ELVIRA (Tragédia egy felvonásban)
Szereplők: ELVIRA, hatvan év körüli cigányasszony PIPÁS, Elvira fia, negyven év körüli cigányférfi BÁRÓ, Elvira fia, Pipás öccse MÁRTIKA, Elvira lánya VIOLA, Pipás felesége BABA, Báró kedvese BOSZI, Elvira unokahúga MOCSOK, negyven év körüli szolgáló féle TÁDÉ, uzsorás ÜGYVÉD ZSUGA ZSETON PÖCÖK KÉFÁS ŐRMESTER TIZEDES
behajtók
intézkedő rendőrök
KISLÁNY POSTÁS valamint rendőrök, mentősök és szomszédok. Történik 2009. májusában, egy vidéki kisvárosban, Elviráék udvarán.
1
(Háromlakásos társasház udvara. Az udvarra nyílik a három bejárati ajtó. Jobboldalon kerekes kút, nem messze tőle hatalmas asztal, két paddal és székekkel. Az asztal egyik felén mindenféle kacatok. Balra díszes kerítés, bejárati kapuval. Reggel van. Egy férfi erős horkolása kihallatszik. Jobbról néha disznóröfögés kontráz rá a horkolásra. A középső ajtón kilép Elvira, kezében teknő, abban mosatlan edények és tányérok. Elvira hatvan év körüli, erőt sugárzó, elhízott cigányasszony. Fiatalon szép lehetett. de ez már csak a szemén és a száján látszik. Haja még mindig fekete, sűrű, bozontos. Ápolt. Nyakában vastag aranylánc, majd minden ujján gyűrű, körmei nagyok és festettek. A teknőt leteszi az asztalra, majd a kútból vizet húz és mosogatni kezd. Közben magában mohog, mérgeskedik.) ELVIRA: A nyavalya essen bele, hogy ez a sok mocsok mindig az én reszortom! Pedig van ebben a házban két fehércseléd is, de úgy látszik, a katymagoláson kívül máshoz nem igen értenek. Azt hiszik, a nő attúl valami, hogy milyen mindzsó van alatta! Játszák a puccos dámát, de a dzsuvából nekem kellett kivakarni mind a kettőt. Tosznak ezek arra, hogy az ember állandóan utánuk dolgozik! Érdekli őket, ha a másik megmurdel a munkától? Csak a parfüm, a fodrász, a pedikűr meg a manikűr meglegyen! Meg a ruha. Azt oszt veszik kilószámra, hogy legyen mit kihajítani. Nem értem én ezt az egészet! Amíg férjhez nem mentem nekem egy ruhám se vót. Limeket-lomokat dobáltam magamra addig. (Hosszasan eltűnődik, majd mesélve folytatja.) Ott éltem én, a cigánysoron, hol a nótáktól piroslottak az éjszakák, lángoltak az öregek kezén a rózsafából faragott hegedűk. A putrik ablakaiban táncoltak ilyenkor a gyertyák és táncolt anyám is a földes padlózaton, mezétláb verte a bokáját, apám meg ivott és énekelt, s ha anyám a szoknyáját tánc közben kicsit meglebbentette, apám a gyönyörűségtől kurjongatott. Istenem, milyen szép vót a gyerekkor! Pedig micsoda szegénységbe csúsztunk…, hogy belenyomorodtunk! Hiába vótunk muzsikus cigányok, a háború után nem kellettünk. Csak ha a megyei főmanusok jöttek a titkár elvtárshoz disznólkodni, olyankor hívták apámat és nagyapámat bazseválni. De olyankor sem lóvéval fizettek ám! Piát kaptak, meg húst. De annak is örültünk, mert a pia ütött, mint a ménkű, a hús meg legalább rendes hús vót. (Elgondolkodik.) De sokszor ettem döghúst, Istenem! Csak azért, hogy legalább a hasamban hús legyen. Akkor szoktam rá a pálinkára. Meg a nótára. Meg a bagóra is. Tizenkét éves koromban. Akkor, hogy a fene esett vóna bele minden szegénységbe! (Kicsit elhallgat, törölgetni kezd.) A lopáshoz sose vót kedvem. Inkább ravaszkodtam, mozgattam a gógyit. (Ravaszkásan elmosolyodik.) Meg jól mentem férjhez! Na, ezért nem ettek az én gyermekeim soha döghúst. Úri cigányt neveltem belőlük. (Mérgesen.) Magamból meg cselédet. Mindenük megvan: itt élünk egy fedél alatt, de mégis külön lakása van mindenkinek. Csak az udvar közös, meg a konyha. Így jó ez, a gyerekek miatt. Nagyobb a biztonság. De jól is mondta, az az erdélyi muzsikus, a csórikám, vagy tíz évvel ezelőtt: váratlanul jövünk a világba és váratlanul is megyünk ki belőle. Szegény nagyapámat egy pillanat alatt megbicskázták. Annyit se mondott, nyikk, csak bugyborékolt a vér a száján. Pirosan, habosan. Na, akkor megfogadtam, hogy olyan életem lesz, hogy az én gyerekeimmel ilyesmi ne történjen. (Pakolászni kezd, majd bemegy kihozza az evőeszközöket, és azokat kezdi el tisztogatni, közben dúdolgat, énekel.) Ha nem szeretsz igazán, rád uszítom a macskám, jaj, de szégyellem magam. 2
(A kapun benyit egy vele egykorú, csúnyának öregedett cigányasszony és egyenesen felé tart, sietős léptekkel. Elvira nem veszi észre, mosogat, dalolászik.) BOSZI: Jó reggelt, szomszédasszony! ELVIRA (megijed): Ácsi!… Ó, hogy az anyád szakadjon szét, Boszi, a szívbajt hozod rám! Mi baj van? Mi a fene ett ide, korán reggel? BOSZI (sejtelmesen): Álom. ELVIRA: Álom? Diló vagy? Miféle álom? BOSZI.: Gonosz. Sokáig nem tudtam elaludni az éjszaka. Aztán egyszer csak fölhomálylott előttem nagyapánk alakja. Ezüstös szakálla remegett a fütyülő szélben, úgy feküdt itt csórékám az asztalon, kiterítve, nyitott szemmel. Egészen közel mentem hozzá, és amikor fölé hajoltam, a szemébe-fagyott fák hirtelen hajladozni kezdtek, ő meg abban a minutában felüvöltött. A kés! A kés! Óvjátok a késtől a gyermekeket! Aztán eltűnt. Elfújta az alakját a nyirkos szél, csak a szakálla lengedezett még előttem sokáig. Aztán felébredtem. És már jöttem is. ELVIRA: Már jöttél is? BOSZI: Igen. Tudod, hogy az álmok jelek. Üzenetük van. ELVIRA (bosszúsan): Dévári vagy te, kisanyám! Egy ilyen álomnak mi lehet az üzenete? Az, hogy kés, villa, olló gyerek kezébe nem való. Ezt álom nélkül is tudja mindenki. Jössz a marhaságoddal, idegesíteni. Nem ettél te estére egy kis maszlagot? BOSZI: Nem. Azért ma ne vidd be a késeket a házba! Jobb lenne, ha bedobnád mindet a kútba. Sose lehet tudni. (Pakolgatni kezdi az elmosott késeket. Az asztalon talál egy szatyrot.) Rakjuk be őket ebbe a kis szatyorba, oszt zsupsz! ELVIRA: Persze, majd ezeket a drága késeket fogom kidobni, mert Boszika este jobban belenyalt likőrbe! BOSZI: Józanul álmodtam. Hallgass rám! ELVIRA: Legyen. Egy bolond százat csinál. De nem! Mégse dobom ki. Ide felakasztjuk a kútnak a csavarjára. Itt biztos nem érik el a gyerekek. (Felakasztja a szatyrot a kútra.) Az igazat megvallva, egy kicsit én is babonás vagyok. Amikor nagyapát eltemettük, még a régi ház állt itt, amit ő épített vályogból a két kezével, amikor a cigánysorról eljöttünk. Ezen az asztalon volt felravatalozva. A temetés után apám, Isten nyugtassa meg őt is, tüzet rakott az udvaron, mellé meg egy lavór tiszta vizet. Aki ide bejött akkor, annak mindnek a tűzbe kellett nyúlni, egy üszköt a háta mögé vetni, aztán kezet mosni. BOSZI: Nem kellett vón neki a kocsmában azt a három suhancot gyomron szúrni! Őt se bökték vón meg akkor! Az egyiknek az anyja hogy átkozódott! Összevissza üvöltözött, de valami olyasmi vót az értelme, hogy a nagyapa gyerekei is legyenek megkéselve. (Elgondolkozik.) Aztán tüdőn szúrták. (Újból elhallgat.) Emlékszem, mielőtt leszegezték vón a koporsót, beleraktuk a Tatus nagy kajla kalapját, meg a pipáját. ELVIRA (nevetve): Meg egy üveg pálinkát. (Mindketten nevetnek, majd) EGYSZERRE: Hogy vissza ne járjon kísérteni! (Hírtelen elhallgatnak, elmerengenek mind a ketten. Elvira cigarettára gyújt, Boszit is megkínálja.) ELVIRA: Te, Boszi! Mi a brandot akar ez gizda kormány a szocpollal? 3
