A TARTALOMBÓL Dinoszauruszok „elitje” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2 Élet az elefántcsonttornyon túl . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3 Elektronikus pénz kibocsátása Magyarországon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4 És Gyurcsányék után ki takarít? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .6 Kaptad, mert megérdemelted!. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8 Részt vettem a melegfelvonuláson. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .9 Jobb felsõ sarok, piros gomb. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .11 A zsidóság nem védbástyája a devianciáknak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .12 Mentsük meg a kör-IC-t!. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .12 SZDSZ: veszett fejsze nyele? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .15 Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a www.johafigyelunk.hu weboldalról. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék. Amennyiben a lap megnyeri tetszését, kérjük jó szívvel ajánlja azt másoknak is elolvasásra! Köszönjük, és jó szórakozást!
Elzúgott Európa a hazai politikai „elit“ dinoszauruszai mellett. A földrész nem díjazza, hogy a Nagykörúton belül 18-19 éve változatlanul csupán gyûlöletkeltés fortyog, hisztériapolitika dübörög. Immár hiába erõlködnek rasszista áltüntetéssel, vagy homoszexuális közszeméremsértéssel. Európát a hisztériakeltések már nem érdeklik, eljárt fölöttük – és görcsös erõltetõik fölött is – az idõ. Miközben Szlovákia már odaragasztja a kirakatba tett árukra az euróban mért árat, idehaza még 2009-ben is legföljebb beszélni lehet arról, mikor vezethetjük be majdan az európai pénzt. Ma errõl – bevallottan – fogalma sincs sem a politizálás helyett a kommunikálásba zápult kormányfõnek, sem a jegybankelnöknek. És ebben a katasztrofális helyzetben – hiszen az euró távolodása a gazdasági mélycsõd következménye – az úgynevezett „elit“ azért tart válságtanácskozást, mert Budapesten nemcsak a homoszexuálisok, hanem a heteroszexuálisok is éltek alapvetõ emberi jogaikkal, és felvonultak; sajnálatos ugyan, hogy az utóbbiak közül néhányan követ is hajítottak a rendõrökre, s ez elfogadhatatlan. De miért megy el Sólyom László „tárgyalni“, ha az erkölcsileg már sokszor megbukott kormányfõ „magához rendeli“? Az a Sólyom, aki már többször is bejelentette, hogy erkölcsi válság van, és félreérthetetlenül jelezte, hogy ki ennek az okozója. Hogyan követhet el ekkora hibát?
2
Mit csinálnak Sólyom elnöki tanácsadói? Miért nem védik meg munkaadójukat a blamától? Miközben falusi nyugdíjasok szenvednek a köznapi megélhetési bûnözéstõl, Fodor dinoszaurusz még mindig a liberálisok bátorságáról kerepel. Mármint arról, hogy õk nem ijednek meg a randalírozóktól. Hülye is lenne, ha megijedne, hiszen jól fölszerelt rendõrhadsereg védi! Na nem a falusi nyugdíjasokat, akiket tényleges életveszély fenyeget – nyolcvanéves nénit erõszakoltak, majd gyilkoltak meg, de elõtte lábát is levágták –, hanem azt a pártot védi a Rebisz, amelyik párt Medgyessy Péter 2004. február 17-én a Népszabadságnak adott miniszterelnöki interjúja szerint „tele van korrupciós ügyekkel.“ Akkor kicsoda is „randalírozik“ itt? Az a kispárt-e, amely lebukik a korrupciós ügyei miatt, de ahelyett, hogy távozna a parlamentbõl, megfúrja a miniszterelnököt, majd négy évvel késõbb az akkor általa hatalomba tuszkolt kormányfõt is meg akarja buktatni. Hatalmi randalírozás?. Mi ehhez képest az, hogy valakik mesterségesen beszagosított tojásokat dobnak tüntetõ homoszexuálisok közé? Dinoszauruszok nyomják le Budapestet, ahelyett, hogy mennének már lopkodott
vagyonukkal a többi, törvény elõl menekülõ közé Thaiföldre, és hagynák a maradék Magyarországot élni unalmas hisztériakeltésük nélkül. Hiszen nem tudnak mit kezdeni az országgal, csak annak szétlopásához volt eszük. Ez volna az a híres elit? Van képük az ország elé állni ezzel a gazdasági „növekedéssel“? Ezzel a bûnözési hullámmal? Ezzel a fokozódó eladósodással? Ezzel az oktatási mélyponttal? Ezzel a szellemi, erkölcsi, gazdasági csõdtömeggel? A „rendszeresen bérmálkozó“ õszödi hõssel? Ez a bagázs – benne a híres szürkeállomány – lenne az elit a Mátyás királyok, a Rákóczik, a Széchényik országában? Inkább balgatag kompánia, még híres vízágyú-vásárlásuk is visszafelé sült el. Húz, süvít el mellettünk Európa, leköröz minket a Balkán. Már Afrikában caplatunk, térdig ragadunk a mocsárban, lehorgasztott fejjel imbolygunk az óvilágból itt rekedt, vöröses pikkelyzetû bûzhödt dinoszauruszok mögött. Kondorosi-Brown Róbert
jó ha figyelünk
– avagy Ilyen az, amikor képen töröl a rögvalóság – Belterjes, magát liberálisnak és demokratának hazudó butapesti (média)elit formálja, alakítja az ország tudatát immáron a kelleténél sokkal, de sokkal hosszabb ideje, az ország pedig lassan, de biztosan szellemileg belerokkan ebbe. A valóvilágtól teljesen elszigetelve, elkülönülve a realitástól élik mindennapjaikat, s nem képesek, de talán ha képesek lennének, akkor sem akarnának válaszokat adni azokra a problémákra, melyeket sokszor õk maguk idéznek elõ. Ostoba bornírtságukkal, tudatlanságukkal, modortalanságukkal, a kizárólagos igazság letéteményesének szerepkörében tetszelegve csak odáig terjed az oly sokszor hangoztatott magasztos tolerancia, amíg egyezik az õ elképzeléseikkel. Nincsenek tekintettel senkire és semmire, csak az számít, hogy a kenyéradó gazda elégedett legyen velük. Csodálkozunk hát, amikor a nép egyszer csak megelégeli a sorozatosan az õ kárára elkövetett elvtelen talpnyalást? Hát ne csodálkozzunk! Mindig mindenhol ez a szûk, Demszky kutyaszaros világvárosában tenyészõ, vagy oda felkapaszkodó és ott összpontosuló, magát önkéntes mérvadónak kikiáltó szûk „értelmiségi” csoportosulás az, amely elfoglalt és megszerzett médiapozícióinak köszönhetõen széleskörûen – mindenki másnál szélesebb körben és mindenki másnál hangosabban – hallathatja a hangját. A többieknek KUSS! Míg kenyéradó gazdájuk reformdiktatúrával „örvendezteti” meg a sanyarú sorsú kis országot, s annak szorgalmas népét, addig õk, hûséges, farkincacsóváló kommunikációs bodri kutyához illõn egyfajta véleménydiktatúrát és ízlésterrort erõltetnek a magyar társadalomra. Eszi, nem eszi, nem kap mást! Sose lehet tudni! Hátha a végére mégiscsak radiátor, hõsugárzó vagy netalántán fûtõtest lesz abból a kölökbõl. Elvégre mégiscsak fel kell készülni minden eshetõségre, nem igaz? A közbeszéd tervszerû és tudatos tematizálásával rombolnak és pusztítanak. Mindent, ami érték, ami szép és jó, ami követésre méltó lehet, vagy a bennünket múltunkkal összekötõ hagyományok ápolását, fejlesztését segítené elõ. Atomizálni kell a társadalmat, ez nem is vitás! Nincs szükség a gondolkodó emberre, csak a bamba fogyasztóra, a konzumidióta baromra, aki engedelmesen kígyózó sorokban járul a kasszákhoz, hogy ott leadja az ideiglenesen nála tartózkodó fizetési ígérvényeket, melyet ma pénz néven ismerünk. Miért van ez így? Talán azért, mert az unalomig ismételt „hazánk egy vízfejû ország” kitétel kétségkívül igaz? jó ha figyelünk
Bizonnyal ez is közrejátszott benne. Gondoljunk csak bele! Minden lényeges dolog a fõvárosban történik, utána, mintha elvágták volna. A mûminiszterelnök ugyan hadovált valamiféle poliszokról, mint a tudás és még nem tudom én micsodának a vidéki központjairól, mint csodálatos, megvalósulásra váró projekt, csak sajnos jelen körülmények között a polisz szóról az embernek inkább a manapság „szolgálunk és vétünk” címû állami erõszakszervezet, a rendõrség jut az eszébe. A begyöpösödött, egyközpontú belterjes szalonszellemiség aztán ennyire elegendõ, csupán csak ezt tudja kiizzadni magából. Cizelláltan érzékeny média megmondó-emberek garmadát, akik szinte már betegesen tolják elõtérbe az abnormalitást, az extremitást és a devianciát, de legalábbis az indokoltnál jóval nagyobb mértékben. Ha a hagyomány állításának hinni szabad, a társadalomnak mintegy 4%-a homoszexuális. Kicsit olyan ez, mint a cionizmus, meg az antiszemitizmus. Lassan már univerzálissá válik. Egyfajta szellemi antibiotikum, amit rögvest elõ lehet rántani, és válogatás nélkül tüzelni vele csak azért, hogy elsimítsuk a dolgokat. Még akkor is, ha esetleg ágyúval lövünk verébre. Nem érdekes. Fõ a stabilitás, a biztonság és a nyugalom. Az övék. De hogy velünk mi lesz? Ugyan már, kit érdekel? Nézzék meg! A politikától kezdve a tudományon át a médiáig bezáróan egyfajta szellemi belterjességnek lehetünk szemtanúi, mely nem engedi a frissülést, a pezsdülést. Nem engedi, hiszen abban érdekelt, hogy ne legyenek rivális gondolatok, mert azok esetleg jobbak, hatékonyabbak, precízebbek, többek számára hozhatnak jólétet. Nem engedik új, fiatalabb nemzedékek szóhoz jutását sem, mert attól félnek, hogy a fiatalok szellemi frissessége, újonnan szerzett, naprakész szakmai, gazdasági, politikai ismeretei egész egyszerûen elsöprik õket az útból. Képzeljük el a jelenlegi politikai osztály tagjait, amint mindenki számára világos és közérthetõ formában kiderül róluk, hogy túllépett rajtuk az idõ. Avíttá, kopottá, elavulttá váltak. Ezt a hatalmas presztízsveszteséget nem enged-
hetik meg maguknak. Éppen ezért semmi sem drága a status quo mesterséges fenntartásáért. Ez az egész mintha a vietnami háborúra hajazna. Tudják arra a háborúra, amit Amerikának sosem volt szabad megnyerni. Csak fenntartani. Szónokolunk a demokráciáról, papíron magasztos elveket deklarálunk, csak éppen amikor a megvalósítás nehéz ám felelõsségteljes mozzanatához érkezünk, megérkezik a gyevi bíró. Igen, valóban ennek kellene most következnie, de nektek mégsem jár annyi lóvét, ti sajnos nem részesedhettek ugyanúgy a támogatásból, veletek szemben alkalmazhatók ezek meg ezek a korlátozások. Igen, valóban, ti is az Unió tagjai vagytok, papíron ugyanannyi illet meg titeket is, mint ami minket, ti viszont nem vagytok mi. No, hát ennyit a jogegyenlõségrõl és demokráciáról. Van még kérdés? Nincs, nem is lehet. Bizony, kedves barátaim. Mindenkinek ki kell vennie a részét az arányos közteherviselésbõl! Minket kivéve! Mindenkinek el kell számolnia az utolsó forintig bezárólag! Minket kivéve! Ja kérem, a törvényhozás az bizony felelõsségteljes munka (qrvára nagy odafigyelést igényel ám, hogy benn hagyjuk a szükséges kiskapukat!), tökéletesen érthetõ tehát, hogy mi ingyen utazhatunk az egész ország területén, költségtérítést vehetünk igénybe doszt, az meg már nem is képezheti vita tárgyát, hogy az országban talán egyedüliként a saját fizetésünket is mi fogjuk megszabni. Úgyhogy innentõl kezdve leszel szíves végre öngondoskodni magadról! Anyu, parlamenti képviselõ szeretnék lenni! Ide nekem az összes lóvét, de azonnal! Véleménydiktatúra és ízlésterror. Mindösszesen ennyi, amit ez a belterjes szellemi sivárság nyújtani tud nekünk, méghozzá kéretlenül. Kicsit olyan ez, mint az ingyenes hirdetõújságok garmada, amit reggelente bedobnak a postaládába, vagy a lépcsõházba. De ott legalább van egy szemetes, amibe legtöbbször azonnal, olvasatlanul hajíthatjuk is bele, mert tudjuk róla, hogy szemét. Mindeközben a szélsõjobboldali nyilas náci terrorveszélyrõl harsogó deviáns médiagépezet fülsiketítõ robajjal dübörög tovább, mégpedig ezerrel. Ismét nem kell az ország dolgaival, a kormányzással foglalkozni, hódolhatunk tovább kedvenc idõtöltésünknek, a bulvárkommunikációnak. Zajlik tovább a permanens kampány, mi pedig bele adunk apait anyait, elvégre valahogy a felszínen kell maradnunk, hiszen a szar lassan már a szánkig ér. Valami bûzlik, de nemcsak Dániában! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára
3
Az Európai Parlament és a Tanács 2000. Szeptember 18-án adta ki a 18-I 2000/ 46/ EK jelû irányelvét, amelyben rendelkezik AZ elektronikus pénz-kibocsátó intézmények tevékenységének megkezdésérõl, e tevékenység folytatásáról és körültekintõ felügyeletérõl. Az említett irányelvet a Magyar Országgyûlés a 2004. évi XXXV. törvénnyel beiktatta a Magyar jogrendszerbe. Az említett törvény AZ elektronikus pénzt kibocsátó szakosított hitelintézetekrõl szól. A törvény leszögezi, hogy AZ Országgyûlés a készpénz-helyettesítõ fizetési módok további bõvítésének érdekében és a Magyar Köztársaságnak AZ Európai Unióhoz való csatlakozására tekintettel látta szükségesnek a törvény elfogadását. Különbözõ adatok vannak forgalomban arról, hogy pontosan milyen nagyságot ér el AZ AZ összeg, amit Magyarországnak AZ Európai Unió számára át kell engedni. Pavics Lázár pénzügyi szakértõ adatai alapján AZ évi egy összegben történõ befizetés, valamint AZ átengedett vám- és áfabevételek 1440 milliárd forintot tesznek ki. Ez AZ AZ összeg, amit Magyarország évente fizet AZ Európai Uniónak tagsága fejében. Dr. Halász József 2006. Szeptember 3-án közzétett írásában azt állítja, hogy Magyarország évente 4046 milliárd forintot enged át AZ Európai Uniónak. Az 1989-tõl 2004-ig terjedõ idõszakban pedig 8866 milliárd forintot engedtünk át Brüsszelnek a Magyar Külügyminisztérium, AZ MNB és a KSH adatai szerint a vámok leépítésével, AZ úthasználati díj elengedésével és más vonatkozásokban a viszonosság mellõzésével. Az Új Magyarország Nemzeti Fejlesztési Terv 2. Azzal számol, hogy 2007és 2014 között mintegy 8 milliárd euró támogatás hívható le megfelelõ pályázatokkal. Ezeknek AZ összegeknek a felét – s ezt a szakértõk többsége se vitatja – Magyarország fizeti be AZ Európai Uniónak, azaz olyan pénzek visszaszármaztatásáról van szó, amelyeknek legalább a felét Magyarország már elõre átadta AZ Európai Uniónak. Mit tegyenek AZ önkormányzatok? Az ide érkezõ lehívható pénzeket sikeres pályázatok nyomán AZ önkormányzatok is megszerezhetik maguknak a helyi gazdaságok fejlesztésére. Az Új Magyarország Nemzeti Fejlesztési Terv 2. A központi régiónak, azaz Budapestnek adná a lehívható EU-s pénzeknek a nagyobbik felét. Ebbõl következik, hogy Magyarország hét másik régiója kevesebbet kap, mint a központi. 4
Az lenne AZ elõnyös, ha AZ említett lehívható euró-milliárdok központi fedezeti alapba kerülnének és ugyanilyen mennyiségben elektronikus pénzt – e-forintot – bocsátana ki AZ állam. Korábban AZ volt a gyakorlat, hogy AZ állam 100 %-OS tulajdonában lévõ Magyar Nemzeti Bank bocsátotta ki a forgalomban lévõ hivatalos pénzt, a normál forintot. Most azonban AZ MNB a különbözõ nemzetközi pénzügyi szervezeteknek küldött jelentéseiben már leírja, hogy átállt a passzív oldali pénzszabályozásra. Mit jelent AZ aktív oldali és mit a passzív oldali pénzszabályozás? Az aktív pénzkibocsátás azt jelenti, hogy a Nemzeti Bank a Magyar állam monetáris felségjoga alapján, azaz AZ állami szuverenitás jogán, maga bocsátja ki a pénzt. Ez a pénz nem hitelpénz és nem is kell rá kamatot fizetni. Ez a valódi Magyar fizetõeszköz, a normál forint. A passzív oldali pénzszabályozás azt jelenti, hogy a Nemzeti Bank most már csak várja, hogy távolról, azaz külföldrõl mennyi deviza érkezik AZ országba befektetés, hitel, vagy spekuláció révén. Ezt a pénzt a Nemzeti Bank csak befogadja. Mindössze annyit tesz, hogy a devizát denominálja forintra és a rendelkezésére álló monetáris eszközökkel – kamatszabályozással, kötvények kibocsátásával, sterilizációs mûveletekkel, a tartalékráta megállapításával – igyekszik szabályozni a forgalomban lévõ pénz mennyiségét elsõsorban a denominált forintot. A denominált forint ugyanis nem normál Magyar fizetõeszköz többé, hanem külföldrõl ideérkezett deviza, hitelpénz, amiért kamatot kell fizetni. Ez már nem igazi Magyar pénz, hanem csak magyarosított külföldi deviza, kvázi-forint. Az óriási kü-
lönbség a két forint között, hogy AZ egyik hazai kibocsátású és gyakorlatilag ingyen van, a másik viszont külföldi hitelpénz és tetemes kamatot kell utána fizetni. További különbség AZ, hogy több már nem a Nemzeti Bank határozza meg: mennyi pénz, azaz közvetítõ közeg áll a termelõ gazdaság rendelkezésére, hogy AZ mûködni tudjon, hanem ezt most már a külföldi beruházó bankok, befektetõ alapok, nemzetközi pénzintézetek, vagyis a nemzetközi pénzügyi közösség határozza meg. Röviden a pénzvilág dönt arról, hogy mennyi pénzt akar beküldeni Magyarországra, hogy a Magyar gazdaság mûködhessen. A passzív oldali pénzszabályozással Magyarország lemondott a saját pénzérõl és a termelõ gazdaságot kiszolgáló pénzmennyiség szabályozásáról. Áttörhetõ-e a pénzvilág diktátuma? Igen, áttörhetõ, mert a jelenlegitõl eltérõ módon is lehet pénzt forgalomba hozni, és lehetõvé tenni, hogy azt a Magyar gazdaság szereplõi AZ egymás közötti kapcsolataik kiszolgálására használják. Ehhez maga AZ Európai Unió segítette hozzá a Magyar gazdaság szereplõit, elsõsorban a vállalkozókat, amikor megalkotta azt AZ irányelvet, amely biztosítja a megfelelõ elektronikus elszámolási technikát AZ emberek, a gazdasági élet alanyai között létrejött elszámolási kapcsolatokra. Valamennyi önkormányzat, minden régió létrehozhat elektronikus pénzt, azaz AZ ellenõrzése alatt álló, a saját igényeit kiszolgáló helyi fizetõeszközt. Ahhoz, hogy ez AZ elektronikus pénz jól funkcionálhasson, biztosítani kell, hogy akadálytalanul át lehessen váltani a hivatalos pénzre. Egy pénznem iránti bizalom azon múlik, hogy simán átváltható-e más fizetõeszközre. Az akadálytalan átváltást biztosítja, ha annyi elektronikus pénzt bocsátunk ki (önkormányzati, regionális vagy országos szinten), amennyi normál pénz a rendelkezésre áll. Az EU-s irányelvek szerint, ha csak helyileg használják AZ elektronikus pénzt, akkor nincs is szükség arra, hogy normál pénzbõl 100 % fedezet álljon a rendelkezésre. Ez a normál pénz fedezet akár 5 vagy 10 % is lehet. Az említett Magyar törvény azonban sokkal szigorúbb, mert elõírja, hogy a kibocsátandó elektronikus pénz fedezetének Magyarországon 100%-osan meg kell lennie normál pénzben. Ha számításba vesszük a Brüsszelbõl lehívható euró-milliókat, akkor ezeket a milliókat a kibocsátandó elektronikus pénz fedezetére célszerû használni. Ebben az esetben a fedezeti célra letett euró kamatozik. A kibocsátott elektronikus pénz pejó ha figyelünk
dig forgalomban van és teljesíti a gazdasági közvetítõ közeg minden funkcióját. Hogyan nézne ez ki országos szinten? A magyar kormány erre illetékes szerve, mondjuk az Államadósság Kezelõ Központ, az ÁKK átveszi az önkormányzatoktól az Európai Unióból beérkezõ pénzt, és kamatot fizet érte. Ezt a kamatot az önkormányzat kapja, nem pedig valamilyen külföldi hitelezõ. Ezért a kamat is Magyarországon marad, és a magyar társadalom igényeire fordítható. Az önkormányzat azonban a forgalomba hozható pénzhez is hozzájut, mert a beérkezett euró mennyiségének megfelelõ nagyságú elektronikus helyi pénzt hoz forgalomba. Az adott önkormányzat területén ezt használják saját céljaikra. Itt elsõsorban a helyi gazdálkodási folyamatok közvetítésérõl van szó, a helyi termelés és fogyasztás cserefolyamatainak a lebonyolításáról. Ezáltal többlet fizetõeszköz kerül be a gazdaságba. Ma az a helyzet, hogy miközben a bankrendszer, a befektetési alapok – megfelelõ fedezettel és jövedelmezõséggel – nem tudják megfelelõen elhelyezni fölösleges pénzeiket, addig a termelõgazdaság, ahol az értékelõállítás folyik, fuldoklik a pénzhiánytól. Van elegendõ mennyiségû nyersanyag, munkaerõ és elvégzendõ munka. E három tényezõ összekapcsolásához szükséges közvetítõ közeg, a pénz, azonban nem áll kellõ mennyiségben és olcsón rendelkezésre. Az elektronikus pénzzel olyan mennyiségû többlet-fizetõeszköz kerül be a gazdaságba, amely az egész gazdasági életet fellendítheti, munkahelyek tíz- és százezreit hozhatja létre, és a segélyezett munkanélküliek százezrei ismét adófizetõ polgárok lehetnének. jó ha figyelünk
Magyarországra már bevezették az eurót Az, hogy mi az euró bevezetésének dátuma, értelmetlen kérdés. Az eurót ugyanis már évek óta bevezették Magyarországon. Itt legfeljebb a névleges forint, azaz a denominált devizaként mûködõ félfüggetlen pénz feladásának dátuma van még hátra. Jelenleg az euróval együtt annak denominált változata, a névleges-forint is jelen van. Az új helyzetben már nem lesz forgalomban denominált forint, és egyedül az euró marad a hivatalos fizetõeszköz. Amikor már csak euró lesz forgalomban, akkor veszi kezdetét a magyar gazdaságban az euró diktatúrája. Ma jobb a helyzet, mert három pénz között választhatnak azok, akiknek a gazdasági tevékenységéhez pénznek nevezett gazdasági közvetítõ közegre van szükségük. Az egyik lehetõség az euró (vagy más deviza, például dollár), a másik lehetõség a külföldi deviza denominált magyar változata, a névleges-forint és a harmadik pénz, aminek a felhasználására most már minden törvényes háttér megvan (Európai Uniós és magyar), a regionálisan kibocsátott és felhasznált elektronikus-pénz. Amikor az MNB diszkréten arról tájékoztatja a külföldi pénzügyi szervezeteket, a pénzvilág irányító intézményeit, hogy õ már csak passzív pénzszabályozást végez, ezzel azt közli velük: “Tiétek Magyarország, úgy mûködtetitek gazdaságát, ahogy akarjátok, mert tõletek függ, hogy mennyi eurót vezettek rá Magyarországra”. Ha viszont az egyes önkormányzatok, és terület régiók, továbbá az Európai Unió régiójaként Magyarország egésze vállalja elektronikus helyi pénz kibocsátását, akkor ezzel nagyfokú pénzügyi önállósághoz
