EMLÉKEK ERDÉLYBŐL
IRTA:
FRENCZ GÉZA
Mint Erdély vigasztalására
szülötte,
Erdély
miatt
fájó
szívem
FRENCZ GÉZA.
BEVEZETÉS. Szívem örök szerelmének földjén, Erdélyben születtem, nevelkedtem és tanultam. Erdély népe vallásos és hazaszerető. Sok-sok dalt, nótát, tréfát hallottam és jegyeztem fel Erdélyben még az áldott béke idejében. Ki hitte volna, hogy a háború Erdély elvesztét adja. Vitézül és bátran harcolt Erdély népe a világ minden táján. Drága Székelyország, nemes székelyek és szászok és ti vitéz délvidéki svábok, a ti sorsotokat mindnyájan gyászoljuk! Megható volt olvasnom : »Doberdo kövein sok honvéd vére kicsordult. Névtelen szent sereg ez, itt halt a drága honért. Palakő elenyész, nem méltó őre hírüknek, Nincs ide írva nevük, szívbe írottak azok!«
DALOK, NÓTÁK, NÉPSZOKÁSOK. Ides anyám mér szültél e világra Ennyi, búra, ennyi szamarúságra. Jabb lett vóna ici pójás karámba Zártál vóna diófa kaparsóba.
Benyilesbe saraztak katonának Nyegerfalván láttam el a babámat 3 ujjam feltartattam az égre Úgy esküttem meg az élő Istenre.
Nem ettem én ma egyebet Csak egy fazík aluttejet Azt is csak úgy kenyír nékűl Mast vagyak szerető nékül.
Ides volt az anyám teje Keserű a más kenyere Keserű is, keserves is De még sokszer siralmas is.
Akinek nincs szeretője, babája, Mennyik ki a ződ erdőbe magába. Iírja fel a legmagasabb bikkfára Hogy neki nincs szeretője, babája.
10 Hej de bajos lesz egyet szeretni, Tevis kézül az ibaját kiszedni. Kiszedném én, de megszúrja kezemet, Szegíny vagyak, megcsaltad ja szívemet.
Megcsaltam már 100 ezerszer is Rece-fice, haj. Leveles a galy, J'engem többet meg ne csalj. Megcsallak babám téged is, Megcsaltam már 100 ezerét is Rece-fice haj ! Leveles a galy, Engem babám többet Meg ne csalj.
ídes anyám sak szíp szava Mire nem hallgattam saha Ráhallgatnám, de mán késő Esik előttem az eső.
Huszárnak saraznak De bakának annak Verje meg az eső De megszamarítatt.
Szabad a madárnak Ágrul-ágra szállni, De nékem nem szabad Este későn járni.
11 Kék iboja, ha leszakítanálak Mit mandanál, ha elhajnálak Asz mandanám, verjen meg a Teremtő Mér nem vuótál igaz szívű szerető.
Leégett a budapesti szivargyár Benne sétál, benne sétál 3 göndörhajú jány Akka sétál, mikar az a lagas szárú cipője Gyenyerkedik benne ja szeretője!
Rigó, rigó, de szép sárga rigó Katanának iratatt a bíró Bíró uram, legyen ajan szíves Ne írja be, hagy vagyok 20 éves.
Ides anyám a kitöm Kíreti ja szeretőm Ha kíreti add ada Én is úgy attam ada.
Sárga ja repce levele Vártalak babám ja zeste Vártalanúl jüttél hozzám Álgyon meg az Isten rózsám.
Kerék udvar, kicsi ház Hát te kis jány micsinálsz Egyengetem magamat Váram a galambamat.
12 Ez a Tárkány de szíp hejen van, Mer a templom közepibe van. Kereskerül aranycsipke, Rászállott egy bús gerlice.
Ne szállj ide, te bús gerlice, Nem jö^tt még a párod ide Nem kell nékem senki párja Ha j'az enyim el van zárva.
El van zárva vasas zár alá Ferenc Jóska két karja alá Temlec ajtó mast nyíjjál ki Te meg babám szabadujj ki.
Szabadulnék, hej de nem lehet Ferenc Jóska, haj de nem enged. Fáj a szívem kivül-belül Bánat szorítja két felül.
