Én vagyok a Világnégyzet!

az Apáczai Csere János Gimnázium diáklapja

XVIII. évfolyam 2. szám

 Én vagyok a Világnégyzet!

Sziasztok! Újra itt vagyok. Vagy már gondoltátok, hogy elvesztem? Naaaah, nem! Csak manapság a diákok annyira elfoglaltak, hogy éppen arra nincs idejük, ami fontos lenne. És én fontos vagyok Nektek, ugye? Amióta nem láttuk egymást rengeteg dolog történt. Eljött a nyár, eljöttek a félévik, lassan itt a ballagás, az évzáró, és persze a legfontosabb, a VAKÁCIÓ. Lassacskán már mindenki a nyári programjait szervezi. Meg is értelek titeket. De azért ne feledjétek, a vakációig még van, s addig bizony fel kell kötni a nadrágokat . Rengeteg tennivaló van még, nem lehet csak úgy nekifogni lazsálni. Bevallom, nekem is nehéz. Az egyik felem már mintha vakációzna, napozik és jegesteát iszik, de a másik még aggodalmaskodik a félévik, tesztek, események miatt. De csupa optimizmus vagyok, semmi se ronthat a kedvemen. Főleg, hogyha foglalkoztok velem. Persze azt is megértem, hogy néha hanyagoltok, nem vagytok kíváncsiak a jelenlétemre, de azért most igazán jól esik, hogy olvastok . Már hiányoztatok! És hiányozni fogtok a vakációban is! De azért remélem, hogy majd ősszel lelkesen fogtok újból gondolni rám! Addig legyetek jók, vigyázzatok magatokra, ne csináljatok badarságokat, és üljetek le tanulni legalább ezen az utolsó 100 méteren! Puszillak titeket  1. oldal

Kirándulás a budapesti Apáczai Líceumba Április 17, délelőtt 10 óra, indulás a Farkas utcai templom elől. A több száz kilométert volt aki alvással, de volt aki beszélgetéssel töltötte. A délutáni órákban végre megérkeztünk, majd rövid ismerkedésre került sor. Már az érkezés napján nagyon vidám volt a társaság, de a különböző csapatjátékok még inkább fokozták a jó hangulatot. Első napunk reggelén ellátogattunk a Pedagógiai Múzeumba, ahol sokszáz éves iskolai felszereléseket, bútrokat láthattunk, A-tól Z-ig mindent, ami iskolával valaha is kapcsolatos volt. A napot az iskolában folytattuk, megismerkedhettünk a Tiszta Szívvel iskolaújsággal, színes lapjait is átlapozgattuk/átolvastuk. A tanórákra vágyóknak lehetőségük volt beülni az osztályokba történelem, földrajz, ének-zene órákra is. Délután a budapesti apáczaisok által előadott Egy, kettő, három című színházi előadáson vettünk részt. A nap végén a szomszédos Hild-házba látogattunk, ahol egy kis “történelemóra” után a ház sötét, alacsony pincéjébe is benéztünk. Második napunk volt az egyik legizgalmasabb, szerintem. A délelőtti órákat a Parlamentben töltöttük, ahol megvendégeltek minket, jót beszélgettünk, majd az épület olyan részeibe is betekinthettünk, ahova a turistákat nem engedik be (mi meghívottak voltun, és nem turisták  ). Miután egy “jót” ebédeltünk a menzán, az Állatkertbe látogattunk. Itt töltöttük el a nap többi részét. Nagyon gyorsan teltek a napok, így észre sem vettük, hogy már szombat van. Ekkor Visegrádra mentünk, ahol egy igazi erdei túrázás várt ránk. “Túlélés” után körbejártuk a várat, valamint a panorámát csodáltuk. Ezután a jól megérdemelt ebéd következett. Miután mindenki megpihent, nyári bobozással töltöttük a nap utolsó óráit. Hazefele már mindenki nagyon fáradt volt, néma csend uralkodott a buszon. Április 21, vasárnap, a csereprogram utolsó napja, ami egyben a hazaindulás napja is volt. Rövid búcsúzkodás után elindultunk kincses Kolozsvár felé! 

Tasnádi Márta

2. oldal

Beng an jor májnd! Manapság a csapból is globális felmelegedés és öko-mindenféle folyik. Van aki a média vagy belső indíttatás hatására csak ökomurkot rágcsál, és gyökeresen megváltoztatja az életét, de a többség azért nem veszi komolyan a környezettudatosságot. Talán épp ezért szervezett az ausztriai WWF egy European Schools for a Living Planet nevű programot, amelyen 11 európai ország diákjai vettek részt. A mi osztályunk is (egyetlen Romániából) az igazgató úr és a földrajztanárnő segítségével csatlakozott a projekthez.

világítást leginkább elkerülő ötödik osztályosok nyertek meg. A Föld órája alkalmából lámpásokat engedtünk fel Kolozsváron (ez alkalomból kivilágítatlan Karolina téren), Nagykapuson és Tordaszentlászlón. A Föld napján játékos, rajzolós, filmnézős foglalkozást tartottunk az V-VIII osztályosoknak, ezt követte a faültetés a bácsi erdőben. Végül projektzárót tartottunk divatbemutatóval, amire iskolánk volt diákja, Szabó Linda (Zsazsa) tervezett ruhakölteményeket. A projekt legvégét egy Moieciuban tartott találkozó jelenti majd, ahol Jánosi Zsuzsa fog képviselni minket. Bár a munka nagyon egyenlőtlenül oszlott el köztünk, és sokszor érdektelenséggel kellett szembesülnünk, a bácsi erdő gyarapodott 250 fával és mi tapasztalatot és talán egy osztálykirándulást is nyertünk.