juthat. Az illetõ régió vagy önkormányzat vezetése saját szükségletei szerint dönti el, hogy mennyi helyi pénz legyen forgalomban. Mire lehet használni a helyi pénzt? Helyi pénzbõl meg lehet építeni az utakat, a gátakat, a belvíz elvezetõ csatornákat, a települések szennyvíz csatornáit, ivóvízellátását, továbbá parkokat lehet kialakítani, lakásokat és családi házakat építeni. Egy-egy nagyobb régióban minden szükséges anyag, munkaerõ és tudás biztosítható e munkafeladatok elvégzéséhez. Csak azt kell normál pénzbõl beszerezni, esetleg külföldrõl behozni, amihez mégis különleges technológia, gép vagy tudás kell. Ebbõl is látszik milyen pazarlást jelent külföldrõl idehozott hitelpénzbõl építeni az utakat, és ppp-rendszerben (public-private- partnership-ben, magán-köz-társulás-ban) finanszírozni nagyberuházásokat. Szüksége van-e Magyarországnak a forint teljes feladására? Nincs szüksége rá. Sõt kifejezetten hátrányos a magyarok számára. Az euró jelenleg is törvényes fizetõeszköz Magyarországon, bevezetésének elõnyei és hátrányai részben már érvényesülnek a gyakorlatban. Az euró, mint uniós valuta, bevezetése nem pénzügyi és gazdasági, hanem politikai kérdés. A közös európai valuta pénzügyileg testesíti meg az Európai Uniót, mint nemzetek feletti birodalmat. E nemzetek feletti struktúrának az egyik kohéziós eszköze, amely a különbözõ nagy hagyományú nemzetállamok homogenizálódását segíti elõ. Amikor egy ilyen közös birodalmi pénz van forgalomban, az törvényszerûen a birodalom centrumaiban koncentrálódik. Míg perifériákból kiáramlik a pénz. Magyarország az Európai Unió perifériájához tartozik. Ezért innen jelenleg is óriási mennyiségben áramlik a pénz a birodalom centrumaiba, évente 5-6 milliárd euró. A forint teljes és végleges feladása, és az euró kizárólagossá tétele csökkentené Magyarország pénzügyi és gazdasági mozgásterét. Az euró kizárólagossá tétele a ma még rendelkezésre álló lehetõségekrõl való lemondást jelenti. Gazdasági és pénzügyi értelemben az jelenti a nagyobb szabadságot, ha minél nagyobb mennyiségben, minél többféle pénzt használhatunk a termelõgazdaság, az értékelõállító tevékenység közvetítésére. Magyarországnak nincs szüksége arra, hogy tovább korlátozza pénzügyi és gazdasági önrendelkezését, és tovább csökkentse szabadságát. Ezért az Magyarország érdeke, hogy soha ne mondjon le a forintról. Ugyanakkor használja ki az eurót arra, hogy mint Európai Uniós pénz, a Magyarországon különbözõ szinteken forgalomban lévõ önkormányzati, regionális és országos elektronikus pénznek a fedezetéül szolgáljon. Drábik János
5
– avagy Más szemében a szálkát, magáéban a gerendát sem! – Már megint ez a rohadt Internet. Egyszer nem tudom úgy bekapcsolni, hogy ne egy magas labda pattanjon elém, amit természetesen – mit csináljak, egész egyszerûen nem tudom megállni – azonnal le kell csapnom. Ez történt most is. És hát a manapság oly divatosan és oly elcsépelten emlegetett politikai korrektség kedvéért mindjárt fejezzük is ki e helyütt, bizony nagyon sajnálatos, hogy az egykoron szebb napokat is látott 168 Óra munkatársaitól ma már csak ennyire fussa. Pattintsuk ide akkor a fent említett sajtóorgánum, azaz a 168 Óra internetes honlapján Bonifert Mária nevével jegyzett „... és Orbánék után ki takarít ki...?” címû cikkének felvezetõ bekezdését: „Ma Magyarországon a Fidesz a legnépszerûbb párt, s a legnépszerûbb pártvezért Orbán Viktornak hívják. Ha most írnák ki a választásokat, meg is nyernék. „Össznépi konszenzussal” – mondja ezt az az Orbán Viktor, aki eddigi politikai pályafutása során soha semmiféle konszenzusra nem volt képes. Memóriafrissítésül: kormányzása idején megszüntette a társadalombiztosítási önkormányzatokat, egyetlenegyszer sem hívta össze az Országos Érdekegyeztetõ Tanácsot (amely ezt megelõzõen nyolc évig mûködött), szinte soha nem tárgyalt a szakszervezetekkel. Hogy a parlamentben se kelljen egyeztetnie, csak háromhetente üléseztek, s az „öninterpelláció” – taktikával gyakorlatilag némaságra kárhoztatta az ellenzéket. A kétéves költségvetés bevezetésével labdába sem rúghatott az ellenzék, de még a szakértõ értelmiség sem.” Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaim! Kinek melyik változat a szimpatikusabb! Mielõtt még elszállnánk, mint a gyõzelmi zászló, egyvalamit tisztázzunk, csak úgy a miheztartás végett! Magam ugyan nem vettem az idõt és fáradságot, hogy elmélyüljek Viktor király, az önkéntes néptribun minden egyes feljajdulásában – azt hiszem ez teljességgel érthetõ, hiszen õ csak egy ellenzéki pártvezér, nem pedig jelenleg regnáló, a népet szemrebbenés nélkül szembehazudó, és a népet megveretõ mûminiszterelnök –, s ebbéli hiányosságomat talán még Bonifert Mária is elnézi nekem, de egyet azért szögezzünk le! Nem most írják ki az elõrehozott választásokat, és azok nem most, de még csak nem is a közeljövõben következõ valamelyik vasárnapon lesznek. Ha nem tûnt volna fel, kedves Bonifert Mária, a papíron és a média nagy nyilvánosság elõtt színpadias jelenetek közepette széthullott koalíció éjt nappallá téve azon mesterkedik, hogy arra, miszerint „most vasárnap lennének az országgyûlési választások”, majd csak 2010-ben kerüljön sor. Tehát a kutyát nem érdekli, vagy ha elegánsabban szeretnék fogalmazni, semmi jelentõsége nincs, hogy e tekintetben mit hord össze a mikroszkopikus törpepárt elsõ embere által taknyos kis nyikhaj módjára ugráltatható gúzsba kötött góliátpárt elsõ embere. Ahogy Bódi Lajos, mûvésznevén Tüdõ az erõcsávó mondaná: nincs jelentõsége. (Talán még a kedves Olvasó is emlékszik az országgyûlési választások alkalmával már-már legendás gyorsasággal eltûnõ, mit eltûnõ, egyenesen elolvadó Fidesz elõnyre!) De van más is! Viktor király eddigi politikai pályafutása során soha semmiféle konszenzusra nem volt képes. Rendben van. Kormányzása idején megszüntette a társadalombiztosítási önkormányzatokat. Rendben van. Egyetlenegyszer sem hívta össze az Országos Érdekegyeztetõ Tanácsot (amely ezt megelõzõen nyolc évig mûködött). Oké. Szinte soha nem tárgyalt a szakszervezetekkel. Én ezt is készséggel elhiszem Önnek. 6
A parlamentben történõ egyeztetések elkerülése végett, csak háromhetente üléseztek, s az „öninterpelláció” – taktikával gyakorlatilag némaságra kárhoztatta az ellenzéket. Bizonyára ez is így történt, én már nem emlékszem pontosan, de Ön egész biztosan ennek is precíz alapossággal utána járt. A kétéves költségvetés bevezetésével labdába sem rúghatott az ellenzék, de még a szakértõ értelmiség sem. Ámen. De az ég szerelmére! Drága Bonifert Mária! Egyszerûen nem tudom felérni ép ésszel, hogy egy ilyen alapos újságíró, aki ennyire utánanéz a dolgoknak, ahogyan azt Ön is tette a fent idézett impozáns felsorolásában, hogy mehet el ilyen hanyag eleganciával (vagy nemtörõdömséggel?) egy másik apró, ám annál jelentõségteljesebb momentum mellett, mint amellett Ön is méltóztatott elmenni. Méghozzá szemrebbenés nélkül. Nem tudom észrevette-e, de Viktor király sleppjével, a narancsos párttal együtt belebukott ebbe a fene nagy fennhéjázóságba és önteltségbe? Elveszítette a választásokat és azóta se tudott visszakapaszkodni a hatalomba! Igaz – ha már szóbahoztuk a politikai korrektséget, e helyt említsük meg, hogy – valamicskét azért tanultak ebbõl a keserû leckébõl, mert darab idõ óta – ha teljesen megváltozni nem is tudtak, mert hát kutyából azért soha a büdös életben nem lesz szalonna – kifelé legalább a változás jeleit mutatják. Valljuk meg õszintén, azé’ ez is több a semminél. Mást nem is nagyon tehetnek, egyszerûen rá vannak kényszerítve az alázatra. Mivel a „magyar” társadalom szocializmusban szocializálódott része – a mûminiszterelnökkel ellentétben – tõlük nem tûri el a nagyképûséget, lenézést, hazugságot, kénytelenek voltak változtatni a magatartásukon. Nehéz volt, keserves kínlódások közepette szenvedték végig az egészet, de úgy tûnik, hogy a változás gyümölcse lassan kezd beérni. De idézzük tovább a cikket: A „konszenzusos” Fidesz európai parlamenti képviselõi csak azért nem támogatták az EU-ban a hátrányos helyzetû térségek komplex felzárkóztatási programját, mert azt – hónapokig tartó egyeztetés után! – egy szocialista képviselõ terjesztette be. (Aztán – az itthoni és nemzetközi közfelháborodás hatására – nevetséges ürüggyel visszakoztak: õk csak rosszul nyomták meg a gombot.) A régiókról szóló kétharmados törvényt is õk fúrták meg, így a hátrányos helyzetû térségek az EU-támogatások millióitól esnek el.” És akkor mi van? – kérdezhetnénk. És joggal! Don Tollerone meg annak idején más helyett nyomta meg a gombot, és még sem verték ki miatta a balhét a kormánykörökhöz közelálló sajtótermékek. Kisstílû adok-kapok ez a javából, miközben a tényleg fontos és sorsdöntõ dolgokról egyáltalában nem esik szó. És ne jöjjön nekem senki azzal, hogy hát az EU-ban a hátrányos helyzetû térségek komplex felzárkóztatási programja olyan hû de fontos és stratégiailag lényeges! Egy olyan országban, ahol a nagyságos és fényességes Európai Portáról érkezõ pénzek elosztása felett egy szocialista képviselõ, annak atyafisága, pereputtya és rokonsága dönthet kizárólagosan (ahogyan azt a híradásokból megtudhattuk), nos egy ilyen országban az EU-ban hátrányos helyzetû térségek komplex felzárkóztatási programja minden bizonnyal sok minden lehet, csak eget rengetõen fontos nem. De megyünk tovább: „A törvénytisztelet amúgy sem erõssége némely fideszes önkormányzatnak. Jó példa erre a XII. kerületi turulszobor, amely az érvényben lévõ bontási rendelet ellenére háborítatlanul áll a helyén hónapok óta. A magukat a demokrácia élharcosaiként feltüntetõ „fiatal” demokraták nyíltan diszkriminálják a nekik nem tetszõ sajtótermékeket és tévécsatornákat. A párt egyik prominense, Pokorni Zoltán például kétszer is kijó ha figyelünk
rohant a televízió stúdiójából, mert neki nem tetszõ kérdéseket tettek fel. A világ normálisan mûködõ országaiban az ilyen politikus azonnal persona non grata lenne. Mint azok a politikusok is, akik „betegnek”, „ideggyengének”, „pszichopatának” titulálják az ellenfeleiket. Vagy éppenséggel „disznónak”. „Nem a disznók szokták kitakarítani maguk alól az ólat” – copyright Orbán Viktor. Vagy keresetlen egyszerûséggel bûnözõknek nevezik mindazokat, akik velük szemben állnak. „A mostani pénzügyminiszter betegesen bûnözõ ember.” „Minden gonoszság és elvetemültség, ami ma a politikában benne van, az az SZDSZ-tõl származik.” (A párt fõideológusának, Kövér Lászlónak a bonmot-ja.) S aki „nem velünk van”, az kivétel nélkül mind gyanús. „Titkosszolgálati eszközökkel” lehallgatnak bennünket (annak idején már Deutsch Tamás anyukáját is), de „így élek én már jó néhány éve...” – sóhajtja mártírként a Fidesz elnöke. S ha nincs elegendõ ellenség itthon, lehet keresni a határainkon kívül is. Ilyen például a „nyugati tõke”, amely birodalmi függésbe taszította szegény hazánkat, s „itt-tartózkodása folyamatosan deficitet termel számunkra” (írja az a Bogár László, aki a párt egyik gazdasági szakértõje, a Fidesz-kormány volt politikai államtitkára). „Magyarország jelenlegi helyzetébõl nincs kiút együttmûködés, megegyezés, bizalom és hitelesség nélkül” – mondta a napokban a Magyar Köztársaság elnöke. Az a Sólyom László, aki a Nagy Imre-évforduló állami ünnepségein a Fidesszel karöltve nem jelent meg.” Valóban nem szép dolog az engedélynélküli turul-szobor melletti akárcsak hallgatólagos kiállás is. De vajon mit szóljunk akkor az ostoba ötletelésbõl született, aztán kisvártatva lefújt kormányzati negyed kapcsán sorra kerülõ esztelen mennyiségû felelõtlen pénzkiszóráshoz? Ja! És mielõtt még közös nevezõre hoznánk az állandó jelleggel hõbörgõ és mindig keresztbe tevõ ellenzéket a mûminiszterelnök vezette népsanyargató bandával, tették mindezt kormányzati pozícióból, az adófizetõk pénzébõl! Pokorni kirohant a tévéstúdióból? Hát igen, ez valóban nem européer politikushoz vagy