Eljött hozzánk, itt van már, Őszinte a jó fogadtatás. Kék kabátját felhúzta magára, Fura figurák ficánkolnak rajta

1

2010. március 28., vasárnap

Suttogás a Súgóhoz Ezeket a verseket a Kis Ferenc Általános Iskola diákjaitól kaptuk, akikről tudni kell, hogy minden este, az utolsó előadás után (olykor tizenegy óra is elmúlt már) jegyezték le gondolataikat, amelyek másnap reggel már a magyartanárnő, Szakál Mónika asztalán voltak. Onnan a számítógépbe kerültek, majd kilenc után a Súgó szerkesztőségébe, a parókiára. Tőlük kaptuk a búcsúzó szavakat, és amit kaptunk, arra nincs is szó… A SÚGÓNAK BÚCSÚZÓUL A Súgó újság a kedvencem, ruhája felettébb érdekes. Vannak rajta betűk, számok, ez a lap a jóbarátom.

Sok-sok színész a porondon áll meg ül, A színpadon mindenféle cipő megperdül. Fájó szívvel ugyan, de menned kell, Legközelebb is várunk SOK SZERETETTEL. Tompa Melitta, 8. osztály Kis Ferenc Általános Iskola

Mostanában sokszor látom, de útra kel majd, mint egy vándor. Elmesél ő minden szépet, hogy történt a szerkesztése. Minden lapját megvágták, fájt is neki, nem vitás. tördelték a szövegét, levágtak róla fél emberkét. Őrizzük majd minden példányát, hogy emlékezzünk rá egy életen át. milyen is volt, mikor hozzánk szólt, vidám vagy bús történetet körénk font. Tele volt szép versekkel, műsorokról szóló véleménnyel. MARTINA, ANDREA és ÁRON, a búcsúmat írtam hozzátok.

VISZLÁT, TE JÓ BARÁT Tíz napig velünk voltál, Az arcunkra mosolyt csaltál. Minden érdekes eseményt tudtál, Néha velünk unatkoztál. Az előadások előtt vártunk rád, Csevegtünk rólad egyet s mást. Unalmasabb lesz nélküled az élet, Évek múlva is emlegetünk téged. Asztalos Petra, 8. osztály Kis Ferenc Általános Iskola

Szanka Blanka, 8. osztály Kis Ferenc Általános Iskola

SUGALLAT A SÚGÓRÓL Eljött hozzánk, itt van már, Őszinte a jó fogadtatás. Kék kabátját felhúzta magára, Fura figurák ficánkolnak rajta. Sok szép írás rejlik benne, Tőlünk is bepattant néhány e kis füzetbe. A zsűri kritikáját is beletették, Hogy a szereplők ne feledjék, milyen tanácsot adtak nekik, s közben a szerkesztők a papírokat szelik, vágják, alakítják, méresgetik, beletesznek mindent, ami tőlük telik.

SOROK A SÚGÓHOZ Nem volt az idő túl jó, De eljött hozzánk a Súgó. Kék köntöse nagyon szép, Megcsodálta őt a nép. Minden napra jut egy példány, És annak, aki nem kapott, Mert rögtön elfogyott, Ezért hiányzik néhány. Jó a CSAPAT, tettre kész, Írásod mind oly merész. Sajnos, most más útra lépsz, Reméljük, még visszatérsz. Varga Szimóna 8. osztály Kis Ferenc Általános Iskola

2


...álmodni azt, ami nem válhat valóra…

Az első Szilágyin megjelenő napilap, a Súgó 2010. április 19-én kiadott első számában egy Koncz Zsuzsadal kezdő sorát idéztem, s úgy érzem stílusosnak, hogy ezen éneket folytassam y a lap p utolsó számában is. A 9DMGDViJL 0DJ\DU $PDWĘU 6]tQMiWV]yN ;9 ;9 7DOiONR]yMD alatt nem csak a színészek, hanem a szervezők és a népes közönség is minden nappal illetve minden napra újra született. Éppen úgy, mint azt már sok alkalommal megtette falunk lakossága a történelem embert-próbáló viharaiban. A szervezők alapos, pontos és áldozatkész munkája valamint a közönség tömeges jelenléte, szeretete és együtt-lélegzése minden egyes darabbal teljesen lenyűgözte a találkozó résztvevőit és zsűrijét. A Találkozón közönség-díjjal tüntetnek ki egy színdarabot, de ha lenne a közönségnek járó zsűri-díj, azt minden bizonnyal a szilágyi nézőknek és szervezőknek ítélnék oda. És higgye el a kedves olvasó: nem hazabeszélek, hanem próbálom visszaadni azokat a nekünk járó dicséreteket, amelyeket vendégeinktől kaptunk. Valóban érdemes volt minden nappal újra születni – s hogy az idézetet folytassam – érdemes volt álmodni azt, ami nem válhat valóra. Hiszen láttuk és éreztük: rengeteg elképzelhetetlennek és hihetetlennek tűnő dolog vált valóra az elmúlt tíz napban. Minden előadást (még a délutániakat is!) telt ház előtt játszották a színészek. S biztosak lehetünk abban, hogy ez a tény és a közönség lelkesedése nagyban hozzájárult ahhoz, hogy színészek a legjobb formájukat tudták hozni. A színjátszók jól tudják, hogy milyen bénító érzés foghíjas vagy gyéren benépesült sorok előtt játszani. Nos, ez nálunk nem így volt! Szilágyin napilap jelent meg, pediglen az is hatalmas dolognak tekinthető, hogy a mi kis falunkban 1932 és 1944 között egy havilap, a Hitélet kiadásával büszkélkedhetett. S számomra külön öröm az, hogy ezen lap szerkesztősége is a parókiát választotta otthonául. Nap mint nap ugyanannál az íróasztalnál ültek a szerkesztők, amely fölött Quotidián plébános és főszerkesztő úr is görnyedt. Hát nem csodálatos ez? Vasárnap délután újra korzóztak az emberek, s újra a Művelődési Ház felé igyekeztek úgy, mint egykoron. A beszélgetésekben pedig főszerep újra a színházi előadásoké és nem a sorozatoké vagy valóság show-ké lett. A Robertó kocsma hosszú idő után nem csak a fiatalok, hanem a nyugdíjasok előtt is kitárta ajtaját – és milyen szépen történti, ahogy a vidéki kocsmára gyűjtő pincér(ikerpár), és sok-sok aktív fiatalember kiszolgálta és szórakoztatta a szomjas vendégeket. S a zsebekből