BOSZI: Elveszik. Megszüntetik. Július 1-től nyista. Ma reggel is mondta már a rádió. ELVIRA: Hogy a rák egye le róluk a húst! Mi az anyám valagából fogunk megélni akkor? BOSZI: Hát, valamit ki kell találni! Muszáj lesz! Nálam is a pulya nem issza mán, csak a kólát! De a szirupos nem is jó neki! Csak az igazi! A fene a bélüket! Egy nap megisznak tíz litert is. Az meg pénzbe van. Erre nem gondol az a francos kormány, csak arra, hogy nekik jó legyen! ELVIRA: Az biztos. A szocpolt elveszi, de a segélyt biztos nem fogja megemelni. BOSZI: Arrul te ne is álmodozzál! Láthatod, miféle szociálpolitika van itten. A lopás mindenütt! De ha a cigány lop, az mán rögtön baj. Pedig a cigány csak a gyomrának lop, nem a segginek! Mocsok hol van? ELVIRA: Hátul kell legyen, a disznóknál. BOSZI: Na, megyek, megnézem, mert nálam is ki kéne, hogy ganézzon. ELVIRA: Én meg fellármázom most már purdékat. Mit képzelnek ezek? Nyáron a meleg miatt, télen a hideg miatt döglenek. (A kapunál megáll egy autó, majd Viola, Elvira menye jön be a kiskapun. Viola rendkívül csinos, széparcú, negyven év körüli cigányasszony.) VIOLA: Jó reggelt, anyuka! ELVIRA (meghökkenve): Hát te, hun a franckarikában voltál? VIOLA: Orvosnál. ELVIRA: Csak nem terhes vagy megint? VIOLA: De. Sajnos, igen. ELVIRA: Hanyadik hónapos? VIOLA (kicsit bizonytalanul): El-e-második. ELVIRA: Első vagy második? VIOLA: Éppen csak a második. (Ebben a pillanatban kicsapódik a jobboldali ajtó és kilép rajta Viola férje, Pipás. Megtermett, negyven év körüli, jóképű, izmos cigány férfi.) PIPÁS: Micsoda? Jó reggelt mindenkinek! El kell vetetni. Punktum. Nincs mese. Minek ide pulya több? Van mán elég! ELVIRA (idegesen): Elvetetni? Tehet arrul az a magzat, hogy ti hibbantak vagytok? Tehet arrul, hogy a szülei az üregi nyúltól származnak félig? Meg a majomtúl? Másrészt. Az életrül nem mi rendelkezünk, hanem maga a Jóisten. Origó: abortusz nincs! Punktum. PIPÁS: Márpedig itt újabb pulya nem lesz! Ezt én mondom, Pipás. Érted, anyu? Ezt én mondom, a te fiad! ELVIRA: Lesz! Abortusz nem lesz. Az anyád vagyok, én parancsolok. Előbb tanulj meg védekezni, utána szájalj! Csak a pofádat mozgatod, közben egész nap henyélsz, nem dolgozol semmit! PIPÁS (gúnyos mosollyal, büszkeséggel): Én nem dolgozok? Tegnap az ügyvédet ki húzta le? VIOLA: Szerintem is meg kellene tartani. PIPÁS (felháborodva): Viola, te ebbe ne szólj bele! (majd félig magának füstölögve) Még ilyet hallani! Az orvostudomány fejlődik, ezek meg jönnek a Jóistennel, meg a védekezéssel! Hét gyerekünk van már, minek a nyolcadik? VIOLA: Pipás, Pipás! És ha te lennél? PIPÁS: Mi? 4
VIOLA: Hát a magzat. PIPÁS: Mi van? VIOLA: Pipáskám! Ha te lennél a magzat, akkor most mit mondanál? PIPÁS: Azt, hogy vegyenek el. Azt mondanám, a rosseb essen bele, hogy én mán megszületni sem akarok. (A vita közben Pipásék hét gyermeke sorjában kijön az udvarra. Lassan felsorakoznak az anyjuk mögé.) GYEREKEK (kórusban): Igaza van a mamának, igaza van neki! Az életnek élnie kell és egy új élet mindig szép. Kistesót akarunk! Kistesót akarunk! Papa! Engedd hogy legyen új testvérkénk! Hadd legyen aki itt gügyögjön nekünk. Lécci! Lécci! Lécci! (A baloldali ajtó kinyílik, kilép rajta Báró, aki nagyon hasonlít Pipásra, csak egy kicsit értelmesebbek a vonásai, kevésbé izmos. Öltönynadrág, fehér ing, és hegyes orrú, fekete lakkcipő van rajta. Messziről is látszik, hogy a nadrág-szíja D&G hamisítvány.) BÁRÓ (epés flegmatizmussal): Bár csak az anyám még mindig lyány vóna! ELVIRA (bosszankodva): Mi bajod van vele, te?! BÁRÓ: Lárma van, mama. ELVIRA: Nézd mán, a Báró gróf úr lett. BÁRÓ: Na, én már indulok is. Baba! Add ide a nyakkendőmet! (Baba keze az ajtó mögül kiadja a nyakkendőt, Baba még nem látható. Karja meztelen. Miközben Báró köti a nyakkendőt, megszólal a mobiltelefonja. „Igen, igen, azonnal indulok. Természetesen minden legális. Sőt! Annyira legális, hogy törvényes is”- mondja a telefonba. Elvira görbe szemekkel nézi.) ELVIRA: Ki volt az? Csak nem az exbíró? BÁRÓ: Nyugalom, mama! Aki kíváncsi, hamar megöregszik. Egyelőre csak annyit árulhatok el: sok pénz áll a házhoz. Nem az exbíró volt, hanem az exrendőrkapitány. ELVIRA: Az a köcsög? BÁRÓ: Már nem az. Jó útra tért. ELVIRA: Rendőrnek elég köcsög vót. Nem győztem nyomni neki a jattot. Ha az asszonynak vehetnékje vót, rögtön csapott egy razziát.
5
BÁRÓ: Az üzleti életben korrekt. Bombajó kapcsolatai vannak. A szocpolt megszüntetik, valamiből élni kell! Egyébként minden legális vele, ami nem, ahhoz a nevemet nem adom. Azt majd megcsinálja a Mocsok. ELVIRA: A Mocsok? Na jó, így rendben van. De aztán tényleg pénz legyen belőle! És sok! Mert sokan vagyunk! A kenyér meg csak drágul. (Hírtelen hátra kiabál Boszinak.) Remélem, nem malackodtok ott a disznóólban? (Boszi sietve előrejön, közben Báró kimegy, beindítja az autót és elmegy vele. Pipás és a gyermekek bemennek a házba, Viola tétován áll az asztalnál. ) BOSZI: A Mocsok átjön velem. Kiganyéz nálam is. ELVIRA: Aztán a ganyézáson kívül nehogy más mocskolódás is legyen! Egy kis kapuzárás utáni pánik! BOSZI: Hogy? ELVIRA: A ganyézésból nehogy dagonyázás legyen! BOSZI: Riggy mán, te! (kényszeredettem nevetve) Azt képzeled, hogy én meg a Mocsok! Na, gyere Mocsok! (Mocsok előre jön a hátsó udvarról, egy pillanatra megáll, bambán körülnéz. Alacsony, hatvanas férfi, munkásruhában. Látszik az arcán, hogy erősen iszik, de ezen túlmenően is van a vonásaiban egy félénk bárgyúság. Hirtelen a kezében lévő villát a vállára dobja, majd Boszi és Mocsok elmennek.) ELVIRA (mérgesen Báróék ajtaja felé mondja, jó hangosan, hogy bent is hallható legyen): Baba még mindig csurdén szalomozik a házban? BABA (még mindig nem látható, bentről szól vissza vékony, kényeskedős hangján): Mindjárt kész vagyok anyuka, csak nem találom a csatos tűsarkúmat. Nem tetszett látni valahol? ELVIRA (gúnyosan): Nézd meg a Dóciné ládájában! (félre) Vagy a nagyanyád seggiben. (Hangosan megszólal a kapucsengő. A postás csenget, Elvira szalad a kapuba.) POSTÁS: Két ajánlott. ELVIRA: Pénz nincs? POSTÁS: Csak két levél, a Józsinak. ELVIRA (rosszat sejtve): Két levél? Honnét? POSTÁS: Ha jól látom, egyik a bíróságról, másik a BV-Intézetből. ELVIRA: Na, a rosszbaj egye meg, ez így együtt nem jelent semmi jót. Át se veszem. Írd rá, hogy ismeretlen helyre költözött. POSTÁS: Nehogy rendőrök jöjjenek aztán! ELVIRA: Hol írjam alá? POSTÁS (mutatja): Itt. (Elvira aláír, majd elveszi a postástól a leveleket, reszkető kézzel kibontja azokat, a postás közben köszön és elmegy, Elvira észre sem veszi, csak olvas izgatottan, majd felordít.) ELVIRA: Ó, hogy sírva adják rád a ruhát, te rühes bíró! Ó, hogy az anyád dugult vón el, mikor kifelé nyomott! Jaj, jaj, jaj, mindjárt megfulladok! 6