Az igazgató úr és Kerekes Szabolcs (XI.B) októberben résztvettek egy egyhetes képzésen Ausztriában, és mikor hazajöttek, elkezdtünk dolgozni a projekten. A tervezett programokat főleg a kisebbek számára, az I-VIII. osztályosoknak szerveztük. Mivel ők nem értek még lusta dögökké, mint a mi generációnk, lelkesen vettek részt a programokon. A Bang on your mind-nak elnevezett projekt első programja energiatakarékossági verseny volt, amit a fölösleges elektromos Idén az „Iskola másként” hétből Apáczai-napok másként lett. A szokatlan program ellenére a diákok örömmel fogadták ezt a kikapcsolódást és csatlakoztak a tevékenységekhez. Min3. oldal

denki jól szórakozott, viszont egyesek fancsali arcokat vágtak, amikor az elmaradt kültéri programokra gondoltak. Ennek ellenére, szívesen vállalták, hogy velünk is megosszák élményeiket:

Számomra idén elég jól teltek az Apáczai-napok. Sok programot nem lehetett megtartani a rossz időjárás miatt. Érdekesek voltak a programok, de egy-egy túl hosszú volt. A pénteki nap volt szerintem a legjobb, mert a távfutáson sok hasznos dolgot tanultam meg, mint például, hogy használjam a fejem, a térképet és utána fussak el a következő célig. Kár, hogy az Apáczai-napokat és az „Iskola másként” hetet egyidőben tartották meg. Jánosi Andris, V.A

Az idei Apáczai-napok érdekesek voltak. Egyszerre tartották az „Iskola másként” héttel. A programok érdekesek voltak, mint például az aerobik, ahol érdekes zenékre táncoltunk, vagy a „Neked milyen szerelem kell?” bemutató, ahol a szerelem értelméről meséltek nekünk. Érdekes versenyeken vettünk részt, a kedvencünk pedig a „Kincses Kolozsvár” volt, amelyen meglátogattunk egy pár fontosabb intézményt, és feladatlapokat oldottunk meg, amelyekre sokat tanultunk, de megérte. Remélem jövőre is ilyen jól fogunk szórakozni. Steuer Bernadett és Crişan Karina, VI.A

Apáczai-napok Mint minden évben, ebben az évben is voltak Apáczai-napok, amelyek általában 3 napot tartanak. Idén áprilisban, egybeestek az „Iskola másként” héttel. De így is nagyon jól telt, sok tevékenység, verseny volt! Minden verseny, tevékenység tetszett, de legjobban az angol verseny és a román tevékenység, ami az 5-8. osztályoknak volt szervezve. Az angol versenyen csoportokban kellett dolgozni. Mi ötön voltunk a csapatban, egy ötödikes, egy hatodikos, és három hetedikes. Csapatnevet is kellett választanunk. Sokat gondolkodva találtunk is egyet: English muffi. Ez a név szerencsét is hozott, harmadik díjasok lettünk a versenyen. Sok érdekes feladat volt, nehezek és könnyűek, viccesek. Egyszóval mindenféle. A román tevékenység is nagyon jó volt. Itt is csapatban kellett dolgozni de nevet már nem kellett választani. Egy színésznő volt az, aki vezette a tevékenységet a román tanárnőkkel együtt. Zöldségekből kellett készíteni egy szereplőt, és miután kész lett, ki kellett találni egy mesét, és be kellett mutatni. A csapatom a hercegnő es a varázsló című mesét mutatta be. Az Apáczai napok nagyon jól teltek, alig várom a következő évi Apáczai-napokat, de még sok van addig. Nekem így teltek el az Apáczai napok, sok vidám pillanattal. Szabó Timea Helga, VII.B

„Száll az élet, múlnak az évek...” (Üszküdárá) Egy pénteki napon kora reggel buszra szálltunk és elindultunk Szentgyörgyre, hogy képviseljük iskolánkat a kórustalálkozón, amelyre meghívást kaptunk. Ahogy felszálltunk a 4. oldal

