VÁCI PIÁR II. évfolyam 3. szám
A váci Piarista Gimnázium diáklapja
2002. október
Bevezetı gondolatok Mélyen Tisztelt Diákpolgárság, Kedves Tanártársak! Immár sokadik próbálkozás ez a kiadvány egy iskolai diákújság beindítására. Olyan ez, mint az emberi lélek: néha belelkesedik, s szárnyal, máskor meg ellankad, s alábbhagy a dinamizmusa. Most néhány lelkes diákújságíróval újra vállalkozunk a "Váci Piár" diáklap feltámasztására. Fogadjátok laikus és amatır, de jókedvő próbálkozásaink produktumait szeretettel. Ha lehet, ne a kritikáitokkal "essetek" nekünk, hanem újabb és újabb mőfajt teremtve szálljatok be írásaitokkal, felvetett gondolataitokkal a következı számokba. Minden csütörtök nagyszünetben találkozik kicsiny stábunk a fizikum elıadójában, hogy egy
kis cukorrágás közben tervezgessük a következı számokat. Mindannyitokat várunk, gyertek ötleteitekkel, cikkeitekkel. Kérjük, hogy lehetıleg legépelve hozzátok az "anyagot", persze lehet kézírásban is. Elképzeléseink szerint a megjelenı cikkeink a piarista jelmondatot követnék: pietas et litterae, vagyis a vallásosság és a tudomány, értelem szellemében szeretnénk megjelentetni írásainkat, megfőszerezve egy kis humorral. Mindenképpen olyan témákról szeretnénk szót ejteni, ami az iskolai életünkkel (mind tanár, mind diák szempontból) kapcsolatban van. Nagy Attila Sch. P.
Interjú Hujbert Tamás tanár úrral Bizonyára mindenki látta, hallotta, tapasztalta, hogy 10-11 éves gyerekek is növelték ettıl a tanévtıl kezdve a piár-diákok létszámát 36-tal, hogy pontosak legyünk. Már nemcsak a fiúk mutálós hangja, nem is a pletykálkodó lányok kuncogása, hanem az eddig még ismeretlen gyerekzsivaj is beletartozik mostantól a szünetek alapzajába. Osztályfınöküket, Hujbert Tamás tanár urat faggattam ki az osztályáról – többek között. - Bevezetıként azt szeretném kérdezni, tanár úr a gimnázium elıtt hol tanított és mennyit? - Ha jól számolom, eddig 15 éven keresztül vertem az irodalom, a magyar nyelvtan és a hittan titkait az általános iskolás diákok fejébe. Az elızı munkahelyem a vácrátóti suli volt, ott 11 évet voltam. Voltak más munkáim is, de mindig
is a tanári pálya felé sodródtam. Feleségem, apósom, anyósom is pedagógus, szóval fertızöttség akadt bıven. - Ha már a család került szóba, tessék mesélni róluk valamit! - Vácon lakom feleségemmel és hat szép gyermekemmel: a lányom mővészeti iskolába jár, a nagy fiam középiskolás, három fiam a váci Petıfi Iskola tanárait boldogítja, a legkisebb fiam meg még csak két éveske. - Az iskolára rátérve: milyen ötödikeseket tanítani? - Nekem nem új, hiszen Vácrátóton általános iskolás diákokkal foglalkoztam, ezért is lettem én az osztályfınök. A többi tanárral szemben elınyben vagyok, mert ismerem ezt a korosztályt. Viszont ez egy másfajta ötödik osztály, és én ezzel az osztályfınökséggel óriási feladatot
