítani. A tapasztalatok alapján bizton állíthatom, hogy a szervezőknél is szépen ível fel a zenekar egzisztenciája, mi sem bizonyítja jobban, minthogy egyre több rendezvényen már esti fő műsoridőre hívnak meg minket. Számtalan városnapon, falunapon, rock fesztiválon voltunk már fő helyen, és a java még hátra van! Még csak most kezdünk beleízeledni, de persze semmit nem szeretnék elkiabálni. A felkérések terén egyre előkelőbb pozíciót foglalunk el, ezt azért is mondhatom, mert mind több megkeresésünk van a települések polgármestereitől, illetve nagy múltú fesztiválok és rendezvények szervezőitől. –

Egy korábbi magánbeszélgetésünkkor említetted, hogy – az előző album készítéséhez hasonlóan – sajnos most is volt egy kis malőr az utómunkák, 6 keverés során.

– Egy ilyen nagy volumenű munkánál, mint egy album elkészítése, mindig jöhetnek váratlan dolgok. Akkor derül ki sok minden, amikor már javában folynak a munkálatok. Ennél a lemeznél is többféle keverési technikát próbáltunk ki, és ez egy kicsitnagyon sok plusz órát vitt el, de a végeredmény azt bizonyítja, hogy megérte. – Az első két kiadványotokon megjelent dalokból csak hármat rögzítettetek újra ehhez az akusztikus lemezhez. A többi friss szerzemény menynyire fog beépülni a koncertrepertoárotokba? – A jelenlegi akusztikus koncertrepertoárunkban minden szám szerepel, ami a júniusban megjelent „Örökség” lemezen hallható. A programban még jó néhány régebbi dalunk is helyet kapott, melyeket ugyanígy áthangszereltünk akusztikus hangzásra. – Nívós, és egyben egyedi is ez a mostani kiadványotok, hiszen egy békési hímzéses anyagba van „csomagolva” a CD korong és a booklet a digipack tokban. Kinek az ötlete volt ez a megjelenési forma? – A digipack megjelenést én szerettem volna nagyon, már csak azért is, mert az előző kiadványok hagyományos műanyag tokban jelentek meg. Úgy gondoltam, mivel ez egyébként is egy finom hangulatú és lelkületű album lesz, így a megjelenésében is próbáljuk meg visszaadni a korongon található lemezanyag finomságát. Összedugtuk a fejünket, és együtt ötleteltük ki, hogy pontosan hogyan is nézzen ki a borító. Ez egy ősi békési minta, amit egyik énekesnőnk, Veronika hímzett ki lenvászonra. Majd grafikusunk és egyben első számú fotósunk, Salamon Roland befotózta és grafikailag összeállította. Folyamatos egyeztetések, ötletek elvetése, majd újabbak beépítésével néhány héten belül megszületett a végleges terv. Eddigi pályafutásom alatt ezzel a borítóval foglalkoztunk időben a legtöbbet, de megérte, mert sehol nem marad dicséret nélkül. – A zenekar hivatalos (ruha)támogatója, vagyis öltöztetője a Szervető lett. No, erről is mesélj légy szíves! – Idén tavasszal kaptuk a megkeresést a Szervetőtől, melyet szívesen fogadtunk, mert a Palmetta arculatába nagyon beleillik a márka stílusa. Így megszületett közöttünk az egymást kölcsönösen támogató egyezség. – Én úgy látom, hogy a temérdek befektetett munkátok lassan meghozza jutalmát, hiszen úgy tűnik a mainstream oldal is kezd felfigyelni rátok. A nem kifejezetten nemzeti jellegű rendezvények koncertfelkérései mellett becsúszik most már

néhány rádiós és tévés szereplés is. Ez szerinted minek köszönhető? Valamint a Palmettában milyen potenciált látsz? – Ahogy ezt mondani szokták, a kitartó munka meghozza gyümölcsét. Mostanában valóban egyre többféle megkeresésünk van. Idén például felléptünk a Szombathely-herényi Virágút Fesztiválon, az újszilvási Motoros találkozón, a békéscsabai Hagyományőrző Napon, a szabadkígyósi Kastély Napokon, a debreceni Vekeri-fesztiválon, az Őrségi Tökfesztiválon, a Szarvaskői Csipkebogyó Fesztiválon. De voltunk már a Balaton part számos településén, Tapolcán, Egerben, Szigligeten, Bükkszentkereszten, és még sorolhatnánk. Ezek mind különböző jellegű rendezvények, város- és falunapok, fesztiválok. Hadd lássák, hallják az emberek azt, hogy van élet a „zeneipar” futószalagon gyártott produkcióin túl is. Azt látjuk, hogy az emberek vevők erre a fajta zenére, csak amíg nincs feltálalva, addig nem tudják, hogy ők ezt szeretik! Alakulnak a médiás dolgaink is, rádiók, tévé, újság, weboldalak, stb., de mindenre sok energiát és időt kellett és kell fordítani. A mai túlkínálat világában nem feltétlenül elég egy jó és egyedi produkciót kitalálni, hanem azt tudni kell eladni is. És ez a legnehezebb része a mai életünknek. A jó marketingen múlik minden! Köszönjük jól vagyunk és megkerülhetetlenül jövünk fel! – A lemez nyitószámára már készítettetek egy klipet, amit a stúdiómunka során rögzített felvételekből vágtatok össze. Erre milyen visszajelzéseket kaptatok, valamint várható-e még esetleg újabb videó? – Ezt a stúdió klipet egy lemezelőzetesnek, beharangozónak szántuk. Még ebben az évben elkészül a rendezett, hivatalos videó is. Az „Örökség” album egy pörgős, vidám dalára, az „Édesanyám, a kendőm” című szerzeményre forgatjuk majd. – A kiadvány beszerzésével kapcsolatban nincs változás az eddigi terjesztőket tekintve? Magyarul honnan és milyen módokon lehet beszerezni a Palmetta lemezeket, egyéb termékeiteket?

– Az ország összes Alexandra könyvesboltjában, a kisebb-nagyobb lemezboltokban, a zenekar webáruházában, illetve a koncertjeinken lehet megvásárolni mindezeket.

7

– Szűk két hónap marad hátra az esztendőből, mire ez az interjú (és maga a Palmetta MH különszám) megjelenik, ezért először egy rövid évértékelésre kérnélek, majd pedig kíváncsiskodnék, hogy vannak-e már konkretizálódott terveitek 2015-re? – Mozgalmas esztendőt tudhatunk magunk mögött, és ezt szeretjük, amikor akad tennivaló bőven! Ebben az évben is sok színvonalas koncertet adtunk, megjelent az akusztikus nagylemezünk, és – mint említettem – ha minden igaz, az idén kész lesz az új videóklipünk is. Összeraktuk a jövőre megjelenő, negyedik sorlemezünk dalait is, és összeállítottunk egy akusztikus interaktív gyermekműsort is. Dióhéjban ennyi, és hasonlóan sok tervünk van a jövő évre is: koncertek, új lemez, új klip, stb. Mindenki kövesse a zenekar felületeit és időben értesülhettek mindenről.

felvételeken, meg a hetvenes évek többi nagy rockbandái. Mivel hogy nagyon sok gitárost szeretek, így nehéz lenne kiválasztani egyetlen kedvencet, de egy párat azért csak megemlítek, akik játéka elindított a pályán: Ritchie Blackmore, Jimi Hendrix, David Gilmour, Carlos Santana, Eddie Van Halen, Yngwie Malmsteen, Steve Vai, Joe Satriani, Gary Moore, Neal Schon, Dann Huff, Robben Ford, Eric Clapton. – Gitártanárhoz nem is jártál? – Nem, teljesen önállóan, autodidakta módon tanultam. – A gitáron kívül játszol még valamilyen hangszeren?

Rigó Tamás szólógitár – Hol születtél, hol élsz most? – Békéscsabán születtem, jelenleg pedig Mezőberényben élek. – Milyen iskolákat végeztél? – A nyolc általános után jelentkeztem a békési Zeneművészeti Iskolába, de mivel nem vettek fel, így Gyulán tanultam a Mezőgazdasági Szakmunkás Iskolában. – Mikor és kinek a hatására kezdtél el gitározni? Fiatalként kiknek a játéka fogott meg, esetleg volt a te stílusodra meghatározó hatással? – Igazából a bátyám tehet mindenről. Annak idején volt neki egy gitárja, amit gondosan elzártak előlem, de mikor nem volt otthon senki, én akkor szép óvatosan kicsempésztem a sarokból. Az ölembe fektetve probáltam pengetgetni a húrokat rajta. Majd aztán a gitárt eladták, s így billentyűre cserélődött fel a hangszerek iránti érdeklődésem. Aztán sok évvel később egy nyáron, a játszótéren, az egyik haverom hozott egy gitárt, és akkor jöttem rá, hogy nekem is kell. A nyári munka alkalmával sikerült annyi pénzt összegyűjtenem, hogy egy 3/4es Cremona akusztikus gitárt meg tudtam venni. Gyerekként sokat hallgattam szalagos magnóról a bátyám felvételeit, de igazából azt se tudtam, hogy kik játszanak rajta, kik az előadók. Idővel persze kiderült, hogy a Deep Purple, Led Zeppelin, Santana, Pink Floyd, stb. 8 számai, lemezei voltak ezeken a

– Szeretek basszusozni, illetve néha mindenféle pengetős hangszerrel kísérletezek, plusz a billentyű. – Eddigi zenészkarriered során jó néhány stílusban, és számos ismert előadó mellett játszottál már. Felsorolnád ezeket az állomásokat? – Persze! Az első komoly zenekarom a nyolcvanas évek elején a Békés megyei Elixire formáció volt, de amit az akkor még kötelező katonaság elég hamar szétszabdalt. Majd a leszerelés után felköltöztem Budapestre, és ott egy Jezabel nevezetű heavy-rock bandában gitároztam. ’92-ben ki is adtunk egy műsoros kazettát, de aztán ’94-ben feloszlott a csapat és az énekes barátommal megalapítottuk a Lucky Blues Band zenekart. Rengeteget játszottunk az ország különböző kocsmáiban. Aztán ez a formáció is feloszlott, így ’98-ban létrehoztunk egy Groovie Moovie nevezetű felállást. Ez egy kicsit már egy modernebb zenekar volt, samplert és dobgépeket is használtunk. 2000-ben hazaköltöztem Mezőberénybe és itthon csináltam egy bandát, Shine On néven, de sajnos – a dobos halála miatt – ez sem volt hosszú életű. Majd ezután ismét felköltöztem Budapestre, ahol is a billentyűs barátommal egy Hun/Cut neveztű projektet alakítottunk meg, ami már pedzegette a magyar népdalokkal való foglalkozást. De akkoriban ezt még senki nem értékelte itt Magyarországon. Közben több formációban, összeállításban is vendégeskedtem, mint például: Belga, Sickratman, Tereskova, Emilio, Bikini, Somló Tamás. Aztán 2005ben megismertem Póka Angélát és megalakítottuk a Chief Foundation-t. Majd 2010-ben megint hazaköltöztem Mezőberénybe és nem sokkal rá meg is hívott Norbi a Palmettába játszani. – Ha jól emlékszem, pont három éve, 2011 őszén kerültél be a zenekarba. Miért fogadtad el Norbi felkérését?