VIOLA (kétségbeesetten odaszalad hozzá): Mi baj van, anyuka? ELVIRA: A Báró! A Báró! Jaj! Jaj! VIOLA: Mondja mán! ELVIRA (fuldokolva): A bíróság! Megjött a papír! (Viola kikapja a leveleket a kezéből, mozgó szájjal olvasni kezdi azokat) VIOLA: Nem kapta meg a halasztást! Na, szépen nézünk ki! (Közben Baba is kisiet, pontosabban igyekezve kitipeg. Szőke, feltűnően csinos, húsz éves, rendkívül ostobaarcú cigánylány. Piros bőr miniszoknyában van, mindkét karján rengeteg aranykarkötő, mindkét fülében két hatalmas aranykarika. Szeme-szája kifestve, úgy néz ki, mint egy vérbeli kurva, lábán a csatos tűsarkú cipő.) BABA: Micsoda? A Báró nem kapott halasztást? Mi lesz énvelem? Ó, hogy a rák egye ki a szívüket! VIOLA: A főd szíjja be mindet! BABA: Kurau tu muj, hülye bíró! (A gyerekek ismét köréjük sereglenek, sírni, ordítani kezdenek ők is. A ricsajra Pipás is kijön.) PIPÁS: Mi a bánat van? VIOLA: Bárónak két hét múlva be kell vonulnia a börtönbe. GYEREKEK (kórusban): Szegény Báró, mehet a börtönbe! PIPÁS: Ó, hogy szomorodjanak meg a zsírjukban! Hogy szíjjon gázt mindegyik, ott ahun van! (Pipás ököllel el kezdi püfölni az asztalt, néha bele is rúg, a gyerekek üvöltenek hozzá. Baba zokog, Viola könnyezik, Elvira hüppög. Aztán Elvira egy hatalmas, fehér zsebkendőbe trombitálva kifújja az orrát.) ELVIRA: Csend! (Mindenki elhallgat. Éppen ekkor érkezik vissza Mocsok.) MOCSOK: Na, meggyüttem. ELVIRA: Na, gyere csak, gyere! Éppen jókor jössz. Te fogsz menni a börtönbe. MOCSOK: A börtönbe? ELVIRA: A Báró helyett. PIPÁS: Ez kicsit meredek. ELVIRA: A fal, az meredek, hülye kórház! Most vonuljon be, amikor munkája van? Most, amikor Mártika éppen felvásárolja a patakiaktul az összes szocpolt? Oszt nyomhatjuk pullba felfelé? Most menjen be, amikor a perújítást még el sem bírálták, oszt lehet, hogy ártatlan? Na, jó, nem ártatlan, de tutira tudjuk, hogy a büntetést leveszik! PIPÁS: Bezzeg helyettem nem vonult be senki. Én három hónappal ezelőtt még benn rohadtam. ELVIRA: Vót munkád, mikor vonultál? Nem vót! Mocsok helyetted is ült vóna! Igaz, Mocsok? MOCSOK: Ülök én mindenki helyett, csak cigaretta legyen. Meg egy kis pálinka. PIPÁS: Az ott nincs. 7
MOCSOK (elbizonytalanodva): Akkor… ELVIRA: Van! Nyugi. (Pipáshoz) Te ne pofázz bele! BABA (csiripelve): Szerintem is az a jó, ha a Mocsok megy be. ELVIRA: Csiba, kisanyám! Nem a tangáról kupeckedünk. (A ház előtt autó áll me, a kapun bejön Elvira lánya, Mártika. Kövér, csúnya, butatekintetű, harmincas cigányasszony.) MÁRTIKA: Hú, de lefáradtam! ELVIRA: Megvetted mindet? MÁRTIKA: Hadd kapjak mán levegőt! Meg. ELVIRA: Örültek a sok ciginek meg a piának? MÁRTIKA: Aaa, rögtön berúgott mind, oszt írták aláfele a papírokat. ELVIRA: A pénzt azért odaadtad! MÁRTIKA: Persze. ELVIRA: Mindegyiknél felváltottad az ötvenezret? MÁRTIKA: Fel. ELVIRA: Jó apróra? MÁRTIKA: Csupa ezresre, meg kétezresre. ELVIRA: De hagytál köztük nagyot is!? MÁRTIKA: Hagytam. ELVIRA: Mondtad nekik, hogy öt kiló? MÁRTIKA: Mondtam? ELVIRA: Szó nélkül elhitték? MÁRTIKA: El hát. Meg se akarták számolni. ELVIRA: Mit akartak vón? Számolni sem tudnak. Te megszámoltad nekik! MÁRTIKA: Meg. ELVIRA: Benyomtak rendesen. MÁRTIKA: Előírás szerint. ELVIRA: Akkor jó. Minden papírt aláírtak? MÁRTIKA: Mindent. ELVIRA: A lemondót is? MÁRTIKA: Azt is. ELVIRA: Kolbászt is vettél nekik? MÁRTIKA: Azt elfelejtettem ELVIRA: Hogy lehetsz agyilag ilyen zoknyi? Majd nyomjanak fel a kolbász miatt! MÁRTIKA (megszeppenten): Aaa! Molekulák azok! (Pipás ásítozva kijön a házból, közben a többiek lassan bemennek. Csak Pipás és Elvira marad az udvaron.) ELVIRA: Na, Pipás, készülődhetsz, lesz munka neked is! Mártika megvette a szocpolt a pataki cigányoktul! PIPÁS: Pullba csináljuk? ELVIRA: Hát hogy az apánk fütykösébe csinálnánk, mikor ez a bolond ókuláré kormány most akar tönkretenni minket. PIPÁS: Jó, de én börtönbe nem megyek! 8
ELVIRA: Majd megy a Mocsok. PIPÁS: Ő mán foglalt. Ő a Báró embere. ELVIRA: Majd lesz csicska neked is, ne pumpáld magad. Cihelődj! Mégy Patakra, a földhivatalos csajnak viszel egy csokor virágot, meg egy böhöm bonbont, a műszakisnak meg odaadsz ötvenezret! PIPÁS: Előre? ELVIRA: Lajhár vagy? Előre hát! Nem úgy szoktuk? Úgy teszel, mintha nem itt élnél! PIPÁS: Na, jó. Csak Sanyiék újabban utólag szokták. ELVIRA: Majd rácsesznek! Az az ő bizniszük, ez meg a miénk. Na, menjél öltözz át rendesen. (Pipás elindul befelé.) PIPÁS: Melyik kocsival menjek? ELVIRA: Ha nem jön meg Báró, akkor a Mártiéval. (mielőtt Pipás az ajtót becsukná utána kiált)Hé! PIPÁS (megáll): Na? ELVIRA: A földhivatalosnak, Gizikének vigyél egy üveg konyakot is! PIPÁS: Milyet? ELVIRA: Egy Napóleomot. Ötcsillagosat. (Elvira összepakol, majd bemegy ő is. Mindent bevisz a teknőben, csak a kések maradnak kint a szatyorban a kútra akasztva, meg egy üveg pálinka az asztalon. Kis idő elteltével négy kopasz, feketeruhás verőlegény jelenik meg a kapuban. Az egyik telefonon felhívja Pipást. „Gyere ki a kapuba!”- mondja határozottan, majd a mobilt vagány mozdulattal zsebre vágja.) ZSETON: Zsuga, te kezdjed! Tőled tart a legjobban. Pöcök, te állj Zsuga mögé, Kéfás, te meg ide mellém! PÖCÖK: A boxert felhúzzam, Zseton? ZSETON: Nem lesz rá szükség. Csak ijeszteni jöttünk. (Pipás kinyitja az ajtót, egy pillanatra megáll, meredten bámul, majd sunyítva-félve elindul a kapuhoz.) ZSUGA: Tádénak kell a pénz, Pipás! PIPÁS: Nem tudok most fizetni. Szegénység van. PÖCÖK: Kérni könnyebb, igaz?! PIPÁS: Kértem öt gurigát, megadtam tizenötöt. ZSETON: Egyéni szocprobléma! ZSUGA: Ez minket nem érdekel. (fenyegetően)Mikor tudsz fizetni?! PIPÁS (remegve): Nem tudok most fizetni. ZSUGA: Tíz millával lógsz még Tádénak. És kell neki a pénz. Nagyon! PIPÁS (nyel egyet): Nem tudok most fizetni. ZSUGA: Te tudod! Mi csak azt tudjuk, hogy lógsz. KÉFÁS (sejtelmesen): A gyerekek? PIPÁS (ijedten): Mit akartok velük? ZSUGA: Mi semmit. Csak Tádé mondta, hogy juttassuk az eszedbe. 9
KÉFÁS: Hét gyerek. Jól bírjátok! PÖCÖK: A lányok is bírnák már. Megnőttek. ZSETON: Ha nem tudsz most fizetni, mától húsz gurigával lógsz! Ezt tudod, ugye? PIPÁS: Nem fizettem még eleget? PÖCÖK: Nézd mán a cigányt! Okoskodik. PIPÁS: Én nem, csak háromszor annyit adtam meg, mint a tőke. ZSUGA: Ez a törvény. A határidőket nem tartottad. Te akartad ezt a törvényt! Mért nem vettél fel pénzt a banktól? PIPÁS: A bank nekem nem ad. ZSUGA: Ja, barátocskám, akkor fizess! Egyszerű ez, mint a pofon. PÖCÖK: Vagy megúsztassunk megint? PIPÁS: Akkor sem tudok most fizetni! KÉFÁS: Szeret a Tiszában fürdeni. (A négy verőlegény hirtelen elhallgat, úgy tesznek, mintha erősen gondolkodnának. Közben mérgesen, elbutult pofát vágva néznek Pipásra.) ZSUGA: Akkor (egy papírt húz elő a belső zsebéből) írd alá ezt a papírt! ZSETON (sejtelmesen suttogva): Ha rendes apa vagy! (Nyílik az ajtó, kilép Elvira. Meglátja, hogy mi van a kapuban. Szemmel láthatóan az agyába szökik a vér.) ELVIRA: Hát ti, kik vagytok? ZSETON (lesajnálóan, gúnyos fölénnyel): Tádé fizetett pribékjei. ELVIRA: Direkt Pomázrul? ZSUGA: Csak innen a közelből. Szása emberei vagyunk. ELVIRA: Áhá! Na akkor húzzatok innen vissza Szásához, mint a vadlibák! Tádénak mondjátok meg, hogy a száját megtoszom. Mit képzel ez a köcsög? Verőlegényeket küld a házamra? Ünnepelt buzit csinálok belőle! ZSUGA: Nana! ELVIRA: Nem nana, hanem tünés, ha nem akarjátok, hogy a tüdőtök szuszogja a fődet! Egész életünkben az uzsorát fogjuk nyögni? Mi? Háromszor annyit kapott, mint amennyit adott! Fejezze be a vérszívást, mert én fogok vért folyatni! PÖCÖK (flegmán): Pofán vágjam, Zsuga? ELVIRA (mindenre elszántan): Na, gyere! Csinálok én itt mindjárt olyan Rodéziát, hogy belepusztultok. Azt is megbánjátok, hogy megszülettetek! Na, mi van? Befostatok? Takarodjatok innét, mert hívom a rendőröket! (beordít) Viola! Híjjad a rendőröket! (még jobban ordítva) Héj szomszédok, héj cigányok! Gyertek ki mind, itt vannak a szkinhedek! Gyertek, itt vannak cigányt verni! Hívja mindenki a rendőröket! Riadó, romák! Riadó! (A szomszédokban, itt is ott is, kiáltozni kezdenek.) ZSETON: Pucoljunk innen! KÉFÁS: Futás. ZSUGA: Megbánjátok még ezt, tetvesek! 10
