Emilie Rose: Ne járj tilosban! Breathless Passion (2005.)

Emilie Rose: Ne járj tilosban! Breathless Passion (2005.)

Micsoda izgató játék! Amióta Lily, a csinos kertészlány hagyta magát rábeszélni, hogy elkísérje a milliárdos Ricket egy estélyre, nincs többé nyugta. A férfi menyasszonyaként akarja bemutatni a bálon, persze csak a látszat kedvéért, ugyanis elege van abból, hogy az anyja folyton össze akarja boronálni valakivel. A haditerv azonban meghiúsul, mert Lily és Rick hamarosan az ágyban köt ki… Lilynek csupán egyetlen estélyen kellene a milliárdos Rick jegyesét eljátszania, hogy a férfi megkapja a vágyott cégvezetői állást. Rick mégis ezer ürügyet kitalál, hogy minél többet együtt legyenek. A férfi apja azonban nem nézi jó szemmel fia kapcsolatát az egyszerű kertészlánnyal…

1. Fejezet Lily West vad elszánással lépkedett a röviden csak RSI-ként emlegetett Restoration Specialist Incorporated ügyfélfogadó pultja felé. Szilárdan elhatározta, hogy felelősségre vonja azt a gazembert, aki ilyen gyalázatosan be akarta csapni az öccsét. Az RSI-nek kitűnő híre volt a történelmi épületek felújításában: a műemlékvédelmi szabályoknak megfelelő helyreállítás mellett ügyes fortélyokkal korszerűsítették is az épületeket. Ám ez nem változtat azon, hogy a szerződés, amelyet az öccse könnyelműen aláírt, átverés: veszteséges üzlet, és nem engedheti meg magának, ha meg akaija tartani a családi farmot. Az ügyfélszolgálati pultnál nem állt senki, és a számítógép is ki volt kapcsolva. Lily feszülten dobolt az ujjaival a pult antik faborításán. Ha nem sikerül félórán belül módosítani a szerződést, a Gemini Landscape kertészet kénytelen lesz betartani a benne foglaltakat, ugyanis öt órakor jár le a háromnapos határidő, amíg még változtatni lehet a feltételeken. Trent csak akkor szólt az üzletről, amikor már majdnem késő volt. Ahogy mindig, az öccsét most is csak a nagy fogás érdekelte, nem törődött az apró részletekkel. – Van itt valaki? – kiáltotta, de nem kapott választ. Türelmetlenül megmarkolta a kezében tartott összetekert szerződést, és körbenézett a magas, háromszintes előcsarnokban. A második emeleten fényt látott az egyik irodában, úgyhogy felment az ívelt vaslépcsőn, és megkereste a fényforrást. Az iroda ajtaja nyitva állt. Odabent egy széles vállú, rövid barna hajú férfi ült egy aktákkal teli íróasztal fölé hajolva. Lily kopogott az ajtófélfán, és amikor a férfi felnézett, a lánynak elakadt a lélegzete. Igazi mintapéldány, gondolta a nagy éjfekete szempár és a nemes metszésű orr láttán. – Segíthetek, kisasszony? – kérdezte az álomférfi. A mély hangra Lily kellemesen megborzongott. Szedd össze magad! – parancsolt magára. – Lily West vagyok a Gemini Landscape-től. Egy szerződés ügyében jöttem, amelyet a maguk cégével kötöttünk. A férfi hajlékonyan felemelkedett a székről, akár egy szelíd tigris, majd megkerülte az íróasztalt. Kényelmes vászoninget viselt, mellzsebén a cégjelzéssel, hozzá farmert meg csizmát, és az inge alatt kirajzolódó izmok inkább utaltak fizikai, mint irodai munkára. Legalább

száznyolcvan

centiméter

magas

lehetett,

sportos

alakja

már-már

megfélemlítően magasodott Lily fölé. A lány aprónak és törékenynek érezte magát mellette, holott nem volt az. – Sürgősen beszélnem kell valamelyik főnökkel – közölte vele Lily. – Éppen azt teszi – válaszolta a férfi Észrevehette hívatlan vendége kétkedő pillantását, mert kezet nyújtott neki. – Rick Faulkner vagyok, az építészeti és formatervezési részleg vezetője – mutatkozott be. Lilynek ismerős volt a név, bár még soha nem találkozott a férfival. Amikor kezet fogtak, friss, fűszeres illat csapta meg az orrát. Rick Faulkner behatóan végigmérte a kócos, szőke hajától egészen a viseltes munkáscsizmájáig, utána mélyen a szemébe nézett. Lily bőre bizsergett. Már bánta, hogy csak az arcát mosta meg, mielőtt idejött. De hát soha nem festette magát, és egy ilyen káprázatosan jóképű alakkal szemben egyébként sem lett volna sok esélye, még tökéletes sminkkel sem. – Valami gond van, Miss. West? A rövid kérdés ráébresztette Lilyt, hogy még mindig a férfit bámulja. Elhúzta a kezét. – Ez a szerződés vérlázító! Vagy meg kell változtatni, vagy szét kell tépni! A férfi elmosolyodott. A lélegzetelállító mosoly megmutatta hibátlan fehér fogsorát. – Nem akar velünk szerződni? – Nem, ha az összes hátrány engem terhel. A férfi elkomolyodott. – Valami nincs rendben a szerződéssel? – Enyhén szólva. – Ez az? – mutatott a férfi az összetekert papírra Lily kezében, A lány átnyújtotta neki a szerződést. – Bejelöltem azokat a részeket, amelyekkel gond van. A munkatársa, akivel az öcsém megkötötte a szerződést, minden lehetséges apróságot belevett, amivel veszteségessé teheti nekünk az üzletet. Mialatt Rick Faulkner átolvasta a szerződést, az íróasztalnak támaszkodott. A hanyag testtartás Lily figyelmét a férfi izmos combjára terelte. Rögtön rendre is utasította magát, és inkább körülnézett az irodában. A rajzolóasztal, a szakirodalommal teli könyvespolcok, a falakon függő értékes képek és a drága irodabútorok láttán némán felsóhajtott. Az ő lehető legszerényebben berendezett irodája semmiképpen sem tudná felvenni a versenyt ezzel. – Ugyan, Miss. West, üljön le, kérem, és adjon pár percet, hogy nyugodtan átnézhessem a papírokat!

A férfi megvárta, amíg a lány leül egy régi tölgyfa székre az ablak mellé, majd felütött egy aktát az íróasztalán. Elővett egy iratot, beleolvasott, összeráncolta a homlokát, aztán elölről kezdte. Lily közben kinézett a hatalmas ablakon. A nap legnagyobb részét többnyire a szabadban töltötte, ám ez a pompás kilátás Chapel Hillre és a kicsi egyetemi várost körülölelő hegyekre kárpótolta azért, hogy nem odakint van. Még csak augusztus eleje volt, de a fákról már lehullottak az első levelek. Egy hónapon belül mindent vörös és sárga lombszőnyeg fog borítani. Némi szerencsével rengeteg munkája lesz. Mint minden ősszel, össze kell majd gereblyézni a lehullott leveleket, és a növényeket is vissza kell vágni. Amióta tavaly meghalt a nevelőapja, minden munka számított, amelyet megkaphattak. Nagyon ritka volt az olyan nagyobb megbízás, mint az RSI-é, amely ráadásul nem fog mást hozni, csak bosszúságot. Mit is gondolhatott Trent? – Megváltoztatott valamit ebben a szerződésben? A lány Faulkner felé fordult, aki kutatón nézett a szemébe. – Természetesen nem! A férfi bólintott, és tovább vizsgálta az iratot. Lily a falra akasztott bekeretezett diplomát kezdte tanulmányozni, hogy lefoglalja magát. Faulkner. Hirtelen beugrott, honnan ismeri ezt a nevet. – Rokona a cég tulajdonosának? – A céget az apám vezeti. Nem csoda, hogy nem visel öltönyt, töprengett a lány. A főnök fiának nem kell tartania magát a szabályokhoz vagy öltözködési előírásokhoz. Viszont az is tény, hogy volt elég esze egy építészdiplomát megszerezni. A születési év alapján harmincegy éves. – A szerződésekkel foglalkozó munkatársunk ma reggel kéthetes szabadságra ment – fordult Lilyhez Faulkner. – Akarja, hogy felfüggesszük vagy újratárgyaljuk a szerződést? A lány arra gondolt, mennyire kell ez a munka a Gemininek, és előrehajolt. – Ha meg tudunk egyezni bizonyos feltételekben, nagyon szívesen dolgozunk az RSIvel, Mr. Faulkner. – Azok ott a feltételek a szerződés margóján? – Így van. A férfi minden további kifogás nélkül megerősítette Lily feltételeit dátummal és az aláírásával, majd az utolsó oldalra lapozott. – Trent West a férje? – Az öcsém és egyben a társam.

– Az öccse lehetne óvatosabb. És maga is, ha ő az üzlettársa – figyelmeztette Rick, majd odatolta a lány elé a szerződést, és átadta neki a tollat. Ahogy az ujjaik véletlenül egymáshoz értek, szinte röpködtek a szikrák. Lily ijedten ejtette el a tollat. – Mindannyian lehetnénk gyanakvóbbak. A szép látszat sokszor megtévesztő – dadogta. A férfi felvette a tollat az asztalról, és megint odaadta a lánynak. – Keserű megállapítás ez egy ilyen ifjú hölgytől, mint maga. Aláírná a változtatásokat? – Huszonöt éves vagyok, és gyorsan tanulok – jelentette ki Lily. Aláírta a papírt, majd hátradőlt, hogy végigolvassa. Túl könnyen ment a módosítás, márpedig ő úgy tapasztalta, hogy a gazdagok nem vállalják a felelősséget a hibáikért. Kell, hogy legyen valami bökkenő a dologban! – Biztos, hogy maga jogosult erre a változtatásra? Ríck összepréselte az ajkát, ami Lily figyelmét rögtön a szájára vonta. – Amint tudom, bemutatom a szerződést az apámnak – válaszolta. A lány lehajtotta a fejét, hogy elrejtse gúnyos arckifejezését. Hát persze, apucié a hatalom! – Valamiről lemaradtam? – érdeklődött hirtelen a férfi. – Ugyan miről? Rick hátradőlt a széken. – Nagyon kifejező az arca. – Azon gondolkodom, hogy talán mégis közvetlenül az apjával kellett volna tárgyalnom – mondta ki őszintén Lily. – Nem tudom, megbízhatom-e egy újabb alkalmazottban. Rick megmerevedett, és kihúzta magát ültében. Az állán aprót rándult egy izom. – Az apám keddig nem jön be. Elutazott. Vagy velem tárgyal, vagy töröljük a szerződést. Esetleg újratárgyalhatja az unokatestvéremmel, aki a szerződésekért felel, ha visszajön két hét múlva. – Rendben, magával tárgyalok – adta be a derekát Lily. Nem mintha lenne más választásom, tette hozzá gondolatban. A férfi felállt, és udvariasan kezet nyújtott. A lány tétovázva kelt lel, mert el akarta kerülni az újabb érintést. Rick Faulkner túl jóképű a magafajtához. Az anyja mindig óvta attól, hogy elérhetetlen dolgok után vágyakozzon, mint amilyenek a gazdag és jóképű férfiak is. – Készítenem kell egy másolatot a megváltoztatott szerződésről. – Természetesen – nyújtotta át zavartan a papírt Lily. Hirtelen megcsörrent a telefon. A férfi felkapta a kagylót.

– Rick Faulkner – jelentkezett be, majd elhúzta a száját, gyorsan befogta a kezével a kagylót, és elnézést kért Lilytől. A lány az ablak felé fordult, hogy ne zavarja a beszélgetésben. – Nem, nem felejtettem el a bált. – Rick lehalkította a hangját, és most egyáltalán nem úgy beszélt, mint a hűvös üzletember, akinek LiJy az imént megismerte. A lányt meglepte és megdöbbentette a hatás, amelyet Rick Faulkner mély, bársonyos hangja váltott ki belőle. Csodálkozva hátrapillantott a válla fölött, és észrevette, hogy a férfi nehezen viseli a beszélgetést. – Igen, női kísérettel jövök… Nem, nem mondom meg, ki az… Nem, nem ismered. – Szemmel láthatólag kellemetlen volt neki a társalgás, mert feszülten hátrahajtotta a fejét. – Most nem érek rá. Éppen egy megbeszélés közepén vagyok. Később jelentkezem, anya. Majd hívlak. – Let tte a kagylót, és beletúrt a hajába. – Elnézést, hogy megvárakoztattam. Gyorsan lemásolom még a szerződést. – Az anyja azt akarja, hogy megnősüljön, ugye? – kérdezte Lily. Nagyon is ismerős volt neki a helyzet. Rick elhúzta a száját. – Igen. Könyörtelenül követeli az unokákat. A lány mosolygott. – Az anyám ugyanezt műveli velem. Sok fáradságomba kerül kitérni a mesterkedései elől. Pillanatnyilag úgymond vakációzom, mert anya két hónapot Arizonában tölt egy barátnőjénél. Ne értsen félre, szeretem az édesanyámat, de csodálatos úgy hazamenni, hogy nem eszik velünk váratlanul valakinek az unokaöccse vagy unokabátyja, és nem bámul egész vacsora alatt. Gyűlölöm az ilyen rémes helyzeteket. Miért mesélem el mindezt? – tűnődött. Úgysem érdekli a szánalmas szerelmi életem! Rick végigmérte, és a lány szíve hirtelen kihagyott a pillantásától. – Ráér két hét múlva egy estére? – Én? Miért? – Az apám rendez egy összejövetelt a cégtől való visszavonulása alkalmából. Szükségem van egy női kísérőre, aki ért hozzá, hogyan hárítsa el olyan anyák fondorlatait, akik ki akarják házasítani a gyereküket. Erre maga lehet a legalkalmasabb. A lány lelkesedését gyors kijózanodás követte. – Na, persze! Csupán alaposan ki kell csinosítani, hogy ne lógjak ki a finom úri társaságból – forgatta a szemét. A férfi megint tüzetesen végigmérte kócos hajától a munkáscsizmájáig, majd mélyen a szemébe nézett. Lily fülig pirult, és azt kívánta, bárcsak legalább megfésülködött volna.

– De hát miért mondja ezt? – csodálkozott Rick. A lány hitetlenkedve nevetett, de a szívét melegség öntötte el. – Ugyan, Mr. Faulkner, itt állok koszos farmerban meg csizmában! A maga nőismerősei divattervezők ruháiban járnak, és gyémántokat viselnek. – Aztán honnan ilyen jól értesült? – húzta fel a férfi a szemöldökét. Onnan, hogy folyamatosan olvasom az újságban a társasági rovatot, vallotta be magában Lily. – Ismerem a maga fajtáját. – Nincs önben véletlenül egy leheletnyi előítélet, Miss. West? – Aligha. Csak két lábbal állok a földön. – Az a valóság, amit annak tekintünk. Szóval, kedves Lily, elkísér az apám búcsúpartijára? – Semmiképpen, Mr. Faulkner – tiltakozott a lány. – Hiszen még ruhám sincs, amit felvehetnék! – A nevem Rick, és veszek magának ruhát. Lily döbbenten hátralépett. – Eszébe ne jusson! A férfi szeme veszélyesen csillogott, mintha élvezné a kihívást. A lány szívverése felgyorsult. – Talán fél megmutatni a lábát? – Nem. Remek lábam van, ne aggódjon! Legalábbis a macskám mindig ezt mondja, amikor hozzádörzsöli a fejecskéjét. Aztán dorombol. Rick halkan nevetett. – Vacsorázzon velem ma este, és adjon egy esélyt, hogy megváltoztassam a döntését! Kisugárzása és igéző nevetése kísértésbe vitte Lilyt, hogy sutba vágjon minden óvatosságot, – A válaszomtól függ a szerződésünk? – Szó sincs róla – jelentette ki a férfi. – Jöjjön velem! A szomszédos irodában lefénymásolta a szerződést, és odaadta Lilynek az eredeti példányt. – Most már a kezében van az aláírt szerződés. Nos, eljön velem vacsorázni? – Nem vagyok úgy öltözve – szabadkozott a lány, de a szíve úgy vert, mintha vadul tiltakozna. Miért akarja vacsorázni vinni ez az ember, aki Chapel Hill egyik leggazdagabb és legtekintélyesebb családjából származik? És vajon melyik épelméjű nő adna kosarat

Rick Faulknernek? Az, aki nem akar magának szerelmi bánatot, válaszolta meg a saját kérdését. – Nem messze a 86-os főút kijáratától van egy barbecue-étterem, ahol senki sem törődik a ruházatunkkal. Kedvenc éttermének említésére Lily szájában összefutott a nyál, mégis habozott. Egyrészt ez volt a mostohaapja kedvenc étterme is, és a halála óta nem evett ott. Másrészt egy milliárdos törvénytelen és letagadott gyermekeként meg kellett tanulnia a kemény leckét: jobb, ha ebben a kis egyetemi városban nem közelednek egymáshoz a gazdagok és a nincstelenek. – Soha nem bonyolódom személyes kapcsolatba az üzletfeleimmel. – Üzleti ügyről lenne szó. A vacsora alatt majd részletesen elmagyarázom. Várja valaki otthon a macskáján kívül? – Nem, de figyelmeztetem, nem fog tudni rávenni, hogy elmenjek magával az apja összejövetelére. – De azért nem hagy egyes-egyedül enni, ugye? – pillantott rá Rick évődve. Lily fújt egyet. – Ugyan, menjen már! Fogadni mernék, hogy minden ujjára tíz nő is akad! – A kutyám az egyetlen nőnemű lény, akivel rendszeresen együtt eszem, ő pedig az állatkórházban tölti az éjszakát, mert ma sterilizálták. Így hát a házam üres. A fenébe, szitkozódott némán Lily. Képtelen volt ellenállni az olyan férfiaknak, akik szeretik az állatokat. – De csak egy vacsora, rendben? – Desszert nélkül? – vonta fel a szemöldökét Rick hamiskás arccal. Lily szíve ismét hangosabban vert a szokásosnál. Hihetetlenül csábító volt, ahogy a férfi ugratni próbálta. – Választhatunk desszertet is, természetesen az étlapról – vágta rá, és elgyengült a lába a férfi csibészes vigyorától. – Megegyeztünk. Gyorsan összetűzöm a másolatokat, és már mehetünk is. – Rick összetűzte a lapokat, betette az irattartót az íróasztal fiókjába, majd bezárta. – Az autóm a bejárat előtt áll. – Az enyém is. Rick felkapta a fejét. – Netán felajánlja, hogy elvisz az étterembe? – Nem. Ott találkozunk. Ismerem a helyet.

Nem volt olyan ostoba, hogy beszálljon egy ismeretlen férfi autójába. Teljesen mindegy, milyen családból származik. – Ahhoz is ragaszkodni fog, hogy megfelezzük a számlát? – Lehetséges. Attól függ, hogy fest az üzleti ajánlata – vont vállat Lily. A férfi olyan meglepett arccal nézett rá, hogy a lány kis híján hangosan felnevetett. Rick Faulkner nyilván ahhoz szokott, hogy a nők a lábai elé vetik magukat. Lily West egészen más volt, mint a legújabb divatot viselő, elegáns nők, akikkel a férfi általában találkozni szokott. Vajon ezért bűvöli el ennyire? Hátradőlt a széken, és figyelte a vele szemben ülő lányt. Smink nélkül is helyes, állapította meg. Szőke haja, formás ajka, hosszú szempillája és friss őszibarackra emlékeztető arcbőre igazán természetesnek hat. Amikor kigöngyölte a papírszalvétát, és a tányér mellé tette az evőeszközt, az is feltűnt neki, milyen keskeny és kecses a keze. Egy apró arany fülbevalón és egy férfiórán kívül nem viselt ékszert, és úgy tűnt, parfümöt sem fújt magára: csak saját, rendkívül nőies illata érződött rajta. Nem rendelt külön köretet, ugyanúgy rostélyost kért, mint ő, de külön adag hagymakarikával. Lily Westnek jó étvágya lehet. Egy szókimondó, érzéki nő, aki szeret enni… Rick önkéntelenül is szétdúlt lepedőkre és forró szeretkezésekre gondolt. A lány felnézett, és észrevette, hogy őt fürkészi. – Mondja, miért ilyen fontos magának ez az estély? A férfi beleharapott a szendvicsébe, és azon töprengett, mit válaszoljon. A szerződés kifogásolásával Lily akaratlanul is bizonyítékot szolgáltatott neki. De ez csak egy szerződés. Több bizonyítékra van szüksége – a legjobb lenne persze egy beismerő vallomás különben az unokatestvére, aki sima, mint egy angolna, megint kicsúszik a keze közül valami ürüggyel, és másra hárítja a felelősséget. Lily listáját a kifogásolt záradékokkal össze sem lehet hasonlítani azzal, amelyet Alan ma reggel ismertetett az irodában a megbeszélésen. Azt állította, hogy a kertészet ötezer dollárnál nagyobb összeget kap, mint amennyit a szerződés valójában előirányoz! Vajon több ilyen hamis szerződés is rejtőzik az aktákban? És ha igen, hogyan férhetne hozzá Alan szekrényéhez, hogy kiderítse? És mit fog szólni az apja, ha kiderül, hogy Alan félreteszi magának a cég bevételének egy részét? Hiszen Broderick Faulkner mindig is kényes volt a vállalat jó hírére. – Az apám ezen az estén nevezi meg az utódját. – Szeretne a helyére kerülni? – kérdezte Lily. Beleharapott egy kukoricafánkba, és lenyalta az ajkáról a mézes mártást.

A látvány szerfölött izgatóan hatott a férfira, ami nagyon meglepte. Mi üthetett belé? Eddig soha nem voltak érzéki gondolatai üzleti partnerekkel kapcsolatban. Egyáltalán, már hónapok óta nem ébresztett benne senki hasonló vágyat. Bár talán éppen ez a gond, és egyszerűen csak egy játszótárs hiányzik az ágyából. Belekortyolt a jeges teájába. – Igen, szeretném átvenni az apám helyét az RSI-nél – válaszolta aztán. – És nem egyértelmű, hogy maga kapja az állást? – Nem. A nagyapám ötven éve alapította a céget, és a halála után fele-fele arányban örökölte az apám és a nagynéném. Mivel ő és a nagybátyám már évekkel ezelőtt kiszálltak az üzletből, az unokatestvéremnek ugyanakkora joga van a vezetői posztra, mint nekem. Am Rick biztosra vette, hogy nem Alan, hanem ő a megfelelő ember a vállalat vezetésére. A nagyapja már akkor jövendőbeli cégvezetőnek tekintette, amikor még kisfiú volt. Nem fogja hagyni, hogy Alan átvegye az üzlet vezetését, tönkretegye a céget, és szétzúzza a nagyapja álmait! – De az apja magát részesíti előnyben, ugye? Rick keserűen nevetett. – Az apámnak a nyereség mindennél fontosabb. – Ezt a fájdalmas leckét gyerekként a saját bőrén tapasztalta meg. – Azt fogja megnevezni, akiről feltételezi, hogy nagyobb haszonnal vezeti a céget. Vagy aki megbízhatóbb. – Mit ért ezen? – kérdezte Lily, és lenyalt egy morzsát az ujja hegyéről. Ricket megint elöntötte az izgalom. Gyorsan figyelmeztetnie kellett magát, hogy nem veszítheti el az önuralmát. Eddig mindig szigorúan elválasztotta az üzletet és a magánéletet. – Hogy az illető nős. – Ajjaj! Már az is épp elég áldatlan helyzet, ha az ember anyja folyton ezzel jön. De ha még az apa is beszáll… – Megborzongott. – Hát igen – bólintott Rick. Az anyja legalább hisz a szerelemben. Az apja ellenben csak a megfelelő kapcsolatokban hisz: szerinte egy házasságban nincs helyük az érzelmeknek. Már többször ráparancsolt a fiára, hogy keressen egy jó kapcsolatokkal rendelkező feleséget. A férfi gyanította, hogy Broderick Faulkner soha nem szeretett senkit, és mivel Rick ennyi év alatt még mindig nem találkozott egy nővel sem, akibe tényleg beleszeretett volna, kezdett attól tartani, hogy ugyanolyan szívtelen, mint az apja. Az összes rövid életű, jelentéktelen kapcsolata megerősítette ebben. – Az unokabátyja nős? – ragadta ki Lily kérdése a gondolataiból.

– Nem, de hosszú ideje van egy kapcsolata. – Ráadásul a megfelelő nővel, tette hozzá magában. – És magának nincs? – Nincs. – Elege volt a nőkből, akik nem hozzá, hanem a családi vagyonhoz akartak feleségül menni. – Miért lettek üzlettársak az öccsével? – váltott inkább témát. Lily megvárta, amíg a pincérnő teletölti a poharaikat, és egyedül maradnak. Szomorúan nézett a férfira. – A családomnak van itt a Narancs vidéken egy farmja. Másfél éve a mostohaapám váratlanul meghalt egy balesetben, és az anyám nem akarta eladni a házat. Trent és én kertépítészetet tanultunk, és a főiskolára való pénzt különböző kertészeteknél kerestük meg. Walt halála után mindketten felmondtunk az akkori munkahelyünkön, és önállósítottuk magunkat a farmon egy saját kertészettel. – És hogy megy? – Jól, de azért nem túl fényesen. A cégalapítások első éve általában szűkös szokott lenni pénzügyileg. A lány felemelte a fejét, ami Rick figyelmét a törékeny, kecses nyakára irányította. Lily magas volt: a férfi százhetven centinél is magasabbra becsülte. Bő blúza és a farmer mindenesetre csak sejteni engedte a vonalait. De a válaszából kiérezte, amit tudni akart. Lily West pontosan olyan, mint a többi nő. Pénzre van szüksége, és az apja alaposan Rick fejébe verte, hogy mindennek megvan a maga ára. Szóval egyszerűen rá kell jönnie, mennyibe kerül, hogy Lily eljátssza a barátnőjét, és segítsen lebuktatni Alant. Előrehajolt, majd nyíltan a lány szemébe nézett. – Hogyan vehetném rá, hogy eljöjjön velem az apám összejövetelére, kedves Lily? Mondja meg az árat!

