ÉLETMINÔSÉG VIZSGÁLAT EGY ÉVVEL SZÍVOPERÁCIÓ UTÁN

7633 PÉCS, PÁFRÁNY U. 25. TEL.: 06 72 259-756, 06 30 330-4959, E-MAIL: [email protected]

ÉLETMINÔSÉG VIZSGÁLAT EGY ÉVVEL SZÍVOPERÁCIÓ UTÁN

HORVÁTHNÉ KÍVÉS ZSUZSA okleveles ápoló hallgató

Cél. Magyarországon a kiemelkedôen magas szív és keringési rendszer megbetegedések száma miatt, évente több száz szívmûtétet végeznek. Az ischaemiás szívbetegségek és sebészi kezelésük új életminôséget eredményez, mely az új körülményekhez igazodó egyéni adaptációt igényel. A kutatás, az alkalmazkodás sikerének mértékét hivatott elôtérbe helyezni. Módszer. A Pécsi Szívgyógyászati Klinikán, a 2001. 01. 01. és 12. 31. között közel 900 coronaria és/vagy billentyû mûtétet végeztek. Kiválasztott 200 páciens részvételével (életkoruk 30–53 év) történt kérdôíves felmérés, postai úton, valamint 8 mélyinterjú egy évvel a mûtét után. Az 52 kérdés a fizikai és értelmi állapotot, az általános elégedettséget, munkavégzô képességet, szociális tevékenységet, sport tevékenységet vizsgálta. A feldolgozás fôként gazdasági tevékenységet és az iskolai végzettség tükrében történt, MS Excell programmal. Eredmény. 132 páciens 30%-nak kielégítô fizikai állapot mellett is rosszabb a értelmi állapota. A nôk életük több területén elégedetlenebbek, mint a férfiak, szerepelvárásaiknak részben képesek eleget tenni. Az inaktivitásban a pszichoszociális környezeti tényezôk, az egyéni érdekeltség, és az alacsony iskolázottság szerepel. Következtetések. A változás indikálta adaptáció nem valósul meg a kívánt mértékben betegek többségénél. A munkaképes korosztály mûtét utáni funkcionalitásának növelése, egy szerteágazóbb és individuálisabb rehabilitációt kíván, melyhez az életminôség vizsgálatok jelentôsen hozzájárulnak. Kulcsszavak: életminôség, életmód, szociológia, szívoperáció, egészség-magatartás

Bevezetés Minden orvosi beavatkozás – életmentô, gyógyító, javító vagy támogató – valamilyen módon arra irányul, hogy a beteg életminôségét javítsa. Mondhatjuk, hogy

medicus universalis

2004. június

egy betegség hatása kifejezhetô az életminôség romlásában is (37). Az egyéni gyógyítás, ápolás elôtérbe kerülésével túlléptünk a hagyományos, tevôleges gyógyítás, ápolás keretein és sokkal szélesebb dimenzióban foglalkozunk a betegek/ páciensek gondjaival. A kutatás azért irányult a szívoperált betegekre, mert a szívmûtét ténye – annak ellenére, hogy évente már több száz sikeres mûtétet végeznek – a beteg és a környezete számára is misztifikálódott, ami a betegszerep megtartásához jelentôsen hozzájárulhat. Lényeges szempont az is, hogy a rehabilitációt igénylô betegeknek csupán a fele kerülhet be aktív rehabilitációs programba (39), így a betegek egy részének önállóan kell megbirkóznia a mindennapi élet nehézségeivel a betegségük mellett. A szívoperáción átesett betegek nagy százaléka rokkantnyugdíjas lesz. A rokkantság pedig az embernek, mint társadalmi lénynek a társadalmi funkcióiban fogyatékosságai miatt bekövetkezô zavarát, hátrányát jelenti, ami akadályozza vagy lehetetlenné teszi korának, nemének, szociális és kulturális helyzetének megfelelô szerep gyakorlását (21). A változó életkörülményekhez való gyors alkalmazkodás kényszere, az információrobbanás és felfogásának nehézségei, a stressz helyzetek, a csaknem állandó frusztrációs hatás, a fogyasztói társadalom színes kínálata és a hozzájutás lehetetlenségének feszültsége minden társadalmi szinten problémát okoz. Különösen nehezen elviselhetô a szegények, a versenybôl kiszorultak, a marginalizálódottak vagy lecsúszottak helyzetében (27), de krónikus betegségekben, állapotokban szenvedôk esetében is. Az az életvitel, amire ma a „sikeresek” a siker elérése érdekében kényszerülnek, nagy igénybevételt jelent. A civilizált korszak legnagyobb betegségét okozza az élettempó, amely nem véletlenül az élet motorját, a szívet és az érrendszert támadja meg (27). Az anyagi helyzet változtatásának lehetôsége együtt jár a rendkívüli mértékû önkizsákmányolással, túlmunkával. Ezt