Váci Piár kaptam, hiszen eddig nem volt gimnáziumban saját osztályom, itt is csak egy évet tanítottam a mostani 10. A-ban. - Mik a különbségek, miért másfajta? - A különbségek ilyenkor még nem igazán mutatkoznak meg, talán csak a hely más, meg hogy gimnáziumi tanárok tanítanak. De a tananyag teljesen ugyanaz, mert teljesen mindegy, hogy egy tankönyvre az van ráírva, hogy „5. osztály”, vagy „8 osztályos gimnázium 1. osztály”. Ezek a diákok annyiban vannak elınyben, hogy sem a tananyagban, sem a tanári karban, sem helyben, sem osztálytársakban nem lesz akkora váltás, mint általában a 8. és a 9. évfolyam között szokott lenni. Ezek a gyerekek itt fognak serdülni, felnıtté válni, remélhetıleg az én kezeim között. Az átállás viszont igen nehéz, mikor átmegyek a 10. A-ból az 5. A-ba. Persze sok minden múlik rajtam. Nyilvánvaló, hogy a „kicsiket” máshogy kell kezelni: türelmesebben, szájbarágósabban kell elmagyarázni a dolgokat. Mégis, nekik jobban csillog a szemük, jobban el lehet ıket varázsolni, és ami fontos: ık még hisznek a tanáraikban… a nagyok már rafináltabbak, - Milyennek bizonyult az osztályközösség? - Kialakulóban van még, de a gyerekek nagyon aranyosak, és jobbak, fegyelmezettebbek, mint egy általános iskolai ötödik osztály. Ugyanis ık nem a körzetbıl kerültek ide, hanem ık a – jó értelemben vett – válogatott diákok. Vallásos szüleik meg szeretnék adni fiaiknak és lányaiknak azt a lehetıséget, hogy keresztény szellemben és keresztény környezetben nevelkedjenek. - Hogyan mutatkozik meg a vallási élet az osztályban? - Semmiképp nem akarunk különcködni, de annyi egyéni azért van a mi vallási életünkben, hogy beiktattunk az órarendbe heti egy órában egy szentmisét. Ezen kívül minden nap az elsı órában hosszabban imádkozunk Istenhez, nem csak a szokásos nyitóimát mondjuk el. A családokkal is igyekszünk sokat foglalkozni, kielégíteni az igényeiket, megoldani a problémáikat. Lobmayer Imre atya is rendszeresen találkozik velük. Az az igazán szép, hogy ezek a szülık igénylik a szoros kapcsolatot a piarista renddel és az egyházzal. - Meséljen tanár úr a nógrádi összejövetelrıl! - Ezt a programot augusztus végére szerveztük Lobmayer atyával, és egy gólyatábornak
szántuk, hogy a leendı osztálytársak meg a szülık összeismerkedjenek egymással, esetleg a diákok testvérei is. Szerencsére nagyon jól sikerült ez az egész napos program. Én fıleg annak örültem, hogy nagy családosok is csatlakoztak hozzánk a gyermekeikkel, és a fényképeket elnézve voltunk olyan 150-en. Így alkalmunk adódott nekünk, tanároknak is jobban megismerni a szülıket. Akikkel sokat beszélgettünk az elvárásaikról. Például ık hétvégi lelkigyakorlatokat igényelnek és a nagy lelkesedésüktıl felbuzdulva Imre atyával együtt elıadásokat szervezünk nekik családi problémákról, gyermeknevelésrıl, egyházi, bibliai témákról. - Ezek szerint nem ez volt az utolsó szervezés… - Az biztos, hiszen ezeknek a kirándulásoknak az a lényege, hogy összekovácsolják a társaságot, sok közös élményt szerezzenek. A szülık támogatják azt az ötletünket, hogy a továbbiakban is megejtsünk egy-két közös programot. Tervbe van véve az advent megünneplése, így együtt. - Más eseményeket is megünnepelnek, például a húsvétot? - Mi az ünnepeinket osztályon belül tartjuk, történetesen a születésnapokat és a névnapokat. Ez abból áll, hogy valamelyik órámon elfogyasztunk az ünnepelt tiszteletére egy kis ropogtatnivalót, és versekkel, énekekkel felköszöntjük ıket. Igaz, hogy 36 az osztálylétszám, de vannak ezen belül azonos nevőek, van két ikerpár, szóval ennyivel kevesebbet ünneplünk. - Hány óraszámban tetszik tanítani ıket? - 5 órám van velük a héten: két irodalom, két