Tericum - 2013/05/06 - SORS KÖNYVE - Belív - 142x197 - 516 / 11
Első fejezet
A
barátnőm, Parvani viselkedése mindig megdöbbentett. Nem igazán törődött az apja becsületével és hírnevével. Az utcán han gosan beszélt, megbámulta a kirakatokat, sőt, néha meg is állt, hogy felhívja a figyelmem valamire. Nem számított, hányszor mondtam el, hogy ez nem helyes, inkább menjünk, rám se hede rített. Egyszer az utca túloldaláról kiabált rám, és ami még ennél is rosszabb, a keresztnevemen szólított. Legszívesebben a föld alá süllyedtem volna szégyenemben. Hál’ istennek, egyik fivérem sem volt a közelben, különben ki tudja, mi történik. Amikor Komból elköltöztünk, apám megengedte, hogy tovább folytassam a tanulmányaimat. Később, amikor elmeséltem neki, hogy Teheránban a lányok nem hordanak csadort az iskolában, és nevetség tárgya leszek, ha én abban jelenek meg, még abba is belement, hogy fejkendőt viseljek, de meg kellett ígérnem, hogy óvatos leszek, és nem hozok szégyent a nevére azzal, hogy züllött és romlott lánnyá válok. Nem értettem, mire céloz – elvégre nem
11
Tericum - 2013/05/06 - SORS KÖNYVE - Belív - 142x197 - 516 / 12
olyan vagyok, mint egy tál étel, ami bármikor megromolhat –, de tudtam, mit kell tennem, hogy ne hozzak rá szégyent, még akkor is, ha nem viselek csadort vagy megfelelő hidzsábot. Abbász bácsikámat imádom! Hallottam, amint azt mondja apának: – Fivérem! Egy lánynak belül kell jónak lennie. Nem a megfelelő hidzsábon van a hangsúly. Ha a lány rossz, a csador alatt is megtehet ezer olyan dolgot, amivel szégyenbe hozhatja az apját. Most, hogy Teheránba költöztetek, úgy kell élnetek, mint a teherániaknak. Azok a napok már elmúltak, amikor a lányokat négy fal közé zárták. Hagyd, hadd járjon iskolába, és engedd, hogy úgy öltözzön, mint a többiek, különben még jobban ki fog ríni közülük. Abbász bácsikám nagyon bölcs és megfontolt ember volt – ak koriban már tíz éve élt Teheránban. Csak akkor látogatott meg minket Komban, amikor elhunyt egy rokonunk. Valahányszor eljött, nagymama, isten nyugosztalja a lelkét, megdorgálta: – Ab bász, miért nem látogatsz meg gyakrabban? És a bácsikám, a rá jellemző jóízű, hangos nevetéssel azt fe lelte: – Mit tehetnék? Mondd meg a rokonoknak, hogy dobják fel gyakrabban a talpukat! – Mire nagymama meglegyintette az arcát, aztán belecsípett, de olyan erősen, hogy még sokáig látszott a nyoma. Abbász bácsikám felesége teheráni volt. Mindig csadort viselt, amikor Komba látogatott, de nyílt titok volt, hogy Teheránban nem viselt rendes hidzsábot. A lányai fittyet hánytak mindenre. Még az iskolában sem vették fel a hidzsábot. Nagymama halála után a gyerekei eladták a családi házat, ahol élt, és az árát szétosztották a családtagok között. Abbász bácsikám egy javaslattal állt elő apám részére. – Fivérem, ez a hely már nem nektek való. Csomagoljatok össze, és költözzetek Tehe ránba. Összedobjuk a részünket, és veszünk egy boltot. Bérelek számotokra egy házat a közelben, és így együtt dolgozhatnánk.
12
Tericum - 2013/05/06 - SORS KÖNYVE - Belív - 142x197 - 516 / 13
Gyere, kezdj el egy új életet építeni magatoknak. Manapság csak Teheránban lehet pénzt csinálni. Mahmúd bátyám először ellenezte az ötletet. – Teheránban az emberek nem törődnek a hitükkel és a vallásukkal – hangoztatta. Ám Ahmád fivérem örömmel fogadta a javaslatot. – Igen, oda kell költöznünk – bizonygatta. – Végül is kezdenünk kell ma gunkkal valamit. Anyánk óvatosságra intette őket. – Gondoljatok a lányokra! Hogy találnánk ott megfelelő férjet nekik? Teheránban senki sem ismer minket. Minden barátunk és rokonunk itt él. Maszumé elvégezte a hat osztályt, sőt, még egy plusz évet is ráhúzott az iskolában. Itt az ideje, hogy férjhez menjen. És Fátinak idén kell elkezdenie az iskolát. Isten tudja, mi válna belőle Teheránban. Mindenki úgy tartja, hogy azokat a lányokat, akik ott nőnek fel, nem becsülik meg annyira a kérők. Ali, aki negyedikes volt, megszólalt: – Nem venné magának a bátorságot! Én is itt vagyok! Sólyomként fogom figyelni, és egy lépést sem tágítok mellőle. – Belerúgott a földön játszó Fátiba, aki erre bömbölni kezdett, de senki sem figyelt rá. Odamentem hozzá, átöleltem. – Micsoda ostobaság! Azt aka rod mondani, hogy az összes teheráni lány rossz? Ahmád bátyám, aki bolondulásig rajongott Teheránért, fel csattant: – Fogd be a szád! – Aztán a többiekhez fordult. – Csak Maszumé jelent problémát. Majd itt férjhez adjuk, és aztán köl tözünk Teheránba. Így eggyel kevesebb gondunk lesz. Alit pedig megkérjük, hogy tartsa szemmel Fátit. – Megveregette Ali hátát, és büszkén kijelentette, hogy az öccse buzgó, tettre kész kölyök, és felelősségteljesen fog viselkedni. Elszorult a szívem. Ahmád a kezdetektől fogva ellenezte, hogy iskolába járjak. Ő ugyanis ellinkeskedte a tanulást, és többször is megbukott nyolcadikban, mígnem otthagyta az iskolát, és most nem akarta, hogy több osztályt végezzek, mint ő. Nagymama, isten nyugosztalja a lelkét, szintén csalódottan