közszereplõhöz illõ viselkedésmód, a különbözõ médiumok bojkottálásáról vagy diszkriminálásáról már nem is beszélve. No, és hogy állunk a kamerák lefejelésével? És az „Önök csatornájának nem nyilatkozom, mert Önök állandóan hazudnak!” címû kijelentésekkel kormánytagok részérõl? Emlékeznek még a Francisco-Kóka Johnny-féle felejthetetlen közéleti akrobatapárosra? Vigyázz, itt jön mögöttünk! Vesz a kamerával! Kedves Bonifert Mária, a világ normálisan mûködõ országaiban az ilyen politikus (no pláne kormánytag!) vajon azonnal persona non grata lenne vagy csak egy kicsivel késõbb? Nem tudom, a kedves Olvasó emlékszik-e még arra az idõszakra, amikor a Nap-kelte valódi fényében tündökölt, és az Angol utcai média-kommandó teljes arzenálját felvonultatta megmondó-embereibõl? Mára a nagy csapat gyakorlatilag szétszéledt. Forróra letöltendõ börtönbüntetést kért az ügyész, Bánó sem rontja tovább a levegõt a köztévé képernyõjén, szegény Orosz Józsefet meg munka közben hagyták helyben, még az eszméletét is elvesztette rövid idõre. (Legalábbis a hírek szerint anyagot gyûjtött. Megmondom az õszintét, Orosz József sajátos hangvételû coming out sajtótájékoztatója után nem egészen egyértelmû számomra, hogy mit is jelent jelen esetben az „anyaggyûjtés” kifejezés. De ez már legyen az én gondom.) A Nap-keltét és egykori „sztárcsapatát” – a neoliberális dreamteam-et – csak azért hoztam szóba, mert akkortájt éppen a Vasárnapi Újságra járt rá az a rúd, amellyel mostanság a Hír Televíziót, s újabban az ECHO-t is ütlegelik. Aztán mi történt? Valaki utánanézett és kiderült, hogy nem a Vasárnapi Újságot, hanem a Gyárfás-féle mûsort marasztalta el többször az ORTT. És emlékezzünk csak vissza, hányszor, de hányszor mondták el interjúk végén a Vasárnapi Újságban, hogy megkerestük az illeté-
jó ha figyelünk
kest a Kormány részérõl, de nem vállalta. Tényleg nem szép, hogy Pokorni kiszalad a stúdióból, de õ legalább vette a fáradságot és elment, legfeljebb mûsor közben elszakadt nála a cérna. Van ilyen. Bárdos Andrásnál is elszakadt a cérna, amikor annak idején Kern András nekiállt lebuzizni Friderikuszt. Snitt. Még csak egy idézett mondatot emelnék ki, amely jelzésértékû fontossággal bír, s ez így hangzik: „Minden gonoszság és elvetemültség, ami ma a politikában benne van, az az SZDSZ-tõl származik.” Vajon megalapozott ez a kijelentés? A kérdés megválaszolását az Olvasóra bízom, mindenesetre több mint elgondolkodtató – a magam részérõl inkább kétségbeejtõnek evezném –, hogy az SZDSZ újdonsült elnökének egyik legelsõ kijelentése az volt, melyben félreérthetetlenül közölte a magyar társadalommal, hogy õ bizony elõre zároltatni, ha tetszik, korlátozni szeretné a demokráciát. Még csak kormányon sincsenek már, de õ feltételeket szab, õ rendelkezik! Arra az idõre, amikorra õk esetleg már nem vehetnének részt a létfontosságú politikai játszmákban. Ne lehessen hozzányúlni az Alkotmányhoz (melyrõl az összes létezõ politikai erõ oda és vissza elmondta már, kikerülhetetlen, hogy hozzá ne nyúljanak, hiszen az idõ túllépett rajta, szükségesek a változtatások), hozzá ne nyúljanak az állampolgárság kérdéséhez, meg úgy egyáltalán, maradjon minden a régiben. Nos, Hölgyeim és Uraim, kedves barátaim (kinek melyik változat szimpatikus) egy ilyen pártról, s annak elsõ emberérõl sok mindent el lehet képzelni, még azt is, hogy bizony, minden gonoszság és elvetemültség, ami ma a politikában benne van, tõlük, vagyis az SZDSZ-tõl származik. S ráadásképpen – legalábbis a magam részérõl – mindezt a sok „szépet” és „jót” szemrebbenés nélkül el tudom képzelni róluk. Méghozzá a pókerarc nyújtotta közöny flegmatikus biztonságával, ha élhetek ezzel a cizellált képzavarral. Bizonyára a tisztelt Olvasónak is feltûnt, hogy e sorok írója egyetlen dicsérõ szó nem sok, annyit sem ejtett a narancsos ellenzéki pártról. Nem is ejthetett, hiszen nem érdemlik meg! Való igaz, bizonyos tekintetben – ahogy mondani szokás – zongorázni lehet a különbséget a két állva maradt politikai tömörülés és annak vezetõje között. Más vonatkozásokban viszont – és sajnos hazánk szempontjából ezek esnek súlyosabban latba – csak a mértékben különböznek egymástól. Ékesen bizonyítja ezt a Lisszaboni Szerzõdés néven elhíresült föderációs ultimátum ügyének kezelése. Francisco látatlanban biankó aláírta az üres papírt, szeretve tisztelt ellenzéke pedig amolyan bólogató jános módjára csendesen asszisztált ehhez. Gratulálunk! Drága Bonifert Máriának pedig csak annyit, ne tessék mán tovább pazarolni a drága idõt és energiát lényegtelen dolgokra! Mindkét oldalon csináltak és higgye meg, csinálnak még eztán is annyi, de annyi vérlázító ostobaságot, pénzpazarlást és magamutogatást, hogy a lakosság annak láttán a kiakadt Epeda sezlonyrugóhoz fog hasonlatossá válni! De ez egy cseppet se keserítse el Önt! Úgysem tud változtatni rajta! Ugyanis nem hagyják! És azok, akik több ezer kilométerre innen légkondicionált irodáikban ülve (talán vastag szivarokat szívva?) sem Önnek, sem nekem nem hagyják, eszük ágában sincs szóba állni velünk! Bezony ám! The show must go on! Vagyis a mûsornak folytatódnia kell! És folytatódik is! A legnagyobb gond ott van, hogy akik beültek a nézõtérre, nem erre a darabra váltottak jegyet! Érthetõ hát a felzúdulás, amikor sikeres mûvészek helyett csupán tehetségtelen ripacsokkal próbálják meg kiszúrni a szemüket! Rajta! Fütyüljenek! Minél hangosabban! Amíg még fütyülhetnek! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára
7
Egy egészséges lelkületû gyerek, ha jogosan kapott ki, a lelke mélyén tudja ezt, még akkor is, ha sír és méltatlankodik. Egy egészséges, normális erkölcsi érzékkel rendelkezõ felnõtt ember elismeri, ha jogosan bünteti meg a rendõr, ha figyelmetlenül vezet vagy veszélyezteti embertárasai testi épségét. De mit várhatunk el egy olyan embertõl, aki nem a testi épségünket veszélyezteti nap mint nap, hanem a család, a társadalom, a nemzet lelki egészségét? Elvárhatjuk-e az ilyen embertõl, hogy a társadalom öntudatosabb részétõl kapott figyelmeztetõ jelzéseket, pofonokat úgy értékelje, hogy azok jogosak lennének? Nem hiszem! Mert ehhez az embernek szüksége van a belsõ, élõ és határt szabó erkölcsre, ahhoz, hogy felismerje a bûnt, a rosszat, a helytelen cselekedeteket. Orosz József talán most szembesült elõször az erkölcs szülte pofonokkal. A Népszabadságban megjelent cikkében Orosz József: Kaptam azért … (http://www.nol.hu/ cikk/498137/) így panaszkodik: „Kaptam azért, mert meleg vagyok. Igen, ki ne tudná? Kaptam azért, mert más meggyõzõdésû vagyok. Igen, más meggyõzõdésû is vagyok. Kaptam azért, mert más a véleményem. Igen, a véleményem is más. Kaptam azért, mert zsidó vagyok. Igen, zsidó vagyok. Kaptam azért, mert állítólag nem vagyok magyar. Magyar vagyok. Kaptam azért, mert – egyszerûen csak – vagyok, létezem, élek.” Egy jó szülõ a hirtelen elcsattant pofon és a felszáradt könnyek után a térdére ülteti rosszcsont gyermekét és elmagyarázza, hogy miért is volt az a nyakas. Nem én köpködtem le Orosz urat, nem én vágtam nyakon, hanem valaki más, habár az én erkölcsi normám szerint is megérdemelte a pofont, bár a leköpéssel nem tudok azonosulni, hisz õ is Isten báránya, még-ha elfajzott is. De mint három gyermeket felnevelõ apa és hatszoros nagyapa, most megpróbálom Orosz Józsikának elmagyarázni, hogy miért is köpdösték le, miért pofozták fel, miért kellett kórházba kerülnie. Tévedés ne essék, Orosz Józsefet nem azért verték meg, mert ferdehajlamú, hanem azért, mert megszegett egy általános erkölcsi normát. Szerelmi életünk magán ügy, nem tartozik másra! Márpedig az azonos nemûek szexuális kapcsolata is hálószobatitoknak minõsül, még akkor is, ha sokan közüggyé szeretnék tenni. Orosz József most kapta meg azt az elkésett pofont, amit az édesapjától kellett volna megkapnia, amikor elõször érzékelték nála abnormális viszonyát a férfitársaihoz. Egy idõben és jókor elcsattant atyai pofon csodákra képes és helyre billentheti az eltévelyedõ gyermeket. De talán az is elég lett volna, ha idõben elmagyarázzák neki, hogy mi 8
egyébre is való az a valami, ami a lába között fityeg. Igen, az elmaradt szexuális felvilágosítás tévutakra vezethet, fõleg akkor, amikkor a meleg büszkeséget hirdetik úton-útfélen, mintha buzinak lenni dicsõség volna. Tessék tudomásul venni: nem dicsõség, hanem természetellenes. A természet kiveti magából azt, ami ellentétes az élet lényegével, vagy õ maga pusztul bele. A társadalom is ilyen, ha alapjait támadják, akkor a társadalom egészségesebbik fele védekezik. Persze, ha maga a társadalom vezetõi is aberráltak, akkor ne csodálkozzunk azon, ha eldurvulnak a dolgok. Orosz József nem azért kapta a pofonokat, mert más meggyõzõdésû, vagy más a véleménye, hanem azért, mert meggyõzõdését, véleményét, értékrendjét rá akarja kényszeríteni a társadalomra. A pofonokat nem neki kellett volna kapnia, hanem azoknak, akik mikrofon és képernyõ elé engedik. Ha Orosz úr egy sima szatócsbolt vezetõje lenne, akkor a kutya se törõdne vele, hogy buzi, hogy zsidó, hogy liberális, hogy nemzetidegen. De amint közvélemény-formálóvá tették, maga a lénye, erkölcsi szintje, világnézete vált a társadalom markánsabb felében a kritika és ellenszenv tárgyává. Senki ne higgye, hogy egy abnormális ember képes normális, valódi értékeket hitelesen képviselni. Orosz József nem azért kapta a pofonokat, mert nem magyar, hanem azért, amilyen magyar. Persze az is tisztázandó lenne, hogy a maga zsidóságát milyen formában éli és értelmezi. Etnikai alapon vallja magát zsidónak? Vagy hite alapján zsidó? Vagy netán a választott nép fensõbbségtudatában élõ zsidóként kell õt tisztelnünk és etalonnak tekinteni? Egyáltalán magyar zsidó-e, aki hazájának tekinti ezt az országot és nem lakhelyének, aki nemzettársának tekinti a magyart? Avagy zsidó és egyébként magyar állampolgár is úgy mellesleg. Ha valaki hallgatta valaha is rádiómûsorát, akkor az tapasztalhatta, hogy milyen magyar is Õ, hogy milyen érzülettel van a nemzeti oldallal szemben, hogyan minõsíti az általa nem kedvelt, de azt is nyugodtan kijelenthetem, hogy gyûlölt tábort, hogy milyen módszeresen rongálja a nemzettudatunkat. Szeretném felhívni a figyelmet Orosz József írásának arra az alantas és veszélyes manipulációjára, ahol összekapcsolja homoszexualitását világnézetével, zsidóságával és magyarságával. Azt a képzetet kelti, hogy a zsidók ilyenek, ami nem igaz. Õ maga szolgáltat okot és indokot a gyûlölethez, hogy ellenérzések alakuljanak ki a zsidósággal szemben, mert összemos dolgokat, amik fajtól, vallástól függetlenül jelen vannak és bomlasztják a társadalomban szöve-