buszra, megkezdődött a harc a legjobb helyekért. Miután mindenki elfoglalta helyét és a vezető tanárnő, a zenetanárnőnk ismertette velünk a pontos programot, illetve a viselkedési szabályokat, elindultunk. Az út hosszú volt, de nem unalmas. Nagyon jól elszórakoztunk, mi, a „hátsó fertály”, poénkodtunk, vicceket mondtunk, gondoskodtunk arról, hogy mindenki jól érezze magát. A buszozást nagyon élveztük, mint mindig, mert együtt jól lehet nevetgélni. Mikor megérkeztünk, egyből a szállást kerestük, de sikertelenül, hiszen nem találtuk meg. Mivel kevés időnk volt a fellépésig, nem keresgéltünk tovább. Kaptunk egy idegenvezetőt, aki székely tájszólásával megnevettetett minket. Elvitt az étkezdéhez, majd gyorsan átöltöztünk és mentünk is a színházba fellépni. A találkozón hét kórus lépett fel, öt Kolozsvárról, egy Szilágysomlyóról és egy Szentgyörgyről. Harmadikként léptünk színpadra. Jól sikerült a fellépésünk, a közönségnek a legjobban az Üszküdárá című dalunk tetszett. A találkozót a szilágysomlyóiak zárták, akik citerakísérettel adták elő énekeiket. Nagyon érdekes volt a hangszerük, mindenkinek tetszett a különleges előadásmód. A fellépésünk után vacsorázni mentünk, majd segítséggel megtaláltuk és elfoglaltuk a szállásunkat. Nagyon szép helyen szálltunk meg, nagyon tetszett. Szabad programunk volt, ami számomra különleges volt. Mivel születésnapom volt, az osztálytársaim megleptek egy vidám estével, melyhez az osztályfőnökünk is csatlakozott. Kellemes estét töltöttünk együtt, hiszen ilyen alkalom ritkán adódik, hogy az oszinkkal, Bárdos László tanár úrral együtt „bulizzunk”. Mint minden kiránduláson, itt sem hagytuk ki az éjszakázást. Mindig is jó ötletnek tartottuk a versengést, hogy ki tud fennmaradni a legtovább. Ám ilyenkor arra nem gondoltunk, hogy milyen nehéz lesz a reggel. Az is volt. Álmosan, fáradtan, éhesen indultunk neki a hosszú útnak. Hazafele első megállónk Apácza volt, ahol megnéztük iskolánk névadójának a szülőházát. Következő megállónk Segesvár volt, ahol megnéztük a nagyon szép várat. Ahogy felültünk a buszra, szinte mindenki elaludt, éppen ezért a tanárok örömére nem volt akkora hangzavar, mint arrafele menet. Bár nagyon rövid volt ez a kirándulás, jól telt.Mivel nyolcadikosok vagyunk, számunkra ez volt az utolsó közös kirándulás, ami kissé elszomorít. Köszönjük szépen a türelmet a zenetanárnőnknek, Szabadi Ildikónak, és kísérő tanárainknak, Kovács Zita tanárnőnek és Bárdos László tanár úrnak. Salamon Orsolya, VIII.A Mindezek után nagy szeretettel várjuk a programok folytatását, elvégre az Apáczai-napok a megnyitótól a záróünnepségig tartanak, nem?  Szöszi

5. oldal

Szivacstechnológia előadásvilágból és egy kis Péntek! Nem könnyű egy szórakoztató előadást tartani, főleg nem egy esős szerdai Iskola másként napon az álmos diákságnak. Mégis Mészáros Attilának sikerült. Előadásának címe: Neked milyen szerelem kell? Igen, a címből várhatóan páran máris forgatnátok. De ne tegyétek! Mi okból akartam írni erről? Megfogott. Egyszerűen ennyi. És jó lenne egy rövid beszámoló azoknak, akik nem voltak, és el szerettek volna jönni, de még azoknak is, akik eredetileg túl nyálasnak találták a témát. Várhatóan a teremben kevés fiú volt, közöttük olyan is, aki nem szántszándékkal került ide, viszont a végén szerintem ők sem bánták meg, hogy ide jöttek. Működött az előadónk által annyit emlegetetett SZIVACSTECHNOLÓGIA. Nem olyan bonyolult, mint ahogy hallatszik, annyit jelent, hogy azt csinálod amit gyakran látsz. Az előadás elején részletesen bemutatkozott nekünk, hogy közelebb kerüljön hozzánk, ami szerintem sikerült is neki. Le tudta kötni a figyelmünket. Sokszor kért véleményt a közönségtől, később odatette a fiúkat, hogy jegyzeteljenek. Bár az elején ezt is megmondta, egész előadás alatt a mesterségét fontolgattuk, a gyármunkástól elindulva az egyetemi tanáron keresztül eljutottunk a paphoz is, bár ez csak az előadás enyhe befolyása volt. Na de térjek a lényegre. Gondolom ti is feltettétek már magatoknak a kérdést: „Mit várok egy kapcsolattól?”. Nos, erre a többség azt válaszolta, hogy tartós legyen és valódi. Ami szerintem rendben is van. Majd felmerült a kérdés, hogy mit értünk a „valódi” alatt. Itt már változtak a vélemények, de a legtöbben inkább szellemi tulajdonságokat, fogalmakat soroltunk fel, mint a bizalom, gondoskodás, nem féltékenység, stb... De valóban így van-e? Kérdezte az előadó... Valóban ezeket szeretnétek? Vagy csak azért szeretnétek egy kapcsolatot, hogy legyen valakitek? Hát igen, a mai világban sajnos gyakran történik így, de mi kitartottunk eredeti véleményünk mellett. Tanulmányoztuk a szeretet himnuszát, és megvizsgáltuk egy kapcsolat alapjait, teljes felépítését. Szerintem egy nagyon sikeres előadás volt. Viszont nem hiába tettem a címbe az „egy kis péntek”-et is. Ez volt a másik része a suli másként hétnek, ami megfogott. Jó, valamelyest a csütörtök is, de ez most lényegtelen. Péntek, ez a mi napunk! Reggel zajlott az osztályok közötti tantárgyverseny. Részünkről a kis csapatok eltökélten és buzgón indultak versenyre. Aminek eredménye is lett. Viszont ami tényleg nagyon érdekes és szórakozató volt az a Suli-poly. Tudom, hogy így csak a szervezők dolgát nehezítem, de én mindenkinek ajánlom, hogy kipróbálja. Mi lerohantunk magunkról vagy 3 kg-ot fel és alá a két emeleten, de teljesen megérte. A próbák közül csak párat árulnék el, hadd fúrja az oldalatokat a kíváncsiság, és következő alkalommal gyertek el... Többek között kellett verset írni, filmeket és dalokat felismerni, fekete-fehér-igen-nem-et játszani...:-” De tudjuk, hogy ezzel még az Apáczai napok nem értek véget, úgyhogy mindenki készüljön fel a második felvonásra is! Detti