119

eredeti közlemény

medicus universalis XXXVII/3. 2004.

eredeti közlemény

tükrözheti, hogy a szív-érrendszeri morbiditással kapcsolatban az ún. vitális kimerültség és a krónikus stressz állapot jelentôs tényezôként szerepel (22). Mindemellett a technika fejlôdésének következtében a munkavégzés fizikai igénybevétele csökkent, ugyanakkor nem emelkedett a szabadidôs fizikai aktivitás aránya, és párhuzamosan jelentôsen növekedett az élettartamot, életminôséget veszélyeztetô rizikófaktorok száma (14). Az élet több mint a puszta túlélés. Az emberek egyaránt értékelik azt, hogy hosszan éljenek és azt, hogy az életet jó minôségben éljék le (1). „Az életminôség (life quality, quality of life) az élet szubjektív megtapasztalásának kifejezése, az egyén érzései és értékelése saját életérôl.” (26). Az életminôség egy multidimenzionális fogalom, mely kulturális, szociális és környezeti hatásokba ágyazott szubjektív értékelést jelent. (25). A szívoperált ill. kardiovaszkuláris betegek életminôségének vizsgálatára általában a Short-Form 36 (SF-36), és a Nottigham Health Profile-t alkalmazzák (19, 28, 34). Ez utóbbi kiterjed az energia szintre, fájdalomra, érzelmi reakciókra, alvásra, szociális izoláció mértékére és a fizikai képességekre. Az SF-36 az említett dimenziókon kívül méri a szociális funkciókat és az általános egészségi állapotot. Ez utóbbi egy skót tanulmány szerint megbízhatóbb a szívoperált betegek életminôségének vizsgálatára (16). A szívsebészeti beavatkozások egyértelmûen javítják a páciensek életminôségét. (13, 16, 20, 35). Ez vonatkozik mind a koszorúér bypass mûtétékre és a billentyû mûtétekre egyaránt (35). Jelentôs megfigyelés, az SF36-al végzett kutatások kimutatták, hogy alacsony fizikai funkció pontok önállóan elôrejelzik, a CABG (Coronary Artery Bypass Graft)-t követô hat hónapban bekövetkezô elhalálozást (16). A javulás 60–70% közötti a testi fájdalom az energia és vitalitás, a szociális és fizikai funkciók területén. Ennek ellenére sajnálatos, hogy a pácienseknek – debreceni vizsgálat alapján – mindössze 7%-a aktív foglalkoztatott, az inaktívak (rokkantak) a vizsgált betegek 45%-át teszik ki (átlag életkoruk 48 év!)(20). A Skóciában végzett vizsgálatban a 171 páciensbôl 127 jelentôs javulást jelzett az általános egészségi állapotában (16). Egy izraeli tanulmány melyet 1270, 45 és 65 éves páciens körében végeztek a nyolc évnél kevesebb ideig tanultak körében, 46,6%-a kedvezôtlen egészségi állapotról számol be. Ezzel szemben a 9–12 év, ill. a 12 évnél többet tanultaknak mindössze 28–30%-a érzi kedvezôtlennek általános egészségi állapotát (13).

