em szeretem a tudományos-fan-

kép: www.freedigitalphotos.net

baptista ifjúsági lap

A MAGÁNYOSHOZ Van út, mit egyedül kell járnod. Van úgy, hogy egyedül húzod a jármod. Nincs, ki öleljen, és nincs, ki sírjon érted. Csak magad vagy, ki küldetésed érted. Nincs szeretõ, ki gyönyörködjön benned. Nincs gyerek, ki hûen kövesse tetted. Fázva és botorkálva küszködsz elõre, próféták ösvényén kapaszkodsz a tetõre.

em szeretem a tudományos-fan-

Ntasztikus filmeket. Számomra

akkor jelent igazi élményt egy film, ha hétköznapi életekrõl, emberi élményekrõl szól. Ezt a filmet viszont Van út, mit egyedül kell járnod. nagyon szerettem. Lehet, ismerõs Van próba, mit neked kell kiállnod, nektek is a Timechanger. Az amerikai társadalom keresztyén úgy, hogy nincs segítõ kéz értékekre épült. Abba a korszakba terhed felére. nyerhetünk bepillantást, amikor még De a sápadt hold az iskolákban a Biblia teljes körû emlékeztet az Olajfák hegyére. tekintélynek számított. Majd egy kis idõutazással a jelenkor tárul elénk. Ez a te utad. Óriási a kontraszt, mely egyszerû A magány keskeny ösvénye. párbeszédekbõl derül ki. Nem elég, ha van erkölcsi norRádszabta Urad. mánk, erkölcsi nevelésünk, ha Hogyan járod - lelked törvénye. eltávolítjuk a tekintélyt, Jézus Ha pedig egy kínzó éjszakán Krisztust, akkor jogosan merül fel hátratekintesz, a kérdés: ki mondja? Sokszor itt láthatod: árnyékod fénylik. tévedünk a bizonyságtevésünkben is. Mesterednek inthetsz. Elmondjuk, bemutatjuk a bibliai mércét, de ha nem visszük az Borzási Johanna Ez a lapszám megjelenik a

embereknek Krisztust, akkor csak ilyen válaszokat kapunk: „Neked így jó, nekem meg úgy”, „Neked ez bevált, nekem az válik be.” Ha nem úgy mutatjuk be Õt, mint ég és föld Urát, abszolút Igazságot, Akivel egyszer mindenki szemtõl szembe találkozik, akkor csak egy leszünk azok közül, akik egy életmód-alternatívát ajánlanak. Vigyük Jézust az embereknek! Ne szégyelljük felvállalni az Igazságot ebben a „minden relatív” elmélettel becsapott világban! Ne engedjünk a sodrásnak! Errõl szól a perecseni találkozóról szóló beszámoló, egy kedves svájci házaspár is teljes odaszánásra buzdít. Egy meghibásodott mp4-lejátszóról, fúvóstalálkozóról, a felsõ G hangról a Tökéletes Apáról, és még sok értékes élményrõl olvashattok ebben a lapszámban. Lelki egészségünkre! Kelemen Napsugár

támogatásával

MAG TÁ R  SZILVESZTER A HARGITÁN

A szilveszterezés témája: EGY LÉPÉSSEL KÖZELEBB! "A nép tehát távolabbra állt, Mózes viszont közelebb ment a sötét felhõhöz, ahol az Isten volt" (II. Móz. 20:21) Elõadások: 1. Közelebb a célhoz (a mulandóság és az örökkévalóság kérdése) 2. Közelebb hozzád (párválasztás) 3. Közelebb a nagybetûs élethez (pályaválasztás) 4. Közelebb Istenhez (egy áldott év titkai) A táborozási díj, három egész napra (Dec. 30 - Jan. 2) 150 lej. Lesz szánkózás és sízés (ugye tudjuk mi a feltétel...), játékok, és nem utolsó sorban pihenési lehetõség is. Jelentkezni lehet:

HARGITA KERESZTYÉN KÖZPONT 535800 Vlahita, Sos. Ciucului Km. 106 Tel./Fax: 0266-246032 Igazgató: Borzási Gyula mobil: 0735 500008 e-mail: [email protected] További részletek a www.emabisz.ro honlapon. Várunk szeretettel! Deák Zsolt EMaBISz titkár

2. o l d a l

*

november 2009

A 2010-ES MUSTÁRMAG-PROJEKT KEDVES FIATALOK! Annak érdekében, hogy a Mustármagot minnél inkább magatokéinak érezzétek, és belekapcsolódjatok az írásba, szerkesztésbe, az EMABISZ vezetõsége és az új szerkesztõ a következõ ötlettel állt elõ: A következõ évben, 2010-ben, minden hónapban egy-egy nagyobb ifjúsági csoport több részt vállalhat a lap szerkesztésébõl. Az ifiknek a következõ cikkeket, képeket kell beszerezniük, megírniuk, lefényképezniük: I. Címlapfotó (elsõ oldal)- tudjuk, hogy vannak ügyes fotósok köztetek :) II. Igemag (harmadik oldal, 700-800 szó): a lelkipásztorotok feladata, hogy megírja általatok választott téma alapján III. Bizonyságtétel (300-400 szó): az ifjúságotok egy (vagy két) tagja leírja a megtérését IV. Ifjúsági bemutatkozás (kb. 500 szó) és min. 2 kép. Az ifjúság bemutatkozásakor a következõ kérdésekre kell válaszolnotok: 1. Hányan szoktatok lenni az ifjúsági órákon? 2. Ki tartja az alkalmakat? 3. Az utóbbi három ifjúsági alkalom témája… 4. Ki az ifjúsági vezetõ? 5. Milyen közös tevékenységeket szoktatok együtt végezni az ifjúsági órákon kívül? (pl. misszió, beteglátogatás, sport) 6. Az ifjúsági csoportnak kb. hány százaléka vesz részt ezeken az alkalmakon? 7. Mit gondoltok, hogyan érezné magát egy idõsebb személy a gyülekezetetekbõl az ifjúságin?* 8. Milyen az istentiszteletek programja a saját gyülekezetetekben? Hogy érzitek magatokat a vasárnapi istentiszteleten?* 9. Meséljetek el egy közös élményt, amit azóta is emlegettek! 10. Egyéb: amit szeretnétek ide leírni az ifitekrõl. (* ezekre a kérdésekre nem kötelezõ válaszolni, de várjuk az õszinte válaszokat :) ) V. Riport (500-600 szó): ha vannak lelkes fiatalok, akik szívesen kérdeznek, egyszerû vagy ismertebb embereket, példaképeket… Természetesen más típusú, önkéntes, építõ írásokat is szívesen fogadunk! A következõ ifjúságokat javasolták a projektben való részvételre: Nagyvárad I., Arad I., Bihar, Zilah, Sámson, Kraszna, Perecsen, Szatmár, Kolozsvár, Marosvásárhely, Székelyudvarhely, Sepsiszentgyörgy (nem feltétlenül ebben a sorrendben és csatlakozhatnak más ificsoportok is). A szerkesztõ majd felveszi a kapcsolatot az ifjúsági vezetõvel és megbeszéli vele a további részleteket. Várjuk a lelkes bekapcsolódást, hisz ez a lap Róla és rólatok beszél!

