az Apáczai Csere János Gimnázium diáklapja
XVIII. évfolyam 1. szám
...!
(Én vagyok a ... Világnégyzet!) Csingi-lingi-ling! Én vagyok az. Megérkeztem. Vártatok? Igeeen? Ja, várjatok, tisztázzuk. Én nem az Angyalka vagyok, aki karácsony estéjén a jó gyerekeknek ajándékot hozok. Én vagyok a Világnégyzet! Szerencsére még ebben a borzasztó hidegben is sikerült szerkesztőimnek végre-valahára újraéleszteniük... De valahogy mindenki olyan sietős mostanában. „Ezt kell csináljam, azt kell csináljam, ide kell menjek, oda kell menjek” – csak ezeket hallani manapság. Mindenki annyira foglalt lett, de vajon érezni tudjátok-e, hogy mi az, ami valóban fontos ebben a készülődésben? Most, hogy már lejárt ez a félév, próbáljatok egy kis időt egymásra (és persze rám is) fordítani. Ideje, hogy az élet pozitív oldalára tekintsetek, mert ugyebár ez számít...nemde? És itt a vakáció! November óta már mindenkit csak ez éltet, azóta mindig csak panaszkodtok! Szóval tessék a vakációt kihasználni értelmesen... hangsúlyozom: értelmesen. Hiszen az év egyik leg-
szebb pillanatához közeledünk, és nem kéne elpazarolni. Úgy gondolom, elég volt a stresszből és a futkorászásból, mert még én sem tudom veletek az iramot tartani, azért kések el mindig. De hála Istennek most még időben itt vagyok, hogy kívánjak Nektek, kicsitől nagyig, szeretetben gazdag ünnepeket, a fa alá a kívánt ajándékokat, emellett csendet, sok pihenést és teát, hogy majd januárban feltöltődve kezdhessük együtt(!) az évet.
1. oldal
NYÚZOK Egyenpóló, egyenpóló, egyenpóló. Október 10-14. között, a szokásostól eltérően, a budapesti Madách Imre Gimnázium diákjai látogattak újból iskolánkba. Márciusban pedig a programban részt vevő diákjaink fognak hozzájuk utazni.
Füstérzékelőt szereltek a szertárba, infó terembe. Egyre közeledik az „interfon”... Digitális napló. Október óta a suli szerződést kötött egy céggel, az érintett szülőket heti rendszerességgel tájékoztatják gyerekeik teljesítményéről... (Szülő szerencséje, gyerek szerencsétlensége?) Új cappuccinot lehet az autómatából vásárolni (fehér hab az egész). December 7-9. között kutató diákjaink Temesváron mutatták be tudományos dolgozataikat. Gratulálunk nekik a szép eredményekért!
2. oldal
Gólyabál, Gólyakirándulás, Kockafej – már túl is vagyunk mindezeken! Éljenek a kilencedikesek! Megszületett a FE. Glassic Line SRL! December 7-én vállalatavatóra került sor a XI.C osztály szervezésében.
Figyelem! A WWF (World Wildlife Foundation) program keretében januártól figyelni fogjuk, hogy mennyire vagyunk takarékosak az iskolában. Apró dolgokra kell figyelni: tanórák után a villanyt kapcsoljátok le, a vizet és a papírt a mosdókban ne pazaroljátok (ha van...), az infóban pedig a gépeket, ha nem használjátok kapcsoljátok ki. A továbbiakért figyeljétek majd a plakátokat a földszinten, mert újdonságokkal készülünk. Aki ehhez a projekthez a karácsonyi vásáron adományozni szeretne, az papírrózsát kap ajándékba!
Őszi madáchos látogatás Ebben az évben a Madách Imre Gim-
sziklákkal és lengő hidakkal teli Tordai-
náziumnak ismét volt szerencséje harmincöt
hasadékba. Ha már itt voltak, a torockói várat
diákjával ellátogatnia hozzánk, az Apáczaiba,
sem hagyhattuk ki, így történt, hogy mindenki
a cserediák program keretén belül. Az Apá-
legnagyobb örömére a romos dombtetőhöz is
czaiból ugyancsak harmincöt diák vett részt a
elzarándokoltunk. De hála az égnek ezt a ve-
programban, akik fogadták és elszállásolták a
szélyekkel teli kirándulást, egy-két karcolással
vendégeket. Márciusban viszont nekünk, fo-
és beázott cipővel, élve megúsztuk.
gadó diákoknak lesz lehetőségünk Budapestre utazni.
A kultúrából tőlünk is kaptak egy adaggal, ugyanis megtekintettük a lelkileg fel-
Mint minden évben, most is ,,nagyon” pontosan érkeztek meg, csak három órát vár-
emelő Fizikusok című színdarabot, ami nagy hatással volt ránk, az egyszer biztos.
tunk rájuk, plusz még egy órát a buszmegálló-
Persze mindez idő alatt a két társaság
ban, és ahányszor buszt láttunk, annyiszor tör-
jól összekovácsolódott, és talán életre szóló
tünk ki üdvrivalgásba. Egy kissé berekedtünk,
barátságok is kötődtek. A lazulás, bulizás sem
mire feltűnt a budapesti busz.
maradhatott el, de hogy hol, mikor és meny-
Másnap a házsongárdi temetőben híres
nyit...
személyek sírjait kerestük fel és mutattuk be
Felejthetetlen élmény volt mindannyi-
egymásnak. Mindennek tetejébe pedig, csoda-
unk számára, ez nem kétséges. Rengeteg em-
szép versek szavalásával szórakoztattunk élő-
lékkel gazdagodhattunk, ezért kíváncsian vár-
ket és holtakat egyaránt, sőt még egy nem ke-
juk a folytatást…
vésbé illatos kriptába is benéztünk.
