EMBERISMERET ÉS ETIKA TANKÖNYVEINK EMBERKÉPE, ÉRTÉKRENDJE ÉS ERKÖLCSI NÉZETRENDSZERE

EMBERISMERET ÉS ETIKA TANKÖNYVEINK EMBERKÉPE, ÉRTÉKRENDJE ÉS ERKÖLCSI NÉZETRENDSZERE Tankönyvek részletes elemzése Homor Tivadar

Készült a TÁMOP.4.1.2-08/1/B-2009-0007 A Közép-Dunántúli Régió pedagógusképzését segítő szolgáltató és kutatóhálózat kialakítása című pályázat keretében.

1

1. A vizsgált tankönyvek jellemzői 1.1. Homor Tivadar – Kamarás István (2010): Emberismeret és etika a középiskolák részére. Apáczai Kiadó, Celldömölk 2.1.1 Emberképe Az embertudományokat és az etikát leíró és normatív szempontokat ötvöző tankönyv emberképe egyfelől a világvallások etikáiból, „közülük is kitüntetetten a klasszikus görög-, zsidó-, keresztény gyökerű hagyományból, másrészt a nem vallási alapú világi etikából (európai humanista eszmerendszerű: a kinyilatkoztatott és az ész által felismert alapelvekből)” 1 merít. A tankönyv többdimenziós megközelítésű emberképe már a Bevezető közbeszólásokkal c. részben is jól artikulálódik, már itt utalnak a szerzők arra, hogy az ismeretanyag nem csak azzal foglalkozik, hogy „milyen legyen az ember, hanem magával az emberrel és viszonylataival is” 2 ( önmagához, társihoz, a társadalom csoportjaihoz és egészéhez, az emberiséghez, a természethez és a transzcendenshez) A műveltséganyag által közvetített emberképet nem kinyilatkoztatott erkölcsi prédikáció formájában érzékelteti, hanem az emberi viselkedés, kiváltképpen a személyes döntés biológiai, lélektani, szociológiai, politológiai, kulturális - antropológiai aspektusait, valamint filozófiai és vallástudományi megközelítéseit mutatja be. 3 Többdimenziós emberképe azt sugallja „hogy az ember csak az erkölcsi hagyomány (vagyis az erkölcsi normák és eszmények) ismeretében, szilárd egyéni értékrend birtokában képes önállóan tájékozódni” továbbá azt, hogy „az ember jó iránti elkötelezettsége egy tudatos, belátásra képes lény természetében rejlik „ 4 Az ember jó iránti elkötelezettsége változtatja át biológiai természetünkből fakadó egymásrautaltságunkat emberivé, vagyis szolidaritássá, mely együtt jár a másokért viselt felelősséggel. Emberképéből a társas érintkezés olyan erkölcsi normái fakadnak, mint a „kölcsönösség, a méltányosság, a nyitottság mások megértése, valamint a kapcsolatok kényszermentessége”5A tankönyv kiválasztott fejezetei, a vizsgált témákhoz bőséges választási alternatívát kínáló kérdései, feladatai, kutató gyűjtőmunkái és különböző - tudományos, vallási, irodalmi, művészeti - forrásai, a szabadsággal élés erkölcsös megvalósítását, a személyiség - és jellemfejlődés, továbbá a közjót szolgáló magatartás (mai modern emberkép) kialakításához adnak segítséget. A diákok emberképének formálást az önálló ismeretszerzés, tapasztalatgyűjtés, élményszerzés, válaszkeresés, élethelyzetek elemzése, fogalom – és szintézisalkotás alternatívái, továbbá a többszereplősre dramatizált dialógusai biztosítják Részletesen lásd az egyes „leckékhez” tartozó: kérdések, kutató- gyűjtőmunkák, forráselemzési feladatait! 6 Az emberkép alakulását az önmegvalósítás történelmi és társadalmi folyamatában is vizsgálja a tankönyv és arra a megállapításra jut, hogy „az ember: élő lény, és ebben – azon kívül, hogy szabad és megismerő- benne van az is, hogy társas lény, hogy értelmező lény, hogy örömre és szenvedésre képes lény”.7 Emberképe megfelel az emberi méltóságnak és teljességnek. Az ember lényegének és természetének kérdése azonban örökké nyitott lezáratlan lét. „Ha az ember lényegesen nem is változik, az emberkép, vagyis az emberről való tudá1

Homor Tivadar – Kamarás István: Emberismeret és etika a középiskolák számára. (2010): Apáczai, Bp. Lásd a tankönyv Bevezető közbeszólásokkal c. fejezetét az 5. oldalon! 2 Úaz., mint a 9. 5.o. 3 Úaz., mint a 9. 5.o. 4 Úaz., mint a 9. 4 - 5. o. 5 A felsorolt erkölcsi normák többdimenziós megközelítése elsősorban: Az ember mint társas lény ( 25 - 33. o.), Az ember mint erkölcsi lény (43- 81. o.), A személy és az erkölcs (99-125. o.), valamint a Társadalom és az erkölcs (127 - 161. o.) c. fejezetekből olvasható ki legmarkánsabban! 6 Kiemelt példaként lásd.: a 13 -15., 22 - 25., 32 - 34., 113 - 116. stb. oldalak kérdéseit és feladatait! 7

Kamarás István: (2001): Erkölcstan. Krónika Nova, Bp., 80. o.

2

sunk igen. A változó, vagy egymással versengő emberképek alapján viszonylag eltérő egyetemesnek szánt erkölcsi normákat lehet csak kidolgozni” 8 vélik a szerzők.

1.1.2. Értékrendje A tankönyv értékrendje egyfelől a világvallások etikáiból (közülük is kitüntetetten a klasszikus görög és a zsidó- keresztény gyökerű hagyományból), másrészt a nem vallási alapú világi – humanistának nevezett- etikák értékrendjéből merít. Olyan forrásokból tehát melyek a legfontosabb alapelvekben megegyeznek egymással. A vallási és világi erkölcs nem zárják ki egymást, mert a világi etikák a világvallások erkölcstanának folytatói (pld.: a humanizmus, a kanti morálfilozófia, a pragmatizmus, vagy az egzisztencializmus stb.). Nem részesít előnyben egyetlen világnézetet, szellemi áramlatot és erkölcsi rendszert sem a közjót szolgáló és az emberi méltóságot tiszteletben tartó nézetek rovására „A tankönyv a különböző életformák, értékrendek és világnézetek iránt nyitott, de ez a tény több okból sem jelenti a különféle erkölcsi értékrendek egyenlősdijét, mivel némelyikük kifejezetten veszélyezteti a közjót, vagy az emberi méltóság értékrendjét” 9 A tankönyv nevelés filozófiáját áthatja a modern reformpedagógiai irányzatok és alternatív iskolák, (pld. ÉKP) progresszív értékvilága és „humanisztikus, gyermekközpontú felfogása.” 10 Nevelési értékrendjében egyaránt fellelhetők a klasszikus humanista, a liberális, a demokratikus értékek. Célkeresztjében a személyiség-, és tanulóközpontúság, az emberi szabadságjogok, a pluralizmus, a tolerancia, a társadalmi igazságosság, a konfliktuskezelés, az individualizmus, a multikulturalizmus és a kompetenciaalapúság (személyes, szociális, kognitív) értékvilága áll. (Kiemelten lásd: Az emberi természet, Az ember mint erkölcsi lény és a Társadalom és az erkölcs c. fejezeteket!) Ha a hagyományos (klasszikus) és a reform/alternatív pedagógiák értékvilágának jellemzőit vetítjük ki a tankönyvre, az összehasonlításkor - a hagyományos pedagógiai modell rovására - egyértelműen az alternatív iskolai modellkép rajzolódik ki az alábbi főbb jellemzőkkel 11: A tankönyv célfelfogása: érték relativisztikus, céltartalma: önfejlesztő, személyiségképe: többdimenziós és regulatív, nevelésfelfogása : szabad, tanuló bázisa szerint: aktivitásra épül metodikája: indirekt jellegű. Összességében a tankönyv pedagógiai értékfilozófiája az alábbi fundamentumokra épül12: -A hagyományostól eltérő tanítási-, tanulási metodika alkalmazása. (Lásd, a polemizáló kerekasztal beszélgetésre épülő - szerkezeti felépítést, továbbá a feladatok, gyűjtőmunkák, forráselemzések és ajánlott irodalom sokszínűségét ! Pld.: 39 - 41., 47 - 49. old. stb.) -Szabad tananyagválasztás. (A diák is beleszólhat a kiválasztásba, lásd a bevezető ajánlásait 3. old.!) -A tanár szerepe megváltozott kioktató ismeretátadó szerep helyett, partneri együttműködésre épül az egyén és a csoport tanulását, szervező, problémakezelő, mentális vezető. Ezt a szerep módosulást érzékelteti a tankönyv kompetencialapúságra épülő szerkezeti felépítése: vita, beszélgetés, önreflexió, személyes, szociális, kognitív kompetenciák erősítése!

8

Többdimenziós emberképekre utaló témakörök: Az emberi természet: (7-43.o.) , Az ember mint erkölcsi lény: (43- 80.o.), Személy és az erkölcs: (99-126.o.) stb. 9 Lásd: Bevezető közbeszólássokkal c. részt az 5. oldalon. 10 Pedagógiák az ezredfordulón. Szöveggyűjtemény. (1998), (Szerk.: Pukánszky Béla – Zsolnai Anikó) Eötvös, Bp. 3. o. 11 Az adaptáció Bábosik István (1997): A modern nevelés elmélete c. tanulmány alapján készült. Kereban, Bp. 12 A változat részben, Czike Bernadett (1998) Az alternatív iskolák jellemzői c. tanulmánya alapján készült. Uaz., mint a 5. 121-123.o.

3

-Frontális munka helyett egyéni és csoportos tanulás, többdimenziós ismeretszerzés, kooperatív technikák alkalmazása. (Lásd a leckék végén lévő egyéni és csoportos feladatokat, kutató és gyűjtőmunkákat! Pld.: 13 - 16. o., 22 - 25. o.) -A kommunikáció lényege beszélgetés, vita, érvelés cáfolás, önreflexió (Lásd a tankönyv metodikáját, mely különböző korú és nézetrendszerű emberek polémiájára épül: (Klári, Jocó, Ángyika Woland) -A tankönyv értékvilága a közvetített élethelyzetek és erkölcsi esettanulmányokon, irodalmi, művészeti és tudományos forrásokon keresztül a társadalmi sokféleségre, teremtő kísérletezésre készíti fel a tanulókat. (Lásd a tankönyv verseit, forrásszemelvényeit, képeit és illusztrációit! Pld.: 104 - 106.o., 122 - 126. o.) -Értékvilága a személyiségformálás, a társadalmi, - állampolgári,- gazdasági nevelés, a környezetökológia fontosságát hangsúlyozza, továbbá kitér korunk globális problémáira is. (Lásd Az emberi természet, A személy és az erkölcs, A társadalom és az erkölcs c. fejezetek egyes témaköreit! )

1.1.3. Nézetrendszere A műveltséganyag kényes egyensúlyra épülő nézetrendszere eligazítást, támpontot kínál az erkölcsös cselekvéshez, egyszerre lehet az általános műveltség, a világnézeti, az erkölcsi, az önismereti a közéleti nevelés, és a kapcsolatkultúra fontos építőköve. A tankönyv csak térképet és iránytűt ad a különböző erkölcsi felfogások és nézetrendszerekben való tájékozódáshoz, a helyes út kiválasztását a tanulóra bízza. Ezt a toleráns, liberális szemléletet jól tükrözi az alábbi szöveg: „Európai kultúránk sokelvű (plurális) világ, ahol zavarbaejtően sokféle világnézetet kínálnak az ideológiák piacán és plázáján Ki, ki neveltetése, élettapasztalata, értékrendje és alakuló világnézete alapján választhat.” 13 A tankönyv erkölcsi felfogása, nézetrendszere is többdimenziós megközelítésű. Kiindulási alap „nincsen egyetlen erkölcs, egyetlen etika sincs – csak etikák vannak” 14 A különböző erkölcsi felfogásokhoz különböző etikák és eltérő emberképek tartoznak. Különböző etikák különböző kultúrákat szolgálnak. A fenti állítás illusztrálására bemutatja a tankönyv különböző korok és kultúrák erkölcsi felfogásának alakulást és változást. (Lásd 81 - 98. old.) Abból indul ki, hogy vannak elemi erkölcsi normák- mint például a Tízparancsolat követelményei - melyeket egyetemesen elfogadnak, s betartásukról eleinte a szokásjog, később a tételes jog rendelkezik. Ezek az un. moralitási normák (maximák) mindenféle tekintélyre való utalás nélkül érvényesek ( Pld.: „Teljesítsd kötelességedet” „Szeresd felebarátodat” „Ne tedd másoknak, amit nem kívánsz önmagadnak”) 15 Ugyanakkor érzékelteti azt is a tankönyv, hogy ezek a normák sem érvényesek minden korra és kultúrára nézve. Például a jézusi normák és az ezekből levezetetett alapelvek, mellett élt az ókori görögség szókratészi hagyománya „inkább szenvedd el a rosszat, mint okozzad másoknak” elv. A keresztény világ alapelvei mellett az egyetemes erkölcsi törvényt a kanti „kategorikus imperatívusz „alapján fogalmazza újra, melynek lényege. Nem a „Mit kell akarnunk?” a fontos (ez változó), hanem a, „Hogyan kell akarnunk a jót?” A helyes válasz „Szabad, öntörvényű, (autonóm) lény módjára, előítélet, érdek, félelem nélkül.” Arra kell törekednünk, hogy cselekedetünk alapelve általános törvénnyé legyen A tankönyv úgy mutatja be az alapvető értékeket, erényeket, normákat, törvényeket, erkölcsi alapelveket-, és felfogásokat, hogy a különböző élethelyzeteken, irodalmi, művészeti, vallási és tudományos példákon keresztül érzékelteti az erkölcs világában tapasztalható állandóságot és változást. (Lásd a tankönyv III. fejezetének kérdéseit, feladatait, kutató, gyűjtőmunkáit és forrásait!)