teit. Vagyis az sugallja, hogy aki a melegeket nem szíveli, az automatikusan a zsidókat sem kedveli és vica-verza, vagyis antiszemita. Erre szoktam mondani, hogy ezek nem hülyék, csak aljasok. Az Orosz Józsefhez hasonlók szinte mazohistaként gerjesztik az ellenszenvet maguk ellen, csak azért, hogy aljasságukat, önzésüket, idegenszívûségüket elfedjék, hogy folyamatosan zsarolhassák a társadalmat. És végül essék szó az egész melegfelvonulás politikai hátterérõl. A rendõrség elsõ lépésben jogosan és törvényesen tagadta meg a melegfelvonulás jóváhagyását, már csak a józan ész is ezt diktálta volna. Politikai nyomásra mégis engedélyezték, tudva azt, hogy botrányba fog fulladni, hogy tettlegességig is fajulhatnak a dolgok. A készültség is ezt igazolta. Mindebbõl nyilvánvaló, hogy a rendõrség pártpolitikai érdekeket szolgálva engedett a nyomásnak. Az is nyilvánvaló, hogy a gyülekezési törvény szigorításához ürügyként ügyeket kell prezentálnia a hatalomnak. Mind a látható, mind a háttérhatalomnak szüksége van az ilyen botrányos eseményekre. Egyrészt azért, hogy eltereljék a figyelmet a mindennapok problémáiról, hogy felmérjék a társadalom ingerküszöbjét és tûrõképességét, hogy a rendfenntartó erõket folyamatos nyomás és dresszió alatt tartsák. A cél és a szándék egyértelmû. Nehogy egymásra találjon a társadalom egészségesebb felének értékrendje és az állam erõszakszervezeteinek haza iránti kötelességtudata! Mert ha a rendõrség nem a bûnt fogja védelmezni, hanem az erényt, akkor ki fogja megvédeni ezeknek a hatalmát? Na igen! Ez az õ nagy dilemmájuk! Gyurcsány elvtársnál csordultig telt a pohár. Hát még nálunk! Addig, amíg õ és tettestársai a törvény fedezéke mögül büntetlenül rothasztják hazánkat, addig nekünk a tojás, a paradicsom és a kockakõ marad védekezésképpen. Ez a melegfelvonulás több volt, mint a „szélsõségek” randalírozása. Ez a magyar társadalom morális küzdelmének egyik csatája volt. Ahol az erkölcs csapott össze az erkölcstelenséggel. Ezt a csatát nem csak az utcán kell megvívnunk, hanem az otthonainkban, a munkahelyeinken, a piacon. Akár úgy is, ahogyan a minap a gazdák tették az utcai árusításukkal, igaz, hogy õk a hatalom egyik szeletével szálltak szembe: a tisztességtelen kereskedõkkel, az árfelhajtó lánckereskedelemmel. A harc folytatódik. Kéthly Anna bölcs és igaz mondásával zárnám soraimat: Erkölcs nélkül, jellemes emberek nélkül elvész a nemzet. Budapest, 2008. 07. 08. Takács András Magyarországért Párt
jó ha figyelünk
– beszámoló – Minden eddiginél súlyosabb fizikai és szóbeli erõszak jellemezte a szombati melegfelvonulást. A Fradi-pálya közönsége kihelyezett ülést tartott a Városligeti tónál. Tudósítónk ott vonult a menetben. Helyszíni beszámoló. Két nappal a melegfelvonulás elõtt teljesen véletlenül találkoztam Pálfi Balázs újságíróval, ismert homoszexuális jogi aktivistával, aki a hvg.hu-nak adott rögtönzött interjúban azt mondta: mint eddig mindig, most is részt vesz a fölvonuláson. Arra a fölvetésre, hogy a homoszexualitást miért kell a teherautó platójáról hirdetni, Pálfi úgy felelt: „Ezt azoktól kéne megkérdezni, akik a teherautó platójáról hirdetik. Én sosem állok föl a teherautó platójára, de nekem ez is belefér.” Pálfi visszautasította a kérdésben szerinte meglévõ szemléletet. „Én is tudnék kifejezetten a heteroszexualitáshoz kötõdõ rendezvényt említeni, amely adott esetben mások számára sértõ lehet” – fogalmazott. Pálfi érzékenységét nem sértette a tavalyi fölvonuláson a Biblia hiányos öltözetben történt karikírozása, de elfojó ha figyelünk
gadja, hogy másokét igen. „Nem vagyunk egyformák” – tette hozzá. Szombat délután negyed három körül a villamos ugyan még járt a Nagykörúton, de – rendõrségi utasításra – nem állt meg az Oktogonon. A tudósító így gyalog indult el a Nyugatitól az Oktogon felé. Ekkor néhány – az azóta eltûnt Kuruc.info terminológiája szerint – hazafinak látszó fiatalembert már lehetett látni a Teréz körúton és sok volt a rendõr. Az Oktogon le volt zárva a gépkocsiforgalom elõl. Nem járt sem a földalatti, sem a 105-ös busz. A tudósító két hölgyet szólított meg az Erzsébet téren, akiket a radikálisan nacionalista tüntetésekrõl már jól ismert. Visszautasították, hogy tüntetni jöttek volna: „nézelõdni jöttünk” – fogalmazott egyikük. „Megnézzük, hogy vonulnak a buzik, és hogy vigyáznak rájuk.” „Erre van pénze a kormánynak, de arra nincs, hogy az áfát csökkentse?” – hökkentett meg a másik egy meglepõ kérdéssel. Arra a felvetésre, hogy neki heteroszexuálisként esze ágában sem lenne egy heteroszexuális fölvonuláson részt venni, egy neve elhallgatását kérõ melegjogi aktivistanõ úgy felelt: szeretnék fölhívni a jogaikra a figyelmet és küzdeni az elõítéletek ellen. „Jó esetben kéne, hogy az egésznek karneváli hangulata legyen, most valószínûleg nem lesz” – tette hozzá. Úgy vélte: a homofób oldal radikalizálódása egyértelmûen a melegjogi mozgalom erõsödésének a jele. Az aktivistanõ egyetért azokkal, akik szerint a 2007-es melegfölvonuláson nem kellett volna a Bibliát gúny tárgyává tenni. 9
A felvonulás melletti szolidaritás egyik szervezõje, a Sólyom László köztársasági elnöknek decemberben flódnit küldõ Judapest.org spiritusz rektora, a Shadai néven publikáló Bitter Brúnó mint „heteroszexuális blogger, a zsidó-keresztény civilizáció híve” írta alá ide vonatkozó írását. Arra voltunk kíváncsiak, miért különböztette meg magát a homoszexuálisoktól. „Fontosnak tartom, hogy a melegek ne maradjanak magukra. Jó lenne, ha a közvélemény nem azt érezné, hogy ez a melegek ügye csupán. Mindenkinek joga a létbiztonság. A heteroszexualitásom föltüntetésével a szolidaritásomat akartam kifejezni. Ha meleg lennék, nem szolidaritásból, hanem önvédelembõl lennék itt” – mondta.
Vári György kritikus, irodalomtörténész nem tartja bûnnek a homoszexualitást, bár – mint mondta – ezt nehezen tudja összeegyeztetni az Örökkévaló által abszolvált kinyilatkoztatással. Hozzátette: elfogadhatatlan, hogy embereket veréssel fenyegetnek azért, mert demokratikus alapjogaikat akarják gyakorolni. „Vallási kérdésektõl függetlenül egy jogállamban mindenkinek joga van akár ízléstelen nyilvános viselkedésre is. Ilyenkor – függetlenül attól, hogy erkölcsileg mit gondolok a homoszexualitásról, vagy hogy ízléstelennek tartom-e vagy sem e rendezvényeken lenge öltözetben a Biblia kigúnyolását, márpedig annak tartom – kötelezõ szolidárisnak lenni. A melegfölvonulás melletti kiállásom tehát alapvetõen emberi jogi.” Mint Vári hozzátette: elítélte a már ártalmatlan tüntetõk ellen alkalmazott rendõri erõszakot is 2006 októberében, annak ellenére, hogy a tüntetõk egy része agresszív és számára ellenszenves volt.
Az Erzsébet téren egy teherautó platójáról Szetey Gábor, a homoszexualitását tavaly óta a nyilvánosság elõtt vállaló volt államtitkár szólt a több ezres tömegnek. Volt kormánytagnak aposztrofálta magát, „elég volt a félelembõl, a gyûlöletbõl, a gyávaságból, a közönybõl” – vélte. A szónok nyugati példákat hozott a melegemancipáció sikereire. Hozzátette: nem választás lehetõsége, hogy cigányok, zsidók, magyarok, vagy melegek vagyunk. „Ez a nap a magyar méltóság napja és nem az, amikor gárdisták masíroznak” – mondta Szetey, amikor a hallgatóságból valaki ráordított: „A k…a anyádat, te büdös köcsög!” Az illetõt azonnal igazoltatták. A következõ, „békés, szabad civilként” bemutatkozó szónok megkérdõjelezte a radikális nacionalisták magyarságát: „Kukákat borogatnak, padokat égetnek, törnek-zúznak a demokrácia örve alatt, folyamatosan megkérdõjelezve azt. Talán nem is magyarok, hiszen a zászlójuk is kétszínû.” Hozzátette: „elfogadhatatlan, ha valaki a saját ízlése szerint kívánna törvénykezni”. A sokaság a két beszéd után elindult az Andrássy úton. A tudósító egy papi reverendába öltözött, kezében Bibliát tartó emberre lett figyelmes, akirõl kiderült, hogy Sándor Bertalan, volt katolikus pap, az egykori Öt Kenyér Közösség egykori vezetõje. Sándor hívõ keresztényként úgy véli: a homoszexuálisokat a jézusi tanítások alapján szeretni és megérteni kellene, továbbá empátiával kezelni. Az egykori pap – aki körülbelül négyéves korától tisztában volt önnön homoszexualitásával, de ezt nyíltan csak a papi hivatás letétele után vállalta – a homoszexualitást összeférhetõnek tartja a mózesi, sõt: a jézusi törvényekkel. Ennnek kifejtésére azonban nem vállalkozott, túlságosan hosszú idõt venne igénybe, mondta. A kiegyensúlyozottságra törekvõ tudósító az ellentüntetõket is igyekezett megszólaltatni, a rendõrség által fölállított kerítésen túlról, ám kevés megértéssel találkozott: az interjúkérelmet egyszer hangos, tömeges kacaj fogadta, máskor meg „Így nagy az arcod, b…d meg!” – volt a reakció. Szemezgetések az ellentüntetõk – köz-
A fölvonulók között föltûnt a feleségével sétáló Keserû Imre, az MSZMP-t 1989-ben belülrõl bomlasztó reformkörös mozgalom egyik, húsz évvel ezelõttrõl ismerõs alakja, aki a közelmúltban a szentesi iskolaügy fõszereplõjeként került ismét az országos média érdeklõdésének középpontjába. Keserû a hvg.hu-nak azt mondta: „kizárólag magánemberi, sõt: emberi” minõségében jelent meg a melegfelvonuláson. „Mindenhova elmegyek, ahol súlyos inzultus éri az emberi méltóságot” – szögezte le. 10
jó ha figyelünk
tük nõk – által kiabált mondatokból: „Mocskos buzik, szemét zsidóbérencek, takarodjatok! B…ni nem tudtok, szopjatok!” Egy ellentüntetõ, Csomor Lajos hajlandó volt válaszolni. „Otthon buzulják egymást és ne mutogassák magukat.” Szerinte az emberi jogokba nem fér bele, hogy a homoszexuálisok végigvonuljanak az Andrássy úton, „mert ez aberrált dolog”. Az ellentüntetõk közül rengetegen filmeztek, illetve fényképeztek. Megkérdeztük az egyik „operatõr kollégát”, hogy kinek és miért filmez, de nem kaptunk épkézláb választ. VALAMI BÛZLIK AZ ANDRÁSSY ÚTON Fél ötkor ért a menet az Operaház elé. Egyre büdösebb lett az eldobált, részben záp- részben föltuningolt tojásoktól, továbbá az Oktogon felõl érkezõ könnygáztól. Léderer András, az SZDSZ ifjúsági szervezetének, az Új Generációnak az elnöke közölte: kollégáit vízipisztolyból valamilyen maró folyadékkal lelocsolták. Az ellentüntetõk folyamatosan sípoltak, a Liszt Ferenc térnél már pogromhangulat alakult ki. Az Oktogonhoz érve a Nyugati felé a lezárt Teréz körúton különbözõ szállítójármûvek és vízágyúkocsik álltak. A bûz kezdett elviselhetetlenné válni. Az Oktogon egyik kávéháza teli volt ellentüntetõkkel, akikkel a hvg.hu tudósítója megpróbálta fölvenni a kommunikáció fonalát. „Takarodjál tovább a meneteddel, b…d meg” – jött a felelet. Az Oktogont elhagyva a tömeget a páratlan oldali szervizútra terelték. Mindez azonban a már kialakult pompás hangulatot a legkevésbé sem befolyásolta. A Blikk fotóriporterét valamivel eltalálták az ellentüntetõk, könnyebben megsérült. „Teszem a dolgom” – mondta. A Kodály köröndön, vagyis az Andrássy út és a Felsõerdõsor utca keresztezõdésében a rendõrség egy jó tíz-tizenöt méteres üres