Ides anyám, szennyes ingem, gatyám. Házasodnék, de nem jünnek hazzám. Ajan kínyes jányok laknak erre, Rá se níznek a szegény legínyre.
A tarkányi bíró háza cserepes. Rajta 9 ablak salukáteres 10-iken maga níz ki a bíró. Gyertek fiúk mer megjütt a behívó.
13 Hárman jüttek az este kíretni, ídes anyám nem akart engedni, ídes anyám bundája — bundája Aj háj, mas megyek hazzája.
Jez a kis lány meríti Beleütett ja szerelem ídes anyám hideglél, A fődbe jár az egér,
a vizet, hideg. hideglél, az egér.
Egye fene, ki a gőzest csinálta Ki az uttyát oly messzire tanálta Elviszik a szegény legényt messzére A császárnak savanyú kenyerére.
Nincsen nékem arravaló pínzem Mert megitta ádáz felesígem Lesz még nékem barravaló pínzem, Nem issza meg csárdás felesígem.
Kis kertemben nyiladozik a pinkesdi piras rózsa. Édes kedves kis angyalain, szakítsál egy szálat róla. Minden rózsabimbó csakis neked virít Nem adom én babám másnak. Szívemet is, lelkemet is neked adam ráadásnak.
Ha bemegyek a lindai bazárba, Arany gyűrűt választak a rózsámnak. Ajan legyen a gyűrűnek a köve, Mint a régi szeretőmnek a szeme.
14 Ides anyám engedjen el a bálba, Hagy lássam, hagyan táncal a babája. Fejér a ruhája, csak a szeme, szemöldeke fekete Csuhaj, adná a jó Isten, hogy az enyím lehetne.
Mija-ija Zavarásán megárad Riva partján búsulok én utánad. Zúgva jönnek, zúgva mennek a habak, Én pedig a Riva partján maradak. Ha meghalak, meghagyam a babámnak Ne sirassan engemet csak vasárnap. Csak akkar is balszemével sirassan, Jabb szemével babájára kacsintsam
Hajlik, hajlik a meggyfa ága. Darutallam hideg szél fujdagálja, Fújjad, fújjad, úgyse soká fujad már, Ferenc Jóska regutája vagyak már.
Huszárnak sarazatt, De bakancsát adatt. Verje meg az eső, De megszamarítatt.
ídes anyám felnevelt kend engemet, Mégse tudja az én bús életemet. Ha ken' tunná az én bús életemet, Éjjel-nappal siratna ken' engemet.
15 Haragszik rám a tarkányi bíró, Mért nem lettem katanának való, Bíró uram, én arról nem tehetek, Ha az Isten civilnek teremtett.
Ez a kis jány meríti ja vizet, Beleütött a szerelem-hideg. Édes anyám hideglél, hideglél Amijóta elmentél, elmentél.
Hull a hó, hull a hó. Lesz belőle hógujó. Muszka — nímet megbánja Ha a magyart megbántja.
Kék ibalya búra hajtja le fejét, Mert az égből nem locsolják a tövét. Szállj le harmat kék ibolya tövére, Mast találtam egy igaz szeretőre. Mast találtam egy igazra, egy jóra, Mast találtam egy kedvemre valóra.
Búza, búza, de szép tábla búza, Majd tavaszra kihajlik az útra. Nagy tarkányi lányok learatják, A legínyek asztagba is rakják. Tábla, tábla, de szép tábla búza, Kezepébe két szál levendula. Levendula mast van virág nélkül, Én is mast vagyak szerető nélkül.
16 Ezt a kis jányt nem az anyja nevelte, Kis pacsirta barázdába költette. Nem kell neki ídes anyja dunnája, Betakarja szeretője subája.
Még aszfnangyák, nem adnak, nem adnak, Engemet a kedves galambamnak, Megtagadam apámat, anyámat, Mégse hagyam a babámat másnak.
Szabad a madárnak, Ágról ágra szállni. Szabad a legínynek, Szabad a legínynek A lányakhaz járni. Szabad megölelni Szabad megcsókalni Este 6 órától Reggel 8 óráig Szabad véle lenni.