– Tetszett a koncepció és épp nem volt aktív zenekarom. Mint említettem, már korábban is foglalkoztam népzene feldogozással, tehát nem állt tőlem túl messze ez a felállás, megszólalás. – Azt tudom, hogy őt már korábbról ismerted, de képben voltál a Palmettát illetően is? – A mezőtúri fesztiválon láttam őket egyszer. – Mivel nagy taglétszámú a csapat, ezért kikerülhetetlen a kérdés: a többiekkel hamar megtaláltad a közös hangot? – Mondhatni hamar! (nevet) – Hogy érzed magad most a zenekarban? Valóra váltak-e a belépésedkor eltervezett dolgaid? – Köszönöm jól vagyok, azaz jól érzem magam és egyelőre minden úgy megy, ahogy elterveztük. Persze mindig vannak kisebb-nagyobb akadályok, de hát azok azért vannak, hogy leküzdjük őket. – Az új Palmetta albumra került anyagot Hajnival kettesben válogattátok össze, és dolgoztátok fel. Pontosan hogyan zajlott a munka? – Hajni adott egy CD-t, amire rengeteg népdal fel volt énekelve, így azokból, otthon meghallgatva választottam ki, hogy konkrétan melyeket dolgozzuk fel. Aztán a repertorába olyanok is bekerültek, amelyeket én hoztam a régi archívumomból. – Ha megkapsz egy népdalt, neked melyik verzióra könnyebb dolgozni vele? – Nem tudok különbséget tenni, mert ugyanolyan nehéz mindkettő. Talán a metal verzióra való átültetés, az abban a stílusban játszás egy kicsit könnyebb, mert az akusztikus gitárosnál nincs „varázslat”, és ott szólózni sem könnyű, mert nem sír úgy a gitár, mint egy torzított megszólalásnál. Aki az elektromos gitározáshoz van szokva, annak bizony elég nehéz átállni. Nekem is „gyúrni” kellett ahhoz, hogy egy kilencven perces akusztikus műsort végig tudjak játszani! (nevet) – Az „Örökség” lemezre tizennégy dal került. Eredetileg is ennyit állítottatok össze, és dolgoztatok fel, vagy esetleg volt olyan is, amelyik elvérzett a próbák vagy a stúdiófelvétel során?

– Végül is csak 13 lett volna az eredeti terv, de a stúdióban született egy tizennegyedik dal is, ami valójában egy instrumentális szerzemény. A kiválogatott nóták közül mindegyik feldolgozásra került, egy sem maradt ki.

9

– Konkrétan mennyi idő alatt sikerült véglegesíteni, összepróbálni a teljes lemezanyagot? – Másfél év telt el az első dal megírásától a stúdió felvételig. – Norbi mesélte nekem, hogy a stúdiómunkálatok során volt olyan eset, hogy te egyedül is leutaztál Szolnokra, hogy megnézd, hogyan áll a keverés, belefülelj a lemezanyagba. Teljesen meg vagy elégedve az eredménnyel? Ilyennek álmodtad meg az „Örökség” dalait? – Összességében elégedett vagyok. Természetesen azért voltak más gondolataim is a felvétellel kapcsolatban, de az nagyobb anyagi költséget jelentett volna, így egy arany középutat kellett választanom. Igazából egy felvétel soha nincs kész, de van egy olyan pont, ahol már el kell engedni. – Szerepeltél-e már lemezen korábban is? – Igen, a már fentebb említett Jezabel kazetta-

megjelenésen kívül Sicratman és Belga albumokon hallani a gitárjátékomat. – A civil életedben mivel foglalkozol? – Néha hangosítani járok, aztán gitároktatást is szoktam vállalni, illetve a hangszerjavítás-, beállítás a specialitásom. Időnként demófelvételek elkészítésével is foglalkozom. – A Palmetta mellett zenélsz-e esetleg más formációban is? – Igen. Az utolsó hazaköltözésem óta azzal az énekes barátommal, akivel még a Jezabel zenekarban ismerkedtünk össze (Müller Zsolt), alkalmanként össze-össze jártunk dalokat írogatni, amiből aztán idővel lett egy Eleven nevezetű felállás, és ez a mai napig is működik. – A szabadidőd többi részében mit csinálsz? – Van egy kis házistúdióm, ahol a maradék szabadidőmet töltöm el. Valamint, nagyon sokat biciklizem, nyáron pedig a Kőrösre szeretek járni fürdeni, úszni. – Mennyire megterhelő (ha egyáltalán az) a magánélet mellett a zenekarosdi? – Nem megterhelő. – Milyen zenéket, stílusokat szeretsz? Mostanság avatsz-e új kedvenceket? – Nagyon sokféle zenét kedvelek, de inkább csinálni szeretem, mint hallgatni. – Melyik Palmetta lemezt (esetleg dalt) tartod a kedvencednek? – Természetesen az „Örökség” CD-t szeretem a legjobban, hiszen abban már az én kezem munkája is benne van. – A Palmetta már többféle produkcióval tud színpadra állni. Számodra melyik a legkedvesebb és miért?

10

– Mindegyiknek megvan a maga varázsa, és én személy szerint bármelyik

koncepciót szívesen csinálom. – Hogyan látod, manapság az emberek mennyire fogékonyak az általatok előadott formában tálalt magyar népdalokra? – Bármerre is megyünk akár a metal, akár az akusztikus produkcióval, én úgy tapasztalom, hogy számottevő az érdeklődés, és ami nagyon fontos, hogy szinte minden korosztály képviselteti magát az előadásainkon. – Szerinted a Palmettának milyen esélyei vannak a hazai zenei piacon? – Esély az mindig van, de mivel nem látom a jövőt, ezért nem tudom pontosan megjósolni. Remélem, hogy befogadóképes lesz a közönség. Nálunk most már az a lényeg, hogy a mainstream világ is befogadjon, mert az úgymond nemzeti színtér már ismeri a csapatot. Remélem sikeres lesz ez az új produkció! – Akkor ez az akusztikus kiadvány alkalmas arra, hogy általa még jobban elterjedjen a nevetek, muzsikátok, esetleg újabb kapuk nyíljanak meg előttetek? – Természetesen, mert ez a megszólalás fogyaszthatóbb minden fül számára. A metal verzió a rockos hangszerelés és a torzított gitárok miatt nem mindenkinek tetszik, de úgy érzem, hogy most már azt is jobban elfogadják az emberek, hiszen a nyolcvanas évekhez képest szinte minden háztartásba bekerült ilyen-olyan módon a rockzene. – Mit szeretnél elérni a zenekarral? – Beírni magunkat a Magyar Zenetörténelem könyvébe! – Milyen hangszereket, kiegészítőket használsz? – Fibenare Gitárt használok, ami száz százalékig magyar gyártmány! Emellett egy C-sound neveztű erősítő fejet, ami szintén magyar eredetű, plusz egy Zag All Tube pedált, természetesen ez is száz százalékig magyar fejlesztés. Ezen kívül az akusztikus produkcióban Yamaha 12 húros és nylon húrost, meg egy Vintage 6 húrost használok.

– A Facebook adatlapod alapján elég széles spektrumú a zenei érdeklődésed. Kik konkrétan a kedvenceid, melyik stílust favorizálod a leginkább? – Nincs konkrét favoritom, az évek során meglehetősen nyitottá váltam zeneileg több stílusra is. Elsősorban az élőzenét preferálom. Hónaprólhónapra változik az aktuális kedvencem, jelenleg az Arctic Monkeys nevű formációt hallgatom rongyosra. Nagyon hangulatfüggő, hogy éppen mi kerül a tarsolyba. Néhány külföldi kedvenc: Rammstein, Red Hot Chili Peppers, The Subways, System of a Down. Magyarok közül: Road, Tankcsapda, Depresszió, The Idoru, Blind Myself, Fish! stb. Természetesen a nemzeti rock berkein belül is szoktam zenét hallgatni. Legnagyobb kedvencek: Ismerős Arcok, Titkolt Ellenállás.

Vida Bálint basszusgitár – Hol születtél, hol laksz? – Békéscsabán születtem, Békésen élek. – Jelenleg mit csinálsz, tanulsz vagy dolgozol? – Nemrég végeztem a tanulmányaimmal, sikeres abszolutóriumot tettem pénzügy és számvitel szakon. Jelenleg ingatlanközvetítőként dolgozom, emellett megy a zenélés. – Jártál-e zeneiskolába? – Sajnos csak egy évig, mert az iskola és munka miatt nem jutott elég időm rá, hogy befejezzem. Előtte külön zenetanárhoz is jártam, de a fenti okok miatt vele is megszűnt a kapcsolatom. Tudásomat jelentős részben az autodidakta felkészülésemnek köszönhetem. – Miért pont a basszusgitárt választottad hangszerednek? – Körülbelül tizenöt éves lehettem, mikor először került a kezembe basszusgitár. Előtte – az oly sok, rockzenét kedvelő fiatalhoz hasonlóan – az elektromos gitárral próbálkoztam. Az akkori zenekaromban minden poszt foglalt volt, így magamra vállaltam a basszer szerepét. És nem bántam meg! (nevet) Régen is nagyon megfogott Flea játéka a RHCP-ből, így nem volt nehéz ráhangolódnom az új kihívásra. Ennek ellenére továbbra is játszom pár hangszeren hobbi szinten, de a basszusgitár maradt a fő csapás12 vonal.