Betegek és módszerek A PTE Szívgyógyászati Klinikán 2001-ben operált betegek körében egy évvel a mûtét után postai úton, kérdôíves felmérés történt. Az operált betegek listájáról 200, 30 és 53 év közötti páciens került beválasztásra. Többségük CABG mûtéten esett át. Lényeges volt a

120

vizsgálat szempontjából, hogy aktív életkorú páciensek körében történjék a felmérés. Az említett életkori szakaszba tartozó valamennyi beteg bekerült néhány kivétellel (pl. legalább egyszeri reoperáció). A kérdôív saját fejlesztésû, melynek alapját Ferrans and Powers: Quality of life index Cardiac version-IV (5), valamint a Functional Status questionnaire (15) adta, melyet a kutatás további céljainak eléréséhez igazodó kérdésekkel egészítettünk ki. A kérdések kiterjednek a demográfiai adatokra, fizikai állapotra, ill. önellátó képességre, a szociális ill. szerep funkciókra, az érzelmi állapotra, a munkavégzésre, a foglalkoztatottságra vonatkozó lehetôségek megítélésére és a sport tevékenységre. A válaszhoz négy illetve öt részbôl álló vizuális analóg skálát alkalmaztunk. A kérdôíves felmérést 8 mélyinterjú egészítette ki. Az beszélgetés készítése elôre szerkesztett kérdések alapján történt, mely a kérdôív tematikáját követte. A mélyinterjúk egyenként 1–1,5 óráig tartottak. Az eredmények feldolgozása MS Excel program segítségével történt.

Eredmények A visszaérkezô kérdôívekbôl 132 volt értékelhetô (n=132). A minta szociodemográfiai megoszlását az 1. táblázat foglalja össze.

Elégedettség az élet különbözô területein Az egészségi állapot megítélése a gazdaságilag aktív és az inaktív, a nôk és férfiak között hasonló, vagyis 85en (65%) részben elégedettek. Ennek hátterében a mélyinterjúk alapján a fizikai állóképesség csökkenése, az idônként jelentkezô fájdalom vagy gyengeség érzés áll. Az iskolai végzettség csökkenésével az elégedetlenség csökken, ahogyan más kutatások is megerôsítik. Csökkent szerepfunkcióra utal, hogy a páciensek több mint 60%-a csupán részben elégedett a családi kötelezettségének ellátásával. Ennek hátterében a gazdasági inaktivitás, a szubjektív panaszok, illetve valószínûleg a család, a környezet óvó reakciói állnak. Ehhez társul még, hogy a napi tevékenységekhez szükséges energia mennyiséggel a nôk közel fele elégedetlen. A mindennapi feladatok ellátásának nehézsége pedig akadályt okoz az életük több területén is. A saját élet irányításának képességével a férfiak elégedettebbek (férfiak 22%-a, nôk 9%-a), ami a hagyományos családban betöltött irányító szerepükbôl eredhet. Az elégedetlenség itt is az iskolai végzettséggel, a képzettség csökkenésével emelkedik. Az 1970-es 1980as években jelentôsen elmaradtunk nemcsak a nyugateurópai, hanem a szocialista országoktól is iskolázottság tekintetében (2). A rendszerváltás után az oktatás területén történt változások ellenére e korosztály hátrányos

2004. június

medicus universalis

Nem férfi nô Kor 30–35 36–40 41–45 46–50 51–55 Iskolai végzettség általános iskola szakmunkásképzô érettségi fôiskola, egyetem Családi állapot hajadon/nôtlen házas/élettársi állapot elvált/különél özvegy Háztartás összetétele egyedül él házastársával/élettársával él házastársával és gyermekeivel él egyedül él gyermekeivel több család él együtt Lakóhely Budapest Megyei jogú város város falu Gazdasági aktivitás alkalmazott vezetô vállalkozó munkanélküli rokkantnyugdíjas nyugdíjas háztartásbeli egyéb eltartott Összesen:

86 46

65 35

6 6 24 65 23

5 5 19 52 19

27 60 26 19

20 46 20 14

3 106 19 4

2 81 14 3

9 20 77 11 6

7 15 58 8 7

3 31 47 51

2 23 36 39

28 6 8 1 84 3 – 2 132

21 5 6 1 63 2 – 2 100

helyzetét már nehéz orvosolni. Ugyanez figyelhetô meg a pénzügyi szükségletek kielégítésének képességénél és a boldog élethez való esélyek megítélésénél. A páciensek 80%-a hasznosnak, fontosnak érzi magát, függetlenül attól, hogy milyen nemû és hogy dolgozik-e vagy sem. A kérdôíven többen is jelezték, bár nem dolgoznak, nagy öröm számukra, hogy ellátják a háztartást ill. a házkörüli munkát. Leírásuk szerint ezt a mûtétet megelôzôen nem, vagy csak részben tudták elvégezni.

