ELITKÉPZÉS A VÁLTOZÓ MAGYAR FELSŐOKTATÁSBAN, AVAGY A HALLGATÓI TUDOMÁNYOS DIÁKKÖRI TEVÉKENYSÉG LEHETSÉGES HELYE, SZEREPE A BOLOGNAI FOLYAMATBAN

ELITKÉPZÉS A VÁLTOZÓ MAGYAR FELSŐOKTATÁSBAN, AVAGY A HALLGATÓI TUDOMÁNYOS DIÁKKÖRI TEVÉKENYSÉG LEHETSÉGES HELYE, SZEREPE A BOLOGNAI FOLYAMATBAN

SZERVEZETI ÉLET, EGYÉB Dr. RÁDLI TIBOR ezredes, főiskolai tanár

ELITKÉPZÉS A VÁLTOZÓ MAGYAR FELSŐOKTATÁSBAN, AVAGY A HALLGATÓI TUDOMÁNYOS DIÁKKÖRI TEVÉKENYSÉG LEHETSÉGES HELYE, SZEREPE A BOLOGNAI FOLYAMATBAN „Szinte minden célt el tudunk érni, nem számít mennyire nagyléptékű, ha lebontjuk apró, biztos lépésekre.” Dan Millman

Elsősorban az írás témájaként megfogalmazott gondolatok voltak a meghatározóak az Országos Tudományos Diákköri Tanács nyilvános ülésén, a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében, 2005. október 4-én. A rendezvény már harmadik alkalommal szerepelt az OTDT programjában, és az előadók kiemelten a diákkörök jövőjével foglalkoztak, a változó magyar felsőoktatás rendszerében. Az Európai Unióba történt felvételünk, és a Bolognai folyamatba való részvételünk új lendületet adnak, és új követelményeket támasztanak, a címben érzékeltetettek gondolat megvalósításához. A rendezvény előadói, Szendrő Péter professzor, az OTDT elnöke, Horn Péter professzor, a Kaposvári Egyetem rektora, és Mang Béla, az Oktatási Minisztérium felsőoktatási helyettes államtitkára voltak. A nyilvános ülésen elhangzott, hogy a tudományos diákköri munka, akár egy életen át is elkíséri a tudományos munka iránt elkötelezett hallgatókat. Ennek egyik oka, hogy ez a forma jelenti a legkomplexebb módszert a tehetségek kiemelésére és a bennük rejlő képességek kibontakoztatására. Az előadók ez alkalommal inkább kérdéseket fogalmaztak meg, a magabiztos válaszok helyett. Ez elsősorban abból adódott, hogy a magyar felsőoktatás egésze a Bolognai folyamatnak köszönhetően a legjelentősebb reformja előtt áll. Az oktatók felelőssége ma óriási, küSZERVEZETI ÉLET, EGYÉB

