Ellen G. White
ELŐTTED AZ ÉLET (NEVELÉS)
"Hogy fiaink olyanok legyenek, mint a palánták, nagyokká nőve ifjú korukban; leányaink, mint a templom mintájára kifaragott oszlopok" (Zsolt 144:12)
Ellen G. White
Előtted az élet
Tartalomjegyzék TARTALOMJEGYZÉK ............................................................................................................................ 2 ELŐSZÓ ............................................................................................................................................... 4 AZ ELSŐ ALAPELVEK ............................................................................................................................ 5 AZ IGAZI NEVELÉS FORRÁSA ÉS CÉLJA ............................................................................................................. 5 AZ ÉDENI ISKOLA ....................................................................................................................................... 8 A JÓ ÉS GONOSZ TUDÁSA .......................................................................................................................... 10 A BIBLIA MINT NEVELŐ ..................................................................................................................... 13 A NEVELÉS VISZONYA A MEGVÁLTÁSHOZ....................................................................................................... 13 PÉLDAKÉPEK ..................................................................................................................................... 15 IZRAEL NEVELÉSE ..................................................................................................................................... 15 A PRÓFÉTA-ISKOLÁK................................................................................................................................. 22 NAGY EMBEREK ÉLETE .............................................................................................................................. 25 Dániel, a menny követe ................................................................................................................. 27 Igaz és becsületes férfiak ............................................................................................................... 29 Elizeus hű a kicsiny dolgokban ....................................................................................................... 30 Mózes hit által hatalmas ............................................................................................................... 32 Pál örömteljes szolgálata .............................................................................................................. 33 A NAGY TANÍTÓ ................................................................................................................................ 37 ISTENTŐL KÜLDÖTT TANÍTÓ ....................................................................................................................... 37 MÓDSZEREK SZEMLÉLTETÉSE ..................................................................................................................... 43 Krisztus átformáló hatalma ........................................................................................................... 45 Erőtlenből erős............................................................................................................................... 46 Tanítás szeretetben ....................................................................................................................... 48 A TERMÉSZET TANÍTÁSA ................................................................................................................... 51 ISTEN A TERMÉSZETBEN ............................................................................................................................ 51 AZ ÉLET TANÍTÁSAI................................................................................................................................... 53 A szolgálat törvénye ...................................................................................................................... 54 Hitben vetni ................................................................................................................................... 54 Élet a halál által ............................................................................................................................. 57 MÁS GYAKORLATI TANÍTÁSOK .................................................................................................................... 59 A csillagok üzenete ........................................................................................................................ 60 A bizalom leckéje ........................................................................................................................... 62 A BIBLIA MINT NEVELŐ ..................................................................................................................... 64 SZELLEMI ÉS LELKI MŰVELTSÉG ................................................................................................................... 64 A TUDOMÁNY ÉS A BIBLIA ......................................................................................................................... 67 AZ ÜZLETI ALAPELVEK ÉS MÓDSZEREK .......................................................................................................... 71 Becsületes üzletvezetés ................................................................................................................. 75 BIBLIAI ÉLETRAJZOK.................................................................................................................................. 78 Győzelem hit által .......................................................................................................................... 80
2
Ellen G. White
Előtted az élet
A szenvedés fegyelmező hatása .................................................................................................... 82 Jób megpróbáltatása ..................................................................................................................... 84 KÖLTÉSZET ÉS ÉNEK.................................................................................................................................. 87 Az ének hatalma ............................................................................................................................ 93 A BIBLIA TITKAI ....................................................................................................................................... 94 TÖRTÉNELEM ÉS JÖVENDÖLÉS .................................................................................................................... 97 BIBLIATANÍTÁS ÉS TANULMÁNYOZÁS.......................................................................................................... 104 TESTNEVELÉS .................................................................................................................................. 108 AZ ÉLETTAN TANULMÁNYOZÁSA ............................................................................................................... 109 MÉRTÉKLETESSÉG ÉS ÉTREND ................................................................................................................... 112 Étrend és szellemi fejlődés ........................................................................................................... 114 ÜDÜLÉS ............................................................................................................................................... 115 A KÉTKEZI MUNKA ................................................................................................................................. 119 JELLEMKÉPZÉS ................................................................................................................................ 124 NEVELÉS ÉS JELLEM ................................................................................................................................ 124 TANÍTÁSI MÓDSZEREK ............................................................................................................................ 127 MAGAVISELET ...................................................................................................................................... 133 AZ ÖLTÖZKÖDÉS SZEREPE A NEVELÉSBEN .................................................................................................... 136 A SZOMBAT .......................................................................................................................................... 138 HIT ÉS IMA ........................................................................................................................................... 140 AZ ÉLET MŰVE ...................................................................................................................................... 145 KEZDŐK TANÍTÁSA .......................................................................................................................... 151 ELŐKÉSZÜLET........................................................................................................................................ 151 EGYÜTTMŰKÖDÉS ................................................................................................................................. 155 FEGYELMEZÉS ....................................................................................................................................... 157 Találkozás az élet fegyelmezésével ............................................................................................. 162 MAGASABBFOKÚ OKTATÁS ............................................................................................................ 164 AZ ELJÖVENDŐ VILÁG ISKOLÁJA ................................................................................................................ 164
3
Ellen G. White
Előtted az élet
Előszó Ellen G. White újabb kötetét tartja kezében a kedves olvasó. A könyv megjelenésére az eddig kiadott White könyvek olvasóitól kapott bátorítást, valamint a környező országokban élő magyar nemzetiségű testvéreinktől hozzánk érkezett kérés indította a Kiadót. A fordítást is Jugoszláviából kaptuk, de a lektorálást a Kiadó végezte. A könyv eredeti címe - Education: Nevelés - bizonyára más várakozást ébresztene az olvasóban, mivel ez a téma - ahogy mondani szokás - túl van beszélve, jóllehet a nevelés terén komoly hiányosságok tapasztalhatók. A magyar címmel a könyv igazi mondanivalóját szeretnénk tömören visszaadni. Előtted az élet! Az életünk útja tele van váltókkal. Egy-egy váltónál jövőnk dőlhet el: elérjük-e azt az életet, amelyre Isten akar elvezetni? Amíg a gyermek kicsiny, addig a szülő "állítja" számára a váltókat. Ahogy növekszik, úgy kell megtanulnia a helyes választási képességet: a dönteni tudást. Nevelés és önnevelés kapcsolódik egymással. Ennyi az egész! Előtted az élet! Ez a könyv nem pedagógiai módszerek gyűjteménye, hanem sokkal inkább a gyakorlati élet minden területére kiterjedő bölcs tanácsok kézikönyve, amely a leghitelesebb "tankönyvből" - a Bibliából - meríti ismeretanyagát. A könyv első kiadása 1903-ban jelent meg Amerikában, majd számos nyelvre lefordítva sok millió fiatalnak vált hasznos segítőtársává. Természetesen, a könyvben megírt tanácsok elsősorban a múlt század amerikai polgárosodó társadalmának életformájára épülnek. Ezért több olyan helyzetkép és létforma-ábrázolást talál majd benne a kedves olvasó, amelyekkel - különösen a fiatalokra érvényes ez -, nem tud mit kezdeni. Ez természetes is, hiszen a múlt század emberének más volt az életberendezkedése és mások voltak a társadalmi szokások. A könyv értéke viszont éppen abban van, hogy időtállóak, túlélik a kort, amelyben íródtak. Ezért, miközben a mai olvasó talán megmosolyogja a bemutatott élethelyzeteket és szokásokat, elcsodálkozik a hozzájuk kapcsolódó tanácsokban rejlő mély bölcsességen. Érzi az ihletettséget, az emberi szavak mögött Isten Lelkének jelenlétét. Ez a könyv - Előtted az élet! - a Keresztény a világban c. sorozat újabb kötete, sorrendben a tizenötödik, és kapcsolódik E. G. White: Válaszd az életet! c. (immár harmadik kiadásban megjelent), valamint Don Hawley: Kezdj el élni! c. (második kiadásban megjelent művéhez.
4
Ellen G. White
Előtted az élet
Azzal a kívánsággal bocsátjuk útjára ezt a sokak által várt művet, hogy kísérje Isten áldása minden példányát, és az olvasónak segítsen az élet útján való eligazodásban. A Kiadó
Az első alapelvek "Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy, mint az Úrnak Lelkétől." (1 Kor 13:12)
Az igazi nevelés forrása és célja "A Szentnek ismerete az eszesség." "Bízd csak azért magadat ő reá és légy békességben..." (Péld 9:10; Jób 22:21). Nevelési fogalmaink túl szűk határok között mozognak. Szélesebb látókörre, magasztosabb célokra van szükségünk. Az igazi nevelés több egy bizonyos iskolai végzettség megszerzésénél; több a földi életre való felkészülésnél. Egész lényünket formálja az emberi lét minden időszakával. Harmonikusan fejleszti a testi-, szellemi és lelki erőket. Előkészíti a tanulót a mostani, és az eljövendő világban végzendő szolgálat örömére. Az ilyen nevelés forrását a Szentírás a következő szavakkal tárja elénk a Végtelen Alkotóra utalva; akikben "van a bölcsességnek és ismeretnek minden kincse elrejtve" (Kol 2:3). "... övé a tanács és az értelem" (Jób 12:13). A világon mindig voltak kitűnő tanulók, nagyon értelmes emberek, akik széleskörű tudományos kutatásokat végeztek, akiknek kijelentései gondolkodásra serkentették az embereket, és az ismeretek roppant területeit tárták szemünk elé. Ezeket a férfiakat úgy tisztelték, mint az emberiség vezetőit és jótevőit; azonban van Valaki, aki felettük áll. A feljegyzések alapján nyomon követhetjük a világ tanítóinak sorát, de a világosság már őelőttük is létezett. Amiképpen a Hold és a csillagok a Nap visszatükröződése miatt fénylenek, úgy a világ nagy gondolkodói - amennyiben tanaik igazak -, az Igazság Napjának sugarait tükrözik vissza. A gondolat minden fénysugara, az értelem minden felvillanása a világ Világosságától származik.
5
Ellen G. White
Előtted az élet
Mostanában sokat beszélnek a "magasabb rendű nevelés" mibenlétéről és fontosságáról. Az igazi, magasabbrendű nevelést azonban Ő eszközli, akinél "van a tanács és erő", akinek "szájából tudomány és értelem származik" (Péld 2:6). Minden igazi tudomány és valódi fejlődés forrása Isten ismerete. Bármerre fordulunk a fizikai-, szellemi- és lelki szférákban, bárhova tekintünk - távol a bűntől ennek az ismeretnek a kinyilatkoztatását látjuk. Ha a kutatás bármelyik vonalán haladunk azzal az őszinte céllal, hogy eljussunk az igazságra, érintkezésbe kerülünk azzal a láthatatlan, hatalmas Értelemmel, aki mindenben és mindenek által munkálkodik. Az ember értelme kapcsolatba került Isten értelmével; a véges a végtelennel. Az ilyen kapcsolat hatása felbecsülhetetlen a testre, az elmére és a lélekre. Erre épül a legmagasabbrendű nevelés, ami Istennek saját nevelési módszere. "Ismerd meg Őt most", (Jób 22:22), ez az üzenete az emberiséghez. Az ilyen értelmű nevelést követte emberi fajunk atyja. Amikor Ádám bűntelen férfiasságának dicsőségében állt a szent Édenben, Isten tanította őt. A nevelés megértése céljából tekintetbe kell vennünk mind az ember természetét, mind Isten célját, amire teremtette az embert. Tekintetbe kell vennünk a Gonosz megismerése után az ember állapotában beállott változást is és Isten tervét, amely még mindig eléri dicsőséges célját az emberi faj nevelésében. Amikor Ádám kikerült Teremtője kezéből, fizikai-, szellemi- és lelki alkatában magán viselte Alkotójának képmását. "... Isten az embert az Ő képére, Isten képére teremté..." (1Móz 1:27), és az volt a szándéka, hogy minél tovább él az ember, annál tökéletesebben mutassa be az Ő képmását, és sugározza vissza dicsőségét. Minden képessége kifejlődhetett; befogadóképessége és életereje növekedhetett. Roppant széles látóhatár tárult szeme elé. Dicső terület nyílt meg kutatásai számára. A látható világ titkai, - "... a tökéletes tudásnak csudái..." (Jób 37:15) - tanulásra késztetnek bennünket. Ádám abban a kiváltságban részesült, hogy szemtől szembe, közvetlenül érintkezhetett Teremtőjével. Ha hű maradt volna Istenhez, ez a kiváltság örökre az övé maradt volna. Az örökkévalóságon át az ismeret új kincseit, a boldogság friss forrásait fedezte volna fel, ami által egyre világosabban látta volna Isten bölcsességét, hatalmát és szeretetét. Egyre jobban elérte volna teremtésének célját, és egyre jobban visszasugározta volna a Teremtő dicsőségét. Azonban mindezt eljátszotta engedetlenségével. Bűne elrontotta, és majdnem teljesen megsemmisítette isteni hasonlóságát. Az ember fizikai ereje meggyengült, szellemi képességei lecsökkentek, lelki látása elhomályosult és a halál foglya lett. Az emberiség azonban mégsem maradt reménység nélkül. Végtelen szeretetében és kegyelmében Isten kigondolta a megváltás tervét, és próbaidőt adott az embernek, hogy helyreállítsa benne az Ő képmását, hogy eljusson arra a tökéletességre, amelyre teremtette, hogy előmozdítsa test-, szellemi- és lelki fejlődését, hogy felismerje természetének isteni célját. Ez volt a megváltás műve. Ez a nevelés és az élet célja is.
6
Ellen G. White
Előtted az élet
A szeretet az igazi nevelés alapja. Ez a teremtés és megváltozás alapja is. Ez világosan kitűnik abból a törvényből, amit Isten az élet vezérelveként nekünk adott. Az első és nagy parancsolat ez: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és minden erődből és teljes elmédből..." (Lk 10:27). A végtelen Mindenhatót teljes szívünkből, teljes elménkből és minden erőnkből szeretni: minden erőnk, képességünk teljes kifejlesztését jelenti. Azt jelenti, hogy egész lényünkben: testünkben, lelkünkben és elménkben helyre kell állítanunk Isten képmását. A második parancsolat hasonló az elsőhöz: "Szeresd felebarátodat, mint magadat" (Máté 22:39). A szeretet törvénye arra kötelez bennünket, hogy testünket, lelkünket és elménket szenteljük Istennek és embertársainknak. Miközben szolgálatunk áldás mások számára, a legnagyobb áldás a magunk számára. Az önzetlenség minden igazi nevelés alapja. Az önzetlen szolgálattal tudjuk képességeinket a legtökéletesebben kifejleszteni. Alkalmassá válunk a mennyre, mivel a mennyet szívünkbe fogadjuk. Miután Isten a forrása minden igazi tudománynak, a nevelés legfőbb célja, hogy gondolatban Istennek saját magáról adott kinyilatkoztatásával foglalkozzunk. Ádám és Éva az Istennel való közvetlen kapcsolatból szerezték ismeretüket és műveiből tanultak Tőle. Eredeti tökéletességben minden teremtett dolog Isten gondolatának kifejezése volt. Ádám és Éva számára a természet tele volt isteni bölcsességgel. Törvényszegése azonban megfosztotta az embert attól a lehetőségtől, hogy közvetlenül Istentől, vagy műveiből tanuljon. A föld, amelyet a bűn megrontott és beszennyezett, csak halványan tükrözi a Teremtő dicsőségét. Az igaz, hogy Isten továbbra is oktat szemléltetéssel. Teremtett művei, nagy könyvének "lapjain" még mindig felismerhető keze vonása. A természet most is Teremtőjéről beszél. De ezek a kinyilatkoztatások részlegesek és hiányosak. Elbukott állapotunkban, elgyengült képességeinkkel, korlátolt látásunkkal képtelenek vagyunk azokat helyesen értelmezni, ezért szükségünk van egy teljesebb kinyilatkoztatásra, amelyet Ő adott írott Igéjében. A Szentírás az igazság tökéletes zsinórmértéke, ezért a nevelésben a legfőbb helyet kell biztosítanunk számára. Ha olyan nevelésben akarunk részesülni, amely méltó Isten nevére, akkor meg kell ismernünk Istent és a Megváltó Krisztust úgy, ahogyan a Szentírás kinyilatkoztatja. Minden Isten képmására teremtetett emberi lény olyan erővel rendelkezik, amely rokon a Teremtőjével - van egyénisége és hatalma, hogy gondolkodjon és cselekedjen. Azok az emberek, akikben ez az erő kifejlődött, felelősséget viselnek, vállalkozásokat vezetnek és befolyásolják jellemünket. Az igazi nevelés feladata, hogy kifejlessze ezt az erőt, és ránevelje az ifjúságot arra, hogy önállóan gondolkodjon, ne csak más emberek gondolatait adja vissza. Ahelyett, hogy arra korlátoznák tanulmányaikat, amit emberek mondtak vagy írtak, a tanárok vezessék tanulóikat az igazság forrásához, azokra az óriási területekre, amelyek a természetben és a
7
Ellen G. White
Előtted az élet
kinyilatkoztatásban tárulnak eléjük kutatásra! Lássák meg kötelességüket és rendeltetésüket, hogy gondolkodásuk elmélyüljön, tudásuk bővüljön! Oktatási intézményeink tanult, de gyenge jellemű emberek helyett erős egyéniségeket bocsáthatnak útjukra, akik képesek az önállóan gondolkodni és cselekedni, akik nem rabjai, hanem urai a körülményeknek, akik széles látókörűek, tisztán gondolkodnak és határozott a meggyőződésük. Az ilyen nevelés több az értelem kiművelésénél. Több a fizikai kiképzésnél. Megerősíti a jellemet annyira, hogy tulajdonosai nem áldozzák fel az igazságot és becsületességet az önző kívánságok és a világi becsvágy kedvéért. Megerősíti a lelket a Gonosz ellen. Ahelyett, hogy némely szenvedélyük elhatalmasodna rajtuk és tönkretenné őket, minden indítékukat és vágyukat alárendelik az igazság nagy alapelvének. Mivel Isten jellemének tökéletességét szemlélik, azért elméjük megújul, és lelkük átalakul Isten képmására. Milyen nevelés lehet ennél magasabbrendű? Melyik nevelés lehet egyenrangú vele? "Színaranyért meg nem szerezhető, Ára ezüsttel meg nem fizethető. Nem mérhető össze Ofir aranyával, Nem drága oniksszal, sem zafírral, Nem ér fel vele az arany és gyémánt, Aranyedényekért be nem cserélhető. A bölcsesség ára drágább a gyöngyöknél." (Jób 28:15-18). Isten eszménye magasabb, mint ahova a legszellemesebb emberi gondolat elérhet. A kegyesség, az Istenhez való hasonlóság a cél, amit el kell érnünk. A tanuló előtt megnyílik az állandó fejlődés ösvénye. Olyan célt kell elérnie, olyan színvonalra kell eljutnia, amely magába foglalja mindazt, ami jó, nemes és tiszta. Az igazi tudomány minden ágában a lehető leggyorsabban a legmesszebbre jut el. Erőfeszítéseit azonban oly célok elérésére irányítja, amelyek magasztosabbak a pusztán önző és világi érdekeknél, amennyire az egek magasabbak a földnél. Az, aki Isten szándéka szerint cselekszik, hogy közölje az ifjúsággal Isten ismeretét, és jellemét az Ő jellemével való összhangra formálja, magasztos és nemes munkát végez. Mikor felébreszti bennünk a vágyat, hogy elérjék ezt az eszményt, akkor olyan nevelést ad nekik, amely magas, mint a menny, és határtalan, mint a világegyetem. Olyan nevelésben részesíti őket, amely nem fejeződik be a földi előkészítő iskolából megadja a képesítést a mennyei iskola magasabb osztályába.
Az édeni iskola "Boldog ember, aki megnyerte a bölcsességet..." 8
Ellen G. White
Előtted az élet
(Péld 3:13). A világ kezdetén megalapított nevelési rendszer a minta minden korszakban. Ezeknek az elveknek a szemléltetésére az Úr mintaiskolát alapított Édenben, ősszüleink otthonában. Az Éden kertje a tanterem, a természet a tankönyv, maga a Teremtő a tanító, és ősszüleink voltak a tanulók. Az Isten képmására és dicsőségére (1 kor 11:7) teremtett ember adományai nem voltak méltatlanok magasztos rendeltetéséhez. Testi felépítésük harmonikus és arányos, arcuk szabályos és szép volt. Tekintetük egészségtől, az öröm és remény fényétől ragyogott, és külső megjelenésükben Teremtőjükhöz hasonlítottak. Ez a hasonlóság nemcsak fizikai természetükben nyilvánult meg. Minden szellemi és lelki képességük a Teremtő dicsőségét tükrözte vissza. Miután magasztos szellemi és lelki ajándékokat nyertek, az Úr Ádámot és Évát csak kevésbé tette kisebbé az angyaloknál (Zsid 2:7), hogy ne csak a látható világegyetem csodáit ismerjék fel, hanem megértsék erkölcsi felelősségüket és kötelezettségeiket is. "És ültete az Úr Isten egy kertet Édenben, napkelet felől, és abban helyezteté az embert, akit formált vala. És nevele az Úr Isten a földből mindenféle fát, tekintetre kedvest és eledelre jót, az élet fáját is, a kertnek közepette..." (1 Móz 2:8-9). Itt a bűntől érintetlen, gyönyörű természetben kaptak nevelést ősszüleink. Gondoskodó szeretetében mennyei Atyánk személyesen végezte nevelésünket. Követei, a szent angyalok gyakran meglátogatták őket, tőlük tanítást és tanácsot kaptak. Hűvös alkonykor pedig, amikor a kertben jártak, gyakran hallották Isten szavát és szemtől szembe érintkeztek Teremtőjükkel. Az Úr gondolatai irántunk "békességnek és nem háborúságnak gondolatai" voltak (Jer 29:11) Minden szándéka legfőbb javaik biztosítása volt. Az Úr Ádámra és Évára bízta a kert gondozását, "... hogy mívelje és őrizze azt" (1 Móz 2:15). Habár bővelkedtek mindenben, amivel a világ Teremtője csak ellátta őket, mégsem voltak tétlenek. Az Úr áldásukra szolgáló hasznos foglalkozással erősítette testüket, bővítette látókörüket, és fejlesztette jellemüket. Az élő tanításokat eléjük táró természet könyve az oktatásnak és a gyönyörűségnek kimeríthetetlen forrása. Isten neve tündökölt az erdő minden levelén, a hegyek minden kövén, minden ragyogó csillagon, a földön, a tengeren és az égen. Az Éden lakói társalogtak mind az élő szerves, mind az élettelen, szervetlen teremtéssel, - a vizek leviatánjától kezdve a napfényben szálló lepkéig - a levelekkel, a virágokkal, a fákkal, minden élő teremtménnyel; ellesték mindegyiktől az élet titkát. Az első földi iskola tanulói tanulmányozhatták Isten mennyei dicsőségét, a megszámlálhatatlan világokat rendszeres körforgásukban, a felhők lebegését (Jób 37:15), a fény- és a hang-, a nappal- és éjszaka titkait.
9
Ellen G. White
Előtted az élet
A világmindenség Alkotója feltárta előttük a természet törvényeinek működését és annak az igazságnak magasztos alapelveit, amelyek lelkivilágunkat kormányozzák. Szellemi. és lelki képességeik Isten dicsősége ismeretének világosságában (2 Kor 4:6) fejlődtek, és felismerték szent lényük legmagasztosabb örömeit. A Teremtője kezéből kikerülő Édenkert és az egész föld is rendkívül szép volt. A bűnnek és a halálnak leghalványabb árnyéka sem rontotta meg a nagyszerű teremtést. Isten dicsősége elborította az eget és dicséretével megtelt a föld (Habakuk 3:3). Mikor együtt örvendeztek a hajnalcsillagok, (angyalok) és Istennek minden fiai vigadoztak (Jób 38:7). Így a föld kifejező jelképe volt Annak, aki "nagy irgalmasságú és igazságú" (2 Móz 34:6). Az Úr a saját képmására alkotott embernek tanulmányozására is szánta a földet. Az Édenkert azt példázta, hogy Isten kívánsága szerint milyennek kellett lennie az egész földnek. Isten azt akarta, hogy az egész föld olyan legyen, mint az Éden kertje. Azt akarta, hogy a szaporodó emberiség olyan otthonokat és iskolákat alapítson, amilyeneket Ő adott. Így az idők folyamán az egész földet betölthették volna azok az otthonok és iskolák, ahol Isten kijelentéseit és műveit tanulmányozzák, és ahol a tanulók a végtelen korszakokon át egyre jobban visszatükrözik az Ő dicsőségének fényét.
A jó és gonosz tudása "... Amiképpen nem méltatták az Istent arra, hogy ismeretökben megtartsák, balgatag szívük megsötétedett" (Róm 1:28. 21.) Isten ártatlannak és szentnek teremtette ősszüleinket, mégsem zárta el előlük a gonosz cselekvésének lehetőségét. Úgy is megteremthette volna őket, hogy ne álljon hatalmukban követelményeinek áthágása, viszont akkor jellemük nem fejlődött volna. Kikényszerített szolgálat lett volna ez, azért Isten megadta nekik a választás hatalmát: engedelmesség vagy engedetlenség. Kipróbálta hűségüket és szeretetüket, mielőtt elnyerték volna a kiváltságokat. Az Édenkertben ott volt "a jó és gonosz tudásának fája..." És az Úr megparancsolta az embernek, mondván: "... A kert minden fájáról bátran egyél. De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél..." (1 Móz 2:16-17). Isten akarata az volt, hogy Ádám és Éva ne ismerjék meg a gonoszt. Visszatartotta tőlük a gonosznak, a bűnnek ismeretét és következményeit. A jó megismerésének lehetősége biztosítva volt számukra, de a bűn ismeretét és annak következményeit: a keserves munkát, a félelmetes gondot, a csalódást és a bánatot, a fájdalmat és halált Isten szeretete eltakarta előlünk.
10
Ellen G. White
Előtted az élet
Isten az ember javát akarta, Sátán pedig a romlásra tört. Éva semmibe vette az Úrnak a tiltott fára vonatkozó figyelmeztetését és közelébe merészkedett, ebben a pillanatban felvette a kapcsolatot ellenségével. Felébredt érdeklődése és kíváncsisága; Sátán pedig igyekezett rábírni őt arra, hogy megtagadja Isten szavát, és bizalmatlanságot keltsen benne bölcsessége és jósága iránt. Az asszonynak a tudás fájával kapcsolatos állítására, hogy: "... azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok" a kísértő így válaszolt: "... Bizony nem haltok meg; Hanem tudja az Isten, hogy amely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lesztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói (1 Móz 3:35). Sátán igyekezett úgy feltüntetni, hogy a jónak gonosszal vegyes ismerete áldás lesz számukra. Isten valami nagy dolgot tartott vissza tőlük, eltiltván tőlük egyetlen fa gyümölcsét. Hangoztatta, hogy Isten tiltotta meg a fogyasztásukat, mert csodálatos bölcsességet és erőt nyújtanak ezek a gyümölcsök, és így megakadályozza őket a magasabbrendű fejlődésben és a nagyobb boldogság elérésében. Kijelentette, hogy ő is evett a tiltott gyümölcsből, ennek következtében elnyerte a beszéd adományát, azért ha ők is ennének belőle, a létnek magasabb fokára emelkedhetnének, és szélesebb körű ismeretekhez juthatnának. Sátán azt állította, hogy nagy nyereség van a tiltott fa gyümölcsében, de azt nem árulta el, hogy őt törvényszegése miatt levetették a mennyből. Hamisságát úgy elegyítette az igazság látszatával, hogy Éva - miután Sátán körülhízelegte, elámította és megfosztotta józan gondolkodásától - nem vette észre a csalást. Megkívánta azt, amit Isten megtiltott. Kétségbe vonta Isten bölcsességét; elvesztette a hitet, az ismeret kulcsát. Éva úgy látta, hogy "a fa jó az eledelre", kellemes a szemnek, kívánatos a bölcsesség elnyerésére, vett a gyümölcsből és evett. Hálásan ízlelgette, és amint evett, máris megelevenítő erőt érzett magában és azt képzelte, hogy a létezésnek egy magasabb fokára jutott el. Ő maga áthágta a törvényt és azonnal férje kísértője lett, és "... az is evék" (1 Móz 3:6). Az ellenség így szólt: "... megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lesztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói" (1 Móz 3:5). Szemeik valóban megnyíltak, de milyen szomorú tapasztalat volt ez! A gonosznak ismerete, a bűnnek átka volt mindaz, amit a törvényszegők nyertek. A gyümölcsben magában semmi ártalmas nem volt, és Éva bűne nemcsak annyi, hogy engedett étvágyának. Bizalmatlanság Isten jóságával szemben, kételkedés szavaiban és tekintélyének megvetése tette ősszüleinket törvényszegővé, és behozta a világba a bűn ismeretét. Ez nyitotta meg az ajtót a hamisság és tévelygés minden változatának.
11
Ellen G. White
Előtted az élet
Az ember mindent elvesztett, mert inkább hallgatott a csalóra, mint Arra, aki az Igazság, aki egyedül bír értelemmel. A gonosz és jó összekeveredése által az ember elméje összezavarodott, szellemi és lelki képességei megbénultak. Többé nem tudta értékelni a jót, amelyet Isten oly bőkezűen nyújtott számára. Ádám és Éva a gonosz tudását választották, és ha valamikor vissza is nyerik elveszett régi állapotukat, a saját maguk által előidézett kedvezőtlen körülmények között kell majd visszaszerezniük. Nem lakhattak tovább Édenben, mert az tökéletességében nem taníthatta volna tovább őket azokra a leckékre, melyek megtanulása lényeges volt számukra. Kimondhatatlan szomorúsággal mondtak búcsút szép környezetüknek és eltávoztak, hogy a földön lakozzanak, amelyre már a bűnnek átka telepedett. Isten így szólt Ádámhoz: "... Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad... ... Töviset és bogáncskórót teremjen tenéked; s egyed a mezőnek füvét. Orczád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz" (1 Móz 3:17-19). Habár a földet átok sújtotta, még mindig az ember tankönyve lehetett. Most már azonban nemcsak a jót szemléltette, mert a gonosz mindenütt jelen volt. Megfertőzte, megrontotta a földet, a tengert és a levegőt. Ahol egykor csak Isten jelleme és ismerete mutatkozott meg, most Sátán jelleme és gonosz ismerete is ott olvasható. A természetből - amely most a jó és gonosz ismeretét egyaránt kinyilvánította - bűnének következményeképpen az embernek állandóan figyelmeztetéseket kellett kapnia. A hervadó virágokban és a hulló falevelekben Ádám és felesége megfigyelhették az elmúlás első jeleit. Élénken emlékeztek arra a szomorú tényre, hogy minden élőlénynek meg kell halnia. Még a levegő is - amelytől életünk függött , megtelt a halál csíráival. Állandóan elveszett birodalmukra gondoltak. Az alacsonyabbrendű teremtmények között Ádám királyként állott, és ameddig hű volt Istenhez, az egész teremtett világ elismerte uralmát. Amikor megrontotta a törvényt, elvesztette uralmát. A lázadás szelleme, amelyet ő bocsátott be a földre, kiterjedt az állatvilágra is. Így nemcsak az ember élete, hanem az állatok természete, a mezők füve, sőt még a belélegzett levegő is, mind a gonosz tudásának szomorú tanításáról beszélt. Isten mégsem adta át az embert az általa választott rossz következményeinek. A Sátán számára kijelentett ítélet az ember megváltozását is közölte: "Ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között", - mondta Isten - "a te magod között és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod" (1 Móz 3:15). Ez az ítélet ősszüleink füle hallatára hangzott el, ígéret volt egyben számukra. Mielőtt a tövisről és bogáncsról, a fáradságos munkáról és a
12
Ellen G. White
Előtted az élet
szomorúságról hallottak, amely osztályrészük lesz, vagy a porról ahová vissza kell térniük, azokat a szavakat hallották, amelyek reményt ébresztettek bennük. Mindazt, amit Sátán által elvesztettek, visszanyerhették Krisztusban. Ezt a kijelentést a természet is megismétli számunkra. A bűn megrontotta ugyan földünket, mégsem csak a teremtésről beszél, hanem a megváltásról is. Habár a föld bizonyságot tesz az átokról a rothadás nyilvánvaló jelei által, még mindig gazdag és szép az életadó erő jeleinek kinyilvánításában. A fák elhullatják leveleiket, de tavasszal friss lombokkal pompáznak. A virágok meghalnak, hogy új szépségben viruljanak újra, és a teremtő erő minden megnyilvánulása azt a biztosítékot tárja elénk, hogy bennünket is újjáteremthet Isten "igazságban és valóságos szentségben" (Ef 4:24). A természet körforgása élénken idézi emlékezetünkbe nagy veszteségünket, de a remény követévé is válik. A Gonosz kiterjedő birodalmában Atyánk szava is hallható, aki meghívja gyermekeit, hogy ismerjék fel a bűn természetét annak eredményeiben és következményeiben; arra figyelmezteti, hogy hagyják el a gonoszt; és a jó elfogadására hívja őket.
A Biblia mint nevelő "Valahová mégysz, vezérel téged, mikor aluszol, őriz téged, mikor felserkensz, beszélget teveled" (Péld 6:22)
A nevelés viszonya a megváltáshoz Mert az Isten, aki szólt: setétségből világosság ragyogjon, ő gyújtott világosságot a mi szívünkben az Isten dicsősége ismeretének a Jézus Krisztus arczán való világoltatása végett" (2 Kor 4:6) A bűn elzárta az embert Istentől, azért a megváltás terve nélkül sorsa az Istentől való örök elszakadás, a vég nélküli éjszaka sötétsége lett volna. A Megváltó áldozata újra lehetővé tette az Istennel való érintkezést. Személyesen nem mehetünk Isten színe elé; bűnös állapotunkban nem láthatjuk arcát, azonban szemlélhetjük Őt és érintkezhetünk Vele Jézus, a Megváltó által. Isten dicsősége ismeretének világossága "Jézus Krisztus arcán" nyilatkozott meg (2 Kor 4:6) "Isten... Krisztusban megbékéltette magával a világot" (2 Kor 5:19).
13
Ellen G. White
Előtted az élet
"És az Ige testté lett és lakozzék miközöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal... Őbenne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága" (Jn 1:14.4). Jézus élete és halála megváltásunk ára. Ez nemcsak az élet ígérete számunkra, hanem annak is eszköze, hogy újra megnyíljanak számunkra bölcsességeinek kincsei: jellemének azok a feltártabb és magasabbrendű kinyilatkoztatásai, amelyeket az Éden szentjei is ismertek. Mialatt Krisztus megnyitja a mennyet az ember számára, az általa közölt élet az ember szívét nyitja meg a menny számára. A bűn nemcsak Istentől zár el bennünket, hanem megsemmisíti lelkünkben mind a vágyat, mind az Ő megismerésére való képességet. A gonosznak az a munkája, hogy hatástalanná tegye Krisztus küldetését. Jézusnak van hatalma megeleveníteni és helyreállítani a lélek képességeit: az elsötétült elmét és a megrontott akaratot, amelyeket a bűn megbénított. Ő megnyitja számunkra a világegyetem gazdagságait, és közli velünk erejét, hogy felismerjük, és magunkévá tegyük ezeket a kincseket. Krisztus a Világosság, aki eljött a világba és megvilágosít minden embert (Jn 1:9). Amiképpen Krisztus által minden embernek élete van, úgy általa minden lélek elnyeri az isteni világosság sugarait. Nemcsak a szellemi, hanem a lelki erő is ott él minden szívben az igazság felismerésére és a jó vágyára. E nemes törekvések ellen azonban egy ellenerő is küzd. A jó és gonosz tudásának fájáról való evés következményét minden ember tapasztalja. Természetében megvan a rosszra való hajlam, egy olyan kényszer, amelynek segítség nélkül nem tud ellenállni. E kényszer leküzdéséhez, annak az eszményképnek az eléréséhez, amelyet lelke legmélyén kizárólagosan értékel, csak egy erőben talál segítséget. Ez az erő Krisztus. Ezzel az erővel való együttműködés az ember legnagyobb szükséglete. Vajon ne ez legyen-e minden nevelés legmagasabb célkitűzése? Az igazi nevelő nem elégszik meg másodrendű eredményekkel. Nem elégszik meg tanítványainak alacsonyabb színvonalával, mint amennyit azok elérhetnek. Nem elégedhet meg azzal, hogy csak technikai, fizikai ismereteket közöljön velük, hogy csak értelmes gazdasági szakemberekké, ügyes művészekké és eredményes szakmával rendelkezőkké tegye őket, hanem arra törekszik, hogy átitatódjanak az igazság, az eredményesség, a tisztelet, a feddhetetlenség és a tisztaság alapelveivel , ezek tevékeny erővé teszik őket a társadalom megszilárdítására és felemelésére. Mindenekfelett azt kívánja, hogy megtanulják az élet nagy leckéjét: az önzetlen szolgálatot. Ez az alapelv élő hatalom a jellem átalakítására, az Ő bölcsessége vezetésének elfogadására, mialatt a lélek megismeri Krisztust. Ha a tanulót ez az egység formálja, megtalálta a bölcsesség Forrását. Elnyerheti azt az erőt és képességet, hogy felismerje önmagában a legnemesebb eszméket. Íme itt állnak a legmagasabbrendű nevelés alkalmai ebben a világban, és e földi kiképzés által beléphet az örökkévalóság iskolájába.
14
Ellen G. White
Előtted az élet
A legmagasabb értelemben véve a nevelés munkája és a megváltás munkája egy, mert a nevelésben és a megváltásban is "más fundamentomot senki nem vehet azon kívül, amely vettetett, mely a Jézus Krisztus (1 Kor 3:11). "Mert tetszett az Atyának, hogy őbenne lakozzék az egész teljesség" (Kol 1:19). Az igazi nevelés a megváltozott feltételek mellett is még mindig alkalmazkodik a Teremtő tervéhez, és édeni oktatás tervéhez. Ádám és Éva az Istennel való közvetlen érintkezés által nyert tanítást. Mi pedig az Ő dicsősége ismeretének világosságát Jézus Krisztus arcán szemléljük. A nevelés nagy alapelvei változatlanok. "Megingathatlanok örökké és mindvégig" (Zsolt 111:8), mert Isten jellemének alapelvei. A tanító legfőbb törekvése és állandó célja az legyen, hogy segítse a tanulót ezeknek az alapelveknek a megértésében és abban, hogy olyan viszonyba kerüljön Krisztussal, amely uralkodó hatalommá válik életében. Az a tanító, akinek ez a célja, az valóban Krisztus munkatársa, mint aki együttműködik Istennel.
Példaképek "Mert amelyek régen megírattak a mi tanulságunkra írattak meg." Róm 15:4)
Izrael nevelése "Egymaga vezette őt az Úr..." "... gondja volt reá, őrizte, mint a szeme fényét" (5 Móz 32:12.10). Az Édenben megalapított nevelés rendszere a családra összpontosult. Ádám Istennek fia (Lk 3:38) volt, és a Magasságosnak gyermekei Atyjuktól nyertek tanítást, a legigazabb értelemben vett családi iskolában. A nevelés isteni tervében, amely alkalmazkodott az ember bukása utáni állapotához, Krisztus, mint az Atya képviselője Isten és ember közötti összekötő kapocsként áll. Ő az emberiség legnagyobb tanítója, aki elrendelte, hogy férfiak és nők az Ő képviselői legyenek. A család volt az iskola, és a szülők a tanítók. A pátriárkák (ősatyák) napjaiban a családban összpontosuló nevelés uralkodott. Az így alapított intézmények számára Isten a legkedvezőbb feltételekről gondoskodott a jellem fejlesztése érdekében. Az Ő irányítása alatt álló emberek még mindig azt az életformát követték, amit Ő jelölt ki kezdetben. Azok, akik eltértek Istentől, városokat építettek maguknak és összezsúfolódva éltek, dicsekedtek a 15
Ellen G. White
Előtted az élet
fénnyel, a pompával és a gonoszsággal, amely a mai városokat is a világ büszkeségévé és átkává teszi. Azok az emberek, akik megőrizték az isteni életelveket, a mezők és dombok közepette laktak. Földművelők és állattenyésztők voltak, és ez a szabad, független élet lehetőséget kínált a munkára és elmélkedésre. Istentől tanultak, és így tanították gyermekeiket is az Ő műveire és útaira. Isten ezt a nevelési módszert akarta megalapozni Izraelben. Amikor kihozta őket Egyiptomból, az Izraeliták közül csak kevesen készültek fel arra, hogy Isten munkatársai legyenek gyermekeik nevelésében. A szülőknek is tanításra és fegyelmezésre volt szükségük. Az élethosszig tartó rabszolgaság áldozatai tudatlanok, képzetlenek és alacsony szintűek voltak. Istent nem jól ismerték, és kicsiny volt a hitük. A hamis tanok összezavarták, és a pogánysággal való hosszan tartó kapcsolataik megrontották őket. Isten magasabb erkölcsi színvonalra akarta őket emelni, azért ki akarta nyilatkoztatni magát nekik. Isten a pusztai vándorok iránti bánásmódjában - amikor bolyongásukban ki voltak téve éhségnek és szomjúságnak, fáradságnak és a pogány ellenségeiktől elszenvedett ínségnek -, a megváltásuk érdekében gyakorolt gondviselésnek kinyilatkoztatása által meg akarta őket erősíteni hitükben, miközben kijelentette nekik hatalmát, amely szüntelenül javukat szolgálta. Miután megtanította őket bízni szeretetében és hatalmában, az volt a szándéka, hogy törvényének előírásai által eléjük tárja jellemének zsinórmértékét, amelyet kegyelme által el kell érniük az Ő kívánsága szerint. Az Úr értékes leckékre tanította meg Izraelt a Sinai hegynél. Ez a Kánaán öröklésére vonatkozó különleges tanítás volt. A környezet kedvezett Isten szándékának végrehajtásához. A Sinai hegy csúcsán, - amely beárnyékolta a síkságot, ahol a nép felütötte sátrait - nyugodott a felhőoszlop, ez vezette őket utazásukban. Éjjel tűzoszlop biztosította őket az isteni védelemről, és amíg aludtak, a mennyei kenyér csendesen hullott le táborukra. A mindenütt feltörő óriási, magas sziklák ünnepélyes nagyszerűségükben örökkévalóságról és fenségről beszéltek. Éreztették az emberrel tudatlanságát és gyengeségét annak jelenlétében, Aki mérlegre tette a hegyeket és a halmokat mérlegserpenyőbe (Ésa 40:12). Isten dicsőségének megnyilvánulása által igyekezett Izrael lelkébe vésni jellemének és követelményeinek szentségét és a törvényszegés rendkívüli bűnösségét. A nép csak lassan tanulta meg a leckét. Egyiptomba való tartózkodásuk alatt megszokták az istenség anyagi ábrázolását, és ennek lealacsonyító természetéből nehezen tudták felfogni a láthatatlan Isten lényét és szellemét. Gyengeségeik iránti könyörületében Isten megajándékozta őket jelenlétének jelképével, azért így szólt: "Készítsenek nékem szent hajlékot, hogy őközöttök lakozzam" (2 Móz 25:8). A szent hajlék - az Isten számára való lakhely - készítésénél Mózes utasítást kapott, hogy mindent a mennyei dolgok mintájára csináljon. Isten felhívta őt a
16
Ellen G. White
Előtted az élet
hegyre, és kijelentette neki a mennyei dolgokat, így a szent sátort és annak felszerelését a megmutatott mennyeiek hasonlóságára készítették el. Isten Izraelnek - akitől azt kívánta, hogy csináljanak neki lakhelyet -, kinyilatkoztatta a hegyen, amikor törvényt adott nekik; Sinai hegyén, amikor az Úr elvonult Mózes előtt és kihirdette: "Az Úr, az Úr, irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú" (2 Móz 34:6). Azonban az eszmények elérésére önmagunkban erőtlenek voltak. A Sínaihegyi kinyilatkoztatás csak nagy szükségüket és gyámoltalanságukat mutatta meg nekik. A következő oktatás: a Szentsátor áldozati szolgálata által a bűnbocsánat és a Megváltó által elnyerhető hatalomnak a leckéjére tanította meg őket, amelyek által képesek voltak engedelmeskedni az életre. A Szentsátor jelképes célja Krisztus által teljesedett be. A dicsőséges épület ragyogó falai a szivárvány színárnyalataiban tükrözték vissza a függönyökre hímzett kérubokat. A folyton égő tömjén mindent átjáró édes illata, a makulátlan fehér ruhába öltözött papok, a belső helynek, a szentek szentének mély titka: a kegyelem trónja felett meghajolva imádkozó kérubok között megjelenő Legszentebbnek dicsősége, mind a mennyeinek előképe és ábrázolása volt. Isten azt kívánta, hogy népe mindezekből olvassa ki szándékát az emberiséggel. Pál apostol a Szentlélek által ugyanezt a célt a következőkben tárja elénk: "Nem tudjátok-é, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke lakozik bennetek? Ha valaki az Isten templomát megrontja, megrontja azt az Isten. Mert az Istennek temploma szent, ezek vagytok ti" (1 Kor 3:16-17). Nagy kiváltságban és megtiszteltetésben részesült Izrael a Szentsátor elkészítése alkalmával, de nagy volt a felelőssége is. Egy káprázatos építményt kellett felállítaniuk a pusztában, és ennek felépítése a legértékesebb anyagokat és a legtökéletesebb művészi ügyességet követelte meg egy olyan néptől, amelyik éppen akkor menekült meg az egyiptomiak rabszolgaságából, így e munka rendkívül nehéznek tűnt számukra. Azonban Isten, aki az épület tervét adta, ott állt ígéretének biztosítékával, hogy együtt fog működni az építőkkel. "És szóla az Úr Mózesnek mondván: Ímé, név szerint meghívtam Bésaléelt, a Húr fiának Uriának fiát a Júda nemzetségéből. És betöltöttem őt Istennek lelkével, bölcsességgel, értelemmel és tudománnyal minden mesterséghez. Hogy tudjon kigondolni mindent, amit aranyból, ezüstből, rézből kell csinálni. És foglaló köveket metszeni, fát faragni, és mindenféle munkákat végezni.
17
Ellen G. White
Előtted az élet
És ímé Aholiábot is, Akhiszamáknak fiát a Dám nemzetségből, mellé adtam; és adtam minden értelmesnek szívébe bölcsességet, hogy elkészítsék mindazt, amit néked megparancsoltam" (2 Móz 31:1-6). Milyen kiváló ipariskola volt ez a pusztában, amelynek tanítói Krisztus és az angyalok voltak! A Szentsátor felépítésénél és berendezésénél az egész népnek együtt kellett működnie. Kézzel és ésszel kellett dolgozniuk. Nagyon sokféle anyagra volt szükség, ezért mindenkit felhívtak, hogy adakozzék, ahogy szíve készteti. Így az Úr megtanította őket arra, hogy együttműködjenek a munkában és az adakozásban. Azonkívül együtt kellett munkálkodniuk a lelki épületnek, Isten lelki templomának előkészítésében. Az Egyiptomból való kivonulás kezdetétől fogva tanításokat kaptak nevelésük és fegyelmezésük érdekében. Mielőtt elhagyták Egyiptomot, ideiglenesen megszervezték a munkát, és a népet csoportokra osztották fel kijelölt vezetőik alatt. A Sinai hegynél a szervezés munkáját befejezték. A rend, amely oly szembeötlő Istennek minden munkájában, a héberek kormányzatában is megnyilvánult. A tekintély és a kormányzás központja Isten volt. Mózes, mint Istennek képviselője hajtotta végre a törvényeket az Ő nevében. Azután következett a hetvenek tanácsa, majd a papok és fejedelmek, az ezredesek, századosok, ötvenedesek és tizedesek alatt (5 Móz 1:15). A legalaposabb egészségügyi rendelkezéseket vezették be. Ezeket nemcsak úgy parancsolták meg, mint amelyek szükségesek egészségük megőrzése érdekében, hanem mint annak feltételét, hogy a Szent Isten közöttük időzzön. Mózes isteni tekintéllyel jelentette ki nekik: "Az Úr, a te Istened, a te táborodban jár, hogy megszabadítson téged, és elődbe vesse a te ellenségeidet: legyen azért a te táborod szent..." (5 Móz 23:14). Az izraeliták nevelése minden életszokásukat magába foglalta. Mindaz, ami jólétükre vonatkozott, az isteni gondviselés tárgyát képezte, és az isteni törvény működési körébe esett. A manna, amellyel az Úr táplálta őket a pusztában, olyan hatóanyagokat tartalmazott, amelyek előmozdították fizikai, értelmi és erkölcsi erejüket. Habár sokan fellázadtak az étrendi korlátozások ellen és vágyakoztak a napok után, amikor így szóltak: "... a húsos fazék mellett ülünk vala, amikor jól lakhatunk vala kenyérrel..." (2 Móz 16:3), mégis Isten választásának bölcsességét nem lehetett megcáfolni. Pusztai életük viszontagságai ellenére nem voltak betegesek. Minden utazásukban az Isten törvényét tartalmazó frigyláda vezette őket. Táborozásuk helyét a felhőoszlop leszállása jelezte. Amíg a felhőoszlop a Szentsátor felett nyugodott, addig a táborban maradtak; amikor felemelkedett, folytatták útjukat. A megállást és az indulást ünnepélyes felhívás jelezte. Amikor el akarták
18
Ellen G. White
Előtted az élet
indítani a frigyládát, ezt mondta Mózes: "Kelj fel Uram, és széledjenek el a te ellenségeid... - És amikor megpihentek, ezt mondta -: Fordulj vissza Uram Izraelnek tízezerszer való ezreihez" (4 Móz 10:35-36). A pusztai vándorlás idejéből sok értékes tanítás maradt meg elméjükben az éneklés által. A fáraó seregétől való szabadulásuk alkalmával Izraelnek egész serege diadalénekben egyesült. A pusztán és a tengeren át messze hangzott örömteljes énekük és a hegyek is visszhangozták dicséretük szavait: "Énekeljetek az Úrnak, mert fenséges ő... " (2Móz 15:21). Ezt az éneket gyakran megismételték vándorlásuk alatt, megvidámítva a szíveket és felgyújtva zarándoktársaik hitét. A parancsolatokat - melyeket a Sinai hegyen kaptak Isten kegyelmének ígéreteivel, és szabadulásuk csodálatos művének jelentésével - isteni utasításra énekben fejezték ki és zenével kísérték. A nép lépést tartott a zene ütemével, amíg dicséretben emelték fel hangjukat. Így gondolataikat elterelték az út próbáiról és nehézségeiről. Lázongó lelkük lecsendesedett és megnyugodott, az igazság alapelvei bevésődtek emlékezetükbe és hitük megerősödött. Az összehangolt cselekvés rendre és egységre tanította őket, és a népet szorosabb kapcsolatba hozta Istennel és egymással. Istennek a negyven évig tartó pusztai vándorlás alatt tanúsított bánásmódjáról ezt mondta Mózes: "amiképpen megfenyíti az ember az ő gyermekét, úgy fenyít meg téged az Úr, a te Istened", "... hogy megsanyargasson és megpróbáljon téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedben; vajon megtartod-é az ő parancsolatait vagy nem?" (5 Móz 8:5.2). "Puszta földön találta vala őt, zordon, sivatag vadonban; körülvette őt, gondja volt reá, őrizte, mint a szeme fényét. Mint a fészkén felrebbenő sas, fiai felett lebeg, kiterjeszti felettök szárnyait, felveszi őket, és tollain emeli őket: Egymaga vezette őt az Úr; idegen Isten nem volt ő vele" (5 Móz 32:10-12). "Mert megemlékezett az ő szentséges ígéretéről, amelyet tőn Ábrahámnak, az ő szolgájának. Kihozá azért az ő népét örömmel, és az ő választottait világossággal. És nékik adá a pogányok földét, és öröklék a népek fáradságos szerzeményét. Azért, hogy megtartsák az ő rendeleteit, és törvényeit megőrizzék... (Zsolt 105:42-45). Isten körülvette Izraelt minden könnyítéssel. Megadott nekik minden kiváltságot, hogy saját dicsőségévé és a környező népek áldásává tegye őket. Megígérte nekik, hogyha az engedelmesség útján járnak, akkor feljebbvalóvá teszi őket minden nemzetnél, amelyeket teremtett dicséretben, névben és dicsőségben. Így szólt az Úr: "Megérti majd a földnek minden népe, hogy az Úrnak nevéről neveztetel, és félnek tőled". A nemzetek, amelyek meghallják majd e rendeleteket, így fognak szólni: "Bizony bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet" (5 Móz 26:19; 28:10; 4:6).
19
Ellen G. White
Előtted az élet
Az Izraelre bízott törvény kifejezett tanítást nyújtott a nevelésre nézve. Isten a Sinai hegyen kijelentette magát Mózesnek, mint "irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú" (2 Móz 34:6). A törvényeiben megtestesült alapelvekre, Izrael apáinak és anyáinak meg kellett tanítaniuk gyermekeiket. Mózes isteni utasításra kijelentette nekik: "És az igék, amelyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szívedben. És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz" (5 Móz 6:6-7). Ezeket a dolgokat nem száraz elméletként kell tanítanunk: Azoknak, akik közölni akarják az igazságot másokkal, maguknak is gyakorolniuk kell alapelveit. Csak akkor befolyásolhatnak másokat, ha saját életük becsületessége, nemessége és önzetlensége által visszatükrözik Isten jellemét. Az igazi nevelés nem jelenti a tanítások ráerőltetését az olyan lélekre, amelyik nem készséges és nem fogékony. A szellemi erőket fel kell ébresztenünk, az érdeklődést fel kell keltenünk! Erre szolgál Isten tanítási módszere. Ő, aki az emberi értelmet teremtette és annak törvényeit elrendelte, azokkal összhangban gondoskodott fejlődéséről is. Az otthonban és a Szentsátorban a természet és a művészetek által, a munkában és ünneplésben, a szent épületben és az emlékkövekben, a módszerek és szertartások által, és még számtalan jelkép által adott Isten Izraelnek olyan tanításokat, amelyek szemléltették alapelveit és megőrizték csodálatos műveinek emlékezetét. Így amikor kérdéseket tettek fel, a kapott tanítás befolyásolta értelmüket és szívüket. A választott népnek adott nevelési utasításokban nyilvánvalóvá vált, hogy az Istenben összpontosuló élet a tökéletes élet. Isten gondoskodott minden szükségletükről, és ezeket Ő maga oltotta beléjük. Minden képességüket, amelyeket Ő adott nekik, igyekszik fejleszteni. Isten, aki minden szépség szerzője, maga is szereti a szépet, ezért gondoskodott arról, hogy kielégítse gyermekeinek a szép iránti szeretet-igényét. Gondoskodott társadalmi szükségleteikről is, olyan kedves és hasznos társaságokról, akik rokonszenv ápolásával beragyogják és megédesítik életünket. Izrael ünnepei mint nevelési eszközök fontos helyet töltöttek be. A mindennapi életben a család egyúttal iskola és gyülekezet is volt, amelyben világi és vallásos vonalon is a szülők voltak a példaképek. Háromszor egy évben meghatározott időszakokat jelöltek ki a társas összejövetelre és Isten imádására, amelyeket először Silóban majd Jeruzsálemben tartottak. Csak az apáknak és fiaiknak kellett ott megjelenniük, de senki sem akarta elmulasztani az ünnepségek alkalmait, azért amennyire csak megtehették, az egész család megjelent. Vendégszeretetüknek részeseiként velük voltak az idegenek, a léviták és a szegények is. A jeruzsálemi utazás egyszerű, patriarkális módja, a tavaszi időszak szépségei, a nyárközép gazdagsága vagy az ősz megérett dicsősége közepette gyönyörűséges volt. Hálaáldozattal jöttek az ősz hajú férfiútól a kicsiny gyermekig, hogy 20
Ellen G. White
Előtted az élet
találkozzanak Istennel szent hajlékában. Utazásuk közben elbeszélték a gyerekeknek a múlt tapasztalatait, azokat a törvényeket, amelyeket minden fiatal és idős ma is szívesen hallgat. Az énekek, amelyeket énekeltek, felvidította őket pusztai vándorlásukban. Megénekelték Isten parancsolatait. A természet áldott befolyása és a kedves emberi társaságok olyan élményeket adtak, amelyek sok gyermek és ifjú emlékezetében örökre megmaradtak. A szertartások, amelyeket a húsvéti szolgálattal kapcsolatban láthattak Jeruzsálemben, az éjszakai összejövetel, a fölövezett derekú férfiak lábukon saruval, kezükben bottal, a gyors, sietős étkezés, a bárány, a kovásztalan kenyér és a keserű füvek, a vérrel való meghintés, a halál angyala és a szolgaság országából való nagy kivonulás történetének elbeszélése, - mind felserkentették a képzeletet, és hatást gyakoroltak a szívekre. A sátoros ünnep vagy aratási ünnepség, a gyümölcsösből vagy a mezőről hozott áldozatokkal, a heti táborozás a leveles színekben társas összejövetelekkel, a szent emlékezés szolgálta és a bőkezű vendégszeretet Isten munkásai, valamint a szentély lévitái és az Ő gyermekei, az idegenek és a szegények iránt, mindenkit Isten iránti hálára indított, aki "megkoronázza az évet az Ő jóságával, és akinek ösvényei kövérségtől csepegnek." Izraelben évenként egy teljes hónapot töltöttek el áhítattal ily módon. Ez az időszak mentes volt a gondoktól és a munkától, és ezt majdnem teljesen a nevelés céljaira szentelték. Népe örökségének elosztásánál az volt Isten szándéka, hogy megtanítsa őket és általuk a következő nemzedékek népét a föld tulajdonjogára vonatkozó helyes alapelvekre. Kánaán földjét elosztották az egész nép között a lévitáknak, a Szentsátor szolgáinak kivételével. Egy időre rendelkezhettek ugyan vagyonuk felett, de nem cserélhették el gyermekeik örökségét. Ha újból képesek voltak rá, jogukban állt mindenkor, hogy visszaváltsák a vagyont. Az adósságokat minden hét évben elengedték, és az ötvenedik évben, a jubileumi évben minden földbirtok visszaszállt eredeti tulajdonosára. Így biztosították minden család tulajdonát, és így védekeztek a gazdagság vagy szegénység szélsőségei ellen. A föld szétosztása által Isten gondoskodott a népről ugyanúgy, mint hajdan az Éden lakói számára a fejlődésükhöz legkedvezőbb foglalkozásról: a növény- és állatgondozásról. További gondoskodást szolgált a földművelés munkájának felfüggesztése minden hetedik évben, amikor a föld parlagon hevert. Amit magától termett, azt a szegényeknek adták. Így alkalmat nyújtottak az elmélyültebb tanulmányokra, a társas összejövetelekre, az istentiszteletek tartására és a jótékonyság gyakorlására, amelyet oly gyakran kiszorított az élet gondja és munkája.
21
Ellen G. White
Előtted az élet
Ha Isten törvényének alapelveit keresztül vitték volna mai világunkban a birtokok elosztására vonatkozólag, milyen más lenne most az emberiség helyzete! Ezek az alapelvek megakadályozhatnák a rettenetes gonoszságokat, a szegények elnyomását a gazdagok részéről, és a gazdagok elleni gyűlöletet. Mialatt megakadályozhatná a nagy vagyonok felhalmozását, meggátolná azoknak a millióknak a tudatlanságát és lealacsonyodását, akiknek rosszul fizetett szolgálatát megkövetelik a hatalmas birtokok megszerzése érdekében. Segítséget nyújtana az olyan kérdések békés megoldásában, amelyek most forradalommal és vérontással fenyegetik a világot. Minden jövedelmünk tizedének odaszentelése az Úr számára akár gyümölcsből, a nyájból, akár az elmének vagy a kéznek munkájából, és egy második tized odaszentelése a szegényeknek és más jótékony célokra, elevenen tartották a nép előtt Isten tulajdonjogának elismerését, és azt az alkalmat, hogy Isten áldásainak csatornái legyenek. Az izraeliták elfogadták a nevelést, hogy kiölnek szívükből minden szűkkeblű önzést, és ápolják a bőkezűség nemes vonását. Az Isten ismerete, a Vele való közösség a tanulmányokban és a munkában, az ő jelleme hasonlóságának elérése volt Izrael nevelésének forrása, eszköze és célja. Ezt a nevelést Isten gyakorolta a szülőkkel, hogy ők viszont tovább adják gyermekeiknek.