medicus universalis

2004. június

Fizikai állapot A fizikai állapot megítélésére a mindennapi életben alapvetô tevékenységek elvégzésének képességét mértük fel. Úgymint: önellátás (étkezés, öltözködés, tisztálkodás), ágyból felkelés-lefekvés, székre leülés-felállás, séta, házkörüli munka, bevásárlás, közlekedés, lépcsôn járás. Átlagosan a páciensek 85%-ának nincs önellátási gondja, némi nehézség fôleg a nôk körében mutatható ki. A nehézségek fôleg a lépcsôn járás és a házon belüli ill. házkörüli munkák jelentik. Az elôbbi kérdésekre adott válaszok átlagát tekintve 95 páciensnek nem okoznak nehézséget az említett tevékenységek, tehát jó fizikai állapotra utalnak, 28 személynek okoz némi, és 5 személynek sok gondot. A megerôltetô tevékenységektôl (pl. futás, nehéz tárgyak emelése stb.) a betegek többsége tartózkodik, többnyire orvosi utasításra a terheléses vizsgálatok eredményeinek megfelelôen, de jelentôs lehet a környezet hatása is. A nôk és az inaktívak esetében rosszabbak az eredmények. Megállapítható, hogy a nôk rosszabb fizikai állapotban vannak, mint a férfiak. Az orvos-szociológiai irodalom szerint a férfiak mortalitási adatai sokkal rosszabbak mint a nôké, a nôk morbiditása ugyanakkor magasabbnak tûnik. Ennek hátterében a nôk esetében az áll, hogy alacsonyabb a megbetegedési küszöb és nagyobb a hajlandóság arra, hogy panaszaikat betegségnek minôsítsék, illetve a rosszabb egészségi állapot fokozottan tudatosul bennük (37). Az orvosi paraméterek vizsgálata során kimutatták, hogy valamennyi vizsgált személy egészségi állapota javult I– III. NYHA stádiummal. A férfiak javulása orvosi szempontból jelentôsebb volt, mint a nôké (20). Ez alapján feltételezhetô, hogy nôk nemcsak lelkileg élik meg másként betegségüket, hanem valóban rosszabb állapotban lehetnek a férfiaknál. Összességében megállapítható, hogy a páciensek nagy többsége (84%-a) teljesen önellátó. A közlekedésben jelentkezô nehézségek azonban már több személyt érintenek, ami valószínûleg jelentôsen nehezíti ügyei intézését és szociális kapcsolatainak fenntartását.

Mentális állapot Az utóbbi idôben egyre több tanulmány foglalkozik a nyitott szívmûtétek után fellépô depresszióval. A depressziós betegeknél magasabb arányú a nem várt szövôdmények elôfordulása, a rehabilitációs program sikertelensége és a halandóság (37). A mûtétet követô depresszió egyes szerzôk szerint 60%-ban fordul elô, és ennek egyik prognosztikus tényezôje a nôi nem. SF36-al végzett vizsgálat során a páciensek 37%-a gyengébbnek, 7%-a változatlannak, 56%-a jobbnak ítélte értelmi állapotát a mûtét után egy évvel (16). Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a félelem az

121

eredeti közlemény

1 .táblázat Fontosabb demográfiai mutatók n %

eredeti közlemény

2. táblázat A mentális állapot megítélése a vizsgált betegek körében. Az elmúlt hónapban... állandóan Gyakran ritkán ...nagyon ideges volt 7 59 61 ...nyugodtnak és békésnek érezte magát 4 54 75 ...lehangoltnak és szomorúnak érezte magát 3 47 75 …boldog volt 5 59 64 ...annyira lehangoltnak érezte magát, hogy semmi sem tudta felvidítani 2 22 59 állapot rosszabbodásától, a fennálló társbetegségek, az esetleges fájdalom (mellkasi vagy egyéb eredetû), a munkaképtelenség, a sikertelen kísérletek az életmódváltásra, a külsô és belsô megbélyegezettség és további számos tényezô befolyásolhatja a lelki állapotot (2. táblázat). A részletesebb elemzések határozottan a nôk rosszabb mentális állapotát mutatták ki. A nôk 65%-a gyakran érezte magát idegesnek, lehangoltnak, szomorúnak és ritkán voltak nyugodtak, békések és boldogok az elmúlt hónap folyamán (1.ábra). Idegesség elôfordulása a vizsgált páciensek körében, nemek szerint fô 50