MEGRENDELHETÕ A MUSTÁRMAG A KÖVETKEZÕ ÉVRE: Kelemen Napsugárnál str. Tudor Vladimirescu nr. 50. 540014 Targu Mures e-mail cím: [email protected] tel. 0735 502512 Kérésre megrendelõlapot küldök (az eddigi lapkiosztókhoz kérés nélkül is eljuttatom :)) Csoportosan is lehet rendelni.

ÁRA: 20 RO N

kép: menna

Ige ma g

János Levente:

Testi-lelki egészség p testben, ép lélek.” - hangzik a mondás. Szóval, ha testünk ép lesz, akkor a lelkünk is. Napjainkban viszont ÉPP a test miatt nem ép a lélek! Juvenalis római költõ és szatirikus megjósolta, hogy Róma bukását polgárainak erkölcsi hanyatlása fogja okozni. Fent említett mondása, pontosan idézve így szól: „Imádkozzunk azért, hogy ép lélek legyen ép testben.” Egyformán fontos mindkettõ, nem egyik eredménye a másik, de hatással vannak egymásra. Tehát ép testben, legyen ép a lélek is! Az ember testi-lelki épsége utópisztikus, áhított állapot, de nem tartós. Ezért is foglaljuk „jókívánságokba”: pl. „A csillagszemû juhász” címû magyar népmesében, ha tüsszentett a rettegett király, minden alattvalója ezt kellett mondja - „Jó egészségére, adjon Isten.” A juhász ellenszegül a parancsnak, és csak a király vejeként hajlandó jó egészséget kívánni. Nem sikerül se erõszakkal, se megvesztegetéssel engedelmességre bírni a fiút. Végül az öntelt király hajlik a házasságra, és veje annyiszor kíván neki jó egészséget, hogy örökre megelégeli. Társadalmunk testi jólét után áhítozik, és ettõl várja a lelki jólétet is. Jézus ezt mondta tanítványainak: „Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri...?” (Mt 16:26) ha lelke pedig kárt vall most és a számonkéréskor is. Istennek sok mondanivalója van a ma emberének a test és a lélek egészségérõl. Hadd lássuk csak János apostolon keresztül (aki szeretett (3Jn 1:2, 5, 11) lelki barátjának, Gájusznak, testi jólétet kíván) mire tanít minket Isten:

„É

3. o l d a l

*

november 2009

„Szeretett testvérem, kívánom, hogy mindenben olyan jó dolgod legyen, és olyan egészséges légy, amilyen jó dolga van a lelkednek.” (3Jn 1:2)

1. „mindenben olyan jó” János apostol, Gájusz lelki jólétéhez hasonló, életének minden területére kiterjedõ testi jólétet kívánt. „A keresztyének között a »kívánom«, »imádkozom«-má, azaz a másik javáért mondott könyörgéssé is válhat.” – írja David Jackman. János szava is több csupán, mint egyszerû jókívánság. Gájusz, „egészséges légy”, „jó dolgod legyen” mindenben – kívánja az apostol. Mit értett János a „jó dolgod legyen” mindenben kifejezés alatt? Vajon házakra, földbirtokokra, éléskamrákra, juhnyájakra, tevecsordára, pénzes zacskókra, aranyra, drágakövekre, szolgaseregre, üzletre, hatalomra, hírnévre...stb. gondolt? Nem tudhatjuk. De ki is ez a János? Halász volt; majd Jézus, a szegény rabbi tanítványa; apostol, akinek testvérét, Jakabot lefejezik Jeruzsálemben; üldözve Efézusba kerül; KisÁzsia gyülekezeteinek terhét hordozza; Pátmosz szigetén a „Jézus bizonyságtételéért” (Jel 1:9) van fogságban; majd idõsen Efézusban hal meg. Szerinted mire gondolhatott az apostol: „mindenben... jó dolgod legyen”? Az akciófilm-hõsnek életveszélyes helyzetben már semmi más nem számít csak az élete. Az apostol – küldött –, aki elhívást, feladatot kapott, nem Isten mennyei tervét és értékeit tartotta szem elõtt? Ez alapszûrõként meghatározta életének – gondolat, indulat, szó, tett, cél – értékrendjét.

2. „olyan jó. amilyen jó” János tudta, Gájusz, lelki jólétnek örvend, belül rend és csend van, hát legyen olyan jó dolga testednek is – írja a barát. Mi bárcsak örvendenénk olyan lelki jólétnek, mint amilyen jó dolga van sokszor testünknek! Jézus példázata „a bolond gazdag”-ról régi, de bolondsága idõszerû: „sok javad van, pihenj, egyél, igyál, vigadozzál!” „Én lelkem” – mondja a gazdag (Luk 12:19). Nem inkább Én testem? Fogyasztói társadalomban élünk, nem sorolom testi jólétünk tárgyait, itt már csak a menynyiség és a minõség változó. A testi jólét nem nyújt lelki jólétet, de kell a „világot megnyerni” (Mt 16:26). A lélek kárt vall, és lelki fájdalomcsillapító kell. Ha ideiglenes is, de hasson, mert csak végsõ leállás van. Sokan csalódtak az orvostudományban (a testire korlátozódik, nálunk a lelki betegségek tudományos orvoslása még gyerekcipõben jár). Viszont kezdenek felkapottak lenni az alternatív gyógymódok: ezoterika, prána gyógyítás, kineziológia, szellemgyógyászat, Bach virágterápia...stb. Csillapító kell, a lelki fájdalom enyhüljön, de ez nem gyógyulás. 3. „amilyen jó dolga van” János kijelentése Gájusz lelki jólétérõl, miszerint: „olyan jó dolgod legyen” testben, „amilyen jó dolga van lelkednek”, helyet ad annak a megállapításnak: lehet lelki jólét, ha az nem is azonos testi jólét mértékével. „Minden dolog lelke a lélek” – mondja C. H. Spurgeon. Ha lelkünk egészséges, kitartunk, még ha a testi jólét tovatûnik is. Jézus élete példázza a leginkább ez igazságot, akinek lelki egészsége végig, még a golgotai kereszten függõ testének szenvedései közepette sem szégyenítette meg õt: „Jézus pedig így könyörgött: Atyám, bocsáss meg nekik...” (Lk 23:34). Fel kell tudjuk áldozni akár a gondolatát, akár magát a testi jólétet, lelkünk egészségének megõrzéséért. (folytatás a 11. oldalon)

Kör ös„SODRÁSBAN – A fiatalok és a világ” EMBER 11-13

REGIONÁLIS IFJÚSÁGI KONFERENCIA – SZILÁGYPERECSEN, 2009 SZEPT i is lehetne megfelelõbb alkalom a fiatalok számára egy jó beszélgetésre, ismerkedésre, régi ismerõsökkel-barátokkal való találkozásra, mint egy ifjúsági konferencia?! Azonban mindez nemcsak ennyibõl áll, és aki csak így fogja fel, valószínû, hogy csak annyival marad, amennyivel odajött... Elérkezett tehát a rég várt hétvége a perecseniek számára is. Regionális konferenciát szervezhettünk, immár másodjára az Úr kegyelmébõl. Hálásak vagyunk a lehetõségért, és azért, hogy nagyon sok fiatal nem csak a szórakozást látta benne, hanem megértette a lényeget és az elsõdleges célját ennek a konferenciának. Témája: „Sodrásban – a fiatalok és a világ” volt. Úgy véltük, ez egy igen megfelelõ és érdekfeszítõ téma egy konferenciára. Közös döntés alapján (perecseni fiatalok) született meg, sokat gondolkoztunk rajta, ugyanis az volt az elsõdleges célunk, hogy egy olyan témát találjunk, ami olyan dolgokat foglal magába, amelyeket most élünk