újra előkerültek a kártyák, s minden olyan volt, mint a kultúra kocsmájának fénykorában! A templomtér és a kultúrotthon környéke újra megtelt nevetgélő és kiabáló magyar kisgyerekekkel. Tudjuk mindnyájan, hogy sajnos nincsenek sokan, de ha az arcukról sugárzó lelkesedésre, vidámságra és tettrekészségre gondolunk, akkor nem kell félnünk falunk jövőjétől: lesznek majd olyanok, akik a helyünkbe lépnek! Az iskolások írásaikkal elkápráztatták a Súgó szerkesztőségét, s mint a mai számban olvashatták, még verset is írtak a lapról illetve a laphoz. Ez sem sok újsággal fordult elő a Vajdaságban… A szervezők óriási munkája és ennek precízsége lenyűgöző volt. Csak azért említem ezt tényt utoljára, mivel magam is közöttük voltam. A Találkozó nem lett volna ennyire sikeres, ha nem tesz tanúbizonyságot őszinte keresztény szeretetéről és önfeláldozókészségéről minden helyi társadalmi szervezet. Mint a falu lelkipásztora, ezen emberekre végtelenül büszke vagyok! Arra kérem a Mindenhatót, hogy minden szervezéssel és a felebarátok szolgálatával töltött percért százszorosan, ezerszeresen jutalmazza meg ezen embereket egészségben, erőben és boldogságban! S nem mintha bárki is készülne közülünk a közeljövőben az Úrral való Nagy Találkozásra, de most idézem azt a csodálatos gondolatot, amelyet már hallottatok tőlem: „Amit csak saját magunkért teszünk, azt testünkkel együtt eltemetik. Csak az marad meg lelkünknek, amit másokért tettünk!” Pedig ha komolyan belegondolunk ezen találkozó alatt nyújtott áldozatkészségünkért nem csak az Égben várhatunk jutalmat: már itt a földön is sokat kaptunk tőle. Sok időt töltöttünk együtt, sokat beszélgettünk és nevettünk együtt. Jobban megismertük egymást. Még inkább eggyé forrtunk, s ennek így is kell maradnia! Egyszóval Szilágyin csoda történt! S mi mindnyájan a csoda tevékeny részesei voltunk. Minden szeretetünket és erőnket beleadtuk, s az Úr hozzá tette az Ő Isteni Áldását. A Találkozó üzenete minden szilágyi számára legyen ez: merjük álmodni azt, ami nem válhat valóra… mert ez a közösség képes Isten segítségével csodát tenni!

Mgr. Orcsik Károly plébános


3

A szombat a gyerekeké volt... A Találkozó programja idén egy gyereknappal bővült. Tegnap délután drámapedagógiai és színjátszó foglalkozásokon vettek részt a szilágyi, bácskertesi, nemesmiliticsi és gombosi általános iskolások. A foglalkozásokat Mácsai Mónika óvónő, drámajátékvezető, Lódi Andrea, drámapedagógus és Pesitz Mónika, színművész vezette. Ezt követően a szabadkai Népkör Magyar Művelődési Központ Fabula Rasa Gyermekszínjátszó Grundja bemutatta Geszti Péter – Dés László A dzsungel könyve című musicaljét Ralbovszki Csaba és Greguss Zalán rendezésében.

4


A bácsgyulafalviak előadásának zsűrizéséről Friss ötletekkel, friss lendülettel érkeztek a bácsgyulafalvi színjátszók a XV. Találkozóra. Kárpáti Péter Pájinkás János című tragikomédiáját Vajda Arnold, a csoport fiatal tagja rendezte.

N

em egy könnyű darab ez a Kárpáti-darab, tele van szimbólumokkal, asszociációkkal, a nyelvezete sűrített, ráadásul a dramaturgiája sem a megszokott. A cigány népmesei elemekből szövött történet főhőse Pájinkás János, aki se nem szopik, se nem eszik, már úgy néz ki, elveszik. Majd megérkezik Nénnye a megmentő javaslattal: pájinkát kell neki adni. János erőre kap, és a következő pillanatban indul a politikába, sebtiben feltalálja a mozdonyt, a gyáripart, legyőzi a sárkányokat, akik el akarják lopni a napot, miközben egy másik szálon egy anyai átok súlya alatt szenvedő Nemtudomkát is megismerünk, aki a cárleányba vetett viszonzatlan szerelemtől szenved, végül pedig egy vénasszony eltűnteti a föld színéről Jánost, amiért kiforgatta a földet kincseiből. Ágoston Pribilla Valéria az értékelő beszélgetésen elmondta, szerinte a csoport teljes egészében magáévá tette ezt a szöveget, minden tekintetben lenyűgöző volt. Rendezői elképzelésben nagyon friss, nagyon ötletes, lendületes, látszik a játszókon, hogy hisznek benne, ezt a fajta rendezői stílust magukévá tették. Színpadi jelenlét tekintetében, játék tekintetében nagyon kellemes meglepetést okozott a társulat. Lerítt, hogy minden játszó jól érzi magát a szerepében. Az, amit a korábbi években a bácsgyulafalvi színjátszóktól láttunk, közel sem ütötte meg ezt a mércét. Fantasztikus fejlődésnek lehettünk tanúi. Érződik, hogy a csapat folyamatosan továbbképzi magát, igényli és elfogadja a szakmai segítséget. Nagyon szép színházi pillanatok voltak az előadásban, üde alakítások, és mindenki nagyon szépen beszélt.

Néha várták a végszót, de ez korrigálható. Egészen másfajta színházi koncepcióban gondolkodtak, mint ami Bácsgyulafalván megszokott, ez a váltás óriási dolog. Csernik Árpád elmondta, ez az első produkció, amit a bácsgyulafalviaktól látott, de ez nagyon jó. Remek alakításokat, összmunkát és rendezői elgondolásokat látott most. Észrevételei közül megemlítette, hogy a tempó néhol megszökött, általában képváltásoknál, illetve előfordult, hogy a színen lévő, de az aktuális jelenetnek nem szerves részét képező játszók kiestek a koncentrált állapotból, nézelődtek, várakoztak. Ezt ki lehet javítani. A szövegválasztás nagyon jó volt. Személyes véleménye, hogy ezt a stílusú színjátszást, amikor mindenki folyamatosan színpadon van, nem annyira kedveli, de ennél a darabnál ettől jobb megoldás nincs. Ez így nagyon ötletes volt. Az ötletek a semmiből keletkeztek, irigylésre méltóan. A potenciál minden szinten megvan a társulat további fejlődéséhez. /HMHJ\H]WH Lódi Andrea


5

A tóbaiak előadásának zsűrizéséről A XV. Találkozó utolsó versenynapjának utolsó előadása feltette az i-re a pontot. Nagyon sok kellemes meglepetésben volt részünk, nagyon sok nagyon jó előadást láttunk Szilágyin, és a váratlan fordulatok az utolsó percig elkísértek minket. A tóbaiak vígjátéka fergeteges sikert aratott. llyés Gyula 7ĦYpWHYĘN című komédiáját adták elő a jól ismert nagykikindai színjátszó, Tóth János rendezésében. A történet – amelyben a zsugori gazdáné férjhez szeretné adni lányát a jómódú gazda bamba fiához, ám a nagy tervet a gazdáné egyetlen tűjének eltűnése meghiúsítja – telitalálat volt a tóbaiak részéről. A kifejezés, hogy szűnni nem akaró nevetés hullámzott a nézőtéren, enyhe. A nők visítottak a hahotázástól! l! Az előadást követő értékelésen is vissza-vissza tértek a kacajhullámok. A szakmai zsűri tagjai a beszélgetésen előrebocsátották, hogy csak gratulálni tudnak az előadás sikerességéhez, a csapat új rendezőjéhez, és a tagok számának bővüléséhez. Csernik Árpád kiemelte, hogy nagyon szórakoztató, de ugyanakkor tanulságos előadás volt. Nem csak a szórakoztatás volt a célja, és abszolút mértékben sikerült átadnia a darab üzenetét. Valódi életképet láttunk, amelyben ki-ki viszontláthatta önmagát. Nagyon életszerű volt. Minimális hibákat lehet meg-