A próféta-iskolák "... oda szegődnek, a te lábaidhoz, és hallgatják a te beszédeidet" (5 Móz 33:3). Mindenütt, ahol keresztül vitték Isten nevelési elgondolásait, eredményei tanúskodtak annak Szerzőjéről. Sajnos a mennyei tanítást csak kevés helyen valósították meg, így az általa kifejlődött jellem is nagyon ritka volt. Isten terve csak részlegesen és tökéletlenül teljesedett. Hitetlenség és az Úr parancsolatainak megvetése által az izraeliták olyan kísértéseknek tették ki magukat, amelyeknek leküzdésére csak keveseknek volt erejük. A Kánaánban való letelepedésük alkalmával "Nem irtották ki a népeket sem, amint utasította őket az Úr. Sőt összeelegyedtek a pogányokkal, és eltanulták cselekedeteiket. És tisztelték azoknak bálványait, és tőrré levének azok reájok" (Zsolt 106:34-36). "De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hűségesek az ő szövetségéhez; Ő azonban irgalmas és bűnbocsátó, nem semmisíti meg, sőt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását. Azért eszébe vevé, hogy test ők, és olyanok, mint az ellebbenő szél, amely nem tér vissza" (Zsolt 78:37-39). Az izraelita szülők közönyössé váltak Isten és gyermekeik iránti kötelességeikkel szemben. Az otthonokban tanúsított hűtlenség és a külső
22
Ellen G. White
Előtted az élet
bálványimádó befolyás által sok héber ifjú nem olyan nevelést nyert, amelyet Isten tervezett részükre. Eltanulták a pogányok útjait. Hogy a növekvő gonosszal szembeszálljanak, Isten új eszközökről gondoskodott a szülők számára a nevelés munkájában. A prófétákat a legrégibb időktől fogva Istentől kijelölt tanítóknak ismerték el. A legmagasabb értelemben vett próféta az volt, aki közvetlen sugallatra beszélt, és közölte a néppel az Istentől kapott üzeneteket. Prófétáknak nevezték azokat is, akiket bár nem közvetlenül ihletve, de mégis Isten hívott el, hogy tanítsák a népet az Ő útaira és munkáira. Ezeknek a tanítóknak a kiképzésére alapította Sámuel az Úr utasítására a próféta iskolákat. Ezek az iskolák védőbástyák voltak a széles körben elterjedt romlás ellen, hogy az ifjúság szellemi és lelki jólétét szolgálják, és előmozdítsák a nemzet felvirágzását olyan férfiak által, akik képesek az Úrnak félelmében cselekedni mint vezetők és tanácsadók. Sámuel ebből a célból összegyűjtötte az ifjak kegyes, értelmes és tanulékony csoportját. Ezeket a próféták fiainak nevezték. Isten Igéjét és műveit tanulmányozva az Ő életadó hatalma megerősítette szellemi és lelki képességeiket, és a tanulók mennyei bölcsességet nyertek. A tanítók nemcsak az isteni igazságokban voltak jártasak, hanem maguk is közösségben voltak Istennel, és elnyerték a Lélek különleges adományait. A nép tiszteletével és bizalmával övezte őket kegyes életükért és tanításaikért. Sámuel idejében két ilyen próféta-iskola működött egy Rámában, a próféta otthonában, és a másik Kirjáth Jearimban. Később még többet is alapítottak. A próféta-iskolák tanulói saját kezük munkájával tartották fenn magukat; földműveléssel és kézműiparral. Izraelben ezt tekintették lealacsonyítónak, sőt inkább azt tartották bűnnek, ha gyermekeik a hasznos munka iránti tudatlanságban nőttek fel. Minden ifjút megtanítottak valamilyen mesterségre, akár szegények voltak a szülei, akár gazdagok. Még ha a szent tisztségre is nevelték őket, a legnagyobb hasznosság érdekében lényegesnek tekintették a gyakorlati élet ismeretét. A tanítók közül is sokan kezük munkájával tartották fenn önmagukat. Az iskolában és az otthonban élőszóval folyt a tanítás nagy része, de az ifjak megtanulták a héber írások olvasását és az Ószövetség pergamen tekercseit is tanulmányozták. A tananyag fő témája Isten törvénye volt a Mózesnek adott utasításokkal, valamint a szent történelem, a szent zene és a költészet. A szent történelem feljegyzéseiben nyomon követték Jahve lábnyomait. A szentély szolgálatában eléjük tárták a jelképek által bemutatott magasztos igazságokat, és hitük megragadta az egész rendszer központi tárgyát: Istennek Bárányát, aki elveszi a világ bűneit. Ápolták az állhatatos lelkületet. Nemcsak az ima kötelességére tanították meg a tanulókat, hanem arra is megtanították őket, hogyan imádkozzanak, hogyan közeledjenek Teremtőjükhöz, hogyan gyakorolják hitüket Őbenne, hogyan értsék meg és engedelmeskedjenek a Szentlélek tanításainak. A megszentelt értelem
23
Ellen G. White
Előtted az élet
régit és újat hozott elő Istennek kincstárából, és Istennek Lelke jövendőmondásban és szent énekek éneklésében nyilatkozott meg közöttük. Az iskolák a leghatásosabb eszközök voltak az igazság előre vitelében, amely "felmagasztalja a nemzetet" (Péld 14:34). Nem kis mértékben segítették megalapozni azt a csodálatos fellendülést és felvirágzást, amely jellemezte Dávid és Salamon uralkodását. A próféta-iskolákban tanított alapelvek formálták Dávid jellemét, és alakították életét. Isten Igéje volt tanítómestere. Így szólt: "A Te határozataidból leszek értelmes... Az én szívem hajlik a Te rendeléseid teljesítésére" (Zsolt 119:104.112). Ez késztette az Urat, hogy kijelentse Dávidról, amikor ifjúságában elhívta őt a trónra: "Találtam szívem szerint való férfiút..." (Acs 13:22). Salamon ifjúkori életében is megláthatjuk Isten nevelési módszerének eredményeit. Salamon az ő ifjúságában magáévá tette atyjának, Dávidnak választását. Minden földi javak felett arra kérte Istent, hogy adjon neki bölcs és értelmes szívet. Az Úr nemcsak azt adta meg neki, amit kért, hanem gazdagságot és a tiszteletet is megadta neki hozzá, pedig nem is kérte. Értelmi képességei, széleskörű ismeretei a világ csodájává váltak. Dávid és Salamon uralkodása alatt Izrael elérte nagyságának tetőfokát. Az Ábrahámnak adott és Mózes által megismételt ígéret beteljesedett: "Mert ha szorosan megtartjátok mind e parancsolatot, amelyeket én parancsolok néktek, hogy a szerint cselekedjetek; ha szeretitek az Urat, a ti Isteneteket, ha minden ő útain jártok, és ő hozzá ragaszkodtok: Akkor kiűzi az Úr mindazokat a nemzeteket ti előletek, és úrrá lesztek nálatoknál nagyobb és erősebb nemzeteken. Minden hely, amelyet lábatok talpa megnyom, tiétek lesz, a pusztától a Libanonig, és a folyóvíztől, az Eufrátesz folyóvízétől a nyugati tengerig lesz a ti határotok. Nem állhat senki előttetek; azt míveli az Úr, a ti Istenetek, hogy féljenek és rettegjenek titeket az egész föld színén, amelyre rátapostok, amint megmondotta néktek" (5 Móz 11:2225). A siker veszélyeket rejtett. Dávid későbbi életének bűne, habár őszintén megbánta és fájdalmasan megbűnhődött érte, mégis felbátorította a népet Isten parancsainak megrontására. Salamon életét pedig oly nagy ígéret hajnala után elsötétítette a hitehagyás. A politikai hatalom és az önfelmagasztalás vágya arra bírták, hogy szövetséget kössön a pogány nemzetekkel. Tarsis ezüstjét és Ofir aranyát feddhetetlenségének feláldozása és a szent igazságok elárulása által szerezte meg. A pogányokkal való érintkezése, a pogány nőkkel kötött házasságai megrontották hitét. Így rontotta le Salamon azokat a védőbástyákat, amelyeket Isten emelt népének biztonsága érdekében, és átadta magát a hamis istenek imádásának. Az Olajfák hegyének csúcsán, Jahve templomával szemben hatalmas szobrokat és oltárokat állíttatott fel a pogány istenségek szolgálatára. Salamon feladta Isten iránti hűségét, és elvesztette önmaga feletti uralmát is. Finom fogékonysága megbénult. 24
Ellen G. White
Előtted az élet
Korai uralkodásának lelkiismeretes, megfontolt jellege megváltozott. Büszkeség, becsvágy, tékozlás és mértéktelenség uralta életét, amely megteremte gyümölcseit: a kegyetlenséget és a zsarnokságot. Az addig igazságos, részvétteljes, istenfélő uralkodó zsarnokká és elnyomóvá lett. Salamon, aki a templom felszentelésénél úgy imádkozott népéért, hogy szívüket osztatlanul adják át az Úrnak, félrevezette őket. Ezzel meggyalázta önmagát, Izraelt és Istent. A nemzet, amelynek ő büszkesége volt, követte vezetését. Bár később megbánta bűnét, azonban bűnbánata nem akadályozta meg annak a gonosznak megvalósulását, amelyet elvetett. Az Isten által Izrael számára kijelölt fegyelmezés és nevelés arra irányult, hogy különbözzenek a többi országok népétől. Ezt a sajátosságot, amelyet különleges áldásnak és kiváltságnak kellett volna tekinteniük, nem üdvözölték szívesen. Az egyszerűséget és önuralmat, amely oly lényeges a legmagasabb fejlődés érdekében, igyekeztek felcserélni a pogány népek fényűzésével és mértéktelenségével. Becsvágyuk az volt, hogy olyanok legyenek, mint a többi nemzetek (1 Sám 8:5). Isten nevelési tervét félretették és tekintélyét megvetették. Az Úr útait visszautasították az emberek útaiért, és Izrael bukása megkezdődött és folytatódott, amíg a zsidó nép azoknak a nemzeteknek zsákmányává nem lett, akiknek szokásait átvette. Izrael gyermekei mint nép nem fogadták el azokat az áldozatokat, amelyeket Isten adni akart nekik. Nem értékelték szándékát és annak keresztülvitelében nem működtek együtt vele. Bár az egyének és népek így különváltak tőle, Isten szándéka mégis változatlan a Benne bízók iránt: " ...valamit Isten cselekszik, az lesz örökké... " (Préd 3:14). Az emberek szükségleteivel a fejlődésnek különböző fokozatai és az Ő hatalmának különböző megnyilvánulásai állnak szemben az egymást követő korszakokban, Isten munkája azonban minden időben ugyanaz. A Tanító ugyanaz. Isten jelleme és terve is ugyanaz. Nála " ... nincs változás, vagy változásnak árnyéka" (Jak 1:17). Izrael tapasztalatait a mi tanulságunkra jegyezték fel. "Mindezek pedig példaképpen estek rajtok; megírattak pedig a mi tanulságunkra, akikhez az időknek vége elérkezett" (1 Kor 10:11). A nevelés sikere nálunk is, mint a régi Izraelnél a Teremtő tervének hűséges keresztülvitelétől függ. A Szentíráshoz való ragaszkodás éppen olyan nagy áldásokat hoz a mi számunkra is, mint hozott a zsidó nép számára.
Nagy emberek élete "Az igaznak gyümölcse életnek fája..." (Péld 11:30).
25
Ellen G. White
Előtted az élet
A szent történelem az igazi nevelés eredményeinek sok szemléltető példáját tárja elénk. Olyan férfiak nemes példáját mutatja be, akik jelleme isteni irányítás alatt fejlődött, életük embertársaik áldására szolgált, akik Isten képviselőjeként álltak a világban. Ezek közé tartozik József, Dániel, Mózes, Elizeus és Pál: a legnagyobb államférfiak; a legbölcsebb törvényhozó; az egyik leghűségesebb reformátor; és Krisztus után, - aki úgy szólt, ahogyan sohase szólott még ember - a világ eddig ismert legkiválóbb tanítója. Józsefet és Dánielt zsengő életkorban, alighogy ifjúból férfiúvá serdültek, elszakították otthonuktól, és fogolyként vitték őket pogány országokban. Különösen József volt kitéve olyan kísértéseknek, amelyek a szerencse nagy változásaival jártak együtt. Atyjának házában gyengéden gondozott gyermek; Potifár házában rabszolga, majd bizalmasa és társa, ügyeinek intézője. A fáraó börtönében állami fogoly, igazságtalanul elítélve az igazolás reménye vagy a szabadon bocsátás kilátása nélkül; a nagy válság idején a nemzet vezetésére elhivatott férfi. Mi képesítette őt feddhetetlenségének megőrzésére? Senki sem állhat meg veszély nélkül egy magas helyen. Amiképpen a vihar, amely nem árt a völgy virágainak, kitépi a hegytetőn álló fát, úgy a heves kísértések, amelyek érintetlenül hagyják az alázatos, egyszerű egyéneket, megtámadják azokat, akik a siker és a tisztelet magas helyein állnak a világban. József azonban egyformán kiállta a balsors és a siker próbáját. Ugyanazt a hűséget tanúsította a fáraó palotájában, mint a börtön cellájában. Józsefet gyermekkorában tanították meg a szeretetre és istenfélelemre. Atyjának sátrában, a síriai csillagok alatt gyakran hallgatta meg a bétheli éjszakai látomás történetét, a mennyből földre érő létrának, a fel- és leszálló angyaloknak és annak történetét, aki mennyei trónjáról kijelentette magát Jákóbnak. Atyja elmondta neki a Jabbok melletti küzdelmének történetét, ahonnan dédelgetett bűneit feladva győztesként került ki, és elnyerte az Isten fejedelme címet. Józsefnek, a pásztorfiúnak egyszerű, tiszta élete, - mialatt atyjának nyáját őrizte - kedvezett testi és szellemi fejlődésének. Istennel való érintkezése által, amelyek mint szent megbízatás szálltak apáról fiúra - szellemi erőt és szilárd elvhűséget szerzett. Életének válságos idejében, amikor azt a rettenetes utazást megtette gyermekségének otthonától Egyiptomba, a reá váró rabszolgaságba, és utoljára tekintett azokra a dombokra, amelyek elrejtették szemei elől rokonságának sátrait, József megemlékezett atyjának Istenéről. Visszaemlékezett a gyermekségében kapott tanításokra, és lelkét megremegtette az elhatározás, hogy hű marad atyjának Istenéhez, és mindig úgy fog cselekedni, mint aki a menny Királyának alattvalója lett. Abban a keserűséggel telt életben, - amelyet mint idegen és rabszolga élt le a bűnnek látványosságai, lármája és a pogány istentiszteletek csábításai közepette, -
26
Ellen G. White
Előtted az élet
amelyek a gazdagság, műveltség és királyi fényűzés vonzerejével vették körül -, József állhatatos maradt. Megtanulta a kötelesség iránti engedelmesség leckéjét. Minden tisztségben hűséges volt a legalacsonyabbtól a legmagasabbig, és ez tulajdonságait kiképezte a legmagasabb szolgálatra. Abban az időben, amikor a Fáraó udvarába, Egyiptom a leghatalmasabb nemzet volt, és utolérhetetlenül magas színvonalat ért el a műveltségben, a művészetekben és a tudományokban. József egy rendkívül nehéz és válságos időszakban oly módon intézte az ország ügyeit, hogy megnyerte a király és a nép bizalmát. A Fáraó "Úrrá tevé őt az ő házán, és uralkodóvá minden jószágán; Hogy főembereit tetszése szerint kötöztethetné, és véneit is bölcsességre taníthatná" (Zsolt 105: 21-22). Az ihletett Ige elénk tárja József életének titkait. Jákób, gyermekeire mondott áldásában isteni erővel és szépséggel teljes szavakkal szólt legjobban szeretett fiáról: "Termékeny fa József, termő ág a forrás mellett, ágazata meghaladja a kőfalat. Keserítik, lövöldözik és üldözik a nyilazók: De mereven marad kézíve, feszülten keze karjai, Jákób Hatalmasának kezétől, onnan, Izrael pásztorától, kősziklájától. Atyád Istenétől, aki segéljen; A mindenhatótól, aki megáldjon, az ég áldásaival, onnan felülről, a mélység áldásaival, mely alant terül... Atyád áldásai meghaladják az őshegy áldásait, az örök halmok kiességeit. Szálljanak József fejére, a testvérek közül kiválasztatottnak koponyájára" (1Móz 49:22-26). József horgonya az Isten iránti hűsége és a Láthatatlanban való hite volt. Ebben rejlik erejének titka. "De mereven maradt kézíve, feszülten keze karjai, Jákób hatalmasának kezétől..."
Dániel, a menny követe Dánielnek és társainak Babilonban láthatólag jobban kedvezett a szerencse ifjúságukban, mint József ifjúságának Egyiptomban, mégsem kellett kisebb jellempróbákon átmenniük. Ezeket a királyi származású ifjakat júdeai otthonuk viszonylagos egyszerűségéből a legfényűzőbb városba vitték, és a legnagyobb fejedelem udvarában kiszemelték őket arra, hogy a király különleges szolgálatára nevelődjenek. Erős kísértések között éltek a romlott és fényűző királyi udvarban. Azokat a tényeket, - hogy bár ők Jahve imádói és mégis Babilónia bálványisteneinek templomába helyezték; hogy Izrael királya maga is a babilóniaiak fogságába került -,
27
Ellen G. White
Előtted az élet
a győzők kérkedve hozták fel annak bizonyítékául, hogy vallásuk és szokásaik magasabbrendűek a zsidók vallásánál és szokásainál. Ilyen körülmények között a megaláztatásokban, amelyeket az Úr parancsolataitól való eltávozás hozott Izraelre, Isten bebizonyította Babilóniának az Ő felsőbbségét, követelményeinek szentségét és az engedelmesség áldott eredményeit. Ezt a bizonyságtételt az Úr egyedül azok által adhatta, akik szilárdan megmaradtak az iránta tanúsított hűségükben. Dánielnek és társainak életpályájuk kezdetén döntő próbát kellett kiállni. Az utasítás, hogy ételüket a király asztaláról kell kapniuk, a király kegyének és a jólétükről való gondoskodásnak kifejeződése volt. Azoknak az ételeknek nagy részét a bálványisteneknek ajánlották fel, ezáltal a király asztalának ételeit a bálványimádásra szentelték. Ha ezek az ifjak részesültek volna a királyi bőségből, úgy tekintették volna őket, hogy egyesültek velük a hamis istenek iránti hódolatban való részvételt. Nem akarták megkockáztatni azt sem, hogy kitegyék magukat a fényűzés és kicsapongás fizikai, szellemi és lelki fejlődésükre gyakorolt káros hatásainak. Dánielt és társait hűségesen kioktatták Isten Igéjének alapelveire. Megtanulták, hogy a földit feláldozzák a lelkiekért, így keressék legfőbb javukat; és elnyerjék jutalmukat. Mértékletességük szokásai - és mint Isten képviselői felelősségérzetük: testi, szellemi és lelki erőik legmagasabb kifejlődését eredményezték. Kiképzésük végeztével más jelöltekkel együtt vizsgáztak a birodalom kitüntetéséért, "... mindnyájok között sem találtaték olyan, mint Dániel, Ananiás, Misáel és Azariás... " (Dán 1:19). Babilon udvarában minden ország képviselői összegyűltek; a legkiválóbb képességű férfiak, a természetes képességekkel leggazdagabban megáldott egyének, akik a legmagasabb műveltséggel bírtak, egy sem volt egyenrangú a zsidó foglyokkal. Testi erőben és szépségben, szellemi képességben és irodalmi ismeretekben versenytárs nélkül álltak. "És minden bölcs és értelmes dolgokban, amely felől a király tőlök tudakozódék, tízszerte okosabbnak találá őket mindazoknál az írástudóknál és varázslóknál, akik egész országban valának" (Dán 1:20). Isten iránti hűségben megingathatatlanul, fölényes tudásával, nemes méltóságával, előzékeny tisztelettudásával Dániel megnyerte a "pogány tisztviselő kegyét és szeretetét", akinek felügyelete alatt állt. Ugyanezen tulajdonságok jellemezték életét. Gyorsan emelkedett az ország miniszterelnöki tisztségébe. Az egymást követő fejedelmek uralkodása alatt, az ország bukása és a vele vetélkedő ország megalapítása idején olyan volt bölcsessége és államférfiúi vezetése, oly tökéletes volt ügyessége, előzékenysége és valódi szívjósága, amely elvhűségével párosult, hogy ellenségei is kénytelenek voltak elismerni: "... semmi okot vagy vétket nem találhatnak; mert hűséges volt... " (Dán 6:4).
28
Ellen G. White
Előtted az élet
Dániel megingathatatlan bizalommal ragaszkodott Istenéhez, és a prófétaság Lelkének ereje szállott reá. Miközben az emberek megtisztelték az udvar felelősségeivel és az ország titkaival, Isten is megtisztelte őt mint követét, és megtanította az eljövendő korszakok titkainak megfejtésére. A pogány fejedelmek a menny képviselőjével való érintkezésük által kénytelenek voltak elismerni Dániel Istenét. Nabukodonozor kijelentette: "Bizonnyal a ti Istenetek, Ő az isteneknek Istene, és a királyoknak ura és a titkok megjelentője..." (Dán 2:47). Dárius pedig kiáltványban - amelyet minden néphez, nemzethez és nyelvhez intézett, akik a föld színén lakoznak - felmagasztalta Dániel Istenét mint "élő Isten, és örökké megmarad, és az ő országa meg nem romol,... Aki megment és megszabadít, jeleket és csodákat cselekszik mennyen és földön..." (Dán 6:25-27).
Igaz és becsületes férfiak József és Dániel bölcsek és igazságosak voltak, mindennapi életükben tiszta szándékúak és segítőkészek. A bálványimádó nép érdekeinek szolgálatában is odaadóan hűségesnek bizonyultak, korai neveltetésük elvei, és Isten, akit képviseltek, tették őket ilyenné. Ezeket a férfiakat mind Babilonban, mind Egyiptomban az egész nemzet tisztelte, a pogány népek is, és mindenki, akikkel érintkeztek, mert Isten jóságát, segítőkészségét és Krisztus szeretetét látták bennük. Milyen életművet hoztak létre ezek a nemes héberek! Búcsút mondtak gyermekségük otthonának, és nem álmodoztak magasztos rendeltetésükről! Hűségesen átengedték magukat Isten vezetésének, ezért tudta Ő véghez vinni rajtuk keresztül szándékát. Ezeket a magasztos igazságokat ma is ki akarja nyilatkoztatni Isten a gyermekek és az ifjak által. József és Dániel élete szemlélteti, hogy mit tesz Isten azokért, akik átadják magukat Neki, és teljes szívvel igyekeznek megvalósítani az Ő szándékát A világnak emberekre van a legnagyobb szüksége - olyanokra, akik el nem adhatók és meg nem vesztegethetők; olyan emberekre, akik lelkük mélyéig igazak és becsületesek; olyan emberekre, akik merik a bűnt nevén nevezni; olyan emberekre, akik az iránytű pontosságával teljesítik kötelességüket; olyan emberekre, akik kiállnak az igazság mellett, szakadjon bár az ég! De ez a jellem nem a véletlen műve; nem is tulajdonítható a Gondviselés különös kegyének. A nemes jellem az önfegyelem gyümölcse, úgy alakul ki, ha az ember alacsonyabb rendű természetét a magasabb alá rendeli - ha énje Isten és ember szolgálatára, a szeretet szolgálatára szenteli. Az ifjúság lelkébe kell vésnünk azt az igazságot, hogy amit adományként kaptak, az nem a sajátjuk. Az energia, az idő, az értelem csak Isten tulajdonából kölcsönkapott kincsek, azért el kell határoznia minden ifjúnak, hogy a legjobban használja fel őket. Minden ifjú oly termő ág, amelyről Isten gyümölcsöt vár; olyan 29
Ellen G. White
Előtted az élet
sáfár, akinek növelnie kell tőkéjét; olyan világosság, akinek meg kell világítania e világ sötétségét. Minden ifjúnak és minden gyermeknek nagy munkát kell elvégeznie Isten dicsőségére és az emberiség felemelésére.
Elizeus hű a kicsiny dolgokban Elizeus korai éveit a vidéki élet csendjében töltötte, Isten, a természet, és a hasznos munka fegyelmének tanítása alatt. A majdnem általános hitehagyás idejében atyjának háza azok közé tartozott, akik nem hajtottak térdet a Baálnak. Olyan otthonuk volt, ahol tisztelték Istent, és a kötelesség iránti hűség életüknek szabálya volt. A gazdag földműves fia, Elizeus felvette a hozzá legközelebb eső munkát. Vezetői képességekkel született ugyan, mégis kiképzést nyert az élet közönséges dolgaiban. Azért, hogy bölcsen tudjon vezetni, meg kellett tanulnia az engedelmességet. A kicsiny dolgokban való hűség útján készülődött a nagyobb megbízásokra. Alázatos és szelíd lelkületével Elizeus mégis tetterős és állhatatos volt. Ápolta az isteni szeretetet, az istenfélelmet, és mindennapi szerény munkakörében is céltudatossá, nemes jelleművé vált és így növekedett az isteni kegyelemben és ismeretekben. Miközben együtt dolgozott atyjával az otthoni kötelességek elvégzésében, megtanult együttműködni Istennel is. Elizeus éppen atyjának szolgáival szántott, amikor az Úr elhívta őt prófétának. Mikor Illés Isten utasítására utódot keresett, és palástját Elizeus vállára terítette, az ifjú engedelmeskedett a felhívásnak. "... elméne Illés után, és szolgála néki" (1 Kir 19:21). Eleinte nem kívántak nehéz munkát Elizeustól. Nevelése a hétköznapi kötelességek teljesítéséből állt. Azt olvassuk róla, hogy vizet öntött mesterének, Illésnek kezére (2 Kir 3:11). Mint a próféta személyes kísérője továbbra is hűségesnek bizonyult a kicsiny dolgokban, eközben naponta erősödő céltudatossággal szentelte oda magát az Istentől kijelölt küldetésnek. Az első felszólítás alkalmával az Úr kipróbálta elhatározását. Miközben Elizeus követte Illést, a próféta megparancsolta néki, hogy térjen vissza. Ekkor számot kellett vetnie a költségekkel, és döntenie kellett, hogy elfogadja, vagy elveti a hívást. Elizeus azonban megértette alkalmasságának értékét. Semmilyen világi előnyért sem akarta elmulasztani a lehetőséget, hogy Isten küldötte legyen, és nem akarta feláldozni az Ő szolgájával való közösség kiváltságát. Bizonyos idő múlva Illés elkészült az átváltozásra, Elizeus is készen állt, hogy utódjává legyen, de Isten újra megpróbálta hitét és elszántságát. Miután Illést elkísérte szolgálatának körútján, tudva hogy átváltozásának ideje nemsokára elérkezik, Illés minden helyen felszólította őt, hogy térjen vissza. "Maradj itt kérlek, -
30
Ellen G. White
Előtted az élet
mondta Illés -, mert az Úr Béthelbe küldött engem." Előbbi munkájában, mikor az ekét tartotta, Elizeus megtanulta, hogy ne hagyja félbe dolgát, és ne csüggedjen el. Most a kötelesség más területén kellett rátennie az eke szarvára, és most se akart tágítani kitűzött céljától. Valahányszor azt a felszólítást kapta, hogy térjen vissza, így felelt: "Él az Úr, és a te lelked, hogy el nem hagylak téged" (2Kir 2:2). "... És elmenének együtt mindketten. Ötven férfiú pedig a próféták fiai közül utánok menvén, velök szemben messze megállának, mikor ők ketten a Jordán mellett megállottak. És fogá Illés az ő palástját, és összehajtva azt, megüté azzal a vizet; és az kétfelé válék; úgy hogy mind a ketten szárazon menének át rajta. És mikor átalmentek, monda Illés Elizeusnak: Kérj tőlem, mit cselekedjem veled, mielőtt tőled elragadtatom. És monda Elizeus: Legyen kérlek, a te benned való léleknek kettős mértéke én rajtam. És ő monda: Nehéz dolgot kértél; mégis, ha majd meglátándasz engem, mikor tőled elragadtatom, meglesz, amit kérsz: ha pedig meg nem látándasz, nem lesz meg. És lőn, amikor menének és menvén beszélgetnek, ímé egy tüzes szekér tüzes lovakkal elválasztá őket egymástól. És felméne Illés a szélvészben az égbe. Elizeus pedig ezt látván, kiált vala: Édes Atyám, édes atyám! Izrael szekerei és lovagjai! És nem látá őt többé. És vevé a maga ruháit, és két részre szakasztá azokat, És felemelé az Illés palástját, amely róla leesett, és visszatért, és megállott a Jordán partján. És vevé az Illés palástját, amely róla leesett, és azzal megüté a vizet, és monda: Hol van az Úr, az Illés Istene? És mikor ő is megütötte a vizet, kétfelé válék az; és általméne Elizeus. És mikor látták őt a próféták fiai, akik átellenben Jerikhónál valának, mondának: Az Illés lelke megnyugodott Elizeuson. És eleibe menének néki, és meghajtják magokat ő előtte a földig" (2 Kir 2:6-15). Ettől fogva Elizeus Illés helyén állt, és ő, aki hű volt a kicsinyen, hűnek bizonyult a sokon is. Illés, a hatalom embere Isten eszköze volt a legnagyobb gonoszságok legyőzésében. A bálványimádást, - amelyet Akháb és a pogány Jézabel támogatott, félrevezetve a nemzetet - lerontotta, Baál prófétáit megölette. Izrael egész népe mélyen megrendült és sokan visszatértek Isten imádásához. Illés utódául oly emberre volt szükség, aki Izraelt gondos, türelmes tanítással biztos ösvényeken vezeti. Erre a munkára Elizeus elkészült Isten irányítása alatt a kora gyermekkorától kapott nevelés által. Senki sem tudhatja, hogy mi Isten célja nevelésével, azonban mindenki biztos lehet abban, hogy a kicsiny dolgokban való hűség feltétele a nagyobb felelőségek hordozására való alkalmasságnak. Életünknek minden cselekedete jellemünk megnyilvánulása, és Isten csak azt tiszteli meg komolyabb megbízatásokkal, aki a kis kötelességekben oly munkásnak bizonyul, "... aki szégyent nem vall..." (2 Tim 2:15).
31
Ellen G. White
Előtted az élet
Mózes hit által hatalmas Mózes fiatalabb volt Józsefnél és Dánielnél amikor eltávolították gyermeksége otthonának oltalmazó gondoskodásából, mégis ugyanazok a tényezők alakították az életét, mint Józsefét és Dánielét. Csak tizenkét évet töltött héber szüleinél, azonban ezek az évek alapozták meg nagyságát, annak keze által, akit csak hírből ismertek. Jokébed rabszolganő volt, akinek szerény életsors és nehéz teher jutott osztályrészül. Azonban a názáreti Mária kivételével egy nő által sem nyert nagyobb áldást a világ, mint általa. Tudta, hogy gyermekét nemsokára elszakítják szerető gondoskodásától, és olyan emberek kezébe kerül, akik nem ismerik Istent. Ezért annál komolyabban igyekezett összekapcsolni a gyermek Mózes lelkét a mennyel. Igyekezett szívébe ültetni az Isten iránti szeretetet és hűséget, és munkáját hűen elvégezte. Mózest semmi későbbi befolyás sem tudta rábírni arra, hogy megtagadja az igazság alapelveit, amelyek édesanyja tanításainak és élete feladatainak terhét rakták rá. Jokébed fia, Mózes szerény góseni otthonából a fáraó palotájába került az egyiptomi hercegnőhöz, mint az ő örömmel üdvözölt, szeretett és gyengéden gondozott fia. Egyiptom iskoláiban Mózes a legmagasabb polgári és katonai kiképzést kapta. Személyes vonzereje, nemes alakja folytán katonai vezetőként a nemzet büszkesége lett. Egyiptom királya a papi rendnek is tagja volt, így Mózes is - habár nem vett részt a pogány istentiszteleteken - bevezették a pogány vallás minden titkába. Egyiptom ebben az időben a leghatalmasabb és legműveltebb nemzet volt. Mózes mint Egyiptom leendő uralkodója a legmagasabb tisztelet örököse lett volna, amit e világ nyújthatott. De ő Isten tiszteletéért és letaposott népének megszabadulásáért feláldozta Egyiptom dicsőségét. Ekkor bizonyos értelemben maga Isten vette át kiképzését. Mózes még nem állt készen életműve megalkotására. Még meg kellett tanulnia az isteni hatalomtól való függés leckéjét. Félreértette Isten szándékát. Azt remélte, hogy fegyveres erővel szabadítja meg Izraelt, ezért mindent kockára tett, de kudarcot vallott. Veresége és csalódása miatt elmenekült, és száműzöttként élt idegen földön. Midián pusztaságában negyven évet töltött, mint juhpásztor. Látszólag örökre el volt szakítva életének küldetésétől, de éppen azt a nevelést kapta meg, amelyre életművének elvégzéséhez szüksége volt. Az a bölcsesség, hogy valaki egy tudatlan, fegyelmezetlen sokaságot kormányozzon - önuralom által nyerhető el. A juhoknak és gyenge bárányoknak gondozása közben el kellett nyernie azt a tapasztalatot, amely Izrael hűséges, türelmes pásztorává teszi őt. Azért, hogy Isten képviselője lehessen, Tőle kellett tanulnia. Azok a befolyások, amelyek körülvették őt Egyiptomban: nevelőanyjának szeretete, saját tisztsége, a király unokájának rangja, a fényűzés és bűn, amely ezer alakban csábította, a mesterkéltség, a ravaszság és a hamis vallás titokzatossága belevésődött lelkébe és jellemébe. A puszta zord egyszerűségében mindez eltűnt. 32
Ellen G. White
Előtted az élet
A hegyek magányának ünnepélyes fenségében Mózes egyedül volt Istennel. Körülötte minden Isten nevét viselte. Mózes úgy érezte, hogy az Úr állandó jelenlétében él, és az Ő ereje árnyékolja be őt. Itt felszívódott benne az önelégültség. A Végtelen jelenlétében felismerte, hogy milyen gyenge, tehetetlen és rövidlátó az ember. Itt a pusztában társult Mózeshez Isten személyes jelenlétének érzete, amely végigkísérte fáradságos, gondterhelt életét. Nemcsak azokban a korszakokba volt betekintése, amelyekért Krisztusnak testet kellett öltenie. Látta Krisztust, amint kísérte Izrael seregeit minden utazásukban. Látta, hogy félreértik, félreismerik majd, látta elhívását, hogy bántalmazást és gyalázatot szenvedett, hogy szembeszállt veszedelmekkel és a halállal, és képes volt mindezt elviselni mert "... mintha látta volna a láthatatlant" (Zsid 11:27). Mózes nemcsak elmélkedett Istenről, hanem látta is Őt. Az Úr folyamatos látomásként volt jelen életében. Arcát sohasem veszítette el tekintete elől. Mózes számára a hit nem egy feltételezés, hanem élő valóság volt. Hitte, hogy Isten különösképpen irányítja életét, és minden megnyilatkozásában felismerte Őt. Tőle várta az erőt a kísértések legyőzéséhez. A reá bízott nagy munkát a legodaadóbban akarta elvégezni, ezért teljesen az isteni hatalomra bízta magát. Érezte, hogy segítségre van szüksége, ezt állandóan kérte, hit által megragadta, és a megtartó erő biztosítékában, bizonyosságának tudatában haladt előre. Ilyen tapasztalatot nyert Mózes negyven évi pusztai átformálódása alatt, és ennek elnyeréséhez a Végtelen Bölcsesség nem tartotta túl hosszúnak az időt, és túl nagynak az árat.
Pál örömteljes szolgálata A Jézussal járó galileai tanítványok hitével és tapasztalataival egyesült az evangélium munkájában egy jeruzsálemi rabbi tüzes elevensége és szellemi ereje. Aki pogány városban született római állampolgár, zsidó férfiú volt, nemcsak származása, hanem egy életen át tartó kiképzése, hazafias buzgalma és vallási meggyőződése által is A legkitűnőbb rabbik nevelték Jeruzsálemben, és megtanították a törvényekre és az atyák hagyományaira. Tárzusi Saulus teljes volt a nemzeti büszkeségében és előítéletekben. Fiatalember létére a Szanhedrinnek (zsidó tanácsnak) tiszteletreméltó tagja lett. Úgy tekintettek rá, mint sokat ígérő férfiúra, és ősrégi hit lelkes védőjére. Júdea teológiai (hittudományi) iskoláiban Isten Igéjét félretették az emberi elgondolások kedvéért. A rabbik hagyományai és magyarázatai megfosztották erejétől a Szentírást. Önfelmagasztalás, uralomvágy, vakbuzgóság, dölyfös büszkeség alkották tanítók alapelveit és indítékait.
33
Ellen G. White
Előtted az élet
A rabbik kérkedtek felsőbbrendűségükkel nemcsak más országok népei előtt, hanem saját népük előtt is. Római elnyomóik iránt féktelen gyűlöletet éreztek, és azt az elhatározást ápolták magukban, hogy nemzeti felsőbbségüket fegyveres erővel szerzik vissza. Jézus követőinek békeüzenete annyira ellentétben állt becsvágyó érveikkel, hogy gyűlölték és halálra adták őket. Az üldözések legádázabb és legkérlelhetetlenebb irányítója és végrehajtója Saulus volt. Mózest Egyiptom katonai iskoláiban megtanították az erőszak törvényére, és ezek a tanítások oly nagy hatást gyakoroltak jellemére, hogy az Istennel és a természettel való érintkezésnek negyven esztendejére volt szüksége, hogy alkalmassá tegye őt Izrael vezetésére a szeretet törvénye által. Ugyanezt a leckét kellett megtanulnia Pálnak is. Damaszkusz kapujánál a megfeszített Krisztus látomása megváltoztatta Pál egész életét. Az üldözőből tanítvány, a tanítóból tanuló lett. A sötétség napjai, melyet magányában töltött Damaszkuszban, éveknek feleltek meg tapasztalatában. Az elméjében felraktározott ószövetségi Írásokat tanulmányozta, és Krisztus volt a tanítója. A természet magánya az ő számára is iskolává vált. Arábia pusztaságába ment, hogy tanulmányozza az Írásokat, és tanuljon Istentől. Megüresítette lelkét az előítéletektől és hagyományoktól, amelyek addigi életét alakították, és befogadta az igazság forrásából eredő tanítást. Későbbi életét az önfeláldozás elve, a szeretet szolgálata ihlette. Így szólt: "Mind a görögnek, mind a barbároknak, mind a bölcseknek, mind a tudatlanoknak köteles vagyok; "Mert a Krisztusnak szerelme szorongat minket" (Róm 1:14; 2Kor 5:14). Az emberiség legnagyobb tanítója, Pál elfogadta a legszerényebb és a legmagasabbrendű kötelességeket egyaránt. Felismerte a fizikai és a szellemi munka szükségességét, és kézműves munkával tartotta fenn magát. Miközben a művelődés nagy központjaiban hirdette az evangéliumot, a sátorkészítő ipart folytatta. Efézus véneitől a következő szavakkal búcsúzott el: "... a magam szükségeiről és a velem valókról ezek a kezek gondoskodtak" (Acs 20:34). Pál nagy szellemi képességekkel rendelkezett, és élete ritka bölcsesség erejét bizonyította. Olyan bölcsessége volt, amely képes a gyors meglátásokra és szívbeli együttérzést tud nyújtani, amely az embereket egymáshoz közelíti, és azt a vágyat oltja beléjük, hogy felébressze jobbik természetüket, és egy értelmesebb életre lelkesítse, ihlesse őket. Figyeld meg a pogány listrabeliek előtt mondott szavait: a természetben megnyilatkozó Istenhez utasítja őket, aki "... adván mennyből esőket és termő időket nékünk, és betöltvén eledellel és örömmel a mi szívünket" (Acs 14:17)! Szemléljük őt Filippi börtönében, ahol fájdalomtól gyötört teste ellenére dicséneke töri meg az éjfél csendjét! Miután földrengés nyitotta meg a börtön kapuit,
34
Ellen G. White
Előtted az élet
újra bátorító szavakban hallatszik hangja a pogány börtönőrhöz: "... kárt ne tégy magadban; mert mindnyájan itt vagyunk..." (Acs 16:28). Minden rabot helyén tartott egy fogolytársuk jelenléte. A börtönőr pedig meggyőződik az apostolt megtartó hit valódiságáról, érdeklődik az üdvösség útja felől, és egész háza népével egyesül Krisztus tanítványainak üldözött csoportjával. Nézzük Pált Athénben az areopagus (törvényszék) tanácsa előtt, amikor tudománnyal tudományt, logikával logikát, és bölcselettel bölcseletet állít szembe! Figyeljük meg, hogy isteni szeretetéből eredő tapintatával hogyan utal Jahvére mint ismeretlen Istenre, akit hallgatói öntudatlanul imádtak, és saját költőjük szavait idézve, mint Atyát mutatja be nekik, akinek ők is gyermekei! Halljuk őt az osztálytársadalmak korában, az emberi jogok teljes megtagadása idején tárja eléjük a testvériség nagy igazságát e szavakkal: "az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakozzanak a földnek egész színén..." (Acs 17: 26). Azután bemutatja, hogyan bánik Isten az emberiséggel, hogyan vonul végig aranyfonalként kegyelmének és irgalmának terve: " meghatározván eleve rendelt idejöket és lakásuknak határait; Hogy keressék az Urat, ha talán kitapogathatnák Őt és megtalálhatnák, jóllehet bizony nincs messze egyikőnktől sem" (Acs 17:26-27). Halljátok őt Festus udvarában, ahol Agrippa király az evangélium igazságáról meggyőződve így kiált fel: "Majdnem ráveszel engem, hogy kereszténnyé legyek!" Milyen szelíd udvariassággal utalt Pál saját láncaira, ezt felelvén: "Kívánom Istentől, hogy necsak majdnem, hanem nagyon is, ne csak te, hanem mindazok is, kik ma engem hallgatnak, lennétek olyanok, aminő én is vagyok, e bilincsektől megválva" (Acs 26:28-29). Saját szavaival vall arról, hogyan telt élete: Gyakorta való utazásban, veszedelemben folyó vizeken, veszedelemben rablók közt, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben pusztában, veszedelemben tengeren, veszedelemben hamis atyafiak közt; Fáradságban és nyomorúságban, gyakorta való virrasztásban, éhségben és szomjúságban, gyakorta való böjtölésben, hidegben és mezítelenségben" (2 Kor 11:26-27). Így szólt: "... ha szidalommal illettetünk, jót kívánunk; ha háborúságot szenvedünk, békességgel tűrjük" (1 Kor 4:12). "Mint bánkódók, noha mindig örvendezők; mint szegények, de sokakat gazdagítók; mint semmi nélkül valók, és mindennel bírók" (2 Kor 6:10). A szolgálatban találta meg örömét és fáradságos életének végén visszatekintve küzdelmeire és győzelmeire elmondhatta: "Ama nemes harcot megharcoltam..." (2 Tim 4:7). Ezek a történetek életbevágóan fontosak, és legnagyobb jelentőségük az ifjúság számára van. Mózes lemondott a kilátásban lévő királyságról, Pál a gazdagság
35
Ellen G. White
Előtted az élet
előnyeiről és a népe közötti tiszteletről egy olyan gondterhelt életért, amelyet Isten szolgálatában töltött el. Ezeknek a férfiaknak az élete csupa lemondásnak és áldozatnak látszik. Tényleg úgy volt? Mózes Krisztus gyalázatát nagyobb gazdagságnak tekintette Egyiptom kincseinél. Úgy tekintette, mert úgy is volt. Pál kijelentette: "De amelyek nékem egykor nyereségek valának, azokat Krisztus ismeretének gazdagsága miatt: akiért mindent kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek, hogy Krisztust megnyerjem" (Fil 3:7-8). Pál elégedett volt választásával. Mózesnek felajánlották a Fáraó palotáját és a fejedelmi trónt, azonban a főúri udvarokban uralkodó bűnös élvezetek miatt az emberek elfelejtették Istent, azért Mózes a maradandó jót és igazságot választotta helyettük (Péld 8:18). Nem Egyiptom nagyságához ragaszkodott, hanem Isten szándékával kötötte össze életét. Ahelyett, hogy Egyiptomnak adott volna törvényt, Isten utasítására a világ számára rendelt törvényeket. Istennek arra vált eszközévé, hogy az embereknek az otthonokat és a társadalmat védelmező alapelveket adja. Ezek az alapelvek a nemzetek boldogulásának alapkövét jelentik, és ezt a világ legnagyobb vezetői ma is az emberi kormányzat legkiválóbb alapjának ismerik el. Mózes küzdelmes életét és szívére nehezedő gondjait az Ő jelenléte ragyogta be, aki "tízezer közül is kitetszik", és "mindenestől fogva kívánatos" (Énekek 5:10; 16). Krisztussal vándorolt a pusztában, és Ő ott volt vele a megdicsőülés hegyén. Mózes áldozatos élete áldás volt a földön. A mennyben tisztelet övezte, ezért együtt van most Krisztussal. Sokféle munkájában Pált is az Ő jelenlétének támogató hatalma tartotta fenn. Így szólt: "Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít" (Fil 4:13). "Kicsoda szakaszt el minket a Krisztus szerelmétől? nyomorúság vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhség, vagy meztelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver-é? ... De mindezekben felettébb diadalmaskodunk, Az által, aki minket szeretett, Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban" (Róm 8:35-39). Pált az a jövőbéli öröm éltette, amelyre előre tekintett mint munkájának jutalmára - ugyanaz az öröm, amelyért Krisztus elszenvedte a keresztet, és semmibe vette a gyalázatot. Az az öröm, hogy látta munkájának gyümölcsét. "Mert kicsoda a mi reménységünk, örömünk és dicsekedésünk koronája? - írta Pál a thesszalonikai megtérteknek. "Avagy nem azok lesztek-é ti is a mi Urunk Jézus Krisztus előtt az Ő eljövetelekor? Bizony ti vagytok a mi dicsőségünk és örömünk" (Thessz 2:19-20). Ki tudná lemérni a világ előtt Pál élete munkájának eredményeit?! Az összes áldásos befolyás között, amelyek enyhítik az emberiség szenvedéseit, vigasztalják a szomorúakat, féken tartják a gonoszt, felemelik életüket az önzésből és érzékiségből és a halhatatlanság reménységével dicsőítik meg, mily sok köszönhető Pál és 36
Ellen G. White
Előtted az élet
munkatársai fáradozásának, akik Isten Fiának evangéliumával megtették az akkor figyelemre se méltatott utazásaikat Ázsiából Európa partjaira Mennyit ér az ilyen élet, amely Istennek eszköze lehetett mérhetetlenül sok áldott lépés megtételének elindításában? Mi lesz majd az értéke az örökkévalóságban, ahol tanúskodni tud munkájának eredményéről?
A nagy Tanító "... Soha ember úgy nem szólott, mint ez az ember!" (Jn 7:46)
Istentől küldött tanító "Gondoljátok meg azért..." (Zsid 12:3). "... hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének!" (Ésa 9:6). Az Istentől küldött tanító által a menny a legjobbat és a legnagyobbat adta az emberiségnek. Krisztust - aki az Örökkévaló legbensőbb szentélyében időzött választotta ki, hogy személyesen jelentse ki az embereknek Isten ismeretét. Krisztus sugározta ki a világosság minden egyes sugarát, amely valaha is érte elbukott világunkat. Ő szólt a korszakokon át azok által, akik hirdették Isten Igéjét az embereknek. A föld legnemesebb nagyjaiban megnyilvánuló kiválóságok Őt tükrözték vissza. József tisztasága és jóakaratú segítőkészsége; Mózes hite, szelídsége és türelme; Elizeus állhatatossága; Dániel nemes feddhetetlensége és szilárdsága; Pál apostol buzgósága és önfeláldozása. A felsorolt férfiakban megnyilatkozó szellemi és lelki erő, és rajtuk kívül mindazok, akik e földön éltek-, csak az Ő dicsőségének halvány visszfényei voltak. Őbenne találták meg a tökéletes eszményképet. Krisztus azért jött a világra, hogy kinyilvánítsa ezt az eszményt, mint az igazi zsinórmértékét, hogy megmutassa, mivé lehet minden ember azáltal, ha emberi természete befogadja az isteni természetet. Eljött, hogy megmutassa, hogyan kell
37
Ellen G. White
Előtted az élet
tanítani az embereket Isten gyermekeihez illően, hogy miként gyakorolják a földön az igazság alapelveit és hogyan éljék a menny életét. Isten legnagyobb ajándékát adta, hogy kielégítse az ember legégetőbb szükségletét. A világosság akkor jelent meg, amikor a világra a legsűrűbb sötétség borult. A hamis tanítások régen eltérítették Istentől az emberek gondolatait. Az uralkodó nevelési rendszerben az emberi bölcselet elfoglalta az isteni kinyilatkoztatás helyét. Az igazság mennyből küldött zsinórmértéke helyett az ember saját kigondolásainak mértékegységét fogadta el. Elfordultak az élet világosságától, hogy a saját maguk által gyújtott tűz szikráinak fényében járjanak. Időnként olyan tanítók támadtak, akik az igazság forrásához utasították az embereket. De még ezek az erőfeszítések sem hatottak tartósan. A gonoszt feltartóztatták ugyan egy rövid időre, de nem tudták megállítani lefelé irányuló áradatát. A reformátorok hasonlóak voltak az olyan sötétségben fénylő lámpásokhoz, amelyek kicsik voltak elűzni a sötétséget. "... az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot..." (Jn 3:19). Krisztus földre jövetelekor úgy látszott, hogy az emberiség addigi legalacsonyabb szintjén van. A társadalom alapjai meginogtak. Az élet mesterkélté és hamissá vált. A zsidók Isten Igéjének erejét nélkülözve értelembénító, lélekölő hagyományokat és kigondolásokat tudtak csupán a világnak nyújtani. Istennek "lélekben és igazságban" való imádását kiszorította szertartások vég nélküli körforgása az egész világon. Minden vallási rendszer elvesztette befolyását az emberek elméjére és lelkére. Mivel az emberek megundorodtak a mesétől és a hamis tanoktól, igyekeztek elfojtani gondolataikat, vagy a hitetlenségbe menekültek. Az örökkévalóságot kihagyták számításaikból, és csak a jelennek éltek. Miután az Isten dolgait nem ismerték el, az emberi dolgokat is semmibe vették. Az igazság, a tisztelet, a feddhetetlenség, a bizalom és a részvét eltűnt a földről. A könyörtelen kapzsiság és féktelen becsvágy általános bizalmatlanságot szült. A kötelességtudás eszményét, az erőnek a gyengék iránti kötelezettsége, az emberi méltóság és az emberi jogok eszményeit félredobták mint egy álmot vagy egy mesét. A közönséges embereket teherhordó állatoknak tekintették, becsvágyuk eszközeinek és lépcsőinek. A gazdagságot és hatalmat, a kényelmet és önzést úgy keresték, mint legfőbb javukat. Testi elfajulás, értelmi kábultság és lelki halál jellemezte ezt a korszakot. Mivel az emberek gonosz szenvedélyei és szándékai száműzték Istent gondolataikból, ez a megfeledkezés még hajlamosabbá tette őket a gonoszra. A bűnszerető emberek Istent saját emberi tulajdonságaikkal ruházták fel és ez az elképzelésük megerősítette a bűn hatalmát. Öntetszelgésükben odáig jutottak az emberek, hogy Istent olyannak tekintették, mint önmagukat; olyan lénynek, akinek
38
Ellen G. White
Előtted az élet
célja az öndicsőítés, aki felemeli vagy megalázza az embereket aszerint, hogy elősegítik-e vagy akadályozzák-e az Ő szándékait. Az elnyomott osztályok a legfelsőbb Lényt úgy tekintették, mint aki csak annyiban különbözik elnyomóiktól, hogy felülmúlja őket hatalomban. Ezek az eszmék alakították ki a vallás minden formáját. Mindegyik a zsarolás elnyomó rendszere volt. Az imádkozók ajándékokkal és szertartásokkal igyekeztek kiengesztelni az Istenséget, hogy kegyeit saját önző céljaikra biztosítsák. Az ilyen vallásnak nincs hatalma a szíven vagy a lelkiismereten. Ez csak formális körforgás, amely elfárasztja az embereket, és ha nem hoz hasznot számukra, szabadulni kívánnak tőle. Ezáltal a rossz feltartóztathatatlanul erősödik, míg csökken a jó utáni vágy. Az emberek elvesztették Istenhez való hasonlóságukat, és annak a démoni hatalomnak bélyegét vették fel, amely uralta őket. Az egész világ a romlás süllyesztőjébe került. Az emberiségnek csak az az egy reménye volt, hogy az összeférhetetlen tömeg és megromlott egyedei közé új kovászt vessenek, hogy ez új életerőt hozzon és visszaállítsa Isten ismeretét a világban. Krisztus ezért jött, hogy visszaállítsa ezt az ismeretet, félretegye a hamis tanokat, amelyek által az állítólagos Istent ismerők hamis színben állították be Őt. Eljött, hogy kinyilatkoztassa az Ő törvényének természetét, és jellemében kinyilvánítsa a szentség szépségét. Krisztus az örökkévalóság felgyülemlett szeretetével jött el erre a világra. Miután eltávolította a terheket, amelyek akadályozták Isten törvényét, megmutatta, hogy a törvény a szeretet törvénye, Isten jóságának kifejezése. Bemutatta, hogy a törvény elvei iránti engedelmességben rejlik az ember boldogsága, és a törvény szilárdsága jelenti az emberi társadalom vázát és alapját. Az önkényes követelmények felállítása helyett Isten azért adta törvényét, hogy az emberiség védőbástyája és pajzsa lehessen. Mindazoknak, akik elfogadják a törvény alapelveit, megőrzi a gonosztól. Az Isten iránti hűség magában foglalja az emberek iránti hűséget is. Így a törvény megvédi minden ember jogait és egyéniségét, mert a felsőbbrendűt visszatartja az elnyomástól, az alárendeltet pedig az engedetlenségtől. Biztosítja az ember jólétét ebben és az eljövendő világban. Az engedelmesek számára ez az örök élet ígérete, mert azokat az alapelveket juttatja kifejezésre, amelyek örökké megmaradnak. Krisztus eljött és bemutatta az isteni alapelvek értékét, kinyilvánította azok erejét az emberiség újjáteremtése érdekében. Eljött, hogy megtanítson bennünket ezen alapelvek kifejlesztésére, elsajátítására és alkalmazására. Az akkori kor emberei számára minden dolog értékét a külsőségek határozták meg. A vallás ereje aláhanyatlott, viszont fényűzésében növekedett. A kor nevelői igyekeztek tiszteletet parancsolni a külsőséges fitogtatásnak és kérkedésnek. Jézus élete mindezek kifejezett ellentéte volt. Élete bemutatta azoknak a dolgoknak az
39
Ellen G. White
Előtted az élet
értéktelenségét, amelyeket az emberek életük legfontosabb céljainak tekintettek. A legegyszerűbb környezetben született: egy falusi ember házában. Ismeretlenül élt, kézművességet folytatott, napi kenyerét megosztva másokkal. Ilyen feltételek mellett és ilyen környezetben Jézus azonosította magát a világ ismeretlen munkásaival - az isteni nevelés tervét követve. Nem látogatta korának iskoláit, melyek a kis dolgokat felnagyították, a nagy dolgokat pedig lekicsinyelték. Nevelését közvetlenül a mennyben kijelölt forrásokból nyerte: a hasznos könyvekből, a természet tanulmányozásából és az élet tapasztalataiból. Ezek Isten tankönyvei, amelyek telve vannak tanításokkal mindazok számára, akik készséges kezekkel, látó szemekkel és értelmes szívvel fogadják. "A kis gyermek pedig növekedék, és erősödék bölcsességgel; és Istennek kegyelme vala ő rajta" (Luk 2:40).
lélekben, teljesedve
Így készült fel küldetésére. Az emberekkel való érintkezésének minden pillanatában olyan áldásos befolyást, átformáló hatalmat árasztott, amelyet még soha nem tapasztalt a világ. Aki át akarja alakítani az embereket, annak meg kell értenie őket. Az embereket csak rokonszenv, hit és szeretet által érhetjük el és emelhetjük fel. Krisztus, mint Tanítómester áll előttünk. Mindazok közül, akik a földön éltek, egyedül Ő ismeri tökéletesen az emberi lelket. "... nem oly főpapunk..." - tanítómesterünk van, mert a papok tanítók is voltak -, "aki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem aki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan... (Zsid 4:15). "Mert amennyiben szenvedett, Ő maga is megkísértetvén, segíthet azokon, akik megkísértetnek..." (Zsid 2:18). Krisztus egyedül élte át azokat a kísértéseket és szomorúságokat, amelyek az emberiséget érik. Soha más asszonytól született emberre nem támadtak oly heves kísértések, soha senki más nem hordta a világ bűneinek és fájdalmainak oly súlyos terhét. Nem élt soha senki más, akinek rokonszenve oly széles és gyengéd lett volna. Osztozva az emberiség minden tapasztalatában, Ő képes volt együtt érezni minden megkísértett, megterhelt és küzdő emberrel. Krisztus amit tanított, azt meg is élte. Így szólt tanítványaihoz "... példát adtam néktek, hogy amiképpen én cselekedtem veletek, ti is akképpen cselekedjetek" (Ján 13:15). "... én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait..." (Ján 15:10). Krisztus szavait tökéletesen szemléltették és támogatták életének dolgai. Sőt mi több: Ő maga volt az, amit tanított. Szava nemcsak élettapasztalatainak, hanem jellemének kifejezése is volt. Nemcsak tanította az igazságot, hanem Ő maga volt az igazság, és ez adott erőt tanításainak.
40
Ellen G. White
Előtted az élet
Krisztus volt a leghűségesebb feddő. Soha senki sem gyűlölte úgy a bűnt és nem ítélte el oly félelem nélkül, mint Ő. Jelenléte önmagában is dorgálást jelentett minden valótlan és aljas dolog számára. Tisztaságának fényében az emberek önmagukat tisztátalannak, életük célját közönségesnek és hamisnak látták, mégis vonzotta őket Jézus. Ő, aki teremtette az embert, ismerte az emberiség értékét. A gonoszt úgy nyilvánította ki, mint azok ellenségét, akiket igyekezett megáldani és megmenteni. Minden emberi lényben elbukott állapotában is Isten gyermekét látta, akit visszahelyezett isteni rokonságának magasztos kiváltságába. "Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa" (Ján 3:17). Ha Krisztus az emberek szenvedéseire és lesüllyedt állapotára tekintett, ott is látott reményt, ahol csak kétségbeesés és romlás látszott. Ahol szükség volt, Ő alkalmat talált arra, hogy felemeljen. A megkísértett és vereséget szenvedett lelkekkel találkozva, - akik elveszettnek érezték magukat és közel voltak a pusztuláshoz - nem kárhoztatta őket, hanem áldást nyújtott számukra. A természet szépsége az Ő üdvözlete az egész emberi családnak. A nagy sokaságra tekintve, amely összegyűlt a hegyibeszéd hallgatására, egy pillanatra elfelejtette, hogy nem a mennyben van, azért a világosság világának meghitt köszöntését használta. Ajkairól áldások áradtak, mintha egy régóta lepecsételt kútforrásból fakadtak volna ki. Elfordulva a világ becsvágyó, önelégült kegyeltjeitől, kijelentette, hogy azok a boldogok és áldottak, akik bármely nagy szükséget szenvednek, mégis elfogadják az Ő világosságát és szeretetét. A lelki szegények, a szomorúak, az üldözöttek felé kinyújtotta karjait e szavakkal: "Jöjjetek énhozzám... én megnyugosztlak titeket (Mt 11:28). Krisztus minden lényben felismerte a végtelen lehetőségeket. Olyannak látta az embereket, amivé lehetnek átváltozva az Ő kegyelme által a mi Urunk Istenünk szépségében (Zsolt 90:17). Miután reménységgel tekintett reájuk, reménységet sugallt nekik. Kinyilvánította az ember igazi eszményképét, így felébresztette a megszerzése utáni vágyat és hitet. Jelenlétében a megvetett, elbukott lelkek felismerték, hogy mégis emberek, azért vágyódtak arra, hogy méltónak bizonyuljanak megbecsülésre. Sok szívben, - amelyek holtnak látszottak minden szent dolog számára - új hajtóerőt támasztott. Sok kétségbe esett lélek számára megnyitotta az új élet lehetőségét. Krisztus az emberek szívéhez kapcsolta a szeretet és az odaadás kötelékeivel, és ugyanazon kötelékkel kapcsolta őket egymáshoz is. Nála a szeretet élet volt, és az élet a szolgálat. Így szólt: Ingyen vettétek, ingyen adjátok" (Mt 10:8). Krisztus nemcsak a kereszten áldozta fel önmagát az emberiségért. "... széjjeljárt jót tévén... " (Acs 10:38) és mindennapi tapasztalata volt életének 41
Ellen G. White
Előtted az élet
szétárasztása. Ilyen életet csak egy módon lehet folytatni. Jézus az Istentől való függőségben és közösségben élt. A Magasságos titkos helyére, a Mindenható árnyékába akkor és most mások is visszavonulhatnak, és egy ideig ott időzhetnek. Ennek eredménye nemes tettekben nyilvánul meg. Később azonban hitük kudarcot vall, közösségük megszakad Istennel, és életművük tönkremegy. Jézus élete az állandó bizalom élete volt, amelyet az Istennel való folyamatos közösség által tartott fenn. A mennyért és földért végzett szolgálata kudarc és ingadozás nélküli volt. Mint ember, mindaddig felküldte könyörgéseit Isten trónjához, míg embersége mennyei áradattal nem telt meg, és ezáltal összekötötte emberségét istenségével. Miután életet nyert Istentől, életet közölt az emberekkel. "Soha ember úgy nem szólott, mint ez az ember!" (Ján 7:46). Ez akkor is igaz lett volna Krisztusról, ha egyedül a fizika vagy az ész birodalmában, vagy különféle elméletek és elgondolások tárgyában tanított volna. Feltárhatta volna azokat a titkokat, amelyekbe csak évszázados fáradságos munkája és kutatásai által hatolhattak be az emberek. Tehetett volna javaslatokat tudományos vonalon, az idők végéig táplálékot nyújthatott volna a gondolatoknak, és serkentette volna a feltalálókat. De nem ezt tette. Semmit se szólt a kíváncsiság felébresztésére vagy az önző becsvágy felkeltésére. Nem foglalkozott elvont elméletekkel, hanem csak azzal, ami lényeges a jellem kifejlesztésére és növeli az ember befogadóképességét. Krisztus rokonszenve és tanításai magukba foglalták az egész világot. Az emberi életben nem fordulhatnak elő sohasem olyan körülmények vagy válságok, amelyeket tanításaiban előre ne látott volna, s amelyekre alapelvei ne tartalmaznának tanítást. Ő a tanítók Fejedelme, akinek szavai vezetni fogják munkatársait az idők végéig. Számára a jelen és a jövő között, a közel és a távol között nem volt különbség. Ismerte az egész emberiség szükségleteit. Lelki szemei előtt feltárultak az emberi törekvések, a teljesítmények, a kísértések, a küzdelmek, a bajok, és a veszedelmek jelenetei. Minden szív, minden otthon, minden élvezet, minden törekvés, minden öröm ismert volt előtte. Nemcsak az egész emberiség érdekében, hanem az egész emberiséghez szólt. Szólt a kisgyermekhez élete hajnalán boldogságban, az ifjú sóvárgó, nyugtalan szívéhez, az erejük teljében lévő férfiakhoz, akik a felelősség és gondok terhét hordozták, szólt az elfáradt, gyenge öregekhez; üzenete mindenkihez szólt, az emberiség minden gyermekéhez minden országban és minden korban. Tanítása magába foglalta a mulandó és az örökkévaló dolgokat - a láthatatlanokat a láthatókhoz való viszonyukban - a mindennapi élet eseményeit és az eljövendő élet ünnepélyes kérdéseit. Ennek az életnek dolgait valódiságukban helyezte el, úgy, mint amelyek alá vannak rendelve az örök érdekeknek, de nem mellőzve fontosságukat. Azt tanította,
42
Ellen G. White
Előtted az élet
hogy a menny és a föld összekapcsolódnak, és hogy az isteni igazság ismerete jobban előkészít a mindennapi élet kötelességeire. Számára semmi se volt cél nélküli. A gyermek játékai, a férfi fáradságos munkája, az élet élvezetei, gondjai és fájdalmai mind egyetlen végcélnak voltak eszközei: Isten megnyilatkozásának az emberiség felemelése érdekében. Isten Igéje az Ő ajkairól új erővel és új jelentőséggel felruházva jutott az emberek szívébe. Tanításai a teremtés dolgait új megvilágításba helyezték. A természet arculatán újra megnyugodtak azok a ragyogó fénysugarak, amelyeket a bűn száműzött. Az életnek minden tényéből és tapasztalatából egyetlen tanítást hozott elő, és azt az emberek elé tárta: az Istennel való társas viszony lehetőségét. Így Isten újra a földön lakozott. Az emberek tudatában voltak jelenlétének. A világot átölelte az Ő szeretete. A menny lejött az emberekhez, akik Krisztusban megismerték Istent, és Ő megnyitotta előttük az örökkévalóság tudományát. Így valóban elmondhatták: "Immánuel... velünk az Isten." Az Istentől küldött Tanítóban minden igazi nevelési munka megtalálja középpontját. Erről a munkáról ma ugyanúgy beszél a Megváltó, mint az 1800 évvel ezelőtt alapított munkáról: "... én vagyok az Első és az Utolsó"; "Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég" (Jel 1:17, 21:6). Ilyen tanítónak a jelenlétében, az isteni nevelésre való alkalmak birtokában milyen balgaság lenne tőlünk, ha Őtőle távol keresnénk a helyes nevelést, azt, hogy bölcsességet nyerjünk távol a Bölcsességtől, és igazakká váljunk az igazság megvetése által! Balgaság lenne tőlünk, ha a világosságot a Világosság Forrásától távol keresnénk, és ha az életet az Élet Forrásától messze eltávolodva akarnánk elnyerni, ha elfordulnánk az élő víznek kútforrásától, és repedezett kutakat ásnánk, melyek nem tartják a vizet. Még mindig szól Krisztus meghívása: "... Ha valaki szomjúhozik, jöjjön én hozzám, és igyék. Aki hisz én bennem, amint az írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből" (Ján 7:37-38). "... az a víz, amelyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz ő benne" (Ján 4:14).
Módszerek szemléltetése "Megjelentettem a te nevedet az embereknek, akiket e világból nékem adtál..." (Ján 17:6).