127


lönösen akkor, amikor a felsőoktatás eltömegesedéséről, a hagyományos tanár-diák viszony megszűnéséről beszélhetünk. Az oktatónak kell a tehetségek felé kezet nyújtani, ügyelve arra, hogy egyetlen személy se kallódjon el. A jövőben nagy hangsúlyt kap a Bachelor szintű képzés és az itt megvalósuló tudományos diákköri munka, melyhez nagy segítséget adhat a középiskolákban működő, Kutató Diákok országos mozgalma. Egyes vélemények szerint a jövőben a tudományos diákköri tevékenységet kredit ponthoz lehetne kötni, ezzel lehetővé válna annak a képzéshez történő erősebb kapcsolódása. Ez az újítás a TDK munka azon szerepét erősítené, amely ma abban nyilvánul meg, hogy a megfelelő színvonalon elkészített, előadott és helyezést elért dolgozatok készítői mentesülnek a szakdolgozat megírása alól. Nem ritka az sem, hogy egyes tudományos diákköri kutatók, az MTA kutatóintézeteiben kapnak lehetőséget a kutatómunkában való elmélyülésre. Ez a tény nagymértékben elősegíti a tudományos szocializációt is, mivel a leendő tudósok tapasztalt kollégáiktól tanulják meg az együttműködés, a bátorság, a tudományos munka iránti szakmai alázat legalapvetőbb szabályait. Természetesen ez a megállapítás a felsőoktatási intézményekben végzett teljes diákköri kutatómunkára érvényes. A jövőben, a Bolognai folyamatban elképzelhető az is, hogy külön tudományos diákköri konferenciát rendeznek a Bachelor, és külön a Master szakaszban tanuló hallgatók részére. Ma még nincs különösebb baj, a hallgatói tudományos diákköri munkában. A magas színvonalú munka garanciája, a felelősen gondolkodó oktatói kar megléte. A tehetségeket felismerő, kiemelő oktatók missziónak fogják fel tevékenységüket, szinte kötelességüknek tekintik utódaik megtalálását és a tudományos pályán történő elindításukat. Az elhangzott három előadás legfontosabb gondolatai, az előzőeken túl, az elitképzés, a tehetséggondozás, az utánpótlás nevelése, az innováció, a Bolognai folyamat és a kredit rendszer voltak. A jelenlévők meggyőződhettek arról, hogy az oktatásért és a tudományos diákköri tevékenységért felelős személyek, nem állnak tétlenül, a döntő fontosságú változások előtt. Bízhatunk abban, hogy az átalakuló európai és a hazai felsőoktatási rendszerben, a tudományos diákköri tevékenység megtartja, és ha szükséges lesz, újra megtalálja az őt megillető helyet. Írásom további részében arról kívánok szólni, hogy véleményem szerint mi szükséges ahhoz, hogy a minél magasabb szintű tudás megszer128

SZERVEZETI ÉLET, EGYÉB


zése elérhetővé váljon, és ehhez milyen példák állnak előttünk. A befejező részben a Hallgatói Tudományos Diákköri tevékenység jelentőséget és történeti fejlődését igyekszem bemutatni, kiemelten annak is a katonai felsőoktatás oldalát. 1997-től, ebben az évben már tizedik alkalommal, november 3-án tartjuk a Magyar Tudomány Ünnepét. Számunkra, katonák számára ez a nap kettő fontos tudománytörténeti vonatkozással is bír. Ehhez a dátumhoz kötődik gróf Széchényi István lovasszázados 1825. évi felajánlása és Bolyai János hadmérnök alhadnagy 1823-as világot megrengető geometriai felfedezésének bejelentése. 1903. január 15-én a születésének 100. évfordulója keretében rendezett kolozsvári ünnepségen Eötvös Loránd, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, az alábbiakat mondta Bolyai Jánosról: „…mi is arra a távolabb, de nagyobb s el nem évülő dicsőségre törekszünk, amely Bolyainak adatott, mert tudjuk, hogy csak az az igazi tudomány, amely világra szól, s ezért, ha igazi tudósok és — amint kell — jó magyarok akarunk lenni, úgy a tudomány zászlóját, olyan magasra kell emelnünk, hogy azt határainkon túl is meglássák, és megadhassák neki az illő tiszteletet. Ez a mi eszményképünk, ez valósult meg Bolyai alkotásával egyszer; ilyen teljes mértékben talán egyetlenegyszer”1 A következőkben a Hallgatói Tudományos Diákköri tevékenységről szólok, bemutatva annak fejlődését és folyamat legfontosabb állomásait. Ez a tevékenység, már több mint ötven éves múltra tekint vissza, és mindez azt jelenti, hogy az elmúlt fél évszázad alatt nemzedékek vettek részt a mozgalomban, váltak nagy tudósokká, kutatókká, egyetemi, főiskolai oktatókká, és az élet egyéb területein töltöttek és töltenek be fontos munkaköröket. A mozgalmat az egyetemi önképzőköri tevékenység hagyományaira építve, a hallgatók egy részének önképzési szándéka, a minőségi képzés iránti társadalmi igény, a kutatói és a felsőoktatási tudományos utánpótlás problémájának megoldása hívta életre. Az 1950-es években, az intézményekben tömegesen alakultak meg a kiscsoportos, elmélyültebb szakmai tudást biztosító műhelyek, a tudományos diákkörök. A tudományos diákkörök egymás, és egymás kutatási eredményeinek megismerését szolgáló rendezvényei hagyománnyá váltak, mint Országos Tudományos Diákköri Konferenciák. Később a tudományos diákköri 1