I

említeni, melyekre következő alkalommal érdemes figyelmet fordítani a csoportnak. A karakterformálásoknál előfordultak kissé egysíkúra sikerült alakítások, például a gazdáné, a menyasszony vagy a vargalegény estében nem volt kidolgozott a karakter íve. A tempóval kapcsolatban megjegyezte, hogy a darab döcögősen indult, de ez az apróság nagyon egyszerűen kiküszöbölhető. Ágoston Pribilla Valéria szintén elismeréssel fordult a társulat felé: „Ti most egy olyan színházat hoztatok, amit korábban nem láttunk tőletek. Ezzel új fejezet kezdődött a tóbaiak színjátszásában”. Mindemellett Lackó F. Erzsébet alakítása most is lenyűgöző volt, Baka Andrásé szintén fantasztikus, és Szántó Tivadar most is szép, ősi tisztasággal szólalt meg… Az előadás ziláltsága lebilincselő volt. Mégis volt egy íve, és a végére hatalmas zűrzavar, pozitív értelemben… Nem lehetett nem érteni az üzenetét.

/HMHJ\H]WH Lódi Andrea

6


A mai napon – a Találkozó zárónapján Szakmai programmal, könyvbemutatóval, díjátadással és egy hivatásos színházi előadással zárul a Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók XV. Találkozója Szilágyin.

Március 28., vasárnap, 14.30 óra

Tréning ,PSURYL]iFLyVJ\DNRUODWRN

(180’) Foglalkozásvezető: Perényi Balázs

A

Vajdasági Magyar Művelődési Intézet folyamatos képzési rendszerrel, és a képzésekhez kapcsolódó kézikönyvsorozat megjelentetésével segíti az amatőr színjátszó mozgalom életben tartását és fejlődését, orvosolja a tanácstalanságokat. A .p]LN|Q\Y DPDWĘUV]tQWiUVXODWRNUpV]pUH sorozat megjelent kötetei: Brestyánszki Boros Rozália: Színházi alapok amatőröknek. A szerző a szabadkai Népszínház dramaturgjaként és a 9DMGDViJL 0DJ\DU $PDWĘU 6]tQMiWV]yN 7DOiONR]y inak zsűritagjaként szerzett tapasztalataiból kiindulva nyújt tanácsokat. A hagyományos előadáscsinálásról, a realista színjátszás pilléreiről nyújt áttekintő képet. Támaszt kínál a rendezőknek ahhoz, hogy végiggondolhassák eddigi, spontán érzésekből fakadó rendezéseiket, és hogy tudatosíthassák az előadás készítésének egyes lépéseit. Perényi Balázs: ,PSURYL]iFLyV J\DNRUODWRN . Gyakorlatgyűjtemény. Olyan gyakorlatok tára, amelyek felszabadulttá teszik a színész játékát, elősegítik színpadi készségeinek és kreativitásának kibontakozását. A különböző műhelyekben csiszolódott, mára szakmai közkinccsé vált improvizációs feladatok először jelennek meg összegyűjtve, rendszerezve, kiegészítő útmutatókkal, módszertani megjegyzésekkel. Tréningünk ez utóbbi kézikönyvre támaszkodva nyújt élmény alapú ismeretet a színjátszóknak és rendezőknek az improvizációs technikákról. Előzetes jelentkezés szükséges! (Lódi Andrea, 062/849-6029) A kézikönyvek megvásárolhatóak a helyszínen!

Március 28., vasárnap, 18 óra

.p]LN|Q\Y DPDWĘU V]tQWiUVXODWRN UpV]pUH – rendhagyó könyvbemutató. Ünnepélyes díjkiosztó gálaműsor .

Á

tadásra kerül a 2010-es találkozó két fődíja: a Pataki László-díj a találkozó legjobb hagyományos keretek között megvalósított előadásáért és a Bambach Róbert-díj a legjobb alternatív/új formákat kereső előadásért. További díjak: Garay Béla-díj a közösségteremtő tevékenységért; Szilágyi László-díj a legjobb férfi főszereplőnek; Ferenczy Ibolya-díj a legjobb női főszereplőnek; Nagy István-díj a legjobb férfi mellékszereplőnek/epizodistának; Magyari Piridíj a legjobb női mellékszereplőnek/epizodistának; Szántó Róbert-díj a legszebb színpadi beszédért; a Közönségdíj, a Diákzsűri díja és a különdíjak. Március 28., vasárnap, 19.30 óra Az Újvidéki Színház vendégjátéka Dennis Kelly: =ViNXWFD±$IWHUWKH(QG Szereplők: Raffai Ágnes és Pongó Gábor. Diplomaelőadás. Osztályvezető tanár: László Sándor.

Az előadásról: Kortárs angol darab. Egy kocsmát atombombatámadás ér. A fiatal nő, Louise, egy régi barátja, Mark házának bunkerében tér magához. A két fiatalnak a föld alatt, pár négyzetméteren összezártan, minimális étellel és vízzel gazdálkodva kell élniük. A legnagyobb kihívást mégis egymás társaságának elviselése jelenti számukra. Kapcsolatukban a szeretet és gyűlölet, aggodalom és agresszivitás váltja egymást. A bizalom és bizalmatlanság, az önállóság és egymásra utaltság, a női-férfi vonzalom és különbözőség miatt együttélésük lassan, de biztosan az őrületbe hajtja őket. Az előadásban a romantikus

7


A szeretet könnyedsége A Magó-házaspárnál, kétszer is jártam a héten. Sokat meséltek a régi idők szilágyi színjátszásáról, az idők különbözőségéről. Hanghordozásuk mindig nyugodt, hallgatva őket minden olyan egyszerű és gördülékeny. Hallgatva Manci nénit és Jani bácsit, mintha megint érteni kezdeném. A mondatok mögött sejteni lehet a nehéz időket, mindazt, mi hiányt okozhat. Arcuk minden pillanatban derűs és őszintén kedves, nyoma sincs a gondok okozta ráncoknak. Az élet ez, pontosan olyan amilyennek szeretjük. Amilyennek elmeséljük. Mélységes nyugalom és megélés. A cicák és a kutyus elfeledtetik velem a fáradtságot, nem beszélve a vendégszeretetről, amely az egész faluban hihetetlenül csodálatos.