Az Apáczai Napokról 6. oldal

A már hagyománnyá vált Apáczai-napokra idén is sor került, április 2-5. Között,és újból rengeteg programmal szolgált mindenki számára. Kedd volt az első nap, amikor egy kötelező programon részt kellett vennünk. Én is, mint minden IXXI. osztályos diák, az „öröm-bánat” térképen dolgoztam pár osztálytársam és egy fényképezőgép segítségével. Bár itt élünk, Kolozsvár sok meglepetést tartogatott számunkra is. Azt hiszem, eddig soha senki nem figyelt a részletekre, amelyek néha sajnos megdöbbentően csúnya látványt nyújtanak. A program után levontuk a következtetést: van hova fejlődni... Szerdán Dr. Keszeg Anna előadása volt az első, amelyen részt vettem. Beszélgetés arról, hogy hogyan viselkedünk mi, internethasználók, a virtuális térben. Csupa olyan információ, amelyekről igazából mindenki tudott azelőtt is, egyszerűen csak nem tulajdonítottak neki túl nagy szerepet, és fontos volt kimondani. A ''Párkapcsolat: szerelem vagy sérelem?'' c. előadásra kíváncsi voltam, de csalódtam. A Tai Chi Chuan bemutató viszont felkeltette az érdeklődésemet. Csütörtökön a Játékkoktélon vettünk részt. Nem értem, hogy a diákok miért nem szeretnek vetélkedni, szerintem sokkal jobb ott tölteni az időt, mint egy unalmas előadáson. A helység kalapácsa c. előadás kivétel, hiszen vicces volt, a fiatal előadó meg roppant tehetséges, egyszóval érdemes volt végignézni. Pénteken újból vetélkedtünk, és ezért sokan háborogtak, mivel nem értették, miért kell nekünk ilyen okos dolgokkal foglalkoznunk ezeken a napokon is. Természetesen senki sem csalt, ezért az eredmények a valóságot tükrözték. :) Egy szó, mint száz: az idei Apáczai-napokat kritizálni sem, viszont agyondicsérni sem igazán lehet. Jobb lenne, ha ezek a napok a diákok számára kikapcsolódást nyújtanának, az idén viszont gyakran éreztem azt, hogy mindenki össze van zavarodva, és nem érti mi történik. Azok pedig, akik hosszú évek óta az Apáczaiba járnak, folyton hiányolják a régi szép időket, én pedig kiváncsi vagyok, milyenek is lehettek ezek. Türelemmel várjuk az Apáczai-gálát és a kimaradt, közkedvelt programok bepótolását! *****

Apáczai-napok és “Iskola másként” hét… egy zsúfolt hét, idegen arcok nyugatról és keletről, előadók bőrébe bújva. Feladatok,dobókocka, pontok, versenyek, szaladgálás emeletről emeletre ééés eső. A mindent megváltoztató eső. De most jobb, ha nem térek ki általánosságokra, inkább személyes véleményt írok arról, hogy milyen volt a fejemből kifele nézve egy előadás és az üzenete. Keszeg Anna a “Hogyan viselkednek az internethasználók a virtuális térben” című előadásán voltam. Megfogott az a gondolat, hogy a közösségi oldalakon a saját oldalunk, profilunk a mi virtuális házunk. Ezért meg kell válogatnunk, hogy kiket engedünk be a házunkba, és leginkább arra kell figyelmet fordítanunk, hogy milyen képet alkotunk magunról a virtuális világban. Mert ugyebár könnyű betűk és szavak mögé bújni, egy tökéletes képet kialakítani magunkról, a legszebb pillanatainkat megosztani másokkal, és csendben várni a lenyűgözött emberek visszajelzéseit. ”Neked aztán jól megy”, mondhatják. De vajon a képernyő vagy az iPhone nyolcmillió mögött is ugyanolyan képet vágsz,mint az emotikonod? Légy a “színfalak” mögött is az, aki valójában vagy. Ne hagyd, hogy a virtuális bolygó földönkívülit faragjon belőled.