Ács Tibor: Bolyai János a bécsi császári-királyi mérnökakadémián 1818–1823. BJKMF, Budapest, 1997, 169. o.


129


mozgalom tevékenységének országos szintű szervezésére, koordinálására, az irányító feladatok ellátására létrehozták az Országos Tudományos Diákköri Tanácsot. Ennek működését — a tudományos diákköri mozgalommal együtt — a 112/1973. MM számú rendelet szabályozta. Az akkori Tanács tagjait — az érdekelt minisztériumok és országos hatáskörű szervek képviselőiből — a művelődési miniszter nevezte ki. Az országos konferenciákon és azok után, különösen 1979-től kezdődően, egyre erőteljesebb viták folytak a TDK mozgalomról, annak létéről és továbbfejlesztésének lehetőségeiről. Személy szerint ebben a folyamatban egyik mérföldkőnek tekintem a fenti témában, az 1984. márciusában megtartott országos értekezletet, amelyen részt vettek az érdekelt tárcák, a felsőoktatási intézmények oktatói és hallgatói képviselői. A kibontakozott viták kereszttüzében elsősorban az irányítás kérdései szerepeltek. A résztvevők a TDK mozgalom jövője szempontjából az öntevékenység és önállóság növelésének a szükségességét, a mozgalmon belül az egyes tudományterületek szakmai profiljának erősítését hangsúlyozták. A TDK tevékenység szervezeti formáiban a központi irányítás helyett az önkormányzati és képviseleti jelleget, a felfelé irányuló választási rendszer megvalósítását sürgették. Ennek nyomán a felügyeletet gyakorló művelődési kormányzat az igényekhez közelítő ideiglenes szervezeti formák létrejöttét támogatta, de a tényleges működés ekkor még sokféle akadályba ütközött. Később a Felsőoktatási Törvény a létrehozott ideiglenes szervezeti formákat véglegesítette. Így ma már tudományterületek szerinti Szakmai Bizottságok működnek, biztosítva az arányos képviselet elvét. Ezek között számunkra meghatározó az OTDT Hadtudományi Szakmai Bizottság léte, és eredményes tevékenysége. Ahhoz, hogy a katonai felsőoktatás kimozdult az általa teremtett elszigeteltség állapotából és bekapcsolódott a mozgalomba, viszonylag hosszú idő telt el. Jelentősen akadályozta a tevékenység kibontakozását, hogy a hadtudomány, mint tudományág csak később került elismerésre a polgári szférában. Erre csak igen kemény és eredményes tudományos kutatómunka felmutatásával kerülhetett sor, melyhez szükséges volt a magas szintű oktatásra, kutatásra és az ezt megvalósító személyekre. Egyetemi oktatóink döntő többsége Eötvös Loránd gondolatainak szellemében élt, melyeket 1887-ben, illetve 1891-ben fogalmazott meg a tanárokra, illetve az intézményekre vonatkozóan: „Bizonyos dolog, hogy csak az lehet jó tanár, aki maga tudománnyal foglalkozik, mások 130