A babának nem írak több levelet, Szilaj csikó megrúgta a kezemet. Fájdalmas a szilaj csikó rúgása, Sír a babám, hallik a zakagása.
Én az anyámnak nem írak több levelet, Éles gulyó elvette a kezemet. Gyere pajtás, írd meg a jó anyának, Nincs jabb keze a katana-fiának.
17 Kék pántlika a harisnyám kötője, Asz gandaltad, hagy ráleszek mindenre. De a legíny mingyár csak ászt gandaja; Övé a jány, ha egyszer megcsókajja.
Két nyárfa koszt kisütött a haldvilág, Az én babám a többi koszt gyöngyvirág, Nem kell néki éjszaka gyertyavilág, Mégis genderre fűsüli a haját.
Ides anyám, mi van a kitőjébe ? Piras alma, agyík nekem belőle ! Úgyse soká eszem anyám almáját, Felveszem a Ferenc Jóska ruháját. Ides anyám, mi van a kitőjébe ? Ha kenyír van, adj egy kicsit belűle, Úgyse soká eszem anyám kenyérit, Viselem a Ferenc Jóska fegyverit.
Kis Kamarám, Nagy Kamarám Jaj de szíp jány ez a háram, Elszeretném az egyiket Három közül a szebbiket.
Asszany ide hallgass Engem ne rágalmazz Mert én urad vagyak Néked parancsalak.
13 Ütik a betyárt a vasán, Sír a kis jány az ablakán. Ne sírj kisjány ajan nagyan, Nem ütik a betyárt agyán.
Ere gyere rózsám, nincsen sár Az ajtóman nincsen semmi, semmi zár. Arany kilincs van az én ajtóman, Bátran jühecc be te galambam.
Elmentem én Gyulára, Gyulára, A gyulai vásárra. Az én nevem Jankó, Fakó lovam Pejkó, Mind a négy lábárúi Lehullott a patkó.
Nagy Tárkánba nem tudják a nevemet, de nevemet. Majd megtudják, ha én innét elmegyek.
Az én nevem tájjes szekfű liiiam, de liiiam Ha meghalak, kinyilik a siraman a liiiam
Atalmennek én a Tiszán ladikan, de ladikan. Csak nem tudam, hol lakik a galambam, de galambam, Itt lakik a faluba, A harmadik szamszídba, Tájjes szekfű, kék iboja, nefelejcs Nyílik az ablakjába.
19 A fegyverem súlya A vállamat nyamja, Az én árva, bús szívemet Bánat szamarítja. Tekints fel az égre, A csillagas égre! Megátkazlak, hogy nem leszel baldag, Saha az életbe.
Ha elindult a gőzkocsi, hadd menjen, Én utánam senki ne keseregjen. Ha betörik ezt az árva fejemet, Ki massa ki az én véres ingemet? Masd ki babám, masd ki babám fehérre, Úgy üjjek az arvasak elébe.
Gyön, gyön, gyöngy, gyöngy annak az ára, Kéret engem egy huszár, hagy menyjek hazzája, Jaj anyám, a huszár azér huszár mer muszáj. Elmegyek hazzája. Gyön, gyön, gyöngy, gyöngy annak az ára, Kéret engem egy Péter, hagy menyjek hazzája, Jaj anyám a Péter, ajan mint egy tál téfel, Nem, nem, nem, nem megyek hazzája. Kéret engem egy Jánas, hagy menyjek hazzája. Jaj anyám, egy Jánas ajan mint egy tál bálmas, N, n, n, nem megyek hazzája. Kéret engem egy mónár, h. m. h. Jaj anyám, a mónár, keze lába lisztbe jár. N. m. h. Kéret engem egy kavács, h. m. h. Jaj anyám, a kavács, keze lába kalapács N. m. h.
20 Sebes pastán jár a babám levele. Nyúcsd ki babám karadat, karadat. Alvasd az én lapamat, lapamat Alvasd igazán, húzd rá te kutya cigány.
Víz hajtja a maimat. Szél a széli maimat. Szerelem csinájja a hábaruságat.
Széna van az ólba, A szénatartóba Megölellek rózsám A pitar-ajtóba.