13 14 15

Homor Tivadar – Kamarás István (2010): Emberismeret és etika a középiskolák számára. Apáczai, Bp. 85. o. Kamarás István: Erkölcstan (2003) Krónika Nova, Bp. 76. o. Uaz., mint a 21. 75.o.

4

„Az erkölcsi felfogások és etikák” c. fejezetben (Lásd.: 81- 98. o.) vázolja a legfontosabb erkölcsi nézetrendszerek lényegét a tekintélyelvű etikától a felelősségetikáig bezáróan. A humanista, autoritárius, objektivista, szubjektivista, relativista, univerzalista, materiális, emocionális, hedonista, szándék és következmény etikák adaptációja interaktív módon valósul meg. Különböző korosztályú és világnézetű emberek (Klári, Jocó, Ángyika, Woland) vitatkoznak (érvelnek, cáfolnak) a bemutatott erkölcsi nézetrendszerekről. A tankönyv erkölcsi felfogása humanista, képesnek tartja az embert arra, hogy megállapítsa mi a jó és a rossz. Objektív abban az értelemben, hogy az a jó etika, ami az embernek jó, relativista olyan megközelítésben, hogy elismeri, hogy az erkölcsi felfogások és etikák történeti koronként és kultúránként változnak vagyis nem univerzálisak (minden korra érvényesek). A legfőbb értéknek az emberi teljességet tartja, ami nem más mint a pozitív lehetőségek önmagunk és mások javára történő kibontakoztatása, vagyis önmegvalósító vagy célmegvalósító (teleológiai) nézetrendszer. Az ember lényegét nyitott, meghatározhatatlan, lezáratlan lényként értelmezi. Az erkölcsi cselekedetet egységben szemléli, melybe egyaránt beletartozik a jó szándék, a cselekedeteinkért való felelősségvállalás és a másokért érzett felelősség. Valakinek, valamiért, valakivel / valamivel szembeni felelősségre hívja fel a figyelmet. A felelősség feltétele az autonómia. Ángyika konvencionálisnak tűnő kérdésére, hogy ”Kivel vagy mivel kell tudnunk elszámolni”?, a tankönyv nyitva hagyja a választ. Világnézetünktől függően embertársra, lelkiismeretre, Istenre is gondolhatunk.

1.1.4. Kiemelt erkölcsi kategóriák Az eutanázia problémakörével „A haldokló joga és méltósága” c. fejezet foglalkozik. (155- 156. o.) Itt is különböző korosztályú és világnézetű emberek érvelnek, cáfolnak, vitatkoznak a bemutatott erkölcsi problémáról. Az aktív és a passzív eutanázia kérdését árnyalt (a beteg, az orvos, a hozzátartozó, a törvény képviselői, a hívő és a nem hívő ember) megközelítésben tálalja. Nézetrendszere plurális, a kérdést illetően a passzív eutanáziát humánus, irgalmas cselekedetnek tekinti és a halállal való szembenézés méltóságát hangsúlyozza. A mai embert „halál – tudatlan” jelzővel illeti, a halált az élet részeként értelmezi. „Embrió vagy kistestvér” c. rövid kiegészítő ismeretanyag foglalkozik az abortusz kérdésével (Lásd.: 121. o.) Már a cím is utal a meglévő erkölcsi dilemmára. A tankönyvi szöveg ütközteti a konzervatív és liberális felfogás képviselőinek jól ismert pro kontra érveit de konkrétan nem foglal állást, a kérdést nyitva hagyja. „Biológusok, orvosok, pszichológusok, szociológusok, morálfilozófusok, politikusok sokféle megfontolandó érvet sorakoztatnak fel e még nyitott kérdésben” 16 Az előítéletesség problémakörével a „Társadalmi és erkölcsi közösség” c. fejezet foglalkozik. (128 - 131.o.) Az ismeretanyag az előzetes ítélet, az előítélet és az előítéletesség közötti fogalmi különbségeket érzékelteti. Történelmi és hétköznapi élethelyetekből hozott példákon keresztül mutatja be a vallási, faji, etnikai, politikai és nemzedéki előítéleteket. Kitér arra, hogy mikor csak rossz szokás, és mikor bűn az előítélet? Konkrét megoldást (mintát) ajánl arra vonatkozóan, hogyan szabaduljunk meg előítéleteinktől. Lépései: az előítéleteink feltérképezése,(diagnózis) lelkiismeretvizsgálat, (önismeret) ellenőrzés alatt tartás, megfékezés, kiirtás. Fontos értéknek tartja a tolerancia gyakorlását. Szociológiai mérésekre, statisztikai adatokra hivatkozva mutatja be, hogy mi magyarok mennyire vagyunk előítéletesek európai országokhoz viszonyítva. A témához bőséges választási alternatívát kínáló kérdéseket, feladatokat kínál. (Lásd a tankönyv: 132. o. 4.,5., 6.sz. kérdéseit, kutató-, gyűjtőmunkáit a 132 - 134. o. 5.,6.,7.,8. sz. feladatait,

16

Uaz., mint a 21. 121. o.

5

továbbá forráselemzéseit a 134 – 135. o.: 5.,6.,7.,8. sz. feladatait és az ajánlott irodalmat a 135. oldalon. )

1.2. Lányi András – Jakab György (1999): Erkölcsi esettanulmányok (középiskolák részére) AKG., Bp. 2.2.1. Emberképe A bemutatott esettanulmányok, párbeszédek, élethelyzetek, olyan erkölcsi dilemmákról szólnak, melyeket különféle világnézetek képviselői kínálnak a tanulók számára. A tankönyv többdimenziós emberképét elsősorban az egyes fejezetek bevezetőiből, továbbá irodalmi, néprajzi, történelmi, vallási és tudományos forrásokból, továbbá élethelyzetekből vett példák alapján lehet megrajzolni. „Az élet nagy kérdéseire az ember tetteivel felel, aki képes megkülönböztetni a jót és a rosszat. A tudásáért is felelős és azért is, amiről nem akar tudomást szerezni.” 17 hangsúlyozzák a szerzők. Ahhoz, hogy az élet olyan fontos kérdéseire mint például: Milyen a jó élet? Mi a helyes cselekedet? Mit kell akarnom? Miért szenvedek? válaszolni tudjunk, ismernünk kell az erkölcsi hagyományt és az előttünk járó nemzedékek gondolatait, melyekből plasztikusan kirajzolódik egyes történelmi korok és vallások (buddhista, a zsidó-, keresztény), az európai humanizmus eszmeisége, valamint napjaink modern humanista- emberközpontú, liberális, utilitarista, természetjogi, pszichológiai, szociológiai nézetrendszerekre épülő emberképe. E többdimenziós liberális szellemiségű emberkép áthatja az egész tankönyv szemléletét. Legmarkánsabban a „Miért szenvedek?” (9 - 26.o.) „Mit kell tennem?”(29-36. o.) „Mit tehetek róla?” (37 - 46. o.), „Tilos a tiltás?” (89 - 100.o.) c. fejezetekben artikulálódik. A műveltséganyaga által közvetített emberképekből olyan erkölcsi normák fakadnak, mint az autonómia, erkölcsi felelősség, kötelesség, szolidaritás, tolerancia, szabadságjogok, cselekvő részvétel életünk alakításában, önmegvalósítás. A tankönyv kérdései, feladatai, kutató-, gyűjtőmunkái és szerepjátékai ezt a többdimenziós megközelítésű emberképet kívánják a tanulók fele közvetíteni. (Példaként lásd: a tankönyv 24- 25.o., 33., 36., és 51.o. feladatait!)

1.2.2. Értékrendje A tankönyv értékrendje különböző világnézetek irányában nyitott, egyfelől a világvallások etikáiból (közülük is kitüntetetten a buddhista sztoikus, aszkétizmus, és a zsidókeresztény gyökerű jézusi hagyományból), építkezik, másrészt a nem vallási alapú világi – humanistának nevezett- etikák értékvilágából merít. Ahogy az emberképben láttuk, itt is megjelenik a mai modern fogyasztói társadalom plurális, haszonelvű és emberközpontú felfogása. (Példaként lásd.:”Miért szenvedek?” 9-25.o., „Mit kell tennem?” 2746.o.fejezeteket) A tankönyv műveltséganyaga az erkölcsi nézetrendszerek jellemzőit és kritikáját, élethelyzeteken, esettanulmányokon, valamint tudományos, történelmi, irodalmi, művészeti és vallási forrásokon keresztül úgy mutatja be, ahogy különféle világnézetek képviselői kínálják számunkra, hozzátéve a szerzők saját erkölcsi meggyőződésüket is. (Példaként lásd.: „Parancsra tettem” 79- 88. o., „A tudósok lelkiismerete” 111122.o., „Áldozat a hazáért” 123-134.o., „Emlékezzünk meg a szegényekről” 151-162. o.) Értékrendjében egyaránt fellelhető az előttünk járt nemzedékek tisztelete és a mai modern világ demokratikus, liberális, utilitarista, humánökológiai és emberközpontú felfogása, melyekben az alábbi erkölcsi kategóriák a meghatározók: személyiség tisztelete, pluralizmus, tolerancia, társadalmi igazságosság és szolidaritás, empátia, multikulturalizmus. Pedagógiai filozófiáját individualizmus, liberalizmus, demokratizmus, gyermekközpontúság és önmegvalósítás jellemzi (Példaként lásd:” Mit kell tennem” 27-36.o.,” Életre 17

Lányi András – Jakab György (1999): Erkölcsi esettanulmányok (középiskolások részére) AKG., BP., 7.

6

halálra” 65-78. o., „Tilos a tiltás?” 89 – 100. o.) Hangsúlyt fektet a társadalmi, állampolgári, gazdasági, ökológiai és globális problémák bemutatására is. (Lásd.: „Szegecshuzogatók” 175-186. o.) A tankönyv célfelfogása: érték relativisztikus, céltartalma: önfejlesztő, személyiségképe: többdimenziós és regulatív, nevelésfelfogása: szabad, tanuló bázisa szerint: aktivitásra épül, metodikája: indirekt jellegű. A tankönyv didaktikai repertoárja széleskörű tanulói önállóságra (kompetencialapúságra), autonóm személyiségfejlesztésre, több forrásból való önálló tájékozódásra, nyitottságra, vitára ösztönzi a tanulókat.

1.2.3. Nézetrendszere Az ember erkölcsi fejlődésének nézetrendszerének alakulást a „Mit követel tőlem az erkölcs?” (29-36.o.) c. részben fejtik ki legplasztikusabban a szerzők. A helyes válasz megadáshoz - történelmi, vallási, irodalmi - példákon keresztül az emberiség erkölcsiségének olyan „eszmélési stádiumait” mutatják be, melyek közelebb visznek bennünket a helyes értékválasztáshoz. Az értékrendek alakulásában a kontinuitást vallják a szerzők. „Az erkölcsi fejlődésen nem azt értik, hogy egyes tanítások kizárják egymást, és helyükbe újabb tökéletesebb, megcáfolt igazság lépne”18, sokkal inkább azt igyekeznek bemutatni, hogy a tudásban és tapasztalatokban gyarapodó emberiség értékvilágának, nézetrendszerének alakulást, hogyan befolyásolta a jó és a rossz közötti választás nehézsége, továbbá azt, hogy az egyre bonyolultabb és árnyaltabb élethelyzetek belátására és a helyes erkölcsi döntés meghozatalára mennyire képes az ember. Az ember erkölcsi fejlődését nyitott, alakuló, formálódó változó értékként tételezik, mely „kapcsolódik a megismert és megőrzött hagyományhoz, annak újraértelmezésén és továbbgondolásán alapul”19 „A miért szenvedek ?” c. részben (15 - 26. o.) a szenvedés okának közkeletű, de egymással homlokegyenest ellenkező (több nézőpontú) magyarázatát adják. „A szenvedés nélkülözésből fakad” c. fejezet (17- 19. o.) utilitarista (haszonelvű felfogását) természetjogi érvekkel támasztják alá, melynek lényege: emberi természetünkből adódik, hogy vágyink és szükségleteink kielégítésére törekszünk. Más megközelítés szerint, a szenvedés oka: ragaszkodás vágyainkhoz (19-20.o.), buddhista önmegtagadás (aszkézis) tanításban gyökerezik. A sztoikusok példáját követve mondjunk le vágyainkról, ha meg akarunk szabadulni a szenvedéstől. A harmadik megközelítés - a keresztény erkölcsi tanítás - szerint, a szenvedés a rossz választás következménye (20-26.o.) Tovább folytatva e gondolatsort, szabadság és erkölcsi felelősség, és a felebaráti szeretet (szolidaritás) áll a jézusi tanítás középpontjában. A bűn nem az ember természetéből és nem a világ tökéletlenségéből fakad, hanem az ember akaratának és cselekedeteinek gyarlóságából származik, vallja Szent Ágoston, a „Mit kell tennem” c. tananyagrészben ( 33 - 36. o.). A világi etikák közül a kanti kötelességetikát, ellenpéldaként Nietzsche amorális szociáldarwinista szemléletét is bemutatják a szerzők. A felelősség-, és következményetikai mintára: „A Mit tehetek Róla?” c. fejezetben (37 - 54. o.) Albert Camus: A pestis c. regényének részletei alapján kapunk plasztikus irodalmi példát. A szerzők erkölcsi konklúziója: „az emberek egymásra gyakorolt hatását nagymértékben meghatározza kölcsönös vonzerejük, … cselekedeteink sosem csak saját magunkra tartoznak, hanem hatással vannak más emberekre is.”20 A mai modern erkölcsi felfogásokra a „Nincs alku - én hadd legyek boldog c.” esetleírás szolgáltat tanulságos példát (49 - 54 o.) adja. Ez a fejet az önmegvalósítás különböző útjait mutatja be az egyik a szélsőségesen haszonelvű, hedonista, szemléletet (az ember önzőségét, mohó szükségletkielégítő vágyát) tükrözi, vagyis az egyéni önzést a társadalom szempontjából is hasznos magatartásként értelmezi. A

18 19 20

Uaz, mint a 25. 29. o. Uaz., mint a 25. 29. o. Uaz, mint a 25. 39. o.