M

4. o l d a l

*

november 2009

át, ebben a világban. Isten kegyelmébõl bölcs és felkészült szolgákat küldött a téma bemutatására: Mike Sámuel, Kis Juhász Vilmos, Veress Efraim valamint helyi lelkipásztorunk, Borzási István. Igen változatos és komplex programnak nézhettek elébe a fiatalok ezen a hétvégen. Szombat délután két órától hatig fakultatív programok is voltak szervezve: sport, kézimunka, film, valamint túra. :) A konferencia egy általános bemutatkozással kezdõdött, ekkor a jelenlevõ ifivezetõktõl különbözõ érdekességeket hallhattunk ifjúsági óráikról, valamint arról, hogy milyen szükségért kell imádkozni. Továbbá köszöntések, dicsõítés, buzdítások hangzottak el, majd Mike Sámuel elõadását hallhattuk. Témája: „Kijönni a világból”. A kecskeméti lelkipásztor elsõ gondolata az volt, hogy három csoportba sorolta a jelenlevõ fiatalokat: vannak olyanok, akik az árral szemben úsznak, de megfáradtak; továbbá csibészek – akik cinikusak, ítélõk, megfigyelõk; és végül vannak olyan fiatalok, akiket valaki megszólított, és õk igent mondtak a meghívásra, és egyszerûen eljöttek. De tudnunk kell, hogy bármilyen állapotban is vagyunk itt, Isten szeret minket! Kihangsúlyozta azt a vágyát, hogy bárcsak lenne egy sodrása ennek a konferenciának! Miért kell kijönni ebbõl a világból? – ez volt az alapkérdés ezen az estén, melyre fokozatosan kaptuk meg a többsíkú választ. Kezdetben az ember szembeszállt az isteni renddel (bûneset), vétkezett, s azóta egy új úr próbálja uralni õt és a világot. Az átok földje lettünk... de Isten leereszkedett hozzánk, hogy megkeressen és megtartson minket. A mi Urunk kihív minket ebbõl a bûnös világból, mert tudja, hogy éhes az ember lelke, és ezt az éhséget a világ nyújtotta szennyes eszközök nem képesek csillapítani: az ember lelke vágyódik az isteni tisztaságra. Tudnunk kell, hogy Isten a belsõ világot, a saját világunkat akarja megtisztítani. Ki szeretné ûzni belõlünk a világot, csak hagynunk kell, hogy ezt megtegye, hisz õ a Megváltó Isten. Tartalmas elõadás volt, sokat tanulhattunk és épülhettünk. Szombat délelõtt újra Sámuel testvér szólt hozzánk, de nemcsak õ, ugyanis hamarosan Kis Juhász Vilmos is megérkezett, aki a „Bibliai zenevilág”-ról tartott elõadást. Este evangelizációs esténk volt, amelyen Veress Efraim hirdette az Igét. Ezt megelõzõen a tasnádi sószóró résztvevõi osztották meg velünk, hogy azon a héten milyen áldásokban, nehézségekben, személyes élményekben volt részük.

5. o l d a l

*

november 2009

-kö rül

világba azokhoz, akik még benne vannak. A világ (kozmosz) jelentheti az univerzumot, a Földet, mint az ég ellentétét, a földön élõ embereket vagy csak a pogányokat, és a világi világnézetet. Ez utóbbiból kell kijönni, a világ gondolkozását, értékrendjét, ideológiáját kell megtagadni, amely ellenkezik Istennel. Itt a relativizmus, az érzékiség, a konszumerizmus(fogyasztói felfogás -szerk megj.) és a megalkuvás uralkodik. Innen akar kihívni az Úr. Miután kihívott, oda küldd vissza, azokhoz az emberekhez, akik még benne vannak, hogy az üdvözítõ evangélium õket is megmentse. Démász a jelenvaló világot szerette, ahhoz ragaszkodott, elhagyva Pál apostolt – és ezzel az Urat is. Rólad is hamar meglátszik, hogy a jelenvaló világot szereted, vagy az eljövendõt. A szeretetnek mindig ára van. Akik szeretik egymást, azok keresik egymás társaságát! A világ szeretetét senki sem kényszerítheti rád: ez döntés kérdése, mint általában minden szeretet. Te magad döntöd el, hogy szeretni fogod, vagy nem fogod. Nem azzal az üzenettel kell a világba menned, hogy „gyere ki onnan, mert Jézus jobb lesz neked”... Nem a „prosperitás evangéliumára” van szükség. Ez olyan, mintha a repülõben azt mondanátok az utasnak: vedd fel ezt az ejtõernyõt, mert ez megkönnyíti a repülõutadat. És vannak, akik megteszik: hadd lássuk, megkönnyíti-e az utazást? És mi történik? Nem könnyíti meg! Sõt, nem tud egyenesen ülni tõle!... A többi utasok meg csúfolják miatta... És akkor mit tesz? Egy darabig elszenvedi, de azután ledobja magáról Jézus Krisztust, akarom mondani, az ejtõernyõt. A világ botránkozása miatt kiábrándult lesz, csalódott. Mert ugye, neki azt ígérték, hogy Jézus békét, örömet, szeretetet, beteljesülést és tartós boldogságot ad. Ehelyett jött próba, üldözés és megaláztatás! Micsoda csalódás! Nem, nem ilyen üzenettel kell menni a világba! Beszélj inkább neki a repülõ zuhanásáról és az ugrásról: „Mindenkinek hamarosan ugrania kell. Ha ejtõernyõ nélkül ugrasz, rendben, megteheted, de lesz egy különös megtapasztalásod, amikor földet érsz... Tudod, a gravitáció... Platty!” – Erre azonnal felkelted az érdeklõdését, és azonnal figyelni fog. Senki sem veheti el tõle majd Jézus Krisztust, akarom mondani az ejtõernyõt, mert tudja, hogy az élete függ tõle! Az elõadásokat élõben is közvetítették, amit átlagosan több mint százan kísértek figyelemmel az Interneten. Mindenért az Úré legyen a dicsõség! Áldott legyen a mi Istenünk! Kulcsár Melánia képek: Józsa Zsolt