43
Ellen G. White
Előtted az élet
Krisztus tanítási módszereinek legteljesebb szemléltetését az első tizenkét tanítvány kiképzésében láthatjuk meg. Ezeken a férfiakon nagy felelősség nyugodott. Kiválasztotta őket, mint olyan férfiakat, akiket betölthet Lelkével és alkalmassá tehet arra, hogy előrevigyék művét a földön, ha majd elhagyja őket. Mindenekfelett saját társaságának kiválogatásában volt részük, mert naponta vele lehettek. Saját személye által gyakorolt benyomást kiválasztott munkatársaira. A szeretett János így szólt: "És az élet megjelent és láttuk és tanúbizonyságot teszünk róla..." (1 Ján 1:2). Csak az ilyen közösség által: a léleknek a lélekkel, a szívnek a szívvel, az emberinek az istenivel való közössége által közölhető az az életadó erő, amelyet az igazi nevelésnek nyújtania kell. Csak élet adhat életet. Tanítványai kiképzésénél a Megváltó a kezdetben alapított nevelési tervet követte. Az első tizenkét kiválasztott tanítvány - néhány másikkal együtt, akik szükségleteik szolgálata által időről időre kapcsolatba kerültek vele - alkották Jézus családját. Ezek vele voltak a házban, az asztalnál, a belső szobában, a mezőn. Elkísérték Őt utazásaiban, osztoztak próbáiban és viszontagságaiban, és erejükhöz mérten munkájához csatlakoztak. Jézus néha akkor tanította őket, amikor együtt ültek a hegyoldalon, a tengerparton, a halászhajóban vagy úton voltak. Bármikor szólt a sokasághoz, a tanítványok alkották a belső kört. Szorosan közelébe húzódtak, hogy semmit se veszítsenek el tanításaiból. Figyelmesen hallgatták, arra sóvárogva, hogy megértsék azokat az igazságokat, amelyeket tanítaniuk kell majd minden országban és minden korszakban. Jézus első tanítványait a köznép soraiból választotta. Ezek a galileai halászok egyszerű, műveletlen emberek voltak, akik nem ismerték a rabbik tudományát és szokásait, de szigorú fegyelmezést nyertek a munka és az élet viszontagságai által. Természetes képességű és tanulékony lelkületű férfiak voltak, akiket át lehetett formálni és ki lehetett képezni a Megváltó szolgálatára. Az élet közönséges foglalkozásaiban sok munkás türelmesen ellátja mindennapi munkakörét anélkül, hogy ismerné őket. Ilyenek voltak azok a férfiak is, akiket a Megváltó munkatársakul hívott el. Természetes képességeiken kívül a világ legnagyobb Tanítójával töltött három évi tapasztalat előnyével rendelkeztek. Az első tanítványok természete és jelleme feltűnően eltért egymástól. E világ tanítóivá kellett lenniük, ezért alapvetően különböző jellemtípusokat képviseltek. Közéjük tartozott Lévi Máté a vámszedő, üzleti tevékenységéből és Róma iránti alárendelt helyzetéből elhívva; a vakbuzgó Simon, a birodalmi tekintély megalkuvást nem ismerő ellensége; a heves, lobbanékony, önelégült, melegszívű Péter testvérével, Andrással; a kifinomult és fukar júdeai Júdás; a hűséges és komoly, de mégis nehezen hívő Filep és Tamás; a kevésbé jelentős Jakab és a még jelentéktelenebb Júdás az Úr testvérei közül; de mégis erőteljes, határozott férfiak mind hibáikban, mind erényeikben (Mt 13:55; Gal 1:19); valamint Nathanael 44
Ellen G. White
Előtted az élet
gyermeki őszinteségével, bizalmával és Zebedeus becsvágyó, szerető szívű fiai (Mt 4:21). Azért, hogy ezek a tanítványok sikeresen vigyék előre a munkát, amelyre Megváltónk elhívta őket, - mivel annyira különbözőek jellemtulajdonságaikban, neveltetésükben és szokásaikban - egységre kellett jutniuk érzésben, gondolkodásban és cselekvésben. Krisztus célja az volt, hogy az egység elérésében segítségükre legyen, ezért igyekezett őket saját lényére hangolni. Értük való munkájának terhét kifejezi Atyjához intézett imájában: "Hogy mindnyájan egyek legyenek; amint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk... ; ... hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem és szereted őket, amiként engem szerettél" (Jn 17:21-23).
Krisztus átformáló hatalma A tizenkét tanítvány közül négynek vezető szerepet kellett vinnie, mégpedig mindegyiknek a maga külön hivatásában. Krisztus azért, hogy erre előkészítse őket, előrelátóvá formálta át jellemüket. Jakabot kard által gyorsan bekövetkező halálra rendelte el, Jánost arra, hogy a testvérek közül a leghosszabb ideig kövesse Mesterét a munkában és üldözésekben. Pétert, az úttörőt arra rendelte, hogy a korszakok akadályait áttörve tanítsa a pogány világot. Júdás, aki testvéreit felülmúlta a szolgálatra való képességeiben, oly célokon töprengett lelkében, amelyeknek megvalósulásáról alig álmodott - ők voltak Jézus legnagyobb gondoskodásának tárgyai, és leggyakoribb, leggondosabb tanításainak elfogadói. Péter, Jakab és János minden alkalmat felhasználtak, hogy szoros kapcsolatba kerüljenek Mesterükkel, és kívánságuk teljesült. Mindnyájuk közül ők voltak vele a legszorosabb kapcsolatban. Jánost csak az egyre bensőségesebb közösség elégíthette ki, amit el is nyert. A Jordán melletti első tanácskozáson, amikor András hallotta Jézust, elsietett, hogy hívja testvérét Jánost. János a csodálatos tárgyakon elmélkedve csendes elragadtatással hallgatta Jézust. Megváltóját mindig mint sóvárgó, elmélyült hallgató követte. Azonban János mégsem volt hibátlan jellemű, nem volt szelíd, álmodozó rajongó. Őt és testvérét, Jakabot a mennydörgés fiainak hívták (Mt 3:17). János büszke, becsvágyó és harcias volt, azonban ezeknek a tulajdonságoknak a mélyén a Megváltó felismerte buzgó, őszinte, szerető szívét. Jézus megdorgálta önzését, meghiúsította becsvágyát és megpróbálta hitét; kijelentette neki azt, ami után lelke oly mélyen vágyódott; a szentség szépségét, az Ő átformáló szeretetét. Jézus így szólt az Atyához: "Megjelentettem a te nevedet az embereknek, akiket e világból nékem adtál..." (Ján 17:6). János szeretetre, részvétre és társaságra vágyott. Jézus közelébe húzódott, leült melléje és keblére hajolt. Amiképpen a virág a napot és harmatot, úgy kívánta lelke az isteni fényt, és életet. Imádattal és szeretettel szemlélte a Megváltót, míg
45
Ellen G. White
Előtted az élet
végül a Krisztushoz való hasonlóság és a Vele való közösség lett egyetlen vágya, és jellemében visszatükröződött Mesterének jelleme Így szólt: "Lássátok, mily nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk! A világ azért nem ismer minket, mert nem ismerte meg Őt. Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogyha Ő megjelenik, hasonlóvá leszünk Ő hozzá és meg fogjuk Őt látni úgy, amint van. És akiben megvan ez a reménység Ő iránta, az mind megtisztítja magát, amiképpen Ő is tiszta" (1 Ján 3:1-3 angolból fordítva).
Erőtlenből erős A tanítványok közül senkinek a története sem szemlélteti jobban Krisztus nevelési módszerét, mint Péter története. Péter merész és magabízó, gyors felfogású és azonnal cselekvő, bosszúálló természetű volt, de nagylelkű tudott lenni a megbocsátásban. Gyakran tévedett, ezért részesült sok dorgálásban. De Krisztus iránti odaadó hűsége, meleg ragaszkodása sem részesült kevesebb elismerésben. A megváltó türelmesen és megkülönböztetett szeretettel bánt lobbanékony tanítványával, és igyekezett megszüntetni önhittségét, hogy megtaníthassa őt az engedelmességre, alázatra és bizalomra. Azonban Péter a leckét csak részben tanulta meg. Önbizalmától nem szabadult meg. Amikor Jézus saját szívére is ránehezedett a teher, igyekezett a tanítványok elé tárni megpróbáltatásának és szenvedéseinek jeleneteit. Ők azonban behunyták szemeiket, mert nem szívesen néztek szembe a bekövetkező tényekkel. Az önsajnálat, - amely visszariadt a Krisztussal való szenvedés közösségétől - késztette Pétert erre az ellenvetésre: "Mentsen Isten, Uram! Nem eshetik ez meg te véled" (Mt 16:22). Szavai mind a tizenkettő gondolatát és érzelmét is kifejezték. Ilyen lelkülettel haladtak előre a közeledő válság felé. Egymással kérkedően vetélkedve várták a királyi tisztelet elnyerését, és nem is álmodtak a keresztről. Péter tapasztalata tanítás volt a többi tanítvány számára is, hogy önhittség vereséget szenved a próbákon. Krisztus nem tudta megakadályozni Péter vereségét, ha ő nem hagyta el a Gonoszt. Kezét kinyújtotta feléje, amikor a hullámok már-már összecsaptak feje felett. Krisztus szeretete nyúlt Péter megmentésére akkor is. Péter szavai a romlás szélén mindig közelebb sodorták a meredek szakadékhoz. Újra és újra ezt a figyelmeztetést kapta: Te ... megtagadod, hogy ismersz engem (Lk 23:34). A Megváltó, aki olvasott Péter szívében, oly üzenetet adott neki, amelyet akkor kevésre értékelt, de a gyorsan ráboruló sötétségben a reménység sugarait árasztotta feléje: "Simon! Simon! ímé a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát; De én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited: te azért idővel megtérvén, a te atyádfiait erősítsed" (Lk 22:31-32). 46
Ellen G. White
Előtted az élet
Péter a törvényszék csarnokában a tiltakozás szavait ejtette ki, de hűségét és szeretetét azonnal felébresztette a Megváltó szánakozó, szeretetteljes, szomorú tekintete, és ez a tekintet visszaküldte őt a kertbe, ahol Krisztus sírva imádkozott. Péter bűnbánatának könnyei hullottak arra a földre, amelyet Krisztus halálküzdelmének vércseppjei nedvesítettek meg. Akkor lelkében erős támaszt jelentettek a Megváltó szavai: "Én imádkoztam érted, ... idővel megtérvén, a te atyádfiait erősítsed". Bár Krisztus előre látta Péter bűnét, mégsem hagyta el kétségbeesésében. Ha Jézus tekintete kárhoztatást fejezett volna ki szánalom és részvét helyett, és amikor előre megmondta bűnét, nem szólta volna Péterhez a reménység szavait is, - milyen sűrű sötétség vette volna körül Péter! Milyen reménytelen kétségbeesés nehezedett volna a gyötrő lélekre! Lelki gyötrelmének és saját magától való megundorodásának abban az órájában mi tartotta volna vissza Pétert attól az ösvénytől, amelyen Júdás elindult végzete felé? A Megváltó nem kímélhette meg tanítványát a lelki gyötrelemtől, de nem hagyta őt magára keserűségében. Az Ő szeretete nem múlik el és nem szűnik meg soha. Emberi lények, akik átadják magukat a Gonosznak, hajlamosak arra, hogy szívtelenül, nyersen bánjanak megkísértett és tévedő embertársaikkal. Nem tudnak olvasni az emberek szívében, nem ismerik küzdelmeiket és fájdalmaikat. Tanulniuk kell a szeretetteljes feddésből és az olyan ütésből, amely azért sebez meg, hogy meggyógyítson. Nemcsak János őrködött Jézussal a törvényszék csarnokában, nemcsak ő állt ott keresztje mellett, és ment először a tizenkettő közül az Ő sírjához. Jézus nem Jánost, hanem Pétert említi meg először feltámadása után. Az angyal így szólt: "...Mondjátok meg az ő tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megyen Galileába; ott meglátjátok Őt... (Mk 16:7). Krisztus próbára tette Pétert a tanítványokkal történt utolsó találkozáskor a tengerparton háromszor feltett kérdésével: "Szeretsz-é engem?" Így helyezte vissza őt a tizenkettő között elfoglalt tisztségébe. Majd utolsó személyes utasítását közölte vele: "Te kövess engem!" (Ján 21:17. 22) Péter most értékelni tudta ezeket a szavakat. Jobban megértette azt a tanítást, amelyet Jézus akkor adott, amikor egy kisgyermeket állított a tanítványok elé, és megparancsolta nekik, hogy váljanak olyanná, mint egy gyermek. Miután Péter jobban megismerte Krisztus gyengéd szeretetét és hatalmát, kész volt bízni benne és engedelmeskedni neki. Az Ő erejében követni tudta Mesterét. Munkájának és áldozatának végén az a tanítvány, aki egykor oly nehezen ismerte fel a keresztet, örült, hogy leteheti életét az evangéliumért. Azt érezte, hogy
47
Ellen G. White
Előtted az élet
számára, aki megtagadta Urát, túl nagy megtiszteltetés lenne úgy meghalni, mint Mestere. Péter átalakulása az isteni szeretet csodája volt. Tanulság mindazok számára, akik a nagy Tanítómester lábnyomaiban akarnak járni.
Tanítás szeretetben Jézus megdorgálta tanítványait. Figyelmeztette és intette őket, azonban János, Péter és testvéreik mégsem hagyták el Őt. A dorgálások ellenére úgy döntöttek, hogy Jézussal maradnak; a Megváltó pedig nem húzódott vissza tőlük hibáik miatt. Ő úgy fogadja el az embereket, amint vannak, hibáikkal és gyengeségeikkel együtt, és kiképezi őket szolgálatára, ha megengedik, hogy fegyelmezze és tanítsa őket. Volt egy a tizenkettő között, akihez Krisztus a közvetlen dorgálásnak egyetlen szavát sem intézte munkájának egészen közeli befejezéséig. Júdással az ellenkezés lelkülete is bejött a tanítványok közé. Júdás kapcsolatba került Jézussal, mert engedett jelleme és szent élete vonzerejének. Őszintén vágyakozott arra, hogy megváltozzék és remélte, hogy a Jézussal való közösség által ezt el is fogja érni. Mégsem ez a vágy volt az uralkodó. A Jézus földi királyságában elérhető nyereség önző vágya uralta inkább. Felismerte Jézus szeretetének isteni erejét, mégsem engedett befolyásának. Tovább ápolgatta magában ítélgetéseit és nézeteit, a bírálgatásra és a kárhoztatásra való hajlamát. Krisztus indítékai és cselekedetei annyira felülmúlták felfogóképességét és rosszallását. Kétségeit és becsvágyát észrevétlenül átvették a tanítványok is. A felsőbbségért való versengésük és Krisztus munkamódszerei feletti elégedetlenkedésük nagy része Júdástól eredt. Jézus látta, hogy az ellenállás csak megkeményítené Júdást, azért tartózkodott a közvetlen dorgálástól. Júdás szűkkeblű önzését Jézus azáltal akarta megszüntetni, hogy kapcsolatba hozta őt saját önfeláldozó szeretetével. Tanításaiban feltárta azokat az alapelveket, amelyek Júdás önző becsvágyát is érintették. Egyik tanítást a másik után adta Jézus ily módon, és Júdás sokszor felismerte, hogy az ő jelleméről van most szó, és az ő bűneit tárta fel, de nem akart engedni az isteni befolyásnak. Júdás ellenállt a kegyelem esedezéseinek, azért a gonosz befolyása végül is felülemelkedett benne. Júdás Jézusnak egy dorgálásáért megharagudva és becsvágyó álmainak szétfoszlása miatt kétségbeesve átadta magát a kapzsiság démonának és elhatározta, hogy elárulja Mesterét. A húsvéti vacsora terméből, Krisztus jelenlétének öröméből, az örök élet reménységének világosságából kiment gonosz munkájára, a külső sötétségbe, ahol már nem volt számára remény. "... Mert eleitől fogva tudta Jézus, kik azok, akik nem hisznek, és ki az, aki elárulja őt" (Jn 6:64). Mégis mindent tudva sem tartotta vissza Júdástól a kegyelem esedezését és szeretetének ajándékait. Júdás veszélyeztetettségét látva Jézus szoros 48
Ellen G. White
Előtted az élet
kapcsolatba hozta őt önmagával, és választottainak, meghitt tanítványainak belső körébe fogadta. Amikor a terhek saját szívére is a legsúlyosabban ránehezedtek, ráadásként viselte Júdás makacs, gyanakvó, töprengő lelkületének gyötrelmét. Azon munkálkodott, hogy ellensúlyozza a tanítványok között állandóan működő titkos és alattomos ellenkezését. Júdás azonban mindig jobban ellenállt Jézus megmentő befolyásának. "Sok vizek el nem olthatnák e szeretetet: a folyóvizek sem boríthatnák azt el... mert erős a szeretet, mint a halál..." (Énekek 8:7,6). Jézusnak Júdás érdekében végzett szeretetmunkája eredménytelen maradt; a többi tanítvány számára azonban egy élten át tartó áldott tanítás volt. Gyengédségének és türelmének példája segített nekik abban is, hogy tudjanak a megkísértettekkel és tévedőkkel bánni. A tizenkettő elhívásakor a tanítványok akarták, hogy Júdás közéjük tartozzon, mert az ő belépését nagy ígéretnek tekintették az apostoli csoport számára. Júdás szorosabb kapcsolatban állt a világgal, mint ők. Jó modorú, jó felismerő és végrehajtó képességgel bíró férfiú volt, aki nagyra értékelte saját képzettségét, és rábírta a tanítványokat, hogy hasonló tiszteletben tartsák őt. Azok a módszerek, amelyeket be akart vezetni Krisztus munkájába, világi elveken alapultak, és világias szellem uralta őket. A világi elismerés és tisztelet elnyerésére törekedett, e földi országlás birtoklására. E vágyak kibontakozására Júdás életében rávezette a tanítványokat arra, hogy megértsék az önfelmagasztalás elve és Krisztus alázatosságának és önfeláldozásának elve közötti ellentétet, - vagyis a lelki ország alapelveit. Júdás végzetében meglátták, milyen vége lesz az önfelmagasztalásnak. A tanítványokban Krisztus küldetése végül elérte célját. Példája és az önmegtagadásra vonatkozó tanításai átformálták jellemüket. Krisztus halála megsemmisítette világi nagyságra irányuló reményeiket. Péter bukása, Júdás hitehagyása, saját hibáik, amikor elhagyták Krisztust gyötrelmében és veszedelmében, elsöpörték önelégültségüket, és kezdték felismerni a reájuk bízott munka nagyságát. Érezték, hogy minden lépésükben szükségük van Mesterük vezetésére. Tudták, hogy többé nem örülhetnek személyes jelenlétének, és felismerték úgy, mint soha azelőtt - elmúlt alkalmaikat és kiváltságaikat és azt, hogy Istennek küldöttével járhattak és beszélgethettek. Sok tanítását nem értékelték, vagy meg sem értették. Most vágyakoztak arra, hogy visszaidézzék emlékezetükbe ezeket a tanításokat, hogy újra hallják hangját. Mily nagy örömmel gondoltak Krisztus szavaira: "... Jobb néktek, hogy én elmenjek: mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vigasztaló: ha pedig elmegyek, elküldöm azt ti hozzátok" (Jn 16:7). 49
Ellen G. White
Előtted az élet
"... mindazt, amit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam néktek" (Jn 15:15). "Ama vigasztaló pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, amiket mondottam néktek" (Jn 14:26). "Mindaz, ami az Atyáé, az enyém... (Jn 16:15). "De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra... az enyémből vesz, és megjelenik néktek" (Jn 16:13.14). A tanítványok látták, amint Jézus felszállt közülük az Olajfák hegyéről a mennybe. Az egek magukba zárták Őt, és visszatért hozzájuk búcsúígérete: "... ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig" (Mt 28:20). A tanítványok tudták, hogy Megváltójuk együttérző rokonszenve még mindig velük van. Tudták, hogy van egy képviselőjük, ügyvédjük Isten trónjánál. Jézus nevében tárták fel kéréseiket, és megismételték ígéretét: "...amit csak kérni fogtok az Atyától az én nevemben, megadja néktek" (Jn 16:23). Mindig magasabbra emelték hitük karjait ezzel a hatalmas érveléssel: "... Krisztus az, aki meghalt, sőt fel is támadott, aki az Isten jobbján van, aki esedezik is érettünk" (Róm 8:34). Az isteni Megváltó a mennyei udvarokban való felmagasztaltatása után ígéretéhez híven az Ő teljességéből adott földi tanítványainak. Lelkének kitöltése tanítványaira jelezte azt, hogy elfoglalta trónját az Isten jobbján. Krisztus meggyőzte tanítványait arról, hogy szükségük van az Ő Lelkére. A Lélek tanítása által elnyerték a végső előkészítést, és kimentek küldetésük betöltésére. Többé nem voltak tudatlanok és műveletlenek. Már nem különálló egyedek és egyenetlenkedő, viszálykodó elemek gyülekezeteként éltek. Többé nem reménykedtek a világi nagyságban. Egy akarattal, egy szívvel, egy lélekkel voltak. Gondolataikat Krisztus töltötte be. Céljuk az Ő országának előrevitele volt. Lelkületükben és jellemükben hasonlókká váltak Mesterükhöz, és az emberek "... meg is ismerték őket, hogy a Jézussal voltak vala" (Acs 4:13). Akkor oly nagy mértékben nyilatkozott meg Krisztus dicsősége, amelyet azelőtt még sohasem tapasztalt halandó ember. Tömegek, akik gyalázták az Ő nevét és hatalmát megvetették, a megfeszített Krisztus tanítványainak vallották magukat. A Krisztus által kiválasztott egyszerű emberek munkája az isteni Lélek együttműködésével felrázta a világot. Egyetlen nemzedék alatt minden néphez elvitték az evangéliumot. Krisztus úgy rendelte, hogy ugyanaz a Lélek, amelyet ő elküldött első tanítványai tanítójaként, mai munkatársainak is tanítója legyen. Ígérete így hangzott: "... ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig" (Mt 28:20).
50
Ellen G. White
Előtted az élet
Ugyanennek az isteni Vezetőnek jelenléte a nevelés munkájában ma is hasonló eredményeket tud felmutatni, mint régen. Ez az igazi nevelés célja. Isten akarata szerint ezt a munkát kell végeznünk.
A természet tanítása "Vedd ezt füledbe... állj meg és gondold meg az Istennek csudáit... vagy a tökéletes tudásnak csudáit érted-é?" (Jób 37:13.15)
Isten a természetben "... Dicsősége elborítja az egeket, és dícséretével megtelik a föld" (Hab 3:3). Minden teremtett dolog viseli az istenség pecsétjét. A természet bizonyságot tesz Istenről. Ha a fogékony elme érintkezésbe kerül a világegyetem csodáival és titkaival, el kell ismernie egy végtelen Hatalom munkálkodását. A föld nem a saját, benne rejlő ereje által termi meg bőségét, és folytatja évről évre a nap körüli keringését. Egy láthatatlan kéz vezeti a bolygókat égi körforgásukban. Titokzatos életerő hatja át az egész természetet - erő, amely fenntartja a megszámlálhatatlan világot a világűrben; ez él a nyári szellőben lebegő atomnyi bogárban, ez ad szárnyakat a fecskének és táplálja az éhes hollófiókákat; ez bontja ki a rügyeket, és gyümölcsé alakítja a virágot. Ugyanez a hatalom, amely fenntartja a természetet, munkálkodik az emberben is. A csillagok és atomokat vezérlő nagy törvények irányítják az emberi életet is. Azok a törvények, amelyek irányítják a szív tevékenységét, szabályozzák a test életáramának keringését, annak a hatalmas Értelemnek törvényei, akinek törvényes hatalma van minden élőlény felett, mert Tőle indul ki minden élet. Minden ember csak a Vele való összhangban találhatja meg igazi munkakörét. Minden élőlény létfeltétele: az Isten életerejének elfogadása által fenntartott élet, amely a Teremtő akaratával összhangban folytat. A fizikai, szellemi vagy erkölcsi törvények 51
Ellen G. White
Előtted az élet
áthágása annyit jelent, hogy kilépünk a világegyetem összhangjából, hogy behozzuk az egyenetlenséget, a zűrzavart és a romlást. Aki megtanulja, hogy így értelmezze a természet tanításait, annak az egész természet megvilágosodik, - a világ egy nagy tankönyvvé, az élet egy nagy iskolává válik. Az ember egyesülése Istennel és a természettel, a törvény általános fennhatósága, valamint a törvény áthágásának következményei is befolyásolják az elmét és átformálják a jellemet. Ezek olyan leckék, amelyeket gyermekeinknek meg kell tanulniuk. A kicsiny gyermekek számára, - akik még nem képesek tanulni a nyomtatott könyvekből, és még nem lehet bevezetni őket az iskola tantervének megszokott menetébe - a természet a tanulásnak és a gyönyörűségnek kimeríthetetlen forrását nyújtja. A gonosszal való érintkezés által szívük még nem keményedett meg, ezért gyorsan felismerik Annak jelenlétét, aki áthat minden teremtett dolgot. Fülük, amelyet még nem tompított el a világ zaja, figyel Annak hangjára, aki a természet kijelentései által szól hozzájuk. A természet tanítása nem kevesebb élvezet forrása lesz az idősebbek számára is, akiknek állandóan szükségük van a lelki és örökkévaló dolgok csendes emlékeztetőire. Ahogyan Éden lakói tanultak a természet könyvéből, ahogyan Mózes felismerte Isten kézírását Arábia síkságain és hegyein, a gyermek Jézus Názáret domboldalain, úgy a mai gyermekek is tanulhatnak a természet könyvéből. A látható szemlélteti a láthatatlant. Az erdő magas fájától kezdve a sziklába kapaszkodó zuzmóig, a határtalan óceántól a tengerpart legkisebb kagylójáig mindenben megláthatják Isten képmását és kezenyomát. Amennyire a körülmények megengedik, helyezzék a gyermeket legfiatalabb korától fogva olyan környezetbe, ahol ezt a csodálatos tankönyvet megnyithatják előtte. Szemléljék meg a nagy Művész által festett jeleneteket az egek változatos festővásznán. Ismerjék meg a föld és tenger csodát, figyeljék meg a változó évszakok feltárulatlan titkait, és tanuljanak a Teremtő műveiből. Semmi más módon nem vehetjük meg ilyen szilárdsággal és biztosan az igazi nevelés alapjait. A természettel kapcsolatba kerülve még a gyermek is okot lát arra, hogy zavarba jöjjön, mert felismeri az ellentétes erők munkálkodását, és itt magyarázatra van szüksége. Amikor a természetben megnyilvánuló gonoszt szemlélik az emberek, mindenkinek meg kell tanulnia ezt a szomorú leckét: "Valamely ellenség cselekedte azt..." (Mt 13:28). Csak a Golgota hegyéről ragyogó világosság fényében lehet igazán olvasni a természet tanításait. Mutassa meg Betlehem és a kereszt története, hogy mily jó legyőzni a gonoszt, és hogy minden áldás, amelyet nyertünk, a megváltás ajándéka! A vadrózsa és a tüske, a bogáncs és a konkoly jelképezi a természetben a rosszat és a rombolást. A madarak éneke, a rügyfakadás, az eső és a napfény, a nyári zápor és a reggeli harmat, a természet ezernyi tárgya, az erdők tölgyfái, és a
52
Ellen G. White
Előtted az élet
fák gyökerénél nyíló ibolyák a mindent helyreállító szeretetet jelképezik. És a természet még mindig Isten jóságáról beszél nekünk. "Mert én tudom az én gondolataimat, amelyeket én felőletek gondolok, azt mondja az Úr; békességnek és nem háborúságnak gondolata... (Jer 29:11). Ez az az üzenet, amelyet a kereszt fényében az egész természet arculatán olvashatunk. Az egek kijelentik az Ő dicsőségét, és a föld telve van az Ő gazdagságával.
Az élet tanításai "...Beszélj a földdel és az megtanít téged..." (Jób 12:8). A nagy Tanító kapcsolatba hozta hallgatóit a természettel, hogy hallhassák azt a hangot, amely minden teremtett dologban szólt hozzájuk, és amidőn szívük meglágyult, és elméjük fogékonnyá vált, segített nekik, hogy megmagyarázzák a jelenetek lelki tanításait, amelyeken szemeik megnyugodtak. Azok a példázatok, amelyek által szerette tanítani az igazság leckéit, mutatják, hogy lelke mennyire gyönyörködött abban, hogy összegyűjtse a mindenapi élet környezetéből vett tanításokat. Az ég madarai, a mező liliomai, a magvető és a mag, a pásztor és a nyáj által Krisztus a halhatatlan igazságokat mutatta be. Levonta a szemléltető tanulságot az élet eseményeiből, azokból a tapasztalati tényekből, amelyeket hallgatói ismertek: a kovász, az elrejtett kincs, az igazgyöngy, a halászháló, az elveszett drakma, a tékozló fiú, a sziklára és a fövenyre épített ház. Tanításaiban volt valami, ami érdekelt mindenkit, amely minden szívhez szólt. Így az emberek mindennapi munkáját ahelyett, hogy puszta robot lett volna számukra továbbra is, megfosztva a nemesebb gondoktól - beragyogták és felemelték a lelkiekre és a láthatatlan dolgokra való emlékezések. Így kell tanítanunk nekünk is. Tanítsuk meg a gyermekeket arra, hogy a természetben meglássák Isten bölcsességének és szeretetének kifejezését! Istenről való gondolataik kapcsolódjanak össze a madarakkal, virágokkal és fákkal! Minden látható dolog szolgáljon számukra a láthatatlan dolgok magyarázatául, és az élet összes eseményei legyenek számukra az isteni tanítás eszközei! Így lehet elsajátítani a teremtett dolgokban és az élet minden tapasztalatában rejlő leckék tanulmányozását, ugyanakkor arra is fény derül, hogy mindazok a törvények, amelyek a természet dolgait és az élet eseményeit kormányozzák, bennünket is uralnak - javunkat szolgálva. Csak az irántuk tanúsított engedelmességben találhatjuk meg az igazi boldogságot és a sikert.
53
Ellen G. White
Előtted az élet
A szolgálat törvénye Minden mennyei és földi dolog azt bizonyítja, hogy az élet törvénye: a szolgálat törvénye. A végtelen Atya minden élő létezését szolgálja. Krisztus úgy jött el a földre, "... mit aki szolgál" (Luk 22:27). Az angyalok szolgáló lelkek, elküldve szolgálatra azokért, akik örökölni fogják az üdvösséget (Zsid 1:14). Az ég madarai, a mező állatai, az erdő fái, a levelek, a fű és virágok, a nap és az égen ragyogó csillagok, mind-mind szolgálnak. A tó és a tenger, a folyó és a forrásvíz mind befogad, hogy ő is adjon. A természetben minden úgy szolgálja az ember életét, hogy egyúttal saját életét is biztosítja. "Adjatok, néktek is adatik..." (Lk 6:38), olyan tanítás ez, amely a természetben ugyanúgy bele van plántálva, mint ahogy a Szentírásban is megtaláljuk. A domboldalak és síkságok medret adnak a hegyi pataknak, hogy elérje a tengert, és százszorosan visszakapják azt, amit adtak. A csörgedezve útján haladó folyam maga után a szépség és termékenység ajándékait hagyja. A nyári hőségtől kopár, megbarnult mezőkön túl a zöldellő természet viruló sávja jelzi a folyó útját. Minden nemes fa, minden rügy, minden virág tanúja Isten kegyelmének, amelyet megad mindazoknak, akik csatornái lesznek a világ számára.
Hitben vetni A megszámlálhatatlan tanításokból, amelyekre a növekedés folyamatának különböző fokozatai tanítanak, egyik legértékesebb a megváltónak a felnövekvő magról szóló példázata, amelynek tanulsága egyaránt szól öregeknek és fiataloknak. "És monda : Úgy van az Isten országa, mint mikor az ember beveti a magot a földbe. És alszik és fölkel éjjel és nappal; a mag pedig kihajt és felnő, ő maga sem tudja miképpen. Mert magától terem a föld, először füvet, azután kalászt, azután teljes búzát a kalászban" (Mk 4:26-28). A mag a csírázás tulajdonságával bír, amelyet Isten plántált beléje. Mégis, ha a magot magára hagyjuk, nincsen ereje arra, hogy kikeljen. Az embernek is meg kell tennie a maga részét a gabona növekedése érdekében, azonban egy bizonyos ponton túl már semmit se tehet. Bíznia kell abban, aki a vetést és aratást összekapcsolta végtelen hatalmának csodálatos láncszemeivel. A magokban élet, a talajban pedig erő van, mégis ha a végtelen Hatalom nem munkálkodik éjjel és nappal, a mag nem kel ki, és nem hoz termést. A záporesőknek fel kell frissíteniük a szomjas, kiszáradt földeket; a napnak meleget kell adnia, és az eltemetett maghoz elektromosságnak kell áramlania. A magban helyezett életet, amelyet a teremtő ültetett bele, egyedül Ő tudja felszínre hozni.
54
Ellen G. White
Előtted az élet
"A mag az Isten beszéde "(Lk 8:11). "Mert amint a föld megtermi csemetéjét, és amint a kert kisarjasztja veteményeit, akként sarjasztja ki az Úr Isten az igazságot s a dicsőséget minden nép előtt" (Ésa 61:11). Amiképpen a természetes aratásban, úgy a lelki aratásban is az egyedüli hatalom, amely életet eredményezhet: az Istentől eredő élet. A magvető része e munkában a hit. Ő nem képes megérteni a mag csírázásának és növekedésének titkát, de bízik azokban a tényezőkben, amelyek által Isten előidézi a növényzet virulását. Elveti a magot és várja, hogy sokszoros termésben gyűjtse be. Így kell munkálkodniuk a szülőknek és tanítóknak is, várva az elvetett mag aratását. A jó mag egy ideig észrevétlenül pihenhet a szívben. Semmi jelét sem adja annak, hogy gyökeret vert volna, de miután Isten Lelke rálehel az emberre, az elrejtett mag kikel és végül gyümölcsöt terem. Életmunkánkban nem tudhatjuk, melyik lesz sikeres, ez vagy amaz. Ezt a kérdést nem nekünk kell eldöntenünk. "Reggel vesd el a te magodat, és este se pihentesd kezedet..." (Préd 11:6). Isten nagy szövetségese kijelenti, hogy "... míg a föld lészen, vetés és aratás... meg nem szűnnek" (1 Móz 8:22). Ebben az ígéretben műveli meg és veti be földjét a földműves. Ne tanúsítsunk kevesebb bizalmat a lelki vetésben sem, és ebben az ígéretben bízva végezzük munkánkat: "Így lesz az én beszédem, amely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, amit akarok, és szerencsés lesz ott, ahová küldöttem" (Ésa 55:11). "Aki vetőmagját sírva emelve megy tova, vigadozással jő elő, kévéit emelve" (Zsolt 126:6). A mag kicsírázása a lelki élet kezdetét ábrázolja, míg a növény felnövekedése a jellem kifejlődését szemlélteti. Élet nem lehetséges növekedés nélkül. A növénynek növekednie kell vagy elpusztul. A növény növekedése ugyanolyan csendes és észrevétlen, mint a jellem fejlődése. Életünk fejlődésének minden fokán lehet tökéletes, mégis, ha betöltjük Isten szándékát állandóan előrehaladunk. A növény mindazt elfogadván növekszik, amit Isten adott életének fenntartására. Így a mi lelki növekedésünket is az isteni eszközökkel való együttműködés által érjük el. Amiképpen a növény gyökeret ver a földben, úgy nekünk is meg kell gyökereznünk Krisztusban. A növény is elfogadja a napfényt, a harmatot és az esőt, nekünk is be kell fogadnunk a Szentlelket. Ha szívünk Krisztusra támaszkodik, Ő "...eljő hozzánk, mint az eső, mint a késői eső..." (Hós 6:3). "És feltámad néktek, akik félitek az én nevemet, az igazságnak napja, és gyógyulás lesz az ő szárnyai alatt..." (Mal 4:2). "... Virágozni fog, mint a liliom...; ...felelevenednek, mint a búzamag, és virágoznak, mint a szőlőtő..." (Hós 14:6.8). A búza kifejlődik, ahogyan kifejleszti "... először füvet, azután kalászt, azután teljes búzát a kalászban" (Mk 4:28). A földműves célja a mag elvetésénél a gabona learatása; kenyér az éhezőknek és mag a jövő aratásai számára. Így az isteni
55
Ellen G. White
Előtted az élet
Földműves is aratásra vár. Arra törekszik, hogy visszatükröződjék követőinek szívében és életében, hogy általuk másoknak életében és szívében is kijelenthesse magát. A növénynek a magról való fokozatos kifejlődése gyakorlati tanítást nyújt a gyermeknevelésre. Először jön a fű, azután a kalász, majd a teljes búza a kalászban (Mk 4:28). Krisztus, aki ezt a példázatot adta, teremtette a kis magot. Ő adta életerejét és rendelte el azokat a törvényeket, amelyek kormányozzák növekedését. A példázatban tanított igazságokat megvalósította saját életében. Ő, a mennyei Felség, a dicsőség Királya csecsemőként született meg Betlehemben, és egy ideig anyai gondoskodásra szorulva élt. Gyermekkorában Ő is úgy beszélt és cselekedett, mint egy gyermek. Tisztelte szüleit, és készségesen teljesítette kívánságaikat. Értelmének első megnyilatkozásától fogva állandóan növekedett a kegyelemben és az igazság ismeretében. A szülők igyekezzenek úgy ápolni gyermekeik hajlamait, hogy életüknek minden fokozatában felfedezhessék azt a szépséget, amely megfelel az adott életkornak! Mint ahogy természetességében kibontakozik a kerti virág. A kicsinyeket gyermeki egyszerűségben kell nevelnünk. Úgy kell őket szoktatni, hogy megelégedjenek a kicsiny, hasznos kötelességekkel, örömökkel és tapasztalatokkal, amelyek megfelelnek életkoruknak. A gyermekkor a példázatban megfelel a fűnek, amelynek ugyancsak megvan a maga sajátságos szépsége. A gyermekeket nem kell koravén érettségbe erőltetni, hanem ameddig csak lehetséges, őrizzék meg gyermekségük frissességét és báját. Minél egyszerűbb és nyugodtabb a gyermek élete, annál mentesebb a mesterséges izgalmaktól, annál szorosabb összhangban van a természettel; és ez hat a legkedvezőbben fizikai erejére, értelmi és lelki képességeire. A Megváltó egy csodaétel: az ötezer táplálása alkalmával szemlélteti Isten hatalmának munkálkodását az aratás terméseiben. Jézus elhúzza a függönyt a természet világa elől, és kinyilatkoztatja állandóan javunkra gyakorolt teremtő erejét. A földbe vetett mag megszaporításánál Ő, aki megszaporította a kenyereket, csodát művelt minden napon. Csoda által táplál állandóan milliókat a föld aratásának mezejéről. Az embereket felhívja, hogy munkálkodjanak együtt vele a gabona kezelésében és a kenyér elkészítésében, mégis elvesztik szemük elől az isteni tényezőket. Hatalmának munkálkodását természetes okoknak vagy emberi eszközöknek tulajdonítják, és ajándékait nagyon gyakran önző módon használják fel, ami által megrontják és áldás helyett átokká teszik. Isten mindezt igyekszik megváltoztatni. Azt kívánja, hogy tompa érzékszerveink felfrissüljenek és felismerjék az Ő kegyelmes jóságát, hogy ajándékai olyan áldást hozzanak a számunkra, amint azt Ő akarja.
56
Ellen G. White
Előtted az élet
Isten Igéje, az Ő életének szétosztása ad életet a magnak, amely életnek a gabona elfogyasztása által leszünk részesei. Isten azt kívánja, hogy ezt felismerjük, hogy a mindenapi kenyér elfogadásakor lássuk meg az Ő ténykedését, és szorosabb kapcsolatba kerüljünk Vele. Isten természeti törvényei szerint az okot változatlan bizonyossággal követi az okozat. Az aratás igazolja a megelőző vetést. Itt nem tűrik el a tettetést. Az emberek megcsalhatják embertársaikat; dicséretet és jutalmat kaphatnak oly szolgáltatásért, amelyet nem végeztek el. A természetben azonban nem érvényesülhet a csalás. A hűtlen földművesre az aratás elhozza a kárhoztatás ítéletét. Ez a legmagasabb értelembe véve igaz a lelki élet birodalmában is. A gonosz látszólag sikert arat, de a valóságban nem. A gyermek, aki kerüli az Iskolát; az ifjú, aki hanyag tanulmányaiban; a jegyző vagy az inas, aki nem szolgálja munkaadójának érdekeit; bármilyen foglalkozású vagy hivatású ember, aki hűtlen munkakörében - áltathatja magát, hogy mindaddig előnyt nyer, amíg el tudja rejteni gonoszságát. Mégsem így igaz, mert megcsalja önmagát. Az élet aratása a jellem, amely eldönti sorsát mind erre, mind az eljövendő életre. Az aratás az elveszett mag megsokszorozódása. Minden mag fajtájának megfelelő termést hoz. Így van ez dédelgetett jellemvonásainkkal is. Az önzés, az önszeretet, az önbecsülés, az önös érdek önmagától termelődik újra, s ennek vége nyomorúság és romlás. "Mert aki vet az ő testének, a testből arat veszedelmet; aki pedig vet a léleknek, a lélekből arat örök életet (Gal 6:8). A szeretet, a rokonszenv és a kedvesség az áldás gyümölcseit termik meg, és múlhatatlan aratást eredményeznek. Az aratásban a mag megsokszorozódik. Egyetlen mag, egyetlen búzaszem, amely az ismételt vetés által szaporodik, végül az egész földet betakarja arany kévével. Ilyen messze terjedő lehet egyetlen életnek, sőt egyetlen tettnek a hatása is. A Krisztus megkenéséért feltört alabástrom edény emlékezete a szeretetnek mily sok jócselekedetére indította az embereket hosszú évszakokon át! Megszámlálhatatlan ajándékot hozott az Üdvözítő műve számára annak a névtelen, szegény özvegynek az adománya, aki két fillért, egy negyed pénzt dobott a perselybe (Mk 12:42).
Élet a halál által Az elveszett mag leckéje bőkezűségre tanít. "Aki szűken vet, szűken is arat; és aki bőven vet, bőven is arat" (2 Kor 9:6). Az Úr mondja: "Boldogok ti, akik minden vizek mellett vettek..." (Ésa 32:20). Minden vizek mellett vetni annyit jelent, hogy mindenhová adunk, ahol segítségünkre szükség van. Ez nem fog szegénnyé tenni bennünket. Aki bőven vet, bőven fog aratni. Az arató a vetés által sokszorosítja meg magvait. Így áldásainkat is azáltal 57
Ellen G. White
Előtted az élet
növelhetjük meg, hogy továbbadjuk, közöljük azokat. Isten Igéje bőséget ígér számunkra, hogy adhassunk másoknak is. Amikor életünk áldásait továbbadjuk, az elfogadó hálája előkészíti szívét a lelki igazságok befogadására, és így termést hoz az örök életre. A magnak a földbe vetése a Megváltó értünk hozott áldozatát szimbolizálja. Jézus így szólt: "... Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem" (Jn 12:24). A mag csak Krisztus áldozata által hozhat termést Isten országa számára. A növényvilág törvénye szerint az élet az Ő halálának eredménye, gyümölcse. Így van mindazoknál, akik gyümölcsöt teremnek, mint Krisztus munkatársai, mert náluk az önérdeknek, önszeretetnek el kell tűnnie. Életünket bele kell vetnünk a világ szükségének barázdájába; az önfeláldozás törvénye egyben önmagunk megtartásának a törvénye. A földműves azáltal őrzi meg magvát, hogy elveti azt. Így akkor őrizzük és tartjuk meg életünket, amikor készségesen átadjuk azt Isten és embertársaink szolgálatára. A mag meghal, hogy új életre sarjadjon; ezáltal a feltámadás igazságát tárja elénk. Isten így szólt az emberi testről, amelyet eltemettek, hogy elporladjon a sírban: "... Elvettetik romlandóságban, feltámaszttatik romolhatatlanságban; Elvettetik gyalázatosságban, feltámaszttatik erőben" (1 Kor 15:42-43). A szülőknek és tanítóknak igyekezetükben gyakorlatiassá kell válniuk, hogy ezeket a leckéket megtanítsák. A gyermekek maguk készítsék elő a talajt és vessék el a magot. A gyermekek munkálkodásakor a szülők megmagyarázhatják nekik a szív kertjének hasonlata által az elveszett jó vagy rossz maggal, hogy a kertet is elő kell készíteni a természetes mag számára, ugyanúgy a szívet is elő kell készíteni az igazság magvai számára. Amikor a magvat a fölbe vetik, tanítást adhatnak számukra Krisztus haláláról, és amikor a fű kisarjad, beszélhetnek a feltámadás igazságáról. A növény növekedését szemlélve folytathatják a természetes és a lelki növekedés közötti összefüggés kifejtését. Az ifjúságot hasonló módon kell tanítanunk. A föld megművelésénél állandóan új leckéket tanulhatunk meg. Senki sem tekint egy darab megműveletlen földre azzal a várakozással, hogy az azonnal termést fog hozni. Kitartó, szorgalmas munkával kell előkészítenünk a talajt a mag elvetésére, és a kikelt növényt gondoznunk kell. Így kell tennünk a lelki vetésnél is. Szívünk talaját bűnbánat által kell feltörnünk. A felnövekvő gonoszt, amely megfojtja a jó magot, ki kell irtanunk. Amiképpen a tüskével benőtt földet csak szorgalmas munkával hozhatjuk helyre, így szívünk gonosz hajlamait is csak a Krisztus nevében és erejében tett komoly erőfeszítésekkel győzhetjük le. A talaj művelésénél a gondos munkás azt tapasztalja, hogy alig álmodott kincsek tárulnak fel előtte. Senki se érhet el sikert a földművelésben vagy
58
Ellen G. White
Előtted az élet
kertészetben, ha nem veszi tekintetbe a vele kapcsolatos törvényeket. Tanulmányoznunk kell mindenfajta növény különleges szükségleteit. A különböző fajta növények különféle talajt és művelést igényelnek, amelyek az őket uraló törvények szerint megszabják a siker feltételeit. Az átültetésnél megkívánt figyelem, hogy egyetlen gyökérszálat se zsúfoljunk össze és helyezzünk el helytelenül; a fiatal növény gondozása, megmetszése, öntözése, a fagytól való megóvása éjjel és nappal; a gyom irtása, a betegségek, a rovarpestis távoltartása, nemcsak a jellem fejlődése tekintetében tanít fontos leckékre, hanem maga a munka is fontos eszköze jellemünk fejlesztésének. Amikor gondosságot, türelmet és figyelmet szentelünk a részleteknek, és engedelmeskedünk a növényeket uraló törvényeknek, ezzel a leglényegesebb kiképzést nyújthatjuk. Az élet titkaival és a természet gyönyörűségeivel való állandó kapcsolat, az a gyengédség, amelyet Isten teremtésének ezek a csodálatos tárgyai megkívánnak, felüdítik a lelket, nemesítik a jellemet, és a tanult leckék előkészítik a munkást arra, hogy eredményesebben bánjon másokkal.
Más gyakorlati tanítások "A bölcs, az eszébe veszi ezeket, és meggondolják az Úrnak kegyelmességét!" (Zsolt 107:43). Isten gyógyító ereje hathatja át az egész természetet. Ha egy fát megvágnak, egy embert megsebesítenek vagy eltörik egy csontja, a szervezet azonnal megkezdi a sérülés helyreállítását. Sőt, mielőtt a szükség léteznék, a gyógyító tényezők már készenlétben állnak, és mihelyt megsérül egy testrészünk, minden erő hozzálát a helyreállítás munkájához. Így van a lelki birodalomban is. Mielőtt a bűn előidézte a nyomort, Isten gondoskodott előre orvosságról. Az ellenség megsebez, összezúz minden embert, aki enged a kísértésnek, de ahol megjelenik a bűn, ott van a Megváltó is. Krisztus munkája az, hogy: "... a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek..." (Lk 4:18). Ebben a munkában együtt kell működnünk. "... még ha előfogja is az embert valami bűn... igazítsátok útba az olyant..." (Gal 6:1). "Igazítsátok útba": azt jelenti, hogy a tévedőt helyezzük vissza régi állapotába, mint ahogyan a kificamodott részt visszahelyezzük izületébe. Milyen gondolatot ébresztő kép! Aki tévedést követ el vagy bűnbe esik, kiesik a körülötte zajló élet összefüggéséből. Felismerheti tévedését és bűnbánattal telhet meg, de nem képes helyreállítani önmagát. Zavarban és bajban van, mint akit legyőztek, azért gyámoltalan. Vissza kell őt nyerni, meg kell őt gyógyítani, helyre kell állítani! Ti lelkileg, igazítsátok útba, (állítsátok helyre) az ilyent! Csak a Krisztus szívéből eredő
59
Ellen G. White
Előtted az élet
szeretet képes meggyógyítani! Csak az képes meggyógyítani a megsebzett lelkeket, akiből úgy árad ez a szeretet, mint a fának a nedve vagy a testnek a vére! A szeretetnek csodálatos hatalma van, mert Istentől ered. Ha megtanulnánk a szelíd feleletet, amely "... elfordítja a harag felgerjedését..." (Péld 15:1), a szeretet, amely "... hosszútűrő, kegyes..." (1 Kor 13:4), "... sok vétket elfedez" (1 Pét 4:8), milyen gyógyító erővel bírna életünk! Mennyire átalakulna jellemünk! Földünk a mennyhez lenne hasonlóvá és annak előíze lehetne. Ezeket az értékes leckéket oly egyszerűen taníthatjuk, hogy a kisgyermekek is megértik. A gyermekek szíve érzékeny és fogékony. Ha idős korukban is olyanok lennénk, mint a gyermekek (Mt 18:3), ha megtanulnánk Megváltónk egyszerűségét, szelídségét és gyengéd szeretetét, akkor nem lenne nehéz számunkra, hogy megértsük a kicsinyek szívét, és megtanítsuk őket a szeretet gyógyító szolgálatára. Isten legkisebb és legnagyobb műveiben egyaránt tökéletesség uralkodik. A kéz, amely felfüggesztette a világokat az űrben, ugyanaz a kéz, amely kiformálja a mezők virágait! Vizsgáld meg mikroszkóppal a legkisebb és legközönségesebb útszéli virágot, és figyeld meg legapróbb részleteinek választékos finomságát és tökéletességét! Így a legegyszerűbb embersorsban is igazi szépséget találhatunk. Isten szemében a legközönségesebb munka is szép, ha szerető hűséggel végzik. A kis dolgok iránti lelkiismeretes figyelmesség is Isten munkatársaivá tehet bennünket, és elnyerheti az Ő elismerését, aki lát és tud mindent. A szivárvány, amely ragyogó fényívével áthidalja az eget, az örökkévaló szövetségének jele Isten és minden élő teremtmény között (Móz 9:16). A mennyei trónt körülvevő szivárvány is Isten gyermekeivel való békeszövetségének a jele. Amiképpen a felhőben megjelenő szivárványív a napfény és záporeső egyesülésének eredménye, úgy az Isten Királyiszéke feletti szivárványív ábrázolja az Ő kegyelmének és igazságának egyesülését. A bűnös, de bűnbánó lélekhez így szól Isten: "...Szabadítsd meg őt, hogy ne szálljon a sírba; váltságdíjat találtam!" (Jób 33:24). "...miként megesküvém, hogy nem megy át többé Noé özönvize e földön, úgy esküszöm meg, hogy rád többé nem haragszom, és téged meg nem feddlek. Mert a hegyek eltávoznak, és a halmok megrendülnek; de az én irgalmasságom tőled el nem távozik, és békességem szövetsége meg nem rendül, így szól könyörülő Urad" (Ésa 54:9-10).
A csillagok üzenete A csillagoknak is bátorító üzenetük van minden emberhez. Azokban az órákban, amelyek mindenkit utolérnek, amikor szívünk ellankad és a kísértések súlyosan ránk nehezednek; amikor az akadályok legyőzhetetlennek látszanak és úgy tűnik, hogy életcélunkat lehetetlen elérnünk, s Isten szép ígéretei Sodoma almáihoz
60
Ellen G. White
Előtted az élet
hasonlóak; hol találhatnánk ezekben az időkben olyan bátorítást és biztos menedéket, mint abban a leckében, amelyet Isten parancsára meg kell tanulnunk a zavartalanul pályájukon haladó csillagokról? "Emeljétek föl a magasba szemeiteket, és lássátok meg, ki teremté azokat? Ő, aki kihozza seregöket szám szerint, mindnyáját nevén szólítja; nagy hatalma és erőssége miatt egyetlen híjok sincsen. Miért mondod Jákób és szólsz ekként Izrael: Elrejtett az én utam az Úrtól, és ügyemmel nem gondol Istenem?! Hát nem tudod-é és nem hallod-é, hogy örökkévaló Isten az Úr, aki teremté a föld határait? nem fárad és nem lankad el; végére mehetetlen bölcsessége! Erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét megsokasítja" (Ésa 40: 26-29). "Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítelek, és igazságom jobbjával támogatlak... Mivel én vagyok Urad, Istened, aki jobbkezedet fogom, és aki ezt mondom néked: Ne félj, én megsegítelek!" (Ésa 41:10, 13). A pálmafa a perzselő nap tüzében és a homokvihar ostromában is zölden virulva és gyümölcsöt teremve áll a pusztaság közepén, mert gyökereit élő források táplálják. Zöldellő koronája messze ellátszik a kiszáradt, puszta sivatagban, ezért a halálhoz közel álló utazó meggyorsítja lépteit a hűvös árnyék és az életadó víz felé. A pusztában álló fa jelképe annak, hogy Isten akarata szerint milyen legyen gyermekeinek élete ebben a világban, amelynek elfáradt, nyugtalan, a bűn pusztaságában veszi induló vándorait az élő vízhez kell vezetniük. Embertársaikat a Megváltóhoz kell utasítaniuk, aki ezt a meghívást intézi hozzájuk: "...Ha valaki szomjúhozik, jöjjön én hozzám, és igyék" (Jn 7:37). A széles, mély folyót - amely főútvonalat ad a nemzetközi forgalom és az utazás számára - világszéles áldásként értékelik, de gondolunk-e a kis vizekre, amelyek segítik kialakítani a nagy folyamot? Ha a kis folyók nem lennének, a nagy folyam eltűnne. Tőlük függ élete. Így azokat a férfiakat, akik valamilyen nagy munkát végeztek el, úgy tisztelnek, mintha sikerük egyedül csak tőlük függne; azonban eredményük számtalan munkás hűséges együttműködését követeli meg, akikről a világ semmit sem tud. A világ legtöbb munkásának sorsa az, hogy munkáját elismerés és megbecsülés nélkül kell végeznie, emiatt sokan elégedetlenkednek. Úgy érzik, hogy életüket elpazarolják. Azonban a kis patak, amely zajtalanul teszi meg útját a ligeteken és réteken át egészséget és szépséget hozva, éppen olyan hasznos, mint a széles folyó. Mialatt hozzájárul a folyó életének fenntartásához, segít elvégezni azt, amit a folyó egyedül sohasem tudott volna megtenni. E tanításra sok embernek szüksége van. A tehetséget túlságosan bálványozzák, és nagyon sokan túlzottan törtetnek a tisztesség után. Ezek az emberek semmit se tesznek, ha nem ismerik el őket vezetőnek. Nagyon sokan nem
61
Ellen G. White
Előtted az élet
dolgoznak lelkesedéssel, ha nem kapnak érte dicséretet. Meg kell tanulnunk, hogy meglevő képességeinket hűségesen kamatoztassuk, alkalmainkat kihasználva megelégedjünk a menny által kijelölt sorsunkkal.
A bizalom leckéje "Egyébiránt kérdezd meg csak a barmokat, majd megtanítanak, és az égnek madarait, azok megmondják néked; ... a tengernek halai is elbeszélik néked" (Jób 12:7-8). "Eredj a hangyához... nézd meg az ő útait..." (Péld 6:6). "Tekintsetek az égi madarakra..." (Mt 6:26). "Tekintsétek meg a hollókat..." (Lk 12:24). Ne csak mi beszéljünk a gyermekeknek Isten teremtményeiről. Maguk az állatok is tanítsák őket. A hangyák tanítsák meg őket a kitartó szorgalomra, az akadályok elszánt legyőzésére, a jövőről való gondoskodásra. A madarak pedig a bizalom édes leckéjét adják nekik. Mennyei Atyánk gondoskodik rólunk, de azért nekik kell összegyűjteni táplálékukat, megépíteni fészküket és felnevelni fiókáikat. Minden pillanatban ki van téve az ellenség támadásainak, amely meg akarja semmisíteni őket. Mégis mily vidáman végzik munkájukat! Milyen örömteljesen éneklik kis dalukat! Milyen szépen írja le a zsoltáros Istennek az erdő teremtményeiről való gondoskodását: "A magas hegyek a vadkecskéknek a sziklák hörcsögöknek menedéke" (Zsolt 104:18) Isten elküldi a tavaszt, hogy végigfusson a dombok között, ahol a madarak lakhelye van és "...az ágak közül hangicsálnak" (Zsolt 104:12). Az erdők és dombok minden teremtménye része az Ő nagy háznépének. "Megnyitod a te kezedet, és megelégítesz minden élőt ingyen" (Zsolt 145:16). Az alpesi sast néha leveri a szélvihar a hegyek szűk szorosaiba. A viharfelhők körülzárják az erdők hatalmas madarát, és sötét tömegükkel elszakítják a napfényes magaslatoktól, ahol elkészítette otthonát. Menekülési kísérlete haszontalannak látszik. Ide-oda csapódik, erős szárnyaival verdesve a levegőt, és erős vijjogással tör felfelé áthatolva a fellegeken, és újra ott van a ragyogó napfényben, messze maga alatt hagyva a sötétséget és a szélvihart. Így minket is nehézségek, csalódások és sötétség vehet körül. Hamissággal találkozhatunk, balszerencse üldözhet, igazságtalanság érhet, oly fellegek borulhatnak reánk, amelyeket nem tudunk elűzni. Hiába küzdünk a körülményekkel. A menekülésnek csak egyetlen útja van számunkra is. A homály és köd csak a földet lepi el. A felhőkön túl Isten világossága fénylik. A hit szárnyain felemelkedhetünk mi is az Ő jelenlétének napfényébe. Sok leckét tanulhatunk meg ily módon. Önbizalmat tanulhatunk a fától, amely egyedül nő a síkságon vagy domboldalon, mélyen a földbe eresztve gyökereit, és így hatalmas ereje dacol a viharral. A korai befolyás erejét mutatja, hogy a fiatal korában 62
Ellen G. White
Előtted az élet
meghajlított, alaktalan, csomós facsemetét semmilyen földi hatalom sem tudja többé kiegyenesíteni. Megtanulhatjuk a szent élet titkát a vízililiomtól, amely még a mocsaras tavak ölén is gaztól, szeméttől körülvéve mélyre ereszti gyökereit, a tiszta homokba, és onnan szívja életét, hogy illatos szirmait szennytelen tisztaságban emelje a világosságra. Miközben a gyermekek és ifjak ténybeli ismereteket szereznek tanítóiktól és a tankönyvekből, engedjétek nekik megtanulni levonni a tanulságokat és felismerni maguk számára az igazságot. Amikor kertészkednek, kérdezzétek meg őket, mit tanultak a növények gondozásából! Amikor egy szép tájat látnak, kérdezzétek meg tőlük, hogy miért ruházta fel Isten az erdőket és mezőket oly gyönyörű és változatos színárnyalatokkal? Miért nem színezett mindent komor sötétbarnára? Amikor virágot szednek, ébresszétek fel bennük azt a gondolatot, hogy miért őrizte Isten a mi számunkra Éden e vándorainak szépségét? Tanítsátok meg őket arra, hogy észrevegyék Isten róluk való gondoskodásának bizonyítékait, amelyek a természetben mindenütt megnyilvánulnak. Mert minden dolog csodálatosan alkalmazkodik szükségleteinkhez és boldogságunkat szolgálja. Csak az tanulja meg a természet legmélyebb tanításait és jut el a legmagasabb szolgálatra, aki felismeri benne a mennyei Atya keze munkáját, és aki olvassa az Ő kézírását a föld gazdagságában és szépségében. Egyedül csak az képes teljességében értékelni a hegyek, völgyek, folyók és a tenger jelentőségét és szépségeit, aki úgy tekinti őket, mint Isten gondolatainak kifejezését, mint a Teremtő kinyilatkoztatását. A Biblia írói sok szemléltető példát vettek a természetből, és amikor megfigyeljük a természet világát, a Szentlélek vezetése alatt még jobban megértjük Isten Igéjének tanításait; így a természet az Ige kincsestárának kulcsává válik. A gyermekeket buzdítsuk arra, hogy keressék ki a természetből azokat a tárgyakat, amelyek a Biblia tanításait szemléltetik, és keressék meg a Bibliában a természetből vett hasonlatokat! Keressék meg mind a természetben, mind a Szentírásban azokat a helyeket, amelyeket Krisztust ábrázolják, és mindazokat a dolgokat, melyeket Krisztus használt fel az igazság szemléltető bemutatására! Így megláthatják Őt a fában, a szőlőtőkében, a liliomban, a rózsában, a napban és a csillagokban. Megtanulhatják meghallani az Ő hangját a madarak énekében, a fák susogásában, a mennydörgésben és a tenger zúgásában. A természet minden dolga megismétli számukra Isten drága tanításait. A föld többé nem lesz elhagyott, puszta hely azok számára, akik így ismerkednek meg Krisztussal, hanem mennyei Atyjuk háza lesz, amely megtelik Annak jelenlétével, aki egykor az emberek között időzött.
63
Ellen G. White
Előtted az élet
A Biblia mint nevelő "Valahová mégysz, vezérel téged, mikor aluszol, őriz téged, mikor felserkensz, beszélget teveled" (Péld 6:22).