7

másik nézet a személyiségfejlesztés és önmegvalósítás útját nem az egymás rovására folytatott küzdelemben, hanem a kölcsönös segítség, gondoskodás, empatikus magatartás, emberbaráti szeretet és kapcsolatteremtési képesség értékeiben látja. A szükségletek kielégítésénél fontos értéknek tételezi, az erkölcsös fogyasztást, az együttműködést és a kölcsönösséget. Az emberi szabadságról „ A tudósok lelkiismerete.” (111 - 122. o.), „Kolhas Mihály az üvegvisszaváltóban,” (101-110 o.) és az „Állatok jogai” (163- 174) c. fejezetekben mutatják be elsősorban liberális megközelítésben. A vizsgált több nézőpontú megközelítések, mind az elméleti fejtegetésekben, mind a gyakorlati feladatokban, jelen vannak és szervesen integrálódnak a közvetített műveltséganyagba.

1.2.4. Kiemelt erkölcsi kategóriák Napjainkban - erkölcsi belátásunkat a leginkább próbára tevő - leghevesebb vitákat az emberi élet határhelyzeteivel a születéssel és a halállal kapcsolatos eltérő nézetek és döntések váltják ki. Az abortusz erkölcsi dilemmáját „Életet adni „ (65-72.o.) c. fejezet, Oriana Fallaci: Levél egy meg nem született gyermekhez c. torokszorítóan szép szemelvényével indítja a tankönyv. A vita az abortuszról szóló részben, pro kontra érveket, ellenérveket mutat be az abortuszt támogatók és az abortuszt ellenzők táborából. Itt is érvényesül a többdimenziós megközelítés: hívő, liberális, konzervatív, jogász, feminista, orvos, pszichológus fejti ki eltérő álláspontját. A szerzők véleményét, „Ha én magzat volnék” c. publicisztikába burkolják, mely szerint „az erkölcsi felelősség egyedül az anyát illeti, aki a megszületendő gyermek sorsáról dönt” 21 Az eutanázia problémakörét, A „ jó halál kegyelme” c. fejezet tárgyalja (76-78. o.) Rövid ízelítőt ad különböző kultúrák merőben eltérő halálszemléletéről (eszkimó, újguineai néptörzs, zsidó- keresztény) „Mégis kinek az élete” c.(73-76.o.) esettanulmány bemutatásával érzékelteti a tankönyv az aktív és a passzív eutanázia fogalmát. Az eutanázia erkölcsi dilemmáját plurális megközelítésben többdimenziós nézőpontból tárja a diákok elé, érzékeltetve a kezelőorvos, a barátnő, a jogász, az eutanáziát támogatók és ellenzők eltérő véleményét. ” A meghalok én is” című szemelvényben (76-78.o.) határozott kritikával illetik a szerzők a mai ember „ haláltudatlanságát”. A tolerancia / intolerancia / előítéletesség kérdésével a szólásszabadság kapcsán, „Az emberi jogokról” szóló fejezetben (95-100. o.) találkozunk. Itt mutatnak be (újság hír) olyan rasszista csoportokat, akik nyilvánosan gyaláztak különböző vallási és etnikai kisebbségeket. E példáknál is a liberális és a konzervatív álláspontot ütköztetik a szerzők. Az emberi jogok korlátozást csak rendkívül kivételes esetekben tartják elfogadhatónak. Demokratikus,liberális álláspontjuk szerint, a töredék kissebségnek is joga van a szólás szabadsághoz. „A szabadság ellenségeinek szabadsága bizonyos esetekben korlátozható, de ez sem az utolsó szó”22 Itt a bűnös tett és a bűnös beszéd közötti markáns különbségre utalnak. Meglehetősen bő fejezet foglalkozik a kelet- európai kisállamok nyomorúságával, vagyis a Kárpát-medencében élő etnikumok problémájával (135- 150 o.) Mindanynyian kissebségek vagyunk nézőpontból kiindulva „Kelet-Közép-európai történetek” címmel, (137-140.o.) olyan megtörtént eseteket, tudósításokat dolgoz fel a tankönyv, melyek élénk visszhangra találtak mindkét oldalon. „Elválaszt ami összeköt”c. fejezet (141143.o.) plasztikusan érzékelteti a nemzeti azonosságtudat kialakulásának folyamatát. Elemzésében arra a következtetésre jut, hogy a nemzet közös vállalkozás, a nemzeti azonosság tudatos együttműködésre, tehát a jövőre orientált, (az a fontos ami összeköt), míg az etnikai hovatartozás, az eredet közösségére, (vagyis a múltra) irányul és az etnikum fogalmában eleve a különbség a hangsúlyos. Nem az egység, hanem a sokféleség biztosította egy évezreden át az együtt élő nemzetiségek/etnikumok kiegyensúlyozott 21 22

Uaz, mint a 25. 70. o. Uaz, mint a 25. 100. o.

8

rendjét. A rasszizmusra és az intoleranciára utaló másik fejezet: „Két újsághír az idegengyűlöletről” c. ( 144-147 o.) számol be hazai és szomszéd országokban történt erőszakos cselekedetekről. A kissebségi kérdés és a fajvédelem problémája a többség problémáiban gyökerezik, vélik a szerzők, ezt az idegengyűlölő politikát nevezik fajvédelemnek. A kisebbségek jogai résznél kitér a Kárpát-medencén kívüli globális konfliktusokra is ( baszk, katalán, ír, kurd, csecsen, tibeti, lombard stb.). A szerzők állásfoglalásában a liberális demokráciák hagyományos álláspontja tükröződik, nevezetesen az, hogy törvény biztosítsa a kissebségek jogait. A kultúrák békés egymás mellett élését a multikultúrális szemlélet erősítésében látják: „sokféle kultúra egyenlő helyzetben van és az eltérő kultúrák kölcsönhatása erősítik az új társadalmi környezethez való alkalmazkodást.” 23 A tankönyv kérdései feladatai is ezt a toleráns, plurális szemléletet erősítik.

1.3. Szabó Pál Tivadar (1999): Erkölcstani vázlatok. Tankönyvpótló jegyzet. Paginarum, Bp. 2.3.1. Emberképe

„Az erkölcs a világ létezésének feltétele” 24 ebből eredően a különböző emberképeket - az egyéni és a közösségi életet szabályzó - mindenkire érvényes erkölcsi alapelvekhez és normákhoz való viszony határozza meg. A tankönyv emberképe elsősorban a zsidó – keresztény vallás tanításában gyökerezik, melynek lényege röviden: küzdelem a jóért, a tökéletesedésért, saját magunk és mások javára. Emellett teret kapnak más, nem vallásos világi nézetrendszereknek és emberképek is. „A boldogság mint az ember célja” c. tananyagrészben (60. o.) összehasonlítja a mai modern utilitarista, hedonista embereszményt a keleti (indiai, tibeti, kínai) - belső erények fontosságát hangsúlyozó felfogással és a zsidó - keresztény vallás tanaival. A választási és döntési szabadságot az emberi tökéletesedés feltételének tartja. A felebaráti szeretetszemléletnek át kell hatnia az egész társadalmat (tudomány, művészet, gazdaság, politika stb.) Emberképének sarkalatos értékei: teljességre törekvés, mérsékelt individualizmus, transzcendencia, humanizmus, emberi jogok, tolerancia, másokkal való összetartozás és „ az egészért (család, nemzet, emberiség) érzett felelősség” 25. A embert többdimenziós, komplex lényként ( test- lélek- szellem), más megközelítésben (pszicho - bio – szociális) egységként értelmezi. Nézőpontja szerint az emberkép dinamikus, az egyén és a társadalmi környezet kölcsönhatásában alakul, formálódik. Az embert motiváló értékek szerint beszélhetünk: elméleti, gazdasági, esztétikai, szociális, politikus és vallásos indíttatású emberképekről (Lásd.: 45 - 46. o.) Ökológiai emberképe, különböző népek egymásrautaltságának felismerésén alapul. „Egy új globális, igazságon és kölcsönös megbecsülésen alapuló politikai és gazdasági világrend”26 eljövetelét tartja kívánatosnak. A tankönyvben további indirekt utalások találhatók, különböző emberképre például a 8., 14., 15., 23., 61., 62., 74., 83., 89., 102., 118., 185., 186., 189. oldalon!

1.3.2. Értékrendje A tankönyv értékrendjét elsősorban a zsidó- keresztény gyökerű vallásos hagyomány, a világi humanista emberközpontúság és a kanti morálfilozófia hatja át. Elanyagiasodott, haszonelvű, hedonista világunkban az anyagi javak megszerzéséért folytatott harc, a gazdasági élet és a piac problémái, napjainkban egyre inkább háttérbe szorítják a magasabb szellemi értékekkel, eszmei alapelvekkel való foglalkozást, vallják a szerzők. 23 24 25 26

Uaz., mint a 25. 148. o. Szabó Pál Tivadar (1999): Erkölcstani vázlatok. Tankönyvpótló jegyzet. Paginarum, Bp., 7. o. Uaz, mint a 32. 31.o. Uaz, mint a 32. 189.o.

9

Az értékrend alakulását nagymértékben befolyásolják a természeti – társadalmi - környezeti hatások (család, iskola, munkahely, tágabb környezet) továbbá az alkalmazott nevelés milyensége. A tankönyv nevelésfilozófiájában markánsan jelen van a konzervatív hagyománytisztelet, a katolikus vallásosság és a világi alapú humanista értékrend egyaránt. A szerző fontosnak tartja a tiltó - korlátozó neveléssel szemben, a bátorító - megengedő önbizalmat erősítő pasztorációs pedagógiai attitűdöt. Nem kérdőjelezi meg a tankönyv, hogy „különböző erkölcsi értékek és parancsok önmagukban is megállják a helyüket” 27. Fontosnak tartják, hogy az egyén által elfogadott, elismert erkölcsi értékek, értékrendek érvényesüljenek az egyén életében és mindennapi cselekedeteiben. Az embert értékmegvalósító lényként tételezik. (71.o.) A választható és követendő értékek széles skáláját mutatják be például: vallási, világi, ökológiai, hedonista, utilitarista, szenzualista irányultságúakat (példákat lásd, a 69-72. oldalon!) Értékrendjében meghatározóak a vitális (élettel kapcsolatos) eszmei (szellemiség, tudás), erkölcsi (jóság, szeretet) vallási (istenhit) értékek. A materiális értékek soha nem válthatják fel hosszabb időre az eszmei erkölcsi értékeket, vallják a szerzők. Elvetik relatív és a szubjektív értékek létezést, az értékek érvényessége független az értéket hordozó személyektől. Az igazi boldogságot „a valódi emberi értékek választása, követése és azok érvényesüléséért való küzdelem okozza” 28 Elismeri az értékek, értékrendek egyénenkénti és az adott társadalom szerinti változását, továbbá azt, hogy az értékek cselekvésben realizálódnak. Egyes értékek érvényesülése a mindennapi életben bizonyos fokig függ az adott társadalom uralkodó értékrendjétől, az egyén esetében pedig az egyén „én- erősségétől” és világnézete szilárdságától. Értékfilozófiája elismeri a magasabb és az alacsonyabb rendű értékek létjogosultságát, álláspontja szerint konfliktus esetén mindig a magasabb rendű értékek javára kell dönteni. Az értékrend vizsgálatánál a tankönyv kitér napjaink értékválságára, értékzavaraira, és értékhiányos állapotára, továbbá az emberellenes, erőszakra épülő ideológiák veszélyeire is felhívja a figyelmet. (Értékrendre vonatkozó utalásokat lásd.: 9., 25., 59., 66., 68., 69., 84., 107. o.) Pedagógiai értékfilozófiájában a konzervatív hagyománytisztelet, a vallásos keresztény nevelés, a modern humanisztikus gyermekközpontú irányzatok és elképzelések ötvöződnek. Főbb alternatívái: megengedő szellemű szeretetteljes nevelés, dialógus, demokratizmus, másik ember tisztelete, tanuló bevonása a döntésekbe (családban, iskolában) A poroszos nevelési stílust elveti, olyan „tekintélyelvet javasol”, mely ez előbb felsorolt demokratikus emberi értékeken alapul ( de nem okoz pedagógiai anarchiát) Értelmi és szellemi képességeink művelését és a világnézeti tájékozódást erkölcsi kötelességként tételezi. Összességében elmondhatjuk, hogy Célfelfogása: egyszerre normatív és értékrelativisztikus. Céltartalma: vallásos, morális és önfejlesztő. Személyiségképe: intellektuális. Nevelésfelfogás: bizonyos vonatkozásokban irányított, más megközelítésben szabad. Bázisa szerint: befogadásra és aktivitásra egyaránt épül. Pedagógiai metodikája: hagyományos, direkt, kioktató, ismeretközlő, nyomokban indirekt jellegű elemekkel kombinált. Kérdései, feladatai – kevés kivételtől eltekintve – hagyományos pedagógiai attitűdöt tükröznek.