Veress Efraim igehirdetésében megerõsítette azt a tényt, hogy a hívõ fiatalnak mennyire szembe kell néznie azzal az áradattal, ami õt a világ részérõl éri. Szavait idézve: „Vannak fiatalok, akik nagyon is jól érzik magukat, ha viszi õket az ár, mert jó az élet és szép az élet... De az ilyeneknek hadd mondjam azt, hogy ennek egyszer vége lesz, egyszer szélcsend lesz, lesz egy nagy elcsendesedés, amikor majd minden embernek meg kell állnia Isten ítélõ széke elõtt!” „Menekülés ebbõl a világból” erre szerette volna felhívni a figyelmünket Lót példázata által (1Móz 19). „Ha nem térsz meg, akkor a kárhozat vár rád! Véletlen-e az, hogy épp egy olyan ember ül melletted, akinek élete még nem az Úré? Az Úr Jézus Krisztus azért halt meg, hogy legyen ilyen kegyelmi pillanat ebben a romlott világban. Ha itt a lehetõség, miért ne élnél vele?!” Kérdések zöme... komolyak és elgondolkodtatóak. Úgy hiszem, ráébredhettünk arra, hogy eszközök kell lennünk, beszélnünk kell róla másoknak, imádkoznunk kell másokért. Sokak szíve levetkõzte a keménységet, és az Úr Jézus egy új életre hívta el õket. Csodálatos este volt, lehetett érezni Isten jelenlétét, ahogy átsurrant a szíveken... Vasárnap délelõtt alkalom nyílott a szolgálatokra. Bizonyságot tehettek azok is, akik szombat este átadták az életüket az Úr Jézusnak. Áldásos alkalom volt. Én is sírással küszködtem, mert meghatottak egy tizenhárom éves leányka könnyekbe fojtott szavai. Elmondta, hogy szombat este egyedül nem lett volna ereje kiállni, de volt, aki segítsen neki. Az Úr áldja meg õt! A szolgálatok után Borzási István elõadását hallgathattuk „Elmenni e széles világra” témával. Egyrészt nagyon komolyan, másrészt humorosan próbálta elénk tárni, hogy mit jelent a világból kijönni, ott élni a világban, de nem úgy, mint a világ, végül elmenni az örömhírrel a

Kerék

„Félig hívõ nem hívõ…”

N: Mikor és milyen céllal jöttek elõször Erdélybe? R&C: 1991-ben, röviddel az ország határainak megnyílása után. Egyik kedves barátunk elõzõleg (1990-ben) járt az országban, és segített az itteni keresztyén gyülekezeteknek. A következõ évben minket is meghívott, hogy tartsunk vele. Hoztunk ruhákat a szegényeknek, Bibliákat, keresztyén könyveket, traktátusokat. N: Árvaházakat is látogattak? R&C: Eleinte nem. Csak gyülekezeteknél voltunk. Többnyire Magyar Baptista Gyülekezeteknél. N: Eltelt egy jó néhány év a forradalom óta… Miért jönnek mostanában az országba? A gyülekezetük küldi? R&C: Nem, inkább testvér-barátlátogatásról van szó. Azért jövünk, mert reméljük, hogy valamiképpen bátorítás lehetünk a számukra. Másképpen, mint a forradalom után közvetlenül, mert a dolgok sokat változtak az elmúlt 18 évben… Azt mondják az itteni barátaink, hogy fontos számukra az, hogy meglátogassuk õket. Kevésbé fontos az, hogy hozunk-e valamit. Azt szeretnék látni, hogy nem felejtettük el õket. N: Biztosan sok emlékük van a látogatásokról. Kérem, mondjanak el belõle nekünk is egy keveset! R&C: Gyakran úgy jöttünk el otthonról, hogy nem tudtuk elõre az egész útról, hogy hol fogunk aludni vagy mit fogunk enni. Nem volt pontos útitervünk. De Isten mindig a legmegfelelõbb helyekre vezetett. Õ mindent pontosan eltervezett… Volt olyan, hogy hoztunk egy biciklit, de nem tudtuk, hogy kinek fogjuk adni. Kérdeztük a barátainkat… végül megkérdeztünk egy román lelkipásztort, nincs szüksége egy biciklire? Õ így válaszolt: „Ezt azonnal el kell mondanom a feleségemnek. Már egy ideje

6. o l d a l

* november 2009

képek: menna

N: Honnan jöttek? R&C: Svájból jöttünk, egy kisebb, a német határhoz közel lévõ faluból.

uth(66) és Christian(65) Schwalm talán több szilágysági (és nem csak) ember számára ismerõs. Az 1989-es forradalom óta rendszeresen jönnek Romániába: felkeresni testvéreket, barátokat, segítséget nyújtani ott, ahol lehet és kell. Külföldi létükre igen egyszerû és körültekintõ emberek. (Csak egy példát említsek: az õket vendégül látók dolgát azzal igyekeznek megkönnyíteni, hogy hálózsákot hoznak magukkal. Vagy ágynemûhuzatot…) Átutazóban hozzánk is bejöttek nemrég. Erdélyi élményeikrõl, kerékpárjaikról, a fiatalosság titkáról kérdeztem õket…

R

imádkozik bicikliért!” Bebizonyosodott, hogy Isten vezetett arra, hogy feltegyük neki ezt a kérdést. Egy másik alkalommal vezetés közben különösen tapasztaltuk Isten oltalmazó kezét. Sötét volt, és éppen egy teherautót akartunk megelõzni. Szokatlan módon a sebességváltó nem mûködött, ezért csak nem elõztünk. Hirtelen megpillantottunk egy kivilágítatlan szekeret a velünk szemben jövõ sávon. Ha Isten nem szól közbe, balesetet szenvedtünk volna… N: Mindig hozzák magukkal a biciklijüket? R&C: Nem. Igazság szerint ez az elsõ alkalom. Korábban ajándékként hoztuk a bicikliket mások számára. Ez alkalommal viszont egy kerékpártúrát is beterveztünk az ittlétünk idejére… N: Otthon is használják a biciklit? R&C: Igen, naponta. Vásárolni megyünk vele és a mindennapi dolgainkat intézni. Van autónk, de nem használjuk többször, mint szükséges. És gyaloglunk.

N: Ez szokás Svájcban? R&C: Ott sok ember így él. Talán többen, mint itt. Az idõsebbek is szeretik nálunk a biciklit... N: Hogy lehet, hogy még ebben a korban is ilyen útra vállalkoznakbiciklitúrával és hegymászással együtt? Mi a titka? Ruth: Úgy gondolom, hogy két oka is van: nagyon hálásak vagyunk Istennek, hogy egészséget adott, ugyanakkor felelõsségünk, hogy tegyünk is annak megõrzése érdekében. Oda kell figyelnünk az étkezésre, elegendõ mozgásra, pihenésre, kikapcsolódásra. N: Kívülállóként szemmel követhették országunk, gyülekezeteink változásait az elmúlt években a teljes vallásszabadság kezdete óta. Mit üzennek az itteni, mai fiataloknak? R&C: Másvalakitõl hallotuk ezt az értékes mondást: „félig keresztyén nem keresztyén”. Másszóval „félig hívõ nem hívõ”. Isten szemében semmit sem ér! Szánjátok oda az életeteket, az idõtöket, mindeneteket, amitek van, teljesen az Úrnak! Kérdezett Kelemen Napsugár

A Tökéletes Apa és a fehér szalagok sten szeretettel fogadott ebbe a világba. Kaptam tõle egy hívõ családot, gyülekezetet, egy testvért, késõbb még egyet, egy barátságos lakást, iskolákról is gondoskodott, amiket sikeresen ki is jártam. Soha nem kételkedtem abban, hogy Õ létezik, az sem zavart különösebben, ha beszéltek Róla, vagy kérdéseket tettek fel. Sokat számít az, ha valaki hívõ családban, gyülekezetben nõ fel. Az, hogy vasárnaponként elmentem az imaházba, hozzátartozott a hétköznapjaimhoz, az életemhez. Így kezdett bennem lassan kialakulni egy kép arról, aki vagyok, és arról, hogy milyen Isten, ki is Õ valójában. Tizennégy éves koromig nem igazán érdekelt mindaz, amirõl prédikáltak, a tízparancsolatot is csak azért tartottam be (úgy-ahogy), mert erre neveltek, nem azért, mert Istennek akartam ezzel tetszeni. Nem is tudtam, mit jelent az a szó, hogy keresztény (emberek, akik imaházba járnak és a Bibliából olvasnak?). Aztán az egyik barátnõm megtért, és én meglepõdtem. Szerettem volna tudni, mit is jelent ez, mit érez, mi fog megváltozni az életében, de kérdéseimre nem kaptam választ. Eltávolodtunk, mert már nem sok minden tartott össze. Talán számára nehéz volt Istenrõl beszélni, én meg egyszerûen szégyelltem odaállni és azt mondani: mesélj arról, ami veled történt! Szomorú, de valahogy azt vettem észre a gyülekezetekben, hogy divatból „térnek” és keresztelkednek meg... „mert eljött az ideje”. A barátnõmet is ilyen embernek láttam. Megbeszéltem Istennel, hogy nálam más lesz. IGAZI. A Sátán elég jól