Érik már a rapagó cseresnye Megölellek rózsám estére. Megölellek, megcsókallak 100-szar is Valamennyi furcsa kis jány mind hamis.
Megizenem a tarkányi bírónak: Márvány-kűbül rakassa ki az utat. Mert ha sár lesz, felfeccsen a Kisbakkancsam szárára. A szárárul a kamisz nadrágamra.
Ez a kis lány de szőlke, Még azt mangyák felőle, Szíp asszany lesz belőle. Jól jár aki elveszi, Magáénak teheti. Göndör haja, csepp szája. Csak én leszek a párja.
21 Látad babám, látad babám Az aradi nagy hegyet? Ha elhardad, ha elhardad, Akkar leszek a tied. Azt a hegyet zsebkendőmbe, Kötényembe bizany elhardam, így is a tied, úgy is a tied leszek, Kedves galambam.
Még azt kérdi a rendőrkapitány : »Mi a neved göndörhajú lány?< Az én nevem Sári, Sári, Mari, Kalári, »Gyere velem, rózsám, cicázni !«
Piraslik a hajnal Szeben felül, Még a lelkem is váltazik belül. Mindenfelül fenyít a háború, Mégis víg a magyar, nem szamarú, Jót akar a magyar, ne bántsátak Tejjes szándékát meg ne rantsátak, Mert biz' a, ha neki kereskedik, Higgyétek el, csúnyán verekedik.
Elment az én rózsám kertbe sétálni, Lehajola gyöngyvirág szakasztani. Apró annak a levele, jószagú, Érted vagyak, rózsám, mast is szamarú.
Ződ levelű piras retek megérett, Mint két galamb az urammal úgy élek. Erre kértem a jóságos teremtőt, Mert meguntam a maganyas esztendőt.
22 Öreg asszany ne menj nagyan, Mert a tied lötyög nagyan. Hadd lötyögjön az ebatta, Hétszer kapatt az éccaka.
Ja váradi fagház ki van pingálva, Az én kedves rózsám ada van zárva. Irak néki egy szamarú levelet, Jöjjön hazzám, hagyha igazán szeret.
Nem kell nekem ja ke' jánya, mer' barna Nem dalagra nevelte jót jaz anyja, Nékem pedig dalagra kell az asszany Igen bizany, a ke' jánya kisasszany.
A vénasszanyak mindig rólam beszílnek Nem dógazak, mégis igazán ílek. Lapak annyit a setít íccakába, Jó bárt iszák én reggelig ja csárdába. Ha' csillagak beszélni is tunnának, A jányakrul mindent kivallanának. A csillagak, ha beszélni is tunnának, Szép kis jányak szégyenbe marannának.
Kis kertembe aratják a zabát Csűrem mellé rakják az asztagat Tetejére rászállatt egy csóka Barna legíny szoktatatt a csókra.
23 Tizenháram szílbül van az én gatyám Tizenháram este varrta ja babám Nyújtsd ki babám karadat, Alvasd el a lapamat. Alvasd igazán, húzd rá te kutya cigány.
Sarazzák a legínyt, viszik katanának. Három évig fija lesz az a kirájnak, Háram évig, séj haj, Messze leszek kis angyalam tetűled, isten tuggya halíak-e majd felűled.
Ides anyám, séj haj, De nehéz a huszárnak Szamarú élete a maga fijának. Reggel nyalka lávát, Piras gyeplű szárát pucojja, Este a babáját paplany alatt csókojja.
Csuhaj Rézi, még a karad is kavász! Csuhaj retek, beh szeretlek, Fene vónék, megennélek. Csuhajrá, sárgarecece. Babám szerecc-e?
Nyégerfalvi lányak, lányak Kendert áztatni járnak, ni járnak Jönnek haza vizesen Adnak csókot szívesen, de szívesen. Sírhat az az ídes anya, Kinek két fia katana. Egyik huszár, másik baka, Jaj de szép egy pár katana.
24 Kihullatt a, kihullatt a szivar a zsebembül Kitagadatt a babám a szívibül. Kitagadatt, azír vagyak árva Jajj de szípen szól a banda a remetei bálbí
Ha csakugyan csuhaj ja, Nem találak szeretőt, Felszántam a belényesi temetőt. Vetek bele razmaringat, Razmaringat, vialát, Minden kis jány szakítsan le egy rózsát.