1.3.3. Nézetrendszere Nézetrendszere elsősorban – de nem kizárólagosan - a keresztény vallásos (transzcendens) isteni tekintélyelvűségre (örökérvényűségre) épül, ezt az értékvilágot preferálja, emellett rövid utalások történnek más, például keleti vallások (kínai, tibeti, indiai) értékvilágának bemutatására is. Toleranciát és pluralitást hirdet, más vallások és világnézetek létjogosultságát illetően. A tankönyv nézetrendszerének középpontjában a harmonikus személyiségkép, felebaráti szeretet, önmegvalósítás, munkálkodás mások 27 28

Uaz, mint a 32. 59.o. Uaz, mint a 32. 66.o.

10

boldogságáért, erkölcsös élet, folyamatos öntökéletesedés és a szabadság értékvilága áll. Nézetrendszerében a vallásos és a világi-, humánus-, utilitarista-, hedonista-, ökológiai,kötelesség-, következmény-, és felelősségelvű etikák értékvilága ötvöződik. A felsorolt nézőpontoknak többnyire vallásos megközelítésű kritikáját adja. (Erre való utalásokat lásd.: 60., 62-72., 74., 84., 87. o.) A világnézet, az értékek és az erkölcsi normák között szoros kölcsönhatás van. „Az egyén erkölcsi jellegű magatartását részben világnézete, továbbá ebből eredő értékrendje határozza meg”.29 Ezt az értékfilozófiát tükrözi a könyv műveltséganyaga, kérdései, feladatai, továbbá a tankönyv tudományos, művészeti, vallásos, irodalmi szemelvényei és a hétköznapi életből vett esetleírásai és példái. Eszmeiségét: a transzcendens eszmékhez való ragaszkodás, a humanizmus, a szeretet (család, haza, embertársak), emberi jogok, empátia és tolerancia határozza meg. A tankönyv deklarálja, hogy senkit sem lehet meggyőződése, vallása, kultúrája miatt üldözni, vagyis tiszteletben kell tartani az alapvető emberi szabadságjogokat! (Lásd.: 118.o.

1.3.4. Kiemelt erkölcsi kategóriák A fogamzásgátlás és az abortusz kérdéseivel, a „Magzatvédelem erkölcsi vonatkozásai” c. témakör (139-146.o.) foglalkozik. Először olyan kérdéseket tisztáz a tankönyv mint: Mi az emberi élet alapvető értéke? Mikor kezdődik az élet? Mit jelent a magzatvédelem ? (Lásd.: 135, 139- 143. o.) A tankönyv az abortusszal kapcsolatosan nem enged meg semmilyen liberális toleranciát, egyértelműen leszögezi, hogy az élet a fogamzással kezdődik, „a legalapvetőbb emberi jog a léthez való jog.” 30 tehát a művi abortusz - életellenes ezért nem fogadható el. Ebben az értelemben egyértelműen a katolikus egyház konzervatív álláspontjára helyezkedik. Bemutat ugyan más megengedő (eltérő) álláspontra helyezkedő véleményeket és is, (pld.: az anya joga eldönteni a kérdést, a születendő gyermek fogyatékos, szociális problémák, hátrányos helyzet, túl fiatal az anya stb.) de mindegyik megközelítést határozott kritikával illeti (Lásd: 141. – 142.o.). Végül arra a következtetésre jut, hogy tetteinkért vállalnunk kell a felelősséget és a következményeket. Az eutanázia kérdésével, „A halál mint etikai probléma” c. ( 198 - 201. o.) fejezet foglalkozik. A problémát elsősorban vallási megközelítésben vizsgálja, ezzel párhuzamosan teret enged más nem vallásos nézeteknek is. „Az életet nem abszolút, hanem viszonylagos értéknek tekinti.”31 Az emberi egzisztencia túlmutat a testi létezésen, bizonyos fokig belátásunkra van bízva, hogy rendelkezzünk vele. Az önfeláldozást, a vértanúságot, egy magasabbnak tartott érték miatt (felebaráti szeretet, vértanúság, Isten) elfogadja. A passzív eutanáziát elfogadja (a vallás is megengedi) az öngyilkosságot és az aktív eutanáziát elutasítja, melyet a vallás és az egyház is határozottan tilt. Az öngyilkosságot objektív bűnnek tekinti. A témával kapcsolatosan a tankönyv feladatai, forrásgyűjteményben bemutatott példái is ezt az erkölcsvilágot és nézetrendszert közvetítik. A tolerancia / intolerancia/ előítélet kérdését elsősorban faji, vallási, etnika megközelítésben tárgyalja, mindhárom megnyilvánulási formáját helyteleníti és elítéli. Határozottan kiáll az emberi méltóság és a szabadságjogok védelmében. (Lásd.:”Emberi jogok és kötelességek” c. fejezetet 184-190. o.) Külön rész foglalkozik az akadályozott (fogyatékkal élő) emberekkel kapcsolatos feladatokkal ( 222- 227.o.) Helyteleníti e téren még tapasztalható előítéleteket, és a passzív részvét helyett, az „együttélés részvételét” ajánlja követendő példának. A másság a homoszexualitás problematikáját konzervatív megközelítésben, elsősorban vallásos nézőpontból vizsgálja. Kérdésfeltevése is jelzi ezt a szemléletet: „Kik a homoszexuálisok és mi gondoljunk róluk?” (134. o.) A

29 30 31

Uaz, mint a 32. 84.o. Uaz.,mint a 32. 141.o. Uaz., mint a 32. 198-199.o.

11

homoszexualitást a nemiség természetellenes módjaként értelmezi, ezért ezt a megnyilvánulást „a tudatos ember helytelen választásának tekinti.” 32 Egészségileg (elsősorban az AIDS- re utalva) és lelkileg is káros hatása lehet a személyiségre, állítja a szerző.

1.4. Bóna Gézáné Maksay Mária (2003): Emberismeret és etika a gimnáziumok 11. évfolyama számára. Okker, Bp. 1.4.1. Emberképe A tankönyv műveltséganyagából a klasszikus görög hagyomány-, vallásos zsidókeresztény és buddhista értékvilága, továbbá különböző történelmi korok világi etikáinak emberképe egyaránt kiolvasható. (Lásd.: „Az etikai gondolkodás történetéről” c. fejezetet 24-52.o.) Többdimenziós emberképét az alábbi megközelítés is érzékelteti: „Az ember társadalmi-, erkölcsi-, gondolkodó-, alkotó-, művészi teljesítményre képes lény. Rendelkezik azokkal az adottságokkal, melyekkel képes a szűkebb és tágabb világát is alakítani.”33 Emberképének lényegét az ember erkölcsisége, az egyén szabadsága, választásának felelőssége és a céltudatos emberi munka határozza meg. Az emberi természet lényegét teljesítményében, alkotóképességében, erkölcsiségében, társadalmiságban és kultúrában véli felfedezni. A tankönyvi műveltséganyagból a biológiai, pszichológiai, szociológiai, vallási és művészeti megközelítésű emberképekre egyaránt találunk példákat! (Lásd.: 12.,13., 17-19., 23., 47-49., 54., 232., 242-250. o.) A tankönyv pedagógiai repertoárja deduktív metodikára épül, irodalmi, művészeti, néprajzi és tudományos forrásokon keresztül teszi plasztikussá a különböző emberképeket. A „Beszéljük meg” c. kérdések, kutató-, gyűjtőmunkák és önreflexiós feladatok is e többdimenziós emberképek megértését szolgálják.

1.4.2. Értékrendje Az értékrend vizsgálatakor abból indul ki a szerző, hogy az értékválasztás erkölcsi kérdés, az egyén viselkedésének milyensége egyben az értékekhez való viszonyulást is jelenti. (Lásd: 22-23. o.) A tankönyv értékrendje a klasszikus görög- római hagyomány, a valláserkölcs és a világi etikák nézetrendszerének szimbiózisára épül. A tankönyv „elméleti háttér” szövegeiben, továbbá a bemutatott forrásszemelvényeiben az értékrend és a különböző nézetrendszerek vizsgálatakor kiemelt helyet kap a: szeretet, az autonómia, a szabadság, a választás, a döntés és a felelősség kérdése, továbbá a természeti társadalmi környezet és a kultúra. Pedagógiai filozófiájában egyaránt megtalálhatók a hagyományos (konzervatív) a liberális (megengedő) és a humanisztikus személyiségközpontú irányultságok. Pedagógiai értékrendjének jellemzői: normatív, morális, önfejlesztő, intellektuális, inkább nyitott, befogadásra és aktivitásra épül. Irodalmi forrásai -, és művészeti illusztrációi - kevés kivételtől eltekintve- a hagyományos pedagógia értékvilágát tükrözik Például a tankönyv illusztrációi kizárólagosan klasszikusnak számító képzőművészeti forrásokra támaszkodik. (Lásd az egyes fejezetek illusztrációit pld.: a 4-6., 51-54., 176178. o. stb.) Kevés a tanulók lelkivilágához közelebb álló - a mai modern élet erkölcsi dilemmáit és társadalmi problémáit bemutató, - tanulói önreflexiókra épülő élethelyzet és esettanulmány.

1.4.3. Nézetrendszere Nézetrendszerében az emberképhez és az értékrendhez hasonlóan a klasszikus görög hagyomány (Szókratész, Platon, Arisztotelész) a zsidó-keresztény vallásosság (Szent Ágoston, Aquinói Szent Tamás) és az egyes történelmi korok erkölcsiségének értékvilága tükröződik (Seneca, Marcus Aurelius, Spinosa, Hume, Kant, Schopenhauer, 32 33

Uaz., mint a 32. 134.o. Bóna Gézáné Maksay Mária (2003): Emberismeret és etika. Okker, Bp. 13.o.

12

Kierkegaard, Nietzsche, Sartre stb.). „Az etikáról mint tudományról” ( 24 - 52. o.) c. fejezet foglalkozik a különböző nézetrendszerek bemutatásával. Elsősorban a tekintélyelvű, a természetjogi, az észjogi, az utilitarista, a teleológia, a deontológiai, és a felelősségetikai érvelési módokat mutatja be, kritikai reflexiók nélkül. Nézetrendszerének középpontjában: a jó és a rossz, a bűn és az erény, a választás és a döntési a szabadság, a szeretet, a boldogság, az emberi élet értelme áll. (30. o.) A történelmi áttekintés után a „jövőre orientált filozófiai nézetrendszer” 34 körvonalait vizionálja a szerző, melynek fő kérdése, hogyan maradhat fenn az emberiség a környezetszennyezés, a társadalmi, gazdasági pusztulás riasztó jelei mellett. A túlélés lehetőségeit a közös felelősség vállalásban, a közösségteremtésben és az összefogásban látja. Nézetrendszerében az ökológia, a tudomány és az emberiség jövőjének főbb erkölcsi dilemmái is megjelennek. (263295.o.)

1.4.4.Kiemelt erkölcsi kategóriák „A szeretet etikája” c. tankönyvi rész (173-176.o.) foglalkozik a szerelem, a házasság és a család erkölcsi kérdéseivel, az abortusz problémakörét a tankönyv nem említi meg, annak ellenére, hogy tantervi követelmény. „A halál etikai kérdései” c. fejezet (257 – 262. o.). foglalkozik az elmúlás és az elszakadás gondolatával. Irodalmi, néprajzi és pszichológiai szemelvényeken keresztül közelíti meg a megsemmisülés és a halál problémakörét, a passzív és az aktív eutanázia kérdése nem kerül megvitatásra. Az előítéletek / intolerancia erkölcsi problémáival nagy terjedelemben (191-209. o.) foglalkozik. A rövid bevezetőben a szerző a saját reflexióit mondja el, majd irodalmi, művészeti és szociológiai szemelvényeken keresztül érzékelteti a többségi - kissebségi létből eredő intoleranciát. A faji, vallási és másságból eredő előítéleteket az „Elméleti háttér” c. tananyagrészben pszichológiai, szociológiai definíciókkal és politológiai magyarázatokkal kiegészítve plurális megközelítésben mutatja be. Kitér egyes diszkriminált csoportok, például a hajléktalanok, a szegények és a fogyatékkal élők problémáira, szemérmesen elhallgatja a másság és a homoszexualitás kérdéskörét.