– Hogyan és pontosan mikor kerültél a Palmettába? – Ha jól emlékszem, 2011 októberében kerültem be a zenekarba, Tomi és Vera előtt nem sokkal. Akkoriban még Laczik Fecó volt a zenekar basszerosa és Farkas Krisztián helyettesítette ezen a poszton, ha a mester Beatrice-s elfoglaltságai miatt nem tudta vállalni a fellépéseket. Később Krisztiánnak a Titkolt és a munka mellett kezdett nagy terhet jelenteni a Palmetta, ezért időben jelezte Norbinak, hogy keressen valakit a helyére. Volt egy közös rendezvényszervező barátunk, aki ajánlott engem, így került sor egy rövid közös zenélésre, ahol sikerült „meggyőznöm” a zenésztársaimat. Onnantól kezdve intenzív gyakorlás következett, mert készülni kellett a koncertekre. 2011. december 27-én, Budapesten volt az első fellépésem a zenekarral, nagyon szép emlékként őrzöm. – Volt-e előtte zenekarod? Most van-e párhuzamosan a Palmettával? – Igen, az első bandám a Hangfektus nevű formáció volt, főleg feldolgozásokat játszottunk egykét saját nóta mellett. Tevékenykedtem akusztikusabb megszólalású csapatokban is, mint példul az Ats & Renkó, Bereczki Károly, Domi & Lackás. A Palmettával párhuzamosan zenéltem a Szekció együttesben, ahol saját dalokat, pörgős rockmuzsikát játszottunk. Jelenleg a Palmetta mellett a Rammsturm (Rammstein tribute) zenekarban vagyok benne. Lassan, de biztosan halad az ügy, november 8-án Békésen már megvolt az első fellépésünk is. – Ismerted-e korábban a Palmettát, vagy a lemezeit? – Természetesen ismertem, volt szerencsém ott

lenni Békésen, 2009-ben az első nyilvános szereplésükön, ahol nagyon elnyerték a tetszésemet. Bátori Sanyival már gyerekkorunk óta barátok vagyunk, így általa sok információt szereztem a zenekarról. – Milyen érzés volt Laczik Fecó posztját átvenni? – Óriási felelősségnek és kihívásnak éreztem, nagyon izgultam miatta. Bár soha nem fogom tudni olyan magas szinten eljátszani a dalokat, mint ő, de törekekszem a lehető legpontosabb adaptációra, ezért elkértem a stúdióban felvett basszussávokat, és igyekeztem a legaprólékosabban megtanulni az ő részeit. – Szerinted mi szólt melletted, hogy te lehettél Fecó utódja? – Úgy gondolom, hogy Norbinak két dolog közül kellett választania: profi basszer, akit nem biztos, hogy megtalál a közelben, és ki tudja milyen kapcsolatuk lesz, vagy egy szerényebb tudású, de közelebb lévő, megbízható zenésztárs. Úgy érzem, az általa megkövetelt zenei tudást többnyire sikerült hoznom, praktikus, hogy mindketten békésiek vagyunk, így jelentősen könnyebb a próbákat és a koncerteket összehangolni, illetve emberként és barátként is tisztelettel tekintünk egymásra. – Mutasd be légy szíves a hangszerparkodat! – Yamaha TRB 1005, Warwick WA600, Warwick WCA 411 ND. Ez a jelenlegi szettem. Előtte Cort GB75, B4 és Action-t használtam Hiwatt Maxwatt B300-al és a hozzátartozó 4x10-es ládával. A Palmetta gyerekműsorában egy nagyon kedves barátom, Sas Zoltán által készített cajon-t használok. – Most dolgoztál először stúdióban? Hogy érezted magad? Meg vagy-e elégedve az ott nyújtott teljesítményeddel? – Most dolgoztam először, és egy életre szóló élménnyel gazdagodtam. Jól éreztem magam, rengeteg dolgot tanultam, sikerült sok hibámat felfedeznem, amit csak ilyen körülmények között vesz észre az ember. A teljesítményemmel nem vagyok teljesen megelégedve, de mivel ez egy új feladat és megmérettetés volt, ezért elég nehéz viszonyítanom. Hamarosan rögzítjük az új Palmetta metal albumot, és az ott készült felvétel alapján fogom tudni megítélni, hogy mennyit javult/romlott a teljesítményem. – Hogy érzed magad a zenekarban, és

miként látod/érzed, egyértelműen elfogadott a közönség?

13

– Mivel sok tagja van a zenekarnak, értelemszerűen akadnak kisebb összezörrenések, de Norbi kiváló vezetésének hála, mindig sikerül összefognia minket. A turnék nagyon jó hangulatban szoktak telni, rengeteg vidám élménnyel gazdagodunk egy-egy hosszabb út során. Az eddigi visszajelzések alapján, úgy gondolom, elfogadott a közönség, panasz nem sok érkezett eddig. (nevet) – Az egyik lánytestvéred, Krisztina szintén a formáció tagja, ő az egyik táncos lány. Ez előny vagy hátrány a közös munka (próbák, utazások, koncertek, stb.) során? – Abszolút előnynek érzem, mert erős testvéri kötelék fűz össze vele, amiben tudjuk, támogatjuk egymást. Bármi történik a zenekarral kapcsolatban, azonnal meg tudjuk közösen beszélni. – Mennyire van beleszólásod az alkotómunkába? – A dalokat Hajni és Tomi választja ki alapos gondossággal, ezután elkészítenek egy vázat. Ezen a vázon osztozkodunk mindannyian, és ha valakinek van ötlete és a többség elfogadja, akkor azt is felhasználjuk. Ritkán éreztem szükségességét beleszólnom a munkába, többnyire egy hullámhosszon szoktam lenni a többiekkel, hasonlóak az elképzeléseink.

marasztaltak, hogy ne menjek haza Csíkba, mert nem lesz énekesük. (nevet) Ekkor még se munkahelyem, se lakásom nem volt itt, de ők válallták, hogy segítenek, csak maradjak velük. A Jóisten aztán „intézkedett”, mert Gyulára kerültem tanítani a katolikus iskolába, rá egy évre pedig már a gyulai alapfokú művészeti iskolában is tanítottam népi éneket, táncot és néprajzot. – Van-e valamilyen díjad, elismerésed?

János Hajnalka ének – Hol születtél, jelenleg hol laksz? – Romániában, a Hargita megyei Csíkszeredában születtem, jelenleg pedig Gyulán lakom. – Milyen iskoláid vannak? – Otthon művészeti iskolában kezdtem hegedülni, majd normál iskolában végeztem az ötödik-nyolcadik osztályokat, utána pedig építészeti líceumba jártam. 1990-ben jöttem át Magyarországra, a békéscsabai Kőrösi Csoma Sándor Tanítóképző Főiskola hallgatója lettem, és tanítóként végeztem. Egy két éves akkreditált néptáncoktatói bizonyítványt is szereztem. – Mivel foglalkozol a civil életben? – Népiéneket tanítok a békéscsabai Bartók Béla Művészeti Szakközépiskola és Alapfokú Művészeti iskolában, és két – anyukákból álló – énekegyüttest vezetek: az egyik a Szarkaláb Békéscsabán, a másik a Tengelic Újkígyóson. Valamint, van még egy Hagyományőrző Népdalköröm, ők békési nyugdíjasok. Aztán néptánc táborokban is tanítok népiéneket, és népdaléneklési versenyeken is zsűrizek. – Hogyan lettél (népdal) énekes? – Már kisgyerekként ezekbe „születtem bele”, magyar népdalokat énekeltünk, néptáncokat tanultunk. Amikor átjöttem Magyarországra, akkor azonnal, ’90 októberétől a Békés Banda énekese lettem. Amikor el14 végeztem a főiskolát, akkor a zenészek

– Előadóművészi igazolványt szereztem. Én, mint népiének tanár, nem erőst láttam ildomosnak, hogy bármilyen megmérettetésen is részt vegyek. Azonban a 2000–2001-es a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma által meghirdetett Magyar Millennium „Kultúrával a Nyugat Kapujában” Nemzeti Fesztiválra mégis engedtem a rábeszélésnek, és a legjobbak közé kerültem. Tanári elismerést is már többször kaptam, a tanítványaim országos versenyeken elért eredményeiért. Valamint, több, országosan megjelenő – Táncháztalálkozó, Új Élőnépzene, Széki pár, Sinka ének, Huszárverbunk, Joc (Zsok=tánc) című – lemezeken énekelek. – Annak idején hogyan kezdődött a Palmettás karriered? Ki keresett meg kit? – Norbi keresett meg engem, akkor, amikor a Palmetta legelső, három számos maxi lemeze megjelent, és az akkori énekesnőjüknek, Majorosi Timinek (aki egyébként a Csík zenekarban éneklő Majorosi Mariann testvére), gyermeke született, ezért kilépett. Timi adta meg a telefonszámomat neki, de először azt mondtam, hogy én már öreg vagyok ehhez. (nevet) Aztán mégis elvállaltam, de úgy, hogy hoztam magammal két tanítványomat is (Klapka Ágnes, Égető Emese – a szerk.), így egyből három énekese lett a zenekarnak! (nevet) – Mi a véleményed az eddigi tagcserékről? – Az az igazság, hogy rosszabb nem lett, mint amilyen volt! (nevet) Sőt, mivel Tamás sokkal több népzenét is hallgat, ezáltal jobban ott vannak a fejiben ezek az énekek, dallamok. – A lemez összeállításánál Tamással konkrétan hogyan dolgoztatok? – Jó néhányszor összetalálkoztunk, és akkor énekeltem neki, ő meg gitározott. Amikor pedig kifogytam a szóból, akkor már csak dúdoltam. Ez sok időt vett igénybe, és hát, nem kevés munka van benne, mert ő azért annyira nem ismeri ezeket a dalokat, mint én, valamint még át kellett hogy komponálja az énekeket, de úgy, hogy maga a népdal motívum, hangzás is megmaradjon.

– Mivel te, és a (mindenkori) gitáros a zenei arculatfelelőse a csapatnak, Tamás belépésével változott-e az eddigi munkamódszer? – Gördülékenyebb lett a munka, mert ő jobban hozzá tud szólni a dolgokhoz. Elmondja, hogy mi az, ami neki tetszik, és szerinte mi lenne jó, ha zenekarilag megvalósulna. A két másik lánynak is szoktam mondani, hogy hozzanak ők is éneket, de nem olyan sűrűn hoznak. (nevet) Így rajtam a sor, és ezért nyilvánvaló, hogy ami nekem tetszik, azokat választjuk be a repertoárba. (nevet) Minden esetben jóval többet válogatok össze, hogy legyenek olyanok is köztük, amiket mindenki ismer, tud. A most készülő metal lemezhez már Norbi és Tamás is hozott énekeket, sőt elővettünk gyerekdalos könyveket, és ezek összességéből rakjuk össze a következő kiadvány anyagát. – Az új videókliphez készített werkfilmben nyilatkoztad, hogy telefonra énekelve mutattad meg Áginak és Veronikának a dalokat, és ők ezek alapján tanulták meg azokat. Milyen rendszerességgel kell próbálnotok nektek, énekeseknek? Vagy külön nem szoktatok, csak egyben a zenekarral? – Eddig, mint énekesek, külön nem próbáltunk, mostanában kezdődött az, hogy nézzük meg mi hárman együtt is a dalokat, vagy olyan, hogy csak gitárral közösen, a teljes zenekar nélkül. Mert nem árt… (nevet) A dalok tekintetében, mivel muszáj közös nevezőre jutnunk, ezért van az, hogy az én általam felénekelt verziót tanulják meg, mert ha az eredeti hangfelvételeket adnám oda, akkor az már három ember „szűrőjén” menne át, és nem biztos, hogy egyforma lenne a végeredmény. – Így a harmadik lemez után, mennyire nehéz munka megtalálni, összeszedni olyan dalokat (is), amelyeket azért egy szélesebb közönség is ismer(het)? – A fejemben rengeteg ének van, de a lemezre készülés előtt különböző tartalomjegyzékeket is át szoktam nézni. A válogatást nagyban segíti az, hogy néhány témakör már előre meg van adva. Például legyen pálinkás vagy mulatékos, és ilyenkor tudom, hogy melyik gyűjtéshez kell nyúljak. (nevet) – Melyik Palmetta lemezt (esetleg dalt) tartod a kedvencednek? Miért pont ez(eke)t? – Nagyon sok van! Az „Úgy elmenyek” tetszik a legeslegjobban! (nevet) A „Fordulj kedves lovam” pedig a főiskolai éveimhez áll közel, mert megtanítottam a ballagásra a csoporttársaimnak, és amikor mindenki azt hitte, hogy a Himnusz következik, felálltunk és rázendítettünk. A dal végére viszont

egyedül maradtam, mert mindenki sírt a meghatottságtól, de mivel a mundérbecsületet meg kellett menteni, egyedül azért végigénekeltem.