eszméit is csak az képes helyesen hirdetni, akinek magának is eszméi vannak.” Az oktatási intézmény rendeltetésének meghatározására hangsúlyozta: „Tudományos az iskola, tudományos a tanítás ott, de csak is ott, ahol tudósok tanítanak. Hozzáteszem, hogy tudósnak, nem a sokat tudót, hanem a tudomány kutatóját nevezem.” Idetartozónak gondolom R. W. Emerson egyik meghatározó gondolatát is, melyet a Nemzetvédelmi Egyetemi Fórum 2005. évi 5. számának borítólapján olvashattunk: „A társadalmi haladás tanárok során vezet keresztül.” Az OTDT Hadtudományi Szekciójának első rendezvényére 1989. március 28–30 között került sor a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskolán, a XIX. OTDK keretében. A konferencián nyolc intézmény képviselői vettek részt, melyen a fegyveres testületek öt oktatási intézménye mellett megjelent három polgári felsőoktatási intézmény is. Nevesítve ezeket, a Budapesti Műszaki Egyetem, az Eötvös Loránd Tudományegyetem, és a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola. A három polgári intézmény 15 pályamunkát nevezett, míg az öt katonai és rendvédelmi intézményből 98 pályamunka került ki. A konferencián a pályamunkákat 13 tagozatban mutatták be, melyből kettő zárt volt a titkos témájú dolgozatok előadására. Meg kívánom jegyezni, hogy a katonai főiskolák 1988-ig kétévente az országos konferenciákkal párhuzamosan, önállóan rendezték versenyeiket. Majd ezt követően 1988. májusában megalakult az OTDT 13. szekciójaként a Hadtudományi Szekció, melynek első rendezvénye volt ez a konferencia. Lényeges momentumnak tartom azt is, hogy a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskola Hadtáp és Pénzügyi Tanszékének hallgatói — az említett változás előtt is — rendszeresen megjelentek a Gazdasági Főiskolák Országos Tudományos Diákköri Konferenciáin és értek el kitűnő helyezéseket. A XX. OTDK Hadtudományi Szekció megrendezésére 1991. május 20–22. között került sor a Zrínyi Miklós Katonai Akadémián. A XXI. OTDK szekcióversenyét 1993. április 5–7. között a Szolnoki Repülőtiszti Műszaki Főiskola rendezte. A XXII. OTDK Hadtudományi Szekció rendezését 1995. április 4–5-én a Rendőrtiszti Főiskola vállalta. A XXIII. OTDK-ra a szentendrei Kossuth Lajos Katonai Főiskolai Karon került sor, 1997. április 1–3 között, a XXIV. OTDK a Bolyai János Katonai Műszaki Főiskolán volt, 1999. április 7–8-án. A XXV. OTDK Hadtudományi Tagozat rendezvényére a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Vezetés és Szervezéstudományi Karán került sor, 2001. április 10–11 SZERVEZETI ÉLET, EGYÉB