(Elszaladnak, közben az utcabéli cigányok ordítozása hallatszik. A vita végére a gyerekek kijöttek az udvarra, halkan, ijedten, sorjában.) GYEREKEK (kórusban): Izzik a nyár, mint gleccser a holdas sűrű sötétben, semmi se moccan földön sem égen, csak a mi árva szívünk dobogja, hogy a mi apánk legjobb mivélünk, a legjobb ember. Nagymamát meg éltesse Isten, ő a mi óvó nagy madarunk! Hatalmas sasként óvja családját, szárnyát kitárva. Éltesse Isten! (A gyerek és Elvira bemennek, Pipás egyedül marad az udvaron. Előbb cigarettára gyújt, majd az asztalról a pálinkás üveget is magához veszi. Néha belekortyol.) PIPÁS: Uzsorások, a föld förtelmei! A lelkem miattuk van lángokba taszítva. Egész nap, minden órában, minden minutában ezektől szenvedek. Amikor a gyermekeimet ölelem, az jut eszembe, hogy amíg tart az ölelés, ezek addig is gazdagodnak. Mert a pénz, úgymond, dolgozik! Rohadjanak meg! Ettől a munkától csak az én vérem van megcsapolva. Elvennék ezek mindenemet, még a levegőt is kamatra adnák, ha rajtuk múlna! Hogy az anyjuk sirassa el őket! Zokszó nélkül lerabolnák gyermekeim arcáról a mosolyt is! Sose hittem vón, hogy az embernek valóságosan lelke legyen, de mióta uzsorás pénz van nálam, szinte tudom! Mert az döglődik bennem! A lélek. Aláírattak velem néhány papírt, hogy zsarolhassanak, majd veréssel fenyegetnek, hogy rabolhassanak. Amíg ennek a foglya vagyok, az élet kipusztul bennem. (kicsit elgondolkozva)Ezeknek semmi nem elég, mert a mohóság torka mindent lenyel. Kést a torkukba! Nincs más igazság! Ha élni akarok! (ismét tűnődik)Ölhet-e az ember? Dejszen ők engem ölnek naponta! Szemet szemért, fogat fogért! Micsoda egy hitvány kiéhezett poloska ez a Tádé! Ha egyszer vérhez jut, szíjja pukkadásig. Csak pukkadna már meg tőle egyszer, hogy fordulna fel! Na, nem! Nem játszunk tovább vadkapitalizmust! Jól mondta anyám, amit mondott. Vissz kell küldeni az anyjába! Még akkor is, ha a testvére a rendőrségen van. Azért rohadjon szét a belem, mert én cigány vagyok? Mert a hivatal neki hisz? Na, nem! (hosszan és jó nagyot kortyol)Hej, te Jehova Úristen! Segíts, hogy legalább teveled ne legyek haragban!
11
(Lecsapja a pálinkásüveget az asztalra és berohan. Egy pillanatra senki sincs az udvaron, majd megáll egy autó, a kapun sugárzó arccal jön be Báró.) BÁRÓ (bekiabál a házba): Anyu! Mindenki ide hozzám! (Mindenki kiszalad, körbeveszik az asztalt, kíváncsian néznek Báróra. Báró felemeli a pálinkát, iszik egy kortyot, majd rágyújt.) BABA: Júj! BÁRÓ: Nesztek! (Báró kivág a belső zsebéből egy halom húszezrest az asztalra. A pénz repül össze-vissza, a többiek csodálattal nézik.) ELVIRA: Mennyi? BÁRÓ: Egy guriga. Csak előleg. ELVIRA (elismerőleg) Rohadjál meg! (Elkezdik a pénzt összeszedegetni, közben Pipás is iszik, majd az üveget továbbadja Mocsoknak, az Elvirának. Elvira Violának, Viola Babának. A gyerekek nem isznak, csak néznek Báróra, mint egy Krisztusra. Baba épp csak belenyal az üvegbe, fintorog, majd visszaadja az üveget Bárónak.) BABA (dorombolva): Bárókám, ugye nem mégy a börtönbe? BÁRÓ (lehűtve, Elvirához): Megjött a behívó? ELVIRA: Meg. Halasztás nuku. BÁRÓ: Hogy az a lajosmizsei pléhkrisztus, az húzza bele a rozsdás dorongját! ELVIRA: Nyugi. Mocsok megy be helyetted. BÁRÓ (kicsit megkönnyebbülve Mocsokhoz): Megteszed? MOCSOK (hűséget ragyogó bárgyúsággal): Tudod, nem? BÁRÓ: Az ügyvéd mit mondott? ELVIRA (megütközve): Mire? BÁRÓ: Mocsokra. ELVIRA: Mi köze az ügyvédnek Mocsokhoz? BÁRÓ: Azért kérdezzük meg. (Báró előveszi a telefonját, tárcsáz. „Itt a Báró, te vagy Zolikám? Ide kellene jönni, minél előbb. Megjött a behívó.” Ilyesfélék hangzanak, majd Báró elköszön, a telefont az asztalra dobja.) ELVIRA: Na? BÁRÓ: Jön. ELVIRA: Józan már? BÁRÓ: Szerintem, igen. ELVIRA (Pipáshoz): Tegnap nagyon lehúztad? PIPÁS: Csak szokásosan. ELVIRA: Nem vette észre? PIPÁS: Á, dehogy vette! ELVIRA: Na hozzál ki neki bentről valami márkásabb piát! 12
(A felnőttek sürgölődnek, a gyerekek megállnak az asztal előtt.) GYEREKEK (kórusban): Ó, az uzsorás, egész nap csak azon töpreng, a kamatot hogy számolja! Örök kín az élete, mert matekja mindig megcáfolva. És neki e cáfolat mindig a kára, ha tényleges kára nem is lehet, ő akkor is károsult súlyosan, mert eszme már benne a mohóság. Ó, az adós, egész nap csak attól retteg, épp mennyi a tartozása! Ő is örök keserűség, neki az óra ketyegése tartozását jelzi-méri, szívében a kamat terhe mindjárt robbanó dinamit. Mind a kettő a szerencsét várja! És nekik a pénz a szerencse! Ami most talán hozzánk elérkezett, eljött a házba boldogságunknak édes, illatos záloga. Ó, hisszük, hogy most ránk visszamosolyog, hiszen mi oly régóta mosolygunk rá, oly régtől várjuk, tán kezdete sincs. Szabadok leszünk az adósságtól, kínjaink végre megcsillapulnak, boldogok leszünk, mint a Nap, fényleni fogunk és ontjuk majd szívünknek minden melegét minden szegényre, mert a szeretet ragyogása lesz holnaptól a mi kis életünk. 13
De uzsorásoknak pénzt sosem adunk! Nekik pénzt sosem adunk! Csak virágot. (Nyílik a kiskapu, bejön rajta az ügyvéd. Harminc év körüli, laza viselkedésű, sportos alkatú. Másnapos az ábrázata. Öltöny van rajta, kezében aktatáska.) ÜGYVÉD (barátságosan a gyerekekhez): Sziasztok, gyerekek! Nagymama? Hívjatok csak ki mindenkit! ELVIRA: Zolikám! Mán úgy vártunk, mint a messiást. Dilemma van. (Közben az egész család az ügyvéd köré sereglik, Mocsok is, Boszi is.) ÜGYVÉD: Hallom. Nincs halasztás. ELVIRA: Nem ez a fő baj. ÜGYVÉD: Hanem? ELVIRA: Ki menjen a börtönbe? BÁRÓ: Nem így van, anyu! Az a kérdés, hogy Mocsok mehet-e? ELVIRA: Hadd mondjam már végig, hülye anticiklon! Azt hiszed, én nem tudom, mi a kérdés? Mikor én találtam ki? A Mocskot! BÁRÓ: De nem jól mondod! ELVIRA: De jól mondom. Tán te mondod jól? Akkor mondjad te! BÁRÓ: Inkább mondjad. ELVIRA: Na, ugye! (az ügyvédhez, tudálékosabban) Mert idefigyelj! Báró megkapta a behívót. Na mán most! Báró a vót kapitánnyal bizniszbe került. Onnan milliók jönnek, de hamar! Érted? Na, Mocsok bemenne helyette, de Mocsok is kell a biznyichez, mert tudod, nem minden legális, néha alá kell írnia itt-ott. Ugyanakkor. Mártika megvette a patakiaktul a szocpolt, nyomnánk a házakat felfele pullba. Ez is sok pénz, elhiheted! A munkásokat csak Pipás tudja felügyelni, mert űtűle tartanak. Na, erre varrjál most gombot ügyvédkém! ÜGYVÉD: Pullba? ELVIRA (látja, hogy az ügyvéd nem érti ezt a szót pontosan): Pullba hát! Meg van beszélve a műszakissal. Felhúzunk tíz házat egyszerre, kivűlrül patent mind, a belit meg átadáskor mozgatjuk. Érted! A budit, a kádat, a gladiátorokat meg a többit visszük egyikbül a másikba. Azokbul csak egyet veszünk. Meg amit lehet, azt nem rakjuk bele egyikbe se. ÜGYVÉD: Kemény. ELVIRA: Mi kemény? Általában így csináljuk. Különben mi a rossz nyavalyábul élnénk? Totál csőd lenne, ha rendesen csinálnánk! Gondold csak el! Ott vannak Borsodban a szocpolra jogosult putrisok. Négy-öt-hat-tíz gyermekesek. Ők eladják a jogot hugyért-szarért, kapnak egy kis piát, kaját, meg egy kis pénzt. Alárínak mindent, mi felépítjük a házat, benne lakni nem fog senki. A szélnek nem mindegy, hogy van a lakásban budi vagy nincs? Csak az lesz a gazdája! PIPÁS (okoskodva): Ugyanis az ablakokat meg az ajtót se rakjuk be rendesen. Csak úgy csámpásán. Utána visszük a normális házakba! ELVIRA (Pipás szavába vágva): Vagy eladjuk. Most meg ez a tetű kormány ezt a kis pénzt is el akarja venni tőlünk! Muszáj más után nézni. (magyarázólag, hangosan) Na, ez a más jött most be Bárónak, oszt menjen a börtönbe? Amikor már jóistenke talpát simogatja? 14