15

– Ha már a fellépések szóba kerültek, neked melyik Palmetta felállás, megszólalás a kedvenced? – Az akusztikus, de ez függ a közönségtől is. A metal-ban pedig az a jó, hogy nem kell végig ülni a koncertet. (nevet) – Mit tartassz erősségének?

a

Palmetta

legnagyobb

– Szerintem a dalaink, előadásaink erősítik a magyarságot és a magyar öntudatot azáltal, hogy régi, szép magyar énekeket hallhat tőlünk a közönség. Azt látom, hogy mindenkiben megmozdít egy lélekindulatot, ami szerintem fejleszti az embert, és boldogabbá teszi. – Az emberek ezek szerint (még) fogékonyak erre? – Igen, és viccből még olyat is mondtam, ahol voltak idősebb nénik és bácsik, hogy nem biztos, hogy a parókájuk megússza a hangerőt, de végig ott ültek az előadáson. (nevet) – Az interjú előtt néhány napig beteg voltál. Mivel tartod karban a hangodat? – A legjobb az, hogy ha hallgatok, ha béfogom a csőrömet. (nevet) Aztán a házi készítésű fenyőszirup segít, de ha már baj van, akkor „biotikum„ inhalálás, s aztán, ahogy otthon mondják, egy kicsi mézes háziszőttes. – Mit szeretnél elérni a zenekarral? – Azt, hogy minél többen énekeljék a népdalokat.

munkálkodok a Palmettában. – Mennyire megterhelő (ha egyáltalán az) a magánélet mellett a zenekarosdi? – Nem mondanám – vagy talán másképp –, hogy megterhelő. Ha az lenne, már nem volna az életem része. Amit szeret az ember, azt sosem tartja megterhelőnek, így ezt én sem. Az összeegyeztetés már egy nehezebb kérdés. Nem mindig megy gördülékenyen, nem mindig tudok ott lenni ilyenolyan eseményen, ahol kellene/szeretnék… De olyan családi háttér van mögöttem, mely megértő és támogató. És, mint az elején mondtam, szeretem csinálni, szeretem a zenekart, szeretek menni bárhova, ahova hívnak bennünket. Mindent lehet, csak akarni kell.

Klapka Ágnes ének – Hol születtél, hol laksz? – Gyulán születtem, de harmadik éve már, hogy édesanyámmal Békéscsabán élek. – Milyen iskolákba jártál? – Az általános iskolás éveimet Gyulán, a középiskolás éveimet pedig a békéscsabai Bartók Béla Művészeti Szakközépiskola és Zeneiskolában végeztem népi ének szakon. A főiskolát a Nyíregyházi Főiskola ének-zene, népzene szakán kezdtem meg, melynek befejezése még előttem áll. – Mivel foglalkozol a civil életben? – Békéscsaba Megyei Jogú Város Önkormányzatánál dolgozom, ahol elsődlegesen a Békéscsabai Települési Értéktár Bizottság munkáját segítem, de e mellett számos, különféle feladattal bíznak meg. – Hogyan lettél (népdal) énekes? – Én csak énekelek. (nevet) Igazából három éves koromtól indult a történet, akkor boldogítottam a környezetemet, a bölcsis nevelőimet egy közismert Beatrice dallal. (nevet) Komolyra fordítva a szót: 1112 éves lehettem, mikor az általános iskolás énektanárom (Petrovicsné Balla Magdolna) színpadra állított, majd versenyre vitt. Innentől gondoltam/gondoltuk úgy édesanyámmal, hogy ennek itt ne legyen vége. Megkerestük Hajnit, akinek tizenkét évig tanultam a kezei 16 alatt, s akivel – többek között – együtt

– Te már a megalakulás óta a csapat tagja vagy. Mi a véleményed az eddigi tagcserékről? – Úgy gondolom, hogy pozitív és negatív oldalai is voltak/vannak ezeknek a tagcseréknek. Rossz, ha egy évek alatt jól összeszokott felállás megváltozik. Nem könnyű újból és újból alkalmazkodni, hozzászokni, hogy a másik mit, hogy és miért csinál. Talán ez a mi esetünkben még nehezebb, hisz nem egy megszokott létszámmal rendelkező formáció vagyunk. (nevet) Viszont pozitív, hogy az újonnan jött tagok mindig új színt hoznak a csapat légkörébe és természetesen a zenébe is. – Melyik Palmetta lemezt, dalt tartod a kedvencednek? Miért pont ezt/ezeket? – Talán az első nagylemezt. Hatalmas mérföldkő volt a zenekar életében és a vártnál is nagyobb sikert hozott a számunkra. Kedvenc dal? Mindig valami új, amin éppen munkálkodunk. Nem titok, hogy a negyedik nagylemezünkön is már dolgozunk, és az erre szánt repertoárban szerepel egy számomra kedves dal. – Mint énekesnők, mennyire befolyásoljátok a repertoárt a dalok kiválasztásánál? – Igazából teljes mértékben, hisz javarészt a népdalokat mi énekesek dobjuk be az ötletes ládába, és ezekből kerülnek ki azok, amelyek később hallhatók a lemezeinken, koncertjeinken. – Van-e beleszólásotok, hogy milyenné válik a hangszeresek által egy-egy dal? – Természetesen igen, minden dalt közösen ötletelünk ki, formálunk meg, bár ez a rész már igencsak a fiúk reszortja. (nevet) – Mi alapján döntitek el, hogy egy adott dalban

ki és mennyit énekeljen? – Saját magunk döntünk erről az alapján, hogy egy adott nóta kinek mennyire illik a hangjához, mennyire kényelmes énekelni. – Az „Örökség” felvételekor rögzített stúdiós werkvideóban elmondtad, hogy mennyire nehéz volt most a ti feladatotok (is), mert nem volt torzított gitár, ami „takarja” a ti előadásotokat, hangotokat. Mennyire élvezted ennek ellenére a stúdiómunkát? Vállalnál-e esetleg újra ekkora kihívást? – Hi-hi! No, igen… Szerintem mindannyiunk nevében elmondhatom, hogy ezzel az akusztikus lemezzel nagy fába vágtuk a fejszénket, hiszen ez mindenkinek új dolog volt. A stúdiózás ideje alatt egy képzésen vettem részt, így csak egy nap állt a rendelkezésemre a felvételhez. Hosszú volt és vitathatatlan, hogy elfáradtam nap végére, de kezemben tartva a lemezt, úgy gondolom, hogy minden belefektetett energia megérte. Természetesen újra vállalnám! – Mit tartasz a Palmetta legnagyobb erősségének? – Megmaradtunk az eredeti, hat évvel ezelőtt kitalált zenei hangzás mellett, gondolok itt arra, hogy továbbra is – bár javasolták többen – népi hangszerek nélkül ötvözzük a népdalokat a metal hangzással. Másik erősségünknek azt mondanám, hogy mostanra már négyféle felállással/produkcióval tudunk a színpadon a közönség elé állni, ezáltal több felkérésnek tudunk eleget tenni. – Te melyik felállást szereted a legjobban és miért? – Egyértelműen az eredetit. (nevet) Igazából számomra a 12 fős felállást, a metal hangzású megszólalást takarja a Palmetta megnevezés. – Milyen zenék, stílusok a kedvenceid? – Csak a különböző stílusok szélsőségei azok, amiket már nem tudok

befogadni, egyébként a zene világában mindenevő vagyok. Nincs kedvenc énekesem vagy zenekarom, és rajongó sem vagyok és soha nem is voltam. Van zene, ami ezért, van, ami azért tetszik.

17

– Szabadidődben mivel foglalkozol? – Ezt a családommal – kicsikkel és nagyokkal –, a barátaimmal, ismerőseimmel töltöm. Olvasok, olykor-olykor elmélyülök az internet világában. És néha, egy-egy fáradt pillanatomban, a múltba tekintve visszasírom a bölcsis és ovis éveimben szereplő kötelező délutáni alvásokat, amiket sosem szerettem. Mai fejjel, ha tehetném, már én lennék az első, aki megkezdené a finom ebéd utáni, röpke másfél órás sziesztát. (nevet) – A Palmettával mit szeretnél elérni? – Nincsenek eget rengető vágyaim. Folytatni tovább az utat a célért, amiért megalakultunk, azaz hogy a hagyományaink egy részét, vagyis a népdalokat, a magunk módján megőrizzük és eljuttassuk az emberekhez.

hogy magánórákat veszek népi énekből, hogy ebbe is belekóstolhassak. Énekeket a tánc mellett is tanultam, de természetesen nem ez volt a fő feladat. Az énektanár Hajni volt a szakiban, felkarolt, támogatott, és kis idő elteltével versenyekre is elvitt magával, ahonnan az általa tanított népdalok eléneklése után mindig díjjal tértünk haza. Ezek után jött, hogy Emese (Égető Emese – a szerk.) kilépése után ő maga ajánlott a zenekarba, és vitt el a próbára, hogy bemutatkozhassam. – Ismerted-e már belépésed előtt a Palmettát, netán a lemezeit?

Lener Veronika

– Megmondom őszintén, hogy nem ismertem. Kíváncsian vártam, mit is takarhat a népi metal kifejezés. Amikor meghívtak a zenekarba, akkor kaptam meg a CD-iket tanulmányozás céljából, tehát akkor hallottam őket először, és meglepetéssel tapasztaltam, hogy milyen jól hangzik ez a fajta stílus.

ének

– Hajnit már régóta ismerted, de Ágival hamar megtaláltad a közös hangot?

– Berettyóújfaluban születtem. Eredetileg a lakhelyem a Hajdú-Bihar megyei Komádiban van, most viszont jelenleg Békéscsabán lakom.

– Ahogy már említettem, Hajnival nagyon jó kapcsolatban voltam, szinte olyan volt számomra, mint egy pót anyuka, aki a szárnyai alá vett. Ágival volt kérdéses annak idején a közös hang, hiszen személyesen nem ismertem. Tudni tudtam, hogy ki ő, mert ő is a szakiba járt, de többet nem tudtam róla. Szerencsére hamar megértettük egymást.

– Hol születtél, hol laksz?