131


között. A XXVI. OTDK szekcióversenyét a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Hadtudományi Kara bonyolította le, 2003. április 28–30 között. A 2005. április 20–21 közötti XXVII. OTDK szekcióversenyét — sorrendben a kilencediket — a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Bolyai János Katonai Műszaki Kar rendezte. Ennek előkészítésében, mint ügyvezető elnök vettem részt, 2004-ben. A következő XXVIII. OTDK Hadtudományi Szekciójának szervezését 2007-re, az egyetem Kossuth Lajos Hadtudományi Kara vállalta fel. Évek óta hagyomány, hogy konferenciáinkon részt vesznek külföldi katonai felsőoktatási intézmények hallgatói is, akik külön szekciókban mutatják be pályamunkáikat. Hasonlóan az előzőekhez a mi hallgatóink is lehetőséget kaptak és kapnak a külföldi intézmények diákköri konferenciáin történő megmérettetésre. Ennek azonban egyik fontos előfeltétele az angol nyelv magas színvonalú ismerete és alkalmazása. A szervezésre vonatkozóan megállapítható, hogy a jövőben az egyetem két kara között váltakozik a rendezés joga, és 2009-ben ismételten a Bolyai János Katonai Műszaki Kar kerül sorra. Ennek elsődleges oka, hogy a korábbi négy katonai felsőoktatási intézmény a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem szervezetébe integrálódott be. Meggyőződésem, hogy a tudomány művelése, kiemelt támogatása a biztosabb és teljesebb jövő záloga. A tudás alapú társadalom kiépítésével — mint azt a maga korában, névadónk, Bolyai János is megfogalmazta — egyaránt kivívhatjuk Európa és az egész világ népeinek megbecsülését. A Tudományos Diákköri Tevékenységnek ma is, és a jövőben is, a kötelező tananyagon felüli ismeretszerzést kell biztosítania a tehetséges, aktív hallgatók számára. A mozgalomban résztvevő fiatalok a jövő letéteményesei, és csaknem kizárólagos bázisai, kell, hogy legyenek a felsőoktatási és kutatóintézeti utánpótlásnak is. „Mi más egyébről van szó a tudományokban, mint állandóan, hogy a homályos dolgokat tisztázzuk, és a hiányzókat előteremtsük? Valóban rosszul tűnne fel az emberiség előrehaladása a művelődésben, ha felfedezéseit mindenki magának tartaná meg.” (Bolyai János). Ma az oktatás és kutatás alapelvei viszonylag biztosan körvonalazhatók, azonban az oktatási reform, az új felsőoktatásról szóló törvény hatásai és következményei egyelőre nem minden területen világosak számunkra. Így az esetlegesen felmerülő gondok megoldására az elkövetkező időben bőven akad dolga a döntéshozóknak és a szakma képviselőinek egyaránt. 132



1. sz. táblázat Kimutatás az Országos Tudományos Konferenciákról és a Hadtudományi Szekciók rendezvényeinek főbb mutatószámairól Fsz. 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9.

OTDK száma (Hadtudományi Szekció száma) XIX. (1) XX. (2) XXI. (3) XXII. (4) XXIII. (5) XXIV. (6) XXV. (7) XXVI. (8) XXVII. (9)

Nevezett intézmény száma 8 6 6 9 8 11 7 8 8

Bemutatott dolgozatok száma 113 80 91 76 70 104 97 95 108

Tagozatok száma 13 11 14 12 14 12 15+1 külföldi 15+2 külföldi 14+1 külföldi

Az adatok dr. Koczka József nyá. ezredes 1. számú felhasznált irodalomként feltüntetett cikke és saját kutatásaim alapján kerültek összesítésre.

FELHASZNÁLT IRODALOM A 2005. október 4-én elhangzott előadások és hozzászólások anyaga. Ács Tibor: Bolyai János a bécsi császári-királyi mérnökakadémián 1818–1823. BJKMF, Budapest, 1997. A diákkör helyzete „Bolognában”. http://www.mindentudas.hu/magazin2/ 20051006adiakkor.html. Dr. Koczka József nyá. ezredes: Visszatekintés a Hadtudományi Szekciókra a XXV. Országos Tudományos Diákköri Konferencia alkalmából. Diáktudós, 2003. XVII. évfolyam 1–2. sz., 180–183. o. A Magyar Kultúra Napja. 2004. ZMNE Humán Osztály kiadványa. Sipos Gábor ezredes ünnepi beszéde. Budapest. Rádli Tibor: A Bolyai János Katonai Műszaki Főiskolai hallgatói tudományos pályázatai. Hadtudomány és pályázat. ZMNE, Budapest, 1997, 51–55. o. Dr. Rádli Tibor ezredes – Poroszlai Ákos okl. mk. alezredes: A hallgatói tudományos munka 2001–2002. évi eredményei. Bolyai Szemle, 2002/3. sz., 161–167. o. SZERVEZETI ÉLET, EGYÉB

133

ELITKÉPZÉS A VÁLTOZÓ MAGYAR FELSŐOKTATÁSBAN, AVAGY A HALLGATÓI TUDOMÁNYOS DIÁKKÖRI TEVÉKENYSÉG LEHETSÉGES HELYE, SZEREPE A BOLOGNAI FOLYAMATBAN

Recommend Documents