Geréb Rebeka
Az elkövetkező napokon megmutattuk Kolozsvár városunk nagyszerű műemlék épületeit és izgalmas kirándulásra vittük őket a 3. oldal
Elmeséljük, kik vagyunk Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kicsiny falu. Abban élt a csillagszemű juhász, aki minden nap kivitte a juhait legelni a mezőre. Abban az évben nagy szárazság volt. Egyszer csak megpillantott a mező közepén egy hervadozó boglárkát. Elővette az ivóvízzel teli kulacsát és megöntözte a kis virágot. A boglárka életre kelt, és azt mondta a juhásznak, hogy hálából teljesíti bármely kívánságát. Ekkor a juhász letépte a boglárka egyik szirmát, és a kalapjába tűzte. Majd egy fa alá húzódva lepihent. Azonban egy összevissza futkározó ember felzavarta álmából. Az ember kétségbeesetten kiáltozott, majd egy plakátot tűzött a fára. A juhász elolvasta a plakátot és látta, hogy Ottó király leányát, Noémi hercegnőt, elrabolta a Fekete királynő a Kaszás segítségével. Hogy még többet megtudjon, a juhász elindult személyesen a királyhoz. Ottó király birodalma tele volt mindenféle nemzetiségű emberekkel. Voltak ott németek, tótok és ruszkik, akik folyton csak azt kiabálták, hogy „Szörnyű!” - Schrecklich! - Uzsasznyi! - Zmarzlina... ! Ottó király nagyon búsult, mert elrabolták egyetlen leányát, de a juhász megígérte, hogy bármi áron visszaszerzi a királykisasszonyt. Ottó király azt mondta, hogy a Fekete királynő csak akkor adja vissza a leányt, ha valaki visz neki egy drágakövet cserébe. Így hát a juhász elindult a közeli bányába. Ott megkérte a bányászt, hogy keressen neki drágaköveket, viszont a bányász hiába keresett és kutatott, a juhásznak csak salakot tudott adni. A juhász megköszönte, és tovább folytatta útját. Elérkezett Hatházára. Ott találkozott egy hatházival, aki éppen házat próbált építeni magának, és szüksége lett volna egy kis salakra. A juhász nagylelkűen odaadta a salakot, amiért a hatházi csak egy fodros szoknyát tudott adni cserébe. A juhász ezt is elfogadta. Ment-ment három nap és három éjjel, mígnem elért Kőszegre. Ott találkozott egy kőszegivel és a feleségével, akinek nagyon megtetszett a fodros szoknya, így elcserélte azt a juhásszal egy pár babszemre. A juhász most már tényleg nem tudta, mit csináljon. Ekkor eszébe jutott, hogy van neki egy kívánsága, amit a boglárka teljesíthet. Azt kívánta, hogy a babszemek változzanak drágakövekké, és a boglárka, amint megígérte, át is változtatta azokat. Így aztán a juhász elindult a Fekete királynő birodalmába. Ment, mendegélt, és egyszercsak a kastélyhoz ért. Ám a bejáratot két bárdos védte, akiktől a juhász nem tudott továbbhaladni, ezért muszáj volt megküzdenie velük. Amiután sikeresen legyőzte a két bárdost, megérkezett a királynő is, akit a Kaszás védett. A juhász felajánlotta a drágaköveket Ottó király leányáért cserébe. De azt nem 4. oldal
tudta, hogy a Fekete királynő gyűjtögette a Noémiket, így hát a királykisasszony mellett még volt egy Noémi nála. A juhász nem tudta eldönteni, hogy kettőjük közül melyik a valódi hercegnő, így azt mondta a Fekete királynőnek, hogy ő mindkét Noémit akarja. A királynő csak akkor engedte el mindkét Noémit, ha a juhász megküzd a Kaszással. A juhász elfogadta a kihívást, és harcoltak, és harcoltak, ameddig a Kaszás kaszája eltörött, és a juhász végleg lesújtott botjával a Kaszás fejére. Ekkor a Fekete királynő kénytelen volt elengedni mind a két leányt. A juhász boldogan tért vissza Ottó király birodalmába, ahol megfelelő fogadtatásban részesült. A birodalomban lakodalomra került sor, ahova még a bencés pap is eljött. De itt következtek a problémák: amikor a bencés pap megkérdezte, hogy most melyik Noémit kell feleségül adnia a juhászhoz, a juhász megállt, gondolkozott, majd röviden így válaszolt: -Tudja mit? Eleget küzdöttem értük! Mindkettőt megérdemlem! SZEREPOSZTÁS: a csillagszemű juhász – Juhász Antal boglárka – Mátyás Boglárka Ottó király – Jakab Ottó német – Németh Kriszta tót – Tóth Attila ruszki – Rusznák Kinga bányász/futkározó ember – Bányász Dávid salak – Salak Nándor hatházi – Hatházi Judit fodros szoknya – Fodor Hanna kőszegi – Kőszegi György a kőszegi babos felesége – Babos Renáta Fekete királynő – Fekete-Brassai Krisztina bárdosok – Bárdos Anita és Bárdos Áron kaszás – Kasza Katalin Noémik – Téglás Noémi és Tamás Noémi bencés pap/fa – Ábrahám Bence juhok/várfal – Balázs Ádám, Bayka István, Gere Sámuel, Kis-Gál Csongor, László Hunor, Tóth Attila Mesélők: Batiz Orsolya, Bódis Gergely Zene: Orbán Áron, Rudolf Dániel
Gólyabál – Behind the scenes 5. oldal
Húúú, áááá, ííí, óó! Na, ez is megvolt. De ezzel a mondattal nem lehet mindent lerendezni, több volt ott, mint egy esküvő szervezésén. Sőt! Nagyobb felhajtást csaptunk, mint a villalakók a Valóvilágban. Idén ősszel is érkezett nagy gólyasereg, így hát nekünk az volt a dolgunk, hogy rendes fogadtatásban részesítsük őket, hadd érezzék kicsit azt, hogy ők a sztárok (mert nem lesz ez így sokáig). Amikor megtudtam, hogy én leszek az egyik műsorvezető, hirtelen lepergett előttem az egész gólyabál: tökéletes program, millió gólya repked a díszteremben, 80 éves véndiákok özönlenek be, tüzijáték, reflektorfények, pirosszőnyeg, cukorból készült konfetti száll fel s alá. Aztán kivettem a fülhallgatómat és kezdtem lassan magamhoz térni. Rájöttem, hogy ebből legfeljebb az valósítható meg, hogy letépünk egy függönyt s lesz pirosszőnyeg... és reflekorfények helyett valami Halloween-i gyertyákat szórunk szét a teremben. Pár másodperccel később rájöttem, hogy mindkét ötlet veszélyes, túl veszélyes. Nem vesztegettük sokáig az időt, mert sok munka volt. Na meg a gólyák is már kezdtek beleöregedni a várakozásba… Jópárszor elpróbáltuk Arnival azt, hogy hogyan parancsoljuk a gólyagyerekeket színpadra, mindig az első mondatnál összeakadt a nyelvünk, aztán kezdtük elölről, így igazából sosem értünk a levezetés végére. Az minket is meglepetésként ért, amikor már élesben ment. S most a sok félrebeszélést félretéve, térjünk a lényegre: a GÓLYABÁL NAPJA… A visszaszámlálás álmatlanságot illetve étvágytalanságot okozott. A Gólyabál programja már alig volt olvasható a gyűrött lapjainkon. Már akkor is madarakat láttunk, ha becsuktuk a szemünket. Pontosabban gólyákat. Ó, igen, miközben mi reszkettünk a hippis ruháinkban, a kilencedikesek otthon göndörítették, simították fejüket, hajukat, tollaikat (és ne felejtsük el, hogy Check-in-eltek Facebookon a Gólyabálra), mit sem sejtve arról, hogy a díszteremben már legyezni kell a 10. A-s diákokat, mert ‘the shooow must go on’, nem volt ott idő ájuldozásra. Délután fél 5-kor volt az utolsó próba, utolsó simítások. Az est technikai részét is ellenőriztük, úgy tű nt,hogy sínen vagyunk. A nép már gyülekezett, bizonyára sokakat a merész összeállítású Gólyabál plakát vonzott. De a nép csak jött és jött és jött: volt ott kicsi, volt ott nagy, öreg, fiatal, véngólya, next generation gólya, tanár. S persze ott voltak az aktuális szárnyasok is, akik a színfalak mögött pörögtek, forogtak, próbáltak, minden természetfeletti erőt beleadva. A függönyt az izmos 10. A-s fiúk húzták lassan el. Mielőtt a fény behatolt volna a függöny mögé, még ittunk egy korty energiaitalt, hogy bírjuk szusszal az est végéig. Aztán szembe kellett nézni a nagy 6. oldal