nyelvtan és egy osztályfınöki, de szerintem több kéne. Ott kell lenni velük ebédeltetéskor, szünetben itt, az udvaron… - Igen, látom, nagyon benne vannak a játékban… - Minden szünetben lejönnek ide, persze korláton belül, de egyelıre meg kell tanítani ıket játszani. Eddig nagyon fegyelmezetten viselkedtek, ahogy egy 10-11 éves diákhoz illik. Juci mama is mondta, meg van velük elégedve, kellemesen csalódott. Remélem, továbbra is ilyen jók maradnak az elkövetkezendı nyolc évben, az én irányításommal. - Én is remélem, és köszönöm szépen az interjút! Gyurkovics Eszter 10.B
Váci Piár
Hófehérke nógrádi törpéi A nyár elıtti utolsó napon kosármeccse volt az osztály lányainak az évfolyam lányai ellen, és épp fáradtan, kipirulva vonszoltam magam fel a világ végén lévı terembe, a mostani 11.B-be, ami egy átmeneti teremnek kaptuk az érettségik miatt. Ekkor Lobmayer atya odajött hozzám, és mesélte, Hujbert tanár úrral szerveznek augusztus 31.-re egy gólyatáborszerőséget a leendı ötödikeseknek, tele játékokkal meg programokkal, és meginvitált oda egy kis segítségre. Én a fáradság miatt fel se fogtam a dolgot, erre csak élettelenül rábólintottam, és aug. vége felé jöttem csak rá, mire is vállalkoztam, és akkor döbbentem rá, nincs is messze az a találkozó… Egyszer csak ott találtam magam a váci vasútállomáson az atya, Mohos Miki (12.B), Kovács Dóri és Molnár Miki (10.A) társaságában, körítésnek meg ott álldogált egy csomó szimpatikus szülı és gyerek a vonatra várva. De mikor megérkeztünk a nógrádi plébánia udvarára, a szemem elé táruló látványtól egy kis ideig levegı után kapkodtam: szülık, leendı diákok és rohangáló testvéreik a horizonton. De annyival könnyebb volt az arcokkal barátkoznom, hogy a Bozi és a Földváry famíliát már ismertem, és alkalmam adódott a Hujbert gyerekekkel is találkozni. A két Miklóssal és az egy Dórival ún. csoportvezetıi tevékenységet kellett ellátnunk, és a két szervezı tanár kalauzolt el minket, hogy mikor és hol, kivel és mit kell csinálni. De azt is megtudtuk, merre van a WC. Segítségül mind a néhány száz gyerek (na jó, annyi nem volt…) és a szülık kaptak egy öntapadós azonosító cédulácskát, ami különös módon a nevet tüntette fel. Így legalább nem kevertem össze a Bélát a Lajossal. Mővelıdésképp felsétáltunk e kis falucska nevezetességéhez, a várhoz, és elérve végcélunkat, a monumentális hegytetın lecsüccsentünk, és megzavartuk a természet bioritmusát operaéneklésünkkel. A gitár annyit szépített tehetségtıl kicsattanó hangunktól, hogy a madarak nem estek le a fáról. Ezután következett a csoportvezetık számára az elsı nagy megmérettetés: foglalkozni a testvé-
rekkel. Én nagy büszkén elıálltam idétlenebbnél idétlenebb ötleteimmel, de a sok vérben forgó szempárt elnézve inkább visszavonultam. Eleinte döcögısen folytak a játékok, de a fejrecsapós játékkal reformáltam a hangulaton: egy összetekert újsággal a kör közepén álló egyénnek valakinek a fejére kell csapni, de ha ez a valaki mond a körben ülı személyek közül egy nevet, a hóhér annak az illetınek a fejecskéjét célozza meg. Szerencsére megúsztuk a testi sérüléseket, és mentıt se kellett hívni. Ebédidıben elfogyasztottuk az otthonról hozott hamuban sült zsírpogácsánkat, majd négyünknek a nevünkhöz méltó