– Milyen iskoláid vannak? – A Komádi Általános Iskola után Békéscsabára a Bartók Béla Művészeti Szakközépiskolába kezdtem el járni. Itt sikeresen leérettségiztem, és még egy OKJ-s vizsgát is tettem néptánc szakon. Ezután főiskolára nem mentem, mert lett egy állandó munkahelyem, és így a tanulmányaim abbamaradtak. – Miért a néptáncot választottad? – Én már gyerekkorom óta néptáncoltam, és mindig is az volt az álmom, hogy ezt taníthassam, olyan lelkesedéssel, ahogy azt annak idején én is kaptam. Akkori tanáraim látták bennem a tehetséget, ezért, ahogy csak tudtak, támogattak. Fel is vettek a szakiba, ahol még mélyebben foglalkozhattam életem nagy szerelmével. Olyanokat volt szerencsém tanulni, mint a népzene, tánctörténet, folklór, balett és még sok minden más. Csak aztán – ahogy azt mondani szokás– közbeszólt a „nagybetűs élet”, és most örülök, hogy addig ameddig, de legalább azt csinálhattam, amit én akartam. –

18

– Hogy érzed magad a zenekarban? – A Palmetta olyan, mint egy család. Nagyon megszerettem a zenekar tagjait, jó lelkű emberek, akik tiszteletet, becsületet érdemelnek. A próbák is jó hangulatban telnek, sokszor úgy nevetünk, hogy a könnyünk is kicsordul. – Ha jól tudom, először végeztél stúdiómunkát, amikor a „Hajladozik nádszál” filmes átiratában a hangodat adtad egy Palmetta számhoz, most pedig egy teljes nagylemeznyi dal rögzítésében vettél részt. Milyen élményeket, tapasztalatokat szereztél?

Hogy-hogy mégis énekes lettél a Palmettában? Egyáltalán, milyen útonmódon kerültél a csapatba?

– Igen, ténylegesen ez volt életem első stúdiómunkája. Azt az érzést sosem fogom elfelejteni. Pont aznap volt a táncvizsgám, és azután utaztunk Szolnokra, szóval aznap bőven kijutott az adrenalinból. Piszkosul izgultam. Kérdések kavarogtam bennem. Milyen a stúdió? Mit szólnak Norbiék a hangomhoz? Meg tudom-e egyáltalán csinálni? Most komolyan az én hangom kell nekik? Szerencsére sikeresen helytálltam, ahhoz képest, hogy ilyen munkában még nem volt részem.

– Az érettségi évében úgy gondoltam,

– Mennyire kaptál a zenekartagoktól, esetleg a

stúdiós szakemberektől segítséget? – A stúdióban Hajni, Norbi, Tamás és Béla volt velem. Mind szakmailag, mind pedig lelkileg hatalmas segítséget nyújtottak. Ők, a tapasztalatuknak köszönhetően tudták, hogy miképpen érhetik el, hogy a legszebb hangok csendüljenek fel a torkomból. Mindegyikőjüknek köszönetet mondhatok, hogy az énekesi pálya első lépcsőfokain segítőkezet nyújtottak. – A te kezed munkáját dicséri a CD borítóhoz felhasznált hímzés. A te ötleted volt ez a fajta megjelenés vagy „csak” az elkészítője voltál? – Nem az én ötletem volt, hanem eredetileg Hajnié és Tamásé. Viszont számomra jutott a legszebb rész azzal, hogy az én hímzésem és kézírásom díszíti az „Örökség” borítóját. Épp, mikor az akusztikus lemezünk hangfelvételei készültek a stúdióban, akkor vetették fel az ötletet Norbinak, és ő egyből örömmel elfogadta. Majd tartottunk egy kis kupaktanácsot a tényleges tervezést illetően, és ezek után én csak megvalósítottam az elképzelést. – Van-e kedvenc Palmetta számod? Vagy esetleg olyan, aminek előadását szakmailag nehéznek tartasz? – Nincs. Mindegyiket szeretem valamiért, mert mindegyiknek megvan a maga sajátossága, amiért szeretni lehet. Különböző tájegységekről való népdalokat amúgy sem lehet összehasonlítani, legyen akármilyen a zenei kísérete. Ha szakmailag nézem a számokat, akkor nekem még nagyon sokat kell tanulnom, mert bizonyos létrafokokat kihagytam, hirtelen csöppentem bele ennek az egésznek a közepébe. Majd ha legalább annyi tapasztalatot szerzek, mint táncosként, akkor majd beszélhetünk erről a kérdésről. (nevet) – Mivel foglalkozol a civil életben? – Szakmámtól teljesen eltérő a mindennapi munkám, a Budapest Bankban dolgozom a telefonos ügyfélszolgálaton. – Szabadidődben mivel foglalkozol? Van-e valamilyen komoly hobbid? – Nagyon sok mindent szeretek csinálni. Fő hobbinak a hímzést nevezhetném. Emellett bármit nagyon szívesen végzek, ami kézügyességgel kapcsolatos tevékenység, illetve még olvasni szeretek – Milyen zenék, stílusok a kedvenceid?

– Eleinte, szakmámból adódóan, csak népzenét hallgattam, majd később persze próbálkoztam ezzelazzal, de úgy gondolom, a top lista elején mindig ez marad!

19

– A Palmetta fellépéseken mostanság újra táncosként is látni téged. Ez minek köszönhető? – Ez egy újítás volt. Elsőnek a minden évben megrendezett Tavaszköszöntő koncertünkön forgatott meg az egyik táncos legény, Petike... Egyszer beszélgettünk Norbival, és mondta, hogy szeretne valamit újítani. Poénból azt válaszoltam, hogy majd én táncra perdülök neked. Persze azonnal lecsapott az ötletre és azóta minden koncert végén felállok egy-két lépésre. – A Palmetta produkciók közül neked melyik a legszimpatikusabb és miért? – Úgy érzem, nekem valahogy a metal áll a legközelebb a szívemhez. A jó zene hallatára annyira izgő-mozgó vagyok, hogy egyszerűen alig bírom végigülni az akusztikus produkciónkat. Míg a metal műsorban szerencsére nem vagyunk székhez kötve. (nevet) – Mit szeretnél elérni a zenekarral? – Hogy minél többen megismerjék magyar hazánk gyönyörű, megszámlálhatatlan népdalait és táncait.

Cs.J.: – A civil életben tanítói és néptáncpedagógusi diplomám van. Jelenleg három településen tanítok néptáncot óvodástól a felnőtt korosztályig. O.M.: – A Magyar Táncművészeti Főiskola másodéves hallgatója vagyok. Táncos és próbavezető szakon, néptánc szakirányon. – Mikor és miért kezdtél el néptánccal foglalkozni?

Mucsi Katalin táncos – Hol születtél, jelenleg hol laksz? Mucsi Katalin: – Békésen születtem és itt is lakom. Bátori Sándor: – Békésen születtem, jelenleg pedig az egyetemi tanulmányaim miatt Budapesten lakom. Vida Krisztina: – Békéscsabán születtem, jelenleg Békésen lakom, de mivel Szegeden tanulok, ezért félig-meddig iskolaidőben ott is élek. Toldi Zoltán: – Békésen születtem, és azóta is itt élek. Földesi Réka: – Békésen születtem, Kamuton nőttem fel, Mezőberényben lakom. Gellén Péter: – Békésen születtem az akkori szülőotthonban, most pedig Pozsonyban élek. Csipei Judit: – Gyulán születtem, Békéscsabán élek. Okányi Mihály: – Békéscsabán születtem, jelenleg Békésen lakom a családommal. – A civil életeben mivel foglalkozol? M.K.: – Békésen, a Mentálhigiénés Egyesületnél dolgozom, terápiás segítőként, a pszichiátriai betegek nappali ellátásában. Emelett pedig levelező szakon főiskolára járok, ahol szociális munkát tanulok. B.S.: – Az Óbudai Egyetem Kandó Kálmán Villamosmérnöki Karán tanulok Energetika szakirányon. V.K.: – Szegeden a Gazdaságtudományi Karon, pénzügyi és számvitel szakon végzem tanulmányaimat, valamint most Békéscsabán egy kereskedelmi bankban töltöm a szakmai gyakorlatomat. T.Z.: – Jelenleg a Szegedi Tudományegyetem, Juhász Gyula Pedagógiai Karán tanulok. F.R.: – HR-es vagyok egy multinál. G.P.: – Hivatásos táncos vagyok, és 22 ez szinte minden időmet leköti.

M.K.: – Az általános iskola első osztályában kötelező volt néptánc órára járni, és annyira megtetszett ez, és maguk a dalok, hogy a következő években is folytattam, amikor már nem volt kötelező. Pár év múlva felkerültem a nagyobb táncegyüttesbe, ami még inkább motivált abban, hogy folytassam. Egyre inkább megszerettem a néptáncot, elkezdtünk külföldi utakra járni és egy nagyon jó közösség alakult ki az együttes tagjai között. Ezután pedig már meg sem fordult a fejemben, hogy abbahagyjam. B.S.: – Általános iskola első osztályában írattak be a szüleim néptánc foglalkozásra, melyet Sztankó Károly vezetett. A mai napig nem tisztázott, hogy én akartam táncolni, vagy a szüleim döntése volt-e. Később természetesen, saját örömömre maradtam a néptáncnál. V.K.: – Másodikos koromban anyukám íratott be néptáncra, és azóta tart a „szerelem”. T.Z.: – Az általános iskola első osztályától kezdve néptáncolok (akkor indult először az iskolákban), aminek lassan tizenhét éve. Anno még édesanyám iratott be. F.R.: – Kamuton akkor indult a néptánc, amikor születtem, és nagypapám sokat tett a helyi néptáncért. Sok hobbi lehetőség nem volt a faluban, evidens volt, hogy szinte mindenki táncol – a családban is. G.P.: – Az általános iskolában, ahol tanultam, második osztályban nagy divat volt a néptánc, mindenki népdalokat énekelgetett a folyosón, meg a testnevelés öltözőben, és hihetetlen idegesítő volt. (nevet) Ennek ellenére beültem egy foglalkozásra, és annyira megtetszett, hogy azóta ebből élek. Cs.J.: – Általános iskola első osztályában (most szeptemberben volt húsz éve) kezdtem el táncolni, pusztán azért, mert volt rá lehetőség, de semmit nem tudtam róla, hogy mi fán is terem a tánc. O.M.: – Általános iskola első osztályában kezdtem el táncolni. Édesanyám íratott be. Kezdetben csak hobbi szinten foglalkoztam a tánccal, mára viszont a mindennapjaim részévé vált. Tanulmányaimat is a tánc irányába folytattam. – Pontosan mikor és hogyan kerültél be a Palmettába? M.K.: – A kezdetektől jelen vagyok a zenekar életében. Az eddig eltelt évek alatt kb. két vagy három koncert volt csak, amit ki kellett hagynom