30 20

Szociális aktivitás A páciensek többségének nem okoz gondot, részt venni a közösségi tevékenységekben és, hogy törôdjön családjával, barátaival. Részletesen elemezve, a fizikai és értelmi állapot esetében negatívabb választ adókat, megfigyelhetô, hogy a zömmel nem a fizikai állapot az, amely távol tartja az egyéneket a közösségi tevékenységektôl. A gyengébb szociális cselekvési kedv hátterében szerepet játszik a korábbi kapcsolatok megszakadása és kisebb részben az anyagi helyzet is.

Társas kapcsolatok

A társas kapcsolatok változása a betegséget megelôzô képest a mintában

10 nô állandóan gyakran

2% 2%

férfi ritkán soha

1.ábra Czajkowski és mtsai 759 CABG mûtéten átesett beteget vizsgáltak, és azt találták, hogy a nôk körében fokozottan depresszióra hajlamosít az alacsony iskolázottság, a kevesebb kereset és az egyedül élés (37). Ennek tükrében vizsgálva a válaszokat, hasonló eredményeket kaptam. A nôk 67%-a szakmunkás illetve általános iskolai végzettségû, 74%-uk gazdaságilag inaktív, aminek vonzata az alacsonyabb jövedelem. A rosszabb értelmi állapot azonban ebben a mintában nem kötôdik az egyedül éléshez, mert a negatív válaszadók közül mindössze kettô él egyedül.

122

49

Emocionális támogatást, megerôsítést közvetlen környezetünk nyújthat számunkra leghatékonyabban. Az, hogy hogyan alakulnak a kapcsolatok egy krízishelyzetet követôen, meghatározó a megelôzô kapcsolati minôség. A közvetlen családtagoktól szintén alkalmazkodást kíván az új helyzet. Emellett fontos a betegséggel való megküzdés szempontjából, hogy a

40

0

soha 5 4 7 4

10% 17%

46% 23%

sokkal rosszabbak mint korábban rosszabbak mint korábban egyáltalán nem változtak nem tudom megítélni jobbak mint korábban sokkal jobbak mint korábban 2.ábra

2004. június

medicus universalis

Munkavégzô képesség A mintából 39 aktív dolgozó, de 17-en rokkantnyugdíj mellett vállalnak munkát. A 39 dolgozóból 11 nô, 28 férfi, 27 szellemi munkát, 12 pedig fizikai munkát végez, nincs közöttük általános iskolai végzettségû. A rokkantnyugdíjasok közül 10 fizikai munkát, 7 szellemi munkát végez. A dolgozók képesek 1–1 kivétellel annyi munkát és olyan minôségben végezni, mint mások hasonló beosztásban. Az optimális munkavégzés mellett azonban a vizsgált dolgozók 58%-a némi módosítással dolgozik. Ez vonatkozik mind a fizikai, mind a szellemi munkát végzôkre. A mélyinterjúk alapján ezek a módosítások fôleg a munka fizikai részére vonatkoznak, pl. nem emel nagyobb súlyokat, de vannak, akik a munkahelyi ellentétet vagy problémákat próbálják meg másként kezelni, mint a betegségüket megelôzôen.