feladatot kellett végrehajtani, vagyis csoportot kellett vezetni (így az én csoportomat egy terebélyes fa alá vezettem). Az ötödikes gárdát négyfelé osztottuk, és az ideiglenes öt fiammal és négy lányommal elvonultunk annak a bizonyos fa árnyéka alá beszélgetni. Imre atya elmondta, milyen kérdéseket kell nekik feltenni, és az elsı körben ezekrıl kellett beszélgetni. Hát… a horkolástól nem hallottam a saját hangomat. DE! A második körben olyan feladatot kaptam, ami nagyon jól sikerült: az esti tábortőzhöz össze kellett dobni egy ötperces kis elıadási darabot. Hısiesen bevallom, én ezt már elıre tudtam, és otthon vért izzadva megírtam egy Hófehérke és a hét törpe paródiát, és a hátramaradt háromnegyed órában betanítottam a csoportomnak ezt a kis szösszenetet. Hál’ Istennek annyira lelkes csapatot kaptam, hogy a próba közben is született egy csomó jó poén! Tudvalevı, ugyebár, hogy a plébániához hozzátartozik egy templom is, és ott Imre atya tartott egy misét, Földváry tanár úr meg a délelıtt gyakorolt dalok éneklésében asszisztált. Majd jött a nap fénypontja (este): a tábortőz! Még egy utolsó próba, és elkezdıdtek az ötperces darabok elıadásai. Elıbb a szülıi csoportok mesélték el másfél órai beszélgetésük tartalmát, aztán rajtunk volt a sor. Mohos Miki csoportja az utolsó vacsora történéseit mutatta be kicsit elferdítve, Dóri csapata az irgalmas szamaritánus sztoriját ismertette meg velünk parodizálva (nem vagyok pogány, eddig is ismertük, de nem paro-
Váci Piár dizálva…), Molnár Miki gyerekei meg szintén egy mese kibelezett változatát adták elı. Ha azt mondom, Pindurka és Farkinca, milyen mesére lehetne asszociálni? Elárulom: Piroska és a farkas. Ahogy elnéztem a sok mosolyt és a csillogó, érdeklıdı tekinteteket, mindenkinek tetszett minden. Ezután következett az én színjátszó társulatom, és egy óriási levegıvétel után belekezdtünk mősorunkba. Narrátori és súgói posztomat elvégzésével nagyon gördülékenyen ment a paródia, de azon különösen meglepıdtem, mikor hallottam egy-egy improvizált poént és a közönség részérıl nevetést! Mint a többieknek, nekünk is nagy sikerünk volt. Szegény ötödikeseknél már csak Walt Disney-t sajnáltam jobban.
Végezetül Földváry tanár úr nagy fia, András és a testvérekbıl összekovácsolt gárdája adott elı egy olyan orvosi rendelıben zajló jelenetet, ahol a fejszével amputáltak, de ennek ellenére mindenki jót szórakozott. Néhány zenei mősor után sötétedéskor mindenki érzékeny búcsút vett egymástól, feltéve, ha látta még, kitıl búcsúzkodik, majd hazaérve összegeztem a mai nap eseményeit, és rájöttem, jobban nem is sikerülhetett volna! Az idı kitőnı volt, a csoportom kifejezetten ügyes volt, tele jófej gyerekekkel, meg persze az elıadásokon is jót derültem… Otthon meg elmeséltem a kisöcsémnek a Hófehérke és a hét törpét. Gyurkovics Eszter 10.B
Európa új nyelve magyar kézbıl Europejs niyv språget Igen, bármilyen furcsán is hangzik, a világ egy újabb mesterséges nyelvvel gazdagodott. Nyilván minden „normális” ember felteszi a kérdést, mire jó egy ilyen nyelv, és ki fogja ezt megtanulni? Nem elég Bábel zőrzavara? Ilyen szemmel is meg lehet közelíteni ezt a témát, de én még sem ezt teszem. Szerintem gazdagságot és sokszínőséget ad minden embernek egy újabb nyelv.