ÜGYVÉD: Nincs egy kis ásványvizetek, Elvira? ELVIRA: Ég a pokol? ÜGYVÉD: Egy kicsit. ELVIRA: Kutyaharapást szőrivel … tudod! Viola! Hozzál egy üveg sört meg egy kis konyakot az ügyvéd úrnak! (Viola máris indul befelé.) ÜGYVÉD: Egyedül nem iszom. ELVIRA (Viola után): Hozd ki az egész üveg konyakot, meg poharat mindenkinek! VIOLA: Sört is hozzak mindenkinek? ELVIRA: Bánja a kánya, hozzál azt is. ÜGYVÉD: A kérdés fogós. Mocsok helyett nincs más? ELVIRA: Ez a baj. ÜGYVÉD: Hát ezt át kell gondolni. (Az ügyvéd a messzeségbe néz, erősen gondolkodik, de látszik, hogy valami zavarja.) ELVIRA (az ügyvédhez): Cicuska? ÜGYVÉD: Bolond megint. Itt van anyósom. ELVIRA: Mondja neki, mi? ÜGYVÉD: Mondja. ELVIRA: Te! Döntsd mán meg anyósodat! Szerintem ez a baja. Letepered, oszt elhallgat. Nem mondja tovább. Meg lesz a családi béke. ÜGYVÉD: Hogy teperjem le? Már öreg! ELVIRA: Öreg? Megiszol egy fél liter pálinkát, oszt nem öreg. Ennyit nem megér? A békesség? Máskor is megiszod! (Viola tálcán hozza a konyakot, a sört és a poharakat. Tölt mindenkinek.) VIOLA: Tessék parancsolni! (Minden felnőtt felveszi a tálcáról a feles konyakot.) ELVIRA: Na, több öröm, mint bánat! (Mindenki koccint mindenkivel, megisszák.) ÜGYVÉD: Ez jól esett. ELVIRA: Csempészáru. ÜGYVÉD: De finom. BÁRÓ: Reméljük, nem kőolaj. ELVIRA: Nem a francokat! Csak jól van megcsinálva. ÜGYVÉD: Báró! Hozd már ki a gitárodat! (Báró rögtön szalad a gitárért.)
15
ELVIRA: Csak nem valami újabb szerzemény? ÜGYVÉD: De. (Báró odaadja neki a gitárt.) Ezt hallgassátok meg! (Énekelni kezd, közben az éneket a gitárral kíséri.) Ha paripám volna, tanítnám jó szóra, átrepülne tengereken, sohsem gyalogolna. (Megáll, kicsit gondolkodik.) Báró! Igazán kihozhatnád a hegedűt és megpróbálhatnád kísérni! (Báró már fut is a hegedűért.) BABA: Szép kis dal. VIOLA: Szerintem is. MOCSOK: Még ugyan pompás! ÜGYVÉD (látva, hogy Báró visszajött a hegedűvel): Akkor kezdem újból. (Az ügyvéd ismét elkezdi, Báró a hegedűn kíséri.) Ha paripám volna, tanítnám jó szóra, átrepülne tengereken, sosem gyalogolna. Ha bánat bántana, csak elém ugrana, vágtatnánk a Nap sugarán, el sohse fáradna. Csak hegedülj, Anna! Fütyülünk a fagyra. Szívünk, mint két táltos üget csillagról csillagra. ELVIRA (igazi elismeréssel): Tényleg szép. (Majd nyalizva.) A szöveget is te írtad? ÜGYVÉD: Én. ELVIRA: Azt hittem Petőfi. Olyan jó. De én a helyedben az Annát kijavítanám Cicára. Nehogy Cicuska emiatt menjen neked! ÜGYVÉD: Hát igen. Ez megfontolandó. (elgondolkozva)Na, igyunk még egy pohárral, aztán beszéljük át Báró ügyét! (Viola tölt mindenkinek, kiosztja a poharakat. Isznak.) ELVIRA (Violához): Te, ezek a gyerekek ma mért nem mentek iskolába? VIOLA: Nem vót kedvük. ELVIRA (felháborodva): Micsoda? 16
VIOLA: A kisfiúnak fájt a gyomra. ELVIRA: Ezért maradt itthon a többi? VIOLA (mentegetőzve): Orvosnál is vótam. ÜGYVÉD: Na, ide süssetek! (Mindenki elhallgat, kérdőn bámulják az ügyvédet.) ELVIRA: Na? ÜGYVÉD: A Mocsok nem mehet be Báró helyett. ELVIRA (felcsattanva, idegesen): Hogyhogy nem mehet? Meg vagy te háborodva? Mondjad kinek kell fizetni, oszt bemehet. ÜGYVÉD (tagadólag a fejét rázza): Mmm. A személyit le kell adni. ELVIRA: Akkor leadja. Bepapírozzuk. ÜGYVÉD: Nem megy. ELVIRA: Mért ne menne? Gusztiék olyan papírt csinálnak amilyet mondunk! ÜGYVÉD: A fénykép központi nyilvántartásban van. Számítógépen. Báró cigány, Mocsok meg szemmel is láthatóan magyar. PIPÁS: Majd egy kis bokszot rakunk rá. ELVIRA: Ne humorizálj! (hangosan gondolkodva ismétli az ügyvédet) Báró cigány, Mocsok meg szemmel is láthatóan magyar. A baj essen abba a számítógépbe! Na, ezért nem érdemes cigánynak lenni! Most is a rövidebbet húzzuk. Akkor, milyen manus menjen be helyette? ÜGYVÉD: Csakis olyan cigány, aki hasonlít rá! ELVIRA: Az csak a Pipás. PIPÁS (felháborodva, mérgesen): Én nem megyek. Én most jöttem ki. A feleségem két hónapos terhes, újból apa leszek, Mártika megvette a szocpolt a patakiaktul, a kormány ökörködik. Én nem megyek, de nem is mehetek. ELVIRA (döntőbíróként): Se a Pipás, se a Báró nem mehet! Valami mást kell kitalálni. ÜGYVÉD: Ezt nektek kell eldönteni. ELVIRA: Te mit javasolsz? ÜGYVÉD: A leghelyesebb, ha Báró megy be. Ő csinálta a bűncselekményt, a büntetést neki szabták ki. ELVIRA (indulatosan): Ő csinálta? Mit csinált? Te is tudod, hogy hazugság az egész ügy! Az exbarát rávallott: hamisan. Az exasszony rávallott: hamisan Soroljam még a hamisságot? A nyomozót a telefonban folyton sértegette, pedig tudta, hogy lehallgatják! Azért menjen be mert idióta? És pont most? Amikor dőlne a lé? ÜGYVÉD: Ti bulitok, nem szólok bele. PIPÁS: És ha Bütyköst megfizetnénk? ELVIRA: Riggy mán, te! Azt a bambát? Minek? Hogy ott tátogjon a bejáratnál, oszt ha rámorognak, bemutatkozzon a saját nevén? MOCSOK: Sátán? A Sinyák fia? Ő hasonlít Báróra nagyon! ELVIRA: Nem tud írni. MOCSOK: Megtanítjuk. ELVIRA (gúnyosan): Két hét alatt: Harminc év kevés vót neki! MOCSOK: A nevét csak le tudja írni. ELVIRA: A nevét ige, de a Báróét nem. MÁRTIKA: Csita? ELVIRA: Buta, bumburnyák, beképzelt, gőgös majom. 17
MÁRTIKA: Akkor nem tudom. BOSZI: Na és a Barbár? ELVIRA: Tényleg, a Barbár! Ő jó lehet. PIPÁS (megvidámodva): Mit jó! A legjobb. Ravasz, csupa észgyár, az agya egy komputer. MOCSOK: Fantasztikus egy krapek, annyi szent! PIPÁS: Tavaly, hogy kirámolta azt a vén szatyort! Bement a nyanyához, és amíg az arany meg ezüst szajrét összeszedte, megetette vele, hogy az unokája. MOCSOK: Ja. Aztán másnap a szütyőke mindent ráhagyott. Érti a dolgát! ELVIRA: Nagy színész. Igazi Sinkovits! Ő lesz az emberünk, gyerekek! MÁRTIKA: Lesittelték az ürgét, úgy tudom. ELVIRA (megütközve): Ne, te, ne! BABA: Sajnos, én is hallottam. MÁRTIKA: Túl sok pipit futtatott, jattot meg sehova nem nyomott, hiába maszírozták érte a fejét! Így aztán, szegény, bebukott. ELVIRA: Mindig mondtam, hogy bolond, aki lotyókkal gályázik, mikor van tisztességesebb meló is. Inkább szocpolozott vón velünk! BOSZI: Aranyifjú vót mán az apja is. (Hirtelen csend lesz, mindenki erősen töri a fejét.) ELVIRA (elgondolkodva Báróhoz): Mit mond a kapitány? Mennyire tuti ez az üzlet? BÁRÓ: Mint a halál. Egy gurigát már ideadott, nem? ELVIRA: Az nekem semmit nem jelent. (Pipáshoz) A házakbul mennyi lesz a lecsó pullba? PIPÁS: Mindent levonva? ELVIRA: Még a sört is. Meg a vizet is. PIPÁS: Olyan tíz milla. (Elvira kicsit gondolkodik, föl-alá kezd el sétálni, közben cigarettára gyújt, nagyokat slukkol.) ELVIRA (a cigarettától köhögve): Na, idefigyelj, Báró! Most felhívod a kapitányt, megmondod neki , hogy még hozzon ide kilenc gurigát. Ha idehozza, Pipás megy a börtönbe. Ha nem, akkor te. BÁRÓ és PIPÁS EGYSZERRE: De, anyu! ELVIRA: Semmi anyu! (Báróhoz) Mondjad neki, hogy hozza a papírokat, amit alá kell írni, Mocsok meg te aláírjátok, ő meg szépen legombol kilenc guriga előleget. Megmondod neki, hogy csak így megy a biznisz, anyád különben nem engedi. Hozza az előleget még ma! PIPÁS (elszomorodva): Én most jöttem ki. ELVIRA: Majd ki jössz megint. Mondom! Ha itt van a kilenc guriga, akkor te mégy! Ebből öt máris a tiéd, ahogy a kapitány az asztalra kipakolta a kilencet. Rendben vagyunk? PIPÁS: A számlámon le is köthetem? ELVIRA: Le. PIPÁS: Rendben. Báró! Hívjad a kapitány urat! (Báró szorongással az arcán tárcsázni kezd.)
