• Fehéri György • EMLÉKMÛVEK, EMLÉKHELYEK BERLINBEN
Emlékmûvek, emlékhelyek Berlinben A berlini zsidóságnak a német társadalomból való – 1933-ban elkezdôdô és még hosszú évekig eltartó – kitaszítottságára számtalan emlékmû és emlékhely hívja fel a figyelmet Berlin legkülönbözôbb kerületeiben. Ezek közül néhányról már beszámoltunk, mint például a grunewaldi „17-es vágányról” (Múlt és Jövô 2004/4.) vagy a Gestapo, az SS és a terror más valahai intézményeinek helyén létesített „Terror topográfiájá”-ról (MJ 2002/4.), a Holokauszt-emlékmûrôl (MJ 2004/4, 2005/3), s legutóbb a Wannsee-konferencia villájában újonnan megnyitott kiállításról (MJ 2006/1.).
CARL HERZ-EMLÉKMÛ 1985-ben került felállításra a kreuzbergi tanácsháza elôtt Joachim Dunkel alkotása. Herz 1926-tól volt a kerület szociáldemokrata polgármestere; 1933. március 10-én az SA emberei letartóztatták, Judenschwein feliratú táblát akasztottak a nyakába, és Hitler-karlendítésre kényszerítve kergették végig az utcákon. Herz és felesége 1939-ben Londonba emigrált, Fiúkat Hollandiából hurcolták el Auschwitzba
• 6 •
• Fehéri György • EMLÉKMÛVEK, EMLÉKHELYEK BERLINBEN
HAUSVOGTEIPLATZ Már a 19. század harmincas éveiben is számtalan zsidó divatés rövidáru-kereskedô telepedett le a tér környékén. Az „Emlékjel”-nek nevezett többrészes installáció Rainer Görß alkotása. A földalattiból a felszínre igyekvô járókelôk hirtelen egy áruház próbafülkéjében érezhetik magukat; a tér különbözô pontjain elhelyezett táblák a zsidó kereskedôk elûzetésének történetét mesélik el
• 7 •
• Fehéri György • EMLÉKMÛVEK, EMLÉKHELYEK BERLINBEN
PUTLITZ-HÍD, DEPORTÁCIÓS EMLÉKMÛ A moabiti teherpályaudvar fölött ível a Putliz-híd. Innen deportáltak 1941 és 1944 között számtalan berlini zsidó polgárt. Volkmar Haase alkotását többször is megrongálták, csak 1989 és 1991 között három alkalommal disznófejet akasztottak az emlékmûre, 1992-ben, Hitler születésnapján ürülékkel szennyezték be, valamivel késôbb megpróbálták felrobbantani
• 8 •
• Fehéri György • EMLÉKMÛVEK, EMLÉKHELYEK BERLINBEN
GROßE HAMBURGER STRAßE A valahai zsidó öregek otthonának helyén emlékkô található. 1942-ben a Gestapo itt rendezte be a deportálásra kiszemelt berlini zsidók gyûjtôhelyét. Az emlékkô mellett található szoborcsoport Will Lammert alkotása (1957), Eredetileg a ravensbrücki KZ számára készült. Az itt látható mû csak modell, a terv végleges kivitelezésére nem került sor
• 9 •
• Fehéri György • EMLÉKMÛVEK, EMLÉKHELYEK BERLINBEN
HIÁNYZÓ HÁZ A szintén a Große Hamburger Straßén található és 1911-bôl származó épületegyüttes középsô tagja hiányzik – 1945-ben lebombázták. A falakon a valahai lakók nevei, foglalkozásuk, valamint itt-tartózkodásuk adatai olvashatók. Christian Boltanski francia képzômûvész 1990-ben megvalósított és eredetileg csak idôszakosnak tervezett projektje a környék változatos összetételû, tehát nem csak zsidó származású, a háború pusztító napjait együtt elszenvedô népességének állít emléket
AZ ELHAGYOTT TÉR Berlin központjában, a Koppenplatzon, egy játszótér szélén található Carl Biedermann és Eva Butzmann alkotása (1996). Az elhagyott lakószoba padlózatán körbe Nelly Sachs verse olvasható
• 10 •
• Fehéri György • EMLÉKMÛVEK, EMLÉKHELYEK BERLINBEN