A skandger nyelv A skandger az indoeurópai nyelvek családjába – azon belül is a germán nyelvekhez - tartozó ún. mesterséges nyelv. Ez azt jelenti, hogy nem természetesen kialakult nyelvrıl, hanem egy nyelvész által megfabrikált nyelvrıl beszélünk. Külalakilag a skandináv nyelvekre és a hollandra hasonlít, de német szótövekre épült. Emiatt a hangzása kissé furcsa, a kiejtéséhez pedig hozzá kell szokni, mert nem titok, elég nehézkes. Meglepı lehet számunkra, ha olyan betőkkel találkozunk egy skandger szövegben, ami a magyar ábécében nem szerepel. Ilyen például a svéd ”å” bető, ami a magyar „ó” -nak felel meg, a
dánból és a norvégból ismerhetı ”ø”, melyet „ö” -nek ejtünk, de fellelhetjük a latinban sem idegen ”æ”-diftongust (kettıshangzót). Sok meglepetést okozhat számunkra ez a nyelv, ha komolyabban elmélyedünk benne. Hiszen igaz, hogy a nyelvtana eléggé az egyszerőségre törekszik, de vannak benne olyan elemek is, amik egy kicsit az élı nyelvekhez teszik hasonlóvá.
Európai kommunikáció Az újraegyesülı kontinensen nagy gondot okoz, ha két különbözı nemzetiségő ember próbál kommunikálni egymással. A hétköznapi életben ez viszonylag leküzdhetı, viszont a politikai életben a nyelvi sokszínőség komoly gondokat okoz. Az Európai Unió a maga tizenegy hivatalos nyelvével is felvetette már a kérdést: mi lenne, ha kiválasztanánk egy már meglévı európai nyelvet, és az lenne a közös kommunikációs nyelv? Csakhogy mit szólnának a franciák, ha az angolt vagy a spanyolt választanánk? Ugyanaz történne, mint amit a latin mővelt Európával, kiszorította a többi kultúrát, sokfelé elterjedek a latin betők. Ezt kiküszöbölve kezdtek létrejönni a mesterséges nyelvek. Közülük talán a legismertebb, az esperanto, melyet a reménykedı
Váci Piár professzor, azaz, Dottoro Esperanto fejlesztett ki. Ez a kiváló lengyel nyelvész beírta magát a történelembe, hisz mostanság több millió eszperantista (esperantistoj) létezik szerte a világon.
„Egy a nép, egy legyen a nyelv!” A múlt évszázadban sokszor elhangzott ez, és ehhez hasonló mondat. Sok minden létrejött az emberiség egységesítése érdekében, 2002. január 1-jén megszületett az európai közös valuta, az Euró. Viszont az egységes nyelv gondolata furcsa érzéseket ébreszt bennünk. Bizonyára elég valószínőtlennek tőnik, hogy mint a német márka, vagy a francia frank egyszerre csak úgy eltőnjön jó néhány európai nyelv. A skandger sem ezzel a céllal készült. Talán pont az ellenkezıjéért, hogy a régi kontinens még színesebb és érdekesebb legyen.
A váci nyelvkedvelı
Én jómagamat csak a „nyelvek barátjának” merem nevezni, hiszen nyelvész korántsem vagyok. Sokáig nem hangoztattam, sıt inkább eltitkoltam a skandgert, amit most bevallom, én készítettem, kedvtelésbıl. Egy kémia órán született meg a nyelv gondolata, azóta könyvformába is öntöttem, hogy legyen valami nyoma annak, amin egy nyáron keresztül dolgoztam Elıször még nagyon hasonlított a németre, de éppen ezért idıközben átesett egy-két újításon. Remélem, most már ez a végleges formátum, bár ıszintén szólva a fejemben gyakran elıjönnek újabb ötletek. Ilyen módon is fejlıdik ez a nyelv, mintha élı lenne, mert rajtam kívül nem hiszem, hogy tudna valaki is legalább egy mondatot skandgerül mondani. A nyelvtana kész, a szótáron folyamatosan dolgozom. Három év leforgása alatt mindössze két szöveg készült el, az egyik az Ave Maria (Sæn søve vellkomre Mariet), a másik pedig a Pater noster (Nøpjs aampfelkvøjet) fordítása. Lesták András 12B.