J

ani bácsi több évig a művelődési egyesület elnöke és titkára volt. Mindketten műkedvelő színjátszók és mindkettőjüknek a nagykikindaia nagykikindaiak eGHVILDLP című előadása tetszett a legjobban. Az első operett 51-ben az ,GH J\HUH Uy]ViP volt – meséli Jani bácsi és Manci néni. A csárdás, a zenés darab, az operett volt a divat Szilágyin. A 30-as években már játszottak itt zenés-táncos darabokat. Népviseletben – meséli Manci néni – illetve volt egy fajta viselet Szilágyin is, amely nem volt igazi népviselet, hiszen a Temerinre, Doroszlóra, Gombosra jellemző ruhadarabokból kombinálták össze, úgy, hogy ezekből vették át. Ez a viselet nagyon hasonlított a temeriniekéhez, csak az hosszabb volt, itt még alsószoknya emelte meg a szoknyát és fityula is tartozott hozzá, amely más környező településeken is jellemző volt, de a nekem – mondja Manci néni – a szilágyi volt a legszebb, nagyon szerettem. Az előadásokban is ezt a ruhát viselték. Itt „csinált” népviselet van, de csak az urak vittek ilyen ruhát. A húszas években elhagyták a kétrészes ruhát és azután az egyberuha jött divatba. Még mai napig is van, aki viseletben jár. Én mindig mondom az atyának, itt van a világ közepe. Olyan gárda volt a szilágyiaké, hihetetlen volt, ahogy tudtak szerepelni és mulatságba járni. – A színjátszó csoportban ismerkedtek meg? – kérdezem arcátlanul. – Gyerekkorba ismert már mindenki mindenkit Szilágyon – válaszolnak mindketten –, meg azelőtt voltak a táncmulatságok. Vasárnap litániára mentünk. Mire hazajött a csorda a legelőről, addigra mindenkinek haza kellett érni a vacsorára és azután visszamentünk a táncmulatságra. Ott ismerkedtünk. Az Ide gyere rózsámban, akkor 16 éves voltam, – folytatja Manci néni – ez volt az első szerepem. A gazdag házaspárnak voltam a lánya, akit jól akartak férjhez adni. János, pedig cigányzenész volt. Varga Károly bácsi rendezte. Jani bácsi hozzáteszi: – Valamikor a Herceg János bácsi a Dunatájba megírta, hogy Szilágyi az operett fellegvára. A környező falvakba szerepeltünk.

Manci néni folytatja: – Amikor az Ide gyere rózsámat játszottuk – az mindjárt a háború után volt – akkor képesek voltunk arra, mivel nem volt a faluban tánctanár, hogy biciklivel jártunk Apatinba, megtanulni a táncot egy ottani hivatásos tánctanárnőtől. Körbejártuk a falvakat. Ahogy jött a böjt, táncolni nem volt szabad. A böjt alatt mentünk fellépni a szomszédos településekre, a környező falvakból, pedig hozzánk jöttek vasárnaponként. Ez volt a szórakozásunk. Olyan is volt, hogy nem tudtunk utazni, nem volt összeköttetés, így aztán Szentiványra mentünk gyalog és onnan indult a vonat. Oda érkeztünk vissza és ugyanúgy gyalog jöttünk haza. Jani bácsi mesél tovább: – A szilágyi közönség akkoriban – az 50-es évektől húszévnyi távlatban – megnézett évente 8-10 előadást. A Tűzoltó Egyesületnek és a kultúregyesületnek is volt színjátszó csoportja, kicsit rivalizáltak is. Mi a Kultúrkörbe jártunk. Az apatini kulturális központ évente befizetett 3-4 előadást a szabadkai Népszínháznak és ők is jöttek vendégszerepelni. Mivel a szilágyiak tudták, mit jelent színpadon szerepelni, ezért szerettek a szabadkaiak is idejönni, mert azt tartották, nagyon színházértő a közönség. Először a Hármas Fogatot alapítottuk meg – Szilágyi, Gombos és Doroszló –, majd bekapcsolódott Bácskertes, azután Zombor, Bácsgyulafalva és Bezdán (2-3 éven keresztül). De így nem vált be, mert annyira tömeges volt, hogy nem lehetett kivitelezni. Ezért kettévált és Szilágyi megmaradt az ő Négyes Fogatában. Az akkori kultúrvezetőkkel közösen merült fel az ötlete ennek a rendezvénynek, amikor a Gyöngyösbokréta (a hetvenes években) itt volt, méghozzá azért, hogy ne csak tánc legyen, hanem jelenetek is. Szilágyi nem tudott bekapcsolódni a néptáncmozgalomba, mert nincs népviselete. – Mivel foglalkoztak? – Földműveléssel kezdtünk, de akkor a beszolgáltatás miatt, majd a progresszív adóztatás miatt úgy láttuk, nagy jövő ebben nincs – válaszolja Jani bácsi – , ezért én két vállalatban dolgoztam, mint irodai munkás, majd a szilágyi iskolában mint titkár. Foglalkoztunk harminc éven keresztül gyümölcs-

8 termesztéssel, almás termésűeket és asztali szőlőt termesztettünk. Manci néni kereskedő volt. Nagyon dinamikus életmód volt, nagyon kellett iparkodni. Piacra is jártunk szabad szombat-vasárnap. Manci néni fűzi tovább a mese fonalát: Volt egy alkalom, hogy szerepeltünk a .|]|VODNiV című darabban és szemlére mentünk júniusban, a legnagyobb dolog idején. Tíz óráig a gyümölcsösben dolgoztunk, azután beültünk az autóba és mentünk a szemlére. Azután a hatvanas években elmaradtak a délutáni előadások. Akkor kezdődött a diszkó. Az óvoda pincéjébe berendezték a diszkót, a tűzoltóotthonban volt a táncmulatság, ahol a lányos mamák is ott voltak, ezért a fiatalok átszöktek a diszkóba. És így lassan elmaradoztak a bálak és az előadások is. A nyolcvanas években megszűntek a bálak. Pedig a lakodalmakon látszik, mennyire szeretnek táncolni a szilágyiak. Régen mindenféle bál volt. Volt az udvarunkban egy hatalmas cseresznyefa, annak az ágait levágtuk, azokkal volt körberakva az egész terem és lopták a legények a cseresznyét, ez volt a cseresznyebál. Jani bácsi elmeséli, hogy a mostani színpad 49–50ben épült fel, addig rögtönzött színpad volt a kocsmában, a 5HV IpOH vendéglőben. Amikor vége lett az előadásnak, akkor szétbontották a színpadot és következett a tánc. Az első előadás az új színpadon Branislav Nušić A J\DQ~VV]HPpO\ című darabja, természetesen magyar nyelven. Akkor még nem volt annyi pénz, hogy padlóra is jusson, csak letéglázták. A nézőtéren petróleum-, a színpadon gázlámpa volt, amit pumpálni kellett. Az épület régen magyar katolikus olvasókör volt, amikor államosítottak mindent, akkor lett belőle a kultúrkör. Szétszedtek egy gulya fészert, mi – folytatja Manci néni – gyerekek voltunk, a szögeket egyenesítettük, a téglákat tisztítottuk, mert a kocsma nagyon kicsi volt, örültünk, hogy nagyobb helyünk lesz. Rengeteget játszottunk ezen a színpadon. Miután betakarították a kukoricát a faluban, húsvétig tanultuk a szerepet, bemutattuk és azután a következő darabot kezdte el a csoport. Megtiszteltetésnek érez-