7. oldal

Nagykorúsítás Elérkezett a várva (egyesek által nem annyira) várt nagykorúsítás napja is. A buzgó 11. osztályosok végre felfedhették, milyen kellemes meglepetésekkel készültek a 12. osztályosok számára. Bár nem könnyű előkészületekre volt szükség, az esemény különösen jól sült el, és minden 12. osztályos boldogan vehette át a nagykorúvá nyilvánító diplomáját és az emlékül szolgáló kis ajándékát. Elsőként mi, a 11.B osztály leptük meg elődeinket egy igen érdekes bemutatóval. Mint tudjuk, napjainkban az a mondás járja, hogy „ Akinek nincs facebook oldala, nem létezik”. Ebből kiindulva a 12.B osztályosok azt kellett bebizonyítsák, hogy elég jól ismerik önmagukat ahhoz, hogy nagykorúakká válhassanak. Mindenkinek fel kellett ismernie önmagát kisebb képrészletekről, majd egy-egy személyre szabott kérdést kellett megválaszolniuk. Természetesen mindezekre választ a facebook oldalukon találhattak. Bebizonyosodott, hogy ismerik önmagukat, és a többség minden kérdésre tudott válaszolni, még mielőtt a megoldást elárultuk volna. A „vizsga” alatt igen jókat nevettek úgy a vizsgázók, mint a vizsgáztatók. Kádár Brigitta Máté Péter Most élsz című gyönyörű dalával, majd Kovács Áron egy mozgalmas játékkal szórakoztatta a jelenlévőket. Arról inkább nem beszélnék, hogy milyen előkészületekkel járt megszervezni az eseményt, de az biztos, hogy minden tőlünk telhetőt megtettünk, hogy a végzősök örömmel emlékezzenek vissza arra a délutánra. Ezek után következett a 11.C osztályosok kis műsora. Ők egy vicces, de ugyanakkor rengeteg emléket felidéző rövidfilmmel készültek. A film során megismerhettük a 12.C osztály tagjait, néhány csínytevésüket, bekukkanthattunk egy könyvelés-, történelem- és matekórára is. A tizenegyedikesek által kiagyalt próbákat is hűségesen kiállták, bár nem voltak könnyűek (nem fizikailag). Legalábbis úgy gondolom, hogy nem könnyű a főtéren táncolni, vagy éppenséggel idegen emberektől kérni „ezt-azt”. A 11.A osztályosok is színvonalas műsorral készültek. Míg egy „krónikás” a kerettörténetet mesélte, a színpadon az elmúlt évek eseményeit idézték fel: fizika-, latin- és történelemóra illetve más érdekességek. A színdarab után pedig egy képsorozatot láthattunk, amelyet a zongorakíséret tett meghatóvá. Ez volt a nagykorúsítás tizenegyedikes, reálos szemszögből. Biztos vagyok benne, hogy a többiek is rengeteget tudnának mondani arról, hogy milyen élményekkel gazdagodtak úgy a műsor kigondolása közben, mint a szervezéskor, de nem mindenki volt ilyen bőbeszédű, vagy éppenséggel nem volt ideje beszámolni. De ettől eltekintve, örülünk, hogy csak pozitív visszajelzések érkeztek. Mindannyiunk nevében pedig sok sikert kívánunk az érettségire, felvételire ballagó diáktársainknak!

8. oldal

Nagykorúsításról „nagy” szemekkel Emlékezvén a tavalyi szervezések kínos gyötrelmeire, nem irigyeltük a 11. B osztályt, akik az idei nagykorúsítást szervezték nekünk. Őszintén nem is tudtuk mire számítsunk, de egy dolog biztos: nagyon kíváncsiak voltunk arra, hogy mivel állnak elő majd a tizenegyedikesek és mi lesz majd az, ami majd mindannyiunkat meglep. Amikor elérkezett a nagykorúsítás napja, nagyjából mind összegyűltünk és türelmetlenül vártuk azt, hogy mivel búcsuztatnak a sulitól, és mik derülhetnek ki rólunk... Meghallottuk, hogy mi vagyunk az elsők, és amikor Zsuzsa bemutatta azt, amivel készültek, mindannyian meglepődtünk. Nagyon jó ötletnek tartottuk az egész dolgot, hiszen egyrészt szórakoztató volt, de ugyanakkor elgondolkodtató is. Érdekes volt felismerni, hogy mennyire függ az életünk a Facebooktól, és azt is érdekes volt észrevenni, hogy bár mi nem is gondoltunk erre, nagyon jól felismerjük egymást és saját magunkat is a képeinkről. Tanulság is volt benne, sokan csak úgy reflexből, vagy megszokásból írunk a közösségi oldalakra, kiírjuk azt, amit teszünk, és nem is gondoluk arra, hogy mikor kérdezhetik ezt vissza, vagy hogy mások hogyan látnak minket. Összefoglalva, egy igazán jó élmény volt, és a "megszakítások" (Brigi éneke, Áronék játéka) csak feldobták az egészet. mindannyian, hogy: Köszönjük 11.osztályoknak az élményt és az er őfeszítést, azt, hogy lehetővé Bátran

mondhatjuk

tettétek számunkra, hogy szívesen emlékezzünk majd a suliban töltött évekre és minden ehhez kapcsolódó élményre.