2. Fejezet

Lily pislogott, és majdnem félrenyelte az utolsó falatot. – Meg akar vesztegetni, hogy összejátsszak magával?! – kérdezte hitetlenkedve. Rick kellemetlenül érezte magát a hangsúlyától. Zavartan hátracsúszott a széken. – Én nem így fejezném ki magam. Hiszen már mondtam, ez csak egy üzlet. Szükségem van a segítségére, és kész vagyok fizetni a szolgálataiért. Nem készpénzben, hanem a ruhával és az ékszerekkel, amelyeket a bálon viselni fog. – Miért segítenék magának becsapni a szüleit? – Mert a saját bőrén tapasztalhatta, miféle üzleteket köt az unokabátyám. Ha segít nekem, hogy vallomást tegyen, nem tudja tönkretenni az RSI-t. – Vallomást? Szóval szembesítsem az unokatestvérét a csalásaival, amivel alighanem szép kis kalamajkát okozok majd, és mindezért cserébe kapok egy új ruhát? Magát meg utána annak rendje és módja szerint előléptetik? – kérdezte Lily maró gúnnyal. Rick megdörzsölte az állát. Lily szájából csakugyan kissé fukarul hangzott az ajánlata. – Ne értsen félre, teljesen új stílusra lesz szüksége, és én állom az egészet. A ruhát, a frizurát, a sminket és mindent, ami még kell. A lány elpirult, gondosan összehajtotta a szalvétáját, és a tányér mellé tette. – Igazán kíváncsivá tesz. Ne kíméljen! Mire lenne még szükségem? A férfi összerezzent, és magában elátkozta szerencsétlen szóhasználatát. Eddig soha nem jelentett gondot neki, hogyan beszéljen a nőkkel, de most ingoványos talajra tévedt. – Ez a bál nagyon hivatalos lesz. Szükség van némi… csiszolásra, az előírásos formaságok megismerésére, hogy hiteles kísérő legyen magából. – Mert Lily, az egyszerű kis kertészlány, nem elég jól nevelt. – Maga szép nő. Nem lesz nehéz meggyőző társat faragni önből. – Köszönöm, Rick. Nem tudom, sértettek-e már meg hízelgőbb modorban. – Felállt, enyhén remegő kézzel felemelte a poharát, és a férfi ölébe öntötte a jeges teát. – Úgy veszem, hogy maga fizeti a vacsorát. Rick döbbenten ugrott lel a székről. – Lily…! De a lány sarkon fordult, és bőszen a kijárathoz viharzott. A vendégek gúnyosan néztek össze a hirtelen támadt csöndben, és ezúttal Rick vörösödött el. Otthagyta az asztalon a

vacsora árát és a borravalót, majd Lily után rohant. A terepjárója mellett érte végül utol a lányt. – Szörnyen sajnálom – kezdte felindultan. – Valószínűleg rosszul fejeztem ki magam. – Enyhén szólva – vágta rá Lily, és úgy tette karba a kezét, hogy kirajzolódott mellének szép domborulata. – Egy tökéletes hódítási kísérlettől mindenesetre távol állt. Rick már-már a haját tépte kínjában. – Kérem, hadd magyarázzam meg! A nagyapám már kicsi koromban magával vitt az RSl-be, és a háromkerekű biciklimmel száguldoztam az öreg épület folyosóin. Tizennégy évesen kaptam az első fizetett munkámat a nagyapámtól, és onnan küzdöttem fel magam oda, ahol most vagyok. Alannek viszont az apám mindössze öt éve adta a munkát, amikor megbukott a jogi vizsgáin. Én úgy ismerem ezt a vállalkozást, mint a tenyeremet. Ismerem a nagyapám álmait és terveit, és osztom a meggyőződését, hogy a régi építmények a történelmünk részei, és meg kell tartanunk őket. Alant ellenben csak a pénz mozgatja, és nem válogat az eszközökben. Nem adhatok fel mindent pusztán azért, mert az apám a kisded játékait akarja velem játszani! Lily kétkedő arcot vágott. – Játékait? – Élvezi, ha a kedve szerint ugráltathat. Ezúttal egy hozzám illő nőt kell neki bemutatnom, különben azt kockáztatom, hogy másnak adja azt a munkát, amiért hosszú évekig küzdöttem. A lány szemében együttérzés csillant. – Miért nem kéri meg valamelyik barátnőjét? – Mert az én társadalmi köreimbe tartozó nők mindegyike azonnal szövetkezne az anyámmal, és a végén ott állnék, nyakamon egy feleséggel. – Szörnyű sors lenne, az Isten mentse meg tőle! – forgatta a szemét Lily. – Rick, miért nem dugja az apja orra alá a szerződést, és mondja el neki, mi történt? – Azért, mert az unokatestvérem sima modorú, lelkiismeretlen gazember, és valahogy minden sötét ügyből kimagyarázza magát. Az imént az irodában nem említettem, hogy Alan a ma reggeli megbeszélésen ötezer dollárral nagyobb összeget mondott, mint amennyiben valójában megállapodtak. – Azt akarja mondani, hogy ez a fickó megpróbált becsapni minket? – Lilyben feltámadt a harag. – Be akarta söpörni a pénzünket? – Pontosan – bólintott Rick. – Átnéztem az aktáit, hátha rábukkanok még pár szabálytalan szerződésre, de nem találtam semmit. Persze könnyen lehet, hogy eltüntette a nyomokat. Az unokatestvérem becstelen, de nem ostoba. Nem csodálkoznék,

ha a maga öccse két különböző szerződést írt volna alá, egyet a tényleges, egyet a magasabb bérrel. Lily az ajkába harapott. – Trent tényleg két példányt írt alá, és csak az egyiket kapta meg. Már ezen is meglepődött, de az unokabátyja meggyőzte, hogy maguknál ez így szokás. – Nem, nem így szokás. Az ördögbe is, ha Alan ilyen ügyesen eltüntette a nyomokat, nem lesz könnyű leleplezni! Segítsen nekem, Lily! Ha az unokatestvérem nagyobb tételekben is megenged magának csalásokat, az a céget is tönkreteheti. A lány elhúzta a száját. – Nem kellene beavatnia a rendőrséget? – Nem, semmiképpen. Az apámnak legalább annyira fontos a cég jó híre, mini a pénz. A férfi látta, hogy Lily ellágyul. És ahogy a lány felsóhajtott, résnyire nyitott szájjal, megint végigbizsergett a teste. – Sajnálom, Rick – rázta meg végül a fejét Lily. – Elismerem, tényleg nehéz helyzetbe kerüli, de azt hiszem, jobb lenne, ha keresne valakit, aki hitelesebben tudná eljátszani a barátnőjét. Ezzel megfordult, hogy kinyissa a kocsiajtót, ám a férfi az ajtónak dőlt, hogy ne tudjon beszállni. – Ugyan már, Lily! – fogta könyörgőre. – Csak arra kérem, adjon nekem pár napot az idejéből! Cserébe kap szép ruhákat és drága ékszereket. Ahogy a lány felszegett állal ránézett, Rick pillantása a szájára tévedt. Vajon milyen érzés lehet megcsókolni ezt az édes eperajkat? A férfi tétován elengedte az ajtót, és hátralépett. A lány felvonta a szemöldökét. – Pár napot? Hiszen csak egyetlen találkáról van szó! És mondja csak, maga akarja a mesebeli jó tündért játszani? Rick sértődötten összerezzent. – Mindenképpen találkoznunk kell előtte, hogy kiterveljük, hogyan tudnánk lebuktatni Alant. Utána elmegyünk bevásárolni – tette hozzá árnyalatnyi kelletlenséggel. Mint minden férfi, ő sem szeretett nőkkel ruhát vásárolni. – Annyit sem feltételez rólam, hogy meg tudom venni a megfelelő ruhát? – húzta fel a szemöldökét Lily. – Dehogynem, csak. én jobban tudom, mit várnak el a szüleim, meg egyébként is én fizetem a számlát.

– Ez az egész percről percre zavarosabb. Én pedig ki nem állhatom a zűrös helyzeteket, úgyhogy, ha megbocsát… Ennyi nekem épp elég volt az izgalmakból mára. Ég önnel! – köszönt el, és kinyitotta az ajtót. A férfi kínlódva felsóhajtott. – Mondja meg az árat, és bálkirálynővé változtatom! A Garden Club összes tagjának le fog esni az álla, amikor átlépi Briarwood Chase küszöbét! Lily tágra nyílt szemmel nézett rá. – Garden Club? Briarwood Chase? – Az anyám a Chapel Hill Garden Club elnöke, és Briarwood Chase-ben nőttem fel. – Sokáig gondoztam ott a rózsákat – jegyezte meg a lány szinte áhítattal. – A rózsák anyám legnagyobb büszkeségei. – Rick nem értette, mi közük a rózsáknak Lily hirtelen támadt érdeklődéséhez, de kapott az alkalmon, hátha a maga hasznára fordíthatja. – De miért hagyta abba? – Mert egy másik, nagyobb kertészetet bíztak meg a munkával. – És ha meggyőzném az anyámat, hogy bízza újra magára a kertet? – Ez már tényleg zsarolás, Mr. Faulkner! – csattant fel a lány. A férfi felemelte a kezét. – Hívjon csak Ricknek! És igen, ez zsarolás, de értse meg, kétségbe vagyok esve! Segítsen rábizonyítani Alanre, hogy sikkaszt, és én cserébe szólok pár jó szót az anyámnál a Gemini Landscape érdekében! Még ha nem is ígérhetek semmit, hiszen az anyám és a rózsái… – Elhallgatott. Lilynek nem kell tudnia, hogy az anyja minden szeretetét a rózsáira pazarolja, mert kőszívű férje nem viszonozza szerelmét. – A bálon bemutatom magát az anyámnak és a klubbeli barátnőinek. Lily csípőre tett kézzel, habozva méregette, majd bólintott. – Rendben, de tényleg csak színjáték legyen! Semmi nyúlkálás az asztal alatt! A férfi nagyot nyelt. Hírtelen sürgető vágyat érzett, hogy megcsókolja Lily puha ajkát. – Muszáj lesz érintkeznünk, hogy meggyőző legyen az alakításunk. A lány gyanakodva oldalra hajtotta a fejét. – Pontosan mit ért érintkezés alatt? – Érintéseket – vonta meg a vállát Rick. – Csókokat. Lily a férfi érzéki szájára pillantott, és megnyalta az alsó ajkát. Ricknek egyszerre nagyon melege lett. – Hiszen alig ismerem magát! Miből gondolja, hogy szívesen megcsókolnám? A férfi közelebb lépett, mire Lily visszafojtott lélegzettel a terepjárónak dőlt. – Talán le akarja tagadni, hogy vonzódunk egymáshoz?

A lány szempillája megrebbent, és Rick egy pillanatra azt hitte: győzött. Ám Lily váratlanul a mellkasára tette a kezét, és hátralökte. A férfi megtántorodott. – Örüljön, hogy nem a térdemet használtam! – közölte felháborodva a lány. – Az az érzésem, Mr. Faulkner, ha az ember a kisujját nyújtja, magának rögtön az egész karja kell! A férfi vidáman felvonta a szemöldökét. Úgy tűnt, élvezi Lily talpraesett válaszait. – Mintha ezzel a nők sem lennének másként. Legalábbis még soha nem találkoztam olyannal, akit kisujjal elégedetté lehet tenni. Lily pipacsvörös lett, majd hirtelen nagy buzgalommal nekilátott, hogy letöröljön egy apró piszkot a kocsi ajtajáról. Rick azon tűnődött, vajon mikor találkozott utoljára felnőtt nővel, aki folyton elpirul, és miért okoz neki ekkora gyönyörűséget Lilyt ugratni. A lány végül megköszörülte a torkát, és felemelte a fejét. – Ne kísértse a szerencséjét, Mr. Faulkner! Pusztán csak üzletről lehet szó kettőnk közt. Az anyja rózsakertjébe akarok bekerülni, nem a maga ágyába! – Köszönés nélkül beszállt a terepjáróba, becsapta az ajtót a férfi orra előtt, és elhajtott. Rick fejcsóválva nézett utána. Belegondolt, milyen furcsa is a sors. Lily az első nő hosszú hónapok óta, aki felkelti az érdeklődését, erre a lány kijelenti, hogy nem akar tőle semmit. Vagy veszítettem a vonzerőmből, vagy ez a cserfes kis nőszemély nem őszinte velem! – tanakodott magában. Alig várta, hogy kiderítse az igazságot. Amikor Lily hazaért, és benyitott a sötét lakásba, a nappaliban váratlanul egy alak emelkedett fel a karosszékből. A lány rémülten a baseballütő után nyúlt, amelyet mindig az ajtó mögött tartott, hogy kéznél legyen, közben a másik kezével felkapcsolta a villanyt. – Az ördögbe is, Trent, halálra rémisztettél! – kiáltotta, amikor felismerte az öccsét. – Mit keresel te itt? Trent egy fejjel magasabb volt nála, és rettenetesen sovány. Elindult felé, mire a lány macskája a kávézóasztal alatt keresett menedéket. – Sikerült időben módosítani a szerződést? Trent mindössze tíz perccel volt nála fiatalabb, de néha úgy tűnt, mintha legalább tíz év lenne közöttük. Míg Lily két lábbal állt a földön, Trent álmodozva a felhők fölött lebegett. Mindig volt nála papír meg ceruza, és folyamatosan rajzolt vagy firkált. Ám jobb terveket készített, mint bármelyik tájkertész, akit Lily ismert, és az ő munkája abból állt, hogy megvalósítsa az öccse elképzeléseit. – Ugye nem akart téged is átverni az a behízelgő alak?

– Nem találtam a gazembert, helyette az építésszel, Rick Faulknerrel beszéltem. Ő a cég főnökének a fia. – És? Trentnek megvolt az a rossz szokása, hogy mindig ráérzett, ha Lilyt valami kellemetlenség vagy bosszúság érte, és addig nyaggatta nővérét, míg ki nem szedte belőle az okát. – És mi? – Elég sokára jöttél haza. Mi történt még? Mondd el! Mit mondhatna? Most mesélje el az öccsének, hogy kapott egy képtelen ajánlatot, és pusztán üzleti okokból el fogja játszani egy olyan érzéki férfi barátnőjét, mint Rick Faulkner? Hogy volt olyan ostoba, de egy rövid pillanatig azt kívánta bárcsak…? – Rick Faulkner szüleié Briarwood Chase. Ha elmegyek vele egy estélyre, hajlandó lesz beszélni az anyjával, hogy alkalmazzon minket a rózsakertjében. – De hát ez zsarolás! Mi több, szexuális zaklatás! – jelentette ki Trent dühösen. – Nem, nem az. Megvan a szerződés az RSl-vel, függetlenül attól, hogy belemegyek-e a tervébe, vagy sem. – Kihúzta a zsebéből a szerződést, és odaadta az öccsének. – Tisztán üzleti találka lenne. Ricknek szüksége van egy kísérőre a bálon, ahol az apja be akarja jelenteni a visszavonulását. Méghozzá olyan nőre, aki nem akarja azonnal a nyakába varrni és elvetetni magát. Én pedig alkalomhoz jutnék, hogy reklámozzam a kertészetünket a felső tízezer köreiben. Az öccse felnyögött. – Ne tedd, Lily! A lány karba fonta a kezét, és közönyt színlelve válaszolta: – Azt várod tőlem, hogy visszautasítsak egy munkát, amely megrendelőkhöz segítene Chapel Hill legelőkelőbb köreiben? Az anyja a Garden Club elnöke! – Ne kacsingass a felső tízezer világa felé! – csóválta a fejét Trent. – Nem is áll szándékomban! – vágta rá Lily dacosan. – Tudod jól, Ian Richmondnak nem kellünk. Walt remek mostohaapa volt, százszor többet ért, mint az a gerinctelen alak, aki nemzett minket! – Képzelődsz, ha azt hiszed, hogy egy önző gazember után futok, aki kihasználta és eldobta az anyánkat! – Túlságosan lenyűgöz a gazdagok élete. Ebből semmi jó nem sülhet ki! A lány felsóhajtott. – Te kicsit sem vagy kíváncsi Ianra? – Nem – felelte Trent. – Ha akart volna tőlünk valamit, könnyen megtalált volna minket.

– Ez igaz – értett egyet szomorúan Líly. Fájt neki, hogy a vér szerinti apja soha nem próbálta megismerni. Nyolcéves volt, amikor az egyik iskolatársa fattyúnak nevezte. Akkor még nem tudta, mit jelent ez a szó, de az osztálytársai arckifejezése láttán sejtette, hogy valami rosszat. Hazarohant, ahol az anyja elmondta neki az igazat, olyan kíméletesen, ahogyan csak tudta: Lily apja nem akarta őket, és senkinek nem említhetik a nevét. Arra is figyelmeztette, hogy ha mégis elmondják valakinek, a nagyapja elveheti tőlük a házat – azt a házat, amelyet a hallgatásért kapott pénzen vett. – Szóval mit akarsz tenni? Odamész hozzá az estélyen, és bemutatkozol neki? – Arra valószínűleg nem lesz alkalmam, Trent. Azért mégis, gondolj bele, hogy anya mellett ő az egyetlen rokonunk! – Ő viszont nem tekint minket családtagnak. Nem, Ian Richmond tényleg nem tart a lányának, gondolta Lily. Amikor az anyja huszonhat évvel ezelőtt teherbe esett tőle, megtagadta, hogy feleségül vegye, vagy legalább elismerje az apaságot. Ian apja választás elé állította Joannt: vagy elveteti a gyereket – akkor még nem tudták, hogy ikreket vár – vagy elfogad egy nagyobb összeget, és elfelejti, hogy a Richmond család a világon van. Joann elfogadta a pénzt. Lily szinte egész életében igyekezett, úgy viselkedni, hogy Ian Richmond büszke lehessen rá: szorgalmasan tanult, és nem keveredett bajba. Szeretett volna végre esélyt kapni, hogy megkérdezhesse: mit rontott el. Lily ugyanolyan, mint eddig, de valahogy mégis más, állapította meg Rick, amikor a lány szombat délután végzett a szépségszalonban. Szőke haja lágyan omlott a vállára. A kozmetikusnő füstös szemhéjfestékkel hangsúlyozta ki a szemét, ami érzékivé és kicsit vaddá tette a tekintetét. Telt, sötétvörösre rúzsozott ajka csókra csábított. Rick szívverése felgyorsult, miközben alaposan végigmérte őt. Igyekezett valami másra gondolni, ám a lány várakozó pillantásából kiolvasta, hogy hallani akarja a véleményét. – Jól néz ki – mondta halk torokköszörülés után. Lily örömében elpirult és elmosolyodott. Tétova, bizonytalan mosollyal, ami valamiért megérintette a férfit. – Köszönöm. – Készen van? A lány bólintott, mire kinyitotta előtte az ajtót, és előreengedte. Odakint hűs szellő borzolta össze a hajukat. Vajon tényleg olyan puhák azok a tincsek, amilyennek látszanak? – tanakodott a férfi magában.

– Foglaltam asztalt a Coco'sban – jelentette be, és keresgélni kezdte az autója kulcsait. – Nagy gond lenne, ha olyan helyre mennénk, ami nem ennyire előkelő? – húzta el a száját Lily. – Levágták a hajamat, bekrémeztek, megmasszíroztak, manikűröztek és ki is festettek. Ha még valaki felhajtást csap körülöttem, elkezdek sikítozni. Rick eddig úgy tapasztalta, a legtöbb nő szereti, ha ennyi figyelmet szentelnek neki – főleg, ha más fizet érte. – Ennyire nem tetszett? – Én… új volt ez nekem – mondta zavartan a lány. – Nem szoktam hozzá. – Ha nem akar a Coco'sba menni, mit szeretne inkább? – Mit szólna egy hamburgerhez? Apropó, hogy van a kutyája? A férfi meglepődött a hirtelen váltástól. – Ma reggel hazahoztam. Még kicsit lassan mozog. – Nem kellene utánanéznie? Lily láthatóan jobban aggódik a kutyáért, mint a vacsora miatt. Ezt nem várta volna. – De igen, csakhogy meg kellett vesztegetnem magát egy vacsorával, hogy találkozzon velem. Nem emlékszik? – Ez is új volt neki. Megtörtént vele valaha, hogy meg kellett vesztegetnie valakit is egy randevúért? Lily az utca túloldalán álló gyorsétterem felé mutatott. – Miért nem veszünk ott valami ennivalót elvitelre? Így hamar hazamehetne Maggiehez. Ez a nő sosem azt teszi, amit várna tőle! Hogyhogy megelégszik egy hamburgerrel, amikor a város legdivatosabb éttermébe akarja elvinni?! Úgy tűnik, minél gyorsabban meg akar szabadulni tőle. Ez valami rejtélyes okból bántotta, de egyben fel is keltette az érdeklődését. Viszont Lily jól láthatólag nem az a fajta nő, aki belemenne egy rövid kalandba. Ahhoz túl gyakran pirul el. Ő pedig egy kalandnál többet nem kínálhat. – Van hamburgerem a fagyasztóban, és van grillsütőm is. Főzök én valamit vacsorára! – Nem tervezte, hogy meghívja magához Lilvt, soha nem hívott meg magához nőket, de egy közös vacsora még nem azt jelenti, hogy barátok lesznek, vagy az ágyban kötnek ki. A lány azonban máris visszakozott volna. – Talán jobb lesz, ha mégsem jövök. – Lily, ha el akarjuk érni, hogy a kapcsolatunk meggyőzőnek hasson, muszáj lesz némi időt együtt töltenünk! Legalább felszínesen meg kellene ismernünk egymást. A lány belekarolt, és megállásra kényszerítette. Érintésétől Rick pulzusa egy másodperc alatt az egekbe szökött.

– Először is reggel óta nem ettem. Másodszor: nagyon kimerített ez a felhajtás körülöttem. Harmadszor pedig a megerőltető kiruccanás a szépségszalonba olyan sokáig tartott, hogy bevásárolni sem volt időm. Tehát ha most elmegyek magához, az csak és kizárólag a vacsora miatt lesz. Rick meghökkenve nézett rá. Egyik pillanatban elpirul, mint egy ártatlan kislány, a következőben meg úgy érvel, mint egy sokat tapasztalt nő. Kicsoda valójában Lily West?! – Rendben, csak egy vacsora. Amikor a lány kiszállt a terepjáróból a ház előtt, kicsit megirigyelte a férfit. Rick ódon téglaházát csodaszép, elvadult kert vette körül, amit nagyon szívesen rendbe rakott volna. A rózsabokrok láttán a fejét csóválta. Ahogy a rododendront és a kétszintes ház homlokzatát borító repkényt, ezeket is ideje lett volna visszavágni. Pompás magnóliák szegélyezték a tágas füves területet, hátrébb pedig tekintélyes erdeifenyők álltak. Erre a kertre egykor nagyon büszke lehetett valaki. Fájdalmas volt ilyen elhanyagolt állapotban látni. Rick mellett lépkedett az ajtóhoz vezető, mohlepte kövekből kirakott ösvényen. – Nem elég az apjának ez a ház, mint az állandóság jele? – Nem, amíg be nem népesítem unokákkal. Rick kétségtelenül nagyon boldoggá tenne egy nőt, ha teljesítené az apai kívánságot, gondolta Lily, és annyira megdöbbent a gondolattól, hogy kis híján elcsúszott a mohán. A férfi elkapta a könyökét, és megtartotta, hogy ne essen el. Biztos, hogy Rick is egy a gazdag, jóképű férfiak közül, akiktől az anyja mindig óvta! Elég egy pillantása, hogy összezavarja. – Óriási ez a ház. Nem szokott eltévedni benne? A férfi kinyitotta a bejárati ajtót, és előreengedte. – Egy része még nincs is kész. – Nincs kész? – Amikor a lány belépett a házba a férfi mellett, olyan kevés hely maradt közte és az ajtófélfa között, hogy a válla súrolta Rick mellkasát. A hangos ugatásra azonban megtorpant a küszöbön. Olyan közel állt Rickhez, hogy érezte a teste melegét. Beszívta friss illatát, és hirtelen szerette volna végigsimítani borostás arcát. Elöntötte a forróság. A kutya odakocogott hozzájuk, és kiragadta Lilyt az érzéki bűvöletből. – A kutyája szereti a látogatókat? – Nem sok látogató jár hozzám, de Maggie általában nagyon szelíd és kedves. – Lily hátára tette a kezét, és gyengéden betolta az előszobába. A lány lélegzete elállt az érintésétől. – Még mindig hátravan az emeleti szoba felújítása. Az elektromos vezetékeket is ki kell cserélni. Miután meghaltak az itteni házak idős lakói, diákoknak

adták ki őket, ezért sokáig semmit sem újítottak fel, és nagyon leromlott az állapotuk. A barátaim és én megvettük az utcában álló régi házakat, és helyreállítjuk őket. Lily kicsit távolabb lépett a férfitól, és megdörzsölte lúdbőrös karját. Rick láthatóan csakis a házbeli munkákra összpontosít. Ő először a kertnek esett volna neki. – Miért nem veszi fel a szükséges mesterembereket, és hozat rendbe egyszerre mindent? A férfi megsimogatta a kutya fényes, vörösesbarna szőrét. – Mert élvezem a munkát. Az állat elragadtatva forgatta a szemét. Lily fogadni mert volna, hogy a legtöbb nőnemű lény hasonlóan reagálna Rick érintésére. Amikor az imént a hátán érezte a kezét, saját testén tapasztalta meg, milyen varázslatos hatása van. A férfi ránézett. – Bemutatom Maggie-t, az egyetlen nőnemű lényt, aki tartósan társa az életemnek. Lily rögtön kihallotta a mondatból a rövid, pontos figyelmeztetést: ne vegye túl komolyan ezt a tervet. Legszívesebben megmondta volna a férfinak, hogy ne aggódjon, tudja, hol a helye. Ehelyett megvakarta Maggie füle tövét, és közben véletlenül hozzáért Rick ujjaihoz. Gyorsan visszahúzta a kezét, de ennyi is elég volt, hogy megint szikrázzon közöttük a levegő. Felejtsd el, Lily! – győzködte magát. Rick Faulkner elérhetetlen. Azokhoz a férfiakhoz tartozik, akik összetörik a nők szívét. – Szép kutya. Régóta megvan? – Év elején találtam egy építkezésen, ahol üzleti ügyben jártam. Akkor még nem látszott rajta, hogy vemhes. Alig pár hete találtam új otthont az utolsó kölyöknek. A lány elérzékenyült. – Maga is mindig megsajnálja a kóbor állatokat? – Igen – mosolygott zavartan a férfi. – Ezek szerint maga is? – A nevelőapám mindig azt mondta, hogy nem férne el a farmon az összes gazdátlan állat, amit hazahordok. Pillanatnyilag csak egy lakásban tartott macskánk van, három cica, aki a pajtában lakik, és az öcsém háromlábú juhászkutya keveréke. – Átsétált a tágas előszobán, és végigsimított a lépcsőkorlát bonyolult faragásán. – Gyönyörű! Eredeti? – Igen, de ahogy a többi faragás is, több réteg festék alatt rejtőzött. Hónapokig dolgoztam rajta, míg ilyen lett. Szóval Ricknek jó a kézügyessége – egy tény, amit jobb, ha rögtön el is felejt.

– Vajon hány gyerek csúszhatott le ezen a korláton? – nézett hátra a férfira a válla fölött. – A gazdag gyerekek is szoktak korláton csúszkálni, ugye? Rick közelebb lépett, és hirtelen mintha már nem lett volna olyan tágas az előtér. – Lily, a gazdag gyerekek ugyanolyanok, mint a többi gyerek. – Hát persze hogy ugyanolyanok – jegyezte meg gunyorosan a lány. Ő sokkal inkább úgy tapasztalta, hogy a gazdag gyerekek azt tesznek, amit akarnak, és nem kell tartaniuk a következményektől, mert az apukájuk minden disznóságukat elsimítja. Neki ellenben tízéves koráig apja sem volt. Nem sokkal a tízedik születésnapja után ment hozzá az anyja Walthoz, aki nagyszerű ember volt, és Lily nagyon szerette, de mindig arra vágyott, hogy az igazi apjával élhessen. A szeretetére vágyott, és arra, hogy hozzá tartozzon. Lilyék családja nagyon szűkös körülmények között élt, ezért a lány a középiskola elvégzése után munkát vállalt, keresett némi pénzt, és ragyogó jegyeivel megszerzett egy főiskolai ösztöndíjat. A gyapotfarm bevétele ugyanis nem lett volna elég arra, hogy ő és az öccse továbbtanuljanak. – Arra van a konyha. Miközben követte Ricket a ház hátsó részébe, alig bírta levenni a szemét a férfi feszes fenekéről. Még soha nem találkozott olyan férfival, aki mellett ennyire nőnek érezte volna magát. Megállt a konyha küszöbén, döbbenten a felismeréstől. A tágas helyiség közepén volt elhelyezve a tűzhely és a munkapult, s minden sarokban szép faragványok rejtőztek. Végigsimított a cikornyás ajtófélfán. A vér szerinti apja egy hasonló házban nőtt fel, nem messze innen. Kamaszként gyakran elképzelte, milyen lehet a háza, és azt kívánta, bárcsak meghívná magához. – Szokott főzni? – kérdezte Rick. – Nincs rá időm, napi tizennégy órát dolgozom. Ezenkívül az anyámmal lakom, a konyha az ő birodalma. Segíthetek valamit? A férfi feltűrte az ingujját, kivette a hozzávalókat a hűtőszekrényből, és a konyhapultra pakolta. – Fogjon egy bárszéket, és üljön le! Ki látja el ennivalóval olyankor, amikor az anyja elutazik? – Például maga – nevetett a lány. – Egyébként egyszerűen kenni szoktam egy mogyoróvajas szendvicset, na és azt is tudom, hogyan kell tojást főzni. Persze ez azért túlzás volt: tudott egy kicsit főzni, mindössze nem vette a fáradságot, hogy kinyisson egy szakácskönyvet, ha csak magára kell főznie. – És mi van az öccsével?

– Neki van egy saját lakása a pajta fölött, és gondoskodik magáról. – Lily nyugtalanul fészkelődött a bárszéken. Nem szokott hozzá, hogy tétlenül üldögéljen, és ami még fontosabb: eddig soha nem főzött neki férfi. Volt valami nagyon bensőséges abban, ahogy nézte, amint Rick vacsorát készít kettőjüknek. És pontosan ez az, amire nem lenne szükség a mai estén! A lány felállt, odament az erkélyre nyíló nagy üvegablakhoz, és megcsodálta a ház mögötti hatalmas kertet. Utána belesett az étkezőbe, és a déli oldalon lévő hatalmas ablakok láttán felsóhajtott. Ha lennének Ricknek növényei, ebben a fényben pompásan nőnének, de egyetlen növényt sem látott. A férfi felpillantott. – Maga egy pillanatra sem áll meg soha, ugye? – Tényleg nem tudok sokáig egy helyben ülni, – Nyugodtan nézzen körül! Akkor nem kell úgy nyújtogatnia a nyakát, hogy kielégítse a kíváncsiságát – ugratta Lilyt. – Elég szép háza van ahhoz, hogy kíváncsi legyen rá az ember. – Úgy látom, szívesen megnézné a kertet is. Még nem is kandikált ki minden ablakból! Ha ürügyre van szüksége, hogy kimenjen, kapcsolja be a teraszon a grillsütőt! Annyi az egész, hogy megnyomja rajta a gombot. Lily már éppen az ajtót nyitotta volna, amikor megtorpant. – Mennyibe fognak kerülni a fényes fellépés előkészületei? Rick vállat vont. – Nem tudom pontosan. Miért? – Mert nem hagyhatom, hogy egy vagyont költsön rám, ha nem hálálhatom meg. – Segíteni fog leleplezni Alant, ez nekem éppen elég. A lánynak azonban ennyi nem volt elég. Nem akart a férfi adósa maradni, és biztos akart lenni benne, hogy a kapcsolatuk tisztán üzleti marad. – Kerti munkával fizetek a kiadásaiért. – Nem szükséges, Lily. – Mindig mindenért megfizetek a magam módján. Vagy ledolgozhatom az adósságomat, vagy tekintsük semmisnek a megállapodást! Melyik lenne rokonszenvesebb magának?