1.5. Emberismeret és etika (2002): (Szerk.: Berán Ferenc) Szent István Társulat, Bp. 1.5.1. Emberképe Elsősorban - de nem kizárólagosan - a katolikus, keresztény vallás értékvilágát tükröző tankönyv kérdéseiből és válaszaiból markánsan kirajzolódik emberképe. Ki az ember? Mi végre jött a világra? Milyenek az ösztönei, törekvései, vágyai? (6.o.) A kérdésekre adott válaszokból kitűnik, hogy az emberképet Isten képmásával azonosítják a szerzők. Az ember megismételhetetlen (egyedi) „ahányan annyifélék”, nem befejezett, hanem a teljességre nyitott, olyan erkölcsiségre törekvő lény, akinek a jó a szívébe (lelkiismeretébe) van írva, ez nem más mint az ember „istenképűsége”. „Az embert a kinyilatkoztatás helyezi előtérbe: eszerint az ember Isten képmása”35 Az ember szellemi törekvése végtelen és tökéletes értékre irányul, a legfőbb jó maga az önfelülmúlás (transzcendencia). Az emberi méltóság a humánus (emberies) magatartás általánosan elfogadott erkölcsi és jogi értékrendjében gyökerezik. „állandó készenlét a jóra.” Az emberképet az időben vándorló ember mutatja, aki minden útelágazásnál választásra kényszerül. Értékvilága szerint az ember jól, rosszul sáfárkodik az idővel és az életével. Emberképének lényegét a perszonalizmus (emberközpontúság) fejezi ki legjobban, melynek főbb jellemzői: elismeri az ember test - lélek egységét, egyediségét, autonómiáját, önfelülmú34 35

Uaz., mint a 41. 50.o. Uaz., mint a 45. 123.o.

13

ló képességét, és elhivatottságát „embernek lenni feladat.”36 Humanizmusában meghatározóak az alábbi értékek és erkölcsi kategóriák: hit, remény szeret, személy méltósága, tolerancia, igazságosság, szolidaritás, egymásrautaltság, szolgáló szeretet (egyén, közösség, kapcsolatok, hivatás stb.) áldozatos szeretet (önkorlátozás, önmegvalósítás). Az ember lényegét a természeti „élj a természet szerint” 37 és társadalmi beágyazottságban látja, például: szabadság, személyes elkötelezettség, pluralizmus, (nemzeti, konzervatív, liberális eszmék együtt). Elfogadja az un. világerkölcs magasztos eszméit (Lásd.:180181.o.): emberi személyiség sérthetetlen, méltóság, élet iránti tisztelet, szolidaritás, tolerancia, egyenjogúság. Az egydimenziós emberképeket elveti és kritikai megjegyzésekkel illeti, mint például a biologizmus, pszichologizmus, spiritizmus, individualizmus és kollektivizmus. A tankönyv tolerálja a sokféleség értékrendjét, annak ellenére hogy emberképében, értékrendjében és nézetrendszerében kitüntetetten a keresztény, katolikus (transzcendens) értékvilág artikulálódik elsősorban. Emellett teret enged más világi és vallásos emberképek bemutatására is. (Lásd.: „ Vallás és az erkölcs”c. fejezetet 171193.o.)

1.5.2 Értékrendje A tankönyv értékrendje egyfelől a világvallások etikáiból ( törzsi, indiai, kínai buddhista) közülük is kitüntetetten a klasszikus görög és a zsidó- keresztény gyökerű hagyományból, másrészt a nem vallási alapú világi - humanistának nevezett- etikák értékrendjéből merít. „Az értékrendnek olyan biztos alapnak kell lennie, amely a személy kiteljesedését segítheti és amelyre személyes és társadalmi kapcsolatait építheti.” 38 vélik a szerzők. A demokratikus plurális társadalom, nem ír elő tagjai számára kitüntetett eszmét, kötelező értékrendet, azonban a társadalmi együttélés közös erkölcsi értékek tisztelete nélkül nem lehetséges. A polgári demokráciákban (legalább is törvényi szinten) tiszteletben tartják a személyiségjogokat, nem tesznek különbséget egymás közt faji, nemi, vallási, etnikai szempontból, tehát elfogadják a sokféleség értékrendjét. Meghatározó az emberi méltóság és a humánum, demokratikus erkölcsi és jogi értékrendje. Értékvilágában központi szerep jut a jézusi felebaráti szeretetnek az „evangéliumi aranyszabálynak” mely a katolikus erkölcs evidenciájának tekint. Az erkölcsi értékrend alakulásban a természeti, társadalmi, egyéni és közösségi tényezőket ( család, barát, egyházi közösségek) fontosnak tartja. Értékrendjében kiemelt helyen szerepel a személyes elkötelezettség, a szabadság, a pluralizmus és a tolerancia. A vallásos értékrend mellet, a tankönyvben jelen van a nemzeti konzervatív, a szociális, a humanisztikus és liberális eszmék értékvilága is. E megállapítást alátámasztja a tankönyv ”Erkölcsi alapértékek az európai civilizációban” c. fejezete (Lásd.: 89- 101. o.) mely az alábbi értékeket deklarálja: személyiség integritása, kényszermentesség, kölcsönösség, méltányosság, részvét, tisztelet, odaadás, a szenvedés okozásának tilalma. Nevelésfilozófiájának középpontjában elsősorban a katolikus erkölcsiség értékvilága áll, elfogadja a tekintélyelvűséget (Isten, szülő, tanár, pap). Álláspontja szerint a nevelés sikere (elismerés, elmarasztalás, büntetés, jutalom) a következetes alkalmazásában rejlik. A vallásos nevelés és a társadalmi normák együttesen járulnak hozzá a helyes értékrend kialakulásához. Nevelési célfelfogása: normatív és értékrelativisztikus. Céltartalma: vallásos, morális és önfejlesztő. Személyiségképe: intellektuális. Nevelésfelfogás : bizonyos vonatkozásokban irányított, más megközelítésben szabad. Bázisa szerint: inkább befogadásra épül. Pedagógiai metodikája hagyományos, direkt, kioktató, ismeretközlő, és modern indirekt jellegű elemekkel

36 37 38

Uaz., mint a 45. 22.o. Emberismeret és etika (2002): (Szerk.:Berán Ferenc), Szent István Társulat,Bp. 58.o. Uaz., mint a 45. 5.o.

14

kombinált. Kérdései, feladatai – kevés kivételtől eltekintve – hagyományos pedagógiai metodikát tükröznek.

1.5.3. Nézetrendszere A tankönyv kiemelten kezeli a keresztény, katolikus vallás hitelveire épülő transzcendens tekintélyelvű (Isten által kinyilatkoztatott) vallásos nézetrendszer értékvilágát, emellett azonban bemutat és kritikai reflexiókkal illet más vallásos és világi - klasszikus és modern- nézetrendszereket is. Saját nézetrendszerének hangsúlyozása mellett toleránsan viszonyul más világnézetekhez is. Kiindulópontja az, hogy a jól megalapozott nézetrendszerekhez megfelelő érvekre van szükség, hogy belássuk mikor és mennyiben helyes a cselekedetünk, vagy döntésünk. Véleménye szerint a tekintély érv mellett többet jelent a meggyőző érvelés. Hangsúlyozza, hogy minden történelmi korban voltak/vannak olyan közös alapvető erkölcsi értékek, melyeket különböző nézetrendszerek és vallások is elfogadtak/nak. Álláspontja szerint, a pluralizmus és a sokszínűség sem nélkülözheti az igazolható emberi és társadalmi értékek közös elfogadást. „Az etika megalapozása” c. fejezet (63-76.o.) foglalkozik a főbb erkölcsi nézetrendszerekkel. Kitüntetetten a teleológiai, utilitarista, altruista, perszonalista, individualista, kollektivista, hedonista és konszenzus etikák bemutatásával és kritikájával foglalkozik. Teret ad a mai modern emberközpontú szemléleteknek is, mint például a perszonalizmus, mentőcsónak-, űrhajó-, isteni adomány etikai modell, és kitér a fenti megközelítéssekkel szemben álló nézetrendszerekre is (bio-, ökocentrizmus, pszicho-kozmológia stb.) „A vallás és az erkölcs” című fejezet (171- 193.o.) foglalkozik a világ legfontosabb vallásai (törzsi, kínai, indiai, iszlám, zsidó, keresztény) nézetrendszerének bemutatásával és kritikájával.

1.5.4.Kiemelt erkölcsi kategóriák Az abortusz kérdéséről a „Születésszabályozás” c. (198-199.o.) fejezetben esik szó. A téma kapcsán a tankönyv kitér a mesterséges megtermékenyítés, a lombikbébi, a fogamzásgátlás és a sterilizáció etikai problémáira is. Az abortusz erkölcsi dilemmáját, abból a nézőpontból vizsgálja, hogy ki mit tekint az emberi élet kezdetének? A szerzők is osztják egyes tudományos álláspontok véleményét, mely szerint az abortuszt a már megfogant emberi élet elvetéseként értelmezi. Álláspontja egyértelmű „a megfogant emberi életnek feltétlen tiszteletet és védelmet kell élvezni”39 tehát az abortuszt minden formáját elveti, és a megfogant emberi élet ellen irányuló cselekedetnek tartja, melynek áldozata a védtelen magzat és az anya. Egészen kivételes esetben fogad el más álláspontot. Tisztességére váljon a tankönyvnek, hogy a vallásos szemléletét e kérdésben érvekellenérvek ütköztetésével (különböző erkölcsi érvek mérlegelésével) kívánja megvédeni, úgy hogy teret enged más liberális nézetek kifejtésére is, melyeket vallásos nézőpontú kritikával illet. Az eutanázia kérdésével a „Földi életünk végállomása” c. fejezet (208 - 211.o.) foglakozik. Az abortuszhoz hasonlóan e problémakörnél is a katolikus egyház elutasító álláspontjára helyezkedik, nevezetesen az eutanázia minkét formáját (aktív, passzív) gyilkosságnak minősíti. A halál az élet része, a végső állomás, csak az emberhez méltó halált tartja elfogadhatónak, nézete szerint az eutanázia az emberhez méltatlan vég. A haldoklót hozzá kell segíteni az utolsó elengedéshez, ebben nagy segítséget nyújthatnak a közvetlen hozzátartozók és a személyes természetfölötti hit, ez adja meg a haldokló számára a méltóságteli elmenetelt. A tolerancia, intolerancia erkölcsi problémakörét, meglehetősen bő fejezet tárgyalja. (149- 153.o.) Álláspontja e téren egyezik a polgári demokráciákban elfogadott plurális, liberális és humánus megközelítésekkel. Elítél mindenféle faji, vallási, etnikai intoleranciát, előítéletet, rasszizmust és nacionalizmust. Helyette a felebaráti szeret jézusi ta39

Uaz., mint a 45. 203.o.

15

nait, a perszonális etika és az emberi szabadságjogok tiszteletben tartását ajánlja. (szabadság, egyenlőség, emberi méltóság, szolidaritás, esélyegyenlőség stb.) A homoszexualitás erkölcsi problémáját illetően egyértelműen az egyház álláspontjára helyezkedik. A homoszexualitást természetellenes, tisztátalan cselekedetnek minősíti, ezért elhibázottnak és problematikusnak ítéli az ilyen szexuális irányultságot.

1.6. Imre Katalin - Trencséni Borbála (2010): Emberismeret, etika. Pedellus, Bp. 1.6.1. Emberképe A tankönyv emberképe a „ Mi az ember?” és „Ilyen az ember?” c. fejezetekből (6 - 25. o.) olvasható ki leginkább. Többdimenziós emberképet az emberi arc egyediségének (különbözőségének) –Michelangelo: Ádámjától, a mai modern ember jellegzetes sokarcúságának - bemutatásával is plasztikusan érzékeltetik a szerzők. Az ember személyiségének, emberképének fejlődését egyaránt befolyásolják a természeti a környezeti és a társadalmi hatások. E plurális megközelítésben jelen vannak a szociálpszichológiai, a genetikai, a szociológiai, a humánetológiai, a filozófiai, az ökonómiai, a társadalmi, az irodalmi, a művészeti és a vallási nézőpontok egyaránt. Az emberképek bemutatásánál használt jelzők: „Milliók közt egyetlenegy”. „Önmagad szobrásza vagy” „Arcom a tükörben” is jól érzékeltetik az énkép, az önismeret és emberismeret fontosságát. „ Az ember semmi más mint amivé önmagát teszi” 40. A tankönyv képsorai, illusztráció és ábrái (Pld: 7., ., 10., 15., 32., 33. o.) jól érzékeltetik a szerzők emberről vallott nézőpontjait.