2010. március 28., vasárnap tük, ha hívtak bennünket szerepelni. Kettő csoport volt az egyik drámát a másik komédiát készített. Az öreg Brusznyai volt az első rendező a faluban (a 30-as években), azután Fodor Elek, Varga Károly, Szeverics, Balázs tanító bácsi, és utána már a fiatalabb rendezők. Itt mindig szilágyiak voltak a rendezők. Együtt (az Ide gyere rózsám után) a 6]HUYXV] Sárá ban játszottunk – meséli Manci néni –, de még akkor nem voltunk házasok. Nem minden szerepet vállaltunk el. Ami nem tetszett, azt nem. De nagy megtiszteltetésnek éltük meg, ha felkértek. A lényege a sikernek az volt, hogy jól megválasztott darabokat készítettek a rendezők. Mindenki kedvtelésből csinálta. Ha hazajött munkából, nem volt nehéz elmenni még próbára tíz, tizenegy óráig. A szórakozásnak ma már nagyobb kínálata van. Mindenfelé nyitva áll az út. Akkor nem volt más mód. Be voltunk zárva ide, akkor még. A színház volt az igazi kikapcsolódás. Volt nagyon híres templomi énekkarunk is, a próbáit annak is alig vártuk, mert akkor közösségben voltunk. Manci néni most a Piros Pipacs Kézimunka Csoport tagja és alapítója. – Egy alkalommal hallottuk, hogy Bajmokon lesz kiállítás, ezért úgy gondoltuk, hogy összeszedjük a kézimunkáinkat és menjünk el. Arra voltam kíváncsi, hogy amit csinálok, az jó-e, mert én csak csináltam, mint egy afféle falusi lány. És azóta minden kiállításra megyünk és azóta szervezünk évente találkozót – Bezdán, Verbász, Kúla – és bálat tartunk. Tavaly voltunk ötévesek, az nagyon sikeres találkozó volt. Beszéltünk még elvándorlásról, családról, szórakozásról és az „elmúlt korszakról, ami már nem jön vissza” hiszen minden átalakult. És szó volt arról is, hogy amióta az atya itt van, felkarolta az ifjúságot, hallgatnak a szavára, szívesen vesznek részt programokban, hogy ő maga is fiatal és kedvet tud adni a fiataloknak. Köszönök szépen mindent! gém

9


Színházi világnapi üzenet

SZÍNHÁZI VILÁGNAPI ÜZENET 2010

1

957. március 27-én tartották Párizsban a Nemzetek Színházának évadnyitója. 1961-ben a Nemzetközi Színházi Intézet bécsi közgyűlésén negyven ország küldöttei határoztak úgy, hogy ezt a nevezetes napot Színházi Világnappá nyilvánítják. Az ünnep célja, hogy felhívja a figyelmet a színházművészet – és tágabb értelemben a kultúra – fontosságára, tisztelegjen a színészek, a színházi dolgozók előtt, kérje a közönség szeretetét és támogatását. A Színházi Világnap alkalmából minden évben egy kiemelkedő színházművész, író, rendező fogalmazza meg világnapi üzenetét, amelyet március 27-én felolvasnak a világ színházaiban, televízióiban, rádióiban. Az elsőt Jean Cocteau írta, az évek folyamán további nagy nevek csatlakoztak az üzenetírókhoz. Az idei üzenetet Nagy-Britannia egyik legmegbecsültebb és legnépszerűbb színésznője, Judi Dench Oscar-, Golden Globe- és BAFTA-díjas angol színésznő fogalmazta meg, aki színpadon, filmen és televízióban egyaránt nagy sikereket aratott.

A

Színházi Világnap megteremti a lehetőséget, hogy a maga sokféleségében ünnepeljük a Színházat, amely nemcsak a szórakoztatás és az inspiráció forrása, hanem a világ minden táján képes a különböző kultúrájú emberek sokaságát egyesíteni. A színház még ennél is több: a nevelés és a tudás átadásának lehetősége. Mindenhol van színház, és nem pusztán hagyományos színházi keretek között: játszani lehet egy kicsi, afrikai faluban, az örmény hegyek lábánál, a Csendesóceán pici szigetén. A színháznak pusztán térre és közönségre van szüksége. A színház képes megnevettetni, megríkatni bennünket, de el is gondolkodtat és cselekvésre késztet. A színházi előadás csapatmunka gyümölcse. A közönség csak a színészeket látja, a háttérben azonban rengeteg ember dolgozik, de őket nem látjuk. Pedig ugyanolyan fontosak, mint a színészek. Sokféle, speciális ismerettel rendelkeznek, és hozzáértésükkel lehetővé teszik egy előadás megszületését, bemutatását. A sikerekből, diadalokból nekik is jár. Március 27. a Színházi Világnap hivatalos dátuma. De minden napnak Színházi Világnapnak kellene lennie, mert a mi felelősségünk, hogy fenntartsuk a közönség szórakoztatását, nevelését és épülését szolgáló hagyományt, amely nélkül létezni sem tudnánk. Judi Dench

10


A Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók XV. Találkozójának díjazottjai A TALÁLKOZÓ KÉT FŐDÍJA: Pataki László-díj a Találkozó legjobb hagyományos keretek között megvalósított előadásáért: a nagykikindai József Attila Színtársula Színtársulatnak, Arthur Miller eGHVILDLP című előadásáért. Rendező: Lepár Ferenc. Bambach Róbert-díj a legjobb alternatív vagy új formákat kereső előadásért: a topolyai Mara Amatőr Színház Háy János: $ 6HQiN című előadásáért. Rendező: Kálló Béla és Hajvert Ákos.

TOVÁBBI DÍJAK: Közönségdíj: a tóbai Petőfi Sándor Művelődési Egyesületnek Illyés Gyula: 7ĦYpWHYĘN című előadásáért. Rendező: Tóth János. Garay Béla-díj a közösségteremtő tevékenységért: az Adai Színtársulatnak, akik 34 fiatalt mozgattak meg. A csoport művészeti vezetői: Hajnal Anna és Máriás Endre. Szilágyi László-díj a legjobb férfi főszereplőnek: Pásztor Zdrávkó – Richard (a miniszter) szerepéért. Mosoly Amatőr Színjátszó Társulat, Szilágyi, Ray Cooney $PLQLV]WHUIpOUHOpSFtPĦ előadásában. Ferenczy Ibolya-díj a legjobb női főszereplőnek: Cirok Anita Times, Imi felesége szerepéért, Marth P. Ildikó .XNiVJXUX című előadásban (Péterréve).

A Magyar Nemzeti Tanács különdíja, amely az előadás tájolásának költségeit fedezi: Mosoly Amatőr Színjátszó Társulat, Szilágyi. Ray Cooney $PLQLV] WHU IpOUHOpS című előadásáért. Rendezte: Kuntity Zámbó Klementina. A legjobb színpadi látványért járó könyvcsomag a topolyai Mara Amatőr Színház Háy János $6HQiN című előadásának díszletéért. Díszletterv: Kálló Béla. A Vajdasági Magyar Művelődési Intézet színészi különdíja: Lábadi Dávidnak – Ámi Lajos szerepéért, Kárpáti Péter 3iMLQNiV -iQRV című előadásában. (Bácsgyulafalva) A Vajdasági Magyar Művelődési Intézet színészi különdíja: Pál Adriánnak – Pájinkás János szerepéért, Kárpáti Péter 3iMLQNiV -iQRV című előadásában. (Bácsgyulafalva) A Vajdasági Magyar Művelődési Intézet színészi különdíja: Raffai Ibolyának – Sára szerepéért Marth P. Ildikó .XNiV JXUX című előadásban (Magyarkanizsa). A Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség színészi különdíja Tóth Hunornak – Chris Keller szerepéért Arthur Miller eGHVILDLP című előadásában (Nagykiknda). Kishegyes község különdíja Verebes Juditnak, a

Nagy István-díj a legjobb férfi mellékszereplőnek/ epizodistának: Budacs Zsolt – George (a titkár) szerepéért. Mosoly Amatőr Színjátszó Társulat, Szilágyi, Ray Cooney $ PLQLV]WHU IpOUHOpS című előadásában. Magyari Piri-díj a legjobb női mellékszereplőnek/ epizodistának: Kónya Renáta – Dr. Löki Lenke, polgármesterasszony szerepéért, Marth P. Ildikó .XNiV guru című előadásban (Magyarkanizsa). Szántó Róbert-díj a legszebb színpadi beszédért: Guzsvány Flóra Móricz Zsigmond (JpUIRJy című előadásában játszott szerepéért (Bácskertes).