más elfoglaltság miatt, de a többi alkalommal szerencsére minden fellépésen jelen lehettem. 2008-ban keresett meg Kima Norbi. Elmondta a zenekarról az ötleteit, majd felkért, hogy keressek magam mellé táncosokat. Így jött össze a három pár táncos csapat, akikkel elsőként a három számos promóciós maxi lemezre kezdtünk el koreográfiákat készíteni, saját tudásunk és ötleteink alapján. B.S.: – Kima Norbi először Mucsi Katit kereste meg 2008 őszén, azután, hogy a Belencéres Néptáncegyüttes műsorát megnézte. Miután Norbi elmondta mi az elképzelése, Kati hívta össze a táncosokat az együttesből. Tehát még annak az évnek a végén elkezdtük a munkát, melyhez sok segítséget kaptunk mind eszköz, mind próbaterem tekintetében. V.K.: – 2010-ben kerültem a zenekarhoz, először, mint beugrós-táncos (illetve elkísértem a csapatot, mint árus), állandó tag pedig két éve vagyok. T.Z.: – A kezdetektől benne vagyok a Palmettában. Norbiék keresték meg az egyik táncos társunkat, Katit, hogy lenne ez az együttes, ő pedig ránk gondolt. Ezután már mi is a részesei lettünk a formációnak. F.R.: – Hat éve, amikor a zenekar indult. Az akkori párom révén. G.P.: – 2010 nyarán az anyaegyüttesem kinnt volt Felvidéken egy néptánc fesztiválon, és egy esti mulatozás alkalmával a Palmettás lányok megkérdezték, hogy szeretnék-e a csapat felelősségteljes tagja lenni. Én meg rögtön igent mondtam, mert imádtam a zenekart! (nevet) Cs.J.: – Körülbelül két éve a barátaim és táncos társaim megkeresésére kerültem be a Palmettába, mint póttáncos és pár koreográfiát is segítettem elkészíteni. O.M.: – 2010-ben kerültem a Palmettába, kezdetben, mint tartalék táncos. Később azonban teljes jogú táncosként vettem részt a zenekar koncertjein. – A Palmetta mellett más formációban táncolsz-e még? M.K.: – Jelenleg már nem táncolok más együttesben. A békési táncegyüttesben táncoltam 15 évet, de sajnos a munka, a suli és a Palmetta mellett már

nem fér bele más az időmbe. B.S.: – Mint fentebb említettem, a 23 Belencéres Néptáncegyüttesben táncolok szinte a kezdetek óta. Továbbá több formációban is megfordultam, melyek többnyire kamaraegyüttesek voltak. Ezekkel általában valamilyen versenyre készültünk, például a gyulai hagyományőrzőkkel a Fölszállott a páva elődöntőjéig sikerült eljutnunk. V.K.: – A Belencéres Néptáncegyüttes tagja vagyok, megalakulása óta. 2005, ha jól tudom. (nevet) T.Z.: – Igen, a békési Belencéres Néptáncegyüttesben táncolok még, ahol szintén a kezdetek óta táncos vagyok. Eleinte a helyi Zeneiskola növendékeiként táncoltunk, majd megalakult a Belencéres Néptáncegyüttes 2005-ben. F.R.: – Táncoltam a kamuti együttesben anno, illetve a békési Belencéres Néptáncegyüttesben is. G.P.: – Nagyon sokáig táncoltam nagyon sok helyen, de most már csak Pozsonyban. Cs.J.: – Egy éve a békési Belencéres Táncegyüttesben vagyok tánckarvezető. Előtte egy békéscsabai együttesben táncoltam és tanítottam.

Bátori Sándor táncos

Cs.J.: – Szólistaként nem sok versenyen mérettettem meg magam. O.M.: – Szólótáncosként sok versenyen szerepeltem, általában eredményesen. Három ifjúsági szólótánc versenyen vettem részt (amelyen 14 és 18 éves korosztály versenyzik). Ebből kettőt díjjal fejeztem be. Az „Ezüstpitykés Táncos” címet nyertem el mind a kétszer, amit a legjobb fiú táncosok között osztanak ki és a verseny fődíjának tekinthető. Ezen kívül, két ízben is szerepeltem a Duna Televízió által szervezett és lebonyolított Fölszállott a páva népi tehetségkutató versenyen. Első alkalommal az első tévés adásig jutottam, idén pedig a középdöntőig sikerült eljutnom. A három legjobb szólótáncos produkció között voltam.

Vida Krisztina táncos O.M.: – Igen. A békési Belencéres Néptáncegyüttes tagjaként táncolok már 16 éve. Illetve tavaly október óta a békéscsabai Csaba Nemzetiségi Néptáncegyüttesben. – Van-e valamilyen díjad, elismerésed? M.K.: – Egyénileg sosem indultam semmilyen megmérettetésen, viszont az együttessel sok versenyen, fesztiválon vettünk részt, külföldön és itthon egyaránt, és sok-sok díjat hozhattunk el. B.S.: – A IV. Vajdasági Szólótánc fesztivál páros kategóriájában II. helyezést értem el a párommal. V.K.: – Tanulmányaim során kaptam/kapok ösztönDÍJ-at! (nevet) Viccet félretéve, a táncegyüttessel több nemzetközi fesztiválon is részt vettünk, ahol különböző nívó díjakat, különdíjakat kapott a csapat. T.Z.: – Van egy-két díjam, de ezek nem tánchoz köthetőek. (nevet) Semmi extra. F.R.: – Nincs. G.P.: – „Ezüstpitykés táncos” címet szereztem 2012 januárjában. Ez a legmagasabb szólótáncosi elismerés 24 ifjúsági kategóriában!

– Amikor a Palmetta elindult, jó néhány évig csak a metalos produkció létezett. Néptáncosként eleinte milyen érzés volt a zúzós, torzított gitáros muzsika előtt táncolni? M.K.: – Első pár alkalommal, amikor meghallgattuk a zenéket, elég nagy fejtörést okozott, hogy hogyan és miként állítsuk össze a koreográfiákat. Később azonban, amikor megkezdtük a munkát, együtt összeültünk, ötletelgettünk, próbálgattuk mi lenne a legmegfelelőbb, melyek azok a lépések, mozdulatok, térformák, amelyek jól mutathatnak három párral a színpadon. Kezdetben még furcsa volt hagyományos népzene után ez a formáció, de egy-két hónap alatt megszoktam és már ezekre a számokra is könnyedén táncolunk. B.S.: – Mivel a rockzene mindig is közel állt hozzám, így én sokkal könynyebben tudtam alkalmazkodni ehhez, úgy, hogy még élveztem is. A probléma inkább a néptáncos barátokkal, ismerősökkel volt, akik a mai napig nehezen tudják befogadni ezt a produkciót, melyet az autentikus néptánc úgymond „meggyalázásának” tartanak. V.K.: – Eleinte nagyon furcsa érzés volt, meg kellett szokni, hogy nem az autentikus hangszerelés szólt, sőt – és ez a Palmetta egyik különlegessége – semmilyen népi hangszer nem hallható benne. Persze, miután párszor végighallgattam a számokat, hamar hozzászoktam, megszerettem ezt a megszólalást is. T.Z.: – Maga a zenei hangzás és a metal nem volt ismeretlen a számomra, de az, hogy táncoljunk rá,

először szokatlan és érdekes érzés volt. Azonban az első két-három koncert után már meg tudtam szokni. F.R.: – Idegen, de megszoktuk, megszerettük. G.P.: – Nekem isteni, mert rockzenén nőttem fel, de ez a folk-metal összeállítás is nagyon tetszett. Én már akkor Palmetta koncertekre jártam, mikor még nem is voltam a tagok közt. Cs.J.: – Nekem nagyon furcsa volt a feldolgozás, főleg hogy semmilyen népi hangszer nincs a zenekarban, de idővel hozzá lehet szokni. O.M.: – Lehet, nem nézi ki senki belőlem, de én évekig Slipknot, Limp Bizkit, és Linkin Park rajongó voltam (mai napig megvan a Slipknot övem és pénztárcám). Tehát a metal és a nu metal, mint zenei stílus, egyáltalán nem volt idegen tőlem. A tánc meg végképp közel állt hozzám, így számomra egyáltalán nem volt furcsa a helyzet. Főleg úgy, hogy népdal feldolgozásokról beszélünk. – Egy lemezanyag összeállításakor, amikor a zenészek-énekesek a dalokat válogatják le, és az új repertoárt alakítják ki, ti már akkor elkezdtek új koreográfiákon, táncokon gondolkodni, vagy csak akkor, amikor már megjelent az aktuális kiadvány? M.K.: – Egy nyersanyagot szoktunk kapni a dalok készítésekor, ezt hallgatjuk meg először. Ötletelünk, hogy melyik számra táncoljunk, illetve nagy körvonalakban átbeszéljük, hogy mit fogunk táncolni. Ekkor még nem készítjük el a teljes és végleges koreográfiát, hiszen az énekesek és zenészek még csiszolhatják, változtathatják a számokat. A teljes koreográfiát csak akkor kezdjük elkészíteni, amikor a dalok már teljesen végleges állapotúak. B.S.: – Ahogy Kati is mondta, már a nyersanyag meghallgatása után elkezdjük a munkát, mivel egy koreográfia összeállítása nagyon időigényes, ezért nem hagyhatjuk az utolsó pillanatra. V.K.: – Sok előkészítő munka után a végleges koreográfia csak a lemez megszületése után készül el. Cs.J.: – Konkrét, végleges koreográfiákat akkor tudunk készíteni, ha már pontosan ismerjük, hogy melyik szám milyen hosszú. – Ki állítja össze és tanítja be a koreográfiákat? M.K.: – Kezdetben a táncokat együtt, közösen készítettük el, mindenki hozzátett egy lépést vagy egy új ötletet a térformákhoz. Az elmúlt két évben pedig Csipei Juditot, a póttáncosunkat kértük fel, hogy segítsen, hiszen a hétköznapokban nagyon elfoglalt a csapat, és sokkal könnyebb egy már kész koreográfiát megtanulni, illetve új táncok esetében a lépések megtanulásában is tud nekünk segíteni. V.K.: – Az előző koreográfiákból néhányat Csipei Judit, Szeverényi Barnabás, Gellén Péter, valamint Földesi Márton készítettek, illetve csoportos

megbeszélések alkalmával együtt találtuk ki őket. 25 F.R.: – Az, aki közülünk vagy az ismerőseink közül a legjobban ismeri az adott táncanyagot, de három párral túl nagy lehetőségek nincsenek. O.M.: – Törekszünk az alaposságra és a hitelességre, hogy minél autentikusabb legyen az általunk készített koreográfia és az abban megjelenő táncfolyamatok. Tehát, annak a tájegységnek a táncát táncoljuk, ahonnan a Palmetta által feldolgozott népdalt gyűjtötték. – Mi alapján döntitek el, hogy melyik dalhoz kell tánc, és hogy pontosan milyen? M.K.: – Amikor megkapjuk a számlistát, egyesével végighallgatjuk a dalokat, és ekkor már tudunk szelektálni közülük. Természetesen a lassabb nótákat már az első körben kihúzzuk a listáról, hiszen ezekre nehéz koreográfiát készíteni, illetve ezek a számok a nyugvópontjai a koncertnek. A megmaradt dalok esetében pedig mérlegelünk, melyek azok, amelyek tájegységileg közelebb állnak hozzánk, melyek azok a táncok, amelyeket már ismerünk. Ha mindezekkel készen vagyunk, a zenekar többi tagjával is egyeztetünk. B.S.: – Először az énekes lányokkal konzultálunk, hogy pontosan melyik tájegységről való az adott dal, utána pedig, mi táncosok jelöljük ki, hogy melyekre oldható meg tánc, hiszen vannak olyan nóták, melyekre technikailag kivitelezhetetlen, hogy autentikus legyen. V.K.: – Az új dalok megismerése, meghallgatása után mindenki elgondolkozik, hogy melyikre mit is