1.6.2. Értékrendje Az értékrend kérdésével közvetve az „Érték és az erkölcs” c. fejezet (97-135.o.) foglalkozik. Indirekt formában természetesen más tananyagrészekben is találunk utalásokat a témára. Az egyéni és társadalmi, (magasabb és alacsonyabb rendű stb.) értékek, értékrendek változást, alakulást az „Értékek, szükségletek, értékkonfliktusok” (97103.o.) c. erkölcsi kategóriák bemutatásával világítják meg a szerzők. A témakör többdimenziós megvilágítását elsősorban testi- lelki- mentális és tudományos megközelítéseken keresztül érzékeltetik. A tanulók számára esettanulmányok, irodalmi, művészeti források, illusztrációk bemutatásával kívánják plasztikussá tenni. Az értékrend alakulást az egyéni szükségletek (célok, vágyak, önmegvalósítás) a közösségi érdek és a társadalmi elvárások egyaránt cizellálják. A tankönyv ismeretanyagában rövid utalások vannak a zsidó- keresztény és más vallásos etikák ( öt világvallás rövid bemutatása) értékrendjére vonatkozóan. A tankönyv által direkt, indirekt formában közvetített értékek közül elsősorban a demokratikus, humanista, liberális személyiségközpontú szemlélet tükröződik. A hagyományos vallásos értékvilágot meglehetős távolságtartással szemléli. Pedagógiai értékfilozófiáját „kőbevésett igazságok” helyett sokkal inkább az értékrelativizmus, gyermekközpontúság, önfejlesztésre, nyitottságra, aktivitásra, vitára, önreflexióra épülő tevékenykedtetés, vagyis kompetencialapuság jellemzi.

1.6.3.Nézetrendszere A tankönyv emberképében értékrendjében megjelenő erkölcsi megközelítések igazak a nézetrendszerre is, melyben a klasszikusnak számító görög hagyomány, a zsidó- keresztény vallásos értékvilága mellett megjelennek, a világi etikák is.( néhol markánsan, máshol kevésbé transzparensen). A tankönyv konkrétan nem mutat be egyetlen klasszikusnak számító világi nézetrendszert sem (pld. hedonista, utilitarista, észjogi, perszonalista, altruista, kötelesség v. következmény elvű megközelítéseket) E nézetrendszerek, inkább csak közvetve a tankönyv különböző forrásaiból és háttér információiból olvashatók ki. 40

Imre Katalin – Trencsényi Borbála (2010): Emberismeret, etika. Pedellus, Bp., 11.o.

16

1.6.4. Kiemelt erkölcsi kategóriák A szerelem, a szexualitás és a párkapcsolatok erkölcsi kérdéseivel a „Ketten” (5761. o.) c. tananyagrész foglalkozik. Elsősorban irodalmi, filozófiai, történelmi, továbbá olvasói levelekből vett példákon keresztül érzékeltetnek különböző erkölcsi dilemmákat a szerzők. Meglepő, hogy a középiskolában tantervi követelményként szereplő abortusz erkölcsi megítélésének dilemmáival a liberális beállítottságú tankönyv nem foglalkozik. Pontosabban egy tanulói feladatban van (definíció szintű) utalás az abortuszra. „Készítsetek felmérést az osztályban arra vonatkozóan, hogy vajon hány embernek van pontos ismerete a következő fogalmakról: menstruáció, peteérés, fogamzásgátlás terhesség, abortusz… „ 41 Az eutanázia különböző erkölcsi megközelítéseit az „Élet-halál kérdések” c. fejezet (123-135. o.) tárgyalja. Az eutanázia kérdésében konkrétan nem foglal állást, erkölcsi megítélését az olvasóra bízza. Elsősorban irodalmi, művészeti, szociológiai, pszichológiai forrásokon (nézőpontokon) keresztül mutatja be az öngyilkosság, a gyermekhalál és a „jó halál” különböző megközelítéseit. A tolerancia, intolerancia és előítéletek kérdésével elsősorban „Az emberi együttélés kultúrája” c. fejezet (66 - 96.o.) foglalkozik. Irodalmi, művészeti, néprajzi, pszichológiai, genetika és szociológiai példákon keresztül mutatja be a vallási, faji, etnikai (kissebségi) és nemzedéki előítéleteket. Elénk tárja a tankönyv a fogyatékosok, a hajléktalanok és a homoszexuálisok megítélésének problémáit is. Konklúzióként plurális, toleráns, az emberi személyiséget tiszteltben tartó humánus magatartást ajánl, mely elfogadja a „kulturális pluralizmust” a „kultúrák variabilitását” vagyis a multikulturalizmus teremtő sokszínűségét, és különböző kultúrák békés együttélését.

1.7. N. Horváth Margit (2003): „Legyetek jók, ha tudtok” Etika. Pedellus, Debrecen. 1.7.1.Emberképe A gimnáziumi korosztály részére készült tankönyv emberképe egyrészt az ókori görög- római hagyományból, kitüntetetten a zsidó- keresztény vallásosságból, kisebb mértékben a világi etikák értékvilágából építkezik. Az emberkép, állítja a szerző az egyén jelleméből erényeiből, hiányosságaiból, szabadságából és determináltságából, továbbá cselekedeteiért vállalt felelősségéből artikulálódik legjobban. „Az ember teljességre törekvő hiánylény, akkor lehet boldog, ha a mások boldogságát a maga boldogságának részévé tudja tenni”42 Emberképének összetevőire az alábbi kérdésekből és a kérdésekre adott válaszokból tudunk leginkább következtetni: Hol az ember helye a szűkebb és tágabb társadalmi közösségben és a világmindenségben? Milyen az emberhez méltó magatartás? Milyen úton jár, mi motiválja döntéseit? Milyen életformát, életstílust követ? Különböző emberképeket különböző jelzőkkel illet pld.: „gondolkodó nádszál”, „természeti-, társadalmi lény egyszerre,” „világba vett lény”. A tankönyv katolikus keresztény vallásos emberképét, és szemléletét, jól tükrözik a bemutatott irodalmi idézetek, filozófiai, művészeti példák, és szemelvények, továbbá a példaként kiragadott megállapítások: „Az ember természettől fogva homo religiosus - vallásos lény”. „A világegyetem harmóniájának (…) kialakulása a (…) teremtő akarat következménye”. Az emberi alkotások közül számos van, amely témája és alkotója bevallott szándéka szerint is Isten (vagy valamely transzcendens lény) dicsőítésére született.” (Lásd.: 164-165.o.) A legnagyobb tudósok között sok a mélyen vallásos ember, sőt többen „tudományos tapasztalataik következtében lettek hívők”.A fenti megállapításokat a vallásos emberkép igazolására hozza fel a szerző. 41 42

Uaz., mint a 48. 58.o. N. Horváth Margit (2003): Etika. Pedellus, Debrecen, 116.o.

17

Összességében megállapítható, hogy többdimenziós megközelítésű emberképében a testi, lelki szellemi, természeti és társadalmi dimenzión túl kiemelt helyet foglal el a művészet, az irodalom és kitüntetetten a vallás iránt fogékony ember.

1.7.2. Értékrendje Az emberi értékek vizsgálatánál fontosnak tartja a szerző a valódi értékek preferenciáját. Például önmagunk tökéletesítése és a mások javára végzett munka, vagyis a „jó, mint legfontosabb érték választása”.43 Értékrendjének középpontjában az antik római világ, kiemelten a sztoicizmus és epikureizmus, (M. Aurelius, Seneca, Ovidius, Cicero), a klasszikus görög hagyomány (Platon, Szokratész, Arisztotelész) és a zsidó-keresztény valláserkölcs (Szent Ágoston, Aquinói Szent Tamás) (125 - 130. o.) áll. A klasszikus és vallásos értékrendek mellett jelen vannak a tankönyvben, különböző történelmi korok világi etikáinak megközelítései is: pld. utilitarista, humanista, továbbá mai modern fogyasztói társadalom értékrendje. Kiemelten kezeli az európai civilizációs alapértékeket is: szabadság, egyenlőség, emberi méltóság, személyi integritás, kényszermentesség, kölcsönösség, méltányosság, részvét, tisztelet, odaadás és a szenvedés okozás tilalma. Vallásos megközelítése - melyet nem rejt véka alá - ellenére tiszteletben tartja a pluralizmust, elfogadja a másságot, mely szerint többféle erkölcsös út (helyes értékrend) létezik. Az értékrend választás és a különféle utak követése az egyén felelősségére van bízva. Pedagógiai értékvilága: erkölcsös, morális, normatív, vallásos, inkább intellektuális, irányított, befogadásra és aktivitásra egyaránt épül, direkt, indirekt metodika együtt. Konzervatív, demokratikus és humanisztikus gyermekközpontú megközelítések szimbiózisára épül. A tankönyv szövegei, irodalmi, tudományos, művészeti forrásai is ezt az összetettséget érzékeltetik.

1.7.3. Nézetrendszere „Az etika megalapozása” c. (Lásd.: 125 -141. o.) fejezet foglalkozik leginkább a különböző nézetrendszerekkel és világnézetek bemutatásával. E témánál is érvényes, hogy a szerző előnyben részesíti a zsidó- keresztény vallásos alapozású transzcendenciára (isteni tekintélyre) épülő nézetrendszert, emellett teret enged más nem vallásos, világi (klasszikus és modern) nézőpontoknak is. Nevezetesen: sztoikus, epikureista, humanista, relativista, utilitarista, hedonista, teleológiai és deontológiai, perszonalista, tekintélyelvű, természet-, és észjogi valamint felelősségetikai érvelési módoknak egyaránt. A különféle érvelési módok megvilágítását, többdimenziós megközelítésben, irodalmi, filozófiai, vallási és hétköznapi életből vett példákkal érzékelteti.

1.7.4.Kiemelt erkölcsi kategóriák A „szeretet és az erkölcs” c. fejezet (92-110.o.) foglalkozik az emberi kapcsolatok különböző formáival. Bemutatja a szerelem - szeretet összetevőit és erkölcsi problémáit, az abortusz etikai dilemmáit azonban nem világítja meg. Hasonló a helyzet a másik vizsgált erkölcsi kategóriával is, a tankönyv, „Vallás és erkölcs”. c. fejezete (164. - 165.o.) a halál és az elmúlás gondolatával, mindössze néhány mondat erejéig foglakozik. Az ember (transzcendens) más világba átlépő homo religiosus - vallásos lény. Hite szerint a halált nem tartja az emberi élet végleges lezárásának, hanem valahol valamilyen formában az élet a halálon túl is folytatódik. E gondolatokkal a témát lezárja úgy, hogy az eutanázia különböző erkölcsi megítélését nem tárja a tanulók elé.

43

Uaz., mint az 50. 42.o.

18

A vallási faji etnikai előítéleteket konkrétan a tankönyv meg sem említi, csak közvetve érinti a témakört olyan formában például, hogy felsorolja az európai demokratikus civilizációs érétkeket, vagy általánosságban beszél az emberi méltóságáról. Más fejezetben utal olyan rossz cselekedetekre, vagy nem kívánatos magatartásmódokra, melyek áttételesen kapcsolódnak az intoleranciához. A fogyatékosság problémájára mindössze egy, tanulóknak szánt feladat erejéig tér ki (29. o.)

1.8. Etika 13-14 évesek számára (2007): (Szerk.: Bánhegyi Ferenc) Apáczai, Celldömölk. 1.8.1. Emberképe Az emberről vallott nézetek és felfogások a történelem során gyakran változtak és formálódtak állítják a szerzők. A tankönyv „emberképét különböző történelmi korszakokon átívelő kultúrák” 44értékvilágának jellemzőiből meríti. A bemutatott irodalmi, filozófiai, művészeti és hétköznapi életből vett források alapján tudjuk - némely esetben direkt, más esetben indirekt módon - megrajzolni. A tankönyv által közvetített különböző emberképeket az ókor nagy kínai, indiai, görög, római tanítóinak életfelfogásából, a zsidó vallás tízparancsolatra, a keresztény vallás szeretet-evangéliumára épülő értékvilágból, a humanizmus és a reneszánsz az élet és a művészetek szeretetére épülő emberközpontúságából, a felvilágosodás korának „ szabadság, egyenlőség, testvériség” eszmeiségéből, továbbá a polgári liberalizmus egyéni szabadságjogok kiteljesedésére és a jóléti társadalom értékvilágára épülő embereszményéből hámozhatjuk ki leginkább.(Lásd.: 6., 120 135. o.) Többdimenziós emberképéből a biológiai, a lélektani, a szellemi, a természeti, a társadalmi, valamint a vallási és a művészi megközelítések olvashatók ki. Emberképe az alábbi építőköveket hangsúlyozza: keresztény vallásosság, testi- lelki harmónia, szeretet, kreativitás, alkotás, kiteljesedés, boldogság, erényesség, szabadságjogok

1.8.2. Értékrendje Értékrendjére is igaz, hogy kitüntetetten, különböző történelmi korok, vallásos, és világi etikáinak erkölcsiségéből merít (120 - 134. o.). A közvetített értékvilágot elsősorban a különböző tankönyvi szövegek (filozófiai, irodalmi, művészeti) forrásaiban lehet felfedezni. Többdimenziós megközelítésű értékrendjéből számos alkotóelem olvasható ki, például: tolerancia, emberi szabadságjogok, alkotás, értékteremtés, szeretet, boldogságra törekvés, és a személyiség tisztelete. Legmarkánsabban a keresztény vallásos moralitás, a hazaszeretet és a nemzeti értékek hangsúlyozása meghatározó. E mellet békés szimbiózisban megférnek egymás mellett, más vallások és világi etikák, például a humanizmus, a felvilágosodás, a polgári liberalizmus és demokratizmus nézőpontjai is. „A jó többféle lehet, s ebből következik, hogy nemcsak egyetlen erkölcs létezik” 45 mint ahogy értékrend is sokféle van. A felsorolt nézőpontok legtöbbje a tankönyvben bemutatott irodalmi, filozófiai, művészeti és hétköznapi életből vett forrásokból olvashatók ki. A tankönyv értékfilozófiáját a kettősség jellemzi leginkább. Elsősorban a hagyományos (klaszszikus) pedagógiák determináns jegyeit hordozza (normatív, intellektuális, direkt, irányított, befogadásra épülő), kisebb mértékben megjelenik a modern reformpedagógiai modell néhány építőköve is, mint például az önfejlesztés, önreflexió, értékrelativizmus, aktivitás, indirekt jelleg, nyitottság.