3. Fejezet

Rick letette a kést, és félretolta a felszeletelt paradicsomot. Ha nem tessékeli ki Lilyt a konyhából, előbb-utóbb levágja a saját ujját! Még soha nem találkozott ilyen érzéki növel. Tíz perc alatt minden fellelhető fafaragást végigsimított! Az élvezet, amit látszólag ebben talált, egészen másfajta gondolatokat ébresztett a férfiban. Elöntötte a forróság a feltételezésre, hogy az ódon faragások helyett őt cirógatja. – Majd én bekapcsolom a grillsütőt. Maga közben megnézheti a házat, és csillapíthatja a kíváncsiságát. Bár az anyján és Lynnen, a szomszédja feleségén kívül még egy nőnek sem engedte meg, hogy szabadon kószáljon a házában, most mégis a lépcső felé bökött a hüvelykujjával. Aztán felvette a tálcát a hamburgerbe való fasírtokkal, és kiment a teraszra. Közben azon morfondírozott, hogy egy olyan nő, mint Lily, aki már a kétértelmű megjegyzésekre is elpirul, olyan férfit érdemel, aki szívét-lelkét beleadja a kapcsolatba. Ő pedig az apja fia: hideg és szívtelen. Képtelen szeretni és elfogadni más szerelmét, ezért a vágynak, amelyet a lány iránt érez, kielégítetlennek kell maradnia. Amikor kint végzett, visszament az üres konyhába. Remélte, hogy egy ideig nem fog Lilyre gondolni, az, emeletről leszűrődő zajokból azonban másodpercre pontosan tudta, hol van éppen, és mit nézeget. A fapadló nyikorgása elárulta, hogy a lány egy pillanatra megállt a hálószoba küszöbén, majd az ablakhoz lépett, hogy megcsodálja a kilátást. Ezután megfordult, és odasétált az ágyával szemben lévő kandallóhoz. Rick elképzelte, ahogy ujjbegyével végigsimítja a gyönyörű faragásokat, és elöntötte a sóvárgás, hogy hasonló kíváncsisággal kutassa fel az ő testét is. Felnyögött. Még soha nem volt rá nő ilyen hatással. Lily teljesen másképp viselkedik, mint azok a nők, akik a pénzéhez és az ágyához akarnak közelebb kerülni. Az ágyába mindenesetre egyik sem jutott el, mert soha nem hagyta, hogy bármelyikük is nála éjszakázzon. Inkább ő ment fel a barátnőihez: jobban szerette, ha időben elmehet, ezzel megúszta a kínos reggeli jeleneteket. – Gyönyörű a háza – jelentette ki a lány, amikor visszaért a felfedezőútról, és újból felült a bárszékre. A grillezett hús illatára összefutott a szájában a nyál. – És a bútorai is tetszenek. Régiek, de nem régiségek. Rick odatett elé egy bőségesen megrakott tányért.

– A legtöbb a nagyapámé volt. A lánynak elfacsarodott a szíve. Neki még fényképei sincsenek a nagyszüleiről. Az anyja szülei meghaltak, amikor ő középiskolás volt, és mivel a lányukat még az ikrek születése előtt kitagadták, semmit sem hagytak Lilyre és Trentre. A lány sokat gyötrődött amiatt, hogy nincsenek mélyebbre nyúló gyökerei. De csak akkor tudna meg többet a származásáról, ha a vér szerinti apja mégis meggondolná magát, és elismerné őket. Talán ezzel a Rick-féle kalanddal sikerül néhány dolgot kiderítenie a Richmond családról, gondolta elábrándozva, és megkóstolta a hamburgert, amely meglepően finom volt. – Úgy látom, maga szeret felújítani dolgokat – mondta evés közben. – Nem csoda, ha nem riadt vissza a feladattól, hogy megfelelő kísérőt faragjon belőlem. Rick a szemébe nézett. – Soha nem kezdek bele egy munkába, ha nem látom, hogy a lényeg jó állapotban van. A lány megrágta és lenyelte a falatot. Igaz, nem ez volt a legszebb bók, amelyet valaha kapott, mégis megmelengette a szívét. Amikor Rick hétfő reggel felkelt, és nagyot nyújtózkodva a hálószoba ablaka elé lépett, elképedve látta meg Lilyt a ház mögötti verandán. Gyorsan visszahúzódott. Érzéki álmok űzték ki az ágyból, a szíve még mindig hevesen dobogott az izgalomtól. Gyorsan felkapott egy farmert a meztelen testére, és lement a földszintre. A konyhában megállt, hogy megnyugodjon egy kicsit, közben figyelte Lilyt a verandára vezető üvegajtón keresztül. A lány egyik kezében poharat tartott, a másikban egy termoszt, és a kerttel határos erdő felé nézett. A lába előtt egy pár bőr munkakesztyű hevert, mellette egy vödör, teli gazzal. A férfi pillantása rögtön a kicsi, feszes fenekére tévedt, és miközben korholta magát emiatt, kinyitotta az ajtót. Lily meglepődve pördült meg. – Pszt! A fenébe! Most elijesztette őket! – Kiket? – Az őzeket. Egyszerűen nem hiszem el! Itt lakik a város közepén, és őzek legelnek a kertjében! Rick nem tudta volna megmondani, hányszor figyelte és számolgatta az őzeket. Ez volt az egyik ok, amiért reggelente az ablakban nyújtóztatta az izmait. – Mit művel itt, Lily? – Jöttem dolgozni. Mekkora is a telek? Jó tizenhatezer négyzetméter? – Nagyjából.

Lily ma reggel nem használta az új arcfestékeket, de így talán még szebb volt. A felkelő nap rózsaszín fényt varázsolt az arcára, és a könnyű szellő Rick felé fújta nőies, finom illatát. A férfi pulzusa felgyorsult. – Reggel hat óra van! Lily vállat vont. – Korán kellett kezdenem, hogy még ma végezzek a kerttel. Éppen kávészünetet tartottam, amikor felbukkantak a maga négylábú barátai. – A farmjukon nincsenek őzek? – Vannak, de mi vidéken élünk, s ott a vadászok miatt félénkek és ijedősek. Ezek az állatok viszont nagyon nyugodtak. Remekül meg tudtam figyelni őket. Már amíg maga ki nem rontott. Dühösnek tűnik, amiért kijöttem a saját verandámra, gondolta Rick. Ahogy a lány pillantása az arcától a mellkasán át a csupasz lábára siklott, majd vissza, úgy érezte, mintha gyengéden végigsimogatta volna, és egy másodpercre kis híján megállt a szíve. Lily pislogott egyet, majd visszafordult az erdő felé. – Sokáig szokott aludni, ugye? – kérdezte a lány rekedtes hangon. Ricket elöntötte a forróság. Jobb lesz, ha ellenőrzés alatt tartja az ösztöneit, hiszen ő és Lily csak az üzletben társak. De még soha életében nem találkozott ilyen izgalmas nővel, úgyhogy képtelen volt mást tenni: lopva figyelte, hogyan emelkedik és süllyed a lány melle a farmering alatt. Aztán végigmérte hosszú lábát, mély levegőt vett, és megint beszívta összetéveszthetetlen illatát. Átkozta a vágyat, amelyet iránta érzett. – Késő éjjelig egy nehéz tervvel küszködtem – felelte, végigsimítva borostás állán. A lány visszacsavarta a termosz kupakját. – Ismerem ezt az érzést. Bocsásson meg, a szünetemnek vége, úgyhogy megyek is visszadolgozni. – Mikor találkozhatnánk, hogy kiválasszuk a ruhát? – Talán szombaton. Addig nagyon sok a tennivalóm. A lány közönye felébresztette Rickben a harci kedvet. – Lily, már csak tizenegy napunk maradt a bálig! Munka után is találkozhatnánk. A lány elfmtorodott. – Egy fárasztó, szabadban töltött munkanap után nem azon jár az eszem, hogy ruhákat próbálgassak. Egyébként sem festenék túl jól egy előkelő butikban az átizzadt gönceimben, márpedig túl messze lakom ahhoz, hogy hazamenjek, lezuhanyozzam és visszajöjjek a városba.

Ez a nyíltság is azon tulajdonságok közé tartozott, amelyek egyre jobban tetszettek Ricknek a lányban. – Megértem. Megoldhatjuk úgy is, hogy kiválasztok néhány ruhát, és hazahozom. Nálam lezuhanyozhat, utána felpróbálhatja a ruhákat. A lány gyanakvó pillantást vetett a férfira. – Nem tartom túl jó ötletnek. – Közben én elkészíteném a vacsorát. Ugyan miért erőlteti annyira, hogy megint nála vacsorázzon? Mert a lány kihívás, és ő szereti a kihívásokat? Lily szemében végre érdeklődés csillant. – Még meggondolom. – Mit reggelizett? Tartsd a szád, Faulkner! – parancsolt magára. Bolondot csinálsz magadból! De az értelme kikapcsolt. A lány habozott. – Müzlit. Miért? – Készítek magamnak sajtos-sonkás omlettet. Kér egy adagot? Lily gyomra olyan hangosan korgott, hogy Rick is meghallotta. A lány zavartan lóbálta a vödröt. – Inkább nem. Még sok a dolgom. – Ma szabadnap van, Lily. – Nem mindenki engedheti meg magának, hogy szabadnapot vegyen ki. Rick sem engedhette meg magának, hogy veszítsen akár egy napot is, mert el kellett készítenie egy építési tervet. De jobban meg akarta ismerni ezt az ellentmondásos nőt, és rá akart jönni, miért nem tudja kiverni a fejéből, – Adjon nekem egy órát az idejéből! – Rendben – egyezett bele a lány rövid gondolkodás után. – Ha maga is rám áldoz egy órát. – Tessék? – Cserébe segítsen nekem kint dolgozni! A kertje szörnyű állapotban van. Meg kell tanulnia karbantartani, vagy fel kellene vennie valakit, aki megteszi maga helyett. Rick visszafojtott egy mosolyt. A legtöbb nő megpróbálna hízelegni neki, de Lily nem ilyen volt. És ezt szerette benne. – Megegyeztünk.

A lány lopva rápillantott a mellette gyomláló férfira, és attól kezdve nehezére esett a kerti munkára figyelni. Rick arcán végigfolyt az izzadság, és a szürke póló izmos mellkasához tapadt. Az egy óráért cserébe a férfi kettőt áldozott fel a saját idejéből. A lányt kellemesen meglepte, milyen figyelmesen követi Rick az utasításait, és nem riad vissza attól sem, hogy összepiszkolja a kezét. Néha olyan közel dolgoztak egymáshoz, hogy összeért a kezük, karjuk vagy csípőjük. Lily minden érintést áramütésként érzékelt. Azzal próbálta elterelni a figyelmét, hogy a növényekről sorolt haszontalan tényeket, mintha növénytani lexikonná alakult volna át, és remélte, nem hangzik túl bután, amit mond. Ha ideges volt, mindig a munkájáról fecsegett. És Rick nagyon idegessé tette. – Még mindig bőven van mit alakítani a kertjén, de legalább már nem néz ki annyira elvadultnak. A férfi lehúzta a pólóját, és letörölte az arcáról az izzadságot, Lily nagyot nyelt, miközben az izmok játékát figyelte a lebámult bőr alatt. Rick teste annyira tökéletes volt, hogy akár egy szobrásznak is modellt állhatott volna. Végül is nem ő az első férfi, akit félmeztelenül lát! Ha nem fejezi be a bámulását, Ricknek még eszébe jut valami ostobaság. Felnézett rá, egyenesen a férfi gyönyörű éjfekete szemébe. Forróság öntötte el, amiről legkevésbé sem a kerti munka tehetett. – Tényleg annyira szörnyen néz ki a kertem? – Még annál is rosszabbul. Akárki lakott is itt maga előtt, feleannyi gondot és szeretetet sem fordított rá, mit maga a ház felújítására. A férfi nem sértődött meg, inkább kurta biccentéssel vette tudomásul a rejtett bókot. – Én is csak a füvet nyírtam le, és a lombokat gereblyéztem össze. Ez volt minden. Lily a terepjárójához vitte az utolsó vödör gyomot, majd lehúzta a kesztyűt. – Most mennem kell. – Hozzak ma estére néhány ruhát? – Nem, ma nem érek rá – felelte zavartan a lány. A férfi közelebb lépett, mire Lily hátrahúzódott, ám a terepjáró csomagtartójának ütközött. Már csak egy karnyújtásnyi távolság választotta el őket egymástól. – Lily, ezen túl kell esnünk – mondta a férfi mély, rekedt hangon. Mivel a szeme a lány ajkára tapadt. Lily csak arra tudott gondolni, amiről pár napja beszéltek; egy csók sokkal meggyőzőbbé tenné a színlelt kapcsolatot. A pulzusa vadul vert, és megnyalta kiszáradt száját. – A csókon? – kérdezte nagyot nyelve. Rick szeme szikrázott a vágytól.

– Igaziból a ruhapróbára gondoltam, de ez az ötlet sokkal jobban tetszik. – Még közelebb lépett, lehúzta a bőrkesztyűt, és az autó tetejére hajította. A lány számára már nem volt menekvés: nem tudott hátrébb húzódni. Tenyerét a férfi mellkasára tette, hogy eltolja magától, de ahogy megérezte a keze alatt Rick forró, meztelen bőrét, az ösztönei teljesen mást diktáltak. – Lily? – szólalt meg a férfi. Rekedt hangjára a lány szinte bűvöletbe esett. Rick finoman megsimogatta az arcát, és a szemébe nézett. Lily tudta, hogy el kellene húzódnia, de képtelen volt mozdulni. A férfi lassan előrehajolt, és gyengéden megcsókolta. A szája kemény volt, meleg és finom, és a lányt elborították az érzéki vágy hullámai. Ösztönösen végigsimított a férfi vállán, aztán a hajába túrt. Rick felnyögött, átölelte, és sokkal szenvedélyesebben csókolta meg, mint az imént. Lily jóleső kábulatba bódult, de amikor megérezte, hogy a férfi mennyire izgatott, egy csapásra kijózanodott. A szíve hangosan dobogott, ahogy a félelem, vágy és szégyen keverékével eltolta magától Ricket. Vajon az apja is így csábította el annak idején az anyját? Ezentúl meg kell őriznie a biztos távolságot kettőjük között! – Mennem kell… – pihegte. – Lily… – Sürgősen el kell mennem. Az öcsémmel tárgyalásunk van egy ügyféllel. Ebben volt is igazság, mert tényleg találkoznia kellett Trenttel késő délután. – Rendben, akkor szerdán – mondta homlokráncolva Rick. – Legyél itt hat órára! Én gondoskodom a ruhákról és a vacsoráról. – De… – Az időjárás-jelentés szerint szerda délután esni fog. Úgysem tudnál odakint dolgozni. Erre Lily nem tudott mit mondani. Reménykedett, hogy az előrejelzés nem igazolódik be, mert nem kockáztathatja meg, hogy Rick még egyszer így megcsókolja. A férfi világában neki nincs keresnivalója. Lily tisztában volt vele, hogy a legjobb úton halad a szerelmi bánat felé. De a kis kétszemélyes kertészetüknek kellenek az ügyfelek, akiket Rick anyja szerezhet nekik. Ráadásul fizetniük kell a jelzálog részleteit, amelyet a cégalapításra vettek fel. És az apjával is szeretett volna legalább egyszer találkozni. Miközben bekanyarodott Rick háza elé, elátkozta a szakadó esőt. Több okból is tartott ettől az estétől. Egyrészt már gyerekként sem szeretett kiöltözni, farmerben és csizmában érezte magát a legjobban. Tudta, hogy estélyiben és tűsarkúban is Lily marad, az egyszerű kertészlány. Másrészt még mindig bizsergett az ajka Rick csókjától. És

akármekkora ostobaság is, szerette volna még egyszer megcsókolni a férfit. Ezenkívül kedvelte őt. Túlságosan is. A balsejtelem erősödött, amikor a férfi kiszaladt elé a házból egy nyitott esernyővel. Mikor volt vele utoljára ilyen udvarias egy férfi? Az ellenállása megingott. Vajon arra ítéltetett, hogy megismételje az anyja hibáját? Ostoba és veszélyes dolog kikezdeni egy gazdag emberrel. Igaz, még nem tette meg, de rendkívül vonzódik Rickhez. Márpedig ebből nem lehet több egy rövid kalandnál, ami nem neki való. Fogta a sporttáskát a váltás ruhával, és kiszállt az autóból. Rick a feje fölé tartotta az esernyőt, átvette tőle a táskát, és átkarolta a derekát. A testéből áradó forróságtól elakadt a lány lélegzete. Ahogy Rick a házhoz vezette, biztonságban érezte magát. – Remélem, van kedved egy jó vesepecsenyéhez – mosolygott a férfi. Ahogy meleg lélegzete a lány tarkójához ért, az észrevétlenül megborzongott. – Szerintem egy egész ökröt meg tudnék most enni – jelentette ki, majd hirtelen észbe kapott. Tényleg jobb lenne, ha tartanám a számat, mondta magában. Rick megtorpant, és vidáman nézett rá. – Akkor bajban vagyok. Ugyanis csak vesepecsenyét, sült krumplit, salátát és hihetetlenül finom cseresznyés pitét tudok felkínálni, amit a pékségben vettem. Lily szájában rögtön összefutott a nyál. Reggel óta semmit sem evett, és már korgott a gyomra az éhségtől. – Talán elég lesz. – Téged nem nehéz boldoggá tenni – nevetett halkan a férfi. A szavak régi sebeket téptek fel. A fiúk a középiskolában folyton azzal ugratták, hogy vajon őt is ugyanolyan könnyű-e boldoggá tenni, mint az anyját. Egy kisvárosban semmi nem marad titokban, és mivel Lily nem árulhatta el az apja nevét, mindenki úgy vette, hogy nem tudja, ki az apja. Ezért az emberek azt gondolták, az anyjának rengeteg viszonya volt. Rick azért hiszi, hogy könnyű boldoggá tenni, mert élvezte a csókját? Már meg is fordult, és szállt volna vissza az autójába. A férfi mormogott valamit, és elkapta a kezét. – Hadd magyarázzam meg! Azt akartam mondani, hogy könnyű neked örömet okozni, Bár jólesett az érintése, Lily mégis megpróbálta kiszabadítani magát, de Rick nem hagyta. – A ruhád teljesen átázott, és tiszta libabőr vagy! Lily elhúzta a kezét. – Amikor elkezdett ömleni az eső, volt még néhány elintéznivalóm. A hőmérséklet is esett pár fokot az utolsó egy órában. – Gyere be, és vegyél egy forró zuhanyt! Hoztam pár ruhát, ami tetszhet neked.

Lily tétovázott, de fázott, és éhes is volt. Egyébként is huszonöt éves, tudnia kell kezelni, hogy egy férfinál zuhanyozik! Végül is nem arra szólította fel Rick, hogy fürödjenek együtt! Önkéntelenül felsóhajtott a gondolatra, és követte a férfit az emeletre. A hálószobáját már ismerte, de most, hogy Rick is ott volt, valahogy kisebbnek látszott. A férfi eltűnt a háló melletti fürdőszobában. Lily követte, és közben nem először kérdezte magától, észnél volt-e, amikor belement ebbe a komédiába. Rick letette a lány táskáját egy széles gránitpadkára, a vastag frottírtörülközők és egy darab szappan mellé. – Minden itt van, amire szükséged lehet. Kiabálj nyugodtan, ha mégis hiányzik valami! Húsz percen belül kész a vacsora. Vagy több idő kell? – Nem, biztosan nem. Köszönöm. – Miután becsukódott az ajtó a férfi után, Lily gyorsan levetkőzött, és beállt a forró víz alá. Korgott a gyomra, úgyhogy gyorsan befejezte a tisztálkodást, megtörölközött, és maga köré tekert egy vastag fürdőlepedőt. Meglátott egy üveg kölnit a pulton, és azon töprengett, vajon ez lehet-e az a friss, fanyar illat, amelyet Ricken érzett. Megfogta az üveget, letekerte a tetejét és megállapította, hogy beigazolódott a sejtése. Ám amikor váratlanul kopogtak az ajtón, ijedtében elejtette, és az üveg ripityára tört a gránit mosdókagylón. – A fenébe! Az ajtó azonnal kinyílt. – Jól vagy? Úgy hallottam, mintha összetört volna valami. Lily ijedten meredt rá, és a férfi nem kevésbé ijedten bámult vissza. A lány nedves hajáról csupasz vállára siklott a tekintete, majd hosszú lábára, és mély levegőt vett. – Eltörtem az üvegedet. Ne haragudj! – Lily összefogta magán a törülközőt, és azon dühöngött, hogy lehet ilyen rövid. Az alja ugyanis éppen hogy fedte a fenekét. – Szükséged van valamire? – nézett a szemébe Rick vágytól elhomályosult tekintettel. – Megint itt vannak az őzek. Ma este nyolcan – mondta rekedt hangon, és megnedvesítette a száját. A lány megpróbált tiszta fejjel gondolkodni. – Pótolni fogom a kölnit. – Felejtsd el, már majdnem elfogyott! Van egy új üveggel a szekrényben. És figyelj oda, hogy ne vágd meg magad! – lépett előre Rick, mire Lily hátrált egyet. A következő pillanatban felkapta a lábát, és fájdalomtól eltorzult arccal keresett valami kapaszkodót.

– Ne mozdulj! A padló tele van üvegcseréppel. – A férfi a karjába kapta a lányt, és a hálószobába vitte. Mielőtt az felocsúdott volna a meglepetésből, már le is tette az ágyra. – Hadd nézzem meg, mennyire mély a vágás! Megfogta Lily lábát, és letérdelt elé. A lány összehúzta magán a törölközőt, az alját lerángatta, amennyire csak lehetett, és igyekezett összeszorítani a térdét, miközben Rick finoman végigsimította a lábfejét. – Még benne van a szilánk – állt fel a férfi. – Hozom az elsősegélydobozt. – Én is ki tudom szedni. – Biztos vagyok benne, de itt vagy nálam, ami azt jelenti, hogy én játszom a doktort, és te vagy a beteg. Lily inkább nem akart arra gondolni, hogy doktorosdit játszik Rickkel. – Rendben. De siess, jó? Ugyanis fáj. Egy másodperccel később a férfi kilépett a fürdőszobából a dobozzal. Visszatérdelt a lány elé, és megfogta a lábát. Lily érezte, hogy bizseregni kezd a lába, és örült, hogy a fertőtlenítő annyira égeti a sebet, hogy megint tisztán tud gondolkodni. – Ne mozdulj! – parancsolta Rick, és kihúzta a szilánkot. A lány összerezzent a fájdalomtól. – Minden rendben? – nézett rá a férfi. – Természetesen. Ugye nem hiszed, hogy elájulok egy üvegszilánktól? Rick csibészes vigyorral csóválta a fejét, majd hüvelykujjával megcirógatta a lány vádliját. Lilynek melege lett. – Ragaszd le, és menjünk enni, mielőtt odaégeted a vacsorámat! A férfi ujja a lány sarkáról a bokájára siklott, majd a vádlijára. – A macskádnak igaza van. Tényleg nagyon jó a lábad. Lily megpróbált nevetni. – Majd elmesélem neki. A férfi keze már a térde fölött járt. – Olyan a bőröd, akár a selyem. A lány nagyot nyelt, lehunyta a szemét, de amikor Rick ujjai a törülköző aljához értek, újra kinyitotta. Amikor meglátta a szemében a vágyakozást, forogni kezdett körülötte a szoba. A férfi megtámaszkodott Lily csípője mellett, és annyira előrehajolt, hogy a szája szorosan a lány ajka fölé került. Lily tudta, hogy meg kellene állítania. Nem akarta, hogy a férfinak eszébe jusson túllépni az eredeti megállapodást. Mielőtt azonban egy szót is kiejtett volna, megszólalt

Rick óráján az időzítő. A lány legalább annyira volt csalódott, mint megkönnyebbült. Egyelőre megszűnt a veszély. – Elkészült a hús – suttogta. A férfi habozott. A lélegzete Lily arcát súrolta. A lány lehajtotta a fejét, és a törülközőre meredt, amíg a férfi fel nem állt. – Maradj ülve! Leveszem a húst a grillről, aztán összetakarítom a cserepeket. Hol a cipőd? – A fürdőszobában. Lily visszaült az ágyra, és eltakarta a szemét. Az ördögbe is, ez a férfi kísértésbe viszi, hogy tényleg az az érzéki nő legyen, akinek ő látja! Kísértésbe viszi, hogy odaadja magát, és csak akkor törődjön a következményekkel, amikor már túl késő.

4. Fejezet

Ki hitte volna, hogy Lilynek ilyen hosszú a lába? Egy érintés elég volt, hogy Rick teljesen elfelejtse a vacsorát. Még jó, hogy beállította a karóráján az időzítőt, különben ehetetlen lett volna a hús. Vigyorogva futott a grillsütőhöz. Persze egy perccel később már egyáltalán nem érdekelte volna az evés. Lefektette volna Lilyt az ágyra, lehúzta volna róla a törülközőt, hogy megtudja, vajon a teste többi része is olyan csábító-e, mint a gyönyörű lába. Meg aztán a selymes bőrét is szívesen megízlelte volna. Már a két nappal ezelőtti, hihetetlenül izgató csóknál sutba dobta az elhatározást, hogy pusztán üzleti marad a kapcsolatuk. Levette a húst a grillről, és lerakta a konyhában. Miután kiszedte a krumplit, fogott egy seprűt meg egy lapátot, és visszament az emeletre. Lily az ablaknál állt. Nem hagyhatta ki, hogy ne nézzen végig megint a karcsú, szép lábán. A lány nem fordult meg, de a testtartása elárulta, hogy meghallotta a közeledését. – Már tizenegy őz van a kertben. Mennyi volt a legtöbb, amit láttál? – kérdezte a férfinak háttal. A tárgyilagos, hideg hang jelezte: nem venné jó néven, ha Rick az ágyába próbálná csalni. – Tizenkilencet. A kert melletti erdőben élnek. – A férfi átvágott a szobán, és megállt Lily mögött. Érezte a teste melegét, szerette volna megérinteni, megcsókolni. Hogyhogy eddig nem vette észre, mennyire érzéki lehet egy nő háta? – Látod azt a nagy őzbakot a harmadik fasor magasságában? A lány ijedten megpördült. – Ugye nem akarsz rálőni vagy ilyesmi? A férfi a szemébe nézett, aztán az ajkán állapodott meg a tekintete. Dörömbölt az ereiben a vér. – Hova gondolsz? Nem vagyok vadász. – Lily mégis felkeltette a vadászösztönét. Letette a söprűt meg a lapátot, és ellenállva a kísértésnek, hogy megsimogassa a lány bőrét, a kandallópárkányon lévő távcső után nyúlt. – Nézd meg őket közelebbről! Lily elvette a távcsövet, de nem fordult vissza az ablakhoz. – Gyakran figyeled az állatokat? – Mindennap. Pont olyan magas, hogy kényelmesen megcsókolhatnám, gondolta a férfi, de nem tette. Tekintete végigfutott a lány vállán, a dekoltázsán és a melle közötti kis mélyedésen, és

hallotta, ahogy zubog a fülében a vér. Nagyot nyelt, és Lily tágra nyílt szemébe nézett. A szája bizseregni kezdett. Gyengéden végigsimította a selymes bőrt Lily állán és puha nyakán. Ne veszítsd el az önuralmad, tartsd vissza magad, különben nagyon bonyolulttá teszed a dolgokat, Faulkner! – próbálta türtőztetni magát a férfi. Ehelyett egy apró lépéssel közvetlenül a lány elé állt. Lily összerezzent, de az ajka kinyílt. Rick ekkor nem tudta tovább visszafogni magát: a sajátján akarta érezni a lány édes, meleg száját. Átölelte és megsimogatta rövid, selymes haját, aztán nyelvével végigcirógatta a lány ajkát, majd elmélyítette a csókot. Lily lélegzete elakadt a meglepetéstől, de nem húzódott vissza. Amikor elkezdte óvatosan viszonozni a férfi nyelvének játékát, az felnyögött. Olyan forrón, szenvedélyesen csókolták egymást, hogy Rick elfelejtkezett minden óvatosságról. Egyre erősebben szorította a lányt, hogy éreztesse vele, mennyire kívánja őt. Lily hátrahajtotta a fejét, és felkínálta kecses nyakát. A férfi a nyaka hajlatába temette az arcát. Képtelen volt betelni Lily ízével, illatával. Ajkával finoman végigsimította a nyakát, majd visszatért a szájához, és újból megcsókolta. Keze közben karcsú derekáról a csípőjére vándorolt. Követte a hajlékony vonalakat, amelyeket a lány egyébként bő ruhák alá rejtett. És mert érezni akarta Lily bőrét, keze mélyen a törülköző alá siklott, és megmarkolta a lány feszes, kerek fenekét, amely hihetetlenül puha volt, finom és forró. Az ágy csak jó méternyire volt tőlük, mégis mérföldnyinek tűnt a távolság. Feltűnés nélkül arra próbálta irányítani Lilyt, amikor az váratlanul kibontakozott az öleléséből. – Állj! Én… nem ezért jöttem ide. – Rémült, tágra nyílt szemmel fogta össze a mellén a törülközőt. Ugyanolyan gyorsan szedte a levegőt, mint a férfi. – Fel kell öltöznöm. Rick annyira kívánta, hogy kis híján nekilátott meggyőzni, gondolja át még egyszer a dolgot, de aztán eszébe jutott, hogy nincs nála óvszer, és nem akart kockáztatni. – Hadd takarítsam fel először a szilánkokat! Megragadta a seprűt meg a lapátot, és kiment a fürdőszobába. Alábecsülte Lilyt. Lehet, hogy úgy pirul el, mint egy szűzlány, de mesésen csókol. Es ezt a mesés nőt szerette volna centiméterről centiméterre végigcsókolgatni. Szeretkezni akart Lily Westtel. Elhatározta, hogy a következő alkalomra jobban felkészül. Lilynek nem ez volt élete első csókja. Hogyan ragadtathatta így el magát?! Mindig gyengeségként, rótta fel az anyjának, hogy rossz embert ajándékozott meg a szenvedélyével, és biztosra vette, ő elég okos ahhoz, hogy ne kövesse el ugyanezt a hibát. Most viszont nagyon úgy tűnt, túlértékelte magát, mert a csók csak még jobban növelte a

Rick iránti vágyát. De azzal is tisztában volt, ha egyszer engedne a férfi csábítási kísérletének, az azonnal elvesztené az érdeklődését iránta. Valószínűleg most is csak unatkozik, és ki akarja tölteni az időt a következő izgalmas kalandig, amíg nincs jobb a láthatáron. Mi másért akarhatna egy olyan nagyvilági férfi egy ennyire átlagos nőt, mint ő? A konyhaajtóban állva töprengett, az ajtófélfához támaszkodva. Rick izzó pillantást vetett rá a konyhapult mögül, miközben az asztalra tette a tányérokat, és kihúzta előtte a széket. – Kérsz egy pohár bort? – Nem, köszönöm. Sosem szerettem különösebben a bort. Miután Lily leült, a férfi kihozta a salátát, és kivett a hűtőből egy doboz jeges teát. – Esetleg egy sört? – Köszönöm, a jeges tea nagyon jó lesz. Még haza kell vezetnem. – Na és Rick miatt is jobb lesz, ha tiszta marad a feje. A férfi leült vele szemben, de nem nyúlt az ételéhez. – Lily, ez a vonzalom köztünk… – Hagyjuk, Rick! Túl fogsz jutni rajta. A férfi vidáman nézett rá. – Most miért vagy ilyen morcos? – Nem morcos vagyok, hanem éhes. Éhes, zavart és eléggé kába is, gondolta a lány. Ez a férfi aztán tényleg tud csókolni, de nem akarom, hogy összetörje a szívemet! – Talán azt akarod mondani, hogy semmit sem érzel irántam? Mert a csókod észvesztő volt! Majdnem felfaltál. Lily elpirult, és legszívesebben a föld alá süllyedt volna. Ehelyett csak könnyedén vállat vont. – Jóképű férfi vagy, aki jól csókol. Ennek persze megvan a maga varázsa. De pillanatnyilag nincs időm egy kapcsolatra. Gondoskodnom kell róla, hogy a Gemini Landscape ne legyen veszteséges, mert akkor elveszítjük a farmot is. Jelzálogot kellett felvennünk, hogy belevághassunk az üzletbe. Rick tekintetében egy pillanatra felvillant valami, amit a lány nem igazán tudott értelmezni. – Akkor mindent meg kell tennünk, hogy meggyőzd a Garden Club tagjait, és új megbízásokat gyűjts! Vacsora után még fel kell próbálnod a ruhákat.