Nincsen nékem feleségem, de majd lesz. Viszek néki piras csizmát, ha jó lesz, De ha rossz lesz, feketét se viszek én, Télen, nyáran mezítláb járatam én.
BETLEHEMJÁRÁS. 3 juhász, 3 király, 1 Heródes, 1 katona, 1 angyal. Előre megy a katona engedélyt kérni a házbalépésre. Engedélyt kapnak. Bemennek mind és elhelyezkednek ilyen formában : a három juhász hátul marad a betlehem körül. Az egyik juhász a bábokat táncoltatja. A 3 király (Gáspár, Menyhért, Boldizsár) a betlehem közelében, Heródes szemben, mint idegen. Az angyal előtérben : Mennyből az angyal .. . KATONA :
Felséghez jöttek ezek a 3 napkeleti királyok. HERÓDES :
Melyek azok a 3 napkeleti királyok? GÁSPÁR (kardot rántva) : Mi vagyunk ezek a királyak (karddal mutat). Én vagyok első, Gáspár, Arábiábul hoztam aranyat. HERÓDES :
Hát te ki vagy? MENYHÉRT :
Én vagyok a második, Menyhért király. Lejöttem a Babilan tartamánybul, mert megismertem a csillagrul, hagy új király született. Ezirt jöttem felkeresésére. Haztam neki tömjént. BOLDIZSÁR :
Én vagyak a harmadik, Baldizsár király. Perzsiábul mirhát haztam.
26 AZ EGÉSZ KAR:
Hiszünk egy Istenben A mi Teremtőnkben, Atyában és fiúban És a mi Urunkban. Hiszünk egy Istenben. HERÓDES :
Jaj nékem, mit tevő legyek, mit cselekedjek? JUHÁSZ (morogva): Akasztd fel magad. HERÓDES :
Két éven alul a gyermekeket mind kardra vétetem... JUHÁSZ :
De nem engedjük. HERÓDES :
... hátha köztük lesz az újszölött király. JUHÁSZ :
... Mihály. HERÓDES :
Menjetek el és ha megláttátok, jöjjetek vissza. ÉNEK
:
... Szűz Mária e világra nékünk... (bejön): Szerencsés, füstös, lencsés, füstös kalbászt adjan az Isten a házi gazdának. Hát ti, fiaim, itt mulattok, itt vigadaztok s öreg apátakról nem is gandalkaztok. Hát nem is tudjátak az Isten 10 parancsalatját, hogy ez a gircses, görcsös bat várja a hátatakat. JUHÁSZ
II. JUHÁSZ: Hal jártál és mit láttál ? I. JUHÁSZ:
Sinai hegyen jártam. Bakkecskét őriztem, úgy megőriztem, hogy egy se maradt belőle. De ha ez a gircses-görcsös bat nem lett vóna, még ezt a tikkes-tákas bacskaramat is meg ettík vóna a frakkasak. Hát tudad mit Börde pajtás? II. JUHÁSZ:
Mit és mit?
27 I. JUHÁSZ:
Ezek a kékfejű, sárgafejű angyalok kántálták és kaptak, kántáljunk mi is. (Elkezdik. Táncoltatják a bábokat). Vedd fel juhász a bundát, fogjunk göndör báránkát. Kis pelházba, palotába sétái-dudáig furujál. Billeg-ballag meg-megáll, úgy megáll, mint egy báb, a juhászra úgy vigyáz. II. JUHÁSZ.
Hallod-e pajtás, én veled egy úton nem megyek, míg a házigazdánál nem kírsz egy szappanra, beretvára, zsírra valót. i. JUHÁSZ: Hogy menjek én kúdulni. Öreg apámnak az öregapja se ment ara. ií. JUHÁSZ: Pusztujjon a fia. i. JUHÁSZ: Elmentem eddig meg eddig, nem találtam senkit. II. JUHÁSZ :
Erigy csak, erigy! i. JUHÁSZ (elment a házigazdához) : Mikor én a 6-ba főkapitány vótam, az árok szélibe sok barzát kivágtam, madarak árnyékát is mindig követtem, kakasnak tojását tarisznyámba szedtem. Igen szipen kírek egy kis zsírra valót, mert annyi a szakállamba a serke, balha, tetű, hogy Apsalon városába sincsen annyi betű. (I. juhász kap.) Már tudad Börde pajtás én má kaptam, amit kaptam, erigy te is, hogy kapjál te is. (II. juhász úgy mondja, mint az első.)