1.8.3. Nézetrendszere 44 45

Lásd a tankönyv bevezetőjét 4.o. Etika 13-14 évesek számára. (2007): (Szerk.: Bánhegyi Ferenc). Apáczai. Celldömölk. 4.o.

19

„A nézetrendszerek” c. témakörrel elsősorban a „Hit, vallás, világnézet” c. fejezet (122- 131. o.) foglalkozik. „Az emberi élet erkölcsiségének legalapvetőbb vonása a hitben van.”46 Mindenki hisz valamiben, a természetfelettiben való hit egyidős az emberiséggel, az Istenbe vetett hit „Isten ajándéka” vallja a tankönyv. Elismeri a világnézetek különbözőségét, és tiszteletben tartja a másik ember meggyőződését. Hangsúlyozza, hogy a világnézet kialakulása az ember személyiségfejlődésének legfontosabb állomása. A különböző nézetrendszerek bemutatását meglehetősen leszűkítve kétdimenziós: materialista (ateista) és idealista (vallásos) megközelítésben vizsgája. Árnyaltabb megközelítés csak indirekt formában olvasató ki a tankönyv ismeretanyagából és különböző szövegeiből pld.: polgári - liberális, perszonalista, utilitarista, hedonista, tekintélyelvű és környezetökológiai nézőpontok.

1.8.4. Kiemelt erkölcsi kategóriák „A férfi és a női szerepek” c. fejezet (91-102.o.) foglalkozik a nemiség, a szerelem és a szexualitás kérdéseivel. Az abortusz erkölcsi dilemmáit nem vizsgálja a tankönyv, de kitér a tinédzserkori terhességek számának riasztó növekedésére. A problémák gyökerét a családi nevelés kudarcaiban, a társadalom engedékenységében, a média szexuális szabadosságra buzdító – magatartásában látja, melynek következménye, a fiatalokat, nem mérik fel felelőtlen cselekedeteik következményeit. Az eutanázia, az elmúlás a halál témakörével a tankönyvi ismeretanyag konkrétan nem foglalkozik. Mindössze két közvetett utalás található az egyik, az emberi élet végességét illusztráló képsor (23.o.), a másik, a szatmárcsekei csónakfejfás temető fotója (122.o.) . A tolerancia / intolerancia kérdéskörét a tankönyv, az „Előítéletesség és nyitottság” c. fejezete tárgyalja (91-92. o.), ezen túl más témaköröknél is terítékre kerül a probléma pld.: fogyatékosság (15.o.), drogosok (22.o.), etnikumok (76-79.o.), nemzetiségek (82-83 o.). diszkrimináció (83.o.). Korunkban ugyanúgy munkál az emberekben az előítélet mint évszázadokkal ezelőtt, fejti ki véleményét a témával kapcsolatosan a szerző. Ismeretközlő szövegeken, irodalmi, szociológiai, pszichológiai, művészeti forrásokon keresztül mutatja be az előítéletek kialakulásának folyamatát, az előítéletek megjelenési formáit. Elsősorban vallási, faji, etnikai, nemzetiségi, korosztályos, előítéletekkel és intoleráns megnyilvánulásokkal foglalkozik. A diszkrimináció és asszimiláció tükrében érzékelteti a Kelet-Európában (Kárpát–medencében) élő nemzetiségek és etnikumok problémáit. Utal olyan nem kívánatos negatív érzelmi, indulati töltésekre is mint a: gyűlölet, xenofóbia, harag, gyanakvás, agresszió, ellenszenv. Összességében sokdimenziós megközelítésben – esetenként - sajátos nézőpontból járja körbe a problémát. (pld.: 92. o.)

1.9. Kamarás István – Vörös Klára (1996 – 1998): Embertan. Munkáltató tankönyv 10 – 15 éveseknek. Nodus, Veszprém. 1.9.1.Emberképe Az embertudományokat és az etikát leíró és normatív szempontokat ötvöző tankönyv emberképe egyfelől a világvallások etikáiból (közülük is kitüntetetten a klasszikus görög- , zsidó-, keresztény gyökerű hagyományból), másrészt a nem vallási alapú világi etikából (európai humanista eszmerendszerű) merít. A tankönyv többdimenziós megközelítésű emberképe, az „Ember és az állat, test és lélek”c. fejezetben (Lásd.: I. köt. 9-12. o.) artikulálódik leginkább. A műveltséganyag által közvetített sokszínű - az ember egyediségét hirdető – „énképet,” az emberi viselkedés, kiváltképpen a személyes döntés biológiai, lélektani, szociológiai, politológiai, művészeti aspektusaiból, továbbá filozófiai és 46

Uaz., mint az 53. 122.o.

20

vallástudományi megközelítéseiből mutatják be a szerzők. A tankönyvi ismeretanyag, művészeti, irodalmi, tudományos és hétköznapi életből vett példái, az alábbi jelzőkkel illetik a különböző emberképeket: az erkölcsös, a vallásos, a játékos, a titokzatos,, a művészet a szépség, a harmónia , a tudományok, a technika és a természet iránt fogékony ember, a más világokba átlépő, és egyszerre szabad és meghatározott ember. Az emberi civilizáció történetét átívelő emberképek közül, a görög kultúra világából az epikureista, a szofista, valamint a politika és a közélet iránt fogékony (zoon politikon) embereszményt mutatja be. A középkor vallásos (tanszcendens) értékvilágát elsősorban az aszketizmuson keresztül érzékelteti. A humanista gondolkodás és a művészetek iránt fogékony emberképet a reneszánsz hordozza leginkább. A felvilágosodást a racionalista, a kapitalizmust, az utilitarista, hedonista, a szocializmust a közösségi (kollektivizmus) emberképpel azonosítja

1.9.2. Értékrendje A különböző értékrendeket és értékrendszereket a tankönyv harmadik kötete (III. köt. 9- 45. o.) mutatja be. Kiindulási alapnak tekintik a szerzők, hogy az értékek nem születnek velünk együtt, hanem magunk körül találunk egy eligazító rendszert, melyben meg van szabva, hogy mi a fontos. „A szülők, a környezet, a tömegkommunikáció utánzása révén alakul ki bennünk az értékrend, hogy el tudjunk igazodni a világban legyenek viszonyulási pontjaink”47 Az értékrendek egyrészt stratégiai életfilozófiák, másrészt életvitelünket meghatározó filozófiák, melyek irányt szabnak életünknek, komoly befolyással vannak viselkedésünkre és döntéseinkre. A tankönyv a különböző vallásos és világi értékrendeket sokrétű, tanulói tevékenységekbe ágyazva, többdimenziós megközelítésben bőséges filozófiai, pszichológiai, szociológiai, irodalmi, vallási és művészeti példákkal illusztrálja. Kiemelten foglalkozik a zsidó- keresztény vallás, a nacionalizmus, a polgári demokráciák liberális, és a mai- modern fogyasztói - jóléti társadalmak, hedonista, utilitarista értékrendjének jellemzőivel, az azonosságok és különbségek összehasonlításának tükrében. Ízelítőt ad a hazai értékrendszerekről, azok változásairól, modernizálódásáról, vagy különböző értékrendek egymás mellett éléséről is. (I. köt. 15-16. o.) Megkülönböztet: puritán- aszkétikus, fogyasztói- hedonista, autonómára épülő, a közösségi életet hangsúlyozó un.(szocialista), és hippi értékrendeket. Értékfilozófiáját napjaink modern reformpedagógiai törekvéseinek irányultsága határozza meg. A munkáltató jellegű tankönyv az (ÉKP) alternatív pedagógiai program tankönyv családjához tartozik. Jellemzői: érték relativisztikus, önfejlesztő, regulatív, szabad, indirekt jellegű, sokféle tanulói metodikát használ, kooperatív technikák alkalmazása, többcsatornás információszerzés.

1.9.3.Nézetrendszere A nézetrendszerére vonatkozó információkat a ”Természetkép, világkép, világnézet” c. fejezetből (3. köt. 21- 40. o.) olvashatjuk ki leginkább. A világkép a világ átfogó magyarázatát foglalja magában, a világnézet, (meggyőződés) inkább a különböző világképek közül kiválasztott – vagy azokból összeszerkesztett - saját világképet jelöl. Az egyes világnézetek (nézetrendszerek) magyarázatának kiindulópontja többféle megközelítés lehet. A tankönyv bemutat filozófiai (anyagelvű, szellemelvű, vagy többelvű), vallási (például: keresztény vagy buddhista) politikai (liberális vagy konzervatív), művészi (barokk, szecesszió) és tudományos (newtoni, einsteini) világképeket egyaránt. Ahogy többféle erkölcs, úgy többféle etika és etikai nézetrendszer létezik. A tankönyv elsősorban definíciós szinten bemutat (III. köt. 45-46.o.) autoritárius, humanista, objektivista, materiális, marxista, haszonelvű, természetjogi, észjogi, következmény-, és érzületelvű, valamint felelősségetikákat. A különböző világnézeteket (né-

47

Kamarás István – Vörös Klára(1996- 1998): Embertan. 1. köt. 12. o.

21

zetrendszereket) - érvek ellenérvek bemutatásával - tanulói kérdéseken, feladatokon, kutató-, gyűjtőmunkákon keresztül is érzékelteti.

1.9.4. Kiemelt erkölcsi kategóriák A nemiség, szerelem, párkapcsolat, házasság kérdéskörét árnyaltan, (a természeti népek, a régi kultúrák, és a mai modern világ tükrében) és rendkívül bő terjedelemben mutatják be a szerzők (II. köt. 63- 143.o.) „A szerelem és az életadás” c. rész (II. köt. 139-140.o.) elsősorban a fogamzásszabályozás napjainkban meghatározó szerepét és lehetőségeit járja körbe, felhívja a figyelmet a felelősségteljes magatartásra. Konkrétan az abortusz problematikáját nem említi meg. A végesség, végtelenség, élet, halál, megsemmisülés vagy átlépés mindnyájunkat foglalkoztató narcisztikus kérdéseivel több nézőpontból (tudományos, vallásos, világi, néprajzi, irodalmi, művészeti) megközelítve foglakozik. Olyan extrém helyzeteket is bemutat, mint a hősi halál, vagy a kivégzés. Az eutanázia erkölcsi dilemmáit a fogalmi értelmezés kapcsán, nagyrészt feladatokba ágyazva, beszélgetés, vita formájában dolgozza fel, tanulói reflexiókra támaszkodva. A vitában elmondják véleményüket a közvetlen érintettek: a beteg, az orvos, és a rokonok A tolerancia, intolerancia kérdéskörét elsősorban az „Előítéletek” (1.köt. 27- 30, o.) és az „Egyenlőség, jog, politika” ( 2. köt.43-47.o.) c. fejezetekben fejtik ki a szerzők. Irodalmi, művészeti, tudományos példákon és élethelyzeteken keresztül, árnyaltan, sokdimenziós megközelítésben – tanulói reflexiókkal - színezve mutatják be az előítéletek lélektanát és megnyilvánulási formáit. Előítéleteink származhatnak eltérő neveltetésünkből, emberi kapcsolataink különbözőségéből, társadalmi egyenlőtlenségekből, és intoleráns magatartásunkból egyaránt. Szent Pál mondja „nincs többé zsidó, vagy görög, rabszolga, vagy szabad, férfi vagy nő, mert mindannyian eggyé lettek Krisztusban” 48 Az ENSZ által elfogadott alapvető személyiségjogok szellemében „minden ember szabadnak, jogaiban egyenlőnek született” 49 toleráns, plurális, humánus megközelítésben dolgozza fel a témát. Érinti a nemzetiségi, etnikai, faji, vallási, nemzedéki, és a nemek közötti előítéleteket, továbbá kitér a homoszexualitás problémájára is.