területet alakított ki, mely mögül folyamatosan dobálóztak a radikálisok. Ugyanez volt a helyzet a Bajza utca sarkán is. Az ellentüntetõk közül többen csuklyát viseltek. A tömeg közben kiért a Hõsök terére. A melegfelvonulás menete jobbra, az ’56-osok terére haladt. A Kós Károly sétány elején, a Városligeti tó fölötti hídon a rendõrség 17.26-kor fölszólította a Hungária körút irányából folyamatosan kövekkel, petárdákkal és Molotov-koktélokkal dobálózó, Heil Hitlert mutató, kukákat borogató, részben félmeztelen, részben csuklyás, részben kopasz, részben teletetovált „hazafiakat” az oszlásra – a tudósító sejtése alapján jelentõs átfedés lehetett köztük és a Fradi, illetve az Újpest szurkolóinak kemény magja között. Õk azonban nem oszoltak, így a rohamrendõrök közbeavatkoztak. A tudósító szerint az ellentüntetõk simán teljesítették a gyilkossági kísérlet kritériumait, tekintve, hogy szándékosan a rendõrök és a sajtósok felé dobáltak – föltehetõen az eltalálás szándékával – több kilós köveket. Az ’56-osok terén, a homoszexuálisok fölvonulásának célállomásán kiderült, hogy a rendõrség – nyilván a fölvonulók biztonsága érdekében – kordonnal körbezárta a melegfölvonulást, s onnan se ki, se be. Sajtóigazolvánnyal végül megoldódott a probléma. Annyit sikerült bent megtudni, hogy az ellentüntetõk végig, folyamatosan dobáltak, többek közt tojásba épített kõvel. Egy uborkának látszó tárgy épp hogy elkerülte a tudósítót, viszont karján eltalálta Veiszer Alindát, az MTV szerkesztõ-mûsorvezetõjét. Egy lány, aki mellett konzervdoboz landolt, pánikrohamot kapott. Folyamatos tojászápor közepette érkezett egy mentõautó. Valaki egy másik mentõautóra mutatva azt mondta: „Ez a mentõautó azért van itt, hogy a rendõröket biztosítsa. A benne ülõ mentõsök még az ajtaját sem voltak hajlandóak kinyitni a pánikrohamot kapott lánynak.” Szegõ Péter
Végre! Haza estél. Mennyi volt? Tizenkettõ? Nem baj, ma is kibírtad. Kibírod holnap is. Talán. De most carpe diem. Rogyjál le a fotelbe. Ócska? Sebaj, még mûködik. Vedd a távirányítót! Jobb felsõ sarok, piros gomb! Nyomd meg! Egész nyugodtan! Ne habozz! Nyomd a gombját! Zajongjon, zúgjon! Látható média. Amit mond, az az érdekes, hiszen Te megérdemled, neked ez jár, még akkor is, ha egy fityinged sincs rá. Majd ad a bank, kedvezményes kamatozásút, tíz évre! Menj nyaralni – részletre! Utána rögtön híradó, mely ténynek hazudja, amit mutatni akar, de elhallgatja az ÉLETET. Informálja az agyad, beléd tömi, hogy ez nem jó, viszont ez…, na ez a jó. Az meg veszélyes és rasszista, fekete ruhás és fasiszta. Te meg rábólintasz – tényleg! Akkor most félni kell? Hát félek, hiszen mondják… Onnan mondják, a mind nagyobb méretû képernyõbõl. Egyre laposabb. A mûsor is. Nem, tévedtél, ez már nem mûsor. A film pereg tovább. Hõsök jönnek, harcosok. Legyõzik a gonoszt. Kemények, de igazságosak, és közben mindig becsúszik egy kevés kék-fehér. Az igazság itt van – mondják. Hát persze, ez napjaid része. Vágynál humorra, tovább kapcsolsz. Úgy érzed nevetned kéne, talán nevetsz is, de belegondolva Te sem tudod min. Aztán bevillan: buta poén, de csak röhögsz, mert a dobozból is gépröhej morajlik. Hát nem érted? Most kell röhögnöd! Ja, már érted. Vagy mégsem? Összezavarodtál. Valami még megmaradt belõled, ami védekezik. Távkapcsoló, jobb felsõ sarok, piros gomb. Megnyomod. Remény. Kevés, de még van. Lehet, hogy TE még nem felejtettél el gondolkodni! Csak bátran! Gondolkodj!!! Bella Árpád – FÚSZ
jó ha figyelünk
11
Úgy látszik Szegõ Péter írásaival mindig valami konfliktusom támad! Miért? A Hollán Ernõ utcai politikai megrendelésre készült látványos mûbalhé után Szegõ Péter most a buziparádé HVG-s tudósítójaként felháborodott hangon szólt – a valóban szélsõséges mutogatáskényszerben szenvedõ transzvesztiták és egyéb szexuális aberránsok – hivalkodó felvonulását fujjoló és tojásdobáló “radikális” jobboldalinak minõsített tömegek ellen. Kedves Hölgyeim és Uraim! Családom egyik tagjától, aki orvosnak tanult, az Auschwitz-i lágerben csupán egy bõrönd maradt. Ez a bõrönd sok száz kiállítottal együtt elrettentésül hirdeti, hogy világunk, egyik oldalán hataloméhes, másik oldalán pedig közömbös politikusai által milyen mértékig képes elaljasulni. Nyomatékosan felhívom az érintettek figyelmét arra, hogy ezekbe a gazdátlanná vált bõröndökbe, még átvitt értelemben se akarják nap, mint nap, az összes morális szemetet becsomagolni. Nem kell a tragédia bõröndjeibe beletuszkolni a devianciát, a buzik érdekképviseletét, a bûnözõ és társadalmi normákat napi szinten megsértõ cigányokat. A zsidóság tragédiája nem egy szennyes rongy, amely arra szolgál, hogy minden mocskot azzal takarítsanak fel, és minden piszkot belegyûjtsenek. Most már lassan arra kelek és fekszem, hogy aki utálja a homoszexuálisok hivalkodó parádéját, az burkoltan antiszemita. Az egyik megélhetési cigány jogszónok azt mondja, hogy aki ma rossz szemmel néz a cigány szubkultúrára, az holnap a zsidókat is üldözni fogja! Azt sugallják, és olykor kimondani merészelik, hogy a devianciák intolerálása egyenesen az antiszemitizmushoz vezet. Mi ez a szánalmas idióta játék????
Ott tartunk, hogy lassan minden jellemtelem politikus, semmirekellõ, és magamutogató pedaraszta, valamint félidióta, 90 IQ-s mosdatlanszájú lumpen a zsidóságot használja fel, légoltalmi bunkerként. Olyanok bújnak a zsidóság mögé, akik annak belsõ lényegét és kötelesség rendszerét nem is ismerik. Senki ne használja a zsidóságot védõ palánknak, arra az esetre, hogy ha jön a népharag, akkor irháját menteni mögé rejtõzzön, és onnan kiabáljon: Antiszemiták! Antiszemiták! A zsidóság eleget szenvedett az elmúlt századok alatt! De tudják, általában nem saját maga miatt, hanem mások által reá testált dolgokért. Olyanok okozták a legtöbb szenvedést, akik, mint most napjainkban is minden erkölcsi mocskot, hazugságot a zsidóság nyakába akarnak varrni. A kipa pedig kicsi ahhoz és nem is arra való, hogy a közerkölcsöt romboló devianciákat ez alá rejtsék. A homoszexualitás tilalma és büntetése évezredek óta minden hithû zsidó számára kötelezõ. Ez egy felülírhatatlan törvény, egy Halacha. Ezt a törvényt Isten adta az emberiségnek, és az, aki megrontja az isteni kinyilatkoztatás általi törvényt, az megrontja magát Istent is. „VE’ET ZÁCHÁR LO TISKAV MI’SKVÉI ISÁ – TOÉVÁ HU”. ne háljál úgy férfival, ahogyan az asszonnyal hálsz. Ezt a törvényt nem lehet azzal kimagyarázni, hogy férfival, annak anatómiai mássága miatt nem is lehet olyan szexuális kapcsolatot létesíteni, mint amilyet a nõvel. Ez a törvény, amely minden egészséges szexualitású ember belsõ törvénye is, az azonos nemûek szexuális aktusát tiltja. Erre valamelyik homoszexuális azt mondhatná, hogy mi van azokkal, akik nem hisznek Istenben! Azoknak miért kellene
ehhez a “maradi”törvényhez tartania magát. Ezeknek üzenem, hogy ha így érvelnek, akkor ne hivatkozzanak a zsidóságra. Ne bújjanak a zsidóság mögé. A zsidóság tradíciójában az egyik központi gondolat a gyermekközpontú, az anyaság szerepét nagyrabecsülõ egészséges család és nem a homoszexualitás. Az ortodox zsidóságnál, a homoszexualitás teljesen ismeretlen és iszonytató. Az ortodoxia, a tradicionális hagyománytisztelet nélkül pedig elképzelhetetlen a zsidóság. Egy ilyen negyedben próbáltak volna homoszexuális felvonulást rendezni! Tojások helyett kövek hullottak volna. Végezetül a tálit, a köpeny, az imasál nem arra szolgál, hogy fátylat borítson a tisztességtelenségre, a kipa pedig nem arra szolgál, hogy alá rejtsék az erkölcstelenséget, a teffilin pedig nem azért van, hogy körbekössék vele a hazugságot. A magyarországi buzi parádéról Ernst Röhm NSDAP vezér (1887. november 28 -1934. július 1. München Stadelheim) náci fõhomokos jut az eszembe, már csak azért is, mivel a halálának 121-ik évfordulójához igen közeli idõpontban kerülnek ezek a hivalkodó és gyomorfordító rendezvények lebonyolításra, egész Európában és így Magyarországon is. A náci Németországban, a “harmadik birodalomban” Ernst Röhm homoszexuális kotlósként maga mellé gyûjtötte a harmadik birodalom összes csinos pedarasztáját, homokosát, hogy kiadós hímorgiák után együtt terveljék ki az elkövetkezõ hetek zsidóverésének forgatókönyvét. Milyen érdekes, hogy a buzik nem rá hivatkoznak, hanem az általuk agyonvert zsidókra. Mit csináljak? Nekem a homokosokról õk jutnak az eszembe! Bodó Kirchsteuer Attila
– egy közlekedésbuzi újságíró jegyzetfüzetébõl – Már megint egy hosszú posztot (cikket) írtam. Szerintem érdekes, de akinek nincs türelme az egészet végigolvasni, annak összefoglalom. A MÁV-csoportnak az utóbbi években elért kevés sikeres terméke közül az egyik az úgynevezett kör-IC, amely a fõvárosból indul és oda is ér vissza, közben felfûzi Szolnokot, Debrecent, Nyíregyházát, Miskolcot. Sõt, lehetõvé tesz egy olyan rendszert, amelyben a keleti országrész szinte összes megyeszékhelyérõl közvetlenül vagy jó átszállással el lehet jutni bármelyik másikba, egész nap, legalább kétóránként. Az utasok szeretik, de könnyen lehet, hogy ez nem számít, mert a MÁV-nál olyanok vannak hatalmon, akik meg akarják szüntetni. Mindenesetre támadásba lendültek. Egy szar cégnél, ha valami jót csinálnak, az hibának számít, így föl kell lépni ellene. Több mint egy éve írtam le ezt a mondatot. 12
jó ha figyelünk
A publicisztika arról szólt, hogy a MÁV és a szaktárca bizonyos vezetõi akkor ki akarták nyírni az utasbarát, úgynevezett ütemes menetrendet, amelyet az ország észak-keleti részén 2006. decemberében vezettek be, és vele együtt Devecz Miklóst, a személyszállítás vezetõjét, akinek a nevével összekapcsolódott. Devecznek azóta mennie kellett, az ütemes menetrendi rendszer (német eredetû szakmai becenevén az ITF) viszont egyrészt bebizonyította létjogosultságát. (Feketén fehéren a számok bizonyítják, pontosabban az utasok, akik több jegyet vesznek azokon a vonalakon, ahol ITFvan, mint ahol nincs.) Másrészt a MÁV-csoport és a közlekedés minisztériumi irányítása most is hemzseg azoktól, akik gyûlölik az ITF-et. (A továbbiakban “vasutasoknak” fogom õket nevezni, mivel általában õk magukat tartják az igazi szakembereknek.) Hivatalosan az ITF ott lobog a MÁV-csoport zászlóján (ennek lehet örülni), de valójában folyamatosan támadják a “vasutasok”. 2007 végén nem vezették be az ország maradék területein, csupán néhány további vonalon, ott is elég csonkán. A dolgok jelenlegi állása szerint idén decemberben azt fogják bejelenteni, hogy az ITFet kiterjesztik országosan, de a valóságban ez egy meglehetõsen hiányos, lebutított szisztéma lesz. (Emlékszünk még a szocialista demokráciára? És a nemzeti sajátosságokat figyelembe vevõ jólétre?) Ami azért szomorú, mert az ITF lényege éppen a rendszerszerûsége, azaz az, hogy “bármikor” (persze nem éjjel) “bárhonnan” (ahol forgalmasabb vasútvonal van) el lehet jutni “bárhová” mindig egyformán, kényelmes átszállással, kevés várakozással. És éppen ez a rendszerszerûség nem fog funkcionálni. Szóval érdemes lenne írni az ITF-rõl, de az nem most lesz. Most az van, hogy a kör-IC-rõl írok, mert ezekben a napokban a “vasutasok” a kör-IC-t támadják a leghevesebben. A kör-IC összekapcsolódott az utasbarát menetrend észak-keleti bevezetésével, kvázi annak egyik terméke lett, sõt, az azóta formálisan külön cégben, a MÁV Startban mûködõ személyszállítás igen kevés sikertermékének egyike. (A “vasutasok” valahány ilyen sikerterméket hevesen támadnak, a még nem említettek közül ilyen a szegedi hibrid-IC, de errõl is majd külön írok egyszer, most elég annyi, hogy az utasok szeretik, egyre többen utaznak vele, logikus, hogy ki kell nyírni.)