Foglalkoztatási lehetôségek megítélése Az ezzel kapcsolatos kérdésekre 48-an válaszoltak. (n=48) Az operáció eredménye következtében a betegek nagy része sokkal jobban érzi magát a mûtét után, nincsenek fájdalmaik, panaszaik, úgy érzik képesek, 3. táblázat A foglalkoztatottság lehetôségének megítélése a mintában 1. A lakóhelyén nem talál képzettségének megfelelô állást. 1 2. Úgy érzi egészségi állapota miatt nem képes ellátni a munkahelyi feladatokat. 14 3. Az egészségi állapota miatt nem alkalmazzák. 11 4. Valami más oka van. 6 2. és 3. válasz 12 1. és 3. válasz 4

medicus universalis

2004. június

lennének dolgozni, de úgy tûnik, hogy társadalmilag a mûtét után lesznek igazán betegek. Az alkalmassági vizsgálatok során már a szívmûtét ténye miatt elutasítják a jelentkezôt, nem veszik figyelembe a kardiológiai vizsgálatok eredményeit. Természetesen a képzettség, a munka fizikai vagy szellemi jellege is befolyásolja az elhelyezkedés lehetôségét, de több esetben a megkérdezettek szerint nem ez az elutasítás indoka.

Sport tevékenység A fizikai inaktivitás, a mozgásszegény életmód a legfontosabb, krónikus betegségekbôl adódó halálozás 28%-ért tehetô felelôssé. A szívoperált betegekkel kapcsolatban azért fontos a mozgás, mert az nemcsak fizikailag jótékony hatású, hanem igazoltan csökkenti a depressziót, szorongást, valamint a hangulatot, önbecsülést, és teljesítmény fokozó hatása is van. A minta mindössze 10%-a sportol rendszeresen. S bár kis számuk miatt messzemenô következtetéseket nem vonhatunk le, az elmondható, hogy a rendszeresen ill. alkalmanként sportolók jobb fizikai és értelmi állapotot mutatnak. A jó állapotot mutatja, hogy a futás, úszás, kerékpározás, asztalitenisz mellett a kosárlabda, lovaglás és futball is szerepel a végzett tevékenységek között, amelyek jó erônlétet igényelnek.

Megbeszélés Napjainkban számos, az életminôség mérésére szolgáló kérdôív létezik, amelyek közül néhánynak már magyar alkalmazása is elkészült. A jelen esetben alkalmazott kérdôív jól használható a funkcionális és általános állapot meghatározására. A funkcionalitással foglalkozó területek eredeti angol nyelvû változata numerikus meghatározást is lehetôvé tesz, és érzékenyen képes mérni az adaptációt és az életminôséget. Az orvosi paraméterek mérésével kiegészítve a beteg egyéni és hatékony rehabilitációját segíti. Maga az életmód a társadalmi feltételek között létrejött egyéni cselekvési rendszer. A társadalom, a kultúra, a társadalmi normák útján alapvetôen meghatározza azt is, hogyan gondolkodunk az egészségi állapotról, miként definiáljuk magunk számára az egészséget, milyen elváltozásokat tekintünk rendellenesnek, s betegség esetén milyen „viselkedést” várunk el egymástól. E kérdések történelmi koronként, kultúrkörönként és az adott idôben és helyen élô emberek kisebb közösségein belül is eltérôek lehetnek (33). A társadalmi környezet feszültségei és terhei gyakran szervülhetnek betegséggé, ezek visszahatnak a társadalom mûködésére és újabb társadalmi bajok forrásai lesznek (38). Ezért nem hagyható figyelmen kívül, hogy az egyén milyen mértékben képes alkalmazkodni a különbözô élethelyzetekhez.

123

eredeti közlemény

családtagok, barátok együtt érzô, empatikus érzelmi megnyilvánulásai saját fontosságának tudatát erôsítsék a betegben, azt az érzést, hogy „érdemes” meggyógyulnia. Jelen esetben a páciensek többsége úgy érzi, hogy kapcsolataik egyáltalán nem változtak (2. ábra). A férfiak 31%-a rosszabbnak, a nôk 20%-a viszont jobbnak ítélte kapcsolatát, a betegséget megelôzô idôszakhoz képest. A kapcsolatok minôségét hátrányosan befolyásolja, hogy a páciensek gyakran idegesek, ingerlékenyek. A mélyinterjúk során jelezték, hogy a mûtét óta türelmetlenebbek és kevésbé toleránsnak érzik magukat. A nôk hajlamosabbak a megegyezésre, hiszen 50%-uk mindig jól kijött másokkal, míg a férfiaknak csupán 33%-a.