tömeggel és hirtelen a mikrofonok beijedtek, felmondták a szolgálatukat. Kezdtünk bepánikolni, de félig ordibálva próbáltuk magyarázni a népnek, hogy áldásra várunk. A zene is felmondott. Hirtelen minden ellenünk játszott. A háttérből szóltak, hogy a gólyatorta sem érkezett meg. Kezdett összeomlani a „tíz éves tervünk”, és csak mosolyogtunk az indiánpántos fejünkkel. Szinte semmi sem úgy sikerült, ahogy elterveztük, de így volt ez jól, hisz így minket is ért pár kemény, mondom kemééény meglepetés. De leginkább a kis gólyákat, akik sikeresen túlélték a próbákat, szivatásokat, és szinte az általános műveltségi kérdésekre is tudták a választ. A közönség nagyrészének a személyes kérdések tetszettek, ez érthető, hisz olyasmiket tudtunk meg a kilencedikesekről, amit talán sosem tudtunk volna meg. Ezek mind arra szolgáltak, hogy nevetésben ne legyen hiány. Hát nem is volt. A madarak kitüntetésben is részesültek: Batiz Orsi és Bodis Gergő vitték a pálmát és „nyakuk köré” még szalagot is kaptak. Az eskütétel után az osztályokba vonultunk, majd jött a várva várt party hárd, ami kb. 10 percet tartott. Na jó, nem épp. Egy kicsit többet. De többet erről nem is tudok, mert végig a gólyák tortája körül forgolódtam az osztályban. Volt itt minden, szinte három nap és három éjjel tartott a fergeteges, hippis Góóólyabál. Nyakunkon a pénzügyi válság, szerencséjük volt azoknak, akik most voltak gólyák, mert ez majd még így sem lesz. Végülis csak egyszer gólya az ember… hmm, egyszer… vagy kétszer… igen… na de ez már részlet kérdése. Pusztán Anita
Interjúh a gólyapárral
A legújabb nyertes gólyapárt, Orsit és Gergőt épp evés közben kaptam el. Ez hasznukra vált, mikor egy-egy kínosabb kérdés megválaszolása helyett inkább haraptak egy nagyot a szendvicsükből. Amint a válaszaikból kiderült, szinte tökéletes köztük az összhang. Hogy lettetek egy pár a Gólyabálra? (Gergő nagyot harap a szendvicsébe, Orsira hárítva így a kérdést) Orsi: Az úgy volt, hogy bejöttek a tizedikesek, és mondták, hogy kell két pár a 7. oldal
Gólyabálra, és akkor én elordítottam magam: MEGYEK ÉN! Gergő: Kérdezte Orsi, hogy jövök-e, s én azt mondtam, jövök. Hogy készültetek a Gólyabálra? Kerestetek a 70-es évekre jellemző öltözéket? Egyszerre: NEM! Mikor a Gólyabálon megkérdezték tőletek, hogy melyik próba tetszett a legjobban, az asztalralicitálós és a habotarcbanyomós próbát választottátok kedvencnek. Miért választottátok a számotokra talán legkínosabb próbákat? Orsi: Végül én is jót nevettem azon, hogy kiderült: nem rám, hanem az asztalra licitáltak. G: Finom volt a hab (nagyot harap szendvicséből). Majd a Kockafejen is ebben a felállásban versenyeztek? (Egyszerre) G: Igen! O: Nem! Köszönöm! Dalma
Gólyakirándulááás Mérába - szervezői nézőpontból -
Örömmel mondhatom, hogy az idei gólyakirándulás is igen jóra sikeredett. Most jól próbára tettük a gólyákat és kifárasztottuk őket, hiszen az idei kirándulást épp a bál utáni napra terveztük be, így sok arcon látni lehetett a szórakozás utáni álmosságot, fáradtságot. Érkezés után még egy hosszú séta várt ránk, ami keresztül a falun, egész a templomig vezetett. Itt nemcsak megcsodálhattuk, hanem kisebb történetet is hallhattunk a falu templomáról (ami melegedés szemponjából is jól jött). Ezután a bivalymúzeumot látogattuk meg (NEM bivalyokat nézegettünk), ahol a vendégfogadó bácsi sokat mesélt nekünk azokról régiségekről, amelyeket ott őriznek. A legnagyobb sikernek talán mégis a tisztaszoba-nézés örvendett, hiszen akik óhajtották, még magukra is ölthették a csodás népviseletet. Ezután jött csak az igazi BULI! A mérai iskolába érkezve, kis pihenő után bele is kezdtünk a szórakozásba, ami egy kis ismerkedős játékkal kezdődött. Itt nem csak egyszerűen párt kellett találj (pl: akivel ugyanabban a hónapban születtél), hanem egy próbát is végre kellett hajts vele: 8. oldal
zsákbanugrás, fekete-fehér stb. Csoportraosztás után csapatjátékokat játszottunk: pusziháború, szerelemszobor, szamuráj, bizalomjáték. Persze ebédszünetet is tartanunk kellett, hiszen a sok rohangálás után bizony-bizony jócskán megéheztünk. Ekkor következtek az IGAZI gólyatáboros játékok. A közös játékok minden évben a legjobbak, hiszen szinte mindenkit megismerhetsz a fenékcsapós játék vagy a lufis játék közben, amikor arra törekszel, hogy a másik lufiját kipukkaszd, de a tied ép maradjon. Úgy gondolom, hogy az új gólyák körében is a fenékcsapós játék nyerte a legnagyobb sikert. A sok-sok nevetés után következett a lányok által készített meglepetés a fiúknak, amit bizony mindenki hét lakatos zár alatt őriz. Annyit elárulok, hogy mi, lányok, nagyon jól szórakoztunk, de akik részesültek ebben a „meglepetésben”, azok kevésbé. Ha jól érezzük magunkat, a nap gyorsan eltelik. Ez így történt most is. Észre sem vettük és máris indulni kellett, hiszen a vonat nem vár. A visszafele való sétán mindenki beszélgetett, dúdolgatott, nevetgélt, így megbizonyosodva mondhatom, hogy a DT által idén is sikerült a legjobb formánkat hozni, hiszen számtalan baráti/ismeretségi kapcsolat kelt életre. Aminek viszont a legjobban örülünk, hogy ezen gólyák közül sokan már aktív tagként tevékenykednek a Diáktanácsban. Már nagyon várjuk a következőőőőt! Tasnádi Márta
Gólyatábor gólyaszemmel Felejthetetlen. Hideg. Séta. Elég diákbolondság. Így jellemezném röviden. A fergeteges gólyabál után, reggel a vonatállomáson kevesen voltunk képesek ébren maradni és felfogni, hogy valójában mi is történik. Korán volt... Diákok vagyunk... Minket is meg kell érteni! Fél órát élvezhettük a vonat melegét, majd, még mindig ébredezve kiszálltunk a mérai állomáson. Hosszú séta következett, fújt a szél az arcunkba, de eltökélten és határozottan baktattunk tovább; érdekelt Határozottabban mondom: ÉRDEKELT! (a folytatás). Voltunk a mérai templomban, hallottuk ennek történetét, voltunk a bivalymúzeumban is, végül pedig osztályokra széledve megtekintettünk egy-egy cifra szobát, valamint felpróbálhattuk a kalotaszegi népviselet mérai egyedét. Ebédeltünk, majd indult a DT-sek által szervezett szórakozás. Első próba az aláírásgyűjtögetés volt. A „verseny” 6 próbából állt, mindenhova társsal kellett menjünk valami közös alapján (pl. ugyanolyan
9. oldal
színű szem, alsónemű, ugyanolyan márkájú telefon). Mások a telefon és alsónemű felől aggódtak, nekem kész dilemmát jelentett még egy személyt találni, akinek ugyanolyan színű haja volt, mint nekem. A próbák között volt zsákbanugrás, fekete-fehér-igen-nem, kő-papír-olló is. A második lépésben kisebb csapatokra váltunk, ahol bizalomjátékokat és a többség által kedvelt „szobrosdit” játszottunk. Ismét szüneteltünk, majd jött egy elképesztő lufiháború, utána a lányok megbosszúlták a fiúk gonosz cselekedeteit (ami eddig is volt, tovább is lesz). Valószínűleg kellemetlen volt a másik oldalon állni, ilyen helyzetekben tudok igazán örvendeni annak, hogy lánynak születtem. Napzártaként pedig két csapatra oszlottunk fel és egy sálat kellett megszerezzünk, különböző emberi „szállítóeszközöket” kialakítva. Szerintem a tábor teljes mértékben elérte célját, a nap végére felpezsdült a hangulat, mindenki boldogan mondhatja, hogy egy újabb felejthetetlen élménnyel gazdagodott.