-iQRVYLWp] című előadásban játszott szerepéért. (Ada)

A szabadkai Népszínház különdíja, amely vendégszereplést biztosít a színházban: a topolyai Mara Amatőr Színház Háy János $ 6HQiN című előadása kapja. A Hét Nap különdíja: színészi különdíj Helfrich Lórántnak a vőlegény szerepéért Illyés Gyula 7ĦYpWHYĘN című előadásában. (Tóba) A Hét Nap különdíja: színészi különdíj Kovács Vecei Fanninak Iszméné szerepéért, Szophoklész $QWLJRQp című előadásában. (Zenta)

KÜLÖNDÍJAK: Apatin község különdíja a Karinthy Frigyes Színjátszó Kör Marth P. Ildikó .XNiV JXUX című bohózatáért. Rendezte: Kulcsár Bosnyák Mária (Péterréve).

A Magyar Szó különdíja: színészi különdíj Turuc Andornak Jani szerepéért Háy János A 6HQiN című előadásában. (Topolya)

11


Besúg a kisúgó

S

osem is volt könnyű végszavakat írni. De, úgy hiszem, Mindannyiunk, Mindannyiójuk nevében azt lehet mondani, örömmel írunk elő-, utó-, s akár végszavakat. Mert a végszavakról tudjuk, hogy nincsen úgy, valami egy picit, pár pillanatra befejeződik. És utána nem az van, hogy nincs semmi, hogy nem marad mást hátra. Hiszen példul itt vannak a gólyák, s a gólyaszámlálók (két gólya már biztos, a parókia kéményének tetején), újul tovább a templom, épül, s mindenki reménye szerint pár hónap múlva befejeződik a lurkóház, jön a tavasz, és kezdődik minden, tovalendül a természet állhatatos rendje szerint, műhelyek nyílnak s frissülnek, közösségek erősödnek,

kinyílnak a tüdők, remegnek a hangszálak. S ebben a történésben természetesen benne lehet, s benne kell, hogy legyen a visszapillantás is. Sok minden állhatna még itt, de a befejezés nem az én tudományom. És, hogy ez a befejezés ne befejezés legyen (mert, mint mondom ott fen, nem is az), hogy mégigazibb kerete legyen az ez évi kilencedik, utolsó Súgójának, egy vers következik egy tizennégy kezes vers, tökéletes harmónia, mely úgy hiszem, mindent elmond! Köszönünk mindent, Mindannyiuknak, Neked Szilágyi!

SUTTOGÁS A SÚGÓHOZ Tavasz van és süt a nap, Indulunk a színházba. Tavasz van hát, halihó, Eljött hozzánk a Súgó. Aki írja, az az újságíró, Olyan, mint az író, Csak egy kicsit más, Csupa suttogás. Figyelj most rám, Mert neked mondom Suttogva és csendesen, Köszönjük, hogy elfogadtad A szilágyi kis verseket. Érdekes és kedves vagy, Az idősek is lapoznak. Apró csodák történnek A borítód közt, Odabent sok fogalmazás És vers köszönt. Míg velünk színházba jársz, Érezzük, ki az igaz barát. Míg az újságírók írják, Kicsik, nagyok megcsodálják. A szerkesztők több embert is megkérdeznek, Hogy tetszett a mai tréfás jelenet. A Kukás guru vidám darab, Drámát adtak a kikindaiak. Ennek Édes fiaim a címe, Sok nézőnek folyt a könnye. A János vitéz szép kis darab, Hol fiúk, lányok táncot ropnak. Súgó, ha rád gondolok, Eszembe jut sok dolog: Író, néző, előadás, Kritika és nyomtatás. Szöveg, papír, szerkesztés, Olvasás és tördelés. Ó te kedves Súgó barát, Minden jót és szia, viszlát. Horvát Zsófia, Csőke Ignác, Juhász Tímea, Mészáros Félix, Kurta Vendel, Toldi Lénárd, Nagy Natália

gém, la, bb

12


Akik minden előadást megnéznek A XV. Találkozó szakmai zsűrije Ágoston Pribilla Valéria

Nemesmiliticsen született, majd családjával Szabadkára költözött. A gimnáziumi évek alatt számos szavalóverseny résztvevője és díjazottja. Horváth Emma, Sebestyén Tibor és Bambach Róbert csoportjaiban, irányításával foglalkozik versmondással és színjátszással. A gimnázium önképzőkörében Peter Handke, Déry Tibor darabjait viszik színre, de úgyszintén kimagasló alakítás az övé Thorton Wilder $ PL NLV YiURVXQN című drámájában, amelyet Szilágyi László, az egykori magyar társulat rendkívüli tehetségű színművésze rendez. Az említett darabbal vett rész a Népkör színjátszó csoportja a XIV. köztársasági szemlén, ahol Ágoston Pribilla Valéria díjat kapott színjátszásért. A következő évben Bambach Róbert rendezésében játszott Tennessee Williams (] D Ki] ERQWiVUD YiU című egyfelvonásosában, amely előadás elnyerte a köztársasági szemle legjobbjának kijáró díjat, valamint két szereplő, Ágoston Pribilla Valéria és Árokszállási László is díjat vehetett át. Fellépett az Újvidéki Színház nyitódarabjában, Örkény István 0DFVNDMiWpNiEDQ , ahol Egérke szerepét alakította. De említhetnénk még a Peter Weiss 0RFNLQSRWW~UNtQMDLpVPHJJ\yJ\tWWDWiVD című szatírájában, Kopit Jaj, apu, szegény apu! című művében, a Bernard Shaw 6RVHPOHKHWWXGQL című vígjátékában eljátszott szerepeket is. Előadóművészként is megmu-