eredeti közlemény

A férfiak és nôk között több területen is különbség figyelhetô meg, melynek gyökere a vizsgált nôbetegek alacsonyabb iskolai végzettségére, rosszabb fizikai állapotára vezethetô vissza. Kétségtelen, hogy a magatartási minták megváltoztatása igen nehéz, döntéseinket a magunk véleménye mellett számos külsô helyzet, vélemény, állapot befolyásolja. A betegek megfelelô gyógyítása, gondozása és rehabilitációja azáltal nyer igazi értelmet, hogy a kezelt betegek életminôsége sok esetben újra elérheti, sôt meghaladhatja az átlag népességnél mért életminôséget (21). Azon kevés vizsgálat melyekben a krónikus kardiovaszkuláris betegek, operált daganatos betegek ill. gerincvelô harántsérültek életminôségét egészségesekével hasonlították össze, azt tapasztalták, hogy az elérheti, egyes esetekben meg is haladhatja az átlagos populáció életminôségét! Ez elsôsorban az ember nagyfokú alkalmazkodó-képességének köszönhetô (26). Nemcsak a szívoperáción átesettek, hanem más krónikus – de korántsem munkaképtelenséget okozó – állapot esetében is több odafigyelés lenne szükséges. A rokkantság elfogadottsága, mint jól mûködô alternatíva könnyebb választásnak bizonyul, mint változtatni. Nagyobb hangsúlyt kellene kapnia annak, hogy mennyi mindenre képesek még ôk, és ezeket a köztudatban is erôsíteni. Hiába az orvosi technológia fejlôdése, a gyógyszerek széles választéka, az egyre magasabb szintû ápolás, ha az egyénben nem tudatosulnak egyéni képességei, lehetôségei. IRODALOM 1. Alan Williams: Életminôség-mérés: miért és hogyan? Egészségügyi Gazdasági Szemle 2000, (p. 239- 248) 38, 3. – 2. Andorka Rudolf: Bevezetés a szociológiába. Osiris Kiadó, Budapest, 1997. – 3. Dr.Balázs Károly–Dr.Károlyi György: Az életminôség mérésének egy lehetséges módszere és az eredmények alkalmazhatósága az egészségügyben. Népegészségügy 1997. (p.3-14) 78. 5. – 4. Dr.Boncz Imre, Dr. Buda József: Kutatásmódszertani és egészségügyi statisztikai alapismeretek. PTE Egészségügyi Fôiskolai Kar, Pécs, 1996. – 5. Carol Estwing Ferrans and Marjorie J. Powers 1998. Ferrans and Powers: Quality of life index Cardiac Version – IV. – 6. Csabai Márta, Molnár Péter: Egészség, betegség, gyógyítás. Springer Kiadó, Budapest, 1999. – 7. Dr.Császár Gyula: A munkanélküliség orvoslélektani kérdései. Medicus Universalis 1992, (p. 259-263) 25. 5. – 8. Csoboth Csilla: Egészségkárosító magatartásformák – életmód Végeken 1997, (p. 28-3) 8. 23. – 9. David Amstrong: Az orvosi szociológia alapjai. Semmelweis Kiadó, Budapest, 1995. – 10. Deborah S. Fruitman etc.: Cardiac surgery in octogenarians: can elderly patients benefit? Quality of life after cardiac surgery Ann Thorac Surg 1999, (p.2129-2135) 68. – 11. Demográfiai Évkönyv Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 2001, (p. 201266). – 12. Élesné Kiss Éva: Életminôség a szívizominfarktus után. Nôvér Praxis 2002, (p.24-29) 6. 2. – 13. Elisheva Simchen etc.: Sociodemographic and clinical factors associated with low quality of life one year after coronary bypass operations: the israeli coronary artery bypass study. The Journal of Thoracic and Cardiovascular Surgery 2001, (p.909-

