"Először állok igazán a saját lábamon" Villáminterjú Ivanics Tamással 2014. május 19. hétfő, 06:01 A kecskeméti Ciróka Bábszínház új tagja nyerte a legjobb férfi színész különdíját a VII. Kaposvári Gyermek- és Ifjúsági Színházi Biennálén a Ciróka Hogyan lett? Kipling mesék és a Manna Kulturális Egyesület, illetve a Zsámbéki Színházi Bázis Állampolgári ismeretek című előadásáért. Ez utóbbi produkció május 27-én a Stúdió K-ban is látható lesz. Ennek kapcsán kérdeztük Ivanics Tamást.
Fotó: Simon Péter
- Tavaly végeztél bábszínész szakon, hogy értékeled az azóta eltelt időt? Teljesen felfordultak a mindennapjaid azután, hogy kikerültél az egyetemről vagy a negyed- és ötödéves gyakorlat után már nem volt annyira nehéz beleszokni az új helyzetbe?
Nagyon sok minden történt... Azt érzem, először állok igazán a saját lábamon. Korábban mindig függővé tettem magam személyektől, helyzetektől, ritkán mertem önmagam lenni. Új
városba kerültem, egy olyan színházba, ahol mindenki új volt számomra. Kecskeméten elkezdett kiderülni, mit jelentek, ha nem bújok az osztálytársaim mögé. Jót tett a változás, sokkal nyitottabb vagyok, és azt hiszem, komplexebben gondolkodom a színházról, mint korábban.
- Az egyetem után rögtön szerződést kaptál a kecskeméti Ciróka Bábszínháznál. Milyen kihívások vártak ebben az évadban?
A Cirókáról csak jót tudok mondani. És nem azért, mert az anyaszínházam, amiről vagy jót vagy semmit. Olyan nyitott- és haladó szellemiségű légkör fogadott ott, ami szerintem példaértékű. Nagyon tetszik, hogy az előadások sosem öncélúan készülnek, hiszen elvárás a meghívott rendezők felé, hogy mondandójuk legyen a világról a gyerekeknek és az őket elkísérő felnőtteknek. Olyan problémákat is boncolgatunk, amelyekről elsőre azt gondolhatjuk, hogy kínos beszélni róluk. Ha csak annyit hallanék, hogy egy bábszínház előadást készített a válásról a kisiskolás korosztálynak, lehet, hogy én is furcsának tartanám. De ha jobban belegondolok: miért ne? Rengeteg házasság végződik úgy, hogy a szülők külön útra lépnek. Annak a gyereknek, aki ilyen helyzetbe került, igenis szüksége van valamiféle magyarázatra, akár vigaszra. A Csomótündér sok humorral és nem didaktikusan foglalkozik ezzel a helyzettel. Az előadás után sokat beszélgettünk a gyerekekkel, és nagyon okosak, tökéletesen értik, miről van szó. A pedagógusok és a szülők is hálásak a darabért. Április végén a Hamupipőkét mutattuk be, Vidovszky György rendezésében. Gyuri olyan formát hozott, ami szerintem új utakat nyit a színjátszásban. A Hamupipőkében kidobásra ítélt tárgyak a színész meghosszabbításai, és elég sajátos világot teremenek. Az előadás arra hívja fel a figyelmet, milyen jó lenne a belső értékek alapján megítélnünk egymást. Örülök, hogy ilyen munkák találnak meg.
Ivanics Tamás és Nagy Mari, Fotó: Kállai-Tóth Anett
- Idén kipróbáltad magad rendezőként is, a Ciróka és a Manna koprodukciójaként Solt Róbert új darabját, a Címzett: Anyegint állítottátok színpadra. Mindig is vonzott a rendezés vagy egyszeri kíváncsiságról van szó?
Az egyetem vége felé kezdett el érdekelni, hogy vajon mi történne, ha nekem kéne kitalálnom egy előadást, végigvinni egy próbafolyamatot. Szerettem volna egy kicsit feszegetni a határaimat. Most, hogy már bemutattuk, többszöri kíváncsiság lett belőle. De előbb szeretném az Anyegint csiszolgatni, és minél több iskolába eljuttatni.
- Miért az Anyeginre esett a választásod?
Azzal a gondolattal kerestem meg a Ciróka vezetőségét és a Mannát, hogy mi lenne, ha nyitna a színházunk a középiskolás korosztály felé. Mindenképp olyan művet kerestünk, amelyben fiatalokat foglalkoztató kérdések merülnek fel. Az Anyegin bővelkedik ezekben, hiszen a szerelem, az első szerelem, a viszonzatlan szerelem, a hűtlenség, a barátság, a halál, az újrakezdés a témája. De legfőképp az érdekelt, mi van akkor, ha végletesen alárendelem magam egy másik személynek? Főleg, ha az illető nem is szeret, nem viszonozza az iránta táplált érzéseimet. Mik ennek a veszélyei?
- Osztálytermi előadás lett belőle. Hogyan dolgoztátok fel a történetet a mai fiatalok számára?