A

tatta tehetségét. Elegendő Hangvallató című önálló estjét említeni, amellyel nagy sikert aratott kortárs magyar költők műveit tolmácsolva. Diplomás magyartanárként pályáját a műszaki középiskolában kezdte, tizenöt év után átkerült a közgazdasági középiskolába. Majd a Gyermekszínház igazgatójává ó nevezik ki, ahol művészeti vezetőként nagy hangsúlyt helyez a vajdasági és a kortárs magyar gyermekirodalom színpadi bemutatására. Összetéveszthetetlen stílust teremt, olyan alkotóművészekkel dolgozik együtt, mint Beszédes István, Verebes Ernő, Hernyák György, Bakos Árpád. Művészi-szakmai koordinálása mellett olyan meghatározó előadások jöhettek létre, mint $ V]HJpQ\ FVL]PDGLD és a 6]pONLUiO\ című táncjáték, a 5R]VGDV]tQRUV]iJ DUDQ\D című előadás és így tovább. Társulata elnyerte szabadkai Nemzetközi Gyermekszínházi Fesztivál fődíját. 2005. július 1-jétől a Városi Könyvtár igazgatónője. A vajdasági magyar irodalom és színjátszás területén szerzett kimagasló és elévülhetetlen érdemeiért, valamint szervezői aktivitásáért a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjével tüntették ki. A műkedvelő színjátszást szerencsénkre régóta figyelemmel kíséri, nemcsak mint a Találkozó állandó zsűritagja, de ugyanúgy a diákszínjátszók fesztiválján is tagja a szakmai bizottságnak. És habár számtalanszor felidéztük azt a millió pillanatot, amellyel a színművészetben és az előadó-művészetben megajándékozta a közönséget, ő mégis kiemelte, a zsűrizések és bemutatások alkalmával ne mint előadóművészt, hanem mint tanárnőt említsük. Nos, ezt a titkot semmiképp sem fejtette meg a fenti röpke összefoglalás, de talán még alkalmat kaphatunk rá. Forrás: Hét Nap, XIV. évf. (2007. február 28.) 9. szám, 33. Hét Nap, XIV. évf. (2007. május 23.) 21. szám Faragó Árpád: Nem sírt ásunk, hanem fundamentumot. Zenta, 2007, Vajdasági Magyar Művelődési Intézet

TALÁLKOZÓ DÍJAI ■ Garay Béla-díj a közösségteremtő A Találkozónak két fődíja van:

tevékenységért;

■ Szilágyi László-díj a legjobb férfi főszereplőnek;

■ Pataki László-díj a találkozó legjobb hagyományos keretek között megvalósított előadásáért és

■ Ferenczy Ibolya-díj a legjobb női főszereplőnek;

■ Bambach Róbert-díj a legjobb alternatív/

■ Nagy István-díj a legjobb férfi

új formákat kereső előadásért.

■ Magyari Piri-díj a legjobb női

mellékszereplőnek/epizodistának; mellékszereplőnek/epizodistának;

A Találkozó további díjai:

■ Szántó Róbert-díj a legszebb színpadi beszédért;

13 Brestyánszki Boros Rozália

Brestyánszki Boros Rozália a 2007-es évben csatlakozott a Találkozó szakmai zsűrijéhez. A csoportok, ahogy Ágoston Pribilla Valéria személyében is, egy rendkívül nyitott, (és ha fogalmazhatunk ilyen egyszerű szóval) segítőkész zsűritagot ismerhettek meg. Brestyánszki Rozália 1998-tól a szabadkai Népszínház Magyar Társulatának dramaturgja. Mindeközben a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház munkatársa volt, valamint a 3DOLFVL 1\iUL 6]tQKi]L (VWHN nemzetközi rendezvénysorozat és a szabadkai 9iURVKi]L(VWHN összművészeti rendezvénysorozat programkoordinátora. 2000-ben a zürichi 7KHDWHU 6SHNWDNHO nemzetközi színházi fesztiválon a szakmai zsűri tagja. A Tel Aviv-i kortárs dráma nemzetközi fórum szakmai műhelymunkájának meghívott résztvev résztvevője 2001-ben. A tavalyi 9DMGDViJL $PDWĘU 6]tQKi]L )HV]WLYiORQ a szakzsűri tagja. A műkedvelőkkel 2007-ben nem csak a 7DOiONR]y nyomán kezdett el foglalkozni, de a szabadkai Színitanoda állandó tanára a pszichodráma/önismeret és a dramaturgia témakörben. Fontosabb színművei, jelentősebb publikációi között említhetjük $ UpYpV] VDWXMD című darabot (2003. Publikálva: www.zetna.org.yu), $ NiUyNDWRQiN PpJ QHP M|WWHN YLVV]D című szövegkönyvet (amely Gion Nándor azonos című ifjúsági regénye alapján készült), a Záróra című zenés színpadi darabot (amelynek társszerzői Mezei Zoltán, Pálfi Ervin, Szőke Attila), valamint a Decenium című összefoglaló munkát (amelyik a szabadkai magyar színjátszás legutóbbi tíz évét dolgozza fel és a Forum gondozásában jelent meg).

Jelentősebb dramaturgiai munkái: ■ 2003-ban Masteroff–Kander–Ebb: &DEDUHW (Népszínház, Szabadka), ■ 2004-ben David Harrower: .pV D W\~NEDQ (Népszínház, Szabadka), ■ 2005-ben )XWy SRU – dráma Kosztolányi műveiből, életrajzaiból, naplójából (Népszínház – Soltis Lajos Stúdió, Szabadka), ■ 2006-ban Csáth Géza-Fekete Péter: (PPD (Népszínház, Szabadka).


Csernik Árpád

Csernik Árpád 1973-ban született Belgrádban: mégis Topolyát nevezi igazi szülővárosának. Sokfelé lakott: Újvidéken, majd Szabadkán, jelenleg a pompás fürdőváros, Palics az otthona. Tizenhét évnyi hivatásos munkatapasztalattal– 13 éve színészi diplomával a kezében-birtokában –, hatvan bemutatóval a háta mögöt mögött (és ez az, ami igazán és véresen komoly), az ÒMYLGpNL 6]tQKi] volt, 2002 óta a szabadkai 1pSV]tQKi]0DJ\DU Társulatának tagjaként van és alkot. Játszott és játszik a 7DQ\DV]tQKi] , a .RV]WROiQ\L 'H]VĘ 6]tQKi] , az 8]VLFHL1pSV]tQKi] , a =RPERUL1pSV]tQKi] , az újvidéki 3R]RULãWH0ODGLK , az újvidéki 6]HUE1HP]HWL6]tQKi] , valamint a szabadkai 1pSV]tQKi] 6]HUE 7iUVXODWiQDN előadásaiban is. Színészi hivatása mellett, rengeteg mással is foglalkozik, de kizárólag a gyermeknevelés az, amit említésre méltónak tart. Nagyon szeretne jó apa lenni... Eddigi pályája során nyolc-kilenc színházzal dolgozott együtt, bár elmondása szerint, pontosan ezt nem is lehet megmondani: megeshet, hogy ez a szám több. Ami biztos: általában visszahívják. Kisebb és nagyobb, illetve egész komoly szakmai sikerei is voltak, de véleménye szerint erről nem Neki kell beszélnie. Ha ezt tenné, meglenne magáról a véleménye! Tehát, ránk hárul, Súgó -szerkesztőkre a feladat– véleményalkotáshoz a következőket ajánljuk, merthogy: ■ két ízben az Újvidéki Színház évadszínésze, ■ a Vajdasági Hivatásos Színházak 1999. évi szemléjének, ■ a .LVYiUGDL +DWiURQ 7~OL 6]tQKi]DN )HV]WLYiOMi nak (több ízben is) színészdíjasa, ■ a Népszínház Magyar Társulata 2007/2008as évadának legjobb férfi epizódszereplő díjának birtokosa

14


Utcai Dávid

■

2007 – Nyári Iifijúsági Játékok, Zenta

■

1995 – Középiskolások Művészeti

Díjak:

Minden évben egy vajdasági kortárs képzőművész alkotása emeli még magasabbra a találkozó díjainak értékét. Szerencsénkre – merthogy alkotnak itt tehetséges, újító szellemű művészek, ahogyan ez az alábbi oldalakból is kitűnik – az elmúlt évben Torok Melinda, most pediglen Utcai Dávid készíti el e jutalmakat. Utcai Dávid 1978. augusztus 29-én született Újvidéken. Temerinben él, mert – saját bevallása szerint – ide köti gyermekkora és mert itt jól érzi magát. Nem – lényegében nem – a táj inspirálja, sokkal inkább a mediális művészetekre és a világra reflektál festészetében. A TAKT elnökségi tagja, a képzőművészeti csoport vezetője. Művésztelepet szervez, ahova fiatal alkotókat vár. A tábor nyitott a középiskolás képzőművészet iránt érdeklődő diákok részére is, mert középiskolásként neki is fontos volt a tanulás lehetősége és a mentorok útmutatása. A Bogdan Šuput Iparművészeti Középiskola (Újvidék)után a Magyar Nyelvi Intézet nulladik évfolyamos művészettörténet szakos diákja, majd elvégzi a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakát, ahol Károlyi Zsigmond osztályában végez 2003-ban. A temerini általános iskolában rajzot tanít. A TAKT és a festészet melett a Falco Természetvédő Egyesület tagja. Éppen arra készül, hogy a Mária Rádióban az egyházi művészetről műsortt készítsen. Utcai Dávid művészetéről beszélve azt is elárulta, nem számít, hogy lokálisan hol tartózkodunk, az a fontos mennyire vagyunk nyitottak (arra a bizonyos világra). Nagy hatással van rá a német kortárs képzőművészet és a barokk festészet. Fontosnak tartja megemlíteni a 2008-as pécsi csoportos kiállítást a Pécsi Kisgalériában, amelynek eJ D Ki] volt a címe. A számos csoportos megjelenés mellett, a következő egyéni tárlatokat emelte ki:

■ 2003 – Fonó Budai Zeneház, Budapest ■ 2004 – Ifjúsági Otthon, Temerin. ■ 2004 – Dombos Fest, Kishegyes

15 Antal László


Beszédes István

1984. június 6-án született Szabadkán. Az általános iskola és a gimnázium befejeztével, 2003-ban, az Újvidéki Művészeti Akadémia Vizuális Kommunikáció szakára iratkozik. Részt vett több közös tárlaton, plakátjaival, illusztrációival, és festményeivel. 2007-ben diplomált 0HVH DPHO\ URVV]XO YpJ]ĘGLN című animációs filmjével, majd ezt követően ugyanebben az intézményben írta be a mesterképzést. Több könyvet is illusztrált az Újvidéki Tankönyvkiadónak. Plakátokat készít a szabadkai Kosztolányi Dezső Színháznak, a szabadkai városi könyvtárnak, az újvidéki Művészeti Akadémia előadásaira, és a tavalyi évtől kezdve a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség számára is!

Mint szerkesztő, mint grafikus-tervező, mint tördelőszerkesztő, ráadásul mint alkotó a könyvszakma jeles képviselője. Érdekes és értelmes kezdeményezésként értékelte a Súgó t, és ezért – meg talán azért mert ő a Dumás és minden helyzetben lehet rá számítani – sokmindenben segített a színlap néha színtelen szerkesztőinek. Ő tervezte a Súgó fedlapját és belső arculatát, valamint szintén az ő alkotása az illusztrációkkal teli, izgalmas megoldású programfüzet, melyet nap mint nap látunk forgolódni, izgelődni-mozgolódni a szilágyi közönség kezei közt. Beszédes István, ahogyan az irodalmi lexikonok T[ÈNPO UBSUKÈL LÚMUʩ T[FSLFT[Uʩ ƉƑƎƉ T[FQUFNCFS 12-én született Zentán. Szabadkán nyert művel művelődésszervezői képesítést. 1989 és 1991 között az Új Önálló tárlatok: 6\PSRVLRQ Gʩ ÏT GFMFMʩT T[FSLFT[UʩKF ƉƑƑƉ ÏT ƉƑƑ ƉƑƑƌ t%B(BMÏSJB ƊƈƈƎ ÁKWJEÏL között Hódmezővásárhelyen a 9iViUKHO\ pV 9LGpNH t(BMÏSJB(SBGJʊLJ,PMFLUJW ƊƈƈƏ #FMHSÈE című napilap szerkesztője, majd a .pSHV,IM~ViJ rovatT[FSLFT[UʩKF ƉƑƑƎ ÏTB[ h]HQHW folyóirat szerkesztőséDíjak, elismerések elismerések: HÏOFLUBHKB ƉƑƑƐƊƈƈƌ ƉƑƑƑCFONFHBMBQÓUKBB[&UOB t"ƌƋ =ODWQR3HUR , és a 8. 1HP]HWN|]LLOOXV]WUiFLyV elektronikus folyóiratot és kiadót, amely a kortárs ELHQQiOH első helyezése (Grand Prix), 2005, Belgrád irodalom szövegeinek találkozási tér-helye. t " Ƒ /FN[FULÚ[J WÓ[BMBUUJ GJMNFL GFT[UJWÈMKÈOBL Alkotásai közül mindösszesen néhányat sorolnánk plakáttervére az első díjat kapta, 2005., Belgrád itt fel. Verseskötetek: .tYiQMDH D SLURVDW" (1988), t 626]DQLH )LUVW ,QWHUQDWLRQDO 6RFLDO 3RVWHU eJYt]L VpWD GpOL WN|U (1997), 0HVV]LUĘO $QGURPHGD &RPSHWLWLRQ LàMÚOEÓKB[PUUKB ƊƈƈƎ .PT[LWB 0SPT[ (2008). Műfordítások: Boško Krstić: 9t]|QWĘ (Varga ország. Piroskával), &LWDGHOODGRF – Három négykezes. Prózakötete a 1DSNLW|UpV Verses gyermekdrámái 5R]VGDV]tQ ƊƈƈƎ DÓNFO KFlentek meg. 6]DUGtQLD című Súgó – a Vajdasági Magyar Amatőr színpadi szövegét Színjátszók XV. Találkozójának Urbán András renszínlapja. dezésében játsza Kiadja a Vajdasági Magyar Művelődési a Kosztolányi Szövetség. színház. Szerkesztők: Gondi Martina, Díjak: 6LQNyGtM Lódi Andrea, Sutus Áron. (Bozsik Péterrel, 1989), Tördelőszerkesztő: Sutus Áron 0yULF] =VLJPRQG Dizájn és felületterv: Beszédes István. LURGDOPL |V]W|QGtM Folyamatos segítség és háttérmunka: (1995), %HQHGHN (OHN Ódry Eszter, Horvát Roland, Horvát Norbert, Szakál Szilárd, Halasi Mónika, Őszinte Arancsity Angéla, Kaszás Angéla, Nagy köszönet a Abonyi Péter, Novák Ferenc. Kis Ferenc

Általános

Eljött hozzánk, itt van már, Őszinte a jó fogadtatás. Kék kabátját felhúzta magára, Fura figurák ficánkolnak rajta

Recommend Documents