Szellemi és lelki műveltség "Bölcsesség építi a házat, értelem szilárdítja meg, és ismeret tölti meg a szobákat mindenféle drága és kedves értékkel" (Péld 24:3-4 új prot. ford.). Isten elrendelt törvénye szerint a test, a lélek és az értelem erőit törekvéseink által szerezhetjük meg, és azokat a gyakorlat fejleszti ki. Isten törvényével összhangban gondoskodott Igéjében a szellemi és lelki fejlődés eszközeiről. A Biblia mindazokat az alapelveket tartalmazza, amelyeket meg kell érteniük az embereknek, hogy alkalmasak legyenek erre és az eljövendő életre. Ezeket az elveket mindenkinek meg kell értenie. Aki értékeli a Biblia tanításait, nem olvashat el belőle egyetlen szakaszt sem anélkül, hogy ne nyerne valamilyen áldásos gondolatot. A Biblia legértékesebb tanításait nem alkalmi vagy összefüggéstelen tanulmányozás által nyerjük el. Az igazság magasztos rendszerét a Szentírás nem úgy tárja elénk, hogy azt a felületes, gondatlan olvasó is megértheti. Sok kincse mélyen a felszín alatt fekszik, azért csak szorgalmas kutatás és állandó erőfeszítés által jutunk el odáig. Azokat az igazságokat, amelyek a nagy egészet alkotják, ki kell kutatnunk, és össze kell gyűjtenünk, mert "... itt egy kicsi, ott egy kicsi" (Ésa 28:10). Az egyes igazságokat felkutatva és összegyűjtve azt tapasztaljuk, hogy azok tökéletesen illenek egymáshoz. Egyik evangélium kiegészíti a másikat, minden jövendölés egy másiknak magyarázata, minden igazság egy másik igazságnak kiegészítése. A zsidó istentiszteleti rendszer árnyképeit az evangélium világítja meg. Isten szent Igéjében minden alapelvnek megvan a maga helye, minden ténynek a maga jelentősége. Egész rendszere, célja és annak végrehajtása bizonyságot tesz Alkotójáról. Ezt a felépítést a legélesebb emberi elme sem tudja kigondolni és kialakítani, csak a Végtelennek értelme. A Szentírás különböző részeinek kutatása és egymáshoz való viszonyuk tanulmányozása megkívánja az ember legmagasabbrendű képességeinek
64
Ellen G. White
Előtted az élet
legintenzívebb tevékenységét. Senki sem merülhet bele ilyen tanulmányozásba anélkül, hogy ne fejlesztené szellemi erejét. A Biblia tanulmányozásának szellemi értéke nemcsak az igazság kutatásából és összegyűjtéséből áll. Életre hívja azt az erőfeszítést is, ami szükséges ahhoz, hogy a bemutatott tárgyakat felfogjuk és magunkévá tegyük. Ha sohasem erőltetjük meg elménket, hogy felfogja a magasztos és mélyreható igazságokat, akkor egy idő múlva elveszti a növekedéséhez szükséges erejét. Ha elménk csak közönséges dolgokkal foglalkozik, eltörpül és elgyengül. Ennek az elfajulásnak kivédésében és a fejlődés serkentésében semmi sem vetekedhet Isten Igéjének tanulmányozásával. Mint a szellemi fejlődés eszköze, a Biblia hatásosabb, mint bármely más könyv. Témájának fensége, kifejezéseinek méltóságteljes egyszerűsége, jelképes beszédének szépsége felüdíti és megnemesíti gondolatainkat, ahogyan ezt semmi más nem tudja megtenni. Semmi más nem nyújt olyan szellemi erőt, mint az a törekvésünk, hogy megragadjuk és felfogjuk a kinyilatkoztatás magasztos igazságait. AZ emberi elme, amely így kapcsolatba kerül a Végtelen gondolataival - kitágul és megerősödik. Még nagyobb a Biblia hatalma lelki természetünk kibontakozásában. Az Istennel egyesülő, közösségre teremtett ember csak az ilyen egységben találhatja meg valódi életét és kiteljesedését. Isten arra teremtette az embert, hogy Őbenne találja meg legszentebb, legigazibb örömét, ezért semmi más nem tudja kielégíteni szívének sóvárgását, lelkének éhségét és szomjúságát. Aki őszinte és tanulékony lélekkel tanulmányozza Isten Igéjét és igyekszik megérteni igazságait, az kapcsolatba kerül Teremtőjével; és csak önmagában találhat akadályt fejlődési lehetőségei előtt. Stílusának és tárgyának széleskörűségében a Biblia valami olyannal rendelkezik, ami minden elmét érdekel és minden szívhez szól. Lapjain találhatjuk meg a legrégibb történelmet, a leghívebb életrajzokat, az állam kormányzásának helyes alapelveit, a családi élet irányelveit, és ezek nem emberi bölcsességből származnak. A legmélyebb bölcseletet; a legfenségesebb, és leglelkesebb költészetet tartalmazza. A Biblia írásai felmérhetetlenül nagyobb értékűek, mint bármely emberi szerző művei; ami azonban a benne található főgondolatot illeti, annak értéke még nagyobb, és betölti a végtelen teret. Ennek a gondolatnak a megvilágításában minden tárgyának új jelentősége van. A legegyszerűbben kifejezett igazságai olyan alapelveket tartalmaznak, amelyek magasak, mint a menny és magukban foglalják az örökkévalóságot. A Biblia központi témája, amely körül minden más összpontosul: a megváltás terve és Isten képmásának helyreállítása az emberek lelkében. Az Édenben kijelentett ítélet első reményteljes ígéretétől kezdve a Jelenések könyvének utolsó dicső bátorító üzenetéig: "És látják az ő orczáját; és az ő neve homlokukon lesz" (Jel 22:4). A Biblia minden könyvének és szakaszának célja az ember felemelésének és Isten hatalmának bemutatása, "... aki a diadalmat adja nékünk a mi Urunk Jézus Krisztus által" (1 Kor 15:57).
65
Ellen G. White
Előtted az élet
Aki megragadja ezt a gondolatot, annak értelme előtt az ismeretek végtelen türelme tárul fel és kezében tartja a kulcsot, amely megnyitja számára Isten Igéjének egész kincstárát. Erre irányul Urunknak és Üdvözítőnknek a figyelme is. Ez az a tudomány, amelyet a végtelen Értelem kigondolt, s amely behatol az ember szándékába. Ez, "mely örök időtől fogva el volt hallgatva" (Róm 16:25); az a tudomány, amely a megváltottak tanulmánytárgya lesz az örökkévalóságon át. Ez a legmagasabb tudomány, amelyet az ember felfoghat. Nincs hozzá hasonló, amely az értelmet úgy megragadná és amely a lelket úgy felemelné. Az ismeret érdeme: a tudomány hasznos, mivelhogy a bölcsesség életet ád... (Préd 7:12). Jézus pedig ezt mondta: " Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedüli igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust" (Jn 17:3). Az a teremtő energia, amely létrehozta a világokat, Isten szavában van. Ez az Ige erőt ad; életet teremt. Minden parancsa ígéret, amelyet ha az akarat magáévá tesz és a lélek elfogad, akkor a Végtelen életét viszi magával. Átformálja természetünket, és lelkünket Isten képmására újjáteremti. Az így továbbadott élet hasonló módon él tovább. Így él az ember azzal az "Igével, amely Istennek szájából származik" (Mt 4:4). Az elme és a lélek abból él, amiből táplálkozik, ezért rajtunk áll, hogy eldöntsük mivel táplálkozzék. Mindenkinek hatalmában áll, hogy megválassza érdeklődését, amellyel lefoglalja gondolatait és kialakítja, kifejleszti jellemét. Minden embernek kiváltsága, hogy hozzájuthasson a Szentíráshoz, a Bibliához, Isten Igéjéhez. Isten így szól: "Kiálts hozzám és megfelelek, és nagy dolgokat mondok néked, és megfoghatatlanokat, amelyeket nem tudsz" (Jer 33:3). Kezében Isten Igéjével, minden emberi lény - bárhová sodorja is sorsa közösségben maradhat Istennel, ha maga is úgy akarja. A Szentírás lapjain beszélgetést folytathat az emberiség legnemesebb és legjobb tagjaival, és hallgathatja az Örökkévaló szavát, amint szól az emberekhez. Ha tanulmányozza és elmélkedik azokról a tárgyakról, "... amikbe angyalok vágyakoznak betekinteni" (1 Pét 1:12), akkor közösségben lehet Istennel. Követheti a mennyei Tanító lábnyomait, és ugyanúgy hallgathatja szavait, mint amikor a hegyen, síkságon vagy a tengeren tanított. E világban is mennyei légkörben időzhet, és közölheti a föld megszomorítottjaival és megkísértettjeivel a reménység és a szentség utáni vágyakozás gondolatait, ami által ő maga is mindig szorosabb kapcsolatban kerül a Láthatatlannal. Énokhoz hasonlóan - aki Istennel jár - mindig közelebb jut az örökkévaló világ küszöbéhez, míg végül a kapuk megnyílnak előtte és beléphet oda. Nem érzi majd magát idegennek. Fülébe csendülnek láthatatlan földi társai - a szentek - hangjai, akik üdvözölve fogadják őt. Ugyanazok a hangok köszöntik majd, amelyeket megismert és megszeretett már ezen a földön. Akik Isten Igéje által
66
Ellen G. White
Előtted az élet
közösségben éltek a mennyel, azok otthonosan fogják érezni magukat a menny társaságában.
A tudomány és a Biblia "Mindezek közül melyik nem tudja, hogy az Úrnak keze cselekszi ezt?" (Jób 12:9). Mivel a természet könyve és a kinyilatkoztatás könyve ugyanannak a mesteri elmének pecsétjét viseli magán, így csak egymással összhangban szólhatnak. Különböző módszerekkel és különböző nyelveken, de ugyanarról a magasztos igazságról tesznek bizonyságot. A tudomány mindig új csodákat fedez fel, azonban kutatásai semmi olyat sem tárnak fel, ami helyesen értelmezve ellenkezne az isteni kinyilatkoztatással. A természet könyve és az írott Ige fényt árasztanak egymásra. Megismertetnek bennünket Istennel azáltal, hogy feltárják előttünk törvényeit, amelyek által munkálkodik. Ha a természetben megfigyelt tényekből téves következtetéseket vonnak le az emberek, akkor azt vélik, hogy a természet és a kinyilatkoztatás között ellentét feszül, és az összhang helyreállítására irányuló erőfeszítéseikben olyan bibliamagyarázatokat fogadnak el, amelyek aláássák és megsemmisítik Isten Igéjének erejét. Sokan azt gondolták, hogy a geológia ellentmond a teremtés mózesi, szó szerinti magyarázatának. Azt állítják, hogy a földnek a káoszból való kialakulásához sok millió évre volt szükség, ezért azzal a céllal, hogy a Bibliát hozzáalakítsák ehhez a vélt tudományos kijelentéshez, a teremtés napjait rendkívül hosszú, meghatározatlan időszakoknak, korszakoknak fogadták el, amelyek szerintük évezredeknek vagy évmillióknak felelnek meg. Az ilyen végkövetkeztetés teljes alap nélküli. A Biblia minden tanítása összhangban áll önmagával és a természet tanításával. A teremtés munkájának első napjától a következő jelentést kapjuk: "... és lőn este és lőn reggel, első nap" (1 Móz 1:5). Lényegében ugyanezt olvassuk a teremtés első hat napjáról is. Az ihletett Ige kijelenti ezekről az időszakokról, hogy estéből és reggelből álló napok voltak, mint minden más nap azóta is. Magáról a teremtés művéről így hangzik az isteni kijelentés: "Mert ő szólt és meglett, ő parancsolt és előállott" (Zsolt 33:9). Mennyi időre lenne szüksége Istennek, aki megalkotta a megszámlálhatatlan világokat, hogy a földet a káoszból létrehozza? Vajon megsértsük-e az Ő Igéjét azzal, hogy "megmagyarázzuk" műveit? Igaz, hogy a földben megmaradt régészeti leletek tanúskodnak olyan emberek, állatok és növények létezéséről, amelyek sokkal nagyobbak, mint amilyeneket most ismerünk. Ezeket olyan bizonyítéknak tekintik, mintha a növények és állatok már a Mózes által jelzett idő előtt is léteztek volna. Ezekre a dolgokra 67
Ellen G. White
Előtted az élet
vonatkozólag a Biblia története bőséges magyarázattal szolgál. A vízözön előtt a növények és állatok élete összehasonlíthatatlanul magasabbrendű volt, mint ami azóta ismeretes. A vízözön óriási kiterjedésű erdőket temetett a földbe, amelyek azóta szénné változtak, és kiterjedt szénmezőket alkotva biztosítják szén- és olajszükségletünket mai kényelmünket és jólétünket szolgálva. Mindezek a napvilágra kerülő jelentések megannyi tanúságok, amelyek némán tesznek bizonyságot Isten Igéjének igazságáról. A föld fejlődéselméletének tanával rokon az a tanítás, amely az ember kifejlődését az egysejtűek, puhatestűek és négylábúak felfelé haladó vonalának tulajdonítja, holott az ember a teremtés megkoronázó dicsősége volt. Ha tekintetbe vesszük az emberi alkalmat a kutatásra, milyen rövid akkor az élet, milyen korlátozott tevékenységi köre, különösen azokra az eseményekre vonatkozóan, amelyeket a Biblia története előtti időre kelteznek. Milyen gyakran helyesbítik vagy vetik el teljesen a tudomány feltételezett következtetéseit. Nagy készséggel fogadják el időről időre a föld keletkezésének időszakát, amelyet millió évekkel növelnek vagy csökkentenek. Milyen ellentétben állnak egymással a különböző tudósok által hirdetett elméletek! Mindezt tekintetbe véve, azért az elméletért, hogy az egysejtűektől, a puhatestűektől és farkatlan majmoktól származtassuk magunkat, elvessük-e a Szentírásnak azt az állítását, amely egyszerűségében is monumentális: "Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt..." (1 Móz 1:27). Vajon elvessük-e azt a származási vonalat, amely kiválóbb mindannál, amelyet nagyra értékeltek a királyi udvarokban. A Biblia úgy emlékezik meg Séthről, mint aki Ádám fia volt, aki pedig Isten fia volt (1 Móz 5:3; Lk 3:38). Ha helyesen értelmezzük, a tudomány kijelentései és az élet tapasztalatai egyaránt összhangban vannak a Szentírás bizonyságtételével, azzal az állandó együttmunkálkodással, amelyet Isten a természetben kinyilvánít. A Nehémiás által feljegyzett énekben ezt énekelték a léviták: "Te vagy egyedül az Úr! Te teremtetted az eget, az egeknek egeit és minden seregöket, a földet és mindent, ami rajta van, a tengereket minden bennök valókkal együtt; és te adsz életet mindnyájoknak, és az égnek serege előtted borul le" (Neh 9:6). A földdel kapcsolatban a Szentírás kijelenti, hogy a teremtés munkája befejeződött. "... munkáit a világ megalapításától kezdve bevégezte" (Zsid 4:3). De Isten hatalma most is fenntartja a teremtett mindenséget. Nem azért lüktet a pulzusunk, és nem azért lélegzünk egyenletesen, mert az egyszer megindított gépezet saját energiájával folyamatosan működik. Minden lélegzet, minden szívdobbanás annak gondviselését bizonyítja, akiben élünk, mozgunk és vagyunk (Acs 17:28). "Mindazok te reád néznek... Adsz nékik és ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal. 68
Ellen G. White
Előtted az élet
Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimúlnak és porrá lesznek újra. Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét" (Zsolt 104:27-30). "Ő terjeszti ki északot az üresség fölé és függeszti föl a földet a semmiség fölé. Ő köti össze felhőibe a vizeket úgy, hogy a felhő alattok meg nem hasad. Ő rejti el királyi székének színét, felhőjét fölibe terítvén. Ő szab határt a víz színe fölé - a világosságnak és setétségnek elvégződéséig. Az egek oszlopai megrendülnek, és düledeznek fenyegetésétől. Erejével felriasztja a tengert, és bölcsességével megtöri Ráhábot. Leheletével megékesíti az eget, keze átdöfi a futó kígyót. Ímé, ezek az ő útainak részei, de mily kicsiny rész az, amit meghallunk abból! Ám az ő hatalmának mennydörgését ki érthetné meg? (Jób 26:7-14). "... Szélvészben és viharban van az Úrnak útja és lábainak pora a felhő" (Náh 1:3). Az a hatalmas erő, amely az egész természetben munkálkodik és fenntart mindent, nem csupán egy mindent átható alapelv és tevékeny energia, amint néhány tudós állítja. Isten lélek, azonban mégis személyes lény, mert az embert saját képmására alkotta meg. Mint személyes lény, Isten kinyilvánította magát az Ő Fiában. Jézus "... az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása..." (Zsid 1:3). A földön járt és "... olyan állapotban találtatott mint ember..." (Fil 2:8). Mint személyes Megváltónk jött el a földre, és szállt fel a mennybe. Közbenjár értünk Istennél, akinek trónja előtt szolgál a mi érdekünkben "... mint valami emberfia..." (Dán 7:13). Pál apostol a Szentlélek által kijelenti Krisztusról, hogy "... Ő benne teremtetett minden ... minden Ő benne áll fenn" (Kol 1:16-17). A kéz, amely fenntartja az űrben a világokat, az a kéz, amely szabályos rendben és fáradhatatlanul működésben tart mindent mindenütt Isten világegyetemében, ugyanaz a kéz, amelyet értünk keresztre szegeztek.
69
Ellen G. White
Előtted az élet
Isten nagysága felfoghatatlan számunkra. "... az Úr trónja az egekben... (Zsolt 11:4), de Lelke által mindenütt jelen van. Alaposan ismeri minden alkotását, és személyesen érdeklődik keze munkája iránt. "Kicsoda hasonló az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, aki a magasságban lakozik? Aki magát megalázva, tekint szét mennyben és földön" (Zsolt 113:5-6). "Hová menjek a te lelked elől és a te orczád elől hova fussak? Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy. Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállnék: Ott is a te kezed vezérelne engem..." (Zsolt 139: 7-10). "Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat. Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden utamat jól tudod. Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet. Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem azt" (Zsolt 139:2-3; 5-6). A mindenség Alkotója rendelte úgy, hogy az eszközök csodálatosan megfelelnek a céljainak, hogy kielégítsék az emberiség szükségleteit. Az anyagi világban Ő gondoskodott arról, hogy minden belénk oltott vágy teljesüljön, Ő teremtette úgy az embert, hogy ismerjen és szeressen. Ő nem hagyja lelkünk óhajait kielégítetlenül. Megfoghatatlan alapelv, személytelen fizikai erő vagy pusztán elvont fogalom nem elégítheti ki az emberi lények szükségét és sóvárgását a jelen életben a bűnnel, a szomorúsággal és a szenvedésekkel való harcában. Nem elég csak a törvényben és az erőszakban hinni, mert ezekben nincsen könyörület, azért sohasem hallják meg a segélykiáltást! Meg kell ismernünk azt a hatalmas kart, amely fenntart bennünket; meg kell ismernünk végtelen Barátunkat, aki megkönyörül rajtunk! Meg kell szorítanunk ezt a meleg kezet, és bíznunk kell gyengédséggel teljes szívében! Az, aki a legmélyebben tanulmányozza a természet titkait, az ismeri fel legjobban saját tudatlanságát és gyengeségét. Rádöbben arra, hogy vannak oly mélységek és magasságok, amelyeket nem érhet el, oly titkok, amelyekbe nem tud behatolni, és oly igazságok hevernek előtte, amelyeket még nem kutattak ki. El tudja mondani Newtonnal: "Olyan gyermeknek látom magam, aki a tengerparton kavicsokat és kagylókat keres, miközben az igazság hatalmas óceánja felfedezetlenül terül elém". 70
Ellen G. White
Előtted az élet
A tudományt legmélyebben kutatók kénytelenek felismerni a természetben egy végtelen Hatalom munkálkodását. A természet tanítása azonban az ember magára hagyott, segítség nélkül való értelme számára csak ellentmondást és csalódást hozhat. Csak a kinyilatkoztatás fényében olvashatja el helyesen! "Hit által értjük meg..." (Zsid 11:3). A világot "Kezdetben teremté Isten..." (1 Móz 1:1). Lelkünk csak ebben a gondolatban találhat nyugalmat, amikor sóvárgó kérdéseivel galambként repül a bárkába (1 Móz 8:9). Felette, alatta és túl a "Végtelen Szeretet" lakozik, aki elvégezvén minden dolgát, "... töltsön be titeket a jóban való teljes gyönyörűséggel..." (2 Thess 1:11). "Mert ami Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökkévaló hatalma és istensége ... alkotásaiból megértetvén megláttatik ..." (Róm 1:20). Bizonyságtételük csak az isteni Tanító segítségével érthető meg. "Mert kicsoda tudja az emberek közül az ember dolgait, hanemha az embernek lelke, amely őbenne van? Azonképpen az Isten dolgait sem ismeri senki, hanemha az Istennek Lelke" (1 Kor 2:11). "De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra... (Jn 16:13). Csak annak a Léleknek segítségével magyarázhatjuk helyesen a tudomány kijelentéseit, aki kezdetben "...lebeg vala a vizek felett" (1 Móz 1:3), aki által minden lett, aki megvilágosít minden embert. Csak az isteni vezetés által ismerhetjük fel a legmélyebb igazságokat. A Mindenható irányítása mellett leszünk képesek felfogni az Ő gondolatait műveinek tanulmányozása közben.
Az üzleti alapelvek és módszerek "Aki feddhetetlenül él, biztonságban él..." (Péld 10:9 új prot. ford.). Nincs a törvényes üzletnek olyan ága, amelyhez a Biblia ne nyújtana lényeges útmutatást. A szorgalomról, becsületességről, takarékosságról, mértékletességről és tisztaságról vallott elvei minden igazi siker alapját képezik. Ezek az alapelvek - amint a Példabeszédek könyve elénk tárja - a gyakorlati bölcsesség titkát rejtik. Hol találhat a kereskedő, a kézműves, bármely munkaterület szervezője jobb vezérelveket a maga és alkalmazottai számára, mint a bölcs ember szavaiban: "Láttál-é az ő dolgában szorgalmas embert? A királyok előtt álland, nem marad meg az alsó rendűek között" (Péld 22:29). "Minden munkából szűkölködés" (Péld 14:23).
nyereség
lesz;
de
71
az
ajkaknak
beszédéből
csak
Ellen G. White
Előtted az élet
"Kívánsággal felindul, de hiába, a restnek lelke..." (Péld 13:4). "Mert a részeges és dobzódó szegény lesz, és rongyokba öltöztet az aluvás" (Péld 23:21). "Megjelenti a titkot, aki rágalmazó; tehát aki fecsegő szájú, azzal ne barátkozzál" (Péld 20:19). "Aki megtartóztatja beszédét, az tudós ember..." (Péld 17:27), "... valaki pedig bolond patvarkodik" (Péld 20:3). "A hitetleneknek útjára ne menj..." (Péld 4:14). "Vagy járhat-é valaki elevenszénen, hogy lábai meg ne égnének?" (Péld 6:28). "Aki jár bölcsekkel, bölcs lesz..." (Péld 13:20). "Az ember, akinek sok barátja van, széttöretik; de van barát, aki ragaszkodóbb a testvérnél" (Péld 18:24). Egymás iránti kötelezettségeinknek egész sorát foglalják magukba Krisztus szavai: "Amit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal..." (Mt 7:12). Sok ember menekülhetett volna meg a pénzügyi bukástól és romlástól, ha ügyelt volna azokra a figyelmeztetésekre, amelyeket a Szentírás oly gyakran megismétel és hangsúlyoz: "A hívő ember bővelkedik áldásokkal; de aki hirtelen akar gazdagulni, büntetlen nem marad" (Péld 28:20). "Könnyen szerzett vagyon elfogy, de aki keze munkájával gyűjt, az gyarapszik" (Péld 13:11 új prot. ford.) "A hamisságnak nyelvével gyűjtött kincs elveszett hiábavalósága azoknak, akik a halált keresik" (Péld 21:6). "... szolgája a kölcsönvevő a kölcsönadónak" (Péld 22:7). "Teljességgel megronttatik, aki kezes lesz idegenért; aki pedig gyűlöli a kezességet, bátorságos lesz" (Péld 11:15). "Ne mozdítsd meg a régi határt, és az árváknak mezeibe ne kapj; Mert az ő megváltójuk erős, az forgatja az ő ügyüket ellened" (Péld 23:10-11). "Aki elnyomja a nincstelent, hogy maga gyarapodjék, és a gazdagnak ad, egyszer majd ínségre jut" (Péld 22:16 új prot. ford.). "Aki vermet ás másnak, abba belé esik; és aki felhengergeti a követ, arra gurul vissza" (Péld 26:27). Ezek azok az alapelvek, amelyek a világi és a vallásos társadalom alapját és jólétét képezik; ezek jelentik életünk és vagyonunk biztonságát. Mindazt, ami lehetővé teszi a bizalmat és az együttműködést, a világ Isten törvényének köszönheti, amint Igéje elénk tárja. Mégis Isten Igéjének alapelvei gyakran elhomályosultak és majdnem teljesen kihaltak az emberek szívéből.
72
Ellen G. White
Előtted az élet
A zsoltáros szavai: "A te szádnak törvénye jobb nékem, mint sok ezer arany és ezüst" (Zsolt 119:72) azt fejezi ki, ami nem vallásos szempontból is igaz. Azt a teljes gazdagságot állítják, amelyet az üzleti világban is kénytelenek elismerni. Még a szenvedélyes pénzszerzés, a kiélezett versengés és a lelkiismeretlen módszerek korában is elismerik, hogy egy ifjú számára az életben való elinduláshoz a feddhetetlenség, a becsületesség, a mértékletesség, a tisztaság és a szorgalom jobb tőkét jelent, mint csupán egy bizonyos pénzösszeg. Mégis, azok közül, akik értékelik ezeket a tulajdonságokat, és a Bibliát elismerik mint e tulajdonságok forrását, csak kevesen kötelezik el magukat ez alapelvektől való függésre. Isten tulajdonjogának elismerése képezi az üzleti feddhetetlenség, a becsületesség és a valódi siker alapját. Minden létező teremtője az igazi tulajdonos; mi csak sáfárai vagyunk. Mindaz, amivel rendelkezünk, reánk bízott tőke, amelyet az Ő utasítása szerint kell felhasználni. Olyan kötelezettség ez, amely előtt minden embernek meg kell hajolnia! Az emberi tevékenység egész körét foglalja magában. Akár elismerjük, akár nem, sáfárok vagyunk, akiket Isten felruházott tálentumokkal, képességekkel, és a világba helyezett bennünket, hogy elvégezzük általa kijelölt munkánkat. Isten minden embernek megszabta a maga munkáját (Mt 13:34), amelyre képességei alkalmassá teszik, s amellyel a legjobbat teheti önmagának és felebarátainak. Így adhatja meg az ember a tiszteletet Istennek. Munkánk vagy elhivatásunk Isten nagy tervének egy része, azért ha Isten akaratával összhangban végezzük azt, Ő maga felelős az eredményekért. Mint "Isten munkatársai" (1 Kor 3:9) kötelességeinket híven teljesítenünk kell az Ő utasításai szerint. Így nem lesz helye számunkra az aggasztó gondoknak. Szorgalom, hűség, gondoskodás, takarékosság és tapintat szükséges mindnyájunk számára. Minden képességünket a legnagyobb mértékben gyakorolnunk kell; mégsem saját erőfeszítéseinek sikeres kimenetelére kell építenünk, hanem Isten ígéreteire. Az Ige, amely táplálta Izraelt a pusztában, és támogatta Illést az éhség idején, ma is ugyanazzal a hatalommal bír: "Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk: vagy: Mivel ruházkodjunk? Mert mindezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van. Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek" (Mt 6:31-33). Isten, aki hatalmat ad az embernek a gazdagság megszerzésére, ezt az ajándékot egy meghatározott kötelezettséggel kötötte össze. Minden szerzeményünkből igényt tart egy részre. A tized az Úré. "A földnek minden tizede, a föld vetéséből, a fa gyümölcséből az Úré ... És minden tizede a baromnak és juhnak ... és minden az Úrnak legyen szentelve" (3 Móz 27:30-32). Jákobnak Béthelben tett
73
Ellen G. White
Előtted az élet
fogadalma mutatja ennek a kötelezettségnek széleskörű elterjedését: "... valamit adándasz nékem, annak tizedét néked adom" (1 Móz 28:22). "Hozzátok be a tizedet mind az én tárházamba" (Mal 3:10), hangzik Isten parancsa. Nem a hálára vagy a bőkezűségre hív fel bennünket. Ez csupán az egyszerű becsületesség dolga. A tized az Úré, azért megparancsolja, hogy adjuk vissza neki azt, ami az övé. "... a sáfároktól megkívántatik az, hogy mindenik hívnek találtassék" (1 Kor 4:2). Ha a becsületesség az üzleti élet lényeges alapelve, nem kell-e elismernünk Isten iránti kötelezettségünkben is ezt? Sáfárságunk feltételei kötelezettségeket rónak ránk Isten és az emberek iránt. Az élet ajándékáért minden ember adós a Megváltó szeretetének. Eledelünket, ruházatunkat, lakóhelyünket, testünket, lelkünket és értelmünket mind az Ő vérével vásárolta meg; és így a hála és a szolgálat reánk rótt kötelezettsége által Krisztus a mi felebarátainkhoz kötött bennünket. Megparancsolja nekünk: "... szeretettel szolgáljatok egymásnak" (Gal 5:13)! "... amennyiben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, én vélem cselekedtétek meg" (Mt 25:40). Pál kijelenti: "Mind a görögöknek, mind a barbároknak, mind a bölcseknek, mind a tudatlanoknak köteles vagyok" (Róm 1:14). Így mi is adósai vagyunk egymásnak. Ha Isten bennünket jobban megáldott, mint másokat, akkor kötelezettségeink vannak minden olyan embertársunk iránt, akiknek áldására lehetünk. Ezek az igazságok nem vonatkoznak jobban a bezárt szobákra, mint az irodahelységekre. A javak, amelyeket kezelünk, nem a mi tulajdonaink, azért ezt a tényt sohasem téveszthetjük szem elől. Mi csak sáfárok vagyunk, ezért Isten és embertársaink iránti kötelezettségeink teljesítésétől függ mind embertársaink jóléte, mind a mi sorsunk erre és az eljövendő életre is. "Van olyan, aki bőven adakozik és annál inkább gazdagodik; és aki megtartóztatja a járandóságot, de ugyan szűkölködik. A mással jóltevő ember megkövéredik; és aki mást felüdít, maga is üdül" (Péld 11:24-25). "Vesd a te kenyeredet a víz színére, mert sok nap múlva megtalálod azt" (Préd 11:1). "Ne fáraszd magadat ebben, hogy meggazdagulj...; ...holott az semmi, mert olyan szárnyakat szerez magának nagy hamar, mint a saskeselyű, és az ég felé elrepül!" (Péld 23:4-5). "Adjatok, néktek is adatik; jó mértéket, megnyomottat és megrázottat, színig teltet adnak a ti öletekbe. Mert azzal a mértékkel mérnek néktek, amellyel ti mértek" (Lk 6:38).
74
Ellen G. White
Előtted az élet
"Tiszteld az Urat a te marhádból, a te egész jövedelmed zsengéjéből. Ekképpen megtelnek a te csűreid eleséggel, és musttal áradnak el sajtód vállúi" (Péld 3:9-10). "Hozzátok be a tizedet mind az én tárházamba, hogy legyen ennivaló az én házamban, és ezzel próbáljatok meg engem, azt mondja a Seregeknek Ura, ha nem nyitom meg néktek az egek csatornáit, és ha nem árasztok reátok áldást bőségesen. És megdorgálom érettetek a kártevőt, és nem veszi el földetek gyümölcsét, és nem lesz a szőlőtök meddő a mezőn, azt mondja a Seregek Ura. És boldognak mondanak titeket mind a nemzetek; mert kívánatos földdé lesztek ti, azt mondja a Seregek Ura" (Mal 3:10-12). "Ha az én rendeléseim szerint járok, és az én parancsolataimat megtartjátok, és azokat megcselekszitek: Esőt adok néktek idejében, és a föld megadja az ő termését, a mező fája is megtermi gyümölcsét. És a ti cséplésetek ott éri a szüretet, és a szüret ott éri a vetést, és elégségig ehetitek kenyereteket, és bátorságosan lakhattok a ti földeteken. Mert békességet adok azon a földön, hogy mikor lefeküsztök, senki fel ne rettentsen; és kipusztítom az ártalmas vadat arról a földről, és fegyver sem megy át ti földeteken" (3 Móz 26:3-6). "Tanuljatok jót tenni; törekedjetek igazságra, vezessétek jóra az erőszakoskodót, pártoljátok az árvák és özvegyek ügyét" (Ésa 1:17). "Boldog, aki a nyomorultra gondol; a veszedelem napján megmenti azt az Úr. Az Úr megőrzi azt és élteti azt; boldog lesz e földön, és nem adhatod oda ellenségei kívánságának" (Zsolt 41:2-3). "Kölcsön ád az Úrnak, aki kegyelmes a szegényhez; és az ő jótéteményét megfizeti néki" (Péld 19-17). Aki ilyen befektetést tesz, kétszer annyi kincset halmoz fel. És ha itt is kell hagyni az ezeken kívül szerzett, de bölcsen felhasznált javakat, mégis kincset gyűjtött az örökkévalóságra; a jellemnek azt a kincsét, amely a legértékesebb vagyon a földön és a mennyben.
Becsületes üzletvezetés "Jól tudja az Úr a feddhetetleneknek napjait, és hogy örökségök mindörökké meglesz. Nem szégyenülnek meg a veszedelmes időkben, és jóllaknak az éhség napjaiban" (Zsolt 37:18-19). "Aki tökéletességben jár, igazságot cselekszik, és igazat szól az ő szívében... ; ... aki kárára esküszik, és meg nem változtatja" (Zsolt 15:2-4). "Aki igazságban jár és egyenesen beszél, aki megveti a zsarolt nyereséget, aki kezeit rázván, nem vesz ajándékot, aki fülét bedugja, hogy véres tervet ne halljon, és szemeit befogja, hogy gonoszt ne lásson: Az magasságban lakozik, kőszálak csúcsa a bástyája, kenyerét
75
Ellen G. White
Előtted az élet
megkapja, vize el nem fogy. A királyt ékességében látják szemeid; látnak széles országot" (Ésa 33:15-17). Isten Igéjében elénk tárja a sikeres ember képét, akinek élete a szó legigazibb értelmében eredményes, akit a menny és a föld tisztel. Jób ezt mondja tapasztalatáról: "Amint java-korom napjaiban valék, amikor Isten gondossága borult sátoromra! Mikor még a Mindenható velem volt és körülöttem voltak gyermekeim; Mikor lábaimat édes tejben mostam, és mellettem a szikla olajpatakokat ontott; Mikor a kapuhoz mentem, fel a városon; a köztéren székemet felállítám: Ha megláttak az ifjak, félrevonultak, az öregek is fölkeltek és álltak. A fejedelmek abbahagyták a beszédet, és tenyeröket szájukra tették. A főemberek szava elnémult, és nyelvök az ínyökhöz ragadt. Mert amely fül hallott, boldognak mondott engem, és amely szem látott, bizonyságot tett én felőlem. Mert megmentém a kiáltozó szegényt, és az árvát, akinek nem volt segítsége. A veszni indultnak áldása szállt reám, az özvegynek szívét megörvendeztetém. Az igazságot magamra öltém és az is magára ölte engem; palást és süveg gyanánt volt az én ítéletem. A vaknak én szeme valék, és a sántának lába. A szűkölködőknek én atyjok valék, az ismeretlennek ügyét is jól meghányám-vetém. Az álnoknak zápfogait kitördösém, és fogai közül a prédát kiütém vala" (Jób 29:4-17). "A jövevény nem hált az utczán, ajtómat az utas előtt megnyitám" (Jób 31:32). "Hallgattak és figyeltek reám, és elnémultak az én tanácsomra. Az én szavaim után nem szóltak többet, s harmatként hullt rájok beszédem. Mint az esőre, úgy vártak rám, és szájukat tátották, mint tavaszi záporra. Ha rájok mosolyogtam, nem bizakodtak el, és arczom derűjét nem sötétíték be.
76
Ellen G. White
Előtted az élet
Örömest választottam útjokat, mint főember ültem ott; úgy laktam ott, mint király a hadseregben, mint aki bánkódókat vigasztal" (Jób 29:21-25). "Az Úrnak áldása, az gazdagít meg, és azzal semmi nem szerez bántást" (Péld 10:22). A Bölcsesség kijelenti: "Gazdagság és tisztesség van nálam, megmaradandó jó és igazság" (Péld 8:18). A Biblia elénk tárja, hogy mi az eredménye annak, ha eltérünk a helyes alapelvektől Istennel és egymással való bánásmódunkban. Isten így szól azokhoz, akikre rábízta ajándékai, de mégis közönyösek vele szemben: "... Gondoljátok meg jól a ti útaitokat! Sokat vetettetek, de keveset takartok; esztek, de meg nem elégesztek; isztok, de meg nem részegedtek; ruházkodtok, de meg nem melegesztek, a bérlő is lyukas zakóra bérel... ; ... Sokat vártatok, de ímé kevés lett; haza is hordtátok, de én ráfuvallok arra!" (Agg 1:5-9). "Az előtt elmentek a húszas garmadához, és tíz lett; elmentek a sajtóhoz, hogy ötven vederrel merítsenek, és húsz lett" (agg 2:16). "... Mi okért? azt mondja a Seregek Ura. Az én házamért, amely ím romban áll..." (Agg 1:9). "Avagy az ember csalhatja-é az Istent? ti mégis csaltok engem. És azt mondjátok: Mivel csalunk téged? A tizeddel és az áldozni valóval" (Mal 3:8). "Azért vonták meg tőletek az egek a harmatot, vonta meg a föld az ő termését" (Agg 1:10). "Annakokáért, mivelhogy tiportátok a szegényt és gabonaajándékot vesztek tőle: bár faragott kőből építettetek házakat, de nem lakoztok azokban, bár gyönyörűséges szőlőket plántáltok, de nem isztok azoknak borából" (Ámós 5:11). "Bocsát az Úr te reád átkot, bomlást és romlást mindenben, amit kezdesz vagy cselekszel; mígnem eltöröltetel és mígnem gyorsasággal elveszesz a te cselekedeteidnek gonoszsága miatt, amelyekkel elhagytál engem. A te fiaid és leányaid más népnek adatnak, és a te szemeid néznek és epekednek utánok egész napon, és nem lesz erő a te kezedben" (5 Móz 28:20. 32). "... aki gazdagságot gyűjt, de nem igazán; az ő napjainak felén elhagyja azt, a halálakor pedig bolonddá lesz" (Jer 17:11). Az ilyen ember minden üzleti számláját, minden vállalkozásának részét a legalaposabban átvizsgálják az Ő láthatatlan számvizsgálói, akik sohasem palástolják el a rosszat, nem nézik el a gonoszt és sohasem egyeznek ki az igazságtalansággal. "Ha a szegényeknek nyomoríttatását, és a törvénynek és igazságnak elfordíttatását látod a tartományban: ne csudálkozzál e dolgon; mert egyik felsőrendű vigyáz a másik felsőrendűre,..." (Préd 5:8).
77
Ellen G. White
Előtted az élet
"Nincs setétség és nincs a halálnak árnyéka, ahova elrejtőzhessék a gonosztevő" (Jób 34:22). "Az égre tátogatják szájokat, és nyelvök eljárja a földet ... És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem?" (Zsolt 73:1 "Ezeket teszed, és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom azokat" (Zsolt 50:21). "Azután ismét felemelém szemeimet, és látám, hogy ímé egy könyv repül vala... Ez az átok, amely kihat az egész föld színére; mert mindaz, aki lop, ehhez képest fog innen kiirtatni... Kibocsátom ezt, szól a Seregek Ura, és bemegy a lopónak házába, és annak házába, aki hamisan esküszik és én nevemre, és ott marad annak házában, és megemészti azt s annak fáit és köveit" (Zak 5:1-4). Isten törvénye minden gonosztevőt kárhoztat. A gonosz cselekvője igyekezhet ugyan elfojtani a figyelmeztető hangot, de hiába, mert az követi őt. Megsemmisíti békéjét. Ha nem is ügyel rá, akkor is ott van vele a sírig. Bizonyságot tesz majd ellene az ítéletkor. Végül pedig az olthatatlan tűz megsemmisíti testét és lelkét. "Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? Avagy mit adhat az ember váltságul az ő lelkéért?" (Mk 8:36-37). Ez olyan kérdés, amelyet minden szülőnek, minden tanítónak és minden tanulónak meg kell fontolnia, minden embernek meg kell szívlelnie: ifjúnak és öregnek egyaránt. Az az üzletvitel vagy életterv, amely csak ennek a földi életnek rövid éveit foglalja magában, és nem tesz előkészületet a vég nélküli jövőre - legyen az bármely tökéletes és kifogástalan, nem ér semmit. Tanítsuk meg az ifjúságot arra, hogy vegyék be számításaikba az örökkévalóságot! Tanítsuk meg őket arra, hogy válasszák a helyes alapelveket és keressék a maradandó javakat, hogy olyan kincset gyűjtsenek maguknak a mennyben, amelyek el nem enyésznek, amelyeket tolvajok el nem lopnak, és a moly meg nem emészt, "... szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy mikor meghaltok, befogadjanak benneteket az örök hajlékokba" (Lk 12:33; 16:9)! Mindazok, akik így cselekszenek, a lehető legjobban felkészülnek a földi életre. Egy ember sem gyűjthet kincset a mennyben anélkül, hogy általa meg ne gazdagodna, nemesedne élete ezen a földön is. "... a kegyesség mindenre hasznos, meglévén benne a jelenvaló és a jövő életnek ígérete" (1Tim 4:8).
Bibliai életrajzok "Akik hit által országokat győztek le, igazságot cselekedtek ... ; ... felerősödtek a betegségekből..." (Zsid 11:33-34). 78
Ellen G. White
Előtted az élet
Nevelő hatásukban a Biblia életrajzi leírásai a legértékesebbek. Ezek az életrajzok abban különböznek minden más életrajztól, hogy hitelesek. Véges emberi értelmünk képtelen helyesen értelmezni, elbírálni mások cselekedeteit. Csak egyedül Isten - aki olvas a szívekben, aki ismeri indítékainkat és cselekedeteink titkos forrásait - képes élethűen leírni az emberek jellemét, és csak Ő adhat hűséges képet életünkről. Ilyen leírásokat egyedül Isten Igéjében találhatunk. Azt az igazságot nagyon világosan tanítja a Biblia, hogy cselekedeteink azonosak önmagunkkal. Életünk tapasztalatai nagymértékben saját gondolataink és cselekedeteink megvalósulásai. "... az ok nélkül való átok nem száll az emberre" (Préd 26:2). "Mondjátok az igaznak, hogy jól lészen dolga... Jaj a gonosznak, gonoszul lesz dolga, mert kezeinek cselekedete szerint fizetnek néki" (Ésa 3:11-12). "Halld meg, oh föld! Ímé, én veszedelmet hozok erre a népre: az ő gondolatainak gyümölcsét" (Jer 6:19). Rettenetes igazság ez, ezért mélyen lelkünkbe kell vésnünk. Minden cselekedet visszahat elkövetőjére. Az ember talán sohasem tudja felismerni életében elkövetett gonosztetteinek következményét, amely saját vetésének aratása. Ám ebben az esetben sem vagyunk remény nélkül valók. Jákob abból a célból, hogy elnyerje az elsőszülöttséget - amely Isten ígérete folytán már az övé volt - csaláshoz folyamodott. E tett gyümölcsét aratta le. Húszéves száműzetése alatt vele is méltatlanul bántak; megcsalták őt is, végül arra kényszerítették, hogy menekülésben keressen oltalmat. Egy második termést is learatott azáltal, hogy jellemének gonosz vonásait fiaiban látta kisarjadni. Mindez hű képe annak, hogy minden ember életében visszahatnak saját előbbi cselekedetei. Azonban Isten így szól: "Mert nem örökké perlek, és nem mindenha haragszom, mert a lélek előttem megepedne, és a leheletek, akiket én teremtettem. Mert a telhetetlenségnek vétkéért haragudtam meg, és megvertem őt, elrejtém magamat és megharagudtam; és ő elfordulva, szíve útjában járt. Útait láttam, és meggyógyítom őt; vezetem őt; és vigasztalást nyújtok neki és gyászolóinak... ... Békesség, békesség a messze és közel valóknak, így szól az Úr; én meggyógyítom őt!" (Ésa 57:16-19). Jákob nem merül el szerencsétlenségében, bajban. Megbánta bűneit, és igyekezett jóvátenni a testvére ellen elkövetett gonoszságot. Amikor pedig Ézsau haragja halállal fenyegette, Istennél keresett segítséget. "Küzdött az angyallal és legyőzte; sírt és könyörgött néki..." (Hós 12:4). "... És megáldá őt ott" (1Móz 32:29). Jákob bűnbocsánatot nyert, és az Ő hatalmának erejében kelt fel; többé nem mint gáncsoskodó, csaló, hanem Izrael: Isten fejedelme - győztesen. Nemcsak
79
Ellen G. White
Előtted az élet
feldühödött bátyjától szabadult meg, hanem önmagától is. A gonosz hatalma megtört saját természetében; jelleme átalakult. Abban az esti órában világosság fénylett. Jákob áttekintetve életének történetét, felismerte Isten megtartó hatalmát, azt az Istent, "akinek előtte jártak az én atyáim... aki gondomat viselte, amióta vagyok, mind e napig: Amaz Angyal, ki megszabadított engem minden gonosztól...." (1 Móz 48:15-16). Ugyanez a tapasztalat megismétlődik Jákob fiainak életében, hogy a bűn megtorlást von maga után, míg a bűnbánat az igazság gyümölcsét termi meg az örök életre. Isten nem semmisíti meg törvényét, nem munkálkodik ellene. A bűn hatása nem teszi meg történtté, de átalakítja. Kegyelme által az átok áldássá válik. Jákob fiai közül Lévi volt az egyik legkegyetlenebb és legbosszúállóbb, a sikemiták álnok meggyilkolásában ő volt az egyik a két legbűnösebb közül. Lévi jellemvonásai visszatükröződtek utódaiban, ezért Isten így határozott felőlük: "eloszlatom őket Jákobban, és elszélesztem Izraelben" (1 Móz 49:7). Bűnbánatunk később reformációt hozott, és mivel hűségesek voltak a többi törzsek hitehagyása közepette, az átok átalakult a legnagyobb tisztelet jelévé. "Abban az időben választá ki az Úr a Lévi törzsét, hogy hordozza az Úr szövetségének ládáját, és hogy az Úr előtt álljon, és néki szolgáljon... " (5 Móz 10:8). "Szövetségem volt vele életre és békességre, és félelmül adtam azt néki és félt engemet... ... békességben és egyenességgel jár velem, és sokakat megtérített a bűnből" (Mal 2:5-6). A Szentsátor kijelölt szolgái, a léviták nem kaptak földet örökségül. Városokban laktak, amelyeket számukra különítettek el, és fenntartásuk a tizedből, az ajándékokból, valamint az áldozatokból történt, amelyeket az Úr szolgálatára szántak. A nép tanítói voltak, és minden ünnepségen a nép vendégei lehettek. Mindenütt úgy tisztelték őket, mint Isten szolgáit és képviselőit. Az egész nemzet ezt a parancsot kapta: "Vigyázz, hogy el ne hagyjad a lévitát valameddig élsz a te földeden (5 Móz 12:19). "Ezért nem volt része és öröksége a Lévinek az ő atyjafiaival; az Úr az ő öröksége, amiképpen megmondotta vala néki az Úr, a te Istened" (5 Móz 10:9).
Győzelem hit által Ahogyan gondolkodik az ember az ő szívében, olyan ő (Péld 23:7). Ez egy másik igazság szemléltetését tükrözi Izrael tapasztalatában. A Kánaán határánál álló kémek visszatérve az ország kikémleléséből, megtették jelentésüket. Az ország szépségét és termékenységét elvesztették szemük elől az elfoglalásával járó nehézségek miatti félelmükben. Az erős fallal körülkerített városok, az óriás harcosok, a vas hadiszekerek megfélemlítették őket hitükben. Istent kihagyva a kérdésből, a
80
Ellen G. White
Előtted az élet
nép a hitetlen kémek döntését visszhangozta: "Nem mehetünk fel az ellen a nép ellen, mert erősebb az nálunknál" (4 Móz 13:32). Szavaik igaznak bizonyultak. Nem mehettek fel, hanem a pusztában haltak meg. Ketten azok közül, akik kikémlelték az országot, másképpen vélekedtek: "Bátran felmehetünk, és elfoglalhatjuk azt a földet... " (4 Móz 13:31) - hangoztatták, mert Isten ígéretét nagyobbnak tekintették az óriásoknál, a körülkerített városoknál és a vas hadiszekereknél. Számukra az Úr Igéje igaz volt. Bár megosztották testvéreikkel a negyvenéves vándorlás fáradalmait, Káleb és Józsué bemehettek az ígéret földjére. Káleb olyan bátor szívvel, mint amikor az Úr seregeivel kivonul Egyiptomból, kérte és megkapta részéül az óriások erődítését. Az Úr erejével kiűzte a kánaánitákat. A szőlőkertek és olajligetek, ahova lépett, az ő tulajdonai lettek. A gyávák és lázadók elvesztek a pusztában, a hit emberei pedig ettek Eskol szőlőjéből. A Biblia egy igazságot se tárt elénk olyan világosan, mint az igazságtól való egyetlen eltérés veszedelmét, amely egyaránt utoléri mind a gonoszság cselekvőit, mind azokat, akiket ők befolyásoltak. A példának hatalmas ereje van, azért ha természetünk gonosz hajlamainak engedünk, rossz példánk másokat is ellenállhatatlan erővel sodor a bűnbe. A gonoszság legerősebb fellegvára világunkban nem a lezüllött bűnözőnek vagy az elfajult kiközösítettnek bűnös élete, hanem az olyan élet, amely erényesnek, tiszteletreméltónak és nemesnek látszik, de egy bűnt takargat, egy véteknek hódol. Annak a léleknek, aki titokban hatalmas kísértés ellen küzd a szakadék szélén reszketve, az ilyen példa a legerősebb csábítás bűnre. Az, akinek magasztos felfogása van az életről, az igazságról és a tisztességről, és mégis készakarva áthágja Isten törvényét vagy annak akár csak egyetlen rendelését; megrontotta az Úrtól kapott ajándékait, és másokat is a bűnre csábít. Lángész, tálentum, rokonszenv, még a nagylelkű és kedves tettek is Sátán csalétkévé lehetnek, hogy a romlás szakadékába sodorjanak. Ez az oka, hogy miért adott Isten sok példát az olyan esetekre, amelyek által felismerhetők egyetlen helytelen cselekedet mélyreható következményei. Annak az egyetlen bűnnek szomorú törtéből, amely behozta a halált világunkba, és minden szenvedésünk okozója az Éden elvesztése óta egészen a Júdásról szóló feljegyzésig aki harminc ezüstért eladta a dicsőség Urát -, a Biblia élettörténetei bővölködnek ezekben a példákban. Világítótoronyként figyelmeztetnek bennünket az élet útjáról elvezető mellékutakra. Figyelmeztetésül szolgál az is, ha ügyelünk a következményekre, amelyek abból származnak, hogy hihetetlenkedünk és csak egyetlenegyszer is engedünk az emberi gyengeségnek. Hitének egyetlen kudarca által Illés megrövidítette élete munkáját. Nehéz terhet viselt Izraelért. Hűségesen hangzott figyelmeztető szava a nemzet
81
Ellen G. White
Előtted az élet
bálványimádása ellen, és mélyen aggódott a három és fél évi éhség ideje alatt, midőn várta és figyelte a bűnbánat jeleit. Egyedül állott Isten előtt a Kármel hegyén. A hit ereje által lerontotta a bálványimádást, és az áldott eső igazolta, hogy a várt áldott eső igazolta, hogy a várt áldás esője is kitöltetik Izraelre. Majd kimerültségében és gyengeségében elmenekült Jézabel fenyegetései elől, és pusztai magányában azért imádkozott, hogy meghalhasson. Megkezdett munkáját nem fejezhette be. Isten megparancsolta neki, hogy mást kenjen fel prófétának önmaga helyett. Isten ennek ellenére figyelemmel kísérte szolgájának szívből végzett szolgálatát. Illés nem veszhetett el csüggedten és magányosan a pusztában. Nem a sírba szállt alá, hanem Isten angyalaival felszállt az Ő dicső színe elé. Ezek az élettörténetek elénk tárják azt, amit egy napon majd minden ember megért; hogy a bűn csak szégyent és veszteséget hoz, hogy a hitetlenség kudarcot jelent - azonban Isten irgalmas leér a legnagyobb mélységbe -, hogy a hit felemeli a bűnbánó bűnösöket és Isten gyermekeivé fogadja őket.
A szenvedés fegyelmező hatása Mindazok, akik ebben a világban hű szolgálatot teljesítenek Istennek vagy embertársaiknak, előkészítő kiképzést kapnak a szenvedések iskolájában. Minél fontosabb a megbízatásuk, minél magasabbrendű a szolgálatuk, annál súlyosabb vizsgálaton és próbákon kell átmenniük, és annál szigorúbb fegyelmezésben részesülnek. Tanulmányozd József, Mózes és Dániel tapasztalatait! Hasonlítsd össze Dávid korai történetét Salamon történetével, és figyeld meg az eredményeket! Dávid ifjúságában szoros kapcsolatban állt Saullal. A királyi udvarban tartózkodott, ismerte a király háztartását, és ez betekintést engedett neki azokba a gondolatokba, szomorúságokba és bajokba, amelyek a királyság fénye és pompája mögött rejtőztek. Látta, hogy az emberi dicsőség jelentéktelen ahhoz, hogy békét adjon a léleknek. Felszabadultan és örömmel tért vissza a királyi udvarból a juhakolhoz és nyájhoz. Dávidot Saul féltékenysége a pusztába száműzte, ahol minden emberi támogatástól elvágva erősen Istenre támaszkodott. A pusztai élet bizonytalansága, szüntelen veszedelmei, a gyakori menekülések kényszere, a köréje gyülekező emberek jelleme, "akik nyomorúságban valának, és mindazok, akiknek hitelezői voltak, és minden elkeseredett ember... " (1 Sám 22:2) szükségessé tették a szigorú önfegyelmet. Ezek a tapasztalatok felébresztették és kifejlesztették azt a képességét, hogy bánni tudjon az emberekkel, részvétet érezzen az elnyomottak iránt és gyűlölje az igazságtalanságot. A hosszú évek várakozásában és veszedelmeiben Dávid megtanulta, hogy Isten hatalmával juthat trónra, és csak az Ő bölcsessége által kormányozhat helyesen. Dávid a viszontagságok és szenvedések iskolájában 82
Ellen G. White
Előtted az élet
érdemelte ki azt a róla szóló jelentést - habár erre nagy bűne árnyékot vetett -, hogy "... szolgáltat vala Dávid az egész nép között ítéletet és igazságot" (2 Sám 8:15). Salamonnál hiányzott az a tapasztalatok által szerzett fegyelem, amely Dávid ifjúságát jellemezte. Mindenki másnál kedvezőbbnek tűnik helyzete, jelleme és élete. Salamon nemes volt ifjúságában és felnőttkorában, és mint Isten kedveltje lépett egy olyan birodalom élére, amely a siker és tisztelet ígéretével kecsegtette. A nemzetek csodálkoztak az Istentől kapott bölcsességén, ismeretein és éleslátásán. Salamon elbizakodott a siker felett, és ez elszakította őt Istentől. Az Istennel való közösség örömétől elfordulva érzéki élvezetekben keresett kielégülést. E tapasztalatáról ezeket mondja: "Felette nagy dolgokat cselekedtem; építék magamnak házakat; ülteték magamnak szőlőket. Csinálék magamnak kerteket és ékességre való kerteket, és ülteték beléjök mindenféle gyümölcstermő fákat... Szerzék szolgákat és szolgálókat... Gyűjték magamnak ezüstöt és aranyat is és királyok drágaságait és tartományokat; szerzék magamnak éneklő férfiakat és éneklő asszonyokat, és az emberek fiainak gyönyörűségit, asszonyt és asszonyokat. És naggyá levék és megnevekedém mindazok felett, akik előttem voltak Jeruzsálemben... Valamit kívánnak vala az én szemeim: meg nem fogtam azoktól, meg sem tartóztattam az én szívemet semmi vígasságtól, hanem az én szívem örvendezett minden én munkámmal gyűjtött jókban; mivelhogy ez volt az én részem minden én munkáimból. És tekinték minden dolgaimra, melyeket cselekedtek vala az én kezeim, és az én munkámra, mit fáradsággal végeztem vala; és ímé, az mind hiábavalóság és a léleknek gyötrelme, és nincsen annak semmi haszna a nap alatt! Mert nem lesz emlékezete sem a bölcsnek, sem a bolondnak mindörökké; mivelhogy a következő időkben már mind elfelejtetnek: és miképpen meghal a bölcs, azonképpen meghal a bolond is. Azért gyűlöltem az életet; mert gonosznak látszék nékem a dolog, ami történik a nap alatt; mert mindez hiábavalóság, és a léleknek gyötrelme!" (Préd 2:5-12, 17-18). Salamon saját keserű tapasztalataiból tanulta meg, hogy milyen üres az az élet, amely a földi dolgokban keresi a legfőbb jót. Pogány isteneknek emelt oltárokat, de meg kellett látnia, mennyire üres ígéretük, amely nyugalmat kínál az emberi léleknek. Későbbi éveiben elfáradva és a föld repedezett kútjainál megszomjazva Salamon visszatért, hogy igyék az élet kútforrásából. Eltékozolt éveinek történetét figyelmeztető tanításaival együtt feljegyezte a következő nemzedékek okulására az ihletés Lelke által. Igaz, hogy vetésének magvát népe gonosz termésében aratta le, Salamon életének munkája mégsem veszett el teljesen. A szenvedések fegyelmező iskolája végül benne is elvégezte munkáját.
83
Ellen G. White
Előtted az élet
Ezzel a hajnalhasadással milyen dicsőséges lehetett volna életének nappala, ha ifjúságában megtanulta volna azt a leckét, amelyre később a szenvedés tanította meg őt, és vele másokat is!
Jób megpróbáltatása Azoknak, "... akik Istent szeretik... akik az ő végzése szerint hivatalosak" (Róm 8:28), a Biblia életrajzai a szenvedések szolgálatának egy magasabb fokú tanítását tartalmazzák. "... ti vagytok az én tanúim, így szól az Úr, hogy én Isten vagyok" (Ésa 43:12). Tanúi, hogy Ő jó, hogy jósága mindenek felett áll. "... látványossága lettünk a világnak, úgy az angyaloknak, mint embereknek" (1 Kor 4:9). Isten országának alapelve az önzetlenség, amelyet Sátán gyűlöl, sőt létezését tagadja. A nagy küzdelem kezdetétől fogva igyekezett bebizonyítani, hogy Isten cselekedeteinek indítórugói önzőek és önző módon bánik mindazokkal, akik Őt szolgálják. Krisztusnak és mindazoknak, akik az Ő nevét viselik, az a feladatunk, hogy megcáfolják Sátánnak ezt az állítását. Jézus azért jött le a mennyből emberi alakban, mert saját életében kellett szemléltetnie az önzetlenséget. Mindazoknak, akik elfogadják ezt alapelvet, az Ő munkatársaivá kell lenniük, hogy szemléltessék gyakorlati életünkben. Az igazságot önmagáért kell választanunk. Ki kell állnunk az igazságért szenvedés és áldozat árán is, mert "... ez az Úr szolgáinak öröksége, és az ő igazságuk, mely tőlem van, így szól az Úr" (Ésa 54:17) A világ történelmének nagyon korai időszakából kaptuk egy férfi élettörténetét, aki ellen Sátán felvette a harcot. Jóbról, Uz pátriárkájáról így hangzott a szívek Vizsgálójának bizonyságtétele: "... Bizony nincs hozzá hasonló a földön: feddhetetlen, igaz, istenfélő és bűngyűlölő" (Jób 1:8). Ez ellen a férfi ellen Sátán a következő vádat hozta fel: "Avagy ok nélkül féli-é Jób az Istent? Nem te vetted-é körül őt magát, házát és mindenét, amije van? ... De bocsássad csak rá a te kezedet, verd meg mindazt, ami az övé, avagy nem átkoz-é meg szemtől-szembe téged?" (Jób 1:9-11). Az Úr így szólt Sátánhoz: "Ímé, mindazt, amije van, kezedbe adom; csak ő magára ne nyújtsd ki kezedet..." (Jób 1:12). Sátán így engedélyt nyerve elseperte Jób minden vagyonát; marháit, juhait, szolgáit, szolgálóleányait, fiait, leányait és "... megveré Jóbot undok fekéllyel talpától fogva a feje tetejéig" (Jób 2:7). Jób poharát még egy másik keserűség is tetézte. Barátai az ő szerencsétlenségében bűnének büntetését látva, meggyötört, megterhelt lelkét még alaptalan vádjaikkal is terhelték. Látszólag a menny és a föld is elhagyta, de mégis erősen kapaszkodik Istenbe, és feddhetetlen lelkiismeretétől késztetve így kiált fel gyötrelmében bajában: 84
Ellen G. White
Előtted az élet
"Lelkemből utálom az életemet, megeresztem felőle panaszomat; szólok az én lelkem keserűségében. Vajha engem a holtak országában tartanál; rejtegetnél engemet addig, amíg elmúlik a te haragod; határt vetnél nékem, azután megemlékeznél rólam!" (Jób 10:1; 14:13). "Ímé, kiáltozom az erőszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság. Tisztességemből kivetkőztetett, és fejemnek koronáját elvevé. Rokonaim visszahúzódtak, ismerőseim pedig elfelejtkeznek rólam. ... akiket szerettem, azok is ellenem fordultak. Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!" (Jób 19:7-21). "Oh ha tudnám, hogy megtalálom őt, elmennék szinte az ő székéig. Ámde kelet felé megyek és nincsen ő, nyugot felé és nem veszem őt észre. Bal kéz felől cselekszik, de meg nem foghatom; jobb kéz felől rejtőzködik és nem láthatom. De ő jól tudja az én utamat. Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany" (Jób 23:3-10). "Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll. És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent. Akit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más..." (Jób 19:25-27). Jóbbal az ő hite szerint történt minden, ahogyan mondta: "... Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany" (Jób 23:10). Türelmes kitartása által igazolta saját jellemét és Annak jellemét is, akinek képviselője volt. "Azután eltávolítá Isten Jóbtól a csapást... és kétszeresen visszaadá az Úr Jóbnak mindazt, amije volt ... Az Úr pedig jobban megáldá a Jób életének végét, min kezdetét..." (Jób 42:10-12). Azokban a feljegyzésekben, amelyekben emberek önmegtagadás által léptek be a Krisztus szenvedéseivel való közösségbe, ott áll Jonathán és Keresztelő János neve; egyik az Ószövetségben, a másik az Újszövetségben.
85
Ellen G. White
Előtted az élet
Jonathán, aki születésénél fogva a trón örököse volt, tudta, hogy Isten végzése félreállította őt; mégis vetélytársa iránt a leggyengédebb és leghűségesebb barátságot tanúsította. Dávid életét saját élete kockáztatásával mentette meg. Állhatatosan kitartott atyja mellett csökkenő hatalmának sötét napjaiban is, és végül oldalánál esett el. Jonathán nevét nagyra becsülik a mennyben, a földön pedig igazolja az önzetlen szeretet létezését és hatalmát. Keresztelő János fellépésekor, mint a Messiás követe - felrázta a nemzetet. Mindenféle rendű és rangú, rendkívül nagy néptömeg követte őt helyről helyre. Amikor eljött Jézus, akiről bizonyságot kellett tennie, minden megváltozott. A sokaság Jézust követte, és úgy látszott, hogy János munkája gyorsan befejeződik. Hite azonban nem ingadozott. Így szólt: "Annak növekednie kell, nékem pedig alább szállnom" (Jn 1:30). Az idő múlt, és a János által várt birodalmat nem alapították meg. Heródes börtönében az életadó levegőtől és a pusztai élet szabadságától elzárva várt és figyelt. Nem hallatszott fegyvercsörgés, sem a börtönök ajtójának megnyílása; de betegek gyógyultak, az evangélium hirdettetett, emberek lettek felemelve, akik tanúskodtak Krisztus missziójáról. Börtönének magányában felismerte, hogy ösvénye oda vezet, ahova Mesteréé. Ekkor János elfogadta megbízását: a Krisztussal való áldozat közösségét. A menny küldöttei kísérték el sírjába. A világegyetem értelmes lényei, az elbukott és el nem bukott lények igazolták önzetlen szolgálatát. Az azóta letűnt valamennyi nemzedék idején szenvedő emberek találtak vigasztalást János bizonyságtétele által. A börtönben, a vérpadon, a lángok között, a sötét századok idején férfiak és nők merítettek erőt Krisztusnak róla mondott bizonyságtételéből: "az asszonyoktól születettek között nem támadott nagyobb Keresztelő Jánosnál..." (Mt 11:11). "És mit mondjak még? Hiszen kifogynék az időből, ha szólnék Gedeonról, Bárákról, Sámsonról, Jeftéről, Dávidról, Sámuelről és a prófétákról; Akik hit által országokat győztek le, igazságot cselekedtek, az ígéreteket elnyerték, az oroszlánok száját betömték. Megoldották a tűznek erejét, megmenekedtek a kard élitől, felerősödtek a betegségből, erősek lettek a háborúban, megszalasztották az idegenek táborait. Asszonyok feltámadás útján visszanyerték halottjaikat; mások kínpadra vonattak, visszautasítván a szabadulást, hogy becsesebb feltámadásban részesüljenek. Mások pedig megcsúfoltatások és megostoroztatások próbáját állották ki, sőt még bilincseket és börtönt is; Megköveztettek, kínpróbát szenvedtek, szétfűrészeltettek, kardra hányattak, juhoknak és kecskéknek bőrében bujdostak, nélkülözve, nyomorogtatva, gyötörtetve, Akire nem volt méltó e világ, bujdosva pusztákon és hegyeken, meg barlangokban és a földnek hasadékaiban. És mindezek, noha hit által jó bizonyságot nyertek, nem kapták meg az ígéretet. Mivel Isten mi felőlünk valami jobbról gondoskodott, hogy nálunk nélkül tökéletességre ne jussanak" (Zsid 11:32-40).