Fontos volt, hogy ne egy poros irodalomóra legyen belőle, mert akkor elég, ha csak felcsapják a tankönyvet. Solt Róberttel kiválasztottuk azokat a részeket, amelyek a négy fiatal főszereplőt veszik górcső alá, Robi ezekre írt jeleneteket. Igyekeztünk köznapi, érthető nyelven fogalmazni, de nem akartunk modernkedni, szlengekkel teletűzdelni a darabot. Az volt a cél, hogy a problémák kerüljenek előtérbe, az, hogy melyik korban járunk, mindegy. Külsőségekben, zenében, hangvételében azonban mai kort idéz a darab. Ráadásul a történet meg-megáll, hogy a diákok bekapcsolódhassanak az események folyásába, véleményezhessék, segíthessék a szereplőket. Ennek érdekében különböző drámapedagógiai játékokat építettünk az előadásba Végvári Viktória, a Kolibri Színház drámapedagógusának segítségével. A fiatalok jönnek velünk, partnerek a közös gondolkodásban, magukénak érzik az együtt eltöltött órát.
Spiegl Anna és Ivanics Tamás, Fotó: Kállai-Tóth Anett
- Milyen visszajelzéseket kaptok, előadásként befogadhatóbb, átélhetőbb a fiatalok számára Puskin műve?
Volt, aki az előadás hatására szerette meg az eredeti művet, vagy vette rá magát, hogy végre elolvassa. Mindenhol azt kérdezik, melyik kötelezőt hozzuk jövőre, mert izgalmasnak találják a színházi formát egy látszólag poros vagy egy nehezebb hangvételű mű feldolgozására.
- Szintén koprodukcióban készült, a Manna és a Zsámbéki Színházi Bázis közös előadása, az Állampolgári ismeretek, amivel kiérdemelted a VII. Kaposvári Gyermek- és Ifjúsági Színházi Biennálé legjobb férfi színészének járó elismerését. Mit jelent számodra, hogy bábszínészként prózai szerepért kaptál díjat?
Igazából két szerepért, a Ciróka „Hogyan lett?" c. előadásáért is díjaztak. Ez viszont egy bábos produkció. Úgy gondolom, hogy a báb egy csodálatos eszköz, ami a színész játékát kiegészíti, gazdagítja, a kifejezésnek egy sajátos formája, absztrahál, de az alapot minden
esetben a színész munkája adja, legyen szó báb-, zenés- vagy prózai színházról. Ha az alapok nincsenek rendben, akkor mindegy, hogy az ember mennyire fantasztikusan énekel vagy mozgat bábot. Mivel nem választom külön a báb- és a prózai színházat, így egy jó visszajelzésnek tekintem a díjat, talán azt jelzi, hogy valami érvényes felé tartok.
- Az Állampolgári ismeretek olyan témákat feszeget, mint a nemi identitástudat kialakulása, keresése, a kirekesztettség, a gyerekek egymás közti kegyetlensége. Neked mit jelent ez az előadás?
Az előadás őszintesége egyesek számára zavarba ejtő lehet, de nem ez a célunk. A darab borzasztó fontos dolgokról beszél. Tizenévesnek lenni elképesztő nehéz. Ilyenkor egy rakat elvárás zúdul az emberre: az iskolában a tanároknak, otthon a szülőknek, de ami talán a legbonyolultabb: egymásnak is meg kell felelni. Senki nem akar gyengének látszani a többiek előtt, mind tartozni akarunk valahova és közben egyikünk sem tudja, ki is ő valójában, ezért mindenféle maszkokat aggatunk magunkra. Az Állampolgári ismeretek olyan, mint egy segélykiáltás: „Segíts, mert egyedül vagyok a problémámmal, el fogok veszni!" Jó lenne, ha többször hallanánk meg egymást. Ha valaki folyton kukán ül mellettem, akkor mondjuk ahelyett, hogy belerúgok kettőt, mondván „Miért vagy ilyen lúzer?", esetleg megkérdezhetem, hogy „Hé, mi a baj?". Néha elég csak megpróbálni beleképzelni magunkat a másik helyébe, mert az csodákra képes.
Fige Attila, Ivanics Tamás, Fotó: Kállai-Tóth Anett
- Milyen munkák várnak rád a jövőben?
Tengely Gábor rendezővel és az Állampolgáris csapattal nyáron új előadást készítünk Zsámbékon, nagyon várom ezt a munkát, tavaly is a nyár legjobb része volt velük dolgozni. Ősztől várnak a Cirókában az új bemutatók, aztán vendégeskedem egyet a kecskeméti Katona József Színházban. Készülök még egy munkára, ami egy pályázat eredményétől függ. Budapesten egy olyan felnőtteknek szóló előadásban szerepelnék, ami egyben színházi nevelési program. Remélem, összejön. Egyre jobban izgat ez a típusú színház, egyre inkább kacérkodom a gondolattal, hogy komolyabban foglalkozzak vele. http://www.szinhaz.hu/budapest/56548-eloszor-allok-igazan-a-sajat-labamon-villaminterjuivanics-tamassal