– Egy hölgy van itt az építkezésen! – hallatszott a kiáltás a magas, üres épületben. Rick szíve nagyot dobbant. Megkérte Lilyt, jöjjön át az öreg malomba, és adjon néhány ötletet a kert kialakításához. Szívügye volt ez a terv, úgy akart dolgozni, hogy a nagyapja elveinek is megfeleljen az eredmény, igazából a szerda esti kudarc után azt is el tudta képzelni, hogy Lily mégsem jön el. Megbántotta a lányt, mert túl nagyméretű ruhákat hozott neki. De hát hogyan tudhatta volna helyesen megtippelni a méreteit, amikor mindig az öccse bő ruhái alá rejti az alakját? Szerencsére ezúttal elég esze volt, hogy feljegyezze a méreteit. Utat vágott az építési törmelékben, és elgondolkodva csóválta a fejét. Miért önti el a hév a lány érkezésére? Tulajdonképpen már kinőtt abból, hogy szívdobogást kapjon az izgalomtól. Hol marad a szokásos közönyös magatartás a nőkkel szemben? – töprengett magában, miközben kilépett a napfényre. Lily éppen akkor ért oda az öreg malomhoz. Ellentétben a korábbi ruháival, a farmering és farmernadrág kihangsúlyozta az alakját. Az összes munkás megfordult utána. Rick összeszorította a fogát, és egy sárga védősisak után nyúlt. Csak nem féltékeny? Ráadásul a lányt egy fiatal, vékony férfi követte, aki érdeklődve nézegette a kétszáz éves épületet. Ez csak Lily öccse lehet, gondolta Rick. Letagadhatatlan a hasonlóság. A férfi rajztömböt tartott a kezében, és máris vázlatokat kezdett készíteni. Rick elővett még egy sisakot, és elébük sietett. – Örülök, hogy el tudtál jönni – köszöntötte a lányt. – A sisak kötelező. Lily hanyagul ránevetett. Hogyan lehet ilyen hűvös, amikor ő már pusztán a közelségétől is elveszti a fejét? – Rick Faulkner – mutatta be a lány az öccsének, - Rick, ő itt az öcsém, Trent West. Trent West ugyanolyan magas volt, mint Rick, és kemény tekintetéből, erőteljes kézfogásából érezni lehetett, hogy meg akarja védeni a nővérét. Lily feltette a sisakot, nem is törődve azzal, hogy esetleg összekócolja a frizuráját. – Mi lesz tulajdonképpen ebből az épületből? – szólalt meg Trent. – Egy ötcsillagos étterem. A külső részek kialakításában figyelembe kell venni, hogy parkolót is kell építeni. Ezenkívül az egész épület műemlékvédelem alatt áll. Lily és Trent elfintorodott. – Az rengeteg papírmunkát jelent. – Így van – erősítette meg Rick. – A Gemini Landscape új cég, de Trentnek és nekem már van tapasztalatunk az illetékes hivatallal, és ismerjük a kötelezettségeket – magyarázta Lily.

– Remek – bólintott Rick. – Gyanítom, hogy Lily kívül-belül meg akarja nézni a területet. Szóval, mivel kezdjük? – Adjon egy fénymásolatot a tervről! – felelte Trent némileg barátságtalanul. – Ellenőrzöm a méreteket, aztán maguk után megyek. – Rendben. – Rick odahívta az egyik munkatársát, hogy segítsen Lily öccsének, majd Ő lányhoz fordult. – Menjünk! A bejárat előtt megfogta a könyökét, hogy átsegítse a pallón, amely az öreg malom bejáratához vezetett. Lily kiszabadította magát. – Egyedül is be tudok menni! Nem hinném, hogy a többi ügyfelednek is segítesz közlekedni az építkezéseken, úgyhogy ne kezelj így, még ha nő vagyok is! – Igazad van – bólintott Rick, mégis félrehúzta a műanyag ponyvát a bejáratnál, és előreengedte a lányt. Lily rosszallóan felhúzta a szemöldökét, mire a férfi vállat vont. Nem lehet csak úgy levetni a régi szokásokat! Az anyja mindig nagy hangsúlyt fektetett a jó modorra. – Az öcséd szemmel láthatólag azt hiszi, meg kell védelmeznie téged. – Ez a heppje – jegyezte meg gunyorosan a lány, aztán megtorpant és elhallgatott. – Micsoda kilátás a tóra! Őrület! Csodálatos, ahogy a napfény játszik a víztükrön! Holdfényben még szebb lehet – suttogta. A lelkesedés finom pírt varázsolt az arcára. Vajon mennyi idő kell, hogy Lilyt meztelenül lássam a holdfényben? – kalandoztak el Rick gondolatai, de rögtön rendre is utasította magát. Elvégre mégiscsak egy munkát kell elvégeznie! Még soha nem hagyta, hogy a nők elvonják a figyelmét a teendőiről. És ha végre úrrá tud lenni a lány iránti vágyakozásán, nem is fordul elő ilyesmi többé. – Természetesen kint is lehet majd teríteni. Kőlapokat rakunk le, és korláttal biztosítjuk a helyet, úgy, hogy az ne zavarja a kilátást. – Tudom, hol lehet antik kovácsoltvasat kapni – vágta rá rögtön a lány. – Szükség lesz kinti világításra és olyan növényekre, amelyeknek az illata nem túl átható, nehogy zavaró legyen evés közben. Lily máris belelendült a feladat megoldásába, izgatottan rohangált ablaktól ablakig, Rickkel ellentétben, akinek egészen más dolgok forogtak a fejében. A lány minden lépését figyelemmel kísérte, a lépcsőn felfelé is a nyomában maradt, aztán a sötét pincébe is követte. Élvezte a kihívásokat, és mindig örömét lelte a munkájában, de most azon tűnődött, mikor volt utoljára ennyire lelkes, mint a lány. Amikor Lily lefékezett egy apró ablaknál, megállt közvetlenül mellette, és össze kellett szednie magát, hogy ne simogassa meg kipirult arcát. – Nagyon szereted a munkádat, ugye? – Ez inkább megállapítás volt, mint kérdés. – Igen – válaszolta a lány csillogó szemmel.

A férfi tekintete az ajkára tévedt, és hirtelen erős vágy fogta el, hogy megcsókolja. Lily, mintha megérezte volna, hátrébb lépett. – Körül kell néznem odakint is. De Rick még nem akarta elengedni. – Megint hazavittem néhány ruhát. Mikor tudsz átjönni, hogy felpróbáld őket? – Fogalmam sincs. A rossz idő miatt csúszásban vagyok a dolgaimmal. Újabb kosár, újabb pofon az önbizalmának. De ez még inkább arra sarkallta Ricket, hogy ne hagyja annyiban a kérdést. – Csak egy hetünk maradt a bálig. Lily felsóhajtott. – Talán vasárnap délután. – Tudsz táncolni? – A középiskolában minden fiúnál magasabb voltam, kivéve az öcsémet. Szerinted tudok? Rick szíve gyorsabban kezdett verni. – Megtanítom az alaplépéseket. Gyere át vasárnap ebéd után, és maradj vacsorára! Igazi ínyencségeket fogok készíteni. Szándékában állt még többet nyújtani Lilynek. Ha minden jól megy, végre csillapíthatja a vágyát, és azután semmi nem zavarja majd az álmát és a munkáját. – Te vagy az, Lily? Ahogy a nevét hallotta, a lány összerezzent, mint akit rajtakaptak valamin, és megfordult. Éppen Rick háza felé igyekezett, hogy dolgozzon a kertben – olyan időpontban, amikor a férfi biztos, hogy nincs otthon. Félt, hogy elveszti a fejét a közelében, ezért igyekezett kitérni az útjából. Amikor felismerte a nőt, aki a túloldalon álldogált egy babakocsival, felderült az arca. Egy korábbi ügyfele volt az. – Hogy vagy, Lynn? És mit keresel errefelé? Az asszony mosolygott. – Itt lakom a szomszédban. Lily érdeklődve nézett a házra, amelyre Lynn mutatott. Mindig is kedvelte ezt a csendes, szelíd teremtést. De a férje úgy viselkedett, mint egy gazember, és időről időre Lilyt is zaklatta. – Hogy van Brett? – kérdezte, és remélte, nem érződik ki hangjából a megvetés. – Másfél éve meghalt egy autóbalesetben - felelte higgadtan Lvnn. – Hozzámentem az idősebbik bátyjához. Sawyer csodálatos ember. Ő pedig itt J. C., a fiunk.

– Micsoda édes kisbaba! – Lily nem értett a gyerekekhez, de sejtette, hogy ez a sötét hajú kis gyönyörűség nem lehet még egyéves sem. Leguggolt a babakocsi mellé. A pici felé nyújtogatta dundi karocskáját, és rámosolygott. A lánynak melegség öntötte el a szívét. Eddig még nem igazán gondolkodott el azon, hogy anya legyen, – Sajnálom, hogy annak idején nem köszöntem el, de Brett halála után eladtam a házat, és azonnal elköltöztem. – Lynn a Gemini cégjelzésére mutatott a terepjárón. – Új munkahelyed van? – Az öcsém és én önállósítottuk magunkat. – Miután hozzámentem Sawyerhez, felhívtam a régi cégedet, hogy megbízzalak, foglalkozz a kertünkkel, de ott csak annyit mondtak, hogy már nem dolgozol náluk. – A volt főnököm nem ugrált a boldogságtól, hogy vetélytársak lettünk. – Nem akarta elmesélni, mennyire jellemtelenül viselkedtek vele, amikor kilépett a cégtől. – Nagyon szépek ezek a házak az óriási kertekkel. Bár az is igaz, hogy borzasztóan el vannak hanyagolva. – Igen, és őszintén hálás vagyok Ricknek, hogy rábeszélte Sawyert és Cartert, vegyenek meg egy-egy régi házat, mielőtt valaki lebontaná őket. – Jól ismered Ricket? – kérdezte kíváncsian Lily. – Rick és Sawyer már a középiskola óta jó barátok. Carter meg Sawyer szobatársa volt az egyetemen. Amikor elkezdődtek a fájások, Rick vitt be minket a kórházba. Ők hárman olyan közel állnak egymáshoz, mintha testvérek lennének. A baba derűsen gügyögött maga elé, és Lily érezte, ahogy felébred benne a sóvárgás. Vajon nekem lesz valaha gyerekem? – töprengett elérzékenyülve. Lynn szeretettel megsimogatta a kisfia fejét. – Adsz egy névjegykártyát? Szívesen megbíználak, hogy tartsd rendben a kertet. Mármint ha melletted dolgozhatom, mint régen. Tudom, úgy kicsit tovább tart a munka, de nem is sejted, mennyire jót tett az előző házasságom alatt, hogy kibeszélhettem magam neked. Most is jólesne elcsevegni, bár most már nem terhelnélek a gondjaimmal – tette hozzá mosolyogva –, mert Sawyer meg köztem minden tökéletes. Milyen érzés lehet ennyire szerelmesnek lenni? – tanakodott a lány kicsit féltékenyen. Lynn valóban kiegyensúlyozottnak és boldognak tűnt, Lily még sosem látta ilyennek. – Köszönöm, hogy rám gondoltál, szívesen dolgoznék megint neked. – Kihozott egy névjegykártyát az autóból, és odaadta Lynn-nek. – Ha nem tudsz elérni, hagyj üzenetet! Megnézem a kertet, és összeállítok egy árajánlatot. – Mindenképpen hívni foglak! Sőt Carternek is beajánllak – ígérte Lynn.

Lily elgondolkodott. Remek lehetőség lenne, ám ha két kertet is gondoz Rick szomszédságában, még nehezebb lesz elkerülni a férfit. – Nagyon kedves tőled – mondta aztán mégis. Amikor Rick vasárnap délután ajtót nyitott Lilynek, úgy festett a szűk farmerban és a fehér pólóban, mint maga a megtestesült kísértés. De Lily szilárdan elhatározta, hogy ellenáll a csábításnak. – Nos, mivel lepsz meg, mi a vacsora? – kérdezte, és gondolatban elátkozta elfúló hangját. A férfi önelégülten mosolygott. – Csili, rozskenyér és saláta. De a desszert lesz a fénypont. Mennyei csokoládétortát vettem a cukrászdában. – Szeretem a jó ízlésedet – mosolygott Lily. Sajnos a testedet és az illatodat még jobban, vallotta be magában, miközben bementek a házba. – Megint rengeteget dolgoztál a kertben. Lily vállat vont, és megsimogatta Maggie-t. – Valakinek rendbe kell hoznia. Még mindig sok munka van hátra. Visszavágni a pünkösdirózsát, leszedni az elfonnyadt leveleket a virágágyásokból, új virágokat ültetni, megtrágyázni a földet, ezenkívül… A férfi felemelte a kezét, és félbeszakította az ideges fejtegetést. – Mindez nagyon jól hangzik, Lily. De ha akkor csinálnád, amikor itthon vagyok, segíthetnék, és sokat tanulhatnék tőled. Emlékszel? Ezt már te is javasoltad. – De épp errefelé volt dolgom a környéken. Különben is, ez ellenszolgáltatás a kiadásaidért. – Nem akarom, hogy a ruha ára miatt bajlódj a kerttel! Hiszen te teszel nekem szívességet! – Alighanem mindketten nyerünk a megegyezéssel – zárta le a vitát a lány. – Szóval, hogy tervezted, eszünk először, vagy inkább essünk túl mielőbb a kínzáson? – A legtöbb nő nem nevezne kínzásnak egy ruhapróbát. Lily felvonta a szemöldökét, – Én nem vagyok olyan, mint a legtöbb nő. Sőt nagyon más vagyok, mint akikhez eddig szoktál.

– Nem, nem vagy olyan – helyeselt Rick. – A ruhák egyébként a hálószobában vannak. Vettem hozzájuk illő cipőket is, együtt próbáld fel őket! Utána megtanítok néhány tánclépést. Már félretoltam a bútorokat a szalonban. Lily felnyögött. – Jaj, ne, a cipőre nem is gondoltam! Lemerném fogadni, mindegyiknek gyilkosan magas a sarka. A férfi utánament az emeletre, leült az ágyra, és kényelmesen kinyújtóztatta a lábát. – Próbáld fel őket, aztán mutasd be nekem egyenként! – Nem bízhatnál meg egyszerűen bennem? – Rajtad akarom látni a ruhákat. Szólj, ha fel kell húzni a cipzárt! Azt ugyan lesheted, mondta magában a lány. Visszafojtott lélegzettel meredt a nemes anyagból készült, csillogó ruhákra. Az estélyik alatt cipős dobozok tornyosultak. Gyorsan megnézte az árcédulákat, és alig hitt a szemének. – Rick, itt öt ruha van, és mindegyik több száz dollárba kerül! A férfi megjelent az ajtóban, és hanyagul a félfának dőlt. – Amelyik nem felel meg, azt egyszerűen visszaküldjük. – De… – Lily habozott. Kit akar egyáltalán bolonddá tenni ezekkel a ruhákkal? Egy farmon nőtt fel, mindegy, milyen nemes vér folyik az ereiben, gondolta kijózanodva. De a Gemininek kellenek a megbízások, és szívesen vetne egy lopott pillantást az apjára is! Úgyhogy mély levegőt vett, és becsapta Rick orra előtt a fürdőszobaajtót. Aztán levetkőzött bugyira, és a legdrágább ruha után nyúlt, amely fekete volt, és nagyon egyszerű. Összerezzent a kopogásra. – Készen vagy? Lily belebújt a ruhához illő fekete szandálba, és kinyitotta az ajtót. – Én másképp képzelek el egy báli ruhát. Rick tetőtől talpig végigmérte. – Ez tényleg nem az, amit keresünk. A lány visszacsukta az ajtót, levette a ruhát, majd előhúzta a következőt. A világosbarna anyag nagyon különlegesnek tűnt, de valahogy nem állt jól neki. Rick sem igazán lelkesedett, ahogy a következő kettőért sem. Már csak a piros ruha volt hátra, amelyet Lily szívesen kihagyott volna. Nemhogy egy vagyonba került, de túl kihívónak is látszott. Belebújt, reménykedve, hogy ez sem fog tetszeni a férfinak, ám a ruha úgy illett rá, mintha ráöntötték volna. A felső, vékony kelmeréteg visszafogottan csillogott a fényben, és a pirosnak ez az árnyalata tökéletesen

érvényre juttatta az arcszínét. Megnézte magát a tükörben, és megkönnyebbülten látta, hogy a redőzött kivágás nem túl mély. Ám amikor oldalra fordult, nagyot nyelt. Ugyanis a ruhának, a teljes háta hiányzott, olyannyira, hogy kilátszott még a bugyija is! Gyorsan lehúzta a bugyit, majd lesimította a csillogó anyagot, és megnézte magát még egyszer. A szabás tökéletesen kihangsúlyozta a vonalait. A haja összekócolódott a próbálásban, az arca kipirult, de először életében csillogó, érzéki szépségnek érezte magát. Lehet, hogy egyébként nem szép, de most mintha tényleg ő lenne Hamupipőke! Ebben a ruhában az apja sem szégyenkezne miatta. – Mi tart ennyi ideig, Lily? A lány szíve a torkában dobogott. Meztelen volt a két vékony réteg szövet alatt, és ezt Rick is észreveheti. A mellbimbója jól láthatóan kirajzolódott, a hátkivágás pedig éppen csak a feneke fölött végződött. A ruhát tulajdonképpen csak egy vékony, csillogó szalag tartotta a vállpántok között. Rick talán azt hiszi, hogy képes lesz oldottan viselkedni egy ilyen feltűnő szerelésben? – Várj, a cipő még nincs rajtam. Félénken belebújt a piros pántokból álló, rémisztően magas sarkú estélyi szandálba. – Lily? Az ajtó váratlanul kinyílt, mire a lány riadtan megfordult. Elfelejtette bezárni! Amikor Rick belépett és meglátta, tátva maradt a szája. Olyan tekintettel méregette, ami lassú, végtelenül gyengéd simogatásnak tűnt. – Elképesztően gyönyörű vagy! – tört ki végül a férfiból rekedtes hangon. – Köszönöm – dadogta a lány. – Szép ez a ruha.

5. Fejezet

Lily észvesztő bombázó volt a piros ruhában, láttára Ricknek olyan hevesen lüktetett a vér az ereiben, hogy elhatározta, nagyon gyorsan kimenekül ebből a veszélyes helyzetből. Lement a szalonba, és közben lázasan bátorította magát. A mai este a csábításé. Táncolj vele! Adj neki bort és pompás vacsorát! Utána csillapíthatod az érzéki vágyaidat is. Betett egy CD-t a lejátszóba. A klasszikus tánczene nem tett jót amúgy is megviselt idegeinek, de valószínűleg az apjánál is ez a zene fog szólni. Ekkor felfigyelt Lily cipősarkának kopogására. Eszébe jutott, hogy a lány nem szokott hozzá a magas sarkú cipőhöz. Gyorsan a lépcsőhöz szaladt, ám ahogy megpillantotta Lilyt a lépcső tetején, megtorpant. A lány egyszerűen lélegzetelállító volt a piros estélyiben. Feszült figyelemmel markolta a korlátot, és óvatosan elindult lefelé a lépcsőn. – Várj, hadd segítsek! – sietett fel a lépcsőn a férfi. – Köszönöm, de nem kell. Rick mosolyogva mutatott a cipőjére. – Azért látom, el fogsz boldogulni vele. – A láncfűrésszel is elboldogulok. Ezek után már kismiska gólyalábakon közlekedni – válaszolta Lily gunyorosan, ám hirtelen megbillent. Rick kinyújtotta a kezét, hogy elkapja, és megérezte meztelen, meleg bőrét az ujjai alatt. Akaratlanul is a lány derekára siklott a keze. Lily összerezzent. A férfi lehajtotta a fejét, megkockáztatott egy pillantást, de utána rögtön azt kívánta, bár ne tette volna. – Te jó ég, hiszen nincs háta a ruhának! – szakadt ki belőle. – Igen, ez nekem is feltűnt. Nem láttad, amikor elhoztad? – Az eladónőre bíztam a válogatást – válaszolta a férfi, és elfojtott egy káromkodást. Igazi kín lesz táncolni a lánnyal ebben a ruhában! Teljesen mindegy, hol fogja meg, elkerülhetetlen, hogy hozzáérjen bársonyos, finom bőréhez. Rick halkan felsóhajtott, mert már nagyon fogytán volt a türelme. Túlságosan kívánta Lilyt. Amikor a lány végre leért, gyorsan levette a kezét a hátáról, és zsebre dugta. A lány bizalmatlanul nézett rá. – Ha nem tetszik a ruha, hozhatsz még néhányat. Riek végigfuttatta tekintetét Lily alabástrombőrén, formás mellén, karcsú derekán és hosszú lábán.

– Ezt a ruhát mintha neked tervezték volna – bókolt őszintén. A lány enyhén elpirult. A haja kócos volt, mintha most kelt volna ki az ágyból egy forró szerelmes éjszaka után. Rick még soha nem látott nála szebb nőt. És abban is biztos volt, hogy soha nem kívánt ennyire senkit. Kedvelte őt és a fanyar humorát. De nem habarodhat bele, nem kapcsolhatja ki az agyát! – Rick? A férfi megköszörülte a torkát. – Készen állsz az első táncórára? Lily elhúzta a száját. – De még mennyire! Gyerünk, adj bele mindent, Fred! – Fred? A lány vidáman felkacagott. – Fred Astaire. – Vagy úgy. – Az agya alighanem mégsem üzemel gőzerővel. – Gyere a szalonba! – Mondta a pók a légynek – mormolta Lily. Okos nő, gondolta Riek. Mert ma este végérvényesen a hálójába kerül! Lily úgy érezte, legjobb lenne lerúgni ezt a gyilkos cipőt, és elszaladni jó messzire, amíg lehet. – Add ide a jobb kezed, és tedd a balt a vállamra! – parancsolta Rick, aki úgy állt vele szemben, mintha nyársat nyelt volna, és kinyújtotta a bal karját. Vajon hová teszi a másik kezét? – töprengett a lány. Attól tartott, ha még egyszer hozzáér a meztelen hátához, ő elkezd dorombolni. – Lily, figyelsz? A lány kelletlenül tette a kezét a férfi tenyerébe. Kellemes volt érezni az ujjait. De ahogy Rick közelebb lépett, és szabad keze a hátára simult, egészen elgyengült. – …első alaplépés. A lány annyira összezavarodott, hogy a felét sem értette a mondatnak. – Ne haragudj, hogy is mondtad? A férfi arcán megrándult egy izom. Lehet, hogy ő is éppen olyan kevéssé élvezi a táncórát, mint én, suhant át Lily agyán. A Rick-féle férfiak biztosan hozzászoktak, hogy a nők könnyedén siklanak a karjukban a parketten. Összeszedte magát, és próbálta követni „tanára” utasításait. – Kérlek, mutasd meg még egyszer ezt a lépést! – A férfi keze pár centiméterrel lejjebb siklott, mire Lily megborzongott. Remélte, hogy Rick nem vette észre. – Készen állok.

– Szóval: jobb Lábbal egy lépést hátra, ballal egyet balra. Utána jobb lábbal bezárni a rést. Aztán bal lábbal egyet előre, jobbal oldalra, és a ballal megint bezárni. Lily képtelen volt követni, amit a férfi mond. – Talán jobb lenne, ha egyszerűen megmutatnád. Rick bólintott, tett egy lépést előre, de a lány nem mozdult elég gyorsan, és egymásnak ütköztek. Rick átkarolta Lily derekát, hogy megtartsa. A lány bőre még jobban bizsergett. Nagyot nyelt, és próbált eltávolodni a férfitól. – Fogadjunk, hogy kamaszkorodban legalább hetente egyszer jártál táncórákra! – Minden kedden. Az anyám ragaszkodott hozzá – felelte Rick összeszorított fogakkal és lépésről lépésre addig vezette finoman a lányt, amíg az egyre biztosabban lépkedett a magas tűsarkakon. – Hallgasd a zenét, és mozogj a ritmusára! Zene? Lily teljesen elfelejtette, hogy szól a zene, pedig nem volt különösebben halk. Amióta Rick karjában tartotta, minden más megszűnt létezni körülötte. Aztán kényszerítette magát, hogy tisztán gondolkodjon. Öt nap, és vége ennek a kapcsolatnak. A férfi arcára pillantott, es megremegett, amikor lattá, mennyire feszült. Vajon csak kolonc a nyakában? Kibontakozott az öleléséből, és hátralépett. – Nem fog menni. Én nem vagyok Hamupipőke. Nem ismerem a divatos társasági táncokat. – Ugyan, ügyes vagy! Ez csak egy egyszerű keringő. Gyorsan meg fogod tanulni! – Akkor miért vágsz olyan képet, mintha a pokol kínjait állnád ki? Rick a hajába túrt, majd elfordult, és mély levegőt vett. Amikor visszanézett a lányra, olyan tűz izzott a tekintetében, hogy Lily szinte lángra kapott tőle. – Azért, mert hihetetlenül szép vagy. Mennyei az illatod, a bőröd pedig finom, mint a selyem. Pillanatnyilag nem tudok másra gondolni, mint hogy meztelen vagy a ruha alatt. És annyira kívánlak, hogy az már fáj – tette hozzá. Lily szívverése egy másodpercig kihagyott. Nyitott szájjal bámult a férfira. – Vagy úgy. Rick idegesen felnevetett. – Micsoda? Nincs raktáron harapósabb visszavágás? – Adj egy percet, ígérem, hogy lesz! A férfi gyengéd mosolya még jobban összezavarta. – Lily! – Rick a kézfejével végigsimított a lány arcán, mire az megremegett. – Ez… nem hinném, hogy túl jó ötlet. – Valószínűleg nem az – mormolta Rick, mégis addig húzta magához, míg a mellük össze nem ért. Megcirógatta Lily állát, majd átfogta az arcát, és leheletfinoman

megcsókolta. A pihekönnyű érintés vágyat ébresztett Lilyben egy újabb csókra. Rick mintha tudott volna olvasni a gondolataiban: megint megcsókolta, és ezúttal addig játszadozott gyengéden az ajkával, amíg a lány ki nem nyitotta a száját. Nyelvével végigsimított Lily alsó ajkán, majd elmélyítette a csókot, és közben a csupasz hátát cirógatta. Ez a férfi aztán tényleg tud csókolni, gondolta elhomályosodó értelemmel Lily, mielőtt forogni kezdett volna körülötte a világ. Rick kihasználta, hogy elgyengül, és egyre éhesebben falta a lány száját. Megmarkolta a fenekét, és ujja hegyével a mély hátkivágás alá nyúlt. Ahogy egyre mélyebbre araszolt a keze, Lily lába elerőtlenedett. Átölelte a férfi nyakát, hogy ne essen össze. Rendben, még egy csók, mondta magának. Na, jó, talán kettő. Olyan szorosan ölelték egymást, hogy szinte sajgott a melle a vágytól, és tisztán érezte azt is, mennyire kívánja a férfi. Még soha senki nem csókolta ilyen forrón, és Rick fokozódó szenvedélye még jobban lángra lobbantotta a testét. A férfi keze közben felfelé vándorolt, és hüvelykujja becsúszott a ruha vékonyanyaga alá. Bár nem volt okos dolog, Lily szinte kétségbeesetten vágyott rá, hogy Rick megérintse a mellét. Enyhén hátrahajtotta a felsőtestét, hogy helyet adjon a kezének. A férfinak nem kellett ennél több biztatás: finoman végigsimított a lány mellén, aztán hüvelykujjával a mellbimbóját kezdte cirógatni, mire Lily kéjesen nyögdécselni kezdett. Rick közben a nyakát csókolgatta, majd tovább lefelé, a két melle közti hajlatig. A lány reszketett a vágyakozástól, teste vadul követelte a folytatást. A férfi mélyet lélegzett. – Olyan finom az illatod! Lily is levegő után kapkodott. – Neked is – nyögte, és a férfi rövid hajába túrt, mialatt az a mellét becézgette. – Hogyan tudom levenni a ruhát? – kérdezte Rick elfúló hangon. A lány egyszerre rádöbbent, mit művelnek. – Sehogyan sem! – vágta rá kijózanodva. A férfi esdeklő tekintettel nézett rá. – Akarlak, Lily! Őrülten kívánlak, és te is kívánsz engem, a tested elárulja. A lány szíve a torkában dobogott. Rick akar engem, ismételte hangtalanul, aztán rögtön helyesbített. Rick a nőt akarja a divatos frizurával, hatszáz dolláros ruhában és háromszáz dolláros cipőben. Azt a nőt akarja, akit ő teremtett, nem a kertészlányt. Elengedte a férfit, és összekulcsolta a karját a melle előtt. – Nem bújok csak úgy ágyba egy férfival.