Detti
Kocka születik! „Csillag születik!” gondoljátok mind a címre nézve. Na de hogyan kerülnek ide a kockák? Ne csodálkozzatok, jogos a választás. Az idei „Kockák kockája” vetélkedőn többször is próbára tették énektudásunkat. Az utolsó próba, a Twister emlékeztet a „csak egy marad a végén” motívumra, az ilyen show-k végcéljára. S végül, de nem utolsó sorban mi, ifjú négyzetek, újjászülettünk és kockává avattak bennünket. Na de kezdjünk mindent a legelejéről. Az izgatott kockanép 4 fős csapatokba tömörülve mérte össze tudását. Voltak ott közgázosok, vén-kockák, jelenlegi kockák, na meg persze a négyzetek sem hiányozhattak. Örömmel láttuk, hogy népesebb volt a verseny, mint az ezelőtti években. Igaz, ez nagyobb kihívást jelentett mindenkinek. Sikeresen vagy kevésbé sikeresen mindenki megküzdött a kitűzött 10 próbával, majd következett a páros vetélkedő. 5 pár állt színpadra, énekszóval kezdtük a bemutatkozást, majd tipikus kocka-kérdéseket tettek fel nekünk. A harmadik próbán mutogatási tehetségünket tették próbára, negyedik próbán ismét énekeltünk, végkifejletben pedig egy emlékezetes twistert játszodtunk. Egyszerre 10-en mozogtunk a színpadon, és a hagyományos játéktól eltérő módon kockadobásra tettük
kezeinket-lábainkat a
négyzetekre, nem pedig iránytűforgatásra kellett körökre tenyereljünk vagy lépjünk. 10. oldal
A kockázatos vetélkedők után kockasztikus eredmények is születtek, majd következett az este fénypontja, a kockává avatásunk. Emlékezetes volt! A végzős kockák szembesítettek minket a következő évek nehézségeivel és szépségeivel egyaránt, és kinyilvánították, hogy megküzdöttünk kocka létünkért, méltóak vagyunk arra, hogy ezentúl kockáknak szólítsanak bennünket! Visszatérve a címre, valójában az ötletet az idei kockakirály adta, ugyanis a díjazáson
X-
faktor típusú „feszültségkeltés” volt, ekkor osztálytársam ezt mondta: „Csillag születik, kocka lesz!”. És kocka lett ezen a csodálatos estén 28 négyzetből!
Detti
Kockainterjúh
Pár perccel a koronázás és a kockává avatás után beszélgettem a királyi kockapárral, Anitával és Ottóval. Az arcuk sugárzott a boldogságtól. Nem csoda, hiszen az imént még oszijuk, Medvéssy tanárnő is gratulált nekik. Mennyire érzitek kockának magatokat? Ottó: Nagyon! (ilyen határozott, egyenes kockával is ritkán találkozik manapság az ember...) Anita: Hát, attól függ... szívesebben foglalkoznék infóval vagy matekkel a jövőben, minthogy például író legyek. Miért indultatok együtt a Kockafejen? 11. oldal
A: Hát Ottó nagyon akart menni, én is akartam menni, egyikünknek sem volt még párja, így együtt indultunk. Volt olyan pillanat a vetélkedő során, amikor úgy éreztétek, hogy valami nagyon jól sikerült? A: Az éneklős résznél hallottam olyan beszólásokat, amik alapján úgy éreztem, az jól sikerült. O: Azért nagyon meglepődtünk, mikor megtudtuk, hogy mi lettünk az elsők. És most a lehető legeslegeslegeredetibb kérdés: milyen érzés kockakirálynak és királynőnek lenni? O: Jó. A: Nem gondoljuk úgy, hogy ez azt jelentené, okosabbak vagyunk a többieknél, de jó érzés. Köszönöm! Dalma
Tény, amit nem tagadunk: Apáczaisok vagyunk! Változás történt, mint sokan tapasztaltuk, idéntől iskolánkban bevezették az egyenpólót, amit néhányunk örömére, néhányunk szomorúságára, de kell hordani. Miért történt ez a változás? Megkérdeztük az igazgató úrtól: 1. Miért tetszett bevezetni az egyenpólót? Azért vezettük be, hogy elkerüljük a vitatkozásokat bizonyos kérdésekben, amiket főleg lányokkal nem lehetett megértetni. 2. Ez az ön ötlete volt? Nem volt egyéni ötlet, mivel már más iskolákban is alkalmazzák. 3. Lehet-e nyomtatni a sulipólókra? Nem. Ezek után véleménykutatást végeztünk iskoláink diákjai között is, lássuk szerintük mi a pólók jelentősége, és mi a véleményük róluk: A „Mi a jelentősége a pólóknak?” kérdésre nem egyszer kaptuk a „Semmi.” választ, viszont vannak olyanok is, akik másképp vélekednek: Azért hordunk pólót, hogy ne látszodjanak a mély dekoltázsok. Azt jelképezik, hogy mindenki egyenlő, senki sem tűnik ki a sorból. Az összefogást próbálja jelképezni, viszont ha nem viseli mindenki, akkor elúszik. Reklámozzuk a sulinkaaat!!! A cél az egyforma öltözködés, de ez nem jött össze... Ha valamilyen gyerek valahol rosszat csinál, jöjjenek rá, hogy apáczais. (ötödikes vélemény) Azt jelképezi, hogy egy iskolába tartozunk, büszkék kéne legyünk rá. Meggátolja az egyéniségünk kimutatását, viszont jó azoknak akik reggel lusták felöltözni. Azért hordunk sulipólót, hogy ne fázzunk az osztályban. A trikók jelentősége az, hogy egyértelműen megkülönböztethető legyen, hogy ki az, aki az iskolához tartozik, valamint ki az idegen személy. Ez a ti biztonságotokért van. (Vörös Alpár igazgató úr) Vélemények: 12. oldal
Szerintem csak a fiúk kéne hordják. Nagyon jó, hogy kitalálták, mivel vannak hátrányos helyzetűek is, és így nem lesz különbség az öltözködési stílusok között. Jó lenne, ha mindenki viselné, de egy idő után unalmassá válik. Szerintem maradhatott volna továbbra is a jelvény, csak minden nap kötelező legyen hordani... Nem tetszik, hogy kell használni. Jó ötlet. Nagyon jó, NAGYON JÓ! Végezetül pedig (mivel reálosok vagyunk), muszáj volt a számokat is belekeverjük a dologba, színstatisztikát készítettünk, (melyik a legkedveltebb színű trikó a fiúk, a lányok illetve az egész diákság körében). Fiúk: fekete (rózsaszín??), piros, zöld. Lányok: fekete, zöld, szürke. Tehát a nyertes a fekete és a zöld! (Amint a rózsaszínrajongók mondják: Pink is the new black!). Megjegyzem, csalódott vagyok, hogy a narancssárga nem került a toplistába... Köszönjük a közreműködést diáktársainknak és Vörös Alpár igazgató úrnak! Összeállították: A szőőőkék (Arnie & Detti)
WWF projekt az Apáczaiban Nem is tudom hol kezdjem. Lehet már hallottatok róla, de ha nem, az sem baj. Október 22-27. között egy kiránduláson vettem részt, amelynek a neve ESFALP, azaz European Schools For A Living Planet volt. A rendezvényt a World Wildlife Foundation és az ERSTE Stiftung szervezte. A lényege, hogy egy projekt készítésével felhívjuk az emberek figyelmét Földünk kizsákmányolására. Ezen a találkozón a következő kilenc országból vettek részt tanárok és diákok: Magyarország, Románia, Horvátország, Bulgária, Moldva, Ausztria, Szerbia, Szlovénia, Ukrajna. A szóban forgó héten
a projekt elkészítésére tanítottak bennünket, persze nem a hagyományos „beülsz a padba, és ott ülsz egy fél napon keresztül” módszerrel, hanem egy csomó érdekes tevékenységgel, csoportmunkával. Sőt még két előadás között a szünetekben a friss levegőn is játszottunk érdekesebbnél érdekesebb játékokat. Az egy hét során rádöbbentem, hogy mennyire nem ismerem a Földet, ahol élek... Olyan dolgokat tudtunk meg, amelyektől tényleg azt éreztem, hogy tennem kell valamit, mert ha így folytatjuk a természeti erőforrások kifosztását valamint a Föld szennyezését, akkor tényleg lesz világvége. De talán a legjobb része a hétnek mégis csak a szabad program volt, mert akkor jutott igazán 13. oldal
időnk megismerkedni egymással. Az volt a legszebb az egészben, hogy különböző nemzetiségű emberekkel ismerkedtem meg, közös nyelv csak az angol volt, és az sem ment senkinek sem tökéletesen, mégis megértettük egymást és összebarátkoztunk.