86
Ellen G. White
Előtted az élet
Költészet és ének "Ének volt rám nézve minden parancsolatod bujdosásomnak hajlékában" (Zsolt 119:54). A legkoraibb és legmagasztosabb költői kifejezések, amelyeket az emberiség ismer, a Szentírásban találhatók. Mielőtt a világ legrégibb költői énekeltek volna, Midiám pásztora feljegyezte Istennek Jóbhoz intézett szavait, amelyek fenségükben összehasonlíthatatlanok, megközelíthetetlenek az emberi lángész legkiválóbb műveihez viszonyítva is: "Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem?... És kicsoda zárta el ajtókkal a tengert, amikor előtűnt... Mikor ruházatává a felhőt tevém, takarójául pedig a sűrű homályt? Mikor reávontam törvényemet, zárat és ajtókat veték eléje: És azt mondám: Eddig jöjj és ne tovább; ez itt ellene áll kevély habjaidnak! Parancsoltál-é a reggelnek, amióta megvagy? Kimutattad-é a hajnalnak a helyét? Eljutottál-é a tenger forrásáig, bejártad-é a mélységnek fenekét Megnyíltak-é néked a halálnak kapui; a halál árnyékának kapuit láttad-é? Áttekintetted-é a föld szélességét, mondd meg, ha mindezt jól tudod? Melyik út visz oda, hol a világosság lakik, és a sötétségnek hol van a helye? Hogy visszavinnéd azt az ő határába, és hogy megismernéd lakása útjait. Eljutottál-é a hónak tárházához; vagy a jégesőnek tárházát láttad-é: Melyik út visz oda, ahol szétoszlik a világosság, és szétterjed a keleti szél a földön? Ki hasított nyílást a záporesőnek, és a mennydörgő villámnak útat? Hogy aláessék az ember nélkül való földre, a pusztaságra, holott senki sincsen; Hogy megitasson pusztát, sivatagot, és hogy sarjasszon zsenge pázsitot? Összekötheted-é a fiastyúk szálait; a kalászcsillag köteleit megoldhatod-é? A hajnalcsillagot előhozhatod-é ez ő idejében, 87
Ellen G. White
Előtted az élet
avagy a gönczölszekeret forgathatod-é fiával együtt?" (Jób 38:4-32). A kifejezések szépségéért olvasd el a tavasz időszakának leírásait az Énekek énekének könyvéből: "Mert ímé a tél elmúlt, az eső elmúlt, elment. Virágok láttatnak a földön, az éneklésnek ideje eljött, és a gerliczének szava hallatik a mi földünkön. A fügefa érleli első gyümölcsét, és a szőlők virágzásban vannak, jó illatot adnak; kelj fel én mátkám, én szépem, és jöjj hozzám!" (Énekek 2:11-13). Szépségében nem marad e mögött Bálám akaratlan jövendölése Izrael megáldására: "Síriából hozatott engem Bálák, Moábnak királya kelet hegyeiről, mondván: Jöjj, átkozd meg nékem Jákóbót, és jöjj, szidalmazd meg Izraelt; Mit átkozzam azt, akit Isten nem átkoz, és mit szidalmazzam azt, akit az Úr nem szidalmaz? Mert sziklák tetejéről nézem őt, és halmokról tekintem őt; ímé oly nép, amely maga fog lakni és nem számláltatik a nemzetek közé. Ímé parancsolatot vettem, hogy áldjak; ha ő áld, én azt meg nem fordíthatom. Nem vett észre Jákóbban hamisságot, és nem látott gonoszságot Izraelben. Az Úr, az ő Istene van ő vele; és királyoknak szóló rivalgás hangzik ő benne. Mert nem fog varázslás Jákóbon, sem jövendőmondás Izraelen. Idején adatik tudtára Jákobnak és Izraelnek: mit mívelt Isten! Annak szózata, aki hallja Istennek beszédét, aki látja a Mindenhatónak látását... Mily szépek a te sátoraid óh Jákób! a te hajlékaid óh Izrael! Mint kiterjesztett völgyek, mint kertek a folyóvíz mellett! Annak szózata, aki hallja Istennek beszédét, és aki tudja a Magasságosnak tudományát ... Látom őt, de nem most; nézem őt, de nem közel.
88
Ellen G. White
Előtted az élet
Csillag származik Jákobból, és királyi pálcza támadt Izraelből... És uralkodik a Jákobtól való..." (4 Móz 23:7-9. 20:21; 24:4-6. 16-19.) A dicséret dallama a menny légköre, és amikor a menny érintkezésbe kerül a földdel, zene és ének csendül fel, "... hálaadás és dicséret szava" (Ésa 51:3). Az újonnan teremtett föld felett szépen és hibátlanul kerülvén ki Isten kezéből, "... együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fia vigadozának" (Jób 38:7). Így az emberi szívek is összhangban a mennyel a dicséret énekeivel fejezték ki Isten iránti hálájukat. Az emberi történelem sok eseménye kapcsolódik össze énekkel. Az emberi ajkakról származó legrégibb ének, amit a Biblia feljegyzett, Izrael seregeinek hálaéneke a Vörös tengernél: "Éneklek az Úrnak, mert fenséges ő, lovat lovasával tengerbe vetett. Erősségem az Úr és énekem, szabadítómmá lőn nekem; ez az én Istenem, őt dicsérem, atyámnak Istene, őt magasztalom. Jobbod, Uram, erő által dicsőül, jobbod, Uram ellenséget összetör. Kicsoda az istenek közt olyan, mint te Uram? Kicsoda olyan, mint te, szentséggel dicső, félelemmel dicsérendő és csudatévő? Az Úr uralkodik mind örökkön örökké. .. Énekeljetek az Úrnak, mert fenséges ő, lovat lovasával tengerbe vetett" (2 Móz 15:1-2. 6. 11. 18. 21.) Az emberek nagy áldást nyertek feleletül dicsénekeikre. Az a néhány szó, amely felsorolja Izrael pusztai vándorlásának tapasztalatait, olyan tanítást tartalmaz, amely méltó arra, hogy elmélkedjünk felette. "És onnét Béérbe menének. Ez az a kút, amelynél mondotta vala az Úr Mózesnek: Gyűjtsd össze a népet, és adok nékik vizet" (4 Móz 21:16). Ekkor Izrael ezt az éneket énekelte: "Jöjj fel óh kút! énekeljetek néki! Kút, amelyet fejedelmek ástak; a nép előkelői vájtak, kormánypálcával, vezérbotjaikkal..." (4 Móz 21:17-18).
89
Ellen G. White
Előtted az élet
Milyen gyakran megismétlődik ez a történet lelki tapasztalatainkban! A szent ének szavaira mily gyakran felbuzognak a bűnbánat, a hit, a reménység és az öröm forrásai! Izrael seregei Jósafát vezetésével dicsénekkel mentek előre szabadításuk felé. Jósafáthoz fenyegető háború híre érkezett a következő üzenettel: "... nagy sokaság jön ellened Síriából... Moáb fiai és Ammon fiai, és velök mások is .. Megfélemlék azért Jósafát, és az Urat kezdé keresni és hirdette az egész Júdea országában böjtöt. Azért felgyűlének a Júdeabeliek, hogy az Úr segedelmét keressék, Júdásnak minden városaiból jövének, hogy az Urat megkeressék. És megálla Jósafát Júda és Jeruzsálem gyülekezeteiben, az Úr házában az új pitvar előtt - Isten ígéreteire hivatkozva megvallotta Izráel gyámoltalanságát - nincsen mibennünk erő e nagy sokasággal szemben, mely ellenünk jön. Nem tudhatjuk, mit cselekedjünk, ha nemcsak te reád néznek a mi szemeink" (2 Krón 20:2. 1. 3-4. 12). Akkor Jaháziel lévitára "... az Úrnak lelke szálla ... És monda: Mindnyájan, akik Júdában és Jeruzsálemben lakoztok, és te Jósafát király, halljátok meg szómat! Így szól az Úr néktek: Ne féljetek és ne rettegjetek e nagy sokaság miatt; mert nem ti harcoltok velök, hanem az Isten. Nem kell néktek harcolnotok, hanem csak álljatok veszteg, és lássátok az Úrnak szabadítását rajtatok..." (2 Krón 20:14-17). "És reggel felkészülvén, kimenének a Tékoa pusztájára..." (2 Krón 20:20). A sereg előtt mentek az énekesek, Isten iránti dicséretben emelve fel hangjukat magasztalva Őt a megígért győzelemért. A negyedik napon azután a sereg visszatért Jeruzsálembe, megrakodva az ellenségtől szerzett zsákmányokkal, és dicséretet énekeltek az elnyert győzelemért. Dávid hányatott életének viszontagságaiban ének által tartotta fenn közösségét Istennel. Milyen kedvesen tükröződnek a pásztorfiú tapasztalatai e szavakban: "Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm. Füves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem. Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem" (Zsolt 23:1-4). Felnőtt emberként, mint üldözött szökevény sziklákban, barlangokban keresett menedéket: "Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, amelynek nincs vize; 90
Ellen G. White
Előtted az élet
Mert segítségem voltál, és a te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem" (Zsolt 63:2.8). "Miért csüggedsz el lelkem és nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki az ő orczájának szabadításáért" (Zsolt 42:6). "Az Úr az én világosságom és üdvösségem kitől féljek? Az Úr az én életemnek erőssége kitől remegjek?" (Zsolt 27:1). Ugyanez a bizalom hatja át azokat a szavakat is, amelyeket Dávid Absolon lázadásakor mondott. Mint trónját vesztett király menekült Jeruzsálemből. A hajszolt, fáradt csapat a Jordán mellékén táborozott le, hogy pihenjen néhány órát. Nemsokára azonban felébresztették őt: azonnal tovább kell menni innen is. A sötétben át kellett kelnie a mély, sebes sodrású folyón a férfiak, nők és kisgyermekek egész csoportjával, mert nyomukban volt áruló fiának hadserege. A legsötétebb próba óráiban így énekelt Dávid: "Felszóval kiálték az Úrhoz, és ő meghallgata engemet, az ő szentsége hegyéről. Én lefekszem és elalszom; felébredek, mert az Úr támogat engem. Nem félek sok ezernyi néptől sem, amely köröskörül felállott ellenem" (Zsolt 3:5-7). Nagy bűnének elkövetése után, bűntudatának és önmagától undorodásának lelki gyötrelmében is Istenhez fordult, mint legjobb Barátjához:
való
"Könyörülj rajtam én Istenem a te kegyelmességed szerint; irgalmasságodnak sokasága szerint töröld el az én bűneimet! Egészen moss ki engemet az én álnokságomból ... Tisztíts meg engem izsóppal, és tiszta leszek; moss meg engemet, és fehérebb leszek a hónál" (Zsolt 51:3-4. 9). Hosszú élete alatt Dávid nem talált nyugvóhelyet a földön: "Mert mi csak jövevények vagyunk te előtted és zsellérek, amint a mi atyáink is egyenként; a mi
91
Ellen G. White
Előtted az élet
életünk napjai olyanok e földön, mint az árnyék, melyben állandóság nincsen" (1 Krón 29:15). "Isten a mi oltalmunk és erősségünk! igen bizonyos segítség a nyomorúságban. Azért nem félünk, ha elváltoznék is a föld, ha hegyek omlanának is a tenger közepébe. Forrásainak árja megörvendezteti Isten városát, A felségesnek szent hajlékait. Az Isten ő közepette van, nem rendül meg; megsegíti Isten virradatkor. A Seregek Ura velünk van, Jákob Istene a mi várunk" (Zsolt 46:2-3. 5. 8). "Bizony ez az Isten a mi Istenünk mindörökké, ő vezet minket mindhalálig!" (Zsolt 48:15). Jézus földi életében énekkel szállt szembe a kísértésekkel. Gyakran, amikor éles, bántó szavakat intéztek Hozzá, amikor a légkört bizalmatlanság, elégedetlenség, homály vagy nyomasztó félelem terhelte körülötte, felcsendült hitének szent hálaéneke. A húsvéti vacsora utolsó szomorú éjszakáján, amikor közeledett elárultatásának és halálának ideje, hangját a következő zsoltárban emelte fel: "Áldott legyen az Úr neve mostantól fogva és örökké! Napkelettől fogva napnyugotig dicsértessék az Úr neve!" (Zsolt 113:2-3). "Szeretem az Urat, mert meghallgatja esedezéseim szavát. Mert az ő fülét felém fordítja, azért segítségül hívom őt egész életemben. Körülvettek engem a halál kötelei, és a pokol szorongattatásai támadtak meg engem; nyomorúságomba és ínségbe jutottam. És az Úrnak nevét segítségül hívám: Kérlek Uram, szabadíts meg az én lelkemet! Az Úr kegyelmes és igaz, és a mi Istenünk irgalmas. Az Úr megőrzi az alázatosokat; én ügyefogyott voltam és megszabadított engem. Térj meg én lelkem a te nyugodalmadba, mert az Úr jót tett teveled.
92
Ellen G. White
Előtted az élet
Minthogy megszabadítottad lelkemet a haláltól, szemeimet a könnyhullástól és lábamat az eséstől" (Zsolt 116:1-8). A föld utolsó nagy válságának sötét árnyai közepette Isten világossága a legfényesebben fog ragyogni, és a remény, a bizalom énekei a legtisztább és legfenségesebb dallamokban fognak felcsendülni. "Ama napon ez éneket énekelik Júda földén: Erős városunk van nékünk, szabadítását adta kőfal és bástya gyanánt! Nyissátok fel a kapukat, hogy bevonuljon az igaz nép, a hűség megőrzője. Kinek szíve reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mivel Te benned bízik; Bízzatok az Úrban örökké, mert az Úrban, Jehovában, örök kőszálunk van" (Ésa 26:1-4). "Hisz az Úr megváltottai megtérnek, és ujjongás között Sionba jönnek; és örök öröm fejökön, vigasságot és örömöt találnak; és eltűnik fájdalom és sóhaj" (Ésa 35:10). "És eljőnek és énekelnek a Sion ormán, és futnak az Úrnak javaihoz, búza, bor, olaj, juhok és barmok nyája felé, és az ő lelkök olyan lesz, mint a megöntözött kert, és nem bánkódnak többé" (Jer 31:12).
Az ének hatalma A Biblia énekeinek történetei telve vannak a zene és az ének gyakorlásának buzdításával. Ez áldást jelent. A zenét azonban gyakran megrontják, hogy gonosz célokat szolgáljon, és így a kísértésnek legcsábítóbb eszközévé válik. Helyesen felhasználva Isten értékes ajándéka, melynek célja az, hogy gondolatainkat magasztos és nemes tárgyakra irányítsa, hogy lelkünket ihlesse és megnemesítse. Hajdanában Izrael gyermekei a pusztán át vándoroltak, és útjukat szent énekek dallamával vidították fel. Isten ma is megparancsolja gyermekeinek, hogy énekekkel örvendeztessék meg zarándokéletüket. Az Úr Igéjének szavait énekek által
93
Ellen G. White
Előtted az élet
rögzíthetjük meg emlékezetünkben a legjobban. Az ilyen énekeknek csodálatos hatalmuk van, mert megzabolázzák nyers, neveletlen természetünket, felüdítik gondolatainkat, felébresztik rokonszenvüket, előmozdítják cselekedeteink összhangját, és száműzni a homályt, bánatot, balsejtelmet, amelyek megsemmisítik bátorságunkat és elgyengítik erőfeszítéseinket. Az ének az egyik leghatásosabb eszköz arra, hogy bevésse a szívekbe a lelki igazságokat. A szorongatott, a kétségbeesés határán álló hívőnek eszébe jut Isten néhány Igéje vagy egy régen elfelejtett gyermekkori ének és a kísértés elveszti erejét felette. Élete új jelentőséget nyerve új célkitűzéseket, bátorságot és örömöt tud másoknak is adni. Az ének nevelő hatásának értékét sohase veszítsük szem elől. Énekeljünk otthonunkban kedves, tiszta énekeket, akkor kevesebbet fogunk szólni az elítélendő megrovás szavait, hanem inkább több reményt, vidámságot és örömöt árasztunk szét mindenfelé. Énekeljünk az iskolában, így a gyermekeket közelebb vonjuk Istenhez, tanítóihoz és egymáshoz! Az ének mint az istentisztelet szerves része, ugyanolyan fontos tényezője a vallásos szolgálatnak, mint az ima. Sok ének valóban ima. Ha a gyermeket megtanítjuk ennek felismerésére, akkor többet fog gondolkodni az énekelt szavak jelentőségére, és fogékonyabb lesz befolyásuk iránt. Amikor Megváltónk a Végtelenség küszöbéhez vezet bennünket, Isten dicsőségétől ragyogó arccal felfoghatjuk a trón körüli mennyei kar dics- és hálaénekeit. Amikor az angyalok énekének visszhangja felcsendül földi otthonunkban, szíveinket közelebb vonja a mennyei énekesekhez. Így a menny közössége már ezen a földön megkezdődik számunkra. A mennyei dicséret alaphangját ezen a földön kell megtanulnunk.
A Biblia titkai "Az Isten mélységét elérheted-é, avagy a Mindenhatónak tökéletességére eljuthatsz-é?" (Jób 11:7). Véges elme képes teljesen felfogni a Végtelen jellemvonásait és munkáit. Kutatás által nem találhatjuk meg Istent. A legnagyobb és legműveltebb elmének ugyanúgy, mint a leggyengébbnek és legtudatlanabbnak is titoktól övezett marad az Ő szent lénye. "Felhő és homályosság van körülötte; igazság és jogosság az ő székének erőssége" (Zsolt 97:2). A velünk való bánásmódját csak annyira tudjuk megérteni, amennyire felismerjük határtalan kegyelmének egyesülését végtelen hatalmával. Szándékaiból annyit érthetünk meg, amennyit emberi elménk fel tud
94
Ellen G. White
Előtted az élet
fogni. Ezen túlmenően is bízhatunk a mindenható kézben, és abban a szívben, amely telve van szeretettel. Isten Igéje a Szentírás szerzőjének jelleméhez hasonlóan oly titkokat tár fel, amelyeket a véges halandók sohasem foghatnak fel teljesen. Isten a Szentírásban elegendő bizonyítékát adta isteni tekintélyének. Az Ő lényét, jellemét, szavainak igazságát az a bizonyságtétel alapozza meg, amely értelmükre hivatkozik és ez a bizonyságtétel bőségesen elegendő. Igaz, hogy Isten nem távolította el előlünk a kétely lehetőségét. Hitünknek bizonyítékokon kell nyugodnia és nem szemléltetésen. Akik kételkedni akarnak, találnak rá alkalmat, de akik meg akarják ismerni az igazságot találnak a hitre is. Nincs okunk az Isten Igéjében kételkedésre csupán azért, mert nem tudjuk megérteni Isten gondviselésének titkait. A természet világában olyan csodák vesznek körül bennünket, amelyek felülmúlják felfogóképességünket. Csodálkozhatunk-e akkor, ha a lelki szférában is olyan csodákat találunk, amelyeket nem tudunk kikutatni? A nehézség kizárólag emberi értelmünk gyengeségében és korlátozottságában rejlik. A Biblia titkai - amelyeket érvül használtak fel ellene - éppen isteni ihletésének legerősebb bizonyítékai. Ha a Szentírás nem mondana olyat Istenről, amit nem tudunk felfogni, és ha nagyságát és fenségét egészen felfoghatná véges elménk, akkor a Biblia nem viselné magán - mint ahogyan most magán viseli - istenségének félreérthetetlen bizonyítékait. Tárgyainak nagysága ihlessen hitre bennünket iránta, mint Isten Igéje iránt. A Biblia olyan egyszerűen tárja fel az igazságot, és annyira alkalmazkodik az emberi szív szükségleteihez és vágyaihoz, hogy ámulatba ejtette és elbűvölte a legműveltebb elméket is, miközben az egyszerű és tanulatlan emberek számára is világossá teszi az élet útját. "... aki ez úton jár, még a bolond se téved el" (Ésa 35:8). Még a gyermek sem téved el ezen az ösvényen. Egyetlen reszkető, igazságkereső léleknek sem kell tévelyegnie, ha a szent és tiszta világosságban jár. A legegyszerűbben kifejezett igazságok is emelkedett, széleskörű, az ember felfogóképességét végtelenül felülmúló tárgyakat ölelnek fel. Oly titkokat tartalmaznak, amelyek az Ő dicsőségének rejtekei, amelyek felülmúlják a kutató elme felfogóképességét, mialatt az őszinte igazságkeresőt mély tiszteletre és igaz hitre késztetik. Minél többet kutatjuk a Bibliát, annál mélyebben meggyőződünk róla, hogy az élő Isten szava, azért emberi elménk meghajol az isteni kinyilatkoztatás fensége előtt. Istennek az a szándéka, hogy a Biblia igazságai a komoly kutató előtt egyre jobban feltáruljanak, mert miközben "A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi", addig "a kinyilatkoztatott dolgok ... miénk és a mi fiainké mindörökké ..." (5 Móz 29:29). Az a nézet, hogy a Bibliának bizonyos részeit nem lehet megérteni, arra vezetett, hogy
95
Ellen G. White
Előtted az élet
megvetik legfontosabb igazságait. Hangsúlyoznunk és gyakran ismételnünk kell azt a tényt, hogy a Bibliának nem azért vannak titkai, mintha Isten el akarná rejteni az igazságot, hanem a mi gyengeségünk és tudatlanságunk tesz bennünket képtelenné az igazság felfogására és elsajátítására. A korlátozás nem Isten szándékában, hanem a mi gyenge befogadóképességünkben rejlik. Isten azt akarja, hogy éppen azokat a bibliaszövegeket, amelyek felett áthaladunk - mert azt gondoljuk, hogy lehetetlen megérteni őket - megértsük oly mértékben, amennyire csak elménk képes felfogni. "A teljes írás Istentől ihletett ... minden jó cselekedetre felkészített" (2 Tim 3:16-17). Emberi elme képtelen kimeríteni a Bibliának akárcsak egyetlen igazságát vagy ígéretét. Az egyik ember egyféle nézőpontból fogja fel dicsőségét, a másik egy más nézőpontból, azonban mindnyájan csak halvány fényvillanásokat tudunk felismerni belőle. Teljes ragyogása felülmúlja látóképességünket. Isten Igéjének magasztos dolgait szemlélve olyan kútforrásba nézhetünk bele, amely tekintetünk előtt mindig mélyebbé és szélesebbé válik. Szélessége és mélysége meghaladja ismereteinket. Ennek szemlélése közben látásmódunk mégis kiszélesedik és kitágul, mintha egy határtalan, part nélküli tengert szemlélnénk. Az ilyen tanulmányozásnak megelevenítő hatalma van, amely által elménk és szívünk új erőt és új életet nyer. Ez a tapasztalatunk jelenti a Biblia isteni eredetének legfőbb bizonyítékát. Isten Igéjét lelki táplálékul ugyanolyan bizonyíték által fogadjuk el, mint a kenyeret testi táplálékul. A kenyér ellátja szervezetünk szükségleteit. Tapasztalatból tudjuk, hogy a kenyér vért, csontot és agyvelőt termel. Alkalmazd ugyanezt a próbát a Bibliára! Ha elvei már valóban alkotóelemeivé váltak jellemünknek, mi lesz az eredménye? Milyen változást hozott létre életünkben? "... a régiek elmúltak, ímé újjá lett minden" (2 Kor 5:17). Ereje által férfiak és nők letépték bűnös szokásaik láncait, elhagyták önzésüket. A közönséges ember tisztelettudóvá, az iszákos józanná, az erkölcstelen erkölcsössé vált. Azok, akik Sátán képmását viselték, átalakultak Isten képére. Ez a változás maga a csodák csodája. Az Ige által véghezvitt változás a Biblia egyik legmélyebb titka, amit nem tudunk megérteni; csak elhihetjük kijelentését: "... Krisztus ti köztetek van, a dicsőségnek ama reménysége" (Kol 1-27). E titok ismerete a kulcsa minden másnak. Megnyitja a lélek számára a világegyetem kincseit, a végtelen fejlődés lehetőségeit. Ezt a fejlődést akkor érhetjük el, ha újból és újból feltárul előttünk Isten jelleme, az írott Ige dicsősége és titka. Ha teljes mértékben meg tudnánk érteni Istent és Igéjét, a Szentírást, akkor már nem fedeznénk fel több igazságot, nagyobb ismeretet, és nem fejlődnénk tovább. Isten többé nem lenne a legfőbb, és az ember többé nem haladhatna előre. Hála Istennek, hogy nem így van. Miután Isten végtelen és Őbenne van elrejtve a bölcsesség minden kincse, azért az
96
Ellen G. White
Előtted az élet
örökkévalóságon át mindig kutathatunk, mindig tanulhatunk, mégse meríthetjük ki az Ő bölcsességének, jóságának és hatalmasságának gazdagságát.
Történelem és jövendölés "... ki mondta meg ezt régtől fogva és jelenté meg előre? Vajon nem én, az Úr? És nincs több Isten nálam, igaz Isten és megtartó nincs kívülem" (Ésa 45:21). A Biblia a legrégibb és legmaradandóbb történelem, amellyel az emberiség rendelkezik. Frissen eredt az örök igazság forrásából, és az isteni kéz korszakokon át megőrizte tisztaságát. Megvilágosítja a távoli múltat, ahová az ember hiába igyekszik behatolni. Egyedül a Szentírásban szemlélhetjük azt a hatalmat, amely lefektette a föld alapját és kiterjesztette az egeket. Egyedül a Bibliában találhatjuk meg a nemzetek eredetének hiteles beszámolóját, fajunk történetének emberi büszkeségtől és előítélettől mentes leírását. Az emberiség történelmét megörökítő krónikák úgy tüntetik fel, hogy a nemzetek fejlődése, birodalmak emelkedése és bukása az emberi akarat és vitézség függvénye, és hogy az események alakulását nagymértékben emberek hatalma, becsvágya és szeszélye határozza meg. Isten Igéje azonban félrehúzza a függönyt, és az emberi érdekek, hatalom és indulatok minden akciója és ellenakciója mögött, fölött és által meglátjuk a végtelen irgalmú Isten munkáját, aki csendben, türelmesen viszi véghez akaratát. A Biblia a történelem valódi bölcseletét nyilatkoztatja ki. Azokban a kimondhatatlan szépségű és gyengéd szavakban, amelyeket Pál apostol Athén bölcseihez intézett, bemutatja Isten szándékát a teremtésnél, a fajok és nemzetek szétosztásánál: "És az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakozzanak a földnek egész színén, meghatározván eleve rendelt idejöket és lakásuknak határait; Hogy keressék az Urat, ha talán kitapogathatnák őt és megtalálhatnák, jóllehet bizony nincs messze egyikkőnktől sem" (Acs 17:26-27). Isten kijelenti, hogy aki akar, beléphet "... a frigynek kötelébe" (Ez 20:37). Isten célja az volt a teremtésnél, hogy a földet olyan lények népesítsék be, akik önmaguknak és egymásnak áldásul, Istennek pedig dicsőségére szolgálnak. Mindazok, akik akarják, azonosulhatnak e céllal. Róluk mondja az Úr: "A nép, amelyet magamnak alkoték, hirdesse dicséretemet!" (Ésa 43:21). Isten lefektette törvényében a nemzetek és egyének sikerét képező igazi alapelveket. Mózes kijelentette az izraelitáknak Isten törvényéről: "... ez lesz a ti bölcsességetek és értelmetek..." (5 Móz 4:6). "Mert nem hiábavaló ige ez néktek ..." (5 Móz 32:47). Az Izrael számára biztosított áldásokat ugyanolyan feltételek mellett
97
Ellen G. White
Előtted az élet
és ugyanolyan mértékben minden nemzet és minden egyén elnyerheti a széles egek alatt. Minden földi uralkodó a mennyből kapta hatalmát, és sikere hatalmának gyakorlatától függ. Az isteni Figyelő szavai így hangoznak mindegyikhez: "... felöveztelek téged, bár nem ismerél" (Ésa 45:5). A Nabukodonozorhoz intézett szavak minden fejedelem számára életük legfőbb tanítását képezik: "... vétkeidtől igazság által szabadulj, és te hamisságaidtól a szegényekhez való irgalmasság által. Így talán tartós lesz a békességed" (Dán 4:24). Ki érti ezeket az Igéket: "Az igazság felmagasztalja a nemzetet" és "A kegyelmesség és az igazság megőrzik a királyt" (Préd 14:34; 20:28)? Vagy: "Életnek az alapelveknek a hatását, az Ő hatalmának megnyilatkozását? Ki érti Azt, Aki dönt királyokat és tesz királyokat? Aki ezeket megérti, az érti a történelem filozófiáját! Egyedül Isten Igéje az, amely megmutatja, hogy a nemzetek és a történelmi személyek ereje nem alkalmaikban és ügyességükben van, és nem ez teszi őket legyőzhetetlenekké. Erejük nem büszkén hangoztatott nagyságukban rejlik, hanem csak abban a hűségben, amellyel betöltik Isten szándékát. Ennek az igazságnak a valóságát szemlélhetjük az ókori Babilon történetében. Nabukodonozor királynak egy hatalmas fa jelképében mutatta Isten a földi királyságok célját. Ez a fa olyan hatalmas volt, hogy magassága az égig ért, és az egész föld széléig látható volt. "Levelei szépek és gyümölcse sok, és táplálék vala rajta mindeneknek; alatta árnyékot talála a mező vada, és ágain lakozának az ég madarai, és róla evék minden élő" (Dán 4:9). Ez az ábrázolás bemutatja annak a kormányzatnak természetét, amely betölti Isten szándékát, így oltalmazza és építi a nemzetet. Isten felmagasztalta Babilont, hogy betölthesse ezt a célt. Siker kísérte a nemzetet, míg végül eljutott a gazdagságnak és hatalomnak olyan fokára, amelyhez hasonló még nem volt, amelyet a Szentírás találóan ábrázolt az ihletett jelkép, "... az aranyfej" által (Dán 2:38). A király mégsem ismerte el azt a hatalmat, amely felmagasztalta őt. Nabukodonozor így szólt szívének büszkeségében: "Nem ez-é ama nagy Babilon, amelyet én építettem királyság házának, az én hatalmasságom ereje által és dicsőségem tisztességére?" (Dán 4:27). Babilon ahelyett, hogy az emberek védelmezője lett volna, büszkévé kegyetlenné és elnyomóvá vált. Az ihletett Ige szavai - ábrázolván Izrael uralkodóinak kegyetlenségét és kapzsiságát - kinyilatkoztatják Babilon és sok más ország bukásának titkát a világ kezdete óta. "A tejet megették, és a gyapjúval ruházkodtatok, a hízottat megöltétek; a nyájat nem legeltettétek. A gyöngéket nem erősítettétek, és a betegeket nem gyógyítottátok, s a megtöröttet nem kötözgettétek, s az elűzöttet vissza nem hoztátok és az elveszettet meg nem kerestétek, hanem keményen és kegyetlenül uralkodtatok rajtok" (Ez 34:3-4).
98
Ellen G. White
Előtted az élet
Babilon királyát utolérte az isteni Figyelő ítélete: "... Király, a birodalom elvétetett tőled" (Dán 4:28). "Szállj le és ülj a porba, Babilon szűz leánya, ülj a földre királyi szék nélkül ... Ülj némán és menj sötétre, te a Kaldeusok leánya, mert nem hívnak többé téged országok úrnőjének!" (Ésa 47:1.5). "Oh te, aki lakozol a nagy vizek mellett, akinek kincsed temérdek, eljött a te véged és a te rablásod határa!" (Jer 51:13). "És olyan lesz Babilon, a királyságok ékessége, a Khaldeusok dicsekvésének dísze, mint ahogyan elpusztítá Isten Sodomát és Gomorát" (Ésa 13:19). "És a sündisznónak örökségévé és álló vizek tavává teszem azt, és elsöpröm azt a pusztítás seprőjével, szól a Seregeknek Ura" (Ésa 14:23). Minden, a cselekvés színterére lépő nemzetnek megengedték, hogy elfoglalja helyét a földön, hogy nyilvánvalóvá legyen, betölti-e a Vigyázónak és a Szentnek szándékát. A jövendölés nyomon követte a világ nagy nemzeteinek: Babilonnak, Médóperzsiának, Görögországnak és Rómának keletkezését és bukását. Mindezeknél a csökkenő hatalmú nemzeteknél megismétlődött a történelem. Mindegyik kapott próbaidőt, de mindegyik elbukott; dicsősége elhervadt, hatalma megszűnt és helyét más foglalta el. A nemzetek elvetették Isten elveit, és ezzel saját vesztükbe rohantak, de még így is mindig megmutatkozott, hogy végső soron Isten szándéka valósult meg minden tettükön keresztül. Erre a leckére Ezékiel prófétát az a csodálatos szimbolikus ábrázolás tanította meg, amelyet a káldeus országokban töltött fogsága idején kapott. Ezékielt fájdalmas emlékek és nyugtalanító előjelek nyomasztották. Atyáinak földje fel volt dúlva. Jeruzsálem elnéptelenedett. A próféta maga is idegen volt egy olyan földön, ahol a becsvágy és kegyetlenség volt a legfőbb úr. Amikor mindenfelé zsarnokságot és gonoszságot látott, elcsüggedt, és éjjel-nappal bánkódott. A számára bemutatott jelképek kinyilatkoztatták azt a hatalmat, amely felette áll a földi fejedelmeknek. A Kébár folyó partjánál Ezékiel egy forgószelet látott feljönni északról: "... nagy felhő egymást erő villámlással, amely körül fényesség vala, közepéből pedig mintha izzó ércz látszott volna ki ..." (Ez 1:4). Bizonyos számú kereket, amelyek
99
Ellen G. White
Előtted az élet
egymást keresztezték, négy élőlény mozgatott. Magasan felettük "... látsszék mint valami zafírkő, királyi széknek formája, és a királyi széknek formáján látsszék mint egy ember formája azon felül" (Ez 1:26). "És látsszék a Kerubokon emberi kéznek formája szárnyaik alatt" (Ez 10:8). A kerekek elrendezése olyan bonyolult volt, hogy első látásra zavarosnak tűntek, pedig tökéletes összhangban mozogtak. Mennyei lények, akik a kerubok szárnyai alatti kéz tartott és irányított, hajtották ezeket a kerekeket; felettük, a zafír trónon volt az Örökkévaló; és a trónt szivárvány, az isteni irgalom szimbóluma vette körül. Isten irányítja az emberi események bonyolult játékát is, miként a kerubok szárnyai alatti kéz a kerékszerű alkotmányt. Most is Ő az, aki a kerubok felett ül, s a nemzetek küzdelme és kavargása közepette irányítja a föld ügyeit. Hozzánk is szól azoknak a nemzeteknek történelme, amelyek egymást követve elfoglalták kiszabott helyüket a számukra meghatározott időben. Öntudatlanul tanúsítják azt az igazságot, amelynek jelentőségét és értelmét nem fogták fel. Isten ma is kijelöli a helyét terveiben minden nemzetnek és minden egyénnek. Az embereket és a nemzeteket ma is leméri a kezében lévő mérőzsinórral, és nem követ el hibát. Mindenki saját maga dönt a sorsáról, és Isten mindent úgy kormányoz, hogy tervei teljesedjenek. A történelem, amelyet a nagy "Én Vagyok" jelölt ki Igéjében, láncszemet láncszemmel egyesítve a prófétai láncolatban - az örökkévalóságtól kezdve a múltban; az örökkévalóságig a jövőben - megmondja nekünk, hol állunk most a korszakok folyamában, és mit várhatunk az eljövendő időben. Mindazt, amit a jövendölés előre meghatározott, nyomon követhetjük a történelem lapjain a jelen ideig, és biztosak lehetünk benne, hogy aminek még meg kell történnie, szintén be fog teljesedni a maga rendje szerint. Minden földi birodalom végleges elmúlását előre kijelenti az igazság Igéje. Az a jövendölés, amely kijelenti az igazság Igéjét. Az a jövendölés, amely kijelentette Izrael királyának Istentől származó ítéletét, a következő üzenetet közli: "Így szól az Úr Isten: El a süveggel, le a koronával! Ez nem lészen ez: az alacsony legyen magas és a magas alacsony! Rommá, rommá, rommá teszem azt; ez sem lesz állandó, míg el nem jő az, akié az uralkodás, és néki adom azt!" (Ez 21:2627). Az Izraeltől elvett korona egymás után a következő sorrendben száll Babilon, Médóperzsia, Görögország és Róma királyságaira. Isten ezt mondja: "... ez sem lesz állandó, míg el nem jő az, akié az uralkodás, és néki adom azt!" (Ez 21:27). Az idő közel van. A jelek mutatják, hogy nagy és ünnepélyes események küszöbén állunk. Világunkban minden mozgásban van. Szemünk előtt teljesednek be Megváltónk jövendölései, amelyek megelőzik eljövetelét: "Hallanotok kell majd
100
Ellen G. White
Előtted az élet
háborúkról és háborúk híreiről ... Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lésznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé" (Mt 24:6-7). A jelen minden élő számára végtelenül fontos idő. Uralkodók és államférfiak, bizalmi és hatalmat jelentő pozíciókban lévő emberek, minden társadalmi osztályban a gondolkozó férfiak és nők figyelemmel kísérik a körülöttük végbemenő eseményeket. Látják a nemzetek közötti feszült, nyugtalan viszonyt. Figyelik azt az erőt, amely birtokba vesz minden földi elemet, és felismerik, hogy valami nagy, döntő dolog van készülőben; hogy a világ rendkívüli válság előtt áll. Az angyalok most még visszatartják a viszály szeleit, hogy ne fújjanak addig, amíg a világot nem figyelmeztették a közelgő ítéletre. Viharfelhők gyülekeznek, mármár kitör a vihar a földön, és amikor Isten megparancsolja angyalainak, hogy engedjék el a szeleket, olyan küzdelem lesz, amelyet toll nem tud leírni. Egyedül a Biblia ad helyes képet ezekről a dolgokról. Kinyilatkoztatja világunk történelmének végső nagy jeleneteit, azokat az eseményeket, amelyek már előrevetítik árnyékukat. A közelgő események hangja megreszketteti a földet és az emberek szívét annyira, hogy elalélnak a félelemtől. "Ímé az Úr megüresíti a földet és elpusztítja azt, és elfordítja színét és elszéleszti lakóit!... áthágták a törvényeket, a rendelést megszegték, megtörték az örök szövetséget. Ezért átok emészti meg a földet, és lakolnak a rajta lakók ... Megszűnt a dobok vidámsága, elcsöndesült az örvendezők zajgása, a cziterának vidámsága megszűnt" (Ésa 24:1-8). "Jaj ez a nap! Bizony közel van az Úrnak napja, és mint a pusztítás, úgy jön el a Mindenhatótól. Elsenyvedtek a magvak barázdáik alatt, elpusztultak a gabonás házak, összedőltek a csűrök; mert kiaszott a gabona. Mint nyög a barom! Megháborodtak a marhacsordák, mert nincs legelőjük; bűnhődnek még a juhnyájak is! Elszáradt a szőlőtő; a fügefa elhervadt; a gránátfa, a datolyafa és az almafa, a mezőnek minden gyümölcsfája kiaszott. Bizony kiszáradt az öröm az emberek közül" (Jóel 1:15-18. 12). "... Háborog a szívem, nem hallgathatok! Hiszen hallottad én lelkem a kürt szavát, a harczi riadót! Vészre vészt jelentenek; bizony elpusztul az egész föld..." "Nézek a földre, de ímé kietlen és puszta; és az égre, de nincsen világossága! Nézek a hegyekre is, ímé reszketnek; és a halmokra, de mind ingadoznak! Nézek és íme egy ember sincsen; és az ég madarai is mind elmenekültek. Nézek, és ímé a bő termő föld pusztává lőn; és minden városa összeomlott az Úr előtt, az ő haragjának tüze előtt!" (Jer 4:19-20. 23-26). "Jaj, mert nagy az a nap annyira, hogy nincs hozzá hasonló; és háborúság ideje az Jákóbon; de megszabadul abból!" (Jer 30-7).
101
Ellen G. White
Előtted az élet
"Menj be népem, menj be szobáidba, és zárd be ajtóidat utánad, és rejtsd el magad rövid szempillantásig, míg elmúlik a bús harag!" (Ésa 26:20). "Mert azt mondtad te: Az Úr az én oltalmam; a Felségest választottad a te hajlékoddá: Nem illet téged a veszedelem, és csapás nem közelget a sátorodhoz" (Zsolt 91:9-10). "Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétől lenyugtáig. A Sionról, amelynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten. Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél. Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét. És az egek kijelentik az ő igazságát, mert az Isten bíró" (Zsolt 50:1-6). "... Sionnak leánya ... Ott szabadíttatol meg; ott vált ki téged az Úr, ellenségednek kezéből. Mert ímé, sok nemzetség gyűlt össze ellened, akik ezt mondják: Legyen szentségtelen, és legeltessük szemeinket a Sionon! De ők nem tudják az Úr gondolatait és nem értik az ő szándékát ..." (Mik 4:10-12). "Mert orvosságot adok néked, és kigyógyítlak a te sérülésedből, azt mondja az Úr ... Ímé, visszahozom Jákob sátrának foglyait, és könyörülök az ő hajlékain... (Jer 30:17-18). "És szólnak ama napon: Ímé Istenünk, akit mi vártunk és aki megtart minket; ez az Úr, akit mi vártunk, örüljünk és örvendezzünk szabadításában!" Lássad Siont, ünnepeinknek városát, szemeid nézzék Jeruzsálemet, mint nyugalom hajlékát, mint sátort, mely nem vándorol ... Mert az Úr a mi bíránk, az Úr a mi vezérünk, az Úr a mi királyunk, Ő tart meg minket!" (Ésa 33:20-22). "Igazságban ítéli a gyöngéket, és tökéletességben bíráskodik a föld szegényei felett ..." (Ésa 11:4). Akkor Isten szándéka, terve beteljesedik. Országának alapelveit tisztelik majd mindenütt a nap alatt. "Nem hallatik többé erőszaktétel földeden, pusztítás és romlás határaidban, és a szabadulást hívod kőfalaidnak, és kapuidnak a dicsőséget" (Ésa 60:18). "Igazság által leszel erős, 102
Ellen G. White
Előtted az élet
ne gondolj a nyomorral, mert nincsen mit félned, és a rettegéssel, mert nem közelg hozzád" (Ésa 54:14). A próféták, akiknek a magasztos jeleneteket kinyilatkoztatták, vágyakoztak arra, hogy megértsék fontosságukat. "Nyomozódván, hogy mely vagy milyen időre jelenté azt ki a Krisztusnak ő bennök levő Lelke... ... amikbe angyalok vágyakoznak betekinteni" (1 Pét 1:11-12). Ránk, akik a végső események beteljesedésének küszöbén élünk, ezek a kijelentések milyen hatással vannak? Mennyire érdekel bennünket mindaz, amire Isten gyermekei vártak, figyeltek, ami után vágyakoztak attól kezdve, hogy ősszüleink Édenen kívül megtették az első lépést? Napjainkban - a nagy végső válság küszöbén - az emberek ugyanúgy belemerülnek az élvezetekbe és az érzéki életbe, mint a világ első pusztulása előtt. Mivel csak a látható és a mulandó dolgok kötik le figyelmüket, elvesztik szemük elől a láthatatlant és örökkévalót. A veszendő életért feláldozzák a múlhatatlan gazdagságokat. Gondolataikat fel kellene emelniük, életszemléletüket ki kellene szélesíteniük! Fel kell ébredniük világi ábrándjaik álomkórjából! A nemzetek keletkezéséből és bukásából - ahogyan azt a Szentírás megvilágítja mindenki előtt - meg kellene tanulniuk, hogy milyen értéktelen a csupán külső és világi dicsőség. Babilon minden hatalmával és nagyságával - amelyhez hasonlót azóta se látott a világ - maradandónak és állandónak látszott az emberek előtt, mégis mily gyorsan elenyészett! Elpusztult, elhullott, mint a fű virága! Így vész el minden, aminek alapja nem az Isten. Csak az maradhat meg, ami összekapcsolódik az Ő szándékával, és kifejezésre juttatja jellemét. Az Ő alapelvei maradandóak egyedül a világon. Ezeket a nagy igazságokat ifjúnak és öregnek egyaránt meg kell tanulnia. Tanulmányoznunk kell Isten szándékainak terveinek megvalósulását a nemzetek történetében és a bekövetkezendő dolgok kinyilatkoztatásában, hogy valódi értékük szerint becsüljük fel a láthatót és a láthatatlant; hogy megtanuljuk, mi az élet igazi célja, hogy a mulandó dolgokat az örökkévalóság fényében szemléljük, hogy a legjobban és legnemesebben használjuk fel ezeket! Így, miután megtanuljuk az Ő országának alapelveit, és országának alattvalóivá és polgáraivá leszünk, elkészülhetünk eljövetelére és bemehetünk az Ő tulajdonába. Ama nap közeledik! Csak nagyon rövid idő áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy megtanuljuk a szükséges leckéket, elvégezzük a munkát, és átformáljuk jellemünket! "... ímé, Izrael háza ezt mondja: A látás, melyet ez lát, sok napra való és messze időkre prófétál ő. Ez okért mondjad nékik: Így szól az Úr Isten: Nem halad tovább semmi én beszédem; amit szólok, az a szó meglészen, ezt mondja az Úr
103
Ellen G. White
Előtted az élet
Isten" (Ez 12:27-28).
Bibliatanítás és tanulmányozás "Ha figyelmeztetvén a bölcsességre a te füleidet, hajtod a te elmédet az értelemre, Igen, ha a bölcsességért kiáltasz, és az értelemért a te szódat felemeled... Akkor megérted az Úrnak félelmét, és az Istennek ismeretére jutsz" (Péld 2:2-3. 5). Jézus gyermekkorában, ifjúkorában és férfikorában - egész életében tanulmányozta a szent Írásokat. Anyjának ölében mint kisgyermek naponta tanulta a próféták könyvtekercseit. Ifjúságában a kora hajnali vagy az esti szürkület gyakran találta Őt a hegyoldalon vagy az erdő fái között, mialatt csendes órát töltött imával és Isten Igéjének tanulmányozásával. Szolgálatában az Írások alapos ismerete tanúsítja a tanulmányozásban való szorgalmát. Mivel ismeretét úgy szerezte, ahogyan mi is megszerezhetjük, csodálatos szellemi és lelki ereje bizonysága a Biblia nevelő értékének. Mennyei Atyánk, amikor Igéjét adta nekünk, nem mellőzte a gyermekeket sem. Mindabban, amit valaha emberek írtak, hol található valami, ami oly nagy hatást gyakorolna a szívre, és annyira alkalmas lenne a kisgyermekek érdeklődésének felkeltésére, mint a Biblia történetei? Az ilyen egyszerű történetek által megvilágíthatók Isten törvényének magasztos alapelvei. Szülők és tanítók nagyon korán megkezdhetik illusztrációk által - amelyeket a gyermekek felfogóképességéhez kell igazítani - a kicsinyeket segíteni az Úr rendeleteivel kapcsolatos utasítások betartására: "gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz" (5 Móz 6:7). A példázatok, táblázatok, szemléltető táblák és térképek segítséget nyújtanak a leckék felfogásához, és rögzítik azt az emlékezetben. A szülők és tanítók állandóan igyekezzenek módszereik jobbítására! A Biblia tanulmányozásánál a tanításnál a legfrissebb gondolatainkra, a legjobb módszereinkre és a legkomolyabb erőfeszítéseinkre van szükség. Ahhoz, hogy felkeltsük és megerősítsük a Biblia tanulmányozása iránti szeretetet, fontos az imádkozás órájának megszervezése. A reggeli és esti istentisztelet órái a nap legkedvesebb és leghasznosabb órái legyenek! Érjük el, hogy ezekbe az órákba ne vegyüljenek bele zavaró, kellemetlen gondolatok! Értessük meg, hogy a szülők és gyermekek azért gyűlnek össze, hogy találkozzanak Jézussal, és
104
Ellen G. White
Előtted az élet
meghívják otthonukba a szent angyalokat! Legyenek az istentiszteletek rövidek és élettel teljesek! Alkalmazkodjanak a körülményekhez és legyenek változatosak! Vegyen részt mindenki a Biblia olvasásában! Tanulják meg Isten törvényét, és azt gyakran ismételjék át! Növeli a gyermekek érdeklődését, ha megengedik nekik, hogy néha ők válasszák ki a felolvasandó szövegeket. Tegyetek fel neki kérdéseket a felolvasott bibliaszövegekre vonatkozólag, és ők is kérdezzenek! Néhány szóval magyarázzátok meg a szövegek jelentését! Az istentiszteletet nem szabad hosszúra nyújtani! A kicsinyek is vegyenek részt az imában és csatlakozzanak az énekléshez, ha csak egyetlen vers eléneklésével is! Ha az istentiszteletet megfelelővé akarjuk tenni, gondolnunk kell az előkészületekre. A szülők naponta szánjanak időt arra, hogy gyermekeikkel tanulmányozzák az Igét. Kétségtelen, hogy ennek keresztülvitele erőfeszítést és bizonyos áldozatot követel, azonban ez az erőfeszítés gazdagon megtérül. Isten felszólítja a szülőket, hogy rendeléseit, mint az életre való felkészülés alapját, előbb rejtsék saját szívükbe: "És ez igék, amelyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szívedben. És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről ..." (5 Móz 6:6-7). Gyermekeinek érdeklődését csak úgy tudjuk felkelteni a Biblia iránt, ha mi magunk is érdeklődünk iránta. Ha azt akarjuk, hogy szeressék ezeket a tanulmányokat, nekünk is szívesen kell azokat kutatnunk. Tanításunk csak akkor lesz hatásos, ha azt saját példánk és lelkületünk által nyújtjuk. Isten Ábrahámot Igéje tanítójául hívta el, egy nagy nép atyjául választotta ki, mert látta, hogy Ábrahám tanítani fogja gyermekeit és házanépét Isten törvényének elveire. És ami erőt adott Ábrahám tanításának, az a saját életének befolyása volt. Nagy háztartása több ezer emberből állt, akik közül sokan családfők voltak, és nem kevesen újonnan tértek meg a pogányságból. Egy ilyen háztartást erős kézzel kellett kormányozni. Gyenge, ingadozó módszerek nem feleltek volna meg. Isten így szólt Ábrahámról: "Mert tudom róla, hogy megparancsolja az ő fiainak és az házanépének ő utána..." (1 Móz 18:19). Mégis tekintélyét oly bölcsességgel és gyengédséggel gyakorolta, hogy megnyerje a szíveket. Az isteni Figyelő bizonyságtétele így folytatódik: "... hogy megőrizzék az Úrnak útát, igazságot és törvényt tévén..." (1 Móz 18:19). Ábrahám befolyása túlterjedt saját háza népén. Bárhol ütötte fel sátorát, mellette oltárt is állított áldozat és istentisztelet céljára. Amikor sátorát felszedte, az oltárt otthagyta, és így sok vándorló kánaánita, aki Ábrahámnak, az Úr szolgájának életéből megismerte Istent, ott maradt az oltárnál, hogy áldozatot mutasson be az Úrnak. Isten Igéjének tanítása ma sem lesz kevésbé eredményes, ha a tanító életében visszatükröződik az elmondott szó. Nem elég, ha csak azt tudjuk, amit mások gondoltak vagy tanultak a Bibliából. Mindenkinek számot kell adnia magáról Istennek az ítéletkor, és minden embernek most kell megtanulnia, mi az igazság. A hatásos tanulmányozás érdekében fel kell 105
Ellen G. White
Előtted az élet
ébresztenünk a tanuló érdeklődését. Különösen annak nem szabad ezt szem elől tévesztenie, aki különböző természetű, nevelésű és gondolkodású gyermekekkel bánik. A Biblia tanítása közben sokat nyerhetünk azzal, ha megfigyeljük a gyermekek gondolatmenetét. Figyeljük meg, mi érdekli őket, és keltsük fel érdeklődésüket, hogy megtudják, mit mond a Biblia azokról a dolgokról! Isten, aki különböző hajlamokkal teremtett bennünket, Igéjéből mindenki számára adott valamit. Ha a tanulók azt látják, hogy a Biblia tanításai ráillenek saját életükre, tanítsátok meg őket arra, hogy a Bibliát tekintsék tanácsadójuknak! Segítsetek nekik abban is, hogy értékelni tudják a Biblia csodálatos szépségét! Sokszor ajánlanak olyan könyveket, amelyeknek nincsen igazi értékük: izgatóak és egészségtelenek, mégis megengedik olvasásukat feltételezett irodalmi értékeik miatt. Miért mondjuk gyermekeinknek, hogy igyanak ezekből a fertőzött folyamokból, amikor szabadon közeledhetnek Isten Igéjének tiszta forrásaihoz? A Biblia olyan tökéletességgel, erővel és mély értelemmel bír, amely kimeríthetetlen. Buzdítsátok a gyermekeket és az ifjúságot arra, hogy kutassák a Szentírás gondolatainak és kifejezéseinek kincseit! Amikor az értékes dolgok szépsége vonzza, leköti figyelmünket, akkor egy szelíd átformáló erő keríti hatalmába szívünket, és az Istenhez vonja őket. Csak kevesen vannak, akik nem vágyódnak arra, hogy többet tudjanak meg Isten műveiről és útjáról. A Biblia olvasóit oktatni kell arra, hogy a tanulékonyság lelkületével közeledjenek az Igéhez. Kutassuk lapjait, de ne azért, hogy alátámasszuk saját véleményünket, hanem azért, hogy megtudjuk, mit mond Isten! A Bibliát csak a Szentlélek segítségével ismerhetjük meg, aki az Igét adta. Az ismeret elnyerése érdekében a Szentlélek vezetése alatt kell élnünk. Engedelmeskednünk kell mindannak, amit Isten Igéje parancsol. Igényelhetjük mindazt, amit ígér. Az élet, melyet az Ige előír, az az élet, amelyet ereje által kell élnünk. Csak ha így értékeljük a Bibliát, akkor tanulmányozzuk eredményesen. A Biblia tanulmányozása komoly erőfeszítést és kitartást kíván tőlünk. Amiképpen a bányász leás a földbe az arany kincsekért, ugyanolyan komolyan és állhatatosan kell keresnünk Isten Igéjének drága kincseit. A versről versre való mindennapi tanulmányozás gyakran a legáldásosabb. Olvasson el a tanuló egy bibliaszöveget és elméjét összpontosítsa annak megértésére, amit Isten abba a szövegbe helyezett el számára. Azután addig időzzön annál a gondolatnál, amíg azt magáévá nem teszi. Ha egy ilyen szakaszt mindaddig tanulmányoz, amíg annak jelentősége és értelme világossá nem válik előtte, ez nagyobb értéket fog jelenteni számára, mintha sok fejezetet olvasna át figyelmesen úgy, hogy nem tart a szeme előtt egy határozott célt.
106
Ellen G. White
Előtted az élet
A szellemi erőtlenség és erkölcsi gyengeség fő oka az, hogy nem összpontosíthatjuk figyelmünket értékes célokra. Büszkék vagyunk irodalmunk széleskörű publikálására; de még azoknak a könyveknek sokszorosítása is, amelyek önmagukban nem károsak, határozottan ártalmas lehet. A nyomtatványok óriási áradatával - amelyeket állandóan önt a nyomda - fiatal és idős egyaránt megszokja a gyors és felületes olvasást, ennek következtében elméjük elveszíti az összefüggő és intenzív gondolkodást. Ezek a folyóiratok és könyvek - amelyek Egyiptom békáihoz hasonlóan árasztják el az országot - nemcsak közönségesek, hiábavalóak, gyengítőek, hanem tisztátalanok és lealacsonyítóak is. Hatásuk nemcsak megmérgezi és tönkreteszi az elmét, hanem megrontja és megsemmisíti a lelket is. A tétlen és céltalan elme a gonosz könnyű prédájává lesz. A beteges, élettelen szervezeten telepednek meg a gombák. A tétlen elme Sátán műhelye. Irányítsuk gondolatainkat magasztos és szent eszmékre, legyen életünknek nemes célja, akkor a gonosz csak kevés olyan helyet fog találni, ahol lábát megvetheti! Az ifjúságot tanítsuk meg arra, hogy komolyan tanulmányozza Isten Igéjét. Ha szívükbe fogadják hatalmas védőbástyájuk lesz a kísértés ellen. A zsoltáríró kijelenti: "Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened" (Zsolt 119:11). "Az emberek cselekedeteinél a te ajkad igéjével vigyáztam az erőszakosnak ösvényeire" (Zsolt 17:4). A Biblia megmagyarázza önmagát úgy, hogy egyik szöveget a másikkal magyarázza. A tanuló tanulja meg, hogy az Igét mint egységet tekintse, és lássa meg az egyes részek összefüggését! Ismerje meg a Szentírás magasztos központi tárgyát, Istennek a világgal való eredeti szándékát, a nagy küzdelem keletkezését és a megváltás munkáját! Meg kell értenie annak a két alapelvnek a természetét, amelyek a fő uralomért küzdenek, és kövesse nyomon munkálkodásukat a történelem, a jövendölések, és a nagy beteljesedések feljegyzéseiből. Lássa meg, hogyan nyilvánul meg ez a küzdelem az emberi tapasztalatokban. Ismerje fel, hogy saját életének minden cselekedetében ő maga is hogyan nyilvánítja ki e két ellentétes indíték valamelyikét, és akár akarja, akár nem, most dönti el, hogy a küzdelemben melyik oldalra fog állni. A Biblia minden része Istentől ihletett és hasznos. Az ószövetségi Szentírást se részesítsük kevesebb figyelemben, mint az Újszövetséget! Amikor az Ószövetséget tanulmányozzuk, tapasztaljuk, hogy élő források fakadnak fel ott, ahol a gondatlan olvasó csak pusztaságot lát. A Jelenések könyve Dániel könyvével összekapcsolva külön tanulmányozást igényel. Minden Istenfélő tanító jól gondolja át, hogyan értheti meg legvilágosabban és hogyan mutathatja be azt az evangéliumot, amelynek megismerésére Jézus személyesen jött le szolgájához, Jánoshoz. Jézus Krisztus kijelentését adta neki az Isten, hogy megmutassa azokat "... amiknek meg kell lenniök hamar... " (Jel 1:1). Senki se csüggedjen el a Jelenések könyvének tanulmányozása közben a látszólag titkos jelképek miatt. "Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, 107
Ellen G. White
Előtted az élet
kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja..." (Jak 1:5). "Boldog, aki olvassa, és akik hallgatják e prófétának beszédeit, és megtartják azokat, amelyek megírattak abban; mert az idő közel van" (Jel 1:3). Amikor a tanulóban felébred a Biblia iránti igazi szeretet és kezdi felismerni, hogy milyen roppant nagy terület ez és milyen értékesek kincsei, akkor vágyódik arra, hogy megragadjon minden alkalmat, megismerje Isten Igéjét. Tanulmányozása nem korlátozódik különleges időre vagy helyre. Ez az állandó ismeretszerzés az egyik legjobb eszköz arra, hogy ápolják a Szentírás iránti szeretetét. A tanuló tartsa mindig magánál a Bibliáját! Amikor csak alkalmad van, olvass el egy szöveget és elmélkedj róla! Ha az utcán jársz-kelsz, a vasúti állomáson időzöl, vagy találkozóra várakozol, használd fel jól az alkalmat, hogy néhány értékes gondolatot nyerj az igazság kincstárából. A lélek központi mozgató erői a hit, a remény és a szeretet. A Biblia helyesen folytatott tanulmányozása ezeket munkálja. A Biblia külső szépsége, kifejezéseinek és képeinek gyönyörűsége csak valódi értékének, a szentség szépségének írásba foglalása. Azokról a férfiakról szóló feljegyzésekben, akik Istennel jártak, az Ő dicsőségének halvány sugarait foghatjuk fel. Abban, aki mindenestől fogva gyönyörűséges, Őt szemléljük, akinek a menny és a föld minden szépsége csak homályos visszatükröződése. Megváltónk így szólt: "... ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonzok" (Jn 12?32). A Biblia tanulója szemléli a Megváltót, és felébred lelkében a hit, az imádat és a szeretet csodálatos ereje. Tekintetét Krisztusra irányítja, és a szemlélő átalakul Annak hasonlóságára, akit szemlél. A hívő lélek így szól majd Pál apostol szavaival: "... kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt... Hogy megismerjem Őt, és az Ő feltámadásának erejét, és az Ő szenvedéseiben való részesülésemet..." (Fil 3:8-10). A mennyei béke és öröm forrása felfakadnak a lélekhez az ihletett Ige által és hatalmas folyammá lesznek, hogy áldásul szolgáljanak mindazoknak, akik a közelében a Bibliával - legyen a Szentírás életadó erejének befogadója és csatornája! Ebben az esetben az áldás folyamai áradnának általunk a világra! Gyógyító és vigasztaló erejét alig tudnánk felfogni. Az első víz folyamai, az örök életre buzgó víz kútforrásai áradnak a világra!
Testnevelés "Szeretett barátom, kívánom, hogy mindenben jól legyen dolgod, és légy egészséges, amint jó dolga van a lelkednek!" 108
Ellen G. White
Előtted az élet
(3 Jn 2).
Az élettan tanulmányozása "Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél..." (Zsolt 139:14). Mivel az értelem és a lélek a test által jut kifejezésre, ezért a szellemi és lelki erő nagymértékben függ a testi erőtől és tevékenységtől. Mindez, ami előmozdítja a testi egészséget, elősegíti az erős elme, és a jól kiegyensúlyozott jellem fejlődését is. Egészség nélkül senki sem tudja világosan megérteni, vagy tökéletesen teljesíteni önmaga, embertársai és Teremtője iránti kötelezettségeit. Ezért egészségünket ugyanolyan hűségesen kell őriznünk, mint jellemünket. Nevelési erőfeszítésünk alapja az élet- és egészségtan ismerete legyen. Habár az élettan ismereteit ma általánosan megértik, mégis elképesztő közönyösség uralkodik e területen. Még akik értik is az egészség alapelveit, közülük kevesen gyakorolják. Hajlamaikat vagy pillanatnyi érzelmi felindulásaikat követik, mintha az életet nem határozott, változhatatlan törvények, hanem a véletlen uralná. Az ifjúság az élet frissességében és erejében csak alig ismeri feszülő erőinek értékét. Ezt a kincset - amely értékesebb az aranynál és fontosabb az előmenetelre mint a tanultság, rang vagy gazdagság - milyen könnyedén veszik, és milyen gyorsan eltékozolják! Milyen sok ember áldozza fel egészségét a gazdagságért és hatalomért folytatott küzdelemben! Alighogy elérik vágyaik célját, gyámoltalanul esnek össze, míg mások, akiknek nagyobb a testi ereje, elnyerik a hőn óhajtott jutalomdíjat. Beteges állapotban, az egészség törvényeinek áthágása következtében milyen sokan sajátítottak el rossz szokásokat, amelyek által feláldozták minden reményüket a jelen és az eljövendő életre. A biológia oktatásokon a tanulókat rá kell vezetnünk arra, hogy meglássák a testi erő értékét; hogyan kell azt megőrizni és fejleszteni azért, hogy a legnagyobb mértékben hozzájáruljon a sikerekhez az élet nagy küzdelmében. A gyermekeket korán meg kell tanítanunk egyszerű, könnyű leckék segítségével az élet - és egészségtan alapismereteire! A munkát az anyának kell elkezdenie az otthonban, és hűségesen kell azt folytatni az iskolában. Ahogy a tanuló életkora növekszik, a tanítást tovább kell folytatni, amíg képes nem lesz arra, hogy gondoskodni tudjon arról a házról, amelyben lakik. Meg kell érteniük a tanulóknak a betegség elleni védekezés fontosságát, hogy megőrizzék minden szervük életerejét. Ezért tanítsák meg őket arra, hogyan kezeljék a mindennapos betegségeket és baleseteket! Minden iskola adjon tanítást az élet- és egészségtan tárgykörében! Lássák el őket
109
Ellen G. White
segédeszközökkel szervezetük szemléltető bemutatására!