– Remekül megértenénk egymást – bizonygatta rekedt hangon Rick. Lily elhatározása megingott, de aztán eszébe jutott, milyen árat fizetett az anyja a meggondolatlanságáért. – Biztos vagyok benne, hogy csodás szerető vagy, és nagyon ügyesen csábítanál el, de mindez nem változtat azon, hogy nem fekszem le csak úgy senkivel, és nem vetem magam bele egy viszonyba, amely öt nap múlva véget ér. Rick mély levegőt vett, majd hangosan kifújta. – Tovább is tarthatna. A lány szíve egy pillanatra kihagyott, és feltámadt benne a remény. – Mennyi ideig, Rick? Egy hétig? Egy hónapig? Egy évig? A férfi szemében kihunyt a tűz. – Addig nem. – És persze házasodni sem akarsz. – Lily… A lány felemelte a kezét. – Ne aggódj! Eszemben sincs elvetetni magam veled, csak tisztázom a helyzetet. – Nem kínálhatok neked tartós kapcsolatot. Lily csalódottan sóhajtott. – Látod, ez a különbség közted és köztem, Rick. Én, ha kialakítok egy kertet, gondoskodom róla, hogy minden nőjön és fejlődjön. Te viszont elkészítesz egy tervet, aztán továbbállsz. Rick hallgatása többet mondott minden szónál. – Átöltözhetek? – törte meg a lány a csendet. Olyan gyorsan el kell hagynia a házat, amilyen gyorsan csak lehet, mielőtt elgyengül, és Rick karjában köt ki megint. Már most hiányzott a férfi érintése, hiszen soha nem sejtett vágyakat ébresztett benne. Bűnbánóan gondolt a szemrehányásokra, amelyeket az anyjának tett feldúlt kamaszként. Most már tökéletesen meg tudta őt érteni. Mivel még mindig nem kapott választ, kissé határozottabban folytatta: – Sajnos kénytelen leszek téged magadra hagyni a chilivel. Késő van, és holnap be kell nyújtanom egy tervet. Rick hitetlenkedve nézett rá, de Lily nem akarta hallani, amit mondani készült. Lekapta a cipőt a lábáról, és felsietett az emeletre. Nem volt más választása. Nem hagyhatja, hogy egy gazdag férfi játsszon vele, mint annak idején az anyjával is tették! Bár az anyja legalább elhitte, hogy a férfi szereti őt. Lily viszont tudta, hogy Rick nem szerelmes belé.

Elment a józan eszed, kislány? – korholta magát Lily némán, miközben átgázolt az építési törmeléken az öreg malom földszintjén. Samet kereste, a munkavezetőt. Hogyan engedhette, hogy Rickkel odáig fajuljanak a dolgok? Gyakorlatilag elolvadt a férfi karjában. De legalább ma nem fog vele találkozni itt az építkezésen. Úgy tapasztalta, az építészek nem mutatkoznak többé, ha elindítottak egy tervet, mert nem akarják összepiszkítani a kezüket. Meghallotta Sam hangját. Az építésvezető éppen akkor jött lefelé a lépcsőn, persze Rick kíséretében. A lány teste, az áruló, azonnal bizseregni kezdett a férfi látványától. – Szia, Lily! – köszöntötte Sam. – Trent útban van már a kotrógéppel? A lány Samre mosolygott, de közben érezte, hogy Rick pillantása végigfut régi farmerbe és bő ingbe bújtatott testén. – Trent és az ügyfél mindjárt itt lesz. – Remek. Akkor hozom is a jegyzeteimet a teherautóból. Lenne egy kérdésem a halastóval kapcsolatban – jelentette ki, majd elsietett. Lily enyhén elpirult, amikor Rick gyengéden az arcába nézett. Legszívesebben elbújt volna, ehelyett kihúzta magát, és szenvtelen hangon megkérdezte: – Mit keresel itt? – Nagyon fontos nekem ez az építkezés. Mondhatni szívügyem. Amikor kisfiú voltam, és a malom még üzemelt, itt horgásztunk a nagyapámmal, a ház mögötti tóban. – Megfogta a lány könyökét, és az egyik nagy ablakhoz vezette. – Látod azt a nagy kőtömböt a keleti parton? Ott fogtam egyszer egy hatalmas harcsát. Nagyapa és én kénytelenek voltunk az udvaron megsütni, mert anya nem tűrte meg a házban. Egy kibelezett harcsa… – …nem éppen szép látvány – fejezte be Lily a mondatot, és egymásra mosolyogtak. A férfi finoman megsimogatta az arcát. – Hibát követsz el, ha letagadod azt, ami köztünk van. Bár a lány józan esze azt parancsolta, vonuljon vissza, amilyen gyorsan csak tud, mégis ott maradt, mintha földbe gyökerezett volna a lába. – Ez sem jó ötlet, főnök – utasította rendre a férfit kissé erőtlenül. Rick tétován zsebre dugta a kezét. Nyilván most döbbent rá, hol vannak. – Még ki kell választanunk a ruhához illő ékszereket – szólalt meg más hangon. – Nem tudnád átvállalni? – Mivel a tiéd marad az ékszer, neked kellene kiválasztanod, melyik tetszik. – Rendben. Akkor mikor és hol? – Az ékszerész ma este kilencig nyitva van. – Nem hinném, hogy…

A férfi tiltakozóan emelte fel a kezét. – Lily, már csak pár napunk van a bálig! – Alig várom, hogy túl legyünk rajta – vágta rá fanyarul a lány. Rick vidáman vigyorgott. – Nem megyünk el vacsorázni előtte? Voltál már a Rack Shackben? – Nem, de hallottam róla. – A gyomra éhesen megkordult, mert megint nem ebédelt. Az étterem jóval a városon kívül volt, és Lily gyanította: Rick azért akarja odavinni, mert biztos lehet benne, hogy ott nem találkoznak családtagokkal vagy barátokkal. És ez fájt neki, még ha nem is akart tudomást venni róla. Viszont semmi kedve nem volt megint mogyoróvajas szendvicset vacsorázni. – Miért is ne? – egyezett bele végül. – Mit szólnál a hét órához? – Hétkor ott vagyok nálad – vágta rá gyorsan a férfi, mert Sam közben visszaért, és vészesen közeledett feléjük. – Nem, ott találkozzunk! Ricknek ez láthatóan nem nagyon tetszett, de kurtán bólintott, majd az építésvezetőhöz fordult: – Bármikor elérsz mobiltelefonon, Sam. A lány nagyot sóhajtott. Rossz előérzet nyomasztotta az esti találkával kapcsolatban.

6. Fejezet

– Szia, Rick! Örülök, hogy látlak – üdvözölte a férfit Paul, a Rack Shack tulajdonosa, amikor az belépett az étterembe. – Szia, Paul! Hogy megy az üzlet? Ők ketten már a középiskola óta ismerték egymást. Nemcsak a sportban, a lányok meghódításában is versenyeztek egymással. – Remekül. Egyedül vagy? – Nem, egy hölggyel van találkozóm. Egy magas szőkével. – És szeret az ablaknál ülni? – Ő az. – Kiváló az ízlésed. Remek nő. Rick alig akarta elhinni, de hirtelen mardosó féltékenységet érzett. – Ahogy mondod. – Erre! Lily belemélyedt az étlap tanulmányozásába, így nem hallotta meg a két férfi közeledését. A szűk, testhez simuló piros pulóver kivágása nem volt túl mély, de így is eleget láttatott ahhoz, hogy Rick képzelete rögtőn működésbe lépjen. A lány arca ezúttal finoman ki volt festve, és elragadóan nézett ki. A férfiban nem először tudatosult, mennyire alábecsülte kezdetben Lily vonzerejét. Leült a lánnyal szemben. – Átöltöztél – állapította meg. – Piszkos farmerban meg átizzadt ingben csak nem jöhettem – jegyezte meg ellenségesen a lány, és idegesen lapozgatta az étlapot. – Tényleg messze van a várostól ez az étterem. Nem vártam volna, hogy ismered. Hol hallottál róla? – Ez volt az utolsó épület, amelyet együtt újítottunk fel a nagyapámmal. – A nagyapád sokat jelentett neked, ugye? – kérdezte Lily, és egyszerre ellágyult a hangja. – Igen. – Az apád is ennyire közel áll hozzád? Rick istenítette a nagyapját, de az apját legfeljebb üzletemberként tisztelte. Hogyan is szerethetne egy olyan embert, akinek fontosabb a pénz, mint az ötéves fia élete? – Az apám és én sokszor nem vagyunk egy véleményen.

– Sajnálom – mondta a lány együtt érzően. – Tudom, milyen rossz, ha az ember nem jön ki a szüleivel. – A mostohaapádra célzol? – Nem – felelte rövid habozás után Lily. – Az anyámra. Kamaszként eléggé megnehezítettem a helyzetét. Sokat veszekedtem vele. – Most mégis vele laksz. – A mostohaapám halála után költöztem vissza. – És most már jobban kijöttök egymással? Lily kibámult az ablakon. – Igen, amióta kerülünk bizonyos témákat. Rick szívesen megkérdezte volna, melyek azok a témák, de a lány zárkózott arckifejezése visszatartotta. Ekkor odalépett az asztalhoz a pincér, hogy felvegye a rendelést. Miután elment, Lily a többi tervéről kérdezte Ricket. Figyelmesen hallgatta a férfit, és időről időre belekérdezett a részletekbe. Rickben egyre erősebbé vált az elhatározás, hogy nem fogja elengedni a lányt csak úgy pár nap után. Megvárta, amíg Lily is végez a csokoládéfagylaltjával, aztán tenyerébe fogta a kezét. – Gyere haza velem ma este! – kérte. A lány visszafojtott lélegzettel dőlt hátra. – Nem tartom jó ötletnek. A férfi a hüvelykujjával végigsimított a csuklója belső félén, Lily érverése felgyorsult. Inkább elhúzta a kezét. – Te most megpróbálsz elcsábítani? – Csak megpróbállak meggyőzni, hogy túl erős köztünk a vonzalom. Képtelenség, hogy állandóan elnyomjuk magunkban a vágyat! A lány összekulcsolta a karját a melle előtt, és komoly tekintettel nézett a férfira. – Előfordult már valaha is, hogy nem kaptál meg valamit, amit nagyon akartál? Az apám szeretetén kívül? – kérdezte némán Rick. – Nem – mondta hangosan, – Ettől féltem. – Lily sóhajtott, majd az órájára pillantott. – Jobb lesz, ha indulunk az ékszerészhez, mielőtt bezár. Lily nem talált szavakat a csillogó drágakövek láttán, de a csillagászati áraktól még inkább elállt a lélegzete. Belekarolt Rickbe, és finoman félrevonta. – Nem vehetnénk hamis ékszert? Elképesztőek ezek az árak! A férfi átkarolta Lily derekát, és visszakormányozta a pulthoz.

– Az anyám és a barátnői száz méterről kiszúrnák, hogy az ékszereid nem eredetiek. Milyen színű legyen a kő? – Piros, hogy menjen a ruhához. – Lily még mindig képtelen volt elhinni, hogy Rick ennyi pénzt akar kiadni egy színjáték miatt. – Rubin? – javasolta buzgón az ékszerész. Kihúzott a pult alól egy dobozt, és kinyitotta. – Van egy gyönyörű szettünk. Tegnap jött Lily megszólalni sem bírt. A nyakláncból, gyűrűből és fülbevalóból álló készlet minden darabján volt egy különleges, szív alakúra csiszolt rubin, amelyet apró gyémántok vettek körül. Egy férfi olyan nőnek ad hasonló ékszert, akit szeret. Az ékszerész nyilván félreértette kettőjük kapcsolatát. Rick közelebb húzta magához. – Tetszik? A lány szívverése felgyorsult. – Igen, de… – Akkor próbáld fel! Az ékszerész odanyújtotta nekik a nyakláncot, Rick pedig a lány nyakába tette. Lily elpirult. Felvette a fülbevalókat is. Közben Rick megfogta a kezét, és felhúzta a gyűrűt a bal gyűrűsujjára. Tökéletesen illett rá. – Tetszik az ékszer? – kérdezte nyugodtan a férfi. A lány bólintott. – Nagyon szép, de nincs szükségünk gyű… – Megvesszük a szettet – szakította félbe Rick. – A hölgy magán is hagyja az ékszereket! Előhúzta a tárcáját, és az ékszerész elégedetten távozott a kassza irányába a hitelkártyájával. – Még csak meg sem kérdezted az árat! Ráadásul nem kell a gyűrű! – suttogta Lily. – Az anyám is itt vásárol. Így hitelesebb, hidd el! – Mielőtt Lily ellenkezhetett volna, megszólalt a férfi mobiltelefonja. – Elnézést. – Figyelmesen hallgatott, közben aláírta a nyugtát, és elrakta a hitelkártyáját. – Mindjárt ott vagyok… Nem, Lynn, tartsd magad távol a háztól! – mondta végül, aztán letette a telefont. – Lynn volt az. A házam előtt sétált a babával, amikor hallotta, hogy Maggie hisztérikusan ugat, és sem Sawyer, sem Carter nincs otthon, hogy átnézzen. – Akkor jobb, ha gyorsan hazamész. – Lily biccentett az ékszerésznek, és sietve követte Ricket az üzlet parkolójába az épület mögé. – Gondolod, hogy betörtek? – Nem tudom. – A férfi megtorpant, majd elkáromkodta magát. Egy szállítókocsi állta el az autója útját.

– Menjünk a terepjárómmal! Az lesz a leggyorsabb – javasolta a lány. Beszálltak, Lily rögtön gázt adott, majd vad iramban száguldott a város felé. A ház bejáratánál nagyot fékezett. Meghallották Maggie hangos ugatását, mire Lily előkapott az ülés alól egy baseballütőt és egy elemlámpát, Rick megcsóválta a fejét, és elvette tőle mindkét tárgyat. – Te maradj itt és várj! Lehet, hogy értesítenünk kell a rendőrséget. Körbejárom a házat, és megnézem, betörtek-e. Azzal kiszállt és elsietett. Amint hátat fordított, Lily is kipattant a kocsiból. Naná, hogy nem hagyja magára Ricket! Elővett egy bozótvágó kést a szerszámosládából, és a ház előtti verandához viharzott, ahol beleszaladt a férfiba. – Láttál valamit? – kérdezte tőle fojtott hangon. – Semmit. Minden be van zárva. Hé, az autóban kellett volna maradnod! – Megrovóan nézett a lányra, aztán elképedve vette észre a kezében a hatalmas bozótvágó kést. Fejcsóválva kinyitotta a bejárati ajtót, és belépett a sötét házba. Maggie hangos ugatása a szalonból jött, A férfi késlekedés nélkül felkapcsolta a villanyt, és Lily feszültsége rögtön megkönnyebbüléssé változott. – Nézd, Rick, csak egy mókus! – A nagy szemű, barna jószágra mutatott, aki rémülten csimpaszkodott a függönyrúdba. – Talán a kéményen keresztül juthatott be. A férfi fellélegzett. – Lábhoz, Maggie! – szólt rá éles hangon a kutyára. Az egyetlen ugrással mellette termett, mire Rick lehajolt, hogy megsimogassa. – Ügyes kislány! Jól őrizted a házat. – Majd fejével a mókus felé intett. – Sokkal jobban tetszik ez a kis bestia, mint egy betörő, de hogyan visszük ki? – Ha van halászhálód, könnyen elkaphatjuk vele, és odakint útjára engedjük. – Rendben. Hozom a hálót, és felhívom Lynnt, hogy ne aggódjon. Gyere, Maggie! Hamarosan visszatért egy hálóval, és rövid küzdelem után elkapta a mókust. – Szerinted hol lenne a legjobb szabadon engedni? – Az erdő szélén, a kert mögött – válaszolta Lily. Letette a kést, és a zseblámpa után nyúlt. Átmentek a holdfényben úszó kerten, nyomukban Maggie-vel. Rick a mókust nyugtatgatta. Halk, csitító hangon beszélt a riadtan vergődő állatkához. Lily megpróbált lépést tartani vele. Ösztönösen érezte, hogy már nem képes sokáig ellenállni a férfi vonzerejének.

Felsóhajtott. Rick mellett szépnek és kívánatosnak érezte magát. Randevúzott már számtalan férjjelölttel, akiket az anyja hívott meg hozzájuk. Némelyiküknek azt is megengedte, hogy megcsókolja. De közben sohasem érezte azt a bizsergést, amelyet Rick egyetlen érintése kiváltott belőle. Életében egyszer megérdemel egy herceget. De vajon lehet anélkül Rick Hamupipőkéje, a bálon és a hálószobájában, hogy összetörje a szívét? A férfi egy nagy erdeifenyő alatt szabadon engedte a mókust. Rámosolygott a lányra a válla fölött, aztán vágy szikrázott fel a pillantásában. – Lily? Ennyire könnyű lenne átlátni rajtam? – gondolta ijedten a lány. Idegesen megnyalta az ajkát. – Vissza kellene mennünk a házba – jelentette ki. Gyorsan megfordult, és nagy léptekkel nekivágott a kertnek. – Hé, várj! – Rick beérte, elkapta a kezét, és gyengéden maga felé fordította. – Mi a baj? – Nem mehetnénk be? A férfi nem tágított. – Amint elárulod, mi bajod. Lily gombócot érzett a torkában. Nagyot nyelt. – Csak annyi, hogy szeretnék… – megint nyelt egyet –, …együtt lenni veled. Rick leejtette a hálót, és két kézzel átfogta a lány arcát. – Örülök, hogy végre beismered – suttogta rekedten, majd szenvedélyesen megcsókolta Lilyt. Mindkét kezével végigsimított a hátán, megmarkolta a fenekét, és olyan szorosan magához húzta, hogy az érezhette feszítő vágyát. Végül félbeszakította a csókot. – Befelé! – mormolta, majd a karjába kapta a lányt, és úgy vitte a házhoz. Lily átölelte a nyakát, arcát a vállába temette, és élvezettel szívta be érzéki illatát. – Nyisd ki az ajtót, kérlek! – utasította a férfi, amikor a hátsó ajtóhoz értek. Maggie előttük rontott be a házba, majd Rick is belépett, lábával belökte mögöttük az ajtót, és a lépcső felé vette az irányt. Egyenesen a hálószobájába vitte a lányt, ahol a holdfény – mintha rendelésre tenné – bevilágította az ágyat. A férfi letette Lilyt, de mialatt hátrahajtotta az ágytakarót, továbbra is fogta a derekát. – De csak ha teljesen biztos vagy benne – nézett komolyan a szemébe. Figyelmessége elűzte a lány utolsó kételyeit is. – Túl sokat beszélsz – mosolygott. Rick olyan ideges volt, mintha élete első szeretkezésére készülne. Mély levegőt vett, hogy megnyugtassa magát. Látta Lilyn, hogy ő is szorong, ezért először finoman végigpuszilgatta a szemöldökét, a szemhéját és az orrát. Keze lassan elindult lefelé,

megcirógatta a csípőjét, a derekát, aztán a melle felé kalandozott. Közben próbálta féken tartani a vágyát. A lány megcsókolta Rick állát, majd ajkával gyengéden végigsimított a száján, éppen akkor, amikor a férfi hüvelykujja rátalált érzékeny mellbimbójára. Jólesően felnyögött, és Rick nem tudta tovább visszafogni magát. Szenvedélyesen az ajkára tapasztotta a száját, kiélvezve nyelvük játékának minden másodpercét. A lány ugyanolyan hevesen viszonozta a csókot. Rick szíve vadul kalapált. Képtelen volt tovább türtőztetni magát: éreznie kellett Lily meztelen bőrét. Keze mohón a pulóver alá siklott, és lehúzta róla a fején keresztül. Az egyszerű pamut melltartó anyaga olyan vékony volt, hogy szinte semmit sem rejtett el. Türelmetlenségében a férfi csak másodjára boldogult a kapoccsal. Miután levette a melltartót is, végre megérinthette Lily puha, meleg mellét. Fejét a két izgatóan emelkedő-süllyedő dombocska közé temette, és mélyen beszívta nőies, igéző illatát, majd szájával és kezével becézgetni kezdte a rózsás mellbimbókat. A lány íze megőrjítette. Lily gyengéden a hajába túrt. Rick önuralmát vesztve végigdöntötte a lányt az ágyon. Villámsebesen ledobálta a ruháit, csak az alsónadrágot hagyta magán. Majd lehúzta a lány nadrágját is, és egy pillanatra megállt, elgyönyörködött, a hosszú lábak, a gömbölyű csípő, a karcsú derék és a telt mellek látványában. A pulzusa az egekbe szökött, vére vadul dörömbölt a fülében. Az ámulattól levegőt is alig kapott. Aztán tekintete találkozott a lányéval, és elégedetten látta, hogy Lily szeme szinte fekete a vágytól. Remélte, nem veszi zokon, ha ezúttal gyorsan mennek a dolgok. A következő alkalommal majd kárpótolja érte. Mellé feküdt, és szenvedélyesen újra megcsókolta. Lily végigsimította izmos hasát, és a férfi felnyögött a kéjtől, miközben csókokkal borította a lány mellét és nyakát. Amikor a szájába vette a mellbimbóját, Lily hozzátörleszkedett. Rick nem tudott ellenállni a néma könyörgésnek: ujjai hegyével megcirógatta a hasát, majd becsúsztatta a kezét a bugyija alá. Lily megremegett az élvezettől. A férfi sóvárogva lehúzta róla az utolsó ruhadarabot is. Már csak az ékszerek voltak a lányon, a rubinok fénye megvilágította kipirult arcát. Hihetetlenül észvesztő volt meztelen testének látványa! Hogy őrjítheti meg ennyire egy nő, aki legtöbbször az öccse ruháit hordja? Remegő kézzel simogatta a lány legérzékenyebb pontját, és addig csókolgatta telt mellét, amíg Lily már alig kapott levegőt a gyönyörtől. Ziháló sóhajai, kéjes nyögdécselése szinte eszét vették Ricknek. Amikor a lány egy sikollyal elért a csúcsra, uralkodnia kellett magán, hogy ne kövesse ő is.

Lily egy darabig csak feküdt, elerőtlenedve, aztán ahogy a kéj utolsó hullámai is lecsillapodtak, végigsimított a férfi mellkasán. Az elhúzódott egy kissé, és gyorsan levette az alsónadrágját. Lily érzéki pillantása szinte égette a bőrét. A lány lassan, csábító mosollyal felült, és vágyakozón nyújtotta felé a kezét. Rick eltolta a veszélyes területről hosszú, karcsú ujjait, és apró csókokat lehelt a tenyerébe. Úgy kívánta Lilyt, mint még egy nőt sem ezelőtt. Erre bizony nem gondolt, amikor kitervelte, hogy játsszanak el egy szerelmespárt. Nem számolt vele, hogy megszereti a talpraesett kertészlányt. Kinyitotta az éjjeliszekrény fiókját kivett egy óvszert, és gyorsan felhúzta. Lily arcán félénk mosoly jelent meg. Megfogta a férfi csuklóját, megsimogatta a karját, végül a tarkójára csúsztatta a kezét, és magához húzta. Puha melle Rick mellkasának feszült. A férfi folyamatosan simogatta selymes testét, ahol csak érte. A lány remegve, kéjesen dobálta magát, ami végleg az őrület határára sodorta Ricket. Nem tudott tovább várni, Lily combjai közé térdelt. Legszívesebben azonnal magáévá tette volna, de a lány arcán kirajzolódó feszültség visszafogta. – Mi a baj, Lily? – Szeress, Rick! Kérlek! – lehelte a lány. – Vigyázok rád, amennyire csak tudok – ígérte a férfi. Óvatos mozdulattal megpróbált belehatolni, ám finom akadályt érzett. – Lily? – kapta fel döbbenten a fejét. De ahogy a lány ajkával és nyelvével a vállát kezdte becézgetni, végleg elveszett. Érzékei átvették az uralmat, hiába parancsolt megálljt az esze, és újra kezdte az izgató mozdulatokat. Lily átkarolta a hátát, lábait a dereka köré fonta, ő pedig mélyen, szenvedélyesen megcsókolta. Így mozogtak együtt egy ideig, egyre vadabb ütemben, míg végül a lány teste ívben megfeszült, és hangosan felkiáltott. Testének vad remegése magával ragadta a férfit, és együtt értek el a csúcsra. Mindketten levegő után kapkodtak, Rick kimerülten Lilyre rogyott, de egy idő után rájött, mennyire nehéz lehet. A könyökére támaszkodott, úgy csodálta a lány álmodozó tekintetét, boldog mosolyát, aztán oldalra hengeredett. Ám a szeretkezés utáni lebegő örömöt hamarosan elnyomta a feltörő rémület. Még soha nem vesztette így el maga fölött az uralmat, zakatoltak a férfi agyában a gyötrő gondolatok. És a lány még szűz volt! Mivel érdemelte ő ki ezt a különleges ajándékot? És mit adhat érte cserébe? Lehet, hogy ugyanazok a hibái, mint az, apjának, de csak azért nem vesz el egy nőt, hogy aztán egy életre boldogtalanná tegye!

7. Fejezet

– Miért nem mondtad el, hogy szűz vagy? Lilyt megdöbbentette a Rick szavaiban bujkáló bosszúság. Magára rántotta a takarót, hogy elfedje meztelenségét, és felült. – Talán másként alakultak volna a dolgok, ha tudod? A férfi megdörzsölte az arcát, felkelt és az ablakhoz ment. Amikor megszólalt, hűvös hangjától a lány szinte megdermedt. – Nem akarlak ígéretekkel áltatni. A lány ezzel tisztában volt, mégis bántotta a nyers megjegyzés. – Nem is kértelek rá – vágott vissza felpaprikázódva. Rick hátranézett a válla fölött. – Nem akarom, hogy félreértés legyen köztünk. A gyűrű… Lily tiltakozóan emelte fel a kezét. – Rick, ezt már az ékszerésznél megbeszéltük! És azt is teljesen nyíltan megmondtad, hogy nem akarsz megnősülni. Hidd el, nem várom, hogy térden állva kérd meg a kezem! A lelke mélyén mégis arra vágyott, bár megtenné. – Jól van, mert azt nem tudom megtenni. – Nem tudod, vagy nem akarod? A férfi csípőre tette a kezét. – Mire akarsz kilyukadni? A lány beburkolta magát a lepedőbe, és az ágy szélére ült, hogy összeszedje a ruháit. – Úgysem vagyok az eseted – jegyezte meg félvállról, miközben felhúzta a bugyiját. Rick felsóhajtott, és a hajába túrt. – Nem veled van a baj, Lily, hanem velem. Egészen az apám fia vagyok. A lány bekapcsolta a melltartóját, és a pulóvere után nyúlt, a férfi hangjában lappangó fájdalom azonban meglepte. – Ezt nem értem. Rick egy pillanatig tétovázott. – Amikor ötéves voltam, a nevelőnőm elrabolt a barátjával. Az apám úgy gondolta, nem érek félmillió dollárt, és nem fizette ki a váltságdíjat. Lily szörnyülködve meredt rá. – De miért nem akart fizetni? – faggatta. – És hogyan szabadultál ki végül?