Toldi Zoltán táncos

Földesi Réka táncos tudna elképzelni, aztán megosztjuk egymással az ötleteket, és amelyik a legjobban tetszik (és persze kivitelezhető), azt megvalósítjuk. Cs.J.: – Ha a zenekarnak van külön kérése, hogy mihez kell tánc (pl. klipforgatás), akkor ahhoz készül, amúgy a dalok kiválasztásánál az a fontos, hogy olyan tempójú legyen a zene, amire tudunk táncolni. – Számodra melyek azok a dalok, amelyekhez a legnehezebb elemeket tartalmazó koreográfiák születtek? M.K.: – Személy szerint nem a legnehezebb elemeket emelném ki, nehézségeket inkább – mint már említettem – a lassabb számok okozzák. Itt nagyon kreatívnak kell lennünk és együtt ötletelnünk, hogy hogyan és miként oldjuk meg ezeket a dalokat. Ilyen fejtörést okozott például a „Hajladozik nádszál” című szám, amelyre klipünk is készült, de úgy gondolom, együttesen sikerült jól megoldanunk. B.S.: – A legjobb koreográfiánk véleményem szerint a „Sokat ígér, keveset ád” című számra készült. Ez egy hat perces dal, ami végig kötött folyamatokat tartalmaz, tehát nincs benne improvizáció. Csak erre a koreográfiára legalább fél évet szántunk, hogy tisztességesen megtanuljuk, és most, öt év után ért be annyira, hogy nekem ez a kedvencem. A legnehezebb elemeket természetesen a „Rég elhúzták” című dal tartalmazza, viszont az az improvizációra épül. V.K.: – A legnehezebb koreográfiák a „Fordulj kedves lovam”, valamint a „Sokat ígér, keveset ád” című számokra 26 születtek, ahol mezőségi táncokat

(magyarpalatkai, illetve bogártelki) táncolunk. Ezen koreográfiákban vannak a legbonyolultabb mozdulatsorok, valamint ezek a leghosszabb koreográfiák is. T.Z.: – Ha jól emlékszem, akkor a „Hajladozik nádszál”, ami nehezebben született meg, illetve a „Sokat ígér, keveset ád”, de ezek sem voltak vészesek. (nevet) F.R.: – A legkidolgozottabb koreográfia a „Sokat ígér, keveset ád”-ra született. Kedvencem nincs. A nehézségről bővebben pedig a fiúk tudnak mit mondani, mert a néptáncban ők a virtuózak. G.P.: – Számomra a legnehezebb a „Sokat ígér, keveset ád” című nóta, mert egyrészt bonyolult motívumokat és kombinációkat tartalmaz, másrészt mert mindig a koncert végén játsszák a srácok, amikor már hullák vagyunk. Cs.J.: – A legnehezebben a nagyon lassú vagy a nagyon gyors zenére születnek koreográfiák. Ha őszinte akarok lenni, nekem nincsenek kedvenceim. Póttáncosként nem táncolok minden alkalommal, így nem alakult még ki bennem ilyen érzés. O.M.: – A „Sokat ígér, keveset ád” és a „Fordulj kedves lovam” című szám az, ami talán a legösszetettebb. – Van-e beleszólásotok, hogy milyen dalok kerüljenek feldolgozásra? M.K.: – Leggyakrabban az énekes lányok, pontosabban Hajni választja ki a számokat, mi már ezeket szoktuk megkapni és ezekből választjuk ki azokat, amelyek hozzánk a legközelebb állnak. B.S.: – Általában már kész számokat kapunk, de mindenki nyitott új feldolgozásokra. Ha van ötletünk, elmondjuk. V.K.: – Az eddigi lemezek elkészülésébe nem nagyon szóltunk bele, hagytuk kibontakozni az énekes-zenész részleget. De ha lesz valami nóta, amire nagyon vágyom majd, akkor azt kérvényezni fogom azonnal. (nevet) – Milyen a viszonyod a többi táncossal? M.K.: – A szabadidőnkben is szoktunk találkozni, főleg hétvégén, de akár hétköznapokon is. Leginkább mi, lányok járunk össze, de a fiúkkal is jó a kapcsolatom, mert sok évig táncoltam velük a táncegyüttesben. B.S.: – Mivel szinte gyerekkorunk óta ismerjük egymást, barátok vagyunk, így gyakran hozunk létre közös programokat. Tehát nem esik nehezünkre, ha egy közös könyvtári találkozáson, vagy esetleg egy teadélutánon veszünk részt egymás társaságában. V.K.: – Én nagyon jónak gondolom, remélem ők is hasonló véleményen vannak! (nevet) Az egyik táncos fiúval Zolival, már egy jó ideje egy párt alkotunk. Petivel, Csabival, Sanyival, Judittal egy táncegyüttesben táncolunk, ahol a próbákon kívül sokszor találkozunk különböző mulatságokban. A lány-

részleggel már elég régóta tartó szoros barátságot ápolunk, próbálunk minél többször találkozni, trécselni. Szerintem a zenekar többi tagja el tudja mondani, hogy hogyan tudunk hosszú, sok órás utakat végigbeszélni, vihogni. Az elmúlt pár évben pedig néhányan együtt járunk nyaralni is. T.Z.: – Természetesen barátok vagyunk. (nevet) A tánc „miatt” már régóta, több, mint egy évtizede ismerjük egymást. A civil életben is elég rendszeresen szoktunk találkozni. F.R.: – Egy táncegyüttesben nőttünk föl, ez sok mindent elárul. G.P.: – Mindenkivel jóban vagyok, mindenkit a barátomnak tartok. A táncosokkal együtt nőttem fel, kicsit ők is neveltek fel. Mostanában viszont, a távolság miatt egyáltalán nem találkozunk. Cs.J.: – Mivel páran jelenleg is egy együttesben táncolunk, minden héten találkozunk. Vagyunk páran, akik közösen járunk/jártunk el nyaralni és barátok vagyunk a magánéletben is! O.M.: – Természetesen jó barátok vagyunk. Mindannyian a Belencéres Néptáncegyüttes táncosai voltunk, vagy vagyunk. Elég sokszor találkozunk, nagyon jó a viszonyunk. – Neked a metalos vagy az akusztikus produkció a szimpatikusabb? M.K.: – Nekem az akusztikus tetszik jobban, hiszen sokkal lágyabb, és az ilyen jellegű dalokra táncolni is könnyebb. B.S.: – Talán a metal produkció jobban tetszik. V.K.: – Nekem az akusztikus hangzásvilág egy picit lágyabb lett, így jobban tudok vele azonosulni. T.Z.: – Nekem mind a kettő szimpatikus. Van amikor az akusztikus tetszik jobban, van amikor a metal, ez változó számomra. F.R.: – Akusztikus. G.P.: – Mindkettőt egyaránt szeretem. Cs.J.: – Sokkal jobban kedvelem az akusztikus produkciót. O.M.: – Véleményem szerint a két produkciónak teljesen más hatása van. A metalos produkció pörgősebb, zúzósabb, amire a közönség bulizhat, felszabadulhat. Az akusztikus produkció ellenben inkább gyönyörködteti és elgondolkodtatja a közön-

séget, hiszen ekkor kicsit jobban dominál a líraiság és a népdal mondanivalója is (legyen az szomorúság, szerelem, vidámság) jobban eljut az emberekig.

27

– Melyik Palmetta lemezt (esetleg dalt) tartod a kedvencednek? Miért pont ez(eke)t? M.K.: – A legújabb, akusztikus lemezünk tetszik a legjobban. A régebbi számok közül pedig az „Árvalányhaj lengedez a hegytetőn”, amely egy rövid dal, mégis pörgős, erre a számra tánc is készült. Valamint, kedvenceim még az eszközös számok, amelyekben mi lányok üveggel táncolunk, ezek rövid, pörgős és látványos táncok. B.S.: – Kettő kedvenc dalom van. Az egyik a „S e pünkösdi rózsa” mely a Merengő lemezen van, a másik pedig a „Kis kece lányom”, amit a koncertre járók a nyáron már hallhattak. V.K.: – Nekem most per pillanat a „Kis kece lányom”, valamint a „Csujjogatós” című számok a kedvenceim, ezeknek a hangzása fogott meg a legjobban.

Gellén Péter táncos

zenekarhoz, de valóra váltak, megvalósultak-e ezek időközben?

Lemezből pedig a nemrég megjelent „Örökség„ című, az akusztikus hangzásvilága miatt. T.Z.: – Különösebben nincs kedvenc albumom, mindegyiken vannak olyan dalok, amelyek valamiért tetszenek. Ám, ha választani kell, akkor a „Fordulj kedves lovam”, a „Kis kece lányom”, a „Hidegen fújnak a szelek”, és a „Sír a kis galambom”. F.R.: – Az akusztikust, kedvenc számom pedig nincs. G.P.: – Mostanában egy új dal a kedvencem, a „Kis kece lányom”, brutálisra sikerült! (nevet) Cs.J.: – Mivel az akusztikus produkció közelebb áll a lelkületemhez, így az utolsó, „Örökség” című lemez az, amit leginkább favorizálok. O.M.: – A gitár intró miatt az „A malomnak” és a „Fordulj kedves lovam”, az „Úgy elmenyek” pedig a zene lüktetése miatt a kedvencem.