9. oldal

Ahogyan eddig sem tette, ebben a félévben sem tétlenkedett a DT. Farsang alkalmából nem feledkeztünk meg a kisebbekről sem. A most már hagyománnyá vált farsangi bált az I-VIII. osztályosok nagyon élvezték, annak ellenére, hogy tejszínhabtól kezdve szilvalekvárig mindennel összemaszatolták magukat. A szerelmesek napját illően ünnepelhettük az egész iskolában. Reggel a bejáratnál vártunk, és mindenki három kis cetlit kaptt, melyeket a nap folyamán beválthatott ölelésekre, puszikra és ezekhez hasonló dolgokra. Minden emeletre egy-egy dobozkát helyeztünk, amelyben szívetek választottjának leveleket küldhettetek. Ezeket a leveleket nagyszüneten kiosztottuk és büszkén jegyezhetem meg, hogy a mi sulink tele van szerelmesekkel. Megígértük és be is tartottuk szavunkat, újból megszervezésre került az Apáczai-napok keretén belül a Sulipoly. Sok diák vett részt a versenyen, és reméljük jól mulattak. Emellett Apáczai-napokkor gitárestet szerveztünk, melynek meghívottja Miklós Gyuri volt, aki kellemes hangulatot teremtett és jól megénekeltette a társaságot. Szívesen várunk minden licist a Diáktanács rendezvényeire úgy résztvevőként, mint szervezőként. Találkozzunk minden kedden fél 4-kor a 2es teremben!  a DT.

10. oldal

Firka oldal  Tündértánc Tündér táncol a jégen, Egyedül, magányosan. S mosolyog, boldog mégnem A távolba néz vágyakozóan. Elbambul, megáll néhány pillanatig, Majd újra táncra perdül. Hidegtől piros arcára addig Ismét káprázó fény derül. Meg-megáll néha, talán társat keres; Mosolygót, igazat, szépet. De a távolba néz, hisz ott van egy kedves Kitől megmaradt ez ígéret: “Nem vagyok közel hozzád, Táncom nem oly szép, mint neked, De boldogan táncolj tovább, Mert jövőre én is táncolok veled.” Eltelt egy év, sok fájdalom, Ismét leesett a hó. A reményt majdnem feladom, De befagyott a tó. A tündér ismét ott van, táncol Egyedül, magányosan. “Tündér, szomorúnak látszol!” “Elmegyek hamarosan...” Mosolyog egy picit, forog szabad. Éli tovább éltetét; Mert a kedves a távolban marad S nem tartja be ígéretét.

Gondolja a tündér: „Nem baj, játszom. Nem veszed el a tánc örömét! De bármennyire kecses táncom, Nem teljes, ha nincs tiéd!” De nem adja fel, kitartóan Szeli át a nagy tavat, Egyre gyorsabban, bíztatóan: “Mert a táncom megmarad!” Eltelt egy év, sok fájdalom, Ismét leesett a hó. A reményt majdnem feladom, De befagyott a tó. A tündér most is ott van, táncol, De már nem magányosan. Tervet szőtt egy igaz társról Ki ott legyen biztosan. Szegény gyenge, botladozik. Nem ismeri a jeget. Lassan-lassan bontakozik A tündér szívében a szeretet. Nem bánja az ügyetlenséget, Nem bánja a fura táncot: “Díjazom a törekvésed; Te legalább megpróbálod!” A távolban talán még ott a kedves, Ki azt mondja: „Velem táncolj kecsesen!” „Nem táncolok! Minden így tökéletes, Hisz ő legalább táncol velem!” Detti

11. oldal

Fogadom (The Vow, 2012) Nem sokat tétováztam, amikor ezt a filmet választottam a cikkem témájának. Ez volt az első, ami eszembe jutott, habár már elég rég láttam. Viszont azóta is eszembe jut néhanapján. Internetes forrás szerint a film 104 perces, amerikai-brazilfrancia-ausztrál-angol-német romantikus dráma. Szóval hogy sokoldalú, az biztos. Na de mivel romantikus film, emellett pedig dráma is, inkább a lányoknak szól a mondanivalóm (tudniillik a férfiaknak különleges a véleményük az effajta filmekről). Viszont a film nem túl nyálas, hanem elgondolkodtató is egyben. Minden tinilány álma az, hogy amikor megnő, a szőke herceg felesége legyen. Főleg, hogy a főszereplő szőke herceg a sármos Channing Tatum. Gyönyörű házaspár, boldogság, békesség. De mi történik akkor, hogyha egy baleset során hirtelen mindent elfelejtesz? Ott áll előtted jóképű férjed, te pedig azt hiszed, hogy az orvosod. Ujjadon ott a karikagyűrű, de még mindig kételkedsz. Nem tudod ki voltál, ki vagy. Megtagadod a saját férjedet, aki szívét-lelkét beleadja, hogy téged újra megkaphasson. A film tulajdonképpen Leo, a férj, küzdelmeit mutatja be, akinek legnagyobb vágya, hogy újra boldog házasságban éljen feleségével, Paige-dzsel. Bár ez a küldetés lehetetlennek tűnik, a sármos férj hosszú, rengeteg megpróbáltatással tele utat tesz meg ennek érdekében. Vajon másodszor is bele lehet szeretni ugyanabba a személybe? Sikerül-e Leonak újra meghódítani feleségét? Az igaz szerelem örök. Akik egymásnak vannak teremtve azok, előbb vagy utóbb, egymásra találnak, ez esetben pedig visszatalálnak.