EICHMANN „JUDENREFERAT”-JA A mostani „Sylter Hof” szálloda helyén állt a jüdische Brüderverein (Zsidó Testvériség Egyesülete) épülete; ide költözött be 1939-ben az Eichmann vezette zsidó referátus, a Birodalmi Biztonsági Fôhivatal külsô egysége. Ebbôl, a nyugati belvárostól néhány lépésre álló hivatalból irányították a zsidó lakosság elhurcolását és megsemmisítését. A buszmegállóban várakozók errôl, valamint Eichmann pályafutásáról olvashatnak részleteket a megálló tábláin
BAJOR NEGYED (A JELENLEGI SCHÖNEBERG KERÜLETBEN) A környéket, ahonnan 6000 zsidó származású berlini polgárt hurcoltak el, valaha zsidó Svájcnak is nevezték. A Renata Stih és Frieder Schnock ötlete alapján készített és a nemzetiszocializmus alatti mindennapok nyomasztó valóságát érzékeltetô táblák (80 darab) mindegyikén egy-egy zsidó törvény szövegrészlete vagy a zsidó lakosságot érintô megszorításokra való utalás olvasható. A táblák másik oldalán piktogramok szemléltetik a korlátozásokat
• 11 •
• Fehéri György • EMLÉKMÛVEK, EMLÉKHELYEK BERLINBEN
„Pékségekben és édességboltokban táblákon kell felhívni a figyelmet arra, hogy süteményt zsidóknak és lengyeleknek nem adhatnak el”
A fotók készítése közben egy bennünket figyelô, úgy 12–14 éves török kisfiútól megkérdeztük, tudja-e, hogy mire utalnak ezek a táblák. Nem tudta, így hát az egyiknek a szövegét han go san felol vas tuk: „Zsi dók nem vá sá rol hat nak sü te ményt”. A fiú elôször értetlenül, majd kissé megkönnyebbülten nézett ránk, s a következôket mondta: „Akkor semmi baj, hiszen én török vagyok…”
„Zsidók este 8 óra után (nyáron 9 óra után) nem hagyhatják el a lakásukat”
TÜKÖRFAL (STEGLITZ) A heti piac legközepén található Wolfgang Göschel, Joachim von Rosenberg és Hans-Norbert Burkert alkotása. A 18 fényesre polírozott krómacélból készített tükörfal 12 méter hosszú és 4 méter magas. A tükörfelületen a Steglitzbôl deportált 1723 zsidó polgár neve mellett magyarázó szövegek is olvashatók, melyeket a berlini zsinagógákról készült dokumentációk egészítenek ki
• 12 •
• Fehéri György • EMLÉKMÛVEK, EMLÉKHELYEK BERLINBEN
Szöveg és fotó: Fehéri György (Az emlékhelyek adatainak forrása: Bill Rebiger: Das jüdische Berlin, Jaron, 2002)
TILTAKOZÓ ASSZONYOK 1943 elején még 27 000 zsidó polgár élt Berlinben: olyan kényszermunkások, akiket kiemelt fontosságú háborús üzemekben dolgoztattak, és akiknek jórészt német, vagyis „árja” feleségük volt, tehát úgynevezett „vegyes házasságban” éltek. 1943. február 27-én az SS körülbelül 7000 zsidó származású kényszermunkást letartóztatott, hogy a tervek szerint hamarosan majd Auschwitzba hurcolják ôket. Az ôrizetbe vettek egy nagyobb csoportját elôször a Rosenstraße 2–4.-be szállították, a zsidó hitközség egyik korábbi épületébe. Február 28-a és március 11-e között a fogvatartottak feleségei, szülei, hozzátartozói és barátai itt, az épület elôtt tiltakoztak az SS intézkedése ellen. Miután egy csoportot már Auschwitzba deportáltak, s miközben már köztudottá váltak a keleti fronton elszenvedett vereségek – Goebbels utasítására, aki félt a berlini lakosság hangulatromlásától, végül szabadon engedték a rabokat. Az emlékmûvet, Ingeborg Hunzinger munkáját, hosszas huzavona után, 1995-ben avatták fel
• 13 •