Előtted az élet
működésének,
felépítésének
és
gondozásának
Vannak olyan dolgok, amelyeknek rendszerint nem tulajdonítanak figyelmet az élet- és egészségtani órákon. Azonban ezek sokkal fontosabbak a tanuló számára, mint a sok elvont tárgyi ismeret, amit általában ezzel kapcsolatban tanítanak. Minden nevelés fő alapelve az, hogy a természet törvényei is Isten törvényei, és éppen úgy isteni eredetűek, mint a Tízparancsolat. A szervezetünket kormányozó törvényeket Isten beírta idegrendszerünkbe, izmainkba és testünk minden rostjába. Ezeknek a törvényeknek minden szándékos megsértése bűn Teremtőnk ellen, ugyanolyan bűn, mintha Tízparancsolatot rontanánk meg. Milyen fontos tehát, hogy oktassuk ezeknek a törvényeknek alapos ismeretét! Sokkal több figyelmet kell fordítanunk az egészségtan alapelveire az étrend, a testgyakorlás, a gyermekek gondozása, a betegek kezelése és sok más hasonló dologgal kapcsolatban. A lélek hatását a testre, valamint a test hatását a lélekre hangsúlyoznunk kell. Az agy elektromos ereje, amelyet a szellemi tevékenység előmozdít, megeleveníti az egész szervezetet, és így felbecsülhetetlen segítséget nyújt, hogy ellenálljunk a betegségeknek. Ezt világossá kell tennünk. Be kell mutatnunk az akaraterő és önuralom fontosságát az egészség megőrzésében és helyreállításában! A Biblia megemlít egy fontos igazságot, amelyre jó odafigyelnünk: "A vidám elme jó orvosságul szolgál" (Péld 17:22). Isten ezt mondja: "... az én parancsolataimat megőrizze a te elméd; Mert napoknak hosszú voltát, és békességet hoznak néked bőven" (Péld 3:1-2). "Mert életök ezek azoknak, akik megnyerik, és egész testöknek egészség" (Péld 4:22). A Szentírás a kellemes beszédről nemcsak azt jelenti ki, hogy "édes a léleknek", hanem azt is, hogy "egész testünknek egészség" (Péld 16:24). Az ifjúságnak meg kell éreznie azt a mély igazságot, hogy Istennél van "az életnek forrása" (Zsolt 36-10). Ő nemcsak mindennek Szerzője, hanem egyben minden élőlény élete is. Az Ő életét kapjuk a napfényben, a tiszta, friss levegőben, az életben, amely felépíti testünket és fenntartja erőnket. Az Ő élete által élünk óráról órára, pillanatról pillanatra, Isten minden ajándéka életet, egészséget és örömet hoz, kivéve azt, amit a bűn már megrontott. Isten mindent szépnek teremtett a maga idejében (Préd 3:11). Az igazi szépséget nem azáltal tudjuk megőrizni, hogy elrontjuk Isten munkáját, hanem azáltal, hogy összhangba jövünk Annak törvényeivel, aki minden dolgot teremtett, és aki élvezetet talál szépségükben és tökéletességükben. Amikor testünk felépítését tanulmányozzuk, figyelmet kell fordítanunk arra, hogy mily csodálatosan alkalmazkodik céljához, mily összhangban működik és milyen összefüggésben vannak egymással különböző szerveink. Így a tanuló érdeklődése
110
Ellen G. White
Előtted az élet
felébred a fontossága iránt, és a tanító sokat tehet a megfelelő fejlődés és helyes szokások kifejlesztéséért. Mindenek előtt törekedjünk a helyes ülő- és álló testtartásra. Isten az embert egyenesnek, sudárnak teremtette és azt akarja, hogy ne csal testi, hanem szellemi és lelki áldásokkal, kedvességgel, méltósággal, önuralommal, bátorsággal és önbizalommal rendelkezzen, ami az egyenes testtartással jó megjelenést biztosít. A tanító adjon oktatást e kérdésben példamutatást, és ragaszkodjék ahhoz, hogy azt bemutassák. A helyes testtartás után a legfontosabb a légzés és a hangképzés. Aki egyenesen ül és áll, helyesebben lélegzik. A tanító vésse tanulói lelkébe a mély lélegzés fontosságát! Mutassa be, hogyan segíti elő a légzőszervek egészséges tevékenysége a vérkeringést, hogyan eleveníti fel az egész szervezetet, serkenti az étvágyat, hogyan mozdítja elő az emésztést, és hogyan segít egészséges mély álomhoz, és így nemcsak a testet frissíti fel, hanem lecsillapítja és megnyugtatja a lelket is. Amikor a tanító ismertette a mély légzés fontosságát, ezt a szokást meg kell őrizni! Írjon elő olyan testgyakorlatokat, amelyek előmozdítják a mély légzést, és törekedjen arra, hogy ez a szokás megalapozódjék a tanulóban. A hang képzése fontos helyet tölt be a testnevelésben, mivel tágítja és erősíti a tüdőnket, és így véd a betegségektől. A helyes olvasás és beszéd elsajátítása céljából ügyeljünk arra, hogy a hasizmok működéséhez legyen elegendő hely a légzésnél, és hogy a légzőszerveket semmi se korlátozza. A hangképzés a hasizmok működése által történjék, ne a torokból! Így megakadályozhatjuk a nagyfokú kifáradást, - a tüdő és a torok súlyos megbetegedését. Gondos figyelmet kell fordítanunk az érthető szótagolásra, a lágy, jó hangképzésre és a nem túl gyors beszédre! Ez nemcsak egészségünket mozdítja elő, hanem nagyban hozzájárul a tanuló kedvének fokozásához, munkája eredményességéhez. Ezeknek a kérdéseknek a vizsgálata jó alkalmat nyújt arra, hogy bemutassuk a szoros fűző és minden olyan szokás balgaságát és ártalmasságát, amely korlátozza a szervezet egészséges életműködését. Az egészségtelen öltözködés a betegségek majdnem vég nélküli áradatát idézi elő, azért e pontban gondos tanítást kell nyújtanunk. Véssétek a tanulók lelkébe annak veszélyét, hogy mit idéz elő, ha a ruhák súlya csípőjükön nyugszik, vagy összeszorítja testünk szerveit! Ruháikat úgy rendezzék el, hogy teljes lélegzetet vehessenek, és karjukat könnyen a fejük fölé emelhessék. A tüdők összeszorítása nemcsak fejlődésüket akadályozza, hanem gátolja az emésztést és a vérkeringést, így gyengíti az egész testet. Ezek a helytelen szokások csökkentik mind a testi, mind s szellemi erőt, és így akadályozzák a tanulót eredményességében. Az egészségtan oktatásánál a komoly tanító minden alkalmat megragad, hogy bemutassa, milyen fontos alkalmat megragad, hogy bemutassa, milyen fontos a tisztaság személyes szokásainkban és környezetünkben. Hangsúlyoznunk kell a 111
Ellen G. White
Előtted az élet
mindennapi fürdés értékét a testi egészség megőrzésére és a szellemi tevékenység serkentése érdekében. Figyelmet kell fordítanunk a napfényre, a szellőztetésre, a hálószoba és a konyha egészségére. Tanítsátok meg a tanulókat arra, hogy az egészséges hálószoba, a tiszta konyha, az ízlésesen elrendezett és egészséges táplálékkal ellátott asztal többet nyújt a családi boldogság biztosításában és jobban felkelti minden értelmes látogató érdeklődését, mint a fogadószobában elhelyezett költséges bútorzat. Ma sem kevésbé aktuális az Isteni Tanítónak több mint 1900 évvel ezelőtt adott tanítása, hogy "Az élet több, hogynem az eledel, és a test, hogynem az öltözet" (Lk 12:23). A biológia órákon a tanulót fel kell világosítani arról, hogy nemcsak azért tanul, mert bizonyos tényeket és alapelveket szükséges megismernie. Ez egyedül kevés hasznot hoz. Megérthetik ugyan a szellőztetés fontosságát, szobájukat eláraszthatják elegendő friss levegővel, de ha tüdejüket nem frissítik fel elégséges mély belégzéssel, akkor el kell szenvedniük a tökéletlen légzés következményeit. Megérthetik ugyan a tisztaság fontosságát és gondoskodhatnak a szükséges kellékekről is, azonban mindez értéktelen lesz számukra, ha nem élnek velük. Nagy szükség van arra, hogy a tanulók lelkébe véssük ezeknek az elveknek fontosságát, azért hogy lelkiismeretesen gyakorolják őket. A Szentírás megkapó és mély benyomást keltő példával mutatja be, hogy Isten milyen nagy figyelmet fordít szervezetünkre, valamint a rajtunk nyugvó felelősségre, hogy testünket a legjobb állapotban őrizhessük meg: "Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szentléleknek temploma, amelyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok?" (1 Kor 6:19). "Ha valaki az Isten templomát megrontja, megrontja azt az Isten. Mert az Istennek temploma szent, ezek vagytok ti" (1 Kor 3:17). Véssük a tanulók elméjébe, hogy testünk templom, amelyben Isten kíván lakni, azért tisztán kell azt tartanunk, mint magasztos és nemes gondolatok tartózkodási helyét. Amikor a biológiai oktatások alkalmával hallják, hogy az Úr csodálatosan teremtette őket (Zsolt 139:13), akkor tisztelettel telnek meg. Ahelyett, hogy elrontanák Isten kezének munkáját, arra fognak törekedni, hogy maguk is megtegyék mindazt, ami csak lehetséges, mert be akarják tölteni a Teremtő dicsőséges tervét. Így eljutnak odáig, hogy az egészség törvényei iránti engedelmességet nem tekintik áldozatnak vagy lemondásnak, hanem annak, amit valóban ér: felbecsülhetetlen kiváltságnak és áldásnak.
Mértékletesség és étrend "Mindaz pedig, aki pályafutásban tusakodik, mindenben magatűrtető..." (1 Kor 9:25).
112
Ellen G. White
Előtted az élet
Minden tanulónak meg kell értenie az egyszerű életmód és a magasztos, fennkölt gondolkozás közötti kapcsolatot. Személyesen rajtunk múlik, hogy életünket testünket vagy lelkünket uralja-e! A fiataloknak maguknak kell választaniuk, hogy melyik formálja életüket. Ezért ne sajnáljon senki semmi fáradságot, felismerni azokat az erőket, amelyekkel szembe kell szállnia, és azokat a befolyásokat, amelyek kialakítják jellemét és sorsát! A mértéktelenség olyan ellenség, amely ellen mindnyájunknak védekeznünk kell. Ennek a rettenetes gonosznak gyors növekedése hívjon fel az ellene való harcra mindenkit, aki szereti embertársait. Helyesek az olyan törekvések, hogy a tanulókat az iskolában tanítsák a mértékletességre. Minden iskolában és minden otthonban tanítást kell adnunk erről! A fiataloknak és a gyermekeknek meg kell érteniük az alkohol, a dohány és más hasonló mérgek káros hatását, mert ezek letörik a testet, elhomályosítják az elmét és érzékivé teszik a lelket. Meg kell világítanunk előttük, hogy akik ezek rabjaivá lesznek, nem sokáig rendelkezhetnek testi-, szellemi- és erkölcsi képességeik teljes erejével! A mértéktelenség gyökere mélyebben van a dohány és az alkohol fogyasztás esetében. A tétlenség, a céltalanság, a gonosz társaságok ezek előkészítői. Gyakran megtaláljuk még olyan családok otthonában is, amelyek szigorúan mértékletesnek tartják magukat. Mindaz, ami zavarja az emésztést, ami idegizgalmat idéz elő, vagy valami módon gyengíti a szervezetet, az zavarja a szellemi vagy fizikai erők egyensúlyát, csökkenti a lélek uralmát a test felett, és így mértéktelenségre vezet. Sok ígéretes ifjú bukását visszavezethetjük a természetellenes étvágyra, amelyet az egészségtelen étrend idézett elő. A koffeines tea és kávé, a fűszerek, édességek és sütemények mind tevékeny okozói az emésztési zavaroknak. A húsételek is károsak. Természetes izgató hatásuk legyen elegendő érv élvezetük ellen. Az állatok majdnem általános beteges állapota kétszeresen kifogásolhatóvá teszi fogyasztásukat. A hús izgatja az idegeket és felingerli a szenvedélyeket, ami által az erők egyensúlyát az alacsonyabb ösztönök felé billenti. Azok, akik hozzászoktak a gazdag, izgató étrendhez, egy idő múlva azt tapasztalják, hogy gyomruk nem elégszik meg az egyszerű ételekkel. Mindig fűszeresebbet, csípősebbet és izgatóbbat kívánnak. Mivel idegeink kizökkennek rendes állapotukból és szervezetünk elgyengül, akaratunk gyenge ahhoz, hogy ellenálljon természetellenes kívánságaiknak. Gyomruk érzékeny nyálkahártyája izgalomba és gyulladásba jön, végül még a legizgatóbb étel sem nyújt a gyomor számára megkönnyebbülést. Így olyan szomjúság keletkezeik, melyet csak erős ital tud enyhíteni. A baj kezdetétől kell legjobban őrizkednünk. Az ifjúság oktatásában nagyon ki kell emelnünk az igazságtól való látszólagosan kicsiny elhajlások hatását. Ismertessük meg velük, milyen értéke van az egyszerű, egészséges étrendnek a természetellenes izgatószerek utáni vágy megakadályozásában. Korán meg kell
113
Ellen G. White
Előtted az élet
alapoznunk az önuralom szokását. Véssük az ifjúság lelkébe azt az alapelvet, hogy uralkodóvá kell válniuk és nem rabszolgává! Szervezetük birodalmában Isten uralkodókká tette őket, ezért gyakorolniuk kell a menny által nyert királyságukat. Ha hűségesen közvetítik ezeket a tanításokat, eredményei messze túlnőnek az ifjúságon. Olyan befolyások áradnak szét általuk, amelyek a romlás szélén álló férfiak és nők ezreit fogják megmenteni.
Étrend és szellemi fejlődés Az étrendnek a szellemi fejlődéssel való kapcsolatára több figyelmet kell fordítanunk, mint eddig tettük. Az étrendi hibák következménye gyakran az értelmi zavar és tompultság. Gyakran hangoztatják, hogy az ételek kiválasztásánál az étvágy a biztos vezető. Ez igaz lenne akkor, ha az emberek mindig engedelmeskedtek volna az egészség törvényeinek. Azonban a nemzedékeken át gyakorolt rossz szokások által az emberek étvágya annyira megromlott, hogy mindig valamilyen ártalmas kielégülés után sóvárognak. Ezért most már nem bízhatunk az étvágyban, mint vezetőben. Az egészségtan tanulmányozásánál tanítsuk meg a tanulókat a különböző eledelek tápértékére. Tegyük világossá a tömény, izgató étrend, és a hiányos tápértékű ételek hatását szervezetünkre. A koffeines tea és kávé, a finom lisztből készült kenyér, az ecetes savanyúságok, a csupán közönséges zöldfűszerekből álló étrend, a cukorkák, fűszerek és a sütemények nem nyújtanak megfelelő táplálékot. Sok tanuló tört le az ilyen ételek fogyasztása következtében. Sok kis gyenge gyermek, aki képtelen komoly testi és szellemi erőfeszítésekre, a szegényes étrend áldozata. A gabonaneműek, a gyümölcs, a dió és a zöldségfélék megfelelő összeállításban minden tápláló elemet tartalmaznak, és helyesen elkészítve azt az étrendet alkotják, amely a legjobban előmozdítja testi- és szellemi erejüket. Nemcsak a táplálék sajátosságait kell tekintetbe vennünk, hanem azt is, hogy az mennyire felel meg a fogyasztó életkörülményeinek és egészségi állapotának. A főleg szellemi foglalkozású egyéneknek gyakran tartózkodniuk kell azoktól az ételektől, amelyeket a fizikai munkások szabadon fogyaszthatnak. Figyelmet kell fordítanunk az ételek megfelelő összeállítására is. A szellemi és ülő foglalkozású egyének csak egy-két fajta ételt fogyasszanak egy étkezésnél. Óvakodnunk kell a túlevéstől még a legegészségesebb ételeknél is. Szervezetünk nem használhat fel többet, mint amennyire szüksége van testünk különböző szerveinek felépítéséhez. A túlevés akadályozza szervezetünk működését. Sok diákról úgy vélik, hogy a sok tanulás miatt erőtlenednek el, azonban a valódi ok a túlevés volt. Ha megfelelő figyelmet fordítunk az egészség törvényeire, alig fenyeget bennünket a szellemi túlerőltetés, azonban sok esetben az úgynevezett szellemi letörést a gyomor túlterhelése okozza, amely elfárasztja a testet és legyengíti az elmét.
114
Ellen G. White
Előtted az élet
Napi két étkezés a legtöbb esetben előnyösebb mint három. A korai vacsora ütközik az előző étkezés emésztésével. A késői vacsorát viszont nem emésztjük meg a lefekvés idejéig, aminek következtében gyomrunk nem kap megfelelő pihenést. Álmunk zavart lesz, agyunk és idegeink elfáradnak, étvágyunk csökken a reggeli előtt, szervezetünk nem üdül fel, ezért készületlen a napi kötelességek elvégzésére. A rendszeres evés és alvás fontosságáról nem szabad megfeledkeznünk. Mivel testünk építésének munkája a pihenés alatt történik, ezért különösen az ifjúság számára fontos a bőséges és rendszeres alvás. Amennyire csak lehetséges, kerüljük a gyors evést. Minél kevesebb időnk van az evésre, annál kevesebbet együnk. Jobb, ha kihagyunk egy étkezést, mint hogy ne rágjuk meg kellőképpen az ételt. Az étkezés legyen a társas eszmecsere és felüdülés ideje. Kerüljük mindazt, ami megterhelhet vagy felizgathat bennünket. Ápoljuk a minden jó adományozója iránti bizalmat, szeretetet és hálát. Beszélgetésünk legyen vidám, a gondolatok olyan kellemes áradata, amely felemel és nem fáraszt. A minden dolgunkban gyakorolt mértékletességnek és rendszerességnek csodálatos hatalma van, amely erősebb mint a bennünket körülvevő lehetőségeink vagy természetes adottságaink; hozzásegít a kedves és derűs életszemlélethez, ami sokat jelent életösvényünk egyengetésénél. Ugyanakkor az ehhez szükséges önuralom az egyik legértékesebb tulajdonságnak fog bizonyulni ahhoz, hogy eredményes küzdelmet vívjon a komoly kötelességek és a valóságos élet területén. Ez az, amit elvárnak tőlünk! A bölcsesség "... útai gyönyörűséges utak, és minden ösvényei: békesség" (Péld 3:17). Minden ifjú fontolja meg a bölcs ember szavai által nyújtott tanítást, amely a megkoronázott királyokénál is magasabb rendeltetés lehetőségét tárja elénk: "Boldog vagy te ország, kinek a te királyod nemes ember, és a te fejedelmid idejében esznek a testnek erejéért és nem az italáért" (Préd 10:14).
Üdülés "Mindennek rendelt ideje van..." (Préd 3:1). Különbség van az üdülés és szórakozás között. Az üdülés, ha méltó nevéhez: felüdülés, újjáteremtés (angolban: re-creation), megerősítő és regeneráló hatású. Kiemel megszokott gondjainkból és foglalkozásunkból. Felfrissíti testünket és lelkünket, és így képesít bennünket arra, hogy új erővel térjünk vissza az élet komoly munkájához. Ezzel szemben a mulatozás, a szórakozás élvezetté válhat és kihágások elkövetésére vezethet. Szétmorzsolja azokat a használható erőket, amelyek szükségesek a hasznos építő munkához, és így akadályozza az életben a valódi eredmények elérését. 115
Ellen G. White
Előtted az élet
Az Úr az egész testet mozgásra teremtette, ezért ha testi erőnket nem tartjuk egészségben tevékeny testgyakorlás által, akkor szellemi képességeinket sem tudjuk sokáig megtartani a legmagasabb szinten. A testi tétlenség majdnem elkerülhetetlennek tűnik az iskola tantermében, így a többi egészségtelen körülménnyel együtt terhessé válik a gyermek számára, különösen a gyenge testalkatúaknak. A szellőztetés gyakran elégtelen. A rossz formájú székek, padok természetellenes testtartásra kényszerítik őket, ami gátolja a tüdő és a szív tevékenységét. A gyermekeknek majdnem egy egésznapot kell úgy eltölteniük, hogy tisztátalan és talán betegségek csíráival fertőzött levegőt lélegeznek be. Így nem csoda, ha a tanteremben gyakran életük végéig tartó betegségeket szereznek. Agyunk, amely minden szervünk közül a legérzékenyebb, és amelyből az egész szervezet idegereje származik, a legnagyobb kárt szenvedi. Ha a gyermekek agyát korai és túlzott tevékenységre serkentik, az ilyen egészségtelen állapotok közül elgyengül, és a káros következmények gyakran maradandóak. A gyermekeket ne tartsuk sokáig zárt helyiségben és ne kívánjuk tőlük, hogy túl sokat tanuljanak mindaddig, amíg testileg jól ki nem fejlődtek. A gyermek első nyolc-tíz évében a legjobb tanterem a mező és a kert; legjobb tanítója az édesanyja, és legjobb tankönyve a természet. A gyermek egészségét még akkor is fontosabbnak kell tekintenünk a könyvekből nyert ismereteknél, amikor már elég idős ahhoz, hogy iskolába járjon. Testi és szellemi növekedése érdekében a legkedvezőbb feltételekkel kell őt körülvennünk. A gyermeket nemcsak a levegő és a testmozgás hiányának veszélye fenyegeti. Azonban az alacsonyabb és magasabb szintű iskolákban egyaránt ezeket a szükséges feltételeket is még mindig gyakran elhanyagolják. Sok tanuló napról napra könyvei fölé hajolva görnyed zárt szobájában. Mellkasa annyira összeszorul, hogy nem tud teljes, mély lélegzetet venni, ezért vére lustán kering, feje forró. Miután teste nem kap elég táplálékot, izmai elgyengülnek és egész szervezete erőtlen, beteg. Így a tanulók életük végéig tartó betegségeket szereznek. Megnövekedett testi és szellemi erővel kerülhettek volna ki az iskolából, ha megfelelő körülmények között folytathatták volna tanulmányaikat, napfényben való rendszeres testgyakorlással összekötve. Az a tanuló, akit ilyen korlátozott körülmények között nevelnek, ismerje fel, hogy a testgyakorlással eltöltött idő nem elveszett idő. Aki állandóan könyveibe mélyed, egy idő múlva azt tapasztalja, hogy elméje elveszti frissességét. Azok, akik megfelelő figyelmet fordítanak testi fejlődésükre, nagyobb fejlődést érnek el szellemi vonalon, mintha minden idejüket tanulmányaiknak szentelték volna. Ha kizárólag egyirányú gondolkodást folytatunk, akkor elménk kiegyensúlyozatlanná válik. Minden képességünket biztonsággal gyakorolhatjuk, ha testi és szellemi erőinket egyenlően terheljük és gondolatkörünket is változatosabbá tesszük.
116
Ellen G. White
Előtted az élet
A testi tétlenség csökkenti nemcsak szellemi, hanem erkölcsi erőnket is. Idegrendszerünk, amely kapcsolatban áll egész szervezetünkkel, az a követendő, amely által a menny érintkezik az emberrel, és ez befolyásolja belső életünket. Bármi, ami gátolja és az elektromos áram keringését idegrendszerünkben és életerőnket gyengítve csökkenti szellemi felfogóképességünket, tompítja erkölcsi erőnket is. A túlzásba vitt tanulás - azáltal, hogy növeli az agyban a véráramlást -, beteges ingerlékenységet okoz. Ez csökkenti az önuralom erejét és így a pillanatnyi felindulás vagy szeszély könnyen eluralkodhat az emberen. Ezek az indulatok pedig megnyitják az ajtót a testi tisztátalanság előtt. A testi erők helytelen felhasználása vagy felhasználásuk elmulasztása nagyban felelős a romlás folyamáért, amely elárasztja a világot. Kevélység, bőséges eledel és bőséges tétlenség - éppen olyan halálos ellenségei az emberiség előrehaladásának ebben a korszakban, mint amikor Sodoma pusztulását okozták. A tanítók értsék meg jól ezeket a dolgokat és oktassák helyesen tanítványaikat. Tanítsák meg őket arra, hogy a helyes élet a helyes gondolkodástól függ, és hogy a testi tevékenység szükséges a tiszta gondolkodáshoz. A megfelelő üdülés kérdése gyakran nehezen oldható meg. A tornagyakorlatnak az iskolában hasznos szerepük van azonban gondos felügyelet nélkül gyakran túlzásba viszik. A tornateremben sok ifjú annyira megerőlteti magát, hogy élete végéig tartó kárt tesz magában. A tornateremben végzett testgyakorlat bármilyen jól vezetik, - nem helyettesítheti a szabad levegőn való üdülést, ezért iskoláink nyújtsanak erre több alkalmat! A tanulóknak élénkítő testmozgásra van szükségük! Kevés rossztól kell jobban rettegnünk, mint a tétlenségtől és a céltalanságtól. Mégis a legtöbb atlétikai sport hatása olyan, hogy komoly aggodalmat okoz azoknak, akik szívükön viselik az ifjúság jólétét. A tanítók aggódva szemlélik ezeknek a sportoknak a befolyását a tanulók iskolai előmenetelére és későbbi életük alakulására. A sok időt lefoglaló játékok elvonják gondolataikat a tanulmányuktól. Nem segítik az ifjúságot abban, hogy előkészüljenek az élet komoly gyakorlati munkájára. Befolyásuk nem teszi őket finommá, nagylelkűvé vagy igazán férfiassá. Más atlétikai játékok, habár nem annyira durvák, szintén nem kevésbé kifogásolhatók, mivel túlzásba viszik azokat is. Fokozzák az ifjúságban az élvezetek és izgalmak szeretetét és így táplálják a hasznos munka iránti ellenszenvet, azt a hajlandóságot, hogy elkerüljék az élet gyakorlati kötelességeit és felelősségeit. Megsemmisítik az élet józan valóságai és csöndes örömei iránti szeretetüket. Ez megnyitja az ajtót a kicsapongás és törvénytelenség előtt. A szórakoztató összejövetelek - ahogyan azokat művelik - szintén akadályai a valódi növekedésnek, az értelem és a jellem fejlődésének. Léha társaságba sodornak, szélsőséges szokásokhoz és nagyon gyakran kicsapongáshoz vezetnek, amelyeket az
117
Ellen G. White
Előtted az élet
egész életet rosszra befolyásolják. A szülők és tanítók sokat tehetnek; ha az ilyen mulatságokat egészséges, hasznos időtöltéssel tudnák helyettesíteni. Ebben és a jólétünket érintő minden más dologban a Gondviselés kijelölte az utat. Azoknak az embereknek az élete, akik Isten irányítása alatt álltak, ifjúkorukban nagyon egyszerű volt. A természet ölén éltek. A gyermekek részt vettek szüleik munkájában, és a természet kincstárának szépségeit és titkait szemlélhették. Az erdők és mezők csendjében elmélkedhettek a magasztos igazságokról, amelyeket azután szent megbízásként adtak tovább nemzedékről nemzedékre. Korunkban az élet mesterkélté vált és az emberek elfajultak. Igaz, hogy nem térhetünk vissza a régi idők egyszerű szokásaihoz, de azért vehetünk tőlük olyan leckéket, amelyekből megtanulhatjuk, hogyan tegyük üdülésünket a test-, és elme- és a lélek megújulásának időszakává. Az üdüléshez az otthoni és az iskolai környezet nagyon fontos. Az otthon vagy az iskola helyének megválasztásánál fontolóra kell ezt vennünk. Azok, akiknél a szellemi- és fizikai jólét fontosabb a pénznél, a társadalmi szokásoknál és igényeknél, keressék gyermekeik számára a természet tanításainak áldásait és a természetben való felüdülést. Nagy segítséget jelentene a nevelés munkájában, ha minden iskola helyét úgy választhatnák ki, hogy ott lehetőségük volna a tanulóknak földműves munkára, valamint kimenni az erdőbe és a rétre. Az üdülés terén a tanulók számára a legelőnyösebb a tanítókkal való együttműködés. Az igazi tanító nem adhat nagyobb ajándékot tanítványainak, mint saját társaságát. A férfiakat és nőket, különösen pedig a gyermekeket és ifjakat csak akkor tudjuk igazán megérteni, ha rokonszenv által kapcsolatba kerülünk velük. Abból a célból, hogy a legnagyobb áldásukra lehessünk, meg kell őket értenünk! A tanító és tanítványa közötti rokonszenv erősítésének kevés olyan hatásos eszköze van, mint az iskolán kívül ápolt társas együttlét. Némely iskolában a tanító mindig együtt van tanulóival kikapcsolódásuk idején is. Azonosul tevékenységükkel, elkíséri őket kirándulásaikra. Jó lenne, ha iskoláink általában követnék ezt a szokást! Nagy áldozatot követelne tanítóinktól, de gazdag jutalmat nyernének általa. Az egyén számára hasznos szórakozások sohasem bizonyulnak oly nagy áldásnak a gyermekek és ifjak számára, mint azok, amelyeken ők maguk másoknak is segíthetnek. A fiatalok természetüknél fogva lelkesedők és fogékonyak, ezért könnyen elfogadják a jó javaslatokat. A növények gondozásának megszervezésében a tanító igyekezzék felébreszteni érdeklődésüket az iskolai környezet és a tanterem szépsége iránt! Ez kétszeres áldást eredményez, mert amit a tanulók maguk igyekeznek szebbé tenni, azt nem akarják elrontani vagy elcsúfítani. Ez a munka kifejleszti és megszilárdítja a kifinomult ízlést, a rendszeretetet és a gondoskodás szokását. A társas élet és az együttműködés szellemének munkálása a tanuló számára élete végéig tartó áldást hoz.
118
Ellen G. White
Előtted az élet
Újdonságot jelenthet a kerti munka vagy a mezei és erdei kirándulás, amikor a tanulók figyelmét felhívhatjuk azokra, akik el vannak zárva ezektől a lehetőségektől, és arra buzdíthatjuk őket, hogy osszák meg velük a természet szépségeiből merített örömöket. A figyelmes tanító sok alkalmat talál arra, hogy a tanulókat hasznos cselekedetekre késztesse. Különösen a kisgyermekek szinte határtalan bizalommal és tisztelettel tekintenek fel tanítójukra. Akármit indítványozhat pl. - hogy segítsenek saját otthonukban, végezzék el hűségesen napi kötelezettségeiket, szolgáljanak a betegeknek vagy a szegényeknek - ez majdnem mindig megtermi gyümölcsét. Így a tanító újra kettős nyereséggel kap áldást. A szülők hálája és együttműködése megkönnyíti a tanító terhét és beragyogja ösvényét. A kikapcsolódásokra és a testnevelésre fordított idő kétségtelenül megszakítja időnként az iskolai munka rendes menetét, ez a kiesés mégsem fog valódi akadálynak bizonyulni. Miközben a test és lélek felüdül, az önzetlen lélek erőt nyer, a tanító és tanítvány a közös érdekek által baráti közösségé formálódik, az erre szánt idő és fáradság százszorosan visszatérül. Ez a kapcsolat áldott csatornává válik, amely elvezeti a veszély forrásává vált nyugtalan erőket. A gondolatok jó irányba vezetése sokkal jobb védekezés s gonosz ellen, mint a megszámlálhatatlan korlát felépítése.
A kétkezi munka "És becsületbeli dolognak tartsátok, hogy ... tulajdon kezeitekkel munkálkodjatok..." (1 Thess 4:11). Isten a teremtéskor a munkát áldásként adta. A munka fejlődést, erőt, boldogságot jelentett. Amikor a bűn átka folytán a föld állapota megváltozott, változás történt a munka feltételeiben is; bár most a munka gonddal, fáradsággal és fájdalommal jár, mégis a boldogság és fejlődés egyik forrása. Ez védelmet jelent a kísértés ellen. A munkához szükséges fegyelem fékezi a vágyak kielégítését, szorgalomra, erkölcsi tisztaságra és állhatatosságra tanít. Így lesz annak a nagy tervnek részévé, amellyel Isten meg akar szabadítani. Az ifjúságot rá kell vezetnünk arra, hogy meglássák a munka igazi méltóságát! Mutassátok be nekik, hogy Isten állandóan munkálkodik! A természetben minden elvégzi a maga kijelölt munkáját. Az egész teremtést a tevékenység jellemzi, ezért nekünk is tevékenykednünk kell, hogy betöltsük küldetésünket. Isten munkatársaivá kell válnunk! Ő nekünk adja a földet és kincseit, de nekünk kell azokat alkalmassá tenni a használatra és kényelmünkre. Ő ad növekedést a fáknak, de nekünk kell készítenünk a gerendákat és nekünk kell felépítenünk a 119
Ellen G. White
Előtted az élet
házakat. Ő elrejtette a földbe az aranyat és ezüstöt, a vasat és a szenet, azért nehéz munkával lehet azokat megszerezni. Mutassátok be, hogy mialatt Isten a teremtője és kormányzója minden dolognak, olyan hatalommal ajándékozott meg bennünket, amely részben hasonló az Övéhez. Egy bizonyos fokú uralmat adott nekünk a természet erői felett. Amiképpen Isten a káoszból előhívta a földet az ő szépségében, ugyanúgy mi is rendet és szépséget tudunk varázsolni a zűrzavarból. Jóllehet a Gonosz mindent elrontott, mégis egy eredménnyel végzett munka befejezésekor hasonló örömöt érzünk, mint amikor Isten a földre tekintve kijelentette, hogy "minden igen jó". Tekintsük szabálynak, hogy az ifjúság számára a legjobb testgyakorlás a hasznos munka. A kisgyermek szórakozást és fejlődést is talál játékában, ezért játékai olyanok legyenek, amelyek előmozdítják nemcsak testi, hanem lelki és szellemi fejlődését is. Amikor már elég erős és értelmes, legjobb szórakozását hasznos erőfeszítésekben találja meg. A leghatásosabban az mozdítja elő az ifjúság testi és értelmi fejlődését, ami segítőkészségre indítja kezüket, és megtanítja őket arra, hogy kivegyék részüket az élet terheinek hordozásából. Az ifjúságot meg kell tanítanunk arra, hogy az élet komoly munkát, felelősséget és gondoskodást jelent. A gyakorlati életre való felkészülésre kell nevelni őket, mert olyan férfiakra és nőkre van szükségünk, akik meg tudnak küzdeni a váratlan nehézségekkel. Meg kell tanítani őket arra, hogy a rendszeres, jól beosztott munka fegyelmező hatására szükség van nemcsak az élet viszontagságai ellen hanem a mindenirányú fejlődés segédeszközeként is. Mindannak ellenére, amit elmondtak és leírtak a munka méltóságáról, mégis az az érzés uralkodik az emberek között, hogy a fizikai munka lealacsonyító. A fiatalemberek arra vágynak, hogy tanítók, jegyzők, kereskedők, orvosok, ügyvédek legyenek vagy egyéb olyan foglalkozást válasszanak, ami nem követel fizikai munkát. A fiatal nők elkerülik a házimunkát, és más vonalon igyekeznek kiművelődni. Meg kell tanulniuk, hogy a becsületes munka egy férfit vagy nőt se alacsonyít le! A tétlenség és az önző függőség az, ami lealacsonyító. A tétlenség ápolja az önzést, aminek eredménye az olyan üres, terméketlen élet, amelyik minden gonosz növekedésének kedvez. "Mert a föld, amely beissza a gyakorta reá hulló esőt és hasznos füvet terem azoknak, akikért műveltetik, áldást nyer Istentől; Amely pedig töviseket és bojtorjánokat terem, megvetett és közel van az átokhoz, annak vége megégetés" (Zsid 6:7-8). Vannak olyan tárgyak, amelyek a tanulótól sok időt rabolnak el, és gyakorlatilag nincs rájuk szükség és nem hiányoznak a boldogsághoz; de igen lényeges minden ifjú számára, hogy ismerje a mindennapi kötelességeket. Egy fiatal nő nélkülözheti a francia nyelvet, az algebrát vagy a zongorázás tudományát, de nélkülözhetetlen számára, hogy megtanulja a kenyérsütést, a szabás-varrást, és sok
120
Ellen G. White
Előtted az élet
más olyan kötelesség jó elvégzését, amelyek az otthon megalapításához és fenntartásához tartoznak. Az egész család egészségének és boldogságának építésében semmi sem fontosabb, mint a jó szakács ügyessége és értelmessége. Rosszul készített, egészségtelen főztjével a háziasszony akadályozhatja a gyermekek fejlődését. Amikor a test szükségleteinek kielégítésére megfelelő eledelről gondoskodik, amelyek étvágygerjesztők és ízletesek, akkor ugyanolyan sokat tehet pozitív irányban. Így az élet boldogsága sokféle módon összefügg a közönséges kötelességek iránti hűséggel. Mivel a férfi és a nő egyaránt részes az otthon magalapításában, ezért a fiúk ugyanúgy mint a leányok, tanulják meg a háztartási ismereteket! Az ágy bevetése, az edények elmosogatása, az ételek elkészítése, saját ruháinak kimosása és megjavítása olyan tudomány, amely egy fiút se férfiatlanít el, hanem inkább hasznosabbá és boldogabbá teszi őket. Viszont ha a leányok is megtanulják, hogyan kell felszerszámozni és hajtani a lovat, használni a lovat, használni a fűrészt és a kalapácsot, a gereblyét és a kapát, jobban szembe tudnak szállni az élet nehézségeivel. A gyermekek és ifjak tanulják meg a Bibliából, hogyan becsülte Isten a mindennapi dolgozó ember munkáját! Olvassanak a próféták fiairól (2 Kir 6:1-7), a prófétaiskola tanulóiról, akik házat építettek maguknak; akikért Isten csodát tett, hogy megmentse őket a kölcsönkért fejsze elvesztésétől! Olvassanak Jézusról, az ácsról, Pálról, a sátorkészítőről, aki a kézműves munkát összekapcsolta a legmagasabb szolgálattal; az emberit az istenivel! Olvassanak arról a fiúról, akinek öt kenyerét a Megváltó felhasználta, hogy rendkívüli csodát műveljen a tömeg táplálására; Dorkásról, a varrónőről, akit Péter visszahívott a halálból, hogy folytathassa a szegények számára szánt ruhák varrását; a Példabeszédek könyvében leírt bölcs asszonyról, aki "keres gyapjat vagy lent, és megkészíti azokat kezeivel kedvvel. ... eledelt ád az ő házának, és rendel ételt az ő szolgálóleányinak. ... szőlőt plántál... megerősíti karjait. Markát megnyitja a szegénynek és kezeit nyújtja a szűkölködőnek. Vigyáz a házanépe dolgára, és a restségnek étkét nem eszi" (Péld 31:13. 15:17. 20:27)! Az ilyenről mondja Isten: "... szerez dicséretet magának! Adjatok ennek az ő keze munkájának gyümölcséből, és dicsérjék őt a kapuban az ő cselekedetei!" (Péld 31:30-31). Minden gyermek számára az otthon legyen az első ipariskola, és amennyire lehetséges, minden iskolában adjanak elég alkalmat a kézügyesség kifejlesztésére. Az ilyen kiképzés nagymértékben elfoglalná a tornaterem helyét azzal a járulékos áldással, hogy értékes fegyelmező eszközt is jelentene. A kézügyesség fejlesztése több figyelmet érdemel, mint amennyit eddig kapott. Iskolákat kell alapítanunk, hogy a legmagasabb szellemi és erkölcsi
121
Ellen G. White
Előtted az élet
műveltség mellett gondoskodjanak a lehető legjobb eszközökről a testi fejlődés és a szakmai képzés érdekében! Adjanak oktatást a földművelésben, a gyáriparban, beleértve a hasznos szakmákat, tanítsák meg a háztartási gazdálkodást, az egészséges főzést, az egészséges öltözködés alapismeretét, a betegek ápolását és hasonlókat. Gondoskodjanak kertekről, műhelyekről, kezelőhelységekről! Ezt a munkát minden vonalon ügyes szakmai oktatók irányítsák! Munkánknak legyen határozott célja és legyen alapos! Miközben mindenkinek szüksége van bizonyos kézműipari ismeretekre, nélkülözhetetlen az is, hogy a fiatalok legalább egy szakmában jártasak legyenek! Az iskolában minden ifjúnak meg kellene szereznie egy ipari vagy kereskedelmi szakmai ismeretet, amellyel szükség esetén biztosítani tudná megélhetését. Az iskolai szakmai oktatás ellen hangoztatott leggyakoribb kifogás az, hogy sokba kerül. Az elérendő cél azonban megéri a költségeket. Egyetlen reánk bízott munka sincs fontosabb, mint az ifjúság nevelése; az erre a célra helyesen kiadott minden összeg jó helyre került. A szakmai oktatáshoz szükséges kiadások pénzügyi szempontból is s legigazibb takarékosságot fogják jelenteni. Ily módon fiaink sokaságát tarthatjuk távol az utcasarkoktól és az italmérő kocsmáktól. A kertekre, műhelyekre, és fürdőkre költött kiadások bőségesen megtérülnek majd a kórházakon és nevelőintézeteken. Ki tudja lemérni a társadalom és a nemzet szempontjából annak az ifjúságnak az értékét, amelyet ráneveltek a szorgalomra és a hasznos termelő munkára?! Azok a friss levegőn végzett foglalatosságok, amelyek az egész tetet megmozgatják, jelentik a legjobb kikapcsolódást a tanulásból. A kézművesség egyik ága sem értékesebb a földművelésnél; tegyünk nagyobb erőfeszítéseket, hogy felkeltsük és növeljük az érdeklődést iránta! A tanító hívja fel a figyelmet arra, amit a Biblia mond erről a munkáról, mert Isten terve az volt az emberiség számára, hogy műveljék a földet. Az első ember, világunk uralkodója egy kertet kapott, hogy művelje azt. A világ igazi nagy emberei közül, az igazi nemesek közül sokan voltak földművelők. Mutassátok be ezt az Életet! A bölcs Salamon mondja: "Az ország haszna pedig mindenekfelett a földmívelést kedvelő király" (Préd 5:9). A földművelésről kijelenti a Biblia: "Így szoktatá őt rendre és tanítá Istene" (Ésa 28:26). "Mint aki őrzi a fügét, eszik annak gyümölcséből..." (Péld 27:18). Aki földműveléssel keresi meg kenyerét, sok kísértéstől megmenekül, és számtalan olyan kiváltságnak örvend, amelyet a nagyvárosok munkásai nélkülöznek. A mamutgyárak és az üzleti versenyek napjaiban kevesen vannak, akik olyan valósi függetlenségnek örvendenének, és munkájukért oly bizonyossággal kapnák meg szép jutalmukat, mint a földművesek. A földművelés tárgyában a tanulók ne csak elméleti, hanem gyakorlati kiképzést is kapjanak! Mialatt megtanulják azt, amit a tudomány megtanít a talaj előkészítésről, a különböző termények tápértékéről és a legjobb termelési módszerekről, használják is fel ismeretüket a gyakorlatban! A tanítók vegyenek részt
122
Ellen G. White
Előtted az élet
a tanulók munkájában és mutassák meg, hogy milyen eredményeket érthetnek el üres, értelmes erőfeszítések által! Így felébreszthetik valódi érdeklődésüket és törekvéseiket, hogy a lehető legjobban végezzék munkájukat. Az ilyen célkitűzés, a testmozgás, a napfény és a friss levegő felüdítő hatásával együtt annyira felébreszti a földművelés iránti szeretetet, hogy sok ifjú elhatározza: ezt választja foglalkozásul! Ily módon befolyást áraszthat abba az irányba, hogy csökkenjen a nagyvárosok felé irányuló vándorlási áradat. Így iskoláink is tényleges segítséget nyújtanának a foglalkozás nélküli tömegek elhelyezkedésében. Sok ezer gyámoltalan éhező - akik naponta növelik a bűnözők számát - önfenntartást találhatna az ilyen boldog, független életben, ha ügyes, szorgalmas földművesekké képeznék ki őket. A fizikai munkára való nevelés áldása szükséges a más hivatást betöltő emberek számára is. A ragyogó életmű, gyors felfogású ember ismeretei és ügyessége folytán könnyen elnyerheti választott élethivatását, mégis messze áll attól, hogy alkalmas legyen kötelességeinek megfelelő elvégzésére. A főleg csak könyvekből nyert kiképzés felületes gondolkodáshoz vezet. A gyakorlati munka éles megfigyelése és független gondolkodásra nevel; helyesen végezve fejleszti a mindennapi bölcsességet, amit józan észnek nevezünk; növeli a tervezés és végrehajtás képességét; erősíti a bátorságot, a kitartást, és megtanít a tapintatra és ügyességre. Az az orvos, aki hivatása ismeretének alapjait a betegszobában tevékeny szolgálat közben tanulja meg, gyors meglátást, mindenre kiterjedő ismereteket szerez, ezáltal képes ellátni szolgálatát a sürgős szükség esetén is. Megszerzi azt a képesítést, amelyet egyedül a gyakorlati képzés nyújt. A lelkész, a misszionárius, a tanító azt tapasztalják, hogy befolyásuk nagymértékben megnövekszik az emberek előtt, ha nyilvánvalóvá válik, hogy rendelkeznek mindazzal az ismerettel és ügyességgel, ami szükséges a mindennapi élet gyakorlati kötelességeinek elvégzéséhez. A misszionárius sikere és néha még élete is gyakorlati érzéktől függ. Munkájának sikerét vagy kudarcát gyakran az dönti el, hogy tud-e ételt készíteni, balesetet szenvedettet ellátni, sürgős, váratlan eseteket megoldani, betegségeket kezelni, házat, sőt ha kell imaházat is építeni. Sok ifjú neveltetésében a legértékesebb képzést akkor kapná, ha önfenntartásra kényszerülne. Ahelyett, hogy adósságokat csináljanak vagy szüleik önmegtagadó áldozatkészségére támaszkodjanak, a fiatal férfiak és nők legyenek önállóak! Így majd megismerik a pénz értékét, az idő, az erő és az alkalmak fenyegető mulandóságát, és sokkal kevésbé fenyegeti őket az a kísértés, hogy hiábavaló, költekező szokásaiknak hódoljanak. A takarékosság, a szorgalom, az önmegtagadás, a gyakorlati üzletvezetés és a szilárd célkitűzés szokásainak elsajátítása a legfontosabb segítségnek bizonyulnak majd az életharcokban. Ha a tanuló megtanulja az önmagán való segítés leckéjét, ez nagyban hozzájárul ahhoz,
123
Ellen G. White
Előtted az élet
hogy tanintézeteink megmeneküljenek az adósságok terhétől, amely alatt sok iskolánk vergődött, és ami nagyon lecsökkentette használhatóságukat. Véssék ifjúságunk lelkébe azt a gondolatot, hogy a nevelés célja nem az, hogy megmeneküljenek az élet kellemetlen feladataitól, hanem az, hogy megkönnyítse munkájukat jobb módszerek és magasabb célok elérésével! Tanítsátok meg őket arra, hogy az élet igazi célja nem az, hogy a lehető legnagyobb nyereséget biztosítsák maguknak, hanem az, hogy tiszteljék Teremtőjüket azáltal, hogy megteszik részüket a világ érdekében végzett munkájukban, és segítő kezet nyújtanak azoknak, akik gyengébbek és tudatlanabbak mint ők! A fizikai munka lenézésének egyik fő oka gyakran a hanyag, gondatlan munkavégzés. Sokan szükségből végzik csak, nem szabad választásból. A munkás nem helyezi bele szívét munkájába, ezért nem őrzi meg önbecsülését, és mások tiszteletét sem nyeri el. A fizikai munkára való nevelés helyesbítse ezt a tévedést! Fejlesszék ki a pontosság és alaposság szokását! A tanulók szokjanak hozzá a lendületességhez és rendszerességhez! Tanulják meg a helyes időbeosztást, minden mozdulatuk kiszámítását! Ne csak a legjobb módszereket oktassák, hanem buzdítsák őket arra is, hogy munkájukban állandó javulást mutassanak fel! Céljuk legyen az, hogy munkájukat tegyék olyan tökéletessé, amilyenné az emberi agy és kéz csak teheti! Ez a fiatalokat a munka mestereivé, nem pedig a rabszolgáivá teszi. Megkönnyíti a nehéz munkás sorsát, és megnemesíti a legegyszerűbb foglalkozást is. Aki munkáját csak robotnak tekinti, önelégült tudatlansággal fog hozzá, és nem tesz semmi erőfeszítést a jobb munkavégzéshez, az valóban csupán tehernek fogja érezni. Azonban akik a legegyszerűbb munkában is felismerik a tudományt, azok nemesnek és szépnek látják azt és élvezetet találnak a hűséges és eredményes munkavégzésben. Az így nevelt ifjúság - bármi legyen is hivatása az életben - ameddig becsületes, addig hivatását hasznossá és tiszteletreméltóvá fogja tenni.
Jellemképzés "Vigyázz, hogy arra a formára csináld, amely a hegyen mutattatott néked!" (2Móz 25:40).
Nevelés és jellem "És békesség lesz a te időd, gazdag boldogságban, bölcsességben és 124
Ellen G. White
Előtted az élet
tudományban..." (Ésa 33:6). Az igazi nevelés nem becsüli le a tudományos ismeretet vagy az irodalmi műveltséget, de a tájékozottságnál többre értékeli az erőt, az erőnél a jóságot; a szellemi ismeretnél a nemes jellemet. A világnak nem annyira nagy eszű, mint inkább nemes jellemű emberekre van szüksége. Olyan férfiakra van szüksége, akiknek képességeit szilárd elvek kormányozzák! "A bölcsesség kezdete ez: szerezz bölcsességet..." (Péld 4:7). Az igazi nevelés ezt a bölcsességet kerüli. Megtanít nemcsak egyetlen, hanem minden erőnk és képességünk helyes felhasználására: így betölti kötelezettségeink egész körét önmagunk, a világ és Isten iránt. A jellem fejlesztése a legfontosabb feladat, amelyet valaha is emberre bíztak, és sohasem volt égetőbb igény, szükség erre, mint most! Egyetlen korábbi generáció sem volt szembeállítva olyan fontos feladatokkal, és fiatal férfiakkal és nőkkel sohasem kellett szembenézniük oly nagy veszélyekkel, mint ma! És ezekben a mai valóságos időkben milyen irányú a nevelés? Milyen indítóokból hangoznak felhívások a leggyakrabban? Önzésből! Amit ma nevelésnek neveznek, sokszor nem más, mint a fogalom elferdítése. Az igazi nevelés ellensúlyozza az önző becsvágyat, a hatalmi törekvést, az emberiség jogainak és szükségletének semmibevevését, amely az emberiség átkát jelenti. Isten tervében minden ember számára van hely. Mindenkinek fejlesztenie kell képességeit a legmagasabb fokig; és ha hűségesek, akkor legyen bár képességük kevés vagy sok, tiszteletet érdemelnek. Nem bölcsek azok, akik "magukat magukhoz mérvén... magukat ajánlják" (2 Kor 10:12). Mindazt, amit cselekszünk, tegyük azzal az erővel, amelyet Isten ád (1 Pét 4:110). "Tudván, hogy ti az Úrtól veszitek az örökségnek jutalmát: mert az Úr Krisztusnak szolgáljatok" (Kol 3:23-24). Értékes az a szolgálat és az a nevelés, amelyet ezeknek az elveknek megvalósítása által nyerünk. Azonban sok nevelés, amelyet ma nyújtanak, nagyon különbözik ettől! A legkoraibb gyermekkortól fogva versengésre és vetélkedésre buzdít és az önzést táplálja, mely minden rossznak a gyökere. Így keletkezik a versengés az első helyért, amely a "magolás" rendszeréhez, bizonyos dolgok gépies betanulásához vezet. Ez sok esetben tönkreteszi az emberek egészségét és használhatatlanná teszi őket. Sokakat a versengés becstelenségre juttat. A becsvágy és az elégedettség ápolása által megkeserítik életüket, és megtöltik a világot azzal a nyugtalan, lázadó lelkülettel, amely állandó fenyegetést jelent a társadalomra nézve. Nemcsak az alkalmazott módszerek jelenthetnek veszélyt, hanem a tanulmányok tárgya is. Milyen feladatoknál időznek az ifjúság gondolatai életük legfogékonyabb éveiben? Milyen forrásból kell meríteni a tanulónak a nyelv és irodalom tanulásánál? A pogányság kútjaiból; abból a forrásból, amelyet a régi pogányság romlottsága
125
Ellen G. White
Előtted az élet
táplált. Megparancsolják nekik, hogy olyan szerzőket tanulmányozzanak, akikről kétségtelenül kijelenthető, hogy nem tisztelik az erkölcs alapelveit. Mily sok legújabb kori szerzőről mondhatnánk el ugyanezt! Lehet, hogy ezeket az írókat nem érheti az erkölcstelenség vádja, azonban könyveik mégis hemzsegnek a sok gonoszságtól! Könyveikben nyelvezetük szépségének álruhája mögé rejtik annak valódi rútságát, amely különben elriasztaná az olvasót. Ezrek idejét, erejét és önfegyelmét rabolják el, amelyre pedig szükségük lenne az élet komoly küzdelmeiben. A tudomány kutatásai közben hasonlóképpen veszély fenyegeti a tanulót. A fejlődéstan és az azzal rokon tévedéseket minden szinten - óvodától egyetemig tanítják. Ily módon a tudományok - amelyeknek Isten ismeretét kellene közvetíteniük - a tanulmányok során összekeverednek az emberek elgondolásaival és elméleteivel, és így hitetlenségre vezetnek. Még a Biblia tanulmányozásának az a módja is ahogyan az iskolákban gyakorolják - megrabolja a világot Isten Igéjének felbecsülhetetlen kincseiről. Az úgynevezett "magasabb kritika" bomlasztó hatásával, feltételezéseivel és hamisításaival aláássa a Bibliába, mint isteni kinyilatkoztatásba vetett hitet. Isten Igéjét megfosztja az emberi életet irányító, felemelő és átformáló hatalmától. Amikor az ifjúság kilép a világba, hogy szembeszálljon a bűn csábításaival, a pénzszerzés szenvedélyével, a szórakozásokkal, a mértéktelenséggel, a fényűzéssel, a túlzásokkal, a szélsőségekkel, a csalásokkal, a rablásokkal, és a romlással - milyen tanításokkal kell találkoznia? A spiritizmus azt tanítja, hogy az emberek el nem bukott félistenek, ezért "mindegyik maga fogja megítélni önmagát, és az igazi ismeret az embereket minden törvény fölé emeli; minden elkövetett bűn ártatlan dolog, mert minden helyes, és Isten nem kárhoztat semmit". A legaljasabb embereket úgy mutatja be, hogy a mennyben vannak, és a legnagyobb felmagasztalásban részesültek. Így a spiritizmus ezt tanítja: "Nem számít mit cselekszel, élj ahogy neked tetszik, mindenhogyan a menny lesz otthonod!" Elhiteti a tömegekkel, hogy testi kívánságuk a legfőbb törvény, amely teljes szabadságot a minden embernek, és mindenki csak önmagának felelős cselekedeteiért. Az ilyen tanítás milyen védelmet tud nyújtani az erény számára, különösen az életút kezdetén, amikor a legerősebbek az érzelmi felindulások, és a legnagyobb szükség van az önmegtartóztatásra és az erkölcsi tisztaságra? Mi gátolja meg, hogy a világ egy második Sodomává váljon? Ugyanakkor a forradalom igyekszik elseperni minden törvényt, nemcsak az isteni, hanem az emberi törvényeket is. A gazdagság és hatalom központosítása, a kisebb meggazdagodásra irányuló egyesülése a többi rovására, a szegények egyesülése érdekeik és igényeik védelmében, a nyugtalanság, a vérontás és a
126
Ellen G. White
Előtted az élet
lázadás szelleme, ugyanazoknak a tanoknak a terjedése, amelyek a francia forradalomhoz vezettek, mind arra irányulnak, hogy az egész világot olyan küzdelembe sodorják, mint amely Franciaországot sújtotta. Ilyen befolyással kell szembeszállni mai ifjúságunknak. Csak akkor állhatnak meg ekkora felfordulás közepette, ha most fektetik le jellemük szilárd alapjait. Minden nemzedékben és minden országban a jellem igazi mintája és alapja: az isteni törvény: "... Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből... és a te felebarátodat, mint magadat" (Lk 10:27). Az a nagy alapelv, amely Megváltónk életében és jellemében megnyilvánult, az egyetlen biztos alap és az egyetlen biztos vezető. "És békés lesz a te időd, gazdag boldogságban, bölcsességben és tudományban..." (Ésa 33:6). Arról a bölcsességről és tudományról van itt szó, amelyet egyedül Isten Igéje közölhet. Most is olyan igazak ezek a szavak, mint amikor Izraelt az Isten parancsolatai iránti engedelmességre szólították fel: "Megtartsátok azért és megcselekedjétek! Mert ez lesz a ti bölcsességetek és értelmetek a népek előtt..." (5 Móz 4:6). Itt van az egyén feddhetetlenségének, az otthon tisztaságának, a társadalom jólétének és a nemzet szilárdságának védelme. Az élet minden baja, veszedelme és küzdelmei közepette az egyetlen biztos szabály, hogy cselekedjük azt, amit Isten mond: "Az Úrnak rendelései helyesek..." (Zsolt 19:9)! "... Aki ezeket cselekszi, nem rendül meg soha örökké" (Zsolt 15:5).