18
ELVIRA: Nem mintha nem bíznék benned, de mert tudom, hogy a fiam vagy, jobb, ha kihangosítod! (Báró kihangosítja a telefont, a kapitány felveszi, a kapitány hangja jól hallható az udvaron, mindenki érti tisztán, amit mond.) KAPITÁNY HANGJA: Mondjad, Bárókám! BÁRÓ: Kapitányom, szar van a palacsintában! KAPITÁNY HANGJA: Mi a baj? BÁRÓ: Történt egy kis gikszer. Megjött a behívóm. KAPITÁNY HANGJA: A kurva életbe! Valamit találj ki! Én meg már mozgósítottam az ukránokat. ELVIRA (súgva Bárónak): Most csapj le rá! A lényeget. BÁRÓ: Még kilenc guriga előleg kell. Akkor megoldható. KAPITÁNY HANGJA: Eszednél vagy? ELVIRA (súgja): Különben nem megy. BÁRÓ: Különben nem megy. (A kapitány szuszogása hallatszik, érzi mindenki, hogy erősen gondolkodik.) ELVIRA (súgja): Anyu nem engedi másképp, de ő oldja meg. BÁRÓ: Anyu nem engedi másképp, de ő oldja meg. KAPITÁNY HANGJA: Anyád is mindenbe beleüti az orrát. ELVIRA (súgja): Ő már csak ilyen. BÁRÓ: Ő már csak ilyen. KAPITÁNY HANGJA: Mondjuk, ő biztos hogy megoldja! BÁRÓ (nevetve): Az kurvaélet! KAPITÁNY HANGJA: De nekem mi lesz a garancia, hogy nem csapsz be? ELVIRA (súgja): Mondjad a papírokat. BÁRÓ: Hozzad a pénzzel a papírokat! Mocsok és én itt helyben aláírjuk. KAPITÁNY HANGJA: Jó. Egy óra múlva ott vagyok. (Báró leteszi a telefont, diadalmasan körbenéz. Mindenki örül, mindenki elégedett.) BOSZI (barátságosan megveregetve Pipás vállát): Igazi sittes leszel, keresztfiam! A kockát elvetették. PIPÁS (Mocsokhoz): Na, Mocsok, te meg mától nősülhetsz! Eredj, üsd be a gugliba, hogy gazdag picsák, hátha szerencséd lesz! ELVIRA: Na, most már engedjük el az ügyvéd urat! BÁRÓ: Igyunk még egy pohárral! Az ijedelemre. (Elvira rábólint, az ügyvéd is. Viola tölt mindenkinek, koccintanak, isznak, majd köszönnek az ügyvédnek, bemennek a házba, csak Elvira és az ügyvéd marad az udvaron.) PIPÁS (az ajtóból viasszakiabál az ügyvédnek): Zolikám, vigyél el egy pár üveg konyakot! ÜGYVÉD: Dehogy viszek. Itt van anyósom. Megyek az irodába, alszom egyet. ELVIRA (bizalmasan az ügyvédhez): Az unokahúgomat egyszer már megbakkanthatnád! 19
ÜGYVÉD: Hát! Ő valóban gyönyörű! ELVIRA: Mit gyönyörű!? Fenséges! ÜGYVÉD: Hát, igen. ELVIRA: Ügyvédkém! Tudod-e, mi a különbség a szép és a fenséges között? ÜGYVÉD: Mondjad, Elvira! ELVIRA: A szép elvarázsol, a fenséges magával ragad. ÜGYÉD: Ezt megjegyzem. ELVIRA: Ezt meg is jegyezheted! Erre ügyelj, ha írod a dalokat! (Az ügyvéd kimegy a kapun, Elvira egyedül marad az udvaron. Idegesen sétálgat.) ELVIRA: Mutatom itt a jókedvet, de a szívem majd kiszakad! Szegény, Pipás! Szegény kisfiam! Most bemegy a sittre ártatlanul. Na, és Báró?! Ő nem szegény? Ha nem is ártatlan, a tizedét sem követte el annak, amit rávartak. Igazság ez? Hol itt az igazság? Van egyáltalán? Nem hiszek benne. Főleg nem a cigányokéban. Cigánynak csak véletlen lehet igaza. (pillanatra elhallgat) Micsoda egy régiség-kereskedés ez az ország! Itt minden kacat. Minden ótvaros. Minden ember magára hagyva. Főleg a bajban. Itt ha valaki csinál valami jót, csak számításbul teszi. Legnagyobb prosti a hivatal! Micsoda egy élet ez! Micsoda gedvás egy cigányélet! Hajszoljuk a boldogságot, de a szutyok. a szenny, mint a hínár, húz le bennünket! Szegény Pipás! (tűnődik) Nem a cigányságunk a baj, hanem ami hozzá társul. Ez a sok dübbencs a lelkünkön! Ezektől kéne megszabadulni! Csak le kéne dobni ezt a sok büdös terhet. De talán félünk ledobni! Vagy nem is lehet? Csupa ragacs a cigány lelke! Minden hozzáragad. A jó is, a szép is, a csúf és a gonosz is. Áldás és átok is. Az életünkben nincs oldás, csak kötés. De ez a kötés is, sosem bokréta, hanem mindig egyre nagyobb gubanc. (Cigarettára gyújt.) Mert miről is van szó? Arról, hogy az ellenünk való bűnt bűnnel tudjuk csak hárítani. Tartozunk Tádénak, mert a bank beintett. Hiába kapta vissza a háromszorosát a szenya, mégis követel. És mért tud követelni? Nem csak azért mert félünk az erőszaktól! Ha csak ennyi lenne, a törvénynek szólnék, osz vitetném is a rendőrökkel. Pipás aláírt neki olyan papírokat, hogy az egész család a markában van. Tulajdonképpen, azért fizetünk, hogy azokat a luvnya papírokat visszakapjuk. Mártika azért vette meg most a szocpolt, valójában azért csalunk, hogy ez a mocskos uzsorás jól legyen lakatva. Hogy tudjon mit az útsarki pipikre költeni. Hogy dugja fel magának a milliókat! Kurva egy világ ez! Ebbő szabadulni csak szerencsével lehet! Báróra most rámosolygott. Csal ő is a vót kapitánnyal, de a családjáért csal. Pipás is a családért hozza az áldozatot. Hej, Teremtő-Istenem! Jól van ez így? Nincs. Ezt a Tádét rég el kellett vón mán hajtani! Mért is nem fordultam a törvényhez? (lemondóan) Mert nem hiszek benne. A cigánynak sose hisznek. Csoda-e? Igaz ügyeinkben is bemocskosodunk mindig! Hogy is hinnének?! Ha örömünk van vigadunk, ha bánat bánt, zokogunk mint egy fészekalja csipás veréb, de ha diktál az élet hazudunk mi örömöt is bánatot is, egyformán. Na, én ledobom magamról meg a családomról ezt a sok szennyes bazárt! Most még Pipás bemegy Báró helyett a dutyiba, a házakat pullba felnyomjuk, Báró a kapitánnyal a bizniszt megcsinálja, de aztán nyista! Nincs több svarc és nincs több vakera. Tádéval kezdem a rendcsinálást! A törvény kezére adom. Úgy megfejelem, mint vakond a vízcsapot. Totózni fog az a mohó, gülü szeme! (Hirtelen kiszalad Pipás, fut a kapu felé.) ELVIRA (meghökkenve): Hová futsz, kisfiam? PIPÁS: Kóláért a gyermekeknek. 20
ELVIRA: A Merdzsóval? PIPÁS: Ja. Most már kipróbálom. Ha mán több, mint egy hónapja itthon vagyok, meg ha mán két hét múlva bemegyek. ELVIRA: Addig járjál vele te. PIPÁS: Még szép! (Pipás becsapja a kaput. A csapódásra a gyerekek kiszaladnak.) GYEREKEK (kórusban): Apa és nagyi, no, meg a Báró, megkeverik a fél megyét! Azért kamuznak – szót, ha hamuznak -, jövőnk nekünk is szép legyen. A sok nyominger nyüszít már tőlük, minden banda elbandukol. Totálhomályban szakadék, ha apa és nagyi, no, meg a Báró, nyomják a bartellt, a kassa hepajt. (Elvira bemegy.) Szegény apánk, még két karton dekket elnyom itt köztünk és mehet. Köpcös köcsögök, kis köpőgépek, megnövünk mi is, úgy éljetek! (Pipás visszaérkezik, hóna alatt egy karton kólával. Egyik kezében lobog egy pecsétes papír. Látszik rajta, hogy csupa idegesség, rettenetesen fel van háborodva valamin.) PIPÁS (a legnagyobb gyerekhez): Ezt vidd be! (beordít a házba) Viola! Gyere ki, az anyád büdös keservit! VIOLA (rohan): Drága Pipáskám, mi van veled? PIPÁS (őrjöngve): Még kérded? Csak semmi drága és semmi Pipáskám! Olyat kapsz mindján, hogy a fogaid selejtezőt játszanak a bennmaradásért! (Viola értetlenül bámulja.)