13
Tericum - 2013/05/06 - SORS KÖNYVE - Belív - 142x197 - 516 / 14
vette tudomásul, hogy még mindig iskolába járok, és folyamato san rágta anyám fülét emiatt. – A lányod nem ért semmihez. Még ha el is veszi valaki, egy hónapon belül hazaküldi. – Apámat sem hagyta békén. – Miért költesz továbbra is pénzt a lányokra? Azok haszontalanok. Úgyis másoké lesznek. Rájuk költöd a keserves munkával megszerzett pénzed, hogy aztán később még többet kelljen költened, hogy ki tudd őket házasítani. Bár Ahmád már majdnem betöltötte a huszadik évét, még nem volt rendes állása. Aszadollah bácsikánk üzletében volt mindenes, de állandóan az utcákon lődörgött. Nem hasonlított Mahmúdra, aki ugyan csak két évvel volt idősebb nála, de komoly, meg bízható, hitbuzgó ember lévén soha nem mulasztott el egyetlen imádságot vagy böjtöt sem, és mindenki azt hitte, hogy Mahmúd legalább tíz évvel idősebb Ahmádnál. Anyám azt szerette volna, ha Mahmúd az anyai unokatestvé remet, Ehterám-Szadátot veszi feleségül. Mint azt mondta, Ehte rám-Szadát szejjed volt – a próféta leszármazottja. De én tudtam, hogy a bátyám apai ági unokatestvérünket, Mahbubét kedveli. Valahányszor csak meglátogatott minket, Mahmúd elpirult és da dogni kezdett. Egy sarokban ácsorogva figyelte Mahbubét, főleg, amikor lecsúszott a fejéről a csador. És Mahbubé, isten áldja meg, olyan fesztelen és szeleburdi volt, hogy megfeledkezett a helyes viselkedésről, és nem takarta el magát rendesen. Valahányszor nagymama megfeddte, hogy mutasson némi szégyenérzetet egy férfi társaságában, aki nem volt a közvetlen rokona, azt vála szolta: – Ugyan már, nagymama! Nekem ők olyanok, mintha a fivéreim lennének! – És hangosan nevetgélt tovább. Észrevettem, hogy miután Mahbubé elment, Mahmúd mindig vagy két órát imádkozott, majd azt ismételgette: – Istenem, kö nyörülj a lelkemen! – Azt hiszem, úgy érezte, hogy bűnt követett el. De ennek csak Isten volt a megmondhatója. Mielőtt Teheránba költöztünk volna, a házunk hosszú ideig
14
Tericum - 2013/05/06 - SORS KÖNYVE - Belív - 142x197 - 516 / 15
veszekedésektől és vitáktól volt hangos. Az egyetlen dolog, amely ben mindenki egyetértett, az volt, hogy engem ki kell házasítani. Minél előbb meg akartak szabadulni tőlem. Mintha Teherán minden egyes lakosa arra várt volna, hogy engem megronthasson. Mindennap felkerestem Maszumé őszentsége szentélyét, és kö nyörögtem, hogy járjon közben az érdekemben, hogy a családom vigyen magával és engedjen iskolába járnom. Könnyek között bevallottam, hogy azt kívánom, bárcsak fiú lehetnék, vagy Za rihoz hasonlóan bárcsak én is meghalnék. Zari három évvel volt idősebb nálam, de nyolcéves korában elvitte a torokgyík. Istennek hála, az imádságaim meghallgatásra találtak, és egyetlen lélek sem kopogtatott be hozzánk azért, hogy megkérje a kezem. Nem sok időbe telt, mire apám minden ügyét elrendezte, Abbász bácsikám pedig bérelt nekünk egy házat a Gorgan utca közelében. Aztán már mindenki csak arra várt, hogy eldőljön, mi lesz velem. Valahányszor anyám arra érdemesek társaságában találta magát, mindig megjegyezte: – Itt az ideje, hogy Maszu ménak bekössék a fejét. – Ilyenkor szégyenemben és dühömben elöntötte arcomat a pír. De őszentsége az én oldalamon állt, és egyetlen kérő sem jelentkezett. Végül a család hírt küldött egy régi kérőmnek, aki azóta megnősült, majd el is vált, hogy lépjen elő. Viszonylag fiatal férfiról volt szó, aki rendezett anyagi körülmények között élt, de senki sem tudta, miért vált el a feleségétől néhány hónap után. Az én szememben goromba és ijesztő embernek látszott. Amikor tudomást szereztem a rám váró szörnyűségről, félretettem min den szertartásosságot és szerénységet, és apám lába elé vetettem magam. Addig könyörögtem neki, míg beleegyezett, hogy maguk kal vigyenek Teheránba. Apám lágyszívű ember volt, és tudtam, annak ellenére, hogy lány vagyok, szeret engem. Anyám szerint Zari halála után elhalmozott a figyelmével. Nagyon sovány vol tam, és attól félt, hogy esetleg én is meghalok. Úgy hitte, Isten büntetésképp szólította magához Zarit, mert ő nem volt elég hálás
15