Tanítási módszerek "Együgyűeknek eszesség, gyermekeknek tudomány és meggondolás..." (Péld 1:4). A nevelés hosszú időkön át főképpen az emlékezőtehetség foglalkoztatására irányult, a végletekig megterhelve azt, míg a többi szellemi erőt nem fejlesztették kellőképpen. A tanulók azzal töltötték idejüket, hogy elméjüket szorgalmasan megtöltsék a kevésbé hasznavehető ismeretekkel. Így értelmük - amelyet olyan dolgokkal terheltek meg, amiket az nem tudott megemészteni és felfogni elgyengült, és képtelenné vált az életerős, önálló gondolkodásra; ezért megelégedett azzal, hogy mások ítéletére és felfogóképességére támaszkodjék. A módszer ártalmasságát látva némelyek a másik végletbe estek. Szerintük az embernek csak azt kell fejlesztenie, amivel rendelkezik. Az ilyen nevelés azonban önelégültséghez vezeti a tanulót, és így elvágja őt az igazi ismeret és erő forrásától. Az a nevelés, amely úgy fejleszti az értelmet, hogy önálló gondolkodásra bátorít, olyan erkölcsi jelentőséggel bír, amelyet csak nagyon kevéssé értékelnek. 127
Ellen G. White
Előtted az élet
Amikor a tanuló feláldozza azt a képességét, hogy önmaga ítéljen és önállóan gondolkodjon, képtelenné válik az igazság és tévelygés megkülönböztetésére, így a csalásnak könnyű zsákmányává válik. Könnyen rábírható lesz a hagyományok és szokások követésére. Egy tényt széles körben figyelmen kívül hagynak - sohasem veszélytelenül éspedig azt, hogy a tévedés ritkán tűnik annak, ami a valóságban! Összekeveredik az igazsággal vagy hozzáadják ahhoz az igazsághoz, amelyet elfogadnak. Ősszüleink bukását is a jó és gonosz tudásának fájáról való evés okozta. A jó és rossz keverékének elfogadása okozza ma is a férfiak és nők bukását. Azt az embert, aki mások ítéletétől függ, előbb vagy utóbb biztosan félrevezetik. A helyes és helytelen közötti különbségtevés képességével csak akkor rendelkezhetünk, ha egyénileg Istenre támaszkodunk. Mindenkinek saját magának kell tanulnia Tőle az Ő Igéje által. Értelmi képességeinket azért kaptuk, hogy felhasználjuk. Isten azt kívánja, hogy ezeket mindig gyakoroljuk! Így szól hozzánk: "No jertek, törvénykezzünk..." (Ésa 1:18). Isten meghív bennünket. Ha Rá támaszkodunk, bölcsességet nyerhetünk, hogy megvessük a gonoszt és válasszuk a jót (Ésa 7:15; Jak 1:5). Minden igazi tanításban a személyes kapcsolat a legfontosabb. Krisztus is egyénenként foglalkozott az emberekkel. Legértékesebb tanítását gyakran bizalmasan, csak egy hallgatónak adta. Az Olajfák hegyén Nikodémussal, a tiszteletreméltó rabbival éjszaka beszélgetett. Sikár kútjánál a megvetett samáriai asszonynak nyitotta meg az igazság legértékesebb kincseit, mert felismerte a hallgatók szívének fogékonyságát, elméjük nyitottságát, lelkük befogadóképességét. Krisztus számára a lábainál tolongó sokaság sem volt csupán emberi lények felismerhetetlen tömege. Közvetlenül szólt minden lélekhez, és felhívást intézett minden szívhez. Figyelte hallgatói arcát. Észrevette tekintetük felvillanását, a hirtelen felragyogó fényt, amely elárulta, hogy az igazság eljutott lelkükbe, és az Ő szívébe is megrezdült az együttérzés örömének választ adó húrja. Krisztus észrevette minden emberi lényben a lehetőséget. Őt nem térítette el a semmit sem ígérő vagy kedvezőtlen környezet. Mátét a vámbódéból, Pétert és testvérét a halászhajóból hívta el, hogy tanuljanak Tőle. Ma is ugyanerre a személyes érdeklődésre, a személyes fejlődés iránti ugyanilyen figyelemre van szükség a nevelés munkájában. Sok, látszólag semmit se ígérő ifjú gazdag talentumokkal bír, amelyeket azonban nem használ fel. Képességeik rejtve hevernek, mivel nevelőik sem ismerték fel azokat. Sok, külsőleg nem vonzó fiúban és leányban, mint egy durván faragott kőben, értékes anyagot találhatunk, amely kiállja a hő, a vihar, a terhelés próbáját. Az igazi nevelő felismeri, hogy mivé lehetnek tanítványai és ismeri az anyag értékét, amellyel dolgozik. Bátorítani fog
128
Ellen G. White
Előtted az élet
minden erőfeszítést, bármely tökéletlen is az, hogy alkalmazkodjék a helyes alapelvekhez. Minden ifjút meg kell tanítanunk az odaadás szükségességére és hatalmára, mert a siker sokkal inkább függ tőle, mint a lángelmétől vagy a nagy képességektől. Odaadással, áldás nélkül a legragyogóbb képesség is csak keveset ér, míg a helyesen irányított erőfeszítésekkel egészen közönséges képességű egyének is csodákat művelnek. A lángelme, akinek teljesítményeit csodáljuk, majdnem mindig egyesül a fáradhatatlan, összpontosított törekvéssel. Az ifjúságot meg kell tanítanunk arra, hogy tűzzék ki célul minden képességük fejlesztését, a gyengéket ugyanúgy, mint az erősebbeket. Sok ifjúban megvan az a hajlam, hogy tanulmányait csak bizonyos területekre korlátozza, ami éppen kedvére való. Az ilyen téves nézet ellen védekeznünk kell. Életünket, munkánkat természetes hajlamaink irányítják, és ha azok helyesek, akkor gondosan ápolnunk kell őket. Ugyanakkor arra is gondolnunk kell, hogy a kiegyensúlyozott jellem és a sokirányú hatékony munkavégzés nagymértékben függ a harmonikus fejlődéstől, ez pedig csak egy alapos, mindenre kiterjedő nevelés eredménye lehet. A tanító törekedjék állandóan az egyszerűségre és a hatásosságra. Nagyrészt szemléltetés által tanítson, és az idősebb tanulókkal is gondosan bánjon, minden magyarázata egyszerű és világos legyen. Sok tanuló, aki bár éveiben előrehaladott, értelemben még gyermek. A nevelés munkájában fontos tulajdonság a lelkesedés. Ezen a téren hasznos indítványt tartalmaz az a megjegyzés, amelyet egykor egy ünnepelt színész tett. A Canterbury érsek feltette neki azt a kérdést, hogy a színészek a színdarabokban miért tudják befolyásolni hallgatóikat oly erőteljesen, holott képzelt dolgokról beszélnek, míg az evangélium lelkészei oly kis mértékben tudnak hatni híveikre, holott valóságos dolgokat hirdetnek. A színész így felelt: Az ok nagyon egyszerű! A lelkesedés hatalmában rejlik. Mi színészek a színpadon úgy beszélünk a képzelt dolgokról, mintha az valóság volna, míg önök a szószéken úgy beszélnek a valóságos dolgokról is, mintha csak képzelt dolgok lennének. A tanító kézzelfogható problémákkal foglalkozik, ezért azzal a lelkesedéssel és erővel beszéljen róla, amelyre valóságuk és fontosságuk ismerete ihleti őt! Minden tanító úgy vegye, hogy munkája határozott eredményeket hoz! Mielőtt megkísérli egy tárgy tanítását, legyen határozott terve és tudnia kell, mit akar elvégezni! Ne legyen elégedett mindaddig, amíg a tanuló meg nem érti a vele kapcsolatos alapelveket, fel nem ismeri igazságait és el nem tudja mondani világosan azt, amit tanult! Mialatt a nevelés magasztos célját szem előtt tartja, bátorítsa az ifjúságot arra, hogy haladjon előre mindaddig, amíg képességei megengedik! Mielőtt magasabb tárgyak tanulmányozásába kezdenének, uralniuk kell az alacsonyabb ismereteket! Ezt azonban gyakran elhanyagolják. A főiskolák és egyetemek tanulói között is nagy hiányosság uralkodik az általános tárgyak ismeretében. Sok tanuló a magasabb számtannal foglalkozik már, közben képtelen az egyszerű számítások elvégzésére is. 129
Ellen G. White
Előtted az élet
Sokan tanulmányozzák a beszéd művészetét, hogy megszerezzék a szónoklás képességét, közben képtelenek értelmesen, megragadó módon olvasni. Vannak emberek, akik megszerezték a szónoklattan elméleti ismeretét, mégsem tudnak összeállítani és megfogalmazni egy közönséges levelet. A nevelés lényegének alapos ismerete ne csak feltétele legyen a magasabb iskolákban való felvételnek, hanem állandó próbája a tanulási folyamatnak és a tanulók előmenetelének. A nevelés minden ágában vannak elérendő célok, amelyek fontosabbak, mint azok, amelyeket csupán technikai ismeretekkel biztosíthatunk. Vegyük például a nyelveket. Egy idegen nyelv elsajátításánál - akár élő, akár holt nyelvről van szó - fontosabb, hogy könnyedén és pontosan írjunk anyanyelvünkön. Azonban a nyelvtani szabályok ismerete által nyert tudás nem hasonlítható össze fontosságban a beszéd magasabb szempontból való tanulmányozásával. Ezzel a tudással nagymértékben összefügg az élet jó - és balsorsa. A beszéd fő követelménye az, hogy tiszta, kedves és igaz legyen; vagyis a "külső legyen kifejezése a belső szépségnek". Isten Igéje azt mondja: "... amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek; ha van valami erény és ha van valami dicséret, ezekről gondoskodjatok" (Fil 4:8). Ha ilyenek lesznek gondolataink, ilyen lesz annak kifejezése is. A legjobb iskola a helyes beszéd elsajátítására az otthon, de mivel az otthon munkáját oly gyakran elhanyagolják, a tanítóra hárul az a feladat, hogy segítsen tanítványainak a helyes beszédmód kifejlesztésében. A tanítók sokat tehetnek a közösség, a szomszédság és az otthon átkai: a rágalmazás, a pletyka, és a szűkkeblű bírálat. Az ezek elleni küzdelmünkben ne sajnáljuk a fáradságot! Véssük a tanulók lelkébe azt a tényt, hogy ez a szokás a műveltség, a finomság és az igazi szívjóság hiányára vall. Alkalmatlanná tesz az igazán műveltek és kifinomultak társaságára ezen a földön, és a szentek társaságára a mennyben. Irtózattal gondolunk az emberevőkre, aki áldozatának még vonagló meleg húsából lakmározik. De vajon ennél a barbár szokásnál nem rettenetesebb-e az a gyötrelem és romlás, amelyet embertársaink indítékainak félreismerése, jó hírnevük befeketítése és jellemük kritizálása okoz? A gyermekek és ifjak tanulják meg azt, amit Isten mond ezekről a dolgokról: "Élet és halál van a nyelv hatalmában..." (Péld 18:21 új prot. ford.). A Szentírás a rágalmazókat, a pletykálkodókat egy osztályba sorolja azokkal, akik "... istengyűlölők... rosszban mesterkedők... szeretet nélkül valók, engesztelhetetlenek, irgalmatlanok. ... irigységgel, gyilkossággal, versengéssel, álnoksággal..." teltek (Róm 1:30-31. 29. 32). Az, akit Isten Sion polgárai közé sorol, "... igazat szól az ő szívében. Nem rágalmaz nyelvével... nem szerez gyalázatot rokonainak" (Zsolt 15:2-3). Isten Igéje kárhoztatja azokat a haszontalan kifejezéseket és fölösleges szólásmódokat, amelyek a közönségesség határához 130
Ellen G. White
Előtted az élet
közelednek. Kárhoztatja a csalfa bókokat, a hízelgést, az igazság megkerülését, a túlzásokat, a kereskedelemben megszokott hamis értelmezéseket, melyek a társadalomban és az üzleti világban érvényesek. "... legyen a ti beszédetek: Úgy úgy; nem nem; ami pedig ezeken felül vagyon, a gonosztól vagyon" (Mt 5:37). "Mint a balga, aki tüzet, nyilakat és halálos szerszámokat lövöldöz, Olyan az, aki megcsalja az ő felebarátját, és azt mondja: csak tréfáltam!" (Péld 26:18-19). Közeli rokon a pletykálkodással rejtett sejtetés, a ravasz, burkolt célzás, amely által a tisztátalan szívű igyekszik sejtetni azt a gonoszt, amelyet nem mer nyíltan kimondani. Meg kell tanítanunk az ifjúságot arra, hogy úgy kerüljék ezt a szokást, mint a bélpoklosságot! A nyelv használatában talán nincs még egy olyan hiba amely felett fiatal és öreg könnyebben siklik el, mint az elhamarkodott, türelmetlen beszéd. Azt gondolják, hogy elegendő mentség számukra, ha így érvelnek: "Kijöttem a sodromból, és nem úgy gondoltam a valóságban, ahogyan mondtam". Isten Igéje azonban nem veszi oly könnyen ezt a hibát, ezért így int bennünket: "Láttál-é beszédeiben hirtelenkedő embert? a bolond felől több reménység van, hogynem a felől!" (Péld 29:20). "Mint a megromlott és kerítés nélkül való város, olyan a férfi, akinek nincsen birodalma az ő lelkén!" (Péld 25:28). Az elhamarkodott, felületes, szenvedélyes beszéd olyan károkat okozhat, melyeket egy egész élet bűnbánata sem tehet meg nem történtté. Óh mily sok szív tört meg, milyen sok barát idegenedett el, mily sok élet szenvedett hajótörést azoknak éles, elhamarkodott szavai által, akinek segítséget és gyógyulást kellett volna hozniuk! "Van olyan, aki beszél hasonlókat a tőrszúrásokhoz; de a bölcsnek nyelve orvosság" (Péld 12:17). Minden gyermekben különösen az önzetlenségnek azt a lelkületét kell ápolnunk, amely öntudatlan kedvességet kölcsönöz neki. Ez az egyik legszebb jellemtulajdonság, amely minden életfeladat számára a leglényegesebb képességet nyújtja. A gyermekeknek szükségük van elismerésre, rokonszenvre és bátorításra, de ügyeljünk arra, hogy ne ápoljuk bennük a dicséret szeretetét. Nem jó dolog az, ha különös figyelmet fordítunk szavainkra vagy ha elismételjük előttük bölcs mondásaikat. Az a szülő vagy tanító, aki szem előtt tartja a nemes jellem igazi eszményét és a teljesítmény lehetőségeit, nem ápolhatja vagy növelheti önelégültségüket. Nem fokozhatja az ifjúban azt a vágyat, hogy fitogtassa képességeit és hozzáértését. Aki túl tud lépni önmagán, az alázatos lesz, mégis olyan méltósággal fog rendelkezni, amelyet nem szégyeníthet vagy zavarhat meg a külsőségek hívsága vagy az emberi tekintély.
131
Ellen G. White
Előtted az élet
A jellem kedves vonásai nem önkényes törvények vagy szabályok által fejlődnek ki. A tiszta, nemes, igaz légkörben lakoznak. A szív és a jellem nemessége a cselekedetek és szavak tisztaságában és nemességében nyilatkozik meg. "Aki szereti a szívnek tisztaságát, beszéde kedvesség: annak barátja a király" (Péld 22:11). Hasonlóképpen, mint a beszéd esetében, ugyanúgy lehet irányítani minden más tárgy oktatását, tudniillik, hogy erősítse és formálja a jellemet. Egyetlen más tárggyal sem igazabb ez, mint a világtörténelemmel. Szemléljük a történelmet isteni nézőpontból! A legtöbb történelemtanítás alig több, mint uralkodók felemelkedéséről és bukásáról, udvarok ármánykodásáról, hadseregek győzelmeiről és vereségeiről adott jelentés; a becsvágy, a kapzsiság, a csalás, a kegyetlenség és vérontások elbeszélése. Ha így tanítják a történelmet, annak következményei hátrányosak lesznek. A bűntények, erőszakosságok, szörnyűségek szívet szomorító felsorolása, a kegyetlenségek reklámozása olyan magvakat szór el, amelyeket sok ember életében meghozzák gonosz aratásukat. Sokkal jobb, ha Isten Igéjének világosságában ismerjük meg azokat az okokat, amelyek eldöntik a birodalmak keletkezését és bukását. Az ifjúság tanulmányozza ezeket a jelentéseket és ismerje fel, hogy a nemzetek valódi sikere mennyire összefügg az isteni alapelvek elfogadásával! Tanulmányozza a nagy reformációs mozgalmak történetét és fedezze fel, hogy mily gyakran győztek ezek az alapelvek áldozatok árán, habár gyűlölték és megvetették ezeket, és védelmezőiket börtönbe és a vérpadra vitték. Az ilyen tanulmány széleskörű és mélyreható életszemléletet nyújt. Rávezeti az ifjúságot arra, hogy megértse függőségi viszonyait. Azt, hogy össze vagyunk kötve a társadalom és a nemzetek nagy testvériségében, és hogy egy tag elnyomása vagy lealacsonyítása milyen nagymértékben jelenti az egész veszteségét. Tanítsanak meg minden fiatalt és gyermeket arra is, hogy ne csak képzelt problémákat oldjanak meg, hanem vezessenek pontos számadást bevételeikről és kiadásaikról! Tanulják meg pénzüket helyesen felhasználni! Akár szüleik támogatásából, akár saját keresetükből élnek, a fiúk és leányok tanulják meg, hogy maguk válasszák ki és vásárolják meg ruháikat, könyveiket és egyéb szükségleteiket, és amikor könyvet vezetnek kiadásaikról, meglátják a pénz értékét és annak helyes felhasználását. Az ilyen tapasztalatok által meg tudják különböztetni a takarékosságot a fukarságtól és tékozlástól, ami a jótékonyság szokásának megalapozására vezeti őket. Megtanítja az ifjúságot az adakozásra nemcsak pillanatnyi felbuzdulásból érzelmeik hatására, hanem rendszeresen és állandóan.
132
Ellen G. White
Előtted az élet
Ilyen módon bármelyik oktatási módszer segítségül szolgálhat a legnagyobb kérdés megoldásában, hogy a férfiakat és nőket kiképezzék az élet kötelességeinek legjobb elvégzésére.
Magaviselet "A szeretet nem cselekszik éktelenül..." (1 Kor 13:4-5). Az udvariasság, az előzékenység értékét túl kevésre becsülik. Sokan, szívükben kedvesek, mégsem jó modorúak. Sokan, akik tiszteletet parancsolnak őszinteségükkel és becsületességükkel, sajnálatos módon nélkülözik a kedvességet. Ez a hiányosság elrontja saját boldogságukat is, és sokat levon a mások iránti szolgálatuk értékéből. Az élet sok kedves és áldásos tapasztalatát gyakran puszta meggondolatlanságból feláldozzák udvariasságuk miatt. A vidámságot és udvariasságot különösen a szülőknek és tanítóknak kell ápolniuk. Mindnyájuknak legyen vidám arca, szelíd hangja, udvarias modora, mert ezek az erő alkotóelemei! A gyermekeket vonzza a vidám, örömteli magatartás, ezért legyetek irántuk kedvesek és akkor ők is ugyanezt a lelkületet fogják tanúsítani irántatok és egymás iránt. Az igazi udvariasságot nem lehet megtanulni az illemszabályok puszta gyakorlása által. A helyes magatartásformát minden időben meg kell őriznünk. Az alapelveket ne áldozzuk fel másokra való tekintettel, alkalmazkodva a bevett szokásokhoz, mert az igazi udvariasság nem kívánja, hogy az elveket feláldozzák a szokásokért. Nem ismeri a faji megkülönböztetést! Az önbecsülésre és az emberi méltóság megbecsülésére, a nagy emberi testvériség minden tagjának tiszteletére tanít. Veszedelmes dolog az is, ha túl nagyra értékeljük csupán a modort és a formaságokat, és ha a nevelésben túl sok időt fordítunk erre. A tevékeny erőfeszítéseket követelő élet, amelyet minden ifjútól elvárunk; a kemény, olykor kellemetlen munka, amelyet az élet megszokott kötelességei megkívánnak, és még inkább a fáradozások a tudatlanság és a nyomor enyhítéséért - mindezek kevés teret engednek a formai udvariasságnak. Az igazi udvariasság, előzékenység lényege az, hogy tekintettel vagyunk másokra. Az a nevelés tartós, amelyik növeli a rokonszenvet és a kedvességet. Hibás az az úgynevezett műveltség, amely az ifjút nem teszi engedelmessé szülei iránt, amely nem ismeri el kiválóságaikat, nem tűri el hibáikat, nem segíti őket szükségükben, nem teszi őket méltányossá, gyengéddé, nagylelkűvé és segítőkésszé fiatal, idős és szerencsétlen iránt egyaránt. A nemes gondolkodást és a valódi finom modort jobban megtanulhatjuk a mennyei Tanító iskolájában, mint az emberi 133
Ellen G. White
Előtted az élet
szabályok egész sorának megőrzése által. Az Ő szeretete, amely átjárja szívünket, megadja azokat a finomító érintéseket, amelyek átalakítanak az Ő képmására. Ez a nevelés a mennyben született méltóságot és illemtudást közvetíti. Olyan kedves természetet és szelíd modort eredményez, amely sohasem hasonlítható össze a divatos társasági felületes csiszoltsággal. A Biblia megkívánja tőlünk az udvariasságot, az előzékenységet. Sok szemléltető példát mutat be az önzetlenség lelkületéről, a szelíd kedvességről, a megnyerő természetről, amely az igazi udvariasságot jellemzi. Ezek a tulajdonságok Krisztus jellemét világítják meg előttünk. A világon bárhol megnyilatkozó minden gyengédség és udvariasság azokban is, akik nem ismerik Krisztust, Tőle származik, és Ő azt kívánja, hogy ezek a jellemvonások tökéletesen visszatükröződjenek gyermekeiben. Krisztus szándéka az, hogy az emberek bennünk szemléljék az Ő szépségét. Az illemről írt legértékesebb értekezést az a felbecsülhetetlen tanítás, amelyet Megváltónk adott a Szentlélek kijelentése által Pál apostol szavain keresztül, s amelyet kitörölhetetlenül be kell írni minden ifjú és öreg szívébe: "... amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást" (Jn 13:34). "A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal; Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr" (1 Kor 13:4-7). A másik értékes kegyelmi ajándék, amelyet gondosan ápolnunk kell: a tisztelet. Az Isten iránti valódi tisztelet magában hordja Isten végtelen nagyságának és jelenlétének érzetét. A Láthatatlan iránti eme érzület minden gyermek szívére mély hatást kell, hogy gyakoroljon! A gyermeket meg kell tanítsuk arra, hogy az ima és az istentisztelet óráját szentnek tekintse, mivel Isten van ott jelen! Amikor magatartásában és viselkedésében tisztelet nyilvánul meg, akkor Isten iránti tisztelete is tovább mélyül. Jó lenne, ha ifjú és idős egyaránt tanulmányozná, elmélkedne róla és gyakran megismételné a Szentírás azon szavait, amelyek elmondják hogyan tekintsék azt a helyet, amelyet Isten az Ő különleges jelenlétével tüntetett ki. Az égő csipkebokornál Isten megparancsolta Mózesnek: "... oldd le a te saruidat lábaidról; mert a hely, amelyen állsz, szent föld" (2 Móz 3:5). Jákob az angyal látomásának szemlélése után így kiáltott fel: "... nem egyéb ez, hanem Istennek háza, és az égnek kapuja" (1 Móz 28:17). "... az Úr az ő szent templomában, hallgasson előtte az egész föld!" (Hab 2:20).
"Mert nagy Isten az Úr, és nagy király 134
Ellen G. White
Előtted az élet
minden istenen felül. Jöjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt! (Zsolt 95:3.6). "... ő alkotott minket és nem magunk; az ő népe és az ő legelőinek juhai vagyunk. Menjetek be az ő kapuin hálaadással, tornáczaiba dicséretekkel; adjatok hálákat néki, áldjátok az ő nevét!" (Zsolt 100:3-4). Tiszteletet kell tanúsítanunk Isten neve iránt. Soha ne ejtsük ki nevét könnyelműen vagy meggondolatlanul! Még imában is kerülnünk kell az Ő nevének gyakori vagy szükségtelen ismétlését! "Tiszteljék a te nagy és rettenetes nevedet, szent az!" (Zsolt 99:3). Az angyalok az Úr nevének említésekor eltakarják arcukat. Akkor nekünk, elbukott, bűnös embereknek mekkora tisztelettel kellene ajkunkra vennünk az Ő nevét!? Tisztelnünk kell Isten Igéjét! Ne használjuk közönséges célra, és ne kezeljük soha hanyagul! A Szentírást soha ne idézzük tréfából, és ne használjuk fel humoros mondásokra! A nyomtatott Ige iránt tiszteletet kell tanúsítanunk! "Az Istennek teljes beszéde igen tiszta... ; ... mint földből való kohóban megolvasztott ezüst, hétszer megtisztítva" (Péld 30:5; 12:7). Mindenekelőtt tanítsuk meg a gyermekeket arra, hogy az igazi tisztelet az engedelmességben nyilvánul meg. Isten nem parancsolt semmi lényegtelent és az iránta való tiszteletnek egyetlen kinyilvánítása sem tetszik annyira Neki, mint az engedelmesség. Tiszteletet kell tanúsítani Isten képviselői: a lelkészek, a tanítók és a szülők iránt, akiket az Úr arra hívott el, hogy helyette szóljanak és cselekedjenek. Az irántuk tanúsított tisztelet által Istent tiszteljük. Isten különösen fontosnak tartja, hogy gyengésen tiszteljük az öregeket, ezért így szól: "Igen szép ékes korona a vénség, az igazságnak útában találtatik" (Péld 16:31). Megvívott harcokról, győzelmekről, elviselt terhekről és leküzdött kísértésekről beszél az Ige. Fáradt lábakról, amelyek közelednek a nyugalmuk felé; olyan helyekről, amelyek nemsokára megüresednek. Segítsetek a gyerekeknek abban, hogy elmélkedjenek erről! Akkor egyengetni fogják az idősek útját udvariasságuk és tiszteletük által, és saját fiatal életük is kedvesebb és szebb lesz, mivel ügyelnek eme parancsolatra: "Az ősz ember előtt kelj fel, és a vén ember orczáját becsüld meg..." (3 Móz 19:32). A szülőknek és tanítóknak jobban kell értékelniük azt a felelősséget és tekintélyt, amelyet Isten adott nekik, amikor a gyermekek számára az Ő képviselőivé tette őket! Mindennapi életünkben megnyilatkozó jellemünk világossá teszi majd a
135
Ellen G. White
Előtted az élet
gyermekek előtt Isten szavait: "Amilyen könyörülő az atya a fiaihoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt" (Zsolt 103:13). "Mint férfit, akit anyja vigasztal, akként vigasztallak titeket..." (Ésa 66:13). Boldog az a gyermek, akiben ezek a szavak szeretetet, hálát és bizalmat ébresztenek, akinek a szülők és a tanító gyengesége, igazságossága és hosszútűrése Isten szeretetét, igazságosságát és hosszútűrését mutatja be! Boldog az a gyermek, aki földi védelmezői iránti bizalma, engedelmessége és tisztelete által megtanul bízni, engedelmeskedni és tiszteletet tanúsítani Isten iránt! Aki gyermekének vagy tanítványának ilyen ajándékot nyújt, ezzel együtt minden idők minden gazdagságánál sokkal értékesebb kincset áraszt. Oly kincset adományoz, amely az örökkévalóságban is megmarad.
Az öltözködés szerepe a nevelésben "...tisztességes öltözetben... csupa ékesség a király leánya... (1 Tim 2:9; Zsolt 45:14). A nevelés nem lehet teljes, ha nem tanítja a helyes ruházkodás alapelveit. Az ilyen tanítás elmulasztása a nevelés munkáját gyakran késlelteti és elrontja. Az öltözködés szeretete és a divathoz való ragaszkodás a tanítók között a legerősebb vetélytárs és a legnagyobb akadály a nevelésben. A divat olyan úrnő, aki vaskézzel uralkodik. Sok otthonban leköti a szülők és gyermekek erejét, idejét és figyelmét, hogy eleget tehessenek követelményeinek. A gazdagok túl akarnak tenni egymáson a folyton változó divat követésében. A középés szegényebb osztályok pedig igyekeznek megközelíteni azt a mércét, amelyet azok diktálnak, akik szerintük felettük állnak. Akiknek anyagi javaik és erői korlátozottak mégis az előkelőségre törekszenek - azok majdnem elviselhetetlenül megterhelik jövedelmüket. Sok embernek nem számít, hogy egy ruha milyen szép vagy mennyire illik neki. Ha a divat megváltozik, átalakítják vagy eldobják. A háztartásokat az ilyen munka szüntelenül leköti. Nem marad idejük gyermekeik nevelésére, az imára, a Biblia tanulmányozására, sem arra, hogy segítsék a kicsinyeket Isten megismerésében. Nincs idejük és pénzük a jótékonysági munkára. Étkezőasztaluk gyakran hiányos. Táplálékukat rosszul választják meg és sietve készítik, így szervezetük szükségleteit csak részben látják el. Ennek eredménye a helytelen étrend, ami betegségeket okoz vagy mértéktelenségre vezet. A feltűnésvágy szélsőséget idéz elő, és sok fiatalból kiöli a nemesebb életre való törekvést. Ahelyett, hogy törekednének a minél nemesebb képzettségre, korán elhelyezkednek valamilyen foglalkozási ágban, hogy pénzt keressenek ruházkodási
136
Ellen G. White
Előtted az élet
szenvedélyük kielégítésére. Ez a szenvedély már sok fiatal leányt elcsábított és tönkretett. Sok családban túlterhelik bevételi forrásaikat. Az apa, miután képtelen kielégíteni a feleség és a gyermekek követeléseit, abba s kísértésbe esik, hogy letérjen a becsületesség útjáról, aminek következménye gyalázat és romlás lesz. Még az istentisztelet napja és szolgálata sem mentes a divat uralmától. Sőt inkább alkalom a divat hatalmának még nagyobb fitogtatására. A gyülekezetet a parádézás színterévé teszik, ahol a divat jobban felkelti az érdeklődést, mint maga az istentisztelet. Mivel a szegények képtelenek eleget tenni a divat követelményeinek, teljesen elmaradnak a gyülekezetből. A nyugalom napját tétlenségben töltik el, az ifjúság pedig gyakran erkölcsromboló társaságba kerül. A divat varázsának megtörésére nincs hatásosabb eszköz, mint a szabad természettel való kapcsolat. Ízleljék meg a tanulók a folyók, a tavak és a tenger gyönyörűségeit! Másszák a hegyeket, csodálják a naplemente dicsőségét, kutassák az erdők és mezők kincseit! Ismerjék meg a növények és virágok gondozásának művészetét és élvezetét, akkor egy szalag vagy egy fodor elveszti számukra jelentőségét! Rá kell vezetni az ifjúságot arra, hogy a ruházkodás és az étrend egyszerűsége nélkülözhetetlen a nemes gondolkodáshoz! Világítsátok meg előttük, hogy milyen sok tevékenység várna rájuk, milyen értékesek az ifjúság napjai az életre való előkészület szempontjából! Láttassátok meg velük, milyen kincsek rejtőznek Isten világában, a természet könyvében és a nemes férfiak életének feljegyzéseiben! Irányítsátok gondolataikat azokra a szenvedésekre, amelyeket enyhíteni tudnának; lássák meg, hogy minden öltözködésre elpazarolt pénz által megfosztják magukat azoktól az anyagi javaktól, amelyekkel táplálhatnák az éhezőket, felruházhatnák a mezíteleneket és megvigasztalhatnák a bajban lévőket! Nem engedhetik meg maguknak, hogy elmulasszák életük dicső alkalmait, hogy elhomályosítsák értelmüket, megrontsák egészségüket és tönkretegyék boldogságukat azoknak a parancsoknak a kedvéért, amelyeket a divat - mint egy úrnő - diktál! Az ifjakat meg kell tanítanunk a természet tanításainak felismerésére is! "Szépen megalkotott mindent a maga idejében..." (Préd 3:11 új prot. ford.). Előjogunk, hogy minden dolgunkban tiszteljük Teremtőnket, aki megkívánja tőlünk, hogy ruházatunk csinos és egészséges, megfelelő és illendő legyen. Egy ember jelleme ruhájának szabásáról is megállapítható. A kifinomult ízlés és a művelt elme az egyszerű és megfelelő ruházat kiválasztásában is megnyilatkozik. Ha a ruházkodás tisztasága és egyszerűsége szerény magatartással párosul, hozzájárul ahhoz, hogy a fiatal nőt a tartózkodás olyan légkörével vegye körül, amely pajzsként védi ezer veszélytől. 137
Ellen G. White
Előtted az élet
Tanítsák meg a leányokat arra, hogy az öltözködés művészete magában foglalja azt a képességet is, hogy meg tudják varrni saját ruháikat! Ez olyan tudomány, melynek elsajátítására minden leánynak törekednie kellene! A használhatóság és függetlenség oly eszköze lehet ez az ismeret, amelyet nem nélkülözhetünk. Helyes, ha szeretjük és kívánjuk a szépet, azonban Isten azt akarja, hogy először a legmagasabbrendű elmúlhatatlan szépséget szeressük és kívánjuk. Az emberi ügyesség legválasztékosabb termékei sem tudják azt a szépséget előállítani, amely összehasonlítható lenne a jellem szépségével. Ez az, ami érték Isten előtt. Tanítsuk meg az ifjúságot és a kisgyermekeket is arra, hogy azt a királyi palástot válasszák maguknak, amelyet a mennyei szövőszéken szőttek, amely "... tiszta és ragyogó fehér gyolcs..." (Jel 19:8). Ezt fogják a föld szentjei viselni. Ezt a palástot, amely Krisztus feddhetetlen jellemét ábrázolja, ingyen ajánlják fel mindenkinek. Mindazok, akik ezt az öltözetet elfogadják, már itt e földön viselhetik is. A gyermekek, amikor megnyitják elméjüket a tiszta, szeretetteljes gondolatok számára és szeretetből fakadó, segítőkész cselekedeteket hajtanak végre, akkor felöltöznek az Ő jellemének szép ruháiba. Ez a ruházat széppé és kedvessé teszi őket itt e földön, az eljövendő életben pedig jogcímük lesz a Király palotájába való belépésre. Az Ő ígérete így hangzik: "... fehérben fognak velem járni; mert méltóak arra" (Jel 3:4).
A szombat "... legyenek jegyül én köztem és tiköztetek, hogy megtudjátok, hogy én vagyok, az Úr, a ti Istenetek" (Ez 20:20). A szombat értéke - mint nevelési eszköz, felmérhetetlen. Isten mindenre igényt tart, ami a miénk, de dicsőségével megáldva és átalakítva adja vissza. A tizedet, amelyet Izraeltől magkívánt, arra szánta, hogy megőrizzék az emberek között dicső szépségben az Ő mennyei templomának mását, földön való jelenlétének jelképét. Így időnknek egy részét is - amelyre igényt tart - amelyre igényt tart - nevét és pecsétjét ráütve újra visszaadja nekünk. Így szól: "... jel az én közöttem és ti köztetek..., hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr...", mivel "hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt" (2 Móz 31:13; 20:11).
138
Ellen G. White
Előtted az élet
A szombat a teremtői és megváltói hatalom jele; Istenre mutat mint az élet és tudás forrása; felidézi az ember eredeti dicsőségét, és ezzel bizonyságot tesz arról, hogy Isten újjá akar teremteni bennünket saját képmására. A szombatot és a családot Isten az Édenben hozta létre, és azt akarja, hogy azok felbonthatatlanul összekapcsolódjanak. Ezen a napon, jobban, mint a többi napokon édeni életet élhetünk, Isten terve az volt a család tagjai számára, hogy egyesüljenek a munkában és a tanulásban, az istentiszteletben és a szórakozásban; az apa mint a család papja, a szülők együtt, mint gyermekeik tanítói és társai. A bűn következményei megváltoztatták az életfeltételeket, és megakadályozták ezt a szent társulást. Az apa gyakran egész héten alig láthatja gyermekeit. Majdnem teljesen meg van fosztva attól az alkalomtól, hogy társaságukban legyen és tanítsa őket. Isten szeretete azonban határt szabott a munka követelményeinek; irgalmas kezét a szombat fölé helyezte. Az Ő napján megőrzi a család számára a vele, a természettel és az egymással való kapcsolat alkalmát. Mivel a szombat a teremtői hatalom emlékezete, ezért minden más nap felett ez az a nap, amikor meg kell ismernünk Istent teremtett művei által. A gyermekek elméjében a szombat gondolatát össze kell kapcsolnunk a természet szépségével! Boldog az a család, amelyik a istentisztelet helyét réteken át, tó partján, vagy ligeteken át közelítheti meg, mint ahogyan Jézus és tanítványai a természetbe igyekeztek a zsinagóga felé! Boldog az az apa és anya, aki gyermekeit Isten Igéjéből a természet nyitott könyvén keresztül taníthatja; akik összegyűlhetnek a zöld fa alatt, a friss, tiszta levegőn, hogy tanulmányozzák a Szentírást, és dicséretet énekeljenek a mennyei Atyának! Az ilyen együttlétek által a szülők szívükhöz láncolhatják gyermekeiket, és Istenhez is olyan kötelékekkel erősíthetik őket, amelyek sohasem szakadnak el. A szombat alkalmai felbecsülhetetlenek a szellemi nevelésben. Tanulmányoznunk kell a szombatiskolát, nemcsak a lecke szövegeinek reggeli gyors átfutásával, hanem már szombat délután a következő heti lecke gondos áttanulmányozásával. Így a tanulmány megmarad emlékezetünkben, és oly kincsünkké lesz, amely sohasem vész el egészen. A prédikáció hallgatásakor a szülők és a gyermekek jegyezzék fel a szövegeket és az idézett íráshelyeket, és a beszéd gondolatmenetét ismételjék el egymásnak otthon. Ez enyhíteni tudja azt a fáradságot, amely a gyermekeknél gyakran jelentkezik a prédikáció hallgatásakor, és mindenkiben ápolni fogja az odafigyelés és az ezzel kapcsolatos éber gondolkodás szokását. Az így indítványozott elmélkedés feltár eddig még nem is álmodott kincseket, és saját életünkben igazolja majd a Szentírás tapasztalatainak valódiságát: "Ha szavaidat hallattad, én élveztem azokat; a te szavaid örömömre váltak nékem és szívemnek vigaszságára..." (Jer 15:16).
139
Ellen G. White
Előtted az élet
"... elmélkedtem ígéreteiden" (Zsolt 119:148 új prot. ford.). "Kívánatosabbak az aranynál, még a sok színaranynál is... Szolgádat is intik azok; aki megtartja azokat, nagy jutalma van" (Zsolt 19:11-12).
Hit és ima "A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága..." "...higyjétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglészen néktek" (Zsid 11:1; Mk 11:24). A hit bizalom Istenben, bizakodás abban, hogy Ő szeret bennünket és a legjobban tudja, hogy mi válik javunkra. A hit rábír bennünket arra, hogy saját utunk helyett az Ő útját válasszuk. A hit saját tudatlanságunk helyett elfogadja az Ő bölcsességét, gyengeségünk helyett az Ő erejét, bűnösségünk helyett az Ő igazságát. Azt jelenti, hogy életünk és személyiségünk már az Övé. A hit elismeri Isten tulajdonjogát, és elfogadja áldásait. Az igazságosságról, a becsületességről és a tisztaságról bebizonyosodott, hogy az élet sikereinek titkát képezik. A hit juttat bennünket ezeknek az alapelveknek a birtokába. Minden jó indíték, szándék és törekvés Isten ajándéka. A hit elfogadja Istentől azt az életet, amely egyedül hozhat igazi növekedést és erőt. Alaposan meg kell érteni, hogyan lehet a hitet gyakorolni! Isten minden ígéretének feltétele van. Ha készek vagyunk cselekedni az Ő akaratát, akkor minden ereje a mienk. Mindez az ajándék, amit Isten nyújtani akar, benne van az ígéretben. "A mag az Isten beszéde" (Lk 8:11). Amennyire bizonyos, hogy a tölgyfa benne van a makkban, Isten ajándéka ugyanolyan biztosan benne van az Ő ígéretében. Ha elfogadjuk ígéretét, miénk az ajándék. A hit önmagában is lelki ajándék, amely képesít bennünket Isten többi ajándékának elfogadására. Amikor gyakorlás és cselekvés által elfogadjuk Isten Igéjét, hitünk növekszik. Abból a célból, hogy megerősítsük hitünket, kapcsolatba kell hoznunk azt az Igével. A Biblia tanulmányozásánál a tanulót rá kell vezetni arra, hogy meglássa Isten Igéjének hatalmát. A teremtéskor "...ő szólt és meglett, ő parancsolt és előállott" (Zsolt 33:9). "... azokat, amelyek nincsenek, előszólítja mint meglevőket" (Róm 4:17), mert ha Ő szólítja őket, akkor előállnak. Azok, akik bíznak Isten Igéjében - habár önmagukban teljesen gyámoltalanok voltak - gyakran az egész világ hatalmának ellenálltak. A tiszta szívű, szent életű Énok szilárdan hitte, hogy az igazság egy romlott, csúfolódó nemzetség közepette is győzedelmeskedik. Izrael gyermekei a Vörös tengernél hittel bírtak a föld leghatalmasabb nemzetének legnagyobb seregével szemben. Dávid, a pásztorfiú 140
Ellen G. White
Előtted az élet
bízott Isten ígéretében, hogy trónra jut Saullal a törvényes uralkodóval szemben, ezért szilárdan alávetette magát Isten hatalmának. Sidrák, Misák és Abednégó megőrizték hitüket a tűzben, és a trónon ülő Nabukodonozorral szemben; Dániel az oroszlánok között és az ország magas tisztségeit betöltő emberek előtt. Jézus győzött hitében a kereszten, amikor a zsidó papok és főemberek még a római kormányzót is rákényszerítették akaratuk végrehajtására. Pál megőrizte hitét láncaiban, amikor gonosztevőként vitette őt halálba Néró, a világbirodalom zsarnoka. Ilyen példákat nemcsak a Bibliában találunk. Hasonlók bőven találhatók az emberiség előrehaladásának feljegyzéseiben. A valdensek, a hugenották, Wiclif, Husz, Jeromos, Luther, Tyndale, Knox, Zinzendorf és Wesley másokkal együtt tanúskodtak Isten Igéjének hatalmáról a gonosz által támogatott emberi hatalommal és bölcsességgel szemben. Ezek a férfiak jelentik a föld igazi nemességét. Ők Isten királyi családfája. Mai ifjúságunk azt a felhívást kapja, hogy foglalják el helyüket ebben a családfában! Az élet kis ügyeiben ugyanolyan szükségünk van a hitre, mint a nagy dolgokban. Mindennapi ügyeinkben és eljárásainkban maradandó bizalmunk által lesz valósággá számunkra Isten megtartó ereje. Emberi szemszögből nézve az élet mindenki számára járatlan ösvény, amelyen legmélyebb tapasztalatainkat illetően mindnyájan egyedül járunk. Legbensőbb életünkbe egyetlen emberi lény se tud behatolni teljesen. Amikor egy kisgyermek elindul azon az úton, amelyen előbb vagy utóbb meg kell választania életmódját, és magának kell kiválasztania életének feladatait, akkor mennyire komolyan kell törekednünk arra, hogy hitét a biztos Vezetőre és Segítőre irányítsuk! A kísértés elleni oltalom és a tisztaságra, igazságra való buzdítás tekintetében semmilyen befolyás sem vetekedhet Isten jelenlétének érzetével. "... mindenek meztelenek és leplezetlenek annak szemei előtt, akiről mi beszélünk" (Zsid 4:13). "Tisztábbak szemeid, hogysem nézhetnéd a gonoszt, és a nyomorgatást nem szemlélheted..." (Hab 1:13). Ez a gondolat volt József oltalma Egyiptom romlottsága közepette. A kísértés csábításaival szemben így hangzott csodálatos válasza: "... hogy követhetném hát el ezt a nagy gonoszságot és hogyan vétkezném az Isten ellen?" (1 Móz 39:9). Ha ápoljuk a hitet, ilyen oltalmat fog hozni mindnyájunknak. Csak Isten jelenlétének érzete képes száműzni azt a félelmet, amely a gátlásos, félénk gyermek számára teherré tenné az életet, ezért vésse elméjébe a következő ígéretet: "Az Úr angyala tábort jár az őt félők közül és kiszabadítja őket" (Zsolt 34:8). Olvassa el Elizeusnak a hegyi városban szerzett csodálatos tapasztalatát, amikor közte és a felfegyverzett ellenség között a mennyei angyalok hatalmas serege táborozott! Olvassa el, hogyan jelent meg a börtönben Isten angyala a halálra ítélt Péternek, hogyan ment át a felfegyverzett őrök között az erős ajtókon és a reteszekkel és zárakkal ellátott nagy vaskapun, és vezette ki biztonságban Isten szolgáját! Olvassa el azt a tengeren lezajlott jelenetet, melyben a 141
Ellen G. White
Előtted az élet
vihartól hánykódó katonákhoz és tengerészekhez - akiket a munka és a virrasztás, a hosszú koplalás megviselt - a rab Pál, kihallgatásának és kivégzésének útján a bátorítás nagyszerű szavait szólta: "... jó reménységben legyetek; mert egy lélek sem vész el közületek, hanem csak a hajó! Mert ez éjjel mellém álla egy angyala az Istennek, akié vagyok, akinek szolgálok is. Ezt mondván: Ne félj Pál! A császár elé kell állnod. És ímé az Isten ajándékba adta néked mindazokat, kik te veled hajóznak" (Acs 27:22-24). Pál ebben az ígéretben bízva biztosítja társait: "... közületek senkinek sem esik le egy hajszál a fejéről" (Acs 27:34). Így is történt, mivel azon a hajón volt egy olyan ember, aki által Isten munkálkodhatott, ezért Isten megőrizte a hajón tartózkodókat. "... mindnyájan szerencsésen kimenekültek a szárazföldre" (Acs 27:44). Ezeket a történeteket nemcsak azért írták meg, hogy elolvassuk és csodálkozzunk rajtuk, hanem, hogy ugyanaz a hit munkálkodjon bennünk is, mint Isten régi szolgáiban. Ma sem jelentéktelenebb a Szentlélek munkálkodása, mint akkor a hívő szívekben, akik hatalmának közvetítő csatornái voltak. Tanítsuk meg Istenre támaszkodni azt, akinek nincs önbizalma, aki az önbizalom hiánya miatt visszariad a gondolattól és a felelősségtől! Így sokan, akik talán senkik lennének a világban, vagy csak gyámoltalan terhek mások számára, elmondhatják Pál apostollal: "Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít" (Fil 4:13). A gyermekeknek, akik gyorsan megneheztelnek a sérelmekért, a hit értékes tanítást nyújt. Gyakran a csalhatatlan igazságérzet és a tevékeny, tetterős lelkület sugallja azt a hajlamunkat, hogy ellenálljunk a gonosznak vagy megtoroljuk az ellenünk elkövetett gonoszságot. Tanítsuk meg a gyermekeket arra, hogy Isten az örök igazság védelmezője, aki gyengéden gondoskodik azokról, akiket úgy szeretett, hogy a legdrágábbat: Fiát adta értünk. Ő elbánik mindazokkal, akik gonoszságot cselekszenek. "... Mert aki titeket bánt, az ő szemefényét bántja" (Zak 2:8). "Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti. Felhozza a te igazságodat, mint a világosságot, és a te jogodat, miként a delet" (Zsolt 37:5-6). "És lesz az Úr nyomorultak kővára, kővár a szükség idején. Azért te benned bíznak, akik ismerik a te nevedet; mert nem hagytad el, Uram, akik keresnek téged" (Zsolt 9:10-11). Isten megparancsolja, hogy ugyanolyan részvéttel legyünk mások iránt, mint amilyennel van Ő irántunk! Az indulatos, önelégült, bosszúálló egyén szemlélje a szelíd és alázatos Megváltót, akit mint bárányt vezettek a mészárszékre! Ahelyett, hogy bosszút állt volna rajtuk, úgy vitték, mit juhot, aki megnémult az őt nyírók előtt. Tekintsenek Rá, akit a mi bűneink szegeztek át, és indulatosságaink sújtottak le. Akkor megtanulnak tűrni, kitartani és megbocsátani!
142
Ellen G. White
Előtted az élet
A Krisztusban való hit által minden jellemhiba javítható, minden szenny tisztítható, minden rossz helyesbíthető és minden tulajdonság fejleszthető. "És ti Őbenne vagytok bételjesedve..." (Kol 2:10). Az ima és a hit közeli rokonok. A hit imájában isteni tudomány rejlik, amelyet mindenkinek meg kell érteni, aki életét sikeressé akarja tenni. Krisztus ezt mondja: "Amit könyörgéstekben kértek, higyjétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglészen néktek" (Mk 11:24). Ő világossá teszi előttünk, hogy kéréseinknek összhangban kell lenniük Isten akaratával. Azokat a dolgokat kell kérnünk, amelyeket Ő megígért, és amit elnyerünk, azt fel kell használnunk az Ő akaratának teljesítésére! Ha a feltételeket teljesítjük, az ígéret félreérthetetlen. Kérhetjük bűneink bocsánatát és a Szentlelket, kérhetünk krisztusi lelkületet, bölcsességet és erőt munkájának végzéséhez, kérhetjük bármely ajándékát, amelyet megígért. Hinnünk kell, hogy elnyerjük, és hálát kell adnunk, ha megkapjuk! Nem kell az áldás külső bizonyítékait keresnünk! Az ajándék benne van az ígéretben, ezért azzal a bizonyossággal mehetünk el munkánkba, hogy amit Isten megígért, képes teljesíteni, és az az ajándék, amely már a miénk testet ölt akkor, amikor a legnagyobb szükségünk lesz rá. Az Isten Igéje által folytatott élet azt jelenti, hogy egész életünket alárendeljük Istennek. Állandóan áthat bennünket szükségünk és függőségünk érzete. Szívünk sóvárogni fog Isten után. Szükségünk van az imára, mert az lelkünk lélegzetvétele. A családi imának és a nyilvános imának megvan a helye. Saját lelkünk életét az Istennel való titkos érintkezés - a belső kamra - tarja fenn. Mózes Istennél a hegyen szemlélte annak a csodálatos épületnek az eredetijét, amely az Ő dicsőségének lakhelye lett. Istennel a hegyen, a Vele való érintkezés titkos helyén kell szemlélnünk az Ő csodálatos hatalmát, az emberiség számára adott dicső tervét! Ily módon képesek leszünk úgy alakítani jellemünk épületét, hogy beteljesedik rajtunk az Ő ígérete: "Lakozom bennök és közöttük járok; és leszek nékik Istenök, és ők én népem lesznek" (2 Kor 6:16). Földi életében Jézus magányos imáinak óráiban nyert bölcsességet és erőt. Ifjúságunk kövesse példáját és találjon hajnalban és szürkületkor egy csendes órát a mennyei Atyával való beszélgetésre! Egész napon át emeljék fel szívüket Istenhez, aki utunk minden lépésénél ezt mondja: "Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítelek, és igazságom jobbjával támogatlak" (Ésa 41:10). Ha gyermekeink megtanulhatnák ezt a leckét életük hajnalán, milyen frissességet és erőt, mily örömet és békességet hozna az életükbe! Ezek olyan igazságok, melyeket csak az taníthat, aki már önmaga is megtanulta őket. Oly sok szülő és tanító vallja, hogy hisz Isten Igéjében, de életük mégis megtagadja annak erejét. Ezért nincs nagyobb hatással ifjúságunkra a Szentírás tanítása. Időnként éreztetik az ifjúsággal az Ige erejét. Ilyenkor felismerik
143
Ellen G. White
Előtted az élet
Krisztus szeretetének értékét, jellemének szépségét és az Ő szolgálatára átadott élet lehetőségeit. Ennek ellentéteként azonban meglátják azok életét is, akik csupán vallják, hogy tisztelik Isten rendeléseit. Milyen sok emberre vonatkoznak Ezékiel próféta szavai: "... néped fiai beszélgetnek ... és egyik a másikkal szól, ki ki az ő atyjafiával, mondván: Jertek, kérlek, és halljátok: micsoda beszéd az, amely az Úrtól jő ki? És eljőnek hozzád, ahogy a nép össze szokott jőni, s oda ülnek elődbe, mint az én népem, és hallgatják beszédidet, de nem cselekszik, hanem szerelmeskedő énekként veszik azokat ajkokra, szívök pedig nyereség után jár. És ímé, te olyan vagy nékik, mint valamely szerelmeskedő ének, szép hangú, és mint valamely jó hegedűs; csak hallják beszédidet, de nem cselekszik azokat. De ha beteljesednek, mert ímé beteljesednek, megtudják, hogy próféta volt közöttük" (Ez 33:30-33). Más dolog a Bibliát úgy kezelni, mint egy jó erkölcsi tanítást tartalmazó könyvet és annyira figyelni rá, amennyire ez összeegyeztethető korunk szellemével és a világban elfoglalt helyünkkel, és ismét más a maga valódiságában tekinteni: az élő Isten Igéjének, amelyben van a mi életünk. Az az élet, amelynek át kell formálnia cselekedeteinket, szavainkat és gondolatainkat. Ha Isten Igéjét kevesebbnek tartjuk ennél, akkor elvetjük. A Bibliának ez a megtagadása azok részéről, akik vallják, hogy hiszik, a legelső oka az ifjúságunkat uraló kételkedésnek és hitetlenségnek. Világunkat eddig még soha nem tapasztalt feszültség uralja. A szórakozásban, a pénzszerzésben, a hatalomért való versengésben, a létért való küzdelemben egy rettenetes erő köti le az emberek testét, lelkét és elméjét. Ebben az őrült rohanó sietésben szól Isten és megparancsolja, hogy jöjjünk el és lépjünk közösségre Vele. "Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten!" (Zsolt 46:11). Sokan még áhítatuk ideje alatt sem fogadják el az Istennel való közösség áldásait, mert nagyon sietnek. Gyors léptekkel hatolnak át Krisztus szerető jelenlétének körén, talán csak egy pillanatig időznek szent jelenlétében, de nem várják meg tanácsait. Nincs idejük arra, hogy az isteni Tanítóval maradjanak, ezért terheikkel együtt térnek vissza munkájukba. Ezek a munkások addig nem érhetik el a legnagyobb sikert, amíg meg nem tanulják az erő titkát. Időt kell szánniuk a gondolkodásra, az elmélkedésre, az imára, és várniuk kell Istenre, hogy megújítsa fizikai, szellemi és lelki erejüket. Nem nélkülözhetik az Ő lelkének felemelő befolyását. Amikor ezt elfogadják, új élet üdíti fel őket. Fáradt testük és agyuk felfrissül, megterhelt szívük felüdül. Szükségünk van Isten állandó jelenlétére, a Krisztussal való személyes érintkezésre, hogy a Vele való közösségben időzzünk! Otthonunk gyermekei és iskoláink tanulói boldogok lesznek, ha a szülők és tanítók saját életükben tanulják meg azt a tapasztalatot, amelyet az Énekek Éneke így fejez ki: "Mint a liliom a tövisek közt, olyan az én mátkám a leányok közt. Mint az almafa az erdőnek fái közt, 144
Ellen G. White
Előtted az élet
olyan az én szerelmesem az ifjak közt. Az ő árnyékában felette igen kívánok ülni; és az ő gyümölcse gyönyörűséges az én ínyemnek. Bevisz engem a borozó házba, és zászló felettem a szerelme" (Énekek 2:2-4).
Az élet műve "De egyet cselekszem..." (Fil 3:14). A siker minden téren határozott célkitűzést követel. Aki igazi sikert akar elérni az életben, annak állandóan szem előtt kell tartania azt a célt, amely méltó törekvéseire. Ilyen célkitűzés előtt áll mai ifjúságunk. A mennyben számunkra kijelölt cél az, hogy ebben a nemzedékben elvigyük az evangéliumot a világnak. Ez a legnemesebb feladat, amelynek végrehajtására minden ember meghívást kaphat. Itt mindenki számára van munkaterület, akinek szívét Krisztus érintette. Isten szándéka a közöttünk felnövő gyermekekkel sokkal magasztosabb, semhogy azt korlátolt látókörünk befogadhatná. A múltban Isten a legszerényebb sorból hívta el azokat, akiket hűségesnek látott, hogy bizonyságot tegyenek Róla a világ legmagasabb helyein. Mai gyermekek, akik úgy növekednek fel, mint Dániel júdeai otthonában - tanulmányozva Isten Igéjét és műveit, megtanulva a hűséges szolgálat leckéit - még törvényhozói testületek előtt, törvényszéki teremben vagy királyi udvarokban fognak állni, mint a királyok Királyának tanúi. Sokaságokat fognak elhívni a magasabb szolgálatra. Az egész világ megnyílik az evangélium előtt. Etiópia kinyújtja kezét Isten felé. Japánból, Kínából és Indiából, saját földrészünk sötét országaiból és világunk minden részéből hallatszik a bűntől lesújtott szívek kiáltása a szeretet Istenének ismerete után. Milliók és milliók sohasem hallottak Istenről és szeretetéről úgy, amint Krisztusban megnyilatkozott, holott joguk van ezeknek az ismereteknek az elnyeréséhez. Velünk egyenlő részük van a Megváltó kegyelméből. Rajtunk áll - akik elnyertük ezeket az ismereteket gyermekeinkkel együtt - hogy kiáltásukra felelünk-e vagy sem. Minden otthonhoz, minden iskolához, minden szülőhöz, minden tanítóhoz és gyermekhez - akire ráragyogott az evangélium világossága -, ma hangzik az a kérdés, amelyet Eszter királynéhoz is intéztek Izrael történelmének a maihoz hasonló válsága idején: "... ki tudja, talán a mostani időért jutottál királyságra?" (Eszter 4:14). Azok a lelkek, akik az evangélium hirdetésének siettetését vagy akadályoztatását mérlegelik, általában saját álláspontjukat a világhoz viszonyítva alakítják, nem pedig Isten és a világ viszonyában. Kevesen gondolnak arra a szenvedésre, amelyet a bűn okozott Teremtőnknek. Az egész menny együtt
145
Ellen G. White
Előtted az élet
szenvedett Krisztussal haláltusájában. Ez a szenvedés azonban nem Krisztus emberré létekor kezdődött el, és nem is fejeződött be akkor. A kereszt kinyilvánítja tompult érzékeink számára azt a fájdalmat, amit a bűn kezdettől fogva okozott Isten szívének. Az igazságtól való minden eltérés, minden kegyetlen cselekedet, az emberiség minden kudarca a mennyei eszmény felé törekvésben, bánatot okoz Neki. Amikor Izraelt egymás után érték azok a szerencsétlenségek, amelyek Istentől való eltérésének következményei voltak - az ellenségtől való leigázás, a kegyetlenkedések és a halál - azt mondja a Szentírás Istenről, hogy "... megesett az ő szíve az Izrael nyomorúságán" (Bir 10:16). "Minden szenvedésöket Ő is szenvedte... fölvette és hordozá őket a régi idők minden napjaiban" (Ésa 63:9). Maga Isten Lelke is "esedezik érettünk kimondhatatlan fohászkodással" Amint "a teremtett világ... fohászkodik és nyög", úgy fáj az Örökkévaló Atya együttérző szíve (Róm 8:26.22). Világunk egy nagy kórház, telve a nyomor tragédiáival, amelyeknél még gondolatban sem szívesen időzünk. Ha felismernénk úgy amint van, elviselhetetlen lenne számunkra. Isten azonban mindezt átérzi, ezért a bűn és következményeinek eltörlése érdekében szeretett Fiát adta, és a Vele való együttműködés által hatalmat adott nekünk arra, hogy a nyomorúság jeleneteit a befejezéshez vigyük. "És az Isten országának ez az evangéliuma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég" (Mt 24:14). "Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek" (Mk 16:15) - ez Krisztus parancsa követőinek. Nem mindenkit hívott el az Úr lelkésznek vagy misszionáriusnak a szó valódi értelmében, de mindenki az Ő munkása lehet, amikor elviszi az evangélium örömhírét embertársainak. A parancs mindenkinek szól, kicsinek, nagynak, tanultnak, tanulatlannak, öregnek, fiatalnak egyaránt. E parancsra gondolva nevelhetjük-e fiainkat és leányainkat a tiszteletre méltó szokások szerinti életre, egy olyan hitvalló keresztényi életre, amelyből azonban hiányzik Krisztus önfeláldozása? Nevelhetjük-e őket olyan életre, amelyről az Ő ítélete - aki az Igazság - így fog hangzani: "Nem ismerlek titeket!?" Ezrek cselekszik ezt. Azt gondolják, hogy biztosítják gyermekeik számára az evangélium áldásait, miközben tagadják a Lelket. Ez nem vezethet eredményhez! Azok, akik visszautasítják a Krisztussal való közösség kiváltságait a szolgálatban, elvetik az egyetlen utat, amely alkalmassá teszi őket az Ő dicsőségében való részvételre. Ezzel visszautasítják azt a kiképzést is, amely ebben az életben erőt és nemes vonást adna jellemünknek. Sok apa és anya, aki nem vezette gyermekeit Krisztus keresztjéhez, későn látta be, hogy ezáltal átadták őket az Isten és ember ellenségének. Így megpecsételték vesztüket nemcsak az eljövendő életre, hanem a jelenre is. A kísértés legyőzte őket. A világ átkaként nőttek fel, hogy bánatot és szégyent hozzanak azokra, akik életet adtak nekik.
146
Ellen G. White
Előtted az élet
Sokan még az Isten szolgálatára való előkészületükben is hibát követnek el helytelen nevelési módszereik által. Az életet túl általánosan fogják fel, mintha az csak különböző időszakokból állna: a tanulás idejéből, a cselekvés időszakából és a teljesítményből. A szolgáló élet előkészítése érdekében az ifjúságot iskolába küldik, hogy ismeretet szerezzenek a könyvekből. A mindennapi élet felelősségeitől elvágva belemerülnek elméleti tanulmányaikba, és gyakran elvesztik szemük elől annak célját. Kezdeti odaszentelődésük buzgalma kihal, és gyakran személyes, önző becsvágyat kezdenek táplálni. Tanulmányaik befejezésekor ezrek tapasztalhatják, hogy elvesztették a valóságos élettel való kapcsolatukat. Oly sokáig foglalkoztak elvont, elméleti dolgokkal, hogy amikor egész lényüknek szembe kellene szállni az élet heves küzdelmeivel, készületlenek a harcra. A nemes hivatás helyett, amelyet végezni akartak, erejüket a puszta megélhetésért való munka köti le. Ismételt csalódások után, kétségbeesett küzdelmükben, hogy megkeressék tisztességes megélhetésüket, sokan kifogásolható, bűnös szokásokba merülnek. A világot megrabolják attól a szolgálattól, amelyet nyerhetett volna tőlük, Istent pedig megtagadják azoktól a lelkektől, akiket szeretne felemelni, nemesíteni és tisztelni, mint az Ő képviselőit. Sok szülő hibát követ el, amikor különbséget tesz gyermekei között a nevelés dolgában. Alig hoznak valami áldozatot, hogy biztosítsák a legjobb előnyöket annak számára, aki eszes és ügyes, és ugyanezt nem tartják szükségesnek a kevesebbet ígérő gyermek esetében sem, mert azt gondolják, hogy az élet közönséges kötelességeinek elvégzéséhez nem sok tanulás kell. Ki képes kiválasztani egy többgyermekes családból azokat, akiken a legfontosabb felelősségek fognak nyugodni? Az ember ítélőképessége milyen gyakran bizonyul itt is hibásnak! Emlékezz Sámuel tapasztalatára, amikor elküldte az Úr, hogy Jesse fiai közül kenje fel az egyiket Izrael királyává! Hét nemes tekintetű ifjú vonult el előtte. Amikor az elsőre tekintett, aki kellemes arcú, fejlett testalkatú, fejedelmi tartású volt, a próféta felkiáltott: "Bizony az Úr előtt van az Ő felkentje!" Azonban Isten így szólt: "Ne nézd az ő külsőjét, se termetének nagyságát, mert megvetettem őt. Mert az Úr nem azt nézi, amit az ember; mert az ember azt nézi, ami szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van". Így mind a hétről ezt a bizonyságot tette: "Nem ezek közül választott az Úr" (1 Sám 16:6-7.10). Amíg Dávidot haza nem hívták a nyájtól, addig a próféta nem kapott engedélyt, hogy teljesítse küldetését. Az idősebb testvérek, akik közül Sámuel választani akart, nem rendelkeztek azokkal a képességekkel, amelyeket Isten szükségesnek látott népe uralkodójában. Büszkék, önzők és önhittek voltak azzal szemben, akit ők kevésnek tekintettek, aki megőrizte ifjúsága egyszerűségét és őszinteségét, és akit Isten rá tudott nevelni országa feladatainak elvégzésére. Így ma is sok gyermekben - akiket a szülők mellőznek - Isten olyan képességeket lát, amelyek messze felülmúlják azokét, akiket ők oly sokat ígérőnek gondoltak.
147
Ellen G. White
Előtted az élet
Az élet felelősségeit tekintve ki képes eldönteni, hogy mi a kicsi és mi a nagy? Az élet egyszerű területein milyen sok munkás szolgál a világ áldására és ért el olyan eredményeket, amelyeket egy király is megirigyelhetne. Kapjon minden gyermek helyes nevelést a legmagasabbrendű szolgálatra! "Reggel vesd el a te magodat, és este se pihentesd kezedet; mert nem tudod, melyik jobb, ez-é vagy amaz..." (Préd 11:6). Képességeink határozzák meg a számunkra kijelölt különleges helyet. Nem mindenki éri el ugyanazt a magaslatot, vagy végzi el egyenlő hatásfokkal ugyanazt a munkát. Isten nem várja el az izsóptól, hogy elérje a cédrusfa méreteit, sem az olajfától a méltóságteljes pálmafa magasságát. Azonban mindenki törekedjék olyan magas cél elérésére, amilyent az emberinek az istenivel való egyesülése lehetővé tesz számára. Sokan nem lesznek azzá, amivé lehetnének, mivel nem fejtik ki azt az erőt, ami bennük van. Nem ragadják meg annyira az isteni kezet, amennyire tehetnék. Sokan eltérnek attól az irányvonaltól, amelyen elérhetnék az igazi sikert. Nagyobb tiszteletet, kedvezőbb munkát keresve olyan dolgot kísérelnek meg, amire nem alkalmasak. Sok ember - akit képességei más munkára ösztönöznének - igyekszik nagyobb tisztségre. Így, aki sikeres földműves, kézműves vagy ápolónő lehetett volna, elégtelenül fogja betölteni egy lelkész, ügyvéd vagy orvos hivatását. Ismét mások, akik felelős tisztséget tölthettek volna be, erő, odaadás és kitartás hiányában megelégszenek egy "könnyebb" hellyel is. Hűségesebben, odaadóbban kell követnünk Isten élettervét! Tegyük meg munkánkban a tőlünk telhető legjobbat! Hagyjuk útainkat Istenre, és ügyeljünk a gondviselésének megnyilvánulásaira! Ezek olyan szabályok, amelyek biztos vezetést nyújtanak foglalkozásunk megválasztásában. Megváltónk, aki eljött a mennyből, hogy példaképünk legyen, életéből majdnem harminc évet töltött el közönséges fizikai munkával. Ezalatt azonban tanulmányozta Isten Igéjét és műveit. Segített, tanított mindenkit, akit befolyása által elérhetett. Mikor nyilvános szolgálatát megkezdte, körüljárt, hogy meggyógyítsa a betegeket, vigasztalja a megszomorodottakat, és hirdesse az evangéliumot a szegényeknek. Minden követőjére ugyanez a munka vár. Jézus így szólt: "... aki legnagyobb köztetek, olyan legyen, mint aki legkisebb; és aki fő, mint aki szolgál. Mert... én tiköztetek vagyok, mint aki szolgál" (Lk 22:2627). A Krisztus iránti szeretet és hűség a forrása minden igazi szolgálatnak. Az Ő szeretete által érintett szívben felébred a vágy, hogy munkálkodjék Érette. E vágyat erősítenünk kell és helyesen irányítani! Sem otthon vagy a szomszédban, sem az iskolában nem kell szerencsétlennek tekintenünk a szegények, szenvedők és tudatlanok jelenlétét, hanem inkább a szolgálatra kínálkozó drága alkalomnak!