Csak egy pillanat El sem hinnénk, hogy életünk sokszor egyetlen hajszálon múlik. Pedig így van! Az alábbi történet is ezt bizonyítja. Egy idıs házaspár üldögélt székében a késı esti órákban. Az öregúr a családi krónikát írta, melyet unokáinak kívánt ajándékba adni. Hirtelen a toll kiugrott a kezébıl, a talaj, az asztal elkezdett remegni. A képek leestek a falról, a vakolat potyogott a mennyezetrıl. Mindenhonnan rémült sikoltozás hallatszott, de ebben a hatalmas zajban is érezni lehetett, ahogy az emberek reszketnek és arra gondolnak, hogy ez az utolsó perc az életükben. A férfi elkapta felesége reszketı kezét és máris szaladtak le a lépcsın, hiszen a mennyezet recsegett-ropogott. Kétségbeesetten, a félelem arcát megismerve kiértek az utcára, ahol már hatalmas embertömeg győlt össze. Félelem ült minden ember arcán; azon tanakodtak, hogy mi lehetett ez: valószínőleg FÖLDRENGÉS volt. Az öreg hölgy az események zőrzavarában ke-
reste férje tekintetét, hogy megnyugodhasson végre. A férfi átkarolta, majd sietett vissza a házba, hogy kabátot hozzon reszketı feleségének. Kapkodó mozdulatokkal, ziháló lélegzettel vette le a fogasról a kabátot, majd könyvét is magához vette. Ahogy a házból visszatért az utcára, ismét egymás karjaiban lehettek. Mikor az utórengések ideje is elmúlt, az elcsendesedı tömeget három veszekedı ember kiabálása zavarta meg. A házaspár is feléjük fordult és hallották, hogy kettı közülük angolul beszél, míg a pincér a pénzt követeli. A két férfi azért futott ki, mert az éttermet patkányok öntötték el, s véletlenül sem azért, mert nem akartak fizetni. Alighogy elhagyták az éttermet, az épület összeomlott, és a három férfi, csak a patkányoknak köszönhette életét. A patkány isteni jel volt, ezek a jelek ugyanis mindig ott vannak közöttünk, csak észre kell vennünk ıket! Mindennap figyelnünk kell arra, hogy hogyan viselkedünk embertársainkkal. Úgy kell felkel-
Váci Piár nünk, hogy egy teljesen új napnak nézünk elébe, és mindig úgy kell lefeküdnünk, hogy nem szabad haragudnunk senkire, lelkünk mélyén pedig meg kell bocsátani mások bőnét.
Íme egy ismert mondás, mely az igazságot tükrözi: mindennap úgy élj, mintha az lenne az utolsó napod, órád, vagy akár perced! Lózs Mariann 10.C
A piárdiák egy napja Az alábbi írás egy elballagott diáktársatok vallomása. Historia est magistra vitae! Reggel 7-kor ébredek. Elmegyek a suliba. Általában ½ 2-2 között szoktam a kollégiumba érni. Lemegyek ebédelni, majd a szobámban beszélgetek a társaimmal. Azután attól függıen, hogy milyen nap van, vagy elmegyek edzésre, vagy bent maradok és elfoglalom magam. Kb. fél évig minden nap jártam edzésre, de az eléggé fárasztó volt, és sok idıt vett el. Szóval mostanában, ha nem megyek kosarazni, akkor elintézem délután a dolgaimat vagy benn maradok a koleszban és TV nézéssel vagy olvasással töltöm az idımet. Kb. 5-kor tanulok egy órát, megcsinálom az írásbeliket, utána ¾ 7-ig pihenek. Azután elmegyek vacsorázni, utána ismét TV-t nézek vagy a kollégium tornatermében kosara-