Felhívás! Ezt a projektet mi, a XI.B osztály fogjuk kivitelezni. Célunk, hogy csökkentsük a környezetünkben élő emberek ökológiai lábnyomát valamint az erőforrások fogyasztását. Továbbá szeretnénk felhívní az emberek figyelmét arra, hogy milyen problémákkal nézünk szembe, és ezekre megoldást találni, mert a Földből csak egy van, nem helyettesíthető, ezért a mi dolgunk hogy megóvjuk azt. Az iskolában az elektromos áram- illetve a vízfogyasztást szeretnénk csökkenteni, viszont ehhez a ti segítségetekre is szükségünk van. Csak annyit kérünk tőletek, hogy az osztályban a villanyt ne égessétek feleslegesen, és a vizet ne pazaroljátok. A segítségetekért cserébe a legjobb osztályt, mely ezeknek a kérelmeknek eleget tett, díjazni fogjuk. Szabi
TUDEK 2012 Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy konferencia. Ezt a konferenciát, pontosabban a Tudományos Diákkörök Erdélyi Konferenciáját már sok-sok éve megszervezik, különböző erdélyi városokban, melynek tétje továbbjutni a Magyarországon szervezett országos szakaszra (TUDOK). Mint tudjuk, tavaly iskolánkat érte az a megtiszteltetés, hogy otthont adhatott ennek a híres-neves konferenciának. Idén, a számos (pontosan 153) kutató diáknak Temesvárra kellett utazni, hogy bemutathassa fáradalmas munkája során kialakult dolgozatát. Iskolánkból 15-ön gyülekeztünk péntek reggel egyik parkolóban, négy tanárunk kíséretében. Mindannyian nagyon vártuk már, hogy megérkezzünk, az egyetlen dolog amiért kissé nehéz szívvel mentünk el az volt, hogy lemaradtunk az iskolában szervezett Mikulás-járásról. Kis késéssel, de elindultunk. Nagyszalontán meglátogattuk a Csonka-tornyot (amely ma már nem is olyan csonka), ezen belül végigjártuk az Arany János Emlékmúzeumot igen érdekes idegenvezetés keretében. Ezután Aradon álltunk meg a Tűzoltók terén, ahol Zala György egyik alkotását, a Szabadság-szobrot néztük meg, mely a 13 vértanú emlékére készült. Vacsorára éppenhogy megérkeztünk a bentlakásba, majd indultunk is a konferencia megnyitójára. Este, visszaérve a szálláshelyünkre, már kezdtük érezni a pillangók röpködését a gyomrunkban, hiszen másnap reggel 9 órakor kezdődött is a verseny. A bemutatók utolsó elpróbálása után nagy izgalmak között aludni tértünk. Reggel valahogy senki sem akart kibújni a jó meleg takaró alól, de kénytelenek voltunk, mert különben nem hozhattuk volna haza említésre méltó díjainkat. Sűrű hóhullás kíséretében megérkeztünk a Bartók Béla Líceumba, majd ki-ki a maga szekciójához csatlakozott. A dolgozatok bemutatása és a finom ebéd után városnézésre került volna sor, ha ezt az időjárás meg nem akadályozta volna. Ígyhát egy megérdemelt pihenés következett. Délután elérkezett a várva várt díjazás ideje is, melynek az Adam Müller-Guttenbrunn Ház adott helyet. Páll Zoltán és Bíró Tamás-Levente X.B osztályos tanulók Köz- és lakóépületek hőkomfortjának összehasonlítása című dolgozatukkal kaptak különdíjat, úgyszintén Fodor Hilda és Müller Dalma XI.B osztályos tanulók Hőcsere és transzportjelenségek című dolgozatukkal. III. díjat kapott Tőkés Emma XII.A osztályos tanuló Pályaorientációs nehézségek című dolgozatával. Két I. díjat is hoztunk, Lukács Dániel-Mátyás „Hol sírjaink domborulnak, unokáink leborulnak...” című dolgozatával illetve Bona Kinga-Andrea és Sallai Eliza Üdít vagy rombol? című dolgoza14. oldal
tukkal. A többiek is szép munkát végeztek, hiszen a konferenciára eljutni nem kis munkába került. Természetesen nem egyedül értük el mindazt, amit elértünk, nem szabad megfeledkeznünk felkészítő és irányító tanárainkról sem, akik nélkül ez nem sikerült volna. Köszönjük nekik a rengeteg segítséget és fáradozást! A díjazást és záróünnepséget finom vacsora, majd táncház követte, melyek után elbúcsúztunk az ott megismert kutató diáktársainktól, és a még mindig tartó sűrű hóhullásban „visszavonultunk” szálláshelyünkre. Vasárnap reggel buszunknak nagy nehezen sikerült kiszabadulnia az óriási hóból majd hazaindultunk. Utazásunk kb. kétszer olyan hosszúra sikeredett, mint kellett volna, szintén az időjárásnak köszönhetően. De este már mindannyian jó meleg otthonunkban bújhattunk ágyba, erőt gyűjtve a következő iskolai hétre. Lizzie
A képzelet határait feszegetve... Alig két hónapja kezdődött el az új tanév és az 5-8. osztályosok magyar füzete már félig megtelt, de nem csak rajzokkal, karikatúrákkal és levelekkel, hanem fogalmazásokkal is, amelyeket szorosan a Halloween-hez kötöttek. Itt van némi ízelítő belőle: Részlet egy fiú naplójából Nem is tudom, hogy került hozzám az a napló... Beleolvastam és egy átlagos fiú naplójának tűnt, amíg el nem jutottam a következő bejegyzéshez: „Szeptember 7 Átlagos nap volt... Kaptam egy rossz jegyet a suliban, de ez semmi... Megint késett a busz tíz percet. Felszálltam a buszra, kifizettem a jegyet és helyet kerestem. Egy hely volt csak egy polipszerű ember mellett. Hosszú karok, hosszú lábak, fehér, szinte már halottnak tűnő sápadt arc! Megijedtem tőle... De végül leültem. A rettenetes alak folyton cuppogott! Olyan volt, mint egy idegesítő kisbaba! Zavart! Többször rászóltam, hogy fejezze be, de csak rám nézett (undorító) sárga szemeivel és megkérdezte: - A végállomáshoz tartasz? - Nem. - A végállomáshoz tart! Ezen kicsit eltöprengtem, de aztán arra gondoltam nem épeszű és már nem érdekelt. Megint cuppogott és az ablakot kezdte kapargatni. Végre leszállhattam a buszról! Egyszerűen a hideg rázott ki attól az alaktól! Haza fele menet folyton a cuppanó hangot hallottam, kezdtem bedilizni ettől.