1.10. Mészáros András (2000): „Gondolkodás és viselkedés” Etika 13-14 éveseknek. Flaccus, h.n. 1.10.1. Emberképe A tankönyv emberképét olyan közös emberi értékek determinálják, mint a boldogság, szeretet, szerelem, barátság, hazaszeretet, föld-szeretet, szépség, igazságosság, emberi méltóság, emberi jogok, élet és a szabadság, melyek mindnyájuk számára nélkülözhetetlenek fajra, nemre, vallásra és világnézetre tekintet nélkül. Önmagunk megismerésében, életcéljaink megtalálásában a felsorolt értékek gyakorlása segíthet „a család, a haza, és az emberiség fönnmaradásában, boldogulásában” 50 vallja a szerző. Emberképe: „Önmagunk megtalálása” (7-26.o.), „Hogyan alakítsuk életünket” (114-134.o.), és a „Legfontosabb emberi értékek”(236-270.o.) című fejezetekből olvasható ki leginkább. Embereszményét, „Melyik a legkülönb művészet”? című kérdésfeltevés is érzékelteti. A szerző válasza : „az a művészet, amelyik a legérdekesebb anyaggal a legszebbet képes létrehozni, ez a nyersanyag maga az ember, a legkülönb művészet: az ember egészének,

48 49 50

( 3 Kor. 8,13) Kamarás István – Vörös Kálra (1996-1998): Embertan. 2. köt. 43.o. Mészáros András (2000): Gondolkodás és viselkedés. Etika 13-14 éveseknek., Flaccus, h.n. 5.o.

22

jellemének harmonikus kialakítása” 51 Emberről alkotott értékvilágában kiemelten tételeződik a bátor, együtt érző, igazságos, kötelességtudó, megismerő, sikerkereső és kudarc kerülő embertípus egyaránt. Emberképünk (emberi mivoltunk) alakulásában fontos szerepe van a lelkiismeretnek, az élettapasztalatnak, az elvhűségnek, a példaképeknek, a társas kapcsolatoknak és az egyén erkölcsi normákhoz való viszonyának. Összességében a tankönyv emberképe többdimenziós (elsősorban: vallási, világi, tudományos, irodalmi) megközelítésben, tárgyilagosságra törekedve „politikai, vallási irányzatoktól függetlenül, elméleti tényanyaggal megalapozva (ismeretanyag, fogalmak, definíciók) bőséges gyakorlati példák és olvasmányok, továbbá illemszabályok bemutatásán keresztül érzékelteti az ember egyediségét és sokarcúságát. A tankönyv által érzékeltetett különböző emberképekből „nem hivalkodóan” de határozottan kiolvasható a szerző, keresztény vallás iránti elkötelezettsége.

1.10.2. Értékrendje A „Bokor Munkaközösség” közreműködésével készült tankönyv értékrendjét is a keresztény vallásos értékvilág hatja át, természetesen emellett megjelennek más vallások, elsősorban (zsidó: XII, 201- 220. o., mohamedán 174-183.o.), továbbá klasszikus görög hagyomány, az európai humanista, továbbá mai modern világi etikák értékrendjei is. A szerző, értékrendünket meghatározó összetevőket élethelyzetek, események, különböző magatartásformák és cselevések bemutatásán keresztül igyekszik hitelesen érzékeltetni. „Csúcsértékeknek” nevezi azokat az értékeket melyek gondolkodásunkat meghatározzák, melyek nélkül életünk hiányos lenne. Legfőbb értéknek a jézusi tanítás lényegét: a felebaráti szeretetet tartja. Az értékeket lelki-szellemi- egyéni, családi, társadalmi (VII. 119.o.) megközelítésben „érték - értékhiány” dichtihomák összehasonlításával érzékelteti. Lelkiismeretünk (belső mércénk) determinálja erkölcsi alapelveinket (értékvilágunkat), melyet szüleinktől, az iskolától, különféle csoportoktól és közösségektől (baráti, egyházi) valamint a tömegkommunikációból merítjük. (VIII. fejezet, 162.o.) Az értékrend vizsgálatánál a kiinduló alapnak tekinti azt a humánus evidenciát, hogy „maga a létezés, és minden létező értékes” Az ember törekvései a létezőkre, vagyis az értéket hordozó valóságra irányulnak. Az egyén értékrendjét a követett erkölcsi normák, az erkölcsi alapelvek, és az erkölcsi eszmények határozzák még leginkább. (XIV. fejezet 241.o.) A tankönyv magát az értékrend terminológiát csak a fülszöveg ajánlójában használja, ennek ellenére a tankönyvi ismeretanyagból (tények, források, szemelvények, vélemények, kérdések, feladatok formájában) kiolvashatók. A keresztény értékrend mellett megjelennek különböző korok, eszméi, értékei és erkölcsi problémái, melyekből a tanulók tényeket, véleményeket összevetve tájékozódhatnak. Önreflexív úton megalkothatják saját meggyőződésüket és értékrendjüket. A tankönyv pedagógiai értékrendjét (filozófiáját) a vallási és a világi erkölcsiség együttélésének dualizmusa jellemzi. Keresztény erkölcsiség mellett, más nézetrendszerekre való nyitottság, humanizmus, szociálpszichológiai érzékenység, (Lásd a tankönyv minden fejezetében megjelenő illem -, viselkedés kultúra kiemelt preferenciáját! Példaként: Illemszabálytár, 15., 20., 30., 45. o. stb.) és környezetökológia szemlélet egyaránt jelen van. Pedagógiai filozófiáját a hagyományos pedagógiai értékvilág, (direkt, kioktató, morális) melletti elkötelezettség és a modern gyermekközpontú pedagógiák nyitott, beszélgetésre, vitára, önreflexióra késztető több nézőpontú megközelítése egyaránt jellemzi. Figyelembe veszi a korosztály életkori sajátosságait, melynek nézőpontja, hogy nem a tanuló kioktatása, a tananyag megtanítása a cél, hanem tanulói kompetenciák, jártasságok, készségek, képességek fejlesztése.

1.10.3. Nézetrendszere 51

Uaz., mint az 58. 117.o. Bulányi György: Merre menjek? című könyve nyomán

23

Nézetrendszerét a „Világnézetek és hitek” című tananyagrész (VII. fejezet, 115123.o.) mutatja meg leginkább. Fejtegetését „az ember a világmindenséget meg akarja ismerni” vágyával indítja, majd az „ember szabad akaratával”, illetve a világra vonatkozó - az embert leginkább nyugtalanító - transzcendenciára irányuló kérdésfeltevésekkel (pld.: „Mit csináljunk az életünkkel”) és az ezekre adott válaszokkal vezeti be. A világnézetek vallásos és tudományos megközelítését taglalva arra a tekintélyelvű megközelítésre jut, hogy mindkét nézetrendszer hitre épül csak másfajta alapozással. Végül arra a következtetésre jut, hogy „létezik ugyan tudományos világnézet, de kísérletileg igazolt világnézet nincsen.”52 A szerző elismeri a világnézetek pluralizmusát, de nem rejti véka alá a saját vallásos isten által kinyilatkoztatott nézetrendszerét sem. Tekintélyelvűségből kiindulva, megkülönböztet agnosztikus (kereső, de Isten létéről megbizonyosodni nem tudó), Istenben hívő, (a hozzá kapcsolódó életet eszerint berendező), végül humanista (az emberi értéket tisztelő, megvalósítani akaró, emberbarát, emberszerető) gondolkodásmódot. A felsorolt (VII. fejezet, 116-117.o.) megközelítések mellett a tankönyvből látens módon kiolvasható még a klasszikus görög hagyomány, a zsidó és iszlám vallás, továbbá, egyes történelmi korok világi etikáinak utilitarista, demokratikus, liberális és humánökológiai nézetrendszere.

1.10.4. Kiemelt erkölcsi kategóriák A tankönyvi műveltséganyag az abortusz és az eutanázia kérdésével áttételesen igen, konkrétan nem foglalkozik. A fogalmakat meg sem említi. A két fontos erkölcsi problémával látens módon a ”Legfontosabb erkölcsi értékek: az élet és szabadság” (254. o.) c. rövid tananyagrész foglalkozik. Humánus megközelítésben egyértelműen a katolikus egyház vallásos nézőpontú, konzervatív álláspontjára helyezkedik E megközelítés szerint „Az emberi élet a fogamzástól és a születéstől a halálig tartó létezési mód”. 53A hívők ezenkívül valóságosnak fogadják el a földön túli – haláluk utáni - szellemi létezést is. Az emberi életet a fogamzástól kezdve a legteljesebben tiszteletben kell tartani, vallja a szerző. Az életet, és az élethez való jogot a legfontosabb erkölcsi értékként kezeli: A problémakört „Himnusz az élethez” címmel jogi, orvosi, , vallásos és irodalmi szelvények alapján közelíti meg. A tolerancia / intolerancia kérdését elsősorban az „Előítélet” (XI. 184-200.o.), a „Köztünk élő cigányok” (V.80-94.o.), és a „Konfliktusok és föloldásuk” (XIII.221-235. o.) című fezetekben fejti ki a szerző. Röviden értelmezi a fogalmakat, majd különböző történelmi, vallási, irodalmi, pszichológiai forrásokon és szemelvényeken keresztül több nézőpontból megközelítve, árnyaltan mutatja be különböző társadalmi csoportok nemzedéki, etnikai, nemzetiségi, faji és vallási előítéleteit. Kapaszkodóul illemkódexet ad a tanulóknak ahhoz, hogyan szabaduljanak meg téves ítéleteiktől intoleráns- agresszív magatartásuktól.

Összefoglaló táblázat

EMBERKÉP, ÉRTÉKREND, NÉZETRENDSZER, IRÁNYOK

Emberkép Értékrend

T A N K Ö N Y V E K 1.1. TVI KHD VI

1.2 1.3. TVI TVA KHD KHD LVI VA

1.4. TVI KHD VI

1.5. TVA KHD VA

ERKÖLCSI KATEGÓRIÁK S O R S Z Á M A

1.6. TVI KHD LVI

Ped. értékvil. 52 53

Uaz., mint az 58. (Bulányi György: Merre menjek? c. könyve nyomán) Uaz., mint az 58. 254.o.

24

1.7. TVA KHD VA

1.8 . TVA KHD VA

1.9. 1.10. TVI TVA KDH KDH VI VA

Célfelfogása É Céltartalma Ö Személyiségkép R Nev. felfog. SZ Bázisa A Metodikája ID Nézetrendszer TVI Erkölcsi kat. Abortusz L Eutanázia L Előítélet TP

É Ö R SZ A ID TVI

NÉ VÖ IT ISZ B D TVA

NÉ Ö R ISZ AB DID TVI

N VŐ IT I B D TVA

L L TP

K K TP

N N TP

K K TP

É Ö R SZ A ID TVI N L TP

N VÖ IT I AB DID TVA N N TP

N VÖ IT ISZ AB DID TVA

É Ö R SZ A ID TVI

NÉ VÖ ITR ISZ AB DID TVA

N N TP

L L TP

K K TP

Rövidítések magyarázata Emberkép Többdimenziós megközelítésű (T) Inkább világi irányultságú (VI) Inkább vallási irányultságú (VA) Értékrend Klasszikus, humanista, demokratikus értékvilágot egyaránt tükröz (KHD) Klasszikus, humanista, demokratikus, liberális értékvilágot egyaránt tükröz (KHDL) Inkább vallásos irányultságú (VA) Inkább világi irányultságú (VI) Pedagógiai értékvilág Célfelfogása: normatív (N), vagy értékrelativisztikus (É) Céltartalma: vallásos (V), vagy önfejlesztő (Ö) Személyiségképe: intellektuális (IT), vagy regulatív (R) Nevelésfelfogása: irányított (I), vagy szabad (SZ) Bázisa szerint: befogadásra épül (B), vagy aktivitásra épül (A) Metodikája: direkt (D), vagy indirekt (ID) Nézetrendszer Többféle erkölcsi felfogást tükröz, mutat be (T) Inkább vallásos elkötelezettségű (VA) Inkább világi szemléletű (VI) Erkölcsi kategóriák Abortusz, eutanázia Nem foglalkozik a témával (N) Inkább konzervatív megközelítésű (K) Inkább liberális megközelítésű (L) Előítéletek leküzdésére Toleráns, plurális megközelítést javasol (TP) Intoleráns, előítéletes megoldást ajánl (IE) nem volt!

4. Felhasznált irodalom 1. 2.

Bábosik István (1997): A modern nevelés elmélete. Keraban, Bp. Czike Bernadett (1998): Az alternatív iskolák jellemzői. In.: Pedagógiák az ezredfordulón. Szöveggyűjtemény (Szerk.: Pukánszky Béla - Zsolnai Anikó) Eötvös, Bp. 121 – 123. 3. Hársing László (1995): Bevezetés az etikába. Nemzeti TKVK., Bp. 4. Homor Tivadar (2008): Az emberismeret-etika tanításának főbb paradigmái. www.Iskolakultúra.hu. 5. Homor Tivadar (2005): Az etika tanítás helyzete tankönyveink tükrében. In.: Iskolakultúra. 1. 135146. 6. Kamarás István (2001): Erkölcstan. Krónika Nova, Bp. 7. Karlovitz János (1996): A tankönyvkészítés főbb tényezői. FPI., Bp. 8. Kádár Péter (2003): A lelkiismeret témaköre egyes ember- és társadalomismeret-, valamint etika tankönyvekben. In.: Iskolakultúra, 122- 126. 9. Mihály Ottó (1997): Nevelésfilozófia (szócikk) In.: Pedagógiai lexikon 3.köt. (Főszerk.: Báthory Zoltán – Falus Iván) Keraban, Bp. 10. Pedagógiák az ezredfordulón. Szöveggyűjtemény. (1998): (Szerk.: Pukánszky Béla – Zsolnai Anikó) Eötvös, Bp.

25

11. A bemutatott tankönyvek felsorolását lásd a 2- es számú lábjegyzetben!

26