zok. Este 8-½ 9 körül megint tanulok egy órát, de csak úgy össze-vissza. Az a baj, hogy sok mindenhez lenne kedvem: többek között a tanuláshoz, de nincs hozzá kitartásom, ráadásul estére teljesen el is fáradok. Most fogok visszamenni a Szt. Józsefbe, mert már elég volt ez a másfél év itt a Mezıben. Ráadásul nem tanulok eleget, pedig simán jól tanulnék, meg hiányzik a régi társaság is. Úgy érzem, hogy reál beállítottságú vagyok, hiszen a matekot, a fizikát és a kémiát szeretem. Bár mostanában az irodalmat és a törit is kezdem megkedvelni, amióta minden órára tanulok. Bár ez a jegyeimen nem látszik, igaz mostanában felfelé ívelnek. Szóval bízom benne, hogy év végére sikerül egy a tavalyi átlaghoz hasonlót összehozni, ami 4,1 volt. K. V. (2002 tavasza)
Az ortodox Egyház újjászületése Nyolc évtizednyi diktatúra után most tömegek járnak templomba, Oroszország ma sokkal elválaszthatatlanabbnak látszik saját ortodox Egyházától. Csaknem tizenöt-ezren keresztelkedtek meg a berlini fal lebontása után a meggyilkolt szent Tyihon pátriárkáról elnevezett templomban. A templom titulusa mintha arra emlékeztetne bennünket, hogy „nem felejthetünk!” Régi idık mártírjairól olvasva az a benyomásunk támadhat, hogy mindez nagyon régen történt, és ez minket már nem érint. De, ha az a mártír az ember nagyapja, akkor a történetek sokkal mélyebben érintik meg, és egészen más módon. ekkor elkezd töprengeni az ember, hogy ha az ı helyében lettem volna, akkor én is olyan hő maradtam volna Krisztushoz, mint ı? Majdnem minden orosz családban akad egy mártír, egy hitvalló.
És Jézus azt mondta: „Boldogok vagytok, ha az emberek kirekesztenek maguk közül az Ember fiáért.” Az orosz ortodox Egyház néhány évtized alatt többet szenvedett, mint az egész keresztény Egyház kétezer év alatt. „Rettenetes lesz ez az éjszaka” –mondta Tyihon pátriárka, akit elıbb megkínoztak, majd megmérgeztek. A Moszkva melletti butovói négy kilométeres tömegsír mellett 1938-ban és 1939-ben 20760 embert, köztük 900 papot öltek meg, csak azért, mert másként gondolkoztak, mint a hatalom, a maguk módján vélekedtek a világról. Az egyik leghíresebb butovói mártír Szerafim atya volt, akit 1997-ben szentté avattak. Köztük volt még Kronyij Denidrinov arkamandrita, aki a Szent Szergej Szentháromsága templom utolsó lelkésze volt, itt lıtték agyon Dimitrij Dobroszedolov és Nyikolaj
Váci Piár Dobrondavalov érsekeket és még sok más papot is. A kivégzı katonák között biztos volt olyan akire rá kellett fogni a pisztolyt, hogy „lıj, különbem te sem maradsz életben!” Az embereket rá lehet ilyenekre kényszeríteni, de nem mindig. El akarták ıket pusztítani. Csak a testüket ölhették meg, de a lelküket nem. Lenin halálra ítélte Istent, Trockij és Sztálin pedig végrehajtotta az ítéletet. A táborokban 120
ezer szerzetese és apácával, 40 ezer pappal és 600 püspökkel végeztek. hetvenöt-ezer templomot romboltak le. Egy egész nép történetét próbálták eltörölni, a nép szeme láttára. A messianisztikus ateizmust romokra és tömegsírokra építették. Azt akarták, hogy az Egyháznak sem nyoma, sem emléke ne maradjon fenn. Lesták András 12B
Piarista diákversek Vers a szájfényrıl, a rágózásról és a füllentésrıl Egy lánynak festeni magát, Olyan, mintha leszidná anyját. De lehet, hogy ez szerénység, Hogy nem elég neki e szépség? Minden esetre igyekszem, Hogy többé el ne kövessem! Rágózni vajon miért nem szabad, Ha a rágó az asztalra nem tapad? De hogy a suliban legyen béke Jegyezd már meg végre: A rágózás jó dolog, De a Tanár Úr ezért morog!