– Miért? Mert az apámnak semmi más nem számít, csak a pénz. Többet ér a szemében, mint az anyám vagy én. Szerencsére a nevelőnőm nem volt gyilkos. Amikor kiderült, hogy nem fogják megkapni értem a pénzt, kirakott egy bevásárlóközpontban. Attól eltekintve, hogy teljesen összezavarodtam, és nagyon éhes voltam, nem történt semmi bajom. Kivéve, hogy onnantól kezdve nem lehetett biztos az apja szeretetében, mondta magában Lily, és ez nyilván nagyon nagy fájdalmat okozhatott neki. Görcsösen kereste a megfelelő szavakat, de nem találta. Rick fel-alá járkált az ablak előtt. – Persze ez mit sem változtat a tényeken. Harmincegy éves vagyok, és még soha nem voltam szerelmes. Egy kőszívű szörnyeteg, aki képtelen szeretni. Akár az apám. Lily szinte a testében érezte a férfi fájdalmát. Elhatalmasodott rajta az együttérzés és a kényszer, hogy megvigasztalja. Bár legszívesebben átkarolta volna a derekát, és a mellére hajtotta volna a fejét, inkább csak megfogta a kar|át. – Szerintem nem vagy szívtelen. Például törődsz a kóbor állatokkal! – Azok csak állatok. Nem várnak el túl sokat. – A nagyapádat is nagyon szeretted! Mindig ellágyul a hangod, ha őt emlegeted. És most is azon dolgozol, hogy megvalósítsd az álmait! – A lány érezte, hogy még mindig nem győzte meg a férfit. – Biztos vagyok benne, hogy az édesanyádat is szereted. – Mindenki szereti az anyját. Lily egy pillanatra félrenézett. Kamaszkorában voltak olyan időszakok, amikor gyűlölte az anyját, és őt hibáztatta azért, mert boldogtalan az élete. – Ne szeress belém, Lily! Összetöröm a szívedet. A lány tudta, hogy egy kicsit későn jött a figyelmeztetés, ugyanis már beleszeretett a férfiba, aki nem tud neki közös jövőt ígérni. Pontosan úgy járt, mint az anyja. Vajon milyen érzés lenne, ha születne tőle egy gyereke? Kétségkívül szeretné a kicsit, és tisztességgel felnevelné, ahogy az anyja is tette velük. Mardosó szégyen tört rá, hogy annyi éven át szemrehányásokat tett neki. Bocsánatot kell kérnie tőle! – Haza kellene mennem. Rick felemelte a kezét, aztán erőtlenül leejtette. – Késő van. Maradj itt! Ha Lily elfogadja az ajánlatot, kimondatlanul is beleegyezik, hogy a szeretője lesz. Tudta, hogy ez nem lenne helyes, de látva a férfi feszült tartását és csüggedt tekintetét, sejtette, hogy elutasításra számít. Rick Faulkner tényleg szeretetreméltó, és itt az ideje, hogy ezt valaki megértesse vele. Megfogta a kezét, és a mellére hajtotta a fejét.

– Rendben. – Lily, ha továbbra is így nézel rám, semmi sem lesz a reggeliből! Rick az ágyon hevert, karja a feje alatt. A háttérben halk rockzene szólt, és a nap betűzött az ablakon. A férfi felhúzott egy rövidnadrágot, amikor lement két bögre kávéért, de a vékony anyag nem tudta elrejteni, milyen hatással van rá a lány, aki akkor jött ki a fürdőszobából Egy törülközőt tekert maga köré, szemében jókedv és valami új, nőies öntudat fénylett. Mi lehet ebben a lányban, ami ekkora vágyat és gyengédséget ébreszt benne? Miután az éjjel többször szeretkeztek, még mindig nem tudta a választ, és a vágy sem csökkent. Attól félt, hogy reggel majd kényelmetlenül fogja magát érezni, de ébredéskor teljesen helyénvalónak és jónak érezte, hogy egymás mellett fekszenek. Lily meztelen vállán még csillogott néhány vízcsepp, nedves haját gondosan megfésülte. Rick alig várta, hogy újra összekócolhassa. – Felhívtad az irodát? – lépett hozzá a lány. Hogyan kerülhette eddig el a figyelmét ez az érzéki csípőringatás? – Szóltam a titkárnőmnek, hogy csak délben megyek be. Rettenetesen meglepődött. Ahogy Lily is. – Még soha nem hagytál ki egy reggelt sem? – Soha. Gyere csak ide! Lily pajkosan ránevetett. – Két óra múlva megbeszélésem lesz. Megígérted, hogy megetetsz! – A világért sem hagynám, hogy éhen halj! A férfi elvigyorodott, elkapta a lányt a derekánál, és az ölébe rántotta. Igen, gondolta. Megetetem. Egyik csókkal a másik után. Kezével beletúrt a lány nedves hajába, aztán megmarkolta a fenekét, és még közelebb húzta magához. – Ricky! – harsant fel hirtelen egy felháborodott női hang. Lily halálra váltan ugrott ki a férfi öléből. Rick azonnal kijózanodott, és felállt az ágyról. – Anya, igazán felhívhattál volna, mielőtt átjössz! Vagy legalább kopoghatnál! – Kopogtam is! De mivel nem nyitottál ajtót, a saját kulcsomat használtam. A titkárnőd mondta, hogy beteget jelentettél, ezért aggódtam. – Lesújtó tekintettel végigmérte a lányt. – Lily? – Hogy van, Mrs. Paulkner?

Rick kurta pillantást vetett a lányra, aki vérvörös arccal markolta magán a törülközőt, így rögtön feltűnt az ujján a gyűrű. Az ördögbe is, csak nehogy az anyja észrevegye! Gyorsan megszólalt, hogy magára vonja a figyelmét. – Ti ketten ismeritek egymást? – Hát persze! – legyintett Barbara. – Régebben Lily gondozta a rózsáimat. Nem tudtam, hogy ti… – hirtelen nagy szemeket meresztett – …ilyen jól ismeritek egymást. Ez itt egy jegygyűrű? A férfi gyomra görcsbe rándult. – Fiam, csak nem akarsz te is meglepni minket egy bejelentéssel az estélyen? – kérdezte az asszony feldúltan. Lily megdermedt mellette, és Rick tudta, hogy most nyakig vannak a pácban. Ha bevallja, hogy nem jegyesek, csak úgy ágyba bújtak, Lilynek aligha lesz esélye megnyerni az anyját és a rettenetesen maradi barátnőit. Viszont akkor a lánynak sem lesz oka, hogy elkísérje a bálba, és segítsen leleplezni Alant. Úgyhogy nem maradt más választása, akármilyen rosszul is érezte magát emiatt. – Igen, anya, ez egy jegygyűrű – közölte Barbarával. Lily döbbenten meredt rá. A férfi szájon csókolta, majd mélyen a szemébe nézett. – Ne haragudj, kicsim! Tudom, megígértem, hogy megőrzöm a titkunkat. A lány némán pislogott. Rick biztos volt benne, hogy nem leplezi le. – Most megkérdezhetjük anyát, nem gondozhatnád-e megint a rózsáit. – Igen – suttogta a lány. Rick csak akkor vette észre, mennyire feszült a lány, amikor meghallotta elfúló hangját. Mosolyt erőltetett az arcára. – Anya, Lily és az öccse önálló kertészetet alapítottak. Mi a véleményed, el tudnád képzelni, hogy újra ők dolgozzanak neked? Barbara odasietett hozzájuk, és hevesen átölelte először Ricket, majd a lányt is. – Természetesen azt szeretném, hogy a jövendő menyem cége vegye át az, értékes rózsák gondozását. Ha őszinte akarok lenni, a kertem nem olyan szép, mint akkor, amikor te törődtél vele, Lily. Az új kertészemnek, Dolbynak ugyan kitűnő a híre, de messze nincs olyan ügyes keze, mint neked. És azt sem szereti, ha beleavatkozom a kerti munkába. – Hálásan köszönöm, Mrs. Faulkner – felelte a lány habozva. – Ha önnek is megfelel, holnap meglátogatom, és teszek egy árajánlatot.

– Ugyan, hívj csak Barbarának! – ajánlotta az asszony. – Gyere át három körül, és maradj vacsorára! Egy füst alatt megbeszéljük az esküvőt is. Lilynek kifutott az arcából a vér. – Az édesanyám még egy hónapig Arizonában lesz – hebegte. – Amíg vissza nem jön, nem akarok terveket szőni. – Hogyne, ezt megértem. De azért csak gyere el, és nézd meg a kertet! Biztos vagyok benne, hogy Ricky tud időt szakítani egy közös vacsorára – jelentette ki Barbara, és ellentmondást nem tűrő pillantást vetett a fiára. – Nos, hadd nézzem azt a gyűrűt! Szeretem a rubint. Nahát, ez szív alakú! Nem is sejtettem, Ricky, hogy ilyen romantikus alkat vagy! A férfi félrenyelt, és köhögni kezdett. – Anya, bocsáss meg, szeretnénk rendbe hozni magunkat. Még dolgoznunk kell. – Jaj, hát persze, nem is zavarok tovább. Akkor várlak holnap, Lily! Rick a bejárati ajtóig kísérte az édesanyját. Amikor visszaért a hálószobába, Lily már fel volt öltözve, és szinte tajtékzott a dühtől. – Neked teljesen elment az eszed? – támadt a férfira. – Kísérőt akartál, nem menyasszonyt! Akkorát hazudtál, csoda, hogy a plafon nem szakadt ránk. Jó ég, én meg hagytam! Le kellett volna vennem a gyűrűt! – Ha nem mondtam volna azt neki, hogy jegyesek vagyunk… A lány megvető kézmozdulattal szakította félbe. – Tudom, mi történt volna. De akkor is, kedvelem az édesanyádat, és gyalázatos érzés, hogy ilyen rútul becsaptuk. Sokat beszélgettünk, miközben a kertjében dolgoztam, és mindig tisztességesen bánt velem. Soha nem éreztette, hogy… – Elhallgatott, és zavartan elfordult. – Mit, Lily? – Hogy nem vagyok elég jó – fejezte be a mondatot sután a lány. A hangjából kicsendülő fájdalom szíven ütötte Rícket. Mélyet sóhajtott. Lily visszafordult felé. – Ha édesanyád rájön, mit tettünk, biztosan kirúg. Márpedig a Gemininek nagyon nincs szüksége rossz hírverésre. – Ne rágódj ezen! Egyszerűen fenntartjuk az eljegyzést egy-két hónapig, aztán megtaláljuk a módját, hogyan bonthatnánk fél anélkül, hogy rájönnének a turpisságra. – Úgy érted, fenntartjuk addig, amíg rám nem unsz? És ha én unok rád először? – vágta a fejéhez a lány, azzal sarkon fordult, és kiviharzott a házból.

Te jó ég, mibe keveredett? Lily leparkolt a ház előtt, ahol az anyjával lakott, és a kezébe temette az arcát. A reggeli szégyenletes színjáték emléke ólmos súlyként telepedett a lelkére. Gyűlölt hazudni, de ha nem játssza végig ezt a gyalázatos komédiát, jóformán semmi esélye új megrendeléseket szerezni, vagy látni az apját. Ám mindez nem ér annyit, hogy elveszítse az önbecsülését. Holnap elmondja Barbarának az igazat! Valaki megkocogtatta a kocsi ablakát Ijedten összerezzent, de csak Trent állt a terepjáró mellett, gondterhelt képet vágva. Lily sóhajtva kinyitotta az ajtót, és kiszállt. Remélte, a testvére nem kérdez rá, hol töltötte az éjszakát. – Mi a baj, öcskös? – A Cinnamon Ridge Apaitment felbontotta velünk a szerződést. Lily felnyögött. – Jaj, ne! Az RSI előtt ők voltak a legnagyobb megrendelőink! – Igen, csakhogy a régi főnököd kedvezőbb ajánlatot tett nekik. – Menjen a pokolba! Ezt úgysem folytathatja az idők végeztéig! Ahhoz nincs elég pénze. – De miért gyűlöl minket ennyire? Lily ritkán beszélt az öccsével a magánéletéről, most viszont kénytelen volt elmondani, mi folyik itt. – Mert nem voltam hajlandó lefeküdni vele, és ez szörnyen feldühítette. Amikor felmondtam neki, Robert Dolby megfenyegetett, hogy ahol csak tud, keresztbe tesz nekem. Trent hangosan szitkozódott. – Az az aljas, hitvány gazember! Miért nem jelentetted fel szexuális zaklatásért? – Mert óvatos volt. Kínosan vigyázott, hogy a gusztustalan ajánlatait sohase mások előtt tegye, és egy ujjal sem ért hozzám. Mi bizonyítékom lett volna? – Szóval úgy gondolod, nem nyugszik, amíg csődbe nem juttat bennünket? – Pontosan, Trent. Ha ezek után vissza akarsz menni a régi cégedhez, megértelek. – Mit képzelsz te rólam? Sosem hagynálak cserben! Legrosszabb esetben majd eladjuk a farm egy részét. – Anya nem fogja hagyni, hogy elkótyavetyéljük az örökségünket! – Talán van jobb ötleted? Igen, gondolta Lily. Ha nincs más kiút, hát hazudni fog, hogy további megbízásokhoz jusson a Garden Clubból. – Holnap délután megbeszélésem van Barbara Faulknerrel. Ígéretet kaptam tőle, hogy újra én gondozhatom a rózsáit. Ha felvesz, számításba jöhetnek a barátnői is, mint lehetséges megrendelők.

– Mondd csak, van ennek valami köze Rick Faulknerhez és ahhoz, hogy egész éjjel nem voltál itthon? – Igen – bólintott kelletlenül a lány. Trent zord tekintettel nézett rá. – Lily, ugye nem hagyod, hogy Rick Faulkner kihasználjon, és összetörje a szívedet? – Nem áll szándékomban hagyni. Egyáltalán nem – vágta rá igencsak határozottan a lány, pedig a lelkét sötét bizonytalanság mardosta. Vajon mit illik felvenni, ha az ember egy anyával találkozik, aki azt hiszi, hogy a jövendőbeli menyét fogadja? Lily sóhajtva szedegette elő a szekrény mélyéről a ruhákat, amelyeket az édesanyja vett neki az utóbbi években, ezzel is próbálván rábírni lányát a nőiesebb öltözködésre. De Lily, akinek a munkája során túlnyomórészt férfiak között kellett bizonyítania rátermettségét, nem akarta még az öltözködésével is hangsúlyozni, hogy nő. Ezt a keserű tapasztalatot a volt munkaadójánál szerezte. Akkor kérte először kölcsön Trent bő férfiingeit, amikor Dolby zaklatni kezdte. Ma szintén valami egyszerűbb ruhadarabot kell választania, mert meg kell néznie Briarwood Chase rózsakertjét jelenlegi állapotában is, hogy árajánlatot tehessen Rick édesanyjának. Kikeresett egy klasszikus szabású barna nadrágot, egy barna pulóvert, és belebújt fekete körömcipőjébe. Felvette a Ricktől kapott ékszereket, és finoman ki is festette magát. Útban kifelé belepillantott a tükörbe, és ugyanúgy érezte magát, mint a piros estélyi ruhában: mintha álruhát öltött volna. Túl korán ért oda Briarwood Chase-be. Leállította a terepjárót a bejáratnál sorakozó drága autók mellett. Régebben mindig a birtok hátsó bejáratán át közlekedett, de ma hol menjen be? Mielőtt dönthetett volna, Barbara megjelent a bejárati ajtónál elegáns fekete nadrágkosztümben. – Örülök, hogy megjöttél, Lily. A lány megpróbálta elnyomni az idegességét, és odasétált az asszonyhoz. – Jó napot, Mrs. Faulkner! – Barbara – javította ki rögtön Rick anyja, és behatóan végigmérte. – Először is kérdeznék tőled valamit. Mondd csak, de őszintén, szereted a fiamat? Lily nagyot nyelt. – Attól tartok, nagyon is – válaszolta. Az asszony barátságosan elmosolyodott.

– Akkor jó. Biztos vagyok benne, ha legalább akkora szeretettel bánsz majd a fiammal, mint a rózsáimmal tetted. Rick nagyon boldog férj lesz. És most gyere be, kérlek, egy pillanatra! Bemutatnálak pár kedves barátnőmnek. Lilynek semmilyen épkézláb válasz, nem jutott eszébe, annyira kellemetlenül érezte magát, de Barbara nyájasan belekarolt, és átvezette a hatalmas előcsarnokon. – Éppen most fejeztük be a teázást a Garden Club tagjaival. A szalonból élénk beszélgetés hangjai szűrődtek ki. Amint beléptek, a társalgás elnémult. Kíváncsi tekintetek szegeződtek a lányra, aki zavartan megtorpant, és megpróbált mosolyogni.

Lassan végigpásztázta a jelenlévő elegáns dámákat.

Valamennyien ismerősek voltak neki az újságok társasági rovatából. Barbara törte meg a csendet. Bátorítólag átölelte Lily vállát, és büszke hangon megszólalt: – Bemutatom nektek Lily Westet, Ricky fiam menyasszonyát. Annak idején a rózsáimon mutatta meg mágikus erejét, és most a fiamat is elvarázsolta. Döbbent moraj futott végig a hölgyeken, majd Chapel Hill legelőkelőbb köreinek asszonyai egymás után bemutatkoztak a lánynak. Lily megpróbált jó benyomást kelteni, de mind a hangja, mind a keze remegett. A legtöbbjüknek már dolgozott is, így igyekezett felidézni az egyes kertek különlegességeit: Mrs. Cains japán kőkertjét, Mrs. Nichols aranyhalas tavát, Mrs. Hayes kicsi gyümölcsöskertjét és így tovább. – Mikor lesz az esküvő? – érdeklődött az egyik hölgy. – Rick akkor jelenti be majd az időpontot, ha Lily édesanyja is hazatért Arizonából – válaszolt helyette Barbara, majd elnézést kért az összegyűltektől. – Ne haragudjatok, de Lily szeretne egy pillantást vetni a rózsáimra, hogy megnézze, jóvá tudja-e tenni a kárt, amelyet Dolby okozott. Máskor szívesen szakít rá időt, hogy beszéljen veletek a kertjeitekről. Gondoskodom róla, hogy itt hagyjon néhány névjegykártyát! A hölgyek elbúcsúztak. Nem volt nehéz észrevenni, hogy a körben Mrs. Faulknernek van a legnagyobb tekintélye. Miután Lilynek éppen egy efféle belépőjegyre volt szüksége a Garden Clubba, örülnie kellett volna, mégsem volt rá képes, hiszen az egész hazugságon alapult. Vajon ezek a nők akkor is alkalmazni fogják, amikor már külön utakon járnak Rickkel? Nem csak pár napig vagy hétig akarta a Garden Club tagjainak kertjét gondozni. Szerette legalább addig követni a terveit, ameddig a munka meghozza gyümölcsét. – Kérsz egy csésze teát, mielőtt kimegyünk? – Nem, köszönöm. Ellenben be kell hoznom néhány szerszámot az autóból, ha alaposan meg akarom vizsgálni a kertet.

– Hát persze. – Barbara kivezette. – Úgy láttam, megnyerted magadnak a barátnőimet. – Igen? – torpant meg csodálkozva Lily. – Igen, Kedves húzás volt, hogy fölemlegetted a kertjeik jellegzetességeit. Lily gyanakodva mély levegőt vett. – Nem akartam behízelegni magam. – Éppen ezért volt az egész olyan kedves, drágám – mosolygott az asszony. – Jelentkezni fognak nálad, hidd el! A lánynak, az volt az érzése, hogy éppen átment egy fontos vizsgán.

8. Fejezet

Rick nem szenvedhette a közös vacsorákat, és ahányszor csak tudta, kimentette magát valahogyan. Már akkor ideges volt, amikor kiszállt a ház előtt az autóból. Tudta ugyanis, hogy elkésett, de feltartotta egy sürgős hívás az, építkezésről. Vajon mi vár rá és Lilyre ma este? Kínos kérdések, vagy feszült hallgatás? Követte a hangokat, és a nappali felé vette az irányt. Az apja a márványkandalló előtt állt, míg az anyja a karosszékben foglalt helyet. Lily, akinek a ruhája pompásan érvényre juttatta barna szemét, a szófa sarkában ült, kezében egy pohár borral. Nem azt mondta, hogy nem iszik bort? Rick egyenesen Lilyhez ment. Ahogy a lány ránézett, jól kivehető volt a megkönnyebbülés a tekintetében. A férfi szívverése felgyorsult. Még mielőtt Lily megszólalhatott volna, odahajolt hozzá, és szájon csókolta. – Elnézést kérek a késésért! – szabadkozott azután. – Nem késtél sokat – mondta bizonytalanul Lily. – Édesanyádnak és nekem úgyis dolgunk volt a kertben. Rick kivette a lány kezéből a poharat, és egy hajtásra kiitta a bort, nem törődve anyja rosszalló pillantásával. Aztán leült Lily mellé, megfogta jéghideg kezét, és a szülei felé biccentett. – Anya, apa! – Szóval eljegyeztétek egymást – szólalt meg az apja. – Igen, uram – válaszolta Lily. Rick megszorította a kezét. – Gondolod, hogy ez majd befolyásolja a döntésemet? – kérdezte Ricktől az apja. – Azt csak te tudhatod – felelte feszülten a férfi. – Épp azt kérdeztem a menyasszonyodtól, mielőtt megérkeztél, hogy feladja-e az esküvő után a munkáját. Még nem volt módjában válaszolni. – Nem, uram, nem szándékozom feladni – rázta meg a fejét Lily. – Az öcsém a munkámra van utalva. – És mi a maga feladata? – A Gemini Landscape társtulajdonosa vagyok. Az öcsém a tájépítész, ő készíti ti a terveket és a vázlatokat. Én kertépítő szakember vagyok, azaz nekem kell megvalósítani a terveket, és irányítani az alkalmazottakat.

– Biztos vagyok benne, a fiamnak van annyi esze, hogy házassági szerződést kössön jelentette ki erre Mr. Faulkner. – Jó ötlet! – vágta rá Lily, mielőtt Rick tiltakozhatott volna. – Nem tetszik a feltételezés, hogy a menyem a földet túrja. Rick ökölbe szorított kézzel pattant fel. Az anyja is felállt, és csillapító mozdulattal a fia karjára tette a kezét. – Miért nem, Broderick? – nézett a férje szemébe. – A te feleséged is végez kerti munkát, ahogy a barátnői is. Szerintem inkább együnk! Gyorsan szólok Consuelának, hogy tálalhat. Rick, kérlek, kísérd Lilyt az ebédlőbe! Miután az anyja kisietett, Rick megfogta a lány kezét, és felsegítette. – Egy perc, és mi is utánatok megyünk – közölte az apjával szenvtelen hangon, anélkül hogy ránézett volna. Az idősebb Faulkner szó nélkül elhagyta a helyiséget. – Sajnálom, hogy ezt végig kellett hallgatnod. Már előre féltem, hogy ilyen ellenségesen fog viselkedni veled. – Nem viselkedett ellenségesen, Rick – intette le a lány. – Aggódik érted, és boldognak akar látni. Valószínűleg azt hiszi, csak ki akarlak használni. – Persze, hiszen nála mindig a pénz áll az első helyen. Hirtelen felötlött a férfiban, hogy az apja nem volt mindig ilyen kőszívű. Homályosan emlékezett még rá, hogy amikor kisfiú volt, sokat játszott vele. De a gyerekrablás után minden megváltozott. Az ebédlőbe vezette Lilyt. A küszöbön a lány az eléje táruló látványtól hirtelen megtorpant, mire összeütköztek. Rick elkapta a derekát, hogy megtartsa, és egy másodpercre magához szorította, mert érezni akarta az illatát és lágy domborulatait. Előző éjjel őrülten hiányzott neki a lány az ágyából. Ez először történt meg vele, általában hamar elfelejtette a szeretőit. Ajkával végigsimított Lily fülcimpáján, majd vágyódón belesuttogta: – Gyönyörű vagy ma este! A lány megborzongott az érintésétől, és elpirult a bók hallatán. Mély levegőt vett, majd belépett az ebédlőbe. A kristálycsillár fényében ragyogtak az ezüst evőeszközök és a kristálypoharak. Az asztal közepén, amely mellesleg elég nagy volt tizenkét ember számára is, gyönyörű virágdísz állt. Lilyt annyira megijesztette a fényes környezet, hogy jól láthatóan nem találta a helyét. Rick kihúzta neki a széket az apja jobb oldalán, majd megkerülte a hosszú asztalt, és leült közvetlenül vele szemben.

– Lily és én nem kérünk bort, Consuela. Mit szeretnél inni, Lily, vizet vagy jeges teát? – A víz remek lesz, köszönöm. – Én is azt kérek. – Jó látni magát, Rick úrfi! – lelkendezett Consuela, miközben bort töltött a szülőknek. – Az édesanyja megkért, hogy a kedvenc ételét főzzem. – Biztos vagyok benne, hogy kitűnően sikerült, mint mindig. Az asszony sugárzó arccal tűnt el a konyhában, majd hamarosan visszatért egy ezüstkancsóval, és megtöltötte vízzel a poharaikat. Lily feszültsége lassan oldódott. A vacsora alatt a társalgást végig Barbara irányította, és többek között megemlítette, hogy Ian Richmond is hivatalos az estélyre. A desszert elfogyasztása után azonban Mr. Faulkner újfent kezelésbe vette a lányt. – Nos, Lily, mivel foglalkozik a családja? – szegezte neki az első kérdést. A lány torkán megakadt a krém torta. – Az anyám és a nevelőapám egy Chapel Hill melletti farmon neveltek fel. – És az apja? Lily ettől a kérdéstől félt egész este. Nem mondhatta meg az igazat. – A vér szerinti apám soha nem volt része az életünknek – vallotta be halkan. – De biztosan tudja, ki az. – Broderick! – figyelmeztette a férjét Mrs, Faulkner. – Elhagyta az anyámat, amint megtudta, hogy gyereket vár. – Úgy. És miből gondolja, hogy maga jó felesége lenne a fiamnak? – Ebből elég! – fakadt ki Rick dühösen, és az asztalra dobta a szalvétát. – Lily vendég a házunkban. Megérdemli, hogy tisztelettel kezeljék! – Csak azt próbálom eldönteni, megfelel-e neked. – Ez az én döntésem, nem a tiéd! – jelentette ki határozottan Rick. – Igen? Engedjem, hogy olyan nőt vegyél el, aki elvonja a figyelmedet a cégtől, és rávesz, hogy lógj a munkából? Lily arca lángolt. Broderick Faulkner szavaiban félreérthetetlen fenyegetés rejlett: a fia vagy olyan nőt vesz feleségül, aki neki is megfelel, vagy elfelejtheti az RSI vezetői posztját! Idegesen babrált az ujjaival. Nagyon úgy tűnt, hogy inkább előbb ér véget a kapcsolata Rickkel, mint később. – Hiányoltalak az elmúlt éjjel – súgta Rick odakint. Kivette Lily kezéből az autó kulcsait, zsebre rakta, majd gyengéden magához húzta a lányt.