21
VIOLA (csak sóhajt): Hm. PIPÁS: Mit nézel kifele a fejedbül, mintha nem tudnád, hogy mirül van szó? (Meglengeti a papírt.) Mi ez? VIOLA (belesápadva): Mi? PIPÁS: Ne pislogj nekem, mint piaci hal a szatyorban, mert széttéplek, mint etióp gyerek a segélycsomagot, te büdös ringyó! (Pipás pofon vágja Violát, annak elered a könnye.) VIOLA (nagyon halkan): Ne bánts. PIPÁS: Ne? De te bántottál! Hanyadik hónapban vagy? VIOLA: A második. PIPÁS (toporzékolva): A szemembe hazudsz?! A papír szerint a negyedik. VIOLA (fuldokolva): A papíron elírták. PIPÁS: Nem tollas a hátam. Ha ezt elhinném, mindegy vón ha repülni akarnék! Felhívhatom az orvost? (Előveszi a telefont, a papíron lévő számot elkezdi beütni a telefonba.) VIOLA: Ne! (Erre a szóra Pipás még egy hatalmas pofont ad neki.) PIPÁS (lihegve): Szóval igaz, te nyomorék! Amíg én a sitten vótam, te hetyegtél! VIOLA (majdnem ájultan): Én csak téged szeretlek, Pipás! PIPÁS: Nem kell a rizsa, kufirmanci! Ki csinált fel? Ezt mond meg, mert megöllek! VIOLA (sírva): Nem. (Pipás leken neki még egy hatalmasat.) PIPÁS (ordítva): Ki csinált fel? Felelj, te repedtsarkú! Felelj, mert itt pusztítalak el! (Pipás ütésre lendíti a kezét, de ebben a pillanatban megáll a kapuban Tádé és rászól. Tádé kopaszodó, kisnövésű, negyvenes, sunyi képú alak.) TÁDÉ: Pipás! Lenne egy ajánlatom. (Pipás megfordul, Viola sírva beszalad.) PIPÁS: Mi? TÁDÉ: Lakassuk jól a kecskét is, de káposzta is maradjon. PIPÁS: És a farkas se haljon éhen, mi? TÁDÉ: Mondjuk. PIPÁS: Monjad. Csupa fül vagyok. TÁDÉ: Szólj a Bárónak is! PIPÁS (rászól az egyik gyerekre): Küldd ki a Bárót! (Tádéhoz) A fiúkat nem volt szerencsés ideküldeni. 22
(Báró sietős léptekkel jön.) BÁRÓ (meglátva Tádét): Nofene! TÁDÉ (Bárót meglátva vidámságot erőltetve): Olyan szép a föld, olyan szép az élet! BÁRÓ: Neked lehet, hogy az, de itt csak csúfság van és szegénység. PIPÁS: Meg kórság. TÁDÉ: Egyezzünk meg, fiúk! BÁRÓ: Nofene! Nagy baj lehet, ha te jössz ide. TÁDÉ (elkomorulva): Szorítanak engem is, de nagyon. Fizetnem kell az ukránoknak, különben mehetek a föld alá. BÁRÓ: Az legyen a te bajod. TÁDÉ: Rendben. De előbb ti fogtok megdögölni. BÁRÓ: Mi az ajánlat? TÁDÉ: Adtok hét millát és elfelejtjük egymást! PIPÁS (kételkedve): El? TÁDÉ: Örökre. (Pipás félreinti Bárót, úgy tárgyalnak, hogy Tádé ne hallja.) PIPÁS: Szerinted? BÁRÓ: Nem tudom. Ha visszaadja a papírokat, talán. PIPÁS: Meg aláírja, hogy nem tartozunk. BÁRÓ: Oké. És öt guriga. Max. PIPÁS: Jól mondod. (közben rászól az egyik ott ténfergő gyerekre) Józsika! Kérj anyádtól pénzt, hozzál egy doboz Marbit a bótbul! (Tádéhoz fordulva.) BÁRÓ: Legyen. Kapsz öt gurigát, aláírod, hogy nem tartozunk és minden papírt visszaadsz! TÁDÉ (erősen gondolkodik): Öt guriga? Kevés. Hússzal lógtok. PIPÁS: A te törvényed szerint. TÁDÉ: Mi volt az ígéret? Örüljetek, hogy ilyen nagyvonalú vagyok. BÁRÓ: Csak a hideg tepsi réme tesz ilyen rendessé téged. Ha nem lennél bajban, nem alkudoznál, csak diktálnál. TÁDÉ: Jó. Oké. Adtok öt gurigát, meg a Mercit. BÁRÓ: Vigyed a Passátot. TÁDÉ: Vagy hét milla, vagy öt guriga és a Merci. BÁRÓ: Ha a kocsi papírjai teljesen rendben vannak. PIPÁS: Hozom őket. (Pipás a kocsihoz megy, visszatér annak forgalmijával.) BÁRÓ: Sajnálom ezt a kocsit. Megér négyet is. TÁDÉ: Adjatok hetet, marad a kocsi. BÁRÓ: Nem. Most már legyen így.
23
(Hirtelen kijön Elvira. Tádét meglátva agyába szökik a vér.) ELVIRA (egyenesen Tádéhoz): Ó, hogy folytál vón le az apád combján! Mit keresel te itt? TÁDÉ (kicsit szeppenten): Egyezkedünk. ELVIRA (a helyzetet rögtön átlátva, gúnyosan): Egyezkedik a macsó? TÁDÉ: Már meg is egyeztünk. ELVIRA (továbbra is gúnyolódva): Mi van köcsög? Szorítanak? PIPÁS: Tényleg megegyeztünk. Adunk neki öt millát meg a Mercit és el vagyunk felejtve. BÁRÓ: Visszakapjuk a papírokat. ELVIRA (a fiaihoz, bosszúsan): Olyan sötétek vagytok, hogy egy négerfarok hozzátok képest húsvéti misegyertya! TÁDÉ (rosszat sejrve): Mielőtt engem kivégeznek, titeket fognak. Csak tudjátok: ezek a gyerekeket sem kímélik! ELVIRA (felhorkanva): Zsarolsz, köcsög? A pofádat beverem! Másfél éve szívunk miattad, mert szopod a vérünket. Nincs pénz tovább! Semmit nem kapsz. TÁDÉ (ledermedve): Akkor mentek a sittre. A fiktív papírokat Pipás aláírta. Egy feljelentés és…. ELVIRA (letorkolja): És? Kurva anyád! Majd a törvény előtt tisztázza, hogyan volt! Neked meg kuss! TÁDÉ (nyüszítve): Ki fog hinni egy tetves cigánynak? ELVIRA: Éppen az, aki egy tetű uzsorásnak. Majd teszünk róla, hogy higgyenek nekünk. TÁDÉ ( könyörögve): Elvira! Már megegyeztem a fiúkkal. ne csináld! Ti is jól jártok. Tizenöt millát engedtem el. ELVIRA: Mibül? A fantáziádbul? Köszönjük szépen, de nem tartozunk neked. Sőt! Te fogsz visszaadni öt gurigát! TÁDÉ (erőltetett nevetéssel): Mert? Elvira most már a törvénytisztelő cigány lett? Vagy kibeleztek? ELVIRA: A boncolást majd az ukrán haverjaid megcsinálják. Bíróságra adlak. TÁDÉ (a fiúkhoz, erőltetett vigyorral): Anyátok megbolondult. ELVIRA: Nem. Most jött meg az eszem. Egy percet kapsz, hogy eltakarodj, különben hívom a zsernyákokat. TÁDÉ (meghökkenve, fenyegetőleg): Rendben van, Elvira! Még ma megbánod ezt! (Tádé elmegy, Báró befelé indul, Pipás elkezdi nézegetni a forgalmit, majd felüvölt.) PIPÁS: Hogy a dög állna a beletekbe! (sakálüvöltéssel) Báró! Viola! Ide elém, mind a kettő! (Báró megszeppenve megáll, Viola reszketve jön ki. Viola után szállingóznak ki a többiek.) VIOLA (könyörögve): Pipás! PIPÁS (magából kikelve): Ki csinált fel? (Viola hallgat, szemét lesüti, majd a fejét is lehajtja.) GYEREK (kórusban): Jaj, az anyánk! Mit tett szegény? Jaj, mit tett? PIPÁS (ugatva): Ki csinált fel? Szakadjál szét! Felelj! Mert kéttéváglak! (Egy hatalmas pofont ad neki, majd a másik kezével rázni kezdi a forgalmit.) Mért van ez a kocsi a neveden? Mi? VIOLA: Csak szivességbül. (Báróra néz könyörgőn, segítséget várva.) Igaz, Báró? 24