Aztán hazaértem! Megkönnyebbültem! Hál' Istennek a cuppogást se hallottam már. Ennyi volt a mai nap. Viszlát.” Ez volt a fiú naplójában az utolsó bejegyzés. Másnap a fiút holtan találták a szobájában. A bátyja cuppogást hallott, de nem gondolta, hogy rossz jel lehet. Miután elolvastam a naplót és megtudtam a fiú halálát egyszerűen halálra vagyok rémülve: a busztól, az ablakkaparászó hangoktól... Éjjel nem alszom, mert félek, ha lecsukom a szemem, hallani fogom a cuppogást. Kiderült, hogy a polipembert csak a fiú látta a buszon. Azt hiszem a polipember valami túlvilági dolog; talán ő maga a halál, ki elvitte a fiút a végállomáshoz. (Osváth Evelyn VII. A. ) Rossz álom Késő volt. Hazafele mentem és észrevettem, hogy valaki követ. Megijedtem. Szaladni kezdtem. Egy kocsit láttam felém közeledni. Beszálltam és kértem a sofőrt, hogy segítsen, mert üldöz egy titokzatos alak. Hátrafordult, és ott volt, ő volt a titokzatos ember. Kiszálltam, és futottam, ahogy csak tudtam, majd egyszer hátrafordultam, lássam követ-e. Nem követett. Ekkor megnyugodtam. Egy idős hölgy odaszólt: - Hova futsz te lány, talán üldöz a halál? Megrémültem. Rám nézett: szemei üvegesek voltak és fehér volt akár egy hulla. Visítottam egyet és becsuktam a szemem. Majd kinyitottam és fura,
15. oldal
de nem a lökött vénasszony volt ott, hanem az oszi. És üvölteni kezdett: - Mit képzelsz, nem elég, hogy belealszol ebbe az igen fontos leckébe, még visibálsz is? Ez hallatlan! Kérem az ellenőrződet. Üzenek a szüleidnek, nem tanulsz, késel órákról, elalszol órán. Komoly gondok. Én meg csak állok és bámulok, mert nem tudom, hogy felébredtem, vagy még mindig álmodom. ( Lukács Noémi VIII. A.) Az igazi Halloween-i buli Egy négytagú csapat: Lacika, Sári, Lajos és Marci megérkeznek Szent Sanyira, a kastélyba Halloween-t ünnepelni. A kastély egy elhagyatott kastély, amit Lacika kapott örökségbe. A kastély a Keleti-Kárpátok erdőségében, 10 km-re a legközelebbi lakott településtől. Megérkezésükkor egy nyájas komornyik fogadta őket: - A csomagjait vigyem fel, uram? - Nem kell, köszönjük. Ön itt az egyedüli? - Igen, a cselédség a faluban van. - Megismerkedhetünk velük? - Persze, elmegyek a faluba és idehozom őket. Laciék épp felhordták a csomagokat, a furcsán tiszta kastélyba. Lacika szinte belement az elképedve álló Sáriba a lépcsőfordulóban.Ő is arra nézett és akkor vette észre, hogy a jól belátható völgyben már nincs sehol a komornyik. - Mi az Sári? - Aaaaahahaauutóóóó. Most mindannyian kinéztek és akkor vették észre az autó körül álló sötét alakokat, akik kiszúrták az autó gumijait, betörték az ablakait és most gyújtják meg az autót. - Gyerünk le! - kiáltott Marci, és szélsebesen futott le a három fiú. Mire leértek már nem volt senki az égő roncs körül. Helyükön lábnyomok voltak, de azok nem jöttek sehonnan és nem vezettek sehova. Még a komornyik nyomait is felfedezték, amelyek hirtelen eltűntek. Visszamentek a lépcsőfordulóba, de már csak egy szörnyen összetépett testet találtak Sára helyén. A három fiú elképedve ült le a lépcsőkre és zokogva mondták: - Hirtelen fogjai lettünk ennek a szörnyű kastélynak! A „szörnyű” szóra kivágódtak az ajtók és az ablakok kitörtek, szörnyű szélvihar indult el. Siko16. oldal
lyok hallatszottak, és a portrék szögeinek helyéről csak úgy csorgott a vér, a falakat pirosra festve és a padlón összegyűlve. Erre a fiúk kifutottak a kastélyból és nézték a szép, ártatlan kastélyt, ami olyan volt, mint a ma született bárány. Hirtelen megszólította őket valaki: - Hmmm hmmm hmm, uram! - szólt a komornyik. Erre fiúk megfordultak, ott állt előttük a cselédség, pedig a komornyik csak tizenöt perce ment el! Eszerint tizenöt perc alatt tíz kilométert tett meg! - Perszeee... menjenek csak fel - felelte automatikusan Lacika. Amint eltűntek az ajtóból a cselédek, az összes fiú futni kezdett. Valahogy más földútra tévedtek, ugyanis egy közeli faluba kerültek, ahol megtudták, hogy 164 évvel ezelőtt az abban a faluban élő hős oláhok a cselédekre gyújtották a kastélyt. Mind benn égtek. Aztán szekérre ültek és eltűntek a tíz kilométerre lévő faluba. A szekér az utolsó kanyar előtt megállt, letette őket, majd másfele mentek: a fiúk a falu felé, a szekér meg vissza. Ott megtudták, hogy ezek után egy hónappal a nemes Zászlóalj honvéddel elpusztította azt a falut. Azóta nem él ott senki. Lacika ezek után elmenekül Amerikába. Egyszer csak ezt látja az újságban: VILÁGSZENZÁCIÓ „Szent Sanyiban Sára úrnő hihetetlen XIX. századi bált rendezett pompás bástyájában.” Laci szívinfarktusban halt meg. ( Katona-Bugner Attila VII. A.) Egy furcsa Halloween-i éjszaka Elérkezett a várva-várt Halloween. A gyerekek ijesztő maskarába bújva járták a házakat. Szokásosan a felnőttek finom cukorkákat ajándékoztak a gyerekeknek. Sue (olvasd Szú) és Kitty, a két jó barátnő egy elhagyatott házhoz mentek. Bekopogtak, csengettek, majd megint kopogtak és megint csengettek, de senki se nyitott ajtót. A lányok azt gondolták, hogy nincs otthon senki és amikor elindultak felgyúlt a villany a házban és furcsa hangok szűrődtek ki. A lányok megijedtek és elszaladtak. A kíváncsiság fúrta az oldalukat és visszamerészkedtek a házhoz. Kitty meg Sue azon veszekedtek, hogy ki kopogjon. Egyszer csak Sue mér-
gesen kopogott. Újra felgyúlt a villany, hangos, rémisztő hangok szűrődtek ki és azt hallották, hogy valaki vagy valami lejön a lépcsőn. Egyszer csak az ajtó lassan nyílni kezdett. A lányok nagyon féltek, de meg akarták tudni, hogy ki lakik ott. Az ajtóban ott állt egy öregember, aki azt mondta nekik, hogy azonnal tűnjenek el, mert különben nem áll jót magáért. A lányoknak nem kellett kétszer mondani. Sue és Kitty úgy döntöttek, hogy ezt a furcsa éjszakát nem mondják el senkinek. ( Szász Andreea VI. A.)