(Juhászok lefeküdni készülnek.) (I. juhász lefekszik.) ANGYAL :
Glória. II. JUHÁSZ: Hallod pajtás, gomolya. i. JUHÁSZ: 2—3 jó vóna ! II. JUHÁSZ:
Még ezek is megennék, ha vóna.
28 ANGYAL :
Glória. I. JUHÁSZ:
Hallod pajtás, keljünk fel és menjünk Betlehembe II. JUHÁSZ:
Talán Debrecenbe. ANGYAL :
Gloria in excelsis Deo! Gloria! II. JUHÁSZ:
Hallod, pajtás, gomolya! Menjünk Betlehem városba. Törüld meg az arcadat, mert ajan mint egy tyuktalla. Még a kakas is rá kukorékolna. Vóna bizony a pékinasnak is piszkafával, mit kitakarítana. (Juhászok távozva éneklik): Nosza, pajtás, fogd az ajtót, kezedbe a kilincstartót. Itt már többet nem maradunk, Hanem tovább masírozunk, Násza, násza jó gazda, Bocsáss minket utunkra; Házadra, magadra, szálljon Isten áldása ! Megszületett a Jézuska Betlehemben a jászolba. Szerencsés órát Boldog éccakátü
RÍGMUS. Békességgel most e reggel Köszöntünk e házhoz Szomorúság, nyomorúság tőlünk távol álljon A szép csillag vígan viliág Az ő karikáján. Haj rial-szóra, víg órára Felviradtunk Szent István napjára.
TALÁLÓS KÉRDÉSEK:
Emelem az ágast Taszítam a szőrest Alul belé bütykest. Tanáld ki, mi jaz ! (Ökör, szekérrúd, járom.)
Hosszú vékony, zöld görbe. Tudom, járt a kezedbe. (Ugorka.)
Útan, útfílen kis fekete jaj ! (Tövis.)
Útan útfélen üstét baragatnak. (Vakandtúrás.)
Angyam asszany elterpeszkedett, Bátyám uram beleereszkedett. (Kút.) Van-e a világon szövő-fanó takács, Az ő mesterségit ki nem vágja az ács. (Pók.)
Síkutan paris Júménis ális Kantúris hányis Ókutra malis. (Sík úton por is.)
31 Elmentem a kerbe Leltem kerekdít. Vettem rajta veresdít, Beletettem a jukasdiba, Rátettem a púpasdit. Odament a natrapíjes. Úgy megütettem a hébehabaroval, Mingyár a jukába szalatt. (Húst csenő cirmos.)
A hód meglátta, nem bántatta A nap meglátta, mégis kapta. (Harmat.)
Csimi-csamó két zsák matyó, A két szőrest tedd össze, A gajóját hadd közte. (Hányd be a szemed.)
Csengű karó mas virágzik A vén asszany bagarázik (Nyár-utó.)
MESE A LÉGYRŐL. Valami állatka a bárka oldalára ragadott. Nóé azt mondta neki : légy te is.
SÍRFELIRATOK. Volt nevem Bunta Ferenc Míg éltem. Gyilkos kezek által A sírba tétettem.
Itt nyugszik az Úrban Farkas Ilona A jó édesanya Béke, áldás poraira.
Én Balázs Mihály Síromba leszállok. A kedves nőm mellett Nyugalmat találok.
Csók Rozina Fájó szíve Nyugodalmat Itten lele.
Én Fazekas Péter Síromba leszállok. Jó kedves szüleim, Az Isten hozzátok !
Itt nyugszik Balázs András és Fodor Mária. Áldás, béke poraira.
Itt nyugszik a három testvér Ő lelkük már Istennél.
Ez a kis sírhalom zárja el Kelemen Ferenc drága hamvait ; Lelke már Istennél.