– Mindkettőnknek pihenésre volt szüksége… a hétfő éjszaka után – hebegte Lily, és a férfira nézett. A holdfény megvilágította finom vonásait. Rick az ujja hegyével végigsimított az arcán. – Fájdalmat okoztam neked? – Természetesen nem. – Gyere velem haza ma este! Megcsókolta a lány nyakát, és élvezettel szívta be az illatát. Lily szívverése felgyorsult. – Nem lehet. Trent várja, hogy elmeséljem, hogyan sikerült a megbeszélés az édesanyáddal. – Rick a fülcimpájába harapott, mire ő megremegett. – Rick, a szüleid…! – Nem látnak minket. – Rátalált a lány ajkára, és nyelvével a szájába hatolt. Kávé-, tortaés csábító Lily-ízt érzett. Ettől könnyen függővé tudna válni! Felemelte a fejét. – Akkor menjünk hozzád! A lány megmerevedett. – Arról szó sem lehet! A férfit szíven ütötte az elutasítás. Nem tudta volna megmondani, mikor kapott utoljára kosarat egy nőtől. – Miért, nem kedvelne a macskád? – Az öcsém lelőne. Rick elnevette magát a válasz hallatán, ami legalább olyan váratlan volt, mint amennyire jellemző Lilyre. Évődve átkapta a lány derekát, és körbepördült vele. Lily csengő hangon felkacagott, de amikor a férfi letette, elkomolyodva nézett az arcába. – Az apádat valahogy nem sikerült lenyűgöznöm. Lehet, hogy valaki mást kellene magaddal vinned az estélyre. Ricket is elgondolkodtatta az apja viselkedése, de már késő lett volna változtatni a haditerven. Egyébként sem tudta elképzelni, hogy más nővel menjen a bálba. Lilyt akarta az oldalán látni, a lélegzetelállító piros ruhában. – Egy tisztességes ember nem jelenik meg néhány nappal az eljegyzése után egy másik nővel! – jelentette ki. – Különben meg okos és tehetséges vagy, erre előbb-utóbb az apám is rá fog jönni. – Homlokon csókolta a lányt. – A bálig már csak három napunk van, ezalatt minél több időt szeretnék veled tölteni. És azután? Egy ideig még találkozhatnak az eljegyzés ürügyén. De meddig? Rick apjának talán igaza volt, és tényleg elvonja a fia figyelmét a munkáról. – Holnap együtt ebédelhetnénk – vetette fel habozva. A férfi elégedetlenül unszolni kezdte:

– Nincs több időd? – Attól félek, nincs. Nem azt mondtad egyébként úgy félórája, hogy vár egy sürgős munka az íróasztalodon? A férfi felsóhajtott, és Lily füle mögé simított egy rakoncátlan tincset. Ez a nő kiszámíthatatlan! A legtöbb barátnője azért panaszkodott, hogy túl sok időt tölt a munkájával. – De igen – ismerte be. – Átugorhatnék hozzád, és vihetnék valami harapnivalót. Rick halkan nevetett. – Netán mogyoróvajas szendvicset? A lány mosolygott. – Van annál jobb is raktáron. Az érzéki ígéret a szemében felvillanyozta a férfit, ám tudta, hogy ma este már nem csillapíthatja vágyát. Kelletlenül elengedte Lilyt, és hátralépett. – Akkor holnap délben találkozunk! Készülj fel, hogy hosszú ebédszüneted lesz! A lány gyomra remegett. Még soha nem bújt ágyba férfival ebédszünetben, de előző este Rick szenvedélyes viselkedése egyértelműen mutatta, mire számíthat. Fogta a piknikkosarat, és kiszállt a terepjáróból. Maggie vadul csaholva rohant elé. A gazdája valamivel lassabban követte, és a lány szíve nagyot dobbant a férfi láttán. Rick elvette tőle a kosarat, másik kezével átkarolta a derekát, és ráérősen megcsókolta. Borsmenta íze áradt a szájából, és hihetetlenül jó illata volt. Lily is megéhezett – de nem az ínyencségekre és csokoládés fánkra, amelyet magával hozott. Ő is átkarolta a férfi derekát, hozzásimult, és odaadóan viszonozta a csókot. Rick felnyögött, majd hátralépett. – Menjünk be, mielőtt letartóztatnak minket közszeméremsértésért! – Azzal kézen fogta a lányt, és bevezette a házba. Ott letette a kosarat a konyhaasztalra, és felé fordult. – Lily? – Két órám van, aztán találkoznom kell Trenttel a malomban. – A lány játékosan végighúzta az ujját az ing gombjain, és tekintete még lejjebb kalandozott. A férfi nagyot nyelt. – Éhes vagy? A lány tudta, mire kíváncsi valójában. – Tulajdonképpen annyira nem.

Rick pimasz vigyorral felkapta, és felvitte a lépcsőn. A hálószobában talpra állította az ágy mellett, és őrjítő lassúsággal elkezdte kigombolni a lány farmeringét. Ajkával centiméterről centiméterre végigcirógatta fedetlen bőrét, és nyelvével követte a melltartó vonalát. Lily lába elgyengült. A férfi puhán megcsókolta a csuklóját, kigombolta az ing mandzsettáit, és lehúzta róla a feleslegessé vált ruhadarabot. Utána a melltartó következett. Ajkával, nyelvével és kezével addig becézgette a lány kemény mellbimbóit, míg az már nyöszörgött a kéjtől. Rick lekapkodta a ruháit, elé térdelt, türelmetlenül kigombolta a farmerját, és a bugyival együtt lerántotta róla. Csókokkal hintette tele az utat a köldökétől a combja közti dombocskáig. A lány remegett, és nyögdécselve, hangosan kapkodta a levegőt. Rick megragadta a derekánál fogva, majd vadul lenyomta az ágyra. A lány kihívóan széttárta a lábát. Ebben a pillanatban a lány rádöbbent, hogy nem csak két hétre vagy két hónapra akarja a férfit a szeretőjének. Azt akarja, hogy örökre része legyen az életének. Rick villámgyorsan elővett egy óvszert, felhúzta, és a lány lába közé feküdt. Megragadta a csuklóját és a feje mellé nyomta, aztán óvatosan beléhatolt. Lily visszafojtotta a lélegzetét. Rick felnyögött, a lány fülcimpájába harapott, és egyre gyorsabban, sürgetőbben mozgott. Lily követte a mozdulatait, újra és újra, míg hangos kiáltással el nem jutott a gyönyörök csúcsára. A férfi egy pillanattal később követte. Utána a könyökére támaszkodott, hogy ne nehezedjen teljes súlyával a lányra. Kisimított egy tincset Lily izzadt homlokából, megcsókolta a halántékát, majd oldalra hengeredett, és úgy helyezkedett, hogy a lány feje a vállán nyugodjon. – Mihez kezdjek veled, Lily? Költői kérdés volt, ám a lánynak lett volna rá válasza. De azt is tudta, ha egyszerűen rávágná, hogy szeresse őt, Rick igen gyorsan véget vetne a kapcsolatuknak. Ezért inkább hallgatott, megsimogatta széles mellkasát, és csókot lehelt oda, ahol a szívverését hallotta. Mindennél és mindenkinél jobban szerette ezt a férfit. És most már megértette az anyját is, ha ugyanígy érzett valaha Ian Richmond iránt. Rick Lily hátát cirógatta, és elábrándozva élvezte a szeretkezés utáni jóleső ernyedtséget. Még nem találkozott olyan nővel, akivel ennyire összeillettek volna. De akármilyen jól megértik egymást az ágyban, alig ismeri Lily Westet. Mióta a lány elárulta, hogy nem a vér szerinti apja nevelte, újra és újra ott motoszkált a fejében egy kérdés. – Milyen volt apa nélkül felnőni? – szaladt ki a száján akaratlanul.

Lily próbált elhúzódni, de a férfi gyengéden visszatartotta. – Nem kellene enni, mielőtt lassan elindulunk? – próbálta másra terelni a beszélgetést. – Mivel ennyire ellenállhatatlan voltál, van még elég időnk – ellenkezett Rick, és oldalra hengeredett. – Az apám és én sosem jöttünk ki túl jól egymással, de mindig ott volt nekem. És ott volt a nagyapám is. Elképzelni sem bírom, milyen lehet, ha valaki nem tudja, ki az apja. Egy ilyen kisvárosban, mint Chapel Hill, nem lehet könnyű. Lily habozott. Hirtelen úgy érezte, láthatatlan fal ereszkedett közéjük. – Tudom, ki az apám – suttogta. Fájdalom remegett a hangjában. – És megismerhetett volna, de ő hallani sem akar rólunk. A hangjából áradó kíntól Rick torka összeszorult. Igaz, az ő apja talán jobban szereti a pénzt, mint az egyetlen fiát, mégis otthont adott neki, és lehetővé tette, hogy drága tanulmányokat folytasson. Megcsókolta a lány homlokát. – Őszintén sajnálom. Volt olyan helyzetben, hogy támogassa anyagilag az édesanyádat? – Az apja fizetett nekünk, hogy egyszer s mindenkorra békén hagyjuk – mondta Lily, és megvetően elhúzta a száját. – Megfenyegette az anyámat, hogy ha valaha is elmondja, ki a gyerekei apja, elveszi tőle a farmot, amelyet a hallgatásért kapott pénzen vásárolt. – Nagyon rossz volt apa nélkül felnőni? – Nyolcéves koromban a suliban valaki fattyúnak nevezett. Addig semmit sem tudtam az egészről. Aztán anyám pár év múlva hozzáment Walthoz, aki csodálatos nevelőapa volt, és örökbe is fogadott minket Trenttel. Nagyon szerettem. – De? – De közben mégiscsak fájt az a tudat, hogy az igazi apám nem kíváncsi rám. Rick együtt érzőn átfogta a lány vállát, és magához húzta. – Az ő baja. Elmulasztotta, hogy megismerjen egy csodálatos nőt. Lily a könnyein át mosolyogva odafordult hozzá, és megsimogatta az arcát. – Köszönöm. Aztán Rick megmutatta, milyen sokat jelent neki a lány. Miután elváltak, szomorúan gondolt arra, hogy Lily jobb embert érdemel, mint Broderick Faulkner fia.

9. Fejezet

Reggel hatkor megszólalt a telefon. Lily ijedtében kilöttyintette a kávéját. – Halló? – szólt bele a kagylóba. – Szép jó reggelt. Hamupipőke! Rick mély hangjára jóleső borzongás futott végig a hátán. – Jó reggelt neked is! – Gyere át ma este vacsorára! Remélem, nincs más programod. Lily tudta, hogy ennek az egésznek semmi értelme. Minél inkább tartja a távolságot, annál jobb. – Rick… – A szomszédaim is átnéznek, Lynn, Sawyer és Carter. Szeretném, ha megismernéd őket. Húst fogunk sütni. Lily megörült, hogy a férfi be akarja mutatni a barátainak. – És meg kellene beszélnünk a holnapi haditervet is. A lány lelkesedése egy csapásra elszállt. Az előtte álló bál gondolatától összeszorult a gyomra. – Mikorra menjek? – Amilyen korán csak tudsz. Jöhetsz rögtön munka után is, majd nálam lezuhanyozol. Szívesen megmosnám a hátad. Lily szíve nagyot dobbant. – Úgy készülj, hogy nálam töltöd az éjszakát! – közölte Rick, majd letette a telefont. A lány elgondolkodva tette vissza a kagylót a helyére. Fontosnak érezte, hogy megismerje Rick barátait. Talán mégis van némi esélyük a bál után is! Másrészt viszont a férfi nem szerelmes belé, és nem ígért neki hosszú kapcsolatot sem. Jobb lesz, ha nem táplál hamis reményeket. Ha az estélyen valami rosszul sül el, és nem Rick lesz az RSI vezetője, szétpukkannak az álmai, mint egy szappanbuborék. Lehet, hogy ez lesz az utolsó közös éjszakájuk. Akkor viszont minden pillanatát élvezni fogja. Rick az órájára pillantott, és félretolta a papírokat, amelyeket éppen átnézett. Felállt, és visszavitte az aktát Karához, aki a közös titkárnőjük volt Alannel. Az utóbbi két hét alatt titokban minden iratot átnézett, de nem talált semmi szabálytalanságot. Csak azokat az aktákat nem kutathatta át, amelyeket Alan az íróasztala fiókjában őrzött, mert nem volt kulcsa hozzá. Mivel Kara bele volt habarodva Alanbe, pótkulcsot sem kérhetett anélkül,

hogy az unokatestvére ne szerezzen róla tudomást. Pedig bizonyítékokra van szüksége, mielőtt beszél az apjának a gyanújáról, különben Broderick még azt hinné, aljas módon megrágalmazza Alant. A szőke titkárnő rámosolygott, amikor visszament az irodába. – Végzett mára? – érdeklődött csicsergő hangon. – Igen. Maga is ott lesz holnap a bálon? A lány arcáról rögtön lehervadt a mosoly. – Nem, dehogy. – Ugyan mért nem? Minden munkatárs hivatalos! – Ő is ott lesz. Vele. – Ki lesz ott? És kivel? Nem értem. - Hát Alan és az új barátnője. A Kara hangjából áradó féltékenység meglepte Ricket. Az orra előtt zajlott volna egy titkos viszony, és ő észre sem vette? – Tudja, hogy az apám holnap nevezi meg az utódját? – Mindenki erről beszél. Sok szerencsét, Mr. Faulkner! – Várjon, Kara! El kell mondanom magának, hogy Alan esélyei ugyanakkorák, mint az enyémek. A titkárnő nagyot nyelt. – Azt is tudom. – Ha ő lesz a főnök, egészen más irányt vehet a vállalat. A lány idegesen félrenézett. – Nézze, ha ismer bármilyen okot, ami miatt Alan nem jöhet szóba vezetőként, hálás lennék, ha valami módon tudatná ezt az édesapámmal – folytatta a férfi. – Fogalmam sincs, mire gondol – sápadt el Kara. – Bizonyos szabálytalanságokra az iratokban. A lány összerezzent, és ideges mozdulattal a táskája után nyúlt. A nyakam rá, hogy tud valamit! – gondolta feldúltan Rick. De ha tovább erőszakoskodik, lehet, hogy mindent elmond Alannek, akinek így alkalma lesz gyorsan eltüntetni a nyomokat. – Hétfő reggeltől Alan lehet az RSI főnöke. Az anyagi biztonságunk és a munkahelyek megtartása múlik azon, hogy a cégnél minden rendben menjen. A jó hírünk forog kockán! – próbált még egyszer a lelkére beszélni. Kara nagyot nyelt, de továbbra is kerülte a férfi pillantását.

– Jó szórakozást holnap estére, Mr. Fauikner! Nyerjen a jobbik! – búcsúzott a lány, és az ajtó felé indult. – Kara, ha valami mégis eszébe jutna, tudja a telefonszámomat! Holnap egész nap otthon leszek. A titkárnő szó nélkül kisietett az irodából. Ez az az élet, amire vágyom, gondolta Lily, amikor követte Rick barátait a nappaliba. Leült a kanapéra, és Rick olyan közel helyezkedett el hozzá, hogy a combjuk összeért. A vacsora alatt a három férfi folyamatosan egymást ugratta, nagy nevetések közepette. A lány irigyelte őket. Neki senkije sincs, aki ennyire közel állna hozzá. A szoba másik végében Lynn ringatta álomba a kisfiát, Sawyer pedig a felesége és a gyereke mellett állt. Lily azt kívánta, bárcsak ő is így kötődhetne Rickhez, és gyereket szülhetne neki. – Fiúk, szükségem lenne a segítségetekre, hogy kidolgozzam a haditervet! – fordult nem sokkal később Rick a barátaihoz. – Miféle haditervet? – érdeklődött Carter kíváncsian, és kényelmesen elhelyezkedett a bőr karosszékben. – Azt hiszem, Alan pénzt sikkaszt. Muszáj valahogy bebizonyítanom, mielőtt az apám megnevezi az utódját! Már régóta gyanakodtam, de akkor láttam először hamis szerződést, amikor Lily megkeresett, hogy tisztázzon néhány pontot a kertészetével kötött szerződésben. Alan ugyanaznap reggel azt állította az értekezleten, hogy az RSI ötezer dollárral többet fizet Lily kertészetének, mint amennyi valójában a szerződésben állt. Lily szerint az öccse két szerződést írt alá. Biztos vagyok benne, hogy Alan kétféle változatban készíti el a dokumentumokat. – Átnézted az iratait? – kérdezte Sawyer. – Igen. Azok kivételével, amelyeket az íróasztala fiókjában tart, mert azokhoz nem férek hozzá. A titkárnőnk tud valamit, de eddig semmit nem sikerült kihúznom belőle, úgyhogy marad a másik terv. – Rick hirtelen kihúzta magát. – Lily felelősségre vonja Alant a bálon a hamis szerződés miatt, így ráveszi, hogy önmaga ellen szolgáltasson bizonyítékot. – Ehhez szükségetek lesz egy diktafonra. Van egy egészen kicsi, újfajta készülékem, azt kölcsönadhatom – ajánlotta Sawyer. – Lily elrejthetné a táskájában. A lány elfintorodott. – Nincs olyan táskám, ami illik az estélyi ruhához. – Lehet, hogy nekem van – szólt közbe Lynn. – Milyen a ruhád? – Ott lóg Rick szekrényében. Megmutassam?

– Később – rázta meg a fejét Rick. – Először beszéljük meg a terv részleteit! Sawyer átvette a babát a feleségétől. – És mit fogsz tenni, ha nem lesz meg a beismerő vallomás? Rick hanyagul vállat vont, de látszott rajta, mennyire feszült. – Akkor sem hagyhatom, hogy esetleg ez a gazember vegye át a cég irányítását. Viszont bizonyítékok nélkül az apám nem venné komolyan, amit mondok. – Ha Lilynek kell Alant felelősségre vonnia, nem érkezhet veled együtt a bálba – vetette közbe Lynn. – Attól tartok, igazad van. Jó lesz ez így? – nézett Rick bocsánatkérő tekintettel a lányra. Lily elfojtotta feltörő kétségbeesését, és hetykén válaszolt: – Olyannak ismersz, aki visszariad egy kis nehézség láttán? – Majd én odafuvarozom – ajánlkozott Carter, és amikor Rick megköszönte, legyintett. – Tehát Lily ráveszi Alant, hogy terhelő vallomást tegyen, utána odaadja neked a szalagot, te pedig lejátszod az apád előtt? – Ez a terv – bólintott Rick. A baba sírni kezdett, Sawyer csitítóan ringatni kezdte. – A tervnek működnie kell, még ha az írásos bizonyíték jobb is lenne. Lynn, nézd meg gyorsan a ruhát, aztán vigyük haza ezt a kis bőgőmasinát! Később áthozom a táskát és a felvevőkészüléket. – Ébresztő, Hamupipőke! – mormolta Lily fülébe Rick, A lány a hasán feküdt, és nem akarta kinyitni a szemét. Nem akarta, hogy elkezdődjék ez a nap, hiszen talán ez az utolsó, amelyet a szeretett férfival tölthet. – Hé, te teljesen feszült vagy! – Rick áthajolt a válla fölött, hogy megcsókolja. Lily megremegett, de a szemét továbbra sem nyitotta ki. Az utóbbi pár napban Rick meghódította testét-lelkét. A félelem, hogy elveszítheti, szinte megbénította a tagjait. Inkább úgy tett, mintha aludna. – Tudom ám, hogy ébren vagy! – Rick a vállát és a hátát csókolgatta, egyre lejjebb araszolva. A lány elfojtott nyögést hallatott, mire a férfi felnevetett, és játékosan beleharapott a fenekébe. Lily összerezzent a meglepetéstől, és meg akart fordulni, de a férfi nem hagyta. – Most megvagy! – nevetett tovább Rick, majd masszírozni kezdte feszült hátizmait. Amint a lány ellazult, ujja hegyével oldalról megcirógatta a mellét, aztán lejjebb csúszott a keze. Érzéki mozdulatokkal simogatta, majd benyúlt a lába közé, úgy ingerelte tovább. Varázslatos érintései annyira felizgatták Lilyt, hogy már nem bírta tovább, teste

vadul követelte a beteljesülést. Felemelte a csípőjét, hogy a férfi jobban hozzáférhessen. Rick ráfeküdt, majd hátulról gyengéden beléhatolt, és a lányt elöntötték a kéj hullámai. A férfi ritmikusan mozgott, és közben megállás nélkül csókolgatta a nyakát, a vállát és a hátát, ahol csak érte. Végül Lily felkiáltott, és egy pillanattal később Rick is követte őt a gyönyörök csúcsára. Egy ideig csendesen feküdtek, míg a légzésük újra egyenletessé nem vált. Rick gyengéden simogatta Lily hátát, majd oldalra fordult, és a karjába vette a lányt. Lily szeretett volna minden reggel így ébredni a férfi mellett. Megpuszilta az arcát, majd cirógatni kezdte a mellkasát, aztán egyre lejjebb tévedt a keze. Hirtelen riadtan felült. – Nem használtál óvszert! Rick kinyitotta a szemét, és elfintorodott. – Sajnálom, tényleg nem. Még soha nem történt velem ilyesmi. Lily rémülten felállt, maga köré tekerte a takarót, és az ablakhoz lépett. A férfi felült. – Ne aggódj! Melyik részében vagy a ciklusodnak? – Fogalmam sincs. Nem túl szabályos. Rick odament hozzá, és átölelte a vállát. – Melletted leszek, Lily, akármi történjék is. A lány a szemébe nézett. – Ne mondd, ha nem így gondolod! A férfi szilárdan állta a pillantását, miközben válaszolt: – Azt gondolom, amit mondok. Lilyt végtelen gyengédség töltötte el. Megsimogatta kedvese arcát. – Tudod, sokkal jobban szeretlek annál, semhogy egy gyerekkel próbáljalak magamhoz láncolni. Rick hirtelen elengedte a vállát. – Lily, engem szeretni nagyon kockázatos. Mégis mit vártam? – gondolta szomorúan a lány. Szerelmi vallomást? Könnyek szöktek a szemébe, de elhatározta, hogy nem fog sírni. Akárhogy is lesz ezután, ma este be fogja neki bizonyítani, hogy szereti: kicsalja a vallomást Alanból, és hozzásegíti Ricket az előléptetéshez. Akkor legalább boldog lesz… ha vele nem is lehet boldog. – Rick, te egy csodálatos és szeretetre méltó ember vagy. Bárhogy alakuljon is a kettőnk dolga, én mindig örülni fogok, hogy megismerhettelek. – Szájon csókolta a férfit, de az

mozdulatlanul állt, mintha megdermedt volna. Ez fájt Lilynek. Lassan összeszedte magát, és elfordult. – Most mennem kell. Rengeteg dolgom van még ma. A bejárati ajtó becsukódott a lány mögött. Még ekkor sem mozdult. Lily szereti őt! Leült az ágyra, és tenyerébe temette az arcát.' Ugyan milyen házasság is lehetne az övék?! A lány nem érdemli, hogy egy olyan szeretet nélküli pokolban éljen, mint az édesanyja az apja mellett! Még emlékezett rá, hogy amikor kisfiú volt, a szülei sokszor megcsókolták egymást, és összemosolyogtak. De miután őt elrabolták, megszűntek a gyengédségek. Mi van azonban, ha a lánynak van igaza, s ő nem olyan szívtelen és rideg, mint az apja? A telefon éles csörgése szakította ki tépelődéséből. – Rick Faulkner – szólt bele a kagylóba. – Kara vagyok. Ha bejön az irodába, megmutatom Alan aktáit. A férfi szíve egyszerre a torkában dobogott. – Máris indulok! Lily belépett a házba, és kis híján elejtette a cípős dobozt, amikor valaki felállt a karosszékből a sötét nappaliban. – De megijesztettél, anya! Hogyhogy már most itthon vagy? – Trent felhívott. Aggódik érted. – Joann West szőke volt, apró és törékeny. Negyvenöt éve ellenére még mindig szépnek lehetett nevezni. – Kislányom, mi folyik itt'? Az öcséd azt állította, megpróbálsz találkozni az apátokkal. – Trentnek túl sokat jár a szája. Fel kell akasztanom a ruhát – emelte meg Lilv a piros csodát, majd a szobája felé indult. – Szép ruha. Ezt veszed fel a ma esti bálra? – Szóval Trent erről is beszélt. Azt is elmesélte, miért megyek oda? – Tett valami említést Rick Faulkner csaló unokatestvéréről, meg a Garden Clubot is szóba hozta. De azt is mondta, hogy nem töltötted itthon az éjszakát, és szerinte egészségtelen érdeklődést mutatsz Ian Richmond iránt. Lily felakasztotta a ruhát. – Szeretted őt, anya? – Tudod jól. – A terhesség véletlen baleset volt, vagy így próbáltad magadhoz kötni? Joann elsápadt. – Ian ezt mondta neked?

– Nem, dehogy, nem is beszéltem vele. Csak éppen meg tudom érteni, ha valaki olyan szerelmes, hogy mindenáron meg akarta tartani a másikat. Bocsánatot kérek azért a sok szörnyűségért, amit régebben a fejedhez vágtam! – Ugyan, kicsim! Sosem haragudtam rád – sóhajtott Joann West. – Az apád volt az első szerelmem és az első szeretőm. Még a középiskolában ismerkedtünk meg. Kilógott a többi fiú közül, és az összes lány rajongott érte. Kivéve engem, mert az anyám mindig is óvott a hasonló alakoktól. Azt hiszem, ez volt az oka, hogy felfigyelt rám. Egyszer felajánlotta, hogy hazavisz iskola után, és én nem mondtam nemet. Az apám óriási botrányt csapott, miután meglátott kiszállni Ian drága autójából, de én semmibe vettem a figyelmeztetéseket. Mert Ian úgy kezelt, mint egy hercegnőt, és elhalmozott figyelmességekkel. Lily felsóhajtott. – Tudom, mire gondolsz. – Rick Faulkner is így bánik veled? – Igen. Azt érezteti velem, hogy különleges vagyok. Téged mi fogott meg az apámban? – Igaz, hogy ő gazdag családból számlázott, én pedig csak egy farmer lánya voltam, mégis sok közös volt bennünk. Ugyanolyan volt a humorunk, ugyanazokat a zenéket és ételeket szerettük. Lilynek mindez nagyon ismerősen hangzott. Ricket és őt is sok minden összeköti. – Azt mondta, szeret engem – magyarázta Joann. – De nem szeretett? – Hát, nem annyira, mint az apja pénzét. Pár hét után egyszer csak bejelentette, hogy nem találkozhatunk többet, különben az apja nem fizeti neki az egyetemet. – Joann bűnbánó tekintettel nézett a lányára. – Igen, teherbe akartam esni. Azt hittem, boldoggá tenné egy kisbaba, és az apja szívét is meglágyítaná. – Elsírta magát. – Reméltem, hogy Ian megváltoztatja a véleményét, és csak akkor mondtam meg az apámnak, hogy terhes vagyok, amikor már késő volt elvetetni a gyereket. Apa kidobott otthonról, így nem volt más választásom, kénytelen voltam Ian apjához menni. Ő meg nekem támadt, hogy menjek a pokolba, mert a fia már beiratkozott a Yale-re, és nem fogja feladni miattam a tanulmányait. Lily szomorúan letörölt egy könnycseppet az arcáról. – Aztán pénzt ajánlott. Több pénzt, mint amit valaha életemben láttam. De az apám mégsem akart tudni rólam többé, és az anyám nem ellenkezett, amikor egyszer s mindenkorra becsapta előttem az ajtót. A pénzből megvettem ezt a farmot közel Chapel

Hillhez, hogy Ian megtaláljon. Aztán vártam, hogy jelentkezzen, de akkor sem mutatkozott, amikor végleg hazajött a városba. Lily leült az anyja mellé, és átkarolta a vállát. Joann egyre hevesebben zokogott. – Azon a napon döbbentem rá, hogy soha többé nem fog visszajönni, amikor az iskolában fattyúnak neveztek téged. Tudatosult bennem, hogy az élet megy tovább, és nektek apára van szükségetek. Egy idő múlva találkoztam Walttal. Nem lángolt köztünk nagy szenvedély, de tisztességes, jó ember volt, és mindig a tenyerén hordozott. – Walt remekül nevelt bennünket. – Igen, de te mégis mindig azon tépelődtél, miért nem akar tudni rólad a vér szerinti apád. Nem a te hibád, Lily. Valószínűleg jobb is, hogy Ian később sem jelentkezett. De mondd csak, te szereted Rick Faulknert? – Igen. És annyira szeretnék vele lenni, hogy én… – Lily nem bírta befejezni a mondatot, mert elcsuklott a hangja. – Remélem, számodra jól végződik a dolog. – Én is, anya. Joann határozottan felállt. – Akkor most jobb, ha munkához látunk. Az én lányom nem mehet bedagadt szemmel, fésületlenül a bálba! Indulás a zuhany alá!

10. Fejezet

– Itt van az összes – mondta Kara, és egy köteg szerződést nyújtott Rick felé. – Köszönöm, Kara. A titkárnő letörölte a könnyeit egy papír zsebkendővel. – Eleinte nem sejtettem, mit művel Alan, amikor megkért, hogy javítsak ki egy számot az egyik szerződésben. Azt állította, hogy a cég időközben több pénzt követel. De amikor újra és újra megtörtént, gyanakodni kezdtem. – Mikor jött rá, hogy valami nincs rendben? – Úgy két éve. Azonnal el kellett volna mondanom az apjának, de én Alanhez fordultam. Azt állította, a pénzből egy lakást akar venni kettőnknek a parton, hogy legyen egy hely, ahol kettesben lehetünk – mesélte a nő megtört hangon. – Amikor elkezdett Annabellelel találkozgatni, megkérdeztem, mi lesz velünk ezután. Azt válaszolta, a nagybátyja örülne, ha elvenné Annabelle-t. Én pedig lehetnék a szeretője. Rick tanácstalanul álldogált a síró titkárnő mellett, és szótlanul egy új papír zsebkendőt nyújtott neki. Kara lassan összeszedte magát, és folytatta. – Miután megbizonyosodtam, hogy Alan rosszban sántikál, minden szerződést lemásoltam. Bárcsak korábban előrukkoltam volna vele! De egy ideig reménykedtem, hogy szakít Annabelle-lel. Aztán véletlenül meghallottam, hogy a bálon akarja bejelenteni az eljegyzésüket. – Előhúzott egy papírt az íróasztal fiókjából. – Itt a felmondásom. Hétfőn akartam benyújtani. – Nagyon sajnálom – nézett rá együtt érzőn Rick. Elvette a papírt, aztán Kara szipogva elhagyta az irodát. Most már megvan az írásos bizonyíték, hogy Alan meghamisította a szerződéseket, és pénzt sikkasztott! Az órájára pillantott, és hangosan elkáromkodta magát. El fog késni az estélyről! Tárcsázta Lily számát, de a lány nem vette fel a telefont. Gyorsan útnak indult. Meg kell mutatnia az apjának az iratokat! – Még soha nem láttalak ilyen szépnek – lelkendezett Joann West, és helyre simított egy rakoncátlan tincset Lily frizuráján. A lány sem érezte még ilyen szépnek magát, mint most, ám a lelke mélyén nagyon félt, hogy csalódást okoz Ricknek ma este, ha nem sikerül rászednie Alant.