12. oldal

One of the Best Movies based on Nicholas Sparks' novels always bring a gripping story to the audience , but the one that got my full attention was "The Notebook". The movie focuses on two stories, which are related at the end. One of them is the one in which an old man reads to an old lady in a nursing-home. The other is based on the story of two lovers : Noah,a poor country boy and Allie , a rich city girl. The main characters are very much in love , but then they are separated by Allie's family , which forces her to move to another city. As the years go by , Allie moves on and becomes engaged to a handsome soldier . The rest of the movie presents Allie and Noah’s lives without each other, until they meet again. I like the fact that this movie is about the feelings of the characters. Moreover, the acting is surprisingly good and I believe that this movie is the reason why most of the girls in the whole world fell in love with Ryan Gosling, the actor who plays Noah. Being a dramatic story, it doesn't need any special effects, the captivating plot is just enough. "The Notebook" is one of those classic movies you can never forget. After watching it I've just felt something that words can't describe . If you haven't seen it, you really are missing out!

Ármán Noémi-Adrienn

13. oldal

Újra a dobogó legfelső fokán Sikerült! Ami tavaly nem jött össze, idén nagyszerű sikerrel járt. Bizony, a focicsapatról beszélek, akik az idei Erdélyi Kupa győztesei voltak, boldogan és igen elégedetten hozván haza aranyérmeiket a trófeával együtt. Győzelmük örömét még kellemesebbé tette az a tényező is, hogy tavaly sajnos nem sikerült elérniük ugyanezt. Viszont nem ez az egyetlen esemény, amely az idei sportévadban is sikeres volt, lássuk csak mi is történt eddig 2013-ban, kronológiai sorrendben, persze. Januárban játszódott le a Megyei Röplabda bajnokság, ahol a fiúk harmadik helyezést értek el, igaz, hogy csak egy meccsre volt szükség ennek érdekében. Ez alatt azt értem, hogy két mérkőzésen is az ellenfelek úgy döntöttek, hogy inkább nem állnak szembe csapatunkkal, (tudván, hogy durván veszítettek volna) így automatikusan mi nyertük meg mind a kettőt. Viccet félretéve, szerintem csapatunk nagyon is képes lett volna mindkét mérkőzést tisztességesen megnyerni. Sajnos ez harmadjára nem sikerült, így maradtak a harmadik helyezettel. Azután került sor a Magyar Líceumok közti Röplabda bajnokság ahol sajnos úgy a lányoknak, mint a fiúknak is csak második helyezést sikerült elérni, mindkét oldalon erősebbnek bizonyult a Báthory csapata. Viszont szerintem még nem járt le a röpicsapat ideje, hiszen ahogy a versenysportolók is állítják: a kudarc az egyik legnagyobb lépés a siker felé. Azon a bizonyos szombaton, (tudomásom szerint április 20.) amikor iskolába kellett menni, egy pár diáknak sikerült megmenekülni, méghozzá igazolatlan hiányzás nélkül, hisz részt vettek az aznap délelőtt rendezett V. Killyéni Péter Atlétika Emlékversenyen. Az iskolában való jelenlétük hiánya nem volt fölösleges, hiszen kiválóan teljesítettek, sokan nyakukban hordott éremmel jöhettek haza. A lányok dobogós helyezést értek el a távfutás több kategóriájában, a 4x100m váltón harmadik helyet, emellett Horváth Orsolya (80 méteres szaladásban) és Gábora Enikő (800 méteres szaladásban) mindketten bronzérmesek lettek. A fiúk közül Magyari Szilárd volt nagyon eredményes, megkaparintva az ezüstérmet a 100 méteres szaladásban. Összesítve az iskolánk harmadik helyezettet ért el a versenyen, ami egy csodás teljesítmény. Mint ahogy az elején említettem, iskolánk focicsapata a legjobbnak bizonyult az április utolsó hetében, Szovátán szervezett IX. Országos Középiskolás Labdarugó tornán (röviden Erdélyi Kupán). A csapat a döntőben Szatmárral állt szemben, és győzelmet aratott, a végső eredmény 2-0 lett. A torna legjobb játékosa címmel 12. osztályos diákunkat, Dani Zolit tüntették ki. A fiúk védelme is lenyűgöző volt, hiszen az összes mérkőzés alatt csak egyetlen gólt kaptak, ami legrosszabb esetben is csak egy kisebb, jelentéktelen baki. Egy évvel ezelőtt a focicsapat egyféle „generáció-váltáson” ment keresztül, nagyon sok kulcsjátékosuk ballagott, így sajnos belekerült a tavalyi bajnokságba, amíg újjáépültek. De félretéve az akkori kudarcot, egy fantasztikus teljesítménnyel ismét a trónra kerültek, megismételvén a két évvel ezelőtti sikereket. Gratulálunk nekik, és reméljük, hogy továbbra is így folytatják! Nem utolsó sorban a kézilabda bajnokság eredményeit hirdetném, amely május harmadik hetében játszódott le. Itt is szép eredmények születtek, a lányok harmadik helyezést értek 14. oldal