BÁRÓ (zavartan): Igaz. Hogy ne tudják lefoglalni. (Pipásnak ettől a választól bizonyossá válik minden, egy pillanatra megszédül a teljes felismeréstől.) PIPÁS (sziszegve): Hazudtok. Felcsináltad a kurvát, geci! Még hogy ne tudják lefoglalni! Ha ez a bibi, akkor a Mocsok nevére íratod. Te használtad ezt a lotyót! Megöllek benneteket! (Pipás elkezdi ütni-verni az előtte álló Violát, közben szidja folyamatosan.) VIOLA (zokogva, ordítva): Pipás, bocsáss meg! Bocsáss meg! Csak téged szeretlek! Bocsáss meg! PIPÁS (miközben veri): Nincs bocsánat! Erre nincs. (Pipás addig veri, míg Viola a földre kerül. Pipás rugdosni kezdi. Báró közéjük ugrik, megpróbálja Pipást lefogni.) BÁRÓ: Hagyd! Amikor elvetted, akkor is cafat vót. Tisztában vótál vele. És nem kellett vón elhanyagolni! PIPÁS: Nem? Hogy pusztuljál meg! Mért vótam én a sitten? Nem elvittem helyetted is a balhét? Akkor is? Te meg? Mit képzelsz te magadrul? Tiéd a világ?! Én meg egy darab szar vagyok benne?! (Pipás ököllel gyomron vágja Bárót, aki egy pillanatra megtántorodik, majd viasszaüt. Erre egymásnak ugranak és irgalmatlan dulakodásba kezdenek. Mindenki ordít, a gyerekek sírva bömbölnek.) ELVIRA: Hagyjátok abba! Pipás, Báró! MOCSOK: Fiúk! Legyen eszetek! BABA: Bárókám! Ne csináljátok! (Hirtelen mindenki egyszerre beszél, egyszerre ordít, egyszerre üvölt.) ELVIRA (észnélkül, bele a hangzavarvba): Inkább a lepedőn száradtatók vón meg mind a ketten! (hirteleb Violára förmed) Fulladtál vóna anyádba! A gömbvillám, az nyaljon ki, büdös kurva! MÁRTIKA (görcsösen rángatózva ordítva Violára): Repedj szér! Repedj szét! A melled rohadjon le! Hogy anyád sirasson el! VIOLA (zokogva): Ja, jaj, jaj! Pipás, ne! Ne! Bocsáss meg! Bocsáss meg! Drága Pipás! BOSZI: Szo szi mo? Szo szi mo? Mujáro! Mujáro! MOCSOK: Ne bántsátok egymást! Semmi értelme. (Pipás kap egy hatalmas gyomrost Bárótól, amitól megroggyan, majd Báró a Pipás lába közét orvul megrúgja. Erre Pipás iszonyatosan megvadul, egészen a kútig püföli Bárót, majd amikor az kezd összecsuklani, magából kikelve, őrülten fojtogatni kezdi.) PIPÁS: Megdöglesz! Megöllek, kutya! 25
(Bárónak lilulni kezd a feje, látszik, hogy fuldoklik. Hirtelen mindenki elhallgat.) ELVIRA: Fiam, ne! Engedd el! Megölöd! MOCSOK (ordítva): Pipás! (Ebben a pillanatban Báró észreveszi a késeket a kútra felakasztva. Az egyiket a szatyorból kihúzza, majd próbálja Pipás felé fordítani.) ELVIRA (észlelve Báró mozdulatát): Báró, ne! (Ahogy ezt kimondja, Báró abban a pillanatban tövig döfi a kést Pipás gyomrába.) BÁRÓ (hörögve): Nesze! ELVIRA (vonyítva): Megölte!… Megölte! (Pipás leomlik Báró testéről és elterül a földön. Egy pillanatra csend lesz, majd kitör az iszonyatos hangzavar. Mindenki ordít összefüggéstelenül. Báró csak áll, kábultan nézi Pipás testét, látszik, hogy azt se tudja, mi történt, hol van.) BOSZI: Jaj, Istenem! ELVIRA (zokogva Pipás mellé térde és átölelil): Zsare pre krúse, Báró! Jaj, sose legyen boldogságom! Ahaj, Dévla, szo te kerav, csorro séro haj te suvav! MOCSOK: Hívjátok a mentőt! ELVIRA: Meghalt, meghalt! (Viola is Elvira mellé térdel, zokogva simogatja Pipást.) VIOLA: Pipás! Pipás! (Hírtelen szirénázás hallatszik.) BOSZI: Mán jönnek is a mentők. MOCSOK: Ezek nem a mentők. Rendőrök. (Elvira erre a szóra, mint egy varázsütésre felpattan, idegesen intézkedni kezd.) ELVIRA: Bárót nem vihetik el! Báró börtönbe nem mehet! Jaj, mi lesz most velünk? BOSZI: Önvédelem vót. ELVIRA: De meghalt! Elviszik. (Mocsokhoz) Vedd ki a kést a Báró kezéből! Nem érted?! (Mocsok elveszi a kést Bárótól.) Ti verekedtetek! Érted? Te szúrtad meg! Pipás berúgott, neked ment minden ok nélkül, majdnem megfojtott. Véletlenül szúrtad meg! Megértetted? Majd mi tanusítjuk! BOSZI: De Elvira! ELVIRA: Ne pofázz! Ez az egy fiam maradt, nem fogom most elvitetni. (felzokogva) Az Isten verje meg ezt a kurva életet! Azt a büdös pénzt! MOCSOK (gyakorolva, hogy mit mondjon): Verekedtünk, oszt Pipás fojtogatni kezdett. 26
ELVIRA (megvilágosodva): Nem Pipás! A Báró! A Báró fojtogatott! Érted? BOSZI: Megbolondultál? ELVIRA (örjöngve): Nem érted? (a halottra mutat) Ű a Báró! Mostantól ű! Különben Bárónak is vége. És akkor vége mindennek! Érted, Báró?! (megrázza Bárót) Érted? Te vagy a Pipás! Mátul. Mostantul. (körülnéz) Értitek? MOCSOK (gyakorolva, halálos sápadtan, félve): Verekedtünk. A Báró elkezdett fojtogatni. Aztán neki lökött a kútnak, mondom neki, Báró, ne! De sokat ivott a Báró. Örjöngött a Báró. Én itt álltam a kútnál, aztán a Báró újra fojtogatni kezdett. A kés valahogy a kezembe akadt ebből a szatyorból. A Pipás ordított, Mocsok, ne! De Báró magához rántott jobban, a kés pedig betalált. (Amíg Mocsok mondja, mindenki Pipás köré térdel és siratják, csak Báró megy odébb a házfalig és azt támasztja szótlanul, elborulva.) GYEREKEK (kórusban): Vérünkből nyílnak majd nagylángú virágok, foszló húsunkból szökik fel a búza, kihült szemünkben csillagok mosdanak, élünk majd millió alakban. (Közben a rendőrök is megérkeznek. Intézkednek, fényképeket csinálnak, szemlézik a helyszínt.) ŐRMESTER (Pipásra mutatva): Ennek annyi! Ez melyik is? ELVIRA (zokogva): A Báró! TIZEDES: Nahát, megesküdtem volna, hogy a másik a Báró. ŐRMESTER: Az anyja csak tudja. Részvétem. Hogy történt? BOSZI: Baleset. Ostoba baleset. MOCSOK (határozottabban, de megrendülten): Verekedtünk. A Báró elkezdett fojtogatni. Aztán neki lökött a kútnak, mondom neki, Báró, ne! De sokat ivott a Báró. Örjöngött a Báró. Én itt álltam a kútnál, aztán a Báró újra fojtogatni kezdett. A kés valahogy a kezembe akadt ebből a szatyorból. A Pipás ordított, Mocsok, ne! De Báró magához rántott jobban, a kés pedig betalált. ŐRMESTER: Állj vissza a kúthoz! (A tizedes leakasztja a késekkel teli szatyrot a kútról és elkezdi azokat kipakolni az asztalra.) TIZEDES (még pakolás közben): Mi volt itt? Húskombinát? ÖRMESTER: Jönnek már a megyeiek? TIZEDES: Mindjárt itt vannak. (Hírtelen órült szirénázások hallatszanak, mentő és rendőrautók hangja. A kapuban megjelenik Tádé szendvics-embernek öltözve. Elől és hátul tábla van rajta: „Pipás add vissza az elcsalt pénzemet!” – felírással. Boszi megy oda hozzá.) BOSZI (Tádéhoz): Hordd el magad! TÁDÉ: Jogom van sétálni. Mi történt itt? 27
BOSZI: A Mocsok leszúrta a Bárót. (Tádé a falnál szótlanul álló Báróra néz. Tekintetük összetalálkozik.) TÁDÉ (mosolyogva): Igen? Akkor mondd meg a Pipásnak, hogy mától harminccal lógnak! (Tádé elszalad. Közben megérkenek a rendőrök és a mentősők. Az udvaron kezdenek el tüsténtkedni. Elvirát odébbtaszigálják a halott Pipástól, majd Pipást egy fehét lepedővel letakarják. Egy kislány a kapuból bekiabál.) KISLÁNY: Elvira néni! Elvira néni! Tessék jönni azonnal! Józsikát megszúrták a szkinhedek! (Viola sikitva kiszalad. Elvira feláll, de összecsuklik. Boszi és Baba Viola után rohannak. Mocsokot a rendőrök megbilincselik.) ELVIRA (zokogva): Jaj, jaj! Nézzétek az én fájdalmamat! Életre ítélve zokogom holtomig. Az ártatlanok mindig vétlen halálba hullnak, de a véletlen mindig vétkeinkből fakad. Bűnre bűn sose lehet válasz, mert ki követ vet, végül dicstelen halált arat. Jaj, drága Szűz Mária, csak te tudod, csak te ismered ezt a fájdalmat! Az egész cigányság, az zokog most bennem.
(függöny)
28