– Köszönöm, anya! Megszólalt a csengő. Lily az estélyi táska után nyúlt, amelyet Lynntől kapott kölcsön. Az apró felvevőkészüléken kívül beletett néhány kozmetikai eszközt is. Követte az anyját a bejárati ajtóhoz, de Trent megelőzte őket. – Faulkner egy Rolls-Royce-ot küldött érted – jelentette a küszöbről. Az anyja a könyökénél fogva egy pillanatra visszatartotta a lányt. – Lily, ha találkozol az apáddal… – Megmondom neki, hogy csodálatos családja lehetett volna. A fekete öltönyt és sofőrsapkát viselő Carter fülig érő szájjal vigyorgott az autó mellett. Kinyitotta a kocsi ajtaját, és besegítette a lányt a hátsó ülésre, aztán beült a volán mögé. – Indulhatunk, hölgyem? – kérdezte Lilytől hátrafordulva. A lány mély levegőt vett. – Igen. Útközben becsukta a szemét, hátha így le tudja győzni az idegességét, de ahogy közeledtek Briarwood Chase-hez, egyre izgatottabb lett. Mire megérkeztek a ház elé, az idegei már pattanásig feszültek. Carter a formaság kedvéért kisegítette az autóból. – Lily, ma este mindenkit el fog bűvölni. Szerintem Rick keresve sem találhatott volna olyan nőt, aki jobban illene hozzá – mondta kedvesen, aztán megbillentette a sapkáját, visszaült a volán mögé, és elhajtott. A lány remegő lábakkal a bejárathoz sétált. Barbara Faulkner elébe ment, és lelkendezve megragadta a kezét. – Lily, elragadóan nézel ki! – Köszönöm a bókot. – És hol marad a fiam? – érdeklődött az asszony felhúzott szemöldökkel. – Úgy beszéltük meg, hogy itt találkozunk. – Azt hittem, jobb modorra neveltem. A Garden Club néhány tagja már kérdezősködött utánad. Sajnálom, de alighanem kénytelen leszel ma este üzletről is beszélni. Jó szórakozást kívánok! A báltermet jobbra találod. – Köszönöm. A lány biccentett Rick apja felé, aki homlokráncolva nézett rá. Lily bement a bálterem tágra nyitott ajtaján. Álmélkodva torpant meg a legfelső lépcsőfokon. Mintha valami filmbe csöppent volna! A gazdagon berendezett terem túlsó végében bárpult állt, mögötte pincérek keverték az italokat. A bár mellett egy kisebb

zenekar játszott. Kétoldalt gazdagon megrakott büféasztalok sorakoztak, amelyeket a pincérek folyamatosan töltöttek fel finomságokkal. Lily körülnézett, felfedezte Rick unokatestvérét, és lesétált a lépcsőn. Minél hamarabb letudja a dolgot, annál jobb. Észrevétlenül bekapcsolta a készüléket a táskájában, mély levegőt vett, majd odalépett a férfihoz. – Jó estét, Alan! Rick unokatestvére megfordult, és kéjsóvár pillantással tetőtől talpig végigmérte. – Ismeijük egymást, hölgyem? – Személyesen nem – mosolyodott el Lily. – Ugyanis az öcsémmel kötött üzletet. Lily West vagyok a Gemini Landscape-től. – És miért van itt? – kérdezte meglepve Alan. – Barbara hívott meg. Én fogom gondozni a rózsáit. – Értem. Örülök, hogy megismertem, Lila! – Lily – javította ki a lány. – Tulajdonképpen a szerződésünkről szeretnék röviden elbeszélgetni. – Ez aligha a megfelelő hely. – Ha szeretné, hogy az ügyvédem vegye kezébe a dolgot, várhatunk hétfőig – mosolygott tovább Lily rendíthetetlenül, reménykedve, hogy Alan beveszi a blöfföt. – Hogyan? – Úgy tűnik, nem stimmelnek a számok. – Bizonyára téved. – Ó, dehogy! Két példányt íratott alá a szerződésből az öcsémmel, de csak az egyiket volt hajlandó odaadni neki. – Bár Alan már most is idegesnek tűnt, Lily tovább beszélt. – Trent azt mondta, hogy gyorsan átfutotta a másik példányt, és mintha nem ugyanazok a számok lettek volna feltüntetve rajta, de maga annyira sürgette, hogy nem tudta alaposan átolvasni. Ez nagyon úgy hangzik, mintha maga rejtegetne valamit. És ez mégiscsak bűncselekmény, nemde? Alan elsápadt, – Nincs bizonyítéka! – Akkor bizonyára nincs kifogása az ellen, hogy a rendőrséghez forduljak. – Csak az idejét vesztegeti, Miss. West. – Nem hinném. De ha magának jobban tetszik, megkeresem a nagybátyját – közölte vele Lily, és elfordult, mintha menni készülne. – Várjon! – engedett Alan. – Megértem a kétségeit. Talán beszélhetnénk a szerződésről a jövő héten. Így megfelel?

A lány úgy tett, mintha megfontolná. – Nem, most beszéljünk róla! – jelentette ki végül. – Csevegjünk egy kicsit arról az ötezer dollárról, amellyel megkárosított minket! A férfi összepréselte a száját. – Megoldható. – Mindenki tudja, mennyire gyűlöli a nagybátyja a rossz reklámot. Nem fog neki tetszeni, ha az újságok megneszelik a dolgot. – Jól van. Mennyit akar? Lily szíve a torkában dobogott. – Miért? – A hallgatásáért. – Mennyit ér magának, hogy elfelejtsem a csalást? Alan szeme dühösen szikrázott. – Tízezer dollárt. Lily felvonta a szemöldökét. – Csak ennyit? Biztosan nem a miénk az egyetlen meghamisított szerződés. Azon tűnődöm, vajon hány ezer dollárral könnyíthette meg idáig a cég bankszámláját. – Rendben, legyen húszezer. – Nos, ez már kicsit jobban hangzik. De azt hiszem, mégiscsak jobb lesz, ha a nagybátyjával beszélek – rázta meg a fejét Lily, és tett egy lépést Broderick Faulkner irányába. Alan elkapta a karját. – Ötvenezer dollárt adok magának, ha tartja a száját. És megígérem, hogy a jövőben a cége minden megbízást megkap, amit csak adhat az RSI. Hétfőn átutalom magának a pénzt. Lily tudta, hogy a csel sikerült. Elhúzta a kezét. – Rendben. Öröm volt üzletet kötni magával! Most már csak Ricket kell megkeresnie, aztán közelebbről is megnézheti a magas, sötét hajú férfit, akit egy perce fedezett fel a tömegben: az édesapját. – Hol van Lily? – kérdezte Rick, miután üdvözölte az édesanyját. – Odabent. Éppen Alannel beszélget. Rick a megadott irányba nézett, és elállt a lélegzete. Hozzám tartozik ez a gyönyörű nő, gondolta büszkén, de a következő pillanatban ijedten rezzent össze. – Késtél! – harsant fel mellette az apja dühös hangja.

– Én is örülök, hogy látlak, apa. Tudod, nyomós oka volt ennek a kis késésnek. Beszélnem kell veled, mielőtt kijelölöd az utódodat! Van néhány tény, amelyet ismerned kell, mielőtt megteszed a bejelentést. Kérlek, menjünk a könyvtárba, ahol négyszemközt lehetünk! Az apja az órájára pillantott. – Öt percet kapsz. – Rendben – sóhajtott Rick, és vetett még egy pillantást Lily érzéki hátára. Alig várta, hogy megérintse selymes bőrét, és táncoljon vele. Minden férfi sárgulni fog az irigységtől! Aztán követte az apját a könyvtárba, kivette az iratokat a táskájából, és az íróasztalra tette. – Remélem, nem rabolod az időmet! – mordult rá Broderick Faulkner. – Ha itt végeztünk, jobb lesz, ha keresel odakint egy másik menyasszonyt, aki jobban illik hozzád! Egy jó házból való lányt jó kapcsolatokkal, aki segíthet az előrejutásban. Lily Westnek nincs befolyása a mi köreinkben. Rick feszült léptekkel visszament a résnyire nyitva felejtett ajtóhoz, és gondosan becsukta. – A látszat sokszor csal, apa. Pontosan ezért vagyok most itt. – A magával hozott iratokra mutatott. – Alan az utóbbi két évben rendszeresen sikkasztott a cégtől. – Micsoda? Megpróbálod befeketíteni? Ennyire félsz, hogy nem téged választalak? – Bizonyítékaim vannak rá. Kara odaadta a szerződéseket, az eredeti és a hamisított példányokat is. Ha veszed a faradságot, és összehasonlítod őket, fel fog tűnni, hogy Alan minden egyes szerződésnél ötezer dollárt rakott zsebre. – Nem hiszem el! Hiszen családtag! – Ha elköveted azt az égbekiáltó hibát, hogy megteszel az utódodnak egy olyan embert, aki megkárosítja a céget, akkor nélkülem fogod megtenni, mert akkor én kiszállok! Viszont mivel neked fontosabb a pénz, mint az emberek, feltételezem, hogy megnézed a szerződéseket, mielőtt döntesz. Az apja döbbenten meredt rá. – Honnan veszed, hogy nekem fontosabb a pénz. mint az emberek? – Onnan, hogy nem fizetted ki értem a váltságdíjat – csúszott ki Rick száján. – Ezt meg ki mondta neked? – sápadt el az apja. – A személyzet fecseg ezt-azt. És most térjünk vissza az RSI-hez! Az apja megragadta a vállát, és megrázta. – Felejtsd el egy pillanatra azt az átkozott céget! Ha azt gondoltad, nem akartam fizetni, miért nem engem kérdeztél meg?

– Mert nem voltam biztos benne, hogy tetszene a válasz. – Rick nagyot nyelt. – Hát nem értem meg neked rongyos félmillió dollárt? Broderick szenvedő arcot vágott. – Azért nem fizettem, mert az FBI-ügynök azt mondta, ha fizetek, megölnek téged. – Zaklatottan fel-alá kezdett járkálni a tágas helyiségben. – Úgyhogy vártam és imádkoztam öt szörnyűséges napon át. Ricky, hidd el, hogy soha semmi nem esett annyira nehezemre, mint megtagadni a váltságdíj kifizetését! Soha nem bocsátottam volna meg magamnak, ha valami történik veled! És az anyád sem. Mindennél jobban szeret téged. Ahogy én is. Rick egy másodpercig szótlanul bámult rá. – Ha szeretsz, miért fordultál el tőlem utána? Nem tudtad, mekkora szükségem volt rád éppen akkor? – A tettesek azt vallották, az tett téged könnyű célponttá, hogy túlságosan kimutatom irántad a szeretetemet – magyarázta kínlódva az apja. – Akkor megesküdtem, hogy ez soha többé nem fordulhat elő, mert se téged, se anyádat nem akartalak veszélybe sodorni. Én… – Megköszörülte a torkát. – Én nem tudtalak volna még egyszer elveszíteni. – Habozva Rick vállára tette a kezét. – Szeretlek, fiam, és mindig büszke voltam rád. Csak megpróbáltalak megvédeni. – Bárcsak tudtam volna! – mondta döbbenten Rick. – És mivel nem akarom, hogy ugyanolyan sebezhetővé tegyen a szerelem, mint engem, arra sarkalltalak, hogy rangban hozzád illő nőt keress, és nem feltétlenül olyat, akit szeretni is tudsz. – A szerelem erőssé is tehet, apa. Hiszen ő is a Lily iránt érzett szerelem következtében nyílt meg az apja előtt! – Igen, alighanem így van. – Az apja átölelte, először oly sok év óta. – Szeretlek, fiam! Rick elérzékenyülve viszonozta az ölelést. – Én is szeretlek téged, apa. – Hogyan tévedhetett ekkorát? Az apja egyáltalán nem olyan szívtelen és hideg, mint gondolta róla. – Most meg kell keresnem Lilyt. Az apja vállon veregette. – Legyél biztos a döntésedben! – Szeretem őt – állt meg Rick az ajtóban. – És ezt mindig ki is fogom mutatni, mert nem akarom, hogy valaha is kételkedjen az érzéseimben.

Lily izgatottan nézett körül, hol lehet Rick. Boldog volt, hogy sikerült a csel. Észrevette, hogy a jóképű hercege éppen akkor tűnik el az apjával egy ajtó mögött, így hát követte őket. Éppen be akart kopogni, amikor meghallotta, mit mond Rick apja: – Ha itt végeztünk, jobb lesz, ha keresel odakint egy másik menyasszonyt, aki jobban illik hozzád. Egy jó házból való lányt jó kapcsolatokkal, aki segíthet az előrejutásban. Lily Westnek nincs befolyása a mi köreinkben. A lány keze megállt a mozdulatban, és erőtlenül lehanyatlott. Szóval egy családfa nélküli, törvénytelen gyerek nem elég jó Broderick Faulkner fiának! Ha azt akarja, hogy legyen esélye Rickkel a közös jövőre, el kell érnie, hogy Ian Richmond elismerje őt a lányának: úgy már elegendő befolyása lenne Rick köreiben. Összeszedte minden bátorságát, és visszament a bálterembe. Ott megkérte az egyik pincért, hogy a felvevőt azonnal adja oda Mr. Faulknernek a könyvtárban. Aztán körbenézett, és vadul dobogó szívvel fedezte fel Ian Richmondot a terem másik végében. Az apja! Mennyit álmodozott róla, hogy egyszer találkoznak! Odasétált a közelébe, és jobban szemügyre vette. Ugyan még mindig jóképű volt, de nagyon kiéltnek tűnt. Igazi háremet gyűjtött maga köré fiatal lányokból, és míg az egyik lány fenekét markolászta, máris a másik ruhakivágásába nézett. Lily rosszul lett. Amikor a csoporthoz ért, látta, hogy Richmond már jócskán becsípett, de annyira azért nem, hogy ne vegye észre az új hódolót. Első pillanatban kihívóan rámosolygott a lányra, de hirtelen megvető lett a tekintete. – Bocsássanak meg egy pillanatra, hölgyeim! A nők kacarászva elvegyültek a tömegben. Ian karba tette a kezét, és egyszerre fennhéjázó és lekicsinylő tekintettel méregette Lilyt. – Lily W… – Tudom, ki vagy – szakította félbe durván Ian. – Mit akarsz? Pénzt? Az anyád már megkapta a részét a Richmond-vagyonból. Lily az emberre meredt, aki éveken át álmainak hőse volt. Meghalt benne a remény. Még így, szépen kiöltözve sem kíváncsi rá az apja! – Egészen másnak képzeltelek – mondta csalódottan. – Igen? Na és milyennek? – kérdezte unottan a férfi. Lily erre már feldühödött. – Hát, mindenesetre nem egy gátlástalan nőcsábásznak, aki fiatal lányokra vadászik. – Megrázta a fejét. – Tudod, egész életemben azon fáradoztam, hogy büszke lehess rám! – Kétségbeesetten próbált küzdeni feltörő könnyeivel. – Most viszont már szégyellem,

hogy az apám vagy. Elcsábítottad az anyámat, aztán gyáván elbújtál az apád háta mögé. Gazember vagy, egy szikrányi tisztesség sincs benned! Richmond felháborodva szegte fel az állát. – De tudod mit? Te vesztettél, nem mi! – folytatta a lány. – Elhagytál két remek gyereket és egy nőt, akik királyként bántak volna veled. Szemmel láthatóan úgyis annak képzeled magad! – Te nagyszájú, ócska kis… Lily nem volt rá kíváncsi, mit akar mondani. Sarkon fordult, és kirohant a nyitott ajtón át a kertbe, minél messzebb a háztól, a mulatozóktól Ez az alak egy ostoba, részeges, gyáva gazember! Már egyáltalán nem akarta, hogy Rick megtudja Ian Richmond az apja. A cipője sarka belesüppedt a földbe, úgyhogy egyszerűen lerúgta, és otthagyta a holdfényben. Hűvös szeptemberi este volt, de nem törődött a hideggel, egyenesen a kert végében álló lugas felé szaladt. Odabent bekuporodott a legsötétebb sarokba, és szabad utat engedett a könnyeinek. Nem állhat Rick és a jövője közé! El kell búcsúznia a hercegétől.

11. Fejezet

Amikor Rick ki akart sietni a könyvtárból, belépett az egyik pincér, és átadta neki a felvevőkészüléket. – Egy hölgy kért meg, hogy ezt sürgősen adjam oda önnek, Mr. Faulkner. – Köszönöm. – Rick becsukta mögötte az ajtót, visszatekerte a szalagot, és benyomta a lejátszás gombot. – Ötvenezer dollárt adok magának, ha tartja a száját. És megígérem, hogy a jövőben a cége minden megbízást megkap, amit csak adhat az RSI – hallatszott Alan hangja a kazettáról. Rick kikapcsolta a készüléket, és az apja felé nyújtotta. – Az a lány hívta lel a figyelmemet Alan trükkjeire, aki szerinted nem illik a mi köreinkbe. És még bizonyítékot is szolgáltatott! Bár a szerződések önmagukban is elég meggyőzőek, Alan szalagra rögzített vallomása kizár minden kétséget. Most pedig megyek és megkeresem Lilyt! A bálterembe érve meglátta, hogy a lány Chapel Hill legismertebb szoknyavadásza mellett áll. Féltékenyen elindult felé, amikor Lily hirtelen elfordult, és feldúltan kirohant a kertbe. Ingerülten sietett oda Richmondhoz. – Mi az ördögöt művelt vele? – Lilyvel? Felejtse el! Ócska kis liba, aki csak a pénzre hajt. Rick haragosan szorította ökölbe a kezét, és alig bírt uralkodni kitömi készülő indulatán. – Maga már csak tudja, hiszen a pénz az egyetlen ok, amiért szóba áll magával egy nő – vetette oda neki gúnyosan, majd követte Lilyt a kertbe. A lány a legegyenesebb, legtisztességesebb ember, akit ismer! Bármit is akarhatott Richmondtól, az nem a pénze. Odakint felfedezte Lily lábnyomait a nedves tűben, és megtalálta a cipőjét is. Mit mondhatott neki ez a nyomorult gazember, amivel ennyire felzaklatta? Felvette a cipőt a földről, és tovább követte a nyomokat, amelyek a kert végében álló fehér lugasba vezettek. Körülnézett, de sehol sem látta a lányt a sötétben. Hirtelen halk szipogás ütötte meg a fülét, – Lily, te vagy az?

A lány nem válaszolt, de miután Rick szeme hozzászokott a sötéthez, észrevette, hogy ott kuporog az egyik sarokban. Megkönnyebbülten letérdelt mellé, és megsimogatta a karját. A lány bőre jéghideg volt. Levette a szmokingkabátját, és a vállára terítette. – Mit mondott neked az a részeg szoknyapecér? Ha egy ujjal is hozzád ért, én nem tudom, mit… – Ne aggódj, nem nyúlt hozzám. Inkább gondoskodj róla, hogy az apád meghallgassa a szalagot! Meg kell tudnia Alanről az igazságot! A hangjában bujkáló fájdalom szívén ütötte a férfit. Adott neki egy zsebkendőt. – Köszönöm a segítséget! A szalaggal és az iratokkal, amelyeket a titkárnőnk adott át nekem, lebuktattuk Alant. Kíváncsian várom, mit fog szólni apám a tényekhez. – Leült Lily mellé, átölelte a vállát, és finoman maga felé fordította. – Áruld már el, mi történt! – Menj vissza, Rick, és keress magadnak egy hozzád illő nőt, mielőtt az apád másnak adja az állást, amiért annyit dolgoztál! A férfi némán szitkozódott. Ezek szerint a lány meghallotta, amit Broderick mondott, mielőtt becsukta volna a könyvtár ajtaját. – Lily… – Azt hittem, mégis én lehetek számodra az igazi. De én nem tartozom ide – felelte leverten a lány. – Dehogynem! Te vagy itt ma este a leggyönyörűbb nő! Lily szeme megint könnybe lábadt. – Hát nem érted, Rick? Ez nem én vagyok! Holnap megint a piszkos gönceimben fogom túrni a földet. Nem számít, ki a vér szerinti apám… – Hirtelen elhallgatott. – A vér szerinti apád? Neki mi köze hozzánk? Lily felsóhajtott. – Igazság szerint a fő ok, amiért belementem ebbe a színjátékba, az volt, hogy látni akartam az apámat. A ti köreitekbe tartozik, ezért feltételeztem, hogy ő is itt lesz. Es miután véletlenül meghallottam, mit mondott neked az apád a könyvtárban velem kapcsolatban, már tudtam, hogy nemcsak látnom kell az apámat, hanem arról is meg kell győznöm, hogy ismerjen el hivatalosan, így én is egy lennék közületek. Rick hirtelen rájött, kiről van szó. Ian Richmond, Chapel Hill leggazdagabb embere az apja, és a lány azért jött ide, hogy találkozhasson vele! Rick gyomra görcsbe rándult. Mégis csalódnia kell Lilyben? Csak felhasználta volna őt, hogy hozzájusson Richmond vagyonához? – Ki az apád? – kérdezte nyomatékosan. Tőle akarta hallani a választ. Lily felállt, és átment a lugas másik végébe.

– Nem számít. Egy szánalmas bolond. Már sajnálom, hogy valaha is találkoztam vele. Rick zavartan nézte a lány lógó vállát. Miért nem akarja megmondani, ki az apja? Hiszen hasonlít Richmondra, és egy DNS-teszttel be lehetne bizonyítani az apaságot. Minden bíróság neki ítélné a Richmond-vagyon tekintélyes részét. Lily mérgesen törölte le a könnyeit, – Tudom, butaság volt, de legalább egyszer szerettem volna hallani tőle, hogy büszke rám. Nekem nem kell az átkozott pénze! Csak azt akartam, hogy szeressen engem. Mit rontottam el? Miért nem tud engem szeretni? Ricknek nagy kő esett le a szívéről, Lily az apja szeretetére vágyott csupán, mint ahogy ő is. Boldogan odalépett hozzá, és átölelte hátulról. – Semmit sem rontottál el – súgta a férfi. Aztán megfordította a lányt, és mélyen a szemébe nézett. – Nézd meg azt a nőt, aki lett belőled a segítsége nélkül! Erős vagy, okos, és huszonöt évesen társtulajdonosa egy kertészetnek. Szemtelen vagy, édes, és nem hajolsz meg senki előtt – sorolta, majd gyengéden szájon csókolta. – Abba a nőbe szerettem bele, aki igazából vagy, Lily. A lány szemében felcsillant a remény. Rick lecsókolta a könnyeket az arcáról. – Ha az apád az életed része lett volna, most nem az a nő lennél, akivel le szeretném élni az életem hátralevő részét. Te vagy az én tökéletes társam! – Megfogta Lily bal kezét, megcsókolta az ujját a rubingyűrű fölött, majd a tenyerét és a csuklóját. – Gyere hozzám feleségül! Hadd váljon valósággá az eljegyzésünk! – kérlelte szerelmesen csillogó szemmel. A lány megremegett. – Nincsenek olyan kapcsolataim, amelyek üzleti sikerhez segíthetnének téged. Rick felállt, és letörölte Lily könnyeit. – Nekem olyan nő kell, aki szeret. Szükségem van rád! Téged nem érdekel a bankszámlám. Szeretsz és megmutattad, hogy én is képes vagyok szeretni téged. Lily tudta, hogy el kell mondania a férfinak a teljes igazságot. – Rick, az a részeg szoknyapecér, ahogy nevezted Ian Richmondot, az apám. – Sejtettem – bólintott együtt érzően Rick. – Sajnálhatja, hogy nem ismer téged, mert tényleg remek nő vagy. Az én választottam! Lily összehúzta magán a zakót. Félt, hogy felébred, és kiderül, az egész csak álom volt. Ám a férfi nem hagyott időt neki a tépelődésre, szenvedélyesen megcsókolta. A lány teljes odaadással viszonozta a csókot. Rick keze elindult fölfelé a csípőjén, a derekán, majd a ruha felső részére tévedt, és a mellét kezdte simogatni. A zakó a földre hullott, de

Lilyt nem érdekelte többé a hűvös levegő. Kedvesének melege beburkolta, és feltámadt benne a vágy. Rick nehezen szedte a levegőt. – A magamévá akarlak tenni, itt és most. – Én is ezt akarom. A férfi érzékien harapdálta a nyakát, közben a mellbimbóját cirógatta. A lányt teljesen elkábították a férfi gyengédségei, tekintete elhomályosult. Rick a ruha alá nyúlt, és a lány combja közé csúsztatta a kezét. Lily lába elerőtlenedett: átölelte a férfi vállát. Ahogy a kéj hullámai egyre magasabbra csaptak, Rick éhes csókokkal fojtotta el érzéki sikolyait. – Vetkőztess le! – zihálta. – Érezni akarlak! Lily lehúzta a nadrágot az alsónadrággal együtt, és addig becézgette a férfiasságát, míg Rick fel nem nyögött. Lerogyott a padra, megmarkolta Lily fenekét, és az ölébe húzta. – Szeress, Lily! A lány lovagló ülésben ráült, és egészen lassan fogadta magába, hogy az egyesülés minden másodpercét kiélvezze. Aztán lassan mozogni kezdett. A férfi követte a ritmusát, miközben átölelte a nyakát, és szerelmes szavakat suttogott a fülébe. Egyszerre érték el a beteljesülést, egymás nevét suttogva. A hold sejtelmes fénnyel világította meg összefonódó alakjukat. Rick a karjában tartotta a lányt, amíg az magához nem tért. Aztán megpuszilta az orra hegyét. – Teljesen kihűltél! Be kell mennünk. – Biztosan szörnyen nézek ki. A sminkem teljesen elkenődött. A férfi felsegítette, és eligazgatta rajta a ruháját. – Nincs szükséged sminkre, festék nélkül is gyönyörű vagy. De ha gondolod, bemehetünk a hátsó bejáraton, és gyorsan rendbe hozhatod magad. Felvette a zakót, és előhúzta a cipőt a zsebéből. Lily megrázta a fejét. – Ezeken a sarkakon nem tudok idekint közlekedni. – Akkor beviszlek a házba. Azzal a karjába kapta, és egész úton visszafelé csókolta a lányt, ahol csak érte. A konyha küszöbén talpra állította. Ideje volt szembenézni a fejleményekkel. Vajon egy kárörvendő unokatestvért talál odabent, vagy egy dühös apát? Lily lesimította a ruháját, és követte a férfit a konyhába, ahol Consuela rögtön korholni kezdte őket: – Az apja már mindenütt kereste, Rick úrfi! Meg akarja tenni végre a bejelentést.

– Mondd meg neki, hogy tíz perc múlva ott vagyunk! – kérte a férfi. Gyorsan a régi szobájába vezette Lilyt, ahol rendbe hozták magukat, aztán lesiettek a bálterembe. Rick apja a bejáratnál állt. – Már éppen ideje volt! Csak rátok vártunk. – A színpadhoz ment, és intett a zenekarnak, hogy hagyják abba a zenélést. Barbara odaállt mellé, és jelt adott, mire elkezdték felszolgálni a pezsgőt. Broderick Faulkner ekkor a mikrofonhoz lépett. – Az évek során megtanultam, hogy egy cég vezetése legalább olyan nehéz és bonyolult, mint maga az élet. A látszat néha csal, és harcolnunk kell a meggyőződésünkért. Egy ekkora vállalat vezetőjének, mint az RSI, szüksége van egy erős nőre, aki mellette áll. Egy erős nőre, aki nem fél vele vagy érte küzdeni. Ezért a mai estén először a feleségem, Barbara egészségére szeretnék köszöntőt mondani, aki életem nagy szerelme. Még akkor is szeret, ha olykor bolondot csinálok magamból. – Ezzel felemelte a poharát. Rick anyja legalább annyira szerelmesen, mint zavartan mosolygott felé. Broderick a fia felé fordult. – Rick, felhoznád Lilyt a színpadra? A férfi észrevette a lány szemében a rémületet. – Készen állsz? – kérdezte tőle halkan. Lily kihúzta magát, és bólintott. – Ugye tudod, hogy itt minden férfi engem irigyel miattad? A lány hitetlenkedve mosolygott, miközben Rick kézen fogva a színpadra vezette. Broderick Faulkner köszöntésre emelte a poharát. – És most igyunk a fiamra, a Restoration Specialist lncorporated új igazgatójára, aki volt olyan bölcs, hogy találjon magának egy bátor és erős nőt! – Kezet nyújtott Lilynek, aki meglepetve fogadta el. – Az este utolsó köszöntője pedig Lily Westé. Üdvözlünk a Faulkner családban! Bebizonyítottad, hogy méltó párja leszel a fiamnak. Egy rövid, elfogódott pillanat után Rick magához húzta Lilyt, majd szájon csókolta. Utána boldogan rámosolygott, és koccintott vele. – A jövőnkre!