el, míg a fiúk az első helyet szerezték meg, de azt nem könnyedén ám. Bár a Báthory csapatával lejátszott mérkőzés végeredménye egyenlő lett, végül gólarány szerint az apáczaisok bizonyultak jobbnak. E kézilabda bajnokság volt az idei sportévad utolsó eseménye, így mindannyian örülünk, hogy diákjaink sikerrel zárták az évet. Nem tudom, hogy kedves olvasóim hogyan állnak hozzá, de én abban biztos vagyok, ha ilyen iramban folyatódnak a dolgok, szükség lesz a földszinti folyosón egy új szekrényre, hisz nem lesz hova tegyük a sok kemény munkával és küzdelemmel megszerzett trófeát.

Foci, foci, foci! Kilencedik alkalommal szerveztek Erdély Kupát, vagy más néven magyar középiskolások országos labdarúgó bajnokságát. A tornának Szováta adott otthont, a fürdővárosban rendezett bajnokságon tizenegy megye tizenkét csapata mérte össze erejét. Dicsérhetnénk persze előbb az ellenfeleket is, de mi tagadás, mi voltuk a legjobbak. TőkésSzondi Edit tanárnő irányítása alatt két év után ismét sikerült elnyerni a bajnoki címet, amit ki is érdemeltünk mivel öt mérkőzés alatt nem kevesebb, mint tizenhárom gólt rúgtunk, illetve Lorinak csupán egyszer kellett a labdát saját kapujából kihalásznia. A döntőben csapatunk a címvédő szatmáriakkal mérkőzött, és 2–0 arányban nyert. A torna legjobb játékosának Dani Zoltánt választották meg, így sajnos Lori nem nyerhette el a legjobb kapus címet (csapatonként csak egy különdíjat oszthattak)<< de ne aggódj, Lori! Most, hogy már tudjuk, hogy Kákes is szervező, jövőre nem kérdéses kié lesz a legjobb kapus cím!>> Két szép mondattal zárnám. Ahogy azt valaki éjjel háromkor bölcsen énekelte(anonymous): "Lesz még Erdély Magyarországé!", és persze ezután is "Lesz még a kupa az Apáczaié"!>> Aki kíváncsi "Il Capitano" interjújára, az itt megtalálhatja: http://www.erdely.tv/hirek/kolozsvarra-kerult-kupa

A csapat tagjai: Nagy Loránd, Dani Zoltán Szilárd, Petri Levente XII.A, Török - Faragó Tamás, Adorján János Róbert,

15. oldal

-Miért nem mondják a szőke nőnek, hogy „egyik füleden be, a másikon ki”? -Mert a hang nem terjed légüres térben...

-Milyen a szelíd kannibál? -A tenyeredből eszik.

Bill Clinton, John Major és Horn Gyula történetesen egy autóban utaznak, mikor is a sofőrnek hirtelen fékeznie kell. A három személy feje alaposan összekoccan. Clinton tér magához először: - Oh, I’m sorry! – mondja barátságosan fejét tapogatva. - Oh, I’m sorry too! – szól Major, szintén mosolyogva. - Oh, I’m sorry three! – vágja rá Horn. -

Mi a számítógépes szépségápolás? Átküldök neked egy giga bájt.

Az agresszív kismalac utazik a kisverébbel télen a villamoson. A kisveréb megszólítja: - Kismalac, nem zárod be, kérlek, az ablakot? Hideg van kint. A kismalac morcosan feláll és becsukja. Öt perc múlva ráförmed a kisverébre: - NA! MOST MELEGEBB VAN KINT!?!

Világméretű felmérést indított az ENSZ. A felmérésben egy kérdés szerepelt: "Kérem, mondja meg őszinte véleményét arra nézve, hogyan lehetne megoldani az élelmiszer hiányt a világ többi részén?" A felmérés nagy kudarccal vegződött: - Afrikában nem tudták, mit jelent az "élelmiszer". - Kelet-Európában nem tudták, mit jelent az"őszintén". - Nyugat-Europában nem tudták, mit jelent a "hiány". - Kínában nem tudták, mit jelent a "vélemény". - Közel-Keleten nem tudták, mit jelent a "megoldás". - Dél-Amerikában nem tudták mit jelent a "kérem". - Az USA-ban pedig nem tudták, mit jelent a "világ többi része".

16. oldal

Világnégyzet © az Apáczai Csere János Gimnázium diáklapja XVIII. évfolyam, 2. szám 2013. május Főszerkesztő: Jánosi Zsuzsa-Anna Szerkesztők: Batiz Orsolya Müller Dalma Sallai Eliza Tasnádi Márta Török-Czirmay Áron Ursu Laura Munkatársak: Ármán Noémi Kovács Zsolt Osváth Tamás Pusztán Anita Simon Brigitta Tóth Helga Grafika: Cserei Márton Korrektúra: Sallai Eliza Tördelés: Cserei Márton Felelős tanár: László Kitty Nyomtatták 150 példányban YOSOMO GRUP nyomdájában