I

7. o l d a l

*

november 2009

becsapott. Három év után jöttem rá, hogy valamit kezdenem kell magammal, döntenem kell. Ha Istent választom, nincs visszaút, ha a világot: akkor kell keresnem magamnak egy értelmes célt (amit persze nem találtam volna). Két eseményt szeretnék megemlíteni az életembõl, amik nagy hatással voltak rám. Az egyik 2004. karácsonyán történt. Egy faluba mentünk a vasárnapi iskolásokkal, és ott szolgáltunk. Sajnos elég halványan emlékszem arra, mi is történt ott, de azt tudom, hogy Székely Béla (akkor még teológus) prédikált, és az istentisztelet végén egy kérdést tett fel. Mintha csak mi hárman lettünk volna. Isten, akinek végre megértettem a hívó szavát, egy szolga, aki ezt közvetíti és én, akinek választania kell, hogy elfogadja-e vagy visszautasítja a kérést. Nem tudtam igent mondani és kézfelnyújtással jelezni. Valami visszatartott. Jó erõsen. Annyira elveszettnek éreztem magam... Keservesen sírtam. Az emberek meg úgy néztek rám, mintha egy földönkívüli lettem volna. Pedig úgy kellett volna egy bátorító szó, hogy valaki megkérdezze: szeretnéd, ha imádkoznánk? Isten olyan távoli lett egybõl. Utáltam Õt. Én szerettem volna megtérni, de nem tudtam, hogyan kell, és Õ egy embert sem küldött, hogy segítsen nekem. Vasárnapig sikeresen nem is foglalkoztam a dologgal, de a reggeli prédikáció nekem szólt. Pedig a héten arra is gondoltam, hogy nem megyek imaházba. És az elkövetkezõ összes vasárnap nekem szólt. Nem tudtam már bedugni a fülem és közömbös maradni.

Int eg ess Minden egyes elmondott szó valamit jelentett számomra. Táplálék volt, amit „majszoltam”, de nem akartam meghozni a döntést, ami 180 fokos. A második dolog, ami sokat segített abban, hogy Istenhez közeledjem, az egy ismert történet. Egy apának volt egy fia, aki elment otthonról, és kipróbált az életben mindent, amit csak tudott. Idõvel rájött, milyen jó is volt otthon, és hazaírt egy levelet, amiben bocsánatot kért, és azt, hogy szeretne visszatérni. Mivel rosszul érezte magát mindazért, amit tett, arra kérte az apját, hogy tegyen egy szalagot a kertben levõ fára, ami azt jelenti, hogy megbocsátott. Ha nem látja a szalagot, akkor tovább utazik. A vonatablakból kíváncsian nézte, ott van-e a szalag, de a látvány sokkal meghatóbb volt. A kertben az összes fán fehér szalagok csüngtek. Hát nem csodálatos? Istent láttam ebben a történetben… A Tökéletes Apát, aki szereti gyermekét, elengedi, ha menni akar, de vissza is fogadja. Engem is ennyire szeret, és már úgy várja, hogy hazajöjjek! Egyre inkább azt bizonyítottam be magamnak, hogy mennyire gyáva vagyok. Nem merem felnyújtani a kezem, nem merem elkötelezni magam Isten követésében, és a keresztséget sem akarom felvállalni. Ezek mind-mind akadályok voltak, amiket lassan, de legyõztem, és legalább annyiban segítettek, hogy tudatos és végleges döntést hozzak. Ezt a hosszú folyamatot szoktam én megtérésnek nevezni. A keresztségem után Isten minden nap megtanított valamire. Éreztem, hogy fejlõdök. Mibõl tudom, hogy az Õ gyermeke vagyok? Szomorú vagyok, ha megbántom; keresem a jelenlétét, közelségét, ami nyugalmat, békességet ad; az Õ szava a mérce az életemben. Övé vagyok teljesen. Irányít és vezet. A keresztény élet egy harc. Voltak már csaták, mikor nem én gyõztem, hanem a félelem, a csüggedés, a harag, és sorolhatnám, de Mennyei Atyámhoz jöttem, és azt mondtam neki: azt akarom, harcoljunk ismét együtt! És Õ jött. Mert szeret, és mert azt akarja, hogy ne csak itt, hanem a Mennyországban is Õt szolgáljam, dicsérjem. Balla Helga

ég most is néhány héttel a táborozás után, ha a felsõ G hangot halljuk a zongorán, összemosolygunk és az ottlevõknek ugyanaz jut az eszünkbe: a bulzi vonatszenzor, mely naponta színesítette (hangolta :)) életünket. Talán egyikünk sem gondolta volna, hogy a népes körzeti ifibõl mindössze 13-an fogunk együtt táborozni és eltölteni egy néhány napot, augusztus 3. és 8. között, Isten kegyelmébõl, ezen a gyönyörû helyen. Már odaérve meglepõdtünk, látva a vadregénybe illõ tájat, a bokrok mögött rejtõzködõ kis faházikókat, melyek mellett a Sebes-Körös folyik, és amit a környezõ hegyek tesznek még szebbé...ja és a nem éppen ma épült híd:), amin keresztül vezetett az út mindehhez. Na de mi nem lábat lógatni jöttünk ide... jó, kivéve a hintázást, amit nehezen tudok elképzelni másképp... Minden napra jutott valami új: ismeretlen vidék, szép hegycsúcs, szikla, vízesés, tó vagy völgy, mint például a Leºu vagy a Drãgan, amit mindannyian megcsodáltunk és talán még jobban megérthettük, mire is gondolt Dávid, mikor a 104. zsoltárt írta és dicsõítette Istent. Igen,... aztán voltak alkalmak, amikor erõnkön felüli túrára indultunk :), és emlékezve az 50. zsoltár 15-ös versére: - „Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsõítesz engem.“ - segítségére szorultunk… Hála a baptifonért: jött is a segítség négy keréken. De hát éppen ezek az élmények tették olyan emlékezetessé az ott töltött idõt, mikor ázottan-fáradtan kerestük a faházikóink nyugalmát. Ja, hogy el ne felejtsem, mégis volt néhány fiatal, akik úgy gondolták, jobb lesz, ha csatlakoznak csapatunkhoz és két napra feljöttek, hogy ki ne maradjanak semmi jóból. Így bõvült „kis családunk“ 4 taggal. Úgy gondolom, azt sem bántuk meg, mikor úgy döntöttünk, hogy jobb lesz, ha csak a tábor területén belül maradunk, és ott használjuk ki a körülmények adta lehetõségeket. >>>