Reméljük eléggé „megijesztettünk”, de főként reméljük, hogy tetszett, és hogy szórakoztatok. Nem kell aggódni, nemsokára jön a második felvonás! Szöszi
A fizikusok A Fizikusok című színművet Friedrich Dürrenmatt írta. Magyar nyelvre fordította Ungvári Tamás. Az előadás komédia, így bátran ajánlom mindenkinek, aki úgy érzi rossz kedvű, vagy éppen annak, aki színházba szeretne menni. Nem fogja megbánni! Október 12-én pár diáktársam, a madáchos diákok és iskolánk pár tanárja figyelemmel kísérhettük az előadást a Kolozsvári Állami Magyar Színházban. Nagyon tetszett mindenkinek. Nem szereted a fizikát? Nem baj, én sem szeretem, de a színmű közben belepillanthattam híres fizikusok magánéletébe! Rájöttem, hogy nekik sincs könnyű dolguk, hisz épp egy elmegyógyintézetben sanyarogtak. Talán azt hiszitek, hogy ,,Elmegyógyintézet? Mi érdekes történhet benne?”. De talán az eddigi olvasottak alapján nem is gondoltad volna, hogy gyilkosságok történtek, s biztos az sem jutott eszedbe, hogy épp a fizikusok a tettesek, mint például: Newton, Mobius vagy épp a híres Einstein! De biztos, hogy tényleg ők azok a híres fizikusok? Vagy csak annak képzelik magukat? Tudom bonyolult, de talán még bonyolultabb az a tény, hogy nem is bolondok. Akkor miért vannak elmegyógyintézetben? Vagy Mobiusnak miért jelenik meg egy alak a Bibliából? S talán nem is ők a bolondok hanem a doktorasszony? Sok a kérdés… de nem kapod rá a válaszokat? Ha teljesen belebonyolodtatok a történetbe és kíváncsiak vagytok, akkor még nincs késő, végigcsodálhatod az előadást a Kolozsvári Állami Magyar Színházban! Ne maradj le róla, tudj témában lenni diáktársaiddal! Persze interneten is utánaolvashatsz, de sokkal izgalmasabb, ha végig kíséred az eseményeket!!! Czira Xénia
17. oldal
Twilight és anti-Twilight rajongóknak Tudom, tudom, hogy páran már a cím olvasására ájuldozni kezdtek. Hogy ez most jót vagy rosszat jelent, nem tudom meghatározni. Viszont az az érdekes, hogy sokan elítélitek a filmet, főleg olyanok, akik nem is láttátok. Van az a kategória is, aki elítéli, de azért szíve mélyén mégiscsak érez valamit a film iránt. Persze vannak azok, akik vállalják, hogy látták és tetszett is nekik. Emellett, csak úgy megemlítem azokat, akik élnek-halnak ezért a vámpír sztoriért. „Óh, Edward, sosem éreztem magam az életben átlagos nőnek, kérlek, tégy a te vámpírnőddé!”. Na, ez már sok(k). De elég a sok mellébeszélésből, a lényegre térek. Végre (vagy sajnos – nézőpont kérdése) megérkezett az Alkonyat sorozatának utolsó, azaz ötödik része. Az én véleményem szerint, de a legtöbb kommentárt olvasva, arra a következtetésre jutottam, hogy ez az uccsó rész, az Alkonyat – Hajnalhasadás 2 lett az eddigi legjobb az 5 film közül. Hogy ez minek köszönhető? Valószínűleg azért, mert végre happy enddel zárult a történet. Ezt ugyancsak 2 szemszögből nézhetjük: a film kedvelőinek ez a rész hab volt a csokis tortán, másoknak pedig szimpla elégtétel, hogy „Végre vége, már ideje volt.”... Főként a férfiak vannak így, akik barátnőikkel végig kellett szenvedjék 18. oldal
a sorozat 5 részét. De amúgy... a Hajnalhasadás 2 premierjének napján elég sok férfi volt a moziban, és meglepően csak pár unta magát. Szóval csak akarat és hozzáállás kérdése az egész. Persze, cikinek találjátok, ha egy fiú kedveli ezt a vámpírrománc sztorit? Ilyen felfogással akkor az is ciki, ha egy lány kedveli a Final Destination-t? Ahogy mondogatni szokás, ízlések és pofonok, kinek mi jön be. A Twilightnak úgy lett vége, hogy mindenki örülhet, akár szereti, akár nem. Végülis ez csak egy film, nem?...
Ebben a félévben sem tétlenkedett a DT. Próbáltunk olyan programokat szervezni, melyek felkeltik a figyelmét minden apáczais diáknak. Sorra kerültek a már hagyománynak tekinthető „Színes napok”, melyek nagy sikernek örvendtek a gólyák soraiban és nem csak. Mint minden évben, idén is sorra került az elnökválasztás, így a DT új elnöke Székely Kinga XI.C osztályos tanuló lett, kinek irányításával sikeresen megszerveztük a 2012-es gólyakirándulást. Mérába utaztunk az újdonsült góyákkal, ahol különböző játékok után „felavattuk” őket. A hideg és nagy szél ellenére mindenki nagyon jól érezte magát, és a gólyák, kik alig ismerték egymást az elején, barátokként tértek haza. A sikeres gólyakirándulás után a DT tárt karokkal fogadta az új diáktanács tagokat is, akikkel munkába fogva megszerveztünk egy iskolai szintű papírgyűjtést. A kicsikről sem feledkeztünk meg ebben az évben sem. Adventi estet szerveztünk minden kis apáczais számára. Filmet nézhettek, karácsonyi díszeket készíthettek és játékokat játszhattak az Advent kezdetének örömében. Jövőbeli terveink: 19. oldal
- december 18-án meglátogatjuk a zsoboki árvaházat, ahova ajándékokat és jókedvet szeretnénk vinni az ott élő gyerekek számára - a karácsonyi vásár keretein belül, mint mindig, valami újjal készülünk, de több információt nem adhatok ezzel kapcsolatosan, szívesen várunk majd minden érdeklődőt. A DT mindenkit örömmel vár keddenként fél 4-től a 3-as teremben.