124

19) 121. – 15. Functional Status Questionnaire references: Erratum. J. Gen. Intern. Med., 1986, 1:427. Jette AM Davies AR et al. The Functional Status Questionnaire: Reliability and validity when used in primary care. J. Gen. Intern. Med. 1986, 1:143-149. – 16. Grace M. Lindsay etc.: Assessment of changes in general health using the short- form 36 questionnaire 1 year following coronary artery bypass grafting. Europan Journal of Cardio-thoracic Surgery 2000, (p.557-564) 18. – 17. Gulácsi László, Balitzky Alexandra: Mi lesz velünk 2000-ig? Lege Artis Medicinae 1993, (p. 84-97) 3(1). – 18. Dr.Kaló Zoltán: Egészséggel összefüggô életminôség alkalmazása. Hogyan válasszuk ki a céljainknak legmegfelelôbb módszert? Kórház 1998, (p.27-30) 5. 11. – 19. Kékes Ede: Az életminôség megítélése – a mérés módszerei. Lege Artis Medicinae 1999, (p.670- 679) 9(9). – 20. Dr.Kemény Csilla és mtsi.: Szívoperált betegek életminôségének mérése. Népegészségügy 1994, (p.16-25) 76. 5. – 21. Dr.Kókai Károly: Az orvosi rehabilitáció során végzett ápolás, a kívánatos életminôség elérésének esélyei. Nôvér 2000, (p.28-34) 13. 1. – 22. Kopp Mária–Skrabski Árpád: Pszichoszociális tényezôk és egészségi állapot. Demográfia 2000, (p.252-263) 43. 2,3. – 23. Dr.Kopp Mária(témavezetô): Decentralizált egészségügyi finanszírozás szükségletkommunikációs rendszere II. Kopp Mária: Életminôség (munka- alkotóképesség, fájdalom hiánya, pszichológiai egyensúly) Végeken 1996, (p.4-8) 7. 2. – 24. Dr.Kovács Márta és mtsi.: A kardilógiai rehabilitáció pszichológiai hatásának elemzése. Rehabilitáció 1993, (p.269-272) 4. 2. – 25. Dr. Kullmann Lajos, Dr.Harangozó Judit: Az Egészségügyi Világszervezet életminôség vizsgáló módszerének hazai adaptációja. Orvosi Hetilap 1999, (p.1947-1952) 140. 35. – 26. Dr. Kullmann Lajos: Gondolatok az életminôség értelmezésérôl. Orvosképzés 1992, (p.387-397) 67. – 27. Losonczi Ágnes: Utak és korlátok az egészségügyben. Az életminôség tényezôi Magyarországon. Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, 1998. – 28. Nottingham Health Profile references:Hunt SM McKenna SP etc.: The Nottingham Health Profile: Subjective health status and medical consultations Soc. Sci. Med. 1981, (p.221-229) 15A – 29. Dr.Paulik Edit és mtsi.: A saját egészség megítélése és az életmód. Népegészségügy 1997, (p.3-8) 78. 6. – 30. Pikó Bettina: Az egészségi állapot komplexitása és mérési lehetôségei. Lege Artis Medicinae 1996, (p.474-477) 6. 7,8. – 31. Pikó Bettina: Egészségnevelési stratégia ún. nehezen elérhetô célcsoportok számára – a holland modell. Egészségnevelés 1994, (p.224 – 225) 35. – 32. Pikó Bettina: Az egészségi állapot szociális dimenziója: a társas támogatás. Kutatási modell Végeken 1996, (p.20- 24) 7. 1. – 33. Pikó Bettina: Az egészségi állapot szociológiája: egészség, betegség, társadalom. Lege Artis Medicinae 1996, (p.746-748) 6. 12. – 34. Short Form – 36 (SF – 36) Health Survey references: Lanksy D Butler JBV Waller FT. Using health status measures in the hospital setting 1992, 30:MS57-MS73 McDowell I Newell C. Measuring Health – A Guide to Rating Scales and Questionnaires Second Edition. Oxford Press. 1996, (p.446-456). – 35. Sidney Chocron etc.: Prospective Study of Quality of Life before and after open heart operations Ann Thorac Surg 1996, (p.153-157) 61. – 36. Dr.Székely Andrea és mtsi.: Posztoperatív depresszió nyitott szívmûtétek után. Orvosi Hetilap 2001, (p.2263-2265) 142. 41. – 37. Dr.Tahy Ádám: Kardiológiai rehabilitáció. Kétségek és lehetôségek. Rehabilitáció 1995, (p.2-4) 6. 2. – 38.Veress Gábor és mtsi.: A kardiológiai rehabilitáció irányelvei, Orvosképzés 1998, (p.131-138) 73. 3.

2004. június

medicus universalis