De mi a csuda a kör-IC? Úgy alakult, hogy ahogy Nyíregyházát a régi 3-as és 4-es úton is meg lehet közelíteni, vasúti fõvonal is kettõ vezet ide a fõvárosból, az egyik Debrecenen, a másik Miskolcon át. Nyíregy pontosan 270 kilométerre van a Nyugati pályaudvartól a 100-as vonalon Debrecenen át, és a Keletitõl is a 80-ason. Ezért korábban is indítottak már távolsági vonatokat Miskolcon át, noha a hagyományos irány az elmúlt évtizedekben a debreceni volt. (Ide nem tartozó történelmi érdekesség: elõször, 1859-ben éppen hogy fordítva, Miskolcot érte el a vasút a fõvárosból Debrecenen és Nyíregyházán át, a mangántársaságot Tiszavidéki Vasútnak hívták, ezért Tiszai Miskolc fõpályaudvara ma is.) Az Intercityk, azaz IC-k bevezetésé után is voltak Budapest-Miskolc-Nyíregyháza IC-k, és persze Budapest-Debrecen-Nyíregyháza IC-k is. Ráadásul a nyíregyházi állomás topográfiája olyan, hogy az egyik irányba Miskolc, a másikba Debrecen felé vezetnek a sínek. Ha most egy pillanatra elképzeljük, ahogy esetleg egyszerre, mondjuk szomszédos vágányokra befut a kétfelõl jövõ IC, mit látunk? Az utasok leszállnak, néhány vasutas pedig sürögni kezd a mozdonyok mögött. Leakasztják õket, aztán a mozdonyok elõreszaladnak, egy váltón másik sínre mennek, hogy elhaladjanak szerelvényük mellett, majd újabb váltózás után immár a másik irányból csatlakozzanak rá. Hiszen a Debrecenbõl jövõ vonat most ugyanarra megy vissza, a miskolci pedig Miskolc felé. Ezután állítgatnak még valamit a szakik, valami sziszeg, az utasok szép lassan fölszállnak, és némi várakozás után visszaindul a két IC a fõváros felé. Csak azért írtam le ilyen hosszan, hogy minden laikus olvasóm már rég a homlokára csaphasson: hohó, ne bohóckodjanak a vasutasok és a mozdonyok! A debreceni IC menjen azonnal Miskolc felé és vice versa! Hát ez a kör-IC. Pofonegyszerû. A “vasutasok” talán ezért gyûlölik a kezdetektõl fogva. De mi inkább legyünk racionálisak. Mit tettünk? Megspóroltunk némi (nem túl sok) pénzt és picit több idõt a mozdonyok körüljárásának és fékpróbázásának (így nevezik szakszóval a bohóckodást, ami persze nem bohóckodás, hanem szükséges rossz, ha irányt kell váltania egy ilyen vonatnak) nyíregyházi kiiktatásával.
De figyeljük megint csendben terepasztalunkat fölülrõl! Még sokkal fontosabb dologra fogunk rájönni. Befutnak kör-IC-ink, az apró emberek leszállnak, de nini, nem mind! Vannak, akik továbbutaznak Nyíregyházán. Például diákok, akik Szolnokról, Debrecenbõl mennek Miskolcra vagy vissza. Nekik megspóroltunk egy átszállást, kényelmesebben utaznak. Jó néhány, naponta több száz olyan utas is akad, aki azelõtt autóba ült, de így, hogy van közvetlen, kényelmes és gyors vonat Debrecen és Miskolc között, inkább vonatozik. A mindkét irányban kétóránként járó kör-IC-vel valami olyasmi jött létre a térben, mint ami az ütemes menetrenddel idõben. (Ez olyan szép gondolat, hogy magam sem értem egészen, de tetszik.) jó ha figyelünk
13
Utóbbi szerint az egész hálózat egyformán lüktet végig a nap folyamán, a kör-IC pedig belükteti szinte az ország egész keleti felét. Nézzük hogyan! Öt megyeszékhely (Budapest, Miskolc, Nyíregyháza, Debrecen, Szolnok) közvetlenül rajta van a kör-IC-vonalán, így bármelyikbõl bármelyikbe kétóránként vagy sûrûbben el lehet jutni egész nap egyformán. (Például Szolnokról Miskolcra 7.36-tól 17.36ig kétóránként, mindig 2 óra 50 perc alatt.) További három megyeszékhely (Szeged, Kecskemét, Eger) egyetlen kedvezõ átszállással (Cegléden illetve Füzesabonyban) kapcsolódik a rendszerbe. (Vagyis például Nyíregyházáról Egerbe 5.26-tól 17.26-ig kétóránként két perc híján két óra alatt érhetünk el.) Békéscsabát ugyancsak be lehetne ilyen szépen kapcsolni, vannak is tervek erre. Nem kis eredményt értünk el! A keleti országrész egy (Salgótarján) kivétellel összes megyeszékhelyét (és még jónéhány kisebb városát) bekötöttük egy olyan rendszerbe, amely használható eljutást tesz lehetõvé autó nélkül is az egyikbõl a másikba. Ha én kormánypárti politikus lennék, ha miniszterelnök lennék, ha közlekedési miniszter lennék, már rég beraktam volna az egész ITF-et meg a kör-IC-t az Új Magyarország vagy Mobilis Magyarország vagy Új Mobilitás vagy akármilyen programba, 6, 17 vagy 99 pontba, és úton útfélen ezzel büszkélkednék, és persze azonnal utasítanám az én kedves fõvasutasomat, hogy tüstént csináljon ilyet a Dunántúlra is, azoknak a “vasutasoknak” meg kérném holnapra a fejét az asztalomra, akik akadályozzák. Mert annyit papolunk arról, hogy vízfej a fõváros, hogy esélyegyenlõség (azoknak is, akiknek nincs autójuk), meghogy a vidéki ember ne legyen másodosztályú állampolgár. És akkor ez a szerencsétlen MÁV-csoport fel tud mutatni egy igazi sikert, ami nem kerül sok pénzbe, és pont a kelet- magyaroknak kínál színvonalas utazást. De nem ez van, hanem az van, hogy a “vasutasok” mindenáron meg akarják szüntetni, de legalábbis (elsõ lépésként) jól megritkítani. Hogy miért, azt tulajdonképpen nem tudom igazán. A következõ magyarázatokat hallottam, de remélem ezek nem lehetnek igazak. 1. Nem õk találták ki. 2. A vonatok elsõ osztálya közismerten elsõsorban arra való, hogy a vasutasok és családtagjaik ingyen utazhassanak, hiszen az õ arcképes igazolványuk érvényes oda is. A jobb vasutasoknak még IC-pótjegyet sem kell venniük. Namost a pesti pályaudvarokon a fáma szerint azért van lehetõleg a kijárathoz a legközelebb az elsõ osztály, hogy a vasutasoknak ne kelljen olyan sokat gyalogolniuk, mint a fizetõ utasoknak. Szakkifejezés is van erre: a bakon áll az elsõ osztály. Márpedig a kör-IC-ken vagy csak a Keletiben vagy csak a Nyugatiban tud a bakon állni az elsõ osztály. 3. Néhány fõvasutasnak prémiumfeltétele a “menetrendszerûség növelése”, magyarán, hogy kevesebb késés legyen. Márpedig a hosszú, hatórás menetidejû kör-IC-nél tényleg nehezebb tartani a menetidõt, mintha ehelyett két darab háromórás vonattal kell 14
ugyanerre ügyelni. (Tetszik érteni a logikát, nem a feladatot kell jobban megoldani, hanem a munkát redukálni! Mintha azt a problémát, hogy túl sok az Index cikkeiben a helyesírási hiba, úgy orvosolnánk, hogy kevesebb cikket írunk.) Ez utóbbi verzióról megkérdeztem Csontos Endrét, aki az egyik legtapasztaltabb vasúti vezetõnek számít. A pályavasút forgalmi fõosztályának feje azt mondta, nem tudja, mitõl függ a prémiuma, soha nem nézi a borítékot, ám szívesen megosztotta szakmai véleményét a kör-IC-rõl. Szerinte a csúcsidei vonatok kellenek, ám a csúcsidõn kívüli kör-IC-k a Miskolc-Nyíregyháza szakaszon nem elég kihasználtak, meg kell fontolni, hogy szükségesek-e, amikor a minisztérium számon kéri a MÁV-csoporton, hogy milyen kihasználtsági mutatókat produkál.
Valójában a kör-IC-knek nem is ezen a szakaszán van a legkevesebb utas, hanem a Debrecen-Nyíregyháza közötti részen. Hiszen természetesen igaz, hogy a legtöbb utas a fõvárosból/ba utazik, tehát Budapest-Miskolc és Budapest-Debrecen között vannak a legtöbben, az átlagos kihasználtság 35 százalék körüli. (Elsõ pillantásra ez megdöbbentõen kicsi szám, de átlagként ez a vasúton nem rossz mutató. Pénteken például tipikusan csak az egyik, vasárnap a másik irányba utaznak, de a szinte “üres” szerelvényt is vissza kell vinni, ez csaknem megfelezi az átlagot. A vasúton a kapacitást se lehet olyan rugalmasan variálni, mint például busszal, egyszerûen nem éri meg folyton lemeg fölcsatolni a kocsikat, sokszor olcsóbb a ki nem használt szakaszon is a teljes kapacitást vinni.) Miskolc és Nyíregyháza között ennél nem sokkal rosszabb, 20-25 százalékos az átlagmutató, amely csak Nyíregyháza és Debrecen között romlik 20 százalék alá. Az is természetes, hogy egy vonat kihasználtsága nem egyforma. A fõvárosból induló járatokon egyre kevesebben vannak, mégse jut senkinek eszébe azt mondani, hogy például a Budapest-Gyõr-Szombathely IC-ket nem érdemes Szombathelyig elvinni, mert Gyõr után már kevesebben vannak rajtuk. A kör-IC viszont éppenhogy javít ezen a “végére elfogy az utas” problémán, egyszerûen azért, mert nincs vége, a leszálló debreceni utasok egy részét pótolják Nyíregyháza felé a Debrecenbõl Miskolcra tartók. A másik érv a kör-IC ellen, hogy sokat késik, és ezzel “szétveri a többi vonat menetrendszerûségét is”. Heinczinger István MÁVvezérigazgató mindenesetre egy olyan anyagot rendelt meg egyik beosztottjától a napokban, amelyiknek ezt kellett igazolnia. (Ismét figyeljünk a sajátságos logikára! Nem olyan tanulmányt rendelünk, amely megvizsgálja a kérdést, hanem Bástya elvtárs elõre megmondja az ítéletet.) Egy csomó kör-IC persze tartja a menetrendjét, sõt még hamarabb is ér a végállomásra, tehát nem lehetetlen a feladat. Az igaz, hogy elég szoros ez a menetrend, de vannak is tartalékok benne. Például Szerencsen és Miskolcon lehetne ésszerûbb az állomási technológia, ha másik vágányra járnának az IC-k, úgy gyorsabban tudnának érkezni, indulni. jó ha figyelünk
Nézzük meg, mit lehetne nyerni a kör-IC (részleges) kinyírásával! És persze azt is, mit lehetne veszíteni. Ha egyszerûen szétvágnánk a vonatokat Nyíregyházán, és a szöveg elején vázolt módon fordulnának, az teljesen irracionális lenne, gyakorlatilag semmit se nyernénk, utasokat veszítenénk többletköltség árán. Ezt a verziót ne is vizsgáljuk, annyira értelmetlen.