M

8. o l d a l

*

november 2009

képek: Toth Chrisitan

Szenzoros

Amit magunkkal hoztunk... (EGYÜTT TÁBOROZTAK A BIHARI ÉS PAPTAMÁSI FIATALOK) Így megtanulhattuk a ping-pongozás valami új formáját, amely kívülállóként nézve lehet, hogy lábtenisznek tûnt :), társasjátékozhattunk és sportolhattunk is. Nekem biztos még sokáig hiányozni fognak a közös játékok, a Kõrös-parti hintázások, nevetések és a késõ éjszakába nyúló beszélgetések. Visszanézve szép, vidám és örök emlékek ezek, melyért hálás vagyok Istennek. De számomra nemcsak ezért volt olyan jó ez a néhány nap. Úgy gondolom, a legszebb és legértékesebb dolgok azok, amelyek formálták a jellememet, szívemet. Felejthetetlenek azok az alkalmak, mikor késõ estig dicsõítettük Istent énekekkel, beszélgetésekkel, imádkozásokkal és öröm volt látni, ahogy a panzió tulajdonosai vagy épp a körülöttünk lévõ emberek felfigyelnek ránk, általunk Istenre, látnak bennünk valamit, nem csupán szórakozó fiatalokat… Meglátják bennünk Isten szeretetét, az Õ jellemét. Örülök, hogy adott olyan igéket, melyek felmelegítették szívemet, olyan gondolatokat, elhatározásokat, melyek egész életre szólnak. Reggelente jó volt látni, ahogy a fiatalok áhítat alatt bizonyságot tettek, elmondhatták átéléseiket, hogyan vezeti és formálja õket Isten. Ezek után pedig imádkozhattunk egymásért. Napközben, vagy éppen esténként a bibliai József és Kornya Mihály életével foglalkoztunk, és ezúton is köszönjük Albert Zsolt lelkipásztor testvérünk tanításait és a szervezést! Hallgatva életüket azon gondolkoztam, hogy a mai világnak is ilyen kitartó, formálható és nagyhitû emberekre lenne szüksége, akik eszközök lennének Isten kezében... Talán Isten engem vagy éppen téged akar ilyen emberré formálni... Engedem... Engeded? Nem egyik napról a másikra történik ez, lehet hosszú évek kellenek hozzá, szenvedések, melyek eltávolítanak a világ dolgaitól, nehézségek, amelyek erõssé, problémák, melyek bölccsé tesznek. Olyan dolgok ezek, amelyeket talán nehezen értünk meg, de elég, ha tudjuk, hogy „akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik.“ (Róma 8:28) Isten azt akarja, hogy igazi bensõséges kapcsolatunk legyen vele, erõsen álljunk, mert csak így tudunk ellenállni a kísértésnek -József ezt tette. Az nem befolyásolta, hogy börtönlakó vagy éppen magas beosztású ember volt, a jelleme ugyanaz maradt, szerette Istent és tálentumaival szolgálta Õt. Sokszor nem is gondolnánk, hogy a kis dolgokban mennyire megmutatkozik a jellemünk, szívbéli állapotunk, lelki-szellemi érettségünk, mindegy, hogy kis vagy nagy dolgokban, de legyünk hûek, megbízhatóak, mert akkor Isten is megáld (Máté 25:21). Így a végén csak egy kis statisztika: Kornya Mihály élete során 11 ezer embert merített be, napjainkban az Erdélyben élõ magyar baptisták száma 9 ezer, számoljunk csak!? Ha legalább fele annyira munkálkodnánk mint õ... igen... Kérjük Istent, rázzon fel minket a közönybõl és áldja meg szolgálatainkat! Jó volt. Van mire visszaemlékezni… A szép tájra, az új barátokra, a fincsi ételekre - amit köszönünk Sárikának -, de a legfontosabb, amit magunkkal hoztunk a hétköznapokba: Jézus szeretete és jelleme; kérjük Istent, hogy ez így legyen. Zsigmond Zita, Paptamási

Vezess sátradba, Uram „M ár csak egy nap” - számoltuk. Este egyeztetések a táborral kapcsolatban. Utolsó idõpontmegbeszélés a „taxisokkal”. Lista bõvítés-szûkítés, egy röpke mindenmegvan-vizsgálat és egy utolsó „nyugodt” pihenés. :) Ugyanolyan napnak indult ez is, mint általában a többi. Talán egy dologban különbözött a nyár legtöbb napjától… esett. :( No, és ki az az ember, akinek ettõl nem megy el a kedve? (Na jó, lehet tudok párat…) Többségünket lehangolta. Újabb imákat rebegtünk, betettünk még 1-2 vastag cuccot, de nem hátráltunk meg. Óránként, félóránként érkeztek a táborozók. Az elsõknek sem volt gond a többiekre való várakozás, fõleg, hogy a nap is kisütött. Elõkerültek a ping-pong ütõk, a röpi labda, és a Ligretto. Délutánra megérkezett a tábor aprajanagyja: ki kocsival, ki biciklivel, ki nagy csomaggal, ki kisebbel, ki egy sátorral, ki kettõvel. Percenként felfedeztünk valami különlegest, amit addig még nem ezen a nyáron, és amitõl már különlegesnek találtuk azt a napot. Mindenkit eltöltött valami különleges öröm. Megkezdõdött!!! Ezt leginkább az út túloldalán lehetett észrevenni, ahol percek alatt színes lett a völgy. Igen, a sátraktól. Éppolyan színesek és különbözõek voltak, mint mi. Aztán szólt a trombita. Vacsora! Üdvözlés, bemutatkozás, programismertetés, Az ételért énektanulás és be is este-

9. o l d a l

*

november 2009

ledett. Többen is úgy gondoltuk, hogy az esténkénti tábortûz egy elmaradhatatlan tényezõje a sátortábornak, így már elsõ este prezentált a csapat minden tagja a tûznél. Gyors gitárhangolás, szólamokra osztás és máris felcsendült egy-két régi és új ének. „Lámpaoltás” után csendességünkben mindannyian hálásak voltunk, hogy az elsõ napot (majd a többit is) „szárazon megúsztuk”. Reggel mindenki munkába állt. Trombitaszóval ébresztettek. Sanci fáradhatatlanul játszotta reggelente a Hála, hogy itt a csendes reggel-t meg a Jó reggelt Uram, Jézus-t. Néha fülsiketítõen, de annál lelkesebben. :) Aztán Noéminek elõkerült a piros sípja, mely ha kellett, ha nem, szólt. Étkezésre híváskor szeretettel fogadtuk, máskor… Tóbiás magára vállalta „a tábor zenésze” szerepet is, és együtt dicsõítettük Istenünket. Néhány lelkes „idegen”, Zsolt meg Gyuszi szeretettel vállalták a zászlófelhúzást, és a lehetõ legünnepélyesebben megnyitottuk a 2009-es bölönpataki Sátortábort, amely augusztus 12. és 20. között tartott és közel ötvenen voltunk. Istennel az életben! - lobogott a zászlón, szólt az elõadásokon, csoportbeszélgetésen is nem egyszer, és nem tehettünk ellene (nem is akartunk), ez volt a hét témája. Elsõ nap az Istenben való elrejtettségrõl tanulhattunk. Megtanultuk, hogy ehhez szigorúan kell a bûnök felszámolása. A csoportbeszélgetéseken beszélgettünk a