M.K.: – Konkrét terveim nem voltak, inkább a kíváncsiság és az új dolgok megismerése vezérelt. Jó néhány új dolgot ismerhettem és tanulhattam meg a zenekarban. Nagyok sok helyet bejártunk már egész Magyarország területén és számtalan kellemes élménnyel gazdagodhattam. Ezen túl pedig megannyi új emberrel is megismerkedhettem az évek alatt, mind a zenekar tagjait tekintve, mind a szervezők és a közönség részéről, akik mindenhol nagy szeretettel és kedvességgel fogadtak és fogadnak bennünket. B.S.: – Mikor csatlakoztam, nem volt tervem. Időközben elgondolkoztam rajta, mi is a célom a zenekarral. Számomra az a legfontosabb, hogy az emberek álljanak meg egy pillanatra és nyissák ki a szemüket, mekkora kincs birtokában vagyunk mi magyarok. Legyenek nyitottabbak a népi kultúra felé, kapjanak kedvet a néptánchoz. Ez a tervem valóra vált. A Palmetta egy hidat képezve köti össze a mai rohanó világ emberét a múltjával, gyökereivel. V.K.: – Őszintén megvallva, nem volt konkrét tervem, mikor csatlakoztam a csapathoz. Úgy gondoltam, hogy a barátaimmal tölthetem az időmet, olyan helyekre járok, ahova magamtól nem biztos, hogy el tudnék jutni, és mindeközben űzhetem a hobbimat, kedves új embereket ismerhetek meg és még pénzt is keresek vele. Kell ennél több? (nevet) T.Z.: – Igen, minél többet menni mind a csonka M ag ya r o r s z á g b a n , mind a határon túl, illetve minél több emberrel találkozni. Nem mellékesen sokat fellépni. (nevet) F.R.: – Részben. G.P.: – Teljes mértékben, és barátsággal is váltam el a csapattól. Cs.J.: – Nem voltak terveim a zenekarral, az élet hozta a dolgot. O.M.: – Nem volt semmilyen tervem, „csupán” csak adódott egy kiváló lehetőség, hogy csatlakozzak egy nagyon jó csapathoz, amit szerintem szerint hiba lett volna kihagyni.

– Nem tudom, milyen tervekkel, elérni vágyó célokkal csatlakoztál a

– Mennyire megterhelő (ha egyáltalán az) a magánélet mellett a zenekarosdi?

Csipei Judit táncos

28

M.K.: – Vannak hétvégék, amikor esetleg családi programot kell lemondani a koncert miatt, ilyenkor kicsit nehéz. Azonban mi táncosok, abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy vannak póttáncosaink, akikkel előre egyeztetéssel tudunk segíteni egymásnak, ha valami közbejön. Így tehát könnyű összeegyeztetni a zenekart a magánélettel. (nevet) B.S.: – Nem megterhelő. Persze vannak olyan dupla koncertek, amik kiveszik az energiámat, de hát fiatal vagyok még... M.K.: – Eddig a tanulás mellett egyáltalán nem volt megterhelő, hiszen a koncertek főként nyáron voltak. Most, hogy már dolgozom, picit rosszabb a helyzet, mivel lehet, hogy másnap indulnom kell korán a munkába. T.Z.: – Többnyire nem megterhelő, de vannak helyzetek, amikor összejön (negatív értelemben) minden, de akkor is megpróbáljuk megoldani. F.R.: – Megterhelő. G.P.: – Szívesen csináltam mindig, sohasem éreztem feladatnak. Cs.J.: – Az együttesben való táncolás ideje alatt már hozzászoktam az utazásokhoz, hétvégi fellépésekhez, ezek a dolgok már az életem részévé váltak és az lenne az unalmas, ha nem lenne. O.M.: – Táncosok vagyunk, heti 6-9 óra tánccal, plusz hétvégi fellépésekkel. Hozzá vagyunk szokva az utazáshoz és mindenhez, ami ezzel jár. Szerintem egyáltalán nem megterhelő. – Szabadidődben mivel foglalkozol? M.K.: – Szabadidőmet jelenleg a suli és a Palmetta koncertek töltik ki. B.S.: – Szabadidőmben gitározok. Létrehoztunk a barátaimmal egy zenekart, mely a Rammsturm névre hallgat, ez lényegében egy Rammstein feldolgozás banda. M.K.: – Szabadidőmben is táncolok, mint egy néptáncegyüttes tagja. Valamint, az együttes által rendezett táncházakba is szívesen járok el. Sok időt töltök a párommal, valamint a barátaimmal. Szeretek olvasni is, filmeket nézni. T.Z.: – A sportot, a mozgást próbálom beiktatni mindig. Azon kívül, szeretek a családdal lenni, a barátokkal találkozni, kirándulni, illetve csak pihenni. F.R.: – Mostanság nincs ilyen. De nyilván koncertezek. (nevet) G.P.: – Táncolok! (nevet) Cs.J.: – Szabadidőmben táncolok, tanulok, sportolok. O.M.: – Próbálok minél jobban kikapcsolódni. Gyakorlatilag a táncon kívül nincs más az életemben. – Mit szeretnél elérni a Palmetta által, és magával a csapattal? M.K.: – Megismertetni a népzenét és a néptáncot

a közönséggel. Leginkább azokkal az emberekkel, akik autentikus formában 29 nem hallgatják meg a népzenét, vagy nem nézik meg a néptáncot. Nagy öröm számomra, hogy ebben a formában viszont sokakhoz eljut, ezáltal pedig megismerkednek a népviseletekkel, illetve táncokkal. Valamint nagyon jó látni, hogy a koncert utáni táncházak alkalmával sok embert, a gyermekektől az idősebb korosztályig, be tudunk vonni és megtáncoltatni. B.S.: – A fentebb említetteken felül a Palmetta segítségével szeretném elérni, hogy jusson el mindenkihez a produkció, fejlődjön a tánctudásom, ezáltal a közönséget szórakoztatva új embereket ismerhessek meg. V.K.: – Remélem, hogy minél több embernek tudjuk majd a közeljövőben megmutatni a produkciónkat, és ezáltal sokakat tudunk megbarátkoztatni a népdalokkal, néptánccal. Megmutatni nekik, hogy a kultúránkat érdemes tovább őrizni, megmutatni a jövő generációjának is, hogyan tud mulatni egy igazi magyar. (nevet) T.Z.: – Minél több és több helyre eljutni, és az emberekkel találkozni. F.R.: – Kikapcsolódás. G.P.: – Ez most már veszett fejsze nyele! (nevet) Cs.J.: – Ahogy ezt már említettem, nincsenek terveim, az élet hozza magával, hogy mi fog történni velünk. További sok koncertet és közös nyaralásokat a többiekkel! O.M.: – Minél előrébb jutni és közelebb vinni a tánc és népzenei hagyományt az emberekhez.

Okányi Mihály táncos

– Kemény zenét szerető és művelő embernek ismerlek, hogyan kerültél mégis a népdalokat feldolgozó Palmetta közvetlen közelébe? – Elsősorban szeretném leszögezni, hogy elég tág a zenei irányultságom, tehát nem csak a kemény zenét kedvelem, hanem meghallgatom akár a lágyabb dallamokat is. Ezért már első hallásra sem volt idegen számomra a Palmetta metálos népdal feldolgozása, sőt, szó szerint a hideg rázott, annyira tetszett a produkció. Másodsorban Norbi részéről kerültem kapcsolatba a zenekarral, hiszen már több, mint tíz éve barátok vagyunk, és az első próbától kezdve ott vagyok a csapat mellett. – Civilben mivel foglalkozol, milyen végzettséged van?

elképzeléseink vannak egy adott dologról, és félszavakból is megértjük egymást. – Mint már említetted, a megalakulása óta ismered a Palmettát, együtt dolgozol velük. Mi a véleményed az eddigi tagcserékről? – Nos, a zenekaron belüli problémák intézése szerencsére nem az én feladatom. Nem minden esetben örülök, ha egy tag távozik, de el kell fogadni, és be kell fogadni az új embert, ami egyáltalán nem nehéz, hiszen a Palmetta csapatánál nincs jobb!

Salamon Roland

– Egy pár mondatban hogyan jellemeznéd magát a zenekart és a felvállalt zenei stílusukat?

webmester, fotós, grafikus

– Multimédia-fejlesztő a szakmám, és ebben is dolgozom, tehát az, amiket a zenekaroknál végzek, teljesen egybefügg a hivatásommal, amely egyben a hobbim is. – Hobbiszinten gitározol is, ami a közelmúltban már nem csak szabadidős tevékenységgé vált. – Igen, néhány éve tépem a húrokat is, melynek 2014. januárjában duplán is meg lett a gyümölcse, hiszen bevettek a Titkolt Ellenállásba, mint ritmusgitárost, valamint néhány barátommal megvalósítottuk egy régi álmunkat, és életre hívtunk egy Rammstein tribute zenekart, mely a Rammsturm nevet viseli, lévén, hogy viharsarki arcok vagyunk. – Egyszemélyben vagy – többek között – a Palmetta webmestere, fotósa, videósa és kiadványainak tervezője, összeállítója. Mennyi plusz munkát igényelnek ezek a feladatok? – Az igazat megvallva, nincs olyan nap, hogy ne foglalkoznék a zenekarral, tehát sok időmet leköti, nem túlzás, ha azt mondom, hogy sokszor éjszakába nyúló „munkaidőben” végzem a tevékenységeimet. – Egy-egy tervező munkánál mennyire kapsz szabad kezet? Szimplán kivitelező vagy, vagy te szoktál kész vázlatokkal, tervekkel Norbi elé állni? – Ennek a menete általában az, hogy mindkettőnknek vannak ötletei, és ezekből alkotunk valamit, beletéve az egyéni kreativitásunkat. Érdekességképpen megjegyezném, hogy Norbival olyan régóta 30 dolgozunk együtt, hogy hasonló

– Páratlan és egyedi. Ez meg is mutatkozik minden koncerten, hiszen szeretettel hallgatják végig az emberek a különféle műsorokat, és a fellépések utáni gratulációk sorozata is ezt bizonyítja. Személy szerint nekem nagyon bejön, főleg a metal része, elvégre fémzenén nőttem fel.

– A három Palmetta nagylemez közül melyiket tartod a kedvencednek és miért? – Kitérő választ kell, hogy adjak, hiszen az aktuális kedvenc Palmetta lemezem még nem jelent meg. Ez lesz az új metal album, és még csak koncerten hallottam a dalokat, de borsódzott tőle a hátam. Viszont, ha mégis választanom kellene, akkor az új akusztikusra voksolnék, mert zeneileg a legprofibban összerakott anyagról van szó. – A zenekar többféle produkciói közül melyik áll a legközelebb a szívedhez? – Nekem a metal, és a gyermekműsor tetszik legjobban, mert mint már mondtam, acélszívem van, de azt látván, ahogy a gyerekek mosolyogva táncolnak a Palmetta zenéjével aláfestett népdalokra, az leolvasztja még a legkeményebb fémet is a szívemről. (nevet) – Mit tartasz a Palmetta legnagyobb erősségének? – A csapatszellemet. Néhány interjúban Norbi kiemelte, hogy ha valaki egy hétvégére csatlakozna hozzánk a turnébuszba, akkor úgy érkezne haza, mint egy új ember. Ebben maximálisan egyetértek, engem is sokszor átformált a zenekar baráti összetartása. Ez megmutatkozik a színpadi produkcióikban is.

Táncosok: Mucsi Katalin Bátori Sándor Vida Krisztina Toldi Zoltán Földesi Réka Gellén Péter