De a mondottakat ismerve, Nem is kell nekem. Mit hallok? - Borzasztó! Ez a dolog bosszantó! Hogy lehet, hogy egész nap valakire gondoljunk, Miközben lenne fontosabb dolgunk? Csupa idıpazarlás, Majd a végén szitkozódás. Inkáb tanulok, Azzal többre jutok! (egy kilencedikes lány)
Füllenteni, füllenteni valóban, Nem igazán jó e dologban. De hisz éppen ezért írom e verset, Mert ezzel a Tanár Úr elégtételt vehet! Tehát ezentúl valóban Nem állítok valótlant.
Az iskola és a mobil
Zárásként most elnézést kérek, Mert olyan vagyok, mint a gyermek. De igyekszem jóvá válni, S a tanulságot megtanulni. Jól jegyezd meg ezeket, Hogy ne kelljen írnod verseket!
A iskola és a mobil nem fér össze, Ha beérsz a suliba, nem csöröghet. Kikapcsolva nem jelez, És így nem zavar meg! Ha nem kapcsolod ki, elveszik Nem adják vissza, csak ha letelik, A kiszabott idı: az egy hónap. Hosszú idı ez, nem piskóta, Nem éri meg soha! Jobb, ha kikapcsolod és elteszed, Mert nem lesz "teled".
(egy piár-diáklány tollából)
Vers a szerelemrıl Az élet bolondsága a szerelem, Szerencsére még nem ismerem.
Minden ember, ha vétkezik a rend ellen, Büntetést kap, nem is keveset. Ha nem lenne büntetés, Káosz lenne és bőnözés.
Ez a vers a büntetés, Legközelebb ez kevés!!! (egy kilencedikes poéta)
Váci Piár
Viccek -Two Martini, please! -Dry? Nein, zwei! ***
-Anyu, hányingerem van! -Mit tudom én! ***
Autó áthajt a hídon, megállítja egy rendır: -Uram, ön a 100.000., aki áthajt ezen a hídon, nyert 100.000 Ft-ot. Elárulná, mire fogja költeni? -Hát, elıször is leteszem a jogsit A mellette ülı feleség: -Hagyja, biztos úr, tök részeg! Erre a hátul ülı nagypapa: -Mondtam, hogy lopott kocsival nem jutunk sehová! Mire valaki a csomagtartóból: -Na, átjutottunk már a határon?
Két bacilus társalog: -Mi van veled, olyan rég láttalak! -Ne is kérdezd, gyengélkedem. Úgy látszik, elkapott valami antibiotikum. *** -Hogy mondta, doktor úr? Haspók? -Nem, gyomorrák! Gyurkovics Eszter 10.B
Tanári beszólások Pálfai R.: elegánstalan; ez így nem van jól; a matek se fog könnyebb lenni; megbuktattattam; Katalin már kapar a lábával
Kutner L.:a rómaiak nem játszották el a gıgös hülyét; hétvégi heppening, a zene már megvan, a bokor már megvan, a csaj is megvan…
Galbács G.: "Remig atyának veszünk egy csokor sört."
Földváry I.: "kapszulla" Both M.: "kérem a filct"
Kende Z.: "elengedte a befogást" Nemes Gy: "erkölcsöcske"
Chován I.: "a szép barátommal megyek a moziba; Kit érdekel engem?" Gyurkovics Eszter 10.B
VÁCI PIÁR * az Úr kegyelméb•l (bizonytalan id•közönként) megjelen• diáklap Fıszerkesztı: Nagy Attila O. Sch. P. * Szerkesztık: Gyurkovics Eszter 10B, Tóbiás Bálint 10B, Lesták András 12B, Nábelek Anita 10B, Czinege Beatrix 10B, Parnó Anett Kitti 9A Faragó Balázs (rajz) és még sokan mások.