Bö lön pa tak bûn fogalmáról, súlyosságáról, következményeirõl, bûnökrõl amik „nem bûnök” és az elrejtettség „jeleirõl”. Így újult erõvel, feltöltõdve újra nekiállt a tábor apraja-nagyja az akkorra már közkedveltté vált röpinek. Ekkorra már nem jutott az sem eszünkbe, hogy a röpipályától nem messze medve-átjáró van. Biztosak voltunk benne, hogy az örömzajtól közelünkbe sem próbál merészkedni. (Bár a konyhából kijövõ csodás illatok biztosan õt is csábították…) A hét további témái: Istennel önmagamban, Istennel a családban-házasságban, Istennel a gyülekezetben, Istennel a társadalomban. Jó volt együtt beszélni félelmeinkrõl, elkeseredettségeinkrõl, a családról, az Isten szerinti házasságokról, a nekünk problémát jelentõ dolgokról a gyülekezetben, helyünkrõl a társadalomban, és mindezeket a Biblia fényében megvizsgálni. Mindannyian tanulhattunk és erõsödhettünk. Örültünk, hiszen mindenekelõtt ezért mentünk oda! A program betartása nem jelentett továbbra sem gondot. Pontosan tudtuk, mikor jön a reggeli, ebéd, vacsora. Ha más nem, a gyomrunk jelezte. Mert hát igenis el lehet fáradni abban is, ha az ember jól érzi magát, meg akkor is, ha azt a sok élményt gyûjtögeti, amit mi… Mint például a vízesés-zuhany, medencézés, méta, számháború, kirándulás, szappanos-csúszda, röpi, pingpong, fahordás, tûzrakás, >>> (10. oldal)

Tol l&p eh ely „divatdiktálás”… Majd elfelejtettem: férfikórus, esti jelenetek, bemerítés. Ezek is ugyanúgy ott vannak az emlékgyûjteményeinkben. Talán még élesebben, mint egy-két dolog. Vasárnap számoltuk a táborhoz bekanyarodó kocsikat és rácsodálkoztunk az ismerõsökre. Bemerítés volt. Az egész körzet ünnepelni jött. Mindenkinek alkalma adódott a konyhás nénik finom fõztjét megkóstolni. (Nem hiába énekeltük mi sem a tábor végére egymás után hatszor is el Az ételért címû éneket…) Ezek után már egyre jobban számoltuk a napokat… na, nem azért mert annyira vágytunk haza, sõt. Csak mert minden egyes percet ki akartunk használni. Reggeli után olyan természetessé vált újra körbeülni a tábortûznél, újabb és újabb zsoltárokat zengeni, együtt imádkozni, örülni egymásnak és Istennek! Számolgatni, hogy ma Tóbiás vagy Robi fog tanítani minket. A csoportbeszélgetések alatt mindenki elveszítette az idõérzékét… A pöttyös labda napról-napra tovább röpült és újabb történeteket hallhattunk a meggyõzõdésekrõl, beleértve az arra látogató Veres házaspártól is. Mi meg csak töltõdtünk napról-napra, Istennel, élményekkel, finomabbnál-finomabb ételekkel, Milkával (mert, hát az angyalok nagyon is jól gondoskodtak a bárányokról)… Talán még több és szebb élmény lenne, ami helyet kaphatna a beszámolóban. De nem ez a lényeg, tudom… Hiszem, hogy mindannyian, akik ott voltunk megõrizzük magunkban, és ha emlékezni szeretnénk, elõvesszük a képeket, fellapozzuk a tábori énekeskönyvet, újraolvassuk a jegyzeteinket, újra és újra feltesszük magunknak az ott lejegyzett kérdéseket, felhívjuk az újonnan szerzett barátokat, mindezeket újra Isten elé visszük, hálát adunk értük, és ugyanolyan feltöltõdve és boldogan énekeljük otthon is, mint a táborban, hogy Vezess sátradba, Uram. Cséki Leona

10. o l d a l

* november 2009

BAPTISTA FÚVÓSTALÁLKOZÓ - SZILÁGYKRASZNA, 2009. SZEPTEMBER 26. Sok mindenre gondolhat egy fiatal, amikor azt hallja, hogy zenekarával egy olyan rendezvényen kell részt vegyen, ahol rajta kívül legalább még 11 zenekarral találkozik. Verseny lesz, vagy éppen ki többre..., mi majd az egészet túljátsszuk? Elõször úgy gondoltam, hogy nagy zûrzavar és versengés lesz belõle, de az Isten egyébrõl gyõzött meg. Ahogy részt vettem ezen az elsõ Baptista fúvóstalálkozón, ahol az ima, a Biblia olvasása és a prédikáció nem hiányzott, úgy gondolom, hogy nem beszélhettünk egyébrõl, mint Istendicséretrõl a zenénk révén. A mennyben is szívesen fogadták dicséretünket, hiszen a nap fénye is egész nap sütött ránk. A szervezõk elmondásai szerint: „többek között jó idõért is imádkoztunk”. Kiemelném a házigazdák figyelemre méltó szolgálatvállalását, akik mindent megtettek annak érdekében, hogy egy szép és áldott napot tölthessünk el Krasznán. 360 hangszer megszólalása nem éppen a leghalkabb zenezaj, viszont ha ezek megfelelõen koordinálva vannak, a közös darabokat játszva, fenséges dicséretté, muzsikává alakulnak. Én, mint lelkes zenész, a sok között, örömmel figyeltem azt, hogy a szilágysági gyülekezetekben a zenekarok nagy része a fiatal generációhoz tartozik. Ezen cikkben tulajdonképpen feléjük szeretném intézni a mondatokat. Istent, míg szívbõl a hangszerünkkel tudjuk dicsérni addig kitartóan kell tenni, és nem azért mert úgy illik nekünk, vagy, mert úgy tanultuk, hanem mert Isten nevére hozhatunk dicséretet, tiszteletet. A hangszereinkkel õt imádhatjuk. Miután már csak megszokás és a programunkban egy hely betöltése a célunk, az már nem dicséret. Nem a zenekarok ellen beszélek én, hiszen nagyon szeretem -és remélem, hogy hamarosan a második és harmadik fúvóstalálkozóra kell menjünk-, de úgy gondolom, nekünk fiataloknak, fontos látnunk azt, hogy mit, és miért teszünk, ugyanakkor hogyan állunk hozzá a zenénkhez. Figyeljünk arra, hogy hangszereinkkel mindig az Istent imádjuk. Isten adjon mindnyájunknak bölcsességet a zenélésre, a tanulásra és az Istenimádatra. Sokat hangoztatott mondat mostanában: tudjunk imádkozni, ne csak zenélni. Bántó Zoltán

Ré bu sz Music-skandi

Továbbra is várjuk az októberi rejtvény megfejtéseit. A rejtvénykészítõ javaslatára több idõt hagyunk ezentúl a rejtvények megfejtésére. Így az októberi rejtvény megfejtését és megfejtõit a decemberi számban tesszük közzé.