148
Ellen G. White
Előtted az élet
Ebben, mint minden más munkában, az ügyességet csak magában a gyakorlatban sajátíthatjuk el. Így az élet mindenapi kötelességeihez, a szenvedők és nélkülözők szolgálatához megnyerjük az erőt. Nélküle a legjobban átgondolt erőfeszítések is hatástalanok, sőt gyakran károsak. Az emberek nem a szárazföldön, hanem a vízben tanulnak meg úszni. A gyülekezeteknek sok fontos kötelezettségük van. Egyik kimagasló ezek közül, hogy az ifjúságot ösztönözzék Krisztus akaratának teljesítésére! Krisztus és gyülekezete között a viszony nagyon szoros, mély és szent. Ő a Vőlegény, a gyülekezet a mennyasszony. Ő a Fej, a gyülekezet a test. Ebből következik, hogy a Krisztussal való kapcsolat magában foglalja az Ő gyülekezetével való kapcsolatot is. A gyülekezet szolgálatára van megszervezve, és a Krisztusért való szolgálatban a gyülekezettel való kapcsolat az első lépés. A Krisztus iránti hűség megköveteli a gyülekezeti kötelességek hűséges teljesítését. Ez egy fontos része a helyes kiképzésnek. Az a gyülekezet, amelyet a Mester jelenléte hat át, közvetlen erőfeszítéseket fog tenni a külvilágért. A munkának sok olyan ága van, amelyben ifjúságunk alkalmat találhat a hasznos munkára. Szervezzék őket csoportokba a szolgálatra, és az együttműködés segítségnek és bátorításnak fog bizonyulni számukra! A szülők és tanítók azáltal, hogy érdeklődést tanúsítanak az ifjúság munkája iránt, nagyobb tapasztalataikkal áldásukra szolgálhatnak, és erőfeszítéseiket hatásosabbá tehetik a jóra. Az ismeretség felébreszti a rokonszenvet, a rokonszenv pedig a tevékeny szolgálat forrása. Abból a célból, hogy felébresszük a gyermekben és ifjakban a rokonszenv és áldozatkészség lelkületét a távoli területeken élő milliók iránt, ismertessük meg velük ezeket az országokat és népeiket! Ezen a téren sokat tehetnének iskoláinkban. Ahelyett, hogy a történelem nagy embereinél: Nagy Sándornál, Napóleonnál stb. időznének, tanulmányozzák a tanulók olyan férfiak életét, mint Pál apostol, Luther Márton, Moffatt, Livingston és Carey, valamint a jelen missziótörekvések feltáratlan történelmét. Ahelyett, hogy megterhelnék agyukat a nevek sorával és olyan elméletekkel, amelyeknek életünkben nincs komoly jelentősége, és amelyekre az iskolán kívül alig gondolnak, tanulmányozzanak minden országot a missziós feladatok fényében, és ismerkedjenek meg a népekkel és szükségleteikkel! Az evangéliumnak befejező munkájában hatalmas területet kell elfoglalnia, ezért a munka elvégzése érdekében nagy segítségre van szükség a nép köreiből, jobban mint valaha. A Mester elhívja az ifjabbakat és idősebbeket is a mezőről, a szőlőskertből, a műhelyekből, és elküldi őket, hogy közöljék üzenetét. Sokan közülük csak kevés nevelést kaptak, azonban Krisztus olyan képességeket lát bennük, amelyek érdemesítik őket szándékának végrehajtására. Ha szívüket adják
149
Ellen G. White
Előtted az élet
munkájukba és továbbra is tanulók maradnak, akkor alkalmassá teszi őket az Érette való munkálkodásra. Megváltónk, aki ismeri a világ nyomorának és kétségbeesésének mélységeit, tudja milyen eszközök által hozhat enyhülést számukra. Mindenütt sötétségben lévő lelket lát, akiket meggörnyesztett a bűn, a szomorúság és fájdalom; azonban látja lehetőségeiket is. Látja a magasságokat, ahová eljuthatnak. Habár az emberek rosszra használják és eltékozolják talentumaikat, elvesztették kegyes férfiasságuk és nőiességük méltóságát, Megváltónknak meg kell dicsőülnie szabadításukban és megváltásukban. A föld zord helyein élő szűkölködőkért végzett munka terhét Krisztus azokra helyezi, akik együtt éreznek a tudatlanokkal és azokkal, akik távol esnek az úttól. Jelenléte által fogja segíteni azokat, akik együttérző, részvétteljes szívvel vannak irántuk, habár kezük durva és ügyetlen. Megváltónk azok által fog munkálkodni, akik kegyelmet látnak a nyomorúságban és nyereséget a veszteségben. Amikor a világ Világossága elvonul előttünk, akkor a viszontagságokban kiváltságot látnak, a zűrzavarban rendet, és a látszólagos kudarcban sikert. A szerencsétlenségeket álruhába öltözött áldásoknak, a szenvedéseket kegyelmi ajándékoknak tekintik. A nép közül származó munkások - osztozva embertársaik szomorúságában, amiképpen a Mester is osztozott az egész emberiség szomorúságaiban - hit által szemlélik Őt, amint együttmunkálkodik velük. "Közel van az Úrnak nagy napja, közel van és igen siet..." (Sof 1:14). A világot figyelmeztetnünk kell erre! Azzal a felkészüléssel, amelyet elnyerhetnek, az ifjak és idősebbek ezreinek át kell adniuk magukat erre a munkára! Már sok szív felelt a Mester hívására, és számuk még növekedni fog. Minden keresztény nevelő működjön együtt rokonszenvvel ezekkel a munkásokkal! Bátorítsák és segítsék a gondjaikra bízott ifjúságot, hogy készek legyenek csatlakozni soraikhoz! Nincs a munkának olyan ága, amelyben ifjúságunk még nagyobb áldást ne nyerhetne. Akik a lelkészi szolgálatba lépnek, Isten jobb kezévé lesznek; az angyalok munkatársai, olyan eszközökké válnak, akik által az angyalok elvégzik küldetésüket. Az emberi munkások, amikor együttműködnek a mennyei lényekkel, részesülnek neveltetésük és tapasztalataik áldásában is. Melyik egyetem versenyezhet ilyen nevelőeszközökkel?! A munkások helyesen kiképzett és jól felszerelt serege milyen hamar elvihetné a megfeszített, a feltámadott és a nemsokára eljövendő Megváltó üzenetét az egész világra! Milyen hamar eljöhetne a vég! A szenvedés, a nyomorúság és a bűn vége! Itteni tulajdonaink helyett, ahol minden magán viseli a bűn és szenvedés nyomait, milyen hamar elnyerhetnék gyermekeink örökségüket ott, ahol: "Az igazak öröklik a földet, és mindvégig rajta lakoznak" (Zsolt 37:29), ahol "... nem mondja a lakos: beteg vagyok..." (Ésa 33:24), "... és nem hallatik többé abban siralomnak és kiáltásnak szava" (Ésa 65:19). 150
Ellen G. White
Előtted az élet
Kezdők tanítása "Amiként engem küldött vala az Atya, én is akképpen küldtelek titeket" (Jn 20:21).
Előkészület "Igyekezzél, hogy Isten előtt becsületesen megállj...!" (2 Tim 2:15). A gyermek első tanítója az édesanya. Nevelése legnagyobb részt az ő kezében van érzékeny fogékonyságának és leggyorsabb fejlődésének idején. Legelőször neki van alkalma arra, hogy formálja jellemét a jóra vagy a rosszra. Meg kell értenie alkalmainak felbecsülhetetlen értékét, ezért minden hivatásos tanítónál jobban fel kell őt készíteni arra, hogy ezt a kiváltságát a legelőnyösebben használja! Mégis az anyák nevelésre fordítják a legkisebb gondot. A legkevesebb rendszeres erőfeszítést teszik annak megsegítésére, akinek befolyása a nevelésben a leghatásosabb és a legmesszebbmenő. Azok, akikre a kisgyermek gondozása van bízva, nagyon gyakran tudatlanok a gyermek fizikai szükségleteit illetően. Keveset tudnak az egészség törvényeiről vagy a fejlődés alapelveiről, nem alkalmasak a szellemi és a lelki növekedés előmozdítására. Lehet, hogy képesek az üzletvezetésre vagy a társaságban való szereplésre. Talán elismerést érdemlő teljesítményt értek el az irodalomban és a tudományban, de a gyermek neveléséhez mindez kevés. Főleg ilyen hiányosságokból eredően, különösen testi fejlődésük korai szakaszának elhanyagolása miatt hal meg az emberiség oly nagy százalékban csecsemőkorban, és akik elérik az érett kort, azok számára is sokszor csak teher az élet. Az apán és anyán súlyos felelősség nyugszik a gyermek korai és későbbi nevelése tekintetében, és mindkét szülő részére sürgető követelmény a gondos és alapos tájékozódás! A férfiak és nők, mielőtt magukra vennék az apaság és anyaság feladatát, ismerjék meg, a fizikai fejlődés törvényszerűségeit, az élettant, az 151
Ellen G. White
Előtted az élet
egészségtant, a szülés előtti befolyások jelentőségét, az öröklés törvényeit, az egészséges ruházkodást, a testgyakorlást, a betegségek kezelését! Meg kell érteniük a szellemi fejlődés és erkölcsi nevelés törvényeit! A Mindenható olyan fontosnak tartotta a nevelést, hogy egy anya kérdésére: "... miként bánjunk a gyermekkel, és mit cselekedjék ő?" (Bir 13:12), valamint egy apának, aki a megígért gyermek neveléséről akart oktatást, a mennyei tróntól odaküldött követ által adott választ. A nevelés addig nem éri el lehetséges és kötelező célját, amíg teljesen fel nem ismerik a szülői szerep fontosságát, és nem képesítik őket szent felelősségük betöltésére. A tanítók kiképzésének szükségességét azonban sokan nem ismerik fel, így azt sem, hogy a hangsúly a felkészültségen, a minőségen van. Aki méltányolja az ifjúság nevelésével járó felelősséget, az megérti, hogy a tudományos és irodalmi jellegű felkészültség egyedül nem elég a tanítónak. Mélyebb, alaposabb képesítésre van szüksége, mint amit a könyvek tanulmányozása nyújthat. Nemcsak értelmi képességekkel, hanem széles látókörrel is kell bírnia; nemcsak nagylelkűnek, hanem nemes szívűnek is kell lennie! Csak egyedül Isten érti meg tökéletesen az elme szükségleteit, és tudja irányítani fejlődését, mert Ő teremtette azt, és Ő alkotta törvényeit. A nevelés azon alapelvei jelentik az egyedül biztos vezetőt, amelyeket Ő adott. Minden tanító számára nélkülözhetetlen ez alapelvek ismerete és elfogadása, mert uralkodó hatalommá kell lenniük saját életükben is. Gyakorlati életükben nélkülözhetetlen a tapasztalat. Rend, alaposság, pontosság, önuralom, derűs hangulat, kiegyensúlyozott vérmérséklet, önfeláldozás, feddhetetlenség, udvariasság lényeges tulajdonságok mindnyájunk számára. Mivel nagyon sok a silány jellemű ember, és oly sok hamisítvány veszi körül az ifjúságot, annál szükségesebb, hogy a tanító szavai, eljárásai és magatartása azt szemléltessék, ami nemes és igaz. A gyermekek gyorsan felfedezik a színlelést vagy egyéb gyengeségeket és hibákat. A tanító nem nyerheti el tanítványai tiszteletét más módon, mint hogy saját jellemében nyilvánítja ki azokat az alapelveket, amelyekre igyekszik őket megtanítani. Csak akkor gyakorolhat maradandó befolyást a jóra, ha ő is cselekszi azokat a tanítványaival való mindennapi kapcsolatában. A tanító minden más képesítése, amely hozzájárul sikeréhez, nagymértékben függ fizikai életerejétől. Felelőssége oly fárasztó, hogy különleges erőfeszítéseket kell tennie életerejének és frissességének megőrzéséhez. Gyakran elfárad szíve és elméje, ezért majdnem leküzdhetetlen hajlama van a nyomott kedélyállapotra, a feszültségre vagy ingerlékenységre. Mégis az a kötelessége, hogy ne csak ellenálljon az ilyen hangulatoknak, hanem az okokat is kiküszöbölje. Szívét tisztának, kedvesnek, bizakodónak és rokonszenvesnek kell megőriznie. Azért, hogy mindig szilárd, nyugodt és vidám legyen, meg kell őriznie értelmének és idegzetének erejét.
152
Ellen G. White
Előtted az élet
Mivel munkájában a minőség sokkal fontosabb, mint a mennyiség, ezért óvakodnia kell a túlmunkától. Ne kíséreljen meg túl sokat vállalni saját kötelességein felül, és ne fogadjon el olyan felelősségeket, amelyek alkalmatlanná teszik munkájára! Ne merüljön bele se a szórakozásokba, se a társasági élvezetekbe, mert ezek nem üdítik fel, hanem inkább kimerítik életerejét! A szabad levegőn való testmozgás és a hasznos munka a test és a lélek felüdülésének egyik legjobb eszköze. A tanító példája lelkesíti tanítványait is, hogy érdeklődjenek a fizikai munka iránt és becsüljék is meg azt. A tanító minden téren lelkiismeretes pontossággal tartsa be az egészség alapelveit! Ne csak saját használhatósága érdekében tegye ezt, hanem a tanítványaira gyakorolt befolyása érdekében is! Legyen mértékletes minden dologban! Legyen példakép étrendjében, ruházatában, munkájában és üdülésében egyaránt! Testi egészsége, és becsületes jelleme mellett szerezzen magas fokú irodalmi műveltséget is! Minél több igazi ismerettel rendelkezik a tanító, annál jobb munkát tud végezni. A tanteremben nincs helye a felületes munkának! Egyetlen olyan tanító sem ér el nagy eredményt, aki megelégszik felszínes ismeretekkel. A tanító használhatósága nem annyira teljesítményének mennyiségétől függ, hanem a kitűzött cél színvonalától, amit el akar érni. Az igazi tanító nem elégszik meg átlagos gondolatokkal, rest értelemmel, laza emlékezőtehetséggel. Állandóan magasabb teljesítményekre és jobb módszerekre törekszik. Élete folyamatos növekedés. Az ilyen tanító munkájában elevenség, felüdítő erő van, amely felébreszti és lelkesíti a tanítványokat is. A tanító legyen alkalmas munkájának végzésére! Az ifjúság kezeléséhez rendelkeznie kell bölcsességgel és ügyességgel! Bármely nagyok tudományos ismeretei, bármely kiváló képességekkel rendelkezik is, ha nem tudja megnyerni tanítványai tiszteletét és bizalmát, erőfeszítései hiábavalóak. Olyan tanítókra van szükség, aki gyorsan felismernek és jól felhasználnak minden alkalmat a jócselekedetekre, akik az igazi méltóságot lelkesedéssel párosítják, akik képesek az irányításra és alkalmasak a tanításra, akik tudnak gondolatokat ihletni, szunnyadó erőket felébreszteni, bátorságra buzdítani és életet közvetíteni! A tanító előnyös tulajdonságai korlátozottak lehetnek egyes területeken. Például nem rendelkezik a megkívánt magas irodalmi képzettséggel. Ha igazán szereti munkáját, ha értékeli annak nagyszerűségét és elhatározza, hogy fejlődni fog, és ezért kész komolyan és kitartóan munkálkodni, akkor felismeri tanítványai szükségleteit. Így rokonszenves, fokozatosan fejlődő lelkülete által arra ihleti tanulóit, hogy kövessék őt azon az úton, amelyen igyekszik őket előre és felfelé vezetni.
153
Ellen G. White
Előtted az élet
A tanító gondjaira bízott gyermekek nagyon különböznek egymástól természetükben, szokásaikban és nevelésükben. A tanító ébressze őket felelősségük és lehetőségeik tudatára. Otthon csak kevés gyermeket nevelnek helyesen. Némelyek a család dédelgetett kedvencei. Egész nevelésük felületes. Megengedik nekik, hogy hajlamaikat kövessék, és elkerüljék a felelősséget és a teherhordozást. Ezért hiányzik belőlük a szilárdság, a kitartás és az önmegtagadás. Ezek a gyermekek gyakran minden fegyelmezést szükségtelen korlátnak tekintenek. Másokat elcsüggesztenek a sok megrovással. Az önkényes korlátozások és a nyers bánásmód kifejleszti bennük a makacsságot és a kihívó dacot. Ha ezek a torz jellemvonásokat korrigálni akarják, a munkát sok esetben a tanítónak kell elvégeznie. A tanító a hibák sikeres kiküszöbölése érdekében rokonszenvvel és belátással kezdjen a tanítványaiban megnyilvánuló hibák és tévedések okainak feltárásához. Tapintat, ügyesség, türelem és szilárdság szükséges ahhoz, hogy mindegyik tanítványnak segítséget tudjon nyújtani. Az ingadozót és a kényelemszeretőt az ilyen segítség és bátorítás nagyobb igyekezetre serkenti; a csüggedtek számára rokonszenvet és megbecsülést jelent, amely felébreszti bizalmukat és így erőfeszítésekre buzdítja őket. A tanító semmilyen körülmények között se legyen részrehajló! Ha kedves az értelmes, vonzó tanítványához, és bíráló, türelmetlen vagy ellenszenves azok iránt, akiknek a legfőbb bátorításra és segítségre lenne szükségük, akkor teljesen félreismerte tanítói hivatását. A próbára tevő tanítványával való bánásmódja teszi mérlegre igazán jellemét, ekkor derül ki, hogy alkalmas-e valójában tisztségére! Nagy a felelősségük azoknak, akik vállalják a lelkek vezetését. Az igazi szülők olyan megbízást vállalnak, amelytől sohasem szabadulhat meg teljesen. A gyermek életének legelső napjától legutolsó napjáig érzik annak a köteléknek erejét, amely szívükhöz láncolja gyermeküket. A gyermek szüleinek cselekedetei, szavai, sőt még a tekintete is tovább formálja a jóra vagy a rosszra. A tanító osztozik ebben a felelősségben. Ezért szükséges, hogy állandóan tudatában legyen hivatása szentségének. Tekintetbe kell vennie tanítványai legfőbb érdekét egyénenként; azokat a kötelességeket, amelyeket az élet ró majd rájuk; azt a szolgálatot, amelyet az élet megkövetel tőlük a szükséges előkészülettel együtt. A tanító mindennapi munkájának befolyása tanítványaira és rajtuk keresztül másokra is olyan hatás, amely nem szűnik meg áradni és erősödni az idők végéig sem. Munkájának gyümölcsével találkoznia kell majd ama nagy napon, amikor minden szó és tett Isten elé kerül vizsgálatra. A tanító, aki tudatában van ennek, nem érzi azt, hogy befejezte volna munkáját, amikor a tanrend szerint tanulói egy időre kikerülnek közvetlen gondjai alól. Ezután is szívesen fogja viselni a gyermekek és ifjak sorsát. Állandó gondja és törekvése lesz az, hogy biztosítsa számukra teljesítményük legmagasabb színvonalát. Aki felismeri munkája alkalmait és kiváltságait, nem engedi, hogy bármi is akadályozza önképzésében. Nem sajnál semmi fáradságot, hogy elérje a 154
Ellen G. White
Előtted az élet
legmagasabb célt. Ő maga is törekedni fog mindannak elérésére, amit tanítványaitól megkíván. Minél mélyebb a tanító felelősségérzete és minél komolyabban törekszik az önképzésre, annál jobban észreveszi és bánja hibáit, amelyek gátolják használhatóságát. Amikor szemléli munkája nagyságát és nehézségeit, lehetőségeit, szívében gyakran felkiált: "Ki képes mindezeket elvégezni?" Kedves tanító, amikor látod, hogy erőre és vezetésre van szükséged, olyanra, amelyet emberi erőforrás nem tud nyújtani, akkor azt ajánlom, hogy gondolj Megváltód ígéreteire, aki a te csodálatos tanácsadód! Ő mondja: "... ímé adtam elődbe egy nyitott ajtót, amelyet senki be nem zárhat..." (Jel 3:8). "Kiálts hozzám és megfelelek..." (Jer 33:3). "Bölccsé teszlek és megtanítalak téged az útra, amelyen járj; szemeimmel tanácsollak téged" (Zsolt 32:8). "... Ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig" (Mt 28:20). Emlékeztetlek téged a tanítók Fejedelmének szavaira, életére és módszereire! Ő segít a legodaadóbb felkészülésre munkádban. Azt tanácsolom, hogy állandóan szemléld Őt! Ő a te igazi eszményképed. Időzz Nála mindaddig, amíg az isteni Tanító birtokába nem veszi szívedet és életedet! "... Az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén, ugyanolyan ábrázatra elváltozunk..." (2 Kor 3:18). Ez a titka tanítványaid sikerének nevelésének. Tükrözd vissza Őt!
Együttműködés "... Egymásnak tagjai vagyunk" (Ef 4:25). Jellemünk fejlesztésében semminek sincs olyan súlya, mint az otthon befolyásának. A tanítók munkája egészítse ki a szülők munkáját, de ne foglalja el annak helyét! Mindazért, ami a gyermek jólétét illeti, a szülők és tanítók tegyenek közös erőfeszítéseket! Az együttműködés munkája a szülőknél kezdődik az otthon életében. A gyermekek nevelésében közös a felelősségünk, ezért állandóan arra kell törekednünk, hogy együtt, egymással összhangban cselekedjenek! Adják át magukat Istennek és kérjenek segítséget Tőle, hogy támogassák egymást! Tanítsák meg gyermekeiket arra, hogy hűek legyenek Istenhez és mindenkihez, akivel kapcsolatba kerülnek életükben! Ha ilyen neveléssel küldik őket iskolába, nem lesz ok
155
Ellen G. White
Előtted az élet
aggodalomra; támogatják majd tanítóikat, és tanulótársaiknak is példaképül, bátorításul szolgálnak. Azok a szülők, akik ilyen nevelést nyújtanak, valószínűleg nem bírálgatják a tanítót. Érzik, hogy gyermekeik érdeke és az iskola iránti igazságos eljárásuk megköveteli, hogy amennyire csak lehetséges, támogassák és becsüljék azt, aki megosztja velük a felelősséget. Ebben a tekintetben sok szülő követ el mulasztást. Elhamarkodott, alaptalan bírálatukkal majdnem megsemmisítik a hűséges, önfeláldozó tanító befolyását. Sok szülő - aki gyermekét elnéző dédelgetésével elrontotta - a tanítóra hagyja azt a kellemetlen munkát, hogy hanyagságát helyrehozza. Az ilyen szülő azonban életmódja és eljárása által majdnem reménytelenné teszi a tanító munkáját is. Az iskola vezetésének bírálgatása és rosszallása által bátorítják gyermekeikben a fegyelmezetlenséget és megerősítik őket rossz szokásaikban. Ha a tanító munkájával kapcsolatban szükségessé válik a bírálat vagy valamilyen észrevétel, azt bizalmasan kell közölnünk vele. Ha ez hatástalannak bizonyul, akkor közöljék az iskola felelős vezetőivel. Azonban semmi olyat ne mondjanak vagy tegyenek, amivel gyengítenék a gyermekek tiszteletét azzal szemben, aki oly nagymértékben jelenti jólétüket. Ha a szülők közlik a nevelővel bizalmas ismereteiket gyermekeik jelleméről, fizikai sajátosságairól, gyengeségeiről, akkor segítséget nyújtanak neki. Szomorú, hogy oly sokan nem ismerik fel ezt! Sok szülő kevés érdeklődést tanúsít az iránt, hogy tájékozódjon a nevelő képesítése felől és együttműködjék vele munkájában. Mivel a szülők csak ritkán ismerkednek meg közelebbről a tanítóval, ezért fontos, hogy a tanítók keressék a szülők ismeretségét! Látogassák meg tanítványaikat otthonukban, és ismerjék meg azokat a befolyásokat, amelyek között élnek! Azáltal, hogy személyes érintkezésbe kerülnek tanítványaik otthonával és életével, megerősíthetik a hozzájuk kapcsoló kötelékeket és megtanulhatják, hogyan kezeljék eredményesebben a különböző természetű és vérmérsékletű tanulókat. Ha a tanító érdeklődik tanítványai otthoni nevelése felől, kétszeres áldást nyer. Sok szülő annyira belemerül munkájába és gondjaiba, hogy szem elől téveszti az alkalmakat arra, hogy gyermekei életét a jóra befolyásolja. A tanító sokat tehet annak érdekében, hogy a szülőket lehetőségeik és kiváltságaik tudatára ébressze. Mások is, a felelősségérzet súlyos terhével arra törekszenek, hogy gyermekeik jó és hasznos felnőtté váljanak. A tanító gyakran segíthet a szülőknek a terhük hordozásában, és együttes tanácskozásukból a szülők és tanítók egyaránt bátorságot és erőt nyerhetnek. Az ifjúság otthoni nevelésében az együttműködés felbecsülhetetlen. A szülők már gyermekeik első éveiben tudatosítsák velük, hogy ők is az otthon társaságának részei. Sőt rá kell nevelni a kicsinyeket, hogy osztozzanak a közös munkában!
156
Ellen G. White
Előtted az élet
Éreztetni kell velük: az ő munkájukra szükség van és azt is értékelik! Az idősebb gyermekek legyenek szüleik segítőtársai! Ismerjék meg terveiket, segítsék hordozni felelősségüket és terhüket! Az apák és anyák szakítsanak időt arra, hogy értékelik segítségüket, vágyakoznak bizalmukra, örvendenek társaságuknak, és akkor gyermekeik is viszonozni fogják mindezt. Az ilyen eljárás által a szülők nemcsak saját terhüket könnyítik meg, hanem a gyermekeket is felbecsülhetetlen gyakorlati nevelést nyernek. Megerősítik az otthon kötelékeit, és elmélyítik gyermekeik jellemének alapjait. Az iskola alapelve és működésének törvénye az együttmunkálkodás legyen! Az a tanító, aki ezt eléri tanítványaival, nagyon nagy segítséget biztosít magának a rend fenntartásában. Sok fiú, akinek nyugtalanságra rendetlenségre és fegyelmezetlenségre vezet, ily módon levezethetné felesleges energiáit. Az idősebbek segítsenek a fiatalabbaknak, az erősek a gyengéknek, és amennyire lehetséges, szólítsák fel mindegyiküket, hogy tegyenek valami olyat, amiben kitűnnek! Ez megerősíti önbizalmukat és azt a vágyat, hogy hasznosak legyenek, hogy mások áldására szolgáljanak. Építő volna az ifjúság, a szülők és a tanítók számára, ha tanulmányoznák a Szentírás szellemében az együttműködés módját! A Szentírás sok szemléltető példája közül emeljük ki a Szentsátor építését: a jellemépítés gyakorlati tanítását, amelyben az egész nép egyesült, "... akit szíve indíta, és akit lelke hajt vala..." (2 Móz 35:21)! Olvasd el, hogyan építették újjá Jeruzsálem falait a visszatért foglyok nehézségek és veszedelmek közepette! A nagy munkát sikeresen elvégezték, "... mert a nép nagy kedvvel dolgozott" (Neh 4:6). Gondolj arra, hogy részt vettek a tanítványok a Megváltó csodatettében a sokaság megvendégelése alkalmával! Az étel Jézus kezeiben szaporodott meg, de a tanítványok elfogadták a kenyereket, és odaadták a várakozó tömegeknek. "... egymásnak tagjai vagyunk" (Ef 4:25). "Ki ki amint kegyelmi ajándékot kapott, úgy sáfárkodjatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai" (1 Pét 4:10). Jó lenne, ha e rég írt szavakat a ma jellemépítői "jelszóként" elfogadnák: "Kiki társát segíti, és barátjának ezt mondja: légy erős!" (Ésa 41:6)
Fegyelmezés "Ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással" (2 Tim 4:2). A gyermeknek legelőször az engedelmesség leckéjét kell megtanulnia. Még mielőtt elég idős lesz az önálló gondolkodásra, már megtanulhatja az engedelmességet. Szelíd, kitartó erőfeszítések által kell ezt a szokást megalapoznunk. 157
Ellen G. White
Előtted az élet
Így nagymértékben megakadályozhatjuk azokat az összeütközéseket, amelyeket az akarat és tekintély között később létrejönnének, s amely keserűséget és elidegenedést szítnának a gyermekben a szülőkkel és nevelőkkel szemben, ami viszont oda vezethet, hogy ellenállnak minden isteni és emberi tekintélynek. A fegyelmezés célja az, hogy önuralomra nevelje a gyermeket. Meg kell tanulnunk az önuralomra és az önbizalomra, mihelyt kifejlődik értelme; és az engedelmesség oldalára kell őt állítanunk! Minden bánásmódunk olyan legyen iránta, hogy megértse: az engedelmesség igazságos és célszerű! Látassuk meg vele, hogy a világ minden dolgát törvények kormányozzák, ezért az engedetlenség végül szerencsétlenséghez és szenvedéshez vezet! Midőn Isten így szól: "Ne...", akkor szeretettel figyelmeztet bennünket az engedetlenség következményeire, hogy megmentsen bennünket a kártól és veszteségtől. Ismertessük meg a gyermekkel, hogy a szülők és tanítók Isten képviselői, és amikor Vele összhangban tevékenykednek az otthonban és az iskolában, ezek a törvények is az Ő törvényei! Amint a gyermekeknek engedelmességet kell tanúsítania a szülők és tanítók iránt, ugyanúgy engedelmeskedniük kell Istennek is. A szülők és tanítók tanulmányozzák: hogyan irányíthatnák úgy a gyermekek fejlődését, hogy azt közben ne akadályozzák helytelen korlátozásokkal. A túlságos gyámkodás és irányítás éppen olyan rossz, mint a túl kevés. Rettenetes hiba az a törekvés, hogy megtörjük a gyermek akaratát. Az emberek különbözőképpen vannak megalkotva. Az erőszak, a kényszer bár eredményezhet látszat-engedelmességet, azonban sok gyermek szíve mélyén annál elszántabb lázadást idéz elő. Ha a szülő és tanító elérné is azt az uralmat a gyermek felett, amire törekszik, ennek eredménye nagyon káros lenne. Egy emberi légy fegyelmezése, aki elérte értelmi fejlődésének szintjét, különbözzék az állat idomításától! Az állatot csak a gazdája iránti engedelmességre tanítják meg, mert az állat számára gazdája az ész, az ítélőképesség és az akarat. Ez a nevelési módszer alig teszi többé a gyermekeket az automatánál, az önműködő gépeknél. Elméjük, akaratuk, lelkiismeretük mások irányítása, uralma alatt áll. Nem Isten akarata az, hogy egy emberi lényt így uraljanak! Azok, akik gyengítik vagy megsemmisítik mások egyéniségét, olyan felelősséget vesznek magukra, amely súlyos következményekkel jár. Amíg a gyermekek a tekintély uralma alatt állnak, olyanok mint a jól fegyelmezett katonák, de amikor az ellenőrzés megszűnik, jellemükből hiányozni fog az erő és az állhatatosság. Mivel sohasem tanultak meg uralkodni önmagukon, így az ilyen ifjak nem ismernek más gátat a szüleik és tanítójuk által felállított korlátokon kívül. Ha ez a korlátozás megszűnik, nem tudják, hogyan használják fel szabadságukat, ezért az romlásukra fog szolgálni. Mivel az akarat alárendelése egyik tanuló számára sokkal nehezebb, mint a másik számára, ezért a követelmények iránti engedelmességet a tanító tegye a lehető legkönnyebbé. Az akaratot irányítanunk és formálnunk kell, nem szabad
158
Ellen G. White
Előtted az élet
figyelmen kívül hagynunk vagy megsemmisítenünk. Őrizzétek meg az akarat erejét, mert az élet nagy harcaiban szükség lesz rá. Minden gyermek értse meg az akarat igazi erejét! Láttassák meg vele, hogy milyen felelősség jár ezzel az ajándékkel! Az akarat az emberi természetet uraló hatalom, döntésének vagy választásának képessége. Minden értelemmel bíró emberi lénynek hatalma van arra, hogy a helyeset, a jót válassza. Életünk minden tapasztalatában így hangzik hozzánk Isten szava: "... válasszatok magatoknak még ma, akit szolgáljatok..." (Józsué 24:15)! Akaratát mindenki alárendelheti Isten akaratának. Választhatja az iránta való engedelmességet, és így összekapcsolódva az isteni eszközökkel, senki sem kényszerítheti őt arra, hogy gonoszt cselekedjék. Hatalmában áll minden ifjúnak és minden gyermeknek, hogy Isten segítségével feddhetetlen jellemet fejlesszen, és mások számára hasznos, áldásos életet éljen. Az a szülő vagy tanító válik a leghasznosabbá, akit ilyen tanítás által önuralomra neveli gyermekét, és így maradandó sikereket ér el. A felületes szemlélő számára munkája lehet, hogy nem tűnik a legelőnyösebbnek; lehet, hogy nem értékelik olyan nagyra, mint annak a nevelőnek a munkáját, aki tekintélyének feltétlen uralma alatt tartja a gyermekek értelmét és akaratát, de évek múlva bebizonyosodik, hogy nevelési módszere eredményesebb. A bölcs nevelő igyekszik növelni tanítványa bizalmát és megerősíteni tisztelettudó érzéseit. A gyermekek és ifjak áldására szolgál, ha bíznak bennük. Sok kisgyermek arra vágyik, hogy bizalommal és tisztelettel kezeljék őket, és ehhez joguk van. Ne érezzék azt, hogy nem mehetnek ki jöhetnek be anélkül, hogy ne figyelnék őket. A gyanakvás megmételyező és ugyanazt a gonoszt idézi elő, amit meg akartak akadályozni. A tanítók ahelyett, hogy állandóan figyelnék - mindig csak a rosszat szimatolnák -, ha kapcsolatban állnának tanítványaikkal, akkor felismernék a nyugtalan elme munkálkodását, és olyan befolyást tudnának árasztani amely ellensúlyozná a gonoszt. Éreztessétek az ifjúsággal, hogy bíztok bennük, és csak kevesen lesznek, akik nem akarnak majd méltónak bizonyulni bizalmatokra! Jobb kérni, mint parancsolni, mert annak, akit így megkértek valamire, alkalma van arra, hogy hűségesnek bizonyuljon a helyes alapelvekhez. Engedelmessége nem a kényszernek, hanem saját szabad választásának lesz eredménye. Az iskolai szabályok - amennyire csak lehetséges képviseljék. Minden, a tanulókkal kapcsolatos alapelvet úgy meggyőződhessenek azok jogosságáról. Így a tanulók engedelmeskedni azoknak a szabályoknak, amelyeket közösen
az iskola álláspontját tárjanak eléjük, hogy felelősséggel fognak alkottak.
Csak kevés, jól megfontolt szabályt állítsanak, de ha egyszer elrendelték, akkor vigyék is keresztül azokat. Bármi, amiről az a tudomásuk, hogy változtathatatlan, az emberek megtanulják, hogy elismerjék és alkalmazkodjanak
159
Ellen G. White
Előtted az élet
hozzá; míg az elnézés lehetősége felébreszti bennük a megszegés vágyát és a bizonytalankodást, aminek eredménye nyugtalanság, ingerlékenység és fegyelmezetlenség lesz. Világossá kell tennünk, hogy Isten kormányzata nem ismeri el a gonosszal való megalkuvást! Ne tűrjük meg az engedetlenséget se az otthonban, se az iskolában! Az a szülő vagy tanító, aki szívén viseli a gondjaira bízott gyermekek jólétét, nem alkuszik meg azzal a makacs dacossággal, amely szembeszáll tekintélyével vagy kibúvót és ürügyet keres, hogy kitérjen az engedelmesség elől. Nem szeretet, hanem kényeztető érzelgősség az, amely elnézi a rossz cselekvését, netalán hízelgéssel és megvesztegetéssel igyekszik biztosítani az engedelmességet, vagy a megparancsolt dolog helyett annak valamilyen helyettesítését, pótlását fogadja el. Őrizkedjünk attól, hogy a bűnt könnyen vegyük, mert hatalma rettenetes módon nyilvánul meg annak cselekvőjében! "A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg" (Péld 5:22). A legnagyobb gonoszságot akkor követik el a gyermek vagy az ifjú ellen, amikor meg megengedik neki, hogy megerősödjön a rossz szokások szolgálatában. Az ifjúság természeténél fogva szereti a szabadságot. Meg kell értenünk velük, hogy a felbecsülhetetlen áldásoknak csak az Isten törvénye iránti engedelmességben örvendhetnek! Isten törvénye az igazi szabadság lehetőségét rejti magában. Feltárja és megtiltja azokat a dolgokat, amelyek lealacsonyítanak és rabszolgaságba döntenek bennünket, és így az engedelmeseknek felkínálja védelmét a gonosz hatalma ellen. A zsoltáríró így szól: "És tágas téren járok, mert a te határozataidat keresem" (Zsolt 119:45). "A te bizonyságaid én gyönyörűségem, és én tanácsadóm" (Zsolt 119:24). A rossz javítására irányuló törekvésünkben óvakodnunk kell az állandó hibakereséstől és a megrovástól, mert az állandó megrovástól egyáltalán nem megújító, pozitív hatású. Sokan, és gyakran éppen azok, akik a legfinomabb lelkülettel rendelkeznek, képtelenek fejlődni a kíméletlen kritika légkörében. A virágok nem nyílnak ki a fagyos szélben! Az a gyermek, akit állandóan korholnak valamilyen hibájáért, arra az elgondolásra jut, hogy hibája olyan természetű, ami ellen úgyis hiába küzd. Az így előidézett csüggedés és reménytelenség gyakran a közöny vagy a dacos ellenállás külszíne alá rejtőzik. A dorgálás akkor érte el igazi célját, ha a rossz cselekedet elkövetőjét hibájának belátására vezetik, és akaratát megfeszítik a hiba helyesbítése érdekében. Ha ezt elérted, akkor utasítsd őt a bűnbocsánat és az erő Forrásához, Jézushoz! Igyekezz arra, hogy megőrizze önbecsülését és bátorságát! Ébressz reményt szívében!
160
Ellen G. White
Előtted az élet
Ez a munka a legnehezebb, de a legszebb, amelyet valaha emberi lényre bíztak. A leggyengédebb tapintatra, a legfinomabb fogékonyságra, az emberi természet ismeretére, a mennyben született hitre és türelemre van szükség, hogy kész legyen dolgozni, vigyázni és várni. Olyan munka ez, amelynél nincs fontosabb! Akik másokat akarnak irányítani, először önmagunkat kell uralnunk. Ha indulatosan bánnak a gyermekkel vagy ifjúval, kiváltják neheztelését. Amikor a szülő vagy a tanító türelmetlenné válik, és az a veszély fenyegeti, hogy oktalanul beszél, inkább hallgasson. A hallgatásban csodálatos erő rejlik. A tanítónak számítani kell arra, hogy fonák jellemekkel és konok, makacs szívekkel találkozik. Az ilyen esetekben sohasem szabad elfelejtenie, hogy egykor ő is gyermek volt, akinek fegyelmezésre volt szüksége. Ne felejtse el, hogy életkorának minden előnyével, nevelésével, és tapasztalataival együtt meg most is gyakran téved, és így neki is kegyelemre és türelemre van szüksége! Az ifjúság nevelésénél tekintetbe kell vennie, hogy olyanokkal bánik, akiknek az övéhez hasonló gonosz hajlamaik vannak. Még ezután kell mindent megtanulniuk, és egyeseknek sokkal nehezebb a tanulás, mint másoknak. A lassú észjárású tanulókat türelemmel kell elviselnie! Ne rója fel tudatlanságaikat, hanem használjon fel helyesen minden alkalmat arra, hogy bátorítsa őket! Az érzékeny, ideges tanulókkal nagyon gyengéden kell bánni! Saját engedetlenségének tudata vezesse őt állandóan arra, hogy rokonszenvet és türelmet tanúsítson azok iránt, akik szintén nehézségekkel küzdenek! Mindazok, akik a gyermekek és az ifjúság nevelésével foglalkoznak, tegyék magukévá a Megváltó szabályait: "És amint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is akképpen cselekedjetek azokkal" (Lk 6:31). A gyermekek az Úr családjának ifjabb tagjai, akik velünk együtt öröklik az élet kegyelmét. Krisztusnak azt a szabályát szentül meg kell őriznünk a legnehezebb felfogású, a legfiatalabb, a legdurvább hibákat elkövető, sőt még a tévelygő és lázadó tanulókkal szemben is. Ez a szabály arra indítja a tanítót, hogy óvakodjon nyilvánosságra hozni tanítványai hibáit vagy tévedéseit. Óvakodni fog attól, hogy mások jelenlétében dorgáljon vagy büntessen. Addig nem távolít el az iskolából egyetlen tanulót sem, amíg mindent meg nem tett megjobbulása érdekében. Ha azonban nyilvánvalóvá válik, hogy a tanuló nem nyert áldást, és dacos magatartása, a tekintély megvetése, az iskola irányításának felborítására vezethetne, és befolyása másokat is megfertőzhetne, akkor szükségessé válik eltávolítása. Sok tanulónál a megalázó nyilvános kizárás végső lezüllésre és romlásra vezet, ezért a legtöbb esetben, amikor az eltávolítás elkerülhetetlen, az ügyet nem kell nyilvánosságra hozni. A tanító a szülőkkel való tanácskozás és együttműködés által bizalmasan intézze el a tanuló visszavonulását. A mai idők különleges veszélyeket jelentenek az ifjúságra; minden oldalról kísértések veszik körül őket, és mivel könnyen elmerülnek ezekben, ezért a 161
Ellen G. White
Előtted az élet
legnagyobb erőfeszítéseket kell tennünk az áradat visszaszorítására. Minden iskola legyen egy "menedékváros" a megkísértett ifjúság számára, ahol balgaságaikat türelmesen és bölcsen kezelik. Azok a tanítók, akik megértik felelősségüket, saját szívükből és életükből is eltávolítanak mindent, ami akadályozná őket abban, hogy eredményesen bánjanak az akaratosokkal és engedetlenekkel. Beszédünk törvénye mindenkor a szeretet és kedvesség, türelem és önuralom legyen. Kegyelem és részvét vegyüljön az igazsággal. Ha szükséges feddeni, akkor ne túlozzunk, hanem alázatosan szóljunk. Kedvesen tárjuk fel a vétkező előtt hibáit, és segítsünk gyógyulásában. Minden igazi tanító érezni fogja, hogy ha ilyen ügyben tévedne, akkor inkább az elnézés, mint a túlzott szigorúság hibájába essen. Fiatalok, akiket javíthatatlannak gondolnak, szívükben nem olyan kemények, mint amilyennek látszanak. Sokakat, akiket reménytelennek tekintenek, vissza lehetne nyerni közülük bölcs fegyelmezéssel. A legkönnyebben kedves szavakkal lágyíthatók meg. A tanító nyerje meg a megkísértett tanuló bizalmát, és amikor felismeri jellemében a jót és fejleszteni kezdi azt, sok esetben kiküszöbölheti a rosszat anélkül, hogy felhívná rá a tanuló figyelmét. Az isteni Tanító türelmet tanúsít a tévedők iránt minden rosszságukban. Szeretete nem hűl ki. A megnyerésükre irányuló erőfeszítései nem szűnnek meg. Kiterjesztett karokkal várja, hogy újra és újra szívesen üdvözölje a tévedőt, a lázadót, sőt a hitehagyót is. Szívét meghatja a kisgyermek gyámoltalansága, akivel nyersen bánnak. A szenvedő ember segélykiáltása mindig fülébe jut. Habár mindenki becses szemében, mégis a nyes, mogorva, makacs természetek ébresztik fel a legjobban rokonszenvét és szeretetét, mert az okból következtet az okozatra, vagyis minden torz jellem kifejlődésénél tekintetbe veszi az előidéző okokat és körülményeket. Különös gondoskodásának és részvétének tárgyát azok képezik, akik a legkönnyebben beleesnek a kísértésbe és a leghajlamosabbak a tévedésre. Minden szülőnek és tanítónak ápolnia kell Krisztus jellemvonásait, aki magáévá teszi a szerencsétlenek, a szenvedők és megkísértettek ügyét! Legyen "képes együtt érezni a tudatlanokkal és tévelygőkkel, mivelhogy maga is körül van véve gyarlósággal" (Zsid 5:2). Jézus sokkal jobban bánik velünk, mint azt megérdemelnénk, ezért ahogy Ő kezel bennünket, nekünk is úgy kell kezelnünk másokat. Egyetlen szülő vagy tanító eljárása se igazolható, ha az nem olyan, mint amit Megváltónk hasonló körülmények között folytatna.
Találkozás az élet fegyelmezésével Az otthon az iskola fegyelmezése után mindenkinek találkoznia kell az élet fegyelmezésével is. Alaposan fel kell készíteni minden gyermeket és ifjút arra, hogy ezekben a helyzetekben bölcsen tudjon megállni! Igaz, hogy Isten szeret bennünket és boldogságunkat akarja. Ha törvényének mindig engedelmeskedtünk volna, sohasem ismertük volna meg a szenvedést. Bűneink következtében azonban
162
Ellen G. White
Előtted az élet
mindenkinek az életében bekövetkeznek a szenvedések, a bajok és a nehéz terhek. A gyermekekkel és ifjakkal életük végéig tartó jót cselekedhetünk, ha megtanítjuk őket arra, hogy bátran szálljanak szembe az élet bajaival, és viseljék terheiket. Mialatt rokonszenvet kell tanúsítanunk irántuk, sohase ápoljuk bennük részvétünk által az önsajnálatot. Serkentésre és erőfeszítésre van szükségük, nem gyengítésre. Tanítsuk meg őket arra, hogy ez a világ nem a díszszemle tere, hanem a csatatér! Az Úr mindnyájunkat arra hívta el, hogy nehézségeket szenvedjenek el, mint a jó katonák, ezért erősnek kell lenniük, és férfiasan kell viselkedniük. Tanítsák meg őket arra, hogy jellemük igazi próbáját készséges teherhordásukban állják ki, amikor megállnak a nehéz helyzetben, és elvégzik azt a munkát, amelyet el kell végezniük, még akkor is, ha ez nem hoz számukra földi elismerést vagy jutalmat! A próbát nem úgy álljuk ki, hogy elmenekülünk előle, hanem úgy, hogy átalakítjuk. Ez áll minden fegyelmezésre, a koraira és későire is. A gyermek korai nevelésének elhanyagolása és rossz hajlamainak következetes erősítése megnehezíti utónevelését is, és fegyelmezését fájdalmas az énünk számára, mert keresztezi az ember természetes vágyait és hajlamait, azonban a magasabbrendű öröm érdekében képes elviselni a fájdalmat. Tanítsák meg a gyermekeket és az ifjakat arra, hogy minden legyőzött hiba és nehézség lépcsővé válik számukra az értékes és magasabbrendű dolgok elérésére. Az ilyen tapasztalat által mindazok sikert értek el, akik az életet érdemesnek tartották végigélni. "A nagy emberek által elért és kivívott sikerek Nem hirtelenül, lendületes szárnyalással születtek, Hanem míg társaik aludtak, Ők késő éjjelig dolgoztak." "Lábaink alatt heverő dolgok által emelkedünk magasba, Ezek megtanítottak a jóra és a hasznosra, A félretett büszkeség és a legyőzött szenvedélyek által És a leküzdött betegségek által, amellyel óránként találkozunk." "Minden közönséges dolog, a mindennapi események, Amelyek óránként elkezdődnek és bevégződnek, Élvezeteink és elégedetlenségeink, Létrafokok, amelyeken egyre feljebb hághatunk." "... Nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók" (2 Kor 4:18). Az a csere, amit önző vágyaink és hajlamaink megtagadásával elérünk, nem más, mint az értéktelennek és 163
Ellen G. White
Előtted az élet
mulandónak felcserélése az értékesért és maradandóért. Ez pedig nem áldozat, hanem végtelen nyereség. Minden igaz nevelés jelszava, minden igazi élet törvénye ez legyen: mindig valami jobbat felmutatni! Ha Krisztus valaminek a lemondására kér bennünket, mindig valami jobbat ajánl fel helyébe. Az ifjúság gyakran ápol olyan célkitűzéseket, eljárásmódokat és élvezeteket, amelyek nem látszanak ugyan rossznak, mégsem érik el a felbecsülhetetlen javak színvonalát. Életüket elfordítják annak legmagasabbrendű céljától. Az ilyen ifjak vezetésében az önkényes rendelkezés vagy a közvetlen dorgálás semmit sem használ, mert nem adják fel azt, amit ők drágának tartanak. A külsőségeknél, a becsvágynál vagy az önzésnél jobb dologra kell irányítani figyelmüket és törekvéseiket. Hozzátok őket kapcsolatban kézzelfogható szépségekkel, magasztosabb alapelvekkel és nemesebb életet élő egyénekkel. Bírjátok rá őket, hogy Krisztust szemléljék, aki "mindenestől fogva gyönyörűséges". Ha egyszer a Megváltóra irányítják tekintetüket, megtalálják életük értelmét. Az ifjúság lelkesedése, nagylelkű odaadása, szenvedélyes buzgalma itt találja meg igazi célját. A kötelességteljesítés gyönyörűségessé válik, és az áldozatot örömnek tekintik. Életük legfőbb vágya és legnagyobb öröme az lesz, hogy dicsőítsék Krisztust, és hasonlókká legyenek Őhozzá. "Mert a Krisztusnak szerelme szorongat minket" (2 Kor 5:14).
Magasabbfokú oktatás "Hiszen öröktől fogva nem hallottak és fülökbe sem jutott, szem nem látott más Istent tekívüled, aki így cselekszik azzal, aki Őt várja" (Ésa 64:3).
Az eljövendő világ iskolája "És látjátok az ő orczáját; és az ő neve homlokukon lesz" (Jel 22:4). A menny is egy iskola. Tanulmányozásának területe a világegyetem; tanítója a Mindenható. Ennek az iskolának egyik ágát az Édenben alapította az Úr, és a megváltás tervének befejezése után újra tovább folytatják majd a tanulást az Édenben. "... Amiket szem nem látott, fül nem hallott és embereknek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az őt szeretőknek" (2 Kor 2:9). 164
Ellen G. White
Előtted az élet
Ezeket a dolgokat csak Isten Igéjéből ismerhetjük meg, de az Ige is csak részleges kinyilatkoztatást tud nyújtani. Pátmosz prófétája így írja le az eljövendő világ iskolájának helyét: "Ezután láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala... És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, amely az Istentől szálla alá a mennyből, elkészítve mint egy férje számára felékesített mennyasszony" (Jel 21:1-2). "És a városnak nincs szüksége a napra, sem a holdra, hogy világítsanak benne, mert az Isten dicsősége megvilágosította azt, és annak szövétneke a Bárány" (Jel 21:23). A kezdetben alapított édeni iskola és az eljövendő világ iskolája között peregnek le világunk hosszú történelmének eseményei, az emberiség törvényszegésének, szenvedéseinek, az isteni áldozatnak, a halál és a bűn feletti győzelemnek történetei. Az első édeni iskolának nem minden jellegzetességét találjuk majd meg az eljövendő élet iskolájában. A jó és gonosz tudásának fája többé nem nyújt alkalmat a kísértésre. Ott nem lesz kísértő, és így nem lesz lehetőség a gonosz követésére. Minden jellem kiállotta már a Gonosz próbáját, már senki sem lesz fogékony a rossz hatalma iránt. Krisztus így szól: "... A győzedelmesnek enni adok és élet fájáról, amely az Isten paradicsomának közepette van" (Jel 2:7). Édenben az élet fájáról való evés feltételes volt, és végül visszavonták. Az eljövendő élet ajándékai azonban feltétel nélküliek és örökkévalóak. A próféta szemléli "... az élet vizének tiszta folyóját, amely ragyogó vala, mint a kristály, az Istennek és a Báránynak királyiszékéből jövén ki... És a folyóvizen innen és túl életnek fája..." (Jel 22:1-2). "... és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak" (Jel 21:4). "És néped mind igaz lesz, és a földet mindörökké bírják, plántálásom vesszőszála ők, kezeim munkája dicsőségemre" (Ésa 60:21). Isten visszaállítja színe elé az embert, mint kezdetben, és újra Ő fogja tanítani: "... hadd ismerje meg népem az én nevemet... Hogy én vagyok, aki mondom: Ímé, itt vagyok! (Ésa 52:6). "... Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az ő Istenök" (Jel 21:3). "... Ezek azok, akik jöttek a nagy nyomorúságból, és megmosták az ő ruháikat, és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében. Ezért vannak az Isten királyiszéke előtt; és szolgálnak neki éjjel és nappal az ő templomában... Nem éheznek többé, sem nem szomjúhoznak többé; sem a nap nem tűz rájok, sem semmi hőség: Mert a Bárány, aki a királyiszéknek közepette van, legelteti őket, és a vizeknek élő forrásaira viszi őket; és eltöröl Isten az ő szemeikről minden könnyet" (Jel 7:14-17). "Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről-színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, amint én is 165
Ellen G. White
Előtted az élet
megismertettem" (1 Kor 13:12). "És látják az ő orczáját; és az ő neve homlokukon lesz" (Jel 22:4). Akkor eltűnik majd a fátyol, amely most elhomályosítja látásunkat, és szemünk meglátja a szépségnek azt a világát, amelyből most csak halvány fénysugarakat fogunk fel a mikroszkóppal. Amikor majd szemléljük a menny dicsőségét, amelyet most távolról vizsgálgatnak a teleszkópokon át, amikor eltűnik a bűn rozsdája, és az egész föld az Úrnak, a mi Istenünknek szépségében jelenik meg, akkor óriási terület nyílik meg kutatásaink számára! Ott a tudományok ismerője olvashatja majd a teremtés jelentéseit, és a gonosz törvényének semmi emlékeztetőjét sem fogja látni. Hallgathatja a természet hangjának csodálatos zenéjét, és nem hall jajszót, és a szomorúság töredékét se látja sehol. Minden teremtett dolgon csak egyetlen kézírást fedezhet fel. A végtelen nagy világegyetemben szemlélheti "Isten nevének nagybetűs kézírását és a földön, a tengeren és az égen a gonosz egyetlen jelét sem láthatja. Ott édeni életet fogunk élni a kertekben és a réteken. "Házakat építenek és bennök lakoznak, és szőlőket plántálnak és eszik azok gyümölcsét. Nem úgy építnek, hogy más lakjék benne; nem úgy plántálnak, hogy más egye a gyümölcsöt, mert mint a fáké, oly hosszú lesz népem élete, és kezeik munkáját elhasználják választottaim" (Ésa 65:21-22). "... Nem ártanak és nem pusztítnak sehol szentségemnek hegyén; így szól az Úr" (Ésa 65:25). Az ember visszanyeri elvesztett királyságát, és a nála alacsonyabbrendű állatok újra elismerik uralmát. A vadállat szelíd lesz, a félénk pedig bizakodó. Ott a tanuló előtt a végtelen láthatár és a kimondhatatlan gazdagság tárul fel. Itt, ezen a földön a tanuló Isten Igéjének kedvező magaslatairól a történelem rendkívül nagy területét foghatja át, és némi ismeretet nyerhet az emberi események folyását kormányozó alapelvek felől. Látása azonban most még homályos, és ismeretei közel sem teljesek. Amíg nem állhat az örökkévalóság fényében, addig nem lát tisztán semmit. Akkor megnyílik értelme előtt a nagy küzdelem folyamata, amely már az idők kezdete előtt megindult, és csak akkor fejeződik be, amikor az idő megszűnik. Feltárul előtte a bűn történetének kezdete, a végzetes csalás ravasz munkálkodása; az igazság útja, mely nem tért le egyenes ösvényéről, hanem szembeszállt a tévelygéssel és legyőzte azt. Akkor félrehúzzák a függönyt, amely a látható világot elzárja a láthatatlantól, és csodálatos dolgok fognak megnyilatkozni. Amíg Isten gondviselését nem látjuk meg az örökkévalóság fényében, addig nem értjük meg, mivel tartozunk angyalainak gondoskodásáért és közbelépéséért. A mennyei lények tevékenyen részt vettek az emberek ügyeiben. A villám fényéhez hasonló ragyogó ruhákban jelentek meg, vagy vándornak öltözve érkeztek az emberekhez, és elfogadták otthonuk vendégszeretetét. Gyakran működtek
166
Ellen G. White
Előtted az élet
vezetőként olyan utasok számára, akiket szállás nélkül ért az éj; meghiúsították a pusztító szándékát és elfordították a gonosz csapását. Habár a föld uralkodói nem tudják: tanácskozásaikon gyakran angyalok szóltak. Az emberek saját szemeikkel látták őket és füleik hallották felhívásukat. A tanácstermekben és törvényszékeken mennyei küldöttek védték az üldözöttek és elnyomottak ügyét. Keresztülhúzták az ellenség számításait, feltartóztatták a gonoszt, amely kárt és szenvedést okozott volna Isten gyermekeinek. Mindezek feltárulnak a mennyei iskola tanulói előtt. Minden megváltott saját életéből érti majd meg az angyalok szolgálatát. Milyen csodálatos élmény lesz az, amikor beszélgetést folytathatnak azzal az angyallal, aki őrzőjük volt korábbi éveiktől kezdve. Aki vigyázott lépéseikre és befedezte fejüket a veszedelem napján, velük volt a halál árnyékának völgyében, megjelölte nyugvóhelyüket, és aki először üdvözölte őket a feltámadás hajnalán! Megtudhatják tőle az isteni közbelépés történetét egyéni életükben, és a mennyei együttműködés szerepét az emberiségért végzett minden munkájában. Az élet minden rejtélye megoldódik akkor. Ahol a mi szemünk csak zűrzavart és csalódást, meghiúsult célokat és terveket érzékelt, ott csodálatos, minden felett győztes megvalósított célt, mennyei harmóniát látunk majd. Ott mindazok - akik önzetlen lelkülettel munkálkodtak - szemlélni fogják munkájuk eredményét. Meglátják minden helyes alapelv és nemes tett kibontakozását, amiből itt alig látunk valamit. A világ legnemesebb munkáinak eredményeiből mily kevés láttatik meg ebben az életben a cselekvő előtt! Mily sokan dolgoznak önzetlenül és fáradhatatlanul azokért, akik távol vannak tőlük, és akiket nem is ismernek! A szülők és tanítók lefekszenek utolsó, mély álmukba. Életük, munkájuk látszólag hiábavaló volt. Nem tudják, hogy hűségük az áldás olyan forrását nyitotta meg, amely sohasem apad el. Csak hitben látják, hogy gyermekeik, akiket felneveltek, áldássá és befolyásuk ezerszeresen megismétlődik. Sok munkás az erő, a reménység és a bátorítás üzenetét küldi szét a világba; oly szavakat, amelyek megnyugvást jelentenek a vágyakozó szíveknek minden országban. Ők azonban magányosan, az ismeretlenség homályában munkálkodva csak keveset tudnak fáradozásaik eredményeiről. Így lelki ajándékokat nyernek, terheket hordoznak, és elvégzik a munkát. Az emberek elvetik a magot, amelyből sírjuk felett mások aratják le az áldott termést. Fákat ültetnek, hogy mások ehessék meg gyümölcsét. Itt ezen a földön megelégszenek azzal, ha azt tudják, hogy mozgásba hozták a jóra indító tényezőket; az eljövendő világon azonban meglátják majd mindezek hatását és ellenhatását. A mennyben jelentést vezetnek mindazokról a lelki ajándékokról, amelyeket Isten azért adott, hogy az embereket önzetlen erőfeszítésekre indítsa. A mennyei iskola tanulmányainak egyik tárgya és jutalma az lesz, hogy nyomon követhetjük azt
167
Ellen G. White
Előtted az élet
a széles területet, amelyet besugároztunk Isten igazságával. Szemlélhetjük azokat, akik erőfeszítéseink által emelkedtek fel és nemesedtek meg, és megláthatjuk életük alakulásában az igazság kibontakozását. Akkor majd mindent olyan tökéletesen fogunk ismerni, ahogyan Isten ismer bennünket. Ott az a szeretet és rokonszenv, amelyet Isten ültetett belénk, megtalálja majd gyakorlásának legigazibb terét. A szent lényekkel való tiszta, a szent angyalokkal és minden korszak hűséges gyermekeivel való harmonikus társas élet és az a szent közösség, amely összeköti az egész mennyei és földi családot, mind hozzátartozik majd az eljövendő világ áldott tapasztalataihoz. Ott olyan ének és zene hangzik fel, amilyent Istentől kapott látomásaikon kívül halandó fül nem hallott és emberi elme el nem gondolt. "... Éneklik: minden forrásaim te benned vannak" (Zsolt 87:7). "Ők felemelik szavokat, ujjongnak, az Úr nagyságáért rivalgnak a tenger felől" (Ésa 24:14). "Mert megvigasztalja az Úr Siont, megvigasztalja minden romjait, és pusztáját olyanná teszi, mint az Éden, és kietlenjét olyanná, mint az Úrnak kertje, öröm és vigasság találtatik abban, hálaadás és dicséret szava!" (Ésa 51:3). Ott minden erő kifejlődik, minden képesség kibontakozik. A legnagyszerűbb vállalkozásokat viszik véghez, a legmagasztosabb törekvéseket is megvalósítják, és a legszentebb vágyakat is elérik. Mégis új magasságok emelkednek előttük, amelyeket mindig felülmúlnak; új csodákat szemlélhetnek, új igazságokat érthetnek meg, és új célok váltják ki testi, lelki és szellemi erőik tevékenységét. Az egész világegyetem kincsei feltárulnak majd Isten gyermekei előtt tanulmányozásra. Kimondhatatlan gyönyörűséggel hatolunk majd be az el nem bukott lények örömébe és bölcsességébe. Meglátjuk azokat a kincseket, amelyeket a korszakokon át Isten keze munkáinak szemlélése által elnyertünk. És az örökkévalóság tovatűnő évei még dicsőbb kinyilatkoztatásokat hoznak. Isten ajándékainak kiárasztása az örökkévalóságon át rendkívül bőséges lesz, feljebb, mint kérjük vagy elgondoljuk (Ef 3:20). "... Ő szolgái szolgálnak néki" (Jel 23:3). A földi élet a mennyei élet kezdete. Az igazi földi nevelés bevezetés a menny alapelveibe. Itteni életünk kiképzés az ottani életre. Amik most vagyunk jellemben és szent szolgálatban, az biztos előrevetített árnyéka annak, amivé leszünk. "... Az embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy szolgáljon..." (Mt 20:28). Krisztus földi munkáját - a tanítást, pásztorolást mennyben is végezni fogja, és a Krisztussal való együttműködésért jutalmunk az nagyobb hatalom és kiváltság lesz, hogy az eljövendő világban együttmunkálkodhatunk Vele.
ő a a is
"... Ti vagytok az én tanúim, így szól az Úr, hogy én Isten vagyok" (Ésa 43:12). Krisztus tanúi leszünk az örökkévalóságban is. 168
Ellen G. White
Előtted az élet
Miért engedte meg Isten a nagy küzdelem folytatását a korszakokon át? Miért nem rövidítette meg Sátán életét lázadása kitörésekor? Ez azért történt, hogy a világegyetem meggyőződhessen Isten igazságosságáról a Gonosszal való bánásmódja által. A megváltás tervében vannak olyan magasságok és mélységek, amelyeket az örökkévalóságban se tudunk kimeríteni sohasem; oly csodák, amelyekbe az angyalok is vágyakoznak betekinteni. Az összes teremtett lények közül csak a megváltottak ismerték meg személyes tapasztalatuk által a bűnnel való tényleges küzdelmet. Együttmunkálkodtak Krisztussal, beléptek a Krisztus szenvedéseivel való közösségbe, amiben még az angyalok sem részesülhettek. Vajon nem rendelkeznek-e majd olyan bizonyságtétellel a megváltás tudományában, amely értékes lesz az el nem bukott lények számára? Sőt, már e földi életre érvényes; hogy "... Megismertettessék most a mennybeli fejedelemségekkel és hatalmasságokkal az egyház által az Istennek sokféle bölcsessége" (Ef 3:10). "És együtt feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben, Krisztus Jézusban: Hogy megmutassa a következendő időkben az Ő kegyelmének felséges gazdagságát hozzánk való jóságából a Krisztus Jézusban" (Ef 2:6-7). "Az Úr... hajlékában mindene azt mondja: dicső!" (Zsolt 29:9), és azok az énekek, amelyeket a megváltottak énekelnek majd - tapasztalataik énekei kinyilatkoztatják Isten dicsőségét; "... Nagyok és csodálatosak a te dolgaid, mindenható Úr Isten; igazságosak és igazak a te útaid, óh szentek Királya! Ki ne félne téged, Uram! és ki ne dicsőítené a te nevedet? mert csak egyedül vagy szent..." (Jel 15:3-4). Földi életünkben - habár a bűn ezt korlátozza - a legnagyobb öröm és a legmagasabb nevelés a szolgálatban van. Jövendő állapotunkban is, amikor a bűnös emberiség által emelt akadályok már nem lesznek, a legnagyobb örömünk a szolgálatban lesz. Amikor bizonyságot teszünk, újból megismerjük azt, hogy mi "... eme titok dicsőségének gazdagsága... hogy a Krisztus ti köztetek van, a dicsőségnek ama reménysége" (Kol 1:27). "... Még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Ő hozzá; mert meg fogjuk őt látni, amint van" (1 Ján 3:2). Akkor Megváltónk szemlélni fogja az Ő jutalmát munkájának eredményében. Krisztus abban a nagy sokaságban, amelyet egyetlen ember sem képes megszámolni - "... titeket... az ő dicsősége elé állíthat feddhetetlenségben nagy örömmel" (Júd 24). Ő, aki vérével megváltott és életének példája által tanított minket - "... lelke szenvedése folytán látni fog, és megelégszik..." (Ésa 53:11).
169