20. oldal
The Expendables 2 (2012) Cast: Sylvester Stallone, Jason Statham, Jean-Clause Van Damme, Jet Li, Dolph Lundgren, Chuck Norris, Bruce Willis, Arnold Schwarzenegger, Terry Crews, Randy Couture, Lian Hemsworth, Scott Adkins, Nan Yu Director: Simon West Synopsis: Barney Ross (Sylvester Stallone), Lee Christmas (Jason Statham) and their band of mercenaries are back on another mission, this time being sent by Church (Bruce Willis), to recover the contents of a safe in a crashed plane along with a new recruit named Maggie (Nan Yu). When the appropriately named Jean Villain (Jean-Claude Van Damme) interrupts their plans and kills one of them, Barney and the boys swear to get revenge. Review: The Expendables 2 has improved over the 1st part. The film is full of bloody action, self-depreciative quips and it contains a Chuck Norris joke, too. By thinking only of the cast, we get the idea of action and a load of new and old quotes, especially from Schwarzenegger. The first Expendables – in 2010 – was a huge disappointment, focusing too strongly on its very weak plot, rather than providing enough action, as the action movie-goers expected. The story of the film is lacking, but it puts together all the fist fights, gun battles, explosions and jokes. The movie starts with a mission, which is already full of special effects. There is a bad guy – Jean Villain – who enslaves women and children to dig in his mines, searching for a stash of plutonium-based weapons. This villain seems to have an endless supply of hired men and weapons at his disposal. His motivations remain unclear, probably because he is too evil to be understood. For revenge, Sylvester Stallone’s team of old stars search for this mine, in order to put an end to this madness. After numerous action parts, the final battle is between Stallone and Van Damme. The ironical and sarcastic characters are much to the advantage of the film, which is sold by the cast of a super group of old action movie icons. The Expendables 2 displays them in a former glory. My favourite parts were: Chuck Norris’s entrance and the scene with Schwarzenegger and the Smart car. I honestly don’t recommend this film to all audience, only to those who would like to escape from the real world, just watch the action and don’t think about how things could end in real life. In conclusion, it’s not about the story, it’s about putting together the old action stars in an epic, action-full movie.
21. oldal
Ifjú tehetségek Volt egy úr, lakhelye Bolt, Fején megjelent egy folt. Kefélte, súrolta, Felmosta, lemosta, Még mindig ott volt. Volt egy úr, lakhelye Torda, A bányában esett ki a foga. Fájdalmas? Kérdezték. Nem – mondta, de érezték, Hogy fáj még néhány pontja. Kerekes Ákos V.A
Volt egy úr, lakhelye Gyalu, Ujját elvágta a gyalu. Kérdezték: Fájdalmas? Azt mondta: Szánalmas. Nem látod, kérem, hogy vérzik? Volt egy úr, lakhelye Fenes, Észrevették, hogy valamit keres. Kérdezték: Talán? Azt mondta: Talán! Igyekszek emlékezni rá. Varga Zoltán V.A
22. oldal
Öröm a sikerben, erély a kudarcban A 2012-2013-as tanév első féléve nagyon sikeres volt. Sportolóink sok időt feláldoztak azért, hogy minél jobban teljesíthessenek a sportvetélkedőkön, a kemény edzéseknek meg is volt az eredménye, hiszen újra kiváló helyezéseket értek el. Az őszi sportévad legkellemesebb eseménye a focisták sikere, akik egy bravúros teljesítménynyel újra a dobogó legfelső pódiumára léphettek. Az októberi magyar líceumok közti focibajnokságon a csapat mindegyik mérkőzésen a legjobbnak bizonyult, és továbbjutott az országos bajnokságra, amit tavasszal szerveznek. A fiúk csapatszelleme lenyűgöző volt, emellett hősiesen küzdöttek a megérdemelt első helyért, amelyet csodálatos élmény volt újra megkaparintani, hiszen a futballcsapatunk mindig is a legjobbak közé tartozott. A röplabdacsapat is ügyeskedett, a fiúk, a városi bajnokságon továbbjutottak a megyeire, a lányoknak sajnos ez nem sikerült. A tavasszal szervezett magyar líceumok közötti bajnokság viszont még hátra van, reméljük ott mindkét csapat a lehető legjobban fog teljesíteni. A kosárlabda vetélkedőn úgy a fiúk, mint a lányok is második helyezést értek el, a Báthory Líceum csapata sajnos ebben az évben is erősebbnek bizonyult. A fiúknak majdnem sikerült a rég vágyott első helyezés megszerzése, továbbjutásuk az országos bajnokságra mindössze négy ponton múlott, de az ezüstérem is egy jól megérdemelt eredmény, hiszen a mérkőzések majdnem mindegyike nagyon szoros volt. Az, hogy ki lett a győztes, az utolsó pillanatokban dőlt el. A sportévad második fele is nagyon ígéretesnek tűnik. Izgalommal várjuk diákjaink teljesítményét a röplabda- és focibajnokságokon. Reméljük tavasszal újabb aranyérmek születnek majd, amelyek országszerte növelik iskolánk hírnevét. Azt viszont ne felejtsük el, hogy nem mindig a nyeremény a fontos, hiszen már az is öröm, hogy az Apáczai Csere János Elméleti Líceum diákjai ilyen sok sportágban vehetnek részt vetélkedőn. Áron
23. oldal
Mit csináljon a föld nélküli paraszt? Vessen magára!
- Hogy hívják a japán tűzoltót? - ??? - Telefonon. Mit énekelnek a molyok a szekrényben? Eddablúzt...
Egy újságíró riportot készít az elmegyógyintézetben. Azt kérdi a főorvostól: - Hogyan állapítják meg egy páciensről, hogy már elhagyhatja a kórházat? - Vannak olyan feladataink, amiket végrehajtva bizonyíthatják elmeállapotukat. - Tudna egy ilyen példát mondani? - Persze. Vegyük például ezt: van egy kád, teli vízzel. Van a fürdőszobában három tárgy, egy kiskanál, egy pohár és egy vödör. Melyikkel tüntetné el a vizet a kádból? - Ó, hát ez egyszerű! Minden normális ember a vödröt választaná. - Nem, minden normális ember kihúzná a dugót a kádból.
Egy borongós őszi napon az öreg indián elmegy a varázslóhoz, és megkérdezi: - Milyen lesz a tél? - Kemény, hideg tél lesz. - Biztos? - Biztos. - Gyűjtsek fát? - Még kérded? Gyűjts! - A családom is gyűjtsön? - A családod is. - Az egész törzs gyűjtsön? - Az egész törzs... persze. Az öreg elballag, a varázslónak pedig kezd lelkiismeretfurdalása lenni. Mi van, ha felesleges munkát adott az öregnek? Hát bemegy a városba, a meteorológiai intézetbe, és megkérdezi: - Milyen lesz a tél? - Kemény, hideg tél lesz. - Biztos? - Biztos. A szatellit-felvételeken remekül látszik, hogy az indiánok már mindenfelé gyűjtik a fát... 24. oldal
Világnégyzet © az Apáczai Csere János Gimnázium diáklapja XVIII. évfolyam, 1. szám 2012. december Főszerkesztő: Jánosi Zsuzsa-Anna Szerkesztők: Bárdos Áron Batiz Orsolya Müller Dalma Sallai Eliza Tasnádi Márta Török-Czirmay Áron Ursu Laura Munkatársak: Czira Xenia Geréb Rebeka Kerekes Szabolcs Mois Evelin Pusztán Anita Simon Brigitta Grafika: Lukács Ferenc Szakács Henrik Korrektúra: Sallai Eliza Tördelés: Cserei Márton Felelős tanár: László Kitty Nyomtatták 150 példányban YOSOMO GRUP nyomdájában