Feladvány: ebben a hónapban is a fotón látható keresztyén elõadó nevére, albumaira, dalaira vagyunk kíváncsiak. További hûséges fejtegetést. Meleg Dávid

A novemberi rejtvény beküldési határideje december 15. Sorsolás. A júniusi, júliusi, augusztusi, szeptemberi rejtvények megfejtõi közül sorsolás alapján Elek Zoltán (Szalárd) részesül jutalomban. GRATULÁLUNK! Nyereményét hamarosan megkapja. A következõ sorsolás idõpontja: 2010 február. 11. o l d a l

*

november 2009

(folytatás a 3. oldalról)

4. „jó dolga van a lelkednek” Lelki egészségünket: elõször is az Istentõl való függõségünk határozza meg. Ennek elsõ lépése a Jézus Krisztus bûneinkért való áldozatába vetett hit, aminek következtében lelkünk megszabadulhat bûnterhétõl és kiengesztelõdik Isten haragja, megbékülünk Vele. A további lépések függõségünk elmélyítése, mely lelki-testi jólétünk jelentését és gyakorlatát is megváltoztatja. Másodszor a lelki egészségünket az Isten beszédébõl megértett és megélt igazságok határozzák meg: szeretet, hûség, hit, elkötelezettség... Gájuszról is ezt olvashatjuk „igazságban jársz” – írja János a 3. versben. Végül, de nem utolsó sorban lelki egészségünk meghatározója a Szentlélek, aki a mi zálogunk, foglalónk: „...a Lélek zálogát adta szívünkbe.” (2Kor 1:22). Azt írja Billy Graham: „Jelenléte tanúsítja: Istennek feltett szándéka, hogy teljesen megvált minket.” Befejezésül azt kívánom: „mindenben... jó dolgod legyen”!

Ki tek int õ „A Mester itt van…” Hol voltál? Miért nem jöttél? Hívtunk, hogy segíts! „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.” Mária és Márta siratják meghalt testvérüket. A gyász fájdalmát tetõzi, hogy Jézus meggyógyíthatta volna betegségébõl Lázárt, ha idõben érkezik Betániába. Cserbenhagyottnak érzik magukat. Csalódottak. Õk nem így gondolták. Hittek. Reméltek. Bíztak. De most már mindennek vége: „szaga van, hiszen negyednapos.” Sõt, a jelenlevõ zsidók is méltatlankodnak Jézussal szemben: „nem tudta volna megtenni, hogy ez ne haljon meg?” Ismerõs Mária és Márta élethelyzete? Érthetetlenül állni Istennel szemben, akirõl azt hittük, hogy szeret, de mégsem volt ott, amikor szükségünk volt rá. Elveszítjük szeretteinket. Szertefoszlanak álmaink. Füstbe mennek terveink. Istent pedig úgy látjuk, mint passzív szemlélõt. Õ azonban jól idõzít. Nála nincs hiba. Mária miután találkozik Jézussal, azt mondja Mártának: „a Mester itt van és hív téged.” Jézus jön! Jelenléte mindent jóra fordít! A megoldhatatlan problémák megoldásra találnak, az üres szeretettankunk feltöltõdik értünk hullatott könnyei által. A csoda nem marad el. Lázár feltámad. A sokaság hisz. A Mester itt van! A csoda közel van! Hiszed-e ezt? [email protected]

romániai magyar baptista fiatalok lapja Kiadja az EMABISZ Elnök: Szabó László Szerkeszti: Kelemen Napsugár Tördelés: Gönczi Géza Cím: Str. Tudor Vladimirescu 50 540014 Târgu Mures

E-mail: [email protected] Internet: www.emabisz.ro

Nem könnyû, de nem lehetetlen! Egyetemi évek, de szükség van az anyagiakra, ezért elkezdtem dolgozni. Mielõtt elhatároztam volna, hogy egyetemre menjek, kértem Istent, mutasson rá, ha nekem egyetemre kell járnom, valamint alakítsa a dolgokat. Megkaptam- és ezért hálás vagyok nagyon! Ezek után kértem vezettetést a szakot illetõen, amit szintén megkaptam: gyógypedagógia. Ezek után Isten akaratát kértem, hogy segítsen át ezen a három éven és fogja a kezem, segítsen. Már két éve tapasztalom a gondoskodását, a szeretetet, a védõ kart, a napról napra alakuló események által. A munkahely mellett viszont kevés órán vehettem részt, nehéz volt, és néha most is az. Sokszor sokminden zavaros, kérdések merülnek fel bennem, a leggyakoribb a miért...? Sok személlyel dolgoztam már, sok embertípust ismertem meg, aminek nagyon örülök, és ahogy lehetõségeimtõl telt, bizonyságot tettem. Az egyetemen sem volt ez a két év túl könnyû, ugyanis nagyon sokszor bementem hiába, mert különbözõ okokból kifolyólag nem voltak megtartva az órák. Elég nehéz nyugodtan fogadni az ilyen tényeket, fõleg nyolc órai munka után, fáradtan, de Isten ebben is formált, sikerrel. Egyik ilyen csalódás alkalmával egy osztálytársnõmmel elindultunk gyalog a város felé, és közben megismerkedtünk. Kiderült errõl az osztálytársamról, hogy ugyan nem baptista, de nagyon szeret hozzájuk járni. Nagyon elszégyelltem magam Isten elõtt, és a szívem telve volt örömmel, hogy ilyen személyek által formált. Egyszer el is mentünk együtt a román baptista gyülekezetbe, szuper volt egy osztálytárssal gyülekezetbe menni együtt. Hála legyen az Úrnak kimondhatatlan „csodáiért”! Egy munkahelyi bizonyságtevésem alkalmával az mp4 lejátszómat használtam fel, és feltettem rá román hívõ számokat, hogy román munkatársaim is értsék a szöveget. A Sátán gondoskodott az ellenszerrõl is, pont akkor, aznap meghibásodott :( Nagyon szomorú voltam, de azután a munkatársnõm kért további zeneszámokat. Isten nem hagyja el az övéit soha! Az egyetemi évek alatt elengedhetetlen a praktika is. Igazán boldog voltam, amikor elmehettem olyan gyerekek közé, akikkel késõbb én magam is fogok foglalkozni, alig várom már! A nyár folyamán részt vehettem a „Bátor szívûek” táborozási hetén, ahol sok mozgássérült és fogyatékos gyerek táborozott. Az államvizsgámat errõl a hétrõl fogom megírni, pontosabban a Down-kórosokról. Valami hihetetlen hét volt, a sok gyerek, a sok mosoly… A nehézségek, amiktõl szenvedtek a gyerekek… Nem tudunk eléggé hálásak lenni egészségünkért! Csodálatos gyerekek voltak a táborban. Nagyon szeretem õket: már három évvel ezelõtt megismerkedtem velük. Nagytöbbségükkel most újra találkozhattam. Lehet, hogy rosszabb állapotban voltak, de csillogó szemekkel, széles mosollyal és emlékekkel, amik mellett eltörpülnek a negatívumok. Amikor elcsüggedek, lankadok, akkor eszembe jut a bemerítésem. Az a nap, valamint a megtérésem folyamata. Tudom azt, hogy van Istenem, de mégis olyan sokszor magam akarok mindent megoldani. Isten azonban újra és újra kegyelmébe fogad és formál. Részemrõl csak az alárendelés szükséges. Sokszor nehezemre esik Istennel lépést tartanom, és ezt meg kell tanulnom. Tudom, hogy nem én vagyok az egyedüli aki dolgozok, tanulok egy idõben, de bátorítani szeretném azokat, akik ezt képtelenségnek tartják -Istennel nem az, nélküle viszont valóban lehetetlen! További kitartást kívánok azoknak, akik hozzám hasonló helyzetben vannak! Era