Mi van, ha a vonatok egy része helyett Budapest-Miskolc illetve külön Nyíregyháza-Debrecen-Budapest járatok mennek? Megspóroljuk a Miskolc-Nyíregy közötti részt. A jelenlegi rendszerben a MÁV-Start 152 229 forintot fizet a pályavasútnak, azaz a MÁV-nak az elõbbi, és 222 283 forintot az utóbbi vonatért. A kör-IC-ért pedig 436 644 forintot. A különbség 62 132 forint. A százmilliárdos támogatást kapó MÁV-csoport nagyságrendjében nem nagy összeg. Ráadásul a valós különbség kisebb, hiszen a Start ezt a pénzt saját tulajdonosának fizeti, vagyis érdemesebb lenne a MÁV-csoport (azaz az adófizetõ) szintjén jelentkezõ tényleges költségekkel számolni, márpedig a szétvágásnál fellépnek még más elemek, például a startos személyzet többletmunkája, várhatóan megnövekvõ holtideje. Igaz, van még az az áram, amelyet megeszik a mozdony, a szóban forgó 88 kilométerre ez úgy 25-30 ezer forint most, ez is megtakarítható. Ráadásul ha a csúcsidõn kívüli vonatokból iktatjuk ki a Miskolc-Nyíregyháza szakaszt, a “felszabaduló” kocsik valójában álldo-
gálni fognak, esetleg ezzel újabb többletköltséget okozva, hiszen máshol is a csúcsidõben van szükség a legtöbb jármûre, nincs hol munkát adni nekik. Tényleg lehet olyan “vasutas”, aki szerint megéri a vonatonkénti 80–90 ezer forintért lemondani sok olyan utasról, aki átszállva már nem fog vasúton menni, illetve aki az IC-pótdíjat biztos nem fizeti meg? Lemondani egy jól kialakult és mûködõ rendszerrõl, amely a fél ország nagyvárosai számára biztosít folyamatos összeköttetést? Lemondani Tokaj és Szerencs rendszeres IC-kapcsolatáról a fõvárossal? Vajon ha megszületik a döntés a kör-IC-k szétverésérõl, lesz valaki a MÁV-csoportnál, aki legalább kiszámolja elõtte, hogy az elvesztett utasok miatt mennyi jegyárbevételtõl esik el a vasút?
– avagy Vigyázó szemetek az USA-ra vessétek! – Amatõr külsõ szemlélõ elsõ ránézésre azt hihetné, hogy leáldozóban van a magát gátlástalanul és folyamatosan liberálisnak hazudó SZDSZ csillaga a honi politika egén. Mások meg aszongyák, jól bevásároltak ezzel a Fodor Gabriellával. A színfalak mögé persze egyikünk sem lát be, gondos kezek eltakarják elõlünk a valódi politikai-hatalmi játszó- és küzdõteret. És ekkor valami olyan hagyja el az újdonsült elnök és megmondó-ember, Nyurga Nyulánk Nyökögõ fogainak kerítését, ami elõtt megint csak értetlenül áll az ember. Ha megengedik, idõ- és helytakarékosságból kifolyólag, csak a leglényegesebb mondatot pattintanám ide. Íme: „Az SZDSZ elnöke szerint nem szabad a szombati felvonuláson történt atrocitások miatt a jó ha figyelünk
szabadságjogokat korlátozni, mert akkor a szélsõségesek elérték a céljukat – legalábbis így vélekedett Fodor Gábor az ATV esti mûsorában.” Vannak itten jelzésértékû momentumok, kérem tisztelettel! Mint már annyiszor! „Derék” politikusaink pedig – mint már annyiszor – most sem veszik észre azokat, egész egyszerûen elsétálnak mellettük. Vajon hol él ez az ember? – kérdem én. És joggal! Válaszoljuk is meg mindjárt. Hogy nem itt, ebben az országban, de még csak nem is ezen a bolygón, az hétszentség! Miért mondom ezt? Emlékeznek még, mi volt Francisco elsõ reakciója a kitört ramazuri után? Még rögtön, azon melegében? Hát akkó mög kell változtatni a törvényeket, az Úristenit neki! Szigorítani, szigorítani és még egyszer szigo-
rítani! De nincs is mit csodálkozni ezen, hiszen nagy tanítómesterét, az ámerikai majomembert majmolja szüntelen. Hogy is mondták annak idején? Kis pénz, kis foci! No, hát így van ez a politika világában is. Az Amerikai Egyesült Államokhoz mérten mi sokkal kisebb méretekben adjuk elõ ugyanazt, de a metódus és az elérendõ cél egy és ugyanaz. Annak idején a Lusitania elsüllyesztése, aztán Pearl Harbor, majd a Tonkini incidens néven hírhedtté vált affér, legutóbb pedig, mind közül talán a legmocskosabb és legaljasabb, a WTC tornyok ellen irányuló támadás, vagy ahogyan csak ma emlegeti a világ: a 9/11. Amerikának a háborúkba való belerángatása a kapzsiság és a féktelen profithajszolás miatt tör15
tént, ám ez a legutóbbi, szintén elõre gondosan kitervelt és a hatalom részérõl szintén ismert, és immáron Amerika földjén végrehajtott brutális és becstelen cselekedet még az elõbbieken is túltesz. Itt már nem a pénz áll a kulisszák mögött a háttérben, hanem a centralizált – egyelõre még csak kontinentális méretekben, de aztán kétség nem fér hozzá, hogy késõbb globális méretekben is megjelenõ – korlátlan hatalombirtoklási vágy. Az Amerikát gátlástalanul és becstelenül kézben tartó és uraló hatalom, mint történelme során már többször is (lásd a fent említett példákat) most sem riadt vissza attól, hogy feláldozza néhány ezer honpolgára életét, egy számára fontosabb és magasztosabb cél elérése érdekében. Hivatkozási alapot kellett teremteni – lehetõleg olyat, melyet senki sem fog kétségbe vonni – ahhoz, hogy törvényesen, azaz a társadalommal, a néppel egyetértve, általa támogatva, megnyirbálhassák, vagy bizonyos esetekben teljesen meg is szüntethessék a polgárokat (születésüktõl, emberi mivoltukból fakadóan) megilletõ szabadságjogokat. Persze, amint az várható volt, csak ideig-óráig mûködött a dolog, a nép – a hivatalos vizsgálóbizottság eredményeitõl eltérõ következtetésekre jutva – elkezdett zúgolódni. Kétségek támadtak, s hogy a bajt tetézzék a derék amerikaiak, joggal. Egyre többször egyre több helyrõl hallják és a média különbözõ csatornáin keresztül most már szembesülnek is vele az amerikaiak, hazudtak nekik, becsapták õket. Több évtizeddel a katasztrofális támadás után vajon 9/11-bõl is nagysikerû hollyvoodi kasszasiker készül majd, mint a darab idõvel ezelõtt a szintén nagy port felvert Kennedy elleni merényletrõl készült Oliver Stone film, a JFK? Amerikának egy 9/11 kellett a társadalmi méretû, és államilag levezényelt jogkorlátozáshoz és jogfosztáshoz, nekünk, csóró magyaroknak csak utcai zavargásokra fussa. De az elérendõ cél, melyet a mûminiszterelnök elsõ megnyilvánulása kristálytisztán és azonnal mindenki számára világossá és félreérthetetlenné tett, ugyanaz, mint az ámerikai majomember és az összeomló ikertornyok esetében. És mindezek után azzal jön Fodor Gabriella, hogy „nem szabad a szombati felvonuláson történt atrocitások miatt a szabadságjogokat korlátozni”? De hát efelé megyünk papa! Te ezt nem vetted észre? Gondolod, hogy hallgat rád valaki is a gátlástalan posztkommunista hatalom sorai között? Nekik, az eftársakból újkapitalista dõzsréteg burzsoáziát pillanatok alatt létrehozó felkapaszkodott aparatcsikoknak ugyan édes mindegy, hogy éppen Moszkvának, Brüsszelnek, vagy Washingtonnak nyalnak be, méghozzá csontig, nekik csupán egyetlen egy dolog számít, a kenyéradó gazda megelégedettsége. Mert akkor nekik is csurran cseppen valami a húsosfazékból. Tudod, mindenkit nem ölnek meg, a piramisépítkezéseken is szükség volt rabszolgahajcsárokra. 16
Nem, nem, ne reménykedjenek, Hölgyeim és Uraim, nem fog csoda történni, az SZDSZ nagy valószínûség szerint 2010-ben is be fog jutni a törvényhozás házába. Vagy ha mégsem, emberei – a zsarolási potenciált gondosan megõrizve – akkor is el fogják foglalni a gazdasági, valamint egyéb más, az irányításhoz szükséges és nélkülözhetetlen pozíciókat a kapcsolati háló hatalmas és helyenként meglehetõsen rendezetlen csomópontjain. Igaz, ez egy olyan elnökkel, aki látványosan és hangzatosan szembe megy a központi ukázzal – széllel szembe ugye meglehetõsen nehéz tevékenykedni, ezt mindannyian jól tudjuk – rendkívül nehezen elképzelhetõ. 2010-ig azonban még sok víz lefolyik a Dunán, addig még más elnököt is választhatnak maguknak a csalást is politikai eszköztárukban állandó készenlétben tartó álliberálisok. Még a koalíciót is újragondolhatják, és újra is építhetik! Egyelõre a mûminiszterelnök diktálja az irányt, az pedig erõteljesen hajaz az ámerikai trendire, mely sok jóval nem kecsegtet. Az irány pedig nem más, mint a demokratikus szabadságjogok csökkentésére való törekvésre. Kicsit olyan érzése van az embernek, hogy nem adták oda a frankó papírt Fodor Gabinak, szegény szerencsétlen mintha folyamatos fáziskésésben lenne az egykori koalíciós partner által diktált hatalmi játszmában. Úgy tûnik, csak kullog az események után. Vajon mire kellett ez az egész „haragszom rád” címû koalíciós szakítási színjáték? Átren-
dezik a sorokat, új leosztáshoz készülõdnek? Új mûsorhoz új férfi kell, ezt õk sosem felejtik el, ez ziher! Lehet, hogy Fodor Gabika is csak addig marad SZDSZ-elnök, amíg láthatatlan és már megint gondos kezek az új széljárásnak megfelelõ kedvezõ irányba fordítják az újjá és újraéledõ koalíció sokak szerint már süllyedésre ítélt hajóját? Az igazi kérdés: valójában ki a rossebb a fedélzetmester, aki a hátsó fertály félhomályából vezényszavakat suttog a fedélzetre lépõ matrózok fülébe, és kinek a kezében van a kormányrúd, s talán a legfontosabb kérdés, hogy valójában ki a kapitány? Mert az, akin jelenleg az uniformis pompázik, maximum csak valamiféle ócska utánzatnak tûnik, legalábbis a Gerbeaud Cukrászdától kétszáz kilométerre tartózkodó avatatlan külsõ szemlélõ számára. Innen meg ugye némiképp más rálátás nyílik az eseményhorizontra. A színfalak mögé persze egyikünk sem lát be, gondos kezek eltakarják elõlünk a valódi politikai, hatalmi játszó- és küzdõteret. Vigyázó szemeinket azonban célszerû Amerikára vetni, mert az, ami ott történik elõbb vagy utóbb, de ahogy a dolgok jelenleg folynak, inkább elõbb, mint utóbb, hozzánk is begyûrûzik. Csak reménykedhetünk abban, hogy a koalíció – legalábbis látszólag – zátonyra futott hajója akkora léket kapott, amit a legügyesebb hajóács sem tud befoltozni. Csak akkorra, amikor már végképp késõ lesz! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára
jó ha figyelünk
